Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2010. október 7., Csütörtök - Brüsszel

13. A szavazáshoz fűzött indokolások

A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások

- Jelentés: Veronique Mathieu (A7-0253/2010)

  Lucas Hartong (NI). – (NL) Elnök úr, képviselőtársam, Mathieu asszony azt javasolta a jelentésében, hogy egyelőre ne adjunk mentesítést az Európai Rendőrakadémiának a 2008-as pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtása tekintetében. Természetesen képviselőcsoportom, a holland Szabadság Párt (PVV) delegációja, úgy gondolta, hogy ez a megközelítés igen helyes. Pontosan fogalmazva, a Rendőrakadémiáról szóló akta elejétől végéig olyan, mintha egy Hercule Poirot-detektívregényt olvasnánk. Gyenge vezetés, csalásnak kitett, sebezhető könyvelési rendszer, sok pénzügyi szabálytalanság, és különösen a „kreatív” költségvetési kiadások, a pénzeszközök jogtalan felhasználása, és a listának nincs vége. Valójában, a helyzet annyira súlyos volt, hogy végül az OLAF, az Európai Csalás Elleni Hivatal kénytelen volt közbeavatkozni.

Kedvező fejlemény, hogy vizsgálat folyik, és lépéseket tesznek a csalás ellen. De nem lett volna jobb, ha a csalást az elejétől fogva megakadályoztuk volna? Hogy hagyhattuk ezt megtörténni? Miért voltak a lefolytatott ellenőrzések olyan nyilvánvalóan elégtelenek? Ismételten egy olyan helyzettel állunk szemben, amikor a polgáraink csak néznek, és a fejüket csóválják. A holland polgárok nevében kifejezetten kérjük, hogy tegyenek pontot ennek az egész uniós rendőrkomédiának a végére, amilyen hamar csak lehet, és hagyják a valódi rendőrmunkát az egyes tagállamok Hercule Poirot-ira.

- Állásfoglalásra irányuló indítvány: Az emberi jogok és az igazság védelmének kudarca a Kongói Demokratikus Köztársaságban (RC-B7-0524/2010)

  Izaskun Bilbao Barandica (ALDE). – (ES) Elnök úr, a kezdeményezés mellett szavaztam azért, hogy elítéljem az emberi jogok tömeges megsértését, és a nemi erőszaknak a nők, fiúk, lányok, csecsemők elleni háborús fegyverként való alkalmazását; azért, hogy kérjem az érintettek felelősségre vonását; azért, hogy több elkötelezettséget követeljek az Egyesült Nemzetektől miután az Egyesült Nemzetek Szervezete kongói demokratikus köztársaságbeli stabilizációs missziójának törekvései kudarcot vallottak; azért, hogy politikai megoldást követeljek a fegyveres konfliktusra, amelynek a békefolyamatokról szóló párbeszéd újrakezdése által kell megtörténnie; és azért, hogy nagyobb elkötelezettséget követeljek a Nagy-tavak térségétől, hogy előmozdítsák a békét és a stabilitást a térségben.

- Állásfoglalásra irányuló indítvány: Halálbüntetés-ellenes világnap (RC-B7-0541/2010)

  Seán Kelly (PPE). – Elnök úr, örömmel szavaztam igennel erre a javaslatra. A legutóbbi plenáris ülésen megszavaztuk, hogy felkérjük az iráni kormányt, hogy függessze fel Szakineh Mohammadi-Ashtiani kövezés általi kivégzését. Akkoriban folyamatban volt még egy felülvizsgálat, amely viszont meglehetősen bizarr eredményt hozott. Most állítólag bűnösnek találták egy gyilkosság elkövetésében annak ellenére, hogy abban a gyilkosságban egy másik férfit korábban már bűnösnek találtak. A férfit már szabadon engedték azon az alapon, hogy Ashtiani gyermekei megbocsátottak nagyapjuk gyilkosának.

A gyilkosság vádja olyan bírósági dokumentumokon alapul, amelyek nem állnak össze. Latba kell vetnünk a befolyásunkat, hogy nagyobb nyomást gyakoroljunk az iráni kormányra, hogy véglegesen felfüggessze a kivégzést, és talán, hogy engedélyezzék számára a menedékjogot Brazíliában, amelyet a brazil elnök ajánlott fel.

- Állásfoglalásra irányuló indítvány: Az emberi jogok és az igazság védelmének kudarca a Kongói Demokratikus Köztársaságban (RC-B7-0524/2010)

  Lena Ek (ALDE). – (SV) Elnök úr, ENSZ-jelentések szerint háborús fegyverként legalább 8300 nemi erőszakot követtek el Kelet-Kongóban 2009-ben. 2010 első negyedévében 1244 nőt erőszakoltak meg. Átlagosan 14 nemi erőszak történik naponta, és ez csak az, amiről tudunk, mert ezeken a számadatokon felül roppant nagy a be nem jelentett esetek száma. Megdöbbentő, hogy mindez anélkül folytatódhat, hogy a nemzetközi közösség határozott elítélésének adna hangot, és ha Kongóról van szó, Európa is különösen felelős.

A szexuális és a nemi alapú erőszakot minden esetben háborús bűncselekménynek és emberiesség elleni bűntettnek kell tekinteni. Felháborító, hogy a nemzetközi közösség oly sokáig szemet hunyt a támadások felett, amelyeknek Kongó asszonyai és gyermekei ki vannak téve. Ezért nagy örömömre szolgál, hogy az ENSZ különmegbízottja, Margot Wallström elkötelezettséget vállalt. Munkája elő fogja segíteni, hogy a világ figyelme Kongóra és annak vezetőire irányuljon. Itt az ideje, hogy mindnyájan felnyissuk a szemünket. Ezért támogatom teljes meggyőződéssel ezt az indítványt, amelyet a Ház ma megszavazott. Soha ne fordítsunk újra hátat Afrika asszonyainak és gyermekeinek!

- Állásfoglalásra irányuló indítvány: Az európai olajfeltárással és -kitermeléssel kapcsolatos európai uniós fellépés (RC-B7-0540/2010)

  Salvatore Iacolino (PPE). – (IT) Elnök úr, én e kétségkívül jelentős állásfoglalás mellett szavaztam, mert növeli a jövőbeni fúrások védelmének és a garanciájának szintjét minden tengeren, de különösen az érzékeny tengereken, valamint a különleges tulajdonságokkal rendelkezőkön, amelyeket a megfelelő módon figyelembe kell venni.

Ugyanilyen fontos továbbá, hogy megkíséreljük felhívni a figyelmet azoknak az üzemeltetőknek a felelősségére és pénzügyi kötelezettségére, akik ezt a jövedelmező tevékenységet folytatják, amely szükséges elővigyázatosságot igényel annak érdekében, hogy megakadályozható legyen, hogy a saját tengereinken is megtörténjék az, ami máshol, például a Mexikói-öbölben.

Nyilvánvaló, hogy a környezetvédelem nem a vállalkozói kezdeményezésekhez való jog megtagadását jelenti, ám tengereink épségének biztosítása – ahogyan Oettinger biztos is utalt rá – egyéb harmadik országokkal való együttműködés keretében elővigyázatos megközelítést igényel.

  Licia Ronzulli (PPE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, úgy vélem, az európai ásványolaj-kutatás rendkívül fontos kérdés. Ebből kifolyólag írásbeli választ igénylő kérdést nyújtottam be e tárgyról júliusban. Az áprilisban a Mexikói-öbölben történt súlyos esemény vészharang, amelyet nem becsülhetünk alá. Valójában fennáll a veszélye, hogy Európában is hasonló esemény következzen be.

Május 21-én egy északi-tengeri fúrószigetet – ahonnan évente 200 millió tonna nyersolajat termelnek ki – súlyos balesetveszély miatt kiürítettek. Sose feledjük, hölgyeim és uraim, hogy amennyiben egy ilyen jellegű katasztrófa következne be egy olyan zárt tengeren, mint a Földközi-tenger, annak felbecsülhetetlenül gazdag biológiai sokfélesége elképzelhetetlen mértékben károsodna, amint arra Iacolino úr az imént rámutatott.

Az Európai Bizottság adatai szerint tengereinken az olajfúrószigetek 2008-ban körülbelül 200 millió tonna nyersolajat termeltek. Ezek a számok még mindig túl magasak egy olyan gazdaság számára, amelynek feltétlenül meg kell szabadulnia a fosszilis üzemanyagoktól. A napokban hangzott el a hírekben a dán kormány ígérete, hogy 2050-re sikerül teljes függetlenséget nyernie az ilyen típusú energiaforrásoktól. Ez a döntés sok nehéz döntést von majd maga után, de jelentős viszonyítási pontul kell szolgálnia az Európai Unió összes jövőbeni környezetvédelmi politikája számára.

- Állásfoglalásra irányuló indítvány: Konferencia a biológiai sokféleségről - Nagoya 2010 (B7-0536/2010)

  Tunne Kelam (PPE). – Elnök úr, különösen a 11. módosításra vonatkozó támogatásomat szeretném hangsúlyozni, amely azt követeli, hogy a Bizottság jövőbeni stratégiáiba, intézkedéseibe vegyék bele, hogy hivatalosan ismerjék el az őslakos népek azon jogait, hogy területük természeti erőforrásaival maguk gazdálkodjanak, és azokat saját hasznukra fordítsák.

- Jelentés: Veronique De Keyser (A7-0245/2010)

  Salvatore Iacolino (PPE). – (IT) Elnök úr, a jelentés ellen szavaztam, és kész vagyok megmagyarázni ennek okait. A kezdeményezésnek kétségtelenül megvannak a maga érdemei, mivel nagyfokú figyelmet szentel egy világnak, konkrétan a szubszaharai világnak, ahol az egészségügyi ellátáshoz való jog továbbra sem szilárdult meg annyira, mint kellene.

Fontosabb témákkal összehasonlítva azonban – amelyek, véleményem szerint, magukba foglalják az anyák és gyermekeik védelmét, vagy a terhes anyák és a meg nem született gyermekeik védelmét – különös hangsúly került a reproduktív egészségügyi szempontokra, ami miatt kifejeztük aggodalmainkat.

Meggyőződésem azonban, hogy a Parlament jövőbeli fellépéseiben nagyobb figyelmet fordíthatunk azokra a közösségekre, amelyekben a gyermekhalandóság aránya – ismétlem – továbbra is különösen magas, és amely probléma megoldása nem tűr további halasztást.

  Anna Záborská (PPE). – (SK) Képtelen voltam De Keyser asszony jelentése mellett szavazni azon egyszerű oknál fogva, hogy nem értem, mit jelent a tervszerű szexuális és reproduktív egészségügyről szóló uniós politika.

Szeretnék megemlíteni valamit, amiről első kézből szereztem tudomást. Egy tekintélyes nőgyógyászprofesszor egyetemi karrierjét hátrahagyva, anyagi és szakmai befektetetést hajtott végre a szubszaharai Afrikában, hogy javítsa az ottani egészségügyi helyzetet. Szakklinikákat épített, ahol olyan asszonyokat operált meg, akik nehéz szüléseket követő fisztuláktól szenvedtek. Néhány évvel később, amikor már sok asszonyon segített, anyagi támogatást kért az Európai Uniótól, hogy bővíthesse tevékenységét. Elutasító választ kapott, abszurd indokolással. Nyilvánvalóan nem tudta teljesíteni projektjében a szexuális és reproduktív egészségügy támogatásának követelményeit. Nem tudom, ugyan mi támogathatja jobban a nők szexuális és reproduktív egyészségét, mint a genitális és kiválasztó szervek területén lévő fisztulák gyógyítása. Ezért logikusan azt feltételezem, hogy az uniós intézmények szerint a szexuális és reproduktív egészségügy egyszerűen az abortusz- és fogamzásgátlási politikát jelenti. Íme, ezek azok az okok, amelyek miatt képtelen voltam a jelentés mellett szavazni.

- Állásfoglalásra irányuló indítvány: Az Unió kohéziós és regionális politikája 2013 után (B7-0539/2010)

  Jan Březina (PPE). – (CS) A kohéziós politika jövőjéről szóló állásfoglalás mellett szavaztam. Szeretném hangsúlyozni, hogy erőteljes munkát végeztünk a témával kapcsolatban, még ha a hivatalos programdokumentumok jelenleg nem is állnak rendelkezésre. Ily módon mutatjuk ki eltökéltségünket, amely kulcsfontosságú, elengedhetetlen tényező a 2013 utáni időszak strukturális alapjaira vonatkozó új szabályokkal kapcsolatos döntéshozatalban.

Nem támogatom azonban azt az ötletet, hogy az Európai Szociális Alapra külön szabályzat vonatkozzon. Azt a veszélyt látom ebben, hogy úgy lehetőség nyílna arra, hogy eltávolítsák a szociális alapot a kohéziós politikából annak érdekében, hogy a gazdagabb országokhoz közelítsék, vagyis a szegény országoktól eltávolítsák azt. Nem szeretném, ha ilyen fejlemények következnének be, és senki sem kívánhatja ezt, aki az erőteljes és hatékony kohéziós politikától függ. Egyetértek azzal, hogy az Európai Szociális Alap saját szabályzat alapján működjön addig, amíg azok a szabályok az alap feladataira és tevékenysége tematikus meghatározására vonatkoznak. Másrészről, a földrajzi alkalmasság, a célok, a vezetés, a felülvizsgálat és a tényleges mechanizmusok területére vonatkozó szabályoknak közösnek kell maradniuk.

  Tunne Kelam (PPE). – Elnök úr, az állásfoglalás mellett szavaztam, de volna három megjegyzésem. Először is, döntő fontosságú lesz összekapcsolni és összeegyeztetni a jövőbeni kohéziós politikát az EU 2020-as stratégiájával, mert csak ez a kapcsolat gondoskodhat fenntartható gazdasági növekedésről és új munkahelyek teremtéséről. Továbbá a kohéziós politikán belül erősítenünk kell a szociális intézkedések szerepét, hogy szembe tudjunk nézni a változó demokratikus helyzettel.

Másodszor, igen nagy szükségünk van a finanszírozási szabályok radikális egyszerűsítésére annak érdekében, hogy az uniós alapokat helyi szinten és a nem kormányzati szervezetek szintjén is könnyebben hozzáférhetővé tegyük. Gyakran túlzott mértékű bürokratikus elszámolási kötelezettséggel találjuk szemben magunkat, amely több időt és energiát vesz el, mint amennyi a projektek kidolgozására jut.

Harmadszor, amikor a következő pénzügyi időszak kereteit készítjük elő, fontos lesz bevonni, időben és ugyanazon a szinten, a régiók és az üzleti ágazatok képviselőit.

A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások

- Jelentés: Jean Lambert (A7-0261/2010)

  Roberta Angelilli (PPE) , írásban. – (IT) A rendelettervezet – amely célja annak biztosítása, hogy harmadik országok állampolgárai a szociális biztonsági jogosultságok koordinálása tekintetében ugyanazon szabályozás alá tartozzanak, mint az uniós polgárok, akikre a 883/2004/EK rendeletben és annak végrehajtási rendeletében megfogalmazott, felülvizsgált szabályok vonatkoznak – lehetőséget nyújt az Európai Uniónak, hogy megfelelő szintű szociális védelmet garantáljon minden polgár számára. Újra meg kell erősítenünk, mennyire fontos, hogy biztosítsuk, hogy minden uniós és harmadik országbeli polgár egyenlő bánásmódban részesüljön a szociális biztonsági ellátás tekintetében, mert ez az elv szerepel az Alapjogi Chartában, továbbá olyan eszköz, amely segít a jelenlegi szabályok egyszerűsítési folyamatának véghezvitelében. Az Unió alapvető értékeinek – például az emberi jogok tiszteletben tartásának – megosztását, fenntartását és támogatását, szükségszerűen olyan közös szabályoknak kell kísérniük, amelyeket azonos módon alkalmaznak, mindennemű feltétel és korlátozás nélkül. Ezért büszkén és eltökélten támogatom az olasz állásfoglalást, amely maga után vonja a rendelet jóváhagyását, mert ez lehetővé fogja tenni számunkra, hogy egyszerű rendszert hozzunk létre a 883/2004/EK rendelet végrehajtása érdekében, és remélem, hogy az összes többi tagállam is felülvizsgálja álláspontját, és haladéktalanul átülteti az új szabályokat nemzeti jogába.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D) , írásban. – (LT) Az Európai Parlament Foglalkoztatási és Szociális Bizottsága által benyújtott javaslat mellett szavaztam, mert a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével és a jogi alapokban történt változások következtében az Európai Unió újra köteles felülvizsgálni a harmadik országok állampolgáraira alkalmazandó szabályokat. A Parlament e javaslata arra a rendelettervezetre vonatkozik, amely célja biztosítani, hogy a harmadik országoknak azon állampolgáraira, akik az Európai Unióban jogszerűen lakóhellyel rendelkeznek, és akik helyzete több országot érint, ugyanazok a szabályok vonatkozzanak a szociális biztonsági jogosultságok koordinálása tekintetében. A Parlament ezen ajánlása a Tanács jogszabályjavaslatának további késlekedés nélküli jóváhagyását javasolja, mert az új jogszabály egyszerűsíteni fogja az eljárások ügyvitelét, és egyenlő bánásmódot fog biztosítani a jogszerűen lakóhellyel rendelkező, harmadik országbeli állampolgárok számára a szociális biztonság területén. Ezenfelül az Európába irányuló illegális bevándorlás elleni küzdelem terén e jogszabály tisztázza a tagállamok jogait a tekintetben, milyen jogkörrel rendelkeznek, amikor arról határoznak, hogy egy egyén jogszerűen lakóhellyel rendelkezhessen-e területükön.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) A harmadik országok azon állampolgárai, akik jogszerűen lakóhellyel rendelkeznek, és akiknek az élete egy másik tagállam jogrendszerével való kapcsolattal jár együtt, gyakran találják magukat olyan helyzetekben, amelyekben védtelenek vagy ellentmondásos jogokkal rendelkeznek. Sürgősen szükség van az ilyen helyzetek megelőzésére. Ahhoz, hogy ezek az emberek méltányos bánásmódban részesüljenek, olyan jogokkal és kötelességekkel kell őket felruháznunk, amelyek, az ésszerűség határáig, megegyeznek az uniós országok polgárainak jogaival és kötelességeivel. Ez az egyenlőség bőven indokoltnak tekinthető, a jogrendszerek összehangolása pedig igazságosság kérdése, nem utolsósorban ott, ahol szociális ellátásokról van szó.

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) Az állásfoglalás célja biztosítani, hogy harmadik országok olyan állampolgárai, akik az EU-ban jogszerűen lakóhellyel rendelkeznek, és határon átnyúló helyzetük legalább két tagállamot érint, a szociális biztonsági jogosultságok koordinálása tekintetében ugyanazon szabályozás alá tartozzanak, mint az uniós polgárok, akikre a 883/2004/EK rendeletben és annak végrehajtási rendeletében (987/2009/EK rendelet) megfogalmazott, felülvizsgált szabályok vonatkoznak.

Amikor először ismertették a Bizottság javaslatát, konzultációt folytattak az Európai Parlamenttel is, minek révén született és elfogadtak két módosítást, amelyek az Alapjogi Chartára való hivatkozásokat helyettesítik, továbbá a szociális védelem magasabb szintjére mutatnak – mint az Európai Unió egyik célkitűzésére, amely a már meglévő 859/2003/EK rendeletben is szerepel. Az állásfoglalás mellett szavaztam, hogy biztosítva legyen az új rendelet elfogadása, amely a szociális védelem tekintetében egyenlő bánásmódot garantál a harmadik országok jogszerűen lakóhellyel rendelkező állampolgárai számára.

  Sylvie Guillaume (S&D), írásban. – (FR) Ahogyan azt Jean Lambert jelentése javasolja, és saját nézetem szerint is, alapvetően fontos, hogy az Európai Unión belül jogszerűen lakóhellyel rendelkező, nem uniós állampolgárok és családjuk ugyanolyan jogokkal és előnyökkel rendelkezzenek a szociális biztonság tekintetében, mint az uniós polgárok. Ezzel a szavazással az Európai Parlament véget vet az elfogadhatatlan hátrányos megkülönböztetésnek. Mindazonáltal csalódottsággal tölt el, hogy egyes országok, mint például Dánia vagy az Egyesült Királyság nem vesznek részt ezekben a nem uniós állampolgárok számára szóló koordinációs programokban. Hogyan lehet sikeres az Európai Unió a nem uniós állampolgárokat érintő, egyszerűsített és összehangolt eljárások létrehozásában, ha néhány tagállam úgy dönt, nem követi ezt a közös megközelítést? Minden bizonnyal fennáll a veszélye egy „à la carte Európa” kialakulásának, mégis, szembenézve a nemzeti öntudatuk által körülbástyázottak vonakodásával, cselekednünk kell.

  Alan Kelly (S&D) , írásban. – A rendelettervezet célja biztosítani, hogy harmadik országok olyan állampolgáraira, akik az EU-ban jogszerűen lakóhellyel rendelkeznek, és határon átnyúló helyzetük legalább két tagállamot érint, a szociális biztonsági jogosultságok koordinálása tekintetében ugyanazon szabályozás vonatkozzon, mint a fent említett rendeletek értelmében az uniós polgárokra. E jogszabály elfogadása komoly lépést jelent az Unió területén élő harmadik országbeli állampolgárokkal való egyenlő bánásmód biztosítása felé. Ezek az emberek gyakran tapasztalnak jelentős hátrányos megkülönböztetést területünkön, és e jogszabály következtében a harmadik országbeli állampolgárok az Unió területén a szociális biztonsági jogosultság ugyanolyan biztosítékával változtathatják helyüket, mint az Unió polgárai.

  Krzysztof Lisek (PPE) , írásban. – (PL) Hölgyeim és uraim, nagy örömmel töltött el a nyugat-balkáni országokra vonatkozó vízumrendszer liberalizációjával kapcsolatos, mai parlamenti szavazás pozitív eredménye. Miután 2009 decemberében elvetették a Szerbia, a Montenegró és a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság állampolgáraira vonatkozó vízumkövetelményeket, türelmetlenül vártuk a Bosznia és Hercegovinára, valamint Albániára vonatkozó hasonló határozatokat. Az Európai Unió további balkán nemzetek előtt való megnyitása sok pozitív eredményt fog hozni minden érintett félnek. Először is, ez példa nélküli előrelépés az átlagpolgárok számára, akik most személyesen megtapasztalhatják az Európai Uniót, és szabadon utazhatnak minden tagállamban. Másodszor, ez újabb rendkívül jelentős lépés a régió helyzetének stabilizálásával, valamint azzal kapcsolatos cél megvalósítása felé, hogy kedvező légkört teremtsünk a további reformokhoz és a Balkán valamennyi országának jövőbeni európai uniós integrációjához. Ugyanakkor meg kell hoznunk az ennek megfelelő határozatot a koszovói állampolgárokra vonatkozó vízumkövetelményekről is. Az nem lehet, hogy ennek az országnak a lakosai továbbra is egyetlen elszigetelt nemzetet alkossanak a Balkánon, így az Európán belüli szabad helyváltoztatással járó előnyöket rájuk is ki kell terjeszteni. Rendkívüli módon örülök az Európai Parlament azon kezdeményezésének, hogy eltörölje a Bosznia és Hercegovinára, valamint Albániára vonatkozó vízumrendszert. Ez egy további lépés a Balkán országainak az európai országokhoz való csatlakozása felé, amit határozottan támogatok.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL) , írásban. – (FR) Ez a szöveg biztosítja a nem uniós állampolgároknak az Unió területén való szociális védelmére vonatkozó rendelkezéseket. Ebben az értelemben előrelépést jelent. Ugyanakkor sajnálatos, hogy az illegális bevándorlók helyzetét tökéletesen figyelmen kívül hagyja. Az illegálisan élő embereknek is megvan a joga a védelemhez. Európában vagy másutt, meg kell akadályozni, hogy, bárkikről legyen is szó, ne álljon védelem alatt.

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) Egyetlen, az Unió területén jogszerűen lakóhellyel rendelkező, harmadik országbeli állampolgárt sem érhet semmilyen hátrányos megkülönböztetés. Továbbá amennyiben szükséges, részesülniük kell a szociális biztonsági ellátásban anélkül, hogy a tagállamok különféle jogrendszerei között konfliktus támadna. Ezért fontos elfogadni ezt az irányelvet.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – Az állásfoglalás célja biztosítani, hogy harmadik országok olyan állampolgárai, akik az EU-ban jogszerűen lakóhellyel rendelkeznek, és határon átnyúló helyzetük legalább két tagállamot érint, a szociális biztonsági jogosultságok koordinálása tekintetében ugyanazon szabályozás alá tartozzanak, mint az uniós polgárok, akikre a 883/2004/EK rendeletben és annak végrehajtási rendeletében (987/2009/EK rendelet) megfogalmazott, felülvizsgált szabályok vonatkoznak. Amikor először ismertették a Bizottság javaslatát, konzultációt folytattak az Európai Parlamenttel is, minek révén született két módosítás, amelyek az Alapjogi Chartára való hivatkozásokat helyettesítik, továbbá a szociális védelem magasabb szintjére mutatnak – mint az Európai Unió egyik célkitűzésére, amely a már meglévő 859/2003/EK rendeletben is szerepel. A 2010. július 26-i első olvasatban mindkét módosítást belefoglalták a tanácsi álláspontba – (4) és (7) preambulumbekezdésként. A Tanács javasol még néhány módosítást: belevett néhány, a javaslat jogi alapjául szolgáló 79. cikk (2) bekezdésének b) pontja értelmében a tagállamok részvételére vonatkozó preambulumbekezdést ((17), (18), (19) preambulumbekezdés). Sajnálatos módon Dánia nem vesz részt a harmadik országbeli állampolgárokat érintő koordinációs megállapodásokban. Írország a részvételt választotta, ám az Egyesült Királyság úgy döntött, nem vesz részt, és ennek megfelelően a jelenlegi szabályok szerint fog eljárni.

- Jelentés: Inés Ayala Sender (A7-0254/2010)

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) Támogatom Lazaros Stavrou Lazarounak a Számvevőszék tagjává való kinevezését. Szakértelme a közigazgatás, a nemzetközi adózás és a közgazdaságtan területén kiemelkedő, hasonlóan az államháztartás felügyeletében, ellenőrzésében és könyvvizsgálatában, valamint a mind saját hazájában, mind uniós szinten a csalás ellen folytatott küzdelemben szerzett óriási tapasztalatához. Meghallgatása és az alapján, ahogy kötelességeit teljesítette, hangsúlyoznám, hogy elismeri a szolgáltatások digitalizálását és automatizálását, továbbá az eljárások decentralizálását, és értéket tulajdonít ezeknek, hogy a nyilvános információkat hatékonyabbá, átláthatóbbá és megbízhatóbbá tegyék.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – Bár a szavazás titkos volt, nem jelent számomra problémát elismerni, hogy mivel Lazaros Stavrou Lazarou megfelel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 286. cikkének (1) bekezdése által meghatározott feltételeknek, kedvező véleményt fogadtunk el a Számvevőszék tagjává történő kinevezéséről.

- Jelentés: Inés Ayala Sender (A7-0255/2010)

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) Gijs M. de Vriesnek a Számvevőszék tagjává történő kinevezése kétségtelenül hozzáadott értéket fog képviselni az intézmény számára, nem utolsósorban az Európai Unión belüli intézményi együttműködés biztosítása és a tagállami felügyeleti egységek forrásai értékelésének szintjén. A holland Számvevőszéknél, a holland kormányban és az Európai Parlamentben szerzett tapasztalatai alapján kiemelném a közbeszerzési eljárások törvényességének felügyelete, valamint a csalás és a korrupció elleni küzdelem iránti elkötelezettségét, továbbá azt, hogy személye garanciát jelent a Számvevőszék döntéshozatali eljárásainak felelőssége, függetlensége és alkalmassága tekintetében.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – Bár a szavazás titkos volt, nem jelent számomra problémát elismerni, hogy mivel Gijs M. de Vries megfelel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 286. cikkének (1) bekezdése által meghatározott feltételeknek, kedvező véleményt fogadtunk el a Számvevőszék tagjává történő kinevezéséről.

- Jelentések: Inés Ayala Sender (A7-0254/2010) és (A7-0255/2010)

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) A Számvevőszék olyan intézmény, amely az Európai Unió bevételeit és kiadásait vizsgálja, hogy ellenőrizze azok törvényességét, valamint a helyes pénzügyi gazdálkodást. Teljesen független intézményként működik. Ebben a szellemben az intézményt alkotó egyének kinevezésére a szakértelem és a függetlenség kritériumát kell irányadónak tekinteni.

Ezért a Tanács kezdeményezésére az Unió különböző országaiból származó egyéneket javasoltak a Számvevőszék tagjainak. Mindnyájan benyújtották önéletrajzukat, kitöltöttek egy írásbeli kérdőívet és megjelentek meghallgatásra a Költségvetési Ellenőrző Bizottság előtt. Többségük elég jól szerepelt ahhoz, hogy indokolt legyen a Számvevőszékbe történő kinevezésük, ahol szakértelemmel és függetlenül fogják ellátni feladatukat.

- Jelentés: Barbara Matera (A7-0259/2010)

  George Becali (NI) , írásban. – (RO) A jelentés mellett szavaztam. Az előadóhoz hasonlóan magam is úgy vélem, hogy az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak támogatnia kell a világkereskedelemben bekövetkezett strukturális változások következtében elbocsátott munkavállalókat. Az, hogy a költségvetési hatóság már jóváhagyott nyolc, az alap 2010. évi mobilizálására szolgáló javaslatot, rávilágít az eljárások rugalmasságára, ami bizonyítja, hogy sikeresen azonosítottunk új forrásokat, és elég gyorsan utaljuk ki őket a tagállamoknak. Üdvözlöm továbbá, hogy a Bizottság alternatív kifizetési előirányzati forrást nevezett meg az Európai Szociális Alap felhasználatlan kiutalásaihoz.

  Izaskun Bilbao Barandica (ALDE) , írásban. – (ES) Támogatom a kezdeményezést, amely a 82 galíciai vállalattól elbocsátott embereknek a munkaerőpiacra való visszajutását segíti elő. Ez semmilyen körülmények között sem helyettesíti a vállaltoknak a nemzeti jogszabályok és a kollektív szerződések által előírt felelősségét.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE) , írásban. – (PT) Minthogy Spanyolország támogatást kért 82 olyan vállalatban történt 703 elbocsátás esetében, amelyek a NUTS II szintű régióban, Galíciában (ES11), a NACE Rev. 2. 14-es ágazatában (ruházati termék gyártása) működnek, az állásfoglalás mellett szavaztam, mert egyetértek a Bizottság javaslatával és annak a Parlament által elfogadott módosításaival. Egyetértek azzal, hogy az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapról (EGAA) szóló rendelet 6. cikkének megfelelően biztosítani kell, hogy az EGAA támogassa az elbocsátott egyéni munkavállalóknak a munkaerőpiacra történő ismételt beilleszkedését. Továbbá ismétlem, hogy az EGAA-tól érkező támogatás nem helyettesítheti sem a nemzeti jogszabályok vagy a kollektív szerződések alapján a vállalatok felelősségi körébe tartozó eljárásokat, sem a vállalatok és az ágazatok átszervezésére irányuló intézkedéseket.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) A 82 textilipari cégben történt, összesen 702 elbocsátás igazolja a spanyol hatóságoknak az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele iránti kérelmét. A galíciai textil- és ruhaiparban történt elbocsátások növekvő száma kiegészíti azt a külső megfigyelést, hogy minden európai sorstársuk hasonlóan gyenge helyzetben van (nem utolsósorban hazámban, ahol ez az ágazat fölöttébb súlyosan érintett), a nemzetközi versennyel szembeni kitettség miatt, amely különösen a fejlődő országokból jön, ahol a termelés alacsonyabb költségen folyik. A most érzékelhető nemzetközi válság tovább súlyosbítja a jelenlegi helyzetet. Remélem, hogy az elbocsátott munkavállalók hamarosan képesek lesznek újra munkába állni.

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) A globális gazdasági és pénzügyi válságnak a munkaerőpiacra gyakorolt hatásával szembesülve, hangsúlyoznám annak fontosságát, hogy helyesen alkalmazzuk az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot (EGAA). Sajnos nagyon kevesen veszik igénybe az EGAA-t: abból az 500 millió eurós alapból, amelyet ebben az évben elérhetővé tettek, mindössze 11%-ot kérelmeztek elbocsátott munkavállalók támogatását célzó tervek finanszírozására. A munkanélküliség magas arányának láttán a helyzet aggodalomra ad okot és érthetetlen.

Hangsúlyoznám továbbá, hogy a folytonos figyelmeztetések és jelentések hatására a felhasználatlan ESZA-forrásokhoz létrehoztak egy alternatív kifizetési előirányzati forrást. A válság hatásainak következtében, amelyek különösen a textilágazatban érezhetőek, hangsúlyoznám ezen 1 844 700 eurós terv jelentőségét a galíciai textiliparban tevékenykedő 82 vállalattól elbocsátott 703 munkavállaló támogatásában. A spanyol kormány e kezdeményezésével szemben sajnálatosnak találom, hogy a portugál kormány nem lépett közbe ily módon Braga és Viana do Castelo vidékének esetében, amelyek Galíciával határosak, és ahol magas a munkanélküliségi ráta, mivel vállalatok folyamatosan tevékenységük beszüntetésére kényszerülnek.

  João Ferreira (GUE/NGL) , írásban. – (PT) Három újabb kérelem érkezett a Szolidaritási Alap igénybevételére, amelyek mindegyike egy-egy európai gyár bezárásához kapcsolódik, beleértve a spanyolországi galíciai textilgyárat is. Összesen több száz újabb munkavállalót bocsátottak el. Emlékezzünk csak újra, hogy ez az ágazat súlyos válságon megy keresztül Portugáliában is, amely különösen erősen szenvedi meg a világkereskedelem liberalizációjának hatásait, miközben semmilyen szükséges intézkedés nem történt a megmentésére. Ezek a hatások mostanra talán még súlyosabbakká válnak az ázsiai textilekre vonatkozó liberalizációs intézkedések fokozásáról szóló döntés következtében. Ez a lépés a Pakisztánnak nyújtott humanitárius segély ürügyén történt, noha a valóságban az Európai Unióba beszállító fő importőrök kívánságait elégíti ki. Minden új kérelem, amely az alap igénybevételére irányul, fokozza azoknak az általunk támogatott intézkedéseknek a sürgősségét, amelyek célja a munkanélküliség elleni hatékony küzdelem, a gazdasági tevékenység élénkítése, a nem biztonságos munkahelyek felszámolása és a munkaóráknak a munkabér csökkentése nélküli korlátozása. Ezek az intézkedések magukban foglalják továbbá a vállalatok áthelyezése elleni küzdelmet, és összességében teljes szakítást követelnek azokkal a neoliberális politikákkal, amelyek szemmel láthatóan gazdasági és társadalmi katasztrófát okoznak az Unió országaiban.

  Estelle Grelier (S&D) , írásban. – (FR) Matera asszony jelentése mellett voksoltam, amely a Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak (EGAA) a spanyolországi ruhaipari munkavállalók megsegítésére történő mobilizálását tárgyalja. Amint az EGAA 2013 utáni jövőjéről szóló vita során szeptemberben elmondtam, csalódott vagyok, hogy ennek az alapnak a finanszírozása, amelyet azért hoztak létre, hogy „a recesszióból vagy a globalizációból következő okok miatt” elbocsátott munkavállalókat támogassa, jelenleg nincs biztosítva az uniós költségvetésben. Sőt, nem hiszem, hogy az EGAA finanszírozására szánt egyéb uniós programok pénzügyi forrásainak megcsapolása járható út volna hosszú távon. Ezért amikor a Költségvetési Bizottság megszavazta az EGAA-nak a Matera-jelentésben említett spanyol munkavállalók számára történő mobilizálását, belga szocialista képviselőtársammal, Daerden úrral együtt rámutattunk arra, hogy külön költségvetési tételt kell elkülöníteni ezen alap számára. Az Európai Unió hitelessége forog kockán, hogy mennyiben képes támogatni a gazdasági bizonytalanság által érintett polgárait.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL) , írásban. – (FR) Tekintettel a szent és sérthetetlen globalizáció nevében feláldozott spanyol textilipari munkavállalókra, tartózkodom. Abban a helyzetben, amelybe az Európai Unió által támogatott neoliberális politikák következtében kerültek, szavazhatnánk az uniós elit által számukra kiutalt szánalmas összeg ellen is. Az a kevés azonban, amit kapnak, segíthet nehézségeik enyhítésében. Ettől még az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap logikája kicsit sem válik kevésbé tűrhetetlenné. Az Alap hozzájárul a textilgyártás áthelyezéséhez. Szentesíti az olyan társadalmilag felelőtlen milliárdosok haszonéhségét, mint amilyen Manuel Jove. Az eurokraták királyságában a tiszta lelkiismeret ára mindössze a közösség.

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) Az EU a szolidaritás térsége, és az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) része ennek. Ez a támogatás nélkülözhetetlen a munkanélküliek és a globalizáció miatt bekövetkező áthelyezések áldozatainak megsegítéséhez. Egyre több vállalat helyezi át működését, kihasználva a különböző országok – különösen Kína és India – által kínált alacsony munkaerőköltség előnyeit, gyakran olyan országok rovására, ahol tiszteletben tartják a munkavállalói jogokat. Az EGAA célja a vállalatok áthelyezésének áldozatul esett munkavállalók megsegítése, és alapvető szerepe van a jövőbeli munkához jutás megkönnyítésében is. Az EGAA-t már eddig is több EU-tagállam igénybe vette, így most oda kell adnunk ezt a támogatást annak a 703 munkavállalónak, akiket 82 textilipari vállalattól bocsátottak el Galíciában. Ez indokolja szavazatomat.

  Miroslav Mikolášik (PPE) , írásban. – (SK) Örömmel látom, hogy a fent említett régiókban hasznosítják az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot, és teljes mértékben egyet is értek ezzel. Úgy vélem viszont, hogy az egész folyamat – a pályázatok benyújtásától azok feldolgozásán át a költségvetési hatóság döntésének meghozataláig – eleddig, számos ország tapasztalata szerint, meglehetősen körülményes és bonyolult volt.

2009-ben például átlagosan 5 552 700 euró támogatást kértek az Alaptól, és 13 tagállamból 17 területre vonatkozóan 30 pályázatot nyújtottak be. Ehhez képest a költségvetési hatóság tavaly tíz esetben ítélt meg támogatást az EGAA-ból, összesen mintegy 52 349 000 euró értékben, amely az Alapból felhasználható maximális éves keretnek csupán 10,5%-át teszi ki.

Ennek egyik legfőbb oka az Alap működésével kapcsolatos tapasztalat hiánya, valamint az a hosszú ideig tartó anyagi bizonytalanság, amikor a kérelmező a költségvetési hatóság döntésére vár.

Úgy vélem, hogy az egyszerűsített értékelési eljárás és döntéshozatal, amely 2009 végén került bevezetésre, le fogja egyszerűsíteni és fel fogja gyorsítani az Alapból származó támogatásra vonatkozó kérelmek benyújtását, és ennek megfelelően hatékony segítséget jelent majd a munkavállalóknak, akik a világkereskedelem szerkezetének változása folytán elvesztették a munkahelyeiket.

  Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) Ugyanaz vonatkozik erre az esetre is, mint az előző, dán esetre. Azok a munkavállalók, akiket önhibájukon kívül, az Amerikai Egyesült Államok és az Egyesült Királyság spekulánsai által előidézett pénzügyi és gazdasági válság miatt elbocsátottak, sürgős segítségre szorulnak. Spanyolország már 2010. február 5-én benyújtotta támogatás iránti kérelmét az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alaphoz (EGAA), mivel 82 vállalatnál történtek elbocsátások egyetlen NUTS II szintű régióban, Galíciában (ES11), a NACE Rev. 2. 14-es ágazatában (ruházati termék gyártása), és ezt a kérelmet 2010. május 11-én további információkkal egészítette ki. A kérelem megfelel a pénzügyi hozzájárulás meghatározásához kapcsolódó – az 1927/2006/EK rendelet 10. cikkében meghatározott – követelményeknek. A Bizottság ezért 1 844 700 euró mobilizálását javasolja. Az EGAA-t tehát igénybe kell venni a Spanyolország által benyújtott kérelemre vonatkozó pénzügyi hozzájárulás biztosítása érdekében, ezért jómagam igennel szavaztam Matera asszony jelentésére.

  Vilja Savisaar-Toomast (ALDE) , írásban. – (ET) Én megszavaztam ezt a jelentést, valamint az ez után következő két másik jelentést is, amely az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap felhasználásával foglalkozik. Úgy vélem, hogy az Európai Uniónak támogatnia kell azokat az embereket, akik a pénzügyi és gazdasági világválság következtében vesztették el állásukat. A mai jelentések megmutatták, hogy éppúgy segítségre szorulnak a gazdasági nehézségekkel küzdő, Spanyolországhoz hasonló országok, mint Európa egyik leggazdagabb jóléti állama, Dánia. Ugyanakkor sajnálatos módon azt kell mondanom, hogy ez idáig nem nyílt arra lehetőségünk, hogy egy hasonló, Észtországgal kapcsolatos jelentésről szavazzunk. Remélem, hogy országom kormánya tanul más tagállamok fellépéseiből, és részt is vállal a saját munkanélküli polgáraink támogatásából.

  Silvia-Adriana Ţicău (S&D) , írásban. – (RO) Spanyolország 2010 februárjában támogatási kérelmet nyújtott be az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alaphoz (EGAA), mivel Galícia régióban 82, ruházati terméket gyártó vállalatnál történt leépítés. Én megszavaztam az Európai Parlamentnek az elbocsátott munkavállalóknak nyújtandó EGAA-támogatásokról szóló állásfoglalását. A textil- és ruházati ipari kereskedelem deregulációja messzire ható következményeket idézett elő a világkereskedelemben, ezért alakult ki az az általános trend, hogy a vállalatok az Európai Unión kívülre helyezik a termelést, olyan országokba, mint Kína vagy Marokkó, ahol alacsonyabbak az előállítás költségei. Ezenkívül a gazdasági válság folytán számos textilipari vállalat csődbe ment, ami ugyancsak elbocsátásokhoz vezetett. 2007 és 2009 között Galíciában 32 700 főt bocsátottak el, ebből 4414-en dolgoztak a textiliparban, és az elbocsátottak 80%-át nők teszik ki. Úgy vélem, hogy a támogatások odaítélésének eljárását egyszerűsíteni kell, hogy a pénzügyi és gazdasági válság hatása, valamint a világkereskedelem szerkezetében bekövetkezett változások által sújtott vállalatok könnyebben hozzáférhessenek az EGAA-hoz. És hangsúlyoznom kell, milyen fontos szerepet tölt be az EGAA az elbocsátott munkavállalók munkaerőpiacra való visszakerülésében.

  Viktor Uspaskich (ALDE) , írásban. – (LT) Hölgyeim és uraim, Spanyolországhoz és Dániához hasonlóan Litvánia is tisztában van vele, milyen jót tehet az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA). Litvánia összességében 2,9 millió euró támogatást kapott az EGAA-tól, amelyből a válság által erősen sújtott építőipar és háztartásigép-gyártás területéről elbocsátott munkavállalók részesültek. Mindazonáltal, az Alapnak továbbra is bizonyítania kell hasznosságát. A gyors ellenintézkedés céljából létrehozott EGAA a bürokrácia hatására mára lelassult és bonyolulttá vált. A legfőbb visszatartó erő maga az Alap mobilizálása. Átlagosan 294 napot vesz igénybe a kérelmek elbírálása. Amint azt a Financial Times a héten megírta, Európa-szerte több mint 37 000 munkavállaló vár jelenleg is az Alap támogatására. Máig az EGAA összes rendelkezésére álló összegből (2 milliárd euró) csupán 140 millió eurót fizettek ki. Ezenkívül az Alap pénzét egyenlőtlenül osztják el. A kifizetések csupán 6%-a kerül olyan országokban végrehajtandó projektekhez, amelyek bruttó hazai terméke (GDP) alacsonyabb az EU-átlagnál. Az EGAA-nak rugalmasabbnak kell lennie, ha el akarjuk kerülni, hogy belefulladjunk a bizonytalanságba. Számos tagállam, többek között Litvánia is, alkalmas jelölt más olyan alapok támogatására, amelyek kevesebb társfinanszírozást igényelnek és kevésbé bürokratikusak.

- Jelentés: Barbara Matera (A7-0258/2010)

  Maria Da Graça Carvalho (PPE) , írásban. – (PT) Tekintve, hogy Dánia a Syddanmark NUTS II szintű régióban, a NACE Rev. 2 27-es és 28-as ágazatában működő Danfoss Csoport három vállalatánál történt, 1443 főt érintő leépítés miatt igényelt támogatást, én igennel szavaztam az állásfoglalásra, mert egyetértek a bizottsági javaslattal és a Parlament által benyújtott módosításokkal. Egyetértek azzal, hogy az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap működését és hozzáadott értékét a 2007–2013 közötti többéves pénzügyi keret félidős értékelési folyamata keretén belül, a 2006. május 17-i intézményközi megállapodás által létrejött programok és különböző egyéb eszközök általános értékelésének kontextusában kellene vizsgálni.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Még egy olyan ország számára is fontosnak bizonyul az elbocsátott munkavállalók kiegészítő támogatása, amelyről kevesen tételeznék föl, hogy súlyosan érinti a válság, mivel általánosságban úgy tartják, hogy jobban képes felvenni a versenyt a világpiacon, mint a legtöbb uniós tagállam. Mindazonáltal, most már Dánia is érzi a globalizáció hatásait, amely olyan ágazatokban érezteti hatását, amelyekről azt gondoltuk, jobban ellenállnak a versenynek – úgymint az elektromos eszközök, gépek és felszerelések gyártása. Ez az aggasztó tény egyrészt a gazdasági válság súlyosságára figyelmeztet bennünket, amelyben elmerültünk, másrészt arra, hogy egyre hatékonyabb és kreatívabb módokat kell találnunk arra, hogyan növeljük Európa versenyképességét, míg ezzel egy időben segítenünk kell az állásukat elvesztett embereknek, hogy vissza tudjanak térni a munkaerőpiacra. Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap egy erre szolgáló mechanizmus.

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) Szeretném hangsúlyozni az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) által finanszírozott segítségnyújtási tervezet lehetséges hozzájárulását az elbocsátott munkavállalók újbóli integrációjához és szociális rehabilitációjához, különösen egy ilyen tragikus helyzetben, mint amilyen a Danfoss Csoport három vállalatának bezárása. Mindhárom vállalat Dániában, Syddanmark régióban működött, és mindhárom 2009-ben, három hónap leforgása alatt ment tönkre. Ez 1443 munkavállalót érintett egy olyan ágazatban – a gépgyártás és az elektromos készülékek gyártásának ágazatában –, amelyre különösen súlyos hatással volt a jelenlegi válság.

Ismét hangsúlyozom, hogy az EGAA-t sajnos meglehetősen korlátozott mértékben hasznosítják, az igen magas európai munkanélküliségi ráta dacára. Az EGAA-n keresztül az idén elérhető 500 millió eurónak csupán a 11%-át kérelmezték a közvetlenül a pénzügyi és gazdasági világválság miatt állásukat vesztett munkavállalók megsegítésére irányuló tervek finanszírozása céljából. Kiemelném azonban azt a tényt, hogy több egymást követő figyelmeztetés és jelentés után létrejött a fel nem használt ESZA-támogatások elérése céljából a kifizetési előirányzatok alternatív forrása.

  Estelle Grelier (S&D) , írásban. – (FR) Én megszavaztam Matera asszony jelentését az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak (EGAA) a dániai Danfoss Csoport alkalmazottjai általi igénybevételéről. Ahogy azt már szeptemberben az EGAA 2013 utáni jövőjéről szóló vita során is elmondtam, csalódott vagyok, hogy ez az Alap, amely a „recesszió és a globalizáció miatt” állástalanná vált munkavállalók támogatása céljából jött létre, jelenleg semmilyen pénzügyi garanciát nem élvez az európai uniós költségvetés részéről. Valójában nem hiszem, hogy hosszú távon életképes megoldást jelentene, hogyha más európai programok anyagi forrásait fúrnánk meg az EGAA finanszírozása érdekében. Ezért amikor a Költségvetési Bizottság szavazott az EGAA forrásainak a Matera-jelentésben említett dán munkavállalók általi igénybevételéről, Daerden úrral, belga szocialista képviselőtársammal egyetemben rámutattam, hogy szükséges volna külön költségvetési tételt meghatározni ezen Alap számára. Nem más forog most kockán, mint az Európai Unió hitelessége, hogy valóban támogatja-e a gazdasági válság által sújtott polgárait.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL) , írásban. – (FR) Tartózkodom a globalizáció által kihasznált dán munkavállalókkal kapcsolatban. Abban a helyzetben, amelybe az Európai Unió által pártfogolt neoliberális politikák taszították őket, az ember akár arra is felhatalmazva érezhetné magát, hogy elutasítsa azt a nyomorúságos kis összeget, amelyet az eurokrácia vonakodva megítélt nekik. Mindazonáltal ez a kevés talán könnyít jelenlegi nehéz helyzetükön. De ettől még nem lesz az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap logikája kevésbé megvetendő. Hiszen támogatja az áthelyezést, amelyet a Danfoss Csoport javában folytat a profitja növelése érdekében.

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) Az EU a szolidaritás térsége, és az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) része ennek. Ez a támogatás nélkülözhetetlen a munkanélküliek és a globalizáció miatt bekövetkező áthelyezések áldozatai megsegítéséhez. Egyre több vállalat helyezi át működését, kihasználva a különböző országok – különösen Kína és India – által kínált alacsony munkaerőköltség előnyeit, gyakran olyan országok rovására, ahol tiszteletben tartják a munkavállalói jogokat.

Az EGAA célja a vállalatok áthelyezésének áldozatul esett munkavállalók megsegítése, és alapvető szerepe van a jövőbeli munkához jutás megkönnyítésében is. Az EGAA-t már eddig is több EU-tagállam igénybe vette, így most oda kell adnunk ezt a támogatást annak az 1443 munkavállalónak, akiket a dániai Syddanmark NUTS II szintű régióban, a NACE Rev. 2 27-es és 28-as ágazatában működő Danfoss Csoport három vállalatától bocsátottak el. Ez indokolja szavazatomat.

  Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) Az Európai Unió jogalkotási és költségvetési eszközök segítségével nyújt kiegészítő támogatást azoknak a munkavállalóknak, akiket érintenek a világkereskedelem szerkezetében bekövetkezett messzire ható változások, és segít nekik visszailleszkedni a munkaerőpiacra. Lehetővé válik továbbá a globális pénzügyi és gazdasági válság miatt elbocsátott munkavállalók megsegítése is. Úgy vélem, ez rendkívül fontos.

Most Dánia nyújtotta be 8 893 336 euró támogatás megítélésére irányuló kérelmét 1443 munkavállaló elbocsátásának ügyében (amelyből 1010 vár támogatásra), akiket a Syddanmark NUTS II szintű régióban, a NACE Rev. 2 27-es és 28-as ágazatában működő (villamos berendezések gyártása, gép, gépi berendezések gyártása) Danfoss Csoport három vállalatától bocsátottak el a 2009. március 1-jétől 2009. június 30-ig tartó időszakban. Igennel szavaztam a tervezett intézkedésekre, amelyek célja, hogy biztosítsák az érintett munkavállalók gyors támogatáshoz jutását, valamint az uniós tagállamok közötti európai szolidaritást.

  Søren Bo Søndergaard (GUE/NGL) , írásban. – (DA) Igenel szavaztam a jelentésre, mert az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap pénzeszközei a tömeges elbocsátásokban érintett munkavállalók megsegítésére szolgálnak. Mindazonáltal úgy vélem, hogy ezzel az Alappal több probléma is van. Például az, hogy az eddig az Alapból kifizetett legnagyobb összegek az EU-n belüli leggazdagabb országokhoz kerültek. Szavazatomat azonban ne értékeljék az EU nagy „támogatási biznisze” pártfogásának. Azt hiszem, Dánia számára pocsékolás pénzt küldeni az EU-ba csupán azért, hogy az, miután végigjárta a bürokrácia útvesztőit, visszakerüljön Dániába.

  Silvia-Adriana Ţicău (S&D) , írásban. – (RO) Én megszavaztam az Európai Parlament állásfoglalását az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak (EGAA) a dániai Danfoss Csoport alkalmazottjai általi igénybevételéről, mert úgy vélem, hogy az EGAA igénybevétele nélkülözhetetlen a jelenlegi gazdasági válság idején. 2009. szeptember 8-án Dánia támogatás iránti kérelmet nyújtott be az EGAA igénybevétele érdekében, a Danfoss Csoport esete miatt, ahonnan 1443 alkalmazottat bocsátottak el. A pénzügyi és gazdasági válság következtében nagymértékben visszaesett a gépi és villamos berendezések iránti kereslet. Az európai uniós gép- és berendezésgyártás ágazatában megfigyelhető trendek drámai változásokon mentek keresztül 2008 negyedik negyedévében mind Dániában, mind Németországban, ahol több mint 25%-os termelés-visszaesésnek voltunk szemtanúi. A Danfoss gépi és villamos berendezések gyártása 2008-ban Európában közel 52%-kal, az Egyesült Államokban 48%-kal, míg az ázsiai és csendes-óceáni térségben 23%-kal esett vissza. Az ágazatban működő ázsiai versenytársak miatt – amelyeknél jóval alacsonyabb a bérköltség, mint az EU-ban – a Danfoss Csoport folyamatosan harmadik országokba helyezte át termelését, ami súlyos következményekkel járt a munkaerőpiacra nézve. Felszólítom a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan ambiciózus és zöld iparpolitikát, amely garantálni tudja az EU globális versenyképességét és megőrzi az Európai Unión belüli munkahelyeket.

- Jelentés: Barbara Matera (A7-0257/2010)

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. − (PT) Dánia támogatási kérelmével kapcsolatban, amelyet a Syddanmark NUTS II régióban az elektromechanikai ágazatban működő Linak vállalattól elbocsátott 198 fő esetével kapcsolatban nyújtott be, megszavaztam az állásfoglalást, mivel egyetértek az Európai Bizottság indítványával, valamint az Európai Parlament által benyújtott módosításokkal is. Szavazatom indoka az, hogy egyetértek abban, hogy a Bizottság indítványa egyértelmű és részletes információkat tartalmaz a kérelemmel kapcsolatban, elemzi a támogathatóság feltételeit, és magyarázatot ad arra, miért hagyta jóvá a kérelmet, a Parlament kifejezett kérésének megfelelően.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Egy másik dán elektromechanikai vállalatot, a Linakot is megviselték a globalizáció hatásai. Mindez leginkább a legkevésbé képzett munkavállalókat érinti, egy válságtól mélyen sújtott régióban, amely különösen nagy problémát jelent a politikai döntéshozók számára. Ebben az esetben és más esetekben is, az idősebb munkavállalók helyzete további aggodalomra ad okot, így nekik mindenképpen részesülniük kell a kifejezetten nekik szóló támogatásokból.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. − (PT) Tekintettel a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válság munkaerőpiacra gyakorolt hatására, igennel szavaztam arra, hogy 1 213 508 eurót felhasználjanak az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapból (EGAA) egy olyan tervre, amely célja a Linak A/S vállalattól – egy elektronikus berendezéseket gyártó dániai, Syddanmark régióbeli vállalattól – elbocsátott 198 fő munkaerőpiacra való ismételt beilleszkedésének támogatása. Szeretném újfent figyelmeztetni Önöket, hogy rendkívül csekély mértékben hasznosítjuk az EGAA-t, dacára annak, hogy milyen nagy Európában a munkanélküliség. Ismétlem továbbá annak szükségességét, hogy az EGAA saját forrásokkal rendelkezzen, vagyis hogy erre a célra különítsünk el egy külön költségvetési tételt.

  Estelle Grelier (S&D) , írásban. – (FR) Én megszavaztam Matera asszony jelentését az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) mobilizálásáról a dániai Linak A/S dolgozói számára. Amint az EGAA 2013 utáni jövőjéről szóló vita során szeptemberben elmondtam, csalódott vagyok, hogy ennek az alapnak a finanszírozása, amelyet azért hoztak létre, hogy „a recesszióból vagy a globalizációból következő okok miatt” elbocsátott munkavállalókat támogassa, jelenleg nincs biztosítva az uniós költségvetésben. Sőt, nem hiszem, hogy az EGAA finanszírozására szánt egyéb uniós programok pénzügyi forrásainak megcsapolása járható út volna hosszú távon. Ezért amikor a Költségvetési Bizottság megszavazta a Matera-jelentésben említett spanyol munkavállalók számára az EGAA mobilizálását, belga szocialista képviselőtársammal, Daerden úrral együtt rámutattunk arra, hogy külön költségvetési tételt kell elkülöníteni ezen alap számára. Az Európai Unió hitelessége forog kockán, hogy mennyiben képes támogatni a gazdasági bizonytalanság által érintett polgárait.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL) , írásban. – (FR) Tekintettel a Linak Csoportnál dolgozó, a globalizáció oltárán feláldozott dán munkavállalókra, tartózkodom. Abban a helyzetben, amelybe az Európai Unió által támogatott neoliberális politikák következtében kerültek, szavazhatnánk az uniós elit által számukra kiutalt szánalmas összeg ellen is. Az a kevés azonban, amit kapnak, segíthet nehézségeik enyhítésében.

Ettől még az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap logikája kicsit sem válik kevésbé tűrhetetlenné. Jóváhagy olyan okfejtéseket, amely oda vezet, hogy egy olyan vezető nemzetközi vállalat, mint a Linak, profitja növelése érdekében áthelyezze gyártását – és még annyi tisztesség sincs benne, hogy e profit nagyságát nyilvánosságra hozza.

  Nuno Melo (PPE), írásban. − (PT) Az EU a szolidaritás térsége, és az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) része ennek. Ez a támogatás nélkülözhetetlen a munkanélküliek és a globalizáció miatt bekövetkező áthelyezések áldozatai megsegítéséhez. Egyre több vállalat helyezi át működését, kihasználva a különböző országok – különösen Kína és India – által kínált alacsony munkaerőköltség előnyeit, gyakran olyan országok rovására, ahol tiszteletben tartják a munkavállalói jogokat.

Az EGAA célja a vállalatok áthelyezésének áldozatul esett munkavállalók megsegítése, és alapvető szerepe van a jövőbeli munkához jutás megkönnyítésében is. Az EGAA-t már eddig is több EU-tagállam igénybe vette, így most oda kell adnunk ezt a támogatást annak a 198 munkavállalónak, akiket a Linak vállalattól bocsátottak el, amely Syddanmark NUTS II régiójában működik az elektromechanikai ágazatban. Ez indokolja szavazatomat.

  Miroslav Mikolášik (PPE) , írásban. – (SK) Örömmel látom, hogy a fent említett régiókban hasznosítják az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot, és teljes mértékben egyet is értek ezzel. Úgy vélem viszont, hogy az egész eljárás – a pályázatok benyújtásától azok feldolgozásán át a költségvetési hatóság döntésének meghozataláig – eleddig, számos ország tapasztalata szerint, meglehetősen körülményes és bonyolult volt. 2009-ben, például, átlagosan 5 552 700 euró támogatást kértek az Alaptól, és 13 tagállamból 17 területre vonatkozóan 30 pályázatot nyújtottak be. Ehhez képest a költségvetési hatóság tavaly tíz esetben ítélt meg támogatást az EGAA-ból, összesen mintegy 52 349 000 euró értékben, amely az Alapból felhasználható maximális éves keretnek csupán 10,5%-át teszi ki. Ennek egyik legfőbb oka az Alap működésével kapcsolatos tapasztalat hiánya, valamint az a hosszú ideig tartó anyagi bizonytalanság, amikor a kérelmező a költségvetési hatóság döntésére vár. Úgy vélem, hogy az egyszerűsített értékelési eljárás és döntéshozatal, amely 2009 végén került bevezetésre, le fogja egyszerűsíteni és fel fogja gyorsítani az Alaphoz érkező támogatási kérelmek benyújtását, és ennek megfelelően hatékony segítséget jelent majd a munkavállalóknak, akik a világkereskedelem szerkezetének változása miatt elvesztették a munkahelyeiket.

  Søren Bo Søndergaard (GUE/NGL) , írásban. – (DA) Igenel szavaztam a jelentésre, mert az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap pénzeszközei a tömeges elbocsátásokban érintett munkavállalók megsegítésére szolgálnak. Mindazonáltal úgy vélem, hogy ezzel az Alappal több probléma is van. Például az, hogy eddig az Alapból kifizetett legnagyobb összegek az EU-n belüli leggazdagabb országokhoz kerültek. Szavazatomat azonban ne értékeljék az EU nagy „támogatási biznisze” pártfogásának. Azt hiszem, Dánia számára pocsékolás pénzt küldeni az EU-ba csupán azért, hogy az, miután végigjárta a bürokrácia útvesztőit, visszakerüljön Dániába.

  Silvia-Adriana Ţicău (S&D) , írásban. – (RO) Én megszavaztam az Európai Parlament határozatára irányuló javaslatról szóló állásfoglalását, amely tárgya az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak (EGAA) a dániai Sønderborgban működő Linak A/S vállalattól elbocsátott alkalmazottainak támogatása céljából történő mobilizálása. 2009. szeptember 8-án Dánia 1 213 508 euró támogatás iránti kérelmet nyújtott be az EGAA-hoz (ami a szükséges költségvetés 65%-a), hogy támogathassa a Linak A/S-től elbocsátott 139 munkavállalót. Ez a leépítés egybeesett egy másik nagy leépítési hullámmal, amely a dél-dániai, sønderborgi Danfoss Csoportnál történt. Úgy vélem, hogy a tagállamok felelőssége támogatni minden állását vesztett munkavállaló munkaerőpiacra való ismételt beilleszkedését. Az EGAA lehetőséget nyújt a tagállamoknak, hogy támogassák a globális pénzügyi és gazdasági válság és a világkereskedelem szerkezetében bekövetkezett változások által sújtott munkavállalókat. Romániában 2008 márciusa és 2010 márciusa között 381 296 fő vesztette el állását, közülük 13 667 egyetlen megyében, Galaţiban. Úgy vélem, hogy a többi tagállamnak, amely még nem igényelt támogatást az EGAA-tól – köztük Romániának is – meg kell vizsgálnia és követnie kell azon országok példáját, amelyek már igénybe vették az EGAA-t a pénzügyi és gazdasági válság miatt állástalanná vált munkavállalóik megsegítésére.

- Jelentések: Barbara Matera (A7-0259/2010) and (A7-0258/2010)

  Jean-Luc Bennahmias (ALDE) , írásban. – (FR) Üdvözlöm az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak a spanyol és dán állampolgárok érdekében történő felhasználásáról szóló plenáris szavazás eredményét. Ez az európai alap 2006-ban azért jött létre, hogy támogatást nyújtson a szerkezetváltás miatt elbocsátott munkavállalóknak. 2009-ben változtak a szabályok, hogy jobban felhasználhatóvá váljanak az Alap számára elkülönített előirányzatok, amelyeket eddig nem használtak ki teljes mértékben. A több mint 1500 spanyol és dán munkavállaló ezen Alap által történő megsegítésére irányuló elkötelezettség ezért nagyon jó hír. Megéri hát hangsúlyozni az Alap fontosságát és jelentőségét most, az általunk jelenleg megtapasztalt gazdasági recesszió idején. Az Alapot átmeneti jellege ellenére fenn kell tartani legalább addig, amíg hasznosnak bizonyul.

- Jelentések: Barbara Matera (A7-0259/2010), (A7-0258/2010) and (A7-0257/2010)

  David Casa (PPE) , írásban. – Az EGAA nélkülözhetetlen alap az Európai Unióban, és felhasználási körét ki is terjesztették annak érdekében, hogy támogatást nyújthasson azoknak, akik a válság hatására elvesztették munkahelyeiket. Feltétlenül szükséges, hogy ezek az alapok célirányos és hatékony módon elérhetőek legyenek mindazok számára, akiknek valóban szükségük van rájuk. Ezért egyetértek az előadóval és igennel szavaztam e jelentésekre.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – Ezzel a fontos szavazással az Európai Parlament arra kéri az érintett intézményeket, hogy tegyék meg az EGAA mobilizálásának felgyorsításához szükséges lépéseket. Emlékeztet az intézmények abbéli kötelezettségére, hogy sima és gyors eljárást biztosítsanak az EGAA igénybevételével kapcsolatos határozatok elfogadásához, ezáltal nyújtva egyszeri, időben korlátozott egyedi támogatást azon munkavállalóknak, akik a globalizáció, valamint a pénzügyi és gazdasági válság miatt vesztették el munkahelyüket. Hangsúlyozza az EGAA-nak az elbocsátott munkavállalók munkaerőpiacra történő, ismételt beilleszkedésében játszott szerepét. Kiemeli, hogy az EGAA-ról szóló rendelet 6. cikkének megfelelően biztosítani kell, hogy az EGAA támogassa az egyes elbocsátott munkavállalók munkaerő-piaci beilleszkedését. Ismétli, hogy az EGAA-tól érkező támogatás nem helyettesítheti sem a vállalatok nemzeti törvények vagy kollektív megállapodások által előírt kötelezettségeit, sem a vállalatok vagy ágazatok szerkezetátalakítására irányuló intézkedéseket.

  Angelika Werthmann (NI) , írásban. – (DE) Matera asszony három jelentése, amelyről ma szavazunk, támogatásokról szól, amelyeket egyrészt 82, a spanyolországi Galíciában működő ruhaipari vállalat, másrészt két, a dániai Syddanmark régióban működő műszaki és mechatronikai ipari vállalat vesz igénybe. Az anyagi támogatás, amelyet megszavaztunk számukra, összességében 2344 főnek fog segítséget jelenteni, és ahhoz is hozzájárul, hogy ezek az emberek ismételten beilleszkedhessenek a munkaerőpiacra.

- Jelentés: Veronique Mathieu (A7-0253/2010)

  Jean-Pierre Audy (PPE), írásban. – (FR) Igennel szavaztam annak elutasítására, hogy mentesítést adjunk az Európai Rendőrakadémia igazgatójának a 2008-as pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtása tekintetében, tettem ezt azon kiváló jelentés alapján, amelyet barátom és kollégám, Véronique Mathieu készített, aki a Költségvetési Ellenőrző Bizottság tagja. A jelentésben szereplő valamennyi érv ezt a döntést támasztja alá. Meglep azonban, hogy nem fogadták el az éves beszámolót, még ha azt nem is vizsgálja különösebben az Európai Számvevőszék. Mivel kolléganőm, Véronique Mathieu-nek a Költségvetési Ellenőrző Bizottság által jóváhagyott jelentése három szavazásra tesz javaslatot (mentesítés nyújtása, a beszámoló lezárása és határozat), különösnek találom, hogy valójában csak két kérdés került plenáris szavazásra: a mentesítés nyújtása és a határozat. Rendkívül furcsa... véleményem szerint semmi nem gátolja a beszámoló lezárását. Így viszont bizarr könyvelési helyzetbe kerülünk, tekintve, hogy 2010 októberében még nincs lezárva a 2008. évi beszámoló, holott a 2009-es pénzügyi évnek is vége van már, és a 2010-es pénzügyi évből is alig néhány hét van csak hátra. Ezt értse meg bárki, ha tudja!

  Sebastian Valentin Bodu (PPE) , írásban. – (RO) A szakbizottság ajánlását, miszerint tagadjuk meg a mentességet ettől az európai intézménytől, a teljes testület támogatta, ami azt jelenti, hogy a Rendőrakadémia jó híre örökre szertefoszlik. Ez a tragikomikus helyzet, amikor is az Európai Rendőrakadémia nem kap mentesítést bizonyos tisztességtelen pénzügyi tevékenységek miatt, azt mutatja, hogy ami a korrupciót illeti, nincsenek határok. Más szóval, pontosan az az intézmény végzi a vádlottak padján, amely azért jött létre, hogy (közvetetten bár, a rendőröknek nyújtott szakmai képzés révén) megvédjen bennünket a bűnözőktől.

  Nikolaos Chountis (GUE/NGL) , írásban. – (EL) Megszavaztam a jelentést, hogy ne adjunk mentességet az az Európai Rendőrakadémiának a 2008-as pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtása tekintetében, mivel az alapok helytelen felhasználására irányuló vizsgálat még nem zárult le. Azért is szavaztam igennel, mert egyetértek azzal, hogy elfogadhatatlan, hogy egy Európa által finanszírozott intézmény pénzügyeinek kezelése ennyi év után ne legyen becsületes és átlátható. Az Akadémia új igazgatója talán benyújtott egy cselekvési tervet, de ez vagy nem elegendő, vagy nem olyan részletes, mint amilyennek lennie kellene. Végül, az, hogy 2008-ra megtagadjuk az Akadémiától a mentességet, erőteljes üzenet lesz arra vonatkozóan, hogy javítani kell az Akadémia modus operandi-ját annak érdekében, hogy véget vessünk a szégyenletes pénzkezelésnek.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) A felderített szabálytalanságok és az Európai Rendőrakadémia abbéli képtelensége fényében, hogy a Parlament előtt számot adjon költségvetési és pénzügyi helyzetéről, egyetértek az előadó döntésével, miszerint ne adjunk mentesítést az Akadémia igazgatójának a 2008-as pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtása tekintetében.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. − (PT) Az Európai Rendőrakadémiának nehézséget okozott megfelelni a felelősségteljes kormányzás követelményeinek, ami pedig minden szabályozó ügynökségtől elvárható lenne. 2006 óta több megismételt könyvvizsgálat problémákat talált azzal kapcsolatban, hogy az Akadémia megfelel-e a pénzügyi szabályozásnak, saját személyzeti szabályzatának és könyvelési rendszerének, valamint úgy ítélte meg, hogy elégtelen a költségvetés, a humánerőforrás-gazdálkodás, nem kielégítőek a közbeszerzési eljárások és a tanfolyamszervezés költségeire alkalmazott követelmények. Az állásfoglalás szerint csupán 2014-ben várhatunk javulást az intézményben, amikor is teljes mértékben végrehajtásra kerül annak többéves terve. Nem értek egyet azzal, hogy az Akadémiának nem kevesebb mint 9 évre lenne ahhoz szüksége (2006–2014), hogy elfogadható szinten megvalósítsa a minden szabályozó ügynökségtől elvárható felelősségteljes kormányzás követelményeit.

  Lorenzo Fontana (EFD) , írásban. – (IT) Megfontolva az Európai Rendőrakadémia tevékenységére és helytelen könyvelési gyakorlatára vonatkozó információkat, támogatom Mathieu asszony arra irányuló javaslatát, hogy tagadjuk meg az Akadémia igazgatójától a 2008-as pénzügyi évre vonatkozó költségvetési mentesítést. Lassan elárasztanak bennünket a sokszor értelmetlen EU-ügynökségek, de a CEPOL fontos szerv a bűnüldözés, valamint a biztonság és a közrend fenntartása szempontjából. A 2007-es statisztikák arról tájékoztatnak bennünket, hogy a CEPOL fel tudott használni egy 7,5 millió eurós éves költségvetést. Minden egyes polgár érdeke, különösen a jelenlegi nehéz gazdasági és pénzügyi helyzetben, hogy hatékony uniós intézményekre számíthasson, amelyek átlátható és felelős módon képesek felhasználni a számukra biztosított költségvetési összegeket. Az Európai Parlament ellenőrző szerepe fontos a tekintetben, hogy vétójoggal élhet, ha tisztázatlan kezelési folyamatokat tapasztal, úgy, mint ebben az ügyben. Ezért hát támogatom szavazatommal az előadó javaslatát.

  Alan Kelly (S&D) , írásban. – Az Európai Rendőrakadémia (CEPOL), amely 2006-ban lett ügynökség, számos problémával szembesült megalapítása óta a megfelelő adminisztráció minimális normáinak betartása terén, amelyek pedig minden uniós ügynökségre nézve kötelezőek. Bár megszavaztam a jelentést és azt a határozatot, miszerint megtagadjuk a 2008-ra vonatkozó költségvetési mentesítést, ez az első alkalom, hogy egy mentesítést egy önálló szervezet ellen használjanak fel. Mindazonáltal, én megkérdőjelezem a mentesítés értelmét és azt, mennyiben is hasznos mint eszköz, két évvel az eset után, és amikor, mint a jelen esetben is, időközben változások történtek a vezetésben és az alkalmazottak körében is. Így hát rendkívül fontos annak kivizsgálása, hogy a nagyon kis ügynökségek hatékonyak lehetnek-e, és hogy csekély létszámú személyzetükkel megfelelnek-e a pénzügyi szabályzat adminisztratív követelményeinek.

  Elisabeth Köstinger (PPE) , írásban. – (DE) A múlt héten a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság egyhangúlag megszavazta az Európai Rendőrakadémia (CEPOL) számára nyújtandó, a 2008. évre vonatkozó költségvetési mentesítés elhalasztását, és elvetette ugyanezen intézmény beszámolójának lezárását. A pénzügyi szabályozás és a személyzeti szabályzatának való megfelelés terén megállapított súlyos hiányosságok következtében az Európai Parlament – elsöprő többséggel – szintén elutasította a CEPOL-nak adandó mentesítést, ennélfogva elvetette a 2008-as költségvetés kedvező lezárását. Jó látni, hogy a Parlament teljesítette feladatát ebben a mentesítési eljárásban, és világos jelzést küldött a gondatlan, rossz vezetés ellen. Szeretnék gratulálni Mathieu asszonynak a jelentéséhez.

  Nuno Melo (PPE), írásban. − (PT) Az Európai Számvevőszéknek és minden ellenőrzési funkcióval bíró testületnek szigorúan ellenőriznie kell minden európai uniós intézményt, amely az Európai Unió költségvetésétől függ. A vizsgálatnak igazolnia kell, hogy a közösségi pénzek megfelelően kerültek-e felhasználásra, hogy ezek az intézmények megfelelnek-e a rájuk vonatkozóan megfogalmazott céloknak, és hogy kárba veszett-e bármilyen forrás.

Általánosságban, az ismert vizsgálatok értékelése alapján – kevés kivételtől eltekintve – megállapíthatjuk, hogy a szóban forgó intézmények korrekt és a céljaiknak megfelelő módon használják az elérhető pénzösszegeket. Mindazonáltal, az előadó megítélése szerint, a számos szabálytalanságra és az ellenőrzések során tapasztalt hiányosságokra tekintettel, az Európai Rendőrakadémia esetében nem ez a helyzet. Ez indokolja szavazatomat.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – Ezzel a szavazással az Európai Parlament megtagadja, hogy mentesítést adjon az Európai Rendőrakadémia igazgatójának az Akadémia 2008-as pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtása tekintetében.

  Viktor Uspaskich (ALDE) , írásban. – (LT) Hölgyeim és uraim, az előadó jogosan fejezi ki aggodalmát az átláthatóság hiánya miatt, amelyet az Európai Rendőrakadémia közbeszerzési eljárásaiban tapasztaltak. Reméljük, hogy az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) vizsgálata átfogó és lelkiismeretes lesz, és még világosabbá teszi az egész ügyet. Mindazonáltal ez a kérdés egy még nagyobb problémához kapcsolódik – mégpedig a rendőrségen és a biztonsági erőkön belüli integritás és szakértelem Európa-szerte tapasztalható hiányához. Az Amnesty International és a Human Rights Watch szervezetek különösen nagy számban jelentettek olyan eseteket szerte Európában, amelyekben a rendőrség túllépte a hatáskörét, és illegális vizsgálati módszereket alkalmazott. A legtöbb esetben az intézmények nem jártak sikerrel, vagyis nem tudták lebonyolítani a vizsgálataikat és nem tudták a nemzetközi normáknak megfelelően megbüntetni a törvényszegőket, ami növeli a büntetlenség szintjét. Az áldozatok gyakran válnak könnyű célpontokká kisebbségi státusuk folytán, legyen szó akár etnikai hovatartozásukról, akár politikai nézeteikről. Az erős rendőrségeknek erős és tisztességes jogállamiságra, valamint az igazságszolgáltatás függetlenségére van szüksége. Az Európai Rendőrakadémia céljai nemesek: elősegíteni a közös európai rendőrségi normákat, a határokon átnyúló együttműködést a bűnözés elleni küzdelemben, valamint fenntartani a jogállamiságot és a törvényhozást. A legfontosabb, hogy akár ezen, akár valamely más fórumon keresztül elérjük ezeket a célokat.

- Jelentés: Tanja Fajon (A7-0256/2010)

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D) , írásban. – (LT) Ez a parlamenti állásfoglalás különösen jelentős a bosznia-hercegovinai, valamint az albániai vízumkötelezettség eltörlése szempontjából. A vízummentes rendszer lehetővé teszi az egyik alapvető európai jog megvalósulását – a szabad mozgást minden tagállam területén. Nagyon fontos mindent megtenni annak érdekében, hogy Bosznia-Hercegovina, valamint Albánia állampolgárai minél hamarabb vízummentesen utazhassanak. Bosznia-Hercegovina és Albánia jelentős haladást értek el az utóbbi néhány hónap során, és fontos tárgyalásokra került sor ezen országokkal. Amint megszűnik velük szemben a vízumkötelezettség, a fiataloknak lehetőségük nyílik arra, hogy külföldre utazzanak és ott végezzék tanulmányaikat. Csökkenne továbbá az etnikai és politikai instabilitás növekedésének kockázata, erősödne a régióban a politikai és gazdasági együttműködés, és nőne az Unió és az európai integráció kilátásának támogatottsága a lakosság körében.

  Sebastian Valentin Bodu (PPE) , írásban. – (RO) Huszonegy év telt el a berlini fal leomlása óta, ám Európa megosztott maradt; vannak olyan polgárai, akiknek vízumra van szükségük, hogy szabadon utazhassanak az Unióban. Olyan országból jövök, amelyik majdnem fél évszázadig a legszigorúbb kommunista uralom alatt élt, ahol semmilyen jog nem volt a szabad utazásra. Ezt követően Romániának 15 évébe telt, míg meggyőzte Európát arról, hogy állampolgárai nem másodrangúak, és megilleti őket ez az alapvető emberi jog. Az EU sosem a mesterséges választóvonalak létrehozását hirdette, hanem a határok megszüntetésével közös asztalhoz ültetett minden európait. Az Európai Parlament mindig is szorgalmazta a vízumkötelezettséget előíró rendszer eltörlését, mivel tisztában van a jelen helyzet által azokra gyakorolt pszichológiai hatással, akiknek még kötelező vízumot beszerezniük, ha meg akarják látogatni az uniós tagállamokban letelepedett családtagjaikat, tanulni vagy egyszerűen utazni szeretnének. 21 évvel Európa újraegyesítése után legfőbb ideje, hogy megszüntessük azon európai lakosok vízumkötelezettségét, akik az Unióba szeretnének utazni.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. − (PT) Igennel szavaztam erre a jogalkotási indítványra, mivel elismeri annak fontosságát, hogy Albánia és Bosznia-Hercegovina lakosai szabadon mozoghassanak az Európai Unióban egy vízummentes rendszer révén, amely ebben az évben lép életbe. Ez a folyamat a Szerbiával, Montenegróval és a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal kapcsolatos közelmúltbeli eseményekkel kezdődött. Az a véleményem, hogy ez a szavazás fontos lépés az európai integráció és a régió politikai és gazdasági együttműködése szempontjából. Tovább kell azonban folytatnunk erőfeszítéseinket a koszovói vízumrendszer liberalizációja érdekében, amely az egyetlen terület a Nyugat-Balkánon, amellyel kapcsolatban még nem szerepel a tervek között a tárgyalások megnyitása.

  Nikolaos Chountis (GUE/NGL) , írásban. – (EL) Azért szavaztam a jelentés mellett, mivel hiszek a polgárok szabad mozgáshoz való elidegeníthetetlen jogában, a szabad mozgás nemzeti hovatartozástól független jogában. Ez a jelentés végre megteszi a következő lépést az Albánia és Bosznia-Hercegovina állampolgáraira vonatkozó vízumkötelezettség megszüntetése felé. Sajnos azonban nem szabad elsiklanunk a tény felett, hogy a vízumrendszer liberalizációjának elérése érdekében az államoknak biometrikus útlevelet kell használniuk, amelyet ellenzek, mivel véleményem szerint sérti az állampolgárok személyes adatai védelmének elvét.

  Corina Creţu (S&D) , írásban. – (RO) Azért szavaztam a rendeletre irányuló javaslat mellett, mivel elősegíti az Unió legfőbb alapelvei egyikének megvalósulását, a személyek szabad mozgását a kontinens egészén. Ez lehetővé teszi bizonyos nyugat-balkáni országok állampolgárai számára, hogy úgy érezzék, ők is részesei az európai kontinens újraegyesítési folyamatának. Úgy vélem, nem érhetjük el a kívánt haladást az Európai identitás és állampolgárság kialakítása terén anélkül, hogy el ne mozdítanánk a korlátokat, amelyek megakadályozzák a szabad mozgást a kontinensen az uniós tagállamok és szomszédaik között. Üdvözlöm az e lehetőség Albániára és Bosznia-Hercegovinára való kiterjesztése vonatkozásában tapasztalható készséget. Ezen országok állampolgárainak bevonása az Unióban való szabad mozgásra jogosultak körébe – Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Montenegró és Szerbia állampolgárai mellett – a közelmúlt sebeinek begyógyulását is elősegíti. Ez néhány a szavazatomat magyarázó okok közül.

  George Sabin Cutaş (S&D) , írásban. – (RO) A Balkán, Európa hírhedt „puskaporos hordója” az elmúlt években elért haladás ellenére elsődlegesen az etnikai villongások lehetséges melegágya marad, amelyhez hozzájárul a politikai instabilitás, valamint a gazdasági és társadalmi válság. Erre a legutóbbi példát Bosznia-Hercegovina szolgáltatja, ahol az erőfeszítések ellenére fennáll a feszült, harcra kész hangulat a háború sebei által még mindig megosztott közösségekben

Úgy vélem, hogy a kontinenst még mindig megosztó falak lebontása gyorsítja a reform és megbékélés folyamatát Európának ezen a tájékán. Szerbia, Montenegró és Macedónia vízumkötelezettségének tavaly decemberi megszüntetése óta Bosznia-Hercegovina és Albánia jelentős haladást értek el, ahogy a jelentésben is szerepel, ezért többé nem indokolt izolációjuk és elkülönítésük. Egy probléma azonban megoldatlan maradt a régióban, Koszovó ügye, amelyet sok ország el sem ismer független államként, köztük az EU sem. Erre az aspektusra a közeljövőben figyelmet kell fordítanunk, mivel veszélyes precedensként szolgálhat az etnikai alapokon történő elszakadási törekvésekhez.

  Mário David (PPE), írásban. − (PT) Nagy örömmel szavazok amellett, hogy az Európai Unió elismeri és megvizsgálja a kontinensük új országaira – esetünkben Bosznia-Hercegovinára és Albániára – vonatkozó vízumrendszer liberalizációjának megfelelő feltételeit. Sajnálom azonban, hogy más országokra, mégpedig Ukrajnára és Horvátországra az Európai Unió nem terjeszti ki ugyanazt a befogadó gesztust, és hogy olyan országok, amelyek a volt Szovjetunióból váltak ki, és kivívták függetlenségüket, nem találtattak méltónak ugyanarra az elismerésre, pusztán ebből az okból (lévén volt szovjet tagköztársaságok).

  Edite Estrela (S&D) , írásban. – (PT) Tanja Fajon jelentése mellett szavaztam, mivel az értékelő missziók eredményei és a jelentések megmutatták az Albánia és Bosznia-Hercegovina által elért haladást a velük szemben támasztott követelmények terén, lehetővé téve felvételüket a harmadik országok listájára, amelyek lakosai mentesek a vízumkötelezettség alól a schengeni övezetbe való belépéskor.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Akik emlékeznek a Nyugat-Balkánt romhalmazzá tevő feszültségekre és konfliktusokra, azok számára világosnak kell lennie, hogy jelentős előrelépés történt a régió békéjének és stabilitásának létrehozása felé. Teljesen természetes, hogy az Unió szerette volna megszüntetni a határokat, amelyek elválasztják a balkáni államok többségétől, lehetővé téve állampolgáraik számára, hogy vízum nélkül juthassanak az Unióba. Elvi kérdésnek tartom és támogatom az emberek mozgása előtti akadályok megszüntetését, ezért egyetértek a szóban forgó akadályok megszüntetésével. Ugyanakkor úgy vélem, hogy a balkáni lakosságnak az Unió területén való mozgása megkönnyítését a határokon átnyúló szorosabb együttműködésnek, valamint a származási országokkal folytatott, eredményesebb információcserének kellene kísérnie annak érdekében, hogy szembeszálljunk az ottani központtal rendelkező bűnbandák bűncselekményeinek terjedésével.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. − (PT) Teljes mértékben támogatom a vízumok eltörlésének célját a Nyugat-Balkán összes országának esetében. A Macedónia volt Jugoszláv Köztársaság, Montenegró és Szerbia polgáraira vonatkozó vízumkötelezettség eltörlése 2009 decemberében fontos lépés volt európai integrációjuk felé. A vízummentes rendszer nagy fontosságú az emberek életében, mivel erősíti a népek közti kapcsolatokat és lehetővé teszi a mozgás szabadsága alapelvének megerősödését, amely egyike Európa alapvető jogainak.

Annak bizonyossága, hogy az Európai Unió mindkét országra, különösen Bosznia-Hercegovinára ki fogja terjeszteni a vízummentességet a nagyon közeli jövőben, 2010 őszének elején, csökkenteni fogja a nagyobb politikai és etnikai instabilitás veszélyét, erősíteni fogja a régióban a politikai és gazdasági együttműködést, és növelni fogja a lakosság körében az Unió és az európai integráció lehetőségének támogatottságát, valamint szélesíti az állampolgárok látókörét, és visszaszorítja a szélsőséges és Európa-ellenes érzületet. Azért szavaztam a vízummentességről szóló állásfoglalás mellett, hogy Bosznia-Hercegovina és Albánia minél hamarabb profitálhassanak belőle.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL) , írásban. – (PT) Támogatjuk a Bosznia-Hercegovina és Albánia állampolgáraira vonatkozó vízumkötelezettség minél hamarabbi eltörlését. Ezek az országok nem kaptak lehetőséget 2009-ben, mikor megkezdődött a vízumkötelezettség megszüntetése minden nyugat-balkáni ország esetében.

Ez a döntés „jutalmazza” az országok képességét „a szükséges reformok meghozatalára”. Ezért, úgymond, megnyitjuk az ajtót olyan országok előtt, amelyek „mindent megtesznek, hogy a kedvünkben járjanak”. A következő kérdés merül fel: milyen árat fizetnek ezért az érintett országok lakosai? Akik ma azt állítják, hogy megjutalmazzák a balkáni országok lakosait, tegnap még mindent megtettek azért, hogy elpusztítsák Jugoszláviát, és semmivé tegyék a népei által elért eredményeket. A ott elkövetett bűnök a fő uniós és NATO-hatalmak szégyene, műveleteik sikerrel keltettek gyűlöletet és háborúságot olyan népek között, amelyek a távoli múltban elhatározták, hogy egyesítik erőiket az országuk építése érdekében. Mi ezért nem támogatjuk Jugoszlávia maradékának szétzilálását, amelyet azok szorgalmaznak, akik rá akarják tenni a kezüket a vagyonára, ki akarják használni a népét, és geostratégiai helyzetét, amely az Unió nagytőkéseinek régi álma. Már be is jelentették, hogy a rendszer részévé váló következő terület Koszovó lesz, a régió EU-NATO protektorátusa.

  Lorenzo Fontana (EFD) , írásban. – (IT) Én, és a mozgalom, amelyhez tartozom, teljes mértékben elutasítjuk Tanja Fajon javaslatát Bosznia-Hercegovina és Albánia állampolgárainak vízumkötelezettség alóli mentesítésére az Európai Unió külső határainak átlépésekor. Úgy vélem, egy ilyen intézkedés felelőtlenség volna, és veszélyeztetné az európai állampolgárok biztonságát, mivel alábecsüli ezen országok politikai problémáit és nehézségeit, valamint túlbecsüli az elmúlt években bekövetkezett csekély és elégtelen mértékű fejlődést. Albániában még nem került kialakításra a szervezett bűnözés elleni és a nagyon magas szintű korrupció elleni jogrendszer. A bűnügyi igazságszolgáltatás rendszere hasonló problémákkal néz szembe Bosznia-Hercegovinában, ahol a rendőrség és a joghatóságok közt nagyon gyenge az együttműködés. A vízumpolitika lehetővé tesz bizonyos mértékű ellenőrzést és szűrést arra nézve, ki léphet be az Unió területére harmadik országokból. Az e rendszer által biztosított kontroll nélkül olyan helyzetek kialakulását kockáztatjuk, amelyek veszélyt jelentenek állampolgáraink biztonságára nézve.

  Sylvie Guillaume (S&D), írásban. – (FR) Ez a szavazás fontos jelzés az Európai Parlamenttől Albánia és Bosznia-Hercegovina népe számára, mégpedig a jövőbeni európai uniós tagság lehetőségéről. Valóban, a két ország állampolgáraira vonatkozó vízumkötelezettség megszüntetésének lehetővé tétele kétségtelenül növeli majd a fiatal diákok mobilitását, és erősíti a gazdasági és politikai együttműködést a balkáni régióval, ahol néhány ország, mint Szerbia, Montenegró és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság már élvezik ennek a rendszernek az előnyeit. Ne ámítsuk azonban magunkat; a Parlament szavazása semmi esetre sem jelenti a jelenlegi albán kormány politikájának támogatását, amellyel szemben fenntartjuk a júliusban már ismertetett követelményeket. Ennek a lépésnek az elsődleges célja a nemzetek közti kapcsolat létrehozása. Nyilvánvalóan sajnálatos, hogy Koszovó, a függetlenségének elismerésről folyó, tagállamok közötti vita miatt nem részese a jelenlegi az Európai Unió és a balkáni államok közötti folyamatnak. Ennek elérésén dolgoznunk kell.

  Giovanni La Via (PPE) , írásban. – (IT) Ma az Európai Parlament fontos jelzést adott a nyugat-balkáni országokra vonatkozó vízumrendszert megszüntető politika támogatásáról, folytatva a múlt évben megkezdett utat, mikor eltörlésre került a Szerbia, Montenegró és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság állampolgáraira vonatkozó vízumkötelezettség. A tavalyi döntés fontos előrelépést jelentett ezen országok európai integrációja felé, amelyek megmutatták, hogy képesek a komoly reformfolyamatok elindítására. A mai szavazás során a Fajon jelentésről elfogadtuk a Bizottság javaslatát, hogy Albánia és Bosznia-Hercegovina esetében is kerüljön eltörlésre a kötelezettség. Sőt, úgy vélem, hogy a differenciált megközelítés a régióra jellemző etnikai és politikai megosztottság kiéleződésének kockázatát hordozta volna magában. Koszovó az egyetlen régió, amelyet nem vontunk be a vízumliberalizáció folyamatába. A kivétel oka lényegében az ország függetlenségének elismeréséről folyó jelenlegi vita, amely, reméljük, hamarosan megoldódik. Végezetül rá kell mutatnom, hogy a vízumok eltörlése, amely a jelentés célja, az emberek életének döntő aspektusáról szól, mivel lehetővé teszi számukra, hogy valóban éljenek a szabad mozgáshoz való jogukkal.

  Marine Le Pen (NI) , írásban. – (FR) Az Europol, az Eurojust és a Frontex jelentésének becslése szerint évente 900 000 illegális bevándorló érkezik az Európai Unióba. A dokumentum szerint a Balkánról érkező illegális bevándorlók között nagyszámban fordulnak elő kábítószer- fegyver- és emberkereskedelemmel foglalkozó bűnözők.

Míg ezen országok közül néhány geopolitikai, vallási vagy akár etnikai okokból rendkívül instabil, a szocialista Tanja Fajon jelentése nem kevesebbet ajánl, mint a vízumrendszer eltörlését az összes nyugat-balkáni ország esetében. Eltekintve attól a ténytől, hogy ez az előjog ellentétes a schengeni egyezménnyel, az Európai Unió működésének alapelveivel, és a hozzá való csatlakozás mechanizmusával, véleményem szerint kizárt dolog a szabad mozgás engedélyezése olyan országok állampolgárai számára, mint Bosznia-Hercegovina vagy Albánia.

Az „alapvető jog” emlegetése valójában zavaros utópia. Az Európai Unió már jelenleg is nagymértékű és ellenőrizetlen bevándorlással néz szembe, amely súlyosan rongálja az Uniót alkotó nemzetek önazonosságát, valamint gazdaságát és társadalmát. Ellenkezőleg, az emberek ahhoz való alapvető jogáért kellene küzdenünk, hogy megtartsák a határaik irányítását, és önállóan döntsék el, ki léphet be az országukba és ki nem.

  Mario Mauro (PPE) , írásban. – (IT) Pozitívan kell tekintenünk a Fajon jelentés rendeletre irányuló javaslatát, amely felsorolja azon harmadik országokat, amelyek állampolgárainak vízummal kell rendelkezniük az uniós tagállamok külső határainak átlépésekor, valamint azokat, amelyek állampolgárai mentesek ettől a követelménytől, amennyiben jogos következménye a vízumkövetelmények enyhítését célzó, az Unió és Albánia, Bosznia-Hercegovina, Macedónia, Montenegró és Szerbia közt 2007-ben létrejött megállapodásoknak. Bár a liberalizációt követően is szükség lesz a rendszeres ellenőrzésre, hangsúlyoznunk kell, hogy ez az intézkedés kétségtelenül fontos szerepet fog játszani a stabilitás létrehozásában. Egyetértek továbbá az előadóval abban, hogy ennek az eseménynek a közvetlen hatása az emberek életére bátorítani fogja az államot, az állami intézményeket és a politikusokat abbéli erőfeszítésükben, hogy megvalósítsák az Európai Unióhoz való csatlakozáshoz szükséges reformokat.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL) , írásban. – (FR) Ha a vízummentesség Albánia és Bosznia-Hercegovina polgáraira történő kiterjesztését mérlegeljük, megvizsgálhatjuk a feltevést, miszerint Albánia haladást ért el a szervezett bűnözés megszüntetése terén. Nem ez a helyzet. Ugyanakkor az előadó indoklása és a Külügyi Bizottság véleménye egyaránt a vízumkötelezettség liberalizációját javasolják Koszovó esetében, amely elfogadhatatlan provokáció. Ezért a jelentés ellen szavazok.

  Nuno Melo (PPE), írásban. − (PT) Az Unió mindig is arra törekedett, hogy a földrajzi határain belül élő állampolgárok szabadon mozoghassanak a tagállamok között. Ez a lehetőség fokozatosan kiterjedt olyan országokra is, amelyek nem tagállamok, és jelenleg számos nem uniós ország állampolgárai utazhatnak vízum nélkül az Unióban.

A jelenlegi állásfoglalás célja Albánia és Bosznia-Hercegovina állampolgárainak vízummentessége, követve a más nyugat-balkáni országokban – Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban, Montenegróban és Szerbiában – megvalósult példát. Az említett két ország által az utóbbi hónapokban elért haladás arra késztette az Uniót, hogy eltörölje az állampolgáraikra vonatkozó beutazási vízumkötelezettséget, amely csökkenti a politikai és etnikai instabilitás növekedésének kockázatát, erősíti a politikai és gazdasági együttműködést a régióban, növeli az Unió támogatottságát a lakosság körében, valamint az uniós integráció kilátásait, szélesíti az állampolgárok látókörét, és visszaszorítja a szélsőséges és Európa-ellenes érzületet. Ezen okoknál fogva szavaztam a jelentés mellett.

  Louis Michel (ALDE) , írásban. – (FR) Támogatom a Bizottság javaslatát a vízumkötelezettség eltörlésére Albánia és Bosznia-Hercegovina polgárainak esetében. A vízumkötelezettség semmi esetre sem izolálhatja a Nyugat-Balkán állampolgárait, nem fordíthatja el őket az Európai Uniótól, legközelebbi szomszédjuktól. A vízumrendszer liberalizációjáról hozott döntés a két ország által – különösen a szervezett bűnözés elleni harc terén – elért haladás eredménye. Ennek a döntésnek jelentős pszichológiai hatása lesz a lakosságra, például a tanulók esetében, akiknek eddig sorban kellett állniuk a konzulátusokon..

  Alexander Mirsky (S&D) , írásban. – (LV) Tanja Fajon jelentésének végleges változata mellett szavaztam. Ebben az összefüggésben szeretném egyértelművé tenni, hogy ellenzem a koszovói állampolgárok vízumkötelezettségének eltörlését, mivel úgy vélem, hogy erről a kérdésről szükséges megegyezésre jutni a szerb féllel. Teljes mértékben osztom az ENSZ Biztonsági Tanácsának álláspontját, amely nem ismerte el Koszovó függetlenségét. Úgy vélem, amíg Szerbia el nem ismeri Koszovó függetlenségét, nincs jogunk semmilyen lépést se tenni a régió – akár közvetett – elismerése felé. Mint közismert, számos uniós tagállam sem ismerte el Koszovó függetlenségét. Meg vagyok győződve arról, hogy megfontoltabb megközelítést kell alkalmaznunk ebben a kérdésben.

  Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) A 2009-es vízumliberalizáció szemmel láthatóan bebizonyította, hogy a balkáni országok állampolgárai közül a vízummentes utazást sokan biankó csekknek tekintik. Számtalan ember használta fel a liberálisabb vízumfeltételeket arra, hogy az Európai Unióba utazzon. Azt, hogy hányan tértek vissza ténylegesen anyaországukba, mikor letelt a tartózkodásuk engedélyezett időtartama, nem tudja senki. Úgy tűnik, az érintettek számára nem világos, hogy a vízumliberalizációnak semmi köze a munkahelyekhez vagy a letelepedési joghoz. Az Unióba történő illegális belépések visszaszorítása visszafogadási megállapodás révén nem érheti el célját, amíg a vízumliberalizációval továbbra is visszaélések történnek. A problémát ezért kezelni kell. Koszovó különösen nagy problémát jelent számunkra ebben a tekintetben. Az Unió sosem volt képes eldönteni, mit tart fontosabbnak, vagy mit tart korrektnek és helyesnek – a területi integritást, vagy a népek önrendelkezési jogát – és mivel túl sokáig semmibe vettük a többnemzetiségű országok problémáit, ma egy megosztott balkáni államunk van. A vízummegállapodást arra használni, hogy ezzel indirekt módon szinte kikényszerítsük Koszovó elismerését, mikor néhány tagállam nem ismerte el, ellentmond a szubszidiaritás elvének, és a nemzeti jogok megsértése, amit a leghatározottabban el kell utasítanunk. E fenti megfontolások fényében a Fajon-jelentés ellen szavaztam.

  Rareş-Lucian Niculescu (PPE) , írásban. – A jelentés mellett szavaztam, mivel – Románia állampolgáraként – tisztában vagyok azzal, hogy milyen fontos a mozgás szabadsága. Ez a legfontosabb szabadság, amelyen az Európai Unió alapszik, és a legnagyobb jog, amivel egy európai állampolgár rendelkezik. Ezen alapelv Albániára és Bosznia-Hercegovinára való kiterjesztése fontos lépés az európai integráció felé vezető úton.

  Wojciech Michał Olejniczak (S&D) , írásban. – (PL) Teljes mértékben támogatom az Európai Parlament és a Tanács javaslattervezetét az Albánia és Bosznia-Hercegovina állampolgáraira vonatkozó rövid távú vízumkötelezettség megszüntetéséről a külső határok átlépésekor. Az említett országok jelentős haladást értek el az Európai Unió követelményeinek való megfelelés tekintetében. Összhangban a Bizottság javaslatával, a vízumkötelezettség megszűnése után a Bizottság megfelelően ellenőrizni fogja ebben a két országban – és a Nyugat-Balkán minden országában, amelyek már lekerültek a „negatív listáról” és átkerültek a „pozitív listára” – a folyamatot, amelynek során ezen országok hatékonyan és tartósan megvalósítják a vízumliberalizáció keretében tervezett intézkedéseket. A Bizottság hangsúlyozza továbbá, hogy alapkövetelmény a vízumliberalizáció folyamatának befejezéséhez ezen országokban a biometrikus útlevél bevezetése, amely garantálja a biztonságot és megelőzi az illegális bevándorlást.

  Crescenzio Rivellini (PPE) , írásban. – (IT) Az Albániával és Bosznia-Hercegovinával szembeni vízumliberalizáció folyamatának megvalósítása ellen szavaztam. Támogatom a kritikus álláspontot, amelyet a franciák képviseltek a szeptember 29-i COREPER találkozón: panasszal éltek, hogy a Bizottság javaslata és az értékelés közt túlságosan rövid idő telt el, a Parlament elé utalták az ügyet, és több időt kértek a kritériumok kiértékelésére. Egyelőre túl sok a megoldatlan kérdés ahhoz, hogy beleegyezzünk az Albánia és Bosznia állampolgáraira vonatkozó vízumkötelezettség eltörlésébe az Unió határának átlépésekor. Ezek a kéréses ügyek főleg a korrupció és a szervezett bűnözés elleni harccal, a biometrikus útlevelek hiányával, valamint a bevándorlás és a határok ellenőrzésével függnek össze. Ez utóbbi kérdéssel kapcsolatban szeretném emlékeztetni Önöket arra, hogy tavaly márciusban Belgium több száz albán származású szerb és macedón állampolgárt toloncolt vissza hazájába, akik menedékjogot kértek Európában, miután decemberben megszűnt a vízumkötelezettség Szerbia, Macedónia és Montenegró esetében.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – A mai szavazás szabaddá teszi az utat Bosznia és Albánia megkésett, de üdvözlendő felvétele mellett az Unió vízummentes beutazási rendszerébe. Egyértelmű segítség ez az állampolgárok számára, akik a szomszédaikkal megegyező jogokat és privilégiumokat kapnak. A Tanácsnak most gyorsan kellene cselekednie, felvételük elfogadásával. Azonban aggódunk néhány tagállam, köztük Franciaország vonakodásán, hogy ezt megtegye. Bosznia és Albánia még inkább megfelel az uniós feltételeknek a vízumkötelezettség eltörlése tekintetében, mint Szerbia és Macedónia, mikor egy éve megkapták a vízummentes beutazás lehetőségét. Ha a Tanács nem követi az Európai Parlament és az Európai Bizottság álláspontját, az teljes mértékben helytelen üzenetet közvetítene Bosznia és Albánia polgárai felé.

  Oreste Rossi (EFD) , írásban. – (IT) Ellenezzük a jelentést, mivel kockázatos vállalkozás ígéretet tenni arra, hogy Albánia és Bosznia-Hercegovina állampolgárai mentesüljenek a vízumkötelezettség alól a tagállamok külső határainak átlépésekor. Úgy véljük, ez különösen igaz Albánia esetében, ahol a szervezett bűnözés mélyen betagolódott a társadalomba, és amely így szétterjedhetne az egész Unióban. Ennek ellenére Frattini úr támogatja a vízum eltörlését: ez a döntés nem egyeztethető össze a Franciaország, Hollandia és Dánia által már meghozott döntéssel.

  Nuno Teixeira (PPE) , írásban. – (PT) Macedónia, Montenegró és Szerbia volt Jugoszláv tagállamok nemrég kerültek fel a szóban forgó rendelet pozitív listájára, ami azt jelenti, hogy az állampolgáraiknak nincs szükségük vízumra ahhoz, hogy az Európai Unió területére léphessenek. Albánia és Bosznia-Hercegovina is értek el haladást, így amint teljesítik a mentességhez szükséges feltételeket, megkaphatják a mentességet, és lekerülhetnek a negatív listáról. Lényeges úgy dönteni, hogy az Unió egy jövőbeli polgárának alapvető joga a szabad utazás az Unióban. E liberalizáció megvalósítása érdekében szükséges a szervezett bűnözés elleni harc folytatása mindkét országban, valamint stratégia kifejlesztése a hazatoloncolt állampolgárok integrációjára Albánia esetében, és a büntetőjog megreformálása a Szövetségi Büntetőtörvénykönyv alapján, Bosznia-Hercegovina esetében. A közeljövőben megvalósuló lehetőség a vízummentes utazásra hozzájárul majd a politikai és gazdasági együttműködés erősítéséhez, és a feszültségek kockázatának csökkentéséhez a régióban. Az Unió támogatása továbbá bizonyára elősegíti az emberek látókörének szélesedését. A fenti indokok miatt szavazok a jelentés mellett.

- Állásfoglalásra irányuló indítvány: Az emberi jogok és az igazságszolgáltatás védelmének hiányosságai a Kongói Demokratikus Köztársaságban (RC-B70524/2010)

  Damien Abad (PPE) , írásban. – (FR) Tekintettel arra a tényre, hogy nem javult az emberi jogi helyzet a Kongói Demokratikus Köztársaságban, sőt, tovább romlott, valamint tekintettel arra, hogy napi rendszerességgel folyik az emberi jogok módszeres megsértése, különösen a törvénytelen kivégzések, emberrablások, szexuális bántalmazások és kínzások tekintetében. Azt hiszem, számomra alapvető, hogy az Európai Parlament ezen állásfoglalása mellett szavazzak. A profit, a gazdaság, a bányászat és a termőföldek fegyveres csoportok ellenőrzése alatt állnak, és már évek óta zajlanak a konfliktusok, az Egyesült Nemzetek Szervezete Kongói Demokratikus Köztársaságbeli Missziójának jelenléte ellenére. Ezért döntő fontosságú felszólítani a Kongói Demokratikus Köztársaság kormányát a stabilitás és biztonság helyreállítására és ezzel a békefolyamat elindítására.

  Jean-Luc Bennahmias (ALDE) , írásban. – (FR) A mai plenáris ülésen rendkívül nagy többséggel elfogadtunk egy állásfoglalást, amely elítéli az emberi jogok védelmének hiányosságait a Kongói Demokratikus Köztársaságban (KDK). Ezzel elítéltük az országban a nyár folyamán elkövetett erőszakot, és különösen a tömeges nemi erőszakot. Sürgősen erősíteniük kell a büntetlen bűncselekmények elleni küzdelmet, és mindenekelőtt véget kell vetnünk az emberi jogok megsértésének, akármilyen természetűek is legyenek. Független vizsgálatokat kell indítani a bűnösök bíróság elé állítása érdekében. Elítéljük továbbá a tényt, hogy az ENSZ jelenlévő békefenntartó erői nem voltak képesek megállítani az erőszakot. Jelenlétük azonban alapvető fontosságú, és hagynunk kell, hogy teljesítsék megbízatásukat a Kongói Demokratikus Köztársaságban.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D) , írásban. – (LT) A Kongói Demokratikus Köztársaságnak azonnal cselekednie kell, hogy eleget tegyen kötelezettségvállalásainak az emberi jogok megsértésének területén. Jelenleg a legtöbb fegyveres erő a nők elleni nemi erőszakot és az erőszakot használja a katonai és gazdasági célok eléréséhez. Ezen erőszakos cselekmények következtében a nők gyakran elvesztik a helyük a társadalomban, nem képesek gondját viselni a gyerekeiknek, sőt, saját maguknak sem. A civil lakosság elviselhetetlen szenvedésnek van kitéve és szegénységben él. A Kongói Demokratikus Köztársaságnak meg kell tennie minden lehetséges intézkedést a civilek elleni további támadások megakadályozása érdekében, és biztosítania kell a felelősségre vonás fokozását az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog megsértése esetén. Ugyanakkor fontos a béke és stabilitás előmozdítása a régióban a már létező régiós eszközök révén, valamint több erőfeszítést téve a regionális gazdaság fejlesztése érdekében. Rendkívül fontos a Tanács által a fejlesztési együttműködés keretében elfogadott, a nemek közötti egyenlőséget elősegítő cselekvési terv szempontjából, hogy a nemek közötti egyenlőség dimenzióját az összes politika területén figyelembe vegyék.

  Sebastian Valentin Bodu (PPE) , írásban. – (RO) A Kongói Demokratikus (?) Köztársaság humanitárius tragédia színtere, amely számunkra észrevétlenül bontakozik ki, ám ettől nem lesz kevésbé szívszorító. Remélem, hogy az Európai Parlament kezdeményezése egy nyilatkozat kiadásáról, amely határozottan elítéli a Kongói Demokratikus Köztársaságban zajló konfliktus minden háborús felét, és ennek széles körben való terjesztése, beleértve az ENSZ-főtitkárt is, javulást fog eredményezni a civil lakosság helyzetében, mert ők az értelmetlen háború igazi áldozatai. A Kongói Demokratikus Köztársaságban kialakult helyzetről szóló hírek azért is különösen aggasztóak, mivel a különös kegyetlenséggel elkövetett tettek az ENSZ békefenntartó erők táborának közelében esnek meg. A konfliktusban részt vevő összes fél az idén csupán három hónap alatt 1244 nőt erőszakolt meg. Ez nem csupán statisztikai adat. Mindegyik nő saját tragédián megy keresztül. Ami még megdöbbentőbb, hogy ez újból megismétlődhet, egyáltalán nem érzik magukat védelem alatt. A Kongói Demokratikus Köztársaságban kialakult helyzet további érv amellett, hogy a nemeken alapuló erőszak minden formáját emberiség elleni és háborús bűncselekménynek tekintsük.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. − (PT) Az ENSZ-misszió Kongói Demokratikus Köztársaságban tett erőfeszítései, és a humanitárius szervezetek rendkívül nehéz munkája ellenére tovább folyik az emberi jogok megsértése. A riasztó helyzet utat nyit a nők fegyveres milíciák tagjai általi tömeges megerőszakolásának, az elviselhetetlen szenvedésnek, a szegénységnek, a lakosság hontalanná válásának, a menekülttáborok megalázó körülményeinek, a civilek és gyerekkatonák kényszertoborzásának.

A kongói hadseregnek továbbra is hiányoznak az emberi, technikai és gazdasági feltételek feladata ellátásához. A jelen állásfoglalás hangsúlyozza a képzés és a megfelelő fizetések fontosságát a kongói hadsereg megreformálása és az állomány javítása terén. Ezen túlmenően kiemeli az erőfeszítések megkettőzésének szükségességét a fegyveres csoportok tevékenységének megszüntetése, és az emberi jogok megsértőinek felelősségre vonása érdekében. Hangsúlyozza továbbá a szoros együttműködés kialakításának szükségességét a Kongói Demokratikus Köztársaság kormánya és a nemzetközi közösség között, figyelembe véve a nők bevonását a konfliktus megoldásába. A párbeszédet a békefolyamat érdekében azonnal folytatni kell, ezért az állásfoglalás mellett szavaztam.

  Carlos Coelho (PPE) , írásban. – (PT) Döntő fontosságú megállítani a helyi közösségek elleni erőszakos cselekmények, és a tömeges pusztítás, mint a házak, iskolák, templomok, sőt egész falvak felégetésének terjedését, ahogyan az a Kongói Demokratikus Köztársaságban történt. A nemi erőszakot és a nők és gyermekek elleni szexuális erőszak más formáit háborús fegyverként használták (az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának statisztikája szerint naponta átlagosan 14 nemi erőszak történik). Nem hagyhatjuk, hogy kialakuljon a büntetlenség általános hangulata olyan bűnök esetében, amelyek valójában az alapvető jogok rendkívül súlyos megsértései. Megerősítem az ENSZ-hez és a kongói kormányhoz intézett felszólítást a vizsgálatok indításáról. Remélem, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa mihamarabb megszavaz olyan intézkedéseket, amelyek hatékonyan megakadályozzák a civil lakosság elleni további támadásokat, és ellátják az áldozatokat az általuk igényelt segítséggel. Üdvözlöm az Egyesült Államokban elfogadott „Konfliktusból származó ásványkincsek” törvényt, és remélem, hogy az EU is kezdeményez hasonló jogalkotási javaslatot.

  Corina Creţu (S&D) , írásban. – (RO) Aggodalommal és nyugtalansággal telve követtem a Kongói Demokratikus Köztársaságban kibontakozó helyzetet, a civilek, főleg a nők ellen elkövetett erőszakos cselekményeket, és a nemi erőszak fegyverként való bevetését a valódi polgárháborút vívó, különböző katonai csoportok közötti összecsapásokban. Részt vettem a jelen európai parlamenti állásfoglalás megfogalmazásában, amely az emberi jogok és az igazságszolgáltatás védelmének hiányosságairól szól a Kongói Demokratikus Köztársaságban, mivel módot akartam találni arra, hogy a bűncselekmények felelőseit a polgári jogok és szabadságok tiszteletére kényszerítsük, valamint az emberi méltóság és azon nemzetközi kötelezettségvállalások tiszteletére, amelyeknek az ország részese.

Üdvözlöm az Egyesült Államok által indított kezdeményezést, ahol nemrég elfogadták a „Konfliktusból származó ásványkincsek” törvényt, és a jelen állásfoglalás javaslattevőinek természetes kérését a Bizottság és a Tanács felé, hogy mérlegeljék hasonló jogalkotás kezdeményezését, további eszközként a döntéshozók befolyásolására, akik felelősek ezekért az elítélendő és barbár tettekért. Ezért az állásfoglalás elfogadása mellett szavaztam.

  Marielle De Sarnez (ALDE), írásban. – (FR) Sürgősen meg kell találnunk a Kongói Demokratikus Köztársaságban (KDK) zajló fegyveres konfliktus politikai megoldását, hogy végre megteremtődjön a biztonság és stabilitás Kelet-Kongó lakossága számára. Ez az állásfoglalás célja, amelyet az Európai parlament ma elfogadott, az emberi jogi főképviselő jelentésének október 1-jei közzétételét követően, amely felsorol 617-et az emberi jogok és a humanitárius nemzetközi jog legsúlyosabb megsértései közül, amelyeket egy 10 évig tartó időszakban a Kongói Demokratikus Köztársaság állami és nem állami szereplői elkövettek. Több tízezer embert gyilkoltak meg, sokakat megerőszakoltak, megcsonkítottak, vagy az erőszak más formáinak áldozataivá váltak a szóban forgó tíz év során. Az Európai Unió kész támogatni a Kongói Demokratikus Köztársaság kormányának és a Nagy-tavak régiójában található országok minden erőfeszítését, hogy közösen megteremtsék a békét és stabilitást a régióban, hangsúlyozva a megbékélést, a személyes biztonságot, a megreformált és kibővített törvénykezést, és a menekültek és hontalanná váltak visszatérését az országba, valamint integrációját.

  Edite Estrela (S&D) , írásban. – (PT) Az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel elítélem a Kongói Demokratikus Köztársaságban a nők és gyermekek elleni erőszakot. Sürgető szükség van a büntetlenség elleni harc fokozására, valamint az erőszak és az emberi jogok megsértések azonnali megállítására ebben az országban.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) A Kongói Demokratikus Köztársaságban súlyos instabilitás alakult ki, határainak mesterséges voltából és a belső ellenségeskedésekből fakadóan. A háborús csoportosulások elszaporodása és az általuk elkövetett atrocitások felelősek Afrika történelmének legszomorúbb fejezeteiért. A tragédiák és az emberi jogok elleni bűncselekmények listája olyan gyorsan nő, hogy még a legtájékozottabb megfigyelők sem képesek lépést tartani vele. A nemzetközi közösség nemrég hírt kapott a tömeges nemi erőszak hullámáról, amelyet nem tarthatunk másnak, mint felháborítónak, és amely maga után vonja az elítélésünket és a leghatározottabb tiltakozásunkat. Az erőszak e típusának háborús fegyverként való alkalmazásának – amely sajnos nem új jelenség – hasonlóképp a legerőteljesebb megvetést kell kiváltania belőlünk, és azok hatékony felelősségre vonását, akik fizikailag és morálisan felelősek érte. Kongónak békére és stabilitásra van szüksége, de ez nem érhető el, míg az emberi jogok elleni legaljasabb bűncselekmények elkövetői, akik eddig botrányos módon büntetlenek maradtak, egyértelműen azonosításra nem kerülnek és példás módon meg nem büntetik őket.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. − (PT) Atul Khare, a békefenntartó műveletekért felelős ENSZ-főtitkárhelyettes tájékoztatta az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy a július 30-tól augusztus 4-ig tartó időszakban az északi Kivu tartományban ötszázan estek tömeges nemi erőszak áldozatául. Az elkövetők a Demokratikus Erők Ruanda Felszabadításáért (FDLR) nevű hutu lázadó csoport, illetve a Mai Mai milícia tagjai voltak.

Mélyen elítélem a tömeges nemi erőszakot, ahogy az emberi további megsértéseit is, és üdvözlöm az ENSZ és a Kongói Demokratikus Köztársaság kormánya felé tett kérést, hogy indítsanak független és alapos vizsgálatot minden bűncselekmény esetében, és garantálják az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jogokat megsértők felelősségre vonását és bíróság elé állítását a nemzetközi jog rendelkezéseinek megfelelően.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL) , írásban. – (PT) Határozottan elítéljük a nők és gyerekek ellen elkövetett tömeges nemi erőszakot, és a Kongói Demokratikus Köztársaságban (KDK) elkövetett összes emberi jogi jogsértést. Csak akkor lehet megállítani ezeket a cselekményeket, ha az országban vége szakad az idegen katonai erők jelenlétének és a külső beavatkozásnak, mivel ezek a tényezők táplálják a konfliktust. Az ENSZ- és EU-missziókról már kiderült, hogy nem a megoldást jelentik, hanem a probléma részei. Politikai csoportunk a kongói EUPOL és EUSEC missziók befejezését javasolta, amelyek bevallottan hozzájárultak az erőszak eszkalálódásához, olyan biztonsági erők kiképzésével, amelyek bűnöket követtek el a saját civil lakosságukkal szemben.

A Ház többsége úgy döntött, elveti az indítványt, és felsorakozott azok mellé, akik fenn akarják tartani a konfliktust, és hasznot húznak belőle. A béke kizárólag a különböző – az ország határain belüli és kívüli – érintettek közötti politikai megegyezés révén érhető el. Ebben a megegyezésben természetesen részt kell venniük a régió országainak, különösen Ruandának és Ugandának, amelyek megsértik a Kongói Demokratikus Köztársaság önállóságát és függetlenségét, és a konfliktus aktív szereplői. Mindenekelőtt azonban részt kell vennie az Egyesült Államoknak és az Európai Uniónak, a háborús gazdaság fő kedvezményezettjeinek, amely gazdaság a fontos ásványkincs eladásából tartja fent magát. Vevői USA-beli és európai vállalatok, amelyek számítógép- és mobiltelefon-alkatrészeket gyártanak.

  Ian Hudghton (Verts/ALE) , írásban. – A súlyos emberi jogi jogsértések, beleértve a rendszeres és tömeges nemi erőszakot, amelyek a Kongói Demokratikus Köztársaságban történtek, valóban megrázóak. Noha a Ház jogköre korlátozott ebben a tekintetben, fontos, hogy egységesek legyünk az atrocitások elítélésében, és ennek megfelelően támogattam a mai állásfoglalást.

  Sabine Lösing (GUE/NGL) , írásban. – (DE) A leghatározottabban elítélem a tömeges nemi erőszakot és az emberi jogok súlyos megsértését a Kongói Demokratikus Köztársaságban. Teljes mértékben támogatom az elítélés állásfoglalásra irányuló indítványba foglalását és elfogadását. Mégis a közös állásfoglalásra irányuló indítvány ellen szavaztam, mivel a kongói katonai és rendőri egységek, amelyeket az EU EUPOL és EUSE missziói képeztek ki 2005 óta, nagymértékben részesei voltak és jelenleg is részesei a bűncselekményeknek. A közös állásfoglalásra irányuló indítvány kifejezetten támogatja és helyesli a kiképző missziókat. Támogatom a missziók azonnali megszüntetését, mivel negatív módon hozzájárultak az erőszak eszkalálódásához, és az országban kialakult helyzethez olyan biztonsági erők kiképzésével, amelyek rendszeresen részesei voltak a kongói nép ellen elkövetett súlyos emberi jogi jogsértéseknek. Ráadásul az EU által kiképzett hadsereg és rendőrség támogatja a korrupt Kabila rezsim elnyomó erőit.

  Nuno Melo (PPE), írásban. − (PT) Az EU nem maradhat érintetlen a különböző fegyveres konfliktusoktól, amelyek időről időre kirobbannak a világban. A Kongói Demokratikus Köztársaságban tapasztalható erőszakos események már évek óta zajlanak, és több millió ember haláláért, hontalanná és hajléktalanná válásáért felelősek.

Ezért rendkívül fontos a konfliktusban részt vevő minden felet arra sürgetni, hogy vessenek véget az ellenségeskedésnek, hogy a régió lakossága újra békében élhessen. Nagyon fontos, hogy továbbra is támogassuk az ENSZ helyszíni misszióit, amelyek enyhítik az egész lakosság szenvedését, különös figyelmet fordítva az idősekre, a nőkre és a gyerekekre.

  Alexander Mirsky (S&D) , írásban. – (LV) Nemrég több mint ötszázan estek tömeges nemi erőszak áldozatául a Kongói Demokratikus Köztársaságban, amelynek elkövetéséért az ország keleti részén élő különböző fegyveres bandák a felelősek. Teljes mértékben támogatom az Európai Parlament állásfoglalását. Ugyanakkor szeretném hozzátenni – nem elfelejtve, hogy a békefenntartók tábora igen közel volt a városhoz, ahol a szexuális támadások megtörténtek, és az ENSZ mégsem akadályozta meg ezt a megrázó eseményt – hogy véleményt kell kialakítanunk az ENSZ-állomás tetteiről az ország keleti részén. Azonosítanunk kell a felelős ENSZ-parancsnokok nevét. Arra is kíváncsiak lennénk, vajon az ENSZ-állomás tisztjei és csapatai ismerik-e odahelyezésük okát. Számomra úgy tűnik, nem ismerik, és az ő hallgatásuk mellett követték el a tömeges bűncselekményt és űztek gúnyt a nemzetközi jogból. Az ENSZ bűnös abban, hogy nem végezte el közvetlen feladatát.

  Frédérique Ries (ALDE) , írásban. – (FR) Nincsenek szavak az erőszakos atrocitások leírására, amelyek jelenleg is zajlanak a Kongói Demokratikus Köztársaságban. Amit tehetünk, hogy egyenként megnevezzük őket. Tömeges nemi erőszak, csonkítások, indokolatlan erőszak, fosztogatások, aljas gyilkosságok, nem elfeledve a legalapvetőbb szabadságjogok mindennapos kigúnyolását, egy teljes hanyatlásnak indult államban. Hozzátehetjük a büntetlenséget, bármilyen cselekvés vagy válaszlépés hiányát, amely a nem létező igazságszolgáltatás eredménye, valamint a kongói hatóságnak köszönhető, amely inkább lemond, minthogy szembenézzen a polgárok védelmének alapvető feladatával. Ez az állásfoglalás, a harmadik a sorban, a kongói hatóságokhoz szól, valamint az európai és nemzetközi intézményekhez, akik többé nem zárkózhatnak el a részvételtől. Kötelességük, hogy cselekedjenek, és megvédjék az embereket, mégpedig az ENSZ Kongói Demokratikus Köztársaságban működő missziója (MONUSCO) révén, amely jelen van a helyszínen. Elő kell segíteniük a régió békéjének és stabilitásának helyreállítását, és hozzá kell járulniuk egy olyan állam létrehozásához, amely teljes mértékben képes ellátni alapvető feladatait, és végül képesnek kell lenniük a törvény tiszteletének biztosítására.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – Remélem, a terület főbb szereplői tekintetbe veszik majd, amit megszavaztunk. Határozottan elítéljük a tömeges nemi erőszakot és egyéb emberi jogi jogsértéseket, amelyeknek legalább 500 nő és gyermek esett áldozatul, amelyeket Észak-Kivu tartományban a Demokratikus Erők Ruanda Felszabadításáért (FDLR) hutu lázadó csoport és a Mai Mai milícia tagjai követtek el július 30. és augusztus 4. között, valamint más régiókban Észak- és Dél-Kivuban. Felszólítunk minden érintettet, hogy fokozzák a büntetlenség elleni harcot, és azonnal vessenek véget az erőszaknak és az emberi jogok megsértésének a Kongói Demokratikus Köztársaságban. Hangsúlyozzuk a további erőfeszítések szükségességét a helyi és külföldi fegyveres erők tevékenységének megszüntetésére a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén. Felszólítjuk továbbá az ENSZ-et és a Kongói Demokratikus Köztársaság kormányát független és alapos vizsgálat végzésére, hogy felelősségre lehessen vonni az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog megértésének felelőseit, és bíróság elé lehessen állítani őket a kongói és nemzetközi joggal összhangban.

  Oreste Rossi (EFD) , írásban. – (IT) Sajnálatos módon a föld sok országa nem tiszteli az alapvető emberi jogokat. Ellenkezőleg, bűnösek az emberiség elleni bűncselekmények elkövetésében, háborúkban, szexuális erőszakban, és a férfiak, nők és gyerekek elleni erőszak minden egyéb fajtájában. Július és Augusztus hónapokban a Kongói Demokratikus Köztársaságban, csupán Kelet-Kongó bányavidékén több mint 500 ember, köztük gyerekek, lányok és idős – 75 éves – asszonyok estek tömeges nemi erőszak áldozatául. Mindez egy ENSZ-tábor közelében történt. Az ENSZ nemcsak hogy nem avatkozott közbe, hanem hetekig úgy tett, mintha nem volna tudomása a történtekről. Belső becslések szerint ez idáig 6 millió ember vesztette életét a harcok során. Teljes szívemből támogatom az állásfoglalást, amellyel a Parlament a leggyengébbek és a legvédtelenebbek oldalára áll.

  Joanna Senyszyn (S&D) , írásban. – (PL) Támogattam az állásfoglalást az emberi jogok és az igazságszolgáltatás védelmének hiányosságairól a Kongói Demokratikus Köztársaságban. Úgy vélem, sürgősen, prioritásként kezelve kell elfogadnunk. December elején kerül sor az AKCS–EU közös parlamenti közgyűlésére Kinshasában. Ez az állásfoglalás fontos üzenetet küldhet Kongó hatóságainak és lakosságának. Annak a jele, hogy az Európai Unió fokozni kívánja erőfeszítéseit, hogy elősegítse a régió helyzetének stabilitását, a jelenleg működő segélyezési mechanizmusok ellenőrzését, és nagyobb hangsúly helyezését az igazságszolgáltatás megreformálására, és mindenekelőtt a nők és gyerekek elleni erőszakkal szembeni harcot, valamint a felelősök büntetlenségének megszüntetését.

  Marc Tarabella (S&D) , írásban. – (FR) Megelégedésemre szolgál az állásfoglalás elfogadása az emberi jogok és az igazságszolgáltatás védelmének hiányosságairól a Kongói Demokratikus Köztársaságban. Az állásfoglalás számos, háborús fegyverként a kongói nők ellen elkövetett jogsértést feltár, és elítéli azokat. Ezek az atrocitások már régóta pusztítják az országot. Még egyszer hangsúlyozom a régióban uralkodó büntetlenség elleni harcot, és felkérem a Bizottságot jogalkotási kezdeményezés indítására, az első lehetséges alkalommal, az amerikai „konfliktusból származó ásványkincsek” törvény mintájára.

  Viktor Uspaskich (ALDE) , írásban. – (LT) Hölgyeim és Uraim, nagyon aggódok a Kongói Demokratikus Köztársaságban történtek miatt, ahol az utóbbi pár hónapban nők és gyerekek százait, ha nem ezreit erőszakolták meg. Politikusként megdöbbent a hír, még inkább apaként és férfiként. Szörnyűség, ami történt. A bűnösöket fel kell kutatni, bíróság elé kell állítani, és meg kell büntetni a nemzetközi joggal összhangban. Mi, a nemzetközi közösség, kudarcot vallottunk. Azonban az otthonunkhoz sokkal közelebb is kudarcot vallottunk, a saját területünkön. Mindig sietünk elítélni az emberi jogok megsértését az Európai Unión kívül, és azonnali lépéseket sürgetünk. Azonban ha a figyelem az Unión belüli emberi jogi jogsértések felé fordul, a reakció többnyire visszafogott. Az Uniót súlyos bizalmi válság fogja megrendíteni, ha nem képes csökkenteni a szakadékot az Unión kívül elkövetett bűnök tiszteletreméltó elítélése, és az otthon, az emberi jogok területén végzett cselekedetei között. Ennek nem szabadna így lennie. A Lisszaboni Szerződés új lehetőséget teremtett az emberi jogok megszilárdítására, különösen az Európai Unió Alapjogi Chartáját, amely immár kötelező, nem csupán az EU intézményei, hanem a tagállamok számára is. Ezért, saját lehetőségeinken belül, az Unió emberi jogi vákuumának csökkentése érdekében most kell cselekednünk.

  Anna Záborská (PPE) , írásban. – (SK) Hölgyeim és uraim, 2010. július 30. és augusztus 4. között súlyos emberi jogi jogsértések és gyermekek, nők, valamint férfiak elleni szexuális erőszak színhelye volt Kongó keleti része. Az emberi jogok és a nemzetközi jog megsértése a mai napig folytatódik, és riasztó mértékben terjed az egész régióban. Az Európai Unió hosszútávú kötelezettségvállalást tett a Nagy Tavak egész afrikai régiója felé, amelynek egy része a Kongói Demokratikus Köztársaságra vonatkozik. Erőfeszítéseink a régió békéjének és stabilitásának helyreállítására azonban ez idáig nem hoztak kézzelfogható eredményeket. A mai állásfoglalásunk a Parlament újabb kérése a civil lakosság elleni támadások megszüntetésére Kongó keleti tartományaiban, és alapvető egészségügyi, szociális, humanitárius és jogi segítség nyújtására az áldozatok részére. Minden fegyveres konfliktusnak van politikai megoldása, azonban hiányzott a szándék az ilyen megoldás keresésére. Kelet-Kongó biztonságának és stabilitásának felelőssége ezért elsődlegesen a kongói kormány vállán nyugszik. A gazdasági és humanitárius segély fontos, de önmagában nem elég. Örülök, hogy a Parlament, tagjainak szavazatai által, újra világosan megerősítette, hogy kötelezettségvállalásunk Kongó felé egyértelmű kijelentést tartalmaz az emberi jogok védelméről minden alkalommal, mikor ezek sérülnek a régióban. Ezért támogattam a benyújtott állásfoglalást, és bízok benne, hogy az Európai Bizottság hatékony mechanizmusokat talál majd az állásfoglalás ajánlásainak megvalósítására.

- Állásfoglalásra irányuló indítvány: A halálbüntetés elleni világnap (RC-B7-0541/2010)

  Roberta Angelilli (PPE) , írásban. – (IT) Az elmúlt hetekben az Európai Parlament és az egész nemzetközi közösség megmozdult Sakineh védelmében, de minden olyan nő és férfi védelmében is, akik ugyanolyan körülmények közt élnek Iránban, és a világ minden részén, ahol továbbra is sérülnek az alapvető emberi jogok. Jelenleg a világ 154 országában törölték el a halálbüntetést. Kilencvenhat minden bűncselekmény esetében eltörölte, nyolc csak kivételes bűntények esetében tartotta meg, mint a háború idején elkövetett bűntények, hat moratóriumot rendelt el a kivégzésekre vonatkozóan, 44 pedig de facto eltörölte, vagyis vannak országok, ahol legalább 10 éve nem történt kivégzés, vagy kötelező kötelezettségvállalást tettek arra, hogy nem alkalmazzák a halálbüntetést. Sok országban nem tesznek különbséget az elítéltek között, néhány országban még mindig végeznek ki kiskorú bűnözőket. Mindez a nemzetközi jog megsértése, ahogy a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya leszögezi. Ennek megfelelően megerősítem, hogy ellenzem a halálbüntetést, minden esetben és minden körülmények között, abban a reményben, hogy mihamarabb eltörlésre kerül.

  Elena Băsescu (PPE) , írásban. – (RO) Az elmúlt években ígéretes előrelépés történt a halálbüntetés megszüntetése felé. 95-re nőtt az országok száma, amelyek örökre felhagytak a büntetés e formájának alkalmazásával. Sőt, rendszeres alkalmazása a világ két régiójára korlátozódik, Ázsiára, és Észak-Afrikára. A globális moratórium végrehajtásáról szóló ENSZ-határozat jelentősen hozzájárult ezen eredmények eléréséhez. Az EU továbbra is a halálbüntetés ellen küzdő szervezetek legnagyobb pénzügyi támogatója. Azonban úgy vélem, hogy az e szervezetek által támogatott specifikus kezdeményezéseknek meg kell kapniuk a szükséges politikai támogatottságot. Mivel az Európai Parlament állásfoglalása jelentős támogatást nyújt ebben a tekintetben, mellette szavaztam. Azonban a pozitív előrelépés ellenére 58 ország megtartja a halálbüntetést, az erre a büntetésre ítéltekről szóló statisztikák pedig nyugtalanítóak. A tavalyi évben több mint 700 embert végeztek ki, amelybe nem számították bele a több ezer embert, akiket valószínűleg halálra ítéltek Kínában. Ezért szeretném kiemelni a nemzetközi közvélemény alakítására tett erőfeszítés fokozásának szükségességét. Még néhány uniós tagállam állampolgárainak jelentős része is egyetértene a halálbüntetés visszaállításával.

  Jean-Luc Bennahmias (ALDE) , írásban. – (FR) Az elmúlt években ígéretes előrelépés történt a halálbüntetés megszüntetése felé. 95-re nőtt az országok száma, amelyek örökre felhagytak a büntetés e formájának alkalmazásával. Sőt, rendszeres alkalmazása a világ két régiójára korlátozódik, Ázsiára, és Észak-Afrikára. A globális moratórium végrehajtásáról szóló ENSZ-határozat jelentősen hozzájárult ezen eredmények eléréséhez. Az EU továbbra is a halálbüntetés ellen küzdő szervezetek legnagyobb pénzügyi támogatója. Azonban úgy vélem, hogy az e szervezetek által támogatott specifikus kezdeményezéseknek meg kell kapniuk a szükséges politikai támogatottságot. Mivel az Európai Parlament állásfoglalása jelentős támogatást nyújt ebben a tekintetben, mellette szavaztam. Azonban a pozitív előrelépés ellenére 58 ország megtartja a halálbüntetést, az erre a büntetésre ítéltekről szóló statisztikák pedig nyugtalanítóak. A tavalyi évben több mint 700 embert végeztek ki, amelybe nem számították bele a több ezer embert, akiket valószínűleg halálra ítéltek Kínában. Ezért szeretném kiemelni a nemzetközi közvélemény alakítására tett erőfeszítés fokozásának szükségességét. Még néhány uniós tagállam állampolgárainak jelentős része is egyetértene a halálbüntetés visszaállításával.

  Mara Bizzotto (EFD) , írásban. – (IT) A világ számos országa még mindig alkalmazza a halálbüntetést, beleértve azokat, amelyek olyan kereskedelmi és gazdasági megállapodásokat kötöttek Európával, amelyek úgynevezett emberi jogi záradékokat tartalmaznak. Ha olyan országokra gondolunk, ahol nyilvános kivégzéseket hajtanak végre akasztással, megkövezéssel, vagy kínzással felérő módszerekkel, az a remény hasson át minket, hogy az olyan szövegek, mint a ma elfogadott, ösztönzőleg hatnak egész Európára, amely túl gyakran elfelejti gazdasági és politikai erejét, és nem mozgósítja nemzetközi színtéren annak érdekében, hogy terjessze az emberi méltóság tiszteletét a harmadik országokban.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D) , írásban. – (LT) A halálbüntetés a legősibb büntetések egyike, amely súlyos bűncselekmények esetén kerül kiszabásra, és amely néhány országban még nem került eltörlésre. A halálbüntetés a leginkább kegyetlen, embertelen és megalázó büntetés, sérti az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában rögzített, az élethez való jogot. Jelenleg a világ 43 országa még alkalmazza a halálbüntetést. Ezért az Európai Parlament felszólítja az országokat, hogy késlekedés nélkül lássanak hozzá e gyakorlat felszámolásához. A halálbüntetés kiszabása kiskorúakra vagy szellemi és értelmi fogyatékos személyekre különösen okot ad az aggodalomra. E büntetés kiszabását a leginkább kiszolgáltatottakra minél hamarabb el kell törölni. Rendkívül fontos az országok kormányszervei számára, hogy figyelemmel kövessék a halálbüntetéssel kapcsolatos fejleményeket, hogy az egyedi esetek említésre kerüljenek a nemzeti hatóságoknál, és lehetséges kezdeményezések mérlegelésére kerüljön sor a halálbüntetés eltörléséről.

  Sebastian Valentin Bodu (PPE) , írásban. – (RO) Az Európai Unió elkötelezett egyik legfontosabb emberi jogi célja mellett – amely a halálbüntetés teljes eltörlése világszerte – ezt a tényt meg fogja erősíteni az Európai Unió halálbüntetés elleni világnapról szóló jogalkotó plenáris ülésén elfogadott nyilatkozata. A tény, hogy sok állam még mindig alkalmazza a halálbüntetést, a legkegyetlenebb, legembertelenebb és legmegalázóbb büntetési módot, érthetetlen, különösen nők és kiskorúak esetében. Ami még nehezebbé teszi a megértését, az a bizonyítékok hiánya arra nézve, hogy a halálbüntetés más büntetési módoknál hatékonyabban elrettenti a bűnözőket. Fontos, hogy az Európai Unió folytassa az államok közti együttműködést előmozdító kezdeményezéseit, mivel ez az egyetlen módja annak, az együttműködés, oktatás és a figyelem felkeltése révén, hogy a halálbüntetés megszüntetésének óhaja az egész világon teljesüljön. A kulcs az Európai Unió leginkább óhajtott emberi jogi céljának eléréséhez tehát a civil szektor tevékenysége, amely rávilágít a jogtalan perekre, amelyekben botrányosan szigorú ítéletek születnek, mint amelyet Iránban arra a fiúra mértek ki, aki csak 16 éves volt, mikor állítólag elkövette a neki tulajdonított bűntényt.

  David Campbell Bannerman és Nigel Farage (EFD), írásban. − A UKIP elfogadja, hogy léteznek legitim érvek mind a halálbüntetés mellett, mind ellene. Úgy gondolja azonban, az arról hozott döntés, hogy egy állam alkalmazza-e a halálbüntetést vagy sem, kizárólag az adott nemzetállam dolga, és nem a demokráciát nélkülöző Unióé. A UKIP tisztában van a kísérletekkel, amelyeket az EU tett, hogy ezen a területen beleavatkozzon más államok politikájába. Az Unió nem kényszeríthet egyetlen államot sem arra, hogy fenntartsa a halálbüntetés eltörlését vagy elrendelje a halálbüntetés eltörlését. A UKIP tudatában van annak, hogyan vetett véget az EU minden erről folyó vitának európai összefüggésben, a témával kapcsolatos közvélekedés ellenére. A halálbüntetés fenntartása vagy elvetése kizárólag a nemzetállami szinten, demokratikus módon hozott döntés, és annak is kell maradnia. A halálbüntetést alkalmazó országoknak biztosítaniuk kell a bizonyítékok gyűjtésének és a rabok kihallgatásának megfelelő módszereit, valamint a perek tisztességes lefolytatását.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. − (PT) Egy olyan világban, ahol 43 ország még mindig alkalmazza a halálbüntetést, és ahol gyerekeket kényszerítenek nyilvános kivégzések végignézésére, Európának folytatnia kell a felhívást ennek a gyakorlatnak a megszüntetésére, amely az élethez való jog kegyetlen és elfogadhatatlan megsértése. A javaslat mellett szavaztam, mert úgy érzem, az Uniónak a diplomácia eszközeivel a halálbüntetés megszüntetéséért kellene fáradoznia, nyomást gyakorolva a kormányok hatóságaira, hogy rendeljenek el moratóriumot a halálbüntetésre vonatkozóan, a teljes megszüntetés távlati céljával. Az állásfoglalás sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot átfogó európai politika irányvonalainak kijelölésére azzal a több tucat Európai állampolgárral kapcsolatban, akiket harmadik országokban halálra ítéltek, valamint arra, hogy tegyen számukra elérhetővé információkat és jogi segítséget, amelyek véleményem szerint egyformán fontosak. Harcolnunk kell a kivégzésekre vonatkozó moratóriumért addig, amíg véglegesen eltörlésre nem kerül a halálbüntetés.

  Carlos Coelho (PPE) , írásban. – (PT) Az élet értéke és a történelem feljegyzései a bírói tévedés számos esetéről több mint elegendő okot szolgáltatnak ahhoz, hogy küzdjünk a halálbüntetés ellen. A halálbüntetés eltörlése az egész világon egyike az Európai Unió prioritásainak. Az Unió minden év október 10-ét a halálbüntetés elleni európai nappá nyilvánította. Határozottan elköteleztük magunk a halálbüntetés egyetemes eltörlése mellett, és ezen elv egyetemes elfogadtatására törekszünk. Az Amnesty International adatai alapján 58 olyan ország van a világon, ahol még nem törölték el a halálbüntetést, ezek közül 18 hajtott végre kivégzéseket 2009 folyamán. Kína egymaga több embert végeztetett ki, mint az összes többi ország együttvéve. Európában Fehéroroszország az egyetlen ország, amely továbbra is alkalmazza a halálbüntetést. Az Európai Parlament volt az első európai intézmény, amely az 1980-as évek elején kampányba fogott e büntetés ellen, és az Unió jelenleg a fő intézményi szereplője a halálbüntetés ellen folyó harcnak, valamint az erre irányuló erőfeszítések finanszírozásának fő forrása. Küzdenünk kell a kivégzésekre vonatkozó moratórium elfogadásáért, amíg a halálbüntetést végleg meg nem szűnik.

  Corina Creţu (S&D) , írásban. – (RO) A Ceauşescu rezsim bukása után a bukaresti ideiglenes hatóságok egyik első intézkedése, a temesvári és bukaresti népfelkeléseket követően, a halálbüntetés eltörlése volt. Ez gyógyító gesztus volt, elsősorban a totalitárius rezsimek politikai áldozatai felé, amely rezsimek az 1930-as évektől fogva uralták Romániát. Azért idézem fel a közelmúlt európai történelmének ezt az eseményét, mert az Európai Parlament állásfoglalása a halálbüntetés elleni világnapon egy 21. században idejétmúlt gyakorlatra adott válasz. A halálbüntetés sok országban még mindig a jogalkotás része, beleértve olyanokat, amelyek aktívan hirdetik az állampolgári jogokat és szabadságokat az egész világon.

A halálbüntetésnek nem csupán elrettentő ereje nincs, és nem csökkenti a bűnözés szintjét, de felveti az igazságszolgáltatással való visszaélés nagyon is valós lehetőségét, amely ártatlan embereket küldhet a halálba. Az Európai Unió tagállamaitól a kivégzést még mindig alkalmazó országok felé tett felhívást moratórium bevezetéséről az ítéletek végrehajtására vonatkozóan az állásfoglalás egyik fő erényének tartom. Ezért döntöttem úgy, hogy elfogadása mellett szavazok.

  George Sabin Cutaş (S&D) , írásban. – (RO) Idén 12 országban hajtottak végre halálbüntetést, annak ellenére, hogy a legtöbb ország és nemzetközi szervezetek, az ENSZ-t beleértve, elítélik ezt az embertelen büntetést. Úgy vélem, hogy a halálbüntetést a nemzeti jogban még mindig alkalmazó 43 országra – annak eltörlése érdekében – gyakorolt nyomást prioritássá kel tenni az Európai Unió emberi jogokat előmozdító politikájában, és különösen az új Európai Külügyi Szolgálat munkájában.

  Mário David (PPE), írásban. − (PT) Portugália állampolgáraként, amely az első országok egyikeként törölte el a halálbüntetést 1867-ben, embertelennek, és az emberi jogok legszélsőségesebb semmibe vételének tartom ezt a büntetési módot. Ezért megelégedéssel szavazok az állásfoglalásra irányuló indítvány mellett. Az emberi méltóság előmozdítása és az ebből következő, a halálbüntetés eltörléséért vívott harc megtalálhatók az Európai Unió emberi jogi politikájának céljai között, és ott is kell maradniuk. A halálbüntetésről szóló globális és hatékony európai politika érdekében az Uniónak intézményei, és különösen a főképviselő révén egységes álláspontot kell képviselnie. A moratórium bevezetése a halálbüntetés alkalmazására és kiszabására vonatkozóan a világ minden régiójában nem csupán a halálbüntetés világszerte való eltörlése felé tett alapvető lépés. Mindenekelőtt döntő lépés az emberiség nagyobb megbecsülése felé.

  Marielle De Sarnez (ALDE) , írásban. – (FR) A 2010. október 10-én rendezett halálbüntetés elleni nyolcadik világnap lehetőséget nyújt az Európai Parlament számára annak megerősítésére, hogy a halálbüntetés megszüntetése az egész világon továbbra is kiemelt fontosságú az Európai Unió számára, egy olyan időpontban, mikor 18 ország még mindig alkalmazza azt. 2009-ben több mint 700 embert végeztek ki, nem számolva a több ezer kivégzést, amelyekre Kínában került sor. A kivégzések vagy halálos ítéletek sosem eredményeztek javuló bűnözési statisztikákat, ezért az Európai Uniónak a büntetőjogi igazságszolgáltatási rendszerek rendelkezésére álló alternatív büntetési módokat kellene terjesztenie, mikor olyan országokkal tárgyal, amelyek még alkalmazzák ezt a büntetést, amely ellentétes az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával. A Parlament továbbá súlyos aggodalmának adott hangot a halálbüntetés kiskorúakkal, valamint szellemi és értelmi fogyatékos személyekkel szembeni alkalmazása miatt, és követelte, hogy alkalmazásának haladéktalanul vessenek véget.

  Edite Estrela (S&D) , írásban. – (PT) Az állásfoglalás mellett szavaztam, mert azt szorgalmazza, hogy az Európai Unió a diplomácia és a diplomácia és a fejlesztési segítségnyújtás terén rendelkezésére álló valamennyi eszközzel munkálkodjon a halálbüntetés megszüntetésén. Portugália követendő példával jár elöl ezen a téren, mivel az európai országok közt elsőként, 140 éve az alkotmányba foglalta a halálbüntetés eltörlését. Sajnos a világ több mint 40 országában nem ez a helyzet, ezekben még mindig megsértik az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában rögzített, az élethez való jogot.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) A halálbüntetés minden emberi lény veleszületett méltóságának, valamint minden emberi élet elidegeníthetetlen és megismételhetetlen értékének elfogadhatatlan megsértése. Ezért megérdemli határozott elítélésünket, és mindenki teljes elkötelezettségét az eltörlése érdekében. Remélem, hogy további országok is csatlakoznak azoknak az országoknak a csoportjához, akik végleg eltörölték ezt a gyakorlatot. Eltekintve a specifikus egyéni cselekedetektől, amelyek elméletileg motiválhatják, sőt, igazolhatják ezt az ítéletet, úgy vélem, hogy a halálbüntetés eltörlése hatalmas előrelépést jelent a civilizáció számára, és megkülönböztető jegye az olyan büntetőrendszereknek, mint az Unió tagállamaié, amelyek az igazságszolgáltatás elválasztására törekednek a bosszúállástól. Lényeges megtartani ezt a nem bosszúállásból fakadó berendezkedést, és biztosítani, hogy még a legelvetemültebb bűnözőt is méltósággal kezeljék, még ha nem is érdemli meg. Valóban, a szemet szemért, fogat fogért elv nem lenne méltó az emberi élet tiszteletét hirdető közös örökségünkhöz, amelyről olyan gyakran megfeledkeznek politikai döntéshozóink. A mai napon azokra is gondolok, akiktől a tisztességes pernek még a látszatát is megtagadták, és akiket véletlenül vagy szándékosan, a legbarbárabb módszerekkel gyilkolnak meg, a legkíméletlenebb körülmények között.

  Lorenzo Fontana (EFD) , írásban. – (IT) Október tizedikén tartjuk halálbüntetés elleni nyolcadik világnapot. Üdvözlöm az európai parlament állásfoglalását, mivel a nemrég elfogadott, Kína, Nigéria, Észak-Korea és Irán halálbüntetéséről szóló állásfoglalás után a helyes következő lépésnek tartom. A halálbüntetés elterjedtsége a világon aggodalomra ad okot, és nehéz megállapítani ennek a jelenségnek a valódi méreteit, különösen a fenti országokban, ahol nincsen, vagy nagyon korlátozott a demokrácia. Fontos, hogy az Európai Unió határozott álláspontot képviseljen ebben a kérdésben, és felhasználjon minden lehetséges jogi és politikai eszközt annak érdekében, hogy a nemzetközi közvélemény figyelmét a problémára irányítsa, és elítélje a nemzetközi jog megsértéseit. Ezen okokból az állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavazok.

  Ian Hudghton (Verts/ALE) , írásban. – Miközben az EU a halálbüntetés elleni világméretű kampány vezetője, túl sok ország, köztük sok olyan, akikkel szoros gazdasági, társadalmi és kulturális kapcsolatot ápolunk, továbbra is kivégez elítélteket. Nem gondolom, hogy a kivégzésnek bármilyen helye volna a 21. században, és támogatom a mai felhívást a kivégzésekre vonatkozó moratóriumra

  David Martin (S&D) , írásban. – A halálbüntetés világméretű eltörlése Parlamentünk prioritása, és különösen igaz ez a Szocialisták és Demokraták képviselőcsoportjára. E a büntetés az emberi jogok megsértése, és minden körülmények között elfogadhatatlan. Örömmel tölt el, hogy a Parlament ekkora többséggel állt az indítvány mellé. Mint a halálbüntetés eltörlésének legaktívabb és legszámottevőbb képviselője, az Unió felelőssége a civil társadalom és szervezetek támogatása szerte a világon, amelyek ezért az alapvető emberi jogért küzdenek. Sok a teendő annak érdekében, hogy az eltörlést de facto gyakorló országok jogalkotásukban is kodifikálják ezt a gyakorlatot, hogy a többi országban csökkenjen a meghozott és végrehajtott halálos ítéletek száma, és hogy támogassuk a halálbüntetés eltörléséért folyó kampányokat, különösen ott, ahol a perek végeredményét nem tekintik jogilag helyénvalónak. Ez Uniónk alapvető értéke, amelyet nyilvánosan és gyakran meg kel védenünk, ahol csak erre lehetőség nyílik.

  Mario Mauro (PPE) , írásban. – (IT) A halálbüntetés elleni világnap, amelyet október 10-én tartunk, újabb bizonyítéka Európa vezető szerepének a civilizációért folytatott küzdelemben. Az állásfoglalás érdemes arra, hogy elfogadjuk, mivel rávilágít a számos problémára és tévútra, amelyek még ma is léteznek a világ 43 országában. Joggal hangsúlyozza, hogy az eddig vívott küzdelmeink kézzelfogható eredményekhez vezettek, az ezzel kapcsolatos számos nemzetközi egyezményt egyre több ország ratifikálja. Ez azt mutatja, hogy nemzetközi szinten növekvő figyelem fordul az emberi jogok felé. Végül támogatom a főképviselőhöz, Ashton bárónőhöz intézett kérést annak szem előtt tartásáról, hogy az állásfoglalás fő politikai tartalmának az egész világra kiterjedő moratóriumnak kell lennie, ami kulcsfontosságú lépés a halálbüntetés teljes megszüntetése felé.

  Nuno Melo (PPE), írásban. − (PT) z elmúlt évek során az Unió a halálbüntetés elleni küzdelem fő intézményi szereplője volt. Ez a küzdelem az emberi jogokkal kapcsolatos külpolitikájának elsődleges fontosságú eleme volt. Az az igazság, hogy még a világ több mint 40 országa alkalmazza a halálbüntetést. Mivel egyike ezeknek az országoknak, Fehéroroszország Európában található, szükségesnek érezzük, hogy mindent megtegyünk a halálbüntetés eltörlése érdekében az egész világon, mivel ez a legkegyetlenebb, legembertelenebb, legmegalázóbb büntetés, és sérti az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában rögzített, az élethez való jogot. Ez a szavazatom indoklása.

  Louis Michel (ALDE) , írásban. – (FR) Támogattam a javaslatot, mivel lelkiismeretem emberi lényként arra ösztönöz, hogy harcoljak a halálbüntetés eltörléséért. Ebben a harcban minden humanista részt vesz. A halálbüntetés eltörlésével erősítjük az emberi méltóságot, és haladást érünk el az emberi jogi kérdésekben. Semmi sem jogosíthat fel az emberi élet relativizálására. Ezért szeretném emlékeztetni Önöket, hogy Európa, egy demokratikus terület, úttörő szerepet játszott a halálbüntetés eltörléséért folytatott küzdelemben. Ezért Európa kötelessége prioritást adni ennek a jogos harcnak.

  Alexander Mirsky (S&D) , írásban. – (LV) Az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel a halálbüntetést enyhe büntetésnek tartom azok számára, akik komoly, embertelen bűntényeket követtek el. Nem vagyok róla meggyőződve, hogy Lettország, mint uniós tagállam végre fogja hajtani ezt az állásfoglalást, mivel korábban negatív tapasztalatokat szerzett. A Lett Köztársaság még nem hajtotta végre a 2004. március 14-i európai parlamenti állásfoglalás 74. bekezdését az állampolgársággal nem rendelkezők lettországi helyzetéről. Több mint 330 000 lettországi lakosnak nincsen állampolgársága. Ez azt jelenti, hogy az EU egyik tagállama nem veszi figyelembe az Európai Parlament, és az Európai Unió egészének véleményét. A maguk részéről az Európai Bizottság és az Európai Parlament úgy tesznek, mintha minden rendben volna. Különös hozzáállás... Ez azt bizonyítja, hogy az Európai Unióban kettős mérce érvényesül. Az Európai Unió aggodalmát fejezi ki a Kongói Demokratikus Köztársaság emberi jogi jogsértései miatt, miközben az Unió területén folyó jogsértéseket mintha a dolgok normális menetének tekintené.

  Gay Mitchell (PPE) , írásban. – Az Európai Néppárt ír delegációjának nevében: támogatjuk a halálbüntetés eltörlését, és a halálbüntetés elleni világnapról szóló állásfoglalás mellett szavaztunk. Azonban nem szavaztuk meg a szöveg módosításait, mivel nyers eszköznek tekintjük, túl nagy általánosságban körvonalazva, amelynek nem lesz hatása a halálbüntetésre, és hozzájárulhat ahhoz, hogy sok ember elveszítse az életét a drogok illegális kereskedelme miatt.

  Wojciech Michał Olejniczak (S&D) , írásban. – (PL) A halálbüntetés a legembertelenebb és legbarbárabb büntetés. Magában foglalja a legalapvetőbb emberi jog megsértését – az élethez való jogét. Ezért vélem úgy, hogy a halálbüntetés eltörlésének az Európai Unió egyik prioritásának kell lennie, a demokrácia és az emberi jogok világszerte való terjesztése érdekében. Európában a halálbüntetés eltörlése szilárd alapokkal rendelkezik, mivel az az emberi jogok európai egyezményének 6. és 13, jegyzőkönyve garantálja. Az Európai Unió teljes mértékben ellenzi a halálbüntetés alkalmazását, a körülményektől függetlenül. Az Unió tevékenysége ezen a téren a külső emberi jogi politikája fő prioritását alkotja. Az Unió folyamatosan e büntetés eltörlésére szólított fel az egész világon, és ezért nyújt a lehető legnagyobb mértékű pénzügyi támogatást a halálbüntetés eltörlése érdekében tevékenykedő civil szervezeteknek. 1994 óta a demokrácia és az emberi jogok európai eszközének keretében több mint 15 millió eurót különített ez az ehhez kapcsolódó projektek számára.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. − (PT) A különböző társadalmi kérdésekre szánt idő lehetőséget nyújt a hozzászólásra egy fontos kérdés körüli vitához, és mindenekelőtt a figyelem ismételt felhívására az emberi viselkedésben bekövetkező változásokra, az új értékek elfogadásának, vagy a régi értékek új értelmezésének fényében, amelyek döntő tényezők a társadalom felépítése szempontjából, amelyben élni kívánunk.

A halálbüntetés a legrémisztőbb legalizált tettek egyike, és semmiféle előzménnyel nem tartom igazolhatónak. Még a gyilkosság sem igazolja a gyilkos halálbüntetését, ez egyenértékű az egyik megvetendő tett megbosszulásával egy másik megvetendő tett révén, amely, bírósági határozat alapján elrendelve jogosult a bírósági nézőpontból, de nem legitim erkölcsi nézőpontból.

Ebben az összefüggésben nagy örömmel üdvözlöm a halálbüntetés elleni világnap létrehozásáról szóló állásfoglalást, abban a reményben, hogy újabb lépést jelent e büntetés tényleges eltörlése felé az egész világon.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – Az Európai Parlament újra megerősíti régóta tartó tiltakozását a halálbüntetés ellen, bármilyen körülmények között is hajtsák végre, és újra hangsúlyozza, hogy a halálbüntetés eltörlése hozzájárul az emberi méltóság érvényre jutásához, és az emberi jogok fokozatos térnyeréséhez. Elítél minden kivégzést, bárhol is történjenek, és nyomatékosan felhívja az Unió és tagállamai figyelmét, hogy erősítsék meg a halálbüntetés alkalmazására vonatkozó moratóriumról szóló ENSZ-határozat végrehajtását, melynek végső célja a halálbüntetés teljes eltörlése minden olyan államban, ahol még alkalmazzák. Felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tegyenek lépéseket a halálbüntetés alkalmazásának fokozatos korlátozása érdekében, míg ragaszkodik hozzá, hogy a kivégzésekre a nemzetközi minimumkövetelményeknek megfelelően kerüljön sor. Súlyos aggodalmának ad hangot a halálbüntetés kiskorúakkal, valamint szellemi és értelmi fogyatékos személyekkel szembeni alkalmazása miatt, és követeli, hogy alkalmazásának haladéktalanul vessenek véget.

  Charles Tannock (ECR) , írásban. – A Brit Konzervatívok küldöttsége hagyományához híven a tagjaira bízta a döntést a halálbüntetés kérdésében. Úgy véljük, hogy a halálbüntetés alkalmazása az egyes emberek lelkiismeretét illető kérdés.

Azonban szeretnénk hangsúlyozni, hogy még ha egyéni képviselők támogatják is a halálbüntetést, azt a legelvetemültebb bűntettek számára kell fenntartani, és kategorikusan elítéljük alkalmazását kiskorúak esetében.

  Derek Vaughan (S&D) , írásban. – Az állásfoglalás elfogadása a mai napon, vasárnap tartandó, halálbüntetés elleni nyolcadik világnap előtt ismételten közvetíti az Európai Parlament felszólítását az egyetemes moratórium bevezetésére minden kivégzésre vonatkozóan azok felé az országok fel, amelyek még alkalmazzák ezt a barbár büntetési formát. Megerősíti továbbá az Európai Parlament álláspontját arról, hogy minden európai állampolgárnak szabadnak kellene lennie a kivégzés fenyegetésétől.

- Állásfoglalásra irányuló indítvány: Az európai olajfeltárással és -kitermeléssel kapcsolatos európai uniós fellépés (B7-0540/2010)

  Jean-Luc Bennahmias (ALDE) , írásban. – (FR) Az Európai Parlament Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottsága által megszövegezett állásfoglalás a Deepwater Horizon olajfúró torony által a Mexikói-öbölben tavaly tavasszal okozott olajfolt kapcsán született meg annak érdekében, hogy felhívja a figyelmet az olajfoltok megakadályozásának sürgős kérdésére. Ezért az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel létfontosságú, hogy szigorú európai szabályokat hozzunk az olajfúró platformok baleseteinek megakadályozása, és fontos az is, hogy az Unió megerősítse a környezetvédelmi felelősséggel kapcsolatos törvényeket. Elítélem azonban azt, hogy az új olajfúrásokra vonatkozó moratóriumot és az új előírásokat nem hirdették ki az egész Európai Unióra, és a képviselők többsége azokat ma leszavazta. A moratórium bevezetése megfelelt volna a megelőzés és az olajfúró platformok biztonsági intézkedései szigorításának politikájának, és egybevágott volna Barack Obama politikájával, aki 2010. decemberig hasonló moratóriumot vezetett be az Egyesült Államokban.

  Vito Bonsignore (PPE) , írásban. – (IT) A Mexikói-öbölben nemrég történt katasztrófa, amelynek során több millió hordó olaj ömlött a tengerbe, olyan kérdésre hívta fel a világ figyelmét, amely alapvető fontosságú az Európai Unió számára. Ez az esemény megmutatta, hogy a mélytengeri olajfúrások során szigorú környezetvédelmi előírásokat kell alkalmazni. Európának azonban versenyképesnek kell maradnia ebben az ágazatban, és energiaforrásainak diverzifikálása érdekében folytatnia kell a gázkutatásokat. Ezért támogatom az új biztonsági szabályok elfogadását, a szigorú közös szabványok alkalmazását és a szolidaritási alapok létrehozását az áldozatok és a károsultak kárpótlására. Ezekre az intézkedésekre már csak tengereink, például a Földközi-tenger geomorfológiai jellege és a jelenleg Líbia és Egyiptom partjainál zajló fúrások miatt is szükség van. Ha olaj ömlene a tengerbe, az szinte kezelhetetlen környezeti katasztrófát okozna, ami sok európai ország számára rendkívül súlyos gazdasági és környezeti következményekkel járna. Összegezve tehát: nem támogatom a moratóriumot, mert úgy gondolom, hogy a harmadik országokkal és olajcégekkel kötött megállapodások hatékonyabbak lennének. Ez a megoldás megkönnyítené a biztonsági előírások „exportálását”, valamint a megelőzésbe és a technológiai kutatásba való beruházást.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. − (PT) Fontos, hogy az EU biztosítása partvidékének védelmét azáltal, hogy képes megakadályozni az ilyen problémákat, illetve reagálni rájuk. Az érvényben lévő jogszabályoknak javítaniuk kell az olajkutatás és -kitermelés biztonsági szintjét is. A Lisszabonban székelő Európai Tengerbiztonsági Ügynökség támogatást és technikai segítségnyújtást biztosít az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak a tengeri biztonságról szóló közösségi jogszabályok kialakításával és alkalmazásával kapcsolatban és a hajók által okozott szennyezés kérdésében.

Idén júniusban írásos javaslatot juttattam el Oettinger, Kallas és Georgieva biztosoknak, amelyben az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség felelősségi körének kiterjesztését és az északi-tengeri, fekete-tengeri és földközi-tengeri olajfúró platformokra vonatkozó biztonsági ellenőrzési mechanizmusok bevezetését javasoltam, illetve javasoltam azt is, hogy a szervezet vállalja az olajfúráshoz kapcsolódó környezeti katasztrófák megelőzésének felelősségét. Ez a javaslat lehetővé teszi a méretgazdaságosság kiaknázását a pénzügyi, emberi és technikai erőforrások terén. Örömmel fogadtam a biztosok válaszát, akik hajlandóságot mutattak az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség szabályozásának felülvizsgálatára, és felszólítom az Európai Bizottságot a cél eléréséhez szükséges erőfeszítések megtételére.

  Corina Creţu (S&D) , írásban. – (RO) A Mexikói-öbölben nemrég egy tengeri olajfúró platform felrobbanása miatt történt baleset önmagában is elég okot jelentene egy, az európai olajfeltárással és -kitermeléssel kapcsolatos európai uniós fellépésről szóló európai parlamenti állásfoglalás megfontolására és az arról történő szavazásra. Ahogy azt az állásfoglalás szövege is kiemeli, Európa sincs védve az ilyen, hatalmas környezeti károkat okozó balesetek ellen, mert az olajfúrás és -kitermelés legnagyobbrészt az Északi-tengeren zajlik. Azt is tudjuk, hogy az ilyen tevékenységek egyre terjednek a Fekete-tengeren is, ahol szintén komoly problémák származnak az emberi tevékenységből. Ahogy azt az állásfoglalás is leszögezi, a Bizottság feladata az, hogy szigorú politikákat dolgozzon ki, amelyeket uniós szinten lehet alkalmazni az olajfúrótornyok baleseteinek megelőzésére, ami fontos lépés lehet az esetleges balesetek megelőzése felé. Ilyen okok miatt döntöttem úgy, hogy támogatom az állásfoglalást.

  Marielle De Sarnez (ALDE) , írásban. – (FR) Az EU-nak tanulnia kell a Deepwater Horizon katasztrófájából, és biztosítania kell, hogy minden tengeri olajfúrási tevékenység során magas szintű biztonsági előírásokat alkalmazzanak. A tengeri fúrások kockázatainak, egy esetleges ilyen baleset kezelésével kapcsolatos kételyeknek és lehetséges következményeinek ismeretében az általunk támogatott állásfoglalás azt kéri, hogy „az uniós vizekben történő minden új mélytengeri olajfúrásra vezessenek be moratóriumot”. Ezenkívül arra kérjük a Bizottságot, hogy készítsen külön értékelést a kérdésről és a tagállamokkal együttműködésben dolgozzon ki egy cselekvési tervet a meglévő fúrótornyok biztonságának javítására. Végezetül, biztosítékot szeretnénk arra nézve, hogy a szennyezőket jogi felelősség terheli majd, és hogy az áldozatok, például a halászok, megfelelő kártérítést kapnak.

  Edite Estrela (S&D) , írásban. – (PT) Az európai olajfeltárással és -kitermeléssel kapcsolatos európai uniós fellépésről szóló állásfoglalás mellett szavaztam, mert szükségesnek tartom az uniós tengeri olajfúrótornyok biztonságának és az azokon uralkodó munkafeltételek javítását az olyan természeti katasztrófák megelőzése érdekében, mint amilyen a Mexikói-öbölben történt.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Tekintve, hogy az olajkitermelés milyen fontos az azt végző országoknak, és hogy milyen veszélyekkel jár (ahogy azt a balesetek rettenetes következményei is mutatják), létfontosságú, hogy az Unió a lehető legbiztonságosabb feltételeket biztosítsa az olajkutatáshoz és -kitermeléshez. Ehhez megfelelő jogszabályokra van szükség, amely meghatározza a tengeri olaj- és gázkitermeléssel kapcsolatos alapvető biztonsági előírásokat, amelyek garantálják a kitermelés biztonságát és az Európai Unió ellátását. Ebben a tekintetben portugálként nem felejthetem el a Prestige katasztrófáját, amely drámai hatást gyakorolt a galíciai partvidékre, és amelynek következményei a portugál és a francia partokon is érezhetők voltak. Ezért a most javasolt intézkedéseknek nem szabad csak az olajfeltárásra és -kitermelésre korlátozódniuk, hanem ki kell terjedniük az olajszállításra és -ellátásra is. A tankhajóbalesetek sajnos sokkal gyakoribbak, mint szeretnénk, ezért a katasztrófák valószínűségének csökkentése érdekében fontos felülvizsgálni e területre vonatkozó biztonsági előírásokat is.

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) A Deepwater Horizon Mexikói-öbölben történt balesete figyelmeztette az Európai Uniót és tagállamait, hogy minden oldalról sürgősen vizsgálják felül az uniós olajkutatás és -kitermelés kérdését, és hozzanak meg minden ahhoz szükséges intézkedést, hogy a mi vizeinken ne történjenek ilyen környezeti katasztrófák. Ezért mindenképpen szükség van egy közös, határokon átnyúló európai rendszerre az olajszennyezési esetek megelőzésére és kezelésére.

Szeretném kiemelni azt a kérést, hogy a Bizottság állítson össze egy jelentést a környezetszennyezés mértékéről és a Mexikói-öböl biológiai állapotáról, és vizsgálja felül az EU tengeri létesítményeken történő balesetekre való azonnali reagálási képességét és a tagállamokkal együttműködve készítsen európai cselekvési tervet. Üdvözlöm az uniós olajfúró tornyokon és fúrások kapcsán szigorúbb biztonsági előírások bevezetését célzó jogszabálytervezetet. Nem értek azonban egyet azzal, hogy a szigorúbb előírások betartása esetén is teljes moratóriumot vezetnének be a tengeri fúrásokra, mivel ez aránytalanul nagy hatással lenne az iparágra.

  João Ferreira (GUE/NGL) , írásban. – (PT) Az állásfoglalás általánosságban jó irányba mutat: felhívja a figyelmet a megelőzés szükségességére és arra, hogy megfelelő támogatást kell biztosítani az olaj kiömlése miatt kialakuló környezeti katasztrófák esetén. A környezeti hatásvizsgálatok függetlenségének és minőségének garantálása és a felelősség megállapítása fontos elemei az emberi egészség és a környezet megfelelő védelmének, annak megakadályozásának, hogy az esetlegesen veszélyes tengerfenéki tevékenységek károkat okozzanak a tengeri és parti környezetben, a biológiai sokféleség védelmének, valamint a helyi gazdálkodók és a halászok jólétének biztosításának. Kritikával kell azonban élnünk amiatt, hogy az állásfoglalás teljesen figyelmen kívül hagyja az olajkészletek fizikai határainak kérdését, az emberiség rendkívüli és igen aggasztó olajfüggőségét, a meglévő tartalékok igazságos és óvatos kezelésének, valamint az egyéb, alternatív energiaforrások keresésének szükségességét.

  Françoise Grossetête (PPE) , írásban. – (FR) Az európai olajkitermelésben alapvető fontosságú a lehető legnagyobb óvatosság, a környezetvédelem és a biztonság; ebben nem fogadhatunk el semmilyen kompromisszumot. Különösen fontos, hogy levonjuk a megfelelő következtetéseket a Mexikói-öbölben történt katasztrófából annak érekében, hogy az Európai Unió vizeiben ne történhessen hasonló esemény.

Mindazonáltal a Parlament józan észről tett tanúbizonyságot ma azáltal, hogy elvetette azt a maximalista álláspontot, amely az uniós vizekben történő minden új mélytengeri olajfúrásra moratóriumot vezetett volna be. A tét az európai olajipar túlélése és jövője a válság idején, illetve az energiafüggetlenség szükségessége.

  Alan Kelly (S&D) , írásban. – Ez az állásfoglalás-tervezet az uniós olajfúró platformokra vonatkozó biztonsági előírások megerősítését és az EU katasztrófaelhárítási képességének kiépítését célozza az uniós vizekben bekövetkező olajszennyezés esetére. Ez a kérdés a Deepwater Horizon Mexikói-öbölben történt felrobbanása és az azt követő olajszennyezés fényében komoly aggodalomra ad okot. Ez az állásfoglalás moratóriumot kérne minden mélytengeri fúrásra a szigorúbb előírások bevezetéséig és teljesítéséig. Nincs kétségem afelől, hogy az Európában fúrásokat végző cégeknek javítaniuk kell a munkakörülményeket, ennek pedig egyik módja, ha egységesen magas biztonsági előírásokat vezetünk be az EU-ban minden nyílt tengeri olajfúró toronyra nézve.

  Giovanni La Via (PPE) , írásban. – (IT) Az állásfoglalási indítvány mellett szavaztam, mert fontosnak tartom, hogy alaposan, minden oldalról megvizsgáljuk az Európai Unióban zajló olajkutatást és -kitermelést. Úgy gondolom, hogy olyan szabályozási intézkedéseket kell hozni, amelyek megakadályozzák, hogy az Egyesült Államokban történt környezeti katasztrófa megismétlődjön a mi vizeinken. Ha ilyen baleset történne a Földközi-tengeren, amelynek vize köztudottan rendkívül lassan cserélődik, az komoly következményekkel járó környezeti katasztrófát okozna. A meglévő európai jogszabályok felülvizsgálata alapján, amely során sok hiányosságra derült fény, mindenképpen tenni kell a lehető legjobb biztonsági előírások bevezetéséért. Ezért csatlakozom én is azokhoz, akik felszólítják a Bizottságot, hogy szorosan kövesse figyelemmel az amerikai hatóságok vizsgálatait, és igyekezzenek jobban meghatározni és végrehajtani a megfelelő magas szintű elővigyázatossági intézkedéseket, amelyek biztosíthatják a parti és tengeri környezet biológiai sokféleségének védelmét.

  Petru Constantin Luhan (PPE) , írásban. – (RO) Az állásfoglalás mellett szavaztam, mert úgy gondolom, hogy Európában sürgősen szükség van egy közös, határokon átnyúló olajszennyezés-megelőzési és reagálási rendszerre. Mivel az EU vizei olyan országokkal is határosak, amelyek nem az Európai Unió tagjai, és amelyeket így az uniós jogszabályok nem köteleznek felelősségvállalásra és a károk felszámolására, az Európai Bizottságnak olyan balesetmegelőzési szabályokat kell kidolgoznia az olajfúró tornyokra vonatkozóan, amelyeknek hatálya tovább terjed, mint az olajfúró tornyokról szóló SEVESO II irányelvé. A jelenlegi környezeti felelősségi jogszabályokból több fontos elem hiányzik, ezért úgy gondolom, hogy bizonyos új jogszabályi rendelkezésekre van szükség ahhoz, hogy a jogszabályok figyelembe vegyék a tengeri olajkitermeléssel járó valamennyi kockázatot, továbbá megfelelően szabályozni kell az olajszennyezés esetén fennálló felelősség kérdését is. Mivel olajkatasztrófák esetére nem létezik kártérítési alap, a Bizottságnak kötelező érvényű pénzügyi biztonsági rendelkezéseket kell bevezetnie a környezeti felelősségről szóló irányelv révén.

  David Martin (S&D) , írásban. – Határozottan támogatom, hogy az egész EU-ban szigorú biztonsági előírások vonatkozzanak az olajkitermelésre, és különösen támogatom az olajcégek felszólítását arra, hogy minden országban egyformán magas szintű szabványokat alkalmazzanak – a tagállamok közötti jelenlegi különbségek elfogadhatatlanok és igazságtalanok. A Deepwater Horizon által okozott katasztrófa kivizsgálásának eredményeit közzétételük után alaposan ki kell elemezni, és különös figyelmet kell szentelni az új fúrások engedélyezéséhez kötődő biztonsági előírások felülvizsgálatának. Az skóciai, északi-tengeri fúrások szigorú előírások szerint zajlanak; ennek ismeretében nem hiszem, hogy a legjobb megoldás az általános moratórium lenne; ehelyett az új engedélyek kiadásakor a részletes biztonsági ellenőrzéseknek kellene központi szerepet kapniuk.

  Barbara Matera (PPE) , írásban. – (IT) Az olajkutatási és -kitermelési tevékenységek és az eddigi és jövőbeli környezeti változások közötti összefüggés bizonyított tény, és folyamatos tudományos kutatások tárgya. Annak a korai jele, hogy mi fog e tevékenységek miatt 2080-ban történni, intő jel arra, hogy megállítsuk ezt a katasztrófához vezető folyamatot, ami az egész bolygót érinti – senki sem mentesül a hatása alól, még mi sem. Nem kétséges, hogy a mélytengeri kitermeléshez kötődnek olyan felelősségek, amelyeket a közelmúltig egyáltalán nem vettek figyelembe, de az a gondolat, hogy történhetnek még a Mexikói-öbölben történthez hasonló katasztrófák, senkit sem hagyhat hidegen. Létfontosságú, hogy az Európai Unió megerősítse és a 27 tagállamra nézve összehangolja az olajfeltárásra és -kitermelésre vonatkozó biztonsági előírásokat, nem csak a már meglévő fúrótornyok esetében, hanem a bezárásra váró tornyok tekintetében is. Másrészről azonosítani és szabályozni kell a működtetők felelősségét: mindenekelőtt meg kell tiltani a létesítmények harmadik félnek való bérbeadását. Ezért egyetértek azzal, amit az előadó mondott, és a Bizottság és a Tanács közvetlen beavatkozását kérem, hogy átlátható, világos, egységes és így biztonságos helyzetet teremtsenek vizeinken – ebben a kérdésben, hölgyeim és uraim, sosem szabad engednünk.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL) , írásban. – (FR) Tartózkodom, mert ez a dokumentum egy szóval sem hivatkozik az olaj utáni jövőre.

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) Az olajkutatás és -kitermelés területén az évek során történt számos baleset rámutat, hogy milyen veszélyekkel jár ez a tevékenység. A nemrég a Mexikói-öbölben történt rendkívül súlyos baleset azonban különösen felhívta a figyelmet arra, hogy új intézkedéseket kell bevezetni az ilyen esetek elkerülésére, mivel azok egész régiók környezeti egyensúlyát és biológiai sokféleségét veszélyeztethetik, és az általuk okozott károk mindenkire hatással vannak. Ezért az EU-nak meg kell tennie az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy az olajkutatás és -kitermelés Európában a legjobb biztonsági előírások szerint történjen, elkerülve ezáltal a jövőbeli környezeti és emberi katasztrófákat.

  Alexander Mirsky (S&D) , írásban. – (LV) Teljes mértékben támogattam ezt az állásfoglalási indítványt. Úgy gondolom, hogy növelni kell az olajkitermelő vállalatok felelősségét, hogy baleset esetén a biztosítás és a balesetmegelőzési tartalékalap bőven fedezze a tisztítás és a környezeti károk összes költségét. Létfontosságú a 100%-os bankgarancia és az olajkutatási és -kitermelési létesítmények szigorúbb engedélyezési rendszerének bevezetése is.

  Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) A Mexikói-öbölben történt olajkatasztrófa egyértelműen rámutat, hogy a pénzügyi megfontolások miatt túl könnyen hagyják figyelmen kívül a biztonsági szabályokat és a józan észt. Az Atlanti-óceán északkeleti részén a nagy mélységben uralkodó körülmények hasonlóak, mint a Mexikói-öbölben, így a veszélyek is hasonlóak. A biztonságról szóló európai vita különösen fontos annak fényében, hogy az olajkutatás és -kitermelés nagyrészt az Északi-tenger vizein zajlik, és az Egyesült Államok által végrehajtott szigorítások ismeretében az ott fekvő országok az OSPAR-egyezményben rögzített kötelezettségek dacára sem jutottak megállapodásra. A kérdés különösen fontos amiatt is, hogy a magas olajárak mellett különösen jövedelmezővé válik a nehezen hozzáférhető, például nagy mélységben fekvő olajmezők nehéz körülmények között történő kitermelése. Ezért örömmel fogadom az EU egészére vonatkozó megfelelő biztonsági előírások bevezetésére irányuló igyekezetet, és ezért az állásfoglalási indítvány mellett szavaztam.

  Rareş-Lucian Niculescu (PPE) , írásban. – (RO) A jelentés mellett szavaztam, mivel rendkívül fontos kérdéssel foglalkozik. Rá szeretnék azonban mutatni, hogy a kérdést általánosabb megközelítésben kellett volna felvetni. Az Európai Bizottság most vizsgálja felül a környezeti felelősségről szóló uniós jogszabályokat, és ennek kapcsán várhatóan javaslatokat fog beterjeszteni az olyan ökológiai katasztrófák elkerüléséről, mint például a nemrég Magyarországon történt vörösiszap-katasztrófa.

  Teresa Riera Madurell (S&D) , írásban. – (ES) A Mexikói-öbölbeli következmények ismeretében úgy gondolom, hogy a Parlament által ma elfogadott, az európai olajfeltárással és -kitermeléssel kapcsolatos európai uniós fellépésről szóló állásfoglalás rendkívül fontos.

Az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság tagjaként rá kell mutatnom, hogy a mélytengeri olaj- és gázkitermelésnek fontos szerepe van az EU ellátási biztonsága szempontjából. A mélytengeri olaj- és gázkitermelés nem olyan szélsőséges körülmények között zajlik, mint a Mexikói-öbölben. Mindazonáltal minden óvintézkedést meg kell tenni. Ezért kell a megelőzésen dolgoznunk, hogy naprakész jogszabályaink legyenek, amelyeket be is tartanak, és amelyek megakadályozzák a természeti katasztrófákat. Azt a tényt azonban nem lehet megkerülni, hogy az ilyen kitermelésnek mindig van bizonyos veszélye. Ezért gondolni kell arra is, hogy kiépítsük az esetleges, a Mexikói-öbölben történthez hasonló balesetekre való reagálási képességünket.

Ez az állásfoglalás jó irányba tett lépés, mivel az előrehaladást szolgálja az EU megelőzési és reagálási képessége terén.

  Frédérique Ries (ALDE) , írásban. – (FR) Kész megszavazni az Európai Parlament az összes új tengeri olajfúrásra vonatkozó moratóriumot? Csak így lehet tanulni a Mexikói-öbölben április 20-án történt, emberi és ökológiai tragédiát okozó olajkatasztrófából: 11 ember halálából és 800 millió liter olaj tengerbe ömléséből, a biológiai sokféleség pusztulásából. Ez a mai szavazás egyetlen valódi politikai kérdése. Azzal, hogy elutasította a moratóriumot, a Parlament plenáris ülése egyértelmű üzenetet küldött, és figyelmen kívül hagyta az emberek aggodalmait. Az is teljesen világos azonban, hogy a tengeri fúrás kockázatos művelet, és minden elővigyázatossági intézkedést meg kell tenni: meg kell erősíteni a környezeti felelősség elvét, létre kell hozni egy, a tengeri létesítmények működtetőinek kötelező hozzájárulásaiból fenntartott különleges európai alapot, különösen a sarkvidéken, rendkívüli hidegben és nagy mélységben folytatott fúrások esetén. Egyvalami világos: azáltal, hogy nem szavazta meg az új tengeri fúrások felfüggesztését, az Európai Parlament nem ment el addig, ami az Európai Bizottság álláspontja: a tényleges moratóriumig, amelyet Oettinger biztos úr július 7-i beszédében jelentett be.

  Robert Rochefort (ALDE) , írásban. – (FR) 2010 áprilisa és szeptembere között, a Deepwater Horizon olajfúró platform felrobbanása után közel ötmillió hordó olaj ömlött a Mexikói-öböl vizébe, komoly károkat okozva a régió gazdaságában és ökoszisztémájában. Összesen több mint 400 faj egyedei – bálnák, delfinek, lamantinok, gémek, kócsagok – kerültek veszélybe. Mivel az Európai Unióban sok olajfúró torony van – az Északi-tengeren több mint 500 –, európai szinten mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy itt ne történjen ilyen katasztrófa. Azzal, hogy az állásfoglalás mellett szavazok, azt kérem, hogy szigorú európai szabályok szülessenek az olajfúró tornyokon történő balesetek megelőzésére, és annak biztosítására, hogy az Európai Unió összes olajfúró tornyán és minden fúrási tevékenység esetén egységesen magas biztonsági előírások legyenek érvényben, az Atlanti-óceántól a Fekete-tengerig. Ezen kívül üdvözlöm Bizottság uniós vizekben történő olajfúrásokra vonatkozó stressztesztjét.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – (FR) Igen jelentős annak a veszélye, hogy az EU vizein komoly baleset történik, és Európa egyszerűen nincs felkészülve egy ilyen baleset pusztító hatásainak kezelésére. A Bizottság ezt maga is elismerte a konzultáció során. A tengeri olajfúrási tevékenység exponenciálisan nőtt, és ezzel együtt nőtt a kockázat is, a biztonság szintje viszont a legtöbb esetben sem kielégítő. Ebben a helyzetben csak az uniós vizekben történő fúrások ideiglenes moratóriuma csökkenthette volna a kockázatot, és világos üzenetet hordozott volna a fosszilis energiahordozóktól való függőségünkkel kapcsolatban. Így azonban újra az olajipar kevéske szavahihetőségére és megbízhatóságára kell támaszkodnunk.

  Oreste Rossi (EFD) , írásban. – (IT) A Mexikói-öbölben lévő olajfúró toronynál egy olajvezeték eltörése és az ez által kiváltott környezeti katasztrófa után a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság felszólítja az Európai Bizottságot, hogy szenteljen különös figyelmet a tengeri fúrásoknak, különösen az uniós vizekben található platformoknak. Jobban örültem volna, ha a Környezetvédelmi Bizottság tovább megy, és hasonló garanciákat kér az olyan, uniós tagsággal nem rendelkező európai országoktól is, például Norvégiától, amelynek GDP-jének 90%-a a tengeri olajfúráshoz kötődik. Az EU gazdasági világhatalom, és képesnek kell lennie arra, hogy rávegye azon országokat, amelyek nem tagjai az EU-nak, de az EU-t fő partnerüknek tekintik, hogy tartsák be a veszélyes mélytengeri tevékenységekre vonatkozó biztonsági előírásokat.

  Czesław Adam Siekierski (PPE) , írásban. – (PL) A Mexikói-öbölben a Deepwater olajfúró platform elsüllyedése által okozott természeti katasztrófa tökéletes alkalmat jelent arra, hogy megfontoljuk, mit tegyen az Unió a hasonló esetek megakadályozására. Az olaj kiömlése miatt a Mexikói-öböl ökoszisztémája és az Egyesült Államok déli partjai által elszenvedett elképzelhetetlen károknak cselekvésre kell ösztönözniük bennünket. Először is, az Európai Uniónak javítania kell az ilyen katasztrófákra való gyors reagálási képességét. A nemzeti szolgálatok megfelelő koordinációs rendszerének létrehozásával biztosítani kell az esetleges olajszennyezések elleni harc és a károk felszámolásának hatékonyságát. Másodszor, létfontosságú a meglévő és a most épülő létesítmények fokozott biztonsági felügyelete. Javítani kell például az olajfúrási engedélyek kiadásának és a létesítmények harmadik félnek való bérbeadásának ellenőrzését. Harmadszor, meg kell teremteni a felelősség szabályozásának és a károk megtérítésének megfelelő jogi kereteit, mivel a jelenleg érvényben lévő rendelkezésekben egy sor komoly jogi kiskapu van. Meg kell fontolni egy kártérítési alap létrehozását is, amely ilyen esetekben fedezhetné a válságkezelés költségeit.

  Dominique Vlasto (PPE) , írásban. – (FR) Támogattam ezt a kiegyensúlyozott állásfoglalást, amely nem tiltja be a jövőbeli mélytengeri olajfúrást, de módosítja annak szabályait a világ legszigorúbb előírásai közé tartozó európai biztonsági előírások betartásának biztosítása érdekében. Ezeknek az előírásoknak véleményem szerint az a feladata, hogy fenntartható energiaellátást biztosítsanak Európa számára, és biztosítsák a nyílt tengeren zajló tevékenységek biztonságát és fenntarthatóságát is. Mindannyian emlékszünk a rettenetes képekre, amelyeken fekete volt a tenger a Mexikói-öbölben, az emberi életek elvesztésére, arra, hogy mennyire tönkretette a katasztrófa a helyi lakosság életét, és hogy mekkora károkat okozott a Deepwater Horizon felrobbanása. Ezért újra kérem egy valódi európai katasztrófavédelmi erő létrehozását, amely képes gyorsan a helyszínre érkezni és hatékonyan reagálni az ilyen komoly katasztrófákra. A nagy mélységben zajló tengeri kitermelés az olajkészletek fogyása miatt létfontosságú. Ellenőrzésünk alatt kell azonban tartani a környezeti hatásokat, és garantálni kell, hogy a jövőben ez ne jelentsen fenyegetést a tengeri és partvidéki területekre és a biológiai sokféleségre nézve. Ez nagy kihívást jelent az Európai Unió nemzetközi és környezetvédelmi megítélése szempontjából, amely ezen a területen igen jó.

- Állásfoglalásra irányuló indítvány: A biológiai sokféleségről szóló konferencia – Nagoja, 2010 (B7-0536/2010)

  Luís Paulo Alves (S&D) , írásban. – (PT) Az állásfoglalás mellett szavaztam, miután a Biológiai Sokféleség Egyezmény részes felei konferenciájának előestéjén a Tanáccsal és a Bizottsággal megvitattuk az Európai Uniónak a biológiai sokféleség elvesztésének megakadályozásával kapcsolatos terveit és fő stratégiai céljait. Ezért remélem, hogy az EU határozott, következetes álláspontot képvisel majd a konferencián, és annak részét képezik majd az arra vonatkozó konkrét elképzelések, hogy milyen intézkedésekkel garantáljuk, hogy a biológiai sokféleség hozzájárulhasson a fenntartható fejlődéshez. Arra szeretném emlékeztetni önöket, hogy a biológiai sokféleség megőrzése alapvető fontosságú az ökoszisztémák minősége szempontjából, közvetlen hatással vannak az olyan létfontosságú rendszerekre, mint az élelmiszertermelés és a vízellátás, továbbá segít megakadályozni a földcsuszamlásokat és az árvizeket. Remélem, hogy a biológiai sokféleség kérdésének a gazdasági tevékenységekbe, például a mezőgazdaságba, az erdőgazdálkodásba, a halászatba és az idegenforgalomba való bevonását célzó politikai válaszok elég bátrak és ambiciózusak lesznek ahhoz, hogy megvédjék ezt a felbecsülhetetlen értékű és rendkívül törékeny örökségünket – például saját régiómat, az Azori-szigeteket – az azt fenyegető szemellenzős külső érdekektől.

  Sophie Auconie (PPE) , írásban. – (FR) Az Európai Parlamentnek a biológiai sokféleséggel kapcsolatos uniós célokról szóló állásfoglalása mellett szavaztam. A fajok és így a Föld biológiai gazdagságának fokozatos elvesztése miatt fontos, hogy nagyra törő célokat tűzzünk ki a flóra és a fauna védelmére, biztosítva ezzel azt is, hogy az emberiség továbbra is kiaknázhassa a természeti erőforrásokat. Következésképpen a Parlament olyan célokat támogat, amelyek lehetővé teszik az erőforrások szigorú szabályozási rendszer alapján és az új technológiák alkalmazásának előmozdításával történő megőrzését.

  Liam Aylward (ALDE) , írásban. – (GA) A jövő hónapban megrendezésre kerülő, biológiai sokféleségről szóló nagojai COP 10 találkozó előtt a javaslat mellett szavaztam. A becslések szerint a globális fajkihalási ráta legalább 100-szor, de talán 1000-szer magasabb, mint a normális, természetes ráta, és ezért főleg az emberi tevékenység a felelős. Nagy csalódást okoz, hogy a biológiai sokféleség csökkenésének megállítására irányuló 2010-es célokat nem sikerült elérni. A mezőgazdasági földterületek az EU összes földterületének 45%-át teszik ki, és értékes élőhelyet jelentenek rengeteg faj számára. A mezőgazdaság hozzájárult az EU biológiai sokféleségéhez, és sok állat- és növényfaj túlélése mostanra a mezőgazdasági ágazattól és a gazdálkodási módszerektől függ. A nyílt füves területeken például a birkák és a tehenek legeltetése tartja fenn a növényvilág sokféleségét. A biológiai sokféleséggel kapcsolatos kérdéseket az alkalmazott gazdálkodási módszerek kiválasztásánál is figyelembe kell venni. Támogatást és segítséget kell biztosítani az olyan agrár-környezetvédelmi intézkedéseknek, amelyek a biológiai sokféleség fenntartható használatát célozzák. Nagojában mindenképpen foglalkozni kell a mezőgazdasági ágazat pozitív környezeti hatásaival, és e kérdésnek mostantól központi szerepet kell játszania a KAP jövőjéről és költségvetéséről szóló vitákban is.

  Zigmantas Balčytis (S&D) , írásban. – (LT) Egyetértek az állásfoglalással. A jelenlegi helyzetben, amikor a biológiai sokféleség az utóbbi 40 évben 30%-kal csökkent, és az előrejelzések szerint a biológiai sokféleség elvesztése tízszeresére fog gyorsulni, sürgősen határozott lépéseket kell tenni a biológiai sokféleség védelmében és a biológiai sokféleség fenntartható használatának érdekében. A biológiai sokféleség elvesztése veszélyezteti az élelmiszer-biztonságot és hozzájárul az energiahordozók fogyásához és az éghajlatváltozáshoz. Az ilyen folyamatok negatív hatásainak elkerülése érdekében a Bizottságnak és a tagállamoknak együtt kell működniük és a biológiai sokféleség védelmét célzó fenntartható uniós stratégiát kell kidolgozniuk, amelyet össze kell egyeztetni a szegénység elleni harc, a fenntartható hulladékkezelés és az éghajlatváltozás visszaszorításának céljaival. A tervezett fellépések és stratégiák végrehajtásához mindenképpen megfelelő finanszírozásra lesz szükség. Valószínű, hogy ez közpénzekből nem lesz fedezhető. Ezért a magánszektorból származó beruházásokra is szükség lesz és új finanszírozási forrásokat is be kell vonni. Ezen kívül a többéves pénzügyi keret elfogadásakor is figyelembe kell venni a terveket, és biztosítani kell azok megfelelő finanszírozását.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE) , írásban. – (PT) Az EU által a biológiai sokféleségről szóló nagojai COP 10 konferenciára kitűzött stratégiai célokról szóló állásfoglalás most különösen fontos, hiszen az ENSZ 2010-et a biológiai sokféleség nemzetközi évének nyilvánította. A kérdés már csak azért is kiemelten fontos, mert nem sikerült teljesíteni sem a biológiai sokféleség elvesztésének visszaszorítására kitűzött nemzetközi célt, sem a biológiai sokféleség megőrzésére irányuló uniós célt.

A biológiai sokféleség megőrzését és a genetikai erőforrásokból származó javak fenntartható használatát és igazságos elosztását továbbra is meg kell védeni, és úgy gondolom, hogy ezt az állásfoglalás is tükrözi. A Bizottságnak és a tagállamoknak egységes álláspontot kell képviselniük a COP 10 konferencia során, belső döntéshozatali folyamataikat pedig fel kell gyorsítaniuk. Különösen fontos a harmadik országok felé irányuló diplomáciai erőfeszítések megerősítése.

Végezetül, kiemelten fontosnak tartom, hogy a Bizottság és a tagállamok a környezetvédelmi kérdéseket beépítsék a harmadik országokkal fenntartott kapcsolataikba, különös tekintettel az integrált megközelítés és a „zöld diplomácia” alkalmazására.

  Corina Creţu (S&D) , írásban. – (RO) A Biológiai Sokféleség Egyezmény részes feleinek Nagojában tartandó konferenciájára készülő, uniós stratégiai célkitűzésekről szóló állásfoglalás mellett szavaztam, főleg azért, mert szilárdan hiszem, hogy a biológiai sokféleség védelme elősegíti a fejlődő országok fenntartható növekedését. Az a tény, hogy sem a biológiai sokféleségre irányuló 2010-es globális célkitűzést, azaz a biológiai sokféleség csökkenésének radikális mérséklését, sem az EU saját, ezzel kapcsolatos célkitűzését nem sikerült elérni, még sürgetőbbé teszi az ilyen irányú célok elérést szolgáló egyéb intézkedéseket.

Aggasztó a genetikai erőforrások illegális használata is, ami a legtöbb esetben negatív hatást gyakorol az ilyen tevékenységek célországaira. Egyetértek azzal, hogy a biológiai sokféleség megőrzésével kapcsolatos kérdések a nyilvános vitákon csak ritkán kerülnek szóba. Ezért támogatom az állásfoglalásban megfogalmazott javaslatot, hogy tegyünk folyamatosabb, célzottabb erőfeszítést a biológiai sokféleség megőrzésére irányuló intézkedések polgárok körében történő népszerűsítésére. Fontos, hogy az emberek megértsék és támogassák ezt a munkát. Azt is ugyanilyen fontosnak tartom, hogy a biológiai sokféleség megőrzésével az állampolgári ismeretek oktatása keretében is foglalkozzanak.

  Vasilica Viorica Dăncilă (S&D) , írásban. – (RO) Mivel a biológiai sokféleség elvesztésének megállítása nem számít sürgős kérdésnek az európai és nemzetközi politika napirendjén, üdvözlöm a biológiai sokféleséggel kapcsolatban elért haladás tudományos adatokon alapuló pontos mérőszámainak bevezetését, amelyek segítségével mérhető az Európai Unió stratégiai célkitűzéseinek és céljainak elérése.

  Mário David (PPE) , írásban. – (PT) Egy olyan fontos és igen érzékeny kérdésben, mint a biológiai sokféleség megőrzése, amely európai és globális természeti örökségünk, fontos, hogy a tagállamok és a Bizottság egyetértésre jussanak a COP 10 során képviselendő uniós álláspontról. Ezért üdvözlöm az állásfoglalási indítványt. A biológiai sokféleség megőrzéséhez a kérdés összetettsége miatt sok mechanizmus, megoldás és erőfeszítés szükséges.

Ezért úgy gondolom, hogy a különféle világszervezetek, tagállamok és civil szervezetek szinergiáinak felerősítése lehetővé fogja tenni, hogy olyan eszközöket dolgozzunk ki, amelyek a természetvédelmi politikák segítségével biztosíthatják a biológiai sokféleség megőrzését. Végezetül, szeretném kiemelni, hogy fontos jelezni, milyen komoly gazdasági előnyökkel járnak a biológiai sokféleség megőrzése terén végzett piaci beavatkozások és a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatokban a környezetvédelmi kérdéseknek a tagállamok és a Bizottság napirendjére történő felvétele (az úgynevezett „zöld diplomácia”).

  Marielle De Sarnez (ALDE) , írásban. – (FR) Sajnálatos, hogy a biológiai sokféleség csökkenése az EU által a 2001-es göteborgi EU-csúcson tett vállalások dacára sem állt meg. Ez az állásfoglalás mindnyájunkat arra emlékeztet, hogy a biológiai sokféleség kulcsszerepet játszik az éhezés ellen és az élelmiszer-biztonságért világszerte folytatott küzdelemben, és egyben előfeltétele az éghajlatváltozás visszaszorításának és az ahhoz való alkalmazkodásnak is. Itt az ideje, hogy az összes tagállam teljes egészében alkalmazza a Natura 2000 jogszabályokat és az élőhely- és a madárvédelmi irányelvet, valamint kezdeményezéseket indítson a tengeri biológiai sokféleség megőrzésére. A biológiai sokféleség védelmét célzó politikákra európai és nemzetközi szinten is szükség van annak érdekében, hogy ezek a kérdések a fejlesztési együttműködési politikába és az Unió külpolitikájába, valamint a WTO keretében később aláírandó megállapodásokba is bekerüljenek.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Ahogy már korábban is volt lehetőségem megemlíteni de Lange asszony jelentésével kapcsolatban, amelyről a legutóbbi ülésen szavaztunk, egyetértek azzal, hogy az egész EU-nak, különösen a közösségi politikák által lefedett területeken, a biológiai sokféleség és az ökoszisztémák védelmét célzó, fenntartható politikát kell találnia. Úgy gondolom, hogy ez különösen lényeges a mezőgazdaság és a halászat területén, és ezért különösen szoros figyelemmel követem a közös halászati politika és a közös agrárpolitika előkészítés alatt álló reformját. Már csak azért is, mert a biológiai sokféleség megfelelő és fenntartható védelme kívánatos és fontos, de nem aknázhatja alá a mezőgazdaság és a halászat fenntarthatóságát és fejlődését.

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) Az ENSZ 2010-et a biológiai sokféleség nemzetközi évének nyilvánította. Sajnos az Európai Unió nem fogja elérni a biológiai sokféleségre irányuló 2010-es célját; a biológiai sokféleség csökkenése továbbra is aggasztó ütemben zajlik, és az előrejelzések szerint 2050-re a tízszeresére gyorsul majd. A biológiai sokféleség ilyen csökkenése elfogadhatatlan, nem csak etikai, hanem ökológiai és gazdasági szempontból is, mivel megakadályozza, hogy a következő generációk élvezhessék az egészséges biológiai sokféleség előnyeit. Kiemelten fontos, hogy a Bizottság és a tagállamok egységes álláspontot képviseljenek, továbbá felgyorsítsák és hatékonyabbá tegyék belső döntéshozatali folyamataikat annak érdekében, hogy záros határidőn belül sikerüljön egységes véleményt kialakítani a COP 10-re vonatkozó uniós álláspontról és arról, hogy több erőforrást és időt szánjanak a harmadik országok felé irányuló diplomáciai erőfeszítéseikre.

  João Ferreira (GUE/NGL) , írásban. – (PT) Ebben az állásfoglalásban vannak igen pozitív és fontos elemek, de vannak kétértelmű, nem világosan megfogalmazott részei is, egyes elemei pedig negatívak, sőt, aggasztóak. Osztjuk az amiatti aggodalmakat, hogy nem sikerült elérni a biológiai sokféleség csökkenési ütemének mérséklése terén megfogalmazott uniós és nemzetközi célkitűzéseket. Üdvözöljük az olyan javaslatokat, mint például a genetikai erőforrásokból származó javak megosztása, az életformákkal és életfolyamatokkal kapcsolatos szabadalmak elutasítása, a hagyományos tudás és az őslakos népek szokásainak védelme, a genetikai sokféleség és a globális élelmiszer-biztonság kapcsolatának felismerése, a bioüzemanyagok hatásainak vizsgálata, és a figyelem felhívása az egzotikus fajok problémájára. A leghatározottabban elutasítjuk és bíráljuk azonban azt a szándékot, hogy a természet és a természeti erőforrások magánkézbe kerülésének új formáit vezessük be, mint például a „fizetős ökoszisztéma-szolgáltatások”, amely mellett az állásfoglalás több helyen is érvel. Meg kell említenem a kétértelmű részeket is, mint például azt, hogy „a biológiai sokféleség értékei, illetve az annak megóvásából és fenntartható kihasználásából eredő lehetőségek kerüljenek be a nemzeti elszámolásba”.

  Mario Mauro (PPE) , írásban. – (IT) A Biológiai Sokféleség Egyezmény (CBD) részes feleinek 2010. október 18–29. között Nagojában (Japánban) tartandó 10. konferenciájára készülő uniós stratégiai célkitűzésekről szóló állásfoglalási indítvány mellett szavaztam, főleg azért, mert erre a fontos találkozóra közös európai állásponttal kell érkeznünk, amelyet a lehető legtöbb résztvevő ország támogatni tud. Csak akkor játszhatunk döntő szerepet az ott megkötendő globális megállapodásokban, ha világosan látjuk a céljainkat és a javaslatainkat. Az állásfoglalás különösen kiemeli, hogy sürgős beavatkozásra van szükség ahhoz, hogy a biológiai sokféleség csökkenésének fokozottabb mérséklésével kapcsolatos célt a már hozzáférhető erőforrások alkalmazásával el lehessen érni.

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) A biológiai sokféleség ember által okozott csökkenése aggasztó méreteket ölt. A biológiai sokféleség a környezet állapotának legjobb mutatója. Mivel az EU-ban aggasztóak a biológiai sokféleség csökkenésére vonatkozó mutatók – az emlősök 42%-át, a madarak 43%-át, a pillangók 45%-át, a kétéltűek 30%-át, a hüllők 45%-át és az édesvízi halak 52%-át fenyegeti a kipusztulás –, ezért úgy gondolom, hogy a most bevezetett jogszabály létfontosságú és a biológiai sokféleség védelmének és megerősítésének központi eleme. Ezért a 2020-as stratégiai célok elérése érdekében a biológiai sokféleséggel kapcsolatban nagyra törő célokat kell kitűznünk. Ezért szavaztam úgy, ahogy szavaztam.

  Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) A biológiai sokféleség az egész emberiség létezésének alapja, ami azt jelenti, hogy a biológiai sokféleséget és a természetes élőhelyeket meg kell őrizni. A lakosság szegény rétegeire különösen nagy hatással van a biológiai sokféleség csökkenése és az ökoszisztémák elvesztése, mivel ők gyakran támaszkodnak a természetes erőforrásokra. A nyugati kormányoknak mindenképpen érdekében áll, hogy megőrizze e sokféleséget és e kérdéssel kapcsolatban növelje a tudatosságot, mert a biológiai sokféleség megőrzése hosszú távon gazdasági szempontból is csak előnyös lehet. Azért tartózkodom a szavazástól, mert a célok túl nagyra törőek, és az EU vezető szerepe ezen a téren csak akkor fog célt érni, ha az olyan nagy országok, mint Kína, szintén készek a gondolkodásmódjuk megváltoztatására.

  Wojciech Michał Olejniczak (S&D) , írásban. – (PL) Az Európai Unió aggódik a biológiai sokféleség gyors csökkenése miatt, illetve amiatt, hogy nem sikerült elérni a biológiai sokféleségre irányuló 2010-es célt, a biológiai sokféleség csökkenésének számottevő lassítását. E nagyra törő célok elérése érdekében a lehető leghamarabb tudományos adatokon alapuló konkrét mutatókat kell elfogadni, hogy a stratégiai célok és célkitűzések megvalósulása mérhető legyen. Az eddig végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy a biológiai sokféleség csökkenése miatti veszteségek nagyjából évi 50 milliárd eurót tesznek ki (valamivel a GDP 1%-a alatt), és ez az összeg 2050-re 14 ezer milliárd euróra fog nőni. Ezért az Európai Unió ezt a problémát rendkívül sürgősnek tartja. Támogatom azt a nézetet, hogy az éghajlatvédelem, a millenniumi fejlesztési célok elérése és a biológiai sokféleség csökkentésének megállítása igen szorosan összefügg. A biológiai sokféleség védelmében tett lépéseknek pozitív hatása van az éghajlatváltozás megfékezését és az ahhoz való alkalmazkodást szolgáló stratégiákra. Egyetértek az állásfoglalás felhívására, amely támogatást kér a biológiai sokféleséggel és az éghajlatváltozással kapcsolatos politikák szinergiáit fejlesztő erőfeszítésekhez. Az ilyen globális problémák megelőzéséhez azonban globális szinten nagy mértékben növelni kell a biológiai sokféleség védelmére rendelkezésre álló forrásokat, különösen a meglévő finanszírozási forrásokon keresztül új és innovatív piaci alapú eszközöket is felhasználva.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE) , írásban. – (PT) A biológiai sokféleség egy gazdag örökség, amelyet a korábbi generációk hagytak ránk, és amelyet nekünk kell továbbadnunk a következő generációknak. Az emberközpontú megközelítést félretéve, fontos felismerni a biológiai sokféleség belső értékét is.

Jelenleg minden ötödik fajt fenyeget a kipusztulás veszélye. Ez ijesztően magas szám, ami arra sarkall, hogy megtegyük a biológiai sokféleség védelméhez szükséges lépéseket.

Ennek fényében támogatom az állásfoglalást, amelynek végső célja a korábban 2010-re kitűzött cél elérése, vagyis a biológiai sokféleség csökkenésének számottevő mértékű lelassítása. Az állásfoglalás rendszerezi a biológiai sokféleség védelmében meghozandó sürgős intézkedéseket és új célokat tűz ki 2020-ra.

  Frédérique Ries (ALDE) , írásban. – (FR) Az Európai Uniónak ugyanolyan agresszívan kell fellépnie a nemzetközi színpadon a biológiai sokféleség védelmében, mint az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. A biológiai sokféleség védelmének feladata Nagojában várhatóan éppen olyan nehéz lesz, mint Cancúnban megfordítani a káros katasztrofális felmelegedési tendenciát. A számok mutatják a kihívás mértékét: 1970 óta az állat- és növényfajok 30%-a eltűnt. Európában a biológiai sokféleség elvesztése tovább folytatódik, annak dacára is, hogy a problémára egyre jobban odafigyelnek, és Európa területének közel 18%-át Natura 2000 természetvédelmi övezetnek minősítették. Mire számíthatunk 2010. október 18. és 29. között Nagojában? A legjobb esetben arra, hogy az Európai Unió egységes álláspontot képvisel. Ahhoz is meg kell legyen a bátorságunk, hogy olyan kérdésekről beszéljünk, amelyek más országokat feldühíthetnek – akár a házigazda Japánt is, mert nem engedhetjük, hogy büntetlenül vadásszanak nem fenntartható és különösen barbár módszerekkel bálnákra és delfinekre. Emellett pozitív üzenetet kell közvetítenünk: a fajok sokféleségét a legjobban úgy lehet megvédeni, ha ezt a kérdést horizontális módon beépítjük a gazdasági tevékenységekbe, például a kereskedelembe, az idegenforgalomba és a közlekedésbe.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – Habár az eredeti elképzelésünk szerint támogattuk volna a szöveget, képviselőcsoportunk végül tartózkodott az EPP és ECR csoportok által benyújtott, a 16. bekezdésre vonatkozó 1. számú módosítás miatt.

  Czesław Adam Siekierski (PPE) , írásban. – (PL) A biológiai sokféleség mindannyiunk életére hatással van. Az emberi tevékenység miatt azonban a biológiai sokféleség csökkenésének folyamata világszerte egyre gyorsul. Ennek tünetei közé tartozik a tömeges erdőirtás, a zsugorodó halállományok és egyre több faj eltűnése. Tudósok becslései szerint a XXI. század végére a fajok 15–40%-a eltűnhet. Tudatában kell lennünk annak, hogy a biológiai sokféleség csökkenése káros hatással van az ökoszisztémák működésére és az azok által nyújtott szolgáltatásokra, az élelmiszerellátásra, a víztisztulásra, a talaj termékenységére, az árvizek elleni védelemre és az energiatermelésre. A biológiai sokféleséget sok tényező fenyegeti, például az éghajlatváltozás, az elővárosok ellenőrizetlen terjeszkedése és az invazív idegen fajok. Én azonban néhány konkrét kérdésre összpontosítanék. A mezőgazdaságra gondolok, amelyet sokszor a biológiai sokféleséget fenyegető tényezőként emlegetnek. Abban természetesen egyetértek, hogy az ipari mezőgazdaság nem környezetbarát. Úgy gondolom azonban, hogy a mezőgazdasági tevékenység megszakítása sokkal nagyobb veszélyt jelentene a környezetre. Ez a folyamat a közelmúltban felerősödött. A mezőgazdasági termelés által termelt alacsonyabb profit miatt, amelyet többek között az árak ingadozása okoz, sokan felhagynak a gazdálkodással, és emiatt hatalmas területek válnak kihalttá.

  Marie-Christine Vergiat (GUE/NGL) , írásban. – (FR) Október 18. és 29. között kerül sor Japánban a Biológiai Sokféleség Egyezmény (CBD) részes feleinek konferenciájára. A biológiai sokféleség megőrzésére irányuló 2010-es célt sem globális, sem európai szinten nem sikerült elérni.

Ahogy a parlamenti állásfoglalás is kiemeli, ha nem teszünk sürgősen valamit a folyamat megfordítása érdekében, akkor a biológiai sokféleség csökkenése közép- és hosszú távon komoly és megfordíthatatlan méreteket fog ölteni.

A Parlament álláspontja szerint az élőlényekre nem szabad szabadalmakat bejegyezni, és be kell szüntetni a biológiai erőforrások üzleti vállalkozások általi, főleg fejlődő országokban zajló kizsákmányolását.

A millenniumi fejlesztési célok megvalósításához létfontosságú a biológiai sokféleség védelme.

Ezért támogattam az állásfoglalást, az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportja és a Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja által javasolt módosításokkal együtt.

Néhány hét múlva kerül sor Cancúnban az éghajlat-változási konferenciára, ezért ideje már, hogy a nemzetközi közösség és főleg az Európai Unió, amely komoly környezetvédelmi vállalásokat tett, odafigyeljen „Az ökoszisztémák és a biológiai sokféleség gazdaságtana” (TEEB) című jelentésre és annak a nagojai konferenciával kapcsolatos javaslataira.

Rendkívül fontos megismételni, hogy a biológiai sokféleség fenntartása, az éghajlatváltozás elleni küzdelem és a szegénység elleni harc szorosan összefügg, és összefüggnek a megoldások is.

  Angelika Werthmann (NI) , írásban. – (DE) Habár a tanulmányok becslései szerint a biológiai sokféleség csökkenése által okozott gazdasági kár jelenleg körülbelül évi 50 milliárd EUR, ez a kérdés mégsem szerepel a nemzetközi politika napirendjén. Kiváló európai szintű eszközök állnak rendelkezésünkre, amelyeket célirányosan fejleszteni kell és össze kell hangolni az éghajlatváltozással kapcsolatos politikai intézkedésekkel annak érdekében, hogy a beruházások a lehető legnagyobb előnyöket hajtsák. A biológiai sokféleség megőrzésébe való beruházás meg fog térülni.

- Jelentés: Othmar Karas (A7-0251/2010)

  Sophie Auconie (PPE) , írásban. – (FR) A Basel II. megállapodások a banktevékenységet és különösen a bankok saját alapjait szabályozzák, amelyekkel a fizetőképességük megőrzése érdekében rendelkeznek. Ebben az állásfoglalásban az Európai Parlament a kockázatok és a nyereség hosszú távú kezelését, valamint a bankok méretéhez igazodó szabályokat támogatja – hogy a legnagyobbak ne érezzék úgy, hogy mentesülnek azok alól –, és azzal érvel, hogy az új jogszabályokhoz való igazodás költségeit ne hárítsák a magánszemélyekre. A Parlament továbbá aggódik amiatt, hogy a Basel II megállapodásokat esetleg nem fogják egységes módon betartani az egész világon. Sürgeti az Európai Bizottságot, hogy tegyen lépéseket a fokozott harmonizáció irányában. Úgy vélem, hogy ezek az ajánlások a helyes irányba mutatnak: csökkentik a jövőbeli válság kockázatát, és megvédik a magánszemélyeket. Ezért határozottan az állásfoglalás mellett szavaztam.

  Vito Bonsignore (PPE) , írásban. – (IT) Üdvözlöm az előadó, Karas úr által végzett kitűnő munkát. Karas úr felbecsülhetetlen, saját kezdeményezésű jelentést készített a Basel II reformjáról, amelynek célja a bankrendszer megerősítése a pénzügyi válságra tekintettel. Európának határozottabb részt kell vállalnia a tárgyalások jelenlegi tárgyalási szakaszában, hogy elkerüljük az európai gazdasági rendszer esetleges hátrányba kerülését és a verseny torzulását. Az európai rendszert az amerikaival szemben főleg bankhitelek finanszírozzák, de az elmúlt évek európai pénzügyi válsága és az abból következő likviditáshiány miatt drasztikusan csökkent a gazdaságunk gerincét jelentő kis- és középvállalkozásoknak adott hitelek. A dokumentum mellett szavaztam, mert meggyőződésem, hogy a Basel II reformtárgyalások során arra kell törekednie az Európai Uniónak, hogy az Egyesült Államokkal megegyezzen a számviteli szabályokról, a kereskedelmi és befektetési bankokra vonatkozó egyenlő követelményekről, a likviditás egyértelmű meghatározásáról, valamint a hitelminősítő ügynökségek szerepének fokozott átláthatóságáról. Annak érdekében, hogy megbirkózzunk a jövőbeli nehéz időszakokkal, nagyobb mennyiségű és minőségű tőkét, valamint fokozott likviditást kell biztosítanunk a magunk számára. Ugyanakkor ésszerű lenne, ha ciklikus hatásokat ellensúlyozó intézkedéseket hoznánk, hogy gazdasági értéktöbbletet hozzunk létre.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE) , írásban. – (PT) Az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel egyetértek azzal, hogy foglalkoznunk kell a „bukáshoz túl nagy” pénzintézetek kérdésével, minélfogva a tőkekövetelményeknek és az anticiklikus tőkepuffernek arányosnak kell lenniük a pénzintézetek méretével, kockázati szintjével és üzleti modelljével. A válság előtti és utáni tőkeeszközök mélyreható vizsgálatára szólítanék fel, hogy értékeljük az egyes tőkeeszközök fontosságát és azok válsághelyzetben betöltött jelentőségét. A jövőbeli Európai Bankfelügyeleti Hatóságnak vezető szerepet kell játszania a tőkekövetelményekkel kapcsolatos intézkedések, valamint az anticiklikus tőkepufferre vonatkozó uniós szabályok kidolgozásában és végrehajtásában.

  Nikolaos Chountis (GUE/NGL) , írásban. – (EL) Tartózkodtam a jelentésről megtartott szavazás során, mert habár az elméletben elismeri a problémát, és egyetért a Basel II szabályok felülvizsgálatának, valamint a pénzügyi rendszer és a bankok felügyelete megszigorításának szükségességével, visszariad a szigorú szabályok meghozatalától. A jelentés alábecsüli a bankok válság előidézésben betöltött szerepét, azok különösen az utóbbi években tapasztalható, túlságosan engedékeny és spekulatív tendenciái miatt. Máshogyan kell tekintenünk a pénzügyi rendszer jellegére és szerepére, ha olyan európai gazdaságpolitikát akarunk, amely elősegíti a fenntartható fejlődést, és végső soron a társadalmi szükségletekkel foglalkozik.

  Mário David (PPE) , írásban. – (PT) A jelentésben javasolt intézkedéscsomag mellett szavazok. A ciklikusság ellensúlyozását szolgáló szabályozás olyan egységes kritériumokat követel meg, amelyek biztosítják, hogy a felügyelő hatóságok átfogóan és körültekintően ellenőrizhessék a pénzügyi piacokat és a piaci környezetet. Ebbe különösen beletartozik a teljes információcsere, a szabályozási intézkedések összehangolása, valamint a veszélynek való kitettség és a kockázat valós idejű figyelése, valamennyi pénzpiaci ügyletre vonatkozó ellenőrzési nyomvonal követelményét is beleértve. A magas szintű likviditási standardok kidolgozása tehát a válságra adott válasz kulcsfontosságú részét képezi. Ezeket azonban eléggé meg kell különböztetni ahhoz, hogy figyelembe vegyük a bankok üzleti modelljeinek jellemzőit és vonatkozó kockázati profiljaikat. Tekintettel erre a jövőbeli Európai Bankfelügyeleti Hatóságnak vezető szerepet kell játszania a tőkekövetelményekkel kapcsolatos intézkedések, valamint az anticiklikus tőkepufferre vonatkozó uniós szabályok kidolgozásában és végrehajtásában.

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) Az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel úgy vélem, hogy a pénzügyi piac szereplőinek felügyelete és szabályozása szükséges ahhoz, hogy megvédjük a közérdekeket, valamint a fejlődéshez és a haladáshoz szükséges pénzügyi és gazdasági stabilitást. Ezenkívül a mostani válság megmutatta, hogy a banktőke egyértelműen kevés a fizetőkészség és a fizetőképesség szempontjából. A tőkekövetelményeknek és az anticiklikus tőkepuffernek arányosnak kell lenniük a pénzintézetek méretével, kockázati szintjével és üzleti modelljével. Másrészről hangsúlyozni kívánom a Bázeli Bizottsághoz szóló felhívást és figyelmeztetést, miszerint fontos a szabályozási keretrendszer szükséges kiigazítása, hogy a határozottan független európai gazdaságot és bankszektort ne érje kár, és azok ne kerüljenek versenyhátrányba a világpiacon.

  Bruno Gollnisch (NI) , írásban. – (FR) Úgy tűnik, hogy a Bázeli Bizottságban, a G20-ak és az Európai Unió szintjén is hiábavaló kísérletek történtek a nemzetközi pénzügyi rendszer javítására.

A bankoktól elvárt tőke mennyiségéről és minőségéről szóló szeptemberi megállapodást örömmel fogadták, mint nagy előrelépést és nagy győzelmet olyan ágazat felett, amely ezen intézkedések ellen volt, és a hitelellátás megszűnésével fenyegetett. Úgy tűnik, pirrhuszi győzelem volt, mivel a megállapodást követően alig nőttek az ágazati értéktőzsdei árak, ami nem volt jó jel.

A bankoknak 2019-ig igazodniuk kell az új rendelkezésekhez, és addig bármi megtörténhet. A kockázatelemzés – amelyről már tudjuk, hogy teljesen hiábavaló – továbbra is a rendszer középpontjában áll. Nem született megoldás a likviditás és a tőkeáttételi arány problémájára, sem pedig a mérlegen kívüli eszközökre és az értékpapírosításra. Ez nem érinti az állami finanszírozásban nem részesülő pénzintézeteket – mint például a fedezeti alapokat – annak ellenére, hogy azok mennyire veszélyesek és milyen visszás módon működnek.

Röviden szólva semmi sincs megoldva, és mindaddig nem is lesz, amíg a rendszer foldozgatása helyett alapvetően meg nem változtatjuk azt.

  Anne E. Jensen (ALDE) , írásban. – (DA) A Dán Liberális Párt európai parlamenti képviselői a Karas-jelentés (A7-0251/2010) mellett szavaztak. A jelentés számos lényeges kérdéssel foglalkozik, valamint a Basel III legmegfelelőbb módon és a pénzügyi rendszerek különbségeinek figyelembe vételével való végrehajtására szólít fel. A Dán Liberális Párt európai parlamenti képviselői azonban sajnálatukat fejezik ki amiatt, hogy nem vették kellőképpen figyelembe a dán jelzáloghitel-modell védelmére tett dán ajánlásokat. A bázeli javaslatok közül egyesek jelentős kárt okozhatnak a hatékony európai – köztük a dán – jelzáloghitel-modelleknek.

  Alan Kelly (S&D) , írásban. – A Bázeli Bizottság meg akarja reformálni a Basel II. keretrendszert, hogy fokozza a bankrendszer rugalmasságát. A Bizottság javaslata javítani kívánja a tőke minőségét, továbbá ki akarja szélesíteni és meg akarja erősíteni a tőkekeret hatályát. A Bizottság továbbá egy tőkeáttételi arányt kíván bevezetni, hogy elősegítse a túlzott tőkeáttétel féken tartását, valamint a ciklikusság ellensúlyozását szolgáló egyéb kiegészítő intézkedéseket, mint például a kedvező időkben beépítendő tőkepuffer. Ezenkívül globális likviditási standardokat javasol.

Ugyan határozott a nemzetközi elhatározás a bázeli keretrendszer felülvizsgálatára, azonban rendkívül fontos, hogy a felülvizsgálat megfelelő egyenleget vonjon a különféle üzleti modellek, a befektetési és a hagyományos kiskereskedelmi banktevékenységek, a különféle jogi formák és a vállalati szektor Európában döntően bankhitelekből történő finanszírozása között.

Ezenkívül az Európai Parlamentnek aktív szerepet kell játszania és erős befolyást kell gyakorolnia a Bázeli Bizottságban már tárgyalási szakaszban lévő szabályok felülvizsgálata során. Az Európai Parlamentet, mint olyan demokratikusan megválasztott európai testületet, amely később együttesen fog jogszabályt alkotni a tőkekövetelményekről szóló irányelvről (CRD 4 irányelv) szóló bizottsági javaslatról, már a tárgyalási folyamat korai szakaszában be kellene vonni.

  Mario Mauro (PPE) , írásban. – (IT) Azért szavaztam a Karas-jelentés mellett, mert kollégám pontosan rögzítette a tőkekövetelményekről szóló irányelv tekintetében elért előrehaladást, ugyanakkor azokat a kritikus kérdéseket is, amelyek a reform sürgős végrehajtására kényszerítenek bennünket. Először is egyetértek azzal, hogy garantálni kell, hogy az Európai Parlament aktívan és mindenekfelett idejekorán bekapcsolódjon a tárgyalásokba, hogy egy fajta „demokratikus ellenőrzést” biztosítson, lehetővé téve olyan intézkedések meghozatalát, amelyek a lehető leginkább megfelelnek valamennyi vállalkozás követelményeinek. Minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk a pénzügyi szolgáltatások végfelhasználóinak védelme érdekében, és így az új megállapodásnak olyan rendszert kell előírnia, amely nem kényszeríti arra a bankokat, hogy működési költségeiket rájuk hárítsák át.

  Arlene McCarthy (S&D) , írásban. – Az okozta a válságot, hogy a bankok túlzott kockázatokat vállaltak, és nem rendelkeztek a kockázatok fedezéséhez elegendő tőkével. E bankok által elkövetett hibák olyan válsághoz vezettek, amely továbbra is világszerte súlyos károkat okoz a polgároknak. A polgárok kétszeresen is megfizettek ezért: az adófizetők által nyújtott segítség költségeit a recesszió kínja és a kiadások csökkentése követte. A válság megismétlődésének elkerülése érdekében alapvetően felül kell vizsgálni a pénzügyi szabályozási keretrendszert, és ez szigorúbb tőkekeretet kell, hogy jelentsen a bankok számára. A tőkekövetelményekről szóló irányelv továbbfejlesztésére vonatkozó javaslatok tehát kulcsszerepet játszanak a stabil és felelős bankok létrehozásában. Ez a jelentés megerősíti a G20-ak és a Bázeli Bizottság által meghatározott célokat és javaslatokat, miszerint biztosítani kell, hogy a bankok elegendő és megfelelő minőségű tőkével rendelkezzenek, valamint meglegyen a kemény piaci feltételek kivédéséhez szükséges likviditásuk és stabil finanszírozásuk. A munkáspárti képviselők a jelentés mellett szavaznak, mivel az támogatja a reformfolyamatot, de nem támogatunk olyan felhívást, ami a Bázeli Bizottság által elfogadott javaslatok meggyengítésére vonatkozna. Szükség esetén támogatjuk az intézkedések hatásainak további vizsgálatát, de azzal a céllal, hogy biztosítva legyen azok maradéktalan, következetes és időszerű nemzetközi végrehajtása.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL) , írásban. – (FR) Ez a szöveg nem felel meg annak a kihívásnak, amelyet a jelenlegi válság, valamint annak gazdasági és társadalmi következményei jelentenek. A bankrendszer szabályainak radikális megváltoztatása jelenti a sürgős feladatot, nem pedig az, hogy félintézkedésekkel fenntartsuk azokat. A bázeli megállapodás nevetségesen alacsony tőkekövetelményeket határoz meg, és a spekuláció egyik eszközét sem tiltja be. Ez ellen a burkolt spekuláció ellen szavaztam.

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) A pénzügyi világválság – amely továbbra is gazdasági problémákat okoz valamennyi országban – megerősítette, hogy a hasonló helyzetek jövőbeli elkerülése végett rendkívül fontos, hogy erős legyen a bankszektor. A Basel II és a tőkekövetelményekről szóló irányelv felülvizsgálatának hozzá kell járulnia egy erős bankszektor megteremtéséhez, azzal a feltétellel, hogy a jövőben lehetővé teszi, hogy kivédjük a közelmúltban tapasztalthoz hasonló válságokat.

A jelentés célja, hogy javítsuk a tőkeminőséget, és kiterjesszük és megszilárdítsuk a kockázati fedezet tőkekövetelményeit (mint például a származtatott ügyletekből eredő partner-hitelkockázat, visszavásárlási megállapodások stb.). Szándékában áll bevezetni továbbá a tőkeáttétel bankrendszeren belüli túlzott alkalmazásának csökkentését célzó tőkeáttételi arányt és a ciklikusság ellensúlyozását szolgáló egyéb kiegészítő intézkedéseket, mint például a tőkepuffer létrehozása kedvező gazdasági időszakokban. Végül, de nem utolsósorban globális likviditási standardokat javasol.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE) , írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, mivel véleményem szerint:

– a „bukáshoz túl nagy” pénzintézeteknek az üzleti kockázat mértékével és szintjével arányos, a ciklikusság ellensúlyozására szolgáló tőkére kellene tudniuk támaszkodni,

– a Bázeli Bizottságnak és a Bizottságnak pontosítania kellene a kölcsönös pénzügyi finanszírozási megállapodások kezelését,

– válság előtti és utáni tőkeeszközöket mélyreható vizsgálatnak kellene alávetni, hogy értékeljük az egyes tőkeeszközök fontosságát és azok jövőbeli válsághelyzetben betöltött jelentőségét,

– a szigorú likviditási standardok a válságra adott válasz kulcsfontosságú részét képezik,

– meg kell határozni a jó minőségű likvid eszközök kritériumait,

– a Bizottságnak az euróövezet valamennyi szuverén adósságát a jó minőségű likvideszközök körébe kellene sorolnia, függetlenül azok minősítésétől,

– a jövőbeli Európai Bankfelügyeleti Hatóságnak vezető szerepet kellene játszania a tőkekövetelményekkel kapcsolatos intézkedések, valamint az anticiklikus tőkepufferre vonatkozó uniós szabályok kidolgozásában és végrehajtásában,

– a ciklikusság ellensúlyozását szolgáló szabályozás összehangolt kritériumokat igényel, hogy biztosítani tudja a pénzpiacok és piaci környezet felügyeleti hatóságok általi körültekintő ellenőrzését.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – A jelentés megfogalmazza, hogy az Európai Parlament milyen álláspontot alakít ki a Bázeli Bizottság (a központi bankok és a bankszektor felügyelői által létrehozott nemzetközi fórum) által most elfogadás alatt álló, a bankrendszerrel szemben támasztott tőke- és likviditási követelményekről szóló nemzetközi standardok és iránymutatások elkövetkezendő felülvizsgálatáról, valamint a G20-ak ezzel kapcsolatos kötelezettségvállalásairól. Ezek a standardokat várhatóan a tőkekövetelményekről szóló irányelv (CRD) felülvizsgálata révén fogják átültetni az Európai Unió jogi keretrendszerébe. A Bizottság jogalkotási javaslata a tervek szerint 2011 első negyedévében fog elkészülni.

  Peter Skinner (S&D) , írásban. – Megerősítem, hogy a jelentés mellett állok. Miként azt a Bizottság is jól tudja, a Parlament mindig is úgy érezte, hogy a Basel II. megállapodás előkészületei nem tükrözték megfelelően a parlamenti eljárást. Mivel ilyen fontos dolog forog kockán a pénzügyileg jelentős nemzetek között, szigorúbb parlamenti felügyelet szükséges olyan kérdések felülvizsgálatához, mint a tőkemutatók és a tőkeáttételi igény. Ez a jelentés hozzájárult az Európai Parlament intézményi részvételének helyrebillentéséhez, és a Bizottságnak ezt el kell ismernie.

  Søren Bo Søndergaard (GUE/NGL) , írásban. – (DA) Teljes mértékben támogatom, hogy a jelentés elismeri annak tényét, hogy olyan jelzálog-kötelezettségek és más típusú értékpapírok kibocsátására került sor, amelyek valójában ugyanolyan likvidek és biztonságosak, mint az államkötvények. Következésképpen azzal is maradéktalanul egyetértek, hogy a jelentés közvetett módon támogatja a dán jelzáloghitel-modellt, habár úgy vélem, hogy Dániát kifejezettebben meg kellett volna említeni a szövegben. Azért tartózkodom a szavazástól, mert a jelentés nem szólít fel az Európai Unión belüli versenyképesség érdekét szolgáló szigorúbb pénzügyi szabályozás bevezetésére, mint ahogy az a nyugati világ többi részén történik, az Egyesült Államokat is beleértve.

  Nuno Teixeira (PPE) , írásban. – (PT) Az Európai Unió pénzügyi felügyeleti csomagjának szeptemberi elfogadása elsősorban a banki tevékenységek mikroprudenciális felügyeletét szolgáló testületek és mechanizmusok létrehozására irányult, a nemzeti felügyeleti hatóságok hálózatával együttműködve. Az a saját kezdeményezésű jelentés, amelyről ma szavaztunk, olyan témával foglalkozik, amely véleményem szerint beleillik ebbe az új szerkezetbe, és amelyet bármely gazdaság esetében döntő fontosságúnak tartok. A saját tőke mennyiségét és minőségét bizonyára igen körültekintően kell meghatározni, elemezni kell annak hatását – különösen Európa gazdaságélénkítésére gyakorolt hatását – és általános környezetét. Mivel vállalkozásainkat elsősorban a gazdaságunk egyik alappillérét jelentő bankszektor finanszírozza, véleményem szerint létfontosságú, hogy a bankok hosszú távon is körültekintően tudják kezelni kockázataikat és nyereségeiket. Ezenkívül úgy vélem, hogy ezeket az aggályokat proaktív módon és a transzatlanti együttműködésre tekintettel kellene megvitatni. A jelentés mellett szavaztam, mivel egyetértek annak általános tartalmával, amit újabb lépésnek tekintek az Európai Unió gazdasági, költségvetési és szociális területeire vonatkozó, új uniós tervezési, egyeztetési és felügyeleti mechanizmusok létrehozása felé.

  Derek Vaughan (S&D) , írásban. – A jelenlegi pénzügyi válság rámutatott a számos bank által vállalt kockázatokra és arra, hogy nem volt elég tőkéjük a kockázatok fedezésére. Ez a felelőtlenség továbbra is az európai polgárok zsebére megy, mivel az abból következő recesszió eredményeképpen a bankok megsegítésére és a kiadások csökkentésére került sor. A pénzügyi szabályozási keretrendszer bármilyen felülvizsgálata esetében javaslatot kell tenni a tőkekövetelményekről szóló irányelv finomítására, ezért az központi szerepet játszik a stabil és felelős bankok létrehozatalában. Ez a jelentés megerősíti a G20-ak és a Bázeli Bizottság által meghatározott célokat és javaslatokat, miszerint biztosítani kell, hogy a bankok elegendő és megfelelő minőségű tőkével rendelkezzenek, valamint rendelkezzenek a kemény piaci feltételek kivédéséhez szükséges likviditással és stabil finanszírozással. A jelentés mellett szavaztam, mivel az a reformfolyamatot támogatja, azonban nem fogok támogatni semmilyen, a Bázeli Bizottság által elfogadott javaslatok meggyengítésére való felhívást. Szükség esetén javasolnám az intézkedések hatásainak további vizsgálatát, de azzal a céllal, hogy biztosítva legyen azok maradéktalan, következetes és időszerű nemzetközi végrehajtása.

- Jelentés: Veronique De Keyser (A7-0245/2010)

  Elena Oana Antonescu (PPE) , írásban. – (RO) A nemzetközi közösség eddig sem volt közömbös, hanem számos szolidaritási fellépéssel támogatta az Afrikában élőket. Az ágazat fejlődésének mértéke azonban még mindig messze elmarad a nyugati államokétól. Ha figyelembe vesszük, hogy az afrikaiak várható élettartama akár 30 vagy 40 évvel is kevesebb, mint az európaiaké, elmondhatjuk, hogy ez még ma is jelentős probléma. Tisztelt képviselőtársak! Támogatom a De Keyser asszony jelentésében javasolt megoldásokat, és rá kívánok mutatni, hogy Afrika problémájára az ad valódi megoldást, ha egyenlő mértékben támaszkodunk az egészségvédelem alapjainak megteremtésére és a gyorssegélyek biztosítására. Hadd idézzek egy közismert mondást átfogalmazva: „Ha gyógyszert adunk a betegnek, aznap kihúztuk a bajból. Ha megteremtjük az egészségügyi rendszer alapjait, nem csak az ő életéről gondoskodunk, hanem a gyermekeiéről is.” Pontosan ezért támogatom a kiegyensúlyozott támogatási politikát.

  John Attard-Montalto, Louis Grech és Edward Scicluna (S&D), írásban. − A máltai munkáspárti küldöttség a Szubszaharai Afrika országainak egészségügyi ellátórendszereiről és az egészségügy globális helyzetéről szóló jelentés mellett szavazott, amely jelentés azokat az alapvető kérdéseket és prioritásokat támogatja, amelyek szerint 2015-re el kellene érni a millenniumi fejlesztési célokat és a felére kellene csökkenteni a mélyszegénységet. Elítéljük továbbá annak tényét, hogy bizonyos területeken a nők még mindig a nemi szervek megcsonkításának, erőszakos cselekményeknek és nemi erőszaknak az áldozatai. Teljes mértékben egyetértünk a jelentésben tárgyalt kérdésekkel, különösen Szubszaharai Afrika legégetőbb egészségügyi problémáival, valamint annak általános kérdésével, hogy hogyan kellene ott javítani az egészségügyi szolgáltatásokra vonatkozó rendelkezéseket és a társadalombiztosítási rendszereket. A küldöttségem azonban nem ért egyet a jelentés 6. bekezdésében említett magzatelhajtás támogatásával.

  David Casa (PPE) , írásban. – Ez a jelentés számos kérdést tárgyal, azonban a magzatelhajtásról szóló 6. bekezdés jelentős aggodalmat kelt. Én ellenzem a magzatelhajtást, és nem támogathatok olyan dokumentumot, amely támogatja az ilyen gyakorlatot. Ezért döntöttem úgy, hogy a módosított jelentés ellen szavazok.

  Anna Maria Corazza Bildt, Christofer Fjellner, Gunnar Hökmark és Anna Ibrisagic (PPE) , írásban. – (SV) A svéd konzervatívok ma, 2010. október 7-én a Szubszaharai Afrika országainak egészségügyi ellátórendszereiről és az egészségügy globális helyzetéről szóló jelentés (A7-0245/2010) ellen szavaztak. Rá kívánunk azonban mutatni, hogy a jelentés véleményünk szerint létfontosságú kérdéssel foglalkozik: az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés a fejlődés egyik alapfeltétele. Szubszaharai Afrikában évente gyermekek százezrei halnak meg olyan betegségekben, amelyek nem halálosak az olyan emberek számára, akik hozzáférnek az alapvető ellátáshoz. Véleményünk szerint ez a jelentés azonban nem ad választ arra, hogy hogyan kellene biztosítani ezt az ellátást. Tény, hogy a civil társadalom igen jelentős ellátó szerepet töltött be, és tölt be továbbra is egyes országokban. A magánszolgáltatók és a civil szervezetek által végzett munka kategorikus elutasítása helytelen megközelítés olyasvalaki esetében, aki a szegények jólétét tartja szem előtt. Hangsúlyozni kívánjuk ugyanakkor, hogy természetesen határozottan támogatjuk a jelentés azon szövegrészét, amely a nők reproduktív egészségére, valamint annak elítélésére vonatkozik, hogy a nők még mindig a nemi szervek megcsonkításának és borzalmas erőszakos cselekményeknek vannak kitéve.

  Corina Creţu (S&D) , írásban. – (RO) Amennyire én látom, a Szubszaharai Afrika országainak egészségügyi ellátórendszereiről és az egészségügy globális helyzetéről szóló állásfoglalás fő erénye, hogy a kérdéses régió sajátosságai alapján foglalkozik a témával. Valódi problémát jelent a nyugati civilizációra jellemző társadalombiztosítási rendszer modelljét teljesen eltérő környezetben meghonosítani. A fejlődő országoknak szánt számos projekt bukott el az abszolutista, nyugat-központú hozzáállás miatt, akár Európa, akár az Egyesült Államok volt a kezdeményező. Ez az erőforrások elfecséreléséhez vezetett, és az érintett országok számára további problémákat okozott. E térség különös helyzete még nyilvánvalóbbá teszi azt a megállapítást, hogy az egészséget nem kezelhetjük árucikként. Ennélfogva az egészségügyi ellátás olyan formáit kell megtalálni, amelyek nonprofit alapon, a szolidaritás és a demokrácia értékei mentén biztosíthatók. Az idővel elért haladást – az Európai Unió tagállamainak részvételét is beleértve – a visszájára fordíthatja, ha kereskedelmi megfontolások alapján, sietősen közelítjük meg a kérdést. Úgy érzem, hogy az állásfoglalás tisztességesen és következetesen foglalkozik a témával, és ezért szavaztam mellette.

  Proinsias De Rossa (S&D) , írásban. – Támogatom ezt a jelentést, amely az Európai Unió azon kötelezettségei fényében, miszerint 2015-re el kellene érni a millenniumi fejlesztési célokat és a mélyszegénységet a felére kellene csökkenteni, Szubszaharai Afrika legsürgetőbb egészségügyi problémáival kíván foglalkozni, valamint annak kérdésével, hogy ennek érdekében milyen rendszerek valósíthatók meg.

A jelentés azt vizsgálja, hogy hogyan hozhatók létre egyetemes, hozzáférhető és megfizethető egészségügyi ellátórendszerek, és hogyan oszthatjuk meg az európai tapasztalat alapján leszűrt, helyes gyakorlatot. A jelentés külön foglalkozik azokkal a kölcsönös egészségpénztárakkal, amelyek több afrikai államban létrejöttek és hatékonyan működnek.

A kölcsönös egészségpénztárak elsődleges célja nem az állami feladatok átvállalása, hanem alternatívát kínálnak az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést gátló akadályok leküzdése tekintetében, és jobb hozzáférést tesznek lehetővé a minőségi egészségügyi szolgáltatásokhoz minden polgár számára, tekintet nélkül a jövedelmére. A kölcsönös egészségpénztáraknak sikerült a biztosítási szakmákat a nem-hivatalos gazdaságban tevékenykedő – a hivatalos rendszereken és az üzletszerű tevékenységet folytató biztosítók hálózatán kívül rekedt – lakosságcsoportok társadalmi-gazdasági jellegzetességeihez igazítaniuk, ezért megfelelő választ képesek adni az általános egészségbiztosítás célkitűzésével kapcsolatos kihívásra az alacsony és közepes jövedelmű országokban.

  Marielle De Sarnez (ALDE) , írásban. – (FR) Afrikát kimerítették a válság, a természeti csapások, a mélyszegénység, a háborúk és a járványok következményei, ezért sürgősen segítenünk kell egy fenntartható egészségügyi politika bevezetésében. Ezért támogattam ezt a jelentést, amely vegyes finanszírozású – állami forrásokból, nemzetközi szolidaritásból és lakossági hozzájárulásokból fedezett – egészségügyi ellátórendszerekről gondoskodik. Ennek megvalósítása érdekében az európai országoknak meg kell tartaniuk ígéretüket, miszerint 2010-ben a bruttó nemzeti termékük legalább 0,7%-át fordítják együttműködésre. Az Európai Uniónak támogatnia kell a számos létező kölcsönösségi kezdeményezést, amelyek célja az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés előmozdítása. Felszólítja a tagállamokat, hogy szakértelmüktől függően nyújtsanak nagyobb fokú technikai és pénzügyi segítséget a fejlődő országok kormányai számára, a szociális védelmi rendszerek kiépítése és kiszélesítése érdekében. Végezetül, az Európai Beruházási Banknak szintén szerepet kell vállalnia a hitelgaranciákkal, a kórházi beruházások társfinanszírozásával, valamint az egészségügyi dolgozók fizetése egy részének finanszírozásával. Csak közös erőfeszítések révén lesz képes Afrika hasznot húzni egy mindenki számára hozzáférhető, fenntartható egészségügyi ellátórendszerből.

  Harlem Désir (S&D) , írásban. – (FR) A szubszaharai afrikai egészségügyi ellátórendszerek megszilárdítása a fejlesztési politikák kritikus eleme. Az ellátórendszerek hiányosságainak kompenzálása világszerte is hatással lesz a közegészségügyre, az egészségügyi szakemberek jobb képzése, a megfelelő megelőző kampányok és csökkentett kezelési költségek révén. Ez hozzá fog járulni az olyan súlyos járványok visszaszorulásához, mint például a HIV, a tuberkulózis és a vérhas. Nem elfogadható, hogy a magáncégek a nyereség érdekében akadályozzák az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést, és még kevésbé elfogadható, hogy a konzervatív vallásos mozgalmak elutasítják a szexuális és reproduktív egészségügyi politikákat, és megkérdőjelezik a magzatelhajtáshoz való jogot, ezáltal nők millióinak kockáztatva egészségét. A szubszharai afrikai és a világ más részein működő egészségügyi ellátórendszerek javítása érdekében feltétlenül szükséges, hogy az Európai Unió felzárkózzon a nemzetközi közösség többi részéhez. Különös szerepet kell betöltenie a szolidaritáson alapuló, nonprofit kölcsönös egészségpénztárak ösztönzésében, lehetővé téve a minőségi egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést. Ezért támogatom De Keyser asszony jelentésének elfogadását.

  Lena Ek, Marit Paulsen, Olle Schmidt és Cecilia Wikström (ALDE) , írásban. – (SV) Fontos, hogy az afrikai kontinens országainak lakossága hozzáférjen az egészségügyi szolgáltatásokhoz. Hasznos tehát, hogy vitát folytatunk az egészségbiztosítási rendszerekről és arról, hogy hogyan szervezhető meg az egészségügyi ellátás az alacsony jövedelmű országokban.

A jelentés hangvétele és megközelítése sajnos sokkal jobb lehetett volna. Sajnálatos például, hogy még mindig élnek Európában olyan elképzelések, amelyek olyan mondatok leírását engedik meg, mint „tekintettel azon szociális és humanitárius körülményekre, amelyek között egyes népcsoportok élnek, az állampolgárok nem mindig értik az egészségtervezés fogalmát”.

Úgy véljük továbbá, hogy a jelentés bizonyos vonatkozásokban idejétmúltan közelíti meg a magán egészségbiztosítókat és a független egészségügyi szolgáltatókat. Afrika bizonyos részein ma létfontosságú, hogy ezek a független szolgáltatók tovább működhessenek, hogy legalább létezzen valamilyen hozzáférhető egészségügyi ellátás.

Véleményünk szerint e hiányosságok ellenére jó célt tűzött ki a jelentés, és szép számmal terjeszt elő megalapozott kezdeményezéseket. Támogatni kívánjuk a nők reproduktív egészséghez való jogát védő segélyszervezeteknél dolgozó, haladó erőket is.

  Edite Estrela (S&D) , írásban. – (PT) A Szubszaharai Afrika országainak egészségügyi ellátórendszereiről és az egészségügy globális helyzetéről szóló jelentés mellett szavaztam, mivel az megerősíti, hogy a nemzetközi közösségnek teljesítenie kell a millenniumi fejlesztési célokkal kapcsolatos vállalásait, és az Európai Uniónak teljesítenie kell azt a vállalását, miszerint fokozza a szubszaharai afrikai egészségügyi szolgáltatások támogatását. Hangsúlyoznom kell, mennyire fontos a fenntartható és kölcsönös modellek kidolgozásának támogatása, amelyeknek a szolidaritáson – Észak és Dél, valamint a tagok közötti szolidaritáson – kell alapulniuk, azonban hosszú távon önállóvá és önfinanszírozóvá kell válniuk.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Szubszaharai Afrika továbbra is az a térség, ahol a legalacsonyabb a születéskor várható átlagos élettartam (a 20 legalacsonyabb átlagos várható élettartamú ország közül 19 Afrikában található), és ahol a legmagasabb a halálozási arány és az anya- és gyermekhalandóság. Szintén ez az a térség, ahol a leggyakoribb a HIV-fertőzés miatti elhalálozás: több ország felnőtt lakossága körében a gyakoriság meghaladja a 15%-ot. Ezek az adatok kifejezetten lesújtóak, és arra figyelmeztetnek bennünket, hogy sürgős humanitárius segítségre van szükségük ezeknek az országoknak ahhoz, hogy megfelelő egészségügyi iránymutatást kapjanak, és alapvető egészségügyi ellátást biztosítanak a nélkülöző közösségek számára. Ebben szerepet kell vállalnia mind az Európai Uniónak, mind az egyes tagállamoknak, nem csak azért, mert ez a rendkívül ínséges helyzet az afrikai kontinens gyarmati múltjának is köszönhető – amint azt a jelentés állítja –, hanem azért is, mert minket, európaiakat a barátság és szolidaritás különös köteléke fűz Afrikához, amiről nem szabad megfeledkeznünk.

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) Vitathatatlan, hogy Afrika népe komoly problémákkal és súlyos egészségügyi gondokkal küzd, ahogy annak fontossága is vitathatatlan, hogy a fejlett világ hatékonyan beavatkozzon annak érdekében, hogy jobb életkörülményeket biztosítson egy olyan földrészen, amelyet számos csapás sújt, a természeti katasztrófáktól kezdve a háborúkig, konfliktusokig és elnyomó diktatúrákig. Elfogadhatatlan azonban, hogy ezt az okot arra használjuk fel, hogy alapvető és megkérdőjelezhetetlen emberi értékek bevezetését erőltessük rájuk, mint amilyen az élethez való jog is. Az új, megosztó elképzelések előírása nem fog hozzájárulni az alulfejlett Afrika problémáinak megoldásához. Ezért nemmel szavaztam.

  João Ferreira (GUE/NGL) , írásban. – (PT) A jelentés olyan szempontokat tartalmaz, amelyeket fontosnak vélünk, mint például az a meggyőződés, hogy az egészség nem árucikk, valamint az afelett érzett aggodalom, hogy „az egészség egyre több helyen kereskedelmi áruvá válik”. Örülök, hogy megvédi a nők arra vonatkozó jogát, hogy saját maguk dönthessenek a szexuális egészségükkel kapcsolatos kérdésekben, legyen szó akár gyermeknemzésről, fogamzásgátlásról, magzatelhajtásról vagy nemi úton terjedő betegségekről. Ugyanilyen fontos az a tény, hogy rávilágít a szakképzett egészségügyi szakemberhiány problémájára számos afrikai országban. Ahelyett, hogy ezeket az erőforrásokat származási országaikban tartaná, több európai ország hozzájárult az agyelszívás súlyosbításához, számos szakembert elcsábítva. Ahol a jelentés tovább mehetett volna, és ahol tovább kellett volna mennie, az a jelentésben említett „külső tényezők” kérdése, amelyek „drámaian csökkenthetik (…) a lakosság egészségi állapotának mélyreható javítására törekvő országok mozgásterét”. Bizonyára nem hagyhatjuk figyelmen kívül a strukturális alkalmazkodási programokat, a külföldi adósságot vagy az életképességet célzó megszorításokat és privatizálásokat – az egészségügyi ágazatban sem, ahol már így is súlyos hiányosságok vannak. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, ahogyan az Európai Unió mindenáron gazdasági partnerségi megállapodásokat akar rájuk erőltetni, ami még inkább meggyengíti ezen országok gazdaságait.

  Alan Kelly (S&D) , írásban. – Fontos az információcsere, akármelyik politikai területre is vonatkozzon. Az egészségügyi ágazatban azonban létfontosságú az országok és régiók közötti információcsere, és ily módon könnyebb lesz megvizsgálni, melyek azok a szempontok, amelyek egyetemesek, amelyek a céltérségtől eltérő régiókban is hozzáférhetők és megfizethetők. Mindennek szem előtt tartásával üdvözlöm a jelentést, mivel az megmutatja az európai tapasztalatból leszűrt, helyes gyakorlatot, és azt is láthatjuk, mi alkalmazandó Szubszaharai Afrikában.

  Giovanni La Via (PPE) , írásban. – (IT) Azért támogattam a Szubszaharai Afrika országainak egészségügyi ellátórendszereiről és az egészségügy globális helyzetéről szóló jelentést, mert véleményem szerint alapvető emberi jogként kell védenünk az egészséghez való jogot. Sajnos ismert dolog, hogy az afrikaiak várható élettartama legalább 30 évvel kevesebb, mint az európaiaké, és ez a különbség már önmagában is komoly próba elé állítja az észak-dél szolidaritási modellt. Az is köztudott, hogy a szubszaharai afrikaiak többsége – különösen a vidéki térségekben élők – anyagilag nem engedhetik meg maguknak a gyógyszerek használatát. A jelentés, amelyről a mai ülésen szavaztunk, az állami forrásokból vagy nemzetközi szolidaritásból finanszírozott, fenntartható egészségügyi szolgáltatások mellett teszi le a voksot. Az Európai Unió ebben a kérdésben fontos szerepet játszhat: megfelelő intézkedést hozhat egy, a lakosság valódi szükségleteit tükröző egészségügyi mutatókon alapuló, átlátható finanszírozási rendszer megalapozásának érdekében. Ezenkívül szükségesnek vélem, hogy tovább haladjunk olyan programok megvalósításával, amelyek révén felvilágosítjuk a lakosságot a betegségek megelőzéséről és korai felismeréséről, végül pedig hangsúlyoznám azt az elsődleges szerepet, amelyet e célból az ottani hatóságoknak kell betölteniük.

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) Nagyon fontos, hogy továbbra is egyesítsük erőinket az Európai Unió szubszaharai afrikai egészségügyi beruházásainak hatékony megvalósítása érdekében, hogy tartósan csökkentsük azt a jelenleg óriási eltérést, amely a fekete kontinens és más földrészek között tapasztalható, különös tekintettel a születési rátára, a várható élettartamra és a HIV előfordulására.

Fontos azonban, hogy figyelmeztessük a kérdéses országok vezetőit arra, hogy a rendelkezésre álló alapokat azok rendeltetése szerint használják fel, és gondoskodjanak arról, hogy azokat ne használják fel más tevékenységek céljára, mert a gyenge irányítás egyes országokban gyakran a problémák súlyosbodásához vezet az egészségügyi rendszerben. Arra is rá kívánok mutatni, hogy a születési rátát továbbra is fenn kell tartani és támogatni kell ezekben az országokban, és nem szabad megkönnyíteni az önkéntes terhességmegszakítást. Habár okvetlenül tiszteletben kell tartanunk a nők jogait, nem szabad, hogy a terhességmegszakítás visszatérő gyakorlata legyen a születési rátát befolyásoló fő tényező. Ezért szavaztam úgy, ahogy szavaztam.

  Louis Michel (ALDE) , írásban. – (FR) Támogattam a Szubszaharai Afrika országainak egészségügyi ellátórendszereiről és az egészségügy globális helyzetéről szóló jelentést. Az egészség nem árucikk. A millenniumi fejlesztési célokról szóló 2010. évi jelentést követően és öt évvel a határidő előtt mindannyiunk felelőssége, hogy támogassuk partnerországainkat a nemzeti egészségügyi politikáik végrehajtásában. Az egészségügyi kiadások nem költséget, hanem ezen országok fenntartható társadalmi-gazdasági fejlődéséhez szükséges befektetést jelentenek.

  Robert Rochefort (ALDE) , írásban. – (FR) Hogyan is fogadhatnánk el azt a tényt, hogy az afrikaiak és az európaiak várható élettartama 30-40 évvel eltér egymástól? Számos tényező – rossz irányítás, természeti csapások és mélyszegénység – járul hozzá ahhoz, hogy ilyen aggasztó helyzet alakuljon ki, és ebben a helyzetben Afrika egészségügyi mutatói a legaggasztóbbak között vannak a világon. Amint az a jelentésben megállapítást nyert, a Világbank szerint nem valószínű, hogy a fejlődő országok a közeljövőben képesek lesznek arra, hogy adóbevételeikből finanszírozzák saját nemzeti egészségügyi rendszereiket. Ilyen körülmények között a vegyes finanszírozású – állami forrásokból, nemzetközi szolidaritásból és lakossági hozzájárulásokból fedezett – nonprofit rendszerek segíthetnének kezelni a Szubszaharai Afrika roppant egészségügyi problémáit. Egyes afrikai országok kétségkívül ígéretes kezdeményezésekbe vágtak bele a nemzetközi közösség segítségével. Az Európai Uniónak azonban különös szerepe van a szolidaritáson alapuló egészségügyi struktúrák megvalósításában: iránymutatást ad és biztosítja az alapvető egészségügyi ellátórendszerek finanszírozását, valamint a gyógyszerekhez való hozzáférést. Olyan programokat is támogatnia kell, amelyek célja, hogy a lakosságot felvilágosítsák a betegségek megelőzéséről és korai felismeréséről.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – A jelentés arról szól, hogy Szubszaharai Afrikában hiányzik az egészségbiztosítás, aminek következtében a lakosság többsége nem jut egészségügyi ellátáshoz. Azok az emberek rendelkeznek egészségügyi ellátással, akik meg tudják azt fizetni. Szubszaharai Afrika lakosságának nagy többsége – különösen a vidéki térségekben élők – annak ellenére képtelen megfizetni az egészségügyi ellátást vagy a gyógyszereket – még a generikus gyógyszereket is –, hogy civil szervezetek és egyéb kormányprogramok nyújtják a szolgáltatásokat. A jelentés legfontosabb üzenete tehát az, hogy szolidaritási rendszerre alapozva kell kialakítani az egészségbiztosítást annak érdekében, hogy a lakosság számára biztosíthassuk az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést. A jelentés e tekintetben felszólítja a Bizottságot, hogy az állami hatóságokat, valamennyi érdekelt felet és az adományozókat összehozva támogassa és ösztönözze az egészségbiztosítási rendszer létrehozását.

  Licia Ronzulli (PPE) , írásban. – (IT) Évente közel 10 millió öt éven aluli gyermek hal meg, és közülük 4 millió még az egy hónapos kort sem éri meg. A gyermekhalandóság majdnem teljes mértékben a szegény országokra, elsősorban a Szubszaharai Afrikára koncentrálódik. A világban még ma is minden percben meghal egy nő a terhességgel vagy szüléssel kapcsolatos komplikációk miatt. A vérzés, a fertőzés és a magas vérnyomás szerepelnek a fő okok között. Az Egészségügyi Világszervezet statisztikai adatai azt mutatják, hogy a terhesség következtében bekövetkező halál kockázata 36-szor nagyobb egy fejlődő országbeli nő esetében, mint egy fejlett országban élő nő esetében. Az utóbbi néhány év során a halálesetek száma 34%-kal csökkent, de ez az adat nem éri el az 5. millenniumi fejlesztési célkitűzésben előírt célnak még felét sem. Nagyobb figyelmet kell szentelnünk a veszélyeztetettebb csoportok, azaz a vidéki térségekben élő nők és a legszegényebb családok, az etnikai kisebbségek és bennszülött csoportok, valamint a háborús övezetekben élők megsegítésének, és többet kell az egészségügyi ellátórendszerekbe fektetni, hogy a jobb minőségű ellátás végül mindenki számára hozzáférhető legyen.

  Alf Svensson (PPE) , írásban. – (SV) Az Európai Parlament mai szavazása során a Szubszaharai Afrika országainak egészségügyi ellátórendszereiről és az egészségügy globális helyzetéről szóló, saját kezdeményezésű jelentés ellen szavaztam. A jelentés létfontosságú témával foglalkozik: kétségtelen, hogy az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés a fejlődés egyik alapfeltétele. A Szubszaharai Afrikában évente gyermekek százezrei halnak meg olyan betegségekben, amelyek nem halálosak az olyan emberek számára, akik hozzáférnek az alapvető ellátáshoz. Ez ránk, a fejlett világra nézve szégyen. Az egészségügyi ellátás hozzáférhetőségét célzó támogatásra van szükség. Véleményem szerint ez a jelentés azonban nem ad elfogadható választ arra nézve, hogy hogyan kellene ezt megvalósítani. Tény, hogy a civil társadalom – különösen a hiten alapuló szervezetek – igen jelentős ellátó szerepet töltött be a múltban, és a Szaharától délre fekvő számos országban továbbra is fontos szerepet tölt be ellátóként. Ha a jelentéshez hasonlóan kategorikusan elutasítjuk a magánszolgáltatók és a civil szervezetek által végzett munkát, az egyáltalán nem helyes megközelítés, ha valóban a szegények jólétét tartjuk szem előtt. Ennélfogva a jelentés ellen szavaztam.

  Marc Tarabella (S&D) , írásban. – (FR) Az Európai Parlament a Szubszaharai Afrika országainak egészségügyi ellátórendszereiről és az egészségügy globális helyzetéről szóló állásfoglalás révén „emlékeztetett a nőket megillető azon jogra, hogy korlátozás nélkül dönthetnek a szexuális egészségükkel kapcsolatos kérdésekben, legyen szó akár gyermeknemzésről, fogamzásgátlásról, magzatelhajtásról vagy nemi úton terjedő betegségekről”. Sajnálom azonban, hogy ezt az intézkedést csekély többséggel (313:229 szavazati aránnyal) fogadtuk el. Olyan alapvető jogról van szó, amelyért nők ezrei küzdöttek és küzdenek ma is Európában és a világ más részein, gyakran életüket is kockáztatva. Habár határozottan helytelenítem a kisebbségben lévő kollégáim álláspontját, rendkívül elégedett vagyok a mai szavazás eredményével.

- Állásfoglalásra irányuló indítvány: Az EU 2013 utáni kohéziós és regionális politikája (B7-0539/2010)

  Sophie Auconie (PPE) , írásban. – (FR) Kollégáimmal együtt úgy véljük, hogy tőkét kell kovácsolnunk az Európai Unió regionális politikájának sikeréből. Ez azt jelenti, hogy azt értékelésnek kell alávetni. Annak továbbra is szilárd, megfelelően finanszírozott politikának kell maradnia, olyan politikának, amely valamennyi térségünk gazdasági fejlődésének motorja. Nem csak szóban, hanem tettekben is megnyilvánuló, egyszerűbb szabályokat akarunk. Határozott véleményünk, hogy a legtávolabbi településeknek és térségeknek külön figyelmet kell szentelni. Amikor az állásfoglaláson dolgoztam – először a munkacsoportban, majd a Parlament Regionális Fejlesztési Bizottságában –, két fronton sikerült jelentős előrelépést elérni: jobban figyelembe kell venni a lehetséges kedvezményezettek szükségleteit, valamint nem kell szükségtelenül feladni a GDP-vel kapcsolatos elgondolást. Úgy vélem, hogy továbbra is a GDP maradjon az alapok kiutalásának fő kritériuma, de más kritériumokat is figyelembe kellene vennünk. Elégedett vagyok az elért kompromisszummal, így a szöveg mellett szavaztam. Mivel nagy többséggel fogadtuk el az állásfoglalást, egyesítettük erőinket, és nagyon egyértelmű üzenetet küldtünk az Európai Bizottságnak és az európai minisztereknek.

  Jean-Pierre Audy (PPE) , írásban. – (FR) Az EU 2013 utáni kohéziós és regionális politikájáról szóló állásfoglalás mellett szavaztam. A szöveg olyan alapvető megállapításokat tartalmaz, mint például azt, hogy 2013 után is fenn kell tartani a kohéziós politikát, ami a tagállamok egységességének szükséges feltétele. Véleményem szerint nagyon körültekintően kell kérnünk, hogy a közös agrárpolitika (KAP) második pillérének keretében a vidékfejlesztést összehangolják a kohéziós fejlesztési célokkal, és az igényekhez igazítás érdekében azt regionális szinten irányítsák. Tökéletesen megvalósítható a regionális megfelelőség a kötelező eszköz nélküli, szerződéses intézkedésekkel. Teljesen egyetértek azzal, hogy a kohéziós politikát nem kellene újra nemzeti hatáskörbe utalni. A kohéziós politika ne legyen se nemzeti, se regionális! Legyen európai! Az Európa újraegyesítésén alapuló kohéziós politikán túl kellene lépnünk egy olyan kohéziós politika felé, ami európai tervezésen és fejlesztésen alapul. Tegyük az Uniót mind gazdasági, mind társadalmi szempontból a világ legversenyképesebb régiójává és környezetvédelmi szempontból leginkább fenntarthatóvá: ezt a célt várják el a polgárok egy eredményes Európától.

  Liam Aylward (ALDE) , írásban. – (GA) Az Európai Unió kohéziós politikájának célja, hogy csökkentse Európa térségeinek fejlettségi szintjei közötti különbséget, és hogy megvalósítsa a gazdasági és társadalmi kohéziót, ami rendkívül fontos a vidéki közösségek élete és fejlődése szempontjából. Az állásfoglalás mellett szavaztam, és létfontosságúnak tartom, hogy az Európai Unió továbbra is támogassa a fenntartható fejlődést a vidéki és távoli térségekben. Írország 1973 óta mintegy 10 milliárd euróhoz jutott a Regionális Fejlesztési Alap és a Kohéziós Bizottság révén. Egyetértek azzal, amit az állásfoglalás mond arról, hogy körültekintően át kell gondolni a regionális fejlesztés fontosságát, és figyelembe kell venni az uniós költségvetést, valamint hogy határozott és megfelelően finanszírozott, európai regionális politikát kell támogatni a társadalmi, gazdasági és területi kohézió megvalósítása érdekében. A 2013 utáni kohéziós politikának meg kell felelnie az európai térségek szükségleteinek, segítséget kell nyújtania az Európai Unió közösségének ahhoz, hogy az növekedjen és virágozzon. Egyszerű és átlátható politikára van szükség. Szinergia szükséges a regionális fejlesztési politikákkal, valamint összehangolt megközelítésre van szükség, amelyet nemzeti szinten kell irányítani, hogy az adott politikai célokat elérjük és a pénzeszközöket tisztességesen osszuk el.

  Zigmantas Balčytis (S&D) , írásban. – (LT) Támogattam ezt az állásfoglalást. Az Európai Unió politikájának különösen fontos része a kohéziós politika, amelynek célja, hogy csökkentse az európai térségek eltérő fejlettségi szintjei közötti különbséget, és biztosítsa a társadalmi, gazdasági és területi kohéziót. A hatékonyan végrehajtott regionális politika óriási hozzáadott értéket képvisel az Európai Unió egésze és gazdasági növekedése számára. Az Európai Parlament gyakran adott hangot azon álláspontjának, miszerint a kohéziós politikát jelenleg a globális kihívások hátterében álló tényezők ellen fejlesztjük, amelyek változó hatást gyakorolnak az Európai Unió térségeire. Ennélfogva alapvetően javítani kell a kohéziós politika általános, uniós szintű összehangolásán. Valójában a kohéziós politikára alkalmazott követelmények és szabályok bonyolultsága és szigorúsága jelenti az eszközökben rejlő lehetőségek kihasználását gátló egyik akadályt. Annak érdekében, hogy a kohéziós politika megvalósítása során biztosítsuk a politikai célok elérését, megfelelő rugalmasság szükséges, hogy a politikát az egyes térségek sajátosságaihoz igazítsuk, és ily módon felülkerekedjünk az adott gazdasági és társadalmi nehézségeken.

  Elena Băsescu (PPE) , írásban. – (RO) A kohéziós politika az európai politikák regionális szintű alkalmazásának leghatékonyabb eszköze. A ma elfogadott állásfoglalásra irányuló indítvány olyan fontos szempontokat tartalmaz, amelyek szoros kapcsolatot alakítanak ki az Európa 2020 stratégia célkitűzéseivel. A 2014–2021-es időszakra szóló költségvetési keretnek a hozzárendelt források tekintetében ambiciózus kohéziós politikát kell támogatnia. Ezenkívül a gazdasági válság kevésbé fejlett régiókra gyakorolt hatására tekintettel a jövőben is döntő súlyt kell kapnia a konvergencia-célkitűzésnek. Románia esetében a politika megvalósítása lehetővé teszi, hogy megfelelően közelítsen a többi uniós tagállamhoz, különösen azért, mert a hazám mind a nyolc fejlesztési térsége részesülhet a strukturális alapokból. Az alapok lekötése és legjobb felhasználása a GDP 15%-os növekedését eredményezhette volna az elkövetkezendő öt év során. A minisztériumok igazgatási osztályain rendelkezésre álló, szűkös igazgatási kapacitásból adódóan azonban Európában az egyik legalacsonyabb az alapok felhasználása. Úgy vélem tehát, hogy hasznos lenne átszervezni a minisztériumi szinten meglévő igazgatási struktúrákat, és szigorú szakmai kritériumokat alkalmazni a munkatársak kiválasztása során. Úgy vélem továbbá, hogy továbbra is politikai prioritásként kell kezelni az olyan makroregionális stratégiákat, mint amilyen a Duna-régióra vonatkozó stratégia.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D) , írásban. – (LT) Azért szavaztam az állásfoglalás mellett, mert az Európai Uniónak most kell elkezdenie megtervezni, hogyan fogja finanszírozni és összehangolni az EU 2013 utáni kohéziós és regionális politikáját. Egyetértek az Európai Parlament nézetével, miszerint most kell megterveznünk és kiosztanunk a strukturális alapok céljára elkülönített uniós pénzeszközöket, hogy az új, hosszú távú pénzügyi időszak során elegendő pénz álljon rendelkezésre az Európai Unió valamennyi régiója összehangolt fejlesztésének céljára. Európa egységes, tehát nagyon fontos megvalósítani a kohéziós politika célkitűzését, azaz az európai térségek eltérő fejlettségi szintjei közötti különbség csökkentését és a társadalmi, gazdasági és területi kohézió biztosítását. Egyetértek a Parlament véleményével, miszerint a kohéziós politikának eredményorientáltabbnak kellene lennie, és hogy fokozott hatékonyságra és hasznosságra kell törekednünk, mert csak így válhat ez a politika alkalmasabbá és a fogyasztók számára hasznosabbá. Ennek érdekében alapvetően javítanunk kell az igazgatási eljárásokon, fokoznunk kell a pénzügyi ellenőrzést, össze kell hangolnunk a nemzeti és a regionális eljárásokat, és azokat rugalmasabbá és egyszerűbbé kell tennünk. Az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósítása érdekében végre kell hajtanunk a kohéziós és regionális politikát, és biztosítanunk kell, hogy ez a politika független legyen, és lefedje Európa valamennyi régióját.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE) , írásban. – (PT) Fontos az Európai Unió költségvetésének növelése, de a felhasználási szabályok rugalmasságának fokozása és egyszerűsítése is elengedhetetlen, hogy ily módon jobban végrehajtható legyen a költségvetés. Az Európai Uniónak olyan politikai prioritásokat kell meghatároznia, amelyek hozzájárulnak a gazdasági növekedéshez, valamint a szélesebb körű és jobb foglalkoztatáshoz, továbbá olyan politikákat kell meghatároznia, amelyek növelik a versenyképességet – mint például a kutatás és az innováció.

Azt szeretném, ha a 2013 utáni kohéziós politika egyszerű, tisztességes és átlátható átmeneti rendszert hozna létre, amely figyelembe veszi a múlt tapasztalatait és az érintett térségek társadalmi-gazdasági helyzetének legutóbbi tendenciáit, valamint lehetővé tenné számukra, hogy továbbhaladhassanak a növekedés és a fejlődés útján. Az Európai Unió költségvetését az európai politikai menetrenddel összefüggésben kell összeállítani. Például valamennyi európai vezető napirenden tartja az energia kérdését, mégis negyed annyit fektetünk tudományos kutatásba, mint az 1980-as években. Úgy vélem, hogy az Európa 2020 stratégia jó kiindulási pont, és megfelelő alapot teremt a munkához.

  Vasilica Viorica Dăncilă (S&D) , írásban. – (RO) Véleményem szerint az Európai Szociális Alapnak továbbra is a kohéziós politikán belüli alapokkal kapcsolatos általános rendelkezésekre vonatkozó rendelet keretében kell maradnia. Úgy vélem azonban, hogy saját szabályai szerint kell működnie.

  Mário David (PPE) , írásban. – (PT) Az Európai Unió megalakulása óta alapvető értékekként támogatja a békét és a jólétet, a szabadságon és a biztonságon alapuló térséget és az egységes piacot, továbbá fenntartható fejlődés révén segíti elő a társadalmi, gazdasági és területi kohéziót. Továbbra is ezeknek a minket büszkeséggel eltöltő értékeknek kell irányítaniuk az európai integrációs folyamatot, természetesen a regionális fejlesztési politika mentén. 2013 mindjárt itt van.

Ezért mindenki erőfeszítésére szükség van a célkitűzés megvalósításához, mivel elég bonyolult a jelenlegi európai helyzet, és Európa a Lisszaboni Szerződés elfogadását követően alapvető változásokon megy keresztül. Az általánosan kedvezőtlen légkör szintén átalakította az Európai Unió prioritásait: a megoldandó, de az Európai Unió regionális politikájának alapelveitől el nem térő, egyedi vagy gazdasági problémák rendezésére helyezi a hangsúlyt. A 2013 utáni kohéziós politika szerkezetének egyértelműen tükröznie kell azt a tényt, hogy a kohéziós politika nem arról szól, hogy a tagállamok és térségek között újraosztjuk a pénzügyi forrásokat. Ehelyett olyan politikáról van szó – vagy olyan politikának kellene lennie –, amely az Európai Unió társadalmi, gazdasági és területi fejlesztését szolgálja.

  Marielle De Sarnez (ALDE) , írásban. – (FR) Azzal, hogy az Európai Parlament elfogadta az EU 2013 utáni kohéziós és regionális politikájáról szóló állásfoglalást, támogatását adja a brüsszeli Nyílt Napokra összegyűlt régiók kéréseire. A Parlament határozott politikai jelzést kíván adni a novemberben kiadandó, ötödik kohéziós jelentés előtt, amely meg fogja határozni az Európai Unió 2013 utáni regionális politikájának fő célkitűzéseit. A jelenleg tapasztalt szociális válság különleges megvilágításba helyezi a regionális fejlesztési politikát. Ha a régióknak továbbra is a gazdasági szerkezetátalakítás időszakával kell megbirkózniuk, megfelelő költségvetésre lesz szükségük. Az Európa 2020 stratégia sikerének biztosítása érdekében fokozottan be kell vonni a régiókat is, és az Európai Bizottságnak tovább kell egyszerűsítenie az alapokhoz való hozzáférés eljárását. Végezetül, jobb tájékoztatást kell adni a kohéziós politikáról, hogy az európai polgárok megértsék, milyen fontos szerepet töltenek be a strukturális alapok a főbb regionális és társadalmi kohéziós projektekben. Ez az egyik olyan helyi szintű kezdeményezés, amelyet Európának támogatnia kell.

  Edite Estrela (S&D) , írásban. – (PT) Az Európai Unió 2013 utáni kohéziós és regionális politikájáról szóló állásfoglalás mellett szavaztam. Az Európa 2020 stratégia sikere érdekében olyan kohéziós politikát kell megvalósítani, amely hozzájárul az Európai Unió stabil és fenntartható gazdasági fejlődéséhez és a munkahelyteremtéshez. A kohéziós és regionális politikának – habár fontos e stratégia céljainak elérése érdekében – függetlennek kell lennie, és keretet kell nyújtania ahhoz, hogy valamennyi európai politika között erős szinergiák alakuljanak ki.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Amint azt már máskor is volt alkalmam megjegyezni, az Európai Unió kohéziós politikája létfontosságú a 27 tagú Európai Unió különböző régiói közötti különbségek csökkentése szempontjából: elősegíti az egyensúlyhiányok enyhítését és Európa versenyképességét. Feltétlenül segíteni kell a leghátrányosabb helyzetű térségek fejlődését, javítani kell az innovációs, technológiai és oktatási célú alapok hatékony kiutalását, valamint a foglalkoztatást és különösen a versenyképességet ösztönző intézkedéseket kell végrehajtani. Ezen a területen is az Európa 2020 céljai jelentik a hajtóerőt, következésképpen üdvözlöm az arra vonatkozó ajánlást, hogy a kis- és középvállalkozások és a nem kormányzati szervezetek kapacitásának növelése érdekében ösztönözzük a rendelkezésre álló technikai segítségnyújtás erőforrásainak jobb kihasználását.

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) A kohéziós politika célja, hogy csökkentse az európai régiók fejlettségi szintjei közötti különbségeket, és hogy a gazdasági, társadalmi és területi kohézió megvalósítása érdekében mozgósítsa a növekedési potenciált. Ez a politika szükségesnek bizonyult az európai integráció folyamatához, a modernizálásra való törekvéshez és a fenntartható növekedéshez. Ezek a jellemzők a Szerződések szellemével összhangban az Európai Unió egész területén és valamennyi európai térségre tekintetében megkívánják egy uniós szintű regionális politika alkalmazását.

A legkülső régiók, a határ-menti régiók, a különleges földrajzi sajátosságokkal rendelkező régiók és más, különleges fejlesztési kihívások előtt álló régiók továbbra is a vonatkozó rendelkezések kedvezményezettjei kell, hogy maradjanak. Az, hogy jelenleg számos hosszú és rövid távú kihívás áll az Európai Unió előtt, az Európa 2020 stratégia elfogadásához vezet, amelynek célja, hogy kedvező keretet teremtsen Európa stabil és fenntartható gazdasági növekedése és a munkahelyteremtés számára. A stratégia sikerének érdekében most alapvető a kohéziós politika végrehajtása. Rá kívánok világítani arra a tényre, hogy a területi kohézió területfejlesztést támogató hozzáállást feltételez, tehát megfelelő rugalmasság is szükséges ahhoz, hogy igazodjunk a regionális sajátosságokhoz, és támogassuk a kevésbé fejlett régiókat a társadalmi-gazdasági nehézségeik leküzdésére tett erőfeszítéseik során.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL) , írásban. – (PT) Az állásfoglalásnak több pozitívuma van: különösen az, hogy ragaszkodik a kohéziós politika célkitűzéseihez, amelynek célja, hogy csökkentse az európai régiók fejlettségi szintjei közötti különbségeket, és hogy a gazdasági, társadalmi és területi kohézió megvalósítása érdekében mozgósítsa a növekedési potenciált.

Ez olyan terület, amely elősegíti a modernizálásra való törekvést és a fenntartható növekedést, továbbá némi szolidaritásról is tanúbizonyságot tesz. Ennélfogva nagyobb hangsúlyt kellene kapnia. Az Európai Unió költségvetésének felülvizsgálatára irányuló javaslatban és a jövőbeli pénzügyi keretben teljes mértékben figyelembe kell venni a regionális dimenziót, mivel másképpen nehéz lesz megvalósítani a társadalmi, gazdasági és területi kohéziót.

A kohéziós politikát külön intézkedések elfogadása révén hozzá kell igazítani az Európai Unió működéséről szóló szerződés 349. cikkében említett legkülső régiókhoz. A Bizottságnak olyan megfelelő finanszírozással támogatott, állandó intézkedéseket kell javasolnia, amelyek minden legkülső régió szükségleteihez hozzáigazíthatók, hogy ily módon segítsen tartós hátrányuk leküzdésében. A határ-menti régiók, a különleges földrajzi sajátosságokkal rendelkező régiók és más, különleges fejlesztési kihívások előtt álló régiók továbbra is a vonatkozó rendelkezések kedvezményezettjei kell, hogy maradjanak. Nem akarjuk azonban a kohéziós politikát az Európa 2020 stratégia prioritásainak alárendelni, amely mindig a kohézió és a konvergencia rovására hangsúlyozza a versenyképességet, a deregulációt, az alkalmazkodóképességet és a vállalkozást.

  Pat the Cope Gallagher (ALDE) , írásban. – (GA) Miközben a kohéziós politika jövőjéről döntünk, Európa-szerte növekszik a munkanélküliség és csökken az állami finanszírozás. A BMW-régió (Border, Midland és Western régió) GDP-je például valószínűleg megint az európai GDP 75-100%-ára fog visszaesni. 2013 utánra olyan intézkedéseket kell végrehajtani, amelyek figyelembe veszik Írország és különösen a BMW-régió megváltozott gazdasági helyzetét. A 2. célkitűzéshez kapcsolódó programoknak a jövőben a régió azon képességének megerősítésére kell összpontosítaniuk, amellyel hatékonyan hozzájárulhat a zöldebb és intelligensebb Írország és Európa fenntartható gazdasági fejlődéséhez. A BMW-régióba irányuló regionális légi járatokat a gazdasági és társadalmi szükséglet határozza meg. Így fenn kell tartani a közszolgáltatási kötelezettséget, mert ezek a belföldi légi járatok nem tudnának e pénzeszközök nélkül üzemelni. Folytatni kell a határokon átnyúló együttműködés uniós támogatását. A határokon átnyúló együttműködés révén leküzdhető a munkaerőpiac, a kereskedelmi hálózatok és az infrastruktúra felaprózódása a határ-menti régiókban.

  Alan Kelly (S&D) , írásban. – A kohéziós politika az európai integráció egyik alapelve, mivel biztosítja az egyenlő fejlődést és az Európai Unión belüli egyenlőtlenségek csökkentését, ugyanakkor védi a társadalmi és területi kohéziót. A Lisszaboni Szerződés megerősítette a kohéziós politikát, így mindnyájunk érdeke, hogy a jövőbeli kohéziós politika ösztönözze az egész Európai Unió fejlődési potenciálját, előmozdítsa az európai gazdaság versenyképességének fokozását és javítsa az életminőségünket.

  Mario Mauro (PPE) , írásban. – (IT) Azt követően, hogy a Tanácson belül megszületett az Európa 2020 stratégia, majd a Parlament Regionális Fejlesztési Bizottsága elfogadott egy dokumentumot a jövőbeli kohéziós politikáról, megfelelő és jól időzített jelentést tartunk a kezünkben, amelynek célja, hogy helyreállítsa a kohéziós politika központi szerepét. A jelentés nagyon helyesen hangsúlyozza, milyen jelentőséggel bír a regionális dimenzió a gazdasági és társadalmi kohézió tekintetében a területi státusszal való kiegészítés új Szerződés általi bevezetését követően, és megemlíti a kohézió legfontosabb alapelveit: a többszintű irányítást, a partnerséget és az integrált megközelítést. Ezen okoknál fogva a jelentés mellett szavazok.

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) Olyan magabiztos kohéziós politika nélkül, mint amilyet eddig folytatott, az Európai Uniónak nem sikerült volna a földrajzilag hátrányosabb helyzetű és a többi térség között meglévő egyenlőtlenségeket csökkenteni. Most, amikor a válság némi késedelmet okoz az egyenlőtlenségek csökkentésének fáradságos feladatának teljesítésében, létfontosságú megszilárdítanunk ezeket a politikákat, hogy megvalósíthassuk az Európa 2020 stratégiában felvázolt célkitűzéseket, és hogy az Európai Unió megvalósítsa fő szolidaritási pillérei egyikét, amely az európai régiók többségében már lehetővé tette a fejlődést és a haladást.

  Alexander Mirsky (S&D) , írásban. – (LV) Őszinte tisztelem és köszönetem Hübner asszonynak ezért az állásfoglalásért, amelyet a Regionális Fejlesztési Bizottság nevében állított össze. Az állásfoglalás igen időszerű módon veti fel a regionális fejlesztés céljára elkülönített uniós alapok alkalmazásának kérdését, valamint azt a kérdést, hogy hogyan biztosítható olyan környezet, amelyben rugalmasabban használhatók fel ezek az alapok, figyelembe véve az országok földrajzi helyzetét és gazdasági hatékonyságuk alapvető mutatóit. A hazámban, Lettországban egyáltalán nem hatékony a kohéziós politika céljára elkülönített alapok felhasználása. A Lett Gazdasági Minisztérium és a Regionális Fejlesztési és Önkormányzati Minisztérium tisztségviselői között dúló korrupciós járvány gyakorlatilag „lefékezi” mind az egyéni kezdeményezéseket, mind az uniós pénzügyi erőforrások hatékony felhasználását célzó lépéseket. Mivel Lettországban nem létezik a kohéziós alapokról szóló tájékoztató kampány, a lakosság gyakorlatilag nem tud semmit az Európai Unió által felkínált lehetőségekről. Az állásfoglalás mellett szavaztam, hogy annak segítségével elmagyarázzam egyes lett minisztereknek és köztisztviselőknek, hogy itt az ideje, hogy az Európai Unióban és természetesen Lettország érdekében munkához lássanak. Lettország újjáépítési lehetőségeinek elmulasztása a jövő generációi ellen elkövetett vétek.

  Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) Az Európai Unión belüli kohéziós politika rendszere ahhoz nyújt támogatást, hogy a szegényebb térségek a gazdagabb térségekkel egy szintre kerülhessenek. A támogatás felhasználása az egyenlőtlen gazdasági fejlődés következményeinek kiegyensúlyozását szolgálja. Biztosítanunk kell azonban, hogy a pénzügyi erőforrásokat tisztességes és átlátható módon juttassuk el az egyes régiókhoz. A támogatások kifizetésével kapcsolatosan alkalmazott kritériumokat is egyértelműen meg kell határozni. Nagyobb figyelmet kell fordítanunk a vidéki peremterületekre is. Az állásfoglalás ellen szavazok, mert nem világítja meg kellőképpen a támogatások ellenőrzésének mértékét és azt, hogy milyen szabály szerint történik az alapok szétosztása.

  Wojciech Michał Olejniczak (S&D) , írásban. – (PL) Az EU 2013 utáni kohéziós és regionális politikájáról szóló állásfoglalásra irányuló indítvánnyal a Parlament egyértelmű jelzést küld az Európai Bizottságnak arra vonatkozóan, hogy a következő programozási időszakban mely minimumkövetelményeket kell figyelembe vennie a politika kidolgozása során. A kohéziós politika célja, hogy csökkentse az európai régiók fejlettségi szintje közötti eltérést, és hogy a növekedési potenciál fokozása révén megvalósítsa a gazdasági, társadalmi és területi kohéziót. Az európai szolidaritást kifejező kohéziós politika rendkívül fontos szerepet játszik az Európa 2020 programban. Annak hatékony végrehajtása alapvető Európa további modernizálása, tartós és stabil gazdasági növekedése, illetve a munkahelyteremtés szempontjából. További célja, hogy fokozza a versenyképességet és javítsa az uniós polgárok életminőségét. Határozottan elutasítok minden arra irányuló kísérletet, hogy a kohéziós politikát újra nemzeti hatáskörbe utaljuk vagy ágazatokra bontsuk, és a politika erőforrásait ágazatonként kezdjük szétosztani. Figyelembe kell vennünk a többszintű irányítás szükségességét és a régiókkal való együttműködés fontosságát, hogy a kohéziós politika a lehető leginkább felhasználóbarát legyen, továbbá ügyelnünk kell a vidékfejlesztés és a kohéziós fejlesztési célkitűzések jobb összehangolására.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – (FR) A regionális kohéziós politikák célja, hogy a lehető legjobb jóléti feltételeket biztosítsa a lakosság számára. Ahhoz, hogy az Európai Unió hasznosan értékelje ezeket a politikákat és javítsa az európai alapok elkülönítésére vonatkozó döntéshozatalt, a GDP-n kívül társadalmi és környezeti mutatókra is szükség van. Többé nem elegendő a döntést a gazdasági növekedés, mint egyetlen kritérium alapján meghozni. A kohéziós politika az európai régiók közötti szolidaritás kifejeződése. Decentralizált irányítása a leghatékonyabb módja annak, hogy a régiók sajátságos körülményeire és követelményeire reagálhassunk, és mint ilyen, fontos értéket ad hozzá a nemzeti foglalkoztatáspolitikákhoz is. Ezért határozottan ellenzünk minden, az Európai Szociális Alap kezelésének nemzeti hatáskörbe való visszautalására irányuló tervet. Lehetetlen, hogy az alap súlyának és láthatóságának fokozására az nemzeti hatáskörbe való visszautalás legyen az egyetlen megoldás.

  Oreste Rossi (EFD) , írásban. – (IT) Fontos cél, hogy gazdasági, társadalmi és területi kohézió jöjjön létre az Unió régióinak különböző fejlettségi szintjei között. Az Európa 2020 stratégia elfogadásával meg kell teremtenünk a stabil gazdasági növekedés és munkahelyteremtés keretét. Az állásfoglalás arra is felszólít, hogy a vidékfejlesztést össze kell hangolni a kohéziós fejlesztési célokkal, és az igényekhez való hozzáigazítás biztosítása érdekében regionális szintű irányítás szükséges. Sajnos számos olyan vidéki térség van Európában, amelyek a válság nyomában még inkább a perifériára szorultak, és ebből következően elnéptelenedtek. Ilyen helyzetben erodálódik a terület, ami felerősíti a hidrogeológiai instabilitást. Az Európai Uniónak meg kell adnia a régióknak azt a lehetőséget, hogy a fogyó népességű térségek ismételt benépesítését szolgáló céltámogatások révén beavatkozhassanak a folyamatba. Csak ilyen módon leszünk képesek új munkahelyeket és nagyobb regionális fejlődést garantálni.

  Nuno Teixeira (PPE) , írásban. – (PT) A kohéziós politika az európai szolidaritás fontos pillére. E politika révén érjük el azt a célt, hogy csökkenjenek a regionális különbségek és az Európai Unió egész területén ösztönözzük a harmonikus fejlődést. A következő 2014-2020-ig terjedő időszakra olyan keretet kell meghatározni, amely képes javítani a regionális politika hatékonyságán. Ösztönözni kell a többszintű irányítást, a regionális és helyi testületeket fokozottan be kell vonni a jogalkotás folyamatába – miként azt az új Lisszaboni Szerződés megköveteli –, és be kell tartani a szubszidiaritás elvét, mivel az emberekhez lehető legközelebbi szinten kell meghozni a döntéseket. Nem szabad megfeledkeznünk a legkülső régiók – mint például szülőföldem, Madeira – sajátos körülményeiről sem. Ez az európai régiócsoport igen sajátos fejlesztési kihívásokkal küzd, és a jövőben is részesülnie kell az európai politikák végrehajtására vonatkozó egyedi rendelkezések előnyeiből. Kívánatos lenne továbbá, hogy más mutatókat is alkalmazzunk a bruttó nemzeti terméken kívül, amely továbbra is a regionális politika támogatására való jogosultság meghatározásának fő kritériuma lesz. Ezeknek a mutatóknak figyelembe kell venniük a régiók sajátosságait, hogy teljesebb képet alkossanak az egyes régiók valóságáról.

  Dominique Vlasto (PPE) , írásban. – (FR) Örülök, hogy elfogadtuk az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) 2014–2020-ig terjedő programozási időszakra szóló iránymutatásainak megállapításáról szóló állásfoglalást. Úgy vélem, azzal, hogy felhívjuk a figyelmet az ERFA regionális jellegére, megerősítjük, hogy a regionális politika végrehajtása során figyelembe kell venni a régiók sajátosságait. Az irányító hatóságoknak azonban figyelembe kell venniük a régiók tényleges helyzetét, és olyan politikai területeket kell meghatározniuk az ERFA számára, amelyek valóban megfelelnek a közösségek és a helyi gazdasági szereplők igényeinek. El kell ismerni, hogy a mi régióinkban jelentős különbségek jellemzik az ERFA irányítótestületét, és ezért szorgalmazom, hogy e területen európai szinten hangoljuk össze az előírásokat. Ugyanilyen fontos, hogy a régiók gazdasági és társadalmi helyzetének és fejlődésének függvényében nagyobb mozgásteret biztosítsunk a politika középtávú módosításának, hogy az ERFA a program teljes időtartama alatt valódi értéket hozhasson létre. Az ERFA véleményem szerint a növekedés, a foglalkoztatás és a területi kohézió csodálatos katalizátora, amelynek a lakosság és a régiók javát szolgáló strukturális fejlesztési projektek hatékony támogatását célzó fontos eszközzé kell válnia.

  Angelika Werthmann (NI) , írásban. – (DE) Ez a jelentés egyszerű, tisztességes és átlátható átmeneti rendszerre szólít fel 2013 után. A kohéziós és a regionális politika egyik legfontosabb kihívása az éghajlatváltozás, amely – eltérő mértékben – szintén jelentős hatást fog gyakorolni Ausztria régióira, mert a leginkább érintett ágazatok között lesz az idegenforgalom, valamint a mezőgazdaság és az erdészet. Amint arra az állásfoglalásra irányuló indítvány is rámutat, a korlátozott erőforrásokat a legfontosabb prioritásokra kell összpontosítani, illetve a közös problémákra közös megoldásokat kell találni.

- Állásfoglalásra irányuló indítvány: Az Európai Szociális Alap jövője (B7-0535/2010)

  Sophie Auconie (PPE) , írásban. – (FR) Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 9. cikke kimondja: „Politikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során az Unió figyelembe veszi a foglalkoztatás magas szintjének előmozdítására, a megfelelő szociális biztonság garantálására, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre, valamint az oktatás, a képzés és az emberi egészség védelmének magas szintjére vonatkozó követelményeket.” Ezek fényében úgy gondolom, hogy életbevágóan fontos az Európai Szociális Alap (ESZA) hatékonyságának és láthatóságának növelése, azaz az Európai Unió regionális politikájában a szociális dimenzió erősítése. A szociális Európába (az egész életen át tartó tanulásba, társadalmi integrációba, a munkavállalók átképzésébe stb.) befektetett évi 10 milliárd eurót az EU 2020 stratégia célkitűzéseinek megfelelően kell felhasználni, valamint valós előrelépésre van szükség. Az ESZA ugyanakkor az Unió regionális politikájának szerves része kell, hogy maradjon, így biztosítva azt, hogy az alapok közötti egyre fokozott különbségtétel nem bonyolítja tovább ezt a folyamatot. Az indítvány mellett szavaztam, mivel világosan bemutatja a problémát, és sürgős felhívást intéz az Európai Bizottsághoz: az ESZA-nak az Unió politikáinak kulcsfontosságú eszközévé kell válnia.

  Zigmantas Balčytis (S&D) , írásban. – (LT) Egyetértek az indítvánnyal. Európában nélkülözhetetlen a fenntartható gazdasági fejlődés és a munkateremtési politika. E politika végrehajtását az oktatásban, a szakképzésben és az átképzési programokban végrehajtott reformokkal kell támogatni, hogy így a munkaerőpiac igényeihez igazodjanak, illetve el kell nyernie a kis- és középvállalkozások támogatását is. Nagyon fontos, hogy a tervezett eszközök koordinált és egymást támogató módon működjenek együtt a legjobb eredmények elérése érdekében. Uniós szinten az Európai Szociális Alap kulcsfontosságú szerepet játszik a foglalkoztatás és a munkakörülmények javításában, valamint a munkavállalók munkaerő-piaci integrációjában. Azonban a strukturális alapokból történő finanszírozás önmagában elégtelen. Ahhoz, hogy olyan rendszer jöjjön létre, amely hatékonyan és eredményesen finanszírozza a szociális programokat, a strukturális alapokból származó támogatást olyan már létező programokkal kell kombinálni, mint például a Progress európai mikrofinanszírozási eszköz, amelyen keresztül a kisvállalkozások mikrohitelekhez jutnak, valamint a vállalkozók segítséget kapnak a vállalkozásuk létrehozásához, illetve egyéb eszközöket vehetnek igénybe.

  Elena Băsescu (PPE) , írásban. – (RO) Az Európai Szociális Alap kulcsfontosságú eszköz az uniós tagállamok gazdasági és szociális kohéziójának növelésében. Az alapból érkező maximális pénzügyi támogatás erősítené az európai polgárok közötti szolidaritást, különösen az új tagállamokban. A 2007 és 2013 közötti időszakra az Európai Unió kb. 3,5 millió eurónyi támogatást nyújtott Romániának az Európai Szociális Alapból. Az operatív programok két területre összpontosítanak. Az első az emberi erőforrások fejlesztése, a második pedig a közszolgáltatások és a közigazgatás infrastruktúrájának javítása az „Adminisztrációs képességek fejlesztése” elnevezésű programon keresztül. Ebben az értelemben bővíteni kell a strukturális alapok lehetőségeit az érintett folyamatok egyszerűsítése és fejlesztése által. A fő célkitűzés, hogy a tagállamok megteremtsék a legjobb foglalkoztatási lehetőségeket, illetve a polgárok részéről aktívabb társadalmi szerepvállalást érjenek el. A jövőben az Európai Szociális Alapnak fontos szerepet kell játszania az Európa 2020 stratégia támogatásában. Ehhez kétségtelenül az európai és tagállami szintű fellépés szükséges.

  Mara Bizzotto (EFD) , írásban. – (IT) Az Európai Szociális Alap jövője egyértelműen nemcsak az európai döntéshozóknak a kontinens jövőjéről alkotott elképzelésén múlik, hanem azon is, hogyan tudták a múlt tapasztalatait pozitív módon hasznosítani. Egy olyan múltét, amely ma a napnál világosabban jelzi nekünk, hogy az európai intézmények által eddig alkalmazott foglalkoztatási, képzési és munkamodell már nem elégíti ki a jelenlegi gazdasági szükségleteket. Az „Európa 2020” stratégiának és fő eszközének, a Szociális Alapnak figyelembe kell vennie azt a tényt, hogy kizárólag azok a foglalkoztatási és képzési politikák tudják fenntarthatóvá tenni az európai alapok beruházásait, amelyekkel a helyi szükségletek kielégítését célozzák meg, valamint a kis- és középvállalkozásokat erősítik és tartják fenn, hiszen ezek az európai gazdaság sarokkövei. A jövőben sokkal nagyobb figyelmet kell szentelnünk a Szociális Alapnak, mint eddig, és az egész Európa 2020 stratégiában a helyi sajátosságokra és a kisvállalkozásokra kell figyelnünk, mert ezek teszik ki Európa gazdaságának 99%-át. Abban reménykedve, hogy az Unió a jövőben másképpen fog tekinteni ezekre a létfontosságú kérdésekre, az állásfoglalás mellett szavazok.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D) , írásban. – (LT) Az Európai Parlament Foglalkoztatási és Szociális Bizottsága által benyújtott állásfoglalás mellett szavaztam, mert szükségesnek tartom az Európai Szociális Alap (ESZA) megerősítését és hatékonyságának növelését, különösen a jelenlegi gazdasági és társadalmi válságban, mivel ez az alap az Európai Unió egyik fő pénzügyi eszköze a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemben. Továbbá pedig nagyon fontosnak tartom az ESZA pénzügyi folyamatainak fejlesztését, mert ez lehetővé tenné a tagállamoknak az ESZA könnyebb és hatékonyabb használatát, amikor a szakértelembe, a foglalkoztatásba, a képzésekbe és az átképzésekbe ruháznának be a több és jobb munkahely megteremtése reményében. Szeretném arra is felhívni a figyelmet, hogy rendkívül fontos, hogy a Bizottság az alapnak szánt uniós pénzeket célzottan ossza szét, mivel csak ebben az esetben tud közvetlenül segíteni az embereknek abban, hogy munkát kapjanak, jobb munkahelyekhez jussanak, leküzdjék a szegénységet, elkerüljék a társadalmi kirekesztést, valamint teljes életet éljenek. Továbbá kizárólag egy hatékonyabb és erősebb ESZA teszi lehetővé az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek végrehajtását a foglalkoztatási és szociális ügyekben, valamint az európai munkanélküliség és szegénység csökkentésében.

  Zuzana Brzobohatá (S&D) , írásban. – (CS) Több okból támogattam az Európai Szociális Alap jövőjére vonatkozó állásfoglalást. Először is értékelem, hogy az Európai Parlament állásfoglalása elismeri, hogy a strukturális alap jórészt a szociális politika legfőbb pénzügyi eszköze marad. Ugyanakkor pedig támogatom a Bizottságnak címzett kérelmet, amely hangsúlyozza a más programokkal való összehangolás, így a Daphne, a Progress, a közegészségügyi programmal és az „Európa a polgárokért” elnevezésű többéves keretprogramokkal való kohézió szükségét. Nem kevésbé fontos a Bizottság azon felhívása, hogy növelni kell a strukturális alapok lehetőségeit a megközelítések és a rugalmasság egyszerűsítésével és fejlesztésével, hangsúlyt helyezve a társadalmi integrációra, hogy ily módon a tagállamok optimalizálhassák a szociális és foglalkoztatási politikájuk eredményeit, és fenntartható fejlődést érhessenek el. Végül pedig azért támogattam a Parlament ezen állásfoglalását, mivel hangsúlyozza, hogy az Unió regionális és szociális politikája egy kölcsönösen összekapcsolódó egészet alkotnak, és az Európa 2020 stratégia sikere érdekében világos keretrendszerre van szükség ahhoz, hogy minden európai politika és strukturális alap kohézióját elérjük: olyan cél ez, amelynek elérésére a Bizottságot az állásfoglalás felszólítja.

  Alain Cadec (PPE) , írásban. – (FR) Az Európai Szociális Alap létfontosságú szerepet tölt be a társadalmi kohézióban azáltal, hogy Európa régióiban elősegíti a munkavállalók integrációját. A kis- és középvállalkozások, valamint az oktatás és a szakképzés érdekében tett erőfeszítései az Európa 2020 stratégia sikerének kulcsfontosságú elemei. Azonban az Európai Szociális Alap szerepét tovább lehetne erősíteni. A 2014–2020-as időszak strukturális alapjai szerkezetének figyelembe kell vennie az alap különleges jellemzőit. Még szükség lehet bizonyos változtatásokra. Nagyon fontos azonban, hogy – a jelenlegi helyzetnek megfelelően – az Európai Szociális Alap a strukturális alapok általános szabályainak keretén belül maradjon. A saját jogi keret elkerülhetetlenül az európai politikák feldarabolódását eredményezi, és céltalan bonyodalmakat okoz a kedvezményezetteknek. Az európai politikák egységességének kéz a kézben kell haladnia a célkitűzések és az erőforrások egységes jövőképével, amelyhez az eszközök közötti nagyobb együttműködésre lesz szükség. Az Európai Szociális Alapnak ezért továbbra is az alapokra vonatkozó általános rendelkezések keretében kell maradnia, természetesen a saját szabályzatával, de semmiképpen sem saját költségvetéssel.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE) , írásban. – (PT) Az Európai Szociális Alap létfontosságú szerepet játszik a karrierépítés és a szakmai lehetőségek elősegítésében, javítja a munkavállalók munkaerő-piaci igényekhez való alkalmazkodási készségét, integrálja őket a munkaerőpiacra, valamint erősíti a társadalmi beilleszkedést. Nagyon fontos, hogy a tagállamok az Európai Szociális Alapot a szakértelem, a foglalkoztatás, a képzés és átképzés területén használják fel a több és jobb munkahely megteremtése érdekében.

Az Európa 2020 célkitűzései úgy érhetők el, hogy ezt az eszközt a kis- és középvállalkozások (kkv-k) támogatására használjuk, és ezek igényeihez igazítjuk az oktatási és szakképzési rendszereket. Nagy hangsúlyt kell fektetni az oktatási és szakképzési rendszerek modernizálására, a megfelelő minőségű munkakörülményekre, ideértve a bizonytalan és be nem jelentett munkaviszony elleni küzdelmet, a nemek egyenlőségét, a munka és magánélet összeegyeztethetőségét lehetővé tevő feltételek megteremtését és a munkaerőpiacról kiszorult emberek integrálásának biztosítását.

  Nikolaos Chountis (GUE/NGL) , írásban. – (EL) Tartózkodtam a jelentés megszavazásakor, mert ugyan az Európai Szociális Alap megreformálására és megerősítésére szólít fel, az alapot az Európa 2020 stratégia szolgálatába állítja. Mindannyian tudjuk, hogy az Európai Szociális Alapot „azon különbségek csökkentésére hozták létre, amelyek az EU tagállamainak és régióinak jólétében és életszínvonalában mutatkoznak. Az Alap így előmozdítja a gazdasági és társadalmi kohéziót.” Azonban manapság, amikor a gazdasági válság egyre nagyobb recesszióba és munkanélküliségbe, vállalatok és gyárak bezárásába, szegénységbe és társadalmi kirekesztésbe taszítja az Uniót – annak ellenére, hogy a 2010-es évet a szegénység elleni küzdelem évének nyilvánították –, ez a célkitűzés megkérdőjeleződik. Minden európai alap prioritását – ideértve az Európai Szociális Alapot is – felül kell vizsgálni az európai polgárok és társadalmak java érdekében, hogy ne legyen az Európa 2020 stratégiának alárendelve, amely a bizonyíthatóan sikertelen lisszaboni stratégiát követi. A jelentés bizonyos pontjai – például az oktatási rendszerek, valamint a szakoktatási és szakképzési rendszer piaci elvárásokhoz történő igazítása nyilvánvalóan a piac szükségleteit szolgálja, nem pedig Európa állampolgáraiét.

  Vasilica Viorica Dăncilă (S&D) , írásban. – (RO) Nem feledve, hogy a strukturális alapok továbbra is jórészt a társadalmi célok fő pénzügyi eszköze marad, úgy gondolom, hogy a gazdasági, társadalmi és területi kohéziót a foglalkoztathatóság és az elhelyezkedési lehetőségek növelésével kell megerősíteni, amelyet magas foglalkoztatási szinttel és a jó minőségű munkahelyek magasabb számával lehetne elérni.

  Edite Estrela (S&D) , írásban. – (PT) Az állásfoglalás mellett szavaztam, mert úgy gondolom, hogy az Európai Szociális Alap az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek fő pénzügyi eszköze kellene, hogy legyen. A tagállamok számára létfontosságú, hogy ezt az alapot olyan képzésekre és átképzésekre fordítsák, amelyek javítanak az állampolgárok képzettségén, valamint több és jobb munkahelyet hoznak létre.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) A jelenlegi európai foglalkoztatottsági helyzetet figyelembe véve, amikor a különböző tagállamok rekordszintű munkanélküliséggel küzdenek, úgy hiszem, hogy az Európa 2020 stratégia célkitűzéseit úgy érhetjük el, hogy az Európai Szociális Alapot (ESZA) a kis- és középvállalkozások (kkv-k) támogatására fordítjuk, valamint az oktatási és szakképzési rendszert a vállalatok igényeihez igazítjuk, így növelve a munkavállalók foglalkoztathatóságát. Az Európa 2020 stratégia sikere az európai vállalatok és ágazatok versenyképességén, valamint a válság utáni gazdasági dinamikán múlik. Ennek eléréséhez az erőfeszítéseinket a vállalatok (különösen a kkv-k, a technológiai ágazatok és a tudományos kutatások) életképességének és dinamizmusának javítására, valamint a megfelelő képzésre kell összpontosítanunk. Úgy gondolom, hogy az ESZA-nak e célkitűzések megvalósítását kellene elősegítenie, ezért teljes mértékben támogatom a jelen állásfoglalás által is hangsúlyozott pontot, miszerint a képzés és az oktatás a szegénység, a munkanélküliség és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem egyik fontos eszköze, amely jólétet és megnövekedett versenyképességet teremt.

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) A jelenlegi gazdasági és társadalmi válság hatásai miatt az európai polgárok és az uniós intézmények különös figyelemmel kísérik a munkanélküliség és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelmet. Ebben az értelemben az Európai Szociális Alap (ESZA) kétszeresen fontos az Európa 2020 stratégia céljainak elérésében. Ma különös hangsúlyt fektetünk a képzési lehetőségekre és s szakmai képesítésre, hogy intelligens, fenntartható és befogadó növekedést érjünk el, ugyanakkor pedig elősegítsük a kis- és középvállalkozások innovációját és dinamizmusát. A cél a több és jobb munkahely létrehozása a szegénység és a társadalmi kirekesztés felszámolása érdekében. Szeretném ezért újból annak fontosságát és sürgősségét hangsúlyozni, hogy az ESZA-nak a többi strukturális alaphoz hasonlóan rugalmasabbá, egyszerűbbé és könnyebben alkalmazhatóvá kell válnia, hogy hatékonyabban tudjon reagálni az új európai valóságra és az új társadalmi problémákra.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL) , írásban. – (PT) Úgy gondoljuk, hogy az Európai Szociális Alapnak (ESZA) támogatnia kellene a tagállamok által elfogadott lépéseket, hogy növelje a foglalkoztatottságot, javítsa a munka minőségét minden tekintetben (képzés, munkakörülmények, szerződéses viszonyok, munkaidő és a munka megszervezése), valamint hogy csökkentse a társadalmi és a bevételek felosztásában tapasztalható egyenlőtlenségeket.

Az ESZA anyagi eszközeinek megnövelése elősegítheti a társadalmi beilleszkedés céljait, a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelmet, az oktatást és a képzést, ugyanakkor pedig nagyban növeli a gazdasági és társadalmi kohéziót is.

A Parlament által ma elfogadott állásfoglalás kiemel néhány ilyen jellemzőt. Hangsúlyozza azokat a lényeges pontokat, amelyekre az ESZA-nak összpontosítania kell, és felhívja a figyelmet arra, hogy további „erőfeszítésekre van szükség a társadalmi kohézió eléréséhez”. Azonban többre van szükség, mint az ESZA. Változtatni kell a politikákon. Meg kell szabadulnunk a Stabilitási és Növekedési Paktumtól, és azt egy valós Fejlődési és Társadalmi Fejlesztési Programra kell cserélnünk.

  Pat the Cope Gallagher (ALDE) , írásban. – (GA) Írország az 1973-as csatlakozása óta 7 milliárd euró pénzügyi támogatást kapott az Európai Szociális Alapból. Ezt a pénzt többnyire a hosszú távú munkanélküliség és a pályakezdők munkanélküliségének felszámolására fordítottuk. A 2007–2013-as „Írországi Emberi Erőforrásokért Operatív Program” keretén belül az Európai Unió 375 millió euróval támogatja Írországot az Európai Szociális Alapon keresztül. A program teljes költségvetése 1,36 milliárd euró. Az összeget munkanélküliek, fogyatékossággal élők, az iskolát korán abbahagyók és a társadalom peremén élők képzésére fordítják. Ez a globalizáció korszaka. A globalizáció az ír munkavállalókat új kihívások és lehetőségek elé állította, és az Európai Szociális Alap az egész életen át tartó tanulási programokat is támogatja, amelyet a globalizált munkaerőpiac valóságaihoz lehet igazítani.

  Sylvie Guillaume (S&D) , írásban. – (FR) Az Európai Szociális Alap (ESZA) jövőjéről szóló állásfoglalás mellett szavaztam. Az ESZA kulcsfontosságú szerepet játszik az európai társadalmi kohézióban, támogatja a foglalkoztatást, a munkavállalók munkaerőpiacra történő integrálását és a szakképzést. Ebben a szövegben világosan kijelentettük, hogy nem értünk egyet az Európai Bizottság azon javaslatával, amellyel különválasztaná az Európai Szociális Alapot a többitől. Tulajdonképpen ellenkezőleg kellene cselekedni: az alapot szorosan össze kellene kapcsolni a többivel, különösen ami a regionális politikai eszközöket illeti, így növelve a hatékonyságát. Amellett tettük le a voksunkat, hogy az ESZA hatékonyabb, egyszerűbb és átláthatóbb eszköz legyen, amelynek továbbra is fontos szerepet kell játszania a szociális Európa építésében. Az ESZA-nak egységes egészként kell működnie a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemben, és teljesítenie kell az Unió célkitűzéseit ezen a területen.

  Alan Kelly (S&D) , írásban. – Az Európai Szociális Alap (ESZA) az Unió legnagyobb olyan költségvetési eszköze, amely a társadalmi és munkaerő-piaci integrációt támogatja. Azonban az is nyilvánvaló, hogy ez az állásfoglalás túlságosan arra összpontosít, hogy az ESZA növelje a foglalkoztatottságot, és nem figyel eléggé arra a kulcsfontosságú szerepre, hogy a veszélyeztetett csoportokat integrálja a társadalomba, amelyet a képviselőcsoportom, a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége mindig is hangsúlyosan támogatott. Létfontosságú volna, hogy az ESZA azokra a veszélyeztetett csoportokra összpontosítson, amelyek a legtöbbet szenvednek a gazdasági válság következményeitől.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL) , írásban. – (FR) A jelentés azt állítja, hogy védi a tisztességes munkát és harcol a bizonytalan foglalkoztatás ellen. Egy dolog ezt állítani, de még mindig biztosítanunk kell az erőforrásokat ahhoz, hogy ezt meg is tehessük. Az Európa 2020 stratégia pont az ellenkező irányba halad. Ennek a sok beszédnek milyen hatása is lesz? Semmilyen. Miért soroljuk fel a szegények problémáit, miközben hallgatunk azokról, amelyeket a gazdagok okoztak? Ez a szöveg puszta képmutatás.

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) Az Európai Szociális Alap (ESZA) az az eszköz, amely szó szoros értelemben lehetővé teszi az új munkahelyek és munkalehetőségek megteremtését, a munkavállalók képesítésének a munkaerőpiachoz történő hozzáigazítását, valamint a munkavállalók munkaerőpiacra történő integrálását a társadalmi integráció megerősítésével. Ezért az Európai Unió számára létfontosságú, hogy megvalósítsa az Európa 2020 stratégia szociális és foglalkoztatottsági területén kitűzött célokat. Ennek a fontos eszköznek a megerősítése létfontosságú a stratégia megfelelő működése érdekében, amely egyúttal támogatja a kis- és középvállalkozásokat, amelyek a gazdaság hajtómotorjai, és kiemelt fontossággal bírnak a gazdasági és technológiai fejlődés terén, valamint a munkahelyteremtésben.

  Alexander Mirsky (S&D) , írásban. – (LV) Lettországban az Európai Szociális Alap politikai és gazdasági spekulációk célpontja lett. Bizonyos tisztességtelen köztisztviselők a képzésre és az átképzésre előirányzott összegekből gazdagodnak meg. Az újonnan létrehozott képzési központok és egyéb engedély nélküli intézmények egyszerűen „pénzmosást” végeznek a munkanélküliek és az egyéb alacsony jövedelműek képzésére előirányzott összegekkel, míg a képzést irányító szakemberek képesítése gyakran nem felel meg az előírásoknak. Bizonyos „továbbképző központok” tandíja magasabb, mint a Lett Egyetemé. Az Európai Szociális Alap fizet meg ezért a hanyagságért. Támogattam ezt az állásfoglalást. Különösen megérintett a 15. bekezdése, amelyben az Európai Parlament „felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg a strukturális alapok potenciálját egyszerűsítés, rugalmasság és az eljárások javítása révén […] azzal a céllal, hogy segítséget nyújtsanak a tagállamoknak a foglalkoztatási és szociálpolitikák eredményeinek javításában és a fenntartható növekedés megteremtésében”. Azért szavaztam az állásfoglalás mellett, mert abban reménykedem, hogy létrejön egy nyomon követési mechanizmus, amely keményen megbünteti a tisztességtelen politikai szereplőket.

  Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) Az Európai Szociális Alap használatával megpróbáljuk csökkenteni a tagállamok közötti gazdasági és társadalmi különbségeket. E tekintetben sokkal előremutatóbb az európai munkavállalók munkabiztonságának és foglalkoztatásának szempontjából, hogy ezt a folyamatot a képesítési intézkedésekkel kezdjük. A már meglévő potenciált teljesen ki kell használnunk, hogy a kereskedelem és az ipar ne importáljon nagyszámú olcsó külföldi szakértőt azzal az ürüggyel, hogy nincsen elég képzett munkaerő. Ezzel kapcsolatban sok olyan „kártya” van, amelyet ugyancsak el kellene utasítani. Azonban ha a projektek elszámolása és végrehajtása több régióban problémákhoz vezet, és ha például a francia PPP képzési program már három éve vár a kifizetésre azért, mert a brüsszeli bürokráciában megváltoztak a kompetenciák, az alap nem teljesíti a céljait. Mindenesetre világossá kell tennünk, hogy nagyobb figyelmet kell szentelni a kis- és középvállalkozásoknak mint „igazi” munkaadóknak. Mivel ez az állásfoglalás alapvetően egyetért a fentiekkel, de néhány hiányosságot tartalmaz, tartózkodtam a szavazástól.

  Crescenzio Rivellini (PPE) , írásban. – (IT) A mai plenáris ülésen az Európai Szociális Alap jövőjéről szóló állásfoglalási indítvány mellett szavaztam. Mindannyian tudjuk, hogy az Európai Szociális Alap kulcsszerepet játszik az Európa 2020 stratégia támogatásában, amelynek a legfőbb célja a befogadó növekedés, a szegénység csökkentése, a foglalkoztatottság növelése, valamint a képzési szintek emelése az új és jobb munkahelyek megteremtése érdekében. E tekintetben az alap elsődleges fontossága politikai eszközként és kettős értékként is értelmezhető – ezek egyrészt a foglalkoztatáspolitika és a kohéziós politika támogatása, másrészt pedig ezek valós és harmonikus regionális fejlődése. Az utóbbi – és ezzel fejezném be – különösen fontos egy olyan Európában, amely nem lehet teljes, összetartozó és egységes, ha a benne lévő összes közösség nem elég fejlett, és nem éri el a lehető legstabilabb és legegységesebb növekedési szintet. Nem feledkezhetünk meg különösen Dél-Európa régióiról – a Kelet-Európának szánt alapok mobilizálása (bár helyes és támogatandó) nem hajtható végre az Európa szívében lévő régiók kárára.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – Támogattuk ezt az állásfoglalást, amely többek között hangsúlyozza az Európai Szociális Alap által a foglalkoztatottság és a munkalehetőségek javításában, a munkavállalók képesítésének a munkaerőpiachoz való hozzáigazításában, valamint a munkavállalók munkaerőpiacra történő integrálásában és a társadalmi integráció megerősítésében játszott kulcsfontosságú szerepet. Felhívja a figyelmet az Európai Parlament által elfogadott négy foglalkoztatási iránymutatásra, és üdvözli, hogy a célkitűzések között megtalálható a foglalkoztatás növelése és a szegénység elleni küzdelem a munka világába képzés révén való integrációval/újraintegrációval összefüggésben. Hangsúlyozza azt is, hogy az Európa 2020 célkitűzéseinek eléréséhez – különösen a foglalkoztatás és a szociális ügyek terén – jelentős előrelépésekre van szükség, mivel ez létfontosságú, ha a stratégia hiteles akar maradni.

  Oreste Rossi (EFD) , írásban. – (IT) Az állásfoglalás szerfelett fontos, mivel felhívja a figyelmet arra a kulcsfontosságú szerepre, amelyet az Európai Szociális Alap játszik a foglalkoztatás és a munka minőségének javításában. Nagy fontosságot tulajdonít az oktatási és szakképzési rendszernek, a megfelelő szintű munkának, a nemek egyenlőségének és annak biztosításának, hogy a munkaerőpiacról jelenleg kiszorult emberek hozzáférhessenek a munkaerőpiachoz. Sajnos a válság még inkább megnehezítette a fiatalok munkaerőpiacra történő belépését, és azt eredményezte, hogy az idősek elveszítették munkahelyüket. Fontos a strukturális alapok erejének növelése a kiszorultak támogatása érdekében, így javítva a szociálpolitikák eredményeit, valamint mindenki számára előnyös fenntartható növekedést hozva létre.

  Nuno Teixeira (PPE) , írásban. – (PT) Az Európai Szociális Alap (ESZA) célja az elhelyezkedési lehetőségek javítása, valamint a munkavállalók Európai Unión belüli földrajzi és foglalkozási mobilitásának elősegítése, továbbá pedig az iparban, illetve a termelési rendszerekben bekövetkező változások előmozdítása. Ennek érdekében a szakképzés és átképzés kiemelt fontossággal bír, különösen a gazdasági válság és a növekvő munkanélküliség idején, amelynek manapság tanúi vagyunk. Az ESZA célja a munkavállalók elhelyezkedési lehetőségeinek előmozdítása és életszínvonaluk növelése. Ezért az ESZA létfontosságú eszköz. A munkahelyteremtés és a foglalkoztathatóság előmozdítása elősegíti az Unión belüli gazdasági, társadalmi és területi kohéziót. Az Európa 2020 stratégia növekedési és foglalkoztatási célkitűzéseinek eléréséhez a különféle uniós politikák közötti szinergiákra van szükség. Azonban nem értek egyet azzal, hogy az ESZA a többi strukturális alaptól elkülönítve, külön pénzügyi eszközként működjön, saját szabályzattal és költségvetéssel. Úgy gondolom, hogy sokkal könnyebben tudnánk szinergiákat elérni, ha nem osztjuk fel az európai alapokat, hanem a különféle eszközök közötti koordináció javítására összpontosítunk, és ezeket hatékonyabban használjuk.

  Derek Vaughan (S&D) , írásban. – A jelenlegi vita a 2013 utáni kohéziós politika jövőjére vonatkozik, és ennek részeként ezen állásfoglalás rögzíti, hogy a Parlament elkötelezett az iránt, hogy az Európai Szociális Alap a kohéziós támogatást irányító általános stratégia része maradjon. Szükség van azonban az alap szabályainak rugalmasabbá tételére és egyszerűsítésére. Az ESZA úgy tud az Európa 2020 stratégia fő eszközeként működni, ha az Unión belül a szakképzésre és a munkahelyekre összpontosít. Ennek érdekében biztosítanunk kell, hogy az ESZA a kohéziós politika része maradjon.

  Marie-Christine Vergiat (GUE/NGL) , írásban. – (FR) Az Európai Parlament az Európai Szociális Alap (ESZA) jövőjéről szóló állásfoglalásról szavazott.

Amikor az ESZA létjogosultságát kérdőjelezik meg, többek között a Bizottság elnöke, aki egy sokkal nagyobb, tágabb célkitűzésekkel rendelkező alapba kívánja integrálni az ESZA-t, jelentős lépésnek számít, hogy az Európai Parlament támogatja az Európai Szociális Alapot.

Az állásfoglalás támogatja az ESZA-nak az EU regionális és szociális politikáiban játszott szerepét, és felszólít arra, hogy egyszerűsítsék a támogatási eljárásokat. Ezek a nagymértékben korlátozó eljárások nem egyszerűsítik a támogatások állampolgárok tényleges igényei szerinti elosztását, valamint az előirányzott források fel nem használásához vezetnek, mint például Franciaországban is, ami önmagában botrányos.

Ugyanakkor sajnálom, hogy az állásfoglalás többek között az „oktatási rendszerek aktualizálásának” dogmáját eleveníti fel, és arra szólít fel, hogy ezeket kizárólag a vállalatok igényeihez igazítsuk a munkaerőpiacra való bejutás érdekében.

  Angelika Werthmann (NI) , írásban. – (DE) Az Európai Szociális Alap kulcsszerepet játszik a foglalkoztatási helyzet javításában és a munkahelyteremtésben. Támogatom az állásfoglalási indítványban foglalt következő prioritásokat: az oktatási rendszerek modernizálása (ideértve az olyan képzéseket, amelyeket a kkv-k szükségleteihez igazítanak), a tisztességes munka és természetesen a nemek közötti egyenlőség, amelyet a munka és a magánélet összeegyeztetése feltételeinek megteremtése tesz lehetővé. Minden lehetséges erőfeszítést meg kell tenni annak biztosítása érdekében, hogy az uniós politikák és az eszközök összehangolt és egymást támogató módon működjenek együtt (lásd a jelentés 13. bekezdését).

  Elnök. – A jelen ülés jegyzőkönyvét az Európai Parlament következő ülésének kezdetén terjesztik elő jóváhagyásra.

Ha nincs ellenvetés, a mai ülésszakban elfogadott állásfoglalásokat azonnal átküldik a bennük megnevezett címzetteknek és szerveknek.