Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2010. szeptember 21., Kedd - Strasbourg

6. A szavazáshoz fűzött indokolások

A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások

Jelentés: Pablo Arias Echeverría (A7-0226/2010)

  Alajos Mészáros (PPE) . – (HU) Napjainkban már az e-kereskedelem az internet szerves részévé nőtte ki magát, de sajnos fellelhetőek még bizonyos hiányosságok, főleg ha a határokon átnyúló kereskedelemről beszélünk. A nem egységes nemzeti szabályozások komolyan hátráltathatják az áruk szabad mozgását Európában. Kimutatások szerint 2009-ben már minden harmadik európai fogyasztó vásárolt valamilyen árucikket elektronikusan, de mindössze csak 7%-a tette ezt egy másik tagállamban. Egy másik kimutatásból világossá válhat számunkra, hogy a határon átnyúló vásárlások 60%-a sikertelennek bizonyul, mert az értékesítő visszautasíthatja az ügyletet vagy megtagadja a szállítást. Európa 500 millió fogyasztóval büszkélkedhet, de sajnos ezt nem érezzük az interneten. Mindent meg kell tennünk, hogy megteremtsük az egységes, működő elektronikus piac feltételeit is. Ezért támogattam a jelentést.

  Syed Kamall (ECR) . – Elnök asszony, köszönöm a lehetőséget, hogy elmondhatom a szavazással kapcsolatos véleményemet. Úgy vélem, mindannyian egyetértünk abban, hogy ez nagyon fontos: még mindig nagyon sok akadály áll az e-kereskedelem útjában. Nagyon fontos, hogy digitális és fizikai termékeket egyaránt tudjunk az interneten keresztül vásárolni az EU egész területén. Üdvözlök minden kezdeményezést, amely ennek elérése érdekében eltörli az EU-n belüli akadályokat. Talán ez az egyik pozitív dolog az Európai Unióval kapcsolatban.

Ugyanakkor azonban sokkal nagyobb mértékű kereskedelem zajlik a világ többi részével, és remélem, hogy nem globális szintű szabályozást akarunk majd létrehozni, hanem a különböző joghatóságok közötti megfelelőbb együttműködést akarjuk elérni az akadályok megszüntetése, valamint annak érdekében, hogy az európai uniós tagállamok állampolgárainak előnyére váljanak az alacsonyabb árak a világ többi részén, és árukat, termékeket és szolgáltatásokat tudjanak vásárolni a világ többi részéről az interneten keresztül.

Észre kell ugyanakkor vennünk, hogy mivel bőséges sávszélesség áll rendelkezésre tárolás és adatforgalom céljából, az árak nullához tartanak, és idővel néhány digitális termék ára a nullával lesz egyenlő.

  Daniel Hannan (ECR) . – Elnök asszony, üzleti szférában tevékenykedő választópolgáraim belefáradt lemondással fogadnak majd egy ilyen jelentést. Szerepel benne valamennyi unalomig ismert és elkoptatott frázis, amelyeket az uniós irányelvekkel kapcsolunk össze: „az e-kereskedelem az internet egyik alapvető hajtóereje”; „az EU 2020 stratégia célkitűzései elérésének egyik fontos katalizátora”; „valamennyi érdekelt fél számára fontos az együttműködés”. Ez egyáltalán nem segíti elő a valódi kereskedelmet és a szabad cserét. Nincs szükség irányelvekre és rendeletekre ahhoz, hogy a vállalkozások eladjanak és vásároljanak egymás közt: ezt teszik anélkül is, hogy ez kifejezetten törvényesítve lenne.

Amikor az egyik szavazópolgárom az interneten keresztül elad egy cégnek a világ másik végén, Ausztráliában vagy Új-Zélandon, akkor ezt az EU egységes piacának szabályozó szerkezete nélkül is meg tudja tenni. Valójában ezt gyakran sokkal kevesebb problémával teszik, mintha az európai szabályok szövevényén keresztül próbálnának utat találni maguknak, ami talán magyarázat arra, hogy több éves európai uniós tagságunk során kereskedelmünk miért mutat többletet valamennyi földrésszel a világon, kivéve Európát. Talán ez most magyarázatul szolgál arra, hogy a technológiai forradalom megindulásával választópolgáraim miért fedezik fel újra a globális irányban való elhivatottságot.

Jelentés: Christine De Veyrac (A7-0195/2010)

  Alfredo Antoniozzi (PPE) . – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, ahogy az tisztán kiderül ebből a jelentésből, a légi közlekedés egyenletesen növekszik évek óta. A biztonság terén elért jelentős előrehaladás ellenére ez elkerülhetetlenül növeli a balesetek kockázatát.

A légi balesetek felderítésével kapcsolatos európai szabályozásokat egy 1994. évi irányelv tartalmazza, amelyet akkor alkottak meg, amikor az EASA, az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség még nem létezett. Éppen ezért teljes mértékben támogatom az előadó célját, hogy egy új rendelet formájában egyértelmű jogi keretet hozzunk létre, amely az EASA-t nevezi meg a légi közlekedés biztonságával foglalkozó kiemelt ügynökségnek Európában.

  Izaskun Bilbao Barandica (ALDE) . – (ES) Elnök asszony, a rendelet javítja a jövőbeni balesetek elkerülésére irányuló biztonsági vizsgálatokat, a Hálózat létrehozásán keresztül történő együttműködést, valamint az áldozatok és családtagjaikról való gondoskodást. Csalódott vagyok azonban, hogy két kérdésről nem esik szó: az egyik a méltányossági alapú repülésbiztonsági kultúra elve, azaz hogy az alkalmazottakat ne büntessék meg az olyan döntéseikért, amelyeket tapasztalataik és képzettségük alapján hoznak, miközben semmilyen körülmények között nem tolerálható a súlyos gondatlanság, a tudatos jogsértés vagy szándékos károkozás; a másik egy önszabályozó kódex az olyan érzékeny információk felfedésének elkerülésére, amelyek a média kezébe kerülhetnek, annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a családok szükségtelen szenvedése.

  Oldřich Vlasák (ECR) . – (CS) Elnök asszony, tisztában vagyunk vele, hogy a polgári légi közlekedési balesetek kivizsgálásával kapcsolatos jelenlegi közösségi rendszer nem olyan színvonalú, mint amilyen lehetne. Az elmúlt évek során drasztikusan megnőtt a közlekedés mértéke és az Európai Unió is kibővült, és léteznek megfelelőbb vizsgálati módszerek. Ennek a rendeletnek a célja éppen ezért a kialakult helyzethez való alkalmazkodás, valamint a hatékonyabb baleset-megelőzés.

A javasolt rendelet lehetővé fogja tenni az EASA ügynökség – amely 2002 óta létezik és a légi járművek dokumentálásáért felelős – részvételét a balesetek kivizsgálásának folyamatában, a polgári légi közlekedési szervek európai hálózatának létrehozását, valamint hogy javaslatokat tegyenek a benyújtott vizsgálati jelentések jellegének és hatáskörének megváltoztatására, beleértve a katasztrófát szenvedett légi járművek fedélzetén tartózkodó utasokat tartalmazó lista közzététele iránti követelményt. A vita tárgyát képező szöveg a Parlament és a Tanács közötti kompromisszum eredménye. A Cseh Köztársaság elfogadta a kompromisszumot a Tanácsban. A jelentés technikai jellegű és elő fogja segíteni a biztonságosabb légi közlekedést. Ezért szavaztam a jelentés mellett.

  Bogusław Liberadzki (S&D) . – (PL) Az izlandi vulkánkitörés áprilisban rávilágított, hogy valójában a teljes európai kontinens a légi közlekedéstől függ. Jelenleg nincs más alternatíva. Sem a vasúti közlekedés, sem másfajta közlekedés nem tudta helyettesíteni a légi közlekedést, ezért fontos ennek biztonsága és megbízhatósága. A légi közlekedési balesetek – ez érdekel minket – vagy légi katasztrófák esetén döntő fontosságú az okok hatékony meghatározása, hogy ezáltal először is meg lehessen állapítani a felelősséget. Azonban még ennél is fontosabb, hogy meg tudjuk előzni a baleseteket, különösen az összeütközés-közeli helyzeteket és a katasztrófákat a közlekedés e kiemelten fontos területén.

Elismerésemet szeretném kifejezni mind az előadónak, mind az árnyékelőadóknak azért, hogy ilyen sok témával foglalkoztak. Kiemeltek felelősségi köröket és a problémák megoldására irányuló módszereket. Ez egy jó rendelet, és én támogattam.

Jelentés: Alejo Vidal-Quadras (A7-0112/2010)

  Alfredo Antoniozzi (PPE) . – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, az elmúlt évek során számos tagállam tapasztalta gázellátásának gyakori megszakadását, amely rávilágított, hogy az Európai Unió egyre nagyobb mértékben függ a külföldi energiaellátástól, és ez károsíthatja a tagállamok hosszú távú gazdasági és politikai érdekeit.

Teljes mértékben támogatom azt az elképzelést, hogy az energiabiztonságot alapvető tényezőnek kell tekinteni az Európai Unió globális biztonsága vonatkozásában, továbbá hogy a gázellátás fenntartásának biztosítását az EU-ban, különösen válsághelyzetekben, stratégiai célkitűzésnek kell tekinteni.

Ezért szavaztam a jelentés mellett, és osztom az előadó abbéli reményét, hogy ez a rendelet hamar végrehajtásra kerül.

  Miroslav Mikolášik (PPE) . – (SK) Az Oroszország és Ukrajna közötti, tavaly télen történt gázválság negatív hatással volt az európai polgárokra és az európai gazdaságra, miközben rávilágított az Európai Unió sebezhetőségének és a külföldről érkező gázellátástól való függőségének mértékére.

Az Uniónak a szolidaritás szellemében kell kialakítania saját energiapolitikáját, és ezáltal biztosítania kell az energiaellátás biztonságát az EU teljes területén, összhangban a Lisszaboni Szerződés által biztosított jogkörökkel. A gázellátás hirtelen megszakadását illetően egyetértek az előadóval, aki megerősítette annak a cikknek a rendelkezéseit, amely a Közösségen belüli szükségállapot kihirdetésére vonatkozó lehetőségekkel foglalkozik egy meghatározott földrajzi területen, más szóval, egy olyan országban, amelyik például a gázellátás teljes összeomlásából adódó válsággal küzd, még akkor is, ha a csökkenés uniós szinten nem éri el a 10%-os küszöböt. Helyesnek tartom továbbá egy regionális szinten végrehajtandó konkrét közösségi mechanizmus létrehozását.

  Jarosław Kalinowski (PPE) . – (PL) A gázellátás biztonsága eddig is és ezek után is hosszú ideig döntő fontosságú kérdés lesz a nemzetközi politikai helyzet szempontjából, azonban mindenek felett döntő fontosságú lesz az európai lakosok megfelelő életkörülményeinek biztosítása szempontjából ennek az alapvető természeti erőforrásnak a megfelelő mennyiségű biztosításával. A jelentés szerzője által javasolt elképzelések, mint például a vészhelyzetek meghatározási rendszerének fejlesztése a kritériumoknak egy adott földrajzi területre való vonatkoztatása révén, határozott értékküszöbök meghatározása, amely lehetővé fogja tenni a tagállamok számára a piaci beavatkozást, valamint az ellátással és üzleti információkkal kapcsolatos adatok védelmének megerősítése és központosítása kétségkívül növelni fogja az ellátás biztonságát és garantálni fogja annak folyamatosságát. Ez különösen jelentős probléma azon gazdaságok számára, amelyek alapvető energiaforrása a gáz, és számos ilyen található Európában. Természetesen támogattam a jelentést.

  Czesław Adam Siekierski (PPE) . – (PL) Fontos jelentést fogadtunk el a gázellátás biztonságáról. A jelentésben javasolt intézkedések a jó irányba mutató lépések, nem adnak azonban a társadalom vagy a gazdaság számára teljes mértékű biztonságérzetet. Az elmúlt évek tapasztalatai rávilágítanak, hogy számos tagállam saját érdekeit szem előtt tartva cselekszik és nem törekszik egy valódi, összehangolt és kölcsönösen előnyös európai politika kialakítására ezen a területen.

Arra kell törekednünk, hogy szétválasszuk a gázkitermelést a gáztovábbítástól, meg kell szüntetnünk a monopóliumokat és a gázellátást el kell távolítanunk a nemzetközi politikai arénából. A gázellátás forrásainak és útvonalainak diverzifikálása, az infrastruktúra fejlesztése, a gázhoz kötődő szervezetek közötti együttműködés és a szupranacionális szinten történő közös munka mind elengedhetetlen lépés, amelyeket meg kell tennünk. Véleményem szerint ez a dokumentum egy közös energiapolitika kialakításának kezdete.

  Inese Vaidere (PPE) . – (LV) Köszönöm, elnök asszony. A gázellátás biztonsága Európa gazdasági és stratégiai biztonságának egyik legfontosabb aspektusa. Egyik alapvető célkitűzésünk, hogy az energiapolitikai kérdéseket illetően egységes hangon tudjunk beszélni az energiaszolgáltatókkal. Nagyon nagyra értékelem az Oettinger biztos úr által elért eredményeket, azonban úgy vélem, hogy az általa említett öt vagy hét év a tagállamokkal folytatott megbeszélésekre túl hosszú idő. Sürgősen szükség van egy közös energiapolitikára. Döntő fontosságú a beszerzési források diverzitásának biztosítása, különösen a balti államok esetében, mert az egyetlen szolgáltató – Oroszország – visszaél monopolhelyzetével annak érdekében, hogy beavatkozzon a tőle függő államok politikai eseményeibe. Ki kell alakítani a gázellátást biztosító összeköttetéseket Európában a szolidaritás elve alapján, amely az európai uniós politika alapkövét jelenti. Elfogadhatatlan az a helyzet, hogy rendelkezünk különböző gázszolgáltatókkal, azonban a gázt még mindig Oroszországon keresztül szállítjuk. Európának közvetlen együttműködést kell kialakítania a közép-ázsiai és a transzkaukázusi államokkal, kutatásokat kell végeznie a tömött kőzetekben lévő földgáz- és palagáz projektekkel, valamint az alternatív energiaforrásokkal kapcsolatban. Köszönöm.

  Vito Bonsignore (PPE) . – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, én is az intézkedés mellett szavaztam. Eljött az idő az Európai Unió számára, hogy egyértelműen szabályozza az energiabiztonságot és az energiaellátást: a tavalyi vita nyilvánvalóvá tette számunkra a harmadik országoktól való gázfüggőségünk mértékét.

Az ebben az ülésteremben elfogadott rendelet végre foglalkozik ezzel a problémával, hogy megelőzze további válságok kialakulását, ami egy fontos előrelépés az energiabiztonság területén. A tagállamokat felszólítjuk, hogy biztosítsanak elegendő energiaellátást a családok és a védett fogyasztók számára; más szóval, az alapvető szerkezetek és szolgáltatások számára. Felkérjük őket továbbá megelőzési és vészhelyzetre szóló tervek elkészítésére.

Ezáltal az állami szubszidiaritás elvéhez közeledünk, amely igen fontos az Unió és képviselőcsoportom számára. Kifejezetten támogatom a 62. módosítást. Végül – ha megengedik – szeretném felhívni a figyelmüket saját országom előrelátására, amelynek köszönhetően számos kommunikációs csatornát nyitottunk meg nagy gáztartalékokkal rendelkező országokkal.

  Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE) . – (LT) Az Európai Parlament ma elfogadott egy rendeletet a gázellátás biztonságának megóvásáról. Ez meglehetősen fontos lépés egy közös európai uniós energiapolitika bevezetésének irányába. Ez az Európai Unió tagállamai közötti energiaszolidaritás és nagyobb mértékű regionális együttműködés felé tett lépés.

A dokumentum mellett szavaztam, mert úgy gondolom, hogy ez a rendelet lehetővé fogja tenni számunkra annak biztosítását, hogy az Európai Unió energiaszigetei, mint például a balti államok, akkor is gázhoz jussanak, amikor az ellátást monopolizálók egyoldalúan a vezetékek elzárása mellett döntenek.

Ez a rendelet segíti továbbá az olyan energia infrastruktúrával kapcsolatos projektek Európai Unió általi finanszírozását, amelyek hozzájárulnak az energia elszigeteltségének megszüntetéséhez. A rendeletben szereplő azon rendelkezéseket azonban, amelyek szigorúbban kívánják a harmadik országok szolgáltatóinak, például a Gazpromnak a tevékenységét nyomon követni, különösen a verseny területén, elutasították, és a rendelet általános jellegű rendelkezésekre korlátozódik.

A második ugyanilyen fontos szempont a környezetvédelem. Tekintettel arra, hogy a rendelet biztosítja annak lehetőséget, hogy harmadik országok projektjeit európai uniós alapokból finanszírozzák, remélem, hogy az Európai Bizottság gyorsan végre fogja hajtani a független környezetvédelmi hatásvizsgálati intézkedést.

Jelentés: Csaba Sógor (A7-0231/2010)

  Clemente Mastella (PPE) . – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, ennek a megállapodásnak a célja az érintett országok kormányai közötti együttműködés megerősítése annak érdekében, hogy felgyorsítsuk az engedély nélkül tartózkodó személyek visszafogadását a szükséges technikai rendelkezések − visszafogadási kérelmek, bizonyítási eszközök, határidők, az átadás részletes szabályai és szállítási módok − egyértelmű meghatározásával.

Én mellette szavaztam, mert meggyőződésem, hogy szükség van erre a megállapodásra, amely alapvető fontosságú eszköz az illegális bevándorlás elleni küzdelemben az Európai Unióban.

A megállapodás tartalmaz egy érinthetetlenségi záradékot más nemzetközi jogszabályokra és adatvédelmi szabályokra vonatkozóan: a tagállamoknak meg kell felelniük a nemzetközi jogból eredő releváns kötelezettségeknek, ilyen például a visszaküldés tilalma, és saját nemzeti bíróságaik előtt vonják őket felelősségre a kitoloncolások miatt.

A visszaküldés tilalmának eljárásjogi következményei is vannak, hiszen a tagállamoknak el kell végezniük a rossz bánásmód kockázatának értékelését, beleértve az egy közbülső országba való közvetett kitoloncolás eseteit is.

A megállapodás felállít továbbá – és ezzel be is fejezem – egy visszafogadási vegyes bizottságot, és itt szeretném hangsúlyozni, elnök asszony, hogy sajnálatos módon az Európai Parlament ennek nem lesz a része. Arra szólítom fel éppen ezért az Európai Bizottságot, hogy rendszeres időközönként nyújtson megfelelő tájékoztatást tevékenységeiről.

  Joe Higgins (GUE/NGL) . – Milyen ironikus, hogy az Európai Parlament ma egy arról szóló megállapodásról szavaz, hogy a szegény és pénztelen pakisztáni állampolgárokat kirúgja az Európai Unióból és visszaküldje egy olyan anyaországba, ahol katasztrofális áradás pusztít. A régóta szenvedő pakisztáni szegények, gazdák és munkavállalók most jobban szenvednek, mint valaha, az országuk 20%-át elpusztította az áradás, a termény tönkrement, az állatállomány elpusztult, a gyermekek éheznek és 20 millió embert érint a katasztrófa.

Sokkal helyénvalóbb lenne azt megvitatni, hogyan tudnánk a szegénységgel megküzdeni, azt enyhíteni és megszüntetni Pakisztánban, például azáltal, hogy a Nemzetközi Valutaalapot arra kényszerítjük, hogy törölje a Pakisztánt terhelő lesújtó mértékű adósságot, szüntesse meg a pakisztáni munkavállalók és szegények eladósodás okozta terheit ezen adósságok eltörlése által, valamint növelje a szenvedés megkönnyítése érdekében nyújtott támogatást, és az ilyen támogatás ne egy korrupt kormányon keresztül, hanem a gazdák, munkavállalók és szegények − akik ennek a helyzetnek a valódi áldozatai − által gyakorolt demokratikus ellenőrzés révén kerüljön elosztásra. Ez sokkal megfelelőbb válasz lenne a pakisztáni emberek szenvedésére.

  Gerard Batten (EFD) . – Elnök asszony, én tartózkodtam az Európai Unió és Pakisztán közötti megállapodásról szóló szavazáson. Úgy tűnik, hogy a megállapodás növeli a nemzetállamok − vagy tagállamoknak kellene hívnom őket − képességét, hogy visszaküldjék az illegális bevándorlókat Pakisztánba. Első pillantásra úgy tűnik, hogy ez jó az Egyesült Királyság számára, azonban önálló szuverén nemzetállamként csak Nagy-Britannia dönthetné el, hogy ki léphet át a határon és ki nem.

A megállapodás megszavazása azt jelentené, hogy ezt a jogot átadjuk az Európai Uniónak, és ezt nem tehetem meg. Nagy-Britanniának ellenőrzést kell gyakorolni saját bevándorlás-politikája felett, legyen szó legális vagy illegális bevándorlásról, és azt nem engedheti át az Európai Uniónak.

  Jens Rohde (ALDE) . – Szeretném elmondani, hogy a dán liberálisok nagyon elégedettek az EU és Pakisztán közötti visszafogadási megállapodásról szóló mai szavazással. Végül, sokévnyi tárgyalás után a Bizottság és Pakisztán között, olyan megállapodást értünk el, amely lehetővé teszi azon bevándorlók visszafogadását, akik nem teljesítik egyetlen uniós tagállamba való belépésre vagy az ott tartózkodásra vonatkozó feltételeket.

Ez a megállapodás fontos eszköz az Európai Unióba irányuló illegális bevándorlás elleni küzdelemben, különösen mivel Pakisztán a bevándorlók egy fontos származási és tranzitországa. Ezzel a megállapodással Pakisztán beleegyezik, hogy visszafogadja saját állampolgárait és bizonyos feltételek mellett harmadik országok állampolgárait is. Ez a megállapodás növelni fogja a biztonságot Európa területén.

Jelentés: Metin Kazak (A7-0238/2010)

  Cristiana Muscardini (PPE) . – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, én az Európai Unió és Törökország közötti kapcsolatokról szóló Kazak-jelentés mellett szavaztam a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságban és itt az ülésteremben is. Bár korábban Törökország vámsorompót állított Európával szemben, számos, a kereskedelmet érintő akadály és korlát még mindig jelen van a két fél között.

Ha elő akarjuk segíteni a kereskedelem konkrét és pozitív növekedését, akkor Törökországnak figyelembe kell vennie a Parlament állásfoglalását, és ezáltal nagyobb mértékben kell biztosítania a török jogszabályok és a közösségi vívmányok közötti összhangot a szabadkereskedelemre vonatkozóan, konkrét eljárásokat kell alkalmaznia a hamisítás elleni küzdelem terén – amely szintén érinti az olyan, a közegészségügy számára fontos ágazatokat, mint például a gyógyszeripar –, továbbá biztosítania kell az áruk szabad mozgását a vámterületen az olyan terhes behozatali eljárások megszüntetésével, amelyek károsak az európai feldolgozóipar és mezőgazdaság számára.

El kell kerülnie továbbá az európai ipar elleni diszkriminatív gyakorlatokat a közbeszerzési szerződéseket illetően, és összhangba kell kerülnie a Kereskedelmi Világszervezet által elfogadott megállapodásokkal.

  Dimitar Stoyanov (NI) . – (BG) Elnök asszony, én természetesen a Kazak-jelentés ellen szavaztam, tekintettel az ülésteremben ismertetett érveimre. Nem szavazhatok egy olyan előadó által készített jelentés mellett, aki rengeteg pénzbe kerülő tanulmányai miatt, amelyet közvetlenül a török kormány finanszírozott, gyakorlatilag adósa az országnak. Ez számomra érdekellentétet jelent. Ez azt jelenti számomra, hogy a jelentés nem lehet tárgyilagos, ezért szavaztam ellene.

Még egy dolgot szeretnék elmondani. Láthatjuk, hogy ez a jelentés tartalmaz olyan pontokat, amelyeknek semmi közük se a kereskedelemhez, se a gazdasághoz. Ez a jelentés megemlíti és dicséri a török alkotmány legutóbbi változtatásait, amit én semmi másként, csak az iszlamisták győzelmeként tudok értelmezni azon emberek felett, akik Törökországot világi államként szeretnék látni. Sajnálatos módon a katonaság volt, amely – az igazságszolgáltatási rendszerrel együtt, ezt hozzá kell tennem – biztosította Törökország világi jellegét.

Törökország korábban és jelenleg is egyre inkább az iszlám irányába fordul el, és azért szavaztam a jelentés ellen, mert nem értek egyet azzal, hogy helyeseljük ezt a helyzetet.

  Clemente Mastella (PPE) . – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, Törökországnak a világkereskedelemben betöltött szerepe megnőtt az elmúlt években, különösen, hogy az ország tőkét kovácsol egyedülálló geopolitikai helyzetéből.

Az Európai Unióval 1996-ban létrehozott vámunió lehetővé tette a gazdasági kapcsolatok elmélyítését. Azóta jelentős szintű piaci integrációt értek el, különösen az áruk szabad mozgását illetően. Az integráció irányába tett közelmúltbeli jelentős előrelépés volt az új Török Vámkódex elfogadása, és az általános preferenciarendszer bevezetése.

Nem tagadhatjuk, hogy Törökország az Európai Unió kulcsfontosságú kereskedelmi partnerévé vált az elmúlt években. Valójában az EU legfontosabb importpiacai közül a hetedik, míg exportpiacai közül az ötödik helyen áll.

Beruházási alapként szolgál az európai vállalkozások számára az EU ellátási és termelési láncába való nagyobb mértékű integrációja révén, gyakran magas hozzáadott értékkel bíró szegmensekkel.

Én a jelentés mellett szavaztam, elnök asszony, mert egyetértek azzal az elképzeléssel, hogy először a vámunió működésén kell javítani. Támogatom éppen ezért a Törökország és az Európai Unió közötti kapcsolatot.

  Peter Jahr (PPE) . – (DE) Elnök asszony, kiterjedt kereskedelmi kapcsolat van az Európai Unió és Törökország között. 1996 óta vámunió is létezik, és mindennek ellenére még mindig számos akadály áll fenn. Különösen örülök éppen ezért, hogy a Parlament ma arra szólította fel Törökországot, hogy törölje el túlzottan összetett behozatali eljárásait és hangolja össze a feldolgozott mezőgazdasági termékekre vonatkozó kvótarendszerét, mert az nem felel meg a vámunió feltételeinek.

Másodszor, együtt kell dolgoznunk annak biztosítása érdekében is, hogy a Török Köztársaságból importált mezőgazdasági termékek megfeleljenek azoknak a szabványoknak, mint amelyeknek az Európai Unióban előállított termékek.

Én ma a jelentés mellett szavaztam. Igaz azonban, hogy még sok tennivaló van. Kezdjük meg a munkát!

  Vito Bonsignore (PPE) . – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, gratulálok az előadónak munkájához, és mindenekelőtt ahhoz, ahogy ezt a témát megközelíti, mivel sok éve tartanak a tárgyalások Törökországgal az Unióhoz való csatlakozásával kapcsolatban. Ezért ez egy nehéz pillanat.

Mondanom sem kell, hogy Törökország kiváló kereskedelmi partner Európa számára, amihez hozzájárul kedvező fekvése, ami az Ázsia felé vezető természetes átjáróvá teszi. Az Európai Unió Törökország legnagyobb kereskedelmi partnere. A statisztikák jók, megnyugtatóak.

Ezeket a kereskedelmi kapcsolatokat fejleszteni kell, és ezért egyetértek a 16. és 20. bekezdéssel, amelyek arra szólítják fel Törökországot, hogy szüntesse meg a behozatali engedélyeket, és törölje el bizonyos gyógyszerkészítmények behozatalának tilalmát.

Végezetül, azzal is egyetértek, hogy a vámuniót erősebbé és nagyobb mértékűvé kell tenni, hogy még jövedelmezőbbé tegyük a kereskedelmet.

  Peter van Dalen (ECR) . – (NL) Elnök asszony, én a Kazak-jelentés mellett szavaztam, mivel fejleszteni fogja a Törökországgal kialakított gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat. Meg fogja erősíteni a szomszédsági köteléket az Európai Unió és Törökország között. Pontosan erre, és ennél nem többre van szükségünk.

Tartózkodtam A Szabadság és Demokrácia Európája képviselőcsoport 1. módosításáról való szavazáson. Osztom azon véleményüket, hogy Törökországnak nem kellene csatlakoznia az Európai Unióhoz, a Kazak-jelentés azonban nem foglalkozott ezzel a témával. Ezért tartózkodtam a módosításról való szavazáson, és valójában azért szavaztam a jelentés mellett, mert végső soron jószomszédi viszonyt kell kialakítanunk Törökországgal.

  Czesław Adam Siekierski (PPE) . – (PL) Az Unió és Törökország közötti kapcsolatokban tapasztalható előrelépés ellenére még mindig vannak nehézségek vámjellegű és nem vámjellegű akadályok formájában, amelyeket más formalitásokkal és eljárásokkal egyetemben egyszerűsíteni kellene. Vannak problémás kérdések mindkét oldalon. Ezek közé tartozik a szellemi tulajdonjogok tiszteletben tartásának hiánya, és a hamisított termékek problémája partnerünk részéről.

Szeretnénk partnerségben állni Törökországgal, ezért gondosan meg kell vizsgálnunk a kereskedelem zavarainak okait, mielőtt komolyabb problémákat okoznak. Lehetséges, hogy mivel olyan sok évet várt, hogy az Unió egy közös álláspontot fogadjon el az ország tagságával kapcsolatban, Törökország most elkezd más szövetségesek után nézni? Az Unió és Törökország gazdasága közötti kapcsolatokat is elemezni kell mindkét fél demográfiai szerkezetének fényében, és a jövőre vonatkozó előrejelzésekkel.

  Philip Claeys (NI) . – (NL) Én természetesen A Szabadság és Demokrácia Európája képviselőcsoport módosítása mellett és a Kazak-jelentés ellen szavaztam, mert tökéletesen lehetséges optimális kereskedelmi kapcsolatokat fenntartani Törökországgal anélkül, hogy az ország csatlakozzon az Európai Unióhoz.

Úgy tűnik, az előadó csukott szemmel járkált, mivel azt írta, hogy a legutolsó törökországi népszavazás eredménye értelmében támogatnák az ország demokratizálódását. Épp ellenkezőleg, ami vitán felül áll, hogy az AKP iszlámhívői határozottan maguk felé fordították pártjuk hatalmi bázisát. Miután iszlámosították a mindennapi utcai és társadalmi életet, most megteremtették az utat a török közintézmények teljes iszlámosítása felé. Ne legyenek kétségeink: Törökország alkotmányának most elfogadott módosításai nem több, és nem kevesebb, mint nyílt támadás a hadsereg és az alkotmánybíróság ellen, amelyek Törökország utolsó világi intézményei.

Jelentés: Esther de Lange (A7-0241/2010)

  Licia Ronzulli (PPE) . – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a ma jóváhagyott jelentés egy jó irányba tett lépés a biológiai sokféleség és az ökoszisztémák megvédése érdekében. A biológiai sokféleség fogalmát végre összekapcsolták a felelősségteljes gazdálkodás fogalmával.

Sürgősen el kell fogadnunk az öko-kompatibilitással kapcsolatos végrehajtási politikákat, ha meg akarjuk védeni bolygónkat, és meg akarjuk óvni a jövő nemzedékeit. Miután nem sikerült elérnünk azt a célunkat, hogy 2010-re megállítjuk a biológiai sokféleség csökkenését, ezt a 10 éves halasztást komoly figyelemfelkeltő tevékenységekre kell fordítanunk a tagállamok és intézmények részéről.

Az Európai Unió környezeti öröksége, a bozótosoktól a fenyőerdőkig, egy gyakorlatilag egyedülállóan gazdag növény- és állatvilágot vonultat fel a biológiai sokféleség tekintetében. Kötelességünk, hogy megállítsuk ennek a környezeti örökségnek az eltűnését – mindjárt befejezem –, amivel magunknak és a jövő nemzedékeinek is tartozunk.

  Romana Jordan Cizelj (PPE) . – (SL) A biológiai sokféleség megőrzésére irányuló uniós jogszabály végrehajtásáról szóló jelentés mellett szavaztam.

A jelentés sok pozitív követelményt javasol, legfontosabb megállapítása azonban az, hogy a politikai akarat hiánya miatt nem értünk el eredményeket. Ez az oka annak is, hogy a jogszabályt nem vezették be megfelelően; vannak adatbeli hiányosságok, az ellenőrzés és a finanszírozás nem megfelelő, és nem valósul meg kellően az ágazati politikákba való integrálás.

Sokkal egyértelműbb beszámolókra van szükség mind a bevált gyakorlatokkal kapcsolatban, mind az olyan országokról, amelyek nem voltak sikeresek ezen a téren. Ebben az Európai Bizottságnak nem politikai, hanem szigorúan szakmai szerepet kellene vállalnia. A természetet és az emberi faj jövőjét kell megvédenünk, nem a kormányokat és az egyes tagállamokat.

  Clemente Mastella (PPE) . – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a biológiai sokféleség és az ökoszisztémák megőrzése, valamint a további pusztulásuk megakadályozása érdekében folytatott küzdelem felbecsülhetetlen értékű kihívások társadalmunk számára. A biológiai sokféleség csökkenésének megakadályozása nem csak morális kötelességünk; ez politikai és gazdasági kötelesség is: bolygónk megvédése, hogy képes legyen eltartani a jövő nemzedékeit.

Ahogy lenni szokott az európai környezetvédelmi politikában, az irányelvek ezen a területen lehetővé teszik a szükséges rugalmasságot, hogy a végrehajtási intézkedéseket a helyi körülményekhez igazítsák. Ezt a megközelítést kétségkívül igazolja a szubszidiaritás és az arányosság elve, a tagállamok közötti eltérések azonban néha olyan jelentősek, hogy az irányelvek hatékonysága látja ennek kárát.

Egyetértek az előadóval, amikor kijelenti, hogy mivel a biológiai sokféleséget sok esetben ágazati alapon közelítjük meg, a biológiai sokféleséggel és az ökoszisztémákkal kapcsolatos intézkedéseknek az Unió költségvetéséből történő támogatása is nagyon széttöredezett.

Míg a széttöredezett finanszírozásnak pozitív hatása is lehet, amennyiben több forrást is fel lehet használni, a kötelező társfinanszírozás és az „à la carte” választás a vidékfejlesztési és strukturális politikában például azt jelenti, hogy valójában csak az ilyen döntést tudatosan meghozó tagállamok használják ezeket az alapokat a biológiai sokféleség védelmére.

  Miroslav Mikolášik (PPE) . – (SK) Az Európai Unióban a kihalás veszélye az emlősök 42%-át, a madarak 43%-át, a kétéltűek 30%-át, a hüllők 45%-át és a halak 52%-át fenyegeti, és a veszteség mértéke tízszeresére fog nőni 2050-re.

Sajnálatos módon a helyzet sürgősségét nem értik meg az Európai Unió állampolgárai, és az Európai Bizottságnak is közömbös a hozzáállása ezekhez a számokhoz. Ez látszik az eltökéltség hiányából, amikor a környezetvédelmi irányelvek következetes és megfelelő alkalmazásáról van szó, és a vonakodásból, amikor eljárást kellene indítani egyes tagállamok ellen a szabályok megsértése miatt. Ha őszintén foglalkoznánk azzal, hogy olyan környezetet adjunk át gyermekeinknek és a jövő nemzedékeinek, amely legalább részben olyan, mint amilyenben ma élünk, akkor nem késleltethetjük vagy kerülhetjük el a cselekvést. Támogatom tehát a javasolt lépéseket, amelyek talán segíthetnek meggátolni, hogy visszafordíthatatlan károk érjék a környezetet.

  Peter Jahr (PPE) . – (DE) Elnök asszony, a növény- és állatfajok sokfélesége az alapja a világ egyre növekvő népessége élelemmel és nyersanyagokkal való ellátásának. Az is létfontosságú erőfeszítésinkben, hogy alkalmazkodjunk az éghajlatváltozáshoz. A biológiai sokféleséget az egész világon veszély fenyegeti, különösen az emberi faj részéről. Meg kell állítanunk ezért a biológiai sokféleség csökkenését, és meg kell kísérelnünk az okozott károk helyreállítását. A biológiai sokféleség védelmének legjobb módja annak fenntartható használata. Ez azt jelenti, hogy jelen esetben az európai gazdálkodóknak szövetségeseinknek és nem ellenfeleinknek kellene lenniük. Egyre inkább szövetségesekként kellene kezelnünk őket a jövőben.

Engedjék meg azonban, hogy felszólalásomat egy pozitív megjegyzéssel zárjam. Az általam képviselt régióban, Szászországban, sikerült 200 év után újra meghonosítanunk a farkasokat. Ez jó példa, és ezt további jó példáknak kell követniük.

  Monika Flašíková Beňová (S&D) . – (SK) A környezet és annak biológiai sokfélesége komoly problémákkal áll szemben jelenleg olyan termelési módszereknek és egy olyan életstílusnak az eredményeként, amely a természetet csak áruként, és az emberi szükségletek kielégítésének eszközeként tekinti.

Mivel jelenleg sajnálatos módon figyelmen kívül hagyjuk a biológiai sokféleség etikai és ökológiai jelentőségét, legyünk következetesek legalább abban, hogy értéket tulajdonítunk neki. A természet gazdasági értéke nem, vagy csak kis mértékben tükröződik a jelenlegi árképzési rendszerben. A pénzügyi és egyéb veszteségek elkerülése érdekében megfelelő jogszabályokat kell elfogadnunk, és fel kell hívnunk az Európai Unió állampolgárainak figyelmét a biológiai sokféleség fontosságára. A legtöbb állampolgár kétségkívül komoly problémának tartja a biológiai sokféleség csökkenését, de sajnos nem látják, hogy ez személyesen is érinti őket. Az átlagember passzivitásának egyik fontos következménye a biológiai sokféleség csökkenése elleni küzdelemben, hogy nem tudják, mit tehetnek ellene.

Én ezért a benyújtott jelentés mellett szavaztam, és abban is egyetértek az előadóval, hogy sürgető szükség van egy figyelemfelkeltő kampányra ezen a területen.

  Jarosław Kalinowski (PPE) . – (PL) A természet gazdagsága az emberiség legnagyobb kincse. Sajnálatos módon emberekként nagyon sokat teszünk ennek a vagyonnak az elherdálásáért. Az olyan programok létrehozása, mint a Natura 2000 egy lépés volt a természet emberiséggel szembeni védelme irányába. Figyelmet kell fordítani a szigorúbb szabályozásra és magasabb büntetések kiszabására azon személyek vagy vállalatok számára, amelyek tudatosan hozzájárulnak Európa természeti kincsei sokféleségének lerombolásához.

A de Lange-jelentésnek azt a részét is támogatom, amely azoknak a gazdálkodóknak a közös agrárpolitikai jutalmazásáról beszél, akik további ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújtanak. A gazdálkodók szeretik a földet, és szeretik és védik a természetet, és akkor is megvédik, amikor ezért nem kapnak további juttatást. A pénzügyi támogatás ugyanakkor elengedhetetlen ahhoz, hogy ne a gazdálkodók viseljék a biológiai sokféleség védelmével kapcsolatos összes költséget.

  Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE) . – (LT) A biológiai sokféleség megőrzése sok más európai uniós politikához kapcsolódik. A halászati, energiai és mezőgazdasági ágazatok mind hatással vannak, ebben az esetben a Balti-tenger súlyos állapotára. Kutatások szerint ez a tenger, amely gyakorlatilag az Európai Unió belső tengere, az egyik legszennyezettebb.

Az Európai Bizottság aggodalmát fejezi ki a biológiai sokféleség csökkenése miatt, de ugyanakkor nem megfelelő erőfeszítéseket tesznek az ezt a folyamatot előidéző tényezők elleni harcra. Az Európai Unió tekintetében valószínűleg el kell mondani, hogy minden uniós tagállamnak el kell végeznie a házi feladatát. Mindegyik tagállamnak erőfeszítést kell tennie egy fenntartható halászati politika és a Natura 2000 program megfelelő működésének biztosítása érdekében, hogy csökkentsük a szennyezést, a szén-dioxid kibocsátást és a szennyvíz általi szennyezést, és hogy csökkentsük a növényvédőszerek és a foszfátok mennyiségét.

Pontosan ezek a tényezők, amelyek jelen esetben jelentősen hozzájárulnak a Balti-tenger eutrofizálódásához, amely a biológiai sokféleség csökkenését eredményezi. Az úgynevezett kereskedelmi energiaprojektek felelőtlen bevezetése a Balti-tengeren, valamint az azok végrehajtásával kapcsolatos kritika hiánya jelentősen hozzájárul ehhez a szennyezéshez.

Jelentés: João Ferreira (A7-0227/2010)

  Giommaria Uggias (ALDE) . – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a jelentésről folytatott szavazásunk nagyon eltérő véleményeket tükrözött, és sok elképzelés hangzott el arról, hogy hogyan lehetne javítani tevékenységeinket a természeti katasztrófák megelőzése érdekében.

A jelentés azon alapul, hogy a jelenlegi megelőző intézkedések sajnos nem bizonyultak megfelelőnek, vagy nem hajtották végre azokat. Ez azt jelenti, hogy két dologra is szükség van: egyrészt bizonyos továbbfejlesztett nemzeti és európai intézkedések végrehajtására, amelyek megváltoztatják a Szolidaritási Alaphoz való hozzáférés feltételeit, és hasonlóan fontos, hogy a régiók és a helyi hatóságok nagyobb figyelmet fordítsanak a katasztrófamegelőzésre. Ez a jelentés felszólítja őket, hogy javítsák a katasztrófamegelőzésnek a programozási eszközökbe és a működési programokba való bevonását. Ez egy előremutató lépés, egyike azoknak, amelyeket a jobb földvédelmi politikák érdekében teszünk.

  Mario Pirillo (S&D) . – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a vidék elnéptelenedése, az elsivatagosodás, a katasztrofális események – hatalmas esőzések, szárazság, jégeső, tűzvész és a többi – növekvő gyakorisága arra kényszeríti a tagállamokat, hogy korlátozott erőforrásokkal és korlátozott eszközökkel avatkozzanak közbe. A legfontosabb terület, amelyet szeretnék kiemelni itt, az a mezőgazdaság, mivel ez gyakran ki van téve a természeti katasztrófáknak, amelyek visszavetik a gazdaságok jövedelmét.

Az Európai Bizottságnak ezért fel kell állítania egy európai nyilvános mezőgazdasági biztosítási rendszert, hogy csökkentse a gazdálkodóknak a természeti csapásokból és ember okozta katasztrófákból eredő kockázatait és bevételinek instabilitását, ahogy azt Ferreira úr javaslatának 37. bekezdése tartalmazza, amelyre az imént szavaztam igennel.

Jelentés: Eleni Theocharous (A7-0192/2010)

  Jarosław Kalinowski (PPE) . – (PL) A legszegényebbek megsegítése az Európai Unió egyik legalapvetőbb feladata. Ez nem kérdéses, és gratulálok a jelentés szerzőjének, hogy foglalkozott ezzel. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság tagjaként azonban kötelességemnek érzem felhívni a figyelmet a jelentés 54. bekezdésére, amelyben az előadó a közös agrárpolitika támogatáspolitikáinak felülvizsgálatát javasolja.

Egyetértek azzal, hogy szükség van a támogatások rendszerének felülvizsgálatára, nem engedhetjük azonban megismétlődni azt a helyzetet, amelyet a cukorpiac reformja eredményezett. A reform célja az volt, hogy támogassa a harmadik országokbeli legszegényebb termelőket, azonban Dél-Amerika hatalmas földbirtokosai, és nem a legkisebb ültetvények tulajdonosai jártak jól. Legyünk tehát óvatosak, és végezzünk pontos elemzéseket, mielőtt döntést hozunk bármilyen reform bevezetéséről. Az 54. bekezdés ellen szavaztam, a jelentés egészével azonban egyetértek.

