Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve
2010. október 19., Kedd - Strasbourg HL kiadás

7. Ünnepi ülés - Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár beszéde
A felszólalásokról készült videofelvételek
Jegyzőkönyv
MPphoto
 

  Elnök. – Főtitkár úr, tisztelt vendégek, kollégák és barátok, nagyon megtisztelő, hogy az Európai Parlamentben üdvözölhetjük első hivatalos látogatásán Dr. Ban Ki Mun urat, az ENSZ főtitkárát.

Látogatása nagyon időszerű. A múlt hónapban a millenniumi fejlesztési célokról tartott ENSZ-csúcstalálkozón lehetőségünk nyílt arra, hogy áttekintsük az eddig elért eredményeket, és azt, hogy milyen teendők állnak még előttünk. Múlt vasárnap volt a szegénység felszámolásának nemzetközi napja. Két hónap múlva kerül sor a cancúni találkozóra, amitől kötelező erejű megállapodást és bizonyos létfontosságú döntéseket, illetve gyakorlati lépéseket várunk. A globális biztonságot érintő, fontos fejleményeknek, többek között a közel-keleti, ázsiai és afrikai eseményeknek is tanúi vagyunk.

Természetesen az ENSZ-főtitkár látogatása mindig időszerű, hiszen az ENSZ és az Európai Unió osztozik a globális kérdések iránti felelősségben. Ahogy a főtitkár úr pár perce az Európai Parlament aranykönyvébe írta, természetes szövetségesek vagyunk. Ez igaz, ezt mi is így érezzük. A főtitkár úr pár perc múlva Parlamentünkhöz és polgárainkhoz fog szólni.

Mindig is az Európai Parlament jelentette az ambiciózus európai politikák mögött megbúvó hajtóerőt. Az európai polgárok törekvéseit olyannak ismertük meg, hogy szolidáris Európát akarnak. Olyan Európát, amely szolidaritásáról tesz tanúbizonyságot egyrészt Európán belül, másrészt a világ valamennyi embere iránt is - valamennyi nemzet iránt, amelyek folyamatosan azon munkálkodnak, hogy polgáraik méltóságban élhessenek. De a méltóság több annál, hogy éhségtől, betegségektől és erőszaktól mentesen élhetünk. A méltósághoz hozzátartozik a megfelelő oktatás és a társadalmi és politikai életben való aktív részvétel is. A méltósághoz hozzátartozik a vallásszabadság és a másság tiszteletben tartása is.

Főtitkár úr, hisszük, hogy ezekben a törekvéseinkben ön is osztozik. Számunkra nagyon fontos az ön fáradhatatlan és szenvedélyes elkötelezettsége az ENSZ és az Európai Parlament közös értékei iránt. Nagy várakozással tekintünk beszéde elé.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Ban Ki Mun , az ENSZ főtitkára. – (FR) Elnök úr, Welle úr, tisztelt miniszterek, hölgyeim és uraim, üdvözlöm önöket!

Nagy megtiszteltetés számomra az Európai Parlament előtt beszélni.

Hölgyeim és uraim, önöket hazáik polgárai küldték Strasbourgba, hogy felépítsék a 21. század erősebb Európáját.

Azért jöttem el az Európai Parlamentbe, mert önök az európai emberek, azaz csaknem 500 millió ember demokratikus hangját képviselik.

Önök fogadják el a költségvetéseket és a jogszabályokat, és az önök vitáit különleges szellemiség hatja át.

Önök a híd a globális, a regionális és a helyi szintek között.

Saját régióikban önök a béke, a stabilitás és a jólét hatékony előmozdítói.

Létfontosságú szerepet játszanak azoknak a politikáknak a megfogalmazásában is, melyek célkitűzései messze túlmutatnak az egyes országokon.

A Lisszaboni Szerződés által biztosított lehetőségek azonban új feladatokkal és felelősségekkel is járnak.

Mi nagyon örülünk ennek a fejleménynek.

Az ENSZ és az Európai Unió természetes szövetségesek. Mi valóban teszünk valamit a világ különböző országaiban élő emberek érdekében.

