Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2010/2118(ACI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

A7-0279/2010

Viták :

PV 18/10/2010 - 14
CRE 18/10/2010 - 14

Szavazatok :

PV 20/10/2010 - 4.1
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2010)0366

Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve
2010. október 20., Szerda - Strasbourg HL kiadás

7. A szavazáshoz fűzött indokolások
A felszólalásokról készült videofelvételek
Jegyzőkönyv
  

A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások

 
  
  

Az Európai Unió általános költségvetés-tervezete – 2011. pénzügyi év

 
  
MPphoto
 

  Nicole Sinclaire (NI) . – Tisztelt elnök úr! A következő észrevételeket szeretném tenni képviselőtársaimnak.

Ma szavaztunk első alkalommal Lisszabon után a költségvetésről. Önök ünneplik magukat, és azt gondolják, hogy jó munkát végeztek, de valójában, miközben az országoknak szerte az Európai Unióban csökkenteniük kell a közszolgáltatásokat és csökkenteniük kell költségvetéseiket, önök a sajátjukat növelni akarták.

Önök 2 millió euróval növelték reprezentációs költségvetésüket, ami 85%-os emelést jelent. Valóban ezt az üzenetet kívánják közvetíteni az európaiaknak? Önök az anyasági támogatással kapcsolatban olyan rendelkezéseket is elfogadtak, amelyek súlyos hatással lesznek az Egyesült Királyságon belül választópolgáraimra. Ez munkahelyekbe fog kerülni, és érinteni fogja a közszolgáltatásokat. Remélem, ma büszkék magukra. Nem így kellene Európát működtetni.

 
  
MPphoto
 

  Licia Ronzulli (PPE) . – (IT) Tisztelt elnök úr! Ezen a ponton a méltányosság kedvéért megindokolom az Estrela-jelentés tekintetében elért eredmény melletti szavazatomat.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. - Most viszont ne húzzuk tovább az időt. Két európai parlamenti képviselő szót kapott. A többi indokolást illetően – 61 van, így még 59 van hátra – döntsék el, hogy vagy írásban nyújtják be, vagy holnap, a szavazás végén adják elő.

 
  
  

A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások

 
  
  

Jelentés: Paulo Rangel (A7-0279/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Paulo Alves (S&D) , írásban. – (PT) A majdan a Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokat szabályozó keretmegállapodásnak a Lisszaboni Szerződés fényében történő felülvizsgálata mellett szavaztam, mert meggyőződésem, hogy ez a felülvizsgálat átláthatóbb és dinamikusabb kapcsolatot fog teremteni a Parlament és a Bizottság között. A Lisszaboni Szerződés előtt az Európai Unió működéséről szóló szerződés 295. cikkének jogalapjával összhangban a Szerződések nem ösztönözték kifejezetten az uniós intézményeket intézményközi megállapodások megkötésére. Ezért úgy gondolom, hogy a keretmegállapodás e felülvizsgálata a Lisszaboni Szerződés által teremtett intézményi egyensúlyt tükrözi, és megszilárdítja az ezen új Szerződéssel elért eredményeket. Ez a szöveg ezáltal kompromisszumot jelent a két fél között, és biztosítja a Lisszaboni Szerződés egységesebb és értelmesebb végrehajtását.

 
  
MPphoto
 
 

  Mara Bizzotto (EFD) , írásban. – (IT) A végrehajtó hatalom intézkedéseinek parlamenti ellenőrzése minden demokratikus rendszerben alapvető kérdés, mint ahogyan a kormány és a polgárok képviselői közötti koncentrált kölcsönös kommunikációnak is nagy jelentősége van. Ez a Parlament és a Bizottság közötti intézményközi megállapodás – amennyire ez egy olyan összetett és folyamatosan alakuló rendszerben, mint az Európai Unió, lehetséges – eleget tesz a Parlament által az Európai Bizottság tekintetében jogosan előterjesztett néhány kérésnek. Ezért jó, hogy könnyebbé válik a Bizottság Parlament általi ellenőrzése, mivel ez utóbbi egy technikai szerv, amely nem lehet egy egész földrész politikai agya, és számot kell adnia intézkedéseinek tartalmáról, okairól és módszereiről. Szintén kétségtelenül pozitív elem a Bizottság Parlament munkájába – különösen a plenáris ülések keretében – való még erőteljesebb bevonását célzó törekvés, hogy választ tudjon adni az európai uniós polgárok képviselőinek kéréseire, és kellő időben számot tudjon adni a Bizottság aktuális politikai, gazdasági, szociális és nemzetközi kérdésekre vonatkozó álláspontjáról. Ha az EU a maitól különböző, demokratikus felépítés irányába kíván elmozdulni, úgy a Bizottság és a Parlament közötti kapcsolatokat bizonyosan javítani és erősíteni kell. Rangel úr jelentése mellett szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D) , írásban. – (LT) Ezzel a javaslattal sikerült első alkalommal építő jellegű keretmegállapodást elérni. Az Európai Parlament Lisszaboni Szerződést követően megnövekedett hatáskörei nagyon fontosak az Európai Bizottsággal való további együttműködés és a jövőbeni kapcsolatok szempontjából, a további megállapodások végrehajtását illetően. Ez a dokumentum tehát további iránymutatásokat állapít meg az e két intézmény közötti együttműködésre nézve. Az Európai Parlament és a Bizottság szoros párbeszédet tud majd kialakítani a Bizottság munkaprogramjáról és a nemzetközi megállapodásokról. A Parlamentnek joga lesz a bizalmas dokumentumok megszerzéséhez. A Parlamentet tájékoztatni fogják a nemzetközi tárgyalások előrehaladásáról, továbbá a Parlament képes lesz szakértővé válva javaslatokkal ellátni a Bizottságot e kérdésekben. A keretmegállapodás átfogó parlamenti ellenőrzést is meghatároz, és a Bizottság elnökének, a Bizottságnak mint testületnek és a Bizottság összetételének megválasztására vonatkozóan, illetve a Bizottság esetleges átalakítására vagy személyi változásaira vonatkozóan megerősített rendelkezéseket tartalmaz. A Parlament jobb és átláthatóbb együttműködésre törekszik a többi intézménnyel. Örvendetesnek tartom, hogy az e két intézmény közötti szorosabb együttműködés segíteni fog a tagállamoknak az európai uniós jogszabályok nemzeti jogba történő lehető leggyorsabb és leghatékonyabb átültetésében.

 
  
MPphoto
 
 

  Lara Comi (PPE) , írásban. – (IT) Az Európai Unió alkotmányi felépítése egyre jobban közelít a nemzetállamokéhoz. Az Unió politikai jövőjével kapcsolatos, ebből eredő megfontolásokon túlmenően tudomásul kell vennünk ennek a hasonlóságnak az elfogadását. A Bizottság és a Parlament közötti kapcsolatok modellje valójában – nézetem szerint helyesen – ebből vezethető le, az egyes tagállamokban már kipróbált és az évtizedek (vagy akár évszázadok) során kialakított módon. Különösen nagyra kell értékelni a Parlament felügyeleti és kérdőre vonási szerepét, mert ez segít csökkenteni az úgynevezett demokratikus deficitet, és átláthatóbbá teszi a polgárok és a Bizottság közötti kapcsolatot.

 
  
MPphoto
 
 

  Mário David (PPE) , írásban. – (PT) Üdvözlöm a tárgyalások sikerét és az ezen új keretmegállapodásban – a Parlament és a Bizottság közötti ötödik intézményközi megállapodásban – elért kompromisszumot. Ez az új megállapodás tagadhatatlanul fontos előrelépés a Bizottsággal fennálló kapcsolatok szempontjából. Noha a megállapodás szerinti kompromisszum nem valósítja meg a Parlament összes célját, egy olyan megállapodás áll a rendelkezésünkre, amely biztosítja a Lisszaboni Szerződés következetes és értelmes végrehajtását. Szeretném kiemelni az EU nemzetközi kapcsolatainak intézményközi dimenziójára vonatkozó tárgyalások fontosságát, amelynek révén a Parlament kellő időben teljes körű tájékoztatást kap, és így a tárgyalási folyamat során beleszólása lehet a nemzetközi megállapodásokba. Végezetül, a tájékoztatási kötelességet illetően szeretném hangsúlyozni, hogy a polgári kérelmeken alapuló jogalkotási kezdeményezésekre vonatkozó kérésekkel kapcsolatban a Parlamenttel való korai együttműködésnek kritikus jelentősége lesz a Parlament és a nyilvánosság közötti kapocs biztosításában. Ezért nagyrészt az e jelentésben szereplő javaslatok mellett szavazok.

 
  
MPphoto
 
 

  Robert Dušek (S&D) , írásban. – (CS) Az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás felülvizsgálatáról szóló jelentéstervezet célja a Parlament és a Bizottság közötti, Lisszaboni Szerződésben támogatott intézményi egyensúly elérése. Az intézményközi megállapodások ugyan nem változtatják meg az elsődleges jog rendelkezéseit, ebben az esetben mégis tisztázzák az uniós intézmények közötti kapcsolatokat. A jelentés végleges változata az előadó szerint egy kiegyensúlyozott kompromisszum a két intézményi fél nézetei és álláspontjai között, miközben a legproblémásabb tárgyalások az EU nemzetközi kapcsolatait érintették. A Parlamentet maradéktalanul tájékoztatni kell az egyetértés megadásának megkönnyítése érdekében, és hogy ne fordulhasson elő újra, hogy nemzetközi megállapodások hiánya. Az ezekre vonatkozó tárgyalásokat már lezárták.

A Parlament a Lisszaboni Szerződéssel új hatásköröket kapott az uniós jogszabályok nemzeti jogba való átültetésének és alkalmazásának jobb és szorosabb nyomon követéséhez, ami nagyon örvendetes. A közös európai jogszabályok nem sokat érnek, ha bizonyos tagállamok ezeket nemzeti szinten nem hajtják végre. Egyetértek a jelentés szövegével, és elfogadása mellett fogok szavazni.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Az Európai Unión belüli intézményközi megállapodások kritikus jelentőségűek a hatékony nyomon követés, ellenőrzés és a hatalmi egyensúly szempontjából. Ezért a Lisszaboni Szerződés által megállapított szükséges kiigazításokat követően örömmel látom, hogy a Bizottsággal való kapcsolataiban növekedtek a Parlament hatáskörei. Mint a jelentés is tükrözi, ez nagyobb fokú és hatékonyabb ellenőrzést jelent a bizottsági javaslatok felett, a jogalkotási folyamat nagyobb fokú átláthatósága mellett.

Így ez újabb lépés a hatékonyan gyakorolt demokratikus hatalom felé, és hozzá fog járulni ahhoz, hogy Európa közelebb kerüljön polgáraihoz. Ezen túlmenően nem mulaszthatom el kiemelni, hogy ez a javaslat milyen nagyszerű tárgyalóképességet igényelt, különösen az előadó, Rangel úr részéről. Ezzel kapcsolatban szeretnék gratulálni neki.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) Üdvözlöm e jelentés elfogadását és az előadó, Rangel úr által végzett kiváló munkát. Ez a jelentés a Lisszaboni Szerződés által létrehozott intézményi egyensúlyt tükrözi és testesíti meg, és világos és fontos javulást eredményez a Bizottsághoz fűződő kapcsolatokban. A Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokról szóló felülvizsgált keretmegállapodás tervezete az ötödik ilyen jellegű megállapodás, amelyet a két intézmény között aláírnak. A jogalkotási folyamatot és annak ütemezését illetően fontos kiemelni a „jobb szabályozás” megközelítéssel kapcsolatos változásokat és az intézményközi megállapodás e kérdéssel kapcsolatos felülvizsgálatának bejelentését, a Bizottság által elvégzett hatásvizsgálatokra vonatkozó új szabályok mellett. Az EU nemzetközi kapcsolatainak intézményközi dimenzióját illetően a Parlament célja a tájékoztatáshoz való jog, hogy ezzel a tények hiánytalan ismeretében adhassa meg jóváhagyását, és elkerülhető legyen, hogy egy nemzetközi megállapodásról ne szülessen megegyezés, miután már befejeződtek a tárgyalások. Szeretném kiemelni azt is, hogy az európai parlamenti képviselők megfigyelői státuszt kaptak a nemzetközi konferenciákon, és mostantól részt vehetnek minden fontos találkozón is. Ez a szerep alapvető a Parlament demokratikus hatásköreinek megerősítéséhez, különösen az olyan jelentős nemzetközi konferenciák tárgyalásai során, mint például az ENSZ éghajlat-változási konferenciái.

 
  
MPphoto
 
 

  Nathalie Griesbeck (ALDE) , írásban. – (FR) Múlt szerdán szavaztunk az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló felülvizsgált keretmegállapodásról, amely felülvizsgálat a megállapodás keretében rögzíti a Parlament Lisszaboni Szerződésből eredő új hatásköreit.

Az Európai Parlament ezen új hatáskörei alapvetőek, és gyökeres változást hoznak az európai intézményi eljárásban. A Bizottság feletti bővített parlamenti ellenőrzés, a Parlament nemzetközi megállapodásokra vonatkozó jóváhagyási hatásköre, a Parlament részvétele a Bizottság munkaprogramjában, a Parlament részvétele az Európai Bizottság elnökének megválasztásában mind-mind kritikus jelentőségű fejlemények egy demokratikusabb európai térség kialakításában.

Alapvetőnek tűnnek még számomra azok a további garanciák, amelyeket a Parlament tájékoztatására vonatkozó kötelezettséggel szerzünk: elérhetőbbé válnak számunkra a nemzetközi megállapodásokra és tárgyalásokra vonatkozó bizalmas dokumentumok. Az Európai Parlamentet be kell vonni ezekbe a „nemzetközi eljárásokba”, azok előkészítésébe és utóéletébe is. Ez a megállapodás ezzel új egyensúlyt határoz meg egy demokratikusabb európai térség érdekében, és jó, hogy mindezt egy hivatalos megállapodásba foglalták.

 
  
MPphoto
 
 

  Sylvie Guillaume (S&D) , írásban. – (FR) A nagy többséggel elfogadott felülvizsgált keretmegállapodás vitathatatlan előrelépést jelent az Európai Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokban.

Valóban itt az ideje, hogy szigorúan érvényesüljön a Lisszaboni Szerződés által meghatározott intézményi egyensúly. E felülvizsgálat legfontosabb elemei közül különösen örvendetesnek kell tartanunk a Parlamenttel és a Tanáccsal szembeni egyenlő bánásmódot, különösen az információcsere és az üléseken való részvétel terén. E tekintetben csak örülni lehet a nemzetközi megállapodások megtárgyalása tekintetében bevezetett rendelkezéseknek. Hiszen hogyan is adhatná meg a Parlament a tények teljes körű ismeretében a jóváhagyását, ha nem részesül a tárgyalási eljárás során végig tájékoztatásban?

Az európai parlamenti képviselők valóban eltökélten és maradéktalanul végre kívánják hajtani a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta rendelkezésükre álló megnövelt hatásköröket: ezt bizonyította februárban a SWIFT-megállapodás elutasítása. Egy biztos: továbbra is éberen kell őrködnünk ennek az új intézményi folyamatnak a fenntartása érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  Peter Jahr (PPE) , írásban. – (DE) A Lisszaboni Szerződéssel az Európai Parlament jelentős új együttdöntési hatáskörökhöz jutott. Ennek nem utolsósorban a demokrácia elmélyülését kell eredményeznie az Európai Unióban, és javítania kell az európai polgárok részvételét.

Az új keretmegállapodás e jogok kodifikálásával és konkretizálásával figyelembe veszi ezeket a jogosultságokat, valamint a Bizottság és a Parlament közötti új egyensúlyt. Ez nagyon örvendetes, mivel a Parlament mostantól jobban be fogja tudni tölteni szerepét az uniós polgárok képviselőjeként. Most rajtunk áll, hogy felelősen éljünk ezekkel az új jogokkal.

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (S&D) , írásban. – Ez nagyszerű eredmény a Parlament számára, és kedvező keret a Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokhoz. Különösen örvendetesnek tartom a Tanács és a Parlament közötti egyenrangúság elismerését és ennek a Parlament bizalmas dokumentumokhoz való hozzáférésében, a Bizottság nemzeti szakértőkkel folytatott találkozóiról való tájékoztatáshoz fűződő jogában és nemzetközi konferenciákon való részvételében jelentkező következményeit. Annak is örülök, hogy a Parlamentnek hangsúlyos szerepe lesz a jogalkotási programozásban, és gyakran lehetősége lesz arra, hogy ezeket a kérdéseket a plenáris üléseken és a bizottságokban felvesse és megvitassa a Bizottsággal.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) A Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatok sokat változtak a Lisszaboni Szerződés elfogadása után, és a Parlament több ügyben nagyobb hatáskört kapott, különösen a rendes jogalkotási eljáráshoz és a költségvetési kérdésekhez kapcsolódóan, továbbá hangsúlyosabb szerephez jutott az EU külpolitikáját illetően. Ezekből a változásokból következően az európai nyilvánosság mostantól új szerepet játszik az uniós szintű döntéshozatalban. Ezért szükséges és célszerű a Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokat szabályozó keretmegállapodás felülvizsgálata.

 
  
MPphoto
 
 

  Alexander Mirsky (S&D) , írásban. – (LV) Teljes mértékben egyetértek Rangel úr jelentésével. Az Európai Bizottság ez idáig sok alkalommal egyáltalán nem vett tudomást az Európai Parlament állásfoglalásairól. Ez véleményem szerint elfogadhatatlan. Nem hajtották még végre például az Európai Parlament 2004. március 11-i állásfoglalását, amelyben az Európai Parlament azt ajánlja, hogy Lettország a lett állampolgársággal nem rendelkezőknek is adjon szavazati jogot a helyi választásokon, és egyszerűsítse a honosítás folyamatát az idősebbek esetében. Szeretném tudni, hogy az illetékes európai biztosok miért nem tettek még fel kérdéseket a lett kormánynak. Miért hagyják figyelmen kívül az Európai Parlamentnek ezt a határozatát? Talán az Európai Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokról szóló új megállapodás aláírásának eredményeképpen az Európai Parlament megfelelő ítéletet fog mondani a Bizottság részéről tanúsított ilyen jellegű tétlenségekről, és azokat, akik nem végzik megfelelően a munkájukat, a következő alkalommal ki fogják zárni a Bizottságból.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE) , írásban. – (PT) Melegen üdvözlöm a Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokról szóló felülvizsgált keretmegállapodásról szóló jelentés elkészítését. Üdvözlöm a plenáris ülésen történt elfogadását is, amelyhez jómagam is hozzájárultam, mivel az a két intézmény képességeit jobban szem előtt tartó, a Bizottság és a Parlament közötti hatáskörmegosztás révén az Európai Unió további demokratizálódásának alapvető kereteként szolgálhat.

Ez a keretmegállapodás különösen fontos, mivel az első a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta, amely különösen a jogalkotás szintjén bővítette a Parlament hatásköreit.

Meggyőződésem, hogy az új keretmegállapodás alapján a Parlament aktívabb partnerré válik az európai projekt építésében, mert teljesebben, hatékonyabban és felelősebben tudja betölteni hatásköreit.

 
  
MPphoto
 
 

  Marc Tarabella (S&D) , írásban. – (FR) A Figueiredo asszonynak a szegénység elleni küzdelemben a minimáljövedelem szerepéről és Európában a befogadó társadalom előmozdításáról szóló állásfoglalásában javasolt lényeges intézkedések ellenére sajnálom, hogy az Európai Parlament többsége nem tanúsított nagyobb ambíciót. Szocialistaként meggyőződésem, hogy az európai népesség 17%-át érintő szegénység hatékony kezeléséhez elengedhetetlen egy keretirányelv.

Ez a képviselőtársam, Frédéric Daerden által javasolt keretirányelv rögzítené a megfelelő minimáljövedelem elvét Európában, amelyet az összes tagállam esetében közös kritériumok alapján, a kollektív egyeztetések nemzeti gyakorlataival és a nemzeti joggal összhangban állapítanának meg. Kötelesek vagyunk egy szociálisabb Európa megvalósítására törekedni.

 
  
MPphoto
 
 

  Aldo Patriciello (PPE) , írásban. – (IT) A Lisszaboni Szerződést és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 295. cikke által teremtett jogalapot megelőzően a Szerződések nem ösztönözték kifejezetten az uniós intézményeket intézményközi megállapodások megkötésére. Ezek a megállapodások az elsődleges jog rendelkezéseit nem módosíthatják, ám gyakran pontosítják őket.

Meggyőződésem, hogy ez a tervezet szigorúan a Lisszaboni Szerződés által meghatározott intézményi egyensúlyt tükrözi. Azért adom beleegyezésemet, mert ez a megállapodás egyértelmű és jelentős javulást jelent a Bizottsággal való kapcsolatokban. Mint minden megállapodásnál, a végleges szöveg rendszerint a két fél közötti kompromisszum; ez a végső kompromisszum mindazonáltal biztosítja a kiegyensúlyozott megítélést és a Lisszaboni Szerződés ésszerű és következetes alkalmazását.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – A Rangel-jelentés az Európai Parlament számára legfontosabb, átdolgozott keretmegállapodásban szereplő következő eredményekre hívja fel a figyelmet:

A „Jogalkotási eljárás és tervezés: kölcsönös együttműködés” cím alatt említi a Parlament részvételének növelését, a függőben lévő javaslatok felülvizsgálatát egy új Bizottság hivatali idejének kezdetekor, kellőképpen figyelembe véve a Parlament véleményét, valamint a Bizottság az irányú kötelezettségvállalását, hogy valamennyi, az EUMSz. 225. cikkének megfelelően benyújtott jogalkotási kezdeményezésre vonatkozó kérelem konkrét nyomon követéséről jelentést készít.

A „Parlamenti ellenőrzés” cím alatt említi a Bizottságnak a választási kampányokban való részvételére vonatkozó új szabályokat, Bizottság arra irányuló kötelezettségét, hogy kikéri a Parlament véleményét, amikor a biztosok magatartási kódexét szándékozik felülvizsgálni, valamint az ügyvezető igazgatói posztokra jelöltek azon kötelezettségét, hogy a felelős parlamenti bizottságok előtt megjelennek meghallgatásra.

A jelentés a tájékoztatási kötelezettségeket és a Bizottság parlamenti jelenlétére vonatkozó követelményt is meghatározza.

 
  
MPphoto
 
 

  Czesław Adam Siekierski (PPE) , írásban. – (PL) A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése az Európai Bizottságot és az Európai Parlamentet egyaránt új jogokkal ruházta fel. A keretmegállapodás módosított szövegének tervezete a Szerződésből eredő változások hatékonyabb végrehajtásának kifejeződése a két intézmény közötti kapcsolatok alapján. Kedvező változtatásokat vezet be a jogalkotási eljárásban, a parlamenti ellenőrzésben és a tájékoztatási kötelezettségben. Jelentős előrehaladást jelent a Bizottsággal való kapcsolatokban, és fontos lépés a szorosabb együttműködés felé. Az információcserék és az építő jellegű párbeszéd révén hatékonyabb és átláthatóbb eredményeket tudunk majd elérni, ami kulcsfontosságú kérdés az uniós polgárok szempontjából, akiknek az érdekeit képviseljük. Ezért tekintem annyira fontosnak, hogy a megállapodásban elsőbbséget kapjon a Bizottság tagjainak a plenáris üléseken és a Parlament tevékenységeihez kapcsolódó egyéb üléseken való részvétele. Különösen örülök annak, hogy a Bizottság vállalta, hogy korai szakaszban szorosan együttműködik a Parlamenttel a polgárok által javasolt jogalkotási kezdeményezésekre irányuló indítványokkal kapcsolatban.

Ennek köszönhetően mi a Parlamentben közelebb kerülhetünk polgárainkhoz, ami erősíteni fogja demokráciánkat. Mindazonáltal ahhoz, hogy az európai parlamenti képviselők az uniós polgárok érdekében hatékonyan működhessenek, a Bizottságnak megfigyelői státuszt kell biztosítania számukra minden nemzetközi konferencián, és amennyiben lehetséges, még nagyobb mértékben meg kell könnyítenie részvételünket az egyéb jelentős találkozókon, továbbá tájékoztatnia kell a Parlamentet a Bizottság által az ilyen találkozókon és konferenciákon elfoglalt tárgyalási pozíciókról.

 
  
MPphoto
 
 

  Eva-Britt Svensson (GUE/NGL) , írásban. – A Rangel-jelentés (A7-279/2010) mellett szavaztam. Ugyanakkor határozottan nem értek egyet az előadónak azzal az állításával, miszerint „a Lisszaboni Szerződés jelentősen mélyíti a demokráciát az EU-ban és az uniós polgároknak – elsősorban a Parlamenten keresztül – megerősített jogkört nyújt a Bizottság ellenőrzése vonatkozásában”.

 
  
MPphoto
 
 

  Viktor Uspaskich (ALDE) , írásban. – (LT) Ez a kapcsolatokról szóló új keretmegállapodás alkalmas lehet arra, hogy megszilárdítsa a Lisszaboni Szerződés vívmányait, és ez jelentős áttörést jelenthet. Különösen fontosak a jogi eljárásokat javító és a parlamenti ellenőrzést erősítő módosítások. Egyetértek mindazokkal a módosításokkal, amelyek hozzájárulnak az információcsere javításához és az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatok hatékonyságának előmozdításához. Fontos szavatolni, hogy ez az intézményi partnerség a lehető legkevesebb bürokráciával járjon. A kapcsolatokról szóló új keretmegállapodás szabályozza a Parlament és az Európai Bizottság közötti „különleges partnerséget”. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az összes közül a legfontosabb partnerség az Európai Unió és polgárai közötti partnerség. Az Európai Uniónak keményebben kell dolgoznia azon, hogy közös elvi síkra helyezkedjen polgáraival, és bizonyítsa jelentőségét mindennapi életükben.

Az előadó helyesen jegyezte meg, hogy ez a megállapodás egy „új intézményközi egyensúlyt”, vagyis egy egészséges kompromisszumot képez. Létezik azonban néhány kérdés, amelyről az Európai Unió nem tárgyalhat: ezek az alapvető emberi jogok és szabadságok. A nagyobb hatáskörök nagyobb felelősséggel is járnak. Nem elég beszélni a közös értékekről, ezeket az értékeket meg is kell valósítani és meg kell védeni. Ha ezt nem sikerül elérni, az Európai Unió intézményi rendszerének különböző ágai nem lesznek képesek teljes mértékben kibontakoztatni lehetőségeiket. Az Európai Uniónak hitelesnek kell lennie ahhoz, hogy összetartó erő lehessen.

 
  
  

Jelentés: Paulo Rangel (A7-0278/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Mário David (PPE) , írásban. – (PT) Miután elfogadtuk a Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás felülvizsgálatát, az Európai Parlament eljárási szabályzatának a fent említett keretmegállapodáshoz történő ezt követő hozzáigazítása természetes lépés. Ezért e jelentés mellett szavazok.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) Egyetértek a Parlament eljárási szabályzatának módosításaival, amelyek célja az eljárási szabályzatnak a Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokról szóló felülvizsgált keretmegállapodáshoz való hozzáigazítása. Tekintettel a Bizottság nyitottságára, amelynek részeként több információt ad az európai parlamenti képviselőknek, egyetértés van a tekintetben, hogy az európai parlamenti képviselők kötelesek betartani a Parlament bizalmas információk kezelésére vonatkozó szabályait. A Bizottság nyitottsága, amelynek részeként több információt biztosít az európai parlamenti képviselők számára, megköveteli, hogy az illetékes bizottság és adott esetben a társbizottság elnökei és előadói együttesen megfelelő intézkedéseket hozzanak annak biztosítására, hogy a Parlament azonnali, rendszeres és teljes körű tájékoztatást kapjon – adott esetben bizalmas formában – a nemzetközi megállapodások tárgyalásának és megkötésének valamennyi szakaszában, beleértve a tárgyalási irányelvtervezetekről és a véglegesen elfogadott tárgyalási irányelvekről.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) A Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatok sokat változtak a Lisszaboni Szerződés elfogadása után, és a Parlament több ügyben nagyobb hatáskört kapott, különösen a rendes jogalkotási eljáráshoz és a költségvetési kérdésekhez kapcsolódóan, továbbá hangsúlyosabb szerephez jutott az EU külpolitikáját illetően. Ezekből a változásokból következően az európai nyilvánosság mostantól új szerepet játszik az uniós szintű döntéshozatalban. Ezért szükséges és célszerű az eljárási szabályzatot hozzáigazítani a Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokat szabályozó felülvizsgált keretmegállapodáshoz.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE) , írásban. – (PT) A Parlament eljárási szabályzatának az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló felülvizsgált keretmegállapodáshoz történő hozzáigazítása természetes módon következik Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás felülvizsgálatából, és lehetővé teszi a keretmegállapodás azonnali elfogadását, hogy az szükség szerint életbe léptethető legyen, ami így biztosított lesz. A két jelentés közös háttere és egyezése szintén indokolják, hogy jóváhagytam a jelentéseket.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – A Rangel-jelentés az Európai Parlament számára legfontosabb, átdolgozott keretmegállapodásban szereplő következő eredményekre hívja fel a figyelmet:

A „Jogalkotási eljárás és tervezés: kölcsönös együttműködés” cím alatt említi a Parlament részvételének növelését, a függőben lévő javaslatok felülvizsgálatát az új Bizottság hivatali idejének kezdetekor, kellőképpen figyelembe véve a Parlament véleményét, valamint a Bizottság az irányú kötelezettségvállalását, hogy valamennyi, az EUMSz. 225. cikkének megfelelően benyújtott jogalkotási kezdeményezésre vonatkozó kérelem konkrét nyomon követéséről jelentést készít.

A „Parlamenti ellenőrzés” cím alatt említi a Bizottságnak a választási kampányokban való részvételére vonatkozó új szabályokat, Bizottság arra irányuló kötelezettségét, hogy kikéri a Parlament véleményét, amikor a biztosok magatartási kódexét szándékozik felülvizsgálni, valamint az ügyvezető igazgatói posztokra jelöltek azon kötelezettségét, hogy a felelős parlamenti bizottságok előtt megjelennek meghallgatásra.

A jelentés a tájékoztatási kötelezettségeket és a Bizottság parlamenti jelenlétére vonatkozó követelményt is meghatározza.

 
  
MPphoto
 
 

  Eva-Britt Svensson (GUE/NGL) , írásban. – A Rangel-jelentés (A7-0278/2010) mellett szavaztam. Ugyanakkor határozottan nem értek egyet az előadónak azzal az állításával, miszerint „a Lisszaboni Szerződés jelentősen mélyíti a demokráciát az EU-ban és az uniós polgároknak – elsősorban a Parlamenten keresztül – megerősített jogkört nyújt a Bizottság ellenőrzése vonatkozásában”.

 
  
  

Jelentések: Paulo Rangel (A7-0279/2010), (A7-0278/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Bairbre de Brún és Søren Bo Søndergaard (GUE/NGL) , írásban. – A Rangel-jelentések (A7-0278/2010 és A7-279/2010) mellett szavaztam. Ugyanakkor határozottan nem értek egyet az előadónak azzal az állításával, miszerint „a Lisszaboni Szerződés jelentősen mélyíti a demokráciát az EU-ban és az uniós polgároknak – elsősorban a Parlamenten keresztül – megerősített jogkört nyújt a Bizottság ellenőrzése vonatkozásában”.

 
  
MPphoto
 
 

  Joe Higgins (GUE/NGL) , írásban. – Tartózkodtam a Rangel-jelentésekről (A7-0278/2010 és A7-279/2010) történő szavazástól. Noha a jelentésben szereplő sok intézkedést támogatok, így például a Parlament nagyobb szerepét a biztosok magatartási kódexének elkészítésében és a Parlament növelt szerepét a nemzetközi tárgyalások során, határozottan nem értek egyet az előadónak azzal az állításával, miszerint „a Lisszaboni Szerződés jelentősen mélyíti a demokráciát az EU-ban és az uniós polgároknak – elsősorban a Parlamenten keresztül – megerősített jogkört nyújt a Bizottság ellenőrzése vonatkozásában”.

 
  
MPphoto
 
 

  Marisa Matias (GUE/NGL) , írásban. – A Rangel-jelentések (A7-0278/2010 és A7-279/2010) mellett szavaztam. Ugyanakkor határozottan nem értek egyet az előadónak azzal az állításával, miszerint „a Lisszaboni Szerződés jelentősen mélyíti a demokráciát az EU-ban és az uniós polgároknak – elsősorban a Parlamenten keresztül – megerősített jogkört nyújt a Bizottság ellenőrzése vonatkozásában”.

 
  
MPphoto
 
 

  Alexander Mirsky (S&D) , írásban. – (LV) Rangel úr nagyon fontos módosításokat javasol az Európai Parlament eljárási szabályzatában. Lehetséges, hogy közvetlenül az Európai Parlament működési szabályzata e kiigazításainak köszönhetően gyorsabban megoldódnak az általunk megvitatott problémák. Különösen szeretném azt tapasztalni, hogy az Európai Parlament határozatait és ajánlásait az uniós tagállamokban végrehajtják. Az EU harmadik országoknak szóló ajánlásai csak akkor eshetnek lényegesen nagyobb súllyal latba, ha rendet teszünk a saját házunk táján. Például még mindig nem hajtották végre az Európai Parlament lett állampolgársággal nem rendelkező lettországi lakosok helyzetéről szóló 2004. március 11-i állásfoglalásában szereplő ajánlásokat. Remélem, hogy az Európai Parlament felülvizsgált eljárási szabályzata segíteni fog az uniós intézményeknek abban, hogy világos képet alkossanak az alapvető emberi jogok Lettországban folyó megsértéséről.

 
  
MPphoto
 
 

  Alfredo Pallone (PPE) , írásban. – (IT) A Parlament e megállapodással „jobbá tette” és megerősítette magát, és megerősödött az Európai Unió demokratizálódása. E jelentés elfogadása határozottan jelzi a hatalmi ágak különválasztására vonatkozó elv megszilárdításának igényét. A keretmegállapodás nagyon fontos, mivel olyan időszakban határozza meg a Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokat, amikor a Parlament – különösen a jogalkotási folyamatban – nagyobb hatáskörökhöz jutott, és a Tanáccsal azonos szintre került. Valóban, a kiegészítő és alkalmazásra vonatkozó szerződések és jegyzőkönyvek ellenére további jogszabályra volt szükség egyes kérdések leírása és jobb meghatározása céljából. Különösen örvendetesnek tartom, hogy a keretmegállapodás tisztázza a két intézmény politikai felelősségére, az információk körbeküldésére, a külkapcsolatokra, a bővítési és nemzetközi megállapodásokra, a költségvetés végrehajtására, a Bizottság politikai és jogalkotási programjára és az Európai Unió többéves programjára, a Bizottság jogalkotási hatáskörére és különleges hatásköreinek gyakorlására, az uniós jog végrehajtásának nyomon követésére és a Bizottság Parlament munkájában való részvételére vonatkozó pontokat.

 
  
  

Jelentés: Ingeborg Gräßle, Crescenzio Rivellini (A7-0263/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  George Becali (NI) , írásban. – (RO) E rendelet mellett szavaztam. Technikai, pénzügyi és adminisztratív részleteket tartalmaz, és kifejti azokat az intézményközi kapcsolatokat, amelyekkel ennek az európai szolgálatnak és struktúráinak rendelkezniük kell. Mindig is azt kívántuk és azt kívánjuk most is, hogy az EU a külpolitikában hatalommal bíró, elismert szereplő legyen. Ennek eléréséhez a feladathoz igazított szabályokra és európai rendeletekre is szükségünk van.

 
  
MPphoto
 
 

  Alain Cadec (PPE) , írásban. – (FR) Az Európai Külügyi Szolgálat létrehozásakor az EKSZ megvalósítására irányuló ellenőrzés és nyomon követés javítása érdekében módosítani kellett a költségvetési rendeletet.

A Gräßle-Rivellini-jelentés növeli a költségvetési és pénzügyi felelősséget, javítja az átláthatóságot, és előmozdítja az EKSZ hatékonyságát. A javasolt javítások hozzá fognak járulni a pénzügyi integritás olyan kultúrájának megvalósításához, amely szükséges az EKSZ megfelelő működésébe vetett bizalom előmozdításához.

A jelentésnek azokat a részeit is üdvözlöm, amelyek azt követelik, hogy a Parlament kapjon jelentős ellenőrzési hatáskört. Így egyetértek az előadókkal, amikor azt kérik, hogy a Parlament legyen képes hiánytalanul gyakorolni mentesítési jogait, és hogy a küldöttségvezetők nyújtsák be költségvetési végrehajtási jelentéseiket a Költségvetési Ellenőrző Bizottságnak.

 
  
MPphoto
 
 

  Mário David (PPE) , írásban. – (PT) Az e jelentésben javasolt intézkedések többsége mellett szavazok, amelyek célja a pénzügyi integritás olyan kultúrájának megvalósítása az Európai Külügyi Szolgálatnál (EKSZ), amely szükséges az EKSZ zavartalan és feddhetetlen jövőbeni működésébe vetett bizalomhoz. A különböző háttérrel rendelkező munkatársak révén az EKSZ a szervezeti kultúrák olvasztótégelyévé válik, és fokozatosan kell majd létrehoznia saját kultúráját. Az új szolgálat felépítésének meghatározása során fontos úgy megállapítani annak pénzügyi szabályzatát, és kezdettől fogva a lehető legtöbb garanciát biztosítani, hogy a pénzügyi feddhetetlenség a Szolgálat vállalati kultúrájának szerves részévé váljon. Azt is szeretném hangsúlyozni, hogy a demokratikus ellenőrzés javítása és az európai polgárok európai intézményekbe vetett bizalmának javítása érdekében minden évben be kell nyújtani a Parlamentnek az Unió küldöttségeinél megvalósított belső igazgatási és kontrollrendszerekre vonatkozó megbízhatósági nyilatkozatot.

 
  
MPphoto
 
 

  Marielle De Sarnez (ALDE) , írásban. – (FR) Az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ) ezzel alkalmassá tették arra, hogy működőképes diplomáciai testületté váljon. A Parlament gondoskodott arról, hogy a munkatársak 60%-a más európai intézményektől érkezzen, ami szavatolni fogja a tagállamoktól való bizonyos fokú függetlenséget. A földrajzi egyensúly elvének bevezetése révén szavatolt valamennyi tagállam állampolgárainak megfelelő és jelentős jelenléte.

Ez a szavazás megerősítette a Parlament szerepét: az Európai Unió „stratégiai szempontból fontos” régiókba kinevezett küldöttségvezetőit a Parlament Külügyi Bizottsága meg fogja hallgatni. Továbbá a Parlamentnek ellenőrzési joga lesz az EKSZ költségvetésének felhasználását illetően, és a szolgálat munkatársainak specifikus képzéseken kell részt venniük a költségvetési gazdálkodás tárgyában.

 
  
MPphoto
 
 

  Philippe de Villiers (EFD) , írásban. – (FR) Az Európai Parlamentet arra kérték, hogy adjon véleményt az Ingeborg Gräßle és Crescenzio Rivellini által előterjesztett rendeletre irányuló javaslatról, amelynek tárgya az Európai Közösségek általános költségvetésének az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) tekintetében történő módosítása.

Lehetetlen egy olyan leendő európai diplomáciai szolgálat létrehozását támogatni, amely a Bizottság igazgatási, költségvetési és politikai ellenőrzése alatt fog állni. Franciaországnak, amely a világ legrégebbi diplomáciai szolgálatával büszkélkedhet, ismét át kell adnia diplomáciai kiváltságainak egy részét az Európai Uniónak, amelynek polgárai teljesen közömbösek az általa elfogadott álláspontok iránt.

Ez a diplomáciai szolgálat, amelyet a Bizottság annyira lelkesen szorgalmazott, tökéletes elfordulást jelent a nemzeti örökségektől. Az EKSZ tisztviselői nem kaphatnak majd utasításokat a tagállamoktól, és munkájukkal az Európai Unió „nagyobb” javát kell majd szolgálniuk, ami kizárólag magukat az eurokratákat jelenti.

 
  
MPphoto
 
 

  Diane Dodds (NI) , írásban. – Tisztelt elnök úr! Mindig is elleneztem az EKSZ létrehozását – semmi sem változtathatta volna meg ezzel kapcsolatos véleményemet. Tisztában vagyunk viszont a biztosítékokkal, amelyeket az EU meggyőzési kampánya során adott, miközben támogatást gyűjtött az EKSZ számára.

Azt mondták nekünk, hogy az EKSZ-nek nem lesz hatása a költségvetésre. Most viszont hol tartunk? A költségvetési semlegesség mostanra nem más, mint egy újabb uniós ígéret, amelyet elfújt a szél. Máris 34 millióval túlléptük a tervezett költségvetést a további munkatársak iránti igény és egyéb indulási költségek miatt, pedig az EKSZ még nem is működik!

Az EKSZ egy újabb példa az adófizetők pénzének elpazarlására, egy olyan szolgálat érdekében, amelyre választóimnak nincs szükségük, de amelyet a bürokraták, akik egyre több hatáskört igyekeznek a nemzeti kormányoktól az EU számára kicsikarni, rájuk kényszerítettek. Ez a bürokrácia elfogadhatatlan, és ilyen gazdasági szempontból válságos időkben ezt inkább csökkenteni kell, semmint növelni.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) A rendeletre irányuló javaslat célja a Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendelet módosítása az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) intézményesítése miatt, amely a Lisszaboni Szerződés tagállamok általi elfogadásának eredménye. Ennek az új szervezetnek nincs költségvetési kerete, ezért szükséges a jelen módosítás. Az EKSZ intézménykénti beilleszkedése költségvetési önállóságot tesz lehetővé számára, és – a Parlament általi mentesítésre figyelemmel – hatáskörrel ruházza fel saját igazgatási kiadásainak kezelésére.

Remélem, hogy az EKSZ hozzáértően, hatékonyan, kiegészítő jelleggel és mindenekelőtt a tagállami diplomáciai képviseletekkel való rivalizálástól mentesen fogja folytatni tevékenységeit. Ez ügyben a Bizottság kijelentette, hogy gondoskodni kíván arról, hogy az EKSZ az egységes külső fellépésre irányuló feladatot anélkül tudja teljesíteni, hogy ez az Unió hatékony és eredményes pénzgazdálkodásának, elszámoltathatóságának, vagy pénzügyi érdekei védelmének meggyengítéséhez vezetne. Remélem, ez így is lesz.

 
  
MPphoto
 
 

  Elisabeth Köstinger (PPE) , írásban. – (DE) Az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) lesz a jövőben az Európai Unió külpolitikai szócsöve. E szolgálatban különböző álláspontjaink közös hangra fognak lelni – amely határozott üzenetet közvetít –, és fontos, hogy ezt támogassuk. Ahhoz, hogy az EKSZ hatékonyan működhessen, hatékony pénzügyi ellenőrzés szükséges. A legjobb ellenőrzés csak úgy biztosítható, ha az EKSZ a Bizottság részét alkotja. A jogok és kötelezettségek világos elosztása lehetővé fogja tenni a szolgálat zökkenőmentes működését. Támogatom Gräßle asszony és Rivellini úr sikeres jelentését, és természetesen az Európai Parlament ezen építő jellegű dokumentuma mellett szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Giovanni La Via (PPE) , írásban. – (IT) Az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletnek az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) tekintetében történő módosításáról szóló, Gräßle asszony és Rivellini úr által készített jelentés mellett szavaztam, mert úgy gondolom, hogy a pénzügyi integritás előmozdítása fontos az európai intézmények megfelelő és átlátható kezelésének biztosításához. Ennek az új diplomáciai szolgálatnak a létrehozása, amelyet a Lisszaboni Szerződés határoz meg, nagy lépést jelent az Európai Unió számára, amely végre élvezni fogja a közös diplomáciai szerv előnyeit, amelynek feladata az Európai Unió külkapcsolatainak következetesebbé, biztonságosabbá és hatékonyabbá tételét célzó intézkedések megkönnyítése. Végül fontos hangsúlyozni, hogy az Európai Külügyi Szolgálat saját igazgatási költségvetésből fog gazdálkodni, és a működési költségvetés megbízásának keretébe tartozó részeiért is felelős lesz.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) A Lisszaboni Szerződés elfogadását követően létrehozott új Európai Külügyi Szolgálatnak költségvetésre van szüksége ahhoz, hogy folytatni tudja tevékenységeit, és el tudja érni a Szerződésben meghatározott célkitűzéseket. Erre tekintettel módosítani kell a megfelelő költségvetési rendelet bizonyos rendelkezéseit, a Lisszaboni Szerződés által bevezetett változások tükrözése céljából.

 
  
MPphoto
 
 

  Willy Meyer (GUE/NGL) , írásban. – (ES) Ezen európai parlamenti jogalkotási állásfoglalás ellen szavaztam, mert a finanszírozni kívánt szolgálat létrehozása egy újabb lépést jelent az Európai Unió külpolitikájának militarizálása felé. Az e militarista külügyi filozófiával való szembenállásom mellett ellenszavazatom oka volt az is, hogy az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) létrehozásának folyamata mindvégig nélkülözte az átláthatóság és a demokrácia legalapvetőbb elveit. E szolgálat szervezése és finanszírozása nem foglalja magában az Európai Parlament részéről a személyzet felvétele és a finanszírozás felett igényelt szigorú ellenőrzést, ami azt jelenti, hogy az EKSZ aggasztóan híján van a demokráciának és az átláthatóságnak. Ezért nem meglepő, hogy az EKSZ javasolt felépítése másodlagos, lényegtelen helyre száműzi az Európai Parlamentet az EU külpolitikájában, amit képviselőcsoportom és jómagam is határozottan elutasítunk. Ezért az állásfoglalás ellen szavaztam. Nem támogathatok egy ilyen típusú, militarista hajlamokat mutató szolgálat számára javasolt költségvetést.

 
  
MPphoto
 
 

  Franz Obermayr (NI) , írásban. – (DE) Az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) által létrehozott párhuzamos struktúrákon túlmenően az EU-ra jellemző pazarló és bürokratikus módon a személyzeti költségek is az egekbe fognak szökni. Az 1643 álláshely közül, amellyel az EKSZ december 1-jén indulni fog, ha hiszik, ha nem, 50 főigazgatói beosztás, és a kezdeti szakaszban egy-egy főigazgató aligha fog 30 főnél több beosztottat irányítani. Ez a szám a végleges felépítés kialakulásakor sem fogja elérni a 80-at. A fent említett főigazgatók átlagosan havi 17 000 eurót fognak keresni. A főigazgatók alatti szinten 224 igazgató és 235 osztályvezető található. Ráadásul még mindig meghatározásra várnak az EKSZ személyzetére ruházott konkrét feladatok és célkitűzések. Azt akarjuk, hogy az EU-nak határozott szava legyen a világban, de ehhez biztosan nincs szükség egy olyan felduzzasztott adminisztratív apparátusra, amely a párhuzamos struktúrák és a nagyon vonzó jövedelemforráshoz jutó munkatársak miatt milliárdokba fog kerülni az uniós polgároknak. Ezért a jelentés ellen szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Justas Vincas Paleckis (S&D) , írásban. – (LT) Az Európai Tanács és a Bizottság képviselőivel folytatott tárgyalások során a Parlamentnek és különösen a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja tárgyalóinak sikerült gondoskodniuk arról, hogy az EU új diplomáciai szolgálatának költségvetését átláthatóbban használják fel. A Parlament évente fogja jóváhagyni költségvetési mentesítését, és a Bizottságnak rendszeresen részletes tájékoztatással kell majd ellátnia az európai parlamenti képviselőket kiadásairól. Azért szavaztam e jelentés mellett, mert aláhúzza, hogy az uniós tagállamok polgárainak alkalmazásakor nagyobb fokú földrajzi lefedettséget fognak biztosítani, az összes tagállam polgárainak megfelelő és tartalmas képviselete mellett.

Egyetértek az előadóval abban, hogy annak biztosítására kell törekednünk, hogy az alkalmazottakat képességeik alapján válasszák ki, és hogy a nemek közötti esélyegyenlőséget is figyelembe kell venni. Fontos, hogy a december 1-jén induló Európai Külügyi Szolgálat gyorsan hatékonnyá váljon, és hogy mindenekelőtt az EU érdekeit, és szükség esetén a nemzeti érdekeket testesítse meg.

 
  
MPphoto
 
 

  Aldo Patriciello (PPE) , írásban. – (IT) Az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) saját adminisztratív költségvetésből fog gazdálkodni, amelyért felelős lesz. Az új szolgálat létrehozása és különösen pénzügyi szabályzatának elkészítése során természetesen kezdettől biztosítani kell a megfelelő gazdasági biztosítékokat.

Ezért a szolgálat pénzügyi feddhetetlenségének elősegítése érdekében fontos biztosítani a pénzügyi kérdések felügyeletével megbízott szolgálatok zökkenőmentes együttműködését, különösen az Unió delegációiban. Reméljük, hogy e garanciák megerősítése által növelhető az európai polgároknak az európai intézményekbe vetett bizalma. Az e javaslatban előterjesztett strukturális fejlesztések célja a pénzügyi integritás megvalósítása, amely szükséges az EKSZ zavartalan és feddhetetlen működésébe vetett bizalom eléréséhez.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – Göröngyös utat jártunk be, de a Parlament erőfeszítéseinek köszönhetően az EU Külügyi Szolgálatának most lehetősége van arra, hogy egy hatékonyabb és legitimebb uniós külpolitika hajtóerejévé váljon. Üdvözöljük, hogy a Zöldek főbb aggályait – mint például a nemek közötti egyensúly és a csapatszellem megteremtését célzó közös képzés – nagyrészt figyelembe vették, és hogy a Parlament nagyobb fokú demokratikus ellenőrzést fog gyakorolni az EKSZ működése felett, mégpedig az EU főbb tengerentúli tevékenységeire vonatkozó külön költségvetési sorok bevezetésével. Az EP-nek sikerült megóvnia a közösségi módszert és a Zöldek által gyakorolt nyomásnak köszönhetően a fejlesztési prioritásokat is.

 
  
MPphoto
 
 

  Angelika Werthmann (NI) , írásban. – (DE) Az európai államok érdekeinek a nemzetközi színtéren történő hatékonyabb képviselete érdekében a külpolitikai intézkedéseket előzetesen meg kell vitatni, majd egy hangon közvetíteni a külső világ felé. Az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) keretében most arra tesznek kísérletet, hogy egy egységes keretben egyesítsék az Unió külpolitikai eszközeit – a meglévő erőforrásokat egyesítik és egészítik ki új erőforrásokkal. E struktúra újszerűségére tekintettel az átláthatóságot és a költségvetési és pénzügyi elszámoltathatóságot illetően ambiciózus rendelkezéseket kell alkalmazni. Mivel a Parlament költségvetési joghatósága magában foglalja az EKSZ-t, a szolgálatot a Bizottság struktúrájába kell beágyazni. Máskülönben lehetetlen lenne a Szerződések értelmében vett mentesítés megadása. Az éves tevékenységi jelentéseket a költségvetési hatóságoknak is átadják.

 
  
  

Jelentés: Bernhard Rapkay (A7-0288/010)

 
  
MPphoto
 
 

  George Becali (NI) , írásban. – (RO) Képviselőtársaimhoz hasonlóan én is úgy vélem, hogy az EKSZ-nek önállósággal kell rendelkeznie az európai tisztviselők személyzeti szabályzatán belül. Támogatom azt a rendelkezést, amely meghatározza, hogy az uniós tisztviselők és a tagállamokból és a diplomáciai szolgálatoktól érkező nem állandó alkalmazottak számára azonos jogokat kell adni, és jogosultnak kell lenniük az új álláshelyek megpályázására. Remélem, hogy a lehető legszélesebb földrajzi körben történő munkaerő-felvétel – és itt most az új tagállamokra célzok – valósággá fog válni.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) alapvető eszköze a világra nyitottabb és sok különböző régióval és országgal gyümölcsöző kapcsolatokat létrehozni képes EU-nak. Ahhoz, hogy ez a szolgálat működőképes legyen, elengedhetetlen, hogy tisztviselői megfelelő szerepköröket kapjanak, és tisztázzák státuszukat, akárcsak a nemzeti diplomáciai szolgálatoktól érkező nem állandó munkatársak státuszát, akik a szolgálatban szintén szerepkörrel rendelkeznek. Az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzata, valamint az Európai Közösségek egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételei e módosítása azt mutatja, hogy ez így teljes mértékben indokolt. Remélem, hogy a szolgálat együtt fog működni a nemzeti diplomáciai szolgálatokkal, és pozitív tényezőként növelni fogja azok teljesítményét. Remélem, hogy az európai politika fő prioritásai nem fogják elhanyagolni külső komponensüket, és hogy tevékenységei során a szolgálat nem hanyagolja el az európai nyelvek kritikus jelentőségű szerepét az egyetemes kommunikációban, sem a globális európai nyelveket, amelyek a legalkalmasabbak arra, hogy a világ jelentős részeivel közvetlen kommunikációt létesítsünk.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) Az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) ezennel az európai igazgatás szerves részévé vált: nyitott, hatékony és független, az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz.) 298. cikkének rendelkezéseivel összhangban. A személyzeti szabályzat és az egyéb alkalmazottak alkalmazási feltételeinek módosítása során szeretném kiemelni az uniós tisztviselőknek és a tagállami diplomáciai szolgálatoktól érkező nem állandó személyzetnek adott egyenlő jogállást, különös tekintettel arra, hogy jogosultak azonos feltételek mellett minden feladat vállalására, illetve az alulreprezentált nem esélyegyenlőségének előmozdítását.

 
  
MPphoto
 
 

  Tunne Kelam (PPE) , írásban. – A Rapkay-jelentés zárószavazásakor, 2010. október 20-án tartózkodtam a szavazástól. Teljes mértékben támogatom az Európai Külügyi Szolgálat létrehozását, és nagyra tartom Elmar Brok és más európai parlamenti képviselők erőfeszítéseit, akiknek sikerült jól kiegyensúlyozni a főképviselő által előterjesztett eredeti tervezetet. Arra kívántam felhívni a figyelmet, hogy a földrajzi képviseletre vonatkozó módosítást, amelyet az AFET és a BUDG bizottság támogatott, a JURI bizottságban nem fogadták el. Ennek következtében kétséges, hogy a jelentés végleges változata jogalapot nyújt az Európai Parlament számára a földrajzi egyensúly tekintetében.