  Frank Vanhecke (NI) . – (NL) A mostani jelentés voltaképpen eléggé kiegyensúlyozott, mindazonáltal ellene szavaztam. A jelentés ugyan kiegyensúlyozott, viszont azon a feltevésen alapul, hogy ha továbbra is egyre több pénzt és segélyt adunk Afrikának, különösen Fekete-Afrikának, akkor ez a kontinens meg is kapja ezt a segélyt. Ez politikailag ugyan egy helyes állítás, félek azonban, hogy nem tükrözi a valóságot.

Ha megnézzük, hogy mennyi támogatást fektettünk Fekete-Afrikába az 1940-es évek óta, akkor láthatjuk, hogy sok százmilliárd dollárról és euróról van szó, és mindezek eredménye mostanra csak a még nagyobb szegénység és nyomorúság. Úgy gondolom, fejlesztenünk kellene a sürgősségi segélyt, és másrészről szisztematikusan csökkentenünk kellene a hosszú távú segítségnyújtást.

Mindenekelőtt azonban biztosítanunk kell, hogy megakadályozzuk a rendszeres tőkekiáramlást Észak-Afrikából a gazdag országokba. Az illegális tőkekiáramlás mértéke az elmúlt negyven évben nagyjából 1,8 trillió USD volt! El sem tudják képzelni, mennyi mindent tehetnénk Fekete-Afrikáért ennyi pénzből.

  Vito Bonsignore (PPE) . – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, gratulálok az előadónak munkájához. Az Európai Unió mindig is elkötelezett volt a fejlődő országok támogatása iránt, és a jelentés, amelyről ma szavaztunk, emlékeztet minket arra, hogy még nagyon, nagyon sokat kell tennünk.

Ahhoz, hogy javítsunk ezeknek az országoknak a körülményein, támogatnunk kell munkajogi normák, munkahelyi biztonsági szabályok kifejlesztését – ezzel kapcsolatban szeretném elismerésemet kifejezni a 38. bekezdés iránt, amely rámutat a nemek közötti egyenlőségnek az államok gazdasági sikerében betöltött szerepére. Valóban biztosítanunk kell a nők számára a munka világához való egyenlő hozzáférést.

Ahogy az előadó helyesen mutat rá a 37. bekezdésben, az Európai Uniónak minden rendelkezésére álló eszközt fel kell használnia a gyermekmunka eltörlésére, amely a szegénység csökkentésének egyik legnagyobb akadálya. A jelentés számos nagy jelentőségű és fontos meglátást tartalmaz. Ezért mellette szavaztam.

  Syed Kamall (ECR) . – Elnök asszony, úgy gondolom, egyetértés fog kialakulni a Parlamentben. Nem hiszem, hogy bárki is ellenezhetné a szegénység csökkentését és a munkahelyteremtést a fejlődő országokban.

Pár évvel ezelőtt egy workshopot vezettem Elefántcsontparton, ahol fiatal afrikai politikusokkal beszélgettem. Megkérdeztem, hogy tudunk mi, az Európai Unióból segíteni nekik. Számos jó tanácsot adtak. Először is, azt mondták, biztosítanunk kell, hogy a nekik küldött segélyek nem segítenek a korrupt kormányok hatalmon tartásában. Túl gyakran ez a probléma.

Másodszor, azt mondták, hogy támogatnunk kell a piacok megnyitását és a liberalizációt, biztosítva, hogy elhagyhassák az állami monopóliumokat, amelyek rossz szolgáltatásokat nyújtanak számukra. Harmadszor, meg kell reformálnunk a közös agrárpolitikát – vagy meg kell szabadulnunk tőle –, és meg kell szabadulnunk azoktól a támogatásoktól, amelyek lehetővé teszik az uniós gazdálkodók számára, hogy aláígérjenek a fejlődő országok gazdálkodóinak. Azt is mondták, hogy el kell vetnünk a határokon alkalmazott kiigazító intézkedésekkel kapcsolatos elképzeléseket, amelyek alapvetően zöld imperialista intézkedések a fejlődő országokból származó import kizárására.

Végezetül, az alternatívbefektetésialap-kezelőkről szóló irányelvet tárgyaljuk. Az Európai Néppárt, a szocialisták és a zöldek meg akarják akadályozni a beruházásokat a fejlődő országokban. Kezelnünk kell ezt a gazdasági képtelenséget.

  Seán Kelly (PPE) . – (GA) Elnök asszony, örömmel szavaztam a jelentés mellett, ami jól mutatja, hogy nem feledkezünk meg a szegényekről szerte a világban a recesszió ellenére sem.

El kell mondanom ugyanakkor, hogy évekkel ezelőtt önkéntesként Afrikában jártam; minden nap megvettem egy újságot, és meglepve láttam, hogy mennyi cikk bírálja a nem kormányzati szervezeteket. Nem arról volt szó, hogy nem dolgoztak volna jó, hanem hogy megpróbálták saját kultúrájukat, szemléletmódjukat és a világról alkotott véleményüket ráerőltetni a helyiekre.

Itt az idő, hogy vitát folytassunk. A vita részeként nemcsak ezeknek az országoknak a kormányaival kell kapcsolatot kialakítanunk, hanem ennél is fontosabb, hogy beszéljünk a helyi vezetőkkel, a társadalmi szervezetekkel, miniszterekkel, papokkal, és így tovább, és hogy jót tegyünk azzal a pénzzel, amit ezekben a szegény országokban költünk el.

A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások

Jelentés: László Surján (A7-0249/2010)

  George Becali (NI) , írásban. – (RO) Én a jelentés mellett szavaztam, annak biztosítása érdekében, hogy pénzügyi forrásokat nyújtsunk az OLAF létszámtervének módosítására, valamint hogy ezt a kiigazítást bevezessük a 2010. évi költségvetésbe.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) dicséretes munkát végzett a csalás elleni küzdelemben európai szinten. A rendelkezésére álló eszközök és munkaerejének megerősítése indokolja költségvetésének növelését, amelyet szívesen támogatok. Természetesen jobban örülnék annak, ha ez nem bizonyulna szükségesnek, és ha az OLAF már most több pénzeszközzel és munkatárssal rendelkezne annak a fontos feladatnak az elvégzéséhez, amely iránt elkötelezett. Egy erősebb, függetlenebb és aktívabb OLAF létfontosságú egy olyan EU számára, amely átláthatóbb és érthetőbb kíván lenni az európai állampolgárok számára.

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) A 2010. évi általános költségvetéshez (5/2010 sz.) készített 5. sz. költségvetés-módosítási tervezet az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) létszámtervével kapcsolatos módosításokról, a hagyományos saját forrásokra, a hozzáadottérték-adó (HÉA) és bruttó nemzeti jövedelem (GNI) alapokra vonatkozó előrejelzés felülvizsgálatáról, a releváns brit korrekciók és azok finanszírozásának költségvetésbe történő beállításáról, valamint a 2010. évi GNI-csökkentések finanszírozásának Hollandia és Svédország javára történő felülvizsgálatáról szól, ami megváltoztatja a tagállamoknak az EU-költségvetés saját forrásaihoz való hozzájárulásának megoszlását. A saját források kiszámítására vonatkozó szabályok részletesen szerepelnek a vonatkozó jogszabályokban. Az OLAF tekintetében a Bizottság további 20 állandó tisztviselői (AD) állás létrehozását javasolja, mivel a Hivatalnak most lehetősége nyílik létszámterve kiigazításának lezárására azáltal, hogy ezt a számú pályázót állandó tisztviselőként alkalmazza.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL) , írásban. – (FR) Szeretném itt kifejezésre juttatni, hogy határozottan ellenzem, ahogy az OLAF jelenleg működik. Igaz, hogy foglalkozni kell a csalás problémájával, olyan módon azonban, hogy az az európai állampolgárok hasznára váljon, tehát független és hatékony módon, megvédve az összes állampolgár személyes adatait.

Jelenlegi formájában az OLAF képtelen megfelelni ezeknek a követelményeknek. Ez a szöveg azonban kifejezetten az ideiglenes munkaszerződések állandó munkaszerződéssé való átalakításával foglalkozik, és egy munkavállalótól sem szabad megtagadni, akárhol is dolgozzon, a tisztességes szerződéshez való jogot. Ezért tartózkodtam.

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) célja az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme, valamint a csalás, a korrupció és más illegális tevékenységek elleni küzdelem, beleértve az európai intézményekben elkövetett szabálytalanságokat. Ezért, mivel ilyen fontos feladatot lát el, biztosítani kell számára a céljai eléréséhez szükséges anyagi és emberi erőforrásokat. Annak ellenére, hogy az EU válságon megy keresztül, indokolt ennek a költségvetés-módosításnak az elfogadása annak érdekében, hogy biztosítsuk az OLAF számára a megfelelő működéséhez szükséges eszközöket.

  Claudio Morganti (EFD) , írásban. – (IT) Én tartózkodtam a szavazáson, mivel bár támogatom, hogy az Európai Csalás Elleni Hivatalnál ideiglenes szerződéssel foglalkoztatottak számára további 20 állandó állást hozzunk létre, nem hiszem, hogy az Egyesült Királyság költségvetési egyensúlyhiányát most is még korrigálni kellene. Az Egyesült Királyság 1984-ben kapott visszatérítést, mert elmaradott területnek ítélték. Nem tartom igazságosnak továbbá, hogy 2002 óta Németország, Hollandia, Svédország és Ausztria csak 25%-át fizetik annak, amivel tartoznak.

  Aldo Patriciello (PPE) , írásban. – (IT) A 2007/2000/EK tanácsi rendelettel az Unió privilegizált vámmentességet biztosított a stabilizációs és társulási folyamatban résztvevő országokból és területekről származó majdnem minden terméknek az uniós piacra való behozatalára, hogy újjáélessze a nyugat-balkáni gazdaságokat. Ezt a rendeletet, számos módosítást követően, az 1215/2009/EK tanácsi rendelettel kodifikálták.

A kereskedelmi kedvezményeket a 2010. december 31-ig tartó időszakra biztosították, és jelenleg Bosznia-Hercegovina, Szerbia és Koszovó esetében az előbb említett rendelet hatályába tartozó összes termékre vonatkozik. A kereskedelmi kedvezmények megszüntetése objektív gazdasági előnyöket fog elvenni a kedvezményezettektől az EU-val való kereskedelmük során.

Ebben az összefüggésben ennek az európai parlamenti és tanácsi rendeletjavaslatnak a célja az 1215/2009/EK tanácsi rendelet oly módon való módosítása, hogy lehetővé tegye érvényességének kiterjesztését 2015. december 31-ig, valamint a Bosznia-Hercegovinával és Szerbiával való stabilizációs és társulási megállapodások hatályba lépéséből következő bizonyos kiigazítások megtételét.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – A költségvetésről szóló szavazás fontos szavazás. Valójában, mivel az 5/2010. számú költségvetés-módosítási tervezetről szóló tanácsi álláspont az OLAF létszámtervével kapcsolatos módosításokról, további pénzügyi rendelkezések nélkül, valamint a hagyományos saját forrásokra (TOR, például a vám és a cukorilletékek), a HÉA- és GNI-alapokra vonatkozó előrejelzés felülvizsgálatáról, a releváns brit korrekciók és azok finanszírozásának költségvetésbe történő beállításáról, valamint a 2010. évi GNI-csökkentések finanszírozásának Hollandia és Svédország javára történő felülvizsgálatáról szól, ami megváltoztatja a tagállamoknak az EU-költségvetés saját forrásaihoz való hozzájárulásának megoszlását, mivel az 5/2010. számú költségvetés-módosítási tervezet célja e költségvetési kiigazítások formális felvétele a 2010. évi költségvetésbe, és mivel a Tanács 2010. szeptember 13-án elfogadta álláspontját, tudomásul vettük az 5/2010. számú költségvetés-módosítási tervezetet; és módosítás nélkül jóváhagyta az 5/2010. számú költségvetés-módosítási tervezetről szóló tanácsi álláspontot, és utasítja elnökét annak kinyilvánítására, hogy az x/2010. számú költségvetés-módosítást véglegesen elfogadták, valamint arra, hogy gondoskodjon annak közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

  Angelika Werthmann (NI) , írásban. – (DE) A Bizottság további 20 állandó tisztviselői (AD) állás létrehozását javasolja az Európai Csalás Elleni Hivatalban (OLAF), mivel a Hivatalnak most lehetősége nyílik létszámterve kiigazításának lezárására azáltal, hogy ezt a számú pályázót állandó tisztviselőként alkalmazza.

Az elmúlt években az Európai Parlament többször, és legutóbb 2010. május 5-én, kifejtette nézetét, miszerint az OLAF-nak fokozatosan el kell mozdulnia az átfogó és korlátlan intézményi függetlenség irányába annak biztosítása érdekében, hogy tevékenységeit ne lehessen szándékosan vagy véletlenszerűen korlátozni azáltal, hogy tisztviselői és vezetői az Európai Bizottság szerkezetének részét képezik.

Jelentés: Pablo Arias Echeverría (A7-0226/2010)

  Luís Paulo Alves (S&D) , írásban. – (PT) Én a jelentés mellett szavaztam, mert úgy gondolom, hogy az e-kereskedelem nem szorulhat a belső piac peremére, mivel ez a gazdasági növekedés egy fontos, előretekintő ágazata Európában.

Az e-kereskedelem hozzájárulhat a tudásalapú gazdasághoz, hozzáadott értéket és lehetőségeket teremthet az európai vállalatok és fogyasztók számára, valamint növelheti gazdaságunk versenyképességét az Európa 2020 stratégia összefüggésében, többek között a vállalkozói készség új formáinak kialakítása és előmozdítása által a kis- és középvállalkozások számára. A múlt évben minden harmadik európai fogyasztó legalább egy terméket online vásárolt, az európai fogyasztóknak azonban csak 7%-a mert online vásárolni egy másik tagállamból.

Meg kell változtatni ezt az irányzatot, és az előadó által javasolt elképzelés egy európai bizalmi jegy létrehozásáról segíthet ennek elérésében. Az online fizetések egy biztonságos és innovatív módszerének kidolgozása szintén hozzájárulhat ahhoz, hogy nagyobb bizalommal legyenek az európai fogyasztóknak más tagállamok e-szolgáltatásai iránt. Az internet elérhetőségét természetesen ki kell terjeszteni, és demokratizálni kell az Unión belül. A Bizottság feladata annak megakadályozása, hogy a különböző fogyasztóvédelmi szabályok gátat szabjanak az e-kereskedelem fejlődésének Európán belül.

  Liam Aylward (ALDE) , írásban. – (GA) Mivel létfontosságú az EU Európa 2020 stratégiájának célkitűzései szempontjából, hogy az elektronikus kereskedelem széles körben elterjedté váljon egész Európában, támogatom a jelentés kijelentéseit az elektronikus kereskedelemnek a belső piacon való ösztönzésére és megerősítésére irányuló intézkedések végrehajtásáról.

Az elektronikus kereskedelem különösen fontos a vállalkozók és a kkv-k számára. Az elektronikus kereskedelem és egy online európai belső piac segíteni fogja a vállalkozókat és a kisvállalatokat abban, hogy innovatív, magas színvonalú, a fogyasztóknak megfelelő szolgáltatásokat nyújtsanak, és ez erősíteni fogja versenyképességüket a globális gazdaságban.

A szélessávú hozzáféréssel kapcsolatos célkitűzéseket teljesíteni kell, és 2013-ra az EU-ban mindenkinek hozzáférést kell biztosítani a szélessávú alapszolgáltatásokhoz. Támogatom a jelentés megállapításait ezzel kapcsolatban.

Támogatom továbbá, amit az elektronikus kereskedelemmel kapcsolatos reklámozásról és a fogyasztók arra bátorításáról mond, hogy tájékozódjanak jogaikról. Fontos, hogy az európai fogyasztók megbízzanak a rendszerben, amikor online vásárolnak.

  Zigmantas Balčytis (S&D) , írásban. – (LT) Én a jelentés mellett szavaztam. A lehetőség, amit a belső piac az e-kereskedelem számára nyújt, több okból sincs teljesen kiaknázva. A fogyasztók nem bíznak az elektronikus piac biztonságában, és sokan azért nem vásárolnak online, mert a fogyasztóvédelmi szabályok és a védelem szintje jelentősen eltér. Úgy gondolom, hogy növelnünk kell a fogyasztóknak az online piacba vetett bizalmát oly módon, hogy tájékoztatjuk őket jogaikról, biztonságos fizetési módszereket biztosítunk, és biztosítjuk a fogyasztóvédelmet a biztonság és a személyes adatok védelme terén.

Egyetértek az európai bizalmi jegy létrehozására és bevezetésére irányuló javaslattal, amely növelni fogja a vásárlók internetbe vetett bizalmát. Néhány vállalkozás szintén nem használja ki a gazdasági piacot bizonyos kellemetlenségek miatt. Kezdeményezéseket kell tehát kidolgoznunk annak érdekében, hogy az interneten való kereskedésre ösztönözzük a vállalkozókat az interneten használt fizetési módszerek fejlesztésével, például, a hozzáadottérték-adó (héa) bevallási kötelezettségek egyszerűsítésével, a postai és banki költségek egységesítésével, és a szállítók és fogyasztók közötti konfliktusok hatékonyabb megoldásával.

  Regina Bastos (PPE) , írásban. – (PT) Az e-kereskedelem állapota jelenleg folyamatosan változik. Már nem egy feltörekvő technológia, hanem egy egyre szélesebb körben elterjedt valóság. Nagyon fontos eszköze a határokon átnyúló kereskedelem előmozdításának, számos jobb minőségű termékhez való hozzáférés biztosításának, valamint az árak versenyképes csökkentésének.

Mindazonáltal, 10 évvel az e-kereskedelemről szóló irányelv elfogadását követően, a határokon átnyúló e-kereskedelem nem nő olyan gyorsan, mint a hazai e-kereskedelem, és a határokon átnyúló, interneten történő megrendelési kísérletek 60%-a technikai vagy jogi okokból hiúsul meg.

Én a jelentés mellett szavaztam, mert meghatározza azokat a problémákat, amelyek befolyásolják az európai e-kereskedelmet, valamint megmutatja a valóban egységes, online európai piac létrehozásához vezető utat. Ennek eléréséhez az európai jogszabályok jobb végrehajtására van szükség az összes európai fogyasztó és kiskereskedő érdekében; növelnünk kell erőfeszítéseinket, hogy magas szintű védelmet biztosítsunk az e-kereskedelmet használók számára; ki kell alakítanunk a bizalmat a felhasználókban, hogy az egységes piac nyújtotta lehetőségeket teljes mértékben kihasználják; és tájékoztatnunk kell őket az e-kereskedelemmel kapcsolatos jogaikról, valamint hogy hogyan lehet azokat megóvni.

  George Becali (NI) , írásban. – (RO) A jelentés mellett szavaztam a kkv-kat érintő előnyök és a digitális társadalom fejlődése miatt, valamint a piac széttöredezettségének ellensúlyozása és a szabályozások egységesítése miatt.

  Sebastian Valentin Bodu (PPE) , írásban. – (RO) Egy megfelelő online egységes piac létrehozása Európa számára az egyik nagy kihívás jelenleg. Különösen a jelenlegi gazdasági válság idején egyre fontosabbá válik Európa számára, hogy erőfeszítéseket tegyen az e-kereskedelem útjában álló akadályok elmozdítására. Jelenleg az EU 500 millió fogyasztóval rendelkező piac. Ez azonban egyáltalán nem tükröződik az online tranzakciók mennyiségében. Ennek nem az az oka, hogy az európai fogyasztók nem lelkesednek az e-kereskedelem iránt, hanem hogy ha meghozták a döntést, miszerint online vásárolnak, számos problémával találják szemben magukat, és a végén kiderül, hogy nem lehet elvégezni a tranzakciót. Az e-kereskedelemről szóló jelentésben közölt adatok relevánsak ebben a vonatkozásban.

Jelenleg túl sok különbség van a tagállamok között az e-kereskedelem terén, és ez a helyzet csak elégedetlenséget okoz a fogyasztók számára. Mivel a jelentés azt is kimondja, hogy a kereskedelemnek ez a fajtája, az innovatív szolgáltatásokkal és a környezetiparral együtt, ígéri a legnagyobb növekedési és foglalkoztatási potenciált a jövőben, és ezáltal az egységes piacon egy új frontot képvisel, a Bizottság által javasolt intézkedéseket, kiegészítve a Parlament által javasoltakkal, késedelem nélkül végre kell hajtani.

  Alain Cadec (PPE) , írásban. – (FR) Az e-kereskedelem egy fontos internetes hozzájárulás a gazdasági tevékenységhez. Ezért fontos, hogy az ebben az ágazatban az egységes piac útjában álló minden akadályt eltávolítsunk, mivel a széttöredezett nemzeti szabályok gátolják ennek a jövedelmező ágazatnak az erősödését. Egyetértek az előadóval abban, hogy ki kell emelni az e-kereskedelemnek a fogyasztókkal kapcsolatos hiányosságait. Sajnálatos, hogy a határokon átnyúló tranzakciók 61%-át nem lehet végrehajtani, mivel online üzletek nem szolgálják ki a fogyasztó országát. Ehhez hozzájárulnak a felhasználóknak a kifizetések biztonságával kapcsolatos aggályai. Az online vásárlás végrehajthatósága általában az internetkapcsolat minőségétől függ. Prioritásként kellene kezelni az internet felhasználók számának növelését, különösen az internetkapcsolat minőségének javítása, és az árak vonzóbbá tétele által. Szintén fontos a fogyasztói bizalom növelése online vásárláskor. Az előadóhoz hasonlóan, én is támogatom egy európai bizalmi jegy létrehozását, valamint a web jobb felügyeletét, különösen a személyes adatok védelme szempontjából. Külön erőfeszítést kellene tenni az internetet használó kiskorúak védelme érdekében.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE) , írásban. – (PT) Az e-kereskedelem belső piaca létfontosságú Európa számára, különösen, ha el akarja érni az EU 2020 stratégiában meghatározott célkitűzéseket. Azonban még mindig vannak leküzdendő akadályok. A jelentés erre javasol intézkedéseket. Amelyeket én különösen érdekesnek tartok, azok a szerzői jogok interneten történő megsértésének ellenőrzése, valamint az online fizetés egy biztonságos és innovatív rendszerének a kidolgozása, amely nem tartalmaz olyan költségeket, amelyek megakadályoznák vagy korlátoznák a választást. Ezáltal könnyebben lehet majd küzdeni a kalózkodás ellen, az interneten keresztül történő kereskedésre biztatni a vállalkozásokat, valamint megkönnyíteni a felhasználók hozzáférését az internethez, és növelni az iránta való bizalmat.

  Carlos Coelho (PPE) , írásban. – (PT) Az e-kereskedelem létfontosságú piac az EU számára a XXI. században, nem utolsósorban az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek teljesítésében. Egy olyan európai, valóban egységes online piac létrehozásának hatalmas kihívásával állunk szemben, amely lehetővé fogja tenni az EU számára, hogy versenyképes legyen a globális piacon. Az európai vállalkozásoknak és fogyasztóknak korlátozott a digitális világba vetett bizalma az e-kereskedelem útjában álló olyan szükségtelen akadályok miatt, mint az európai piac széttöredezettsége, a fogyasztók biztonságának hiánya, a tranzakciók biztonságának hiánya, a jogorvoslati mechanizmusok hiánya stb. Létfontosságú, hogy egyszerűsítsük a határokon átnyúló szabályokat, valamint hogy gyakorlati megoldásokat találjunk az olyan kérdésekre, mint a szerzői jog, a fogyasztóvédelem, a címkézés és ágazatspecifikus szabályok, az e-hulladék és az újrahasznosítási díjak, valamint az online ellenőrzés és számlázás.

Fontos, hogy a meglévő jogszabályokat, például a szolgáltatási irányelvet, teljes körűen átültessék és végrehajtsák. A Bizottságnak ugyanakkor be kell fejeznie az egységes digitális piacra alkalmazandó uniós jogszabályok értékelését, és elő kell terjesztenie azokat a kezdeményezéseket, amelyek szükségesnek tűnnek a főbb akadályok leküzdéséhez. Támogatom a Bizottság 13 ajánlását, amelyek célja, hogy politikákat és gyakorlatokat dolgozzanak ki a határokon átnyúló e-kereskedelem terén.

  Lara Comi (PPE) , írásban. – (IT) Az e-kereskedelem létfontosságú a belső piac fejlődése szempontjából: megszünteti az információ hiányából származó akadályokat, megközelítve a tökéletes verseny eszményét a fogyasztók érdekében. Képes kiszélesíteni az olyan kis belső termelők potenciális piacát, amelyek nincsenek abban a helyzetben, hogy más uniós országokban kereskedjenek, megvédi őket, és előmozdítja a munkahelyteremtést a gyártási ágazatban.

Csökkenti továbbá a központi és külső területek közti különbséget, ezáltal javítja az életminőséget a vidéki területeken a termékekkel való ellátás növekedésének köszönhetően, valamint előmozdítja az eladott termékekre vonatkozó egységes standardok kialakítását ugyan azon termékek több piacon való megjelenésének köszönhetően. Létfontosságú tehát, hogy foglalkozzunk az internethasználattal kapcsolatban az áruk értékesítése során felmerülő főbb akadályokkal és megoldjuk azokat: a biztonság és a garanciák kérdését. Ezt a feladatot, mivel nincsenek fizikai határok, az érintett nemzetek fölötti testületeknek kell elvégezniük, amelyek, a mi esetünkben az európai intézmények.

Ez a jelentés szabályzati keretet nyújt a kereskedőknek a működésükkel és beruházásaik tervezésével kapcsolatban, biztonságot nyújt a fogyasztóknak a számukra nyújtott garanciák tekintetében, és egy lépéssel előbbre viszi a termelőket a válság kezelésében. Végre!

  Corina Creţu (S&D) , írásban. – (RO) Az internetes csalások meglehetősen magas mértéke következtében megmarad az online vásárlással kapcsolatos nagyfokú bizalmatlanság. Ezért szavaztam az állásfoglalás mellett, amely felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon létre egy európai riasztási rendszert, egy adatbázissal együtt, amelynek célja az illegális kereskedelmi gyakorlatok megszüntetése, a tisztességtelen tevékenységek elleni küzdelem, valamint a fogyasztók biztonságának növelése az online tranzakciók során, beleértve a személyes adatok védelmét. Véleményem szerint külön figyelmet kell fordítani a távollevők között kötött szerződésekre a fogyasztók jogainak védelme érdekében egy olyan időben, amikor kezd elterjedni az áruk és szolgáltatások online vásárlása, például a turizmus terén és a közlekedési ágazatban.

  Mário David (PPE) , írásban. – (PT) Én a jelentés elfogadására szavaztam. Egy több mint 500 millió fogyasztóval rendelkező belső piacon a nagyobb rugalmasság előmozdítása az e-kereskedelemben, valamint az online tranzakciók iránti nagyobb fogyasztói bizalom megteremtése nem csak a digitális egységes piacban rejlő gazdasági lehetőségek kiaknázását teszi lehetővé, hanem új piaci rések kialakítását is támogatja a kis- és középvállalkozások számára, potenciálisan munkahelyeket teremtve ezáltal. A hazai és határokon átnyúló e-kereskedelem között észlelhető eltérés azt jelenti, hogy a fogyasztók, különösen a külső és legkülső régiókban lakók, valamint a mozgáskorlátozott személyek, nem részesülnek az ilyen kereskedelem nyújtotta előnyökből, a sokféle áruhoz és szolgáltatáshoz való hozzáférésből. Szeretném hangsúlyozni azonban, hogy sürgősen szükség van a szolgáltatási irányelv – az az eszköz, amely segítségével be lehet fejezni a digitális egységes piac kialakítását – megfelelő bevezetésére az összes tagállamban; és különösen a vásárlóknak az állampolgárságuk alapján való megkülönböztetésmentessége tekintetében kell határozottabban végrehajtani. Szeretném hangsúlyozni, hogy az „egyablakos mechanizmusnak” teljes mértékben működnie kell a digitális egységes piac bevezetéséhez az e-kereskedelem tekintetében. Hasonlóan fontosak azonban az olyan intézkedések, mint a postai és banki költségek egységesítése az Európai Unióban, a távértékesítéssel kapcsolatos hozzáadottértékadó-bevallások egyszerűsítése, vagy az .eu doménnév regisztrációk növelése.

  Cornelis de Jong (GUE/NGL) , írásban. – A jelentés mellett szavaztam, mert általánosságban támogatom azt. Különösen annak örültem, hogy a bizottságban a legtöbb módosításomat elfogadták. Ily módon a kkv-kat támogatni fogják, hogy aktívabb résztvevői legyenek az e-kereskedelem piacának. Ugyanakkor, véleményem szerint, a jelentés szükségtelenül hozza fel a postai liberalizáció témáját, amely ellen tiltakoztam a bizottságban. Fenntartom ezt a tiltakozásomat, és továbbra is tiltakozni fogok a liberalizálás ellen, miközben határozottan újból felszólítom a Bizottságot a postai szolgáltatások liberalizálásának moratóriumára.

  Ioan Enciu (S&D) , írásban. – (RO) Én a jelentés mellett szavaztam. Az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményének árnyékelőadójaként támogatom az e-kereskedelem fejlődését, amely az európai e-üzlet szerves része. A jövőben az egységes ikt-piac létrehozása az EU-ban segíteni fog azoknak a problémáknak a megoldásában, amellyel az e-kereskedelemnek jelenleg szembe kell néznie. Európának fontos globális támogatóvá kell válnia ebben az ágazatban. Ennek elérése érdekében a jelenlegi nehézségeket sürgősen és egységesen kell megoldani.

Utalok többek között a különböző héamértékekre, a fogyasztóvédelmi törvényekre, és mindenekelőtt az e-kereskedelemben részt vevő fogyasztókkal szembeni diszkrimináció megszüntetésére számos tagállamban, ahogy azt bizonyos kereskedők és szolgáltatók jelezték. Európának támogatnia kell azokat az állampolgárait, akik aktív részesei kívánnak lenni az online világnak, azáltal, hogy könnyű hozzáférést biztosítanak az oktatási programokhoz, és a kifejezetten a hardverekre, a szoftverekre és az internet hozzáférésre irányuló európai alapokhoz.

  Edite Estrela (S&D) , írásban. – (PT) Az e-kereskedelmi belső piac kialakításáról szóló jelentés mellett szavaztam. Az EU 2020 stratégia egyik célkitűzése a tudásalapú gazdaság előmozdítása. Ennek a célkitűzésnek a teljes elérése érdekében fontos, hogy az Európai Bizottság intézkedéseket hozzon, amelyek célja a szélessávú szolgáltatások sebességének növelése és a szolgáltatások árának nagyobb fokú racionalizálása az egész Unióban. Fontos a szabályok és a gyakorlatok egységesítése annak biztosítása érdekében, hogy a távértékesítéssel foglalkozó kereskedők saját nemzeti határaikon kívül eső piacokat is el tudjanak érni.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) A 2010. május 19-i, az Európai Digitális Menetrend című közleményében a Bizottság megmutatta abbéli szándékát, hogy az online tranzakciókat egyszerűbbé tegye, valamint képessé arra, hogy bizalmat idézzen elő a digitális technológia iránt. A jelentésben szereplő adatok alapján az európaiak egyharmada vásárolt online, azonban a fogyasztóknak csak 7%-a mer határokon átnyúló tranzakciókat választani, és csak 12%-uk bízik az ilyen típusú tranzakciókban. Sürgető tehát a fogyasztók biztonságának (vagy biztonságérzetüknek) megerősítése ezeknek a tranzakcióknak a vonatkozásában annak érdekében, hogy könnyebb, kényelmesebb, és sok esetben olcsóbb tranzakciókkal támogassuk ennek a nagy lehetőségeket rejtő piacnak a fejlődését. Egy megfelelően működő egységes e-piac kialakításához létfontosságú, hogy a fogyasztók biztonságban érezzék magukat online vásárláskor, és hogy a vállalatok megértsék az online kereskedelemben rejlő mérhetetlen lehetőségeket, hogy növeljék az online elérhetőséget, és eltávolítsák a határokon átnyúló akadályokat.

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) Az áruk szabad mozgását Európában súlyosan gátolja a nemzeti szabályozások széttöredezettsége. Az e-kereskedelem helyzetére vonatkozó adatok az Európai Unióban azt mutatják, hogy 2009-ben Európában háromból egy fogyasztó vásárolt legalább egy terméket online, az európai fogyasztóknak ugyanakkor csak 7%-a mert másik tagállamtól vásárolni. Az e-kereskedelmi gyakorlattal kapcsolatos kiadatlan uniós kutatások azt mutatják, hogy a fogyasztóknak a termékek határokon átnyúló vásárlására tett kísérletének 60%-a kudarcba fullad az EU-ban, mert az eladó nem fogadja el a tranzakciót, vagy nem küldi el a terméket, annak ellenére, hogy a 11.000 vizsgált eset felében a vevők legalább 10%-ot spórolhatnak azáltal, hogy külföldi online vásárlást folytatnak (még a szállítási költségekkel együtt is). Hangsúlyoznom kell tehát egy átfogó jogi és szabályozási keret szükségességét, amely le tudja küzdeni a határokon átnyúló akadályokat, növelni tudja a hozzáadott értéket, és szabályozni tudja egy olyan tevékenység kockázatait, amely folyamatosan változik, és majdnem mindig fejlődik. Szükség van tehát az állandó figyelemre és ellenőrzésre, prioritásként kezelve a kommunikáció és a tranzakciók megbízhatóságát. Az e-kereskedelem konszolidációja érdekében létfontosságú lépéseket tenni a vállalkozások és fogyasztók biztonságának és bizalmának javítása irányában, különösen a kifizetések és a szállítási és visszaküldési szolgáltatások tekintetében.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL) , írásban. – (PT) Az e-kereskedelemről szóló jelentés tartalmaz bizonyos ellentmondásokat, és túlzottan ragaszkodik egy belső piac létrehozásához. Elismerjük az e-kereskedelem fontosságát, de sokat kell tenni annak biztosítása érdekében, hogy ne váljon komoly új problémák forrásává.

Ahogy azt hangsúlyoztuk a vita során, több téma tisztázása is fontos lenne, ezek a szerzői jog védelme, a gyermekek jogainak védelme, valamint a fogyasztók jogai és biztonsága.

Igaz, hogy a jelentés számos javaslatot tartalmaz az összes szereplőnek az e-kereskedelmi piacba vetett bizalmának növelésére, azonban ezek nem mindegyike megfelelő, vagy áll kellőképpen összhangban egy olyan folyamatban felmerülő minden érdekkel és joggal, amely nagyon összetett lehet.

Igaz, hogy az e-kereskedelmi szállítói láncnak átláthatóbbnak kell lennie, hogy a fogyasztó mindig tisztában legyen a szállító kilétével, valamint annak cégnevével, postai címével, elérhetőségeivel és adószámával. Ugyanakkor a gyermekek és fiatalok, valamint a különböző függőségben levő emberek jogait is folyamatosan védelmezni kell.

  Pat the Cope Gallagher (ALDE) , írásban. – (GA) Az elektronikus kereskedelem piaci lehetőségeket teremt, különösen a kkv-k számára. Az elektronikus kereskedelem fontos szerepet játszhat az ír és európai gazdaságok versenyképességének fejlődésében.

  Tunne Kelam (PPE) , írásban. – E rendkívül fontos jelentés mellett szavaztam, mert ez egy fontos lépés az európai egységes piac teljes körű bevezetése és integrációja irányában. A globalizáció és a digitalizáció világában az Európai Unió nem engedheti meg, hogy lemaradjon az e-kereskedelem egy hatékony belső piacának létrehozásában, amelynek globálisan is versenyképessé kell válnia. Ezt a jelentést remélhetőleg további lépések követik majd, amelyek ösztönzik egy egész Európára kiterjedő digitális piac létrehozását. Az ilyen irányú fejlődések a rendkívül fontos K+F tevékenységek újragondolásához és újraindításához is hozzá fognak járulni.

Ami most a legfontosabb, hogy ellenőrizzük és nyomon kövessük az e-kereskedelemről szóló jelentés végrehajtását annak biztosítása érdekében, hogy az uniós állampolgárok könnyebben hozzáférjenek a digitális üzleti tevékenységekhez, mind vállalkozókként, mind fogyasztókként. A jelentésben szereplő intézkedéseknek jelentősen meg kell könnyíteniük az üzleti tevékenységek folytatását a tagállamok között, feltéve, hogy a nemzeti kormányok valódi fejlődést érnek el a szerződésekkel kapcsolatos szabályok egységesítése és az ellentmondó jogszabályok feloldása terén.

  Alan Kelly (S&D) , írásban. – Üdvözlendőnek tartom az EU határain belüli nagyobb mértékű e-kereskedelem létrehozására való felhívást. Az Uniónak azonban ösztönöznie kell, hogy ez az európai jogszabályok tiszteletben tartásával történjen, és létfontosságú a magas szintű fogyasztóvédelem elérése.

  Eija-Riitta Korhola (PPE) , írásban. – (FI) Szeretném megköszönni kollégámnak, Echeverría úrnak ezt a kitűnő jelentést, amelyre nagy örömmel szavaztam. Az e-kereskedelem egy új és nemzetközi ágazat, és ennek következtében az Európai Uniónak fontos szerepet kell betöltenie a szabványok és a gyakorlatok harmonizálása terén. Külön meg szeretném említeni a jelentés azon pontjait, amelyek annak biztosítására sürgetnek minket, hogy az egész Unióban elérhetőek legyenek a jó minőségű és átfogó szélessávú kapcsolatok. Ez a célkitűzés alapvető fontosságú, ha azt akarjuk, hogy az e-kereskedelem növekedjen.

A szélessávú szolgáltatások bevezetése minden uniós állampolgár számára 2013-ra, valamint a rendkívül gyors szélessávú szolgáltatások bevezetése 2020-ra ambiciózus célkitűzések, mindamellett elengedhetetlenek az emberek életminőségének javítása szempontjából. Szeretnék gratulálni az előadónak továbbá a fogyasztóvédelemmel és az e-kereskedelem világában a magánélethez való joggal kapcsolatos megfigyeléseihez. Ez a téma gondos vizsgálatot követel majd a jövőben, különösen a gyermekeknek nyújtott szolgáltatások terén.

  Edvard Kožušník (ECR) , írásban. – (CS) Bár az internet ma a leggyorsabban fejlődő kiskereskedelmi csatorna és az interneten történő vásárlások száma minden évben nő, a tagállamok közötti határokon átnyúló tranzakciók száma sajnos stagnál. Majdnem azt lehet mondani, hogy nincs belső piac az Unióban a B2C terén. Véleményem szerint a fogyasztóvédelmi törvény teljes harmonizációja és a nemzeti mentességek eltörlése, a fogyasztóvédelem egy liberális felfogásával együtt fontos ösztönzést adna az áruk elektronikus kereskedelem útján történő határokon átnyúló értékesítésének. Egy jelentős problémát látok azonban az online szolgáltatásokhoz való hozzáférés IP-cím alapján való korlátozása tekintetében néhány tagállamban. Elvileg nincsenek jogszabályi akadályok ezen a téren, az elektronikus belső piac azonban mégis korlátozva van ezen a területen.

Egyetértek azzal, hogy a Bizottságnak minden végrehajtási eszközét alkalmaznia kell ebben az esetben, és közbe kell lépnie a belső piacon mesterséges akadályoknak az IP-címek blokkolása formájában történő létrehozása ellen. A jelentés 2020-ra vonatkozó célkitűzéseket is tartalmaz a szélessávú internetkapcsolathoz való hozzáférés tekintetében. Én személy szerint nem szeretem az ilyen nyílt célkitűzéseket, különösen egy dinamikusan fejlődő ágazatban, amely esetében ezért nehéz megjósolni, hogy milyen irányt vesz az elkövetkezendő 10 évben. A kritika ellenére kiegyensúlyozottnak tartom a jelentést, és ezért mellette szavaztam.

  Giovanni La Via (PPE) , írásban. – (IT) Arias Echeverría jelentése mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, az e-kereskedelem egy kulcsfontosságú piac az Unió politikájában, ahol bizonyos beavatkozásokat meg lehet és meg is kell tenni az Uniós gazdaság versenyképességének növelése érdekében az EU 2020 stratégia tekintetében.

Valóban úgy gondolom, hogy az európai egységes piac által nyújtott lehetőségek teljes körű kihasználásához tovább kell fejlesztenünk az e-kereskedelmet, amely potenciálisan pozitív hatással lehet mind a fogyasztókra, mind a vállalatok versenyképességére. Hasonlóan, támogatom a jelentésben szereplő európai bizalmi jegy létrehozását, amely szükséges a határokon átnyúló elektronikus piacon megtalálható áruk megbízhatóságának és minőségének biztosításához.

Válság idején, és pénzügyi nehézségekkel terhelt helyzetekben, mint amilyen a mostani is, támogatnunk kell az olyan eszközöket, amelyeknek pozitív, jelentős hatásuk lehet a foglalkoztatásra és a növekedésre, amelyek között szerepel az e-kereskedelem is. Úgy gondolom ezért, hogy ebben az összefüggésben a ma elfogadott jelentés egy pozitív eredmény, nem csak a vállalatok és a kkv-k, hanem elsősorban a fogyasztók szempontjából is.

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) Az egységes piac mindig is az Európai Unió egyik nagy célkitűzése volt. Manapság a határokon átnyúló e-kereskedelem jelentősen hozzájárulhat az egységes piac további fejlődéséhez. Az online vásárlás mára széles körben elfogadottá vált a fogyasztók körében nemzeti szinten, ez azonban nem igaz a tagállamok közötti e-kereskedelemre, leginkább az eladók és vásárlók közötti kölcsönös bizalom hiánya miatt. Az e-kereskedelmi piac fejlődése érdekében tehát létfontosságú az összes szereplő bizalmának növelése. Európai jogszabályokat kell bevezetni ezen a téren annak érdekében, hogy nagyobb bizalmat hozzunk létre. Ezért szavaztam úgy, ahogy szavaztam.

  Claudio Morganti (EFD) , írásban. – (IT) A jelentés mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy az e-kereskedelem és a fejlődését még mindig gátló akadályok leküzdése alapvető fontosságú a gazdaság szempontjából. Az áruk szabad mozgását Európában súlyosan gátolják a széttöredezett nemzeti szabályok, és a fogyasztók által a nemzeti határokon átnyúló vásárlásra tett kísérletek 60%-a kudarcba fullad.

A cél egy igazi online európai egységes piac létrehozása. A Szabadság és Demokrácia Európája képviselőcsoport (Északi Liga) egyik módosításának köszönhetően a jelentés utal a szigeteken és hegyi területeken élő embereknek az internet hozzáféréssel kapcsolatos problémáira.

  Franz Obermayr (NI) , írásban. – (DE) A jelentést arra használják, hogy folytassák az adótörvények, valamint a postai és pénzügyi szolgáltatások áringadozásának szélesebb körű harmonizációját uniós szinten. Ezért a szöveg ellen szavaztam.

  Alfredo Pallone (PPE) , írásban. – (IT) A közelmúltbeli bizottsági közlemény a jövőre vonatkozó stratégiákat határozott meg a széttöredezettség csökkentésére és az e-kereskedelem növekedésének ösztönzésére.

