Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2010/2048(BUD)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

A7-0281/2010

Viták :

PV 19/10/2010 - 12
CRE 19/10/2010 - 12

Szavazatok :

PV 20/10/2010 - 6.1
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2010)0371

Viták
2010. október 19., Kedd - Strasbourg HL kiadás

12. A Parlament álláspontja a Tanács által módosított 2011. évi költségvetés-tervezetről – összes szakasz - 3/2010. sz. költségvetés-módosítási tervezet: III. szakasz – Bizottság – BAM (a banánkereskedelemre vonatkozó kísérő intézkedések) (vita)
A felszólalásokról készült videofelvételek
PV
MPphoto
 

  Elnök. – A következő napirendi pont a közös vita a következő jelentésekről:

- a Költségvetési Bizottság részéről Sidonia Elżbieta Jędrzejewska és Helga Trüpel jelentése az Európai Unió 2011-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetés-tervezetéről – összes szakasz, valamint az Európai Unió 2011-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetési tervezetéhez fűzött 1/2011., 2/2011. és 3/2011. számú módosító indítványokról

(12699/2010 - C7-0202/2010 - 2010/2001(BUD)) (A7-0284/2010); valamint

- a Költségvetési Bizottság részéről Surján László jelentése (A7-0081/2010) az Európai Unió 2010-es pénzügyi évre vonatkozó, 3/2010. számú költségvetés-módosítási tervezetéről szóló tanácsi álláspontról, III. szakasz – Bizottság BAM (a banánkereskedelemre vonatkozó kísérő intézkedések)

(13472/2010 - C7-0263/2010 - 2010/2048(BUD)) (A7-0281/2010).

 
  
MPphoto
 

  Sidonia Elżbieta Jędrzejewska , előadó. – (PL) Ma azért ülésezünk, hogy megvitassuk az Európai Unió 2011. évi költségvetését. 2011 több okból is kivételes költségvetési év lesz. Elsősorban 2011 a 2007–2013. évi többéves pénzügyi keret ötödik éve lesz, így már sokat tudunk arról, hogyan működik ez a többéves pénzügyi keret a gyakorlatban, mely részei lettek sikeresek és melyek nem, és számos program már életciklusának igen előrehaladott szakaszába ért.

Emellett sok minden történt az Európai Unióban, hiszen elfogadtuk a Lisszaboni Szerződést, amely új hatásköröket biztosít vagy jelöl ki az Európai Unió számára. Hadd említsek meg néhányat ezek közül, különösen a költségesebbeket: ilyen nevezetesen az éghajlatváltozás elleni küzdelem és az energiapolitika terén nyert új hatáskör. A Szerződés a világszíntéren is új hatásköröket nyit meg az Európai Unió számára, gondolok itt az uniós diplomácia létrehozására; ezenfelül hatásköreink az űrkutatás, valamint a sport és az idegenforgalom terén is bővültek. Sajnos ezen új feladatkörök egyikéhez sem járnak megfelelő pénzügyi eszközök. Többé-kevésbé arról van szó, hogy az Európai Uniónak számos új ambíciója és terve van, azonban nem feltétlenül rendelkezik az e tervek és ambíciók megvalósításához szükséges pénzügyi forrásokkal. Nahát, ilyen lesz a 2011. év.

Az Európai Parlament véleménye szerint az Európai Bizottság körültekintően programozta műveleteit a tervezetében, és megfelelő forrásokat irányzott elő 2011-re. A Tanács – amint azt már itt megvitattuk – csökkentette ezeket a forrásokat. Szeretném röviden összefoglalni, mi történt a Költségvetési Bizottságban az olvasat során. Emlékeztetem önöket: az új Lisszaboni Szerződés új költségvetési eljárást vezet be. Immár nincsen két lehetőségünk. Sem a Tanácsban, sem az Európai Parlamentben nem lehet két olvasatot tartani. Egyetlen olvasatra van lehetőségünk, és ezért a költségvetési hatóság mindkét ágának különösen összeszedetten és fegyelmezetten kell eljárnia, mert ahogy mondtam, mindannyiunknak csupán egyetlen lehetőségünk van. Ismétlem: immár nincsen lehetőségünk két olvasatra.

Holnap szavazunk, és meghallgatjuk a Költségvetési Bizottság által kidolgozott álláspontot. Hangsúlyozni kell, hogy a Költségvetési Bizottság álláspontja figyelembe veszi a többéves pénzügyi keretet. Az elmúlt évekkel ellentétben az Európai Parlament olyan olvasatot fog elfogadni, amely a tervezett összegek tekintetében nem lépi túl a többéves pénzügyi keret határait. Ez az álláspont innovatív jellegű, mindamellett tartalmazza és figyelembe veszi az aggályokat és a Tanács jelenlegi helyzetét is. Nem kerülte el ugyanis a Parlament figyelmét az a tény, hogy a Tanácsban hét tagállam elutasította a tanácsi álláspontot. Meghallgattuk és tekintetbe vettük bizonyos tagállamok és maga a Tanács félelmeit is. A messzemenőkig szem előtt tartottuk a Tanács álláspontját, így a Parlament olvasata fegyelmezett és nem haladja meg a többéves pénzügyi keretet. Másrészt azonban nyilván nem tehetjük meg, hogy nem veszünk tudomást azokról a tényekről, amelyeket ma már említettem önöknek, nevezetesen arról, hogy az Európai Uniónak új területeken is feladatokat kell vállalnia, ezekhez azonban nem áll rendelkezésre megfelelő finanszírozás. A Tanács ráadásul számos kapcsolódó intézkedésre vállalt kötelezettséget, például a banán és a banántermelőknek nyújtandó ellentételezés tekintetében, aztán az ITER-t és más programokat illetően – ezekhez új pénzügyi forrásokra van szükség, azt azonban nem biztosítottak hozzájuk. Úgy tűnik tehát, hogy a finanszírozást a jelenlegi forrásokból kell megoldani. Nekünk, az Európai Parlamentnek, erős kétségeink vannak ezzel kapcsolatban.

Olvasatunkban ki szeretnénk emelni még egy szempontot: mindenekfelett ismét hangsúlyozni kívánjuk a prioritási háromszöget, amely sarokpontjai az ifjúság, az oktatás és a mobilitás. Az Európai Parlament március óta hangoztatja, hogy ez lesz a 2011. évi prioritási listánk, és hogy szeretnénk megfelelő finanszírozást biztosítani az ifjúság-, az oktatás- és a mobilitási politika céljait szolgáló költségvetési tételeknek, és különösen forrásokat kívánunk előirányozni a mobilitás, az ifjúság és az oktatás terén tevékenykedő innovatív vállalkozások számára. Ugyanez vonatkozik a kutatás-fejlesztési programokra is. Tudjuk, hogy a jelenlegi pénzügyi keretben nem áll rendelkezésre elegendő forrás mindehhez: ezért voltunk kénytelenek megnyirbálni az ITER program előirányzatát, ami fájdalmas volt ugyan, de véleményünk szerint elkerülhetetlen. Nagyon szeretném, ha ez a parlamenti olvasat fegyelmezetten zajlana le, és lehetővé tenné az Európai Unió 2011. évi kötelezettségvállalásainak finanszírozását.

 
  
MPphoto
 

  Helga Trüpel , előadó. – (DE) Elnök úr, Wathelet úr, Lewandowski biztos úr, hölgyeim és uraim, az imént hallottuk, miként beszélt az előttünk álló jelentősebb kihívásokról a bizottsági költségvetés előadója. Én most a Parlament és a többi, javarészt kisebb intézmény költségvetésének előadójaként szólok önökhöz.

A politikai konfliktus, amellyel meg kell birkóznunk (és ez nem csak a Parlament költségvetésére vonatkozik, hanem a Bizottságéra is), a következő: a Lisszaboni Szerződéssel a Parlament új hatáskörökhöz jutott az energiapolitika és a külpolitika terén, valamint immár együttdöntési jogkörrel rendelkezik a mezőgazdaság tekintetében. Több beleszólásunk lett a sport- és űrpolitikába is. Egy szó mint száz, bővült a hatáskörünk, és ez jó dolog. Elkötelezett európai parlamenti képviselőkként mindig is ezért harcoltunk. Ugyanakkor azonban a tagállamok olyan helyzetbe kerültek, amely megszorító és adósságcsökkentő intézkedések bevezetésére kényszerítette őket, ezért kénytelenek vagyunk politikai egyensúlyt elérni e két fő cél között: egyfelől el kell látnunk az új feladatokat, másrészt jelét kell adnunk annak, hogy megértjük, mekkora nyomást jelent, hogy az államháztartások nehéz helyzetben vannak. Pontosan erre törekedtem a parlamenti költségvetés előadójaként, azaz arra, hogy tényleges és méltányos egyensúlyt találjunk az új hatáskörök – és az azokkal járó új munkakövetelmények és új munkahelyek – és annak szükségessége között, hogy megnyugtassuk az Európai Unió polgárait és kormányait: hajlandók vagyunk önmérséklettel és önfegyelemmel tervezni.

A Parlament elnöksége – feladatához híven – javaslatokat tett azt illetően, mely költségeket kellene növelni a Parlament költségvetésében ahhoz, hogy az megfelelően végezhesse munkáját. A Költségvetési Bizottságban meghoztuk az előirányzatokkal kapcsolatos döntéseket, és azokat mintegy 25 millió euróval szűkebbre méreteztük az elnökség által eredetileg javasoltnál. Ez azt jelenti, hogy korlátozzuk az utazási költségeket, a továbbképzésre előirányzott összegeket, az e Ház biztonságára és az információtechnológiára fordítandó keretet, és kevesebb álláshelyet írunk ki a könyvtári szolgáltatásokra. Egy kérdésben továbbra is konfliktusos az álláspontunk, mégpedig azzal kapcsolatban, mennyi pénzt fordítsunk a közeljövőben az európai parlamenti képviselők asszisztenciájára. A javaslat szerint ezt az összeget 2011-ben 1 500 euróval tovább kellene csökkenteni. Szeretném világossá tenni, hogy én mint a Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoport tagja, nem támogatom ezt a javaslatot. Erősen túlzónak tartom ugyanis az adott helyzetben. A Költségvetési Bizottságban a többség egyetértett abban, hogy több információra van szükségünk, így ezt az összeget kezdetben tartalékoljuk, vagy – másképp fogalmazva – nem szabadítjuk fel, azonban további szakpolitikai döntéseket kell hozni a tekintetben, hogy végül mégis rendelkezésre bocsátjuk-e a pénzt, vagy bölcsebbnek ítéljük, ha 2011-re nem tesszük hozzáférhetővé.

Ezenkívül számomra igen fontos – hiszen természetesen érdekünk, hogy környezetbarátabbá tegyük európai intézményeinket, és lehetőség szerint saját viselkedésünkön is változtassunk –, hogy új, környezetbarátabb megközelítésre szólítottunk fel a mobilitást illetően. Ezt szolgálja például a brüsszeli helyi tömegközlekedési jeggyel vagy bérlettel kapcsolatos elképzelés, amely még további tárgyalásokat igényel. Nagyon jó lenne, ha jelentős mértékben csökkenteni tudnánk sofőrszolgáltatásainkat, ez azonban azt is jelenti, hogy ebben a Házban, itt Strasbourgban több kerékpárt kellene a képviselők és alkalmazottak rendelkezésére bocsátani, hogy itt Strasbourgban is környezetbarát módon közlekedhessünk.

Másodszor, rendkívül fontos számomra, hogy megpróbáltunk olyan megfelelő egyensúlyt találni, amellyel a Költségvetési Bizottság többsége egyetért. Nem csak a saját érdekeinket, a parlamenti képviselőkét, tartottuk szem előtt a költségvetésünk felelős növelése során, hanem természetesen figyelembe kellett vennünk a többi kisebb intézményt is: a Régiók Bizottságát, a Gazdasági és Szociális Bizottságot, a Számvevőszéket, az európai adatvédelmi biztost és az európai ombudsmant is. E tekintetben igyekeztünk felelősen eljárni, így nem csak saját magunknak juttattunk több alkalmazottat és forrást, hanem bizonyos mértékben, igen célzott módon megnöveltük a Régiók Bizottsága és a Gazdasági és Szociális Bizottság forrásait is, bár nem kaphattak meg mindent, amit kértek, hiszen nyilvánvalóan rájuk is jóval több munka hárul a Lisszaboni Szerződésből fakadó hatáskörbővülés miatt. Különösen egy olyan kis intézmény esetében, mint az európai adatvédelmi biztos hivatala – amely igen fontos szerepet játszik számos, a digitális világ adatvédelmének biztosításáról jelenleg is folytatott vitában, és amely fontos intézmény kialakítása még ma sem fejeződött be teljesen –, fontos, hogy annyi forrást juttassunk számára, hogy létrehozhasson két új álláshelyet. E tekintetben, hölgyeim és uraim, szeretnénk tisztázni, hogy a Költségvetési Bizottság igyekezett nagyon felelősségteljes egyensúlyt találni egyfelől a megalapozott emelések között, amelyeket támogatunk, és amelyeket a Tanács előtt is védelmünkbe kell vennünk, ha jól akarjuk végezni munkánkat, másfelől annak belátása között, hogy jelenleg feltétlenül szükség van bizonyos fokú önmegtartóztatásra.

 
  
MPphoto
 

  László Surján , előadó. – (HU) Tisztelt Elnök úr! Tanács! Tisztelt képviselők! Tisztelt Biztos úr! A tisztem egy 2010-es költségvetési tételnek az elrendezése, amennyiben ez lehetséges, egy módosító indítványnak, módosított költségvetésnek a megítélése. Arról van szó, hogy a banántermelő országok számára egy méltányos kompenzációra tett ígéretet a Bizottság évekkel ezelőtt, és ezt az ígéretet meg kellene valósítanunk. Némi aprócska probléma evvel kapcsolatban csak az, hogy annak idején, amikor a Bizottság ezt a döntését meghozta, illetve ezt a bejelentést megtette, akkor erről megfelelő szinten a költségvetési hatóság egyik ágával sem tárgyalt, és azóta sem sikerült egy olyan javaslattal előállni, amelyben az érintett felek egyetértenének. 300 millió euróról van szó, és ebből a 2010-es költségvetésre 75 millió euró jönne. A kérdés az, hogy miből. És itt van két eredménytelen trialógus után nézeteltérés a Tanács és a Parlament között.

Sajnos a nézeteket nem sikerült közelíteni, pedig a kompromisszum szükséges lenne, hiszen ezeket a kifizetéseket olyan helyzetben lévő országok számára tennénk meg, akik igazán méltányosan rászorulnak erre a kompenzációra. De nem tudtunk megegyezni a Tanáccsal, hiszen a mi megítélésünk szerint itt valójában egy új feladatról van szó, ami nem szerepel a költségvetés előzetes tervezetében, és ilyenre találtuk ki azt az eszközt, amit rugalmassági eszköznek nevezünk. Erre való, hogy egy ilyen problémát megoldjon, és van is rá megfelelő jogi keret és mobilizálható pénz. De a Tanácsnak az volt a véleménye, hogy a dolog mai helyzetében a tagországok nem hajlandók ezt az eszközt megmozgatni, hiszen ez újabb befizetéseket igényelne, és a nemzeti költségvetések nincsenek ebben a helyzetben. Mi viszont a Parlamentben úgy ítéltük meg, hogy a meglévő futó programjaink nincsenek olyan állapotban, hogy azoktól el lehetne venni a pénzt, és egy kompromisszumos megoldás nem sikeredett. Ezért legnagyobb sajnálatomra a Költségvetési Bizottság nagy többségű támogatása mellett azt kell javasolnom a Parlamentnek, hogy ezt a most elénk terjesztett és a Tanács által el nem fogadott kompromisszumos indítványát a Bizottságnak, a 6. számú költségvetési módosítást mi magunk is, mint Parlament, utasítsuk el.

Tisztelt Elnök úr! Ebben a vitában, a Regionális Fejlesztési Bizottság nevében is szót kellene kapnom. Engedje meg, hogy összevonjam ezt a két felszólalást, és annyit mondjak, hogy nagy tisztelettel szeretnék adózni a Bizottságnak, aki a 2011-es költségvetésben adott szabályok és felső keretek teljes tiszteletben tartásával megtette, amit megtehetett. Mindannyian tudjuk, hogy alulfinanszírozottak vagyunk mint Európai Unió. Bővíteni kellene a feladatok ellátásához szükséges pénzt. De azt is tudnunk kell, hogy ennek szűkében vagyunk, és jobban kell gazdálkodnunk a rendelkezésre álló pénzekkel. Régiófejlesztési szempontból nagyon fájdalmasan érintett minket az, hogy a Tanács az idevonatkozó költségeket is visszavonta, illetve visszavágta. Egyáltalán, az elmúlt tíz év történetének a legnagyobb visszavágása történt a kifizetési előirányzatokban. Mi úgy ítéljük meg, hogy ez így működésképtelen lesz. Tehát ami lesz ezek után, lesz egy egyeztetési tárgyalás, ahol remélhetőleg közelednek az álláspontok, és megfelelő költségvetésünk lesz a banántermelők számára is. Köszönöm a figyelmet.

 
  
MPphoto
 

  Janusz Lewandowski , a Bizottság tagja. – Elnök úr, amint az előadó is említette, először fogadunk el költségvetést a Lisszaboni Szerződés szerint, amit érthető módon jelentős érdeklődés kísér nem csak a költségvetési összegek, hanem (és főként) az éves költségvetési eljáráshoz kapcsolódó intézményi dimenzió miatt is.

Természetesen üdvözöljük, hogy a Parlament helyreállítja a költségvetés-tervezet általános szintjét úgy az előirányzatok, mint a kifizetések tekintetében, ami az előirányzatokat tekintve kis híján 8,62 millió eurós, a kifizetéseket illetően pedig hozzávetőleg 3,6 millió eurós eltérést jelent a parlamenti és a tanácsi szavazás között.

A felülvizsgált előrejelzés szerint szinte biztosak vagyunk abban, hogy programozásunk helyes volt, a különös kohéziós alapok a pénzügyi keret e szakaszában elérték utazósebességüket és a számlákat jövőre ki kell egyenlítenünk, ezért megerősítjük a 2011. évre vonatkozó előrejelzésünket. Ezzel egyidejűleg szeretném felhívni figyelmüket arra is, hogy a mezőgazdasági számlarevízió lehetővé tétele érdekében szintén ki kell igazítani a költségvetés-tervezetet. A csökkentés fenntartása esetén az előrevetített mezőgazdasági kiadások egy részére gyakorlatilag nem lenne fedezet.

Üdvözöljük e tekintetben a parlamenti bizottságok módosításait is. A Jędrzejewska előadó asszony által elmondottak szerint igen világos a Parlament álláspontja. Az előrejelzésekben szereplő horizontális módosításokról és a 3b. alfejezetben az ifjúsággal és a fiatalok mobilitásával kapcsolatos szakpolitikai prioritásokról beszélek.

Javaslatok születtek más, a költségvetés-tervezeten felüli módosításokra is, amelyek közül néhányat végre lehetne hajtani, ha lenne hozzá jogalap. E két módosításról, valamint a kísérleti projektekről és a parlamenti bizottságban megszavazott parlamenti előkészítő intézkedésekről megvalósíthatósági levelet fogunk benyújtani.

Sajnáljuk, hogy a Parlament jelentős mennyiségű tartalékot iktatott be. Aggasztó mind a bérekre elkülönített tartalékok mértéke (75 millió EUR, amiből 41 millió EUR nem kapcsolódik az 1,85%-os bérkiigazításhoz), mind az azokhoz kapcsolódó, néha nem is az alkalmazotti állománnyal összefüggő feltételek mennyisége.

Megteszünk minden tőlünk telhetőt a feltételek teljesítése érdekében, és a tartalékokat valószínűleg legkésőbb az egyeztetés szakaszában fel lehet majd szabadítani.

Végezetül a Bizottság értékeli a Parlament azon megközelítését, hogy nem kívánja túllépni a többéves pénzügyi keret határait. Ehhez szükség volt többek között az ITER megnyirbálására, amelyhez nem kevesebb, de inkább több pénzre lenne szükség, és a Külügyi Szolgálat kiadásainak csökkentésére, amely esetében ugyanez érvényes.

Mindezt a magam részéről vitára való felszólításnak tekintem, és az átfogó csomagról folytatott egyeztetés során ezeket a kérdéseket tisztázni fogjuk.

Ezzel összefüggésben szót ejtenék a 3. számú költségvetés-módosításról is, amelyről Surján László előadó már beszélt előttem. A banánkereskedelemre vonatkozó kísérő intézkedésekről van szó, és a parlamenti előadó egyelőre megerősítette a Parlament álláspontját, amely igen távol van a Tanács álláspontjától. A Tanács az átcsoportosítás mellett van, a Parlament a rugalmassági eszközök fokozott igénybevételét pártolja, azonban nem szabad elfelejteni, hogy ebben a vonatkozásban is intézményeinknek az AKCS-országokkal szembeni szavahihetősége forog kockán. Ezért kompromisszumra kell törekednünk a küszöbönálló egyeztetési folyamat során.

A költségvetés-tervezethez – az ez évi költségvetés-módosításon, valamint a banánkereskedelemre vonatkozó jövő évi költségvetés-módosításon túlmenően – szokás szerint módosító leveleket csatolnak majd a Külügyi Szolgálat, illetve a már politikai megállapodás tárgyát képező új felügyelő hivatalok vonatkozásában, és a Bizottság holnap újabb módosító levelet fogad el és juttat el a Parlamenthez a mezőgazdasági és halászati megállapodásokkal kapcsolatos becslések szokásos naprakésszé tételéről.

