Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2010. október 20., Szerda - Strasbourg

10. A Stabilitási Eszköz - A fejlesztési együttműködés finanszírozási eszköze - A demokrácia és az emberi jogok világszintű előmozdításának finanszírozási eszköze - Az iparosodott országokkal folytatott együttműködés finanszírozási eszköze - A fejlesztési együttműködés finanszírozási eszköze (vita)

  Elnök. - A következő napirendi pont együttes vita az alábbi jelentésekről:

- a Külügyi Bizottság részéről Franziska Katharina Brantner jelentése a Stabilitási Eszköz létrehozásáról szóló 1717/2006/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2009)0195 - C7-0042/2009 - 2009/0058(COD)),

- a Fejlesztési Bizottság részéről Gay Mitchell jelentése a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló 1905/2006/EK rendelet, valamint a demokrácia és az emberi jogok világszintű előmozdítása finanszírozási eszközének (a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze) létrehozásáról szóló 1889/2006/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2009)0194 - C7-0043/2009 - 2009/0060A(COD)),

- a Külügyi Bizottság részéről Gál Kinga és Barbara Lochbihler jelentése a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló 1905/2006/EK rendelet, valamint a demokrácia és az emberi jogok világszintű előmozdítása finanszírozási eszközének (a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze) létrehozásáról szóló 1889/2006/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2009)0194 - C7-0158/2009 - 2009/0060B(COD)),

- a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság részéről Helmut Scholz jelentése az iparosodott és egyéb, magas jövedelmű országokkal és területekkel folytatott együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló 1934/2006/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2009)0197 - C7-0101/2009 - 2009/0059(COD)) és

- a Fejlesztési Bizottság részéről Charles Goerens jelentése a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló 1905/2006/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2010)0102 - C7-0079/2010 - 2010/0059(COD)).

  Franziska Katharina Brantner , előadó. – (DE) Elnök úr! Számos finanszírozási eszközzel kell ma foglalkoznunk. Egy szempontot ma délelőtt már megvitattunk, én azonban a Stabilitási Eszközzel kezdem. Az eszközt 2006-ban hozták létre, és a legjobban finanszírozott eszköz a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozása, a konfliktusok megakadályozása, a civil lakosságnak katasztrófák után nyújtott támogatások, a civil béketeremtő intézkedések, valamint az igazságszolgáltatás és a rendőrségi munka tekintetében a terrorizmus elleni fellépés területén. Ennek ellenére a finanszírozás összege viszonylag kicsi. Eddig mindössze 1,4 milliárd euró. Nem sok pénz, de jó konstrukció, mert viszonylag rugalmasan lehet felhasználni. Időről időre fontolgatják, hogy visszavesznek belőle, de mindig sikerült biztosítanunk, hogy megmaradjon ez az összeg a költségvetésen belül. Miről is szól az eszköz félidős értékelése? Miről vitázunk? Nos, több apróbb kérdésről, azonban van néhány, amely – tartalmát tekintve – fontos. Először is a 4. cikk (3) bekezdése szerinti hosszú távú intézkedések célja, hogy olyan intézkedésekre kerüljön sor, amelyek a nők politikai folyamatokban való részvételét támogatják, különös tekintettel a médiára. Amiről tehát itt most szó van, nem más, mint egy már rendkívül sikeres terület átültetése a 4. cikk (3) bekezdésébe. Eddig már támogattuk a parlamenti képviselőségért induló afgán nők médiamegjelenéseit. Szeretnénk ezt inkább a hosszú, nem pedig a rövid távú intézkedéseinkbe beépíteni, hogy ezek a nők továbbra is ugyanígy kaphassanak támogatást hosszú távon.

Másodszor, szeretnénk, ha az irányelvben kifejezetten megemlítenék a béketeremtő partnerséget. Nemcsak a civil társadalommal folytatott formális párbeszéd fejlődésének elismeréseként, hanem, hogy átvigyük a koncepciót az Európai Külügyi Szolgálat fellépéseinek új korszakába. Nem hagyhatjuk, hogy semmivé váljék, ezért az a véleményünk, hogy fontos külön is megemlíteni.

Harmadszor, most a 4. cikk (3) bekezdése szerinti hosszú távú intézkedések finanszírozási arányának 5%-ról 10%-ra történő emelése mellett szavazunk. Azonban ismételten szeretném emlékeztetni a főképviselő asszonyt, hogy a Külügyi Bizottság az utolsó pillanatban mégis jóváhagyta ezt az emelést, tekintettel arra, hogy ígéretet kaptunk: kiterjedt intézkedésekre kerül sor az eszköz égisze alatt az aknamentesítés, a kazettás lőszerek és a fel nem használt lőszerkészletek megsemmisítése érdekében. Más szavakkal: a teljes költségvetés 5%-át kitevő hosszú távú intézkedések 10%-ra történő emelését feltételesen szavazták meg, és mi azt várjuk Öntől, Ashton bárónő és a Külügyi Szolgálattól, ragaszkodjanak ehhez a megállapodáshoz, továbbá, hogy ezt a 2012/2013. évi stratégia is tükrözze. Ez fontos számunkra, vagyis: ha másképp cselekednénk, az ellentétes volna a megállapodás szellemével.

Ha azonban a Parlament és a Bizottság szándéka érvényesül, a szöveg tartalmában a félidős értékelés során végrehajtott legnagyobb innováció a hatáskör egyértelmű bővítése, aminek következtében a kézi lőfegyverekre és a könnyű fegyverekre is kiterjed a hatálya. Itt szeretném felkérni az Elnökséget az elképzelés elfogadására. Az Európai Bíróság támogató ítéletet hozott. Tudom, hogy vannak, akik továbbra is nehezen tudják ezt elfogadni, ugyanakkor remélem, hogy – a Külügyi Szolgálattal karöltve – most talán sikerül leküzdenünk ezt a Tanács és a Bizottság között kialakult nézeteltérést, és sikerül egyetértésre jutnunk abban, hogy mi legyen a következő lépés a kézi lőfegyverek és a könnyű fegyverek ügyében. Ezt rendkívül fontos kérdésnek gondolom.

Záró megjegyzésem a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra vonatkozik. Ma délelőtt már megvitattuk ezt a kérdést. Az a véleményem, hogy itt politikai, nem pedig jogi megoldásra van szükség, ugyanis az utóbbi zsákutcát jelentene. Még egy utolsó megjegyzés, röviden: a Stabilitási Eszközről és a Külügyi Szolgálaton belüli programozásról szólva: meggyőződésünk, hogy a tervezést és a programozást továbbra is azoknak kell végezniük, akiknek eddig is feladatuk volt, továbbá, hogy ezeket az embereket nem szabad „leminősíteni” „pénzügyi menedzsment”-té, hanem a későbbiekben is tartalmi tervezést kell végezniük.

  Franz Obermayr (NI) . – (DE) Elnök úr, elégedetlenségemnek szeretnék hangot adni, hogy miközben ma fontos témákkal, például a finanszírozás, a fejlesztési támogatás és a demokratikus elvek kérdésével foglalkozunk, ha jól számolok, mindössze 14 parlamenti képviselőnek sikerült ideérnie, nyilvánvalóan valamilyen más, hasonlóan fontos vagy szerencsétlenül időzített esemény miatt, mivel mindenki más elég fegyelmezett volt ahhoz, hogy elmenjen a másik eseményre. Ez nem tisztességes azokkal szemben, akik ma felszólalnak, akik előadóként vannak itt ma, nem tisztességes képviselőtársaimmal szemben, és akkor még nem említettem a Bizottság munkatársait és képviselőit, akiknek üres ülésteremben kell helyet foglalniuk.

  Elnök. - Kollégák, ez nem ügyrendi javaslat: érdekes felvetés, közvetíthető lehetne akár valamelyik helyi TV-csatornán, de ez nem ügyrendi javaslat. Kérem, ne szakítsák meg az ülést efféle észrevételekkel.

  Iva Zanicchi , előadó. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Mitchell úr, a Fejlesztési Bizottság előadója arra kért, hogy helyettesítsem ma, mert nem tud itt lenni. Szeretném megköszönni szokásos precizitásával végzett munkáját, színvonalas előterjesztéseit, amelyek a Fejlesztési Bizottság részéről – mondhatnám egyhangúlag – kedvező fogadtatásra találtak. A következőkben ismertetett okokból és, mindenekelőtt, a Mitchell úr által eddig elvégzett munka miatt, meggyőződésem, hogy a jelentés jelentős többséggel fogadható el.

Nos, akkor a jelentés. 2009-ben az Európai Bizottság módosító javaslatot terjesztett be a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló 1905/2006/EK rendelethez. A javaslatban a Bizottság arra kérte a Parlamentet, fogadja el azt a módosítást, amelynek értelmében a nem kormányzati szervezetek, ha fejlődő országban működnek, adókedvezményben részesülnének. Elfogadtuk a kérést.

A fejlesztési együttműködésről szóló rendelet azonban az Európai Unió fejlesztéspolitikájára vonatkozó végrehajtási szabályokat is tartalmaz. E szabályok értelmében, amikor a Bizottság forrásokat kap, komitológiai eljárást kell lefolytatnia. Ez azt jelenti, hogy a Parlament megvizsgálhatja ezeket a finanszírozási javaslatokat, és – ha a Bizottság túllépi hatáskörét – a Parlament állásfoglalásban kérheti a Bizottságot, hogy változtassa meg a szóban forgó határozatot.

Pusztán a 2006-tól máig terjedő időszak során a Parlament legalább 12 alkalommal vélte úgy, hogy a Bizottság túllépte végrehajtói hatáskörét; a Bizottság azonban mindössze három alkalommal módosította vagy vonta vissza határozattervezetét. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően, a Fejlesztési Bizottság az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkében bevezetett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra vonatkozó eljárás alkalmazását javasolta.

Az eljárás alkalmazása azt jelentené, hogy a Parlament jelentősebb szerephez jutna, legalább is az Európai Bizottság részéről meghozandó stratégiai finanszírozási határozatok esetében. Tulajdonképpen, a Lisszaboni Szerződés értelmében, bizonyos jól körülhatárolt esetekben, a Parlament átruházhatja a Bizottságra stratégiai döntéshozatali hatáskörét. Azonban melyek is lehetnének ezek a határozatok? Véleményünk szerint a törvényalkotók feladata annak meghatározása, mely országoknak nyújtson fejlesztési támogatást az Unió.

Azután itt van annak a kérdése is, hogy mely ágazatokat kell preferálni a finanszírozás tekintetében: az oktatás, az egészségügy, a környezetvédelem, a felelősségteljes kormányzáshoz szükséges kapacitások vagy a kisvállalkozások fejlesztése? Továbbá, hogyan biztosítsuk a fejlesztési támogatás kezelésének átláthatóságát?

Ezek azok a választási lehetőségek és témák, amelyekben – a múltban játszott szerepéhez viszonyítva – az Európai Parlamentnek nagyobb szerepet kell kapnia a jövőben. E szektorokban a törvényalkotónak kell pontos iránymutatást nyújtania a végrehajtói ágnak. Végül pedig, úgy vélem, ebbe az irányba mutatnak az európai polgárok kérései is. Őszintén remélem, hogy a lehető legnagyobb konszenzus alakul ki Mitchell úr jelentéséről.

  Kinga Gál , előadó. – (HU) Tisztelt Elnök úr! Kedves Kollégák! Biztos úr és Ashton főképviselő asszony! A demokrácia és az emberi jogok európai eszköze az a pénzügyi eszköz, amely az emberi jogokat, a jogállamiságot, a demokrácia védelmét és a konfliktusok megelőzését támogatja világszerte. Ezen pénzügyi eszköz haszonélvezői elsősorban civil szervezetek, olyan civil szervezetek, egyének, amelyek az emberi jogokért küzdenek a legesélytelenebb helyzetekben, harmadik országokban tevékenykednek. Ennek a pénzügyi eszköznek a nagy előnye a többi földrajzi eszközzel ellentétben, hogy a támogatott ország kormányának beleegyezésére nincsen szükség a támogatás folyósításához. Ezért ennek a szerepe kiemelkedő fontosságú. Mégis eddig ezen eszköz esetében nem volt lehetőség az általános forgalmi adó terheivel kapcsolatos költségek közösségi keretből való finanszírozására, és ezért az Európai Bizottság kezdeményezése olyan technikai módosítást javasolt, ami könnyítette volna a civil szervezetek, a harmadik országbeli civil szervezetek működését és tevékenységét e keretből. Mivel e szervezetek kulcsfontosságúak az emberi jogok előmozdításában ezekben az országokban, a politikai pluralitás kialakításában, ezért nagyon fontos, hogy ne nehezítsük az amúgy is nehéz helyzetben lévő szervezetek dolgát. Ezért üdvözöljük a Bizottságnak ezen kezdeményezését, és jelentéstevő társammal Lochbihler asszonnyal egyetértésben teljes mértékben ezt támogatjuk. Ez azonban az éremnek csak az egyik oldala.

Az érem másik oldalán az ügy politikai jelentősége szerepel. A pénzügyi eszköz kérdése a már egy éve folyó intézményközi küzdelem részévé vált. Éppen az emberijogi finanszírozási eszköz a civil szervezetek számára elengedhetetlen jellege miatt fontos, hogy az Európai Parlamentnek belelátása lehessen a stratégiai és többéves keretprogramok kialakításába. Amiért küzdünk, hogy az Európai Parlament beleszólási lehetőséggel rendelkezzen, amennyiben ezt szükségesnek ítéli a pénzügyi eszköz stratégia terveinek kidolgozásában, és tegye ezt évenkénti nyomonkövetéssel, ne csak hétévente, a pénzügyi ciklusok idején legyen joga felülvizsgálatra. Erről szólnak azok a módosítók, amelyeket ezekkel szeretnénk alátámasztani. A Lisszaboni Szerződés ugyanis megerősítette az Európai Parlament demokratikus ellenőrzési jogát, ez tulajdonképpen a „delegated act” intézménye, amit már a kollégáim említettek, amelyet jelen helyzetben szükségesnek látunk érvényesíteni és alkalmazni. Pontosan ez az ügy az első példája annak, hogy az Európai Parlament szerepe valójában megnőtt 2009. december 1-jét követően.

Az eddig folytatott tárgyalások, illetve a parlamenti egyeztetések után arra a döntésre jutottunk közösen a pénzügyi eszközök raportőreiként, hogy a dossziét második olvasatra küldjük, és komoly politikai üzenetet küldünk az intézményeknek, hiszen a Lisszaboni Szerződést követő időszakban annak szellemiségében is kell cselekednünk. Úgy gondoljuk, hogy pontosan ezek az eszközök azok, ahol a leginkább szükséges az, hogy a Parlament valóban gyakorolhassa a demokratikus ellenőrzés jogát.

  Barbara Lochbihler , előadó. – (DE) Elnök úr! Hölgyeim és uraim! A demokrácia és az emberi jogok európai eszköze nagyon új keletű eszköz. Azonban már most elmondhatjuk, hogy sok jelentőségteljes és fontos munka eszköze. Ez kiderül az Európai Unión belüli és az azon kívüli civil társadalom felől érkező visszajelzésekből. Rendkívül pozitívan egészíti ki az Európai Parlament és az EU egészének emberi jogi politikáját is.

Az emberi jogokért végzett munka gyakran nagyon nehéz körülmények között folyik. Ezért különösen fontos, hogy ezeknek az eszközöknek a segítségével az EU úgy tudjon pénzügyi támogatást nyújtani a civil társadalom intézményeinek, hogy azt az érintett kormányoknak ne kelljen jóváhagyniuk, sőt, ha lehet, anélkül, hogy az EU-nak tájékoztatni kellene ezeket a kormányokat a pénzügyi támogatásról. Többször kell hangsúlyozni, hogy ezt a támogatást meg kell őrizni és, amikor szükséges, bővíteni kell.

Előadótársamhoz, Gál Kingához hasonlóan, támogatom a Bizottság javaslatát, hogy vonatkozzon adókedvezmény az eszközből történő kifizetésekre azokban az országokban, ahol azok továbbra is adókötelesek. Ez is jelentősen megkönnyítené a szóban forgó nem kormányzati szervezetek munkáját.

Azonban, amit állandó kihívásnak érzek ezzel a finanszírozási eszközzel kapcsolatban, hogy panasz és negatív visszajelzés is érkezik, amiből egyértelműen kiderül, hogy nagyobb bürokráciát is jelent az eszközért folyamodó civil társadalmi szervezeteknek. Ugyanakkor, természetesen látnunk kell, mire költik, felhasználják-e, illetve hogyan használják fel a pénzt. Komolyan kell vennünk azonban főleg a kisebb szervezetek visszatérő panaszát, miszerint elveszik a kedvüket, hogy e támogatásért folyamodjanak, és ez olyan kérdés, amellyel itt és most foglalkoznunk kell.

Ugyanezen okból az is kihívást jelent, hogy – ellentétben a globális dél nagyvárosaival – sok helyi, vidéki szervezet nehezen szólítható meg, vagyis, hogy felhívjuk a figyelmüket, van ilyen jellegű eszköz, és hogy tudják, hogyan kell használni. Képzeljék ez a következő helyzetet: egy vidéki területen, ahol nincs mindig áram, a dokumentáltság talán inkább kivétel, mint szabály. Emiatt kell különös figyelmet fordítani e kezdeményezések megvalósítására. Lehetőséget látok az EU-képviseletek bővítésére most, ezen a ponton, és természetesen elfogadott tény, hogy feladatokra, és persze személyzetre is szükség van az egyes helyi EU-képviseleteken; ezeknek a köztisztviselőknek – akiket én most már emberi jogi megbízottaknak nevezek –, ki kell állniuk az emberi jogokért és a demokráciáért, határozottan felvállalva pontosan ezt a közvetítő szerepet, valamint az információnyújtási és a tájékoztatási hatáskört, és el kell jutniuk a helyi kezdeményezésekhez, amelyek talán nem tudnak angolul, franciául, spanyolul vagy más uniós nyelven kommunikálni.

Azonban korai még átfogó értékelést készíteni az eszközről. Az idő is túl rövid – az eredmények még nem lennének meggyőzőek. Néhány év múlva azonban nagyon intenzíven hozzá kell fognunk egy ilyesfajta átfogó értékelés elkészítéséhez. Értékelésen nemcsak azt értem, visszatekintünk arra, ami jól sikerült, hanem azt is, hogy fontolóra vesszük, milyen új elképzeléseket lenne ésszerű elfogadnunk és hogyan tudjuk továbbfejleszteni a finanszírozási eszközt.

  Andris Piebalgs , a Bizottság tagja. – Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani minden előadónak: Brantner, Gál, Lochbihler, Mitchell, Scholz és Goerens előadóknak.

Az előttünk lévő javaslatok a Bizottság által – a Parlament felkérésére – 2009-ben elvégzett félidős értékelés eredményei. Az értékelés konklúziója, hogy az eszközök jól működnek. Ez rendkívül pozitív tény és 2013-ig stabil keretet biztosít külkapcsolatainkhoz. Egyes esetekben a Bizottság csupán technikai módosításokat javasolt, hogy harmonizálni lehessen őket más eszközökkel. Örömünkre szolgál, hogy támogatásukat bírhatjuk e technikai kérdésekben.

Az értékelésben azonosított fő kérdés a Parlament kifogása a Fejlesztési Együttműködési Eszköz (FEE) keretében nyújtott támogatásra vonatkozóan, amely támogatás nem tekinthető hivatalos fejlesztési támogatásnak. Itt a Bizottság teljes mértékben figyelembe vette a Parlament véleményét. Javaslatot terjesztettünk be, amely bővíti az iparosodott országok eszközeit, hogy lefedhetők legyenek azok a tevékenységek is, amelyek a hivatalos fejlesztési támogatásra nem lennének jogosultak. Ez a fontos kétoldalú partnerekkel és globális szereplőkkel – például Indiával, Kínával és Brazíliával – történő kapcsolatépítést jelent, azokkal, akikkel a sokrétű kapcsolat előmozdítása az Európai Unió stratégiai érdeke. Ezeknek az országoknak is érdekük, hogy gazdasági, oktatási, tudományos és üzleti téren cserekapcsolatok valósuljanak meg köztük és az Unió között.

E módosított eszköz, az ICI Plus, rövid távú megoldást jelent három évre. Nem formálunk előzetes véleményt a 2013 utáni időszakra vonatkozó külső fellépés pénzügyi eszközeinek jövőbeli felülvizsgálatáról. A 2010. évi költségvetés megvalósítása érdekében az eszközt most kell elfogadni, ezért üdvözlöm, hogy az előadók munkája ilyen nagyfokú egyetértéssel találkozott.

A Stabilitási Eszközzel kapcsolatban a Bizottság azt javasolta, a Bíróság 2008-ban meghozott ítéletét követően, hogy legyen az eszköz része a kézi lőfegyverek és a könnyű fegyverek elterjedésével szembeni uniós fellépés. A Tanácsban felvetett kérdéseket vitatjuk meg most, és mindenki által elfogadott megoldást kell találnunk. Arról is biztosíthatom Önöket, hogy a civil társadalomnak a Stabilitási Eszköz válságfelkészülési összetevője értelmében juttatott finanszírozás tovább nő az idén.

Ezenkívül, az ütemterv értelmében 2011 és 2013 között a béketeremtési partnerség tekintetében nyújtott finanszírozás megkétszereződik. Ez bőséges teret biztosít a civil társadalom fellépéseinek finanszírozására. Ennél is fontosabb a válságreagálási költségvetésben a civil társadalom finanszírozására 2007 óta elkülönített 22%-os rész. Ez mutatja a béketeremtésben és válságreagálásban részt vevő nem kormányzati szervezetek kapacitását, és kitűnő példája annak az értéknek, amelyet a Stabilitási Eszköz adott a világ törékeny és konfliktus sújtotta országaira irányuló átfogó, uniós fellépéshez.

Az évközi értékelésre vonatkozó javaslatok benyújtása óta, az FEE egy további módosítását ismertették 2010. március 17-én. Az ún. banánipari kísérő intézkedéseknek világos céljuk van: támogatni kívánják 10 banánexportőr AKCS-ország alkalmazkodását az EU banánra kivetett importvámjának változásaihoz.

A banán a világ leghosszabb ideig tartó kereskedelmi vitájának tárgya volt. Az EU-nak – a WTO szabályainak megfelelően – megoldást kellett találnia és megállapodást kellett kötnie. A banánipari kísérő intézkedések e megállapodás szerves részei, a vámcsökkentésre pedig már sor került.

Ismételten szeretném megköszönni az előadó rendkívül konstruktív hozzáállását. Azt hiszem, hatékony programunk van, amely – amint elfogadtuk – el is kezdődhet. A vámtarifa működik, az AKCS-országok pedig türelmetlenül várják azt a pénzügyi támogatást, amelyre az EU a tárgyalások során ígéretet tett.

És most térjünk át a legvitatottabb kérdésre. Minden bizottság elfogadta a módosításokat, hogy a stratégiai dokumentumokat és a többéves programokat felhatalmazáson alapuló jogi aktusokként kezelhessék a Szerződés 290. cikkében rögzített új eljárás értelmében. Mint ismeretes, sem a Bizottság, sem a Tanács nem osztja ezt a véleményt. Úgy véljük, hogy sem e stratégiai dokumentumok, sem pedig a többéves programok nem tartoznak a 290. cikk hatálya alá, mivel nem egészítik ki és nem is módosítják a jogalkotási aktus bizonyos nem lényegi elemeit.

Azonban teljes az egyetértés abban, hogy biztosítani kell a Parlament erőteljes részvételét az átfogó stratégiai határozatokban. Ugyancsak mindannyiunk érdeke, hogy biztosítsuk, hogy a programozás gyakorlatiasan és zökkenőmentesen történjen. Eddig a Parlament bevonására egy demokratikus ellenőrzési folyamatban került sor, amelyet a stratégiai dokumentumokkal és a többéves programozással kapcsolatban 2006-ban fogadtak el. E folyamatok segítségével a Bizottság párbeszédet folytat a Parlamenttel a stratégiák tartalmáról. Ez a konzultációs folyamat túllép a komitológia szigorúan értelmezett határain.

Szeretnék egyértelműen fogalmazni: vitathatatlan, hogy most megoldást kell találnunk. A Bizottság kész vitát folytatni a Parlamenttel, hogy előrelépés történjék a Parlament aggályainak eloszlatása irányában. A múlt heti ülések három elnökei meghívót küldtek a Parlament e kérdésért felelős irányító testülete és a Bizottság és a Tanács közötti informális megbeszélésre.

Örömmel fogadtuk ezt a meghívást. A főképviselő asszony, a Tanács képviselője és jómagam találkoztunk az irányító testülettel ma délelőtt. Rendkívül termékeny megbeszélés volt, amely egyértelművé tette, hogy a lehető legrövidebb időn belül megoldást kell találni annak érdekében, hogy teljes mértékben érvényt szerezhessünk a Lisszaboni Szerződésnek azzal, hogy figyelembe vesszük a halasztást nem tűrő gyakorlati aggályokat és – nem kevésbé – a költségvetést.

Bízom benne, hogy együttes fellépéssel sikerül megoldást találni.

  Olivier Chastel , a Tanács soros elnöke. – (FR) Elnök úr, Ashton bárónő, Piebalgs biztos úr, képviselőtársaim! A Tanács nevében én is szeretném megköszönni az előadók munkáját és részvételét. Engedjék meg, hogy néhány gondolatot fűzzek Piebalgs biztos úr megjegyzéseihez, amelyeket a Tanács természetesen teljes mértékben támogat.

A biztos úr jogosan hívta fel a figyelmet a megoldatlanul maradt fő kérdésre, nevezetesen arra, hogy a Parlament azt szeretné, ha a stratégiai dokumentumokat és a többéves programokat felhatalmazáson alapuló jogi aktusokként kezelnék. Nem szándékozom itt, ma délután részletesen ismertetni a Tanács álláspontját, mindössze azt jelezném, hogy az elnökség rendkívül elégedett, hogy olyan megállapodást sikerült elérni, amelyet mindhárom intézmény elfogad, és amelynek segítségével a lehető leggyorsabban hagyhatjuk jóvá a finanszírozási eszközöket. Nem tagadom, most konkrétan az ICI Plus-ra és a banánipari kísérő intézkedésekre gondolok.

Örömömre szolgált, hogy délelőtt Ashton bárónővel, Piebalgs biztos úrral és az előadókkal találkozhattam. Úgy véljük, ez a megbeszélés egyértelmű tanúságtétel három intézményünk őszinte akarata mellett, hogy megállapodást érjenek el, és az elnökség véleménye szerint, mint az ismeretes, a finanszírozási eszközökről folytatott jelenlegi vitát külön kell kezelni a Parlament és a Tanács között a bizottsági eljárásról és a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokról jelenleg folyó vitától.

Egyelőre, mint tudják, a Tanács még nem fejezte be e két kérdés vizsgálatát, továbbá, hogy a lehetséges megoldást az Önök Parlamentjének kell jóváhagynia. Ezért szükséges, hogy – tekintettel a finanszírozási eszközök jóváhagyásának sürgető igényére – kivételes lépést kell tennünk olyan megoldásra, amelyet kifejezetten ezekre az eszközökre alakítunk ki.

A belga elnökség a maga részéről biztosítja, hogy az a munka, amelynek elvégzését kérték a ma délelőtti ülést követően, gyorsan halad majd, és olyan kézzelfogható eredményeket mutat fel, amelyek segítségével a lehető leggyorsabban tudunk megállapodást elérni. A ma délelőtti ülés arról győz meg bennünket, hogy a Parlamentnek is ugyanez a célja.

  Barbara Lochbihler , a Külügyi Bizottság véleményének előadója. – (DE) Elnök úr, felszólalásom témája az ICI+ eszköz. Az iparosodott és egyéb, magas jövedelmű országokkal és területekkel folytatott együttműködés finanszírozási eszköze (ICI) az előző parlamenti ciklusban kezdte meg működését. Egyes vélemények szerint a Külügyi Bizottság olyan, külügyi finanszírozási eszköz létrehozását kérte, amelynek semmi köze a fejlesztési támogatáshoz, és amely Latin-Amerikát, Ázsiát és a Közel-Keletet célozza. A Bizottság ezt követően létrehozta a kis eszközt, azaz ICI-eszközt. Sajnos, a Bizottság ezt átmeneti megoldásnak tekintette. Támogatta a fejlesztési támogatási eszközben részesülő országokat, de egyébként kevés újat teremtett, továbbá kereskedelmi eszközként kezelte. A Külügyi Bizottság ezért módosítást terjesztett elő az eszköz elnevezését illetően. Olyan nevet kívánt adni, amely világosan tükrözte az eredeti szándékot, azaz, hogy külpolitikai eszköz legyen. Az új elnevezés „A közel keleti, ázsiai és latin amerikai országokkal és Dél-Afrikával folytatott együttműködés finanszírozási eszköze”. Ennek támogatását kérjük Önöktől. Rendkívül sajnálatos lenne, ha az EU-nak nem lenne külpolitikai finanszírozási eszköze, amelyet ténylegesen is annak neveznek.

  Nirj Deva , a Fejlesztési Bizottság véleményének előadója. – Elnök úr, meg kell vizsgálnunk, mennyire fontosak a finanszírozási eszközök – a FEE, a stabilitási eszközök és az emberi jogi eszközök – az Európai Unió által világszerte alkalmazott ún. „puha erő” gyakorlásában. Ez a puha erő nő, amint azt választási megfigyelői és ellenőrző rendszerünk, demokráciakampányaink stb. jelzik.

A Parlament 16 ellenőrzési eszközt szüntetett meg, amikor létrehozta a FEE-t. 16 alapvető döntéshozatali hatáskört adtunk át a Bizottságnak annak érdekében, hogy ellenőrizhető legyen az FEE, továbbá, hogy támogassuk az erőteljesebb együttműködést. Mindez jól működik. Most már van stabilitási eszközünk is, amelyet válságokat követő fejlesztésre használhatunk. Jelentős pénzösszeget kell ennek megerősítésére fordítani, mivel nagy számban fordulnak elő a világon polgári, civil és katonai válságok. Jelenleg 36 civil konfliktus van.

Ehhez hasonlóan, úgy vélem, hogy az emberi jogi eszközbe is „életet kellene lehelnünk”. Nem elég csak beszélni: Helyi emberekre van szükségünk, továbbá eszközökre a választási megfigyelői és ellenőrző szerephez, a felelősségteljes kormányzáshoz és minden egyébhez, amihez forrásokra van szükségünk. Örömömre szolgál, hogy ezt támogathatom.

  Ivailo Kalfin , a Költségvetési Bizottság véleményének előadója. – (BG) Engedjék meg, hogy teljes egyetértésemet fejezzem ki a Goerens biztos úr által készített jelentés következtetéseivel, azzal kapcsolatban, hogy a fejlesztési együttműködési eszköznek (FEE) és az Európai Unió politikáira gyakorolt kedvező hatásainak folytatódniuk kell.

Azzal is egyetértek, hogy az Európai Uniónak meg kell találnia annak módját, hogyan segíthet továbbra is a banántermelő országoknak, annak ellenére, hogy a Kereskedelmi Világszervezet az év elején betiltotta a „puha feltételek” nyújtását. Mellékesen jegyzem meg, hogy furcsa módon a Bizottság egyszer sem végezte el – 1994-től egészen mostanáig – a támogatás e 12 országra gyakorolt hatásának értékelését. Ezt a gyakorlatot a jövőben meg kell változtatni.

A Költségvetési Bizottság rendíthetetlen álláspontja, amellyel nem értünk egyet, hogy más politikáktól kell a forrásokat elvenni ahhoz, hogy a szóban forgó 190 millió euró biztosított legyen a következő három évre. Van egy elv, amelynek védelméhez ragaszkodunk, nevezetesen, hogy az új politikákat új forrásokból kell finanszírozni. Ez azt jelenti, hogy ezt az új politikát is, bár finanszírozható lenne az Európai Bizottság pénzügyi keretéből, a költségvetésből kellene finanszírozni, nem pedig más programok kárára.

  Tunne Kelam , a PPE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, főképviselő asszony, biztos úr! Először is üdvözlöm Piebalgs biztos úr részletes és kedvező megállapítását a helyzettel kapcsolatban, továbbá azon következtetéseit, miszerint a pénzügyi eszközök jól működnek.

Úgy vélem, a Stabilitási Eszköz hasznosnak bizonyult a konfliktusok és válságok kezelésében, ezért nagyobb figyelmet kell kapnia a megelőzésnek és az utánkövetésnek. Ez stabil támogatást jelent a civil társadalom építéséhez is. És ismételten csak üdvözölhetjük a béketeremtésre szánt finanszírozás jelentős emelését.

Ugyancsak üdvözöljük a 4. cikk (1) bekezdése szerinti intézkedések 7%-os plafonról 10%-ra emelését, és megértjük az emelés szükségességét. Ugyanakkor alapvető fontosságú, hogy az EU különböző eszközeit és programjait egymáshoz kapcsolódóan, egymást kiegészítve alkalmazzák.

A Lisszaboni Szerződésnek koherensebbé és hatékonyabbá kell tennie az Uniót. Mi, itt a Parlamentben megértettük a technikai módosítások szükségességét. A kérdés inkább a politikai megoldás, amint erre rámutattak. Ez a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat és az Európai Parlament ellenőrzési jogát érinti.

Ma bizakodással tölt el a Tanács és a Bizottság részéről megnyilvánuló nyitottság. Ez annak a jele, hogy készek a lehető legrövidebb időn belül megállapodásra jutni. Nagyon remélem, hogy olyan megállapodást sikerül elérnünk, amely biztosítja az EU három intézménye közötti igazságos egyensúlyt.

  Gianluca Susta , az S&D képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Először is gratulálni szeretnék Scholz úrnak a jelentés elkészítéséért, amely létrehozza az iparosodott országokkal folytatott együttműködés finanszírozási eszközét. Helyes, hogy ezt az eszközt a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság kezeli, tekintve, hogy elsősorban az iparosodott és a feltörekvő országokkal folytatott együttműködéshez kapcsolódik, tehát más eszközökkel összehasonlítva van bizonyos különbség.

Legelőször is, hangsúlyozni kell a Parlament szerepét. Túl sok időt veszítettünk a Tanáccsal és a Bizottsággal egy nyilvánvaló kérdésben folytatott huzakodás során, a Lisszaboni Szerződést követően. Meg kell védenünk a Parlament központi szerepét a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és a végrehajtói aktusok területén egyaránt. Másodszor, véleményem szerint hangsúlyozni kell az egész játszma stratégiai jelentőségét, és, harmadszor, annak szükségességét, hogy intenzívebbé kell tenni a fejlődő és a feltörekvő országokkal folytatott együttműködést anélkül, hogy ehhez a legszegényebb országoktól vennénk el a pénzt.

Törekednünk kell arra, hogy az Európai Unió költségvetésén belül több forrást juttassunk a legszegényebb országoknak, nem tévesztve szem elől, hogy a feltörekvő országokkal kapcsolatos problémák főleg szabályozási, nem finanszírozási problémák. Mindenesetre az innovációt is támogatni kell, azonban a pluszforrások nem jelenthetik, hogy azokat a legszegényebb országoktól veszik el.

  Annemie Neyts-Uyttebroeck , az ALDE képviselőcsoport nevében. – (NL) Chastel úr, Ashton bárónő, hölgyeim és uraim! Ma különféle pénzügyi eszközökről folytatunk vitát, amelyek segítik az Európai Unió külügyi fellépéseit. Ezek az eszközök viszonylag új keletűek és meglehetősen sajátos természetűek. Korábban nem volt semmi ehhez fogható, és máshol a világon vagy más nemzetközi vagy nemzetek feletti intézményekben is csak kevés modellje van annak az eszköztípusnak, amelyet az Európai Unió jelenleg fejleszt. Tekintettel ezeknek az eszközöknek az úttörő jellegére, bölcsen tettük, amikor elfogadtuk, hogy csak néhány év elteltével értékeljük és, ha szükséges, korrigáljuk őket. Ezen szorgoskodunk itt, ma délután.

Azonban más fontos változások is történtek közben. Most olyan főképviselőnk van, aki egyben a Bizottság alelnöke is. Az ülés során arra kaptunk felkérést, hogy hagyjuk jóvá az Európai Külügyi Szolgálatra, az Európai Unió diplomáciai ágára vonatkozó alapszövegeket. Ez is nagyon fontos újítás.

Végül, de nem utolsó sorban, a Parlament jogkörei jelentősen kibővültek. Ez idáig bőven volt alkalmunk e jogkörök kiaknázására és, amint új intézményekkel az már lenni szokott, az ember elmegy a legvégsőkig, hogy új felhatalmazásait a lehető legnagyobb mértékben érvényesítse. Ezért jelenleg arról egyeztetünk más intézményekkel, hol kell meghúzni a határt.

Elégedett vagyok mindazzal, amit Piebalgs biztos úr és a soros elnök mondott arról, hogy megvan az akarat, hogy megállapodás szülessék. Mivel hazámban korábban a végrehajtói hatalom része voltam, az érvelés minden aspektusát értem, és remélem, sikerül egyezségre jutni. Azt is remélem, hogy a Parlament talán nem taktikázza el a dolgot.

Azzal zárnám, hogy ami a Stabilitási Eszköz illeti – még van néhány másodpercem –, üdvözlöm, amit Piebalgs biztos úr mondott, azaz, hogy a szándék – többek között – a kézi lőfegyverek és a könnyű fegyverek tiltott kereskedelme elleni küzdelem. Továbbá, hogy minél erőteljesebben vonjuk be a nem kormányzati szervezeteket a Stabilitási Eszköz működésébe és teljes mértékben éljünk a béketeremtés legújabb, úttörőnek számító eszközeivel. Ha ez megvalósul, számíthatnak képviselőcsoportunk teljes támogatására.

  Franziska Keller , a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, szeretném felvetni a fejlesztési együttműködési eszköz (FEE) kérdését, amellyel kapcsolatban én és a Fejlesztési Bizottságban ülő kollégák is sürgetően szükségesnek találjuk, hogy erősödjék a Parlament ellenőrzési hatásköre. A Parlamentnek ugyanis feladata ellenőrizni, mire költi a Bizottság a pénzt, továbbá, hogy az eredeti szándéknak megfelelően költötte-e el, vagyis hogy ebben az esetben hivatalos fejlesztési támogatásra (ODA) fordította-e.

Voltak a rossz példák a múltban, amikor a pénzt nem a ODA-kritériumoknak megfelelően költötték el, vagy kiderült, hogy nem felel meg a szegénység felszámolása céljának. Mivel mindössze konzultációs jogunk van, javaslatainkat, elképzeléseinket nem vették figyelembe. Ez egyértelműen jelzi, hogy erősebb pozícióra van szükségünk. Szükségünk van arra a jogkörre, hogy együttdöntés keretében határozzuk meg, mire fordítják a forrásokat.

A Bizottságnak és a Parlamentnek egyaránt kötelezettsége áll fenn a fejlesztési politika koherenciáját illetően. Azt is biztosítanunk kell, hogy az elköltött pénz a megfelelő helyre kerüljön, és hogy más politikai területek szintén a szegénység felszámolásáért küzdjenek.

A Parlament az Európai Unió polgárainak is felelősséggel tartozik. Jobban kell ellenőriznünk a pénz elköltését, azaz hogy a pénzt a szegénység felszámolására költsék el. Európa polgárai a fejlesztési támogatás mellett állnak. Azt is támogatják – amint a felmérésekből is kiderül –, hogy legyen több fejlesztési támogatás, ugyanakkor egyértelműen be kell mutatnunk, mire költjük ezt a pénzt, és azt, hogy a szegények javára költjük.

Ezért a Fejlesztési Bizottság és én nyomatékosan kérjük Önöket, hogy támogassák a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat az FEE vonatkozásában.

  Charles Tannock , az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, az EU a fejlesztési támogatások és a humanitárius segélyek legnagyobb multilaterális adományozója a világon. Fontos politikai szerepet is betölt az emberi jogok és a demokrácia harmadik világbeli előmozdításának támogatása révén.

Képviselőcsoportom, az ECR képviselőcsoport határozott véleménye, hogy – éppen ezért – alapvető fontosságúak a megfelelően strukturált, új uniós pénzügyi eszközök. Biztosítják az uniós adófizetők pénzének hatékonyabb és eredményesebb elköltését, és segítségükkel a – főként a Lisszaboni Szerződés utáni – Parlament nyíltabban és átláthatóbban tudja ellenőrizni a források elköltését és a stratégiai politikát.

Ez a demokratikus elszámoltathatóság alapvető fontosságú, különösen akkor, amikor maguk a tagállamok jelentősen csökkentik nemzeti kiadásaikat. A beruházás és fejlesztés, a demokrácia és az emberi jogok potenciálisan fontos módját jelentik – főként a puha erő alkalmazásával – az EU tágabban értelmezett külpolitikai céljai támogatásának és csökkenteni is tudnák az EU külső határaira nehezedő, a bevándorlás jelentette nyomást. A korrupciót és az uniós pénzek nem megfelelő felhasználását megakadályozó erőteljes mechanizmusok azonban alapvető fontosságúak, és körültekintően kell eljárnunk, hogy az emberi jogokra hivatkozva ne erőltessük rá saját nyugati liberális értékeinket – különösen az ún. reprodukciós jogokat – azokra, akik nincsenek erre jól felkészülve vagy vonakodnak elfogadni azokat.

  Sabine Lösing , a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, fontos, hogy most tisztázzunk valamit: az EU külpolitikai finanszírozási eszközeit illetően, a Lisszaboni Szerződés eltörölte az Európai Parlament ellenőrzési jogát. Ezzel a finanszírozási eszközök kompetenciája teljes egészében átkerült a Bizottsághoz és a főképviselőhöz, és rajta keresztül pedig az Európai Külügyi Szolgálathoz. Teljes mértékben elfogadhatatlannak tartom, hogy a Parlamentet és a Tanácsot semmibe vegyék annak ellenére, hogy az Európai Unió sokakat érintő, tartósan nagyhatású külpolitikai intézkedéseiről és ezek végrehajtásáról van szó.

Támogatjuk a Parlament képviselőcsoportjainak közös törekvését, hogy visszaállítsák a finanszírozási eszközök parlamenti ellenőrzését. Ennek megfelelően, támogatjuk a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok ezzel kapcsolatos módosításait, amelyeket – természetesen – korábban már megvitattunk. Végül pedig aggályaimnak szeretnék hangot adni, különösen a Stabilitási Eszközt és a demokrácia és az emberi jogok európai eszközét illetően, mivel úgy vélem, hogy ezeket az eszközöket nem demokratikusan és nem átláthatóan használják fel, sőt, bizonyos esetben, akár a kérdéses ország akarata ellenére, ami egy beavatkozó uniós külpolitika jellegét kölcsönzi ezeknek az eszközöknek.

  William (The Earl of) Dartmouth , az EFD képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, Karacsi bazárjaiban a következő történet járja. Nagyjából így szól. Útonálló támad Pakisztán elnökére és így kiált: Ide a pénzedet! Pakisztán elnöke megszólal: Zadari elnök vagyok. Az elnököd. A tolvaj ekkor így válaszol: Ha így áll a helyzet, ide a pénzemet!

Ez a történet összefügg a mai vitával, mert a lényeget emeli ki. Az Európai Bizottságnak nincsenek forrásai. Minden forrása a tagállamok adófizetőitől vagy, pontosabban, a 14 nettó befizető tagország adófizetőitől származik. Még ha a Bizottság valamikor meg is kapja is a saját forrásait, ami – a mai, korábbi szavazatok alapján – nyomasztóan valószínű, a Bizottság által elköltött pénz továbbra is az adófizetők pénze.

Most befejezem felszólalásomat és arra kérem Önöket, nagyon figyelmesen gondolják végig ezt a kérdést: valóban úgy vélik, hogy a szorongatott európai és brit adófizető, különösen a mai környezetben, valóban azt akarja, hogy költsenek el további 2 milliárd eurót – mert erről rendelkeznek ezek a javaslatok – csak azért, hogy az uniós biztos a világ színpadán páváskodhasson?

  Andreas Mölzer (NI) . – (DE) Elnök úr, mint mindig, az EU finanszírozó szerveinek most is problémái vannak. Pénzügyi támogatáshoz nehéz hozzájutni annak bonyolultsága miatt, és a nyomon követési rendszerek továbbra sem optimálisak. Erre példa az előcsatlakozási támogatás, amelyet – mint ismeretes – a potenciális tagjelölt országok kapnak, de amelyet csak akkor van értelme kifizetni, ha a kérdéses országok a korrupciós problémáikat próbálják megoldani vagy amikor a szükséges struktúrákat ténylegesen kialakították. Remélem, hogy e vonatkozásban az EU tanult az elsietett 2007-es bővítésből. Ami a stabilitási eszközt és a fejlesztési együttműködést illeti, a költségvetési finanszírozás nagyon gyakran nem vagy csak részlegesen jut el azokhoz a helyi intézményekhez, amelyeknek szánták. Ennek oka részben a kedvezményezett országok intézményeinek gyengesége, részben pedig a nem megfelelő ösztönző rendszerek és a dokumentált elszámoltathatóság hiánya. Érdemes elgondolkodni azon, hogy egy IMF-tanulmány szerint 33 ország közkiadásai 50%-ot meghaladóan függenek nemzetközi fejlesztési támogatásoktól. Ami az EU-tól érkező bármilyen pénzügyi támogatást illeti, a nyomon követést meg kell szigorítani.

  Godelieve Quisthoudt-Rowohl (PPE) . – (DE) Elnök úr, először is őszinte köszönetemet szeretném kifejezni az előadónak, Scholz úrnak a pozitív és nyílt együttműködésért. A háromoldalú párbeszédben nem volt mindig egyetértés, de örömünkre szolgált, hogy konstruktív légkörben folytak megbeszélések.

A finanszírozási eszköz bővítése az iparosodott és más, magas jövedelmű országokkal és területekkel lehetőséget biztosít az EU számára, hogy egyenlő feltételekkel alakítson ki együttműködést a legfontosabb feltörekvő és fejlődő országokkal. Ennek részei az Erasmus Mundus program keretében futó oktatási csereprogramok, a vállalkozói (üzleti) és a kulturális együttműködés támogatása, amit csak üdvözölni tudok. Van valami, amire szeretném felhívni figyelmüket: ismerve az EU – és minden tagállam – jelenlegi pénzügyi helyzetét, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoportja nem tartja elfogadhatónak a bemutatott intézkedések megvalósításához szükséges új, jelenleg nem biztosított finanszírozás iránti igényt. Pénzügyileg azonos szintre kell emelni a fejlődési együttműködés finanszírozási eszközével, amelynek forrásait kizárólag feltörekvő és fejlődő gazdaságoknak szánták. Ennek érdekében az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoportja nevében olyan módosítást terjesztettem elő, amelynek segítségével megteremthető ez a pénzügyi egyensúly.

Mondanék gyorsan néhány szót a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokról. Ez fontos kérdés – már kétszer is említették ma délelőtt. Kétség sem férhet hozzá részemről, hogy a Parlamentnek – felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén – felügyeleti és vétójoggal kell rendelkeznie az éppen tárgyalt, a külföldi együttműködés finanszírozásáról szóló csomag fölött. A Lisszaboni Szerződés szellemének itt érvényesülnie kell. Nem lehet kompromisszum abban a kérdésben, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok részei legyenek-e vagy sem a finanszírozási eszközöknek.

  Ana Gomes (S&D) . – Elnök úr, a demokrácia és az emberi jogok világszintű előmozdításának európai eszköze elengedhetetlen a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok előmozdítása iránt komolyan elkötelezett uniós külpolitikához. Ez az egyetlen eszköz, amelyet most mozgósítani tudunk, hogy támogassuk azokat, akik kiállnak a demokrácia és az emberi jogok mellett azokban az országokban, ahol az alapvető szabadságjogokat korlátozzák. És ezt az érintett kormányok hozzájárulása nélkül tehetjük. Nyilvánvaló, hogy egy ennyire értékes eszköznek az Európai Parlament megfelelő ellenőrzése alatt kell állnia, ezért kérjük a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokhoz kapcsolódó eljárást.

De azt be kell látnunk, hogy ennek az eszköznek megvannak a korlátai a rendelkezésre álló források tekintetében, és jelentős részét az EU választási megfigyelői misszióira fordítják: 22%-ot a 2011 és 2013 között időszakban. Ez azt jelenti, hogy a demokrácia és az emberi jogok európai eszközének költségvetését jelentősen meg kell emelni.

Szeretném kihasználni ezt az alkalmat, hogy felhívjam figyelmüket egy új eszközre, amelynek létrehozásában az Európai Parlamentnek segíteni kellene, és amelyet ez az eszköz (a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze) finanszírozni tudna annak érdekében, hogy még eredményesebben és még rugalmasabban tudja támogatni azokat, akik gyakran az életüket kockáztatják a demokráciáért, a jogállamiság és az emberi jogok érvényesüléséért a diktatúrákban vagy az elnyomó rezsimekben, továbbá ott, ahol keresik az átmenetet a demokráciába, de erőszakot alkalmazó antidemokratikus erőkkel kell harcolniuk, és ahol nagyobb segítségre van szükség az antidemokratikus erők legyőzéséhez szükséges kapacitások kiépítéséhez.

Az Egyesült Államok Kongresszusa által létrehozott Nemzeti Alapítvány a Demokráciáért (National Endowment for Democracy) alapítványhoz hasonló, pártok közötti, civil európai alapítványra van szükségünk.

(A felszólaló hozzájárult ahhoz, hogy az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdésében meghatározott kék kártya eljárással kérdést intézzenek hozzá.)

  Heidi Hautala (Verts/ALE) . – Elnök úr, köszönöm a szót. Azt a kérdést szeretném feltenni Gomes képviselőtársamnak kiváló javaslata kapcsán, hogy szerinte milyen tanulságai lehetnek számunkra az amerikai modelleknek a demokratizálódás és az emberi jogok e sokkal rugalmasabb és, mondjuk, kevésbé bürokratikus finanszírozásával kapcsolatban?

  Ana Gomes (S&D) . – Elnök úr, éppen a rugalmasságban van a dolog szépsége. Egy pártközi alapítvány segítségével azonosíthatnánk azokat az eseteket, amelyek esetében – általában véve – úgy véljük, hogy különösen fontos a támogatás, megkerülve az akadékoskodó kormányokat, hatóságokat vagy katonai erőket, az emberi jogi jogvédők rendelkezésére álló kapacitások bővítése érdekében. Úgy vélem, a Nemzeti Alapítvány a Demokráciáért az Egyesült Államokban rendkívül jól szemlélteti, miről van szó, és nem kell szégyellnünk követni azt, ami a világ más részein már bevált, jelen esetben amerikai partnereink példáját.

Az Európában működő különböző pártoknak már vannak alapítványai, azonban ezek küldetése, célja gyakran eltér egymástól, és természetesen sok esetben közelíteniük kellene egymáshoz, ekkor tudnának igazán hatékony segítséget nyújtani a demokráciáért és az emberi jogokért küzdőknek.

  Elnök. – Ana, Ön megtévesztett engem. Azt hittem, befejezte, de hirtelen folytatta, így nem tudtam, jelezzek-e. A kék kártya eljárás értelmében a kérdezőnek és a válaszadónak fél-fél perce van.

  Louis Michel (ALDE) . – (FR) Elnök úr, zavarban vagyok, mert szerettem volna részt venni ebben a vitában. Kétlem, hogy az amerikai modell hatékonyabb, mint az európai. Az amerikai modell, amikor az emberi jogokkal foglalkozik, alapvetően szelektív és teljes mértékben csak a saját érdekeit érvényesíti, mivel valójában ez a modell mindenekelőtt az aktív kétoldalú kapcsolatokról szól.

Gratulálok kollégámnak, Charles Goerensnek, mivel sikerült erősítenie a módszer fejlesztési dimenzióját, és természetesen köszönet illeti Piebalgs biztos urat, amiért ilyen nagy figyelmet fordított erre a kérésre.

Három rövid észrevételt szeretnék tenni. Először is: a Közösség preferenciális rendszerének elsietett megszüntetése drámai következményekkel járhat és jár majd a jövőben egyes AKCS-országokban, amelyek továbbra is banánt exportálnak. E következmények némelyike például közvetlenül befolyásolja az AKCS-országok fenntartható fejlődést előmozdító képességét. Ezért szeretnék a támogatás-odaítélési kritériumok ésszerű és némiképp rugalmas értelmezése mellett érvelni. Prioritásként azon AKCS-országok számára kell támogatást nyújtani, amelyek fenn kívánják tartani banánágazatukat, tekintettel annak az országuk gazdaságára gyakorolt hatására. E vonatkozásban nagy segítséget jelentett volna – és ezt kértük, de nem kaptuk meg –, ha ex ante hatáselemzés készült volna a banánexportőr országok helyzetéről.

Két másik általános észrevételem van, amelyekre a következő hetek során mindenképpen visszatérek majd. Véleményem szerint a támogatás eljuttatásának legjobb módja az általános költségvetési támogatás, ahol csak lehetséges, és az ágazati támogatás, ahol csak szükséges. Ugyancsak segítséget jelentett volna talán, ha megvitathattuk volna a támogatás mennyiségét és a tagállamok 2005-ben tett kötelezettségvállalásának végrehajtását. Ez kritikus eleme a vitának. Ezenkívül, amit egyes képviselőktől hallottam, rendkívül aggasztó. Egyértelmű, hogy az önzés az úr. Ez engem nagyon meglep.

Végül pedig, hogy választ adjak néhány kérdésre, szeretném „feléleszteni” azt az elképzelést, hogy tegyük a költségvetés részévé az Európai Fejlesztési Alapot, mivel ennek segítségével nyilvánvalóan közvetlenül tudnánk figyelemmel kísérni a Bizottság politikai fellépését.

  Catherine Grèze (Verts/ALE) . – (FR) Elnök úr, köszönöm, hogy Goerens biztos úr figyelembe vette a munkavállalók munkahelyi biztonságára és egészségvédelmére vonatkozó nemzetközi előírásokat és a nemzetközi környezetvédelmi normákat, különösen azokat, amelyek a növényvédő szereknek való kitettségre vonatkoznak.

A kistermelők védelme, amelyről a jelentésben olvashatunk, véleményem szerint, kulcsfontosságú, mivel a végfogyasztó által fizetett árnak mindössze 1,5%-át kapják. Érdemes emlékezetünkbe idézni, amit már bizonyára tudnak, hogy évente több millió kistermelő kényszerül nyomornegyedekbe költözni.

Most, hogy a növényvédő szerek és a növényvédő szereknek való kitettség elleni küzdelemről beszéltünk ebben a teremben, fontosnak érzem, hogy ugyanezeket a kritériumokat alkalmazzák Francia Nyugat-Indiára, ahol klórdekont használnak, továbbá a legtávolabbi területekre is. A Bizottságtól is azt kérem, hogy ezt tegye.

Végezetül pedig üdvözlöm az elért haladást. Szeretném megismételni, hogy a banánkereskedelem alapvető problémája nyilvánvalóan a mezőgazdasági modell, amelyet újra kellene gondolni, mert az kizárólag exportra van „beállítva”. A mezőgazdasági modellt úgy kellene átalakítani, hogy nagyobb önellátás felé mozduljon el.

  Marek Henryk Migalski (ECR) . – (PL) Teljes mértékben egyetértek Gomes asszonnyal, hogy az emberi jogok kérdése az egyik legfontosabb kérdés, amellyel foglalkoznunk kell, ezért nem értettem Lösing asszony megállapítását, miszerint az emberi jogokra költött forrásokat időnként, ha nem is gyakran, rosszul költik el. Nekünk, az Európai Közösség számára az emberi jogok védelme alkotmányban rögzített – ha nem a legfontosabb – feladatunk.

Szeretnék visszautalni a demokrácia és az emberi jogok világszintű előmozdításának egyik finanszírozási eszközére, továbbá arra a megállapításra, hogy ezeket az eszközöket be kellene vezetni és működtetni kellene függetlenül attól, hogy harmadik felek vagy hatóságok egyetértenek-e azzal vagy sem. Ezt kulcsfontosságúnak tartom, amely példázza feladatunkat. Időnként az egyes országok kormányainak akarata ellenére is segítséget kell nyújtani a demokrácia kiépítésében és az emberi jogok erősítésében. Úgy vélem, ez a feladat megéri a fáradtságot, különösen és mindenekfelett ott, ahol sérül a véleménynyilvánítás szabadsága. Ez a feladatunk.

  Joe Higgins (GUE/NGL) . – Elnök úr, a vita nagy részét valamiféle irrealitás lengi körül. A demokrácia és az emberi jogok világszintű előmozdításának finanszírozási eszközéről és a fejlesztési együttműködés eszközéről szóló jelentéseket az ENSZ főtitkárának tegnap, ebben a teremben elhangzott dermesztő megállapításának összefüggésében kell látni. Azt mondta, csak ebben az évben további 65 millió ember zuhan mély szegénységbe.

Ez az a rideg valóság, amely megcáfolja a kormányok és a Bizottság szép megállapításait. Odakinn hatalmas EU-logós zászlókat lobogtatnak, rajtuk „Állítsuk meg a szegénységet!” felirattal. Ezzel párhuzamosan az Európai Bizottság – és tulajdonképpen a Parlament nagyobb képviselőcsoportjai is – neoliberális gazdaságpolitikákat erőltetnek, amelyek megnyirbálják a költségvetést és csökkentik a közszolgáltatásokat és az átlagember életszínvonalát, miközben masszív forrásokat juttatnak mentőcsomag formájában bankoknak és spekulánsoknak.

A fejlesztési együttműködés finanszírozásának kérdésében a Bizottság vállon veregeti önmagát, amiért csökkentette a latin-amerikai banántermelőkkel kötött megállapodások keretében leszállított banánra kivetett vámot. A valóság azonban az, hogy ez az új rendszer az erős transznacionális vállalatokat támogatja. Az óriás banánexportőrök, például a Chiquita és a Del Monte nagyokat kaszálnak majd, de ez az afrikai, karibi és csendes-óceáni országokat és kistermelőket tönkreteszi. Természetesen az új megállapodás miatt csődbe jutott banánkistermelőknek juttatott támogatásnak nem a már létrehozott szociális alapokból kell származnia, hanem az EU költségvetésének más részéből. A kereskedelemnek a kistermelők és a dolgozók – azaz a többség –, és nem a nagy transznacionális vállalatok érdekét kell szolgálnia!

  Nikolaos Salavrakos (EFD) . – (EL) Elnök úr, tartok tőle, hogy az Európai Unió 2011. évi költségvetése hibát követett el mind a félidős értékelés előírásával, mind pedig azzal, hogy azokból az új adókból teremt közvetlen bevételt, amelyeket végső soron a végfelhasználók, azaz az Unió polgárai fizetnek majd meg. Úgy vélem, nem most kell ezeket az adókat kivetni, miközben Európa recesszióba süllyed, munkavállalók veszítik el állásukat, vásárlóerejüket és, ami ennél is fontosabb, társadalombiztosítási jogosultságukat. Nemhogy adnánk az európai fogyasztóknak, elveszünk tőlük. Ismét azt a benyomást kelthetjük, hogy abbéli igyekezetünkben, hogy költségvetési fegyelmet alakítsunk ki, ismét sutba vágtuk a növekedéssel kapcsolatos terveinket, és a közgazdasági elmélet alkalmazása közben megfeledkeztünk a politikairól.

Meg kell győznünk az Unió polgárait – példákkal –, hogy a lehető legjobban gondoskodunk róluk. Ezért tehát most ne viselkedjünk Marie-Antoinette-ként. Két konkrét javaslatom is van ezzel kapcsolatban. Az első: csökkentsük parlamenti képviselői fizetésünket 1 000 euróval 2011-ben, és ezt a pénzt használjuk fel egy fiatal munkanélküli honfitársunk toborzására. Másodszor: csökkentsük utazási költségeinket azzal, hogy turistaosztályon utazunk.

  Nick Griffin (NI) . – Elnök úr, amint az oly gyakran megesik az uniós javaslatokkal, ezek a pénzügyi eszközök olyan intézkedéseket tartalmaznak, amelyek erősen hatnak az érzelmekre. A hozzánk hasonló, tisztességes és jó érzésű emberek szeretnék megakadályozni a kábítószer-csempészetet és az emberkereskedelmet, a kézi lőfegyverek szállítását a konfliktusövezetekbe, ám nagyon könnyű érzelmi húrokat pengetni és nagylelkűnek lenni – mások pénzén.

Tehát, miközben Görögországban, Franciaországban, Írországban és Nagy-Britanniában az átlagember azt tapasztalja, hogy társadalma szétzilálódik és adókkal sanyargatják, addig a Scholz-jelentés 176 millió euróval egészíti ki azt a 172 milliót, amelyet már félretettek, hogy a harmadik világ kapitalistái még több munkahelyünket nyeljék le. A Goerens-jelentés 190 millió eurót tapsol el, amelynek része az a 17,4 millió euró is, amelyet arra szántak, hogy gyorsan tudjanak reagálni a fejlődő országok gyorsan növekvő élelmiszeráraira. Talán elkerülte a figyelmüket, de választókörzeteinkben is rendkívül gyorsan emelkednek az árak.

A legrosszabb mind között azonban a Brantner-jelentés. Itt, a kilencedik oldalon, 2062 milliárd eurós pénzügyi keretösszegről beszél 2013-ra. Ez persze csak elírás. Vagyis fohászkodom, hogy csak elírás legyen, de maga a tény, hogy ezt a nevetséges hibát egyetlen szakértő és egyetlen európai parlamenti képviselő sem szúrta ki, aki olvasta a jelentést, hát, az önmagáért beszél azzal kapcsolatban, milyen nemtörődöm féktelenséggel költi a pénzt az Unió.

A pénz nem fán terem. Nem egy óriás fogtündér osztogatja. Nem a Bizottság és nem az Európai Parlament pénze. Az adófizetőké, és ennek az összegnek rendkívül aránytalanul nagy részét a brit adófizetők adják.

  Maurice Ponga (PPE) . – (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Az Európai Unió már évek óta különleges és erős kapcsolatot tart fenn az AKCS-országokkal. Elsősorban ez a különleges viszony vezetett a preferenciális vámok biztosításához. Ez történt a banánágazatban, ahol az AKCS-országoknak kedvezett az Európai Unióba irányuló exportjukra alkalmazott preferenciális kereskedelmi megállapodás.

Ezt a preferenciális rendszert vonták kétségbe a WTO-ban, különösen a latin-amerikai országok, amelyek a világ legnagyobb banánexportőr országai. Ezért a WTO szabályainak való megfelelés és egy hosszú vita lezárása érdekében, 2009 decemberében az Európai Unió elfogadta, hogy csökkenti a banánágazatra kivetett vámtételeit.

Az AKCS-országokkal fenntartott kiemelt partnerségi viszonyra hivatkozva azonban az Unió segíteni kívánt a banántermelő AKCS-országoknak, hogy megbirkózzanak ezzel az erős versennyel. Ezért Európa ígéretet tett arra, 190 millió eurót különít el a banántermelő AKCS-országok támogatására, hogy tudjanak alkalmazkodni, versenyképesek legyenek és – ha szükséges – szerkezetátalakítást hajtsanak végre ágazatukban.

A jelentésben, amelyről holnap szavazunk, az Európai Parlament megerősíti a banántermelő AKCS-országokkal kapcsolatos kötelezettségvállalását és támogatását, amit üdvözlök. Tehát az javasoltuk, többek között, hogy az Európai Unió fogadjon el kiegészítő intézkedéseket 2013 után, ha szükséges.

  Thijs Berman (S&D) . – Elnök úr, el kell érnünk az átláthatóság és az elszámoltathatóság legmagasabb szintjét a költségvetéssel kapcsolatban, mivel az jelentősen hozzájárul az EU külpolitikájának legitimációjához.

Rendeletek alapján elköltött jelentős összegekről beszélünk, amelyek meglehetősen nagy mozgásteret hagynak a Bizottságnak. Ez helyes is, ugyanakkor teljes ellenőrzést kell gyakorolnunk a stratégiai dokumentumok, a többéves indikatív programok és ehhez hasonlók felett, mivel hatályuk általános, és a pénzügyi eszközöket a kiemelt területek és célok meghatározásával egészítik ki.

A Bizottságnak éves jelentésben kellene beszámolnia a Parlamentnek az eredményekről, különös tekintettel a projektek ODA-megfelelőségére. A programozást és a tervezést ugyanazoknak a szakértőknek kellene végezniük, akik most is végzik, azonban a Külügyi Szolgálatnak is több szakemberre lenne szüksége a fejlesztés és az emberi jogok terén, hogy megértse ezeket az eszközöket és dolgozni tudjon velük.

  Takis Hadjigeorgiou (GUE/NGL) . – (EL) Elnök úr, a demokrácia kérdéséről és külföldön történő támogatásának finanszírozásáról szeretnék szólni röviden. A demokráciát az emberiség teljesítményének tekintjük, amelyet védeni kell. De az általunk ismert demokráciát akarjuk-e – és kell-e – exportálni? Ezer százalékig biztos vagyok abban, hogy az első tennivalónk saját, „otthoni” demokráciánk javítása. Beszélhetünk-e demokráciáról egy olyan országban, ahol meghaladja az 50%-ot azok aránya, akik nem mennek el szavazni? Amikor milliók vannak munka nélkül, beszélhetünk-e demokráciáról? Amikor a demokrácia a választott képviselők helyett főként a médiában nyilvánul meg, és a média is ellenőrzi azt, akkor mit mondhatunk? Erre a demokráciára vagyunk büszkék? Ezt akarjuk exportálni?

Úgy vélem, hogy valóban vannak olyan országok, amelyeket támogatni kell, hogy jogaikat megfelelően támogassa és elismerje kormányuk. Ezt azonban természetesen körültekintéssel, a potenciális kedvezőtlen hatások kimerítő vizsgálata után ésszerű megtenni. Elmondhatjuk-e, hogy az afgán demokrácia finanszírozása előmozdította a demokrácia ügyét? Azt hiszem, inkább saját demokráciánkat kell javítgatni, mielőtt követendő példaként állíthatjuk mások elé, semmint fizetni másoknak azért, hogy másolják.

  Alf Svensson (PPE) . – (SV) A Lisszaboni Szerződés és a Külügyi Szolgálat annak felelősségét ruházza ránk, hogy nagyobb mértékben kell jelen lennünk a világ színpadán. Ez természetesen megnöveli a felelősséget.

Különleges felelősségünk van a nem demokratikus berendezkedésű országokkal fenntartott kapcsolatokra vonatkozóan, legyen szó támogatásról vagy kereskedelemről. Európának és az Európai Uniónak vezető szerepet kell vállalnia. Az EU-nak kell mutatnia az utat. A finanszírozási eszközök között, amelyekről most a parlamenti vita folyik, vannak olyan előfeltétel-jellegű építőkövek, amelyek segítségével olyat cselekedhetünk, ami valóban számít, aminek jelentősége van. Ezek az előfeltételek megvannak, de ez nem jelenti automatikusan, hogy erőfeszítéseink sikerrel járnak. Annak érdekében, hogy minden euróból a legtöbbet hozzuk ki, fejlesztésre irányuló munkánkat folyamatosan át kell hatnia a demokráciát és a véleménynyilvánítást támogató kezdeményezéseknek. Ez nyilvánvaló megállapításnak tűnik, de nem mindenkinek az.

Az Egyesült Nemzetekben az EU száll síkra mindenért. Az EU emeli fel a szavát tárgyalások során a totalitárius rendszerekkel szemben, mi állunk folyamatosan és rendíthetetlenül a gyengék és a kiszolgáltatottak oldalán, és ez így helyes. Éppen ezért elkeserítő, amikor azt látjuk, hogy – globálisan – a demokrácia és az emberi jogok ügye nem abban az irányban változik, ahogyan szeretnénk, és az az érzésem, hogy egyes képviselők nem érzik át igazán a demokrácia fontosságát, amelyet a fejlődés legjelentősebb és alapvető építőköveként betölt.

Szabályos időközönként a Fejlesztési Bizottságban azt tapasztaljuk, hogy olyan szövegeket kezdeményeznek, amelyek – finoman, a sorok között, vagy egészen nyíltan – engedményeket tesznek totalitárius rendszereknek. Nemrégiben azt állították például, hogy a diktatúrákkal az a fő gond, hogy fennáll annak kockázata, hogy privatizálják az egészségügyet. Hogy demokráciában sohasem fordult elő nagyarányú éhezés, arra senki sem hívja fel a figyelmet.

Ez a hozzáállás nem tartható. Hogy finanszírozási eszközeink a támogatási költségvetésen belül optimálisan működjenek, a demokrácia előmozdításának ügyét minden külkapcsolat középpontjába kell állítani, és ennek nem csak hivatalos szövegekben és szóban kell elhangoznia anélkül, hogy bármilyen gyakorlati intézkedést történnék.

  Patrice Tirolien (S&D) . – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Felszólalásom a banánipari kísérő intézkedésekről készült Goerens-jelentésre összpontosít.

Mivel abból az egyetlen európai országból származom, ahol banánt termesztenek, szolidaritást érzek az AKCS-országok iránt. Mindenekelőtt szolidaritást azért, mert erős történelmi szálak fűzik az Európai Uniót ezekhez az országokhoz, és mindent meg is kell tennünk, hogy ezek az országok is a lehető legnagyobb mértékben élvezzék annak a globalizációnak előnyeit, amelyeknek gyakran az első áldozatai.

És azért is szolidaritást, mert a Bizottság részéről a WTO-nak nyújtott nagylelkű kereskedelmi engedmények azt a veszélyt hordozzák, hogy halálos csapást mérnek a partner AKCS-országok mezőgazdaságára. Végül pedig – határozottan, de nem naivan – szolidaritást azért, mert a banánipari kísérő intézkedésekre vonatkozó rendeletre vonatkozó javaslatban, ahogyan a Bizottság előterjesztette, túlságosan nagy hangsúlyt kap a gazdasági diverzifikáció szempontja.

Mivel a WTO-val kötött megállapodás miatti vámkedvezmény megszűnt, e program fő célja, hogy egyértelműen garantálja az AKCS-országok banánexportjának fenntarthatóságát és ennek révén segítse versenyképességüket.

Továbbá, valljuk be őszintén, a banánipari kísérő intézkedések forrásai messze nem elegendőek és nem ívelnek át elég hosszú időszakon ahhoz, hogy kialakuljon a diverzifikáció.

Befejezésképpen pedig szeretném hozzátenni, hogy tisztában vagyunk a helyzet sürgető voltával, és el lehet fogadni, hogy ezek a kísérő intézkedések a költségvetés IV. fejezetének jókora átcsoportosításával finanszírozhatók. A Tanács feladata, és azon is dolgozik jelenleg, hogy működőképes megoldást találjon a program többéves finanszírozásához.

  Lena Kolarska-Bobińska (PPE) . – (PL) A demokrácia és az emberi jogok európai eszköze véleményem szerint olyan eszköz, amelyet most túlzottan technikai jellegű megközelítésből alkalmazunk és vizsgálunk. Nagyobb mértékben kellene az Unió politikai eszközének lennie, mivel óriási lehetőségek rejlenek benne a demokrácia támogatása és előmozdítása szempontjából. Ehhez azonban meg kellene változtatni azt a megközelítési módot, amelyet erre az európai eszközre alkalmaznak. Egészen mostanáig a demokrácia támogatásának ügyét elnyomta az emberi jogoké. Természetesen ez utóbbiak is rendkívül fontosak, de úgy vélem, hogy magának a demokrácia támogatásának – ami más történet – sokkal nagyobb rangot és súlyt kellene kapnia.

Éppen ezért kell erősítenünk a nem kormányzati szervezeteket is azokban az országokban, ahol autokrata kormányok uralkodnak. Ezekben az országokban az alulról jövő kezdeményezésekre épülő demokráciára kell összpontosítani, amit alulról felfelé haladva kell kiépíteni. Ez azt jelenti, hogy azokra a civil társadalmi szervezetekre kell koncentrálni, amelyek a közösségi tér bővítésének innovatív módszereit kínálják. A megvalósítás érdekében először is be kell vezetni az európai finanszírozásban részesülő szervezetek által gyakorolt hatás rendszeres nyomon követését. Maguk a szervezetek is egyetértenek azzal, hogy fel kell állítani egy fórumot, amelynek rendszeres ülései elősegítik az adományozó és a kedvezményezett ország közötti kommunikációt. A jelentkezési lapot egyszerűsíteni kell. Jelenlegi formájában sokan egyszerűen meg sem értik. Azzal zárom, hogy a Bizottságnak lazítania kellene a pénzügyi szabályozást.

  Kader Arif (S&D) . – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A vita címe valószínűleg bizonyos mértékű optimizmust gerjeszt, mivel a banántermelő AKCS-országokat támogató folyamatokat határozza meg. A valóság azonban teljesen más, és azt mondhatom, hogy egyszerűen elfogadhatatlan, ahogyan az egész jelentés bánt velük. Először is nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a banánágazat sok afrikai és karibi ország számára élet-halál kérdése.

Ennek ellenére a WTO-ban olyan megállapodás elfogadására törekedtek, amely 114 EUR/tonna összegre csökkenti az európai uniós vámot annak érdekében, hogy befejeződhessen egy hosszú ideje tartó vita a latin-amerikai banántermelő országokkal. Azonban úgy tűnik, a Bizottság elfelejtette tájékozatni őket arról, hogy ugyanezen országokkal kétoldalú tárgyalásokat folytat egy jóval alacsonyabb vámtétel – 75 EUR/tonna – bevezetése érdekében. Azaz e megállapodások kereskedelmi következményei keményen megmutatkoznak majd egy olyan környezetben, ahol az európai banánpiac legnagyobb része már a latin-amerikai központú multinacionális cégek markában van.

E helyzettel szembesülve, az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlés legutóbbi, Tenerifén tartott plenáris ülésén a képviselők egyhangúlag elfogadtak egy nyilatkozatot, amelyben szorgalmazzák, hogy azonnal hajtsanak végre a termelők igényeihez szabott támogató intézkedéseket.

Brüsszelben és Strasbourgban azonban azt tapasztalom, hogy sajnos – és ez nem meglepő – a jobboldal kihátrál ebből, sőt ellenez az erre a nyilatkozatra való minden hivatkozást. Belefáradtam ebbe a kétszínűségbe, de legfőképpen attól félek, hogy ezt a belefáradást érzik történelmi partnereink is, akik már nem hisznek azon szándékunkban, hogy valóban támogatni kívánjuk fejlődésüket.

  Richard Howitt (S&D) . – Elnök úr, üdvözlöm a demokrácia és az emberi jogok európai kezdeményezésének félidős értékelését. Dicséretet érdemel az előadó munkája és üdvözlöm azokat a változásokat, amelyek lehetővé teszik az adófizetést. Az emberi jogi szervezetek kétharmada képtelen volt elérni, hogy helyi mentességet kapjon, tehát ezt a kiskaput, amely csökkentette a projektek valódi igényeit, most majd sikerül bezárni.

A Bizottságnak annyit szeretnék mondani, hogy üdvözlöm a strukturált együttműködést, amelynek segítségével kikérhető a Parlament véleménye az Önök éves programjaival kapcsolatban, továbbá támogatom, hogy ma további módosítás született a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokról. Arra is emlékeztetem Önöket, hogy a választási megfigyelő küldöttségek megállapításait be kell építeni az országról készült utánkövető jelentésbe.

Ami pedig a tagállamokat illeti, emlékeztetni kívánok arra, hogy a következő pénzügyi tervezéskor ne essenek abba a kísértésbe, hogy visszavesznek a demokrácia és az emberi jogok európai kezdeményezésének költségvetéséből. Már kipróbáltuk. Belebuktunk, és ez a Parlament garantálná az újabb kudarcot.

  Elena Băsescu (PPE) . – (RO) Szeretnék rávilágítani a demokrácia és az emberi jogok európai eszközének alkalmazására a Moldáv Köztársaságban található szeparatista Transznisztriában. Transznisztriában súlyosan megsértik a demokráciát és nem tartják tiszteletben az emberi jogokat sem. E tekintetben az eszköz alkalmazásával megfelelően lehet elősegíteni a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok ügyét ebben a régióban.

Az eszköz részeként projektek indultak, ideértve a kapacitásépítést, az emberi jogok és a demokratikus intézmények előmozdítását célzó, 2009-ben indult projektet. Ennek eredményeként a régió civil társadalma bekapcsolódott a demokratizálódási folyamatba. Azonban a tapasztalatok azt mutatják, hogy az eszközt nem használták ki teljes mértékben, mivel gyakoriak voltak a csúszások a megvalósításban és problémák adódtak az átláthatóság terén is. Hangsúlyozni szeretném az eszköz felülvizsgálatának szükségességét, mégpedig azzal a céllal, hogy hatékony megvalósítási stratégiákat alakítsanak ki kifejezetten e régióra vonatkoztatva.

  Miroslav Mikolášik (PPE) . – (SK) A 2007–2013 közötti időszakra megszavazott 1,1 milliárd eurós költségvetésével a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze jelentős mértékben hozzájárul az emberi jogok világszintű érvényesítéséhez és fejlődéséhez, továbbá a demokrácia világszintű erősítéséhez.

Elégedettséggel tölt el, hogy a további módosító és kiegészítő intézkedések figyelembe veszik és egyidejűleg biztosítják a Lisszaboni Szerződést követő változásokat a Parlament e területre vonatkozó ellenőrzési jogának megfelelő erősítésével. A Parlament fontos eszközének tartom, hogy kifejezett rendelkezés szól arról, hogy kifogást lehet emelni a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok ellen az értesítést követő két hónapon belül. Véleményem szerint a Parlament e hatásköre segít majd rugalmasabbá tenni ezt az eszközt, segít, hogy megfeleljen az Európai Unió működéséről szóló szerződésben rögzített új követelményeknek, továbbá, hogy könnyebben tudjon szembeszállni az emberi jogok és a demokrácia világszintű védelme terén jelentkező kihívásokkal.

  Corina Creţu (S&D) . – (RO) A ma tárgyalt három jelentés közös nevezője, hogy azokat az eszközöket vizsgálják, amelyek célja a fejlesztési együttműködés, valamint a demokrácia és az emberi jogok világszintű előmozdítása európai eszközének finanszírozása.

Úgy vélem, természetes, hogy elvégezzük a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének értékelését, mint ahogyan az is természetes, hogy – a komitológiai eljárás részeként – gyakoroljuk ellenőrzési jogunkat, és rávilágítsunk azokra a problémákra, amelyek azokhoz a módszerekhez kapcsolódtak, ahogyan a Bizottság végrehajtotta az eszközt és értelmezte egyes alaprendelkezéseit.

Támogatólag szeretnék szólni a Fejlesztési Bizottság által benyújtott javaslatokról, amelyek kiegészítik a Bizottság által javasolt kísérő intézkedéseket, főként a banánágazat vonatkozásában. Ugyanakkor szeretnék mindenkit emlékeztetni, hogy az Európai Unió fejlesztési politikájának célja, hogy csökkentse, és hosszú távon felszámolja a szegénységet. Én is úgy vélem, hogy – az emberi jogok és a demokrácia előmozdítása mellett – nem szabad megfeledkeznünk a szegénység felszámolásának ezen alapvető céljáról sem.

  Jaroslav Paška (EFD) . – (SK) A Bizottság javaslata, amely módosítja és kiegészíti az iparosodott országokkal folytatott együttműködés eszközét, az eredetileg 17 ország földrajzi joghatóságának további 46 ország földrajzi joghatóságával történő bővítéséhez kapcsolódik, ahol a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközét eddig alkalmazták.

Örömmel tölt el, hogy az Unió úgy döntött, újabb országokkal bővíti – az iparosodott országokkal folytatott együttműködés eszköze programjának megfelelően – az együttműködést. Nem értem azonban, mi motiválta, hogy bizonyos országok felkerüljenek a bővítési listára. Csodálom a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság állampolgárait, hogy már több évtizede elviselik és eltűrik a katonai rezsim visszaéléseit, de nem értem a Bizottság tisztségviselőit, akik – a benyújtott előterjesztésben, közvetve – azt javasolják nekünk, segítsünk Kim Dzsongilnek korszerűsíteni hadiipara technológiai bázisát, hogy még jobban megfélemlíthesse és rettegésben tarthassa szomszédait. Meggyőződésem, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság hadseregének korszerűsítése nem tartozik azon prioritások közé, amelyeket az Európai Unió állampolgárainak támogatniuk kellene anyagilag, továbbá, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság még nem tartozik a Bizottság által javasolt, a függelékben található országok közé.

  Franz Obermayr (NI) . – (DE) Elnök úr, engedje meg, hogy, felszólalásom előtt köszönetet mondjak azért a konstruktivitásért, amellyel az ülést vezette és azért a pártatlanságért, ahogyan megszabta, ki kaphat szót és ki nem.

Az OECD-országok évente több mint 100 milliárd dollárt fordítanak fejlesztési támogatásra. Ez annyit jelent, hogy ezek az országok adják a világ nyilvánosan finanszírozott fejlesztési támogatásának 90%-át. Az EU a világ legnagyobb fejlesztési támogatást nyújtó donora. Ugyanakkor évente 3 milliárd dollárnyi támogatás vész kárba minőségi hibák miatt. Mit lehetne tenni ezzel kapcsolatban? A jövőben olyan ellenőrzési rendszert várunk, amely garantálja, hogy a finanszírozást nyomon követhetően és hasznosan használják fel

Arra is számítunk, hogy a kedvezményezett országokat emlékeztetik kötelezettségeikre, például az illegális bevándorlók hazatelepítésében való együttműködés tekintetében. A fejlesztési támogatás nagyszerűen alkalmazható a visszafogadási megállapodások megkötésére vonatkozó nyomásgyakorlás eszközeként. Azok a nem együttműködő országok, ahonnan illegális bevándorlók milliói érkeznek, nem kaphatnak több milliós fejlesztési támogatást. Remélem, egyértelmű megfogalmazást hallunk e vonatkozásban a novemberi EU–Afrika csúcstalálkozón.

ELNÖKÖL: MIGUEL ANGEL MARTÍNEZ MARTÍNEZ
alelnök

  Mariya Nedelcheva (PPE) . – (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! A fejlesztési támogatásra, valamint a demokrácia és az emberi jogok előmozdítására irányuló finanszírozási eszközöknek rugalmasnak kell lenniük, hogy elkerüljük azt a patthelyzetet, amelyet már többször is tapasztaltunk.

Az Európai Unió jelentős forrásokat szabadít fel. Az e forrásokhoz történő hozzáférést nem engedhetjük ellehetlenedni csak azért, mert az eljárások túlzottan bonyolultak. Az eszközök rugalmasságán kívül azonban szeretném hangsúlyozni annak fontosságát is, hogy ezekből a támogatásokból a kis szervezeteknek és struktúráknak is részesülniük kell, mivel mostanában sajnos gyakran szembesülnek azzal, hogy csak a nagy nem kormányzati szervezetek jutnak támogatáshoz, és azok is csak rövid ideig.

Véleményem szerint, ha a kisebb nem kormányzati szervezeteket hosszabb időn át preferálnánk, az sokkal jobb eredményeket hozhatna. Mostanában sok, alulról jövő kezdeményezés eredményeként létrejött szervezet végez remek munkát helyi szinten. Ezek a változás valódi csatornái, ezért kell részesülniük a támogatásokból.

  Andrew Henry William Brons (NI) . – Elnök úr, amikor az ember saját zsebből adakozik, azt nagylelkűségnek hívják. Mások, az adófizetők zsebéből adakozni kevésbé nagylelkű és kevésbé tisztességes cselekedet. A pótlólagos 176 millió eurót nem kizárólag a legszegényebb országok kapják. Jut belőle azoknak a feltörekvő országoknak is, amelyek exportja már most és egyre inkább tönkreteszi hazai gyártóbázisunkat és adófizetőink munkahelyét.

Az EU arra irányuló törekvése, hogy előmozdítsa a demokrácia és az emberi jogok ügyét a harmadik világ országaiban, csodálatraméltó lehetne, ha az Európai Unió tagállamaiban nem fordulna elő, hogy bebörtönözhetnek és be is börtönöznek olyanokat, akik sem erőszakot, sem lopást nem követtek el, csak eretnek vagy eltérő nézetet fejtettek ki politikai vagy tudományos témákban.

Az Európai Unió országai nyíltan betilthatnak és be is tiltanak politikai pártokat, ahogyan arra Belgiumban és Németországban volt is példa, vagy civil fellépéssel, kerülő úton, az Egyesült Királyságban. Ha a demokrácia és az emberi jogok világszintű elterjedését szorgalmazzuk, azt sokkal eredményesebben és olcsóbban tehetnénk azzal, hogy jó példát mutatunk.

  Andris Piebalgs , a Bizottság tagja. – Elnök úr, lebilincselő vita volt. Bizonyos értelemben egybecseng Ban Ki-Mun főtitkár úr tegnapi beszédével, amikor egyértelműen megállapította, hogy az EU és az ENSZ közös felelősséget visel a szegénység, a klímaváltozás és a nukleáris fegyverek elterjedése ellen folytatott küzdelemben. Ez mindkét szervezet számára kihívást jelent.

Összességében véve állampolgárainkat ma nem aggasztja túlságosan ez a kérdés, mivel úgy vélik, foglalkozunk vele és saját értékeinket is propagáljuk. Említették Transznisztriát. Nem több ezer kilométerre fekszik, itt van a közelben. Ami a békét és a biztonságot illeti, igaz, nincs sok konfliktusunk, ám ennek oka, hogy rendkívül aktív a külpolitikánk, és így már a gyökerüknél elfojthatók a konfliktusok.

Azt hiszem, vannak olyan tapasztalataink, amelyekre büszkék lehetünk. A pénzügyi eszközök egyértelműen segítenek kezelni e kihívásokat. Úgy vélem, hogy a mai vita alapvetően nagyon pozitív volt azzal a tapasztalattal kapcsolatban, amelyet a pénzügyi eszközökről szereztünk. Ugyanakkor szeretném hangsúlyozni, teljes körű elszámolási kötelezettségünk van, és ez az adófizetők pénze. Bármikor útnak indítunk egy projektet, vannak ex ante, majd utána ex post ellenőrzések. Az Európai Unió Számvevőszéke nemcsak azt ellenőrzi, helyesen költöttük-e el a pénzt, hanem a mögöttes politikai okokat is vizsgálja. A Költségvetési Ellenőrzési Bizottság meglehetősen szigorú az Európai Bizottság mindenféle kiadását illetően, tehát biztosíthatom Önöket, hogy az adófizetők pénzét nagy becsben tartjuk és jó célra költjük.

Mindig megvitatjuk, hogyan legyünk hatékonyabbak, de biztosíthatom Önöket, hogy olyan politikai célokat követünk, amelyeket a Parlament elfogadott. A mai vita már a következő vitát kezdte el, mivel a pénzügyi eszközök értékelésével kapcsolatos ambíciók egészen mostanáig szerények voltak. 2013-ig el akarjuk fogadni őket, bizonyos finomításokkal.

Önök közül néhányan érintették az azon országok előtt álló kihívást, amelyeknek speciális problémái lesznek a banánkereskedelemről kötött megállapodásunk miatt. A lehető leghamarabb el kell fogadni a banánipari kísérő intézkedéseket. Nemcsak hitelességünk forog kockán: az országok ténylegesen nehézségekkel küzdenek. Ez a mögöttes ok. Úgy vélem, a Parlament nagyon támogató volt ebben a kérdésben. Vitát kezdtünk arról, mi történik majd 2013 után, és szeretném felhívni figyelmüket, hogy ez a vita kezdete. Nem formálunk előzetes véleményt, mi történik majd 2013 után. A költségvetési felülvizsgálatot tegnap elfogadta a Bizottság és a Parlament is áttekinti.

Szeretném megvitatni a Bizottságon belül a modernizációról és a fejlesztéspolitikáról szóló zöld könyvet. Véleményem szerint kollégáim is felvetnek majd kérdéseket. Előzetes egyetértésre kell jutnunk a politikai prioritásokról és a pénzügyi eszközökről, hogy ne kelljen kiigazításokat tennünk később, ha úgy látjuk, nem jut elegendő pénzt egy-egy eszközre és megpróbálunk bizonyos prioritásokat átcsoportosítással fedezni.

Természetesen ez nem a legjobb módszer, de azt jelenti, hogy mielőtt kiigazítjuk a pénzügyi keretet, meg kell állapodnunk abban, mit szeretnénk elérni, mely eszközöket ésszerű alkalmazni és milyen körben szeretnénk végrehajtani.

Szeretném hangsúlyozni, hogy biztosként két költségvetési hatóságom van. Az egyik egyértelműen a Parlament, a másik a Tanács. Véleményem szerint ez azt jelenti, hogy minden elvégzett ellenőrzés tekintetében, amelyről meg kell állapodnunk, a Lisszaboni Szerződés betűjét kell követnünk; politikai hajlandóságot kell tanúsítani, hogy megtaláljuk a megfelelő kompromisszumot annak érdekében, hogy a demokratikus ellenőrzésről egyértelműen ki lehessen jelenteni, hogy az hatékony, gyors és eredményes.

Erről folytattunk ma vitát az első felszólalásomban említett ülésen. Minden okom megvan rá, hogy higgyem, megtaláljuk a szükséges kompromisszumot. Nem lesz könnyű, sok politikai akaratra lesz szükség. A Bizottság részéről megvan a határozott politikai szándék, mivel tudom, mi forog kockán, különösen azon intézkedések vonatkozásában, ahol ezt a folyamatot gyorsan le kell zárni.

Köszönöm. Dicséret illeti az előadók munkáját, amelyet részünkről nagyra értékeltünk.

  Franziska Katharina Brantner , előadó. – Mi lesz 2013 után?

Ami a Stabilitási Eszközt illeti, láttuk, csodálatos, mivel rugalmasabb a többi eszköznél, de időnként – nem megfelelően – élelmezési válságok, valamint humanitárius és természeti katasztrófák esetén is alkalmazzuk. Ennek véget kell vetni, tisztáznunk kell a 2013 utáni időszak vonatkozásában, hogy ez igazából konfliktushelyzetekre alkalmazható, és talán több rugalmasságot építhetünk a többi eszközbe, hogy többféle vészhelyzet esetén lehessen azokat alkalmazni.

És volt még valami, amit szeretnék kiemelni. A közelmúltban elvégzett brit védelmi felülvizsgálat a megelőzést a Külügyi Szolgálat lényegi feladatai közé sorolta. Ezt helyesnek és meglehetősen érdekesnek gondolom. Azt hiszem, az a megfelelő, előre vezető út, amikor azt mondjuk, a Külügyi Szolgálat legyen a konfliktusmegelőzés központja a belső egységesség érdekében. Az eszközök, amelyekre ehhez szükség van, a Stabilitási Eszközt is magukban foglalják. Több más eszközt is el tudok képzelni, amelyek, közvetítő sejtként, a megfelelő struktúrákon belül jönnek létre. Véleményem szerint erre kell építenünk, amikor a 2013-at követő időszakot vizsgáljuk, és fel kell tennünk a következő kérdést: mire van szükségünk pénz és forrás vonatkozásában, hogy valóban a konfliktusmegelőzés motorja legyünk?

  Iva Zanicchi , előadó. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Először is szeretném megköszönni Piebalgs biztos úr szívélyes üdvözlő szavait, és arra szeretném kérni, aktívan vegyen részt azokban az intézkedésekben, amelyekről holnap szavazunk, mert az ügynek nagy jelentősége van az Európai Parlament számára, amelynek nagyobb jogosultságai lesznek a Lisszaboni Szerződést követően. Hiszem, hogy Ön így is tesz. Köszönjük, Piebalgs biztos úr.

Szeretnék köszönetet mondani azoknak a felszólalóknak is, akik a támogatásukról biztosítottak a mai vita során. Őszintén remélem, hogy a holnapi szavazás nagyon nagy többséget kap, ha nem egyhangú jóváhagyást, ami nagy győzelem Mitchell úr jelentése számára, mivel fontos, hogy az Európai Parlamentnek nagyobb jogosultságai legyenek a Lisszaboni Szerződést követően.

  Kinga Gál , előadó. – (HU) Köszönöm a Kollégáknak, hogy részt vettek ebben a vitában, és hozzászólásaikkal végülis ugyanarra a kérdésre hívták fel a figyelmet, amivel nekünk, raportőröknek is szembesülni kellett az elmúlt időszakban. Köszönöm a Biztos úrnak a konstruktív hozzáállást ehhez a vitához. Amit ma láttunk, az - szinte mindegyik hozzászóló megerősítette -, hogy a demokrácia és az emberi jogok európai pénzügyi eszköze nagyon fontos, és talán az egyetlen eszköze az Uniónak, amely harmadik országok demokratizálódására, emberi jogok megvédésére olyan szinten megy, hogy azt a civil szervezetek direkt módon tudják kapni. A helyi szinten működő szervezetek tudják kapni, és nem kell hozzá az adott harmadik ország támogatása. Ezért fontos, és ezért tartjuk nagyon szükségesnek, hogy minden olyan technikai könnyítést elősegítsünk, amivel ezek a szervezetek minél hamarabb hozzájutnak a nagyon sokszor létfeltételüket adó támogatásukhoz.

Ugyanakkor, pontosan azért, mert egy ilyen kiemelt területen működik ez, egy ilyen NGO-kal, civil szervezetekkel kapcsolatban lévő eszközről beszélünk, fontos, hogy a Parlament igenis beleszólhasson, hogy milyen stratégia, milyen hosszútávú program lesz, és kulcskérdés, hogy a Parlament lássa, hogy hogyan használják fel ezeket a pénzeket, és ezt nem csak hétéves kerettervek végén. Ezért tartjuk fontosnak a Parlamentet megillető demokratikus ellenőrzési és beleszólási jog hangsúlyozását. Én hiszek a közös megoldás megtalálásában, különösen a ma reggeli találkozó után, mind Ashton főképviselő, mint Piebalgs biztos úrral, és én is komolyan gondolom azt, hogy ha a politikai akarat megvan, akkor az le fogja győzni a jogi akadályokat. Úgyhogy így nézzünk az elkövetkező hetek elébe.

  Barbara Lochbihler , előadó. – (DE) Elnök úr, a Bizottság és a Parlament közötti együttműködés a demokrácia és az emberi jogok eszköze kapcsán jó volt, tulajdonképpen nagyon együttműködőnek volt mondható. Időnként meghívtuk a képviselőket, vegyenek részt a Bizottság és a civil társadalom között a konkrét programokkal kapcsolatban folytatott véleménycserében. A vita is érzékeltette, hogy szinte alig van probléma az eszköz alkalmazásában. Ami nem jelenti azonban, hogy a jövőben ne adódhatnának időnként alkalmazási problémák. Ezért nagyon fontos a Parlament ellenőrzési joga. Van azonban egy kérdés, amelyben eddig nem sikerült egyetértést elérni; ez a kérdés a Parlament kötelező ellenőrzési jogának kialakítása, amelyet a Lisszaboni Szerződés lehetővé tesz. Tehát csatlakozom mindazokhoz, akik reményüket fejezték ki, hogy sikerül gyorsan kompromisszumos – azaz politikai – megoldást találni, olyat, amelyik teljes mértékben tudomásul veszi a Parlament jogait, jogosultságait.

  Helmut Scholz , előadó. – (DE) Elnök úr, Piebalgs biztos úr, hölgyeim és uraim! Mivel a vita a végéhez közeledik, ismételten szeretném kifejezni őszinte köszönetemet az árnyékelőadóknak és Lochbihler asszonynak a konstruktív és eredményorientált, több mint egy évig tartó munkában megnyilvánuló együttműködésükért.

A mai vita bebizonyította, hogy a pénzügyi kérdések, a költségvetési források felhasználása, a tervezés és az eszközök politikai ellenőrzésének kérdése nagymértékben politikai kérdések. A vitát lezárandó, szeretném összegezni, milyen formát ölthetnek az eszközök. Annak, hogyan sikerül megvalósítani őket, igen sok köze van ahhoz, hogyan látják az európai polgárok az Európai Uniót, és ahhoz, hogyan fogadják a polgárok az egyik vagy a másik eszközre vonatkozó finanszírozás felhasználását. Ezért csak megismételhetem, amit Ashton bárónőnek és Önnek mondtam, biztos úr ma délelőtt a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok munkacsoportja irányító bizottságának tájékoztatóján, vagyis, hogy sürgősen megoldást kell találni a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok kérdésében, megőrizve a jogalkotó és a Bizottság jogi és politikai felelősségét. Az iparosodott és egyéb, magas jövedelmű országokkal és területekkel folytatott együttműködés finanszírozási eszközének (ICI) alapvető módosítására kerül sor e parlamenti ciklusban. 348 millió eurót kívánunk felszabadítani a tudomány, az oktatási csereprogramok, az Erasmus Mundus program, a kultúra, a környezetvédelem, a megújuló energiaforrások és a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok ösztönzése terén megvalósuló együttműködésre. A cél, hogy kiemelt figyelmet kapjanak a kis- és középvállalkozások.

Az előttem látható üres széksoroknak, így Griffin úrnak is, aki már elment, a következőket mondhatom: véleményem szerint ez jelentősen hozzájárul az Európai Uniónak a világ többi része felé megnyilvánuló nyitottságához és az Unió elfogadottságához saját polgárai és olyan más országok polgárai részéről is, amelyekkel kapcsolatot alakítunk ki.

Befejezésül tehát azt mondhatom, hogy a Tanács és a Parlament közötti sikeres kompromisszumos tárgyalások eredményeként indítottuk útjára ezt a finanszírozási eszközt, és arra törekedtünk, hogy hozzáigazítsuk a jövő kihívásaihoz, és minden tartalmi kérdésben megállapodásra jussunk. Remélem, hogy a Parlament holnapi szavazásával döntő lépést teszünk előre.

  Charles Goerens , előadó. – (FR) Elnök úr, nem rejtem véka alá, hogy a banánipari kísérő intézkedések rendelkezései a jövővel való hazardírozás – több okból is.

Először is, azoknak a kereskedelmi preferenciáknak a csökkentése, amelyeknek az AKCS-országok mindeddig a haszonélvezői voltak, olyan általános tendencia, amely nem fog belátható időn belül megváltozni. A folyamatban lévő tárgyalások már a 75 EUR/tonna közeli tarifát célozzák, mi pedig itt 114 EUR/tonnát vesszük alapul.

Másodszor, a Bizottságnak nem volt más választása: el kellett fogadnia, hogy vámtarifa-csökkentő megállapodásról tárgyal a banánexportáló AKCS-országok versenytársaival. Az alternatíva az lett volna, hogy választottbíróság oldja meg az ügyet. Úgy vélem, a tárgyalásos megoldás a kisebbik rossz az AKCS-országoknak, és ez az a szellem, amelyben a banánipari kísérő intézkedéseket vizsgálnunk kell, mivel ezek az intézkedések nem lettek volna a választottbírósági ítélet automatikus következményei.

Harmadszor, mivel a világ nem ér véget 2013-ban, amikor a banánipari kísérő intézkedések hatályukat vesztik, továbbra is az a véleményünk, hogy már most el kell kezdeni a felkészülést a 2013 utáni időszakra.

A banánra vonatkozó 114 EUR/tonna vámmérték, amelyet az Unió határain kell fizetni, a gyakorlatban hamarosan magasabb lesz. Amint felszólalásom elején említettem, már 75 EUR/tonnáról beszélünk.

Éppen ezért gondolom, hogy okos dolog – és ez a negyedik észrevételem – megőrizni a Parlament felügyeleti hatáskörét. Biztosítanunk kell, hogy a stratégiai dokumentumok ellenőrzésének a 290. cikkben lefektetett joga nem marad üres szó. Azt hiszem, biztosan állíthatjuk, hogy – ez esetben – a Bizottsággal folytatott együttműködésünk rendkívül gyümölcsöző volt. Ez a Parlament nem bajkeverő. Épp ellenkezőleg: mindig konstruktív vitát folytat, segítséget nyújt a Bizottságnak, hogy előrelépés történjék ebben az ügyben.

Végül pedig, elnök úr, ez egy személyes észrevétel, de mint előadó osztom meg Önökkel. Itt és most ismét a feltörekvő országok és a legkevésbé fejlett országok civakodásának lehetünk tanúi. És ha az Európai Unió nem lépne fel a gyengék szövetségeseként annak érdekében, hogy tompítsa ennek a brutális kereskedelmi egyezménynek a valószínű hatásait, a legkevésbé fejlett országok még elszigeteltebbek lennének.

Felkérem a Bizottságot, hogy már most kezdjen el gondolkodni a 2013 utáni időszakról, mivel úgy vélem, hogy az intézkedések, amelyekről most fogunk dönteni és amelyek –reményeim szerint – hamarosan hatályba lépnek, elegendőek lesznek, hogy az érintett országokban a banántermelés fenntarthatóvá váljon. Remélem, hogy ezeknek az intézkedéseknek a segítségével hosszú távon sikerül biztosítani a banánágazat fennmaradását, és akik nem tudják folytatni a termelést, tudnak majd alternatív megoldásokat találni.

Úgy vélem, ahogyan említettem is, hogy a Rajnában 2013 után is víz fog folyni, és a banánágazat problémái sem tűnnek el. Már most el kell kezdenünk gondolkodni a 2013 utáni stratégiáról.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra holnap, 2010. október 21-én, csütörtökön, 12 órakor kerül sor.