Miközben az e-kereskedelem fejlődésnek indult nemzeti szinten, a határokon átnyúló vásárlás még mindig alacsony, 7%-ot ért el 2009-ben. A főbb akadályokat a nyelvi korlátok, valamint a gyakorlati és jogi problémák jelentik.

Egyetértek a jelentés megközelítésével, amely öt prioritást nevez meg az ágazat ösztönzése céljából: az internethez való hozzáférés fejlesztése, az online piac széttöredezettségének leküzdése, a fogyasztók bizalmának növelése, a vállalkozásoknak termékeik interneten való értékesítésére ösztönzése, és az internetet használó gyermekek biztonságának biztosítása. Mindennek egy egyértelmű és egységes jogi kontextusban kell megvalósulnia, amelynek célja elsősorban a köz szolgálata. A legnagyobb ösztönzés véleményem szerint a közbizalom kialakulása, amit támogatni és erősíteni kell.

  Georgios Papanikolaou (PPE) , írásban. – (EL) Az internet vált a távértékesítés legelterjedtebb formájává. A Bizottságnak a kérdésemre adott válaszában (E 4964/2010) közölt információ szerint az EU fogyasztóinak több mint egyharmada (37%) használta az internetet múlt évben termékek vagy szolgáltatások személyes használatra való vásárlására vagy rendelésére. Ez 5 százalékpontos növekedést jelent 2008-hoz képest, és 10 százalékpontos növekedést 2006-hoz képest. A fogyasztók azonban még mindig nem bíznak eléggé a határokon átnyúló vásárlásban, és az eltérő nemzeti szabályozások eltérítik a vállalatokat a határokon átnyúló kereskedelembe való beruházástól. Jelentős különbségek alakultak ki ezért a távértékesítés penetrációs arányában a tagállamokban. A kereskedelem e formájának növekedése azonban létfontosságú a jelenlegi recesszióban. Ennek a jelentésnek a célja az e-kereskedelem belső piacának széttöredezettségével kapcsolatos probléma kezelése olyan javaslatok által, mint az egységes szabályok és gyakorlatok alkalmazása, amely lehetővé teszi a távkereskedőknek, hogy saját nemzeti határaikon túl is kereskedjenek. Egy olyan időszakban, amikor a hagyományos kereskedelmi tranzakciók stagnálnak, az új technológiák és az általuk létrejött lehetőségek értékesnek bizonyulhatnak új és alternatív kereskedelmi kezdeményezések kialakulásában, és ezért szavaztam a jelentés mellett.

  Miguel Portas (GUE/NGL) , írásban. – (PT) Tartózkodtam a jelentésről szóló szavazáson, annak ellenére, hogy fontosnak tartom az e-kereskedelem előmozdítását, és szükségesnek tartom a jó internethálózatok és szolgáltatások kiterjesztését az egész népességre, még a legelszigeteltebb régiókban is.

Azzal is egyetértek, hogy létfontosságú az online vásárlást folytatni kívánók által elszenvedett diszkrimináció elleni küzdelem, amely többek között azon alapul, hogy melyik tagországban tartózkodnak, illetve hogy milyen e-mail címet használnak a tranzakció lebonyolításához.

A jelentés több javaslatával egyetértek. Ugyanakkor nem tudom sajnálni, hogy a szolgáltatási irányelvet nem ültették át teljes körűen néhány tagállamban, nem támogatom a Bizottságnak a postai szolgáltatások ágazatával kapcsolatos politikáját, és nem örülök az EU 2020 stratégiának: ezek az alapvető választások nagymértékben felelősek annak a nehéz társadalmi helyzetnek a kialakulásáért, amellyel az EU jelenleg küzd.

A kommunikációs ágazat, sőt, az e-kereskedelem jövőbeni modellje minden bizonnyal megfelelőbben szerkesztett lesz egy olyan perspektíván belül, amely jobban összpontosít az emberekre és jogaikra, és nem egyszerűen kereskedelmi érdekeknek alárendelt.

  Robert Rochefort (ALDE) , írásban. – (FR) Arias Echeverría úrnak az e-kereskedelemről szóló jelentése mellett szavaztam: az e-kereskedelem az egyik olyan ágazat, amely a legnagyobb hatással lesz a növekedésre és a foglalkoztatásra az elkövetkezendő évtizedekben, és az Európai Uniónak teljes mértékben ki kell aknáznia ezt a lehetőséget.

Emlékezzünk arra, hogy az e-kereskedelem elősegíti és támogatja az új réspiacok kialakulását néhány kis- és középvállalkozás esetében, amelyek máskülönben nem létezhetnének.

Támogatom továbbá azt az elképzelést, hogy az e-kereskedelemmel kapcsolatos politikáink és jogszabályi keret kialakításakor külön figyelmet fordítsunk a kiszolgáltatott fogyasztókra, akik egyébként nem férnének hozzá a termékek széles választékához. Az elszigetelten élőkre, illetve a kevésbé mobil emberekre, az alacsony jövedelmű állampolgárokra, és a kevésbé hozzáférhető, távoli vagy külső régiókban élőkre gondolok.

Végezetül, módosítottam a szöveget a bizottságban, hogy hangsúlyt kapjon az oktatási eszközök kifejlesztésének szükségessége az online fogyasztók számára: fejlesztenünk kell a lehető legtöbb ember digitális készségeit, és tudatosítanunk kell bennük jogaikat és kötelességeiket (kulcsfontosságú fogyasztói jogok az interneten, e-kereskedelemben, és különösen az adatvédelmi szabályok).

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – Ebben az e-kereskedelemről szóló fontos jelentésben hangsúlyozzuk többek között a határokon átnyúló, interneten történő fizetéssel kapcsolatos rendszerekbe (pl. bank- és hitelkártyák, valamint e-pénztárcák) vetett bizalom növelésének fontosságát különféle fizetési módszerek támogatásával, az átjárhatóság és a közös szabványok erősítésével, a technikai korlátok kezelésével, az elektronikus tranzakciókkal kapcsolatos legbiztonságosabb technológiák támogatásával, a magánélettel és a biztonsággal kapcsolatos jogszabályok megerősítésével és harmonizálásával, a csalárd tevékenységek elleni küzdelemmel és a köz oktatásával.

  Oreste Rossi (EFD) , írásban. – (IT) Tisztában vagyunk azzal, hogy mennyi és milyen hátrányokkal kell megküzdeniük, különösen Olaszországban, a szigeteken vagy hegyi területeken lévő közösségekben tartózkodó vagy élő embereknek. Egy belső e-kereskedelmi piac kialakítása megkönnyítené az internethez való hozzáférést, és javítaná az életminőséget a jó összeköttetéssel nem rendelkező uniós országokban és régiókban.

Fontos az olyan kezdeményezések kidolgozása, amelyek célja, hogy a vállalkozásokat termékeiknek az interneten történő értékesítésére ösztönözze, miközben megvédi a felhasználókat, különösen a gyerekeket, olyan garanciákkal, amelyek biztosítják a biztonságot. Nem hagyhatjuk, hogy tisztességtelen kereskedők becsapják a potenciális felhasználókat, ezért célzott és gyakori ellenőrzésekre van szükség.

  Rafał Trzaskowski (PPE) , írásban. – (PL) Remélem, hogy ez a jelentés egyértelmű üzenet az Európai Bizottság számára, hogy további lépéseket tegyen az Európai Unión belüli online kereskedelem fejlesztése érdekében. Az adminisztratív eljárások harmonizációjára és egyszerűsítésére szólítunk fel, amelyek jelenlegi formájukban csupán abban segítenek, hogy megakadályozzanak minket a külföldi internetes oldalakról való vásárlásban, még akkor is, ha érdekes számunkra az ajánlatuk. Arra is garanciákat akarunk, hogy a szélessávú internet hozzáférés az egész Unióban elérhető legyen 2013-ra. Ez a javaslat már régóta nem puszta álom. Nem csak hogy egyre inkább lehetővé válik, hanem meggyőzni sem kell senkit arról, hogy milyen kedvező hatása lenne az univerzális internet hozzáférésnek a belső piacra.

  Marie-Christine Vergiat (GUE/NGL) , írásban. – (FR) Nem tudtam rávenni magam, hogy a jelentés mellett szavazzak annak ellenére, hogy számos pozitív elemet tartalmaz, elsősorban a fogyasztók érdekeinek védelmét, és a kkv-knak az e-kereskedelmi piacokkal kapcsolatos érdekeinek a felismerését.

Elítélem különösen azokat, akik gratulálnak a Bizottságnak a postai szolgáltatásokról szóló harmadik irányelv bevezetéséért, amelynek célja a postai szolgáltatások liberalizációja, amely további károkat fog okozni a postai szolgáltatásoknak az EU-ban, és nem árcsökkenést és jobb szolgáltatásokat fog eredményezni, ahogy azt a jelentésben kijelentik.

Nem tudom sajnálni azt sem, hogy néhány tagállam még nem ültette át a szolgáltatási irányelvet, mivel azt szeretném, hogy a Bizottság gyorsan készítsen el egy jelentést, amely körvonalazza a szöveg bevezetésének hatását.

Sajnálom, hogy ez a szöveg jelentős részben a versenyre való nyitottság szellemében született, amelyet kritizáltunk, amikor visszautasítottuk a Lisszaboni Szerződést.

Jelentés: Christine De Veyrac (A7-0195/2010)

  Sophie Auconie (PPE) , írásban. – (FR) A jelentés mellett szavaztam, mert annak célja a légiközlekedési balesetek megelőzésének, valamint az áldozatoknak és hozzátartozóiknak való segítségnyújtásnak a javítása. Fenntartás nélkül támogatom az előadó hozzáállását, aki a repülőesemények európai szintű elemzését követelte, amelyre eddig még soha nem került sor. A jelentés az áldozatoknak és családjuknak nyújtandó segítség javítását is javasolja, köztük a családoknak a fedélzeten tartózkodó utasok névsoráról való tájékoztatásában tapasztalható legfeljebb kétórás késés bevezetését. A sor most a közlekedési minisztereken van, akik reményeim szerint mielőbb elfogadják e jogszabályokat.

  Liam Aylward (ALDE) , írásban. – (GA) A jelentés mellett szavaztam. A légi forgalom egyre növekszik, és a balesetek kockázata a biztonsági előírások javítása ellenére szintén megnövekedett, ezért módosítani és naprakésszé kell tenni a balesetek vizsgálatára vonatkozó európai jogszabályokat.

Üdvözlöm a jelentésnek az áldozatokra és az áldozatok családjára vonatkozó kijelentéseit. Az áldozat családjának joga van a vonatkozó információhoz való mielőbbi hozzájutáshoz. A légitársaságoknak hatékony működési tervvel kell rendelkezniük válság esetére. Fontos gyakorlati intézkedés lehetne a légitársaságokat arra kötelezni, hogy jelöljenek ki valakit fő kapcsolattartóként összehangolási célokra, fontos információk biztosítására és az utasok családjának támogatására.

A jelentésben követelt gyakorlati eszközök segítséget nyújtanak majd baleset esetén, különösen, ami az áldozatoknak és hozzátartozóiknak való segítségnyújtást és a nevükben fellépő csoportokat illeti. Európa polgári légiközlekedési ágazatában magas színvonalú biztonsági normákat kell biztosítanunk, és minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk a balesetek számának csökkentése érdekében.

  Zigmantas Balčytis (S&D) , írásban. – (LT) Támogatom e javaslatot. A jelenleg hatályban lévő, a polgári légiközlekedési balesetek és repülőesemények kivizsgálására vonatkozóan irányadó uniós irányelvet 1994-ben fogadták el. A légiközlekedési piac és helyzet azonban megváltozott, ezért a jelenlegi helyzetnek megfelelő új uniós rendeletet kell elfogadnunk. Elsőként a biztonsági vizsgálatokat végző hatóságok hálózatát kell létrehoznunk. Ide tartoznának a nemzeti kormányzati és az uniós intézmények (az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA)), amelyek a vizsgálatok minőségének javításáért, valamint az információ besorolásáért és elemzéséért lennének felelősek, előmozdítanák a nemzeti kormányzati intézmények közötti együttműködést, és hozzájárulnának a légi közlekedés biztonságának javításához. Az utasok és családjuk jogait ezenkívül egyértelműbben meg kell határoznunk.

A rendelet célja a légitársasággal szemben támasztott, az utaslista mielőbbi, a balesetet követő két órában történő megalkotására irányuló követelmény kiterjesztése, amely nemcsak az EU-ban repülő légitársaságokra vonatkozna, hanem az Európába tartó járatokat működtető légitársaságokra is. A rendelet célja a légitársaságok arra irányuló kötelezettségének bevezetése, hogy a járat lefoglalásakor utasaiktól kérjék egy baleset esetén értesítendő személy adatainak megadását. Az áldozatok családja számára meg kell teremtenünk a biztonsági vizsgálatok előrehaladására vonatkozó információkhoz való egyedi hozzáférés feltételeit.

  George Becali (NI) , írásban. – (RO) A jelentés mellett szavaztam, mert nemcsak műszaki szempontból, hanem különösen az áldozatok hozzátartozóinak nyújtott biztosítékok tekintetében is megoldásokat javasol a légiközlekedési balesetek által a közelmúltban okozott problémákra. Egyértelművé teszi az EASA és a nemzeti hatóságok szerepét is a balesetek okainak tisztességes, pártatlan vizsgálata során.

  Vito Bonsignore (PPE) , írásban. – (IT) A légi forgalom folyamatosan növekszik, és a biztonság területén tapasztalható előrehaladás ellenére a jelentések még mindig a légi balesetek számának szűnni nem akaró emelkedéséről számolnak be. Elérkezett az idő, hogy az Európai Unió ezt az ágazatot is pontosabban szabályozza.

Ezért határozottan támogatom az előadónak a véletlen légi balesetek megelőzésére és a balesetek kivizsgálásának javítására irányuló célkitűzését. A vonatkozó jogszabályok valójában 1994-re nyúlnak vissza, amikor az Európai Repülésbiztonsági Ügynökséget (EASA) még nem alapították meg.

Ezért a rendelet mellett szavaztam, amely a légi közlekedés biztonságával kapcsolatosan az EASA-ra vezető szerepet kíván ruházni, és különösen egyetértek az érzékeny információkhoz való általános hozzáférés biztosítására irányuló törekvéssel.

  Alain Cadec (PPE) , írásban. – (FR) A légi forgalom az elmúlt néhány évben bámulatosan megnövekedett. A technológia nagymértékű fejlődése ellenére a balesetek kockázata megnőtt. Ezért alapvető fontosságú az ilyen tárgyú uniós jogszabályok kiigazítása. Ezért üdvözlöm De Veyrac asszonynak az 1994-es, a balesetek megelőzéséről szóló irányelvnek a légiközlekedési piac jelenlegi helyzetéhez való igazítására vonatkozó javaslatát. A vizsgálatokat végző nemzeti hatóságok hálózatának létrehozásával – különösen az erőforrások összegyűjtése és a bevált gyakorlatok cseréje révén – lehetőség nyílik a tagállamok között fennálló különbségek csökkentésére. Az áldozatok és az áldozatok hozzátartozóinak jogait is meg kell védenünk. Támogatom az előadó azon kérését, amely nemcsak az uniós légitársaságok, hanem minden Európában működő légitársaság tekintetében kötelezővé tenné a légitársaságok számára az utaslistának a baleset bekövetkeztének bejelentésétől számított egy órán belül történő biztosítását. Végül üdvözlöm az előadó javaslatát, amely az Európai Repülésbiztonsági Ügynökséget a biztonsági vizsgálatokban való részvétel során tanácsadóként mutatja be. Fontos, hogy a rendelet ne biztosítson az ügynökség számára egyszerre bírói és esküdtszéki hatáskört a biztonsági vizsgálatok során.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Európában létfontosságú a polgári légi közlekedés biztonságának biztosítása, valamint a balesetek és események számának vizsgálati és megelőzési eljárások révén történő csökkentése. A rendelet mellett szavaztam, mivel hiszem, hogy az európai légi közlekedés biztonságára vonatkozó biztonsági vizsgálatok hatékonyságára, gyorsaságára és magas minőségére való felhívás révén előmozdítja a váratlan események önkéntes jelentését ösztönző környezetet. Egyetértek abban, hogy a vizsgálatokat a nemzeti hatóságoknak vagy más, a biztonsági vizsgálatokért felelős hatóságoknak kell elvégezniük. Emellett a vizsgálati módszerek és a vizsgálatokat végző szakemberek képzése minőségének javítására fontosnak tartom egy európai hatóságokból álló hálózat létrehozását. Egy másik, általam fontosnak talált kérdés a baleset idején a fedélzeten található veszélyes árukra és személyekre vonatkozó információ időben történő rendelkezésre bocsátásával kapcsolatos normák megállapítása, valamint az áldozatoknak és az áldozatok hozzátartozóinak nyújtandó segély javítása.

  Carlos Coelho (PPE) , írásban. – (PT) A légi közlekedés intenzívebbé tétele a bekövetkező légi balesetek megnövekedett kockázatát eredményezte. A biztonsági fejlesztések bevezetése ellenére rések maradnak a balesetek vizsgálatának jelenlegi rendszerében. E terület biztonsági rendszere a balesetekre és eseményekre adott visszajelzéseken és a belőlük levont tanulságokon alapul. Fontos a biztonsági vizsgálatokért felelős hatóságok közötti, pontosabban egy európai hálózat megalkotása révén történő együttműködés megerősítése. Az esetleges biztonsági hiányosságok azonosítása érdekében, valamint a korrekciós intézkedések elfogadása céljából e hálózatnak biztosítania kell e vizsgálatok teljes függetlenségét és a hatékonyság, gondosság és minőség magas színvonalát.

A légi közlekedésbe vetett közbizalom biztosítása érdekében fontos a hatékony megelőző intézkedések és az európai polgári légi közlekedés magas szintű biztonságának biztosítása, valamint az, hogy mindent megtegyünk a balesetek és események számának csökkentése érdekében. A biztonsági vizsgálatok mellett különös figyelmet kell fordítanunk a légi balesetek áldozatainak és az áldozatok hozzátartozóinak nyújtott támogatás megerősítésének kérdésére, amelyre vonatkozóan minden európai légitársaságnak válság- és támogatási tervvel kell rendelkeznie.

  Corina Creţu (S&D) , írásban. – (RO) Szabályosan megdöbbentünk az újabb repülőgép-szerencsétlenség hírének hallatán. Remélem, hogy a polgári légiközlekedési balesetek és repülőesemények vizsgálatáról és megelőzéséről szóló új rendelet a 94/56/EK irányelv helyébe lépve annál pontosabb eszközként sikeresen kielégíti majd az utasbiztonság iránti igényeket. Hiszem, hogy elsősorban az ellenőrzésekre, az együttműködésre és a megelőző célú információcserére kell összpontosítanunk. A balesetek vizsgálatának eredményeit emellett központi helyen kell tartanunk és a légi közlekedés biztonságának javítására és a kritikus helyzetek hatékonyabb kezelésére való tekintettel kell elemeznünk. Ezzel a kérdéssel kapcsolatosan úgy gondolom, hogy az Egyesült Államokban elterjedt gyakorlatnak megfelelően az európai utasok számára lehetőséget kell biztosítanunk a baleset esetén értesítendő személy meghatározására. Végül, de nem utolsósorban hiszem, hogy a beavatkozásban és az áldozatok és az áldozatok hozzátartozói számára nyújtandó segítségben részt vevő mentőegységek szorosabb együttműködésére és felügyeletére van szükség.

  Edite Estrela (S&D) , írásban. – (PT) A polgári légiközlekedési balesetek és repülőesemények vizsgálatáról és megelőzéséről szóló rendeletre irányuló javaslatról szóló jelentés mellett szavaztam, mivel olyan új szabályokat vezet be, amelyek lehetővé teszik a balesetek megelőzésének megerősítését, az átláthatóságot és baleset esetén a vizsgálatok sebességének fokozását.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Mivel a polgári légi közlekedés járatainak és utasainak száma évek óta jelentősen növekszik, és bár ezt a légiközlekedési balesetek és repülőesemények számának csökkenése kísérte, a biztonságot továbbra is alapvető problémának kell tekintenünk, most és mindörökké. Mivel a légiközlekedési balesetek vizsgálatát szabályozó irányelv 1994-re nyúlik vissza, és azóta sok változás történt a polgári légi közlekedésben, e rendelet felülvizsgálata számomra sürgősnek tűnik.

Egyetértek az előadóval, amikor a légiközlekedési balesetek vizsgálatának szorosabb összehangolásának és integrációjának szükségességéről beszél. Az EU egyre nagyobb fokú integráltsága mellett és figyelembe véve, hogy egy légiközlekedési baleset következményei nem csak egy tagállamot érintenek, nem ésszerű, hogy a nemzeti légiközlekedési hatóságok közötti kapcsolattartás szintje még mindig alacsony legyen.

Ebben az összefüggésben úgy gondolom, hogy az Európai Repülésbiztonsági Ügynökségnek új szerepet adhatnánk.

Végül számomra úgy tűnik, hogy ez egyike azon területeknek, ahol alapvető fontosságú az Európai Unió összehangolt és integrált módon való cselekvése, így garantálva minden utas biztonságát az európai légtérben.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Ma a légi közlekedés tagadhatatlanul döntő szerepet játszik az emberek mobilitásában és a globális gazdaság dinamikájában. Fontossága és hatása minden bizonnyal tovább növekszik majd az egyre inkább a globalizáció és az idő és tér nyereséges felhasználásának elsőbbsége által meghatározott társadalomban. A globális válság jelenlegi atmoszférája és a költség- és kiadáscsökkentésekre irányuló erős nyomás mellett a felhasználók érdekeit védő hatékony szabályozási és betekintési keretrendszerre van szükség. A biztonság a felhasználók számára legnagyobb gondot okozó terület, és fontos szerepe van a szabad díjszabásban. Ezért kiemelem e jelentés hozzájárulását a polgári légiközlekedési balesetek és repülőesemények kivizsgálásának minőségéhez és függetlenségéhez, összhangba hozva a tagállamok nyomozási képességeit és ugyanakkor az ágazatban végbemenő változások és az új szereplők, köztük az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség megjelenésének tükrében biztosítva e terület európai jogszabályainak megfelelően kiigazított és naprakész voltát. Rámutatnék azonban, hogy a balesetek megelőzésének elsőbbséget kell élveznie, és a problémák azonosításának eszközeként és megoldások lehetővé tétele révén annak kell vezérelnie a vizsgálatokat.

  João Ferreira (GUE/NGL) , írásban. – (PT) Mellette szavaztunk, mert felismerjük a polgári légiközlekedési balesetek és repülőesemények kivizsgálásának és megelőzésének fontosságát.

Pozitívnak tekintjük azt, hogy a tagállamok különösen a jövőben e terület nemzeti hatóságainak európai hálózatát alkotó, vonatkozó biztonsági vizsgálatot végző hatóságaik révén tevékeny szerepet játszanak. E hálózatokat úgy terjesztik elő, mint amelyek különös célkitűzésekkel rendelkeznek: tanácsokat fogalmaznak meg az illetékes nemzeti hatóságok számára, információkat osztanak meg a vizsgálati módszerekről, összehangolják és megszervezik az egyes tagállamok vizsgálatot végző szakembereinek képzését, közös vizsgálati módszertant dolgoznak ki az EU számára, és az erőforrások megosztását lehetővé tevő keretet hoznak létre és igazgatják azt.

Nyomon követjük majd e hálózat jövőjét, mivel hisszük, hogy működésének szigorúan összhangban kell lennie a fent említett célkitűzésekkel, és a tagállamok részéről a felelős nemzeti hatóságokon keresztül a javaslatban kijelölt részvételi rendszer keretén belül kell maradnia.

  Nathalie Griesbeck (ALDE) , írásban. – (FR) A függetlenebb biztonsági vizsgálatok légiközlekedési baleset esetén, az áldozatok hozzátartozóinak nyújtott jobb minőségű segítség, valamint az adatok és a magánélet optimális védelme a vizsgálat során mind a légi közlekedés biztonságát javító eszközök, és olyan tényezők, amelyek meggyőztek, hogy a jelentés mellett szavazzak. Örömmel szavaztam e szöveg mellett, amely rendelkezik arról, hogy a légitársaságok a baleset bekövetkeztét követő két órán belül hozzák nyilvánosságra az utaslistát a családok értesítése céljából. A biztonsági vizsgálatokért felelős hatóságok európai hálózatának bevezetése azonkívül nagyon jó ötlet, amennyiben a légiközlekedési politikára és jogszabályokra vonatkozó ajánlások előterjesztését, és ami ennél is fontosabb, az erőforrások megosztását és a bevált gyakorlatok cseréjét teszi majd lehetővé. Ez egy fontos szöveg, és üdvözlöm ezt a fontos, az utasbiztonság mind magasabb és magasabb normáit garantáló lépést.

  Ian Hudghton (Verts/ALE) , írásban. – A légi forgalom mértéke az elmúlt években egyre nőtt. Ez természetesen magasabb baleseti kockázatot von maga után, és létfontosságú, hogy a kockázatok minimalizálására megfelelő folyamatokat vezessenek be. E jelentés a jogszabályi keret javítására irányuló elemet képvisel, és én ennek megfelelően mellette szavaztam.

  Juozas Imbrasas (EFD) , írásban. – (LT) Egyetértettem a jelentéssel, mivel a légi forgalom évről évre egyre növekszik. A legfontosabb célkitűzés a repülésbiztonság és a légi közlekedés védelme. Manapság különösen fontossá válik az utasok repülésbiztonságának biztosítása, az utasok, a személyzet, a földi személyzet, a közönség és a vagyon légi balesetektől való megóvása, illetve a repülőgép biztonságának és védelmének biztosítása. Légiszerencsétlenségek esetén a baleseteket a biztonsági hiányosságok felismerése és az eltávolításukra irányuló intézkedések lehetővé tétele érdekében függetlenül ki kell vizsgálni. Csökkenteni kell a tagállamok vizsgálati kapacitásainak különbségeit. A balesetek vizsgálatára nézve jelenleg irányadó jogszabály az 1994-es uniós irányelv. Ezért mivel a légiközlekedési piac megváltozott és összetettebb lett, szükségessé vált az új szervekről, köztük az Európai Repülésbiztonsági Ügynökségről (EASA) szóló új jogszabályok előterjesztése. Az új rendeletnek egyértelmű jogi keretrendszert kell előírnia az ügynökség biztonsági vizsgálatokba történő bevonására vonatkozóan. Ugyanakkor a vizsgálatokat végző nemzeti szervek hálózatának felállítása minden bizonnyal lehetővé tenné a vizsgálati kapacitás tekintetében az EU-ban tapasztalható különbségek csökkentését. Egy ilyen hálózat egyúttal javítaná a repülésbiztonsági vizsgálatok minőségét, és megteremtené az e téren illetékes nemzeti hatóságok közötti együttműködés jogi kereteit is. Szintén fontos és szükséges a javaslatoknak a repülésbiztonság vagy a vizsgálati eljárások javítására való tekintettel történő európai szintű végrehajtása. A legfontosabb a légi közlekedés biztonságának biztosítása és a légiközlekedési balesetek áldozatainak és az áldozatok hozzátartozóinak nyújtott jól időzített és megfelelő segítség. Ez fontos támogatást biztosítana az áldozatok hozzátartozói számára, akik gyakran érzik magukat elveszettnek, amikor a szerettük elvesztésével való megbirkózás mellett nagyszámú értesítendő személlyel és eljárással szembesülnek.

  Alan Kelly (S&D) , írásban. – Az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA) bevezetésével nagyobb lesz a biztonsági vizsgálatokat végző nemzeti hatóságok közötti rendszer. Európa-szerte segíteni fogja az ügynökségeket, hogy összegyűjtsék erőforrásaikat és megállapításaikat, és remélhetőleg segítsenek a jövőbeni balesetek bekövetkeztének megelőzésében.

  Giovanni La Via (PPE) , írásban. – (IT) Támogattam De Veyrac asszony jelentését, mivel az európai polgári repülésbiztonság jelenleg az EU napirendjén szereplő egyik legfontosabb kérdés. Az új rendelethez kapcsolódó legfontosabb célkitűzésünk a légiközlekedési balesetek számának minimálisra való csökkentése, a biztonsági normák javítása, a polgárok teljes körű támogatása és ugyanakkor a légi közlekedésbe vetett bizalmuk kiépítésére való törekvés.

A rendelkezés egyik fontos része, amelyre örömmel hívom fel a figyelmüket, a légiközlekedési balesetek mindennemű nyomásgyakorlás nélkül végrehajtandó kivizsgálását irányozza elő, így lehetővé téve az illetékes hatóságok abszolút pártatlan döntését. Ezenfelül egyetértek azzal, hogy a határozat foglalja magában a balesetben érintett repülőgép fedélzetén tartózkodó minden személyre (és ott található veszélyes árura) vonatkozó információ azonnali biztosítására vonatkozó rendelkezések sorozatát, mind nyilvánvaló biztonsági okokból, mind az áldozatoknak és az áldozatok hozzátartozóinak nyújtandó segítség fejlesztésére. Végül a szöveg tartalmazza az utasoknak a szükség esetén értesítendő személy nevének megadására biztosított lehetőséget is.

  Petru Constantin Luhan (PPE) , írásban. – (RO) E jelentés mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy végleges változata kiváló kompromisszumot biztosít. Az áldozatok és az áldozatok hozzátartozóinak jogait és a számukra biztosított segítséget garantálva minden tagállamnak nemzeti szintű, légiközlekedési balesetek esetére szóló vészhelyzeti tervet kell megalkotnia, és biztosítani, hogy minden, a területükön regisztrált járat rendelkezzen a polgári légiközlekedési balesetek áldozatainak nyújtott segítségre vonatkozó tervvel. Az új jogszabályok garantálják, hogy a légiközlekedési balesetek vizsgálatait a szabályozó vagy tanúsító hatóságok, a légijárat-üzemeltetők vagy az esetlegesen érdekellentétekkel szembesülő más hatóságok felől érkező nyomásgyakorlás nélkül folytassák le. A vizsgálatot végző hatóság által megszerzett nyilatkozatokat és a hangfelvételeket vagy a pilótafülkében készített fényképeket és a légiforgalmi irányító egységeket kizárólag vizsgálatokra használják fel, kivéve azokat az ügyeket, ahol fennáll az információk igazságszolgáltatási hatóságok részére való közzétételének érdeke. Ez lehetővé teszi az érintettek számára a vizsgálatot végző szakemberekkel való nyílt párbeszédet. Méltányolom az előadó e dossziéval kapcsolatos erőfeszítéseit és remélem, hogy a jövőben az Európai Unió a repülésbiztonsági megállapodást a nem uniós államokkal is aláírja.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) A légiközlekedési balesetek kivizsgálására vonatkozóan jelenleg irányadó európai jogszabályok 1994-re nyúlnak vissza. Mivel az ágazatban az elmúlt években nagy változások következtek be, e jogszabályok már nem elégítik ki a jelenlegi szükségleteket. A repülésbiztonságban bekövetkezett, az elmúlt években megfigyelt jelentős javulás ellenére a légi forgalom állandó növekedése a légiközlekedési balesetek esetleges bekövetkezésének megnövekedett kockázatával jár. Ezért szükséges a nemcsak a biztonságba, hanem a megelőzésbe való befektetés növelése is, a légitársaságoktól pedig – különösen az alacsony költségűektől – annak megkövetelése, hogy a nyereségszinteket ne a biztonság árán valósítsák meg. Nagyon fontos az áldozatok támogatása és az áldozatok hozzátartozóinak nyújtott segítség szükségességének előnyben részesítése is. Ezért szavaztam így.

  Alexander Mirsky (S&D) , írásban. – (LV) Ez egy nagyon fontos kezdeményezés, ezért támogattam. Remélem, hogy a projekt végrehajtása során tekintetbe veszik azokat az eseményeket, amelyek során a helyzet nem vezetett balesethez vagy katasztrófához. Gondolok arra a kivételes helyzetre, amikor az utasok emberi tényezőnek köszönhetően vannak kockázatnak kitéve. Magam is szemtanúja lettem egy ilyen eseménynek, amikor 2010 januárjában az Air Baltic légitársaság egyik repülőgépe, amelynek egyik utasa voltam, a rigai repülőtérről háromszor próbált felszállni. A harmadik alkalom után a repülőgépet „további vizsgálatok” céljából eltérítették. A rendeletbe be kell vezetnünk az utasok panasztételének módját olyan eseményekre vonatkozóan, ahol a légitársaságok el kívánják titkolni a repülőgépekben bekövetkezett károkat vagy kivételes helyzeteket.

  Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) Manapság az egek egyre túlzsúfoltabbá válnak. Ennek eredményeképpen a légi közlekedés biztonságát veszélyeztető események és a balesetek egyre gyakrabban történnek meg. Az efféle repülőeseményeket az EU-n belül teljes körűen és mindenekelőtt gyorsan tisztázni kell.

Gondolnunk kell az áldozatok hozzátartozóira is, akik a múltban gyakran maradtak egyedül fájdalmukkal. E jelentés mellett szavaztam, mivel a hatékony, valamennyi uniós tagállam közötti együttműködés a légi közlekedés biztonsága és az események tisztázása tekintetében elengedhetetlen.

  Franz Obermayr (NI) , írásban. – (DE) A vizsgálatokat végző nemzeti hatóságok hálózatát azzal a szándékkal hozták létre, hogy a jövőben lehetővé tegye a vizsgálati kapacitás tekintetében az EU-ban tapasztalható különbségek csökkentését. A szándék az, hogy együtt sikerüljön javítanunk a repülésbiztonsági vizsgálatok minőségét, és megteremtsük az e téren illetékes nemzeti hatóságok közötti együttműködés jogi kereteit is. E tervezett intézkedéseknek hozzá kell járulniuk a repülésbiztonság javításához. Ezért a jelentés mellett szavaztam.

  Alfredo Pallone (PPE) , írásban. – (IT) De Veyrac asszony jelentése mellett szavaztam, mert hiszem, hogy jelentős előlépést jelent az ágazatban. A polgári légiközlekedési balesetek és repülőesemények vizsgálatáról és megelőzéséről szóló rendeletre irányuló javaslat célja a nemzeti polgári repülési hatóságok számára elérhetővé tett információ átláthatóságának növelése. A javaslat a jelenleg alkalmazott, 1994-re visszanyúló normák elkerülhetetlen frissítését is jelenti.

Az együttműködés előmozdításának és az összegyűjtött adatok jobb cseréjének céljából a nemzeti hatóságok között létrejött hatékony kommunikációs rendszer megalkotását előíró eszközök szintén említésre méltóak. Az érzékeny információhoz való hozzáférést azzal a céllal szabályozzák, hogy az illetékes hatóságok számára lehetőség nyíljon az események és balesetek minden résztvevője együttműködésének igénybevételére.

  Aldo Patriciello (PPE) , írásban. – (IT) A légi forgalom éveken keresztül folytonosan növekedett, de a biztonság jelentős javítása ellenére e növekedés csak megnövelte a légiközlekedési balesetek kockázatát. Egy effajta helyzetben alapvető fontosságú annak biztosítása, hogy a balesetek a biztonsági hiányosságokat biztonsággal meghatározni képes és a helyesbítő intézkedések elfogadását lehetővé tevő független vizsgálatok tárgyát képezzék.

A balesetekre vonatkozóan jelenleg irányadó európai jogszabály egy 1994-es irányelv: a közlekedés a szöveg bevezetése óta fejlődött és összetettebbé vált. Az új szervek, köztük az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA) megjelenése ezenkívül rávilágított a tagállamok vizsgálati kapacitásainak különbségeire, illetve új és megfelelőbb jogszabályok bevezetését tette szükségessé.

A vizsgálatokat végző nemzeti szervek hálózatának felállítása minden bizonnyal lehetővé tenné a vizsgálati kapacitás tekintetében az EU-ban tapasztalható különbségek csökkentését. Egy ilyen hálózat egyúttal javítaná a repülésbiztonsági vizsgálatok minőségét, és megteremtené az e téren illetékes nemzeti hatóságok közötti együttműködés jogi kereteit is. Úgy érzem, hogy egy ilyen típusú intézkedés hatékonyan hozzájárulhatna a repülésbiztonság javításához.

  Robert Rochefort (ALDE) , írásban. – (FR) Támogattam De Veyrac asszony jelentését, amelynek célja a polgári légi közlekedés biztonsági normáinak javítása. Ezen az alapvető célon túl az események és balesetek pontos okait felszínre kell hoznunk. Ennek érdekében független vizsgálatot kell garantálnunk; vagyis a vizsgálatokat a légi közlekedés működésének szabályozásáért vagy engedélyezéséért, valamint a történtekért bizonyos mértékben felelős hatóságok felől érkező nyomásgyakorlás nélkül kell elvégeznünk. Az Európában a polgári légi közlekedés biztonsági normáiért felelős hatóságok hálózattá bővítése szintén lehetővé teszi majd a bevált gyakorlatok információcserén keresztül történő előmozdítását, a hálózat által előterjesztett ajánlások pedig javítani fogják az ágazatban az európai szabályozást. Végül a szöveg az áldozatok hozzátartozóival szemben baleset esetén alkalmazandó bánásmód javítására kialakított rendelkezéseket tartalmaz, köztük a teljes utaslistának a balesetet követő kevesebb mint két órán belüli megalkotására és az arra vonatkozó követelményt, hogy ezeket az utaslistákat a hozzátartozók tájékoztatását követően és kizárólag az ő ellenvetésük nélkül lehessen nyilvánossá tenni. Mindkét lépés előremutató és üdvözlendő.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – A Verts/ALE képviselőcsoport jó néhány módosítást terjesztett a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság elé, köztük az „előzetes jelentések” jobb meghatározását, a vizsgálatok – többek között pénzügyi érdekektől való – nagyobb függetlenségét, a repülési adatokkal kapcsolatos felvételek jobb elérhetőségét, az áldozatok hozzátartozóinak biztosított jobb minőségű információt, e rendelet közeljövőbeli felülvizsgálatát az érzékeny biztonsági információk igazságszolgáltatási szervek számára történő közzétételével és a tagállamok és a vizsgálati hatóságok bevált gyakorlataival együtt. A módosítások nagy részét elfogadták, bár a szövegezés a megállapodásból származó kompromisszumok által gyengült. Mivel a plenáris ülésen lezajlott szavazás során nem történtek jelentős változások, fenntartjuk pozitív álláspontunkat mind a jogalkotási állásfoglalást, mind a módosított javaslatot illetően.

  Nuno Teixeira (PPE) , írásban. – (PT) A légi forgalom a légiközlekedési balesetek vizsgálatára vonatkozóan irányadó, 1994-re visszanyúló európai irányelv óta erősen növekedett. Bár jelentős biztonsági fejlesztésekre került sor, e növekedés természetesen a balesetek bekövetkezésének megnövekedett valószínűségéhez vezetett, illetve összetettebb technológia és új szereplők, köztük az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség megjelenése kísérte.

Számomra elengedhetetlennek tűnik, hogy a légiközlekedési balesetek a biztonsági hiányosságok pótlása és az utasok védelmének céljából független és átlátható vizsgálatok alá tartozzanak. A vizsgálatokért felelős nemzeti hatóságok uniós szintű hálózatának előmozdítása szintén segíthetné a tagállamok közötti vizsgálati kapacitások egyensúlyhiányának csökkentését.

Az áldozatok és az áldozatok hozzátartozói számára nyújtott segítségnek minden ország számára elsőbbséget kell élveznie, elengedhetetlenné téve, hogy az egyes országokban létrehozott légitársaságok támogatási tervvel rendelkezzenek. Elégedett vagyok a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság előadójának munkájával, valamint az Európai Tanáccsal június végén megkötött megállapodással, ezért a jelentés mellett szavaztam.

  Marie-Christine Vergiat (GUE/NGL) , írásban. – (FR) A jelentés mellett szavaztam, mert az a légiközlekedési balesetek és repülőesemények kivizsgálását kívánja függetlenebbé és átláthatóbbá tenni.

Örülök, hogy elfogadták ezt a szöveget. Felgyorsítja a vizsgálati eljárást, és javítja az áldozatok hozzátartozóinak nyújtott információt, miközben ezeknek az örvendetes intézkedéseknek köszönhetően garantálja a magánélet védelmét. Ezért ez a szöveg lehetővé fogja tenni, hogy válaszoljunk az áldozatok hozzátartozóinak kérdéseire, akik olyan vizsgálatokkal találják magukat szemben, amelyek gyakran a tehetetlenség érzését keltik bennük.

Ez az uniós jogszabály lehetővé teszi, hogy a balesetek áldozatainak hozzátartozói jobb tájékoztatást kapjanak. A rendelkezések jobban biztosítják majd a magánélet védelmét, mivel két órán belül először a hozzátartozókat kell tájékoztatni, és a (Közösségen belüli és Közösségen kívüli) légitársaságoknak át kell adniuk a fedélzeten tartózkodó utasok listáját a hatóságok részére.

Az elfogadott szöveg segíteni fog a vizsgálatok javításában és felgyorsításában is, mégpedig a légiközlekedési ágazat szabályozásáért és ellenőrzéséért felelős hatóságok felől érkező bármiféle nyomásgyakorlás nélkül. Ez a sokféle légügyi dokumentum elérhetőségének köszönhető, és annak, hogy jelenleg kötelező közzétenni a végleges vizsgálati jelentést legkésőbb az adott légi járművet érintő repülőeseménytől vagy balesettől számított 12 hónapon belül.

  Artur Zasada (PPE) , írásban. – (PL) Örömmel hallottam a De Veyrac asszony jelentésével kapcsolatos mai szavazás eredményeit. Természetesen láttamoztam a dokumentum elfogadását. A polgári légiközlekedési balesetek jelenlegi vizsgálati rendszere 16 éves. Ez alatt az idő alatt a légi forgalom Európa területén jelentős mértékben növekedett. A balesetek kockázata szintén nőtt. A baleseti vizsgálóbizottságok részére szabadságot kellene biztosítani az érdekelt felek beavatkozásával és az idő szorításával, valamint a politika, a média és az igazságszolgálati szervek felől érkező nyomásgyakorlással szemben. A legfontosabb dolognak annak kell lennie, hogy megtaláljuk a baleset okát és annak módjait, hogy a hasonló események miként előzhetők meg, és nem az, hogy bűnbakot keressünk.

A biztonság biztosításában felbecsülhetetlen szerepet játszik azon balesetek okainak a kivizsgálása is, amelyek potenciálisan előfordulhatnak. Ezért fontos a lehető leggyorsabban bevezetni a Biztonsági Irányítási Rendszereket és a Nemzetközi Polgári Légiközlekedési Szervezetek méltányossági alapú repülésbiztonsági kultúra (just culture) programjait, amelyek magukban foglalják minden észlelt szabálytalanság önkéntes és szankció nélküli jelentését a pilóták, légiutas-kísérők, repülésirányítók és a földi személyzet részéről. Sajnos a fegyelmi és büntető szankcióktól való félelem miatt sok komoly problémára és balesetre soha nem derül fény.

Jelentés: Alejo Vidal-Quadras (A7-0112/2010)

  Sophie Auconie (PPE) , írásban. – (FR) Mindannyian emlékszünk a 2006-os, 2008-as és 2009-es gázválságokra. Ezek sok millió európai számára, akik az Oroszország és Ukrajna közti kereszttűzbe kerültek, gázcsökkentést eredményeztek. Örömmel fogadom azt a munkát, amit a képviselők végeztek ebben az ügyben. Ez a határozat lehetővé teszi a hálózatok összekapcsolódását és a jobb válságkezelést. Ami engem illet, szerintem ez kiváló példa arra, mit tehet az európai szolidaritás. Együtt, közös erőfeszítéssel egyértelműen sokkal erősebbek vagyunk.

