Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2010. szeptember 21., Kedd - Strasbourg

3. A gázellátás biztonsága (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont a Vidal-Quadras úr által az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság nevében a földgázellátás biztonságának megőrzését szolgáló intézkedésekről és a 2004/67/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról készített jelentés (COM(2009)0363 - C7-0097/2009 - 2009/0108(COD)) (A7-0112/2010).

  Alejo Vidal-Quadras , előadó. – (ES) Elnök úr! Az elmúlt években ismételten láthattuk annak példáit, hogy a tagállamok mennyire sebezhetőek energiaellátási kérdésekben, különös tekintettel a gázellátásra.

Azok az ellátási zavarok, amelyek az Európai Unió északi és keleti részében a 2005-2006. és a 2008-2009. év telén bekövetkeztek, valóságos rémálommá váltak. Mivel a közelmúltban rendkívül kemény telek tomboltak Európában, ha lehetséges, ez még inkább ránk terheli annak felelősségét, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk a hasonló esetek jövőbeni megismétlődésének elkerülése érdekében.

Az Unió energiaellátásának legnagyobb része importból származik; ezért a diplomácia fontos szerepet játszhat ezen a stratégiai területen. Valamennyien tisztában vagyunk azzal, hogy a Bizottság milyen erőfeszítéseket tett ezen a területen, és ezt nagyra értékeljük, de fel kell szerelkeznünk még hatékonyabb mechanizmusokkal.

Szem előtt kell tartanunk azt a tényt, hogy az átélt ellátási válságok során a nemzeti piaci szabályok és a kölcsönös kapcsolatok hiánya megakadályozta, hogy az érintett tagállamok teljes mértékben kielégítő segítséget kapjanak.

Azt a rendeletet, amelyről szavazni fogunk, az ennek a problémának a megoldására irányuló határozott lépésnek szánjuk. Hosszú időn keresztül próbáltunk előrehaladást elérni ebben a kérdésben, leküzdve a különféle nemzeti szempontokból fakadó nehézségeket. Hosszú és kemény tárgyalási folyamat volt.

Az a megállapodás, amelyről ma szavazni fogunk, azt mutatja, hogy a tagállamok képesek voltak túllépni saját érdekeiken egy átfogóbb európai fókuszpont elfogadása érdekében. A rendelet elfogadása után erőteljes eszköz lesz a kezünkben, amellyel fokozhatjuk a gázellátás biztonságát az Európai Unió egészében.

Az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság egyhangúan megszavazta a rendeletet a Tanáccsal folytatott háromoldalú egyeztetések sikeres lezárása után.

Szeretném megragadni ezt a lehetőséget arra, hogy köszönetet mondjak az összes árnyékelőadónak a kiváló munkáért, amit a szöveg megfelelő módon vissza is tükröz, valamint a szakbizottság összes tagjának, aki véleményt nyilvánított, és ezeknek a fontos módosításoknak a jelentős része be is épült a szövegbe.

Szeretnék továbbá köszönetet mondani az Európai Bizottságnak a társjogalkotók számára nyújtott értékes támogatásért és elismerésemet fejezem ki a Tanács spanyol elnöksége felé a nagylelkű együttműködésért, amellyel folyamatosan tájékoztattak minket az általuk végzett munka előrehaladásáról.

Ez a rendelet gondoskodik az európai polgárok biztonságáról, akik mostantól fogva nagyobb védelmet élvezhetnek majd válsághelyzetekben. Emellett nagyobb mértékű rugalmasságot biztosít a tagállamok számára, mert további fogyasztókra, például a közszolgáltatásokra is kiterjesztheti a védelmet.

Ám a tagállamoknak azt a jogos törekvését, hogy megvédjék a fogyasztókat saját nemzeti piacaikon, ellensúlyozni kell az Unió más tagállamaiban élő polgárok felé vállalt szolidaritással.

A rendelet kötelezi a gázszolgáltató társaságokat, hogy válság esetén legalább 30 napos megszakítás nélküli időtartamon keresztül gondoskodjanak a védett fogyasztókról. Emellett a tagállamok kötelesek olyan módon felépíteni vagy korszerűsíteni infrastruktúrájukat, hogy azzal javítsák a belső energiapiac integrációját és csökkentsék az elszigetelt energetikai helyzetben lévő területek létezését.

A rendelet egyik legfontosabb vívmánya az a tény, hogy előírja a gázáramlás irányának megfordítását a tagállamok közötti gázellátási hálózatokban, és ilyen módon teljesít olyan kritériumokat, mint a szükségesség és az életképesség. A gázáramlás irányának rövid távú beruházások útján és elfogadható költségek árán történő megfordítása lehetővé teszi az ellátás mindeddig példátlan diverzifikálását Európán belül. Ebben a tekintetben a Jamal csővezeték jelent nyilvánvaló példát, mert Fehéroroszországon keresztül ellátja Lengyelországot, Csehországot, Szlovákiát és Németországot.

A Parlament másik vívmánya a Bizottság számára biztosított fontos szerepkör, amely vétójogot kap konkrét intézkedések tekintetében, ha úgy véli, hogy azok veszélyeztethetik más tagállamok ellátásának biztonságát.

A Bizottság döntő szerepet játszik továbbá a tagállamok közötti koordináció területén bármilyen válsághelyzetben a gázkoordinációs csoport védnöksége alatt. Ez a rendelet valós megoldást kínál egy valós problémára. Megerősíti a gázellátás biztonságát és együttműködésre kötelezi az összes piaci érdekelt felet a jövőbeni súlyos ellátási zavarok kezelésének területén.

A piac megfelelő és hatékony működése, a kölcsönös kapcsolatok kiépítése, valamint a beszállítók és az útvonalak diverzifikálása kínálja a legjobb védelmet a jövőbeni válságok ellen.

Elnök úr! A gázellátás biztonságát szolgáló rendelet jelentős minőségi változást képvisel, amely által a tagállamok félreteszik a pusztán nemzeti rendszereket és teljes mértékben a magukévá tesznek egy ambiciózus európai megközelítési módot.

Igaz, hogy súlyos következményekkel járó két válságnak kellett lezajlania, míg az EU-nak végre sikerült felébresztenie egyes tagállamok lelkiismeretét, de így is elfogadjuk tessék-lássék bűnbánatukat, ha ez ugyanolyan következményekkel jár, mint a töredelmes megbánás.

És végül, elnök úr, ez a rendelet történelmi jelentőségű mérföldkövet alkot az Unió gázellátásának biztonsága felé vezető úton, és nagy integrációs projektünk értékének tagadhatatlan bizonyítéka. A rendelet megfelelő és gyors alkalmazása rendkívül erőteljes üzenetet küld majd beszállítóink felé, akik szinte minden esetben a barátaink is, arra nézve, hogy ami az Unión belüli gázellátást illeti, a továbbiakban már nem érvényes a „mindenki önmagáért” mottó. Felcseréltük a „mindenki egyért és egy mindenkiért” jelszóra.

  Günther Oettinger , a Bizottság tagja. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A gázellátás fontos szerepet játszik energiapolitikánkban és az erre a területre vonatkozó stratégia egyértelmű. Először is hatékony európai jogi keretrendszerre van szükségünk a gázellátás biztonságáról történő gondoskodáshoz. Másodszor diverzifikálnunk kell forrásainkat és az importált gáz szállítási útvonalait. Ezenkívül tovább kell fejlesztenünk és konszolidálnunk kell a szükséges infrastruktúrát, és közös megközelítési módot kell felvennünk az európai érdekekkel kapcsolatban energetikai partnereink és a tranzitországok kezelésének területén. Mindennek a jól működő belső piacra kell épülnie.

A múlt év januárjában kirobbant gázválság és azok a fejlemények, amelyekre júniusban került sor Moszkva és Minszk között megerősítették, hogy helyes nyomon járunk gázstratégiánk ügyében. Ezért hálás vagyok, amiért azok a tárgyalások, amelyeket a Bizottság javaslata alapján a Parlamentben és a tagállamokkal lefolytattunk, alig egy év leforgása alatt konstruktív eredményekre vezettek. Ez jó hír az üzleti világ és az Európai Unió polgárai számára. Különösen szeretnék köszönetet mondani az Európai Parlamentnek és Vidal-Quadras úrnak is a kérdés iránt tanúsított elkötelezettségéért. Önök bizonyosak voltak az elérhető eredmények tekintetében, és meggyőző végeredményre vezették ezt az eljárást. Szeretném továbbá kifejezni hálámat a tagállamok iránt, amiért késznek mutatkoztak arra, hogy lemondjanak bizonyos jogköreikről és egy európai keretrendszer részeivé váljanak.

Ez a rendelettervezet az új Lisszaboni Szerződésben szereplő átfogó energetikai cikkre épülő jogalkotás első darabja. Önök most új területre lépnek és igénybe veszik újonnan megszerzett, átfogó felhatalmazásaikat. Senki sem garantálhatja, hogy nem lesznek zavarok a gázellátásban. Ez még fontosabbá teszi a szükséges óvintézkedések meghozatalát. Meggyőződésünk, hogy a tagállamokkal való szoros együttműködés a gázellátás területén fontosabb, mint valaha. Jelenleg azt javasoljuk Lengyelországnak, hogy már a kezdet kezdetén gondoskodjon arról, hogy az Oroszországgal megkötött új gázellátási szerződése kompatibilis legyen az európai joggal és ne tegye szükségessé a szerződéskötési eljárások formai megszegését.

Üdvözöljük a Parlament közös európai megközelítési módra, gyorsabb megelőző lépésekre, új műszaki lehetőségekre, ilyen például a gázáramlás irányának megfordítási képessége, az infrastruktúra kibővítésére és közös európai energiaügyi külpolitika létrehozására vonatkozó felhívását. Támogatjuk továbbá a Parlamentnek a belső piac megfigyelésével és létrehozásával kapcsolatos javaslatát. A minden egyes magánháztartásra vonatkozó kötelező minimális előírások azt a szolidaritást és felelősséget jelzik, amelyet Európa a polgárai tekintetében vállal. Egész Európában kötelező jelleggel tárolni kell 30 napra elegendő készletet rendkívüli körülmények esetére, ilyen lehet például az infrastruktúra meghibásodása, a hőmérsékleti eltérések és a csúcsigény. Harminc napi biztonság nem jelent valódi biztonsági hálót, viszont alapot képez, amelyre építve nagyobb önbizalommal várhatjuk a telet és a lehetséges jövőbeni válságokat.

Egyre inkább egységes hangon kell megszólalnunk, magunk között kialakítva közös álláspontunkat, amint most is tesszük, és egységes arcot kell mutatnunk a külvilág felé.

A rendelet részét alkotó intézkedések közül sokat már végrehajtottak, többek között a gáz infrastruktúrával és a gázáramlási irány megfordításának képességével kapcsolatos intézkedéseket. Jelenleg 31 projekthez nyújtunk támogatást a gázellátás területén a Parlament által elkülönített pénzeszközök felhasználásával. Összesen 1,4 milliárd euróval segítjük elő különféle köz- és magánfinanszírozások felszabadítását. Az elmúlt hónapok során sok mindent végrehajtottunk a rendelet céljaiból. Ám még mindig nagyon sok a tennivaló. Biztos vagyok abban, hogy ez a rendelet nem az utolsó szó lesz ebben a témában. Ezért érdeklődéssel várom az időközi felülvizsgálatot és ha lehetséges, akkor ennek a rendeletnek a folytatását, valamint a vonatkozó tervek finomhangolását és kibővítését két-három éven belül.

Azt szeretnénk, ha a rendeletet az elfogadása után gyorsan alkalmaznánk. A Bizottság már nagyon korai szakaszban lépni akar annak biztosítása érdekében, hogy közös megközelítési móddal rendelkezzünk energetikai külkapcsolataink területén. A gázkoordinációs csoport, amelyet a Bizottság vezet és amely minden hónapban ülésezik, a rendelet értelmében megerősített szerepkörrel fog rendelkezni. Üdvözöljük azt a tényt, hogy nemcsak európai szinten lesz együttműködés, hanem regionális szinten is. Ennek egyik példája a három balti államra, Észtországra, Lettországra és Litvániára kiterjedő kísérleti projekt, a balti energiapiacok összekapcsolási tervének (BEMIP) részeként. Röviden: regionális megoldásokra van szükségünk az átfogó európai dimenzión belül.

Biztosíthatom Önöket afelől, hogy a Bizottság széles körű vitát akar látni az infrastruktúráról. Az infrastruktúracsomag, amelyet novemberben tervezünk benyújtani Önökhöz, a megfelelő lehetőséget képviseli ehhez a következő finanszírozási időszak során.

(Taps)

  Bogusław Sonik , a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményének előadója. – (PL) Európa polgárai olyan intézkedéseket és döntéseket várnak az Európai Uniótól, amelyek jól láthatóan és egyértelműen kifejezik a nemzetek feletti infrastruktúra kollektív kezelésére irányuló törekvésünket. Ez a rendelet megfelel ezeknek az elvárásoknak. Kiemelten vonatkozik a közlekedésre és a bármely európai úticélra történő gyors eljutás képességére gyors vasutak, közutak és légi csatlakozások igénybevételével, vonatkozik továbbá a biztonságra, ezen belül az energiabiztonságra is.

Éveken keresztül mondtuk itt a Parlamentben, hogy az energiaellátást stratégiai jelentőségű politikai tárgyként kell kezelni. Európának nem szabad egyetlen szolgáltatótól függenie, mégis ez a helyzet Közép- és Kelet-Európában, amely ellátásának legnagyobb részét Oroszországtól kapja. A Gazprom ismételten megmutatta, hogy a gázt Moszkva a politikai befolyásának fokozására szolgáló stratégiai fegyverként kezeli azáltal, hogy nehézségeket okoz a gázellátásban. Mi mint lengyelek, mint az Európai Parlament lengyel képviselői, már felhívtuk a figyelmet az északi gázvezeték önző jellegére, mert ebbe a beruházásba az Európai Unió tagállamaival folytatott konzultáció nélkül vágtak bele.