Végezetül tudom, hogy az intézményi dimenziónak jelentős szerepet kell játszania a közelgő egyeztetés során. Polgárainknak tartozunk azzal, hogy kompromisszumot kötünk és bebizonyítjuk, hogy a Lisszaboni Szerződés előnyükre szolgál az Európai Unió összetett gépezetének működése során felmerülő nézeteltérések rendezése terén. Ezért gondos megbízottként fogok eljárni addig is, míg megszületik a végső megállapodás.

 
  
MPphoto
 

  Melchior Wathelet , a Tanács soros elnöke. – (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, először is szeretném elnézésüket kérni, amiért kicsit késve érkeztem a mostanában mindannyiunk által jól ismert közlekedési fennakadások miatt.

Hallottam biztos úr beszédének végét. Informáltak az előadó beszédéről is. Igaz, hogy most nyilvánvalóan arra fogok szorítkozni, hogy tájékoztassam önöket a Tanács álláspontjának főbb vonalairól, és természetesen az egyeztető eljárás keretében tudjuk majd részletezni politikai pozícióinkat – az eljárásra persze csak akkor kerülhet sor, ha ez a Ház megszavazza az összes módosítást, amiben sohasem lehetünk biztosak. Ezért most a Parlament módosításairól és azokról a módosításokról fogok beszélni, amelyeket a Parlament most készül megszavazni.

Mindamellett megragadnám az alkalmat arra, hogy beszámoljak önöknek néhány előzetes reakcióról, és hogy emlékeztessem önöket a Tanács aggályaira a 2011. évi költségvetési eljárást illetően. Először is hangsúlyoznom kell, hogy erre a költségvetési eljárásra egy olyan időszakban kerül sor, amikor gazdasági válságból állunk talpra, és még ha az uniós költségvetés tud és akar is segíteni a válságból való kilábalásban, nem szabad szem elől tévesztenünk a nemzeti költségvetéseinket érintő jelentős költségvetési megszorításokat. Emiatt nyilvánvalóan szorosan kézben kell tartani a kiadásokat. Ebben a tekintetben a Tanács rendkívüli fontosságot tulajdonít nem csak a többéves pénzügyi keret különféle fejezeteire előirányzott határértékek betartásának, de mindenekfelett annak is, hogy megfelelő mozgásteret tartsunk fenn előre nem látott körülmények esetére.

Ebben az összefüggésben a Tanács üdvözölte, hogy a Bizottság költségvetés-tervezetében a kötelezettségvállalási előirányzatokat illetően önmérsékletet gyakorolt. Másfelől sokkal inkább aggódunk afelől, hogy az Európai Parlament módosításai jelentős mértékben csökkentenek majd néhány ilyen mozgásteret.

Hasonlóképpen, a Tanács nyilvánvalóan nem örül a kifizetési előirányzatok szintje növelésének, amelyet a Parlament meg kíván szavazni; annál kevésbé, mivel az előirányzatok e mértéke meghaladja a Bizottság költségvetés-tervezetét. A kifizetési előirányzatok szintjének elégségesnek kell lennie, de nem szabad túlbecsülni azokat, és figyelembe kell venni a múltbeli végrehajtást és a 2011. évre vonatkozó valós szükségleteket is. Mindenáron el kell kerülnünk a hibás kommunikációt egy olyan időszakban, amikor a tagállamok államháztartásai éppen csak elkezdtek talpra állni. Emlékeztetem önöket továbbá, hogy e nehézségek miatt a Tanácsban is igen kis többséggel sikerült csak egyezségre jutni a kifizetési előirányzatok (2010-hez képest) mindössze 2,91%-os növeléséről is.

Most szeretném konkrétabban is felhívni a figyelmüket néhány dologra. A Tanács tudomásul vette, hogy az Európai Parlament belül kíván maradni a többéves pénzügyi keret különféle fejezeteinek felső értékein, nem tudja azonban elfogadni, hogy a kötelezettségvállalási előirányzatok vonatkozásában alkalmazott megközelítés során olyan fontos programok sérülnek, mint különösen az 1a. alfejezetben a versenyképesség a növekedésért és foglalkoztatásért, vagy olyan területek szenvednek kárt, mint a 4. fejezetben az EU globális partnerként való szerepvállalása.

E tekintetben némiképp meglepőnek találom, hogy az Európai Parlament a közös kül- és biztonságpolitika előirányzatainak csökkentését javasolja egy olyan időszakban, amikor éppen igyekszünk mindent megtenni az Európai Külügyi Szolgálat zökkenőmentes létrehozatala érdekében.

A Tanácsot hasonlóképpen meglepi az is, hogy a 2011. évre csökkentették a nemzetközi termonukleáris kísérleti reaktor (ITER) projektre előirányzott összegeket, miközben jelenleg is dolgozunk a projekt 2010-es, 2012-es és 2013-as pénzügyi nehézségeinek fedezéséhez szükséges források előteremtésén. A Tanács mindamellett tudomásul vette, hogy az Európai Parlament prioritásai az ifjúságpolitika, az oktatás és a mobilitás, és az átfogó megállapodás keretében figyelembe veheti ezeket. Erre az elkövetkezendő megbeszélések alkalmával tesznek majd javaslatokat.

Ami a kifizetési előirányzatokat illeti, szeretném tolmácsolni önöknek a Tanácsnak az 1b. fejezet alatti tényleges felvevőképességgel kapcsolatos aggályát, a „kohézió a növekedésért és versenyképességért” célkitűzéssel összefüggésben. Ha az Európai Parlament módosításai helyreállítják a költségvetés-tervezetet, azaz növelik az előirányzatokat, e különféle előirányzatok felvevőképessége terén ez problémákat okozhat. Szeretnék rámutatni arra, hogy a Tanács elfogadta a kifizetési előirányzatok 14%-os emelését, miután gondosan mérlegelte a Bizottság javaslatait és figyelembe vette a 2010. évi előirányzatok végrehajtási arányát, mivel ez jelenti ehhez a legjobb alapot.

Szeretnék még felvetni egy utolsó kérdést azzal kapcsolatban, hogy az Európai Parlament nyolc, előirányzatot nem tartalmazó új költségvetési tételt kíván létrehozni egyfelől a Lisszaboni Szerződés végrehajtásával összefüggő kiadások, másfelől a saját forrásaihoz kapcsolódó bevételek tekintetében. Úgy vélem, hogy a 2011-es költségvetés nem a megfelelő hely és idő arra, hogy költségvetési eszközzé alakítsuk azoknak az Európai Unió finanszírozásához szükséges fontos vitáknak és nehéz döntéseknek a következtetéseit, amelyekre a következő többéves pénzügyi keret megtárgyalása során elkerülhetetlenül sor kerül majd. Hosszú és bonyolult vita lesz ez, amelyre nem találhatunk megoldást a következő néhány hétben, a 2011. évi költségvetési eljárás viszonylag korlátozott keretei között.

Megjegyzem mindamellett – és ez meglehetősen érthető és várható is volt, tekintve a Parlament új hatásköreit –, hogy számos más téma is bekerült a 2011-es költségvetéssel kapcsolatos politikai vitába. Ezek közül néhány közvetlenül kapcsolódik az ez évi költségvetéshez, vagy a 2007–2013. évi többéves pénzügyi keret későbbi költségvetéseihez. Különösen az ITER forog kockán, másrészt a többéves pénzügyi keret igazgatására irányadó szabályoknak a Lisszaboni Szerződés értelmében történő elfogadását célzó folyamat lezárása, és e két kérdésben megállapodásra kell jutnunk. A Bizottság javaslatokat tett, amelyeket a Tanács túlnyomórészt elfogadott. Hamarosan megkezdi továbbá egy, a rugalmasság kényes kérdéséről szóló elnökségi javaslat megvitatását, amely témával véleményem szerint foglalkozni kell.

Más kérdéseket illetően, gondolok itt arra, hogy e kiigazítás lehetőségét megragadva a Szerződésből fakadó új kiadások figyelembevétele érdekében jelentős mértékben megnöveljük a többéves pénzügyi keret költségvetési forrásait, azt kell mondanom, hogy ha reálisan nézzük a helyzetet, ez a tagállamok jelenlegi finanszírozási szintje fölött lehetetlen lesz. A tagállamoknak ki kell lábalniuk a válságból, és a nemzeti költségvetési politikák – amelyeket egyébként nagyrészt az Európai Unió befolyásol és ellenőriz – nem teszik ezt lehetővé.

Tudjuk, hogy e tárgyalások során előkerülnek még más témák is. A Bizottság ezekre ki fog térni a költségvetés felülvizsgálatáról szóló közleményében. A Tanács természeténél fogva olyan testület, amely meghallgat, mérlegel és megpróbál választ adni. Nyilvánvalóan nem fog másképp viselkedni a jelen vita során sem. Meg fogja hallgatni a javaslatokat és véleményt fog formálni azokról. Ezután természetesen a válaszadásnak és a döntéseknek is eljön az ideje. Mivel összetett kérdésekről van szó, amelyekhez jelentős mechanizmusokra és forrásokra van szükség, tudható, hogy a válaszokat nem a 2011. évi költségvetésről, hanem a következő többéves keretről szóló vita során fogjuk megtalálni. Néhány probléma esetében azonban természetesen várható, hogy a Tanács addig is hajlandó kezdeményezéseket tenni vagy hangot adni a véleményének.

Végezetül szeretnék rámutatni arra, milyen fontos, hogy az elkövetkező néhány hétben megállapodást sikerüljön elérni a 2011-es költségvetésről. Ennek érdekében az elnökség továbbra is tevékenyen hozzájárul az eddigi kitűnő együttműködési klíma fenntartásához, és úgy vélem, hogy az európai polgárok szemében különösen rontaná az Európai Unióról alkotott képet, ha nem sikerülne megállapodást elérnünk az új Lisszaboni Szerződés szerinti időszámítás első költségvetéséről.

Elnök úr, tisztelt képviselők, köszönöm a figyelmüket.

 
  
MPphoto
 

  José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra , a Külügyi Bizottság véleményének előadója. – (ES) Elnök úr, Wathelet úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, először is szeretnék köszönetet mondani az általános költségvetési előadó munkájáért.

Noha a Külügyi Bizottságban önmérsékletet tanúsítottunk és tudjuk, hogy a 4. fejezet alatti előirányzatok jelentős mértékben meghaladják az átlagot, még mindig úgy ítéljük meg, hogy azok nem elégségesek egy következetes, látható és hatékony külpolitika biztosításához, ami összhangban állna a Lisszaboni Szerződés által bevezetett célkitűzésekkel.

Meglep minket az is, hogy a Tanács meglepetésének ad hangot a Parlament által javasolt egyes taktikai visszavágásokat illetően, tekintettel arra, milyen jelentős mértékű csökkentéseket vezetett be maga a Tanács úgy a kompromisszumos előirányzatok, mint a kifizetési előirányzatok terén.

Meg szeretném köszönni a Költségvetési Bizottságnak, amelyet itt elnöke képvisel, hogy tartalékba helyezte az Európai Külügyi Szolgálat új álláshelyeinek finanszírozására szolgáló előirányzatokat.

Elnök úr, ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem kellene pozitívan és konstruktívan hozzáállnunk a folyamathoz, de nyilvánvaló, hogy az egyeztetési eljárás során a Parlamentnek határozottan, igen határozottan ki kell követelnie prioritásait, azzal a céllal és célkitűzéssel, hogy sikerüljön tető alá hozni a 2011. évi költségvetést, amint azt a Tanács soros elnöke az imént elmondta.

 
  
MPphoto
 

  Thijs Berman , a Fejlesztési Bizottság véleményének előadója. – (NL) Elnök úr, a fejlesztési együttműködésre rendelkezésre bocsátott forrásoknak valóban fejlesztési célokat kell szolgálniuk, hogy tompíthassuk az önhibájukon kívül bekövetkezett pénzügyi és gazdasági válság miatt a szegény országokat ért pofonokat.

Ha gondoskodunk arról, hogy ezeket az országokat integráljuk a világgazdaságba, akkor új piacot fognak jelenteni, ezáltal hozzájárulnak majd a probléma megoldásához. A fejlesztési alapoknak – a fejlesztési együttműködési eszközből nyújtott finanszírozásnak – ez a céljuk: a szegénység elleni küzdelem, nem pedig az EU ipari országokkal való együttműködése.

Azt sem szabad megengedni, hogy a banántermelés reformjára – a banánkereskedelemre vonatkozó kísérő intézkedésekre (BAM) – fordítandó finanszírozást a jelenlegi fejlesztési programok kárára teremtsék elő. Ezenkívül fenn kell tartani a demokrácia és az emberi jogok európai eszközéből (EIDHR) a demokrácia és az emberi jogok megerősítésére juttatandó összegeket.

A közelmúltbeli pakisztáni árvíz ismét megmutatta, hogy gyors és hatékony reagálásra van szükség – nem vészhelyzeti intézkedésként elrejtve a költségvetésben, hanem a humanitárius segélyre fordítandó strukturális összegként. Az Uniónak képesnek kell lennie a gyors reakcióra és az ügy további támogatására.

 
  
MPphoto
 

  Bogusław Liberadzki , a Költségvetési Ellenőrző Bizottság véleményének előadója. – (PL) A Költségvetési Ellenőrzési Bizottság nevében szeretném felhívni a figyelmet a következő kérdésekre. Az első a költségvetés kidolgozása és végrehajtása során adódó hibaszázalék. Két különösen fontos terület a Külügyi Szolgálat és a strukturális alapok. Egy másik, számunkra igen fontos probléma a hagyományos módon, a felhasznált alapok hatásának értékelésén alapuló kritériumok szerint előirányzott összegek kérdése. Ezt a második szempontot nagyon gyakran nem veszik figyelembe a költségvetési döntések meghozatala során. A harmadik terület a harmonizált költségvetés, például a kohéziós alap és a transzeurópai közlekedési hálózatok. Úgy tűnik, hogy a költségvetés kialakítása során túl kevés európai módszertant alkalmazunk, és a költségvetés túlságosan szétesik különféle tagállami szempontok szerint. A költségvetéshez kapcsolódó utolsó kérés az, hogy vegyék figyelembe az elmúlt év költségvetési célkitűzéseinek megvalósításáról szóló nemzeti jelentéseket és hasonló információkat. Jelenleg a tagállamoknak csak kevesebb mint fele nyújt be ilyen jelentést, és a benyújtott jelentések nagyon eltérő módszertanok szerint készülnek.

 
  
MPphoto
 

  Pervenche Berès , a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményének előadója. – (FR) Elnök úr, Wathelet úr, biztos úr, a 2011. évi költségvetést illetően a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság üdvözli, hogy a Költségvetési Bizottság visszaállította az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap előirányzatait. Véleményünk szerint ez létfontosságú a jelenlegi válságidőszakban, és felszólítjuk a Tanácsot, hogy kövesse a Parlament ésszerű megközelítését, tekintettel a jelenlegi körülményekre.

Felszólítunk arra is, hogy szenteljenek különös figyelmet annak, milyen mértékben valósulnak meg az Európai Szociális Alap előirányzatai, máskülönben az alap nem lesz képes teljesíteni a célkitűzéseit.

Kérjük továbbá, hogy több forrást fordítsanak a szociális párbeszédre, mert a jelenlegi szerkezetátalakítási folyamatok tanulsága az, hogy a szociális párbeszéd megléte esetén harmonikusabb és jobb megoldásokat lehet találni. Ez fontos kérdés.

Végezetül örömünkre szolgál, hogy a Költségvetési Bizottság támogatta az EURES pályakezdési kezdeményezését, mivel ezáltal az Európai Parlament ténylegesen hozzájárul a Mozgásban az ifjúság kiemelt kezdeményezéshez, továbbá ez egyben a társadalmi innováció támogatásához is eszközül szolgál, amelyet feltétlenül tovább kell fejlesztenünk.

 
  
MPphoto
 

  Jutta Haug , a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményének előadója. – (DE) Elnök úr, Wathelet úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság költségvetéssel kapcsolatos véleményének előadójaként semmi újat nem fogok mondani a jelenlévőknek. Mindamellett szeretnék ismételten rámutatni, hogy a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságra a teljes költségvetés kevesebb mint 1%-a, valamint az összes környezetvédelmi, biológiai sokféleséggel összefüggő és az éghajlatváltozás elleni küzdelmet célzó fellépés kevesebb mint 1%-a jut. Mindeközben ez a bizottság felel a közegészségügy egészéért, az élelmiszer- és takarmánybiztonságért és állatgyógyászati intézkedésekért, valamint öt európai ügynökség rendkívül fontos tevékenységéért. 1%! Ami azt illeti, ebben az esetben valóban nem beszélhetünk túlzott pénzmennyiségekről. Erre a kis összegre ezért égető szükség van ahhoz, hogy munkánkat el tudjuk végezni. Ezek után nyilván senkit nem fog meglepni, hogy nem tudjuk elfogadni a Tanács által javasolt csökkentéseket. Szükségünk van a forrásokra.

 
  
MPphoto
 

  Heide Rühle , a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményének előadója. – (DE) Elnök úr, Wathelet úr, biztos úr, szeretnék csatlakozni az előttem szólóhoz. A Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság a vámok, belső piac és fogyasztóvédelem „szűk” területéért felel. Nagyon igyekeztünk gondosan mérlegelni a számokat és csak azt betenni, ami valóban szükséges. Válságidőszakban azonban természetesen nagy szükség van a fogyasztóvédelemre, vámra, vámtisztek kiképzésére stb. fordítandó pénzre. Ezért úgy gondoljuk, hogy az eredeti összegeket vissza kell állítani.

Meg szeretnénk köszönni a Költségvetési Bizottságnak az eddigi kitűnő együttműködésünket, és reméljük, hogy ez a továbbiakban is így folytatódik majd.

 
  
MPphoto
 

  Mairead McGuinness , a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményének előadója. – Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani az előadónak a 2011-es költségvetés kapcsán végzett szorgalmas munkájáért.

Hadd térjek rá azonnal egy, a mezőgazdasági költségvetés számára különösen aggályos kérdésre, nevezetesen a számlarevíziós tételre. A bizottságunk ismét módosítást nyújtott be, és kérjük a Parlamentet, hogy teljes mértékben támogassa ezt a módosítást. A Tanács kreatív számvitelt alkalmazott 420 millió EUR előteremtésére. Ha nem sikerül átvinnünk a módosítást, jövőre a költségvetésben óriási problémával kell szembenéznünk, és minden mezőgazdasági tételt meg kell nyirbálnunk.

A Parlament nem engedheti meg, hogy ez megtörténjen, és kérjük a politikai frakciótól független támogatásukat e módosítás számára. Meg szeretném köszönni a Költségvetési Bizottságnak a Mezőgazdasági Bizottság tejalappal, valamint az iskolatej- és iskolagyümölcs-program, a méhpopuláció és a rászorulókat célzó program finanszírozásával kapcsolatos módosítása kapcsán tanúsított megértését és támogatását.

Remélem, hogy megalapozott a Bizottság tejpiacokkal kapcsolatos optimizmusa. Engem mindenesetre aggaszt a volatilitás.

 
  
MPphoto
 

  Morten Løkkegaard , a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményének előadója.(DA) Elnök úr, a Kulturális és Oktatási Bizottság költségvetési előadójaként büszkén mondhatom el, hogy itt a Parlamentben meg tudtuk tenni azt, amit a Bizottságnak nem sikerült és amit a Tanács nem akart megtenni, nevezetesen azt, hogy figyelembe vettük az új Európa 2020 stratégiában foglalt kötelezettségeket, és azokhoz pénzügyi támogatást biztosítottunk, hogy el lehessen érni a stratégia által kitűzött célokat.

Létfontosságú az oktatásba és az egész életen át tartó tanulásba történő befektetés, mert csak így lehet kialakítani az „új munkahelyekhez szükséges új készségeket”, ami a stratégia központi elemét képezi. Ezért szeretnénk, ha a Tanács is támogatná a 2011. évi költségvetésről kialakított álláspontot, amelyet ma itt a Parlamentben várhatóan elfogadunk. Ez természetesen különösen magában foglalja az egész életen át tartó tanulásra előirányzott további 18 millió eurót is. Ez az összeg több mint 3 500 európai diáknak teszi lehetővé az Erasmus-csereprogramban való részvételt. Növelni szeretnénk a gyakornoki ösztöndíjat elnyerő szakközépiskolai tanulók számát is. Több felnőttet szeretnénk bevonni az uniós finanszírozású továbbképzésbe. Azután ott van az Emberek programra fordítandó 10 millió EUR, amely célja a doktorjelöltek és PhD-hallgatók mobilitásának fokozása, az iparral való szorosabb együttműködés megteremtésének lehetősége és az Unió egyetemeinek korszerűsítése, valamint a kommunikáció finanszírozása. Hálásak lennénk, ha ebben számíthatnánk a Tanács támogatására.

 
  
MPphoto
 

  Juan Fernando López Aguilar , az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményének előadója.(ES) Elnök úr, szeretnék röviden jelentést tenni az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság költségvetési vitában játszott szerepéről, amely e Ház előtt nem ismeretlen. Négy dologra kívánok rámutatni.