  Zigmantas Balčytis (S&D) , írásban. – (LT) Az utóbbi évtizedben a földgázfogyasztás drámaian megnőtt Európában. A sajátgáz-kitermelés csökkenésével és a kereslet növekedésével az import gáztól való függőség szintén növekszik. 2009 szeptemberében, amikor az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságban beszédet mondtam, és amikor ezt a rendelettervezetet bemutatták, kiemeltem, hogy addig lehetetlen lesz biztonságos és egységes energiapiacot létrehozni, amíg vannak olyan energiaszigetek az Európai Unióban, amelyek teljes mértékben egyetlen külső gázellátótól függnek, és amelyeknek nincs hozzáférésük az európai infrastruktúrához. A gázellátás biztonságának kérdése a jövőben továbbra is fontos lesz. Ezért szavaztam e jelentés mellett, amelynek célja a gázellátás biztonságának javítása az egyes tagállamok és az egész EU számára. Különösen fontos, hogy a dokumentum megjegyzi, hogy bizonyos tagállamok úgynevezett gázszigetekké válnak, mivel hiányoznak az infrastrukturális összeköttetések más tagállamokkal, és ez meggátolja a hatékonyan működő belső gázpiac kialakítását. Úgy hiszem, hogy ezzel a dokumentummal megtettük az első lépést az európai energiaintegráció felé, a határon túli összeköttetések kiépítésére koncentrálva, az energiaellátás forrásainak és útvonalainak változtatásával és energiahatékony kezdeményesek kivitelezésével.

  George Becali (NI) , írásban. – (RO) Az Európai Uniónak fenntartható gázpiacra, a hálózatok sokoldalúságára, egy átlátható, ösztönző belső piacra és a külső országokból érkező ellátás megbízható ellenőrzésére van szüksége.

  Sebastian Valentin Bodu (PPE) , írásban. – (RO) Az Európai Unió energiabiztonsági politikájának lehetővé kell tennie, hogy megelőzze a 2009-es gázválsághoz hasonló válsághelyzeteket, és ne csak reagáljon azokra. Az EU külső, főleg a politikailag instabil, bizonytalanul viselkedő országokból érkező energiaforrásoktól való növekvő függősége befolyásolhatja a tagállamok gazdasági érdekeit. Az EU energiai sebezhetősége miatt globális energiapolitikát kell elfogadni, amely kombinálja a belső és külső szempontokat. Valamennyi intézkedésnek, amelynek célja a belső energiapiac megfelelő működésének biztosítása, aktív, a fő termelő, tranzit- és fogyasztó országok közötti együttműködésre irányuló diplomáciával kell párosulnia.

Az uniós államok állandó gázellátása – különösen válsághelyzetekben történő – biztosításának közös stratégiai célnak kell lennie. Rendkívül fontos olyan nemzeti terveket készíteni, amelyek megelőző és vészhelyzeti intézkedéseket tartalmaznak. Ezeknek a terveknek az EU szintjén történő koordinálása biztosítaná azok hatékonyságát. Középtávon kiterjedt, versenyképes, a jól fejlett kapcsolatokból és infrastruktúrákból profitáló belső piac működtetését tekintjük a védekezés legfontosabb módjának az ellátás zavaraival szemben.

  Alain Cadec (PPE) , írásban. – (FR) Az EU gázellátásának biztonsága fontos tényező az európai energiastratégia szükséges fejlesztésében. Az energiafüggőség jelenlegi összefüggésében fontos összehozni a termelőket, a forgalmazókat, a fogyasztókat és az állami hatóságokat, hogy egységes álláspontot képviseljenek, és biztosítsák, hogy az Unió ne az energetikai geopolitika gyenge láncszeme legyen.

Ebben a tekintetben csatlakozom az előadóhoz a földgázellátás biztonságának megőrzéséről szóló rendeletre irányuló javaslat üdvözlésében. Ez a rendelet a belső energiapiacra vonatkozó rendelettel együtt elő fogja segíteni az Unió a külső gázellátási zavarokkal szembeni sebezhetőségének csökkentését. Erősíteni fogja az európai földgázvállalatok világban betöltött vezető szerepét is.

Az előadó rámutat arra a lényeges szerepre, amit a vállalatok a gázválságok kezelésében betöltenek. Támogatom a vállalatok szerepének a korai előrejelző rendszer keretében belüli megerősítésére vonatkozó kérését. Uniós vészhelyzetek bejelentésével kapcsolatban osztom az előadó azon véleményét, hogy a Bizottság által javasolt 10%-os küszöbérték nem fedezi a gázellátás 100%-os megszakításának lehetséges helyzetét bizonyos területeken. Ezért lehetővé kellene tenni az uniós vészhelyzet bejelentését egy bizonyos földrajzi régióra.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Ez a rendelet hozzájárul a gázellátás válságának megoldásához Európában. Létfontosságú szabályokat rögzíteni az európai gázellátás irányításának védelme és javítása érdekében. Úgy hiszem, az Unión belüli vészhelyzetek kezelésének javításához elengedhetetlen a tagállamok közti megnövekedett rendszerösszekötő kapacitás biztosítása, valamint a lépések jobb összehangolása. Ugyanígy egyetértek annak fontosságával, hogy a rendelet összekapcsolódik a tagállamok és a Bizottság megelőzési és vészhelyzeti terveinek létrehozásával. A vészhelyzetekre adott reakciónak nagyobb rugalmasságot kell lehetővé tennie, hogy képesek legyünk olyan válságok kezelésére, amelyek időtartamukban és intenzitásukban különbözőek.

  Corina Creţu (S&D) , írásban. – (RO) Az EU gázellátásának kérdése stratégiailag fontos, különösen akkor, amikor az importtól való függőség jelentős mértékben megnőtt. Az Oroszország és Ukrajna közti földgázválság, és az e kelet-európai partnerek viselkedését övező, folyamatos nagyfokú bizonytalanság arra készteti az EU-t, hogy lépéseket tegyen a gázellátási forrásainak és tranzitútvonalainak diverzifikálására. Sajnos az ebben az ügyben folyó számtalan vita ellenére a fontos projektek, például a Nabucco, még mindig kezdeti szakaszban járnak, ami azt jelenti, hogy a függőség és ennek következtében Európa sebezhetősége is megmarad ezzel az üggyel kapcsolatban. Remélem, hogy ez a rendelet, amely hatékonyabb, mint a 2004/67/EK irányelv, amelyet felvált, hiszen közvetlenül alkalmazható, ösztönzést ad majd a Nabucco-projektnek és a többi alternatív megoldásnak, miközben biztosítja az azonnali, jól koordinált és hatékony reakcióra való képességet az ellátás zavarai esetén.

  Marielle De Sarnez (ALDE) , írásban. – (FR) Közös energiapolitikánk legfontosabb elemét az EU energiafüggősége csökkentésének kell képeznie. Mindannyian tudjuk, mit kell tenni ennek elérése érdekében, és ez egybevág az éghajlatváltozás elleni küzdelemben tett kötelezettségvállalásokkal: 20%-os energiamegtakarítást kell elérnünk, főleg az energiahatékonyság növelésével, és 2020-ra 20%-ra kell növelni a megújuló energiaforrások arányát, miközben ezzel egyidejűleg diverzifikálnunk kell az energiaforrásainkat. Európának szüksége van a tagállamaival való szolidaritás biztosítására is az energiaágazatban, a tagállamok földgáz- és olajkészletei kezelésének javítása révén és rendeletet hozva olyan infrastruktúrák kialakítására, amelyek továbbítják az energiát azokba az országokba, ahol hiány lép fel. Európai politikára van szükségünk, amelyet az Európai Unió és a tagállamok közösen finanszíroznak, ha szembe akarunk szállni az energiaügyi és környezeti kihívással, és elő kívánjuk segíteni az elkövetkezendő évtizedekben a növekedés ösztönzését.

  Edite Estrela (S&D) , írásban. – (PT) Azért szavaztam a földgázellátás biztonságának megőrzését szolgáló intézkedésekről szóló rendeletre irányuló javaslatról szóló jelentés mellett, mert úgy hiszem, hogy európai szinten összehangoltabb fellépésre van szükség, hogy a lehetséges jövőbeli válságokat jobban tudjuk kezelni.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) A földgáz jelenleg az Európai Unióba szállított energia több mint egynegyedét képviseli, és több mint a fele az EU-n kívüli szállítóktól érkezik. 2020-ban a felhasznált földgáznak több mint 80%-át importálni fogjuk, néhány tagállam pedig már most 100%-ban függ a gáz importjától.

Ez – amint azt a közelmúlt válsága mutatta – az ellátás biztonságának komoly problémáit veti fel. Ez a helyzet természetesen a földgázellátás váratlan problémáit megelőző és megoldó kapacitással rendelkező, elegendő infrastruktúra biztosítása érdekében európai intézkedéseket tesz szükségessé. Sürgősen meg kell vizsgálni a földgázellátás biztonságával kapcsolatban Európában felmerülő problémákat, valamint a tranzittal kapcsolatos kockázatokat is.

A jelenlegi javaslat – jó okkal – három alapvető kérdésen alapul, amelyek igazolják kedvező szavazatomat: i. az új uniós rendelet közvetlen alkalmazhatósága; ii. a megelőzési cselekvési terv és a vészhelyzeti terv szerepének megerősítése az ellátás zavara esetén; és iii. az Európai Bizottságnak a rendkívüli intézkedések összehangolásával és a szükséghelyzet bejelentésével kapcsolatos szerepének uniós vagy regionális szinten való erősítése, a tagállamok közötti szolidaritás elvének bevezetésével.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) A földgázellátás biztonságáról szóló és a 2004/67/EK irányelvet hatályon kívül helyező rendelet konkrét választ ad a valódi problémára, amivel az Unió szembenéz. A helyzet az elmúlt télen az Oroszország és Ukrajna közötti gázválság idején vált egyértelművé, amely európaiak millióit és magát gazdaságunkat is súlyosan érintette. Az energiaellátásra (különösen a földgázellátásra) vonatkozó védintézkedések létfontosságúak a gazdasági és társadalmi stabilitáshoz és jóléthez. A válságok tekintetében, amelyeknek Európában tanúi lehettünk, és amelyek általában akkor következnek be, amikor az embereknek a legnagyobb szükségük van energiára ahhoz, hogy megbirkózzanak a rendkívül hideg időjárással, ez az új európai jogszabály európai szinten összehangolt reagálási képességet biztosít, mind a szolgáltatások fogyasztók számára történő biztosítása, mind a külső ellátás megszakításaival való megküzdésre. A rendelet végrehajtása ezért segíteni fog az EU az ellátás külső megszakításaival kapcsolatos sebezhetőségének jelentős csökkentésében, és megerősíti majd az európai földgázvállalkozások a világban játszott vezető szerepet, valamint az Unió globális stratégiai tényezőként elfogadott geopolitikai álláspontját. Üdvözlöm a megelőzési cselekvési tervekre vonatkozó követelményeket is.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL) , írásban. – (PT) Tudomásul vesszük a gázellátás biztonságával kapcsolatban kifejezett aggályokat, amelyekre való tekintettel a tagállamoknak – különösen vonatkozó illetékes hatóságaikon keresztül – tevékeny szerepet kell betölteniük, de úgy véljük, hogy az oroszországi gázzal kapcsolatban felvetett kérdés eltúlzott. A problémáktól való félelem esetén a megoldás nem ennek az ürügynek az európai integráció mélyítésére és a belső gázpiac integrációját támogató infrastrukturális projektekre vonatkozó döntések összpontosításának és központosításának előmozdítására való felhasználása, hanem a tárgyalás és az ellátási és termelési források diverzifikálása.

Amint a vita során elmondtam, a jövővel kapcsolatos legfontosabb kérdés a várható olajválság, amely miatt az Európai Uniónak tevékenyen elő kell mozdítania flottái finomított petróleumtermékeinek pótlását, és a legjobb pótlás számukra a földgáz.

Ezenkívül nem szabad elfeledkeznünk a nem fosszilis eredetű földgázról: a hulladékból előállított biometánról. Valójában néhány európai ország, különösen Svédország, Svájc és Spanyolország máris előállítja azt. E megoldást uniós beruházással kell ösztönöznünk.

  Pat the Cope Gallagher (ALDE) , írásban. – (GA) A jelentés kulcsfontosságú kérdései közé tartozott a regionális átláthatóság, a szolidaritás és az együttműködés. Európa gazdasági fejlődése és politikai stabilitása érdekében meg kell őriznünk a gázellátás biztonságát.

  Adam Gierek (S&D) , írásban. – (PL) A gázellátás biztonsága az útvonalak és ellátási források diverzifikálásától függ, hogy így elkerülhessük a harmadik országok monopóliumát, és kihasználhassuk a piaci mechanizmusokat, valamint eltüntethessük az ellátási útvonalak felosztásának hatásait. Egyértelműen meg kell különböztetnünk a földgáz különböző felhasználóit: a belföldi felhasználókat, a gáztüzelésű erőműveket és az ipart. A rendeletben a nagy felhasználók tüzelőanyagra való gyors átállásának lehetőségére helyeztük a hangsúlyt. Meg kell azonban említenünk, hogy a gázturbinák nem könnyítik meg más tüzelőanyagok felhasználását. Egy másik probléma a szolidaritás és a piaci elvek közötti kapcsolat egyértelműségének hiánya.

Sürgősen részleteznünk kell a gázárak vészhelyzeti ellátás esetén történő megállapításának elveit. Az EU nem sok saját gázzal rendelkezik, de erre az üzemanyagra készül áttérni, míg a szenet, amivel az EU rendelkezik, az Európai Bizottságnak a szén éghajlatra kifejtett emberi eredetű hatásának valószínűtlen lehetőségébe vetett hite miatt hamarosan még ilyen helyzetekben sem fogják felhasználni. Oroszországot ez nem aggasztja, és a nagy külső keresletre építve saját energiarendszerét a szén- és nukleáris energiához igazítja. Támogattam a rendeletet, de meg kell értenünk, hogy az az energiabiztonság problémájának csak kis részét oldja meg.

Az energiaügyi és éghajlat-változási csomag ártalmas rendelkezései elkerülhetetlenül országom, Lengyelország mai energiabiztonságának elveszítéséhez vezetnek majd. Lengyelország hamarosan energiaszükségleteinek mintegy 10%-os hiányával is szembenézhet.

  Małgorzata Handzlik (PPE) , írásban. – (PL) A gázbiztonsági rendelet fontos lépés afelé, hogy a tagállamok szolidaritásának elvét a gázellátás biztonságára vonatkozó politika kérdésén keresztül a gyakorlatba átültesse. Régiónknak, amely nagyrészt egy szállítótól függ, különösen hasznára válnak majd a módszerek, amelyekben a rendelet részeként megegyeztünk. E kérdés szintén sorsdöntő fontosságú a belső piac megfelelő működése szempontjából. A rendelet segít majd elkerülni és megoldani a gázválságokat, és ennek eredményeképpen biztosítja, hogy a belső piac megfelelően működhessen és tovább fejlődhessen. Lengyelországnak hasznára válik majd a közös gázpolitika.

A rendelet rendelkezéseinek köszönhetően Lengyelország vészhelyzetek esetén számíthat majd az Unió támogatására, és ami ennél fontosabb, az egyes tagállamokban kifejlesztett, a megelőzési és vészhelyzeti tervekhez hasonló eszközöknek köszönhetően a kérdésben az uniós politika résztvevője lesz. Különös fontosságúak az uniós vészhelyzet bejelentésével kapcsolatos kötelezettségekre vonatkozó rendelkezések (amennyiben két tagállam vészhelyzetet jelent be), és a geopolitikai kockázat feltételeinek felvétele a gázbiztonság kérdése teljes kockázatértékelésének feltételei közé.

  Juozas Imbrasas (EFD) , írásban. – (LT) Egyetértettem a jelentéssel, mivel ma a diverzifikált, folyamatos gázellátás biztosításával a fogyasztóvédelem különösen fontossá válik. Európai polgárok milliói és az uniós gazdaság nagymértékben szenvedett az Oroszország és Ukrajna közötti gázválság idején. Az energiabiztonság egyike az EU legfontosabb prioritásainak. Megvalósításához az uniós politika és az összehangolt intézkedés egyesített álláspontjára van szükség. Ezért régiós és határokon átnyúló együttműködésre van szükség, határozatokat pedig rugalmasan kell hoznunk. Végül az energiapolitika, amely korábban tisztán nemzeti érdekeken alapult, európai szintre tolódik el. Az energiaközösségnek a versenyképességen, fenntarthatóságon és különösen az ellátás biztonságán kell alapulnia. A rendelet jelentősen csökkenti majd az EU külső ellátási zavarokkal szembeni sebezhetőségét, és megerősíti az európai földgázvállalatok a világban játszott vezető szerepét és az Unió geopolitikai pozícióját. Litvániának ugyanakkor törekednie kell energiaforrásainak diverzifikálására: az új nukleáris erőmű fejlesztéséről szóló vitáknak megfelelő alapokkal kell rendelkezniük, és nem maradhatnak egyszerűen a beszélgetés szintjén, mivel ez kétségtelenül érinti a nyugat felé irányuló energiahidakat is, valamint a cseppfolyósföldgáz-terminálok fejlesztését. Minél nagyobb az energiaforrások tekintetében megállapított lehetőségek száma, annál biztonságosabb lesz Litvánia. Minden erőfeszítést meg kell tennünk, hogy a jövőben ne az orosz energia fogyasztói legyünk, hanem a keletről nyugatra áramló energia csatornáit biztosító üzleti partnerek.

  Alan Kelly (S&D) , írásban. – Mivel a földgáz mennyisége a világon véges, létfontosságú, hogy a legjobban rászorultak ellátása biztonságos legyen. E határozat révén „uniós vészhelyzeti tervet” lehet bejelenteni egy különösképpen érintett földrajzi régió esetében. Ez segíteni fog a sebezhető energiafogyasztóknak és azoknak, akiknek gázellátását váratlan esemény érinti.

  Giovanni La Via (PPE) , írásban. – (IT) Vidal-Quadras úr rendeletre irányuló javaslatáról szóló jelentése mellett szavaztam, mivel úgy vélem, hogy a gázellátás biztonságának megőrzését szolgáló eszközök létrehozása céljából a tagállamok együttműködésének kiterjesztésére irányuló erőfeszítések figyelemre érdemesek.

A gázfogyasztás Európában az elmúlt 10 év során gyorsan növekedett, és a belföldi termelés csökkenésével, valamint az ebből következő importnövekedéssel megnőtt az ágazattal kapcsolatos kérdések összehangolt módon való kezelése iránti igénye. Az Európai Bizottság ezen új összefüggésben a nemzeti jogszabályok nagyobb mértékű harmonizációjának céljából szükségesnek érezte, hogy túllépjen a jelenleg hatályos 2004/67/EK irányelv rendelkezésein.

Egyetértek a rendelet központi ötletével, amelynek célja a vállalkozásoknak és a fogyasztóknak nem utolsósorban az infrastruktúrába való befektetés révén történő biztonságos gázellátásnak biztosítása, beleértve az ellátási zavar esetét.

Hiszem, hogy alapvető fontosságú, hogy elégséges és diverzifikált gázinfrastruktúrával rendelkezzünk, különösen az energiaellátás forrásaitól elszigetelt régiókban. Végül szeretném kiemelni a vészhelyzetek esetén, uniós szinten aktiválandó szolidaritási mechanizmusok azonosításának és a nemzeti vészhelyzeti tervek megalkotásának követelményét.

  Petru Constantin Luhan (PPE) , írásban. – (RO) A közelmúltban az olajár-ingadozások és a földgázellátás zavarai által uralt világban az Európai Unióban növekednek energiabiztonság hiányával kapcsolatos aggályok. Egyre inkább tudatosul bennünk, mennyire sebezhetőek vagyunk e zavarokkal szemben. Ennek eredményképpen a hatékony energiapolitika elfogadása érdekében konkrét lépéseket kell tennünk.

A jelentés mellett szavaztam, mivel hiszem, hogy az energiabiztonságot az Európai Unió egésze biztonságának kulcsfontosságú alkotóelemének kell tekintenünk, valamint biztosítanunk kell, hogy az állandó gázellátás uniós stratégiai célkitűzés legyen. A nemzeti tervek részeként megelőző és vészhelyzeti intézkedéseket kell kidolgoznunk, hivatkozva ugyanakkor a tervek uniós szintű összehangolásának igényére.

Támogatom továbbá a gázellátásra vonatkozó, a 2004/67/EK irányelvet hatályon kívül helyező rendeletre irányuló javaslatot. Az ilyen rendelet teljes körű, haladéktalan végrehajtása a belső piaci jogszabályokkal együtt globálisan jelentősen csökkenti majd az Európai Unió sebezhetőségének mértékét.

  Marisa Matias (GUE/NGL) , írásban. – (PT) Az Európai Unió gázellátása biztonságának minden európai számára garantálnia kell az alapvető szükségleteiket képező (köztük a főzéshez és a fűtéshez szükséges) energiához való hozzáférést, és biztosítania kell az alapvető lakossági szolgáltatásokhoz, köztük a kórházakhoz és az iskolákhoz való hozzáférést. Garantálnia kell a munkahelyek megőrzését is.

E kérdéseknek prioritást kell élvezniük, és a közpolitikáknak azokat végre kell hajtani. A közbiztonságnak nem szabad a piac vagy az erőforrások ellenőrzéséért folytatott küzdelem kezére kerülnie. Ebben a tekintetben a megelőzés, valamint a tagállamok közötti szolidaritás energiaválság vagy katasztrófa esetén létfontosságú.

Az energiabiztonság bizonyítékul szolgál a decentralizáció, a változatosság és a termelő folyamatok közelsége fontosságának, valamint az országos hálózatok integrációjának. Az energiatermelő mikroegységeket ezért a nyilvánosság igényeit kielégítő energiaellátás biztonsága legjobb garanciájának tekintjük.

  Mario Mauro (PPE) , írásban. – (IT) Vidal-Quadras úrnak a gázellátás biztonságáról szóló új uniós rendeletet meghatározó jelentése bizonyosan hatékony eszközül szolgál a gázellátás leállásának válság esetén növekvő kockázatának elkerüléséhez.

Olyan mechanizmus, amely az ellátást továbbra is irányító bármilyen formájú piaci torzítás létrehozása nélkül magas fokú védelmet biztosít a családok számára. A jelentés szintén támogató szavazatot érdemel bizonyos eddig nem egyértelmű alapvető pontok kezelésének pontos módjáért. A megelőző eszközökre és a vészhelyzeti lépésekre hivatkozom. A rendszerünk gyengeségeit válság idején kihasználó szállítók most már egy sokkal bonyolultabb leküzdendő akadállyal találkoznak.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL) , írásban. – (FR) A szöveg a földgázt mindennapi árucikknek állítja be. A földgáz azonban nem egy mindennapi árucikk, hanem energiaforrás és megosztott emberi tőke. Fosszilis tüzelőanyag volta különbözteti meg. E két okból kifolyólag az ökoszisztémánk megvédéséhez szükséges önuralommal, valamint az európai polgárok és az emberiség általános érdekével összhangban kell felhasználnunk.

A földgáz kitétele a belső gázpiac versenyen alapuló és spekulatív logikájának, valamint a betáplálási és kiadási pontjainak megszorzására irányuló próbálkozás tiszta őrültség, és csak a gázrészvényesek hasznára válik majd. Az e logikának még ellátási zavarok esetén is történő folytatására irányuló próbálkozás és annak alkalmazása csúfot űz az európai emberekből. Itt az ideje, hogy az európai polgárok hasznára nyilvános energiacentrumot hozzunk létre.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) A gáz EU-szerte egyre fontosabb energiaforrás. A múlt eseményei bemutatták a gázellátás biztonságának fontosságát, mivel az EU nagymértékben függ a kelet-európai, különösen oroszországi gáztól. A gáz belső piacának és a piacon belüli hatékony versenynek a létrehozására ezért konkrét intézkedéseket kell elfogadnunk, hogy az EU minden ország ellátásának legmagasabb szintű biztonságát valósíthassa meg. A célkitűzés megvalósítása érdekében az üzemanyag ellátása biztonságának közös, hatékony megközelítését kell elfogadnunk, amelynek az átláthatóság, a szolidaritás és a belső piac működésével összeegyeztethető politikák szabályain kell alapulnia. Ezért szavaztam így.

  Alexander Mirsky (S&D) , írásban. – (LV) Ezen állásfoglalás mellett szavaztam, mert az Európai Uniónak nem kellene a tranzitországok, Ukrajna és Fehéroroszország vezetőinek éppen aktuális hangulatára támaszkodnia. Meggyőződésem, hogy e szavazattal egyértelmű jelet küldünk azoknak, akik a tranzit szénhidrogénjeiből spekuláció és zsarolás révén extra nyereséghez akarnak jutni. E rendelet összefüggésében minden vizsgált uniós tagállam számára közös olajár bevezetését szeretném látni. Jelenleg Németország a Lettország által fizetett ár egyharmadán kapja a gázt.

  Franz Obermayr (NI) , írásban. – (DE) Az EU számára fontosa harmadik országokból érkező gázellátás szempontjából a harmadik országoktól való bizonyos mértékű függetlenség megvalósítása, ezért fontos az Unión belüli együttműködés ott, ahol annak értelme van. Másrészről az energiapolitikával kapcsolatos alapvető hatásköröknek nemzeti szinten kell maradniuk, és itt – bizonyos tekintetben – a jelentés túl messzire megy. Ezért tartózkodtam a szavazástól.

  Justas Vincas Paleckis (S&D) , írásban. – (LT) A jelentés mellett szavaztam, mert egyetértek azzal a véleménnyel, amely szerint az EU-nak tanulnia kell a közelmúlt történelméből, és készen kell állnia arra az esetre, amennyiben a gázellátási válság megismétlődik. Amint láthatjuk, a nemzeti intézkedések önmagukban nem mindig segítenek majd az ellátás megszakadásainak kezelésében.

Az uniós tagállamoknak fel kell készülniük a válságmenedzsment-tervek mind regionális, mind közösségi szintű összehangolására. Sajnálatos módon ugyanakkor néhány uniós tagállam egyetlen gázszállítótól függ. Válság esetén a helyzet különösen veszélyes lenne a transzeurópai gázhálózathoz nem csatlakozott régiók számára. Ezen „energiaszigeteknek” a gázhálózatoknak az egységes uniós rendszerhez kapcsolásához különösen szükségük van a Közösség pénzügyi segítségére.

  Alfredo Pallone (PPE) , írásban. – (IT) Szívvel-lélekkel támogatom Vidal-Quadras úr jelentését. A földgáz- és ezért az energiaellátás kritikus jelentőségű az Európai Unió, valamint annak fejlődése és jóléte számára.

Ezért elengedhetetlen az európai megközelítés és stratégia elfogadása. A részesedések túl magasak, és nem bízhatjuk az egyes nemzeti rendszerekre a kérdés megoldását. Támogatom a közös energiastratégiát a potenciális ellátás megerősítésére képes egyértelmű és fenntartható energiarendszer létrehozásának céljából.

A közös megközelítés azonban nem jelenthet egyetlen ellátópartnert. Láttuk, milyen szerepet játszik az energiakérdés a geopolitikai arénában, és hogyan képes az államok közötti kapcsolatok befolyásolására. A válságok és vészhelyzetek megelőzése érdekében ezért úgy vélem, tanácsos tárgyalni a Kelet, a Kaukázus vagy a Földközi-tenger ellenkező partjának ellátási csatornáiról, és azokat felhasználni. Ez megelőzné az EU energiaszempontokból való újbóli sebezhetővé válását, és újból megerősítené nemzetközi geostratégiai szerepünket.

  Rovana Plumb (S&D) , írásban. – (RO) Az elérhető fosszilis tüzelőanyagok összes típusa közül a gáz bocsátja ki a legkevesebb szén-dioxidot, kulcsfontosságú szerepet biztosítva ezzel Európa kis szén-dioxid-kibocsátású energiarendszerbe történő átmenetének folyamatában. Jelenleg az Európában fogyasztott elsődleges energia egynegyede gáz, a fogyasztott gáz mennyiségének mintegy 60%-a importokból származik. Bár az EU megújuló forrásokra, energiahatékonyságra és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátására vonatkozó 2020-as uniós célkitűzések segíthetnének a gázkereslet növekedésének stabilizálásában, a belső termelés visszaesése azonban olyan helyzetet eredményezhetne, amelynek során az EU gázimportoktól való függősége ugyanazon a szinten marad vagy még növekszik is. Az Oroszország és Ukrajna közötti, 2009. januári gázválság, amely két hétig az uniós gázimportok 30%-os csökkentéséhez vezetett, egyértelműen rávilágított arra, hogy a jelenlegi helyzetben, amikor a gázimportoktól való függőség és az ellátással és tranzittal kapcsolatos kockázatok növekednek, a gázellátás biztonságáról szóló, jelenleg hatályos irányelvet felül kell vizsgálnunk, és a teljesen deregulált belső energiapiac megalkotását be kell fejeznünk, sürgős követelménnyé téve a gázellátás biztonságát az EU-ban megerősítő intézkedések elfogadását.

  Robert Rochefort (ALDE) , írásban. – (FR) Mindannyian emlékszünk a 2008/2009 telén az Oroszországból Ukrajnába való gázszállítás megszakadására, amelynek eredményeképpen 17 tagállam nem rendelkezett gázellátással, nagyon sok polgárt fűtés nélkül hagyva, amíg a kinti hőmérsékletek igen alacsonyak voltak. Minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk annak érdekében, hogy megelőzzük ennek az esetnek bármikor történő újabb bekövetkezését. Képviselőtársam, Vidal-Quadras úr Európa gázellátásának biztonságát megőrzését szolgáló intézkedésekről szóló rendeletre irányuló javaslatáról szóló jelentése mellett szavaztam. Üdvözlöm a földgázvállalkozások által válság esetén 30 napra a „védett” fogyasztók (otthonok és alapvető szolgáltatások, köztük kórházak) számára nyújtandó ellátásbiztonsági garanciának az új jogszabályokba való bevezetését. Ez a valódi fejlődés. Az Európai Bizottság az „uniós vészhelyzet” vagy „regionális vészhelyzet” bejelentésére való lehetősége elősegíti a bármilyen jövőbeli válság lehető leggyorsabb megoldására irányuló összehangolt intézkedéseket.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – A ma elfogadott jogszabályok örvendetes, régóta esedékes lépést jelentenek gázellátásunk ciklikus zavarainak kezelése felé. A végső szöveg sokkal távolabb mutat, mint ahogyan azt eredetileg elképzeltük. Rendkívül fontos, hogy a Bizottságot felelőssé teszi a vészhelyzetek esetén való uniós szintű összehangolásért. Az összes európai háztartás számára ellátási zavarok esetén minimum 30 napos gáztartalék biztosításával az egyéni fogyasztók igényeihez is szól, és minden rendszer-összeköttetésnek rendelkeznie kell „ellenirányú áramlási technológiával”, ami a válságra adott válasz során rugalmasságot tesz lehetővé. Sajnálatos módon azonban az EU-ban hiányzik a gáz európai energiapolitikában betöltött szerepére vonatkozó következetes stratégia.

A gáz egyértelműen szerepet játszik majd az EU megújuló gazdaságba történő átmenetében, és az EU-nak nagyobb stratégiai érzékkel kell rendelkeznie ennek kezelésére vonatkozóan. A gáz tájképe az új ellátási forrásoknak és erőforrásoknak (mint a palagáznak) vagy a keresletet érintő új intézkedéseknek, köztük az épületek energiateljesítményére vonatkozó jogszabályoknak köszönhetően változik. A Zöldek hisznek abban, hogy a Bizottságnak törődnie kell e fejleményekkel, és az EU következő februári „energiacsúcsa” előtt a gázellátásról és a gáz szerepéről megfelelő elemzést kell elvégeznie.

  Oreste Rossi (EFD) , írásban. – (IT) Támogatjuk a gázellátásról szóló jelentést, mivel annak célja az Európai Unió sebezhetőségének csökkentése, garantálva ugyanakkor a gázellátást akár bonyolult helyzetekben is a belföldi felhasználók, a kis- és középvállalkozások, valamint az alapvető szociális szolgáltatások nyújtói számára.

A szöveg hangsúlyozza az átláthatóság kérdését is, mert csak a megfelelő információ biztosításával válik lehetővé a hatékony döntések meghozatala. Végül hangsúlyozza az annak biztosításához szükséges szolidaritás szellemét, hogy valamennyi tagállam elegendő mennyiségű gázhoz férjen hozzá – vásárlói javára – válság esetén. Ez Buzek elnök úr megközelítése is, aki az európai energiaközösség megalkotásáról találkozót szervezett az Unió 27 nemzeti országgyűlése és az Európai Parlament között.

  Derek Vaughan (S&D) , írásban. – Az elmúlt években a szállítók és a tranzitországok közötti vitákból, köztük a 2009. januári Oroszország–Ukrajna gázvitából eredően EU-szerte számos gázellátási zavar következett be. E zavarok az EU gázellátása diverzifikálásának égető szükségét igazolják. Különösen üdvözlöm a jelentésnek az LNG-létesítmények előnyeinek értékelésére irányuló felhívását. A walesi Milford Havenben (South Hook) csúcsminőségű létesítménnyel rendelkezünk, amely nagymértékben hozzájárulhatna az EU-nak a világ gyakran instabil és antidemokratikus részeiből érkező gázimportoktól való függőségének enyhítéséhez.

Jelentés: Csaba Sógor (A7-0231/2010)

  Roberta Angelilli (PPE) , írásban. – (IT) Mindannyian tudunk a Pakisztánt nemrégiben sújtó környezeti katasztrófáról, a termőföldben okozott súlyos kárról, a sérült termésekről, a több mint tízmillió lakóhelyéről elűzött személyről és a halottak ezreiről. Kötelezettségvállalásunk az ország segítésére és a gyors fellendülés elősegítése érdekében szolidaritásalapú és összehangolási kezdeményezés kidolgozására irányul.

Nem veszíthetjük azonban szem elől az európai terület biztonságosabb hellyé tételének igényét, mert azt sajnos az illegális bevándorlás és az illegális kereskedelem többéves folyamatos áramlása veszélyezteti. Az Európai Bizottság és Pakisztán között nyolcévnyi tárgyalás után megkötött visszafogadási megállapodás egy egyértelműbb együttműködési keretrendszert és közös felelősséget körvonalaz, és az illegális kereskedelem és emberkereskedelem meggátolása eszközének tekintendő. A megállapodás megelőzné az EU felügyelete nélkül történő hazatelepülés eseteinek előfordulását.

A tagállamoknak először meg kell majd felelniük a nemzetközi jogból eredő, vonatkozó kötelezettségeknek, köztük az eljárási következményekkel járó „visszaküldés tilalma” elvének, mivel az államoknak értékelniük kell a bántalmazás kockázatát a származási országban.

Pakisztánt biztosítani fogjuk tartós együttműködésünkről is, és a technikai segítségnyújtási programra, illetve a gazdasági és társadalmi fejlődés területe, valamint a munkanélküliség és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem programjaira irányuló ösztönzőket biztosítunk majd.

  Mara Bizzotto (EFD) , írásban. – (IT) A Pakisztánnal megkötött megállapodás létrejötte pozitívan értékelendő lépés, amelyet Európának az illegális bevándorlás elleni küzdelem eltökélt politikája irányában meg kell tennie. Ma az európaiak erősebb biztonságot, valamint az országainkat veszélybe sodró migrációs folyamatok ellenőrzésének szigorú politikáját kérik tőlünk. Minden, az ehhez hasonlóan az EU területén való tartózkodásra jogi felhatalmazással nem rendelkező emberek visszatérésével kapcsolatos eljárásokat elősegítő szöveget az Európa által polgárai igényére adott kollektív válaszként kell üdvözölnünk.

Néhány képviselőtársamnak a Pakisztánba visszatérők által tapasztalt életkörülményekre vonatkozó megjegyzéseit tekintve úgy gondolom, mivel ez egy fontos kérdés, nem állhat a megállapodás megkötése útjában, amely minden esetben kiterjed az emberi jogok és a menekültekkel szembeni jövőbeli bánásmód tekintetében a szükséges minimális garanciák Pakisztántól való megszerzésére irányuló uniós kötelezettségvállalásra. Európának diplomáciai és politikai erőfeszítéseit efelé kell irányítania, de ez nem jelenti azt, hogy saját udvarában tartózkodnia kellene az emberek által kért biztonság és a jog tiszteletben tartásától. Ezért a jelentés mellett szavaztam.

  Marielle De Sarnez (ALDE) , írásban. – (FR) Az Európai Parlament jóváhagyta az EU és Pakisztán közötti visszafogadási megállapodást, amely elősegíti majd az Európában engedély nélkül tartózkodó nagyszámú pakisztáni állampolgár kiutasítását. Bár szükségünk van a harmadik országokkal az Európában engedély nélkül tartózkodó emberek visszafogadási eljárásait meghatározó megállapodásokra, Pakisztán különleges eset. Iszlámábád valójában még mindig nem ratifikálta a menekültek jogállásával kapcsolatos 1951-es genfi egyezményt. A megállapodás vonatkozik a Pakisztánon keresztül átutazó emberekre, akik közül sokan afgánok, és így most majd könnyebben visszaküldhetőek lesznek a háborútól megviselt országba, ahonnan elmenekültek. Ez elfogadhatatlan. Ezen felül az idei nyár áradásai Pakisztánt történetének egyik legmélyebb válságába sodorták. A jelen helyzetben a már a lakóhelyükről elűzött emberek jelentős beáramlásának problémája által sújtott országba való biztonságos visszatérés lehetetlen. Az emberséges és ésszerű bevándorlási politika kialakítása a társadalom egyik alapvető kihívása, és a jogállamiságnak kijáró tisztelettel kell végrehajtani. Ezért mindaddig, ameddig Pakisztán alá nem írja a genfi egyezményt, nem támogathatom a visszafogadási megállapodást.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Köztudott, hogy Pakisztán számos illegális bevándorló származási országa. Ezért érdemes meghatároznunk a hatóságaival való kapcsolatfelvétel gyors és hatékony módjait.

Tisztában vagyok a Ház baloldalának a megállapodással szemben fennálló fenntartásaival, de hiszem, hogy ők az illegális bevándorlást összetévesztik a menedékjoggal, valamint a személyes jóérzést a jó közpolitikával.

Egyetértek az állásfoglalás üzenetével. A megállapodás az EU és Pakisztán között nem csak arról szól, amit visszafogadásnak nevezünk: jó látni, hogy egyben egy kétoldalú megállapodás is, amelynek célja az illegális bevándorlók vonatkozó területekről történő kiadatása, vagy ha úgy szeretnénk, kiutasítása.

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) A megállapodás célja az uniós tagállamok és Pakisztán kormánya közötti, a visszafogadási folyamat felgyorsítására irányuló együttműködés fokozása. E célból a megállapodás meghatározza egy ország saját állampolgárai és bizonyos feltételek mellett harmadik országbeli állampolgárok vagy hontalan személyek teljesen kölcsönös alapon történő visszafogadására vonatkozó kötelezettségeit. A visszafogadási eljárásra való tekintettel magában foglalja a szükséges technikai céltartalékokat is. Pakisztán az uniós tagállamokba való belépés és tartózkodás hatályos feltételeit nem vagy már nem kielégítő bevándorlók fontos származási és tranzitországa. Bár a tárgyalás 10 évig tartott, üdvözlöm a kérdésekben a korábbi eseti megállapodásoknál jobb megállapodás elfogadását, amely nemcsak az uniós–pakisztáni kapcsolatokra, hanem az egész régióra vonatkozóan kedvező hatással lesz.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL) , írásban. – (PT) Az engedély nélküli tartózkodási hellyel rendelkező személyek visszafogadásáról szóló megállapodás aláírása elleni szavazatunk elsősorban azért igazolt, mert jogi bizonytalanság helyzetét idézi elő. A fontosabb indok azonban az Európai Unió által meghatározott bevándorlási politikára vonatkozó kritikánk.

A jogi nehézségek nem garantálják a bevándorlók jogainak tiszteletben tartását: büntetik őket, ahogyan sok szervezet elítélte őket; Pakisztánt kötelezik illegális helyzetben lévő állampolgárainak befogadására, és Pakisztánt felelőssé kívánja tenni minden, az ország területén áthaladó afgán befogadásáért.

Másodszor, a megállapodás mind az afgánok Egyesült Államok általi megszállás és a NATO folyamatos háborús megszállása, mind a most már Pakisztánra is kiterjedt háborúban részt vevő pakisztáni emberek romló helyzete iránti felelősség miatt kezeit mosni akaró uniós határozatokat uraló képmutatás újabb kirívó példája

Az EU számára a maguknak és hozzátartozóiknak tisztes életkörülményeket kereső, a háború, az éhség és a nyomor elől menekülő emberek illegális bevándorlóknak vagy akár terroristáknak számítanak. Az EU számára a NATO bűncselekményei elől menekülő, a bűnbandák által elcsábított vagy rabszolgasághoz közeli feltételek mellett olcsó munkaerőként kizsákmányolt bevándorlók illegális bevándorlók, és ki kell őket utasítani. Ez az álláspont elfogadhatatlan.

  Sylvie Guillaume (S&D) , írásban. – (FR) Az EU és Pakisztán közötti visszafogadási megállapodás ellen szavaztam. Ez a 12. efféle megállapodás, de az első, amelyet az Európai Parlamentnek kell érvényesítenie. Az Európai Bizottsághoz intézett számos kérelem ellenére nem sikerült biztosítania a korábbi megállapodások értékeléseit vagy az azokról szóló jelentéseket, ami lehetővé tette volna számunkra, hogy egyértelmű elképzelésünk legyen a megállapodás végrehajtásának körülményeire vonatkozóan. Így különösen Pakisztán helyzetében, ahol a politikai helyzet rendkívül törékeny, a megállapodást számos esetben kifogásolták. A nem az emberi jogok lelkiismeretes tiszteletben tartásáról híres Pakisztán nem tartozik a menekültekről és hontalan személyekről szóló nemzetközi egyezményeket aláíró felek közé. Ennek a tárgyalások lényeges feltételének kellett volna lennie. Ezen felül még mindig számos fehér folt van a megállapodásban: nincs garancia a kiskorúak kizárására annak hatálya alól, és az eljárások és határvonalak meglehetősen homályosak. A megállapodás jóváhagyásával az Európai Parlament nem szerencsés precedenst teremt, és elmulasztotta annak lehetőségét, hogy az emberi jogok tiszteletben tartásáért aggódó, és az ilyen megállapodások során nagyobb átláthatóságot követelő intézmény képét mutassa..

  Ian Hudghton (Verts/ALE) , írásban. – Az ajánlás ellen szavaztam. Míg Pakisztán a világ bármely más országánál több menekültet fogad be, nem aláírója a menekültekről szóló genfi egyezménynek. Az EU-nak nem szabad alapvető jogaikra való tekintet nélkül embereket deportálnia; biztosítanunk kell az emberi jogok garantálását.

  Marisa Matias (GUE/NGL) , írásban. – (PT) A jelentés ellen szavaztam, mert az uniós–pakisztáni visszafogadási megállapodás lehetővé teszi majd emberek küldését az 1951-es genfi egyezményt nem aláíró, az emberi jogokat tiszteletben nem tartó országba, amelynek belső helyzete a visszatérő emberek számára nem biztosítja a szükséges biztonságot.

