Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2010. október 6., Szerda - Brüsszel

11. Az európai olajfeltárással és -kitermeléssel kapcsolatos európai uniós fellépés (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont a Jo Leinen által a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság nevében a Tanácshoz intézett, szóbeli választ igénylő kérdésről szóló vita: a Deepwater Horizon által okozott olajszennyezés EU-t érintő következményei: az európai olajkitermeléssel és -feltárással kapcsolatos fellépés (O-0122/2010) (B7-0470/2010), és a Jo Leinen által a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság nevében a Bizottsághoz intézett, szóbeli választ igénylő kérdésről szóló vita: a Deepwater Horizon által okozott olajszennyezés EU-t érintő következményei: az európai olajkitermeléssel és -feltárással kapcsolatos fellépés (O-0123/2010) (B7-0551/2010).

  Jo Leinen , szerző. – (DE) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! A Mexikói-öböl valószínűleg az utóbbi évek egyik legsúlyosabb környezeti katasztrófáját szenvedte el, és nekünk itt, Európában – az Európai Unióban – minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk annak érdekében, hogy nálunk ne következhessen be ilyen katasztrófa. Azt hiszem, hogy ebben valamennyien egyetértünk. Négy tenger övezi az EU-t vagy terül el az EU-n belül: az Északi-tenger, a Balti-tenger, a Földközi-tenger és a Fekete-tenger. Ezeken az európai vizeken olajfúrásokat folytatnak. E tekintetben ez a tárgy uniós kérdés is.

A mélytengeri fúrás különösen nagy kockázatokkal jár. A mexikói-öbölbeli olajkút ezt nyilvánvalóvá tette. Itt olyan problémák merülnek fel, amelyek nem állnak az ellenőrzésünk alatt. Nagyon sok megoldatlan kérdés felmerült, amelyekre még mindig nem ismerjük a választ. Hölgyeim és uraim, biztos úr! Ezért azt javasoljuk Önöknek állásfoglalásunkban, hogy helyénvaló lenne moratóriumot hirdetni legalább a mélytengeri fúrások új alkalmazásaira mindaddig, amíg teljes áttekintéssel nem rendelkezünk arról, hogy mire van szükség, hogyan tudjuk megszüntetni a problémákat és orvosolni a hiányosságokat.

Meggyőződésem szerint Európa polgárai elvárják tőlünk, hogy egyformán magas szintű biztonságról gondoskodjunk mind a 27 tagállam számára, és így az EU mind a négy tengere számára is, és hogy ne legyen szakadék az egyik oldalon azok között az országok között, amelyek már eddig is sokat tettek – és ezt el kell ismernünk –, és azok között, amelyek talán hanyagságot tanúsítanak ezen a területen. Itt most a szomszédos országainkhoz is szólok. Van egy szomszédságpolitikánk, és különösen a Földközi-tengeren olyan országok is végeznek fúrásokat, amelyek természetesen nem tagjai az Európai Uniónak. Oettinger biztos úr! Meggyőződésem, hogy Ön kezdeményezéseket tesz – és végeredményben ez a kötelessége – különösen a Líbiával, de más országokkal folytatandó párbeszéd érdekében is a mi normáinkról és megközelítési módjainkról.

Kérdésem a következő: felkészült-e az EU egy ilyen katasztrófára? Milyen ellenőrzési mechanizmusokkal és megelőzési mechanizmusokkal rendelkezünk egy ilyen jellegű katasztrófa esetére? Ezt a kérdést is meg kell válaszolni. Van egy ügynökségünk Lisszabonban, az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség (EMSA), amelyet nagy tankhajók katasztrófáját is érintő balesetek következményeként hoztunk létre. Az ügynökség tehát a hajók biztonságát ellenőrzi, de a tengerek biztonságát nem – más szóval: pontosan azt nem, amit a mélytengeri fúrás kapcsán most láttunk. Véleményünk szerint jó ötlet lenne az EMSA mandátumának kiterjesztése, hogy ezek a kérdések is a hatáskörébe tartozzanak. Ez legalább megfelelő módon kezelné ezt a problémát. El tudom képzelni, hogy szükség lenne új forrásokra. Ez a probléma természetesen mindig felmerül. Ha azonban meg akarunk oldani egy ennyire fontos kérdést, akkor az erőforrásokat is meg kell hozzá találnunk.

Szeretném továbbá megemlíteni az ilyen súlyos események felelősségének kérdését. Valójában mi a helyzet a biztosítással? Milyen lehetőségek vannak a szükséges pénzeszközök előteremtésére? Szükségünk van arra, hogy rálátással rendelkezzünk a mélytengeri fúrással kapcsolatos felelősségekre és biztosításra vonatkozó jogszabályokra, és ez az, amiről vitázunk. Természetesen és mindenekfelett azt is látnunk kell, hogy mindez hogyan vonatkozik az ezen a területen tevékenykedő kisvállalkozásokra. Nemcsak multinacionális társaságok tevékenykednek ezen a területen, hanem sok kisvállalkozás is. Vajon hogy boldogulnak? Hogyan tudják magukat biztosítani? Szükségünk van-e szolidaritási alapokra? Szükségünk van-e kollektív megoldásokra annak biztosítása érdekében, hogy azok, akik kárt szenvednek – a halászok és mások, akiket az ilyen katasztrófák érintenek – kártalanításban részesülhessenek?

Azt is tudni akarjuk, hogy vajon a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv, amely környezeti hatásvizsgálatokat követel a szárazföldön folytatott tevékenységek esetében, a mélytengeri fúrásokra és a kapcsolódó területekre is vonatkozik-e. Nagyon sok mindent nem tudunk a nyílt tengerről. Milyen munkafeltételek és szociális normák vannak ott érvényben? Elvégre az emberi tényező szerepe is fontos lehet. Van jó technológiánk, de ha az emberi tényező kudarcot vall, akkor ennek ilyen katasztrófák lehet a következményei.

Biztos úr! Ön viseli az általános felelősséget az energia területén. A tengeri olajnak megvannak a maga problémái; a tengeri szél jobb lenne. Meggyőződésem, hogy ez a vita természetes módon megnyitja az utat különféle uniós energiapolitikák előtt – és ez is az Ön hatáskörébe tartozik.

  Olivier Chastel , a Tanács soros elnöke. – (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Mivel a Bizottság nem nyújtott be új javaslatokat az olajfeltárásról és -kitermelésről – és szeretnék rámutatni arra, hogy ez a mulasztás meglehetősen jogszerű, mivel a Bizottság folyamatosan konzultál az iparral és számos érintett szabályozó hatósággal –, csak annyit tehetek, hogy megismétlem a Mexikói-öbölben bekövetkezett katasztrófa, valamint a túl sok emberi és természeti kár által kiváltott mély aggodalmunkat. Ez a katasztrófa megmutatta, hogy ebben az ágazatban nem létezik túl sok óvintézkedés, és hogy minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk az ilyen jellegű balesetek megismétlődésének megakadályozása érdekében.

Csak abban reménykedhetünk, hogy amint ez az Exxon Valdez 1989. évi és az Erika 1999. évi balesete után történt, az EU-nak és az Egyesült Államoknak a tengeri olajfeltárási és -kitermelési tevékenységekkel kapcsolatos szabályozási kereteit most is megszigorítják. Nyilvánvaló módon nem egy olyan keretrendszer kidolgozása a cél, amelynek végrehajtása annyira terhes, hogy megszünteti ezeknek a tevékenységeknek a nyereségtermelő képességét, viszont gondoskodnia kell arról, hogy biztonságosan folytassák le ezeket a tevékenységeket, különösen most, amikor a Föld erőforrásai fogytán vannak.

Míg a jogalkotási javaslatokra vártunk, ez a kérdés nyilvánvaló módon továbbra is foglalkoztatott minket, és jóllehet másokhoz hasonlóan mi is örülünk annak, hogy július közepén sikerült lezárni a Macondo-kutat, és szeptember 19-én ráhelyezték a végleges fedőt, az elvégzésre váró rehabilitációs munkák nagyságrendjét szem előtt tartva meggyőződésünk, hogy ez csak egyetlen állomása egy hosszabb folyamatnak. Ezért akarta azt az elnökség, hogy Oettinger biztos úr ossza meg velünk kezdeti vizsgálatait az energiaügyi miniszterek szeptember 6−7-i informális ülésén.

Véleményem szerint két következtetést vonhatunk le abból, amit ő az említett ülésen elmondott. Először is azt, hogy azok a biztonsági rendelkezések, amelyek már most is hatályban vannak az EU-ban, a világ legszigorúbb rendelkezései. Másodszor azt, hogy a miatt a tény miatt, hogy az olajjal kapcsolatos tevékenységek több különféle szabályozási terület hatálya alá tartoznak, a Bizottság által tervezett minden javaslatnak ezekre a különféle területekre kell vonatkoznia: először is – mivel a megelőzés jobb, mint a gyógykezelés – javítanunk kell az európai vizekre vonatkozó összes biztonsági előírást, ugyanakkor azonban a felelősségi rendszert is szigorítanunk kell, meg kell erősítenünk a szabályozói felügyeletet és fokoznunk kell a nemzetközi együttműködést, például OPEC-partnereinkkel, amint ezt júniusban már meg is tettük.

Várunk a Bizottságtól egy kezdeti közleményt október közepéig, és azoknak a területeknek a nagy száma miatt, amelyekkel ebben foglalkozni kell – amint ezt az előbb említettem –, a Tanács többféle felállásában is meg kell ezt vitatnunk, és valószínűleg több parlamenti bizottságnak is meg kell vitatnia. Nem szabad azonban megengednünk, hogy ennek a kérdésnek a bonyolultsága ürügyül szolgáljon válaszunk elhalasztására. Gondoskodni akarunk arról, hogy ezt a közleményt azonnal tanulmányozni kezdjük, mihelyt megkapjuk, hogy a Tanács szintjén a lehető leggyorsabban napirendre tudjuk tűzni.

Ami konkrétabban a környezetvédelmet illeti, az EU már meglehetősen fejlett szabályozási keretekkel rendelkezik. Az elővigyázatosság és „a szennyező fizet” az EU környezetvédelmi politikájának alapvető elve, és ezek valójában szerepelnek a Szerződésben.

A Mexikói-öbölben felállított fúrósziget által előidézett olajkitörési katasztrófa ugyanakkor lehetőséget is kínálhat a Bizottságnak és a tagállamoknak a jelenlegi környezetvédelmi jogszabályok bizonyos szempontjainak felülvizsgálatára. Ezzel kapcsolatban szem előtt kell tartanunk például azt, hogy a Seveso II. irányelv jelenleg átdolgozás alatt áll, és hogy az év végéig várjuk a Bizottság javaslatát.

Arra is szeretnék rámutatni, hogy a Bizottság jelenleg vizsgálja az EU-nak a katasztrófák esetén tett válaszintézkedéseivel kapcsolatos átfogó kapacitását, különösen annak továbbfejlesztése céljából. Ennek a közleménynek a megérkezése november végéig várható.

Végül szeretném megerősíteni azt, hogy az Elnökség mindent megtesz, ami a hatalmában áll, a Bizottság által benyújtandó javaslatok továbbvitelének biztosítása érdekében.

  Günther Oettinger , a Bizottság tagja. – (DE) Elnök asszony, Chastel úr, tisztelt képviselő hölgyek és urak! Valamennyien egyetértettünk a mexikói-öbölbeli katasztrófa nagyságrendjének kérdésében. Olyan károk következtek be, amelyek hosszú távú káros hatásokat gyakorolnak a környezetre, a természetre, a civilizációra, a turizmusra és a halászatra, és ezeket a károkat csak részben lehet pénzügyi eszközökkel enyhíteni. Ennek ellenére hálásaknak kell lennünk, amiért egy olyan cselekvőképes társasággal van dolgunk, mint amilyen a BP, amelytől elvárhatjuk, hogy ami csak lehetséges, mindent megtegyen a pénzügyi kártérítések kifizetéséért, ahol ez helyénvaló.

Most folyik egy közlemény véglegesítése. A Bizottság két héten belül hivatalosan is tárgyal erről a témáról és kiadja közleményét. Ma azért vagyok itt, hogy meghallgassam az Önök elvárásait, Leinen úr és szakbizottságának általános vezetése alatt, Reul úr támogatásával. Elmondhatom Önöknek, hogy be fogjuk építeni a Parlament elvárásait és szakmai nyilatkozatait abba a közleménybe, amelyet legkésőbb két hét múlva kiadunk.

Néhány nappal ezelőtt kaptunk egy nyilatkozatot a BP-től, amely legalább kellő önkritikát tartalmazott, és amely az ipar által végrehajtható önkéntes lépéseket és helyreállító intézkedéseket is javasolt és bejelentett. Szorosan figyelemmel követjük a washingtoni eseményeket, amelyek jelenleg kissé késlekednek az elektori kampány miatt, de azt látjuk, hogy a washingtoni kormány azt szeretné, ha ennek a nagyon súlyos incidensnek messze ható következményei lennének az amerikai jogalkotásra és politikára nézve. A világ legmagasabb szintű biztonsági előírásait akarjuk szabályba foglalni a számunkra elérhető vizekre nézve, amelyek a következők: az Északi-tenger, az Atlanti-óceán északi körzete, a Balti-tenger, a Fekete-tenger, a Földközi-tenger és Nyugat-Afrika part menti vizei. A saját területi vizeinken rendelkezünk a szükséges felhatalmazással, de megpróbáljuk kiterjeszteni ezeket az előírásokat a határainkon túli területekre is. Leinen úr közvetett módon utalt Líbiára. Minket is aggasztanak azok a fúrások, amelyek hatást gyakorolhatnak partjainkra és tengereinkre, de amelyeket nem közvetlenül a mi tengereinken hajtanak végre.

Az olajról, de a gázról is beszélünk. Általánosságban a szénhidrogéneknek a lehető legmagasabb műszaki biztonsági szintű tengeri feltárásáról és kitermeléséről beszélünk. Tisztában vagyunk azzal, hogy az Egyesült Királyságról és Norvégiáról feltételezhető, hogy ők rendelkeznek a legtöbb tapasztalattal, valamint magas színvonalú, elfogadható előírásokkal, ezért különösen fontosnak tartjuk a londoni és a norvég kormánnyal való együttműködést. Először is ellenőrizni akarjuk a jövőbeni engedélyekre vonatkozó biztonsági óvintézkedéseket; más szóval: azt, hogy milyen magasabb vagy legmagasabb szintű előírások lehetségesek az új engedélyezések esetén. Másodszor meg akarjuk vizsgálni a meglévő fúrótornyok korszerűsítésének lehetőségeit, amelyeknek egy része már 20 éves vagy annál is öregebb. Azok az előírások, amelyek akkor elfogadhatóak voltak, össze sem hasonlíthatóak azzal, ami ma megvalósítható vagy politikailag elvárható.

Aztán ott van a rendszeres ellenőrzések kérdése. Fokoznunk kell ellenőrzési hálónk szemeinek sűrűségét, és ennek megfelelően fokoznunk kell az ellenőrzések gyakoriságát és színvonalát. A biztosítási joggal kapcsolatban is felmerültek kérdések, például annak kérdése, hogy milyen mértékű átfogó biztosítási fedezetet tehetünk kötelezővé a kitermeléssel foglalkozó társaságok számára az esetleges károk minimalizálása és a jogorvoslat céljából – legalább gazdasági és pénzügyi szempontból –, amennyire ez egy legrosszabb forgatókönyv bekövetkezte esetén lehetséges.

További aggasztó kérdés számomra az, hogy hogyan tudjuk a világ más részeire exportálni biztonsági előírásainkat. Ha a BP most úgy döntene, hogy Líbia partjai előtt kitermelésbe kezd és fúrótornyokat épít, akkor ez lehetőséget kínálna nekünk az európai energiaipar – nevezetesen a BP, a Shell és a Total – elérésére és önkéntes kötelezettségvállalások elnyerésére, amelyek szerint ezekben a szomszédos térségekben is önként elfogadják és alkalmazzák ugyanazokat a szigorú előírásokat, mint amelyeket az Európai Unió területén kötelesek elfogadni. Pontosabban fogalmazva ez azt jelenti, hogy a BP által Líbia partjai előtt felépített és működtetett tengeri fúrótoronynak és − mondjuk − egy európai energetikai vállalkozás által Nyugat-Afrika partjai előtt működtetett fúrótoronynak ugyanazokat az előírásokat kell betartania, mint az északi-tengeri fúrótornyoknak, ahol ezek az előírások törvénybe vannak foglalva.

Mindent egybevetve azt kérem, hogy adjanak nekünk két hetet. A célegyenesben járunk a közleményünk célkitűzéseinek teljesítése felé vezető úton. Minden további elvárást, amelyet Önök, tisztelt képviselő hölgyek és urak, ma közvetítenek felénk, figyelembe fogunk venni, és 2011 első felében egészen biztosan benyújtjuk azokat a jogalkotási javaslatokat is, amelyeket közleményünkben tervbe veszünk.

  Richard Seeber , a PPE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony! Először is szeretnék köszönetet mondani Oettinger biztos úrnak, amiért a kezébe vette az események irányítását, és amiért azonnal reagált, mihelyt az olajkatasztrófa bekövetkezett. Természetesen figyelembe kell vennünk azt a tényt, hogy az Egyesült Államok és Európa kiindulási pontja nem azonos. Ennek ellenére meggyőződésem, hogy itt Európában is cselekednünk kell, és el kell végeznünk mind a tényleges helyzet, mind pedig a jogi helyzet alapos elemzését Európában ahhoz, hogy megfelelő javaslatokat nyújthassunk be. Szem előtt kell tartanunk azt, hogy a jogi helyzetet természetesen bonyolítja az a tény, hogy részben nemzetközi vizekkel, részben pedig a tagállamokhoz tartozó vizekkel van dolgunk. Meggyőződésem, hogy meg kell vizsgálnunk azt a kérdést, hogy pontosan melyek azok a kérdések, amelyekben a Közösség közösségként léphet fel és jogi javaslatokat tehet a helyzet javítására.

Mindig abból kell kiindulnunk, hogy a lehető legmagasabb szintű biztonsági előírásokat kell megfogalmaznunk az emberek és a környezet érdekében, hogy már eleve megakadályozzuk az ilyen katasztrófákat. Ennek ellenére is fontosnak tartom azt, hogy energiaforrásaink további diverzifikálása érdekében folytassuk az olaj és a gáz feltárását szerte Európában. Ennek mindig ott kell lennie hátsó gondolatainkban. Amint már azonban említettem, a biztonságnak mindig elsőbbséget kell élveznie. Három olyan területet látok, ahol cselekedhetünk. Az első annak megvizsgálása, hogy hol kell változtatásokat végrehajtanunk az EU jogi helyzetében. A Seveso II. irányelvre, a környezeti felelősségről szóló irányelvre és a harmadik tengerbiztonsági csomagra gondolok ennek kapcsán. A Bizottságnak egyértelműen foglalkoznia kell ezekkel a területekkel, és alig várjuk, hogy meghallgathassuk javaslataikat.

A második a pénzügyi keretrendszer. Meggyőződésem, hogy a biztosítási megoldások kínálnák a megfelelő biztonságot a katasztrófák után kifizetendő pénzügyi kártérítések lehetővé tételéhez. A harmadik ilyen terület a vészhelyzetek kezelése az EU-n belül. Valóban szükséges-e minden tagállamban fenntartani az ilyen jellegű katasztrófák kezeléséhez szükséges teljes kapacitást? Nem találhatnánk módot az EU-szintű együttműködésre és annak megerősítésére, hogy a tagállamokra valamivel kisebb nyomás nehezedjen?

  Zigmantas Balčytis , az S&D képviselőcsoport nevében. – (LT) A Mexikói-öbölben bekövetkezett környezeti katasztrófa rávilágított az olajműveletekkel kapcsolatos biztonság és üzembiztonság hiányára. Ennek a szívet tépő tragédiának, amely emberéleteket követelt és elmondhatatlan károkat okozott a környezetben, fontos leckeként kell állnia előttünk, európaiak előtt.

Üdvözlöm a Bizottságnak azt a kezdeményezését, hogy ellenőrizni kell az Európai Unió területén működő tengeri fúrószigetek biztonságát. Ennek teljes lefolytatása érdekében azonban átfogóbb intézkedésekre van szükség. Mindenekfelett a Bizottságnak fel kell mérnie, hogy az Európai Unió milyen képességekkel rendelkezik a balesetekre adandó azonnali és hatékony válaszlépések szempontjából és ki kell dolgozni egy európai cselekvési tervet.

A jelenlegi szabályozásból egyértelműen hiányzik a tartalom és a hatókör, mind a biztonság, mind pedig az okozott károkért viselt felelősség szempontjából. Az Európai Unió jelenleg roppant nagy projekteket hajt végre az infrastruktúra területén, és lehetséges, hogy ezeknek biztonságát nem mértük fel átfogóan és megfelelően. Ide tartozik a sokat vitatott Északi Áramlat gázvezeték, valamint más, olajjal és gázzal kapcsolatos infrastruktúrák, amelyek szükségesek Európa számára az energiabiztonság eléréséhez, de amelyeknek meg kell felelniük a legmagasabb szintű környezetvédelmi követelményeknek.

Ezért a felelősség kérdését egyértelműen meg kell oldanunk: a szennyező kártérítést fizet az okozott kárért, emellett el kell fogadnunk az egész Európában kötelező erejű biztosítási rendszereket. A hasonló katasztrófák elkerülése érdekében kiemelt figyelmet kell fordítanunk a megelőző intézkedésekre. Ezért véleményem szerint a Bizottságnak elemeznie kell egy hatékony felügyeleti rendszer létrehozását, meg kell erősítenie az ellenőrzési módszereket és szigorítania kell a kötelező minimális uniós biztonsági szabályokat.

Egyetértek munkatársainknak a Bizottság felé tett azon javaslataival, hogy éves jelentéseket is kell készíteni, amelyek lehetővé tennék a számunkra mind a valós helyzet felmérését, mind pedig intézkedések kellő időben történő végrehajtását, amint és amikor azok szükségessé válnak.

Összegezve: szeretnék köszönetet mondani a Bizottságnak és a biztos úrnak azért, hogy ilyen hamar a kezünkben lesz egy közlemény és képesek leszünk részletesen megvizsgálni azt, hogy Európának valójában mire is van szüksége.

  Corinne Lepage , az ALDE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök asszony, Chastel úr, biztos úr! A Mexikói-öbölben bekövetkezett baleset vízválasztó vonalat alkot.

Amint ezt az ebben a pillanatban Magyarországon játszódó sajnálatos események is szemléltetik, Európa nyilvánvaló módon nem mentes a súlyos ipari balesetek lehetőségével szemben. Közös feladatunk pontosan a katasztrófák lehetőségének előzetes meglátása, nem az, hogy csak megvárjuk, amíg bekövetkeznek, aztán felsorakoztatjuk erőforrásainkat azoknak kezelésére.

Hogy mit értek az „előzetesen meglátni” kifejezésen? Először is azt, hogy rendelkezzünk megfelelő, megelőző jellegű jogszabályokkal. Ilyen jellegű jogszabályok jelenleg nem léteznek. Le kell folytatnunk megalapozott előzetes vizsgálatokat, és örömmel hallom a Seveso II. irányelvnek a tengeri fúrószigetekre történő alkalmazására vonatkozó terveket. Emellett le kell folytatnunk alapos hatásvizsgálatokat is, és – ez rendkívül fontos – létre kell hoznunk egy felelősségi rendszert elrettentésül, hogy a gazdasági szereplőknek gazdasági érdekük fűződjön a biztonság garantálásához.

Végül: a műszaki erőforrásokról is gondoskodnunk kell annak biztosításához, hogy bármilyen eshetőség kezelhető legyen néhány napon, vagy akár néhány órán belül. Ez nem csak annyit jelent, hogy papíron képesek vagyunk reagálni; hanem azt jelenti, hogy a valóságban is képesek vagyunk reagálni. Bele se merek gondolni, mi történne, ha bekövetkezne a mexikói-öbölbeli eseményekhez hasonló, hetekig vagy hónapokig tartó helyzet egy olyan zárt tengerben, mint amilyen a Földközi-tenger.

Emellett természetesen szükségünk van – amint ezt Ön is említette – egy méltányos felelősségi rendszerre az okozott károk kompenzálásához. Emlékeim szerint a környezeti felelősségről szóló irányelv nem foglalkozik a gazdasági károk kérdéseivel. Ezért elengedhetetlennek tartom, hogy az Egyesült Államokhoz hasonlóan mi is tétovázás nélkül cselekedjünk és vezessünk be moratóriumot az új létesítményekre, hogy az előbb említett feltételek teljesíthetőek legyenek.

Ez nem azt jelenti, hogy le kell állítanunk a jelenleg folytatott műveleteket, viszont fel kell függesztenünk az új engedélyek kiadását annak biztosítása érdekében, hogy az összes állami és magán érdekelt fél célkitűzése azonos legyen: azoknak a jogszabályi és műszaki erőforrásoknak a lehető leghamarabb történő létrehozása, amelyek megóvhatnak bennünket az olyan nagyságrendű katasztrófáktól, mint amely most az Egyesült Államokban zajlik.

Szerintem mindezek a cselekvések a helyes irányba megtett lépést alkotnak; ennek ellenére is szeretnék rámutatni arra, hogy azt a közös célt tűztük ki magunk elé, hogy fokozatosan elválasztjuk a társadalmat az olajtól, nem pedig az, hogy fenntartjuk függőségét.

  Bart Staes , a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök asszony! Egyetértek Lepage asszony felszólalásával, különösen annak utolsó szakaszával. Öt hónappal ezelőtt, április 20-án a mexikói-öbölbeli szörnyű katasztrófa formájában bekövetkezett az elképzelhetetlen. Öt hónapba telt, mire sikerült végre elzárni a kiömlő olajat. Ezért nekünk, európai jogalkotóknak gondoskodnunk kell arról, hogy ilyen jellegű katasztrófa soha ne következhessen be európai vizeken. Ezért került sor erre a vitára. Ezért kell most cselekednünk.

Az az állásfoglalás, amelyről a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságban szavaztunk, jórészt egybecseng Oettinger biztos úr elemzésével, politikájával és hajlandóságával. Oettinger biztos úr már több alkalommal is megjelent a plenáris ülésen, hogy kifejtse, mi az, amit képvisel és mit akar tenni. A mi állásfoglalásunk alapvetően összhangban áll mindezzel. Sajnálom, hogy a Tanács kinyilvánította azt a szándékát, hogy megvárja a Bizottság javaslatait és csak utána reagál. Valójában arra számítottam, hogy a Tanács a jelenlegi vita során válaszol a Parlament által benyújtott javaslatokra.

Ezek a javaslatok, amelyekből sok van, nagyon fontosak. Valójában moratórium kihirdetésére hívjuk fel a tagállamokat mindaddig, amíg nem sikerül kizárnunk a baleseteket; mindaddig, amíg nem tudjuk biztosítani a megfelelő biztonsági előírások betartását. Azt akarjuk, hogy mindaddig moratórium működjön, amíg nem lehetünk biztosak abban, hogy a felelősséget szabályozó jogszabály teljes mértékben rendben van. Meg akarjuk vizsgálni a felügyelők felügyeletével kapcsolatos helyzetet. Arról is gondoskodni akarunk, hogy lépéseket tegyünk azoknak a létesítményeknek a leállítása érdekében, amelyek még működnek, de amelyeket rövid időn belül le kell állítani. Látni akarjuk az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség (EMSA) mandátumának kibővítését. Azt akarjuk, hogy ez a szervezet ne csak a tengerjáró hajók, hanem a fúrószigetek által okozott tengeri szennyeződésekért is felelős legyen, ha katasztrófa történik.

Mindezek nagyon kézzelfogható ügyek, amelyeket ez az állásfoglalás megállapít. Chastel úr! Sajnálom, hogy Ön tartózkodik attól, hogy a Tanács nevében ebben az ülésteremben reagáljon a Parlament javaslataira, és megvárja az Oettinger biztos úr által beterjesztendő javaslatokat, amelyek közül az első már a jövő héten várható a jelenleg érvényben lévő jogszabályok stressz tesztjének formájában. Szívből gratulálok a Bizottságnak, és némi fenntartással viseltetem a Tanács felé.

  Struan Stevenson , az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! A Mexikói-öbölben bekövetkezett olajkiömlés riadót fújt az olajágazat számára. Ez nem lehet kérdéses. Valamennyien élesen tisztában vagyunk ezzel a ténnyel, de vigyázzunk, nehogy túlreagáljuk a helyzetet.

Egyetértek azzal, hogy megfelelő kártérítésben kell részesítenünk mindazokat, különösen a halászati ágazatban, akik olajkiömlés vagy más hasonló jellegű baleset miatt elveszítik megélhetésüket, és remélem – az ég segítsen nekünk –, hogy ez soha nem fog megtörténni a mi vizeinken.

Létre kell hoznunk vagy egy kártérítési alapot, vagy egy biztosítási alapot, amelyhez maguknak az olajtársaságoknak is hozzá kellene járulniuk. Amikor azonban azt hallom, hogy olyan jó munkatársak mint például Lepage asszony, a próbafúrásokra vonatkozó moratóriumra szólítanak fel, akkor valójában azt érzem, hogy ez túl messzire menne. Ez túlreagálás. Húsz éves, két évtizedes tapasztalatokkal rendelkezünk az Északi-tengerben és a Skócia nyugati partjai előtt folytatott mélytengeri fúrások területén – két évtized, amelynek során az egész világra exportáltunk a legmagasabb biztonsági szintet képviselő technológiákat. Több mint 315 mélytengeri kutunk van, ezek több mint 300 méteres mélységben vannak, de néhány kút mélysége az 1 600 métert is eléri.

Idő előtti volna még azt elemezni, hogy mi is történt a Mexikói-öbölben, de a bizonyítékok alapján már látszik, hogy ha ott is a mi technológiánkat alkalmazzák, amelyet mi már két évtizede használunk az Északi-tengerben, akkor nem kerül sor erre az olajömlésre, illetve sokkal gyorsabban sikerült volna elzárni.

Tehát ne csapjuk be az ajtót elhamarkodva az egyik legbiztonságosabb és legüzembiztosabb ipari technológia előtt, amellyel Európában rendelkezünk, miközben csak ebben az évben már hatmilliárd euró beruházást hajtottunk végre az Északi-tengerben és a Shetland partjai előtt folytatott feltárásokba. Ne reagáljuk túl a helyzetet, és ne küldjük szét az egész világra azt az üzenetet, hogy mi, az Európai Parlament képviselői a továbbiakban nem tekintjük biztonságosnak európai iparunkat. Ez termeli exportbevételeink jelentős részét.

  Niki Tzavela , az EFD képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök asszony! Szeretnék gratulálni Leinen úrnak és a biztos úrnak a tájékoztatásért. Szeretném továbbá kifejezni elégedetlenségemet, amiért az iparért és a kutatásért felelős Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság távol maradt az állásfoglalástól. Azt mondanám, hogy távolmaradásuk miatt olyan bekezdések születtek, amelyek vagy irreálisak, vagy pedig óriási problémákat támasztanak a kitermelési iparágak számára. Azt mondtuk, hogy ellenőrizni, nem pedig eltörölni akarjuk ezeket.

Ezért teljes mértékben egyetértek a Callanan úr által benyújtott módosítással, hogy töröljük a 17. bekezdést és azt is szeretném megjegyezni, hogy a 22. bekezdés pénzügyi terhet ró a kitermelő társaságokra, és ezzel nagyon óvatosan kell bánnunk. Továbbá szeretném megjegyezni, hogy hiányzik a szövegből egy nagyon fontos elem: semmiféle hivatkozást nem tartalmaz a kitermelési ágazatban folytatott kutatás és fejlesztés előmozdítására. Együttműködhetnénk az amerikaiakkal ezen a területen és elősegíthetnénk a kutatást és a technológiát, ami segítene nekünk egy ilyen jellegű válság kezelésében.

  Nick Griffin (NI) . – Elnök asszony! Elhibáztuk a Deepwater-katasztrófa valódi jelentőségét. Az igazi kérdés az, hogy a BP miért végez olajfúrást 5 000 méter vastag sziklarétegen keresztül, 1 500 méter mély vízben, a hurrikánzóna kellős közepén.

A válasz az olajkitermelési csúcs – az a pont, amikor túl vagyunk a világ tartalékai felének felhasználásán, amelynek kitermelése könnyű, biztonságos és olcsó volt, és most az egyre zsugorodó készletekre kell támaszkodnunk, amely egyre nehezebben hozzáférhető, egyre veszélyesebb és költségesebb, pénzügyi és környezetvédelmi szempontból egyaránt. A Deepwater csupán az olajkitermelési csúcs tünete. Ha ürügyül használjuk fel arra, hogy az EU még nagyobb hatalmat kaparintson meg, ez nem véd meg bennünket a kitermelési csúcs elérésétől, sem pedig a potenciálisan katasztrofális következmények elszenvedésétől.

Ahelyett hogy a tünetekről beszélnénk, ideje komolyan vennünk magát a betegséget: azt a tényt, hogy a könnyen kitermelhető olajat már mind felhasználtuk, de továbbra is betegesen ragaszkodunk ehhez az anyaghoz. Az elmúlt hónapokban ez a realitás elkezdett derengeni – többek között – Obama elnöknek, a brit kormánynak és a német haderőnek. Eljött az ideje, hogy az EU kihúzza a fejét a homokból, elfelejtse az éghajlatváltozással kapcsolatos rögeszméjét, és elkezdje tanulmányozni és kezelni a valódi válságot, az olajkitermelési csúcsot.

ELNÖKÖL: RODI KRATSA-TSAGAROPOULOU
alelnök

  Herbert Reul (PPE) . – (DE) Elnök asszony, Chastel úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Ez a katasztrófa nagyon súlyos volt, és a katasztrófákra különféle módokon lehet reagálni. Megtehetjük, hogy gyorsan cselekszünk és minden héten kiadunk egy újabb nyilatkozatot, vagy dönthetünk úgy, hogy alaposan kivizsgáljuk a helyzetet, majd mérlegeljük, hol kell változtatásokat végrehajtanunk. Ami például a kiindulási pontot illeti, már megállapítottuk, hogy az Egyesült Államokban uralkodó helyzet nem igazán összehasonlítható az európai helyzettel.

Oettinger biztos úr ez utóbbi utat választotta: józanul, objektív módon, lépésről lépésre haladt előre. Így kell politikai döntéseket meghozni, és így lehet elnyerni polgáraink támogatását. Hálás vagyok először is azért, hogy a biztos úr ezt az utat választotta, másodszor pedig azért, mert az összes szakbizottságot bevonta ebbe a munkába. A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság közösen vett részt a plenáris ülésen, és mindkét bizottság részt vett a biztos úrral folytatott megbeszéléseken, ahol lehetőségünk nyílt a tények mélyebb megvitatására. Sajnálatos módon rá kell azonban mutatnom arra, hogy – amint ezt Tzavela asszony már említette – a Környezetvédelmi Bizottság ekkor úgy érezte, hogy egyoldalúan be kell nyújtania egy állásfoglalást. Ezt én teljes mértékben elfogadhatatlannak tekintem. Ezenkívül egy elsietett dokumentummal való sürgős előállás nem szolgálja a parlamenti együttműködés céljait, és nem szolgálja ennek a kérdésnek a megfelelő módon történő kezelését.

Megtudtuk – valójában valamennyien tudtuk –, hogy a Bizottság a következő vagy az azt követő héten be fog nyújtani egy közleményt, amelyben elemzi az események következményeit. Ezt követően, amint erre a Tanács helyesen rámutatott, képesek leszünk értelmes módon mérlegelni, mik legyenek a következmények. A Környezetvédelmi Bizottság úgy érezte, hogy gyorsan be kell nyújtania egy állásfoglalási indítványt, így tehát benyújtottunk egy állásfoglalást, amelyet én teljes egészében elsietettnek tartok. Véleményem szerint tele van hibákkal és teljes mértékben figyelmen kívül hagy nagyon sok, a kutatással és a technológiával kapcsolatos szempontot, amint erre Tzavela asszony az előbb rámutatott. De kit érdekel? Csak az számít, hogy előálljunk valamivel, még akkor is, ha ez csak egyetlen szempontból vizsgálja ezt a kérdést. Ez teljes mértékben elfogadhatatlan. Ezen túlmenően azon következtetés levonása, hogy moratóriumot kell hirdetni, sikeres kísérlet arra, hogy Európára mint ipari központra hívjuk fel a figyelmet .

Hölgyeim és uraim! Így nem fogunk ötről a hatra jutni. Hálás vagyok azért, hogy szót kaptam. Itt végre nyugodtan elmondhatom, amit akarok. Az én bizottságom egyáltalán nem vett részt az állásfoglalás meghozatalában.

  Pavel Poc (S&D) . – (CS) A Deepwater fúrósziget felrobbanása egyértelműen súlyos baleset volt. Figyelmeztetésül szolgált mind az Egyesült Államok, mind pedig Európa számára. Egy figyelmeztetés fölött azonban elsiklott a figyelmünk. Ugyanabban az időben, amikor a szakbizottság a mexikói-öbölbeli Deepwater Horizon ügyét tárgyalta, a Jebel al-Zayt fúrószigetnél is szökött az olaj, ami alig néhány kilométerre van Egyiptom partjaitól, és mi a turistáktól szereztünk tudomást erről a szivárgásról. A tömegkommunikációs eszközök még csak említést sem tettek erről az eseményről, és amikor a szakbizottság ülésén megkérdeztem a Bizottság egyik képviselőjét, hogy rendelkezik-e információkkal erről a viszonylag kicsi, viszont közeli katasztrófáról, vagy inkább olajszivárgásról, kiderült, hogy semmit sem tud róla. Senki sem tudott róla semmit. Ezért a képviselőtársaim által fejtegetett egyéb kérdések mellett szeretnék még egy kérdést megemlíteni, nevezetesen azt, hogy mindig aktuális és jó minőségű információkkal kell rendelkeznünk, amelyeket nem torzítottak el politikai okokból, mint ahogyan az egyiptomi kormány is eltorzította a Jebel al-Zayt fúrószigetnél bekövetkezett olajszivárgásról szóló beszámolókat.

Véleményem szerint a moratórium az egyik lehetséges megoldás, bár nyilvánvaló módon nem állíthatjuk le és nem korlátozhatjuk az energiaipart, különben nem tud minket ellátni azzal, amire szükségünk van. Egységes biztonsági előírásokra van szükségünk, mert az Európai Unió északi-tengeri előírásai rendkívül szigorúak, de a Fekete-tengeren ezeket már nem alkalmazzák. Ennyire elütő megközelítési módok alkalmazása elfogadhatatlan, és gondoskodnunk kell arról, hogy egységes biztonsági előírások óvják Európa teljes partvidékét.

  Gerben-Jan Gerbrandy (ALDE) . – (NL) Elnök asszony! A mexikói-öbölbeli körülményeket természetesen nem lehet összehasonlítani a mi vizeinken uralkodó körülményekkel, mégis nagyon örülök annak, hogy az Európai Unió ennek ellenére is megragadta a lehetőséget saját jogszabályainak felülvizsgálatára. Elvégre erre sürgős szükség van.

Van két nagyon fontos elem, amely engem foglalkoztat. Az első az ellenőrzés kérdése. Több képviselőtársam is beszélt erről. Ezek az ellenőrzések elengedhetetlenek. Én még ennél is sokkal fontosabbnak tartom a felelősség kérdését; és − őszintén szólva − sokkhatásként ért engem, amikor megtudtam, hogy ez még az európai vizeken sincs megfelelően megszervezve. Hogy miért olyan fontos a felelősség kérdése? A megalapozott szabályozás kiváltképpen kellő elrettentésül szolgálna az olajtársaságok számára, elsősorban abban a tekintetben, hogy ők maguk tegyenek meg sok intézkedést a kockázatok csökkentése érdekében – ezért tekintem ezt annyira fontosnak. Ezért erősen támogatom, hogy ne adjunk ki új engedélyeket mindaddig, amíg nem szabályoztuk a felelősség kérdését.

  Bas Eickhout (Verts/ALE) . – (NL) Elnök asszony! Elsősorban Stevenson úr és Reul úr képviselőtársamhoz szeretnék szólni, akik azt mondják, hogy a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság túl gyorsan reagált. Legyünk őszinték; ez a katasztrófa öt hónappal ezelőtt történt, és Európa csak most terjeszti be állásfoglalását: ez semmiképpen sem nevezhető túl gyorsnak. Mi, a Környezetvédelmi Bizottságban hosszú időn keresztül dolgoztunk ezen.

Ugyanakkor szeretnék hálás köszönetet mondani a Bizottságnak, amiért kezdeményezően lépett fel és elismerte, hogy a felelősség kérdését tárgyaló jogszabály nem egyértelmű, és hogy egész egyszerűen hézagok vannak az európai és a nemzeti szabályozás között. Ezek a kérdések nincsenek megfelelően szabályozva. Mindaddig, amíg nem tudjuk biztosan, hogy ez a terület megfelelő szabályozás alatt áll, egyszerűen le kell állítanunk minden új mélytengeri fúrást. Ez a moratórium nem a teljes ágazatra vonatkozna, hanem csak az új mélytengeri fúrásokra. Ez nem túlreagálás; ez rendkívül higgadt reagálás. Azzal is tisztában vagyunk, hogy még folyamatban van annak vizsgálata, hogy mi romlott el a Mexikói-öbölben. Ennek napvilágra kell kerülnie, és mindaddig nem szabad új tevékenységeket megkezdeni.

  Konrad Szymański (ECR) . – (PL) Elnök asszony! A katasztrófák és a rendkívül látványos események, például a mexikói-öbölbeli szivárgás, nagyon gyakran ösztönzik a politika általános változásait és a nagy szabályozórendszerek reformját. Az érzelmek által meghatározott cselekvés azonban nem mindig racionális, ezért nagy óvatosságra és gondosságra szeretnék felhívni a cégekre vonatkozó új kötelezettségek előírása tekintetében, legyen szó akár a biztosításról, akár a környezetvédelmi előírásokról, akár a biztonsági előírásokról, mert az Európai Unióban ezek az előírások minden esetben a világ legszigorúbb előírásai. Eltérő fejlődési szakaszban járunk a jogalkotásnak ezen a területén.

Az ilyen jellegű túlszabályozás egyetlen következménye az lehet, hogy Európa versenyképessége meggyengül és az Európai Unión kívüli kitermelési ipar helyzete mindenhol megerősödik. Hasonló a helyzet a tengeri fúrásokra vonatkozó moratórium kérdésében is – egy ilyen moratórium hatásai nagy valószínűséggel a szándékainkkal teljesen ellentétesek lennének. A moratórium azt jelenti, hogy több hajó halad el Európa partjai előtt, és ezért több veszély fenyegeti a környezetet. Ezért kérem, hogy mindkét esetben – a jogalkotás esetében és a moratórium esetében egyaránt – nagy elővigyázatossággal járjunk el.

  Bogusław Sonik (PPE) . – (PL) Elnök asszony! Ez most a harmadik vita az Európai Parlamentben, amely megmutatja, milyen nagy jelentőséget tulajdonítunk az európai tengereken folytatott nyersolaj-kitermelés biztonságának. Nem akarjuk, hogy a Mexikói-öbölben bekövetkezett katasztrófa megismétlődhessen a mi kontinensünk partjainál. Csak ennek az évnek az első három hónapjában 175 üzemzavar következett be az északi-tengeri fúrószigetek működésében, ezek közül nyolcat rendkívül súlyos eseményként írtak le. 32 esetben leállították ezeknek a létesítményeknek a működését. További probléma, hogy ezeket a platformokat rendkívül erősen túlterhelik. Abból a 103 platformból, amelyet az 1970-es évek elején az Északi-tengeren üzembe helyeztek, 44 öt éven belül eléri a műszaki halál néven ismert állapotot, 26 pedig már túl is lépte az engedélyezhető hasznosítási időtartamot, mégis meghosszabbították olajkitermelési jogát.

A létesítmények tulajdonost is váltottak az elmúlt 30 év során, az új kezelők pedig nem feltétlenül ugyanazt a kitermelési kultúrát képviselik a biztonság szempontjából. A kitermelés maximalizálására irányuló nyomás nem jár kéz a kézben a biztonság javítására irányuló intézkedésekkel vagy a kockázatok megfelelő felmérésével. Ezért támogatjuk a biztos úr munkáját, amely az európai tengereken folytatott olajkitermelésre vonatkozó jogszabályok alapos elemzésére, és − szükség esetén − új és lényeges rendelkezések bevezetésére irányul, a tengeri olajkitermelésből fakadó veszélyek szabályozása és a felelősség elvének megszigorítása céljából, olyan balesetek bekövetkezte esetén, amelyek nyersolaj-szennyeződést idéznek elő.

Mindenképpen a legszigorúbb biztonsági előírásokat kell megállapítanunk az európai tengereken folytatott mélytengeri fúrásokra nézve, és ezeket minden félnek alkalmaznia kell, aki Európa területi vizein munkát végez. Ezeknek az előírásoknak az Európai Unión kívülről érkező cégekre is vonatkozniuk kell. Nem engedhetjük meg például azt a helyzetet, hogy az északi-sarkvidéki készleteket Norvégia és Oroszország termelje ki, amennyiben ezeknek az országoknak az egyike olyan technológiát kíván használni, amely nem felel meg az Európai Unióhoz tartozó cégek által alkalmazott legmagasabb biztonsági előírásoknak.

  George Lyon (ALDE) . – Elnök asszony! Amint már sok más felszólaló is említette, a mexikói-öbölbeli katasztrófa riadót fújt az ipar számára.

Ám figyelmesen meghallgattam azt, amit a biztos úr a bevezetőjében és megjegyzései között mondott, és egyetértek azzal a kötelezettségvállalásával, hogy tovább kell fejlesztenünk az előírásokat, tovább kell fejlesztenünk a színvonalat, és gondoskodnunk kell arról, hogy az EU vezető legyen ezen a területen és hogy exportálhassuk biztonsági rendszereinket az egész világba, és gondoskodnunk kell arról, hogy mások is kövessenek bennünket. Üdvözlöm továbbá felszólalásában azt a felismerést, hogy az Északi-tengeren az Egyesült Királyság és Norvégia már ma is a világ legmagasabb szintű előírásai szerint tevékenykedik.

Nálunk, Skóciában is történt egy hasonló baleset az Északi-tengeren – a Piper Alpha katasztrófája, alig több mint 20 évvel ezelőtt, amelynek során 100 ember halt meg. Ez a biztonsági előírások átfogó felülvizsgálatához vezetett, ennek eredményeként születtek meg a ma is alkalmazott rendkívül szigorú előírások.

Támogatom a Jo Leinen úr által ma felvetett kérdések nagy részét, de nem hiszem, hogy egy meghatározatlan időre szóló moratórium arányos és józan lépés lenne arra a kihívásra, amellyel farkasszemet nézünk. Remélem, hogy a Parlament kétszer is meggondolja, mielőtt erre a lépésre rászánná magát.

  Zbigniew Ziobro (ECR) . – (PL) Elnök asszony! Nem kétséges, hogy a természeti kincsek kitermelésének és szállításának biztonságát az Európai Bizottságnak felügyelnie kell. Az optimális biztonsági előírások mellett azt is kulcsfontosságú kérdésként kell kezelni, hogy a természeti kincsek kitermelésével és szállításával foglalkozó vállalkozások felkészültek legyenek olyan vészhelyzetekre, amelyeknek során jelentős környezetszennyezés következhet be. Nem szabad megfeledkeznünk a szükséges pénzügyi forrásokról, amelyeket az ilyen jellegű gazdasági tevékenységekkel foglalkozó cégeknek el kell különíteniük.

Hamarosan üzembe helyeznek egy gázvezetéket, amelyen roppant mennyiségű gázt fognak szivattyúzni a Balti-tenger fenekén. Én ezt tökéletes lehetőségnek tekintem azon kérdés feltételére, hogy az Európai Bizottság tett-e bármit is azért, hogy megvédje annak a sok millió európainak az érdekeit, aki a Balti-tenger partvidékén él, és akik példátlan méretű ökológiai katasztrófa áldozatává válhatnak, ha ez a gázvezeték felrobban vagy szivárogni kezd. Arra is emlékeztetnem kell, hogy az Európai Parlament két évvel ezelőtt elkészített egy állásfoglalás-tervezetet arról, hogy fel kell készülni ennek a beruházásnak az ökológiai hatásaira, amit teljes mértékben figyelmen kívül hagytak, és ez a beruházás most folyamatban van. Mit fog tenni az Európai Bizottság ebben a kérdésben, hogy ne kelljen sajnálkoznunk az elvesztegetett idő miatt, ha egyszer bekövetkezik egy katasztrófa?

  Catherine Soullie (PPE) . – (FR) Elnök asszony! A Mexikói-öbölben bekövetkezett katasztrófa nyilvánvaló módon olyan hatalmas léptékű, hogy ez megköveteli tőlünk, az EU politikai képviselőitől, hogy feltegyünk magunknak kérdéseket saját olajkitermelési létesítményeink biztonságáról. Valójában a tengeri környezet megóvásának egyik kulcsa annak biztosítása, hogy az olajfeltárási helyszínek a lehető legbiztonságosabbak legyenek.

Ennek ellenére a vizeinkben folytatott jelenlegi és jövőbeni olajfúrásokra vonatkozó moratórium elgondolása egyértelműen idő előtti és nem helyénvaló lépés. Idő előtti, mert még nem ismerjük a Mexikói-öbölben bekövetkezett baleset kivizsgálásának eredményeit, és néhány előzetes következtetés megerősíti azt, hogy magatartásbeli, szervezeti és műszaki hibák kombinációja idézte elő. Nem helyénvaló, mert − amint ez már többször is elhangzott − más és más rendelkezések vannak érvényben az Északi-tengeren, a Földközi-tengeren és a Mexikói-öbölben.

Vajon érdemes-e rámutatni arra, hogy milyen súlyos gazdasági és szociális következményekkel járna egy ilyen moratórium, nem is beszélve energiaellátási függetlenségünk veszélyeztetéséről?

Norvégia és Oroszország a múlt héten véget vetett egy 40 éves vitának és egy 30 éves moratóriumnak azáltal, hogy megerősítették a közös tengeri határ elvét a Barents-tengeren és az Északi-sarkvidéken. Ez a megállapodás a gyakorlatban azt eredményezi, hogy a két ország megosztozik egy szénhidrogénekben gazdag térségen. Hogy képes az EU vezetősége ezzel egyidőben azt tervezni, hogy kérni fogja ezeknek az olajipari tevékenységeknek a felfüggesztését és azt, hogy Önként helyezzék magukat kiszolgáltatott helyzetbe energetikai és gazdasági szempontból?

  Mirosław Piotrowski (ECR) . – (PL) Elnök asszony! A Mexikói-öbölben bekövetkezett példátlan ökológiai katasztrófának arra kell késztetnie az Európai Unió tagállamait, hogy hajtsák végre a nyersolajat kitermelő tengeri fúrószigetek szoros nyomon követését. Még olyan javaslatok is megjelentek, hogy vezessünk be moratóriumot az új fúrásokra mindaddig, amíg ki nem zártuk a környezetet fenyegető veszélyek kockázatát. Ezek a javaslatok arra a feltételezésre épülnek, hogy mivel a tengeri medencéknek nincsenek határaik, az egyikben bekövetkezett ökológiai katasztrófa az összes többire is hatást gyakorol.

Ez a megközelítési mód összhangban áll azzal az állásfoglalással, amelyet az Európai Parlament két évvel ezelőtt elfogadott a balti-tengeri Északi Áramlat projekt ökológiai veszélyeiről. Reméljük, hogy az Európai Bizottság ugyanilyen határozott és megfontolt megközelítési módot fogad majd el a Balti-tenger fenekén folytatott gázipari beruházásokról, és ennek során az összes lehetséges eszközt felhasználja. Azt is érdemes figyelembe venni, hogy nem kell-e támogatnunk az olyan alternatív technológiákat, mint például a palagáz kitermelése.

  János Áder (PPE) . – (HU) Elnök asszony, kedves kollégák! Sokat hallottunk erről az olajkatasztrófáról, és mindannyian láthattuk a megdöbbentő képeket a televízió képernyőjén. De tudják-e önök, tudják-e a kedves kollégák, hogy az elmúlt években a biztonsági előírások szándékos megsértésének 97%-át, még egyszer mondom 97%-át a British Petroleum követte el az összes amerikai olajtársaság közül? Tudják-e azt, hogy az elmúlt évtizedben számos balesetet okozott ez a cég? Tudják-e azt, hogy a British Petroleum jelentősen csökkentette a biztonsági és karbantartási költségeit a profit fenntartása érdekében, és ez is szerepet játszott az egyre növekvő számú balesetek kialakulásában.

Az imént Lepage asszony beszélt arról, hogy a legfontosabb, hogy elébe menjünk a katasztrófáknak, hogy megelőzzük ezt. Ezt mindannyian tudjuk, hogy legfontosabb a megelőzés. Ebben igaza van. De azt gondolom, hogy akár az amerikai katasztrófa, a mexikói-öbölbeli katasztrófa, akár azok a katasztrófák, ipari és természeti katasztrófák, amik az elmúlt években történtek, vagy a tegnapelőtti magyarországi katasztrófa, az világosan bizonyítja számunkra, hogy természeti és ipari katasztrófák bárhol, bármikor megtörténhetnek. Ezért is tartom fontosnak a kármentesítést, méghozzá a gyors és hatékony kárelhárítást is.

Sokat beszélünk a szélsőséges időjárási viszonyokról és azok következményeiről, hogy ezek milyen kockázatot jelentenek, hogy mennyire növelik meg a természeti és ipari katasztrófák kockázatát. Azt gondolom, hogy ez igaz, és hogyha ez igaz, akkor előre kell gondolkodnunk. Figyelnünk kell az intő jelekre, mint amilyen a tegnapelőtti magyarországi katasztrófa, vagy a tavaszi mexikói-öbölbeli katasztrófa volt. Ezért azt javaslom a tisztelt kollégáknak, azt javaslom az Európai Parlamentnek, hogy egy európai katasztrófaalapot hozzunk létre a károk hatékony elhárítása érdekében.

  Romana Jordan Cizelj (PPE) . – (SL) A Mexikói-öbölben bekövetkezett katasztrófa rémületes. Rávilágított a biztonsági előírások hiányára és az olajömlést követően megtett lépések elégtelen voltára. Bár ez az esemény az Egyesült Államokban következett be, vagyis az amerikai szabályozási követelmények és előírások alatt, valamennyiünknek le kell szűrnünk belőle bizonyos tapasztalatokat és meg kell előznünk a hasonló baleseteket.

Ennek során azonban figyelembe kell vennünk az itteni tényleges helyzetet. Tudomásom szerint az európai jogszabályokban már ma is szerepelnek olyan mechanizmusok, amelyek arra szolgálnak, hogy megelőzzék a hasonló balesetek bekövetkezését az Unióban, mert ezek szigorúbbak és nagyobb követelményeket támasztanak, mint a hasonló amerikai törvények.

Ezért én azt mondom, hogy nekünk itt az Unióban semmit sem szabad elsietnünk. Szánjuk rá az időt és folytassunk le egy alapos szakértői elemzést a mexikói-öbölbeli katasztrófa okairól és következményeiről. Utána ennek alapján szabályba foglalhatunk új követelményeket és intézkedéseket. Engem nagyon aggaszt néhány megfogalmazás az állásfoglalásban, amely a pánik érzetét kelti, ilyen például a „lehető leghamarabb”, és én is ellenzem az olajkitermelésre vonatkozó moratóriumot. Ugyanakkor egyetértek azzal, hogy gondoskodnunk kell jogszabályainknak a lehető legmagasabb színvonalon történő végrehajtásáról és arról, hogy méltányos kártérítést kínáljunk fel baleset bekövetkezte esetén.

Az a legfontosabb, hogy a saját határainkon túl is cselekednünk kell. Nem számít, melyik tengert szennyezték be: amerikai, európai vagy más tengert. Ilyen esetekben az egész világ szennyezettebbé válik, állatok és növények pusztulnak el és emberek szenvednek a szennyeződés miatt. Ezért meg kell tennünk a legnehezebb lépést, vagyis magas szintű nemzetközi előírásokat kell megvalósítanunk, és nemcsak az európai határokon belül kell megszigorítanunk a szabályozást.

Ellenkezőleg: szerintem sürgősen lépnünk kell a magyarországi baleset ügyében, mert a mi határainkon belül következett be. Sürgősen válaszokra van szükségünk azokra a kérdésekre, hogy mi ez a sűrű vörös anyag – valóban veszélyes-e az egészségre? Valóban igaz-e az, hogy nem szerepel a veszélyes anyagok Uniós listáján? És hogyan tudnánk megelőzni a hasonló balesetek bekövetkezését?

  Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE) . – (LT) Először is szeretnék köszönetet mondani azoknak a képviselőtársaimnak, akik hozzájárultak ennek az állásfoglalásnak a megszövegezéséhez, és szeretnék köszönetet mondani a Bizottság tagjának is, aki sok reményt és örömet adott nekünk azoknak az intézkedéseknek a mai bejelentésével, amelyeket a Bizottság tenni szándékozik. És valóban, azok a félelmek, hogy az állásfoglalás elsietett és talán nem végeztünk elegendő kutatást… Én továbbra is úgy érzem, hogy ez az Európai Parlament hangja és a társadalomhoz, a Tanácshoz és a Bizottsághoz szóló üzenete.

Már elég sok idő eltelt a baleset óta, és nagyon fontos, hogy az Európai Parlament most legalább hallatja a hangját. Úgy gondolom, hogy amint mások is elmondták, valóban nagyon fontos az Európai Unióban jelenleg hatályos jogszabályok, valamint a biztonsággal és a minőséggel kapcsolatos előírások felülvizsgálata. Valójában nem az olajfeltárás egészének leállításáról beszélünk, hanem egyszerűen a helyzet nyomon követéséről és annak megállapításáról, hogy milyen további intézkedéseket kell meghoznunk annak megakadályozása érdekében, hogy megismétlődhessen egy olyan baleset és katasztrófa, mint ami a Mexikói-öbölben bekövetkezett.

Jómagam nagyon örülök az állásfoglalásba foglalt, a harmadik országok felelősségéről szóló rendelkezéseknek. Általánosságban fogalmazva, az Európai Bizottságnak és az Európai Uniónak meg kell erősítenie a harmadik országokkal folytatott párbeszédet az energetikai infrastruktúrát érintő egyes projektek tekintetében. Ez nem feltétlenül csak a Balti-tengerre és a fúrószigetekre, vagy az Északi Áramlat gázvezetékre vonatkozik, hanem a Fekete-tengerre, a Földközi-tengerre és az észak-afrikai konfliktushelyzetekre is. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy harmadik országok is szerepelnek ebben az állásfoglalásban.

  Jolanta Emilia Hibner (PPE) . – (PL) Elnök asszony! Az elmúlt hónapok eseményei alapján szerzett tapasztalatainknak, valamint a Mexikói-öbölben bekövetkezett katasztrófa miatt az üzemanyagpiacon kialakult bonyolult helyzet miatti aggodalmainknak arra kell késztetnie bennünket, hogy hatékony és nyomatékos lépéseket tegyünk a környezet megóvása, és mindenekfelett a hasonló balesetek jövőbeni megismétlődésének megakadályozása érdekében. Mindent meg kell tennünk a nyersolaj-kitermelés biztonságának fokozása érdekében.

A szakértők megpróbálnak meggyőzni minket arról, hogy a megfelelő megelőző intézkedések miatt az olajtársaságoknál viszonylag kevés baleset történik – és ez igaz is. Azok a tények azonban, hogy az előírásokat figyelmen kívül hagyják és megtakarításokra törekednek a biztonság rovására, azt jelentik, hogy a jövőben Európában is bekövetkezhetnek a mexikói-öbölbelihez hasonló katasztrófák.

Jelenleg világszerte körülbelül 1600 fúrósziget működik, és ez a szám folyamatosan növekszik. Új, egyre nagyobb teljesítményű és nagyobb olajkutakat és fúrószigeteket nyitnak meg. A kitermelés egyre inkább eléri a tengeri medencék mélyebb részeit, a parttól egyre távolabbi területeken. Ezért a hagyományos olajkutak jelentősége csökken, míg a fúrószigetek jelentősége növekszik. A kitermelés biztonságával kapcsolatos viták elkerülhetetlenek, és az elméleti biztonsági előírásoknak a ténylegesen alkalmazott előírásokkal történő összehasonlítása meglepő eredményeket hozhat. Elengedhetetlen, hogy további korlátozásokat állapítsunk meg az olajtársaságokra nézve és hogy új rendeleteket vezessünk be, amelyek javíthatják a biztonságot. Tudom, hogy egyes országok már saját kezdeményezésük alapján megkezdték a fúrószigetek ellenőrzését. Az első ellenőrzések már leleplezték a biztonsági előírások bizonyos megsértéseit. Kiderült, hogy sok északi-tengeri fúrósziget az alapvető biztonsági elvek megsértésével működött.

Szerintem haladéktalanul meg kell tennünk megelőző lépéseket, és megfelelő rendeleteket és felügyeletet kell előírnunk a fúrószigetekre és minden olyan helyszínre vonatkozóan, ahol természeti kincseket termelnek ki a tengerfenékről. Feltétlenül be kell vezetnünk új biztonsági előírásokat és elveket, amelyeket minden olyan félnek be kell tartania, amely részt vesz a nyersolaj-kitermelésben és közös felelősséget visel tevékenységéért. Kulcsfontosságú követelmény az érvényes tanúsítvány birtoklása.

  Gaston Franco (PPE) . – (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Európa jogosan teszi fel a kérdést önmagának, hogy a mi vizeinken bekövetkezhet-e egy olyan olajkatasztrófa, mint ami a Mexikói-öbölben lezajlott.

Mivel a múltban bekövetkezett olajkiömlések már számos alkalommal elpusztították partjainkat és hagytak bennünk maradandó benyomásokat, jogosan véljük úgy, hogy kiemelkedően fontos a tengeri ökoszisztéma, az állatvilág biológiai sokfélesége, valamint a halászat és az idegenforgalom mint gazdasági ágazat fenntartása és megóvása. Meg kell azonban őriznünk higgadtságunkat és ellen kell állnunk valamilyen szélsőséges álláspont elfogadásának, mint amit például a további európai mélytengeri olajfúrásokra vonatkozó moratórium bevezetése is képviselne.

Először is azért, mert Európában rendkívül szigorú biztonsági előírások vonatkoznak a kitermelésre és a feltárásra. Továbbá az európai nemzeti szabályozó hatóságok és olajtársaságok maguk is ígéretet tettek arra, hogy módosítják a kitermelésre és a biztonságra vonatkozó szabályokat és eljárásokat, ha a katasztrófa amerikai kivizsgálásának végeredménye ezt megköveteli.

Másodszor azért, mert az energiaellátási függetlenségünkre irányuló igényeink figyelembevételével geostratégiai szempontból rendkívül kockázatos lenne, ha felhagynánk az északi-tengeri fúrási tevékenységeinkkel. Végeredményben saját olajiparunk jövőjét veszélyeztetnénk, ha leállítanánk annak feltárási és kitermelési tevékenységeit Hogyan tudnánk megindokolni ennek a foglalkoztatásra gyakorolt hatásait a jelenlegi válság idején?

  Seán Kelly (PPE) . – Elnök asszony! Úgy gondolom, hogy mindenkit megdöbbentett a Mexikói-öbölben történt szűnni nem akaró olajkiömlés és azok a környezeti károk, amelyek ennek eredményeként bekövetkeztek. Ennek nyomán nem tehetünk mást, mint hogy megvitatjuk ezt a kérdést és módot találunk annak garantálására, hogy ez ne történhessen meg újból.

Úgy gondolom, hogy néhány szempont az eszünkbe ötlik. Az első az, hogy szigorúan be kell tartanunk a biztonsági és üzembiztonsági előírásokat, hogy megelőzhessük a baleseteket, ahelyett hogy kezelnünk kellene azokat, és természetesen jelenleg is vannak jó előírások, amelyeket mindenhol alkalmazni kell.

Másodszor: teljes mértékben egyetértek a biztos úrral abban a kérdésben, hogy az egész világra el kell vinnünk biztonsági előírásainkat, mert ha valami történik a Mexikói-öbölben vagy bárhol máshol, akkor mi sem mentesülünk annak következményeitől. Nem húzhatunk fel vasfüggönyt Európa vizei körül és nem mondhatjuk azt, hogy semmi sem történhet, ha mi magunk ragaszkodunk magas színvonalú előírások betartásához, ezért nagy szükség van az egész világra kiterjedő megállapodásra ebben a tekintetben. Emellett egy katasztrófakezelési alapra is szükségünk van. Ez már elhangzott, és én egyetértek vele.

Voltak, akik moratóriumról beszéltek, és ez jelenleg természetesen nem tűnik megvalósítható lehetőségnek a számomra, mert ha ezt tennénk, akkor kitennénk magunkat annak a súlyos veszélynek, hogy úgy járunk, mint az a gazdag ember, aki úgy döntött, hogy szétosztja minden pénzét és végül koldulnia kellett azoktól, akiknek a pénzét odaadta. Mi is ugyanilyen helyzetbe kerülnénk, mert a többi ország változatlanul folytatná a feltárást, azoknak a szigorú előírásoknak az alkalmazása nélkül, amelyeket mi alkalmaznánk.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE) . – (PT) Elnök asszony, biztos úr! A Mexikói-öbölben bekövetkezett környezeti katasztrófát követően az EU-nak feltétlenül gondoskodnia kell partjainak védelméről, az ilyen jellegű problémák megelőzésével és a válaszlépésekkel kapcsolatos képességein keresztül. A lisszaboni székhelyű Európai Tengerbiztonsági Ügynökség (EMSA) segítséget és műszaki támogatást nyújt a biztonság és a hajók által okozott szennyezésekkel szemben történő tengeri védekezés területén.

Ez év júniusában írásbeli javaslatot nyújtottam be Oettinger, Kallas és Georgieva biztoshoz arra nézve, hogy terjesszük ki az EMSA hatáskörét az európai fúrószigetek biztonsági felügyeleti mechanizmusainak létrehozására és a környezeti katasztrófák megelőzésére. Ez a javaslat előírná a pénzügyi, emberi és műszaki erőforrások méretgazdaságosságát. Üdvözlöm a biztosok válaszát, akik maguk is nyitottnak mutatkoztak az EMSA-rendelet felülvizsgálatára, hatásköreinek kibővítése céljából.

Újból felszólítom a Bizottságot ennek a kérdésnek az elemzésére és a lisszaboni székhelyű ügynökség hatáskörének kibővítésére, az európai partok hatékony védelmének biztosítása érdekében.

  Diana Wallis (ALDE) . – Elnök asszony! Az ilyen jellegű baleseteknek el kell minket gondolkodtatniuk. Arra késztetnek bennünket, hogy gondoljunk az Északi-sarkvidékre, arra a térségre, ahol az EU közvetlen joghatósággal nem rendelkezik, viszont nagy a befolyása.

Biztos úr! Ön helyesen mondta, hogy az Unión kívül tevékenykedő uniós társaságoknak exportálniuk kell az Unió előírásait. Remélem, hogy ez az Északi-sarkvidék tekintetében is így lesz. Ez a térség sokkal nagyobb kihívásokat támaszt és sokkal ellenségesebb, mint az Északi-tenger, és talányként áll előttem. Európa az olajra épülő gazdaságtól való elmozdulás bajnoka és a megújuló energiák alkalmazásának bajnoka. Közvetett módon mégis bátorítjuk az olajkitermelést a földgolyó legsebezhetőbb és legtörékenyebb részében, ahol a következmények rettenetesek lennének. Talán alaposabban el kellene gondolkodnunk arról, hogy mi történik az Északi-sarkvidéken.

  Kriton Arsenis (S&D) . – (EL) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Nem értek egyet azzal, ami ebben a Parlamentben a vállalati protekcionizmusra történő hivatkozással elhangzott. Jelenleg Kína vezeti a versenyt intézkedések meghozatalával, a szükséges megállapodások életbe léptetésével, ötéves terv elkészítésével arról, hogy pontosan milyen módon tervezi megváltoztatni iparát, a szennyező iparágak bezárásával, mert roppant nagy piacon, a tiszta energiák 13 milliárd USD értékű piacán versenyez velünk. Erre a kihívásra nem protekcionizmussal, hanem bátor lépésekkel kell válaszolnunk.

Biztos úr! Igen, Önnek erélyesnek kell lennie a moratórium kérdésében, amelynek véglegesnek, nem pedig ideiglenesnek kell lennie, és amelynek új lépésnek kell lennie a tiszta energia felé vezető úton. Ezenkívül, biztos úr, meg kell vizsgálnunk a környezetvédelmi felelősség kérdését, amelyre Ön is és néhány képviselőtársam is utalt, és amelynek ki kell terjednie a teljes kizárólagos gazdasági övezetre, mert ez az az övezet, amelyben a társaságok tevékenykednek.

  João Ferreira (GUE/NGL) . – (PT) Tanulnunk kell a Mexikói-öbölben bekövetkezett olajkiömlésből és az ebből fakadó környezeti katasztrófából. Ezek a leckék minden bizonnyal tartalmazni fogják a hasonló európai infrastruktúra biztonsági feltételeinek nagyobb követelményeket támasztó, szigorúbb és rendszeresebb ellenőrzését, de ennél sokkal tovább kell mennünk. Szólnak a vészharangok, és nem szabad őket figyelmen kívül hagynunk. A világ olajtartalékainak korlátai ma meglehetősen jól ismertek. Az emberiség az energia mellett nagyon sok más tekintetben is erősen – túlságosan erősen – függ ezektől a tartalékoktól. Ezért ezekkel a tartalékokkal rendkívül bölcsen kell bánni, ami elsősorban azt jelenti, hogy nagyon takarékosan kell ezeket felhasználni.

Mi már felhívtuk a figyelmet ebben az Ülésteremben arra, hogy mennyire fontos lenne létrehozni egy tervet, amelynek célja ezeknek az erőforrásoknak a helyes és méltányos kezelése, egyre fokozódó hiányuk enyhítése és az elsődleges energia más forrásai felé ellenőrzött módon történő elmozdulás. Az olajkitermelés csökkenésével foglalkozó jegyzőkönyvről beszélek, amelyet 2002-ben Uppsalában és 2005-ben Lisszabonban az olajkitermelési csúcs szakértőinek testülete javasolt.

  Andreas Mölzer (NI) . – (DE) Elnök asszony! Ha egy valamit megtanultunk az olajválságból, akkor ez az, hogy amikor magasak az olajárak, akkor nyereségessé válik a nehezen hozzáférhető kőolajmezők feltárása és a kitermelés, még a legellenségesebb viszonyok között is, például egyre nagyobb és nagyobb mélységekből. Feltételezve, hogy a szakértőknek igazuk van, amikor az olajár roppant nagy emelkedését vetítik előre, azt kell feltételeznünk, hogy a belátható jövőben még az eddigieknél is kockázatosabb olajfeltárásokra kerül majd sor.

Jóllehet a mexikói-öbölbeli katasztrófa után helyénvaló lenne nemzetközi megállapodásokkal szigorítani a 200 méternél nagyobb mélységben folytatott olajkitermelés biztonsági óvintézkedéseit, amint tudjuk, az Atlanti-óceán északkeleti partjai mentén elterülő országok képtelenek voltak megállapodásra jutni. Azok a mélységek, ahol az érintett térségben dolgoznak, valamint a kockázatok, teljes egészében összehasonlíthatók a Mexikói-öbölben uralkodó feltételekkel. Meg kell oldanunk a biztonsági előírások továbbfejlesztésének és a pénzügyi felelősség rögzítésének kérdését – annál is inkább, mert a Bizottság nyilvánvaló módon egy CO2 csővezeték-hálózat megépítését tervezi és az északi-tengeri olajiparnak akarja eladni az európai erőművekből származó kibocsátást. Még mindig nem birkóztunk meg azzal, hogy hogyan lehet ártalmatlanítani a nukleáris hulladékot– jóllehet ez a technológia már évtizedek óta használatban van –, és most egyik pillanatról a másikra veszélyes, üvegházhatást okozó gázokat akarnak az Északi-tengerben elhelyezni. Ezért véleményem szerint legfőbb ideje, hogy átgondoljuk a biztonsági rendelkezéseket.

  Kyriakos Mavronikolas (S&D) . – (EL) Elnök asszony! Az általános felfogás szerint egy ilyen baleset, mint ami a közelmúltban is történt, és a korábban történt hasonló balesetek sorozata arra figyelmeztet bennünket és különösen az előadót, akinek gratulálok, hogy szükség van bizonyos rendelkezésekre ezeknek a most és a múltban végrehajtott kitermeléseknek a jövője kapcsán.

Tény, hogy az e létesítményekre vonatkozó ellenőrzéseknek a szintje rendkívül fontos tényező, és ezért fokozni és sűríteni kell azokat. Az is tény, hogy a felelősséget meg kell osztani és hogy lehetővé kell tenni a felelősség kizárólagos viselését. Ez elkerülhetetlenül változásokat fog előidézni a biztosítási jogban, és ennek következtében szintén elkerülhetetlenül oda fog vezetni, hogy ezek a társaságok biztosítani fogják magukat minden olyan tényezővel szemben, amely egy ilyen balesetet követően károkat okozhat.

  Sonia Alfano (ALDE) . – (IT) Elnök asszony! A 2010 áprilisában bekövetkezett katasztrófa az egyik legsúlyosabb környezeti katasztrófa, amely a világon valaha is megtörtént. Ha ugyanez zárt tengeren következne be, amilyen például a Földközi-tenger, akkor ez fenyegetné európai és Európán kívüli polgárok tízmillióinak életét, és nem lenne visszaút.

Olaszországban ennek ellenére – és a Lega Ambiente tiltakozott is egy rosszul felfogott energiapolitika ellen – azt látjuk, hogy rendkívüli módon növekszik az olajforrások azonosítására és kitermelésére vonatkozó kutatási kérelmek és a minisztérium által kiadott engedélyek száma, amelyek egy évnél valamivel hosszabb ideig lennének képesek fedezni Olaszország energiaigényeit. Nyilvánvaló, hogy nem érdemes ekkora áldozatot hozni. Mindehhez hozzájárul még az azzal kapcsolatos aggodalom is, hogy a BP bejelentette: megállapodást kötött Líbiával tengeri kitermelésről, amelynek helyszíne Szicíliától alig 500 kilométerre található.

Remélem, hogy a Bizottság ezen a most már elkerülhetetlen intézkedésen keresztül vállalja, hogy megvédi a Földközi-tengert azoknak a multinacionális társaságoknak és kormányoknak a támadásaival szemben, amelyek bűnszövetkezetre léptek egymással és nem sokat törődnek kollektív jólétünkkel.

  Andrew Henry William Brons (NI) . – Elnök asszony! Az állásfoglalás egyetlen problémát vizsgál, a mélytengeri fúrás kockázatait, elszigetelve attól a kapcsolódó problémától, hogy rövidesen kifogyunk a könnyen hozzáférhető olajból.

Könnyen lehet, hogy már túljutottunk azon a ponton, amikor már felhasználtuk a világ készleteinek több mint a felét. Azok, akik le akarják állítani vagy akadályozni akarják a mélytengeri fúrásokat, magyarázzák már el, hogyan akarják megtalálni az olaj helyettesítőjét, amelynek energiasűrűsége megegyezik az olajéval. Vagy talán örülnének annak, ha a jövő generációinak vissza kellene térniük egy ipar nélküli társadalomhoz?

Nem lehet összehasonlítani az európai kontinentális talapzat sekély vizeiben és a Mexikói-öböl vizében folytatott fúrások kockázatait. Az állásfoglalás ajánlóinak tökéletesen igazuk van, amikor megrémülnek a BP által az Öbölben előidézett tragédia környezeti és egyéb költségeitől. Ám a mélytengeri fúrások moratóriumának költségeivel is tisztában kell lenniük.

  Angelika Werthmann (NI) . – (DE) Elnök asszony! Sajnálatos módon senki sem képes meg nem történtté tenni a Deepwater Horizon balesetét. Ezért minden szükséges lépést meg kell tennünk annak biztosítása érdekében, hogy az EU vizein soha ne történjen ilyen környezeti katasztrófa. Úgy vélem, hogy ennek három elengedhetetlen feltétele van. Először: gondoskodnunk kell annyi feltételről, amennyiről csak lehet; más szóval: figyelembe kell vennünk a tengeri kitermelés minden kockázatát. Másodszor: gondoskodnunk kell a legmagasabb szintű biztonságról, és be kell vezetnünk kötelező erejű uniós minimális biztonsági rendelkezéseket. Harmadszor: garantálnunk kell a legmagasabb szintű környezetvédelmi előírásokat.

Meggyőződésem szerint az a legfontosabb, hogy megvizsgáljuk, milyen képességekkel rendelkezünk a balesetek utáni válaszlépések területén, és hogy létrehozzunk egy közös európai és reményeim szerint világméretű rendszert az ilyen környezeti katasztrófák elkerülésére.

  Günther Oettinger , a Bizottság tagja. – (DE) Elnök asszony, tisztelt képviselők, a Tanács Elnökségének tisztelt képviselője! Szeretném kifejezni köszönetemet az önök elkötelezett, tényszerű és rendkívül sok felszólalásáért, amelyet a következmények és a meghozandó intézkedések kapcsán nyújtottak. Ugyanez vonatkozik arra a sok parlamenti kérdésre is, amelyet Önök az elmúlt hetek során benyújtottak, amelyeket meg kellett válaszolnunk, és a mai vitára is, amelyet figyelmesen végighallgattunk és amelyet ki fogunk értékelni és figyelembe fogunk venni a következő két hét során kiadásra kerülő közleményünkben.

Sok elhangzott javaslattal egyetértek, és ezeket én is támogatni fogom. Például intenzív párbeszédet folytatunk a PB olajtársasággal annak biztosítása érdekében – és jó esélyeink vannak a sikerre –, hogy a BP ne egyszerűen elfogadja a szigorúbb biztonsági előírásokat, amelyek szigorúbbak az európai vizeken jelenleg alkalmazott előírásoknál, hanem exportálja is ezeket az előírásokat, ha szabad így fogalmaznom. A BP felkészül ugyanezeknek az előírásoknak az alkalmazására a Líbia partjai előtti hasonló fúrásoknál és fúrótornyoknál, az északi-tengeri fúrásokhoz hasonlóan, annak ellenére is, hogy a líbiai törvények alapján ez nem feltétlenül szükséges az engedély megszerzéséhez és nem feltétlenül fog szerepelni az ottani törvényekben.

Utána meg kell oldanunk azt a kérdést, hogy melyek azok a területek, ahol az előírásoknak csak a nemzeti törvényekben történő figyelembevételére nézve akarunk javaslatokat tenni, és mely területeken akarunk európai jogszabályt létrehozni. Ez szigorúbb lesz az olajszállító tartályhajók esetében, mint a fuvarozás esetében, de a helyhez kötött fúrótornyok tekintetében ilyen előírások jelenleg nem is léteznek. Néhányan felszólítottak minket arra, hogy szakítsunk az olaj használatával és álljunk át helyette a megújuló energiák használatára. Ezt is támogatjuk. De ne legyenek illúzióink. Az európai gazdaságnak és társadalomnak még legalább 20−30 évig továbbra is nagy mennyiségű olajra lesz szüksége a közlekedéshez. A következő 20−30 évben olaj nélkül esélyünk sincs arra, hogy repülőgéppel utazhassunk haza Brüsszelből a saját országunkba: Madridba, Lisszabonba, Szófiába, Rigába vagy Münchenbe.

Egy mobil közösség tagjaiként, akik igénybe vesszük a légi közlekedést, valamennyiünknek szükségünk van olajra, ha azt akarjuk, hogy Európa cselekvőképes maradjon. Ugyanez vonatkozik a távolsági autóbuszokra és az autóbusszal lebonyolított egyéb utasforgalomra; ugyanez vonatkozik a nehéz tehergépjárművek közlekedésére; és az elektromos autók fejlődése ellenére még hosszú ideig igaz lesz az egyéni közlekedésre, a személygépkocsikra nézve is. Jelenleg valamivel több mint 200 millió személygépkocsit tartanak nyilván az Európai Unió országaiban. Ha Lengyelország és a többi új tagállam eléri ugyanazt a sűrűséget, mint amely ma Franciaországot és Németországot jellemzi, akkor 15 év múlva 300 millió személygépkocsink lesz. Bár lehetséges, hogy ezek a gépkocsik energiahatékonyak lesznek, legnagyobb részük akkor is kőolajtermékekkel fog üzemelni. Más szóval: az olajjal való szakítás és a megújuló energia használatba vétele hosszú távú politika, de a következő 10-30 év során Európa kőolajigénye nem fog csökkenni. Annak figyelembevételével, hogy egyes országok gépjárműsűrűségének fel kell zárkóznia, inkább a kereslet enyhe növekedésével kell számolnunk, bármilyen hatékonyak lesznek is ezek a gépjárművek. Ez még inkább igaz globális szinten.

Ezért a lehető legmagasabb szintű biztonságra van szükségünk: a gazdaságunk és társadalmunk számára szükséges olaj kitermeléséhez, amint ezt az előbb felvázoltam.

Visszatérünk Önökhöz ezekkel a kérdésekkel, és számítok az Önök támogatására. Szeretnék még köszönetet mondani a tagállamoknak is, amelyek rendkívül konstruktív magatartást tanúsítottak ezen a területen. Ugyanakkor arra ösztönzöm Önöket, hogy nemzeti kormányaikkal ugyanolyan intenzitással dolgozzanak, mint amelyet ma itt tanúsítottak, hogy a Tanács szintén hajlandó legyen egyhangúan vagy egyértelmű többséggel elfogadni ilyen jellegű jogszabályokat a szigorúbb előírásokról. Még nem vagyok meggyőződve arról, hogy az összes tagállam készen áll az európai előírások elfogadására Önökön és a Tanácson keresztül, a Bizottság javaslata alapján.

  Olivier Chastel , a Tanács soros elnöke. – (FR) Elnök asszony! Én viszont ezért az érdekes vitáért szeretnék köszönetet mondani önöknek. Néhány felszólalás valóban nagyon eltérő felfogást tükrözött. Néha még azonos politikai csoporttól is egymástól homlokegyenest eltérő véleményeket hallottam. Ez rendkívül tanulságos.

Három szempontot szeretnék megfogalmazni. Először: szükségünk van-e újabb jogszabályokra a tengeri ipar biztonságának javítása érdekében? Amint felszólalásomban már jeleztem, az eddig lefolytatott vizsgálatok arra utalnak, hogy már ma is rendkívül szigorú intézkedések vannak hatályban – ez a szempont el is hangzott. Szeretném emlékeztetni Önöket arra, hogy a Bizottság, amely kizárólagos joggal rendelkezik lépések kezdeményezésére nézve, jelenleg véglegesíti vizsgálatainak eredményeit, de már elhangzott az, hogy egy adott iparág biztonságosabbá tételéhez először is jobb felügyeletre és a jelenlegi szabályozási keretek jobb végrehajtására van szükség. Ezért meg fogjuk vizsgálni, hogy mit akarnak ezek nekünk javasolni ezen a területen.

Ezenkívül, amint ezt ma egyszer már mondtam, a Bizottság vizsgálja, hogy az EU milyen képességekkel rendelkezik a katasztrófákra adandó válaszlépések szempontjából, a tengeri ipar biztonságának javítása céljából, amely fontos tényezőt alkot ezen a területen. A jogalkotási javaslatok megelőlegezéseként szeretnék rámutatni arra, hogy azzal ellentétben, amit néhány képviselő ma itt mondott, a Tanács természetesen foglalkozik ezzel a kérdéssel. Az energiaügyi miniszterek szeptember 6−7-én megrendezett informális ülésén az Elnökség felkérte a minisztereket az első vizsgálatok lefolytatására, közzétételére és megvitatására.

A második szempont: igazolható-e a moratórium? Erre a kérdésre természetesen nehéz egyértelmű választ adni. Mindenesetre úgy gondoljuk, hogy az az első követelmény, amelynek minden jogszabálynak meg kell felelnie, hogy ténylegesen betartatható legyen. Azt is látjuk, hogy az ipar a jelek szerint nem vár ennek a jövőbeni szabályozási keretrendszernek a megalkotására, hanem önállóan felülvizsgál számos, a megelőzési és az üzemeltetési szakasz biztonságával kapcsolatos intézkedést.

Végül meg kell értenünk, hogy az alapvető európai körülmények meglehetősen különbözőek, mivel a Mexikói-öbölben a fúrások legnagyobb részét 1500 méteres mélységben hajtják végre, ami nyilvánvaló módon nagyon megnehezíti az elzárási műveleteket olyan katasztrófa esetén, mint ami bekövetkezett. Európában a legtöbb fúrásra legfeljebb 200 méteres mélységben kerül sor, ami sokkal tágabb cselekvési teret enged, vagy legalábbis megkönnyíti a megfelelő lépések megtételét.

Végül, elnök asszony – és a biztos úr beszélt erről −, vajon ez a baleset felgyorsítja-e az EU energiával és a megújuló energiákkal kapcsolatos politikáját? Ez a politika természetesen már ma is igen ambiciózus, de egyre magasabbra tesszük a mércét. Ez a politika határozottan segítséget nyújt majd nekünk az olajtól való függőségünk csökkentésében, és általánosságban szólva az alacsony szén-dioxid-kibocsátású társadalomra való átállásban. Amint azonban a biztos úr az előbb említette, nem tudunk egyetlen varázsütésre megszabadulni az olajtól a következő tíz éven belül. Meggyőződésem, hogy a 2011−2020. évi energiaellátási stratégia, amelynek elfogadása a következő év elején várható, fel fogja gyorsítani az olajmentes gazdaságra történő átállást.

  Elnök. – Kaptam egy állásfoglalási indítványt⁽¹⁾ az eljárási szabályzat 115. cikkének (5) bekezdése értelmében, az Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság nevében.

A vitát lezárom.

A szavazásra 2010. október 7-én, csütörtökön kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Cristian Silviu Buşoi (ALDE) , írásban. – (RO) A nagy többséggel elfogadott nem jogalkotási állásfoglalásnak köszönhetően az Európai Parlament rendkívül egyértelmű jelzést küldött mind a Bizottságnak, mind pedig az olajipari vállalkozásoknak, kifejezetten nekik, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket a biztonsági előírások és az olajkitermelési ipar felelősségei tekintetében jelenleg tapasztalható hiányosságok megszüntetésére. A mélytengeri fúrásokra vonatkozó engedélyeket szigorúan ellenőrizni kell. További intézkedésekre van szükség az olajszivárgások, a valós környezeti katasztrófák megelőzésére, mert ezeket az Európai Unió nem tolerálhatja.

Annak figyelembevételével, hogy egyre nehezebb olajat találni és egyre elterjedtebbé válnak a potenciálisan veszélyes mélytengeri olajkitermelési tevékenységek, mérlegelnünk kell a jövőben meghozandó intézkedések néhány általános szempontját. A környezet védelmét elősegítő erőfeszítéseket állhatatosan folytatnunk kell, és az Európai Uniónak az olajkitermelési tevékenységek szabályozásával be kell töltenie a polgárok és a természet védelmével kapcsolatos szerepkörét, amely utóbbival valamennyiünknek harmóniában kell élnünk. Minden, akár a múltban is bekövetkezett olajömlés katasztrofális hatást gyakorolhat a környezetre, és a halászatra vagy akár az idegenforgalomra nézve is káros lehet. Ezért a környezetvédelmi felelősségeket szabályozó európai jogszabályoknak a tengerek vizében okozott károkra is ki kell terjedniük.

  Ioan Enciu (S&D) , írásban. – (RO) Üdvözlöm munkatársam, Jo Leinen által előterjesztett véleményt. Európának állást kell foglalnia az évszázad egyik legsúlyosabb katasztrófájának kérdésében. A Mexikói-öbölben felállított Deepwater Horizon fúrószigetet érintő baleset, valamint az Atlanti-óceánba kiömlött roppant mennyiségű olaj alapvető hatást gyakorol és fog gyakorolni a világ éghajlatára. Az Észak-atlanti áramlatban jelentős hőmérsékleti változások zajlanak, amelynek eredményeként ezen a télen Európában alacsonyabbak lesznek a legalacsonyabb hőmérsékletek. A Tanácsnak és a Bizottságnak pontosan meghatározott, átlátható lépéseket kell tennie és el kell fogadnia olyan intézkedéseket, amelyek garantálják az olajkitermelési műveletek biztonságát és üzembiztonságát, valamint a környezetvédelem és az ökológiai katasztrófák megelőzésének magas szintjét az Európai Unióban. Az Európai Uniónak emellett fenn kell tartania az éghajlatváltozással kapcsolatos álláspontját is, miközben megvédi és előmozdítja az olajmezők megfelelő kiaknázását a fosszilis tüzelőanyagok iránti igények kielégítésének garantálása érdekében. A Parlamentnek, a Bizottságnak és a Tanácsnak össze kell fognia egy könnyen kezelhető cselekvési terv kidolgozása érdekében.

  András Gyürk (PPE) , írásban. – (HU) Tisztelt képviselőtársaim! Szeretnék köszönetet mondani Günther Oettinger biztos úrnak, amiért az amerikai fúrótorony balesete nyomán igyekezett felmérni, hogy az uniós jogszabályok elejét vehetik-e a hasonló környezeti katasztrófáknak. Talán levonhatjuk azt a következtetést, hogy a közösségi előírások inkább a katasztrófák utáni lépésekre, s nem a megelőzésre helyezik a hangsúlyt.

Az említett hiányosságnak tragikus aktualitást ad egy súlyos környezeti katasztrófa. Hétfőn átszakadt egy magyarországi timföldgyár tározójának gátja. A rendkívül mérgező vegyi anyagokat tartalmazó iszap elöntötte a környező szántóföldeket és településeket. A halálos áldozatokkal is járó esemény most még beláthatatlan talaj- és vízszennyezést vonhat maga után. Ezt súlyosbítja, hogy a nehézfémek a levegőt is súlyosan szennyezhetik. Az üzemeltető céget felelősség terheli, ugyanakkor egymaga aligha lesz képes a felbecsülhetetlen károk rendezésére.

A tanulság egyértelmű. Egyrészt közösségi szinten is fel kell lépni annak érdekében, hogy a szigorúnak tűnő jogszabályokat a nemzeti hatóságok következetesen számon is kérjék. Másodsorban úgy kell megerősíteni a vonatkozó szabályozást, hogy a vállalatok a hasonló nagyságrendű balesetek esetére is rendelkezzenek megfelelő biztosítással. Mindaddig, amíg nem lépünk előre ezeken a területeken, a felmerülő kárrendezési költségeket a vétlen adófizetők állják.

  Ian Hudghton (Verts/ALE) , írásban. – Elnök asszony! A Mexikói-öbölben bekövetkezett olajkatasztrófa emlékeztetőül szolgál a tengeri olajfeltárással elkerülhetetlenül együtt járó kockázatokra nézve. Az annak kiderítésére irányuló vizsgálatoknak, hogy mi romlott el az amerikai vizeken, teljes körűeknek és alaposaknak kell lenniük, és az EU-nak gondosan oda kell figyelnie minden olyan tapasztalatra, amelyet ebből az eseményből le kell szűrnünk. Ennek ellenére az EU vizein az összes mélytengeri fúrásra vonatkozó moratóriumra irányuló felszólítások elsietettek és teljes mértékben aránytalanok. A skót vizeken jelenleg hatályban lévő szabályozás nem azonos a Mexikói-öbölben érvényes szabályozással, és több évtizedes tapasztalatokkal rendelkezünk ebben az iparágban. A skót olajfeltárás során is történtek balesetek, és a Piper Alpha katasztrófája megmutatta, hogy van olyan ár, amit már nem érdemes megfizetni az olaj hajszolása során. Tanultunk azonban a Piper Alpha balesetéből, és megszigorítottuk a szabályozást. Ha további tapasztalatok is felmerülnek az Öböl nyomán, akkor végre kell hajtani a megfelelő módosításokat. Ezeknek a módosításoknak azonban Skócia demokratikus intézményeinek hatáskörébe kell tartozniuk –, és nem valószínű, hogy ennek a Parlamentnek a remegő térdekkel előadott válaszlépései bármilyen problémát is megoldanának.

  Alajos Mészáros (PPE) , írásban. – (HU) Az Európai Uniónak szüksége van egy mihamarabbi stratégia kidolgozására, hogy a jövőben probléma nélkül meg tudjunk előzni minden olyan környezeti katasztrófát, mint a BP olajtársaságé volt a Mexikói öbölben. A Deepwater Horizontnál történt szerencsétlenség az elmúlt időszak egyik legnagyobb balesete volt, mikor is becslések szerint, a szivárgás teljes időtartalma alatt, nagyjából 4,4 millió hordó olaj került a tengerbe. Kérdéses volt maga a mentési művelet is, mert nehezen volt megállapítható, hogy hogyan és milyen technológiát kell alkalmazni. Eközben a tenger mélyéből feltörő olajtömeg minden élőlényt elpusztított. Brit környezetvegyészek véleménye szerint, nem kellett volna beavatkozni, hanem csak az olajfoltot távol tartani a partoktól. A tengerbiológusok elmondták, hogy több kárt okoz az élővilágnak az olajfolt helyenkénti felgyújtása és a szennyeződés eltüntetésére használt vegyszerek, mint maga az olaj, mert hiszen ez az olajfajta viszonylag gyorsan lebomlik. Szeretnék még itt megemlékezni a napokban történt magyarországi eseményekről, mikor is több tonna, maró hatású vörös iszap lepte el 3 Veszprém megyei település lakóit, az Ajka melletti timföldgyár zagytározója gátjának átszakadását követően. Szeretném felszólítani az Európai Bizottságot, hogy megfelelő anyagi támogatással próbáljunk meg mi is segíteni a katasztrófa áldozatain, valamint segítsünk a térség megtisztításában is. Köszönöm.

  Daciana Octavia Sârbu (S&D) , írásban. – (RO) Kötelességünk minden tőlünk telhetőt megtenni annak érdekében, hogy a Deepwater Horizon balesete ne ismétlődhessen meg európai vizeken. Üdvözlöm és szükséges folyamatnak tekintem a mélytengeri olajfúrásokra vonatkozó környezetvédelmi, egészségvédelmi és biztonsági jogszabályok felülvizsgálatát. A Tanácsnak és a Bizottságnak célul kell maga elé tűznie egy olyan stratégia kidolgozását, amely gondoskodik majd a védelmi szintek összehangolásáról az egész Európai Unióban. Ellenkező esetben a tagállamok működési és fúrási előírásainak eltérései miatt a társaságok csak akkor gondoskodnak majd magas szintű védelemről, ha és amennyiben erre rákényszerítik őket. Lehetetlen pénzügyi fogalmak szerint számszerűsíteni a Deepwater Horizon katasztrófájának emberi, szociális és környezetvédelmi költségeit. Az olajkitermelési műveleteket azonban megfelelő módon biztosítani kell a legrosszabb lehetőségek fedezésére is. Csak így lehet gondoskodni arról, hogy ne az adófizetőknek kelljen viselniük a tisztítási műveletek költségeit, és közben az olajömlés által érintett helyi társaságok és közösségek megkaphatják azt a kártérítést, amelyre jogosultakká váltak.

  Salvatore Tatarella (PPE) , írásban. – (IT) A Mexikói-öbölben működő Deepwater Horizon olajömlésének Európa számára is figyelmeztetésül kell szolgálnia. Ami csak lehetséges, mindent meg kell tennünk azért, hogy ilyen balesetek ne következhessenek be a mi vizeinken. Meggyőződésem, hogy a ma jóváhagyott állásfoglalás a helyes irányba megtett lépés, amely Európa tengeri és tengerparti környezetének megóvása felé vezet. Arról is meg vagyok győződve, hogy a tagállamoknak feltétlenül és sürgősen meg kell vizsgálniuk az Európai Unióban folytatott olajkitermelés és feltárás minden szempontját. Bolygónk megóvásának elsőbbséget kell élveznie, mindenekfelett azért, hogy fenntartható környezetet garantálhassunk a jövő generációi számára. Ezért a lehető leggyorsabban szigorú jogszabályokat kell jóváhagynunk ebben az ágazatban azért, hogy magas színvonalú biztonsági előírásokat alkalmazhassunk az összes meglévő fúrószigetre és a kitermelés jövőbeni korlátozására nézve.

(1) Lásd a jegyzőkönyvet.