Az első az Europollal függ össze, mivel bizottságunk visszaállította a költségvetését, miután a Tanács megnyirbálta azt, ezenkívül javaslatot tettünk egy 500 000 EUR összegű emelésre is, hogy az Europol el tudja látni a terrorizmus finanszírozásának felderítését célzó program második változatának hatálybalépése nyomán keletkezett feladatait.

Másodszor kértük, hogy szabadítsák fel a tartalék előirányzatokat, és hogy a javasolt emelést bocsássák az Europol rendelkezésére.

Ezenfelül úgy határoztunk, hogy tartalékba helyezzük a második generációs schengeni információs rendszerre szánt előirányzatokat, azzal a feltétellel, hogy azokat felszabadítják, amint megkapjuk a jövőben teendő lépésekre vonatkozó, szükséges információkat.

Mivel rendkívül fontosnak ítéljük azokat a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség szempontjából, javasoltuk a bevándorlást és integrációt célzó három alap – a Külső Határok Alap, az Európai Visszatérési Alap és az Európai Integrációs Alap – előirányzatainak helyreállítását is.

Végül szintén visszaállítottuk az Eurojust ügynökség tervezett költségvetését, amely feladatköre a közelmúltban kibővült, mivel ez az eszköz kulcsfontosságú az európai igazságügyi együttműködés kialakítása szempontjából.

 
  
MPphoto
 

  Algirdas Saudargas , a Alkotmányügyi Bizottság véleményének előadója. – (LT) Szeretnék gratulálni az előadónak a kiegyensúlyozott álláspont kialakításához. Úgy vélem, hogy a 2011-es költségvetésre vonatkozó javaslat, amelyről ma szavazni fogunk, tökéletes egyensúlyt képvisel a költségvetési megtakarítások és a gazdaságélénkítés között, és tiszteletben tartja az Európai Parlament többször hangoztatott prioritásait. Megértem, hogy a tagállamok igyekeznek minél alacsonyabban tartani a költségeiket, hogy ezáltal a lehető leginkább lecsökkentsék az államháztartásaik hiányát, azonban a Tanács által javasolt csökkentések közül számos megalapozatlan. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az Európai Unió költségvetési célkitűzései mások. Az uniós költségvetési források a jövőbeni beruházásainkat szolgálják. Az, hogy hogyan lábalunk ki a válságból, attól függ, hogy ezt a pénzt megfelelően osztjuk-e el és használjuk-e fel. Az energia, az innováció, a tudományos kutatás, az oktatás és a mobilitás a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés alapkövei. Ezért nem csak a már meglévő, tényleges programok folytonosságát kell biztosítanunk, hanem megfelelő finanszírozást kell találnunk a Lisszaboni Szerződésben foglalt új szakpolitikai területek számára is. Kérem képviselőtársaimat, hogy hagyják jóvá a költségvetés-tervezetet.

 
  
MPphoto
 

  Peter Šťastný , a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményének előadója. – Elnök úr, a Lisszaboni Szerződés új hatáskörökkel ruházta fel az Európai Parlamentet a nemzetközi kereskedelmi megállapodások terén, és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság szeretné kedvezően kihasználni ezeket az új hatásköröket.

A banánkereskedelemre vonatkozó kísérő intézkedések keretében létrehozott rugalmassági eszköz segíteni fogja a termelő országokat abban, hogy szembenézzenek az új kihívásokkal, és hasznos lesz úgy az uniós fogyasztók, mint a legkevésbé fejlett országok számára. A kereskedelmi téren nyújtott segítség, így a gazdasági partnerségi megállapodások és a kereskedelemösztönző támogatások a (mind az Unióval, mind a régiók között folytatott) kereskedelmen keresztül ösztönzik a növekedést.

Összefoglalásképpen megemlíteném, hogy hangsúlyt helyezünk még a WTO parlamenti dimenziójára és az indiai, kínai és ASEAN-országokbeli külső üzleti érdekekre. Az ilyen központokon keresztül a gyorsan fejlődő országokkal fenntartott kapcsolatok jótékony hatással lesznek úgy a gazdaság egészére, mint különösen a kkv-kra.

 
  
MPphoto
 

  Dominique Riquet , a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményének előadója. – (FR) Elnök úr, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, amely igen ésszerű javaslatokat tett ebben a válságidőszakban, rá szeretne mutatni arra, hogy a közlekedés és az idegenforgalom az Unió GDP-jének több mint 10%-át is kitermelheti, így azok az európai értéknövelt növekedés kulcsfontosságú ágazatai.

Három tényezőt kell különösen is hangsúlyozni, és szeretném, ha azok támogatást kapnának. Az első az ügynökségek finanszírozása. Miért is alkotnánk jogszabályokat előzetes kritériumok vagy későbbi műveleti végrehajtási eszközök nélkül? E módosítások célja, hogy az ügynökségek megkapják a megbízatásuk, így Európa feladatai véghezviteléhez szükséges forrásokat.

A második tényező: az idegenforgalom, amelynek elsődleges világszintű célpontja az Unió, a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével tényleges hatáskörré vált, azonban nem rendelkezik saját költségvetési fejezettel. Nem elég a két meglévő előkészítő intézkedés továbbvitele. Szeretnénk (legalább jelképesen) nagyobb súllyal fellépni új kísérleti projektek támogatása által, különösen az ipari és kulturális turizmus terén.

Végül az izlandi vulkánkitörés szemléltette, milyen fontos az összes közlekedési módra kiterjedő egységes európai információs és jegyfoglalási interfész megvalósítása – ez képezi kérésünk utolsó tárgyát.

 
  
MPphoto
 

  László Surján , A Regionális Fejlesztési Bizottság véleményének előadója. – (HU) Tisztelt Elnök úr! Köszönöm a szót. A Tanács 4 milliárd eurót von el és a gazdasági krízisre hivatkozik. Mit old meg ezzel a pénzzel? A krízist biztos nem. De arra alkalmas, hogy rongálja a tagállamok közötti szolidaritást, hogy ellehetetlenítsen futó programokat. Tisztelt Elnök út! Tisztelt Miniszter úr! Ez nem éri meg. A 2011. évi költségvetésben tehát bizottságunk véleménye szerint az 1B fejezetben vissza kell térni a Bizottság javaslataihoz - az Európai Bizottságra gondolok, - amelyek egyébként a tagállamok előrejelzéseire alapoztak. Ne játszanak a tagállamok két ellentétes megoldással. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

 
  
MPphoto
 

  Paul Rübig (PPE) . – (DE) Elnök úr, meg szeretném kérdezni, miért nem mondott véleményt az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság. Ezen a területen került sor a legnagyobb csökkentésekre. Miért nincsen kijelölt felszólalójuk?

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Ez jó kérdés, Rübig úr. A jelentés nem rendelkezett az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság általi véleményezésről. Előttem van mindazon bizottságok listája, amelyeknek véleményt kellett nyilvánítaniuk, és nem látom közöttük az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságot.

Rübig úr, utána fogunk nézni.

 
  
MPphoto
 

  Salvador Garriga Polledo , a PPE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr, az optimális költségvetési politika titka nem a nagyobb, hanem a jobb, illetve (ahogy biztos úr közleményében fogalmazott) intelligens költségvetés kialakítása.

Tetszik nekem az Európai Bizottság által kidolgozott 2011. évi költségvetés, noha lehet még javítani rajta. Nem tetszik, sohasem tetszett azonban a Tanács hozzáállása az uniós költségvetésekhez. A Bizottság vagy a Parlament által javasolt összes projekt előirányzatainak válogatás nélküli megnyirbálása nem költségvetési technika, hanem valódi pénzügyi mészárosmunka.

Szeretnénk mellékesen megkérdezni a Tanács képviselőjét, hallotta-e Lewandowski biztos úrnak a kifizetési előirányzatok szükségességével kapcsolatos szavait.

Képviselőcsoportom úgy véli, hogy a költségvetési szigor és az európai lendület között lehet egyensúlyt elérni. Az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége képviselőcsoport nyilvánvalóan nem hisz abban, hogy ezt az egyensúlyt valóban el lehet érni, ezért olyan módosításokat nyújt be, amelyek meghaladják a költségvetési plafont és elkerülhetetlenül összecsapásokat eredményeznek a Tanáccsal.

Ezért arra kérem a tisztelt Házat, hogy ne támogassa ezt a stratégiát, ehelyett az előadóé mellett álljon ki teljes vállszélességgel, amely múlt héten már a Költségvetési Bizottság többségének támogatását is elnyerte.

 
  
MPphoto
 

  Göran Färm , az S&D képviselőcsoport nevében. – (SV) Szeretnék nagy-nagy köszönetet mondani az előadónak, Jędrzejewska asszonynak. Kitűnő munkát végzett, és nagy vonalakban egyetértünk a Költségvetési Bizottsággal, noha van néhány terület – erre majd még visszatérek –, amelyeket mi, az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége képviselőcsoport, kicsit másképp látunk.

Tökéletesen tisztában vagyunk a tagállamok válságos pénzügyi helyzetével. Ennek ellenére elsősorban az EU költségvetését próbáljuk védeni, még akkor is, ha most nagyon alacsonyan tartjuk a szinteket, különösen a jövő évi új szakpolitikai kötelezettségvállalások tekintetében, amelyeket illetően a Parlament is 1% alatti emeléssel számol. Ez igen szerény.

Ami a kifizetéseket illeti, az emelés mértéke itt nagyobb, és ez ésszerű is. Ha most megpróbálnánk visszatartani a strukturális alapokból nyújtott kifizetéseket, ez közvetlenül érintené a foglalkoztatás és a növekedés terén a legtöbb problémával küzdő országokat. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az olyan országok, mint Görögország, Írország, Portugália, Spanyolország és Lettország, mind az uniós költségvetési források nettó haszonélvezője. A költségvetés megnyirbálása nem lenne hasznos számukra. Ezt szem előtt kell tartanunk.

Először is tehát, mi is megszorításokkal szembesülünk. Az elmúlt 20 évet tekintve az uniós költségvetés valójában lassabban nőtt, mint a tagállamoké. Ezt sem szabad elfelejtenünk.

Másodszor, mi, a szociáldemokraták nem fogadjuk el azt a nézetet, hogy a megszorító intézkedések jelentik az egyetlen kiutat a válságból. Ezért küzdünk az emelésért, különösen a beruházásokat, a kutatás-fejlesztést és a munkaerő-piaci kezdeményezéseket csoportosító 1a. kategóriában. Itt növelés szükséges. Nem értünk azonban teljesen egyet a Tanáccsal és a Bizottsággal az ITER-projekt tekintetében. Pártoljuk a projektet, de nem szabad, hogy ez legyen az egyetlen prioritás a kutatás-fejlesztés területén. Nem szabad engedni, hogy minden mást kiszorítson. Ezért, ha tovább akarjuk vinni az ITER-t, felülvizsgálatokat kell végezni és több pénzre lesz szükség.

Harmadszor, ami legalább ilyen fontos, szolidárisan kell viselkednünk a válság alatt. Ha a strukturális alapok megkurtítása azokat sújtja leginkább, akiknek a legnagyobb szükségük lenne a segítségre, akkor ez nem elfogadható politika.

Negyedszer, mi is úgy gondoljuk, hogy a Lisszaboni Szerződés miatt indokolt bizonyos mértékű emelés. Az Uniónak ezután több új feladatot is el kell látnia az új Külügyi Szolgálat, az új pénzügyi intézmények, az energia és az éghajlatvédelem kapcsán. Nem lehet új feladatokat kijelölni az Uniónak, aztán nem fizetni értük.

Végül szeretném megemlíteni a külpolitikai költségvetést, amely nyilvánvalóan alulfinanszírozott. Ha szeretnénk abban a helyzetben lenni, hogy segélyt nyújthassunk Palesztinának és előteremthessük a bővítéshez szükséges forrásokat, több pénzre lesz szükségünk. Ezért nekünk, a szociáldemokratáknak fontos volt az is, hogy a 2011. évi költségvetést összekapcsoljuk egy távolabbi perspektívájú vitával, amely tárgya saját forrásaink, a 2012. és 2013. évi költségvetési korlátok, valamint saját pénzügyi támogatási mechanizmusunk finanszírozása. Mindennek megvalósítását szem előtt tartva üdvözlöm a biztos azon kijelentését, miszerint a rugalmassági eszköz lehetséges megoldást jelenthet. Tökéletesen biztos vagyok abban, hogy nem tudjuk sikerre vinni ezeket a költségvetési tárgyalásokat, amennyiben vagy valami módon nem vizsgáljuk felül a költségvetési plafonokat, vagy nem vetjük be a rugalmassági eszközt. Úgy gondolom, hogy ez feltétlenül szükséges.

 
  
MPphoto
 

  Anne E. Jensen , az ALDE képviselőcsoport nevében. – (DA) Elnök úr, Wathelet úr, biztos úr, a legtöbb tagállamban lesújt a nemzeti költségvetésre a megszorítások bárdja. Nem kellene-e tehát korlátok közé szorítanunk az uniós költségvetést is? Nagyon is ezt kellene tennünk, és tesszük is, bizonyos mértékig. Éppen ez a Parlament jövő évi költségvetésre vonatkozó javaslatának leggyakoribb szólama. Nem léptük túl a többéves pénzügyi keretben meghatározott korlátokat, de ez csak úgy lehetséges, ha megnyirbáljuk kifejezett prioritásainkat és nemzetközi kötelezettségvállalásainkat. Máskülönben nem jut megfelelő előirányzat a kutatásra, az energiára és a Palesztinának nyújtandó segélyre. Konkrétan csökkentenünk kellett az ITER magfúziós projekt előirányzatait, a közös kül- és biztonságpolitikával kapcsolatos kiadásokat, a banántermelő országoknak nyújtandó segélyeket és az újonnan iparosodott országokkal való együttműködésre szánt pénzeket. Véleményem szerint ez azt tükrözi, hogy a többéves pénzügyi keret túl korlátozó jellegű, és szeretnék ma ismételten hangot adni annak, mennyire sajnálom, hogy a Bizottság – ígéretét megszegve – nem végezte el a keret érdemi félidős felülvizsgálatát. Felül kell vizsgálnunk a 2013-ig érvényes pénzügyi keretet. Máskülönben gondok lesznek. A Bizottság nemrégiben tette közzé a költségvetés felülvizsgálatáról szóló közleményét, amelyben több évre előre megszabja az irányt, azonban azt nem magyarázza el, hogyan jövünk ki a pénzből 2011-ben, 2012-ben és 2013-ban.

A Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport nevében szeretnék köszönetet mondani Jędrzejewska asszonynak, amiért olyan mesterien készítette elő a költségvetésről szóló szavazást. Meg vagyunk elégedve az eredménnyel. Szerettünk volna itt-ott más számokat látni a mezőgazdasági költségvetés egyes részeiben. Nem akartunk 300 millió eurót fordítani a tejalapra. Segítenünk kellene a számlarevízió problémájának megoldásában is. E tekintetben nem jól szavaztunk. Van még egy-két pontja a parlamenti költségvetésnek, ahol szintén szerettünk volna megtakarításokat elérni, de összességében meg vagyunk elégedve azzal, ami most az asztalra került, és remélem, hogy a Tanáccsal folytatott tárgyalások konstruktívak lesznek.

 
  
MPphoto
 

  Isabelle Durant , a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, miniszter úr, biztos úr, én is szeretnék köszönetet mondani az előadóknak, és különösen Jędrzejewska asszonynak és Trüpel asszonynak. Véleményem szerint Trüpel asszony fantasztikus, valóban briliáns munkát végzett, aminek köszönhetően még a költségvetés veteránjai is, akik hosszú évek óta dolgoznak a költségvetés kialakításán ebben a Házban, jó munkát végezhetnek a Lisszaboni Szerződés szabta új feltételek, egyetlen olvasat mellett. Tény, hogy kitűnő munkát végzett – köszönet érte.

Olyan maratonban vettünk most részt, amelyből nem maradhatott ki egyetlen képviselőcsoport elnöke sem – mára csak egyetlen maradt meg közülük a Házban. Néha kicsit féltünk, hogy rosszul alakulnak a dolgok, de szerencsére ez egyáltalán nem így történt, hála az előadóinknak és elnökünknek. Talán nem szokványos, de az ő munkájáról is szeretnék ejteni pár szót. Hasznunkra volt, hogy a képviselőcsoportok elnökei is ambiciózus költségvetést szerettek volna benyújtani, és mindenekelőtt összeköttetést akartak biztosítani a nyomon követéssel, azzal, ami később jön, a 2013 utáni fenntartható Európai Unióval kapcsolatos politikai kihívásokkal és költségvetési forrásokkal foglalkozó különbizottságban (SURE) és a következő költségvetési terv keretében, hiszen nyilvánvaló, hogy a 2011-es költségvetés egy dolog, de jóval fontosabb az, ami utána következik. Örülök, hogy így együtt, mi, a képviselőcsoportok elnökei és a Költségvetési Bizottság, egyezségre jutottunk.

A többit majd meglátjuk! Egyelőre annyi biztos, hogy pillanatnyilag van egy parlamenti álláspontunk, és hallva Wathelet úr mondanivalóját a Tanács nézeteiről, nyilván aggódom némileg, mi vár majd ránk az egyeztetés során. Nem lesz könnyű, mert a Tanács és a Parlament követelései között csak nehéz küzdelmek árán tudunk majd megállapodást elérni. Számítok az önök segítségére ebben a kérdésben és abban, hogy valóban ambiciózus költségvetést alakítsunk ki.

Azok, akik a Tanácsban bírálják például a kifizetési előirányzatok emelését, nem tisztességesen viszonyulnak a költségvetéshez. Ezek múltbeli kötelezettségvállalások: itt a szavahihetőségünk forog kockán. Ha kifizetjük, amit vállaltunk, akkor csak a kötelességünket tesszük, még akkor is, ha túllépjük a kifizetési előirányzatokat. Véleményem szerint vigyázni kell, hogy ezzel kapcsolatban ne legyen félreértés.

Noha holnap támogatni fogjuk az állásfoglalást, úgy látom, hogy van néhány következetlenség ebben a költségvetésben, és szeretném kiemelni ezek közül a szerintem két legfontosabbat.

Néhány hónappal ezelőtt szavaztunk a 2020. évi programról szóló átfogó állásfoglalásról, és ekkor úgy döntöttünk, hogy olyan elemeket is beleveszünk, mint a gazdaság környezetbarátabbá tétele, a megújuló energiák támogatása, a környezetbarát technológiák stb., valamint mindent, ami elősegíti a munkahelyteremtést. Emiatt történt, hogy szándékaink formalizálása céljából módosítást nyújtottunk be kifejezetten annak biztosítása érdekében, hogy a fenntartható fejlődéshez kapcsolódó kritériumokat vegyék ki a LIFE programból, de foglalják bele az összes többi területbe. Arra számítok, hogy holnap el fogják vetni ezt a módosítást. Mindamellett kérem önöket, hogy támogassák módosításunkat, hogy a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos kritériumok valóban a cselekvésről szóljanak, ne csak a hangzatos körmondatokról.

Most áttérnék a második ellentmondásra: a nemzetközi termonukleáris kísérleti reaktor (ITER) ügyére. Az ITER költségvetését 45 millió euróval csökkentették. Ez azért valami. Azonban kísérletet tettek arra, hogy ezt a pénzt az agrárpolitikától vonják el; szerencsére nem ez történt, bár végül a kutatás költségvetését nyirbálták meg, ami nem sokkal jobb. Ismét visszautalok a ma délelőtt Ban Ki-Mun által előttünk elmondottakra. Felszólított minket, európaiakat arra, hogy járjunk élen a megújuló energiák területén, és élénken ösztönözzük az újfajta energiák használatát a régiek helyett, azok helyett, amelyek mindenekfelett a részvényesek bankszámláját hizlalják, de nem szolgálják az európai fogyasztók vagy a jövőbeli európai nemzedékek javát, akiknek továbbra is meg kell küzdeniük a hulladék problémájával. Ez a „mindent vagy semmit” jellegű hozzáállás az ITER kérdésében – amely végeredményben 1,5 milliárd euróba fog kerülni – véleményem szerint nagy hiba, és úgy gondolom, hogy nem azt tesszük, amit a 2020-ra vonatkozó állásfoglalásban ígértünk.

Végezetül, befejezésképpen volna még néhány ütemezési kérdés: van még pár más dolog is, például a gazdasági kormányzás, a tanácsi munkacsoport felszámolása és a bizottsági javaslatok; rengeteg munkára lesz még szükség ahhoz, hogy ezt a költségvetést összekössük a jövőbeli költségvetésekkel és a pénzügyi kerettel.

 
  
MPphoto
 

  Michał Tomasz Kamiński , az ECR képviselőcsoport nevében. – (PL) A jelen költségvetési vita és a most kezdődő egész vitasorozat az európai elit nagy tesztje lesz. Európát megajándékoztuk a Lisszaboni Szerződéssel, és ez a szerződés több Európát ad a polgároknak. Szeretném nagyon világosan leszögezni, hogy nem követelhetünk több Európát anélkül, hogy arra pénzt is adnánk. Ezzel szeretném kezdeni. Ha becsületesek vagyunk, nem mondhatjuk, hogy több Európát akarunk, de fizetni nem vagyunk hajlandók érte. Európa pénzbe kerül, és ha a legnagyobb befizetők kiadásszerkezetén belül megnézzük az európai költségvetés kiadásszerkezetét, láthatjuk, hogy nem költenek túl sokat Európára. Lengyelország és Közép-Kelet-Európa képviselőjeként szeretnék felvetni még egy témát: a régiónk fejlesztésére fordított összes pénz (ne feledjük, ez a régió a Nyugat-Európában kifejlesztett és előállított áruk óriási fogyasztója) és az új európai országokba beruházott összegek Európa jövőjébe jelentenek befektetést. Egy gazdagabb Közép-Kelet-Európa és a jobb anyagi helyzetbe kerülő új európai országok az általunk igen nagyra tartott, nettó befizető nyugat-európai országok számára is hasznot hoznak. E vita keretében is több európai szolidaritásra lenne szükség.

 
  
MPphoto
 

  Miguel Portas , a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (PT) Elnök úr, teljesen őszinte leszek a vitával kapcsolatban. Ez a vita nem könyvelők közötti egyeztetés, hanem a jövővel kapcsolatos tervekről és döntésekről szól.

A tagállamok nézete igen egyszerű: mindannyian alávetik magukat az új brüsszeli konszenzusnak. Nemzeti szinten a költségvetéseket egyetlen vezérszólam szerint alakítják, ez pedig a megszorítás. Európai szinten pedig ennek az eredménye nem más, mint a maradvány-költségvetés.

Szeretném elmondani a Tanácsnak, hogy a válságnak még nincs vége, ugyanakkor azonban a szociális intézkedéseket gyakorlatilag mind egy szálig visszavonják nemzeti szinten. A válságnak még nincs vége, de nemzeti költségvetéseink mind olyan irányba mutatnak, hogy befagyasztják vagy csökkentik a béreket, megnyirbálják a nyugdíjakat és növelik az összes adó közül a legtisztességtelenebbet, a héa-t.

Ebben a helyzetben a tagállamok egyetlen euróval sem hajlandók többet befizetni az Unió költségvetésébe. Javaslatuk 3 milliárd euróval kevesebb annál, amiről ma itt vitázunk. Tudnunk kell azonban, hogy a javaslat, amelyet most megvitatunk, ráadásul még bátortalan is, hiányzik belőle minden merészség.

Valójában egy olyan európai költségvetésre lenne szükségünk, amely – többek között munkahelyteremtésre irányuló egyértelmű beruházásokon keresztül – kompenzálni tudná a nemzeti szintű szakpolitikákat. Olyan európai költségvetésre van szükségünk, amely ellensúlyozza a tagállami szintű költségvetési politikák negatív hatásait.

Erre nem volt lehetőség. A kormányok további hatásköröket adnak át Európának anélkül, hogy forrásokat is mellékelnének azokhoz, ezáltal elvágják az összeköttetést, és ennek ellenére még képesek emeléseket javasolni, ami csak azzal magyarázható, hogy a lobbi zsebében vannak. Ez a helyzet a Magfúziós Intézet számára javasolt 350 millió EUR esetében, amely beruházás erősen megkérdőjelezhető a jelenlegi helyzetben.

A magyarázat valójában a következő. A nemzeti szintű költségvetési fegyelem ostoba büntetéseken alapul, ahhoz hasonlókon, amelyeket a francia-német közlemény ma megpróbál előterjeszteni és ratifikálni. Európai szinten maradvány, középszerű, krónikusan alulfinanszírozott költségvetésről beszélhetünk.

Ezen a fordulóponton ezért rendkívül fontos, hogy megvitassuk az Európai Unió saját forrásait és a pénzügyi tranzakciókra kivetendő európai szintű adó szükségességét, amely egy cseppnyi igazságosságot vinne a gazdaságba. Európa mára elvesztette minden reményét. Arról az Európáról van szó, ahol általános sztrájkok folynak Görögországban, Spanyolországban és Franciaországban, éppen a mai napon is. Jövő hónapban Portugáliában és Olaszországban is sztrájkok lesznek. Tartozunk azzal Európának, a küzdő és reményvesztett Európának, hogy válaszunk az igazságosságon, beruházásokon és munkahelyteremtésen alapuljon.

 
  
MPphoto
 

  Marta Andreasen , az EFD képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, a Parlament csatlakozik az Európai Bizottsághoz és közel 6%-os emelést követel a 2011. évi költségvetésben olyan időkben, amikor a nemzeti kormányoknak jelentősen meg kell nyirbálniuk saját költségvetéseiket is.

Azok, akik az emelés mellett kardoskodnak, azzal érvelnek, hogy kiegészítő finanszírozásra van szükség a Lisszaboni Szerződésből fakadó új hatáskörök fedezésére. Ami engem illet, nem emlékszem rá, hogy valaha is szó esett volna arról, vagy bárki is említette volna a ratifikáció idején, hogy Lisszabonnak költségvonzata is lesz, és mekkora. Még ma sem látjuk tisztán, mennyibe fog kerülni a Lisszaboni Szerződés végrehajtása az adófizetőknek.

Úgy tartják továbbá, hogy a megszorítás nem a helyes reakció válságos időkben, sőt éppen többet kell költeni az oktatásra, a megújuló energiákra stb. Ha megnézzük, mennyi forrást nem használtak fel az elmúlt néhány évben, nyilvánvaló, hogy az Uniónak nem sikerül hatékony költségvetést kialakítania. Ez a kudarc összefügg az Európai Számvevőszék által minden egyes évben feltárt szabálytalanságokkal is. Ennek ellenére a legnagyobb mértékű (17%-os) javasolt emelés megint csak a kohéziós alapoknak jut, márpedig éppen ezen a területen jelentik az ellenőrök a legtöbb szabálytalanságot.

Ha azt elképesztőnek találom, hogy az EU válságos időkben saját költségvetését akarja növelni, még nehezebb lehet megmagyarázni, miért akarja megkétszerezni az Európai Parlament saját reprezentációs költségvetését. Azt akarjuk mondani, hogy az Egyesült Királyságban azért veszik el az emberektől a gyermeknevelési juttatásokat és az egyetemektől a finanszírozást, azért halasztják el az iskolaépítési programokat és azért hajtanak végre még sok más fájdalmas megszorítást, hogy az Európai Parlamentnek még több pezsgő és osztriga jusson? Az Egyesült Királyság ésszerűnek találja hadászati kiadásainak csökkentését, miközben az Európai Uniónak teljesített nettó befizetése mintegy 6 milliárd fontról 8 milliárdra emelkedik az elkövetkező pár évben? Ez egész egyszerűen elfogadhatatlan a brit nép számára.

(Taps az EFD képviselőcsoport részéről)

 
  
MPphoto
 

  Lucas Hartong (NI) . – (NL) Elnök úr, hallva a 2011. évi költségvetéssel kapcsolatos egyes észrevételeket, különösen az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége képviselőcsoportokét, az a megalázó érzésem támad, hogy nem akarok ehhez az Európai Parlamenthez tartozni. Míg országainkban az embereknek bizonytalan az állása és a jövedelme, és arra várnak, hogy a felkent politikusaik ahol lehet, megtakarítsanak és ahol muszáj, beruházzanak, a Bizottságnak és a Parlamentnek sikerült elérnie szinte a költségvetés minden területén, hogy felemeljék a mindenféle haszontalan és szükségtelen hobbikkal kapcsolatos kiadásokat.

Miközben Barroso biztos úr felszólítja a tagállamokat, hogy takarékoskodjanak, az általa vezetett Bizottság és az Európai Parlament növeli a 2011. évi költségvetést. Ezt már nem lehet komolyan venni – és mégis megtörténik. Ez a Ház a jelek szerint nem fogja fel, mi aggasztja igazán hazáik polgárait. Egyetlen pozitív kivétellel nem más, mint egy zordon, szürke és igen költséges gépezet.

Ó, most egyesek a Házban azt gondolják: ugyan már, csak az a fura Szabadság Párt (PVV) szólal fel – és igaz is, elnök úr, hogy tükröt tartunk és feltesszük a kérdést: „Muszáj-e elpazarolni polgáraink pénzét drága hivatali autókra, persze magánhasználatra is? Muszáj-e ünnepségekbe ölni a pénzt, miközben Európa mély gazdasági válságon megy keresztül? Muszáj-e létrehozni a költséges Külügyi Szolgálatot, miközben az összes tagállam remekül meg tudja ezt oldani maga is? Muszáj-e életben tartani egy sor értelmetlen, de drága bizottságot, és még több pénzt küldeni Jemenbe és a palesztin területekre?”

Valóban, csak a PVV vagyunk. De ne legyen tévedés: a PVV már nincs egyedül Európában. A polgárokért harcolunk, és hallatni fogjuk a hangunkat ebben a költséges cirkuszban. Büszke vagyok a hazámra és polgáraira, és ezután is fel fogom emelni a szavamat, mert bizonyos dolgokat el kell mondani, és én el akarom mondani azokat. Ezért mi a 2011. évi költségvetés ellen szavazunk.

(A felszólaló vállalta, hogy az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdése értelmében megválaszol egy kék kártyás kérdést.)

 
  
MPphoto
 

  Gerben-Jan Gerbrandy (ALDE) . – (NL) Elnök úr, Hartong úr érvei és a párt javaslatai alapján nyugodtan kijelenthetjük, hogy a holland Szabadság Párt (PVV) unióellenes párt. A PVV ezenkívül azt is állítja magáról, hogy küzd a bűnözés ellen és vissza szeretné küldeni az embereket szülőföldjükre. A következő kérdést szeretném feltenni Hartong úrnak: hogyan kívánják ezt megtenni, ha lenullázzák az Europol teljes költségvetését, ha takarékoskodnak az idejétmúlt schengeni információs rendszeren, és ha teljes mértékben törlik az Európai Visszatérési Alapnak juttatandó 113 millió eurót?

 
  
MPphoto
 

  Lucas Hartong (NI) . – (NL) Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani képviselőtársamnak a kérdésért. Amint Gerbrandy úr is tudja, a terrorellenes harc és a kapcsolódó politikák a tagállamok hatáskörébe tartoznak, és úgy véljük, hogy kívül esnek az Európai Unió illetékességén. Ezenkívül – amint igen tisztelt képviselőtársam is bizonyára pontosan tudja –, óriási csalások történtek az Europol háza táján az elmúlt években, amelyeket a közelmúltban ebben a Házban is megvitattunk, és számomra ez elégséges oknak tűnik arra, hogy a rendőrségi politikát is visszautaljuk a tagállamok hatáskörébe.

(A felszólaló vállalta, hogy az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdése értelmében megválaszol egy kék kártyás kérdést.)

 
  
MPphoto
 

  Andreas Mölzer (NI) . – (DE) Elnök úr, nekem is volna egy kérdésem Hartong úrhoz. Nagyon szeretném megtudni, hogy az uniós költségvetés e bírálatával összefüggésben pártja – amely természetesen az utóbbi időben fontos szerephez jutott a holland parlamentben a kormány támogatása szempontjából – azt is el akarja-e érni, hogy Hollandia, amely szintén nettó befizető, csökkentse a befizetett összeget?

 
  
MPphoto
 

  Lucas Hartong (NI) . – (NL) Nagyon érdekes kérdést tett fel, és erről a témáról még igen sokat fogunk vitázni itt a Parlamentben. Az új holland kormány valóban prioritásul tűzte ki az Európai Uniónak befizetendő összegek csökkentését, és én ennek igen örülök és hálás vagyok érte. Ezenfelül bizonyára hallatni fogjuk a hangunkat az Európai Parlament többéves pénzügyi keretéről folytatott vita során is. Így biztos lehet benne, hogy a továbbiakban is élénken bíráljuk majd a 2011. évi és azutáni költségvetések további növelését.

 
  
MPphoto
 

  José Manuel Fernandes (PPE) . – (PT) Elnök úr, Wathelet úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, a Parlament által előterjesztett 2011-es költségvetés ambiciózus és intelligens, és szigorú, ám realisztikus módon tiszteletben tartja a régebben tett kötelezettségvállalásait. Pontosan tudom, hogy ez az intelligens ambíció megvalósítható, hiszen az uniós költségvetés a bruttó nemzeti jövedelemnek továbbra is csak mintegy 1%-át teszi ki.

A költségvetés nyilvánvalóvá teszi azt is, hogy felül kell vizsgálni a többéves pénzügyi keretet, tekintve a tételekre rendelkezésre álló mozgástér szűkösségét, különösen az 1a., 3b. és 4. fejezetek esetében. Nyilván sürgősen meg kell vitatnunk azt is, hogy az uniós költségvetésnek új forrásokra van szüksége.

Az uniós intézmények által jóváhagyott politikák és programok végrehajtása biztosított, a Tanács szándéka ellenére is, amely olyan mellbevágó és önkényes visszavágásokat javasol mind a kifizetési, mind a kötelezettségvállalási előirányzatokban, amelyek nem felelnek meg a pénzügyi és költségvetési igazgatás feltételeinek. A legrosszabb pedig az, hogy kétségessé teszik az Uniónak nyereséget és hozzáadott értéket termelő kezdeményezések és beruházások végrehajtását.

Éppen ezért igen üdvös (és gratulálok hozzá az előadónak), hogy prioritásnak tekintjük az ifjúság-, oktatás- és mobilitáspolitikát. Megnöveltük az egész életen át tartó tanulás programjának, a PESSOA programnak, a kutatói mobilitási programnak, az Erasmus Mundus programnak és a versenyképességi és innovációs keretprogramnak juttatandó finanszírozást. Ami a fiatalok munkahelyi mobilitását illeti, szeretném hangsúlyozni „Az első külföldi munkahelyed” elnevezésű kísérleti projektet, amelyben személyesen is részt vettem.

Ezen túlmenően nem mulaszthatom el, hogy ne tegyem szóvá a Parlament jogalkotási kiválósággal kapcsolatos célkitűzését, amely pontossággal párosult: erről tanúskodik a jelen költségvetés 25 millió eurós csökkentése az elnökséggel folytatott megbeszélés előtti eredeti javaslathoz képest.

 
  
MPphoto
 

  Derek Vaughan (S&D) . – Elnök úr, először is meg szeretném köszönni az előadójuknak a költségvetéssel kapcsolatos munkájukat. Minden költségvetési folyamat nehézkes, de a tagállami megszorítások fényében ez a mostani talán még a szokásosnál is keményebb dió.

Az Egyesült Királyság koalíciós kormánya holnap valóban őrületes, mintegy 83 milliárd GBP értékű megszorító csomagot fog bejelenteni, amelyet minden egyes brit állampolgár meg fog érezni. Mi úgy véljük, hogy ez túl hirtelen, túl korai és túl sok.

Mindannyian tudjuk azonban, hogy óvatosan kell bánnunk az uniós kiadásokkal, ezért biztosítanunk kell, hogy az EU okosan költse el a pénzét. Biztosítanunk kell azt is, hogy az EU és az Európai Parlament sikeresen teljesíteni tudja feladatait, és azt is, hogy prioritásainkat – például a strukturális alapokat és a kutatás-fejlesztést, amely az EU-ban mindenütt hasznot hajt mind az egyéneknek, mind a közösségeknek, mind a kkv-knak – finanszírozni tudjuk. Mindezek abban is segítenek majd minket, hogy a növekedés legyen a kivezető utunk a deficitből és az adósságból. Ezeket a tételeket nem szükségtelen kiadásoknak, hanem a jövőnkbe teendő beruházásnak kell tekinteni.

Míg a tagállamok megszorítások útján próbálnak kilábalni a válságból, úgy hisszük, hogy segíthetünk egy másik stratégia kialakításában: egy olyan stratégiáéban, amely a növekedés útján próbál megbirkózni az olyan problémákkal, mint az adósság, a hiány és a növekvő munkanélküliség. Mivel finanszírozást kell találnunk ezekre a prioritásokra, természetesen ki kell zárnunk a szükségtelen kiadásokat és adminisztrációs költségeket. Ha indokolt egy többletkiadás, azt támogatnunk kell. Ne felejtsük el, hogy az EU jelenlegi többletkiadásai részben a tagállamok által támogatott döntések – így a Külügyi Szolgálat és három új pénzügyi irányító ügynökség létrehozásának – eredményei.

Ha egy kiadás szükségtelen, azt elleneznünk kell. Ez igaz mind az általános, mind az európai parlamenti költségvetésre. Az előadó már hozott fel példákat néhány olyan területre, amelyeken erőfeszítéseket kell tennünk, hogy megtakarításokat érjünk el a parlamenti költségvetésben. Szeretnék én is hozzátenni egyet: a képviselőnkénti havi 1 500 eurós kiadás második részletére elkülönített tartalék felszabadítását. Mielőtt felszabadítanánk a tartalékot, tudnunk kell, mekkora összkiadást jelent az új munkatársak felvétele – remélem, a képviselőtársaim egyetértenek ezzel a nézettel.

Remélem azt is, hogy a holnapi szavazás során a képviselők gondosan mérlegelnek minden egyes módosító javaslatot a közkiadások gondos igazgatásának és annak biztosítása érdekében, hogy megfelelő egyensúlyt érhessünk el a beruházás és a Parlamentként ellátandó feladataink elvégzése között. Biztos vagyok benne, hogy minden képviselőtársam biztosítani szeretné, hogy az EU hozzáadott értéket termeljen úgy a tagállami kiadások, mint az egyének és közösségek tekintetében.

Végül remélem, hogy az egyeztető ülések során a Tanács fel fogja ismerni, hogy nem csak a megszorításokat kell szem előtt tartania, hanem Unió-szerte a foglalkoztatás javítását célzó beruházásokat és növekedést is, amire égető szükségünk van.

 
  
MPphoto
 

  Carl Haglund (ALDE) . – (SV) Szeretnék köszönetet mondani az előadónak, aki kitűnő munkát végzett. Köszönet illeti a Költségvetési Bizottság előadóját is, aki rendkívül rátermetten vezette a tárgyalásokat.

Jelenleg nehéz gazdasági helyzetben vagyunk, ezt képviselőtársaim is tanúsítják. Képviselőcsoportom részéről én voltam felelős az úgynevezett „egyéb költségvetési tételekért”. Gazdasági nehézségek idején könnyen kerülhet sor jelképes vitákra a Parlament saját költségeiről és azok növeléséről. Könnyű ezt populista szólamnak bélyegezni; azonban ahogy egyesült királyságbeli képviselőtársam rámutatott, noha az asszisztencia költségei és az elnökségi reprezentációs költségek az összképet és az uniós költségvetést tekintve nyilván nem túl nagyok, igenis jelképes jelentőséggel bírnak. Valószínűleg először a saját költségeinket kellene megvizsgálnunk, és tartózkodnunk kellene azok növelésétől a nehéz gazdasági időkben.

Ami általában a költségvetés-tervezetet illeti, bírálni szeretném a Tanácsot. Megértem, hogy a Tanács szeretett volna megszorításokat tenni az ez évi költségvetésben. Teljesen logikus dolog, ha nem akarunk például 6%-os növelést, ugyanakkor azonban nem kifejezetten következetes eljárás részünkről, ha megkurtítjuk a kutatás-fejlesztés-innováció előirányzatait, miközben éppen a tavasszal állapodtunk meg az Európa 2020 stratégiáról, amely elsősorban éppen ezeket a területeket célozta meg. Ennélfogva a Tanács 2011. évi prioritásai némileg nélkülözni látszanak a logikát.

Végül ami a saját forrásainkkal kapcsolatos vitát illeti, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport tagjai közül többen határozottan üdvözöljük ezt a vitát. Szükség van rá. Jelenleg nem túlzottan konstruktív huzavonát folytatunk a költségvetés finanszírozásáról. Legfőbb ideje, hogy megvitassunk néhány más modellt is a jövőbeli uniós költségvetések megóvása érdekében.

 
  
MPphoto
 

  François Alfonsi (Verts/ALE) . – (FR) Elnök úr, a 2011-es költségvetés a Lisszaboni Szerződés rendelkezései szerinti első uniós költségvetés. Előadóink igen lelkiismeretes munkát végeztek az európai intézmények részéről, amiért köszönetet szeretnék mondani nekik. Parlamentünk sikeresen ellenállt az arra irányuló nyomásnak, hogy a költségvetési szigort prioritásaink kárára valósítsuk meg, különösen a fenntartható fejlődés terén. Üdvözlünk néhány jóváhagyott módosítást.

Korzikai képviselőként ezért üdvözlöm, hogy immár a veszélyeztetett európai nyelvek támogatására is rendelkezésre állnak európai alapok, függetlenül e nyelvek tagállamukon belüli jogállásától. Úgy véljük továbbá, hogy ez az uniós költségvetés olyan vitákat vált ki, amelyek kulcsfontosságúak Európa jövője szempontjából. Ami minket illet, a 2011. évi költségvetés megszavazása ehhez csupán az első lépés. A Parlament munkája még csak most kezdődik el.

Először is működésbe kell hozni új hatásköreinket. A Bizottság és az államfők érdekes visszajelzéseket kaptak ezzel összefüggésben, nevezetesen az ITER projektet illetően.

Másrészt vitát kell indítanunk és teljes erőegyensúlyt kell létrehoznunk annak érdekében, hogy a következő, 2014–2020. évi többéves pénzügyi keret tekintetében forrásaink növekedjenek. Az Uniónak saját forrásokra van szüksége, például a pénzműveletekre kiszabott adó vagy az európai szén-dioxid-adó bevezetése formájában.

Ezért a 2011-es költségvetés nyíltan vitát indít, még akkor is, ha ez szimbolikus bejegyzésekkel történik. E költségvetéssel a Parlament felmérte feladatait, és olyan vitákra készül, amelyek meghatározóak lesznek az Unió jövőjére nézve.

 
  
MPphoto
 

  Lajos Bokros (ECR) . – Elnök úr, a 2011. évi uniós költségvetés az első, amely a Lisszaboni Szerződés értelmében készül el, de nem az első megszorító költségvetés. A pénzügyi világválság fényt derített a magas adókon, nagymértékű költségvetési újraelosztáson, rugalmatlan munkaerőpiacokon és szükségtelenül széles körű jóléti intézkedéseken alapuló európai fejlődési modell súlyos strukturális hiányosságaira. Itt az ideje, hogy átgondoljuk és átszervezzük a költségvetést, nem csak nemzeti, hanem európai szinten is.

A 2011-es költségvetés tartalmaz ugyan megszorító elemeket, de nem megy elég mélyre a szerkezeti változások tekintetében. Ez azzal függ össze, hogy sokan úgy gondolkodnak: a méret a lényeg, azaz minél több a kiadás, annál jobb hatással lesz az európai gazdaságra és társadalomra. Ezen túlmenően többletforrásokat követelnek, mert a Lisszaboni Szerződés és az Európa 2020 stratégia új feladatokat ró a Közösségre.

Van azonban egy alapvető félreértés ebben az elképzelésben. Az uniós költségvetés alacsony a tagállamiakhoz képest, és ez így van jól. Nem kell megnövelni ahhoz, hogy elláthassa feladatait. Ami számít, az a költségvetés szerkezete és a kiadások hatékonysága. Fontos az innováció, a K+F, a felsőoktatás, az energiaszállítás egyes területei, a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés középpontba helyezése. Költségvetésünk egész más, mint a nemzeti költségvetések, amelyek igen kevés diszkrecionális kiadást tartalmaznak. Nekünk annál inkább lehetőségünk van erre. Az uniós költségvetést inkább tőkeköltségvetésnek kell tekinteni, semmint folyó költségvetésnek, és annak kizárólag a közös európai jövőt szolgáló beruházásokra kellene összpontosítania.

Ezért van képviselőcsoportunk szilárdan meggyőződve arról, hogy az uniós költségvetést nem szükséges emelni. Soha nem akarhat a nemzeti szuverenitást jelképező tagállami költségvetések helyébe lépni. Nincs szükség uniós szintű adókra. Az uniós szintű adók nem váltanák ki a nemzeti adókat, hanem elkerülhetetlenül hozzáadódnának azokhoz, ami tovább növelné az európai térség adóügyi hátrányát a világ többi részéhez képest.

Az ECR nemet mond a kötvénykibocsátásra is. Az adósságkötvényekhez adósságra van szükség, így megnyitnák az utat az adósságot képző hiány előtt. Elég adósság van már nemzeti szinten, és ennél is több finanszírozatlan kötelezettségvállalás. Nincs szükségünk újabb adósságrétegekre, amelyek tönkretennék Európa fiatalságának jövőjét és visszafordíthatatlanná tennék Európa végromlását. Az ECR egyetért a 2011-es költségvetésnek az előadó által megfogalmazott prioritásaival (ifjúság, oktatás és mobilitás), de ha komolyan vesszük ezeket a célokat, abból logikusan következik, hogy fiataljainknak nem éppen még nagyobb adóterhekre van szükségük a jelenlegi kedvezőtlen demográfiai helyzetben, hanem inkább több szolidaritásra és a közös jövőnkbe történő beruházásra.

 
  
MPphoto
 

  João Ferreira (GUE/NGL) . – (PT) Elnök úr, biztos úr, ezt a költségvetést, akárcsak a többit, egy rendkívül szűk többéves pénzügyi keret korlátai határozzák meg, ami a gyakorlatban lehetetlenné tesz bármiféle gazdasági vagy társadalmi kohéziót. Ezért szükség van a pénzügyi keret sürgős félidős felülvizsgálatára, amint ezt itt már mások is elmondták. A javasolt költségvetés azonban megint elmarad a többéves pénzügyi keretben jóváhagyott összegtől. Szembesülve azzal, hogy emberek millióit sújtja az egyre súlyosbodó válság és munkanélküliség, valamint az egyre romló életkörülmények, mindannyian ismét tudatára ébredünk annak, mit is jelent egyeseknek a sokat magasztalt európai szolidaritás.

A költségvetés vagy a szolidaritás eszköze, amely célja az egyenlőtlenségek csökkentése, a gazdasági és társadalmi kohézió elősegítése, a foglalkoztatás és a társadalmi előrehaladás támogatása, ezáltal pedig a munkavállalókat és az embereket szolgálja – vagy pedig az egyenlőtlenség eszköze, amely a neoliberálisok ügyét népszerűsíti és bizonytalanná teszi a foglalkoztatást, növeli a munkanélküliséget, támogatja a külföldi intervencionizmust és a háborúkat, ezáltal szembehelyezkedik a munkavállalók és a nép érdekeivel.

Ez az üzenet hatja át az Európa-szerte egyre kétségbeesettebb küzdelmet is. A költségvetés alacsony volta a kezdet kezdetétől fogva megkérdőjelezi annak az újraelosztásban játszott szerepét, megfosztja az igazságosságtól, és súlyosbítja az Unió által folytatott politikák ártalmas hatásait.

Ezért szeretnénk elmondani, hogy van egy alternatívája ennek a költségvetésnek, és az nem csak lehetséges, de egyre inkább szükséges is. Ennek érdekében különféle javaslataink között szerepel egy európai foglalkoztatási és fenntartható fejlődési program létrehozása, amely az uniós bruttó hazai termék 1%-át érintené, és amelyhez a tagállamok kiegészítő finanszírozást nyújtanának. Ennek célja a valódi konvergencia megvalósítása lenne, amely fokozza az egyes országok potenciálját, elősegíti azok forrásainak fenntartható felhasználását, valamint ösztönzi a termelésbe való beruházást és a jogokon alapuló munkahelyteremtést.

 
  
  

ELNÖKÖL: DIANA WALLIS
alelnök

 
  
MPphoto
 

  Bastiaan Belder (EFD) . – (NL) Elnök asszony, a gazdasági válság rákényszerít minket a takarékoskodásra, amint az a tagállami költségvetésekből igen világosan kiderül. Másfelől azonban az Európai Parlament növelni kívánja az Európai Unió 2011. évi költségvetését. Semmi nem indokolja, hogy magas politikai szinteken az előadókat még most is azzal vádolják, hogy rendkívül alacsony összegekre tesznek javaslatokat.

Ezen túlmenően a Parlament többször hangot adott annak a kívánságának, hogy az Európai Unió függetlenebbül intézhesse saját forrásainak beszedését. Így támadások középpontjába került az az elv, miszerint a tagállamok finanszírozzák az Európai Uniót. Az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége képviselőcsoport egy pénzügyi műveletekre vonatkozó adó bevezetését javasolja, amelynek bevétele az uniós költségvetésbe folyna be. Az uniós adó azonban nemkívánatos lenne. Ha bankadót vezetnénk be, annak bevételét a tagállamok magas szintű államadósságainak a visszafizetésére kellene fordítani. Végeredményben nekik kellett hatalmas összegeket kifizetniük a bankok megmentésére.

 
  
MPphoto
 

  Angelika Werthmann (NI) . – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a 2011. évi uniós költségvetés mindenkinek kihívást jelent: a Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak is. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta az Európai Parlamentre több feladat és több jogalkotási munka nehezedik. Először is szeretnék rámutatni arra, hogy az Unió költségvetése jelenleg kevéssel több a bruttó nemzeti jövedelem 1%-ánál.

Három konkrét kérdésben szeretnék észrevételt tenni.

Először is a 2011-es uniós költségvetésnek vannak meghatározott prioritásai, amelyeket meg kell erősíteni az elmúlt évek strukturális válsága következtében Európa-szerte felmerült gazdasági problémák fényében. Mindenekelőtt erőfeszítéseink középpontjában kell maradnia a jelenlegi európai munkanélküliségi szint csökkentésének, például a gazdaságba, az iparba, az idegenforgalomba és az energia- és éghajlatpolitikába történő beruházásokon keresztül, és azáltal, hogy megóvjuk a meglévő munkahelyeket és újakat teremtünk. Különösen gondolok ebben a tekintetben az ifjúság-, oktatás- és mobilitáspolitika jelentette prioritásokra. Figyelmet kell fordítanunk olyan programokra, mint például az egész életen át tartó tanulás programja vagy a Fiatalok lendületben program, mivel azok támogatják az uniós gazdaságélénkítési stratégiát és az Európa 2020 stratégiát. Az oktatás – és különösen a képesítést nyújtó oktatás – fejlesztésével lényegesen jobb foglalkoztatási kilátások nyílnak meg a fiatalok előtt. Az Erasmus nem csak a nyelvtanulást segíti elő, hanem a mobilitást is, ami létfontosságú a globalizáció korában. Ugyanakkor a mobilitással összefüggésben a fiataloknak felelősséget is kell vállalniuk, és ezt a programot sokkal jobban ki kellene használni.

Másodszor, a közös agrárpolitika fő céljának továbbra is a piac stabilitása és az élelmiszerbiztonság fenntartásának kell maradnia.

Végül, de nem utolsósorban, harmadik felvetésem az lenne, hogy a pénz igen szűkösen áll rendelkezésre ezekben a nehéz gazdasági időkben. Ahogy már sokszor elmondtam eddig is, karcsúsítanunk kell a bürokráciát minden lehetséges területen, és meg kell próbálnunk megtalálni és kihasználni a tagállamokkal való szinergiákat.

 
  
MPphoto
 

  Alain Lamassoure (PPE) . – (FR) Elnök asszony, miniszter urak, biztos úr, a Költségvetési Bizottság felelősen kívánt cselekedni, amikor elfogadta a 2011. évi költségvetésnek ezeket a módosításait. Miniszter úr, megértjük a kormányok álláspontját.

Az összes országban bátor és népszerűtlen intézkedéscsomagokat kell végrehajtani az elfogadhatatlan mértékűre duzzadt hiány csökkentésére. Az Európai Parlament támogatásáról biztosította ezeket a politikákat. Ilyen helyzetben nem kérhetjük arra a tagállamokat, hogy növeljék adóikat az európai költségvetés jelentős mértékű emelésének finanszírozása érdekében.

Ezért húsz éve első alkalommal az Európai Parlament nem szavaz meg egyetlen olyan módosítást sem, amely meghaladja a jelenlegi pénzügyi keret korlátait. Ugyanígy, ahol a Tanács eléri a kötelezettségvállalási előirányzatok emelésének 0,2%-os jelképes határát, a Költségvetési Bizottság 0,8%-ot javasol napi euróárfolyamon, azaz mennyiségcsökkentést. Ami a kifizetéseket illeti, az Európai Parlament figyelmesen meghallgatja a Tanácsot, amelynek világos üzenetét megértettük.

Cserébe az Európai Parlament hasonló felelősségtudatot vár el a Tanácstól. A Lisszaboni Szerződés új vagy kibővült hatáskörökkel ruházza fel az Európai Uniót többek között a közös energiapolitika, a közös kül- és biztonságpolitika, a közös bevándorláspolitika, a közös űrpolitika terén. Felelős dolog lenne-e elhitetni a polgárokkal, hogy ezeket a szakpolitikákat anélkül fogjuk végrehajtani, hogy azokra akár egyetlen eurót is költenénk az évtized második feléig? Az ambiciózus Európa 2020 programot az Európai Tanács egyhangúlag fogadta el júliusban. Felelős dolog lenne-e, ha fél évvel később még halvány fogalmunk sem lenne, miből fogjuk finanszírozni azt? Úgy látjuk, hogy az európai költségvetés nemzeti költségvetésekre kiszabott illetékekből történő finanszírozása mára politikai és pénzügyi holtpontra juttatta a folyamatot. Felelős dolog lenne-e elutasítani a rendszer továbbfejlesztését?

Nézetünk szerint a 2011. évi költségvetésről (a Lisszaboni Szerződés rendelkezései szerinti első költségvetésről) folytatott tárgyalásokat politikai megállapodásnak kellene kísérnie, amely garantálná az uniós politikák jövőbeni finanszírozását, továbbá egy, a pénzügyi keret 2012-től történő felülvizsgálatáról szóló megállapodásnak a már folyamatban lévő projektek, például az ITER vagy a Galileo finanszírozásának kiegészítése és a Lisszaboni Szerződésből fakadó új hatáskörök, illetve az Európa 2020 prioritásai finanszírozásának elindítása érdekében, valamint egy, a saját források reformjáról szóló vita megnyitásáról szóló megállapodásnak. A Parlament már három évvel ezelőtt felszólított erre a reformra. Örülünk, hogy a Bizottság megtette az első bátortalan lépéseket azáltal, hogy kidolgozott néhányat a szóba jöhető lehetőségek közül.

Állapodjunk meg abban, hogy mi, mindhárom intézmény, a nemzeti parlamentek segítségével együttműködünk ebben a kérdésben. Megállapodásra van szükség az általunk csakúgy, mint a Tanács által lelkesen támogatott átfogó megállapodás keretében alkalmazandó eljárásról és annak ütemezéséről is.

 
  
MPphoto
 

  Ivailo Kalfin (S&D) . – (BG) Amint képviselőtársaim már elmondták, az Európai Unió 2011-es költségvetését új eljárás szerint hagyjuk jóvá, amely során az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak konszenzust kell elérnie. Az Európai Parlament tökéletesen tisztában van ezzel.

A Költségvetési Bizottságban folytatott viták során igen felelősségteljes hozzáállást tanúsítottunk, és nem tettük azt, ami minden parlament minden képviselője számára a legtermészetesebb dolog, azaz nem kértünk több forrást, mert akkor konfliktusba keverednénk a végrehajtó ág képviselőivel.

Ellenkezőleg: felismertük, hogy gazdasági recesszió idején, amikor a nemzeti költségvetések folyamatos megszorítások nyomása alatt kínlódnak, az Európai Unió költségvetésének példát kell mutatnia ezen a téren. A tagállamok, és ennek tükrében az európai polgárok kérése az, hogy a közpénzek elköltése során ragadjunk meg minden alkalmat a körültekintésre és a hatékonyságnövelésre.

Meg is ragadtunk minden alkalmat a hatékonyságnövelésre. Ennek eredménye mindaz, amit javasoltunk. Legelső alkalommal jár el az Európai Parlament ilyen felelősen egészen a költségvetési vita kezdetétől fogva. Ugyanakkor feltételezem, hogy a Tanács is felülvizsgálja még az álláspontját.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy a hatékonyságnövelésnek vannak határai. A források csökkentése a politikai ambíciók korlátozását vonja maga után. Milyen üzenetet küld a Tanács azáltal, hogy drámai csökkentéseket javasol az 1a. fejezet forrásaiban? A kifejezetten az innovációra és intelligens növekedésre előirányzott forrásokról van szó, amelyek alapul szolgálnak a recesszióból való kilábalást célzó összes nemzeti program és az Európa 2020 stratégia számára is.

Hogyan érhetők el ezek a célkitűzések a költségvetés csökkentése mellett? Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy elvetünk egy sor uniós prioritást. Mikor járunk el becsületesen az európai polgárokkal szemben? Akkor, ha a Tanács hivatalosan új politikákat jelent be, új funkciókkal ruházza fel az európai intézményeket, vagy ha nem egyezik bele a források csökkentésébe?

Az elmúlt években az uniós költségvetés egyre kisebb részét tette ki az európai gazdaságnak. Ugyanakkor az Európai Unió egyre több hatáskört kapott. Ez következésképp felveti azt a problémát, hogy a költségvetés bizonyos politikai célkitűzések elérésére szolgáló eszköz, nem pedig önmagában való cél. Az európai költségvetés hozzáadott értéket termel az adófizetőknek. Sokkal többet ér el, mint amit ugyanezekkel a forrásokkal a huszonhét tagállam egyenként elérhetne.

Nem lehet közvetlen párhuzamot vonni az uniós és a nemzeti költségvetések között. Az államháztartások jelenlegi költségmegtakarításai a tavalyi kiadások növekedésének következményei. Ugyanez nem mondható el az európai költségvetésről, amely sokkal stabilabb.

 
  
MPphoto
 

  Alexander Alvaro (ALDE) . – (DE) Elnök asszony, szeretnék külön köszönetet mondani a két előadónak. Amint már több képviselőtársam elmondta, úgy tűnik, a „több pénz egyenlő jobb politika” egyenletet használjuk. Úgy gondolom azonban, hogy ennek pontosan a fordítottja igaz, vagyis a jobb politikák indokolják a nagyobb összegeket. A rendelkezésre bocsátott pénzt feltétlenül hatékony módon kell elkölteni. Ha ezt alapvető kritériumnak tekintjük és végrehajtjuk a szükséges ellenőrzéseket, garantált a siker. Semmi értelme olyan szent tehenek finanszírozásának, mint a mezőgazdasági költségvetés és a strukturális és kohéziós politika, ha ugyanakkor nem korszerűsítjük és reformáljuk meg azokat. Több képviselőtársam elmondta – és tökéletesen egyetértek velük –, hogy a kutatás-fejlesztés, a megújuló energia, az energiabiztonság és az oktatási mobilitás területére kell összpontosítanunk.

Ami a fegyelem kérdését illeti, hadd térjek vissza még egyszer a Deauville-ben elért megállapodásra, mert a fegyelmet a tagállamoktól is el kell várnunk. Az AFP hírügynökség egy francia képviselőt idézett, aki ezt mondta: „Németországban vannak olyan ayatollahok, akik porosz keményvonalas álláspontot képviselnek ebben a kérdésben”, utalva a német kormány megalkuvást nem ismerő hozzáállására. Én személy szerint kétlem, hogy Európa francia képviselőjének valóban az az életművész meggyőződése lenne, hogy szabadon osztogathatunk olyan pénzeket, amikkel nem is rendelkezünk, azzal, hogy majd az eljövendő nemzedékekkel fizettetjük meg a mai adósságokat. Nem tudom elhinni, hogy a tagállamok valóban ezt akarják tenni, és legfőbb ideje annak is, hogy erről bizonyságot tegyünk a vonatkozó költségvetési tárgyalások során azáltal, hogy tartjuk magunkat a májusban célul kitűzött és gyakorolt fegyelemhez.

 
  
MPphoto
 

  James Elles (ECR) . – Elnök asszony, gratulálok az előadóknak a mai igen embert próbáló és nehéz pénzügyi körülmények között, amint arról a ma délutáni vita során már hallhattunk.

Most, amikor a brit kormány egy nemzedék óta a legnagyobb horderejű költségvetési megszorításokat tervezi, mi konzervatívak az európai kiadások befagyasztására szólítunk fel. Úgy gondoljuk, hogy az Európai Unió költségvetését úgy kellene felhasználni, hogy valódi hozzáadott értéket teremtsen olyan területeken, mint most a gazdasági növekedés, a jövőben pedig a gazdaságélénkítés biztosítása, stabilitás teremtése az Unióban és az egész világon, a szegénység csökkentése világszerte, és az éghajlatváltozás közös kihívása elleni küzdelem.

Ezen túlmenően módosításokat nyújtottunk be a költségvetési állásfoglaláshoz, amelyekkel összefüggésben felvilágosítást kérünk három konkrét területen: például a Parlament tagállami külső hivatalainak költségeiről; a nem kormányzati szervezetek finanszírozásával kapcsolatos aggályainkat illetően, amelyről szeretnénk, ha az Európai Bizottság jelentést készítene; végül, de nem utolsósorban a személyzeti szabályzatban foglalt nagyvonalú nyugdíjfeltételekről, beleértve a nyugdíjba vonuló biztosokra vonatkozó intézkedéseket. Ezekben a kérdésekben szeretnénk felvilágosítást kapni az elkövetkező hónapok során.

Ami a tágabb képet illeti, az Európai Bizottság ma délután sajtóközleményt bocsátott ki.

Először is úgy véljük, hogy nem megfelelő a pillanat arra, hogy kiegészítő saját forrásokat próbáljunk találni az elmúlt 70 év legsúlyosabb pénzügyi válságának kellős közepén.

Másrészt, biztos úr, amikor azt mondjuk: igen, több rugalmasságra van szükségünk, és igen, nagyobb hangsúlyt szeretnénk fektetni az eredményekre és a hatásokra, hogyan egyeztethető ez össze azzal, hogy tízéves pénzügyi keretet követelnek, amikor azt látjuk, hogy a félidős felülvizsgálat eredményei abszolút gyümölcstelenek a most folyamatban lévő pénzügyi keret esetében? Nem véshetünk kőbe számadatokat tíz évre előre, mikor még azt sem tudjuk, hogy fog kinézni az európai gazdaság két év múlva.

Végül, ami a hazámat illeti, nettó hozzájárulásunk 60%-kal fog megnőni a következő két évben, de a KAP terén nem történt ezzel egyidejű változás. Miért lenne ez másképp az idén? Fel kellene szólítani a hozzájárulásunk nettó befagyasztására mindaddig, amíg az uniós költségvetés terén nem alakul ki méltányos rendszer.

 
  
MPphoto
 

  Kyriacos Triantaphyllides (GUE/NGL) . – (EL) Elnök asszony, tudjuk, hogy az uniós költségvetés a politikai orientációk és prioritások végrehajtásának fő eszköze. Tudjuk azt is, hogy a költségvetés természetét elsősorban a 2007–2013. évi pénzügyi keret szabja meg. Így politikai nézőpontból rugalmatlan eszközről van szó. Amit azonban nem értünk – ha szabad így fogalmaznom –, az a következő abszurditás: a legnagyobb pénzügyi válság során, amelynek családok és munkavállalók, kis- és középvállalkozások és fiatalok tömegesen estek áldozatul, az összes javaslat, a bizottságiaktól a tanácsiakig, mindvégig a magánszektorbeli vállalkozásoknak nyújtandó ösztönzőkre korlátozódott. Az évek során bizonyára az úgynevezett szabad piac és az ambiciózus lisszaboni stratégia dogmatizmusa volt a hibás az akut munkanélküliségért és a szegénység és az alulfoglalkoztatottság növekedéséért? Hová jutottunk ezek alatt az évek alatt azáltal, hogy nemzetközi szabályzatok kidolgozására és stratégiai megközelítésére helyeztük a hangsúlyt, ami a javasolt költségvetésben is irányadó marad? Ha a jelenlegi modell kudarcot vallott, miért nem vezetünk be bátor újításokat a szociális területen?

Végezetül szeretném felhívni a figyelmüket azoknak az embereknek a problémájára, akik Cipruson a török invázió és a sziget kettéosztásához vezető, 1963 és 1967 közötti események után eltűntek. Üdvözöljük, hogy az Európai Parlament ismét 3 millió eurós előirányzatot hagyott jóvá a Cipruson eltűnt személyekkel foglalkozó bizottság számára. Ez mind a török, mind a görög ciprusiakat érinti. Mindamellett hangsúlyozni szeretném, hogy Törökországnak lehetővé kell tennie, hogy módszeresen és célirányosan felkutathassuk eltűnt honfitársaink sorsát, és ki kell adnia minden, jelenleg katonai titoknak minősített információt.

 
  
MPphoto
 

  Frank Vanhecke (NI) . – (NL) Elnök asszony, én ebben a Házban azt a népet képviselem, amely arányaiban a legnagyobb nettó befizetést teljesíti az adófizetők pénzéből az Európai Unió kasszájába. Minden egyes flamand évente mintegy 290 EUR nettó hozzájárulást nyújt az európai intézmények működésének biztosítására. Mi, flamandok vagyunk a bajnokok az európai adófizetők között.

Ennélfogva különösen elfogadhatatlannak találom, hogy ez a jelentés már a legelső bekezdésektől kezdve elmarasztalja azokat, akik fel merik tenni kérdéseiket – indokolt kérdéseiket – az Európai Unió hozzájárulásáról és az Unió kiadásai nagy részének hasznosságáról. Minden, csak nem biztos, hogy az adófizetők pénzét európai szinten bármennyivel is eredményesebben költenék el, mint az adófizetőhöz közelebbi szinteken; sőt inkább ennek ellenkezője igaz.

Ami engem illet, az európai adminisztratív kolosszus további bővítése is elfogadhatatlan számomra, különösen úgy, hogy ezekben az európai intézményekben királyi fizetéseket és juttatásokat osztogatnak. És még akkor nem beszéltünk az európai támogatásokról, például a nem kormányzati szervezeteknek kifizetett évi egymilliárd euróról, amelyekre szinte semmiféle hatékonysági kritérium nem vonatkozik.

Az EU összes tagállama kénytelen hatalmas adóügyi erőfeszítéseket tenni és megtakarításokat érvényesíteni. Több erőfeszítést várhatnánk el az Európai Uniótól is – de mi a jelek szerint úgy érezzük, hogy fölötte állunk a csőcseléknek. A Parlament és az Európai Unió ismét elszalasztott egy lehetőséget.

 
  
MPphoto
 

  Reimer Böge (PPE) . – (DE) Elnök asszony, ami a Vanhecke úr által elmondottakat illeti, nem tudom megállni, hogy el ne mondjam, milyen alacsony biztosítási díj ez a flamand uniós polgároknak, mivel az EU biztosítja a békét, a szabadságot, a jólétet, és remélhetőleg a tiszteletet és a toleranciát is, mindenkinek az Európai Unióban.

Olyan időben vitázunk a 2011-es költségvetésről, amikor az államháztartások megszilárdításán dolgozunk. Noha az uniós költségvetés szerkezete nyilván nem hasonló a nemzeti költségvetések szerkezetéhez, önmérsékletet kell tanúsítanunk, és ennek ellenére beszélnünk kell arról, milyen területekre kell összpontosítanunk a jövőben. Ebben rejlik valójában a kiegyensúlyozás művészete. Ha a Bizottság és a Tanács nem lenne hajlandó áttekintést és felülvizsgálatot végezni, ez ténylegesen a Lisszaboni Szerződés költségvetési szempontjainak késedelmes hatálybalépéséhez vezetne. A globalizáció korában, amikor az Európai Unió gazdasági és politikai túlélése forog kockán, ez nem megfelelő válasz a jövőre vonatkozó kérdésekre. Az egyeztetés során reményeim szerint végre lehetőségünk nyílik az értelmes és egyenlő vitára a hozzáadott értékről és a szubszidiaritásról, a pozitív és negatív prioritásokról, és ugyanakkor a sürgős politikai követelményekről.

Emellett tárgyalnunk kell az intézményközi költségvetési megállapodás kiigazításáról is. Egyezségre kell jutnunk egy eljárásról arra vonatkozóan, hogyan fogjuk a jövőben közösen megvitatni és jóváhagyni a többéves pénzügyi keretet. Több rugalmasságra van szükség az intézményközi megállapodás 21. és 23. pontja alapján. Ezen túlmenően – a Bizottság elnézését kérem – ha az önök dokumentuma kijelenti, hogy az uniós költségvetés stabilitási mechanizmusra való felhasználása az uniós költségvetés innovatív alkalmazásának minősül, erre azt válaszolom, hogy ez elviekben a Parlament megkerülését jelenti. Ezen szintén dolgoznunk kell majd.

Volna még egy utolsó és igen fontos észrevételem a Tanács számára. Arról panaszkodnak, hogy megszorításokat tettünk az ITER terén. Pedig mi szeretnénk megbízható többéves megoldást találni az ITER tekintetében, önöknek azonban nem szabadna panaszkodniuk a jelenlegi csökkentések miatt mindaddig, amíg az ITER igazgatási struktúrái nem kielégítőek. Először ezt kellene rendbe tenni, azután majd találunk értelmes megoldást, de nem olyat, amely apró részletekre lebontott és három évre oszlik el.

 
  
MPphoto
 

  Eider Gardiazábal Rubial (S&D) . – (ES) Elnök asszony, új politikákat hajtunk végre, új kihívásokkal nézünk szembe, kötelezettségvállalásokat teszünk harmadik országoknak, de amikor eljön az igazság pillanata, önök nem hajlandók valóban finanszírozni azokat.

Úgy tűnik, hogy a Tanács és a Bizottság utasításai szerint gondoskodni kell az új prioritásokról, a régieken azonban takarékoskodni kell. Nem helyeseljük ezt a hozzáállást. Ezenkívül úgy vélem, hogy arra csak két magyarázat lehetséges: vagy nem vállalnak felelősséget a már meghozott döntésekért, vagy azt hihetnénk, hogy többé-kevésbé elkendőzött Európa-ellenes érzelmek vezérlik őket.

Ami az első kategóriába tartozókat illeti, nekik azt mondanám, hogy ha valaki vállal egy kötelezettséget, azt teljesítenie is kell. Ezért nem egyezhetünk bele abba, hogy 100%-ban a legfrissebb igényeket támogassuk, és közben elfeledkezzünk a talán kevésbé aktuálisakról.

Azokat pedig, akiknek egyedüli célja az uniós költségvetés megnyirbálása, arra kérem, gondolják ezt végig még egyszer. Tudom, hogy néhányan azért viselkednek így, mert nem hisznek az európai integrációban. Valójában néhányan, amint sajnos láthattuk itt a Házban, nem lelkesednek azért, hogy bármit is közösen építsünk fel. Jobban szeretnek a saját szakállukra dolgozni, és nem érdeklik őket a szomszédaik. Most azonban ők kisebbségben vannak.

Az egyeztetőbizottságnak mindenesetre meg kell hoznia döntését, és egyetértünk az alapvető kérdésekben. Mi is finanszírozni akarjuk a nemzetközi termonukleáris kísérleti reaktort, az ITER-t. A kérdés csak az, hogyan. Úgy finanszírozzuk az új prioritásokat, hogy spórolunk a régebbieken, amint azt a Tanács és a Bizottság szeretné, vagy tisztességes módon tesszük ezt meg?

Megállapodást kötöttünk, és találtunk is 1,8 milliárd eurót az európai gazdaságélénkítési tervre. Most miért kell megnyirbálni a kutatási keretprogramot ahhoz, hogy az ITER-t finanszírozni tudjuk? Legyünk következetesek.

Nem tehetjük meg, hogy nagy csinnadratta közepette meghirdetjük az Európa 2020 stratégiát, amely gazdasági, társadalmi és környezeti szempontból fenntartható növekedést próbál megvalósítani és megkísérli elérni mindazt, amit a lisszaboni stratégiának nem sikerült, aztán pedig hirtelen fogjuk magunkat és megkurtítjuk – teszem azt – a kutatási kiadásokat azért, hogy más kutatási kiadásokat finanszírozzunk belőlük. Úgy próbálják ezt indokolni nekünk, hogy a megszorítások korát éljük.

Azonban arról van szó, hogy minden évben megnyirbálják a költségvetést, és a jelenlegi pénzügyi keretet 2005-ben fogadták el, amikor a gazdasági növekedés időszakát éltük! Ezért kell most pár százmillió eurón veszekednünk: azért, mert 2005-ben kevés volt az ambíció, és mert válságidőszakot élünk.

Ne mondják már nekünk, hogy a tagállami kincstárak amiatt a hozzájárulás miatt fognak csődbe menni, amit mi kérünk tőlük. Szeretnék rámutatni, hogy a költségvetési hozzájárulás, amiről beszélünk, az Unió bruttó nemzeti termékének 0,003%-át teszi ki. Úgy vélem, hogy ez teljesen elfogadható.

 
  
MPphoto
 

  Riikka Manner (ALDE) . – (FI) Elnök asszony, biztos úr, amíg ez a költségvetés a kidolgozás szakaszában volt, többfelől hallottuk, hogy a jelenlegi gazdasági viharok közepette az Európai Uniónak össze kell húznia a nadrágszíját. Nem elégedhetünk meg azonban egy recessziós költségvetéssel, amely keretében nem teszünk eleget közös kötelezettségvállalásainknak, és feltehetőleg nemzetközi kötelezettségvállalásainknak sem.

A Tanács csökkentéseiben az a különösen aggasztó, hogy azok többek között a kutatás-fejlesztésre irányulnak, ahogy ez már itt elhangzott. Csak mert a tagállamok szeretnék, hogy növekedjen a gazdaságuk és csökkenjen az államadósságuk, még nincs jogunk a szemétdombra hajítani saját prioritásainkat. Bár még dühöng a vihar, képesnek kell lennünk nagyobb elszántsággal nézni a jövőnk felé. Ez a gyógymód a tapasztalatok szerint igen jól bevált például az én hazámban, Finnországban.

A lisszaboni célkitűzések a GDP 3%-át jelölték meg a kutatás-fejlesztésre célzott előirányzatként. Jelenleg ez az összeg mindössze 1,9% körül mozog az Unió egészében. A becslések szerint 1%-os növelés akár több millió munkahely teremtését vonná maga után. Ezért minden okunk megvan arra, hogy elérjük ezt a nagyon fontos és ambiciózus célkitűzést.

Nézetem szerint a 2011-es költségvetés, amelyről holnap szavazunk, azt mutatja, hogy a Költségvetési Bizottság fontosnak tartja, hogy a jövőben is megpróbáljunk a régiókon keresztül növekedést generálni. Ezért teljességgel tarthatatlanok a Tanács regionális fejlesztésre irányuló csökkentései. Remélem, hogy a Tanács is tisztában van a regionális politika fontosságával és szoros kötődésével az Európa 2020 stratégiához.

 
  
MPphoto
 

  Hynek Fajmon (ECR) . – (CS) Szeretnék három megjegyzést fűzni a jövő évi uniós költségvetés előkészítéséhez. Véleményem szerint a következők szerint kellene eljárnunk. Először is az Európai Parlamentnek figyelembe kellene vennie a tagállamok reálgazdasági helyzetét, azaz azt a tényt, hogy az Európai Unió legtöbb tagállamának gazdasága vagy csökken, vagy stagnál, és csak néhány országban nő. Ezt szem előtt kell tartanunk, ezért nem kérhetjük az európai kiadások növelését egy olyan helyzetben, amikor kevés a forrás. Másodszor, az Európai Parlamentnek folytatnia kell a kiegyensúlyozott uniós költségvetés hagyományát. Jó dolog, hogy kiegyensúlyozottak a költségvetéseink, és nincs szükségünk arra, hogy a tagállamok többségéhez hasonlóan mentőcsomagokat kelljen igénybevennünk adósságaink törlesztésére. Harmadszor, az Európai Parlamentnek úgy kell megvitatnia a költségvetést, hogy szokás szerint a karácsony előtti utolsó plenáris ülésen jóvá tudjuk hagyni azt. A jóváhagyott költségvetésben rejlő bizonyosság fontos Európa gazdasági stabilitása szempontjából, és jó lenne, ha ezt ilyen módon támogatni tudnánk.

 
  
MPphoto
 

  Giovanni La Via (PPE) . – (IT) Elnök asszony, Wathelet úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, először is szeretnék köszönetet mondani Jędrzejewska asszonynak és a többi képviselőnek az elmúlt hónapokban végzett kitűnő munkájukért, ami lehetővé tette a 2011-es költségvetéssel – először a bizottsági, majd ma a parlamenti költségvetéssel – kapcsolatos álláspont kialakítását.

Nézetem szerint a költségvetéssel kapcsolatos európai munka kiindulópontjának az európai hozzáadott érték fogalmának kell lennie, ami, mint tudják, azt jelenti, hogy az európai kiadásoknak egyértelmű és jól látható hasznot kell generálniuk az Unió és polgárai számára. E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy az új politikák bevezetése és az Unió-szerte már elismert hatáskörök bővülése (például a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének eredményei) következtében egyértelműbb, mint valaha, hogy megfelelő költségvetésre van szükség.

Ezért úgy gondolom, hogy az uniós költségvetésnek kellőképpen nagynak kell maradnia ahhoz, hogy nemzeti vagy helyi szintű kiadások útján nem megvalósítható eredményeket érhessünk el. Ez még fontosabb a mostanihoz hasonló válságidőszakban, amikor a tagállamok azzal a nehéz feladattal szembesülnek, hogy kézben kell tartaniuk kiadásaikat és ki kell egyensúlyozniuk saját költségvetéseiket, és amikor a Költségvetési Bizottság bőséges bizonyságát adta gondos és felelős politikai tervezésének azáltal, hogy 20 éve először belül maradt a többéves pénzügyi keret határain.

A Parlament úgy határozott, hogy sok tekintetben követi a Bizottság eredeti álláspontját, noha több emelést is végrehajtott saját, 2010 márciusa óta hangoztatott prioritásainak – így az ifjúságpolitikának, a mobilitásnak, a kutatásnak és az innovációnak – finanszírozása érdekében. Ezért elutasította a Tanács által javasolt csökkentéseket, amelyeket az gyakran válogatás nélkül, nemritkán kulcsfontosságú költségvetési tételek terhére irányzott elő, mint például a 2. fejezetben a számlarevízió esetében, ami arra mutat, hogy a javaslat mögött nem állt világos és ésszerű politikai döntéshozatal.

Úgy vélem továbbá, hogy a közös agrárpolitika (KAP) költségvetését a jelenlegi szinten kell tartani, különösen a KAP következő, 2013 után esedékes felülvizsgálatának fényében, amely megfelelő finanszírozást fog szükségessé tenni, amelynek összhangban kell lennie a jelenlegi költségvetésben előirányzott összeggel.

 
  
MPphoto
 

  Edit Herczog (S&D) . – Elnök asszony, nem tudom, mi történt valójában, de az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság (ITRE) véleményének előadójaként szeretnék felszólalni. Örömmel kínálok fel némi időt a PSE képviselőcsoportnak, mert azon ritka esetek egyikének lehetünk most tanúi, amikor az európai szocialisták, az ITRE bizottság és a Költségvetési Bizottság egyhangúlag egyetértett. Így végül is bármit mondhatok, az egyhangú megállapodás mindenesetre tény.

Ami a K+F igazgatásával foglalkozó 1a. és 5. fejezetet illeti, mindannyian úgy gondoljuk, hogy egyszerűen elfogadhatatlan a Tanács által a bizottsági javaslattervezetben tett csökkentés. Szintén elfogadhatatlan a csökkentés a gazdaságélénkítés és a gazdaság ösztönzése terén, a digitális menetrendben a vállalkozókkal és a kkv-kkal kapcsolatos bármely intézkedés terén, valamint az innovációs politika, az űrpolitika terén és az ITER-hez hasonló programok esetében.

A költségvetésnek összhangban kell lennie szerződésünk és az Európa 2020-hoz hasonló, a nagy Innovációs Uniót, az általános digitális hozzáférést, az új generációs hálózatot stb. célzó politikáink hangzatos szavaival.

A költségvetésben foglalt összegeknek tükrözniük kell a szavainkat. Ezért a költségvetésnek összhangban kell lennie a 21. századi globális világ kihívásaival.

Megálljt parancsolhatunk Európának, de nem akadályozhatjuk meg a világot a fejlődésben, ezért bizottságunkban egyhangúlag megállapodtunk abban, hogy egyrészt kérjük a költségvetés visszaállítását az eredeti bizottsági javaslatra – amely már maga is kompromisszum volt, mert többre lett volna szükségünk –, másrészt hogy találjunk kiegészítő forrásokat a Lisszaboni Szerződés szerinti új politikák, nevezetesen az űrpolitika és az ITER finanszírozására.

A show-nak folytatódnia kell. Felkészültünk arra, hogy az egyeztetési eljárás során olyan kompromisszumot találjunk, amely a legkedvezőbb a 21. században élő európai polgárok számára.

 
  
MPphoto
 

  Gerben-Jan Gerbrandy (ALDE) . – (NL) Elnök asszony, pártom nem érzi szükségét annak, hogy a 2011. évi költségvetés bármennyivel is nagyobb legyen a 2010. évinél: erre nincs szükség. Szükségesnek gondoljuk ellenben, hogy a forrásokat okosabban költsük el, úgy, hogy valóban képesek legyünk európai hozzáadott értéket létrehozni.

A Tanács sajnos nem ezt tette. Ellenkezőleg: éppen azokat a területeket támogatta, amelyek nem képviselik a jövőt – a mezőgazdaságot és a kohéziót –, és a tudáson, az innováción, a fenntarthatóságon és az energián akar takarékoskodni, azokon a beruházásokon, amelyek meghatározzák a jövőbeli versenyhelyzetünket. Ezért nem vagyok meglepve, hogy hét tagállam a tanácsi közös álláspont ellen szavazott.

Amint mindannyian tudják, a költségvetést kőbe vésték, és nekünk, a Parlament számára gyakorlatilag nem áll rendelkezésre kellő rugalmasság ahhoz, hogy egyik fejezet alól a másikba csoportosítsunk át összegeket. Erről már a Tanács is panaszkodott. Szintén igen sajnálatos, hogy a jelenlegi pénzügyi keret felülvizsgálata csak ma készült el, túl későn ahhoz, hogysem ezt a rugalmasságot biztosítani tudná. Mindennek az az eredménye, hogy, amennyire én látom, a Parlamentnek nincsen választása. Valóban növelnünk kell a tudásba, innovációba, fenntarthatóságba és energiába történő, szükséges befektetéseket, ami nagyobb költségvetést eredményezne – a Tanács azonban nem hagy nekünk választást.

Végezetül, elnök asszony, szükségünk van a saját forrásokra, egyedül ezzel tudjuk elérni, hogy a Tanács meggondolja magát.

 
  
MPphoto
 

  Konrad Szymański (ECR) . – (PL) Az új európai uniós költségvetésről olyan helyzetben vitázunk, amikor nagyon sok tagállam államháztartása válságban van és igen komoly megszorításokat eszközölnek a nemzeti költségvetésekben, ezért semmi különös nincsen abban, hogy mi is hasonló megszorításokra törekszünk az uniós költségvetésben. Csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a leghatékonyabb és legerősebb válságellenes eszköz, ami a kezünkben van, a közös piac. A fenntartható közös piac pedig gyorsabban megvalósítható a kohéziós politika területén megvalósított és strukturális beruházásokon keresztül. Ezért kérek mindenkit, hogy ne akarjon olyan területeket megnyirbálni, ahol nem szociális segélyezési politikáról vagy a pénz elfecséreléséről van szó, hanem olyan beruházásokról, amelyek lehetővé teszik számunkra a közös piac, e 2004-ben és 2007-ben kibővített piac összes hasznának kiaknázását.

Volna még egy dolog. Ma az új költségvetésről olyan helyzetben tárgyalunk, amikor diplomáciai intézmények kiépülése van folyamatban. Kérem, ne számítsanak arra, hogy a közép-európai parlamenti képviselők feltétlen támogatásukat nyújtják a Külügyi Szolgálattal kapcsolatos kiadások növeléséhez egy olyan helyzetben, amikor érdekeik és országaik nem lesznek egyenlő módon képviseltetve ezekben az új intézményekben.

 
  
MPphoto
 

  Ingeborg Gräßle (PPE) . – (DE) Elnök asszony, Wathelet úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, a 2011-es költségvetésben a legfontosabb dolog a tagállamok közvéleménye, és el kell ismernünk, hogy a Tanács ebben a tekintetben nagyon eredményes volt. Önök mínusz 2,77%-ot javasoltak, de ez teljesen értelmezhetetlen a nemzetközi parlamentek számára, amelyek nem ismerik jól ezt a helyzetet. Másképp fogalmazva „ott csökkentettek, ahol már amúgy is túl nagy összegek szerepeltek a tételek mellett”, és ezután az Európai Parlament, amely megpróbálja jóhiszeműen megakadályozni ezeket a csökkentéseket, lesz a rosszfiú úgyszólván, és neki kell tartania a hátát mindenért. Ez meglehetősen agyafúrt stratégia az önök részéről, de túl átlátszó ahhoz, hogy sikerüljön. A Költségvetési Ellenőrző Bizottság tagjaként nem látom jelét annak, hogy a Tanácsot érdekelné az uniós költségvetés hosszabb távú javulása. Hol van akkor a közös monitoring, hol a közös költségvetési ellenőrzés? Ami a Tanácsot illeti, sehol, nem működik.

Szeretném kérni – és itt elsősorban képviselőtársaimhoz szólok, mert holnap a tartalékokról is fogunk vitázni –, hogy finomítsunk ellenőrzési mechanizmusainkon. Mindenekfelett az adminisztrációs költségvetés aggaszt, egyszerűen azért, mert a tagállamok is erősen erre a területre összpontosítanak. 2007 óta elvégeztük az adminisztrációs és koordinációs területen dolgozó alkalmazottak átvilágítását. Folytatnunk kell ezt a folyamatot. Ez alkalommal is képeztünk tartalékot erre a célra. A Bizottságban száz hivatalos főigazgatói állás van – e nyár óta immár száz. Saját referenciaértékei szerint azonban nem lehetne több, mint 87. Egy másik tartalék annak elérésére szolgál majd, hogy a Bizottság térjen vissza saját 87 fős határértékéhez. Azt is mondtuk, hogy jobban nyomon kell követni az uniós jogszabályok tagállami végrehajtását, mert a jogszabályok betartása az Európai Unió sarokköve. Erre a célra is van tartalék. Fel kell tennünk magunknak a kérdést, mi legyen a Fejlesztési Főigazgatóság sorsa a Külügyi Szolgálat létrehozását követően, és mi legyen az EuropeAid Együttműködési Hivatallal? Sokan ülnek most itt, és ha nem vigyázunk, ugyanilyen sokan ülnek majd a bizottsági és külügyi szolgálati küldöttségekben is. Egyelőre csak 1%-os növekedést sikerült elérnünk a Külügyi Szolgálat eredményességében, holott a célszám 10%. E téren is lenne egy igen hálás közös feladatunk, amelynek elvégzésére szívélyesen felkérem a Tanácsot.

 
  
MPphoto
 

  Jens Geier (S&D) . – (DE) Elnök asszony, Wathelet úr, biztos úr, úgy gondolom, mindannyian egyetértünk abban, még a Ház euroszkeptikus és Európa-ellenes képviselőcsoportjaiban ülő urak és néhány hölgy is, hogy az EU fontos feladatokat lát el, és hogy ezeknek a feladatoknak az ellátása európai hozzáadott értéket képvisel, mert a nemzetállamok azokat vagy nem tudnák elvégezni, vagy a végső kedvezményezettek nem kapnák meg ezt a pénzt a nemzetállamoktól. Ez utóbbi forgatókönyv különösen arra vonatkozik, hogy a tagállamok nem ruháznának be a megtakarításokba, hanem az adósság törlesztésére kellene felhasználniuk a pénzt, ezzel szemben az uniós költségvetés nagyobbrészt beruházóként viselkedik. Ezért ha el akarjuk érni az itt hétről hétre kitűzött célokat, ambiciózus költségvetésre van szükség, ami a jövőben nem kevesebb pénzt jelent, hanem többet. Ebben az összefüggésben fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a nemzeti költségvetések és az uniós költségvetés kiegészíti egymást.

A Tanács és a tagállamok úgy viselkednek, mintha az európai költségvetésbe kerülő források többé-kevésbé eltűnnének valamiféle fekete lyukban. Ez nem így van; ezeket a forrásokat beruházzák olyan célok érdekében, amelyekről korábban itt megállapodtunk. Ezért, amint Böge úr javasolta, szükség van a félidejéhez eljutott pénzügyi program kritikus vizsgálatára. Ez természetesen csak annak bizonyítására szolgálhat, hogy a Tanács nem teheti meg, hogy igent mond a Lisszaboni Szerződésre és mellette további programokat javasol finanszírozásra, majd az mondja: de pénzt, azt nem kaptok mindezek megvalósítására. Ha ezt nem teheti meg, akkor kénytelenek vagyunk azokon a költségvetési tételeken végrehajtani a szükséges törléseket, amelyeket a Parlament nem tekint prioritásnak.

Hölgyeim és uraim, újra és újra lefolytatjuk majd ezt a vitát, amíg az Unió nem rendelkezik elegendő saját forrással. Nagyon fontos – sőt kulcsfontosságú –, hogy ezek a saját források ne jelentsenek újabb terhet a bérből és fizetésből élők számára. Szociáldemokrataként támogatom a pénzügyi műveletekre kiszabandó adó bevezetését, mert ez nagy általánosságban nem érinti a mindennapi embereket, és segít megfékezni a pénzügyi piacokat. Szilárdan hisszük, hogy azokkal, akik kiváltották a válságot, ezt a soha nem látott mértékű válságot, amely árát mindannyiunknak meg kell fizetnünk a saját tagállamaink államháztartásából, azokkal kellene megfizettetni ezeket a veszteségeket.

 
  
MPphoto
 

  Oldřich Vlasák (ECR) . – (CS) Minden kormányzati szintnek spórolnia kell, kezdve a helyi hatóságoknál. Kivétel nélkül minden európai kormány kénytelen korlátozni az állami kiadásokat. Ez nem csak a sokat vitatott görögországi helyzetre igaz, amely országnak sikerült 46%-kal csökkentenie az ez év első félévére vonatkozó költségvetési hiányát, de Csehországra, Németországra, Írországra és az összes többi országra is. Történetesen maga az Európai Bizottság is gyakran mondja a tagállamoknak, hogy igen gyorsan zabolázzák meg államháztartásukat.

Ezért meglehetősen ésszerűtlennek tartom, hogy egy krónikus gazdasági válsággal jellemzett időszakban az Európai Bizottság ismét a 2011. évi európai költségvetés növelését javasolta. Végeredményben Európának is spórolnia kell. Természetesen nyilvánvaló okoknál fogva nincs egyetértés arról, min kellene spórolni. Véleményem szerint nem a regionális politikán: sokkal inkább az uniós adminisztráción, promóciós költségeken és a brüsszeli bürokráciához kapcsolódó kiadásokon, amelyek kis híján elérik a 7 százalékot. Hagyományosan az igazgatási kiadások generálják a legtöbb nézeteltérést, és ebben a tekintetben az én nézőpontom sajnos eltér a parlamenti többségétől.

 
  
MPphoto
 

  Véronique Mathieu (PPE) . – (FR) Elnök asszony, a Parlament múlt heti döntését követően, amellyel megtagadta az Európai Rendőrakadémia (CEPOL) számára a 2008. évre nyújtandó költségvetési mentesítést, a Parlament most úgy erősíti meg a pozícióját, hogy befagyasztja a CEPOL költségvetésének egy részét.

Megkíséreljük biztosítani azt, hogy a Költségvetési Bizottság által javasolt tartalék elérje a célját. Más szóval megpróbáljuk biztosítani, hogy a CEPOL költségvetésének egy részét rendelkezésre bocsássák az ügynökség által a mentesítési kérelemben általunk közölt kérésekre adandó válaszok függvényében. Szerdai szavazásunk ezért újabb eszköz a Parlament kezében, amellyel kényszeríthetjük a bizottsági testületet arra, hogy bizonyítsa szavahihetőségét.

Itt szeretnék rámutatni arra, hogy a 2000 és 2010 közötti időszakban 610%-kal nőtt a decentralizált ügynökségeknek nyújtott kiegészítő hozzájárulások mértéke. Így a hozzájárulások 95 millió euróról 579 millió euróra nőttek, noha az érintett ügynökségek alkalmazottainak száma mintegy 271%-kal emelkedett. 2000-ben az ügynökségek 1 219 főt alkalmaztak, ma 4 794 főt.

Miközben Európa nemzeti szinten költségvetési megszorításokkal küzd, beszélni kéne az ügynökségek ésszerűsítéséről úgy a hatáskörök, mint az eredményesség és az eredmények értékelése tekintetében, és a Parlamentnek javaslatokat kellene tennie e téren. A kérdés ma az, hogy a CEPOL-nak a jelenlegi körülmények között fenn kell-e maradnia.

Politikusokként úgy kell meghatároznunk az európai szabályokat, hogy a közösségi ügynökségeknek juttatott költségvetést a lehető leghatékonyabban használják fel.

 
  
MPphoto
 

  Roberto Gualtieri (S&D) . – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, nagyon fontos, hogy sikerre vigyük ezt a költségvetési eljárást: nem csak azért, mert ez az új eljárásról rendelkező és az Európai Unió hatásköreit kibővítő Lisszaboni Szerződés szerinti első költségvetés, hanem különösen azért, mert a súlyos válság sújtotta Európa jövője szempontjából kulcsfontosságú pillanatban folyik.

A válsággal szembesülve sok kormány gondolkodik teljes egészében stabilitási mechanizmusokon alapuló gazdasági kormányzási modellekben, ami azt jelenti, hogy csökkennek nemzeti költségvetéseik, és talán az európai költségvetés is. Mi ezzel szemben úgy gondoljuk, hogy az erősebb európai költségvetés, amelyet saját források és a pénzügyi műveletekre kivetett adó is táplálnak, a hatékony európai gazdasági kormányzásnak és a tagállami költségvetések fokozott fegyelmezettségének előfeltétele. Ezért el kell döntenünk, merre indulunk el, és e tekintetben rendkívül fontosak a Tanács soros elnöke által nem megfelelőnek bélyegzett módosítások.

A legnagyobb véleménykülönbség azonban természetesen a számokhoz kapcsolódik. Ebben a tekintetben sürgetném a Tanácsot, hogy döntsön végre, mert nem ragaszkodhat szigorúan a korlátokhoz úgy, hogy ugyanakkor elvárja a Parlamenttől, hogy tegye félre saját prioritásait. A Lisszaboni Szerződés igen világosan rendelkezik erről: a Tanács szava a döntő a kiadások mennyisége tekintetében, azonban a Parlamenté az utolsó szó a kiadások minőségét illetően. Ami a 4. fejezetet illeti, nem ellenezzük a közös kül- és biztonságpolitikára (KKBP) vagy az iparosodott országokkal való együttműködés eszközére (ICI+) fordítandó finanszírozás növelését, de nem akarjuk, hogy ez prioritásaink, azaz elsősorban Palesztina, másodsorban a fejlesztési együttműködés rovására történjen.

A Tanács ezért három lehetőség közül választhat: elfogadja a Parlament prioritásait, vagy beleegyezik a mozgástér felülvizsgálatába, vagy nagyobb rugalmasságot tesz lehetővé a költségvetésben és a költségvetés számára, tudva azt, hogy a Parlament egyként fog kiállni előjogai és prioritásai védelmében.

 
  
MPphoto
 

  Maria Da Graça Carvalho (PPE) . – (PT) Elnök asszony, miniszter úr, biztos úr, Európa gazdaságát csak olyan ambiciózus költségvetéssel lehet talpra állítani, amely megerősíti az oktatás, az ifjúság, valamint a tudományos kutatás és innováció kulcsterületeit.

Meg vagyok elégedve a Parlament 2011. évi költségvetés-tervezetével, amelyről ma vitázunk, mivel az pontosan a hangoztatott prioritásokra összpontosít, és ehhez gratulálok az előadónak. A Parlament most első alkalommal egyenlő fél a Tanáccsal szemben ezekben a kérdésekben. Ez a Lisszaboni Szerződés utáni első költségvetés. Emiatt és az Európát sújtó válság miatt fontos, hogy sikeres legyen az egyeztetési folyamat.

Létfontosságú, hogy az Unió olyan költségvetést kapjon, amely képessé teszi a prioritásnak minősülő területekkel összefüggő és a szerződés által ráruházott új hatáskörökkel (az energiával, az űrkutatással és a külpolitikával) kapcsolatos feladatainak végrehajtására. Fontos, hogy harcoljunk a meggyőződésünkért, a válságos időkben látnoki költségvetésért. A Parlament javaslata ezt az ambíciót tükrözi. Csak e területek – például a tudomány és az innováció – megerősítésével, valamint a gazdasági növekedéshez és a foglalkoztatás növeléséhez és minőségének javításához való hozzájárulással tehetjük Európát vonzóbb munka- és lakóhellyé.

 
  
MPphoto
 

  Estelle Grelier (S&D) . – (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, amint az vitánkból ismét kiderül, mindannyian egyetértünk egyvalamiben: minél inkább bővül Európa, minél több hatáskörre tesz szert, annál több ambíciót tűz ki maga elé és annál kevesebb forráshoz jut ezek megvalósításához. Ebben a diagnózisban tehát mindenki egyetért, de szemmel láthatólag nem értünk egyet abban, hogy mit kellene tennünk ahhoz, hogy kikeveredjünk végre ebből a pénzügyi patthelyzetből. A rövid távú helyzet állandósult, az uniós költségvetés a forrásainak közel 75%-át kitevő nemzeti hozzájárulások rabjává vált.

Ha ma úgy döntenénk, hogy kiadási plafonunkat a szerződések által megengedett legmagasabb szintre emelnénk, ez több mint 5 milliárd eurós többletbefizetést jelentene olyan országok számára, mint Franciaország vagy Németország. Minden jelenlévő egyetért abban, hogy ez nem lehetséges. Nem a fegyelem szigorításáról van szó, hiszen a nép, és elsősorban annak is a legszegényebb rétege fizeti meg a legmagasabb árat e nemzeti megszorító intézkedések következményeiért.

Tekintettel arra, hogy a pénzügyi ágazatot terheli az elsődleges felelősség a válságért és az államadósság megugrásáért, az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége képviselőcsoport javasolja egy új tétel, a „saját források” bevezetését, amelyet a pénzügyi műveletekre kiszabott adóból finanszíroznánk. Ezt a javaslatot a Költségvetési Bizottságban a jobboldal elvetette, de holnap még orvosolhatja ezt és tetteit összhangba hozhatja a médiában tett számos kijelentésével, amelyekben pártolta ezt az intézkedést.

A Lehman Brothers csődje óta kicsivel több, mint két év telt el, és a Parlamentnek nem szabad elszalasztania ezt a történelmi lehetőséget egy új fejlődési modell alapjainak letételére: egy olyan modellére, amely tartósabb és – a vagyon újraelosztása és a szolidaritás tekintetében – igazságosabb forrásokra épül.

A Lisszaboni Szerződés feltételei szerint megszavazott első költségvetéssel összefüggésben ez határozott politikai üzenetet közvetítene Parlamentünk részéről, amely nem szándékozik beérni annyival, hogy együttdöntési hatáskörét csupán a nyomor igazgatására, azaz annak eldöntésére használja, hogy Péter vagy Pál maradjon ruha nélkül. Ha már holnaptól kezdve megadjuk magunknak a lehetőséget arra, hogy megnöveljük az uniós költségvetés méretét, akkor arra is lehetőséget biztosítunk magunknak, hogy ambiciózus gazdaságélénkítési, kutatási, ipar- és foglalkoztatáspolitikát folytathassunk. Ne mulasszuk el megragadni ezt a lehetőséget, amelyet az európai polgárok – és mindenesetre a pénzügyi piac szereplői – elvárnak tőlünk!

 
  
MPphoto
 

  Georgios Stavrakakis (S&D) . – (EL) Elnök asszony, Wathelet úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, mindannyian egyetértünk abban, hogy a jelenlegi gazdasági válság folyamán a mostani többéves pénzügyi keret különféle fontos politikai prioritások finanszírozása tekintetében ismételten nem megfelelőnek bizonyult. A 2011. évi költségvetésről különösen nehéz időkben vitázunk. Egyfelől a válság miatt több tagállam csökkentést próbál kikényszeríteni, másfelől már így is jelentős hiányok vannak olyan fontos költségvetési területeken, mint például a növekedés, a foglakoztatás és a külkapcsolatok. A gazdasági és társadalmi válság egész Európára lesújtott, ezért pedig az egyetlen lehetséges válasznak is európai szintűnek kell lennie, egy olyan közösségi költségvetés útján, amely rendelkezik minden szükséges eszközzel.

Mi, szocialisták ezért nyújtottunk be az előirányzatok tekintetében a Tanácsénál ambiciózusabb megközelítésre irányuló javaslatokat, különösen a foglalkoztatás, az innováció és a kutatás tekintetében. Az előirányzatok az EU politikai ambíciójának mértékét tükrözik. Az uniós költségvetés támogatja a beruházásokat. Nem tekinthető a nemzeti költségvetésekre nehezedő tehernek: ellenkezőleg, hozzáadott értéket teremt a tagállamok államháztartásai számára. A költségvetés a tagállamok közötti szolidaritás kifejezési eszköze is, különösen válság idején, amikor az uniós költségvetés döntő szerepet játszhat a gazdasági helyzettel való megbirkózásban az Európai Unió egészében, és különösen a legnagyobb nehézségekkel szembesülő tagállamokban.

 
  
MPphoto
 

  Vladimír Maňka (S&D) . – (SK) A hazámban egy regionális hatóság vezetője vagyok. A gazdasági válság miatt 25%-kal kevesebb forrás áll a regionális költségvetés rendelkezésére, mint tavaly. Ezért nem szabad meglepődni, ha a régiók úgy vélekednek, hogy az uniós költségvetést is csökkenteni kell.

Bizonyára mindannyian tudjuk azonban, hogy számos politika olcsóbban finanszírozható és eredményesebb, ha nem tördeljük szét erőinket, hanem a tagállami költségvetések helyett a közös európai költségvetésből finanszírozzuk azokat. Ezeket a forrásokat keressük most. Hölgyeim és uraim, a Lisszaboni Szerződés több uniós intézmény munkájában érezteti hatását. Már a 2010. évi költségvetési eljárásról szóló tárgyalások során megállapodtunk abban, hogy lehetőség szerint az 5. fejezet alatti tartalékot használjuk fel a Lisszaboni Szerződéssel összefüggő költségek finanszírozására.

A 2010-es európai uniós költségvetés kapcsán a többi intézmény fő előadójaként a háromoldalú párbeszédek során június 30-án felkértem a Tanácsot, hogy foglaljon állást a Lisszaboni Szerződésnek az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot, valamint a Régiók Bizottságát érintő következményeivel összefüggő költségvetés-módosításról. A Tanács mind a mai napig nem foglalt állást erről a költségvetésről. Ez a hozzáállás az intézmények által betöltendő szerepek végrehajtásában jelentős problémákat okoz. A megoldás az lehetne – bár sajnálatos módon ez csak valamikor később fog bekövetkezni –, ha felülvizsgálnák a pénzügyi eszközöket, mivel a költségvetés-módosításokra ugyanannak a megközelítésnek kell vonatkoznia, mint a költségvetésre.

 
  
MPphoto
 

  Andreas Schwab , a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményének előadója. – (DE) Elnök asszony, Wathelet úr, Lewandowski biztos úr, a mostani parlamenti ciklus alatt a Gazdasági és Monetáris Bizottság költségvetési előadója voltam, és mondhatom önöknek, hogy nem értem tökéletesen az elhangzott beszédek mindegyikét.

Az Európai Parlament képviselőiként természetesen úgy gondoljuk, hogy szolidárisan kell viszonyulnunk a tagállamokhoz, amelyeknek jelentős költségvetési visszalépéseket kell bejelenteniük és lenyelniük. Természetesen fel vagyunk készülve arra is, hogy nekünk is hasonlóan nehéz döntéseket kell majd bejelentenünk. Ha azonban megnézik például az új európai ügynökségek költségvetését, rá fognak jönni, hogy nem lehet megtakarítani, hiszen – ellenkezőleg – még további kiadásokat kell finanszíroznunk.

Ami az európai statisztikákkal kapcsolatos második pontot illeti, a Tanács évek óta igyekezett ezeket bizonyos mértékig félresöpörni és elkerülni. Ma már látjuk azt, hogy jó befektetés lett volna több pénzt szánni az európai statisztikákra.

Nem azt akarom ezzel mondani, hogy egyedül önöket hibáztatom. Úgy gondolom azonban, hogy az elkövetkezendő pár hétben olyan vitára lesz szükség, amely végighalad minden egyes konkrét tárgyra vonatkozó ponton, és nem tulajdonít fontosságot az európai megtakarítások százalékpontban kifejezett értékeinek, mert végső soron annak kell lennie a célnak, hogy Európa népe együttesen élvezze a tagállamok és az Európai Unió közös költségvetési politikájának hasznát. Várjuk javaslataikat e tekintetben.

 
  
MPphoto
 

  Giovanni Collino (PPE) . – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a Ház a lisszaboni korszak első költségvetésének szavazására készül. Ez a Szerződés által a kezünkbe tett erőteljes eszköz egybeesik az Európa által 1929 óta tapasztalt legsúlyosabb gazdasági helyzettel. Biztosítanunk kell, hogy ez a mély gazdasági válság ne torkolljon még súlyosabb politikai válságba.

Ha a háromoldalú párbeszéd nem lenne sikeres, és a 2011. évi költségvetésben rendelkezésre álló összegek a 2010. évi összegek egytizenkettedének felelnének meg, a strukturális alapok elosztása és működése meglehetősen bonyolulttá válna, az Európai Külügyi Szolgálatot pedig kifejezetten az a veszély fenyegetné, hogy nem tud elrugaszkodni a talajtól. Mindezeken el kellene gondolkodnunk.

Üdvözöljük az előadó, Jędrzejewska asszony fontos munkáját, akinek igen hálásak vagyunk, és nem kis részben azért, mert igyekezett az Európai Unió forrásait az ifjúságra, a kutatásra és az innovációra összpontosítani. Sohasem szabad azonban elfeledkeznünk arról, milyen fontos számunkra, hogy elsősorban is példát mutassunk pénzügyeink egészséges, fegyelmezett irányítása terén, lehetőség szerint elkerülve a pazarlást és az esetleges párhuzamos struktúrákat, amelyeket polgáraink nem tolerálnának és amelyek bizonyosan nem válnának a jövő Európája hasznára.

 
  
MPphoto
 

  Andrew Henry William Brons (NI) . – Elnök asszony, a jelentés szerint „az uniós költségvetés semmiképpen sem tekinthető a nemzeti költségvetésekre további terhet rovó pénzügyi tételnek”. Az Egyesült Királysághoz hasonló országok számára, amelyek hazai kiadásaik terén csökkentésekre kényszerültek, elfogadhatatlan az uniós költségvetés bármiféle emelése, nemhogy az eredetileg javasolt 5,9%. Ennél valószínűleg sokkal megfelelőbb eljárás lenne a források csökkentése vagy befagyasztása.

Az Egyesült Királyságnak dupla adag jutott a keserű pirulából. Csak tavaly egyharmadával csökkent az engedményünk, amitől még inkább nettó befizetők lettünk, mint előtte. Hallottuk, hogy míg az EU nettó befizető, az új tagállamok nettó haszonélvezők voltak, amiért ezeket a népeket természetesen nem lehet okolni. De a tény tagadhatatlan, és ennek fényében nem lenne-e őrültség a terjeszkedés folytatása olyan még szegényebb és tagadhatatlanul problémás országok felé, mint Törökország, amelyek – bárhogy próbáljuk is annak tekinteni őket – még csak nem is európaiak?

 
  
MPphoto
 

  Milan Zver (PPE) . – (SL) Értem, hogy a költségvetést ki kell igazítani, és értem azt az érvet is, hogy annak nem szabad megduzzadnia és ésszerűnek kell maradnia. Nem értem azonban, hogy most, miután ratifikáltuk a Lisszaboni Szerződést, a Tanács miért nem tesz nagyobb erőfeszítést a költségvetés, azaz a költségvetési tételek koordinálására a Parlamenttel.

Értem azt is, hogy meg kell nyirbálni néhány közös politikánk költségvetését, de nem értem, miért éppen az oktatásnak és a mobilitásnak kell áldozatul esnie az úgynevezett puha politikákon végzendő csökkentéseknek.

Amint tudják, az Erasmus programot 1987-ben hívták életre, ekkor 3 000 diák vett részt benne. 2012-re számuk 3 millióra nő, 2020-ra pedig terveink szerint mintegy 15 millió diákcsere-lehetőség nyílik meg.

A mobilitás lehetőséget nyújt az európai dimenzió megerősítésére, ezáltal pedig javítja az oktatási rendszerek és általában a tudás minőségét.

Hogyan lennénk hát képesek elérni az Európa 2020 stratégiában magunk elé kitűzött célokat, ha ugyanakkor megkurtítjuk a finanszírozást ezeken a területeken?

 
  
MPphoto
 

  Janusz Lewandowski , a Bizottság tagja. – Elnök asszony, csak szeretnék röviden válaszolni Andreasen asszonynak, Hartong, Belder, Vanhecke, Fajmon, Vlasák és Brons uraknak, akik közül az utóbbi ellenzi a Parlament költségvetéssel kapcsolatos álláspontját és a bizottsági javaslatot.

A 2011. évre tervezett szerény emelés kilencvenhat százaléka a növekedést és munkahelyteremtést serkentő területre összpontosul. Ezeket a számlákat ki kell fizetni, ez egyfajta jogi kötelezettség. Ráadásul feltölthetjük vele a beruházások terén tátongó hézagot, azaz a nemzeti szintű hitelpiacokon mutatkozó hiányt, ami miatt legelőször a beruházásokat nyirbálják meg. Ezért úgy gondolom, hogy ezeknek az igen szerény emeléseknek igenis van hozzáadott értékük, tekintve, hogy a terv 4 milliárd euróval a 2005–2006-ban a 2011. évre jóváhagyott felső érték alatt marad.

Tudni kell, hogy a GDP 1%-ának megfelelő költségvetés teljes összegének 6%-a adminisztratív kiadás. Ez azt jelenti, hogy 94% eljut a kedvezményezettekhez. Ennek tudatában kell lenni, amikor az európai költségvetés jövőjéről vitázunk.

Felszólítom a költségvetési hatalom mindkét ágát, hogy közelítsenek egymáshoz a következő hetekben, amikor megkezdjük az egyeztetést, és bizonyítsák be, hogy a Lisszaboni Szerződés kompromisszumon alapuló gépezet.

 
  
MPphoto
 

  Melchior Wathelet , a Tanács soros elnöke. – (FR) Elnök asszony, lehetetlen válaszolni a Tanácshoz intézett összes kérdésre. Egyszerűen megismétlek néhány elvet, amelyet már akkor felvetettem önöknek, amikor a tanácsi költségvetés benyújtása alkalmából vitáztunk. Ismételten ki kell jelenteni, hogy a Tanács által elfogadott összes előirányzat a 2010. évi költségvetés végrehajtásán alapul, és hogy a 2011-es költségvetés végrehajtása keretében minden egyes tétel esetében valóban tervbe vettek jó néhány módosító levél útján javasolt módosítást.

Nehéz időket élünk, a költségvetések növekedése korlátozott, és amint tudják, a Tanács által jóváhagyott 2,91%-os emelést is nagyon-nagyon kis többséggel szavaztuk csak meg. További vagy másfajta többség lehetősége gyakorlatilag kizárt. Ezért évről évre nyitva kell hagynunk a lehetőséget arra, hogy módosító levelek útján emeljük a költségvetést a végrehajtás során.

Sokszor szóba került az 1b. fejezet. Emlékeztetem önöket, hogy a Tanács nyilatkozatban ígéretet tett annak biztosítására, hogy az 1b. költségvetési fejezet végrehajtásának fejleményeit értékeli, és emiatt szeretnénk ehhez ragaszkodni és saját szemünkkel meggyőződni arról, hogyan alakul mindez a valóságban, és hogyan zajlik le a végrehajtás.

Mindamellett, ahogy bevezetőmben elmondtam, a 2011. évi költségvetési vita nem csak magáról a 2011-es költségvetésről szól. Vita tárgyát képezik a költségvetéshez kapcsolódó más elemek is. Vitázni fogunk a költségvetés felülvizsgálatáról. Nyilvánvaló, hogy a költségvetés felülvizsgálata során felvetődő kérdések, különösen a saját forrásainkkal kapcsolatosak, közös viták tárgyát fogják képezni. A költségvetés felülvizsgálata keretében szintén meg kell vitatnunk például a rugalmasság kérdését.

Remélem, hogy azáltal, hogy biztosítjuk ezt az átfogó vitát, meg tudjuk mutatni, hogy az új lisszaboni eljáráson alapuló 2011-es költségvetés sikeres lesz, és csak emlékeztetném önöket, hogy ha nem sikerül megállapodnunk a 2011-es költségvetésről, még tovább csökken a 2011-re elérhető kiegészítő kiadások előrelátható mértéke, és azok nem fogják elérni a Tanács által ma javasolt összeget sem. Szem előtt kell tartanunk mindezeket, ha biztosítani akarjuk, hogy a lisszaboni eljárás szerinti első költségvetés, a 2011. évi, sikeres legyen, és azt együtt valósíthassuk meg.

 
  
MPphoto
 

  Sidonia Elżbieta Jędrzejewska , előadó. – (PL) Szeretnék hangsúlyozni valamit, ami talán összefoglalja mindazt, amit a felszólalók szakterületeik kapcsán részletesen elmondtak. A 2011-es költségvetés olvasata, azé a költségvetésé, amelyet az Európai Parlament holnap elfogad, mindenekfelett nagyon fegyelmezett olvasat. Az Európai Parlament sok éve először nem javasol semmivel sem többet a réges-régen, 2006-ban a többéves pénzügyi keretben előirányzott összegnél. Hangsúlyozni kell, hogy ez némileg kivételes helyzet, amely az Európai Parlament fegyelmezettségét bizonyítja. Megértjük a Tanács kétségeit is. Hangsúlyozni szeretném, hogy az uniós költségvetés nem olyan természetű, mint a nemzeti költségvetések. Ez a költségvetés beruházásközpontú és válságellenes eszköznek tekintendő. Érdemes kihasználni az általa kínált lehetőséget. Szeretnék rámutatni arra is, hogy általános előadóként természetesen remélem, hogy együttműködve sikerül majd eredményesen és hatékonyan elfogadnunk a 2011-es költségvetést, méghozzá úgy, hogy már január elejétől kezdve végrehajthassuk az uniós politikákat a 2006. évi döntésünkkel és az egész évi munkánkkal összhangban.

A Tanácsnak tudomást kell vennie mindazon problémákról, amelyeket fokozottan hangsúlyoztunk a költségvetés olvasata során. Kérdéses, hogy sikerül-e új feladatokat és új ambíciókat magunkévá tennünk, ha nincs meg a hajlandóság az új pénzügyi kötelezettségek vállalására. Ami a Tanácsot illeti, felszólítom az elnökét, aki ma jelen van körünkben, hogy a Tanács vegyen tudomást az Európai Parlament által az olvasata során tanúsított jó szándékról. Remélem, hogy a belga elnökség alatt a Tanácsnak sikerül nagyobb támogatottságot szereznie az Európai Bizottság 2011. évi költségvetéssel kapcsolatos eredeti elgondolásai és javaslatai számára. Mindezeket és az Európai Parlament javaslatait nem úgy varázsoltuk elő a cilinderből, hanem mindez korábbi munkánk eredménye, és úgy vélem, hogy a Tanács szkepticizmusa voltaképp nagyrészt annak köszönhető, hogy olvasatát írásbeli eljárás keretében fogadta el, mert sokkal könnyebb írásban negatívan viselkedni, mint a szóbeli vita során. Reménykedem benne, hogy párbeszédünk nyílt és közvetlen lesz, és ezáltal ésszerű és értelmes költségvetést tudunk majd elfogadni 2011-re.

 
  
MPphoto
 

  Helga Trüpel , előadó. – (DE) Elnök asszony, Wathelet úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, szeretnék köszönetet mondani e Házban mindenkinek, aki hozzájárult a vitához, és még egyszer megköszönöm munkatársaimnak a Költségvetési Bizottságban a kompromisszumkészségüket, amely lehetővé tette számunkra, hogy a Parlament és a többi intézmény költségvetését illetően nagyon felelősségteljes középútban állapodhassunk meg a Lisszaboni Szerződés által biztosított új hatáskörökkel együtt járó új finanszírozási szükségletek és a célzott önmérséklet között. Szeretnék még egyszer rámutatni: hiszem, hogy helyesen jártunk el, amikor azt mondtuk, hajlandóak vagyunk górcső alá venni kiadásainkat, azonban természetesen igényt kell formálnunk mindarra, ami szükséges ahhoz, hogy új feladatainkat teljes önbizalommal láthassuk el, és ezekért harcolnunk is kell, hogy rendelkezésünkre álljon a szükséges finanszírozás. Szeretnék még egy politikai természetű üzenetet is hozzátenni, ha szabad. A holnapi szavazás után megkezdünk egy háromhetes egyeztetési időszakot a Tanáccsal, amely során remélhetőleg sikerül megállapodásra jutnunk.

Természetesen a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta most első ízben alkalmazzuk ezt az új eljárást, de hiszem, hogy mindannyiunknak – beleértve a kifejezetten Európa-ellenes képviselőcsoportokat és a szkeptikusokat is – tisztán látnunk kell azt, hogy minden bírálat ellenére, és a célzott, konkrét kritikák ellenére, az Európai Unió erősebbé tesz minket. Minden egyes polgár és az összes tagállam jól jár, amiért létezik az Európai Unió, különösen a világszintű kihívások terén bekövetkezett változásokra tekintettel. Mindenki számára világos, hogy minden egyes tagállam gyengébb lenne egymagában a világszíntéren. Ennek kell lennie a közös kiindulópontunknak, és ezért helyes további forrásokért küzdeni az Európai Unióban és nagyon gondosan együtt mérlegelni, melyek a legfontosabb finanszírozási szükségletek, hogyan tehetnénk költségvetésünket fenntarthatóbbá, szociálisabbá és jövőorientáltabbá.

Remélem, hogy ezt a megközelítést alkalmazva a Parlamentnek sikerül megállapodnia a Tanáccsal, és hogy ennek eredményeképpen az európai polgárok is jól járnak.

 
  
MPphoto
 

  László Surján , előadó. – (HU) Szeretnék egy-egy banánt átadni azoknak, akik a munka terhét viselték. Elsősorban vezető raportőreinknek, a 2011-es költségvetés gazdáinak, de ezt a banánt szeretettel adnám a Tanácsnak is avval a reménnyel, hogy nem csak jóízűen elfogyasztja, hanem megfelelő kompromisszumkészséget vált ki belőle, hogy már végre túl legyünk ezen a banánügyön. És jutna Janusz Lewandowskinak is egy szép nagy darab banán, hiszen ő egy olyan 2011-es költségvetést terjesztett elénk, ami sokkal jobban megközelíti a Parlament gondolkodását. Nem véletlen az az öt év, amit együtt töltöttünk. Köszönjük Biztos úr! De köszönet illeti a felszólalókat is, akik nagyon markánsan kirajzolták a Parlament véleményét. Ez a vélemény nem volt teljesen egységes, de mégis volt egy fő sodra. Jobb, eredményesebb költségvetést szeretnénk, amelyben nem kell hónapokig, félévekig vitatkozni ilyen ügyeken, minthogy jut-e 75 millió a banántermelő országok kompenzálására vagy sem.

A vitánk lényege azt gondolom, hogy megítélésünk szerint - ahogy a 2010-es költségvetésben is mondtuk - az európai költségvetés eszköz a krízis kezelésére, nem pedig annak valamilyen fajta oka. Ebben kellene egyetértenünk, és kérem a Tanácsot, hogy vegye észre, hogy ebben egy fölajánlás van. Ebben benne van a Parlamentnek az a szándéka, hogy együttműködve a Bizottsággal a tagállamokat eredményesebb munkára késztesse. Olyanra, amely valóban a célokat közelíti, ahol a termelés növekszik, a munkahelyek száma növekszik. Ebben az esetben érdemes lesz az Európai Unió költségvetését megfelelő szinten tartani. Köszönöm megtisztelő figyelmüket! Fogyasszák a banánt egészséggel.

 
  
MPphoto
 

  Göran Färm (S&D) . – Elnök asszony, szeretnék rámutatni egy problémára, amely a vita során a felszólalási idők kiosztásával kapcsolatos. Herczog asszony rámutatott, hogy az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság egyáltalán nem kapott alkalmat a felszólalásra. Ennek az az oka, hogy költségvetési javaslataikat más formában nyújtották be, nem hivatalos véleményként. Nem lenne ésszerű, ha ez ahhoz vezetne, hogy a bizottságot megbüntetnénk, amiért hatékonyabb munkaformát választott, mint a hivatalos vélemény benyújtása.

Volt némi kavarodás a vita két része között is – a mostani 2011-es vita és a küszöbönálló költségvetési felülvizsgálatról szóló vita között. Amint talán észrevették, az utóbbi vita öt felszólalója közül négy szociáldemokrata képviselő volt. A következő vitában mindössze egyetlen szociáldemokrata felszólaló lesz, de körülbelül fél tucat néppárti. Valamiféle kavarodás volt a titkárság, az elnök és a képviselőcsoportok között. Nem tudom, ki hibázott – lehet, hogy mi –, de a jövőben jó lenne ügyelni arra is, hogy ésszerűbben osszuk meg a felszólalási időket a viták során.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Köszönöm az észrevételeit. Nagyon igyekeztünk ellenőrizni az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság (ITRE) álláspontját és nem találtunk hivatalos véleményt, de értelemszerűen figyelembe vesszük az észrevételét. Ami a felszólalási időket illeti, nyilvánvalóan a frakciók feladata a válogatás és a kiosztás.

A vitát lezárom.

A szavazásra szerdán kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

 
  
MPphoto
 
 

  Cătălin Sorin Ivan (S&D) , írásban. – (RO) A 2011-es költségvetési eljárás a Bizottság kiábrándító javaslatával indult. Az előadó, Jędrzejewska asszony azonban megígérte nekünk, hogy nagyravágyó lesz és harcolni fog egy olyan költségvetésért, amely óvja a Parlament politikai prioritásait, különösen a fiatalokhoz kapcsolódókat.

A Tanács most benyújtotta ezt az álláspontot, amely az ambíció teljes hiányáról tanúskodik, pontosabban a Tanács populista megközelítéséről, amely egyfelől ambiciózus stratégiákat javasol (például az Európa 2020-at), ugyanakkor pedig nem hajlandó elegendő forrást biztosítani ahhoz, hogy bármiféle esély is mutatkozzon e stratégiák megvalósítására.

Ma azonban a Parlament álláspontjával foglalkozunk. Láthatjuk, hogy az sem viszonyul túl ambiciózusan a 2011-es költségvetéshez. Tudjuk, hogy recesszióban vagyunk. De nem egy ilyen középszerű tervezettel fogunk tudni kilábalni belőle – hanem fantáziával, bátor politizálással és azáltal, hogy biztosítjuk magunknak a szükséges anyagiakat a valódi változás előidézéséhez.

 
  
MPphoto
 
 

  Elisabeth Köstinger (PPE) , írásban. – (DE) Az Európai Unió eredményessége teljes egészében a költségvetésén múlik. Támogatom ezeket a 2011. évi költségvetésre vonatkozó javaslatokat, mert figyelembe veszik a fontos szakpolitikai területeket és az egyéni véleményeket. Világossá kell tenni, hogy az EU kevesebb pénzügyi forrás mellett nem fogja tudni ellátni kiterjedt feladatkörét a jövőben. A gazdálkodók képviselőjeként élesen ellenzem, hogy pénzt vegyenek el a mezőgazdaságtól. A visszaszerzett pénzügyi forrásokat arra kellene felhasználni, hogy tervezési biztonságot biztosítsanak a gazdálkodóknak, ahelyett, hogy azokat átcsoportosítanák más szakpolitikai területekre. A jelenlegi helyzet szerint forrásokat készülnek elvonni a mezőgazdaságtól az ITER nukleáris kutatási projekt finanszírozására. Ez a példa jól szemlélteti, hogy a nagyívű kutatási projektek finanszírozása a más területekről átcsoportosítandó, előre nehezen meghatározható összegeken múlik. Nem szabadna megengedni, hogy ne tervezzék meg körültekintően és hosszú távon az európai kutatás finanszírozását. Az agrárpolitikában is vannak hosszú távú megfontolások és tervek, és az ezekkel kapcsolatos biztonságot garantálnunk kell a mezőgazdasági vállalkozásoknak. A gazdaságoknak, azaz az élelmiszerlánc leggyengébb láncszemeinek, fennmaradásukhoz szükségük van arra, hogy biztonsággal tervezhessenek. Emiatt az erre előirányzott forrásokat feltétlenül el kell határolni az uniós mezőgazdaság versenyképességének megerősítése érdekében. A mezőgazdasági kutatásba és a környezetbarát technológiákba történő beruházás a jövőbe történő beruházás, ami ráadásul új munkahelyeket is teremt.

 
  
MPphoto
 
 

  Véronique Mathieu (PPE) , írásban. – (FR) A 2009-es tanévben elindult iskolagyümölcs-program sajátos európai kezdeményezés, amelynek hangsúlyoznunk kell a polgárainkra gyakorolt kedvező és közvetlen eredményeit.

E program finanszírozásának támogatásával hatékonyan ruházhatunk be a fiatal európaiak egészségébe. A gyermekkori elhízás terjedése valóban igen aggasztó Európa-szerte. Noha emelkednek a megélhetés költségei, a gyümölcsnek egész Európában alapvető szerepet kellene játszania a gyermekek étrendjében. A koszt tápértékének növelése a szív- és érrendszeri betegségek, a rák és a cukorbetegség ellen is védelmet nyújt.

Az uniós iskolagyümölcs-program egy olyan Európát láttat az emberekkel, amely közel van polgáraihoz és törődik napi kihívásaikkal. Hosszú életet kívánok neki.

 
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat