Index 
Viták
PDF 4222k
2010. október 19., Kedd - Strasbourg HL kiadás
1. Az ülés megnyitása
 2. Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok (az eljárási szabályzat 87a. cikke): lásd a jegyzőkönyvet
 3. Dokumentumok benyújtása: lásd a jegyzőkönyvet
 4. Viták az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésének eseteiről (benyújtott állásfoglalásra irányuló indítványok bejelentése): lásd a jegyzőkönyvet
 5. Az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendelet az Európai Külügyi Szolgálat tekintetében - 6/2010. számú költségvetés-módosítási tervezet: II. szakasz – Európai Tanács és Tanács; III. szakasz – Bizottság; X. szakasz – Európai Külügyi Szolgálat - Az Európai Közösségek tisztviselői személyzeti szabályzatának, valamint egyéb alkalmazottai alkalmazási feltételeinek módosítása (vita)
 6. A szegénység felszámolása nemzetközi napjának fejlesztési szempontjai - A minimumjövedelem szerepe a szegénység elleni küzdelemben és a befogadó társadalom előmozdításában Európában (vita)
 7. Ünnepi ülés - Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár beszéde
 8. Szavazások órája
  8.1. A tengeri áru- és személyszállításban használt statisztikai adatszolgáltatásról szóló 2009/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosítása (A7-0217/2010, Brian Simpson) (szavazás)
  8.2. Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele: Nordjylland/Dánia (A7-0270/2010, Barbara Matera) (szavazás)
  8.3. Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele: NXP Semiconductors/Hollandia (A7-0269/2010, Barbara Matera) (szavazás)
  8.4. Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele: Qimonda/Portugália (A7-0271/2010, Barbara Matera) (szavazás)
  8.5. Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele: Cataluña automoción/Spanyolország (A7-0272/2010, Barbara Matera) (szavazás)
  8.6. Az északkelet-atlanti halászatban folytatandó jövőbeni többoldalú halászati együttműködésről szóló egyezmény területén alkalmazandó ellenőrzési és végrehajtási rendszer (A7-0260/2010, Carmen Fraga Estévez) (szavazás)
  8.7. Az északnyugat-atlanti halászatban folytatandó jövőbeni többoldalú együttműködésről szóló egyezmény (A7-0262/2010, Jarosław Leszek Wałęsa) (szavazás)
  8.8. Bizonytalan munkahellyel rendelkező női munkavállalók (A7-0264/2010, Britta Thomsen) (szavazás)
 9. A szavazáshoz fűzött indokolások
 10. Szavazathelyesbítések és szavazási szándékok: lásd a jegyzőkönyvet
 11. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása: lásd a jegyzőkönyvet
 12. A Parlament álláspontja a Tanács által módosított 2011. évi költségvetés-tervezetről – összes szakasz - 3/2010. sz. költségvetés-módosítási tervezet: III. szakasz – Bizottság – BAM (a banánkereskedelemre vonatkozó kísérő intézkedések) (vita)
 13. A költségvetés felülvizsgálata (vita)
 14. Kérdések órája (a Bizottsághoz intézett kérdések)
 15. A kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépés (vita)
 16. Vörösiszap-katasztrófa Magyarországon (vita)
 17. A faji és etnikai származással kapcsolatos adatbázisok az EU-ban (vita)
 18. A következő ülésnap napirendje: lásd a jegyzőkönyvet
 19. Az ülés berekesztése


  

ELNÖKÖL: JERZY BUZEK
elnök

 
1. Az ülés megnyitása
A felszólalásokról készült videofelvételek
 

(Az ülést 9.05-kor megnyitják.)

 

2. Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok (az eljárási szabályzat 87a. cikke): lásd a jegyzőkönyvet

3. Dokumentumok benyújtása: lásd a jegyzőkönyvet

4. Viták az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésének eseteiről (benyújtott állásfoglalásra irányuló indítványok bejelentése): lásd a jegyzőkönyvet

5. Az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendelet az Európai Külügyi Szolgálat tekintetében - 6/2010. számú költségvetés-módosítási tervezet: II. szakasz – Európai Tanács és Tanács; III. szakasz – Bizottság; X. szakasz – Európai Külügyi Szolgálat - Az Európai Közösségek tisztviselői személyzeti szabályzatának, valamint egyéb alkalmazottai alkalmazási feltételeinek módosítása (vita)
A felszólalásokról készült videofelvételek
MPphoto
 
 

  Elnök. – A következő napirendi pont a közös vita a következő jelentésekről:

- Gräßle asszony és Rivellini úr jelentése a Költségvetési Ellenőrző Bizottság nevében az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletnek az Európai Külügyi Szolgálat tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2010)0085 – C7-0086/2010 – 2010/0054(COD)) (A7-0263/2010),

- Rapkay úr jelentése a Jogi Bizottság nevében az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzata és az e Közösségek egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek módosításáról (COM(2010)0309 – C7-0146/2010 – 2010/0171(COD)) (A7-0288/2010), valamint

- Gualtieri és Surján úr jelentése a Költségvetési Bizottság nevében az Európai Unió 2010-es pénzügyi évre vonatkozó, 6/2010. számú költségvetés-módosítási tervezetéről, II. szakasz – Európai Tanács és Tanács, III. szakasz – Bizottság, X. szakasz – Európai Külügyi Szolgálat (13475/2010 – C7-0262/2010 – 2010/2094(BUD)) (A7-0283/2010).

 
  
 

Kollégák, közölnöm kell, hogy a Bizottságtól és a Tanácstól érkező tisztelt vendégeink közül többen is a forgalmi dugóban rekedtek, de úton vannak, és elvben néhány percen belül megérkeznek.

Hamarosan lezárjuk egy lenyűgöző jogalkotási és intézményközi kaland utolsó szakaszát: az ambiciózus, hatékony, elszámoltatható és előremutató Európai Külügyi Szolgálat létrehozásáról szóló négyoldalú párbeszédet.

Ma a személyzeti szabályzattal, a költségvetési rendelettel és a költségvetés-módosítással kapcsolatos jogalkotási szövegeket vitatjuk meg. E szövegekről holnap szavazunk. Az európai intézmények egy hónapnyi intenzív tárgyalásai, a közös cél felé mutató együttműködése eredményeként születtek meg: az volt a cél, hogy világméretekben hallhatóvá és tiszteletet parancsolóvá tegyük Európa hangját. Mi itt, az Európai Parlamentben nagyon komolyan vettük feladatainkat. Az volt a véleményünk, hogy a külügyek terén és egyéb területeken is a Közösség érdekeinek, illetve módszertanának kell érvényesülniük.

Nagy várakozásokkal kezdünk neki a mai záró vitának. Még ennél is nagyobb várakozással tekintünk az EKSZ 2010. december 1-i indulása elé, amelyre éppen egy évvel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése után kerül sor.

 
  
MPphoto
 

  Ingeborg Gräßle , előadó. – (DE) Elnök úr, Chastel úr, Ashton bárónő, Šefčovič úr, Lewandowski biztos úr, hölgyeim és uraim, a magam részéről már alig várom, hogy a szolgálat megkezdje a működését, és remélem, hogy sikeres lesz a nemzetközi színtéren, hiszen éppen e célból jött létre.

Az intézmények megmutatták, hogy képesek megbirkózni a kihívásokkal. A Parlament is részt vett a megoldás kialakításában. Gyors döntéseket hoztunk – egyes döntések talán túl gyorsan is születtek. Ez a szolgálat még feltérképezetlen terület – terra incognita – számunkra, ráadásul szakít a költségvetési és személyzeti szabályok korábbi alapelveivel. Ez hosszú távon komoly kihívások elé állít bennünket. Számomra, a Költségvetési Bizottság és a Költségvetési Ellenőrző Bizottság tagjaként állandó aggályt okoz a szolgálat hibrid jellege, nem csak a hatékonyság, hanem az ellenőrzés miatt is. A Rivellini-Gräßle közös jelentés ezeket a problémákat igyekszik kezelni. Igyekeztünk mind a Parlament, mind az adófizetők szempontjából legjobb megoldást megtalálni a szolgálat tekintetében. Kidolgoztuk az eljárásokat és nevesítettük a feladat-, illetve felelősségköröket. Megerősítettük a Parlament ráhatását a külpolitikai feladatokra, világos beszámolási kötelezettségek előírásával növeltük az átláthatóságot, továbbá fokoztuk az elszámoltathatóságot is. Az EU-nagykövetek számára egyértelművé tettük, hogy kulcsszerepet töltenek be az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme terén, és nagyon lényeges, hogy ezt saját szolgálataik is egyértelműen visszajelezzék feléjük. A számviteli rendszer közös használatával kiaknáztuk a szinergiákat, a Bizottság belső könyvvizsgálóját pedig megfelelő hatáskörrel ruházzuk fel annak érdekében, hogy nyomon követhesse a szolgálat feladatainak ellátásához szükséges források hatékony felhasználását. Napirenden van még az Európai Fejlesztési Alap, illetve annak beépítése a költségvetésbe, valamint a Tanács mentesítése.

Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik munkájukkal lehetővé tették ezen eredmény elérését: köszönetet mondok a kompromisszumot aláíró társelőadóknak és árnyékelőadóknak is. Ugyancsak őszinte köszönet illeti a belga elnökséget képviselő tárgyalópartnereinket. Jó munkát végeztek.

A házi feladat hátralévő részének elkészítése már a szolgálatra vár. Az összevonás nem eredményez látható hatékonyságjavulást. A szolgálat 10%-os megtakarítást tervezett, ami nem sok, de ez a vezetői posztok tekintetében messze nem teljesül. Mindenki egyfajta „mexikói hadseregről” suttog. Mennyire lehet szakszerű az a szolgálat, amelyik a feladataival sincs tisztában? Még nem éltek a részletesebb feladat-meghatározás lehetőségével, és fontos, hogy igen rövid időn belül visszatérjünk erre. Nagy jelentőségű ügyként kellene kezelnünk a személyzet összevonását. A tagállamok által eddig biztosított, diplomatáknak járó előnyök szerintünk aggodalomra adnak okot. Ha egyes posztokat többször is meghirdetnek, ha újra előhúzzák a régi, gyarmati világtérképet, akkor nagyon komolyan meg kell vitatnunk a szolgálattal kapcsolatos kérdéseket. Célszerű biztosítanunk a szolgálatot kritikus támogatásunkról, de afelől is, hogy a Költségvetési Ellenőrző Bizottság rajta tartja majd vigyázó szemét. Azt kívánom, legyen olyan sikeres, amilyen sikeressé szeretnénk tenni Európát a világban.

 
  
MPphoto
 

  Crescenzio Rivellini , előadó. – (IT) Elnök úr, Ashton bárónő, hölgyeim és uraim, úgy gondolom, kiváló az Európai Külügyi Szolgálatra (EKSZ) vonatkozó költségvetési rendelet, pontosabban kiválóan sikerültek az új diplomáciai szolgálatra vonatkozó alapelvek és normák. A Lisszaboni Szerződés által létrehozott EKSZ személyzetének tagjai a Tanács, a Bizottság és a nemzeti diplomáciai szolgálatok alkalmazottai közül kerülnek ki, ők képviselik majd minden külpolitikai kérdésben az Európai Uniót.

Az eredeti szervezeti elképzelésben az EKSZ még számos - az összetett, decentralizált felépítésből adódó - hátránnyal rendelkezett, amelyek szerte a világban különböző kihatásokkal jártak. Konkrétan tisztázatlan maradt a több százezer eurós költségvetéssel gazdálkodó pénzügyi szereplők elszámoltathatósága, és ez fokozta az Unió költségvetését megkárosító csalás és korrupció valószínűségét.

Bár a Lisszaboni Szerződés nagymértékben kiterjeszti a Parlament hatásköreit, továbbá az európai polgárokat képviselő egyetlen intézményként jelöli meg, az EKSZ létrehozásával kapcsolatos vitát eleinte a Bizottság és a Tanács sajátította ki, minden tőlük telhetőt megtéve azért, hogy a szervezet kialakítása kormányközi egyeztetés útján, és ne a közösségi módszerrel történjen. A belga elnökséggel és az Európai Bizottsággal való hosszas egyeztetések után a kiinduló megoldást felborító, és a Parlamentnek nagyobb szerepet adó megállapodás alakult ki, amely a Parlamentet alanyi jogon bevonja az európai vita lényegi kérdéseibe.

A következő pontok alapvető jelentőségűek. A Bizottság köteles előterjeszteni egy, a költségvetés-tervezethez mellékletként csatolt átfogó munkaanyagot, amely bemutatja egyebek között az Unió külső fellépéseivel kapcsolatos valamennyi igazgatási és működési kiadást, beleértve a közös kül- és biztonságpolitikával, valamint az európai biztonsági és védelmi politikával kapcsolatos kiadásokat is. Az 1. cikk az Európai Unió intézményeinek felsorolását tartalmazza. A feladatjegyzéket a Bizottság főigazgatói által összeállított éves tevékenységi jelentéshez kell csatolni. A küldöttségvezetők a főigazgatókkal együtt részt vesznek az illetékes parlamenti bizottságok ülésein. Az EKSZ könyvvizsgálója és számvitelért felelős tisztviselője közös az Európai Bizottságéval; ezt a megoldást 2013-ban felül kell vizsgálni. A tagállamoknak vállalniuk kell, hogy teljes mértékben támogatják az Európai Külügyi Szolgálatnál dolgozó ideiglenes alkalmazottak felelősségével kapcsolatos ügyek végigvitelét.

A későbbiekben meg kell még vitatnunk néhány fontos, a költségvetési rendelet háromévente esedékes felülvizsgálata kapcsán felmerülő kérdést is. Ezek közé tartozik az intézmények mentesítése, valamint az Európai Szociális Alap szerepeltetése az általános költségvetésben. A tárgyalások jó eredményt hoztak, különösen a Parlament szempontjából, mivel jelentősen megerősítették központi szerepét. Az, hogy a rendeletben minden intézmény szerepel – ami azt jelenti, hogy a többi intézmény mentesítésének előírása csak idő kérdése – kiváló eredmény, csakúgy, mint a két intézmény közös könyvvizsgálójáról, illetve számvitelért felelős tisztviselőjéről szóló rendelkezés. Mindenkinek hálásan köszönöm az elvégzett munkát.

 
  
MPphoto
 

  Bernhard Rapkay , előadó. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a „hölgyeim és uraim” kifejezésbe beleértem önöket, Ashton bárónőt, Šefčovič urat, a munkatársait, valamint a Tanács elnökségét is, hiszen végül is kollegiális együttműködést tapasztaltunk a részükről, amely nélkül bizonyosan nem értük volna el ezt az eredményt.

Elégedett vagyok az eredménnyel, legalábbis ami az én feladatkörömet illeti, illetve ahol rálátásom volt az összképre. Hozzáteszem azonban, hogy ez nem különösebben meglepő, hiszen nem épp most kezdtük. Elnök úr, nagyon okos ötlet volt öntől a munka korai szakaszától – a Brok, Verhofstadt és Gualtieri jelentések idejétől – fogva rendszeres eszmecserére összehívni valamennyi előadót. Ennek eredményeképp az illetékesek számára világossá váltak a későbbi feladatok, a későbbi feladatokat ellátók pedig tisztában lehettek az elvégzett előkészítő munkával. Elsősorban arról volt tehát csak szó, hogy át kellett vezetni a személyzeti szabályzatba azokat a szervezeti vonatkozásokat, amelyeket a Parlament és a Tanács korábban, az Európai Külügyi Szolgálat létrehozása kapcsán, illetve annak a személyzeti szabályzatra tartozó területein már rögzített. „Szervezeti vonatkozások” alatt azt értem, hogy a szervezet és a szabályzat kölcsönösen áthatja egymást. Ezzel természetesen újra és újra szembesültünk a részletek megtárgyalása során, hiszen addigra kiderült, hogy egyazon dolgot egyesek így, mások meg úgy értelmeznek. Az együttműködés eredményeképpen azonban, úgy hiszem, sikerült rendkívül ésszerű megoldásokat találnunk ezekre a kérdésekre.

Milyen feladatokat kellett elvégeznünk a szabályzat kiigazítása terén, illetve mit kellett a személyzeti szabályzatba foglalnunk? Először is a három személyzeti összetevő egyenlő kezelését kellett beépítenünk. Ezt azért szeretném megemlíteni, mert – ahogy önök is tudják – a Szerződésben az áll, hogy az EKSZ személyzete a Bizottság és a Tanács tisztviselőiből, valamint a tagállamok diplomáciai szolgálatának munkatársaiból áll össze. Különösen az utóbbi elem jelentett némi gondot, hiszen ez újdonság volt. Fel kellett oldanunk a közösségi és a kormányközi megközelítés között feszülő, szinte kibékíthetetlen ellentétet. Talán mondanom sem kell, hogy a Tanács és a tagállamok inkább a kormányközi megközelítésre hajlanak, míg mi a közösségi megközelítést részesítjük előnyben. Azt hiszem, elmondhatom, hogy együtt sikerült kidolgoznunk a megoldást. Ezzel aztán teljesen meg lehetünk elégedve.

Figyelembe kellett, és a továbbiakban is figyelembe kell vennünk a nemek közötti esélyegyenlőséget, valamint a földrajzi származás szerinti egyensúlyt. Korszerű, és egyebek mellett a nemek közötti esélyegyenlőségre is nyitott szolgálatot kívánunk létrehozni. Örülök, hogy Ashton bárónő biztosított bennünket arról, hogy a személyzeti szabályzatba beépített kötelező elemeken túl személyes nyilatkozatot is tesz, amely beépül a csomag egészébe. Ez máris tekintélyes előrelépés a nemek közötti esélyegyenlőség, valamint a másik szempont, a földrajzi egyensúly tekintetében.

Biztosítani kell, hogy mindhárom összetevő egyenlő jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezzen, így többek között hűséget tanúsítson a főképviselő, azaz jelenleg Ashton bárónő iránt. E tekintetben némi kiegészítő feladatot adott számunkra a diplomáciai szolgálatok vétójoga a tőlük érkező személyzet esetleges szerződéshosszabbításával kapcsolatban. Ezt is sikerült azonban megoldanunk.

Egy olyan kérdés maradt, amelynek nem szabad alábecsülnünk a jelentőségét. Kölcsönösen egyetértettünk, hogy ez a kérdés nem kerülhet be a személyzeti szabályzatba. Az, tudniillik, hogy az európai diplomáciai szolgálatnak valami önálló identitással kell rendelkeznie. Minden ott dolgozó munkatársnak ugyanazon cél érdekében kell munkálkodnia, ezért nagyon fontos a közös képzés és továbbképzés kialakítása. Ez kiemelt fontossággal bírt néhány tárgyalótársam számára, amit én meg is értek. Csak annyit mondtam róla, hogy nem sikerült elérnünk. Egyértelművé vált, hogy ezt nem lehet módszeresen végigvezetni a személyzeti szabályzaton. Itt azonban ismét köszönetet kell mondanom a főképviselő asszonynak, mert információim szerint erről is nyilatkozatot kíván tenni, jelentős kötelezettségnek és szükségesnek tekinti ugyanis; és ez irányú elkötelezettségét újabb nyilatkozattal erősíti meg, amely ugyan nem épül be a személyzeti szabályzatba, de megnyugvást ad számunkra, és különösen azok számára, akiknek ez kiemelt jelentőségű a közös külügyi szolgálat jövőbeni munkája szempontjából.

Mindezt figyelembe véve kiváló munkát végeztünk, így december 1-jén a szolgálat immár biztos feltételek mellett kezdheti meg működését.

 
  
MPphoto
 

  Roberto Gualtieri , előadó. – (IT) Elnök úr, Ashton bárónő, tisztelt biztosok, hölgyeim és uraim, a Parlament jóváhagyja az Európai Külügyi Szolgálatra (EKSZ) vonatkozó új költségvetési szakasz létrehozását, továbbá a személyzeti célú többletforrások biztosítását. A Parlament álláspontját az EKSZ létrehozásának szándéka indokolja, hiszen Európának sürgősen szüksége van a szolgálatra; ez azonban természetesen nem jelenti azt, hogy a Parlament lemond költségvetési hatósági szerepéről a válságkezeléssel megbízott testület jellegéről folytatott, vagy a személyzeti politika prioritásairól szóló vita során – ahogy ezt a 2011-es költségvetéssel kapcsolatban bejelentett fenntartásunk is mutatja.

A általunk elfogadandó szabályzat visszaigazolja a madridi megállapodást, sőt egyes esetekben azon is túlmutat, amiért ezúton szeretnék köszönetet mondani Rapkay úrnak, Gräßle asszonynak és Rivellini úrnak. Emellett köszönetet kell mondanom Ashton bárónőnek és Christophersen úrnak is a vitáink során tanúsított készséges, nyitott hozzáállásért.

A személyzeti szabályzat gondoskodik róla, hogy az EKSZ minden alkalmazottja származástól függetlenül egységes jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezzék, továbbá előírja a főképviselő számára a földrajzi egyensúly és a nemek közötti esélyegyenlőség biztosítását. Ezek kötelező érvényű rendelkezések, betartásukról pedig a Parlament gondoskodik. Ezzel a megoldással elkerüljük a kvóták bevezetését, mivel ez nem csak nehezen végrehajtható, hanem egyenesen helytelen lenne. A költségvetési rendelet szilárd ellenőrző rendszert biztosít, és szorosan a Bizottsághoz köti az EKSZ-t.

Üdvözlendőnek tartom a fő közös biztonsági és védelmi politikai missziókra vonatkozó konkrét költségvetési tételek létrehozása terén elért sikert; nagy ugrás ez a Parlament közös kül- és biztonságpolitika feletti ellenőrzésének megteremtése felé.

A holnapi szavazás nyomán egy erősebb, közösségibb, továbbá szorosabb parlamenti ellenőrzés alatt álló EKSZ jön létre. Az ellenőrzés során szigorúak és igényesek leszünk, ugyanakkor felelősségteljesen, konstruktív szellemben látjuk el ezt a feladatot, hiszen eltökélt szándékunk, hogy segítsük a főképviselőt ezen óriási feladat végrehajtása, a valóban európai értékrendet és érdekeket szolgáló külpolitika kialakítása során.

 
  
MPphoto
 

  László Surján , előadó. – (HU) Tisztelt Elnök úr! Nagy örömmel észlelem, hogy a tisztelt Tanács és a biztosok jelenlétében kerül sor erre a vitára. Amikor a 2010-es költségvetést megterveztük, fölvetettük a kérdést, hogy és akkor mi lesz a forrása a külső diplomáciai szolgálatnak? És akkor az volt a felelet, hogy ehhez nem kell forrás, mert átcsoportosításokkal megoldható. Nos, mi, a Költségvetési Bizottság tagjai, nem igazán hittük ezt el. Az igazság valahol kettő között van. A költségek zöme átcsoportosításból valóban megoldható volt, de két módosítás összeadásával, egy mintegy 44 milliós többletköltségre kerül sor. Ez a többletköltség mintegy negyedéves kiadások fedezését jelenti, és ugyanakkor láttuk, hogy a szolgálat fölállítása még 10%-os szinten van. Nyilvánvaló, hogy az a pénz, aminek a megszavazására holnap reményeim szerint sor kerül, az valamivel hosszabb időt fedezne, mint amire ténylegesen használják. Ebből adódnak, adódhattak volna feladatok, például az összeg módosítása. Úgy ítéltük meg azonban, hogy most ennek nincs értelme. Sokkal fontosabb az, hogy ez a szolgálat minél hamarabb fölálljon, menjen előre a dolog, hiszen a Lisszaboni Szerződés egyik fontos üzenete az, hogy legyünk jól láthatóak a világban.

Ugyanakkor, amikor eltekintettünk mindenfajta időhúzó lépéstől, megfogalmazunk elvárásokat, ahogy ezt a korábbi raportőrök is már megtették. Nagyon fontosnak tartjuk a földrajzi arányosságot a szolgálat fölállításában, de nem tettünk be kényszerítő erejű tartalékképzéseket, megint csak azért, hogy lendületbe jöhessen ez az egész rendszer. Szeretnénk azt is biztosítva látni, hogy a rendelkezésre álló összegeket időarányosan használják fel, és takarékosan, hiszen mindenütt most megszorításokkal kell szembenéznünk.

Végül szeretnénk azt, hogy a tagállamok külszolgálataival egy nagyon világos együttműködés és egymás kölcsönös kisegítése létezzék, mert ha ez megtörténik olyan országokban ahol egy-egy tagállam nincs jelen, de a mi európai szolgálatunk jelen van, bizonyos feladatokat el lehet látni. Ez költségtakarékos lesz az illető tagországok számára is, és nyilvánvalóan javítani fogja az együttműködés légkörét. Tisztelt Elnök úr! Én remélem, hogy a Parlament szavazataival támogatni fogja ezt a költségvetési átcsoportosítást.

 
  
MPphoto
 

  Knut Fleckenstein (S&D) . – (DE) Elnök úr, csak azért szeretném kis időre félbeszakítani a vitát, hogy tájékoztassam képviselőtársaimat: tegnap éjjel három terrorista megrohamozta a csecsen parlament épületét; több biztonsági tisztet lelőttek, túszokat ejtettek. A tűzharcban a terroristák is életüket vesztették. A Parlamentnek egyértelműen el kell ítélnie ezt a terrorcselekményt, mert a terror semmivel sem igazolható. Együttérzésünkről biztosítjuk az áldozatok családját.

Ezt szerettem volna röviden elmondani, különösen amiatt, hogy e héten ismét szót ejtünk az Észak-Kaukázusról. Elnézést kérek, hogy félbeszakítottam önöket.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Szeretném megköszönni képviselőtársunknak, Fleckenstein úrnak ezt a tájékoztatást. Természetesen az ön által elmondottaknak megfelelően minden terrorcselekményt elítélünk. Ez az eset különösen visszatetsző terrorcselekmény, hiszen egy parlament ellen követték el. Maradéktalanul egyetértünk szavaival, együtt érzünk az áldozatok családjával és a szenvedőkkel. Hivatalos nyilatkozatot fogok tenni az ügyben. Mivel ez csak most jutott tudomásomra, hamarosan rövid hivatalos nyilatkozatot teszek róla. Nagyon köszönöm, Fleckenstein úr, hogy felhívta a figyelmünket az esetre.

 
  
MPphoto
 

  Maroš Šefčovič , a Bizottság alelnöke. – Elnök úr, szeretném megköszönni Fleckenstein úrnak, hogy felhívta a figyelmünket e fontos ügyre. A Bizottság természetesen szintén elítél minden terrorcselekményt, és biztos vagyok benne, hogy ennek szellemében reagál majd.

Engedjék meg, hogy most visszatérjek a vitánkhoz, és először is megköszönjem előadónk, Rapkay úr kiváló munkáját, amelynek eredményeként a javaslat a tisztelt Ház elé kerülhetett. Csak dicsérni tudom kiváló együttműködésünket az utóbbi hónapok, hetek során ebben az összetett ügyben. Engedjék meg, hogy az árnyékelőadók, a Jogi Bizottság, valamint a Külügyi Bizottság mindvégig tapasztalt kemény munkáját és konstruktív együttműködését is méltassam. Végül, de nem utolsósorban hálásan köszönöm Cathynek, stábjának és a bizottsági szolgálatoknak azt a rendkívül kemény munkát, amely reményeim szerint igen rövid időn belül az EKSZ létrehozását eredményezi majd.

E héten pont kerülhet az EKSZ jogi és költségvetési alapjainak kialakítását célzó, összetett munka végére. Ezek a folyamat sarokkövét képező EKSZ-határozatra épülnek, és teljes összhangban állnak vele. Volt szerencsém részt venni az EKSZ létrehozásáról szóló vitában, és az a megtiszteltetés ért, hogy én képviselhettem a Bizottságot Madridban, a híres négyoldalú párbeszéd során. Személyesen tanúsíthatom, milyen sokat segített az Európai Parlament képviseletében Brok úr, Verhofstadt úr és Gualtieri úr, hogy sikerrel zárhassuk igen élénk vitánkat ebben az ügyben. Azt gondolom, hogy az általuk a vita során elmondottak valóban hozzájárultak ahhoz, hogy az EKSZ igazán hatékony és eredményes európai diplomáciai szolgálattá váljon.

Ugyanez mondható el az önök előadójának, Rapkay úrnak a munkájáról is. Úgy tűnhet, mintha a személyzeti szabályzat módosításai tisztán igazgatási jellegűek lennének, ám nem azok. Létfontosságúak annak érdekében, hogy a szolgálat létrejöhessen, megkezdhesse a működését, és igazán az európai érdekeket szolgálja. A Bizottság véleménye szerint az önök előadója, Rapkay úr által előterjesztett kompromisszumos csomag rendkívül jó és teljes mértékben támogatható eredmény. A módosítások nézetem szerint valóban sokat javítottak a szöveg egészén.

Engedjék meg, hogy kiemeljem a javaslat néhány központi elemét. Amint tudják, az EKSZ induló állománya a Szerződésben említett három forrásból, azaz a Bizottság, a Tanács Főtitkársága és a nemzeti diplomáciai szolgálatok munkatársaiból áll össze. A Tanács és a Bizottság illetékes osztályait az EKSZ-be helyezik át úgy, hogy teljes mértékben garantálják az ezeken a területeken dolgozó személyzet jogait. A nemzeti diplomaták a meghirdetett üres státuszokra pályázhatnak. Örömmel közölhetem, hogy 2013. július 1-jétől a többi intézmény tisztviselői – így az Európai Parlament tisztviselői is – azonos feltételek mellett pályázhatnak az EKSZ-nél.

Az állandó tisztviselők és a nemzeti diplomaták azonos jogokkal és kötelezettségekkel rendelkeznek az EKSZ-nél, a személyzeti szabályzat megfelelő intézkedései pedig biztosítják függetlenségüket, az Európai Unió iránti hűségüket. A nemzeti diplomaták szerződése legfeljebb tíz évre szólhat. A tagállamok emellett azt is garantálják nemzeti diplomatáik számára, hogy az Európai Külügyi Szolgálatnál töltött szolgálati idejük lejártát követően haladéktalanul visszaveszik őket.

A kompromisszum továbbá erőteljes kötelezettségvállalást megfogalmazó rendelkezéseket is tartalmaz a földrajzi egyensúly, valamint a nemek közötti esélyegyenlőség megteremtésére az Európai Külügyi Szolgálatnál. A felülvizsgálatra 2013-ban kerül sor a főképviselő az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság elé terjesztendő jelentése alapján.

Tudom, hogy néhányan a tisztelt Házban keményebb rendelkezéseket szerettek volna a javaslatokban látni, míg mások ezt hevesen ellenezték. Meggyőződésem, hogy az önök elé terjesztett módosítások jelen formájukban kiegyensúlyozott megoldást testesítenek meg. Az ügyben lefolytatott tárgyalásaink nem voltak mindig könnyűek. Meglehetősen összetett volt az előkészítés folyamata, egyeztetnünk kellett a személyzeti képviselőnkkel, ám a kemény munka és a feszített tárgyalások kifizetődőnek bizonyultak, így nagyon jó tárgyalási eredmény kerülhetett a tisztelt Ház elé.

Remélem tehát, hogy az Európai Parlament holnap elfogadja majd ezeket a módosításokat. Befejezésül hadd hangsúlyozzam a Bizottság határozott elkötelezettségét az EKSZ zökkenőmentes létrehozására, és hogy készen áll arra, hogy minden szükséges támogatást, segítséget megadjon az új európai szolgálat számára. Remélem, holnap a tisztelt Házban történelmi jelentőségű szavazásra kerül sor, amely az Európai Külügyi Szolgálat létrehozásához vezet.

 
  
MPphoto
 

  Janusz Lewandowski , a Bizottság tagja. – Elnök úr, jelenlegi témánk egy hosszú, költségvetési vitában gazdag nap ígéretes kezdete. A Külügyi Szolgálat elindulásához módosítani kellett a költségvetési rendeletet, ám erre most először a rendes jogalkotási eljárás keretében került sor. A Parlament ezért módosítja holnap a tanácsi rendeletet.

Igazán örülök annak, hogy múlt héten sikerült megállapodásra jutni a háromoldalú párbeszéd során. Ez is bizonyítja, hogy eredményesen dolgozunk a Lisszaboni Szerződés keretei között. Ennek köszönhetjük, hogy sikerült időben szilárd alapokra helyeznünk az Európai Külügyi Szolgálatot. Nem szeretnék belemerülni a részletekbe, de így tudtuk létrehozni az önálló költségvetési szakaszt, biztosítani a küldöttségvezetők optimális elszámoltathatóságát, és lehetővé tenni, hogy a Bizottság számvitelért felelős tisztviselője és belső könyvvizsgálója felügyelheti majd a költségvetés Külügyi Szolgálattal kapcsolatos szakaszát. Mindezt felül fogjuk vizsgálni.

Szeretnék köszönetet mondani az előadóknak, Gräßle asszonynak és Rivellini úrnak konstruktív és együttműködő hozzáállásukért.

Ami a 6. számú költségvetés-módosítást illeti, remélem, hogy a költségvetési hatóság mindkét ága módosítás nélkül el tudja fogadni a költségvetés-módosítást. Ez a Külügyi Szolgálat mielőbbi indulásának is előfeltétele.

Az új AD kategóriájú státuszok létrehozását az azonnali többletfeladatok ellátása indokolja, azonban célunk, hogy 2013-ra teljesítsük vállalásunkat, melynek értelmében az AD kategóriájú személyzet harmada a tagállamok diplomáciai szolgálataitól érkezhet.

Felkérem tehát a Parlamentet, hogy támogassa a Tanács által már jóváhagyott költségvetés-módosítást. Ismét szeretném hálámat kifejezni az előadóknak, Surján úrnak és Gualtieri úrnak.

 
  
MPphoto
 

  Catherine Ashton , Az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője/a Bizottság alelnöke. – Elnök úr, röviden szeretnék szólni, elsősorban köszönetet szeretnék mondani az előadóknak, Gräßle asszonynak, Rapkay úrnak és Gualtieri úrnak; nagyon köszönöm nekik és a tisztelt Ház sok-sok képviselőjének az elvégzett óriási munkát, amelynek eredményeképp eljutottunk oda, ahol ma délelőtt tartunk.

Tudom, hogy időnként kemények voltak a tárgyalások, és önök kemény tárgyalópartnerek voltak. Úgy hiszem, az előttünk fekvő eredmény jó, valóban a Lisszaboni Szerződés végrehajtását tükrözi, amelyben a Parlament lényeges, tartalmi szerepet tölt be a jövőben.

Ez a folyamat a kölcsönös együttműködésre épült, és rendkívül hálás vagyok mindannyiuknak az eddig elvégzett munkáért. Úgy hiszem, az a leglényegesebb, hogy sikerült a szolgálat alapjait úgy kialakítanunk, hogy a jövőben biztosítható a Parlament megfelelő részvétele, és én is elköteleztem magam az átláthatóság, valamint a Parlamenttel való együttműködés módszertana mellett.

Egyértelművé tettem, hogy e szolgálatnak az Európai Unió kiterjedtségét és mélységét is tükröznie kell. Szeretném, ha a tisztelt Ház minden képviselője, valamennyi tagállam, és a Bizottság minden tagja valóban büszke lehetne erre a szolgálatra. Szeretném, ha a személyzet összetételében, a nagyköveti kinevezésekben, a központi létszámban Európa tükröződne vissza. Sok lehetőségük lesz e vállalást számon kérni, különösen a 2013-as felülvizsgálat során nyílik rá alkalmuk.

Azt is tudom, hogy a képviselők gondosan a megfelelő képzési lehetőségek és kapacitás biztosítására törekedtek. Erre megvan a jogi alapunk, és meg szeretném nyugtatni a tisztelt Házat, hogy gondoskodunk a különböző hagyományokkal, különböző forrásokból érkezők egy igazán európai szolgálatba való beilleszkedéséről, valamint arról, hogy a szolgálat visszaigazolja az ide vezető út során elmondottakat.

A képzés ügyében végzett munkáért külön szeretnék köszönetet mondani Lichtenberger asszonynak és Saryusz-Wolski úrnak. Tudom, hogy sok mindenről kell még beszélnünk, és lelkesen várom a következő hetek, hónapok önökkel és másokkal lefolytatandó egyeztetéseit, továbbá ígérem, hogy a szolgálat kialakítása során a képzés beépül a módszertanunkba. A szolgálat létrejöttének gazdasági hátterét, környezetét is figyelembe véve határozottan ígérem, hogy a szolgálat költséghatékony lesz.

Végezetül: így teljesíthetjük törekvéseinket, így érhetjük el ambícióinkat a világban. Az Európai Unió minden polgárára visszahatnak majd a külpolitikában, a kereskedelemben, a fejlesztésben és a terrorelhárításban tett intézkedéseink. A szolgálat mindenekelőtt értük jön létre, én pedig Európa polgárainak képviselői előtt állva vállalom, hogy a szolgálat beteljesíti majd az önök ambícióit.

 
  
MPphoto
 

  Olivier Chastel , a Tanács soros elnöke. – (FR) Elnök úr, Ashton bárónő, tisztelt biztosok, tisztelt képviselők, engedjék meg, hogy a Tanács nevében köszönetet mondjak a Parlament előadóinak, akik oly sokat fáradoztak, oly sokat dolgoztak az Európai Külügyi Szolgálat létrejöttéhez szükséges ügyekben: a költségvetési rendelettel kapcsolatos munkát köszönöm Gräßle asszonynak és Rivellini úrnak, a személyzeti szabályzatot Rapkay úrnak, a 2010-es költségvetés-módosítási tervezet ügyében végzett munkát pedig Gualtieri úrnak és Surján úrnak.

A Madridban létrejött politikai megállapodás, majd az Európai Parlament július 8-án kiadott véleményét követően az Általános Ügyek Tanácsa július 26-án – ahogy önök is tudják – elfogadta az Európai Külügyi Szolgálat szervezetéről és működéséről szóló határozatot. A szolgálat tényleges létrejöttéhez azonban még el kell fogadnunk az imént említett három eszközt.

A Parlament, a Bizottság, a főképviselő és a Tanács is intenzív munkát végzett ezekben az ügyekben, mindenki arra törekedett, hogy a lehető legrövidebb időn belül, a megszabott határidőre létrejöhessen a megállapodás.

A Parlament e heti szavazása után most mindannyian ünnepelhetünk, megveregethetjük egymás vállát a sikerrel végzett munka, a megállapodással zárult ügyek örömére. Az Általános Ügyek Tanácsa október 25-én, hétfőn politikai szinten is elfogadhatja ezeket az eszközöket. Az Európai Külügyi Szolgálat tehát terv szerint, december 1-jén megkezdheti működését.

A délelőtt folyamán ezt alapvetően Ashton bárónő, a biztosok és az előadók is megerősítették. A magam részéről kizárólag a jelen esemény történelmi jelentőségét szeretném kiemelni, hiszen a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése után egy évvel az általa lehetővé tett egyik legfontosabb újításra kerül most sor. Az Európai Külügyi Szolgálat létrehozása az Unió külső fellépésének mind a következetességét, mind a láthatóságát tekintélyes mértékben erősíti.

A feladat ezzel nyilvánvalóan nem ért véget. Ez csak a kezdet, és a kihívás épp oly nagy, mint az elvárásaink; azonban biztos vagyok benne, hogy számíthatunk a főképviselő asszony, Ashton bárónő energikus, határozott irányítására. A magam részéről nagyon sok sikert kívánok neki ehhez.

Végezetül, elnök úr, még egyszer köszönetet szeretnék mondani az Európai Parlamentnek azért az elkötelezett és konstruktív hozzáállásért, amely döntőnek bizonyult ebben az ügyben.

 
  
  

ELNÖKÖL: EDWARD McMILLAN-SCOTT
alelnök

 
  
MPphoto
 

  Jacek Saryusz-Wolski , a Külügyi Bizottság véleményének előadója. – Elnök úr, szakbizottságom, a Külügyi Bizottság elsöprő többséggel egy erős EKSZ létrejöttére szavazott.

Az „erős” kifejezés demokratikus és parlamenti ellenőrzés mellett, illetve felügyelet alatt értendő. Az „erős” kifejezés „közösségit” jelent, azaz a 27 tagállam közösségét, az Unió mai, és nem tegnapi földrajzi kiterjedésének, sokszínűségének tiszteletben tartását jelenti. A földrajzi egyensúly fél éve még nem volt ügy. Ma viszont az, és az is marad, mivel állásfoglalásunk 7. bekezdése, valamint a 6. cikk (6) bekezdése is kiemeli. A tisztelt Ház új tagállamokat képviselő kétszáz tagja is rajta tartja majd a szemét ezen a kérdésen. Sokkal nagyobb hangsúlyt kapott a földrajzi egyensúly, mint a kiinduló javaslatban, bár még ez sem bizonyult elégnek. A számtan nem ad mindenre helyes megoldást, a törvényeket és a földrajzot pedig nem lehet leszavazni. Mi abban hiszünk, hogy minden férfi és nő egyenlő, és nem abban, hogy egyesek egyenlőbbek másoknál. Ez az Unió külügyi szolgálatára is érvényes.

Lady Ashton, lelkesen várjuk intézkedéseit, melyekkel orvosolja az új tagállamokkal szemben jelenleg megvalósuló hátrányos megkülönböztetést a leendő EKSZ-ben.

 
  
MPphoto
 

  Göran Färm , a Külügyi Bizottság véleményének előadója. – (SV) A Külügyi Bizottság költségvetési rendelet ügyében illetékes előadójaként én a madridi megállapodásból indultam ki, valamint abból, hogy egyes területeken még további részletekre van szükség. Arról van itt szó, hogy konkrétabb előirányzatokkal nyílttá, átláthatóvá tegyük a költségvetést, különösen az azt erősen igénybe vevő, politikai szempontból fontos feladatok tekintetében.

Biztosítanunk kell a tájékoztatáshoz való jogot az összköltségek szintjén, a tagállamok ebből való részesedését is ideértve. Megfelelő ellenőrzést kell biztosítanunk a felhatalmazáson alapuló hatáskörök gyakorlása felett, nehogy kicsússzon a kezünk közül ez az összetett szervezet.

Ez nem csak a Parlament ráhatására érvényes; mindenekelőtt a polgárok számára kell lehetővé tennünk, hogy felügyeljék az Unió e fontos új szolgáltatását.

E tekintetben nagy sikert arattunk. Időbe telt, és keményen meg kellett küzdenünk érte, de azt hiszem, elmondhatjuk, hogy ezennel jó alapot teremtettünk, amelyen működve az új Európai Külügyi Szolgálat növelheti az EU szerepét a világban, miközben teljes mértékben és biztonsággal felügyeli a Parlament, valamint a polgárok, és ez a lényeg.

 
  
MPphoto
 

  Filip Kaczmarek , a Fejlesztési Bizottság véleményének előadója. – (PL) A Fejlesztési Bizottság egyhangúlag elfogadta a személyzeti szabályzatról alkotott véleményt. A Fejlesztési Bizottság támogatja a Jogi Bizottság jelentéstervezetében előterjesztett módosításokat, különösen azokat, amelyek biztosítanák, hogy az Európai Külügyi Szolgálathoz felvett személyzet kiválasztása a személyzeti szabályzatban rögzített objektív és átlátható eljárások keretében, valamint a Közösségek egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek szerint történjék. A Bizottság javaslatát a fő előadó, Rapkay úr módosító indítványai is javították, ezek ugyanis az Európai Külügyi Szolgálat személyzetével kapcsolatos, a politikai megállapodásba már bekerült rendelkezések beépítését irányozzák elő. Egész konkrétan a személyzeten belüli nemek közötti esélyegyenlőségre és földrajzi egyensúlyra vonatkoznak, továbbá egyensúlyt írnak elő az Európai Unió különböző intézményeitől, illetve a nemzeti diplomáciai testületektől érkezők létszáma vonatkozásában. Remélem, hogy az új Külügyi Szolgálat tiszteletben tartja majd a fejlesztési együttműködés autonóm jellegét, és nem kezeli ezt a kérdést „répaként” – azaz külpolitikai ösztönző eszközként. A Fejlesztési Bizottság munkája során ez volt az egyik legfontosabb célkitűzés.

 
  
MPphoto
 

  Véronique De Keyser , a Fejlesztési Bizottság véleményének előadója. – (FR) Elnök úr, Ashton bárónő, sokakhoz hasonlóan az én képviselőcsoportom is egyensúlyt igényel a Külügyi Szolgálat személyzetén belül – földrajzi értelemben, a nemek közti esélyegyenlőség tekintetében, valamint a nagy és kis országok viszonylatában.

Itt azonban ismét a kormányközi keresztes hadjáratokkal és kvótákkal találjuk szembe magunkat, holott mindent figyelembe véve a pályázókat végső fokon mégiscsak az érdemeik alapján kellene elbírálni. Tisztában vagyunk azzal, hogy sem a jelenlegi alkalmazási kritériumok, sem a személyzeti döntések nem segítik elő a kívánt egyensúly kialakulását, és hogy ezt nem lehet elérni, ahogy ön kerek-perec ki is jelentette. Bár minden egyensúlytalanság érint egyeseket – és bevallom, így van ez a sorainkban is –, azt is tudjuk, hogy ezt kihasználhatják azok, akik gyengíteni szeretnék önt, Ashton bárónő, akik nem akarják önt támogatni a jövő kihívásai kapcsán, márpedig tudjuk, hogy lesznek ilyenek.

Ezért képviselőcsoportom határozottan kijelenti, hogy támogatja önt, és maradéktalanul megbízik önben, Ashton bárónő. Biztosítanunk kell az ön számára a siker feltételeit. Legfőbb ideje, hogy elinduljon a Külügyi Szolgálat, de az is igaz, hogy ha két év múlva ön azzal jön vissza hozzánk, hogy komoly gondot okoz a személyzeten belül kialakult megosztottság, és ez kissé problémássá teszi a mentesítést, akkor én önre és magunkra is gondolva kijelentem, hogy ezt minden áron el kell kerülnünk. Sok szerencsét!

 
  
MPphoto
 

  Kader Arif , a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményének előadója. – (FR) Elnök úr, biztos úr, sok hónapnyi munka után végre eljutottunk odáig, hogy le kívánjuk fektetni az Európai Unió jövőbeni Külügyi Szolgálatának alapjait, ezért több előttem szóló képviselőtársamhoz hasonlóan én is köszönetet szeretnék mondani az előadóknak a színvonalas munkáért.

Mivel közös elképzelésünk, hogy olyan európai diplomáciai szolgálat jöjjön létre, amely nem pusztán a 27 tagállam diplomáciai szolgálatainak bővítménye, alapvető jelentőségű a költségvetési rendelet és a személyzeti szabályzat, melyekről ma vitát folytatunk, holnap pedig szavazunk. Meg kell kapnunk a feltételeket ahhoz, hogy megbirkózhassunk a kettős kihívással: egy hangon kell szólnunk a nemzetközi porondon, de az Unió valamennyi külső szakpolitikája terén is garantálnunk kell a következetességet.

Bár a kereskedelempolitika nem tartozik a főképviselő hatáskörébe, korábbi kereskedelmi biztosként bizonyos vagyok benne, hogy képes olyan párbeszédet kialakítani, amely biztosítja, hogy a Szerződésben meghatározott kereskedelempolitika tekintetbe vegye az Unió Külügyi Szolgálatának célkitűzéseit, különösen a fenntartható fejlődést, a szegénység felszámolását, valamint az emberi jogok védelmét.

Végül hangsúlyozni szeretném, hogy közös politikai akaratunkat a célhoz rendelt források nagysága méri; ezen múlik, mekkora politikai ütőerőt képviselünk majd a nemzetközi színtéren.

 
  
MPphoto
 

  Nadezhda Neynsky , a Költségvetési Bizottság véleményének előadója. – (BG) Jómagam is gratulálni szeretnék Gräßle asszonynak, Rivellini úrnak és Rapkay úrnak az elvégzett óriási feladathoz.

Tisztában kell lennünk azzal, hogy az európai diplomáciai szolgálat létrehozása összetett politikai folyamat, amelynek az érdekek és a tagállami képviselet egyensúlyát kell tükröznie, közben lehetővé kell tennie a szolgálat eredményes működését, és kulcsszereplővé kell emelnie Európát a nemzetközi színtéren.

Ugyanakkor sajnálattal kell megállapítanom, hogy a földrajzi egyensúlyra vonatkozó javaslat, amelyet támogatott a Külügyi Bizottság és a Költségvetési Bizottság többsége, és amely – ezt szeretném hangsúlyozni – az Európai Parlament 2010. július 8-i állásfoglalásával is összhangban áll, nem szerepel kellő mértékben a Rapkay-jelentésben.

Ezért fordulok önhöz a kérésemmel, Lady Ashton, az Európai Unió egészének motiváltságával és energiájával ugyanis talán éppen ön nyerhet a legtöbbet. Ki merem jelenteni: hiszem, hogy megtalálja a szolgálaton belüli megfelelő földrajzi egyensúly megteremtésének módját. Sok szerencsét!

 
  
MPphoto
 

  Edit Herczog , A Költségvetési Ellenőrző Bizottság véleményének előadója. – (HU) A Költségvetési Ellenőrző Bizottság nevében üdvözlöm az új testület fölállítást, amely az egyik legfontosabb gyakorlati átültetése a Lisszaboni Szerződésnek. Az új testületnek természetesen költségvetésre van szüksége, ugyanakkor legalább ilyen fontos meghatározni és megfelelni a költségvetési alapelveknek, a pénzügyi szabályoknak a költségvetési és pénzügyi elszámoltathatóság miatt. Az elmúlt években a DG Relex-szel volt a bizottságunknak ebben vitája, ezért ezt különösen szeretném hangsúlyozni. Nagyon fontos a megfelelő szervezeti és működési szabályzat kialakítása. Fontos szem előtt tartani a feladatok, funkciók és források megkettőzöttségének elkerülését, valamint minden lehetőséget figyelembe kell venni a kiadások hatékonyságának biztosítására. Az új szervezet hatékony működésének zálogát az áttekinthető és egyszerű szervezeti felépítés és erőforrás-gazdálkodás jelenti.

A munkatársak három forrásból, az EU intézményekből, a tagállamokból és a fogadó ország szakértőiből állnak majd össze. Különösen fontos, hogy az intézményekből és tagállami alkalmazottakból felállott testület ebben teljes egyenlőségű legyen, ezért fontosnak tartjuk a tréninget, és nagyon fontos, hogy a kiválasztási elv és gyakorlat egységes folyamatokon, követelményeken alapuljon. A Költségvetési Bizottság évente fogja ezt ellenőrizni.

 
  
MPphoto
 

  Zigmantas Balčytis , a Költségvetési Ellenőrző Bizottság véleményének előadója. – (LT) Szeretnék köszönetet mondani valamennyi előadótársamnak, mert az ő profizmusuk eredményeképpen jöhetett létre viszonylag gyorsan a megállapodás az Európai Unió intézményei között, az ő segítségükkel sikerült erős alapokat teremtenünk az Európai Külügyi Szolgálat létrehozásához. Nincs kétségem afelől, hogy az EKSZ tevékenysége egyre eredményesebb lesz, hozzájárul majd a színvonalas európai kül- és biztonságpolitika kialakulásához, valamint erősíti az Európai Unió szerepét a világszíntéren. Az EKSZ-nek a hatékony és eredményes pénzügyi gazdálkodás elveivel összhangban kell működnie. Idén további 9,5 millió eurót irányoztunk elő az EKSZ számára, de a tényleges költségeket csak a működés első évét követően lehet majd megállapítani, amikor az EKSZ tevékenységeivel kapcsolatos összes kiadást tartalmazó jelentés az Európai Parlament elé kerül. Az Európai Parlament is felelős szerepet játszik az EKSZ működésében, gondoskodik arról, hogy az EKSZ eredményesen használja fel a forrásait, és hogy az európai adófizetők pénze valóban hozzáadott értéket teremtsen a Közösség szakpolitikája szempontjából, illetve a polgárok számára.

 
  
MPphoto
 

  Tadeusz Zwiefka , a PPE képviselőcsoport nevében. – (PL) Bizonyos vagyok benne, hogy itt, a tisztelt Házban senkinek sincs kétsége afelől, hogy az Európai Külügyi Szolgálat fontos szerepet tölt be az Unió működésében. Az utóbbi hónapok során munkánk arra irányult, hogy megfelelő jogalapot teremtsünk a szolgálat számára, továbbá alkalmas eszközöket biztosítsunk jövőbeni eredményes tevékenységéhez. Sürgetett az idő, tárgyalásaink gyakorta nehezek voltak. Sok kérdésről megállapodtunk a Tanáccsal és a Bizottsággal, és remélem, hogy az általunk kidolgozott kompromisszumokból kedvező végeredmény alakul ki. A Jogi Bizottság feladata az volt, hogy az új szolgálat igényeinek megfelelő módosításokat javasoljon a személyzeti szabályzatban, amelyek garantálják a szolgálat függetlenségét és színvonalas tevékenységét. Úgy gondolom, hogy a Jogi Bizottság tegnap esti ülésén elfogadott módosítások ezeket valóban garantálják, bár én személy szerint – különösen egy kérdésben – nem tartom őket teljesen kielégítőnek. Azt gondolom, hogy az oly gyakran hangsúlyozott földrajzi egyensúly kérdését sokkal jobban is megoldhattuk volna. Természetesen üdvözlendőnek tartom a főképviselő nyilatkozatait, miszerint különösen odafigyel majd arra, hogy minden tagállam polgárai részt vegyenek a szolgálat munkájában, továbbá üdvözlendőnek tartom azt a rendelkezést is, hogy 2013-ban a főképviselő jelentésben mutatja be a szolgálat tevékenységét.

Az Unió diplomáciájának elvben európainak kellene lennie, és igazság szerint ebben nem kéne különösebb szerepet játszania a személyzet tagjai állampolgárságának. Viszont a világnézetünket alakítja az, hogy honnan származunk, és milyen gyökerekkel rendelkezünk, mivel e tényezők jelentősen befolyásolják, hogyan látjuk magunk körül a világot. Tény, hogy továbbra is vannak az intézményekben alulképviselt uniós tagállamok. Ha Európa valóban egység akar lenni a sokféleségben, akkor lehetőséget kell adni a sokszínűség megfelelő megőrzésére és megjelenítésére. Tulajdonképpen erről szóltak a földrajzi egyensúlyról lefolytatott vitáink, és nem arról, amit egyesek tévesen gondolnak, vélelmeznek – nem a tagállami kvóták rögzítéséről vitáztunk. Köszönöm az előadóknak a jó együttműködést, Ashton asszonynak pedig azt kívánom, hogy munkája során jó hasznát vegye majd erőfeszítéseinknek.

 
  
MPphoto
 

  Hannes Swoboda , az S&D képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, először is őszintén köszönöm az előadók kiváló munkáját, köszönöm, hogy megszülethettek a kompromisszumok. Természetesen még nem mindenki elégedett, és megértem az aggályokat, különösen a földrajzi egyensúly kapcsán. Biztosíthatom azonban Saryusz-Wolski urat afelől, hogy mindannyiunknak – nem csak a tisztelt Ház új képviselőinek – törekednünk kell a jobb földrajzi egyensúly megteremtésére, és hogy mindannyiunknak – nem csak a nőknek – biztosítanunk kell a nemek közötti egészséges esélyegyenlőséget is. Ez szükségszerű, és én komolyan veszem az ígéreteket. Mindenképpen latba vetjük majd a tekintélyünket annak érdekében, hogy ezek megvalósuljanak.

Mindenekelőtt arról van szó, hogy a lehető legszínvonalasabb közös szolgálat jöjjön létre az Európai Unióban. Én nem látok ebben ellentmondást. Éppen ellenkezőleg, mindent közös nevezőre kell hoznunk, mert eljött a cselekvés ideje; ideje megmutatnunk, hogy elkötelezettek vagyunk az Európai Unió nemzetközi szereplővé válása mellett. Irán ügyében a főképviselő máris átvette a vezető szerepet, és nagyon fontos, hogy jó eredményt érjünk el itt. Fontos, hogy ne csak forrásokat biztosítsunk a Közel-Kelet számára, hanem részt vegyünk az ügyekben is, továbbá hogy ezt az adott kérdések megoldása érdekében, és ne presztízsvágyból tegyük. Ami Oroszországot illeti, pragmatikus, ám értékeken alapuló kapcsolatot kell kialakítanunk, különösen közös szomszédaink érdekében. Az Egyesült Államokkal egyenlő partnerként kell tárgyalnunk. Ahol problémák vannak, ott nyíltan kell ezekkel foglalkoznunk, hogy az Egyesült Államokkal együtt küzdhessünk a terrorizmus ellen, illetve a globalizáció alakítása érdekében. Kína új feltörekvő hatalom, és mi nem kívánjuk útját állni, de kifogást emelünk a nacionalizmus azon formája ellen, amely bizonyos fokú agresszivitással társul, különösen az ázsiai térségben. Szeretnénk Kínát hatékonyabban bevonni a nemzetközi közösség, többek között a nemzetközi intézmények tevékenységeibe.

Minden bizonnyal a főképviselő számára is az az egyik legfontosabb feladat, hogy az új többoldalú nemzetközi intézményekben megfelelő új befolyás- és hatalommegosztást tudjunk kialakítani, olyan környezetet, amely nem korlátozza az Európai Uniót, hanem elismeri az új globális szereplők színre lépését. Mindez óriási feladatokat ró a diplomáciai szolgálatra, végrehajtásukhoz pedig a főképviselőnek teljes körű támogatásunkra van szüksége. A belga elnökség – más szóval ön, Chastel úr – ugyancsak megfelelő támogatást ígért a főképviselőnek. Az ígéret szép szó, szép dolog gratulálni, de remélem, a külügyminiszterek is belátják, hogy nincs értelme egymás ellen kijátszani bennünket; valójában csak egy megoldás létezik: a külügyminisztereknek, a főképviselőnek és nekünk, parlamenti képviselőknek együtt kell erőteljesen képviselnünk Európát a külvilág felé.

 
  
MPphoto
 

  Cecilia Wikström , az ALDE képviselőcsoport nevében. – (SV) Először is köszönetet szeretnék mondani azért a kiváló együttműködésért, amelyet ezen a rendkívül fontos ügyön dolgozva tapasztaltunk.

Ashton bárónő előtt egyáltalán nem könnyű feladat áll most, hogy létrejön közös Európai Külügyi Szolgálatunk. A Tanáccsal és a Bizottsággal együtt azonban a Parlament lerakta egy eredményes képviseleti szervezet alapjait, amely valóban képes Európa, az európai értékrend és érdekek képviseletére a nagyvilágban.

A sokféleség Európa erőssége. Az Európai Uniót különböző hátterű, képességű és különböző tapasztalatokkal rendelkező emberek alkotják. A valamennyi tagállamunkból felvett nők és férfiak alkotta személyzettel működő Külügyi Szolgálat létrehozásával Európa legnagyobb erősségét és erőforrását hasznosítjuk. Ugyanakkor kétség sem férhet hozzá, hogy az új Külügyi Szolgálat státuszainak betöltésekor a képességeknek és a szaktudásnak kell dönteniük.

Az Európai Parlament szép mottója így szól: egység a sokféleségben. E szavak kötelezettségekkel járnak, mély értelmet hordoznak. Remélem, hogy Ashton bárónő irányítása alatt a Külügyi Szolgálat olyan valódi európai szolgálattá növi ki magát, amely valamennyi tagállam polgárait képviseli majd, nőket és férfiakat egyaránt. A közös Külügyi Szolgálatunknál dolgozókat egyértelműen az Unió egészének képviseletére kell kiképezni. Tiszta szívből kívánok sikert Ashton bárónőnek e fontos munkához.

 
  
MPphoto
 

  Franziska Katharina Brantner , a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, minden résztvevőnek szeretnék gratulálni az eddigi együttműködéshez és eredményekhez. Sikerült megmentenünk a közösségi módszert és a fejlesztési prioritásokat. Növeltük a demokratikus ellenőrzés lehetőségét, különösen a KKBP terén. Lefektettük egy befogadó szemléletű, egyenlőségre és testületi szellemre épülő szolgálat alapjait. Köszönöm, Ashton asszony, hogy proaktív intézkedései között a nemek közötti esélyegyenlőségre és a földrajzi egyensúlyra irányuló képzési intézkedéseket is megemlítette. Köszönetet szeretnék mondani mindenkinek itt, a tisztelt Házban, továbbá Ashton asszonynak és az elnökségnek is.

De olyan korszerű szolgálatot hoztunk-e létre, amely több egy huszonnyolcadik nemzeti diplomáciai szolgálatnál? Mi az Európai Külügyi Szolgálat hozzáadott értéke?

Úgy gondolom, ez még nem egy lejátszott mérkőzés. Először is a különböző szakpolitikákat kell hozzá eredményesen összehangolni. Továbbra is látni szeretném azokat a szerkezeti megoldásokat, melyekkel ezt elérhetjük.

Másodsorban javítanunk kell a válságkezelést és a konfliktus-megelőzést. Ez lehet az Európai Unió hozzáadott értéke. Mindez a „megfelelő szerkezet” kiépítésének függvénye, továbbá attól függ, hogyan hasznosítjuk az új státuszokat, illetve a Tanács és a Bizottság szinergiái révén létrejövő státuszokat. Ennek értelmében több helyettes nagykövetre lesz-e szükség? Vagy az ön feladata lesz, Ashton asszony, hogy elküldjön egy SMS-t? A XXI. században élünk. A diplomaták hagyományos szerepköre még a XIX. században alakult ki. Nem kéne megvitatnunk, hogy tényleg szükség van-e ezekre az emberekre, illetve mire kellenek ők nekünk?

Remélem, az ön létesítési tervében és személyzeti prioritásaiban visszaköszönnek majd az ígért prioritások, és a szervezet valóban hozzáadott értéket állít majd elő – ez ugyanis nem minden nemzeti diplomáciai szolgálatnak sikerül. Számunkra két prioritás létezik: a konfliktus-megelőzés és a polgári válságkezelés. Létre lehetne hozni például egy mediációs cellát, azaz egy közvetítő szerepet betöltő egységet.

Ami az emberi jogokat illeti, szeretnénk, ha a szolgálat erőteljesen, megfelelő kapacitással, a legmagasabb szinten képviselné az emberi jogok ügyét. A nemek közötti esélyegyenlőség nem ér véget a személyzeti prioritásoknál. A nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítését, továbbá a missziók és mandátumok kiemelt kezelését is feltételezi. E tekintetben úgy gondolom, jó ötlet lenne áttekinteni, felülvizsgálni a már lezárult KBVP-missziókat, hogy levonjuk a múltból adódó tanulságokat az ön szolgálatának jövője szempontjából, Ashton asszony. Úgy gondolom, ez mindannyiunk számára előrelépést jelentene.

Mindenkinek sok szerencsét kívánok, készen állok a jövőbeni konstruktív együttműködésre.

 
  
MPphoto
 

  Zbigniew Ziobro , az ECR képviselőcsoport nevében. – (PL) Az Unió 27 tagállam szövetsége, és ennek az Európai Uniót kifelé képviselő intézmény felépítésében is tükröződnie kellene. Nem szabad olyan benyomást keltenünk, mintha egyes országokat figyelmen kívül hagytak volna az új szolgálat létrehozásakor. A szolgálatnak a különböző európai nemzeti hagyományokat, így a diplomáciai hagyományokat is tükröznie kellene. Ezért a képviselők egy csoportja velem együtt olyan módosító rendelkezést dolgozott ki, amely bevezeti a földrajzi egyensúly szempontját. Ennek értelmében hasonló hozzáértéssel rendelkező pályázók esetében a földrajzi kritérium döntené el a kinevezést. Ez a megoldás tehát nem mereven alkalmazná a földrajzi kritériumot a jövőbeni szolgálat személyzetének felvétele során, hanem rugalmas kiegészítő intézkedésként működne. Egy ilyen rendelkezés elfogadásával csökkennének a jelenlegi aránytalanságok, továbbá lehetőséget teremtenénk arra, hogy idővel reprezentatívabbá tegyük a szolgálatot. Szeretném hangsúlyozni, hogy ebben a megoldásban továbbra is az intézkedéseket kidolgozók számára oly fontos hozzáértés maradna a központi kritérium.

 
  
MPphoto
 

  Willy Meyer , a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr, mivel képviselőcsoportom részéről ma én vagyok az első felszólaló, engedjék meg, hogy az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal képviselőcsoport nevében elmondjam: támogatjuk a Sarkozy elnök antiszociális intézkedései ellen általános sztrájkkal tiltakozó francia munkásokat.

Az elnök úr a vitát megnyitó felszólalásában említette, hogy késnek a Tanács képviselői: ennek oka a blokád volt. Több blokád alakult ki, általános sztrájk kezdődött, amely képviselőcsoportom reményei szerint teljes sikert hoz majd, és eléri, hogy Európa-szerte kiigazítsák ezeket az antiszociális szakpolitikákat.

Szeretném megköszönni képviselőtársaimnak az elvégzett munkát, ám egyben arról is tájékoztatom őket, hogy képviselőcsoportom sajnos tartózkodni fog a holnapi szavazáson. Nem szavazunk a javaslat ellen, de mellette sem áll módunkban szavazni, mivel úgy tekintjük, hogy sajnos nem sikerült elérni a célnak megfelelő eredményt. Célunk ugyanis az volt, hogy a tisztelt Ház átfogó ellenőrzési lehetőséget kapjon a Külügyi Szolgálat felett. Természetesen nem volt lehetőség a szerkezet átalakítására, hiszen nem ez volt a szóban forgó ügy, továbbá ez a biztonságot és külpolitikát felvállaló szerkezet nem győzött meg bennünket.

Nagyon jelentős demokratikus csatát vívtunk a nemzeti parlamentekben – legalábbis a hazám parlamentjében – a biztonsággal kapcsolatban, a teljes ellenőrzés érdekében, hogy még az esetleges külföldi csapatbevetéseket is átfogóan ellenőrizhesse a Parlament.

Mivel igen messze vagyunk egy ilyen ellenőrzési lehetőségtől, holnap nem fogjuk megszavazni a javaslatot. Végezetül ettől függetlenül szeretném önöknek megköszönni az elvégzett munkát.

 
  
MPphoto
 

  Fiorello Provera , az EFD képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, amikor az új diplomáciai szolgálat szerkezeti felépítését meghatározzuk, nem szabad újra elkövetnünk a múlt hibáit; áramvonalas, költségkímélő, és mindenekelőtt hatékony testület létrehozására kell törekednünk. Egy európai szakpolitikai eszközként működő szolgálatnak – és itt hangsúlyozom az „európai” jelzőt – nem a földrajzi származásuk vagy nemük alapján, hanem a minőség alapján kell kiválasztania a személyzetet.

Egyetértek, hogy a tagállamoknak megfelelően képviseltetniük kell magukat az új szolgálat szervezetében, és hogy helyes lenne nagy arányban nőket alkalmazni. Ez azonban nem élvezhet elsőbbséget az érdemek és a szakmai kiválóság kritériumaival szemben. Ehelyett hátrányos megkülönböztetés nélküli egyenlő esélyt kell biztosítanunk mindenki számára a státuszok betöltésére.

Ami a képzést illeti, léteznek hozzáértő, kiváló képzést nyújtó helyek, például a firenzei Európai Egyetemi Intézet. Ennélfogva úgy gondolom, hogy nulláról felépíteni egy európai diplomáciai akadémiát helytelen és költséges is lenne.

 
  
MPphoto
 

  Angelika Werthmann (NI) . – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, ahhoz, hogy a nemzetközi porondon eredményesebben tudjuk képviselni az európai államok érdekeit, előre meg kell vitatnunk a külpolitikai intézkedéseket, és azután egységes hangon kell őket kommunikálnunk a külvilág felé. Az Európai Külügyi Szolgálattal egységes keretbe igyekszünk helyezni az Unió külpolitikai eszközeit. A meglévő erőforrásokat összefogjuk, és újak hozzáadásával tesszük teljessé a képet.

Ahogyan képviselőtársaim jelentésében áll, e struktúra újszerűségére való tekintettel ambiciózus rendelkezéseket kell alkalmazni az átláthatóság, valamint a költségvetési és pénzügyi elszámoltathatóság érdekében. Részletes rálátással kell rendelkeznünk az EKSZ feladataira és személyzetére.

Az Európai Parlament költségvetési szuverenitásának EKSZ-re való kiterjesztése érdekében a szolgálatot a Bizottság szervezetébe kell betagozni, az Európai Parlamentnek pedig költségvetési hatóságként meg kell kapnia a számlák hatékony ellenőrzéséhez szükséges valamennyi információt. A Tanács mentesítését továbbra is napirenden tartjuk.

Az EKSZ csak akkor viselheti ezt a nevet, ha minden tagállam méltányosan képviselteti magát benne. Másrészt természetesen a pályázók szakképesítését kell előnyben részesíteni. Ezek után szeretnék rátérni a nők arányára. Ez sokkal kisebb, mint amit szeretnék, és ezennel arra szólítok fel, hogy megfelelő szakképesítéssel rendelkező nők kerüljenek ezekbe a státuszokba. Ugyanis léteznek ilyenek.

 
  
MPphoto
 

  Elmar Brok (PPE) . – (DE) Elnök úr, Ashton bárónő, biztos úr, hölgyeim és uraim, Frank Sinatrát csak így emlegették: „a Hang”. Mégis mi lett volna belőle nagyzenekar nélkül? Ashton bárónő, most ön Európa hangja, és a Külügyi Szolgálattal nagyszerű zenekart is kap. Remélem, kihasználja a zenekar nyújtotta lehetőséget, előtérbe hozza Európa hangját, és megvédi az érdekeinket. Európa elsődleges prioritása, hogy őrködjön a kontinens békéje felett, a nemzetközi kihívások fényében a következő nagy feladat pedig az európai érdekek képviselete a világban – az energiaellátás biztonságától kezdve a terrorizmus elleni harcon át a globalizációig, és még sok más területen. E tekintetben különleges szerep hárul önre és szolgálatára. Tehát a polgáraink érdekében elért előrelépés igen erősen az ön munkáján, illetve zenekarának teljesítményén múlik.

Eljárásunk során sikerült erősítenünk a Parlament szerepét az együttműködésben, az ellenőrzésben és a tájékoztatáshoz való jog érvényesítésében, egyebek között a költségvetés vonatkozásában is. Sikerült megőriznünk a közösségi politikák közösségi jellegét, és elértük, hogy a személyzet több mint 60 százaléka közösségi tisztviselő legyen. Biztos vagyok benne, hogy a Tanács javaslatához képest nekünk jobb földrajzi egyensúlyt és nemek közötti paritást sikerült bevezetnünk. Ezt nem a kormányok érték el: mi végeztük el helyettük a feladatot. Továbbá ha ez most már jogilag kötelező érvényű, és 2013-ban még felül is kell vizsgálni, akkor a tisztelt Ház kiváló eredményt könyvelhet el – jó kompromisszumot értünk el az intézmények között.

Ezt az eszközt nekünk is figyelnünk kell. Ezt kellő rugalmassággal meg is tesszük, de nyomást gyakorlunk majd annak érdekében is, hogy ön, Ashton bárónő sikerrel elláthassa a feladatát. E téren számíthat a támogatásunkra, de biztos lehet a kritikánk felől is, amennyiben nem értünk egyet, én úgy hiszem ugyanis, hogy csak akkor állhatunk egymás mellé ebben az ügyben, ha a polgárainknak van jövőjük.

 
  
MPphoto
 

  Adrian Severin (S&D) . – Elnök úr, csak akkor lesz sikeres az európai egyesítés, ha hosszú távú jövőképpel rendelkezünk arról, hogyan kell érvényesítenünk közös érdekeinket az Unió határain túl, a nagyvilágban.

Ez a jövőkép csak ambiciózus, elszámoltatható, hatékony és közösségi szemléletű Külügyi Szolgálattal tartható fenn. E szolgálat csak akkor működhet eredményesen, ha személyzetét érdemek alapján veszik fel.

Úgy hiszem, legtöbbünk egyet tud érteni ezekkel az elvekkel. Az ördög azonban a részletekben rejlik. Éppen a részletek okán alakult ez az eredetileg szakmainak szánt egyeztetés szenvedélyes, mély megosztottsággal fenyegető politikai vitává.

Nincs dilemma a közösségi szemlélet és a kormányköziség, az érdem és a kvóták, a régi és új tagállamok között. Ennek ellenére a közösségi szemlélet diadalához az kell, hogy minden tagállam minden polgára azt érezze, hogy méltányos bánásmódban részesül az érdemei alapján.

Az érdemek kritériumának érvényesülését a kiválasztás kiegyensúlyozott eredményén kell majd lemérnünk, mivel úgy hiszem, Isten az erényeket és hibákat kiegyensúlyozottan osztotta el férfiak és nők, idősek és fiatalok, kicsik és nagyok, gyengék és erősek, nyugatiak és keletiek stb. között.

Tény az, hogy egyesek az Unióban – főként, de nem kizárólag az új tagok között – hátrányos megkülönböztetést éreznek. Még akkor is tisztelettel és óvatossággal kell ezt kezelnünk, ha az érzés esetleg téves, hiszen számunkra az egység a legfontosabb.

Nem a kritériumokat kérdőjelezik meg, hanem hiányolják azok megfelelő bővítésének garanciáit, illetve nyilvánvaló egyensúlytalanság esetén a korrekció alkalmazását.

Csak reményemet fejezhetem ki afelől, hogy a főképviselő korrigálja majd az egyensúlytalanságokat az ilyen érzéseknek a jelek szerint táptalajt adó folyamatban, továbbá remélem azt is, hogy a jövőbeni európai diplomáciai akadémia vagy hasonló intézmény elősegíti majd a hozzáértő, közös érdekeinkhez és az európai intézményekhez hű diplomáciai testület kialakítását.

 
  
MPphoto
 

  Gerben-Jan Gerbrandy (ALDE) . – (NL) Elnök úr, ebben a vitában, amelynek középpontjában az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) felügyelete és szervezeti felépítése áll, nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy olyan általános érdekű szolgálatról van szó, amelyhez különösen nagy érdekünk fűződik. Egyik legnagyobb lépésünk lehet ez egy valódi, teljes jogú európai külpolitika felé.

Még hazámban is, amely, attól tartok, egyre inkább befelé fordul, az új koalíciós kormány figyelemmel kíséri a feladatok átadását az új EKSZ részére. Kétségtelen, hogy ez eddig a konzuli feladatkört érintette, ám meggyőződésem, hogy más diplomáciai feladatokat is európai szinten lehet a leghatékonyabban kezelni.

Elnök úr, ma különösen az EKSZ pénzügyi és szervezeti vonatkozásaival foglalkozunk, és ezek fontos szempontok. A szolgálat csak akkor válik teljesen működőképessé, ha megfelelő átláthatóságot teremtünk, illetve megfelelő pénzügyi felelősséget érvényesítünk. Ennélfogva nagy örömömre szolgál az intézmények között létrejött, az indulást lehetővé tevő megállapodás. Ez veszélybe került, mivel a Parlament igen részletes elvárásokat tett le az asztalra. Tény, hogy mi a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport részéről némileg elleneztük ezeket.

Ennek ellenére gratulálni szeretnék az előadóknak. Jó csomag alakult ki, amely képviselőcsoportom teljes támogatását élvezi. Mindenekelőtt remélem, hogy a holnapi szavazást követően igen gyorsan létrejöhet a szolgálat, és megkezdheti működését.

 
  
MPphoto
 

  Charles Tannock (ECR) . – Elnök úr, a hibrid sui generis EKSZ létrejöttét komoly viták övezték, Ashton főképviselő azonban dicséretre méltóan alakított ki konszenzust egy olyan időszakban, amikor az európai vezetők figyelmét az euróövezet válsága kötötte le. A brit konzervatívok attól félve ellenezték a szolgálat létrejöttét, hogy az veszélyezteti az önálló brit külpolitika alkalmazását. Most, hogy a szolgálat immár politikai realitássá vált, a brit érdekek hathatós előmozdítása és védelme érdekében konstruktívan részt fogunk benne venni.

Ennek egyik módjaként lobbizni fogunk, hogy a szolgálat státuszait brit EU-tisztviselők és a brit külügyminisztérium diplomatái is betölthessék, mivel az Egyesült Királyság meglepő módon alulképviselteti magát az európai uniós intézményekben. Miközben az új szolgálatnak reprezentatívan kell tükröznie az EU 27 tagállamát, főleg és elsősorban az érdemekre kell épülnie.

Végezetül: a tagállamok komoly mértékben csökkentik a közkiadásokat. Az EU-nak megértő hozzáállást kell tanúsítania a megszorítási igények iránt, különösen az EKSZ költségvetése tekintetében. Létfontosságú a költségvetési semlegesség, ha azt akarjuk, hogy az Európai Külügyi Szolgálat Európa valamennyi polgárának bizalmát, támogatását elnyerje és megőrizze.

 
  
MPphoto
 

  Jiří Maštálka (GUE/NGL) . – (CS) A most létrejövő Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) teljesen új eszköz az Európai Unió külpolitikájának intézményesítésére. Pillanatnyilag két alapvető gondot látok ezzel a folyamattal kapcsolatban.

Először is világos, hogy a kül- és biztonságpolitika a tagállami szuverenitás része. Elvi kérdésekben hozott döntéseknél továbbra is érvényes a vétójog, ezért nem alakult ki egységes európai uniós külpolitikai álláspont olyan nagy horderejű döntésekben, mint az iraki beavatkozás vagy Koszovó elszakadása. Ez jelentősen korlátozza a létrejött külügyi szolgálat tematikáját, komoly politikai döntések tekintetében ugyanis a szolgálat legfeljebb támogathatja az egyes országok döntéseit vagy hallgathat.

Vita tárgyát képezi a diplomáciai szolgálat összetétele, az eddigi tájékoztatás szerint az új tagállamokat finoman szólva figyelmen kívül hagyták a csapat összeállításánál.

 
  
MPphoto
 

  Marta Andreasen (EFD) . – Elnök úr, miközben igazából sosem övezte Európa-szerte tetszés az Európai Külügyi Szolgálat gondolatát, az EU-bürokráciának sikerült eladnia azzal, hogy költségvetési szempontból semleges.

Most jövünk rá, hogy költségvetési szempontból nem semleges, sőt 34 millió euróval többe kerül majd az eredetileg tervezett 441 millió eurónál. A többletköltség már akkor ismertté válik, amikor a szervezet még nem is teljesen működőképes.

A költségvetési rendeletről szóló jelentés azt irányozza elő, hogy a Bizottság főkönyvelője és belső könyvvizsgálója lássa el ezeket a feladatokat az EKSZ-nél is, holott a madridi megállapodás szerint az EKSZ önálló, saját pénzügyi és ellenőrzési vezetővel rendelkező intézmény lett volna. Úgy tűnik, a júniusi madridi megállapodás nem volt kőbe vésve. Immár teljes a zűrzavar az EKSZ felépítése körül.

A Lisszaboni Szerződés eme újdonságának végrehajtása gyalázatosan fest, de meg kell mondanom, hogy ez nem lep meg. Viszont, mint mindig, ezúttal is az adófizetők fizetik meg e „hatékonyságok” árát.

 
  
MPphoto
 

  Lucas Hartong (NI) . – (NL) Elnök úr, milyen szomorú – sőt tragikus – nap a mai. Ashton bárónő új Európai Külügyi Szolgálatáról (az EKSZ-ről) folytatunk vitát. A hollandok sosem kaptak lehetőséget, hogy véleményt nyilvánítsanak a Lisszaboni Szerződésről, és most ezt a milliókat felemésztő EKSZ-t is lenyomják a torkunkon. Ez sértés a demokráciára nézve.

Az EKSZ már az év hátralévő részében is, majd jövőre ismét sok millió euró többletköltséggel jár számunkra. Az eurokraták politikai hobbija pénzbe kerül, ám nekünk semmi eredményt nem hoz. Hadd szögezzem le tisztán és világosan, hogy a Holland Szabadságpárt (PVV) soha, semmilyen körülmények között nem fogja támogatni ezt az Európai Unió laboratóriumában összetákolt szörnyeteget. Nemet mondunk az EKSZ-re, nemet mondunk az európai szuperállamra, és igent mondunk a szuverén tagállamok által alakított valódi szabadságra és demokráciára.

 
  
MPphoto
 

  Jan Kozłowski (PPE) . – (PL) Hölgyeim és uraim, az Európai Külügyi Szolgálat felépítését megvitatva nem szabad sem megkerülnünk, sem mellékesnek tekintenünk a személyzet megfelelő földrajzi egyensúlya fenntartásának ügyét. Jelenleg a „régi 15-ökből” származó alkalmazottak száma jelentősen, aránytalanul meghaladja az új tagállamokból származókét. Néhány számadatot említek: a legutóbbi kinevezések előtt 115 nagykövetből mindössze kettő származott az Unióhoz 2004-től csatlakozott országokból. A nemrég kinevezett 29 nagykövet közül csak négy származik az új tagállamok valamelyikéből.

Nem hagyhatjuk, hogy ez a megosztottság szabállyá szilárduljon a jövőbeni Külügyi Szolgálatnál. Megfelelő földrajzi képviselet nélkül nem hozhatunk létre erős, mindannyiunk érdekében hathatósan fellépő Külügyi Szolgálatot. Lady Ashton főképviselő szavaival élve egy ilyen szolgálatra büszkék sem leszünk. Arról is meg vagyok győződve, hogy az átmeneti időszak – melynek során az új tagállamok aránytalanul alacsony képviseltsége fokozatosan nő – nem teszi lehetővé célunk hatékony, eredményes elérését, vagyis azt, hogy kulcsszereplővé tegyük az Európai Uniót a nemzetközi porondon.

 
  
MPphoto
 

  Kristian Vigenin (S&D) . – (BG) A mai ülésünk az utolsó lehetőség, hogy itt, a Parlamentben megvitassuk az Európai Külügyi Szolgálat szerkezeti felépítését, finanszírozását és működésének általános keretét. Holnaptól, amikor is elvben meg kell hoznunk a végző döntéseket, már tényleges eredményeket várunk. Természetesen határozottan bízom abban – még a mai vita alakulása után is –, hogy az Európai Parlament európai intézményként ötleteket ad, segíti, bátorítja az új szolgálatot, hogy eredményesen, sikerrel aktívabb, láthatóbb szerepet érjen el az Európai Unió számára a nemzetközi színtéren.

Tulajdonképpen az Európai Külügyi Szolgálat talán a Lisszaboni Szerződés legláthatóbb eredménye. Mindannyian, akik a Szerződést támogattuk, azt szeretnénk, ha ez a szolgálat sikeres lenne.

Engedje meg, hogy elmondjam önnek, Lady Ashton, hogy egy erősen kiegyensúlyozatlan igazgatási szervezetet örökölt, és valahogy úgy alakult, hogy a kritika főként önre zúdult. Valóban igaz, hogy az év eleje óta, amióta ön főképviselő és alelnök, az új tagállamokból mindössze egyetlen európai uniós küldöttségvezetőt neveztek ki.

Határozottan cáfolni szeretném azt az elképzelést, hogy a szakképesítés ellentmondana a földrajzi egyensúly szempontjának. Éppen ellenkezőleg, úgy hiszem, hogy a földrajzi egyensúly nagyon is összhangban áll a magasabb szakképesítésekkel. Ennélfogva reméljük, hogy mostantól fogva teljesíti, amit vállalt.

 
  
MPphoto
 

  Alexander Graf Lambsdorff (ALDE) . – (DE) Elnök úr, az Európai Külügyi Szolgálat a Lisszaboni Szerződés egyik legnagyobb horderejű döntése. Mindössze hat hét múlva Ashton bárónő már nem elsősorban az EU külügyminisztériumának létrehozásáért felelős miniszter, hanem Európa külügyminisztere lesz, és ez jó. A változás december 1-jével következik be, és nagyon sok sikert kívánok ehhez a munkához.

Számos vitát tartottunk, és komoly eredményeket értünk el. Politikai csatánk sikerrel járt. Megszűnt a régi közös kül- és biztonságpolitika kapcsán emlegetett demokráciahiány, fokozódott az elszámoltathatóság, és színvonalasabbá vált a nyilvános vita. Szigorúbb ellenőrzést kap a költségvetés, kialakultak a valódi csapatszellem feltételei, a nemzeti diplomaták pedig – amennyiben szeretnének – az Európai Külügyi Szolgálatnál maradhatnak. Nem lesznek földrajzi kvóták – helyenként olyan benyomásuk alakulhatott ki, hogy ez itt a legfontosabb kérdés, holott határozottan nem az. Németország számára komoly előnnyel járna egy ilyen kvóta, én ennek dacára ellenzem. Közös képzési formát biztosítanak majd. Hiszem, hogy összeálltak a sikeres EKSZ előfeltételei.

Más szóval az Európai Parlament majdnem elégedett. Akkor lennénk igazán elégedettek, ha most élnének a lehetőséggel, és létrehoznák az ígért konfliktusmegelőző és válságkezelő szerkezetet. Akkor kezdettől fogva megjelenne Európa hozzáadott értéke.

 
  
MPphoto
 

  Mirosław Piotrowski (ECR) . – (PL) Megrökönyödéssel tapasztaljuk, hogy a Külügyi Bizottság tagjainak többsége által támogatott javaslat az Unió Külügyi Szolgálatának kiegyensúlyozott földrajzi képviselet mellett történő létrehozásáról komoly akadályokba, sőt elszánt ellenállásba ütközik. Az Unió diplomáciai kirendeltségein dolgozók felvételére vonatkozó elvek kidolgozása kapcsán is egyértelmű nehézségek mutatkoztak. Nem szabad, hogy egyes nagy tagállamok önzése háttérbe szorítsa az Uniót hosszú időn át vezérlő szolidaritás és reprezentativitás elvét. A diplomáciai kirendeltségek státuszainak elosztása Ashton asszony kezében van, aki ma körünkben tartózkodik, és aki saját kizárólagos hatáskörben dönt a kinevezésekről. A világ száznál jóval több diplomáciai kirendeltségének státuszaiból Lengyelország, az Európai Unió hatodik legnagyobb tagállama mindössze kettőt kapott. Érdemes tehát feltenni a kérdést, vajon milyen kritériumok alapján döntött a biztos asszony, amikor így osztotta el a kinevezéseket. Mindenkit emlékeztetni szeretnék arra, hogy tulajdonképpen a tisztelt Ház dönt az Unió diplomáciáját alakító költségvetés szerkezetéről.

 
  
MPphoto
 

  Raffaele Baldassarre (PPE) . – (IT) Elnök úr, az Európai Külügyi Szolgálat szervezetét létrehozó és működését szabályozó tanácsi határozat meghozatala után ma az a feladatunk, hogy a költségvetési rendelet és az Unió tisztviselőire érvényes személyzeti szabályzat módosítása révén ezt a határozatot a gyakorlatba átültessük.

E tekintetben a számunkra nehéz tárgyalásokat eredményező jelentés mindössze egyetlen vonatkozását szeretném kiemelni: az európai diplomáciai testület földrajzi egyensúlyának kérdését. Egyes képviselők tulajdonképpen más kritériumokat szerettek volna a személyzet kiválasztása terén; helyénvalóbbnak tartották volna a származási ország és az állampolgárság kritériumának érvényesülését. Ezeket a javaslatokat sikerült kiegyensúlyozott kompromisszumos módosításokkal megkerülni; a módosítások kötelező országkvóták nélkül is lehetővé teszik a földrajzi egyensúly és a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítését. Az ország alapú kiválasztási kvóták tulajdonképpen nem nyújtottak volna megfelelő, illetve kívánatos megoldást.

Az európai integráció már több mint 50 éve zajlik, és most hozzuk létre az Unió első igazi diplomáciai testületét. Olyan helyzetbe kell hoznunk, hogy közös külpolitikát alakíthasson ki, hogy az Unió érdekeit szolgálhassa a nemzetközi színtéren. Ahhoz, hogy képes legyen ezt a feladatot végrehajtani, alapvető fontosságú, hogy a személyzete az Uniót és ne azokat a tagállamokat képviselje, amelyek állampolgára, illetve amelynek diplomáciai tisztviselője volt. Tegnap, a Rapkay-jelentés elfogadásakor ezt az irányvonalat képviselte a Jogi Bizottság, és remélem, a plenáris ülésen tartott szavazás is ezt az irányvonalat viszi majd tovább.

 
  
  

ELNÖKÖL: SILVANA KOCH-MEHRIN
alelnök

 
  
MPphoto
 

  Zoran Thaler (S&D) . – (SL) Erős Európai Unióra van szükségünk, amely mind a 27 tagállamot, nem csak azok egy kisebbségét képviseli. Sok sikert kívánunk az Európai Külügyi Szolgálatnak (EKSZ-nek). Szükségünk van rá nekünk, Európa polgárainak, szüksége van rá az Európai Uniónak, sőt az egész világnak.

Hogyan biztosíthatjuk, hogy az EKSZ az Európai Unió valamennyi polgárát szolgálja? Hogyan biztosíthatjuk hatékonyságát és sikerét, hogyan érhetjük el, hogy valóban Európa legszínvonalasabb, crème de la crème szolgálata legyen? Ez csak akkor sikerülhet, ha az Európai Unió minden, ismétlem, minden tagállamának állampolgárai közül alkalmaz diplomatákat.

Az Európai Unió erejét, egységét mi sem veszélyeztetheti jobban, mint egy olyan helyzet, amelyben az EU-t főként hat tagállam polgárai képviselik. Az Ashton asszony által megörökölt jelenlegi szolgálat létszámának kétharmadát mindössze hat ország állampolgárai közül alkalmazták. Mi lesz a többi 21 országgal? Mi lesz az új tagállamokkal?

Ennélfogva sajnálatosnak gondolom, hogy nem fogadjuk el a Külügyi Bizottság és a Költségvetési Bizottság által már elfogadott rendelkezéseket, ezek ugyanis segítenének orvosolni az utóbbi legalább tíz év, ismétlem: tíz év legnagyobb aránytalanságát.

Erős, mind a 27 tagállamot figyelembe vevő Európai Unióra van szükségünk.

 
  
MPphoto
 

  Marek Siwiec (S&D) . – (PL) Ma egy minden szempontból kivételes folyamat ér véget – egy új európai intézmény létesítésének eljárása. Én az új tagállamokat képviselem, és csodálattal figyeltem, hogyan valósul meg az integráció a gyakorlatban, hogyan alakul az intézmények közötti tülekedő versengés, s végül hogy jön létre az a szervezet, amely a szándékok szerint kialakítja az Európai Unió oly igen hiányzó közös külpolitikáját. Ez lehetségesnek bizonyult, és a Parlament is részt vett a folyamatban. Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy aktív résztvevői lehettünk. Az új szolgálat az Európai Unió egészét, nem pusztán egyetlen intézményét szolgálja.

Az integráció azonban emellett az új és a régi országok közötti integrációról is szól. Mondjuk ki őszintén: csak részben jó a vizsgaeredmény. Kérdések és kételyek ma mindössze annak kapcsán merülnek fel, hogy a biztos asszony, a Bizottság alelnöke köteles gondoskodni a felvételi döntések maradéktalan átláthatóságáról és arról, hogy valóban a legalkalmasabb pályázókat nevezzék ki. Ha ez megvalósul, akkor én nem fogok földrajzi paritásért küzdeni, számomra ugyanis a földrajzi paritásnál sokkal fontosabb a tudás és a szakképesítések paritása – e téren azonban bizonyítania kell, Ashton asszony.

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

 
  
MPphoto
 

  Monika Flašíková Beňová (S&D) . – (SK) Ma egyedülálló törekvésről vitázunk itt, közös európai külügyi szolgálatunkról van szó.

Ki kell emelnem, hogy bár mindegyik szereplő meghúzta a maga vonalát a homokban, az előadóknak mégis sikerült mindenki számára elfogadható kompromisszumot kidolgozniuk, amely, bízom benne, holnap az Európai Parlament támogatását is megkapja. Elég aggasztónak tartom, hogy a legtöbb felszólaló mindössze egyetlen témára, a földrajzi és etnikai képviselet kérdésére összpontosított, s csak kevesen szóltak a folyamat mögött meghúzódó elképzelésről, gondolati háttérről. Hölgyeim és uraim, az Európai Unió geopolitikai pozíciója folyamatosan gyengül, és a közös külügyi szolgálat létrehozása az a lépés, amely visszahelyezheti az EU-t a nagyhatalmak sorába.

Határozottan bízom benne, hogy Ashton bárónő a kiválasztás során valóban képviseleti lehetőséget ad az EU mind a 27 tagállamának, miközben főleg és elsősorban az EU-t, közös európai eszménket képviseli majd.

 
  
MPphoto
 

  Elisabeth Köstinger (PPE) . – (DE) Elnök asszony, az Európai Unió közös kül- és biztonságpolitikája terén a jövőben az Európai Külügyi Szolgálat veszi át a főszerepet. Ahhoz, hogy megfelelően helyt álljon ebben a szerepben, egyértelmű szabályokra van szükség, amelyek révén az EKSZ zökkenőmentesen, hatékonyan végezheti a munkáját. Különösen az EKSZ pénzügyi ügyleteinek megfigyelését érintő garanciára hívnám fel a figyelmet, ezekkel részletesen foglalkozik Gräßle asszony és Rivellini úr jelentése. Legfontosabb elemei mindenekelőtt a Parlamentnek benyújtandó éves megbízhatósági nyilatkozatok és tevékenységi jelentések, valamint az Európai Parlament mentesítési jogköre. Üdvözlendőnek tartom azt a megközelítést is, hogy egy adott tagállamból származó alkalmazottak pénzügyi szabálytalanságaiért a tagállam vállalja a felelősséget. Teljes mértékben támogatom ezt a jelentést, amely fontos lépést tesz a helyes irányba.

 
  
MPphoto
 

  Richard Howitt (S&D) . – Elnök asszony, mindenekelőtt gratulálni szeretnék a főképviselőnek, hogy régi parlamenti hagyományokat folytatva átment a másik oldalra. A legtöbb politikus elveszti a barátait, ha ezt teszi, ő azonban, ebben biztos vagyok, ma éppen barátokra tett szert.

Továbbra is lesznek néhányan itt, a tisztelt Házban, akik számon tartják, hány percet töltött az egyik, és hány percet a másik oldalon, aztán ennek alapján elfogultsággal vádolják majd meg, s természetesen nekem magamnak is vannak kérdéseim az új szolgálattal kapcsolatban.

Teljes mértékben igenlem a válságkezelést, szeretném, ha az emberi jogok kérdése általános érvényre jutna, és összekapcsolódna a kereskedelemmel, továbbá együtt érzek a számos kelet-európai kollégánk által elmondottakkal, de maradéktalanul bízhatok-e abban, hogy ön a Szerződés szellemével teljes összhangban hozza létre ezt a szolgálatot? Bízom-e abban, hogy ön továbbra is összehangolja és egységesen képviseli az Európai Unió különböző érdekeit? Teljes mértékben bízom-e abban, hogy ön élete végéig hű marad az egyenlőség és a reprezentativitás elvéhez?

Igen, bízom ebben, és a holnapi szavazással a Parlament is bizalmat ad önnek.

 
  
MPphoto
 

  Ivo Vajgl (ALDE) . – (SL) Az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) pénzügyi alapjainak ügyében épp olyan bonyolult volt kompromisszumra jutni, mint amilyen bonyolult Európa.

Kemény feladat lesz minden esetben összehangolni az érdekeket, mivel más és más a történelmi hátterünk. Továbbra is tény azonban, hogy az ész, tapasztalat, bölcsesség és jóindulat szinte bizonyosan arányosan oszlik el Európa-szerte, és valójában ez az alap köt bennünket össze, ez nyitja meg számunkra a jövő lehetőségeit.

Úgy gondolom, nagyon jó lenne, ha a jövőben ugyanannyi figyelmet szentelnénk a külpolitikára, azaz Európa világméretű külpolitikai szerepvállalására, mint eddig a pénzügyekre.

Nem ez a szolgálat alakítja a külpolitikát; a külpolitikát Ashton asszony alakítja majd a többi szereplővel együttműködésben, akik, illetve amelyek között – erről biztosíthatom önöket – a Parlament az egyik fő érdekelt. Természetesen sok sikert kívánok a munkájához.

 
  
MPphoto
 

  Franziska Keller (Verts/ALE) . – Elnök asszony, a Külügyi Szolgálat hozzáadott értékére szeretnék visszatérni. Azt gondolom, az egyik hozzáadott érték az lehet, annak kell lennie, hogy következetesebbé válik a fejlesztéspolitika, amely mellett Ashton asszony elkötelezte magát.

Ennek a prioritásnak a személyzeti politikában, a képzésben különösen, de az általános fejlesztésben, az emberi jogok területén és a konfliktus-megelőzésben is tükröződnie kell. Az ezekre az ügyekre való érzékenységet nem lehet nyilatkozatokkal kialakítani, mert mély elkötelezettséget és alapos képzést igényel. Ezt szeretnénk december 1-étől kezdve tapasztalni.

 
  
MPphoto
 

  Jaroslav Paška (EFD) . – (SK) Az Európai Külügyi Szolgálat szerepköre fokozatosan alakul ki. Ma a tevékenységének finanszírozásáról folytatunk vitát.

Ebben az összefüggésben tudatosítanunk kell, Ashton bárónő, hogy az európai intézmények munkájának anyagi forrását az Európai Unió tagállamai biztosítják. Végső fokon az Európai Külügyi Szolgálat fennmaradásának záloga a 27 EU-tagállam által befizetett pénz, és ezzel önnek is tisztában kell lennie, Ashton bárónő.

Bár mindenekelőtt profizmust, színvonalat és hozzáértést várunk el szempontként a szolgálat diplomatáinak kiválasztása során, nem tekinthetünk el teljes mértékben az egyes tagállamok kiegyensúlyozott földrajzi képviseletének elvétől sem. Az EU külső tevékenységei fontosak, ezért egyes országok igazságtalannak, sérelmesnek érezhetik, hogy nincs lehetőségük képviseltetni magukat. Következésképp arra szeretném önt kérni, főképviselő asszony, hogy megfelelő érzékenységgel irányítsa a diplomaták kiválasztását.

 
  
MPphoto
 

  Francisco Sosa Wagner (NI) . – (ES) Elnök asszony, mindannyian egyetértünk abban, hogy a Külügyi Szolgálat történelmi lehetőség az európai integráció szempontjából. Ez azonban széles látókört igényel, hiszen nem most van a források rövid távú átcsoportosításáról vagy megtartásáról szóló belső csatározások, a különböző európai intézmények közötti harcok ideje.

Ehelyett arról kell most általános képet kialakítanunk, hogy milyen szerepet szánunk az Európai Uniónak a világban; más szóval éppen az ellenkezőjét kell tennünk annak, ami néhány napja a Nobel-békedíj odaítélése kapcsán történt, amikor túl sok hangot lehetett hallani Európából, és ezek nem voltak mind bátor hangok. Szeretném kiemelni, hogy a tisztelt Ház elnöke, Buzek úr a kivételek egyikeként remekbe sikerült, elismerésre méltó nyilatkozatot tett.

 
  
MPphoto
 

  Catherine Ashton , Az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője/a Bizottság alelnöke. – Elnök asszony, egész röviden, az ülésterem másik oldaláról – remélem, elég sok percet töltöttem itt – szeretnék köszönetet mondani a tisztelt képviselőknek ezért a vitáért, melyet nagy érdeklődéssel hallgattam.

Magammal viszem a földrajzi egyensúlyról és a nemek közötti esélyegyenlőségről megfogalmazott hangsúlyos érzelmeket, azzal, hogy e szempontok egy valóban európai szolgálat érdemek alapján kinevezett személyzetének összetételében értelmezendők.

Magammal viszem a jelenleg működő válságkezelés fejlesztésével és az európai szolgálatnál való megfelelő megjelenítésével kapcsolatban megfogalmazott igényt.

Magammal viszem az emberi jogok, úgymond, „ezüst vezérfonalát”, amelynek a szolgálat minden tevékenységét át kell hatnia; ugyancsak magammal viszem intelmeiket a szolgálat létrejöttének gazdasági hátterével kapcsolatban, továbbá magammal viszem a tisztelt képviselők kívánságát, hogy a szolgálat hatékonyan, rendeltetésszerűen és eredményesen használja fel a forrásait.

Legfőképpen, a több hónapja tartó utazás befejeztével magammal viszem a tisztelt Ház óhaját, hogy a szolgálat jöjjön létre, jelenítse meg az önök által képviselt választókörzetek igényeit, valamint hatékonyan szolgálja azokat. Ígérem önöknek, hogy igyekszem ezt a szolgálat minden tevékenységében megvalósítani.

 
  
MPphoto
 

  Janusz Lewandowski , a Bizottság tagja. – Elnök asszony, röviden válaszolni szeretnék Andreasen asszonynak – aki időközben már távozott – a költségvetési semlegességről mondott gondolataira.

Reméljük, hosszabb távon megvalósul ez az elv, hiszen megtakarítások jelentkeznek a nemzeti diplomáciai szolgálatoknál, a Bizottságnál, a Tanácsnál, többek között a Bizottság és a Külügyi Szolgálat közös belső könyvvizsgálója és számvitelért felelős tisztviselője révén is. Ez pillanatnyilag jó megoldás, 2013-ban majd felülvizsgáljuk, és a költségvetési rendelet nem előlegezi meg a felülvizsgálat megállapításait. A holnapi kedvező kimenetelű szavazás reményében most nem kívánok további észrevételt tenni.

 
  
MPphoto
 

  Maroš Šefčovič , a Bizottság alelnöke. – Elnök asszony, én is meg szeretném köszönni a tisztelt képviselőknek a támogatást, a rendkívül pozitív hangulatban lezajlott vitát, továbbá köszönöm a Tanács jelentős hozzájárulását is az egész folyamathoz. Úgy gondolom, e pozitív légkör hatására egészen közel kerültünk a holnapi történelmi döntéshez.

Ezért engedjék meg, hogy még egyszer hálásan megköszönjem a Parlament előadóinak és képviselőinek munkáját, hiszen ők teremtették meg a ma délelőtti kedvező hangulatot. Ezúton szeretnék sok szerencsét és sikert kívánni Cathy-nek és új szolgálatának, továbbá mindannyiunknak erős, következetes, összehangolt EU-külpolitikát kívánok, biztos vagyok ugyanis benne, hogy Cathy-nek és az EKSZ-nek köszönhetően az EU tovább növeli majd befolyását a világ ügyeinek intézésében.

Végezetül hadd hangsúlyozzam ismét, hogy a Bizottság kezdettől fogva készen áll a szoros együttműködésre, továbbá az intézmények és a tagállamok által együttesen elérhető szinergiák kiaknázására.

 
  
MPphoto
 

  Bernhard Rapkay , előadó. – (DE) Elnök asszony, a vita elején elmondott beszédem után tulajdonképpen csak két észrevételem maradt. Az elsőt szándékosan a vita végére hagytam: valamennyi árnyékelőadónak szeretném megköszönni a baráti, konstruktív együttműködést. Egész egyszerűen sokkal könnyebb annak tudatában tárgyalni, hogy a kollégák támogatnak. Ezért e tárgyalások nem tartoztak a legnehezebbek közé.

Második észrevételem viszont arra vonatkozik, ami többször is a vita középpontjába került: a földrajzi egyensúly kérdéséről szeretnék szólni. Neynsky asszony rivaldafénybe került azzal a kijelentésével, hogy ez egyáltalán nem szerepel a kompromisszumban. Mindössze annyit javasolnék, hogy az elfogadást követően szíveskedjék csendben, nyugodtan elolvasni a szöveget. Olvassa csak el a szöveget! A szöveg elolvasása megvilágosítja az elmét. Akkor be fogja látni, hogy a kompromisszum igenis határozott állításokat tartalmaz – sőt nagyon szigorú, jogilag kötelező érvényű állítások szerepelnek benne – erről az ügyről. Ha átolvassa, elvben az összes aggályának meg kell szűnnie.

 
  
MPphoto
 

  Roberto Gualtieri , előadó. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, úgy gondolom, a vita során kialakult valódi elégedettség is mutatja, hogy a képviselők világosan látták, milyen nehéz, mégis milyen fontos az előttünk álló feladat. Az, hogy hogyan egyesítsük a különböző szakpolitikákkal kapcsolatos, és különböző döntéshozatali eljárások alá tartozó funkciókat az Európai Unió külső fellépésének következetessé tétele érdekében úgy, hogy ne veszélyeztessük bizonyos szakpolitikák közösségi jellegét, ám tárt karokkal fogadjuk a közös biztonsági és védelmi politika terén működő testületek hozzájárulását, az próbára tette nem csak az európai jogszabályokat, a közigazgatás-tudományt, hanem az intézmények közötti erőviszonyokat is. Ez volt az előfeltétele annak, hogy olyan eszközt adhassunk a főképviselő kezébe, amely növeli Európa súlyát a világszíntéren, erősíti civilizált nagyhatalmi szerepünket, és lehetővé teszi számunkra az eredményesebb fellépést a Közel-Keleten, Afrika szarván, a Kaukázusban, illetve a Balkánon.

Nos, úgy gondolom, csodálatosan felnőttünk a kihíváshoz, így elégedettségünk teljes mértékben indokolt. Úgy hiszem, feladatainak ellátása során a főképviselő számíthat a Parlament elvárásokhoz kötött támogatására.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra október 20-án, szerdán 12:30-kor kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

 
  
MPphoto
 
 

  Sebastian Valentin Bodu (PPE) , írásban. – (RO) Ez a szavazás is azt erősíti, hogy nincs egyenlőség a tagállamok között, sem szolidaritás a képviselőcsoportokon belül. Ha elfogadják a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja által beterjesztett módosítást, amely az EU-küldöttségvezetők (az Európai Uniót harmadik országokban képviselő diplomaták) kiválasztási szempontjaként az „érdemeket” vezeti be a szocialista Catherine Ashton- féle Európai Külügyi Szolgálatnál, az semmit sem nyújt Románia és a többi új tagállam számára. Csalódott vagyok, hogy még most sem sikerült konszenzust kialakítanunk a Románia érdekében dolgozó román képviselők között. Elvártam volna, hogy Adrian Severin korábbi külügyminiszterként (bár mindössze néhány hónapig volt az) egyértelmű kritériumok bevezetését támogassa a küldöttségvezetői státuszok elosztása terén (a lakosság létszáma, az európai parlamenti képviselői helyek száma, illetve a Tanácsban képviselt szavazati súlyok alapján), az „érdemek” erősen szubjektív és homályos szempontjának alkalmazása helyett. Különösen azért, mert amennyire tudom, az intelligencia egyenletesen oszlik meg EU-szerte, az okos emberek nem gyűltek mind össze nyugaton, a buták sem maradtak mind keleten. Ami a diplomáciát illeti, Romániának vannak olyan képviselői, akik megérdemlik a küldöttségvezetői posztot.

 
  
MPphoto
 
 

  Vasilica Viorica Dăncilă (S&D) , írásban. – (RO) Az Európai Külügyi Szolgálatnak hozzá kell járulnia a Lisszaboni Szerződésben szereplő cél végrehajtásához – az EU külső fellépését hatékonyan, következetesen össze kell hangolnia.

A személyzet jelenlegi kiválasztási módszertana hosszadalmas és bonyolult, a státuszokat fokozatosan töltik fel, amíg a teljes működőképességhez szükséges létszámot el nem érik. Számos új EU-tagállam, különösen az utolsó bővítési hullámban csatlakozott két ország alulképviselt a külügyek területén, a Külkapcsolati Főigazgatóságnál. Lady Ashton már elmondta óhaját, hogy az EKSZ a szakmai szempontok, és nem a származási ország alapján kiválasztott legjobb tisztviselőkből álljon össze. Hadd emlékeztessük Lady Ashtont arra, hogy minden EU-tagállam egyenlő jogokkal rendelkezik, következésképp kellően képviseltetnie kell magát az új európai diplomáciai szolgálat szervezetében, mind a brüsszeli központban, mind az EU-küldöttségekben. Ennélfogva sürgetjük, hogy Lady Ashton tartsa szem előtt: az Európai Uniónak 27 tagállama van. EKSZ-beli képviselőiken keresztül kell hozzájárulniuk az EU külpolitikai céljainak eléréséhez, valamint ezen intézmény hitelessé tételéhez minden európai polgár szemében.

 
  
MPphoto
 
 

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (S&D) , írásban. – (PL) A személyzeti szabályzatnak az Európai Külügyi Szolgálat, az EKSZ létrehozásával összefüggő módosításáról szóló Rapkay-jelentés az Unió külpolitikája felé vezető út igen fontos dokumentuma. A jelentés elfogadását megelőző néhány nap során a földrajzi egyensúly ügye volt a fő vitatéma. Az úgynevezett régi tagállamokból származó képviselőtársaim amellett érveltek, hogy az EU most létrejövő diplomáciai testületébe a legjobb szakemberek legjavát vegyék fel, és hogy a felvétel alapja kizárólag a pályázó tudása és tapasztalata legyen (csak az érdemek számítsanak), míg az új országok képviselőiként mi felhívtuk a figyelmet arra, hogy a mi hazánk sincs híján kiemelkedő szakembereknek, és a csatlakozás óta eltelt hat év dacára a 10 új ország még mindig erősen alulképviselt az Uniós szervezetekben. Például a lengyelek aránya mindössze 2% az Európai Bizottság EKSZ-be beolvadó Külkapcsolati Főigazgatóságán. Az előadó által javasolt változatban a földrajzi egyensúly fogalma véleményem szerint nem elég egyértelmű, ezért nem tekinthető világos jogalapnak az egyensúlytalanság kiigazítását célzó intézkedésekhez. Ezért sajnos nem áll módomban támogatni a jelentést, bár ettől a kérdéstől eltekintve valóban sok értékes javaslatot tartalmaz.

 
  
MPphoto
 
 

  Tunne Kelam (PPE) , írásban. – Az Európai Parlament kreatívan és felelősségteljesen élt új jogköreivel, új egyensúlyokat vitt be a Külügyi Szolgálat szervezetébe. Ezeknek nem a tegnap Európáját, hanem a 7. módosítás szerint a bővített EU egyensúlyát kellene tükrözniük. Örülök, hogy a főképviselő a Parlament legtöbb javaslatát, így a parlamenti felügyelet elvét is elfogadta. Alapvető fontosságú, hogy átfogó, jogilag kötelező érvényű megoldás született a földrajzi egyensúly kérdésére, és ez komoly problémák esetén jogi úton kikényszeríthető kötelezettségeket jelent. Mi nem a Bizottság vetélytársai, hanem szövetségesei vagyunk, és csakis kölcsönös partnerségben dolgozva lehetünk sikeresek. A lényeget illetően azt hangsúlyoznám, hogy a jövőben az EU-küldöttségek feladata lesz egy-egy ország emberi jogi helyzetének megfigyelése, a Szaharov-díj nyerteseivel és jelöltjeivel való rendszeres kapcsolattartást is ideértve. Közös érdekünk, hogy 2011-ben működőképessé váljon az EKSZ. Két év múlva érdeklődéssel várjuk majd a főképviselő Európai Parlament számára készülő jelentését a végrehajtásról, és készen állunk a szükséges változtatásokra.

 
  
MPphoto
 
 

  Krzysztof Lisek (PPE) , írásban. – (PL) Elnök úr, hölgyeim és uraim, remélem, hogy az Európai Külügyi Szolgálatot szabályozó, megfelelően megalkotott rendeletek gondoskodnak majd a szolgálat hatékony és eredményes működéséről. Egy ilyen összetett, az Európai Unió alapvető jelentőségű, és egyre fontosabbá váló illetékességi területével foglalkozó szervezet felépítése nem átlagos feladat a mai globális világ realitásai fényében. Különösen fontos gondoskodni arról, hogy a szolgálat működése révén Európa erőteljesebb helyzetbe kerüljön. Ennek érdekében biztosítanunk kell, hogy létszámába igen magasan képzett, a megfelelő képességekkel és tapasztalattal rendelkező szakemberek kerüljenek, hogy valamennyi tagállam képviselői részt vehessenek az Európai Unió külpolitikájának megvalósításában. Üdvözlendőnek tartom, hogy Rapkay úr jelentése olyan kérdéseket is figyelembe vesz, mint a nemek közötti esélyegyenlőség elősegítése az egyes funkcionális csoportokban alulképviselt nem vonatkozásában, valamint a földrajzi egyensúly az Európai Külügyi Szolgálat alkalmazottainak felvételében. Egy jól szervezett, minden tagállamból a legélenjáróbb szakembereket alkalmazó szolgálat lehetőséget ad az Európai Unió számára, hogy növelje súlyát, és teljes mértékben kihasználja lehetőségeit a világszíntéren.

 
  
MPphoto
 
 

  Petru Constantin Luhan (PPE) , írásban. – (RO) A végső szakaszban tartunk azon döntések meghozatala felé, amelyek lehetővé teszik az Európai Külügyi Szolgálat indulását. Támogatom a személyzeti szabályzattal és a költségvetési rendelettel kapcsolatban létrejött kompromisszumot, amelynek segítségével a főképviselő idén decemberben működőképes szolgálatot hozhat létre.

A támogatásom azonban nem biankó csekk. A főképviselőnek teljesítenie kell a több alkalommal megerősített vállalását, gondoskodnia kell arról, hogy a Bizottság és a Tanács EKSZ-be átkerülő külügyi szervezeteiben jelenleg alulképviselt tagállamok, például Románia méltányos képviseletet kapjanak az Európai Külügyi Szolgálatban. Nem arról van itt szó, hogy nemzeti ellenőrzést gyakorlunk az EKSZ felett, hanem arról, hogy a szolgálat személyzetének kiválasztása során az az érdekünk, hogy a földrajzi egyensúly is kerüljön be a kritériumok közé. Ez a szempont nem ütközik a hozzáértés kritériumával.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) Franciaországot jelenleg a kemény megszorító intézkedések elleni tömeges tiltakozások és sztrájkok bénítják meg. Ha ezzel egy időben a már eddig is túlburjánzott államigazgatás még tovább nő, ahogy Görögországban történt; ha a kormányzat tovább terjeszkedik, dacára annak, hogy mentőcsomagra szorult, az teljes joggal háborítja fel az európaiakat. Az EU eddig mindig a sovány igazgatásával büszkélkedett – ami persze nem igaz, ha a különböző ügynökségeket tekintetbe vesszük. Ötven főigazgató fejedelmi havi 17 ezer eurós kerettel, kezdetben 30 alkalmazottal, 73 igazgatói szintű előléptetéssel – ez könnyen egy önkiszolgáló bolt benyomását keltheti. Természetesen fontos, hogy az EKSZ alkalmazottai megfelelő szakképesítéssel rendelkezzenek. E tekintetben a nemek közi esélyegyenlőségi kvóták nem szolgálnak hasznos célt. Viszont ahogy mondani szokták, „az rendeli a nótát, aki fizeti a muzsikust”, tehát nem célszerű megsérteni a nettó befizetőket. Máris némi diplomáciai feszültséget okozott az, hogy nem voltak hajlandók a német munkanyelv súlyát növelni az EKSZ-nél. Nem okos gondolat bővíteni a feszültségek körét. Az EKSZ feladata arról gondoskodni, hogy az EU a jövőben ne egyszerűen csak az Egyesült Államok toldaléka legyen, hiszen eddig megengedtük az amerikaiaknak, hogy beavatkozzanak a kényes EU-ügyekben, például hangoztassák a Törökországra vonatkozó bővítési kényszert; s ennek eredményeképpen fontos partnerek, például Oroszország nem kaptak kellő figyelmet. A világrend már nem pusztán erre a két nagyhatalomra épül; olyan feltörekvő nagyhatalmak jelentek meg, mint például Kína. Ezt nem szabad szem elől tévesztenünk.

 
  
MPphoto
 
 

  Kristiina Ojuland (ALDE) , írásban. – Az alapos és összetett vitákat követően üdvözlöm az Európai Külügyi Szolgálat létrejöttét. Régen várt intézkedés ez, amely az Európai Unió hozzáértő világtényezővé válása felé vezet. Kissé csalódott vagyok azonban, hogy bár az EKSZ személyzetét az érdemeken alapuló és a nemek közötti esélyegyenlőséget, valamint a földrajzi egyensúlyt is figyelembe vevő kiválasztási eljárásban nevezik ki, ez még mindig nem garantálja minden tagállam polgárainak arányos képviseletét. Megjegyzendő, hogy miközben egyharmad-egyharmad arányban összevonjuk a Bizottság, a Tanács és a tagállamok emberi erőforrásait, a Bizottságnál és a Tanácsnál jelenleg alulképviselt egyes tagállamok képviseltsége továbbra is egyensúlytalan marad a szolgálatnál. Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy a szolgálat személyzete hozzáértő szakemberekből álljon, de egészen bizonyos vagyok abban is, hogy minden tagállam mindkét nem soraiból alkalmas pályázókat tud kiállítani. Az értékrendünk gyakorlatba való átültetése végett az Európai Külügyi Szolgálat összetételében egyértelműen tükröződnie kellene annak, hogy az Európai Unió egy 27 tagállamból álló, egyenlőségpárti szervezet.

 
  
MPphoto
 
 

  Ioan Mircea Paşcu (S&D) , írásban. – Az EKSZ létrehozásával kapcsolatos végső lépéseket ma megvitattuk, holnap pedig szavazunk róluk. Kemény tárgyalásokra került sor az Unió három pillére, a Tanács, a Bizottság és a Parlament között, és mindegyik úgy érezhette, hogy bár nem teljesen elégedett, a fő érdekeit sikerült megvédenie. Az egyeztetések során végig elkerülhetetlenül a tagállamoknak a személyzet-felvételi folyamaton keresztül megvalósuló nemzeti képviseletén volt a hangsúly. Nem segítette a dolgok menetét, hogy a szabályok kialakításáról folyó tárgyalások dacára a folyamat töretlenül haladt előre, következésképp csak néhány ország tapasztalhatta, hogy képviselői megkapják az általa igényelt státuszokat.

Úgy gondolom azonban, hogy a szolgálat fő kihívása nem annyira az összetételével kapcsolatos, hanem tartalmi jellegű: ha azt szeretnénk, hogy az EKSZ tagjai valóban európaiként lépjenek fel, akkor egy ténylegesen európai külpolitika megvalósítására kell őket felkérnünk. E tekintetben tettre kész kezelést igénylő akadály a nemzetközi rendszer sokpólusú felépítése, valamint a jelenlegi válság. Máskülönben az EKSZ csak az egyes tagok nemzeti célkitűzéseit követi majd.

 
  
MPphoto
 
 

  Georgios Stavrakakis (S&D) , írásban. – (EL) Az Európai Parlament az eddigiekben bebizonyította, hogy egyértelműen támogatja az Európai Külügyi Szolgálat létrehozását és mielőbbi működésbe állítását. Úgy gondolom, hogy a Parlament jogkörei tekintetében a Tanáccsal kialakított kompromisszum minden érintett számára megfelelő. A Tanáccsal való eszmecserék keretében célszerű és egyben szükséges is, hogy a küldöttségvezetők által készített tevékenységi jelentéseket bemutassák az illetékes parlamenti bizottságok meghallgatásain. A pénzügyi ellenőrzés szempontjából szükséges továbbá, hogy az EKSZ az Európai Bizottsággal megegyező belső könyvvizsgálóval és engedélyezésre jogosult tisztviselővel működjön. Végezetül: fontos, hogy a tagállamok teljes támogatást ígértek egyrészt ahhoz, hogy az EU érvényesíthesse az ideiglenes alkalmazottak esetleges költségvetési felelősségét, másrészt külön tételek létrehozásához a KKBP, vagy legalábbis a kiemelt missziók számára. Úgy érezzük, a kialakult kompromisszum óriási segítséget nyújt az EKSZ közösségi költségvetési forrásokkal való gazdálkodásának átláthatóbbá, hatékonyabbá és eredményesebbé tételéhez.

 

6. A szegénység felszámolása nemzetközi napjának fejlesztési szempontjai - A minimumjövedelem szerepe a szegénység elleni küzdelemben és a befogadó társadalom előmozdításában Európában (vita)
A felszólalásokról készült videofelvételek
MPphoto
 

  Elnök. – A következő napirendi pont a szegénység témájáról szóló közös vita.

- A Tanács és a Bizottság nyilatkozata a szegénység felszámolása nemzetközi napjának fejlesztési szempontjairól, valamint

- a minimumjövedelemnek Európában a szegénység elleni küzdelemben és a befogadó társadalom előmozdításában játszott szerepéről szóló, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében Ilda Figueiredo által előterjesztett jelentés (http://www.europarl.europa.eu/oeil/FindByProcnum.do?lang=en&procnum=INI/2010/2039" ) (A7-0233/2010).

 
  
MPphoto
 

  Olivier Chastel , a Tanács soros elnöke. – (FR) Elnök asszony, biztos úr, tisztelt képviselők, minthogy 2010 a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve, természetesen nagyon is tisztában vagyunk azzal, hogy a szegénység problémája nem áll meg az Unió határainál, és egyébként sem oldódhat meg kizárólag e határokon belül.

A közelmúlt valamennyi országot érintő, de a legszegényebbeket a legkeményebben sújtó válságsorozata megmutatta, hogy a mai világban mennyire összefügg minden mindennel. A fejlesztés előmozdítása tehát része a mai világméretű kihívásokra adott európai reagálásnak, és a következő öt év döntő jelentőségű lesz az európai fejlesztési politika, következésképpen a fejlesztési világpolitika szempontjából is.

A Lisszaboni Szerződés 208. cikke kimondja, és ezt a fejlesztésre vonatkozó európai konszenzusban is megállapítottuk, hogy az Európai Unió fejlesztési együttműködésének fő célkitűzése a szegénység felszámolása a fenntartható fejlődés összefüggésében, konkrétan a millenniumi fejlesztési célok megvalósítására való törekvés útján.

Ugyanakkor a millenniumi fejlesztési céloknak a fenntartható fejlődés kontextusában történő teljesítése a kollektív felelősség függvénye, melynek értelmében minden partnernek be kell tartania az általa vállalt kötelezettségeket. Egyébként az Európai Unió meg van győződve arról, hogy a fejlődő országok felelősen állnak hozzá a saját fejlődésükhöz, melyet kézben tartanak, és arról is, hogy a millenniumi fejlesztési célok megvalósításának feladata mindenekelőtt a fejlődő országokra hárul.

Azt is fontos hangsúlyozni, hogy e célok elérése globális stratégiákat követel, melyek a demokratikus kormányzást, az emberi jogok és a jogállam védelmét, a szegények javára megvalósuló gazdasági növekedést, a magánszektor fejlesztését, a kereskedelem fejlesztését, a humán és szociális szféra fejlesztését, valamint a környezeti fenntarthatóságot foglalják magukban.

Az Európai Unió ösztönzi a partnerországokat arra, hogy erőteljesen fokozzák erőfeszítéseiket a szegénység és az egyenlőtlenségek csökkentése, valamint a civil társadalommal, a magánszektorral és a helyi hatóságokkal való partnerségek kialakítása érdekében. Az Európai Unió erőteljesebben fogja támogatni a fejlesztés szolgálatában álló nemzeti erőforrások mozgósítására – konkrétan a költségvetési gazdálkodás, valamint a partnerországok adó- és vámrendszerei megszilárdítása és hatékonyabbá tétele keretében – a partnerországok által tett erőfeszítéseket.

Ez év szeptember 22-én az ENSZ tagországai a millenniumi fejlesztési céloknak szentelt csúcstalálkozó záróokmányának elfogadásával újfent kötelezettséget vállaltak arra, hogy együttműködnek valamennyi nép gazdasági és szociális körülményeinek javítása céljából, és minden tőlük telhetőt megtesznek annak érdekében, hogy a millenniumi fejlesztési célok 2015-re megvalósuljanak.

 
  
MPphoto
 

  Andris Piebalgs , a Bizottság tagja. – Elnök asszony, először is hadd mondjak köszönetet önnek ezért a lehetőségért, hogy felszólalhatok a szegénység kihívásával kapcsolatban, és beszélhetek arról, hogy az Európai Unió fejlesztési együttműködési politikája révén mit tehet világszinten. A nyilatkozat második részében az Ilda Figueiredo által benyújtott jelentésről is szólok.

A szegénység felszámolása korunk legsürgetőbb globális kihívása. Olyan kihívásról van szó, mellyel nemcsak nyilvánvaló szolidaritási okokból és kötelességből kell foglalkozni, hanem a világszintű jólét és stabilitás okán is. És ez mindenkinek az érdeke. 2000-ben a világ vezetői összegyűltek az ENSZ-ben, New Yorkban, és megállapodtak a következő 15 évre szóló nemzetközi fejlesztési menetrendben, a millenniumi fejlesztési célokban. Az ebben a keretben meghatározott különböző célok és célkitűzések között a világ kötelezte magát, hogy a mélyszegénységet a felére csökkenti. Hol tartunk most, öt évvel a 2015-ös határidő előtt?

Reménykeltő előrelépés történt. 2000 és 2005 között összesen 120 millió ember került ki a szegénységből, ami évi 2,4%-os csökkenésnek felel meg, a vállveregetés ideje azonban még nem jött el. Ma még mindig 1,4 milliárd ember él mélyszegénységben, és óriásiak az eltérések az egyes térségek, országok és népcsoportok között. Ezenfelül a közelmúltbeli és jelenlegi világválság – kezdve az élelmiszerár- és üzemanyagár-robbanástól egészen a gazdasági egyensúlyvesztésig és az éghajlatváltozásig – a múltbeli eredményeket és a jövőbeli kilátásokat egyaránt veszélyezteti.

A millenniumi fejlesztési céloknak szentelt két héttel ezelőtti csúcstalálkozó megerősítette a szegénység elleni küzdelemre irányuló világtörekvést. Az európai parlamenti képviselők, Gay Mitchell-lel az élükön, számottevően hozzájárultak a csúcstalálkozóhoz, s én hálásan köszönöm nekik a részvételt és a támogatást. A Parlamentnek is szeretném köszönetemet kifejezni az egész előkészítési folyamat támogatásáért, mely a Cashman-jelentés elfogadásában csúcsosodott ki. A tisztelt Háznak a millenniumi fejlesztési célokra irányuló folyamatos figyelme New Yorkban erőssé és ambiciózussá tette az Európai Unió pozícióját. Úgy gondolom, hogy a csúcstalálkozón részt vett európai parlamenti képviselőket megnyugtatta a csúcstalálkozó kimenetele. Nincs mit szégyellni, sőt a találkozó új energiát, lökést és reményt adott a célok elérése tekintetében. Azt bizonyította, hogy a millenniumi fejlesztési célok még mindig a politikai napirend élén szerepelnek, hiszen a csúcstalálkozón mintegy 110 állam- és kormányfő jelent meg. Az Európai Unió a 27 tagállamunk közötti szoros közös megközelítés kialakítása és kifejezése révén tevékenyen hozzájárult az esemény sikeréhez.

A szegénység elleni küzdelem európai uniós napirendünknek is az élén áll, része Európa építésének. Miként a Lisszaboni Szerződés is megállapítja, az Európai Unió fejlesztési politikájának központi célkitűzését alkotja, melyet az európai polgárok erőteljesen támogatnak, ami szintén fontos.

A világ vezető adományozójaként az Európai Unió eddig is jelentősen elősegítette a millenniumi fejlesztési célok megvalósítását. Csak két példa: egyedül az Európai Bizottság 2004 óta 9 millióval több lányt és fiút segített hozzá az iskoláztatáshoz, és 31 millió háztartást kötöttünk be a tiszta ivóvíz hálózatba. Úgy vélem, erre büszkék lehetünk, ám még többet kell tennünk, és képesek is vagyunk többet tenni.

Júniusban az európai vezetők hozzájárultak a millenniumi fejlesztési célok erősítéséhez azzal, hogy egy ambiciózus tervben és egy sor fellépésben egyeztek meg. A terv előtérbe helyezi az azon célokra irányuló fellépéseket, melyek esetében a legkevesebb előrehaladás történt, valamint azokat a térségeket és országokat, melyek a leginkább lemaradtak, ideértve a háborús konfliktusoktól és ingatag politikai helyzettől szenvedő térségeket és országokat is. A terv a nehéz gazdasági és pénzügyi körülmények ellenére a bruttó nemzeti jövedelem 0,7%-át kitevő fejlesztési segítségnyújtás elérésére vonatkozó elkötelezettségünket is megerősíti. Ennek megvalósítása céljából minden évben értékelnünk kell az e téren tett előrelépést.

Egész tevékenységemet továbbra is átfogó prioritás marad, hogy a millenniumi fejlesztési célokat, és különösen a szegénység felszámolásával kapcsolatos célt millenniumi fejlesztési valóságokba fordítsuk át.

Mindannyian tudjuk, hogy a segélyezés önmagában nem lesz elegendő a millenniumi fejlesztési célok eléréséhez. A célok megvalósításához az is kiemelten fontos, hogy kreatívabbak legyünk segélyezésünk hatásosságának javításában, a fenntarthatóbb és inkluzívabb növekedés előmozdításában, valamint egyéb fejlesztésfinanszírozási többletforrások mozgósításában. Ugyanilyen fontos a segélyezés minőségének és hatékonyságának többek között a nagyobb átláthatóságon és elszámoltathatóságon keresztül történő javítása, valamint annak garantálása, hogy a nem segélyezési politikák jobban támogassák a millenniumi fejlesztési célokat.

A fejlesztési segélyezést katalizátornak, és nem gyógymódnak kell felfogni. Csupán segélyekből soha egyetlen ország sem alakult még át. A fenntartható haladás elsősorban attól függ, hogy sikerül-e fejleszteni egy ország inkluzív és fenntartható növekedést gerjesztő képességét. A fejlődés csak a fejlődő országokból belülről jöhet, nem pedig kívülről, fejlesztési erőfeszítéseinket tehát erre a „belülre” kell összpontosítanunk. Végül is a „felelősségvállalás” elve ezt jelenti.

Úgy tervezem, hogy novemberben zöld könyvet indítok el, és nyilvános konzultációt is kezdeményezek elképzelések összegyűjtésére arról, miként lehetne javítani politikáinkat és eszközeinket annak érdekében, hogy a partnerországokban jobban hathassunk a fenntartható és inkluzív növekedést lehetővé tevő tényezőkre, s ezáltal a szegénység okainak gyökeréig hatolhassunk le, és fejlesztési együttműködésünknek erőteljes hozzáadott értéket kölcsönözzünk. Mint általában, most is meggyőződésem, hogy az önök hozzájárulása e vitához alapvető jelentőségű lesz.

Szeretném köszönetemet kifejezni Figueiredo asszonynak a minimumjövedelmi konstrukciókról szóló jelentéséért. Jelentésének magját a méltóságban megélt életet lehetővé tevő elegendő forrásokhoz való alapvető emberi jog képezi. Ezt az Európai Unió Alapjogi Chartája rögzíti; az aktív befogadás terén tett több közelmúltbeli bizottsági kezdeményezés ösztönzője volt, különösen a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről szóló 2008-as bizottsági ajánlásé, melyet a Parlament és a Tanács is jóváhagyott. Az ajánlás három pillérre támaszkodó integrált aktív befogadási stratégiákat fogalmaz meg: a három pillér a befogadó munkaerőpiac, a minőségi szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint a megfelelő jövedelemtámogatás. A Bizottság ezért üdvözli a jelentést.

Ugyanakkor teljes mértékben tiszteletben tartjuk a tagállamoknak általában a szociális védőrendszerek, és különösen a minimumjövedelmi konstrukciók kialakításával és működtetésével kapcsolatos hatásköreit. A megfelelő jövedelem a dolgozni nem tudók szegénysége elleni küzdelem alapvető összetevője, a dolgozni tudók szegénysége elleni küzdelemben pedig a befogadó munkaerőpiacok szükséges kiegészítője.

A jelentés joggal erősíti meg a jövedelemtámogatás alapelvét, melynek megfelelőnek és ösztönzés-kompatibilisnek kell lennie. A tagállamok jelenleg költségvetési konszolidációs intézkedéseket foganatosítanak az államháztartások hosszú távú fenntarthatóságának a szavatolására. A Bizottság osztja azt a nézetet, hogy ezen intézkedéseknek figyelemmel kell lenniük a társadalom legkiszolgáltatottabb tagjai védelmének a szükségességére.

Az Európai Bizottság ez év végéig ismertetni fogja a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformját, mely konkrét intézkedéseket határoz meg a tagállamok azon célja elérésének támogatása érdekében, hogy 2020-ig legalább 20 millió európai polgár kikerüljön a szegénységből.

 
  
MPphoto
 

  Ilda Figueiredo , előadó. – (PT) Elnök asszony, noha a szegénység és a társadalmi kirekesztés sértik az emberi méltóságot és az alapvető emberi jogokat, a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évének vége felé szomorúan állapíthatjuk meg: az a veszély fenyeget, hogy a szegénységben élők száma rekord méretűre duzzad.

Ez megdöbbentő visszalépés a gazdag Európában, ahol a pénzügyi ágazat és a gazdasági csoportok nyeresége tovább nő, melyet adóparadicsomokban rejtenek el. Az eredmény: egyre fokozódik a felháborodás a bérmegnyirbálások és a bizonytalan, rosszul fizetett munka áldozatai, a dolgozók, a nők, a fiatalok milliói között, valamint a munkanélküliek és a siralmas nyugdíjjal rendelkező kisnyugdíjasok körében.

2008 végén az Eurostat megállapította, hogy még a jóléti juttatásokat követően is mintegy 85 millió embert fenyeget a szegénység, a helyzet azonban az újabb neoliberális uniós politikákkal és a több tagállamban jelenleg hozott úgynevezett megszorító intézkedésekkel még rosszabb lesz. Ezek az intézkedések bércsökkentéseket, az egészségügyi, oktatási és egyéb szolgáltatások megnyirbálását, a szociális támogatások visszafogását tartalmazzák, valamint az alapvető cikkekre, többek között az élelmiszerekre kirótt adók növelését, miként ez jelenleg Görögországot, Írországot és más országokat követően Portugáliában is történik.

Elfogadhatatlan, hogy a Bizottság és a Tanács a Stabilitási és Növekedési Paktum irracionális kritériumainak engedve továbbra is nyomás alatt tartsa a tagállamokat. Csak a pénzügyi kérdések érdeklik őket, és nincsenek tekintettel a szociális kérdésekre, miután a köz teljes negligálásával a köztámogatásokra szánt összes pénzt a bankokba és a pénzügyi rendszerbe irányították. Ami a legrosszabb a dologban az az, hogy most arra kényszerítik a dolgozókat és a szegényeket, hogy ők fizessék meg a sürgős köztámogatásokat, melyeket a kormányok az uniós vezetőkkel a hátuk mögött és a pénzügyi csoportok buzgó helyeslése közepette a bankoknak adtak.

Ezért a szegénység és a társadalmi kirekesztés kezelése érdekében meg kell változtatni a politikákat, miként azt Európa-szerte, és itt Strasbourgban is tüntetők milliói követelik.

A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évének célkitűzései és vezérelvei nem lehetnek pusztába kiáltott szavak. Nem lehet megfeledkezni az ENSZ millenniumi fejlesztési céljainak megvalósítására tett uniós kötelezettségvállalásról.

A politikáknak el kell ismerniük a jogokat és a felelősség-megosztást, elő kell mozdítaniuk a kohéziót, valamint a szegénységtől fenyegetett vagy szegénységben élő emberek részvételét; konkrét intézkedéseket kell foganatosítaniuk, és az intézkedéseket végre kell hajtatniuk a szegénység tényleges megelőzéséért és felszámolásáért; integrálniuk kell a hajléktalanokat és a bevándorlókat, nem is beszélve a fogyatékossággal élőkről; végül nem szabad kockára tenniük a fiatalok és a gyermekek jövőjét.

Az Európa 2020 stratégia sajnos csak arra szorítkozik, hogy megmutassa az utat, miként lehet 2020-ig 20 millió embert kiemelni a szegénységből, ami az úgynevezett lisszaboni stratégia eredeti célkitűzéseihez képest visszalépést jelent.

A szegénység és a társadalmi kirekesztettség sokarcúsága megköveteli, hogy a válság legyőzésének szerves részeként a makrogazdasági politikák szociális dimenzióval is rendelkezzenek. Ez változást tesz szükségessé a prioritásokban és a különféle politikákban, főként a monetáris politikában, például a Stabilitási és Növekedési Paktumban, a költségvetési és pénzügyi politikában, valamint a versenypolitikában és a belsőpiaci politikában. A gazdasági és szociális kohéziónak, valamint az emberi jogok védelmének elsőbbséget kell kapnia. Ez annyit tesz, hogy a gazdaságpolitikák, a foglalkoztatási, szociális és környezetvédelmi politika, valamint a javak és a jövedelem méltányos elosztása között legalábbis egyensúlynak kell lennie.

Ebben az összefüggésben a minimumjövedelmi konstrukciók hatékony eszközök az emberek biztonságának szavatolásában, valamint a kirekesztettség és a munkanélküliség hatásainak csökkentésében. Ezek a konstrukciók támogatják a tisztességes munkához való jutást, hozzájárulnak a bizonytalanság és az éhbérek visszaszorításához, melyek növelik a szegénységben élő dolgozók arányát. A minimumjövedelmi konstrukciók főként válságidőkben számottevő szerepet játszanak a jövedelem újraelosztásában, biztosítják a szolidaritást és a társadalmi igazságosságot, mivel társadalmi stabilizátorokként anticiklikus módon működnek, a belső piacon a kereslet és a fogyasztás fokozásához többletforrásokat teremtenek, s így a gazdasági visszaesés ellenében hatnak.

Következésképpen a minden egyes országban az átlagjövedelem legalább 60%-án alapuló minimumjövedelmi konstrukcióknak szerves részét kell képezniük a társadalmi integrációra irányuló stratégiának, mely a társadalom legvédtelenebb csoportjait megcélzó, a lakhatás, az egészségügyi ellátás, az oktatás és a képzés, valamint a szociális szolgáltatások területén kialakított általános politikákat és konkrét intézkedéseket egyaránt magában foglal. Ez segítene kiemelni az embereket a szegénységből, és a társadalmi befogadás, valamint a foglalkoztatáshoz való hozzáférés eszköze lenne a munkaképesek számára; ez a foglalkoztatás tisztességes munkakörülményeket jelentene, nem pedig modern rabszolgaságot, miként ez a helyzet a dolgozók millióit – főként a nőket és a fiatalokat – sújtó, bizonytalan és rosszul fizetett munkák esetében.

A Bizottság előtt álló kihívás az, hogy kezdeményezést és cselekvési tervet állítson össze a minimumjövedelmi konstrukciókról avégett, hogy a gyermekeket, fiatalokat, felnőtteket és időseket ki lehessen emelni a szegénységből, és rá lehessen állítani őket a társadalmi haladás felé vezető útra.

 
  
MPphoto
 

  Licia Ronzulli , a PPE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a világon létező szegénységről szóló adatok riasztóak, zavarba ejtőek és megbocsáthatatlanok. A szegénységi küszöb alatt élők száma állandóan emelkedik, miként a nélkülözők és a magas életszínvonalon élők közötti olló is egyre szélesebbre nyílik.

Az Egyesült Nemzetek Szervezete által a világ városainak helyzetéről összeállított legutóbbi jelentés szerint ma 827 millió ember él nyomornegyedekben, és ez a szám évente átlagosan 6 millióval fog tovább emelkedni. Miként ez már hangsúlyosan elhangzott, Európától sem idegen ez a jelenség: ma polgáraink közül majdnem 80 millió él szegénységben – az Unió lakosságának 16%-a –, melyből bő 19 millió a gyermek.

Ezt az évet, 2010-et, a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évének nyilvánították, és ez alkotja a ma tárgyalt jelentés hátterét. Elszánt voltam abban a tekintetben, hogy a végleges szövegnek elemeznie kell egyes általam rendkívül fontosnak tartott vetületeket, és ezért hálás vagyok Ilda Figueiredónak. A közelmúlt gazdasági válsága a munkanélküliség növekedéséhez vezetett. Sajnos már megint a nők húzták a rövidebbet. A szegénység elleni küzdelem mindenekelőtt a foglalkoztatást – különösen a nők és a fiatal felnőttek foglalkoztatását – előmozdító politikákat igényel.

Mindenkinek meg kell adni a lehetőséget, hogy elegendő pénze legyen a tisztes életszínvonal fenntartásához. Tény, hogy a minimálbér jelentős szerepet játszhat a szegénység elleni küzdelemben azáltal, hogy mindenkinek megadja az esélyt a társadalmi, kulturális és politikai életben való aktív részvételre. Mindazonáltal minden egyes tagállamnak szabadon kell döntenie arról, hogy bevezet-e minimálbért, ennek nem szabad uniós szintű döntésnek lennie.

A valódi társadalmi integráció megvalósításához, valamint a nincstelenség és a szegénység elleni küzdelemhez nem csupán társadalombiztosítási intézkedésekre kell hagyatkoznunk: magasabbra kell tennünk a mércét. Harcoljunk tehát jobb szerkezeti reformokért, és dolgozzunk erélyesebb foglalkoztatási politikák kialakítása irányában azért, hogy a társadalom gyengébb rétegeit ösztönözzük a munkaerőpiacra történő belépésre.

 
  
MPphoto
 

  Thijs Berman , az S&D képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök asszony, Ilda Figueiredo kitűnően megfogalmazta a jelentést, én csak egy valamit szeretnék hozzáfűzni. Az Európai Unió arra a gondolatra épül, hogy a lehető legtöbb ember számára biztosított jólét garanciát jelent az összes európai javát szolgáló gazdasági fejlődésre nézve. A nyitott piacnak köszönhetően, de a strukturális finanszírozásnak – a jólét újraelosztásának – is hála, az életszínvonal emelkedik a közép- és kelet-európai országokban, és a régebbi tagállamok élvezik ennek a jótéteményeit. Valamennyi európainak joga van a tisztes megélhetéshez, miként a világ összes polgárának is.

A szegénység visszaszorítása ezért szerepel a Lisszaboni Szerződésben. A millenniumi fejlesztési célokat teljesíteni kell, és nemzetközi szinten pontosan ugyanúgy járhatunk el, ahogyan az új tagállamok esetében. A szegény országok a jogállamiság tiszteletben tartásának következtében gyarapodnak, hiszen ez ottani beruházásokra serkenti a vállalkozásokat, melyek tudják, hogy szerződéseik biztonságban vannak. A jólét világszintű újraelosztása csökkenti a társadalmi feszültségeket, az erőszak lehetőségét és a menekültáradatot, és bővíti lehetséges piacainkat.

Ezért érthetetlen, hogy egyes tagállamok kormányai, mint például hazám, Hollandia kormánya is, most megmásítja a fejlesztési költségvetést, és igyekszik az említett célkitűzéseket is megmásítani. Hibás, rövidlátó önzésből tesznek így. A szegénység visszaszorításának az EU kiemelt feladatának kell maradnia.

 
  
MPphoto
 

  Elizabeth Lynne , az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságban általunk megszavazott, minimumjövedelemről szóló jelentés a legjobb előrevezető út, és a legszélesebb támogatást fogja élvezni. Ezért sürgetem önöket, hogy vessék el az első és a második módosítást.

Mindig is szenvedélyesen kiálltam amellett, hogy minden tagállamban legyen minimumjövedelem, és ezt az általam a társadalmi befogadásról készített valamennyi jelentésbe beleírtam, ámde úgy gondolom, hogy ennek megvalósításához a legjobb út a bevált gyakorlatok cseréjén át vezet. Meglátásom szerint, ha a jogalkotási utat követjük, akkor nem tudunk mindenkit magunkkal vinni, és nem fogjuk megvalósítani azt, amit valamennyien akarunk – tisztes megélhetést mindenkinek, az embereket kiemelni a szegénységből, és elkerülni a hajléktalanságot.

A Foglalkoztatási Bizottság jelentésében azt is megállapítjuk, hogy a szegénység ellen a leghatékonyabban úgy lehet küzdeni, ha mindenkinek hozzáférést biztosítunk a munkaerőpiachoz. Az egyik mód ennek megvalósítására az, hogy odahatunk, hogy a foglalkoztatási irányelvet ténylegesen bevezessék minden tagállamban. A szegénységre és a társadalmi befogadásra vonatkozó politikák megfogalmazásakor azokra kell hallgatnunk, akik kutyaszorítóban vannak – magyarán azokra, akik saját maguk élik meg a szegénységet és a hajléktalanságot. Oda kell hatnunk, hogy a tagállamok betartsák a szegénység visszaszorítására az Európa 2020 stratégiában vázolt céljaikat.

Ebben a vitában arra is szeretnék rámutatni, hogy minimumjövedelemről beszélünk – más szóval munkanélküli ellátásokról, nem pedig bérekről.

 
  
MPphoto
 

  Karima Delli , a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök asszony, tisztelt képviselőtársaim, 80 millió szegény ember Európában, több mint 5 millió hajléktalan, rossz lakáskörülmények között élők milliói, a gyerekek egyötöde él szegénységben, és mi van a skála másik végén? Az, hogy a milliárdosok száma egyre csak nő.

Nemrég, október 17-én ünnepeltük a szegénység felszámolása nemzetközi napját, vége felé jár a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve, de milyen mérleget fogunk vonni mindebből? Milyen konkrét megoldásokat hozott Európa azok számára, akik nem felelősek a válságért, és mégis a válság első számú áldozatai? Milyen reményt kínálunk az én nemzedékemnek, melyet teljes erővel sújt a munkanélküliség, a foglalkoztatási bizonytalanság és a kirekesztettség, milyen reményt kínálunk ezeknek a fiataloknak, akik nem bíznak Európában, akik sokat várnak Európától, vagyis önöktől?

Mindennapi aggodalmaikra és a jövővel kapcsolatos szorongásukra választ kell adnunk. A lisszaboni stratégia megbukott a szegénység felszámolását célzó küldetésében. Nem tehetjük meg, hogy továbbra is csak nézünk, és nem teszünk semmit. A szép szavak és az üres frázisok ideje lejárt. Eljött az ideje annak, hogy merészségről, politikai bátorságról tegyünk tanúbizonyságot. Már 20 éve követelik ezt mindazok a szervezetek, melyek a szegénységben élőkkel dolgoznak, az ATD-Negyedik Világ, az Európai Szegénységellenes Hálózat (EAPN), a Hajléktalanokkal Együttműködő Nemzeti Szervezetek Európai Szövetsége (FEANTSA), az Emmaüs Europe!

Ezért a megfelelő minimumjövedelem meghatározását célzó keretirányelvet kérünk az Európai Bizottságtól. A keretirányelv biztosítani fogja az elégséges minimumjövedelemre való jogosultságot és az ehhez való hozzájutást annak érdekében, hogy minden szegénységben élő gyermek, felnőtt és időskorú személy kitörhessen a szegénységből, és ily módon biztosítva legyen számukra a méltóságban megélt élethez való elidegeníthetetlen jog.

Tisztelt képviselőtársaim, nincs már több időnk, sürgősen a tettek mezejére kell lépnünk. Vessünk együtt véget a tartós szegénység tűrhetetlen botrányának! A szegénység, véget vetni a szegénységnek, mindennek nem lózungnak kell lennie; ez valóság, és remélem, hogy ezt a harcot vállvetve fogjuk megharcolni.

 
  
MPphoto
 

  Nirj Deva , az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, meglehetősen komikusnak, sőt nevetségesnek találom ezt a vitát. Több felszólalást hallottam már: anélkül beszélünk a szegénység felszámolásáról, hogy egyszer is szólnánk arról, miként hozzunk létre több gazdagságot. Több gazdagság létrehozása nélkül nem lehet a szegénységet felszámolni, mert különben csak ugyanazt a tortát osztjuk újra, ahelyett, hogy újabb javakat teremtenénk.

Nemzetközi szinten 880 milliárd EUR áramlik ki a fejlődő országokból mindenféle korrupciós csatornákon és egyéb, nem nyilvántartott vagy adóztatható tevékenységek útján, illetve a pénz nem rendes bankokban kerül letétre. Ez a pénzügyi közösség botránya a nemzetközi fejlesztés területén. Ennek a 880 milliárd eurónak gazdagságot kellene teremtenie a fejlődő országokban.

Európában azért nő a szegénység, mert túlszabályozzuk saját magunkat a gazdagság létrehozása ellenében, amikor a kihívások most India és Kína felől jönnek. Ezt újra át kell gondolnunk.

 
  
MPphoto
 

  Gabriele Zimmer , a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, a szegénység témájáról szóló mai ülésen szándékosan a világméretű szegénység és az Európai Unió tagállamaiban tapasztalható szegénység közötti összefüggésre összpontosítunk. Ezt azonban már százezrek megtették előttünk. A közelmúlt heteiben–hónapjaiban Európában egyre többen vonultak az utcákra ezt követelvén, és a globális akciónapot szándékosan az ENSZ millenniumi fejlesztési célokról tartott csúcstalálkozójának szomszédságára időzítették.

Ezekkel az emberekkel ellentétben mi itt, az európai intézményekben, továbbra is homályos és összefüggéstelen stratégiákat szövögetünk, és olyan keretfeltételeket teremtünk, melyek azután gátolják a szegénység elleni harcot. A Lisszaboni Szerződés és az Európa 2020 stratégia de facto kiiktatták a szegénységgel kapcsolatos célokat. Az Európai Unió számos tagállama arra használja az államháztartás fenntarthatóságának követelményét, hogy igazolja a szociális juttatások és átcsoportosítások lecsökkentését, az egészségügyi kiadások és a nyugdíjrendszerek megnyirbálását, a munkaerőpiaci eszközök, valamint a munkanélkülieknek, a gyermekeknek és a családoknak nyújtott juttatások visszaszorítását. Ezt mi magunk tesszük saját uniós tagállamainkban, ebben a testületben pedig úgy csinálunk, mintha egyszerűen kampányolnunk kellene azért, hogy a szegénységben élők többé ne legyenek kirekesztve. Mi magunk tesszük ezt politikai módszereinken keresztül.

Szeretnék rámutatni, hogy az Európa 2020 stratégia és az Európai Unió fenntarthatósági stratégiája ellentmondanak egymásnak, s így ellehetetlenítik a világméretű szegénység elleni küzdelmet.

 
  
MPphoto
 

  Derek Roland Clark , az EFD képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, a szegénység, és főként azok száma, akiket fenyeget a szegénység, az Európai Unióval együtt növekedett, minden egyes új tagállam csak súlyosbította a problémát, ezért aztán eléggé nyilvánvaló, hogy a további növekedést miként előzzük meg.

Erre az önök egyik válasza a minimumjövedelem bevezetése. Támogatom a minimálbért, de csak úgy, ha ezt minden ország saját maga határozza meg a maga számára. Egy összeurópai minimálbér eltorzítaná a kérdést. Például a skandináv országokban a lakások fűtési költsége biztosan nagyobb minden jövedelmi csoportban, mint Dél-Európában.

Ellenzem a minimumjövedelmet, mert ez azt jelenti, hogy az alacsony béreket közpénzekből fejelnék meg, egy gazdasági válságban tehát az adófizetőktől többet vonnának el. Hogy akadályoznák meg, hogy egyes munkáltatók kevesebbet fizessenek, mint amennyit tudnának, hiszen tudván-tudják, hogy az ellátó rendszer ki fogja pótolni a különbséget? Válasz: a vállalkozásokat terhelő több szabályozás és bürokrácia útján, amely a legsúlyosabban az egyébként a munkaerő felét foglalkoztató kkv-kat sújtaná.

És az egész EU-ra kiterjedő, harmonizált minimumjövedelmet természetesen összehangolt adórendszer fogja követni, amely mindent egy szürke, amorf masszába mos össze, és Európát megfosztja legfontosabb tulajdonától: a sokféleségtől.

 
  
MPphoto
 

  Franz Obermayr (NI) . – (DE) Elnök asszony, nyugtalanító, hogy az Európai Unióban ezrek élnek a szegénységi küszöb közelében annak ellenére, hogy van állandó munkájuk. Ennek fényében igen melegen üdvözlendőek a megfelelő minimálbér bevezetését célzó kísérletek. A minimálbérnek azonban csak akkor van értelme, ha ehhez további intézkedések járulnak. Az elszigetelt vita a vállalkozások európai letelepedésének hanyatlását, valamint a munkanélküliek számának növekedését vonhatja maga után. Végezetül, a kis- és középvállalkozások nem lesznek képesek kötelező minimálbért fizetni, ha az adóterhelés nem változik, s persze a magasabb bérek a termékek és szolgáltatások ára emelkedésének a kockázatát is magukban hordozzák. Ami újra beindítaná az inflációs spirált.

Ezért a munkához kapcsolódó terhek könnyítésére kell helyezni a hangsúlyt. Az európai polgároknak újra úgy kell érezniük, hogy érdemes dolgozni. A minimálbér valóban jó gondolat, de a minimálbért egy értelmes és átfogó, a munkavállalók és az európai kis- és középvállalkozások adóterhein is könnyítő csomagon belül kell nyújtani.

 
  
MPphoto
 
 

  Elisabeth Morin-Chartier (PPE) . – (FR) Elnök asszony, a szegénység felszámolása valóban millenniumi fejlesztési cél, de Európában európai célkitűzés is.

Európában ugyanis mindent összevetve az egész világon a legmagasabb az átlagos életszínvonal, ám a világon sehol sem akkora a társadalmi törés, mint európai társadalmunkon belül, valamint Európa és Afrika között. Az életszínvonal-olló a világon Európában nyílik a legszélesebbre. Feladatunk tehát a különbségek csökkentése.

Európában túl sok európai nem jut hozzá kétnaponta egyszer tápláló ételhez. Túl sok a szegény gyermek, akik az ezzel járó egészségügyi és oktatási problémákkal bennragadnak a tartós szegénységben. Túl sok nő kénytelen megelégedni alacsonyabb bérekkel, túl sok nő kerül a munkaerőpiac perifériájára, túl sok nőnek bizonytalan a munkahelye, és ebben az esetben is a képzés az egyetlen módja annak, hogy őket visszavezessük társadalmunkba, és kiemeljük a szegénységből. Túl sok idős ember – és gyakran megint a nők – halmozott fel szakmai életútja során lemaradást a tisztességes foglalkoztatás és a bérek tekintetében.

A vidéki társadalomban túl sok a szegény ember. Szegénységellenes segélyezési politikáink nagy része városi politika. A szegénység leküzdésében a vidéki társadalmat is segítenünk kell.

Ezért, könyörgöm, a szegénység elleni küzdelem ...

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót.)

 
  
MPphoto
 

  Frédéric Daerden (S&D) . – (FR) Elnök asszony, tisztelt képviselőtársaim, ez a nap az Európai Parlamentben nagyrészt a világban jelen lévő szegénység elleni küzdelem jegyében telik. Ez fontos, ám miként Ilda Figueiredo kifejtette, a szegénység még Európában is túlságosan jelen van. A harc e jelenség ellen az Európa 2020 stratégia egyik prioritása. Ám ha jó dolog célokat kitűzni magunk elé – melyek egyébként ambiciózusabbak is lehettek volna –, még jobb, ha megteremtjük magunknak az ehhez szükséges eszközöket. A valamennyi európainak járó megfelelő minimumjövedelem határozottan ezen eszközök egyike.

Képviselőtársunk kitűnő jelentése bebizonyítja a minimumjövedelem hasznosságát ebben a küzdelemben, és valódi előrelépést jelent. Félünk azonban, hogy a Bizottság jogalkotási kezdeményezése nélkül – amely egyébiránt elismeri a minimumjövedelem említett szerepét – a tagállamok nem váltják valóra a szegénység felszámolására irányuló óhajunkat. A jelentést ezért a nemzeti gyakorlatokat figyelembe vevő keretirányelvnek kell követnie.

 
  
MPphoto
 

  Charles Goerens (ALDE) . – (FR) Elnök asszony, tisztelt képviselőtársaim, részemről a jelen vita keretében három megállapítás kívánkozik ide.

Először is, a globalizáció fokozta az országokon belüli egyenlőtlenségeket, ám csökkentette a nemzetek között meglévőket, amire bizonyíték a feltörekvő országok sikere, szögezi le egyébiránt a Nemzetközi Valutaalap egyik szakértője az oslói konferencián, ahol az IMF a Nemzetközi Munkaügyi Szervezettel karöltve lépett fel.

A nemzetek között még mindig számottevő különbségek vannak ugyan, ám túlzás lenne az országainkon belül tapasztalható egyenlőtlenségek vonatkozásában a szegénység tartós fennállásának a felelősségét egyedül a globalizáció számlájára írni.

Második megállapításom az, hogy Európa igen sajátos helyzetben van. Európa az egyetlen nagy gazdasági térség, amely az elmúlt három évtizedben hozzászokott a tömeges munkanélküliséghez, ahogy ezt Fitoussi professzor is megállapítja.

Az Európa 2020 stratégia érdekes távlatokat nyit ugyan a strukturális munkanélküliség lebontásához, ám az Európai Uniónak a jelen válság kezelésének keretében kell a foglalkoztatottság javítására lehetőséget kínáló utakat keresnie.

Számosan vagyunk, akik azt gondoljuk, hogy ha a mérleg nyelve kizárólag a költségvetési konszolidáció felé mozdul el, félő, hogy a szegénység csökkentésének célkitűzése hiú ábrándnak bizonyul majd.

A harmadik megjegyzésem: a szegénység elleni küzdelem vonatkozásában fellépésünknek a nemzetközi dimenziót és a külső dimenziót egyaránt magában kell foglalnia. A valódi fenntartható fejlődés szellemében tovább már nem lehet az egyiket a másik kárára előnyben részesíteni. Az a malthusianus megközelítés, melynek lényege, hogy a szolidaritás címén elköltött összegek egyszerűen csak...

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót.)

 
  
MPphoto
 

  Jean Lambert (Verts/ALE) . – Elnök asszony, úgy vélem, hogy valamennyien tisztában vagyunk az Európai Unióra kiterjedő minimumjövedelmi konstrukciók jelentőségével, jóllehet még nem minden tagállam rendelkezik ilyennel. Azt is tudjuk, hogy a hatékonyságban hatalmas eltérések vannak, hogy a fizetett összegeknek gyakorta nincs világos alapja, és hogy a fizetett összegek nem szükségszerűen tartják a lépést a növekvő költségekkel. Egyes tagállamok foglalkoztatottsági rátája igen alacsony, ezért az emberek nem szereznek jogosultságokat, azután vannak olyan tagállamok is, melyek időkorlátot szabnak ezen jövedelmi konstrukcióknak, ami igen furcsa, hiszen ezeknek éppen védőháló szerepük van.

Szilárd meggyőződésem, hogy az Európai Unióra kiterjedő közös keretre van szükségünk, mely világos elveket kínál arra nézve, hogy miként fejlesszük ezeket a konstrukciókat, valamint világos módszereket kínál ezek kidolgozására. Az egyes tagállamokban nem ugyanolyan szintű kifizetésekről beszélünk, és ha továbbra is az ellenkezőjét állítjuk, akkor egy alapvetően hamis dolgot tartósítunk. Égető szükségünk van e konstrukciók fejlesztésére annak érdekében, hogy az Európai Unióban mindenki méltóságban élhessen.

 
  
MPphoto
 

  Tadeusz Cymański (ECR) . – (PL) A szegénységről szóló e vitánkra a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve alatt kerül sor. Fontos, hogy erőfeszítéseink, valamint a kormányok és a nem kormányzati szervezetek erőfeszítései is folyamatosak és ne csak kampányszerűek legyenek, és ne csak propaganda célokat szolgáljanak. A vita tárgyát képező jelentésben javasolt valamennyi intézkedés közül különösen jelentőségteljes az átlagjövedelemhez viszonyított minimumjövedelem meghatározására vonatkozó javaslat. A szegénység okai sokfélék, és gyakran függnek össze szociális problémákkal és a társadalmi kirekesztettséggel. Ugyanakkor különösen megdöbbentő és igen szégyenletes az aktív munkavállalók körében tapasztalható szegénység, mely még a gyermektelen vagy a kiscsaládos dolgozók között is felüti a fejét. Ez a helyzet tűrhetetlen, ezért az Európai Bizottság és a Parlament által e téren tett lépéseknek kivételesen hatékonyaknak, következeteseknek és határozottaknak kell lenniük. Miközben segítjük a különböző kontinenseken lakókat, és humanitárius segítséget nyújtunk a természeti katasztrófák nyomán, először is azzal kell példát mutatnunk, hogy szolidárisak vagyunk az Európai Unió területén élő, szegénység sújtotta polgárokkal.

 
  
MPphoto
 

  Niki Tzavela (EFD) . – (EL) Elnök asszony, biztos úr, szeretnék rávilágítani egy ágazatra, amelyben megelőző politikát kell folytatnunk, ha el akarjuk kerülni, hogy Európában a nouveaux pauvres új generációja alakuljon ki. Közelmúltban készült tanulmányokból az derül ki, hogy óriási eltérés van a dolgozók bére és a jövőbeni öregkori nyugellátásuk között, „nyugdíjszakadékról” beszélhetünk, amelynek következtében ezek a munkavállalók alapból a nouveaux pauvres rétegét fogják gyarapítani. Összeurópai szinten a munkavállalóknak évente 2 milliárd eurót kell megtakarítaniuk ahhoz, hogy a társadalombiztosításban keletkezett lyukat betömjék, és biztosak lehessenek abban, hogy nyugdíjba vonulásuk után tisztes megélhetésben lesz részük.

Azért szólaltam fel, hogy felhívjam figyelmüket erre az igen súlyos problémára, mellyel európai nyugdíjasok milliói, Európa újszegényei már ma szembekerülnek.

 
  
MPphoto
 

  Sari Essayah (PPE) . – (FI) Elnök asszony, a minimumjövedelemről szóló jelentés jól tükrözi azt a széles körű vitát, melyet a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságon belül a szegénység és a kirekesztés elleni küzdelem témájáról folytattunk. Lehet ez az év a szegénység elleni küzdelem európai éve, de a gazdasági válságnak köszönhetően a munkanélküliség és a szociális nehézségek számos tagállamban még mindig súlyosbodnak.

Az európai szegénység különös ismertetőjegyei a gyermekszegénység, a fiatalok növekvő munkanélkülisége, a nők alacsonyabb rendű helyzete a munkaerőpiacon, a bevándorlók kirekesztettsége, az etnikai kisebbségek, például a romák helyzete, valamint a nyugdíj előtt álló munkanélküliek szorongatott helyzete. A szegénység visszaszorítása az Európa 2020 stratégia egyik kulcsfontosságú célkitűzése, és megvolt a szándék arra, hogy ezen célkitűzések a tagállamokra nézve kötelező mennyiségi célokon keresztül váljanak valósággá. Ennek is megvan a maga jó oka, hiszen az elmúlt évtizedben a szegénység csökkentésére tett erőfeszítések eredménye gyakorlatilag a nullával volt egyenlő.

A Foglalkoztatási és Szociális Bizottság tagjainak többsége végül úgy döntött, hogy azt javasolja: a tagállamok átlagjövedelem-küszöbértékük 60%-ában határozzák meg a minimumjövedelmet, sőt egyes tagállamok még a minimumjövedelemről szóló keretjogszabály meghozatalára is felszólítottak. Nem támogatom a jogalkotási változtatásokat, ugyanis a minimumjövedelem bevezetése figyelmen kívül hagyja a tagállamok társadalombiztosítási rendszereinek eltérő felépítését. Egyes tagállamokban eltérő lépcsőkből álló és jövedelemfüggő szociális juttatások, valamint az adókon keresztül finanszírozott egyetemes szolgáltatások egyaránt beletartoznak a társadalombiztosítási rendszerbe. A minimumjövedelem kérdését tehát a tagállamokban a szubszidiaritás elvének szemszögéből kell megközelíteni, és a bevált gyakorlatok cseréjén keresztül kell megoldásokra törekedni.

 
  
MPphoto
 

  Pervenche Berès (S&D) . – (FR) Elnök asszony, Chastel úr, biztos urak, október 17., a szegénység felszámolása nemzetközi napjának másnapján, a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évében tudjuk, hogy 2007-ben, a válság előtt, az Európai Unió lakosságának 17%-a élt a létminimum alatt. A jelenlegi számokat nem ismerjük, de mindannyian tudjuk, hogy jelentős számról van szó, márpedig ezt a helyzetet nem fogadhatjuk el.

Ha következetesek vagyunk a saját kötelezettségvállalásainkkal, ha hiszünk az általunk elfogadott alaptörvényben, a Charta 1. cikkében, mely kimondja, hogy mindenkinek joga van az emberi méltóságra, a Lisszaboni Szerződésben, mely a társadalmi kirekesztés elleni küzdelmet az Európai Unió egyik célkitűzéseként határozza meg, az Európa 2020 stratégiában, mely a szegénység elleni küzdelem célkitűzését egyik vezető célkitűzésévé teszi, és ha mindennek dacára sosem határozzuk meg a stratégia végrehajtásának eszközeit, nos akkor kudarcot fogunk vallani, és honfitársainkban csalódottságot keltünk.

A minimumjövedelemre vonatkozó jogalkotási kezdeményezéssel kell élnünk, és meg kell szerveznünk a finanszírozását a ...

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót.)

 
  
MPphoto
 

  David Casa (PPE) . – (MT) Miként már elhangzott, a szegénység témája kitüntetett helyet foglal el napirendünkben. Valamennyien tisztában vagyunk a témára vonatkozó statisztikákkal, százalékokkal és retorikával; az, hogy ilyen nagyszámú polgár él a szegénységi küszöb alatt, olyan komoly ügy, mellyel haladéktalanul foglalkozni kell. Csodálatos dolog, ha képesek vagyunk a szegénység ellen több munkahely létesítésével és olyan szervezetek felállításának ösztönzésével küzdeni, melyek segíthetnek célunk elérésében. Ebbe beletartozik egy olyan terv, mely hozzásegíti az európai polgárokat a szükséges képzés megszerzéséhez, mely azután kifizetődő munkában ölt testet. Igényeljük az ebben a vonatkozásban még lemaradó országoknak nyújtandó támogatáshoz szükséges pénzeszközöket is azért, hogy ezek az országok is teljesíthessék a célkitűzéseket. Ezért egyértelműen ösztönöznünk kell a lehető legtöbb embert, és különösen a nőket a munkaerőpiacra történő belépésre. A jelentés mélyrehatóan értékeli ezt a helyzetet, és itt szeretnék hálás köszönetet mondani az előadónak, és gratulálni neki felettébb hasznos munkájához. Mindazonáltal biztosaknak kell lennünk abban, hogy nem rohanunk fejjel a falnak, ugyanis továbbra is meg kell felelni a szubszidiaritás elvéről a Szerződésben írt rendelkezéseknek. Nem lenne célravezető egész Európára egyen-megoldást ráhúzni. Ezenfelül ehhez még nincs meg a Szerződésünk által megkövetelt jogalapunk. A tagállamoknak következésképpen szabadon, akadályoztatás nélkül, saját igényeiknek megfelelően kell tudniuk szabályozni ezeket a követelményeket.

 
  
MPphoto
 

  Regina Bastos (PPE) . – (PT) Elnök asszony, a gazdasági, pénzügyi és társadalmi válság következtében Európa jelenleg az átalakulás időszakát éli. Egyes tagállamokban súlyosbodtak a meglévő válságok, tovább mélyültek a társadalmi egyenlőtlenségek, és ez a helyzet a szegénységi küszöb alatt élő emberek számának növekedéséhez vezetett.

Ma az Európai Unió több szegénységben élőt számlál. Több olyan férfi és nő van, akiknek a jövedelme nem éri el azon ország átlagfizetésének a 60%-át, ahol laknak. Súlyos problémával állunk szemben, mely konkrét és hatékony intézkedéseket igényel. 80 millió európai él a szegénységi küszöb közelében vagy ez alatt. Jóllehet a szegénységi küszöb az EU-n belül országról országra változik, annyi bizonyos, hogy Uniónkban fokozódó jelenséggel állunk szemben, abban az Unióban, mely fejlődési paradigmájaként a világon legfejlettebb szociális modellel rendelkezik.

Portugáliában a lakosoknak közel 20%-a él szegénységben, havonta 360 eurónál kevesebből, vagy fenyegeti őket a szegénység. Hazám gyermekszegénységi adatai megrázóak. Portugália egyike azon nyolc országnak, ahol a gyermekszegénység aránya a legmagasabb.

Üdvözöljük azt a célkitűzést, hogy 2020-ra 20 millió embert emeljünk ki a szegénységből, és ugyanígy üdvözöljük a foglalkoztatottság és a társadalmi befogadás elősegítését célzó erőfeszítéseket. Szeretnék gratulálni az előadónak hozzájárulásáért, és kiemelni, hogy miként kívánatos a minimumjövedelem létrehozása, ugyanúgy az összeg meghatározásának minden egyes tagállam felelősségének kell lennie.

 
  
MPphoto
 

  Sógor Csaba (PPE) . – (HU) 1992-ben az ENSZ október 17-ét a szegénység világnapjának nyilvánította. A világszervezet 2000-ben arra kötelezte el magát, hogy 15 év alatt a felére csökkenti a súlyos szegénységben élők arányszámát. A határidő kétharmadánál tartunk. A számadatok riasztóak, elmaradunk a mutatók mögött. Pedig az igény, az elvárás nagy. Az EU-ban a lakosság 73%-a az országában egyre terjedő szegénységet tekinti a legfőbb problémának. A polgárok 89%-a azonnali megfékezést szolgáló cselekvést igényel, 74%-a pedig elvárja, hogy az EU fontos szerepet töltsön be a szegénység felszámolásában. Ezzel szemben az utóbbi két évben 6 millió EU-polgár vesztette el munkahelyét, a gyerekszegénység pedig egyre nagyobb méreteket ölt.

A foglalkoztatást a szegénység elleni küzdelem leghatékonyabb eszközének ismerjük ugyan, hivatkozunk is rá, de a Jean Monnet által megfogalmazott szociális Európa modelljét háttérbe szorították a gazdasági érdekek. A gazdasági fejlődés célja az állampolgárok jólétének biztosítása, de hatékony szociális intézkedések, a szegénység jelenlegi szintjének drasztikus csökkentése nélkül azonban ez mit sem ér. A szociálpolitika persze elsősorban a tagállamok feladata és egyben felelőssége is, de mégis azt gondolom, hogy a nyílt koordináció módszerének fokozottabb igénybevételével és a bevált gyakorlatok cseréjének elősegítésével közösen kell találnunk válaszokat a legégetőbb kérdésekre.

 
  
MPphoto
 

  Ivo Belet (PPE) . – (NL) Elnök asszony, biztos úr, az Európai Unió lakosainak egyhatodát fenyegeti szegénység, főként a 17 év alatti fiatalokat, de sok időskorú is kiszolgáltatott helyzetben van. Nő a szegénység, még azon európaiak között is, akiknek van munkájuk. Ezért, hölgyeim és uraim, meggyőződésem, hogy európai szinten is kezdeményezést kell indítanunk.

Gazdasági növekedés, jobb oktatás és képzés, több munkahely: természetesen teljes mértékben támogatjuk mindezt, de az is világos, hogy ez nem elegendő, és a szegénység leküzdéséhez külön politikára van szükségünk. Miként már elhangzott, ez tulajdonképpen az új Európa 2020 stratégiánk egyik kiemelt kezdeményezése, egyik prioritása. Miről is van konkrétan szó? A méltóságban megélt életről, az emberi méltósághoz való jogról van szó, az étkezésről, a lakhatásról és az öltözködésről van szó: olyan alapvető dolgokról, melyek a 2010-es évben virágzó Európai Uniónkban szemmel láthatóan nincsenek garantálva.

Elnök asszony, hölgyeim és uraim, ezért hiszem azt, hogy a minimumjövedelem biztosításához európai szinten is cselekedni kell. Ahogy Regina Bastos leszögezte, nem olyan eszközről van szó, melyet Unió-szerte azonos módon kell kialakítani. A tagállamoknak elegendő teret kell hagyni ahhoz, hogy saját egyedi megoldásukat kiválaszthassák. Ugyanakkor továbbra is fokoznunk kell a nyomásgyakorlást annak érdekében, hogy elkerüljük, hogy a védtelen embereket a sorsukra hagyjuk.

Ezért szólítunk fel kifejezetten arra, hogy az Európai Unió valamennyi országában vezessenek be egy garantált minimumjövedelmi konstrukciót. Ez fontos reményt adó jelzés lenne valamennyi kiszolgáltatott európainak, azoknak, akiket jelenleg sújt a szegénység és a társadalmi kirekesztettség.

 
  
MPphoto
 

  Milan Zver (PPE) . – (SL) Örülök, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés kérdését az európai intézmények szintjén is igyekszünk felvetni. Ez nagyon fontos dolog.

Az általunk elfogadandó állásfoglalás pontosan ebbe az irányba mutat. Igen jól leírja a helyzetet, a helyzet megoldásának megtalálásában azonban valamivel kevésbé eredményes volt.

A megoldás részét képezheti a minimumjövedelem, és ez a tagállamok szociálpolitikájában ilyen vagy olyan formában már valóban létezik is. Ugyanakkor ebben az anyagban rábukkantam egy egyetemes alapjövedelemre vagy mindenki számára feltétel nélkül juttatandó jövedelemre vonatkozó javaslatra is.

Ami már megkérdőjelezhető, még a szociális jogosultság szemszögéből is. Nem jó ötlet, hogy a normális életvitelhez mindenki kapjon egy alapjövedelmet, mivel ebben az esetben kevesebb pénzünk lenne azok számára, akik valóban szociális támogatásra szorulnak.

Remélem, hogy ezen a plenáris ülésen …

(Az Elnök félbeszakítja a felszólalót.)

 
  
MPphoto
 

  Vasilica Viorica Dăncilă (S&D) . – (RO) A lisszaboni stratégiában meghatározott célkitűzések – 2010-ig több munkahely létrehozása és a szegénység felszámolása – nem teljesültek. Európának ezért további erőfeszítéseket kell kifejtenie elérésük érdekében.

Úgy gondolom, hogy az Európai Uniónak és a tagállamoknak különleges figyelmet kell fordítaniuk az egész életen át tartó tanulást célzó programokra. Ezek eszközt kínálnak a szegénység és a társadalmi kirekesztettség leküzdésére, hozzásegítenek a foglalkoztathatóság és a munkaerőpiacba való beilleszkedés képességének megszilárdításához.

Másrészről úgy vélem, hogy az európai vezetőknek elemezniük kell azokat a területeket, ahol egyre növekszik a hiány a képzett szakemberekből, mégpedig azért, hogy a jövőben képesek legyenek a hiányt megszüntető intézkedések előmozdítására.

Az egyik lehetséges intézkedés a jelenleg a felsőoktatásban tanuló diákok számára kialakított Erasmus programnak más társadalmi-foglalkozási csoportokra, például a felsőfokú végzettség nélküli fiatal felnőttekre vagy a szakmai átképzési programokba bevont munkanélküliekre való kiterjesztése lenne.

 
  
MPphoto
 

  Antonyia Parvanova (ALDE) . – (BG) Az Európai Unió szolidaritási alapelvére figyelemmel, valamint a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve összefüggésében felszólítok minden uniós tagállamot, hogy vezesse be a garantált megfelelő minimumjövedelmi szinteket, melyek rendeltetése az elégtelen jövedelemmel rendelkezők támogatása gazdasági és társadalmi beilleszkedésük megszilárdítása, valamint számukra tisztes megélhetés biztosítása érdekében.

A szegénység elleni küzdelemben csak a minimumjövedelmi konstrukciók bevezetését célzó konkrét intézkedések elfogadásával sikerülhet számottevő, tényleges előrelépést tennünk. Ez fogja lehetővé tenni számunkra, hogy valamennyi európai polgárnak megfelelő életszínvonalat biztosítsunk, melybe beleértendő a társadalombiztosítás, valamint az állam által nyújtott olyan szolgáltatásokhoz való hozzáférés, mint a szociális-jóléti szolgáltatások, az egészségügyi ellátás és az oktatás.

Végül hangsúlyozni kívánom, hogy polgárainkat, és különösen a nőket és a veszélyeztetett csoportokat, valamint az etnikai kisebbségeket csak a társadalmi beavatkozás és védelem számára forrásokat biztosító konkrét politikai megoldások széles skálájának segítségével tudjuk majd megvédeni a társadalmi kirekesztés ellen.

 
  
MPphoto
 

  Elisabeth Schroedter (Verts/ALE) . – (DE) Elnök asszony, még egyszer szeretnék a Bizottsághoz folyamodni annak érdekében, hogy ha a Bizottság létrehoz egy szegénység elleni platformot, ne hagyja, hogy ez pusztába kiáltott szó maradjon, hanem tegye magáévá a parlamenti kezdeményezéseket. Először is van egy kezdeményezés, mely rendelkezik arról, hogy meg kell vizsgálni, szükség van-e a minimumjövedelemről szóló keretirányelvre azért, hogy az Európai Unióban mindenki méltóságban élhessen. Másodsorban van egy olyan kezdeményezés, mely a strukturális alapok előkészítése során a puszta GDP-nél tovább megy, és a jövedelmi egyenlőtlenségek értékelése során – ahol hátrány van – mutatóként a Gini-együtthatót is tekintetbe veszi. Ezekről a dolgokról most kell dönteniük, ha azt akarjuk, hogy legyen valami esélyünk a bevezetésükre. Ezért megkérném a biztost, hogy ezt a két pontot a plenáris ülésről tegye át a Bizottság napirendjébe, és hasson oda, hogy a Bizottság erre vonatkozóan válaszoljon az Európai Parlamentnek.

 
  
MPphoto
 

  Elie Hoarau (GUE/NGL) . – (FR) Elnök asszony, a szegénység felszámolása nemzetközi napját már hosszú évek óta ünnepeljük, de be kell vallani, hogy nem sok konkrét eredményt tudunk felmutatni, és félő, hogy még hosszú évtizedekig fogjuk ünnepelni, ha továbbra is ugyanazokat a politikákat folytatjuk. Ebből a szempontból Európa, és általánosságban a Nyugat, nem rázhatja le magáról a felelősséget.

A szegénység elleni küzdelem annyit tesz, mint az országokon belül és nemzetközi szinten is harcolni a javak igazságos elosztásáért. Jelenti a környezet tiszteletét, és azt is, hogy az emberi lények között mindenütt érvényre juttatjuk az egyenlőség elvét. Ha a ma megtartott beszédeket nem követik olyan konkrét tettek, melyek az itt hallottakat képeznék le, akkor attól tartok, hogy az általunk tett kijelentések jámbor óhajok maradnak csupán, és nem hatnak majd ténylegesen a világban és Európában tapasztalható nyomor és szegénység ellenében.

 
  
MPphoto
 

  Angelika Werthmann (NI) . – (DE) Elnök asszony, tisztelt képviselőtársaim, a szegénység és a társadalmi kirekesztés sértik az emberi méltóságot, más szóval az alapvető emberi jogokat. A legvédtelenebb csoportok az egyedülálló szülők, a gyerekek és az idősebb korosztály. A nők a veszélyeztetett populáció jelentős részét alkotják, részben a szokásos megkülönböztetés okán, mely még mindig gyakori minden oldalról a bérek és a nyugdíjak vonatkozásában, részben pedig az általánosan elterjedt bizonytalan munkakörülményeik okán.

Akcióba kell kezdenünk a munkaerőpiacba történő – például munkahelyteremtő – beruházások elősegítése, és olyan közösségi programok előmozdítása érdekében, mint az egész életen át tartó tanulás programja. Igen, biztosítanunk kell az anyagiak minimumszintjét, de csak kiterjedt ellenőrzések és bizonyos feltételek mellett, mégpedig azért, hogy kezdettől fogva elkerülhessük a joggal való visszaéléseket. Igen, biztosítanunk kell a minimumjövedelmet, de csak azzal a feltétellel, hogy semmilyen körülmények között sem vezethet a közvetett vagy fordított megkülönböztetés új formájához.

 
  
MPphoto
 

  Miroslav Mikolášik (PPE) . – (SK) Az Európai Unióban majdnem 85 millió embert fenyeget a szegénység, és 2008-ban az EU 500 millió lakosából 17% a szegénységi küszöb alatt élt.

Minthogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés természete alapján többdimenziójú, megelőzésüket rendszerszerűen be kell építenünk más politikákba, hogy minden uniós polgár tisztes életet élhessen. A szegénység elleni küzdelem nemcsak a bérrendszerek és a szociális védelmi rendszerek aktív támogatását, hanem a foglalkoztatási szempontból hátrányos helyzetű csoportok számára tisztességes és állandó munkahelyek megteremtését is igényli. Kiemelném, hogy a foglalkoztatottság általánosságban a szegénység elleni védelem leghatékonyabb formájának tekintendő, a munkahelyteremtésnek tehát az EU és a tagállamok számára egyértelmű prioritásnak kell lennie. Külön figyelmet kell fordítani mind a fiatalok, mind pedig idősebbek bevonására a munka világába.

 
  
MPphoto
 

  Proinsias De Rossa (S&D) . – Elnök asszony, múlt vasárnap Írországban találkoztam fiatalok egy csoportjával, akik küzdenek, hogy túléljék a szegénységet. Feltették a kérdést nekem, mint európai parlamenti képviselőnek, hogy melyik oldalon állok. Az ő oldalukon, avagy a bankárokén? Ezt a kérdést szegezték nekem. Egy sor élményükről számoltak be, és megkértek, hogy közvetítsem ezeket a Parlament felé. Kifejezték, hogy már nem érdekli őket a szavazás, mert úgy érzik, ha továbbra is elmennek szavazni, akkor sincs kilátás a változásra. Elmondták: elegük van abból, hogy semmibe veszik őket, és úgy érzik, hogy a társadalom számára értéktelenek.

Úgy vélem, hogy számolnunk kell azzal, amit ezek a fiatalok gondolnak. Ők a mi jövőnk. Nem látok bizonyítékot arra, miszerint a Bizottság ténylegesen odahatna, hogy az államháztartási konszolidáció beindítására ösztökélt tagállamok tekintetbe vegyék, hogy ezeket az embereket – akik már szenvednek – nem szabad még több szenvedésnek kitennünk, és a jelenleg a társadalom perifériáján élő embereket nem szabad szegénységbe taszítanunk. Rendkívül fontos, hogy…

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót.)

 
  
MPphoto
 

  Ilda Figueiredo , előadó. – (PT) Elnök asszony, szeretném köszönetemet tolmácsolni minden képviselőtársamnak, valamint a Bizottságnak, a Tanácsnak és a belga elnökségnek is mindazért, ami itt elhangzott, ám aláhúznék három dolgot, amit több képviselő is kiemelt.

Először is, a szép szavak és a jó szándék nem elegendőek. A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évének gyakorlati dimenzióval is kell bírnia. A politikákon változtatni kell. Az első helyre az embereket kell állítani. Tudatosítani kell, hogy a javakat a dolgozók hozzák létre, akiket tisztességesen meg kell fizetni, de a nagyobb gazdagság megteremtése érdekében több munkahelyre van szükségünk. Pontosabban olyan munkahelyekre, melyekkel jogok és rendes bérek járnak. Mindemellett a javakat és a jövedelmeket másképpen kell újra elosztani, és ebben az összefüggésben a minimumjövedelem-rendszer létfontosságú eszköz ebben a küzdelemben, olyan minimumjövedelmek fenntartása, melyek országról országra változnak, de amelyek osztoznak egy közös célkitűzésben...

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót.)

 
  
MPphoto
 

  Andris Piebalgs , a Bizottság tagja. – Elnök asszony, a szegénység tragédia mind az egyén, mind a társadalom számára. A szegénység erőszakhoz, bűnözéshez és konfliktusokhoz vezet. Szeretnék köszönetet mondani az Európai Parlamentnek azért, hogy a szegénység elleni küzdelmet ennyire előtérbe helyezte a napirendjében, és a mai vita is szemlélteti: Európa elszánt arra, hogy szembenézzen ezzel a kihívással. Az Európa 2020 stratégia, Ilda Figueiredo jelentése, a tagállami tevékenységek mind-mind a helyes irányban tett lépések.

Szeretném kiemelni, hogy mindaddig, amíg a szegénység világméreteket ölt – 1,4 milliárd ember él napi kevesebb mint egy dollárból – nem várhatjuk, hogy ezt a kérdést az Európai Unión belül megoldjuk. Ami annyit jelent, hogy a millenniumi fejlesztési célok politikája olyan politika, mely szintén fontos nekünk.

Meggyőződésem, hogy jelenleg a célravezető megoldást próbáljuk megtalálni, és ez partnerországaink és az uniós országok inkluzív gazdasági növekedése. Tudom, hogy az inkluzív gazdasági növekedés meglehetősen egyszerűen hangzik, ám fejlesztési politikáink megváltoztatásával pontosan ezzel igyekszünk foglalkozni. Az Európa 2020 stratégia szintén ebbe az irányba mutat.

 
  
MPphoto
 

  Olivier Chastel , a Tanács soros elnöke. – (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, első felszólalásomban szándékosan a szegénység elleni küzdelem fejlesztési vetületére szorítkoztam. Néhány szót természetesen az Unióval kapcsolatosan is mondanom kell. A belga elnökség igyekezett eszközöket kialakítani a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem terén, konkrétan az Európa 2020 stratégia kiemelt kezdeményezéseinek megvalósítása révén. A Tanács által 2010. június 7-én jóváhagyott stratégia célkitűzései között szerepel a főként a szegénység visszaszorítását célzó társadalmi befogadás elősegítése.

E célkitűzés értelmében 2020 tájékára legalább 20 millió személy feje fölül kell eloszlatni a szegénység vagy a kirekesztés veszélyét a szociális védelemmel foglalkozó bizottság által javasolt három mutató alapján, melyek a következők: a szegénység veszélye, az anyagi nélkülözés és az, hogy az illető munkanélküli családban él.

Másfelől a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve azt célozza, hogy felhívja a közvélemény figyelmét e problémakörre, és igyekszik célba juttatni az üzenetet, hogy a szegénység és a kirekesztés kártékonyan hatnak a társadalmi és a gazdasági fejlődésre. Ezenfelül azt a szemléletet is igyekszik megkérdőjelezni, miszerint a szegénység elleni harc sokba kerül a társadalomnak, és igyekszik hangsúlyozni nemcsak a politikai döntéshozók, hanem az állami és a magánszektor szereplői által viselt kollektív felelősségnek is a jelentőségét.

A belga elnökség igyekezett jeleskedni a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évében. Engedjék meg, hogy ebből az alkalomból felidézzek néhány kezdeményezést és eseményt. Szeptemberben konferenciát tartottunk a gyermekszegénységről. A konferencia célja az volt, hogy kiszélesítse az európai vitát a gyermekszegénységről szóló ajánlás elfogadásáról, a nemzedékről nemzedékre újratermelődő szegénység ördögi körének megszakítása érdekében.

Daerden úrnak válaszolva: ma kerekasztal beszélgetésre kerül sor Brüsszelben. Témája a három pillérből álló aktív befogadásról szóló ajánlás végrehajtása; a három pillér a minimumjövedelem, a befogadó munkaerőpiac, valamint a minőségi szolgáltatásokhoz való hozzáférés.

A szociális piacgazdaság témájáról szóló másik konferenciára október 27-én és 28-án kerül sor, a hajléktalanságról szóló konferenciára pedig december 9-10-én. Végül az Európai Tanács ülésének kísérőeseményeként kerül majd sor a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évét hivatalosan lezáró ülésre, ahol a bevált gyakorlatoknak és az év kiemelt eseményeinek bemutatása lesz soron.

Íme, elnök asszony, hölgyeim és uraim, így ölt testet a belga elnökség azon törekvése, hogy a szociális kérdéseket az európai napirend élére tegye.

 
  
MPphoto
 

  Anna Záborská (PPE) . – (FR) Elnök asszony, engedje meg, hogy a diplomata karzaton üdvözöljem az ATD-Negyedik világ nemzetközi mozgalom fiatalokból álló küldöttségét. Gratulálok nekik mindazért, amit a mélyszegénység elleni küzdelemben tesznek, és köszönöm nekik, hogy megjelentek a plenáris ülésen.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra október 20-án szerdán 12.30 órakor kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Paulo Alves (S&D) , írásban. – (PT) A szegénység igen súlyos probléma, mely 85 millió európai polgártársunkat érinti, így senki sem maradhat közömbös iránta. A szegénység problémájának prioritásaink homlokterében kell állnia, és olyan kollektív választ érdemel, mely szavatolja, hogy a szociálisan kiszolgáltatott helyzetbe került európai polgártársainknak legalább a minimális méltósága megmaradjon.

Ez a mindent átható probléma sújtja fiataljainkat, öregjeinket, és egyre inkább aktív munkavállalóinkat is, akiket mélyen érintett a csak az elmúlt két évben megszűnt 6 millió munkahely elvesztése, valamint az alacsony és kiszámíthatatlan bérszínvonal még akkor is, ha sikerült megőrizniük a munkahelyüket.

Kétségkívül olyan rendszerszintű megközelítésre van szükségünk, amely a problémák gyökerét kezeli, megoldást kínál rájuk, és csírájukban fojtja el a gondokat. Ezzel egy időben azonban a következményekre jelenleg nem tudunk azonnal és sürgősen reagálni. Ennek fényében annak biztosítása, hogy a társadalmunkban élő legvédtelenebbek megkapják a megélhetésükhöz szükséges minimumjövedelmet, és sürgős válaszokat kapjanak arra nézve, hogy miként kerülhetnek ki ebből a helyzetből, nem csupán szükségszerűség, hanem követelmény is, melynek meg kell felelnünk, és olyasmi, amit a jelentés erőteljesen hangoztat.

 
  
MPphoto
 
 

  Elena Oana Antonescu (PPE) , írásban. – (RO) 2009-ben Európát teljes erővel sújtotta a világméretű gazdasági válság. Ennek az időszaknak a hatása nem is lehetett volna végzetesebb Európa-szerte a szegénység szintjére, főként a 2008-ban a szegénységi küszöb alatt élő 17% európai esetében. Igen valószínű, hogy ez az arány azóta sajnos csak emelkedett.

Csak most, 2010-ben kezdünk látni valami halvány reményt arra, hogy az általános gazdasági helyzet javulhat. Legnagyobb erőfeszítéseinknek azon európai polgárokra kell irányulniuk, akiket a válság a leginkább sújtott, s főként azért, mert 2010 a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve.

Figyelemmel az abszolút szegénység és a gyermekszegénység 2015-ig történő felszámolásának célkitűzésére, valamint a relatív szegénység számottevő csökkentésének céljára, én is alá kívánom húzni, hogy európai uniós szinten sürgősen nemzeti minimumjövedelem-küszöböket kell bevezetni. Ezek fognak oltalmat nyújtani a szegénység veszélye ellen, és fogják biztosítani valamennyi európai polgár számára a társadalmi befogadást.

 
  
MPphoto
 
 

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D) , írásban. – (LT) Akkor, amikor a szegénység felszámolása nemzetközi napját és a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évét üljük, sajnálattal kell megállapítani, hogy az Európai Unióban már több mint 85 millióan élnek a szegénységi küszöb alatt. Jóllehet a szegénység legfőbb oka a munkanélküliség, még sok munkával rendelkező európai is napi szinten küzd a szegénységgel, és nem adatik meg neki, hogy teljes értékű életet éljen. Abszurdum, hogy a jövedelem, amelyet a dolgozók kézhez kapnak, nem elegendő arra, hogy méltó életet biztosítsanak a családjuknak. Szeretném emlékeztetni önöket arra, hogy a gazdasági növekedés önmagában nem szorította vissza a szegénységet és a társadalmi kirekesztettséget, és a nehéz idők csak növelik a szegénységet; a minimumjövedelmi konstrukciók azonban lehetőséget nyújtanak a legkiszolgáltatottabbak védelmére. A minimumjövedelmek szavatolása a szegénység legyőzésének fontos és hatékony eszköze, amely elősegíti a társadalomba való beilleszkedést, a munkaerőpiachoz való hozzáférést, és az embereknek lehetőséget nyújt arra, hogy tisztes körülmények között éljenek. Felhívnám a figyelmet arra, hogy a minimumjövedelmeket még a válság ideje alatt sem szabad költségnövelő tényezőnek tekinteni, hanem a válság elleni küzdelem alapvető eszközének, ugyanis a szegénység elleni harcba való korai beruházás a legtöbb hasznot a hosszú távú szociális kiadások csökkentésével hozza meg. Ezért az Európa 2020 stratégia azon kötelezettségvállalásának teljesítése érdekében, mely azt tűzi ki célul, hogy az Európai Unióban a szegénység és a kirekesztés veszélyét legalább 20 millió ember esetében felszámolják, az Európai Bizottságnak konkrét intézkedéseket kell foganatosítania, és javaslatot kell tennie olyan európai szabályozásra, amely a szegénység elleni küzdelem keretében egész Európában minimumjövedelmet biztosítana.

 
  
MPphoto
 
 

  Gál Kinga (PPE) , írásban. – (HU) A gazdasági világválság idején, a „Szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évében”, három nappal az Élelmezési Világnapot követően különösen fontos, hogy a gyermekszegénység is kellő figyelmet kapjon európai szinten. Hat másodpercenként éhen hal egy gyermek a Földön. Több millió alultáplált gyermek él Európában. A szegénységben, sok esetben halmozottan hátrányos helyzetben élő gyermekek aránya uniós szinten 19%, 3%-kal meghaladva a teljes lakosságra jutó arányt. A kiemelt figyelmet a számadatok is alátámasztják, az uniós szintű gyerekjogi stratégiának erre is megfelelő hangsúlyt kell fektetnie. A jelenleg megélt gazdasági világválság nemcsak teherként nehezedik ránk, hanem lehetőséget is jelent. Lehetőséget a kreatív gondolkodásra, a szemléletváltásra az üzleti életben, lehetőséget a paradigmaváltásra az eddigi gazdasági, társadalmi, környezeti gondolkodásunkban, melyre egyre nagyobb nyitottság mutatkozik társadalmainkban.

Társadalmi összefogással, helyi kezdeményezésekkel hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a gyermekszegénység, az alultápláltság mérsékelhető legyen. Magyarországon a közelmúltban elindult „Minden gyerek lakjon jól!” kezdeményezésnek köszönhetően naponta több ezer gyermek számára válik elérhetővé a meleg étkezés. Míg Böjte Csaba ferences szerzetes által Erdélyben elindított kezdeményezésének köszönhetően közel 2000 gyerek etetését és felügyeletét sikerül ellátni 18 bentlakásos és 40 napközi otthonban. A Eurochild nemzetközi szervezet véleményével egyetértve ugyanakkor hangsúlyoznám, a gyerekszegénység elleni küzdelmet nemcsak gazdasági kihívásként, hanem gyerekjogi kérdésként is kell kezelni.

 
  
MPphoto
 
 

  Pascale Gruny (PPE) , írásban. – (FR) Először is, véleményem szerint a szegénység elleni küzdelem figyelembevétele az Európa 2020 stratégiában jelentős előrelépés. A gazdasági válság az utóbbi években elmélyítette a szegénységet. Az Európai Uniónak képesnek kell lennie arra, hogy ösztönözze a tagállamokat a problémával való szembenézésre.

Másodsorban, az Európai Szociális Alap (ESZA) a szegénység elleni harc megkerülhetetlen európai eszköze. Az Európai Szociális Alap előadója vagyok, és támogatom az ESZA felhasználását arra, hogy a munkaerőpiactól legtávolabbra került embereket a munka világa felé tereljük. Az Európai Szociális Alapnak a Római Szerződésben való létrehozásától fogva ez volt a küldetése, és a foglalkoztatást elsődleges célkitűzésként meg is kell őriznie.

Harmadsorban, a sikertelen álláskeresők kivételével ellenzem az ellentételezés nélküli minimumjövedelmet. A szegénység csökkentéséhez a norma a foglalkoztatás. Ez az egyetlen módja, hogy mindenki visszanyerje méltóságát.

Negyedsorban, a tagállamok kormányai felelősek azért, hogy tevékenyen küzdjenek a szegénység ellen. Európa kész támogatni őket, kiegészíteni a cselekvésüket, ám Európának nem feladata, hogy a kormányok helyébe lépjen. Európa nem találhat gyógyírt az összes bajra. Mindenekelőtt a tagállamoknak kell felvállalniuk a felelősséget.

 
  
MPphoto
 
 

  Zita Gurmai (S&D) , írásban. – Amikor a szegénységről beszélünk, gyakran megfeledkezünk azokról, akiknek a munkáját súlyosan alulfizetik. A szegénységnek ebben a tekintetben még mindig van egy női arca Európában. A nők hátrányos helyzete strukturális jellegű. Ők kevesebbet dolgoznak, hiszen a háztartási munka a törvény előtt nem munka. Ha a munkaerőpiacon dolgoznak, a megkülönböztetés és a szegregáció miatt kevesebbet keresnek. Emlékeztetőül: mindent összevetve a férfiak és a nők fizetési ollója Európában még mindig 17%-osra nyílik (úgy értve, hogy a nők ugyanazért a fizetésért 17%-kal többet dolgoznak, mint a férfiak). A végén pedig a nők természetesen a fent vázolt körülmények miatt kevesebb nyugdíjat is kapnak. Hát nem mélységesen igazságtalan mindez?

Ezt az ördögi kört úgy törhetjük meg, ha elismerjük, hogy a nem fizetett munka is munka, hogy bátorítjuk a nőket a munkavégzésre és arra, hogy teremtsék meg gazdasági függetlenségüket, ha letörjük a munkaerőpiaci szegregáció strukturális okait, s ha nyugdíjrendszereink megreformálásakor figyelünk a nők problémáira. Ma ez lehet, hogy költségesebb lesz, de hosszú távon a kevesebb egyenlőtlenség és a kevesebb szegénység költségvetéseink kiegyensúlyozását is segíti majd. A női szegénység kezelése valamennyiünk számára jótékony hatású lenne – nemcsak a nők, hanem a férfiak számára is.

 
  
MPphoto
 
 

  Jaromír Kohlíček (GUE/NGL) , írásban. – (CS) Üdvözlöm a minimumjövedelem, mint a szegénység elleni küzdelem egyik eszközének szerepéről szóló vita megnyitását. A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évében ez a fajta fellépés kétségkívül teljesen helyénvaló. Az első kérdésem a munkanélküliséggel, az átlagjövedelemmel, a szegénységben élők arányával, valamint a szegénységi küszöb meghatározásával összefüggő hivatalos adatok magyarázó erejével kapcsolatos. Az átlagjövedelem kevéssé hihető, hacsak nem egyenesen hamis számokon alapuló mutató. Ha összeadjuk a különböző vezetőknek kifizetett milliókat, meg a minimálbéren foglalkoztatott alkalmazottak fizetését, egy meglehetősen megbízhatatlannak tekinthető számot kapunk. A bérek összehasonlításakor a vezetőket és az igazgatókat külön kell figyelembe venni. A polgárok jövedelme – például az egy főre eső GDP-ben kifejezve – ráadásul csak igen laza összefüggést mutat a minimálbérrel. Portugáliában és a Cseh Köztársaságban a polgárok GDP-ben mért jövedelme nagyjából azonos. A minimumjövedelem ugyanakkor közel 50%-kal tér el. A „szegénységi küszöb” és a „szegénység szempontjából való veszélyeztetettség aránya” egyszerűen érthetetlen fogalmak az én gyenge felfogásomnak. Amikor azt olvasom, hogy Svédországban a népesség szegénység szempontjából való veszélyeztetettségének aránya 12%, a Cseh Köztársaságban 9%, Luxemburgban viszont 13%, csak ámulok. Ezen hiányosságok ellenére a jelentés határozottan informatív.

 
  
MPphoto
 
 

  Kósa Ádám (PPE) , írásban. – (HU) A minimumjövedelem kapcsán hallott vitás kérdések tekintetében fontos hangsúlyoznom, hogy nem a jelenről, a holnapról, hanem már a holnaputánról is döntenünk kell. Az inaktivitás sokkal rombolóbb, mint azt sokan közülünk egyáltalán gondolják, tudják. A fogyatékkal élő embereknek ugyanakkor ez napi tapasztalat. Nem arra van szükségünk, hogy egyszámjegyű százalékokban mérhető jövedelmi javulásunk legyen munkanélküliként. Az aktivitást kell növelni, segíteni minden áron. Emellett a gerontológiai és életvitelhez köthető kutatásokat kell támogatni. A korszerű, innovatív, a mindennapi életet javító, akadálymentesítést és a hozzáférést is támogató beruházásokat kell elősegíteni. Ne a függőséget legalizáljuk, erősítsük, növelve az eltartott és rászoruló polgárok tömegeit. Ez is egy önerősítő stigma, ami fenntarthatatlan!

A szociális ellátásokra fordított források egyre kevesebb közforrásból (adóból) teremthetők elő. A ténylegesen rászoruló, úgymond magatehetetlen, súlyos fogyatékossággal élő emberek kerülnek folyamatosan rosszabb helyzetbe: egyre több példát látunk, pl. a rokkantnyugdíjazás területén, hogy a visszaélések elterjedtek, rontva az ellátások színvonalát. Visszatérve az idősödésre: az eltartottsági ráta folyamatosan nő, így a már meglévő szociális ellátások értéke is csökkenni fog, hiszen nem lesz elegendő aktív - a következő évtizedben is milliós nagyságrendben csökken az aktívak száma Európában -, aki a szociális és minimumjövedelmek szintjét biztosítani tudja. Ez pedig a ténylegesen rászorulók sorsának a romlását vetíti előre, ami megengedhetetlen!

 
  
MPphoto
 
 

  Elżbieta Katarzyna Łukacijewska (PPE) , írásban. – (PL) Tisztelt képviselőtársaim, a statisztikák szerint a szegénység problémája az Európai Unió polgárainak 16%-át érinti. Az EU tagállamaiban a szegények száma növekedésének fő okai között van a megfelelő oktatás hiánya és az, hogy nem sikerül a képességeket a munkaerőpiaci igényekhez igazítani. A szegénység hatalmas pszichológiai teherrel, félelemmel, stresszel és a megfelelő döntések meghozatalára való képtelenséggel is párosul. Ezek a tényezők oda vezetnek, hogy a szegénység által sújtott embereknek nagyon gyakran egy újabb problémával, a társadalmi kirekesztettséggel is meg kell küzdeniük.

A szegény családból származó gyermekek meg vannak fosztva azoktól a lehetőségektől, melyekben a módosabb családok gyermekei részesülnek. Az ilyen környezetben felnövő fiatalok sem azokkal a lehetőségekkel, sem azokkal a helyes szerepmodellekkel nem rendelkeznek, melyek a jövőben képessé tennék őket a szegénység zárt köréből való kitörésre. A 2010. esztendőt a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évének nyilvánították. Kivételes lehetőségünk nyílik tehát arra, hogy az egész nemzetközi közösséget bevezessük a szegények és a társadalomból kirekesztettek problémáiba, és hogy konkrét megoldásokat javasoljunk.

 
  
MPphoto
 
 

  Katarína Neveďalová (S&D) , írásban. – (SK) Az Európai Unió ezt az évet a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemnek szentelte. De kérdezzük csak meg, hogy mit is tesz az EU a szegénység leküzdésére! Az EU-ban jelenleg 80 millióan élnek a szegénységi küszöb alatt, ami az EU lakosságának 17%-a. Ebben a csoportban a legkiszolgáltatottabbak már jó ideje nemcsak az idősebb polgárok, hanem főként a fiatalok. Miközben az Európai Unióban a munkanélküliség aránya átlagosan 10%, a fiatalok esetében ez az arány ennek kétszerese, azaz 21%, és egyes országokban, mint például Spanyolországban, 40%-ra is rúg. A szegénység tehát főként a fiatalokat fenyegeti. Az EU jövőbeli fejlődése szempontjából ezért nemcsak minimálbért fontos biztosítani, hanem – különösen a fiatalok számára – munkalehetőségeket is. A tanulmányok befejezése után nagyon nehéz elhelyezkedni. Beszélhetünk ugyan az egész életen át tartó tanulásról, de ennek is közvetlen céllal kell bírnia: a jelöltet egy adott szakmára kell kiképezni. Az EU képviselőihez fordulok tehát: hozzanak intézkedéseket a fiatalok körülményeinek javítására, és így erősítsük a jövő egészséges társadalmát. A fiatalok az Európai Unió és az egész világ jövőjét jelentik.

 
  
MPphoto
 
 

  Wojciech Michał Olejniczak (S&D) , írásban. – (PL) A szegénység és a társadalmi kirekesztés sértik az emberi méltóságot és az alapvető emberi jogokat. A jövedelemtámogató programok fő céljának annak kell lennie, hogy kiemeljük az embereket a szegénységből, és lehetőséget kínáljunk nekik az emberhez méltó életre. A legutóbbi statisztikák rémisztőek. A világon 1,4 milliárd ember, az Európai Unióban pedig közel 85 millió él jelenleg szegénységben. Az Európai Parlamentnek és a tagállamoknak további intézkedéseket kell hozniuk több munkahely megteremtése, e munkahelyek minőségének és a bérezési szinteknek a javítása, valamint rendes nyugdíjak, szociális juttatások és családi pótlékok biztosítása érdekében. Létfontosságú a minőségi közszolgáltatásokhoz való egyetemes hozzájutás szavatolása. Az Európai Parlament egyik javaslata azt célozza, hogy kialakításra kerüljön egy olyan minimumjövedelem-szint, mely az adott tagállam átlagjövedelmének legalább 60%-ában kerülne meghatározásra. Lengyelországban a minimumjövedelem szintje jelenleg az átlagjövedelemnek kb. 42%-án áll. A minimálbér emelése hozzásegítene ahhoz, hogy felnőttek és időskorúak kikerüljenek a szegénységből, jogot adna nekik a méltóságteljes életre, és minden gyermeknek lehetőséget adna fejlődésük fokozására és az oktatáshoz való hozzájutásra. Az oktatást illetően: különösen fontos hatékony lépéseket tenni mindenekelőtt azon tényezők felszámolására, melyek hatására gyermekek túl korán kikerülnek az oktatási rendszerből, és hatékony lépéseket kell tenni a szakképzés színvonalának emelésére is. Úgy gondolom, hogy meg kell teremtenünk az alapot olyan konkrét intézkedéseknek és politikai stratégiáknak a bevezetésére, melyek – például ösztöndíjakon vagy diákhiteleken és támogatásokon keresztül – szélesítik a fiataloknak az oktatáshoz való hozzájutását.

 
  
MPphoto
 
 

  Rovana Plumb (S&D) , írásban. – (RO) Az Európa 2020 stratégia által meghatározott célkitűzésnek, mely a szegénységi küszöb alatt élő európaiak számának 25%-os csökkentését irányozza elő – ami több mint 20 millió ember –, hozzá kell járulnia a polgárokat a szegénység veszélyétől megóvó nemzeti politikák kialakításához.

A nők a szegénység által veszélyeztetett népesség nagy szeletét alkotják, és ennek okai a munkanélküliség (a 2008. évi 7,4%-os munkanélküliségi ráta 2009-re 9%-ra nőtt), az, hogy a gyermek- és idősgondozás kizárólag az ő vállukat nyomja, bizonytalan a munkahelyük, rosszul fizetett munkákat látnak el, a megkülönböztetés miatt fizetésük elmarad a férfiakétól, és kisebb nyugdíjat is kapnak. Romániában a nők 25%-a él szegénységben (összevetve az európai átlagosan 17%-os szinttel), a gyerekeknek pedig a 33%-a. Az Európai Unióban Románia a 23%-os szegénységben élő lakosságával a második helyen áll a szegénységben élők arányát tekintve. A minimálbér alig 140 eurót tesz ki, míg az átlag bruttó fizetés nem több mint 460 EUR.

Felszólítom a tagállamokat, hogy a szegénység – különösen a mélyszegénység – megelőzése és visszaszorítása érdekében foganatosítsanak a tisztességes, fenntartható munkahelyek létrehozását célzó, valamint megfelelő jövedelmi és szociális védelmi konstrukciókat előmozdító konkrét intézkedéseket; arra is felszólítom a tagállamokat, hogy alakítsanak ki a férfiak és a nők szempontjait figyelembe vevő és az összes vonatkozó politikai területbe integrált középtávú és hosszú távú stratégiákat.

 
  
MPphoto
 
 

  Joanna Senyszyn (S&D) , írásban. – (PL) Az Európai Unióban a 2010. év a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem éve. Európa lakosainak egyhatoda, azaz a lakosság 17%-a a szegénységi küszöb alatt él. Lengyelországban ez mintegy 6,5 millió embert jelent. A szegénység mindenkit sújthat. Elég, ha az ember elveszti a munkáját, vagy súlyosan megbetegedik. A szegények sorait mostanában egyre inkább duzzasztják a munkahellyel rendelkezők. A szegénység a leginkább a gyermekeket és az időskorúakat, a fiatal szellemi dolgozókat és diplomásokat, a nagycsaládosokat és a hiteltörlesztőket sújtja.

A Parlament kötelessége, hogy hatékonyan ellenálljon a szegénység okainak, és legyőzze azokat. Célkitűzésünk az, hogy 2020-ig 20 millióval csökkentsük a szegények számát. A szegénység elleni küzdelmet célzó nemzeti stratégiákban az első helyre a szegényeknek szóló megfelelő anyagi támogatás nyújtását, a munkaerőpiachoz való könnyebb hozzáférés lehetővé tételét, oktatási lehetőségek biztosítását, valamint a magas színvonalú, mindenki számára nyitott közszolgáltatások szavatolását kell tenni.

A társadalmi és etikai kérdések ugyanilyen fontosak. A szegénység egyúttal a méltóság elvesztésével és a megalázottsággal összefüggő lelkiállapot is. A szegénység leküzdésének egyik legnehezebb vetülete éppen ennek a hozzáállásnak a megváltoztatása. Itt hatékony lelki gondozásra és gyors segítségnyújtásra van szükségünk. A nemzeti stratégiáknak koherenseknek kell lenniük az Európai Szociális Alap által támogatott kezdeményezésekkel és az EU PROGRESS programjának projektjeivel. Bárcsak a 2010. év lehetőséget adna a társadalmi párbeszédre, és az Európai Szociális Charta valamennyi uniós tagállam általi ratifikálásában csúcsosodna ki!

 
  
MPphoto
 
 

  Kathleen Van Brempt (S&D) , írásban. – (NL) Néhány nappal a szegénység felszámolása nemzetközi napja után és jó két hónappal a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem évének befejeződése előtt az Európai Parlamentnek alkalma nyílik hangosan és világosan hallatnia a hangját. Most egy dolgot el kell döntenünk: 2010 a szegénység visszaszorításáról szóló szép szavak és üres ígéretek éve lesz-e, avagy hozunk-e európaiak millióit segítő konkrét intézkedést? A Parlament ez utóbbi mellett teheti le a voksát azzal, hogy követeli a Bizottságtól: tegyen javaslatot a megfelelő európai minimumjövedelem elvét lefektető keretirányelvre. Végül is jelenleg az EU-n belül szélsőséges különbségek vannak, hiszen egyes országokban egyáltalán nincs minimumjövedelem. Még az olyan jobban teljesítő országokban is, mint Belgium, a társadalmi beilleszkedést segítő jövedelmek még mindig gyakran a szegénységi küszöb alatt vannak. Meggyőződésem, hogy mindenki egyenlő lehetőségeket érdemel. Amikor az emberek a szegénységi küszöb alá csúsznak, ezektől a lehetőségektől meg vannak fosztva, és ez különféle szinteken jelenik meg (az egészség, a lakhatás és a foglalkoztatás esélyének szintjén). Ezenfelül, ha tényleg neki akarunk látni az Európa 2020 stratégia megvalósításának, akkor egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak, hogy csak úgy magukra hagyjuk az embereket.

 
  
  

ELNÖKÖL: JERZY BUZEK
elnök

 

7. Ünnepi ülés - Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár beszéde
A felszólalásokról készült videofelvételek
MPphoto
 

  Elnök. – Főtitkár úr, tisztelt vendégek, kollégák és barátok, nagyon megtisztelő, hogy az Európai Parlamentben üdvözölhetjük első hivatalos látogatásán Dr. Ban Ki Mun urat, az ENSZ főtitkárát.

Látogatása nagyon időszerű. A múlt hónapban a millenniumi fejlesztési célokról tartott ENSZ-csúcstalálkozón lehetőségünk nyílt arra, hogy áttekintsük az eddig elért eredményeket, és azt, hogy milyen teendők állnak még előttünk. Múlt vasárnap volt a szegénység felszámolásának nemzetközi napja. Két hónap múlva kerül sor a cancúni találkozóra, amitől kötelező erejű megállapodást és bizonyos létfontosságú döntéseket, illetve gyakorlati lépéseket várunk. A globális biztonságot érintő, fontos fejleményeknek, többek között a közel-keleti, ázsiai és afrikai eseményeknek is tanúi vagyunk.

Természetesen az ENSZ-főtitkár látogatása mindig időszerű, hiszen az ENSZ és az Európai Unió osztozik a globális kérdések iránti felelősségben. Ahogy a főtitkár úr pár perce az Európai Parlament aranykönyvébe írta, természetes szövetségesek vagyunk. Ez igaz, ezt mi is így érezzük. A főtitkár úr pár perc múlva Parlamentünkhöz és polgárainkhoz fog szólni.

Mindig is az Európai Parlament jelentette az ambiciózus európai politikák mögött megbúvó hajtóerőt. Az európai polgárok törekvéseit olyannak ismertük meg, hogy szolidáris Európát akarnak. Olyan Európát, amely szolidaritásáról tesz tanúbizonyságot egyrészt Európán belül, másrészt a világ valamennyi embere iránt is - valamennyi nemzet iránt, amelyek folyamatosan azon munkálkodnak, hogy polgáraik méltóságban élhessenek. De a méltóság több annál, hogy éhségtől, betegségektől és erőszaktól mentesen élhetünk. A méltósághoz hozzátartozik a megfelelő oktatás és a társadalmi és politikai életben való aktív részvétel is. A méltósághoz hozzátartozik a vallásszabadság és a másság tiszteletben tartása is.

Főtitkár úr, hisszük, hogy ezekben a törekvéseinkben ön is osztozik. Számunkra nagyon fontos az ön fáradhatatlan és szenvedélyes elkötelezettsége az ENSZ és az Európai Parlament közös értékei iránt. Nagy várakozással tekintünk beszéde elé.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Ban Ki Mun , az ENSZ főtitkára. – (FR) Elnök úr, Welle úr, tisztelt miniszterek, hölgyeim és uraim, üdvözlöm önöket!

Nagy megtiszteltetés számomra az Európai Parlament előtt beszélni.

Hölgyeim és uraim, önöket hazáik polgárai küldték Strasbourgba, hogy felépítsék a 21. század erősebb Európáját.

Azért jöttem el az Európai Parlamentbe, mert önök az európai emberek, azaz csaknem 500 millió ember demokratikus hangját képviselik.

Önök fogadják el a költségvetéseket és a jogszabályokat, és az önök vitáit különleges szellemiség hatja át.

Önök a híd a globális, a regionális és a helyi szintek között.

Saját régióikban önök a béke, a stabilitás és a jólét hatékony előmozdítói.

Létfontosságú szerepet játszanak azoknak a politikáknak a megfogalmazásában is, melyek célkitűzései messze túlmutatnak az egyes országokon.

A Lisszaboni Szerződés által biztosított lehetőségek azonban új feladatokkal és felelősségekkel is járnak.

Mi nagyon örülünk ennek a fejleménynek.

Az ENSZ és az Európai Unió természetes szövetségesek. Mi valóban teszünk valamit a világ különböző országaiban élő emberek érdekében.

Szegény lányok és fiúk milliói járhatnak iskolába, kisgyermekek milliárdjai kapnak oltásokat halálos betegségek ellen, és katonák ezrei tartják fenn a békét világszerte Libanontól Közép-Afrikán át Ciprusig mindez partnerségünknek és Európa kivételes nagylelkűségének és jó vezetésének az eredménye. Ezt a munkát tovább kell mélyíteni és fokozni.

Sok kihívással és válsággal kell szembenéznünk. És történik még valami – világszerte egyre több helyen jön el a megvilágosodás pillanata. Egyik ország a másik után, egyik vezető a másik után ismeri fel, hogy a kihívások megoldására a legjobb mód, ha közösen nézünk velük szembe – az ENSZ-szel és az Európai Unió tagállamaival közösen. Egyetlen nemzet, egyetlen csoport, egyetlen régió sem képes erre egyedül. Ha osztozunk a terheken, osztozni fogunk az eredményeken is.

Tehát ma a szolidaritásról szeretnék beszélni – arról, hogy az Európai Unió és az ENSZ hogyan tud közösen reagálni az emberek valós félelmeire. Mindenhol aggályokat és félelmeket látunk. Kevés a munka, sok a feszültség, az emberek sértettek, tele vannak indulatokkal, és elveszítették illúzióikat. Ez kikezdte az intézményekbe, a vezetőkbe és a szomszédokba vetett bizalmat. Ezek az idők mindenkit próbára tesznek, még egy olyan jómódú régióban is, mint Európa.

Hiszek benne, hogy ki tudjuk állni a próbát. Együtt hoztuk létre munkánk vízióját – korunk nagy kihívásainak pontos definícióját. Közös fellépésünknek sikerült globális támogatást szereznünk. Hadd fogalmazzak világosan: kötelezettségeink vannak az emberek felé, akik valódi eredményeket akarnak látni. Most nem elég egyszerűen csak beszélni, hanem amit mondunk, azt meg is kell valósítani. Eljött a cselekvés ideje.

Három globális kihívásra szeretnék összpontosítani: először is, a szélsőséges szegénység felszámolására; másodszor, az éghajlatváltozással való szembenézésre; és harmadszor, egy nukleáris fegyverek nélküli világ megteremtésére.

Szeretnék konkrét dolgokat mondani. Először is a szegénység jelentette kihívással kapcsolatban. A múlt hónapban a világ vezetői New York-ban találkoztak a millenniumi fejlesztési célokról tartott ENSZ-csúcstalálkozón. Vannak jó hírek – lényeges előrelépés történt a szélsőséges szegénység és az éhezés elleni küzdelem, a beiskolázás, a gyermekek egészsége, a tiszta ivóvíz és a malária, a tuberkulózis és a HIV/AIDS elleni küzdelem terén.

Azonban a teljesítményünk egyenetlen. Akadályok állnak utunkba. A globális kereskedelmi tárgyalások megrekedtek, bebetonozva a nem hatékony támogatásokat és azt az igazságtalan rendszert, amely nem biztosít új lehetőségeket a fejlődő országoknak. Az áremelkedések miatt a leginkább rászorulók közül sokan nem jutnak hozzá fontos gyógyszerekhez. Esténként csaknem egymilliárd ember éhesen fekszik le aludni. Csak idén újabb 64 millióval fog nőni a szélsőséges szegénységben élők száma.

Mindez azt jelenti, hogy újabb lökésre van szükség ahhoz, hogy a célokat a 2015-ös határidőig megvalósítsuk. A millenniumi fejlesztési célokról rendezett legutóbbi csúcstalálkozón éppen erről állapodtunk meg. Növelni fogjuk a forrásokat és az elszámoltathatóságot. Szeretném elismerésemet kifejezni az Európai Unió azon tagállamainak, amelyek államháztartási problémáik ellenére is jelentős kötelezettségvállalásokat tettek. Úgy is meghúzhatjuk a nadrágszíjunkat, hogy közben nem feledkezünk meg a közös kihívásokról.

Mindannyiukat arra kérem, hogy támogassák az ENSZ-t ott, ahol sürgősen és fokozott mértékben szükség van a fellépésre. A foglalkoztatás-központú növekedésre – a tisztességes munkára – kell fókuszálnunk. A tiszta és megújuló energiába való befektetés létfontosságú a munkahelyteremtés és innováció beindításához. Ahol az emberek éhesek, ott abban kell nekik segítenünk, hogy segíteni tudjanak magukon.

Köszönöm önöknek, hogy 1 milliárd eurót fektettek be az Európai Unió élelmezés-finanszírozási eszközébe. Oda kell helyeznünk a forrásokat, ahol a legnagyobb eredményeket lehet velük elérni – gondolok itt különösen az egészségügyre és a nők helyzetének megerősítésére. Az elmúlt hónapban 40 milliárd USD összegű felajánlást sikerült összegyűjtenünk az elkövetkező öt évre a nők és gyermekek egészségére irányuló globális stratégiánkhoz. A millenniumi fejlesztési célok közül ez jelenti a legnagyobb kihívást. Egyesek szerint a könnyű sikerekre kell összpontosítanunk, de én nem hiszek abban, hogy ez valódi győzelmet jelentene. A legnehezebben megvalósítható célokra, a legnehezebben elérhető emberekre, a legnehezebben elérhető helyekre kell összpontosítanunk. Több mint 16 millió nő és gyermek életét menthetjük meg.

A második nagy kihívást az éghajlatváltozás jelenti. Európa víziója és hangja ezen a területen is központi jelentőségű.

A tudósok arra figyelmeztetnek, hogy a számos országban tapasztalható extrém időjárás előrevetíti a jövőt. Tanúi voltunk az oroszországi tomboló tüzeknek és a pakisztáni hatalmas árvizeknek. Azonban mindig óvatosnak kell lennünk, ha kapcsolatot keresünk konkrét időjárási események és az éghajlatváltozás között. De nem szabad nem észrevennünk a nyilvánvalót. Az üzenet világos: minél többet késlekedünk, annál nagyobb árat fogunk fizetni – versenyképességben, forrásokban és emberéletekben. Most kell cselekednünk az időjárási kockázatok csökkentése érdekében, dinamikusan kell fellépnünk, és támogatnunk kell a fejlődő országokat a tiszta energiára való áttérésben.

A koppenhágai találkozó nem sikerült tökéletesen, de megteremtette az előrelépéshez fontos alapokat. Azóta a megvalósítás terén – úgymint alkalmazkodási technológiák, technológiai kooperáció és az erdőirtás visszaszorítására tett lépések – fontos előrelépések történtek. Lelassult az előrelépés a csökkentési kötelezettségvállalások, a hosszú távú finanszírozás, a nyomon követés és ellenőrzés, valamint a Kiotói Jegyzőkönyv jövője terén. A közelgő cancún-i ENSZ éghajlat-változási konferencián előrelépést kell elérnünk ezekben a kérdésekben, melyekben egyetértés van közöttünk. A még mindig megoldatlan kérdésekben a kormányoknak meg kell egyezniük, hogyan fognak megoldásuk érdekében cselekedni.

Valamennyi pártot felszólítom, hogy mutasson rugalmasságot, szolidaritást, valamint ha szükséges, kompromisszumkészséget. Ezen múlik emberek millióinak egészsége, biztonsága és jóléte. Nincs vesztegetnivaló időnk.

A legközvetlenebbül a finanszírozás befolyásolja a bizalom kiépítését és a cselekvésre való ösztönzést. A fejlődő és a fejlett világ között még mindig hatalmas bizalmi szakadék tátong. Ennek a szakadéknak az áthidalására a leggyorsabb módszer az, ha pénzügyi támogatást nyújtunk azoknak, akik erre rászorulnak.

Felszólítom a fejlett országokat, ideértve a tisztelt Parlamentben képviselteket is, hogy a Koppenhágában 2010-2012-re megígért  30 milliárd dollárból a rájuk eső részt az átlagosnál gyorsabban bocsássák rendelkezésre. Sokan ezt fontos jelzésnek tekintik arra nézve, hogy az iparosodott országok elkötelezettsége átfogó tárgyalásokká fog-e továbbfejlődni. 2020-ra évi 100 milliárd dollárt kell előteremtenünk. Erre Koppenhágában a fejlett világ ígéretet tett. Az éghajlatváltozás finanszírozásával foglalkozó magas szintű tanácsadó csoport idén dolgozik a kérdésen, és számos alternatívát fognak kidolgozni arra nézve, hogyan teremtsünk elő 2020-ra évi 100 milliárd dollárt a fejlődő országok számára.

Az éghajlatváltozás kulcsfontosságú része a fenntartható fejlődésre vonatkozó átfogó menetrendnek. Ezért hoztam létre nemrég egy, a globális fenntarthatósággal foglalkozó magas szintű munkacsoportot Halonen finn elnök és Zuma dél-afrikai elnök vezetésével. Az ő feladatuk lesz az egymással összefüggő különböző pontok összekapcsolása és a helyes út megtalálása az egymással összefüggő gazdasági, társadalmi és környezeti kihívások terén a következő évtizedekben.

Mindezeken a területeken nagyon fontos lesz Európa vezető szerepe, az önök vezető szerepe. Európa a növekedés és változás történelmi motorja. Most, amikor a kormányok nem mozdulnak – amikor az éghajlatváltozásról és egyéb témákról folytatott párbeszédünk vonata mondhatni majdnem kisiklott –, Európa lehet a mozdony, amely elindítja a mozgást. Európa lehet az előremozdító erő, amely visszatereli a vonatot a helyes vágányra. Európa irányíthatja a vonatot, hogy a helyes irányba induljon el.

Nemcsak a tisztább, hanem a biztonságosabb világ megteremtésében is együtt kell működnünk. Ez a harmadik globális kihívás, amelyről ma beszélni szeretnék.

Az európai parlamenti képviselők nagy érdeklődést mutatnak a nukleáris fegyverek nélküli világ megteremtése iránt. Szeretném elismerésemet kifejezni önöknek azért, hogy kiállnak a leszerelés mellett, hogy időszerű kérdéseket vetnek fel, és hogy sürgetik az előrelépést. Köszönöm 2009. áprilisi állásfoglalásukat, amely támogatja a teljes nukleáris leszerelést, és idézi a nukleáris fegyverekről szóló egyezményre irányuló javaslatot.

Ma a leszereléssel kapcsolatos kötelezettségvállalások teljesítése terén új lendület tapasztalható. Ez a folyamat csak akkor fog folytatódni, ha a nép hangját teljes mértékben figyelembe veszik a nemzeti és regionális kérdésekben, és ha az Európai Unió félmilliárd lakosa egybehangzóan kiáll e mellett a kérdés mellett, és más régiók is csatlakoznak hozzájuk.

Nagyra értékelem és üdvözlöm, hogy támogatják öt pontból álló, a nukleáris leszerelésre és az atomsorompóra vonatkozó javaslatomat, melyben számos vezető, köztük a Parlamentközi Unió is osztozik. Dolgozunk az egyéb tömegpusztító fegyverek leszerelésén és a kézi- és könnyűfegyverek kereskedelmének megfékezésén is, valamint azon kockázat csökkentésén, hogy nukleáris anyagok terroristák kezébe kerüljenek. Változtassuk túlfegyverkezett és alulfejlett világunkat egy mindenki számára biztonságosabb világgá!

Ezek tehát a nagy kihívások és a nagy célok – különböző témák, amelyeknek a globális szolidaritás a közös nevezőjük. Együtt fogunk felemelkedni vagy elbukni, tehát küzdenünk kell a megosztottság ellen – a globális megosztottság ellen és az egyes közösségeken belüli megosztottság ellen egyaránt.

Csaknem hét éve, hogy elődöm, Kofi Annan állt itt önök előtt. Ünnepi beszédében szenvedélyesen felszólította Európát, hogy ragadja meg a bevándorlás jelentette lehetőségeket, és mondjon nemet azoknak, akik az újonnan érkezőket démonizálni akarják. Jó lenne azt mondani, hogy az azóta eltelt évek során az európai helyzet jó irányba változott, de Európa barátjaként azt kell mondanom, hogy a helyzet mély aggodalomra ad okot.

Szinte közhely, hogy az Európai Unió születése évszázados háborúknak vetett véget, és tartós békét hozott a kontinensnek. Közhely, de attól még mélységesen igaz, és reményt ad nekünk. Európa rendkívüli munkát végzett az integráció terén, szövetségre léptetett nemzeteket és kultúrákat, olyan egészet hozott létre, amely sokkal-sokkal több, mint részeinek összege. De a „béke megteremtése” már a múlt század európai narratívája.

A 21. század Európájának új kihívással kell szembenéznie, és ez a „belső tolerancia”. A befogadás és a különböző közösségek létrehozása is olyan összetett feladat, mint amivel Európa a második világháború után megbirkózott. Egyik feladat sem könnyű. Az európai és Európán kívülről érkező bevándorlókat aránytalan mértékben sújtja a munkanélküliség, a kirekesztés, valamint az iskolai és munkahelyi esélyegyenlőség hiánya. Veszélyes trend jelent meg – a polarizáció új politikája.

(Taps)

Egyesek kihasználják az emberek félelmeit. A liberális értékeket hívják segítségül antiliberális célok érdekében. A bevándorlókat az európai értékek veszélyeztetésével vádolják.

(Taps)

De sokszor éppen ezek a vádlók aknázzák alá az európai értékeket – és azt az eszmét, hogy mit jelent az Európai Unió polgárának lenni.

Európa történelmének legsötétebb fejezetei is éppen ezen a nyelven íródtak. Ma a muszlim hitű bevándorlók jelentik az elsődleges célpontot. Európa nem tűrheti a sztereotípiákat, amelyek ellentmondanak a józan észnek, és gyűlölködést szítanak. Európa már csak a világ érdekében sem engedheti meg ezt magának − a világ ezt nem bírná ki.

, az ENSZ főtitkára. – (FR) A modern Európa az emberi jogokra és a humánus értékekre épült. Célunk ezért egy egyesült kontinens, amelyet nem osztanak meg etnikai vagy vallási különbségek. Egy olyan Unió, amelyben szülei származásától függetlenül minden gyereknek egyenlő esélye van a sikerre.

Én hiszek az európai modellben, hiszek abban az Európában, amely nemcsak földrajzi entitás, hanem eszménykép is. Nehéz időket élünk. És mivel nehéz időket élünk, továbbra is szolidárisnak kell lennünk.

Egyenlően fontosnak kell kezelnünk a globális kihívásokat. Ma háromról beszéltem: a szegénység elleni küzdelemről, az éghajlatváltozásról és egy nukleáris fegyverek nélküli világ megteremtéséről.

Felszólítom az európai parlamenti képviselőket, hogy mind Európában, mind Európán kívül adják jelét szolidaritásuknak és vezetői képességeiknek. Ahogy a híres elzászi, Albert Schweitzer mondta, az etikai szabályok kialakításának első lépése a többi emberi lénnyel szemben érzett szolidaritás.

Nem kétséges, hogy Európa, amely a szolidaritás szimbóluma, osztozik ebben a gondolatban.

(A Parlament hangos tetszésnyilvánítással fejezte ki egyetértését).

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Főtitkár úr, köszönjük ösztönző szavait, köszönjük, hogy említette az Európai Unió vezető szerepét, szolidaritását, és hogy az EU a globális vonat mozdonya. Biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog helyes vágányon tartanunk a vonatot. Mind az ENSZ, mind az Európai Unió számára a legfontosabb szó az „egység”. Azt mondjuk, hogy egységesek vagyunk a sokféleségben, tehát működjünk együtt! Működjünk együtt egy jobb világ érdekében, minden nemzet, az Egyesült Nemzetek érdekében! Nagyon köszönöm még egyszer.

(Taps)

 
  
  

ELNÖKÖL: ROBERTA ANGELILLI
alelnök

 
  
MPphoto
 

  Michał Tomasz Kamiński (ECR) . – (PL) Hölgyeim és uraim, néhány órával ezelőtt pártom egyik lengyelországi irodáját erőszakos terrortámadás érte. A támadásban ketten életüket vesztették, egyikük az egyik európai parlamenti képviselőnek dolgozott itt a Parlamentben. Remélem, hogy a politikai agressziónak ezt a hazámban eddig példa nélküli erőszakos tettét, amelynek következtében ketten életüket vesztették, a Parlament el fogja ítélni. Remélem, hogy a Parlament nagyon világosan el fogja ítélni az erőszakot és a politikai ellenfelek ellen elkövetett gyilkosságot.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Elnök. - Köszönöm, Kamiński úr. Mint láthatta, a Parlament kifejezte szolidaritását ezen teljes mértékben elfogadhatatlan cselekmény áldozataival szemben.

 

8. Szavazások órája
A felszólalásokról készült videofelvételek
MPphoto
 

  Elnök. – A következő napirendi pont a szavazás.

(Az eredményekért és a szavazásra vonatkozó egyéb részletekért lásd a jegyzőkönyvet)

 

8.1. A tengeri áru- és személyszállításban használt statisztikai adatszolgáltatásról szóló 2009/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosítása (A7-0217/2010, Brian Simpson) (szavazás)

8.2. Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele: Nordjylland/Dánia (A7-0270/2010, Barbara Matera) (szavazás)

8.3. Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele: NXP Semiconductors/Hollandia (A7-0269/2010, Barbara Matera) (szavazás)

8.4. Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele: Qimonda/Portugália (A7-0271/2010, Barbara Matera) (szavazás)

8.5. Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele: Cataluña automoción/Spanyolország (A7-0272/2010, Barbara Matera) (szavazás)

8.6. Az északkelet-atlanti halászatban folytatandó jövőbeni többoldalú halászati együttműködésről szóló egyezmény területén alkalmazandó ellenőrzési és végrehajtási rendszer (A7-0260/2010, Carmen Fraga Estévez) (szavazás)

8.7. Az északnyugat-atlanti halászatban folytatandó jövőbeni többoldalú együttműködésről szóló egyezmény (A7-0262/2010, Jarosław Leszek Wałęsa) (szavazás)

8.8. Bizonytalan munkahellyel rendelkező női munkavállalók (A7-0264/2010, Britta Thomsen) (szavazás)
MPphoto
 

  Elnök. – A szavazást ezzel lezárom.

 

9. A szavazáshoz fűzött indokolások
A felszólalásokról készült videofelvételek
  

A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások

 
  
  

Jelentés: Carmen Fraga Estévez (A7-0260/2010)

 
  
MPphoto
 

  Izaskun Bilbao Barandica (ALDE) . – (ES) Elnök asszony, szeretném megköszönni mind az előadónak, mind a Tanácsnak a megállapodás elérése érdekében végzett munkáját. Úgy gondolom, ez jelentős előrelépés volt abban a fejlődésben és elismerésben, amelyet a Lisszaboni Szerződés nyújt a Parlamentnek és különösen a Halászati Bizottságnak, és úgy vélem, ez döntő lépés lesz annak biztosításához, hogy a halászati kérdésekkel kapcsolatos jövőbeli megállapodásokat a rendes jogalkotási eljárás keretében hozzák meg.

Ezt szeretném kiemelni ebben a megállapodásban.

 
  
MPphoto
 

  Jarosław Kalinowski (PPE) . – (PL) A jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászati tevékenységeket folytató hajók ellenőrzése létfontosságú, és azt hatékonyan, hatásosan, és a lehető leggyakrabban kellene elvégezni, különös figyelmet fordítva azokra a területekre, ahol az illegális halászat kockázata a legnagyobb. Ezért van nagyon nagy szükségünk azokra az új ellenőrzési intézkedésekre, amelyeket az elfogadott rendelet bevezet. A regionális halászati szervezetek által használatos ellenőrzési rendszereket olyan módon kellene átültetni az uniós jogba, hogy elkerüljük a késlekedéseket és a jogi kibúvókat, amelyek a bonyolult eljárások következtében keletkeznek. Egyetértek a szerzővel abban is, hogy a késlekedéseknek a humán erőforrás hiányával való magyarázata nem elfogadható.

 
  
MPphoto
 
 

  Clemente Mastella (PPE) . – (IT) Elnök asszony, én a jelentés mellett szavaztam, mivel egyetértek az előadóval abban, hogy az északnyugat-atlanti halászatban folytatandó jövőbeni többoldalú halászati együttműködésről szóló egyezményben elfogadott ellenőrzési és végrehajtási rendszert gyorsan át kell ültetni az uniós jogba. Különösen azokra az új rendelkezésekre utalok, amelyek kifejezetten egy új, a kikötő szerinti állam általi ellenőrzési rendszer bevezetésére irányulnak, amely elzárja az európai kikötőket a lefagyasztásra kerülő hal kirakodása vagy átrakodása elől, amennyiben annak jogszerűségét a kérdéses állam nem ellenőrizte.

Meglehetősen biztos vagyok azonban abban, hogy ezeknek a változásoknak az átültetésekor bizonyos kompromisszumos megoldásokat kell majd kialakítani, és létfontosságú, hogy az ebből eredő kiigazítások megtörténjenek, feltéve, hogy megvalósíthatónak értékelik azokat az egyezmény szempontjából.

 
  
  

Ajánlás: Jarosław Leszek Wałęsa (A7-0262/2010)

 
  
MPphoto
 

  Izaskun Bilbao Barandica (ALDE) . – (ES) Elnök asszony, ez a megállapodás a halászok védelmére irányuló harcot, az illegális halászattal szembeni küzdelmet és ellenőrzési intézkedéseket – amelyeknek irányítaniuk kell a halászati politikát – is jelent majd, és egy további lépést a fenntartható halászat irányába.

Magasabb szintű ellenőrzést, valamint a halászok és az ágazat védelmét is jelenti majd Európában. Nagyon örülök ezért, hogy elértük ezt a megállapodást.

 
  
MPphoto
 
 

  Jarosław Kalinowski (PPE) . – (PL) Az északnyugat-atlanti halászatban folytatandó jövőbeni többoldalú halászati együttműködésről szóló egyezmény alapvető célkitűzése a halászati erőforrások optimális kihasználása a megállapodás hatálya alá tartozó területeken. Emlékezni kell arra, hogy az egyezmény célja, hogy széles körű nemzetközi együttműködést biztosítson, valamint hogy tudományos kutatásokat folytassanak annak biztosítása érdekében, hogy a tengeri halászati erőforrások felhasználása a lehető leghatékonyabb legyen.

Az egyezményt érintő alapvető változások az Észak-atlanti Halászati Szervezet struktúrájának korszerűsítését, a költségvetéshez való hozzájárulás módjának reformját, a különböző felek kötelezettségeinek új meghatározását, és a vitarendezési eljárás reformját érintik. Egyetértek az előadóval, és úgy gondolom, hogy ezek a változások pozitív hatással lesznek az Európai Unió érdekeire, amelynek a most tárgyalt egyezménynek köszönhetően engedélye van, hogy halászati tevékenységet folytasson ezeken a területeken.

 
  
  

Jelentés: Britta Thomsen (A7-0264/2010)

 
  
MPphoto
 

  Izaskun Bilbao Barandica (ALDE) . – (ES) Elnök asszony, a kezdeményezés mellett szavaztam, mert amikor bizonytalan munkáról beszélünk, akkor ismételten az Európában a nőket érintő egyenlőtlenségről és hátrányos megkülönböztetésről beszélünk.

A gazdasági válság növelte ezt az egyenlőtlenséget, mivel főleg a nők által végzett, alacsonyabban fizetett munkákat érintette, beleértve a háztartási és gondozási területen végzett munkát, ami felmérések szerint a munkák 31,5%-át teszi ki, beleértve a részmunkaidős munkákat. A fizetésbeli különbségeknek is hasonló hatásuk van Európában, és a munkahelyek biztonságának hiánya a magasabban képzett nők által végzett munkákat is érinti.

A férfiak és nők közötti közös otthoni felelősségvállalás hiánya az egyik oka a biztonság hiányának és ennek a hátrányos megkülönböztetésnek. Lépéseket kell tennünk annak biztosítása érdekében, hogy magas szintű szolgáltatásokat tudjunk nyújtani a gyermekek és az idősek gondozása tekintetében, valamint hogy a nők jobb körülmények között férhessenek hozzá a munkaerőpiachoz. Szeretném hozzátenni, hogy bevándorló nők végzik az eddig európai nők által végzett munkát, hogy mi hozzáférhessünk a munkaerőpiachoz.

Röviden, folytatnunk kell a munkát az igazi egyenlőség elérése érdekében.

 
  
MPphoto
 

  Miroslav Mikolášik (PPE) . – (SK) A munkaerőpiacon elmozdulás történt a szabványosított foglalkoztatási formáktól a nem szabványosított foglalkoztatási formák felé, és ezért szükség van annak megakadályozására, hogy a munkáltató a foglalkoztatás legolcsóbb és legelőnyösebb formáját részesítse előnyben, amely bizonytalan munkahelyek létrehozásához vezet.

Azokat a munkavállalókat, akik kiszolgáltatott helyzetben vannak munkahelyükön, ahol még az alapvető egészségügyi és biztonsági szabályokat sem teljesítik, és ahol nincs védelem a hátrányos megkülönböztetés ellen, nincs szociális védelem és nincs kollektív képviselet, meg kell védeni a megalázó munkahelyi körülményektől és a kizsákmányolástól. Támogatom ezért a munkavállalók védelmét a munkavállalókra vonatkozó minimális szociális normák bevezetése, az egészségügyi ellátáshoz és az öregségi nyugdíjhoz való egyenlő hozzáférés biztosítása, valamint megfelelő fizetés és elfogadható munkaidő garantálása által. Véleményem szerint a tagállamoknak szigorú munkaügyi rendelkezések bevezetésével kell megakadályozniuk, hogy az átlagos munkahelyek bizonytalanná váljanak.

 
  
MPphoto
 

  Clemente Mastella (PPE) . – (IT) Elnök asszony, a jelenlegi gazdasági és társadalmi válság súlyosbította a bizonytalan munkahellyel rendelkező női munkavállalók problémáját. Mivel gyakran kell összehangolniuk a munkahelyi és családi kötelezettségvállalásokat, rosszabb alkupozícióban vannak, ami gyakran vezet rosszabb munkakörülményekhez.

A jelentés mellett szavaztam, mivel egyetértek azzal, hogy szükség van ennek a problémának a leküzdésére oly módon, hogy a szabványos munkával és atipikus munkával kapcsolatos jogalkotási és szerződéses szabályaik nagymértékű összehangolására szólítjuk fel a tagállamokat és a szociális partnereket anélkül, hogy alábecsülnénk a nem bejelentett munka lehetséges növekedésének valódi veszélyét. Arra szólítjuk fel tehát a Bizottságot és az összes tagállamot, hogy konkrét új stratégiákat dolgozzanak ki a bizonytalan munkahelyekkel kapcsolatban, amelyek figyelembe veszik a nemek közötti egyensúly elvét.

Ez a jelentés arra is felszólítja a Bizottságot, hogy javaslatot nyújtson be a férfiak és nők egyenlő díjazása elvének alkalmazásával kapcsolatban. Emlékeztetnünk kell a tagállamokat arra, hogy további késedelem nélkül ültessék át a 2006/54/EK irányelvet. Felszólítjuk ezért a tagállamokat, hogy segítsék elő gyermekgondozási és gondozási hálózatok kialakítását, valamint hogy hajtsanak végre minden olyan intézkedést, amelynek célja, hogy lehetővé tegye az ezt választó nők számára, hogy teljes munkaidőben dolgozzanak, így javítva a munkaerőpiacon való részvételüket és gazdasági függetlenségüket.

 
  
MPphoto
 

  Andrea Češková (ECR) . – (CS) A bizonytalan munkahellyel rendelkező női munkavállalókról szóló jelentés elfogadása ellen szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy a részmunkaidős tevékenység, az ideiglenes munka és a szerződések más, hasonló formái kedvezőek a nők számára a munkaerőpiacon, különösen azon nők számára, akik gyermekeket gondoznak, de dolgozni is akarnak. A munkavállalásnak ezek a rugalmas formái nagyon hasznosak véleményem szerint, és éppen ellenkezőleg, még jobban kellene támogatnunk ezeket, hogy a munkáltatóknak érdekük legyen használni ezeket, így még több döntési lehetőséget biztosítva a nők számára.

Ugyanakkor nem értek egyet azzal, hogy kvótákat határozzunk meg a gyermekgondozással kapcsolatban: kijelentve például hogy 2013-ra a három év alatti gyermekek 33%-a fog közös gyermekfelügyeleti intézményekbe járni. Támogatnunk kell a családok szabadságának elvét, és hagynunk kell, hogy ők döntsenek arról, hogyan gondozzák gyermekeiket.

 
  
MPphoto
 

  Monika Flašíková Beňová (S&D) . – (SK) Nagyon szeretném megragadni ezt a lehetőséget, mivel az elnök tegnap nem szólított fel mindenkit, aki hozzá kívánt szólni a vitához, és különösen ezzel a témával kapcsolatban, amely rendkívül fontos, mivel Thomsen asszony jelentése felhívja a figyelmet az egyre bizonytalanabb körülményekre, valamint az egyre rosszabbodó társadalmi helyzetre, amellyel a nőknek szembe kell nézniük a munkaerőpiacon.

A munkaerőpiac bizonytalansága a nőket érinti általában. Az úgynevezett nem szabványosított munkák jelentik az első gondot akár a szolgáltatási ágazatban, akár a mezőgazdaságban, különösen egy globális válság idején. Mivel főleg nők dolgoznak ezekben az ágazatokban, az elbocsátások főleg őket érintik. Ez ismételten egy olyan terület, ahol el kell utasítanunk a piac nyilvánvaló logikáját, és az igazságosság nevében, valamint a népesség vásárlóerejének támogatása és a kereslet támogatása érdekében szükség van a pozitív beavatkozásra és például arra, hogy megakadályozzuk olyan szerződések megkötését, amelyek nem határozzák meg a munkaórák számát.

 
  
MPphoto
 

  Mario Pirillo (S&D) . – (IT) Elnök asszony, az, hogy nagy többség szavazott a jelentés mellett, egy fontos figyelmeztető jel a Parlament részéről a bizonytalan munkahellyel rendelkező női munkavállalók problémájával kapcsolatban. Európában még mindig a nők viselik a bizonytalan munkahelyek jelentette terheket, és a helyzet egyre rosszabbá válik az országainkat érintő nemzetközi válság következtében. Az Európai Unió mindig elkötelezettséget mutatott a nemek közötti egyenlőség iránt a tagállamok által átültetett speciális jogszabályokban, és továbbra is minden tőle telhetőt meg kell tennie, hogy igazi egyenlőséget érjen el a munkához való hozzáférés terén.

Ez a saját kezdeményezésű jelentés egyértelmű jelzésként szolgál a Bizottság és a tagállamok számára, hogy meg kell szüntetniük a bizonytalan munkahelyeket, és fokozni kell a bizonytalan munkahellyel rendelkező női munkavállalók szociális védelmét. Gratulálok az előadónak, Thomsen asszonynak.

 
  
MPphoto
 

  Anna Záborská (PPE) . – (SK) Támogattam a jelentést, bizonyos fenntartásokkal. A jelentés az én jelentésem fontosságát is hangsúlyozta az előző ülésről, amely a nőket érintő szegénységről szól az Európai Unióban. Ez példája annak, hogy komolyan vesszük a munkahelyekkel kapcsolatos veszélyeket.

Sok nő és család kérdezi, hogy az európai politikusoknak van-e gyakorlati megoldásuk és konkrét politikájuk a társadalmi problémák kezelésére. A politikusoknak nem lenne szabad beleavatkozniuk a gazdaságba. A gazdasági szabadság a közös piac egyik jellemzője. Ugyanakkor amennyiben a nyereségszerzés motivál egyes vállalatokat abban, hogy azt követeljék a munkavállalóktól, hogy veszélyes és bizonytalan körülmények között dolgozzanak, akkor a jogalkotóknak korlátokat kell szabniuk ennek. Végül be kell ismernünk, hogy a nők otthoni munkavégzése sem kellően biztonságos. A biztosítótársaságok már meghatározták ezt, és most a politikusokon a sor. Szeretném felszólítani a Bizottságot, hogy javaslatokat terjesszen elő azzal a céllal, hogy elismerjék a nők otthoni munkáját, mint a nemzeti jólétbe történő nem pénzbeli beruházást.

 
  
MPphoto
 

  Mario Borghezio (EFD) . – (IT) Elnök asszony, ez egy fontos és lényeges jelentés a nők védelme érdekében. Az európai intézmények azonban azt a nagy hibát követik el, hogy nem gyakorolják, amit prédikálnak. Múlt pénteken és szombaton egy ülést tartottak a Bizottság elnökének, Barroso úrnak, a Parlament elnökének és Van Rompuy elnök úrnak a részvételével, amelyen a legfontosabb európai szabadkőműves-páholyok méltóságai vettek részt, de egy szó sem esett arról, hogy ezeknek a páholyoknak a többsége nem teszi lehetővé, hogy nők is tagjai legyenek. Még fontosabb, hogy az ülést az Európai Parlamentben tartották, zárt ajtók mögött, és még a Parlament saját tagjait sem engedték be. Mindez ellentétben áll az átláthatóság elvével, amelynek az európai intézmények minden tevékenységét irányítania kellene.

 
  
  

A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások

 
  
  

Jelentés: Brian Simpson (A7-0217/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Paulo Alves (S&D) , írásban. – (PT) Üdvözlendőnek tartom ezt a javaslatot, mivel célja, hogy kötelezővé tegye az árutípusonként történő adatgyűjtést a tengeri közlekedés statisztikája számára, ami lehetővé teszi egy hasznos általános keret kidolgozását a komodalitás előmozdítása politikájának támogatása és ellenőrzése érdekében. A szigetek esetében ez nagyobb támogatást jelentene a tengeri és légi közlekedés kombinálása számára, mivel ott ezek az egyedül hozzáférhető közlekedési módok. Ez a statisztikai felmérés lehetővé tenné továbbá a legkülső régiókkal kapcsolatos költségek jobb megértését mind az áruk, mind az utasok vonatkozásában, ami befolyásolná a más politikákkal, például a transzeurópai hálózatokkal és különösen a „tengeri autópályákkal” kapcsolatos döntéseket, amely magában foglalja a szigetek, valamint a szigetek és az európai szárazföld közötti tengeri közlekedést. Szeretném megerősíteni, hogy támogatom az előadónak azzal a lehetőséggel kapcsolatos véleményét, hogy a jelenlegi rendelkezéseket hozzáigazítsuk a Lisszaboni Szerződés által bevezetett felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra vonatkozó új szabályokhoz, hogy megerősítsük a Parlament jogköreit ezen a területen.

 
  
MPphoto
 
 

  Alfredo Antoniozzi (PPE) , írásban. – (IT) Simpson úr jelentése mellett szavazok, mivel nagyon hasznosnak gondolom a tengeri áru- és személyszállítás vonatkozásában történő statisztikai adatszolgáltatást. Valójában az árutípusonként történő adatgyűjtés már most kötelező a közúti, a vasúti és a belvízi közlekedés statisztikája számára.

Ahogy a jelentés egyértelműen kimondja, „az árutípusonként és az összes szállítási mód szerint gyűjtött, teljes körű és homogén statisztikákkal olyan általános keret állna rendelkezésre, amely alkalmas a komodalitást, azaz az egyazon szállítási láncon belül a különböző szállítási módok optimális kombinálásának lehetőségét, és az áruszállítási logisztika modernizálását előtérbe helyező szakpolitika támogatására és nyomon követésére”.

 
  
MPphoto
 
 

  Zigmantas Balčytis (S&D) , írásban. – (LT) Egyetértek ezzel a rendeletre irányuló javaslattal, amelynek célja a hatályban lévő irányelv módosítása oly módon, hogy kötelezővé tegye az árutípusonként történő adatgyűjtést a tengeri közlekedés statisztikája számára. Ezeket az adatokat jelenleg 18 tagállam gyűjti önkéntes alapon. Az árutípusonként történő adatgyűjtés továbbá már most kötelező a közúti, a vasúti és a belvízi közlekedés statisztikája számára. Az adatgyűjtés lehetőséget fog biztosítani a szállítás közlekedési mód szerinti összehasonlítására, lehetővé fogja tenni a különböző közlekedési módok egyazon szállítási láncon belül való kombinálásának lehetőségét, valamint az áruszállítási logisztika modernizálását. Úgy gondolják, hogy a releváns adatok begyűjtése nem fog többletterhet róni az adatszolgáltatókra, mivel az érintett tagállamok már meglévő adatforrások (például vámdokumentumok) felhasználása segítségével fogják összeállítani az adatokat.

 
  
MPphoto
 
 

  Alain Cadec (PPE) , írásban. – (FR) A jelenleg hatályos 2009/42/EK irányelv rendelkezéseket tartalmaz a tengeri közlekedés statisztikája számára történő, önkéntes alapon való adatgyűjtésről. Ennek az irányelvnek a módosítása kötelezővé fogja tenni az árutípusonként történő adatgyűjtést. Elégedett vagyok ezzel a módosítással, amely nem jelent többletterhet, mivel a tagállamoknak össze kell tudniuk gyűjteni az adatokat már meglévő forrásokból.

Érthető, ezeknek a szabályoknak a kötelezővé tétele a tengeri közlekedés számára, mivel már jelenleg is kötelezőek a közúti, vasúti és belvízi közlekedés esetében. Támogatom továbbá az előadó által bemutatott módosításokat a rendelet végrehajtásával kapcsolatban, összhangban a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra vonatkozó eljárással. A Parlamentnek ki kell használnia ezt a Lisszaboni Szerződés által biztosított új előjogot.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria Da Graça Carvalho (PPE) , írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, mivel egyetértek azzal, hogy az árutípusonként összeállított teljes, szabványosított statisztika létfontosságú minden típusú közlekedés esetében. Ez az információ olyan általános keretet biztosít, amely alkalmas a komodalitást, azaz az egyazon szállítási láncon belül a különböző szállítási módok optimális kombinálásának lehetőségét, és az áruszállítási logisztika modernizálását előtérbe helyező szakpolitika támogatására és nyomon követésére. Szeretnék felszólítani az összes szállítási móddal kapcsolatos összes európai statisztika közös elvekkel és szabványokkal összhangban való gyűjtésére a szállítási módok lehetőség szerinti legnagyobb összehasonlíthatósága érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  David Casa (PPE) , írásban. – A jelentés a hajózás során a tengerparttal rendelkező tagállamok esetében alkalmazandó adatgyűjtéssel és regisztrációval kapcsolatos. A javaslat meg fogja változtatni az adatgyűjtés módját oly módon, hogy az az árutípus alapján fog történni, ahogy ez más szállítási módok esetében jelenleg is van. Úgy gondolom, ez egy jó fejlemény, és nem voltak aggályaim az előadó támogatásával kapcsolatban.

 
  
MPphoto
 
 

  Lara Comi (PPE) , írásban. – (IT) Bár az egységes piac kialakítását befejezettnek nyilvánították egy ideje, az árukhoz és személyekhez való különböző hozzáférési pontok között meglévő állandó különbségek még mindig rávilágítanak határaink nemzeti voltára. Lehet, hogy a tagállamok úgy döntöttek, hogy utat adnak az európai intézményeknek ebben a kérdésben, de ilyen különbségek, amelyek bizonyos területeket büntetnek, míg másokat előnyben részesítenek, nem létezhetnek továbbra is. Ez az újabb rendelkezés, amelynek célja, hogy harmonizálja az emberek és áruk kezelését, egy további lépés az európai egységes piac teljes körű integrálása felé.

 
  
MPphoto
 
 

  Vasilica Viorica Dăncilă (S&D) , írásban. – (RO) Az Európai Unió tagállamainak segíteniük kell egy európai adatbázis létrehozását a havi tengeri személy- és áruszállításról, valamint a szállító hajókról. Ez lehetővé fogja tenni az Unió szakszolgálata, az Eurostat számára, hogy európai statisztikát állítson össze minden szállítási módra vonatkozóan az uniós szabványoknak megfelelően. Ezeknek az adatoknak a felhasználása később segítséget fog nyújtani egy ezzel a területtel kapcsolatos statisztikákat tartalmazó integrált európai rendszer létrehozásában, amelynek célja az európai országok által használt szállítási módok közötti maximális összehasonlíthatóság elérése.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Ennek a javaslatnak a célja az árutípusonként való adatgyűjtés kötelezővé tétele a tengeri közlekedés statisztikája számára, valamint a 27 tagállamban összehasonlított és feldolgozott információ típusának szabványosítása. Ahogy az előadó mondja, az átfogó és egységes statisztikák megléte árutípusok szerint és a szállítás minden formájára vonatkozóan egy általános keretet nyújtana, amely alkalmas a komodalitást, azaz az egyazon szállítási láncon belül a különböző szállítási módok optimális kombinálásának lehetőségét, és az áruszállítási logisztika modernizálását előtérbe helyező szakpolitika támogatására és nyomon követésére.

A nemzetközi kereskedelemben az áruk biztonságos és hatékony szállításának fontossága miatt támogatom a Bizottság javaslatát.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) A Parlament és a Tanács rendeletre irányuló javaslatának célja a 2009/42/EK irányelv megváltoztatása, hogy kötelezővé tegyék az árutípusonként történő adatgyűjtést a tengeri közlekedés statisztikájának számára. Jelenleg ezeket az adatokat 18 tagállam gyűjti önkéntes alapon. Öt tagállamnak nincs tengerpartja, és nem szolgáltat adatokat az irányelvvel összhangban. A legtöbb esetben a releváns adatok gyűjtése nem fog többletterhet róni az adatszolgáltatókra, mivel az érintett tagállamoknak össze kell tudniuk állítani az adatokat már meglévő adatforrások (például vámdokumentumok) felhasználása segítségével. A jelentés mellett szavaztam, mivel egyetértek azzal, hogy szükség van árutípusonként és minden szállítási módra vonatkozóan összegyűjtött teljes és szabványosított statisztikákra ahhoz, hogy lehetővé tegyük egy általános összehasonlítási keret kidolgozását az Unión belül.

 
  
MPphoto
 
 

  João Ferreira (GUE/NGL) , írásban. – (PT) A rendeletre irányuló javaslat célja, hogy kötelezővé tegye az árutípusonként történő adatgyűjtést a tengeri közlekedés statisztikája számára, mivel az előadó úgy gondolja, hogy az esetek többségében a releváns adatok összegyűjtése nem fog többletterhet róni az adatszolgáltatókra, mert az érintett tagállamoknak össze kell tudniuk állítani az adatokat már meglévő adatforrások, például vámdokumentumok felhasználása segítségével. Továbbá az árutípusonként történő adatgyűjtés már most kötelező a közúti, a vasúti és a belvízi közlekedés statisztikája számára.

Egyetértünk azzal, hogy az összes szállítási mód, árutípusok és személyek szerint összegyűjtött statisztikák olyan információs keretet biztosítanának, amelyek hasznosak egy interoperabilitással és komodalitással, azaz az egyazon szállítási láncon belül a különböző szállítási módok optimális kombinálásának lehetőségével kapcsolatos politika kialakítása számára, és hozzájárulnának az áruszállítási logisztika modernizálásához és racionalizálásához, valamint fenntarthatóságának ösztönzéséhez. Természetesen ez függ a meglévő statisztikák összehasonlíthatóságától, amelynek tekintetében szükség van a szabványok és elképzelések bizonyos harmonizálására.

 
  
MPphoto
 
 

  Alan Kelly (S&D) , írásban. – Ennek a javaslatnak az az egyszerű célja, hogy kötelezővé tegye az árutípusonként történő adatgyűjtést a tengeri szállítás esetében. Ez már megtörtént az európai közúti, vasúti és belvízi közlekedés esetében, és segíteni fogja a harmonizáció fejlesztését ezen a területen. Az adatgyűjtés nem fog többletterhet róni a válaszadókra.

 
  
MPphoto
 
 

  Willy Meyer (GUE/NGL) , írásban. – (ES) Ennek a szövegnek a célja a 2009/42/EK irányelv módosítása, hogy kötelezővé tegye az árutípusonként történő adatgyűjtést a tengeri közlekedés statisztikájának számára. Jelenleg ezeket az adatokat 18 tagállam gyűjti önkéntes alapon. Öt tagállamnak nincs tengerpartja, és nem szolgáltat adatokat az irányelvvel összhangban. A legtöbb esetben a releváns adatok gyűjtése nem fog többletterhet róni az adatszolgáltatókra, mivel az érintett tagállamoknak össze kell tudniuk állítani az adatokat már meglévő adatforrások (például vámdokumentumok) felhasználása segítségével. Az árutípusonként történő adatgyűjtés már most kötelező a közúti, a vasúti és a belvízi közlekedés statisztikája számára. Az összes szállítási módra vonatkozó európai statisztikákat közös elvek és szabályok alapján kell gyűjteni a szállítási módok közötti lehető legnagyobb mértékű összehasonlíthatóság biztosítása érdekében, és ezért szavaztam a szöveg mellett. Az összes szállítási mód esetében az árutípusonként gyűjtött átfogó és homogén statisztikák megléte hasznos általános keretet fog biztosítani a komodalitást előtérbe helyező szakpolitika támogatására és felülvizsgálatára.

 
  
MPphoto
 
 

  Alexander Mirsky (S&D) , írásban. – (LV) Teljes mértékben támogatom Simpson úr jelentését. Egyetértek azzal, hogy szükség van az adatok árutípusonként való lebontására a tengeri közlekedés statisztikája számára. Ezek a statisztikák lehetővé fogják tenni az importőrök és exportőrök számára, hogy megtalálják az árufuvarozás legjobb rendszerét. Ez azt jelenti, hogy az áruk kevesebbe fognak kerülni az európai fogyasztók számára, valamint hogy az exportőrök hatékonyabban tudnak majd megfelelő árakat alkalmazni a harmadik országokból származó árukra. Az ilyen típusú statisztikai adatok segíteni fognak az előre nem látott költségek elkerülésében, és ösztönözni fogják mind a belső, mind a külső áruk forgalmát. Emellett bevezetném az ilyen típusú statisztikai adatok gyűjtését a légi áruszállításra vonatkozóan is.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) Ahhoz, hogy reagálni tudjunk, fontosak a statisztikák, mert olyan tényeket nyújtanak, amelyekre döntéseket lehet alapozni. Ugyanakkor a statisztikai adatok gyűjtése esetében mindig fontos egyfajta egyensúly megőrzése a szükséges tények összegyűjtése és az adminisztratív költségek között. Mostanáig az áru- és személyszállítással kapcsolatos adatokat 18 tagállam gyűjtötte önkéntes alapon. Ennek akkor van értelme, ha a releváns adatok gyűjtése tényleg nem jelent többletterhet, más szóval, ha a tagállamok valóban olyan helyzetben vannak, hogy össze tudják szedni ezeket az adatokat már meglévő adatforrások felhasználása segítségével. Az összehasonlítás céljából történő teljes statisztikák gyűjtése az áru- és személyszállítás terén az összes árutípusra és az összes közlekedési módra vonatkozóan túlzónak tűnik számomra az adminisztratív költségvonzat tekintetében. Ezért ennek megfelelően szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Wojciech Michał Olejniczak (S&D) , írásban. – (PL) A jelentés számos módosítást javasol, amelyek célja az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással kapcsolatos rendelkezéseknek a Lisszaboni Szerződés által bevezetett felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra vonatkozó új szabályokhoz történő hozzáigazítása. Az előadó célja az volt, hogy módosításokat vezessen be a tengeri közlekedés statisztikája számára történő árutípusonkénti adatgyűjtésről szóló uniós irányelvvel kapcsolatban. Jelenleg 18 tagállam gyűjti ezeket az adatokat önkéntes alapon. Öt tagállamnak nincs tengerpartja, és nem szolgáltat adatokat az irányelvvel összhangban.

Érdemes megemlíteni, hogy a releváns adatok összegyűjtése nem ró többletterhet a válaszadókra, mivel az érintett tagállamoknak össze kell tudniuk állítani az adatokat már meglévő adatforrások (például vámdokumentumok) felhasználása segítségével. Az árutípusonként történő adatgyűjtés kötelező az európai közúti, vasúti és belvízi közlekedés statisztikája számára. Mivel szükség van hatékony, koordinált és környezetbarát kommunikációs és közlekedési (tengeri, szárazföldi és belvízi) hálózatok létrehozására, valóban nagyon fontos, hogy cselekedjünk az összes szállítási módra vonatkozó adatok összegyűjtése és elemzése terén.

 
  
MPphoto
 
 

  Alfredo Pallone (PPE) , írásban. – (IT) A Simpson-jelentés mellett szavaztam, mivel a 2009/42/EK irányelv módosításával elvégzi az utolsó simításokat az áruk és személyek Európából történő és Európán belüli szállításával kapcsolatos adatgyűjtésre vonatkozó releváns jogalkotás tekintetében. Az adatgyűjtés korábban csak a közúti, vasúti és belvízi közlekedés esetében volt kötelező, az irányelv módosításával azonban kötelezővé fog válni a tengeri szállítás esetében is, számos adattal szolgálva a határainkon belépő vagy azokon keresztül távozó árukról. Ezek az adatok nem csak statisztikai szempontból létfontosságúak. Az irányelv módosításának végrehajtásával a tengeri szállításra vonatkozóan is elérhetőek lesznek adatok a jövő évtől kezdődően, ami nagyobb átláthatóságot fog eredményezni a szállított áruk típusával kapcsolatban, valamint hatékonyabbá fogja tenni egyes áruk szállítását, mivel az összehasonlíthatóság lehetővé fogja tenni a leghatékonyabb szállítási mód megtalálását minden egyes árutípus tekintetében.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE) , írásban. – (PT) E javaslat célja, hogy kialakítsa az árutípusonként történő kötelező adatgyűjtést a tengeri közlekedés statisztikája számára. Jelenleg ezt az adatgyűjtést a hajózás terén 18 tagállam végzi el teljesen önkéntes alapon, miközben az árutípusonként történő adatgyűjtés már most kötelező az európai közúti, vasúti és belvízi közlekedés statisztikája számára.

Az árutípusonként és az összes szállítási mód, többek között a hajózás szerint gyűjtött, teljes körű és homogén statisztika olyan általános keretet fog biztosítani, amely alkalmas a komodalitást, azaz az egyazon szállítási láncon belül a különböző szállítási módok optimális kombinálásának lehetőségét, és az áruszállítási logisztika modernizálását előtérbe helyező szakpolitika támogatására és nyomon követésére.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – Ennek az európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatnak a célja a 2009/42/EK irányelv módosítása, hogy kötelezővé tegye az árutípusonként történő adatgyűjtést a tengeri közlekedés statisztikájának számára. Ezeket az adatokat jelenleg 18 tagállam gyűjti önkéntes alapon. Öt tagállamnak nincs tengerpartja, és nem szolgáltat adatokat az irányelvvel összhangban. Az esetek többségében a releváns adatok összegyűjtése nem fog többletterhet róni az adatszolgáltatókra, mivel az érintett tagállamoknak össze kell tudniuk állítani az adatokat már meglévő adatforrások (például vámdokumentumok) felhasználása segítségével. A Zöld Frakció/Szabad Európa Szövetség a javaslat mellett szavazott.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Teixeira (PPE) , írásban. – (PT) Úgy gondolom, hogy az árutípusonként történő kötelező adatgyűjtés a tengeri közlekedés statisztikájának összeállítása céljából létfontosságú a komodalitás előmozdítása, valamint a különböző szállítási módok kombinálásának lehetősége szempontjából. Mivel az adatgyűjtés már kötelező más közlekedési módok – a közúti, vasúti és belvízi közlekedés – statisztikája számára, úgy gondolom, hogy helyénvaló egy olyan közös keret létrehozása, amely magában foglalja a tengeri közlekedés statisztikáját is, és ez segíthet a különböző közlekedési módok közötti maximális összehasonlíthatóság biztosításában is.

A bizottsági javaslattal összhangban a 2009/42/EK irányelv felülvizsgálatának e vonalak mentén kell történnie, és 2011-től kezdődően kellene alkalmazni az adatgyűjtésre, összhangban azzal az önkéntes gyakorlattal, amelyet 18 uniós tagállam már kialakított.

 
  
MPphoto
 
 

  Viktor Uspaskich (ALDE) , írásban. – (LT) Hölgyeim és uraim, a statisztikai adatok szisztematikus gyűjtése különösen fontos számunkra. Litvániában a tengeri árufuvarozás az összes árufuvarozás csak kis százalékát teszi ki, és ezért sokkal többet el lehet érni ezen a területen. Továbbá a part menti idegenforgalmi ágazatunk is nagy növekedési potenciállal rendelkezik. Az áruszállítási logisztika modernizálásával és a komodalitás, azaz az egyazon szállítási láncon belül a különböző szállítási módok optimális kombinálása lehetőségének előmozdításával lehetőségünk van a balti régió jólétének növelésére. Ez különösen fontos annak érdekében, hogy fenntartsuk az olyan európai kikötők jövőbeni versenyképességét, mint a litván Klaipeda kikötő. A balti országok közötti szorosabb együttműködés segíteni fog abban, hogy ezek az országok közelebb kerüljenek egymáshoz, valamint ez az együttműködés harmonikusabbá és az Európai Unió egésze számára jobban hozzáférhetővé fogja tenni régiónk piacát. Jelenleg a balti országok jelentős mértékben elszigeteltek az európai közlekedési hálózattól. Reményeink szerint a balti országok közötti forgalom meg fog duplázódni 2020-ra, és ezért kezelnünk kell a megfelelő infrastruktúra és hozzáférhetőség hiányának problémáját. Még fontosabb annak biztosítása, hogy az adatgyűjtés ne jelentsen többletterhet a tagállamok számára. Semmit sem veszíthetünk.

 
  
  

Jelentés: Barbara Matera (A7-0270/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Maria Da Graça Carvalho (PPE) , írásban. – (PT) Mivel Dánia a Nordjylland NUTS II. szintű régióban a NACE Rev.2. rendszer szerinti 28. ágazatban (gép, gépi berendezés gyártása) működő 45 vállalatnál történt 951 elbocsátásra tekintettel segítségnyújtás iránti kérelmet nyújtott be, az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel egyetértek a Bizottság javaslatával és az ezzel kapcsolatban a Parlament által előterjesztett módosításokkal. Egyetértek továbbá azzal is, hogy a Bizottság javaslatának az indoklásban egyértelmű és részletes információkat kell tartalmaznia az alkalmazással, a támogathatósági feltételek elemzésével, valamint a jóváhagyáshoz vezető indokok magyarázatával kapcsolatban, összhangban a Parlament kérésével.

 
  
MPphoto
 
 

  David Casa (PPE) , írásban. – Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap egy fontos strukturális alap az Unióban, amely lehetővé teszi számunkra, hogy támogassuk a globális tendenciákban végbemenő változások következtében munkanélkülivé vált munkavállalókat. Ez történt számos uniós tagállamban, például Spanyolországban, ahol az alap különösen hasznosnak bizonyult. A fentiek fényében egyetértek az előadó által kialakított döntésekkel, és úgy döntöttem, hogy a jelentés mellett szavazok.

 
  
MPphoto
 
 

  Mário David (PPE) , írásban. – (PT) A nemzetközi kereskedelemben végbemenő strukturális változások fényében létfontosságú, hogy az európai gazdaság képes legyen hatékonyan felhasználni a változások által érintett munkavállalók támogatására létrehozott eszközöket, és segíteni őket a munkaerőpiacra való gyors visszailleszkedésben. Mivel Dánia a Nordjylland régióban működő 45 vállalatnál történt 951 elbocsátásra tekintettel segítségnyújtási kérelmet nyújtott be, szeretném felidézni azokat az okokat, amelyeket az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak a spanyolországi Katalónia régióban való igénybevételéről szóló szavazáson a szavazatomhoz fűzött indokláskor elmondtam, hogy elmagyarázzam, miért szavaztam e jelentés mellett.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Ez egy állásfoglalás a javasolt parlamenti és a tanácsi határozatról az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 28. pontja alapján történő igénybevételéről.

A gépek és gépi berendezések hajózási ágazat számára történő gyártásának iparát a dániai Nordjylland régióban váratlanul érték a piac változásai és a globális hitelszűke, a megrendelések drámaian visszaestek, ami elbocsátásokhoz vezetett több mint 40 vállalatnál.

Az olyan régiókban, mint Nordjylland, amelyek különösen függenek egy bizonyos ágazattól, a piac felélénkülése és a munkavállalók újraalkalmazása más tevékenységi területeken általában lassabb és nehezebb. Úgy gondolom, hogy az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele indokolt ebben az esetben.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) A globális gazdasági válság társadalmi hatása következtében, és különösen a foglalkoztatásra tett hatása következtében rendkívül fontos az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) megfelelő felhasználása sok európai egyén és család helyzetének megkönnyítése érdekében, hozzájárulva társadalmi visszailleszkedésükhöz és szakmai fejlődésükhöz, ugyanakkor új erőforrásokat nyújtva a vállalatok szükségleteinek kielégítése és a gazdaság élénkítése érdekében. Dánia cselekvési terve, hogy segítséget nyújtson 45 gépek és gépi berendezések gyártásával foglalkozó vállalattól elbocsátott 951 embernek a kis Nordjylland régióban, ugyanebbe a keretbe tartozik. Ebben az esetben az elbocsátott munkavállalók 40%-a a fizikai munka, a kohászat és a gépi összeszerelés terén rendelkezett szakértelemmel, míg a munkavállalók 33%-át képzetlen manuális munkaerőként osztályozták. Ez a helyzet egyértelműen mutatja a globális válság által érintett emberek hatékony technikai és szakmai értékelésének szükségességét. Remélem ezért, hogy az európai intézmények megkettőzik az olyan intézkedések végrehajtására tett erőfeszítéseiket, amelyek felgyorsítják és javítják az olyan fontos források felhasználási rátáját, mint az EGAA, amelynek jelenleg rendkívül alacsony az igénybevétele. Idén az elérhető 500 millió eurónak csak 11%-át hívták le.

 
  
MPphoto
 
 

  Estelle Grelier (S&D) , írásban. – (FR) A Parlamentet ismételten arra kérték, hogy hagyja jóvá segélyek kifizetését az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapból a válság vagy áttelepülés következtében elbocsátott munkavállalók számára. Ezt a segélyt ismételten olyan költségvetési sorokból fogják elvonni, amelyeket eredetileg más európai programokra szántak, mivel a jelenlegi pénzügyi keretben a Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak nincs saját forrása.

Annak érdekében, hogy véget vessünk ennek a helyzetnek, a 2011. évi költségvetés tervezésekor egy kifejezetten a Globalizációs Alkalmazkodási Alapra vonatkozó saját kifizetési előirányzat létrehozásán dolgoztam. Az 50 millió eurós összeget ezért a költségvetésről szóló szavazás során 2010. október 20-án elfogadta a Parlament.

Ezt az összeget azonban, amely szimbolikus az éves szükséglethez képest, még jóvá kell hagyni, mivel az Európai Tanács először visszautasította azt a javaslatot, hogy saját finanszírozást biztosítsunk az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap számára. Ezért továbbra is rajta fogom tartani a szememet az ügyön abban a reményben, hogy sikerül elérni ennek a mechanizmusnak a költségvetési és jogi konszolidációját.

 
  
MPphoto
 
 

  Elisabeth Köstinger (PPE) , írásban. – (DE) A legőszintébben szeretnék gratulálni Matera asszonynak a Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről szóló összesen négy jelentéséhez. A Globalizációs Alkalmazkodási Alap alkalmazási körének a munkavállalókra történő kiterjesztése fontos lépés volt annak érdekében, hogy lehetővé váljon számunkra az európai állampolgárok közvetlen támogatása. A Globalizációs Alkalmazkodási Alap eszközének célja, hogy segítse azokat, akiket váratlanul értek a globalizáció hatásai. Annak érdekében, hogy lehetővé váljon az eszköz számára hozzáférhetővé tett pénz hatékony felhasználása, a pénznek gyorsan és célzott módon kell eljutnia rendeltetési helyére. Ez az egyetlen módja annak, hogy segítsük az európai állampolgárokat, valamint hogy növeljük az Unióba vetett bizalmat.

 
  
MPphoto
 
 

  Giovanni La Via (PPE) , írásban. – (IT) Én az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) Dánia érdekében való igénybevétele mellett szavaztam, mivel ezt az eszközt a gazdasági válság következtében nehéz helyzetbe került munkavállalók támogatása szempontjából értékes forrásnak tekintem.

Az EGAA-t 2006-ban hozták létre azzal a céllal, hogy gyakorlati támogatást nyújtson a vállalatuk áthelyezésével kapcsolatos okok miatt, vagy a 2009. évi módosítást követően, a gazdasági válság következtében elbocsátott munkavállalók számára, hogy segítse a munkaerőpiacra való visszailleszkedésüket. A mai szavazás egy olyan kérelemről szólt, amely Nordjylland régióban, 45 gépi berendezést gyártó vállalat által elbocsátott 1 122 munkavállalónak az EGAA-ból való támogatását kéri 7 521 359 EUR összegben.

Végezetül, üdvözlendőnek tartom a jelentés elfogadását, amely azt mutatja, hogy az EGAA hasznos és hatékony forrás a globalizációból és a gazdasági válságból eredő munkanélküliség elleni küzdelemben.

 
  
MPphoto
 
 

  Willy Meyer (GUE/NGL) , írásban. – (ES) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) pénzeszközeinek a Nordjylland NUTS II. szintű régióban a NACE Rev.2. rendszer szerinti 28. ágazatban (gép, gépi berendezés gyártása) működő 45 vállalatnál történt 951 elbocsátásra tekintettel való felhasználásáról szóló jelentés mellett szavaztam. Az EGAA további segítséget jelent azoknak a munkavállalóknak, akik a globális kereskedelmi módszerekben bekövetkezett főbb strukturális változások következményeit elszenvedik, és segíti a munkaerőpiacra való visszailleszkedésüket. Dánia kérte az EGAA pénzeszközeinek a gépjárműiparban történt elbocsátások tekintetében való felhasználását, ami összhangban van az alapról szóló rendelettel. Most azt kell biztosítani, hogy az EGAA segítse az elbocsátott munkavállalókat a munkaerő-piaci visszailleszkedésben annak ellenére, hogy az EGAA által nyújtott segítségnek nem szabad helyettesítenie a nemzeti jogszabályok vagy kollektív egyezmények alapján a vállalkozások felelősségi körébe tartozó intézkedéseket, illetve a vállalkozások és ágazatok szervezeti átalakítására irányuló intézkedéseket.

 
  
MPphoto
 
 

  Alexander Mirsky (S&D) , írásban. – (LV) Nagyon fontos, hogy ne egy laissez faire megközelítést alkalmazzunk a munkanélküliséggel kapcsolatos folyamatok tekintetében. Ezen a területen nagyon fontos az emberek számára, hogy érezzék, mind a nemzeti kormányok, mind az EU egésze támogatja őket. Bár a jelentés mellett szavaztam, még mindig nem világos számomra, hogy hogyan osztják el a támogatásra szánt összeget. Miért kap Hollandia körülbelül 3 000 EUR-t minden elbocsátás után, miközben Spanyolország 1 000 EUR-t és Dánia 7 000 EUR-t kap? Vajon az átképzés hétszer annyiba kerül Dániában, mint Spanyolországban? Függetlenül ettől a rendkívül kellemetlen témától, egyet kell értenem az előadóval, Matera asszonnyal abban, hogy ennek a pénzügyi támogatásnak az odaítélése szükséges és időszerű intézkedés. Kár, hogy Lettország kormánya nem használta ki ezt a lehetőséget, és nem nyújtott be kérelmet. Jelenleg 180 000 munkanélküli van Lettországban.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE) , írásban. – (PT) Mivel Dánia a Nordjylland NUTS II. szintű régióban a NACE Rev.2. rendszer szerinti 28. ágazatban (gép, gépi berendezés gyártása) működő 45 vállalatnál történt 951 elbocsátásra tekintettel segítségnyújtás iránti kérelmet nyújtott be, az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel egyetértek a Bizottság javaslatával és az ezzel kapcsolatban a Parlament által előterjesztett módosításokkal.

A következőket szeretném kiemelni különösen relevánsként: (1) az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) támogatja a munkaerőpiacról elbocsátott munkavállalók visszailleszkedését anélkül, hogy felmentené a vállalatokat felelősségük alól; (2) az EGAA igénybevételével összefüggésben a Bizottság javasolta az Európai Szociális Alap (ESZA) felhasználatlan forrásai mellett egy alternatív forrás létrehozását a kifizetési előirányzatokhoz, ahogy azt a Parlament sürgette; (3) az EGAA működését és hozzáadott értékét a 2007-2013-as többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata során a 2006. május 17-i IIA által létrehozott programok és egyéb eszközök általános értékelésével összefüggésében kell értékelni; (4) a Bizottság javaslata információkat tartalmaz a felhasználásról, a támogathatósági feltételek elemzéséről, valamint elmagyarázza a jóváhagyás okait, ami szintén összhangban van a Parlament kérésével.

 
  
MPphoto
 
 

  Paulo Rangel (PPE) , írásban. – (PT) Mivel Dánia a Nordjylland NUTS II. szintű régióban a NACE Rev.2. rendszer szerinti 28. ágazatban (gép, gépi berendezés gyártása) működő 45 vállalatnál történt 951 elbocsátásra tekintettel segítségnyújtás iránti kérelmet nyújtott be, az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel egyetértek a Bizottság javaslatával, és az ezzel kapcsolatban a Parlament által előterjesztett módosításokkal. Egyetértek továbbá azzal is, hogy a Bizottság javaslatának az indoklásban egyértelmű és részletes információkat kell tartalmaznia az alkalmazással, a támogathatósági feltételek elemzésével, valamint a jóváhagyáshoz vezető indokok magyarázatával kapcsolatban, összhangban a Parlament kérésével.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – Ezzel a szavazással az EP tudomásul veszi, hogy Dánia a Nordjylland NUTS II. szintű régióban a NACE Rev.2. rendszer szerinti 28. ágazatban (gép, gépi berendezés gyártása) működő 45 vállalatnál történt 951 elbocsátásra tekintettel segítségnyújtás iránti kérelmet nyújtott be. A kérelem megfelel az EGAA-rendeletben meghatározott támogathatósági feltételeknek. Állásfoglalásában az EP arra kéri az érintett intézményeket, hogy tegyék meg a szükséges erőfeszítéseket az EGAA igénybevételének felgyorsítására; emlékeztet az intézmények elkötelezettségére, hogy zökkenőmentes és gyors eljárást biztosítsanak az EGAA igénybevételéről szóló döntések elfogadásához egyszeri, időben korlátozott egyéni támogatást nyújtva, amely a globalizáció valamint a pénzügyi és gazdasági válság eredményeként elbocsátott munkavállalók megsegítésére irányul; és kiemeli az EGAA potenciális szerepét az elbocsátott munkavállalók munkaerő-piaci visszailleszkedésében.

 
  
MPphoto
 
 

  Silvia-Adriana Ţicău (S&D) , írásban. – (RO) Az Európai Hajógyári Szövetségek Közössége (CESA) úgy gondolja, hogy a globális kereslet a hajógyártási ágazatban a globális pénzügyi válság eredményeként csökkenni fog 2014-re, míg a jövőben a hajógyártási ágazat át fog települni alacsonyabb költségvonzatú területekre, különösen Ázsia egyes régióiba. Mivel nincsen a hajógyártási ágazatot támogató európai politika, nem valószínű, hogy a termelési szintek vissza fognak állni a jelenlegi válság előtti szintekre. Az én városomban, Galaţiban, a Damen Hajógyárnak is szembesülnie kell a gazdasági és pénzügyi válság következményeivel, amelynek eredményeként 600 munkavállalót bocsátottak el egyedül 2009-ben. 2010-ben várhatóan további 500 munkavállalót bocsátanak el. Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) igénybevételéről szóló európai parlamenti állásfoglalás mellett szavaztam, amelyet Dánia kért, hogy felhasználhasson 7 521 359 EUR-t a Nordjylland régióban 2009. február 15-e és 2009. november 14-e között elbocsátott 951 munkavállaló támogatási programjának társfinanszírozására. Az elbocsátások a hajógyártási ágazat számára gépek és gépi berendezések gyártásával foglalkozó 45 vállalatnál történtek.

 
  
MPphoto
 
 

  Angelika Werthmann (NI) , írásban. – (DE) A Nordjylland középszintű régió területén a gépek és gépi berendezések gyártásával foglalkozó ágazatban működő vállalatok számára nyújtandó támogatásról van szó. Ebben az Észak-Jutland észak-keleti részén fekvő régióban 951 embert bocsátottak el 45 vállalattól 2009. február 15-e és november 14-e között. Annak érdekében, hogy támogassuk ezeket a munkavállalókat a foglalkoztatásba való visszailleszkedésben, 7 521 359 eurót mobilizálunk az alapból.

 
  
  

Jelentés: Barbara Matera (A7-0269/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Alfredo Antoniozzi (PPE) , írásban. – (IT) Ahogy volt alkalmam elmagyarázni idén márciusban a Böge-jelentésről való szavazáson, az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak a gazdasági és pénzügyi válság következményeit kezelő hasznos eszközként való használata nagyon értékes kezdeményezés, amely gyakorlati választ nyújt a pénzügyi támogatás tekintetében. Azóta számos kérelmet elfogadtak, beleértve a mostanit is. Úgy gondolom, ez mutatja legjobban, mennyire hasznos ez a kezdeményezés.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria Da Graça Carvalho (PPE) , írásban. – (PT) Mivel Hollandia a Gelderland és Eindhoven NUTS II. szintű régiókban az elektronikai ágazatban működő NXP Semiconductors Netherlands vállalatnál történt 512 elbocsátásra tekintettel segítségnyújtás iránti kérelmet nyújtott be, én az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel egyetértek a Bizottság javaslatával, és a Parlament által benyújtott vonatkozó módosításokkal. Egyetértek továbbá a Bizottságnak az Európai Szociális Alap (ESZA) felhasználatlan forrásai mellett egy alternatív forrás létrehozására irányuló javaslatával az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) igénybevételével kapcsolatban azt követően, hogy a Parlament többször emlékeztetett rá, hogy az EGAA-t külön hozták létre egy speciális eszközként saját célkitűzésekkel és határidőkkel, valamint hogy ezért szükség van a megfelelő költségvetési sorok meghatározására az utalásokhoz.

 
  
MPphoto
 
 

  David Casa (PPE) , írásban. – Az EGAA egy fontos strukturális alap az Unióban, amely lehetővé teszi, hogy segítséget nyújtsunk azoknak a munkavállalóknak, akik a globális tendenciákban tapasztalható elmozdulások következtében munkanélkülivé váltak. Szükségessé vált, hogy hozzáférést biztosítsunk ehhez az alaphoz azon holland munkavállalók számára, akiket elbocsátottak az elektronikai ágazatban. Ennek fényében egyetértek az előadó által kialakított döntésekkel, és úgy döntöttem, hogy a jelentés mellett szavazok.

 
  
MPphoto
 
 

  Mário David (PPE) , írásban. – (PT) Az átszervezés és áthelyezés következtében munkanélkülivé vált munkavállalóknak nyújtott támogatásnak dinamikusnak és rugalmasnak kell lennie, hogy gyorsan és hatékonyan lehessen végrehajtani. Mivel Hollandia a Gelderland és Eindhoven régiókban az elektronikai ágazatban működő NXP Semiconductors Netherlands vállalatnál történt 512 elbocsátásra tekintettel segítségnyújtás iránti kérelmet nyújtott be, valamint azoknak az indoklásoknak a fényében, amelyet az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak a spanyolországi Katalónia tekintetében való igénybevételéről való szavazatom magyarázatakor tettem, a jelentés mellett szavazok.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Ismételten egy város, jelen esetben Nijmegen, fő iparága megszüntetésének problémájával állunk szemben azzal súlyosbítva, hogy nem látszik lehetőség egy hasonló foglalkoztatási potenciállal rendelkező új iparág létrehozására.

A Parlament által elfogadott állásfoglalásokat tekintve pontosabban meg lehet érteni a számos európai államban tapasztalható probléma hatáskörét és kiterjedését. Ezek az államok még mindig nem bizonyították, hogy képesek ellensúlyozni a koordináció hiányát és azt, hogy kevésbé vonzóvá váltak a beruházás és innováció számára.

Ha semmi nem történik, attól tartok, az alap igénybevételére irányuló kérelmek meg fognak sokszorozódni, és az alap elégtelennek fog bizonyulni ahhoz, hogy segítsen azokon a munkavállalókon, akik a vállalatukban bekövetkezett hirtelen és váratlan változások áldozataivá váltak.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) Tekintettel a jelenlegi globális gazdasági és pénzügyi válságnak az ipari tevékenységre és az elektronikai ágazatban végzett speciális munkákra tett hatására, szükség van egy gyors és hatékony támogatási programra a dániai Gelderland és Eindhoven régiókban az NXP Semiconductors Netherlands vállalattól elbocsátott 512 munkavállaló számára. Érdemes hangsúlyozni az üzletág tevékenységének csökkenéséből eredő regionális és társadalmi hatásokat a Gelderland tartománybeli Nijmegenben, ahol ez a vállalat volt a legnagyobb helyi munkáltató, amelynél számos szakképzetlen munkavállaló dolgozott évtizedeken keresztül. Ez a helyzet hangsúlyozza egy olyan terv létrehozásának szükségességét, amely segíti ezeknek a korábbi munkavállalóknak a talpra állását és átképzését, ami előmozdítja munkaerő-piaci visszailleszkedésüket. Szeretném megismételni a figyelmeztetést, miszerint szükség van olyan mechanizmusok biztosítására, amelyek megkönnyítik és felgyorsítják az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak (EGAA) az európai országok általi igénybevételét.

 
  
MPphoto
 
 

  Giovanni La Via (PPE) , írásban. – (IT) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) Hollandia általi igénybevétele mellett szavaztam, mivel ezt az eszközt a gazdasági válság következtében nehéz helyzetbe került munkavállalók támogatása szempontjából értékes forrásnak tekintem.

Az EGAA-t 2006-ban hozták létre azzal a céllal, hogy gyakorlati támogatást nyújtson a vállalatuk áthelyezésével kapcsolatos okok miatt vagy a 2009. évi módosítást követően, a gazdasági válság következtében elbocsátott munkavállalók számára, hogy segítse a munkaerőpiacra való visszailleszkedésüket. A mai szavazás egy olyan kérelemről szólt, amely a Gelderland és Eindhoven régiókban működő NXL Semiconductors Netherlands elektronikai vállalat által elbocsátott 1 590 munkavállalónak az EGAA-ból való támogatását kéri 1 809 434 euró összegben.

Végezetül, üdvözlendőnek tartom a jelentés elfogadását, amely azt mutatja, hogy az EGAA hasznos és hatékony forrás a globalizációból és a gazdasági válságból eredő munkanélküliség elleni küzdelemben.

 
  
MPphoto
 
 

  Willy Meyer (GUE/NGL) , írásban. – (ES) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) pénzeszközeinek a Gelderland és Eindhoven NUTS II. szintű régiókban az elektronikai ágazatban működő NXL Semiconductors Netherlands vállalatnál történt 512 elbocsátásra tekintettel való felhasználásáról szóló jelentés mellett szavaztam. Az EGAA további segítséget jelent azoknak a munkavállalóknak, akik a globális kereskedelmi módszerekben bekövetkezett főbb strukturális változások eredményei elszenvedik, és segíti a munkaerőpiacra való visszailleszkedésüket. Hollandia kérte az EGAA pénzeszközeinek a gépjárműiparban történt elbocsátások tekintetében való felhasználását, ami összhangban van az alapról szóló rendelettel. Most azt kell biztosítani, hogy az EGAA segíti az elbocsátott munkavállalókat a munkaerő-piaci visszailleszkedésben annak ellenére, hogy az EGAA által nyújtott segítségnek nem szabad helyettesítenie a nemzeti jogszabályok vagy kollektív egyezmények alapján a vállalkozások felelősségi körébe tartozó intézkedéseket, illetve a vállalkozások és ágazatok szervezeti átalakítására irányuló intézkedéseket.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE) , írásban. – (PT) Mivel Hollandia a Gelderland és Eindhoven NUTS II. szintű régiókban az elektronikai ágazatban működő NXP Semiconductors Netherlands vállalatnál történt 512 elbocsátásra tekintettel segítségnyújtás iránti kérelmet nyújtott be, az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel egyetértek a Bizottság javaslatával, és az ezzel kapcsolatban a Parlament által előterjesztett módosításokkal.

A következőket szeretném kiemelni különösen relevánsként: (1) az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) támogatja a munkaerőpiacról elbocsátott munkavállalók visszailleszkedését anélkül, hogy felmentené a vállalatokat felelősségük alól; (2) az EGAA igénybevételével összefüggésben a Bizottság javasolta az Európai Szociális Alap (ESZA) felhasználatlan forrásai mellett egy alternatív forrás létrehozását a kifizetési előirányzatokhoz, ahogy azt a Parlament sürgette; (3) az EGAA működését és hozzáadott értékét a 2007−2013-as többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata során a 2006. május 17-i IIA által létrehozott programok és egyéb eszközök általános értékelésével összefüggésében kell értékelni; (4) a Bizottság javaslata információkat tartalmaz a felhasználásról, a támogathatósági feltételek elemzéséről, valamint elmagyarázza a jóváhagyás okait, ami szintén összhangban van a Parlament kérésével.

 
  
MPphoto
 
 

  Paulo Rangel (PPE) , írásban. – (PT) Mivel Hollandia a Gelderland és Eindhoven NUTS II. szintű régiókban az elektronikai ágazatban működő NXP Semiconductors Netherlands vállalatnál történt 512 elbocsátásra tekintettel segítségnyújtás iránti kérelmet nyújtott be, az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel egyetértek a Bizottság javaslatával, és az ezzel kapcsolatban a Parlament által előterjesztett módosításokkal. Egyetértek továbbá azzal is, hogy a Bizottság javaslatának az indoklásban egyértelmű és részletes információkat kell tartalmaznia az alkalmazással, a támogathatósági feltételek elemzésével, valamint a jóváhagyáshoz vezető indokok magyarázatával kapcsolatban, összhangban a Parlament kérésével.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – Mivel az Unió által az elbocsátott munkavállalóknak nyújtott pénzügyi segítségnek dinamikusnak és a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban igénybe vehetőnek kell lennie, összhangban a 2008. július 17-i egyeztető ülésen elfogadott európai parlamenti, tanácsi és bizottsági közös nyilatkozattal, és kellően figyelembe véve a 2006. május 17-i IIA-t is az EGF igénybevételéről szóló határozatok elfogadása tekintetében; mivel Hollandia támogatást kért az EGAA-ból a Gelderland és Eindhoven NUTS II. szintű régiókban az elektronikai ágazatban működő NXP Semiconductors Netherlands vállalatnál történt 512 elbocsátással kapcsolatban; mivel a kérelem megfelel az EGAA-rendeletben meghatározott jogosultsági kritériumoknak, az EP kéri az érintett intézményeket, hogy tegyék meg a szükséges erőfeszítéseket az EGAA igénybevételének felgyorsítására; emlékeztet az intézmények elkötelezettségére, hogy zökkenőmentes és gyors eljárást biztosítsanak az EGAA igénybevételéről szóló döntések elfogadásához, egyszeri, időben korlátozott egyéni támogatást nyújtva, amely a globalizáció és a pénzügyi és gazdasági válság eredményeként elbocsátott munkavállalók megsegítésére irányul; és kiemeli az EGF potenciális szerepét az elbocsátott munkavállalók munkaerő-piaci visszailleszkedésében.

 
  
MPphoto
 
 

  Silvia-Adriana Ţicău (S&D) , írásban. – (RO) A hollandiai NL/NXP Semiconductors által benyújtott kérelemre válaszként az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) igénybevételéről szóló európai parlamenti állásfoglalás mellett szavaztam.

2010. március 26-án Hollandia pénzügyi támogatást kért az EGAA-ból a Gelderland és Eindhoven NUTS II. szintű régiókban az elektronikai ágazatban működő NXP Semiconductors vállalatnál dolgozó 590 alkalmazottból elbocsátott 512 munkavállaló számára. Az összes elbocsátott munkavállaló közül 425 férfi és 87 nő, és 7 munkavállalónak komoly egészségügyi problémái vannak vagy fogyatékossággal él (1,3%). Hollandia hangsúlyozza, hogy ezeknek az elbocsátásoknak komoly hatása van, mivel az NXP Semiconductors a legnagyobb ipari munkáltató a térségben, számos alacsonyan képzett munkavállalónak nyújtva munkát, akik már több évtizede a vállalatnál dolgoztak. Az, hogy nincsenek munkalehetőségek hasonló vállalatoknál a régióban, különös problémát fog jelenteni a félvezetőgyártásban tapasztalattal rendelkező szakértők számára.

Az EGAA igénybevétele különösen fontos az elbocsátott munkavállalóknak a foglalkoztatásba történő újraintegrálása szempontjából. Ugyanakkor szeretném felhívni a Bizottság és a tagállamok figyelmét egy olyan uniós iparpolitika kifejlesztésének szükségességére, amely fenntartható, és új munkahelyeket teremt.

 
  
MPphoto
 
 

  Angelika Werthmann (NI) , írásban. – (DE) 2009. május 1-je óta az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap alkalmazási köre kiszélesedett. Jelenleg a globális pénzügyi és gazdasági válság következtében elbocsátott munkavállalóknak is nyújt támogatást. Hollandiában a Gelderland és Eindhoven NUTS II. szintű régiókban az NXP Semiconductors Netherlands vállalatnál 512 munkavállalót bocsátottak el. 1 809 434 eurónyi összeget mobilizáltak ezeknek a munkavállalóknak a támogatására.

 
  
  

Jelentés: Barbara Matera (A7-0271/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Paulo Alves (S&D) , írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, amely jóváhagyta 2,4 millió euró igénybevételét az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapból (EGAA) Portugália számára, amelynek célja, hogy támogatást nyújtson a Qimonda vállalatnál elbocsátott munkavállalók számára. Ez követi az EGAA igénybevételére irányuló 2009. decemberi portugál kérelmet. Az EGAA-t azért hozták létre, hogy további támogatást nyújtson a nemzetközi kereskedelemben végbemenő fontos strukturális változások következményei által érintett munkavállalók számára. Az EGAA segélycsomag célja, hogy védje a portugáliai Qimondánál múlt év június 8-a és október 8-a között elbocsátott 839 munkavállaló helyzetét. Ez az összeg a következő intézkedéseket fogja fedezni: a készségek elismerését, szakmai képzést, munkahelyek létrehozására irányuló képzést és támogatást, az önreklámozás támogatását, a felvétel és a munkahelyi tapasztalat ösztönzését. Létfontosságúnak gondolom ezért, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk az EGAA igénybevételének felgyorsítása érdekében, szem előtt tartva az európai intézmények azok kötelezettségvállalását, hogy gyors és egyszerű eljárást biztosítanak ezeknek a döntéseknek az elfogadásához.

 
  
MPphoto
 
 

  Regina Bastos (PPE) , írásban. – (PT) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak (EGAA) a Qimonda Portugal S.A. vállalatnál múlt év június 8-a és október 8-a között történt 839 elbocsátást követően Portugália által összesen

2 405 671 euró értékben való igénybevételéről szóló állásfoglalás elfogadása mellett szavaztam. Az alap célja, hogy támogassa az elbocsátott munkavállalókat a készségek elismerésén, a szakmai képzésen, a vállalkozások létrehozását célzó képzések és támogatások, az önálló elhelyezkedés támogatásán, valamint a munkaerő-felvétel és a munkahelyi szakmai gyakorlatok ösztönzésén keresztül. Ez a második alkalom, hogy Portugália kérelmet nyújtott be az EGAA igénybevételére a Norte régió számára. 2009-ben a textiliparban történt elbocsátásokat követően 832 800 eurót mobilizáltak. Végezetül, sajnálom, hogy a portugál kormány nem tanulta meg kihasználni az alap nyújtotta lehetőségeket. Míg az NXP Semiconductors holland vállalat korábbi munkavállalói 3 534 eurót, a dán Nordjylland korábbi munkavállalói pedig 7 908 eurót fognak kapni fejenként, a Qimonda korábbi portugál alkalmazottai fejenként csak 2 967 eurót fognak kapni az alap által biztosított segélyből.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria Da Graça Carvalho (PPE) , írásban. – (PT) Mivel Portugália a Norte NUTS II. szintű régióban az elektronikai ágazatban működő Qimonda S.A. multinacionális vállalatnál történt 839 elbocsátásra tekintettel segítségnyújtás iránti kérelmet nyújtott be, az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel egyetértek a Bizottság javaslatával és az ezzel kapcsolatban a Parlament által előterjesztett módosításokkal. Egyetértek továbbá azzal is, hogy az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap működését és hozzáadott értékét a 2007−2013-as többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata során a 2006. május 17-i intézményközi megállapodás által létrehozott programok és egyéb eszközök általános értékelésével összefüggésében kell értékelni.

 
  
MPphoto
 
 

  David Casa (PPE) , írásban. – Az EGAA egy fontos strukturális alap az Unióban, amely lehetővé teszi számunkra, hogy támogassuk a globális tendenciákban végbemenő változások következtében munkanélkülivé vált munkavállalókat. Ahhoz, hogy az alap hatékony legyen, létfontosságú, hogy szükség esetén időben és hatékony módon biztosítsuk a hozzáférést. Támogatom tehát az előadó következtetéseit, és úgy döntöttem, hogy a jelentés mellett szavazok.

 
  
MPphoto
 
 

  Carlos Coelho (PPE) , írásban. – (PT) Annak, hogy a Qimonda bezárt Vila do Condében, az lett az azonnali hatása, hogy további ezer fővel nőtt a munkanélküliek száma az ország Norte régiójában. Már eddig is ebben a régióban volt a legnagyobb a munkanélküliség aránya az országban: 2009. január és október között az északi régió munkaügyi központjai havonta átlagosan 22 000 munkanélküli személyt regisztráltak. A Qimonda Portugal S.A. vállalat elbocsátásait követően 2009. december 17-én segítségnyújtás iránti kérelmet nyújtottak be a 839 elbocsátott munkavállaló megsegítésére.

Az általa végzett értékelés alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy minden szükséges feltétel teljesül. Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak a globális pénzügyi és gazdasági válság közvetlen következményeként elbocsátott munkavállalók újraintegrálódásának támogatása érdekében történő igénybevétele céljából nyújtotta be ezt a határozatra irányuló javaslatot.

Támogatom ezért ezt a határozatot, amely lehetővé teszi 2 405 671 euró igénybevételét a 2010. évi általános uniós költségvetésből, hogy a portugál kérelemre válaszként pénzügyi segítséget nyújtson. Szeretném felhívni továbbá a figyelmet arra, hogy biztosítanunk kell az elfogadás folyamatának gyors lefolyását.

 
  
MPphoto
 
 

  Mário David (PPE) , írásban. – (PT) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak (EGAA), amely a Bizottság elnökének, Barroso úrnak a kezdeményezésére jött létre 2005-ben az Európai értékek egy globalizált világban című bizottsági jelentést követően, mára új formája van, amely átláthatóbbá teszi, kiszélesíti célkitűzéseinek körét oly módon, hogy magában foglalja a jelenlegi válság következményeit, és lehetővé teszi az alaphoz való rövidebb idő alatti hozzáférést, ami remélem, jelen esetben sikerülni fog.

Bár a javaslat mellett szavaztam, sajnálatosnak tartom, hogy a portugál kormány ismételten nem tudta, hogyan használja ki teljes mértékben az alapot, ahogy azt más országokban tették, és ahogy azt bőségesen mutatja az EGAA-ból kért egy főre jutó támogatás mértéke, amikor más kérelmeket elemzünk.

Ma például voltak más szavazások is az EGAA igénybevételére irányuló más kérelmek kapcsán, amelyek megmutatták, hogy míg a holland NXP Semiconductors vállalat korábbi alkalmazottai fejenként 3 534 eurót kapnak, a Nordjylland korábbi dán alkalmazottai fejenként 7 908 eurót kapnak majd. A Qimonda korábbi portugál alkalmazottai, akik részesülnek a támogatásból, csak 2 867 eurót kapnak fejenként. Ez olyan intézkedésekre irányul, mint a készségek elismerése, a szakmai képzés, a vállalkozások elindítását célzó képzések és támogatások, az önálló elhelyezkedés támogatása, valamint a felvétel és a munkahelyi szakmai gyakorlatok ösztönzése.

 
  
MPphoto
 
 

  Edite Estrela (S&D) , írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) igénybevétele Portugália számára létfontosságú a Qimonda vállalattól elbocsátott munkavállalók támogatása érdekében. A 2,4 millió euró, amelyet mobilizálni fognak, természetesen nem lesz elégséges az elbocsátások negatív hatásainak ellensúlyozására, de jelentős segítséget fog nyújtani. Az igénybevételnek egyszerűen és zökkenőmentesen kell történnie, és olyan képzési programokat kell tartalmaznia, amelyek hozzájárulnak az érintett munkavállalók hatékony munkaerő-piaci visszailleszkedéséhez.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) A világ egyik vezető német vállalatcsoportjához tartozó portugál Qimonda vállalatra a siker példájaként, valamint olyan vállalatként tekintettek Portugáliában, amely ágazatának élenjáró vállalata. Ez volt Portugália legnagyobb exportőre, és a fizetésképtelenségéhez vezető problémákat megelőzően új technológiákba akart beruházni, és állami finanszírozást szerzett napelemek gyártásának támogatására. A Qimonda alkalmazottai magasan képzettek voltak, magas termelékenységi rátával, és semmi nem mutatott arra, hogy a vállalat ilyen rövid időn belül életképtelenné fog válni. 2008-ban a vállalat még annak lehetőségét is fontolgatta, hogy három új üzemet hoz létre Portugáliában, mindegyiket a Vila do Conde város közelében. A Norte régió, ahol a Qimonda üzemelt, hagyományosan ipari terület, és nagyon rosszul érintette a vállalatok bezárása és a munkanélküliség. Veszélybe került annak lehetősége, hogy a Qimonda olyan képzett munkavállalókat vonzzon a régióba, akikre igen nagy szükség van.

Remélem, hogy a Qimonda alkalmazottai megfelelően tudnak részesülni az alap igénybevételéből, és sikeresek lesznek a munkaerőpiacra való teljes visszailleszkedésben. Itt szeretném kifejezni irántuk való és családjuk iránti szolidaritásomat.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) A Vila do Condéban található Qimonda gyár bezárása tovább növelte az amúgy is magas szintű munkanélküliséget Portugália északi részén. Ebben az esetben 900 munkavállalót bocsátottak el, akik többségének alacsony szintű képzettsége volt: 36,6%-uk csak alapfokú oktatásban részesült, és csupán 10,7%-uk vett rész felsőfokú képzésben. A 839 elbocsátott munkavállaló számára a régiót érintő súlyos gazdasági, pénzügyi és társadalmi válság hatásainak enyhítésére nyújtandó segéllyel kapcsolatos terv fontosságát tehát hangsúlyozni kell. Szeretném kiemelni továbbá az olyan intézkedések fontosságát, mint a készségek tanúsítása, a szakmai képzés, a munkahelyteremtés ösztönzése, valamint az új munkahelyi tapasztalatok megszerzésének lehetősége. Másrészről sajnálatos, hogy két év alatt ez csak a második kérelem, amelyet Portugália az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alaphoz benyújtott, hogy közvetlen támogatást kapjon a Norte régió munkavállalói számára. A rendkívül magas munkanélküliség és az államháztartás rossz helyzete, valamint 2011-ben a nemrégiben hozott megszorító intézkedések miatti gazdasági visszaesés figyelembevételével a kormánynak az a dolga és kötelessége, hogy a munkanélküliek konkrét támogatása érdekében ezen alapok lehívása terén hozzáértőbben cselekedjen.

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL) , írásban. – (PT) A portugál kormány által 2009. december 17-én benyújtott kérelmet követően a Parlament a Qimonda vállalattól elbocsátott munkavállalók támogatása érdekében jóváhagyta 2,4 millió euró igénybevételét az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapból (EGAA). Ez azt jelenti, hogy a Portugália által az EGAA-ból igénybe vett 2 405 671 euró a Qimonda Portugal S.A. vállalatnál tavaly június 8-a és október 8-a között történt 839 elbocsátást érinti. Ennek a csomagnak a becsült összértéke 3,7 millió euró, amelyből 2,4 millió eurót, vagyis a teljes költség 65%-át az EGAA-ból igényelték.

Sajnálatos módon a Bizottság és a Tanács nem voltak hajlandóak beavatkozni, amikor még meg lehetett volna menteni a vállalatot és meg lehetett volna akadályozni, hogy ez a németországi székhelyű multinacionális vállalat elbocsássa alkalmazottait. Ezt a csekély támogatást a munkanélkülieknek meg csak most, megkésve biztosítják.

Ez a 16. vizsgálandó kérelem a 2010. évi költségvetésben, és a következő intézkedéseket fogja tartalmazni: a készségek elismerése, szakmai képzés, munkahelyek létrehozását célzó képzés és támogatás, az önreklámozás támogatása, a felvétel és a munkahelyi tapasztalat ösztönzése.

A Norte régiót, ahol az elbocsátások történtek, már korábban jóváhagyták EGAA-támogatásra egy, a textilágazatban történt elbocsátások tekintetében benyújtott 2009. évi korábbi kérelem alapján.

Akkor 832 000 eurót mobilizáltak.

 
  
MPphoto
 
 

  Giovanni La Via (PPE) , írásban. – (IT) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak (EGAA) Portugália tekintetében való igénybevétele mellett szavaztam, mivel ezt az eszközt a gazdasági válság következtében nehéz helyzetbe került munkavállalók támogatása terén értékes forrásnak tekintem.

Az EGAA-t 2006-ban hozták létre azzal a céllal, hogy gyakorlati támogatást nyújtson a vállalatuk áthelyezésével kapcsolatos okok miatt vagy a 2009. évi módosítást követően, a gazdasági válság következtében elbocsátott munkavállalók számára, hogy segítse a munkaerőpiacra való visszailleszkedésüket. A mai szavazás egy olyan kérelemről szólt, amely a Qimonda Portugal S.A., egy elektronikai vállalat által elbocsátott 839 munkavállalónak az EGAA-ból való támogatását kéri 2 405 671 euró összegben.

Végezetül, üdvözlendőnek tartom a jelentés elfogadását, amely azt mutatja, hogy az EGAA hasznos és hatékony forrás a globalizációból és a gazdasági válságból eredő munkanélküliség elleni küzdelemben.

 
  
MPphoto
 
 

  Willy Meyer (GUE/NGL) , írásban. – (ES) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) pénzeszközeinek a Norte NUTS II. szintű régióban az elektronikai ágazatban működő Qimonda AG multinacionális vállalatnál történt 839 elbocsátásra tekintettel való felhasználásáról szóló jelentés mellett szavaztam. Az EGAA további segítséget jelent azoknak a munkavállalóknak, akik a globális kereskedelmi módszerekben bekövetkezett főbb strukturális változások következményeit elszenvedik, és segíti a munkaerőpiacra való visszailleszkedésüket. Portugália kérte az EGAA alapoknak a gépjárműiparban történt elbocsátások tekintetében való felhasználását, ami összhangban van az alapról szóló rendelettel. Most azt kell biztosítani, hogy az EGAA segítse az elbocsátott munkavállalókat a munkaerő-piaci visszailleszkedésben annak ellenére, hogy az EGAA által nyújtott segítségnek nem szabad helyettesítenie a nemzeti jogszabályok vagy kollektív egyezmények alapján a vállalkozások felelősségi körébe tartozó intézkedéseket, illetve a vállalkozások és ágazatok szervezeti átalakítására irányuló intézkedéseket.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE) , írásban. – (PT) Mivel Portugália a Norte NUTS II. szintű régióban az elektronikai ágazatban működő Qimonda S.A. multinacionális vállalatnál történt 839 elbocsátásra tekintettel segítségnyújtás iránti kérelmet nyújtott be, az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel egyetértek a Bizottság javaslatával, és az ezzel kapcsolatban a Parlament által előterjesztett módosításokkal.

A következőket szeretném kiemelni különösen relevánsként: (1) az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) támogatja a munkaerőpiacról elbocsátott munkavállalók visszailleszkedését anélkül, hogy felmentené a vállalatokat felelősségük alól; (2) az EGAA igénybevételével összefüggésben a Bizottság javasolta az Európai Szociális Alap (ESZA) felhasználatlan forrásai mellett egy alternatív forrás létrehozását a kifizetési előirányzatokhoz, ahogy azt a Parlament sürgette; (3) az EGAA működését és hozzáadott értékét a 2007-2013-as többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata során a 2006. május 17-i IIA által létrehozott programok és egyéb eszközök általános értékelésével összefüggésében kell értékelni; (4) a Bizottság javaslata információkat tartalmaz a felhasználásról, a támogathatósági feltételek elemzéséről, valamint elmagyarázza a jóváhagyás okait, ami szintén összhangban van a Parlament kérésével.

 
  
MPphoto
 
 

  Miguel Portas (GUE/NGL) , írásban. – (PT) Természetesen támogatom azt a pénzügyi döntést, hogy tegyük lehetővé az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) igénybevételét a portugáliai Qimonda vállalatnál elbocsátott munkavállalók számára.

Ezen a ponton meg kell jegyezni, hogy ez a döntés túl későn született meg, és hogy a pénz még később fog eljutni Portugáliába: legkorábban novemberben vagy december elején. Nem kellett volna így történnie, és a dolgoknak nem így kellene lennie. Az EGAA-t lehet és kell is korszerűsíteni annak érdekében, hogy a kollektív elbocsátások áldozatainak ne kelljen 17 hónapot várniuk a sürgősnek minősített támogatásra, ahogy ebben az esetben történt.

Ha Európa továbbra is ilyen kedves lesz a pénzügyi tőkéhez, nem lehet ilyen barátságtalan a válság áldozataival szemben.

 
  
MPphoto
 
 

  Paulo Rangel (PPE) , írásban. – (PT) Mivel Portugália a Norte NUTS II. szintű régióban az elektronikai ágazatban működő Qimonda S.A. multinacionális vállalatnál történt 839 elbocsátásra tekintettel segítségnyújtás iránti kérelmet nyújtott be, az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel egyetértek a Bizottság javaslatával és az ezzel kapcsolatban a Parlament által előterjesztett módosításokkal. Egyetértek továbbá azzal is, hogy a Bizottság javaslatának az indoklásban egyértelmű és részletes információkat kell tartalmaznia az alkalmazással, a támogathatósági feltételek elemzésével, valamint a jóváhagyáshoz vezető indokok magyarázatával kapcsolatban, összhangban a Parlament kérésével.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – Portugália a Norte NUTS II. szintű régióban az elektronikai ágazatban működő Qimonda AG multinacionális vállalatnál történt 839 elbocsátásra tekintettel segítségnyújtás iránti kérelmet nyújtott be. A kérelem megfelel az EGAA-rendeletben meghatározott támogathatósági feltételeknek. Az EP arra szavazott, hogy szólítsák fel az érintett intézményeket, hogy tegyék meg a szükséges erőfeszítéseket az EGAA igénybevételének felgyorsítására. Emlékeztetett az intézmények elkötelezettségére, hogy zökkenőmentes és gyors eljárást biztosítsanak az EGAA igénybevételéről szóló döntések elfogadásához egyszeri, időben korlátozott egyéni támogatást nyújtva, amely a globalizáció, valamint a pénzügyi és gazdasági válság eredményeként elbocsátott munkavállalók megsegítésére irányul. Kiemelte az EGAA potenciális szerepét az elbocsátott munkavállalók munkaerő-piaci visszailleszkedésében.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Teixeira (PPE) , írásban. – (PT) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) egy uniós jogalkotási és költségvetési eszköz, amelyet azzal a céllal hoztak létre, hogy kiegészítő támogatást nyújtson a globális kereskedelem szerkezetében végbemenő nagyobb változások következményei által érintett munkavállalók számára. Mivel Portugália a Norte NUTS II. szintű régióban az elektronikai ágazatban működő Qimonda S.A. multinacionális vállalatnál történt 839 elbocsátásra tekintettel segítségnyújtás iránti kérelmet nyújtott be, üdvözlendőnek tartom a jelentés Parlament általi elfogadását. Remélem, hogy a támogatást a lehető legdinamikusabban és leghatékonyabban fogják elérhetővé tenni egy egyszerű és gyors folyamaton keresztül, hogy lehetővé tegye a globalizáció, valamint a gazdasági és pénzügyi válság miatti elbocsátások által érintett munkavállalók munkaerőpiaci visszailleszkedését.

 
  
MPphoto
 
 

  Angelika Werthmann (NI) , írásban. – (DE) A Norte középszintű régióban az elektronikai ágazatban működő Qimonda S.A. multinacionális vállalatnál a globális pénzügyi és gazdasági válság következtében 839 alkalmazottat bocsátottak el. Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapból igénybe vett 2 405 671 euróval egy személyre szabott szolgáltatásokból álló összehangolt csomagot támogatnak, amelyet nemzeti intézkedések és a vállalat által hozott intézkedések egészítenek ki.

 
  
  

Jelentés: Barbara Matera (A7-0272/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Izaskun Bilbao Barandica (ALDE) , írásban. – (ES) Támogatom, hogy 2 752 935 eurós támogatást biztosítsunk az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapból (EGAA) Katalóniának kiegészítő támogatásként a gépjárművek, pótkocsik és félpótkocsik gyártásával foglalkozó 23 vállalatnál a globális kereskedelem rendszerében végbemenő strukturális változások következtében elbocsátott 1 429 munkavállaló számára. Az elbocsátásokra kilenc hónap alatt, 2009. február 23-tól 2009. november 22-ig került sor.

A támogatást az elbocsátott munkavállalók munkaerőpiacra való visszatérésének támogatására kell használni, akik az esetek 25%-ában nem rendelkeznek alapszintű végzettséggel vagy nem fejezték be az iskolát, valamint az esetek 40%-ában csak alapszintű végzettséggel rendelkeznek. Ezek közül 75% férfi és 25% elmúlt 55 éves. A támogatásnak semmilyen körülmények között nem szabad helyettesítenie a nemzeti jogszabályok vagy kollektív egyezmények alapján a vállalkozások felelősségét, illetve a vállalkozások és ágazatok szervezeti átalakítására irányuló intézkedéseket. Ahogy a Költségvetési Bizottság jelentése kimondja, tisztáznunk kell, hogy a munkavállalók 23%-át miért nem vonják be a profilalkotás gyakorlatába, és ki kell találnunk, hogy milyen intézkedéseket nyújtunk kifejezetten e munkavállalók számára.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria Da Graça Carvalho (PPE) , írásban. – (PT) Mivel Spanyolország a Katalónia NUTS II. szintű régióban a NACE Rev.2. rendszer szerinti 29. ágazatban (gépjárművek, pótkocsik és félpótkocsik gyártása) működő 23 vállalatnál történt 1 429 elbocsátásra tekintettel segítségnyújtás iránti kérelmet nyújtott be, az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel egyetértek a Bizottság javaslatával és az ezzel kapcsolatban a Parlament által előterjesztett módosításokkal. Egyetértek továbbá azzal is, hogy biztosítani kell, hogy az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) támogassa az egyes elbocsátott munkavállalók munkaerő-piaci visszailleszkedését, és szeretném megismételni, hogy az EGAA-ból biztosított segítségnyújtásnak nem szabad helyettesítenie azokat az intézkedéseket, amelyek megtétele a nemzeti jogszabályok vagy a kollektív egyezmények alapján a vállalatok felelőssége, illetve nem szabad támogatnia vállalkozások és ágazatok szervezeti átalakítását.

 
  
MPphoto
 
 

  Mário David (PPE) , írásban. – (PT) A globalizáció következtében bekövetkezett elbocsátások által érintett munkavállalók munkaerőpiacra való visszatérése érdekében nyújtott pénzügyi támogatásnak eseti alapon kell történnie. Hangsúlyozni kell tehát, hogy ez a segítségnyújtás nem helyettesíti a rendesen a vállalatok felelősségi körébe tartozó kötelezettségeket, és nem célja vállalkozások finanszírozása és szervezeti átalakítása. Ennek fényében a háromoldalú intézményi egyeztetés nyomán született együttes nyilatkozat hangsúlyozza, fontos annak biztosítása, hogy az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) igénybevételéről szóló döntésekkel kapcsolatos eljárások a lehető legegyszerűbbek és leggyorsabbak legyenek. Figyelembe véve, hogy Spanyolország a Katalónia régióban működő 23 vállalatnál történt 1 429 elbocsátásra tekintettel segítségnyújtás iránti kérelmet nyújtott be, a jelentés mellett szavazok.

 
  
MPphoto
 
 

  Edite Estrela (S&D) , írásban. – (PT) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap Cataluña automoción/Spanyolország számára történő igénybevételéről szóló jelentés mellett szavaztam, mivel ez lehetővé fogja tenni, hogy kiegészítő támogatást nyújtsunk a világgazdaság szerkezetében bekövetkezett nagyobb változások hatásai által érintett katalán munkavállalók számára, valamint hogy segítsük ezeknek a munkavállalóknak a munkaerőpiacra való visszailleszkedését.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Amikor az ágazatot érintő válságra gondolok, eszembe jut, ahogy Spanyolország korábbi miniszterelnöke, José María Aznar, elmondta, mennyire meg volt lepődve az Amerikai Egyesült Államok korábbi elnöke, George W. Bush, amikor megtudta, hogy a legfontosabb spanyol exporttermék a gépjármű és nem a mezőgazdasági termékek. Ez pozitív jele volt annak, hogy az Európa délnyugati gazdaságairól kialakított sztereotípiák már nem érvényesek.

Sajnálatos módon a spanyol ipar modernizálására főleg a néppárti kormány által tett erőfeszítés jelentősen csökkent a globális válsággal. A gépjárművek iránti kereslet csökkenése az EU-ban nagyon komoly, és a termelés 2009 második negyedévében majdnem 40%-kal esett vissza, amely helyzet még több munkahelyet veszélyeztet nem csak Spanyolországban, hanem az egész Unióban.

Aggodalommal tekintek erre a visszaesésre, és remélem, hogy a spanyol gazdaság képes lesz megfelelően válaszolni a válságra, amely válasznak ez az alap csak egy részét képezi.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) A spanyolországi Katalónia régióban gépjárművek, pótkocsik és félpótkocsik gyártásával foglalkozó 23 vállalat

1 429 korábbi munkavállalója számára javasolt támogatási tervre sürgősen szükség van számos olyan európai személy szakmai fejlődése érdekében, akiket közvetlenül érintett a jelenlegi globális gazdasági és pénzügyi válság. Körülbelül 25%-a azoknak, akiket ez a terv érint, nem járt iskolába, vagy korán elhagyta az iskolát, és a munkavállalók több mint 40%-a csak alapfokú végzettséggel rendelkezik. Európában a kulcsfontosságú termelési ágazatokban dolgozó munkaerő iskolázottságának és képzettségének alacsony szintje nagy problémát jelent az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek fényében. A fenntartható, intelligens és inkluzív növekedés támogatása érdekében szükség van egy olyan stratégiára, amely biztosítja a tagállamok és az európaiak számára hozzáférhető források nagyobb hatékonyságát és profitabilitását, például az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapon (EGAA) keresztül. Az EGAA esetében a költségvetésben meghatározott 500 millió eurónak alig több mint 10%-át használták fel idén, ami elfogadhatatlan a nagymértékű munkanélküliség miatt, valamint mivel egyre nehezebb más munkahelyet találni.

 
  
MPphoto
 
 

  Giovanni La Via (PPE) , írásban. – (IT) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) Spanyolország érdekében való igénybevétele mellett szavaztam, mivel értékes forrásnak tekintem ezt az eszközt a gazdasági válság következtében nehéz helyzetbe került munkavállalók támogatása tekintetében.

Az EGAA-t 2006-ban hozták létre azzal a céllal, hogy gyakorlati támogatást nyújtson a vállalatuk áthelyezésével kapcsolatos okok miatt vagy a 2009. évi módosítást követően, a gazdasági válság következtében elbocsátott munkavállalók számára, hogy segítse a munkaerőpiacra való visszailleszkedésüket. A ma elfogadott jelentés egy olyan kérelemről szól, amelyet Spanyolország nyújtott be a gépjárműiparban működő 23 különböző vállalatnál dolgozó 1 429 munkavállaló támogatása érdekében 2 752 935 euró összegben.

Végezetül hangsúlyozom, hogy az EGAA összesen körülbelül 14 millió euró támogatást biztosító igénybevételével kapcsolatos négy jelentésről való mai szavazás azt mutatja, hogy az alap hasznos és hatékony forrás a globalizációból és a gazdasági válságból eredő munkanélküliség elleni küzdelemben.

 
  
MPphoto
 
 

  Willy Meyer (GUE/NGL) , írásban. – (ES) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) pénzeszközeinek a Katalónia Autonóm Körzet számára, különösen a Katalónia NUTS II. szintű régióban a NACE Rev.2. rendszer szerinti 29. ágazatban (gépjárművek, pótkocsik, félpótkocsik gyártása) működő 23 vállalatnál történt 1 429 elbocsátásra tekintettel való felhasználásáról szóló jelentés mellett szavaztam. Az EGAA kiegészítő támogatást nyújt azoknak a munkavállalóknak, akik a globális kereskedelmi módszerekben bekövetkezett főbb strukturális változások eredményeit elszenvedik, és segíti a munkaerőpiacra való visszailleszkedésüket. Spanyolország kérte az EGAA pénzeszközeinek a gépjárműiparban történt elbocsátások tekintetében való felhasználását, ami összhangban van az alapról szóló rendelettel. Most azt kell biztosítani, hogy az EGAA segítse az elbocsátott munkavállalókat a munkaerő-piaci visszailleszkedésben annak ellenére, hogy az EGAA által nyújtott támogatásnak nem szabad helyettesítenie a nemzeti jogszabályok vagy kollektív egyezmények alapján a vállalkozások felelősségi körébe tartozó intézkedéseket, illetve a vállalkozások és ágazatok szervezeti átalakítására irányuló intézkedéseket.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE) , írásban. – (PT) Mivel Spanyolország a Katalónia NUTS II. szintű régióban a NACE Rev.2. rendszer szerinti 29. ágazatban (gépjárművek, pótkocsik és félpótkocsik gyártása) működő 23 vállalatnál történt 1 429 elbocsátásra tekintettel segítségnyújtás iránti kérelmet nyújtott be, az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel egyetértek a Bizottság javaslatával és az ezzel kapcsolatban a Parlament által előterjesztett módosításokkal.

A következőket szeretném kiemelni különösen relevánsként: (1) az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) támogatja a munkaerőpiacról elbocsátott munkavállalók visszailleszkedését anélkül, hogy felmentené a vállalatokat felelősségük alól; (2) az EGAA igénybevételével összefüggésben a Bizottság javasolta az Európai Szociális Alap (ESZA) felhasználatlan forrásai mellett egy alternatív forrás létrehozását a kifizetési előirányzatokhoz, ahogy azt a Parlament sürgette; (3) az EGAA működését és hozzáadott értékét a 2007-2013-as többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata során a 2006. május 17-i IIA által létrehozott programok és egyéb eszközök általános értékelésével összefüggésében kell értékelni; (4) a Bizottság javaslata információkat tartalmaz a felhasználásról, a támogathatósági feltételek elemzéséről, valamint elmagyarázza a jóváhagyás okait, ami szintén összhangban van a Parlament kérésével.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – Spanyolország a Katalónia NUTS II. szintű régióban a NACE Rev.2. rendszer szerinti 29. ágazatban (gépjárművek, pótkocsik és félpótkocsik gyártása) működő 23 vállalatnál történt 1 429 elbocsátásra tekintettel segítségnyújtás iránti kérelmet nyújtott be. A kérelem megfelel az EGAA-rendeletben meghatározott támogathatósági feltételeknek. Katalánként örülök annak, hogy a Parlament egyetértett az érintett intézmények felszólításával, hogy tegyék meg a szükséges erőfeszítéseket az EGAA igénybevételének felgyorsítására, valamint emlékeztetett az intézmények elkötelezettségére, hogy zökkenőmentes és gyors eljárást biztosítsanak az EGAA igénybevételéről szóló döntések elfogadásához egyszeri, időben korlátozott egyéni támogatást nyújtva, amely a globalizáció, valamint a pénzügyi és gazdasági válság eredményeként elbocsátott munkavállalók megsegítésére irányul. A Parlament kiemelte továbbá az EGAA potenciális szerepét az elbocsátott munkavállalók munkaerő-piaci visszailleszkedésében.

 
  
MPphoto
 
 

  Silvia-Adriana Ţicău (S&D) , írásban. – (RO) 2010 januárjában Spanyolország kérelmet nyújtott be az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) igénybevétele iránt tekintettel a Katalónia régióban a közúti járművek gyártásával foglalkozó 23 vállalatnál történt elbocsátásokra. Az EGAA-nak az elbocsátott munkavállalók támogatása érdekében történő igénybevételéről szóló európai parlamenti állásfoglalás mellett szavaztam. Az elbocsátások a pénzügyi és gazdasági válság idején történtek, amely a gépjárművek iránti kereslet eddig nem tapasztalt mértékű csökkenését eredményezte Spanyolországban és az egész világon.

2009 februárja és novembere között 2 330 munkavállalót bocsátottak el egyedül Katalónia régióban, ezek 75%-a férfi és közel 25%-a 55 éven felüli. Támogatom, hogy az elbocsátott munkavállalók pénzügyi támogatásban és képzésben részesüljenek, hogy új munkahelyet találjanak a lehető leghosszabb időre.

 
  
MPphoto
 
 

  Angelika Werthmann (NI) , írásban. – (DE) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak ez az igénybevétele 1 429 munkavállalót fog támogatni a gépjárművek, pótkocsik és félpótkocsik gyártásának ágazatában a spanyol Katalónia régióban. A Bizottság ebben az esetben 2 752 935 euró igénybevételét javasolta az alapból az összesen 23 vállalat korábbi alkalmazottai munkaerőpiacra való visszatérésének támogatása érdekében, mivel a kérelem, amelyet további információkkal egészítettek ki áprilisban, megfelel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapból való pénzügyi hozzájárulás feltételeinek.

 
  
  

Jelentések: Barbara Matera (A7-0270/2010, A7-0269/2010, A7-0271/2010, A7-0272/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Peter Jahr (PPE) , írásban. – (DE) Nagyon örülök, hogy az Európai Parlament ma úgy döntött, hogy támogat sok, a globalizáció által hátrányosan érintett személyt. Az európai támogatást azonban most gyorsan és bürokrácia nélkül kell nyújtani, hogy ezek az emberek a lehető leggyorsabban új munkahelyet találjanak. Ez az Európai Uniónak egy fontos és jól látható hozzájárulása, amely egyértelműen mutatja, hogy az EU akar és képes, és fog is segíteni vészhelyzetben lévő embereken. Ugyanakkor minden erőfeszítést meg kell tennünk, hogy értelmes módon alakítsuk a globalizációt. Fontos tehát, hogy az Európai Unió tisztességes feltételeket biztosítson a versenyhez a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban. Ez lehetővé fogja tenni, hogy a kezdetektől megakadályozzuk egyes ágazatok hátrányos helyzetbe kerülését.

 
  
MPphoto
 
 

  Crescenzio Rivellini (PPE) , írásban. – (IT) Szeretnék gratulálni a Matera asszony által elvégzett kiváló munkához. A mai napon a Spanyolországban, Dániában, Hollandiában és Portugáliában elbocsátott munkavállalók támogatásáról szóló négy kérelem mellett szavaztam. Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot (EGAA) 2006-ban hozták létre maximum 500 millió eurós forrással, hogy segítse a munkakeresőket új munkahelyet megtalálásában, speciális képzési programokat támogasson, segítse a munkavállalókat saját vállalkozásuk elindításában, valamint hogy ideiglenes jövedelem-kiegészítést nyújtson mobilitást segítő támogatásokon, a munkakereséshez nyújtott támogatásokon, képzési támogatásokon, valamint a munkaerőpiacra való visszailleszkedést segítő támogatásokon keresztül.

Az EGAA megfelelő mértékű rugalmasságot mutat, és segítséget nyújt speciális esetekben Európa számos régiójában. Mindent meg kell tennünk azonban az eszköz igénybevételének felgyorsítása érdekében, különösen a gazdasági válság kezelésében betöltött pozitív szerepe fényében.

 
  
  

Jelentés: Carmen Fraga Estévez (A7-0260/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Paulo Alves (S&D) , írásban. – (PT) Üdvözlendőnek tartom ezt a jelentést, amely rendezi ennek az Északkelet-atlanti Halászati Bizottság által elfogadott egyezménynek és az ajánlásoknak a végrehajtását, lehetővé téve ellenőrzési és végrehajtási intézkedések elfogadását minden, halászati célokra használt, illetve ilyen használatra szánt halászhajóra vonatkozóan. Ezeknek a rendelkezéseknek egy részét beillesztették az uniós jogszabályokba a teljes kifogható mennyiséggel kapcsolatos szabályozásokon és kvótákon keresztül, és támogatni kell az előadó véleményét ennek a múltbeli módszernek az elutasításával kapcsolatban, mivel a jogszabályok zavarossá kezdenek válni, és negatív hatással vannak az unió szavahihetőségére. A legfontosabb prioritásként kell kezelni a regionális halászati gazdálkodási szervezeteknek az illegális halászat elleni küzdelem érdekében hozott intézkedései bevezetését, hogy az egyezmény által elfogadott ellenőrzési és végrehajtási rendszert gyorsan át lehessen ültetni az európai uniós jogba, és a Parlamentet átfogóan és időben tájékoztassák a regionális halászati szervezetekkel való tárgyalások minden szakaszáról, biztosítva, hogy az intézmény megfigyelői jelen legyenek a tárgyalásokon.

 
  
MPphoto
 
 

  Vito Bonsignore (PPE) , írásban. – (IT) Először is, szeretnék gratulálni az előadónak. A jelentés mellett szavaztam, mivel egyetértek azzal, hogy az északkelet-atlanti halászatban folytatandó jövőbeni többoldalú halászati együttműködésről szóló egyezményben elfogadott ellenőrzési és végrehajtási rendszert át kell ültetni az uniós jogba. Általánosságban üdvözlöm a jogellenes, nem bejelentett halászati tevékenységet folytató hajók ellenőrzéséről szóló új szabályozásokat, amely szabályozások a most elfogadott jelentés tartalmát képezik.

Egyetértek továbbá az új, a kikötő szerinti állam általi ellenőrzési rendszerrel, amely elzárja az európai kikötőket a fagyasztott hal kirakodása vagy átrakodása elől, amennyiben annak jogszerűségét az idegen halászhajó lobogója szerinti állam nem ellenőrizte. Úgy gondolom azonban, hogy ezeknek a változásoknak az átültetésekor bizonyos kompromisszumos megoldásokat kell majd kialakítani, és létfontosságúak lesznek az ebből eredő kiigazítások, feltéve hogy azokat az egyezmény szempontjából megvalósíthatónak értékelik. Végezetül biztos vagyok abban, hogy az átültetést gyorsabban és hatékonyabban el lehet érni, ha a Parlamentet folyamatosan tájékoztatják a tárgyalások minden szakaszáról, biztosítva, hogy a Ház megfigyelői helyet foglalhassanak a tárgyalóasztalnál.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria Da Graça Carvalho (PPE) , írásban. – (PT) Az Európai Unió számára létfontosságú, hogy létrehozzon egy uniós rendszert a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászati tevékenység megelőzésére, megakadályozására és felszámolására. A javasolt rendeleteknek egységbe kell rendezniük azokat az intézkedéseket, amelyek meghatározzák a fogási korlátozások hatálya alá tartozó vizeken tartózkodó uniós hajókra és az uniós vizekre alkalmazandó halászati lehetőségeket és a kapcsolódó feltételeket. Létfontosságú, hogy ez összhangban álljon a közös halászati politikával, valamint hogy hozzájáruljon a fenntartható fejlődéshez.

 
  
MPphoto
 
 

  Lara Comi (PPE) , írásban. – (IT) Módszertanilag jogos az egyezmények tartalmának felülvizsgálata és korszerűsítése, ahogy ez jelen esetben történt. Ugyanakkor azonban meg kell kérdőjelezni a Parlament szerepét ebben a felülvizsgálatban. Eltekintve a formális kérdésektől, az európai intézményekkel kapcsolatban álló testületek működését folyamatosan figyelemmel kell követni annak biztosítása érdekében, hogy hatékonyak, hatásosak és korszerűek legyenek, valamint hogy képesek legyenek válaszolni azokra a kihívásokra, amelyek a vonatkozó megállapodás aláírásával megváltozhatnak.

 
  
MPphoto
 
 

  Edite Estrela (S&D) , írásban. – (PT) Az északkelet-atlanti halászatban folytatandó jövőbeni többoldalú halászati együttműködésről szóló egyezmény (NEAFC) terén alkalmazandó ellenőrzési és végrehajtási rendszerről szóló jelentés mellett szavaztam, mivel az ellenőrzési végrehajtási intézkedések egy új rendszerét vezeti be a halászati erőforrások megőrzésének és kiegyensúlyozott használatának biztosítása érdekében a régióban. Ez a rendszer különösen a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászati tevékenységet végző hajók ellenőrzését, és egy, a halászati termékek kirakodásának helyszínéül szolgáló kikötő szerinti állam általi ellenőrzési rendszert tartalmaz.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Figyelembe véve a halászat fontosságát Európában (mind munkahelyeket és jólétet teremtő gazdasági tevékenységként, mind az emberek élelmezésében betöltött szerepében), mindig nagyon alaposan meg kell vizsgálnunk minden olyan rendeletet, amely új és még szigorúbb kötelezettségeket kíván az európai halászokra róni.

A jelenlegi javaslat célja az Északkelet-atlanti Halászati Bizottság (NEAFC) által elfogadott ellenőrzési és végrehajtási rendszert átültető uniós szabályozások korszerűsítése. Ezeknek az intézkedéseknek elsősorban az a céljuk, hogy előmozdítsák az egyezmény szabályainak a nem szerződő felek hajói általi betartását, valamint hogy bevezessenek egy, a kikötő szerinti tagállam általi új ellenőrzési rendszert. Ez megakadályozza azoknak a fagyasztott halaknak az európai kikötőkben való kirakodását, amelyeknek jogszerűségét nem igazolták.

Új intézkedéseket hoz létre továbbá többek között a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászati tevékenységet folytató hajók ellenőrzésével kapcsolatban. Úgy gondolom, hogy ezek az intézkedések végső soron azt a célt fogják szolgálni, hogy megvédjék az európai halászokat olyan halaknak az európai piacra való behozatalától, amelyek nem felelnek meg az uniós szabályoknak, és ez üdvözlendő.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) A dokumentum mellett szavaztam, mivel egyetértek azzal, hogy az északkelet-atlanti halászatban folytatandó jövőbeni többoldalú halászati együttműködésről szóló egyezményben (NEAFC) elfogadott ellenőrzési és végrehajtási rendszert át kell ültetni az uniós jogba. Az új szabályok közül szeretném kiemelni a jogellenes és nem bejelentett halászhajók ellenőrzését, valamint az új, a kikötő szerinti állam általi ellenőrzési rendszert, amely hatékonyan lezárja az európai kikötőket a fagyasztott hal kirakodása és átrakodása elől, amennyiben annak jogszerűségét nem tanúsította a valamely másik szerződő fél lobogója alatt hajózó halászhajók lobogója szerinti állam. 2007-ben és 2008-ban a Parlament nem képviseltette magát az Északnyugat-atlanti Halászati Szervezet (NAFO) éves ülésén. Ezért nem mulaszthatom el, hogy megemlítsem, hogy a Lisszaboni Szerződés értelmében a Parlamentet képviselni kell az ezzel a témával kapcsolatos nemzetközi egyezményekre vonatkozó jövőbeni megbeszéléseken.

 
  
MPphoto
 
 

  João Ferreira (GUE/NGL) , írásban. – (PT) A javasolt ellenőrzési rendszer rendelkezéseket tartalmaz a védelmi és végrehajtási intézkedések nem szerződő felek hajói általi betartásának előmozdítása érdekében, így biztosítva az északkelet-atlanti halászatban folytatandó jövőbeni többoldalú halászati együttműködésről szóló egyezményben (NEAFC) elfogadott védelmi és végrehajtási intézkedéseknek való teljes körű megfelelést. Az ellenőrzési rendszerben megtalálható hézagok megszüntetéséről van tehát szó, különösen a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászati tevékenység tekintetében, és ezért támogatásunkat élvezi.

A jelentés úgy véli, hogy azoknak a tagállamoknak, amelyek hajói a NEAFC szabályozási területén nem rendelkeznek halászati engedéllyel, e rendszer értelmében megfelelő ellenőrzési eszközöket kellene hatályba helyezniük. Hangsúlyozni kell, hogy a halászati tevékenységek ellenőrzése manapság megnövekedett terheket ró a tagállamokra függetlenül attól, hogy az a közös halászati politika, vagy a regionális halászati szervezetek hatálya alatt történik.

Úgy gondoljuk ezért, hogy ajánlatos az ellenőrzésre biztosított pénzügyi források átgondolása, különösen a közös halászati politikának az ellenőrzési berendezések tagállamok általi beszerzésével, fejlesztésével, illetve modernizálásával kapcsolatos pénzügyi intézkedései szabályozásában meghatározott maximális társfinanszírozási ráták tekintetében. Javasoltuk ezért a jelenlegi 50%-os ráta 75%-ra történő emelését, figyelembe véve a rendelet felülvizsgálatának jelenleg zajló folyamatát.

 
  
MPphoto
 
 

  Pat the Cope Gallagher (ALDE) , írásban. – (GA) Az északkelet-atlanti halászatban folytatandó jövőbeni többoldalú együttműködésről szóló egyezmény, amelynek a Közösség és az EU most szerződő felévé vált, 1982-ben lépett hatályba.

Az egyezmény célja az északkelet-atlanti halászati erőforrások hosszú távú védelmének és maximális hasznosításának biztosítása a társadalom, a fenntarthatóság és a környezet érdekében. Ellenőrzési és végrehajtási intézkedéseket lehet bevezetni annak biztosítása érdekében, hogy ezt az Északkelet-atlanti Halászati Bizottság (NEAFC) által elfogadott egyezményt és annak ajánlásait végrehajtsák. Ezek az összes halászhajóra vonatkoznak, amelyet a halászati erőforrásokon folytatott, az egyezmény fogalommeghatározása szerinti halászati tevékenységekre használnak.

A javaslat célja az uniós szabályozás korszerűsítése. 2006-ban a NEAFC ajánlásai ellenőrzésének és végrehajtásának fejlesztése céljából elfogadott egy új rendszert. Egy másik változtatás, hogy a javaslat részét képezi a kikötő szerinti állam általi ellenőrzési rendszer, amely nem teszi lehetővé a fagyasztott hal olyan európai kikötőkben való kirakodását, ahol annak jogszerűségét az idegen hajó lobogója szerinti állam nem ellenőrizte. Új intézkedéseket tartalmaz továbbá a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászati tevékenységet folytató hajók ellenőrzésével kapcsolatban.

 
  
MPphoto
 
 

  Giovanni La Via (PPE) , írásban. – (IT) Az északkelet-atlanti halászatban folytatandó jövőbeni többoldalú halászati együttműködésről szóló egyezmény területén alkalmazandó ellenőrzési és végrehajtási rendszer meghatározásáról szóló rendeletre irányuló javaslatról szóló jelentés mellett szavaztam, amelynek az Unió is aláírója, mivel úgy gondolom, hogy a rendszert be kell építeni az uniós jogba. 2006-ban az Északkelet-atlanti Halászati Bizottság ajánlásai ellenőrzésének és végrehajtásának fejlesztése céljából elfogadott egy új rendszert, és azt követően mind az Európai Unió, mind az Európai Parlament kijelentette, hogy teljes mértékben támogatja ezeknek az ajánlásoknak az elfogadását. Különösen erős támogatást élveznek a kikötő szerinti állam általi ellenőrzési rendszer bevezetésére irányuló új rendelkezések, amelyek hatékonyan lezárják az európai kikötőket a fagyasztott hal kirakodása és átrakodása elől, amennyiben annak jogszerűségét nem tanúsították a kérdéses állam hatóságai. Röviden, ezek az ajánlások a korábban hatályban lévő rendszert illesztik hozzá a jelenlegi elvárásokhoz, és ezért úgy gondolom, hasznos lenne ezek gyors átültetése.

 
  
MPphoto
 
 

  Marisa Matias (GUE/NGL) , írásban. – (PT) A jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászati tevékenység elleni küzdelem létfontosságú a halászati erőforrások védelme és fenntarthatósága, valamint a javak igazságosabb és egyenlőbb elosztásának biztosítása szempontjából. A halászati közösség egész léte függ ezektől a körülményektől.

Az egyezményben meghatározott területeken történő halászatra használt vagy szánt összes halászhajó ellenőrzése, valamint a végrehajtási intézkedések rendkívül fontosak ebben az összefüggésben. A jelentés ebbe az irányba halad. Mindannyiunknak részt kell venni ebben az erőfeszítésben, és tovább kell fejlesztenünk ezt. A jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászati tevékenység megelőzésének, megakadályozásának és felszámolásának a közös halászati politika prioritásának kell lennie.

 
  
MPphoto
 
 

  Willy Meyer (GUE/NGL) , írásban. – (ES) Az Európai Parlament több alkalommal hangsúlyozta, hogy teljes prioritásként kell kezelni a regionális halászati szervezetek által alkalmazott, a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelemre irányuló intézkedéseket. Következésképpen az előadó úgy véli, hogy az Északkelet-atlanti Halászati Bizottság (NEAFC) által elfogadott ellenőrzési és végrehajtási rendszert gyorsan be kell vezetni az uniós jogba. A jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszer létrehozásáról szóló 1005/2008/EK tanácsi rendelet (az IUU-rendelet) 2010. január 1-jén lépett hatályba. A közösségi halászhajók közösségi vizeken kívül folytatott halászati tevékenységeinek engedélyezéséről és a harmadik országok hajóinak közösségi vizekhez való hozzáféréséről szóló 1006/2008/EK tanácsi rendelet kiköti, hogy az uniós halászhajóknak halászati engedéllyel kell rendelkezniük ahhoz, hogy halászati tevékenységeket végezzenek az uniós vizeken kívül. A Fraga-jelentés mellett szavaztam tehát, mivel úgy gondolom, szükség van a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat ellenőrzésére.

 
  
MPphoto
 
 

  Alexander Mirsky (S&D) , írásban. – (LV) Az északkelet-atlanti halászati együttműködés elsősorban igazságos kvótákat jelent a folyamat összes résztvevője számára. A bevezetendő jogalapnak, amely az összes résztvevőre vonatkozik, a logikán kell alapulnia. Senkinek nem szabad, hogy kizárólagos jogai legyenek az atlanti halászati erőforrások kiaknázására. „Igennel” szavaztam abban a reményben, hogy a jogszabály egyenlő lehetőségeket fog biztosítani, és a halkifogással kapcsolatos szabályok megsértéséért egyenlő felelősséget fog meghatározni, ahol nem lesznek kedvencek és kívülállók, ahogy az gyakran megtörténik, amikor a nagy uniós országok érdekeinek kedvezve hoznak létre jogszabályokat.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) A növekvő jövedelmek és a fejlettebb infrastruktúra nagyobb halfogyasztást eredményez a fejlődő országokban is. A kifogott hal mennyisége már most növekszik évente, és ezért továbbra is növekedni fog. Tanulmányok azt mutatják, hogy a halállományok növekedése az óceánokban és a belvizekben főleg az akvakultúra eredménye. Egyre nagyobb flottákkal egyre kisebb állományokból fogják a halat. A kegyetlen túlhalászás megfékezése érdekében fontos egy ellenőrzési és végrehajtási rendszer bevezetése. Azoknak a halászoknak a beszámolói, akiket szolgákként tartanak fogva a nyílt tengeren, és véresre kell dolgozniuk a kezüket rendkívül alacsony bérért olyan körülmények között, amelyek a rabszolgasághoz hasonlítanak, szintén aggodalomra adnak okot. Ha azt akarjuk, hogy utódaink ismerjék a hal ízét, létfontosságúak az ellenőrzések. Mindezekért hasznos lenne a halászati politika legalább részben újra nemzeti hatáskörbe vonása annak érdekében, hogy lehetőség nyíljon a regionális problémák átfogó kezelésére. Ezt figyelembe véve szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Wojciech Michał Olejniczak (S&D) , írásban. – (PL) A jelentés említést tesz az északkelet-atlanti halászatban folytatandó jövőbeni többoldalú halászati együttműködésről szóló egyezményről, amely 1982. március 17-én lépett hatályba. Az Északkelet-atlanti Halászati Bizottságot (NEAFC) az ebben a dokumentumban meghatározott ajánlások ellenőrzésének biztosítására hozták létre.

A jelentés hangsúlyozta a halászati erőforrásokon folytatott, az egyezmény fogalommeghatározása szerinti halászati tevékenységekre használt vagy szánt összes halászhajóra vonatkozó rendelkezések ellenőrzésének és végrehajtásának biztosításához szükséges intézkedések elfogadásának fontosságát. A legfontosabb kérdés intézkedések végrehajtása a regionális halászati szervezetek által alkalmazott jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelem érdekében. Prioritást kell élveznie tehát a NEAFC által elfogadott ellenőrzési és végrehajtási rendszer megváltoztatásának, amelyet a lehető leghamarabb át kell ültetni az uniós jogba.

Az előadó hangsúlyozza továbbá, hogy fontos annak biztosítása, hogy az uniós halászhajók engedéllyel rendelkezzenek az európai uniós vizeken kívüli halászathoz. Ez a jelentés lehetővé teszi számunkra az Európai Unió flottáival kapcsolatos jogszabályok tekintetében eddig létezett joghézagok megszüntetését, ami javítani fogja az Európai Unió szavahihetőségét ezen a területen, és hozzá fog járulni az illegális halászat elleni küzdelemhez.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE) , írásban. – (PT) Az északkelet-atlanti halászatban folytatandó jövőbeni többoldalú együttműködésről szóló egyezményben (NEAFC) alkalmazandó ellenőrzési és végrehajtási rendszert létrehozó parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat rendkívül fontos, figyelembe véve a NEAFC által elfogadott ellenőrzési és végrehajtási rendszer bevezetésére irányuló uniós szabályozások korszerűsítését.

Mint más esetekben, amikor a regionális halászati szervezetek ajánlásait vezették be a halászatról szóló uniós joganyagba, ez szintén szigorúbb ellenőrzéseket kíván bevezetni a jogellenes halászat elleni küzdelem az esetleges joghézagok megszüntetése és a közös halászati politika alapelveinek megvédése érdekében az uniós vizeken belüli és kívüli fenntartható halászatért.

Véleményem szerint továbbá a ma elfogadott és megszavazott szöveg támogatja a Parlamentnek a rendes jogalkotási eljárás szerinti előjogait, és tartalmazza az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290(E) és 291. cikke szerinti szükséges változásokat.

Ezen okokból kifolyólag a javaslat mellett szavazok.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – Az északkelet-atlanti halászatban folytatandó jövőbeni többoldalú együttműködésről szóló egyezményt, amelynek az Unió is aláírója, a 81/608/EGK tanácsi határozattal fogadták el, és 1982. március 17-én lépett hatályba. Ellenőrzési és végrehajtási intézkedéseket lehet elfogadni annak biztosítása érdekében, hogy ezt az Északkelet-atlanti Halászati Bizottság (a „NEAFC”) által elfogadott egyezményt és annak ajánlásait végrehajtsák. Ezek minden olyan halászhajóra alkalmazandóak, amelyet az egyezményben meghatározott területek halászati erőforrásaira irányuló halászati tevékenységre használnak, vagy szándékoznak használni.

Ennek a javaslatnak a célja a NEAFC ellenőrzési és végrehajtási rendszerét átültető uniós szabályozásnak a korszerűsítése. Az új NEAFC-rendszer bevezetésének lehetővé tétele érdekében a javaslat tervbe veszi az 1999. december 16-i 2791/1999/EK tanácsi rendelet későbbi hatályon kívül helyezését, amely a NEAFC által 1998-ban elfogadott első rendszert vezette be.

 
  
MPphoto
 
 

  Oreste Rossi (EFD) , írásban. – (IT) Támogatom ezt a jelentést, mert bár Európa korlátozta vagy betiltotta egyes halfajták kifogását, számos olyan jogellenesen működő halászhajó van, amelyek nem csak védett halakat fognak ki, hanem a munkavállalók védelmével kapcsolatos uniós irányelveket sem tartják be.

Ennek a jelentésnek az elfogadása azt jelenti, hogy a 2007 és 2010 között hatályba lépett új ajánlások jogszabályok lesznek, és átültetésük fontos eszköz mind a jogellenes halászat elleni küzdelemben, mind annak kiküszöbölése érdekében, hogy joghézagok keletkezzenek az uniós flottákra vonatkozóan. Egy másik pozitív elem egy új ellenőrzési rendszernek a bevezetése, amely elzárja az európai kikötőket a kétséges vagy illegális eredetű fagyasztott hal kirakodása elől.

 
  
  

Ajánlás: Jarosław Leszek Wałęsa (A7-0262/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Paulo Alves (S&D) , írásban. – (PT) Figyelembe véve ennek az egyezménynek a fontosságát a konzultációhoz, együttműködéshez való hozzájárulásában, az északnyugat-atlanti halászati erőforrások optimális felhasználásában, ésszerű kezelésében és megőrzésében, valamint a tengeri erőforrások fenntartható kezelésének tudományos kutatásokon alapuló fejlesztése érdekében történő nemzetközi együttműködés előmozdításában, az itt bemutatott módosítás létfontosságú, mivel teljes mértékben új formát ad az egyezménynek azzal a céllal, hogy összekösse más regionális egyezményekkel és nemzetközi eszközökkel, valamint hogy felhasználja a halászati gazdálkodás modern elgondolásait. A pozitív intézkedések közül a következők a legfontosabbak: az egyezmény struktúrájának egyszerűsítése, a költségvetéshez való hozzájárulások modernizálása a „felhasználó fizet” alapelvvel összhangban a szerződő felek tekintetében, a kötelezettségek új definíciója, a döntéshozatali folyamat felülvizsgálata, valamint a döntéshozatali folyamattal kapcsolatos viták rendezése. Ezek a fejlemények létfontosságúak a közös halászati politika jövőbeni előmozdítása szempontjából.

 
  
MPphoto
 
 

  Edite Estrela (S&D) , írásban. – (PT) Az északkelet-atlanti halászatban folytatandó jövőbeni többoldalú halászati együttműködésről szóló egyezmény módosításának az Európai Unió általi elfogadásával kapcsolatos tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló ajánlás mellett szavaztam, mivel a módosítások pozitívan járulnak hozzá az Északnyugat-atlanti Halászati Szervezet belső szerkezetének átalakításához és hatásköreinek újrafelosztásához.

Úgy gondolom ugyanakkor, hogy a Lisszaboni Szerződés fényében az Európai Parlamentet képviselni kellene a nemzetközi egyezményekről szóló jövőbeni tárgyalásokon.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Figyelembe véve a halászat fontosságát Európában (mind munkahelyeket és jólétet teremtő gazdasági tevékenységként, mind az emberek élelmezésében betöltött szerepében), mindig nagyon alaposan meg kell vizsgálnunk minden olyan rendeletet, amely új és még szigorúbb kötelezettségeket kíván az európai halászokra róni. Ebben az esetben azonban egy olyan javasolt módosítással állunk szemben, amely megerősíti az Európai Unió halászati lehetőségeit az északkelet-atlanti halászatban folytatandó jövőbeni többoldalú halászati együttműködésről szóló egyezmény értelmében, ami üdvözlendő. Ezért mellette szavazok.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) A dokumentum mellett szavaztam, mivel egyetértek azzal, hogy az északnyugat-atlanti halászatban folytatandó jövőbeni többoldalú halászati együttműködésről szóló egyezményben elfogadott ellenőrzési és végrehajtási rendszert át kell ültetni az uniós jogba. Az új szabályok közül szeretném kiemelni a jogellenes és nem bejelentett halászhajók ellenőrzését, valamint az új, a kikötő szerinti állam általi ellenőrzési rendszert, amely hatékonyan lezárja az európai kikötőket a fagyasztott hal kirakodása és átrakodása elől, amennyiben annak jogszerűségét nem tanúsította a valamely másik szerződő fél lobogója alatt hajózó halászhajók lobogója szerinti állam. 2007-ben és 2008-ban a Parlament nem képviseltette magát az Északnyugat-atlanti Halászati Szervezet (NAFO) éves ülésén. Ezért nem mulaszthatom el, hogy megemlítsem, hogy a Lisszaboni Szerződés fényében a Parlamentet képviselni kell az ezzel a témával kapcsolatos nemzetközi egyezményekre vonatkozó jövőbeni megbeszéléseken.

 
  
MPphoto
 
 

  João Ferreira (GUE/NGL) , írásban. – (PT) Az Északnyugat-atlanti Halászati Szervezet (NAFO) fő célkitűzése a NAFO-egyezmény területén található halászati erőforrások fenntartható kezeléséhez és megőrzéséhez való hozzájárulás az államok közötti együttműködésen alapulva.

Támogatjuk és értékeljük a szilárd tudományos alapokon nyugvó nemzetközi együttműködés elvét ezen a területen. Úgy gondoljuk tehát, hogy az egyezmény 2007-ben és 2008-ban elfogadott módosítását ezekkel a célkitűzésekkel összhangban, más regionális egyezmények és nemzetközi eszközök hozzáillesztése, valamint a halászati gazdálkodás új elveinek beillesztése céljából, támogatni kell.

Nem mulaszthatjuk el ugyanakkor felhívni a figyelmet arra, hogy sajnálatosan későn érkezett meg a felkérés a Parlamenthez tárgybeli döntésének meghozatalára. Valójában az uniós jogba történő bevezetésre irányuló bizottsági javaslat 2010. március 8-i keltezésű, tehát több mint két év telt el, mire a dokumentumot elkészítették, és a Parlament foglalkozhatott vele.

A jövőben létfontosságú lenne a Parlament időben történő bevonása és részvétele, ideális esetben magukkal a tárgyalási folyamatokkal párhuzamosan.

 
  
MPphoto
 
 

  Pat the Cope Gallagher (ALDE) , írásban. – (GA) Az északnyugat-atlanti halászatban folytatandó jövőbeni többoldalú együttműködésről szóló egyezményt 1978. október 24-én írták alá Ottawában, és 1979. január 1-jén lépett hatályba.

Az Északnyugati-atlanti Halászati Szervezetnek (NAFO) fő célja azóta, hogy konzultációt és együttműködést folytasson a védelmi területen található halászati erőforrások maximális felhasználásának elérése érdekében, hogy megfelelően védje és kezelje ezeket az erőforrásokat, valamint hogy segítse egy, a nemzetközi együttműködés támogatásával kapcsolatos új gondolkodásmód kialakulását a nyílt tengeren található tengeri erőforrások fenntartható kezelésének fejlesztése érdekében.

2007-ben és 2008-ban az éves NAFO üléseken az egyezmény szerződő felei elfogadták „Az északnyugat-atlanti halászatban folytatandó jövőbeni többoldalú együttműködésről szóló egyezmény módosításait”. Ez a módosítás jelentősen megváltoztatja az egyezményt, jobban összhangba hozva azt más regionális egyezményekkel és nemzetközi eszközökkel, valamint figyelembe véve a halászati gazdálkodás modern gyakorlatait. Ez a módosítás tehát jelentős mértékben hozzájárul a szervezet struktúrájának hatékonyságához.

 
  
MPphoto
 
 

  Willy Meyer (GUE/NGL) , írásban. – (ES) Az északnyugat-atlanti halászatban folytatandó jövőbeni többoldalú együttműködésről szóló egyezményt Ottawában írták alá 1978. október 24-én, és 1979. január 1-jén lépett hatályba, miután a megerősítés, az elfogadás, illetve a jóváhagyás okiratait Kanada kormányánál a hét szerződő fél letétbe helyezte. Az Északnyugat-atlanti Halászati Szervezet (NAFO) elsődleges célkitűzése, hogy konzultáción és együttműködésen keresztül hozzájáruljon a NAFO-egyezmény által lefedett területen található halászati erőforrások optimális használatához, ésszerű kezeléséhez és megőrzéséhez, valamint hogy előmozdítson nemzetközi együttműködéssel kapcsolatos elképzeléseket a mélytengeri tengeri erőforrások tudományos elvek alapján való fenntartható kezelésének előmozdítása érdekében. Az egyezmény szerződő felei elfogadták az északnyugat-atlanti halászatban folytatandó jövőbeni többoldalú együttműködésről szóló egyezmény módosításait az éves NAFO értekezleteken 2007-ben (angol verzió) és 2008-ban (francia verzió). A módosítás az egyezmény átfogó felülvizsgálata, amelynek fő célja, hogy jobban összhangba hozza más regionális egyezményekkel és nemzetközi eszközökkel, valamint hogy modern halászati gazdálkodási elképzeléseket illesszen bele, és ezért szavaztam mellette.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) Már jó 30 éve gondolkodunk a halászati erőforrások optimális felhasználásáról és a megőrzése céljából folytatott ésszerű kezelésről. Most felül kell vizsgálni az Északnyugat-atlanti Halászati Szervezet (NAFO) rendeleteit nem csak annak érdekében, hogy jobban összhangba hozzuk más regionális megállapodásokkal és nemzetközi eszközökkel, hanem azért is, hogy felzárkóztassuk korszerű tudáshoz, például halászati gazdálkodási elvekhez. A halkvóták és az állománykezelés létfontosságúak a belvizek és óceánok teljes túlhalászásának megakadályozása érdekében. Ugyanakkor ebben a tekintetben azt is biztosítanunk kell, hogy az olyan szervezetek, mint például a NAFO, cselekvésképesek maradjanak egy korszerűsített szerkezetnek és a jó szervezésnek köszönhetően. Fontos továbbá annak megakadályozása, hogy a költségek túlzottak legyenek. Mindezek érdekében szükség van a halászati politika legalább részben újra nemzeti hatáskörbe vonására, hogy lehetővé váljon a regionális problémák átfogó kezelése. Ezt figyelembe véve szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Claudio Morganti (EFD) , írásban. – (IT) Ez a javaslat korszerűsíti az Északnyugat-atlanti Halászati Bizottság által elfogadott ellenőrzési és végrehajtási rendszert átültető uniós szabályozást. Egy új eljárást fogadtak el a halászattal kapcsolatos ajánlásai ellenőrzésének és végrehajtásának fejlesztése céljából, valamint annak érdekében, hogy a nem szerződő felek hajóit a szabályok betartására ösztönözzék. Bevezet továbbá egy új, a kikötő szerinti állam általi ellenőrzési rendszert, amely elzárja az európai kikötőket a fagyasztott hal kirakodása vagy átrakodása elől, amennyiben annak jogszerűségét az idegen halászhajó lobogója szerinti állam nem ellenőrizte.

Új intézkedéseket vezetnek be a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászati tevékenység ellenőrzésére. A fő oka annak, hogy mellette szavaztam, a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászati tevékenység megelőzése, megakadályozása és felszámolása.

 
  
MPphoto
 
 

  Wojciech Michał Olejniczak (S&D) , írásban. – (PL) Wałęsa úr jelentése az északnyugat-atlanti halászatban folytatandó jövőbeni többoldalú együttműködésről szóló egyezmény módosításairól szól, amely egyezményt 1978. október 24-én Ottawában írták alá, és 1979. január 1-jén lépett hatályba. A NAFO, vagyis az Északnyugat-atlanti Halászati Szervezet feladata a halászati erőforrások konzultáción és együttműködésen alapuló ésszerű kezelése, optimális felhasználása és védelme. A szervezet fő feladata a nemzetközi együttműködés előmozdítása a nyílt tengerek tengeri erőforrásai fenntartható kezelésének fejlesztése érdekében a tudományos kutatások elveire alapozva. Az előadó pozitív módosításokat vezet be az egyezménnyel kapcsolatban, amely a jelenlegi rendeleteket jobban összhangba fogja hozni nemzetközi és regionális szintű eszközökkel.

A javasolt változtatások a következőket tartalmazzák: a NAFO szerkezetének modernizálása (az Általános Tanácsnak és a Halászati Bizottságnak egy testületté való egyesítése), a költségvetéshez való hozzájárulások rendszerének reformja, a NAFO szerződő feleire vonatkozó jogokról és kötelezettségekről szóló egyértelmű iránymutatások bevezetése, a döntéshozási folyamat megváltoztatása és egy új konfliktus-megoldási eljárás bevezetése a viták hatékony megoldásának érdekében, ami az Európai Unió érdekeit fogja szolgálni.

 
  
MPphoto
 
 

  Alfredo Pallone (PPE) , írásban. – (IT) A Wałęsa-jelentés módosítja az Északnyugat-atlanti Halászati Szervezet (NAFO) 1978. évi egyezményét, és egy előremutató lépést jelent az együttműködésben és az északnyugat-atlanti halászati erőforrások kezelésében. Én az egyezmény módosítása mellett szavaztam, mivel a tudományos kutatások javítják a terület tengeri erőforrásainak kiaknázásával kapcsolatos nemzetközi együttműködést. A módosítás elfogadása továbbá a Parlamentnek a Lisszaboni Szerződés hatályba lépését követő új szerepének jele, mivel hangsúlyozza az egyezmények elfogadásával és korszerűsítésével kapcsolatos munka felgyorsításának szükségességét.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE) , írásban. – (PT) Az Északnyugat-atlanti Halászati Szervezet (NAFO) fő célkitűzése a NAFO-egyezmény területén található halászati erőforrások ésszerű kezelésének és megőrzésének biztosítása. Az EU ennek a regionális halászati szervezetnek az egyik szerződő fele, és a többi szerződő félhez hasonlóan, a NAFO éves ülésén 2007-ben elfogadta az északnyugat-atlanti halászatban folytatandó jövőbeni többoldalú halászati együttműködésről szóló egyezmény módosítását. Ennek a módosításnak a célja a szervezet rendszerének egyszerűsítése és modernizálása, hozzáigazítva azt a halászat jelenlegi helyzetéhez, új fogalmakat vezetve be a szerződő felek, vagyis a lobogó és a kikötő szerinti állam kötelezettségeivel kapcsolatban, és tisztázva a NAFO szerződő feleinek jogait és kötelességeit.

Az Unió érdekeit, és főleg az egyezmény értelmében az Unió számára nyújtott halászati lehetőségeket szem előtt tartva úgy gondolom, létfontosságú ennek a módosításnak az elfogadása, amelynek csak késedelmességét lehet kifogásolni.

Az előadóhoz hasonlóan én is sajnálatosnak tartom, hogy a Bizottság több mint két évet halogatta javaslata benyújtását attól az időponttól, amikor a módosítást a NAFO éves ülésén elfogadták 2007-ben.

Ez a jelentés megérdemli támogató szavazatomat.

 
  
MPphoto
 
 

  Crescenzio Rivellini (PPE) , írásban. – (IT) Szeretnék gratulálni Wałęsa úrnak kitűnő jelentéséhez, és szeretném felidézni és hangsúlyozni a Lisszaboni Szerződés 2009. decemberi hatályba lépésének tényét. A Halászati Bizottság által újonnan megszerzett hatáskörök összefüggésében az Európai Parlamentnek megfelelően képviselve kell lennie a jövőbeni nemzetközi egyezményekről szóló elkövetkezendő tárgyalásokon.

2007-ben és 2008-ban az Európai Parlament nem képviseltette magát az Északnyugat-atlanti Halászati Szervezet éves ülésein.

A Parlament megadta hatáskörén belüli jóváhagyását, ugyanakkor azonban szeretném emlékeztetni a Tanácsot és a Bizottságot az új eljárási követelményekre, valamint az Európai Parlament új jogkörei tiszteletben tartásának szükségességére.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – Az északnyugat-atlanti halászatban folytatandó jövőbeni többoldalú együttműködésről szóló egyezményt 1978. október 24-én írták alá Ottawában, és 1979. január 1-jén lépett hatályba, miután a megerősítés, az elfogadás, illetve a jóváhagyás okiratait Kanada kormányánál a hét szerződő fél letétbe helyezte. A NAFO elsődleges célkitűzése, hogy konzultáción és együttműködésen keresztül hozzájáruljon a NAFO-egyezmény által lefedett területen található halászati források optimális használatához, ésszerű kezeléséhez és megőrzéséhez, valamint hogy előmozdítson nemzetközi együttműködéssel kapcsolatos elképzeléseket a mélytengeri tengeri erőforrások tudományos elvek alapján való fenntartható kezelésének előmozdítása érdekében.

Az egyezmény szerződő felei elfogadták „Az északnyugat-atlanti halászatban folytatandó jövőbeni többoldalú együttműködésről szóló egyezmény módosításait” (a Módosítást) az éves NAFO értekezleteken 2007-ben (angol verzió) és 2008-ban (francia verzió). A módosítás átfogóan felülvizsgálja az egyezményt elsődlegesen azzal a céllal, hogy jobban összhangba hozza más regionális egyezményekkel és nemzetközi eszközökkel, valamint hogy modern halászati gazdálkodási elképzeléseket illesszen bele.

 
  
MPphoto
 
 

  Oreste Rossi (EFD) , írásban. – (IT) Az északnyugat-atlanti halászatban folytatandó jövőbeni többoldalú együttműködésről szóló egyezmény átfogó felülvizsgálatáról szóló ajánlás mellett szavazok, amennyiben az a halászati gazdálkodással kapcsolatos új elképzeléseket illeszt be. A változások között szerepel egyrészről az intézkedések korszerűsítése, másrészről a zászló szerinti tagállamok és a kikötő szerinti tagállamok felelősségeinek egyértelmű meghatározása.

 
  
  

Jelentés: Britta Thomsen (A7-0264/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Paulo Alves (S&D) , írásban. – (PT) Meg kell akadályozni, hogy a vállalatok az állandó munkahelyeket atipikus munkává alakítsák, ami a munkahelyi biztonság hiányához vezet. A helyzet még súlyosabb, ha figyelembe vesszük a nem bejelentett női munkavállalók számának növekedését, valamint hogy sok nőnek nincs más választása, mint a bizonytalan munkalehetőségek elfogadása. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy a nők alulreprezentáltak a bizonytalan foglalkoztatási formák tekintetében, mivel a fizetett otthoni munkát és gondozási munkát például nem veszik figyelembe. A jogi keretet hozzá kell igazítani a jelenlegi helyzetekhez, amelyek bizonytalan munkakörülményekhez vezethetnek, különösen nem önkéntes részmunkaidős munkához, és ahhoz, hogy a vállalatok nem jelentik be alapvető munkahelyi követelmények meglétének hiányát: a munkahelyi biztonság teljes hiányát, alacsony béreket, a szociális védelem és a karrierlehetőségek hiányát, vagy akár a munkavállalók kollektív képviseletének hiányát. Támogatni kell a kezdeti és folyamatos képzést, a jogokkal kapcsolatos megfelelőbb tájékoztatást, valamint a nők szakmai és családi életének valódi vizsgálatát, mert az, hogy a nők jövedelmét második jövedelemként kezelik, félrevezető lehet, mivel gyakran ez a család egyedüli bevétele.

 
  
MPphoto
 
 

  Roberta Angelilli (PPE) , írásban. – (IT) Az Európa 2020 stratégia javasolja a 20 és 64 év közöttiek foglalkoztatási rátájának 75%-ra növelését, valamint a szegénység veszélyének kitett emberek számának csökkentését. Ezeknek a célkitűzéseknek az elérése érdekében lépéseket kellene tenni a bizonytalan foglalkoztatás összes formája ellen is, beleértve az íratlan munkaszerződéseket, a heti kevesebb mint 10 munkaórát meghatározó szerződéseket, valamint a rövidebb időtartamú, határozott idejű munkaszerződéseket. És akkor még nem is szóltunk azokról a munkahelyekről, ahol figyelmen kívül hagyják a minimális egészségügyi és biztonsági követelményeket, és ahol következetesen magas a balesetek száma, valamint nagyobb a betegségeknek és a különböző veszélyeknek való kitettség kockázata.

Ezeknek a típusú szerződéseknek, az összes kapcsolódó kockázattal együtt, gyakran a nők a célpontjai, akiket nemük, koruk, családjuk vagy bevándorló voltuk miatt büntetnek. Az Európai Uniónak be kell avatkoznia jogalkotási intézkedések elfogadásával, hogy biztosítsa a nemek közötti egyenlőséget, valamint hogy csökkentse a nemek közötti hátrányos megkülönböztetést a munkaerőpiacon. A tagállamoknak ugyanakkor fokozniuk kell az ellenőrzéseket, hogy csökkentsék a nők elleni visszaélésekkel kapcsolatos esetek számát, küzdjenek a nem bejelentett munka ellen, és visszatartó erejű intézkedéseket hozzanak a munkáltatók ellen.

 
  
MPphoto
 
 

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D) , írásban. – (LT) Üdvözlöm a tényt, hogy az Európai Parlament kezdeményezte ennek a fontos jelentésnek az elkészítését a bizonytalan munkahellyel rendelkező női munkavállalókról. Elsősorban a nők dolgoznak bizonytalan munkahelyeken, akik számára gyakran még a munkavállalókra vonatkozó kötelező minimális szociális normákat sem biztosítják. A nők gyakran fogadnak el alacsonyan fizetett munkákat, ahol össze tudják egyeztetni a munkahelyet és a családot, és következésképpen arra kényszerítik őket, hogy lemondjanak a szociális biztosítékokról, és elfogadják a rossz munkakörülményeket. A szociális védelem a rugalmas biztonság létfontosságú része. Ezért ezeknek a problémáknak a megoldása érdekében nagyon fontos, hogy arra biztassuk a tagállamokat és a szociális partnereket, hangolják össze a munkakörülményekkel kapcsolatos jogalkotási és szerződéses szabályaikat. A tagállamoknak csökkenteniük kell a nőket érintő kettős munka terhét, ami a nőknek a bizonytalan munkahelyeken való felülreprezentáltságának egyik oka. Nagyon fontos, hogy minden munkavállaló számára egyenlő hozzáférést biztosítsunk a szociális szolgáltatásokhoz és juttatásokhoz, beleértve a szülői szabadságot, az egészségügyi ellátást, az öregségi nyugdíjat, valamint biztosítsuk az oktatáshoz és képzéshez való hozzáférést a foglalkoztatási feltételektől függetlenül.

 
  
MPphoto
 
 

  Vito Bonsignore (PPE) , írásban. – (IT) Gratulálok az előadónak, hogy felhívta a figyelmet a foglalkoztatás világának egy olyan vonatkozására, amely még mindig jelentős nemek közötti egyenlőtlenséget eredményez. A gazdasági és pénzügyi válság kétségkívül nehezítette a bizonytalan munkahellyel rendelkező munkavállalók, különösen a nők helyzetét, mivel ők viselik a bizonytalan munkahelyek terheinek jelentős részét. Ezt friss adatok is megerősítik, amelyek szerint a vállalatok 55%-ánál csak nők dolgoznak részmunkaidőben. Kiszámolták továbbá, hogy a nők 31,5%-a részmunkaidőben dolgozik, összehasonlítva a férfiak esetében mért 8,3%-kal, és a bizonytalan munkahelyek magasabb sérülési rátát, a betegségek nagyobb kockázatát és a veszélyeknek való nagyobb kitettséget jelentenek. Röviden, ez egy egyenlőtlenséget mutató helyzet, amellyel kapcsolatban az Európai Unió nem maradhat közömbös.

A jelentés mellett szavaztam, mivel egyetértek azzal, hogy szükség van ennek a problémának a legyőzésére, valamint a tagállamok és szociális partnerek felszólítására, hogy jelentős mértékben hangolják össze jogalkotási és szerződéses szabályaikat. Remélem továbbá, hogy a Bizottság és a tagállamok növelni fogják a minimális egészségügyi és biztonsági követelmények ellenőrzését a munkahelyeken. Sokat kell még tenni ahhoz, hogy biztosítani tudjuk a nők számára a munkaerőpiachoz való egyenlő hozzáférést.

 
  
MPphoto
 
 

  Lara Comi (PPE) , írásban. – (IT) Az Európai Unión belül egy olyan merőben leíró fogalom, mint a „bizonytalan munkahellyel rendelkező női munkavállalók”, még mindig kétféle hátrányos megkülönböztetést tartalmaz, és mindkettő nagyon súlyos. Az első a nők munkájának kérdésével kapcsolatos, amellyel modern, fenntartható szempontból foglalkozik egy másik dokumentum ezen az ülésen. A második a sok tagállamban tapasztalható kétszintű munkaerőpiaccal kapcsolatos, amelyben egyesek munkavállalói jogokat és védelmet élveznek, míg mások általában rajtuk kívül álló körülményeknek vannak kiszolgáltatva. Ha objektíven vizsgáljuk az adatokat, egyre egyértelműbben látszik, hogy a jövőben a rendes foglalkoztatás is nagyobb kockázatok elfogadását fogja jelenteni, mint mostanáig. Az ilyen változások azonban nem szabad, hogy spekulációhoz vezessenek a szerződési feltételek szempontjából leggyengébb egyének, és különösen azok kárára, akik hátrányos helyzetben vannak. Az európai intézményeknek kötelességük a hátrányos megkülönböztetés megakadályozása, valamint hogy lehetővé tegyék mindenki számára, hogy képességeikkel, adottságaikkal és hajlamaikkal összhangban szabadon elérjék saját foglalkoztatással kapcsolatos célkitűzéseiket. Megragadom a lehetőséget és hangsúlyozom, hogy hasznos lenne további kutatások elvégzése a bizonytalan munkahellyel rendelkező nőkkel kapcsolatban ahhoz, hogy úgy tervezhessük az akadályok elmozdítására irányuló cselekvéseket, hogy ne legyünk túl invazívak.

 
  
MPphoto
 
 

  Corina Creţu (S&D) , írásban. – (RO) A bizonytalan munkahelyek elleni küzdelem mellett szavaztam, amelyek egyre jellemzőbbé kezdtek válni a gazdasági válság alatt. Ez hatékonyabban fogja segíteni a munkahelyi biztonság hiányának, a legtöbb esetben az adózás miatt nem bejelentett alacsony béreknek, az alkalmi munkát végző személyek szociális védelme hiányának, valamint a minimális egészségvédelmi és biztonsági feltételekkel nem rendelkező munkahelyi környezetnek és a munkavállalók baleset elleni védelme hiányának eltörlését.

Ezek az intézkedések ugyanakkor segíteni fognak minket abban, hogy hatékonyabban küzdjünk a nemekkel kapcsolatos hátrányos megkülönböztetés ellen, ami nagyon jellemző a bizonytalan munkahelyek esetében, ahol főleg a nők ezeknek az embertelen munkakörülményeknek az áldozatai.

A – főleg női – háztartási munkavállalókkal szemben elkövetett visszaélések, a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés a bérek terén, és azoknak a bevándorló nőknek a kizsákmányolása, akik nem ismerik, és nem is tudják megvédeni jogaikat, csak néhány azokból az okokból, amelyek miatt ezen intézkedések mellett szavaztam, amelyek célja egy felháborító társadalmi-gazdasági helyzet kezelése.

 
  
MPphoto
 
 

  Vasilica Viorica Dăncilă (S&D) , írásban. – (RO) Úgy gondolom, a tagállamoknak kampányokat kell folytatniuk, hogy képesek legyenek munkahelyeket, valamint az olyan jogok érinthetetlenségét biztosítani a nők számára, mint a megfelelő fizetés, a szülői szabadság, az igazságos és szabályozott munkaidő, valamint a megkülönböztetéstől mentes munkahelyi környezet. Úgy gondolom, a tagállamoknak büntetniük kell a szakszervezetek részvételének akadályozását, valamint alacsony küszöbű tanácsadói szolgáltatásokat kell nyújtaniuk azon nők számára, akik nem kapnak támogatást egy munkaügyi tanácstól, mint például a magánháztartásokban és a mezőgazdaságban dolgozó nők.

 
  
MPphoto
 
 

  Proinsias De Rossa (S&D) , írásban. – Támogatom ezt a jelentést, amely rámutat, hogy a bizonytalan munkahelyek problémája aránytalanul nagy számban érinti a női munkavállalókat. Valójában ez további bizonyítéka annak, hogy szükség van az anyai és apai szabadsággal kapcsolatos rendelkezések megerősítésére, hogy lehetővé tegyük a nők és férfiak számára a munkahelyi és családi kötelezettségek közötti megfelelő egyensúly elérését. A bizonytalan munka egyfajta nem szabványos foglalkoztatást jelent, amelyre főleg a nem megfelelő vagy nem létező munkahelyi biztonság, az alacsony fizetés, a szociális védelmi jogok hiánya, a hátrányos megkülönböztetés elleni védelem hiánya, valamint a minimális egészségvédelmi és biztonsági normákkal nem rendelkező munkahelyi környezet jellemző. A legújabb hozzáférhető adatok alapján a foglalkoztatott nők 31,5%-a dolgozik részmunkaidőben a férfiak 8,3%-ához képest. A bizonytalan munka nem csak a nők és férfiak közötti fizetésbeli különbségek egyik fő oka, hanem akadályozza a jobb munkahelyekhez és a szakmai fejlődéshez vezető karrierlehetőségeket is, sokakat csapdában tartva alacsonyan fizetett és bizonytalan munkahelyeken. Valójában gyakran érkeznek nők kevésbé fejlett országokból az Unióba, és dolgoznak alacsony képzettséget kívánó, vagy akár illegális munkahelyeken. A bizonytalan munka társadalmaink leggyengébb rétegeit ejti zsákmányul, megtagadva tőlük az emberi méltóságot a munkában, valamint hogy megfelelő életet biztosítsanak maguk és családjuk számára.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) A bizonytalan munka nem nemekkel kapcsolatos kérdés annak ellenére, hogy különösen magas lehet a nők körében, és leegyszerűsített bármilyen nézet, amely nemekkel kapcsolatos kérdéssé akarja csökkenteni.

Ahogy azt számos más alkalommal is állítottam, a munkajog rugalmatlan modelljei bizonyítottan megbuktak. Az Egyesült Államok példája azt mutatja, hogy a rugalmasság nem a bizonytalanság, hanem a dinamikus munkaerőpiac szinonimája. A nagyobb rugalmasság nem egyenlő a nagyobb bizonytalansággal, sőt.

A válságot követően rá fogunk jönni, hogy a megszokott modellek kudarcot vallottak, és ha valóban munkahelyeket akarunk teremteni, akkor a munkaerőpiacnak el kell kezdenie olyan rendes foglalkoztatási formaként tekinteni az atipikus szerződésekre, függetlenül attól, hogy azok részmunkaidővel, alkalmi vagy átmeneti műszakokkal, otthonról végzett munkával vagy távmunkával kapcsolatosak, amelyek esetében nem veszítjük el a biztonság tekintetében azt, amit a dinamizmusban és rugalmasságban nyerünk. Úgy gondolom, hogy ily módon a nők lesznek a rugalmasabb rendszerek fő kedvezményezettjei, ahol a szakmai és a családi élet, valamint az anyaság kombinálása nem követel akkora áldozatot, mint a munkavégzés hagyományos formái esetében.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) A jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság súlyosbította az azokkal a szegény női munkavállalókkal kapcsolatos problémát, akik különösen sebezhető helyzetben vannak a munka tekintetében, mivel össze kell egyeztetniük a munkát a családi kötelezettségekkel. A jelentés mellett szavaztam, mivel egyetértek azzal, hogy szükség van a probléma kezelésére, arra ösztönözve a tagállamokat és szociális partnereiket, hogy új és hatékony stratégiákat dolgozzanak ki a munkahelyek bizonytalanságával kapcsolatban, figyelembe véve a nemek közötti egyenlőség elvét. Szeretném hangsúlyozni azt a Bizottság felé irányuló kérést ebben az állásfoglalásban, hogy nyújtson be javaslatot a férfiak és nők egyenlő díjazása elvének bevezetésével kapcsolatban.

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL) , írásban. – (PT) E saját kezdeményezésű jelentés mellett szavaztunk, amely rávilágít a bizonytalan foglalkoztatás nemi aspektusára, elítél különböző helyzeteket, és követeli intézkedések bevezetését a nők elleni hátrányos megkülönböztetés leküzdésére. Összességében a jelentés pozitív, azonban több ellentmondást és olyan kijelentést is tartalmaz, amellyel nem értünk egyet.

A legfontosabb pozitív javaslatok a jelentésben a következők:

Felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamokat egy kampány kidolgozásában a bizonytalan munkahellyel rendelkező női munkavállalók fokozatosan rendes munkavállalókká alakítása érdekében;

Felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy stratégiákat dolgozzanak ki a bizonytalan munkával kapcsolatban, hogy hangsúlyozzák a tisztességes és környezetbarát munkahelyeket, és foglalkozzanak a nemek közötti egyensúly kérdésével;

Arra ösztönzi a Tanácsot és a Bizottságot, hogy határozzák meg a bizonytalan foglalkoztatás jellemzőit a tagállamok foglalkoztatáspolitikájával kapcsolatos iránymutatásokban és az új, nemek közötti egyenlőségről szóló stratégiában.

 
  
MPphoto
 
 

  Nathalie Griesbeck (ALDE) , írásban. – (FR) Egy nappal a szegénység és a társadalmi kirekesztés felszámolásának nemzetközi napját követően, határozottan a bizonytalan munkahellyel rendelkező munkavállalókról szóló jelentés mellett szavaztam. Tény: a férfi/női egyenlőség, a nemek közötti egyenlőség tekintetében tapasztalható pozitív változások ellenére a foglalkoztatást tekintve a nők még mindig jobban kiszolgáltatottak a férfiaknál. A nők sokkal gyakrabban rendelkeznek bizonytalan munkahelyekkel, mint a férfiak. Még mindig számos egyenlőtlenség van a férfiak és nők között a lehetséges munkahelyek, a munkahelyek minősége, a bevétel és a javadalmazás tekintetében.

Létfontosságú tehát, hogy a Bizottság a foglalkoztatáspolitika keretén belül, a nemek közötti egyenlőségről szóló jövőbeni stratégián, a bizonytalan munkahellyel rendelkező munkavállalók fokozatosan rendes munkavállalókká alakításán, valamint ebbe az irányba mutató nemzeti kezdeményezések támogatásán keresztül cselekedjen a férfiak és nők közötti egyenlő lehetőségek előmozdítása érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  Jarosław Kalinowski (PPE) , írásban. – (PL) A nők munkahelyi életét és karrierlehetőségeit gyakran akadályozzák a nőkről kialakult olyan sztereotípiák, mint hogy gyengébbek, kevésbé küzdenek meg a stresszel, bármelyik pillanatban terhesek lehetnek, és ennek eredményeképp gyakrabban mennek betegszabadságra és másfajta szabadságra, mint a férfiak. Ez még nehezebbé teszi a nők számára, hogy munkát találjanak, és azok, akiknek van munkájuk, kevesebb fizetést kapnak, mint az azonos munkát végző férfiak. A gazdasági válság súlyosbította ezeket a problémákat, és megmutatta, hogy milyen mértékben használják ki a nőket a munkaerőpiacon. A rövid távú munkaszerződések és a részmunkaidős szerződések fizetetlen túlórákkal csak néhány példa az általam elfogadhatatlannak tartott gyakorlatokra.

Létfontosságú tehát, hogy felhívjuk a figyelmet a munkajognak való megfelelés szükségességére egyenlő alapon, minden munkavállaló esetében. Küzdenünk kell az ellen, ahogy a nehéz helyzetben lévő embereket kihasználják, és arra kényszerítik, hogy gátlástalan, egészségtelen körülmények között dolgozzanak – különösen, ha a nőkről beszélünk, akiknek még a sztereotípiákkal is meg kell küzdeniük.

 
  
MPphoto
 
 

  Giovanni La Via (PPE) , írásban. – (IT) Thomsen asszony jelentése mellett szavaztam, mivel úgy érzem, szükség van a bizonytalan munkahellyel rendelkező nők munkakörülményeivel kapcsolatos jogszabályok felülvizsgálatára. A legtöbb országban változások következtek be az eddigi körülményekben, amelynek következtében sok nő vállalt bizonytalan munkát. Gyakran megtörténik, hogy ezek a nők nem tájékozottak jogaikkal kapcsolatban, és végül jobban ki lesznek téve a veszélynek, hogy elvesztenek minden jogi védelmet, és igazságtalanul elbocsátják őket anélkül, hogy fellebbezni tudnának. Ezt a helyzetet kétségkívül meg kell szüntetni az egyenlő méltóság tiszteletben tartásával, amelyet minden munkavállalónak biztosítani kell. Egyenlő hozzáférést kell biztosítani ezért a férfiak és nők számára a képzéshez és a munkahelyi átképzési lehetőségekhez. Ez különösen igaz a nőkre, akiknek nagyobb védelemre van szükségük a terhesség és a szoptatás alatt, valamint abban a gyakran kritikus időszakban, amikor visszatérnek munkahelyükre.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Marie Le Pen (NI) , írásban. – (FR) A Parlament Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságával kapcsolatos munka keretében a szocialista képviselő, Britta Thomsen asszony jelentése nagyvonalú a társadalmi fejlődés tekintetében. A szokásos módon azonban egy ilyen jelentés tele van meglehetősen ködös, üres javaslatokkal, amelyek valójában elfogadhatatlanok, és erős baloldali, ökológiai és bevándorlást támogató jelentést hordoznak.

Lehetetlen például, hogy a migráns nők letelepedését támogatandónak kell tekinteni, különösen, amikor valójában nincs meghatározva, hogy jogszerű vagy illegális bevándorlók. Ha igaz, hogy ezek a nők, vagy ezek a férfiak a globalizáció és az ultraliberális újrabszolgaság első áldozatai, akkor hogy megakadályozzuk, hogy mindenféle szörnyű csapdába essenek (rossz bánásmód, erőszak vagy szexuális kizsákmányolás), először is lehetővé kell tennünk számukra, hogy saját származási országukban maradhassanak.

Meg kell fordítani tehát a bevándorláspolitikát, hogy azok az emberek, akiket kísért a gazdasági száműzetés, otthon tudjanak maradni, a korlátozó nemzetközi segély oly módon való újradefiniálása segítségével, hogy lehetővé tegye ezen országok számára, hogy politikailag és gazdaságilag stabilizálódjanak.

 
  
MPphoto
 
 

  Marisa Matias (GUE/NGL) , írásban. – (PT) A bizonytalanság nem csak a munkakörülményeket és a munkakapcsolatokat érinti, hanem a munkavállalók életének stabilitását és minőségét is. A bizonytalanság jobban érinti a nőket, mint a férfiakat Európában, és így növeli a munkahelyi egyenlőtlenséget, különösen a szociális jogok és a bérek tekintetében. A helyzet még súlyosabb az otthoni munka és a női bevándorlók által végzett munka esetében.

Ebben a válságban a bizonytalan munkahellyel rendelkezőket érintette először a munkahelyek elvesztése. A visszaeséssel és a szerződéses munkahelyek megsemmisítésével a foglalkoztatás szerkezete még bizonytalanabbá válik. Vissza kell fordítani ezt a folyamatot. Szükség van a nemek közötti egyenlőség és a szociális jogok biztosítására a munkahelyen. A bizonytalanság és a nőket terhelő kettős munka elleni küzdelemnek az Unió legsürgetőbb célkitűzéseinek kell lennie, és ezért támogatom ezt a jelentést, mivel lépést jelent ebben az irányban.

 
  
MPphoto
 
 

  Willy Meyer (GUE/NGL) , írásban. – (ES) A Thomsen-jelentés mellett szavaztam, amely a bizonytalan munkahellyel rendelkező női munkavállalók témájával foglalkozik, mivel aggódom amiatt, hogy a nőket különösen érintik a gazdasági válság következményei. A válságnak nagyobb hatása volt a bizonytalan munkára, amelyet többnyire nők végeznek. Támogatom ezt az állásfoglalásra irányuló indítványt, mivel tovább kell mennünk a nemek alapján történő közvetlen és közvetett hátrányos megkülönböztetés elleni harcban. Jelenleg jelentős a nők aránya a bizonytalan munkahelyeken, és nekik gyakran kell összeegyeztetniük ezeket a munkákat otthoni kötelezettségeikkel. Támogatásom a jelenlegi igazságtalan helyzet megváltoztatása melletti elkötelezettségemen alapul, amely helyzetben a nők kevésbé tudnak hozzáférni a foglalkoztatáshoz, többségük bizonytalanabb munkahelyen dolgozik, és továbbra is kevesebb fizetést kapnak ugyanazért a munkáért, mint a férfiak. Ezen okok miatt az állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam, amely többek között hangsúlyozza a nemek közötti egyenlőség biztosításának, és a nemek alapján történő hátrányos megkülönböztetés csökkentésének szükségességét a munkaerőpiacon, valamint felszólítja a tagállamokat, hogy küzdjenek a nem bejelentett munka ellen, hogy az hivatalos munkává váljon.

 
  
MPphoto
 
 

  Louis Michel (ALDE) , írásban. – (FR) Támogatom a bizonytalan munkát végző női munkavállalókkal kapcsolatos jelentést, mivel nem tudom elfogadni, hogy az Európai Unióban a foglalkoztatási lehetőségek, a munka minősége, a jövedelem és az egyenlő munkáért, vagy egyenlő értékű munkáért egyenlő bér elve tekintetében a 21. században még mindig jelentős különbségek legyenek a nők és férfiak között. Sajnálatos módon a nők túlreprezentáltsága a bizonytalan munkahelyeken olyan tényező, amely jelentősen hozzájárul a férfiak és nők közötti fizetésbeli aránytalanságokhoz, és egyetértek azzal, hogy a munkahelyek minőségének javítása a nők esetében csökkenteni fogja ezt a fizetésbeli aránytalanságot.

Úgy gondolom továbbá, hogy az összes bizonytalan munkát végző munkavállaló, köztük a női munkavállalók számára biztosítani kell az oktatáshoz és a szakképzéshez való jogot, valamint hogy fejleszteni kell a lányoknak és a fiatal nőknek a megfelelő minőségű oktatáshoz, képzéshez és tanulmányokhoz való hozzáférését. Végezetül létfontosságú, hogy a bizonytalan munkahellyel rendelkező munkavállalók fokozatosan rendes munkavállalókká alakítása érdekében a Bizottság továbbra is támogassa a tagállamokat kampányok kidolgozásában.

 
  
MPphoto
 
 

  Alexander Mirsky (S&D) , írásban. – (LV) Sajnálatos módon a férfiak és nők fizetése közötti különbség különösen válságok időszakában látszik. Jelentősen ki kell szélesítenünk ennek a vitának a hatáskörét, és ezt követően speciális javaslatokat kell kidolgoznunk a dolgozó nők munkaviszonyának szabályozása érdekében. Szociális biztosítékokat kell bevezetnünk továbbá különösen az egyedülálló édesanyák, a fogyatékossággal élő nők és a nehéziparban dolgozó nők számára. A társadalomra hárul, hogy egyértelmű üzenetet közvetítsen ily módon a munkáltatók számára, hogy nem elfogadható a fizetés vagy a munkaórák csökkentési lehetőségének nemi alapon történő kihasználása. Egy különálló uniós alapot kell létrehozni az egyedülálló édesanyák támogatására, amennyiben elvesztik munkahelyüket vagy megélhetésüket. Ebben a vonatkozásban Thomsen asszony kezdeményezése nagyon időszerű. Teljes mértékben támogatom ezt a jelentést, mint a nők munkahelyi problémái megoldására irányuló új megközelítés kezdetét.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) A munkavállalásnak ezek a formái általában nők által tapasztalt problémák, mivel a karrier és a család összeegyeztethetetlensége sok nőt kényszerít ezekbe a bizonytalan munkahelyzetekbe, és sokan elkerülhetetlenül megtapasztalják a szegénységet későbbi életük folyamán. Ebben a tekintetben nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a férfiakat is érintik a munkavállalásnak ezek a formái, és hogy a szegénység kockázata teljes munkaidős foglalkoztatás esetén is fennáll. A helyi szociális rendszereket és szociális intézkedéseket azonban úgy tervezték, hogy szükség esetén megvédjék a szorgalmas helyi népességet. A jelentés túlságosan nagy figyelmet fordít a női bevándorlókra, akik gyakran végeznek részmunkaidős munkát, és közvetetten kijelenti, hogy az itt tartózkodást magát támogatni kell. A nőket természetesen különösen érintik az emberkereskedők hamis ígéretei, a globalizáció problémái és – illegális belépés esetén – egyes vállalatoknál a rabszolgamunka új formái. Az importált szegénység további támogatása nem megoldás. Ez csak növeli a társadalmi problémákat és folyamatosan fenyegetheti a társadalmi békét. Nem helyes az ilyen irányú fejlődés megerősítése. Végső soron csak helyi szinten, vagyis magukban a származás szerinti országokban lehet változást elérni. Ezt a hátsó ajtón való megerősítést a lehető leghatározottabban vissza kell utasítani.

 
  
MPphoto
 
 

  Claudio Morganti (EFD) , írásban. – (IT) A vállalatok úgy reagáltak a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válságra, hogy csökkentették az ideiglenes munkahelyeket, például a határozott idejű szerződés alapján munkát végző munkavállalók számát, és más típusú nem állandó szerződéssel vettek fel alkalmazottakat és munkavállalókat.

Támogattam volna az állásfoglalást, ha nem biztatta volna arra a munkáltatókat, hogy speciális lépéseket tegyenek a női bevándorlók integrálása érdekében. Ezt hátrányos megkülönböztetésnek tekintem női munkavállalóinkkal szemben. Ezért szavaztam az állásfoglalás ellen.

 
  
MPphoto
 
 

  Wojciech Michał Olejniczak (S&D) , írásban. – (PL) Az előadó úgy definiálja a „bizonytalan munka” fogalmát, mint olyan foglalkoztatási forma, amelyben alacsony a munkahelyi biztonság szintje, alacsony a fizetés, hiányzik a szociális védelem, nincsenek foglalkoztatáshoz kötött juttatások, nem véd a hátrányos megkülönböztetés ellen, korlátozott lehetőségeket nyújt a munkaerőpiacon való előrejutás és a kollektív képviselet terén, vagy olyan munkakörülményeket nyújt, amelyek nem felelnek meg a minimális egészségvédelmi és biztonsági előírásoknak.

A pénzügyi és gazdasági válság még láthatóbb és sürgősebb problémává tette a bizonytalan munkát. A vállalatok döntően csökkentették az ideiglenes munkahelyeket, és fennáll a veszélye, hogy az elvesztett munkahelyeket nem helyettesítik. Sajnálatos módon ez a helyzet a nőkre van a legnagyobb hatással, és a probléma a szolgáltatási ágazatban (szállodák, élelmezés, oktatás, egészségügy, szociális munka) és a mezőgazdaságban érezhető a legjobban. Az ezekben az ágazatokban dolgozó nőket nem teljes munkaidőben foglalkoztatják, ami azt jelenti, hogy fizetésük és nyugdíjuk alacsonyabb, alacsonyabb szintű szociális támogatásban részesülnek, és nincsenek karrierlehetőségeik. A legutóbbi kutatások azt mutatják, hogy a nőknek nehezebb munkát találniuk, mint a férfiaknak.

Még mindig nagy különbség van továbbá a férfiak és a nők fizetése között (a különbség körülbelül 18%, a nők egyötöddel kevesebbet keresnek óránként, mint a férfiak). A fent említett problémák fényében a jelentés mellett szavaztam, amely megoldást javasol ezzel a foglalkoztatáspolitikával kapcsolatos nehéz helyzetre.

 
  
MPphoto
 
 

  Alfredo Pallone (PPE) , írásban. – (IT) Thomsen asszony jelentése mellett szavaztam. Egy olyan gazdasági visszaesés idején, mint amilyet jelenleg tapasztalunk, a munkavállalók bizonyos csoportjai fizetik a legmagasabb árat. A bizonytalan munkahelyekkel rendelkező munkavállalóknak valójában azon biztosítékok nélkül kell szembenézniük a válsággal, amelyek más munkavállalóknak rendelkezésükre állnak. Ezen a kategórián belül továbbá a nők még kritikusabb helyzetben vannak. A bizonytalan munkahely problémája elterjedt a nők körében, különösen a szolgáltatási ágazatban és a mezőgazdaságban, és sürgősen hatékony intézkedésekre van szükség a helyzet megváltoztatásához. Az okok különbözőek. A foglalkoztatásbeli és fizetésbeli különbségek a férfiak és nők között még mindig túl nagyok ahhoz, hogy kijelenthessük, sikerült kivívnunk az egyenlőséget, és ezért van az, hogy bizonyos intézkedések, mint például a szülői szabadság, az egészségügyi ellátás és az öregségi nyugdíjak hatékonyak lehetnek a bizonytalan munka elterjedésének megakadályozásában. A foglalkoztatásbeli egyenlőtlenségekkel kapcsolatos helyzet megoldása azonban egyértelműen a fiatal nők oktatásával és képzésével kezdődik. Végezetül, alaposabb kutatásokra van szükség az alacsony képzettségek okainak, következményeinek és költségeinek vizsgálatával kapcsolatban.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE) , írásban. – (PT) A bizonytalan munkahelyek fontos szerepet játszanak az egyre növekvő társadalmi instabilitásban, magas munkanélküliségi rátákkal, amelyek jelenleg is nőnek számos országban, beleértve az én országomat, Portugáliát is.

Hagyományosan a bizonytalanság minden formája a foglalkoztatásban a női fizikai dolgozókat érinti legelőször és a legsúlyosabban, alacsonyabb bérekkel, akár ugyanazért a munkáért, magasabb munkanélküliségi rátával és nagyobb munkahelyi bizonytalansággal régóta fennálló társadalmi tényezőknek, de kifejezetten az anyaságnak köszönhetően is.

Ennek a helyzetnek a negatív hatása nem korlátozódik a már most súlyos hátrányos megkülönböztetésre, amelynek a nők mindig is ki voltak téve: azáltal, hogy megakadályozzák a nőknek a munka világához való egyenlő hozzáférését, gazdasági helyzetük és autonómiájuk is érintve van.

Ebben az összefüggésben a munkahely bizonytalansága elleni küzdelem, különösen a nők esetében, nagyon konstruktív hozzájárulás a társadalmi stabilitáshoz és a nemek közötti egyenlőséghez, amely az Európai Unió alapvető értékeinek egyike.

 
  
MPphoto
 
 

  Rovana Plumb (S&D) , írásban. – (RO) A jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság a bizonytalan munkahelyek számának növekedését is eredményezte, különösen a nők esetében. A gazdasági visszaesés alatt elveszített állandó munkahelyeket minden bizonnyal nem fogják visszaállítani, hanem atipikus és nagyon atipikus munkaszerződésekkel fogják helyettesíteni. Ez a munkakörülmények éles romlását fogja eredményezni. Az Unióban a nők 31,5%-a dolgozik részmunkaidőben (30 vagy annál kevesebb órában), összehasonlítva a férfiak 8,3%-ával.

Úgy gondolom, hogy a nyugdíjrendszer fenntarthatósága, az önsegítő projektek és a munkahelyteremtés számára nyújtott hiteleszközök, valamint az alternatív bevételteremtési rendszerek javíthatják a bizonytalan munkahelyekkel rendelkező női munkavállalók körülményeit.

Felszólítom az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy a bizonytalan munkahelyekkel kapcsolatban fenntartható stratégiákat dolgozzanak ki, tisztességes és környezetbarát munkahelyek létrehozására összpontosítva, valamint a nemek közötti egyensúly elvének figyelembe vételével. Arra ösztönzök minden tagállamot, hogy az életszínvonal növelése, a szegénység elleni küzdelem és a gazdasági növekedés előmozdítása érdekében egyértelmű intézkedéseket vezessen be a nemek közötti fizetésbeli különbségek 10%-kal való csökkentése érdekében 2020-ra, beleértve a nyugdíjak közti különbségeket is .

 
  
MPphoto
 
 

  Crescenzio Rivellini (PPE) , írásban. – (IT) Szeretnék gratulálni a Thomsen asszony által végzett kitűnő munkához. A nőknek túl gyakran kell elfogadniuk olyan munkakörülményeket, amelyek távolról sem tisztességesek. Szorosan figyelemmel kell követni ezért a női munkavállalók helyzetét, különösen a terhes vagy a szoptató anyákét. Azon nőknek, akik szülési szabadság után kezdenek újra dolgozni, biztosítékokkal kell rendelkezniük, hogy újra aktívan részt vehetnek a munkaerőpiacon.

A tagállamokat is fel kell szólítani, hogy éberek legyenek a női munkavállalókat a munkáltatók részéről érő minden rossz bánásmóddal kapcsolatban. A visszaélések elkövetőit a lehető leggyorsabban bíróság elé kell állítani. Emellett egy új európai foglalkoztatási stratégia létrehozására van szükség, hogy a bizonytalanul alkalmazott nőket be lehessen vonni a szociális és munkahelyi védelmi rendszerekbe.

 
  
MPphoto
 
 

  Robert Rochefort (ALDE) , írásban. – (FR) Az alacsony – nem bejelentett vagy nem hivatalos – bérrel rendelkező munkavállalók, a szociális védelemhez vagy más munkahelyi juttatásokhoz való joggal nem rendelkező munkavállalók, a munkaerőpiacon előléptetési lehetőséggel nem rendelkező munkavállalók… Az úgynevezett bizonytalan munkahelyekkel rendelkező munkavállalók száma a jelenlegi gazdasági válság következtében folyamatosan nő. Nagy nembeli eltérések vannak e munkavállalók körében: a nők túlreprezentáltak. Mivel tudatában vagyok annak, hogy növelni kell védelmüket, támogattam az Európai Parlamentnek a bizonytalan munkahellyel rendelkező munkavállalókról szóló állásfoglalását. Felszólítom a tagállamokat annak biztosítására, hogy azokat a munkáltatókat, akik visszaéléseket követnek el vagy rossz bánásmódban részesítik munkavállalóikat, gyorsan állítsák bíróság elé. Intézkedéseket kell továbbá elfogadni, hogy biztosítsuk a bizonytalan munkahellyel rendelkező munkavállalók számára az olyan jogok szakszervezeti védelmét, mint a tisztességes fizetés, a szülői szabadság, valamint a tisztességes és szabályozott munkaidő. Bízom abban is, hogy a gyermekgondozással kapcsolatos barcelonai célkitűzéseket a lehető leggyorsabban végre fogják hajtani, és elhárítják az akadályokat az elől, hogy a nők annyi órában dolgozzanak, amennyiben szeretnének, akár részmunkaidőben, akár teljes munkaidőben.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – Ez egy létfontosságú jelentés, és örülök, hogy az EP elfogadta, főleg, mivel rámutat a bizonytalan foglalkoztatás nemekkel kapcsolatos természetére, és emlékeztet a munkaerőpiacon a szabványos foglalkoztatási formáktól a nem szabványos foglalkoztatási formák felé történő elmozdulásra, szükségessé téve annak megakadályozását, hogy a nem szabványos munkahelyek bizonytalan munkahelyekké váljanak; figyelembe veszi, hogy ezeknek a problémáknak a leküzdése érdekében a tagállamokat és a szociális partnereket fel kell kérni a szabványos munkával és atipikus munkával kapcsolatos jogalkotási és szerződéses szabályaik nagymértékű összehangolására annak megakadályozása érdekében, hogy a legkényelmesebb és legkevésbé költséges foglalkoztatási formák élvezzenek elsőbbséget, figyelembe véve ugyanakkor a nem bejelentett munkahelyek lehetséges növekedésének kockázatát; és arra ösztönzi a Tanácsot és a Bizottságot, hogy határozzák meg a bizonytalan foglalkoztatás jellemzőit a tagállamok foglalkoztatáspolitikájával kapcsolatos iránymutatásokban és az új, nemek közötti egyenlőségről szóló stratégiában.

 
  
MPphoto
 
 

  Oreste Rossi (EFD) , írásban. – (IT) A nőket jobban érinti a jelenlegi gazdasági válság, pontosan azért, mert érzékenyebb csoportba tartoznak, amennyiben munkájuk nem korlátozódik a munkahelyükre, hanem az otthonra és a családra is kiterjed. A nők gyakrabban végeznek bizonytalan munkát, és ezért sokszor találják magukat olyan helyzetben, hogy nincs munkahelyi biztonságuk, alacsony a fizetésük, alacsonyabb a szociális védelmük és alacsonyabb a képzettségi szintjük.

Ilyen körülmények között azok a nők, akik betegség vagy gyermekszülés miatti távollét után térnek vissza munkájukhoz, gyakran azzal szembesülnek, hogy nincs munkahelyük. Küldöttségünk nagyon fogékony ezekre a problémákra, és hozzátenném, hogy azoknak a nőknek a hasonló problémáira, akik nem alkalmazottak, hanem önálló vállalkozók. Sajnálatos, hogy a jelentés egészét támogatni tudtuk volna, ha nem támogatna olyan politikákat, amelyek az Európai Unión kívülről érkező női munkavállalókat kívánják integrálni az európai állampolgárok kárára. Ezért szavaztunk ellene.

 
  
MPphoto
 
 

  Joanna Senyszyn (S&D) , írásban. – (PL) Támogattam a bizonytalan munkahellyel rendelkező női munkavállalókról szóló jelentést. A gazdasági válság hozzájárult a munkaerőpiac gyengüléséhez. A munkáltatók csökkentették a foglalkoztatást, vagy ideiglenes munkavállalókat alkalmaznak, rosszabb pénzügyi feltételeket kínálva számukra. Az elbocsátási hullámok is azt eredményezték, hogy sok ember kívül rekedt a munkaerőpiacon. A helyzet különösen nehéz a frissen végzettek, az idősek és a nők számára. A válság súlyosbította a foglalkoztatásban már meglévő nemek közötti egyenlőtlenségeket. Ezt különösen a nők szenvedik meg, akik az úgynevezett bizonytalan munkahellyel rendelkezők legnagyobb százalékát teszik ki. A bérek közötti különbség, valamint a szociális védelemben tapasztalt egyenlőtlenség nőtt. Ez a helyzet a nők szakmai fejlődését is akadályozza, és hozzájárul a nemekkel kapcsolatos munkahelyi sztereotípiák megszilárdításához. Ezért az úgynevezett bizonytalan munkahelyekkel rendelkező női munkavállalók különleges védelmet érdemelnek.

Vonatkozniuk kellene rájuk többek között a társadalombiztosítási rendszereknek és a munkavédelemmel kapcsolatos jogszabályoknak. Munkanélküliség vagy anyaság esetén a nők számára a pénzügyi védelem is fontos. A bizonytalan munkahellyel rendelkező női munkavállalóknak lehetőséget kell biztosítani továbbá a szakszervezeti védelemre. Emellett a kizárólag magánháztartásban dolgozó nők számára a szociális jogok terén ingyenes hozzáférést kell biztosítani tanácsadói szolgáltatásokhoz. Szeretném felhívni a figyelmet továbbá az idénymunkások jogi helyzete szabályozásának szükségességére, akik munkájuk természeténél fogva jobban ki vannak téve számos szabálytalanság veszélyének.

 
  
MPphoto
 
 

  Angelika Werthmann (NI) , írásban. – (DE) A legújabb tanulmányok azt mutatták, hogy a foglalkoztatott nők 31,5%-a dolgozik részmunkaidőben, összehasonlítva a foglalkoztatott férfiak 8,3%-ával. A részmunkaidőben dolgozóknak alacsonyabb a fizetésük, és következésképpen alacsonyabb nyugdíjat kapnak, mint a teljes munkaidőben dolgozók. Csoportokon belül hátrányban vannak, amikor csoportmunkára kerül a sor, ami akkor is megmutatkozik, amikor előléptetésekről, vagy magasabb pozíciók betöltéséről van szó. A diplomával, vagy magasabb végzettséggel rendelkező férfiak 36%-a van vezetői pozícióban, míg a hasonló végzettségű nőknek csak 15%-a. Az alacsonyabb jövedelmet illetően meg kell említeni, hogy Európában – a ledolgozott órák számának, illetve a különböző munkaszerződéseknek a figyelembevétele nélkül – a férfiak és nők közötti különbség átlagosan 18%.

 
  
MPphoto
 
 

  Marina Yannakoudakis (ECR) , írásban. – Az ECR képviselőcsoport szilárdan és következetesen hiszi, hogy a társadalompolitikával és a munkajoggal kapcsolatos döntéseket nem uniós, hanem tagállami szinten kell meghozniuk a nemzeti kormányoknak és az önkormányzatoknak. Elismerjük, hogy szükség van a munkavállalókkal szembeni bánásmód minimális normáinak meghatározására a munkahelyen, és örülünk, hogy az Európai Parlament felhívja a figyelmet erre a témára, úgy érezzük azonban, hogy ezeknek a normáknak vonatkozniuk kell mind a férfiakra, mind a nőkre, valamint hogy például a munkaszerződésekkel és gyermekgondozással kapcsolatos speciális ajánlások nem az Unió felelősségi körébe tartoznak.

 

10. Szavazathelyesbítések és szavazási szándékok: lásd a jegyzőkönyvet
 

(Az ülést 13-kor felfüggesztik, és 15-kor újra megnyitják)

 
  
  

ELNÖKÖL: ALEJO VIDAL-QUADRAS
alelnök

 

11. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása: lásd a jegyzőkönyvet

12. A Parlament álláspontja a Tanács által módosított 2011. évi költségvetés-tervezetről – összes szakasz - 3/2010. sz. költségvetés-módosítási tervezet: III. szakasz – Bizottság – BAM (a banánkereskedelemre vonatkozó kísérő intézkedések) (vita)
A felszólalásokról készült videofelvételek
MPphoto
 

  Elnök. – A következő napirendi pont a közös vita a következő jelentésekről:

- a Költségvetési Bizottság részéről Sidonia Elżbieta Jędrzejewska és Helga Trüpel jelentése az Európai Unió 2011-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetés-tervezetéről – összes szakasz, valamint az Európai Unió 2011-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetési tervezetéhez fűzött 1/2011., 2/2011. és 3/2011. számú módosító indítványokról

(12699/2010 - C7-0202/2010 - 2010/2001(BUD)) (A7-0284/2010); valamint

- a Költségvetési Bizottság részéről Surján László jelentése (A7-0081/2010) az Európai Unió 2010-es pénzügyi évre vonatkozó, 3/2010. számú költségvetés-módosítási tervezetéről szóló tanácsi álláspontról, III. szakasz – Bizottság BAM (a banánkereskedelemre vonatkozó kísérő intézkedések)

(13472/2010 - C7-0263/2010 - 2010/2048(BUD)) (A7-0281/2010).

 
  
MPphoto
 

  Sidonia Elżbieta Jędrzejewska , előadó. – (PL) Ma azért ülésezünk, hogy megvitassuk az Európai Unió 2011. évi költségvetését. 2011 több okból is kivételes költségvetési év lesz. Elsősorban 2011 a 2007–2013. évi többéves pénzügyi keret ötödik éve lesz, így már sokat tudunk arról, hogyan működik ez a többéves pénzügyi keret a gyakorlatban, mely részei lettek sikeresek és melyek nem, és számos program már életciklusának igen előrehaladott szakaszába ért.

Emellett sok minden történt az Európai Unióban, hiszen elfogadtuk a Lisszaboni Szerződést, amely új hatásköröket biztosít vagy jelöl ki az Európai Unió számára. Hadd említsek meg néhányat ezek közül, különösen a költségesebbeket: ilyen nevezetesen az éghajlatváltozás elleni küzdelem és az energiapolitika terén nyert új hatáskör. A Szerződés a világszíntéren is új hatásköröket nyit meg az Európai Unió számára, gondolok itt az uniós diplomácia létrehozására; ezenfelül hatásköreink az űrkutatás, valamint a sport és az idegenforgalom terén is bővültek. Sajnos ezen új feladatkörök egyikéhez sem járnak megfelelő pénzügyi eszközök. Többé-kevésbé arról van szó, hogy az Európai Uniónak számos új ambíciója és terve van, azonban nem feltétlenül rendelkezik az e tervek és ambíciók megvalósításához szükséges pénzügyi forrásokkal. Nahát, ilyen lesz a 2011. év.

Az Európai Parlament véleménye szerint az Európai Bizottság körültekintően programozta műveleteit a tervezetében, és megfelelő forrásokat irányzott elő 2011-re. A Tanács – amint azt már itt megvitattuk – csökkentette ezeket a forrásokat. Szeretném röviden összefoglalni, mi történt a Költségvetési Bizottságban az olvasat során. Emlékeztetem önöket: az új Lisszaboni Szerződés új költségvetési eljárást vezet be. Immár nincsen két lehetőségünk. Sem a Tanácsban, sem az Európai Parlamentben nem lehet két olvasatot tartani. Egyetlen olvasatra van lehetőségünk, és ezért a költségvetési hatóság mindkét ágának különösen összeszedetten és fegyelmezetten kell eljárnia, mert ahogy mondtam, mindannyiunknak csupán egyetlen lehetőségünk van. Ismétlem: immár nincsen lehetőségünk két olvasatra.

Holnap szavazunk, és meghallgatjuk a Költségvetési Bizottság által kidolgozott álláspontot. Hangsúlyozni kell, hogy a Költségvetési Bizottság álláspontja figyelembe veszi a többéves pénzügyi keretet. Az elmúlt évekkel ellentétben az Európai Parlament olyan olvasatot fog elfogadni, amely a tervezett összegek tekintetében nem lépi túl a többéves pénzügyi keret határait. Ez az álláspont innovatív jellegű, mindamellett tartalmazza és figyelembe veszi az aggályokat és a Tanács jelenlegi helyzetét is. Nem kerülte el ugyanis a Parlament figyelmét az a tény, hogy a Tanácsban hét tagállam elutasította a tanácsi álláspontot. Meghallgattuk és tekintetbe vettük bizonyos tagállamok és maga a Tanács félelmeit is. A messzemenőkig szem előtt tartottuk a Tanács álláspontját, így a Parlament olvasata fegyelmezett és nem haladja meg a többéves pénzügyi keretet. Másrészt azonban nyilván nem tehetjük meg, hogy nem veszünk tudomást azokról a tényekről, amelyeket ma már említettem önöknek, nevezetesen arról, hogy az Európai Uniónak új területeken is feladatokat kell vállalnia, ezekhez azonban nem áll rendelkezésre megfelelő finanszírozás. A Tanács ráadásul számos kapcsolódó intézkedésre vállalt kötelezettséget, például a banán és a banántermelőknek nyújtandó ellentételezés tekintetében, aztán az ITER-t és más programokat illetően – ezekhez új pénzügyi forrásokra van szükség, azt azonban nem biztosítottak hozzájuk. Úgy tűnik tehát, hogy a finanszírozást a jelenlegi forrásokból kell megoldani. Nekünk, az Európai Parlamentnek, erős kétségeink vannak ezzel kapcsolatban.

Olvasatunkban ki szeretnénk emelni még egy szempontot: mindenekfelett ismét hangsúlyozni kívánjuk a prioritási háromszöget, amely sarokpontjai az ifjúság, az oktatás és a mobilitás. Az Európai Parlament március óta hangoztatja, hogy ez lesz a 2011. évi prioritási listánk, és hogy szeretnénk megfelelő finanszírozást biztosítani az ifjúság-, az oktatás- és a mobilitási politika céljait szolgáló költségvetési tételeknek, és különösen forrásokat kívánunk előirányozni a mobilitás, az ifjúság és az oktatás terén tevékenykedő innovatív vállalkozások számára. Ugyanez vonatkozik a kutatás-fejlesztési programokra is. Tudjuk, hogy a jelenlegi pénzügyi keretben nem áll rendelkezésre elegendő forrás mindehhez: ezért voltunk kénytelenek megnyirbálni az ITER program előirányzatát, ami fájdalmas volt ugyan, de véleményünk szerint elkerülhetetlen. Nagyon szeretném, ha ez a parlamenti olvasat fegyelmezetten zajlana le, és lehetővé tenné az Európai Unió 2011. évi kötelezettségvállalásainak finanszírozását.

 
  
MPphoto
 

  Helga Trüpel , előadó. – (DE) Elnök úr, Wathelet úr, Lewandowski biztos úr, hölgyeim és uraim, az imént hallottuk, miként beszélt az előttünk álló jelentősebb kihívásokról a bizottsági költségvetés előadója. Én most a Parlament és a többi, javarészt kisebb intézmény költségvetésének előadójaként szólok önökhöz.

A politikai konfliktus, amellyel meg kell birkóznunk (és ez nem csak a Parlament költségvetésére vonatkozik, hanem a Bizottságéra is), a következő: a Lisszaboni Szerződéssel a Parlament új hatáskörökhöz jutott az energiapolitika és a külpolitika terén, valamint immár együttdöntési jogkörrel rendelkezik a mezőgazdaság tekintetében. Több beleszólásunk lett a sport- és űrpolitikába is. Egy szó mint száz, bővült a hatáskörünk, és ez jó dolog. Elkötelezett európai parlamenti képviselőkként mindig is ezért harcoltunk. Ugyanakkor azonban a tagállamok olyan helyzetbe kerültek, amely megszorító és adósságcsökkentő intézkedések bevezetésére kényszerítette őket, ezért kénytelenek vagyunk politikai egyensúlyt elérni e két fő cél között: egyfelől el kell látnunk az új feladatokat, másrészt jelét kell adnunk annak, hogy megértjük, mekkora nyomást jelent, hogy az államháztartások nehéz helyzetben vannak. Pontosan erre törekedtem a parlamenti költségvetés előadójaként, azaz arra, hogy tényleges és méltányos egyensúlyt találjunk az új hatáskörök – és az azokkal járó új munkakövetelmények és új munkahelyek – és annak szükségessége között, hogy megnyugtassuk az Európai Unió polgárait és kormányait: hajlandók vagyunk önmérséklettel és önfegyelemmel tervezni.

A Parlament elnöksége – feladatához híven – javaslatokat tett azt illetően, mely költségeket kellene növelni a Parlament költségvetésében ahhoz, hogy az megfelelően végezhesse munkáját. A Költségvetési Bizottságban meghoztuk az előirányzatokkal kapcsolatos döntéseket, és azokat mintegy 25 millió euróval szűkebbre méreteztük az elnökség által eredetileg javasoltnál. Ez azt jelenti, hogy korlátozzuk az utazási költségeket, a továbbképzésre előirányzott összegeket, az e Ház biztonságára és az információtechnológiára fordítandó keretet, és kevesebb álláshelyet írunk ki a könyvtári szolgáltatásokra. Egy kérdésben továbbra is konfliktusos az álláspontunk, mégpedig azzal kapcsolatban, mennyi pénzt fordítsunk a közeljövőben az európai parlamenti képviselők asszisztenciájára. A javaslat szerint ezt az összeget 2011-ben 1 500 euróval tovább kellene csökkenteni. Szeretném világossá tenni, hogy én mint a Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoport tagja, nem támogatom ezt a javaslatot. Erősen túlzónak tartom ugyanis az adott helyzetben. A Költségvetési Bizottságban a többség egyetértett abban, hogy több információra van szükségünk, így ezt az összeget kezdetben tartalékoljuk, vagy – másképp fogalmazva – nem szabadítjuk fel, azonban további szakpolitikai döntéseket kell hozni a tekintetben, hogy végül mégis rendelkezésre bocsátjuk-e a pénzt, vagy bölcsebbnek ítéljük, ha 2011-re nem tesszük hozzáférhetővé.

Ezenkívül számomra igen fontos – hiszen természetesen érdekünk, hogy környezetbarátabbá tegyük európai intézményeinket, és lehetőség szerint saját viselkedésünkön is változtassunk –, hogy új, környezetbarátabb megközelítésre szólítottunk fel a mobilitást illetően. Ezt szolgálja például a brüsszeli helyi tömegközlekedési jeggyel vagy bérlettel kapcsolatos elképzelés, amely még további tárgyalásokat igényel. Nagyon jó lenne, ha jelentős mértékben csökkenteni tudnánk sofőrszolgáltatásainkat, ez azonban azt is jelenti, hogy ebben a Házban, itt Strasbourgban több kerékpárt kellene a képviselők és alkalmazottak rendelkezésére bocsátani, hogy itt Strasbourgban is környezetbarát módon közlekedhessünk.

Másodszor, rendkívül fontos számomra, hogy megpróbáltunk olyan megfelelő egyensúlyt találni, amellyel a Költségvetési Bizottság többsége egyetért. Nem csak a saját érdekeinket, a parlamenti képviselőkét, tartottuk szem előtt a költségvetésünk felelős növelése során, hanem természetesen figyelembe kellett vennünk a többi kisebb intézményt is: a Régiók Bizottságát, a Gazdasági és Szociális Bizottságot, a Számvevőszéket, az európai adatvédelmi biztost és az európai ombudsmant is. E tekintetben igyekeztünk felelősen eljárni, így nem csak saját magunknak juttattunk több alkalmazottat és forrást, hanem bizonyos mértékben, igen célzott módon megnöveltük a Régiók Bizottsága és a Gazdasági és Szociális Bizottság forrásait is, bár nem kaphattak meg mindent, amit kértek, hiszen nyilvánvalóan rájuk is jóval több munka hárul a Lisszaboni Szerződésből fakadó hatáskörbővülés miatt. Különösen egy olyan kis intézmény esetében, mint az európai adatvédelmi biztos hivatala – amely igen fontos szerepet játszik számos, a digitális világ adatvédelmének biztosításáról jelenleg is folytatott vitában, és amely fontos intézmény kialakítása még ma sem fejeződött be teljesen –, fontos, hogy annyi forrást juttassunk számára, hogy létrehozhasson két új álláshelyet. E tekintetben, hölgyeim és uraim, szeretnénk tisztázni, hogy a Költségvetési Bizottság igyekezett nagyon felelősségteljes egyensúlyt találni egyfelől a megalapozott emelések között, amelyeket támogatunk, és amelyeket a Tanács előtt is védelmünkbe kell vennünk, ha jól akarjuk végezni munkánkat, másfelől annak belátása között, hogy jelenleg feltétlenül szükség van bizonyos fokú önmegtartóztatásra.

 
  
MPphoto
 

  László Surján , előadó. – (HU) Tisztelt Elnök úr! Tanács! Tisztelt képviselők! Tisztelt Biztos úr! A tisztem egy 2010-es költségvetési tételnek az elrendezése, amennyiben ez lehetséges, egy módosító indítványnak, módosított költségvetésnek a megítélése. Arról van szó, hogy a banántermelő országok számára egy méltányos kompenzációra tett ígéretet a Bizottság évekkel ezelőtt, és ezt az ígéretet meg kellene valósítanunk. Némi aprócska probléma evvel kapcsolatban csak az, hogy annak idején, amikor a Bizottság ezt a döntését meghozta, illetve ezt a bejelentést megtette, akkor erről megfelelő szinten a költségvetési hatóság egyik ágával sem tárgyalt, és azóta sem sikerült egy olyan javaslattal előállni, amelyben az érintett felek egyetértenének. 300 millió euróról van szó, és ebből a 2010-es költségvetésre 75 millió euró jönne. A kérdés az, hogy miből. És itt van két eredménytelen trialógus után nézeteltérés a Tanács és a Parlament között.

Sajnos a nézeteket nem sikerült közelíteni, pedig a kompromisszum szükséges lenne, hiszen ezeket a kifizetéseket olyan helyzetben lévő országok számára tennénk meg, akik igazán méltányosan rászorulnak erre a kompenzációra. De nem tudtunk megegyezni a Tanáccsal, hiszen a mi megítélésünk szerint itt valójában egy új feladatról van szó, ami nem szerepel a költségvetés előzetes tervezetében, és ilyenre találtuk ki azt az eszközt, amit rugalmassági eszköznek nevezünk. Erre való, hogy egy ilyen problémát megoldjon, és van is rá megfelelő jogi keret és mobilizálható pénz. De a Tanácsnak az volt a véleménye, hogy a dolog mai helyzetében a tagországok nem hajlandók ezt az eszközt megmozgatni, hiszen ez újabb befizetéseket igényelne, és a nemzeti költségvetések nincsenek ebben a helyzetben. Mi viszont a Parlamentben úgy ítéltük meg, hogy a meglévő futó programjaink nincsenek olyan állapotban, hogy azoktól el lehetne venni a pénzt, és egy kompromisszumos megoldás nem sikeredett. Ezért legnagyobb sajnálatomra a Költségvetési Bizottság nagy többségű támogatása mellett azt kell javasolnom a Parlamentnek, hogy ezt a most elénk terjesztett és a Tanács által el nem fogadott kompromisszumos indítványát a Bizottságnak, a 6. számú költségvetési módosítást mi magunk is, mint Parlament, utasítsuk el.

Tisztelt Elnök úr! Ebben a vitában, a Regionális Fejlesztési Bizottság nevében is szót kellene kapnom. Engedje meg, hogy összevonjam ezt a két felszólalást, és annyit mondjak, hogy nagy tisztelettel szeretnék adózni a Bizottságnak, aki a 2011-es költségvetésben adott szabályok és felső keretek teljes tiszteletben tartásával megtette, amit megtehetett. Mindannyian tudjuk, hogy alulfinanszírozottak vagyunk mint Európai Unió. Bővíteni kellene a feladatok ellátásához szükséges pénzt. De azt is tudnunk kell, hogy ennek szűkében vagyunk, és jobban kell gazdálkodnunk a rendelkezésre álló pénzekkel. Régiófejlesztési szempontból nagyon fájdalmasan érintett minket az, hogy a Tanács az idevonatkozó költségeket is visszavonta, illetve visszavágta. Egyáltalán, az elmúlt tíz év történetének a legnagyobb visszavágása történt a kifizetési előirányzatokban. Mi úgy ítéljük meg, hogy ez így működésképtelen lesz. Tehát ami lesz ezek után, lesz egy egyeztetési tárgyalás, ahol remélhetőleg közelednek az álláspontok, és megfelelő költségvetésünk lesz a banántermelők számára is. Köszönöm a figyelmet.

 
  
MPphoto
 

  Janusz Lewandowski , a Bizottság tagja. – Elnök úr, amint az előadó is említette, először fogadunk el költségvetést a Lisszaboni Szerződés szerint, amit érthető módon jelentős érdeklődés kísér nem csak a költségvetési összegek, hanem (és főként) az éves költségvetési eljáráshoz kapcsolódó intézményi dimenzió miatt is.

Természetesen üdvözöljük, hogy a Parlament helyreállítja a költségvetés-tervezet általános szintjét úgy az előirányzatok, mint a kifizetések tekintetében, ami az előirányzatokat tekintve kis híján 8,62 millió eurós, a kifizetéseket illetően pedig hozzávetőleg 3,6 millió eurós eltérést jelent a parlamenti és a tanácsi szavazás között.

A felülvizsgált előrejelzés szerint szinte biztosak vagyunk abban, hogy programozásunk helyes volt, a különös kohéziós alapok a pénzügyi keret e szakaszában elérték utazósebességüket és a számlákat jövőre ki kell egyenlítenünk, ezért megerősítjük a 2011. évre vonatkozó előrejelzésünket. Ezzel egyidejűleg szeretném felhívni figyelmüket arra is, hogy a mezőgazdasági számlarevízió lehetővé tétele érdekében szintén ki kell igazítani a költségvetés-tervezetet. A csökkentés fenntartása esetén az előrevetített mezőgazdasági kiadások egy részére gyakorlatilag nem lenne fedezet.

Üdvözöljük e tekintetben a parlamenti bizottságok módosításait is. A Jędrzejewska előadó asszony által elmondottak szerint igen világos a Parlament álláspontja. Az előrejelzésekben szereplő horizontális módosításokról és a 3b. alfejezetben az ifjúsággal és a fiatalok mobilitásával kapcsolatos szakpolitikai prioritásokról beszélek.

Javaslatok születtek más, a költségvetés-tervezeten felüli módosításokra is, amelyek közül néhányat végre lehetne hajtani, ha lenne hozzá jogalap. E két módosításról, valamint a kísérleti projektekről és a parlamenti bizottságban megszavazott parlamenti előkészítő intézkedésekről megvalósíthatósági levelet fogunk benyújtani.

Sajnáljuk, hogy a Parlament jelentős mennyiségű tartalékot iktatott be. Aggasztó mind a bérekre elkülönített tartalékok mértéke (75 millió EUR, amiből 41 millió EUR nem kapcsolódik az 1,85%-os bérkiigazításhoz), mind az azokhoz kapcsolódó, néha nem is az alkalmazotti állománnyal összefüggő feltételek mennyisége.

Megteszünk minden tőlünk telhetőt a feltételek teljesítése érdekében, és a tartalékokat valószínűleg legkésőbb az egyeztetés szakaszában fel lehet majd szabadítani.

Végezetül a Bizottság értékeli a Parlament azon megközelítését, hogy nem kívánja túllépni a többéves pénzügyi keret határait. Ehhez szükség volt többek között az ITER megnyirbálására, amelyhez nem kevesebb, de inkább több pénzre lenne szükség, és a Külügyi Szolgálat kiadásainak csökkentésére, amely esetében ugyanez érvényes.

Mindezt a magam részéről vitára való felszólításnak tekintem, és az átfogó csomagról folytatott egyeztetés során ezeket a kérdéseket tisztázni fogjuk.

Ezzel összefüggésben szót ejtenék a 3. számú költségvetés-módosításról is, amelyről Surján László előadó már beszélt előttem. A banánkereskedelemre vonatkozó kísérő intézkedésekről van szó, és a parlamenti előadó egyelőre megerősítette a Parlament álláspontját, amely igen távol van a Tanács álláspontjától. A Tanács az átcsoportosítás mellett van, a Parlament a rugalmassági eszközök fokozott igénybevételét pártolja, azonban nem szabad elfelejteni, hogy ebben a vonatkozásban is intézményeinknek az AKCS-országokkal szembeni szavahihetősége forog kockán. Ezért kompromisszumra kell törekednünk a küszöbönálló egyeztetési folyamat során.

A költségvetés-tervezethez – az ez évi költségvetés-módosításon, valamint a banánkereskedelemre vonatkozó jövő évi költségvetés-módosításon túlmenően – szokás szerint módosító leveleket csatolnak majd a Külügyi Szolgálat, illetve a már politikai megállapodás tárgyát képező új felügyelő hivatalok vonatkozásában, és a Bizottság holnap újabb módosító levelet fogad el és juttat el a Parlamenthez a mezőgazdasági és halászati megállapodásokkal kapcsolatos becslések szokásos naprakésszé tételéről.

Végezetül tudom, hogy az intézményi dimenziónak jelentős szerepet kell játszania a közelgő egyeztetés során. Polgárainknak tartozunk azzal, hogy kompromisszumot kötünk és bebizonyítjuk, hogy a Lisszaboni Szerződés előnyükre szolgál az Európai Unió összetett gépezetének működése során felmerülő nézeteltérések rendezése terén. Ezért gondos megbízottként fogok eljárni addig is, míg megszületik a végső megállapodás.

 
  
MPphoto
 

  Melchior Wathelet , a Tanács soros elnöke. – (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, először is szeretném elnézésüket kérni, amiért kicsit késve érkeztem a mostanában mindannyiunk által jól ismert közlekedési fennakadások miatt.

Hallottam biztos úr beszédének végét. Informáltak az előadó beszédéről is. Igaz, hogy most nyilvánvalóan arra fogok szorítkozni, hogy tájékoztassam önöket a Tanács álláspontjának főbb vonalairól, és természetesen az egyeztető eljárás keretében tudjuk majd részletezni politikai pozícióinkat – az eljárásra persze csak akkor kerülhet sor, ha ez a Ház megszavazza az összes módosítást, amiben sohasem lehetünk biztosak. Ezért most a Parlament módosításairól és azokról a módosításokról fogok beszélni, amelyeket a Parlament most készül megszavazni.

Mindamellett megragadnám az alkalmat arra, hogy beszámoljak önöknek néhány előzetes reakcióról, és hogy emlékeztessem önöket a Tanács aggályaira a 2011. évi költségvetési eljárást illetően. Először is hangsúlyoznom kell, hogy erre a költségvetési eljárásra egy olyan időszakban kerül sor, amikor gazdasági válságból állunk talpra, és még ha az uniós költségvetés tud és akar is segíteni a válságból való kilábalásban, nem szabad szem elől tévesztenünk a nemzeti költségvetéseinket érintő jelentős költségvetési megszorításokat. Emiatt nyilvánvalóan szorosan kézben kell tartani a kiadásokat. Ebben a tekintetben a Tanács rendkívüli fontosságot tulajdonít nem csak a többéves pénzügyi keret különféle fejezeteire előirányzott határértékek betartásának, de mindenekfelett annak is, hogy megfelelő mozgásteret tartsunk fenn előre nem látott körülmények esetére.

Ebben az összefüggésben a Tanács üdvözölte, hogy a Bizottság költségvetés-tervezetében a kötelezettségvállalási előirányzatokat illetően önmérsékletet gyakorolt. Másfelől sokkal inkább aggódunk afelől, hogy az Európai Parlament módosításai jelentős mértékben csökkentenek majd néhány ilyen mozgásteret.

Hasonlóképpen, a Tanács nyilvánvalóan nem örül a kifizetési előirányzatok szintje növelésének, amelyet a Parlament meg kíván szavazni; annál kevésbé, mivel az előirányzatok e mértéke meghaladja a Bizottság költségvetés-tervezetét. A kifizetési előirányzatok szintjének elégségesnek kell lennie, de nem szabad túlbecsülni azokat, és figyelembe kell venni a múltbeli végrehajtást és a 2011. évre vonatkozó valós szükségleteket is. Mindenáron el kell kerülnünk a hibás kommunikációt egy olyan időszakban, amikor a tagállamok államháztartásai éppen csak elkezdtek talpra állni. Emlékeztetem önöket továbbá, hogy e nehézségek miatt a Tanácsban is igen kis többséggel sikerült csak egyezségre jutni a kifizetési előirányzatok (2010-hez képest) mindössze 2,91%-os növeléséről is.

Most szeretném konkrétabban is felhívni a figyelmüket néhány dologra. A Tanács tudomásul vette, hogy az Európai Parlament belül kíván maradni a többéves pénzügyi keret különféle fejezeteinek felső értékein, nem tudja azonban elfogadni, hogy a kötelezettségvállalási előirányzatok vonatkozásában alkalmazott megközelítés során olyan fontos programok sérülnek, mint különösen az 1a. alfejezetben a versenyképesség a növekedésért és foglalkoztatásért, vagy olyan területek szenvednek kárt, mint a 4. fejezetben az EU globális partnerként való szerepvállalása.

E tekintetben némiképp meglepőnek találom, hogy az Európai Parlament a közös kül- és biztonságpolitika előirányzatainak csökkentését javasolja egy olyan időszakban, amikor éppen igyekszünk mindent megtenni az Európai Külügyi Szolgálat zökkenőmentes létrehozatala érdekében.

A Tanácsot hasonlóképpen meglepi az is, hogy a 2011. évre csökkentették a nemzetközi termonukleáris kísérleti reaktor (ITER) projektre előirányzott összegeket, miközben jelenleg is dolgozunk a projekt 2010-es, 2012-es és 2013-as pénzügyi nehézségeinek fedezéséhez szükséges források előteremtésén. A Tanács mindamellett tudomásul vette, hogy az Európai Parlament prioritásai az ifjúságpolitika, az oktatás és a mobilitás, és az átfogó megállapodás keretében figyelembe veheti ezeket. Erre az elkövetkezendő megbeszélések alkalmával tesznek majd javaslatokat.

Ami a kifizetési előirányzatokat illeti, szeretném tolmácsolni önöknek a Tanácsnak az 1b. fejezet alatti tényleges felvevőképességgel kapcsolatos aggályát, a „kohézió a növekedésért és versenyképességért” célkitűzéssel összefüggésben. Ha az Európai Parlament módosításai helyreállítják a költségvetés-tervezetet, azaz növelik az előirányzatokat, e különféle előirányzatok felvevőképessége terén ez problémákat okozhat. Szeretnék rámutatni arra, hogy a Tanács elfogadta a kifizetési előirányzatok 14%-os emelését, miután gondosan mérlegelte a Bizottság javaslatait és figyelembe vette a 2010. évi előirányzatok végrehajtási arányát, mivel ez jelenti ehhez a legjobb alapot.

Szeretnék még felvetni egy utolsó kérdést azzal kapcsolatban, hogy az Európai Parlament nyolc, előirányzatot nem tartalmazó új költségvetési tételt kíván létrehozni egyfelől a Lisszaboni Szerződés végrehajtásával összefüggő kiadások, másfelől a saját forrásaihoz kapcsolódó bevételek tekintetében. Úgy vélem, hogy a 2011-es költségvetés nem a megfelelő hely és idő arra, hogy költségvetési eszközzé alakítsuk azoknak az Európai Unió finanszírozásához szükséges fontos vitáknak és nehéz döntéseknek a következtetéseit, amelyekre a következő többéves pénzügyi keret megtárgyalása során elkerülhetetlenül sor kerül majd. Hosszú és bonyolult vita lesz ez, amelyre nem találhatunk megoldást a következő néhány hétben, a 2011. évi költségvetési eljárás viszonylag korlátozott keretei között.

Megjegyzem mindamellett – és ez meglehetősen érthető és várható is volt, tekintve a Parlament új hatásköreit –, hogy számos más téma is bekerült a 2011-es költségvetéssel kapcsolatos politikai vitába. Ezek közül néhány közvetlenül kapcsolódik az ez évi költségvetéshez, vagy a 2007–2013. évi többéves pénzügyi keret későbbi költségvetéseihez. Különösen az ITER forog kockán, másrészt a többéves pénzügyi keret igazgatására irányadó szabályoknak a Lisszaboni Szerződés értelmében történő elfogadását célzó folyamat lezárása, és e két kérdésben megállapodásra kell jutnunk. A Bizottság javaslatokat tett, amelyeket a Tanács túlnyomórészt elfogadott. Hamarosan megkezdi továbbá egy, a rugalmasság kényes kérdéséről szóló elnökségi javaslat megvitatását, amely témával véleményem szerint foglalkozni kell.

Más kérdéseket illetően, gondolok itt arra, hogy e kiigazítás lehetőségét megragadva a Szerződésből fakadó új kiadások figyelembevétele érdekében jelentős mértékben megnöveljük a többéves pénzügyi keret költségvetési forrásait, azt kell mondanom, hogy ha reálisan nézzük a helyzetet, ez a tagállamok jelenlegi finanszírozási szintje fölött lehetetlen lesz. A tagállamoknak ki kell lábalniuk a válságból, és a nemzeti költségvetési politikák – amelyeket egyébként nagyrészt az Európai Unió befolyásol és ellenőriz – nem teszik ezt lehetővé.

Tudjuk, hogy e tárgyalások során előkerülnek még más témák is. A Bizottság ezekre ki fog térni a költségvetés felülvizsgálatáról szóló közleményében. A Tanács természeténél fogva olyan testület, amely meghallgat, mérlegel és megpróbál választ adni. Nyilvánvalóan nem fog másképp viselkedni a jelen vita során sem. Meg fogja hallgatni a javaslatokat és véleményt fog formálni azokról. Ezután természetesen a válaszadásnak és a döntéseknek is eljön az ideje. Mivel összetett kérdésekről van szó, amelyekhez jelentős mechanizmusokra és forrásokra van szükség, tudható, hogy a válaszokat nem a 2011. évi költségvetésről, hanem a következő többéves keretről szóló vita során fogjuk megtalálni. Néhány probléma esetében azonban természetesen várható, hogy a Tanács addig is hajlandó kezdeményezéseket tenni vagy hangot adni a véleményének.

Végezetül szeretnék rámutatni arra, milyen fontos, hogy az elkövetkező néhány hétben megállapodást sikerüljön elérni a 2011-es költségvetésről. Ennek érdekében az elnökség továbbra is tevékenyen hozzájárul az eddigi kitűnő együttműködési klíma fenntartásához, és úgy vélem, hogy az európai polgárok szemében különösen rontaná az Európai Unióról alkotott képet, ha nem sikerülne megállapodást elérnünk az új Lisszaboni Szerződés szerinti időszámítás első költségvetéséről.

Elnök úr, tisztelt képviselők, köszönöm a figyelmüket.

 
  
MPphoto
 

  José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra , a Külügyi Bizottság véleményének előadója. – (ES) Elnök úr, Wathelet úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, először is szeretnék köszönetet mondani az általános költségvetési előadó munkájáért.

Noha a Külügyi Bizottságban önmérsékletet tanúsítottunk és tudjuk, hogy a 4. fejezet alatti előirányzatok jelentős mértékben meghaladják az átlagot, még mindig úgy ítéljük meg, hogy azok nem elégségesek egy következetes, látható és hatékony külpolitika biztosításához, ami összhangban állna a Lisszaboni Szerződés által bevezetett célkitűzésekkel.

Meglep minket az is, hogy a Tanács meglepetésének ad hangot a Parlament által javasolt egyes taktikai visszavágásokat illetően, tekintettel arra, milyen jelentős mértékű csökkentéseket vezetett be maga a Tanács úgy a kompromisszumos előirányzatok, mint a kifizetési előirányzatok terén.

Meg szeretném köszönni a Költségvetési Bizottságnak, amelyet itt elnöke képvisel, hogy tartalékba helyezte az Európai Külügyi Szolgálat új álláshelyeinek finanszírozására szolgáló előirányzatokat.

Elnök úr, ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem kellene pozitívan és konstruktívan hozzáállnunk a folyamathoz, de nyilvánvaló, hogy az egyeztetési eljárás során a Parlamentnek határozottan, igen határozottan ki kell követelnie prioritásait, azzal a céllal és célkitűzéssel, hogy sikerüljön tető alá hozni a 2011. évi költségvetést, amint azt a Tanács soros elnöke az imént elmondta.

 
  
MPphoto
 

  Thijs Berman , a Fejlesztési Bizottság véleményének előadója. – (NL) Elnök úr, a fejlesztési együttműködésre rendelkezésre bocsátott forrásoknak valóban fejlesztési célokat kell szolgálniuk, hogy tompíthassuk az önhibájukon kívül bekövetkezett pénzügyi és gazdasági válság miatt a szegény országokat ért pofonokat.

Ha gondoskodunk arról, hogy ezeket az országokat integráljuk a világgazdaságba, akkor új piacot fognak jelenteni, ezáltal hozzájárulnak majd a probléma megoldásához. A fejlesztési alapoknak – a fejlesztési együttműködési eszközből nyújtott finanszírozásnak – ez a céljuk: a szegénység elleni küzdelem, nem pedig az EU ipari országokkal való együttműködése.

Azt sem szabad megengedni, hogy a banántermelés reformjára – a banánkereskedelemre vonatkozó kísérő intézkedésekre (BAM) – fordítandó finanszírozást a jelenlegi fejlesztési programok kárára teremtsék elő. Ezenkívül fenn kell tartani a demokrácia és az emberi jogok európai eszközéből (EIDHR) a demokrácia és az emberi jogok megerősítésére juttatandó összegeket.

A közelmúltbeli pakisztáni árvíz ismét megmutatta, hogy gyors és hatékony reagálásra van szükség – nem vészhelyzeti intézkedésként elrejtve a költségvetésben, hanem a humanitárius segélyre fordítandó strukturális összegként. Az Uniónak képesnek kell lennie a gyors reakcióra és az ügy további támogatására.

 
  
MPphoto
 

  Bogusław Liberadzki , a Költségvetési Ellenőrző Bizottság véleményének előadója. – (PL) A Költségvetési Ellenőrzési Bizottság nevében szeretném felhívni a figyelmet a következő kérdésekre. Az első a költségvetés kidolgozása és végrehajtása során adódó hibaszázalék. Két különösen fontos terület a Külügyi Szolgálat és a strukturális alapok. Egy másik, számunkra igen fontos probléma a hagyományos módon, a felhasznált alapok hatásának értékelésén alapuló kritériumok szerint előirányzott összegek kérdése. Ezt a második szempontot nagyon gyakran nem veszik figyelembe a költségvetési döntések meghozatala során. A harmadik terület a harmonizált költségvetés, például a kohéziós alap és a transzeurópai közlekedési hálózatok. Úgy tűnik, hogy a költségvetés kialakítása során túl kevés európai módszertant alkalmazunk, és a költségvetés túlságosan szétesik különféle tagállami szempontok szerint. A költségvetéshez kapcsolódó utolsó kérés az, hogy vegyék figyelembe az elmúlt év költségvetési célkitűzéseinek megvalósításáról szóló nemzeti jelentéseket és hasonló információkat. Jelenleg a tagállamoknak csak kevesebb mint fele nyújt be ilyen jelentést, és a benyújtott jelentések nagyon eltérő módszertanok szerint készülnek.

 
  
MPphoto
 

  Pervenche Berès , a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményének előadója. – (FR) Elnök úr, Wathelet úr, biztos úr, a 2011. évi költségvetést illetően a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság üdvözli, hogy a Költségvetési Bizottság visszaállította az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap előirányzatait. Véleményünk szerint ez létfontosságú a jelenlegi válságidőszakban, és felszólítjuk a Tanácsot, hogy kövesse a Parlament ésszerű megközelítését, tekintettel a jelenlegi körülményekre.

Felszólítunk arra is, hogy szenteljenek különös figyelmet annak, milyen mértékben valósulnak meg az Európai Szociális Alap előirányzatai, máskülönben az alap nem lesz képes teljesíteni a célkitűzéseit.

Kérjük továbbá, hogy több forrást fordítsanak a szociális párbeszédre, mert a jelenlegi szerkezetátalakítási folyamatok tanulsága az, hogy a szociális párbeszéd megléte esetén harmonikusabb és jobb megoldásokat lehet találni. Ez fontos kérdés.

Végezetül örömünkre szolgál, hogy a Költségvetési Bizottság támogatta az EURES pályakezdési kezdeményezését, mivel ezáltal az Európai Parlament ténylegesen hozzájárul a Mozgásban az ifjúság kiemelt kezdeményezéshez, továbbá ez egyben a társadalmi innováció támogatásához is eszközül szolgál, amelyet feltétlenül tovább kell fejlesztenünk.

 
  
MPphoto
 

  Jutta Haug , a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményének előadója. – (DE) Elnök úr, Wathelet úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság költségvetéssel kapcsolatos véleményének előadójaként semmi újat nem fogok mondani a jelenlévőknek. Mindamellett szeretnék ismételten rámutatni, hogy a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságra a teljes költségvetés kevesebb mint 1%-a, valamint az összes környezetvédelmi, biológiai sokféleséggel összefüggő és az éghajlatváltozás elleni küzdelmet célzó fellépés kevesebb mint 1%-a jut. Mindeközben ez a bizottság felel a közegészségügy egészéért, az élelmiszer- és takarmánybiztonságért és állatgyógyászati intézkedésekért, valamint öt európai ügynökség rendkívül fontos tevékenységéért. 1%! Ami azt illeti, ebben az esetben valóban nem beszélhetünk túlzott pénzmennyiségekről. Erre a kis összegre ezért égető szükség van ahhoz, hogy munkánkat el tudjuk végezni. Ezek után nyilván senkit nem fog meglepni, hogy nem tudjuk elfogadni a Tanács által javasolt csökkentéseket. Szükségünk van a forrásokra.

 
  
MPphoto
 

  Heide Rühle , a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményének előadója. – (DE) Elnök úr, Wathelet úr, biztos úr, szeretnék csatlakozni az előttem szólóhoz. A Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság a vámok, belső piac és fogyasztóvédelem „szűk” területéért felel. Nagyon igyekeztünk gondosan mérlegelni a számokat és csak azt betenni, ami valóban szükséges. Válságidőszakban azonban természetesen nagy szükség van a fogyasztóvédelemre, vámra, vámtisztek kiképzésére stb. fordítandó pénzre. Ezért úgy gondoljuk, hogy az eredeti összegeket vissza kell állítani.

Meg szeretnénk köszönni a Költségvetési Bizottságnak az eddigi kitűnő együttműködésünket, és reméljük, hogy ez a továbbiakban is így folytatódik majd.

 
  
MPphoto
 

  Mairead McGuinness , a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményének előadója. – Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani az előadónak a 2011-es költségvetés kapcsán végzett szorgalmas munkájáért.

Hadd térjek rá azonnal egy, a mezőgazdasági költségvetés számára különösen aggályos kérdésre, nevezetesen a számlarevíziós tételre. A bizottságunk ismét módosítást nyújtott be, és kérjük a Parlamentet, hogy teljes mértékben támogassa ezt a módosítást. A Tanács kreatív számvitelt alkalmazott 420 millió EUR előteremtésére. Ha nem sikerül átvinnünk a módosítást, jövőre a költségvetésben óriási problémával kell szembenéznünk, és minden mezőgazdasági tételt meg kell nyirbálnunk.

A Parlament nem engedheti meg, hogy ez megtörténjen, és kérjük a politikai frakciótól független támogatásukat e módosítás számára. Meg szeretném köszönni a Költségvetési Bizottságnak a Mezőgazdasági Bizottság tejalappal, valamint az iskolatej- és iskolagyümölcs-program, a méhpopuláció és a rászorulókat célzó program finanszírozásával kapcsolatos módosítása kapcsán tanúsított megértését és támogatását.

Remélem, hogy megalapozott a Bizottság tejpiacokkal kapcsolatos optimizmusa. Engem mindenesetre aggaszt a volatilitás.

 
  
MPphoto
 

  Morten Løkkegaard , a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményének előadója.(DA) Elnök úr, a Kulturális és Oktatási Bizottság költségvetési előadójaként büszkén mondhatom el, hogy itt a Parlamentben meg tudtuk tenni azt, amit a Bizottságnak nem sikerült és amit a Tanács nem akart megtenni, nevezetesen azt, hogy figyelembe vettük az új Európa 2020 stratégiában foglalt kötelezettségeket, és azokhoz pénzügyi támogatást biztosítottunk, hogy el lehessen érni a stratégia által kitűzött célokat.

Létfontosságú az oktatásba és az egész életen át tartó tanulásba történő befektetés, mert csak így lehet kialakítani az „új munkahelyekhez szükséges új készségeket”, ami a stratégia központi elemét képezi. Ezért szeretnénk, ha a Tanács is támogatná a 2011. évi költségvetésről kialakított álláspontot, amelyet ma itt a Parlamentben várhatóan elfogadunk. Ez természetesen különösen magában foglalja az egész életen át tartó tanulásra előirányzott további 18 millió eurót is. Ez az összeg több mint 3 500 európai diáknak teszi lehetővé az Erasmus-csereprogramban való részvételt. Növelni szeretnénk a gyakornoki ösztöndíjat elnyerő szakközépiskolai tanulók számát is. Több felnőttet szeretnénk bevonni az uniós finanszírozású továbbképzésbe. Azután ott van az Emberek programra fordítandó 10 millió EUR, amely célja a doktorjelöltek és PhD-hallgatók mobilitásának fokozása, az iparral való szorosabb együttműködés megteremtésének lehetősége és az Unió egyetemeinek korszerűsítése, valamint a kommunikáció finanszírozása. Hálásak lennénk, ha ebben számíthatnánk a Tanács támogatására.

 
  
MPphoto
 

  Juan Fernando López Aguilar , az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményének előadója.(ES) Elnök úr, szeretnék röviden jelentést tenni az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság költségvetési vitában játszott szerepéről, amely e Ház előtt nem ismeretlen. Négy dologra kívánok rámutatni.

Az első az Europollal függ össze, mivel bizottságunk visszaállította a költségvetését, miután a Tanács megnyirbálta azt, ezenkívül javaslatot tettünk egy 500 000 EUR összegű emelésre is, hogy az Europol el tudja látni a terrorizmus finanszírozásának felderítését célzó program második változatának hatálybalépése nyomán keletkezett feladatait.

Másodszor kértük, hogy szabadítsák fel a tartalék előirányzatokat, és hogy a javasolt emelést bocsássák az Europol rendelkezésére.

Ezenfelül úgy határoztunk, hogy tartalékba helyezzük a második generációs schengeni információs rendszerre szánt előirányzatokat, azzal a feltétellel, hogy azokat felszabadítják, amint megkapjuk a jövőben teendő lépésekre vonatkozó, szükséges információkat.

Mivel rendkívül fontosnak ítéljük azokat a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség szempontjából, javasoltuk a bevándorlást és integrációt célzó három alap – a Külső Határok Alap, az Európai Visszatérési Alap és az Európai Integrációs Alap – előirányzatainak helyreállítását is.

Végül szintén visszaállítottuk az Eurojust ügynökség tervezett költségvetését, amely feladatköre a közelmúltban kibővült, mivel ez az eszköz kulcsfontosságú az európai igazságügyi együttműködés kialakítása szempontjából.

 
  
MPphoto
 

  Algirdas Saudargas , a Alkotmányügyi Bizottság véleményének előadója. – (LT) Szeretnék gratulálni az előadónak a kiegyensúlyozott álláspont kialakításához. Úgy vélem, hogy a 2011-es költségvetésre vonatkozó javaslat, amelyről ma szavazni fogunk, tökéletes egyensúlyt képvisel a költségvetési megtakarítások és a gazdaságélénkítés között, és tiszteletben tartja az Európai Parlament többször hangoztatott prioritásait. Megértem, hogy a tagállamok igyekeznek minél alacsonyabban tartani a költségeiket, hogy ezáltal a lehető leginkább lecsökkentsék az államháztartásaik hiányát, azonban a Tanács által javasolt csökkentések közül számos megalapozatlan. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az Európai Unió költségvetési célkitűzései mások. Az uniós költségvetési források a jövőbeni beruházásainkat szolgálják. Az, hogy hogyan lábalunk ki a válságból, attól függ, hogy ezt a pénzt megfelelően osztjuk-e el és használjuk-e fel. Az energia, az innováció, a tudományos kutatás, az oktatás és a mobilitás a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés alapkövei. Ezért nem csak a már meglévő, tényleges programok folytonosságát kell biztosítanunk, hanem megfelelő finanszírozást kell találnunk a Lisszaboni Szerződésben foglalt új szakpolitikai területek számára is. Kérem képviselőtársaimat, hogy hagyják jóvá a költségvetés-tervezetet.

 
  
MPphoto
 

  Peter Šťastný , a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményének előadója. – Elnök úr, a Lisszaboni Szerződés új hatáskörökkel ruházta fel az Európai Parlamentet a nemzetközi kereskedelmi megállapodások terén, és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság szeretné kedvezően kihasználni ezeket az új hatásköröket.

A banánkereskedelemre vonatkozó kísérő intézkedések keretében létrehozott rugalmassági eszköz segíteni fogja a termelő országokat abban, hogy szembenézzenek az új kihívásokkal, és hasznos lesz úgy az uniós fogyasztók, mint a legkevésbé fejlett országok számára. A kereskedelmi téren nyújtott segítség, így a gazdasági partnerségi megállapodások és a kereskedelemösztönző támogatások a (mind az Unióval, mind a régiók között folytatott) kereskedelmen keresztül ösztönzik a növekedést.

Összefoglalásképpen megemlíteném, hogy hangsúlyt helyezünk még a WTO parlamenti dimenziójára és az indiai, kínai és ASEAN-országokbeli külső üzleti érdekekre. Az ilyen központokon keresztül a gyorsan fejlődő országokkal fenntartott kapcsolatok jótékony hatással lesznek úgy a gazdaság egészére, mint különösen a kkv-kra.

 
  
MPphoto
 

  Dominique Riquet , a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményének előadója. – (FR) Elnök úr, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, amely igen ésszerű javaslatokat tett ebben a válságidőszakban, rá szeretne mutatni arra, hogy a közlekedés és az idegenforgalom az Unió GDP-jének több mint 10%-át is kitermelheti, így azok az európai értéknövelt növekedés kulcsfontosságú ágazatai.

Három tényezőt kell különösen is hangsúlyozni, és szeretném, ha azok támogatást kapnának. Az első az ügynökségek finanszírozása. Miért is alkotnánk jogszabályokat előzetes kritériumok vagy későbbi műveleti végrehajtási eszközök nélkül? E módosítások célja, hogy az ügynökségek megkapják a megbízatásuk, így Európa feladatai véghezviteléhez szükséges forrásokat.

A második tényező: az idegenforgalom, amelynek elsődleges világszintű célpontja az Unió, a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével tényleges hatáskörré vált, azonban nem rendelkezik saját költségvetési fejezettel. Nem elég a két meglévő előkészítő intézkedés továbbvitele. Szeretnénk (legalább jelképesen) nagyobb súllyal fellépni új kísérleti projektek támogatása által, különösen az ipari és kulturális turizmus terén.

Végül az izlandi vulkánkitörés szemléltette, milyen fontos az összes közlekedési módra kiterjedő egységes európai információs és jegyfoglalási interfész megvalósítása – ez képezi kérésünk utolsó tárgyát.

 
  
MPphoto
 

  László Surján , A Regionális Fejlesztési Bizottság véleményének előadója. – (HU) Tisztelt Elnök úr! Köszönöm a szót. A Tanács 4 milliárd eurót von el és a gazdasági krízisre hivatkozik. Mit old meg ezzel a pénzzel? A krízist biztos nem. De arra alkalmas, hogy rongálja a tagállamok közötti szolidaritást, hogy ellehetetlenítsen futó programokat. Tisztelt Elnök út! Tisztelt Miniszter úr! Ez nem éri meg. A 2011. évi költségvetésben tehát bizottságunk véleménye szerint az 1B fejezetben vissza kell térni a Bizottság javaslataihoz - az Európai Bizottságra gondolok, - amelyek egyébként a tagállamok előrejelzéseire alapoztak. Ne játszanak a tagállamok két ellentétes megoldással. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

 
  
MPphoto
 

  Paul Rübig (PPE) . – (DE) Elnök úr, meg szeretném kérdezni, miért nem mondott véleményt az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság. Ezen a területen került sor a legnagyobb csökkentésekre. Miért nincsen kijelölt felszólalójuk?

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Ez jó kérdés, Rübig úr. A jelentés nem rendelkezett az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság általi véleményezésről. Előttem van mindazon bizottságok listája, amelyeknek véleményt kellett nyilvánítaniuk, és nem látom közöttük az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságot.

Rübig úr, utána fogunk nézni.

 
  
MPphoto
 

  Salvador Garriga Polledo , a PPE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr, az optimális költségvetési politika titka nem a nagyobb, hanem a jobb, illetve (ahogy biztos úr közleményében fogalmazott) intelligens költségvetés kialakítása.

Tetszik nekem az Európai Bizottság által kidolgozott 2011. évi költségvetés, noha lehet még javítani rajta. Nem tetszik, sohasem tetszett azonban a Tanács hozzáállása az uniós költségvetésekhez. A Bizottság vagy a Parlament által javasolt összes projekt előirányzatainak válogatás nélküli megnyirbálása nem költségvetési technika, hanem valódi pénzügyi mészárosmunka.

Szeretnénk mellékesen megkérdezni a Tanács képviselőjét, hallotta-e Lewandowski biztos úrnak a kifizetési előirányzatok szükségességével kapcsolatos szavait.

Képviselőcsoportom úgy véli, hogy a költségvetési szigor és az európai lendület között lehet egyensúlyt elérni. Az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége képviselőcsoport nyilvánvalóan nem hisz abban, hogy ezt az egyensúlyt valóban el lehet érni, ezért olyan módosításokat nyújt be, amelyek meghaladják a költségvetési plafont és elkerülhetetlenül összecsapásokat eredményeznek a Tanáccsal.

Ezért arra kérem a tisztelt Házat, hogy ne támogassa ezt a stratégiát, ehelyett az előadóé mellett álljon ki teljes vállszélességgel, amely múlt héten már a Költségvetési Bizottság többségének támogatását is elnyerte.

 
  
MPphoto
 

  Göran Färm , az S&D képviselőcsoport nevében. – (SV) Szeretnék nagy-nagy köszönetet mondani az előadónak, Jędrzejewska asszonynak. Kitűnő munkát végzett, és nagy vonalakban egyetértünk a Költségvetési Bizottsággal, noha van néhány terület – erre majd még visszatérek –, amelyeket mi, az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége képviselőcsoport, kicsit másképp látunk.

Tökéletesen tisztában vagyunk a tagállamok válságos pénzügyi helyzetével. Ennek ellenére elsősorban az EU költségvetését próbáljuk védeni, még akkor is, ha most nagyon alacsonyan tartjuk a szinteket, különösen a jövő évi új szakpolitikai kötelezettségvállalások tekintetében, amelyeket illetően a Parlament is 1% alatti emeléssel számol. Ez igen szerény.

Ami a kifizetéseket illeti, az emelés mértéke itt nagyobb, és ez ésszerű is. Ha most megpróbálnánk visszatartani a strukturális alapokból nyújtott kifizetéseket, ez közvetlenül érintené a foglalkoztatás és a növekedés terén a legtöbb problémával küzdő országokat. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az olyan országok, mint Görögország, Írország, Portugália, Spanyolország és Lettország, mind az uniós költségvetési források nettó haszonélvezője. A költségvetés megnyirbálása nem lenne hasznos számukra. Ezt szem előtt kell tartanunk.

Először is tehát, mi is megszorításokkal szembesülünk. Az elmúlt 20 évet tekintve az uniós költségvetés valójában lassabban nőtt, mint a tagállamoké. Ezt sem szabad elfelejtenünk.

Másodszor, mi, a szociáldemokraták nem fogadjuk el azt a nézetet, hogy a megszorító intézkedések jelentik az egyetlen kiutat a válságból. Ezért küzdünk az emelésért, különösen a beruházásokat, a kutatás-fejlesztést és a munkaerő-piaci kezdeményezéseket csoportosító 1a. kategóriában. Itt növelés szükséges. Nem értünk azonban teljesen egyet a Tanáccsal és a Bizottsággal az ITER-projekt tekintetében. Pártoljuk a projektet, de nem szabad, hogy ez legyen az egyetlen prioritás a kutatás-fejlesztés területén. Nem szabad engedni, hogy minden mást kiszorítson. Ezért, ha tovább akarjuk vinni az ITER-t, felülvizsgálatokat kell végezni és több pénzre lesz szükség.

Harmadszor, ami legalább ilyen fontos, szolidárisan kell viselkednünk a válság alatt. Ha a strukturális alapok megkurtítása azokat sújtja leginkább, akiknek a legnagyobb szükségük lenne a segítségre, akkor ez nem elfogadható politika.

Negyedszer, mi is úgy gondoljuk, hogy a Lisszaboni Szerződés miatt indokolt bizonyos mértékű emelés. Az Uniónak ezután több új feladatot is el kell látnia az új Külügyi Szolgálat, az új pénzügyi intézmények, az energia és az éghajlatvédelem kapcsán. Nem lehet új feladatokat kijelölni az Uniónak, aztán nem fizetni értük.

Végül szeretném megemlíteni a külpolitikai költségvetést, amely nyilvánvalóan alulfinanszírozott. Ha szeretnénk abban a helyzetben lenni, hogy segélyt nyújthassunk Palesztinának és előteremthessük a bővítéshez szükséges forrásokat, több pénzre lesz szükségünk. Ezért nekünk, a szociáldemokratáknak fontos volt az is, hogy a 2011. évi költségvetést összekapcsoljuk egy távolabbi perspektívájú vitával, amely tárgya saját forrásaink, a 2012. és 2013. évi költségvetési korlátok, valamint saját pénzügyi támogatási mechanizmusunk finanszírozása. Mindennek megvalósítását szem előtt tartva üdvözlöm a biztos azon kijelentését, miszerint a rugalmassági eszköz lehetséges megoldást jelenthet. Tökéletesen biztos vagyok abban, hogy nem tudjuk sikerre vinni ezeket a költségvetési tárgyalásokat, amennyiben vagy valami módon nem vizsgáljuk felül a költségvetési plafonokat, vagy nem vetjük be a rugalmassági eszközt. Úgy gondolom, hogy ez feltétlenül szükséges.

 
  
MPphoto
 

  Anne E. Jensen , az ALDE képviselőcsoport nevében. – (DA) Elnök úr, Wathelet úr, biztos úr, a legtöbb tagállamban lesújt a nemzeti költségvetésre a megszorítások bárdja. Nem kellene-e tehát korlátok közé szorítanunk az uniós költségvetést is? Nagyon is ezt kellene tennünk, és tesszük is, bizonyos mértékig. Éppen ez a Parlament jövő évi költségvetésre vonatkozó javaslatának leggyakoribb szólama. Nem léptük túl a többéves pénzügyi keretben meghatározott korlátokat, de ez csak úgy lehetséges, ha megnyirbáljuk kifejezett prioritásainkat és nemzetközi kötelezettségvállalásainkat. Máskülönben nem jut megfelelő előirányzat a kutatásra, az energiára és a Palesztinának nyújtandó segélyre. Konkrétan csökkentenünk kellett az ITER magfúziós projekt előirányzatait, a közös kül- és biztonságpolitikával kapcsolatos kiadásokat, a banántermelő országoknak nyújtandó segélyeket és az újonnan iparosodott országokkal való együttműködésre szánt pénzeket. Véleményem szerint ez azt tükrözi, hogy a többéves pénzügyi keret túl korlátozó jellegű, és szeretnék ma ismételten hangot adni annak, mennyire sajnálom, hogy a Bizottság – ígéretét megszegve – nem végezte el a keret érdemi félidős felülvizsgálatát. Felül kell vizsgálnunk a 2013-ig érvényes pénzügyi keretet. Máskülönben gondok lesznek. A Bizottság nemrégiben tette közzé a költségvetés felülvizsgálatáról szóló közleményét, amelyben több évre előre megszabja az irányt, azonban azt nem magyarázza el, hogyan jövünk ki a pénzből 2011-ben, 2012-ben és 2013-ban.

A Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport nevében szeretnék köszönetet mondani Jędrzejewska asszonynak, amiért olyan mesterien készítette elő a költségvetésről szóló szavazást. Meg vagyunk elégedve az eredménnyel. Szerettünk volna itt-ott más számokat látni a mezőgazdasági költségvetés egyes részeiben. Nem akartunk 300 millió eurót fordítani a tejalapra. Segítenünk kellene a számlarevízió problémájának megoldásában is. E tekintetben nem jól szavaztunk. Van még egy-két pontja a parlamenti költségvetésnek, ahol szintén szerettünk volna megtakarításokat elérni, de összességében meg vagyunk elégedve azzal, ami most az asztalra került, és remélem, hogy a Tanáccsal folytatott tárgyalások konstruktívak lesznek.

 
  
MPphoto
 

  Isabelle Durant , a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, miniszter úr, biztos úr, én is szeretnék köszönetet mondani az előadóknak, és különösen Jędrzejewska asszonynak és Trüpel asszonynak. Véleményem szerint Trüpel asszony fantasztikus, valóban briliáns munkát végzett, aminek köszönhetően még a költségvetés veteránjai is, akik hosszú évek óta dolgoznak a költségvetés kialakításán ebben a Házban, jó munkát végezhetnek a Lisszaboni Szerződés szabta új feltételek, egyetlen olvasat mellett. Tény, hogy kitűnő munkát végzett – köszönet érte.

Olyan maratonban vettünk most részt, amelyből nem maradhatott ki egyetlen képviselőcsoport elnöke sem – mára csak egyetlen maradt meg közülük a Házban. Néha kicsit féltünk, hogy rosszul alakulnak a dolgok, de szerencsére ez egyáltalán nem így történt, hála az előadóinknak és elnökünknek. Talán nem szokványos, de az ő munkájáról is szeretnék ejteni pár szót. Hasznunkra volt, hogy a képviselőcsoportok elnökei is ambiciózus költségvetést szerettek volna benyújtani, és mindenekelőtt összeköttetést akartak biztosítani a nyomon követéssel, azzal, ami később jön, a 2013 utáni fenntartható Európai Unióval kapcsolatos politikai kihívásokkal és költségvetési forrásokkal foglalkozó különbizottságban (SURE) és a következő költségvetési terv keretében, hiszen nyilvánvaló, hogy a 2011-es költségvetés egy dolog, de jóval fontosabb az, ami utána következik. Örülök, hogy így együtt, mi, a képviselőcsoportok elnökei és a Költségvetési Bizottság, egyezségre jutottunk.

A többit majd meglátjuk! Egyelőre annyi biztos, hogy pillanatnyilag van egy parlamenti álláspontunk, és hallva Wathelet úr mondanivalóját a Tanács nézeteiről, nyilván aggódom némileg, mi vár majd ránk az egyeztetés során. Nem lesz könnyű, mert a Tanács és a Parlament követelései között csak nehéz küzdelmek árán tudunk majd megállapodást elérni. Számítok az önök segítségére ebben a kérdésben és abban, hogy valóban ambiciózus költségvetést alakítsunk ki.

Azok, akik a Tanácsban bírálják például a kifizetési előirányzatok emelését, nem tisztességesen viszonyulnak a költségvetéshez. Ezek múltbeli kötelezettségvállalások: itt a szavahihetőségünk forog kockán. Ha kifizetjük, amit vállaltunk, akkor csak a kötelességünket tesszük, még akkor is, ha túllépjük a kifizetési előirányzatokat. Véleményem szerint vigyázni kell, hogy ezzel kapcsolatban ne legyen félreértés.

Noha holnap támogatni fogjuk az állásfoglalást, úgy látom, hogy van néhány következetlenség ebben a költségvetésben, és szeretném kiemelni ezek közül a szerintem két legfontosabbat.

Néhány hónappal ezelőtt szavaztunk a 2020. évi programról szóló átfogó állásfoglalásról, és ekkor úgy döntöttünk, hogy olyan elemeket is beleveszünk, mint a gazdaság környezetbarátabbá tétele, a megújuló energiák támogatása, a környezetbarát technológiák stb., valamint mindent, ami elősegíti a munkahelyteremtést. Emiatt történt, hogy szándékaink formalizálása céljából módosítást nyújtottunk be kifejezetten annak biztosítása érdekében, hogy a fenntartható fejlődéshez kapcsolódó kritériumokat vegyék ki a LIFE programból, de foglalják bele az összes többi területbe. Arra számítok, hogy holnap el fogják vetni ezt a módosítást. Mindamellett kérem önöket, hogy támogassák módosításunkat, hogy a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos kritériumok valóban a cselekvésről szóljanak, ne csak a hangzatos körmondatokról.

Most áttérnék a második ellentmondásra: a nemzetközi termonukleáris kísérleti reaktor (ITER) ügyére. Az ITER költségvetését 45 millió euróval csökkentették. Ez azért valami. Azonban kísérletet tettek arra, hogy ezt a pénzt az agrárpolitikától vonják el; szerencsére nem ez történt, bár végül a kutatás költségvetését nyirbálták meg, ami nem sokkal jobb. Ismét visszautalok a ma délelőtt Ban Ki-Mun által előttünk elmondottakra. Felszólított minket, európaiakat arra, hogy járjunk élen a megújuló energiák területén, és élénken ösztönözzük az újfajta energiák használatát a régiek helyett, azok helyett, amelyek mindenekfelett a részvényesek bankszámláját hizlalják, de nem szolgálják az európai fogyasztók vagy a jövőbeli európai nemzedékek javát, akiknek továbbra is meg kell küzdeniük a hulladék problémájával. Ez a „mindent vagy semmit” jellegű hozzáállás az ITER kérdésében – amely végeredményben 1,5 milliárd euróba fog kerülni – véleményem szerint nagy hiba, és úgy gondolom, hogy nem azt tesszük, amit a 2020-ra vonatkozó állásfoglalásban ígértünk.

Végezetül, befejezésképpen volna még néhány ütemezési kérdés: van még pár más dolog is, például a gazdasági kormányzás, a tanácsi munkacsoport felszámolása és a bizottsági javaslatok; rengeteg munkára lesz még szükség ahhoz, hogy ezt a költségvetést összekössük a jövőbeli költségvetésekkel és a pénzügyi kerettel.

 
  
MPphoto
 

  Michał Tomasz Kamiński , az ECR képviselőcsoport nevében. – (PL) A jelen költségvetési vita és a most kezdődő egész vitasorozat az európai elit nagy tesztje lesz. Európát megajándékoztuk a Lisszaboni Szerződéssel, és ez a szerződés több Európát ad a polgároknak. Szeretném nagyon világosan leszögezni, hogy nem követelhetünk több Európát anélkül, hogy arra pénzt is adnánk. Ezzel szeretném kezdeni. Ha becsületesek vagyunk, nem mondhatjuk, hogy több Európát akarunk, de fizetni nem vagyunk hajlandók érte. Európa pénzbe kerül, és ha a legnagyobb befizetők kiadásszerkezetén belül megnézzük az európai költségvetés kiadásszerkezetét, láthatjuk, hogy nem költenek túl sokat Európára. Lengyelország és Közép-Kelet-Európa képviselőjeként szeretnék felvetni még egy témát: a régiónk fejlesztésére fordított összes pénz (ne feledjük, ez a régió a Nyugat-Európában kifejlesztett és előállított áruk óriási fogyasztója) és az új európai országokba beruházott összegek Európa jövőjébe jelentenek befektetést. Egy gazdagabb Közép-Kelet-Európa és a jobb anyagi helyzetbe kerülő új európai országok az általunk igen nagyra tartott, nettó befizető nyugat-európai országok számára is hasznot hoznak. E vita keretében is több európai szolidaritásra lenne szükség.

 
  
MPphoto
 

  Miguel Portas , a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (PT) Elnök úr, teljesen őszinte leszek a vitával kapcsolatban. Ez a vita nem könyvelők közötti egyeztetés, hanem a jövővel kapcsolatos tervekről és döntésekről szól.

A tagállamok nézete igen egyszerű: mindannyian alávetik magukat az új brüsszeli konszenzusnak. Nemzeti szinten a költségvetéseket egyetlen vezérszólam szerint alakítják, ez pedig a megszorítás. Európai szinten pedig ennek az eredménye nem más, mint a maradvány-költségvetés.

Szeretném elmondani a Tanácsnak, hogy a válságnak még nincs vége, ugyanakkor azonban a szociális intézkedéseket gyakorlatilag mind egy szálig visszavonják nemzeti szinten. A válságnak még nincs vége, de nemzeti költségvetéseink mind olyan irányba mutatnak, hogy befagyasztják vagy csökkentik a béreket, megnyirbálják a nyugdíjakat és növelik az összes adó közül a legtisztességtelenebbet, a héa-t.

Ebben a helyzetben a tagállamok egyetlen euróval sem hajlandók többet befizetni az Unió költségvetésébe. Javaslatuk 3 milliárd euróval kevesebb annál, amiről ma itt vitázunk. Tudnunk kell azonban, hogy a javaslat, amelyet most megvitatunk, ráadásul még bátortalan is, hiányzik belőle minden merészség.

Valójában egy olyan európai költségvetésre lenne szükségünk, amely – többek között munkahelyteremtésre irányuló egyértelmű beruházásokon keresztül – kompenzálni tudná a nemzeti szintű szakpolitikákat. Olyan európai költségvetésre van szükségünk, amely ellensúlyozza a tagállami szintű költségvetési politikák negatív hatásait.

Erre nem volt lehetőség. A kormányok további hatásköröket adnak át Európának anélkül, hogy forrásokat is mellékelnének azokhoz, ezáltal elvágják az összeköttetést, és ennek ellenére még képesek emeléseket javasolni, ami csak azzal magyarázható, hogy a lobbi zsebében vannak. Ez a helyzet a Magfúziós Intézet számára javasolt 350 millió EUR esetében, amely beruházás erősen megkérdőjelezhető a jelenlegi helyzetben.

A magyarázat valójában a következő. A nemzeti szintű költségvetési fegyelem ostoba büntetéseken alapul, ahhoz hasonlókon, amelyeket a francia-német közlemény ma megpróbál előterjeszteni és ratifikálni. Európai szinten maradvány, középszerű, krónikusan alulfinanszírozott költségvetésről beszélhetünk.

Ezen a fordulóponton ezért rendkívül fontos, hogy megvitassuk az Európai Unió saját forrásait és a pénzügyi tranzakciókra kivetendő európai szintű adó szükségességét, amely egy cseppnyi igazságosságot vinne a gazdaságba. Európa mára elvesztette minden reményét. Arról az Európáról van szó, ahol általános sztrájkok folynak Görögországban, Spanyolországban és Franciaországban, éppen a mai napon is. Jövő hónapban Portugáliában és Olaszországban is sztrájkok lesznek. Tartozunk azzal Európának, a küzdő és reményvesztett Európának, hogy válaszunk az igazságosságon, beruházásokon és munkahelyteremtésen alapuljon.

 
  
MPphoto
 

  Marta Andreasen , az EFD képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, a Parlament csatlakozik az Európai Bizottsághoz és közel 6%-os emelést követel a 2011. évi költségvetésben olyan időkben, amikor a nemzeti kormányoknak jelentősen meg kell nyirbálniuk saját költségvetéseiket is.

Azok, akik az emelés mellett kardoskodnak, azzal érvelnek, hogy kiegészítő finanszírozásra van szükség a Lisszaboni Szerződésből fakadó új hatáskörök fedezésére. Ami engem illet, nem emlékszem rá, hogy valaha is szó esett volna arról, vagy bárki is említette volna a ratifikáció idején, hogy Lisszabonnak költségvonzata is lesz, és mekkora. Még ma sem látjuk tisztán, mennyibe fog kerülni a Lisszaboni Szerződés végrehajtása az adófizetőknek.

Úgy tartják továbbá, hogy a megszorítás nem a helyes reakció válságos időkben, sőt éppen többet kell költeni az oktatásra, a megújuló energiákra stb. Ha megnézzük, mennyi forrást nem használtak fel az elmúlt néhány évben, nyilvánvaló, hogy az Uniónak nem sikerül hatékony költségvetést kialakítania. Ez a kudarc összefügg az Európai Számvevőszék által minden egyes évben feltárt szabálytalanságokkal is. Ennek ellenére a legnagyobb mértékű (17%-os) javasolt emelés megint csak a kohéziós alapoknak jut, márpedig éppen ezen a területen jelentik az ellenőrök a legtöbb szabálytalanságot.

Ha azt elképesztőnek találom, hogy az EU válságos időkben saját költségvetését akarja növelni, még nehezebb lehet megmagyarázni, miért akarja megkétszerezni az Európai Parlament saját reprezentációs költségvetését. Azt akarjuk mondani, hogy az Egyesült Királyságban azért veszik el az emberektől a gyermeknevelési juttatásokat és az egyetemektől a finanszírozást, azért halasztják el az iskolaépítési programokat és azért hajtanak végre még sok más fájdalmas megszorítást, hogy az Európai Parlamentnek még több pezsgő és osztriga jusson? Az Egyesült Királyság ésszerűnek találja hadászati kiadásainak csökkentését, miközben az Európai Uniónak teljesített nettó befizetése mintegy 6 milliárd fontról 8 milliárdra emelkedik az elkövetkező pár évben? Ez egész egyszerűen elfogadhatatlan a brit nép számára.

(Taps az EFD képviselőcsoport részéről)

 
  
MPphoto
 

  Lucas Hartong (NI) . – (NL) Elnök úr, hallva a 2011. évi költségvetéssel kapcsolatos egyes észrevételeket, különösen az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége képviselőcsoportokét, az a megalázó érzésem támad, hogy nem akarok ehhez az Európai Parlamenthez tartozni. Míg országainkban az embereknek bizonytalan az állása és a jövedelme, és arra várnak, hogy a felkent politikusaik ahol lehet, megtakarítsanak és ahol muszáj, beruházzanak, a Bizottságnak és a Parlamentnek sikerült elérnie szinte a költségvetés minden területén, hogy felemeljék a mindenféle haszontalan és szükségtelen hobbikkal kapcsolatos kiadásokat.

Miközben Barroso biztos úr felszólítja a tagállamokat, hogy takarékoskodjanak, az általa vezetett Bizottság és az Európai Parlament növeli a 2011. évi költségvetést. Ezt már nem lehet komolyan venni – és mégis megtörténik. Ez a Ház a jelek szerint nem fogja fel, mi aggasztja igazán hazáik polgárait. Egyetlen pozitív kivétellel nem más, mint egy zordon, szürke és igen költséges gépezet.

Ó, most egyesek a Házban azt gondolják: ugyan már, csak az a fura Szabadság Párt (PVV) szólal fel – és igaz is, elnök úr, hogy tükröt tartunk és feltesszük a kérdést: „Muszáj-e elpazarolni polgáraink pénzét drága hivatali autókra, persze magánhasználatra is? Muszáj-e ünnepségekbe ölni a pénzt, miközben Európa mély gazdasági válságon megy keresztül? Muszáj-e létrehozni a költséges Külügyi Szolgálatot, miközben az összes tagállam remekül meg tudja ezt oldani maga is? Muszáj-e életben tartani egy sor értelmetlen, de drága bizottságot, és még több pénzt küldeni Jemenbe és a palesztin területekre?”

Valóban, csak a PVV vagyunk. De ne legyen tévedés: a PVV már nincs egyedül Európában. A polgárokért harcolunk, és hallatni fogjuk a hangunkat ebben a költséges cirkuszban. Büszke vagyok a hazámra és polgáraira, és ezután is fel fogom emelni a szavamat, mert bizonyos dolgokat el kell mondani, és én el akarom mondani azokat. Ezért mi a 2011. évi költségvetés ellen szavazunk.

(A felszólaló vállalta, hogy az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdése értelmében megválaszol egy kék kártyás kérdést.)

 
  
MPphoto
 

  Gerben-Jan Gerbrandy (ALDE) . – (NL) Elnök úr, Hartong úr érvei és a párt javaslatai alapján nyugodtan kijelenthetjük, hogy a holland Szabadság Párt (PVV) unióellenes párt. A PVV ezenkívül azt is állítja magáról, hogy küzd a bűnözés ellen és vissza szeretné küldeni az embereket szülőföldjükre. A következő kérdést szeretném feltenni Hartong úrnak: hogyan kívánják ezt megtenni, ha lenullázzák az Europol teljes költségvetését, ha takarékoskodnak az idejétmúlt schengeni információs rendszeren, és ha teljes mértékben törlik az Európai Visszatérési Alapnak juttatandó 113 millió eurót?

 
  
MPphoto
 

  Lucas Hartong (NI) . – (NL) Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani képviselőtársamnak a kérdésért. Amint Gerbrandy úr is tudja, a terrorellenes harc és a kapcsolódó politikák a tagállamok hatáskörébe tartoznak, és úgy véljük, hogy kívül esnek az Európai Unió illetékességén. Ezenkívül – amint igen tisztelt képviselőtársam is bizonyára pontosan tudja –, óriási csalások történtek az Europol háza táján az elmúlt években, amelyeket a közelmúltban ebben a Házban is megvitattunk, és számomra ez elégséges oknak tűnik arra, hogy a rendőrségi politikát is visszautaljuk a tagállamok hatáskörébe.

(A felszólaló vállalta, hogy az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdése értelmében megválaszol egy kék kártyás kérdést.)

 
  
MPphoto
 

  Andreas Mölzer (NI) . – (DE) Elnök úr, nekem is volna egy kérdésem Hartong úrhoz. Nagyon szeretném megtudni, hogy az uniós költségvetés e bírálatával összefüggésben pártja – amely természetesen az utóbbi időben fontos szerephez jutott a holland parlamentben a kormány támogatása szempontjából – azt is el akarja-e érni, hogy Hollandia, amely szintén nettó befizető, csökkentse a befizetett összeget?

 
  
MPphoto
 

  Lucas Hartong (NI) . – (NL) Nagyon érdekes kérdést tett fel, és erről a témáról még igen sokat fogunk vitázni itt a Parlamentben. Az új holland kormány valóban prioritásul tűzte ki az Európai Uniónak befizetendő összegek csökkentését, és én ennek igen örülök és hálás vagyok érte. Ezenfelül bizonyára hallatni fogjuk a hangunkat az Európai Parlament többéves pénzügyi keretéről folytatott vita során is. Így biztos lehet benne, hogy a továbbiakban is élénken bíráljuk majd a 2011. évi és azutáni költségvetések további növelését.

 
  
MPphoto
 

  José Manuel Fernandes (PPE) . – (PT) Elnök úr, Wathelet úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, a Parlament által előterjesztett 2011-es költségvetés ambiciózus és intelligens, és szigorú, ám realisztikus módon tiszteletben tartja a régebben tett kötelezettségvállalásait. Pontosan tudom, hogy ez az intelligens ambíció megvalósítható, hiszen az uniós költségvetés a bruttó nemzeti jövedelemnek továbbra is csak mintegy 1%-át teszi ki.

A költségvetés nyilvánvalóvá teszi azt is, hogy felül kell vizsgálni a többéves pénzügyi keretet, tekintve a tételekre rendelkezésre álló mozgástér szűkösségét, különösen az 1a., 3b. és 4. fejezetek esetében. Nyilván sürgősen meg kell vitatnunk azt is, hogy az uniós költségvetésnek új forrásokra van szüksége.

Az uniós intézmények által jóváhagyott politikák és programok végrehajtása biztosított, a Tanács szándéka ellenére is, amely olyan mellbevágó és önkényes visszavágásokat javasol mind a kifizetési, mind a kötelezettségvállalási előirányzatokban, amelyek nem felelnek meg a pénzügyi és költségvetési igazgatás feltételeinek. A legrosszabb pedig az, hogy kétségessé teszik az Uniónak nyereséget és hozzáadott értéket termelő kezdeményezések és beruházások végrehajtását.

Éppen ezért igen üdvös (és gratulálok hozzá az előadónak), hogy prioritásnak tekintjük az ifjúság-, oktatás- és mobilitáspolitikát. Megnöveltük az egész életen át tartó tanulás programjának, a PESSOA programnak, a kutatói mobilitási programnak, az Erasmus Mundus programnak és a versenyképességi és innovációs keretprogramnak juttatandó finanszírozást. Ami a fiatalok munkahelyi mobilitását illeti, szeretném hangsúlyozni „Az első külföldi munkahelyed” elnevezésű kísérleti projektet, amelyben személyesen is részt vettem.

Ezen túlmenően nem mulaszthatom el, hogy ne tegyem szóvá a Parlament jogalkotási kiválósággal kapcsolatos célkitűzését, amely pontossággal párosult: erről tanúskodik a jelen költségvetés 25 millió eurós csökkentése az elnökséggel folytatott megbeszélés előtti eredeti javaslathoz képest.

 
  
MPphoto
 

  Derek Vaughan (S&D) . – Elnök úr, először is meg szeretném köszönni az előadójuknak a költségvetéssel kapcsolatos munkájukat. Minden költségvetési folyamat nehézkes, de a tagállami megszorítások fényében ez a mostani talán még a szokásosnál is keményebb dió.

Az Egyesült Királyság koalíciós kormánya holnap valóban őrületes, mintegy 83 milliárd GBP értékű megszorító csomagot fog bejelenteni, amelyet minden egyes brit állampolgár meg fog érezni. Mi úgy véljük, hogy ez túl hirtelen, túl korai és túl sok.

Mindannyian tudjuk azonban, hogy óvatosan kell bánnunk az uniós kiadásokkal, ezért biztosítanunk kell, hogy az EU okosan költse el a pénzét. Biztosítanunk kell azt is, hogy az EU és az Európai Parlament sikeresen teljesíteni tudja feladatait, és azt is, hogy prioritásainkat – például a strukturális alapokat és a kutatás-fejlesztést, amely az EU-ban mindenütt hasznot hajt mind az egyéneknek, mind a közösségeknek, mind a kkv-knak – finanszírozni tudjuk. Mindezek abban is segítenek majd minket, hogy a növekedés legyen a kivezető utunk a deficitből és az adósságból. Ezeket a tételeket nem szükségtelen kiadásoknak, hanem a jövőnkbe teendő beruházásnak kell tekinteni.

Míg a tagállamok megszorítások útján próbálnak kilábalni a válságból, úgy hisszük, hogy segíthetünk egy másik stratégia kialakításában: egy olyan stratégiáéban, amely a növekedés útján próbál megbirkózni az olyan problémákkal, mint az adósság, a hiány és a növekvő munkanélküliség. Mivel finanszírozást kell találnunk ezekre a prioritásokra, természetesen ki kell zárnunk a szükségtelen kiadásokat és adminisztrációs költségeket. Ha indokolt egy többletkiadás, azt támogatnunk kell. Ne felejtsük el, hogy az EU jelenlegi többletkiadásai részben a tagállamok által támogatott döntések – így a Külügyi Szolgálat és három új pénzügyi irányító ügynökség létrehozásának – eredményei.

Ha egy kiadás szükségtelen, azt elleneznünk kell. Ez igaz mind az általános, mind az európai parlamenti költségvetésre. Az előadó már hozott fel példákat néhány olyan területre, amelyeken erőfeszítéseket kell tennünk, hogy megtakarításokat érjünk el a parlamenti költségvetésben. Szeretnék én is hozzátenni egyet: a képviselőnkénti havi 1 500 eurós kiadás második részletére elkülönített tartalék felszabadítását. Mielőtt felszabadítanánk a tartalékot, tudnunk kell, mekkora összkiadást jelent az új munkatársak felvétele – remélem, a képviselőtársaim egyetértenek ezzel a nézettel.

Remélem azt is, hogy a holnapi szavazás során a képviselők gondosan mérlegelnek minden egyes módosító javaslatot a közkiadások gondos igazgatásának és annak biztosítása érdekében, hogy megfelelő egyensúlyt érhessünk el a beruházás és a Parlamentként ellátandó feladataink elvégzése között. Biztos vagyok benne, hogy minden képviselőtársam biztosítani szeretné, hogy az EU hozzáadott értéket termeljen úgy a tagállami kiadások, mint az egyének és közösségek tekintetében.

Végül remélem, hogy az egyeztető ülések során a Tanács fel fogja ismerni, hogy nem csak a megszorításokat kell szem előtt tartania, hanem Unió-szerte a foglalkoztatás javítását célzó beruházásokat és növekedést is, amire égető szükségünk van.

 
  
MPphoto
 

  Carl Haglund (ALDE) . – (SV) Szeretnék köszönetet mondani az előadónak, aki kitűnő munkát végzett. Köszönet illeti a Költségvetési Bizottság előadóját is, aki rendkívül rátermetten vezette a tárgyalásokat.

Jelenleg nehéz gazdasági helyzetben vagyunk, ezt képviselőtársaim is tanúsítják. Képviselőcsoportom részéről én voltam felelős az úgynevezett „egyéb költségvetési tételekért”. Gazdasági nehézségek idején könnyen kerülhet sor jelképes vitákra a Parlament saját költségeiről és azok növeléséről. Könnyű ezt populista szólamnak bélyegezni; azonban ahogy egyesült királyságbeli képviselőtársam rámutatott, noha az asszisztencia költségei és az elnökségi reprezentációs költségek az összképet és az uniós költségvetést tekintve nyilván nem túl nagyok, igenis jelképes jelentőséggel bírnak. Valószínűleg először a saját költségeinket kellene megvizsgálnunk, és tartózkodnunk kellene azok növelésétől a nehéz gazdasági időkben.

Ami általában a költségvetés-tervezetet illeti, bírálni szeretném a Tanácsot. Megértem, hogy a Tanács szeretett volna megszorításokat tenni az ez évi költségvetésben. Teljesen logikus dolog, ha nem akarunk például 6%-os növelést, ugyanakkor azonban nem kifejezetten következetes eljárás részünkről, ha megkurtítjuk a kutatás-fejlesztés-innováció előirányzatait, miközben éppen a tavasszal állapodtunk meg az Európa 2020 stratégiáról, amely elsősorban éppen ezeket a területeket célozta meg. Ennélfogva a Tanács 2011. évi prioritásai némileg nélkülözni látszanak a logikát.

Végül ami a saját forrásainkkal kapcsolatos vitát illeti, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport tagjai közül többen határozottan üdvözöljük ezt a vitát. Szükség van rá. Jelenleg nem túlzottan konstruktív huzavonát folytatunk a költségvetés finanszírozásáról. Legfőbb ideje, hogy megvitassunk néhány más modellt is a jövőbeli uniós költségvetések megóvása érdekében.

 
  
MPphoto
 

  François Alfonsi (Verts/ALE) . – (FR) Elnök úr, a 2011-es költségvetés a Lisszaboni Szerződés rendelkezései szerinti első uniós költségvetés. Előadóink igen lelkiismeretes munkát végeztek az európai intézmények részéről, amiért köszönetet szeretnék mondani nekik. Parlamentünk sikeresen ellenállt az arra irányuló nyomásnak, hogy a költségvetési szigort prioritásaink kárára valósítsuk meg, különösen a fenntartható fejlődés terén. Üdvözlünk néhány jóváhagyott módosítást.

Korzikai képviselőként ezért üdvözlöm, hogy immár a veszélyeztetett európai nyelvek támogatására is rendelkezésre állnak európai alapok, függetlenül e nyelvek tagállamukon belüli jogállásától. Úgy véljük továbbá, hogy ez az uniós költségvetés olyan vitákat vált ki, amelyek kulcsfontosságúak Európa jövője szempontjából. Ami minket illet, a 2011. évi költségvetés megszavazása ehhez csupán az első lépés. A Parlament munkája még csak most kezdődik el.

Először is működésbe kell hozni új hatásköreinket. A Bizottság és az államfők érdekes visszajelzéseket kaptak ezzel összefüggésben, nevezetesen az ITER projektet illetően.

Másrészt vitát kell indítanunk és teljes erőegyensúlyt kell létrehoznunk annak érdekében, hogy a következő, 2014–2020. évi többéves pénzügyi keret tekintetében forrásaink növekedjenek. Az Uniónak saját forrásokra van szüksége, például a pénzműveletekre kiszabott adó vagy az európai szén-dioxid-adó bevezetése formájában.

Ezért a 2011-es költségvetés nyíltan vitát indít, még akkor is, ha ez szimbolikus bejegyzésekkel történik. E költségvetéssel a Parlament felmérte feladatait, és olyan vitákra készül, amelyek meghatározóak lesznek az Unió jövőjére nézve.

 
  
MPphoto
 

  Lajos Bokros (ECR) . – Elnök úr, a 2011. évi uniós költségvetés az első, amely a Lisszaboni Szerződés értelmében készül el, de nem az első megszorító költségvetés. A pénzügyi világválság fényt derített a magas adókon, nagymértékű költségvetési újraelosztáson, rugalmatlan munkaerőpiacokon és szükségtelenül széles körű jóléti intézkedéseken alapuló európai fejlődési modell súlyos strukturális hiányosságaira. Itt az ideje, hogy átgondoljuk és átszervezzük a költségvetést, nem csak nemzeti, hanem európai szinten is.

A 2011-es költségvetés tartalmaz ugyan megszorító elemeket, de nem megy elég mélyre a szerkezeti változások tekintetében. Ez azzal függ össze, hogy sokan úgy gondolkodnak: a méret a lényeg, azaz minél több a kiadás, annál jobb hatással lesz az európai gazdaságra és társadalomra. Ezen túlmenően többletforrásokat követelnek, mert a Lisszaboni Szerződés és az Európa 2020 stratégia új feladatokat ró a Közösségre.

Van azonban egy alapvető félreértés ebben az elképzelésben. Az uniós költségvetés alacsony a tagállamiakhoz képest, és ez így van jól. Nem kell megnövelni ahhoz, hogy elláthassa feladatait. Ami számít, az a költségvetés szerkezete és a kiadások hatékonysága. Fontos az innováció, a K+F, a felsőoktatás, az energiaszállítás egyes területei, a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés középpontba helyezése. Költségvetésünk egész más, mint a nemzeti költségvetések, amelyek igen kevés diszkrecionális kiadást tartalmaznak. Nekünk annál inkább lehetőségünk van erre. Az uniós költségvetést inkább tőkeköltségvetésnek kell tekinteni, semmint folyó költségvetésnek, és annak kizárólag a közös európai jövőt szolgáló beruházásokra kellene összpontosítania.

Ezért van képviselőcsoportunk szilárdan meggyőződve arról, hogy az uniós költségvetést nem szükséges emelni. Soha nem akarhat a nemzeti szuverenitást jelképező tagállami költségvetések helyébe lépni. Nincs szükség uniós szintű adókra. Az uniós szintű adók nem váltanák ki a nemzeti adókat, hanem elkerülhetetlenül hozzáadódnának azokhoz, ami tovább növelné az európai térség adóügyi hátrányát a világ többi részéhez képest.

Az ECR nemet mond a kötvénykibocsátásra is. Az adósságkötvényekhez adósságra van szükség, így megnyitnák az utat az adósságot képző hiány előtt. Elég adósság van már nemzeti szinten, és ennél is több finanszírozatlan kötelezettségvállalás. Nincs szükségünk újabb adósságrétegekre, amelyek tönkretennék Európa fiatalságának jövőjét és visszafordíthatatlanná tennék Európa végromlását. Az ECR egyetért a 2011-es költségvetésnek az előadó által megfogalmazott prioritásaival (ifjúság, oktatás és mobilitás), de ha komolyan vesszük ezeket a célokat, abból logikusan következik, hogy fiataljainknak nem éppen még nagyobb adóterhekre van szükségük a jelenlegi kedvezőtlen demográfiai helyzetben, hanem inkább több szolidaritásra és a közös jövőnkbe történő beruházásra.

 
  
MPphoto
 

  João Ferreira (GUE/NGL) . – (PT) Elnök úr, biztos úr, ezt a költségvetést, akárcsak a többit, egy rendkívül szűk többéves pénzügyi keret korlátai határozzák meg, ami a gyakorlatban lehetetlenné tesz bármiféle gazdasági vagy társadalmi kohéziót. Ezért szükség van a pénzügyi keret sürgős félidős felülvizsgálatára, amint ezt itt már mások is elmondták. A javasolt költségvetés azonban megint elmarad a többéves pénzügyi keretben jóváhagyott összegtől. Szembesülve azzal, hogy emberek millióit sújtja az egyre súlyosbodó válság és munkanélküliség, valamint az egyre romló életkörülmények, mindannyian ismét tudatára ébredünk annak, mit is jelent egyeseknek a sokat magasztalt európai szolidaritás.

A költségvetés vagy a szolidaritás eszköze, amely célja az egyenlőtlenségek csökkentése, a gazdasági és társadalmi kohézió elősegítése, a foglalkoztatás és a társadalmi előrehaladás támogatása, ezáltal pedig a munkavállalókat és az embereket szolgálja – vagy pedig az egyenlőtlenség eszköze, amely a neoliberálisok ügyét népszerűsíti és bizonytalanná teszi a foglalkoztatást, növeli a munkanélküliséget, támogatja a külföldi intervencionizmust és a háborúkat, ezáltal szembehelyezkedik a munkavállalók és a nép érdekeivel.

Ez az üzenet hatja át az Európa-szerte egyre kétségbeesettebb küzdelmet is. A költségvetés alacsony volta a kezdet kezdetétől fogva megkérdőjelezi annak az újraelosztásban játszott szerepét, megfosztja az igazságosságtól, és súlyosbítja az Unió által folytatott politikák ártalmas hatásait.

Ezért szeretnénk elmondani, hogy van egy alternatívája ennek a költségvetésnek, és az nem csak lehetséges, de egyre inkább szükséges is. Ennek érdekében különféle javaslataink között szerepel egy európai foglalkoztatási és fenntartható fejlődési program létrehozása, amely az uniós bruttó hazai termék 1%-át érintené, és amelyhez a tagállamok kiegészítő finanszírozást nyújtanának. Ennek célja a valódi konvergencia megvalósítása lenne, amely fokozza az egyes országok potenciálját, elősegíti azok forrásainak fenntartható felhasználását, valamint ösztönzi a termelésbe való beruházást és a jogokon alapuló munkahelyteremtést.

 
  
  

ELNÖKÖL: DIANA WALLIS
alelnök

 
  
MPphoto
 

  Bastiaan Belder (EFD) . – (NL) Elnök asszony, a gazdasági válság rákényszerít minket a takarékoskodásra, amint az a tagállami költségvetésekből igen világosan kiderül. Másfelől azonban az Európai Parlament növelni kívánja az Európai Unió 2011. évi költségvetését. Semmi nem indokolja, hogy magas politikai szinteken az előadókat még most is azzal vádolják, hogy rendkívül alacsony összegekre tesznek javaslatokat.

Ezen túlmenően a Parlament többször hangot adott annak a kívánságának, hogy az Európai Unió függetlenebbül intézhesse saját forrásainak beszedését. Így támadások középpontjába került az az elv, miszerint a tagállamok finanszírozzák az Európai Uniót. Az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége képviselőcsoport egy pénzügyi műveletekre vonatkozó adó bevezetését javasolja, amelynek bevétele az uniós költségvetésbe folyna be. Az uniós adó azonban nemkívánatos lenne. Ha bankadót vezetnénk be, annak bevételét a tagállamok magas szintű államadósságainak a visszafizetésére kellene fordítani. Végeredményben nekik kellett hatalmas összegeket kifizetniük a bankok megmentésére.

 
  
MPphoto
 

  Angelika Werthmann (NI) . – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a 2011. évi uniós költségvetés mindenkinek kihívást jelent: a Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak is. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta az Európai Parlamentre több feladat és több jogalkotási munka nehezedik. Először is szeretnék rámutatni arra, hogy az Unió költségvetése jelenleg kevéssel több a bruttó nemzeti jövedelem 1%-ánál.

Három konkrét kérdésben szeretnék észrevételt tenni.

Először is a 2011-es uniós költségvetésnek vannak meghatározott prioritásai, amelyeket meg kell erősíteni az elmúlt évek strukturális válsága következtében Európa-szerte felmerült gazdasági problémák fényében. Mindenekelőtt erőfeszítéseink középpontjában kell maradnia a jelenlegi európai munkanélküliségi szint csökkentésének, például a gazdaságba, az iparba, az idegenforgalomba és az energia- és éghajlatpolitikába történő beruházásokon keresztül, és azáltal, hogy megóvjuk a meglévő munkahelyeket és újakat teremtünk. Különösen gondolok ebben a tekintetben az ifjúság-, oktatás- és mobilitáspolitika jelentette prioritásokra. Figyelmet kell fordítanunk olyan programokra, mint például az egész életen át tartó tanulás programja vagy a Fiatalok lendületben program, mivel azok támogatják az uniós gazdaságélénkítési stratégiát és az Európa 2020 stratégiát. Az oktatás – és különösen a képesítést nyújtó oktatás – fejlesztésével lényegesen jobb foglalkoztatási kilátások nyílnak meg a fiatalok előtt. Az Erasmus nem csak a nyelvtanulást segíti elő, hanem a mobilitást is, ami létfontosságú a globalizáció korában. Ugyanakkor a mobilitással összefüggésben a fiataloknak felelősséget is kell vállalniuk, és ezt a programot sokkal jobban ki kellene használni.

Másodszor, a közös agrárpolitika fő céljának továbbra is a piac stabilitása és az élelmiszerbiztonság fenntartásának kell maradnia.

Végül, de nem utolsósorban, harmadik felvetésem az lenne, hogy a pénz igen szűkösen áll rendelkezésre ezekben a nehéz gazdasági időkben. Ahogy már sokszor elmondtam eddig is, karcsúsítanunk kell a bürokráciát minden lehetséges területen, és meg kell próbálnunk megtalálni és kihasználni a tagállamokkal való szinergiákat.

 
  
MPphoto
 

  Alain Lamassoure (PPE) . – (FR) Elnök asszony, miniszter urak, biztos úr, a Költségvetési Bizottság felelősen kívánt cselekedni, amikor elfogadta a 2011. évi költségvetésnek ezeket a módosításait. Miniszter úr, megértjük a kormányok álláspontját.

Az összes országban bátor és népszerűtlen intézkedéscsomagokat kell végrehajtani az elfogadhatatlan mértékűre duzzadt hiány csökkentésére. Az Európai Parlament támogatásáról biztosította ezeket a politikákat. Ilyen helyzetben nem kérhetjük arra a tagállamokat, hogy növeljék adóikat az európai költségvetés jelentős mértékű emelésének finanszírozása érdekében.

Ezért húsz éve első alkalommal az Európai Parlament nem szavaz meg egyetlen olyan módosítást sem, amely meghaladja a jelenlegi pénzügyi keret korlátait. Ugyanígy, ahol a Tanács eléri a kötelezettségvállalási előirányzatok emelésének 0,2%-os jelképes határát, a Költségvetési Bizottság 0,8%-ot javasol napi euróárfolyamon, azaz mennyiségcsökkentést. Ami a kifizetéseket illeti, az Európai Parlament figyelmesen meghallgatja a Tanácsot, amelynek világos üzenetét megértettük.

Cserébe az Európai Parlament hasonló felelősségtudatot vár el a Tanácstól. A Lisszaboni Szerződés új vagy kibővült hatáskörökkel ruházza fel az Európai Uniót többek között a közös energiapolitika, a közös kül- és biztonságpolitika, a közös bevándorláspolitika, a közös űrpolitika terén. Felelős dolog lenne-e elhitetni a polgárokkal, hogy ezeket a szakpolitikákat anélkül fogjuk végrehajtani, hogy azokra akár egyetlen eurót is költenénk az évtized második feléig? Az ambiciózus Európa 2020 programot az Európai Tanács egyhangúlag fogadta el júliusban. Felelős dolog lenne-e, ha fél évvel később még halvány fogalmunk sem lenne, miből fogjuk finanszírozni azt? Úgy látjuk, hogy az európai költségvetés nemzeti költségvetésekre kiszabott illetékekből történő finanszírozása mára politikai és pénzügyi holtpontra juttatta a folyamatot. Felelős dolog lenne-e elutasítani a rendszer továbbfejlesztését?

Nézetünk szerint a 2011. évi költségvetésről (a Lisszaboni Szerződés rendelkezései szerinti első költségvetésről) folytatott tárgyalásokat politikai megállapodásnak kellene kísérnie, amely garantálná az uniós politikák jövőbeni finanszírozását, továbbá egy, a pénzügyi keret 2012-től történő felülvizsgálatáról szóló megállapodásnak a már folyamatban lévő projektek, például az ITER vagy a Galileo finanszírozásának kiegészítése és a Lisszaboni Szerződésből fakadó új hatáskörök, illetve az Európa 2020 prioritásai finanszírozásának elindítása érdekében, valamint egy, a saját források reformjáról szóló vita megnyitásáról szóló megállapodásnak. A Parlament már három évvel ezelőtt felszólított erre a reformra. Örülünk, hogy a Bizottság megtette az első bátortalan lépéseket azáltal, hogy kidolgozott néhányat a szóba jöhető lehetőségek közül.

Állapodjunk meg abban, hogy mi, mindhárom intézmény, a nemzeti parlamentek segítségével együttműködünk ebben a kérdésben. Megállapodásra van szükség az általunk csakúgy, mint a Tanács által lelkesen támogatott átfogó megállapodás keretében alkalmazandó eljárásról és annak ütemezéséről is.

 
  
MPphoto
 

  Ivailo Kalfin (S&D) . – (BG) Amint képviselőtársaim már elmondták, az Európai Unió 2011-es költségvetését új eljárás szerint hagyjuk jóvá, amely során az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak konszenzust kell elérnie. Az Európai Parlament tökéletesen tisztában van ezzel.

A Költségvetési Bizottságban folytatott viták során igen felelősségteljes hozzáállást tanúsítottunk, és nem tettük azt, ami minden parlament minden képviselője számára a legtermészetesebb dolog, azaz nem kértünk több forrást, mert akkor konfliktusba keverednénk a végrehajtó ág képviselőivel.

Ellenkezőleg: felismertük, hogy gazdasági recesszió idején, amikor a nemzeti költségvetések folyamatos megszorítások nyomása alatt kínlódnak, az Európai Unió költségvetésének példát kell mutatnia ezen a téren. A tagállamok, és ennek tükrében az európai polgárok kérése az, hogy a közpénzek elköltése során ragadjunk meg minden alkalmat a körültekintésre és a hatékonyságnövelésre.

Meg is ragadtunk minden alkalmat a hatékonyságnövelésre. Ennek eredménye mindaz, amit javasoltunk. Legelső alkalommal jár el az Európai Parlament ilyen felelősen egészen a költségvetési vita kezdetétől fogva. Ugyanakkor feltételezem, hogy a Tanács is felülvizsgálja még az álláspontját.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy a hatékonyságnövelésnek vannak határai. A források csökkentése a politikai ambíciók korlátozását vonja maga után. Milyen üzenetet küld a Tanács azáltal, hogy drámai csökkentéseket javasol az 1a. fejezet forrásaiban? A kifejezetten az innovációra és intelligens növekedésre előirányzott forrásokról van szó, amelyek alapul szolgálnak a recesszióból való kilábalást célzó összes nemzeti program és az Európa 2020 stratégia számára is.

Hogyan érhetők el ezek a célkitűzések a költségvetés csökkentése mellett? Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy elvetünk egy sor uniós prioritást. Mikor járunk el becsületesen az európai polgárokkal szemben? Akkor, ha a Tanács hivatalosan új politikákat jelent be, új funkciókkal ruházza fel az európai intézményeket, vagy ha nem egyezik bele a források csökkentésébe?

Az elmúlt években az uniós költségvetés egyre kisebb részét tette ki az európai gazdaságnak. Ugyanakkor az Európai Unió egyre több hatáskört kapott. Ez következésképp felveti azt a problémát, hogy a költségvetés bizonyos politikai célkitűzések elérésére szolgáló eszköz, nem pedig önmagában való cél. Az európai költségvetés hozzáadott értéket termel az adófizetőknek. Sokkal többet ér el, mint amit ugyanezekkel a forrásokkal a huszonhét tagállam egyenként elérhetne.

Nem lehet közvetlen párhuzamot vonni az uniós és a nemzeti költségvetések között. Az államháztartások jelenlegi költségmegtakarításai a tavalyi kiadások növekedésének következményei. Ugyanez nem mondható el az európai költségvetésről, amely sokkal stabilabb.

 
  
MPphoto
 

  Alexander Alvaro (ALDE) . – (DE) Elnök asszony, szeretnék külön köszönetet mondani a két előadónak. Amint már több képviselőtársam elmondta, úgy tűnik, a „több pénz egyenlő jobb politika” egyenletet használjuk. Úgy gondolom azonban, hogy ennek pontosan a fordítottja igaz, vagyis a jobb politikák indokolják a nagyobb összegeket. A rendelkezésre bocsátott pénzt feltétlenül hatékony módon kell elkölteni. Ha ezt alapvető kritériumnak tekintjük és végrehajtjuk a szükséges ellenőrzéseket, garantált a siker. Semmi értelme olyan szent tehenek finanszírozásának, mint a mezőgazdasági költségvetés és a strukturális és kohéziós politika, ha ugyanakkor nem korszerűsítjük és reformáljuk meg azokat. Több képviselőtársam elmondta – és tökéletesen egyetértek velük –, hogy a kutatás-fejlesztés, a megújuló energia, az energiabiztonság és az oktatási mobilitás területére kell összpontosítanunk.

Ami a fegyelem kérdését illeti, hadd térjek vissza még egyszer a Deauville-ben elért megállapodásra, mert a fegyelmet a tagállamoktól is el kell várnunk. Az AFP hírügynökség egy francia képviselőt idézett, aki ezt mondta: „Németországban vannak olyan ayatollahok, akik porosz keményvonalas álláspontot képviselnek ebben a kérdésben”, utalva a német kormány megalkuvást nem ismerő hozzáállására. Én személy szerint kétlem, hogy Európa francia képviselőjének valóban az az életművész meggyőződése lenne, hogy szabadon osztogathatunk olyan pénzeket, amikkel nem is rendelkezünk, azzal, hogy majd az eljövendő nemzedékekkel fizettetjük meg a mai adósságokat. Nem tudom elhinni, hogy a tagállamok valóban ezt akarják tenni, és legfőbb ideje annak is, hogy erről bizonyságot tegyünk a vonatkozó költségvetési tárgyalások során azáltal, hogy tartjuk magunkat a májusban célul kitűzött és gyakorolt fegyelemhez.

 
  
MPphoto
 

  James Elles (ECR) . – Elnök asszony, gratulálok az előadóknak a mai igen embert próbáló és nehéz pénzügyi körülmények között, amint arról a ma délutáni vita során már hallhattunk.

Most, amikor a brit kormány egy nemzedék óta a legnagyobb horderejű költségvetési megszorításokat tervezi, mi konzervatívak az európai kiadások befagyasztására szólítunk fel. Úgy gondoljuk, hogy az Európai Unió költségvetését úgy kellene felhasználni, hogy valódi hozzáadott értéket teremtsen olyan területeken, mint most a gazdasági növekedés, a jövőben pedig a gazdaságélénkítés biztosítása, stabilitás teremtése az Unióban és az egész világon, a szegénység csökkentése világszerte, és az éghajlatváltozás közös kihívása elleni küzdelem.

Ezen túlmenően módosításokat nyújtottunk be a költségvetési állásfoglaláshoz, amelyekkel összefüggésben felvilágosítást kérünk három konkrét területen: például a Parlament tagállami külső hivatalainak költségeiről; a nem kormányzati szervezetek finanszírozásával kapcsolatos aggályainkat illetően, amelyről szeretnénk, ha az Európai Bizottság jelentést készítene; végül, de nem utolsósorban a személyzeti szabályzatban foglalt nagyvonalú nyugdíjfeltételekről, beleértve a nyugdíjba vonuló biztosokra vonatkozó intézkedéseket. Ezekben a kérdésekben szeretnénk felvilágosítást kapni az elkövetkező hónapok során.

Ami a tágabb képet illeti, az Európai Bizottság ma délután sajtóközleményt bocsátott ki.

Először is úgy véljük, hogy nem megfelelő a pillanat arra, hogy kiegészítő saját forrásokat próbáljunk találni az elmúlt 70 év legsúlyosabb pénzügyi válságának kellős közepén.

Másrészt, biztos úr, amikor azt mondjuk: igen, több rugalmasságra van szükségünk, és igen, nagyobb hangsúlyt szeretnénk fektetni az eredményekre és a hatásokra, hogyan egyeztethető ez össze azzal, hogy tízéves pénzügyi keretet követelnek, amikor azt látjuk, hogy a félidős felülvizsgálat eredményei abszolút gyümölcstelenek a most folyamatban lévő pénzügyi keret esetében? Nem véshetünk kőbe számadatokat tíz évre előre, mikor még azt sem tudjuk, hogy fog kinézni az európai gazdaság két év múlva.

Végül, ami a hazámat illeti, nettó hozzájárulásunk 60%-kal fog megnőni a következő két évben, de a KAP terén nem történt ezzel egyidejű változás. Miért lenne ez másképp az idén? Fel kellene szólítani a hozzájárulásunk nettó befagyasztására mindaddig, amíg az uniós költségvetés terén nem alakul ki méltányos rendszer.

 
  
MPphoto
 

  Kyriacos Triantaphyllides (GUE/NGL) . – (EL) Elnök asszony, tudjuk, hogy az uniós költségvetés a politikai orientációk és prioritások végrehajtásának fő eszköze. Tudjuk azt is, hogy a költségvetés természetét elsősorban a 2007–2013. évi pénzügyi keret szabja meg. Így politikai nézőpontból rugalmatlan eszközről van szó. Amit azonban nem értünk – ha szabad így fogalmaznom –, az a következő abszurditás: a legnagyobb pénzügyi válság során, amelynek családok és munkavállalók, kis- és középvállalkozások és fiatalok tömegesen estek áldozatul, az összes javaslat, a bizottságiaktól a tanácsiakig, mindvégig a magánszektorbeli vállalkozásoknak nyújtandó ösztönzőkre korlátozódott. Az évek során bizonyára az úgynevezett szabad piac és az ambiciózus lisszaboni stratégia dogmatizmusa volt a hibás az akut munkanélküliségért és a szegénység és az alulfoglalkoztatottság növekedéséért? Hová jutottunk ezek alatt az évek alatt azáltal, hogy nemzetközi szabályzatok kidolgozására és stratégiai megközelítésére helyeztük a hangsúlyt, ami a javasolt költségvetésben is irányadó marad? Ha a jelenlegi modell kudarcot vallott, miért nem vezetünk be bátor újításokat a szociális területen?

Végezetül szeretném felhívni a figyelmüket azoknak az embereknek a problémájára, akik Cipruson a török invázió és a sziget kettéosztásához vezető, 1963 és 1967 közötti események után eltűntek. Üdvözöljük, hogy az Európai Parlament ismét 3 millió eurós előirányzatot hagyott jóvá a Cipruson eltűnt személyekkel foglalkozó bizottság számára. Ez mind a török, mind a görög ciprusiakat érinti. Mindamellett hangsúlyozni szeretném, hogy Törökországnak lehetővé kell tennie, hogy módszeresen és célirányosan felkutathassuk eltűnt honfitársaink sorsát, és ki kell adnia minden, jelenleg katonai titoknak minősített információt.

 
  
MPphoto
 

  Frank Vanhecke (NI) . – (NL) Elnök asszony, én ebben a Házban azt a népet képviselem, amely arányaiban a legnagyobb nettó befizetést teljesíti az adófizetők pénzéből az Európai Unió kasszájába. Minden egyes flamand évente mintegy 290 EUR nettó hozzájárulást nyújt az európai intézmények működésének biztosítására. Mi, flamandok vagyunk a bajnokok az európai adófizetők között.

Ennélfogva különösen elfogadhatatlannak találom, hogy ez a jelentés már a legelső bekezdésektől kezdve elmarasztalja azokat, akik fel merik tenni kérdéseiket – indokolt kérdéseiket – az Európai Unió hozzájárulásáról és az Unió kiadásai nagy részének hasznosságáról. Minden, csak nem biztos, hogy az adófizetők pénzét európai szinten bármennyivel is eredményesebben költenék el, mint az adófizetőhöz közelebbi szinteken; sőt inkább ennek ellenkezője igaz.

Ami engem illet, az európai adminisztratív kolosszus további bővítése is elfogadhatatlan számomra, különösen úgy, hogy ezekben az európai intézményekben királyi fizetéseket és juttatásokat osztogatnak. És még akkor nem beszéltünk az európai támogatásokról, például a nem kormányzati szervezeteknek kifizetett évi egymilliárd euróról, amelyekre szinte semmiféle hatékonysági kritérium nem vonatkozik.

Az EU összes tagállama kénytelen hatalmas adóügyi erőfeszítéseket tenni és megtakarításokat érvényesíteni. Több erőfeszítést várhatnánk el az Európai Uniótól is – de mi a jelek szerint úgy érezzük, hogy fölötte állunk a csőcseléknek. A Parlament és az Európai Unió ismét elszalasztott egy lehetőséget.

 
  
MPphoto
 

  Reimer Böge (PPE) . – (DE) Elnök asszony, ami a Vanhecke úr által elmondottakat illeti, nem tudom megállni, hogy el ne mondjam, milyen alacsony biztosítási díj ez a flamand uniós polgároknak, mivel az EU biztosítja a békét, a szabadságot, a jólétet, és remélhetőleg a tiszteletet és a toleranciát is, mindenkinek az Európai Unióban.

Olyan időben vitázunk a 2011-es költségvetésről, amikor az államháztartások megszilárdításán dolgozunk. Noha az uniós költségvetés szerkezete nyilván nem hasonló a nemzeti költségvetések szerkezetéhez, önmérsékletet kell tanúsítanunk, és ennek ellenére beszélnünk kell arról, milyen területekre kell összpontosítanunk a jövőben. Ebben rejlik valójában a kiegyensúlyozás művészete. Ha a Bizottság és a Tanács nem lenne hajlandó áttekintést és felülvizsgálatot végezni, ez ténylegesen a Lisszaboni Szerződés költségvetési szempontjainak késedelmes hatálybalépéséhez vezetne. A globalizáció korában, amikor az Európai Unió gazdasági és politikai túlélése forog kockán, ez nem megfelelő válasz a jövőre vonatkozó kérdésekre. Az egyeztetés során reményeim szerint végre lehetőségünk nyílik az értelmes és egyenlő vitára a hozzáadott értékről és a szubszidiaritásról, a pozitív és negatív prioritásokról, és ugyanakkor a sürgős politikai követelményekről.

Emellett tárgyalnunk kell az intézményközi költségvetési megállapodás kiigazításáról is. Egyezségre kell jutnunk egy eljárásról arra vonatkozóan, hogyan fogjuk a jövőben közösen megvitatni és jóváhagyni a többéves pénzügyi keretet. Több rugalmasságra van szükség az intézményközi megállapodás 21. és 23. pontja alapján. Ezen túlmenően – a Bizottság elnézését kérem – ha az önök dokumentuma kijelenti, hogy az uniós költségvetés stabilitási mechanizmusra való felhasználása az uniós költségvetés innovatív alkalmazásának minősül, erre azt válaszolom, hogy ez elviekben a Parlament megkerülését jelenti. Ezen szintén dolgoznunk kell majd.

Volna még egy utolsó és igen fontos észrevételem a Tanács számára. Arról panaszkodnak, hogy megszorításokat tettünk az ITER terén. Pedig mi szeretnénk megbízható többéves megoldást találni az ITER tekintetében, önöknek azonban nem szabadna panaszkodniuk a jelenlegi csökkentések miatt mindaddig, amíg az ITER igazgatási struktúrái nem kielégítőek. Először ezt kellene rendbe tenni, azután majd találunk értelmes megoldást, de nem olyat, amely apró részletekre lebontott és három évre oszlik el.

 
  
MPphoto
 

  Eider Gardiazábal Rubial (S&D) . – (ES) Elnök asszony, új politikákat hajtunk végre, új kihívásokkal nézünk szembe, kötelezettségvállalásokat teszünk harmadik országoknak, de amikor eljön az igazság pillanata, önök nem hajlandók valóban finanszírozni azokat.

Úgy tűnik, hogy a Tanács és a Bizottság utasításai szerint gondoskodni kell az új prioritásokról, a régieken azonban takarékoskodni kell. Nem helyeseljük ezt a hozzáállást. Ezenkívül úgy vélem, hogy arra csak két magyarázat lehetséges: vagy nem vállalnak felelősséget a már meghozott döntésekért, vagy azt hihetnénk, hogy többé-kevésbé elkendőzött Európa-ellenes érzelmek vezérlik őket.

Ami az első kategóriába tartozókat illeti, nekik azt mondanám, hogy ha valaki vállal egy kötelezettséget, azt teljesítenie is kell. Ezért nem egyezhetünk bele abba, hogy 100%-ban a legfrissebb igényeket támogassuk, és közben elfeledkezzünk a talán kevésbé aktuálisakról.

Azokat pedig, akiknek egyedüli célja az uniós költségvetés megnyirbálása, arra kérem, gondolják ezt végig még egyszer. Tudom, hogy néhányan azért viselkednek így, mert nem hisznek az európai integrációban. Valójában néhányan, amint sajnos láthattuk itt a Házban, nem lelkesednek azért, hogy bármit is közösen építsünk fel. Jobban szeretnek a saját szakállukra dolgozni, és nem érdeklik őket a szomszédaik. Most azonban ők kisebbségben vannak.

Az egyeztetőbizottságnak mindenesetre meg kell hoznia döntését, és egyetértünk az alapvető kérdésekben. Mi is finanszírozni akarjuk a nemzetközi termonukleáris kísérleti reaktort, az ITER-t. A kérdés csak az, hogyan. Úgy finanszírozzuk az új prioritásokat, hogy spórolunk a régebbieken, amint azt a Tanács és a Bizottság szeretné, vagy tisztességes módon tesszük ezt meg?

Megállapodást kötöttünk, és találtunk is 1,8 milliárd eurót az európai gazdaságélénkítési tervre. Most miért kell megnyirbálni a kutatási keretprogramot ahhoz, hogy az ITER-t finanszírozni tudjuk? Legyünk következetesek.

Nem tehetjük meg, hogy nagy csinnadratta közepette meghirdetjük az Európa 2020 stratégiát, amely gazdasági, társadalmi és környezeti szempontból fenntartható növekedést próbál megvalósítani és megkísérli elérni mindazt, amit a lisszaboni stratégiának nem sikerült, aztán pedig hirtelen fogjuk magunkat és megkurtítjuk – teszem azt – a kutatási kiadásokat azért, hogy más kutatási kiadásokat finanszírozzunk belőlük. Úgy próbálják ezt indokolni nekünk, hogy a megszorítások korát éljük.

Azonban arról van szó, hogy minden évben megnyirbálják a költségvetést, és a jelenlegi pénzügyi keretet 2005-ben fogadták el, amikor a gazdasági növekedés időszakát éltük! Ezért kell most pár százmillió eurón veszekednünk: azért, mert 2005-ben kevés volt az ambíció, és mert válságidőszakot élünk.

Ne mondják már nekünk, hogy a tagállami kincstárak amiatt a hozzájárulás miatt fognak csődbe menni, amit mi kérünk tőlük. Szeretnék rámutatni, hogy a költségvetési hozzájárulás, amiről beszélünk, az Unió bruttó nemzeti termékének 0,003%-át teszi ki. Úgy vélem, hogy ez teljesen elfogadható.

 
  
MPphoto
 

  Riikka Manner (ALDE) . – (FI) Elnök asszony, biztos úr, amíg ez a költségvetés a kidolgozás szakaszában volt, többfelől hallottuk, hogy a jelenlegi gazdasági viharok közepette az Európai Uniónak össze kell húznia a nadrágszíját. Nem elégedhetünk meg azonban egy recessziós költségvetéssel, amely keretében nem teszünk eleget közös kötelezettségvállalásainknak, és feltehetőleg nemzetközi kötelezettségvállalásainknak sem.

A Tanács csökkentéseiben az a különösen aggasztó, hogy azok többek között a kutatás-fejlesztésre irányulnak, ahogy ez már itt elhangzott. Csak mert a tagállamok szeretnék, hogy növekedjen a gazdaságuk és csökkenjen az államadósságuk, még nincs jogunk a szemétdombra hajítani saját prioritásainkat. Bár még dühöng a vihar, képesnek kell lennünk nagyobb elszántsággal nézni a jövőnk felé. Ez a gyógymód a tapasztalatok szerint igen jól bevált például az én hazámban, Finnországban.

A lisszaboni célkitűzések a GDP 3%-át jelölték meg a kutatás-fejlesztésre célzott előirányzatként. Jelenleg ez az összeg mindössze 1,9% körül mozog az Unió egészében. A becslések szerint 1%-os növelés akár több millió munkahely teremtését vonná maga után. Ezért minden okunk megvan arra, hogy elérjük ezt a nagyon fontos és ambiciózus célkitűzést.

Nézetem szerint a 2011-es költségvetés, amelyről holnap szavazunk, azt mutatja, hogy a Költségvetési Bizottság fontosnak tartja, hogy a jövőben is megpróbáljunk a régiókon keresztül növekedést generálni. Ezért teljességgel tarthatatlanok a Tanács regionális fejlesztésre irányuló csökkentései. Remélem, hogy a Tanács is tisztában van a regionális politika fontosságával és szoros kötődésével az Európa 2020 stratégiához.

 
  
MPphoto
 

  Hynek Fajmon (ECR) . – (CS) Szeretnék három megjegyzést fűzni a jövő évi uniós költségvetés előkészítéséhez. Véleményem szerint a következők szerint kellene eljárnunk. Először is az Európai Parlamentnek figyelembe kellene vennie a tagállamok reálgazdasági helyzetét, azaz azt a tényt, hogy az Európai Unió legtöbb tagállamának gazdasága vagy csökken, vagy stagnál, és csak néhány országban nő. Ezt szem előtt kell tartanunk, ezért nem kérhetjük az európai kiadások növelését egy olyan helyzetben, amikor kevés a forrás. Másodszor, az Európai Parlamentnek folytatnia kell a kiegyensúlyozott uniós költségvetés hagyományát. Jó dolog, hogy kiegyensúlyozottak a költségvetéseink, és nincs szükségünk arra, hogy a tagállamok többségéhez hasonlóan mentőcsomagokat kelljen igénybevennünk adósságaink törlesztésére. Harmadszor, az Európai Parlamentnek úgy kell megvitatnia a költségvetést, hogy szokás szerint a karácsony előtti utolsó plenáris ülésen jóvá tudjuk hagyni azt. A jóváhagyott költségvetésben rejlő bizonyosság fontos Európa gazdasági stabilitása szempontjából, és jó lenne, ha ezt ilyen módon támogatni tudnánk.

 
  
MPphoto
 

  Giovanni La Via (PPE) . – (IT) Elnök asszony, Wathelet úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, először is szeretnék köszönetet mondani Jędrzejewska asszonynak és a többi képviselőnek az elmúlt hónapokban végzett kitűnő munkájukért, ami lehetővé tette a 2011-es költségvetéssel – először a bizottsági, majd ma a parlamenti költségvetéssel – kapcsolatos álláspont kialakítását.

Nézetem szerint a költségvetéssel kapcsolatos európai munka kiindulópontjának az európai hozzáadott érték fogalmának kell lennie, ami, mint tudják, azt jelenti, hogy az európai kiadásoknak egyértelmű és jól látható hasznot kell generálniuk az Unió és polgárai számára. E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy az új politikák bevezetése és az Unió-szerte már elismert hatáskörök bővülése (például a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének eredményei) következtében egyértelműbb, mint valaha, hogy megfelelő költségvetésre van szükség.

Ezért úgy gondolom, hogy az uniós költségvetésnek kellőképpen nagynak kell maradnia ahhoz, hogy nemzeti vagy helyi szintű kiadások útján nem megvalósítható eredményeket érhessünk el. Ez még fontosabb a mostanihoz hasonló válságidőszakban, amikor a tagállamok azzal a nehéz feladattal szembesülnek, hogy kézben kell tartaniuk kiadásaikat és ki kell egyensúlyozniuk saját költségvetéseiket, és amikor a Költségvetési Bizottság bőséges bizonyságát adta gondos és felelős politikai tervezésének azáltal, hogy 20 éve először belül maradt a többéves pénzügyi keret határain.

A Parlament úgy határozott, hogy sok tekintetben követi a Bizottság eredeti álláspontját, noha több emelést is végrehajtott saját, 2010 márciusa óta hangoztatott prioritásainak – így az ifjúságpolitikának, a mobilitásnak, a kutatásnak és az innovációnak – finanszírozása érdekében. Ezért elutasította a Tanács által javasolt csökkentéseket, amelyeket az gyakran válogatás nélkül, nemritkán kulcsfontosságú költségvetési tételek terhére irányzott elő, mint például a 2. fejezetben a számlarevízió esetében, ami arra mutat, hogy a javaslat mögött nem állt világos és ésszerű politikai döntéshozatal.

Úgy vélem továbbá, hogy a közös agrárpolitika (KAP) költségvetését a jelenlegi szinten kell tartani, különösen a KAP következő, 2013 után esedékes felülvizsgálatának fényében, amely megfelelő finanszírozást fog szükségessé tenni, amelynek összhangban kell lennie a jelenlegi költségvetésben előirányzott összeggel.

 
  
MPphoto
 

  Edit Herczog (S&D) . – Elnök asszony, nem tudom, mi történt valójában, de az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság (ITRE) véleményének előadójaként szeretnék felszólalni. Örömmel kínálok fel némi időt a PSE képviselőcsoportnak, mert azon ritka esetek egyikének lehetünk most tanúi, amikor az európai szocialisták, az ITRE bizottság és a Költségvetési Bizottság egyhangúlag egyetértett. Így végül is bármit mondhatok, az egyhangú megállapodás mindenesetre tény.

Ami a K+F igazgatásával foglalkozó 1a. és 5. fejezetet illeti, mindannyian úgy gondoljuk, hogy egyszerűen elfogadhatatlan a Tanács által a bizottsági javaslattervezetben tett csökkentés. Szintén elfogadhatatlan a csökkentés a gazdaságélénkítés és a gazdaság ösztönzése terén, a digitális menetrendben a vállalkozókkal és a kkv-kkal kapcsolatos bármely intézkedés terén, valamint az innovációs politika, az űrpolitika terén és az ITER-hez hasonló programok esetében.

A költségvetésnek összhangban kell lennie szerződésünk és az Európa 2020-hoz hasonló, a nagy Innovációs Uniót, az általános digitális hozzáférést, az új generációs hálózatot stb. célzó politikáink hangzatos szavaival.

A költségvetésben foglalt összegeknek tükrözniük kell a szavainkat. Ezért a költségvetésnek összhangban kell lennie a 21. századi globális világ kihívásaival.

Megálljt parancsolhatunk Európának, de nem akadályozhatjuk meg a világot a fejlődésben, ezért bizottságunkban egyhangúlag megállapodtunk abban, hogy egyrészt kérjük a költségvetés visszaállítását az eredeti bizottsági javaslatra – amely már maga is kompromisszum volt, mert többre lett volna szükségünk –, másrészt hogy találjunk kiegészítő forrásokat a Lisszaboni Szerződés szerinti új politikák, nevezetesen az űrpolitika és az ITER finanszírozására.

A show-nak folytatódnia kell. Felkészültünk arra, hogy az egyeztetési eljárás során olyan kompromisszumot találjunk, amely a legkedvezőbb a 21. században élő európai polgárok számára.

 
  
MPphoto
 

  Gerben-Jan Gerbrandy (ALDE) . – (NL) Elnök asszony, pártom nem érzi szükségét annak, hogy a 2011. évi költségvetés bármennyivel is nagyobb legyen a 2010. évinél: erre nincs szükség. Szükségesnek gondoljuk ellenben, hogy a forrásokat okosabban költsük el, úgy, hogy valóban képesek legyünk európai hozzáadott értéket létrehozni.

A Tanács sajnos nem ezt tette. Ellenkezőleg: éppen azokat a területeket támogatta, amelyek nem képviselik a jövőt – a mezőgazdaságot és a kohéziót –, és a tudáson, az innováción, a fenntarthatóságon és az energián akar takarékoskodni, azokon a beruházásokon, amelyek meghatározzák a jövőbeli versenyhelyzetünket. Ezért nem vagyok meglepve, hogy hét tagállam a tanácsi közös álláspont ellen szavazott.

Amint mindannyian tudják, a költségvetést kőbe vésték, és nekünk, a Parlament számára gyakorlatilag nem áll rendelkezésre kellő rugalmasság ahhoz, hogy egyik fejezet alól a másikba csoportosítsunk át összegeket. Erről már a Tanács is panaszkodott. Szintén igen sajnálatos, hogy a jelenlegi pénzügyi keret felülvizsgálata csak ma készült el, túl későn ahhoz, hogysem ezt a rugalmasságot biztosítani tudná. Mindennek az az eredménye, hogy, amennyire én látom, a Parlamentnek nincsen választása. Valóban növelnünk kell a tudásba, innovációba, fenntarthatóságba és energiába történő, szükséges befektetéseket, ami nagyobb költségvetést eredményezne – a Tanács azonban nem hagy nekünk választást.

Végezetül, elnök asszony, szükségünk van a saját forrásokra, egyedül ezzel tudjuk elérni, hogy a Tanács meggondolja magát.

 
  
MPphoto
 

  Konrad Szymański (ECR) . – (PL) Az új európai uniós költségvetésről olyan helyzetben vitázunk, amikor nagyon sok tagállam államháztartása válságban van és igen komoly megszorításokat eszközölnek a nemzeti költségvetésekben, ezért semmi különös nincsen abban, hogy mi is hasonló megszorításokra törekszünk az uniós költségvetésben. Csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a leghatékonyabb és legerősebb válságellenes eszköz, ami a kezünkben van, a közös piac. A fenntartható közös piac pedig gyorsabban megvalósítható a kohéziós politika területén megvalósított és strukturális beruházásokon keresztül. Ezért kérek mindenkit, hogy ne akarjon olyan területeket megnyirbálni, ahol nem szociális segélyezési politikáról vagy a pénz elfecséreléséről van szó, hanem olyan beruházásokról, amelyek lehetővé teszik számunkra a közös piac, e 2004-ben és 2007-ben kibővített piac összes hasznának kiaknázását.

Volna még egy dolog. Ma az új költségvetésről olyan helyzetben tárgyalunk, amikor diplomáciai intézmények kiépülése van folyamatban. Kérem, ne számítsanak arra, hogy a közép-európai parlamenti képviselők feltétlen támogatásukat nyújtják a Külügyi Szolgálattal kapcsolatos kiadások növeléséhez egy olyan helyzetben, amikor érdekeik és országaik nem lesznek egyenlő módon képviseltetve ezekben az új intézményekben.

 
  
MPphoto
 

  Ingeborg Gräßle (PPE) . – (DE) Elnök asszony, Wathelet úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, a 2011-es költségvetésben a legfontosabb dolog a tagállamok közvéleménye, és el kell ismernünk, hogy a Tanács ebben a tekintetben nagyon eredményes volt. Önök mínusz 2,77%-ot javasoltak, de ez teljesen értelmezhetetlen a nemzetközi parlamentek számára, amelyek nem ismerik jól ezt a helyzetet. Másképp fogalmazva „ott csökkentettek, ahol már amúgy is túl nagy összegek szerepeltek a tételek mellett”, és ezután az Európai Parlament, amely megpróbálja jóhiszeműen megakadályozni ezeket a csökkentéseket, lesz a rosszfiú úgyszólván, és neki kell tartania a hátát mindenért. Ez meglehetősen agyafúrt stratégia az önök részéről, de túl átlátszó ahhoz, hogy sikerüljön. A Költségvetési Ellenőrző Bizottság tagjaként nem látom jelét annak, hogy a Tanácsot érdekelné az uniós költségvetés hosszabb távú javulása. Hol van akkor a közös monitoring, hol a közös költségvetési ellenőrzés? Ami a Tanácsot illeti, sehol, nem működik.

Szeretném kérni – és itt elsősorban képviselőtársaimhoz szólok, mert holnap a tartalékokról is fogunk vitázni –, hogy finomítsunk ellenőrzési mechanizmusainkon. Mindenekfelett az adminisztrációs költségvetés aggaszt, egyszerűen azért, mert a tagállamok is erősen erre a területre összpontosítanak. 2007 óta elvégeztük az adminisztrációs és koordinációs területen dolgozó alkalmazottak átvilágítását. Folytatnunk kell ezt a folyamatot. Ez alkalommal is képeztünk tartalékot erre a célra. A Bizottságban száz hivata