Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2010. október 6., Szerda - Brüsszel

10. A halálbüntetés elleni világnap (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont a Tanács által a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nevében kiadott, a halálbüntetés elleni világnapról szóló nyilatkozat.

Mielőtt megadnám a szót Chastel úrnak, egy részletet olvasnék fel a Sakineh gyermekei által az európai parlamenti képviselőkhöz intézett levélből. A levelet az AKI Internetionalen keresztül küldték kifejezetten úgy időzítve, hogy az a halálbüntetés elleni világnapról szóló vitára érkezzen meg.

Íme, a részlet: „Köszönetet szeretnénk mondani erőfeszítéseikért és az édesanyánk, Sakineh ügyének szentelt figyelmükért. Elsőként erkölcsi támogatásukat szeretnénk kérni. Egyetlen reményünk a nemzetközi közösség maradt, éppen ezért fel kívánjuk kérni az Európai Parlamentet, hogy határozott módon, minden rendelkezésére álló eszköz felhasználásával avatkozzon be édesanyánk megsegítésére. Kérjük önöket, ne hagyjanak magunkra bennünket és hallgassák meg segítségkérésünket. Végül, bízva abban, hogy a primitív büntetések, például a megkövezés és az akasztás örökre eltűnnek a világból, szívből jövő üdvözletünket küldjük.”

  Olivier Chastel , Catherine Ashton (a Bizottság alelnöke és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője) nevében. – (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Ahogyan az elnök úr az imént említette, a főképviselő, Ashton bárónő nevében szólalok fel a tisztelt Házban a halálbüntetés elleni világnapon, illetve európai napon.

Mint azt tudják, a halálbüntetés alkalmazása továbbra is vegyes képet mutat a világban. Egyrészről az államok túlnyomó többsége támogatja akár a jogi, akár a gyakorlati eltörlését, és biztató látni, hogy az ilyen államok száma folyamatosan nő. A legtöbb országban a halálbüntetés eltörlésének és korlátozásának erőteljes tendenciája figyelhető meg.

Másrészről a kivégzések száma és a halálbüntetés alkalmazására vonatkozó hatályos eljárások sajnálatosan világszerte aggasztó méreteket öltenek: a 2009-ben bejelentett 5679 kivégzés 5679-cel több volt a kelleténél. Ha pedig figyelembe vesszük, hogy 58 ország és terület továbbra is alkalmazza a halálbüntetést, a munkánk még messze nem ért véget.

Mindannyian tisztában vagyunk továbbá azzal, hogy ahol a halálbüntetés továbbra is jogszerű, komoly problémák merülnek fel a nemzetközi szabályokat és normákat illetően, különösen a halálbüntetés legsúlyosabb bűncselekményekre történő korlátozása, a fiatalkori bűnelkövetőknek a halálbüntetés alkalmazási köréből való kizárása, valamint a tisztességes eljárás garantálása tekintetében.

A következtetés világos: e kérdésben nincs helye az elégedettségnek. Ezért minden elérhető eszközt, köztük a diplomáciai csatornákat és a lakosság tájékoztatását is fel kell használnunk célunk eléréséhez, és ez az oka annak, hogy a főképviselő személyes prioritásává avatta a halálbüntetés eltörlését célzó európai uniós fellépést.

Mit jelent ez a gyakorlatban? A jövőbeli Európai Külügyi Szolgálat kétségtelenül építhet majd arra, hogy az Európai Unió már ma is a halálbüntetés elleni küzdelem vezető intézménye, de a szolgálat egyben a bennünk rejlő lehetőségek kiteljesítésére is kiváló eszközként szolgál majd.

Különösen erősíteni fogja az egységes fellépés képességét, lehetővé téve ezáltal, hogy a halálbüntetés elleni küzdelemhez Európában rendelkezésre álló valamennyi eszközt igénybe vegyük és összevonjuk.

Ezenfelül az Európai Unió a halálbüntetés eltörléséért fáradozó más nemzetközi és többoldalú szervezetekkel való összefogás módját is folyamatosan tökéletesíti.

Az ENSZ őszi 65. közgyűlésének keretében a halálbüntetés alkalmazására vonatkozó moratóriumra felszólító állásfoglalásnak az egyetemes eltörlés irányába való haladást kell tükröznie. Meg kell erősítenie és ki kell terjesztenie az eltörlés felé mutató tendenciát, amely a világ minden részén megfigyelhető. Az Európai Unió és az Európa Tanács közötti szoros együttműködés a halálbüntetés elleni küzdelmünk egy másik eszköze.

E tekintetben – igen konkrét példaként – közös erővel igyekszünk majd meggyőzni Fehéroroszországot a halálbüntetés eltörléséről, elsősorban a világnap alkalmával Minszkben közösen megrendezett események keretében.

Hölgyeim és uraim! Mivel alapvető meggyőződésünk, hogy a halálbüntetés eltörlése nélkülözhetetlen az emberi méltóság védelméhez és az emberi jogok tiszteletben tartásához, minden esetben és minden körülmények között ellenezzük a halálbüntetés alkalmazását, és a továbbiakban is annak egyetemes eltörlésére szólítunk majd fel.

A halálbüntetés egyetemes eltörlése az emberi jogokkal kapcsolatos külügyi intézkedéseink egyik prioritása, és a jövőben is az lesz majd, ezért Ashton bárónő nevében ismét megerősítem, hogy eltökélt szándékunk, hogy az Európai Unió továbbra is a halálbüntetés egyetemes eltörléséért folytatott harc élvonalában álljon.

  Elnök. – Tisztázni szeretném, hogy az Elnökök Konferenciájától érkezett javaslat alapján a vitában képviselőcsoportonként csak egy személy szólalhat fel. Ennélfogva a „catch-the-eye” eljárás keretében senki sem kaphat szót. Ez sajnálatos, mivel rendkívül fontos vitáról van szó.

  Eduard Kukan , a PPE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! Az Európai Unió olyan értékeken és az emberi jogok védelmén alapul, amelyeket világszerte szüntelenül óvni és védeni kell. Mindezek alapját az élethez való jog képezi. A halálbüntetés elleni világnap arra emlékeztet bennünket, hogy a világ egyes országai még ma is gyakorolják a halálbüntetést. Ezért folytatnunk kell erőfeszítéseinket és fokoznunk kell az e gyakorlat elleni küzdelmet.

Az, hogy az EU határozottan ellenzi a halálbüntetést, e harc élvonalába állít bennünket. Mivel az Európai Parlament az első olyan uniós intézmény, amely bekapcsolódott ebbe a küzdelembe, a mi kötelességünk, hogy az egyetemes eltörlés elérése érdekében más államokat is meggyőzzünk.

Az Európai Néppárt számára a halálbüntetés elleni világszintű küzdelem a külső emberi jogi politika központi prioritása. Az EU-nak folyamatosan tájékoztatást kell nyújtania erről a kérdésről és támogatnia kell az egyetemes eltörlést elősegítő kezdeményezéseket.

Mindezen túl fel szeretném kérni a főképviselőt, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy továbbra is ösztönözzék a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának a halálbüntetés eltörlését célzó második fakultatív jegyzőkönyvét még nem ratifikáló országokat arra, hogy így tegyenek. Emellett az emberi jogok európai egyezményének 13. jegyzőkönyvét még nem ratifikáló tagállamoknak is meg kellene ezt tenniük.

Sajnálattal kell közölnöm, hogy Fehéroroszország az egyetlen olyan európai ország, amely továbbra is alkalmazza a halálbüntetést. Minden erőnkkel azon kell lennünk, hogy ez megváltozzon. Hasonlóképpen, az EU-nak folyamatosan fel kell hívnia a figyelmet a halálbüntetés eltörlésére mind a kétoldalú tárgyalásokon, mind a nemzetközi fórumokon.

Végezetül, az EU-nak követendő példaként kell szolgálnia a világ többi része számára. Mindössze néhány nappal a halálbüntetés elleni világnap előtt megfelelőnek tűnik az időpont arra, hogy ezen álláspontunkat megerősítsük.

  Ana Gomes , az S&D képviselőcsoport nevében. – (PT) Fehéroroszország, Kína, Irán, Szaúd-Arábia és Szudán: mi a közös ezekben az országokban az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása tekintetében? Továbbra is valamennyien alkalmaznak egy primitív és szörnyű gyakorlatot: a halálbüntetést. Egyes országok, például Kína, Egyiptom, Irán, Malajzia, Szudán, Thaiföld és Vietnam titokban kegyetlen módszereket alkalmaznak anélkül, hogy nyilvánosságra hoznák a halálbüntetési statisztikákat. Az Európai Unió tagállamai közül csupán egyben él továbbra is olyan nemzeti jogszabály, amely bizonyos bűncselekmények esetén, kivételes körülmények között engedélyezi a halálbüntetést, és ebben az állásfoglalásban a Parlament felszólítja Lettországot, hogy sürgősen tegyen lépéseket e jogszabály hatályon kívül helyezésére.

A Parlament nézete szerint az Európai Uniónak minden lehetőséget meg kell ragadnia – különösen a két- és többoldalú csúcstalálkozókon és üléseken, és elsősorban az ENSZ-ben, a hivatalos látogatások alkalmával nemzetközi megállapodásokról folytatott tárgyalásokon, illetve a külügyi, együttműködési és pénzügyi segítségnyújtási politikák keretében harmadik országokkal folytatott párbeszéd során –, hogy előmozdítsa a halálbüntetés eltörlését. Fontos, hogy az Európai Unió tagállamai törekedjenek az ENSZ-közgyűlés egyetemes moratóriumról szóló határozatának alkalmazására.

A főképviselőnek, Ashton bárónőnek fel kell szólítania az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy tevékenyen ösztönözze a halálbüntetés egyetemes eltörlését. Sok még a tennivaló. Mindennek ellenére ma már 154 olyan ország van, amely jogilag vagy a gyakorlatban eltörölte a halálbüntetést.

Az Európai Unió küldöttségeiben megfelelő számú, az emberi jogokra szakosodott és a halálbüntetés egyetemes eltörlésének törekvése iránt elkötelezett tisztviselőnek kell részt vennie. Felszólítom a főképviselőt, hogy szorgalmazza egy olyan rendszer létrehozását, amellyel a világ bármely országában halálra ítélt valamennyi uniós polgárt azonosítani lehetne, valamint hogy vesse latba minden erejét kivégzésük megakadályozására. Ami az EU vonatkozó belpolitikáját érinti, a Parlament bízik abban, hogy a halálbüntetésről szóló európai uniós irányelvek jövő évre tervezett felülvizsgálatára mihamarabb sor kerül majd.

Kívülről nézve az Uniónak nem csupán az Alapjogi Chartában foglalt azon kötelezettségének kell eleget tennie, hogy biztosítsa, senki sem utasítható ki olyan államba vagy adható ki olyan államnak, ahol komolyan fenyegeti az a veszély, hogy halálra ítélik, hanem arról is gondoskodnia kell, hogy az adatcserével kapcsolatos nemzetközi megállapodások keretében harmadik országok ne jussanak olyan információkhoz, amelyek alapján bárkit a halálos ítélet veszélye fenyegethet.

Ebben az állásfoglalásban az Európai Parlament nyilvánvalóvá teszi, hogy elborzadva szemléli az ilyen büntetés legkegyetlenebb végrehajtási formáit, például a megkövezést. Az állásfoglalás megemlíti néhány olyan férfi és nő nevét, akik hazájukban jelenleg kivégzésüket várják: kívánom, hogy a civilizáció fénye és a könyörület mentse meg az életüket. A Parlament ezért felszólítja a Bizottságot, hogy minden eszközzel lépjen fel az életük megmentése érdekében.

  Marietje Schaake , az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! Nagy büszkeséggel tölt el, hogy az Európai Unió mint olyan értékközösség, ahol a halálbüntetést eltörölték, határozottan elkötelezi magát amellett, hogy globális szereplőként lépjen fel a halálbüntetés más helyeken történő eltörléséért.

A tagjelölt országokkal folytatott tárgyalások és más országokkal való párbeszéd során, legyen az akár az Egyesült Államok, akár Irán, következetesen szorgalmazzuk e rendkívül embertelen büntetés jogi vagy gyakorlati eltörlését. A halálbüntetés bűnmegelőzésben játszott szerepe még csak nem is bizonyított. Éppen ezért a gyakorlat még inkább kifogásolható. Míg a legsúlyosabb bűncselekmények nem maradhatnak büntetlenül, a halálbüntetés az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában foglalt élethez való jog értelmében önmagában az emberi jogok megsértésének minősül.

Hiszünk a nemzetközi jog alapján folytatott bűnügyi eljárásokban, de minden esetben tisztességes és megfelelő eljárás keretében. Ez túlságosan gyakran nem így van, és mindenesetre az ENSZ megállapította, hogy a kábítószerekkel kapcsolatos bűncselekmények nem tartoznak a legsúlyosabb bűncselekmények közé.

Az ENSZ a halálbüntetésre vonatkozó moratóriumról is kedvezően szólt, amely egy fontos nyilatkozat. Ezzel egyidejűleg az ENSZ hitele megőrzéséért küzd, hiszen Irán a Nőjogi Bizottság tagja.

A jelentős emberi jogi kérdések, például a halálbüntetés eltörlésének kezelését illetően az EU-nak továbbra is egységes álláspontot kell képviselnie és mindinkább stratégiai módon kell működnie.

Ma felszólalásainkkal egy időben zajlik Brüsszelben a Kína–EU kulturális csúcs. Ez a fontos lépés elismerésre méltó, ugyanakkor nem hunyhatunk szemet afelett, hogy Kína rekordtartó a halálbüntetések számát illetően, amelyek pontos száma az átláthatóság hiánya miatt, illetve amiatt, hogy egyes emberek nem minősülnek embernek, még csak nem is ismert. A fiatalok kivégzése tekintetében Kínát csupán Irán előzi meg, azonban a gyermekek megölését semmilyen körülmény nem indokolhatja. A kultúra ünneplése a szólásszabadság alapvető jogára emlékeztet bennünket, de a világon túlságosan sokan esnek a halálbüntetés és az ettől való félelem áldozatául az általuk kimondott szavak miatt.

Az EU-nak ezenfelül fokoznia kell a halálbüntetést alkalmazó országokból érkező személyek részére nyújtott menedékkel kapcsolatos kötelezettségvállalásait is. A Menedékvárosok programnak mihamarabb működésbe kell lépnie.

  Barbara Lochbihler , a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony! A halálbüntetés elleni éves állásfoglalás valóban igazán lenyűgöző példája annak, mennyit tesz és tett az EU a halálbüntetés világszintű eltörléséért folytatott küzdelemben. Tény azonban, hogy továbbra is túl sok – rendkívül sok – a kivégzések száma, ahogyan a bizottság alelnökének képviselője is elmondta. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a halálbüntetés elleni globális harc sikertörténet. Ma már csupán 43 olyan ország van, ahol továbbra is előírják a halálbüntetést. Nemzetközi szinten az EU az egyik legaktívabb szereplő e küzdelem folytatásában és abban, hogy azt valamennyi kétoldalú kapcsolatba is beillesszék, ezért nem engedhetjük meg magunknak, hogy visszavegyünk erőfeszítéseinkből.

Talán mérlegelnünk kellene a célzottabb fellépés lehetőségét, mivel a különböző országok és kormányok eltérően szerveződnek, és differenciált stratégiák alkalmazására lehet szükség. Más lesz a helyzet Japánban, ahol a vezető politikusok választási harcokat vívnak és a lehető leggyakrabban használják a halálbüntetést. Itt más megközelítésre van szükség, mint Iránban vagy Fehéroroszországban. Lépésenként kell haladnunk; például le kell szűkíteni azok körét, akikre a halálbüntetés kiróható, így kizárhatjuk a kiskorúakat és a tanulási nehézséggel küzdőket, illetve korlátozható azon bűncselekmények köre, amelyek halálbüntetést vonhatnak maguk után. Kínában például az emberek továbbra is kivégezhetők az egyszerű vagyon elleni bűncselekményekért. Ilyen lépéseket tehetünk a tényleges cél, tehát a halálbüntetés teljes körű eltörlése felé vezető úton. Az EU-nak valamivel árnyaltabb megközelítést kell alkalmaznia.

Amit semmilyen körülmények között nem tehetünk meg, még akkor sem, ha a különböző országok esetében különböző megközelítést fogadunk el, az az, hogy kettős mércét alkalmazunk és eltérő követelményeket fogalmazunk meg a halálbüntetést még gyakorló országokkal szemben.

A halálbüntetés elleni ez évi állásfoglalás középpontjában egy adott ország, az Egyesült Államok áll. Példaként ismertetnék egy esetet. Mumia Abu-Jamal ügyéről van szó, aki több mint 20 éve várja a kivégzését. Nem gazdag, afroamerikai származású és a bűncselekmény időpontjában politikai szempontból radikális gondolatokat és írásokat közlő újságíróként dolgozott. Az ellene folyó eljárással kapcsolatban jogos kétségek merültek fel és hiányosságokra derült fény. Ezen ügyet illetően arra kérem az EU-t, hogy tegyen meg mindent, amit tud, és minden rendelkezésére álló eszközt vegyen igénybe annak érdekében, hogy ne hajtsák végre a halálbüntetést, és Mumia Abu-Jamal tisztességes eljárásban részesüljön.

  Sajjad Karim , az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! Bár az ECR képviselőcsoport nevében szólalok fel, észrevételeim teljes mértékben személyes meggyőződésemen alapulnak. Üdvözlöm a Parlamentben jelenleg folyó vitát, hiszen az egyértelműen az Unió alapvető értéke iránti elkötelezettségünket jelzi.

Az elmúlt évben az egyes országokban legalább 714 személyt végeztek ki. Ez Kína nélkül értendő, mivel az ország saját helyzetét nem teszi átláthatóvá. A halálbüntetést szankcióként még ma is alkalmazó országok többségében nem létezik a halálbüntetést indokoló bűncselekményekkel vádolt személyekkel szembeni tisztességes eljárás lebonyolítására alkalmas mechanizmus. A halálbüntetéssel rendelkező és azt használó országok, valamint a halálbüntetés jogát fenntartó, de azt ténylegesen nem gyakoroló országok közötti különbség nem olyan drámai, mint azt elsőre gondolnánk. Az imént említett számadat nem tartalmazza azokat, akik a sorsukról való döntésre várnak, és akik közül sokan ártatlanok, akiktől megtagadták a tisztességes eljárás lehetőségét.

Ennélfogva, noha megtartjuk ezt a vitát, az igen személyes jellegű. Nem csupán azokról szól, akik ítéletre és halálbüntetésre számíthatnak, hanem sok más érintettről is, családtagjaikról, valamint a társadalom számos más tagjáról, egyszerűen azért, mert az elítélteket a tisztességes eljárás minden lehetősége nélkül végzik ki. Ezen esetek megoldására is törekednünk kell.

  Søren Bo Søndergaard , a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DA) Elnök asszony! A mai vita tárgyát képező állásfoglalásra irányuló indítvány kategorikusan ellenzi a halálbüntetést. Egyszerűen nincs mentség azon államok számára, amelyek hidegvérrel és szándékosan kivégzik a gondjaikra bízott embereket. A halálbüntetés ezért önmagában is bűncselekmény. Gyakran azonban ennél is több. Amikor a halálra ítéltek évekig várnak nyomorúságos körülmények között, a halálbüntetés a kínzás egy formája is. Amikor a halálbüntetéssel való megfélemlítés révén próbálják megelőzni, hogy a nép fellázadjon az elnyomás és a diktatúra ellen, mind például Iránban, a halálbüntetés egyben a terrorizmus egy formája is.

Ahogyan Lochbihler asszony helyesen megjegyezte, az afroamerikai újságíró, Mumia Abu-Jamal ma a halálbüntetés eltörléséért folytatott küzdelem szimbólumává vált – „a hangtalanok hangjává”, ahogyan akkor nevezték, amikor 1981-ben megvádolták egy fehér rendőrtiszt meggyilkolásával, majd halálra ítélték. Ez az ember közel 30 éve a halálsoron várja a sorsa beteljesülését egy tévedésekkel és hiányosságokkal, valamint rasszista felhangokkal jellemzett tárgyalást követően. Éppen ezért helyénvaló, hogy az állásfoglalásra irányuló indítvány rámutat Mumia Abu-Jamal ügyére, mint az egyik olyan egyedi ügyre, amellyel az EU képviselőinek az elkövetkező időszakban többek között foglalkoznia kell, felvetve a kérdést az egyesült államokbeli hatóságoknak, az Egyesült Államok kormányának és természetesen az amerikai elnöknek is. A példa nem kevésbé fontos, mivel az Egyesült Államokat érinti, amely természetesen sok területen az EU szövetségese – valójában talán annál is fontosabb, hiszen a halálbüntetés elleni küzdelemben nincs helye a kettős mércének. A halálbüntetés elleni küzdelemben csak egyetlen mérce alkalmazható: a halálbüntetés feltétel nélküli elutasítása.

  Mara Bizzotto , az EFD képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Valamennyien egyetértünk abban, hogy Európának latba kell vetnie erkölcsi és politikai befolyását, hogy előmozdítsa a halálbüntetés eltörlésének ügyét. Ha azonban nem szeretnénk leragadni az elvont elvi nyilatkozatok szintjén, az Európai Uniónak ténylegesen meg kell kezdenie a rendelkezésére álló eszközök alkalmazását.

Európának nem szabad például elfelejtenie, hogy a halálbüntetést annak legkegyetlenebb formáiban még ma is alkalmazó számos harmadik ország olyan állam, amellyel az Unió jövedelmező gazdasági és kereskedelmi megállapodásokat kötött. Európának mindenekfelett emlékeztetnie kell ezeket az országokat arra, hogy az ilyen megállapodások aláírásával elkötelezték magukat az alapvető jogokra vonatkozó minimumkövetelmények tiszteletben tartása mellett. Ezt a követelményt rendszeresen figyelmen kívül hagyják, Európa pedig szemet huny fölötte.

Beszéljünk nyíltan a halálbüntetésről Kínával, Egyiptommal, Indiával, Pakisztánnal, Jemennel, Bangladessel és így tovább, kényszerítve ezeket az országokat, hogy eleget tegyenek az emberi méltóság tekintetében tett vállalásaiknak. Ez idáig Európa csak szónokolt. Csupán reménykedhetünk abban, hogy szavait mihamarabb tettekre váltja, amit korábban sajnálatos módon sok esetben nem sikerült megvalósítania.

  Bruno Gollnisch (NI) . – (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! A halálbüntetés elleni nyolcadik világnap alkalmából megemlékeznék azokról, akiket nem kímélt a halál: a 200 000 ártatlan meg nem született gyermekről, akiktől évente megszabadulunk Franciaországban; Natasha Moguelről, a néhány hete meggyilkolt 29 éves nőről, akit egy visszaeső bűnelkövető csavarhúzóval szurkált halálra; arról a négyéves gyermekről, akinek néhány hete elvágták a torkát az otthonom közelében, Meyzieu-ben; arról az idős úriemberről, akivel januárban Roquebrune-ben egy késelésért már többször letartóztatott férfi végzett; a Franciaországban évente 6-700, világszerte pedig sok ezer ártatlanul megölt emberről; Marie-Christine Hodeau-ról, Nelly Cremelről, Anne-Lorraine Schmittről és számos hozzájuk hasonló emberről, akiknek egyetlen bűne az volt, hogy egy nap keresztezték az igazságszolgáltatás által az első szörnyű bűncselekménye elkövetését követően szabadon engedett bűnöző útját; a Dutroux-hoz, Evrard-hoz és Fourniret-hez hasonlók áldozatairól, akiknek az élete örökre megnyomorodott, ha nem elveszett; a Londonban, Madridban és máshol meggyilkoltakról, az elvakult terrorizmus áldozatairól.

Azért jutnak eszembe, mert senki sem szervez világnapot az áldozatoknak, de szerveznek a kivégzőknek, akik gyakran valóban megérdemlik a halált.

Egy jogállamban, és csakis egy ilyen államban a halálbüntetés nem állami bűncselekmény. Segíti a társadalom és a polgárok védelmét azokkal a bűnözőkkel szemben, akik számára néha ez a megváltás egyetlen módja.

  Olivier Chastel , Catherine Ashton (a Bizottság alelnöke és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője) nevében. – (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Csak megköszönni tudom a közreműködésüket, hiszen szinte valamennyi felszólalás támogatja intézkedéseinket. Egyértelmű számomra, hogy egyetértünk abban, milyen jelentőséget kell tulajdonítania az Európai Uniónak a halálbüntetés eltörlését célzó intézkedéseknek.

Ahogyan korábban mondtam, és most megismétlem, a főképviselő, Ashton bárónő a kérdést személyes prioritássá avatta.

Őszintén reméljük, hogy partnereinkkel együtt az Európai Unió kielégítő eredményt érhet el – miként már említettem – az ENSZ 65. közgyűlésén egy olyan határozattal, amely további lendületet ad az egyetemes eltörlés irányába való elmozdulásnak.

Mivel alapvető meggyőződésünk, hogy a halálbüntetés eltörlése nélkülözhetetlen az emberi méltóság védelméhez és az emberi jogok tiszteletben tartásához, minden esetben és, ismétlem, minden körülmények között ellenezzük a halálbüntetés alkalmazását, és a továbbiakban is annak egyetemes eltörlésére szólítunk majd fel.

A korábban említettek szerint az üggyel kapcsolatos következtetés egyértelmű: nincs helye az elégedettségnek, és ezért minden rendelkezésünkre álló eszközt igénybe fogunk venni célunk eléréséhez.

  Elnök. – Öt állásfoglalásra irányuló indítványt vettem át, amelyeket az eljárási szabályzat 110. cikke (2) bekezdésének megfelelően nyújtottak be.

A vitát lezárom.

A szavazásra csütörtökön, 2010. október 7-én kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Elena Oana Antonescu (PPE) , írásban. – (RO) A halálbüntetés sérti az ember élethez való alapvető jogát, és azt semmi nem igazolhatja. Különböző tanulmányok rámutattak, hogy a halálbüntetés nincs hatással az erőszakos bűncselekmények tendenciáira. Ezért szeretném hangsúlyozni, hogy Európának és a világ egészének egységes fellépést kell megvalósítania a halálbüntetés egyetemes eltörléséért olyan államokban, ahol azt továbbra is gyakran alkalmazzák, valamint annak ismételt bevezetése ellen. 2009 végén 43 ország, köztük egy európai tagállam kormánya továbbra is fenntartja ezt az intézkedést. A helyzet realitása elgondolkodtató. Van elég befolyásunk, hogy világszinten meggyőzzük a kormányokat és a polgárokat, hogy felhagyjanak e kínzási módszer használatával, amely az emberi jogokat tiszteletben tartó államok számára elfogadhatatlan. Kiemelt célkitűzésről van szó, amely csak az országok közötti szoros együttműködés, a tudatosság növelése és az oktatás révén valósítható meg. Üdvözlöm az Európai Parlament halálbüntetés elleni világnapról szóló állásfoglalását, amely hangsúlyozza, hogy a halálbüntetés teljes eltörlése továbbra is az Európai Unió egyik legfőbb emberi jogi célkitűzése.

  Proinsias De Rossa (S&D) , írásban. – A halálbüntetés a legkegyetlenebb, legembertelenebb és legmegalázóbb büntetés. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a halálbüntetés elsősorban a hátrányos helyzetű személyeket sújtja. Minden esetben és minden körülmények között ellenzem a halálbüntetést, és hangsúlyozni kívánom, hogy annak eltörlése hozzájárul az emberi méltóság erősítéséhez és az emberi jogok folyamatos fejlődéséhez. Az állásfoglalás szándékosan egybeesett a halálbüntetés elleni európai és világnappal, amely mindkét esetben október 10-ére esik. Az EU a halálbüntetés elleni világszintű küzdelem vezető intézményi szereplője és elsőszámú adományozója, az e területen hozott intézkedései pedig külső emberi jogi politikájának központi prioritását alkotják. Az ENSZ-ben az EU 1997-től kezdve anyagilag sikeresen támogatta az Emberi Jogi Bizottság keretében készített, a halálbüntetés eltörlését, ezzel egyidejűleg pedig a halálbüntetés alkalmazására vonatkozó moratóriumot szorgalmazó éves határozatot. Arra bátorítom az EU intézményeit, hogy kettőzzék meg erőfeszítéseiket és minden rendelkezésükre álló diplomáciai és együttműködési támogatási eszközt vegyenek igénybe a halálbüntetés eltörlésének elérése érdekében.

  Anneli Jäätteenmäki (ALDE) , írásban. – (FI) A halálbüntetés visszafordíthatatlan, embertelen szankció, amely sérti az emberi jogokat. Kegyetlen és lealacsonyító, ráadásul olyan büntetés, amelyre ártatlan személy is ítélhető. A halálbüntetésről nem bizonyították, hogy jelentősen csökkentené a bűnözést. Rendkívül sajnálatos, hogy 43 országban még ma is alkalmazzák. A halálbüntetés betiltása az EU emberi jogi politikájának egyik kiemelt területe. Örömömre szolgál, hogy a mai napon, a halálbüntetés elleni világnapon az Európai Parlament határozottan állást foglal a halálbüntetés ellen, amelyet a világon mindenhol be kellene tiltani. A halálbüntetés semmilyen körülmények között nem tekinthető megfelelő igazságszolgáltatásnak. Köszönöm.

  Monica Luisa Macovei (PPE) , írásban. – A halálbüntetés elleni világnap és európai nap alkalmából emlékeztetnék arra, hogy a Parlament egyhangúlag ellenzi a halálbüntetést. Ennek oka, hogy a halálbüntetés kikezdi az alapvető emberi méltóságot, és ellentétes az emberi jogokról szóló nemzetközi joggal. Tanulmányok szerint nem bizonyítható, hogy a halálbüntetés jelentős visszatartó erővel bír a bűncselekmények tekintetében, ugyanakkor aránytalan mértékben érinti a hátrányos helyzetű polgárokat. Mindezek ellenére világszerte több mint 20 000 ember várja a halált; köztük több tucat európai állampolgár. A Parlament részéről továbbra is minden körülmények között el kell ítélnünk a kivégzéseket, és támogatnunk kell a halálbüntetésre vonatkozó feltétel nélküli nemzetközi moratóriumot. Ezenkívül ösztönöznünk kell az országokat, hogy pontos és hivatalos statisztikákkal szolgáljanak a halálbüntetés alkalmazására vonatkozóan. A szerződések értelmében a Parlamentnek beleegyezését kell adnia a harmadik országokkal kötött nemzetközi megállapodásokhoz. Ilyen alkalmakkor szem előtt kell tartanunk az érintett országok halálbüntetéssel kapcsolatos álláspontját.

  Kristiina Ojuland (ALDE) , írásban. – A halálbüntetés elleni világnap fontos ügy, amely emlékeztet bennünket arra a sajnálatos tényre, hogy világszerte 43 országban továbbra is alkalmazzák a halálbüntetést. Teljes mértékben egyetértek Jerzy Buzek elnök úrral, aki a plenáris ülés elején úgy fogalmazott, hogy a halál soha nem minősülhet igazságszolgáltatásnak. Üdvözlöm az Európai Parlament állásfoglalását, amely megerősíti az Európai Uniónak a halálbüntetés átfogó eltörlése iránti elkötelezettségét, és felszólítja a halálbüntetést alkalmazó országokat, hogy azonnali moratóriumot hirdessenek a kivégzésekre. Szeretném azonban, ha a szóbeli elköteleződés konkrétabban megjelenne az Európai Unió és a tagállamok harmadik országokkal szembeni politikájában. Elismerésre méltó, hogy minden év október 10-én felhívjuk a figyelmet a kérdésre, ha azonban valódi haladást akarunk elérni, ennél tovább kell mennünk. Az Európai Uniónak egységesen kell fellépnie és tényleges prioritási pontként kell napirendre tűznie a halálbüntetés eltörlését, ha meg kíván felelni az emberi jogok és az emberi méltóság ügyének fáklyavivőjeként róla kialakított képnek.

  Justas Vincas Paleckis (S&D) , írásban. – (LT) Jelenleg 43 ország alkalmazza a halálbüntetést. A legtöbb halálos ítéletet Kínában, Iránban és Irakban hajtják végre. Kína egymaga 5000 halálos ítéletért, vagyis a világon végrehajtott összes kivégzés 88%-áért felel. Vannak olyan uniós tagállamok is, amelyek polgárainak többsége támogatja a halálbüntetést. Világszerte még ennél is több ilyen ország van. Fő érvük az, hogy a halálbüntetés a jelek szerint elrettenti a potenciális bűnözőket és csökkenti a bűnözést. A statisztikák azonban egészen mást mutatnak. Egyetértek az állásfoglalással, mivel úgy gondolom, hogy a halálbüntetés eszközeinek múzeumban a helye. Indokoltak a Fehéroroszországhoz – a halálbüntetést alkalmazó utolsó európai országhoz – intézett erélyes felszólítások, amelyek értelmében azt az első adandó alkalommal el kell törölni. Itt a kivégzés továbbra is államtitoknak minősül. A halálra ítéltek hozzátartozói nem tudják, hogy az elítélt még életben van-e, mivel a kivégzettek holttestét nem juttatják vissza szüleikhez vagy gyermekeikhez.

  Cristian Dan Preda (PPE) , írásban. – (RO) Jóllehet a halálbüntetés elleni kampány az Európai Unió egyik emberi jogi prioritása, az új Európai Külügyi Szolgálat létrehozása kiváló alkalmat teremt ahhoz, hogy ismét kijelentsük, milyen jelentőséget tulajdonítunk e kérdésnek uniós szinten. A lebonyolított kampány hatékonysága érdekében fontos, hogy különbséget tegyünk egyrészről az egyes országokban elért haladás, másrészről pedig az egyéb helyeken tapasztalható kritikus helyzet között. Éppen ezért, noha aggasztó, hogy az Egyesült Államokban továbbra is alkalmazzák a halálbüntetést, el kell ismernünk, hogy az elmúlt évtizedben itt 60%-kal csökkent a kivégzések száma. Más részről határozottan el kell ítélnünk a kínai kormányt, amely 2009-ben több embert végzett ki, mint a világ többi része együttvéve. Mérhetetlenül elítélem, hogy miután 2009-ben a modern kori történelem folyamán először egyetlen európai személyt sem ítéltek halálra, a fehérorosz hatóságok idén két halálos ítéletet hoztak, és az érintetteket várhatóan ki is végzik majd. Befejezésképpen, Buzek elnök úrhoz hasonlóan úgy gondolom, hogy a halálbüntetés semmilyen körülmények között nem tekinthető igazságszolgáltatásnak.

  Joanna Senyszyn (S&D) , írásban. – (PL) A halálbüntetés alkalmazása azon a téves meggyőződésen alapul, hogy az ítélet súlyossága elrettentő erővel bír a bűncselekmények elkövetése szempontjából. A valóságban a büntetés megelőzésben játszott szerepét nem annak súlyossága, hanem elkerülhetetlen volta határozza meg. Éppen ezért fontos, hogy hatékony bűnüldözési és eljárási rendszer működjön. Elengedhetetlen, hogy a törvénysértők tisztában legyenek azzal, hogy felelősségre vonás és büntetés vár rájuk.

2009-ben Kínában, Iránban, Szaúd-Arábiában, Észak-Koreában és az Egyesült Államokban hajtották végre a legtöbb kivégzést. A halálbüntetés alkalmazása megfigyelések szerint nem csökkenti a legsúlyosabb bűncselekmények előfordulását. Ez az oka annak, hogy társadalmi fejlődésük során a civilizált országok felhagytak a halálbüntetés alkalmazásával, ahogyan korábban felhagytak a legkegyetlenebb formáinak használatával, például a kerékbetöréssel, a lovakkal történő felnégyeléssel, a máglyahalállal és a karóba húzással. Ezek ugyanis olyan gyakorlatok, amelyek elszabadítják a legalapvetőbb ösztönöket, és elkorcsosítják a társadalmat.

Lengyelországban a kormány és a társadalom megfélemlítése közé egyenlőségjelet tévő jobb oldali konzervatív pártok szorgalmazzák a halálbüntetés visszaállítását. Az ilyen módszerek félelmet és bizonytalanságot keltenek a lakosságban azzal kapcsolatban, hogy mi lesz holnap, ami további brutalitáshoz és bűncselekményekhez vezet. A halálbüntetés éppen ezért a kívánttal ellentétes hatást fejt ki. Ennek alapján nélkülözhetetlen az emberek megfelelő tájékoztatása erről a kérdésről, valamint a társadalmi tudatosság növelése a tekintetben, hogy a halálbüntetés nem oldja meg a legsúlyosabb bűncselekmények problémáját.

  Csaba Sógor (PPE) , írásban. – (HU) A halálbüntetés tilos az Európa Tanács tagállamaiban, így mind a 27 EU tagállamban, mégis a világ számos országában továbbra is bevett gyakorlat. A elszomorító azonban, hogy sok esetben nem köztörvényes bűncselekmények elkövetéséért, hanem politikai, vallási nézetek következetes és bátor képviseletéért, kulturális szokások megsértéséért szabják ki a legnagyobb büntetést. Európa rájött arra, hogy nem alkothat olyan törvényeket, melyek megengedik az emberi élet erőszakos kioltását. Itt az idő, hogy ezt a bölcs felismerést határozottan képviselje, és terjessze a világnak azon országaiban, ahol jelenleg nem így gondolkodnak. A kulturális sokszínűség, a különböző világfelfogások gazdagítják az emberi civilizációt, és semmilyen törvény nem igazolhatja a halálbüntetés gyakorlatát.

  Róża Gräfin von Thun und Hohenstein (PPE) , írásban. – (PL) Sajnálatos módon „az ember nem egy szép állat”, hogy a lengyel filozófust, Barbara Skargát idézzem. Sokan vannak közöttünk, az Európai Unió szabad és demokratikus tagállamának polgárai, akik támogatják a halálbüntetést. Ez félelmetes, de igaz.

Szerencsére a halálbüntetés nem szerepel az Európai Unió jogalkotásában, és egyetlen uniós kormány, még a legpopulistább sem vezetheti be azt. Az Európai Uniónak azonban értékei és azok megőrzése révén ki kellene terjesztenie befolyását más országokra, ahogyan az egyébként célja is. Ezért fontos, hogy világszinten cselekedjünk. A belga elnökség által javasolt halálbüntetés elleni világnap talán ebbe az irányba tett lépést jelent. Bízom benne, hogy ráirányítja figyelmünket erre a jelentős kérdésre és megerősíti a minden emberi lény iránti tiszteletet, egyúttal azonban az emberi jogi normák iránti felelősségvállalásunkat is az Európai Unión belül és a világ azon részein, ahol továbbra is alkalmazzák a halálbüntetést.

  Zbigniew Ziobro (ECR) , írásban. – (PL) Az Európai Unió betiltotta a halálbüntetés alkalmazását. Ez az európai országokban zajló folyamat eredménye volt, jóllehet a kontinensen továbbra is sokan támogatják a halálbüntetést. Nem hiszem, hogy az Európai Parlament feladata lenne, hogy a halálbüntetés visszatartó erejét illetően állást foglaljon, különösen azért, mert számos közelmúltban végzett, elsősorban amerikai egyetemeken készült tanulmány arra utal, hogy a halálbüntetés tényleges elrettentő erővel bír. A mi feladatunk az, hogy gondoskodjunk társadalmaink biztonságáról.

A jelenleg irányadó európai uniós jogot illetően nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy ahogyan tiszteletet követelünk döntéseink iránt, úgy nekünk is tiszteletben kell tartanunk a más demokratikus társadalmakban érvényesülő nézőpontokat, és nem kellene igazságszolgáltatással kapcsolatos nézeteinket rákényszeríteni ezekre a társadalmakra. Az Egyesült Államok, Japán és Dél-Korea társadalmainak szuverén joga, hogy olyan törvényeket hozzanak, amilyeneket jónak látnak. Nekünk azonban, itt Európában szem előtt kell tartanunk, hogy a halálbüntetés elutasítása nem jelentheti azt, hogy szemet hunyunk a leggyalázatosabb bűncselekmény – a gyilkosság bűntette – fölött; ilyen esetekben súlyos büntetésekre van szükség, amelyek visszatartó erejűek és elszigetelik a bűnelkövetőt, például a feltételes szabadlábra helyezés nélküli életfogytig tartó börtönbüntetés. Ha ugyanis biztonságos társadalomban kívánunk élni, kemény törvényekkel kell rendelkeznünk azokkal szemben, akik megsértik az alapvető emberi jogot – az élethez való jogot –, és akik ezenfelül gyakran készek újra ártatlan embereket gyilkolni.

  Jarosław Leszek Wałęsa (PPE) , írásban. – A halálbüntetés gyakorlatának teljes körű eltörlését célzó erőfeszítéseink eredményei mellett fel kell ismernünk, hogy világszerte továbbra is 58 ország alkalmazza a halálbüntetést a büntetőjogi ügyekkel kapcsolatos ítélethozatal során, néhány további ország pedig különleges helyzetekben, például háborús időkben hozott ítéleteknél használja. Az Európai Unió egésze szorgalmasan dolgozott azon, hogy eltörölje ezt az embertelen gyakorlatot, és erőfeszítéseink nagyszerű eredményekkel szolgálnak. Van azonban még tennivaló; egyes európai szomszédjaink még nem törölték el maradéktalanul ezt a gyakorlatot, és figyelmünket továbbra is a teljes eltörlés iránti törekvéseinkre kell fordítanunk. Meggyőződésem, hogy folyamatos tájékoztatással és elszántsággal sikerrel járhatunk. Jóllehet egyértelmű, hogy ez a gyakorlat alapvető emberi jogokat sért, a világban számos kultúrában vannak olyan törvények, amelyek egyéb tényezőkön, például a valláson, a hagyományon vagy a hatalmon alapulnak. Ezek a tényezők rendkívül megnehezítik a halálbüntetés eltörlését, de nem csupán parlamenti képviselőként, hanem az emberi faj tagjaiként is kötelességünk, hogy szüntelenül törekedjünk e gyakorlat felszámolásának elérésére.