A gázellátási szolidaritásról szóló mai rendelet kifejezi azt az európai felismerést, hogy kizárólag közösen építhetünk fel a gáz beszerzésére és elosztására szolgáló hatékony és kölcsönösen előnyös rendszert. Egy olyan rendszert, amelyben egyetlen országot sem hagyunk magára, ha a természet megfosztotta a gázkészletektől. Annak érdekében azonban, hogy ennek a rendeletnek a rendelkezéseit valóban alkalmazzák is, szükségünk van a kormányok politikai akaratára, valamint az Európai Unió pénzügyi erőfeszítéseire.

  Sandra Kalniete , a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményének előadója. – (LV) Köszönöm, elnök úr. Ez a jelentés nagyon fontos, és örömmel látom, hogy a Parlament állásfoglalása visszatükrözi azoknak a tagállamoknak az aggályait, amelyek az energia szempontjából elszigeteltek, mert ők nagyon erősen függenek a harmadik országokból származó szállításoktól és annak az infrastruktúrának a hiányától, amely összekötné őket az Európai Unió más tagállamaival. Remélem, hogy ennek a rendeletnek az elfogadása lehetővé teszi közös energiapolitikai projektek kidolgozását. A Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság nevében örömmel veszem tudomásul azokat a különféle pontokat, amelyekben a Parlament továbbfejlesztette ezt a javaslatot. Először: pontosították és világosan meghatározták azt a fogyasztói osztályt, amelynek a számára garantálni kell a gázellátást rendkívüli körülmények között. Másodszor: a szolidaritás európai elvének működését helyes irányba állítottuk, megerősítettük és konkretizáltuk, a regionális együttműködésre, valamint a Bizottság jogköreinek és feladatainak kibővítésére helyezett kiemelt hangsúllyal. Végül: egyhangúan elsőbbséget biztosítottak a piaci alapú eszközöknek a nem piaci mechanizmusokkal szemben az ellátási zavarok megoldásának ügyében. Ez utóbbiakat csak olyan körülmények között szabad használni, amikor a piac nem képes garantálni a védett fogyasztók ellátását. Összegezve: szeretnék köszönetet mondani Vidal-Quadras úrnak a kiváló együttműködésért.

  Jacek Saryusz-Wolski , a Külügyi Bizottság véleményének előadója. – Elnök úr! Az energiabiztonság a jövő megóvásának egyik kulcsfontosságú eleme. A köz javát szolgálja, hogy az EU köteles gondoskodni polgárairól. Nem az a kérdés, hogy a Közösségnek kell-e cselekednie annak érdekében, hogy a tagállamok biztonságban legyenek az energetika területén, hanem az, hogy hogyan kell ezt megtennie. Ennek két szükséges feltétele van: az első a megfelelő jogalkotási eszközök, a második pedig a politikai jövőkép és akarat ezeknek az eszközöknek a végrehajtására.

Ami az előadó, Vidal-Quadras úr által rendkívül hatékony módon megtárgyalt jogalkotási csomagot illeti, becsléseim szerint – a kezdeti törekvésekkel összehasonlítva – a kétharmadát sikerült elérni az EU energiabiztonságáról való gondoskodás céljának. A csomag ambiciózus szabályokat vezet be az infrastruktúra területén, bevezeti a közösségi reagálás rendszerét vészhelyzetekben, és kötelező rendelkezésként beépíti a szolidaritás elvét, a Szerződés 194. cikkének rendelkezései szerint.

Vannak azonban bizonyos hiányosságok, különösen az EU energiapolitikájának külső dimenzióit illetően. A rendelet kihagyja a főképviselő szerepkörét és csak homályosan utal a déli folyosóra, a Nabucco vezetékre vagy az ENP-partnereinkkel való együttműködésre.

A teljes szöveg azonban jelentős előrelépést képvisel – vagy inkább képviselhet, ha megfelelően hajtják végre.

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

  Herbert Reul , a PPE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Először is szeretnék köszönetet mondani azoknak a parlamenti képviselőknek, akik olyan kemény munkát végeztek ezen a projekten, és különösen Vidal-Quadras úrnak. Ez azt bizonyítja, hogy az európai politikai rendszer képes reagálni a válságokra és képes hasznos megoldásokról gondoskodni.

Több alkalommal is szemtanúi lehettünk ilyen, az ellátásbiztonság kérdését felvető helyzeteknek. Ennek eredményeként sokkal tisztábban látjuk az ellátás biztonságának problémáját. Kénytelenek voltunk cselekedni, és megtettük a szükséges lépéseket. Olyan megoldásokat találtunk, amelyek nem egyszerűek, amelyek új eszközöket is alkalmaznak, és amelyek – és számomra ez jelenti mindennek legérdekesebb aspektusát – amellett hogy bevezetnek infrastrukturális szabványokat Európában, amellett hogy létrehoznak közös megelőzési szabályokat és vészhelyzeti terveket, amellett hogy gondoskodnak arról a bizonyosságról, amelyre Oettinger úr helyesen hivatkozott, hogy 30 napos biztonságot kínálhatunk polgárainknak a jövőben, azt is szemléltetik, hogy képesek vagyunk életképes eredményekre vezető kompromisszumra jutni. A folyamat vesződséges volt, de most már világosan látjuk, hogy azoknak a társaságoknak a szerepköre és feladatai állnak a fókuszpontban, amelyek a hálózatokat felépítik és kezelik. Egy másik fontos tényező annak biztosítására vonatkozik, hogy a politikák rugalmasak legyenek és egyértelművé tegyék, hogy mi nem írunk elő olyan követelményeket, amelyek nem fizetődnek ki és végül nem bizonyulnak sem intelligens, sem pedig értelmes megoldásnak, ilyen például a rugalmasság beépítése a gázáramlás irányának megfordításával kapcsolatos képességekbe. Nem azt mondjuk, hogy mindent meg kell tenni bármi áron, hanem meghagyjuk magunknak a lehetőséget az egyes esetek értékelésére és az együttműködés fejlesztésére a régiókban.

Ugyanilyen fontos az arra a tényre történő hivatkozás is, hogy jóllehet a tagállamoknak ismerniük kell a saját felelősségi területeiket, ha nem képesek megtalálni a szükséges megoldásokat, akkor a Bizottság kiegészítő feladatává válik ennek megtétele. A Bizottság szerepköre megerősödik, de nem ő lesz a kizárólagos döntéshozó. Köteles döntéseket hozni, ha más megoldások nem lehetségesek, és ő mondja ki az utolsó szót is. Rugalmasságra és olyan rendszerekre van szükségünk, amelyek ésszerű határokon belül tartják a terheket. Végül, de nem utolsósorban, gondoskodnunk kell arról, hogy legyenek érvényben lévő megoldások. Ezt a jó hírt küldi Brüsszel Európa népeinek.

  Hannes Swoboda , az S&D képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr! Természetesen azzal szeretném kezdeni, hogy meleg köszönetet mondok Vidal-Quadras úrnak ezért a pozitív hangú jelentésért és mindenekfelett a közte és az árnyékelőadók között tapasztalható termékeny együttműködésért. A szakbizottság elnöke felé is szeretném kifejezni köszönetemet, aki a spanyol elnökséggel az üléseket vezette.

Jó eredményeket sikerült elérnünk. Ennek az egész ügynek a lényege természetesen az európai szintű szolidaritás, ez a középpont, a csővezetékek közös fejlesztése, a gázáramlás irányának megfordításával kapcsolatos képesség, és ami a legfontosabb, a sebezhető fogyasztók védelme. Amint már elhangzott, minderre közvetlen jogalkotás vonatkozik. Vannak, akik ezt kritizálták, de ez nagyon fontos, mivel lehetővé teszi a számunkra, hogy egyértelmű jelzést adjunk.

Oettinger úr már egy kicsit ízlelgette a jövőt és azt mondta, hogy a történet itt nem ér véget. Támogatom őt ebben a kérdésben. Meg kell tennünk még néhány további lépést. Delor úr képviselőcsoportja a közelmúltban kiadott egy jelentést egy európai energiaközösség létrehozásának lehetőségéről. Tudom, hogy a mi elnökünk ezt erősen támogatja. Örülök annak, hogy ez a véleménye, mert meggyőződésem, hogy nagyon jelentős hozzájárulás lenne Európa egységesülésének előrehaladásához és folytatódásához, ha a szerződés módosítása nélkül létrehoznánk egy energiaügyi közös európai közösséget. Az is nagyon fontos, hogy nem rekedtünk meg a szerződés módosításával kapcsolatos vitákban. A szolidaritásnak valóban elsőbbséget kell élveznie.

Mondanivalóm második pontja a belső és külső egységes fellépésünkre vonatkozik. Hogy mire gondolok a „belső” kifejezés használatakor? Arra gondolok, hogy milyen sok további infrastruktúrára van szükségünk, és Oettinger úr ezt is említette. Minél jobban előrelépünk a napenergia és a szélenergia területén, annál inkább fejlesztenünk kell infrastruktúránkat, mert a megnövelt tárolási kapacitás mellett arról is gondoskodnunk kell, hogy más energiatermelők is bekapcsolódhassanak, ha bármely adott pillanatban nem áll rendelkezésre elegendő nap- vagy szélenergia. Ennek eredményeként ez a közös európai infrastruktúra-hálózat rendkívül fontos.

Magától értetődik, hogy a külvilággal szemben is egységesen kell fellépnünk. Egyre inkább elmondhatjuk, hogy közös piaccal rendelkezünk, míg más országok nem. Oroszországnak nincs közös, nyitott piaca. Ott állami monopóliumok működnek. Ha szembe akarunk helyezkedni ezzel a rendszerrel, akkor ezt együttesen kell megtennünk egy közös európai külső energiapolitika alapján, de talán az európai gáztársaságok által alkalmazott közös megközelítési mód alapján is, jobb árak és jobb feltételek kiharcolása, és természetesen az infrastruktúra, például a Nabucco fejlesztése érdekében is. Számomra ma ez indokolja a közös európai energiapolitika felé történő továbblépést.

  Adina-Ioana Vălean , az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Először is gratulálnom kell az előadónak, Vidal-Quadras úrnak azért a kiváló munkáért, amelyet ennek a fontos jelentésnek a kapcsán végzett. Minden tél emlékeztet bennünket arra, hogy Európa gázellátása Oroszországtól, Ukrajnától és más országoktól függ. Az energiaellátás biztonsága prioritássá vált az EU számára, és ezt csak üdvözölni tudom.

Ez a jogalkotás pozitív lépés az Európa sebezhetőségének csökkentése felé vezető úton és ezáltal biztosíthatjuk polgárainkat afelől, hogy még súlyos zavarok esetén is lesz gáz a hálózatokban; az árak elfogadhatóak lesznek és a szolidaritás fog dominálni. De még ennél is többet kell tennünk. Folytatnunk kell az energiaszállítási útvonalak és az ellátási források diverzifikálását. Az energiaellátás biztonsága mást és mást jelent a románok, a hollandok vagy a finnek számára. Eltérő geopolitikai helyzetünk európai megközelítési módot tesz szükségessé, és az európai megközelítési mód megköveteli az energiapiac maradéktalan kiteljesítését.

Nem igazán szenzációs hír annak kijelentése, hogy sok protekcionista akadály fennmarad az Unión belül. A protekcionizmus káros a piacra nézve, és ezért káros a fogyasztókra nézve, magasan tartja az árakat és aláássa ellátási biztonságunkat. Szenzáció azonban, ha egy politikus azt mondja, hogy a politikának hátra kell lépnie az energiapolitikától, és ezt hangosan és érthetően mondom. Nap, mint nap hallunk nehezen értelmezhető szerződésekről, zárt ajtók mögött megkötött alkukról, monopóliumokról és politikai megállapodásokról.

Romániában az energiastratégia kialakítását az elnök vezetése alatt álló Biztonsági Tanácsban ülő néhány ember tartja a kezében. Elszámolási kötelezettség? Romániában ez nem létezik. Demokrácia? Romániában ez nem létezik. De ennek a politikának a következményei mégis a román polgárok kezében jelennek meg, amikor az év végén megkapják a magas gázszámlát.

Eljött az ideje annak, hogy nagyobb átláthatóságot, elszámoltathatóságot és demokráciát kérjünk abban a módban, ahogyan tagállamaink az energiapolitikát kezelik. Ellenkező esetben nem leszünk képesek javítani a fogyasztók helyzetét. Meg kell engednünk, hogy a szabad piac szabályozza az árakat — nem kétséges, hogy jobb munkát fog végezni, mint a politikusok. A Bizottságnak le kell bontania a protekcionista akadályokat és magatartási mintákat.

  Claude Turmes , a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr! Gratulálok Vidal-Quadras úrnak és mindenkinek, aki részt vett a tárgyalásokban. Szeretnék továbbá gratulálni a spanyol elnökségnek, amely valóban nagyon sokat segített nekünk, hogy gyors előrehaladást érhessünk el ezen a területen. Jó egyensúlyt sikerült elérnünk a belső piac és az előzetes tervezés, valamint a regionális szint és Európa egésze között. Annak is nagyon örülök, hogy az a terület, ahol a legnagyobb előrehaladást sikerült elérnünk, ez a gázáramlási irány megfordításának képessége, kiemelt szerepet tölt be a rendeletben.

Szeretnék felvetni három szempontot abból a célból, hogy előretekintsünk a jövőbe. Először: ami az infrastruktúrát illeti, különösen az észak-déli összeköttetések fejlesztésére látunk lehetőséget, Lengyelországban, Magyarországon és Szlovákiában. Nagyon fontos, hogy több észak-déli összeköttetéssel rendelkezzünk. A gáztárolás esetében mérlegelnünk kell azt a kérdést, amelyre Swoboda úr rávilágított. Ha több gáz érkezik a villamos áram piacára, amint ez valószínűnek tűnik, akkor gyors ciklusú tárolásra van szükségünk. Fel kell mérnünk infrastruktúránkat annak megállapítása érdekében, hogy lassú vagy gyors ciklusú gáztárolási képességekkel rendelkezünk-e, mert elsősorban a gyors ciklusú tárolási lehetőségekre kell összpontosítanunk.

Másodszor: véleményem szerint egyáltalán nincsenek jó minőségű adataink, amelyek alapján kiértékelhetnénk a jövőbeni gázigényt. Milyen hatást gyakorol az épületek energiateljesítményéről szóló Uniós irányelv? Milyen hatást gyakorol az, ha egy olyan ország, mint Németország azt mondja, hogy 2050-től kezdve minden épület, a régi és az új épületek egyaránt nulla energiaigényű épület lesz? A PRIMES modell nem eléggé részletes vagy független, mert ugyanaz az ember hozta létre, mint aki az EURELECTRIC forgatókönyveit kidolgozta. Ez azt jelenti, hogy jobb minőségű adatokra van szükségünk a kárba vesző beruházások elkerülése érdekében.

Harmadszor: 2011. február 4-én üléseznek az államfők. Úgy gondolom, hogy a február 4-i fontos csúcstalálkozó előtt a Bizottságnak gondoskodnia kell egy dokumentumról a számunkra, amely újra felbecsüli a globális gázpiacot. Miután sok palagázt fedeztek fel az Egyesült Államokban, több cseppfolyósított gáz áll rendelkezésre. Mit jelentene a számunkra, ha felfedeznénk palagázt Európában? Szükségünk van egy dokumentumra a Bizottság részéről, amely értékeli az államfők számára a globális gázpiac jelenlegi helyzetét. Véleményem szerint sokkal pozitívabb, mint két-három évvel ezelőtt volt.

  Konrad Szymański , az ECR képviselőcsoport nevében. – (PL) Minden bizonnyal helyénvaló a gratuláció, mert Vidal-Quadras úr nem egyszerűen a Tanáccsal elért kompromisszum fő támasza, hanem a Parlament politikai erői közötti kivételesen széles körű konszenzusnak is ő a fő erőssége. Ez nagyon fontos. Az Európai Konzervatívok és Reformerek annak a ténynek az ellenére is támogatják ezt a kompromisszumot, hogy a Parlament eredetileg sokkal ambiciózusabb intézkedéseket javasolt, különösen az infrastruktúra építése szempontjából, de az Európai Unió válságok megoldásában tanúsított politikai szerepvállalásának területén is, a nemzetközi dimenziójú válságokat is ideértve.

Elmondható, hogy az állásfoglalás eredeti változata sokkal több kötelezettséget rótt mind a cégekre, mind pedig a tagállamokra. Ami ma itt áll előttünk, az sokkal több lehetőséget tartalmaz. Csak remélhetjük, hogy ezt nem fogják ürügyül felhasználni – mind a tagállamok, mind pedig a cégek – a közömbösség politikájának folytatásához azzal szemben, hogy az oroszok visszaélnek a helyzettel és fegyverként használják a gázt Közép-Európában. Csak remélhetjük, hogy az Európai Bizottság teljes eltökéltséggel fog harcolni a Gazprom ellen, amely visszaél monopolhelyzetével, mert a Gazpromnak is vannak politikai okai arra, hogy ne csak a gázvezetékek fölött akarja megőrizni a teljes ellenőrzési jogát, az Európai Unió területén húzódó vezetékeket is ide számítva, hanem a nyersanyagok felett is teljes ellenőrzést akar gyakorolni, még az EU piacain történő értékesítést követően is. Ez a közös piac kárára történik, a verseny és a fogyasztói jogok kárára történik, és a gázipari modern technológiák fejlődésének kárára történik.

A rendelet természetesen jobb is lehetne, de ennek ellenére is az Unió energiapolitikájának legfontosabb lehetősége és legfontosabb garanciája a gázellátási válságokkal szemben, és ezért a mai szavazáson a lehető legszélesebb körű támogatást kell ehhez nyújtanunk ebben a Parlamentben.

  Jacky Hénin , a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr! Kell-e gondoskodnunk az energiabiztonságról és a függetlenségről? Igen, kell. A biztonság és a függetlenség teljes biztosítása érdekében azonban feltétlenül meg kell szabadítanunk a gázt és az egyéb energiaforrásokat a spekulatív piacok által előidézett súlyos problémáktól, ki kell jelentenünk, hogy ezek közjószágok, és olyan tarifamegállapodásokat kell kötnünk, amelyek tiszteletben tartják a kitermelő országok népeit és gondoskodnak az európai fogyasztók biztonságáról. Ez lenne a Parlament és a Tanács felügyelete alatt működő európai energetikai ügynökség küldetése.

Az Unió nem léphet fel a gázzal és olajjal foglalkozó multinacionális társaságok képviselőjeként, különösen nem a Florida partjai előtt a közelmúltban bekövetkezett katasztrófát követően. A multinacionális társaságok nem törődnek a fogyasztók érdekeivel. Ők csak a saját részvényeseiket szolgálják, semmibe veszik a gáztermelő országokban élő emberek jogait és nem engedik meg, hogy ők döntsenek a saját földjük mélyén rejtőző termékek sorsáról.

Előadónkkal ellentétben én nem vagyok meggyőződve arról, hogy a piac és a gázipar területén tevékenykedő magántársaságok szabad működése biztosítani fogja az Unió gázellátását. Ha garantálni akarjuk a gázellátást az Unió összes polgára számára, akkor államosítanunk kell a nagy gázipari csoportokat és ezekből a gazdasági egységekből létre kell hoznunk egy európai érdekcsoportot, amely nemzetközi, de mindenekfelett nyilvános ellenőrzés alatt áll.

  Niki Tzavela , az EFD képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök úr! Vidal-Quadras úr! Szeretnék gratulálni Önnek ezért a kitűnő jelentésért, amely rendbe teszi belső piacunkat. Szeretném azonban tisztázni a következő pontot: Európa nem biztosította és semmiképpen sem oldotta meg az alternatív gázszolgáltatók súlyos problémáját.

Ellenkezőleg, megvizsgálva azokat a beszállítókat, amelyekre szükség lenne az Európában tervezett gázvezetékek életképességéhez, számomra úgy tűnik, hogy továbbra is csak egyetlen beszállító létezik. Hogy érzékeltessem, milyen eredményesen bekerített minket, Oroszország gázszállítási megállapodásokat kötött Európa minden potenciális beszállítójával – még Iránnal is. Nincsenek ellenvetéseim, de ennek a helyzetnek a figyelembevételével, biztos úr, olyan javaslatra van szükségünk az Oroszországgal fenntartott kereskedelmi kapcsolatainkról, amely a kölcsönös érdekekre épül, Tajani úrral való együttműködésben megfogalmazva, ha mi is rögzíteni akarjuk gazdasági szempontból.

Kérdésem a következő: mérlegelte-e az LNG cselekvési terv felgyorsítását? Vannak beszállítók Észak-Afrikában és az Öbölben. Tervezi-e a földközi-tengeri LNG-terminálok számának megnövelését? Vannak alternatív beszállítók, és azt kérem, hogy fordítson erre a tényre megfelelő figyelmet.

  Béla Kovács (NI) . – (HU) Tisztelt képviselőtársaim! A földgáz-kereskedelem világméretű kiterjedése, nemzetközivé válása magával hozta azt a kockázatot, hogy nemzetközi, politikai, gazdasági konfliktusoknak közvetlen vagy közvetlen hatása van az egységesült gázpiacra, veszélyeztetve annak működését és ezen keresztül az ellátásbiztonságot. Bármely gázpiaci modell meghatározóan csak a rövidebb távú kapacitási, ellátási, műszaki-technológiai és árváltozási problémákat képes kezelni és megközelítőleg minimalizálni a szolgáltatás költségének egészét. Éppen ezért az ellátásbiztonságot úgy kell meghatározni, mint egy garanciát arra, hogy a nem megszakítható fogyasztók számára az igényelt gázmennyiség folyamatosan rendelkezésre álljon elérhető áron. Az ellátásbiztonság-politika megalkotásakor kiemelt figyelmet kell fordítani a hőmérsékletfüggő, energiacserére képtelen háztartási fogyasztókra. Ezek a fogyasztók nincsenek olyan helyzetben, hogy kiharcolják maguknak a gázellátás biztonságát. A ma már teljesen liberalizált gázpiacon az állam, annak kormánya, a szabályozó hatóságok kötelessége, hogy az általános szolgáltatási szerződésbe belefoglaltassa a szolgáltatás minden elfogadható követelményét.

  Arturs Krišjānis Kariņš (PPE) . – (LV) Elnök úr, biztos úr! Valamennyien kiszolgáltatott helyzetben vagyunk. Európában harmadik országok energiaszolgáltatóitól függünk. Különösen kiszolgáltatottak vagyunk a gázágazatban, és természetesen nagyon erősen függünk közvetlenül egy beszállító országtól – nevezetesen Oroszországtól. Tudjuk, hogy Oroszország beszállító országként problémás lehet. Például az Oroszország és Ukrajna közötti vita eredményeként több európai tagállam földgázellátás nélkül maradt 2009 januárjában. Vajon mi lehet a megoldás? A megoldás természetesen kettős. Először is, amint ezt már több felszólaló is elmondta, az ellátás diverzifikálása. Másodszor egy kölcsönös kapcsolatokkal rendelkező belső piac kiépítése. Amikor tehát közös európai energiapolitikáról beszélünk, akkor egy működőképes belső piac kifejlesztésének szükségességére gondolunk, amely megóvna bennünket. Hogy hol van a probléma? Az a probléma, hogy Európában jelenleg több olyan ország és régió is van, amely teljes mértékben el van szigetelve az Európai Unió többi részétől. Konkrétan a balti államok tökéletesen el vannak szigetelve és teljes mértékben az Oroszországtól kapott gázszállításoktól függenek. Ennek következtében például a balti államokban a fogyasztók jelenleg 30%-kal többet fizetnek a földgázért, mint a németországi fogyasztók. Ezért teljes szívből hiszem, hogy ez a rendelet, amelyet a Bizottság kezdeményezett és amelyet Vidal-Quadras úr hozott tető alá, a helyes irányba megtett lépés. Ez a helyes irány, de végig kell vinnünk ezt az ügyet. Véget kell vetnünk egyes tagállamok elszigeteltségének infrastruktúra-beruházásokkal, hogy legyen közös piacunk, és hogy rendelkezzünk a szabad belső piac előfeltételeivel, amely garantálhatná a gázellátás biztonságát. Köszönöm.

  Teresa Riera Madurell (S&D) . – (ES) Elnök úr, biztos úr! A Parlamentet ma emlékeztették arra, hogy a 2009. januári válság az energiafüggőségünknél valami többet leplezett le. Megértettük, hogy a probléma jelentős része határainkon belül található. Például Spanyolország nem tud segíteni az érintett új tagállamoknak, jóllehet rendelkezik erőforrásokkal.

Szeretném emlékeztetni Önöket, hölgyeim és uraim, jóllehet ez nyilvánvalónak tűnhet, hogy a belső szolidaritás megköveteli azt, hogy a gáz könnyen szállítható legyen az egész Unióban, műszaki vagy szerződésekkel kapcsolatos akadályok nélkül, és mindenekfelett határkeresztező kölcsönös összeköttetéseken keresztül, amelyek jelenleg távolról sem tökéletesek.

Ebben rejlik ennek a rendeletnek az értéke, amely egyértelműen összekapcsolja a kölcsönös összeköttetések megépítését az ellátás biztonságával, és rávilágít az erőforrások diverzifikálásának és az elszigetelt energetikai helyzetben lévő területek megszüntetésének szükségességére.

Engedje meg, elnök úr, hogy felszólalásom befejezéseként gratuláljak a Bizottságnak, Vidal-Quadras úrnak és a spanyol elnökségnek, amiért rekordidő alatt hozzájárultak az energetikai szolidaritás gyakorlati megvalósításához.

  Jorgo Chatzimarkakis (ALDE) . – (DE) Elnök úr! Először is szeretnék köszönetet mondani Oettinger úrnak és szeretnék gratulálni Vidal-Quadras úrnak ezért a jelentésért. A spanyol elnökség is hozzájárult ennek a nagyon jó dokumentumnak az elkészültéhez. A földgáz nagyon fontos, és jelentősége egyre növekszik. Felszólalásában Turmes úr azt mondta, hogy meg kell változtatnunk a helyzettel kapcsolatos perspektívánkat. Az általam képviselt országban a háztartások fele a földgáztól függ, de a gáz 40%-a Oroszországból érkezik.

Ezért annyira fontos az érvényben lévő irányelv jogalkotással történő kiegészítése. Emellett helyénvaló is ezt tennünk. Ez ad nekünk megelőzési terveket, megelőzési intézkedéseket és vészhelyzeti terveket három válságszint meghatározásával. Nem akarjuk, hogy megismétlődjenek azok a képek, amelyeket a 2009 telén lezajlott gázválság során láttunk. Nem akarjuk látni, amint európai partnereink és a szomszédos európai országok fáznak. Ezért ez a jelentés közös európai felelősségeink részét alkotja, amely nemcsak az EU tagállamaira, hanem a szomszédos országokra is kiterjed.

Hölgyeim és uraim! A jogszabály jó, de más útvonalakra is szükségünk van. Ezért üdvözlöm Oettinger úrnak azt a bejelentését, hogy az infrastruktúrával kapcsolatos összes intézkedést, amelyeknek egy részéről ma említést tettek, ilyen például a Nabucco, az Északi Áramlat és a Déli Áramlat, támogatni fogják. Ez lehetővé teszi a számunkra a diverzifikációt és gondoskodik arról, hogy ne függjünk egyetlen beszállítótól. Szükségünk van azonban tárolási létesítményekre is. Határozottan több tárolóra van szükségünk. Németország 70 napra elegendő készletekkel rendelkezik, de ez nem mondható el minden országról. Minden országban fel kell emelnünk az erre vonatkozó előírásokat. A másik kérdés az energiaforrások összetétele. Ez a legnagyobb ránk váró kihívás, amelynek leküzdése érdekében közös erőfeszítéseket kell tennünk. Nagyon köszönöm, és remélem, hogy az új jogszabály sikeres lesz.

  Evžen Tošenovský (ECR) . – (CS) Elnök úr, biztos úr! 2009 januárjában Európát alapjaiban rázta meg az Oroszországból érkező korlátozott gázmennyiség problémája, amit mi a 2009. januári gázválságként ismerünk. Ám elővigyázatosan kell eljárnunk, mivel ez a helyzet semmiképpen sem érintette az egész Európát, és a tanulmányok azt mutatják, hogy inkább szerkezeti probléma volt. Ezért nem szabad meggondolatlanul nekilátnunk túlzott szabályozási kísérleteknek, mivel a tárolási létesítmények vagy a rendeletek nagy, vagy akár túl nagy száma – az ellátási nehézségekre adott válaszként – magasabb gázárakhoz vezetne és természetesen megnehezítené a végfelhasználók helyzetét, emellett a versenyképességet is aláásná.

Véleményem szerint a jelentés rendkívül józan következtetéseket vont le az egész helyzet rugalmasságának megőrzése érdekében. Nagyon örülök továbbá Oettinger biztos úr véleményének, amely szerint időben értékelni kell a jelentésnek a gázárakra gyakorolt hatásait és fel kell mérni az elfogadott intézkedéseknek a gázpiacra gyakorolt általános hatásait.

  Fiorello Provera (EFD) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Az európai gázkitermelés folyamatosan csökken, az energia iránti növekvő igény viszont, elsősorban a közeljövőben, egybe fog esni a valamennyiünk által nagyon várt gazdasági fellendüléssel.

Ezért nagyon fontos mindenre kiterjedő és biztonságos ellátási politikák végrehajtása, különösen válságok időszakában, amikor a gázellátás külső geopolitikai tényezőktől függ.

Ez a rendelet jelentős mértékben javítja az érintettek közötti koordinációt a gázágazatban, és megakadályozza az olyan helyzetek megismétlődését, mint amelyek az orosz-ukrán válság során előfordultak, ám anélkül, hogy kétségbe vonnánk az egyes tagállamok előjogait, amelyekkel az energetika területén rendelkeznek.

Gratulálok az előadónak, Vidal-Quadras úrnak, és köszönetet mondok neki, amiért figyelembe vett néhány olyan módosítást, amelyek nagyon fontosak a számunkra. Továbbá örömmel veszem tudomásul a biztos úr szavait, amelyekkel nagyobb és szorosabb regionális együttműködésre szólít fel ebben az ágazatban, és köszönöm törődését.

  Nick Griffin (NI) . – Elnök úr! A mentőautókat ügyvédek üldözik: ha valahol baleset történik, azonnal ott terem egy élősködő kullancs, aki nyerészkedni akar valakinek a szerencsétlenségéből. Az Európai Unió jogtanácsosai rendkívüli mentőautó-üldözők: az ember által előidézett globális felmelegedés fantáziájától kezdve egészen a földrengésekig és az erdőtüzekig minden válságot felhasználnak ürügyként a saját hatalmuk növelésére.

Az Oroszország és Ukrajna közötti gázválság a kelet-európai politikába történő neokolonialista beavatkozás által előidézett mesterséges probléma volt. Az a megoldás, hogy nem szabad tovább kötözködni a medvével és meg kell engedni, hogy Európa nemzetei szabadon megvásárolják azt a gázt, amelyet Oroszországnak el kell adnia nekünk. Ehelyett inkább ürügyként használták fel ezt a válságot arra, hogy az EU megragadja a gázellátás feletti ellenőrzést és belecsaljon valamennyiünket a kölcsönös függőség kelepcéjébe, amelyet arra terveztek, hogy rákényszerítsék az Uniót valami olyasmire, amit a szavazók soha nem hagynának jóvá.

Ez nem a gázellátásról szól. Ez a szocialista szuperállam lopakodó önkényuralma, amely megtévesztéssel akarja megragadni azt, amit demokratikus úton nem tud megszerezni. Ha ledobja magáról az ésszerű szükségesség álarcát, akkor ránk kényszeríti az új fasizmust, nem balzsamos puhasággal, hanem halálos hidegséggel. Ezért a szabadság hívei nem fogják megszavazni ezt a jelentést.

  Amalia Sartori (PPE) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Szeretnék köszönetet mondani Vidal-Quadras úrnak ezért a kiváló jelentésért, valamint nagyszerű és elismert közvetítői képességeiért, amelynek eredményeként első és egyetlen olvasatra megszavazzuk ezt a széles körű támogatást élvező rendeletet.

Küldöttségemmel és képviselőcsoportommal együtt én is készségesen megszavazom ezt a rendeletet, mert egyértelműen jelentős előrelépést jelez az eddig követett politikákhoz képest, bár ez csak egyetlen fontos tégla azon az úton, amelynek el kell vezetnie minket oda, hogy következetesen alkalmazzunk új és ambiciózus politikákat, amint a biztos úr ezt már bejelentette.

Üdvözlöm azt a tényt, hogy a Parlament nyilvánosan és hivatalosan a szolidaritás politikáját választotta a belső piacon, amely figyelmeztetésként is szolgál azok felé, akik az elmúlt években túl gyakran folytattak spekulációt ezen a területen. Ám diverzifikálnunk kell a folyosókat, a forrásokat és az erőforrások minőségét. Ebben az értelemben úgy vélem, hogy bátrabban a déli folyosó kérdéseire kell összpontosítanunk a figyelmünket.

Támogatom, és teljes mértékben egyetértek azzal az állítással, hogy a piac jelenti az egyetlen valódi garanciát az ellátással kapcsolatos kockázatok leküzdésére. A piacnak fenn kell maradnia, törekednünk kell a versenypiac garantálására, és ezért be kell vezetnünk rendeleteket, irányelveket, finanszírozást, sok hálózatot és az ellátási források sokaságát annak érdekében, hogy a továbbiakban ne létezhessen monopólium ebben az ágazatban, sem a források, sem pedig a hálózatok tekintetében.

  Marek Siwiec (S&D) . – (PL) A gázellátás biztonsága kivételes és stratégiai tárgy. Összesen négy szakbizottság dolgozott ezen a kérdésen. Önök azt mondják, hogy a bizottságok nagyon rövid ideig dolgoztak, de összesen nagyon hosszú idő volt – vélemények hangzottak el és nézetek cseréjére került sor. Kivételes tárgy volt, mert érintette a geopolitikát, a technológiát és a mérnöki tudományokat, ugyanakkor, és ez még fontosabb, az európai szolidaritás természetével is kapcsolatos. Milyen messzire akarunk elmenni a közös piac felépítésében ezen a területen? Milyen messzire akarunk elmenni a közös cselekvésben? Milyen messzire hajlandók a nagyok és a jók elmenni a gyengék és a felkészületlenek felkarolásában válsághelyzetekben?

Sikerült kompromisszumra jutnunk. Olyan kompromisszumra, amelyet üdvözlünk, mint minden kompromisszumot. Jó, hogy van kompromisszum. Ha azonban visszagondolok az ambiciózus első szándékokra, emlékszem, hogy tovább akartunk menni. A Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja számára a legfontosabb szó a jelentés címében a „biztonság”. Ezt a biztonságot azonban kis kezdőbetűvel kell írni, ez a hétköznapi emberek biztonsága, akik kifizetik a számlájukat, elolvassák az újságot és azt látják, hogy valaki egyszerűen elzárhatja a gázt. Úgy gondolom, hogy az ő érdekeik szempontjából, azoknak az embereknek a szempontjából, akik félnek – akik minden télen félnek, hogy valaki elzárja a gázt, vagy hogy többet kell fizetniük –, ez a jelentés egy kicsit enyhíti a félelmeiket, és nagyon jó, hogy ezt a javaslatot nyújtották be.

Azt is mondjuk ki azonban őszintén, hogy nem volt egyetértés annak a vitának a kapcsán, hogy ki jelenthet be gázellátási válságot és milyen feltételek esetén. Elhangzott az a javaslat, hogy a kockázatnak kitett országok tehessék ezt meg. Az az első javaslat is elbukott, hogy két ország tehesse meg ezt a bejelentést. Ma van egy homályos meghatározásunk, amely azt mondja, hogy meg nem határozott hatóságok meg fogják vitatni ezt a kérdést. Összegezve tehát azt mondom, hogy ez kicsi, de a helyes irányban megtett lépés.

  Norica Nicolai (ALDE) . – (RO) Csak szeretnék kihangsúlyozni két szempontot: a gázellátó és a tranzitországok fontosságát. Ugyanakkor szeretnék gratulálni az előadónak, amiért lehetőséget adott nekünk ennek a kérdésnek a megvitatására és azért a módért, ahogyan ezt kezelte.

Türkmenisztán előadójaként úgy vélem, hogy ez az ország az Európai Unió egyik kulcsfontosságú beszállítója, figyelembe véve a rendelkezésére álló tartalékokat és azokat a lehetőségeket, amelyeket megnyit az Európai Unió előtt, mint ahogyan más ázsiai országokkal, különösen Kínával szemben is tette. Úgy gondolom, hogy az összes európai projekt, többek között a Nabucco és a Fehér Áramlat, az ezzel az országgal fenntartott kapcsolatainktól függ. Ebben az összefüggésben úgy érzem, hogy a beszállító országokkal ápolt kapcsolatok javítása rendkívül hasznos, de közben fenn kell tartanunk az Európai Unió által előírt normákat. Az említett országok által vállalt kötelezettségek nemcsak gazdasági jellegűek, hanem ez egy demokratikus, stratégiai partnerség az Európai Unióval, amelyet ápolni kell az Európai Unió külpolitikájában.

Másodszor: szeretném kihangsúlyozni hazám, Románia tranzitországként betöltött jelentőségét. Úgy gondolom, hogy mind Románia, mind pedig Bulgária stabilizáló szerepet tölthet be.

  Adam Bielan (ECR) . – (PL) Az energiabiztonság ma a szuverenitás egyik legfontosabb feltétele. Ezért az Európai Uniónak a lehető leggyorsabban következetes politikát kell kialakítania ezen a területen. A gázválságokról szóló 2004. évi irányelv, amely jelenleg hatályban van, teljes mértékben alkalmatlan a ma létező kockázatok kezelésére, mert nem képes megvédeni az országokat, különösen a Kelet- és Közép-Európai országokat a gázellátás sok hetes időtartamú csökkentéseitől. Bár fájdalmas tapasztalat volt, a 2008-ban és 2009-ben Oroszország és Ukrajna között lezajlott két gázválság idején legalább megtudtuk, mennyire súlyos lehet egy ilyen fenyegetés.

Mondhatjuk azt, hogy „jobb későn, mint soha”. Üdvözölnünk kell azt, hogy az új rendelet elfogadásával végre megkezdjük a közös energiapolitika felépítését. Ennek a rendeletnek hozzá kell járulnia olyan mechanizmusok létrejöttéhez, amelyek lehetővé teszik a cselekvés összehangolását újabb gázválságok során, valamint a hálózati infrastruktúra fejlesztéséhez, amely össze fogja kapcsolni a tagállamok gázrendszereit. A Tanáccsal megtárgyalt kompromisszum természetesen nem ideális. Véleményem szerint az Európai Parlament által kezdetben javasolt intézkedések sokkal jobbak voltak. Ennek ellenére a törvény jelenlegi, tökéletlen állapotának figyelembevételével úgy gondolom, hogy a benyújtott javaslatokat el kell fogadnunk.

  Jaroslav Paška (EFD) . – (SK) A gázellátás biztonságáról szóló rendelet reagál egy olyan a problémára, amelyeket a múlt év elején lezajlott energia- és gázválság magával hozott.

A Bizottság által megszövegezett modellrendelet nagyon sok olyan intézkedést javasol, amelynek az az ambiciózus célja, hogy magasabb szintű energiabiztonságot érjen el az egész Európai Unió számára. A parlamenti bizottságokban azonban a javaslat által lefedett sok kérdésnek az eredeti megszövegezését pontosítanunk vagy javítanunk kellett. A Parlamentnek meg kellett határoznia az üzleti vállalkozásoknak a vészhelyzetek kezelésében betöltött szerepkörét, át kellett fogalmaznia a gázáramlási irány megfordításának alkalmazási körét és meg kellett oldania a költségek felosztását az új, határkeresztező infrastruktúrával kapcsolatos beruházások tekintetében. Meghatározta a rendkívüli állapot automatikus kihirdetésére vonatkozó közösségi mechanizmus feltételeit, összekapcsolva a tagállamok megelőzési és vészhelyzeti terveivel. A Parlament intézkedést javasolt továbbá az érzékeny természetű kereskedelmi információk kezelésére nézve, a visszaélések megakadályozása érdekében. Az előadó és a parlamenti bizottságok roppant erőfeszítései ellenére azonban sok kérdés megoldatlan maradt. Ezek elsősorban a védett fogyasztók meghatározásával és az N-1 infrastruktúra-szabványok alkalmazásával kapcsolatosak. Az irányelv elfogadása után újból vissza kell térnünk ezekre a kérdésekre.

  Romana Jordan Cizelj (PPE) . – (SL) Ma egy olyan témáról vitázunk, amely valószínűleg a jelenlegi plenáris ülés legfontosabb dokumentumainak egyike. Sok polgárunk fázni kényszerült a 2009. évi tél leghidegebb szakaszában, mert a radiátorok hidegek maradtak. Különösen az ilyen helyzetekben mutathatjuk meg, mi is az európai szolidaritás, amikor Európában súlyos zavarok támadnak a gázellátásban.

A rendelet, amelyről vitázunk, annak bizonyítéka, hogy munkánk középpontjába állítjuk az egyes polgárok jólétét. A rendelet „védett fogyasztóként” határozza meg a gázelosztó hálózatra kapcsolt összes háztartást. Ennek a rendeletnek az alapján vészhelyzetben azonnal lépéseket kell tenni az elégséges gázellátás garantálása érdekében az ő számukra is. Ez azt jelenti, hogy mind a tagállamokon belül, mind pedig közöttük meg kell erősítenünk az infrastruktúrát. Gondoskodnunk kell a gázhálózatok megfelelő működéséről, és ez az áramlás irányának megfordítását jelenti. Ezenkívül össze kell állítanunk a megelőzési intézkedések hatékony tervét rendkívüli állapot esetére.

Itt most arra szeretném bátorítani az Európai Bizottságot, hogy vegye rá a tagállamokat a rendelet követelményeinek időben történő teljesítésére. Örömmel veszem tudomásul, hogy az előadó odafigyelt az egyes tagállamok érveire és figyelembe vette sajátos körülményeiket. Ezért ezek a megoldások Szlovéniára nézve is relevánsak, ahol a meglévő hálózat, amely ötvözi az Oroszországból és az Algériából érkező gázszállítmányokat, az N-1 előírás hiányosságai ellenére is elégséges a normál igények kielégítésére.

Végül én is szeretnék gratulálni az előadónak, Alejo Vidal-Quadras úrnak, aki hozzáértő módon vezette a tárgyalásokat a Parlamentben és az intézmények között. Valóban kiváló munkát végzett és remélem, hogy megkapja a szavazatok túlnyomó részének támogatását.

  Anni Podimata (S&D) . – (EL) Elnök úr! Hadd kezdjem azzal, hogy gratulálok Vidal-Quadras úrnak, amiért ilyen jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy első olvasatra sikerült részletes kompromisszumot elérnünk a Tanáccsal.

Az új rendelet azáltal kezeli az EU földgázellátási biztonságának súlyos belső gyengeségeit, hogy európai szintre emeli az intézkedéseket, nagyobb jogköröket biztosít a gázkoordinációs csoportnak, elfogadja a korai előrejelzés és riasztás kritériumait, és természetesen azáltal, hogy záradékokat vezet be a fogyasztók védelmére és jobb szolgáltatás biztosítására, különös tekintettel a társadalom legkiszolgáltatottabb tagjaira, akikre különösen oda kell figyelnünk.

Szeretnék azonban rámutatni arra – és ezt a Parlament is többször kihangsúlyozta –, hogy le kell küzdenünk energiaellátási biztonságunk kérdésének széttöredezett megközelítési módját és egységes európai politikát kell elfogadnunk az energiaágazatban, és ezt azzal kell kezdenünk, hogy megerősítjük a regionális együttműködést és előmozdítjuk az energiaforrások és a csatornák diverzifikálására irányuló projekteket, ilyen például a Nabucco és az ITGI-csővezeték, amelyek egymást kiegészítő, nem pedig egymással versengő projektek, és amelyek a katalizátor szerepét töltik be az EU ellátásának biztonságában.

  Ivo Strejček (ECR) . – (CS) Elnök úr! A múlt évi energiaválság nagyon kellemetlen volt, de nem utal a piac szerkezeti hibájára. Ezért nincs szükség a gázpiac vagy a gázellátási piac semmiféle túlzott szabályozására, mivel ez végeredményben csak magasabb gázárakat eredményezne a végfelhasználóknál. Három megjegyzésem van ezzel összefüggésben: először is nagy gonddal kell meghatároznunk az úgynevezett védett fogyasztók kategóriáját a túlzottan széles meghatározás elkerülése érdekében, ami minden bizonnyal magasabb gázárakat eredményezne a végfelhasználóknál. Másodszor: nagy gonddal kell eljárnunk annak a kötelező időszaknak a meghatározása során, amelynek során a szolgáltatók kötelesek gázról gondoskodni, és ez nem lehet 60 nap, hanem talán csak 30, mivel természetesen roppant nagy tároló létesítményeket kellene építenie és ez hatást gyakorolna a végfelhasználói árakra. Harmadszor: természetesen meg kell fogalmazni az úgynevezett leghidegebb időszak pontos meghatározását.

  Bogdan Kazimierz Marcinkiewicz (PPE) . – (PL) Szeretném kifejezni elismerésemet az előadó, Vidal-Quadras úr felé, aki egy évvel ezelőtt szembenézett egy jelentés elkészítésének kivételesen bonyolult kihívásával az energiabiztonság kérdéseiről, az Európai Unió gázellátása megóvásának területén. Az Európai Parlament és a Tanács egyaránt teljes mértékben tisztában van azzal, hogy mi az, amit közösen kidolgoztunk. A gázellátás biztonságáról szóló rendelet arról szól, hogy az Európai Bizottság, a tagállamok és azok hatóságai, valamint a gázszolgáltató vállalatok milyen eszközökkel fognak rendelkezni ahhoz, hogy kellő időben lépéseket tegyenek a gázellátási zavarok hatásainak megelőzése érdekében. Amint itt hallottuk, az előadó azt mondta, hogy ez a jogi aktus válasz arra a valós problémára, amellyel az Európai Uniónak szembe kell néznie.

Szeretnék hivatkozni a jelenlegi helyzetre és azt mondom, hogy jelenleg új válság lehet készülőben. Ez arra vonatkozik, ami a Lengyelország és Oroszország közötti szerződés alapján történik. Ez új kihívás az Európai Bizottság számára. Lengyelország az Európai Bizottság és az Orosz Föderáció közötti csatatérré változott, amely a gázpiac harmadik liberalizációs csomagjának végrehajtása miatt folyik. Ha a Bizottság tesztelni akarja ezt a helyzetet, akkor ezt egy olyan ország példájának felhasználásával kell megtennie, amely diverzifikált gázellátási struktúrával rendelkezik, és ez nem Lengyelország, amelynek lehetőségei ezen a területen erősen korlátozottak. Lengyelországot jelenleg rendkívül súlyos energiaválság kockázata fenyegeti, 1,7 milliárd köbméter gázellátási hiány formájában. Ezért fennáll a lengyel gazdaság összeomlásának kockázata. Számítunk az Európai Bizottság támogatására a felmerült problémák megoldásában. El kell mondanom, hogy Lengyelország a tranzitország szerepét is betölti, és nem az orosz rendszer végállomása. Remélem, hogy az Európai Unió keleti határain kialakult helyzet fejleményei nyomán a legtöbb tagállam képes lesz felmérni a gázellátási biztonság megóvásának jelentőségét és fontosságát.

  George Sabin Cutaş (S&D) . – (RO) Az Európai Unió nem engedheti meg magának, hogy külső, monopóliumi gázellátási forrásoktól függjön. Az Oroszország és Ukrajna között 2009-ben lezajlott gázválság megmutatta, mennyire sebezhetőek vagyunk egy megfelelő közös európai stratégia nélkül.

Ennek a helyzetnek a következményei egyértelműen megmutatkoztak az európai gazdaságra és a már amúgy is sebezhető fogyasztói csoportokra gyakorolt hatások alapján. Ez a külső EU-válság a tagállamok közötti kölcsönös függőségek szintjére is rávilágított. Ezért úgy gondolom, hogy ki kell dolgoznunk egy közös stratégiát, előmozdítva az útvonalak és az EU gázforrásainak diverzifikálását, hogy így elégséges kapacitással rendelkezzünk a válságokra történő reagáláshoz.

A tagállamok közötti szolidaritás, a Lisszaboni Szerződés jól ismert alapelve, elengedhetetlen az európai gázellátási mechanizmus biztosításához. A Nabucco projekt alapvető stratégiai jelentőséget feltételez ennek a mechanizmusnak a részeként. Ezt támogatni kell, különösen az Európai Uniónak, mert ez kínálja fel az egyetlen életképes alternatívát Oroszország energiamonopóliumával szemben.

ELNÖKÖL: Rodi KRATSA-TSAGAROPOULOU
alelnök

  Paweł Robert Kowal (ECR) . – (PL) Szeretnék meleg köszönetet mondani az előadónak, amiért tető alá hozott egy kompromisszumot, ami az energiával kapcsolatos kérdésekben különösen nehéz feladat. Szeretnék továbbá köszönetet mondani Oettinger úrnak is a Lengyelország és Oroszország közötti gázellátási megállapodásban játszott szerepéért. Nagyra értékeljük azt a tényt, hogy az Európai Bizottság alapvető szerepet játszik ebben az ügyben.

Európában ma az energia alkotja azt a tényezőt, amely sok állam kölcsönös függőségét meghatározza, és ezért meglepődve hallom ebben az ülésteremben azokat a hangokat, amelyek azt állítják, hogy kizárólag az energiáról beszélünk, ami kizárólag gazdasági kérdés, és hogy a vita csak ezekről a kérdésekről szól. Nem – az energia kérdését sok európai ország a kölcsönös függőségét meghatározó tényezőként kezeli, és helyesen teszi ezt, mert valóban ez a helyzet. Ha valakit meg kell erről győzni, akkor csak olvassa el bármelyik, erről a tárgyról szóló orosz dokumentumot.

Az energiával kapcsolatos kérdésekben az oroszok két különféle megközelítési módot fogadtak el. Az egyik a gazdasági kérdésekre vonatkozik és semmi másra, a másik pedig közvetlenül a politika és biztonság kérdéseivel kapcsolatos. Ezért ha ma valamit nélkülözünk, akkor az a nagyobb részvétel, és ide tartozik az Európai Bizottság külső kapcsolatokért felelős ügynökségeinek a részvétele is, hogy mi is felhasználhassuk ezt a két megközelítési módot ebben az ügyben.

  András Gyürk (PPE) . – (HU) Egyetértek azokkal a felszólalókkal, akik szerint a gázellátási rendelet segítségével hatékonyabban védekezhetünk majd az ellátási zavarok ellen, és ezért köszönet a raportőrnek. Különösen fontosnak tartom a védett fogyasztókkal kapcsolatos rendelkezéseket. Örülök annak, hogy a kezdeti szűkítő meghatározás helyett a távfűtéses hálózatok és a kisvállalkozások is kiemelt védelmet élvezhetnek majd. Nem kevés fogyasztóról van szó, hiszen csak Magyarországon 600 000 háztartást látnak el a távfűtéses hálózatok. A kisvállalkozások védelme pedig azért fontos, mert amint azt 2009 első napjaiban is láttuk, ezek a cégek könnyen csődközeli helyzetbe kerülhetnek a gázellátás akadozása esetén.

Tisztelt képviselőtársaim! Ugyanakkor hadd emlékeztessem Önöket arra, bár a gázellátási rendelet elfogadása jelentős lépés, mégsem pótolhatja az energetikai beruházásokat. Az elmúlt héten négy új tagállam levelet intézett Oettinger energetikai biztos úrhoz, s ebben a visegrádi országok szorgalmazzák, hogy az EU erősítse meg az energetikai beruházások támogatásával kapcsolatos pénzügyi eszközöket, különös tekintettel a következő hétéves pénzügyi tervre. Csak egyetérthetünk az ebben a levélben foglaltakkal. Megnyugtató helyzetet ugyanis az teremthet a gázellátás terén, ha az EU megkezdi az alternatív szállítási útvonalak kiépítését. Ennek a szándéknak pedig végre azt gondolom a költségvetési számokban is tükröződnie kell.

  Eija-Riitta Korhola (PPE) . – (FI) Elnök asszony! Őszinte köszönetet mondok munkatársamnak, Vidal-Quadras úrnak az elvégzett kitűnő munkáért. Akár tetszik ez nekünk, akár nem, Európa működése egyre nagyobb mértékben a gázra támaszkodik, és Oroszország lát el bennünket gázzal. Ezért nem elegendő az, ha az EU kapcsolatai rendben vannak a gázellátókkal. Az EU belső infrastruktúrájában és jogalkotásában is változásokra van szükség ahhoz, hogy felkészülten várhassuk a mások által előidézett válsághelyzeteket. A tagállamoknak meg kell határozniuk az összes piaci szereplő szerepkörét és felelősségi területét az ellátás biztonságának garantálásához. A közelmúlt eseményei megmutatták, hogy erre van szükség.

Európa függőségének mértéke riasztó. Európa földgázfogyasztásának több mint 40%-a importból származik, és az előrejelzések arra utalnak, hogy ez a függőség 2020-ig akár a 70%-ot is elérheti. Ennek következménye gazdasági és politikai függőség is lesz, és ez nem egészséges. A jövőben ez a helyzet javulhat a cseppfolyósított földgáz előállításával, amelynek ára csökken, valamint a palagáz közelmúltban megkezdett kitermelésével, amelyet a világ különböző részein, többek között Lengyelországban is felfedeztek. Ezek remélhetőleg javítani fogják az ellátás biztonságát és több lehetőséget biztosítanak a gázvásárlásra. A megújuló energia hatékony formáinak fejlesztése is segíteni fog.

Az Oroszország és szomszédjai között a közelmúltban lefolytatott viták megmutatták, mennyire bizonytalan volt a belső ellátási biztonságunkkal kapcsolatos helyzet. Ezért annyira fontos a konkrét cselekvés, például annak megoldása, hogy a gáz az ellentétes irányba is tudjon áramlani a tagállamok között, vagy a szolidaritás elve alapján annak biztosítása, hogy válsághelyzetekben a szomszédjaink számára is legyen elegendő gáztartalékunk. Az is nagyon fontos, hogy tisztában legyünk az egyes tagállamokban fennálló eltérő körülményekkel és elismerjük azokat.

  Zigmantas Balčytis (S&D) . – (LT) Először is szeretnék gratulálni az előadónak ennek a nagyon fontos dokumentumnak az elkészítéséért. Az importált energiától, különösen a gáztól való fokozódó függőség, azoknak az új kihívásoknak az egyike, amelyekkel az EU-nak szembe kell néznie a biztonságpolitika területén, és ennek leküzdéséhez szükség van az EU és valamennyiünk összehangolt erőfeszítésére.

Az Európai Bizottságnak különösen fontos szerepet kell játszania, nemcsak a válsághelyzetekkel való szembenézésben, hanem általában az EU energiapolitikájának kialakításában, és különösen a gázellátási szerződéseknek a harmadik országokban működő beszállítókkal történő megtárgyalása során.

Biztos úr! Valóban nem szeretném, ha a Jamal-gázvezetékről szóló, Lengyelország és Oroszország között megkötendő szerződésben lefektetett feltételek, vagy a szerződés aláírásának módja rossz példával szolgálna az összes új és jövőbeni energiastratégiához a ma megvitatott dokumentum összefüggésében. Csak azzal tudunk hozzájárulni a kívánt belső energiapiac létrehozásához, amely biztonságos, egységes és tisztességes a fogyasztókkal szemben, ha egységes hangon szólalunk meg, egyeztetjük az összes tagállam fellépését és szolidaritást tanúsítunk.

  Tunne Kelam (PPE) . – Elnök asszony! A mai vita azt mutatja, hogy Európa levonta az ismétlődő ellátási válságok tanulságait. Észtország 1992 decemberében szerezte a függetlenséggel kapcsolatos első tapasztalatait, amikor Oroszország megszakította a teljes gáz- és olajellátást. Ennek ellenére ez még jobban megerősített minket.

Ma bátorító együttműködést látunk, elsősorban a Parlament és a Bizottság között. Szeretnék köszönetet mondani Önnek, Oettinger biztos úr, ezeknek a kihívásoknak az erőteljes és felelős megközelítési módjáért. Ez egy ígéretes kísérlet a szolidaritásnak az EU gyakorlati mechanizmusba történő beépítésére. Az is nagyon fontos, hogy gondoskodni akarunk közös infrastruktúráról és ellátási normákról, a Bizottság egyre növekvő felelőssége és koordinációja mellett. De mindenekfelett továbbra is szükségünk van egy integrált közösségi ellátási hálózatra. Szeretném felhívni a figyelmet Turmes úr javaslatára, amelyet az észak-déli összeköttetések fejlesztéséről és a tárolási létesítményekről történő jövőbeni gondoskodásról elmondott.

  Csaba Sándor Tabajdi (S&D) . – (HU) Fontos, hogy az Európai Unió közösségi szinten reagáljon az energiabiztonság érdekében, de azoknak a tagállamoknak is kell lépniük, amelyek még nem rendezték kellőképpen kétoldalú politikai viszonyaikat Oroszországgal. Magyarország földgázimportjának 80%-a Oroszországból származik, rendkívül nagy ezért a magyar fogyasztók függősége, különösen kiszolgáltatottak a távfűtést használó lakók. Magyarország ezért egyértelműen szeretné diverzifikálni mind a beszerzési forrásokat, mind a szállítási útvonalakat. Egyértelműen támogattuk és támogatjuk mind a Nabucco, mind a Déli Áramlat megépítését és az uniós közösségi források felhasználást. Számunkra mégis a legolcsóbb az Ukrajnán keresztül vezető tranzit megnyugtató, stabil rendezése lenne. Kérjük a Bizottságot, hogy az Unió lépjen föl közösségi szinten, legyen közvetítő Oroszország–Ukrajna között és kényszerítsen ki egy garanciarendszert az ukrán tranzit ügyében.

  Reinhard Bütikofer (Verts/ALE) . – (DE) Elnök asszony! Szeretném két pontra felhívni Oettinger úr figyelmét, amelyet néhány képviselőtársam már megemlített a vita során. Először: Turmes úr kihangsúlyozta a gáz iránti igény előre jelezhetőségének kérdését. A gázellátás összefüggésében csak egyetlen szempontból vizsgáljuk a kérdést.

Oettinger úr! Szeretném megkérdezni Öntől, hogyan tervezi beépíteni ezt a második alapvető jelentőségű szempontot a stratégiába, ha a jövőbe tekint. Másodszor: Swoboda úr egyik megjegyzéséből fakadóan szeretném kiemelni az Európai Unión belüli energiaközösség gondolatát. A Delors úr által alapított Notre Europe agytröszt a közelmúltban rávilágított erre a kérdésre, amint ezt a korábbi biztos, Michaele Schreyer asszony is tette néhány évvel ezelőtt. Ezt munkája kifejezett céljának tekinti-e, Oettinger úr?

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL) . – (PT) Elnök asszony! A földgázellátás biztonságáról folytatott vita során szeretném kihangsúlyozni, hogy a globális földgázellátás már amúgy is erősen diverzifikált; ezt természetesen tudomásul kell vennünk.

A jövő szempontjából azonban ennél fontosabb kérdés a várt olajválság, emiatt az Európai Uniónak tevékenyen elő kell mozdítania a finomított kőolajtermékek leváltását flottáiban, és a legmegfelelőbb energiaforrás erre a célra a földgáz.

Ennek ellenére nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy létezik nem fosszilis eredetű természetes gáz: a hulladékból előállított biometán. Az a helyzet, hogy több európai ország is termel biometánt, gondolok itt különösen Svédországra és Svájcra, de még Spanyolországra is. Ezt a megoldást kell ösztönöznünk az EU beruházásainak felhasználásával, és ezt a kérdést erősen szem előtt kell tartanunk a vita során.

  Andreas Mölzer (NI) . – (DE) Elnök asszony! A gázellátók többsége jelentős áremelést jelentett be a gáz iránti növekvő kereslet eredményeként. A gáz nagykereskedelmi árának megduplázódásáról beszélnek. Ezért véleményem szerint valószínű, hogy Moszkva ezen a télen újabb gázválságot fog kiprovokálni. Az EU az eddigiekben valószínűleg nem lépett fel kellő határozottsággal közvetítői szerepkörében. Az EU új vezető képviselőinek felelősségi köréről folytatott jelenlegi viták esetében az érintett tagállamok újból azt fogják érezni, hogy cserbenhagyták őket.

Az EU részéről tanúsított erélytelen válságkezelésnek azonban más következményei is vannak. Újból működésbe helyezik a bezárt atomerőműveket és Lengyelországban tervek születtek egy cseppfolyósítottföldgáz-terminálba történő beruházásról, ami közvetlen versenyt teremt majd a balti csővezetékkel. Bár a tegnap bejelentett beszerzési együttműködés értelmes megoldásnak tűnhet, semmit sem változtat az alapvető problémán. A következő gázvita kirobbanásakor majd meglátjuk, hogy az európai energetikai korai figyelmeztető rendszer megér-e annyit, mint az a papír, amelyre felírták, és hogy a Lisszaboni Szerződésből fakadó felelősségek körül támadt zavar megoldható-e. Az a helyzet, hogy nem lehet egyszerűen megszüntetni az orosz gáztól való függőségünket, és ezen a helyzeten a Nabucco projekt sem fog sokat változtatni.

  Andrzej Grzyb (PPE) . – (PL) Oettinger úr azt mondta, hogy a Lisszaboni Szerződés hatályba lépése óta ez az első olyan dokumentum, amely energetikai ügyekkel foglalkozik. Valójában az energiaszolidaritás sok országnak, többek között az én hazámnak, Lengyelországnak is a fő célkitűzése volt a Lisszaboni Szerződés kapcsán. A gázválságok azonban – különösen a 2009. évi válság, de a korábbi válságok is – megmutatták, hogy az energiapiac nélkül, az infrastruktúra nélkül, a kölcsönös összekapcsolásokat is ide számítva, új hálózatok és új ellátási források nélkül, az Európai Bizottság egyeztető szerepköre nélkül, és mindenekfelett – és ezt különösen erősen szeretném kihangsúlyozni – a Bizottság, a Tanács és a tagállamok egyöntetű politikai akarata nélkül nem tudjuk megakadályozni a gázválságokat. Lengyelország jelenleg még mindig egy körülbelül 2,5 milliárd köbméter gáz szállításáról szóló egyezmény aláírása előtt áll.

A rendelet jobb is lehetne – közelebb is állhatna az ideálishoz –, különösen ami a kötelezettségeket illeti, többek között az Európai Bizottság, valamint az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének szerepkörét és a tagállamok szerepkörét illetően is. Oettinger úr megerősítette, hogy két vagy három éven belül végre kell hajtani ennek a rendeletnek valamilyen kiértékelését, hatékonyságának felmérése érdekében. Ez is azt bizonyítja, hogy nem sikerült mindent belefoglalnunk a rendeletbe.

  Silvia-Adriana Ţicău (S&D) . – (RO) Az Európai Unió energiabiztonsága az energiaellátási források és útvonalak diverzifikálásától függ. Meggyőződésem, hogy az Európai Uniónak többet kellene beruháznia az energiainfrastruktúrába és az energiahatékonyságba. Ami a gázágazati energiainfrastruktúrát illeti – itt most az új gázvezetékek megépítésére gondolok, és ennek kapcsán szeretném kihangsúlyozni, mennyire fontos a Nabucco projekt az Európai Unió energiabiztonsága szempontjából –, fontos lépés lenne az Európai Unió részéről az új gáztározókba, a tagállamok közötti kölcsönös összeköttetések javításába, a gázáramlási irány megfordításának lehetővé tételébe, valamint a megújuló energiaforrásokból gázt előállító létesítményekbe történő beruházás.

Szeretném kihangsúlyozni, hogy a Lisszaboni Szerződés új keretrendszert hozott létre a tagállamok közötti szolidaritás előmozdításához energiaválságok esetén. Emellett szeretném kifejezni elismerésemet az előadónak, Vidal-Quadras úrnak erőfeszítéseiért, mivel ez a rendelet valójában az Európai Unió energiabiztonságának javítása felé megtett lépést jelöl.

  Alajos Mészáros (PPE) . – (HU) Köszönet jár Vidal-Quadras kollégának és Oettinger biztos úrnak, hogy egy ilyen fontos jelentés létrejöhetett. Ezt a rendeletet különösképpen Közép-Európa országai üdvözlik majd, akikből néhányan 100%-os függőségben vannak az orosz gázimporttól. Amellett, hogy ez egy kiszolgáltatott helyzetet teremt, politikai eszközként is veszélyes. A fosszilis tüzelőanyagokhoz mérten a gáz jár a legkevesebb széndioxid-kibocsátással, ezért nagy szerepet játszik Európa klímaváltozás elleni harcában. Felül kell azonban értékelni az uniós vészhelyzet fogalmát, amely 10%-os importcsökkenéshez van kötve. Ez a valóságban egy egész uniós ország, például Szlovákia teljes importját jelentheti. Ésszerűbb lenne az uniós vészhelyzet bejelentését egy meghatározott földrajzi területhez kötni. Prioritásként kell kezelni, hogy a gázellátást továbbra is zökkenőmentesen és elfogadható áron biztosítsuk akkor is, ha válsághelyzet van. Ehhez véleményem szerint ez a jelentés nagymértékben hozzájárulhat.

  Ioan Enciu (S&D) . – (RO) Először is én is szeretnék gratulálni Vidal-Quadras úrnak az ennek a fontos jelentésnek a megszövegezése során tanúsított erőfeszítéseiért. Valamennyien tudjuk, hogy az energiaellátás mennyire fontos az Európai Unió számára. A Bizottságnak és Oettinger biztos úrnak továbbra is tevékenyen részt kell vennie azoknak a kérdéseknek a megoldásában, amelyek a gázellátási források diverzifikálásával kapcsolatos projektek előrehaladását meghatározzák, és elő kell állniuk mind politikai megoldásokkal, mind pedig a legkedvezőbb pénzügyi forrásokkal.

Európa energiaellátási biztonsága megóvásának kulcsa abban rejlik, hogy fejlesztenünk kell az energiainfrastruktúrát, a kölcsönös összeköttetéseket és a gázellátási irány megfordításának képességét, a tárolási létesítményeket, és ami a legfontosabb, a megfigyelést és a tagállamok közötti szolidaritásra épülő kezelést. Fontos lenne továbbá folytatni az európai energiaközösség jövőjéről szóló vitákat is.

  Danuta Jazłowiecka (PPE) . – (PL) Az a rendelet, amelyről ma szavazni fogunk, mérföldkőnek számít a közös energiapolitika felépítésében. Az energiaszolidaritásra vonatkozó rendelkezések kétségtelenül ezt tanúsítják. Garantálják azoknak a jogi eszközöknek a működését, amelyek lehetővé tennék a közös, egységes válaszadást vészhelyzetben. Az a szöveg, amelyről ma szavazni fogunk, valóban különbözik a Parlament által javasolt ambiciózus jövőképtől. Ám reményt ad a vészhelyzeti mechanizmusok hatékony jövőbeni működésére. Azt a tényt, hogy gyorsan sikerült megállapodásra jutnunk a Tanáccsal, ahol a tagállamok eltérő érdekei egymásnak feszültek, pozitív fényben kell látnunk.

Szeretném itt kifejezni köszönetemet előadónknak, Vidal-Quadras úrnak, aki már kezdettől fogva nyitott volt a képviselőtársaink által javasolt intézkedésekre, és aki kész volt a mindenki által elfogadható kompromisszum elérésére. A rendelet azt is megmutatja, hogy az Európai Parlament az intézményközi konfliktusok kulcsfontosságú szereplője, és hogy kellően bátor ahhoz, hogy harcoljon olyan intézkedésekért, amelyek gyakran irreálisnak tűnnek a tagállamok közötti megegyezés hiánya miatt.

  Edit Herczog (S&D) . – (HU) Gratulálok a biztos és a Parlament együttműködésének ehhez a nagy léptékű dokumentumnak az elkészítéséhez. Jó irányba megtett jó lépés, ugyanakkor egyértelmű, hogy a törvény csak előfeltétele a beruházásoknak, az európai beruházási kedv megteremtése a válsághoz vezető úton is segítséget nyújthat nekünk. Ez a jogszabály egyértelmű bizonyítéka lehet annak, hogy az együttműködés nem a nemzeti szuverenitás feladása, hanem az európai polgárok szabadságának növelését jelenti. Magyarországon nagy viták vannak. Mi, magyar szocialisták az európai energiabiztonság megteremtésére törekszünk. A magyar kormányfő egy évvel ezelőtt azt ígérte, hogy megteremti Magyarország teljes energiafüggetlenségét. Mi örülünk innen is, hogy megváltoztatta ezt a véleményét és ő is az energiabiztonságban, az európai uniós együttműködésében gondolkozik a jövőben.

  Ioan Mircea Paşcu (S&D) . – Elnök asszony! 2006 óta, amikor először megszakadt az Oroszországból érkező gázellátás, az energiabiztonság kiemelt kérdéssé vált az EU tevékenységeinek napirendjén. A kérdés nemcsak gazdasági jellegű, hanem erős politikai felhangjai is vannak, mivel jelentős hatást gyakorol az EU külpolitikájára, és ennek következtében nemzetközi helyzetére is. Annak ellenére, hogy ezt a tényt széles körben elismerik, a gyakorlatban az EU képtelen véget vetni annak, hogy energiaellátása egyre fokozódó mértékben olyan piaci szereplőktől függjön, amelyeknek erőteljes politikai célkitűzéseik vannak, és amelyek tétovázás nélkül kihasználják az EU egyre fokozódó sebezhetőségét. Ez néhány fontos új tagállam ellenállásának tulajdonítható.

Tévedés lenne azonban azt mondani, hogy jelenleg nincs energiabiztonsági rendszer – van, de ez egyedi és nem kollektív rendszer, mert az egyes EU-országok az egyes beszállítókkal fenntartott preferenciális kapcsolatok útján próbálják megvédeni magukat, amelyeknek kegyeiért alkalmanként ádáz harcot is képesek vívni.

  Niki Tzavela (EFD) . – (EL) Elnök asszony! Mivel ebben az ülésteremben már többen is hivatkoztak a Nabucco csővezetékre, mint az Európa energiabiztonsága szempontjából nagyon fontos projektre, szeretném megkérni a biztos urat, mondja el nekünk, tudja-e, hogy áll most ez a munka és milyen eredményeket sikerült elérni a Nabucco projekt végrehajtása során.

  Günther Oettinger , a Bizottság tagja. – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Ez a vita, amely a gáz és a gáztárolás tárgyával indult, általánosabb jelleget öltött és kiterjedt az energiapolitika egészére. Természetesen igaz, hogy függünk a gáztól. Ez azonban nemcsak a gázra vonatkozik, hanem más energiaforrásokra is, ugyanilyen mértékben vonatkozik az olajra, a világpiacról származó szénre és a nukleáris nyersanyagokra is. Még a megújuló energia esetében is növekszik a más országoktól, például Svájctól és Norvégiától való függőségünk a tárolási létesítmények tekintetében. Európa más államoktól függ. Ezért az energiahatékonyság kérdése, más szavakkal, az energia célzottabb módon történő felhasználása és elpazarolásának elkerülése egyre fontosabbá válik. Az elkövetkező hónapok során részletesen meg akarjuk vitatni Önökkel következtetéseinket.

Az energiaközösség tárgya is felvetődött és meggyőződésem, hogy az Európai Uniónak hatékonyabb energiaközösséggé kell válni a szolidaritás alapján. A Delors úr által képviselt megközelítési mód mutatja nekünk azt az irányt, amelyre mennünk kell. Én azonban azt javaslom, hogy a következő néhány év során vegyük igénybe az új eszközöket; más szavakkal, tevékenyen fel kell használnunk a 194. cikket jogi alapként, emellett más lehetőségeket is ki kell használnunk a belső piac létrehozása érdekében. Még nem rendelkezünk valódi belső piaccal a villamos áram és a gáz tekintetében. A tagállamok, egyesek jobban, mint a többiek, ékesszólóan beszélnek a belső piacról, de valójában semmit sem tesznek érte, hanem inkább a saját nemzeti iparpolitikájukra összpontosítanak. Nekik igénybe kell venniük ezeket az eszközöket. Négy vagy öt éven belül hiteles helyzetben leszünk ahhoz, hogy beszélhessünk a tagállamoknak és a lakosságnak jogi alapunk továbbfejlesztéséről.

Ami az energiaközösséget illeti, meggyőződésem, hogy Svájc, Norvégia, Szerbia, Horvátország – és általában a volt Jugoszlávia országai – Marokkóval, a Maghreb-országokkal, a Közel-Kelettel, Grúziával, Moldovával és Ukrajnával együtt közösen alkotnak szoros energiaközösséget, de itt még Törökországot is feltétlenül meg kell említenem.

Elhangzottak az energia- és a gázpiac előrejelzésére vonatkozó felszólítások. A Roadmap 2050 részeként különféle alternatívák egész sorát kívánjuk benyújtani. Egyértelmű, hogy mindaddig, amíg az energiaforrások összetétele elsősorban a tagállamokra tartozó kérdés, azoktól az összegektől függünk, amelyeket a tagállami politikusok adnak meg arra vonatkozó előrejelzéseinkben, hogy mennyi gázt fogunk felhasználni villamosenergia-termelésre, és mennyi gázra lesz szükségünk. Nem kizárólagos a felelősségünk ezen a területen. Ennek ellenére javaslatot akarunk készíteni arra nézve, hogy mennyi gázt fogunk felhasználni a következő évtizedekben. Jelenleg több mint 400 milliárd köbméter gázt használunk fel. 2030-ra vagy 2040-re ez a szám 500 vagy 600 milliárdra emelkedik, vagy visszaesik 300 milliárdra? Ez nagyon fontos kérdés az infrastruktúrára vonatkozó követelmények és más országoktól való függőségünk előrejelzése szempontjából.

Ami a függőséget illeti, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy továbbra is jelentős saját gáztartalékokkal rendelkezünk. Ezek azonban a következő 15-20 év során kimerülnek. Hollandia tipikus példa ebben a tekintetben. Az igaz, hogy elsősorban Oroszországtól függünk, amely jelenleg az európai gázpiac 25%-áért felelős. A gáz negyede orosz tartalékokból érkezik hozzánk. Ez nagy mennyiség, de még mindig kezelhető számadat. Az azonban nyilvánvaló, hogy ezek a számadatok Lettország, Litvánia, Bulgária, Lengyelország és Románia esetében 50% feletti érték és 100% között mozognak, míg Portugália esetében ez a szám nulla. Van egy kelet-nyugati vízválasztó vonalunk, attól függően, hogy az egyes országok milyen távolságra fekszenek a szibériai gáztartalékok helyétől. Jelentős mennyiségeket kapunk Algériától és Norvégiától, és a közel-keleti Katarból hajón vagy terminálokon keresztül érkező cseppfolyósított földgázkészleteket (LNG) is ki kell emelnünk.

Ami az Oroszországtól való függőségünket illeti, Oroszországot minden probléma ellenére is partnernek tekintem. Novemberben kerül sor a tízéves EU-Oroszország energiapárbeszédre. Az a helyzet, hogy kölcsönösen függünk egymástól. Hogy miért? Mivel az oroszok viselik a felelősséget az Északi Áramlat gázvezeték finanszírozásának több mint 50%-áért, és mivel ez a beruházás több mint 4 milliárd euróba kerül, nekik is érdekükben áll, hogy jöjjön benne a gáz, ellenkező esetben a beruházás nem lesz nyereséges a számukra. Emellett az oroszok el akarják adni nekünk a gázt, hogy rendelkezzenek európai pénzzel gépjárművek, ipari üzemek, gépi berendezések, csúcstechnológiát képviselő áruk és szakértelem megvásárlására az orosz gazdaság fejlesztéséhez. Ezért meggyőződésem, hogy ha egységesen lépünk fel, akkor a kölcsönös függőség helyzetében találjuk magunkat ahelyett, hogy szabadon zsarolhatóak lennénk.

A következő terület, amelyet meg kell vizsgálnunk, a diverzifikáció, illetve a más országoktól való függőségünk csökkentése. Ugyanakkor gondoskodnunk kell a meglévő csővezetékek felújításáról, hogy műszaki függőségünk ne fokozódjon. Ezzel egy időben új területekre kell összpontosítanunk. Meggyőződésem, hogy az orosz gáz tekintetében az oroszoktól kell függenünk. Az oroszoknak a partnereinknek kell lenniük a saját gázuk eladása és kereskedelme tekintetében, de a harmadik országoktól származó gáz esetében nem. A legnagyobb gáztartalékok a Kaszpi-tengeri térségben vannak. Bár úgy érzem, hogy az orosz gáz szorosan kapcsolódik partnerünkhöz, Oroszországhoz, nem hiszem, hogy a Kaszpi-tengeri térségből származó gázellátásnak Oroszországon keresztül kell megérkeznie hozzánk. Az oroszok adják csak el a saját gázukat, de ne akarjanak kereskedni a harmadik országokból származó gázzal. Az Algériából és Norvégiából származó gáz sem Oroszországon keresztül jut el hozzánk. Ezért az Európai Uniónak közvetlen összeköttetést kell kiépítenie a Kaszpi-tengeri térséggel, amely a lehető legrövidebb, nincsenek benne kitérők, és amely nem tesz minket szükségtelenül függővé az orosz kereskedelmi rendszertől. Ennek eléréséhez azonban szolidaritásra van szükségünk. Ezért szeretném megkérdezni az összes tagállamtól, közöttük Ausztriától, Magyarországtól, Romániától, Bulgáriától és Lengyelországtól is: készen állunk-e arra, hogy közös munkával megoldást találjunk a déli folyosóra, ami európai érdek? Vagy megosztottak vagyunk? Ez itt a kritikus pont. Ha egységesek vagyunk, és nem vagyunk kaphatóak arra, hogy semlegesítsük egymás ajánlatait, ami nem igazán európai érdek, akkor áttörést érhetünk el a Kaszpi-tengeri térségben. Keményen dolgozunk a Nabucco projekten. Minden héten tartunk munkaülést, és október 1-jén csúcsszintű találkozót tartunk Türkmenisztánnal és Azerbajdzsánnal. Nem dönthetünk önállóan. Ezt a beruházók fogják megtenni. Ám megtehetünk minden tőlünk telhetőt annak érdekében, hogy közvetítőként léphessünk fel a tagállamokat és a szomszédos országokat, többek között Törökországot, Azerbajdzsánt és Grúziát is érintő döntések meghozatalában. Továbbra is az a véleményem, hogy a Nabucco jó úton jár.

Önök azt mondják, hogy többet kellene beruháznunk. Lehetséges, hogy ez így van, de megígérhetem Önöknek, hogy megfelelően használunk fel minden egyes eurót, amelyet a Parlament és a tagállamok az európai költségvetésben megállapítanak a társfinanszírozott infrastruktúrához olyan területeken, ahol az önálló cselekvés nem lenne nyereséges. A közeljövőben Önök dönteni fognak a finanszírozási időszakról. Beszélnünk kell az ezzel kapcsolatos prioritásokról. Ha több pénzt akarunk fordítani az infrastruktúrára, akkor vagy több pénzt kell bevonnunk, ami nem igazán tűnik megvalósíthatónak, vagy pedig kevesebb pénzt kell elköltenünk más területeken. Érdeklődéssel várom, hogyan fog működni ez a folyamat az egyes munkaterületek között, a Parlamentet is ide számítva.

Még egyszer szeretném megköszönni a támogatásukat. Sikerült előrehaladást elérniük ezen a területen, és közösen meg tudtuk győzni a tagállamokat. Nagyon örülök annak, hogy elmondhatom valamennyiüknek, hogy gyorsan végre fogjuk hajtani ezt a rendeletet, és a négy éven belül tervezett jelentésben elemezni fogjuk annak erősségeit és gyenge pontjait, és beterjesztjük végső következtetéseinket arról, hogy érdemes-e továbbfejleszteni a rendeletet és kiterjeszteni annak tartalmát.

(Taps)

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra ma, szeptember 21-én, kedden 12:00-kor kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Elena Băsescu (PPE) , írásban. – (RO) Ennek a jelentésnek az elfogadása jelentős mértékben javítja az EU energiabiztonsági politikájának jogalkotási kereteit. Az energiaforrások diverzifikálása elsődleges fontosságú annak az energiaválságnak a figyelembevételével, amellyel Európának szembe kellett néznie. Meggyőződésem szerint feltétlenül támogatnunk kell a hiteles alternatív projekteket a Kaszpi-tengeri térség gázellátási ágazatában. Annak figyelembevételével, hogy a Nabucco-gázvezeték teljes kapacitását csak 2018-ban fogjuk tudni kihasználni, az AGRI projekt létfontosságú. Ez a csővezeték összekapcsolja az európai piacot a Kaszpi-tengeri térség gázforrásaival az Azerbajdzsán-Grúzia-Románia energiafolyosón keresztül. A négy résztvevő állam politikai vezetői a múlt héten aláírták a Bakui Nyilatkozatot. Az első gázszállítmányok alig három év múlva várhatók Azerbajdzsán felől, különösen azért, mert Románia már elindított egy megvalósíthatósági tanulmányt a constanţai terminálról. Ezenkívül a végrehajtási költségek a Nabucco gázvezeték költségeinek a felét teszik ki. Szem előtt tartva az említett megállapodásban rögzített energiabiztonsági garanciákat, remélem, hogy az EU kellő figyelmet fordít erre a projektre.

  George Becali (NI) , írásban. – (RO) Mai vitánk tárgya a gázellátás biztonsága. A tél közeledtével folytatjuk le ezt a vitát. 2009 januárjában az Oroszország és Ukrajna közötti földgázválság rávilágított arra, hogy az importtól való függőség egész Európában növekszik. Jelenleg a szállításhoz és a tranzithoz kapcsolódó kockázatok is növekednek. Ezért Európában továbbra is szükség van infrastruktúrával kapcsolatos beruházásokra. Mennyi időre van szükség ezeknek az infrastruktúráknak a végrehajtásához? Egyértelműen több évre. Vajon megengedhetünk-e magunknak ennyi időt, amikor minden egyes tél újabb gázválságot jelent? Hány engedményt kell addig még tennünk Oroszország és Ukrajna felé? Meggyőződésem, hogy meg kell határoznunk egy alternatív megoldást és fel kell készülnünk annak alkalmazására, nemcsak a forrás, hanem egy olyan hálózat szempontjából is, amely ötvözi a belső és a külső szempontokat. Az „alternatív” szó használatával arra gondolok, ahogyan a szakértők a „Fehér Áramlat” gázvezetéket nevezik, amely áthalad Azerbajdzsánon, Grúzián, a Fekete-tengeren, Románián és Bulgárián. Ezenkívül minden olyan intézkedést, amely a belső energiapiac megfelelő működésének biztosítására irányul, tevékeny energetikai diplomáciával kell kísérni.

  Jolanta Emilia Hibner (PPE) , írásban. – (PL) Szeretném kifejezni nagyrabecsülésemet Vidal-Quadras úrnak az elvégzett munkáért, valamint a gázellátás biztonságáról szóló rendelet iránti elkötelezettségéért. Nagyon örülök, amiért sikerült ilyen jó kompromisszumot elérni ebben a rendkívül fontos dokumentumban. Az összes tagállam érdekeit sikerült összeegyeztetni a legfontosabb kérdésekben, és ennek köszönhetően az Európai Unió képes lesz gyorsan és szolidaritást tanúsítva reagálni a gázellátás zavarai esetén. A jelentés foglalkozik a tagállamok védelmével kapcsolatos legfontosabb kérdésekkel, a gázellátás lehetséges zavaraitól kezdve a jó együttműködésen keresztül egészen a közösségi megelőzési és vészhelyzeti intézkedésekig.

Fontos változás, hogy a Bizottság és a tagállamok kötelesek uniós szinten együttműködni a potenciális rendkívüli helyzetekben. A rendelet értelmében az Európai Bizottság most egyetlen ország kérése alapján is kihirdethet rendkívüli helyzetet a gázellátási zavarok által érintett térségben. A javasolt kompromisszum új, gyorsreagálási eszközökön keresztül kibővíti az Európai Bizottság szerepkörét. A rendelet ebben a formájában még a különösen érzékeny térségekben is garantálja a gázellátás biztonságát. Az infrastruktúra fejlesztésére irányuló beruházások azonban elengedhetetlenek, hogy a rendeletben szereplő sok rendelkezés ne maradjon írott malaszt.

  Lena Kolarska-Bobińska (PPE) , írásban. – (PL) Nagyon sokat beszélünk a Lisszaboni Szerződés hatályba lépéséről az Európai Külügyi Szolgálat összefüggésében. Érdemes azonban felhívni a figyelmet az energiapolitika területén meghozott intézkedésekre. A Lisszaboni Szerződés 194. cikke egyértelmű prioritásokat határozott meg ezen a területen: egységes energiapiac létrehozása, gondoskodás a gázellátás biztonságáról, energiahatékonyság és energiatakarékosság, valamint az energiahálózatok kölcsönös összekapcsolásának előmozdítása és az importált energiától való függés csökkentésére irányuló intézkedések. A Vidal-Quadras úr által a gázellátás biztonságáról elkészített jelentés a szerződés célkitűzéseinek teljesítése felé megtett fontos lépés. Visszatükrözi az európai szolidaritás szellemét, amely ma annyira fontos. Az ilyen jellegű dokumentumok különösen fontos jelzéseket alkotnak a polgárok felé olyan időben, amikor sokat beszélnek az Uniót megosztó nemzeti érdekekről és decentralizációs tendenciákról. A jelentés azt mutatja, hogy az Európai Parlament, az Európai Bizottsággal együttműködve, átülteti a gyakorlatba az együttműködés és a szolidaritás európai értékeit. Az ebben az irányban megtett következő lépés az Európai Bizottság „A 2011–2020-as időszakra vonatkozó új európai energiastratégia felé” című dokumentuma. Ez további lépés az EU 2020 stratégiával kapcsolatos átfogó energiapolitika felé, ugyanakkor a Lisszaboni Szerződés célkitűzéseinek teljesítése felé is. Az a jelentés, amelyet megszövegeztem, és amelyen most a Parlamentben dolgozom, azt is megmutatja, hogy a közösségi módszer különösen fontos az energetika területén.

  Marian-Jean Marinescu (PPE) , írásban. – (RO) Az ellátás biztonsága a jövőben az energiaforrások összetételének alakulásától, az Európai Unióban és az EU-nak szállító harmadik országokban folytatott kitermelés fejlődésétől, valamint a tárolási létesítményekre és a szállítási útvonalak és források diverzifikálására irányuló beruházásoktól fog függeni, amelyeket az Európai Unión belül és azon kívül végrehajtanak. Örülök annak, hogy az Európai Parlament képes volt módosítani a rendeletjavaslatot és beillesztett egy cikket, amely kifejezetten a Nabucco gázvezeték projektjére vonatkozik. Ez a lépés megerősíti azt, hogy az Európai Unió intézményei nagy fontosságot tulajdonítanak a jövőnek, valamint a Nabucco gázvezeték projektjének a politikai szempontok és a finanszírozás tekintetében. Ez a rendelet konkrétan garantálja, hogy az európai hazai fogyasztók még válságok alatt is kapnak gázt, a 2009 januárjában bekövetkezett helyzethez hasonló helyzetek elkerülése érdekében, amikor számos tagállamba egyáltalán nem érkezett gázszállítmány. Az Európai Bizottságnak egyeztetnie kell ezeket a lehetséges vészhelyzeti terveket és gondoskodnia kell az összes tagállam védelméről.

  Alexander Mirsky (S&D) , írásban. – (LV) Nyilvánvaló, hogy az Európai Unió nem támaszkodhat arra, hogy Ukrajna vagy Fehéroroszország elnöke éppen bal vagy jobb lábbal kel-e fel reggel. Nyilvánvaló, hogy az EU nem támaszkodhat fölösleges közvetítők fondorlataira, akik pénzt akarnak keresni a gázellátás területén folytatott spekulációikkal és manipulációikkal. Nyilvánvaló, hogy a gázellátás nem válhat politikai fegyverré és nem szolgálhat kicsinyes nemzeti érdekeket. De akkor mit kell gondolnunk arról a tényről, hogy a földgáz Lettországban háromszor annyiba kerül, mint Németországban? Az a helyzet, hogy Lettországnak és Németországnak, jóllehet mindkét ország az EU tagállama, eltérő gazdaságfejlesztési lehetőségei vannak. Az a tény, hogy a Lett Köztársaság súlyos válságot él át és az egy főre eső GDP és bevétel a német adatok egytizede, felveti azt a kérdést, hogy az EU tagállamai vajon azonos fejlődési feltételekkel rendelkeznek-e. Sürgős állásfoglalásra van szükség ebben a kérdésben, legalábbis az EU összes tagállamára vonatkozó közös gázárak tekintetében. Enélkül az „Egyesült Európa” szavak összekapcsolása megkérdőjelezhetővé válik.

  Algirdas Saudargas (PPE) , írásban. – (LT) Szeretném kifejezni egyetértésemet képviselőtársaimmal, és üdvözlöm azt a tényt, hogy egy ilyen fontos rendeletet ilyen rövid időn belül jóvá fogunk hagyni. Ez újból azt bizonyítja, hogy ha van egy valós probléma, akkor Európa képes gyorsan és hatékonyan cselekedni.

A gázellátás biztonságáról szóló rendelet megerősíti a tagállamok közötti szolidaritás alapelvét, és ez újabb fontos lépést jelent a közös energiapolitika felé vezető úton. Valószínűleg valamennyien abban reménykedünk, hogy a 2009. évi válság nem fog megismétlődni, és hogy nem kell majd igénybe vennünk a rendeletben szereplő mechanizmusokat, de hogy mi történik a valóságban, az más kérdés. Nem is olyan régen, júniusban, a felére csökkentették Litvánia gázellátását az Oroszország és Fehéroroszország közötti nézeteltérések miatt, és ez meggyőzött minket arról, hogy ez a rendelet időszerű.

Rendszeresen rámutattam arra, hogy az egyetlen beszállítótól függő elszigetelt gázpiacok esetében, ilyenek vagyunk például mi, balti államok, ez a rendelet csak akkor fog hatékonyan működni, ha ezek a piacok egyetlen közös európai uniós gázhálózatban egyesülnek. A magánberuházások gyakran nem elégségesek a szükséges új gázvezetékek lefektetéséhez, és ezért további finanszírozásra van szükség.

Szeretnék köszönetet mondani azoknak a munkatársaimnak, akik ezt megértették és figyelembe vették a rendelet megtárgyalása során, és a Bizottságnak, amely hivatalosan is ígéretet tett az elszigetelt energetikai helyzetben lévő térségek problémájának megoldására az energiainfrastruktúra-csomagban. Már csak az van hátra, hogy fel kell szólítani a tagállamokat a rendelet megfelelő végrehajtására.

  Joanna Katarzyna Skrzydlewska (PPE) , írásban. – (PL) A gázellátás biztonságáról szóló rendelet elfogadása megnyitja az utat az uniós szintű közös gázpiac jövőbeni létrehozása előtt. A dokumentumban szereplő fontos rendelkezések bevezetik a megelőzési és vészhelyzeti tervek elkészítésének kötelezettségét minden tagállamban, az Uniót érintő vészhelyzet kihirdetésének kötelezettségét, ha két tagállam vészhelyzetet hirdet ki, és a geopolitikai kockázat kritériuma alkalmazásának kötelezettségét az EU gázellátási biztonságának általános kockázatfelmérése során. A kétirányú gázszállítási képesség megszerzésével az az ország, amely az energiaellátási hiányok veszélyébe került, megkapja a szükséges segítséget egy másik országtól, amely abban az időben elegendő tartalékkal rendelkezik. Ez kétségtelenül az együttműködés és szolidaritás eszméjére épülő intézkedések alkalmazásának kezdete. Az energiaforrások diverzifikálásának kérdésére vonatkozó hivatkozás lehetővé teszi a tagállamok által ezen a területen folytatott tevékenységek intenzívebbé tételét, és elősegíti a már megkezdett projekteket, ilyen például a Nabucco. Összegezve: a jelentésben javasolt intézkedéseknek és az intenzív infrastruktúra-beruházásoknak köszönhetően megvédhetjük magunkat, illetve hatékonyabban biztosíthatjuk magunkat az olyan helyzetekkel szemben, mint amely 2008-ban Ukrajnában előállt. Az orosz gázkészletektől való teljes függetlenség csak illúzió, de legalább megerősíthetjük a helyzetünket az Oroszországgal folytatott tárgyalások tekintetében. Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik hozzájárultak ennek a kompromisszumnak a kidolgozásához ebben a kérdésben, amely annyira fontos az egész Unió számára.

  Rafał Trzaskowski (PPE) , írásban. – (PL) Az Európai Parlament által megtárgyalt kompromisszum a Lisszaboni Szerződés rendelkezéseinek megvalósítása felé tett valós lépés. Létrehozza a tagállamok közötti szolidaritás gyakorlati alkalmazásának kezdeti feltételeit a gázellátás zavarai esetén, és ezt mi sikerként könyveljük el. A szállítási infrastruktúrára, az uniós szintű válsághelyzeti válaszlépések rendszerére, a közös kockázatfelmérésre és a megelőzési és vészhelyzeti tervek ennek alapján történő kidolgozására, valamint a geopolitikai aspektusnak a felmérésbe történő beillesztésére vonatkozó rendeletek nemcsak az európai parlamenti képviselők tárgyalási sikerét jelzik, hanem az energiapolitika közösségi jellegének megerősítéséhez szükséges alapokat is létrehozzák, amit a Parlament már az előző ciklusban is megpróbált megvalósítani.

  Vladimir Urutchev (PPE) , írásban. – (BG) Alig 18 hónap telt el azóta, hogy 2009 januárjában megszakadt a gázszállítás az Oroszország-Ukrajna-EU útvonalon. Abban az időben ez Bulgáriát érintette a legsúlyosabban, de az egész EU felismerte, hogy főleg a Kelet- és Közép-Európai országok mennyire sebezhetőek a gázellátás biztonsága szempontjából. Ezért üdvözlöm Vidal-Quadras úr jelentésének elfogadását, amely páneurópai jogalkotási válaszlépésekről gondoskodik az ilyen jellegű gázválságok előfordulása és következményei tekintetében. A gázellátási biztonságról szóló jogalkotási állásfoglalás átfogó jellegétől eltekintve szeretném kihangsúlyozni a következő szempontokat: az integrált uniós gázhálózat létrehozása gondoskodik a gáz kétirányú áramlásáról az egyes országok között; garantálja a tárolási létesítmények határokon átnyúló elérését és a gáz határkeresztező szállításának fenntartását a legmagasabb válságszint, a „vészhelyzet” kiváltásának eseteiben. Ami az én hazámat, Bulgáriát illeti, ezeknek a követelményeknek a teljesítése végeredményben azt eredményezi, hogy kiépülnek az összeköttetések a szomszédos országokkal, Bulgária több lehetőséget kap a területén történő gáztárolásra, és most az egyetlen külső gázszállítótól való függés alternatívája is rendelkezésre áll. Ez az új uniós jogszabály valójában véget vet a GAZPROM ellátási monopóliumának országunkban, és ennek a következő négy évben meg kell történnie. Köszönöm a figyelmüket.

  Artur Zasada (PPE) , írásban. – (PL) Gratulálok az előadónak ezért a nagyon jól megszövegezett dokumentumért. A hosszú és bonyolult tárgyalásokat követően sikerült az egész Európára kiterjedő kompromisszumot elérni. Különösen fontosnak tartom a megállapodásnak azokat az elemeit, amelyek szerint két éven belül minden tagállamban megelőzési és vészhelyzeti terveket kell készíteni, és azt, hogy uniós vészhelyzetet kell kihirdetni, ha két ország vészhelyzetet hirdet ki. A tárgyalások további sikere a kétirányú áramlás lehetővé tételének kötelezettsége a gázvezetékekben a rendelet hatályba lépésétől számított három éven belül. Újból gratulálok az előadónak. Ez a dokumentum fontos lépés a valódi európai energiaközösség felé vezető úton.