 
  
MPphoto
 
 

  Andrey Kovatchev (PPE) , írásban. – (BG) Sok sikert kívánok önnek, Lady Ashton, valamint az EKSZ-nek, amelyhez nagy reményeket fűzünk, és amelytől egy újabb európai álom megvalósulását várjuk, és remélem, hogy Európa erőteljes, tekintélyes közös hangon fog szólni a világhoz. Parlamentünk óriási része ezt kívánja. Biztos lehet abban, hogy segíteni fogjuk önt.

Szeretném megmagyarázni, hogy miért tartózkodtam az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzatára vonatkozó módosításról történő szavazás során. Úgy gondolom, hogy a földrajzi egyensúlyra vonatkozó eligazító jellegű célértékek hasznosak az új intézmény számára. Egy jól képzett diplomáciai szolgálatra van szükségünk, amelyben minden tagállam polgárai képviseltetik magukat, hogy e munkatársak javítani tudják az EU képviseletét a világban.

Biztos vagyok abban, hogy a szolgálat sikerrel fog járni, ha valamennyi tagállam tapasztalatait előnyére fordíthatja. Tudom, hogy a tagállamok száma több mint négyszeresére nőtt az európai integrációs folyamat kezdete óta. Érthető, hogy a nemrégiben felvett országok a jelenlegi szakaszban lemaradásban vannak a képviselet mértékét illetően. Ennek áthidalását azonban eltökélten, világosan meghatározott jogalkotási szövegekkel meg kell oldani.

Hiszek abban, hogy ön elszántan az új szolgálaton belüli tényleges, megfelelő földrajzi képviseletre kíván törekedni, amit számos alkalommal kifejtett nekünk, hogy ön az egész EU főképviselője lehessen. Szorosan figyelemmel fogjuk kísérni a szolgálat tevékenységét.

 
  
MPphoto
 
 

  Edvard Kožušník (ECR) , írásban. – (CS) Nagyra értékelem, hogy sikerült módosítások formájában néhány biztosítékot beépítenünk a jelentésbe, amelyek garantálják, hogy az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) álláshelyeinek betöltésekor egyes tagállamok tisztviselői ne részesüljenek előnyben a más államokból érkező tisztviselőkkel szemben. Az Európai Unió külpolitikája végső soron csak egy konkrét szakterület, és ezért a képzettségen és a széles földrajzi képviseleten túlmenően azt az elvet kell alkalmazni, amely szerint valamennyi tagállam állami tisztviselőinek megfelelő képviseletet kell kapniuk az Európai Külügyi Szolgálat személyzetében. Ezért úgy gondolom, hogy nagyon fontos, hogy a Parlament javasolta azoknak a rendelkezéseknek a törlését, amelyek lehetővé tették volna tisztviselők Tanácstól és Bizottságtól az Európai Külügyi Szolgálathoz való versenyvizsga nélküli áthelyezését.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) Az Európai Külügyi Szolgálat együttműködésben dolgozik a tagállami diplomáciai szolgálatokkal, és a Tanács és a Bizottság Főtitkárságának illetékes szolgálataitól érkező tisztviselőkből, valamint a tagállamok nemzeti diplomáciai szolgálataitól kirendelt munkatársakból áll. Ezért az EKSZ-t a személyzeti szabályzat és az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek szempontjából uniós intézményként kell kezelni. Erre tekintettel az uniós tisztviselőket és a tagállami diplomáciai szolgálatoktól érkező nem állandó munkatársakat azonos jogokkal és kötelezettségekkel kell felruházni, és velük szemben egyenlő bánásmódot kell alkalmazni, különös tekintettel a beosztások azonos feltételek melletti betöltéséhez való jogosultságra. Ezért szükséges az állásfoglalásban meghatározott módosítás.

 
  
MPphoto
 
 

  Alajos Mészáros (PPE) , írásban. – (HU) Megtámogattam ezt a jelentést, amelyet nagyon komoly viták előztek meg, elsősorban az Európai Külügyi Szolgálat posztjainak betöltése körül. Különösképpen a földrajzi arányosság elve volt e viták kiváltója, amely - az intézményi és nemek közötti arányossági prioritások mellett - végül is csak nagyon enyhe formában került be a jelentésbe.

Az új tagországok nem lehetnek maradéktalanul elégedettek, mégis jó, hogy a kompromisszum megszületett, és bízunk benne, hogy a jövőben ezt még igazságosabbá lehet formálni. Ennek elérése érdekében mindent meg kell tenni, hogy az egyes tagállamok által jelölt diplomaták egységes és magas színvonalú képesítéssel rendelkezzenek. Örüljünk azonban, hogy további fontos lépést tettünk meg az EU egységes és hatékony külpolitikai képviseletéért, hiszen ez a ma és jövő kihívásai mellett uniós politikánk egyik legfontosabb eleme.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – Nagy többséggel elfogadtuk a Zöldek álláspontját tükröző kompromisszumos csomagot, amelyhez képviselőcsoportunk jelentősen hozzájárult.

 
  
MPphoto
 
 

  György Schöpflin (PPE) , írásban. – Számunkra, az új tagállamok képviselői számára csalódást okozott az Európai Külügyi Szolgálaton belüli földrajzi egyensúlyra vonatkozó jogilag kötelező erejű kötelezettségvállalás kihagyása. Igaz, hogy több politikai nyilatkozatban elhangzott az az ígéret, hogy figyelembe fogják venni az új tagállamok érdekeit. Bármennyire is pozitív a politikai kötelezettségvállalás, sajnálatos a jogi rendelkezés hiánya. Jogi rendelkezés nélkül nehezen látható be, hogy az új tagállamok szavazói hogyan is érezhetnék magukénak a szolgálatot. Ez az oka annak, hogy közülünk többen aggályosnak tartották a Rapkay-jelentés maradéktalan támogatását.

 
  
MPphoto
 
 

  Czesław Adam Siekierski (PPE) , írásban. – (PL) Kezdünk végére érni annak a meglehetősen hektikus munkának, amely az Európai Külügyi Szolgálat számára kialakítandó formára irányult, amelyről ma fogunk szavazni. Sokat beszéltünk a fenntartható fejlődésről a nemek és a földrajz szempontjából, valamint a munkaerő-felvétel előre meghatározott szabályokon és rendelkezéseken alapuló átláthatóságáról, de a legfontosabb kérdés az, hogy mennyire lesz jó és hatékony az EKSZ, és ezért annyira fontosak a meritokratikus kritériumok a munkaerő-felvétel során. Szeretném hangsúlyozni azt a követelményt, sőt, szükségszerűséget, hogy gondoskodni kell arról, hogy az Európai Bizottság téma szerint illetékes főigazgatóságainak, valamint a Tanácsnak és a Parlamentnek a munkatársai részt vegyenek e szolgálatokban.

A lényeg nem az európai intézmények képviselete, hanem az, hogy ezeknek az embereknek rendelkezniük kell a megfelelő képzettséggel az uniós tevékenységek különféle területein, úgymint az energiával, kereskedelemmel, mezőgazdasággal és egyéb kérdésekkel kapcsolatos összetett szempontok terén, hogy az emberi jogokat vagy a terrorizmust már ne is említsem. Aggódok amiatt, hogy az EKSZ-ben résztvevők többsége rendelkezni fog ugyan általános diplomáciai ismeretekkel, de nem lesz jártas azokban az összetett kérdésekben, amelyekkel majd foglalkoznia kell.

 
  
MPphoto
 
 

  Róża Gräfin von Thun und Hohenstein (PPE) , írásban. – (PL) A szavazástól való tartózkodás nem megoldás. Akik hiányoznak, mindig tévúton járnak. Véleményem szerint az állásfoglalásban sokkal több a jó intézkedés, mint azok, amelyek kisebb értéket képviselnek. Szükségünk van az Európai Külügyi Szolgálatra, amelynek mihamarabb meg kell kezdenie munkáját, hogy növelje Európa súlyát a világban.

Az elfogadott állásfoglalás kimondja, hogy a szolgálatban valamennyi tagállam képviseltetni fogja magát. Most ügyelnünk kell arra, hogy ez tényleg így történjen. Ez bizalmat ébreszt az Európai Külügyi Szolgálat létrehozásának folyamata iránt. Emlékeznünk kell arra, hogy az Európai Uniót a kölcsönös bizalomra építették, és hogy ennek előnyeit Lengyelország nagymértékben ki is használta. Nagyon gondosan nyomon fogom követni a folyamatot.

 
  
MPphoto
 
 

  Rafał Trzaskowski (PPE) , írásban. – (PL) Mindössze egy évvel ezelőtt az Európai Külügyi Szolgálatról folytatott vita során a földrajzi egyensúly koncepciójának bevezetése heves ellenkezést váltott ki, még az Európai Parlamenten belül is. Ma senkinek nincs kétsége a felül, hogy ez egy olyan probléma, amelyet meg kell oldani. Sikerként könyvelhetjük el, hogy az EKSZ-szel kapcsolatos legfontosabb dokumentumok mindegyikében szerepel az a kötelezettségvállalás, hogy lépéseket fognak tenni az összes uniós tagállam új uniós diplomáciai szolgálatbeli egyenlő képviseletének szavatolása érdekében. A 2013-ra tervezett felülvizsgálat lehetővé fogja tenni számunkra annak megítélését, hogy valóban megtörténtek-e ezek a lépések.

 
  
MPphoto
 
 

  Traian Ungureanu (PPE) , írásban. – A Rapkay-jelentésre vonatkozó szavazás eredményeiből az derül ki, hogy az új tagállamok európai parlamenti képviselői jelentős számban vagy tartózkodtak, vagy a jelentés ellen szavaztak. Jómagam a tartózkodó képviselők egyike voltam. Fő aggályom az volt, hogy hiányzott az ambíció a jelentés leendő Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) foglalkoztatási politikáján és személyzetén belüli földrajzi egyensúly elvével kapcsolatos részéből. A jelentés nem tartalmaz jogilag kötelező erejű vállalást az EKSZ-en belüli földrajzi egyensúlyra nézve, és így csak a külügyekkel foglalkozó főbb uniós döntéshozók politikai ígéreteire támaszkodhatunk. A legtöbb új tagállam ezért nem érzi biztosítottnak a földrajzi egyensúly elvének megfelelő alkalmazását a leendő EKSZ-ben. Sajnálatos, hogy az előadó ilyen minimalista irányvonalat választott, de még több aggályt vet fel az, hogy a Tanács vonakodott kifejezetten vállalni ezt a kötelező erejű kötelezettségvállalást. Felszólítom a Tanácsot és a Bizottságot, hogy alaposan vizsgálják meg az e jelentésre irányuló szavazás eredményeit, és az EKSZ leendő személyzetének felvételekor tartsák be a földrajzi egyensúly tiszteletben tartására vonatkozó ígéreteiket. A jövőben az európai parlamenti képviselők egyik prioritása lesz ennek a folyamatnak a szoros nyomon követése.

 
  
  

Jelentés: Roberto Gualtieri, László Surján (A7-0283/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Maria Da Graça Carvalho (PPE) , írásban. – (PT) Igennel szavaztam a Parlament állásfoglalására, mivel egyetértek azzal, hogy az EU számára létfontosságú, hogy külügyi eszközeinek teljes skáláját egységes struktúrában működtethesse, és hogy e jelentés politikai célja az, hogy biztosítsa a 2010-es költségvetési forrásokat e struktúra létrehozásához annak kezdeti szakaszában.

 
  
MPphoto
 
 

  Nikolaos Chountis (GUE/NGL) , írásban. – (EL) Nem szavaztam meg a jelentést, amely a Lisszaboni Szerződés alapján létrehozott Európai Külügyi Szolgálattal kapcsolatos. Elfogadhatatlan e Szolgálat pénzügyi vagy bármilyen más formában történő támogatása, mivel az politikai és katonai forrásait az Unió külpolitikája jegyében folytatott elhibázott akciókhoz használja, amelyek végső soron az Európai Unió további militarizálásához vezet. Ezzel egy időben eltávolítja Európát attól a független és pacifista szereptől, amelyet a nemzetközi problémák rendezése során be kellene töltenie. Így azonban a feszültség részesévé, valamint a háborús övezetekben zajló, megosztó, katonai beavatkozások résztvevő erejévé válik.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Egyre inkább szükségszerű, hogy a költségvetési eszközöket az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) új valóságához igazítsuk. Úgy vélem azonban, hogy a Szolgálat képességeihez, valamint az eredeti szándékkal összhangban lévő hatékony és hathatós működéséhez szükséges támogatások biztosítását célzó erőfeszítések, a költségek hatékony ellenőrzésével együtt, nagyjából igazoltak.

Tényleges működésének korai időszakában az európai intézményeknek és a tagállamoknak különösen nagy figyelmet kell szentelniük az EKSZ-nek, hogy megfelelő módon ellenőrizhessék annak tevékenységét, és megállapíthassák legfőbb hiányosságait.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) Ez a költségvetés módosítására irányuló javaslat a Lisszaboni Szerződés értelmében született az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) megvalósításának és működésének elősegítése érdekében. Ezért én támogatom ezt a kezdeményezést, és az is fontos, hogy biztosítsuk annak az európai források hatékony kezelésének elvei szerinti megvalósítását, a költség és a haszon közötti jó kapcsolat, valamint a költségvetési megszorítások követelményeinek szem előtt tartása mellett, amelyre a gazdasági válságnak az államháztartásra gyakorolt hatása miatt van szükség.

 
  
MPphoto
 
 

  João Ferreira (GUE/NGL) , írásban. – (PT) Az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) létrehozása és alkalmazása felé tett újabb lépést képviselő jelentés elfogadása elleni szavazatunk tükrözi a Szolgálat létrejöttét ellenző álláspontunkat. A Lisszaboni Szerződés egyik legfőbb pontjaként és az Európai Unión belüli föderalizmus alapvető elemeként ez több mint 5 000 embert fog érinteni az EU különböző országokban működő 130 jövőbeni nagykövetségén.

A diplomáciai megastruktúra, amely szükségképpen maga alá rendeli majd a tagállamok képviselőit és érdekeit, rájuk – és itt ránk is – kényszerítve ezáltal az EU haladási irányát meghatározó hatalmak érdekeit. Mi több, semmi sem garantálja, hogy az EKSZ nem kapcsolódik majd katonai és hírszerzési struktúrákhoz. Ennélfogva fennáll az Európai Unió és egyes nemzetközi kapcsolataink militarizálásának aggasztó lehetősége, amely ellen határozottan tiltakozni fogunk.

Azt is meg kellene kérdezni – tekintettel az EU költségvetésének igencsak csökkentett voltára –, hogy honnan teremtik majd elő az ehhez a kiadáshoz szükséges hozzájárulásokat? Mindezt most, amikor a válság hatásai egyre súlyosabbak, és az úgy nevezett „megszorító” intézkedések is óriási terhet rónak a nemzeti költségvetésekre; amikor a fizetéseket és a szociális biztonsági ellátásokat csökkentik, a munkáért járó jövedelmet terhelő adókat pedig növelik.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) A személyzeti szabályzat és a költségvetési rendelet módosítása után – hogy ezek a dokumentumok az Európai Külügyi Szolgálat létrehozását foglalják magukba – most jóvá kell hagyni a Szolgálat megfelelő működéséhez szükséges költségvetést. Vagyis ahhoz, hogy ez a Szolgálat megfelelőképpen működjön és elérje a célokat, amelyekért létrejött, akkora költségvetésre van szüksége, amely elegendő ahhoz, hogy biztosítsa az ahhoz szükséges emberi és anyagi erőforrásokat, hogy a Szolgálat jól végezhesse tevékenységét.

 
  
MPphoto
 
 

  Willy Meyer (GUE/NGL) , írásban. – (ES) Az Európai Parlament jogalkotási állásfoglalása ellen szavaztam, mert egy ilyen szolgálat létrehozása, amelyet finanszírozni akarnak, újabb lépést jelent az Európai Unió külpolitikájának militarizálása felé. Amellett, hogy ellenzem a külpolitika efféle militarista filozófiáját, azért sem szavaztam meg a jelentést, mert Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) létrehozásának folyamatából az átláthatóság és a demokrácia legalapvetőbb elvei is hiányoztak. E Szolgálat szervezete és finanszírozása nem foglalja magában azt, hogy az Európai Parlament kellően szigorú ellenőrzést gyakorolhatna a személyzeti és költségvetési kérdések felett, ami azt jelenti, hogy az EKSZ – aggasztó módon – híján van a demokráciának és az átláthatóságnak. Ezért aztán nem meglepő, hogy az EKSZ javasolt struktúrája az EU külpolitikáján belül másodlagos, irreleváns pozícióba fokozza le az Európai Parlamentet, amelyet képviselőcsoportom és jómagam határozottan elutasítunk. Ezért szavaztam a jelentés ellen. Nem támogathatom egy efféle, militarista tendenciákat mutató szolgálat költségvetését.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) Egész biztos, hogy nem kell megfontolás tárgyává tenni a most létrehozandó Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) pontos formáját. Egy olyan rendszer, amelyben mind az 50 vezérigazgatónak kezdetben 30, később jó 80 beosztottja lenne, felduzzasztott és drága adminisztrációt jelentene.

Hasonlóképpen, az EKSZ létrejötte várhatóan előléptetési hullámot hoz magával. Néhány további kérdés sincs még kielégítő módon tisztázva. Az építési költségekre kiható körülményeket előzetesen meg kell vizsgálni. Egyéb tényezőket – mint például azt, hogy a német mint munkanyelv megfelelő súlyt kapjon, ahogy az a Szerződésekben szerepel – figyelmen kívül hagytak. Mindezen okok miatt úgy érzem, hogy az EKSZ támogatását jelenlegi formájában el kell vetni.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE) , írásban. – (PT) Igennel szavaztam a Parlament állásfoglalására, mivel egyetértek azzal, hogy az EU számára létfontosságú, hogy külügyi eszközeinek teljes skáláját egységes struktúrában működtethesse, és hogy e jelentés politikai célja az, hogy biztosítsa a 2010-es költségvetési forrásokat e struktúra létrehozásához annak kezdeti szakaszában.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – Az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) felállítása szükségessé teszi a 2010. évi költségvetés, valamint a 2011. évi költségvetési javaslat módosítását. Egy új, X. szakaszt kellett létrehozni a költségvetésben, és a 2010. évi költségvetést is módosítani kell, hogy biztosítani lehessen a 100 új álláshelyet az EKSZ létszámterve és a pénzügyi kereteket a további 70 szerződéses alkalmazott finanszírozása számára. Az ehhez szükséges források zömét egyszerűen az Európai Tanács, a Tanács és a Bizottság szakaszából helyezik át. A Külügyi Bizottságban (AFET) az az uralkodó érzés, hogy Ashton bárónő főképviselő asszony nem tartotta be teljes mértékben azt az ígéretét, amelyet az Európai Parlamentnek az EKSZ felállításával kapcsolatban tett. Az AFET véleménye szerint az Európai Parlamenttel konzultálni kell a Szolgálaton belüli személyzeti prioritásokkal kapcsolatban (pl. ha a földrajzi egyensúlyról van szó), és hogy a nemek közötti egyensúly kérdésével is foglalkozni kellene az EKSZ személyzetének toborzása folyamán. A Zöldek/Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportjának nézőpontja szerint a tény, hogy Ashton bárónő ez idáig nem helyezte át a Bizottság Külkapcsolati Főigazgatóságának békeépítéssel és válságokra történő reagálással foglalkozó személyzetét az EKSZ-hez, jelentős hiányosságnak minősül, különösen, mivel a főképviselő asszony ezzel kapcsolatban megerősítő üzenetet küldött az Európai Parlamentnek.

 
  
  

Jelentések: Ingeborg Gräßle, Crescenzio Rivellini (A7-0263/2010), Bernhard Rapkay (A7-0288/2010), Roberto Gualtieri, László Surján (A7-0283/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Bruno Gollnisch (NI) , írásban. – (FR) Szilárdan ellenezzük az Európai Külügyi Szolgálat létrehozását. A külügyek és a diplomácia nemzeti hatáskörbe tartozik, ezért mi az e témával foglalkozó jelentés ellen szavaztunk.

A kizárólag az Európai Unió érdekében folytatott külpolitika előbb vagy utóbb szükségszerűen ellentmondásba fog kerülni egy, néhány vagy minden tagállam alapvető érdekeivel. Így például, ha konfliktus támad, amely során a tagállamokat felkérik a részvételre, állampolgáraik azonban ellenzik azt. Vagy ha egy országgal vagy országcsoporttal szemben különösen ellenséges, vagy épp számára/számukra különösen kedvező politikát támogatnak, szembemenve egyes diplomáciai szolgálat ősidők óta fennálló hagyományaival, vagy egyes tagállamok alapvető érdekeivel.

És ami még rosszabb: a Szerződések máris kikötik, hogy bármi történjék is, minderre vonatkoznak a nagyobb volumenű, akár globális, a NATO, az ENSZ, vagy a jó ég tudja ki általi elköteleződések és kényszerek. Ezért ez a javaslat még csak nem is egy erős és független diplomáciai szolgálat, hanem egy, az Európán kívüli vezetés számára való alárendelődés eszközének létrehozására irányul.

 
  
  

Jelentés: László Surján (A7-0281/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Paulo Alves (S&D) , írásban. – (PT) Tekintve, hogy a banánágazatra vonatkozó intézkedések megfigyelése pénzügyi támogatásának éves bontására irányuló javaslat 2010-re 75 millió eurós összeget irányoz elő, ahol e pénzügyi támogatás legnagyobb részét a 4. költségvetési tétel átcsoportosítása fedezi, amely 55,8 millió eurónak felelt meg, és hogy 2011-ben ez a tétel csupán 875 530 euró, egyetértünk a Parlament azon javaslatával, miszerint kérjük fel a Bizottságot, hogy terjesszen elő új javaslatot a rugalmassági eszköz fennmaradó 74 124 470 eurós része tekintetében történő felhasználására. Ezt a javaslatot az indokolja, hogy szükség van pénzügyi támogatásra a banánágazatra vonatkozó intézkedések megfigyeléséhez, különösen, ha megfontoljuk, hogy mivel a banánszállító AKCS-országok európai uniós pénzügyi támogatását – amelyre hatást gyakorol a legnagyobb kedvezmény elvének a WTO keretében történő liberalizációja – biztosítani kell, ha az EU szeretné fenntartani globális szereplőként gyakorolt befolyását. Azt is meg kell említetnünk, hogy abszolút értelme van végrehajtani ezt a javaslatot, tekintettel arra, hogy ezekről az intézkedésekről a rugalmassági eszköz felhasználásáról szóló intézményközi megállapodás 27. pontja rendelkezik.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria Da Graça Carvalho (PPE) , írásban. – (PT) Igennel szavaztam az állásfoglalásra, mert egyetértek azzal, a banánszállító AKCS-országok európai uniós pénzügyi támogatását – amelyre hatást gyakorol a legnagyobb kedvezmény elvének a WTO keretében történő liberalizációja – nem szabadna megkérdőjelezni, és a költségvetési erőfeszítéseket nem szabadna elhalasztani. Ezért egyetértek azzal, hogy a Bizottság az 1905/2006/EK, Euratom rendelet módosítását javasolja a banánágazatra vonatkozó kísérő intézkedések finanszírozásának lehetővé tétele érdekében 2010 és 2013 között összesen 190 millió eurós költségvetéssel, és további lehetséges 10 millió euróval, amennyiben azt a tartalékkeretek lehetővé teszik.

 
  
MPphoto
 
 

  Marielle De Sarnez (ALDE) , írásban. – (FR) A banánágazat életbevágóan fontos ágazat egyes uniós régiók, különösen a francia tengerentúli megyék és területek számára; ez az oka annak, hogy a latin-amerikai országokkal való versennyel szembesülve – amelyet tovább súlyosbít néhány megállapodás, amelyről jelenleg is tárgyalások folynak – a Parlament támogatási intézkedéseket fogadott el e meggyöngült ágazat megsegítése céljából.

Az Európai Parlament képviselői szeretnék látni a rugalmassági eszköznek a 74,12 millió eurós összegig való felhasználását. Ez határozott jelzés a Parlamenttől a Bizottság és a Tanács felé, amely eddig csupán 18,3 millió euróról rendelkezett. Hasonlóképpen, ez arra is lehetőséget nyújt a Parlament számára, hogy rámutasson, itt az ideje, hogy véget vessenek annak, hogy az EU külkapcsolati költségvetésébe nyúlkáljanak bele a banánágazatra vonatkozó kísérő intézkedések finanszírozásához. Ezt a 190 millió eurós támogatást, amelyet a 2010–2013 időszakra ígértek, új forrásokból kell előteremteni, amit a Parlament az új pénzügyi terv keretében meg is fog követelni.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) A Bizottság az 1905/2006/EK, Euratom rendelet módosítását javasolja a banánágazatra vonatkozó kísérő intézkedések finanszírozásának lehetővé tétele érdekében 2010 és 2013 között összesen 190 millió eurós költségvetéssel. Az éves bontásra irányuló javaslat 2010-re 75 millió eurós összeget irányoz elő. Érdemes megemlíteni, hogy a 4. költségvetési tételben elérhető tartalékkeret csupán 875 530 euró. E pénzügyi támogatás legfontosabb része 2010-ben a 4. költségvetési tétel, nevezetesen az összesen 75 millió euróból 55,8 millió euró átcsoportosításából származik, amely olyan eszközöket és fellépéseket érint, amelyeket az EU és különösen a Parlament rendkívül fontosnak tart. Ráadásul, a banánágazatra vonatkozó kísérő intézkedések finanszírozásáról nem született rendelkezés a hatályban lévő többéves pénzügyi keret elfogadásakor. Mindazonáltal, a banánszállító AKCS-országok európai uniós pénzügyi támogatását – amelyre hatást gyakorol a legnagyobb kedvezmény elvének a WTO keretében történő liberalizációja – nem szabadna megkérdőjelezni, és a költségvetési erőfeszítéseket nem szabadna elhalasztani. Ezért egyetértek a 3/2010. számú költségvetés-módosítási tervezetnek az előadó által javasolt megváltoztatásával.

 
  
MPphoto
 
 

  João Ferreira (GUE/NGL) , írásban. – (PT) A jelentés célja, hogy létrehozza az afrikai, karibi és csendes-óceáni (AKCS) országoknak szánt pénzügyi támogatás nyújtásához szükséges eszközöket, mivel ezeket az országokat érinteni fogja az EU és 11 latin-amerikai ország közötti banánkereskedelem liberalizációja, amely során az EU, vállalása szerint, nem fog mennyiségi korlátozásokat vagy annak megfelelő intézkedéseket alkalmazni a területére érkező banánbehozatalra vonatkozólag.

A szóban forgó liberalizációról rendelkező genfi megállapodás aláírásakor az EU vállalta, hogy 200 millió euróval támogatja az AKCS-országokat, hogy kárpótolja őket azért a hatásért, amelyet ez az intézkedés gyakorolni fog EU-ba irányuló exportjukra. Annak idején bíráltuk ezt a megállapodást, mivel leginkább az ágazat világpiacát uraló amerikai multinacionális vállalatok számára jár majd előnyökkel.

Több AKCS-ország – az azokban élő banántermesztőkhöz hasonlóan – kifejezte a megállapodás következményeivel kapcsolatos aggodalmaikat, úgy vélve, hogy a 200 millió eurós összeg nem fogja ellensúlyozni annak minden hatását. Ez a jelentés most a következő támogatásról rendelkezik: „összesen 190 millió eurós költségvetéssel, és további lehetséges 10 millió euróval, amennyiben azt a tartalékkeretek lehetővé teszik”. Továbbá, nem figyelmeztettek kellőképpen a megállapodásnak a banántermesztő országokra és az uniós régiókra – mint például Madeira autonóm tartományra – gyakorolt következményeire. Ezen okok miatt tartózkodtunk a jelentésről szóló szavazástól.

 
  
MPphoto
 
 

  Giovanni La Via (PPE) , írásban. – (IT) Az Európai Parlament állásfoglalási indítványa az Európai Unió 2010-es pénzügyi évre vonatkozó, 3/2010. számú költségvetés-módosítási tervezetéről szóló tanácsi álláspontról, III. szakasz – Bizottság, új forrásokat irányoz elő a banánágazatra vonatkozó kísérő intézkedések finanszírozására az AKCS-országok számára. A bizottsági javaslat – amely a költségvetési hatóság bármely ágának bevonása nélkül született – 75 millió eurós előirányzatról szól, amelyet az idevágó rendelet módosításának elfogadásáig tartalékolni kellene. Köteles vagyok felhívni a figyelmet arra, hogy a Parlament és a Tanács ebben az ügyben nem jutott megállapodásra. A Parlament úgy vélte, hogy a rugalmassági eszközt kell felhasználni, amely korábban már kiválónak bizonyult ehhez hasonló helyzetek kezelésében, hiszen a szóban forgó alapok azonnal igénybe vehetőek és ehhez kellő jogalappal is rendelkeznek. A Tanács elképzelése viszont más volt, tekintettel a tagállamoknak a rugalmassági eszköz felhasználásától való vonakodására, mivel az megnövelte a tagállami hozzájárulások mértékét. Ezen okokból kifolyólag a Költségvetési Bizottság elismerte, hogy a 2010. évi költségvetést illetően nem lehet megállapodásra jutni.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) Az EU mindig is odafigyelt a fejlődő országok, különösen az AKCS-országok támogatására. Ez a költségvetés-módosításra irányuló javaslat a banántermesztő AKCS-országok speciális esetét igyekszik kezelni. Ez a különleges támogatás az EU és 11 latin-amerikai ország közötti banánkereskedelem liberalizációjának formáját ölti. Ez a fajta támogatás – véleményünk szerint – jobb és hatékonyabb, mint az olyan közvetlen támogatás, amely keretében mérlegelés nélkül alkalmaznak bizonyos forrásokat. Azáltal, hogy segítjük az érintett országok banánágazatát, segítjük ezeket az országokat gazdaságuk fejlesztésében, a munkahelyteremtésben és a szegénység elleni küzdelemben.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) Az elgondolás az, hogy a gazdasági válság leküzdése érdekében a lehető legtöbb pénzt elérhetővé kell tenni az EU 2010-es prioritásainak finanszírozása céljából. Ez a költségvetési források átcsoportosításával vált lehetővé. A banánágazatra vonatkozó kísérő intézkedések finanszírozása még nem volt előre látható a jelenlegi többéves pénzügyi keret kidolgozásakor.

Hogy WTO-szinten kényelmessé tegyék a kereskedelem liberalizációját és a legnagyobb kedvezmény elve alapján kiszabott vámok azzal járó csökkentését, azt mondták nekünk, hogy az EU banánszállító AKCS-országoknak nyújtott pénzügyi támogatását fenn kell tartani. Különösen egy olyan időszakban, amikor az EU maga is birkózik a gazdasági válsággal, a rugalmassági eszköz ilyen fajta felhasználását el kell utasítani.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – A kereskedelmi szerkezet megváltoztatása, nevezetesen a WTO-n belüli kereskedelem liberalizációja folytán a banánexportáló AKCS-országok esetében a preferencia-árrés csökkenése negatív következményekkel jár.

Az Európai Bizottság ezért javasolja a főbb banánexportáló AKCS-országok oly módon történő támogatását, hogy biztosítsuk a banánágazatra vonatkozó kísérő intézkedések támogatását, 190 millió eurós költségvetéssel, a 2010–2013-ig tartó 4 éves időszakban. E támogatás célja, hogy segítse a banánexportáló AKCS-országokat abban, hogy kiigazítási programokat indítsanak. Bár a banánkérdés már hosszú ideje napirenden van, a banánágazatra vonatkozó kísérő intézkedések finanszírozása továbbra is problémás.

A Bizottság és a Tanács nem integrálta ezt a 2007–2013 időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret 4. fejezetébe, ezért a Fejlesztési Bizottság úgy véli, hogy a javaslat nem egyeztethető össze a többéves pénzügyi keret 4. fejezetének maximális összegével, így arra kéri a Bizottságot, hogy hajtson végre alapos módosításokat, vagy fogalmazza újra az érintett szövegrészt.

 
  
  

Az Európai Unió általános költségvetési tervezete – 2010-es pénzügyi év

 
  
MPphoto
 
 

  Maria Da Graça Carvalho (PPE) , írásban. – (PT) Elégedett vagyok a ma megvitatott 2011. évi költségvetés-tervezettel, mert pontosan a megállapított prioritásokra koncentrál. Most először a Parlament a Tanáccsal egyenlő szerepet kapott ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban. Ez a Lisszaboni Szerződés utáni első költségvetés. Ezért, és mivel Európa válságot él át, fontos, hogy sikeres legyen az összeegyeztetés folyamata. Életbe vágóan fontos, hogy az EU megkapja a prioritási területek végrehajtásához és a Szerződés által ráruházott új hatáskörök gyakorlásához szükséges költségvetést. Fontos, hogy harcoljunk meggyőződéseinkért és – most a válság idején – egy jövőbelátó költségvetésért. A Parlament javaslata tükrözi ezt az ambíciót. Másrészt, a Tanács által javasolt értékek viszont az EU-n belül, nemzeti szinten elfogadott költségvetési megszorításokat tükrözik. Az EU-nak azonban képesnek kell lennie arra, hogy reagáljon a politikákban bekövetkező, a legfőbb problémák által okozott változásokra. Az EU-nak kötelessége olyan, ambiciózus európai költségvetést elfogadni, amely hozzájárul a gazdaság fellendüléséhez. Csak a tudományhoz és innovációhoz hasonló területek megerősítésével, valamint a gazdasági növekedéshez, valamint több és jobb munkahely teremtéséhez való hozzájárulásunk révén tehetjük Európát, az itteni életet és munkát vonzóbbá.

 
  
MPphoto
 
 

  Ole Christensen, Dan Jørgensen, Christel Schaldemose és Britta Thomsen (S&D) , írásban. – (DA) Mi, a Dán Szociáldemokraták az Európai Parlamentben megszavaztuk a 700., 701. és 706. Költségvetési módosítást. Így tettünk, annak ellenére, hogy a magyarázatok tartalmaznak egy olyan szakaszt, amely kimondja, hogy az EU-nak az alacsony szénfelhasználású gazdaság irányába kellene mozdulnia. Tisztában vagyunk vele, hogy az atomenergia támogatói igyekeznek ezt a kifejezést annak elrejtésére használni, hogy ők valójában egy olyan gazdaságról beszélnek, amelyben a nukleáris energia prominens szerepet tölt be az energiaforrások között. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy véleményünk szerint nagyon rossz ötlet volna uniós forrásokat költeni a nukleáris energiára; ezzel a fenntartással szavaztunk a módosítás mellett.

 
  
MPphoto
 
 

  Anne E. Jensen (ALDE) , írásban. – (DA) Az EU 2011-es költségvetéséről szóló szavazáson a Dán Liberális Párt számos módosítást elutasított, amelyek az export-visszatérítésre szánt pénz csökkentéséhez kapcsolódtak. Az export-visszatérítésre fordított kiadásokat jogszabály írja elő, ezért azok kifizetésre fognak kerülni, függetlenül attól, hogy mekkora összeget ír elő a költségvetés. Ha azonban e kiadásokat nem írja elő az EU költségvetése, azokat az egyes tagállamoknak kell kifizetniük. Olyankor, amikor a nemzeti költségvetéseket megnyirbálják, gazdasági szempontból felelőtlenség volna ezzel a jelentős pluszkiadással terhelni a tagállamokat. A Dán Liberális Párt kedvezően ítéli meg az uniós exporttámogatások elmúlt évekbeli jelentős csökkentését, és továbbra is annak érdekében fog tevékenykedni, hogy úgy változtassanak az ide vonatkozó jogszabályokon, hogy folytatódhasson e támogatások fokozatos megszüntetése (phase-out). A Dán Liberális Párt szavazatával ugyancsak elutasította azt a nyilatkozatot, amely megakadályozza, hogy a bikaviadalokhoz használt bikák után kifizessék a hímivarú szarvasmarhák utáni támogatást.

A Dán Liberális Párt azért szavazott e javaslat ellen, mert ezt a speciális támogatást csak Dániában, Svédországban és Szlovéniában fizetik, ahol – mint tudjuk – nincsenek bikaviadalok. Végül, a Dán Liberális Párt azt sem szavazta meg, hogy 300 millió dán koronát különítsenek el egy európai tejalap számára. A tejtermékek ára emelkedett az elmúlt évben, és – ennek tudatában – a Bizottság arra jutott, hogy a jelenlegi szabályok értelmében nem lehet majd egy ilyen alapból pénzt kifizetni.

 
  
MPphoto
 
 

  Véronique Mathieu (PPE) , írásban. – (FR) Igennel szavaztam arra a költségvetés-módosításra, amely a 2011-es költségvetés egy részét az Európai Rendőrakadémia (CEPOL) tartaléka számára különíti el. Üdvözlöm a plenáris ülésen lezajlott szavazást, amelyen 611 szavazattal, 38 ellenszavazat és 6 tartózkodás mellett megerősítették a Parlamentnek a CEPOL-lal kapcsolatos álláspontját. A Parlament akkor fogja felszabadítani ezeket az előirányzatokat, ha kielégítő tájékoztatást kap az ügynökségtől a 2008-as mentesítés nyomon követéséről.

Ezek a követelmények világosak: tájékoztassák a Parlamentet az OLAF-vizsgálat eredményeiről; hozzák nyilvánosságra az igazgatótanács tagjainak nevét; nyújtsanak be külső auditori zárójelentést a magánkiadásokra fordított előirányzatokról; és gondoskodjanak az igazgatótanácson belüli változtatásokról annak érdekében, hogy a jövőben elkerülhető legyen az efféle helyzetek megismétlődése. Nagyon remélem, hogy a CEPOL gyorsan reagál majd, és bizonyítja abbéli hajlandóságát, hogy teljes körűen együttműködjön a Parlamenttel.

 
  
MPphoto
 
 

  Marit Paulsen, Olle Schmidt és Cecilia Wikström (ALDE) , írásban. – (SV) Egy erős és modern Európának jövő- és növekedésorientált költségvetésre van szüksége, míg a gazdasági helyzet átgondoltságot és megszorításokat igényel. Ezért úgy döntöttünk, hogy a költségvetés-korlátozó irányzathoz csatlakozunk, a kutatásba, fejlesztésbe és az innovációba való széles körű befektetéseket helyezve a középpontba – összhangban az Európa 2020 stratégiával –, amelyek növekedést és munkahelyeket teremtenek. Mivel gazdasági, szociális éghajlati szempontból fenntartható Európát szeretnénk látni, megszavaztuk a környezetvédelembe, a humán tőkébe és a pénzügyi piacok ellenőrzésébe történő, de mindig csakis a meglévő források keretein belüli befektetéseket.

Az Európai Unió költségvetésének még mindig igazolhatatlanul nagy részét fordítjuk a mezőgazdasági politikára, holott a jövő problémáit nem lehet a tegnap intézkedéseivel orvosolni. Ezért nem szavaztuk meg a tejalap számára javasolt 300 millió eurót és nyújtottuk be saját, arra vonatkozó javaslatunkat, hogy szüntessék meg az EU mezőgazdasági termékekre vonatkozó exporttámogatásait, például, csakúgy, mint a dohánytermesztésért járó támogatásokat. Mivel a maihoz hasonló nehéz gazdasági helyzetben mindenkinek meg kell tennie a maga részét, igennel voksoltunk az EU adminisztratív költségeinek csökkentésére.

 
  
  

Jelentés: Sidonia Elżbieta Jędrzejewska, Helga Trüpel (A7-0284/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Paulo Alves (S&D) , írásban. – (PT) Szem előtt tartva az euróövezet törékeny gazdasági fellendülését és számos tagállam gyenge lábakon álló államháztartását, ha a költségvetést bölcsen használjuk, az ösztönözheti a gazdasági fellendülést, de ehhez mindenképp tudnunk kell, hogyan hasznosíthatjuk azt a legjobban. A polgárokra való tekintettel érdemes megemlíteni a „Versenyképesség a növekedésért és foglalkoztatásért” fejezeten, valamint a „Kohézió a növekedésért és a foglalkoztatásért” alfejezeten belüli összegek növelését, bár az oktatásra és képzésre szánt összeg csökken. Jelentős növekedés tapasztalható az Európai Szociális Alapnál (ESZA), ám sajnálatos, hogy az Alap csupán 1,4%-át szánják a szociálpolitika végrehajtására, amelyen belül az egészségügynek 2010-hez képest 15,77 millió euróval kevesebb jut. A regionális fejlesztés területén kb. 3,2%-os növelés figyelhető meg, amit nélkülözhetetlennek tekintünk. Ami a mezőgazdaságot illeti, érdemes megjegyezni a tejágazat rendkívüli volatilitását, amely rávilágít a kérdés rendezésére irányuló megközelítés állandóságának szükségességére, ami a tejágazat számára létrehozandó alap révén valósulhatna meg. A halászatokkal kapcsolatban elmondható, hogy a közös halászati politika előirányzataiban sajnálatos csökkenés tapasztalható.

 
  
MPphoto
 
 

  Charalampos Angourakis (GUE/NGL) , írásban. – (EL) Az Európai Unió 2011-re vonatkozó költségvetését úgy dolgozták ki, hogy megerősítse a nagy vállalkozások jövedelmezőségét és a monopóliumoknak és a burzsoá kormányoknak a munkavállalók munkához fűződő és szociális jogai elleni kegyetlen támadását. Még több új pénzt, támogatásokat és lehetőségeket juttat a monopol helyzetű csoportoknak, kiegészítve azt a nagyjából 5 billiót, amelyet eddig adtak nekik a nemzeti burzsoá kormányok annak érdekében, hogy megtámogassák pozícióikat az imperialisták közötti kérlelhetetlen versenyben, a kapitalista rendszer felélesztésének világos szándékával. Alapvető megközelítése egyfelől az, hogy pénzt adjon ki a tőkének, másrészt az, hogy megnyirbálja – az amúgy is csekély – munkavállalókra, kis kereskedelmi és kézműves vállalkozásokra, szegény középméretű gazdaságokra és a fiatalokra fordított kiadásokat, és hogy még több pénzt juttasson az EU imperialista intervenciói és azon mechanizmusai számára, amelyet az emberek elnyomására és gyötrésére használ.

Az első költségvetés, amelyet az Európai Parlamentnek a Lisszaboni Szerződés által ráruházott állítólagosan szélesebb hatásköre mellett fogadtak el, reakciós jelleggel büszkélkedhet. Ismételten bebizonyosodott, hogy az Európai Parlament hűen szolgálja a monopóliumok szükségleteit és érdekeit, és mélységes kegyetlenséggel viseltetik a munkavállalók és a kisemberek szükségletei iránt. A munkásosztály és az alsóbb néprétegek küzdelmét fokozni kell, hogy ne a munkavállalók fizessék meg a kapitalista válság árát.

 
  
MPphoto
 
 

  Liam Aylward, Brian Crowley és Pat the Cope Gallagher (ALDE) , írásban. – (GA) A nemzetközi tejágazat volatilitása egyre nőtt az elmúlt évek során. A 2010-es költségvetésben a tejágazatnak biztosított 300 millió eurós kivételes támogatás különösen a tejes gazdák számára volt előnyös, akiket igen súlyosan érintett a válság. Mi megszavaztuk az új költségvetési tételt, hogy létrejöhessen az innovációt, a diverzifikációt és a szerkezetváltást támogató tejalap, amely egyúttal erősítené a tejes gazdák alkupozícióját az élelmiszerellátási lánc egyenlőtlenségei kérdésének kezelése érdekében. Üdvözöljük továbbá azt, ami az iskolatej-rendszernek nyújtott támogatásról szerepel a jelentésben, valamint a Bizottságnak az e rendszer és az iskolagyümölcs-rendszer támogatásával kapcsolatos javaslatát.

A közös agrárpolitika célja, hogy garantálja az élelmiszerellátás biztonságát, védje a környezetet és a biológiai sokféleséget, valamint, hogy megfelelő jövedelmet biztosítson gazdálkodók számára. E tekintetben üdvözöljük, hogy a jelentésben szerepel az, hogy kérjük fel a Bizottságot, hogy a 2011. évre vonatkozó költségvetésbe foglaljon bele bizonyos készpénztartalékot arra az esetre, ha 2011-ben magasabb lenne a piaci volatilitás, és hogy csökkentse a bürokráciát, valamint, hogy javítsa és tegye világosabbá a támogatáshoz való hozzáférést.

 
  
MPphoto
 
 

  George Becali (NI) , írásban. – (RO) Egyetértek azokkal a képviselőtársaimmal, akik nem támogatják a költségvetés Tanács által javasolt csökkentéseit. Az ez elleni legjobb érv a tagállamok helyzete, amelyek odahaza már elejébe mentek ennek. Utalok itt különösen Romániára. A fogyasztás csökkentésével a fogyasztásra gyakorolt nyomás nem húzott ki bennünket a válságból, viszont korábban nem látott mértékű szociális feszültséget eredményezett. Egyetértek azonban a tejalap 300 millió euró értékű megnövelésével. És ugyanez az álláspontom az e termék számára juttatott kiegészítő pénzügyi előirányzatok támogatásával kapcsolatban is, az európai válság teljes időtartamára vonatkozóan. Erőteljesen támogatom az európai stabilizációs mechanizmus elképzelését, és azt, hogy a létrehozott két költségvetési tételt pontosan meg kell határozni, pontos számokat kell feltüntetni, és nem szabad e két sort üresen hagyni – mint ahogy jelenleg van –, hogy ez az európai beavatkozási eszköz valósággá válhasson, és ne csupán elmélet maradjon. Remélem, hogy a Parlament álláspontját figyelembe veszik majd az egyeztetések során, hogy sikerül majd egyességre jutni a Tanáccsal, és hogy igennel szavazhatunk novemberben az EU 2011-es évre vonatkozó költségvetésére.

 
  
MPphoto
 
 

  Zuzana Brzobohatá (S&D) , írásban. – (CS) Az Európai Parlament, a történelemben először, a Lisszaboni Szerződés új szabályai szerint vett részt az Európai Unió 2011-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetési tervezetéről szóló vitában. A Parlament plenáris ülése által tett számos változtatás világosan mutatja, az ellenőrzés mértéke és az Európai Unió demokratikus működése növekedett. Tekintettel a demokratikus folyamatok javulására, de ugyanakkor a költségvetés szerkezetére, támogattam ezt a javaslatot.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria Da Graça Carvalho (PPE) , írásban. – (PT) Igennel szavaztam a Parlament állásfoglalására, mivel egyetértek a Parlament 2011-re, az ifjúság, az oktatás és a mobilitás területére vonatkozó horizontális prioritásaival, amelyek – különböző politikák keretén belül – speciális ágazatokon átívelő befektetéseket igényelnek, hogy az Európai Unió növekedése és fejlődése elősegítésének eszközeivé válhassanak. Egyetértek a fent említett prioritásokhoz kapcsolódó minden program – nevezetesen az élethosszig tartó tanulás, a PESSOA és az Erasmus Mundus programok – támogatásának javasolt növelésével. Ugyancsak egyetértek azzal, hogy az ifjúsági foglalkoztatás mobilitása nélkülözhetetlen eszköz a versenyképes és dinamikus európai munkaerőpiac fejlődésének biztosításához, és mint ilyen, erősítésre szorul. Üdvözlöm az európai foglalkoztatási mobilitási rendszer támogatásának növelését, és ezért erősen támogatom „Az első külföldi munkahelyed” (Your First Job Abroad) kezdeményezés útnak indítását, amely célja, hogy segítse a fiatalok munkaerőpiacra való belépését, vagy azt, hogy hazájukon kívüli más tagállamokban szakmunkához jussanak, első lépésként egy speciális, nem felsőoktatási, a fiatalok mobilitását célzó program felé.

 
  
MPphoto
 
 

  Françoise Castex (S&D) , írásban. – (FR) Ez a költségvetés nem felel meg azoknak az elvárásoknak, amelyeknek meg kellene felelnie ahhoz, hogy kihúzza az Európai Uniót a válságból, hogy fellendülést hozzon, és hogy az Unió szembe tudjon nézni a szolidaritás terén meglévő felelősségeivel. E tekintetben sajnálom, hogy a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportjának arra irányuló javaslatát, miszerint hozzunk lére egy „saját források” elnevezésű, a pénzügyi tranzakciókra kivetett adókból finanszírozott költségvetési tételt, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoportja egész egyszerűen elutasította. Ez a következetlenség abban, amit a jobboldal mond és tesz felháborító, tekintve, hogy hónapok óta azt mondják a választóknak és a médiának, hogy támogatják egy ilyen adó bevezetését. Ha azonban szavazásra kerül a sor, és amikor az Európai Parlamentnek megvan az ennek a megvalósításához szükséges hatalma, pontosan ők azok, akik azonnal eltemetve akarják látni ezt a javaslatot. Míg az EU bővül, és egyre több és több jogkörrel ruházzák föl, egyre apadna a rendelkezésére álló források. Ez rossz jel általában az európai növekedés és foglalkoztatás fellendülése, különösen pedig az európai polgárok szempontjából.

 
  
MPphoto
 
 

  Anna Maria Corazza Bildt, Christofer Fjellner, Gunnar Hökmark és Anna Ibrisagic (PPE) , írásban. – (SV) Azt szeretnénk, ha az EU költségvetési prioritásai sokkal inkább a jövőre, a nagyobb versenyképességre, infrastrukturális és kutatási beruházásokra koncentrálnának, mintsem a mezőgazdasági politika támogatására. Mi ma, ragaszkodva saját prioritásainkhoz, a jogbiztonság, a kutatásra szánt nagyobb előirányzatok, és az éghajlattal kapcsolatos intézkedésekre szánt több pénz mellett voksoltunk, és támogattuk a mezőgazdasági támogatások, az exporttámogatások, a dohánytermesztés és a tejalap számára előirányzott összegek csökkentését is. És még ha mindezek nem is tartalmazták mindazokat a prioritásokat, amelyeket szerettünk volna látni, természetesen megszavaztuk az EU 2011-re vonatkozó költségvetését.

 
  
MPphoto
 
 

  Marielle De Sarnez (ALDE) , írásban. – (FR) Éppen most fogadtuk el azt a 2011-es költségvetést, amelyet az Európai Parlament akart. Ez a szavazás lehetővé tette számunkra, hogy megerősítsük a prioritásainkat, amelyek egyrészt a legszegényebbek megsegítésére irányulnak – akik számára a 100 millió eurós csomagot kértük –, és amelyek más része a tejtermelők felé irányul, akik számára szeretnénk, ha továbbra is működne a tejalap.

A nehézségekkel küzdő vállalkozásoknak is továbbra is támogatásban kell részesülniük az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapból, amelynek továbbra is működnie kell, mégpedig saját költségvetéssel. Végezetül, szeretnénk látni, hogy az európai költségvetés saját forrásokhoz jut, és hogy a pénzügyi tranzakciókra kivetett adó végre bevezetésre kerül.

 
  
MPphoto
 
 

  Christine De Veyrac (PPE) , írásban. – (FR) Most, amikor az országok, a helyi közösségek, az adófizetők és a vállalkozások mind elfogadják, hogy anyagi áldozatot kell hozniuk, az Unió sem vonhatja ki magát ebből az erkölcsös folyamatból. Az Európai Unió költségvetésében tapasztalható aránytalan növekedések – amelyeket bár egyesek szívesen látnának – elfogadhatatlanok. Ez azonban nem azt jelenti, hogy eljött az ideje, hogy megnyirbáljuk a stratégiailag létfontosságú kiadásokat, úgymint a közös agrárpolitika kiadásait – amelynek hála élelmiszerek tekintetében függetlenek vagyunk, sőt, az exportálás (és az abból származó jövedelem) előnyeit is élvezzük.

Másfelől, megfelelő lenne a pillanat, hogy megkérdőjelezzük a hozzájárulások terén bizonyos tagállamok által történelmi okokból élvezett eltéréseket, amelyeknek ma már semmilyen alapjuk nincs. Az európai adó elképzelése a jelen helyzetben fel sem merülhet: először a tagállamokra nehezedő fiskális nyomást kell csökkenteni.

 
  
MPphoto
 
 

  Philippe de Villiers (EFD) , írásban. – (FR) Az Európai Parlament az Európai Unió 2011-es pénzügyi évére vonatkozó általános költségvetési tervezetével kapcsolatos tanácsi álláspontra vonatkozó jogalkotási állásfoglalás-tervezetről vitázott.

Az Európai Parlamentnek az Európai Unió általános költségvetésére irányuló vizsgálatai mindig lehetőséget teremtettek arra, hogy világosan lássuk, miként gyarapodnak évről évre az Unió hatáskörei, és fordítva, miként veszik el folyamatosan a tagállamok szuverenitása.

Ez a jelentés nyíltan tárja elénk, milyen fiskális nyomás nehezedik majd az adófizetőkre. Bár az Unió polgárainak az Unióból való kiábrándultsága nyilvánvaló, az utóbbi még mindig 6%-kal növeli a költségvetését, hogy finanszírozhassa mindazokat az intézkedéseket, amelyek meghozatalára jogot formál magának. Mire ez a növelés, amikor a források 10–15%-a felhasználatlan marad és a Bizottság megszorításokat követel minden tagállamban?

 
  
MPphoto
 
 

  Diane Dodds (NI) , írásban. – Úgy vélem, minden olyan javaslat, amely az EU költségvetésének növelésére irányul, elfogadhatatlan, mégpedig azért, mert nem tudom mivel megmagyarázni a választóimnak az EU kiadásainak a 2011-ben való majdnem 6%-os emelését. Az Egyesült Királyság kancellárja ma drasztikus kiadáscsökkentést jelentett be az állami szektorra vonatkozóan – olyan kiadáscsökkentéseket, amelyek megtételére az EU ösztönözte a tagállamokat. Ugyanakkor, ezzel egy időben az EU megfelelőnek érzi, hogy saját költségvetése 6%-kal növekedjen. Bort inni és vizet prédikálni, úgy tűnik, hivatalos uniós politika. Ezt elfogadhatatlannak találom.

Én nem tudnék a választóim szemébe nézni – akik között kétségkívül van olyan, aki az Egyesült Királyság kiadáscsökkentései miatt veszti el a munkahelyét – és azt mondani, hogy az európai parlamenti képviselők bölcsen még többet költöttek a pénzükből – amely, ne feledjük, a választók pénze – azáltal, hogy tovább növelték az EKSZ, az Europol és a pénzügyi szolgáltatások szabályozásának kasszáját. Azt pedig végképp nem tudnám megmagyarázni, miként nőhetett ennek a helynek a szórakozási költségvetése. Ezért szavaztam nemmel erre a költségvetésre. Az pedig legyen a mások dolga, hogy megmagyarázzák, ők miért hagyták jóvá.

 
  
MPphoto
 
 

  Lena Ek (ALDE) , írásban. – (SV) Egy erős és modern Európának jövő- és növekedésorientált költségvetésre van szüksége, míg a gazdasági helyzet átgondoltságot és megszorításokat igényel. Ezért úgy döntöttem, hogy a költségvetés-korlátozó irányzathoz csatlakozom, a kutatásba, fejlesztésbe és az innovációba való széles körű befektetéseket helyezve a középpontba – összhangban az Európa 2020 stratégiával –, amelyek növekedést és munkahelyeket teremtenek. Mivel gazdasági, szociális éghajlati szempontból fenntartható Európát szeretnék látni, megszavaztam a környezetvédelembe, a humán tőkébe és a pénzügyi piacok ellenőrzésébe történő, de mindig csakis a meglévő források keretein belüli befektetéseket.

A költségvetés óriási része megy az EU agrárpolitikájára. A közös agrárpolitika jelenlegi struktúrája viszont sajnos aligha felel meg a jövő támasztotta elvárásoknak. A virágzó vidéki területek rendkívül fontosak. Az exporttámogatások és a dohánytermesztésnek adott támogatások fenntartása nem a megfelelő irányba mutatnak. Ehelyett ésszerű körülményekre lenne szükségünk az európai élelmiszer-előállításhoz, valamint az állatok tisztességes védelmére, valamint a gazdák ösztönzésére, hogy állítsanak elő környezetbarát, „zöld” energiát. Mivel a maihoz hasonló nehéz gazdasági helyzetben mindenkinek meg kell tennie a maga részét, igennel voksoltam az EU adminisztratív költségeinek csökkentésére is.

 
  
MPphoto
 
 

  Göran Färm, Anna Hedh, Olle Ludvigsson és Marita Ulvskog (S&D) , írásban. – (SV) Mi, svéd szociáldemokraták ma megszavaztuk az EU 2011-re vonatkozó költségvetési tervezetét. Ez egy megszorításokkal teli költségvetés, ám ugyanakkor tartalmazza a kutatás, az energia és a fiatalokat célzó kezdeményezések területén szükséges befektetéseket, és lehetővé teszi az EU új Külügyi Szolgálatának és a pénzügyi felügyeletet szolgáló új hatóságoknak a létrehozását.

Éppúgy a költségvetés jellemzője, hogy az EU új prioritásai közül számos nem kap megfelelő mértékű finanszírozást; ezek közé tartozik, például, az EU új növekedési és foglalkoztatási stratégiája (EU 2020), az éghajlat-politika és az uniós külpolitika és támogatási politika, különösen a Palesztinának szánt támogatás.

A költségvetés alacsonyan tartása érdekében javasoltuk az uniós mezőgazdasági támogatások további csökkentését, a plenáris szavazás azonban ezt elvetette. Továbbá megszavaztuk az Európai Unió saját forrásai rendszerének a vizsgálatát, ideértve a pénzügyi tranzakciókra kiszabott adók kérdését is. Attól függetlenül, hogy esetleg milyen formát ölt majd az uniós bevételek új rendszere, ennek a költségvetésnek semlegesnek kell lennie, és tiszteletben kell tartania a tagállamoknak az adóztatás területére vonatkozó hatáskörét.

Ami a Parlament saját költségvetését illeti, úgy véljük, hogy azokat a bizottságokat, amelyek a Lisszaboni Szerződés folytán nagyobb munkatehernek lesznek kitéve, meg kell erősíteni. Ez magyarázza a Parlament és a képviselőcsoportok titkárságai személyzetének növelését. Nem hinnénk azonban, hogy a képviselőknek nagyobb létszámú személyzetre lenne szüksége. A Parlament most úgy döntött, hogy tartalékként fenntartja az asszisztencia juttatásainak emelése számára előirányzott összegeket, azzal, hogy ezt csak abban az esetben lehet felszabadítani, ha minden szükséges körülmény előállt. Szívesebben láttuk volna, ha a Parlament forrásai az újraelosztás és a hatékonyság növelésének eszközei révén, és nem pedig az összköltségvetés növelése eredményeképpen növekedtek volna.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Az EU költségvetése elengedhetetlen az EU tevékenységeinek fejlesztéséhez, és különösen most, válság idején, a kohéziós politikához kapcsolódó támogatások hatékony elosztásához.

Úgy vélem, hogy a Tanácsnak nem kellene önkényesen megnyirbálnia ezeket a támogatásokat, ahogy azt az olyan prioritások, mint az innovációra elkülönített források, vagy a növekedés és versenyképesség célkitűzéseinek esetében megfigyelhettük. A Tanács 0,55%-kal csökkentette a kötelezettségvállalási előirányzatok, míg 2,77%-kel a kifizetési előirányzatokat, végleges összegként 141,8 milliárd eurót hagyva jóvá a kötelezettségvállalási előirányzatok, míg 126,5 milliárd eurót a kifizetési előirányzatok számára, ami különösen kritikus lehet, ha kihat az európai növekedésre és versenyképességre.

Ezért támogatom, hogy a Parlament fenntartsa az e területek számára elkülönített kezdeti finanszírozást.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével a kötelező és nem kötelező kiadások megkülönböztetését felszámolták, ami azt jelenti, hogy a Parlament és a Tanács ezentúl közösen felel az EU minden kiadásáért, és közösen is dönt arról. Továbbá, az éves költségvetési folyamat különleges jogalkotási folyamattá válik, amely során a költségvetést olyan szabályozás révén kell jóváhagyni, amely a különleges együttdöntési eljárási folyamat hatálya alá esik, vagyis, a félreértések elkerülése végett, a Parlament és a Tanács közös döntése kell, hogy legyen. A Parlament által javasolt 2011-es költségvetés ambiciózus, intelligens és szigorú, realista módon figyelemmel van minden felvállalt elkötelezettségre. Prioritásként tartjuk nyilván a fiatalokat, az oktatást, a mobilitást, a szakképzést, a kutatást, a versenyképességet és az innovációt érintő politikákat. Szeretném kiemelni azt az előkészítő folyamatot, amelynek én magam is részese voltam: „Az első külföldi munkahelyed” programot. Ez fel fogja lendíteni a fiatalok Európai Unión belüli mobilitását, és segíteni fog a munkanélküliség elleni küzdelemben. Ez az EU-költségvetés továbbra is nagyjából 1% bruttó nemzeti jövedelmet tesz ki. Ez világosan megmutatja, hogy felül kell vizsgálni a többéves pénzügyi, tekintettel a fejezetekhez, és különösen az 1A, a 3B és a 4. fejezethez tartozó szűkös tartalékokra. Az is egyértelmű, hogy sürgősen vitát kell nyitni az uniós költségvetés új forrásainak szükségességéről.

 
  
MPphoto
 
 

  João Ferreira (GUE/NGL) , írásban. – (PT) Egyetértünk azzal a véleménnyel, amely kritikával illeti, hogy a Tanács önkényesen megnyirbálta és csökkentette a költségvetési tervezetet, közel 7 milliárd euróval rövidítve azt meg 2011-re, a 2007–2013-as többéves pénzügyi keretben elfogadottakhoz képest. Ez annál inkább elfogadhatatlan, mivel már a többéves pénzügyi keretben elfogadott összeg is rendkívül alacsony volt, amely már a kezdetek kezdetén kompromisszumokra kényszerített bennünket a gazdasági és szociális kohézió terén. Ezért tehát kiemeli az EU által követett politikák káros hatásait.

Ennélfogva mi is azon a véleményen vagyunk, hogy a költségvetés alapvető felülvizsgálatára abszolút szükség van, csakúgy, mint a jelenlegi többéves pénzügyi keret felső korlátjainak azonnali áttekintésére. Ez a kritika azonban nem vezethet oda bennünket, hogy elfogadjuk a költségvetés „lisszaboniasítására” irányuló szándékot – amely szerepel e jelentésben, amely a Lisszaboni Szerződés alapvető pillérei: a neoliberalizmus, a föderalizmus és a militarizmus szolgálatába állítaná a költségvetést. Más szóval, ugyanazon politikáknak rendelné alá, amelyek ahhoz a súlyos válsághoz vezettek, amelyet a mai Európa munkavállalói és lakosai kénytelenek elszenvedni. Amire szükség van – kezdve az Unió költségvetésének a bruttó nemzeti jövedelmen alapuló, arányos tagállami hozzájárulásokból fedezett szükséges megerősítésével –, az nem más, mint az, hogy szakítsunk ezekkel a politikákkal, és őszintén kötelezzük el magunkat a kohézió, a társadalmi haladás és a környezetmegőrzés mellett.

 
  
MPphoto
 
 

  Bruno Gollnisch (NI) , írásban. – (FR) A Lisszaboni Szerződés az elmúlt év december 1-jén lépett hatályba. Új hatáskörökkel ruházta fel az Európai Uniót: vagyis, új lehetőségeket teremtett a költekezésre. Senkiben sem volt, vagy alig valakiben volt annyi tisztesség, hogy rávilágítson, hogy van abban valami botrányos, hogy az Európai Unió számára elkülönített források növelését kérik, vagy új adónemet kívánnak létrehozni, amikor a tagállamoktól megszorító intézkedéseket követelnek, valamint, hogy dobják sutba szociális védelmüket.

Franciaországban óriási közvetlen kiadásai vannak Európának: évi 8 milliárd euró, amely összeg folyamatosan nő. Más szóval, ez felel, például, a társadalombiztosítási hiány jelentős részéért. A közvetett költségek ennél még nagyobbak, ha az európai politikákhoz kapcsolódó munkanélküliséget, gyenge növekedést, áthelyezéseket, stb. tekintjük. Az európai költségvetés nem a nemzeti költségvetések kiegészítője; versenyez azokkal, és azok kifosztásából létezik. A strukturális politikák társfinanszírozási rendszerével együtt – amely nem más, mint a támogatások fölényeskedő csöpögtetése – ez is csak a költekezésre való bátorítás. A következő pedig súlyosbító körülmény: az Európai Számvevőszék 15 éve képtelen jóváhagyni e több tízmilliárd euró Bizottság általi kezelését. Úgy vélem, itt az ideje, hogy végleg leszámoljunk ezzel az egésszel.

 
  
MPphoto
 
 

  Sylvie Guillaume (S&D) , írásban. – (FR) Támogattam az Európai Parlamentnek az EU 2011-es évre vonatkozó általános költségvetési tervezetéről szóló állásfoglalását. Ha azt szeretnénk, hogy képesek legyünk felvállalni az Európai Unió politikai prioritásait, a gazdasági válság által szükségessé vált új kiadásokat és a Lisszaboni Szerződés által ránk ruházott új hatásköröket, olyan ambiciózus költségvetési tervezetet kell támogatnunk, amely képes előteremteni az új munkahelyek létrehozásához és a fenntartható növekedéshez való visszatéréshez szükséges befektetéseket, vagyis egy olyan költségvetést, amely megfelel az általunk áhított Európa elvárásainak.

A Tanács csökkenteni szeretné az Unió költségvetését, mert a tagállamok súlyos hiányokkal küzdenek. Ezért vezettünk be egy új költségvetési tételt, az Unió saját forrásai számára, hogy a költségvetés ne függjön annyira a tagállami befizetésektől. Sajnáljuk, hogy a pénzügyi tranzakciókra kivetett adó bevezetésére felszólító módosítást ismét elvetette a jobboldal.

 
  
MPphoto
 
 

  Elisabeth Köstinger (PPE) , írásban. – (DE) Támogattam az Európai Parlamentnek az EU 2011-es évre vonatkozó általános költségvetési tervezetére vonatkozó javaslatát. A jelentés figyelembe vette a fontos politikai területeket és az egyéni véleményeket is. A Parlament elismeri, hogy az Európai Unió a jövőben kisebb pénzügyi forrásokból nem tudja teljesíteni kiterjedt és változatos feladatait. Ez mindenekelőtt a mezőgazdaságra érvényes. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságnak a 2011-es költségvetésre vonatkozó véleménye már kifejezte az azzal kapcsolatos aggodalmat, hogy a fel nem használt források tervezése és hasznosítása terén a Bizottság feltevései túlontúl optimisták. Az Európa nagy részére kiterjedő kutatási projektek pénzügyileg a visszafizetett összegektől függnek, amelyek nagyságát senki sem tudja előre. A Bizottságot felszólítottuk, hogy biztosítsa a kutatás és fejlesztés jövőbeni hosszú távú finanszírozását, és hogy dolgozzon ki pontos finanszírozási terveket. A mezőgazdasági „fazékból” származó visszatérített összegeket az eredetileg meghatározott céljaikra kell fordítani.

 
  
MPphoto
 
 

  Petru Constantin Luhan (PPE) , írásban. – (RO) Igennel szavaztam a jelentésre, mert az Európai Parlament megnevezi politikáinak legfontosabb prioritásait az ifjúság, az oktatás és a mobilitás terén. Én magam is elmondtam már számos alkalommal, hogy ezek alapvetően fontos és szükséges alkotóelemei az EU gazdasági stratégiájának és az Európa 2020 stratégiának. Az ifjúság, az oktatás és a mobilitás speciális, ágazatokon átívelő befektetéseket igényelnek a megfelelő politikákon belül, annak érdekében, hogy elősegíthessék az EU növekedését és fejlődését.

Ezért támogatom, hogy szükség van a prioritásokhoz kapcsolódó programok – mint az „Élethosszig tartó tanulás”, az „Emberi erőforrás” vagy az Erasmus Mundus – számára nyújtott kölcsönök növelésére. És épp ilyen fontos, hogy emeljük az európai foglalkoztatási mobilitási rendszer számára biztosított összegeket is. Ebből a célból támogatom „Az első EURES munkahelyed” elnevezésű előkészítő programot, amely célja, hogy segítse a fiatalok munkaerőpiacra való belépését, vagy azt, hogy hazájukon kívüli más tagállamokban szakmunkához jussanak, első lépésként egy speciális, nem felsőoktatási, a fiatalok mobilitását célzó program felé.

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (S&D) , írásban. – Az egyénenkénti szavazás alkalmával én elutasítottam azokat a rendelkezéseket, amelyekről úgy vélem, hogy kedvezőtlen következményekkel járnak az EU polgárai és a fejlődő országok lakosai számára. Ezek közé tartozik a dohánytermesztés uniós támogatása, valamint az uniós mezőgazdasági exporttámogatások, amelyek a fejlődő országokat sértik. Ugyancsak nemmel szavaztam a kiadásokhoz, utazási és adminisztratív költségekhez kapcsolódó költségvetési tételek emelésére is. Üdvözlöm azonban a Parlament első olvasatának kedvező elemeit, amelyek közé tartozik a mi régiónkban történő gazdasági fejlődés támogatása, a rendkívül fontos kutatás és fejlesztés támogatása, valamint az Egyesült Királyságnak a fejlesztéstámogatások növelését illető céljaival összhangban lévő, a tengerentúli területeknek nyújtott támogatás emelése. Úgy gondolom, hogy az EU költségvetésének hosszú távú stabilitást kell biztosítania azok ellen a szigorú megszorító intézkedések ellen, amelyeket Európa nemzeti kormányai napjainkban vezetnek be. Míg a nemzeti kormányok drasztikus kiadáscsökkentéseket vezetnek be, bizonyos esetekben rövid távra előregondolva, az EU költségvetése stabilitást és hosszú távú tervezést biztosíthat, hogy – a strukturális és kohéziós alapok révén – segítse a munkahelyteremtést, a szakképzést, és a gazdasági fellendülés, és különösen a legnagyobb mértékben sújtott, nélkülöző területeknek nyújtott strukturális támogatás révén ösztönözze az európai gazdaságokat.

 
  
MPphoto
 
 

  Barbara Matera (PPE) , írásban. – (IT) A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta most először került egyetlen olvasatban elfogadásra az európai költségvetés. És a Parlament is most először gyakorolta a Tanács döntéshozatalára gyakorolt nagyobb befolyását. Ennek a nagyobb hatalomnak azonban magas szintű felelősségtudattal és az elhúzódó gazdasági válság által megkívánt realizmussal kell párosulnia.

E tekintetben a Költségvetési Bizottság egyértelmű jelzést adott azzal, hogy tiszteletben tartotta a jelenlegi pénzügyi helyzet által megkövetelt tartalékokat, és hogy azt a kemény politikát hajtja végre, amely a kutatásra, az innovációra és az ifjúságra hangsúlyt fektető növekedés ösztönzését célzó prioritásain nyugszik. Üdvözlöm az ebben az ülésteremben megszületett döntést, miszerint követni kell a Költségvetési Bizottság iránymutatásait és a tagállamokat, amelyek a nagy összegű uniós készpénzelőlegek felvételét követően gyakran kénytelenek voltak eladósodni.

Az Unió költségvetését mindazonáltal újra kell gondolni a Lisszaboni Szerződésből fakadó új hatáskörök és a saját források szükségességének fényében. Ezekhez a dolgokhoz az egyeztetések során határozottságra lesz szükség annak érdekében, hogy megfelelő pénzügyi támogatást nyújthassunk egy olyan ambiciózus projekt számára, mint az Európa 2020 stratégia.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz) hatálybalépése megerősítette az EU politikáit és új hatásköri területeket hozott létre – nevezetesen a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP), a versenyképesség és innováció, az űrkutatás, a turizmus, az éghajlatváltozás elleni küzdelem, a szociálpolitika, az energiapolitika, a bel- és igazságügy területén. Ezek az új hatáskörök olyan költségvetést tételeznek fel, amely lehetőséget nyújt ezek gyakorlati megvalósítására, és így minden költségvetési szervtől megkívánja, hogy tekintettel megnövekedett pénzügyi hatalmára, koherens és következetes módon működjön. Ezért gondoskodnunk kell arról, hogy a Közösség költségvetése rendelkezzen a szükséges összegekkel, elérhesse a 2014-re kitűzött célokat, hogy az Európa 2020 stratégia kapcsán ne kelljen kompromisszumokat hoznunk. Természetesen a jelenlegi válsághelyzetben a tagállamok bizonyos mértékig tiltakoznak a tagállami befizetések emelése ellen, de el kell ismerniük az EU szándékait és azt, hogy nem szabad kockára tenni mindazt, amit a kohézió és az integráció terén eddig elértünk.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) Az egyik dolog, amit a Lisszaboni Szerződés megváltoztatott, az EU pénzügyi struktúrája volt, különös tekintettel a többéves pénzügyi keretre és az éves költségvetési eljárásra. A Szerződés kötelező erejű jogi státuszt ad a többéves pénzügyi keretnek és kimondja, hogy arról a Tanácsnak kell döntenie, egyhangú szavazással, az Európai Parlament hozzájárulásának megszerzését követően. A kötelező és nem kötelező kiadások megkülönböztetését eltörölték, így az ezekre vonatkozó döntésekért mindkét költségvetési hatóság közösen felel, és az eljárás is ennek megfelelően leegyszerűsödött. A tény, hogy a Parlamentnek most már együttdöntési joga van az egész költségvetésre vonatkozóan, erősíti a demokratikus kontrollt.

Ezenkívül előrelátható még néhány további, a bürokrácia egyszerűsítése felé tett lépés. Fontos, hogy az Európai Parlament, mint az Európai Unió egyetlen közvetlenül választott intézménye, megerősített költségvetési jogokkal bírjon, hogy befolyást gyakorolhasson a fontos uniós döntésekre, mint például az új Külügyi Szolgálat költségmegtakarításai iránti igényre. A centralizációs tendenciákat azonban nem tudom támogatni.

 
  
MPphoto
 
 

  Alfredo Pallone (PPE) , írásban. – (IT) Én megszavaztam a költségvetési tervezetet, mert egyetértek annak általános álláspontjával és tartalmával. Egyetértek a Tanács általi csökkentésekkel kapcsolatos plafonok visszaállításával. Véleményem szerint ez a szavazás rendkívül fontos, és örömömre szolgál a Parlament által kifejezésre juttatott vélemény, amely valóban hasznosítja az új előjogokat. Mi több, a Lisszaboni Szerződés által bevezetett új költségvetési eljárásnak hála a Parlament a Tanáccsal szemben is érvényesítheti jelentőségét és hatalmát – megvédve az erős és ambiciózus költségvetést, amely ugyanakkor szigorú is –, tudatában annak a ténynek, hogy az Európai Unió – a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság által súlyosan érintett – gazdaságának újraindítása érdekében fontos beruházásokra van szükség az olyan kulcsfontosságú ágazatokban, mint a kutatás, a technológiai innováció.

 
  
MPphoto
 
 

  Georgios Papanikolaou (PPE) , írásban. – (EL) A kezdeti költségvetési tervezetet, amelyet a Költségvetési Bizottság a Kulturális és Oktatási Bizottság elé benyújtott, elégtelennek bizonyult abból a szempontból, hogy nem tartalmazta azokat az ambiciózus intézkedéseket, amelyek révén elérhetőek lennének az Európa 2020 stratégia elsődleges oktatási, szakképzési és mobilitási céljai. Hogy pontosan fogalmazzak, az illetékes bizottság először elfogadta a Bizottság és a Tanács álláspontját, és javasolta az élethosszig tartó tanulás, az oktatás és a fiatal vállalkozók programjaira szánt előirányzatok befagyasztását. Megnyugtató azonban, hogy a Kulturális és Oktatási Bizottság tagjai által tanúsított ellenállás és az általuk kifejezett aggodalmak hatására – amelyeket az oktatási és szakképzési politikák lefokozása váltott ki, különösen most, amikor nő a munkanélküliség, és ez az Európai Unió számos tagállamában gondokat okoz – a Költségvetési Bizottság benyújtotta a szükséges módosításokat, amelyeket jómagam is támogattam, és megemelte a kezdettben tervezett előirányzatokat (például az élethosszig tartó tanulás programjáról szóló 150202. sor esetében).

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE) , írásban. – (PT) Igennel szavaztam a Parlament állásfoglalására, mivel egyetértek a Parlament 2011-re, az ifjúság, az oktatás és a mobilitás területére vonatkozó horizontális prioritásaival, amelyek – különböző politikák keretén belül – speciális ágazatokon átívelő befektetéseket igényelnek, hogy az Európai Unió növekedése és fejlődése elősegítésének eszközeivé válhassanak. Egyetértek a fent említett prioritásokhoz kapcsolódó minden program – nevezetesen az élethosszig tartó tanulás, a PESSOA és az Erasmus Mundus programok – támogatásának javasolt növelésével.

Ugyancsak egyetértek azzal, hogy az ifjúsági foglalkoztatás mobilitása nélkülözhetetlen eszköz a versenyképes és dinamikus európai munkaerőpiac fejlődésének biztosításához, és mint ilyen, erősítésre szorul. Üdvözlöm az európai foglalkoztatási mobilitási rendszer támogatásának növelését, és ezért erősen támogatom „Az első külföldi munkahelyed” (Your First Job Abroad) kezdeményezés útnak indítását, amely célja, hogy segítse a fiatalok munkaerőpiacra való belépését, vagy azt, hogy hazájukon kívüli más tagállamokban szakmunkához jussanak, első lépésként egy speciális, nem felsőoktatási, a fiatalok mobilitását célzó program felé.

 
  
MPphoto
 
 

  Frédérique Ries (ALDE) , írásban. – (FR) 142 650 milliárd euró – ennyiről szól a 2011-es pénzügyi évre vonatkozó, az Európai Parlament által ma délben elfogadott költségvetés. Szigorú költségvetés, amely gyakorlatilag megegyezik az Európai Bizottság javaslatával, és amelyet a megszorításokkal fémjelzett időszakban fogadtak el. Mindannyian tudjuk azonban, hogy Európa nem tehet többet és jobban kevesebb pénzből.

Ez az oka, hogy néhány képviselőtársammal, valamint a pénzügyi programozás és költségvetés biztosával, Lewandowski úrral közösen védelmembe veszem azt, hogy az Európai Unió saját forrásokat teremtsen a maga számára. Egy olyan pénzügyi mechanizmust, amely autonómiát és cselekvési teret biztosít, tekintettel a tagállamokra, amelyek – függetlenül attól, hogy válsághelyzet van-e vagy sem – már rég felhagytak azzal, hogy biztosítsák Európa számára az ambíciói megvalósításához szükséges eszközöket. Legalább két okot látok arra, miért ne csökkentsük az európai költségvetést.

Az első a Lisszaboni Szerződés hatálybalépéséből és az Európa számára általa biztosított új hatáskörökből ered, amelyek közé tartoznak – csak hogy néhányat említsünk – a külpolitika, az energia, a pénzügyi felügyelet. A második ok az új 2020-as stratégiához kapcsolódik, amely célja, hogy visszaállítsa Európát a fenntartható fejlődés, a nagy projektek és az innováció vágányára. Ezek olyan új kihívások és hatáskörök, amelyeknek megfelelő finanszírozásra van szükségük. És ez visszavezet bennünket az egyetlen létező megoldáshoz – az Európai Unió közvetlen finanszírozásához.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – Az idei költségvetési vita ismét rámutat arra, hogy meg kell állapodni az Európai Unió számára biztosított saját források értelmes rendszerében. Az európai intézmények között minden évben lezajló költségvetési civakodás kaotikus döntéshozatalhoz és elkeseredett időtöltéshez vezet, amit könnyedén el lehetne kerülni a saját források rendszerével, ha például az uniós pénzügyi tranzakciókra, a repülőgép-üzemanyagra, vagy a széndioxid-kibocsátás után kivetett adóból származó jövedelem egy részéből származó forrásokból lehetne finanszírozni az EU költségvetését. Ennek ellenére a mai szavazás egyértelműen a Lisszaboni Szerződés nyomán létrejött plusz igények és az EU költségvetése növelésének korlátozása között egyensúlyozik, válaszul a jelenlegi költségvetési nehézségekre.

 
  
MPphoto
 
 

  Eva-Britt Svensson (GUE/NGL) , írásban. – (SV) Úgy döntöttem, tartózkodom a Parlament költségvetési tervezetére vonatkozó döntés tekintetében. A nők elleni erőszakkal foglalkozó Daphne program megerősítése örömömre szolgál. Ugyancsak örülök annak, hogy a Parlament elutasította a Bizottság és a Tanács arra vonatkozó javaslatait, hogy csökkentsük a palesztin hatóságoknak nyújtott pénzügyi támogatást. Arra is szeretném azonban felhívni a figyelmet, hogy a Parlament felelőtlenül cselekszik, amikor programok, támogatások és a bürokrácia segélyezése formájában óriási összegeket juttat az EU rendszerének és saját magának, miközben a tagállamokat arra kényszerítik, hogy brutálisan csökkentsék kiadásaikat, hogy teljesíthessék a Stabilitási Paktum követelményeit – vagyis, a Parlament többsége által teljes mellszélességgel támogatott neoliberális paktum követelményeit.

A legnagyobb győztes a mezőgazdaság, különösképpen a 300 millió eurós tejalap létrehozása. Ezt a döntést az európai parlamenti képviselők zavarba ejtően nehezen tudják majd megmagyarázni azoknak a kínlódó embereknek, akik egyik ország után a másikban sztrájkolnak. Miért kellene nekik szenvedniük, míg az Európai Unió költségvetési kiadásaira semmilyen hatással nincs a valóság?

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Teixeira (PPE) , írásban. – (PT) Ez az első uniós költségvetés, amelyet a Lisszaboni Szerződés szabályaival összhangban fogadtak el, a legelső olvasatban. Bár egyes érzékeny pontokban – amelyeket jómagam különösen fontosnak tartok, mint például a kohézióra és a mezőgazdaságra szánt előirányzatok kérdése – további egyeztetésekre lesz szükség, üdvözlöm a javaslatot.

Miután a Tanács csökkentette az erre előirányzott összegeket, a jóváhagyott dokumentum visszaállítja a Bizottságnak a növekedést és foglalkoztatást célzó kohézióra vonatkozó fejezettel kapcsolatos eredeti javaslatát. Bár a 2011-es évre vonatkozó összegeket a többéves pénzügyi keret már rögzíti, jelenlegi árfolyamon 50,65 milliárd euróban szabva meg annak felső korlátját, érdemes megemlíteni az előadó azon kijelentését, miszerint ez a költségvetési fejezet nagyobb befizetéseket igényel.

Üdvözlöm a versenyképesség fejezetében a növekedés és a foglalkoztatás számára előirányzott összegeket, amelyek tartalmazzák a legtöbb parlamenti javaslat – mint például a kis- és középvállalkozásokkal (kkv-k) vagy a fiatalokkal, az oktatással és mobilitással kapcsolatos programok – támogatására vonatkozó rendelkezéseket is.

Igennel szavaztam erre a dokumentumra, bár nem tartalmazza azokat a javaslatokat, amelyeket az Európai Néppárt (EPP) nyújtott be a gabona tárolására, valamint a tejre, tejtermékekre és tejporra vonatkozó intervenciós intézkedésekkel kapcsolatban, amelyeket a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság (AGRI) sajnos elutasított.

 
  
MPphoto
 
 

  Róża Gräfin von Thun und Hohenstein (PPE) , írásban. – (PL) A szavazástól való tartózkodás nem megoldás. Azok, akik tartózkodnak, mindig helytelenül cselekszenek. Úgy vélem, hogy az állásfoglalás egészében sokkal több jó intézkedés van, mint olyan, amely kisebb értékkel bír. Az Európai Külügyi Szolgálatra szükségünk van. A lehető leghamarabb el kell, hogy tudja kezdeni a munkáját, hogy ezáltal is növelhesse Európa jelentőségét a világban.

A most elfogadott állásfoglalás kimondja, hogy minden tagállam képviseltetve lesz a Szolgálatban. Nos, ezentúl gondoskodnunk kell róla, hogy ez valóban így is legyen. Ez teremt ugyanis bizalmat a Külügyi Szolgálat létrehozásának folyamatában. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az Európai Unió a kölcsönös bizalom alapjain nyugszik, és hogy Lengyelország jócskán részesült is ennek előnyeiből. Szorosan nyomon fogom követni a folyamatot.

 
  
MPphoto
 
 

  Derek Vaughan (S&D) , írásban. – Üdvözlöm a 2011-es évre vonatkozó költségvetés kedvező elemeit, amelyek közé tartozik, például, a Wales-i gazdasági fejlődés támogatása, a kutatás és fejlesztés támogatása, valamint a tengerentúli támogatások. Elismerem, hogy az Európai Külügyi Szolgálat és az új európai felügyelő hatóságok felállításából eredő pluszköltségekre szükség van, és hogy a Tanácsban minden tagállam, az Egyesült Királyság is, támogatja azokat. Aggasztanak azonban olyan további kiadások, számos terület esetében, amelyek nem tükrözik a pénz értékét, vagy kedvezőtlen hatással vannak az Európai Unió polgáraira és a fejlődő országok lakosaira. Ezek közé tartozik az alkoholgyártás és dohánytermesztés uniós támogatása, amelyek ellentétesek az EU egészségügyi célkitűzéseivel, valamint az uniós exporttámogatások, amelyek a fejlődő országoknak ártanak, de idetartozik a költségvetés kiadásokhoz, utazáshoz, publikációkhoz, kiadványokhoz és adminisztrációs költségekhez kapcsolódó tételeinek növelése is. A jelenlegi gazdasági környezetben fontosabb, mint eddig bármikor, hogy azáltal igazoljuk a prioritásainkra fordított kiadásokat, hogy vitába szállunk minden egyéb felesleges és túlzó költekezéssel a többi ágazatban. Nem tudtam ellenezni ezt a költségvetést. Gazdasági problémákkal teli időben kontraproduktív volna elutasítani egy sor prioritás létfontosságú támogatását. Úgy vélem azonban, hogy bizonyos tételek emelése nem kellően igazolt, ezért úgy döntöttem, hogy tartózkodom.

 
  
MPphoto
 
 

  Angelika Werthmann (NI) , írásban. – (DE) Az EU 2011-re vonatkozó költségvetésének legfőbb pontjai a szakképzésbe, kutatásba és innovációba való befektetés – amely a jelenlegi munkaerő-piaci helyzetben alapvető szükség. A jelenlegi európai munkanélküliség csökkentésének kell most minden döntés középpontjában állnia – ideértve azokat is, amelyeket az ambiciózus Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek végrehajtása érdekében hoznak. Az ifjúság prioritássá tétele a szakképzési és mobilitási programokkal kapcsolatban nagymértékben megtérülő befektetés, amely remek lehetőséget kínál a munkaerőpiac fejlesztésére. Egyes tételek emelkednek, mások csökkennek – a költségvetés kompromisszum, éppúgy, mint egy többpárti döntés. Pénzt visszairányítani a nukleáris kutatásba azonban nem lehet az európai emberek érdeke, és ezt a pénzt sokkal inkább, például, a megújuló energiaforrásokra kellene költeni.

 
  
MPphoto
 
 

  Glenis Willmott (S&D) , írásban. – Az Európai Parlamenti Munkáspárt (EPLP) üdvözli a Parlament első olvasatú álláspontjának pozitív elemeit, többek közt a mi régiónkban történő gazdasági fejlődés támogatása, a rendkívül fontos kutatás és fejlesztés támogatása, valamint az Egyesült Királyságnak a fejlesztéstámogatások növelését illető céljaival összhangban lévő, a tengerentúli területeknek nyújtott támogatás emelése. Elismerjük, hogy az Európai Külügyi Szolgálat és az új európai felügyelő hatóságok felállításából eredő pluszköltségek szükségesek ezen új tevékenységek végrehajtásához, és hogy a Tanácsban minden tagállam, az Egyesült Királyság is, támogatja azokat. Aggasztanak azonban bennünket az olyan, számos területre vonatkozó további kiadások, amelyek nem tükrözik a pénz értékét, vagy kedvezőtlen hatással vannak az Európai Unió polgáraira és a fejlődő országok lakosaira. Ezek közé tartozik az alkoholgyártás és dohánytermesztés uniós támogatása, amelyek ellentétesek az EU egészségügyi célkitűzéseivel, valamint az uniós exporttámogatások, amelyek a fejlődő országoknak ártanak, de idetartozik a költségvetés kiadásokhoz, utazáshoz, kiadványokhoz és adminisztrációs költségekhez kapcsolódó tételeinek növelése is. A jelenlegi gazdasági környezetben fontosabb, mint eddig bármikor, hogy azáltal igazoljuk a prioritásainkra fordított kiadásokat, hogy vitába szállunk minden egyéb felesleges és túlzó költekezéssel a többi ágazatban. Az EPLP ebben a fázisban a végleges költségvetési állásfoglalás ellen szavazott, hogy egyértelmű üzenetet küldjön az intézmények közötti tárgyalások megkezdése előtt.

 
  
MPphoto
 
 

  Artur Zasada (PPE) , írásban. – (PL) Nagy örömömre szolgál, hogy gratulálhatok az előadónak, Jędrzejewska asszonynak, nagyszerűen elkészített jelentéséhez. Ma, először fogadtuk el az Európai Unió költségvetését a Lisszaboni Szerződésben foglalt szabályok szerint, és most először történt meg az is, hogy nem léptük át a jelenlegi pénzügyi tervben előírt pénzügyi korlátokat. Úgy vélem, hogy a Jędrzejewska asszony által javasolt megoldások a nehézségekkel teli gazdasági válság időszakában realista és pragmatikus megközelítést fejeznek ki. Az is örömömre szolgál, hogy elmondhatom, hogy a ma elfogadott költségvetés pénzügyi szempontból is megerősíti a Parlament prioritásait.

 
  
  

Jelentés: Edite Estrela (A7-0032/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Paulo Alves (S&D) , írásban. – (PT) A szülési szabadság 14-ről 20 hétre való kiterjesztését alapvető jognak kell tekinteni. Ezt az új időtartamot nem szabad fenyegetésként értékelni, még az apákat megillető jogok bevezetését figyelembe véve sem. A különböző tagállamok jogalkotási keretrendszere gyakorolt hatásai – a gazdaságra gyakorolt hatásaikkal együtt – elhanyagolhatók, ha figyelembe vesszük például azt a lehetőséget, hogy ezzel európai szinten átmenetileg megüresedett állások jöhetnek létre, amelyek előmozdítják a szakmai mobilitást, ami pedig ösztönzőleg hathat a legjobb gyakorlat megosztására és a szülési szabadságon lévő nők munkahelyi kötelességei ellátásának folytatására. A demográfiai szempontokat és a jelenlegi gazdasági helyzetet egyaránt figyelembe véve, nem szabad megkérdőjelezni sem azt, hogy a szülési szabadság idejére garantált legyen a havi fizetés 100%-ának folyósítása, sem pedig azt, hogy az elbocsátási tilalom időtartama hat hónapról egy évre hosszabbodjon meg. További egyszerű, de hatásában jelentős intézkedés lehet például a következő: a rugalmas munkaidőnek a szülési szabadságot követő időszakban való lehetővé tétele, az egészséggel és biztonsággal kapcsolatos megelőző intézkedések, valamint az említett jogoknak a gyermekeket örökbe fogadó párokra való kiterjesztése, ilyen módon mozdítva elő az igazságosabb jogi keretrendszer kialakítását.

 
  
MPphoto
 
 

  Roberta Angelilli (PPE) , írásban. – (IT) A születési arány sajnos országonként eltérő Európában, és gyakran nem csak a jogok védelmének szavatolásától függ, hanem a dolgozó anyák rendelkezésére álló szociális szolgáltatásoktól, például az óvodáktól. Még mindig sok tennivalónk van a munka és a családi élet összeegyeztetését illetően.

Az olasz anyaságvédelmi rendszer – egészében véve – összhangban van az irányelvben javasolt paraméterekkel, nem csak a kötelező szülési szabadság heteinek számát, hanem a távollét idején a jövedelem 100%-ának megfelelő összeg folyósítását illetően is. Jelentős lépés, hogy az irányelv egyértelműen bevezeti az apasági szabadságot, amely fontos, a férfiak és nők jogegyenlőségét garantáló, valamint a szülők közös felelősségvállalásának megerősítését szolgáló célkitűzés.

 
  
MPphoto
 
 

  George Becali (NI) , írásban. – (RO) Egyetértek a fizetés teljes összegű folyósítása melletti szülési szabadság időtartamának legalább 20 hétre való kiterjesztésével, továbbá azzal, hogy ezzel egyidejűleg bizonyos rugalmasságot biztosítsunk az olyan államok számára, amelyek már rendelkeznek az ilyen jellegű szabadságra vonatkozó rendelkezésekkel. A szülési szabadságot igénybe vevő munkavállalóknak a teljes fizetésüket kell megkapniuk, amely a munkával töltött utolsó hónapjuk szerinti fizetésük 100%-a, illetve a havi fizetések átlaga. Az elfogadott módosítások a terhességük kezdetétől a szülési szabadságuk lejártát követő hat hónapig tartó időszakra vonatkozóan akadályozzák meg a várandós nők elbocsátását. Mindemellett a nőknek joguk kell legyen arra, hogy visszatérjenek munkahelyükre, vagy szülési szabadságra való menetelüket megelőzővel azonos javadalmazást, szakmai kategóriát és szakmai pályafutást biztosító munkakörbe.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Luc Bennahmias (ALDE) , írásban. – (FR) A meghosszabbított szülési szabadság, a jobb munkahelyi körülmények ... az Európai Parlament mai vitájának fókuszpontjában a nők álltak. Tizennyolc évvel a várandós, a gyermekágyas és/vagy szoptató munkavállalókról szóló első irányelvet követően természetesen megváltozott Európa gazdasági és demográfiai helyzete. Ezért a mai napon plenáris ülésen szavaztunk a szülési szabadságról szóló hatályos jogszabály annak érdekében történő módosításáról, hogy ösztönözzük a nők foglalkoztatását, ugyanakkor lehetővé tegyük számukra, hogy a lehető legjobb körülmények között legyen családjuk.

Amit ma valamennyi európai nő vonatkozásában meg kívánunk védeni, az az, hogy lehetséges legyen számukra a családi élet munkával való összeegyeztetése, ugyanakkor teljesüljön a nemek közötti egyenlőség megteremtésének célkitűzése. Az Európai Parlament többséggel támogatta a teljes fizetéssel járó szülési szabadság 20 hetes időtartamát. Ennélfogva most a tagállamokkal kell tárgyalásokba bocsátkoznunk, hogy kompromisszumot érjünk el a szöveggel kapcsolatban.

 
  
MPphoto
 
 

  Izaskun Bilbao Barandica (ALDE) , írásban. – (ES) Ha a szavazás eredményeinek ismeretében kellene címet adnunk a kezdeményezés eredményeinek, akkor az a Tanár úrnak szeretettel lenne. A szavazás előtt tisztában voltunk azzal az ellenállással, amely a különböző képviselőcsoportokba tartozó képviselők körében a szülési szabadság időtartamának 20 hétre való kiterjesztésével, a fizetés 100%-a megfizetésének szükségességével, az intézkedéseknek a fogyatékkal élő gyermekekre való kiterjesztésével és az apasági szabadság belefoglalásával kapcsolatban volt tapasztalható. Valamennyi jel arra utalt, hogy a Parlament nem fogadja el ezeket az intézkedéseket, de ettől eltérő eredmény született. Az, hogy sok képviselő nem a képviselőcsoportja szavazólistájának megfelelően szavazott, lehetővé tette a csodát. A Parlament a mai napon eleget tett az európai férfiak és nők vele szemben támasztott elvárásainak. Ez egyben újabb előrelépés az egyenlőséghez vezető úton, ami ugyan még nagyon messze van, de amelyet férfiakként és nőkként összefogva kell valóra váltanunk.

 
  
MPphoto
 
 

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D) , írásban. – (LT) Üdvözlöm a tényt, hogy az oly nagyon várt vitákat követően az Európai Parlament a mai napon elfogadta ezt a nagyon fontos irányelvet. Az új irányelv alapján a teljes fizetés mellett töltött szülési szabadság hossza 14 hétről 20 hétre hosszabbodik meg. Az alacsony születési ráta és az elöregedő társadalom miatt előttünk álló demográfiai problémák lehető legrövidebb időn belül való megoldása érdekében osztoznunk kell a családdal kapcsolatos kötelezettségvállalásokban. Ezért nagyon fontos, hogy ez az irányelv megállapítsa a férfiak azon jogát, hogy legalább kéthetes apasági szabadságot vegyenek ki. A gyermek elvitathatatlan joga, hogy mindkét szülője esetében kialakuljon a kötődés. A javaslat lehetővé teszi számunkra a családokon belüli jobb egyensúly kialakítását, továbbá hatékonyabbá teszi a munkaerő-piaci integrációt. A Parlament megmutatta, hogy elérheti a családok számára a munka és a magánélet nagyobb egyensúlyának megteremtését lehetővé tevő, ugyanakkor a gazdasági növekedés, a jólét, a versenyképesség és a nemek közötti egyenlőség megvalósítására törekvő Európa 2020 stratégiában megállapított célkitűzéseket. Nagyon remélem, hogy a Parlament által elfogadott irányelvet a Tanács is a lehető leghamarabb hagyja majd jóvá.

 
  
MPphoto
 
 

  Sebastian Valentin Bodu (PPE) , írásban. – (RO) Az EU-nak most azokkal a problémákkal kell szembenéznie, amit a zuhanó születési arányszámok és az idősek számának növekedése okoz. A munka és a magánélet egyensúlyának javulását előmozdító rendelkezések hatékonyabbá tétele lehet az egyik olyan mód, amely felhasználható a demográfiai csökkenés problémájának rendezésére. A nemekhez kapcsolódó sztereotípiák nyilvánvalóan jelen vannak a társadalomban, ami olyan akadályt jelent, amely megakadályozza a nőket az álláshoz, és különösen a magas színvonalú munkahelyekhez való hozzáférésben. A nőkre még mindig úgy tekintenek, mint akik elsődlegesen felelősek a gyermekek vagy más eltartottak gondozásáért, ami azt jelenti, hogy számos alkalommal azzal szembesülnek, hogy választaniuk kell az anyaság és a munkahelyi karrier között.

A teherbeesés és a szülési szabadsághoz való joguk gyakorlásának nagy valószínűsége miatt gyakran tekintik „nagy kockázatú”, „másodrendű” vagy „alkalmatlan” munkavállalónak. Ezért alapvető fontosságú, hogy a szabadság új formái ne a manapság a társadalomban meglévő sztereotípiákat erősítsék vagy tükrözzék. Az, hogy a szülők a gyermekeik születését követő első hónapoktól kezdve részesei legyenek gyermekeik életének, kiemelt fontossággal bír a gyermek testi, érzelmi és pszichológiai szempontbók is egészséges fejlődésére nézve.

 
  
MPphoto
 
 

  Vito Bonsignore (PPE) , írásban. – (IT) A születési arány számos tagállamban még mindig kétségtelenül nagyon alacsony. Az intézményeknek ennélfogva megfelelő családtámogatási politikával kell ösztönözniük a születésszám növekedését. Estrela asszony jelentése mellett szavaztam, mivel a jelentés ebbe az irányba halad. Helyénvalónak tartom azt, hogy az eltérések kialakulásának és az anyaság védelme érdekében az előremutató intézkedéseket már korábban elfogadó államok versenyképessége csökkenésének elkerülése érdekében összehangoljuk az anyasághoz kapcsolódó jogokat a tagállamok között (először és mindenekelőtt a kismamák és újszülött gyermekeik egészségét figyelembe véve).

E tekintetben nagyra értékelem a szülési szabadság valamennyi európai uniós ország esetében 18 hónapra való kiterjesztésére vonatkozó javaslatot, amely számos tagállamban már most is hatályos gyakorlat: Olaszországban például huszonegy és fél hét biztosított. Végül alapvető fontosságúnak tartom annak a jognak a szavatolását, hogy ugyanabba az állásba lehessen visszakerülni, illetve az eredetivel egyenértékű beosztáshoz lehessen jutni.

 
  
MPphoto
 
 

  David Casa (PPE) , írásban. – Elutasítom a teljes fizetés mellett biztosított 20 hét elgondolását, és a vonatkozó módosítás ellen szavaztam. Mindazonáltal a PPE által megvitatott, az utolsó négy hét vonatkozásában bizonyos mértékű rugalmasságot megengedő záradék beillesztése miatt a módosított végleges szöveg mellett szavaztam. Ily módon úgy határoztam, hogy támogatom képviselőcsoportomat a kompromisszum elérésben.

 
  
MPphoto
 
 

  Françoise Castex (S&D) , írásban. – (FR) Megelégedésemre szolgál, hogy az Európai Parlament a demográfiai kihívásról folytatott vita óta – amelynek én voltam az előadója 2007-ben – előrehaladást ért el e tárgykörrel kapcsolatban. Ez a szavazás azt bizonyítja, hogy még manapság is lehetséges új szociális vívmányok elérése: a mobilizáció és a politikai tevékenység révén megvédhetjük az elmúlt győzelmekkel szerzett eredményeket, és ugyanakkor új jogokat is szerezhetünk. A mai napon megszilárdítottuk a nők jogait, de – az apasági szabadság révén – a férfiakét is. Ez utóbbi a hozzáállás tényleges változását jelzi, és az évek múltával hozzájárul majd a szerepek szülők közötti felosztásának kiegyenlítődéséhez.

 
  
MPphoto
 
 

  John Bufton, William (The Earl of) Dartmouth és Nigel Farage (EFD) , írásban. – Ami a 9. módosítást illeti: a UKIP igennel szavazott erre a módosításra, amely csupán annyit állított, hogy „minden szülőnek joga van a gyermekét gondozni”. A UKIP semmi esetre sem ért egyet az irányelv jogszerűségével, mivel a jóléti és szociálpolitikai döntések meghozatala a választott nemzeti kormányok feladata kellene legyen. Mindazonáltal az Egyesült Királyság kormánya túlságosan is lovagias a gyermekek állami gondozásba való vételét illetően, így az bekezdésre adott igenlő szavazat a nekik szóló figyelmeztető lövés lesz. Ami pedig a javaslatot általában illeti: a UKIP nem fogadja el az irányelv jogszerűségét, mivel a jóléti és szociálpolitikai döntések meghozatalának a választott nemzeti kormányok feladatának kellene lennie. Ez az irányelv hihetetlen kiadásokat jelent majd a munkáltatók és a kormányok számára, amit jelenleg aligha engedhetünk meg magunknak. A nőkkel szembeni megkülönböztetését is előmozdítja majd azzal, hogy a jelenleginél is költségesebbé teszi majd foglalkoztatásukat, különösen az Egyesült Királyság gazdaságának gerincét jelentő kisvállalkozások számára. A UKIP együtt érez továbbá a fogyatékkal élő gyermekeket nevelő szülőkkel és azokkal, akik az örökbefogadás mellett döntenek. Az EU ugyanakkor nem jogosult az anyaságra vonatkozó ilyen jogszabályok megalkotására, és nem is engedhető, hogy megszerezze az ehhez szükséges legitimációt. A UKIP az irányelv ellen szavazott annak biztosítása érdekében, hogy a jogalkotás a szavazóurnán keresztül, ne pedig a brüsszeli bürokraták révén lehessen elszámoltatható.

 
  
MPphoto
 
 

  Nikolaos Chountis (GUE/NGL) , írásban. – (EL) A jelentés mellett szavaztam, mivel a jelentés nagyon fontos a nemek közötti egyenlőség és a munkavállalók – férfiak és nők – jogainak az anyaság és az apai jogok tekintetében való védelme szempontjából. Fontos előrelépést jelent a nők jogainak és általában a munkahelyi egyenlőségnek a védelme és előmozdítása szempontjából, figyelembe véve azt, hogy a jelentés szerint „a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók sebezhetősége szükségessé teszi számukra, hogy jogosultak legyenek a szülés előtt, illetve után kiadott, legalább 20 hetes folyamatos szülési szabadságra; ezenfelül legalább hathetes kötelező szülési szabadságot kell számukra biztosítani a szülést követően”.

Igennel szavaztam a jelentésnek egy további nagyon fontos eleme – az apák kéthetes apasági szabadságra való jogának elismerése – miatt is.

 
  
MPphoto
 
 

  Derek Roland Clark és Paul Nuttall (EFD) , írásban. – Ami általában a javaslatot illeti, a UKIP nem fogadja el az irányelv legitimitását, mivel a jóléti és szociálpolitikai döntések meghozatala a választott nemzeti kormányok feladata kellene legyen. Ez az irányelv hihetetlen kiadásokat jelent majd a munkáltatók és a kormányok számára, amit jelenleg aligha engedhetünk meg magunknak. A nőkkel szembeni megkülönböztetését is előmozdítja majd azzal, hogy a jelenleginél is költségesebbé teszi majd foglalkoztatásukat, különösen az Egyesült Királyság gazdaságának gerincét jelentő kisvállalkozások számára.

A UKIP együtt érez továbbá a fogyatékkal élő gyermekeket nevelő szülőkkel és azokkal, akik az örökbefogadás mellett döntenek. Az EU ugyanakkor nem jogosult az anyaságra vonatkozó ilyen jogszabályok megalkotására, és nem is engedhető, hogy megszerezze az ehhez szükséges legitimációt. A UKIP az irányelv ellen szavazott annak biztosítása érdekében, hogy a jogalkotás a szavazóurnán keresztül, ne pedig a brüsszeli bürokraták révén lehessen elszámoltatható.

 
  
MPphoto
 
 

  Carlos Coelho (PPE) , írásban. – (PT) Ez a javaslat a szülői szerephez kapcsolódó biztonsági és egészségügyi körülmények javítására irányul. E kérdéssel kapcsolatban az a véleményem, hogy a férfiak és nők közötti aszimmetriát mérsékelni kell, és elő kell mozdítani a munkának a családi és magánélettel való, kiegyensúlyozottan megvalósuló összeegyeztetését. A megosztott felelősségi körök szerint rendeződő szülő szerep helyzete előmozdításának ez az egyedüli módja. Ebből az előfeltételezésből kiindulva egyetértek az előadó javaslatával, és úgy hiszem, hogy a szülési szabadság 20 hétre való meghosszabbítása – amelyből hat hétnek a szülést követő időszakra kell esnie, és amely megosztható a szülők között – megfelelővé teszi az időszak hosszúságát.

Üdvözlöm a jelentésbe foglalt azon javaslatot is, amely annak szavatolására irányul, hogy a szülési szabadság ideje alatt a teljes havi fizetés összegét folyósítsák, amely az utolsó havi fizetés 100%-ának vagy a havi átlagfizetésnek felel meg. Végül helyénvalónak tűnne a számomra, ha ugyanazokat az intézkedéseket alkalmaznánk azokban az esetekben is, ahol a 12 évnél fiatalabb gyermek örökbefogadásáról van szó, és ha ezeket az intézkedéseket alkalmaznánk az önálló vállalkozó nőkre is.

Kijelentem, hogy az előbbiekben vázolt okokból szavaztam a jelentés mellett.

 
  
MPphoto
 
 

  Lara Comi (PPE) , írásban. – (IT) A nemek közötti egyenlőség gyakran csak szlogen, a jogok üres hangoztatása, amelyhez gyakran sem felelősségvállalás, sem szilárd érvek nem társulnak. Másfelől pedig az irányelvtervezet megfelelő egyensúlyt teremt a nők biológiai szerepe és a szerepet teljes mértékben betöltőket megillető jogok között. Figyelembe véve az egyre inkább vészhelyzetre emlékeztető demográfiai problémákat és a nők egyre nagyobb mértékű foglalkoztatását igénylő gazdasági helyzetet, ezek az intézkedések a józanésznek megfelelő választ jelentenek. Az egyenlőség elismerése akkor teljes, ha bizonyos jogok az apákra is kiterjednek – lehetővé téve a családi felelősségvállalásnak a legmegfelelőbb módon való megosztását –, és ha a szervezés rugalmasan történő bonyolítását az egyes családokra hagyják.

 
  
MPphoto
 
 

  Corina Creţu (S&D) , írásban. – (RO) A nemek közötti jogi egyenlőség és a nemek szerinti megkülönböztetéstől való mentesség elve iránti tiszteletből, valamint a nők nagyobb mértékű munkaerő-piaci részvételének ösztönzése érdekében a várandós nők munkahelyi biztonsági és egészségügyi körülményeinek javítása mellett szavaztam.

Az intézkedés eredményeinek egyike a munka és a magánélet közötti egyensúlynak a nők esetében való megteremtése. Emellett a nőknek a saját egészségük és a gyermekeik védelme érdekében van szüksége e jogszabályi támogatásra. A nők biztos munkahelyének garantálására irányuló intézkedés másik fontos aspektusa a terhesség kezdetétől a szülési szabadság lejártát követő legalább hat hónapig tartó időszakban történő elbocsátásuk tilalma. A tervezet fizetési maximumot állapít meg a szülési szabadság időtartamára nézve, aminek a társadalombiztosítási szükségleteknek való megfelelés a célja.

Végül, de nem utolsósorban a szavazás támogatása melletti egyik meghatározó érv a születési ráta növelése, ami különösen komoly problémát az EU tagállamai számára.

 
  
MPphoto
 
 

  Vasilica Viorica Dăncilă (S&D) , írásban. – (RO) A statisztikák szerint az EU-ban csökken a születési ráta. Ez az alacsony születési ráta – az idősödő népességgel együtt – valódi problémát jelent majd számunkra a jövőben Európában a nyugdíjak és az egészségügyi ellátás díjainak kifizetésével kapcsolatban. A családokat, különösen a nőket, nem szabad büntetni azért, ha gyermeket akarnak. A várandós és a szoptató munkavállalóknak tilos olyan tevékenységeket folytatniuk, amelyek az értékelés alapján a biztonságukat és egészségüket károsító bizonyos veszélyes anyagoknak vagy munkakörülményeknek tehetik ki őket; ezért támogatom a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések végrehajtásának gondolatát. Ezek az intézkedések nem hozhatják hátrányba a nőket a munkaerőpiacon, illetve nem befolyásolhatják előnytelenül a nőkkel és férfiakkal szembeni egyenlő bánásmódról szóló irányelveket.

 
  
MPphoto
 
 

  Michel Dantin (PPE) , írásban. – (FR) Franciaország egyike az Unió magas születési rátával rendelkező országainak. Ez a mindenre kiterjedő családpolitika részét képező intézkedések sorának köszönhető. Az állásfoglalás a módosításokról való szavazást követő formájában semmilyen tényleges javulást nem idéz elő. Éppen ellenkezőleg – mindent kérdésessé tesz majd, mivel az intézkedések költségvetési terhe jelenleg elviselhetetlen. Ezek azok az okok, amelyek miatt nem tudtam jóváhagyni a – mellesleg – hangzatos szöveget.

 
  
MPphoto
 
 

  Mário David (PPE) , írásban. – (PT) Nagyjából egyetértek a jelentésben javasolt intézkedésekkel, mivel úgy vélem, e probléma egyike azoknak a számottevő kihívásoknak, amelyeket Európának az elkövetkező évtizedes során kell majd leküzdenie: az idősödő népességről van szó. Ez a helyzet például Portugáliában is, ahol közelről láthatom mindezt. Sok más európai országhoz hasonlóan a születési ráta nem elég nagy ahhoz, hogy biztosítani tudja a generációk frissülését, és ez a bántó helyzet a jövőt veszélyezteti. Úgy vélem, hogy a szülési és az apasági szabadság tekintetében rugalmasabb politikák hozzásegíthetnek e tendenciák megfordításához. Ezért alapvető fontosságú, hogy következetes üzenetet intézzünk az anyaság és az apaság támogatásáról, a munka, a magán- és a családi élet hatékonyabb összeegyeztetésére irányuló konkrét intézkedésekkel. Az e kihívásnak való megfelelés alapvető fontosságú az Európa 2020 stratégiában megállapított gazdasági és szociális célkitűzések elérése, valamint kontinensünk demográfiai elöregedésének megfordítására tett kísérlet szempontjából. Portugáliában a szülési szabadság esetében 120 napig már most is a fizetés összegének 100%-át folyósítják. Ezért azon az állásponton vagyok, hogy a szülési szabadság idején a nők fizetését az e jelentésben ismertetett módon kell biztosítani.

 
  
MPphoto
 
 

  Luigi Ciriaco De Mita (PPE) , írásban. – (IT) A 92/85/EGK irányelvet módosító állásfoglalásra vonatkozó jogalkotási indítványról való szavazásra nemcsak a várandós, a gyermekágyas vagy a szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságára és egészségvédelmére vonatkozó új és hatékonyabb intézkedések támogatása érdekében került sor, hanem – általánosabb érvénnyel – a munka és családi és magánélet nagyobb egyensúlyának előmozdítására irányuló új intézkedések támogatása érdekében is. Noha az olasz jogrendszer innovatívabb, a szülési szabadság hetei számának európai szinten való növelése határozott ösztönzést jelent az újszülöttekkel kapcsolatban nyújtott családi segítség tekintetében. Az apasági szabadság támogatása szintén az ugyanebbe az irányba tett lépést jelent, noha a kötelezővé tétel talán nem a legmegfelelőbb mód az annak az üdvös célnak az elérésére, hogy az új háztartás szempontjából a legnagyobb teherrel járó időszakban nagyobb legyen a mindkét szülő tényleges jelenléte, illetve hogy az apa tudatosabb legyen, és tevékenyebben vegye ki a részét. Az örökbe fogadott gyermekek jogainak támogatása, illetve e jogok kiterjesztése lehetővé teszi az örökbefogadási eljárás megerősítését, illetve – a remények szerint – az eljárás egyszerűsítését. Végül – figyelemmel a munka és a családi és magánélet nagyobb egyensúlyának megteremtésére, én fontosnak érzem azt is, hogy támogattuk a tagállamokhoz intézett azon felhívást, hogy erősítsék mega gyermekjóléti szolgáltatásokat a gyermek iskolaköteles koráig igénybe vehető gyermekfelügyeleti intézményekkel.

 
  
MPphoto
 
 

  Marielle De Sarnez (ALDE) , írásban. – (FR) A várandós nők és a fiatal anyák munkahelyi jogairól szóló Estrela-jelentésről szóló szavazás lehetővé teszi a szülési szabadság hosszának és az időtartama alatt járó összegnek egy minimumszint szerinti harmonizációját. Az Európai Parlament úgy döntött, hogy határozott álláspontot képvisel a Tanáccsal való tárgyalások során, és ezért támogatta a fizetés 100%-ával járó szabadság 20 hetes időtartamának elvét (szeretnék rámutatni arra, hogy Svédországban a szülési szabadság akár 75 hét is lehet, amelyből 14 hét kizárólag az anyának jár, a fennmaradó időtartam pedig megosztható az apával).

Ez egy határozott, az európai szülők felé tett gesztus, és ennek eredményeként a nők és férfiak segítséget kapnak a családi élet és a munka közötti nagyobb egyensúly megtalálásához. Most az európai kormányokon van a sor, hogy megvizsgálják egy ilyen változás végrehajtásának és elfogadásának költségvetési lehetőségét. Végezetül valószínű, hogy a legrövidebb időtartam az Európai Bizottság által javasolt és a MODEM küldöttség által is támogatott lesz, azaz a 18 hetes szabadság, ami összhangban van a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) ajánlásaival.

 
  
MPphoto
 
 

  Anne Delvaux (PPE) , írásban. – (FR) Úgy vélem, hogy a szavazás, amelyet nagy többséggel fogadtak el, a Tanácsnak küldött határozott üzenet: a teljes fizetésen töltött szülési szabadság 14 hétről 20 hétre való meghosszabbítása mellett igennel szavaztunk a kéthetes apasági szabadság bevezetéséről. A mi kötelességünk annak biztosítása, hogy senkinek ne kelljen a gyermeknevelésnek a munka miatti feladása, illetve a munkának a gyermeknevelés kedvéért való feladása között választani.

Emellett üdvözlöm azt a tényt, hogy a Parlament szavazott azokról az intézkedésekről is, amelyek lehetővé teszik, hogy az örökbefogadó anyákat a szülőanyákkal azonos jogok illessék meg. Ez az a Parlament, amely végre azonos jogokat biztosított az örökbefogadó anyáknak és a biológiai anyáknak. Az örökbefogadó szülők a szó legteljesebb értelmében vett szülők, és megérdemlik, hogy akként is kezeljék őket. A jogalkotás nem folytathatja az ilyen jellegű anyasággal és apasággal szembeni megkülönböztetést.

Ennélfogva ez nagyszerű nap számos olyan család számára, amely nem tudja összeegyeztetni családi életét a munkával. Emellett a nehéz gazdasági helyzet nem lehetett ok arra, hogy úgy döntsünk, hogy további évtizedekre cserben hagyjuk azokat a családokat, amelyek társadalmunkhoz is jelentős mértékben hozzájárulnak.

 
  
MPphoto
 
 

  Christine De Veyrac (PPE) , írásban. – (FR) A szülési szabadság időtartamának a teljes fizetés mellett 20 hétre való meghosszabbítása hamis barát. Az ilyen jogalkotási intézkedés káros hatással lesz a nők üzleti vállalkozásokban való foglalkoztathatóságára nézve, mivel az üzleti vállalkozások ezt olyan túlzott tehernek tekintik majd, amelyet az anyaság esetén kell viselniük. Emellett megakadályozza azt, hogy a nők pontosan abba a pozícióba térjenek vissza, amelyet a szabadságra menetelüket megelőzően töltöttek be. Végezetül a hosszú időszakon keresztül folyósított 100%-os javadalmazás igénye a társadalombiztosítási rendszerre nehezedő terhet jelent (egy olyan helyzetben, amikor az európai intézmények határozottan a költségvetési hiányuk csökkentésére kérik a tagállamokat).

Ezek azok az okok, amik miatt nem tudtam támogatni a jelentést, és amelyek miatt úgy vélem, hogy a realitások talaján kellene maradnunk, és engednünk kellene, hogy a tagállamoknak megmaradjon némi mozgástere e kérdéssel kapcsolatban.

 
  
MPphoto
 
 

  Harlem Désir (S&D) , írásban. – (FR) A Parlament az imént szavazott a (sokat keresők kivételével) teljes fizetéssel járó szülési szabadság egész Európában legalább 20 hétre való meghosszabbításáról, valamint annak lehetőségéről, hogy a gyermek születését követően az apák legalább két hét szabadságra mehessenek. Győzelem ez a szociális Európa támogatói számára, egyben pedig az európai férfiak és nők közötti nagyobb egyenlőség irányában tett lépés is.

A jobboldali képviselők egy szekciója az intézkedések jövőbeni költségére hivatkozott az ezen előremutató intézkedés elutasításakor. A családi élet és a munka összeegyeztetéséhez a szülőknek nyújtott támogatás megkönnyíti a szülők visszatérését a munkába, javítani fogja az európai születési rátát, továbbá megvédi az anyák és a csecsemők egészségét.

A parlamenti baloldal, a portugál szocialista előadóval, Estrela asszonnyal együtt, állta a sarat, a jobboldal megosztott volt, és a nap a fejődés felé való elmozdulás győzelmét hozta. Az ütközetet most a Tanácsban kell megnyerni, amelyben több kormány is az irányelv blokkolásával fenyeget. A nemzeti parlamenti képviselőknek foglalkozniuk kell ezzel, és be kell avatkozniuk kormányaiknál, hogy a kormányuk ne csinálja vissza azt, amit az Európai Parlament a polgárai jogait védelmező Európa számára javasolt.

 
  
MPphoto
 
 

  Diane Dodds (NI) , írásban. – Noha támogatom a várandós nők jogait, a jelenlegi gazdasági helyzetben nem támogathatom ezt a jelentést. Az Egyesült Királyságra vonatkozó hatásvizsgálat becslése esetén a szülési szabadság 20 hétre való meghosszabbítása évente átlagosan közel 2,5 milliárd fontot jelentene. Ez azt eredményezné, hogy a szülési szabadság költsége megkétszereződne az Egyesült Királyságban. A tapasztalatok alapján a nők helyzete jelenleg is lényegesen jobb az Egyesült Királyságban a már hatályos rendelkezések hatására: 10-ből 9 nő megy 20 hetes szülési szabadságra, 4-ből pedig 3 nő veszi ki a teljes fizetett szabadságát. Ilyen magas igénybevételi arány mellett egyértelmű, hogy a hatályos jogszabályokon túli európai bürokrácia már szükségtelen az Egyesült Királyságban.

Ráadásul a 20 hét teljes fizetésre vonatkozóan javasolt követelmény szociális regressziót eredményezne. Ez annak tudható be, hogy a legmagasabb fizetéssel rendelkező nők kapják majd a legnagyobb ellentételezést. Teljes mértékben támogatom a megfelelő, rugalmas szülési szabadság szükségességét, de úgy vélem, hogy az Egyesült Királyság megválasztott kormányának kell döntenie – a szülők és a szülők munkáltatóinak véleményét figyelembe véve – arról, hogy saját gazdaságunk mennyit engedhet meg, és hogy milyen formában kellene az anyasági csomagot biztosítani.

 
  
MPphoto
 
 

  Lena Ek, Marit Paulsen, Olle Schmidt és Cecilia Wikström (ALDE) , írásban. – (SV) Egy olyan társadalom megteremtése érdekében végzett munka, amelyben a férfiak és a nők egyenlők, rendkívül fontos elvi kérdést jelent – senkit nem szabad szülői mivolta miatt hátrányosan megkülönböztetni. Ezt ki kell még egészítenünk azzal, hogy társadalmi-gazdasági szempontból nézve rendkívül fontos, hogy a férfiak és a nők a foglalkoztatás magas szintjének elérése érdekében össze tudják egyeztetni a családi életet a munkával.

Ezért úgy véljük, sajnálatos, hogy a jelentés nem jelent egyértelmű előrelépést az egyenlőség európai helyzete szempontjából. Az egyenlőség olyan idejétmúlt megközelítését tükrözi, amely szerint az anyának kell a gyermekekért való felelősség javát viselnie, ahelyett, hogy mindkét szülő osztozna a felelősségben. Nem helyénvaló azt javasolni, amit a jelentés is, tudniillik, hogy a szülést követő hat hétre vonatkozóan kötelezővé kellene tenni az anyák munkavégzéstől való eltiltását.

Ezért úgy döntöttünk, hogy igennel szavazunk az általunk kedvező hatásúnak ítélt részekre, például az ambiciózusabb szülői biztosítással rendelkező nemzeti rendszereket védő módosítást, a szülési szabadság minimális időtartamának meghosszabbítását, valamint az apasági szabadságnak az irányelvbe való belefoglalását. Tartózkodtunk ugyanakkor a jelentés egészéről való szavazástól, mivel úgy véljük, hogy túlságosan homályos, kétértelmű és idejétmúlt. A fő ok a nemek közötti egyenlőség világos és egyértelmű perspektívájának hiánya.

 
  
MPphoto
 
 

  Göran Färm, Anna Hedh, Olle Ludvigsson és Marita Ulvskog (S&D) , írásban. – (SV) Mi, svéd szociáldemokraták úgy határoztunk, hogy támogatjuk Estrela asszonynak a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 92/85/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatát.

Azt szerettük volna, ha az irányelv nem a szülési, hanem a szülői szabadságra összpontosít. Szerettük volna azt is, hogy kevésbé részletes és rugalmasabb legyen – különösen mivel minimumirányelvről van szó – például a javadalmazás szintje és a közvetlenül a szülést követő időszakra vonatkozó időtartam-korlátozás tekintetében. Ugyanakkor véleményünk szerint a jelentés fontosnak mondható abban a tekintetben, hogy hatékonyabbá teszi a hatályos irányelvet, amely sok uniós tagállam esetében csak nagyon korlátozott lehetőséget biztosít a munka és a szülői szerep összeegyeztetésére. E döntéssel most megtettük első ajánlatunkat, amellyel kapcsolatban most a tanácsnak kell állást foglalnia.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) A Demokrata és Szociális Centrum–Néppárt (CDS-PP) már régóta állami prioritásként tekint a születési ráta kérdésére, és elismeri, hogy a születési arányt lehetetlen a szülői szerep védelme nélkül javítani. A családnak és a születési aránynak szentelt fejezetek nem új elemei programjainknak. Ehhez hasonlóan van híján mindennemű újdonságnak az, hogy védelmünkbe vesszük az anyák és apák ahhoz való jogát, hogy családjukat anélkül nevelhessék fel, hogy ez további tehernek vagy a munkahelyi problémák okának tűnjön.

A családokat és születési arányt támogató politikák – például az általunk támogatott politikák – azonban a szekciókon átnyúlóak és nem korlátozódnak a szülési szabadság meghosszabbítására. Mindazonáltal olyan intézkedésről van szó, amelyet üdvözlünk, miután 2009-es kormányprogramunkban támogattuk a szülési szabadság hat hónapra történő meghosszabbítását. Ez az, amiért szeretnénk a Szocialista Pártot magunk mellett, az anyák és apák védelmében fellépve látni a Parlamentben. Ez az álláspont nagy mértékben eltérne attól, amelyet ez a párt a nemzeti politikában képviselt, ahol is csökkenti a gyermeknevelési támogatást, a krónikus betegségekben szenvedők gyógyszerköltségeinek visszatérítését, valamint az oktatási és egészségügyi kiadások esetében érvényesíthető jövedelemadó-levonás mértékét, és ahol drasztikus mértékben növeli a lakosság, különösen a gyermeket nevelő, alacsony jövedelmű családok adóterhét.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) Az Európai Unió demográfiai kihívással néz szembe, amelyet a születések alacsony száma és az idősek arányának növekedése jellemez. A munka és a családi élet egyensúlyának javítására irányuló rendelkezések hatékonyabbá tétele segítséget nyújt e demográfiai csökkenés rendezéséhez. Portugáliában a születési ráta nem elég nagy ahhoz, hogy biztosítani tudja a generációk pótlását, és ez a helyzet a jövőt veszélyezteti. Ezért – véleményem szerint – a tendencia megfordításához ösztönözni kell a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók egészségügyi és biztonsági körülményeinek javítását, ami szükségessé teszi a munkának a családi és a magánélettel való, kiegyensúlyozottan megvalósuló összeegyeztetésének előmozdítását. Egyetértek az előadó álláspontjával és az előterjesztett módosításokkal, például a szülési szabadság minimális időtartamának 14-ről 20 hétre történő meghosszabbításával, a teljes jövedelemmel megegyező összeg folyósításával, a munkahelyi biztonságra és egészségvédelemre vonatkozó követelmények megállapításával és az elbocsátás tilalmával. Egyetértek azzal is, hogy – amennyiben elfogadják – el kell ismerni a szülői szabadság időtartamának a pár mindkét tagja között való megosztásához fűződő jogot.

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL) , írásban. – (PT) A várandós, gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javításáról szóló jelentést támogató szavazás a betetőződését jelenti egy, az Európai Parlamentben zajló hosszú vitafolyamatnak, amely még a legutóbbi ülésszak idejéről maradt meg, és amelyben mi is tevékenyen vettünk részt, hozzájárulva a jelentés elfogadásához.

Noha még mindig az irányelvre irányuló javaslat első olvasatánál tartunk, kedvezően érinti a nők jogainak területét az abban szereplő, és különösen azon országoknak szóló üzenetnél fogva, amelyekben még mindig nincs 20 hetes, teljes összegű fizetés mellett biztosított szülési szabadság, és amelyekben még nem alkalmazzák a kéthetes, szintén teljes fizetés mellett biztosított apasági szabadságot.

A javaslatnak a Tanáccsal való megvitatásra való elfogadása elismeri az anyaság és az apaság alapvető társadalmi értékét és az anyaságra vágyó dolgozó nők jogainak tiszteletben tartását.

A javaslat elfogadása egyben az Európai Parlamentben még mindig fellelhető konzervatív álláspontok többsége felett aratott győzelmet is jelenti, ami azt fejezi ki, hogy a nők védelméért, az anyai és apai jogokért és a gyermekek jogaiéiért folytatott küzdelem folytatódni fog.

Reméljük, hogy a Tanács elfogadja az Európai Parlament álláspontját, amely 18 hétről 20 hétre növeli a bizottsági javaslat szerinti időtartamot, és amely a jelenleg hatályos, a szülési szabadságra csupán 14 hetet kijelölő irányelv módosítására irányul.

 
  
MPphoto
 
 

  Robert Goebbels (S&D) , írásban. – (FR) Támogattam képviselőtársam, Estrela asszony felhívását a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítására. Louis Aragon azt írta, hogy a nő a férfi jövőjét jelenti. A gyermek kincs. Védelmeznünk kell. Ahogyan az édesanyját is.

 
  
MPphoto
 
 

  Nathalie Griesbeck (ALDE) , írásban. – (FR) Azzal, hogy a legalább 20 hetes (jelenleg 14 hetes), teljes fizetés mellett biztosított szülési szabadság támogatására szavazott, és elfogadta a kötelező kéthetes apasági szabadságnak az Európai Unióban való alkalmazását, az Európai Parlament a tagadhatatlan szociális fejlődés irányába mozdult el.

Ennek megfelelően a szülési szabadság 18 hét helyett 20 hétre való meghosszabbítására szavaztam. Ugyanakkor úgy tűnik számomra, hogy a 20 hetes időtartam – noha rendkívül nagyvonalú az ajánlat – visszafelé sülhet el a nőkre nézve, és újabb érvként használható fel a mellett, hogy ne vegyék fel őket, illetve hogy megnehezítsék a munkába való visszatérésüket. Sajnálom azonban azt, hogy a komplikáció (koraszülés, fogyatékosság stb.) esetén a szülési szabadság meghosszabbításának lehetőségét tervező rendelkezést elutasították.

 
  
MPphoto
 
 

  Françoise Grossetête (PPE) , írásban. – (FR) Sajnálattal fogadtam a szavazás eredményét. Mindannyiunk közös óhaja, hogy lehetővé tegyük az újdonsült anyák számára a csecsemőikhez való erős kötődés kialakulását a szülést követő lábadozás ideje alatt. Azonban komolyan aggaszt az ezzel kapcsolatos intézkedés gazdasági hatása, ami országunknak 1,5 milliárd euróba kerül.

A jelen gazdasági válság idején nem a demagógia lesz az, ami eredményre visz. Az üzleti vállalkozások ezt nem tudják megfizetni, a tagállami költségvetések pedig még kevésbé. Az ilyen intézkedések büntetésként hathatnak egyes karrierekre, vagy gátat szabhatnak a fiatal nők foglalkoztatásának. Annak a hagyományos rendszernek az állandóvá tétele – ahogyan azt néhányan szeretnék –, amely szerint az apa hozza haza a pénzt, az anya pedig neveli a gyermekeket, visszalépést jelent. A választás szabadsága a nők joga is.

A 27 tagállam között a Tanácsban most megkezdődő tárgyalások nehezek lesznek.

 
  
MPphoto
 
 

  Pascale Gruny (PPE) , írásban. – (FR) Nem kívántam támogatni ezt a jelentést, mivel a teljes fizetés mellett 14 hétről 20 hétre való hosszabbítás katasztrofális következményekkel járna több tagállam esetében is. Az OECD tanulmánya szerint jelentős költségek terhelik majd a tagállamok szociális költségvetéseit.

Franciaország esetében az éves összeg 1,3 milliárd euró, az Egyesült Királyság esetében pedig 2,4 milliárd font. A jelenlegi gazdasági helyzetben az e költségvetések növekedését már nem lehet lenyelni. Ráadásul e további költségeket az üzleti vállalkozásoknak kellene viselniük, ami lehetetlenség. Mindazonáltal a nőknek az anyaság idején való támogatása alapvető fontosságú. Ezeknek az intézkedéseknek az alkalmazása nagyon nagy kockázatot jelent a nők foglalkoztatására nézve. Az OECD tanulmánya szerint a szülési szabadság meghosszabbítása a nők foglalkoztatásának csökkenését is magával hozná.

Miközben arra törekszünk, hogy segítsünk a nőknek, felmerül annak kockázata, hogy szankcionálják őket a munkaerőpiacon. Azt szeretném, ha segítenénk a nők foglalkoztatását és támogatást nyújtanánk nekik az anyaság idején. A 14 hétről 18 hétre való, a Bizottság által javasolt hosszabbítás valódi előrelépést jelentett. Egy másik előrelépést az jelentene, ha a gyermekgondozással kapcsolatban születnének előremutató intézkedések.

 
  
MPphoto
 
 

  Sylvie Guillaume (S&D) , írásban. – (FR) Az Estrela-jelentés mellett szavaztam, és örömmel tölt el, hogy a Parlament ilyen előremutató álláspontot foglalt el az anyákkal, a leendő anyákkal és az apákkal kapcsolatban. A szülési szabadság 20 hétre való meghosszabbítása olyan tagadhatatlan előrelépést jelent szociális szempontból, amely az általunk oly nagyon áhított szociális Európát testesíti meg. Ez a szöveg fokozza a családi élet és a munka közötti egyensúlyt.

A kötelező kéthetes apasági szabadság bevezetése szintén nagy előrelépést jelent az attitűdök és a szerepek szülők közötti megosztásának megváltoztatása felé. Az intézkedés miatt felmerülő többletköltségekkel kapcsolatos érvek akkor lehetnének helytállóak, ha a nők nem egészítenék ki a szülési szabadságukat már most is betegszabadsággal és/vagy fizetett szabadsággal. Az üzleti vállalkozások és a szociális védelmi rendszerek már most is megfizetik ezeket a kiadásokat.

 
  
MPphoto
 
 

  Richard Howitt (S&D) , írásban. – Büszke vagyok arra. hogy az anyasághoz kapcsolódó jogok kiterjesztésére szavaztam, és elítélem a konzervatív és liberális demokrata európai parlamenti képviselőket, akik először az irányelvvel kapcsolatos parlamenti megállapodás obstrukciójára esküdtek össze, majd a mai napon a dolgozó nőket megillető rendes jogos megtagadására szavaztak. Szeretném leszögezni azt, hogy a szülési szabadság idején nyújtott juttatás folyósításának időtartamával kapcsolatban egy másik kompromisszumra kívántam szavazni, de figyelembe vettem, hogy az a lehetőség elbukott, mivel a Parlament többsége a 20 hetet támogatta. Tudomásul veszem, hogy az irányelv végleges elfogadása előtt további tárgyalásra kerül sor e kérdéssel kapcsolatban valamint hogy alapvető fontosságú volt a Parlament számára, hogy végül elfogadjon egy szöveget a folyamat továbbhaladásának lehetővé tétele érdekében. Teljes mértékben egyetértek brit munkáspárti képviselőtársaimmal, akik különösen az alacsony jövedelmű nők védelmének biztosítására törekszenek, és ezzel kapcsolatban felhívom a brit kormányt az irányelv csökkentést kizáró záradékának maradéktalan betartására.

 
  
MPphoto
 
 

  Romana Jordan Cizelj (PPE) , írásban. – (SL) Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) képviselőcsoportja rámutatott, hogy az előterjesztett javaslatok (módosítások) közül sok túllép az irányelv hatályán és célján. Egyetértek velük, de – amikor a szavazatomról döntöttem – ez alkalommal kivételt tettem. A foglalkoztatás, a jövedelemszint és a szegénységnek való kitettség tekintetében a nők EU-beli helyzete jelentős mértékben gyengébb, mint a férfiaké. Azt hiszem, hogy az esélyegyenlőség az EU tevékenységét alátámasztó alapelvek egyike, és – ennélfogva – minden lehetőséget felhasználok majd a nők és a férfiak helyzetének egyenlővé tétele érdekében. A mai nem a végső szavazás volt, de stabil tárgyalási pozícióhoz juttat bennünket a Tanácsban.

 
  
MPphoto
 
 

  Cătălin Sorin Ivan (S&D) , írásban. – (RO) A teljes fizetés mellett biztosított szülési szabadság 20 hétre való meghosszabbítása olyan intézkedés, amely visszaállítja az anyák méltóságát. Ez az, ami miatt fenntartás nélkül szavaztam a jelentésben foglalt javaslatra, bízva abban, hogy a tagállamok megszívlelik döntésünket, és beépítik nemzeti jogszabályaikba.

Az anyák támogatása mellett a jelentés a teljes fizetéssel járó szülői szabadság bevezetését is javasolja a tagállamoknak, ily módon ismerve el mindkét szülő szerepet a gyermekek felnevelésében. A mai szavazással fontos üzenetet küldtünk, amely az ideológiai korlátokon és a nemzeti szociális rendszereken túlmutató megfelelő életre hív fel.

 
  
MPphoto
 
 

  Philippe Juvin (PPE) , írásban. – (FR) Nem kívántam támogatni a jelentést, mivel a teljes fizetés mellett biztosított szülési szabadságnak (a hatályos irányelvben előírt) 14 hétről 20 hétre való meghosszabbítása számottevő pénzügyi hatást gyakorolna a tagállamokra (Franciaország esetében ez 1,3 milliárd eurót jelent) egy olyan gazdasági válság idején, amely nem kimondottan előnyös a költségvetés növekedése szempontjából.

Másodsorban az üzleti vállalkozások részéről felmerülő további kiadások azokban a tagállamokban, ahol részben az utóbbiak finanszírozzák a szülési szabadságot (például Németország), nagyon nagyok lennének. Harmadsorban a nők foglalkoztathatóságát érintő negatív következmények valósak, nem utolsósorban olyankor, amikor a munkaerőpiacra való visszatérésre kerül sor.

Végül pedig az Európai Parlament saját szavahihetőségét ássa alá az európai döntéshozatali folyamatban, amikor pénzügyileg megvalósíthatatlan, sőt, a nők munkaerő-piaci részvétele tekintetében akár ellentétes hatásúnak bizonyuló intézkedéseket fogad el. A szülési szabadságnak a Bizottság által is javasolt 18 hétre való meghosszabbítása az Európai Parlament által végül elfogadott szövegben lévő buktatók elkerülése esetén fontos lépés lehetett volna a nők helyzetének javítása terén, amikor valóban nagyon fontos, hogy lehetővé tegyük a nők számára a munkájuk és családi életük összeegyeztetését.

 
  
MPphoto
 
 

  Jarosław Kalinowski (PPE) , írásban. – (PL) Az idősödő népesség, és azon nehézségek fényében, amelyekkel az európai gazdaság küszködik, minden elérhető lehetőséget fel kell használnunk arra, hogy a nőket a gyermekvállalásra ösztönözzük, illetve megkönnyítsük számukra a munkába való visszatérést. Sok nő kiemelkedő szakembere saját területének, és az európai gazdaság nem tudja nélkülözni e magasan képzett munkaerő tevékenységeit. A helyzet hasonló a vidéken élő és dolgozó nők helyzetéhez. Gyakran nem kapják meg a szó szoros értelmében vett szülési szabadságot, hanem a lehető leghamarabb ismételten munkába kell állniuk. Ez természetesen mind saját, mind gyermekük egészségét veszélyezteti. Ez az, amiért ugyanazok az előjogok kell megillessék őket, mint amelyek a mezőgazdaság ágazatán kívül tevékenykedő nőket is.

 
  
MPphoto
 
 

  Sandra Kalniete (PPE) , írásban. – (LV) A szülési szabadság kötelező minimális időtartamának 18 hétre való meghosszabbítása mellett szavaztam, de elutasítottam a 20 hétre való meghosszabbítását. Teljes mértékben elfogadom annak szükségességét, hogy a gyermekágyas anyáknak megfelelő körülményeket kell biztosítani. Hosszú távon azonban a minimum-időtartam 20 hétre való hosszabbítása hátrányos volna a családot és szakmai karriert is tervező fiatal nők számára. Ráadásul a tagállamok jelenleg egyszerűen képtelenek volnának a további költségeknek a költségvetésükből való biztosítására. Az üzleti vállalkozások elutasították a legalább 20 hetes szülési szabadságot, mivel ez olyan további költségekkel járna, amelyekre a jelenlegi gazdasági helyzetben nem lenne fedezet. Fennállna ezért annak a kockázata, hogy sok munkáltató egyszerűen nem venne fel fiatal nőket. Már most is láthatjuk, hogy a fiatalok nehezen találnak munkát, a szülési szabadság meghosszabbítása pedig még tovább csökkentené a nők férfiakkal szembeni munkaerő-piaci versenyképességét. Úgy vélem, nem hagyhatjuk, hogy ez megtörténjen, és hosszú távon kell gondolkodnunk. A szülési szabadság 20 hétben való meghatározása Európa-szerte milliárdos költségvetési kiadásokkal járna. Olyan költségek ezek, amelyeket pillanatnyilag sem a kormányok, sem pedig az adófizetők nem engedhetnek meg. Ezért természetesen megkapjuk majd a társadalom egyik részének a bírálatát, de azért vagyunk itt, hogy dolgozzunk, és olyan döntéseket hozzunk, amelyek a lehető legjobbak, és amelyek valamennyi európai érdekében állnak.

 
  
MPphoto
 
 

  Rodi Kratsa-Tsagaropoulou (PPE) , írásban. – (EL) A szabadság kérdéséről szóló szavazás esetében eltérő véleményemnek adtam hangot. A Bizottság 18 hétről szóló javaslatát részesítem előnyben.

A javaslat realista és kiegyensúlyozott a piaci feltételekkel kapcsolatban – nemcsak a gazdasági helyzet miatt, hanem maguknak a dolgozó nőknek az igényei, munkahelyi kötelezettségei és ambíciói miatt is.

A nők nem lehetnek a munkaerőpiac által megkerült, túlvédett lények.

Ráadásul – ahogyan azt rendre kifejtettem – a családi életnek a munkával és a gyermekneveléssel való összeegyeztetésére irányuló erőfeszítések alapvetően szociális infrastruktúrát és vállalati társadalmi felelősségvállalást tesznek szükségessé a nők teljes pályafutása alatt.

 
  
MPphoto
 
 

  Constance Le Grip (PPE) , írásban. – (FR) Az Estrela-jelentés ellen szavaztam, mivel a szülési szabadság 20 hétre való meghosszabbítása valójában csak első pillantásra tűnik jó ötletnek. Ezt a hosszabbítást úgy tüntetik fel, mintha általa több jogot kapnának a nők, miközben véleményem szerint negatív hatásai lennének azokra a nőkre nézve, akik megpróbálnak hozzáférni a munkaerőpiachoz.

Attól kell tartani, hogy a javaslat – amennyiben végrehajtanák – visszafelé sülhet el a nőkre nézve, és ennek eredményeként kevésbé foglalkoztathatóvá tenné őket. Ellentétben azzal, amit az előadó és a szöveg támogatói állítanak, nincs egyértelmű kapcsolat a születési ráta és a szülési szabadság hossza között.

Ráadásul a teljes fizetés mellett 14 hétről 20 hétre történő való hosszabbításra vonatkozó javaslat számos ország számára pénzügyileg elfogadhatatlan. A hosszabbítás miatt támadó többletköltséget sem az üzleti vállalkozások, sem pedig a tagállamok nem engedhetik meg. Az Európai Bizottság kezdeti, azaz a 14 hétről 18 hétre történő hosszabbításról szóló javaslata elég nagy előrelépést jelentett.

 
  
MPphoto
 
 

  Elżbieta Katarzyna Łukacijewska (PPE) , írásban. – (PL) Szeretném hangsúlyozni, hogy ami Estrela asszony jelentését illeti, a 20 hetes szülési szabadságra vonatkozó szabályok és a munkába való visszatérést követő hat hónapig a nők igazságtalan elbocsátásától való védelmére vonatkozó szabályok mellett, továbbá a teljes fizetés és a szoptató nők védelme mellett szavaztam, de ebben az esetben külön javaslatok nélkül, mivel véleményem szerint e szabályoknak a tagállamok hatáskörében kell maradniuk.

Ikerszülés esetében a szabadság időtartamát ennek megfelelően kell meghosszabbítani. Mindig támogatok minden olyan elképzelést, amely hozzásegíti a nőket a biztonságos anyaság megtapasztalásához, és amely jobb feltételeket szavatol számukra a munkaerőpiacra történő visszatéréshez.

 
  
MPphoto
 
 

  Toine Manders (ALDE) , írásban. – (NL) A Szabadság és Demokrácia Holland Néppárt (VVD) európai parlamenti küldöttsége a (fizetett) szülési szabadság 20 hétre történő meghosszabbításáról szóló irányelvre vonatkozó javaslat ellen szavazott. Azon a véleményem vagyunk, hogy a korábban megállapított legalább 14 hét elegendő. Azok a nők, akik úgy vélik, hogy szülési szabadságuk végén még mindig nem tudnak ismételten munkába állni, hazájuk betegszabadságról szóló jogszabályának rendelkezései alapján vehetnek ki szabadságot. A javaslat magában foglalná a társadalombiztosítás kiterjesztését is, amely olyan kérdés, amellyel kapcsolatban a tagállamoknak maguknak kell tudniuk dönteni, ami természetes a mostanihoz hasonló időben, amikor valamennyi tagállamnak takarékoskodnia kell. A munka és a magánélet fokozottabb egyensúlyát lehetővé tevő intézkedések életbe léptetésének vannak más, kevésbé szigorú módjai is. A javaslat magában hordozza annak kockázatát, hogy a fiatal, tehetséges nőknek kevesebb lehetősége marad a munkaerő-piacon, mivel a munkavállalók esetleg majd nem kívánják vállalni annak kockázatát, hogy női munkavállalóiknak sok-sok havi szülési szabadságot kelljen fizetniük. Az uniós születésszámok növelését – amelytől az idősödő társadalom problémájának megoldódását várjuk – sem uniós szinten kell szabályozni. A VVD véleménye szerint a munkakötelezettség alól a szoptatás miatt való mentességet szabályozó uniós szabályok feleslegesek. A VVD európai parlamenti képviselőcsoportja: Hans van Baalen, Jan Mulder és Toine Manders

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (S&D) , írásban. – A jelentés mellett szavaztam. Mivel valamennyi európai uniós polgárnak joga ahhoz, hogy bárhol az EU-ban éljen és dolgozzon, alapvető fontosságú, hogy mimimumjogosultságokat biztosítsunk a nők számára a szülési szabadsághoz, bárhol is dolgozzanak a gyermek születésekor. A tisztességes szülési szabadság a nők munkaerő-piaci részvételének és az idősödő társadalom pénzügyi kihatásai rendezésének szélesebb kérdésköréhez kapcsolódik. Az EU célkitűzése a 75%-os munkaerő-piaci részvétel 2020-ig való elérése, és ennek egyik kulcsfontosságú eleme lesz majd, hogy lehetőséget és módot teremtsünk valamennyi anya számára a szülési szabadság igénybevételére, majd az ismételt munkába állásra. Az idősödő társadalomban, amelyben a szociális ellátás iránti igény egyre növekszik, az ellátást biztosító emberek száma pedig csökken, reálisabb szabadságra, például a szülési szabadságra van szükség. Nem szabad, hogy a nők úgy érezzék, a gyermekvállalás összeegyeztethetetlen munkájukkal – szakpolitikáinknak a fiatalabb és az idősebb személyek számára is lehetővé kell tenniük az ellátás igénybevételét. Ennek végrehajtása legalább 5 évig nem lép majd hatályba. Emellett a nők munkaerő-piaci részvételének csupán 1,04%-os növekedése is fedezetet biztosítana a szülési szabadság meghosszabbításával járó további költségekre.

 
  
MPphoto
 
 

  Clemente Mastella (PPE) , írásban. – (IT) Az EU szociális menetrendjének legfőbb célkitűzései között szerepel a munka és a magánélet összeegyeztethetőségének könnyítését szolgáló politikák előmozdítása, úgy a nők, mint a férfiak esetében. Hasonlóképpen, „A nők és a férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemtervben (2006–2010)” is a hat legfontosabb cselekvési terület között szerepel a munka, valamint a családi és magánélet összeegyeztetésére irányuló erőfeszítés.

Ennélfogva az e rendelkezések hatékonyabbá tétele szerves részét képezi a közelmúltban észlelt népességcsökkenésre adott európai szakpolitikai válasznak. Az anyaság és az apaság természetesen elidegeníthetetlen alapvető jogok a társadalmi egyensúly szempontjából. Ezért azt remélhetjük, hogy a kérdéses irányelv felülvizsgálata előnyére lesz majd mindazon dolgozó nőknek és férfiaknak egyaránt, akik felelősséget kívánnak vállalni családjaikért.

Nem választhatjuk külön az egészség és a biztonság védelmének elve közötti nagyobb egyensúly tiszteletben tartását az egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartásától. Ezek és más további aspektusok kényszerítettek arra, hogy annak szükségességét támogassam, hogy nagyobb teret kell engedni a tagállamoknak a szabadságra vonatkozó szabályok szükség esetén való megállapítását illetően. Ez kizárólag a gazdasági fenntarthatóság miatt van, a felmerülő további költségek fedezetének biztosítása érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  Marisa Matias (GUE/NGL) , írásban. – (PT) Az elfogadott jelentés 20 hetes, jövedelemcsökkenés nélküli szülési szabadságot javasol. Ez az intézkedés önmagában is jelentős szociális javulást jelenthet a nők életében az EU országainak majd kétharmada esetében. Ez a helyzet Portugáliában is, ahol a nők csak 16 hétre jogosultak a teljes jövedelem mellett. A kéthetes apasági szabadság belefoglalása szintén fontos lépés a férfiak és nők egyenlőségéért folytatott küzdelemben. Még fontosabb, hogy a jelentést annak ellenére fogadták el, hogy ellentétes a közkiadások csökkentését és a szociális jogok megnyirbálását előnyben részesítő megszorító politikák eredményeként a közelmúltban elfogadott intézkedésekkel. Ennélfogva remélem, hogy a jelentés hozzájárulhat a munka- és szociális jogok megerősödéséhez szerte az EU-ban és valamennyi tagállamban.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) Általános nézet az EU-ban, hogy az egyik fő problémát az alacsony születési ráták miatti kismértékű népességnövekedés jelenti. Ezért minden, ami hozzájárulhat e helyzet megváltozásához, fontos. A terhes és szoptató anyák munkahelyi védelme és a férfiak és nők egyenlőtlenség csökkentése az ebben az irányban tett fontos lépést jelent. A mai napon jóváhagyott intézkedések a bennünket sújtó válság ellenére is nagyon fontosak az EU-t a közeljövő vonatkozásában csökkenő népesedéssel fenyegető tendencia megfordítását illetően.

 
  
MPphoto
 
 

  Willy Meyer (GUE/NGL) , írásban. – (ES) A várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló európai parlamenti jogalkotási állásfoglalás mellett szavaztam, mivel úgy vélem, a nők munkahelyi jogainak javítása tényleges előrelépést jelent a nemek egyenlőségének irányában egy olyan területen, amelyen sajnos számos akadály tornyosul. A nők által a munkaerőpiacon elszenvedett hátrányos megkülönböztetés nagyon aggasztó, mivel – a legtöbb esetben – a nők azok, akiknek el kell látniuk az otthoni feladatokat, illetve akiknek zsonglőrködniük kell az otthoni és a munkahelyi feladataikkal. Ez a helyzet csak sokkal rosszabbá válik a szülést megelőző és követő hónapok során, ami a nők által jelenleg elszenvedett hátrányos megkülönböztetés kiküszöbölése érdekében hatékonyabb védelmet tesz szükségessé. Meglátásom szerint a szülés előtt és/vagy után kiadott szülési szabadság folyamatos időszakának legalább 20 hétre való meghosszabbítása, amelybe kötelezően tartozik bele a szülést követő legalább hathetes időtartam, előrelépést jelent a nőknek a családi élet és a munka összeegyeztetéséhez fűződő jogai tekintetében.

 
  
MPphoto
 
 

  Louis Michel (ALDE) , írásban. – (FR) A szülési szabadság idejének meghosszabbítása fontos abban a tekintetben, hogy társadalmunkban milyen helyet kapnak az újszülöttek és miként értékeljük a szülői szerepet. Támogatom a 18 hetes szülési szabadság biztosítására irányuló javaslatot és az apasági szabadság elvét. El kell kerülnünk az ilyen intézkedések káros hatásait, amelyek túlzottan nagylelkűek és amelyek megkülönböztetést okozhatnak a foglalkoztatásban. Ezenkívül támogatom, hogy nagyobb döntési szabadságot kell adni a várandós vagy gyermekágyas munkavállalók számára. Engedni kell, hogy eldönthessék, mikor akarják kivenni szülési szabadságuk nem kötelező részét. Ekképpen jobb egyensúlyt érhetnek el a munkahely és a magánélet között és foglalkoztathatók maradnak.

Ugyanúgy fontos a megfelelő helyzetet megteremtése azon nők számára, akik vissza akarnak térni munkahelyükre, miután egy időre megszakították munkavállalói tevékenységüket. Ezenkívül fel szeretném hívni a figyelmet arra a tényre, hogy az apasági szabadsághoz való jognak, és annak garantálásának, hogy a munkavállaló ugyanabba a munkakörbe térhessen vissza, megvalósíthatónak kell lennie a munkáltatók számára, különösen a kis- és középvállalkozások esetében, vagy ellenkező esetben ódzkodnának attól, hogy szülési korban lévő nőket alkalmazzanak vagy előléptessenek.

 
  
MPphoto
 
 

  Miroslav Mikolášik (PPE) , írásban. – (SK) Tekintettel az átfogó demográfiai változásokra és az öregedő európai társadalomra, az Európai Uniónak tevőlegesen intézkedéseket kell elfogadnia a szülővé válás támogatása érdekében.

Véleményem szerint a szülési szabadság minimális időtartamának meghosszabbítása figyelembe veszi azt a tényt, hogy a gyermek életének első hónapjai döntő fontosságúak egészséges fejlődése és pszichés egyensúlya szempontjából. Ezért támogatom a teljes összegű munkabér kifizetését a szülési szabadság időtartamára. Ez pozitív hatással lesz a nőkre, mert úgy válhatnak anyává, hogy nem kell közben a szegénység és a társadalmi kirekesztés veszélyei miatt aggódniuk. A munkavállaló számára garantálni kell az ahhoz való jogot, hogy visszatérhessen eredeti munkakörébe vagy egy, az eredetivel egyenértékű munkakörbe, amely változatlan munkafeltételekkel jár. Ezenkívül biztosítani kell, hogy kérni lehessen a munkaórák vagy a munkabeosztás módosítását, továbbá lehetővé kell tenni a túlóra visszautasítását, ha a munkavállaló nemrég szült.

 
  
MPphoto
 
 

  Elisabeth Morin-Chartier (PPE) , írásban. – (FR) Ellenzem az arra irányuló terveket, hogy a szülési szabadságot 20 hétre meghosszabbítsák, teljes összegű fizetés mellett. E rendszer elfogadásának rendkívül komoly következményei lennének a tagállamok és a vállalkozások költségvetésére; Franciaország esetében ez további évi 1,3 milliárd euró költséget jelentene, ami elviselhetetlen teher lenne most, a költségvetési megszorítások idején. És bár nagyon szép elképzelésről van szó, ez negatívan hathat a nők foglalkoztatottságára. Nem akarjuk, hogy ez az intézkedés visszalépést jelentsen a nők számára. A fiatal munkakereső nőket, és azok a nőket, akik terhességüket követően vissza akarnak térni a munka világába, súlyosan hátrányos helyzetbe hozhatja ez az intézkedés. Ezzel szemben, a legfeljebb 18 hetes javaslat még mindig szociálisan méltányos volt. Meglátásom szerint mihamarabb újító elképzeléseket kell végrehajtani a gyermekellátás és a munka és a családi élet közötti egyensúly tekintetében, hogy az apák és az anyák akadálytalanul gyakorolhassák szülői szerepüket.

 
  
MPphoto
 
 

  Alfredo Pallone (PPE) , írásban. – (IT) Azért szavaztam igennel a javaslatra, mert a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonsága és egészségvédelme javításra szorul. Az irányelv módosítása tulajdonképpen a nemek közötti egyenlőség előmozdítását célozza a munka világában, és a nők számára a munka és a családi élet jobb összeegyeztetését. A nők gyakran „kockázatos” vagy „másodrangú” egyének, mivel esetükben nagy a valószínűsége annak, hogy terhesek lesznek vagy szülési szabadságra mennek. Fontos, hogy támogassunk bizonyos szabadságolási formákat, az előítéletek és a sztereotípiák elleni fellépés érdekében. De ha biztosítani akarjuk a munka és a magánélet közötti egyensúly megvalósításának lehetőségét, nem feledkezhetünk meg arról, hogy az anyaság és az apaság alapvető jogok. Valóban igaz, hogy egyes módosítások kapcsán ellentétes véleményt fogalmaztam meg. De úgy vélem, hogy az európai jogban létre kell hozni egy minimális garanciákat és biztosítékokat meghatározó általános keretet, amelyen belül a tagállamok szabadon megválaszthatják a számukra leginkább megfelelő intézkedéseket. Különbségek vannak a kultúra, a jólét és a szociális biztonsági rendszerek tekintetében – amelyeket kellőképpen figyelembe kell venni –, és a szubszidiaritás elve alapján is.

 
  
MPphoto
 
 

  Georgios Papanikolaou (PPE) , írásban. – (EL) Igennel szavaztam a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 92/85/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló jelentésre. Egyes módosítások tekintetében két fontos tényező határozta meg a szavazatomat: először is annak rendkívüli fontossága, hogy garantáljuk a fiatal vagy jövőbeni anyák egészségét és biztonságát, másodszor pedig az, hogy Görögország külön törvénnyel rendelkezik a terhes nők védelmére.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE) , írásban. – (PT) Igennel szavaztam a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló javaslatra, amely többek között 20 hetes szülési szabadságot és két hetes apasági szabadságot határoz meg, mindként esetben teljes összegű fizetés mellett.

Ezek olyan szociális intézkedések, amelyek összhangban vannak azzal az Európáról alkotott képpel, amit látni szeretnénk, és amelyek támogatják a születési ráta növekedését, a családokat, az újszülöttek egészségét és a szülők munkahelyét.

De ez nehezen végrehajtható terv, amely – a szándékkal ellentétesen – fokozhatja a nőkkel szembeni megkülönböztetést a munka világában, mert: 1. további nyomást gyakorol a szociális biztonsági rendszerekre, amelyek sok esetben már most is éppen csak fenntarthatók; és 2. új korlátozásokat vezet be a munkaerőpiacon, amelyek már most nem felelnek meg a jelenlegi munkaerő igényeinek. Ezért attól tartok, hogy ezek a dolgozó szülőket támogató intézkedések megnövekedett munkanélküliséghez és/vagy bizonytalan munkához vezethetnek a fiatal anyák körében.

A Parlamentnek reálisan és gyakorlatiasan kell tárgyalnia a Tanáccsal, de eközben ambiciózusnak is kell lennie, ha azt akarjuk, hogy a jövőbeni jogszabály – a hatálybalépésekor – valóban teljesítse és támogassa a javaslat értékeit, amelyről ezen a héten itt, a plenáris ülésen szavaztunk.

 
  
MPphoto
 
 

  Aldo Patriciello (PPE) , írásban. – (IT) Szavazatommal új, globális megközelítésre hívok fel, amelynek segítségével erőteljes üzenetet küldhetünk a vállalatoknak arra vonatkozóan, hogy az emberi szaporodás a nőket és a férfiakat egyaránt érinti. A szülői szabadságról kötött keretmegállapodás fontos eszköze a magán- és családi élet, valamint a szakmai élet összeegyeztethetőségét segítő, esélyegyenlőségi politikának, ugyanakkor e megállapodás csupán minimumkövetelményeket fogalmaz meg, ezért mindössze kezdeti intézkedésnek tekinthető.

Egyetértek azzal a közleménnyel, amely az EU egyik prioritásaként tekint a gyermekek jogaira, és megállapítja, hogy a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk az ENSZ gyermekjogi egyezményét és a fakultatív jegyzőkönyveket, illetve a millenniumi fejlesztési célokat. Ami ezt az irányelvet illeti, ez a dokumentum minden gyermek számára garantálja annak a lehetőségét, hogy fejlődési szükségleteinek megfelelő gondozásban és megfelelő, magas színvonalú egészségügyi ellátásban részesüljenek.

 
  
MPphoto
 
 

  Rovana Plumb (S&D) , írásban. – (RO) A mai napon az Európai Parlament befektetést eszközölt az Európai Unió jövőjébe azzal, hogy támogatja az anyaságot a szülési szabadság idejének 20 hétre történő meghosszabbításával, teljes összegű fizetés mellett. Ez mennyiségi és minőségi előrelépésként is jellemezhető. A rövid távú gazdasági előnyökre hivatkozó, végletekig leegyszerűsített érvelés nem állt meg, az európai társadalom fenntarthatósága pedig győzedelmeskedett, amely célt lehetetlen elérni egészséges demográfiai jellemzők nélkül, és így – tágabb értelemben – anélkül, hogy nagyobb védelmet biztosítanánk az anyák és gyermekeik számára.

Én dolgoztam ki a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményét, és igennel szavaztam a következőkre: arra, hogy ne „büntessék” az anyaságot és a teljes összegű fizetésre; hogy ne mondhassanak fel a várandós munkavállalóknak a várandósságuk kezdete és a szülési szabadságukat követő hat hónap vége közötti időszakban; arra, hogy az anyáknak joguk legyen visszatérni korábbi munkakörükbe vagy egy azzal „egyenértékű” pozícióba, ami azt jelenti, hogy az új munkakörben a munkavállaló azonos díjazásban részesüljön, ugyanabba a szakmai kategóriába tartozzon, mint a szülési szabadság előtt, és mindez ne érintse szakmai pályafutását; arra, hogy szülési szabadság ne befolyásolja az érintett munkavállalók későbbi nyugdíját; hogy a női dolgozókat ne kötelezhessék éjszakai munkavégzésre vagy túlórára a szülés időpontját közvetlenül megelőző 10 hetes időszakban, ha az anya vagy a magzat egészsége ezt megkívánja, illetve a szoptatás teljes ideje alatt.

 
  
MPphoto
 
 

  Cristian Dan Preda (PPE) , írásban. – (RO) Nemmel szavaztam erre az állásfoglalásra, mert véleményem szerint az anyasági segély kérdését tagállami szinten kell megoldani, a szubszidiaritás elve alapján. Ezért most, válság idején, ennek az intézkedésnek az elfogadása teljesen ellentétes hatást válthat ki, mert eltántoríthatja a vállalatokat attól, hogy nőket alkalmazzanak.

 
  
MPphoto
 
 

  Evelyn Regner (S&D) , írásban. – (DE) Támogatom az anyasági védelemre vonatkozó európai minimumszabály javítását. De pontosan ezért szavaztam nemmel a jelentésre, mert olyan országot képviselek, amely az anyasági védelem és a fizetett, illetve fizetés nélküli szülői szabadság különleges kombinációját hozta létre. Amellett, hogy a nők 16 hetes, fizetett szabadságot kapnak, amelynek ideje alatt egyáltalán nem dolgozhatnak, a fizetés nélküli szülésig szabadság lehetőségét is választhatják, amikor is a gyermek után járó támogatásban részesülnek. E támogatás összegét – a fizetés nélküli szülési szabadság ideje alatt – a szabadság időtartama és a munkavállaló legutolsó fizetésének összege alapján állapítják meg. Az osztrák szabályok sokkal messzebb mennek, mint az ebben a jelentésben meghatározott minimumszabályok.

Ezenkívül támogatom a fizetett apasági szabadság bevezetését is, jóllehet erre vonatkozóan más jogi alapot kell meghatározni. Úgy vélem, hogy az ilyen apasági szabadságot nem az anyasági védelemről szóló irányelvnek kellene szabályoznia, hanem egy kifejezetten erről szóló irányelvnek, amely nem az anyák és a gyermekek egészségvédelmére irányul.

 
  
MPphoto
 
 

  Mitro Repo (S&D) , írásban. – (FI) Igennel szavaztam a 20 hetes szülési szabadságra. A hosszabb szülési szabadságok fontosak a gyermekek fejlődése és jóléte szempontjából, akik a társadalom legjobb tőkéjét képviselik. Finnországban a szülési és az apasági szabadság nagyon jó rendszere működik. Azonban nem minden európai polgárnak adatik meg, hogy olyan rendszerhez tartozzon, mint a miénk. Ezért fontos biztosítani, hogy a nők ne kerüljenek nehéz pénzügyi helyzetbe, ha a gyermekvállalás mellett döntenek. A szülési szabadság pénzügyi terhét nem szabad egyedül a vállalkozásokra hárítani: az államnak kétségkívül részt kell vállalnia a költségekből. A kis- és középvállalkozások esetében különösen nagy a veszélye annak, hogy nehézségekkel szembesülnek. A nők által dominált ágazatoknak sem kell meghajolniuk a túlzott gazdasági nyomás előtt. A nők helyzete a fizetés tekintetében riasztó. Ezt nem gyengíthetjük még tovább. Mindent meg kell tennünk ennek elkerülése érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – (ES) Végre a Parlament némiképp igazságot szolgáltatott a dolgozó anyáknak az Európai Unióban, bár ennél többet érdemelnek. Hosszú utat tettünk meg idáig. Az előző parlamenti ciklus végén már csak lépésekre voltunk egy olyan szöveg elfogadásától itt, a Parlamentben, amely óriási haladást jelentett volna a dolgozó nők jogai tekintetében. De nem szavazhattunk, mert az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) képviselőcsoportja (PPE) és a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport (ALDE) összefogott ez ellen, és a dokumentumnak a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottsághoz való visszaküldése mellett döntött.

Több havi munka után, ma ismét szavazhattunk a szövegről, amely – bár nem olyan nagyra törő, mint a PPE és az ALDE képviselőcsoport által korábban elutasított jelentés – meglehetősen bátornak mondható: lehetővé teszi az anyák számára teljes összegű fizetésük megtartását; javítja jogi védelmüket az elbocsátással szemben; nagyobb rugalmasságot biztosít a munkaórák tekintetében, az anyaság és a munka jobb összeegyeztethetősége érdekében; a szülési szabadság minimális hosszát 20 hétre növeli (bár voltunk itt néhányan, akik a 24 hét mellett érveltek, ami megegyezik az Egészségügyi Világszervezet ajánlásával); elősegíti a dolgozó anyák mobilitását az EU-ban, és előrelépést jelent az apák közös felelőssége tekintetében, bár nem olyan mértékben, mint azt néhányan látni szerettük volna.

 
  
MPphoto
 
 

  Licia Ronzulli (PPE) , írásban. – (IT) A mai döntésünk az anyaságra ösztönzi a munkavállalókat, emellett jelentős előrelépést jelent egy nagyobb fokú védelem biztosítása felé, és európai nők milliói számára segít majd hatékonyabban összeegyeztetni az anyai és a munkavállalói szerepet. A gazdasági érdekek nem vittek előre: most olyan útra léptünk, amely az új családok szükségleteinek kielégítése felé vezet. A szavazás eredménye olyan társadalom képét vetíti elő, amely a növekedést, a képzést és az oktatást helyezi a politikai cselekvés középpontjába. Nem tartom megalapozottnak azt az érvet, hogy a szülési szabadság 14 hétről 20 hétre való meghosszabbítása hátrányos helyzetbe fogja hozni a nőket: kifejezett feladatunk a leggyengébb munkavállalók védelme, biztosítva számukra a jogot ahhoz, hogy gyermekeikkel otthon maradhassanak. A mai parlamenti győzelem számomra is megnyugvást hoz, mivel magam is sokat tettem annak biztosítása érdekében, hogy a szoptató munkavállalókat ne kötelezhessék fizikailag nehéz vagy veszélyes feladatok elvégzésére, és hogy mentesülhessenek a túlóra és az éjszakai munkavégzés alól. Most átadjuk a stafétabotot a tagállamoknak, és remélem, maximális elkötelezettséget tanúsítanak majd. Az Európai Parlament mai döntésével megmutatta, hogy nem akarja, hogy a nők az anyaság kérdésében válaszút előtt találják magukat, hanem olyan nőket akar, akik szabadok és tudatában vannak a társadalmunkban betöltött szerepükkel.

 
  
MPphoto
 
 

  Oreste Rossi (EFD) , írásban. – (IT) Az elöregedő Európában alapvető fontosságúak a gyermekvállalást választó nőket segítő politikák. Mivel nincs egységes jogszabályi környezet, túl sok különbség van a tagállamok között abban, miként támogatják az anyaságot, ami viszont sok nőt megakadályoz abban, hogy anyává váljon. Ez az irányelv 20 hetes minimális szülési szabadságot határoz meg, amelyből 6 hétre teljes fizetést kell biztosítani.

Olyan országok esetében, mint például Olaszország, ez nyilvánvalóan fölösleges, mert ott az irányelvben megállapított minimális időszaknál sokkal hosszabb az az időszak, amely alatt az anya a teljes fizetését kapja, ezenkívül a nők akár nyolc évig távol maradhatnak a munkahelyüktől a gyermekeikről való gondoskodás érdekében. Más országokban azonban ez a döntés végre megteremti az alapokat az anyák méltóságának garantálásához. A javaslat azt is tartalmazza, hogy az apák kéthetes fizetett szabadságot kaphatnak, hogy a feleségük mellett lehessenek közvetlenül a szülést követő időszakban.

 
  
MPphoto
 
 

  Daciana Octavia Sârbu (S&D) , írásban. – Igennel szavaztam a dolgozó szülők megerősített jogaira és arra, hogy jobban összeegyeztethetővé váljon számukra a munka és a magánélet. E jelentésben különösen fontosnak tartom a munkahelyükön szoptató anyákra vonatkozó rendelkezéseket. A szoptatásra biztosított szünetekben az anyák a táplálás legjobb és legtermészetesebb formáját biztosíthatják fejlődő gyermekük számára. A megfelelő táplálkozás az egészség legfontosabb meghatározó tényezője az ember életében. Örülök, hogy ez a jelentés kedvező hatású azon anyák számára, akik visszamentek dolgozni, és akik emellett szoptatni szeretnék gyermeküket és biztosítani számukra a szoptatással járó táplálkozási előnyöket.

 
  
MPphoto
 
 

  Carl Schlyter és Isabella Lövin (Verts/ALE) , írásban. – (SV) Úgy véljük, hogy a megfelelően kidolgozott és jogszabályban szabályozott szülői szabadság kiemelkedő fontosságú minden ország számára. A zárószavazáson azonban nem kívánjuk támogatni a Parlament jogalkotási javaslatát, mert ellentétes több, számunkra fontos elvvel. Először is, a javaslat csak az anyák számára vezeti be a kötelező hathetes szabadságot.

Úgy véljük, a szülőknek maguknak kell tudniuk dönteni, hogyan mennek szülői szabadágra, ez a javaslat pedig a rossz irányba tett lépés lenne a nemek közötti egyenlőség terén Svédországban. Másrészt pedig nem tartjuk ésszerűnek, hogy a szülői szabadság alatti bérfizetést a teljes fizetésben állapítsák meg. Svédország esetében ez azt kényszerítené ki, hogy e költséges rendszer finanszírozása érdekében csökkenteni kellene a szülői biztosítás időtartamát. Véleményünk szerint a szociális biztonsági rendszerek megszervezése a nemzeti parlamentek hatáskörébe tartozó ügy.

 
  
MPphoto
 
 

  Brian Simpson (S&D) , írásban. – Az EPLP teljes mértékben támogatja, hogy növelni kell a várandós, a gyermekágyas vagy a szoptató nők védelmét, és ezért megszavazta az irányelv több kulcsfontosságú javaslatát. E javaslatok közé tartozik a szülési szabadság 20 hétre növelése, a fizetés teljes összegének folyósítása a szülés utáni kötelező hathetes szabadságra, valamint a teljes fizetéssel járó kéthetes apasági szabadság. Az EPLP azonban aggódik amiatt, hogy a Parlament által elfogadott javaslatoknak nem kívánt következményei lehetnek olyan országokban, amelyek már egy összetettebb anyasági ellátási rendszert alkalmaznak. Különösen az aggaszt bennünket, hogy a javaslatok lehetővé teszik egy regresszív kormány számára az anyasági ellátás lefaragását olyan módon, hogy a legalacsonyabb fizetésű dolgozó nők lényegében rossz anyagi helyzetbe kerülnek a szülési szabadságuk alatt. Míg e jelentés bizonyos szempontjai felbecsülhetetlen értékű javulást jelentenek majd azokban a tagállamokban, ahol nagyon alacsony szintű az anyasági ellátás, addig más országokban e módosítások szociális visszalépéshez vezethetnek.

 
  
MPphoto
 
 

  Bogusław Sonik (PPE) , írásban. – (PL) Ma az Európai Parlament jelentést fogadott el a várandós és szülési szabadságon lévő anyák egészségének biztosítása érdekében. Azzal, hogy ebben a formában közös álláspontot fogadunk el, világos jelet küldünk, hogy támogatjuk az olyan változásokat, amelyek javítják a fiatal anyák védelmére irányuló európai normákat. A nők számára garantálják a szülési szabadság minimális időszakát, amelyre innentől kezdve a teljes fizetést folyósítják. Az igazságtalan elbocsátás megakadályozásával javítottuk a szülési szabadság után munkába visszatérő nők munkahelyeinek védelmét is.

Az irányelvben bevezetett változások a jó irányba tett lépések, garantálva az európai nők számára az anyasági szabadságra való minimális jogosultságot. Az is örömömre szolgál, hogy a kéthetes apasági szabadság bevezetésével az apákat is bátorítják gyermekeik gondozására.

 
  
MPphoto
 
 

  Catherine Soullie (PPE) , írásban. – (FR) Az Estrela asszony jelentéséről tartott szavazás alapvető fontosságú. Az elfogadott álláspont egyszerűen demagóg és felelőtlen. Azzal, hogy 20 hetes szülési szabadságot követelünk, egyszerűen lejáratjuk az Európai Parlamentet. Mi vagyunk a polgárok hangja; azzal, hogy egy valóságtól elrugaszkodott álláspontot fogadunk el, nem szolgáltatunk nekik igazságot. Nagyon jelentős költséggel terhelnénk meg a tagállamok szociális költségvetéseit: Franciaországban például ez az összeg 1,3 milliárd euró lenne.

A jelenlegi gazdasági helyzet nem teszi lehetővé, hogy állami költségvetéseink elnyeljenek egy ilyen jellegű kiadásnövekedést, nem is beszélve a vállalatainkat érő következményeket, amelyeknek e többletköltségek egy részét viselniük kell. Támogatnunk és bátorítanunk kell a nőket az anyaság és a hivatás jobb összeegyeztetésében, nem pedig megtorpedóznunk lehetőségeit a munkakeresésben.

A szülési szabadság 14 hétről 18 hétre növelése, ahogy a Bizottság javasolta, reális előrelépés volt; egy olyan lépés, amelyet lehetett volna arra építeni, hogy némiképp átgondolják az új gyermekgondozási lehetőségeket. Az e szöveg által közvetített üzenet óriási felelősséget von magával: az anyaság egyértelműen a személyes fejlődés akadályává válik a munkahelyen.

 
  
MPphoto
 
 

  Marc Tarabella (S&D) , írásban. – (FR) Üdvözlöm a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló irányelvre irányuló javaslatról szóló jelentés, valamint azon intézkedések elfogadását, amelyek célja segíteni a munkavállalóknak a magánélet és a hivatás közötti egyensúly elérésében. Meghosszabbítottuk a szülési szabadságot, és több ellátását folyósítunk időtartamára, és első alkalommal az európai történelemben bevezettük az apasági szabadságot. Ez a szavazás kiemelkedik az európai anyák és apák alapvető jogainak történetében.

Azt mondom azoknak, akik fel akarják áldozni a szociális jogokat a gazdasági válság oltárán, hogy menjenek, és vegyék el a pénzt onnan, ahol van, és ne büntessék tovább a polgárokat. A szülési szabadság feltételeinek javítása és az apasági szabadság bevezetése; ezek egyben a humánusabb társadalomért folytatott küzdelem állomásai is, miközben a család egyre inkább az utolsó védőbástyává válik az élet felfordulásával szemben.

 
  
MPphoto
 
 

  Keith Taylor (Verts/ALE) , írásban. – Ma a Parlamentben a megnövelt és hosszabb ideig folyósított apasági/szülési szabadságot garantáló jogalkotási javaslat mellett szavaztam. Tettem ezt úgy, hogy a támogatók és ellenzők is lobbiztak nálam. Jól ismerem az Egyesült Királyság pénzügyi feltételeit, amelyeken továbbrontanak a költségvetés további kiadáscsökkentéséről szóló közelmúltbeli bejelentések. Mindazonáltal az Európai Parlament támogatta a 20 hetes, teljes fizetés melletti szülési szabadságot, valamint a kéthetes apasági szabadságot, és úgy vélem, hogy ez egy ésszerű gazdasági befektetés, amely segít elérni 2020-ig a munkaerő 75%-os foglalkoztatására irányuló uniós célt. Javítja az újszülöttek egészségét, és óvja az anyák egészségét és jólétét. Lépés ez afelé, hogy csökkentsük a nemek között meglévő bérszakadékot. Az EU-ban a nők 17%-kal kevesebbet keresnek, mint a férfiak. Ha nem biztosítjuk a tisztességes bért a szülési szabadság alatt, a nőket a jövedelmükön keresztül büntetjük azért, mert gyermeket vállalnak. Ez egyben bátorítás is, hogy ösztönözze az apák részvételét a gyermekgondozásban. A halálon és az adókon kívül a születés az egyetlen biztos dolog az életben. Gyermekeink a jövőnk, a mai napon megszavazott fejlesztés pedig jobb és biztosabb kezdetet teremt majd életükhöz.

 
  
MPphoto
 
 

  Marianne Thyssen (PPE) , írásban. – (NL) Elnök úr, hölgyeim és uraim, több nőt és férfit kell munkához juttatnunk, és biztosítanunk kell, hogy munkában maradjanak, ha fenn kívánjuk tartani jólétünket, és olyan helyzetbe akarunk kerülni, hogy ki tudjuk fizetni a nyugdíjakat. Ráadásul a kemény nemzetközi verseny és a költségvetési megszorítások idején meg kell lennie bennünk a bátorságnak, hogy olyan intézkedéseket hozzunk, amelyek a családokba fektetnek be, és némileg enyhítik azt a nyomást, amit a munka és a családi élet összeegyeztetésének feladata jelent. A szülési szabadság meghosszabbítása az erre irányuló egyik eszköz. Emiatt támogatom a szülési szabadság meghosszabbítását. Azonban a költségvetési nehézségek idején reálisnak kell lennünk. A húszhetes, teljes fizetés melletti szülési szabadság nem megvalósítható megoldás szociális biztonsági rendszereink és kormányzati költségvetéseink számára. Emiatt tartózkodom a zárószavazástól, még ha támogatom is a szülési szabadság meghosszabbítását. Másrészről támogatom a Bizottság eredeti javaslatát, amely 18 hétre hosszabbítaná meg a szülési szabadságot, feltéve, hogy a jelenlegi maximalizált kompenzációs rendszert végrehajtják. Remélem, hogy e javaslat a második parlamenti olvasatban jobb esélyekkel indul.

 
  
MPphoto
 
 

  Silvia-Adriana Ţicău (S&D) , írásban. – (RO) Támogattam a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló irányelvre irányuló javaslatról szóló jelentést.

Úgy vélem, hogy kiemelkedő fontosságú a szülési szabadságon lévő munkavállalók számára, hogy teljes fizetésüket megkapják, az anyasági ellátásnak pedig az utolsó havi fizetés 100%-ának vagy az átlagfizetésnek kell megfelelnie, ha a havi fizetés kevesebb, mint az átlagfizetés. Így a nőket nem büntetik meg az anyasági szabadságon töltött időszakokért, amikor az öregségi nyugdíjra kerül sor.

Az EU demográfiai tendenciáit figyelembe véve olyan egyedi jogszabályokkal és intézkedésekkel kell fellendíteni a születési rátát, amelyek célja hozzájárulni a szakmai, magán- és családi élet jobb egyensúlyához. Hogy segítsünk a munkavállalóknak a munka és a családi élet közötti egyensúly megteremtésében, elengedhetetlen, hogy hosszabb szülési és apasági szabadságot biztosítsunk, ideértve a 12 hónapnál fiatalabb gyermekek örökbefogadását is. A kötelező 20 hetes anyasági szabadság bevezetése összhangban van az Egészségügyi Világszervezetnek az újszülöttek és a gyermekek táplálására vonatkozó átfogó stratégiáról szóló, 2002. április 16-i ajánlásával.

 
  
MPphoto
 
 

  Thomas Ulmer (PPE) , írásban. – (DE) A jelentés ellen szavaztam, mert nem követi szigorúan a szubszidiaritás elvét, és beavatkozik a nemzeti juttatási rendszerekbe és a tagállamok kötelezettségeibe. Emellett olyan elemeket tartalmaz, mint például az abortusz és a szabad reprodukálás, amelyekért vallási okokból nem tudok közös felelősséget vállalni.

 
  
MPphoto
 
 

  Viktor Uspaskich (ALDE) , írásban. – (LT) Hölgyeim és uraim, a nőket nem szabad büntetni azért, mert úgy döntöttek, gyereket vállalnak. Ez nem csupán etikai kérdés, hanem stratégiai is – az EU jelenleg demográfiai változáson megy ét az alacsony születési ráta és az idősek növekvő száma miatt. Különösen e nehéz időkben nem szabad elriasztanunk a nőket a munkaerőpiactól. Több dolgozó nőre van szükségünk, ha az EU fokozni akarja versenyképességét globális szinten. Eljött az ideje, hogy leszámoljunk a társadalmunkban mélyen gyökerező sztereotípiákkal. A dolgozó nőket gyakran „magas kockázatú” vagy „másodosztályú” munkavállalóknak tartják. Ezért elengedhetetlen, hogy a családi szabadság e jelentésben bemutatott új szabályozása segítsen felszámolni ezeket a sztereotípiákat. Több segítséget kell továbbá nyújtanunk azoknak a nőknek, akiket a társadalom cserbenhagyott. Az EU statisztikái azt mutatják, hogy Litvániában az egyedülálló anyák jobban ki vannak téve a szegénység kockázatának. A munka melletti elszegényedés kockázata e csoportban 24%-os. Az EU hosszú utat járt be, amíg jogilag garantálta a nemek közötti egyenlőséget. Azonban ennél is többet kell elérnünk, és a nemek között elméleti szinten létező egyenlőséget valós, kézzelfogható, nemek közötti egyenlőséggé kell alakítanunk, amely a mindennapi életben is érvényesül.

 
  
MPphoto
 
 

  Frank Vanhecke (NI) , írásban. – (NL) Az Estrela-jelentés mellett szavaztam, mert nem akarok semmilyen félreértést a következőkről: vitathatatlan, hogy a nőknek sajátos szükségleteik vannak a terhesség alatt és közvetlenül a szülés után, hogy nagyon is a társadalom egészének érdekében áll, hogy ezeknek az igényeknek eleget tegyenek, és ezért a társadalomnak is jelentős felelősséget kell vállalnia ebben. Azonban felvetnék néhány elvi kérdést. Először is, valóban ésszerű az, hogy innen, az európai elefántcsonttornyunkból kötelező szabályokat vezetünk be, amelyek az egész Unióban alkalmazandók, beleértve a tagállamokat is, amelyek előtt gazdasági értelemben még hosszú út áll?

Ki fogja ezért vállalni a költségeket? Ez vezet el a másodi megjegyzésemhez: ésszerű kizárólag a munkáltatók vállára hárítani ezen intézkedések terhét, hogy így fogalmazzunk? Ez végül nem olyan helyzetet teremt, amely pontosan ellentéte a szándékunknak, azaz kevesebb munkahely lesz elérhető a fiatal nők számára, mert a munkáltatók egyszerűen nem hajlandók kizárólag egyedül vállalni a következményeket, amelyeket akkor kockáztatnak meg, ha a fiatal női munkavállaló terhes lesz? Könnyen szavazunk „szociálisan” itt ebben a Házban, de nem mi vagyunk azok, akik a szociális szavazás terhét viseljük.

 
  
MPphoto
 
 

  Marie-Christine Vergiat (GUE/NGL) , írásban. – (FR) A mai napon, október 20-án az Európai Parlament végül elfogadta szülési szabadságról szóló irányelvet. A szöveg mellett tettem le a voksomat, amely valódi előrelépést jelent a nők számára.

A Tanácsnak még el kell fogadnia az irányelvet. A ma elfogadott szöveg 20 hetes szülési szabadságra jogosítja fel a nőket az Európai Unióban, ami négy héttel több, mint Franciaországban, ahol a nők jelenleg 16 hét szülési szabadságra jogosultak.

Az általunk elfogadott szöveg egyben 20 napos apasági szabadságra is jogot biztosít (ami több, mint a Franciaországban pillanatnyilag biztosított 11 nap).

Az irányelv arról is rendelkezik, hogy a nőknek szabadságuk alapján teljes fizetésüket meg kell kapniuk: ez fontos jel a jelenlegi válsághelyzetben.

Ráadásul a szöveg szociális záradékot is tartalmaz a regresszió tilalmáról, azaz ha a tagállamok joga bizonyos pontokon nagyvonalúbb, akkor továbbra is az érvényes. Ez mindenképpen előrelépésnek tekintendő, ezért üdvözlöm.

 
  
  

Jelentés: Barbara Weiler (A7-0136/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Paulo Alves (S&D) , írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, mivel nagyon sok országban hatalmas az egyenlőtlenség a vállalkozások tekintetében alkalmazott fizetési feltételek terén, amikor az államról, a kis- és középvállalkozásokról (kkv-k) és nagyvállalatokról van szó. Mindannyian tudjuk, hogy a jelenlegi gazdasági válságban, amely rengeteg nehézséget okoz, a vállalatok egyre több likviditási problémával küzdenek, és nagyon sok tagállamban megnövekedett csődkockázat is fenyegeti őket. A problémát rendezni próbáló irányelv hatása korlátozott volt, és a ma elfogadott javaslat fontos lépést jelent a kifizetések határidejének megállapítása és teljesítése szempontjából nemcsak a vállalatok és állami szervezetek közötti kapcsolatokban, hanem a vállalatok egymás közötti kapcsolataiban is. Mostantól rendelkezünk egy olyan jogszabállyal, amely nagyobb hatékonyságot biztosít a fizetési határidők tekintetében, átlátható rendszert teremt a késedelmes fizetések bírságolása ügyében, és ez hatékony javulást hoz az állam és a nagyvállalatok által a kis- és középvállalkozásokkal szemben elkövetett visszaélések elleni fellépésben is. Ezt az irányelvet a tagállamoknak sürgősen végre kell hajtaniuk, hogy véglegesen megoldódjon a hosszú fizetési határidők, illetve a fizetések elhúzódásának problémája.

 
  
MPphoto
 
 

  Roberta Angelilli (PPE) , írásban. – (IT) A kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó szerződéses kötelezettségek állami szervek vagy magánvállalatok általi teljesítése nemcsak állampolgári kötelesség kérdése, hanem felelősséget is jelent egy sor olyan negatív feltétel tekintetében, amelyek a hitelező vállalatokra, különösen a kis- és középvállalkozásokra járnának súlyos következményekkel. A gyors kifizetés ezen vállalatok számára stabilitást, növekedést, munkahelyteremtést és befektetéseket jelent.

Sajnos az Európai Bizottság adatai szerint Európában igen gyakoriak a késedelmes fizetések, amelyek ártanak a versenyképességnek. Különösen az állami hatóságok felelősek ezekért a nehézségekért, mivel nem kezelik megfelelően a költségvetésüket és a pénzforgalmat, vagy pedig a túlságosan nagy bürokrácia akadályozza az adminisztratív gépezet működését. Néha úgy állnak át egy másik kiadási rendszerre, hogy figyelmen kívül hagyják korábbi kötelezettségeiket, amelyeket pedig a megkötött szerződések feltételei szerint teljesíteniük kellene.

Ezért úgy gondolom, hogy kötelességünk olyan intézkedéseket elfogadni, amelyek pótolják az előző, 2000/35/EK irányelv hiányosságait, oly módon szorítva vissza a késedelmes fizetés jelenségét, hogy eltántorítsák az adósokat a késedelmes fizetés gyakorlatától, és lehetővé tegyék a hitelezők számára, hogy késedelmes fizetés esetén teljes mértékben és hatékonyan gyakorolják jogaikat.

 
  
MPphoto
 
 

  Liam Aylward (ALDE) , írásban. – (GA) Igennel szavaztam erre az időszerű jelentésre és a harmincnapos fizetési határidő megszabására. A kkv-k az európai gazdaság sarokkövei, az Európai Unió vállalatainak 99,8%-át képezik, és ők adják az uniós foglalkoztatottság 70%-át. A jelentésben foglalt, a késedelmes fizetéseket kezelő lépések gyakorlatiasan támogatják a kkv-kat, valamint biztosítják azt is, hogy a kisebb vállalatok ne legyenek veszteségesek a kifizetetlen számlák miatt.

Az új jogszabályok jobb befektetési körülményeket teremthetnének, és lehetővé tehetnék a kkv-k számára, hogy az innovációra és a fejlődésre összpontosítsanak. Ezenkívül örülök, hogy a jelentés biztosítani kívánja, hogy az új lépések nem növelik tovább a meglévő bürokráciát, valamint hogy a kkv-k elé nem gördítenek újabb bürokráciával kapcsolatos vagy adminisztratív akadályokat.

 
  
MPphoto
 
 

  Zigmantas Balčytis (S&D) , írásban. – (LT) A jelentés mellett szavaztam, és örülök, hogy az Európai Parlament és a Tanács egyezségre jutott, amely nagyon fontos, különösen a kkv-k számára. A kkv-k az Európai Unió versenyképességének megalapozói és a legnagyobb munkahelyteremtők, a válság pedig világosan megmutatta, hogy ezek a vállalkozások a legsérülékenyebbek is. Emellett a tagállamok politikái nem kedveznek túlságosan a fejlődésüknek, mivel az olyan uniós jogszabályokat mint a kisvállalkozói intézkedéscsomag („Small Business Act”) nem ültetik teljes egészében gyakorlatba és nem alkalmazzák őket. A válság alatt rengeteg vállalat ment csődbe, ez pedig hatalmas veszteség. Éppen ezért örülök ennek a lépésnek, amely kicsi ugyan, de nagy jelentősége van a kisvállalkozások szempontjából, ugyanis világosan meghatározza a fizetési időszakokat. Valóban világos és átlátható környezetet hozunk létre a kisvállalkozások számára, és segítjük az üzleti kultúra kialakulását.

 
  
MPphoto
 
 

  Sergio Berlato (PPE) , írásban. – (IT) A késedelmes fizetések elleni új irányelv elfogadásával, amely kézzelfogható támogatást nyújt a cégeknek, különösen a kis- és középvállalkozásoknak, az Európai Parlament olyan jelentős lépést tesz, amely egyaránt szolgálja a polgárok és az európai termelési rendszer érdekeit. Az átdolgozott irányelv tulajdonképpen pontos fizetési határidőket és megfelelő szankciókat szab meg, hogy így ösztönözze az Unión belül a pontos kifizetéseket az állami és magánszférában. A becslések szerint ez a lépés körülbelül 180 milliárd eurót emel vissza a gazdasági körforgásba: ekkora összeggel tartoznak a hatóságok a vállalkozásoknak szerte az Unióban.

A késedelmes fizetés problémája Olaszországot különösen érzékenyen érinti, ahol a hatóságok átlagosan 128 nap után fizetnek, szemben az európai 67 napos átlaggal. A késedelmes fizetés negatív hatásai a kereskedelmi ügyletekben emiatt jelentősek. Remélem, hogy a tagállamok kormányai minél hamarabb hatályba léptetik ezt az irányelvet, hogy így elhárítsák az európai belső piac fejlődésének egyik legnagyobb akadályát.

 
  
MPphoto
 
 

  Mara Bizzotto (EFD) , írásban. – (IT) Végre eljutottunk ide, oly sok hónapos késlekedés után: megszavaztuk ezt a jelentést, amely nagyszerű hír vállalataink jövője szempontjából. A késedelmes fizetés olyan jelenség, amely – főleg Olaszországban – vállalatok tízezreit kényszerítette térdre, és szakértői egyesületek számításai alapján az olasz gazdaságnak 30 milliárd eurós kárt okozott. A különleges szempontoktól és tagállami helyzetektől függetlenül a jelentés mellett teszem le a voksomat, amely végre fekete-fehér szabályokat fektet le az állami és a magánszférában tevékenykedők számára. A gazdasági válság már elég sok csődöt, üzembezárást és tevékenységmegszüntetést okozott. Ezzel a lépéssel Európa tényleg segítő jobbot nyújt azoknak a kisvállalkozásoknak, amelyeket a válság miatt állandóan a banki kölcsönök fojtogatnak, és máris kritikus helyzetben találják magukat a késedelmes kifizetések miatt. Az irányelv alkalmazásával legalább el tudjuk kerülni azokat a helyzeteket, amikor a vállalatoknak más állami vagy magánvállalatok által okozott adósság miatt kell beszüntetniük a tevékenységüket.

 
  
MPphoto
 
 

  Sebastian Valentin Bodu (PPE) , írásban. – (RO) Egy bizonytalan gazdasági környezetben a késedelmes fizetések rendkívül negatív hatással járnak a kis- és középvállalkozásokra, amelyeknek szükségük van a pénzre, hogy kifizethessék alkalmazottaikat és beszállítóikat. A kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetésekkel foglalkozó új rendelkezések – amelyekről a Parlament és a Tanács október 5-én állapodott meg – megkönnyíthetik és felgyorsíthatják a vállalatok számára az esedékes összegek behajtásának folyamatát. A kis- és középvállalkozások a gazdaság hajtómotorjai, még válság idején is. Ez minden európai gazdaságban így van. Az Európai Parlament biztosította, hogy minden résztvevő azonos bánásmódban részesüljön, és hogy a szabályok mindenkire vonatkozzanak, és ez nagyon sok európai kis- és középvállalkozás előnyére válik.

A megállapodásnak köszönhetően a kkv-k nem fognak többé bankként működni az állami vállalatok és nagy cégek számára. Az Európai Parlament azon ajánlása, miszerint a kkv-k csak azután fizessenek hozzáadottérték-adót, miután megtörtént az általuk kibocsátott számlák kifizetése, valamint a kifizetések végleges fizetési határidejének megállapítása segíteni fog azoknak, akik a túlélésükért aggódtak a piacok hanyatlásának idején.

 
  
MPphoto
 
 

  Vito Bonsignore (PPE) , írásban. – (IT) A jelentés mellett szavaztam, mert rendkívül fontosnak tartom, hogy minden lehetőt megtegyünk a kkv-k versenyképességének erősítése érdekében. Továbbá pedig a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetésekkel szembeni fellépést folytatni kell, különösen a jelenlegi gazdasági recesszióban, hiszen ez elfogadhatatlan visszaélés. A késedelmes fizetés negatív hatásai jelentősek, a hitelező vállalatoknak jelentős kiadásokat okoznak, csökkentik a pénzáramlást és a befektetési lehetőségeket, és káros hatással vannak a kkv-k versenyképességére.

Ez az irányelv olyan lépéseket tartalmaz, amelyek eltántorítják az adósokat a késedelmes fizetéstől, és amelyek lehetővé teszik a hitelezőknek jogaik gyakorlását, valamint speciális és pontos szabályokat hoz az adósságok megfizetésére a késedelmes fizetésekkel kapcsolatos értesítéseket, a behajtás költségeit és a 30 napos határidőt illetően, kivéve ha egy adósság esetében különleges körülmények állnak fenn. Ezek a szabályok kötelezettségeket rónak az állami hatóságokra, és eltántorítják őket olyan magatartási formáktól, amelyek negatív következményekkel lennének a kis- és középvállalkozásokra, és veszélyeztetnék az elfogadott politikák hitelességét.

A gyors fizetés szükséges és alapvető feltétele a befektetéseknek, a növekedésnek és a munkahelyteremtésnek.

 
  
MPphoto
 
 

  Françoise Castex (S&D) , írásban. – (FR) Én is elégedett vagyok a fizetési határidők tekintetében elfogadott megoldással, és nagyon örülök, hogy elfogadták a Szocialisták és Demokraták javaslatát is, amely hosszabb intervallumot enged az állami egészségügyi szerveknek, ahol a bonyolult költségvetési folyamatok miatt hosszabb fizetési határidőkre kell számítani. Továbbá pedig ha tiszteletben tartjuk a magánvállalkozások közötti szerződési szabadságot, jelentős garanciát vezetünk be azzal, hogy megtiltjuk a túlzott fizetési határidőket a hitelezők felé, akik gyakran kkv-k.

 
  
MPphoto
 
 

  Nikolaos Chountis (GUE/NGL) , írásban. – (EL) Tartózkodtam a szavazáskor, mivel a jelentés megerősíti a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy nyomást gyakoroljon az adós tagállamokra azzal, hogy olyan időszakban javasol szigorú intézkedéseket, amikor ezen államok államháztartása rossz állapotban van. Ez a fajta nyomásgyakorlás, miszerint azonnal rendezni kell az adósságokat, és a kamatok formájában kirótt súlyos monetáris szankciókkal való fenyegetés elsősorban azon vállalatok érdekeit szolgálja, amelyek úgy használják ki a válságot, hogy csökkenteni próbálják a szociális védelmet és az alkalmazottak fizetését, vagy befagyasztják ezeket. Nem állja meg a helyét az az érv sem, amely szerint ez segítene a kis- és középvállalkozásokon, mivel a rendeletben ismertetett adatok alapján a kérdéses vállalatok nem kis- és középvállalkozások. Ezt a lépést az garantálná, ha előzőleg a munkavállalók valódi gazdasága erőteljes támogatást kapna, valamint a szociális és gazdasági kohézió elősegítése is megtörténne.

 
  
MPphoto
 
 

  Lara Comi (PPE) , írásban. – (IT) Támogatom a 2000/35/EK irányelv megerősítését és azon szükséges eszközök azonosítását, amelyek megszüntetik vagy csökkentik a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetéseket. Figyelmem középpontjában a kkv-k állnak, amelyek az európai piac jelentős részét képezik a jólét és a munkahelyteremtés szempontjából. Az Európai Bizottság ezen politikai választása egy lépés a megfelelő irányba azzal a céllal, hogy a kkv-k számára megfelelőbb üzleti környezetet teremtsen. Ami az elrettentő hatású 8%-os kamatot illeti, némiképp aggódom az országom és más európai országok bizonyos régiói miatt, amelyek tényleg küzdenek azért, hogy tiszteletben tartsák az új szabályokat. Remélem, hogy ez az új megközelítés valódi lehetőség lesz a változásra. Most az irányelv belső jogrendszerekben történő hatályba lépésének nyomon követésére kell összpontosítanunk, és ebbe bele kell vonni a regionális és helyi hatóságokat is, hogy biztosítsuk, hogy a végrehajtás mindenhol rendesen végbemenjen.

 
  
MPphoto
 
 

  Vasilica Viorica Dăncilă (S&D) , írásban. – (RO) Remélem, hogy a kereskedelmi ügyletekkel kapcsolatos késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló irányelv hatályba lépése sokat használ az Európai Unió kis- és középvállalkozásainak, amelyek így több védelmet kapnak, valamint forrásokat a befektetéseik növelésére és az új munkahelyek megteremtésére. Ugyanakkor remélem, hogy az irányelv leegyszerűsíti a behajtási mechanizmusok fejlesztését, mivel az állami hatóságok késedelmes fizetései kiegyensúlyozatlanságot okoznak a kis- és középvállalkozások működésében, és így tágabb értelemben a piacéban is.

 
  
MPphoto
 
 

  Luigi Ciriaco De Mita (PPE) , írásban. – (IT) A kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó, vállalatok közötti vagy vállalatok és állami hatóságok közötti késedelmes fizetés jelenleg a gazdasági növekedés beindulását gátoló egyik probléma. A kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetés elleni fellépésről szóló irányelv elfogadása hatalmas előrelépést jelent, amely megfelelő előkészítést igényel, elsősorban a közszférában, politikai és adminisztratív értelemben egyaránt. Politikai értelemben oly módon, hogy a pénzügyi és költségvetési tervezés nemcsak az uniós szabályok Stabilitási és Növekedési Paktumra tett hatásával, hanem a késedelmes fizetések új szabályainak hatásával is számolni tud, amelyeket ha nem rendeznek kielégítően, különböző szinteken közvetlen és reflexhatást is kifejthetnek a kormányok mozgásterére. Adminisztratív értelemben megfelelő előkészítésre van szükség az állami szervek megfelelő pénzügyi kezeléséhez, kezdve a tartozások és a kiadások közötti aránnyal, hogy az adóbevételeket és így az embereket ne húzzák a kamatfizetésekhez hasonló terhek, amelyek jelentős hatással volnának az államháztartásra. Végül pedig több ágazatban fontos a különleges éberség és a rugalmasság: ide tartozik az egészségügy is, amelyben a hatóságok jelentős késedelmi fizetéseket halmoztak fel a vállalkozásokkal szemben a nyújtott javakért és szolgáltatásokért.

 
  
MPphoto
 
 

  Diane Dodds (NI) , írásban. – A jelenlegi gazdasági helyzet meglehetősen megnehezíti a kis- és középvállalkozások puszta létét is, és ehhez plusz teherként járul a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések súlya. Ezért minden olyan mechanizmust üdvözölni kell, amely védeni próbálja ezeket a vállalkozásokat a késedelmes fizetésekhez kapcsolódó pluszkiadásoktól és ezek pénzügyi következményeitől.

Úgy gondolom azonban, hogy a brit kormánynak kellene szabályoznia ezt a kérdést, nem pedig az Európai Uniónak, hogy biztosítsa, hogy a vállalatok és a kormányszervek teljesítik fizetési kötelezettségeiket. A jelentés – bár sok érdemmel bír – bizonyos tekintetben további pontosításokra szorul, és ezért úgy döntöttem, hogy tartózkodom a szavazástól.

 
  
MPphoto
 
 

  Edite Estrela (S&D) , írásban. – (PT) A kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló jelentés mellett szavaztam, mivel olyan harmonizált lépések elfogadását teszi lehetővé, amelyek különösen fontosak lehetnek a vállalatok – kiváltképp a kis- és középvállalkozások – teljesítménye szempontjából a jelenlegi gazdasági válságban. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy az egészségügyi ágazat számára garantált felmentési rendszer pozitív tényező.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) A késedelmes fizetések rendkívül súlyos következményekkel járnak a globális gazdaságra nézve, és különösen megsemmisítő csapást mérhetnek a kis- és középvállalkozásokra (kkv-kra). Ennek a hatásai a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válságban még pusztítóbbak. A közigazgatás által mutatott rossz példa elfogadhatatlan, mint ahogy azt Portugália igen súlyos példája is bizonyítja. Olyan intézkedésekre van szükség, amelyek megzabolázzák a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetéseket, hogy védjék az európai gazdaság állapotát és elkerüljék azokat a helyzeteket, amikor a termelési struktúrákat pénzügyi okok fojtogatják, valamint amikor a pénzügyi termékek túlárazása növeli a bankszektortól való függőséget. Szeretném kiemelni a mezőgazdasági termelők különleges helyzetét, akiknek terményeit a szupermarketek és forgalmazók gyakran késve fizetik ki. A teljesített és leszámlázott szolgáltatások kifizetésére vonatkozó 30 napos maximális határidő – amely 60 napra növelhető – ésszerű a kereskedelmi kapcsolatok mérlege szempontjából, és elősegíti a kötelezettségek időbeni teljesítésének gyakorlatát.

 
  
MPphoto
 
 

  Louis Grech (S&D) , írásban. – A Weiler-jelentés mai elfogadása fontos változást jelez a fizetések terén az üzleti kapcsolatokban. Jelenleg általános – és ami még nyugtalanítóbb: elfogadott – gyakorlat, hogy az állami hatóságok nyomást gyakorolnak a kis- és középvállalkozásokra, hogy olyan megállapodást írjanak alá, amelyek lehetővé teszik a számlák késedelmes fizetését.

Málta jó példa erre. Számtalan kkv, amelyek a magánszféra foglalkoztatottságának 70%-át adják ki, komoly pénzforgalmi nehézségekkel néz szembe a vállalatok, különösen a hatóságok – ideértve a kormányt is – késedelmes fizetési gyakorlata miatt.

Számos tagállamban az állami hatóságokra vonatkozó 60 napos határidő komoly védelmet biztosít a kkv-k és az állampolgárok számára. Ahhoz, hogy ez a rendelkezés valóban hatékony legyen, az egyes tagállamokban az irányelv helyes átültetésére és végrehajtására, valamint a Bizottság szigorú nyomon követésére lesz szükség. Csak ekkor lehet majd ezt az új jogszabályt úgy értékelni, mint amely valóban kézzelfogható előnyt nyújt különösen a polgárok és a kkv-k számára.

 
  
MPphoto
 
 

  Jarosław Kalinowski (PPE) , írásban. – (PL) Az üzleti tranzakciók fizetési határidői kiemelt jelentőségűek az európai gazdaságok megfelelő működése szempontjából. Sajnos a tagállamok között jelentős eltérések mutatkoznak, ha a fizetési határidőknek való megfelelőségről van szó, és ez a jelenleg érvényben lévő 2002. augusztus 8-i 2000/35/EK irányelv óvatos ellenőrzését teszi szükségessé.

A tranzakciókból hiányzó fegyelem különös veszélyt jelent az olyan országok kis- és középvállalkozásai számára, amelyeket súlyosan érintett a gazdasági válság. A késedelmes fizetés gyakran a belső piacon és a határokon átívelő kereskedelemben is nehézségeket okoz. Ezért támogatom az előadó azon javaslatát, hogy szigorítsunk a jogszabályon, és vezessünk be olyan eszközöket, amelyekkel védjük a vállalatokat, valamint kötelező kártérítést és kamatokat szabjunk meg a késedelmes fizetések kiküszöbölése érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  Elisabeth Köstinger (PPE) , írásban. – (DE) Örülök a jelentésről hozott döntésnek, amely kifejezi, hogy határozottan kiállunk a kis- és középvállalkozások mellett. A késedelmes fizetés hatalmas gazdasági probléma az Unión belüli kereskedelmi tranzakciókban. A mezőgazdasági ágazatban is komoly problémát okoz, ha a likviditási problémákat a mezőgazdasági vállalkozásokra hárítják. Ezeknek a módszereknek a világosan meghatározott fizetési határidők véget vetnek. Támogatom a jelentésben javasolt 30 napos fizetési határidőt, valamint a 60 napos általános felső határidő bevezetését is. Érthetetlennek tartom, hogy nagyon sok tagállamban a közigazgatással kapcsolatos tranzakciók esetén a közpénzek kifizetése késik. A késedelmes fizetés súlyosan károsítja az üzleti környezetet és a belső piacot, valamint közvetlen hatása van a tagállamokra. A fix átalányösszeg kártérítésként történő megfizetése a késedelem első napjától számítva kézzelfogható módszernek tűnik a fentiek elkerülésére.

 
  
MPphoto
 
 

  Giovanni La Via (PPE) , írásban. – (IT) A Weiler-jelentés mellett szavaztam, mert alapvető fontosságúnak tartom az állami szféra hitelezőinek védelmét, amelyek javarészt kis- és középvállalkozások. Ez a lépés körülbelül 180 milliárd eurónyi likvid eszköz visszahelyezését jelenti a gazdasági körforgásba: ez az a teljes összeg, amellyel a tagállamok közigazgatásai tartoznak a különféle vállalatoknak. Nagyon fontos lépés ez, mert a vállalatok automatikusan jogosulttá válnak a késedelmi kamatok megfizetésének követelésére, valamint legalább 40 EUR fix összegű átalányt is kaphatnak a behajtáshoz kapcsolódó költségek fedezése érdekében. A vállalatok ezenfelül kérhetik minden olyan ésszerű költségük megtérítését, amely tartozásaik behajtásával kapcsolatos. Azt hiszem, hogy ez a kezdeményezés ösztönzőleg hat majd a tagállamokra, hogy pontosan meghatározott fizetési határidőket szabjanak meg. Ezenkívül pedig bevezethetnek vagy fenntarthatnak olyan törvényeket és rendelkezéseket is, amelyek jobban kedveznek a hitelezőknek, mint a jelen irányelv.

 
  
MPphoto
 
 

  Erminia Mazzoni (PPE) , írásban. – (IT) Szerintem a kisvállalkozói intézkedéscsomagban (Small Business Act) található javaslatok közül a 2000/35/EK irányelv módosítása volt a legfontosabb. A késedelmes fizetés sok ország közigazgatásában rutinná vált (és Olaszország egyértelműen idetartozik). Ha az európai átlag a határidőtől számított 180 nap, elképzelhetjük, hogy bizonyos esetekben milyen rendkívüli késedelmek lépnek fel, valamint hogy ezek hatást gyakorolnak a kis- és középvállalkozásokra.

Paradox módon az állam megköveteli az illetékek és adók pontos befizetését, és már első késedelmes naptól kezdve kamatokat számít fel, azonban figyelmen kívül hagyja a saját kötelezettségeit, amikor ő van az adós helyén. A most megszavazott módosítás nagyon fontos ebben a súlyos gazdasági helyzetben, de önmagában nem oldja meg a helyzetet. Ha az egyes tagállamok nem módosítják az állami hatóságokkal szemben fennálló adósságok behajtási folyamatát, hogy ez rövidebb és hatékonyabb legyen, az elfogadott rendelkezések nem lesznek hatásosak.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) A vállalatok közötti vagy pedig vállalatok és állami szervek közötti kereskedelmi ügyletekkel kapcsolatos késedelmes fizetés felelős a kis- és középvállalkozások (kkv-k) pénzforgalmi problémáiért, és gyakran hozzájárul saját kifizetéseik késedelméhez, olyan ördögi kört teremtve, amellyel nagyon nehéz szembeszállni. Biztosak vagyunk abban, hogy a javasolt új szabályok átültetése fontos előrelépést jelent a helyzet megoldásában, és így támogatja a vállalatokat abban, hogy szembenézzenek a gazdasági és pénzügyi válsággal. A javasolt szankciók arányosak és szükségesek, és remélhetőleg megszüntetik azokat a helytelen kereskedelmi gyakorlatokat, amelyeket a vállalatok folytatnak.

 
  
MPphoto
 
 

  Alajos Mészáros (PPE) , írásban. – (HU) Elengedhetetlen volt a késedelmes fizetési irányelvről szóló állásfoglalás elfogadása, ezt támasztottam alá szavazatommal is. A délelőtti vita is rámutatott, mennyire közeliek és érezhetőek még a közelmúltban tagállamainkat sem kímélő válság hatásai. Változtatnunk kell számos dolgon a belső piac hatékony működéséhez. Ennek részeként a jelentés helyesen a pontos fizetés kultúrájába való átmenetet irányozza elő. Elérhető lesz, hogy a késedelmes fizetések olyan következményekkel járjanak, amelyek a fizetési késedelmet előnytelenné teszik.

A felülvizsgálatot megelőző hatástanulmány szerint a hatóságokat több tagállamban rossz fizetési fegyelem jellemzi, nagyon remélem, hogy a mai döntéssel ezen is változtatni tudunk. Végezetül, a kkv-k életének egyszerűbbé tétele állhat az első helyen ebben a kérdéskörben is. Megoldást kínálnak a javasolt alternatív vitarendezési mechanizmusok, valamint a tagállami gyakorlatok megismertetése. Az európai e-Justice portálon keresztül kínálkozó lehetőségek kiaknázása a hitelezők, vállalkozások gondtalanabb működését szolgálhatja.

 
  
MPphoto
 
 

  Miroslav Mikolášik (PPE) , írásban. – (SK) Üdvözlöm a Bizottság javaslatát, amely a késedelmes fizetések által okozott problémákat próbálja orvosolni, mivel ezek komoly gondokat vetnek fel különösen a határokon átívelő kereskedelmi ügyletek terén, miután veszélyeztetik a jogbiztonságot.

Annak érdekében, hogy a késedelmes fizetés következményei elrettentőek legyenek, gyors folyamatokra van szükség a vitathatatlanul hatalmas, a késedelmes fizetésekhez köthető adósság visszafizetésére, amelyet a gyors fizetési kultúra létrehozásával lehetne megoldani. A módosító javaslat, amely egy széles körűen elérhető internetes folyamat segítségével a vállalatokkal vagy állami hatóságokkal szembeni fizetésbehajtást célozza meg, pozitív előrelépés lesz az ilyen kifizetetlen tartozások egyszerűsített és gyorsított beszedése terén. Elsősorban a kis- és középvállalkozásokra lesz kedvező hatással, amelyek a leginkább szenvednek a késedelmes fizetések és a bonyolult behajtási folyamatok miatt.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) A kifizetetlen tartozások nagy pénzügyi kockázatot jelentenek, különösen a kis- és középvállalkozások számára. A fizetési morál hiánya különösen a válság idején súlyosan korlátozhatja a likviditást. Bizonyára van előnye az olyan lépéseknek, amelyek nagyobb lelkiismeretességhez vezetnek a kifizetésekkel kapcsolatban. Azért tartózkodtam, mert nem vagyok meggyőződve arról, hogy értelme van ezt páneurópai szinten szabályozni, vagy hogy ez a megoldás pozitív hatással lenne a fizetési morálra.

 
  
MPphoto
 
 

  Claudio Morganti (EFD) , írásban. – (IT) A jelentés a késedelmes fizetések problémájával próbál megküzdeni, amely destabilizálja a piacot, és mindenekfelett káros a kis- és középvállalkozásokra, amelyeket különösen tisztelek. A jelentés melletti szavazatomat tekintsék abbéli reményem kifejezésének, hogy egy olyan új kereskedelmi kultúra születésének lehetünk tanúi, amely elősegíti az időbeni kifizetéseket, és amelyben a késedelmes fizetéseket az ügyfél pozíciójával való elfogadhatatlan visszaélésként és szerződésszegésként kezelik, nem pedig általános gyakorlatként.

 
  
MPphoto
 
 

  Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE) , írásban. – (LT) Azért szavaztam az állásfoglalás mellett, mert hiszek abban, hogy a jobban kezelt fizetési megállapodások jótékony hatással vannak a kis- és középvállalkozásokra (kkv-kra) és általában az üzleti kultúrára. Úgy gondolom, hogy a dokumentum egyik rendelkezése, a gyorsan fizetők jegyzékének közzététele különösen haladó. Ezek az intézkedések nemcsak a vállalatokat (különösen a kis- és középvállalkozásokat) ösztönöznék arra, hogy időben fizessenek egymásnak, és így csökkentsék a likviditási problémák kockázatát, hanem növelné a bizalmat is, és így egyúttal az ilyen vállalatok versenyképességét.

 
  
MPphoto
 
 

  Alfredo Pallone (PPE) , írásban. – (IT) A Weiler-jelentés mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy mindenképpen meg kell határozni egy olyan plafonértéket, ami alatt ezeket a vállalatokat ki kell fizetni. Ez az igény egyre sürgetőbb és fontosabb a válság idején. A kis- és középvállalkozások és a vállalkozók jelentős szerepet játszanak a gazdaságainkban, és kulcsfontosságú szerepük van a munkahelyteremtésben és az adóbevételek termelésében, valamint ők az innováció és a növekedés motorjai is. Sajnos túl gyakran láthattuk, hogy a közigazgatás több millióval tartozik az ilyen vállalatoknak, és pontosan a késedelmes fizetések miatt be kell szüntetniük a tevékenységüket, vagy csődbe mennek. Ezért remélem, hogy a végrehajtás során más tényezőket is figyelembe vesznek, lazítanak a Stabilitási Paktum által az állami hatóságok számára előírt kötelezettségeken, és ugyanakkor fokozatosan csökkentik a fizetési határidőket. Ez mindkét követelményt tartalmazná, és az minden ország javára válna. Remélem, hogy a tagállamok az irányelvet gyorsan átültetik, hogy minél hamarabb alkalmazhatóvá váljon. Nekünk, törvényhozóknak ez kötelességünk, és tartozunk ezzel a hitelező vállalatoknak.

 
  
MPphoto
 
 

  Robert Rochefort (ALDE) , írásban. – (FR) A késedelmes fizetések pénzügyi nehézségekkel járhatnak, akár csődöt is vonhatnak maguk után, különösen a kkv-k esetében: az Európai Bizottság szerint a késedelmes fizetések az európai gazdaság évi kb. 180 milliárd eurójába kerülnek. Egyéb tanulmányok évi 300 milliárd euróról beszélnek, ami a görög államadósságnak felel meg. A jelenlegi gazdasági helyzetben örülök, hogy a Tanács és a Parlament már az elején meg tudott egyezni abban, hogy ezen a területen az európai jogszabályok alapos felülvizsgálatára van szükség. Az Európai Parlament hozzájárulása ebben a kérdésben jelentős volt. Biztosítottuk, hogy a végleges szövegből a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság által megszavazott különféle javítások se hiányozzanak, különösen a következők: magasabb késedelmi kamatok a késedelmes fizetés esetén; a vállalatok közötti ügyletek esetén az alapértelmezett 30 napos fizetési határidő, amelyet bizonyos körülmények között 60 napra lehet hosszabbítani; az állami intézmények esetén legfeljebb 60 napos fizetési határidő; nagyobb rugalmasság az állami egészségügyi intézmények, valamint az állami gyógyászati és szociális intézmények esetében; és végül a behajtási költségekért járó kártérítés egyszerűsítése (egységesen 40 euró).

 
  
MPphoto
 
 

  Crescenzio Rivellini (PPE) , írásban. – (IT) Szeretnék gratulálni Weiler asszonynak a kiváló munkáért. Az Európai Parlament zöld utat adott azoknak az új jogszabályoknak, amelyek korlátozzák azokat a késedelmes fizetéseket, amelyekkel a hatóságok a beszállítóiknak tartoznak; utóbbiak java kis- és középvállalkozás. A Parlament jóváhagyta, hogy a hatóságok 30 napon belül kötelesek fizetni a megkapott szolgáltatásokért és javakért. Amennyiben ez nem történik meg, 8%-os késedelmi kamatot kell fizetniük.

A munka időben történő kifizetése a tisztességes magatartás alapvető elve, ugyanakkor pedig létfontosságú szerepet játszik egy vállalat stabilitásában, a hozzáférhető tőkéjével kapcsolatban, valamint a hitelezéshez és finanszírozáshoz való hozzáférésében is. Ez az új irányelv, amelyet az elfogadásától számított 24 hónapon belül végre fognak hajtani a tagállami jogrendszerekben, az egész európai gazdaság javára válik.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – Mivel a késedelmes fizetésnek számos és egymással összefüggő okai vannak, csak széles körű kiegészítő intézkedésekkel lehet fellépni ellene. A Parlament ezért úgy gondolja, hogy a késedelmes fizetések orvoslását megcélzó jogi megközelítés szükséges, de nem elégséges. A Bizottság „kemény” megközelítését, amely szigorú szankciókat és elrettentő jellegű intézkedéseket tartalmaz, ki kell szélesíteni, hogy „puha” intézkedések is belekerüljenek, amelyek pozitív ösztönzéseket tartalmaznak a késedelmes fizetéseket illetően.

Továbbá pedig az irányelv végrehajtásával párhuzamosan támogatni kell a gyakorlati intézkedéseket is, mint például az elektronikus számlák használatát.

 
  
MPphoto
 
 

  Marco Scurria (PPE) , írásban. – (IT) Olaszország az az ország, ahol a vállalatok a leginkább szenvednek a hatóságok késedelmes fizetései miatt: itt a beszállítók kifizetésének átlagos határideje 180 nap, szemben az európai 67 napos átlaggal. Ez pénzügyi problémákhoz, a befektetési lehetőségek drasztikus csökkenéséhez és a versenyképesség elvesztéséhez vezet, különösen a kkv-k esetében.

A ma megszavazott irányelv eltántorítja az adósokat a késedelmes fizetéstől, és lehetővé teszi a hitelezőknek, hogy hatékonyan védjék érdekeiket az ilyen késések esetén, bevezetve a késedelmes fizetés által okozott jogot a késedelmi kamatra akkor is, ha ez nem jelenik meg a szerződésben. Arra is kényszeríti a hatóságokat, hogy legfeljebb 60 napon belül kifizessék a munkát, feltéve hogy a szolgáltatás kielégítő volt.

Az irányelv elfogadása igazán nagy segítség a vállalataink számára: manapság minden negyedik vállalat beszünteti a tevékenységét az elégtelen pénzügyi likviditás okozta problémák miatt. Ezek az új fizetési szabályok azt jelentik, hogy a vállalatok visszanyerik versenyképességüket a piacon, így nem szűnnek meg munkahelyek.

 
  
MPphoto
 
 

  Marc Tarabella (S&D) , írásban. – (FR) A Parlament azzal, hogy óriási többséggel elfogadta a késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló irányelvre irányuló javaslatról kidolgozott jelentést – amely kollégám, Barbara Weiler munkája –, kiegyensúlyozott és világos szabályokat hozott, amelyek elősegítik a fizetőképességet, az innovációt és a munkahelyteremtést. Az általunk javasolt intézkedések a kisvállalkozások és az állami kórházak javára válnak.

Az előbbieknek már nem kell szembenézniük a késedelmes fizetésekkel járó pénzügyi problémákkal, az utóbbiaknak pedig különleges státuszuk miatt 60 nap kiterjesztett fizetési idő áll a rendelkezésére, mivel ezek finanszírozása a társadalombiztosítási rendszerek visszatérítéseiből származik. A Tanáccsal kötendő megállapodásunk az irányelv gyors hatálybalépését, valamint a tagállamok általi korai, akár 2011. januári átültetését is lehetővé teszi. Örülök, hogy a szavazás ilyen hatékony volt.

 
  
MPphoto
 
 

  Salvatore Tatarella (PPE) , írásban. – (IT) Az elmúlt években a késedelmes fizetések egyre súlyosabb terheket róttak a vállalatok pénzügyeire. Komoly és veszélyes problémát jelentenek, amely rontja a pályázati rendszer minőségét, súlyosan aláássa a kisvállalkozások túlélését, valamint hozzájárul az európai gazdaság csökkenő versenyképességéhez. A statisztikai adatok riasztóak, különösen Olaszországot tekintve, ahol átlagosan 186 nap után fizetnek, de a regionális kormányzásban az egészségügyi ágazatban ez a késedelem akár a 800 napot is elérheti. Ez a szégyenteljes gyakorlat nagyon gyakran kényszerítette arra a kis- és középvállalkozásokat, hogy beszüntessék tevékenységüket. A jelentés segítségével nagy lépést tettük előre azzal, hogy az állami szektor magánszférával szemben fennálló tartozásait 60 napon belül törleszteni kell. A jogszabály elfogadása természetesen nem old meg mindent egy csapásra, de mindenképpen jó kiindulópont ennek az ördögi körnek a megszakítására, különös tekintettel az állami hatóságokkal való ügyletekkel kapcsolatban. Azzal, hogy a hatóságok hatékonyan és gyorsan kifizetik a tartozásaikat, nagy lépést tesznek előre, és ennek az európai gazdaságra is jótékony hatása lesz. Remélem, hogy a tagállamok, és különösen Olaszország, gyorsan átültetik ezt a jogszabályt.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Teixeira (PPE) , írásban. – (PT) A jelentés nagyban hozzájárult a vállalatok közötti vagy a vállalatok és a közigazgatás közötti kereskedelmi ügyletekkel kapcsolatos késedelmes fizetések problémájának megoldásához. A kezdeményezés célja a nagyobb fokú likviditás elérése az Európai Unió vállalatai között a harmonizáció segítségével. A késedelmes fizetések elleni küzdelem különösen üdvözlendő a jelenlegi válsághelyzetben, hiszen a késedelmes fizetések negatív hatással vannak a vállalatok tevékenységére. Az intézkedés célja, hogy hozzájáruljon a belső piac könnyebb működéséhez oly módon, hogy sürgeti a határidők módosítását, és követeli a szankciók bevezetését az olyan esetekben, amikor a határidőket nem tartják be.

Ebben az értelemben üdvözlöm a jogszabályi javaslatot, amely egy 30 napos általános határidő állít fel a vállalatok közötti, valamint a vállalatok és a közszféra közötti ügyletekre – az utóbbiakra kivételes esetekben 60 napos határidő vonatkozik –, és amely széles körű támogatást élvez az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoportja körében, amelynek magam is tagja vagyok.

Ugyancsak jónak tartom a késedelmi kamat alkalmazását késedelmes fizetés esetén, amelyet az Európai Központi Bank 8%-os referenciakamata alapján állapítottak meg. Véleményem szerint ez az intézkedés elősegíti a kis- és középvállalkozások gazdasági tevékenységének fellendülését, amelyek gazdasági teljesítménye gyakran sérül a bürokratikus akadályok miatt.

 
  
MPphoto
 
 

  Marianne Thyssen (PPE) , írásban. – (NL) Elnök úr, hölgyeim és uraim, most szavaztunk a kereskedelmi ügyletekkel kapcsolatos késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló felülvizsgált irányelvről. A megállapodás a teljes támogatásomat élvezte. A túlságosan hosszú fizetési határidők és a késedelmes fizetések károsak a felelősségteljes vállalatvezetésre, negatívan befolyásolják a versenyképességet és a jövedelmezőséget, valamint veszélybe sodorhatják a vállalatok létezését. Mivel a jelenlegi irányelv nem elég hatékony a késedelmes fizetések megakadályozásában, támogatom a jelenlegi szabályok szigorítását. Ami a maximális fizetési határidőket illeti: a vállalatok számára további garanciákat fogalmazunk meg, mert alapvetően a fizetést 30 napon belül teljesíteni kell. Ez különösen fontos a vállalatok és az állami szervek közötti fizetések esetében. Mostantól kezdve a tagállamoknak és a kormányoknak kell példát mutatniuk. Ez szavahihetőségi kérdés is, azaz az európai intézményeknek a jövőben ugyanazoknak a fizetési határidőknek kell megfelelniük, mint mindenki másnak. Az, hogy az irányelv világosan leírja, hogy az általános fizetési határidőktől való szerződésbeli eltérés csak objektív és tisztességes okok miatt lehetséges, nagyon fontos tényező lesz a végrehajtás során. Végül pedig remélem, hogy a behajtási költségek rögzített összege az egyenes és keskeny ösvényre tereli a későn fizetőket, és ami még jobb lenne: ott is tartja őket. Ez egyaránt jó lenne a vállalatoknak és a munkahelyeknek.

 
  
MPphoto
 
 

  Iva Zanicchi (PPE) , írásban. – (IT) A kereskedelmi ügyletekkel kapcsolatos késedelmes fizetések ellen fellépő Weiler-jelentés mellett szavaztam.

Az üzleti tevékenységet nagymértékben hátráltatják az adósságok vagy a késedelmes fizetések, amelyek gyakran okai annak, hogy az egyébként fizetőképes vállalkozások egyfajta dominóhatás miatt csődbe mennek. A késedelmes fizetések gyakori eseménynek számítanak Európában, ez pedig káros a vállalatokra, különösen a kisvállalkozásokra nézve.

Továbbá pedig a legtöbb tagállamban az állami hatóságok rendszeresen későn fizetnek, ha pénzügyi nehézségeik támadnak. Felmerült tehát annak a szükségessége, hogy megerősítsük a meglévő jogszabályi intézkedéseket oly módon, hogy a vállalatok, különösen a kkv-k támogatásával fellépjük a késedelmes fizetés ellen, és pontos határidőket, valamint megfelelő szankciókat határozzunk meg ezek megszegői számára.

 
  
  

Jelentés: Ilda Figueiredo (A7-0233/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Paulo Alves (S&D) , írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, mivel a szegénység igen súlyos probléma, amely 85 millió európait érint, így egyikünk sem maradhat érdektelen. Ennek a kérdésnek minden prioritásunk előtt kell lennie, és kollektív választ érdemel, amely biztosítja, hogy a társadalmi bizonytalanságban lévők is megőrizhetik a méltóságukat. A szegénység a fiataljainkat és az időseinket érinti, de egyre növekedik a dolgozók között is. Csak az elmúlt két évben 6 millió munkahely szűnt meg, és ezzel párhuzamosan rosszabbodott a helyzet az alacsony jövedelműek esetében, valamint növekedett a munkavállalók jövedelmeinek instabilitása még akkor is, ha megmaradt a munkahelyük. Szisztematikus megközelítésre van szükségünk, amely felkutatja a problémák gyökereit, már a csírájukban elfojtva ezeket. Ugyanakkor azonban nem tudunk azonnali és sürgős választ adni a problémák következményeire. Ennek függvényében annak biztosítása, hogy a társadalom kiszolgáltatott tagjai egy minimális jövedelmet kapjanak a megélhetéshez, és azonnali reakció tegye lehetővé számukra, hogy kilépjenek ebből a helyzetből, nemcsak szükséges, hanem olyan kötelesség, amelyet támogatnunk kell, és amelyet a felelősségvállalás és szükségesség keretein belül valósíthatunk meg.

 
  
MPphoto
 
 

  Roberta Angelilli (PPE) , írásban. – (IT) Az Unió bebizonyította az Európán belüli szegénység elleni küzdelem iránti elkötelezettségét a 2010-es kezdeményezések keretén belül, a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évében az ENSZ millenniumi fejlesztési céljainak elérése érdekében. A gazdasági és társadalmi válság súlyosságát és annak hatását tekintve a szegénység és a társadalmi kirekesztés növekedésére, a helyzet negatív hatásait bizonyos sérülékeny társadalmi csoportok (nők, gyerekek, idősek és fiatalok) halmozottabban tapasztalták. Ebben a helyzetben, bár a minimáljövedelem megfelelő rendszernek tűnik a fenti kategóriák védelmére, ez nem veszi figyelembe a szubszidiaritás elvét és ennélfogva azt, hogy ez a kérdés az egyes tagállamok felelőssége.

Mivel Európában egyenlőtlenség van a jövedelmek és a társadalmi szintek között, nehéz egy közös minimáljövedelem-küszöböt meghatározni. Azt hiszem, hogy hasznosabb lenne ehelyett az egyes tagállamokat arra ösztönözni, hogy javítsák a szegénység visszaszorítására tett politikáikat, segítsék elő az aktív beilleszkedést, valamint biztosítsák a megfelelő jövedelmet, a minőségi szolgáltatásokhoz való hozzáférést és a javak igazságos újraelosztását. Mindenekelőtt azonban a tagállamokat arra kell buzdítani, hogy jobban használják fel a rendelkezésükre álló strukturális alapokat.

 
  
MPphoto
 
 

  Elena Băsescu (PPE) , írásban. – (RO) A nemzetközi közösség számos alkalommal bizonyította a szegénység elleni küzdelem iránti elkötelezettségét. Ilyen globális megközelítésre van szükség, mivel a szegénység nemcsak Fekete-Afrika vagy Ázsia fejletlen országait jellemzi, hanem az Európai Unió 17%-át is.

Azt hiszem, hogy a múlt havi ENSZ-csúcstalálkozó jelentős fejlődést jelez, és a millenniumi fejlesztési célok elérése érdekében kidolgozott különleges cselekvési terv elfogadása irányába mutat. Az Unió 2020-ig 25%-kal kívánja csökkenteni a szegénységben élők arányát, és a bruttó nemzeti jövedelem 0,7%-át fordítaná fejlesztési támogatásra. Továbbá pedig az Európai Parlament a jelentés elfogadásával támogatja a hátrányos helyzetű csoportok aktív beilleszkedését, valamint a hatékony gazdasági és társadalmi kohéziót.

Szeretném megemlíteni Románia jelentős hozzájárulását az ENSZ szegénység elleni programjaihoz, amely 250 millió eurót tesz ki. Mivel a fejlesztési támogatásnak kölcsönösnek kell lennie, országom továbbra is hű marad elkötelezettségeihez. Úgy gondolom azonban, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a szegénység magas kockázatát mutató csoportokra, mint például a vidéki roma etnikai kisebbségre.

 
  
MPphoto
 
 

  Izaskun Bilbao Barandica (ALDE) , írásban. – (ES) A kezdeményezés célja, hogy európai szinten különféle intézkedéseket fogadjunk el a szegénység és a társadalmi kirekesztés leküzdése érdekében. A gazdasági válság nagyon sok európai helyzetét súlyosbította. Nőtt a munkanélküliség, és a jelenlegi körülmények között a legsérülékenyebb csoportok (nők, gyerekek, fiatalok és idősek) helyzete a legbizonytalanabb. Ezért kell elfogadnunk ezeket az intézkedéseket európai és tagállami szinten is, és a minimáljövedelem jó eszköz annak biztosítására, hogy akiknek szükségük van rá, azok is méltósággal élhessenek. A végső cél azonban a munkaerőpiacra történő teljes integráció, amely elősegíti a teljes társadalmi kohéziót. Ebben a tekintetben remélem, hogy biztosítani tudjuk, hogy a gazdasági fejlődést szociális fejlődés is kísérje, és befolyásolni tudjuk a szociális gazdaság fejlődését. Remélem azt is, hogy teljesíteni tudjuk az „Európa 2020” stratégia célkitűzéseit, és 20 millióval csökkenteni tudjuk a szegénységi kockázattal élők számát.

 
  
MPphoto
 
 

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D) , írásban. – (LT) A jelentés mellett szavaztam, mert a szegénység elleni küzdelemről szóló minden nyilatkozat ellenére rengeteg európai polgár él szegénységben, nőttek a társadalmi egyenlőtlenségek, és a szegény munkavállalók száma is növekedésben van. Az Európai Uniónak aktívabb intézkedéseket kell hoznia a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemben, különös figyelmet szentelve a bizonytalan helyzetű munkavállalóknak, munkanélkülieknek, családoknak, időseknek, nőknek, egyedülálló anyáknak, valamint azoknak a hátrányos helyzetű gyerekeknek és embereknek, akik betegségekben szenvednek vagy különböző mértékű fogyatékossággal küzdenek. A minimáljövedelem a szegénység elleni küzdelem egyik alapvető intézkedése, amely támogatja ezen emberek kiemelését a szegénységből, és biztosítja a tisztességes megélhetéshez való jogukat. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a minimáljövedelem csak akkor éri el célját a szegénység elleni küzdelemben, ha a tagállamok konkrét lépéseket tesznek a minimáljövedelem garantálása érdekében, valamint országos programokat vezetnek be a szegénység elleni küzdelemben. Továbbá pedig néhány tagállamban a minimáljövedelem nem éri el a relatív szegénységi küszöböt. Ezért az Európai Bizottságnak a tagállami cselekvési tervek felmérése során a jó és rossz gyakorlatokat is értékelnie kellene. A minimáljövedelem – a szociális védelem fő eleme – vitathatatlanul fontos a szegénységben élők védelmének és a társadalomban való esélyegyenlőségüknek a biztosításához.

 
  
MPphoto
 
 

  Sebastian Valentin Bodu (PPE) , írásban. – (RO) Romániában csaknem 300 000 család kap garantált minimáljövedelmet az államtól egy olyan törvény értelmében, amely már 2001 óta érvényben, és erre a költségvetésben majdnem 300 millió eurót különítettünk el. A jelenlegi gazdasági válság hatását a gazdaságilag kevésbé fejlett államok polgárai különösen megérezték. Az Európai Parlament minimáljövedelemmel kapcsolatos javaslata és ennek minden tagállamban történő bevezetése kézenfekvő megoldást nyújt. Ugyan senki sem vitathatja a garantált minimáljövedelem szükségességét, az is nyilvánvaló, hogy visszaélésekre adhat lehetőséget.

Megfelelő időkeretre és a rendszer alapos ellenőrzésére van szükség, mivel fennáll annak a veszélye, hogy a rendszer arra ösztönzi az embereket, hogy ne dolgozzanak. Annak biztosítása érdekében, hogy ez ne történjen meg, azt javasoljuk, hogy mindazok, akik ezt megkapják, néhány órát dolgozzanak a közösség javára. A 2008-as év végére az Európai Unióban 85 millió ember élt a szegénységi küszöb alatt. Ezek az adatok hangsúlyozzák, hogy szükség van a támogatásra, különösen ha fiatalokról vagy idősekről van szó.

 
  
MPphoto
 
 

  Alain Cadec (PPE) , írásban. – (FR) A gazdasági válság jelentősen növelte a szegénységet. Az Európai Unióban jelenleg több mint 85 millió ember él a szegénységi küszöb alatt. A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évének kontextusában üdvözlöm az Európai Parlament politikai elkötelezettségét az erős és hatékony gazdasági és társadalmi kohézió biztosítása iránt.

A Figueiredo-jelentés hangsúlyozza, hogy a tagállami szinten bevezetett minimáljövedelem a szegénység elleni küzdelem egyik leghatékonyabb módja. Nem támogatom azonban az uniós szintű minimáljövedelem bevezetését. Ilyen intézkedés demagógia volna, és egyáltalán nem felelne meg a jelenlegi helyzetnek. A strukturális alapok is jelentős szerepet játszanak a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemben. Az Európai Szociális Alap pedig különösen erős európai befektetés, amelynek célja, hogy a nehézségekkel küzdők könnyebben hozzáférjenek a munkaerőpiachoz. A 2014–2020-as időszakban a kohéziós politika erős eszközének kell maradnia.

 
  
MPphoto
 
 

  Nikolaos Chountis (GUE/NGL) , írásban. – (EL) Emellett a rendkívül jó jelentés mellett szavaztam, mert hangsúlyozza, hogy különleges intézkedésekre van szükség a szegénység és a társadalmi kirekesztés megszüntetésére a bevételek és a javak igazságos újraelosztásával, ezzel garantálva a megfelelő jövedelmet, és igazi értelmet adva a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évének. Felszólítja a tagállamokat, hogy „nézzék más szemszögből” a politikákat, és megfelelő jövedelmet garantáljanak, szem előtt tartva azt, hogy a szegénység leküzdése érdekében tisztességes és hozzáférhető munkahelyek teremtésére van szükség. A jelentés szerint a szociális célkitűzéseknek a válságkezelési stratégia szerves részét kellene képezniük, valamint a munkahelyteremtésnek prioritást kell élveznie az Európai Bizottság és a tagállamok kormányai számára, amely a szegénység csökkentésének első lépését jelentené. Úgy véli, hogy a megfelelő minimáljövedelmek összegét az adott tagállambeli átlagkereset legalább 60%-ában kell megállapítani. Hangsúlyozza a munkanélküli ellátás fenntartásának fontosságát, amely a jogosultak számára biztosítja a méltóságteljes életet, illetve azt is, hogy az állami munkahely-közvetítő szolgálatok hatékonyabb működése révén csökkenteni kell a foglalkoztatásból való kiesés időtartamát. Továbbá hangsúlyozza, hogy olyan biztosítási szabályozásra van szükség, amely a várható legalacsonyabb nyugdíjat a létminimumhoz kapcsolja.

 
  
MPphoto
 
 

  Ole Christensen (S&D) , írásban. – (DA) Mi, az Európai Parlament dán szociáldemokratái (Dan Jørgensen, Christel Schaldemose, Britta Thomsen és Ole Christensen) támogattuk a szegénység elleni küzdelemben a minimáljövedelem szerepéről és az európai befogadó társadalom előmozdításáról szóló, saját kezdeményezésű jelentést. Úgy hisszük, hogy minden uniós tagállamnak célkitűzéseket kell megfogalmaznia a szegénységgel kapcsolatban, valamint minimális jövedelmi rendszereket kell bevezetniük. Ugyanakkor úgy gondoljuk, hogy ezeket a célkitűzéseket és rendszereket az egyes tagállamok körülményeihez mérten kell elfogadni. Úgy véljük, hogy a szegénység elleni küzdelemnek sok módja van, és mindegyik tagállamnak saját magának kell eldöntenie ennek módját, és olyan minimáljövedelmi rendszert kell kidolgozni, amely az adott tagállamra van szabva.

 
  
MPphoto
 
 

  Carlos Coelho (PPE) , írásban. – (PT) A jelenlegi gazdasági válság óriási hatással volt a növekedő munkanélküliségre, a mérhetetlen elszegényedésre, valamint a társadalmi kirekesztésre szerte Európában. A szegénység és a társadalmi kirekesztés elfogadhatatlan méreteket öltött: majdnem 80 millió európai él a szegénységi küszöb alatt, közülük 19 millió gyermek – azaz szinte minden 10 gyermekből kettő – és sokan mások súlyos akadályokkal néznek szembe a munkahelyekhez, az oktatáshoz, a lakhatáshoz, valamint a szociális és pénzügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén. A munkanélküliség is példátlan méreteket öltött az összes tagállamban, az európai átlag pedig 21,4% – ez azt jelenti, hogy minden 5. fiatal munkanélküli. Ez a helyzet elfogadhatatlan, és minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk, hogy megoldjuk azt a tragédiát, amelyben ezek az emberek kénytelenek élni.

Ezért a 2010-es évet a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évének neveztük ki azzal a céllal, hogy erősítsük az Unió politikai elköteleződését, valamint hogy olyan intézkedéseket hozzunk, amelyek döntő hatással lesznek a szegénység elleni küzdelemben. Egyetértek azzal, hogy minden tagállamban lennie kell egy minimáljövedelemnek, amelyet társadalmi reintegrációs stratégia és a munkaerőpiachoz való hozzáférés támogat.

 
  
MPphoto
 
 

  Lara Comi (PPE) , írásban. – (IT) A gazdasági és társadalmi kohézió minden közös politika alapvető előfeltétele Európában és tagállami szinten is. Ahol eltérő érdekek vannak, a célkitűzések is változni fognak, és lehetetlenné válik valami közös megtervezése. A szegénységi küszöb alatt élők életszínvonalának emelése első számú prioritás kell, hogy legyen. Az ilyen célokra szánt állami források ilyen értelemben vitathatatlanul középtávú befektetésnek számítanak, hiszen ha jól osztják el őket, öngerjesztő növekedési folyamatokat indítanak el. A fix összegek átutalása mindig bizonytalan, ha nem tartoznak egy nagyobb, több ösztönzést tartalmazó programba. A két helyzet eltérő megközelítést kíván. Az első a szociális jólétre vonatkozik, amikor egy munkavállaló fizikai vagy mentális fogyatékosság vagy egyéb, ehhez kapcsoló okok miatt nem keres eleget ahhoz, hogy méltóságteljes életvitelt tudjon folytatni. A második helyzet a jogi és gazdasági kérdésekre vonatkozik, és magában foglalja a munkaerőpiac rugalmatlanságát, amely nem megfelelően egyenlíti ki a termelékenységet és a fizetéseket, vagy amelyik nem teszi lehetővé, hogy az egyén annyit dolgozzon, amennyit szeretne, vagy annyit, amennyi lehetővé tenné számára a méltóságteljes életvitelt. Ebben a két helyzetben tud beavatkozni az állam, és be is kell avatkoznia olyan ösztönzésekkel, amelyek a magánszférában megteremtik a munka lehetőségét – és sosem fordítva.

 
  
MPphoto
 
 

  Corina Creţu (S&D) , írásban. – (RO) Az Unió lakosságának körülbelül egyötöde él a szegénységi küszöb alatt; a gyerekek, fiatalok és idősek körében ez az arány egyre nő. A szegény munkavállalók aránya együtt emelkedik a bizonytalan, alacsonyan fizetett munkahelyek elterjedésével. Tíz tagállamban az anyagi nélkülözés a lakosság egynegyedét érinti, Románia és Bulgária esetében ez az arány meghaladja a lakosság felét. Ezek a tényezők mind hozzájárulnak az Unió szegénységi problémájához, amelyet nemcsak a recesszió erősített fel, hanem a jobboldali kormányok által bevezetett társadalomellenes politikák is. A minimáljövedelem a szegénységben élők széles rétegeinek biztosít szociális védelmet. A minimáljövedelem létfontosságú szerepet játszik a szegénység által előidézett tragikus helyzetek megelőzésében és a társadalmi kirekesztés megállításában. A szegénység elleni hatékony küzdelemhez javítani kell a munkahelyek minőségét és a béreket, be kell vezetni a jövedelemhez való jogot a szociális juttatások, nyugdíjak és ellátások formájában. 2010 a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve, amely folytatja a Lisszaboni Szerződésben leírt befogadó társadalomért folytatott kampányt. Ez újabb okot szolgáltat nekem arra, hogy a kampány mellett szavazzak.

 
  
MPphoto
 
 

  Vasilica Viorica Dăncilă (S&D) , írásban. – (RO) Úgy gondolom, hogy európai és tagállami szinten is lépéseket kell tennünk a fogyasztók védelmében azért, hogy megvédjük őket a hitelek és hitelkártyák tisztességtelen feltételeitől, valamint olyan hitelfelvételi feltételeket kell kidolgoznunk, amelyek megakadályozzák, hogy a háztartások mértéktelen adósságba verjék magukat, így védve őket a szegénységtől és a társadalmi kirekesztéstől.

 
  
MPphoto
 
 

  Marielle De Sarnez (ALDE) , írásban. – (FR) Európában 20 tagállamban van olyan jogszabály, amely minimáljövedelmet szab meg, és az országok közötti eltérés jelentős lehet. Így például Luxembourgban a minimáljövedelem 1682 euró, míg Bulgáriában csak 123 euró.

Az Európai Parlament ezért ismételte meg az európai minimáljövedelemmel kapcsolatos felhívását. A minimáljövedelem egyike lehetne azoknak a megoldásoknak, amelyek megakadályozzák, hogy európaiak milliói csússzanak a szegénységi küszöb alá. Fontosnak tartjuk annak hangsúlyozását, hogy a minimáljövedelem garantálását természetesen egy átfogó szociális stratégiának kell kísérnie, amely tartalmazza az alapvető szolgáltatásokhoz (egészségügy, lakhatás, oktatás, egész életen át tartó tanulás) való hozzáférést; mindezt pedig az egyes korosztályok és tagállamok sajátos igényeinek megfelelően kell megvalósítani.

A képviselők kiemelték, hogy a minimáljövedelmi rendszer valódi célja nemcsak a segítség, hanem a kedvezményezettek támogatása oly módon, hogy a társadalmi kirekesztettségből a munka világába léphessenek.

 
  
MPphoto
 
 

  Christine De Veyrac (PPE) , írásban. – (FR) Támogatom a jelentést, hangsúlyozva az európai társadalmak közötti szolidaritás fontosságát, különösen a szegénység elleni küzdelem európai évében.

Bizonyos tagállamok, mint például Franciaország, úttörő szerepet játszottak azzal, hogy 20 éve létrehozták a „garantált alapjövedelmet”. A tapasztalat azonban megmutatta, hogy ez a rendszer ellentétes hatást is kiválthat, például bizonyos embereket semmittevésre ösztönöz. Ezért az Uniónak meg kellene fontolnia az olyan intézkedéseket mint a francia aktív szolidaritási jövedelem (revenu de solidarité active, RSA), amely felelősségérzetet kelt a kedvezményezettekben, és munkakeresésre ösztönzi őket, amely a társadalmi beilleszkedés első valódi eleme.

 
  
MPphoto
 
 

  Anne Delvaux (PPE) , írásban. – (FR) Mindig is szószólója voltam az átlagfizetés 60%-át jelentő minimáljövedelem bevezetésének az egész Unióban, ez már a 2009-es európai választási programomban is szerepelt. Sajnos azonban a Parlament ma nem szavazta meg közösségi szinten ezt a jogalkotási javaslatot.

2010 a szegénység elleni küzdelem európai éve, és én meg vagyok győződve arról, hogy a minimáljövedelemről szóló keretirányelv referenciaszövegként szolgálhatott volna a tagállami politikák és jogszabályok kidolgozásánál.

Azt hiszem, ez lett volna a leghatékonyabb módja a szegénység csökkentésének és annak, hogy 2020-ra 20 millióval csökkentsük a szegények számát. Csak emlékeztetésképpen mondom, hogy Európában jelenleg 80 millióan élnek a szegénységi küszöb alatt.

 
  
MPphoto
 
 

  Ioan Enciu (S&D) , írásban. – (RO) Úgy gondolom, hogy mindenáron meg kell akadályozni Európában a szegénység elterjedését, mivel hosszú távon rendkívül káros strukturális hatása lesz társadalmi és gazdasági szempontból is. Azért szavaztam a jelentés mellett, mert úgy gondolom, hogy a szociális védelem megfelelő szintjének biztosításához egy elfogadható összegű minimáljövedelmet kell garantálni különösen a leginkább kiszolgáltatott csoportoknak, amelyeket igen keményen érintettek a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság során az európai kormányok által alkalmazott megszorító intézkedések.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Anélkül, hogy érzéketlen lennék a jelenlegi válság lakosságra gyakorolt súlyos hatásai iránt, mivel nagyon sok európai számára szegénységet idéz elő vagy fokozza azt, nem értek egyet azzal a politikusi állásponttal, amely ezt a problémát további szociális juttatásokkal oldaná meg, így például az európai szinten meghatározott minimáljövedelemmel.

A több szociális juttatáshoz több pénzre van szükség az államtól, és mivel ez nem járul hozzá a jóléthez, csak adónöveléssel lehet elérni. Ez azt jelenti, hogy még több adót kell kivetni mindenkire, mindenki szegényebb és függőbb volna a piócaszerű államtól.

A szegénység elleni küzdelmet a foglalkoztatási politikák és a gazdasági versenyképesség révén kell megvalósítani. Ha Portugáliában nem zárna be annyi vállalat hétről hétre, akkor nem lenne annyi portugál munkanélküli és szegény. Úgy gondolom tehát, hogy a szegénység elleni küzdelmet a gazdaság és a piac ösztönzésével kellene megvalósítani, nem pedig juttatásokkal, amelyeket mindig adókból kell finanszírozni, ezekről pedig tudjuk, hogy megfojtják az adófizetőket és a gazdaságot, és rontják a gazdasági versenyképességet.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) Mint már egy éve is kijelentettem itt, a Parlamentben, támogatom az Európai Unió új társadalomfogalmát, amely biztosítani tudja, hogy mindenkinek legyen egy alapvető életszínvonala. A szociálisan tudatos, tisztességes, fejlett és összetartó Európában kötelező biztosítani azokat a lépéseket, amelyek eltörlik és minimalizálják a szociális dömping és az életszínvonal csökkenésének kockázatát az emberek számára, amikor a jelenlegi gazdasági válság pusztító hatásaival kell szembenézniük. Az erősebb és egységesebb Európa érdekében Európa-szerte biztosítanunk kell az alapvető emberi jogok védelmét. Minimálkövetelményekre van szükség az egészségügy, az oktatás és a szociális juttatások terén, valamint a bérezés tekintetében is, hogy nagyobb egyenlőséget biztosítsunk a foglalkoztatási feltételekben. A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évében üdvözlöm ezt a jelentést, mert hozzájárul a tagállamok ösztönzéséhez, hogy teljesítsék kötelességeiket az aktív beilleszkedés érdekében a társadalmi egyenlőtlenség és a marginalizáció elleni küzdelemmel. Hangsúlyoznám, hogy a szubszidiaritás elvével kapcsolatban reális egyensúlynak és tiszteletnek kell érvényesülnie. Tekintettel ezekre az érvekre, a jelentés mellett és a javasolt módosítások ellen szavazok.

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL) , írásban. – (PT) Szeretném hangsúlyozni annak a fontosságát, hogy az Európai Parlament plenáris ülésen elfogadtuk az általam készített jelentést, amely azt javasolja, hogy minden tagállamban minimáljövedelmet vezessenek be. A jelentést 437 igen szavazattal, 162 ellenében és 33 tartózkodással fogadták el, amely a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évének különleges intézkedésévé vált.

Mint a jelentésben is olvashatjuk, „a minimáljövedelem-rendszerek valamennyi uniós tagállamban való bevezetése – amely az elégtelen jövedelemmel rendelkező személyeket gazdasági ellátás és a szolgáltatásokhoz való könnyebb hozzáférés formájában támogató egyedi intézkedéseket is tartalmaz – az egyik leghatékonyabb módja a szegénység elleni küzdelemnek, a megfelelő életszínvonal biztosításának és a társadalmi integráció elősegítésének.”

Az elfogadott állásfoglalás szerint a megfelelő minimáljövedelmek összegét az adott tagállambeli átlagkereset legalább 60%-ában kell megállapítani. Sürgeti a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy, az uniós tagállamokon belüli minimáljövedelemről szóló európai kezdeményezés végrehajtását kísérő cselekvési tervet. Rámutat a dolgozó szegények számának növekedésére, valamint ezen új kihívások kezelésének a szükségességére, és felszólít a javak igazságos újraelosztására.

 
  
MPphoto
 
 

  Bruno Gollnisch (NI) , írásban. – (FR) Régóta nem láttam ilyen demagóg és valóságtól elrugaszkodott jelentést. Demagóg, mivel a célja egy olyan minimáljövedelem bevezetése mindenki számára, amelyet egy adott tagállambeli átlagkereset legalább 60%-ában kell megállapítani, azonban nincs állampolgársági megkötés. A bruttó átlagkeresetre vagy a nettó átlagkeresetre gondoltak? Vagy az átlagos életszínvonalra, amelynek segítségével kiszámítják a szegénységi küszöböt? Hazámban ez egyenértékű a támogatott inaktivitás ösztönzésével, és ez jelentősen megnövelné a bevándorlást.

A meghatározásnak megfelelően ez a jövedelem magasabb is lehet a minimálbérnél, amelyben a franciák 15%-a részesül – ez rekord a fejlett országokban. Az európaiaknak nem támogatásra, hanem rendes béreket biztosító valódi munkahelyekre van szükségük. A jelentés azonban hallgat a szegénység valódi okairól – és ez a valóságtól elrugaszkodott része: a bérekre az alacsony bérezésű és a szociális dömpinget gyakorló országok külső versenye, valamint a nem európai bevándorlók belső versenye által gyakorolt nyomásról; a munkanélküliségi robbanásról; a vállalatok áthelyezéséről; illetve a gátlástalan globalizáció által okozott bezárásokról. Nem beszél az európai középosztály rendkívül aggasztó elszegényedéséről sem. Az okok elleni küzdelemnek kell prioritást élveznie.

 
  
MPphoto
 
 

  Louis Grech (S&D) , írásban. – Jóllehet az Európai Unió a világ egyik leggazdagabb térsége, még mindig nagyon magas azon európai polgárok száma, akiknek jövedelmi szegénységgel kell szembesülniük, amely meggátolja őket a legalapvetőbb élelmiszerekhez, az egészségügyi szolgáltatásokhoz, az energiához és az oktatáshoz való hozzáférésben. A szegénység Európában 85 millió embert érint. Továbbá pedig a jelenlegi pénzügyi és gazdasági visszaesés miatt megnőtt a szegénység kockázata, amely főként gyerekeket, fiatalokat és időseket érint, sok háztartás nagyobb kockázatnak van kitéve, csökkent a hozzáférésük az orvosi ellátáshoz, a gyógyszerekhez, az oktatáshoz és a foglalkoztatáshoz. Biztosítanunk kell, hogy a javakat egyenlően osszuk el a gazdag és szegény, kicsi és nagy tagállamok, valamint polgáraik között.

Több támogatást kell a szegénységgel és társadalmi kirekesztéssel foglalkozó tanulmányokra és elemzésekre fordítani, összehasonlítva a 27 tagállam rendszereit, és megjelölve a legjobban működő politikát. Folytatnunk kell a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelmet Európában és szerte a világon, sürgős lépéseket téve és – ami még fontosabb – az esetleges pénzügyi és politikai nyomásgyakorlások ellenére is szolidárisan együttműködve.

 
  
MPphoto
 
 

  Nathalie Griesbeck (ALDE) , írásban. – (FR) Jelenleg Európában a lakosság 17%-a, ami nagyjából 85 millió embernek felel meg, a szegénységi küszöb alatt él. E számok mögött a mélyszegénység a legaggasztóbb jelenség, amely ráadásul egyre nagyobb mértékben van jelen, különösen a recesszió idején, ezért létfontosságú a minimáljövedelem garantálása.

Mivel 2010 a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve, a szegénység elleni küzdelem világnapját követően az Európai Parlamentben olyan állásfoglalást szavaztunk meg, amely európai minimáljövedelem bevezetésére szólít fel, amelyet az adott tagállambeli átlagkereset legalább 60%-ában kell megállapítani.

A jelentés hangsúlyozza, hogy a minimáljövedelem-rendszer minden tagállamban a szegénység elleni küzdelem egyik leghatékonyabb intézkedése, mivel tisztességes életszínvonalat biztosít, és elősegíti a társadalmi integrációt, én pedig üdvözlöm az állásfoglalás elfogadását.

 
  
MPphoto
 
 

  Sylvie Guillaume (S&D) , írásban. – (FR) Támogattam a jelentést, amely felszólítja a tagállamokat arra, hogy a szegénység elleni küzdelem részeként vezessenek be a franciaországi „aktív szolidaritási jövedelem” (revenu de solidarité active, RSA) – régebbi nevén „garantált alapjövedelem” (revenu minimum d’insertion, RMI) – modellje alapján kidolgozott minimáljövedelem-rendszereket. Ez az eszköz egyértelműen nagyon hasznos a munkaviszony bizonytalansága elleni küzdelemben.

A szöveg azt javasolja, hogy ezt a minimáljövedelmet az adott tagállambeli átlagkereset 60%-ában kell megállapítani, és mindenekfelett egy átfogó integrációs stratégia részét kell képeznie, amely elősegítené a tartós munkavállalást és a szolgáltatásokhoz, elsősorban a lakhatáshoz való hozzáférést.

A szöveget elfogadták, sajnos azonban a baloldali politikai csoportok által javasolt alternatívákat, amelyek egy olyan kötelező érvényű keretirányelv elfogadását szorgalmazták, amely a teljes Unióra kiterjedő minimáljövedelem bevezetését írta volna elő, visszautasították. A minimáljövedelem-rendszer mellett elfoglalt álláspontunk biztató, azonban ennyi valószínűleg nem elégséges.

 
  
MPphoto
 
 

  Jarosław Kalinowski (PPE) , írásban. – (PL) A jelenlegi adatok azt mutatják, hogy az Európai Unióban nő a szegénység. Nagyon sok tagállamban a szegénység a gyerekeket és az időseket érinti leginkább, továbbá a rövid távú munkaszerződések megnövekedett száma, valamint az alacsony, bizonytalan bérek az egész társadalom életszínvonalának romlását jelzik. Adjuk ehhez hozzá a több országot érintő demográfiai válságot, és megkapjuk a garantált gazdasági visszaesés receptjét. A mi feladatunk, hogy tisztességes életet biztosítsunk minden állampolgárnak.

Nem engedhetjük, hogy gyermekeink és unokáink az éhínség, a munkanélküliség és a társadalmi kirekesztettség fenyegető árnyékában éljenek. Garantálnunk kell a jövő generációi számára a tisztességes bérezést, a munkahelyek stabilitását, a szolgáltatásokhoz való hozzáférést, valamint a társadalmi integrációt egész életükön át – a legelső pillanattól kezdve a nyugdíjig.

 
  
MPphoto
 
 

  Alan Kelly (S&D) , írásban. – A becslések szerint az Unióban 85 millió ember szenved a szegénységtől vagy közel áll hozzá, és azt hiszem, hogy európai szinten minden lehetőt meg kell tennünk azért, hogy ezzel szembeszálljunk. Létfontosságú, hogy a fentihez hasonló folyamatokat vezessünk be, hogy az Unióban a szegénység küszöbén élő emberek számát csökkentsük, és így biztosítsuk, hogy teljesíteni tudjuk az „Európa 2020” stratégia azon célkitűzését, miszerint 20 millióval csökkentjük a szegénységben élő európaiak számát.

 
  
MPphoto
 
 

  Petru Constantin Luhan (PPE) , írásban. – (RO) A gazdasági és pénzügyi válság az egész Európai Unióban rontotta a munkaerőpiac helyzetét. A közelmúltban körülbelül 5 millió munkahely szűnt meg, amely szegénységhez és társadalmi kirekesztéshez vezetett a tagállamokban. Határozottan támogatom ezt a jelentést, mert úgy gondolom, hogy sürgős intézkedésekre van szükség, hogy újra a munkaerőpiacra integráljuk az érintett embereket, valamint garantálnunk kell a minimáljövedelmet, amely biztosítani tudja a tisztességes életvitelt és az emberi méltóságnak megfelelő életet. Azt hiszem, hogy ki kell dolgoznunk a megfelelő mutatókat, amelyek elősegítik a tagállamokban a minimáljövedelem-rendszerek bevezetését, ezzel biztosítva a megfelelő életszínvonalat, támogatva a társadalmi beilleszkedést, valamint elősegítve a szociális és gazdasági kohéziót a teljes Unió területén.

 
  
MPphoto
 
 

  Elżbieta Katarzyna Łukacijewska (PPE) , írásban. – (PL) A szegénység elleni küzdelem egyik hatékony eszköze, hogy az Európai Unió polgárai számára garantálunk egy olyan minimáljövedelmet, amely tartalmazza a béreket, nyugdíjakat és a juttatásokat. A minimáljövedelemnek általános jognak kellene lennie, nem pedig a hozzájárulásoktól kellene függnie.

Különös figyelmet kell szentelnünk azon társadalmi csoportoknak, amelyek esetében különösen nagy a veszélye a szegénység és társadalmi kirekesztés kialakulásának – kifejezetten ide tartoznak a fogyatékossággal élők, a nagycsaládok, az egyszülős családok, a krónikus betegek és az idősek. A több tagállam tapasztalataiból készült elemzés megmutatja, milyen fontos szerepet játszik a minimáljövedelem a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemben, ezért is szavaztam a Figueiredo-jelentés mellett.

 
  
MPphoto
 
 

  Clemente Mastella (PPE) , írásban. – (IT) Manapság létfontosságú, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés megelőzését és az ezek elleni küzdelmet egyéb uniós politikák keretén belül hajtsuk végre, garantálva az alapvető emberi jogok tiszteletben tartását, az alapvető közszolgáltatásokhoz való általános hozzáférést, valamint az egészséghez, az oktatáshoz és a szakképzéshez való jogot.

Mindez megkívánja a makrogazdasági politikák szociális fenntarthatóságát, amely a monetáris prioritások és politikák – ideértve a Stabilitási és Növekedési Paktumot, valamint minden versenypolitikát, belső piaci politikát, illetve költségvetési és pénzügyi politikát – megváltoztatását vonja maga után. A jelentés a „minimáljövedelem” szót használja – ez a vitatott fogalom olyan eszközt jelent, amely lehetővé teszi a kedvezményezettek számára, hogy a társadalmi kirekesztettségből az aktív életbe kerüljenek át; valamint hangsúlyozza az átfogóbb politikák fontosságát is, amelyek egyéb szükségleteket is figyelembe vesznek: egészségügy, oktatás, képzés, szociális szolgáltatások és lakhatás.

A jelentés mellett szavaztam, mivel támogatom az európai koordinációjú stratégia szükségességének gondolatát. Úgy gondolom azonban, hogy a minimáljövedelem – a szubszidiaritás elve alapján – az egyes tagállamok felelőssége. Nagyon nehéz a különféle tagállamok esetében egy minimum küszöböt meghatározni, mivel nagy különbségek vannak általában a bérek és a megélhetési költségek között.

 
  
MPphoto
 
 

  Barbara Matera (PPE) , írásban. – (IT) A Lisszaboni Szerződés tartalma, az „Európa 2020” stratégia, valamint a millenniumi fejlesztési célok alapelvei nem látszanak megvalósulni még a jövőbeni tervekben sem ebben a meghökkentő valóságnak a tükrében, amely azt mutatja, hogy még ma is rengeteg ember él nyomorban. Egyedül Európában közel 80 millió állampolgár él szegénységben, ezek közül 19 millió gyermek. A nemzetközi közösség által kitűzött, a szegénység eltörlésére irányuló ambiciózus politikákról túl gyakran bebizonyosodott, hogy nem hatékonyak, nehéz őket végrehajtani, vagy pedig csak szociális jóléti intézkedésekre korlátozódtak.

A célkitűzéseket ehelyett egy sokkal strukturálisabb megközelítés segítségével kellene elérni, amelyben felmérjük az egyes, európai szinten koordinált kezdeményezések hatását a jövedelmekre, a szociális szolgáltatásokra és az egészségügyre, hogy csökkentsük a pénzügyi válság okozta károkat, amely pont a munkaerőpiac legsérülékenyebb csoportjait érintette, azaz a nőket, különösen az idős nőket, valamint a fiatalokat. Úgy gondolom, hogy az európai kezdeményezések értékelése, amely a minimáljövedelem meghatározására irányul, a szegénység elleni küzdelem egyik módja lehet – feltéve hogy szem előtt tartjuk a szubszidiaritás elvét.

 
  
MPphoto
 
 

  Marisa Matias (GUE/NGL) , írásban. – (PT) A szegénység elleni küzdelem sarkalatos lépése, hogy az Unió minden tagállamában bevezessük a minimáljövedelmet. Ezért szavazok emellett a fontos jelentés mellett.

A minimáljövedelmet azonban országonként számítják ki, és így ez nem járul hozzá az Európán belüli szociális konvergenciához. A tagállamok közötti egyenlőtlenség fennmaradt a jelenleg tapasztalt válság során. Több horizontális szociális politikára van tehát szükség európai szinten a javak tisztességesebb elosztásának biztosítása érdekében. Ez az Unió egyik fontos szerepe.

 
  
MPphoto
 
 

  Erminia Mazzoni (PPE) , írásban. – (IT) Az Európai Unió a „társadalmi befogadást” mindig egyik alapelveként kezelte. Nagyon nehéz megküzdeni azokkal a helyzetekkel, amelyek marginalizációhoz, leszakadáshoz és cserbenhagyáshoz vezetnek. Ezek között a szegénység bizonyára az első helyek valamelyikét foglalja el. Ez az ok a betegségtől, az antiszociális viselkedéstől, a faji származástól és a nemtől eltérően olyan állapotot jelent, amelyre a civilizált országoknak megfelelő megelőző intézkedéseket kell hozniuk.

A minimáljövedelem az állampolgárok számára tüneti kezelést, nem pedig megoldást jelent. Az állásfoglalásban támogatom a Bizottság azon felhívását, hogy a tagállamok cselekvési terveiket az európai koordinációs keretbe helyezzék, és biztosítsák, hogy a minimáljövedelmet olyan integrált megközelítés kíséri, amely tartalmazza az egészségügyi szolgáltatásokat, az oktatást és a lakhatást. Személyesen is felkérem a Bizottságot arra, hogy a befogadást támogató, és a megelőzést célul kitűző cselekvési tervek „A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni európai platform” prioritáslistáján szerepeljenek.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) A tagállamok nem maradhatnak érzéketlenek a mélyszegénység esetei iránt, és biztosítaniuk kell, hogy senki se maradjon sorsára a sokszor végtelenül megalázó helyzetekben. Az ilyen esetekben különleges és kivételes segítségre van szükség.

Ugyanakkor például az olyan tapasztalatok mint a portugál gyakorlat – amikor is a minimáljövedelem bevezetését semmilyen valóban hatékony nyomon követés nem kíséri, így rengeteg olyan ember regisztrált kedvezményezettként, akik tudnának dolgozni és dolgozniuk is kellene, azonban nem dolgoznak és nem is próbálnak dolgozni – olyan visszás állapot, amelyet mindenképpen kezelni kell. Ezért tartózkodtam, mivel az általam leírt rendszer megfelelő nyomon követési szempontjai megkérdőjelezik az intézkedést, pénzügyi és morális szempontból egyaránt.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) A tagállamok nem maradhatnak érzéketlenek a mélyszegénység esetei iránt, és biztosítaniuk kell, hogy senki se maradjon sorsára a sokszor végtelenül megalázó helyzetekben. Szigorúan az ilyen esetekben különleges és kivételes segítségre van szükség.

Ugyanakkor azonban az olyan tapasztalatok mint a portugál gyakorlat – amikor is a minimáljövedelem bevezetését semmilyen valóban hatékony nyomon követés nem kíséri, így rengeteg ember regisztrált kedvezményezettként, akik tudnának dolgozni és dolgozniuk is kellene, azonban nem dolgoznak és nem is próbálnak dolgozni – olyan kifordított logikát tükröz, amelyen mindenképpen el kell gondolkodnunk. Ezért tartózkodtam: mivel a rendszer előbb bemutatott megfelelő nyomon követési szempontjai megkérdőjelezik a rendszert, pénzügyi és morális szempontból egyaránt.

 
  
MPphoto
 
 

  Willy Meyer (GUE/NGL) , írásban. – (ES) Az Európai Parlamentnek a szegénység elleni küzdelemben a minimáljövedelem szerepéről és az európai befogadó társadalom előmozdításáról szóló állásfoglalása mellett szavaztam, mivel egyetértek a legtöbb benne lévő kéréssel és véleménnyel; például azzal, hogy a tagállamoknak, a Tanácsnak és a Bizottságnak „a szegénységet és a társadalmi kirekesztettséget felszámoló konkrét intézkedések”-et kell bevezetnie, valamint azzal, hogy „a szegénység elleni küzdelemhez tisztességes és tartós munkahelyek létrehozása szükséges a munkaerőpiac hátrányos helyzetű csoportjai számára”. Ezen a ponton nagyra értékelem a Parlament elkötelezettségét a minimáljövedelmi küszöb minden tagállamban történő bevezetése iránt, hogy így mindenki, legyen az munkanélküli vagy sem, méltósággal élhessen. Azért támogattam az állásfoglalást, mert általánosságban nagyobb szociális beavatkozást követel a szegénységet elszenvedő milliók érdekében. Arra szólít fel, hogy a tagállamok és az európai intézmények olyan konkrét intézkedéseket hozzanak a munkaerőpiacra történő újraintegráció elősegítése érdekében, amelyek méltók a szegénységben élőkhöz.

 
  
MPphoto
 
 

  Siiri Oviir (ALDE) , írásban. – (ET) Női képviselőként különösen zavar, hogy a jelenlegi gazdasági válságban az Európai Unióban a nőket sokkal jobban fenyegeti a mélyszegénység, mint a férfiakat. Ha megnézik az Eurostat adatait, jelenleg a nők 27%-át fenyegeti szegénység a szociális transzferek előtt. Az európai társadalomban a szegénység „elnőiesedése” felé mutató tartós tendencia azt mutatja, hogy a szociális védelmi rendszerek jelenlegi keretei, illetve az EU társadalom-, gazdaság- és foglalkoztatáspolitikáinak széles köre nem alkalmas a nők igényeinek kezelésére és a nők munkájában mutatkozó egyértelmű különbségek figyelembevételére. Ezért támogatom az előadót, aki szerint a nők szegénységére és társadalmi kirekesztettségére Európában konkrét, diverzifikált és nemi alapú szakpolitika adhat választ, és ezért szavazatommal támogatom ennek megvitatását.

 
  
MPphoto
 
 

  Alfredo Pallone (PPE) , írásban. – (IT) A Figueiredo-jelentés mellett szavaztam. A munka a lakosság legnagyobb prioritása. Az a szolidaritás, amelyre az európai szociális piacgazdaság modellje épül, valamint a tagállamok megoldásainak koordinálása létfontosságú. Az egyes tagállamok kezdeményezései nem lesznek hatékonyak, hacsak nincs uniós szintű koordinált cselekvés. Ezért alapvető jelentőségű, hogy az Európai Unió közös, erős hangot üssön meg, és közös látásmódot képviseljen, azután pedig megadja az egyes tagállamoknak a választási lehetőséget az intézkedések konkrét alkalmazásával kapcsolatban, a szubszidiaritás elvének megfelelően. A Szerződésben lefektetett és általa előmozdított szociális piacgazdaságban a hatóságoknak olyan intézkedéseket kell végrehajtaniuk, amelyek célja az egyensúly elérésének felgyorsítása és megkönnyítése annak érdekében, hogy megelőzzék vagy legalább minimalizálják a lakosságot érintő nehézségeket. Olyan szociálpolitikákra van szükségünk, amelyek védik a családokat, korlátozzák az egyenlőtlenséget, valamint a válság erejét és hatásait. Hosszú távú politikák végrehajtásával fejleszteni kell a szociális védelmi rendszereinket, figyelmet szentelve a munkahelyekre, nagyobb stabilitást biztosítva a foglalkoztatottságban, valamint elkerülve a fenntarthatatlan terheket a tagállami költségvetésekben.

 
  
MPphoto
 
 

  Georgios Papanikolaou (PPE) , írásban. – (EL) Az állásfoglalásra irányuló indítvány 3. módosítása (az eljárási szabályzat 157. cikkének (4) bekezdése értelmében) mellett szavaztam, amely felváltja a szegénység elleni küzdelemben a minimáljövedelem szerepéről és az európai befogadó társadalom előmozdításáról szóló, nem jogalkotási állásfoglalásra irányuló indítványt (A7-0233/2010). Ez a rendelkezés, különösen a jelenlegi gazdasági válságban, nem ütközik a szociális piacgazdaság alapelvével, amelyet fenntartások nélkül támogatok.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE) , írásban. – (PT) A szegénység az egész világon hatalmas társadalmi probléma, és sajnos az EU sem védett vele szemben. Továbbá pedig a máris elhúzódott pénzügyi és gazdasági válság növelte Európán belül a szegények számát, és bizonyos országokban, mint például Portugáliában, új szegénységi hullámot indított el, amely még a sokszor középosztálynak nevezett réteget is érintette.

A minimáljövedelem biztosítása fontos szociális intézkedés, amely gazdasági szempontból jelentős hatással jár, és sokan tekintik ezt erkölcsi kötelességüknek. Döntő fontosságú, hogy ezt a minimáljövedelmet úgy szabályozzák, hogy felemelje a szegénységben élőket egy elfogadható életszínvonalra, de sose működjön a nehéz helyzetben lévők emberek arra való ösztönzéseként, hogy passzívan viselkedjenek, azaz hogy ne is próbáljanak munkát keresni.

 
  
MPphoto
 
 

  Rovana Plumb (S&D) , írásban. – (RO) A szegénység olyan embereket érint, akiknek a bevétele elégtelen az elfogadható életszínvonal biztosításához, és a jelenlegi válságban az ebben a helyzetben élők száma egyre nő. 2008-ban az EU lakosságának 17%-át (körülbelül 85 millió embert) fenyegetett szegénység. A gyermekek és 17 év alatti fiatalok szegénységi kockázata magasabb volt: az EU27 esetében 20%, és Romániában mérték a legmagasabb arányt (33%). Az EU27-ben a munkahellyel rendelkező, mégis a szegénységtől veszélyeztetett lakosság aránya átlagosan elérte a 8%-ot, a legmagasabb arányt ebben az esetben is Romániában mérték (17%).

Amellett szavaztam, hogy minden tagállamban szükség van egy minimáljövedelem-rendszer felállítására (amelyet az adott tagállambeli átlagkereset legalább 60%-ában kell megállapítani), és amely az elégtelen jövedelemmel rendelkező személyeket gazdasági ellátás és a szolgáltatásokhoz való könnyebb hozzáférés formájában támogató egyedi intézkedéseket is tartalmaz. Ez a lépés a szegénység elleni küzdelem egyik leghatékonyabb módja lehet, amely garantálja a megfelelő életszínvonalat, és támogatja a társadalmi beilleszkedést.

 
  
MPphoto
 
 

  Frédérique Ries (ALDE) , írásban. – (FR) 20 millió európai polgár kiemelése a szegénységből 2020-ig: ez az „Európa 2020” stratégia ambiciózus célkitűzése. Olyan célkitűzés, amely csak remény marad, ha Európa nem birkózik meg az egyre növekvő elszegényedéssel, amely jelenleg több mint 80 millió polgárát érinti.

Ezért van szükség európai szinten egy minimális létfenntartási támogatás bevezetésére vagy annak az összes tagállamra történő kiterjesztésére. Az „utolsó biztonsági hálóként” működő minimáljövedelem máris szerepet játszik a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemben.

Most növelnünk kell a hatékonyságát, és közben három dolgot kell szem előtt tartanunk: továbbra is különbséget kell tennünk a minimáljövedelem és a garantált minimálbér között, mivel a munkának továbbra is vonzónak kell lennie, és a munkavállalás még mindig a legjobb módja a szegénység elkerülésének; a minimáljövedelemnek egy, a sérülékeny csoportokat segítő koordinált és átfogó politika keretén belül kell megvalósulnia (lakhatáshoz, egészségügyi szolgáltatásokhoz, gyermekvédelemhez és a házi ápoláshoz való hozzáférés); és törölnünk kell az ehhez kapcsolódó, az I. címben foglalt integrációs célkitűzéseket, valamint úgy kell használnunk a minimáljövedelmet, mint amely adott időben nehézségek között lévő személyeknek vagy családoknak anyagi támogatást nyújt.

 
  
MPphoto
 
 

  Robert Rochefort (ALDE) , írásban. – (FR) Európában 85 millió embert fenyeget szegénység. A jelenlegi gazdasági válság a fiatalokat (akik közül minden ötödik munkanélküli), a nőket és az egyedülálló szülőket még inkább kiszolgáltatottá teszi. A munkavállalás bizonytalan körülményei is növekednek: a szegénységben élők száma jelenleg 19 millió. Tekintettel arra, hogy 2010 a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve, egy nemrégiben készült Eurobarometer felmérés szerint az Európai Unió polgárainak 74%-a reméli, hogy az EU fontos szerepet tölt majd be ezen a téren. Hallgassunk rájuk, és lépjünk! Támogattam a szegénység elleni küzdelemben a minimáljövedelem szerepéről és az európai befogadó társadalom előmozdításáról szóló állásfoglalást. Sajnos nem minden tagállam rendelkezik nemzeti minimáljövedelemmel. Ezért támogattam a Bizottság felé intézett felhívást, hogy kezdeményezési jogával élve javasoljon egy olyan keretirányelvet, amely közös kritériumok alapján meghatároz Európában egy elfogadható minimáljövedelmi elvet, de sajnos ezt elvetették.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – (FR) A minimáljövedelemről szóló keretirányelvre irányuló javaslatunkkal a Parlamentnek ma lehetősége nyílt Európát egy olyan fontos eszközzel ellátni, amelynek segítségével valóban szembeszállhatott volna a szegénységgel, valamint minden fiatalnak, felnőttnek és idősnek jogot adott volna arra, hogy egy elég magas jövedelmet élvezhessen ahhoz, hogy kiemelje őket a szegénységből, és végre méltóságteljesen élhessenek. Ez politikai merészséget és bátorságot feltételezett, hogy végre véget vessünk a hosszú távú szegénység botrányos helyzetének.

Sajnos azonban a gyávaság és a politikai összeférhetetlenség miatt az európai jobboldal fogja viselni az „Európa 2020” stratégia kudarcának súlyos felelősségét, valamint még nagyobb kiábrándulást kelt az állampolgárokban és azokban a szervezetekben, amelyek napról napra a legsérülékenyebbekért küzdenek.

 
  
MPphoto
 
 

  Oreste Rossi (EFD) , írásban. – (IT) Egy tisztességes és aktív polgárok által benépesített modern társadalomban kiváló ötlet lenne a minimáljövedelmet garantálni azok számára, akik éppen munkanélküliek. A gyakorlatban azonban a munkanélküliek számára garantált jövedelem a munka világának torzulásához vezetne. Nagyon sokan nem dolgoznának, és a garantált minimáljövedelmüket bejelentetlen munkával vagy apróbb bűncselekményekkel egészítenék ki.

Az ilyen negatív helyzetek egészen biztosan érintenék a túlélésre kevésbé felkészült csoportokat, különösen a nem uniós családokat, akik gyakran kicsi és olcsó lakásokban élnek együtt. A széles körűen elérhető garancia nyilvánvalóan ahhoz vezetne, hogy a világ legszegényebbjei megpróbálnának Európában élni, bár nagyon keveset kapnának, de ez is több, mint a semmi. Ezért határozottan ellenzem a jelentést.

 
  
MPphoto
 
 

  Czesław Adam Siekierski (PPE) , írásban. – (PL) A szegénység és a társadalmi kirekesztés az emberi méltóság tiszteletének hiányát jelzik. A jelenséggel szembeni küzdelem az Európai Unió egyik prioritása, valamint szerepel a millenniumi fejlesztési célok között is. Mit tehetünk és milyen feladatok várnak ránk e tekintetben? A legfontosabb tényezők az oktatás és a fejlődés biztosítása, mivel ezek azok a megoldások, amelyek megtanítják az embereket arra, hogyan kezeljék a szegénység problémáját a saját tehetségük kibontakoztatásával, amelyet rendszeres megoldások támogatnak. Más szóval a szükséges szakértelmet kell megadnunk nekik.

A fejlődő országokban fontos az infrastruktúra fejlesztése, különösen a tiszta vízhez való hozzáférés. A fejlesztési támogatást a fejlődő kereskedelem feltételei megteremtésének segítéséhez kell szabni. A fejlődés megkönnyítése és az új munkahelyek létrehozása a legjobb módszer a szegénység leküzdésére a világ minden táján, legyenek azok gazdag vagy szegény vidékek. A szegénységet nem lehet kizárólag közigazgatási rendelkezésekkel leküzdeni még akkor sem, ha ezek minimáljövedelmet szabnak meg.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Teixeira (PPE) , írásban. – (PT) A gazdasági válság súlyosbította a társadalmi egyenlőtlenségeket az Európai Unióban. 2008 végén az európai lakosság csaknem 17%-a – azaz 85 millió ember – a szegénységi küszöb alatt élt. A válság hatásai, vagyis a megnövekedett munkanélküliség és a kevesebb munkalehetőség nagyon sok embert nehéz helyzetbe hozott. Európa számára létfontosságú, hogy a szegénység eltörlésére irányuló intézkedésekkel egy sokkal befogadóbb társadalmat támogasson. 2010 a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve, és az „Európa 2020” stratégia egyik célkitűzése a szegénységi kockázatban élők számának 20 millióval történő csökkentése. Az igazság az, hogy a szegénység szintje nemcsak a társadalmi kohéziót, hanem a gazdaságot is negatívan érinti.

Éppen ezért és a Parlament azon elkötelezettségét figyelembe véve, hogy küzd a szegénység és a társadalmi kirekesztés ellen, úgy gondolom, hogy az adott tagállambeli átlagkereset legalább 60%-ában megállapított minimáljövedelem a gazdasági és társadalmi kohézió egyik fontos része volna. A fenti okok miatt a jelentés mellett szavaztam, valamint azért is, mert a jelentés kiemeli az olyan konkrét intézkedések szükségességét egy hatékonyabb társadalmi és gazdasági kohézió érdekében, amelyek tiszteletben tartják a szubszidiaritást.

 
  
MPphoto
 
 

  Thomas Ulmer (PPE) , írásban. – (DE) A jelentés ellen szavaztam, mert feje tetejére állítja a tagállamok költségvetési konszolidációját, és a szokásos cikornyás kommunista sallangokat tartalmazza az államközi transzferekkel kapcsolatban. Ezenkívül nyilvánvalóan ellentétes a szubszidiaritás elvével a szociális ügyekben. A Németországi Szövetségi Köztársaságban a szociális ellátás és az állam által (a Hartz IV törvényben) garantált jövedelem hosszú távú munkanélküli juttatásai máris olyan magasak, hogy az alacsony státuszú munkahelyeket nem éri meg betölteni. Ezzel kapcsolatban kötelezően szét kellene választani a jóléti juttatásokat és a jövedelmet. A jólét előfeltétele most is az egészséges gazdasági növekedés, mint ahogy mindig is az volt.

 
  
MPphoto
 
 

  Viktor Uspaskich (ALDE) , írásban. – (LT) Hölgyeim és uraim! A szegénység csökkentéséről szóló nyilatkozatok ellenére a társadalmi egyenlőtlenség nőtt – kb. 85 millió európai polgárt fenyeget a szegénység. Ez hatalmas problémát jelent Litvánia számára, mivel az ország lakosságának 20%-át fenyegeti a szegénység. Erős foglalkoztatási politikára van szükségünk, amely ösztönözné a növekedést és a versenyképességet az európai szociális piacgazdaságban, valamint megelőzné a makrogazdasági egyensúlytalanságot, és garantálná a társadalmi befogadást.

Ez azonban nem elég a munkanélküliség felszámolásához. A munka önmagában nem véd meg a szegénységtől. A bizonytalan munkahelyek és alacsony bérek növekedése azt jelzi, hogy a szegénység által fenyegetett munkavállalók száma növekvőben van.

Az EU jelentései alapján Litvániában a teljes munkaidőben dolgozók több mint 20%-ának jövedelme alacsonyabb, mint az átlagkereset 60%-a, míg az uniós átlag 14%. A minimális havi bér növelése csökkentené a szegénységet, de nem garantálja a kirekesztés nélküli társadalmat. Leginkább a fiatalok hagyják el Litvániát, és nemcsak a pénz és a munkalehetőségek hiánya miatt (tavaly a fiatal litvánok munkanélküliségi rátája szinte elérte a 30%-ot), hanem azért is, mert úgy érzik, hogy magukra hagyják őket, és nem áll módjukban harcolni azon döntések ellen, amelyek a mindennapi életükre hatással vannak. Ennek meg kell változnia.

 
  
MPphoto
 
 

  Derek Vaughan (S&D) , írásban. – A világon tett erőfeszítések és a különféle nemzetközi intézmények – ideértve az EU-t is – elköteleződései ellenére a szegénység elleni küzdelmet még mindig nem nyertük meg. Európában a szegénységben élők aránya 2005 és 2008 között 16%-ról 17%-ra nőtt. Európa-szerte minden kormány egyetért abban, hogy küzdenünk kell a szegénység felszámolása érdekében. Ha szemügyre vesszük az „Európa 2020” stratégia kötelezettségvállalásait, újból át kell gondolnunk, milyen intézkedésekre van szükség a szegénység elleni küzdelemben.

Támogatom a Figueiredo-jelentést, amely az EU-nak a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni, valamint a beilleszkedést támogató kötelezettségvállalásainak újraértékelésére szólít fel, amelyek az „Európa 2020” stratégia nagy erőpróbát jelentő, azonban megvalósítható és világos célkitűzései közé tartoznak. Megismétlem az európai emberek azon felhívását, hogy vessünk véget a szegénységnek és az egyenlőtlenségnek olyan hatékony, befogadó és előremutató stratégiák végrehajtásával, amelyek proaktívan küzdenek a globális szegénység ellen.

 
  
MPphoto
 
 

  Angelika Werthmann (NI) , írásban. – (DE) Az EU-ban jelenleg 85 millió embert fenyeget a szegénység. Ide különféle csoportok tartoznak: a szegénységi kockázati ráta a gyermekek és a 17 év alatti fiatalok körében magasabb, ami pontosabban megfogalmazva azt jelenti, hogy minden ötödik gyerek és fiatal a szegénység áldozata. Az idős emberek szintén nagyobb arányban veszélyeztetettek, mint a lakosság általában. A szegénységi kockázati ráta 2008-ban elérte a 19%-ot a 65 éves vagy annál idősebb lakosság körében. 2008-ban az állással rendelkezők között átlagosan 8% volt a szegénységi kockázati arány – ők az ún. „dolgozó szegények”. A minimáljövedelem fogalma jelentősen hozzájárulna a veszélyeztetett csoportok társadalmi beilleszkedéséhez. Ugyanakkor azonban az irányelv megszövegezése során a lehető legnagyobb figyelmet kell szentelni a maximális ellenőrzésnek, és el kell kerülni az ilyen típusú szociális támogatással való bármilyen visszaélést. Ha megnézzük a munkanélküli támogatásban részesülők számát, jelenleg 23 millió embernek van szüksége munkanélküli támogatásra ahhoz, hogy méltósággal élhessen.

 
  
  

Jelentés: Pervenche Berès (A7-0267/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Paulo Alves (S&D) , írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, mivel az támogatja a Pénzügyi, Gazdasági és Szociális Válsággal Foglalkozó Különbizottság által végzett munka folytatását, amely bizottság létrehozása óta következtetésre jutott, és konkrét ajánlásokat tett egyes kérdésekre vonatkozóan. Azonban további alaposabb munka szükséges ahhoz, hogy ennek alapján eszmecserét folytassunk a nemzeti parlamentekkel, hogy ezekből az ajánlásokból jogalkotási javaslatok szülessenek, és hogy az azokból következő célkitűzések alapján munkaprogram kidolgozására kerüljön sor. Ha pontot teszünk e különbizottság munkájának végére, az azt a benyomást kelti, mintha leküzdöttük volna a válságot, mialatt a pénzügyi piac helyzete nem stabilizálódott, és továbbra sem tudjuk, milyen mélyreható és hosszú távú gazdasági és társadalmi hatásokkal jár ez az óriási összeomlás. Valamennyi megnyitott vagy most megnyitandó dokumentáció – nevezetesen az Európa 2020 stratégia és az új irányelvek, a gazdaságirányítás, a pénzügyi tervek, a szabályozás és felügyelet, az általános irányítás reformja és az EU képviselete – esetén azzal kell kezdenünk, hogy elismerjük a jelenlegi modell válságát. A munka folytatása többek között lehetővé tenné e többszörös menetrend alapos követését, valamint az elemzés és a politikai ajánlások meghatározandó munkaprogramon alapuló kidolgozását, és ennek alapján lehetővé válna, hogy 2011 második felére nyomon követő jelentés készüljön.

 
  
MPphoto
 
 

  Charalampos Angourakis (GUE/NGL) , írásban. – (EL) A jelentés ellen szavaztam, mert a kapitalista rendszer és annak politikai képviselői munkásosztály ellen intézett támadása olyan általános támadás, aminek semmi köze nincsen sem a pénzügyi deficitekhez, sem a túlzott eladósodáshoz. Ezt a közösségi tisztségviselők álláspontja és az Európai Parlament állásfoglalása is megerősíti. Az imperialisták belharca nem küzdhető le, és egyre rosszabbodni fog. Az EU és a G20-ak egyszerű terveket szőnek a civil szervezetek jövedelmeinek megnyirbálására, a civil szervezetek tulajdonának a nagyvállalatok kezére játszására és nyereségük növelésére, a munkásosztály kizsákmányolásának fokozására, valamint a biztosítási és munkajogok megnyirbálására. A meghozott általános intézkedések megerősítik a monopóliumokat, és a munkavállalók vállára teszik a kapitalista válság terhét, ugyanakkor az EU és a plutokrácia a gazdaságirányítás új modelljeinek és a zöld gazdaságok támogatása révén akarja lenyomni a torkunkon a keserű pirulát, és hiú reményeket keltve állítja, hogy már látja a fényt az alagút végén, és hízelgéssel próbálja társadalmunk beleegyezését megszerezni. A Görögországban, Franciaországban, Olaszországban és más országokban zajló tömeges tüntetések nyilvánvalóan bizonyítják, hogy a munkavállalók elutasítják a kapitalista rendszer döntéseit. Ez az elutasítás a monopóliumok és az imperializmus elutasításává válhat – és azzá is kell válnia –, és a civil szervezetek hatalmáért való küzdelemmé kell átalakulnia.

 
  
MPphoto
 
 

  Liam Aylward (ALDE) , írásban. – (GA) Az Európa 2020 stratégia döntő fontosságú az Unió versenyképessége, fenntarthatósága és társadalmi jellemzői szempontjából, és amellett szavaztam, amit a jelentés arról mond arról, hogy az elkövetkező években több figyelmet kell szentelni az energiaügyi, kutatási és innovációs ágazathoz kapcsolódó kezdeményezéseknek, valamint az egészségügyi és oktatási kérdéseknek. Teljesen egyetértek azzal, hogy az oktatási ügyek álljanak az Unió gazdasági stratégiája középpontjában, és hogy nagyobb támogatást kell biztosítani az olyan programoknak, mint az egész életen át tartó tanulás, a külföldi oktatás és képzés célját szolgáló Erasmus és a Leonardo, és hogy Európa népe számára szélesebb körű hozzáférést kell biztosítani ezekhez a programokhoz. A kutatás és fejlesztés létfontosságú a versenyképesség szempontjából, és a hallgatókat és a kutatókat támogatni és ösztönözni kell, amikor élni akarnak a határokon átlépő mobilitás lehetőségével, ugyanakkor átláthatóvá és egyszerűbbé kell tenni a finanszírozást.

Azt is támogatom, amit a jelentés a kkv-k hitelhez jutási lehetőségeinek javításáról mond, csökkentve a kkv-k közbeszerzési szerződéseivel járó bürokráciát, és egyablakos rendszert létrehozva az említett társaságok hivatali ügyeinek kezelésére.

 
  
MPphoto
 
 

  Izaskun Bilbao Barandica (ALDE) , írásban. – (ES) A jelenlegi válság során különféle tényezők figyelhetők meg: többek között a pénzügyi piacok spekulatív magatartása, és az, hogy az utóbbi években fogyasztói hitelre alapul a belső kereslet fejlődése. Számos olyan ok van, amiről már sokat vitáztunk a parlamenti ülések során, de a jövőbe kell tekintenünk. A jövő része annak, hogy megvalósítsuk ennek a kezdeményezésnek a tartalmát. Ennek érdekében Európának meg kell oldania az öregedő népesség problémáját. Szabályoznia kell, át kell szerveznie és felügyelnie kell az Unió pénzügyi piacát, jobban össze kell azt hangolnia, és ezt az erősségét kihasználva aktív szerepet kell játszania globális szinten. Intézkedéseket kell hoznia a különböző irányítási szintek közötti egyeztetés javítása érdekében, olyan új gazdasági növekedési modellt kell meghatároznia, amely kéz a kézben jár a humán és a társadalmi fejlődéssel, és az európai szolidaritást, a versenyképesség fokozását, a minőséget, az oktatás javítását, az innovációt, az új technológiákat és a tudást állítja a középpontba. Ez az egyetlen mód annak biztosítására, hogy Európa nagyszerű lehetőséget kínáljon a világ számára.

 
  
MPphoto
 
 

  Mara Bizzotto (EFD) , írásban. – (IT) Egy rendkívül hosszú és nagyon bonyolult, tekervényes megfogalmazású és felépítésű jelentésről szavaztunk. Egy dolog azonban nem eléggé meggyőző: nem kapott elegendő figyelmet az a valódi, mélyen gyökerező ok, ami ránk szabadította a jelenlegi gazdasági válságot, habár szerepel a szöveg bevezető részében. Nem véletlenül következett be, hanem strukturális okok miatt, és ezt nem csak gazdasági értelemben mondom. A pénzügyi válságot elsősorban az a világ pénzügyi és politikai elitje által táplált illúzió okozta, hogy a harmadik évezredben a gazdaságot és a jólétet inkább a pénzügyekre, semmint az árutermelésre, inkább a pénzügyi tervezés termékeinek meglepő kreációjára, semmint azon termékekre lehet alapozni, amelyeket vállalkozások százmilliói világszerte ténylegesen létrehoznak, előállítanak, értékesítenek és forgalmaznak. Hacsak el nem ismerjük a virtuális gazdaság helyett a reálgazdaság helyreállításának gazdasági és politikai fontosságát, a jelentés fatális tévedést kockáztat: olyan, a válságból kivezető utakat javasol, amelyek végül nem adnak valódi megoldást. Európának nem szükséges tovább központosítania az uniós gazdasági hatalmat. Európának vállalkozásokra és kevesebb bürokráciára van szüksége. Ezért a jelentés ellen szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D) , írásban. – (LT) Azért szavaztam a jelentés mellett, mert a gazdasági és pénzügyi ágazatokat érintő, jelenlegi pénzügyi válság olyan általános gazdasági és szociális válságot idézett elő, amelyben az európai polgárok továbbra is szegénységben élnek, a társadalmi egyenlőtlenségek még kifejezettebbé válnak, és nő a szegény munkavállalók száma is.

Hangsúlyozni kívánom, hogy a recessziót tovább súlyosbította az a tény, hogy a különféle nemzeti gazdaságélénkítési tervek nincsenek megfelelően összehangolva, mert nagyon valószínű, hogy uniós szintű összehangolással nagyobb hatást lehetne elérni, mint a nemzeti szintű programok többségével. Az Európa 2020 stratégia szerint az Európai Unió elkötelezetten küzd a munkanélküliség ellen és a foglalkoztatás növelése mellett, továbbá a szegénység és a társadalmi kirekesztés ellen, de ennek a stratégiának együttes erőfeszítést kell jelentenie – a válságkezelés és a válság utáni stratégiai tervezési folyamat részét alkotva.

Egyetértek a Parlament azon állásfoglalásával, miszerint az Európai Unió e stratégiai céljának megvalósítása érdekében szorosan együtt kell működni a nemzeti kormányokkal, a társadalmi partnerekkel és a civil társadalommal, és az Európai Parlamentet nagyobb mértékben be kell vonni annak végrehajtásába.

 
  
MPphoto
 
 

  Vito Bonsignore (PPE) , írásban. – (IT) Ennek az összetett jelentésnek az elfogadása igen fontos lépést jelent az Európai Közösség számára, amely a súlyos gazdasági válság leküzdése érdekében hangosan kiált egyértelmű válaszokért és gyors megoldásokért. A jelentés mellett szavaztam, mert a ma elfogadott szöveg olyan alapelveket tartalmaz, amelyek mindig is képviselőcsoportom gazdaságpolitikájának alapját képezték. A költségvetés nagyobb mértékű megszilárdítására, a Stabilitási és Növekedési Paktum megerősítésére és az egységes piac megvalósítására utalok például.

Tulajdonképpen meggyőződésem, hogy Európában radikális változások szükségesek ahhoz, hogy Európa megduplázza növekedési potenciálját, és ez az eredmény csak a tagállamok gazdaság- és költségvetési politikáinak szorosabb összehangolása révén érhető el. Ezt megelőzően azonban szükségesnek tartom annak a pénzügyi szabályozási szektornak a felülvizsgálatát, amely azonkívül, hogy félrevezető, a válság egyik fő oka is. Az Európai Uniónak ezenkívül többféle feladattal is foglalkoznia kell: a foglalkoztatástól kezdve, a demográfiai kihíváson keresztül a nyugdíjrendszerig. Ezt megelőzően azonban végre kell hajtanunk az Európa hajtóerejét és gazdasági ütőerét képező kkv-kat támogató politikákat, elsősorban költségvetési csomagok és ösztönzők támogatása révén, amelyek könnyebb hozzáférést biztosítanak a hitelekhez.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria Da Graça Carvalho (PPE) , írásban. – (PT) Azért szavaztam a jelentés mellett, mert egyetértek azzal, hogy a Bizottságnak felelősséget kell vállalnia a következő területeken futó projektek nyomon követéséért és finanszírozásáért: újabb kutatás-fejlesztési beruházások és a megújuló energiák kiaknázása, energiahatékonyság – különösen az európai épületállomány esetében –, valamint általánosabban a forrásfelhasználás hatékonysága, az európai energiahálózat megerősítése a nemzeti hálózatok összekapcsolása révén, továbbá a fogyasztók energiaellátása nagyobb megújuló energiatermelő központokból, valamint az energiatárolás új formáinak és az európai nagyfeszültségű egyenáramú (HVDC) szuperhálózat bevezetése, az Európai Unió űrinfrastruktúráinak támogatása a rádiós navigáció és a földmegfigyelés területén, valamint az Európai Unió jogszabályai és politikái végrehajtásának támogatása, gyors internet-hozzáférés biztosítása az Unió egész területén, az Európai Unió digitális menetrendjének gyors végrehajtása, valamint valamennyi polgár számára megbízható és szabad hozzáférés biztosítása.

 
  
MPphoto
 
 

  David Casa (PPE) , írásban. – Ez a jelentés részletes és alapos képet ad a gazdasági válság okairól, valamint azon uniós szintű fejleményekről, amelyek célja a jövőbeli válságok megakadályozása, megelőzése vagy legalábbis a hatások enyhítése. A jelentésben levont következtetések kiegyensúlyozottak, és pontos áttekintést adnak a válság okairól és hatásairól. A jelentés értékes hozzájárulást jelent a lehetséges kiutakról szóló, most folyó vitához is. Ezért úgy döntöttem, hogy a jelentés mellett szavazok.

 
  
MPphoto
 
 

  Françoise Castex (S&D) , írásban. – (FR) Mivel a 2007 nyara óta tartó recesszió 60 milliárd USA dollárba fog kerülni, és nincs garancia a fellendülésre, a szöveg mellett szavaztam, mivel a szavazás során – képviselőtársaimmal együtt – azt akartuk bizonyítani, hogy a politikai felelősség és az ambíció megfér egymás mellett. A Bizottság, a Van Rompuy munkacsoport és a Merkel-Sarkozy páros gazdaságirányításról szóló kakofóniája alternatívájaként egyértelmű javaslatot teszünk: nevezzünk ki Mr. vagy Mrs. Eurót, aki az Unió gazdaságpolitikai döntései belső és külső egységességének biztosításáért felelne.

 
  
MPphoto
 
 

  Nessa Childers (S&D) , írásban. – Azért szavaztam a Berès-jelentés mellett, mert az abban foglaltak döntő többségét támogatom. Egy témáról, a közös összevont társasági adóalap kérdéséről azonban további részletes vitára van szükség. Egyetértek azzal, hogy biztosítani kell, hogy a különféle társasági adórendszerek ne tegyék lehetővé, hogy a társaságok kihúzzák magukat azon kötelezettségeik alól, hogy tisztességes társasági adórendszer révén, nyereségük egy részével támogassák a társadalmat.

Különös figyelmet kell azonban fordítani annak a negatív hatásnak, amit egy közös összevont társasági adóalap gyakorolhatna olyan kis országokra, mint amilyen Írország, amelynek virágzása és foglalkoztatási szintje nagymértékben függ attól, hogy mennyire képes magához vonzani a külföldi befektetéseket. Azt is meg kívánom jegyezni, hogy az Ír Munkáspárt nem támogatja a közös összevont társasági adóalapot.

 
  
MPphoto
 
 

  Nikolaos Chountis (GUE/NGL) , írásban. – (EL) Azért szavaztam a jelentés ellen, mert a baloldal nem tud olyan jelentést elfogadni, amely a szocialisták és az európai jobboldal kompromisszumára épül, olyan jelentést, amely nem ás le a probléma, nevezetesen a gazdasági és szociális válság okainak gyökeréig. A jelentés a Parlamentet politikai szempontból a Merkel-Sarkozy-féle katasztrofális neoliberális javaslatokhoz köti, a munkacsoportot pedig a szerződések és a Stabilitási Paktum megerősítésére kötelezi, ami szét fogja verni a szociális államot, és a munkavállalókat meg fogja fosztani a jogaiktól.

A mi oldalunk kritikával illette az antiszociális és növekedés ellen ható Stabilitási Paktumot, a gazdasági és monetáris unió intézményes és politikai gyengeségeit, az EKB antidemokratikus működését és az Európai Unión belüli, kiegyensúlyozatlan fejlődést, és a munka- és szociális jogok tekintetében javaslatokat tett a válságból való kilábalás módjaira. A szöveg szellemisége és tartalma azonban sajnos hű marad a katasztrofális neoliberális politikákhoz, amelyek a dolgozókra nézve sérelmesek, recesszióhoz és munkanélküliséghez vezetnek, és súlyosbítják a válságot.

 
  
MPphoto
 
 

  Lara Comi (PPE) , írásban. – (IT) Okultunk a válságból, és még sokat fogunk tanulni a gazdaságpolitikák statikus és dinamikus szempontjairól. A mi feladatunk az, hogy tanuljunk ezekből a leckékből, és hogy a gyakorlati megvalósítás révén újra mozgásba lendüljünk. El kell kerülnünk a múltban elkövetett hibákat, és fel kell ismernünk a korábban fel nem ismert jelenségeket, de legfőképpen alaposan kell eljárnunk a reálgazdaság és a pénzügy kapcsolatainak kialakítása során, megvédve a foglalkoztatást és az általános jólétet az ilyen megrázkódtatásoktól. Az Európai Uniónak azonban ennél többet kell tennie. Hozzáadott értéket kell létrehoznia, meg kell erősítenie azokat az eszközöket, amelyek jól működnek (mint például a valuta), finomítania kell azokon, amelyek továbbfejleszthetők (mint például az adó- és költségvetési politikák összehangolása), és nagyságrendi megtakarításokat kell elérnie a gyors és tartós fellendülés érdekében. Nagyon pozitív dolognak tartom, hogy a Parlament reagál ezekre a problémákra, és hogy mindaddig figyelemmel kíséri a helyzetet, amíg ezek a jelek kézzelfogható és tényleges intézkedésekké nem válnak.

 
  
MPphoto
 
 

  Anna Maria Corazza Bildt, Christofer Fjellner, Gunnar Hökmark és Alf Svensson (PPE) , írásban. – (SV) A jelentést megszavaztuk, de nem szavaztuk meg és határozottan ellenezzük azt a javaslatot, miszerint megadóztatnánk a pénzügyi tranzakciókat, és az adósságot elosztanánk az euróövezethez tartozó országok között.

 
  
MPphoto
 
 

  Corina Creţu (S&D) , írásban. – (RO) Két oknál fogva szavaztam a jelentés elfogadása mellett. Az első ok az, hogy a szerzők nagyszerű munkát végeztek: ez tükröződött a gazdasági válság okainak, valamint egyrészt a világgazdaságra, másrészt az európai gazdaságra gyakorolt hatásának átfogó elemzésében. A második ok, ami miatt támogatólag szavaztam: a jelentés „A jövő – a hozzáadott értéket jelentő Európa” című fejezetében egy sor fontos ajánlást tartalmaz. El kell ismernünk, hogy a rövid távú és szűk látókörű nyereség-orientáltság odáig vezetett, hogy nagyon nagy számú európai munkahely szűnt meg a nagy hozzáadott értéket képviselő ágazatokban, ugyanakkor bizonytalan és alacsony színvonalú munkahelyeket hozott létre. Itt az idő, hogy megfordítsuk ezt a tendenciát, újraiparosítsuk Európát, és visszaállítsuk azt a képességét, hogy innovatív legyen és munkahelyeket teremtsen a K+F területhez és az új technológiákhoz kapcsolódó ágazatokban.

 
  
MPphoto
 
 

  Anne Delvaux (PPE) , írásban. – (FR) Örülök a szavazásnak, mivel fontos volt végre említést tenni a Stabilitási és Növekedési Paktum be nem tartása esetén alkalmazandó szankciók kérdéséről, amelyet a tagállamok túl gyakran és szívesen figyelmen kívül hagynak.

Hatékony ösztönző és szankcionáló rendszert kell létrehoznunk a Stabilitási és Növekedési Paktum végrehajtására vonatkozóan, amely hozzájárulhat annak biztosításához, hogy a jelen válság nem forduljon rosszabbra, és hogy elejét vehessük a jövőbeli válságoknak. Ezért támogattam azt a bekezdést, amelyben a Bizottságot arra kérik, hogy egyértelműen általa ellenőrzött, kötelező szankcionáló rendszert vezessen be, aminek révén arra kényszeríti a tagállamokat, hogy tartsák be a Stabilitási és Növekedési Paktum szabályait.

 
  
MPphoto
 
 

  Harlem Désir (S&D) , írásban. – (FR) A válság felfedte a gazdasági és monetáris unió hiányosságait: majdnem elértéktelenítette az eurót, és kontinens-szerte munkahelyek millióinak elvesztéséhez vezetett. Az Európai Parlament Pervenche Berès jelentésével olyan egységes stratégiára tett javaslatot fogadott el, amelynek célja Európa recesszióból való kilábalása és a recesszió pénzügyi, gazdasági és szociális következményeinek kezelése.

Ez a javaslat a valódi pénzügyi felügyelet bevezetését tartalmazza, amelynek megvalósítását már megkezdtük, de amelyet jelentős mértékben meg kell erősíteni, tartalmazza a pénzügyi tranzakciók a piacok szabályozása és a közjavak finanszírozása, valamint az államháztartási hiányok csökkentése érdekében való megadóztatását, tartalmazza a tagállamok gazdaságpolitikáinak és költségvetéseinek a fenntartható növekedés érdekében történő összehangolását, tartalmazza Mr. vagy Mrs. Euró kinevezését, aki az euróövezet felelőse lenne, és egységes képviseletet biztosítana a G20-ak és az IMF ülésein, valamint tartalmazza az Európai Energiaközösség létrehozását.

Ideje, hogy Európa újból mozgásba lendüljön. Ezt várják a polgárok. Egy állandóan változó világban a tétlenség azonos a hanyatlással. Ezért kell a jelentés nyomán haladva gyakorlati lépéseket tennünk.

 
  
MPphoto
 
 

  Edite Estrela (S&D) , írásban. – (PT) A „Pénzügyi, gazdasági és szociális válság: ajánlások a végrehajtandó intézkedésekre és kezdeményezésekre vonatkozóan” című jelentés mellett szavaztam, mert az valódi európai szociális piacgazdaság kiépítése révén konkrét intézkedéseket állapít meg a gazdasági és szociális válság leküzdésére, a fenntartható fejlődés, foglalkoztatás a társadalmi integráció érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) A gazdasági és pénzügyi válság hatásai jóval kiterjedtebbek, mint ahogyan azt remélhettük, és még annál is súlyosabb társadalmi következményekkel járnak. Amint arra rámutattam, és amint a jelentés is igazolja, ez a válság megmutatta, hogy erőteljesebb Európára van szükségünk. Olyan óriási területen, amelynek határai nyitva állnak a szabad mozgás előtt, és ahol belső piac létezik, elfogadhatatlanná vált, hogy megengedjük az egyes államok erején alapuló, közvetítő, ellenőrző és felügyeleti rendszer ellenállását, amely Európa és a világ többi részének helyzetét figyelembe véve kicsi és korlátozott hatókörű. A gazdaságirányítás, a pénzügyi felügyelet megerősítése és az uniós intézmények politikák, valamint a gazdasági és monetáris ügyek összehangolására vonatkozó hatásköre nagyobb stabilitást és a gyors és hatékony intézkedés jobb képességét fogja biztosítani. Rá kívánok mutatni az Európa 2020 stratégia fontosságának elismerésére, aminek keretében a kutatás és az innováció központi szerepet játszik a társaságok versenyképességében és a munkahelyteremtésében. Ismételten megemlíteném a belső piac és a kis- és középvállalkozások (kkv-k) a gazdaság túlélésében és fellendítésében betöltött fontos szerepét, aminek érdekében intézkedésekre kerül sor azok konszolidálása és fenntartható fejlődése érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL) , írásban. – (PT) Azért szavaztam a jelentés ellen, mert az előadó eredeti javaslata torzult, és olyan álláspontok kerültek bele a szövegbe, amelyek a válság alapját jelentő intézkedések foganatosítását sürgetik. Szankciókat is kilátásba helyez azon tagállamok esetében, amelyek nem tartják be a Stabilitási és Növekedési Paktumot. Habár a szociális területen itt-ott megtartott egy-egy javaslatot, általánosan negatív irányba mutat.

Ezzel ellentétben elutasítja azokat a javaslatokat, amelyeket jóváhagytunk a plenáris ülésen, különösen a következő területeken:

– a Bizottság közelmúltbéli, szankciókat is magában foglaló gazdaságirányításról szóló jogalkotási javaslatainak elutasítása – ami még jobban lassítani fogja a tagállamok már így is gyenge növekedési ütemét –, ugyanakkor a munkahelyteremtésre irányuló, ambiciózus európai beruházási terv támogatása;

– a szakszervezetek által 2010. szeptember 29-én szervezett, a megszorítás és bizonytalanság elleni, európai mozgósítási európai napon való széles körű részvétel üdvözlése, hangsúlyozva annak politikai jelentőségét, és kifejezve követeléseik támogatását, és a következőket követelve: tisztességes megélhetést biztosító bérezésű, biztos munkahelyek, erős szociális védelem és a vásárlóerő megóvása, a jobb nyugdíjak garantálása, valamint a mindenki számára hozzáférhető, magas színvonalú állami és szociális szolgáltatások garantálása;

– az adóparadicsomok csalás, adóelkerülés és tőkekiáramlás ösztönzésében és végrehajtásában betöltött szerepének határozott elítélése.

 
  
MPphoto
 
 

  Bruno Gollnisch (NI) , írásban. – (FR) Szokás szerint, amikor az ülésen gazdasági, társadalmi és pénzügyi válsággal találkozunk, Berès asszony jelentése szemet huny a fő problémák felett, és a rendszer megmentésére helyezi a hangsúlyt a helyett, hogy azt alapvetően megkérdőjelezné. Ez a jelentés még hitvallást is ad a piac önszabályozó erényeihez, és úgy tesz, mintha azt hinné, hogy az etikusabbá tehető.

Hisz a világméretű verseny és a tőke és az áruk szabad és korlátozás nélküli mozgásának előnyeiben. Egy olyan rendszer felügyelete, amely nem működik, nem fogja lehetővé tenni, hogy elkerüljük annak legrosszabb tévútjait. A bankrendszer megmutatta cinizmusát azáltal, hogy idő előtt visszafizette azt az állami támogatást, ami végül is megmentette a bukástól, hogy ne kelljen a magatartásán változtatnia, beleértve a legbotrányosabb gyakorlatait is.

Az egész globális pénzügyi rendszer – annak ma létező formájában – káros a reálgazdaságra. Bátorítja a spekulációt és a bonyolult termékek előállítását, amelyek gyakran homályos eredetűek, és akár mérgezőek is lehetnek. A semmire alapozott jólétet teremt. Arra kényszeríti a vállalkozásokat, hogy rendkívül rövid távú stratégiákat kövessenek, és a részvényeseknek kedvez a többi gazdasági szereplő rovására. Nem elég, ha úgy teszünk, mintha felügyelnénk. Ezen változtatni kell.

 
  
MPphoto
 
 

  Nathalie Griesbeck (ALDE) , írásban. – (FR) Azon túl, hogy munkahelyek milliói szűntek meg az európai kontinensen, és különféle veszélyek fenyegetik az eurót, a recesszió rávilágított arra, hogy az Európai Unión belül hiányzik az erős és összehangolt gazdaságirányítás, és a pénzügyi felügyelet hiányosságai is a felszínre kerültek.

Ha tehát az állásfoglalás mellett szavaznék, az azért lenne, mert az orvosolni szándékozik ezeket a bajokat, és támogatja a pénzügyi tranzakciók megadóztatását, aminek meglenne az az előnye, hogy korlátozná a pénzügyi tranzakciókkal kapcsolatos spekulációt, szabályozná a piacot, finanszírozná a közjavakat, de csökkentené az államháztartási hiányt is. Ez olyan erőteljes intézkedés, amelyet régóta szükségesnek tartok, és amelyet örömmel üdvözlök.

 
  
MPphoto
 
 

  Sylvie Guillaume (S&D) , írásban. – (FR) Támogattam francia szocialista kollégám, Bérès asszony pénzügyi, gazdasági és szociális válságról szóló jelentését. Ambiciózus szövegről van szó, amely számos elképzelést és megoldást javasol a recesszióból való kilábalásra, a fenntartható fellendülés biztosítására, valamint a hasonló pénzügyi válságok bekövetkezésének megelőzésére az irányítási és felügyeleti mechanizmusok révén.

Az Európai Parlament ezzel a szavazással bizonyítja, hogy a politikai felelősség és az ambíció megférhet egymás mellett. Elsőbbséget kap a foglalkoztatás, mivel fennáll annak a veszélye, hogy a gazdasági fellendülés a munkanélküliség csökkenése nélkül fog bekövetkezni. A szöveg valódi Európai Energiaközösség létrehozására hív fel. Az Unió gazdasági és pénzügyi választásaiért felelős Mr. vagy Mrs. Euró kinevezése szintén jelentős előrelépést jelentene. Végül a szöveg emlékeztet minket arra, hogy szükség van a pénzügyi tranzakciók megadóztatására, hogy a recesszió felelősei végre kivegyék részüket a terhekből.

 
  
MPphoto
 
 

  Gay Mitchell, Mairead McGuinness, Jim Higgins és Seán Kelly (PPE) , írásban. – A Fine Gael EP-képviselői nem támogatják a közös összevont társasági adóalapról szóló irányelv-javaslatot, azonban nem gondolják, hogy ez alapján e fontos jelentés egésze ellen kellene szavazniuk.

 
  
MPphoto
 
 

  Anne E. Jensen (ALDE) , írásban. – (DA) A Dán Liberális Párt tartózkodott a pénzügyi válságról szóló Berès-jelentésről megtartott végső szavazáson, mivel az határozottan javasolja a pénzügyi tranzakciós adó bevezetését.

 
  
MPphoto
 
 

  Alan Kelly (S&D) , írásban. – Munkáspárti kollégáimmal egyetemben a Berès-jelentés mellett szavaztam, mivel a jelentés tartalmának nagy részét támogatom. További részletes vita szükséges azonban különösen egy témáról, a közös összevont társasági adóalap témájáról. Egyetértek azzal, hogy biztosítani kell, hogy a különböző társasági adórendszerek ne adjanak lehetőséget a társaságoknak arra, hogy kibújjanak azon felelősségük alól, hogy nyereségük egy részével, a tisztességes társasági adórendszer révén támogassák a társadalmat. Különös figyelmet kell azonban fordítani arra a negatív hatásra, amit egy közös összevont társasági adóalap gyakorolhatna olyan kis országokra, mint amilyen Írország, amelynek virágzása és foglalkoztatási szintje nagymértékben függ attól, hogy mennyire képes magához vonzani a külföldi befektetéseket. Azt is meg kívánom jegyezni, hogy az Ír Munkáspárt nem támogatja a közös összevont társasági adóalapot.

 
  
MPphoto
 
 

  Rodi Kratsa-Tsagaropoulou (PPE) , írásban. – (EL) A Berès-jelentés olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyek fontosak az euróövezet stabilitása szempontjából, és én a stabilitás mellett szavaztam.

A végső szavazás során azonban tartózkodtam, mert úgy vélem, hogy egyrészt az Európai Unió gazdasági és pénzügyi problémáinak és a meghozandó intézkedéseknek általános és egyszerűsített megközelítéséről van szó, másodsorban pedig a Bizottság fegyelmezetlen tagállamokat érintő szankciókra tett javaslataira hivatkozik – mint például egyéb költségvetési vagy pénzügyi intézkedésekre –, amelyeket az Európai Parlament még nem vitatott meg, és amelyekről nem hozott még határozatot.

Ezért fenntartom a jogot arra, hogy egy későbbi időpontban fejezzem ki az erre vonatkozó véleményemet.

 
  
MPphoto
 
 

  Giovanni La Via (PPE) , írásban. – (IT) Azért szavaztam a Berès-jelentés mellett, mert hiszek abban, hogy hatékony együttműködésre van szükség a Parlament, a Tanács és a Bizottság között ahhoz, hogy megtaláljuk a kiutat a gazdasági és pénzügyi válságból.

A Nemzetközi Valutaalap nemrég a világgazdaság jelenlegi helyzetéről szóló elemzést tett közzé, amely megmutatta, hogy a kilábalás folyamata még mindig törékeny és egyenetlen. Valójában két különböző forgatókönyv áll előttünk: egyrészt erős növekedési szakasz a feltörekvő országok esetében, másrészt nagy mértékű munkanélküliség és általánosan lassú ütemű fellendülés a gazdaságilag fejlettebb államokban.

Ezért úgy vélem, hogy hasznos lenne olyan úton elindulni, aminek célja az államháztartás megfelelő stabilitásának biztosítása ahhoz, hogy fennmaradjon a piacokba vetett bizalom, és biztosítsuk, hogy a lakosság újra hinni tudjon az európai projekt értékében.

 
  
MPphoto
 
 

  Thomas Mann (PPE) , írásban. – (DE) A Pénzügyi, Gazdasági és Szociális Válsággal Foglalkozó Különbizottság jelentése mellett szavaztam, amely valamennyi részt vevő képviselőcsoport konstruktív kompromisszumát képviseli. Nemhogy kevésbé, de minden eddiginél jobban szükségünk van Európára! Nemzetgazdaságaink szorosan egybefonódnak: a nemzeti egoizmus csak tovább súlyosbítja a válságot. Ez a jelentés arra szólít fel, hogy Európának egységesnek kell lennie az alapvető kérdésekben. A fenntartható uniós pénzügyi, gazdasági és foglalkoztatáspolitikának kell képeznie fellépésünk alapját. A fellépésre vonatkozó ajánlások egyértelműen mutatják az előre vezető utat: a vállalkozások hitelminősítését a jövőben egy független uniós hitelminősítő ügynökségnek kell végeznie. A pénzügyi tranzakciós adó bevezetése révén véget kell vetni a nagy kockázatú spekulációknak. A Stabilitási és Növekedési Paktumot jobban össze kell kapcsolni az Európa 2020 stratégiával. Egyértelműen arra hívjuk fel a Bizottságot, hogy teremtsen egyensúlyt a növekedés, az egyenlő esélyek és a pénzügyi piac stabilitása között. A beruházások élénkítése és abból következően Európa versenyképességének fokozása érdekében csökkenteni kell a munkára kivetett adót. Különösen a kis- és középvállalkozások számára meg kell könnyíteni a hitelhez jutást.

A szociális területen az emberi erőforrások valódi, kézzelfogható intézkedések révén történő fejlesztése a legfontosabb, hogy az emberek képzettek és szakképzettek legyenek. Számos nyilvános meghallgatás, munkaértekezlet és elemzés lehetővé tette, hogy bizottsági tagokként megalapozottan, tényekre támaszkodva vegyünk részt a nyilvános vitában. Fontos, hogy a Parlament egyértelmű válaszokat adjon a válságra. A polgárokat csak ily módon tudjuk szavahihetőségünkről és megbízhatóságunkról biztosítani.

 
  
MPphoto
 
 

  Mario Mauro (PPE) , írásban. – (IT) Az, hogy szavazatommal támogattam a jelentést, teljes mértékben annak az új megállapodásnak tulajdonítható, amely elsősorban az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoportnak köszönhetően jött létre. Az előadó által eredetileg előterjesztett tervezet egyértelműen ideológiai provokáció volt, következésképpen teljes mértékben át kellett dolgozni. A Nemzetközi Valutaalap által meghatározott prioritások: a pénzügyi ágazat fennmaradó gyengeségeinek kiküszöbölése, a kereslet és a foglalkoztatás erős növekedésének biztosítása, az államadósság fenntarthatóságának megőrzése, nagyobb egyensúly megteremtése a globális növekedés terén, valamint a széles körű és ingadozó tőkemozgásokból adódó feladatok elvégzése. A jelentés, amelyben az előadó elismeri, hogy a pénzügyi és reálpiacokba vetett bizalom fenntartása érdekében biztosítani kell az államháztartás megfelelő stabilitását, tökéletes összhangban áll az olasz kormány által elfogadott, legutóbbi költségvetéssel, amelynek célja, hogy a deficitet a 3%-os küszöbérték alá szorítsa.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) Azért került sor a Pénzügyi, Gazdasági és Szociális Válsággal Foglalkozó Különbizottság (CRIS) felállítására, hogy megvizsgálja a válsághoz vezető tényezőket, meghatározza, hogy mit nem vett észre az Európai Unió – ami azt jelentette, hogy a válság váratlan volt –, továbbá hogy a jövőre nézve intézkedéseket és kezdeményezéseket dolgozzon ki annak érdekében, hogy elkerülhessük a hasonló helyzeteket, fel tudjuk lendíteni a gazdaságokat, és határozottan véget vethessünk a néhány tagállamban fennálló válsághelyzetnek. Véleményem szerint a Pénzügyi, Gazdasági és Szociális Válsággal Foglalkozó Különbizottság jól elvégezte a feladatait, és ebben a dokumentumban olyan új utakat, intézkedéseket és kezdeményezéseket határoz meg, amelyek sokkal jobban felkészítik az Európai Uniót a jövőben esetlegesen kialakuló válságokra.

 
  
MPphoto
 
 

  Louis Michel (ALDE) , írásban. – (FR) Támogatom Berès asszony jelentését, amely erőteljesebb Európára, és nemkülönben nagyobb hatékonyságra és kevesebb bürokráciára, valamint arra szólít fel, hogy az Európai Unió egységesen jelenjen meg a nemzetközi színtéren.

A növekedéshez való visszatérés ellenére ne gondoljuk, hogy a recessziót teljesen magunk mögött tudhatjuk, vagy hogy annak okaira megoldást találtunk. Ha tanulhatunk valamit a válságból, akkor az az, hogy hiányzik a globális irányítás (a világállam). A jólét igazságosabb megoszlására van szükség az országok között és az egyes országokon belül. Ebben rejlik a valódi válság. Ezért támogatom, hogy az Európai Tanács hívjon össze kizárólag ezzel a kérdéssel foglalkozó G20-csúcstalálkozót.

A fejlődésre vonatkozóan alá kívánom húzni – amint azt Berès asszony is teszi a jelentésében –, hogy fontos, hogy a tagállamok eleget tegyenek a 2005. évi hivatalos fejlesztési támogatásra vonatkozó kötelezettségeiknek. Semmi sem indokolja a hivatalos fejlesztési támogatás csökkentését. A hivatalos fejlesztési támogatásnak tovább kell nőnie, és nem érezheti meg a pénzügyi válság következményeit.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) A pénzügyi válság véget vetett az önszabályozó pénzügyi piacok tündérmeséjének. Különösen a pénzügyi termékek és a nagy kockázatú csomagok átláthatóságának hiánya, valamint az Egyesült Államok engedékeny valutapolitikája és a hitelminősítéseket érintő érdekellentétek együttesen idézték elő a pénzügyi világválságot. Az Európai Unió tagállamai és azok lakossága az ebből következő gazdasági válság körüli gondolatait számos dolog táplálja: a növekvő munkanélküliség és a szociális szolgáltatási ágazat megszorításai. A mentőcsomagok csak rövid távon voltak képesek a lefelé irányuló mozgást megállítani. A válságot egyáltalán nem lehet az Európai Unió hatásköreinek kiterjesztésére felhasználni.

Az eurokrácia és a bürokrácia nem ad választ a válságra. Ezzel szemben – a kényszerített megfelelőségüknek és annak köszönhetően, hogy figyelmen kívül hagyják a kulturális különbségeket – hozzájárultak a válság kialakulásához. Teljes mértékben támogatom a jobb koordinációt és az uniós szintű konzultációt. Másrészről a leghatározottabban vissza kell utasítani az európai szintű gazdaságirányítást, ezért határozottan elutasítom ezt a jelentést.

 
  
MPphoto
 
 

  Alfredo Pallone (PPE) , írásban. – (IT) A Pénzügyi, Gazdasági és Szociális Válsággal Foglalkozó Különbizottság félidős jelentése mellett szavaztam. E különbizottság tagjaként tevőlegesen részt vettem a folyamatban, és hozzájárultam e jelentés elkészítéséhez. Úgy vélem, hogy a szociális piacgazdaságban – amint azt a Szerződés elismerte és célként kitűzte – az állami rendszernek bizonyos kiigazításokat kellene tennie az egyensúly elérésének felgyorsítása és elősegítése érdekében, a veszteségek és nehézségek elkerülése vagy azok minimális szintre szorítása végett. Ahelyett, hogy új utakat keresését a radikális átalakítást igénylő, termelő ágazatra hagynánk, átalakítási tervekkel, hitellel, irányváltoztatásokkal és egyéb megfelelő eszközökkel kell foglalkoznunk. Európának újra magához kell vonzania a befektetőket és a termelést, hogy világszerte az innováció és a növekedés modelljéül szolgálhasson. Az állami és a magán pénzintézetek minden tőlük telhetőt meg kell, hogy tegyenek azt biztosítandó, hogy a piacok a reálgazdaság és a kis- és középvállalkozások javát szolgálva működjenek, hogy azok képesek legyenek hozzájárulni Európa gazdasági fellendítéséhez és növekedéséhez.

 
  
MPphoto
 
 

  Georgios Papastamkos (PPE) , írásban. – (EL) Tartózkodtam a Berès-jelentésről szóló szavazáson, mert az európai gazdaságirányításról szóló javaslatok nem foglalkoznak a tökéletlen gazdasági unió strukturális problémáival, és nem csökkentik a „csonka” gazdasági unió és a teljes monetáris unió közötti aszimmetriát. Azért is tartózkodtam, mert a javaslatok nem európaiasítják a gazdaságpolitikákat és a gazdasági kockázatot. Csak a szankciókat európaiasítják, amelyek most még szigorúbbak. A kiegyensúlyozott növekedés megóvására és valamennyi tagállam versenyképességének ösztönzésére vonatkozóan nem létezik semmilyen stratégiai iránymutatás.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE) , írásban. – (PT) Azért szavaztam a jelentés mellett, mert véleményem szerint a Bizottságnak a következő területeken kellene biztosítania a projektek irányítását és finanszírozását: (1) a megújuló energia kutatása, fejlesztése és hasznosítása, (2) az európai energiahálózat megerősítése, valamint az energiatárolás új formáinak és az európai nagyfeszültségű egyenáramú (HVDC) szuperhálózat alkalmazása, (3) az űrinfrastruktúra támogatása az Európai Unióban, a rádiónavigáció és a földmegfigyelés területén, (4) gyors internet-hozzáférés biztosítása, (5) az Európai Unió vezető szerepének kidolgozása az e-egészségügy területén, (6) az elektromos meghajtású közlekedés fejlesztésének befejezése és közös normák kidolgozása. Ami a pénzügyi szabályozást illeti, a Parlamentnek olyan szabályozó és felügyeleti rendszert kellene létrehoznia, amely egyetlen pénzügyi piacot, eszközt vagy intézményt sem hagy figyelmen kívül. Ennélfogva a következő dolgok fontosak: (1) anticiklikusabb szabályozás bevezetése, (2) a nagy intézmények és a származtatott termékek piaca jelentette rendszerkockázat csökkentése, (3) a páneurópai és globális szabályozás és felügyeleti struktúrák megerősítése, (4) a mérlegen kívüli tranzakciók alkalmazásának vizsgálata, (5) a pénzügyi tranzakciós adó bevezetése, (6) a pénzügyi ágazat statisztikai adataira vonatkozóan új normák bevezetése.

 
  
MPphoto
 
 

  Mario Pirillo (S&D) , írásban. – (IT) Ez a pénzügyi, gazdasági és szociális válságról szóló félidős jelentés hasznos eszközül szolgál Európa jelenlegi pénzügyi helyzetének elemzéséhez, de mindenekelőtt megmutatja azt az utat, amelyet Európának határozottan követnie kell, ha el akarja kerülni az ilyen helyzetek újbóli előfordulását.

Úgy vélem, hogy ennek érdekében – amint az a jelentésben is helyesen áll – Európának haladéktalanul olyan erős és irányadó testületeket kell felállítania, amelyek képesek egységes irányítást nyújtani valamennyi tagállam gazdaságpolitikája esetében. Meggyőződésem, hogy Európa többé nem figyelheti tétlenül, hogy a tagállamok szétforgácsolt és következetlen módon reagáljanak azon gazdasági válságokra, amelyek következményei valódi veszélyt jelentenek a gazdaságaink növekedési potenciáljára.

 
  
MPphoto
 
 

  Rovana Plumb (S&D) , írásban. – (RO) Az a folyamat, aminek keretében a tagállamok az Európa 2020 stratégiát nemzeti programokká dolgozzák át, hozzá kell, hogy járuljon egy versenyképesebb, szociális és fenntartható Európai Unió létrehozásához, amely a polgárokat és a környezetvédelmet helyezi a politikai döntéshozatal középpontjába.

A tagállamok prioritásai a magas színvonalú munkahelyekre és a munkaerőpiacok megfelelő működésének biztosítására, valamint megfelelő szociális feltételek biztosítására kell, hogy helyezzék a hangsúlyt, a foglalkoztatási teljesítmény javítása érdekében. Az Európai Unió lakossága körében átlagosan 10%-os a munkanélküliség aránya, egyes országokban eléri a 20%-ot, és a fiatalok körében meghaladja a 40%-ot. Ez rávilágít annak fontosságára, hogy megfontolt, felelősségteljes állami kiadásokat a magánszektor vállalkozói és újító potenciáljának támogatásával kell kombinálni, hogy az elősegítse a gazdasági és társadalmi haladást.

A mellett szavaztam, hogy a tagállamok számára életképes programok felállítására van szükség, amelyek a munkavállalók ösztönzésének és munkafeltételeinek javítása révén fel fogják lendíteni a munkaerőpiacot, ugyanakkor a munkaadók számára vonzóbbá teszik a munkatársak felvételére és megtartására szolgáló ösztönzőket. Ugyanakkor hangsúlyozni kell a tisztességes munkát, amibe beletartozik a bejelentés nélküli munkavégzés elleni küzdelem, és a munkaerőpiachoz való hozzáférés biztosítása olyan emberek számára, akik jelenleg ki vannak onnan zárva.

 
  
MPphoto
 
 

  Miguel Portas (GUE/NGL) , írásban. – (PT) Szomorúan szavaztam a Berès-jelentés ellen. Őszintén szólva az első változat ígéretes volt mind a válság okainak elemzését, mind a válság leküzdésére tett számos javaslatot tekintve. A jobboldali képviselőcsoportok követelései azonban eltorzították a kritikus kérdésekről szóló, eredeti jelentést. Habár igaz, hogy megtartott több jó javaslatot – mint például az Európai Hitelminősítő Ügynökség létrehozását – az is igaz, hogy a gazdaságirányításra tekintettel a jelentés visszatért a „Brüsszeli Egyezményhez”. Mivel a deficit és államadósság vagy a növekedés és foglalkoztatás közül választhatunk, és mivel a jelentés határozatlan e kritikus kérdésben, nem tudom támogatni.

 
  
MPphoto
 
 

  Paulo Rangel (PPE) , írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, mivel egyetértek azzal, hogy a Bizottságnak felelősséget kellene vállalnia a projektek nyomon követésének és finanszírozásának biztosításáért, különösen az újabb kutatás-fejlesztési beruházások és a megújuló energiák kiaknázása területén, valamint a gyors internet-hozzáférés biztosítása területén az egész Unióban, ily módon biztosítva az Európai Unió digitális menetrendjének gyors végrehajtását. Ami a pénzügyi szabályozást illeti, a Parlamentnek olyan szabályozó és felügyeleti rendszer létrehozására kellene törekednie, amely egyetlen pénzügyi piacot, eszközt vagy intézményt sem hagy figyelmen kívül. Egy ilyen megállapodás megkötése érdekében meg kell erősíteni a páneurópai és globális szabályozó és felügyeleti struktúrákat.

 
  
MPphoto
 
 

  Carmen Romero López és Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – Örülök, hogy óriási többséggel elfogadásra került a jelentés, mert kudarcot szenvedett az ALDE arra tett kísérlete, hogy meggyengítse a pénzügyi tranzakciós adóról szóló bekezdést, és elfogadásra került a módosításunkon alapuló szöveg, amely első lépésként uniós szintű pénzügyi tranzakciós adó bevezetésére szólít fel.

 
  
MPphoto
 
 

  Oreste Rossi (EFD) , írásban. – (IT) Ez a jelentés kompromisszum eredménye, mert nem kevesebb, mint 1 625 módosítást terjesztettek elő erre vonatkozóan, és a szöveg a válság okaival foglalkozó fejezetekre oszlik: az ingatlanbuboréktól a fedezet nélküli banki termékekig, az európai adóharmonizáció hiányától kezdve a Stabilitási és Növekedési Paktum betartásának elmulasztásáig. Mindannyian saját bőrünkön tapasztalhatjuk, hogy ez milyen hatásokkal jár: a jólét csökkenésével és munkanélküliséggel.

Erre csak az adhat választ, ha a vállalkozás, valamint a kutatás és fejlesztés támogatása révén új munkahelyeket teremtünk, olyan intézkedéseket fogadunk el, amelyek jutalmazzák az átláthatóságot és elősegítik az egységes európai szabályokat például az adóra, a héa-ra és a közvetett adózásra vonatkozóan.

Az egyetlen kétséges dolog a pénzügyi tranzakciókra kivetendő új adó bevezetése, ami lényegében az első olyan európai adóvá válna, amely közvetlenül finanszírozza az uniós költségvetést. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy Európa a mai válságos időkben a polgárai már amúgy is üres zsebében kotorásszon.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Teixeira (PPE) , írásban. – (PT) Az Európai Unió jelenleg valami olyat tapasztal, ami az alapítása óta bekövetkezett legsúlyosabb gazdasági és szociális válság. Ez azt az óriási feladatot állítja elé, hogy a hosszú távú kilátások figyelembe vételével válaszokat találjon a jelenlegi helyzetre.

Üdvözlöm a Pénzügyi, Gazdasági és Szociális Válsággal Foglalkozó Különbizottság létrehozását, valamint ezt a jelentést is. Egyetértek azzal, hogy szükség van gazdaságirányítási mechanizmusokra, nevezetesen az államháztartás fenntarthatóságára vonatkozó a tagállamok politikáinak összehangolása és felügyelete révén.

Sajnálatosnak tartom azonban, hogy az Európai Parlament többé nem vesz részt a válságra adandó válaszok keresésének stratégiai gyakorlatában: kívánatos lenne, hogy a jövőben mind az Európai Parlamentet, mind a nemzeti parlamenteket szorosabban bevonják a munkába. Hangsúlyoznám a folyamatban a kohéziós eszközök fontosságát.

Először is az Európai Uniónak meg kell erősítenie a koordinációt, és jobban ki kell aknáznia a különböző irányítási szintek és a különböző politikák közötti együttműködést. Másodsorban figyelembe kell venni a területi sajátosságokat és a válság aszimmetrikus hatását. Amint azt a jelentésben hangsúlyt kap, a kohéziós politika a fellendülés és a hosszú távú növekedés összekapcsolására vonatkozó erőssége pontosan a következő: stratégiai iránymutatások kialakítása, a tagállamoknak és régióknak teret adni azok végrehajtására, valamint a célkitűzések megvalósítása érdekében eszközök biztosítása.

 
  
MPphoto
 
 

  Viktor Uspaskich (ALDE) , írásban. – (LT) Tisztelt hölgyeim és uraim! Európa nem csak a pénzügyi és szociális válság áldozata. A közbizalom is súlyos válságban van. Mind Litvániában, mind Európa-szerte helyre kell állítanunk a pénzügyi és politikai intézményeink iránti közbizalmat, és életképes és fenntartható pénzügyi rendszert kell létrehoznunk, ami védelmet biztosít a jövőbeli válságok ellen. Átlátható, többszintű, egészséges erkölcsön alapuló szabályozási mechanizmusra van szükségünk, ami a köz szolgálatában állna.

A pénzügyi válság különösen súlyosan érintette Litvániát: 2009-ben 15%-kal esett vissza a gazdaságunk. A válságból való kilábalásra vonatkozó stratégia kidolgozása során figyelembe kellene vennünk a regionális sajátosságokat és a válság eltérő hatásait. Üdvözlöm azt a tényt, hogy a különbizottság hangsúlyozza a kohéziós eszközök fontosságát, amelyek támogatást nyújtanak az Európai Unió azon régiói számára, amelyeknek arra leginkább szükségük van. Az infrastruktúrába, vállalkozásokba és munkahelyteremtésbe való szükséges befektetés támogatása révén segíthetnek nekünk a válság következményeinek leküzdésében.

A fellendülés sikere nagymértékben függ az Európa 2020 stratégia sikerétől is. Bármilyen hosszú távú uniós befektetési stratégia esetében fontos, hogy figyeljünk a versenyképesség megtartására és a belső piac (az európai növekedés egyik fő motorjának) megerősítésére.

 
  
MPphoto
 
 

  Derek Vaughan (S&D) , írásban. – Az elmúlt évek során megmutatkozott, hogy gazdaságaink mennyire függnek egymástól, és felszínre kerültek azok a problémák is, amelyeket Európa gazdaságainak jogszabályi, szabályozási és kohéziós hiányosságai okozhatnak. Amint a válságból való kiutat keressük, meg kell vizsgálnunk azokat az európai megoldásokat, amelyek erősebb európai gazdaság és olyan integráltabb pénzügyi rendszerek kiépítését ígérik, amelyek Wales és az egész Európai Unió népe javát szolgálják.

Ezért a pénzügyi, gazdasági és szociális válságot követően meghozandó intézkedésekre és kezdeményezésekre vonatkozóan a Berès-jelentésben tett ajánlások mellett szavaztam. Közös megoldásokat kell keresnünk Európa problémáira, tiszteletben tartva az Unió egyes tagállamainak választásait, megengedve nekik, hogy eldöntsék, hogyan haladjunk előre. A Tanács, a Bizottság és a Parlament együtt kell, hogy működjön annak érdekében, hogy egy erősebb, szilárdabb globális gazdaságot építsünk ki, amely az Európai Unió egészéért működik.

 
  
MPphoto
 
 

  Marie-Christine Vergiat (GUE/NGL) , írásban. – (FR) Az Európai Parlament a mai napon, október 20-án, szerdán elfogadta a Pénzügyi, Gazdasági és Szociális Válsággal Foglalkozó Különbizottságának jelentését.

Mi az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportjában a jelentés ellen szavaztunk, mert az abban megfogalmazott javaslatok kissé szürreálisak, és teljesen figyelmen kívül hagyják azokat a szociális kezdeményezéseket, amelyek több hónapja folynak az Európai Unió tagállamaiban a megszorítási tervek, az antiszociális intézkedések és a társadalombiztosítási rendszerek és közszolgáltatások szétverése ellen: kizárólag ezek a tagállamok költségvetési hiányának korlátozását célzó, tervezett intézkedések.

Ez a jelentés a Nicolas Sarkozy és kormánya által előterjesztett nyugdíj-ellenreform folyománya, amely ellen több hete küzd, és amelyet elítél a francia tiltakozási mozgalom.

Ez a jelentés tehát továbbra is magasztalja a Stabilitási Paktumot és azokat az intézkedéseket és politikákat, amelyeket évek óta elítélünk, és amelyekre polgártársaink egyre inkább elhibázott lépésként tekintenek.

A jelentést megszavazó döntő többség (501 támogató szavazat) nyilvánvalóan nem érti azon polgárok üzenetét, akik Európa-szerte több hete tiltakoznak a megszorító intézkedések és az azokhoz kapcsolódó ellenreformok ellen.

 
  
  

Jelentés: Diego Feio (A7-0282/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Paulo Alves (S&D) , írásban. – (PT) A mai napon előterjesztett és megvitatott jelentés mellett szavaztam, mivel az az Európai Unió számára előrelépést jelent egy olyan intézmény felállításának támogatása révén, mint az Európai Monetáris Alap, és ily módon a Stabilitási és Növekedési Paktum kiegészítéseként létrehozza az államadósság alakulásának független felügyeletét, mint a tagállamok utolsó mentsvárát. Érdemes kiemelni az arra vonatkozó javaslatot, hogy létre kellene hozni egy, a Bizottság által vezetett, magas szintű politikai munkacsoportot, amely mandátumot kapna a folyamatban lévő gazdaságirányítási reformokon belüli, potenciális intézményi változtatások vizsgálatára, beleértve egy Közös Európai Kincstár (ECT) létrehozásának lehetőségét, amelynek célja, hogy az Európai Unió számára saját finanszírozási forrásokat biztosítson, és csökkentse a nemzeti átutalásoktól való függőségét, valamint hogy megvalósíthatósági tanulmányt készítsen hosszú távon olyan rendszer létrehozása érdekében, amelynek keretében a tagállamok részt vehetnek a közös európai kötelezettségek kiadásában. Tehát megfelelő hatáselemzés és a különböző jogi alternatívák kifejtése révén, valamint az európai infrastruktúra célkitűzéseinek és finanszírozásának világos meghatározása révén könnyebben megvalósíthatók lesznek egy erősebb Európai Unió felépítését célzó, hosszú távú projektek.

 
  
MPphoto
 
 

  Zigmantas Balčytis (S&D) , írásban. – (LT) A jelentés mellett szavaztam. A jelenlegi gazdasági, pénzügyi és szociális válság rámutatott, hogy az Unióban érvényes gazdaságirányítási modell nem működik olyan hatékonyan, mint ahogyan azt elképzelték. Az elmúlt évek során elégtelen volt a tagállamok egymáshoz való közeledése, és az elmúlt évtizedben változatlanok maradtak illetve növekedtek a makrogazdasági és pénzügyi egyensúlyhiányok. A felügyeleti keret túl gyenge volt, és a Stabilitási és Növekedési Paktum szabályait nem tartották be kellőképpen, különösen ami a megelőző rendelkezéseket illeti. Egyetértek a dokumentumban megfogalmazott javaslatokkal, amelyek szerint jobban össze kell hangolnunk a tagállamokkal való és a tagállamok közötti fellépéseket, különösen annak érdekében, hogy elejét vegyük annak, hogy megismétlődjék a nemrég bekövetkezett helyzet. A tagállamok számára létfontosságú, hogy maradéktalanul végrehajtsák az uniós szinten elfogadott szabályokat és határozatokat, mint például a Stabilitási és Növekedési Paktum szabályait és eszközeit. A legnagyobb figyelmet kell szentelni a hosszú távon fenntartható növekedésnek, megteremtve a minőségi munkahelyek létesítésének feltételeit ahelyett, hogy a rövid távú nyereségre helyeznénk a hangsúlyt, ami óriási kárt okozott az európai piacok pénzügyi stabilitásának.

 
  
MPphoto
 
 

  Izaskun Bilbao Barandica (ALDE) , írásban. – (ES) A jelenlegi gazdasági válság megmutatta, hogy a gazdaságpolitika összehangolása nem működik az Unióban, és nem működnek az irányítási, a gazdasági felügyeleti vagy a pénzügyi szolgáltatásokat szabályozó keretek sem. Mindez instabilitást és hanyatlást okozott Európában. Erre vonatkozóan ki szeretném emelni és meg szeretném köszönni a javaslatot kísérő ajánlásokat, amelyek célja: az Unióban és a tagállamokban folyó, makrogazdasági folyamatok felügyeletét szolgáló, egységes és átlátható keret létrehozása, valamint a felügyelet javítása, továbbá a Stabilitási és Növekedési Paktum szabályainak továbbfejlesztése, a gazdaságirányítás javítása, erős mechanizmus létrehozása az euróövezetben tapasztalható túlzott eladósodás megelőzésére és megoldására, valamint a költségvetési, pénzügyi és fiskális eszközök felülvizsgálata. Rá kívánok mutatni, hogy teljesen egyetértek az Unió külső képviseletének javításával a gazdasági és pénzügyi területen.

 
  
MPphoto
 
 

  Vito Bonsignore (PPE) , írásban. – (IT) Meg szeretném köszönni Feio úrnak ennek az összetett jelentésnek a kidolgozása során végzett, kiváló munkáját. Igennel szavaztam, mert alapvető fontosságúnak tartom az Európai Unió gazdaságirányításának javítását. A pénzügyi válság valóban rávilágított a tagállamok közötti, valódi politikai és gazdasági koordináció hiányára, valamint a különféle ellenőrző eszközök hatástalanságára. Ideje tehát, hogy Európa megbízhatóbb jogi keretet hozzon létre, amely figyelembe veszi az Európa 2020 stratégia célkitűzéseit, ugyanakkor szigorúbb ellenőrzést gyakorol az adósság és az állami bevételek, a kkv-k pénzügyi ösztönzői, a belső piac fejlesztése és a munkaerőpiacok integrálása felett. A nemrég kötött megállapodások fényében azonban nem támogatom olyan számszerű szabályok bevezetését, amelyek túl mechanikusnak, és nehezen betarthatónak bizonyulhatnának egyes tagállamok számára. Ne feledjük, hogy a toxikus eszközök és a túlzott egyéni eladósodás (másodlagos jelzálog) jelentik a pénzügyi válság alapvető okát. Más szóval a válságot nem az állami adósság, hanem a magán- és bankszektor egyensúlyhiánya okozta. Végül egyetértek a 3. számú ajánlással, miszerint a tagállamok közötti koordinációt az euróövezetre vonatkozó, éves felügyeleti jelentések révén kell javítani.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria Da Graça Carvalho (PPE) , írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, mivel egyetértek azzal, hogy Unióban és a tagállamokban folyó makrogazdasági folyamatok felügyeletét szolgáló, egységes és átlátható keretet kell kialakítani. Fel kívánom hívni a Parlamentet, a Bizottságot, a Tanácsot és a nemzeti parlamentek képviselőit, hogy tartsanak éves vitát a stabilitási és konvergencia programokról és a nemzeti reformprogramokról, valamint az európai szemeszter részeként értékeljék a nemzeti gazdasági fejleményeket. Arra is fel kívánok szólítani, hogy az uniós intézmények éves értékelését támogatandó, nemzeti szinten hozzanak létre mechanizmust az Európa 2020 stratégia prioritásainak végrehajtásának, valamint a nemzeti reformprogramban megtalálható, vonatkozó nemzeti célok elérésének értékelésére.

 
  
MPphoto
 
 

  Nikolaos Chountis (GUE/NGL) , írásban. – (EL) A jelentés ellen szavaztam, amely az Európai Unió gazdaságirányításának kedvéért szuverén felfogást és politikát mond magáénak a Stabilitási Paktum szerinti szigorú fegyelemre vonatkozóan, és támogatja a megelőző szankciókat a maastrichti mutatókat „megszegő” tagállamok kárára. A költségvetési stabilitás és a nemzeti költségvetések szigorú felügyeletének célkitűzését javasolja, és végül kíméletlen intézkedéseket fogad el a munkavállalók jövedelme, a nyugdíjak és a munka és biztosítási jogok hátrányára. Mindezt annak ellenére, hogy láthatjuk, milyen hatással vannak az ilyen politikák Görögországban, Írországban, Spanyolországban, Portugáliában és másutt. Mindezt olyan időszakban, amikor a munkavállalók Európa számos országában az utcákra mennek tiltakozni az ellen, hogy a válság és az Európai Unió, az EKB és az IMF által indított, neoliberális ellentámadás áldozataivá váljanak.

 
  
MPphoto
 
 

  Lara Comi (PPE) , írásban. – (IT) Az euró bevezetése alapvető fontosságú hazárdjáték volt az Európai Unió számára. A fő kockázati tényező nem annyira a monetáris technikához kapcsolódik – amire vonatkozóan az Európai Központi Bank kiváló munkát végez –, hanem inkább a gazdasági kohézióval és a reálgazdasággal kapcsolatos. A probléma a válság során vált igazán érezhetővé: egyre kevesebb értelme van a közös valutának olyan piac estében, amely még mindig szétforgácsolt, és amely olyan költségvetési politikákkal rendelkezik, amelyek nem mindig eléggé homogének. E kérdések figyelembevétele nem kellene és nem lehet pusztán ujjgyakorlat vagy kifogás a jogi szuverenitás követelésére olyan ügyekben, amelyek jelenleg az egyes nemzetek felelősségi körébe tartoznak. Ehelyett hasznos, ha egységesen és szisztematikusan közelítjük meg a gazdasági fellépéseket az egyre bonyolultabb helyzetekben, amelyekben valuta más kihívások elé állít minket, mint a múltban, és eltérő eszközöket és célokat követel meg, ahol a szakemberekkel támogatott feladatokat folyamatos és állandó figyelemmel kell kísérni, valamint politikai irányítással kell támogatni, tekintetbe véve a jövőről alkotott, megfontolt elképzelést és az előre nem látott problémák megoldását.

 
  
MPphoto
 
 

  Anna Maria Corazza Bildt, Christofer Fjellner, Gunnar Hökmark, Anna Ibrisagic és Alf Svensson (PPE) , írásban. – (SV) A jelentés mellett szavaztunk, anélkül, hogy bármi módon lemondanánk az európai adó ellenzéséről. Továbbra is nemet mondunk egy olyan, magas szintű munkacsoport létrehozására, amely megvitatná egy Közös Európai Kincstár (ECT) létrehozásának lehetőségét azzal a céllal, hogy az Európai Uniót saját finanszírozási forrásokkal ruházza fel. Más kérdésekben is szavazatunkkal nyilvánítottuk ki eltérő véleményünket.

 
  
MPphoto
 
 

  Corina Creţu (S&D) , írásban. – (RO) Az uniós szintű gazdaságirányítás kérdése kényes ügy, és érthető, hogy néhány tagállam tartózkodóan viszonyul a szuverenitás új átruházásához. A görögországi válság rávilágított a jelenlegi intervenciós mechanizmusok korlátaira, nem beszélve a konvergencia kritériumoknak való megfelelőség végrehajtásához szükséges eszközök alkalmatlanságáról, különösen az euróövezethez tartozó országokban. Még akkor is a helyes irányban tett lépést jelent az Európai Unió és a tagállamok makrogazdasági tendenciáinak többoldalú figyelését támogató egységes és átlátható keret létrehozása – amint azt a dokumentum és javasolja –, ha az alkotmányos szerződés részleges módosítását vonhatja maga után. A dokumentumban foglalt ajánlások összességükben fontosak és valódi kérdésekkel foglalkoznak, releváns megoldásokat kínálva. Ezért szavaztam a dokumentum elfogadása mellett.

 
  
MPphoto
 
 

  Mário David (PPE) , írásban. – (PT) Elégedettséggel és felelősségteljesen szavazok a jelentés Európai Unió gazdaságirányításának javítására tett ajánlásai mellett. Mivel az Európai Uniónak állnia kell a feltörekvő gazdaságok teremtette, éles versenyt, és mivel az államháztartás stabilitása létfontosságú a lehetőségek megszilárdításához, az innováció elősegítéséhez és a gazdasági növekedés ösztönzéséhez – amely mind a tudásalapú európai társadalom alapvető eleme –, valamint figyelembe véve, hogy a gazdasági növekedés és a fenntartható államháztartás előfeltétele az Európai Unió gazdasági és társadalmi stabilitásának és a hosszú távú költségvetési konszolidációnak, a Stabilitási és Növekedési Paktum jelenlegi szabályai és azok elégtelen végrehajtása nem bizonyult elegendőnek a szilárd makrogazdasági és költségvetési politikák biztosításához. Fontos tehát, hogy támogassuk a megelőző intézkedések és szankciók szigorúbb alkalmazását, valamint a tagállamok – különösen az euróövezet tagállamai – politikáiról és gazdasági helyzetéről szóló, pontosabb és összehasonlítható statisztikai adatok révén ösztönözzük a fokozott nyomon követést és gazdaságirányítást.

 
  
MPphoto
 
 

  Marielle De Sarnez (ALDE) , írásban. – (FR) Az Európai Parlament a gazdaságirányításról szóló állásfoglalás elfogadásával újfent megerősíti a Bizottság hat jogalkotási javaslatáról folytatott tárgyalásainak fő célkitűzéseit.

Az EP-képviselők helytelenítik a Stabilitási és Növekedési Paktum nem megfelelően történő végrehajtását, és hatékony ösztönző és szankcionáló mechanizmus létrehozását javasolják, valamint hangsúlyozzák az energiaügyi, kutatási, innovációs, egészségügyi és oktatási beruházások fontosságát.

Ahhoz, hogy véget vessünk a recessziónak, meg kell terveznünk az európai szinten szükséges finanszírozást, és át kell ültetnünk a gyakorlatba a saját erőforrások elképzelését. Fenntartjuk, hogy a pénzügyi tranzakciós adó bevezetése visszaszorítaná a spekulációt, és javítaná a belső piac működését. Ezenkívül az ebből az adóból származó jövedelem hozzájárulhatna az általános közjavak finanszírozásához és a költségvetési hiányok csökkentéséhez. Ezt az adót a lehető legszélesebb körben, és kezdetben bizonyára uniós szinten kellene megállapítani.

 
  
MPphoto
 
 

  Diane Dodds (NI) , írásban. – Valóban időszerű, hogy a Parlament pár nappal azt követően foglalkozik ezzel a kérdéssel, hogy Sarkozy elnök és Merkel kancellár között a Lisszaboni Szerződés módosítására törekvő megállapodás született, az euróövezetben előforduló, jövőbeli adósságválságok rendezett kezelése érdekében. Mindez természetesen szembe megy az euróövezetben továbbra is fennálló válsággal, mivel minden egyes nap a közös valuta modelljének ostobaságát bizonyítja. De itt másról is szó van. Ha ez így folytatódik, nyilvánvaló, hogy az Egyesült Királyság koalíciós kormányára hárulna a népszavazás megtartásának feladata.

David Cameron biztosított minket erről, és a korábbi megingathatatlan garanciájától eltérően be kell tartania az ígéretét. Ha Franciaország és Németország próbálkozhat a Lisszaboni Szerződés módosításával, létfontosságú, hogy a brit kormány az újratárgyalás eljárását alkalmazva szerezze vissza a szuverén parlamentünk jogosítványait.

 
  
MPphoto
 
 

  Edite Estrela (S&D) , írásban. – (PT) A Feio-jelentés mellett szavaztam, amely az Európai Parlament képviselőcsoportjai között lefolytatott sikeres tárgyalások eredménye, és amely széles körű konszenzuson alapszik a növekedési és foglalkoztatási politika megszilárdításának igényére vonatkozóan, azzal a céllal, hogy javítsuk a gazdaságirányítást, amely lehetővé fogja tenni a válság leküzdését és az európai gazdaság helyreállítását.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) A Parlament a jelenlegi gazdasági, pénzügyi és szociális válság nyomán vezető szerepet vállalt abban, hogy az Európai Unió számára olyan hatékony beavatkozást biztosító mechanizmusokat biztosítson, amelyek azon kívül, hogy elejét veszik a jövőbeli válságoknak, mindenekfelett biztosítják az Európán belüli fenntartható fejlődéshez és kohézióhoz szükséges stabilitást. Feio úr jelentése kiterjeszti a Parlament felelősségét az Európai Unió intézményi konszolidálására, Európa fokozott egységesítésére és a globális gazdaságra vonatkozóan, az európai nép érdekét és jólétét szolgálva. A javasolt ajánlások nagyon fontos minőségi előrelépést jelentenek az Európai Unión belüli gazdaságirányítás javítása területén, rávilágítanak az államok és az Unió stabilitását és növekedését elősegítő szabályok megszilárdítására, valamint az Európai Unió fejlesztési stratégiája előtt álló problémák és feladatok megelőzésére, valamint kiigazítására és megoldására szolgáló mechanizmusokra. Az uniós statisztikák megbízhatósága szintén fontos szerepet játszik abban, hogy a beavatkozás felmérésére és meghatározására szolgáló, jobb képességekkel ruházza fel a struktúrákat és hatóságokat. Arra is rá kívánok mutatni, hogy az államháztartási hiányokon kívül az államadósság megelőzésének szükségességével is foglalkoznunk kell.

 
  
MPphoto
 
 

  Bruno Gollnisch (NI) , írásban. – (FR) Nem az uniós szintű gazdaságirányítás javításáról van szó, hanem a tagállamok gazdaság-, költségvetési és adópolitikái feletti ellenőrzésről, amely politikák nem a gazdasági virágzás létrehozásának alapkövetelményétől, hanem az egységes piac és Brüsszel érdekeinek védelmétől függnek. A Stabilitási Paktum reaktiválásáról és rosszabbodásáról is van szó, ami továbbra is kárt okoz.

Ez elfogadhatatlan, és elfogadhatatlan az európai adó kezeléséért felelős, Közös Európai Kincstár létrehozása, valamint az európai gazdaságirányítás intézményesítése is (mi célból?). Az államháztartási hiány és az – elsősorban külföldi – államadósság kétségkívül veszélyes mind pénzügyi szempontból, mind a szuverenitás szempontjából. Ez a hiány és adósság azonban kétségtelenül kisebb lenne az Önök politikái nélkül, és ha az államok nem kényszerülnének arra, hogy piaci hitelt vegyenek fel. A francia állami költségvetésének közel egy hatodát költi az adóssága után fizetendő kamatokra. Mindaddig, amíg ezt fizetjük, semmi másra nem tudjuk felhasználni ezt a pénzt.

 
  
MPphoto
 
 

  Peter Jahr (PPE) , írásban. – (DE) A gazdasági és pénzügyi válság világosan megmutatta, hogy sürgősen javítani szükséges az Európai Unión belüli gazdasági együttműködést. Ennek érdekében meg kell szilárdítani a Stabilitási és Növekedési Paktumot, és ki kell terjeszteni a megfelelő és hatékony szankciós lehetőségek bevonására. Ezenkívül szigorúbban kell figyelni a nemzeti költségvetéseket és a tagállamok versenyképességét.

A jövőben korábban meg kell határoznunk az euróövezeten belüli országok közötti egyensúlyhiányokat és a verseny bármilyen hiányosságát, és képeseknek kell lennünk hatékony ellenintézkedések megkövetelésére. Az a cél kell, hogy vezessen, hogy tartósan erős és szilárd maradjon a monetáris unió és az euró, hogy megelőzhető legyen a görögországihoz hasonló válság.

 
  
MPphoto
 
 

  Anne E. Jensen (ALDE) , írásban. – (DA) A Dán Liberális Párt a Feio-jelentés egyik módosítása ellen szavazott, amely azt javasolja, hogy vizsgáljuk meg az európai adóbeszedési rendszer létrehozásának előnyeit. A Dán Liberális Párt megszavazta a jelentés egészét, amelyet egyébként kiegyensúlyozottnak tart.

 
  
MPphoto
 
 

  Alan Kelly (S&D) , írásban. – Nagyon fontos a gazdaságirányítás szabályainak megerősítése, különösen a számos uniós tagállamban még mindig tapasztalható gazdasági válság fényében. Egyetértek azonban a Parlament azon módosításaival, amelyek a szövegből kiemelik a túlzott hiányt mutató tagállamok automatikus szankcionálására vonatkozó ajánlásokat, mivel ez a válság rámutatott arra, hogy rendkívüli körülmények között, a válság súlyosabb gazdasági hatásainak elhárítása érdekében muszáj túllépni a deficitre vonatkozó előírásokat.

 
  
MPphoto
 
 

  Giovanni La Via (PPE) , írásban. – (IT) Az a Bizottsághoz címzett, az Unió gazdaságirányítási és stabilitási keretének elsősorban az euróövezetben való javításáról szóló ajánlásokat tartalmazó jelentés, amelyről éppen most szavaztunk, egy, a pénzügyi válság leküzdésére vonatkozó kezdeményezésekről több hónapja folyó, szélesebb körű vita részét képezi. Világosan felmerül az Európai Unió erős gazdaságirányítása iránti igény, különösen a Görögországban néhány hónapja történtek után.

Pár napon belül olvashatjuk Van Rompuy úr, az Európai Tanács elnöke által felállított gazdaságirányítási munkacsoport zárójelentését. Még most is kijelenthetjük azonban, hogy feltétlenül szükség van olyan, a gazdaságpolitikákat felügyelő szabályok felállítására, amelyek nem mechanikusak, hanem reálisak és fenntarthatók, képesek megszilárdítani a költségvetési politikát és javítani az európai irányítás egészét.

 
  
MPphoto
 
 

  Petru Constantin Luhan (PPE) , írásban. – (RO) A gazdasági és pénzügyi válság során észrevehettük, hogy jelentős mértékben meg kell erősíteni az uniós szintű ellenőrzést és gazdasági koordinációt. Jelentősebb makrogazdasági egyensúlyhiányok voltak azonosíthatók, és egyes államok azzal találják magukat szemben, hogy jelentősen nő az államadósságuk és a GDP-jüknek is egyre nagyobb arányát teszi ki. Azért szavaztam a jelentés mellett, mert határozottan támogatom az előadó mind a nyolc ajánlását, amely az Európai Unióban a felelősségteljes kormányzást és a gazdasági stabilitást kívánta tükrözni.

Úgy vélem, hogy az elkövetkező évek során jelentős kihívásokkal fogunk szembesülni. Képeseknek kell lennünk arra, hogy határozott prioritásokat állítsunk fel, és meghozzunk néhány nehéz döntést, hogy támogassuk az Európai Unió gazdasági növekedési potenciálját és konszolidáljuk az államháztartást. Erre vonatkozóan létfontosságú lesz az uniós szintű összehangolás, amely segíthet a negatív hatások kiküszöbölésében.

 
  
MPphoto
 
 

  Astrid Lulling (PPE) , írásban. – (FR) Az Európai Tanácsról, a G20-akról, a Pénzügyi, Gazdasági és Szociális Válsággal Foglalkozó Különbizottság jelentéséről és az európai irányításról szóló jelentésről folytatott közös vita nyomán nem születtek egyértelmű iránymutatások vagy ajánlások a pénzügyi válságra vonatkozóan. Mindenki ismertette a mondanivalóját és saját értelmezését a kusza és zavaros szövegekről. Sajnos ez a saját kezdeményezésű jelentések valósága, ami sokakat összehoz, de ugyanakkor nem mond sokat.

A Feio-jelentés megvitatására túl későn került sor, az Európai Bizottság akkorra már előterjesztette azokat az irányelveket, amelyek megreformálják a Stabilitási Paktumot és az euróövezet irányítását. Ilyen körülmények között mi értelme annak, hogy a Bizottsághoz címzett ajánlásokról szavazzunk?

A Parlamentnek sokkal szigorúbb eljárási szabályokkal kellene rendelkeznie, és azokhoz ragaszkodnia kellene. A hatékonysága és a szavahihetősége forog kockán.

A Stabilitási Paktum és az euróövezet irányításának reformja a jogalkotási szövegek elemzésekor fog döntő pillanatához elérkezni. A kollégákkal együtt én is nyitottan és gondosan fogok nekilátni a munkának. Fontos, hogy a Parlament realista és ugyanakkor ambiciózus reformot támogasson, hogy új alapokra helyezhessük a monetáris uniót. Az intézmények lelkiismeretes munkával érik el legitimitásukat az európai struktúrán belül, nem pedig...

(A szavazáshoz fűzött indokolás az eljárási szabályzat 170. cikkének értelmében lerövidítve)

 
  
MPphoto
 
 

  Mario Mauro (PPE) , írásban. – (IT) Szabályok vagy felügyelet nélkül nem érhető el haladás. A legkevesebb, amit saját magunktól és a tagállamoktól kérhetünk, hogy alkalmazzuk azokat a szabályokat, amelyeket a válság idején írtunk magunknak elő, hogy a gazdasági ügyekben javítsuk a koordinációt és a felügyeletet. Erre vonatkozóan Feio úr jelentése lehetővé teszi, hogy egyes jelentős torzulásokra koncentráljunk, és lássuk, hogy a „közelmúltbeli gazdasági fejlemények tükrében világossá vált, hogy a gazdaságpolitikai koordináció nem működik elég jól az Unión – és különösen az euróövezeten – belül, az Európai Unió működéséről szóló szerződés szerinti kötelezettségeik ellenére a tagállamok nem tekintik közös érdekű ügynek”. Ezért szavazatommal kétségkívül támogatom a jelentést.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) A jelenlegi pénzügyi és gazdasági válság rámutatott, hogy az Európai Uniónak egyre erősebb gazdasági és monetáris irányításra van szüksége ahhoz, hogy fenntartsa az euró stabilitását és magát a monetáris uniót. Az Európa 2020 stratégiának tehát elő kell segítenie a gazdasági növekedést és a munkahelyteremtést, mivel a GDP meredek esése, az ipari termelés csökkenése és a munkanélküliek nagy száma olyan jelentős szociális és gazdasági kihívást jelent, amelyre csak erős, összehangolt és egységes irányítás révén adhatunk választ. Feio úr jelentése utakat mutat, és stratégiákat határoz meg a gazdaságirányítás és az Európai Unió stabilitási keretének valódi megerősítése irányában, az euróövezetet állítva a középpontba. Ennek egyik példája egy egységes és átlátható felügyeleti keret létrehozása, a Stabilitási és Növekedési Paktum szabályainak megerősítése és a gazdaságirányítás megerősítése többek között az euróövezetben.

 
  
MPphoto
 
 

  Louis Michel (ALDE) , írásban. – (FR) A gazdasági, pénzügyi és szociális válság rámutatott a gazdaságirányítás európai modelljének korlátjaira. Ezért szükséges megegyeznünk az Európai Tanács következő ülésén a gazdaságirányításról és a Stabilitási Paktumról. Sürgősen olyan reformokat kell elfogadnunk, amelyek lehetővé fogják tenni, hogy komoly, minőségi előrelépést tegyünk a gazdaságirányítás tekintetében, és átlátható és célzott felügyeleti eszközöket vezessünk be.

Feio úr jelentése mellett állok, mert az támogatja a Bizottság javaslatát, amely véleményem szerint kiegyensúlyozott kompromisszumos javaslat. Támogatom a Parlament fokozott részvételét az Unió gazdaságirányításában, valamint a határokon átnyúlva működő, nagy pénzintézetek kizárólagos felügyeleti hatáskörének európai szintű központosítását. Úgy gondolom továbbá, hogy hasznos lenne az Uniónak saját pénzügyi forrásokat biztosítani fellépései és tevékenységei megtervezésének támogatására.

 
  
MPphoto
 
 

  Alexander Mirsky (S&D) , írásban. – (LV) A Feio-jelentés véleményem szerint az elmúlt három hónap szakmailag leginkább kidolgozott jelentése. Rendkívül időszerű a jelentésben tárgyalt valamennyi kérdés és megoldás. Az információk hiánya, a torzított jelentéskészítés és az Európai Unió államainak kormányainak esetenként előforduló, arcátlan hazugságai borzasztó eredményekhez vezetettek. Görögország, Lettország és Magyarország azzal, hogy ijedtében eltitkolta a kirívó költségvetési hiányait, megrendítette az euróba vetett bizalmat. Az Európai Bizottságnak és az Európai Parlamentnek szigorúan és hatékonyan kell reagálnia a tények eltorzítására és a valóság elkendőzésére. Intézkedéseket kell hozni a becstelen politikusokra vonatkozóan, akik számlájára írható, hogy az Európai Unió válságba került. Annak érdekében, hogy kikeveredjünk ebből a bonyolult gazdasági helyzetből, nem csak a felügyeletre és a statisztikára vonatkozóan kell szabályozást kidolgoznunk, hanem a válság leküzdésére is tervet kell készítenünk. Ez elsősorban egyértelmű kritériumokat jelent a költségvetési politika számára, az adófizetők számára pedig határidőket és garanciákat jelent. Azt is biztosítanunk kell, hogy ezeket az adóügyi jogszabályokat ne módosítsák naponta, a befektetők kénye-kedve szerint. A lett kormány ma sajnos a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Bank tisztségviselőinek kedve szerint módosít szabályain. Remélem, hogy a Feio-jelentés jelzést fog adni az Európai Bizottságnak arra, hogy itt az idő, hogy munkához lássanak.

 
  
MPphoto
 
 

  Alfredo Pallone (PPE) , írásban. – (IT) Feio úr jelentése mellett szavaztam, de amint azt már volt alkalmam hangsúlyozni, Európának nagyon is szüksége van a reformra ezen a területen még akkor is, ha Európa új gazdaságirányítása nem kizárólag az államadósság összegét veheti figyelembe. Nem olyan adósságkezelő mechanizmusokra van szükségünk, amelyek túlzottan automatikusak és prociklikusak, amelyek nem biztos, hogy elérik a célt, és ha bármi történik, akadályozhatják a gazdasági növekedés fellendítésére szolgáló fellépéseket. Ehelyett olyan felügyeleti mechanizmusok elfogadását támogatom, amelyek rugalmas, ésszerű formulákkal rendelkeznek, amelyeket könnyen végrehajthatnak a tagállamok. A szociális és gazdasági ügyeket érintő fontos reformok – legfőképpen a nyugdíjreform – eredményei és költségvetési előnyei nem láthatók a következő pénzügyi évben, hanem csak évek múltával, az államháztartás közép- és hosszú távú fenntarthatóságában mutatkozik meg. Mindenesetre ezek a legfontosabb és legszükségesebb reformok. Ennélfogva fokozott figyelmet kell szentelnünk az Európa versenyképességének és gazdasági növekedésének ösztönzéséhez szükséges, strukturális reformoknak. A versenyképesség gazdasági növekedést hoz magával, a növekedés pedig magasabb adóbevételt és sikeres pénzügyi konszolidációt.

 
  
MPphoto
 
 

  Georgios Papastamkos (PPE) , írásban. – (EL) Tartózkodtam a Feio-jelentésről megtartott szavazás során, mert az európai gazdaságirányításról szóló javaslatok nem foglalkoznak a tökéletlen gazdasági unió strukturális problémáival, és nem csökkentik a „csonka” gazdasági unió és a teljes monetáris unió közötti aszimmetriát. Azért is tartózkodtam, mert a javaslatok nem európaiasítják a gazdaságpolitikákat és a gazdasági kockázatot. Csak a szankciókat európaiasítják, amelyek most még szigorúbbak. A kiegyensúlyozott növekedés megóvására és valamennyi tagállam versenyképességének ösztönzésére vonatkozóan nem létezik semmilyen stratégiai iránymutatás.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE) , írásban. – (PT) Azért szavaztam a jelentés mellett, mert úgy vélem, hogy: (1) az Unióban és a tagállamokban folyó makrogazdasági folyamatok felügyeletét szolgáló, egységes és átlátható keretet kell kialakítani, ami biztosítja, hogy a Parlament, a Bizottság, a Tanács és a nemzeti parlamentek képviselői évente megvitassák a stabilitási és konvergencia programokat és a nemzeti reformprogramokat, valamint értékeljék a nemzeti gazdasági fejleményeket, továbbá úgy vélem, hogy (2) nemzeti szinten mechanizmust kellene létrehozni az Európa 2020 stratégia prioritásai végrehajtásának, valamint a nemzeti reformprogramban előírt, vonatkozó nemzeti célok elérésének értékelése céljából, ezzel támogatást nyújtva az Európai Unió intézményei által végzett éves értékelésekhez.

Úgy vélem továbbá, hogy meg kell erősíteni a Stabilitási és Növekedési Paktum szabályait, a következő célból: (1) fokozottan figyelembe venni az adósság szintjét, az adósságprofilt és az adósság dinamikáját a stabilitási és konvergencia-programokba belefoglalandó, tagállam-specifikus közép távú költségvetési célkitűzések felé irányuló konvergencia egyezményben, (2) ösztönözni kell a korai előrejelzési költségvetési ellenőrzési mechanizmusok létrehozását nemzeti szinten, valamint (3) előre meghatározott és megelőző intézkedéseket kell kialakítani az euróövezeten belül, a Stabilitási és Növekedési Paktum megelőző és szankcionáló hatásköre számára.

 
  
MPphoto
 
 

  Miguel Portas (GUE/NGL) , írásban. – (PT) Feio úr jelentése az európai gazdasági koordináció központi kérdésével foglalkozik. A Bizottság jogalkotási dokumentumaihoz kíván iránymutatást adni, és 24 órával azt követően vitatjuk meg, hogy ismertté vált a francia-német vezetőség álláspontja. A jelentésben foglalt pozitív javaslatok fatálisan összehangoltak – akár a francia-német álláspont miatt, akár az automatikus szankciókra vonatkozó azon javaslatok miatt, amelyek már szerepeltek a Bizottság és a Tanács munkacsoportjának szövegeiben. A jelentés nem szakít a Brüsszeli Egyezményben megállapított büntető szankciók módszerével, csak enyhíteni próbál azon. Ezt a konszenzust nem lehet megreformálni: csak egy másikkal váltható fel, amely a foglalkoztatást és a súlyos egyenlőtlenségek kiigazítását helyezi a gazdasági koordináció középpontjába.

 
  
MPphoto
 
 

  Paulo Rangel (PPE) , írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, mivel egyetértek azzal, hogy egységes és átlátható keretet kell létrehozni az Unió és a tagállamok makrogazdasági tendenciáinak többoldalú felügyelete érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – A gazdasági világválság kétségbe vonta az Európai Unión belüli gazdaságpolitikai koordináció jelenlegi mechanizmusait, és felfedte néhány gyengeségét.

A gazdasági és monetáris unió működésére különös nyomás nehezedik amiatt, hogy korábban nem tartották be az alapvető szabályokat, és mert a meglévő felügyeleti és koordinációs eljárások nem elég átfogóak. Ez az INI jelentés kiindulópontot kíván adni a Parlament állásfoglalásához, ami a Bizottság által két héttel korábban kiadott gazdaságpolitikai koordinációról szóló jogszabálycsomagot illeti (hat javaslat, amiből négy együttdöntés tárgyát képezi. A Tanács álláspontja október végére várható a Van Rompuy-féle gazdaságirányítási munkacsoport zárójelentése révén.

 
  
MPphoto
 
 

  Oreste Rossi (EFD) , írásban. – (IT) A gazdasági és pénzügyi válság következtében az Európai Parlament egy sor jelentést és bizottsági irányelvet fogadott el a válság következményeiről és a válság elleni küzdelem módszereiről. Annak érdekében, hogy elkerüljük a spekulatív buborékok megismétlődését – mint amilyenből éppen most akarunk szabadulni –, feltétlenül egy sor intézkedést és ellenőrzést kell meghatároznunk a tagállamok között és a tagállamokkal együtt. Feltétlenül tiszteletben kell például tartani a Stabilitási és Növekedési Paktumot. Komoly és alapos ellenőrzéssel bizonyára elkerülhetők lettek volna a szélsőséges helyezetek Görögországban és Spanyolországban.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Teixeira (PPE) , írásban. – (PT) A jelenlegi gazdasági, pénzügyi és szociális válság rámutatott, hogy az Európai Unió gazdaságirányítási modellje nem működik olyan jól, mint ahogy az ideális lenne. Ezért megoldásokat kell találni arra, hogy Európában jobb és hatékonyabb legyen a gazdaságirányítás, és ily módon elkerüljük, hogy a válság már egyébként is súlyos hatásai még rosszabbra forduljanak.

Az előadó ezzel kapcsolatban azt javasolja, hogy az Európai Bizottság hozzon létre egységes gazdaság felügyeleti keretet, erősítse meg a Stabilitási és Növekedési Paktum és a gazdaságirányítás szabályait az euróövezetben, és vizsgálja felül az Európai Unió költségvetési, pénzügyi és költségvetési eszközeit.

Azt javasolja továbbá, hogy az euróövezet számára hozzunk létre a túlzott eladósodás megelőzésére és megoldására szolgáló, szilárd és megbízható mechanizmust. Végül az Európai Unió statisztikái megbízhatóságának fokozását, valamint az Unió gazdasági és monetáris ügyek területén való külképviseletének javítását javasolja.

A tagállamoknak tehát maradéktalanul tiszteletben kell tartaniuk az Európai Unió szabályait és döntéseit. Hangsúlyoznám annak fontosságát is, hogy a reformot az Európa 2020 stratégia céljaihoz kell igazítani, nem kevésbé megerősítve a belső piacot és a kis- és középvállalkozásokat, a gazdasági növekedés alapvető hajtóerejét.

A fent említett okok miatt a jelentés mellett szavazok.

 
  
MPphoto
 
 

  Viktor Uspaskich (ALDE) , írásban. – (LT) Tisztelt hölgyeim és uraim! A jelenlegi Stabilitási és Növekedési Paktum szabályai és a gyenge végrehajtási rendszer nem képes megfelelően biztosítani az erős költségvetési és makrogazdasági politikát. A jelentésben szereplő ajánlások jó kiindulópontot adnak. Az előadó helyesen jegyzi meg, hogy folytatnunk kell a szociálpolitikára és a munkaerőpiacok integrációjára vonatkozó strukturális reformokat, és költségvetési ösztönzőket kell biztosítanunk a kis- és középvállalkozások számára. A hosszú távú deficitek csökkentésének folyamatát más gazdaságösztönző erőfeszítésekkel kell párosítani, mint például jobb befektetési feltételek és jobb belső piac, ami fokozott versenyt biztosít. Annak is örülök, hogy az előadó elismeri, hogy egyik újonnan javasolt intézkedés sem lehet aránytalan hatással a legkiszolgáltatottabb tagállamokra, különösen a balti államokra. Ez akadályozná a gazdasági növekedésre és kohézióra tett erőfeszítéseinket. A múlt évben az euró iránti lelkesedés kissé alábbhagyott az euróövezeten kívüli tagállamokban, köztük Litvániában is. Ennélfogva fontos tisztán látnunk, hogy az euró stabilitásának megőrzése érdekében az év első felében meghozott döntések csupán ideiglenes döntések, és azokat uniós szintű jobb gazdaságirányítási kerettel kell támogatni.

 
  
MPphoto
 
 

  Derek Vaughan (S&D) , írásban. – Az Európai Unió 2020-ig meghatározott célkitűzései újfent megállapítják, hogy a termelékenység, a versenyképesség és a növekedés ösztönzése érdekében a tagállamok gazdaságainak szorosabb integrációja szükséges az Európai Unió egész területén. A jelenlegi gazdasági válság rámutatott, hogy a jelenlegi gazdaságirányítási modell nem megy elég messze, és nem teszi lehetővé azt a fokozatos integrációt, ami az Európai Unió gazdaságainak stabilitását biztosítja.

Ennél az oknál fogva a Feio-jelentés ajánlásai mellett szavazok, mivel a jelentés rávilágít arra, hogy meg kell erősíteni az Európai Unió gazdasági rendelkezéseit, és hosszabb távon felül kell vizsgálni és tovább kell fejleszteni azokat. Megértem, hogy Európának kritikusan kell tekintenie jelenlegi gazdasági és pénzügyi stabilitási terveire, hogy együtt lépjen előre egy erősebb, szorosabban összefonódó gazdaság felé, amely érvényt szerez globális gazdasági szuperhatalmi potenciáljának.

 
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat