Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2010. október 6., Szerda - Brüsszel

9. Ünnepi ülés – Kelet-Timor

  Elnök. - Üdvözöljük az Európai Parlamentben, elnök úr. 18 év elteltével ismét üdvözöljük körünkben.

A következő pont José Ramos-Horta, a Kelet-timori Demokratikus Köztársaság elnökének üdvözlő beszéde.

Nagy kiváltság és öröm számomra, hogy José Ramos-Horta elnököt üdvözölhetem. Néhányan ebben az ülésteremben emlékeznek még a 18 évvel ezelőtti látogatására. Akkor a kelet-timori helyzetről beszélt az emberi jogi albizottságban. Abban az időben a szabad Kelet-Timor még csupán tervként létezett, és csak néhány bátor ember, az ellenzék vezetői vázolhatták e látnoki terveket. Az ellenzék képviselőjeként és aktív tagjaként ő volt számunkra itt, e Parlamentben a szabad Timor legelső népszerűsítője és látnoka. Létezett egy ötpontos béketerv: az indonéz katonaság kivonása, az emberi jogok visszaállítása, a politikai foglyok szabadon bocsátása, az ENSZ-erők bevonása és végül az 1999-re tervezett népszavazás kiírása. A demokratikus közösség támogatta e nagyszerű tervet. 1996-ban José Ramos-Horta elnök és Carlos Felipe Ximenes Belo Nobel-díjat kaptak, és három évvel később Kelet-Timor jelenlegi miniszterelnöke, Xanana Gusmão megkapta a mi Szaharov-díjunkat.

1999-ben a kelet-timori népszavazás olyan eredményt hozott, amely Timor függetlenségét támogatta. Ez volt a szegénység kiküszöbölése és a könnyűnek nem nevezhető kelet-timori megbékélés felé vezető nehéz út kezdete, amely a hiteles intézmények létrehozásához, illetve végső soron a polgárok érdekében végzett munkához és a civil társadalom fejlődéséhez vezetett. Az Európai Parlament hathatósan támogatta az elnök és a kelet-timori hatóságok munkáját. A függetlenséghez való teljes jogokat három évvel később, 2002-ben állították vissza. Ramos-Horta úr jövőbelátása és tapasztalata rendkívüli jelentőséggel bír, és nem csupán Kelet-Timorban. Jelenleg Ramos-Horta úr több kontinensen számos fejlődő országba látogat el, és megmutatja az embereknek, hogy létezik egy út, van kiút a szegény országok számára, illetve hogy újrakezdhetik és jobb életet, jobb jövőt biztosíthatnak polgáraiknak.

Elnök úr! Nagy örömmel üdvözlöm körünkben, és felkérem, hogy mondjon beszédet.

  José Ramos-Horta , A Kelet-timori Demokratikus Köztársaság elnöke. – Elnök úr, hölgyeim és uraim! Angolul kezdem hozzászólásomat, majd portugálul fogom folytatni, ezután ismét angolra váltok.

Öt európai nyelven tudnék önökhöz szólni, de nem teszem, mivel én magam is összezavarodnék, így kettőnél maradok: az angolnál és a portugálnál.

Hálás vagyok azért a kiváltságért, hogy e tiszteletreméltó intézményhez szólhatok, Európa gazdag kulturális diverzitásának és demokratikus politikai kultúrájának, intézményeinek megtestesítőjéhez. Európa és az önök által létrehozott intézmények iránti csodálatom, a megosztottságtól, a rivalizálástól és a háborúktól az egységhez, a partnerséghez és a békéhez, a demokráciához, a társadalmi befogadáshoz és a virágzáshoz vezető út, valamint az emberek közötti szolidaritásba vetett szilárd hit csodálata késztetett arra, hogy mint Nobel-békedíjas 2008-ban az Európai Uniót és az Európai Bizottságot Nobel-békedíjra jelöljem.

A világ egyik részén az egyetlen túlélő szuperhatalom elsöprő befolyása és árnyéka érvényesül. A másik végén ott van Ázsia, ahol a két feltörekvő ázsiai óriás árnyékolja be a térség többi részét. Ezek között vonhat hidat Európa – olyan hidat, amely mindenkit összeköthet a békét és a virágzást célzó új partnerséggel. Ez a befogadó Európa a gyönyörű, Portugáliát fürösztő atlanti parttól húzódik egészen a régi kontinens pereméig, ahol Ázsia kezdődik.

Miközben itt beszélek, nagy hálát érzek e tiszteletreméltó intézmény, sok nagyra becsült európai parlamenti képviselő, az Európai Bizottság iránt, és különösen elnöke, barátunk, José Manuel Durão Barroso iránt, aki mögöttünk állt több mint három évtizeden keresztül a szabadságért folytatott hosszú küldetésünkben.

Mint fiatal politikus és diplomata, először mint Portugália államtitkára, majd külügyminisztere, később mint miniszterelnöke, bölcs és szenvedélyes szószólója volt Kelet-Timornak, hasonlóképpen Afrikának, Ázsiának és Latin-Amerikának.

De elmulasztanám kötelességemet, ha nem mondanék köszönetet az Európai Parlament sok más képviselőjének is, akik közül néhányan már nincsenek jelen amiatt a visszafordíthatatlan öregedési folyamat miatt, amely elől egyikünk sem menekülhet.

Ebben az intézményben valamennyi politikai oldalról, balról és jobbról egyaránt, fórumra leltünk egy olyan időben, amikor senki más nem engedett szóhoz jutni minket.

Például az Európai Parlament pártjainak portugál képviselői a 90-es években saját fizetésük egy részét annak adták, aki ma külügyminiszterünk: dr. Zacarias da Costának. Öt évig volt itt a timori ellenállás vezetőjeként, és az Európai Parlament portugál képviselői, bal és jobb oldaliak, minden hónapban pénzügyi segítséget nyújtottak nekünk, hogy itt Brüsszelben irodát tarthassunk fenn.

Szintén ez az intézmény volt az, amely a világon elsőként szabad belépést, igazolványt adott nekünk, hogy Kelet-Timort itt, e Parlamentben képviselhessük és ügyét tovább vihessük.

Tehát valamennyiük iránt mérhetetlen hálával a szívemben térek ide vissza.

Engedjék meg, hogy most portugálul folytassam; a millenniumi fejlesztési célokról fogok beszélni, és arról, hogy országomban mit teszünk e téren, illetve milyen lépéseket várunk a nemzetközi közösségtől, hogy nekünk és másoknak segítsen.

, A Kelet-timori Demokratikus Köztársaság elnöke. – (PT) Kelet-Timor 2000-ben még nem volt független ország, és az első célokat akkor tűztük ki, amikor 2004-ben benyújtottuk első jelentésünket a millenniumi fejlesztési célokról.

Az utóbbi három év során Kelet-Timor valóban békében élt, amely számottevő, évi több mint 12%-os gazdasági növekedést tett lehetővé; az utóbbi két év során 9%-kal csökkent a szegénység; a 2015-re kitűzött célok napjainkra történő elérésével csökkenést értünk el a csecsemőhalálozásban és öt évnél fiatalabb gyermekek elhalálozásában; 2009–2010-ben az iskolázottság a 2007-es 65%-os szintről 83%-ra nőtt; továbbá Kuba és Kelet-Timor egy közös programjának köszönhetően a felnőtt írástudatlanság is fokozatosan csökken.

Az írástudatlanság felszámolása két-három éven belül várható Kelet-Timorban. Az ország költségvetésének mintegy 30%-át fordítjuk közegészségügyre és oktatásra. Ez a fordulat az olyan szociális programok erőteljes közfinanszírozásának az eredménye, mint például az időseknek, az özvegyeknek, a rokkantaknak és a veteránoknak történő közvetlen pénzutalás, illetve a megművelt területek növelésére és az élelmiszer-termelés növelésére irányuló határozott erőfeszítések.

Most véglegesítjük a 2010–2030-as stratégiai fejlesztési terv menetrendjét, amely lehetővé teszi majd, hogy felszabadítsuk népünket az évszázadok óta tartó szegénység alól, és 2030-ra az életszínvonalukat a felső középosztály szintjére emeljük.

Ami az olajkészletünk kezelését illeti, örömmel jelenethetem ki, hogy a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezés a 2010. július 1-jei jelentésében Ázsiában az első helyre, a világon pedig a harmadik helyre sorolta Kelet-Timort a földgáz- és olajprofit kezelésének erőssége, átláthatósága és hatékonysága tekintetében.

Parlamentünk képviselőinek körülbelül 30%-a nő. A közigazgatásban olyan kulcsfontosságú minisztériumokat vezetik nők, mint például a pénzügyet, az igazságszolgáltatást, a szociális szolidaritást, és így tovább, illetve van egy köztársasági ügyésznőnk is. Állandó ifjúsági parlamenttel rendelkezünk, amelynek 130 tagját nemrégiben választották meg országszerte. A parlamentbe választott fiatalok 12 és 17 éves kor közöttiek. Mindig is törekedtünk a nemek egyensúlyára az ifjúsági parlamentben. Azonban várakozásainkat felülmúlták: az ifjúsági parlament 68 lányból és 62 fiúból áll.

Kelet-Timor büszke arra, hogy bevezette a világ egyik humanista alkotmányát, amelyben tilos a halálbüntetés, és a legmagasabb börtönbüntetés 25 év: nincsen életfogytiglani büntetés. Minden fő nemzetközi emberi jogi szerződést ratifikáltunk. Benyújtottunk két jelentést a megfelelő intézményekhez az egyezményekről, és továbbra is arra fogunk törekedni, hogy még inkább betartassuk az emberi jogok, a szabadság és az emberi méltóság tiszteletét. Alkotmányunk elismeri a nemzetközi jog elsőbbségét a nemzeti jog felett, más szóval: törvényeinknek meg kell felelniük a nemzetközi jognak.

Szíves engedelmükkel most angolul folytatom.

. – Most az éghajlatváltozás ügyéről fogok szót ejteni – nyilván rendkívül felületesen a korlátozott idő miatt.

Miközben tény, hogy a gazdagok és hatalmasok járultak hozzá leginkább a környezet állapotának romlásához, elismerjük, hogy a tudomány, a technológia és az ipar előrelépése az elmúlt 200 év során hatalmas előnyhöz juttatott mindenkit, még akkor is, ha ezen előnyöket egyenlőtlenül osztották el.

Azonban mi a fejlődő világban nem okolhatjuk kizárólag a gazdagokat és hatalmasokat a bolygónkat ért károkért. El kell ismernünk saját felelősségünket az erdők, a tavak, a folyók és a tengerek pusztításában. Ázsiának nem kisebb a felelőssége az éghajlatváltozás visszafordításában, mint az Egyesült Államoknak és Európának. Mi adjuk a Föld lakosságának csaknem felét. Ez már önmagában azt jelenti, hogy hatalmas nyomásnak tesszük ki a földet, az ásványokat, az erdőket és a vizeket. Annak érdekében, hogy gazdaságainkat modernizálhassuk és több száz millió szegény ázsiai életén javíthassunk, a bolygónkat kiaknázva egyre több energiát használunk. A feltörekvő ázsiai hatalmak közül többen átkelnek az óceánokon, hogy máshol keressenek energiát – Afrikában és Latin-Amerikában.

Ezért Kelet-Timor a Maldív-szigetekkel együttműködve – a két legkisebb ország Ázsiában – közös ázsiai programra szólít fel a környezetvédelemre és a környezet helyreállítására, a föld- és vízgazdálkodásra, a mindenki számára elérhető egészségügyre és oktatásra, illetve a szegénység és írástudatlanság felszámolására épülő fenntartható fejlődés tekintetében.

A gazdagokhoz és hatalmasokhoz szeretnék folyamodni. A gazdagok és hatalmasok kérdezzék meg maguktól, hogy a televízió kamerái előtt tett ígéreteiket betartották-e, és a múltbeli politika hatékony volt-e az elmaradottság és a mélyszegénység elleni fellépésben.

Nagyon is gyakran hibáztatják a fejlődő országok vezetőit azért, hogy népeink életében a bőkezű fejlesztési segítség ellenére – amelyet állítólag a gazdagoktól kaptunk – hiányzik a fejlődés.

Az adományozóknak azonban őszintén és kritikusan kellene megítélniük a politikai eljárásokat. Tudjuk, hogy őszinte érzékenységet tanúsít az utca embere – az Egyesült Államokban, Európában és Japánban – a világ szegényebb régióiban élő embertársai iránt, de az adományozóknak egyszerűsíteniük kellene a hosszadalmas, terhes, felesleges, pazarló, szükségtelen és bürokratikus papírmunkát, amely országainkban elárasztja és eltántorítja az embereket.

(Taps)

Az adományozóknak az ígért dollárok nagyobb részét a vidékfejlesztésbe, az élelmiszer-biztonságba, a víz- és szennyvízhálózatokba, az utakba, az egészségügybe és az oktatásba kell fektetniük. A nemzeti intézmények és a demokratikusan megválasztott vezetők megerősítése érdekében az adományozóknak közvetlen ágazati költségvetési támogatást kell biztosítaniuk, hogy képesek legyenek szolgáltatásokat nyújtani és fejlődést biztosítani a polgárok számára.

Csüggesztő, hogy csupán maroknyi gazdag ország érte el azt a célt, hogy a bruttó nemzeti termékük 0,7%-át fejlesztési segítségre fordítsák. Ugyanakkor a nemzetközi konferenciák reflektorfényében tett nagylelkű felajánlások – a filmsztárokkal és rockénekesekkel egyetemben – nagyrészt elfelejtődnek abban a pillanatban, amint a hollywoodi függöny lehull és a reflektorfény kialszik.

Még csüggesztőbb azt látni, hogy milyen könnyen találnak dollármilliárdokat a csődbe ment bankok és biztosítótársaságok, a csaló ingatlanügynökségek és az elavult autóvállalatok megmentésére, és hogyan fizetnek ki több tízmillió dollárt bónuszokban a pénzügyi összeomlásért felelős inkompetens személyeknek és szélhámosoknak, miközben mérhetetlen ellenállásba ütközött a gazdagokhoz való évtizedes folyamodás a külföldi fejlesztési segélyek növelésére.

Úgy gondoljuk, hogy a pénzügyi összeomlás következményei által érintett országok megsegítésének egyik bölcs és tisztességes módja a legkevésbé fejlett országok és a kis fejlődő szigetállamok adósságainak leírása és azon adós országok adósságának újrastrukturálása, amelyek hatalmas belső és külső problémákkal – például instabilitással, éghajlatváltozással és szélsőséges körülményekkel – küzdenek világszerte számos helyen, különösen Dél-Ázsiában és az afrikai nagy tavak térségében.

Kelet-Timor kiváltságos abban, hogy nem rendelkezik egyetlen cent külföldi adóssággal sem, így folyamodásunkat nem az önérdek diktálja. Egyébként, ha kinyitják a 2010-es gazdasági évkönyvet – a zsebkönyv-változatot –, néhány érdekes adatot fognak találni benne. Kelet-Timor rendelkezik ma a világon a legnagyobb többlettel a GDP százalékában, és egyetlen cent külföldi tartozása sincsen. Ettől függetlenül szolidaritást érzünk azokkal az országokkal, amelyek évtizedek óta halmozzák adósságaikat, amelyeket jelenleg képtelenek fizetni, és amelyek a világon több száz millió embert tartanak béklyóban. Ha lehetséges volt csaknem egyik napról a másikra dollármilliárdokat mozgósítani a csődbe ment bankoknak és biztosítótársaságoknak, akkor erkölcsi kötelesség és politikai bölcsesség egy jóval kisebb összeget fordítani arra, hogy a fejlett országok teljesítsék kötelességüket a harmadik világ szegényeivel szemben, hogy feloldják a világunkat ma átható egyenlőtlenségeket.

Miközben ma itt szólok, mély hálával önök iránt – az Európai Parlament, az európai vezetők és valamennyi fejlesztési partnerünk iránt –, alázattal kívánom azt, hogy saját sikertelenségünket és korlátainkat is felismerjük. Nekünk Kelet-Timorban és a fejlődő világ nagy részében nem szabad, hogy felcseréljük a szerepeket, és kioktassuk a Nyugatot – megtorolva, hogy a Nyugat évtizedekig kioktatott bennünket –, hanem tükörbe kell néznünk, és lelkiismeretesen kell válaszolnunk saját kérdéseinkre. Mit tettünk mi magunk azért, hogy népeink százmillióját kiemeljük a szélsőséges nyomorból? Sikerülni fog. Mindannyian többet tudunk elérni, Kelet-Timorban és mindenütt.

Hatalmas előrelépést tettünk az utóbbi három évben. Országunk csupán nyolc éve független. Megosztottam önökkel néhány számadatot, de vannak olyan elért eredmények is, amelyek nem számszerűsíthetők. Ezek nem mérhetők, de ugyanolyan jelentősek. Képesek voltunk meggyógyítani társadalmunk sebeit, összebékíteni különálló közösségeket és begyógyítani az országunk és Indonézia között ejtett sebeket, amellyel 24 év tragikus történelmen osztozunk. Ma Kelet-Timor és Indonézia a lehető legjobb szomszédi kapcsolatnak örvend. Hidakat tudtunk építeni a teljes régióval. Felvettük a diplomáciai kapcsolatot több mint 100 országgal. Ezek nem számszerűsíthető és nem mérhető eredmények. Népünk a 24 éves megszállás mély sebei ellenére nem érez haragot senki iránt.

Ezek meggyőződéseink és hitünk. Eltökéltek vagyunk abban, hogy megfeleljünk népünk elvárásainak és békés, gazdag jövő felé vezessük őket.

A mindenható, könyörületes Isten áldjon meg bennünket.

(Taps)

  Elnök. - Köszönöm szépen, elnök úr.

Tizennyolc évvel ezelőtt Kelet-Timor ellenzéki vezetőjeként ön nagy bátorságot és előrelátást tanúsított. Ma ön egy szabad, demokratikus, független ország elnöke.

Fogadja gratulációmat, elnök úr, és jókívánságaimat országának és népének. Köszönöm a beszédet.

(Taps)

ELNÖKÖL: ROBERTA ANGELILLI
alelnök