Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2010. október 19., Kedd - Strasbourg

6. A szegénység felszámolása nemzetközi napjának fejlesztési szempontjai - A minimumjövedelem szerepe a szegénység elleni küzdelemben és a befogadó társadalom előmozdításában Európában (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont a szegénység témájáról szóló közös vita.

- A Tanács és a Bizottság nyilatkozata a szegénység felszámolása nemzetközi napjának fejlesztési szempontjairól, valamint

- a minimumjövedelemnek Európában a szegénység elleni küzdelemben és a befogadó társadalom előmozdításában játszott szerepéről szóló, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében Ilda Figueiredo által előterjesztett jelentés (http://www.europarl.europa.eu/oeil/FindByProcnum.do?lang=en&procnum=INI/2010/2039" ) (A7-0233/2010).

  Olivier Chastel , a Tanács soros elnöke. – (FR) Elnök asszony, biztos úr, tisztelt képviselők, minthogy 2010 a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve, természetesen nagyon is tisztában vagyunk azzal, hogy a szegénység problémája nem áll meg az Unió határainál, és egyébként sem oldódhat meg kizárólag e határokon belül.

A közelmúlt valamennyi országot érintő, de a legszegényebbeket a legkeményebben sújtó válságsorozata megmutatta, hogy a mai világban mennyire összefügg minden mindennel. A fejlesztés előmozdítása tehát része a mai világméretű kihívásokra adott európai reagálásnak, és a következő öt év döntő jelentőségű lesz az európai fejlesztési politika, következésképpen a fejlesztési világpolitika szempontjából is.

A Lisszaboni Szerződés 208. cikke kimondja, és ezt a fejlesztésre vonatkozó európai konszenzusban is megállapítottuk, hogy az Európai Unió fejlesztési együttműködésének fő célkitűzése a szegénység felszámolása a fenntartható fejlődés összefüggésében, konkrétan a millenniumi fejlesztési célok megvalósítására való törekvés útján.

Ugyanakkor a millenniumi fejlesztési céloknak a fenntartható fejlődés kontextusában történő teljesítése a kollektív felelősség függvénye, melynek értelmében minden partnernek be kell tartania az általa vállalt kötelezettségeket. Egyébként az Európai Unió meg van győződve arról, hogy a fejlődő országok felelősen állnak hozzá a saját fejlődésükhöz, melyet kézben tartanak, és arról is, hogy a millenniumi fejlesztési célok megvalósításának feladata mindenekelőtt a fejlődő országokra hárul.

Azt is fontos hangsúlyozni, hogy e célok elérése globális stratégiákat követel, melyek a demokratikus kormányzást, az emberi jogok és a jogállam védelmét, a szegények javára megvalósuló gazdasági növekedést, a magánszektor fejlesztését, a kereskedelem fejlesztését, a humán és szociális szféra fejlesztését, valamint a környezeti fenntarthatóságot foglalják magukban.

Az Európai Unió ösztönzi a partnerországokat arra, hogy erőteljesen fokozzák erőfeszítéseiket a szegénység és az egyenlőtlenségek csökkentése, valamint a civil társadalommal, a magánszektorral és a helyi hatóságokkal való partnerségek kialakítása érdekében. Az Európai Unió erőteljesebben fogja támogatni a fejlesztés szolgálatában álló nemzeti erőforrások mozgósítására – konkrétan a költségvetési gazdálkodás, valamint a partnerországok adó- és vámrendszerei megszilárdítása és hatékonyabbá tétele keretében – a partnerországok által tett erőfeszítéseket.

Ez év szeptember 22-én az ENSZ tagországai a millenniumi fejlesztési céloknak szentelt csúcstalálkozó záróokmányának elfogadásával újfent kötelezettséget vállaltak arra, hogy együttműködnek valamennyi nép gazdasági és szociális körülményeinek javítása céljából, és minden tőlük telhetőt megtesznek annak érdekében, hogy a millenniumi fejlesztési célok 2015-re megvalósuljanak.

  Andris Piebalgs , a Bizottság tagja. – Elnök asszony, először is hadd mondjak köszönetet önnek ezért a lehetőségért, hogy felszólalhatok a szegénység kihívásával kapcsolatban, és beszélhetek arról, hogy az Európai Unió fejlesztési együttműködési politikája révén mit tehet világszinten. A nyilatkozat második részében az Ilda Figueiredo által benyújtott jelentésről is szólok.

A szegénység felszámolása korunk legsürgetőbb globális kihívása. Olyan kihívásról van szó, mellyel nemcsak nyilvánvaló szolidaritási okokból és kötelességből kell foglalkozni, hanem a világszintű jólét és stabilitás okán is. És ez mindenkinek az érdeke. 2000-ben a világ vezetői összegyűltek az ENSZ-ben, New Yorkban, és megállapodtak a következő 15 évre szóló nemzetközi fejlesztési menetrendben, a millenniumi fejlesztési célokban. Az ebben a keretben meghatározott különböző célok és célkitűzések között a világ kötelezte magát, hogy a mélyszegénységet a felére csökkenti. Hol tartunk most, öt évvel a 2015-ös határidő előtt?

Reménykeltő előrelépés történt. 2000 és 2005 között összesen 120 millió ember került ki a szegénységből, ami évi 2,4%-os csökkenésnek felel meg, a vállveregetés ideje azonban még nem jött el. Ma még mindig 1,4 milliárd ember él mélyszegénységben, és óriásiak az eltérések az egyes térségek, országok és népcsoportok között. Ezenfelül a közelmúltbeli és jelenlegi világválság – kezdve az élelmiszerár- és üzemanyagár-robbanástól egészen a gazdasági egyensúlyvesztésig és az éghajlatváltozásig – a múltbeli eredményeket és a jövőbeli kilátásokat egyaránt veszélyezteti.

A millenniumi fejlesztési céloknak szentelt két héttel ezelőtti csúcstalálkozó megerősítette a szegénység elleni küzdelemre irányuló világtörekvést. Az európai parlamenti képviselők, Gay Mitchell-lel az élükön, számottevően hozzájárultak a csúcstalálkozóhoz, s én hálásan köszönöm nekik a részvételt és a támogatást. A Parlamentnek is szeretném köszönetemet kifejezni az egész előkészítési folyamat támogatásáért, mely a Cashman-jelentés elfogadásában csúcsosodott ki. A tisztelt Háznak a millenniumi fejlesztési célokra irányuló folyamatos figyelme New Yorkban erőssé és ambiciózussá tette az Európai Unió pozícióját. Úgy gondolom, hogy a csúcstalálkozón részt vett európai parlamenti képviselőket megnyugtatta a csúcstalálkozó kimenetele. Nincs mit szégyellni, sőt a találkozó új energiát, lökést és reményt adott a célok elérése tekintetében. Azt bizonyította, hogy a millenniumi fejlesztési célok még mindig a politikai napirend élén szerepelnek, hiszen a csúcstalálkozón mintegy 110 állam- és kormányfő jelent meg. Az Európai Unió a 27 tagállamunk közötti szoros közös megközelítés kialakítása és kifejezése révén tevékenyen hozzájárult az esemény sikeréhez.

A szegénység elleni küzdelem európai uniós napirendünknek is az élén áll, része Európa építésének. Miként a Lisszaboni Szerződés is megállapítja, az Európai Unió fejlesztési politikájának központi célkitűzését alkotja, melyet az európai polgárok erőteljesen támogatnak, ami szintén fontos.

A világ vezető adományozójaként az Európai Unió eddig is jelentősen elősegítette a millenniumi fejlesztési célok megvalósítását. Csak két példa: egyedül az Európai Bizottság 2004 óta 9 millióval több lányt és fiút segített hozzá az iskoláztatáshoz, és 31 millió háztartást kötöttünk be a tiszta ivóvíz hálózatba. Úgy vélem, erre büszkék lehetünk, ám még többet kell tennünk, és képesek is vagyunk többet tenni.

Júniusban az európai vezetők hozzájárultak a millenniumi fejlesztési célok erősítéséhez azzal, hogy egy ambiciózus tervben és egy sor fellépésben egyeztek meg. A terv előtérbe helyezi az azon célokra irányuló fellépéseket, melyek esetében a legkevesebb előrehaladás történt, valamint azokat a térségeket és országokat, melyek a leginkább lemaradtak, ideértve a háborús konfliktusoktól és ingatag politikai helyzettől szenvedő térségeket és országokat is. A terv a nehéz gazdasági és pénzügyi körülmények ellenére a bruttó nemzeti jövedelem 0,7%-át kitevő fejlesztési segítségnyújtás elérésére vonatkozó elkötelezettségünket is megerősíti. Ennek megvalósítása céljából minden évben értékelnünk kell az e téren tett előrelépést.

Egész tevékenységemet továbbra is átfogó prioritás marad, hogy a millenniumi fejlesztési célokat, és különösen a szegénység felszámolásával kapcsolatos célt millenniumi fejlesztési valóságokba fordítsuk át.

Mindannyian tudjuk, hogy a segélyezés önmagában nem lesz elegendő a millenniumi fejlesztési célok eléréséhez. A célok megvalósításához az is kiemelten fontos, hogy kreatívabbak legyünk segélyezésünk hatásosságának javításában, a fenntarthatóbb és inkluzívabb növekedés előmozdításában, valamint egyéb fejlesztésfinanszírozási többletforrások mozgósításában. Ugyanilyen fontos a segélyezés minőségének és hatékonyságának többek között a nagyobb átláthatóságon és elszámoltathatóságon keresztül történő javítása, valamint annak garantálása, hogy a nem segélyezési politikák jobban támogassák a millenniumi fejlesztési célokat.

A fejlesztési segélyezést katalizátornak, és nem gyógymódnak kell felfogni. Csupán segélyekből soha egyetlen ország sem alakult még át. A fenntartható haladás elsősorban attól függ, hogy sikerül-e fejleszteni egy ország inkluzív és fenntartható növekedést gerjesztő képességét. A fejlődés csak a fejlődő országokból belülről jöhet, nem pedig kívülről, fejlesztési erőfeszítéseinket tehát erre a „belülre” kell összpontosítanunk. Végül is a „felelősségvállalás” elve ezt jelenti.

Úgy tervezem, hogy novemberben zöld könyvet indítok el, és nyilvános konzultációt is kezdeményezek elképzelések összegyűjtésére arról, miként lehetne javítani politikáinkat és eszközeinket annak érdekében, hogy a partnerországokban jobban hathassunk a fenntartható és inkluzív növekedést lehetővé tevő tényezőkre, s ezáltal a szegénység okainak gyökeréig hatolhassunk le, és fejlesztési együttműködésünknek erőteljes hozzáadott értéket kölcsönözzünk. Mint általában, most is meggyőződésem, hogy az önök hozzájárulása e vitához alapvető jelentőségű lesz.

Szeretném köszönetemet kifejezni Figueiredo asszonynak a minimumjövedelmi konstrukciókról szóló jelentéséért. Jelentésének magját a méltóságban megélt életet lehetővé tevő elegendő forrásokhoz való alapvető emberi jog képezi. Ezt az Európai Unió Alapjogi Chartája rögzíti; az aktív befogadás terén tett több közelmúltbeli bizottsági kezdeményezés ösztönzője volt, különösen a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről szóló 2008-as bizottsági ajánlásé, melyet a Parlament és a Tanács is jóváhagyott. Az ajánlás három pillérre támaszkodó integrált aktív befogadási stratégiákat fogalmaz meg: a három pillér a befogadó munkaerőpiac, a minőségi szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint a megfelelő jövedelemtámogatás. A Bizottság ezért üdvözli a jelentést.

Ugyanakkor teljes mértékben tiszteletben tartjuk a tagállamoknak általában a szociális védőrendszerek, és különösen a minimumjövedelmi konstrukciók kialakításával és működtetésével kapcsolatos hatásköreit. A megfelelő jövedelem a dolgozni nem tudók szegénysége elleni küzdelem alapvető összetevője, a dolgozni tudók szegénysége elleni küzdelemben pedig a befogadó munkaerőpiacok szükséges kiegészítője.

A jelentés joggal erősíti meg a jövedelemtámogatás alapelvét, melynek megfelelőnek és ösztönzés-kompatibilisnek kell lennie. A tagállamok jelenleg költségvetési konszolidációs intézkedéseket foganatosítanak az államháztartások hosszú távú fenntarthatóságának a szavatolására. A Bizottság osztja azt a nézetet, hogy ezen intézkedéseknek figyelemmel kell lenniük a társadalom legkiszolgáltatottabb tagjai védelmének a szükségességére.

Az Európai Bizottság ez év végéig ismertetni fogja a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformját, mely konkrét intézkedéseket határoz meg a tagállamok azon célja elérésének támogatása érdekében, hogy 2020-ig legalább 20 millió európai polgár kikerüljön a szegénységből.

  Ilda Figueiredo , előadó. – (PT) Elnök asszony, noha a szegénység és a társadalmi kirekesztés sértik az emberi méltóságot és az alapvető emberi jogokat, a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évének vége felé szomorúan állapíthatjuk meg: az a veszély fenyeget, hogy a szegénységben élők száma rekord méretűre duzzad.

Ez megdöbbentő visszalépés a gazdag Európában, ahol a pénzügyi ágazat és a gazdasági csoportok nyeresége tovább nő, melyet adóparadicsomokban rejtenek el. Az eredmény: egyre fokozódik a felháborodás a bérmegnyirbálások és a bizonytalan, rosszul fizetett munka áldozatai, a dolgozók, a nők, a fiatalok milliói között, valamint a munkanélküliek és a siralmas nyugdíjjal rendelkező kisnyugdíjasok körében.

2008 végén az Eurostat megállapította, hogy még a jóléti juttatásokat követően is mintegy 85 millió embert fenyeget a szegénység, a helyzet azonban az újabb neoliberális uniós politikákkal és a több tagállamban jelenleg hozott úgynevezett megszorító intézkedésekkel még rosszabb lesz. Ezek az intézkedések bércsökkentéseket, az egészségügyi, oktatási és egyéb szolgáltatások megnyirbálását, a szociális támogatások visszafogását tartalmazzák, valamint az alapvető cikkekre, többek között az élelmiszerekre kirótt adók növelését, miként ez jelenleg Görögországot, Írországot és más országokat követően Portugáliában is történik.

Elfogadhatatlan, hogy a Bizottság és a Tanács a Stabilitási és Növekedési Paktum irracionális kritériumainak engedve továbbra is nyomás alatt tartsa a tagállamokat. Csak a pénzügyi kérdések érdeklik őket, és nincsenek tekintettel a szociális kérdésekre, miután a köz teljes negligálásával a köztámogatásokra szánt összes pénzt a bankokba és a pénzügyi rendszerbe irányították. Ami a legrosszabb a dologban az az, hogy most arra kényszerítik a dolgozókat és a szegényeket, hogy ők fizessék meg a sürgős köztámogatásokat, melyeket a kormányok az uniós vezetőkkel a hátuk mögött és a pénzügyi csoportok buzgó helyeslése közepette a bankoknak adtak.

Ezért a szegénység és a társadalmi kirekesztés kezelése érdekében meg kell változtatni a politikákat, miként azt Európa-szerte, és itt Strasbourgban is tüntetők milliói követelik.

A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évének célkitűzései és vezérelvei nem lehetnek pusztába kiáltott szavak. Nem lehet megfeledkezni az ENSZ millenniumi fejlesztési céljainak megvalósítására tett uniós kötelezettségvállalásról.

A politikáknak el kell ismerniük a jogokat és a felelősség-megosztást, elő kell mozdítaniuk a kohéziót, valamint a szegénységtől fenyegetett vagy szegénységben élő emberek részvételét; konkrét intézkedéseket kell foganatosítaniuk, és az intézkedéseket végre kell hajtatniuk a szegénység tényleges megelőzéséért és felszámolásáért; integrálniuk kell a hajléktalanokat és a bevándorlókat, nem is beszélve a fogyatékossággal élőkről; végül nem szabad kockára tenniük a fiatalok és a gyermekek jövőjét.

Az Európa 2020 stratégia sajnos csak arra szorítkozik, hogy megmutassa az utat, miként lehet 2020-ig 20 millió embert kiemelni a szegénységből, ami az úgynevezett lisszaboni stratégia eredeti célkitűzéseihez képest visszalépést jelent.

A szegénység és a társadalmi kirekesztettség sokarcúsága megköveteli, hogy a válság legyőzésének szerves részeként a makrogazdasági politikák szociális dimenzióval is rendelkezzenek. Ez változást tesz szükségessé a prioritásokban és a különféle politikákban, főként a monetáris politikában, például a Stabilitási és Növekedési Paktumban, a költségvetési és pénzügyi politikában, valamint a versenypolitikában és a belsőpiaci politikában. A gazdasági és szociális kohéziónak, valamint az emberi jogok védelmének elsőbbséget kell kapnia. Ez annyit tesz, hogy a gazdaságpolitikák, a foglalkoztatási, szociális és környezetvédelmi politika, valamint a javak és a jövedelem méltányos elosztása között legalábbis egyensúlynak kell lennie.

Ebben az összefüggésben a minimumjövedelmi konstrukciók hatékony eszközök az emberek biztonságának szavatolásában, valamint a kirekesztettség és a munkanélküliség hatásainak csökkentésében. Ezek a konstrukciók támogatják a tisztességes munkához való jutást, hozzájárulnak a bizonytalanság és az éhbérek visszaszorításához, melyek növelik a szegénységben élő dolgozók arányát. A minimumjövedelmi konstrukciók főként válságidőkben számottevő szerepet játszanak a jövedelem újraelosztásában, biztosítják a szolidaritást és a társadalmi igazságosságot, mivel társadalmi stabilizátorokként anticiklikus módon működnek, a belső piacon a kereslet és a fogyasztás fokozásához többletforrásokat teremtenek, s így a gazdasági visszaesés ellenében hatnak.

Következésképpen a minden egyes országban az átlagjövedelem legalább 60%-án alapuló minimumjövedelmi konstrukcióknak szerves részét kell képezniük a társadalmi integrációra irányuló stratégiának, mely a társadalom legvédtelenebb csoportjait megcélzó, a lakhatás, az egészségügyi ellátás, az oktatás és a képzés, valamint a szociális szolgáltatások területén kialakított általános politikákat és konkrét intézkedéseket egyaránt magában foglal. Ez segítene kiemelni az embereket a szegénységből, és a társadalmi befogadás, valamint a foglalkoztatáshoz való hozzáférés eszköze lenne a munkaképesek számára; ez a foglalkoztatás tisztességes munkakörülményeket jelentene, nem pedig modern rabszolgaságot, miként ez a helyzet a dolgozók millióit – főként a nőket és a fiatalokat – sújtó, bizonytalan és rosszul fizetett munkák esetében.

A Bizottság előtt álló kihívás az, hogy kezdeményezést és cselekvési tervet állítson össze a minimumjövedelmi konstrukciókról avégett, hogy a gyermekeket, fiatalokat, felnőtteket és időseket ki lehessen emelni a szegénységből, és rá lehessen állítani őket a társadalmi haladás felé vezető útra.

  Licia Ronzulli , a PPE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a világon létező szegénységről szóló adatok riasztóak, zavarba ejtőek és megbocsáthatatlanok. A szegénységi küszöb alatt élők száma állandóan emelkedik, miként a nélkülözők és a magas életszínvonalon élők közötti olló is egyre szélesebbre nyílik.

Az Egyesült Nemzetek Szervezete által a világ városainak helyzetéről összeállított legutóbbi jelentés szerint ma 827 millió ember él nyomornegyedekben, és ez a szám évente átlagosan 6 millióval fog tovább emelkedni. Miként ez már hangsúlyosan elhangzott, Európától sem idegen ez a jelenség: ma polgáraink közül majdnem 80 millió él szegénységben – az Unió lakosságának 16%-a –, melyből bő 19 millió a gyermek.

Ezt az évet, 2010-et, a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évének nyilvánították, és ez alkotja a ma tárgyalt jelentés hátterét. Elszánt voltam abban a tekintetben, hogy a végleges szövegnek elemeznie kell egyes általam rendkívül fontosnak tartott vetületeket, és ezért hálás vagyok Ilda Figueiredónak. A közelmúlt gazdasági válsága a munkanélküliség növekedéséhez vezetett. Sajnos már megint a nők húzták a rövidebbet. A szegénység elleni küzdelem mindenekelőtt a foglalkoztatást – különösen a nők és a fiatal felnőttek foglalkoztatását – előmozdító politikákat igényel.

Mindenkinek meg kell adni a lehetőséget, hogy elegendő pénze legyen a tisztes életszínvonal fenntartásához. Tény, hogy a minimálbér jelentős szerepet játszhat a szegénység elleni küzdelemben azáltal, hogy mindenkinek megadja az esélyt a társadalmi, kulturális és politikai életben való aktív részvételre. Mindazonáltal minden egyes tagállamnak szabadon kell döntenie arról, hogy bevezet-e minimálbért, ennek nem szabad uniós szintű döntésnek lennie.

A valódi társadalmi integráció megvalósításához, valamint a nincstelenség és a szegénység elleni küzdelemhez nem csupán társadalombiztosítási intézkedésekre kell hagyatkoznunk: magasabbra kell tennünk a mércét. Harcoljunk tehát jobb szerkezeti reformokért, és dolgozzunk erélyesebb foglalkoztatási politikák kialakítása irányában azért, hogy a társadalom gyengébb rétegeit ösztönözzük a munkaerőpiacra történő belépésre.

  Thijs Berman , az S&D képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök asszony, Ilda Figueiredo kitűnően megfogalmazta a jelentést, én csak egy valamit szeretnék hozzáfűzni. Az Európai Unió arra a gondolatra épül, hogy a lehető legtöbb ember számára biztosított jólét garanciát jelent az összes európai javát szolgáló gazdasági fejlődésre nézve. A nyitott piacnak köszönhetően, de a strukturális finanszírozásnak – a jólét újraelosztásának – is hála, az életszínvonal emelkedik a közép- és kelet-európai országokban, és a régebbi tagállamok élvezik ennek a jótéteményeit. Valamennyi európainak joga van a tisztes megélhetéshez, miként a világ összes polgárának is.

A szegénység visszaszorítása ezért szerepel a Lisszaboni Szerződésben. A millenniumi fejlesztési célokat teljesíteni kell, és nemzetközi szinten pontosan ugyanúgy járhatunk el, ahogyan az új tagállamok esetében. A szegény országok a jogállamiság tiszteletben tartásának következtében gyarapodnak, hiszen ez ottani beruházásokra serkenti a vállalkozásokat, melyek tudják, hogy szerződéseik biztonságban vannak. A jólét világszintű újraelosztása csökkenti a társadalmi feszültségeket, az erőszak lehetőségét és a menekültáradatot, és bővíti lehetséges piacainkat.

Ezért érthetetlen, hogy egyes tagállamok kormányai, mint például hazám, Hollandia kormánya is, most megmásítja a fejlesztési költségvetést, és igyekszik az említett célkitűzéseket is megmásítani. Hibás, rövidlátó önzésből tesznek így. A szegénység visszaszorításának az EU kiemelt feladatának kell maradnia.

  Elizabeth Lynne , az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságban általunk megszavazott, minimumjövedelemről szóló jelentés a legjobb előrevezető út, és a legszélesebb támogatást fogja élvezni. Ezért sürgetem önöket, hogy vessék el az első és a második módosítást.

Mindig is szenvedélyesen kiálltam amellett, hogy minden tagállamban legyen minimumjövedelem, és ezt az általam a társadalmi befogadásról készített valamennyi jelentésbe beleírtam, ámde úgy gondolom, hogy ennek megvalósításához a legjobb út a bevált gyakorlatok cseréjén át vezet. Meglátásom szerint, ha a jogalkotási utat követjük, akkor nem tudunk mindenkit magunkkal vinni, és nem fogjuk megvalósítani azt, amit valamennyien akarunk – tisztes megélhetést mindenkinek, az embereket kiemelni a szegénységből, és elkerülni a hajléktalanságot.

A Foglalkoztatási Bizottság jelentésében azt is megállapítjuk, hogy a szegénység ellen a leghatékonyabban úgy lehet küzdeni, ha mindenkinek hozzáférést biztosítunk a munkaerőpiachoz. Az egyik mód ennek megvalósítására az, hogy odahatunk, hogy a foglalkoztatási irányelvet ténylegesen bevezessék minden tagállamban. A szegénységre és a társadalmi befogadásra vonatkozó politikák megfogalmazásakor azokra kell hallgatnunk, akik kutyaszorítóban vannak – magyarán azokra, akik saját maguk élik meg a szegénységet és a hajléktalanságot. Oda kell hatnunk, hogy a tagállamok betartsák a szegénység visszaszorítására az Európa 2020 stratégiában vázolt céljaikat.

Ebben a vitában arra is szeretnék rámutatni, hogy minimumjövedelemről beszélünk – más szóval munkanélküli ellátásokról, nem pedig bérekről.

  Karima Delli , a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök asszony, tisztelt képviselőtársaim, 80 millió szegény ember Európában, több mint 5 millió hajléktalan, rossz lakáskörülmények között élők milliói, a gyerekek egyötöde él szegénységben, és mi van a skála másik végén? Az, hogy a milliárdosok száma egyre csak nő.

Nemrég, október 17-én ünnepeltük a szegénység felszámolása nemzetközi napját, vége felé jár a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve, de milyen mérleget fogunk vonni mindebből? Milyen konkrét megoldásokat hozott Európa azok számára, akik nem felelősek a válságért, és mégis a válság első számú áldozatai? Milyen reményt kínálunk az én nemzedékemnek, melyet teljes erővel sújt a munkanélküliség, a foglalkoztatási bizonytalanság és a kirekesztettség, milyen reményt kínálunk ezeknek a fiataloknak, akik nem bíznak Európában, akik sokat várnak Európától, vagyis önöktől?

Mindennapi aggodalmaikra és a jövővel kapcsolatos szorongásukra választ kell adnunk. A lisszaboni stratégia megbukott a szegénység felszámolását célzó küldetésében. Nem tehetjük meg, hogy továbbra is csak nézünk, és nem teszünk semmit. A szép szavak és az üres frázisok ideje lejárt. Eljött az ideje annak, hogy merészségről, politikai bátorságról tegyünk tanúbizonyságot. Már 20 éve követelik ezt mindazok a szervezetek, melyek a szegénységben élőkkel dolgoznak, az ATD-Negyedik Világ, az Európai Szegénységellenes Hálózat (EAPN), a Hajléktalanokkal Együttműködő Nemzeti Szervezetek Európai Szövetsége (FEANTSA), az Emmaüs Europe!

Ezért a megfelelő minimumjövedelem meghatározását célzó keretirányelvet kérünk az Európai Bizottságtól. A keretirányelv biztosítani fogja az elégséges minimumjövedelemre való jogosultságot és az ehhez való hozzájutást annak érdekében, hogy minden szegénységben élő gyermek, felnőtt és időskorú személy kitörhessen a szegénységből, és ily módon biztosítva legyen számukra a méltóságban megélt élethez való elidegeníthetetlen jog.

Tisztelt képviselőtársaim, nincs már több időnk, sürgősen a tettek mezejére kell lépnünk. Vessünk együtt véget a tartós szegénység tűrhetetlen botrányának! A szegénység, véget vetni a szegénységnek, mindennek nem lózungnak kell lennie; ez valóság, és remélem, hogy ezt a harcot vállvetve fogjuk megharcolni.

  Nirj Deva , az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, meglehetősen komikusnak, sőt nevetségesnek találom ezt a vitát. Több felszólalást hallottam már: anélkül beszélünk a szegénység felszámolásáról, hogy egyszer is szólnánk arról, miként hozzunk létre több gazdagságot. Több gazdagság létrehozása nélkül nem lehet a szegénységet felszámolni, mert különben csak ugyanazt a tortát osztjuk újra, ahelyett, hogy újabb javakat teremtenénk.

Nemzetközi szinten 880 milliárd EUR áramlik ki a fejlődő országokból mindenféle korrupciós csatornákon és egyéb, nem nyilvántartott vagy adóztatható tevékenységek útján, illetve a pénz nem rendes bankokban kerül letétre. Ez a pénzügyi közösség botránya a nemzetközi fejlesztés területén. Ennek a 880 milliárd eurónak gazdagságot kellene teremtenie a fejlődő országokban.

Európában azért nő a szegénység, mert túlszabályozzuk saját magunkat a gazdagság létrehozása ellenében, amikor a kihívások most India és Kína felől jönnek. Ezt újra át kell gondolnunk.

  Gabriele Zimmer , a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, a szegénység témájáról szóló mai ülésen szándékosan a világméretű szegénység és az Európai Unió tagállamaiban tapasztalható szegénység közötti összefüggésre összpontosítunk. Ezt azonban már százezrek megtették előttünk. A közelmúlt heteiben–hónapjaiban Európában egyre többen vonultak az utcákra ezt követelvén, és a globális akciónapot szándékosan az ENSZ millenniumi fejlesztési célokról tartott csúcstalálkozójának szomszédságára időzítették.

Ezekkel az emberekkel ellentétben mi itt, az európai intézményekben, továbbra is homályos és összefüggéstelen stratégiákat szövögetünk, és olyan keretfeltételeket teremtünk, melyek azután gátolják a szegénység elleni harcot. A Lisszaboni Szerződés és az Európa 2020 stratégia de facto kiiktatták a szegénységgel kapcsolatos célokat. Az Európai Unió számos tagállama arra használja az államháztartás fenntarthatóságának követelményét, hogy igazolja a szociális juttatások és átcsoportosítások lecsökkentését, az egészségügyi kiadások és a nyugdíjrendszerek megnyirbálását, a munkaerőpiaci eszközök, valamint a munkanélkülieknek, a gyermekeknek és a családoknak nyújtott juttatások visszaszorítását. Ezt mi magunk tesszük saját uniós tagállamainkban, ebben a testületben pedig úgy csinálunk, mintha egyszerűen kampányolnunk kellene azért, hogy a szegénységben élők többé ne legyenek kirekesztve. Mi magunk tesszük ezt politikai módszereinken keresztül.

Szeretnék rámutatni, hogy az Európa 2020 stratégia és az Európai Unió fenntarthatósági stratégiája ellentmondanak egymásnak, s így ellehetetlenítik a világméretű szegénység elleni küzdelmet.

  Derek Roland Clark , az EFD képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, a szegénység, és főként azok száma, akiket fenyeget a szegénység, az Európai Unióval együtt növekedett, minden egyes új tagállam csak súlyosbította a problémát, ezért aztán eléggé nyilvánvaló, hogy a további növekedést miként előzzük meg.

Erre az önök egyik válasza a minimumjövedelem bevezetése. Támogatom a minimálbért, de csak úgy, ha ezt minden ország saját maga határozza meg a maga számára. Egy összeurópai minimálbér eltorzítaná a kérdést. Például a skandináv országokban a lakások fűtési költsége biztosan nagyobb minden jövedelmi csoportban, mint Dél-Európában.

Ellenzem a minimumjövedelmet, mert ez azt jelenti, hogy az alacsony béreket közpénzekből fejelnék meg, egy gazdasági válságban tehát az adófizetőktől többet vonnának el. Hogy akadályoznák meg, hogy egyes munkáltatók kevesebbet fizessenek, mint amennyit tudnának, hiszen tudván-tudják, hogy az ellátó rendszer ki fogja pótolni a különbséget? Válasz: a vállalkozásokat terhelő több szabályozás és bürokrácia útján, amely a legsúlyosabban az egyébként a munkaerő felét foglalkoztató kkv-kat sújtaná.

És az egész EU-ra kiterjedő, harmonizált minimumjövedelmet természetesen összehangolt adórendszer fogja követni, amely mindent egy szürke, amorf masszába mos össze, és Európát megfosztja legfontosabb tulajdonától: a sokféleségtől.

  Franz Obermayr (NI) . – (DE) Elnök asszony, nyugtalanító, hogy az Európai Unióban ezrek élnek a szegénységi küszöb közelében annak ellenére, hogy van állandó munkájuk. Ennek fényében igen melegen üdvözlendőek a megfelelő minimálbér bevezetését célzó kísérletek. A minimálbérnek azonban csak akkor van értelme, ha ehhez további intézkedések járulnak. Az elszigetelt vita a vállalkozások európai letelepedésének hanyatlását, valamint a munkanélküliek számának növekedését vonhatja maga után. Végezetül, a kis- és középvállalkozások nem lesznek képesek kötelező minimálbért fizetni, ha az adóterhelés nem változik, s persze a magasabb bérek a termékek és szolgáltatások ára emelkedésének a kockázatát is magukban hordozzák. Ami újra beindítaná az inflációs spirált.

Ezért a munkához kapcsolódó terhek könnyítésére kell helyezni a hangsúlyt. Az európai polgároknak újra úgy kell érezniük, hogy érdemes dolgozni. A minimálbér valóban jó gondolat, de a minimálbért egy értelmes és átfogó, a munkavállalók és az európai kis- és középvállalkozások adóterhein is könnyítő csomagon belül kell nyújtani.

  Elisabeth Morin-Chartier (PPE) . – (FR) Elnök asszony, a szegénység felszámolása valóban millenniumi fejlesztési cél, de Európában európai célkitűzés is.

Európában ugyanis mindent összevetve az egész világon a legmagasabb az átlagos életszínvonal, ám a világon sehol sem akkora a társadalmi törés, mint európai társadalmunkon belül, valamint Európa és Afrika között. Az életszínvonal-olló a világon Európában nyílik a legszélesebbre. Feladatunk tehát a különbségek csökkentése.

Európában túl sok európai nem jut hozzá kétnaponta egyszer tápláló ételhez. Túl sok a szegény gyermek, akik az ezzel járó egészségügyi és oktatási problémákkal bennragadnak a tartós szegénységben. Túl sok nő kénytelen megelégedni alacsonyabb bérekkel, túl sok nő kerül a munkaerőpiac perifériájára, túl sok nőnek bizonytalan a munkahelye, és ebben az esetben is a képzés az egyetlen módja annak, hogy őket visszavezessük társadalmunkba, és kiemeljük a szegénységből. Túl sok idős ember – és gyakran megint a nők – halmozott fel szakmai életútja során lemaradást a tisztességes foglalkoztatás és a bérek tekintetében.

A vidéki társadalomban túl sok a szegény ember. Szegénységellenes segélyezési politikáink nagy része városi politika. A szegénység leküzdésében a vidéki társadalmat is segítenünk kell.

Ezért, könyörgöm, a szegénység elleni küzdelem ...

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót.)

  Frédéric Daerden (S&D) . – (FR) Elnök asszony, tisztelt képviselőtársaim, ez a nap az Európai Parlamentben nagyrészt a világban jelen lévő szegénység elleni küzdelem jegyében telik. Ez fontos, ám miként Ilda Figueiredo kifejtette, a szegénység még Európában is túlságosan jelen van. A harc e jelenség ellen az Európa 2020 stratégia egyik prioritása. Ám ha jó dolog célokat kitűzni magunk elé – melyek egyébként ambiciózusabbak is lehettek volna –, még jobb, ha megteremtjük magunknak az ehhez szükséges eszközöket. A valamennyi európainak járó megfelelő minimumjövedelem határozottan ezen eszközök egyike.

Képviselőtársunk kitűnő jelentése bebizonyítja a minimumjövedelem hasznosságát ebben a küzdelemben, és valódi előrelépést jelent. Félünk azonban, hogy a Bizottság jogalkotási kezdeményezése nélkül – amely egyébiránt elismeri a minimumjövedelem említett szerepét – a tagállamok nem váltják valóra a szegénység felszámolására irányuló óhajunkat. A jelentést ezért a nemzeti gyakorlatokat figyelembe vevő keretirányelvnek kell követnie.

  Charles Goerens (ALDE) . – (FR) Elnök asszony, tisztelt képviselőtársaim, részemről a jelen vita keretében három megállapítás kívánkozik ide.

Először is, a globalizáció fokozta az országokon belüli egyenlőtlenségeket, ám csökkentette a nemzetek között meglévőket, amire bizonyíték a feltörekvő országok sikere, szögezi le egyébiránt a Nemzetközi Valutaalap egyik szakértője az oslói konferencián, ahol az IMF a Nemzetközi Munkaügyi Szervezettel karöltve lépett fel.

A nemzetek között még mindig számottevő különbségek vannak ugyan, ám túlzás lenne az országainkon belül tapasztalható egyenlőtlenségek vonatkozásában a szegénység tartós fennállásának a felelősségét egyedül a globalizáció számlájára írni.

Második megállapításom az, hogy Európa igen sajátos helyzetben van. Európa az egyetlen nagy gazdasági térség, amely az elmúlt három évtizedben hozzászokott a tömeges munkanélküliséghez, ahogy ezt Fitoussi professzor is megállapítja.

Az Európa 2020 stratégia érdekes távlatokat nyit ugyan a strukturális munkanélküliség lebontásához, ám az Európai Uniónak a jelen válság kezelésének keretében kell a foglalkoztatottság javítására lehetőséget kínáló utakat keresnie.

Számosan vagyunk, akik azt gondoljuk, hogy ha a mérleg nyelve kizárólag a költségvetési konszolidáció felé mozdul el, félő, hogy a szegénység csökkentésének célkitűzése hiú ábrándnak bizonyul majd.

A harmadik megjegyzésem: a szegénység elleni küzdelem vonatkozásában fellépésünknek a nemzetközi dimenziót és a külső dimenziót egyaránt magában kell foglalnia. A valódi fenntartható fejlődés szellemében tovább már nem lehet az egyiket a másik kárára előnyben részesíteni. Az a malthusianus megközelítés, melynek lényege, hogy a szolidaritás címén elköltött összegek egyszerűen csak...

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót.)

  Jean Lambert (Verts/ALE) . – Elnök asszony, úgy vélem, hogy valamennyien tisztában vagyunk az Európai Unióra kiterjedő minimumjövedelmi konstrukciók jelentőségével, jóllehet még nem minden tagállam rendelkezik ilyennel. Azt is tudjuk, hogy a hatékonyságban hatalmas eltérések vannak, hogy a fizetett összegeknek gyakorta nincs világos alapja, és hogy a fizetett összegek nem szükségszerűen tartják a lépést a növekvő költségekkel. Egyes tagállamok foglalkoztatottsági rátája igen alacsony, ezért az emberek nem szereznek jogosultságokat, azután vannak olyan tagállamok is, melyek időkorlátot szabnak ezen jövedelmi konstrukcióknak, ami igen furcsa, hiszen ezeknek éppen védőháló szerepük van.

Szilárd meggyőződésem, hogy az Európai Unióra kiterjedő közös keretre van szükségünk, mely világos elveket kínál arra nézve, hogy miként fejlesszük ezeket a konstrukciókat, valamint világos módszereket kínál ezek kidolgozására. Az egyes tagállamokban nem ugyanolyan szintű kifizetésekről beszélünk, és ha továbbra is az ellenkezőjét állítjuk, akkor egy alapvetően hamis dolgot tartósítunk. Égető szükségünk van e konstrukciók fejlesztésére annak érdekében, hogy az Európai Unióban mindenki méltóságban élhessen.

  Tadeusz Cymański (ECR) . – (PL) A szegénységről szóló e vitánkra a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve alatt kerül sor. Fontos, hogy erőfeszítéseink, valamint a kormányok és a nem kormányzati szervezetek erőfeszítései is folyamatosak és ne csak kampányszerűek legyenek, és ne csak propaganda célokat szolgáljanak. A vita tárgyát képező jelentésben javasolt valamennyi intézkedés közül különösen jelentőségteljes az átlagjövedelemhez viszonyított minimumjövedelem meghatározására vonatkozó javaslat. A szegénység okai sokfélék, és gyakran függnek össze szociális problémákkal és a társadalmi kirekesztettséggel. Ugyanakkor különösen megdöbbentő és igen szégyenletes az aktív munkavállalók körében tapasztalható szegénység, mely még a gyermektelen vagy a kiscsaládos dolgozók között is felüti a fejét. Ez a helyzet tűrhetetlen, ezért az Európai Bizottság és a Parlament által e téren tett lépéseknek kivételesen hatékonyaknak, következeteseknek és határozottaknak kell lenniük. Miközben segítjük a különböző kontinenseken lakókat, és humanitárius segítséget nyújtunk a természeti katasztrófák nyomán, először is azzal kell példát mutatnunk, hogy szolidárisak vagyunk az Európai Unió területén élő, szegénység sújtotta polgárokkal.

  Niki Tzavela (EFD) . – (EL) Elnök asszony, biztos úr, szeretnék rávilágítani egy ágazatra, amelyben megelőző politikát kell folytatnunk, ha el akarjuk kerülni, hogy Európában a nouveaux pauvres új generációja alakuljon ki. Közelmúltban készült tanulmányokból az derül ki, hogy óriási eltérés van a dolgozók bére és a jövőbeni öregkori nyugellátásuk között, „nyugdíjszakadékról” beszélhetünk, amelynek következtében ezek a munkavállalók alapból a nouveaux pauvres rétegét fogják gyarapítani. Összeurópai szinten a munkavállalóknak évente 2 milliárd eurót kell megtakarítaniuk ahhoz, hogy a társadalombiztosításban keletkezett lyukat betömjék, és biztosak lehessenek abban, hogy nyugdíjba vonulásuk után tisztes megélhetésben lesz részük.

Azért szólaltam fel, hogy felhívjam figyelmüket erre az igen súlyos problémára, mellyel európai nyugdíjasok milliói, Európa újszegényei már ma szembekerülnek.

  Sari Essayah (PPE) . – (FI) Elnök asszony, a minimumjövedelemről szóló jelentés jól tükrözi azt a széles körű vitát, melyet a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságon belül a szegénység és a kirekesztés elleni küzdelem témájáról folytattunk. Lehet ez az év a szegénység elleni küzdelem európai éve, de a gazdasági válságnak köszönhetően a munkanélküliség és a szociális nehézségek számos tagállamban még mindig súlyosbodnak.

Az európai szegénység különös ismertetőjegyei a gyermekszegénység, a fiatalok növekvő munkanélkülisége, a nők alacsonyabb rendű helyzete a munkaerőpiacon, a bevándorlók kirekesztettsége, az etnikai kisebbségek, például a romák helyzete, valamint a nyugdíj előtt álló munkanélküliek szorongatott helyzete. A szegénység visszaszorítása az Európa 2020 stratégia egyik kulcsfontosságú célkitűzése, és megvolt a szándék arra, hogy ezen célkitűzések a tagállamokra nézve kötelező mennyiségi célokon keresztül váljanak valósággá. Ennek is megvan a maga jó oka, hiszen az elmúlt évtizedben a szegénység csökkentésére tett erőfeszítések eredménye gyakorlatilag a nullával volt egyenlő.

A Foglalkoztatási és Szociális Bizottság tagjainak többsége végül úgy döntött, hogy azt javasolja: a tagállamok átlagjövedelem-küszöbértékük 60%-ában határozzák meg a minimumjövedelmet, sőt egyes tagállamok még a minimumjövedelemről szóló keretjogszabály meghozatalára is felszólítottak. Nem támogatom a jogalkotási változtatásokat, ugyanis a minimumjövedelem bevezetése figyelmen kívül hagyja a tagállamok társadalombiztosítási rendszereinek eltérő felépítését. Egyes tagállamokban eltérő lépcsőkből álló és jövedelemfüggő szociális juttatások, valamint az adókon keresztül finanszírozott egyetemes szolgáltatások egyaránt beletartoznak a társadalombiztosítási rendszerbe. A minimumjövedelem kérdését tehát a tagállamokban a szubszidiaritás elvének szemszögéből kell megközelíteni, és a bevált gyakorlatok cseréjén keresztül kell megoldásokra törekedni.

  Pervenche Berès (S&D) . – (FR) Elnök asszony, Chastel úr, biztos urak, október 17., a szegénység felszámolása nemzetközi napjának másnapján, a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évében tudjuk, hogy 2007-ben, a válság előtt, az Európai Unió lakosságának 17%-a élt a létminimum alatt. A jelenlegi számokat nem ismerjük, de mindannyian tudjuk, hogy jelentős számról van szó, márpedig ezt a helyzetet nem fogadhatjuk el.

Ha következetesek vagyunk a saját kötelezettségvállalásainkkal, ha hiszünk az általunk elfogadott alaptörvényben, a Charta 1. cikkében, mely kimondja, hogy mindenkinek joga van az emberi méltóságra, a Lisszaboni Szerződésben, mely a társadalmi kirekesztés elleni küzdelmet az Európai Unió egyik célkitűzéseként határozza meg, az Európa 2020 stratégiában, mely a szegénység elleni küzdelem célkitűzését egyik vezető célkitűzésévé teszi, és ha mindennek dacára sosem határozzuk meg a stratégia végrehajtásának eszközeit, nos akkor kudarcot fogunk vallani, és honfitársainkban csalódottságot keltünk.

A minimumjövedelemre vonatkozó jogalkotási kezdeményezéssel kell élnünk, és meg kell szerveznünk a finanszírozását a ...

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót.)

  David Casa (PPE) . – (MT) Miként már elhangzott, a szegénység témája kitüntetett helyet foglal el napirendünkben. Valamennyien tisztában vagyunk a témára vonatkozó statisztikákkal, százalékokkal és retorikával; az, hogy ilyen nagyszámú polgár él a szegénységi küszöb alatt, olyan komoly ügy, mellyel haladéktalanul foglalkozni kell. Csodálatos dolog, ha képesek vagyunk a szegénység ellen több munkahely létesítésével és olyan szervezetek felállításának ösztönzésével küzdeni, melyek segíthetnek célunk elérésében. Ebbe beletartozik egy olyan terv, mely hozzásegíti az európai polgárokat a szükséges képzés megszerzéséhez, mely azután kifizetődő munkában ölt testet. Igényeljük az ebben a vonatkozásban még lemaradó országoknak nyújtandó támogatáshoz szükséges pénzeszközöket is azért, hogy ezek az országok is teljesíthessék a célkitűzéseket. Ezért egyértelműen ösztönöznünk kell a lehető legtöbb embert, és különösen a nőket a munkaerőpiacra történő belépésre. A jelentés mélyrehatóan értékeli ezt a helyzetet, és itt szeretnék hálás köszönetet mondani az előadónak, és gratulálni neki felettébb hasznos munkájához. Mindazonáltal biztosaknak kell lennünk abban, hogy nem rohanunk fejjel a falnak, ugyanis továbbra is meg kell felelni a szubszidiaritás elvéről a Szerződésben írt rendelkezéseknek. Nem lenne célravezető egész Európára egyen-megoldást ráhúzni. Ezenfelül ehhez még nincs meg a Szerződésünk által megkövetelt jogalapunk. A tagállamoknak következésképpen szabadon, akadályoztatás nélkül, saját igényeiknek megfelelően kell tudniuk szabályozni ezeket a követelményeket.

  Regina Bastos (PPE) . – (PT) Elnök asszony, a gazdasági, pénzügyi és társadalmi válság következtében Európa jelenleg az átalakulás időszakát éli. Egyes tagállamokban súlyosbodtak a meglévő válságok, tovább mélyültek a társadalmi egyenlőtlenségek, és ez a helyzet a szegénységi küszöb alatt élő emberek számának növekedéséhez vezetett.

Ma az Európai Unió több szegénységben élőt számlál. Több olyan férfi és nő van, akiknek a jövedelme nem éri el azon ország átlagfizetésének a 60%-át, ahol laknak. Súlyos problémával állunk szemben, mely konkrét és hatékony intézkedéseket igényel. 80 millió európai él a szegénységi küszöb közelében vagy ez alatt. Jóllehet a szegénységi küszöb az EU-n belül országról országra változik, annyi bizonyos, hogy Uniónkban fokozódó jelenséggel állunk szemben, abban az Unióban, mely fejlődési paradigmájaként a világon legfejlettebb szociális modellel rendelkezik.

Portugáliában a lakosoknak közel 20%-a él szegénységben, havonta 360 eurónál kevesebből, vagy fenyegeti őket a szegénység. Hazám gyermekszegénységi adatai megrázóak. Portugália egyike azon nyolc országnak, ahol a gyermekszegénység aránya a legmagasabb.

Üdvözöljük azt a célkitűzést, hogy 2020-ra 20 millió embert emeljünk ki a szegénységből, és ugyanígy üdvözöljük a foglalkoztatottság és a társadalmi befogadás elősegítését célzó erőfeszítéseket. Szeretnék gratulálni az előadónak hozzájárulásáért, és kiemelni, hogy miként kívánatos a minimumjövedelem létrehozása, ugyanúgy az összeg meghatározásának minden egyes tagállam felelősségének kell lennie.

  Sógor Csaba (PPE) . – (HU) 1992-ben az ENSZ október 17-ét a szegénység világnapjának nyilvánította. A világszervezet 2000-ben arra kötelezte el magát, hogy 15 év alatt a felére csökkenti a súlyos szegénységben élők arányszámát. A határidő kétharmadánál tartunk. A számadatok riasztóak, elmaradunk a mutatók mögött. Pedig az igény, az elvárás nagy. Az EU-ban a lakosság 73%-a az országában egyre terjedő szegénységet tekinti a legfőbb problémának. A polgárok 89%-a azonnali megfékezést szolgáló cselekvést igényel, 74%-a pedig elvárja, hogy az EU fontos szerepet töltsön be a szegénység felszámolásában. Ezzel szemben az utóbbi két évben 6 millió EU-polgár vesztette el munkahelyét, a gyerekszegénység pedig egyre nagyobb méreteket ölt.

A foglalkoztatást a szegénység elleni küzdelem leghatékonyabb eszközének ismerjük ugyan, hivatkozunk is rá, de a Jean Monnet által megfogalmazott szociális Európa modelljét háttérbe szorították a gazdasági érdekek. A gazdasági fejlődés célja az állampolgárok jólétének biztosítása, de hatékony szociális intézkedések, a szegénység jelenlegi szintjének drasztikus csökkentése nélkül azonban ez mit sem ér. A szociálpolitika persze elsősorban a tagállamok feladata és egyben felelőssége is, de mégis azt gondolom, hogy a nyílt koordináció módszerének fokozottabb igénybevételével és a bevált gyakorlatok cseréjének elősegítésével közösen kell találnunk válaszokat a legégetőbb kérdésekre.

  Ivo Belet (PPE) . – (NL) Elnök asszony, biztos úr, az Európai Unió lakosainak egyhatodát fenyegeti szegénység, főként a 17 év alatti fiatalokat, de sok időskorú is kiszolgáltatott helyzetben van. Nő a szegénység, még azon európaiak között is, akiknek van munkájuk. Ezért, hölgyeim és uraim, meggyőződésem, hogy európai szinten is kezdeményezést kell indítanunk.

Gazdasági növekedés, jobb oktatás és képzés, több munkahely: természetesen teljes mértékben támogatjuk mindezt, de az is világos, hogy ez nem elegendő, és a szegénység leküzdéséhez külön politikára van szükségünk. Miként már elhangzott, ez tulajdonképpen az új Európa 2020 stratégiánk egyik kiemelt kezdeményezése, egyik prioritása. Miről is van konkrétan szó? A méltóságban megélt életről, az emberi méltósághoz való jogról van szó, az étkezésről, a lakhatásról és az öltözködésről van szó: olyan alapvető dolgokról, melyek a 2010-es évben virágzó Európai Uniónkban szemmel láthatóan nincsenek garantálva.

Elnök asszony, hölgyeim és uraim, ezért hiszem azt, hogy a minimumjövedelem biztosításához európai szinten is cselekedni kell. Ahogy Regina Bastos leszögezte, nem olyan eszközről van szó, melyet Unió-szerte azonos módon kell kialakítani. A tagállamoknak elegendő teret kell hagyni ahhoz, hogy saját egyedi megoldásukat kiválaszthassák. Ugyanakkor továbbra is fokoznunk kell a nyomásgyakorlást annak érdekében, hogy elkerüljük, hogy a védtelen embereket a sorsukra hagyjuk.

Ezért szólítunk fel kifejezetten arra, hogy az Európai Unió valamennyi országában vezessenek be egy garantált minimumjövedelmi konstrukciót. Ez fontos reményt adó jelzés lenne valamennyi kiszolgáltatott európainak, azoknak, akiket jelenleg sújt a szegénység és a társadalmi kirekesztettség.

  Milan Zver (PPE) . – (SL) Örülök, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés kérdését az európai intézmények szintjén is igyekszünk felvetni. Ez nagyon fontos dolog.

Az általunk elfogadandó állásfoglalás pontosan ebbe az irányba mutat. Igen jól leírja a helyzetet, a helyzet megoldásának megtalálásában azonban valamivel kevésbé eredményes volt.

A megoldás részét képezheti a minimumjövedelem, és ez a tagállamok szociálpolitikájában ilyen vagy olyan formában már valóban létezik is. Ugyanakkor ebben az anyagban rábukkantam egy egyetemes alapjövedelemre vagy mindenki számára feltétel nélkül juttatandó jövedelemre vonatkozó javaslatra is.

Ami már megkérdőjelezhető, még a szociális jogosultság szemszögéből is. Nem jó ötlet, hogy a normális életvitelhez mindenki kapjon egy alapjövedelmet, mivel ebben az esetben kevesebb pénzünk lenne azok számára, akik valóban szociális támogatásra szorulnak.

Remélem, hogy ezen a plenáris ülésen …

(Az Elnök félbeszakítja a felszólalót.)

  Vasilica Viorica Dăncilă (S&D) . – (RO) A lisszaboni stratégiában meghatározott célkitűzések – 2010-ig több munkahely létrehozása és a szegénység felszámolása – nem teljesültek. Európának ezért további erőfeszítéseket kell kifejtenie elérésük érdekében.

Úgy gondolom, hogy az Európai Uniónak és a tagállamoknak különleges figyelmet kell fordítaniuk az egész életen át tartó tanulást célzó programokra. Ezek eszközt kínálnak a szegénység és a társadalmi kirekesztettség leküzdésére, hozzásegítenek a foglalkoztathatóság és a munkaerőpiacba való beilleszkedés képességének megszilárdításához.

Másrészről úgy vélem, hogy az európai vezetőknek elemezniük kell azokat a területeket, ahol egyre növekszik a hiány a képzett szakemberekből, mégpedig azért, hogy a jövőben képesek legyenek a hiányt megszüntető intézkedések előmozdítására.

Az egyik lehetséges intézkedés a jelenleg a felsőoktatásban tanuló diákok számára kialakított Erasmus programnak más társadalmi-foglalkozási csoportokra, például a felsőfokú végzettség nélküli fiatal felnőttekre vagy a szakmai átképzési programokba bevont munkanélküliekre való kiterjesztése lenne.

  Antonyia Parvanova (ALDE) . – (BG) Az Európai Unió szolidaritási alapelvére figyelemmel, valamint a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve összefüggésében felszólítok minden uniós tagállamot, hogy vezesse be a garantált megfelelő minimumjövedelmi szinteket, melyek rendeltetése az elégtelen jövedelemmel rendelkezők támogatása gazdasági és társadalmi beilleszkedésük megszilárdítása, valamint számukra tisztes megélhetés biztosítása érdekében.

A szegénység elleni küzdelemben csak a minimumjövedelmi konstrukciók bevezetését célzó konkrét intézkedések elfogadásával sikerülhet számottevő, tényleges előrelépést tennünk. Ez fogja lehetővé tenni számunkra, hogy valamennyi európai polgárnak megfelelő életszínvonalat biztosítsunk, melybe beleértendő a társadalombiztosítás, valamint az állam által nyújtott olyan szolgáltatásokhoz való hozzáférés, mint a szociális-jóléti szolgáltatások, az egészségügyi ellátás és az oktatás.

Végül hangsúlyozni kívánom, hogy polgárainkat, és különösen a nőket és a veszélyeztetett csoportokat, valamint az etnikai kisebbségeket csak a társadalmi beavatkozás és védelem számára forrásokat biztosító konkrét politikai megoldások széles skálájának segítségével tudjuk majd megvédeni a társadalmi kirekesztés ellen.

  Elisabeth Schroedter (Verts/ALE) . – (DE) Elnök asszony, még egyszer szeretnék a Bizottsághoz folyamodni annak érdekében, hogy ha a Bizottság létrehoz egy szegénység elleni platformot, ne hagyja, hogy ez pusztába kiáltott szó maradjon, hanem tegye magáévá a parlamenti kezdeményezéseket. Először is van egy kezdeményezés, mely rendelkezik arról, hogy meg kell vizsgálni, szükség van-e a minimumjövedelemről szóló keretirányelvre azért, hogy az Európai Unióban mindenki méltóságban élhessen. Másodsorban van egy olyan kezdeményezés, mely a strukturális alapok előkészítése során a puszta GDP-nél tovább megy, és a jövedelmi egyenlőtlenségek értékelése során – ahol hátrány van – mutatóként a Gini-együtthatót is tekintetbe veszi. Ezekről a dolgokról most kell dönteniük, ha azt akarjuk, hogy legyen valami esélyünk a bevezetésükre. Ezért megkérném a biztost, hogy ezt a két pontot a plenáris ülésről tegye át a Bizottság napirendjébe, és hasson oda, hogy a Bizottság erre vonatkozóan válaszoljon az Európai Parlamentnek.

  Elie Hoarau (GUE/NGL) . – (FR) Elnök asszony, a szegénység felszámolása nemzetközi napját már hosszú évek óta ünnepeljük, de be kell vallani, hogy nem sok konkrét eredményt tudunk felmutatni, és félő, hogy még hosszú évtizedekig fogjuk ünnepelni, ha továbbra is ugyanazokat a politikákat folytatjuk. Ebből a szempontból Európa, és általánosságban a Nyugat, nem rázhatja le magáról a felelősséget.

A szegénység elleni küzdelem annyit tesz, mint az országokon belül és nemzetközi szinten is harcolni a javak igazságos elosztásáért. Jelenti a környezet tiszteletét, és azt is, hogy az emberi lények között mindenütt érvényre juttatjuk az egyenlőség elvét. Ha a ma megtartott beszédeket nem követik olyan konkrét tettek, melyek az itt hallottakat képeznék le, akkor attól tartok, hogy az általunk tett kijelentések jámbor óhajok maradnak csupán, és nem hatnak majd ténylegesen a világban és Európában tapasztalható nyomor és szegénység ellenében.

  Angelika Werthmann (NI) . – (DE) Elnök asszony, tisztelt képviselőtársaim, a szegénység és a társadalmi kirekesztés sértik az emberi méltóságot, más szóval az alapvető emberi jogokat. A legvédtelenebb csoportok az egyedülálló szülők, a gyerekek és az idősebb korosztály. A nők a veszélyeztetett populáció jelentős részét alkotják, részben a szokásos megkülönböztetés okán, mely még mindig gyakori minden oldalról a bérek és a nyugdíjak vonatkozásában, részben pedig az általánosan elterjedt bizonytalan munkakörülményeik okán.

Akcióba kell kezdenünk a munkaerőpiacba történő – például munkahelyteremtő – beruházások elősegítése, és olyan közösségi programok előmozdítása érdekében, mint az egész életen át tartó tanulás programja. Igen, biztosítanunk kell az anyagiak minimumszintjét, de csak kiterjedt ellenőrzések és bizonyos feltételek mellett, mégpedig azért, hogy kezdettől fogva elkerülhessük a joggal való visszaéléseket. Igen, biztosítanunk kell a minimumjövedelmet, de csak azzal a feltétellel, hogy semmilyen körülmények között sem vezethet a közvetett vagy fordított megkülönböztetés új formájához.

  Miroslav Mikolášik (PPE) . – (SK) Az Európai Unióban majdnem 85 millió embert fenyeget a szegénység, és 2008-ban az EU 500 millió lakosából 17% a szegénységi küszöb alatt élt.

Minthogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés természete alapján többdimenziójú, megelőzésüket rendszerszerűen be kell építenünk más politikákba, hogy minden uniós polgár tisztes életet élhessen. A szegénység elleni küzdelem nemcsak a bérrendszerek és a szociális védelmi rendszerek aktív támogatását, hanem a foglalkoztatási szempontból hátrányos helyzetű csoportok számára tisztességes és állandó munkahelyek megteremtését is igényli. Kiemelném, hogy a foglalkoztatottság általánosságban a szegénység elleni védelem leghatékonyabb formájának tekintendő, a munkahelyteremtésnek tehát az EU és a tagállamok számára egyértelmű prioritásnak kell lennie. Külön figyelmet kell fordítani mind a fiatalok, mind pedig idősebbek bevonására a munka világába.

  Proinsias De Rossa (S&D) . – Elnök asszony, múlt vasárnap Írországban találkoztam fiatalok egy csoportjával, akik küzdenek, hogy túléljék a szegénységet. Feltették a kérdést nekem, mint európai parlamenti képviselőnek, hogy melyik oldalon állok. Az ő oldalukon, avagy a bankárokén? Ezt a kérdést szegezték nekem. Egy sor élményükről számoltak be, és megkértek, hogy közvetítsem ezeket a Parlament felé. Kifejezték, hogy már nem érdekli őket a szavazás, mert úgy érzik, ha továbbra is elmennek szavazni, akkor sincs kilátás a változásra. Elmondták: elegük van abból, hogy semmibe veszik őket, és úgy érzik, hogy a társadalom számára értéktelenek.

Úgy vélem, hogy számolnunk kell azzal, amit ezek a fiatalok gondolnak. Ők a mi jövőnk. Nem látok bizonyítékot arra, miszerint a Bizottság ténylegesen odahatna, hogy az államháztartási konszolidáció beindítására ösztökélt tagállamok tekintetbe vegyék, hogy ezeket az embereket – akik már szenvednek – nem szabad még több szenvedésnek kitennünk, és a jelenleg a társadalom perifériáján élő embereket nem szabad szegénységbe taszítanunk. Rendkívül fontos, hogy…

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót.)

  Ilda Figueiredo , előadó. – (PT) Elnök asszony, szeretném köszönetemet tolmácsolni minden képviselőtársamnak, valamint a Bizottságnak, a Tanácsnak és a belga elnökségnek is mindazért, ami itt elhangzott, ám aláhúznék három dolgot, amit több képviselő is kiemelt.

Először is, a szép szavak és a jó szándék nem elegendőek. A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évének gyakorlati dimenzióval is kell bírnia. A politikákon változtatni kell. Az első helyre az embereket kell állítani. Tudatosítani kell, hogy a javakat a dolgozók hozzák létre, akiket tisztességesen meg kell fizetni, de a nagyobb gazdagság megteremtése érdekében több munkahelyre van szükségünk. Pontosabban olyan munkahelyekre, melyekkel jogok és rendes bérek járnak. Mindemellett a javakat és a jövedelmeket másképpen kell újra elosztani, és ebben az összefüggésben a minimumjövedelem-rendszer létfontosságú eszköz ebben a küzdelemben, olyan minimumjövedelmek fenntartása, melyek országról országra változnak, de amelyek osztoznak egy közös célkitűzésben...

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót.)

  Andris Piebalgs , a Bizottság tagja. – Elnök asszony, a szegénység tragédia mind az egyén, mind a társadalom számára. A szegénység erőszakhoz, bűnözéshez és konfliktusokhoz vezet. Szeretnék köszönetet mondani az Európai Parlamentnek azért, hogy a szegénység elleni küzdelmet ennyire előtérbe helyezte a napirendjében, és a mai vita is szemlélteti: Európa elszánt arra, hogy szembenézzen ezzel a kihívással. Az Európa 2020 stratégia, Ilda Figueiredo jelentése, a tagállami tevékenységek mind-mind a helyes irányban tett lépések.

Szeretném kiemelni, hogy mindaddig, amíg a szegénység világméreteket ölt – 1,4 milliárd ember él napi kevesebb mint egy dollárból – nem várhatjuk, hogy ezt a kérdést az Európai Unión belül megoldjuk. Ami annyit jelent, hogy a millenniumi fejlesztési célok politikája olyan politika, mely szintén fontos nekünk.

Meggyőződésem, hogy jelenleg a célravezető megoldást próbáljuk megtalálni, és ez partnerországaink és az uniós országok inkluzív gazdasági növekedése. Tudom, hogy az inkluzív gazdasági növekedés meglehetősen egyszerűen hangzik, ám fejlesztési politikáink megváltoztatásával pontosan ezzel igyekszünk foglalkozni. Az Európa 2020 stratégia szintén ebbe az irányba mutat.

  Olivier Chastel , a Tanács soros elnöke. – (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, első felszólalásomban szándékosan a szegénység elleni küzdelem fejlesztési vetületére szorítkoztam. Néhány szót természetesen az Unióval kapcsolatosan is mondanom kell. A belga elnökség igyekezett eszközöket kialakítani a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem terén, konkrétan az Európa 2020 stratégia kiemelt kezdeményezéseinek megvalósítása révén. A Tanács által 2010. június 7-én jóváhagyott stratégia célkitűzései között szerepel a főként a szegénység visszaszorítását célzó társadalmi befogadás elősegítése.

E célkitűzés értelmében 2020 tájékára legalább 20 millió személy feje fölül kell eloszlatni a szegénység vagy a kirekesztés veszélyét a szociális védelemmel foglalkozó bizottság által javasolt három mutató alapján, melyek a következők: a szegénység veszélye, az anyagi nélkülözés és az, hogy az illető munkanélküli családban él.

Másfelől a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve azt célozza, hogy felhívja a közvélemény figyelmét e problémakörre, és igyekszik célba juttatni az üzenetet, hogy a szegénység és a kirekesztés kártékonyan hatnak a társadalmi és a gazdasági fejlődésre. Ezenfelül azt a szemléletet is igyekszik megkérdőjelezni, miszerint a szegénység elleni harc sokba kerül a társadalomnak, és igyekszik hangsúlyozni nemcsak a politikai döntéshozók, hanem az állami és a magánszektor szereplői által viselt kollektív felelősségnek is a jelentőségét.

A belga elnökség igyekezett jeleskedni a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évében. Engedjék meg, hogy ebből az alkalomból felidézzek néhány kezdeményezést és eseményt. Szeptemberben konferenciát tartottunk a gyermekszegénységről. A konferencia célja az volt, hogy kiszélesítse az európai vitát a gyermekszegénységről szóló ajánlás elfogadásáról, a nemzedékről nemzedékre újratermelődő szegénység ördögi körének megszakítása érdekében.

Daerden úrnak válaszolva: ma kerekasztal beszélgetésre kerül sor Brüsszelben. Témája a három pillérből álló aktív befogadásról szóló ajánlás végrehajtása; a három pillér a minimumjövedelem, a befogadó munkaerőpiac, valamint a minőségi szolgáltatásokhoz való hozzáférés.

A szociális piacgazdaság témájáról szóló másik konferenciára október 27-én és 28-án kerül sor, a hajléktalanságról szóló konferenciára pedig december 9-10-én. Végül az Európai Tanács ülésének kísérőeseményeként kerül majd sor a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évét hivatalosan lezáró ülésre, ahol a bevált gyakorlatoknak és az év kiemelt eseményeinek bemutatása lesz soron.

Íme, elnök asszony, hölgyeim és uraim, így ölt testet a belga elnökség azon törekvése, hogy a szociális kérdéseket az európai napirend élére tegye.

  Anna Záborská (PPE) . – (FR) Elnök asszony, engedje meg, hogy a diplomata karzaton üdvözöljem az ATD-Negyedik világ nemzetközi mozgalom fiatalokból álló küldöttségét. Gratulálok nekik mindazért, amit a mélyszegénység elleni küzdelemben tesznek, és köszönöm nekik, hogy megjelentek a plenáris ülésen.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra október 20-án szerdán 12.30 órakor kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Luís Paulo Alves (S&D) , írásban. – (PT) A szegénység igen súlyos probléma, mely 85 millió európai polgártársunkat érinti, így senki sem maradhat közömbös iránta. A szegénység problémájának prioritásaink homlokterében kell állnia, és olyan kollektív választ érdemel, mely szavatolja, hogy a szociálisan kiszolgáltatott helyzetbe került európai polgártársainknak legalább a minimális méltósága megmaradjon.

Ez a mindent átható probléma sújtja fiataljainkat, öregjeinket, és egyre inkább aktív munkavállalóinkat is, akiket mélyen érintett a csak az elmúlt két évben megszűnt 6 millió munkahely elvesztése, valamint az alacsony és kiszámíthatatlan bérszínvonal még akkor is, ha sikerült megőrizniük a munkahelyüket.

Kétségkívül olyan rendszerszintű megközelítésre van szükségünk, amely a problémák gyökerét kezeli, megoldást kínál rájuk, és csírájukban fojtja el a gondokat. Ezzel egy időben azonban a következményekre jelenleg nem tudunk azonnal és sürgősen reagálni. Ennek fényében annak biztosítása, hogy a társadalmunkban élő legvédtelenebbek megkapják a megélhetésükhöz szükséges minimumjövedelmet, és sürgős válaszokat kapjanak arra nézve, hogy miként kerülhetnek ki ebből a helyzetből, nem csupán szükségszerűség, hanem követelmény is, melynek meg kell felelnünk, és olyasmi, amit a jelentés erőteljesen hangoztat.

  Elena Oana Antonescu (PPE) , írásban. – (RO) 2009-ben Európát teljes erővel sújtotta a világméretű gazdasági válság. Ennek az időszaknak a hatása nem is lehetett volna végzetesebb Európa-szerte a szegénység szintjére, főként a 2008-ban a szegénységi küszöb alatt élő 17% európai esetében. Igen valószínű, hogy ez az arány azóta sajnos csak emelkedett.

Csak most, 2010-ben kezdünk látni valami halvány reményt arra, hogy az általános gazdasági helyzet javulhat. Legnagyobb erőfeszítéseinknek azon európai polgárokra kell irányulniuk, akiket a válság a leginkább sújtott, s főként azért, mert 2010 a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve.

Figyelemmel az abszolút szegénység és a gyermekszegénység 2015-ig történő felszámolásának célkitűzésére, valamint a relatív szegénység számottevő csökkentésének céljára, én is alá kívánom húzni, hogy európai uniós szinten sürgősen nemzeti minimumjövedelem-küszöböket kell bevezetni. Ezek fognak oltalmat nyújtani a szegénység veszélye ellen, és fogják biztosítani valamennyi európai polgár számára a társadalmi befogadást.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D) , írásban. – (LT) Akkor, amikor a szegénység felszámolása nemzetközi napját és a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évét üljük, sajnálattal kell megállapítani, hogy az Európai Unióban már több mint 85 millióan élnek a szegénységi küszöb alatt. Jóllehet a szegénység legfőbb oka a munkanélküliség, még sok munkával rendelkező európai is napi szinten küzd a szegénységgel, és nem adatik meg neki, hogy teljes értékű életet éljen. Abszurdum, hogy a jövedelem, amelyet a dolgozók kézhez kapnak, nem elegendő arra, hogy méltó életet biztosítsanak a családjuknak. Szeretném emlékeztetni önöket arra, hogy a gazdasági növekedés önmagában nem szorította vissza a szegénységet és a társadalmi kirekesztettséget, és a nehéz idők csak növelik a szegénységet; a minimumjövedelmi konstrukciók azonban lehetőséget nyújtanak a legkiszolgáltatottabbak védelmére. A minimumjövedelmek szavatolása a szegénység legyőzésének fontos és hatékony eszköze, amely elősegíti a társadalomba való beilleszkedést, a munkaerőpiachoz való hozzáférést, és az embereknek lehetőséget nyújt arra, hogy tisztes körülmények között éljenek. Felhívnám a figyelmet arra, hogy a minimumjövedelmeket még a válság ideje alatt sem szabad költségnövelő tényezőnek tekinteni, hanem a válság elleni küzdelem alapvető eszközének, ugyanis a szegénység elleni harcba való korai beruházás a legtöbb hasznot a hosszú távú szociális kiadások csökkentésével hozza meg. Ezért az Európa 2020 stratégia azon kötelezettségvállalásának teljesítése érdekében, mely azt tűzi ki célul, hogy az Európai Unióban a szegénység és a kirekesztés veszélyét legalább 20 millió ember esetében felszámolják, az Európai Bizottságnak konkrét intézkedéseket kell foganatosítania, és javaslatot kell tennie olyan európai szabályozásra, amely a szegénység elleni küzdelem keretében egész Európában minimumjövedelmet biztosítana.

  Gál Kinga (PPE) , írásban. – (HU) A gazdasági világválság idején, a „Szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évében”, három nappal az Élelmezési Világnapot követően különösen fontos, hogy a gyermekszegénység is kellő figyelmet kapjon európai szinten. Hat másodpercenként éhen hal egy gyermek a Földön. Több millió alultáplált gyermek él Európában. A szegénységben, sok esetben halmozottan hátrányos helyzetben élő gyermekek aránya uniós szinten 19%, 3%-kal meghaladva a teljes lakosságra jutó arányt. A kiemelt figyelmet a számadatok is alátámasztják, az uniós szintű gyerekjogi stratégiának erre is megfelelő hangsúlyt kell fektetnie. A jelenleg megélt gazdasági világválság nemcsak teherként nehezedik ránk, hanem lehetőséget is jelent. Lehetőséget a kreatív gondolkodásra, a szemléletváltásra az üzleti életben, lehetőséget a paradigmaváltásra az eddigi gazdasági, társadalmi, környezeti gondolkodásunkban, melyre egyre nagyobb nyitottság mutatkozik társadalmainkban.

Társadalmi összefogással, helyi kezdeményezésekkel hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a gyermekszegénység, az alultápláltság mérsékelhető legyen. Magyarországon a közelmúltban elindult „Minden gyerek lakjon jól!” kezdeményezésnek köszönhetően naponta több ezer gyermek számára válik elérhetővé a meleg étkezés. Míg Böjte Csaba ferences szerzetes által Erdélyben elindított kezdeményezésének köszönhetően közel 2000 gyerek etetését és felügyeletét sikerül ellátni 18 bentlakásos és 40 napközi otthonban. A Eurochild nemzetközi szervezet véleményével egyetértve ugyanakkor hangsúlyoznám, a gyerekszegénység elleni küzdelmet nemcsak gazdasági kihívásként, hanem gyerekjogi kérdésként is kell kezelni.

  Pascale Gruny (PPE) , írásban. – (FR) Először is, véleményem szerint a szegénység elleni küzdelem figyelembevétele az Európa 2020 stratégiában jelentős előrelépés. A gazdasági válság az utóbbi években elmélyítette a szegénységet. Az Európai Uniónak képesnek kell lennie arra, hogy ösztönözze a tagállamokat a problémával való szembenézésre.

Másodsorban, az Európai Szociális Alap (ESZA) a szegénység elleni harc megkerülhetetlen európai eszköze. Az Európai Szociális Alap előadója vagyok, és támogatom az ESZA felhasználását arra, hogy a munkaerőpiactól legtávolabbra került embereket a munka világa felé tereljük. Az Európai Szociális Alapnak a Római Szerződésben való létrehozásától fogva ez volt a küldetése, és a foglalkoztatást elsődleges célkitűzésként meg is kell őriznie.

Harmadsorban, a sikertelen álláskeresők kivételével ellenzem az ellentételezés nélküli minimumjövedelmet. A szegénység csökkentéséhez a norma a foglalkoztatás. Ez az egyetlen módja, hogy mindenki visszanyerje méltóságát.

Negyedsorban, a tagállamok kormányai felelősek azért, hogy tevékenyen küzdjenek a szegénység ellen. Európa kész támogatni őket, kiegészíteni a cselekvésüket, ám Európának nem feladata, hogy a kormányok helyébe lépjen. Európa nem találhat gyógyírt az összes bajra. Mindenekelőtt a tagállamoknak kell felvállalniuk a felelősséget.

  Zita Gurmai (S&D) , írásban. – Amikor a szegénységről beszélünk, gyakran megfeledkezünk azokról, akiknek a munkáját súlyosan alulfizetik. A szegénységnek ebben a tekintetben még mindig van egy női arca Európában. A nők hátrányos helyzete strukturális jellegű. Ők kevesebbet dolgoznak, hiszen a háztartási munka a törvény előtt nem munka. Ha a munkaerőpiacon dolgoznak, a megkülönböztetés és a szegregáció miatt kevesebbet keresnek. Emlékeztetőül: mindent összevetve a férfiak és a nők fizetési ollója Európában még mindig 17%-osra nyílik (úgy értve, hogy a nők ugyanazért a fizetésért 17%-kal többet dolgoznak, mint a férfiak). A végén pedig a nők természetesen a fent vázolt körülmények miatt kevesebb nyugdíjat is kapnak. Hát nem mélységesen igazságtalan mindez?

Ezt az ördögi kört úgy törhetjük meg, ha elismerjük, hogy a nem fizetett munka is munka, hogy bátorítjuk a nőket a munkavégzésre és arra, hogy teremtsék meg gazdasági függetlenségüket, ha letörjük a munkaerőpiaci szegregáció strukturális okait, s ha nyugdíjrendszereink megreformálásakor figyelünk a nők problémáira. Ma ez lehet, hogy költségesebb lesz, de hosszú távon a kevesebb egyenlőtlenség és a kevesebb szegénység költségvetéseink kiegyensúlyozását is segíti majd. A női szegénység kezelése valamennyiünk számára jótékony hatású lenne – nemcsak a nők, hanem a férfiak számára is.

  Jaromír Kohlíček (GUE/NGL) , írásban. – (CS) Üdvözlöm a minimumjövedelem, mint a szegénység elleni küzdelem egyik eszközének szerepéről szóló vita megnyitását. A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évében ez a fajta fellépés kétségkívül teljesen helyénvaló. Az első kérdésem a munkanélküliséggel, az átlagjövedelemmel, a szegénységben élők arányával, valamint a szegénységi küszöb meghatározásával összefüggő hivatalos adatok magyarázó erejével kapcsolatos. Az átlagjövedelem kevéssé hihető, hacsak nem egyenesen hamis számokon alapuló mutató. Ha összeadjuk a különböző vezetőknek kifizetett milliókat, meg a minimálbéren foglalkoztatott alkalmazottak fizetését, egy meglehetősen megbízhatatlannak tekinthető számot kapunk. A bérek összehasonlításakor a vezetőket és az igazgatókat külön kell figyelembe venni. A polgárok jövedelme – például az egy főre eső GDP-ben kifejezve – ráadásul csak igen laza összefüggést mutat a minimálbérrel. Portugáliában és a Cseh Köztársaságban a polgárok GDP-ben mért jövedelme nagyjából azonos. A minimumjövedelem ugyanakkor közel 50%-kal tér el. A „szegénységi küszöb” és a „szegénység szempontjából való veszélyeztetettség aránya” egyszerűen érthetetlen fogalmak az én gyenge felfogásomnak. Amikor azt olvasom, hogy Svédországban a népesség szegénység szempontjából való veszélyeztetettségének aránya 12%, a Cseh Köztársaságban 9%, Luxemburgban viszont 13%, csak ámulok. Ezen hiányosságok ellenére a jelentés határozottan informatív.

  Kósa Ádám (PPE) , írásban. – (HU) A minimumjövedelem kapcsán hallott vitás kérdések tekintetében fontos hangsúlyoznom, hogy nem a jelenről, a holnapról, hanem már a holnaputánról is döntenünk kell. Az inaktivitás sokkal rombolóbb, mint azt sokan közülünk egyáltalán gondolják, tudják. A fogyatékkal élő embereknek ugyanakkor ez napi tapasztalat. Nem arra van szükségünk, hogy egyszámjegyű százalékokban mérhető jövedelmi javulásunk legyen munkanélküliként. Az aktivitást kell növelni, segíteni minden áron. Emellett a gerontológiai és életvitelhez köthető kutatásokat kell támogatni. A korszerű, innovatív, a mindennapi életet javító, akadálymentesítést és a hozzáférést is támogató beruházásokat kell elősegíteni. Ne a függőséget legalizáljuk, erősítsük, növelve az eltartott és rászoruló polgárok tömegeit. Ez is egy önerősítő stigma, ami fenntarthatatlan!

A szociális ellátásokra fordított források egyre kevesebb közforrásból (adóból) teremthetők elő. A ténylegesen rászoruló, úgymond magatehetetlen, súlyos fogyatékossággal élő emberek kerülnek folyamatosan rosszabb helyzetbe: egyre több példát látunk, pl. a rokkantnyugdíjazás területén, hogy a visszaélések elterjedtek, rontva az ellátások színvonalát. Visszatérve az idősödésre: az eltartottsági ráta folyamatosan nő, így a már meglévő szociális ellátások értéke is csökkenni fog, hiszen nem lesz elegendő aktív - a következő évtizedben is milliós nagyságrendben csökken az aktívak száma Európában -, aki a szociális és minimumjövedelmek szintjét biztosítani tudja. Ez pedig a ténylegesen rászorulók sorsának a romlását vetíti előre, ami megengedhetetlen!

  Elżbieta Katarzyna Łukacijewska (PPE) , írásban. – (PL) Tisztelt képviselőtársaim, a statisztikák szerint a szegénység problémája az Európai Unió polgárainak 16%-át érinti. Az EU tagállamaiban a szegények száma növekedésének fő okai között van a megfelelő oktatás hiánya és az, hogy nem sikerül a képességeket a munkaerőpiaci igényekhez igazítani. A szegénység hatalmas pszichológiai teherrel, félelemmel, stresszel és a megfelelő döntések meghozatalára való képtelenséggel is párosul. Ezek a tényezők oda vezetnek, hogy a szegénység által sújtott embereknek nagyon gyakran egy újabb problémával, a társadalmi kirekesztettséggel is meg kell küzdeniük.

A szegény családból származó gyermekek meg vannak fosztva azoktól a lehetőségektől, melyekben a módosabb családok gyermekei részesülnek. Az ilyen környezetben felnövő fiatalok sem azokkal a lehetőségekkel, sem azokkal a helyes szerepmodellekkel nem rendelkeznek, melyek a jövőben képessé tennék őket a szegénység zárt köréből való kitörésre. A 2010. esztendőt a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évének nyilvánították. Kivételes lehetőségünk nyílik tehát arra, hogy az egész nemzetközi közösséget bevezessük a szegények és a társadalomból kirekesztettek problémáiba, és hogy konkrét megoldásokat javasoljunk.

  Katarína Neveďalová (S&D) , írásban. – (SK) Az Európai Unió ezt az évet a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemnek szentelte. De kérdezzük csak meg, hogy mit is tesz az EU a szegénység leküzdésére! Az EU-ban jelenleg 80 millióan élnek a szegénységi küszöb alatt, ami az EU lakosságának 17%-a. Ebben a csoportban a legkiszolgáltatottabbak már jó ideje nemcsak az idősebb polgárok, hanem főként a fiatalok. Miközben az Európai Unióban a munkanélküliség aránya átlagosan 10%, a fiatalok esetében ez az arány ennek kétszerese, azaz 21%, és egyes országokban, mint például Spanyolországban, 40%-ra is rúg. A szegénység tehát főként a fiatalokat fenyegeti. Az EU jövőbeli fejlődése szempontjából ezért nemcsak minimálbért fontos biztosítani, hanem – különösen a fiatalok számára – munkalehetőségeket is. A tanulmányok befejezése után nagyon nehéz elhelyezkedni. Beszélhetünk ugyan az egész életen át tartó tanulásról, de ennek is közvetlen céllal kell bírnia: a jelöltet egy adott szakmára kell kiképezni. Az EU képviselőihez fordulok tehát: hozzanak intézkedéseket a fiatalok körülményeinek javítására, és így erősítsük a jövő egészséges társadalmát. A fiatalok az Európai Unió és az egész világ jövőjét jelentik.

  Wojciech Michał Olejniczak (S&D) , írásban. – (PL) – A szegénység és a társadalmi kirekesztés sértik az emberi méltóságot és az alapvető emberi jogokat. A jövedelemtámogató programok fő céljának annak kell lennie, hogy kiemeljük az embereket a szegénységből, és lehetőséget kínáljunk nekik az emberhez méltó életre. A legutóbbi statisztikák rémisztőek. A világon 1,4 milliárd ember, az Európai Unióban pedig közel 85 millió él jelenleg szegénységben. Az Európai Parlamentnek és a tagállamoknak további intézkedéseket kell hozniuk több munkahely megteremtése, e munkahelyek minőségének és a bérezési szinteknek a javítása, valamint rendes nyugdíjak, szociális juttatások és családi pótlékok biztosítása érdekében. Létfontosságú a minőségi közszolgáltatásokhoz való egyetemes hozzájutás szavatolása. Az Európai Parlament egyik javaslata azt célozza, hogy kialakításra kerüljön egy olyan minimumjövedelem-szint, mely az adott tagállam átlagjövedelmének legalább 60%-ában kerülne meghatározásra. Lengyelországban a minimumjövedelem szintje jelenleg az átlagjövedelemnek kb. 42%-án áll. A minimálbér emelése hozzásegítene ahhoz, hogy felnőttek és időskorúak kikerüljenek a szegénységből, jogot adna nekik a méltóságteljes életre, és minden gyermeknek lehetőséget adna fejlődésük fokozására és az oktatáshoz való hozzájutásra. Az oktatást illetően: különösen fontos hatékony lépéseket tenni mindenekelőtt azon tényezők felszámolására, melyek hatására gyermekek túl korán kikerülnek az oktatási rendszerből, és hatékony lépéseket kell tenni a szakképzés színvonalának emelésére is. Úgy gondolom, hogy meg kell teremtenünk az alapot olyan konkrét intézkedéseknek és politikai stratégiáknak a bevezetésére, melyek – például ösztöndíjakon vagy diákhiteleken és támogatásokon keresztül – szélesítik a fiataloknak az oktatáshoz való hozzájutását.

  Rovana Plumb (S&D) , írásban. – (RO) Az Európa 2020 stratégia által meghatározott célkitűzésnek, mely a szegénységi küszöb alatt élő európaiak számának 25%-os csökkentését irányozza elő – ami több mint 20 millió ember –, hozzá kell járulnia a polgárokat a szegénység veszélyétől megóvó nemzeti politikák kialakításához.

A nők a szegénység által veszélyeztetett népesség nagy szeletét alkotják, és ennek okai a munkanélküliség (a 2008. évi 7,4%-os munkanélküliségi ráta 2009-re 9%-ra nőtt), az, hogy a gyermek- és idősgondozás kizárólag az ő vállukat nyomja, bizonytalan a munkahelyük, rosszul fizetett munkákat látnak el, a megkülönböztetés miatt fizetésük elmarad a férfiakétól, és kisebb nyugdíjat is kapnak. Romániában a nők 25%-a él szegénységben (összevetve az európai átlagosan 17%-os szinttel), a gyerekeknek pedig a 33%-a. Az Európai Unióban Románia a 23%-os szegénységben élő lakosságával a második helyen áll a szegénységben élők arányát tekintve. A minimálbér alig 140 eurót tesz ki, míg az átlag bruttó fizetés nem több mint 460 EUR.

Felszólítom a tagállamokat, hogy a szegénység – különösen a mélyszegénység – megelőzése és visszaszorítása érdekében foganatosítsanak a tisztességes, fenntartható munkahelyek létrehozását célzó, valamint megfelelő jövedelmi és szociális védelmi konstrukciókat előmozdító konkrét intézkedéseket; arra is felszólítom a tagállamokat, hogy alakítsanak ki a férfiak és a nők szempontjait figyelembe vevő és az összes vonatkozó politikai területbe integrált középtávú és hosszú távú stratégiákat.

  Joanna Senyszyn (S&D) , írásban. – (PL) Az Európai Unióban a 2010. év a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem éve. Európa lakosainak egyhatoda, azaz a lakosság 17%-a a szegénységi küszöb alatt él. Lengyelországban ez mintegy 6,5 millió embert jelent. A szegénység mindenkit sújthat. Elég, ha az ember elveszti a munkáját, vagy súlyosan megbetegedik. A szegények sorait mostanában egyre inkább duzzasztják a munkahellyel rendelkezők. A szegénység a leginkább a gyermekeket és az időskorúakat, a fiatal szellemi dolgozókat és diplomásokat, a nagycsaládosokat és a hiteltörlesztőket sújtja.

A Parlament kötelessége, hogy hatékonyan ellenálljon a szegénység okainak, és legyőzze azokat. Célkitűzésünk az, hogy 2020-ig 20 millióval csökkentsük a szegények számát. A szegénység elleni küzdelmet célzó nemzeti stratégiákban az első helyre a szegényeknek szóló megfelelő anyagi támogatás nyújtását, a munkaerőpiachoz való könnyebb hozzáférés lehetővé tételét, oktatási lehetőségek biztosítását, valamint a magas színvonalú, mindenki számára nyitott közszolgáltatások szavatolását kell tenni.

A társadalmi és etikai kérdések ugyanilyen fontosak. A szegénység egyúttal a méltóság elvesztésével és a megalázottsággal összefüggő lelkiállapot is. A szegénység leküzdésének egyik legnehezebb vetülete éppen ennek a hozzáállásnak a megváltoztatása. Itt hatékony lelki gondozásra és gyors segítségnyújtásra van szükségünk. A nemzeti stratégiáknak koherenseknek kell lenniük az Európai Szociális Alap által támogatott kezdeményezésekkel és az EU PROGRESS programjának projektjeivel. Bárcsak a 2010. év lehetőséget adna a társadalmi párbeszédre, és az Európai Szociális Charta valamennyi uniós tagállam általi ratifikálásában csúcsosodna ki!

  Kathleen Van Brempt (S&D) , írásban. – (NL) Néhány nappal a szegénység felszámolása nemzetközi napja után és jó két hónappal a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem évének befejeződése előtt az Európai Parlamentnek alkalma nyílik hangosan és világosan hallatnia a hangját. Most egy dolgot el kell döntenünk: 2010 a szegénység visszaszorításáról szóló szép szavak és üres ígéretek éve lesz-e, avagy hozunk-e európaiak millióit segítő konkrét intézkedést? A Parlament ez utóbbi mellett teheti le a voksát azzal, hogy követeli a Bizottságtól: tegyen javaslatot a megfelelő európai minimumjövedelem elvét lefektető keretirányelvre. Végül is jelenleg az EU-n belül szélsőséges különbségek vannak, hiszen egyes országokban egyáltalán nincs minimumjövedelem. Még az olyan jobban teljesítő országokban is, mint Belgium, a társadalmi beilleszkedést segítő jövedelmek még mindig gyakran a szegénységi küszöb alatt vannak. Meggyőződésem, hogy mindenki egyenlő lehetőségeket érdemel. Amikor az emberek a szegénységi küszöb alá csúsznak, ezektől a lehetőségektől meg vannak fosztva, és ez különféle szinteken jelenik meg (az egészség, a lakhatás és a foglalkoztatás esélyének szintjén). Ezenfelül, ha tényleg neki akarunk látni az Európa 2020 stratégia megvalósításának, akkor egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak, hogy csak úgy magukra hagyjuk az embereket.

ELNÖKÖL: JERZY BUZEK
elnök