Az EU nem fogja tiszteletben tartani a menedékjogot sem, ha Pakisztánba más országoknak – például Afganisztánnak – az EU-ba Pakisztánon keresztül érkező állampolgárait küldi vissza, amely az adott személyt az EU által nem ellenőrizhető, országból országba történő kiutasításra vonatkozó jogi aktusok sorozatának alanyává tehetné. A visszafogadási megállapodás nem tartalmaz továbbá biztosítékokat vagy nyomon követési mechanizmusokat; tele van joghézagokkal és félreérthető pontokkal; valamint nem tartja megfelelően tiszteletben a személyes adatok védelmét.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL) , írásban. – (FR) A Parlament számos alkalommal elítélte Pakisztánt hátrányos megkülönböztetéssel járó politikái és az ott különösen az afgán menekültek ellen elkövetett üldözés miatt. Alig egy hónappal ezelőtt szörnyű árvizek pakisztániak millióit tették hajléktalanná.

A megállapodás minden emberi realitást megvet. Minden efféle szerződéshez hasonlóan nem elégszik meg az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 13. cikkének való ellentmondással, hanem még a menekültek védelme elveinek is ellentmond. Ha a szöveg mellett szavaznék, azzal megtagadnám a nemzetközi jogot és a humanizmust, amelynek az EU állítása szerint még mindig örököse. Ellene szavaztam.

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) Az illegális bevándorlás ellen folytatott küzdelem mindig az EU prioritásának számított. A Pakisztánnal éppen létrejött megállapodás tárgyalásai sok évig tartottak, és az számomra kiegyensúlyozott dokumentumnak tűnik, amelynek célja csak az EU-ban illegálisan tartózkodó emberek kiadatása. Ezért nem foglalkozik a menedékkérőkkel vagy azokkal, akiknek a célja az EU-ban való letelepedés, és e célból a fogadó ország hatóságaitól a helyzet szabályozását kérik. Az illegális bevándorlókat nem keverhetjük össze azokkal az emberekkel, akiknek célja az EU-ban való jogszerű letelepedés. Ezért nagyon fontos, hogy Pakisztánra az 1966-os Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egységokmánya és a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód elleni ENSZ egyezmény ratifikálása céljából nyomást gyakoroljunk.

  Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) Az illegális bevándorlás elleni küzdelemnek inkább minden állam számára magától értetődőnek, mint egyfajta nyomásnak kell lennie. A visszafogadási megállapodások elengedhetetlenek az átadási eljárások egyértelműségének bizonyítása során, amennyiben a menedékjog iránti kérelmet visszautasítják. A tapasztalatok igazolták, hogy a kialakult viták máskülönben évekig tarthatnak, és az illegális bevándorlók illegalitásba vonulással és eltűnéssel használhatják ki a késedelmet. A menekültügyi rendszerrel való visszaélés és a hamis menedékkérők ellen EU-szerte küzdenünk kell, a Frontex határvédelmi ügynökségnek pedig erős hatalmat kell adnunk. A gazdasági bevándorlókat vissza kell küldenünk származási országukba, ami azt jelenti, hogy következetes európai hazatelepítési programot kell létrehoznunk és megvalósítanunk. A Pakisztánnal kötött megállapodást az elvakult paradicsomi álmokkal rendelkező gazdasági menekültek egyre ellenőrizhetetlenebb áramlásának megfékezésére irányuló lépésként támogatom.

  Franz Obermayr (NI) , írásban. – (DE) A harmadik országokkal kötött visszafogadási megállapodás az Európai Unióba irányuló illegális bevándorlás elleni küzdelem és az Unió biztonságának biztosítására irányuló segítség fontos eszköze. Pakisztán jelentős származási vagy tranzitország olyan bevándorlók esetében, akik nem, illetve már nem felelnek meg az EU területére történő belépés, illetve az ottani jelenlét vagy tartózkodás hatályos feltételeinek. A megállapodás célja, hogy javítsa az együttműködést a megkereső és a megkeresett államok igazgatási szervei között a visszafogadási eljárás meggyorsítása érdekében. Ezért a jelentés mellett szavaztam.

  Miguel Portas (GUE/NGL) , írásban. – (PT) A jelentés ellen szavaztam, mert az uniós–pakisztáni visszafogadási megállapodás lehetővé teszi majd emberek küldését az 1951-es genfi egyezményt nem aláíró, az emberi jogokat tiszteletben nem tartó országba, amelynek belső helyzete a visszatérő emberek számára nem biztosítja a szükséges biztonságot. Az EU nem fogja tiszteletben tartani a menedékjogot sem, ha Pakisztánba más országoknak – például Afganisztánnak – az EU-ba Pakisztánon keresztül érkező állampolgárait küldi vissza, amely az adott személyt az EU által nem ellenőrizhető, országból országba történő kiutasításra vonatkozó jogi aktusok sorozatának alanyává tehetné. A visszafogadási megállapodás nem tartalmaz továbbá garanciákat vagy nyomon követési mechanizmusokat; tele van joghézagokkal és félreérthető pontokkal; valamint nem tartja megfelelően tiszteletben a személyes adatok védelmét.

Az országot a közelmúltban sújtó áradások az oda visszaküldött emberek sorsával kapcsolatban újabb aggodalomra adnak okot. Mindössze két héttel ezelőtt az Európai Parlament a katasztrófából eredő pakisztáni humanitárius helyzettel kapcsolatos aggodalmát fejezte ki. A jobboldal képmutatása egyértelművé válik, ha az elfogadhatatlan visszafogadási megállapodást elfogadjuk; ez az én szavazatom nélkül fog megtörténni.

  Frédérique Ries (ALDE) , írásban. – (FR) 385 képviselőtársamhoz hasonlóan az EU-ban engedély nélkül tartózkodó személyek visszatérésére vonatkozóan irányadó uniós–pakisztáni visszafogadási megállapodás mellett szavaztam.

A Bizottság és Pakisztán közötti nyolcévnyi tárgyalások után az eszköz kiegészíti az Európa által megalkotni kívánt menedékjogi és bevándorlási politikát nagymértékben erősítő 11 másik visszafogadási megállapodást. Jogi keretrendszer, amely így a nemzetközi jogon, valamint különösen a visszaküldés tilalmának elvén alapul: egy személyt nem utasíthatunk ki olyan államba, ahol „szabadsága faji hovatartozása, vallása, nemzetisége, adott társadalmi csoporthoz való tartozása vagy politikai véleménye miatt veszélybe kerülne”.

Rágalmazói számára azt válaszolnám, hogy a megállapodás legalább az uniós szinten való következetesség és hatékonyság érdemével rendelkezik; mert semmi nem tarthatja vissza a tagállamokat kétoldalú megállapodások megkötésétől. Bevándorlási politikánk átfogó, és tartalmazza az illegális bevándorlás elleni harcot, amelyet minden rendelkezésre álló lehetőség révén gátolnunk kell.

Ez az „európai eldorádót” elérni kívánó és legtöbbször a gátlástalan csempészek, mindenféle kereskedelem és gazdasági kihasználás áldozatául eső leendő bevándorlók védelmének legjobb módja.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – (FR) Mélyen bánom, hogy a megállapodás mellett szavaztam. Pakisztán az az ország, amely a világon máris a legnagyobb számú menekültnek ad otthon, és még a menekültekre vonatkozó genfi egyezményt sem írta alá. A megállapodással a tagállamok elsősorban az afgán állampolgárokat célozzák meg: az áldozatok visszaküldése a tagállamok részvételével zajló háborúkba a cinizmus és az ízléstelenség csúcspontja.

Az Európai Bizottság ezenkívül a pakisztáni hatóságokhoz hasonlóan nem volt elérhető, hogy kifejtse számunkra a megállapodás megvalósíthatóságát és hatását: senkinek nincsen erre vonatkozó elképzelése. Európai parlamenti képviselőtársaim részéről felelőtlenség a Lisszaboni Szerződés által biztosított új előjogokról való lemondás, és az Európai Bizottság emberi jogokat esetlegesen sértő megállapodása harmadrendű garanciáinak vakon történő elfogadása.

  Oreste Rossi (EFD) , írásban. – (IT) Támogatjuk az engedély nélkül tartózkodó személyek visszafogadásáról szóló, az EU és Pakisztán közötti megállapodás megkötéséről szóló jelentést. A megállapodás az engedély nélkül tartózkodó pakisztáni állampolgárok kiutasításának és származási országukba történő visszafogadásának folyamatát előmozdítva segíti az EU-ba irányuló illegális bevándorlás elleni harc megerősítését. Célunknak az e típusú megállapodás más országokra való kiterjesztésének kell lennie, ahonnan szintén gyakran érkeznek illegális bevándorlók.

Az ideiglenes menedékközpontokban az engedély nélkül tartózkodó személy állampolgárságának azonosítását követően gyakran vesztegetünk időt a hazaszállítási engedélyek a származási országtól való megszerzésére, és ez a maximális tartózkodási idő túllépéséhez vezet. A maihoz hasonló megállapodások csökkentik majd a várakozási időt, így könnyebbé és olcsóbbá válik az illegális bevándorlók hazaszállítása.

  Marie-Christine Vergiat (GUE/NGL) , írásban. – (FR) A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta az Európai Parlament első alkalommal szavazott a visszafogadási megállapodásról. A megállapodások az európai erődöt építő és a hazánkban szegénység és háború elől menedéket kereső embereket kivezető migrációs politikákat jelképezik.

A Parlamentnek most rendelkezésére állnak a Tanács és a Bizottság szavainak tettekre váltását kikényszerítő eszközök.

A hozzánk benyújtott megállapodás számos hiányossággal rendelkezik, és nem tartalmaz a Pakisztánba visszaküldendő emberek helyzetére vonatkozó biztosítékot. Mi tudjuk csak igazán jól, mennyire tartják tiszteletben az 1951-es genfi egyezményt sem aláíró Pakisztánban az emberi jogokat.

Az Egységes Európai baloldal/Északi Zöld Baloldal képviselőcsoport a meglévő visszafogadási megállapodások értékelésére szólít fel, mivel ez rávilágítana a szerencsétlen módon nem uniós területen született emberi lényeket megvető politikák végzetes hatásaira.

Az Európai Parlament a szavazással nem javít pozícióján: most vesztegette el a lehetőséget, hogy hangját hallassa az emberi jogokról szóló párbeszéd gyakorlatban történő alkalmazásával kapcsolatosan.

Jelentés: Metin Kazak (A7-0238/2010)

  William (The Earl of) Dartmouth (EFD) , írásban. – A módosítás lehetővé teszi az Unió számos népei és az őket képviselő európai parlamenti képviselők számára, hogy kifejezzék a török tagsággal és az azzal együtt járó politikai unióval szembeni elégedetlenségüket és ellenzésüket. Nem akarjuk azonban, hogy ez a Törökországgal folytatott szabad – és vámjellegű akadályok nélküli – kereskedelem támogatásának kárára váljon a jelentés változatlanul hagyása esetén. Sok választás kellemetlen: a szabadkereskedelmi megállapodások lehetővé teszik a vámjellegű akadályokat. A vámuniók belsőleg megszüntetik, de kívülről továbbra is lehetővé teszik, sőt egyenesen létrehozzák azokat. A vámuniók továbbá természetesen korlátozzák, illetve megtiltják a tagjaik számára a kereskedelmi tárgyalások szabad folytatását. A vámunióval mint jelenséggel kapcsolatos efféle aggályok ellenére Törökország körülményeinek tekintetében elfogadjuk a jelentés tartalmának a vámunióval kapcsolatos részét, mivel az lehetővé teszi szavazatuk benyújtását azok számára is, akik ellenzik Törökország teljes jogú uniós tagságát. Meg kell jegyezni, hogy ebben az esetben 736-ból csak 38 európai parlamenti képviselő szavazna az ellen, hogy Törökország belépjen a politikai unióba.

  Roberta Angelilli (PPE) , írásban. – (IT) Törökország jelentős előrelépéseket tesz az ország nyitottabb és demokratikusabb fejlődése felé, nem csupán gazdasági és kereskedelmi szempontból, hanem a jogállamiság elveinek tiszteletben tartása tekintetében is.

Törökország az EU kulcsfontosságú gazdasági és kereskedelmi partnere, hetedik helyen áll az EU legfőbb importpiacainak, és ötödik helyen az exportpiacok rangsorában. Egyedülálló geopolitikai helyzete és a világkereskedelemben betöltött szerepe ellenére Törökország továbbra is kitart a kereskedelem technikai akadályainak fenntartása mellett, és még mindig túlzott mértékben vesz igénybe védintézkedéseket.

Sok még a tennivaló a hamisítás elleni küzdelem, a közbeszerzések átláthatóbbá és a külföldi vállalkozások számára való nyitottabbá tétele, valamint a szabad áruforgalom lehetővé tétele érdekében. Hasonló erőfeszítéseket kell tenni az emberi jogok területén is. Valójában a kurd kisebbség tekintetében továbbra is diszkriminatív politika folyik, és a nők jogait és a szakszervezeti jogokat továbbra is megsértik. Az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemessége és oszthatatlansága iránti tisztelet elvei ezért alapvető prioritásokat képeznek, és sok még a tennivaló ezen a téren.

  Sophie Auconie (PPE) , írásban. – (FR) Mióta Törökország 1996 óta vámuniót alkot az Európai Unióval, a két fél közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok igen fejlettek lettek. Törökország az Európai Unió hetedik kereskedelmi partnere, míg az EU Törökország első kereskedelmi partnere. Meg kell erősíteni a kereskedelmet. Azonban a kereskedelemnek továbbra is mindkét fél számára jövedelmezőnek kell maradnia. Ezért is szavaztam a képviselőcsoportom, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) képviselőcsoport által előterjesztett módosítások mellett, amelyekben nagyobb kölcsönösségre szólítunk fel. Törökországnak fel kell hagynia a dömpingellenes eszköz protekcionista célokra történő felhasználásával, át kell gondolnia a kereskedelmének technikai akadályait, valamint javítania kell a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok alkalmazásán.

  George Becali (NI) , írásban. – (RO) A jelentés mellett szavaztam, mert Törökország lett az Európai Unió hetedik legjelentősebb kereskedelmi partnere, míg az EU Törökország legjelentősebb kereskedelmi partnere. Törökország egyfajta kapcsolatot képez a Földközi-tenger térsége, a Közel-Kelet, Ázsia, a Fekete-tenger térsége és a Kaukázus térsége között, és 1963-ra visszanyúló vámtársulási megállapodással rendelkezik.

  Mara Bizzotto (EFD) , írásban. – (IT) A kérdéses téma egyértelműen kereskedelmi és gazdasági jellegű, de végül is nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy egy olyan országról beszélünk, amely arra vár, hogy csatlakozzon az EU-hoz, és amelynek belépése ellen kifogásokat emeltek.

Ami meggyőzött arról, hogy a jelentés ellen szavazzak – annak ellenére, hogy nagyra értékelem a kereskedelmi kapcsolatok elmélyítésének előnyös szempontjait egy nagy növekedési potenciállal rendelkező ország esetében –, az a politikai szempont. Bár attól tartok, itt ez a helyzet, de a javuló gazdasági kapcsolatok egy ország esetében sem válhatnak trójai falóvá annak érdekében, hogy egy államot az uniós csatlakozás felé tereljünk.

Gyanítom, hogy a Törökországban a közelmúltban tartott alkotmányos népszavazás Parlament általi jóváhagyása politikai bátorítást sugall a török kormány számára. Úgy gondolom azonban, hogy szigorúan kereskedelmi kapcsolatok létrehozására kell korlátoznunk magunkat Törökország esetében, de kellő figyelmet kell fordítanunk a mi mezőgazdasági rendszerünket érő hatásokra, és annak veszélyére, hogy Európát elárasztják a beáramló hamis termékek (amelyek tekintetében Törökországot csak Kína előzi meg).

Az európai identitás és a politikai szolidaritás számára azonban Törökország ma nagyobb veszélyt jelent, mint valaha, és mindannyiunknak tisztában kell lennünk azzal, hogy sokkal kívánatosabb ennek az országnak a számára, hogy – természetes módon – Európa határain kívül maradjon.

  Sebastian Valentin Bodu (PPE) , írásban. – (RO) A statisztikák azt mutatják, hogy az Európai Unió Törökország messze legjelentősebb kereskedelmi partnere. A kereskedelem volumene ugyanakkor a fejlődő országok javára csökkent az elmúlt években. Szem előtt tartva ezt a volument, valamint a Törökország és az Európai Unió közötti stabil kapcsolatokat, a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokra kellene kellő figyelmet fordítani.

Mindezek alapján meg kell tenni az e kapcsolatok továbbfejlesztéséhez szükséges intézkedéseket. A Törökország és az Európai Unió tekintetében 14 évvel ezelőtt létrejött és még mindig nem teljes vámuniót még hatékonyabbá kell tenni. Ezt szem előtt tartva azonnali figyelmet kell fordítani a megoldatlan problémákra, míg Törökországnak és az Uniónak közelítenie kellene kereskedelmi politikáik továbbfejlesztését, különösen a szabadkereskedelmi megállapodásokkal és a regionális kereskedelemmel összefüggésben. Ezek az intézkedések olyan kedvező helyzetet teremthetnek, amelyből mindkét gazdaságnak haszna származna. Különösen fontos, hogy az EU nagyobb figyelmet fordítson Törökországra, mivel az utóbbi szerepe bővült az elmúlt években, különösen egyedülálló geopolitikai helyzete kihasználása révén, illetve a Földközi-tenger térsége, a Közel-Kelet, Ázsia, a Fekete-tenger térsége és a kaukázusi régió közötti kapocsként történő fellépés révén.

  Lara Comi (PPE) , írásban. – (IT) Törökország stratégiai partnere az Európai Uniónak. Eltekintve a Törökország és országaink közötti közvetlen kereskedelemtől – jóllehet fontos –, Törökország közvetlenül a dél-keleti határainknál található, tagja ugyanannak a védelmi szövetségnek, mint a legtöbb uniós tagállam, és hozzáférést biztosít számunkra energiaforrásokhoz és nyersanyagokhoz. Sőt, a közelmúltban tartott alkotmányos népszavazás a közösségi vívmányok elfogadása felé tett lépést jelent, és kellő elismerést érdemel.

E jelentés nagy érdeme, hogy az Unió számára legfontosabb szempontra összpontosít, és a pozitív elemekkel együtt hangsúlyozza annak alapvető fontosságát. Megmutatja különösen, hogy az ezzel az országgal fennálló kapcsolatok hogyan alakulnak számos szinten. Nehéz összefoglalni azok összetettségét egy, az intézmények általi elfogadhatósággal vagy elfogadhatatlansággal kapcsolatos egyszerű döntés keretein belül.

Mindezek a megfontolások szolgálnak annak alapjául, amelyen Törökország Európa felé vezető útját építjük, továbbá amelyek alapján úgy tekinthetünk Törökországra, mintha már sokkal közelebb állna hozzánk, mint azt a szerződések alapján gondolnánk. Úgy gondolom, hogy célszerű követni az előadó által kijelölt utat, mindkét fél javára.

  Robert Dušek (S&D) , írásban. – (CS) A Törökországgal fenntartott kereskedelmi kapcsolatokról szóló jelentés rámutat az EU és Törökország közötti kereskedelem legnagyobb sikereire és nehézségeire. Törökországnak 1963 óta van társulási megállapodása az EU-val, ami a vámunió 1996-ban történő létrehozásához vezetett. A vámunió létrehozása hozzájárult a nagyobb piaci integrációhoz, és Törökország lett az Unió legfontosabb kereskedelmi partnere. 2009-ben például Törökország 33,6 milliárd euró értékű terméket exportált az EU-ba, és 40,4 milliárd euró értékű terméket importált onnan. Ezen sikerek ellenére az unió kiterjesztése a szolgáltatásokra és a közbeszerzési szerződésekre, valamint a jelenlegi problémáknak – például Törökországnak a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok alkalmazása terén tapasztalható hiányosságainak – a megszüntetése hozzájárulna az EU és Törökország közötti kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatok további fejlesztéséhez.

A jelentés szerint Törökország uniós csatlakozási jelöltsége akadályozza a vámunió átfogó reformját. Meg kell tehát vizsgálni, hogy a korábban említett integrációs és együttműködési lehetőségek közül melyik lenne a legelőnyösebb mindkét fél számára, és a leghasznosabb a gazdasági válság idején. Véleményem szerint az előadó az összes lényeges kérdést érintette, a jelentés egésze pedig nem egyoldalú. A fenti okok miatt a jelentés mellett szavaztam.

  Edite Estrela (S&D) , írásban. – (PT) A Törökországgal fenntartott kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokról szóló jelentés mellett szavaztam. Az EU és Törökország közötti, 1996 óta fennálló vámunió teljes körű végrehajtása a fennmaradó bürokratikus akadályok mellett a vámjellegű és nem vámjellegű akadályok felszámolásán keresztül történik. Egyenlő fontosságúnak tartom, hogy tekintettel a nők alacsony munkaerő-piaci részvételére, Törökország helyezze gazdasági és szociális politikái középpontjába a nők foglalkoztatását is.

  Nigel Farage (EFD) , írásban. – A módosítás lehetővé teszi az Unió számos népei és az őket képviselő európai parlamenti képviselők számára, hogy kifejezzék a török tagsággal és az azzal együtt járó politikai unióval szembeni elégedetlenségüket és ellenzésüket. Nem akarjuk azonban, hogy ez a Törökországgal folytatott szabad – és vámjellegű akadályok nélküli – kereskedelem támogatásának kárára váljon a jelentés változatlanul hagyása esetén. Sok választás kellemetlen: a szabadkereskedelmi megállapodások lehetővé teszik a vámjellegű akadályokat. A vámuniók belsőleg megszüntetik, de kívülről továbbra is lehetővé teszik, sőt egyenesen létrehozzák azokat. A vámuniók továbbá természetesen korlátozzák, illetve megtiltják a tagjaik számára a kereskedelmi tárgyalások szabad folytatását. A vámunióval mint jelenséggel kapcsolatos efféle aggályok ellenére Törökország körülményeinek tekintetében a vámuniót támogatjuk, mivel így a Törökország tagságát ellenzők is kifejthetik álláspontjukat.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Az Európai Unió és Törökország már évek óta egymás fontos kereskedelmi partnerei. Ez a kölcsönösen előnyös partnerség már számos akadályba ütközött a török oldalon, amelyek célja az európai termékeknek a török piachoz való hozzáférésének adminisztratív és bürokratikus feltételek segítségével történő korlátozása.

Remélem, hogy ezeket az akadályokat megszüntetik, hogy Törökország határozott intézkedéseket hoz az európai termékek hamisítása elleni küzdelem érdekében és megvédi az alkotók feltalálói folyamataikból származó bevételeikhez való törvényes jogait, valamint hogy az EU és Törökország közötti kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok növekedni fognak és megerősödnek.

Amint azt már volt alkalmam elmondani, függetlenül attól, hogy az EU és Törökország közötti kapcsolatok hogyan alakulnak a jövőben, remélem, hogy ezek közelítenek egymáshoz, és a párbeszéd és hatékony együttműködés útját követik majd, valamint hogy Törökország tovább halad majd a nyugati típusú szabadság és demokrácia felé megkezdett útján.

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) 1963-ban Törökország és az EGK társulási megállapodást írt alá, amely 1996-ban vámunió létrehozásához vezetett. Ez a lépés a vámunió révén lehetővé tette az gazdasági kapcsolatok elmélyítését. A vámunió hatálya alatt álló termékek körébe tartozik az összes ipari termék és feldolgozott mezőgazdasági termék. 2009-ben Törökország exportja az EU felé 33,6 milliárd euróra nőtt, míg az EU területéről származó behozatal 40,4 milliárd eurót ért el. A Világbank statisztikái szerint Törökország lett a világ17., Európa pedig a világ 6. legnagyobb gazdasága; Törökország volt 20. legnagyobb kedvezményezettje a közvetlen külföldi befektetéseknek. Az 1996-ban létrejött vámunió nem vonatkozik a mezőgazdasági termékekre és az olyan területekre, mint például a közbeszerzés. A közbeszerzési eljárások terén Törökország továbbra is 15% kedvezményt kínál a török ajánlattevők számára. Arra kérem Törökországot, hogy egyszerűsítése a bürokratikus eljárásokat, számolja fel a még fennálló vámjellegű és nem vámjellegű akadályokat, és szüntesse meg az EU és Törökország közötti kereskedelem felesleges akadályait.

  João Ferreira (GUE/NGL) , írásban. – (PT) E jelentés a Törökországgal fennálló gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok konszolidációjára törekszik – őszintén szólva – azzal a céllal, hogy Törökországot az EU érdekei alá vesse. A hivatkozások egyértelműek, és sok is van belőlük: az EU és Törökország között fennálló vámjellegű és nem vámjellegű akadályok eltávolítása, nyílt kereskedelemi és befektetési rendszerek fenntartása, Törökország azon képességének megerősítése, hogy ellenálljon a belföldi protekcionizmus kísértésének, és a vámunió kiterjesztése a mezőgazdasági termékekre, szolgáltatásokra és közbeszerzésre.

E gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése kizárólag az EU és Törökország nagy monopóliumai számára előnyösek, azonban egyértelműen károsak a munkavállalók számára, akik a versenyképesség növelése érdekében elveszítenék jogaikat, valamint a kis- és középvállalkozások és a mezőgazdasági termelők számára, akiknek megemelkedett termelési költségekkel, valamint a jövedelmek és termékeik árának csökkenésével kell szembenézniük.

Az elfogadott megállapodások betartásával kapcsolatban Törökországra kifejtett nyomás ugyanakkor kedvező fejlemény. Ezzel együtt jár az összes uniós országgal – többek között Ciprussal – fenntartott kapcsolatok normalizálása is. A gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok nem élvezhetnek elsőbbséget a nép érdekeivel szemben, és a Törökországgal való kapcsolatok bármilyen továbbvitelét Ciprus északi részének Törökország általi megszállásától kell függővé tenni.

  Lorenzo Fontana (EFD) , írásban. – (IT) Véleményem szerint ez a jelentés egy feltűnő pontatlanságot tartalmaz, mert azt állítja, hogy a török gazdaság a hatodik legnagyobb Európában. Ezt az állítást – bárhogyan is, de – kategorikusan cáfolja a földrajz, hiszen Törökországnak szinte valamennyi része az ázsiai kontinensen található.

A módosítás, amelyben a Parlament örömét fejezi ki a közelmúltban Törökországban tartott népszavazás eredménye felett, szintén aláássa a kapcsolat semlegességét, annak sokkal inkább politikai színezetet adva, és eltérve annak kizárólag gazdasági értékelésétől. A fenti okok miatt, attól tartok, nem tudom támogatni Kazak úr jelentésének elfogadását.

  Bruno Gollnisch (NI) , írásban. – (FR) A Szabadság és Demokrácia Európája képviselőcsoport által előterjesztett állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztunk annak ellenére, hogy az nem kielégítő. Az indítvány ugyanakkor egyértelműen fenntartja, hogy az EU és Törökország között fennálló kapcsolatok elmélyítése az ország Európai Unióhoz történő csatlakozása helyébe lép és azt elavulttá teszi.

A Törökország és az EU közötti kapcsolatok bármilyen jövőbeni elmélyítését azonban szigorúan Ciprus Törökország általi elismerésétől kell függővé tenni, amelynek létezését Törökország továbbra is tagadja, és amelynek egy részét továbbra is jogellenesen katonai erővel megszállva tartja. Törökország – egy büszke ország és a kommunista veszéllyel szembeni egykori szövetséges – hidat képez Európa és Ázsia között. Hidat képez, de földrajzi, demográfiai, történelmi vagy kulturális szempontból nem európai ország.

Vegyük végül tudomásul, hogy az 1963-ban Ankarában – a hidegháború csúcsán és stratégiai okok miatt – tett ígéretek már nem relevánsak, és hogy mindannyian – európaiak és törökök egyaránt – kevesebb időt vesztegetnénk, ha inkább a kiemelt partnerség lehetőségét vizsgálnánk meg a tagság helyett, amelyet a polgáraink sem akarnak, és amelyet a törökök közül is sokan elleneznek.

  Elisabeth Köstinger (PPE) , írásban. – (DE) Törökország az Európai Unió fontos kereskedelmi partnere. Közvetlen összehasonlításban Törökország az EU-27 országok tekintetében a hetedik legjelentősebb behozatali ország, export szempontjából pedig az ötödik legjelentősebb. 2009-ben a teljes kereskedelmi forgalom összege közel 80 milliárd euróra rúgott. Törökország szempontjából az Európai Unió mind import, mind export tekintetében a legerősebb kereskedelmi partner, és messze olyan országok előtt jár, mint Oroszország, Kína és az Egyesült Államok. Ezeket a stabil gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat folytatni kell, és tovább kell fejleszteni. A közös vámunió 1996-ban történő létrehozása különösen fontos lépés volt ebben a tekintetben. Mindazonáltal fel kell számolni az olyan eltéréseket, mint például a dömpingellenes intézkedések vagy a külföldi cégek Törökország általi hátrányos megkülönböztetése, amelyek ellentétesek a hatályban lévő megállapodásokkal. Még a szellemi tulajdonjogok érvényesítése terén is van tennivaló annak érdekében, hogy azok megfeleljenek a szerződéseknek. Határozottan támogatom Kazak úr saját kezdeményezésű jelentését, amely feltárja a problémás területeket a Törökországgal fennálló kereskedelmi kapcsolataink terén és ezek megszüntetését kéri.

  Jean-Marie Le Pen (NI) , írásban. – (FR) Kazak úr jelentése azt szeretné elhitetni velünk, hogy az 1963-as EGK–Törökország társulási megállapodás által létrehozott vámunió sikeres a mai Európai Unió és Törökország közötti gazdasági és kereskedelmi integráció tekintetében; hogy lehetővé tette – többek között – az európai növekedés előmozdítását, és ezáltal Franciaország növekedését is. Eltekintve attól a ténytől, hogy Törökország ebben a folyamatban csak nagyon korlátozott mértékben tett eleget vállalt kötelezettségeinek, az elmúlt évtizedek során a munkahelyek áthelyezését és hatalmas elbocsátásokat tapasztaltunk. Az internacionalista szövetségben ez messze van attól, hogy országunk és európai szomszédjaink számára gazdasági vagy társadalmi értéknek legyen tekinthető. Ennek elismerése helyett azonban ez a jelentés még arra is vetemedik, hogy kritizálja a nemzeti műszaki szabályok és szabványok nemzeti piacok védelmében történő használatát; olyan szabványokét, amelyek az előadó véleménye szerint túlzott dömpingellenes intézkedések, és amelyek megfékezik a Törökország és Európa közötti kereskedelmet. Mindennek célja természetesen, hogy megerősítse Törökország uniós csatlakozási folyamatát, ezúttal a profithajhász Európa-pártiak, internacionalisták és ultraliberálisok által elérendő ipari és kereskedelmi nyereség szempontjából. Nyilvánvalóan elutasítunk mindent, ami ilyen célokat szolgálna.

  Morten Løkkegaard (ALDE) , írásban. – (DA) Szeretném hangsúlyozni, hogy mennyire örülök, hogy az Európai Parlamentben képesek vagyunk megegyezni abban, hogy még szorosabb gazdasági együttműködésre szólítsunk fel Törökországgal, annak ellenére, hogy az Unió és Törökország közötti még nagyobb integrációhoz az európai népesség nagy része igen szkeptikusan viszonyul. Ez a szkepticizmus teljesen érthető. Sok éven át Törökországnak igen nehezére esett, hogy megfeleljen az EU által a tagsággal kapcsolatban nagyon helyesen meghatározott követelményeknek. Mindazonáltal Európának továbbra is törekednie kell Törökország jövőbeni tagságra.

Mintegy 75 milliós lakosságával Törökország igen jelentős piac az európai exportőrök számára, és már most Európa hetedik legnagyobb kereskedelmi partnere. Törökország vásárolja meg az EU exportjának jelentős részét, ami növekedést jelent és munkahelyeket teremt Európa számára. Mi olcsó árukat vásárolunk Törökországból, ez pedig fogyasztóink számára olcsóbb és sokféle árut biztosít a boltok polcain. Vagyis Törökország fontos az európai gazdaság számára.

Csak a kereskedelmi árukkal kapcsolatban igaz azonban, hogy az utóbbi időben nőtt a Törökország és az EU közötti integráció. A szolgáltatási ágazat elmaradott, ezért a szolgáltatási ágazatnak a kereskedelmi megállapodásba történő felvételére szólítok fel. Nyomást kell ugyanakkor gyakorolni Törökországra, hogy szüntesse meg az akadályokat különösen az áruk szabad mozgása tekintetében. Ez szükséges a csatlakozási tárgyalások folytatásához. Ha ez nem történik meg, számunkra nehéz elképzelni a Törökországgal folytatott egyre szorosabb együttműködést. Még mindig Törökország uniós tagsága a hosszú távú cél. Ezért fontos, hogy együtt képesek legyünk megoldani a kölcsönös problémákat, és hogy Törökország teljesítse a társulási megállapodásban meghatározott kötelezettségeit.

Remélem, hogy az európai népesség Törökország uniós tagságával szembeni széles körű szkepticizmusa ellenére képesek vagyunk megtartani Törökországot szoros kereskedelmi és együttműködő partnerünknek, és hogy Törökországot jövőbeni csatlakozásától nem ijeszti el a legnagyobb uniós országok vezetői által tett számos elutasító kijelentés.

Szükségünk van Törökországra, és nem csak gazdasági szempontból. Törökország fontos regionális szereplő a Közel-Keleten és fontos együttműködő partner a NATO számára. Ne utasítsuk el tehát Törökországot, hanem fejlesszük inkább az együttműködésünket, különösen a fokozott gazdasági együttműködés révén.

  Marisa Matias (GUE/NGL) , írásban. – (PT) Ez a jelentés a vámunióhoz és a feltétel nélküli szabad kereskedelemhez, a Törökország és a harmadik országok közötti szabadkereskedelmi megállapodásokhoz, a Kereskedelmi Világszervezet megállapodásaihoz, és a Nabucco-projekt végrehajtásához írott igazi óda. Nem tudunk támogatni egy olyan jelentést, amelynek szerkezete nem egyeztethető össze a jövőképünkkel annak ellenére, hogy némi javulást értünk el a baloldal által előterjesztett módosításoknak köszönhetően, különösen a társadalmi-gazdasági helyzet, a fiatalok és a nők munkanélkülisége, a szakszervezeti jogok, valamint Törökországnak a társulási megállapodáshoz fűzött kiegészítő jegyzőkönyvvel kapcsolatos kötelezettségeire történő pozitív hivatkozás tekintetében. Törökországot kívánják a szabad piac 28. tagállamává tenni anélkül, hogy az országot felruháznák az Európai Unió tagállamait megillető és terhelő teljes körű jogokkal és kötelezettségekkel. Ellenezzük ezt az új halogatási stratégiát.

  Mario Mauro (PPE) , írásban. – (IT) Törökország számára az Európai Unió képviseli a vezető kereskedelmi partnert. Bár a kereskedelem volumene ennek megfelelően igen nagy, a jelentés köntörfalazás nélkül emeli ki a kereskedelmi kapcsolatokban fennálló nehézségeket.

Az egyik ilyen probléma, amit egyáltalán nem hagyhatunk figyelmen kívül, az az a tény, hogy Törökország már ötödik egymást követő éve nem tartja be a társulási megállapodáshoz csatolt kiegészítő jegyzőkönyvben rögzített kötelezettségét, és nem hárított el minden akadályt az áruk szabad forgalma elől. Az ajtók például a Ciprusról származó áruk előtt zárva maradtak.

Ezek és más kérdések, amelyekre nagymértékben az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) képviselőcsoport által benyújtott módosítások mutattak rá, lehetővé tették, hogy kiegyensúlyozottabbá tegyük a jelentést, amely mindenesetre – helyesen – nem tartalmaz semmilyen utalást az Európai Unió és Törökország közötti mélyebb, politikai jellegű kapcsolatokra.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL) , írásban. – (FR) Törökország valamennyi államhoz hasonlóan szuverén állam, és mint ilyet, tiszteletben kell tartani. Elfogadhatatlan, hogy az Európai Unió vegye magának a bátorságot, hogy Törökországot a tárgyalások felfüggesztésével fenyegesse egy olyan tárgy tekintetében, mint a felülről lefelé haladó szociális és pénzügyi harmonizációs követelményekre tekintettel meglehetősen nem kívánatos csatlakozás.

Ez a Ház méltatlan lenne az általa a török nép felé mutatott barátságra, ha megszavazna egy olyan jelentést, amely arra kötelezi őket, hogy a mezőgazdasági termékekre kivetett adók eltörlésével szüntessék meg a mezőgazdasági munkahelyeiket (a törökországi munkahelyek 50%-át), és amely az emberek jogaival szemben a befektetők jogait mozdítja elő. Én e szöveg ellen szavaztam.

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) Jól ismert, hogy Törökország az EU egyik fő kereskedelmi partnere. Ez egy hosszú ideje, 1963 óta fennálló kapcsolat; az eredeti megállapodásban előírt vámunió 1993-as létrehozása csak elmélyítette a kapcsolatot. Mindezek ellenére még mindig sok a bürokratikus akadály, amelyek megakadályozzák a mindkét fél számára még előnyösebb kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokat. Törökországnak tehát további erőfeszítéseket kell tennie az ilyen akadályok felszámolása és a közjó érdekében.

  Alexander Mirsky (S&D) , írásban. – (LV) Szeretném, hogy Törökország kormánya úgy tekintsen erre az állásfoglalásra, mint egyfajta előlegre, ezért szavaztam mellette. Amennyiben a jövőben Törökország nem működik együtt az uniós struktúrákkal Ciprus és Örményország kérdéseivel kapcsolatban, akkor Törökország tekintetében minden kedvezmény ellen kell szavaznom. Az, hogy Törökország még csak el sem ismeri a múlt század eleji örmény népirtás tényét, amikor több millió ártatlan embert gyilkoltak meg, nem normális. A jelenlegi, Örményország körüli török blokád rossz jeleket küld az Európai Unió felé. Az előleget megfizettük; most várunk a pozitív változásokra a török oldalon.

  Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) Az uniós tagság kérdését – elvben – fel sem kellene vetni az eltérő kulturális és vallási attitűdök miatt, amelyek már az Unión belüli társadalmi béke kockáztatásával fenyegetnek. Az uniós csatlakozás valójában nem csak a gazdasági kapcsolatokat érinti. Politikai és kulturális kérdésekhez is vezet, és így éppen ezek, a nyugati, keresztény hagyományokra épülő Európával összeegyeztethetetlen vallási és a társadalmi-politikai nézetek jutnak be az Unióba. Tekintettel arra, hogy Törökország csak 1996 és 2005 között 1,3 milliárd eurós támogatásban részesült, lehetővé kell tenni a stratégiai partnerséggel kapcsolatos tárgyalások megkezdését. Mindaddig időpocsékolás lenne a Törökországgal fennálló kereskedelmi kapcsolatok javítása érdekében működőképesebb vámunió kialakításán rágódni, amíg a török kormány nem teljesíti Ciprussal kapcsolatban a jelenlegi, erre vonatkozó kötelezettségeit. Ezért ma a jelentés ellen szavaztam.

  Claudio Morganti (EFD) , írásban. – (IT) A jelentés ellen szavaztam, mert Kazak úr török állami támogatással Franciaországban tanult, és így egyértelmű összeférhetetlenség.

Ezért úgy vélem, hogy helyénvalóbb lenne a határozatot visszautalni a bizottsághoz és leváltani az előadót. A szöveg a török gazdaságot ázsiai gazdaság helyett európai gazdaságként írja le. Nem szeretném azt hinni, hogy az EU és Törökország közötti kereskedelem növekedését ürügyként lehetne felhasználni az utóbbi Európai Unióhoz való csatlakozása érdekében. Nem akarunk Eurábiát!

  Paul Nuttall (EFD) , írásban. – A módosítás lehetővé teszi az Unió számos népei és az őket képviselő európai parlamenti képviselők számára, hogy kifejezzék a török tagsággal és az azzal együtt járó politikai unióval szembeni elégedetlenségüket és ellenzésüket. Nem akarjuk azonban, hogy ez a Törökországgal folytatott szabad – és vámjellegű akadályok nélküli – kereskedelem támogatásának kárára váljon a jelentés változatlanul hagyása esetén. Sok választás kellemetlen: a szabadkereskedelmi megállapodások lehetővé teszik a vámjellegű akadályokat. A vámuniók belsőleg megszüntetik, de kívülről továbbra is lehetővé teszik, sőt egyenesen létrehozzák azokat. A vámuniók továbbá természetesen korlátozzák, illetve megtiltják a tagjaik számára a kereskedelmi tárgyalások szabad folytatását. A vámunióval mint jelenséggel kapcsolatos efféle aggályok ellenére Törökország körülményeinek tekintetében elfogadjuk a jelentés tartalmának a vámunióval kapcsolatos részét, mivel az lehetővé teszi szavazatuk benyújtását azok számára is, akik ellenzik Törökország teljes jogú uniós tagságát. Meg kell jegyezni, hogy ebben az esetben 736-ból csak 38 európai parlamenti képviselő szavazna az ellen, hogy Törökország belépjen a politikai unióba.

  Franz Obermayr (NI) , írásban. – (DE) Az elmúlt hónapokban az uniós tagállamok török üzletemberekkel szembeni vízumpolitikája már fontos kérdés volt. A vízumkötelezettség franciaországi enyhítésének elérését követően az Isztambuli Kereskedelmi Kamara (ITO) idén februárban megállapodást írt alá Olaszországgal is. A megállapodás értelmében a vállalkozók többszöri beutazásra jogosító, öt évig érvényes schengeni vízumot kapnak, amennyiben bemutatják az ITO által kiállított ajánlólevelüket. Ezzel a vízummal az összes schengeni államban utazhatnak. Ezt követően Németországot – igazságtalanul – bírálták a szigorú vízumpolitikája miatt. Az Uniónak inkább komolyan kellene vennie Németország kételyeit a vízumliberalizációval kapcsolatban. Az Európai Unión belül Németország az az ország, amely a török bevándorlókkal kapcsolatos legnagyobb terhet viseli. Magas a kockázata annak, hogy az úgynevezett „üzletembervízum” a szabályokat megkerülve tartós letelepedéshez fog vezetni. Nem a Török Kereskedelmi Kamarának, hanem a belépés szerinti országnak kell eseti alapon eldöntenie, hogy üzleti célokra adható-e vízum. A probléma egyszerűen az, hogy Franciaország és Olaszország liberális vízumpolitikája megnyitotta a kaput a schengeni övezet többi részéhez is. Ez súlyosan sérti a nemzeti szuverenitást. A Bizottságnak sürgősen meg kellene vizsgálnia ezt a problémát a Törökországgal fennálló kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésével kapcsolatban.

  Franz Obermayr (NI) , írásban. – (DE) A jelentés megállapítja, hogy az uniós csatlakozási tárgyalásokkal összefüggésben először a Törökországgal fennálló vámuniót kellene elmélyíteni. Ezért a vámuniót ki kell terjeszteni például a mezőgazdasági és a szolgáltatási ágazatokra, valamint a közbeszerzésre. A folyamatban lévő tárgyalások valójában nem csupán a gazdasági kapcsolatokról szólnak. Politikai és kulturális kérdésekről, valamint az eltérő vallási és társadalmi-politikai nézetekről is szólnak, amelyek összeegyeztethetetlenek a nyugati, keresztény hagyományokon nyugvó Európával. Törökország éveken keresztül milliárdokat kapott előcsatlakozási támogatásként, ami több mint elegendő a stratégiai és kereskedelmi partnerség előmozdításához. Rendkívül fontos, hogy a Törökországgal fennálló vámunió elmélyítésével egyidejűleg Törökország haladást érjen el a ciprusi kérdésben, az emberi jogok és a demokrácia terén, valamint a vallásszabadság és a szólásszabadság vonatkozásaiban. Törökországnak még hosszú utat kell megtennie ezekben a kérdésekben. Ezért szavaztam a jelentés ellen, amely újabb titokban tett lépést jelent Törökország jövőbeni teljes jogú uniós tagsága felé.

  Alfredo Pallone (PPE) , írásban. – (IT) A jelentés mellett szavaztam, mert tartalmaz bizonyos, általam fontosnak tartott pontokat. Idén ötödik éve, hogy Törökország nem hajtotta végre teljes mértékben a partnerségi megállapodás kiegészítő jegyzőkönyvét, és nem is számolta fel az áruk szabad mozgását gátló akadályokat.

A hamisítás elleni küzdelem érdekében továbbá Ankarának meg kell erősítenie a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok védelmét és alkalmaznia kell európai szabványokat. Végül a kereskedelmi akadályok jelentős csökkenésére is szükség van, különösen a mezőgazdasági termékek tekintetében. Ha Törökország az uniós csatlakozás céljából lényegében folytatni kívánja az egyeztetéseket és a tárgyalásokat, először be kell tartania néhány alapvető pontot, amelyek közül a legfontosabb a ciprusi kérdés, valamint a kereskedelmi garanciák és előírások kérdése.

  Aldo Patriciello (PPE) , írásban. – (IT) Törökország világkereskedelmi szerepe egyre erősebbé vált, mivel kapcsolatot képez a mediterrán régiók és a szomszédos régiói között.

E tekintetben a vámunió lehetővé tette számunkra, hogy jelentős mértékű integrációt érjünk el az uniós piacok és Törökország között. A vámunió kiterjed valamennyi ipari termékre és a feldolgozott mezőgazdasági termékre, a sikerét pedig jól mutatják a statisztikák: Törökország az EU legfontosabb importpiacai közül a 7., exportpiacai közül pedig az 5. helyen áll. A vámunió azonban még nem nevezhető teljesnek, és úgy tűnik, hogy a működését bénítják a kereskedelem fennmaradó technikai akadályaival és a védintézkedések túlzott alkalmazásával kapcsolatos folyamatos problémák.

E tekintetben – figyelembe véve az Unió és Törökország közötti kapcsolatok fontosságát – e javaslat célja, hogy mindkét oldalon kellő figyelmet fordítson a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatoknak, és az e kapcsolatok minőségének további megerősítéséhez és a vámunió jobb működőképességéhez szükséges kezdeményezéseket fogadjon el. Ezek az intézkedések kölcsönös előnyöket jelenthetnek mindkét gazdaság számára.

  Rovana Plumb (S&D) , írásban. – (RO) Tekintettel a Törökország és az Európai Unió közötti kereskedelem volumenére, valamint a kapcsolatok stabilitására, a jelentés mellett szavaztam. Törökország az EU kulcsfontosságú kereskedelmi partnerévé vált, és az EU legfontosabb importpiacai közül a 7., exportpiacai közül pedig az 5. helyen áll. Miután a közvetlen külföldi befektetéseinek kétharmada az EU-ból érkezik, elmondhatjuk, hogy Törökország az európai vállalkozások befektetési bázisává vált, és egyre jobban integrálódik az EU ellátási és termelési láncába, gyakran a nagy hozzáadott értéket képviselő piaci szegmensekben. 2009-ben Törökország 33,6 milliárd euró értékű terméket exportált az EU-ba, és 40,4 milliárd euró értékű terméket importált onnan. Üdvözlöm, hogy a török vállalkozások 99%-a kkv, és azok biztosítják a törökországi munkalehetőségek 70%-át. Törökországnak meg kell kezdenie a Nabucco kormányközi megállapodás gyors ütemű végrehajtását, meghatározva a közös külső energiapolitikai stratégiát és megkezdve a tárgyalások energiáról szóló fejezetét, ami tovább fokozná az energiaügyekben folytatott együttműködést. Úgy gondolom, hogy a Törökország és az Európai Unió között fennálló kereskedelmi és gazdasági kapcsolatoknak meg kell adni a kijáró figyelmet.

  Miguel Portas (GUE/NGL) , írásban. – (PT) Ez a jelentés a vámunióhoz és a feltétel nélküli szabad kereskedelemhez, a Törökország és a harmadik országok közötti szabadkereskedelmi megállapodásokhoz, a Kereskedelmi Világszervezet megállapodásaihoz, és a Nabucco-projekt végrehajtásához írott igazi óda. Nem tudunk támogatni egy olyan jelentést, amelynek szerkezete nem egyeztethető össze a jövőképünkkel annak ellenére, hogy némi javulást értünk el a baloldal által előterjesztett módosításoknak köszönhetően, különösen a társadalmi-gazdasági helyzet, a fiatalok és a nők munkanélkülisége, a szakszervezeti jogok, valamint Törökországnak a társulási megállapodáshoz fűzött kiegészítő jegyzőkönyvvel kapcsolatos kötelezettségeire történő pozitív hivatkozás tekintetében. Törökországot kívánják a szabad piac 28. tagállamává tenni anélkül, hogy az országot felruháznák az Európai Unió tagállamait megillető és terhelő teljes körű jogokkal és kötelezettségekkel. Ellenezzük ezt az új halogatási stratégiát.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – Az e jelentésről szóló mai szavazás hangsúlyozza, hogy – tekintettel a Törökország és az Európai Unió közötti kereskedelem volumenére és a köztük fennálló mélyen gyökerező kapcsolatokra – kellő figyelmet kell fordítani azok kereskedelmi és gazdasági kapcsolataira, és ebben az összefüggésben meg kell tenni az ezeknek a kapcsolatoknak a további javításához szükséges lépéseket. A mai napig számos technikai kérdés megoldatlan maradt, és azonnali intézkedéseket kell hozni ezek tekintetében. A vámuniót működőképesebbé kell tenni; a függőben lévő kérdéseket haladéktalanul kezelni kell; valamint Törökországnak és az EU-nak jobban össze kell hangolniuk a kereskedelmi politikáikat, különösen a szabadkereskedelmi megállapodások és a regionális kereskedelem tekintetében. Ezek az intézkedések valószínűleg egy mindkét fél számára kedvező helyzethez vezetnének, amelyek előnyösek lesznek mindkét gazdaság számára.

  Bart Staes (Verts/ALE) , írásban. – (NL) Támogattam a Törökországgal fennálló kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokról szóló jelentést. Ez a jelentés bemutatja, hogy milyen fontos a kereskedelem az EU és Törökország között. 2008-ban a kereskedelem teljes volumene nem kevesebb, mint 100 milliárd euró volt. A jelentés rámutat egy gyenge pontra és jogosan hozza fel azt a tényt, hogy még mindig nagyon sok problémát meg kell oldani. A jelentés ezeket pártatlanul sorolja fel. Helyesen megismétli azt is, hogy az uniós politika célja, hogy „(...) a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemes és oszthatatlan volta, (...)” előmozdítására törekedjen. Törökországnak is erőfeszítéseket kell tennie arra, hogy – az uniós előírásokkal és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet egyezményeivel összhangban – teljes mértékben tiszteletben tartsa a szakszervezeti jogokat, így bizonyosan az egyesülési jogot, a sztrájkhoz és a kollektív tárgyalásokhoz való jogot.

Az Európai Uniónak azonban eleget kell tennie a kötelezettségeinek a vízumliberalizáció terén, nemcsak a tehergépkocsi-vezetők, hanem az üzletemberek és üzletasszonyok, turisták, diákok és az idősek vonatkozásában is. A Törökországgal fenntartott kapcsolatunknak tisztességesnek, igazságosnak és őszintének kell lennie. Ez azt jelenti, hogy hangosan és egyértelműen tovább kell ismételnünk az üzenetet, hogy az EU teljesíteni fogja ígéretét és lehetővé teszi Törökország uniós tagságát, amint az ország megfelel valamennyi koppenhágai kritériumnak.

  Rui Tavares (GUE/NGL) , írásban. – (PT) Ez a jelentés a vámunióhoz és a feltétel nélküli szabad kereskedelemhez, a Törökország és a harmadik országok közötti szabadkereskedelmi megállapodásokhoz, a Kereskedelmi Világszervezet megállapodásaihoz, és a Nabucco-projekt végrehajtásához írott igazi óda. Nem tudunk támogatni egy olyan jelentést, amelynek szerkezete nem egyeztethető össze a jövőképünkkel annak ellenére, hogy némi javulást értünk el a baloldal által előterjesztett módosításoknak köszönhetően, különösen a társadalmi-gazdasági helyzet, a fiatalok és a nők munkanélkülisége, a szakszervezeti jogok, valamint Törökországnak a társulási megállapodáshoz fűzött kiegészítő jegyzőkönyvvel kapcsolatos kötelezettségeire történő pozitív hivatkozás tekintetében. Törökországot kívánják a szabad piac 28. tagállamává tenni anélkül, hogy az országot felruháznák az Európai Unió tagállamait megillető és terhelő teljes körű jogokkal és kötelezettségekkel. Ellenezzük ezt az új halogatási stratégiát.

  Silvia-Adriana Ţicău (S&D) , írásban. – (RO) A Törökországgal fenntartott kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokról szóló állásfoglalás mellett szavaztam, mert Törökország nemcsak egy, az Európai Unióhoz történő csatlakozási folyamatban lévő ország, hanem az Európai Unió stratégiai partnere is. A Törökországgal fenntartott vámunió az egyik legszorosabb és legfejlettebb kereskedelmi kapcsolat, amelyet az Unió egy harmadik országgal létrehozhat. Az Unióból származik a törökországi közvetlen külföldi befektetések 88%-a. Geostratégiai helyzeténél fogva Törökország azon országok egyike, amelyek jelentősen hozzájárulnak az EU energiaellátási forrásainak és útvonalainak diverzifikációjához. E tekintetben szeretném hangsúlyozni a Nabucco-projekt fontosságát, és felszólítjuk Törökországot, hogy hajtsa végre a Nabucco kormányközi megállapodást. Azt is javasoljuk Törökországnak, hogy fektessen be a megújuló energiaforrásai által kínált hatalmas lehetőségekbe. A fekete-tengeri régió különös geostratégiai jelentőséggel bír az EU energiabiztonságának és energiaellátásának diverzifikációja szempontjából, hiszen közel van a Kaszpi-tengerhez, a Közel-Kelethez és Közép-Ázsiához. Az Unió is a régió jelentős szereplőjévé vált Románia és Bulgária uniós csatlakozását követően. Ebben az összefüggésben úgy vélem, hogy az Uniónak ki kell dolgoznia a fekete-tengeri stratégiát, amelyben Törökország is nagyon fontos szerepet játszana.

Jelentés: Esther de Lange (A7-0241/2010)

  Roberta Angelilli (PPE) , írásban. – (IT) A biológiai sokféleség és az ökoszisztémák megőrzését vészhelyzet jellemzi és mi figyelmen kívül hagyjuk, illetve nem fordítunk rá kellő figyelmet.

Egyes vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy a biológiai sokféleség csökkenéséből eredő jóléti veszteség jelenleg mintegy 50 milliárd euró évente, de ez lényegében inkább ökológiai, nem pedig gazdasági kérdés. Az Egyesült Nemzetek Szervezete 2010-et a biológiai sokféleség évének nyilvánította, hangsúlyozva a kérdés nemzetközi jellegét és döntő fontosságát, különösen a millenniumi fejlesztési célok elérése tekintetében. Az EU szintén elkötelezte magát annak biztosítása mellett, hogy a biológiai sokféleség megőrzése számos uniós politikában szerepeljen. Az Unió ezenkívül elfogadta az élőhelyekről szóló irányelvet, amely viszont a különleges természetvédelmi területek „Natura 2000” néven ismert ökológiai hálózatának létrehozását írja elő.

Úgy gondolom, hogy minden tagállamnak javítania kell a biológiai sokféleség kezelésén és tiszteletben tartásán, a vidéki és a védett területek megőrzésén és a magas természeti értéket képviselő, védett szárazföldi, tengeri vagy mezőgazdasági területek közötti folytonosság fenntartásán és fejlesztésén. Az Uniónak is több pénzt kell adnia tanulmányokra és új kezdeményezésekre, és nagyobb figyelmet kell fordítania a különösen a biológiai sokféleség megőrzését érintő valamennyi európai rendelet és irányelv betartásának biztosítására.

  Alfredo Antoniozzi (PPE) , írásban. – (IT) Megszavaztam de Lange asszony jelentését, mert úgy gondolom, hogy sokat lehet még tenni a biológiai sokféleség megőrzése érdekében. Különösen támogatom a jelentés azon részét, amely kimondja, hogy „az élelmiszerválság, a biológiai sokféleség csökkenése és az éghajlatváltozás hármas válságának sikeres kezelése egységes megközelítést és teljes egészében a szegénység és az éhínség leküzdésére, valamint az éghajlatváltozás csökkentésére és az ahhoz való alkalmazkodásra irányuló stratégiákba illeszkedő, biológiai sokféleségre vonatkozó jövőbeli uniós stratégiát igényel”.

  Sophie Auconie (PPE) , írásban. – (FR) A Parlament e saját kezdeményezésű jelentése a biológiai sokféleség védelme terén elért haladás hiányosságait tárja fel. A politikai akarattal, a finanszírozással, az európai jogszabályok átültetésével kapcsolatos és az ezekhez hasonló hiányosságok miatt a 2010-re meghatározott abszolút minimális, „a biológiai sokféleség csökkenésének megállításával” kapcsolatos célkitűzést sem sikerült elérni, és azt elhalasztották a 2020-ra. A jelentés ezt követően felsorolja az e sürgős cél eléréséhez szükséges végrehajtandó intézkedésekkel kapcsolatos javaslatokat. Mivel aggódom a környezetünk állapota miatt és támogatom az előadó, de Lange asszony által javasolt megközelítést, a jelentés mellett szavaztam.

  George Becali (NI) , írásban. – (RO) Támogattam ezt a jelentést és teljes meggyőződéssel szavaztam mellette. Cselekednünk kell, hogy megállítsuk a biológiai sokféleség az emberi tevékenység által okozott csökkenését. Mindannyian sajnáljuk, hogy sem a göteborgi menetrend, sem a Natura 2000 nem érték el céljaikat. Úgy vélem, hogy a mezőgazdasági termelők fontos szerepet játszanak a biológiai sokféleséggel összefüggő célok elérésében. Azt is gondolom, hogy további pénzügyi forrásokat kell a biológiai sokféleség megőrzését szolgáló programok rendelkezésre bocsátani.

  Alain Cadec (PPE) , írásban. – (FR) A biológiai sokféleség csökkenésének jelenlegi üteme aggasztó. Az előadó becslése szerint ugyanis a fajok kipusztulásának aránya 50–1000-szer magasabb a normálisnál. Európai szinten a Natura 2000 hálózat célja, hogy a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő növények és állatok védelmével hozzájáruljon a biológiai sokféleség fenntartásához. Az előadó ugyanakkor – helyesen – felméri a tagállamok között a Natura 2000-ről szóló irányelvek átültetésével és értelmezésével kapcsolatban fennálló különbségeket. A biológiai sokféleség terén a finanszírozás töredezettsége is problematikus. A legtöbb kiadás lényegében az EMVA, a közös halászati politika, a kohéziós politika és a hetedik kutatási keretprogram forrásai között oszlik meg. Szinergiákat kell találni a következő többéves pénzügyi keretben. Végezetül pedig üdvözlöm az Európai Bizottság a biológiai sokféleséggel kapcsolatos hosszú távú stratégiáról szóló legutóbbi közleményét. Hasznos lenne, ha ez a közlemény és az ahhoz kapcsolódó konzultáció a politikai célok pontos megfogalmazásához és a megfelelő intézkedések európai szinten történő bevezetéséhez vezetne.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE) , írásban. – (PT) A biológiai sokféleség melletti küzdelem hibái sürgősen európai választ igényelnek, és úgy gondolom, hogy ez az állásfoglalást hozzájárul ehhez a válaszhoz. Ezért üdvözlöm azt az egyértelmű álláspontot, amely szerint a biológiai sokféleség csökkenésének megállítása a 2020-ra kitűzött célok abszolút minimumát jelenti. Különböző intézkedésekre van szükség ennek elérése érdekében, és az állásfoglalás néhányat ezek közül be is nyújt, amelyek közül szeretném kiemelni a határokon átnyúló jelentősebb együttműködést és a biológiai sokféleség nem utolsósorban környezeti és biológiai szempontból történő megbecsülését. Ezen a területen először is a biológiai sokféleség és az ökoszisztémák ellenálló képességének fontosságát szeretném hangsúlyozni az éghajlati változások hatásainak csökkentése és az azokhoz való alkalmazkodás tekintetében. Másodszor pedig igen fontosnak tartom, hogy ez az állásfoglalás felismerje, hogy a fenntartható gazdasági fejlődést és a természet megőrzését nem lehet elválasztani egymástól. Azt is gondolom, hogy fontos, hogy a környezeti infrastruktúra fejlesztése munkahelyteremtő potenciállal rendelkezzen.

  Lara Comi (PPE) , írásban. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, az Európai Unió a különböző éghajlati viszonyok alatt nevelt és nem mindig megfelelő magatartási formák által gátolt változatos erdők, fafajok, szárazföldi és tengeri állatok által képviselt hatalmas természeti erőforrásokkal rendelkezik. Szerencsére nemrég bizonyos határokat szabtunk meg, és csökkentettük azokat a tényezőket, amelyek akadályozzák e hatalmas természetvédelmi vagyon megőrzését.

Mégis érdemes meggondolni, hogy a biológiai sokféleség ideális kölcsönös ellenőrzési mechanizmust jelent a természet állati, növényi és ásványi összetevői között. Ez teszi lehetővé a táplálkozási sokféleséget lehetővé tevő, egyes természeti katasztrófákat megelőző, illetve az éghajlatváltozás és az üvegházhatás elleni küzdelmet segítő egyensúlyok fenntartását. Támogatom e jelentés jóváhagyását, mert ez az első lépés, amely eltávolodik az elvi deklarációktól – amelyeket természetesen szinte egyhangúan támogattunk – a biológiai sokféleség megőrzése érdekében tett konkrét intézkedések felé.

  Marielle De Sarnez (ALDE) , írásban. – (FR) A biológiai sokféleség alakulására vonatkozó adatok rendkívül aggasztóak. Mostantól 2050-ig a fajok eltűnésének aránya mintegy tízszeresére nőhet. Európában az emlősök 42%-át, a madarak 43%-át, a lepkék 45%-át, a kétéltűek 30%-át, a hüllők 45%-át és az édesvízi halak 52%-t fenyegeti a kipusztulás veszélye. Ez a helyzet elfogadhatatlan, nemcsak etikai szempontból, hanem környezeti és gazdasági szempontból is. Az Európai Bizottságnak ezért biztosítania kell, hogy a biológiai sokféleség jobban integrálódjon a különböző tevékenységi területeibe, különösen a mezőgazdaság, a regionális politika, az ipar, a fejlesztési együttműködés és a kutatás és innováció terén. Az Uniónak is célja, hogy erősítse a biológiai sokféleség csökkenésének megakadályozására irányuló nemzetközi erőfeszítéseket, és így járuljon hozzá a millenniumi fejlesztési célok 2015-ig történő eléréséhez. Az Európai Parlament csaknem egyhangúlag fogadta el ezt a jelentést, és ennek megfelelően kell is majd eljárnia, amikor a közös agrárpolitika vagy a halászati politika reformját, illetve az új pénzügyi tervet vitatjuk meg.

  Anne Delvaux (PPE) , írásban. – (FR) Nem csupán erkölcsi kötelességünk a biológiai sokféleség csökkenésének megállítása: a kötelezettségvállalás koncepciója szerint úgy kell megőriznünk a bolygónkat, hogy az a következő nemzedékek eltartására is képes legyen. Mindez ökológiai és gazdasági szempontból is ésszerű. A legújabb tanulmányok kimutatták, hogy a biológiai sokféleség csökkenésének pénzügyi költségei jelenleg mintegy 50 milliárd euróra rúgnak évente (vagyis valamivel kevesebb, mint az EU GDP-jének 1%-át teszik ki), és ez akár 14 000 milliárd euróra, illetve a 2050-re becsült éves GDP 7%-ára is emelkedhet. Rendkívül fontos, hogy az EU képes legyen aktív szerepet játszani a 2010 utáni biológiai sokféleségre vonatkozó jövőképpel és célkitűzésekkel kapcsolatos globális szintű döntések meghozatalában. Ezért volt szükséges a mai szavazás tárgyát képező jelentésben előírtak szerint, hogy a biológiai sokféleség 2010 utáni, Unión belüli megőrzésével és fenntartható felhasználásával kapcsolatos jövőképet és célkitűzéseket hozzunk létre.

  Edite Estrela (S&D) , írásban. – (PT) A biológiai sokféleség megőrzését célzó uniós jogszabályok végrehajtásáról szóló jelentés mellett szavaztam, mert nagyra törő intézkedésekre van szükség, amelyek lehetővé teszik a biológiai sokféleség csökkenésének megállítását és az ökoszisztémák helyreállítását, különösen olyan megközelítés alkalmazásával, amely átnyúlik az EU különböző ágazati politikáin és elismeri, hogy a biológiai sokféleség alapvető eleme az éghajlatváltozás csökkentésének és az ahhoz való alkalmazkodásnak.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Az előadó szavaival élve a biológiai sokféleség csökkenése veszélybe sodorja az élelmiszer-ellátásunkat, szabadidős és idegenforgalmi lehetőségeinket, az éghajlatváltozás elleni küzdelemre való képességünket, valamint a faalapanyagok, a gyógyszerek és az energia forrását is. Teljes egészében osztom tehát annak szükségességét, hogy az EU – különösen az uniós politikák hatálya alá tartozó területeken – fenntartható stratégiát találjon a biológiai sokféleség és az ökoszisztémák megóvása érdekében. Ezt különösen fontosnak tartom a mezőgazdaság és a halászat területén, ezért különösen szorosan követem figyelemmel a közös halászati politika és a közös mezőgazdasági politika reformjának folyamatban levő előkészítését. Ennek oka, hogy a biológiai sokféleség megfelelő és fenntartható megőrzése, bár szükséges és kívánatos, nem fékezheti a mezőgazdaság és a halászat fenntarthatóságát és fejlődését.

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) Az Egyesült Nemzetek Szervezete 2010-et a biológiai sokféleség nemzetközi évének nyilvánította. Sajnos az EU nem fogja elérni a 2010-es biológiai sokféleséggel kapcsolatos célkitűzését. A biológiai sokféleség csökkenése riasztó ütemben megy végbe. Egyes számítások szerint a csökkenés olyan ütemben gyorsul, hogy 2050-re a jelenleginek több mint tízszerese lesz. Európában az emlősök 42%-át, a madarak 43%-át, a lepkék 45%-át, a kétéltűek 30%-át, a hüllők 45%-át és az édesvízi halak 52%-t fenyegeti a kipusztulás veszélye. A Bizottság 2008-ban, a biológiai sokféleségre vonatkozó cselekvési terv végrehajtásának félidejű értékelése során megállapította, hogy az európai védett fajok 50%-a, az élőhelyeknek pedig 80%-a kedvezőtlen helyzetben van. A biológiai sokféleség ilyen csökkenése elfogadhatatlan, nemcsak etikai, hanem ökológiai és gazdasági szempontból is, mivel megfosztjuk a jövő generációit attól a lehetőségtől, hogy részesüljenek az egészséges biológiai sokféleség előnyeiből. A biológiai sokféleség védelmével foglalkozó európai politikákat össze kell hangolni és integrálni kell más ágazati politikákba, különösen a mezőgazdasági, az erdőgazdálkodási és a halászati politikákba, valamint a természeti katasztrófák megelőzésére vonatkozó politikákba, hogy biztosítsuk a biológiai sokféleség maximális védelmét.

  João Ferreira (GUE/NGL) , írásban. – (PT) Ez a jelentés egyértelműen felhívja a figyelmet számos jelentős problémára: a jogszabályok hiányos végrehajtására, az ágazati politikák hiányos és elégtelen integrációjára, az elégtelen tudományos ismeretekre és az ismeretek hiányosságaira, a politikai akarat hiányára, a finanszírozás elégtelen voltára és az olyan konkrét problémák kezelésére szolgáló hatékony eszközök hiányára, mint például az invazív idegen fajok problémája.

Általában osztjuk a jelentésben kifejezett aggodalmakat és kéréseket. Kedvezőnek tartjuk, hogy a javaslat több fejezetébe felvették a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságban folytatott vita során tett javaslatainkat, különösen a finanszírozással és a biológiai sokféleség érintett ágazati politikákba történő integrációjával kapcsolatban.

Azonban nem mulaszthatjuk el, hogy kiemeljük és határozottan elutasítjuk az ökoszisztéma-szolgáltatások kifizetésére szolgáló esetleges innovatív rendszerekre történő bármilyen utalást, még ha a javaslatban ez csupán megfontolásra ajánlott felvetésként jelenik is meg. Ez elfogadhatatlan módon üzleti alapokra helyezi a természetet. A biológiai sokféleség csökkenése egy rendszer – a kapitalizmus – egyik következménye, amely a természetnek és annak erőforrásainak a kizsákmányolásán és üzleti alapokra helyezésén alapul, figyelmen kívül hagyva azok természetes megújulási képességét.

E rendszer keretein belül nem lesz lehetséges igazságos és hatékony megoldást találnunk erre vagy bármely más környezeti problémára.

  Françoise Grossetête (PPE) , írásban. – (FR) A saját kezdeményezésű jelentés mellett szavaztam, mivel az Európai Uniónak meg kell tennie minden tőle telhetőt annak érdekében, hogy a mostantól 2020-ig terjedő időszakban megállítsa a biológiai sokféleség csökkenését és helyreállítsa az ökoszisztémákat. Mélységesen sajnálom, hogy a biológiai sokféleség csökkenésének 2010-ig történő megállítására vonatkozó célkitűzés nem valósult meg. Az Európai Bizottságnak gondoskodnia kell arról, hogy a biológiai sokféleség jobban integrálódjon az Unió más tevékenységi területeibe, különösen a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás, a halászat, a regionális és kohéziós politika, az ipar, a fejlesztési együttműködés és a kutatás és az innováció terén.

Az állami kiadások önmagukban nem teszik számunkra lehetővé az Unió legfőbb célkitűzésének elérését, ezért a vállalati felelősségvállalásba is integrálniuk kell a biológiai sokféleség szempontjait.

  Elie Hoarau (GUE/NGL) , írásban. – (FR) A Francia Köztársaság biológiai sokféleségének 80%-a a tengerentúli területeken (a legkülső régiókban és a tengerentúli országokban és területeken) található. Az UNESCO a közelmúltban minősítette a Réunion-sziget területének negyvenkét százalékát a világörökség részének. Ezek mindegyike objektív ok arra, hogy az Európai Unió különös erőfeszítéseket tegyen a biológiai sokféleség védelme érdekében, és hogy előmozdítsa ezt az igazi lehetőséget a legkülső régiókban és a tengerentúli országokban és területeken. Ma a francia legkülső régiók és az európai tengerentúli országok és területek nem jogosultak részt venni a Natura 2000 és LIFE + programokban. Orvosolnunk kell ezt a hiányosságot.

Ezért javasoltam, hogy legyen egy külön költségvetési tétel a 2011-es költségvetés tervezetében. Ez a költségvetési tétel fogja fedezni egy speciális program – az úgynevezett BEST – létrehozását a legkülső régiók és a tengerentúli országok és területek számára a biológiai sokféleség védelme és előmozdítása céljából. Ezt a programot már a Réunion-szigeti konferencia végén elősegítettük és a francia elnökség alatt az Európai Tanács is támogatta. Itt az ideje, hogy ez a kezdeményezés konkrét valósággá váljon.

  Ian Hudghton (Verts/ALE) , írásban. – E jelentés tárgya óriási kiterjedésű, és a biológiai sokféleség megőrzése temérdek politikai területen ível át. Számos környezetvédelmi kérdés jellege indokolja az uniós szintű beavatkozást. Ugyanígy számos kérdést inkább helyi szinten lehet a legjobban kezelni, és teljes mértékben tiszteletben kell tartani a szubszidiaritás elvét. Ez a jelentés világos cselekvésre hív fel számos területen, és fontos, hogy mind a Bizottság, mind a tagállamok tudomásul vegyék azt.

  Juozas Imbrasas (EFD) , írásban. – (LT) Egyetértettem ezzel a jelentéssel, mert a biológiai sokféleség csökkenése komoly veszélyt jelent. A biológiai sokféleség, amely döntő fontosságú a kiegyensúlyozott fejlődés és a szegénység csökkentése tekintetében, alapvető fontosságú a bolygónk, az emberi jólét, a túlélés és a kulturális integritás számára. Az emberi cselekvés következtében most azonban példátlan mértékben csökken a biológiai sokféleség. Lehetséges lenne megváltoztatni ezt a tendenciát, ha a helyi lakosságok is profitálhatnának a biológiai sokféleség megőrzéséből és kiegyensúlyozott használatából. Figyelemre méltó, hogy az ágazatok többsége azért járul hozzá a biológiai sokféleség csökkenéséhez, mert az ágazati politikák nem fordítanak elegendő figyelmet a biológiai sokféleség szempontjaira, ideértve a természeti erőforrások megőrzését, a mezőgazdaságot, a halászatot, a regionális politikát és a területrendezést, az erdőgazdálkodást, az energiát és a közlekedést, a turizmust, a fejlesztést és a gazdasági együttműködést. Különösen fontos és szükséges a biológiai sokféleség csökkenését megállítani Európában. A különböző típusú nemzeti, uniós és európai politikák hozzájárulnak e cél eléréséhez. Sok ezek közül a főbb fajok és élőhelyek védelmére szánt különleges intézkedés, a biológiai sokféleség megőrzéséhez azonban a legfontosabb az, hogy az egyes ágazatok politikáinak kidolgozása és végrehajtása során vegyük figyelembe a biológiai sokféleség igényeit is. Elégedett vagyok azzal a céllal, hogy az Unióban 2020-ig megállítsuk a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások csökkenését, azokat a lehetséges mértékben helyreállítsuk, és fokozzuk az EU hozzájárulását a biológiai sokféleség globális csökkenésének elhárításához.

  Elisabeth Köstinger (PPE) , írásban. – (DE) 2010 a biológiai sokféleség éve. De Lange asszony jelentésével a Parlament pozitív következtetéseket vázol fel a biológiai sokféleség megőrzése tekintetében. Támogatom ezt a jövőorientált jelentést, mert biztos vagyok abban, hogy a biológiai sokféleség megőrzésére irányuló kezdeményezések elengedhetetlenek a jövőbeli konfliktusok elkerülése érdekében. Az egészséges környezet, a biológiai sokféleség, a termékeny talaj és a tiszta vizek védelme alapvető feltételei a jövő generációk során a világ népessége számára szükséges élelmiszer-ellátás biztosításának. A biológiai sokféleség azonban elképzelhetetlen a mezőgazdasági termelők nélkül. A mezőgazdaság már most jelentős mértékben hozzájárul a környezet és az éghajlat védelméhez, például a szén-dioxid talajban történő tárolása révén. E közérdekű mezőgazdasági szolgáltatás fenntartása érdekében a jövőben megfelelő elismerésre és támogatásra van szükség. A mezőgazdasági területek utak, épületek és ipari létesítmények számára történő növekvő aszfaltozásával és betonozásával szemben a mezőgazdaságot egész Európában védelmező intézkedésekre van szükség.

  Giovanni La Via (PPE) , írásban. – (IT) Az állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam, mert úgy vélem, hogy a biológiai sokféleség csökkenésének, valamint az ökoszisztémák folyamatos pusztítása elleni küzdelemnek – a fenntartható fejlődés stratégiáján keresztül – az Európai Unió jogalkotási tevékenységének egyik sarokkövét kell képeznie. A biológiai sokféleség az emberiség földi létezésének és a jövő generációi jólétének alapvető erőforrása. Éppen ezért az állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam.

A rendelkezésünkre álló adatok alapján a biológiai sokféleség ember által okozott csökkenésének megállításához szükséges intézkedések elfogadása nélkül 2050-re a természet már a helyrehozhatatlan károsodás mértékéig el fog szegényedni. Az Európai Unió minimális célkitűzésként azt tűzte ki, hogy 2020-ig megállítja a biológiai sokféleség csökkenését egy olyan stratégia révén, amely összhangban van a szegénység és az éhezés elleni küzdelemre, illetve az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló stratégiákkal és azok elválaszthatatlan részét képezi. Arra is kértük a Bizottságot, hogy biztosítson kiemelkedőbb helyet a biológiai sokféleség számára az EU más politikái körében.

A LIFE programtól eltekintve olyan új eszközöket is azonosítanunk kell, amelyek szinergiában működnek a különböző lényeges területeket, mint például a halászat, a mezőgazdaság és általában a környezet területét érintő többi politikával is. Végezetül pedig teljesen mértékben egyetértek egy ezzel a témával kapcsolatos információs kampány végrehajtásával az Európai Unió lakossága körében.

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) A biológiai sokféleség ember által okozott csökkenésének rendkívüli üteme aggasztó. A biológiai sokféleséget a környezet állapota legmegbízhatóbb indikátorának kell tekinteni. Ezért, mivel az EU olyan, a biológiai sokféleség csökkenésére vonatkozó, riasztó adatokkal szembesül, amelyek szerint az emlősök 42%-át, a madarak 43%-át, a lepkék 45%-át, a kétéltűek 30%-át, a hüllők 45%-át és az édesvízi halak 52%-át fenyegeti a kipusztulás veszélye, úgy vélem, hogy a nemrég végrehajtott jogszabály nélkülözhetetlen és elengedhetetlen a biológiai sokféleség megőrzése, sőt megerősítése szempontjából. Ezért szavaztam így.

  Wojciech Michał Olejniczak (S&D) , írásban. – (PL) Teljes mértékben egyetértek a jelentés szerzőivel abban, hogy a biológiai sokféleség megőrzése nemcsak erkölcsi kötelességünk, hanem ökológiai és gazdasági értékkel is bír, és döntő jelentősége van az éghajlatváltozás enyhítésében. Azt gondolom, hogy pontosan a Natura 2000 program módosítására vonatkozó javaslatokra van szükségünk.

Ez különösen azokra a javaslatokra vonatkozik, amelyek hangsúlyt helyeznek a megterhelésekre reagáló és értékes ökoszisztéma-funkciókat ellátó, ellenálló ökoszisztémák létrehozására is, nem pedig csak azokra, amelyek a program keretében az élőhelyek és fajok védelmére koncentrálnak. Amit szintén meg kell érteni, az a nagy infrastrukturális projekteket vállaló tagállamok hozzáállása. Jelenleg arra van szükségünk, hogy ésszerű kompromisszumot alakítsunk ki a környezetvédelem és az infrastruktúra-fejlesztés között. A fejlesztés nem történhet a természet kárára. A természet azonban nem akadályozhatja fejlődését.

  Alfredo Pallone (PPE) , írásban. – (IT) Támogatom de Lange asszony jelentését, mert érzékeny, fontos és a bolygónk túlélése szempontjából – így a jövő generációi számára is – alapvető jelentőségű témával foglalkozik. Annak szükségessége, hogy megőrizzük a biológiai sokféleséget és megóvjuk a kihalással szemben, alátámasztja az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás politikáját és az éhínség elleni globális küzdelmet, valamint támogatja az élelmiszer-biztonságot.

A Parlamentnek ezért valóban meg kell birkóznia ezzel a kérdéssel, különösen annak fényében, hogy nem sikerült elérni a biológiai sokféleség csökkenésének megállítására vonatkozó 2010-es célkitűzést, amelyet most a Tanács és a Bizottság iránymutatásainak megfelelően 2020-ig kiterjesztettek. Egyetértek az előadó által az összes intézménynek – ideértve a tagállamokat is – küldött figyelmeztetéssel, amelyben arra szólít fel, hogy azok játsszanak vezető szerepet az uniós irányelvek végrehajtására irányuló komoly helyi politikák bevezetése terén.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE) , írásban. – (PT) Lelkesen üdvözlöm ezt a biológiai sokféleség megőrzését célzó uniós jogszabályok végrehajtásáról szóló jelentést. A jelentés a mindannyiunk által elismert fontosságú téma terméke, amely jelentős szerepet játszik a környezeti, gazdasági és társadalmi szférában, és az olyan különböző ágazatokban, mint például a mezőgazdaság, a halászat és a turizmus, amelyek szintén hangsúlyozzák annak fontosságát.

Ma szeretnék kiemelni egy másik kérdést is, amely bár nem maradt ki a vitából, de nem is kapott jelentős figyelmet. Itt a biológiai sokféleség belső értékére utalok, valamint az annak védelmével kapcsolatos erkölcsi kötelességünkre. Az emberiség feladata – hiszen az emberiség rendelkezik a biológiai sokféleség tekintetében a legnagyobb befolyással – annak megőrzése, és ennek az örökségnek a jövő generációi számára való átadása, hogy ők is ápolhassák és élvezhessék azt. Így az EU a biológiai sokféleség megőrzésére irányuló jogalkotással valójában kötelességének tesz eleget. Ez az ügy kétségkívül megérdemli a támogatásomat.

  Aldo Patriciello (PPE) , írásban. – (IT) A biológiai sokféleség csökkenése riasztó iramban megy végbe: Szerte a világon a fajok kipusztulásának jelenlegi aránya sokkal magasabb, mint a természetes állapotban elvárható érték. A Bizottság megállapította, hogy az európai védett fajok 50%-a, az élőhelyeknek pedig 80%-a eltűnőben van.

A biológiai sokféleség csökkenésének megállítása annál is fontosabb cél az éghajlatváltozásra nézve, mert a szárazföldi és tengeri ökoszisztémák jelenleg az emberi eredetű szén-dioxid-kibocsátás mintegy felét nyelik el. Sajnos a biológiai sokféleség csökkenésének megállítására irányuló a nemzetközi és európai kezdeményezések és megállapodások – véleményem szerint – még nem értek el jelentősebb eredményeket, és az európai közvélemény nem tűnik kielégítően tájékozottnak ebben a tekintetben.

Ebben az évben új kezdeményezéseket javasoltak az ökoszisztémák pusztulásának megállítása érdekében, a Bizottság pedig négy politikai lehetőséget terjesztett elő a biológiai sokféleség globális szintű helyreállítása tekintetében. 2010 végéig – remélem – megtörténik a biológiai sokféleségről szóló új uniós stratégiára irányuló javaslat közzététele, amely szintén tartalmaz majd néhány jogalkotási javaslatot. Március 15-i következtetéseiben az Európai Környezetvédelmi Tanács új kiemelt célkitűzésben állapodott meg, amelynek értelmében az EU-ban az ökoszisztémák pusztulását 2020-ig meg kell állítani.

  Rovana Plumb (S&D) , írásban. – (RO) 2010-et világszerte a biológiai sokféleség évének nyilvánították. A biológiai sokféleség, mint a világ természeti tőkéje az általa nyújtott ökoszisztéma-szolgáltatásokon keresztül közvetve és közvetlenül egyaránt nélkülözhetetlen az ember földi életéhez és a társadalmak jólétéhez. Szeretném hangsúlyozni az Európa 2020 stratégia végrehajtása során a biológiai sokféleség megőrzésének fontosságát, nemcsak a biológiai sokféleség révén esetlegesen keletkező munkahely-teremtési potenciálra, hanem az erőforrások hatékony és fenntartható használatához való hozzájárulására is figyelemmel. Aggodalommal tölt el, hogy a 2002-ben a fenntartható fejlődésről szóló világkonferencián lefektetett, a biológiai sokféleség csökkenési arányának 2010-ig történő mérséklésére vonatkozó globális célkitűzést, továbbá a millenniumi fejlesztési célok szerinti, a szegénység és az éhínség 2015-ig történő csökkentésére, valamint az egészség és az emberi jólét javítására irányuló célkitűzést nem sikerült megvalósítani. Úgy gondolom, hogy a biológiai sokféleség csökkenése elleni küzdelem tekintetében az európai polgárok tétlenségének fő oka a tájékozottság hiánya, amire rávilágított az Eurobarometer nemrégiben közzétett közvélemény-kutatása is: az európaiaknak csupán 38%-a ismeri a „biológiai sokféleség” fogalmát, míg 28%-uk ismeri ugyan a szót, de nem tudja, mit jelent, a válaszadók 17%-a pedig úgy véli, hogy máris érinti őket a biológiai sokféleség fogyatkozása.

  Robert Rochefort (ALDE) , írásban. – (FR) Az emberi tevékenység féktelen ütemben vezeti a biológiai sokféleség csökkenését. Európában az emlősök közel felét veszély fenyegeti, és a madarak is hasonló helyzetben vannak. Ha ez a tendencia az elmúlt néhány évtizedben megfigyelt ütemben folytatódik, visszafordíthatatlanul károsodott természeti környezetet hagy maga után. Mivel mélységes aggodalommal tölt el a jelenlegi helyzet, és bár a nemzetközi politika nem olyan sürgőséggel foglalkozik a biológiai sokféleség csökkenése elleni küzdelemmel, mint kellene, én támogatom képviselőtársam, de Lange asszony jelentését. A jelentés számos javaslatot tartalmaz a biológiai sokféleség csökkenése elleni küzdelem Európában történő fokozása érdekében, és a biológiai sokféleségre kedvező hatással járó – mind magán, mind állami – beruházások támogatására irányuló konkrét politikák bevezetését, illetve a káros beruházások elleni fellépést kéri. Világos, hogy ahhoz, hogy valóban hatékony legyen, az Európai Unió harcát nemzetközi fellépésnek kell kísérnie, és elengedhetetlen, hogy a Bizottság és a tagállamok támogassák a biológiai sokféleség védelmének a globális folyamatokba, például a millenniumi fejlesztési célokba való integrációját.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – (FR) Az Uniónak felelősséget kell vállalnia a biológiai sokféleség csökkenése elleni küzdelemmel kapcsolatos 2010-es stratégia szánalmas kudarcáért. Mostantól kezdve az összes döntéshozót felelősség terheli, hogy a mostantól 2020-ig terjedő időszakban ne ismételjük meg ugyanezeket a hibákat, valamint hogy a szándéknyilatkozatokon túllépve cselekvésbe fogjunk. Ezért kéri a Parlament különösen három kulcsfontosságú intézkedés sürgős végrehajtását: integrált megközelítés elfogadása valamennyi ágazati politika (mezőgazdaság, halászat, közlekedés, ipar stb.) tekintetében; az európai környezetvédelmi jogszabályok tagállamok általi megsértésének megállítása; a GDP 0,3%-ának a biológiai sokféleség védelmét szolgáló intézkedésekre történő elkülönítése.

Az erről a jelentésről szóló parlamenti szavazás kiváló kezdetet képez. A továbbiakban a Tanács és a Bizottság feladata, hogy továbbvigyék az ügyet és biztosítsák minden további nélkül, hogy a talajvédelmi keretirányelvet kimozdítsák a holtpontról, hogy megfelelő finanszírozást biztosítsanak a Natura 2000 területek irányításához, és hogy az állami támogatások bio-feltételrendszerét végrehajtsák. Ne hallgassuk el azt sem, hogy még mindig vannak holtpontok amiatt, hogy a biológiai sokféleség csökkenésének megfékezésére irányuló stratégia sikeréhez szükség van gazdasági fejlődési modellünk alapos felülvizsgálatára.

  Bart Staes (Verts/ALE) , írásban. – (NL) Határozottan támogattam a biológiai sokféleségről és a növény- és állatfajok sokszínűségéről szóló állásfoglalási indítványt, mert cselekvésre ösztönzi a kormányzati vezetőket. 2010 a biológiai sokféleség éve. Az elmúlt 40 évben a biológiai sokféleség az egyharmadával csökkent. Az emlősök és a madarak közel felét a kihalás veszélye fenyegeti. Az Európai Parlament azt szeretné, hogy a biológiai sokféleség csökkenését 2020-ig megfékezzük.

Ennélfogva mostantól kezdve az összes európai támogatás és politika biológiai sokféleségre gyakorolt hatását vizsgálnunk kell, hogy a pénzeszközöket a környezetre pozitív hatást gyakorló intézkedésekre lehessen irányítani. A Biológiai Sokféleség Egyezményre vonatkozó tízedik konferenciára október közepén kerül sor. Ezzel kapcsolatban a kérdés az, hogy az európai környezetvédelmi miniszterek a biológiai sokféleségről szóló konferencia kezdete előtt csupán csak négy nappal fogják meghatározni az európai álláspontot. Már 2010. március közepén, amikor a CITES-konferenciára került sor, nyilvánvaló volt, hogy valóban szükséges volt egy szélesebb körű előzetes egyeztetés. Az EU közösségi álláspontjának négy nappal a konferencia kezdete előtt történő elfogadása már igazán túl késő ahhoz, hogy szövetséget kovácsolhassunk a hasonlóan gondolkodó országokkal. A biológiai sokféleség kérdésének előkelőbb helyen kell szerepelnie az európai prioritások listáján. A biológiai sokféleség védelmét be kell építeni a mezőgazdasági és halászati politikáinkba és megfelelő pénzügyi eszközöket kell rendelkezésre bocsátani a természet védelmére.

  Nuno Teixeira (PPE) , írásban. – (PT) Az erőforrásaink biológiai sokfélesége védelmére irányuló kötelezettség etikai kötelezettség, figyelemmel az ökológiai rendszereket fenyegető növekvő veszélyre és a visszafordíthatatlan környezetkárosodás kockázatára. A biológiai sokféleség megőrzésével kapcsolatos aggodalmaknak társadalmi és gazdasági alapjuk is van, mert a fenntartható fejlődés a gazdasági stabilitáshoz kapcsolódik. Ezért alapvető fontosságú, hogy a biológiai sokféleség védelmének e célkitűzését beépítsük a különféle európai szintű cselekvési területekbe, nem utolsósorban az éghajlatváltozás elleni küzdelembe, az Európa 2020 stratégia céljai közé és a munkahelyteremtés célkitűzésébe. Az ehhez szükséges forrásokat is rendelkezésre kell bocsátani.

Nem tudok nem kitérni a halászat alapvető szerepére olyan országok tekintetében, mint például Portugália, és ezért támogatom, hogy a közös halászati politikának elő kell segítenie a biológiai sokféleségre vonatkozó és az ágazat fenntarthatóságát célzó jogszabályok betartását. Más tevékenységi területeken – mint például a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás, a turizmus, a kutatás és az innováció –, amelyek döntő szerepet játszanak a legkülső régiókban, annak foglalkoztatási potenciálja fenntartható gazdaság és ökológiai megfontolások kialakítását teszi szükségessé, kiegészítve az erőforrások hatékony felhasználására és a fenntartható fogyasztásra és termelésre irányuló politikákkal.

  Derek Vaughan (S&D) , írásban. – Sajnálatos, hogy az EU 2010-ig nem teljesítette a biológiai sokféleség csökkenésének megállítására vonatkozó célokat, mivel a biológiai sokféleségünk védelme nagy jelentőséggel bír etikai, ökológiai, valamint gazdasági okok miatt.

Ez a kérdés nem függhet pusztán az állami kiadásoktól, hanem EU-szerte a vállalati felelősségvállalási stratégiák részét is kell képeznie az ökoszisztémák további pusztulásának megállítása és – ha lehetséges – kijavítása érdekében. Támogattam a biológiai sokféleség csökkenésének 2020-ig történő megállítására irányuló javaslatot, különösen mivel a választókerületem, Wales, hatalmas különböző ökoszisztémákkal rendelkezik.

Azt is gondolom, hogy e cél elérése lehetővé teszi az EU számára, hogy a biológiai sokféleségünk védelme és megóvása érdekében tett erőfeszítései tekintetében világvezető legyen, és igazolja a fejlődő országok felé a 2015-ös millenniumi fejlesztési célok iránti elkötelezettségünket.

  Marie-Christine Vergiat (GUE/NGL) , írásban. – (FR) 2010 volt az az év, amikor az Európai Uniónak végre a biológiai sokféleséggel kellett volna foglalkoznia. Ki kell mondanunk, hogy a stratégiája ezen a területen nyomorúságos kudarcot vallott az azóta – különösen 2001 óta – már több alkalommal is, különösen számos faj kihalásának veszélyével kapcsolatban tett kötelezettségvállalások ellenére.

Ezért támogattam de Lange asszony jelentését, amelyet az Európai Parlament szeptember 21-én fogadott el. A jelentés elítéli az Unió középszerű eredményeit és felhívja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy a szándékon túlmenően végre lépjenek a tettek mezejére.

Különösen három kulcsfontosságú intézkedést fogadott el és szorgalmazza azok sürgős végrehajtását: a biológiai sokféleség megközelítésének integrációja az összes szóban forgó ágazati politikába (mezőgazdaság, halászat, közlekedés stb.); a közösségi környezetvédelmi jogszabályok tagállamok általi alkalmazása és betartása; az e területet érintő eszközök finanszírozásának növelése a LIFE eszköz által biztosítottakon túlmenően. Jelenleg azonban a tagállamok nem adnak megfelelő támogatást a LIFE-projekteknek.

Ezen túlmenően a polgárainkat tájékoztatni kell a biológiai sokféleség helyzetéről és az ökológiai rendszereinket fenyegető súlyos kockázatokról. Az európai polgárok csupán 17%-a van tisztában azzal, hogy a biológiai sokféleség súlyosan csökken.

Jelentés: João Ferreira (A7-0227/2010)

  Roberta Angelilli (PPE) , írásban. – (IT) Idén nyáron számtalan híradás tájékoztatott bennünket két természeti csapásról, amelyek két különböző országot, Oroszországot és Pakisztánt sújtották.

Igaz, hogy ezek előre nem látható és elháríthatatlan természeti katasztrófák, de az is igaz, hogy az emberi tevékenységek gyakran súlyosbítják a környezet pusztulásának helyzetét. A város- és tájtervezéssel összefüggő problémák által okozott szennyezés, savas esők, ipari szennyezés, földcsuszamlások, valamint az egyes területek elsivatagosodása csak néhány példája a tetteink következményeinek.

Figyelembe véve, hogy a természeti katasztrófák veszélyeztetik az ökoszisztémákat és a biológiai sokféleséget, hatással vannak a fenntartható fejlődésre és veszélyeztetik a társadalmi kohéziót, alapvető fontosságú a bevált megelőző gyakorlatok terjesztése és a helyi földrajzi, gazdasági és társadalmi környezetre vonatkozó tudatosság növelése.

Fontos továbbá elvégezni a veszélyek és kockázatok feltérképezését Európában, ösztönözni a jó és fenntartható mezőgazdasági és ipari gyakorlatok alkalmazását, és erősíteni a különféle korai figyelmeztető rendszerek közötti kapcsolatokat. Azt is gondolom, hogy fontolóra kell vennünk a jelenlegi EU Szolidaritási Alap gyorsabb és rugalmasabb módon történő mozgósítását és az adminisztratív előírások további egyszerűsítését, hogy a természetikatasztrófa-helyzetek kezelése a lehető leggyorsabban történhessen.

  Elena Oana Antonescu (PPE) , írásban. – (RO) Ferreira úr jelentése mellett szavaztam, amely fontos lépést jelent a természeti katasztrófák kezelése tekintetében, mert egyesíti az ilyen katasztrófák megelőzését, az azokkal szembeni sebezhetőséget növelő okokat és tényezőket, valamint egy közös uniós alap létrehozását. Tudjuk, hogy a megelőzés jobb, mint az orvoslás. Éppen ezért úgy gondolom, hogy a katasztrófák kockázatának csökkentése segít majd életeket menteni.

Következésképpen módosító javaslatot terjesztettem be – amelyet támogattak – azzal kapcsolatban, hogy olyan finanszírozási módszereket kell kidolgozni, amelyek támogatják a katasztrófamegelőzéssel, illetve a katasztrófák bekövetkezése előtti kockázatok értékelésével és csökkentésével összefüggő tevékenységeket, és amelyek célja, hogy mikrofinanszírozási eszközt és makrobiztosítást biztosítsanak az alacsony jövedelmű csoportok számára.

  Sophie Auconie (PPE) , írásban. – (FR) A Xynthia vihar, árvizek Madeirán, erdőtüzek Görögországban – az európaiakat rendszeresen próbára teszik a kiszámíthatatlan emberi és gazdasági következményekkel járó természeti katasztrófák. Ez a parlamenti saját kezdeményezésű jelentés emlékeztet minket arra, hogy „a megelőző megközelítés hatékonyabb és kevésbé költséges, mint a csupán a katasztrófa bekövetkeztére reagáló hozzáállás”, és felsorolja a meghozandó intézkedéseket. A jelentés mellett szavaztam, mert nagyon hasznosnak tartom, és úgy gondolom, hogy az Európai Bizottságnak a lehető leghamarabb ihletet kellene merítenie belőle, különös tekintettel az erdőtüzek megelőzésére. Számomra a következő lépés most egy európai polgári védelmi erő létrehozása, amely képes segíteni a tagállamoknak, hogy meg tudjanak birkózni a jelentős természeti katasztrófákkal.

  Zigmantas Balčytis (S&D) , írásban. – (LT) A dokumentum mellett szavaztam. Az utóbbi években az uniós tagállamokat tekintélyes számban sújtották katasztrófák. Ezért meg kell erősítenünk a megelőzés fontosságát. Mivel elsősorban a tagállamok felelősek a polgáraik védelméért és a katasztrófák megelőzéséért, a fokozott együttműködés teljes mértékben indokolt a megelőzés terén, csakúgy mint az erőfeszítések jobb összehangolása, a szolidaritás fokozása és a kölcsönös segítségnyújtás. Egyetértek a dokumentum azon javaslatával, miszerint létre kell hozni egy uniós szintű megfelelő pénzügyi keretet a természeti és ember okozta katasztrófák megelőzésére, amely támogatná és összekapcsolná a meglévő eszközöket, beleértve a kohéziós politika, a regionális politika és a vidékfejlesztési politika eszközeit. Nagyon fontos, hogy a tagállamok növeljék a kutatási és fejlesztési (K+F) kapacitást a katasztrófamegelőzés és -kezelés terén, valamint hogy javítsák a tagállamok közötti koordinációt és együttműködést ezen a területen.

  George Becali (NI) , írásban. – (RO) Ez a jelentés szorosan kapcsolódik a biológiai sokféleségről szóló jelentéshez, én pedig természetesen mellette szavaztam. A katasztrófák határokon átnyúló dimenzióval rendelkeznek. Ezért szükség van egy európai hálózatra, amelyen belül a nemzeti, regionális és helyi hatóságok együttműködnek. Szavazatommal támogattam az elképzelést, hogy a Szolidaritási Alapot felül kell vizsgálni. Megszavaztam a kockázatok és veszélyek feltérképezéséhez szükséges közös módszertant is.

  Sebastian Valentin Bodu (PPE) , írásban. – (RO) Ahogy a számadatok is jelzik a természeti katasztrófák számának az elmúlt években történt rendkívül gyors növekedését, valamint azok hatalmas gazdasági és társadalmi költségeit, elengedhetetlenné válik a tagállamok számára, hogy nagyobb gondot fordítsanak a kutatásra és fejlesztésre a jövőbeli hasonló események megakadályozása és számuk csökkentése érdekében. Ugyanezt az elképzelést szem előtt tartva kell a tagállamoknak konkrét koordinálási és együttműködési mechanizmusokat kezdeményezniük. Ezért fontos egyrészt, hogy a korai előrejelző rendszereket a tagállamokban megerősítsék, a különféle korai figyelmeztető rendszerek között kapcsolatot hozzanak létre és azt megerősítsék, másrészt pedig hogy – figyelemmel a szélsőséges időjárási események megnövekedett számára – mind a vidéki, mind a városi szinten egyaránt vizsgálják meg és dolgozzanak ki alkalmazkodási intézkedéseket. A katasztrófák nagyságrendjét és bekövetkezésük valószínűségét növelik az ember és környezetének nem megfelelő viszonyát előidéző politikák.

Az ilyen katasztrófák megelőzését be kell építeni a fontos ágazati politikákba a kiegyensúlyozott és a természettel összhangban álló területfelhasználás és gazdasági fejlődés előmozdítása érdekében. Uniós szintű pénzügyi keretet kell létrehozni a katasztrófavédelem érdekében, amely kiegészíti a meglévő eszközöket, beleértve az uniós politikákban megjelenőket is.

  Alain Cadec (PPE) , írásban. – (FR) Az EU Szolidaritási Alapjának első hat évében 62 pénzügyi támogatásra vonatkozó kérelmet nyújtottak be. Ezek csaknem egyharmada „jelentős katasztrófaként” leírt természeti csapáshoz kötődött.

Nagyon örülök például annak, hogy a Xynthia vihart követően a Szolidaritási Alap beavatkozott a régiómban, Bretagne-ban. Az európai szolidaritás nélkülözhetetlen a természeti katasztrófák gazdasági, társadalmi, környezeti és emberi következményeinek legjobb kezeléséhez.

Az előadó emlékeztet arra, hogy a katasztrófák megelőzésének prioritást kell élveznie a tagállamok közötti, ezen a területen történő együttműködés tekintetében. Ezért javaslatot terjesztettek elő a nemzeti, regionális és helyi hatóságokat átfogó hálózat létrehozására, amelynek célja a megelőző intézkedésekkel kapcsolatos bevált gyakorlatok cseréje. Én is csatlakozom az előadó felhívásához egy uniós szintű pénzügyi keret létrehozásával kapcsolatban, amely a jelenlegi eszközök megerősítése és koordinációja érdekében megfelelő eszközt képez a természeti katasztrófák megelőzéséhez.

A kohéziós politika fontos szerepet játszik a katasztrófák megelőzésében. Hozzájárul a régiók közötti különbségek csökkentéséhez ezen a területen, elsősorban azáltal, hogy javítja a kockázatoknak különösen kitett régiók kapacitásait.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE) , írásban. – (PT) Egyre gyakrabban lehetünk tanúi a természeti katasztrófák romboló erejének. Ez az állásfoglalás – amelyet megszavaztam – számos fontos intézkedésre mutat rá. Ezek közül szeretném hangsúlyozni a tagállamok közötti együttműködést a katasztrófavédelemre vonatkozó gyakorlati tudás megosztása terén, különös hangsúlyt fektetve a megelőzésre. A nemzeti vizsgálati és fejlesztési ügynökségeknek is koordinációs mechanizmusokat kellene kialakítaniuk ezen a szinten.

Üdvözlöm továbbá az elszigetelt, ritkán lakott, vagy elnéptelenedési folyamaton áteső, hegyvidéki, határ menti, illetve periférikus vagy a legkülső régiók természetes jellemzőinek és korlátainak elismerését. Sőt, különös figyelmet kell szentelni ezeknek a régióknak.

  Carlos Coelho (PPE) , írásban. – (PT) Az elmúlt néhány évtizedben élesen megnövekedett a természeti és ember okozta katasztrófák száma és súlyossága az Unióban. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének adatai szerint e sérülékenység tendenciája folyamatos növekszik többek között az éghajlatváltozás, az intenzív talajhasználat, valamint az ipari és városi fejlődés következtében.

Már léteznek a megelőzés számos szempontjára kiterjedő különböző uniós eszközök. Ezek az eszközök azonban elégtelennek bizonyultak, és alkalmanként a végrehajtásuk mértéke sok kívánnivalót hagyott maga után, megkérdőjelezve az EU katasztrófamegelőzéssel kapcsolatos valóban stratégiai megközelítését.

Miközben a lakosságuk védelme és a katasztrófák megelőzése elsősorban a tagállamok feladata, ezek a jelenségek nem veszik figyelembe a nemzeti határokat és az esetek többségében transznacionális szinten jelennek meg. Mint ilyen, elengedhetetlen a hatékony, szolidaritáson alapuló megközelítés európai szintű előmozdítása. Nincs kétségem afelől, hogy proaktív megközelítéssel hatékonyabb és kevésbé hiábavaló eredményeket érhetünk el, mint csupán a katasztrófa bekövetkeztére reagáló stratégiával.

Különös figyelmet kell fordítani a környezet pusztulása által érintett régiókból eredő kényszerű elvándorlás növekedésének problémájára, amely esetben az ilyen menekülteknek védelemben és áttelepülési támogatásban kell részesülniük.

  Vasilica Viorica Dăncilă (S&D) , írásban. – (RO) Szükségesnek tartom, hogy a mezőgazdasági ágazat képviselői szerepet játsszanak a katasztrófavédelmi mechanizmusban azzal a céllal, hogy az ágazaton belüli tényleges helyzetnek megfelelő javító intézkedéseket hozzanak, és azokat értékeljék. Erre szükség van a meglévő erőforrások hatékonyabb összehangolása érdekében, ami segíteni fogja az Európai Unió azonnali reagálási képességére vonatkozó politikájának erősítését.

  Marielle De Sarnez (ALDE) , írásban. – (FR) Az Indiai-óceánon 2004-ben bekövetkezett cunamit, a 2010 januárjában Haitin bekövetkezett földrengést és a februári Xynthia vihart követően hány másik tragédia kell még ahhoz, hogy végre felismerjük, hogy közösségi megközelítésre van szükség a természeti katasztrófák megelőzéséhez? Egyre gyakoribbá válnak a természeti és ember okozta katasztrófák, ezért gondoskodnunk kell arról, hogy a nemzeti intézkedések hatékonyabbak legyenek és azokat jobban koordinálják, továbbá hogy az európai intézkedések rugalmasabbak legyenek. A megelőzéssel kapcsolatban szeretnék újra rámutatni, hogy 2006 óta elkészült Barnier úr a természeti katasztrófák esetében a gyorsreagálású erő létrehozásáról szóló jelentése. Mi akadályoz bennünket abban, hogy elfogadjuk? Mi akadályoz bennünket abban, hogy használjuk?

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Egyértelmű, hogy jelenleg egyre gyakrabban fordulnak elő természeti katasztrófák Európában, így megelőzésre, reagálásra és összehangolt, európai szintű megoldásokra van szükség. Úgy gondolom, hogy a válaszadási szintek kiegészítő jellegének kell képeznie a koordináció alapját. Azt is fontosnak tartom, hogy értékeljük a Szolidaritási Alapot és felülvizsgáljuk mobilizálásának módját annak érdekében, hogy rugalmasabb legyen és jobban alkalmazkodjon az azon régiók jellemzői közötti különbségekhez, amelyekre azt szánták.

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) Egyre több természeti katasztrófa érinti az Európai Unió tagállamait, közülük több igen nagy mértékben. Figyelemre méltó, hogy az EU Szolidaritási Alapjának első hat éve során 62 támogatásra vonatkozó kérelmet nyújtottak be 21 különböző ország részéről. Ezek a természeti katasztrófák veszélyeztetik a biológiai sokféleséget, befolyásolják a fenntartható fejlődést és veszélyeztetik a társadalmi kohéziót. Többek között a vidék elnéptelenedése és az elsivatagosodás állnak e katasztrófák okainak hátterében, és ezzel párhuzamosan ilyen katasztrófák súlyosbítják ezeket a folyamatokat. Az éghajlatváltozás tovább súlyosbítja a természeti csapásokat. A megoldás magában foglalja a megelőzést és a legveszélyeztetettebb régiók támogatását. E megelőzésnek az európai szintű koordináció és együttműködés logikájának és az európai szolidaritás megerősítésének kell a részét képeznie. Ezért támogatom a katasztrófamegelőzésre szolgáló megfelelő pénzügyi keret létrehozását. E keretnek meg kell erősítenie és össze kell kapcsolnia a jelenlegi eszközöket és a kohéziós politikát, a vidékfejlesztési politikát, a regionális politikát, a Szolidaritási Alapot, a hetedik keretprogramot és a Life+ programot. A következő pénzügyi tervnek egyértelműen tükröznie kell ezt a célt. Azt is felvetném, hogy felül kell vizsgálni a Szolidaritási Alap szabályait, és a jogosultsági feltételeket az egyes régiók és katasztrófák jellemzőihez kell igazítani.

  João Ferreira (GUE/NGL) , írásban. – (PT) E jelentés elfogadásának különös jelentősége van egy olyan évben, amelynek során több európai országot sújtottak a lakosságukra, a területükre, a gazdaságukra és a környezetükre rendkívül káros katasztrófák. Ez hozzájárult ahhoz, hogy a nyilvánosság tájékozottabbá váljon a katasztrófavédelem fontosságával kapcsolatban és tudatosabbá a katasztrófavédelem megerősítésének fontosságával kapcsolatban. Az e katasztrófákból eredő friss tapasztalatokat összevetettük az azok okaira és következményeire vonatkozó elemzéssel, amelyek fontos elemei ennek a jelentésnek.

Arra törekedtünk, hogy a jelentésben széles körű iránymutatásokat és ajánlásokat tüntessünk fel, amelyeket különféle katasztrófák esetén is alkalmazni lehet. A jelentéssel kapcsolatban a vita és a szavazás során kifejezett széles körű egyetértés vitathatatlan jele annak, hogy az Európai Bizottságnak és a Tanácsnak az itt javasolt intézkedéseket át kell ültetnie a gyakorlatba.

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (S&D) , írásban. – Szeretnék köszönetet mondani Ferreira európai parlamenti képviselő úrnak a kezdeményezéséért, hogy nyújtsunk be az Európai Parlament állásfoglalására irányuló indítványt e széles körű jelentőséggel és fontossággal bíró kérdésben. Lengyel állampolgárként láttam és tapasztaltam a természeti katasztrófák – különösen az árvizek – nemzetem általános jólétére gyakorolt traumatikus hatásait. Európai polgárként felismerem továbbá egy európai szintű, szolidaritáson alapuló megelőzési mechanizmus fontosságát. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy hangsúlyozzam, hogy már vannak a tagállamokra nézve kötelező konkrét eszközeink – pontosabban az árvizekről szóló irányelv –, hogy dolgozzanak ki a természeti katasztrófák elleni megelőző mechanizmusokat.

Lengyelország közelmúltbeli példája szemlélteti e jogi aktus nem megfelelő végrehajtásának következményeit. A természeti katasztrófák nem válogatnak, így nem válogathatnak a megelőzésre vagy reagálásra irányuló erőfeszítések sem. Meggyőződésem, hogy ha emberi élet, a környezet, a gazdaság, vagy bármely nemzet vagy régió biztonsága forog kockán, a kérdés kevésbé politikai, sokkal inkább morális jellegűvé válik. Ilyen érvelés mentén szeretnék csatlakozni képviselőtársaimhoz, akik igennel szavaztak az állásfoglalásra irányuló indítvány mellett.

  Nathalie Griesbeck (ALDE) , írásban. – (FR) Tűzvészek Portugáliában, árvizek Szászországban, erdőtüzek Görögországban, a Xynthia vihar Nyugat-Franciaországban – az utóbbi néhány év megmutatta, mennyire fontos az, hogy valódi európai stratégiánk legyen a természeti katasztrófák kezelése tekintetében, és hogy milyen hasznos lenne egy megelőzésre irányuló stratégia is, illetve egy, az Európai Unió válaszadási és reagálási képességére vonatkozó stratégia ilyen katasztrófák esetére. Ezért erőteljes támogatással a jelentés mellett szavaztam, amely közösségi alapú, globális, összehangolt és kiegyensúlyozott, az európai szolidaritás alapvető elvével összhangban álló európai megközelítésre szólít fel ebben az ügyben. Őszintén remélem, hogy a Bizottság rövidesen konkrét javaslatokat terjeszt elő a tagállamok közötti e területen folytatott együttműködés megerősítésére és a gyakorlatok átadására, és ez jobb kommunikációt tesz lehetővé az illetékes hatóságok között, javítja az eljárásokat, felgyorsítja az Európai Unió Szolidaritási Alapjának igénybevételét, és mindenekelőtt biztosítja, hogy a katasztrófamegelőzés is szerepeljen az Európai Unió következő pénzügyi tervében.

  Ian Hudghton (Verts/ALE) , írásban. – Ferreira úr jelentése rávilágít a katasztrófák számos lehetséges okaira, és ezek között vélhetően hosszú távon a legsúlyosabbak a nukleáris anyagokkal kapcsolatos balesetek. Az EU jelentős területei mind e mai napig a csernobili katasztrófa következményeitől szenvednek, és azt gondolom, hogy biztonságos nukleáris energia nem létezik. Az Unióban számos kormány szándékozik új nukleáris erőműveket építeni, csak növelve ezzel a jövőbeli nukleáris katasztrófák esélyét. A pártom és a skót kormány továbbra is szilárdan úgy véli, hogy az energiaszükségleteinket nem nukleáris energia felhasználásával kell kielégíteni.

  Juozas Imbrasas (EFD) , írásban. – (LT) Egyetértettem ezzel a jelentéssel, mert az elmúlt években az uniós tagállamokat számos olyan katasztrófa sújtotta, amelyek jelentős és tartós hatást gyakoroltak az érintett lakosság környezetére és gazdaságára. A kárt gyakran nehéz felmérni, amikor emberáldozatokról van szó. A jelentés kiemeli, hogy szükség van a Szolidaritási Alapról szóló rendelet felülvizsgálatára, és hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a katasztrófamegelőzésre létrehozzunk egy megfelelő pénzügyi keretet, amely megfelelő pénzügyi forrásokkal rendelkezik a katasztrófák megelőzésére és leküzdésére. Ez megerősítené és részletesen meghatározná az olyan eszközöket, mint a kohéziós politika, a vidékfejlesztési politika, a regionális politika, a Szolidaritási Alap, a hetedik keretprogram és a Life+ program. A jelentés kéri az Európai Bizottságot, hogy értékelje ki az elérhető források szervezettebb összefogásának lehetőségét, a megelőző mechanizmusok hatékonyságának erősítése érdekében az Unió területén. Nagyon örülök, hogy végre felismerték, hogy egy európai szintű mezőgazdasági állami biztosítási rendszert kell létrehozni. A Bizottságnak javaslatot kell előterjesztenie a mezőgazdasági termelők természeti és ember okozta katasztrófákkal kapcsolatos kockázatainak és jövedelmi bizonytalanságának jobb kezelését szolgáló, európai szintű állami biztosítási rendszerről. Ennek a rendszernek ambiciózusabbnak kell lennie a jelenlegi modellnél a különböző biztosítási rendszerek EU-n belüli sokféleségének megakadályozása érdekében, hiszen az nagy eltéréseket okoz a termelők jövedelme között. Úgy vélem, sürgősen ki kell alakítani egy minden tagállam mezőgazdasági termelői számára elérhető kompenzációs keretet a természeti vagy ember okozta katasztrófák esetére.

  Alan Kelly (S&D) , írásban. – Az európai katasztrófamegelőzési keret igen hasznos lenne a természeti és ember okozta katasztrófák megelőzésében. Dél- és Nyugat-Írországot sok katasztrófa sújtotta az elmúlt évben; ez a kezdeményezés létfontosságú. Örülök, hogy hangsúly kerülne a képzési és figyelemfelkeltő tevékenységekre, illetve a korai figyelmeztető eszközök megerősítésére irányuló tervekre is. Ez a jelentés hatalmas hangsúlyt fektetett a megelőzésre, és hangsúlyozta a nemzeti, regionális és helyi hatóságok szerepének fontosságát a megelőzés szempontjából. Mivel a természeti és ember által okozott katasztrófák előfordulása esetén ezek a hatóságok állnak legközelebb az eseményekhez, központi szerephez kell juttatni őket a megelőzés terén.

  Marisa Matias (GUE/NGL) , írásban. – (PT) Az országainkat a közösségekre és az ökoszisztémákra nézve pusztító hatású katasztrófák sújtották. E katasztrófák nagyságrendjét tükrözik az egyre gyakoribb szélsőséges időjárási jelenségek, nem beszélve a kiegyensúlyozott regionális tervezés terén tapasztalható emberi hibáról. A megelőzés döntő jelentőségének uniós elismerésével a jelentés a helyes irányba halad. Ez igaz a tagállamok közötti együttműködés és koordináció szükségességéhez való ragaszkodás tekintetében is.

Mindazonáltal fontos az Európai Unió konkrét válaszadási képességének megerősítse, nevezetesen a tagállamokhoz, valamint a helyi és közösségi stratégiákhoz kapcsolódó európai szintű katasztrófamegelőzési és -leküzdési eszközök használatának vállalása. Ha a források legintelligensebb felhasználásával szeretnénk a legjobb eredményeket elérni, a válaszadás egyetlen szintjét sem hagyhatjuk ki és a válaszoknak ki kell egészíteniük egymást.

  Mario Mauro (PPE) , írásban. – (IT) A természeti csapások és az ember okozta katasztrófák megelőzésére irányuló közösségi koncepcióról szóló bizottsági közleményről szóló jelentés minden további kommentár nélkül jóváhagyásra méltó. A folyamatos kölcsönös információcsere és a bevált gyakorlatok cseréje minden bizonnyal nagyobb mértékben tudja javítani a tudományos ismereteket és mindenki beavatkozási képességét.

A határokon átnyúló különböző – akár makroregionális vagy regionális – szinteken történő együttműködés növelné a létező megelőzési módszerek hatékonyságát. Az is elengedhetetlen, hogy hangsúlyozzuk az önkéntes tevékenységek fontosságát, és ebből kifolyólag fokozni kell a tagállamok közötti együttműködést.

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) A természeti katasztrófák megelőzésének, kiterjesztve azt az ember okozta katasztrófákra is, az EU prioritásai közé kell tartoznia, még ha nem is könnyű ez a feladat. Egyre gyakrabban merül fel az az érv, hogy – többek között – az intenzív talajhasználat, az ellenőrizetlen ipari és városi növekedés, a vidék elnéptelenedése, az elsivatagosodás és a fokozódó szélsőséges éghajlati jelenségek a felelősek azért, hogy a tagállamok védtelenebbé váltak mind a természeti, mind pedig az ember okozta katasztrófákkal szemben. Ezért fontos mindannyiunk számára, hogy egyesítsük erőinket az említett tényezők leküzdése érdekében, hogy az ilyen katasztrófák – amelyek nagy anyagi károkat okoznak, és helyrehozhatatlan módon életeket oltanak ki – ne ismétlődhessenek meg olyan gyakran.

  Alexander Mirsky (S&D) , írásban. – (LV) Az állásfoglalás mellett szavaztam, mert rendkívül fontosnak tartom az ember okozta katasztrófák megelőzésének kérdését. Feltétlenül szükséges, hogy növeljük az európai természeti erőforrások megőrzésére irányuló programok finanszírozását. Erdők, tavak, folyók – ezek mind üzleti vagyonná váltak. Ezen állásfoglalás mellett egy közös uniós keretrendszert kell felvázolnunk, és meg kell zaboláznunk a természeti erőforrásokkal szembeni közönyös fogyasztói hozzáállást.

Otthonomban, Latgale-ben találkoztam ezzel a hozzáállással, ahol az erdőségeket barbár módon pusztítják. A lett kormány megtorpedózza a tavak és folyók megőrzését célzó uniós projekteket. A lett jogszabályok megengedik a ritka halfajták kipusztítását, és ezért senki sem tartozik felelősséggel. Igennel szavaztam abban a reményben, hogy ez az EU által küldött jel el fog érni a lett kormányhoz.

  Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) A szélsőséges időjárási körülmények növekvő előfordulása súlyos természeti katasztrófákat okoz az Európai Unión belül, és ez különösen súlyosan érintette a vidéki lakosságot. A tagállamok felelőssége, hogy több forrást biztosítsanak a katasztrófák esetén nyújtott segítség és a megelőzés számára.

Különösen fontos annak biztosítása, hogy e katasztrófák áldozatai a nehézségeik idején gyors támogatást kapjanak, beleértve a pénzügyi támogatást is. Az ideális megoldás az uniós tagállamok közötti együttműködés lenne a szakértelem és a gyakorlati intézkedések megosztása terén. Tartózkodtam a szavazástól, mert véleményem szerint a jelentés túl tágan fogalmaz, és nem határoz meg konkrét intézkedéseket.

  Rareş-Lucian Niculescu (PPE) , írásban. – (RO) A jelentés mellett szavaztam, mivel az árvizek, amelyek múlt tavasszal és nyáron szinte egész Európát érintették, nem is beszélve azokról az áradásokról, amelyek egyes tagállamokat minden évben sújtanak, bebizonyították a katasztrófavédelem fontosságát is. Én is megszavaztam ezt a jelentést, mert kulcsfontosságú szerepet tulajdonít a természeti katasztrófák és a mezőgazdaság közötti kapcsolatnak, és alapvető megoldásokat javasol az előttünk álló egyes problémákra.

  Wojciech Michał Olejniczak (S&D) , írásban. – (PL) Az Európai Unió tagállamait az elmúlt években több, tragikus kimenetelű természeti katasztrófa sújtotta. Több hónappal ezelőtt Lengyelország és más közép-európai országok pusztító árvíz áldozataivá váltak. Nem telik el hónap anélkül, hogy a média ne számolna be valamilyen katasztrófáról, amely Európa lakóit sújtotta. Vennünk kell azonban a fáradságot, hogy átgondoljuk, hogy milyen lépéseket kell tennünk a természeti katasztrófák megelőzése érdekében.

A jelentés helyesen rámutat, hogy a természeti katasztrófák alapvető oka az ember az őt körülvevő természeti környezet nem megfelelő viszonya. Én is támogatom a jelentésben szereplő javaslatot, hogy az Európai Unió szintjén hozzunk létre egy megfelelő pénzügyi keretet az ember okozta katasztrófák elleni védelemre. Én is kellően megalapozottnak tartom az arra irányuló javaslatot, hogy erősítsük meg a nemzeti, regionális és helyi hatóságok közötti együttműködést a természeti katasztrófák elleni küzdelem terén.

  Georgios Papanikolaou (PPE) , írásban. – (EL) Az Európai Parlament mai plenáris ülésen a természeti csapások és az ember okozta katasztrófák megelőzéséről szóló jelentés mellett szavaztam. Ez egy különösen fontos kezdeményezés, amely nagyban hozzájárulhat az olyan esetek megelőzéséhez, mint például az erdőtüzek, az árvizek, a különös időjárási események és a technológiai és ipari balesetek. Az alapvető cél az, hogy a katasztrófavédelem tekintetében megfelelő finanszírozási keretet hozzunk létre, amely integrálódik a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó pénzügyi tervbe és különös hangsúlyt fektet a leginkább elszigetelt és ritkán lakott régiók támogatására. A jelentés elsődleges célja egy kiegyensúlyozott vidékfejlesztési politika létrehozása egy európai szintű mezőgazdasági állami biztosítási rendszer kialakítása révén, amely megakadályozza a különböző biztosítási rendszerek EU-n belüli sokfélesége által okozott problémákat. A mezőgazdasági termelőknek ugyanakkor minden tagállamban minimális kártalanítást kell biztosítani, ha azt szeretnénk, hogy képesek legyenek az ilyen katasztrófák által okozott károk helyreállítására.

  Rovana Plumb (S&D) , írásban. – (RO) Szem előtt kell tartanunk, hogy a katasztrófák rendszerint leginkább a legnagyobb szükségben élőket érintik, akik nem rendelkeznek a maguk, családjuk vagy eszközeik megvédéséhez szükséges forrásokkal. A jelentés mellett szavaztam, mivel fontos és szükséges egy uniós szintű, megfelelő pénzügyi keret létrehozása a természeti és ember okozta katasztrófák megelőzésére, amely kiegészítene és összekapcsolna már létező eszközöket, beleértve a kohéziós politika, a regionális politika és a vidékfejlesztési politika eszközeit. Az uniós finanszírozásnak több, a tagállamok által végrehajtandó, valamint általában a veszélyt előidéző helyzetek megszüntetését, a lakott övezetek védelmét, a nagyobb infrastruktúrák biztonságának figyelemmel kísérését és az építésbiztonsági és termőföld-használati szabályok kidolgozását/felülvizsgálatát célzó, megelőző eszközt kellene előnyben részesítenie.

  Miguel Portas (GUE/NGL) , írásban. – (PT) Az országainkat a közösségekre és az ökoszisztémákra nézve pusztító hatású katasztrófák sújtották. E katasztrófák nagyságrendjét tükrözik az egyre gyakoribb szélsőséges időjárási jelenségek, nem beszélve a kiegyensúlyozott regionális tervezés terén tapasztalható emberi hibáról. A megelőzés döntő jelentőségének uniós elismerésével a jelentés a helyes irányba halad. Ez igaz a tagállamok közötti együttműködés és koordináció szükségességéhez való ragaszkodás tekintetében is.

Mindazonáltal fontos az Európai Unió konkrét válaszadási képességének megerősítse, nevezetesen a tagállamokhoz, valamint a helyi és közösségi stratégiákhoz kapcsolódó európai szintű katasztrófamegelőzési és -leküzdési eszközök használatának vállalása. Ha a források legintelligensebb felhasználásával szeretnénk a legjobb eredményeket elérni, a válaszadás egyetlen szintjét sem hagyhatjuk ki és a válaszoknak ki kell egészíteniük egymást.

  Robert Rochefort (ALDE) , írásban. – (FR) Az elmúlt néhány évben az Európai Unió tagállamai jelentős számú természeti vagy ember okozta katasztrófának estek áldozatul: tüzek, viharok, áradások, aszályok és így tovább. Az ilyen, leggyakrabban a nemzeti határokon átnyúló katasztrófák emberi, gazdasági és társadalmi költségei drámaiak. Mivel elengedhetetlennek tartom, hogy európai megközelítéssel előzzük meg az ilyen katasztrófákat, támogatom képviselőtársam, Ferreira úr jelentését. Bár az uniós megelőző mechanizmusok hatékonyságának megerősítése érdekében fokoznunk kell a tagállamok közötti együttműködést és egyesítenünk kell az erőforrásaikat, azt is biztosítaniuk kell, hogy az ilyen katasztrófák megelőzését – ágazatokat átfogó módon – jobban figyelembe vegyék az EU különböző politikái. Emellett elő kell mozdítaniuk a tagállamok közötti jobb kutatási és fejlesztési koordinációt és együttműködést a természeti vagy ember okozta katasztrófák megelőzése terén.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – Mi, a Zöldek, támogattuk ezt a jelentést, mivel megjegyzi, hogy a természetes és ember okozta katasztrófák nagyon komoly következményekkel bírnak a régiók és a tagállamok gazdasági és társadalmi fejlődésére, valamint rámutat, hogy a katasztrófák megelőzésének fő célja az emberi élet védelme, az egyének biztonságának és testi épségének megőrzése, az alapvető emberi jogok, a környezet, a gazdasági és szociális infrastruktúra védelme, beleértve az alapvető közüzemeket, a lakásokat, a távközlési eszközöket, a közlekedést és a kulturális örökséget. Hangsúlyozza, a megelőző megközelítés hatékonyabb és kevésbé költséges, mint a csupán a katasztrófa bekövetkeztére reagáló hozzáállás; úgy véli, hogy a területek helyi földrajzi, gazdasági és társadalmi hátterének ismerete elengedhetetlen a természeti csapások és ember okozta katasztrófák megelőzéséhez.

  Oreste Rossi (EFD) , írásban. – (IT) Eltekintve attól a ténytől, hogy elsősorban és leginkább a tagállamok felelősek a polgári védelemért és a katasztrófamegelőzésért, egyetértek az előadó megközelítésével, hogy a szubszidiaritás elvének megfelelően nagyobb összhangra és nagyobb együttműködésre szólít fel a helyi, regionális és nemzeti hatóságok között.

A közösségi koncepció központi részét kell képeznie a régiók és tagállamok között e téren létező egyenlőtlenségek csökkentésének. Az is elengedhetetlen, hogy a megelőzést átfogó szemszögből, a különböző uniós politikák tekintetében szemléljük, beleértve a megfelelő pénzügyi terv bevezetését is.

  Joanna Senyszyn (S&D) , írásban. – (PL) Támogattam a természeti csapások és az ember okozta katasztrófák megelőzésére irányuló közösségi koncepcióról szóló bizottsági közleményről szóló állásfoglalást. Idén igen súlyos fagy, árvíz, trópusi hőhullám, és tornádó volt tapasztalható Európában. Európai polgárok milliói szenvedtek. Hasonló dolgok fognak történni a jövőben is. A katasztrófák számának növekedésével szembesülve már nem elegendő a tagállamok közötti opcionális együttműködés és az ideiglenes európai uniós segítségnyújtás a katasztrófák megelőzése, az azokra történő reagálás és a hatásaikkal történő megbirkózás terén. Globális uniós stratégiára van szükségünk, amelynek keretében a természeti katasztrófák egyes, különösen a gyakran visszatérő jelleggel jelentkező típusaival (erdőtüzekkel, árvizekkel, aszállyal) szembeni egységes intézkedésekről szóló protokollt kell bevezetni.

Az országok közötti szolidaritás alapvető fontosságú, és különös figyelmet kell fordítani a földrajzi elhelyezkedés, a népsűrűség és a gazdasági és társadalmi feltételek tekintetében kevésbé szerencsés régiókra. A stratégiának tükröződnie kell az új, 2014–2020-as pénzügyi keretben is. Ebben az összefüggésben fontos, hogy összekapcsoljuk a meglévő támogatási eszközöket, mint például a kohéziós politikát, a vidékfejlesztési politikát, a regionális politikát, a Szolidaritási Alapot, a hetedik keretprogramot és a Life+ programot. Az Európai Parlament korábbi állásfoglalásai értelmében meg kell fontolni az Európai Aszálymegfigyelő Központ létrehozását és az erdővédelemre és a tüzek megelőzésére irányuló külön kezdeményezés kidolgozását. Megismétlem a Parlamenthez és a Bizottsághoz szóló felhívásomat, hogy haladéktalanul nyújtsanak be új javaslatot, amely az adminisztratív szabályok további egyszerűsítésére, valamint az EU Szolidaritási Alapja rugalmasságának növelésére irányul.

  Rui Tavares (GUE/NGL) , írásban. – (PT) Az országainkat a közösségekre és az ökoszisztémákra nézve pusztító hatású katasztrófák sújtották. E katasztrófák nagyságrendjét tükrözik az egyre gyakoribb szélsőséges időjárási jelenségek, nem beszélve a kiegyensúlyozott regionális tervezés terén tapasztalható emberi hibáról.

A megelőzés döntő jelentőségének uniós elismerésével a jelentés a helyes irányba halad. Ez igaz a tagállamok közötti együttműködés és koordináció szükségességéhez való ragaszkodás tekintetében is.

Mindazonáltal fontos az Európai Unió konkrét válaszadási képességének megerősítse, nevezetesen a tagállamokhoz, valamint a helyi és közösségi stratégiákhoz kapcsolódó európai szintű katasztrófamegelőzési és -leküzdési eszközök használatának vállalása. Ha a források legintelligensebb felhasználásával szeretnénk a legjobb eredményeket elérni, a válaszadás egyetlen szintjét sem hagyhatjuk ki és a válaszoknak ki kell egészíteniük egymást.

  Nuno Teixeira (PPE) , írásban. – (PT) Ha igaz, hogy a természeti katasztrófák megelőzésével és kezelésével kapcsolatban a felelősség elsősorban az egyes tagállamokat terheli, akkor úgy gondolom, hogy az európai intézményeknek a rendelkezésre álló források rendszerezése és optimalizálása, valamint az uniós és regionális szintű cselekvések kiegészítő jellegének biztosítása révén ösztönözniük kellene a tagállamok közötti együttműködést.

E stratégia célja a régiók közötti egyenlőtlenségek csökkentése a lakosság védelmére irányuló képesség, valamint az ilyen jelenségekkel kapcsolatos kutatási beruházások, megelőzés, felkészülés és rendezés vonatkozásában, különös figyelmet fordítva a legkülső régiókra. Katasztrófa bekövetkezése esetén e – Madeirához hasonlóan az ilyen típusú kockázatokkal gyakran szembesülő – régiók természetes korlátainak lehetővé kellene tenniük a kohéziós politika különböző pénzügyi eszközeinek felhasználását, és az ilyen eszközök aktiválására vonatkozó feltételeket pedig rugalmasabbá kell tenni.

Egyértelmű számomra, hogy a Szolidaritási Alapot felül kell vizsgálni, hogy a mozgósítását gyorsabbá, a jogosultsági feltételeket pedig rugalmasabbá tegyük. Ez a jelentés – amelyet támogatok – ezeket az aggodalmakat tükrözi. Szeretnék megemlékezni a 2010 februárjában Madeirán történt súlyos természeti katasztrófa áldozataira és hozzátartozóikra, és megismétlem, hogy újjáépítési céllal rendkívül sürgősen aktiválni kell a Szolidaritási Alapot Madeirán.

  Silvia-Adriana Ţicău (S&D) , írásban. – (RO) A természeti csapások és az ember okozta katasztrófák megelőzésére irányuló közösségi koncepcióról szóló európai parlamenti állásfoglalás mellett szavaztam, mert döntő fontosságúnak tartom, hogy az EU lépjen fel ezen a területen. Szükség van a katasztrófamegelőzési intézkedésekbe történő befektetésekre, mivel a megelőző intézkedések költségi általában sokkal alacsonyabbak a helyreállító intézkedések költségeinél.

Figyelemmel a katasztrófák – mint például a 2002-bes árvíz, a 2007-es erdőtüzek és a nyári árvizek – határokon átnyúló természetére, egy sor hatékony eszközre van szükségünk a katasztrófák megelőzése, a reagálás, a cselekvés, és a kárenyhítés érdekében. A Bizottság által tervezett különleges intézkedések célja a veszélyeztetett területek azonosítása és a folyók medrének helyreállítása; a vízgyűjtők, vizes élőhelyek és a kapcsolódó ökoszisztémák helyreállítása és védelme; az erdők kitisztítása és átrendezése; az újraerdősítés elősegítése; a partvidékek megóvása és védelme; a földrengések megelőzése és hatásaik mérséklése és az érdekeltek közötti információcserét megkönnyítő jó gyakorlatok jegyzékének összeállítása.

A jelenlegi katasztrófamegelőzési politika eszközei hatékonyságának növelése tekintetében fontos lépésnek kell lennie az EU Szolidaritási Alapjával összefüggő eljárások rugalmasságának növelése és az Alaphoz való hozzáférés felgyorsítása annak érdekében, hogy a források a lehető leghamarabb eljussanak az érintettekhez.

Jelentés: Eleni Theocharous (A7-0192/2010)

  Elena Oana Antonescu (PPE) , írásban. – (RO) A jelentés mellett szavaztam. Úgy gondolom, nagyobb hangsúlyt kell helyezni a szociális védelmi rendszerekre, hogy megelőzzük a szegénységet és kezeljük a társadalmi problémákat, ezáltal elősegítve a gazdaság stabilizálását, továbbá a foglalkoztatási kapacitás fenntartását és fellendítését. Előnyben kell részesíteni az alapvető szociális igények kielégítésének támogatására szánt intézkedéseket, erősíteni kell a válság által súlyosan érintett gyermekek és kiszolgáltatott nők, veszélyeztetett fiatalok, alacsony jövedelmű, képzetlen és bevándorló munkavállalók, vidéki munkavállalók és fogyatékkal élők védelmét.

  Liam Aylward (ALDE) , írásban. – (GA) Támogatom a jelentésben szereplő felhívást, hogy az összes fejlődő ország kapcsolódjon be a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet tisztességes munkára vonatkozó menetrendjébe, és hogy a kényszermunkától és a gyermekmunkától való mentesség jogát kivétel nélkül tartsák be.

Becslések szerint ma világszerte 218 millió gyermek dolgozik. Közülük 126 millióan végeznek veszélyes munkát. Az oktatásból kirekesztett, akaratuk ellenére munkába állított gyermekek osztályrésze a szegénység lesz. Jelentős intézkedéseket kell végrehajtani, hogy leküzdjük a gyermekmunkát, hogy helyette munkahelyeket teremtsünk a felnőttek számára, és hogy lehetővé tegyük a gyermekeknek, hogy rendes oktatásban részesüljenek.

A nemzetközi közösségnek kötelezettséget kell vállalnia arra, hogy mindent megtesz a gyermekmunka felszámolása érdekében, és határozott intézkedéseket kell hatályba léptetni e kötelezettségvállalás teljesítésére.

Azt is támogatom, amit a jelentés a fejlődő országokban élő emberek alapszükségleteinek fedezéséről, valamint az élelmiszerellátás biztonságára és a tiszta ivóvízhez való hozzáférésre fordított különös figyelemről mond.

  Zigmantas Balčytis (S&D) , írásban. – (LT) Egyetértek ezzel a jelentéssel. Ahhoz, hogy csökkentsük a szegénységet a fejlődő országokban, nemcsak foglalkoztatást kell generálni, de új, fenntartható munkahelyeket is kell teremteni. Ennek eléréséhez intézkedéseket kell hozni a makrogazdasági politika összehangolására, és a reálkibocsátás, a jövedelmek és a foglalkoztatás stabilitására kell helyezni a hangsúlyt. A kis- és középvállalkozásoknak – különösen a mezőgazdasági ágazatban – hatékony pénzügyi támogatásra van szükségük, például mikrohitelek, mikrobiztosítás és állami pénzügyi támogatás nyújtása formájában. A Bizottságnak és a donor országoknak felül kell vizsgálniuk a meglévő lehetőségeket a fejlesztési célú finanszírozás további, innovatív forrásai terén, és új forrásokat kell keresniük, amelyek lehetővé teszik a fejlődő országok számára jövedelemforrásaik diverzifikálását és hatékony, konkrét, operatív kiadási programok végrehajtását. Emellett külön hangsúlyt kell fektetni a fejlődő országok egyik legnagyobb problémájának megoldására: a gyermekmunka elleni küzdelemre, továbbá arra, hogy minden gyermek részesülhessen alapfokú oktatásban. Ezt a kényszermunkától való mentesség jogának végrehajtásával lehet elérni.

  George Becali (NI) , írásban. – (RO) Én is támogattam és megszavaztam ezt a jelentést. Az Európai Unióról szóló szerződés kötelezettségeket tartalmaz a szegénység elleni küzdelem terén. A legnagyobb szociális kihívásokat a fejlődő országok tapasztalják. Egyetértek azzal a gondolattal, hogy a kormányok emeljék prioritássá a gyermekek, a kiszolgáltatott nők, a vidéki munkavállalók és a fogyatékkal élők védelmét. Szavazatommal támogattam azt is, hogy a fejlődő országok nemzeti költségvetésének és az EU fejlesztési támogatásának legalább 20%-át az egészségügyi kiadásokra és az alapfokú oktatásra kell fordítani.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D) , írásban. – (LT) Azért szavaztam a jelentés mellett, mert ebben az Európai Parlament a szegénység csökkentésére szólít fel a fejlődő országokban, ahol az éhezés, az alultápláltság, valamint az élelmiszerekhez és alapvető közszolgáltatásokhoz való hozzáférésből való kirekesztés milliókat érint ezen országok lakosai közül.

A másik óriási probléma a fejlődő országokban, hogy lakosságuk többsége nem részesül megfelelő szociális védelemben, noha a szociális védelmi rendszerek hatékony eszköznek bizonyultak a szegénység csökkentésében és a társadalmi kohézió erősítésében.

Szeretném felhívni a figyelmet a gyermekmunka problémájára, mert ez az egyik fő akadálya az egyetemes alapfokú oktatás megvalósításának és a szegénység csökkentésének, és gátolja e gyermekek egészséges fejlődését és szükséges oktatását.

Ezért egyetértek a Parlamentnek az oktatási támogatások és a gyermekmunkával kapcsolatos politika ösztönzésére irányuló felhívásával, a gyermekmunkával és oktatással foglalkozó globális munkacsoport megerősítése révén. Nagyon fontos továbbá, hogy a nemzetközi közösség, valamennyi érintett állam és az EU kötelezze el magát amellett, hogy haladéktalanul fellépnek a gyermekmunka felszámolása érdekében. Emellett minden fejlesztési stratégiának külön figyelmet kell fordítania a leginkább veszélyeztetett és perifériára szorult csoportokra, különösen a nőkre, a gyermekekre, az idősekre és a fogyatékkal élőkre.

  Alain Cadec (PPE) , írásban. – (FR) Most, hogy New Yorkban nemzetközi csúcstalálkozó zajlik a millenniumi fejlesztési célok eléréséről, és az Európai Parlament elfogadta a jelentést a szegénység csökkentéséről a fejlődő országokban, fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a mikrohitel milyen szerepet játszhat e célkitűzések megvalósításában. A mikrohitel általában azt jelenti, hogy kis összegeket kölcsönöznek olyan vállalkozóknak, akik hagyományos banki hitelhez nem jutnának hozzá. A fejlődő országokban ez segít a gyakorlatba átültetni számos olyan gazdasági mikroprojektet, amelyek hozzájárulnak a jólét megteremtéséhez és ebből következően a fejlődéshez. A projektek alapfinanszírozása hozzásegít egy gazdasági hálózat kialakításához az érintett országokban és a helyi kisszereplők bevonásához. A mikrohitel ezáltal lehetővé teszi ezeknek a szereplőknek, hogy felelősséget vállaljanak saját fejlődésükért, így csökkenthető a hagyományos fejlesztési segélytől való függőségük. Mivel a mikrohitel ágazatok széles körét érintheti – a mezőgazdaságot éppúgy, mint a kézművesipart és a szociális gazdaságot –, segítségével könnyebb kézzelfogható hatást gyakorolni a helyi fejlődésre. Kérem ezért az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék komolyan a fejlesztési támogatásnak ezt a felelősségteljes eszközét!

  Maria Da Graça Carvalho (PPE) , írásban. – (PT) Ahhoz, hogy reagálni lehessen a szegénység jelentette csapásra a fejlődő országokban, ezeknek az országoknak megfelelő gazdasági helyzettel kell rendelkezniük. A jelentés megerősíti annak fontosságát, hogy a folyamatokat kevésbé bürokratikussá tegyék, támogassák a megtakarítást és a hitelekhez való hozzáférést, továbbá erősítsék a regionális integrációt. Megemlíti továbbá, hogy sürgősen ösztönözni kell a civil társadalmi szervezetek bevonását a közrend kialakításába és figyelemmel kísérésébe, meg kell szilárdítani a megfelelő képviseleti szervezetek szerepét és erősíteni kell a nők jogi és szociális helyzetét. Én is úgy vélem, ahogy a jelentésben is szerepel, hogy a foglalkoztatáspolitikában helyet kell kapnia a „zöld munkahelyekbe” és a zöld iparágakba való beruházásnak, például a megújuló energia és az energiahatékonyság fejlesztésének. A jelentés emellett a donor országokra váró kihívások kapcsán hangsúlyozza a segélyezési eljárások egyszerűsítését és az innovatív finanszírozási forrásokat. Ezeket kulcsfontosságúnak találom.

  Lara Comi (PPE) , írásban. – (IT) Az illetékes intézmények által a szegénységről és az alultápláltságról köröztetett statisztikák többet jelentenek puszta számoknál. A százalékok és abszolút értékek mögött emberek vannak, akik küzdenek a megélhetésükért, vagy éppen súlyos betegségektől szenvednek az elégtelen vagy rossz minőségű táplálkozás miatt.

A szegénység csökkentésre tett vállalást a legnagyobb felelősséggel kell felfogni, és nem szabad szlogenek és lélektelen kifejezések sorozatára redukálni. Gondosan tanulmányoznunk kell a problémákat, és olyan megoldásokat kell keresnünk, amelyek összeegyeztetik a kevésbé fejlett országok és a fejlett országok érdekeit, a vállalatok és a fogyasztók, a gyáriparosok és a mezőgazdasági termelők érdekeit – és valamennyi érintett kategória érdekeit. Mások repülését bizonyosan nem azzal fogjuk lehetővé tenni, ha saját szárnyaink megnyirbáljuk, hanem ha a saját erőnkkel és képességeinkkel arányos részt vállalunk a terhekből. Ezért fontos megmutatni a piacgazdaság jó gyakorlatait, hogy erősítsük a növekedési és fejlesztési mechanizmusokat, ugyanakkor biztosítsuk a megfelelő ösztönzőket és a megfelelő képzést a szegénység csapdájából való kilábaláshoz.

  Corina Creţu (S&D) , írásban. – (RO) Az éhezés a történelem során most először már egymilliárd embert érint. Csak ebben az évben további 64 millióval nőtt azoknak a száma, akik szélsőséges éhezéstől szenvednek. Ez a tény arra kényszerít bennünket, hogy a munkahelyteremtésre helyezzük a hangsúlyt a fejlődő országokban, mivel ez a szegénység és a társadalmi kirekesztés leküzdésének leghatékonyabb módja. Ezt szem előtt tartva következetesebb segítségnyújtásra van szükség, hogy támogassuk az oktatási folyamatot és megállítsuk a jó képesítésekkel rendelkező munkavállalók kivándorlását. A közelmúltbeli élelmiszerár-válság felhívta a figyelmet arra, hogy az élelmiszerbiztonság hiánya milyen feszültséget okoz a szegény országokban. Ezért nagyobb figyelmet kell fordítani a mezőgazdaságra, amikor a fejlődő országokban ez a létfenntartás egyedüli eszköze a népesség többsége számára, amelynek 75%-a vidéki területeken koncentrálódik.

  Proinsias De Rossa (S&D) , írásban. – Támogatom ezt a jelentést, amely a millenniumi fejlesztési célok elérésére kitűzött határidőhöz közeledve áttekintést ad a munkahelyteremtés és a szegénység csökkentése útjában álló fő kihívásokról. Ismételten felhívja a tagállamokat arra, hogy teljesítsék a segélyezéssel kapcsolatban tett kötelezettségvállalásaikat. Emellett külön figyelmet fordít a kormányzásra és a kapacitásépítésre, ugyanakkor próbálja ösztönözni az érintettek nagyobb arányú részvételét. Ugyancsak hangsúlyt helyez a fejlődő országokban működő kis- és középvállalkozások (kkv-k) segítésére az infrastruktúra kialakítása és a technológiaátadás révén. Nemcsak foglalkoztatást kell generálni, hanem minőségi munkahelyeket is kell teremteni. Minden fejlődő országnak csatlakoznia kell a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) tisztességes munkára vonatkozó menetrendjéhez és az ENSZ alapszintű szociális védelemre irányuló kezdeményezéséhez, hogy garantálják a megfelelő munkaügyi előírások betartását és az átfogó, magas szintű szociális védelmet, amely kiterjed a legszegényebb és leginkább perifériára szorult csoportokra is. Különösen nagy hangsúlyt kell helyezni a gyermekmunka elleni küzdelemre. A jelentés arra szólít fel, hogy mindenki számára biztosítsanak ingyenes és teljes körű hozzáférést az oktatási rendszerekhez, azaz az alap- és felsőbb fokú oktatáshoz, annak érdekében, hogy a helyi lakosság szakképzett munkaerővé válhasson, mivel oktatás nélkül a gyermekek szegénységben töltött életre, a gazdaság pedig stagnálásra van kárhoztatva.

  Anne Delvaux (PPE) , írásban. – (FR) A mai szavazás tárgyát képező jelentés felhívja a figyelmet annak fontosságára, hogy a fejlődő országok alkalmazzák a nemzetközi munkaügyi előírásokat, rendelkezzenek a megfelelő finanszírozásról a mikrovállalkozások számára, különösen a mezőgazdasági ágazatban, lépjenek fel a korrupció ellen és a szociális partnereket tegyék érdekeltté a gazdasági fejlődésben.

A jelentés azt is kimondja, hogy az oktatásnak mindenki számára hozzáférhetőnek kell lennie, mivel minden fejlesztési stratégiában helyet kell kapnia a humánerőforrás-fejlesztésnek, és ez a munkahelyteremtésben is döntő fontosságú. A donor országokkal kapcsolatban a jelentés felszólít azoknak az ígéreteknek a betartására, hogy az országok mostantól 2015-ig a GDP 0,7%-át fejlesztési segélyre fordítják, és felhív a fejlesztési politikák összehangolására a Bizottság és az uniós tagállamok között.

Emlékeztetőül: még 2005-ben a Világbank úgy becsülte, hogy 1,4 milliárd ember él szélsőséges szegénységben, azaz napi 1,25 USA-dollárnál kevesebből. Ez elsősorban Afrika Szaharától délre fekvő részét érinti (51%), másodsorban a dél-ázsiai népességet (40,3%). Mi több, még mindig 2,5 milliárd ember él úgynevezett mérsékelt szegénységben, azaz napi 2 USA-dollárnál kevesebből.

  Harlem Désir (S&D) , írásban. – (FR) Tegnap kezdődött meg a millenniumi fejlesztési célok megvalósításáról szóló ENSZ-csúcstalálkozó. Bár történt előrehaladás, még messze vagyunk a szegénység csökkentésére 2015-ig kitűzött céloktól.

Ezek megvalósításához az első feladat a munkahelyteremtés a fejlődő országokban, mivel az IMF és az ILO nemrég készült közös jelentése szerint a világban több mint 210 millió munkanélküli élt 2010-ben, minthogy a válság 2008 óta 30 millió munkahely megszűnését okozta. Az ILO arra szólít fel, hogy a foglalkoztatást többé ne tekintsük más politikák eredményének, hanem kezeljük elsődleges célként és a növekedési stratégiák egyik pilléreként.

A fenntartható fejlődés, a munkahelyek és a tisztességes munka támogatása szükségessé teszi a gazdaság diverzifikálásának támogatását, az ILO előírásainak betartását, a szociális védelmi jogok biztosítását mindenki számára, a közszolgáltatásokba való beruházást és az alapszükségletek kezelését, amilyen például a vízhez, az egészségügyi ellátáshoz és az élelmiszerbiztonsághoz való hozzáférés. A nagyobb arányú foglalkoztatás a stabilitásnak és a demokrácia megerősítésének is az előfeltétele. A Theocharous-jelentésnek ez a fő csapásiránya.

  Edite Estrela (S&D) , írásban. – (PT) Mellette szavaztam ennek a jelentésnek, mivel szót emel a nők jogi és szociális helyzetének megerősítéséért, annak érdekében, hogy meg lehessen előzni a megkülönböztetést, és ki lehessen használni a gazdasági és társadalmi fejlődés szempontjából a nőkben rejlő potenciált a fejlődő országokban. A nemek közötti egyenlőség ösztönzése ezekben az országokban szintén a jobb gazdasági sikerességre fordított befektetés. Arról is fontos gondoskodni, hogy továbbra is az alapfokú oktatás és a közegészségügy képezze a fejlesztési politika alapját. A jelenlegi gazdasági helyzet nem igazolhatja a nemzetközi segélyek semmilyen csökkentését ezekben a szektorokban.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Nem lehet úgy foglalkozni ezzel a témával, hogy közben nem teszünk említést az Európai Unió vezető szerepéről a fejlődő országok segélyezése terén. A már megtett erőfeszítések ellenére el kell ismerni, hogy még mindig sok a tennivaló ezen a téren, a szegénység és a munkanélküliség pedig elég nyilvánvalóan továbbra is sújtja az említett országokat. A függetlenség elnyerése után a vezetők sok helyen Európa-ellenes hangot ütöttek meg. Az ilyen érvek mára természetesen jórészt kimentek a divatból. Sajnos azonban a fejlődő országokban fennálló korrupció mértékéről és az emberek jogainak, szabadságainak és biztosítékainak tiszteletben tartásáról hozzánk eljutó információk még sok kívánnivalót hagynak maguk után.

Az Unió helyesen teszi, hogy fenntartja a segélyek szintjét és küzd a legjobb gyakorlatok átvételéért. Nem szabad enyhítenie a követelményein, és bizonyosan nem szabad foglalkoznia azokkal, akik hasznot húznak mások nyomorából.

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem szükségessé teszi, hogy világosan elköteleződjünk az emberek teljes körű fejlesztése és a gazdasági és hatalmi viszonyok erkölcsi alapokra helyezése iránt. Támogatni kell a szegénység tágabb definícióját, amelybe beletartozik a nélkülözés, a társadalmi kirekesztettség és a részvétel hiánya, amint azt az ENSZ „A szegénység újraértelmezése – a világ szociális helyzetéről szóló jelentés, 2010” című dokumentumában indítványozták. A fejlődő országok kormányainak – a fejlődéshez vezető fenntartható utat követve – diverzifikálniuk kell gazdaságaikat, ösztönözniük kell a vállalkozások megjelenését, különösen a kis- és középvállalkozásokat, és küzdeniük kell a bürokrácia és a korrupció ellen. A donoroknak és a partnerországoknak biztosítaniuk kell, hogy a mezőgazdaság, különösen a mezőgazdasági kistermelők és a kis- és középvállalkozásban működő környezetbarát agráripari ágazatok előbbre kerüljenek a fejlesztési menetrendben. El kell kötelezniük magukat az oktatás és a szakmai képzés, a gyermekmunka elleni küzdelem, valamint az átfogó, magas szintű szociális védelem mellett. A gyermekmunka akadályozza az általános alapfokú oktatás megvalósítását és a szegénység csökkentését. Ezért az oktatási támogatások és a gyermekmunkával kapcsolatos politika terén meg kell erősíteni az ügynökségek közötti koordinációt és tevékenységeik összehangolását. Ugyancsak pártolom a nemek közötti egyenlőség érdekében tett nagyobb erőfeszítések támogatását.

  João Ferreira (GUE/NGL) , írásban. – (PT) A jelentés végleges változata egymásnak ellentmondó pozitív és negatív pontokat egyaránt tartalmaz.

Rossz nyomon indul el, amikor az erős, fenntartható gazdasági növekedést alárendeli a vállalkozások szükségleteinek A gazdasági növekedés okát az emberekben kell megtalálni. A munkavállalók azok, akik megteremtik a jólétet és a gazdasági növekedést, és a termelést az ő érdekükben és a szociális szükségletek kielégítése érdekében kell megszervezni, nem a profit kedvéért. Ha az anyagi termelés a nyereség kedvéért szerveződik, nem az emberek szükségletei szerint, az szegénységet és munkanélküliséget idéz elő, miközben a jelentés állítólagos célja, hogy küzdjön ezek ellen.

Pozitívumokat is találhatunk, különösen amikor a jelentés a privatizációs politikák újragondolásáról beszél az olyan közművek tekintetében, mint a vízellátás, az alapvető szennyvízelvezetés és az általános érdekű szolgáltatások, amikor támogatja a közszolgáltatásokat és szükségesnek tartja az adóparadicsomok felszámolását.

A magunk részéről úgy gondoljuk, hogy a javasolt célt csak úgy lehet elérni, ha a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat újraszervezzük, haladéktalanul szakítva a neoliberalizmussal, a Kereskedelmi Világszervezet keretében kötött kereskedelemliberalizációs megállapodásokkal és a már hatályban lévő vagy tárgyalás alatt álló szabadkereskedelmi megállapodásokkal; ha eltöröljük a fejlődő országok külföldi államadósságát és adósságszolgálati terheit; valamint ha eltöröljük a nemzetközi pénzügyi szervezetek által előírt strukturális igazodási politikákat.

  Ian Hudghton (Verts/ALE) , írásban. – A fejlődő országokról szóló jelentésben foglalt jó megállapítások sokasága között szerepel egy felszólítás a privatizációs politika újragondolására, különösen az olyan területeken, mint a vízellátás és a szennyvízelvezetés. Úgy vélem, egy ilyen újragondolás ugyanígy érvényes a fejlett világra is, mivel szerintem a vízzel kapcsolatos szolgáltatások olyan alapvető fontosságúak, hogy kizárólag a köz javára szabadna megengedni a létezésüket, és nem a magánprofit céljára.

  Juozas Imbrasas (EFD) , írásban. – (LT) Támogattam a jelentést, mert a szegénység csökkentése és a munkahelyteremtés ma a legnagyobb probléma a világ számára, egyben a kiegyensúlyozott fejlődés és a gazdasági növekedés előfeltétele, különösen a fejlődő országokban. Örülök, hogy a jelentésben szerepelnek a privatizációs politika újragondolására irányuló felhívások is, különösen az olyan közüzemekkel kapcsolatban, mint a szennyvízelvezetés és -kezelés, a vízellátás és a fűtés, az ingatlan-karbantartás és más, társadalmilag fontos szolgáltatások. A közszolgáltatásoknak a tanácsok vagy kormányzatok szigorú ellenőrzése alatt kell állnia. A szolgáltatásoknak mindenki számára egyformán hozzáférhetőnek és egyforma minőségűnek kell lenniük, tekintet nélkül a lakosok jövedelmére vagy társadalmi csoporthoz való tartozásukra. A közszolgáltatásokat nyújtó intézmények növekvő privatizációja – vegyük például Vilniust – komoly aggodalomra ad okot. A meglévő szolgáltatásokat és a szolgáltatók infrastruktúráját könnyű lerombolni. Mi történik azonban, ha egy vállalkozás nem biztosít tovább egy bizonyos szolgáltatást, vagy erősen megemelt áron szolgáltat? Az érdekelt felek fő célja, hogy bebizonyítsák, az állam vagy a tanács nem tud olyan hatékonyan szolgáltatni, mint a magáncégek, és akkor a szolgáltatásokat privatizálják. Ki állíthatja, hogy ez nem befolyásolt bennünket? A közszolgáltatások túl sérülékenyek és túl fontosak az emberek számára ahhoz, hogy meggondolatlanul magánkézbe adjuk őket. Az ilyen szolgáltatások védelmét és fejlesztését prioritásként kell kezelni.

  Alan Kelly (S&D) , írásban. – Ez a jelentés a pénzügyi válság fényében felvázolja a munkahelyteremtést és a szegénység csökkentését akadályozó fő kihívásokat. Felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek eleget a millenniumi fejlesztési célok keretében elfogadott támogatási kötelezettségvállalásaiknak. Emellett törekszik az érintettek nagyobb arányú részvételének támogatására a kisüzemi földtulajdonban, és hangsúlyt helyez a fejlődő országokban működő kis- és középvállalkozások (kkv-k) támogatására az infrastruktúra megteremtése és a technológiaátadás révén.

  Elisabeth Köstinger (PPE) , írásban. – (DE) Az Európai Uniót a szegénység és az éhezés elleni globális küzdelemben elért előrehaladás felgyorsítására szólítják fel, mivel most körülbelül 1,4 milliárd ember szenved szélsőséges szegénységtől. Ennek számos oka van. A szomorú tény az, hogy a politikai körülményekből, a demokrácia és a jogállamiság terén meglévő hiányosságokból, valamint a földrajzi hátrányokból eredően a fejlődő országoknak korlátozott a mozgásterük a tekintetben, hogy mit tehetnek azért, hogy a lehetőségeket saját maguk használják ki. Ahhoz, hogy a fejlesztési támogatással valódi sikert lehessen elérni, a helyes intézkedést kell megtenni, a probléma gyökerét kezelve. Ez a jelentés hangsúlyozza, hogy mennyire fontos, hogy a fejlődő országok bővítsék a feldolgozóipari ágazatukat, visszaszorítsák a túlzott bürokráciát és a korrupciót, támogassák az oktatást, vezessék be a nemzetközi szociális és termelési előírásokat és biztosítsanak finanszírozási lehetőségeket a mikrovállalkozások számára, különösen a mezőgazdasági ágazatban. Az élelmiszerbiztonság létfontosságú az ország és népessége szempontjából. Amennyire egy ország biztosítani tudja saját élelmiszerellátását, annyival nő a függetlensége, egyúttal csökken a konfliktus lehetősége. Ennek az alapvető előfeltétele a mezőgazdasági termelés megőrzése és támogatása, valamint a talaj és a víz védelme.

  Petru Constantin Luhan (PPE) , írásban. – (RO) Azért szavaztam a jelentés mellett, mert úgy gondolom, hogy a szegénység csökkentéséhez nemcsak foglalkoztatást kell generálni, hanem minőségi munkahelyeket is kell teremteni. A kis- és mikrovállalkozások – különösen a mezőgazdasági ágazatban – megfelelő finanszírozást és mikrohiteleket igényelnek a meglévő munkahelyek megőrzéséhez és új munkahelyek teremtéséhez.

E tekintetben támogatom a Bizottsághoz és a tagállamokhoz intézett kérést, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet globális foglalkoztatási paktumában foglalt követeléseknek megfelelően növeljék a fejlődő országokban a kis- és mikrovállalkozásoknak és mezőgazdasági termelőknek nyújtott állami pénzügyi támogatást.

  Mario Mauro (PPE) , írásban. – (IT) Támogatom A szegénység csökkentéséről és a munkahelyteremtésről a fejlődő országokban című jelentést, különös tekintettel az annak elismerésére való felszólításra, hogy a szociális gazdaság (pl. a szövetkezetek) hozzájárul a munkahelyteremtéshez és a tisztességes munka előmozdításához a fejlődő országokban, valamint hogy a szociális gazdaságot be kell építeni az EU fejlesztési programjaiba és együttműködési stratégiáiba.

Az is fontos, hogy a fejlődő országok csatlakozzanak az ILO tisztességes munkára vonatkozó menetrendjéhez, hogy a munkavállalók ezekben az országokban végre megfelelő munkaügyi normákat élvezhessenek.

Sürgősen véget kell vetnünk a gyermekmunka kihasználásáért folyó lelketlen versenynek, és ehelyett támogatnunk kell az oktatást, mint az új generációk jövőjének alapját.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL) , írásban. – (FR) Ez a jelentés elfogadható. Bár nem vonja kétségbe a kereskedelem liberalizálását és támaszkodik a WTO-ra, a javasolt intézkedések között értékelhető számban vannak olyanok, amelyek akár javíthatnak is a déli országok polgárainak életkörülményein.

Többek között a szociális védelmi rendszerek támogatását, a szociális gazdaság beépítését az együttműködési megállapodásokba, a mindenkinek járó színvonalas egészségügyi ellátórendszer és a mindenki számára ingyenes alap-, felsőbb és szakmai oktatáshoz való hozzáférés védelmét, az ivóvízhez való hozzáférés védelmét, valamint a lakosság választási döntéseinek tiszteletben tartására irányuló uniós ösztönzőket lehet megemlíteni a jelentés érdemeinek sorában.

Még a független, valódi jogalkotási, költségvetési és felügyeleti hatáskörrel rendelkező parlamentek bevezetését is védelmezi. Az ilyen ajánlások alkalmazása talán lehetővé teszi majd e saját kezdeményezésű jelentés dicséretre méltó szándékainak valóra váltását.

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) Mivel az EU a szolidaritás térsége, nyilvánvalóan fontos kérdés a szegénység és a munkahelyteremtés a fejlődő országokban. Mindnyájan tudjuk, hogy ezt a célt csak stabil környezetben folyó szilárd, fenntartható növekedéssel lehet elérni. Ezért szükséges, hogy a fejlődő országok a feldolgozó ágazatok fejlesztésével diverzifikálják gazdaságaikat, ugyanakkor törekedjenek a túlzott bürokrácia visszaszorítására, hogy a kis- és középvállalkozások a foglalkoztatás és a növekedés motorjává válhassanak. Ha az EU mindezeket az értékeket sikeresen közvetíti a fejlődő országoknak, döntő szerepet fog játszani a szegénység csökkentésében és a munkahelyteremtésben ezekben az országokban. Ezért szavaztam úgy, ahogy szavaztam.

  Alexander Mirsky (S&D) , írásban. – (LV) Részt kell vennünk egy folyamatban, amelynek célja, hogy a fejlődő országokat megtanítsuk arra, hogy saját nemzeti GDP-jüket hogyan teremtsék meg maguknak, ezáltal ösztönözve ezen országok gazdasági fejlődését. Ha így teszünk, azzal véget tudunk vetni annak, hogy teljes etnikai csoportok vándorolnak be Európába. Fontos megértetni a fejlődő országok népességével, hogy saját szülőföldjüket kell felépíteniük, nem Európában keresni a boldogulást. Segítenünk kell a fejlődő országokban élő testvéreinket, hogy megtanulják a függetlenség és a jólét elérésének módját. Úgy gondolom, meg kell osztanunk ismereteinket és tapasztalatainkat, ezért szavaztam az állásfoglalás mellett.

  Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) A Fejlesztési Bizottság jelentése a szegénység csökkentéséről és a munkahelyteremtésről a fejlődő országokban a helyes megközelítést alkalmazza. A nyugati ipari országoknak olyan intézkedéseket kell bevezetniük, amelyek a kevésbé fejlett országok számára lehetővé teszik saját szükségleteik kielégítését és saját erős nemzetgazdaságuk felépítését. E téren jelentős szerepet játszik az a képesség, hogy elegendő élelmiszert tudjanak termelni a saját népességük számára. Emellett ezeknek az országoknak a gazdaságuk diverzifikálására is lehetőséget kell kapniuk, hogy ne függjenek a behozataloktól.

Ennek eléréséhez különösen kis- és középvállalkozásokra van szükség, amelyek új munkahelyeket teremtenek. Kritikusan meg kell vizsgálnunk az uniós exporttámogatásokat, és szükség esetén némelyiket meg is kell szüntetnünk, mivel ezek egyrészről támogatják az európai mezőgazdasági iparágat, másrészről viszont hozzájárulnak a mezőgazdaság rombolásához a fejlődő országokban. Az adóparadicsomokat szintén fel kell számolni. A jelentésben szereplő sok pozitív intézkedés ellenére én tartózkodtam, mert ezek az intézkedések nyilvánvalóan nem lesznek kötelezőek, amikor a fejlesztési segélyek irányának meghatározására kerül a sor. A szándéknyilatkozatok semmit sem lendítenek a helyzeten, és a korrupció miatt továbbra is nagy pénzösszegek fognak eltűnni.

  Wojciech Michał Olejniczak (S&D) , írásban. – (PL) A fejlődő országokban fennálló szegénység csökkentésének kérdésével kapcsolatban az Európai Parlamentnek hangsúlyoznia kell a szociális standardokat, amelyek érintik az ezekben az országokban élő emberek életszínvonalát. Az Európai Uniónak kötelessége fellépni a gyermekmunka és a kényszermunka jelensége ellen. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a fejlődő országokban élő emberek milliói számára a létfenntartás alapvető eszköze a mezőgazdaság.

Ugyancsak teljes mértékben támogatom a jelentésben szereplő javaslatot, hogy támogatni kell a mezőgazdasági kistermelőket. Azt is érdemes hangsúlyozni, hogy a jelentésben szerepel egy felhívás a közös földhasználat hagyományának tiszteletben tartására, ami évszázadokon át viszonylag jó életszínvonalat biztosított az embereknek.

  Alfredo Pallone (PPE) , írásban. – (IT) Az Európai Uniónak megvan az a kiváltsága, hogy jogszabályokat alkothat és foglalkozhat a saját területének szükségleteivel és igényeivel, de nem feledkezhet meg, nem szabad megfeledkeznie a világ többi részével szembeni felelősségeiről, különös tekintettel a fejlődő országokra.

Theocharous asszony jelentése pontosan ezt a célt tűzi maga elé: a szegénység csökkentése és a munkahelyteremtés a fejlődő országokban fontos az említett országok lakóinak, de a saját lakosságunk számára is fontos. Valójában a legtöbb esetben a szegénység és a munkakeresés vezeti az elkeseredett emberek ezreit, akik egy jobb jövő reményében kelnek útra.

Azt gondolom ezért, hogy támogatásra érdemes az a stratégia, amelyik helyben kíván megteremteni bizonyos feltételeket, és ez egy eszköz a fogadó oldalon lévő országok és az Európai Unió számára, amely támogatja.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE) , írásban. – (PT) A jelentés tárgya nagyon aktuális és sürgető, ugyanakkor fontos és stratégiai kérdés. Aktuális és sürgető annyiban, hogy köztudott, hogy a szegénységi ráták világszerte emelkednek, és ugyanez mondható el a gazdagok és a szegények közötti szakadékról, amely egyre nagyobb. Fontos és stratégiai azért, mert a szegénység csökkentésére és a munkahelyteremtésre fordított európai beruházás a fejlődő országokban döntő szerepet játszik: szociális szempontból a társadalmi elégedettség elősegítésével, gazdasági szempontból a gazdaság serkentésével, erkölcsi szempontból pedig az általunk vallott értékek kifejezésével.

Az azonban, hogy támogatom ezt a jelentést a jelenlegi formájában, nem von le abból, hogy ugyanezt a kívánalmat Európában is foganatosítani kell. Ezt a fejlődő országok szempontjából nemcsak a fenti okok miatt pártolom, hanem azon okból és érzésből is, hogy erősebb szolidaritással tartozunk egymásnak, továbbá azért, mert meggyőződésem, hogy mi, európai polgárok nem tudunk segíteni másokon, ha mi magunk nem vagyunk jó helyzetben.

  Rovana Plumb (S&D) , írásban. – (RO) A stabil környezetben folyó erős, fenntartható gazdasági növekedés segít jólétet és minőségi munkahelyeket teremteni, ezáltal ez a legbiztosabb és leginkább fenntartható kiút a szegénységből. Az éhezés, az alultápláltság, valamint milliók kirekesztése az élelmiszerekhez és alapvető közszolgáltatásokhoz való hozzáférésből az ezekben az országokban támogatott és végrehajtott hibás gazdasági, mezőgazdasági és kereskedelmi politikák következménye. A fejlesztési stratégiáknak különös figyelmet kell fordítaniuk a leginkább veszélyeztetett és perifériára szorult csoportokra, különösen a nőkre, a gyermekekre, az idősekre és a fogyatékkal élőkre.

Mindezt szem előtt tartva úgy gondolom, hogy a fejlődő országoknak nagyobb hangsúlyt kell fektetniük a gyermekmunka elleni küzdelemre, azzal a céllal, hogy ehelyett minőségi, fenntartható munkahelyeket teremtsenek a felnőttek számára, és lehetővé tegyék a gyermekek megfelelő iskoláztatását; továbbá prioritásként kell kezelniük az alapvető szociális igények kielégítését, és ösztönözniük kell a válság által erősen sújtott gyermekek és kiszolgáltatott nők, veszélyeztetett fiatalok, alacsony jövedelmű, képzetlen bevándorló munkavállalók, vidéki munkavállalók és fogyatékkal élők védelmét.

  Miguel Portas (GUE/NGL) , írásban. – (PT) Azért szavaztam az állásfoglalás mellett, mert hangsúlyt fektet többek között a gyermekmunka elleni küzdelemre; felszólítja az Európai Uniót a szociális gazdaság hozzájárulásának elismerésére; felhívja a fejlődő országokat, hogy bővítsék az ingatlantulajdonosok körét a szegények és a nincstelenek között, például úgy, hogy a nyomornegyedek lakóira átruházzák az általuk lakott területek tulajdonjogát; védi a szakszervezetek egyesülési szabadságát és kollektív tárgyaláshoz való jogát; fellép a megkülönböztetés különféle formái ellen; továbbá kéri a privatizációs politikák újragondolását, különösen az olyan közművek tekintetében, mint a vízellátás, a szennyvízelvezetés és az általános érdekű szolgáltatások, valamint az államok társadalmi szerepének újragondolását a fejlesztés irányításában, ideértve az állami tulajdonú vállalkozások munkaadóként és szociális szolgáltatóként betöltött szerepét.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – Végül azért tartózkodtunk, mert a 94. bekezdés eredeti szövege került elfogadásra, amely felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy „dolgozzanak ki egységes megközelítést, amely tiszteletben tartja a szabadpiac alapvető jellemzőit és garantálja a viszonosságot a kereskedelem terén”.

  Oreste Rossi (EFD) , írásban. – (IT) Bár ez egy pozitív jelentés, amely „a segítség otthon kezdődik” elvet tekinti a legjobb módszernek arra, hogy világszerte támogassuk a szegény népességet, ennél tovább is megy, és országonkénti adóbejelentésre, az éghajlatváltozás hatásai ellen további pénzügyi forrásokra, valamint a mezőgazdasági támogatáspolitika felülvizsgálatára szólít fel.

A Ház egy olyan módosítást is jóváhagyott, amely az EU által az európai mezőgazdasági termelőknek nyújtott támogatást vádolja a fejlődő országok piacainak lerombolásával. Bár támogatom a javaslatok többségét az állásfoglalásban, amely a segítségnyújtás világszintű koordinációjának szükségességére is felhívja a figyelmet, ellene szavaztam.

  Joanna Senyszyn (S&D) , írásban. – (PL) Támogattam a jelentést a szegénység csökkentéséről és a munkahelyteremtésről a fejlődő országokban. A szegénység elleni küzdelem a fő prioritás a 2020-as stratégiában, amely kijelöli az uniós erőfeszítések irányát az elkövetkező néhány évre. Ez a célkitűzés arra a 120 millió európai polgárra is vonatkozik, akik jelenleg szegénységben élnek. Ahhoz, hogy a szegénység ellen hatékonyan tudjunk küzdeni a fejlődő országokban, azt Európában is meg kell szüntetni.

E tekintetben fontos szempont az oktatás. Az oktatás és a képesítések javítása a legjobb módszer arra, hogy az egyén munkát találjon, és így kitörhessen a szegénységben és nélkülözésben töltött életből. A fejlődő országokban különösen fontos biztosítani, hogy a gyermekek nemtől függetlenül hozzáférhessenek az oktatáshoz. Még azokban az országokban is, ahol az egy főre jutó jövedelem viszonylag magas, bizonyos társadalmi csoportok – a nemzeti kisebbségek és a lányok – el vannak zárva az oktatástól. A legszegényebb országokban az összes gyermeknek csak körülbelül a fele jár iskolába.

Az Uniónak a segélyprogramjaiban többet kellene tennie az ingyenes oktatóanyagok, étkeztetés és iskolabuszok biztosítása érdekében. Ugyancsak alapvető fontosságú az oktatásról szóló jogalkotás, a gyermekek szociális ellátása és a diákok külföldi tanulmányi lehetőségeinek támogatása, amivel egyidejűleg érdekes programokat kell kidolgozni, hogy ösztönözzék a fiatalok hazatérését, hogy tanulmányaik befejezése után saját társadalmuk javát szolgálhassák. Az is fontos, hogy kampány induljon, amely felhívja a figyelmet a kényszerű gyermekmunka problémájára.

  Marie-Christine Vergiat (GUE/NGL) , írásban. – (FR) Tartózkodtam a jelentés kérdésében, mivel olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek legalábbis ellentmondásosak.

Egyrészről felszólít a privatizációs politikák újragondolására, különösen a közszolgáltatások tekintetében, támogatja a nekik kedvező beruházási intézkedéseket, megerősíti a foglalt ingatlanok és a szociális gazdaság pozitív hatását a fejlődésre, továbbá említést tesz a nemzetközi munkaügyi előírásokról szóló ILO-egyezmények végrehajtásának szükségességéről.

Ugyanakkor azonban a Parlament többsége elfogadott egy olyan bekezdést, amely szerintem elfogadhatatlan, mivel arra szólítja fel a tagállamokat és a Bizottságot, hogy tartsák tiszteletben a szabadpiac alapvető jellemzőit.