Szegény lányok és fiúk milliói járhatnak iskolába, kisgyermekek milliárdjai kapnak oltásokat halálos betegségek ellen, és katonák ezrei tartják fenn a békét világszerte Libanontól Közép-Afrikán át Ciprusig mindez partnerségünknek és Európa kivételes nagylelkűségének és jó vezetésének az eredménye. Ezt a munkát tovább kell mélyíteni és fokozni.

Sok kihívással és válsággal kell szembenéznünk. És történik még valami – világszerte egyre több helyen jön el a megvilágosodás pillanata. Egyik ország a másik után, egyik vezető a másik után ismeri fel, hogy a kihívások megoldására a legjobb mód, ha közösen nézünk velük szembe – az ENSZ-szel és az Európai Unió tagállamaival közösen. Egyetlen nemzet, egyetlen csoport, egyetlen régió sem képes erre egyedül. Ha osztozunk a terheken, osztozni fogunk az eredményeken is.

Tehát ma a szolidaritásról szeretnék beszélni – arról, hogy az Európai Unió és az ENSZ hogyan tud közösen reagálni az emberek valós félelmeire. Mindenhol aggályokat és félelmeket látunk. Kevés a munka, sok a feszültség, az emberek sértettek, tele vannak indulatokkal, és elveszítették illúzióikat. Ez kikezdte az intézményekbe, a vezetőkbe és a szomszédokba vetett bizalmat. Ezek az idők mindenkit próbára tesznek, még egy olyan jómódú régióban is, mint Európa.

Hiszek benne, hogy ki tudjuk állni a próbát. Együtt hoztuk létre munkánk vízióját – korunk nagy kihívásainak pontos definícióját. Közös fellépésünknek sikerült globális támogatást szereznünk. Hadd fogalmazzak világosan: kötelezettségeink vannak az emberek felé, akik valódi eredményeket akarnak látni. Most nem elég egyszerűen csak beszélni, hanem amit mondunk, azt meg is kell valósítani. Eljött a cselekvés ideje.

Három globális kihívásra szeretnék összpontosítani: először is, a szélsőséges szegénység felszámolására; másodszor, az éghajlatváltozással való szembenézésre; és harmadszor, egy nukleáris fegyverek nélküli világ megteremtésére.

Szeretnék konkrét dolgokat mondani. Először is a szegénység jelentette kihívással kapcsolatban. A múlt hónapban a világ vezetői New York-ban találkoztak a millenniumi fejlesztési célokról tartott ENSZ-csúcstalálkozón. Vannak jó hírek – lényeges előrelépés történt a szélsőséges szegénység és az éhezés elleni küzdelem, a beiskolázás, a gyermekek egészsége, a tiszta ivóvíz és a malária, a tuberkulózis és a HIV/AIDS elleni küzdelem terén.

Azonban a teljesítményünk egyenetlen. Akadályok állnak utunkba. A globális kereskedelmi tárgyalások megrekedtek, bebetonozva a nem hatékony támogatásokat és azt az igazságtalan rendszert, amely nem biztosít új lehetőségeket a fejlődő országoknak. Az áremelkedések miatt a leginkább rászorulók közül sokan nem jutnak hozzá fontos gyógyszerekhez. Esténként csaknem egymilliárd ember éhesen fekszik le aludni. Csak idén újabb 64 millióval fog nőni a szélsőséges szegénységben élők száma.

Mindez azt jelenti, hogy újabb lökésre van szükség ahhoz, hogy a célokat a 2015-ös határidőig megvalósítsuk. A millenniumi fejlesztési célokról rendezett legutóbbi csúcstalálkozón éppen erről állapodtunk meg. Növelni fogjuk a forrásokat és az elszámoltathatóságot. Szeretném elismerésemet kifejezni az Európai Unió azon tagállamainak, amelyek államháztartási problémáik ellenére is jelentős kötelezettségvállalásokat tettek. Úgy is meghúzhatjuk a nadrágszíjunkat, hogy közben nem feledkezünk meg a közös kihívásokról.

Mindannyiukat arra kérem, hogy támogassák az ENSZ-t ott, ahol sürgősen és fokozott mértékben szükség van a fellépésre. A foglalkoztatás-központú növekedésre – a tisztességes munkára – kell fókuszálnunk. A tiszta és megújuló energiába való befektetés létfontosságú a munkahelyteremtés és innováció beindításához. Ahol az emberek éhesek, ott abban kell nekik segítenünk, hogy segíteni tudjanak magukon.

Köszönöm önöknek, hogy 1 milliárd eurót fektettek be az Európai Unió élelmezés-finanszírozási eszközébe. Oda kell helyeznünk a forrásokat, ahol a legnagyobb eredményeket lehet velük elérni – gondolok itt különösen az egészségügyre és a nők helyzetének megerősítésére. Az elmúlt hónapban 40 milliárd USD összegű felajánlást sikerült összegyűjtenünk az elkövetkező öt évre a nők és gyermekek egészségére irányuló globális stratégiánkhoz. A millenniumi fejlesztési célok közül ez jelenti a legnagyobb kihívást. Egyesek szerint a könnyű sikerekre kell összpontosítanunk, de én nem hiszek abban, hogy ez valódi győzelmet jelentene. A legnehezebben megvalósítható célokra, a legnehezebben elérhető emberekre, a legnehezebben elérhető helyekre kell összpontosítanunk. Több mint 16 millió nő és gyermek életét menthetjük meg.

A második nagy kihívást az éghajlatváltozás jelenti. Európa víziója és hangja ezen a területen is központi jelentőségű.

A tudósok arra figyelmeztetnek, hogy a számos országban tapasztalható extrém időjárás előrevetíti a jövőt. Tanúi voltunk az oroszországi tomboló tüzeknek és a pakisztáni hatalmas árvizeknek. Azonban mindig óvatosnak kell lennünk, ha kapcsolatot keresünk konkrét időjárási események és az éghajlatváltozás között. De nem szabad nem észrevennünk a nyilvánvalót. Az üzenet világos: minél többet késlekedünk, annál nagyobb árat fogunk fizetni – versenyképességben, forrásokban és emberéletekben. Most kell cselekednünk az időjárási kockázatok csökkentése érdekében, dinamikusan kell fellépnünk, és támogatnunk kell a fejlődő országokat a tiszta energiára való áttérésben.

A koppenhágai találkozó nem sikerült tökéletesen, de megteremtette az előrelépéshez fontos alapokat. Azóta a megvalósítás terén – úgymint alkalmazkodási technológiák, technológiai kooperáció és az erdőirtás visszaszorítására tett lépések – fontos előrelépések történtek. Lelassult az előrelépés a csökkentési kötelezettségvállalások, a hosszú távú finanszírozás, a nyomon követés és ellenőrzés, valamint a Kiotói Jegyzőkönyv jövője terén. A közelgő cancún-i ENSZ éghajlat-változási konferencián előrelépést kell elérnünk ezekben a kérdésekben, melyekben egyetértés van közöttünk. A még mindig megoldatlan kérdésekben a kormányoknak meg kell egyezniük, hogyan fognak megoldásuk érdekében cselekedni.

Valamennyi pártot felszólítom, hogy mutasson rugalmasságot, szolidaritást, valamint ha szükséges, kompromisszumkészséget. Ezen múlik emberek millióinak egészsége, biztonsága és jóléte. Nincs vesztegetnivaló időnk.

A legközvetlenebbül a finanszírozás befolyásolja a bizalom kiépítését és a cselekvésre való ösztönzést. A fejlődő és a fejlett világ között még mindig hatalmas bizalmi szakadék tátong. Ennek a szakadéknak az áthidalására a leggyorsabb módszer az, ha pénzügyi támogatást nyújtunk azoknak, akik erre rászorulnak.

Felszólítom a fejlett országokat, ideértve a tisztelt Parlamentben képviselteket is, hogy a Koppenhágában 2010-2012-re megígért  30 milliárd dollárból a rájuk eső részt az átlagosnál gyorsabban bocsássák rendelkezésre. Sokan ezt fontos jelzésnek tekintik arra nézve, hogy az iparosodott országok elkötelezettsége átfogó tárgyalásokká fog-e továbbfejlődni. 2020-ra évi 100 milliárd dollárt kell előteremtenünk. Erre Koppenhágában a fejlett világ ígéretet tett. Az éghajlatváltozás finanszírozásával foglalkozó magas szintű tanácsadó csoport idén dolgozik a kérdésen, és számos alternatívát fognak kidolgozni arra nézve, hogyan teremtsünk elő 2020-ra évi 100 milliárd dollárt a fejlődő országok számára.

Az éghajlatváltozás kulcsfontosságú része a fenntartható fejlődésre vonatkozó átfogó menetrendnek. Ezért hoztam létre nemrég egy, a globális fenntarthatósággal foglalkozó magas szintű munkacsoportot Halonen finn elnök és Zuma dél-afrikai elnök vezetésével. Az ő feladatuk lesz az egymással összefüggő különböző pontok összekapcsolása és a helyes út megtalálása az egymással összefüggő gazdasági, társadalmi és környezeti kihívások terén a következő évtizedekben.

Mindezeken a területeken nagyon fontos lesz Európa vezető szerepe, az önök vezető szerepe. Európa a növekedés és változás történelmi motorja. Most, amikor a kormányok nem mozdulnak – amikor az éghajlatváltozásról és egyéb témákról folytatott párbeszédünk vonata mondhatni majdnem kisiklott –, Európa lehet a mozdony, amely elindítja a mozgást. Európa lehet az előremozdító erő, amely visszatereli a vonatot a helyes vágányra. Európa irányíthatja a vonatot, hogy a helyes irányba induljon el.

Nemcsak a tisztább, hanem a biztonságosabb világ megteremtésében is együtt kell működnünk. Ez a harmadik globális kihívás, amelyről ma beszélni szeretnék.

Az európai parlamenti képviselők nagy érdeklődést mutatnak a nukleáris fegyverek nélküli világ megteremtése iránt. Szeretném elismerésemet kifejezni önöknek azért, hogy kiállnak a leszerelés mellett, hogy időszerű kérdéseket vetnek fel, és hogy sürgetik az előrelépést. Köszönöm 2009. áprilisi állásfoglalásukat, amely támogatja a teljes nukleáris leszerelést, és idézi a nukleáris fegyverekről szóló egyezményre irányuló javaslatot.

Ma a leszereléssel kapcsolatos kötelezettségvállalások teljesítése terén új lendület tapasztalható. Ez a folyamat csak akkor fog folytatódni, ha a nép hangját teljes mértékben figyelembe veszik a nemzeti és regionális kérdésekben, és ha az Európai Unió félmilliárd lakosa egybehangzóan kiáll e mellett a kérdés mellett, és más régiók is csatlakoznak hozzájuk.

Nagyra értékelem és üdvözlöm, hogy támogatják öt pontból álló, a nukleáris leszerelésre és az atomsorompóra vonatkozó javaslatomat, melyben számos vezető, köztük a Parlamentközi Unió is osztozik. Dolgozunk az egyéb tömegpusztító fegyverek leszerelésén és a kézi- és könnyűfegyverek kereskedelmének megfékezésén is, valamint azon kockázat csökkentésén, hogy nukleáris anyagok terroristák kezébe kerüljenek. Változtassuk túlfegyverkezett és alulfejlett világunkat egy mindenki számára biztonságosabb világgá!

Ezek tehát a nagy kihívások és a nagy célok – különböző témák, amelyeknek a globális szolidaritás a közös nevezőjük. Együtt fogunk felemelkedni vagy elbukni, tehát küzdenünk kell a megosztottság ellen – a globális megosztottság ellen és az egyes közösségeken belüli megosztottság ellen egyaránt.

Csaknem hét éve, hogy elődöm, Kofi Annan állt itt önök előtt. Ünnepi beszédében szenvedélyesen felszólította Európát, hogy ragadja meg a bevándorlás jelentette lehetőségeket, és mondjon nemet azoknak, akik az újonnan érkezőket démonizálni akarják. Jó lenne azt mondani, hogy az azóta eltelt évek során az európai helyzet jó irányba változott, de Európa barátjaként azt kell mondanom, hogy a helyzet mély aggodalomra ad okot.

Szinte közhely, hogy az Európai Unió születése évszázados háborúknak vetett véget, és tartós békét hozott a kontinensnek. Közhely, de attól még mélységesen igaz, és reményt ad nekünk. Európa rendkívüli munkát végzett az integráció terén, szövetségre léptetett nemzeteket és kultúrákat, olyan egészet hozott létre, amely sokkal-sokkal több, mint részeinek összege. De a „béke megteremtése” már a múlt század európai narratívája.

A 21. század Európájának új kihívással kell szembenéznie, és ez a „belső tolerancia”. A befogadás és a különböző közösségek létrehozása is olyan összetett feladat, mint amivel Európa a második világháború után megbirkózott. Egyik feladat sem könnyű. Az európai és Európán kívülről érkező bevándorlókat aránytalan mértékben sújtja a munkanélküliség, a kirekesztés, valamint az iskolai és munkahelyi esélyegyenlőség hiánya. Veszélyes trend jelent meg – a polarizáció új politikája.

(Taps)

Egyesek kihasználják az emberek félelmeit. A liberális értékeket hívják segítségül antiliberális célok érdekében. A bevándorlókat az európai értékek veszélyeztetésével vádolják.

(Taps)

De sokszor éppen ezek a vádlók aknázzák alá az európai értékeket – és azt az eszmét, hogy mit jelent az Európai Unió polgárának lenni.

Európa történelmének legsötétebb fejezetei is éppen ezen a nyelven íródtak. Ma a muszlim hitű bevándorlók jelentik az elsődleges célpontot. Európa nem tűrheti a sztereotípiákat, amelyek ellentmondanak a józan észnek, és gyűlölködést szítanak. Európa már csak a világ érdekében sem engedheti meg ezt magának − a világ ezt nem bírná ki.

, az ENSZ főtitkára. – (FR) A modern Európa az emberi jogokra és a humánus értékekre épült. Célunk ezért egy egyesült kontinens, amelyet nem osztanak meg etnikai vagy vallási különbségek. Egy olyan Unió, amelyben szülei származásától függetlenül minden gyereknek egyenlő esélye van a sikerre.

Én hiszek az európai modellben, hiszek abban az Európában, amely nemcsak földrajzi entitás, hanem eszménykép is. Nehéz időket élünk. És mivel nehéz időket élünk, továbbra is szolidárisnak kell lennünk.

Egyenlően fontosnak kell kezelnünk a globális kihívásokat. Ma háromról beszéltem: a szegénység elleni küzdelemről, az éghajlatváltozásról és egy nukleáris fegyverek nélküli világ megteremtéséről.

Felszólítom az európai parlamenti képviselőket, hogy mind Európában, mind Európán kívül adják jelét szolidaritásuknak és vezetői képességeiknek. Ahogy a híres elzászi, Albert Schweitzer mondta, az etikai szabályok kialakításának első lépése a többi emberi lénnyel szemben érzett szolidaritás.

Nem kétséges, hogy Európa, amely a szolidaritás szimbóluma, osztozik ebben a gondolatban.

(A Parlament hangos tetszésnyilvánítással fejezte ki egyetértését).

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Főtitkár úr, köszönjük ösztönző szavait, köszönjük, hogy említette az Európai Unió vezető szerepét, szolidaritását, és hogy az EU a globális vonat mozdonya. Biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog helyes vágányon tartanunk a vonatot. Mind az ENSZ, mind az Európai Unió számára a legfontosabb szó az „egység”. Azt mondjuk, hogy egységesek vagyunk a sokféleségben, tehát működjünk együtt! Működjünk együtt egy jobb világ érdekében, minden nemzet, az Egyesült Nemzetek érdekében! Nagyon köszönöm még egyszer.

(Taps)

 
  
  

ELNÖKÖL: ROBERTA ANGELILLI
alelnök

 
  
MPphoto
 

  Michał Tomasz Kamiński (ECR) . – (PL) Hölgyeim és uraim, néhány órával ezelőtt pártom egyik lengyelországi irodáját erőszakos terrortámadás érte. A támadásban ketten életüket vesztették, egyikük az egyik európai parlamenti képviselőnek dolgozott itt a Parlamentben. Remélem, hogy a politikai agressziónak ezt a hazámban eddig példa nélküli erőszakos tettét, amelynek következtében ketten életüket vesztették, a Parlament el fogja ítélni. Remélem, hogy a Parlament nagyon világosan el fogja ítélni az erőszakot és a politikai ellenfelek ellen elkövetett gyilkosságot.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Elnök. - Köszönöm, Kamiński úr. Mint láthatta, a Parlament kifejezte szolidaritását ezen teljes mértékben elfogadhatatlan cselekmény áldozataival szemben.

 
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat