Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2010. október 20., Szerda - Strasbourg

14. A Pakisztánnak nyújtott pénzügyi támogatás és ennek az európai ipari szektorra gyakorolt lehetséges hatása (vita)

  Elnök. - A következő napirendi pont a Bizottság nyilatkozata a Pakisztánnak nyújtott pénzügyi támogatásról és ennek az európai ipari szektorra gyakorolt lehetséges hatásáról.

  Karel De Gucht , a Bizottság tagja. – Elnök asszony, tisztelt parlamenti képviselők! Európa komoly aggodalommal tekint a pakisztáni árvíz pusztító hatására, amely országszerte ellehetetlenítette a megélhetést és közösségeket tett tönkre.

Pakisztán történelmében példátlan méretű volt ez a katasztrófa. A humanitárius szükségletekre és a már eleve törékeny gazdaságra fordítandó költségek óriásiak. A válság súlyossága azonnali és jelentős lépést követel meg, figyelembe véve azt is, hogy Pakisztán fejlődése, biztonsága és stabilitása stratégiai jelentőséggel bír a régióban.

Az Európai Tanács szeptember 16-án egy olyan rövid, közép-, és hosszú távú intézkedéseket tartalmazó átfogó csomagot ítélt szükségesnek, amely hozzájárul Pakisztán helyreállításának és jövőbeli fejlődésének alátámasztásához. Az EU árvízre adott első válasza gyors és bőkezű volt. A humanitárius segítségnyújtási erőfeszítésekre fordított közös – a tagállamok és az Európai Bizottság részéről részben készpénzben, részben természetbeni adományok formájában beérkező – hozzájárulásunk meghaladta a 320 millió eurót. Ez önmagában az ENSZ világhoz intézett első felhívásának több mint 60%-át teszi ki.

Az Európai Tanács felismerte, hogy az azonnali és jelentős humanitárius segítségnyújtáson és fejlesztési támogatáson túlmenően ambiciózus kereskedelmi intézkedésekre is feltétlenül szükség van a gazdasági fellendüléshez és növekedéshez. A kereskedelem éppen ezért részét képezi a jelenlegi válságra adott hosszú távú válasznak. Ennek érdekében a Bizottság október 7-én elfogadott egy javaslatot, amely egyoldalúan felfüggeszti a behozatali vámokat számos fontos pakisztáni exporttermék esetében. Ezt a javaslatot most a tagállamoknak és az Európai Parlamentnek is megküldtük.

A Bizottság a Pakisztánból származó import 75 vámsorának liberalizálását javasolja, amely az EU-ba irányuló jelenlegi pakisztáni import 27%-ának felel meg és közel 900 millió eurót tesz ki. Ez nagyjából 100 millió EUR-val növelné az EU-ba irányuló pakisztáni importot.

Az intézkedésnek az a célja, hogy középtávon támogassa Pakisztán újjáépítési erőfeszítéseit. Következésképpen a különleges engedmények csak korlátozott időtartamra lesznek érvényesek – a Bizottság három évet javasol. Pakisztán ipari bázisának és exportösszetételének jellegéből kiindulva, amelynek több mint 60%-át textilipari termékek adják, a liberalizálásra javasolt termékek jelenős része textilipari termék. Egyéb ipari termékeket is tartalmaz, ilyen például az etanol.

Amennyiben a Parlament és a Tanács gyorsan tud ebben lépni, akkor reményeink szerint 2011. január 1-jén az intézkedés életbe is léphet. Ezzel párhuzamosan a Kereskedelmi Világszervezet többi tagjával is együttműködünk annak érdekében, hogy megszerezzük a szükséges engedélyt – egy WTO-kötelezettségek alóli mentességet –, amelyet még az intézkedés hatályba lépése előtt meg kell kapnunk.

A kereskedelmi engedélyeknek gazdasági hasznot kell hozniuk Pakisztánnak, ugyanakkor az EU iparának érzékeny pontjait is figyelembe kell venniük, különös tekintettel a textiliparra. Elemzéseink azt mutatták, hogy az uniós termelésre gyakorolt hatása nagy valószínűséggel mérsékelt lesz.

Az EU-ba irányuló pakisztáni import lehetséges növekedése (100 millió EUR) a liberalizált termékek uniós termelési értékének kevesebb mint 0,5%-ának felel meg, ami valójában 24 milliárd EUR-t tesz ki. Feltétlenül szükség van arra, hogy az Európai Parlament támogassa e javaslat megvalósítását, mivel csak ezáltal lehet teljes képet adni az EU szolidaritásáról egy ilyen példátlanul nehéz időszakban.

Pakisztán számára a kereskedelem fontos része lehet a hosszú távú gazdasági megoldásnak. Nagyon szoros határidővel kell dolgoznunk. Én és személyzetem is rendelkezésükre állunk, hogy elmagyarázzuk megközelítésünket és eloszlassuk a még esetlegesen fennálló aggályaikat.

  Nuno Melo , a PPE képviselőcsoport nevében. – (PT) Elnök asszony! El kell mondanom, hogy pontosan megértem, hogy min mennek keresztül Pakisztánban, de azt is el kell mondanom, hogy ez a döntés tragikus Európa és különösen néhány olyan ország számára, mint például Portugália, Spanyolország és Görögország, amely már most súlyos nehézségekkel néz szembe.

Például a textil és ruházati ipar Portugália összexportjának 11%-át, a feldolgozóipar 22%-át teszi ki; sőt egyes termékek gyártásának 80%-a Portugáliában folyik. Lehetséges, hogy ez a 80% a 27 tagállamra vetítve csekély jelentőséggel bír az Európai Bizottság számára, de Portugália számára rendkívül sokat jelent.

Európa nem követelhet rendkívül káros – de érthető – intézkedéseket azért, hogy ellenőrizhesse az államháztartást és csökkenthesse a deficitet, ha ezzel egy időben olyan döntéseket hoz, amelyek ártanak ugyanezen országok termelési központjainak, valamint jólét- és munkahely-teremtési képességének.

Azt kell mondanom, hogy ez a döntés egy érthetetlen támadás a piacon szokásos szabályok ellen. A piaci protekcionizmus semmilyen formáját sem támogatom, de követelem, hogy szigorúan védjék meg annak helyes szabályait: az egészséges és tisztességes piac szabályait.

Kérem, értsék meg, hogy ezzel a döntéssel lehetővé válik, hogy a Pakisztánban gyártott termékek olyan termelési költséggel juthassanak be az európai piacra, amely alacsonyabb annál, mint amit a mi vállalataink megengedhetnek, egyszerűen azért, mert a gyártás során nem követelik meg tőlük ugyanazokat a feltételeket; nagyon sajnálom, de ezt, tisztességtelen versenynek nevezem. Tisztességtelen verseny, mert a pakisztáni vállalatoknál nem jelentkeznek a munkavállalókkal kapcsolatos szociális költségek, nincsenek környezetvédelmi költségek, nem törődnek az ott folyó gyermekmunka elleni küzdelemmel, és az elsődleges anyagok használatára vonatkozóan sincsenek meg ugyanazok a korlátozások, amelyeket közegészségügyi okokból kellene betartaniuk.

Még azt is megkérdezném: hogyan lehet ilyen radikális döntést meghozni a különböző tagállamokra gyakorolt kedvezőtlen hatásokat pontosan részletező jelentés előzetes elkészítése nélkül?

Ennek ellenére néhány következményt már most is megkockáztathatok, ami pedig nem más, mint a vállalatok bezárása és összeomlása az Európai Unióban, különösen Portugáliában, és a munkanélküliek számának növekedése. Jó lenne, ha ezt tökéletesen megértenék, mert eljön majd az idő, amikor valakinek felelnie kell ezért.

Amennyiben végül mégis abból a feltételezésből indulnunk ki – és egyesek biztosan ezt teszik –, hogy elkerülhetetlen ez a javaslat, akkor kérem, legalább egy kicsit figyeljenek oda néhány olyan dologra, amit eddig nem vettek figyelembe. Ilyen például a vámkontingens megállapítása, ami az etanol esetében már megtörtént, de a textilnél még hiányzik. A mentesség maximum egy évre szólhat, mert a pénzügyi támogatás ideiglenes. Higgyék el nekem: egyetlen európai vállalat sem éli túl, ha pakisztáni vállalatokkal kell közvetlenül versenyeznie három éven keresztül.

Elnök asszony, máris befejezem! Végezetül, az elsődleges anyagoknál is szükség van egy rendelkezésre, hogy Pakisztán ne akadályozhassa az európai vállalatok ezen anyagokhoz való hozzáférését, és ne csak ő legyen a termelés egyedüli haszonélvezője.

  David Martin , az S&D képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Értem amit Melo úr mond, de nem tudok egyetérteni vele. Üdvözlöm a Bizottság javaslatát, miszerint felfüggesztené az Európai Unióba irányuló kulcsfontosságú pakisztáni importtermékekre kivetett vámot.

Először is abban egyetértünk, hogy Pakisztán, amelynek nemzetté válása óta nehéz történelme van, most a lehető legrosszabb időszakon megy keresztül. A terrorizmus elleni háború frontvonalában áll, amely a számítások szerint az országnak eddig 40 milliárd USD-ba került. Mindannyiunk számára jól ismert az árvíz, illetve az együttes hatás, amely súlyosabb, mint amilyen a 2004-es ázsiai szökőár és az év elején Haitin bekövetkezett áradások esetében volt. Ez bármely országra nézve jelentős csapást jelent.

Amit üdvözlök a Bizottság jelentésében, az az, hogy lehetőséget adunk Pakisztánnak arra, hogy a kereskedelem révén kilábalhasson bizonyos nehézségekből. Ez egy értelmes javaslat. Először is, a biztos úr azt mondta, hogy a 75 vámsor – amely hozzávetőlegesen évi 100 millió euróval növelné Pakisztán kereskedelmét – nem hatna károsan az uniós beruházásokra. Ez egyetlen uniós iparágat sem fog jelentősen károsítani, és ami hasonlóképpen fontos – sőt talán még fontosabb – a Pakisztánnal egyenrangú fejlődő országokra sem fog károsan hatni, mivel egyik vámsor sem érint olyan termékeket, amelyek a Dohai Fejlesztési Menetrend megszűnő kedvezményekre vonatkozó jegyzékében szerepelnek. Ez pedig nagyon kedvező.

A másik értelmes dolog a Bizottság javaslatában, hogy korlátozott időre szól, és nem próbálja meg az általános preferenciarendszerrel (GSP) kapcsolatos állásfoglalást egyoldalúan megváltoztatni. Ennek örülök, mert ez szintén arra ösztönzi majd Pakisztánt, hogy a 2014-ig tartó időszakban előrehaladást érjen el a szociális és emberi jogi normáknak való megfelelés terén, és így 2014-ben jogosult legyen a GSP+ rendszerre. Ezzel tehát megkapja azt a sürgősségi támogatást, amelyre most van szüksége, ugyanakkor nem ad szabad kezet a pakisztáni kormánynak. Üzenete a következő: „ti magatok is kötelesek vagytok rendbe tenni országotokat, ha továbbra is jogosulttá akartok válni ezen előnyökre”.

Ez egy valódi próbatétele Európa bőkezűségének, és remélem, hogy mi itt a Parlamentben készek leszünk ennek eleget tenni.

  Niccolò Rinaldi , az ALDE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! A mai vitánkban két kulcsfontosságú elv közötti válaszúthoz érkeztünk. Egyrészről itt van azon kötelességünk, hogy szolidaritást vállaljunk egy olyan országgal, amelynek már eleve strukturális problémákkal rendelkező társadalmát romba döntötte egy természeti katasztrófa. Másrészről pedig egy kiegyensúlyozott kereskedelempolitikára van szükség. Az Európai Bizottság arra irányuló javaslatával, hogy Pakisztán esetében függesszük fel a vámokat, az Európai Unió helyesen nemcsak humanitárius segélyt nyújt, de lehetővé teszi Pakisztán számára, hogy megerősítse gazdaságát és ezáltal társadalmát is.

Az a tény, hogy a 74 érintett vámsor a textil- és ruhaipari ágazatra vonatkozik, szinte elkerülhetetlen egy olyan ország esetében, amely csak ezen ágazatok termékeit tudja exportálni. Mi liberáldemokraták, határozottan az ilyen jellegű intézkedéseket részesítjük előnyben, nem pedig a humanitárius segély elfogadását, amely képtelen az országnak valódi lendületet adni. Ugyanakkor, ahogy azt Melo úr röviddel ezelőtt elmondta, nem lehetünk naivak, és mindenekelőtt arra kérjük a Bizottságot, hogy ne essen a naivitás hibájába.

A Bizottság pontosan tudja, hogy néhány textilipari körzet, mint például Prato, milyen kritikus helyzetbe került. Prato egy különleges eset: A helyi hatóságok nem tudják kézben tartani a helyzetet, széles körben burjánzik a törvénytelenség, amit az európai textilipar válsága is súlyosbít.

Mivel szerintünk nem csak az európai textiliparnak kell megfizetnie a Pakisztánnal vállalt jogos humanitárius szolidaritásunkat, három dolgot kérek: 1) hozzanak létre szabályozó eszközöket annak érdekében, hogy elkerülhető legyen minden esetleges háromszögrendszer olyan országokkal, amelyek előnyt kovácsolhatnak a Pakisztánnak nyújtott vámkedvezményekből; 2) ne súlyosbítsák tovább az európai textilipari ágazat válságát, hanem az ágazatot támogató intézkedéseket hajtsanak végre, ilyen például a villamos energia árának csökkentése; és 3) ne teremtsenek precedenst más ilyen természeti katasztrófa sújtotta országok számára. Amennyiben ilyen módon járunk el, akkor szerintem a Pakisztánnak nyújtott támogatás elosztott és hosszú távon is fenntartható lesz, és ez az, amire az országnak szüksége van.

  Jacek Włosowicz , az ECR képviselőcsoport nevében. – (PL) Azért jöttünk össze ma este, hogy megvitassuk a Bizottság arra vonatkozó javaslatát, hogy hogyan segítsünk Pakisztánnak az árvíz után. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy közel 14 millió embert érintett az árvíz, amely valódi bibliai méreteket öltött. Magában Pakisztánban is elképzelhetetlen rombolást vitt véghez, és következményei világszerte hamarosan érezhetőek lesznek. Miért? A gyapot, amelyre fehér aranyként is szoktak hivatkozni, idei termése gyenge volt és ráadásul jelentősen tönkre is ment az országban. A ruházati termékeket gyártók és a vezető világmárkák már most a pamuttermékek árának növekedését vetítik elő. A gyapot olyan nyersanyag, amellyel mindenütt találkozunk, amelyet a ruházati termékek gyártásánál, a bankjegyek, kávészűrők, sátrak és halászhálók előállításánál is felhasználnak, sőt még a könyvkötészetben és sok más mindennapos termékekben is megtalálható. Nagyon sok célra használják fel. Most válság van és a napi szükségleti cikkek árának növekedését jósolják, amitől a probléma rendkívül súlyossá válik.

  Miguel Portas , a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (PT) Egyrészről nagyszámban vannak olyan európai importőrök, akik hasznot húznak az Európába érkező pakisztáni termékekből. Másrészről pedig van néhány olyan nagy pakisztáni textilgyár, amely tulajdonképpen a katasztrófa sújtotta területen kívül helyezkedik el, és szintén óriási előnyt fog kovácsolni a Bizottság javaslatából.

Ez a valóság. A nyertesek nem a betegek, nem a lakóhelyüket elhagyni kényszerülők, nem a gyermekek és nem azok közül az idősek közül kerülnek ki, akiknek lakóhelye elpusztult: a nyertesek a gazdag üzletemberek. Itt most az történik, hogy a katasztrófát arra használják fel, hogy a szélsőséges éghajlati jelenségeket a nagy vállalkozások érdekeinek szolgálatába állítsák.

Ez teljesen elfogadhatatlan a Bizottság javaslatában. Jó lenne, ha visszavonnák.

  William (The Earl of) Dartmouth , az EFD képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! A múltban többször is élesen bíráltam Cameron brit miniszterelnök urat. Ugyanakkor Cameron miniszterelnök úr teljes mértékben helyesen tette, hogy kereskedelmi kedvezményeket kért Pakisztán számára. Most óvatosan bánok a „kér” szóval. Pontosan a kérés volt az, amit a brit miniszterelnöknek tennie kellett.

Az EU-hoz való csatlakozása óta az Egyesült Királyságnak, amely a világ ötödik legnagyobb gazdasága, nincs autonómiája a kereskedelempolitika meghatározásában, még a Nemzetközösség országainak vonatkozásában sem. Az Egyesült Királyságnak azonban nemzeti érdeke, hogy Pakisztán most kereskedelmi kedvezményeket kapjon. Ritkán értek egyet David Martinnal, de ebben a kérdésben egyetértek vele. Pakisztán nemcsak egy fejlődő ország, amelynek 170 millió lakosa van és stratégiai fontosságú határai vannak Afganisztánnal; de egy olyan ország is, amely legalább harminc nukleáris robbanófejjel rendelkezik.

A pakisztáni állam összeomlásának biztonsági következményei az egész fejlett világ biztonságára pusztító hatással lennének. A Pakisztánnak nyújtandó kereskedelmi kedvezmények talán most segíthetnek abban, hogy ez ne következhessen be.

  Daniel Caspary (PPE) . – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Azt gondolom, hogy még egyszer fel kellene idéznünk, hogy milyen drámai volt a helyzet néhány héttel ezelőtt Pakisztánban, és számos területen ez még mindig így van. Teljes térségeket öntött el az árvíz, ezek mérete jó néhány tagállamunk méretét meghaladja. Több tízezer ember, de inkább százezren szorulnak komoly segítségre. Az infrastruktúra megsemmisült: utak, kórházak, óvodák, iskolák és vállalkozások mentek tönkre. Sok ember megélhetését lehetetlenítette el. Szerintem el sem tudjuk képzelni, hogy ez milyen lehet. Valamennyien egyetértünk abban, hogy segítenünk kell. A probléma azonban az, ahogy azt németül mondjuk „fürdess meg, de közben ne legyek vizes”. Mit értek ez alatt? Nos, a közvetlen pénzügyi támogatás pénzbe kerül, és ezt természetesen a költségvetésünk valamely más területétől kell elvonni. A Bizottság most a közvetett támogatást – kereskedelemkönnyítést – javasolja, és természetesen ezzel kapcsolatban is aggályok merülnek fel az esetlegesen érintettek részéről. Éppen ezért jogosan tartunk ma erről vitát.

A Bizottság nem tett javaslatot az általános preferenciarendszer alkalmazására. Érzésem szerint ez jó dolog. Alapvetően körültekintőnek tartom a jelenlegi megoldást, miszerint ezt a WTO-n keresztül tegyük, ezt az utat válasszuk, és valóban próbáljunk meg az embereknek segíteni abban, hogy önmagukon tudjanak segíteni. Ugyanakkor számos nyitott kérdés van még, mint például az, hogy ennek valójában milyen hatása lesz az Európai Unió iparágaira? Amikor megnézem a Bizottság dokumentumát, a rendeletre irányuló javaslatot, akkor rögtön az indoklás legelején azt látom, hogy azon feltevésből indul ki, miszerint az EU-ba irányuló nettó import évi 100 millió EUR-val növekedne. Ez tényleg komoly és tartós támogatás Pakisztán számára? Ez valóban segít majd abban, hogy meginduljanak azok a nagyobb összegek, amelyekről itt tulajdonképpen beszélünk? Más részről a javaslat következtében költségvetésünkből 80 millió EUR vámbevétel esik ki. Arányos ez? Ésszerű 80 millió EUR vámbevételről lemondani azért, hogy 100 millió EUR importnövekedéshez jussunk? Pontosak ezek a számok? Szeretnék a Bizottságtól tényleges részletekbe menő tájékoztatást kapni erről az egész kérdéskörről.

Szilárd meggyőződésem, hogy segítenünk kell Pakisztánnak. Kész vagyok arra is, hogy az Európai Unió és a választókörzetem polgárainak elmagyarázzam, hogy valamit tennünk kell és a másoknak nyújtott pénzügyi támogatásért valakinek mindig fizetnie kell. Ugyanakkor határozott meggyőződésem biztos úr, hogy ma este, és az elkövetkező napok és hetek során is meg kell ragadnia az alkalmat arra, hogy ténylegesen sikerüljön meggyőznie az Európai Parlament 736 képviselőjét arról, hogy miért is helyesek és ésszerűek az ön intézkedései. Mindenekelőtt arra is fel kell használnia az alkalmat, hogy megmutassuk azokat az lehetőségeket, amelyek a Portugáliában, Olaszországban és Spanyolországban, de az Európai Unió egészében esetlegesen érintett vállalatok munkavállalói számára kiutat és perspektívákat jelentenek. Véleményem szerint valójában ezek azok a feladatok, amelyeket el kell végezni ahhoz, hogy a javaslathoz néhány héten vagy hónapon belül sikerüljön megszerezni a parlamenti többséget. Azt gondolom, hogy az összes érintettnek még sokat kell tennie azért, hogy meggyőzzék az embereket és még több tájékoztatást nyújtsanak.

  Gianluca Susta (S&D) . – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Szem előtt kell tartanunk, hogy világszinten az Európai Unió és tagállamai milyen válságon mennek keresztül. Amikor a válság kedvezőtlenül hat a munkahelyekre, a foglalkoztatottságra és a növekedésre, elgondolkodom azon, hogy milyen logika ösztönzi az egyes európai országokat, de mindenekelőtt az Európai Bizottságot a nemzetközi kapcsolatok vonatkozásában. A mai vita tárgyát képező bizottsági javaslat rendkívül hátrányosan érint néhány iparágat, különösen a textilipart, és különösen a mai helyzetben felmerül az a kérdés, hogy vajon ez ésszerű-e.

Egyesek attól tartanak, hogy e döntések mögött azon óhaj húzódik meg, hogy Európa vezető szerepet játsszon a nemzetközi színpadon. Valójában tudjuk, hogy nem erről van szó, még kevésbé arról, hogy az egyes politikai vagy intézményi rendszereken belüli vagy azokkal összefüggő nyomást, köztük a terrorizmus jelentette nyomást próbáljuk meg csökkenteni. Az igazság az, hogy még ennek a mostani árvíznek sincs semmi köze ehhez a javaslathoz, mivel a pakisztáni textilipar fő körzetei a katasztrófa sújtotta területeken kívül helyezkednek el.

A valódi ok az, hogy ismét egy ágazatot próbálnak büntetni azért, hogy az egyes európai országok feldolgozóiparának érdekei helyett az európai gazdaság finanszírozását és a nagy áruforgalmú kiskereskedelmet részesítsék előnyben. Ez pedig alapvetően hibás lépés mind a növekedés, mind a munkahelyteremtés és a foglalkoztatottság szempontjából egy súlyos gazdasági válság idején, amikor arra van szükség, hogy az EU valódi növekedést érjen el a világpiacon mind az exportját, mind annak minőségét és innovációs képességét illetően.

  Sajjad Karim (ECR) . – Elnök asszony! Először is szeretném megköszönni a biztos úrnak, valamint Martin és Caspary uraknak nagyon hasznos megjegyzésüket. Az árvíz után elutaztam Pakisztánba, hogy a saját szememmel lássam, milyen méreteket öltött a pusztítás. Az árvíz okozta pusztítás Pakisztán történelmének legnagyobb természeti katasztrófája. Messze nagyobb annál, mint amit el tudtam volna képzelni, vagy amire számíthattam volna.

Természetesen, amikor szeptember 22-én találkoztam Pakisztán miniszterelnökével, nagyon elismerően szólt az EU eddigi reagálásáról, amely szerinte egy bátor válasz volt; oly módon bátor, ahogy azt De Gucht biztos úr vázolta. Teljesen biztosnak kell lennünk abban, hogy továbbra is megfelelő módon járunk el. A Bizottság most előállt egy jogszabályjavaslattal, miszerint nullára csökkentené a vámot 75 vámsor esetében, amelyek Pakisztán EU-ba irányuló exportjának 27%-át adják, és ami nagyjából 100 millió EUR-val növelné Pakisztán exportját. Ez most ténylegesen az EU hitelességének próbatétele.

Biztosítanunk kell, hogy az uniós vezetők által kötött politikai megállapodások nyomán olyan intézkedéseket hozzunk, amelyek tényleges változást eredményeznek és megmentik a pakisztáni gazdaságot ebben a rendkívül nehéz időben. Végtére is mi vagyunk a legnagyobb kereskedelmi partnerük. Hallom, hogy képviselőtársaim milyen aggályokat vetnek fel ebben az ülésteremben, és helyes, ha igazságosan járnunk el; igazságosan, ugyanakkor célratörően. A Pakisztánnak felajánlandó kereskedelmi engedményeknek hitelesen kell megjeleníteniük az EU erőfeszítéseit, és komoly gazdasági hasznot kell eredményezniük Pakisztán számára, miközben tekintettel kell lenni az EU és a többi WTO-tag – különösen a legkevésbé fejlett országok – iparának érzékeny pontjaira is.

Hiszem, hogy ezzel a javaslattal nagyra törőek, bátrak, de mindenekelőtt tisztességesek vagyunk önmagunkkal, és Pakisztán népével szemben.

  Joe Higgins (GUE/NGL) . – Elnök asszony! Egyértelmű, hogy azonnali és jelentős pénzügyi támogatásra van szüksége a közelmúltbeli katasztrofális árvíz sújtotta 20 millió embernek Pakisztánban, különös tekintettel arra a 100 000 gyermekre, akik az árvíz következtében hajléktalanná váltak, és akiknél fennáll az éhhalál veszélye egyszerűen azért, mert nincs mit enniük.

A több millió mezőgazdasági kistermelő és föld nélkül maradt gazda, akik számára rendkívül fontos, hogy megfizethető áron folyjon az élelmiszertermelés, most a földbirtokosok kénye-kedvének van kiszolgáltatva. Az ingyenes vetőmag, a környezetbarát műtrágya és egyéb segítő anyagok szétosztása jelenthetné az élelmiszerellátás gyors fellendülésének alapját, de a földesúri rendszer felszámolása és a földnélküliek fölhöz juttatása Pakisztánban kulcsfontosságú az élelmiszerbiztosítás fenntarthatósága szempontjából.

140 éve annak, hogy az ír parasztság komoly küzdelmet folytatott a földesúri rendszer felszámolásáért, tehát már itt is régóta esedékes ez. A vámcsökkentésekből a munkavállalóknak és a szegényeknek kell részesülniük, nem pedig a földbirtokosoknak és a korrupt állami tisztviselőknek, és nem is a nagyiparosok bevételeit kell gyarapítaniuk. A pakisztáni mezőgazdasági kistermelőknek kellene a világpiacon tisztességes áron értékesített mezőgazdasági terményeikből hasznot húzniuk, és nem az árupiacok könyörtelen spekulánsainak.

  Cristiana Muscardini (PPE) . – (IT) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Mindannyian aggódunk a Pakisztánban pusztító árvíz és annak gazdaságra gyakorolt súlyos hatása miatt, de aggódunk az Európai Bizottság javaslata miatt is, még akkor is, ha ez az állam- és kormányfők kezdeményezésére történt.

A Bizottság által javasolt rendelet mindenekelőtt a textilipari és a bőripari termékekre kivetett vámok felfüggesztésére összpontosít – amelyek a pakisztáni export 60%-át adják, ahol a textiltermékek forgalma közel 200 millió EUR, a bőriparé pedig 510 millió EUR. Mindkét iparágban azonban a termelés jellemzően olyan környező területeken folyik, amelyeket nem feltétlenül sújtott az árvíz.

Úgy tűnt számunkra, hogy a politikai jelzések inkább arra irányultak, hogy olyan támogatási politikát válasszunk, amely nem károsítja az európai gazdaság ágazati struktúráját. A vámok felfüggesztése komoly hatással lesz az európai textil- és bőriparra, és a rendeletben tervezett három év alatt több ezer munkahely szűnhet meg. Ezek az intézkedések további engedmények kíséretében bekerülnek majd az általános preferenciarendszerbe, amelyet 2013-ban Pakisztánra is kiterjesztenek.

Biztos úr! Valamennyien tudjuk, hogy kivételes és egyoldalú intézkedéseket fogadunk el, mert segíteni akarunk egy katasztrófa miatt bajba jutott nagy és szegény országnak, amelynek helyzetét nem csak a gazdasági válság súlyosbítja tovább, hanem az is, hogy nem alkalmazkodik a Kereskedelmi Világszervezet szabályaihoz. Valóban, a jelenlegi szabályok inkább a már fejlett országokat részesítik előnyben, mint például Kínát és Indiát, nem pedig a szegényebb országokat. Azonban, ha kivételes intézkedéseket hozunk egy adott ország érdekében, azoknak nem szabad más országokban válsághoz vezetniük.

A Bizottság javaslata tehát jelentős javításokra szorul annak érdekében, hogy bővüljön az érintett ágazatok köre, idesorolva a pakisztáni termelést és exportot. Ehhez azonban egy másfajta megközelítést kell elfogadni és komolyan meg kell vizsgálni az emberi jogok tiszteletben tartását és a terrorizmus elleni küzdelmet. Pakisztánnak segíteni kell, de világos és a térség politikai helyzetét is érintő megállapodásokon keresztül.

  Josefa Andrés Barea (S&D) . – (ES) Elnök asszony, biztos úr! Az idei júliusi és augusztusi áradások 1 800 ember halálát okozták, és 20 millió embert érintettek, akik közül 12,5 millióan szorultak humanitárius segélyre.

Az Európai Bizottság – ahogy ön is említette – 320 millió EUR értékben nyújtott humanitárius segélyt, amelyből Spanyolország hozzájárulása 11 millió EUR volt. Ma nem egy kereskedelmi megállapodásról folytatunk itt vitát, hanem Pakisztán stratégiai fejlődésének támogatásáról.

A Bizottság a Tanácstól kapott felhatalmazással 70 terméket három évre liberalizált. Kétségtelen, hogy a pakisztáni export változó hatással lesz a különböző uniós országokra, tekintettel az egyes országok egyedi jellemzőire. Pakisztán a következő termékeket exportálhatja: etanol, textilipari és bőripari termékek.

A Bizottság fenntartja, hogy nem tud változtatni azon termékek listáján, amelyek összeütközésbe kerülnek majd a textilgyártással. Spanyolország adja a textilipari ágazat forgalmának 16%-át. Valencia Körzetében található a spanyol textilgyártás 18%-a és a foglalkoztatottak 17%-a. A valenciai textilipar piaca Európa, Európán belül pedig Franciaország, Olaszország és Németország. Éppen ezért a Pakisztánból importált textiltermékek Európán és Spanyolországon belül egyaránt csökkentik a piacot.

Ön elmondta, hogy létezik egy stratégiai tanulmány. Felmérték azonban Pakisztán ipari kapacitását? Felmerült vajon, hogy csökkentsék a textiltermékek listáját? Éves szinten történik a megállapodás hatásainak értékelése?

  Christofer Fjellner (PPE) . – (SV) Elnök asszony, biztos úr! Szeretném elmondani, hogy a súlyos katasztrófával összefüggésben Pakisztánnak nyújtandó támogatásban rendkívül üdvözlendő lépés a vámok és kereskedelmi akadályok eltörlése. El kell mondanom, talán most először ebben az ülésteremben, hogy figyelemreméltónak tartom, ahogy a Bizottság és a Tanács is ilyen gyorsan lépett és intézkedéseket tett ebben az ügyben.

Természetesen arról van szó, hogy pénzre van szükség. Ugyanakkor mi értelme támogatást és pénzt nyújtani – a rossz lelkiismeretünk megnyugtatásán túlmenően –, ha ezzel egy időben vámokkal és kereskedelmi akadályokkal megnehezítjük az emberek számára, hogy saját erőfeszítésük révén sikerüljön talpra állniuk.

Amit most teszünk, nevezetesen, hogy mind a 75 különböző vámsornál, ami Pakisztán exportjának 27%-ával egyenlő, átfogóan és gyorsan eltöröljük a vámokat és kereskedelmi akadályokat, kiváló válasz arra a katasztrófára, amellyel ma ez az ország szembenéz. Ugyanakkor mi a Parlamentben most már felelősek is vagyunk. Felelősek vagyunk azért, hogy gyorsan lépjünk. Más szóval ez nem szolgálhat példaként arra, hogy egy politikai folyamat milyen hosszúra nyúlhat. Pakisztánnak most van szüksége pénzre és segélyre – és nem egy év múlva. Be kell bizonyítanunk, hogy ezt megértjük.

Ugyanakkor elkeserít, hogy milyen széles körű az ezzel kapcsolatos szembenállás. Az Európai textilgyártóktól kaptam egy beadványt, amelyben tiltakozásukat fogalmazták meg, mivel tartanak attól, hogy Pakisztán többet exportálna Európába, amit ők nem akarnak.

Ugyanakkor nem pont ez a lényege? Nem az a cél, hogy többet tudjanak velünk kereskedni annak érdekében, hogy kilábalhassanak a szegénységből? Probléma lenne, ha az európai fogyasztók valamivel olcsóbban jutnának a textiltermékekhez?

A szabadkereskedelmet és szolidaritást itt gyakran csak addig karoljuk fel, amíg nem kell ezzel kapcsolatban döntenünk. Itt és most mutassuk meg, hogy ezen értékek akkor a legfontosabbak számunkra, amikor a leginkább szükség van rájuk. Valószínűleg e javaslat kapcsán kínálkozik a lehető legjobb alkalom arra, hogy a szabadkereskedelem és a szolidaritás mellett is egyaránt kiálljunk.

  Lara Comi (PPE) . – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Ezen rövid felszólalás révén szeretném elmondani, hogy nem értek egyet azzal, hogy Pakisztán javára három éves időtartamra esetlegesen felfüggesztjük a vámot 74 olyan vámsor esetében, amelyek szinte mind a textil- és ruhaipari ágazatba tartoznak.

Aggályaim az európai iparra és különösen az olasz iparra gyakorolt negatív hatásokkal és azzal kapcsolatosak, hogy Európában munkahelyek szűnnének meg egy olyan iparágban, amely a gazdasági válság miatt már amúgy is komoly nehézségeken ment keresztül. Különösen az iparág kis- és középvállalkozásaira gondolok, amelyeken egyébként is próbálunk segíteni, és amelyek jelentős kárt szenvednének.

Annak ténye, hogy Pakisztán az év elején 15%-os vámot vetett ki a gyapotszál exportjára annak érdekében, hogy visszafogja a nyersanyagellátást, szintén nem jelentéktelen. Világos, hogy ennek az a célja, hogy a nyersanyagokat úgy próbálják megőrizni, hogy az exportjukért megpróbálnak sokkal vonzóbb árfolyamot kapni. Teljes mértékben megértem, hogy szükség van egy komoly problémákkal küzdő ország megsegítésére, különösen ilyen súlyos katasztrófák után. Én azonban olyan európai támogatást szeretnék, amely az utak és az infrastruktúra építéséhez járulna hozzá a helyi munkaerő felhasználásával.

  Jörg Leichtfried (S&D) . – (DE) Elnök asszony, biztos úr! Nem könnyű tárgyilagos vitát folytatni, amikor 100 000 gyermek vált hajléktalanná, több millió mezőgazdasági termelő került utcára, és emberek valóban keserű szegénységben élnek. Szerintem helyes, hogy az Európai Unió gyorsan lép és gyorsan segít nekik. Az a nagy kérdés merül fel bennem az ön által javasolt intézkedésekkel kapcsolatban, hogy valóban a jó helyen segítünk-e, vagy pedig a rossz embereket segítjük meg. Szeretném, ha ezt részletesebben elmagyarázná, mert a textiliparral összefüggésben teljesen jogos azt mondani, hogy a támogatás Pakisztán egészét segíti, de abban már nem vagyok olyan biztos, hogy ez a megfelelő emberekhez jut el.

Másodszor pedig azt szeretném elmondani, hogy amennyiben ez a támogatás segít az embereknek abban, hogy magukon segítsenek, akkor nyilvánvalóan azt is figyelembe kell venniük, hogy mindez milyen hatással lesz Európára. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy itt már most is súlyos a helyzet és anyagi támogatást kell nyújtanunk, és remélem, hogy a támogatás tényleg eljut majd azokhoz, akik valóban segítségre szorulnak.

  Jean Lambert (Verts/ALE) . – Elnök asszony! Mindössze néhány elhangzott észrevételre szeretnék válaszolni.

Amit Pakisztán tulajdonképpen most tesz, az nem más, mint hogy saját magán próbál segíteni, hogy kilábaljon a pusztító árvíz után kialakult zavaros helyzetéből. Amennyiben a gyárak árvíz sújtotta területeken lennének, akkor nem tudnának termelni, ezért tehát nem meglepő, hogy az érintett gyárak nem árvíz sújtotta területeken vannak.

A nyújtható közvetlen támogatás elenyésző a tényleges igényekhez képest. A többletexportból származó bevétel elosztása fontos – az infrastruktúra, az energiaellátás, az iskolák, az utak és további területek számára, ezt jól tudjuk. Pakisztán demokratikusan megválasztott kormányát pedig felelősség terheli annak hatékonyságáért, a bevételért, az adóbevételért és még sok minden másért.

Beszéltek arról, hogy nagyobb diverzifikációra van szükség. Amennyiben Pakisztán változatosabb iparágakkal rendelkezne, nem összpontosítanánk ennyire a textiliparra. Arra kérem a képviselőket, hogy adjuk meg az országnak ezt a lehetőséget arra, hogy kilábalhasson ebből a katasztrófából.

  João Ferreira (GUE/NGL) . – (PT) Elnök asszony, biztos úr! A pakisztáni tragédia megkívánja, hogy Európa szolidaritást tanúsítson, de ez nem szolgálhat ürügyként arra, hogy számos tagállamban, mint például Portugáliában, veszélyeztessük a textilipart. A szolidaritás kifejezésének vannak egyéb módjai is: hatékonyabb támogatási módok, amelyek célja a katasztrófa sújtotta területek helyreállítása és az ott élők életkörülményeinek javítása, de méltányosabb támogatási formák is léteznek.

Mint mondottam, a kereskedelmi engedmények nem hosszú távú intézkedések. Ezek mindenekelőtt a nagy európai importőrök javát szolgálják, mivel ezzel a régóta hangoztatott igényeik teljesülnek. Ugyanakkor károsan hat a textiliparra, valamint a textilipartól leginkább függő országokra és térségekre; mindez egy mély válság és magas munkanélküliség időszakában.

Miközben igaz az, hogy a Bizottság által javasolt intézkedések semmilyen körülmények között sem szolgálhatnak ürügyként további elbocsátásokra, nem hagyhatjuk figyelmen kívül az intézkedésekből fakadó objektív nehézségeket. Intézkedésekre van szükség, hogy megvédjük az európai textilipart és a hozzá kapcsolódó munkahelyeket.

Az Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoport javaslatára a 2010-es uniós költségvetés előirányzott egy költségvetési sort annak érdekében, hogy egy uniós programot hozzanak létre a textilipari és lábbeligyártó ágazat számára. Hol van ez a program biztos úr? Melyek a legfontosabb elemei? Kérem, hogy válaszoljon ezekre a kérdésekre.

  Claudio Morganti (EFD) . – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Ellentmondásosnak tartom, hogy a munkahelyeink védelme helyett az Európai Unió veszélyezteti azokat azáltal, hogy eltitkolja a humanitárius segély jó szándékú retorikája mögött rejlő lépéseinek lehetséges következményeit. Azzal, hogy a Pakisztánból származó ruhaipari termékekre kivetett vámokat esetlegesen csökkentik az elkövetkező három évre, fennáll annak a veszélye, hogy a jelenleginél is nagyobb válságba taszítjuk a feldolgozóipart, 120 000 munkahely szűnhet meg Európa-szerte és 40 000 csak magában Olaszországban.

Pakisztánnak segíteni kell, de nem fogadhatunk el puha kereskedelmi intézkedéseket akkor, amikor országom – Olaszország – és más tagállamok már most is érzik a textiltermékek hamisításának hatásait, különösen az ázsiai országokból és főleg a Kínából származó termékek esetében. A Bizottság nem jótékonykodhat mások, mindenekelőtt Olaszország költségére, amely a teljes európai textilipar 30%-át adja. Úgy gondolom, hogy Pakisztán mellett a kis- és középvállalkozásainknak is segítenünk kell abban, hogy kilábalhassanak a válságból oly módon, hogy vámokat és kvótákat vetünk ki az ázsiai termékekre. Én Pratóból származom, és a polgártársaimmal együtt elegünk van az ilyen intézkedésekből.

  Georgios Papanikolaou (PPE) . – (EL) Elnök asszony! Ami a feldolgozóipart illeti, arra emlékeztetném a tisztelt Házat, hogy Pakisztán a világ negyedik legnagyobb gyapottermelője, a világ gyapottermelésének 9%-át adja, a következő helyen pedig az Európai Unió áll kevesebb mint 5,5%-kal. Éppen ezért egyértelmű, hogy ez egy nagyon fontos kérdés. Természetesen nem akarunk protekcionizmust, amely árt az egészséges versenynek; éppen ellenkezőleg, szabad és nyitott nemzetközi kereskedelmet akarunk. Más részről azonban, voltak képviselők, akik felvetették ezt a kérdést. Melo úr, aki Portugáliából származik, egy olyan országból, amely törékeny gazdasággal rendelkezik, nagyon szemléletes volt. A képviselők említették Olaszországot. Én idesorolnám Görögországot is; valamennyien ismerik az ország előtt álló problémákat. Természetesen támogatnunk kell Pakisztánt, de ezt ellenőrzött módon kell tennünk, és ezzel kapcsolatban a következőt szeretném kérdezni a Bizottságtól: Léteznek-e olyan mechanizmusaink, amelyek biztosítják, hogy a Pakisztánnak nyújtott anyagi támogatás valóban a megfelelő helyekre jut el és nem más célokra vagy bizonyos iparágakban használják fel, az európai vállalatok és európai munkavállalók kárára?

  Seán Kelly (PPE) . – Elnök asszony! Nem állítom, hogy e helyzet tekintetében minden szempontból teljes mértékben tájékozott vagyok, azt viszont elismerem, hogy Pakisztán stratégiai jelentőséggel bír. Emiatt támogatom Karim úr megállapítását, miszerint mindenkinek érdeke, hogy ebben a rendkívül kiszámíthatatlan térségben található ország egy stabil rendszerrel rendelkezzen.

Szeretném továbbá elmondani, hogy az Uniónak, amely a béke és polgárai jólétének elvére épült, élen kell járnia abban, hogy a világ többi részén is sikerüljön békét és jólétet teremteni, ezért támogatom ma este ezt a javaslatot, de szeretném, ha a Bizottság kimerítő választ adna Higgins úr és más baloldali képviselők felvetéseire.

Tudják garantálni, hogy az általunk nyújtandó támogatás az erre jogosultakhoz kerül majd, nem pedig a nagy kereskedő vállalatokhoz és a földbirtokosokhoz? Ez a fő kérdés ma este.

  Elisabeth Köstinger (PPE) . – (DE) Elnök asszony! A pakisztáni árvízkatasztrófának beláthatatlan méretű humanitárius következményei vannak. Véleményem szerint az Európai Uniónak kötelessége biztosítani, hogy a segély gyorsan eljusson a pakisztáni emberekhez. A gazdaság és a foglalkoztatottság hosszú távú fellendítését célzó intézkedések fontos hozzájárulást jelentenek az EU részéről, amelyekkel segíthetünk e katasztrófa által súlyosan sújtott országnak kilábalni a válságból. Ugyanakkor nem tudom, hogy pusztán a vámtarifa csökkentésével sikerül-e elérni a kívánt hatást. Tisztáznunk kell, hogy a Pakisztánnak nyújtott kedvezmények a közvetett csatornákon keresztül nem áramlanak harmadik országokba és elérik a kívánt hatást. A textilipar mellett itt mindenekelőtt a bioetanol területére gondolok.

Az a konkrét kérdésem a Bizottsághoz, hogy vajon az etanolra vonatkozó vámkontingens megállapítását valóban egy olyan fenntartható és hatékony lehetőségnek tekintik-e, amely segít majd a pakisztáni embereken. Lehet-e tudni vajon, hogy az EU-ba irányuló importok esetében szükséges fenntarthatósági kritériumot a bioetanol gyártásánál is betartják-e.

(A felszólaló beleegyezik egy „kék kártyás” kérdés fogadásába az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdése szerint.)

  William (The Earl of) Dartmouth (EFD) . – Elnök asszony! Kíváncsi vagyok, mi lenne, ha a felszólaló most az egyszer észrevenné, hogy valójában nem pénzügyi támogatásokról beszélünk, hanem kereskedelmi engedményekről. Ez lehetővé tenné Pakisztán számára, hogy saját erőfeszítései és akarata révén tudjon a problémájából kilábalni. Kíváncsi vagyok, hogy tisztában van-e ezzel a felszólaló.

  Elisabeth Köstinger (PPE) . – (DE) Elnök asszony! Szerintem ez a lényegi eleme annak, amiről vitatkozunk. Az intézkedéseket világosan végig kell gondolni a fenntartható támogatás biztosítása érdekében. Legfőképpen pedig mindig az a kérdés, hogy a költség/haszon számítás alapján milyen nagyságot jelent majd ez végül Európa számára.

  Sergio Paolo Francesco Silvestris (PPE) . – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Kétségtelen, hogy segítenünk kell az árvíz sújtotta Pakisztánnak. Ugyanakkor azt a kérdést kell ma magunknak feltennünk, hogy milyen segítségre van a leginkább szüksége ennek az országnak, és milyen segítséget képes az Európai Unió leginkább nyújtani. Gyorsan, de hatékonyan kell lépnünk.

Valójában az Európai Bizottsága javaslatának hatékonyságával kapcsolatban merültek komoly kétségeim. A javaslatot hiányosnak tartom, és mivel elsősorban a textil- és bőripari ágazatot érintené, fennáll annak veszélye, hogy nem lesz elég hatékony, mivel e támogatás új feszültségekhez vezetne, lévén Európában megnövekedne a szegények száma és tovább nehezítené az európai textilipar helyzetét, amely már most is súlyos hanyatlással küzd.

Továbbá meg kell vizsgálnunk azt a tényt, hogy amikor a működő vállalkozások exportját részesítjük előnyben, akkor valójában Pakisztán azon területeit segítjük meg, amelyeket nem öntött el a víz, holott támogatásunkkal a versenyképességet és fejlődést kívánjuk megteremteni azáltal, hogy az ország katasztrófa sújtotta területein segítünk a termelés helyreállításában. Mindezen okok miatt a vámok eltörlése szerintem teljesen hibás út, nem értünk vele egyet és nem is támogatjuk.

  Karel De Gucht , a Bizottság tagja. – Elnök asszony! Először is szeretném nagyon világosan ismertetni azokat a számokat, amelyekről beszélnünk. 900 millió eurós kereskedelmi volumenről van szó. A hatás következtében 100 millió EUR-val több pakisztáni export irányul az európai piacokra, de az Európai Unió számára az összegyenleget tekintve ez csak 50 millió EUR-t jelent, ugyanis miközben Pakisztán kedvezőbb feltételekkel exportál az európai piacra, egy bizonyos mennyiségű kereskedelemeltérítés is lesz, ami azt jelenti, hogy más importőrök viszont elesnek néhány európai piaci lehetőségtől. Így tehát az összhatás éves szinten mintegy 50 millió EUR lesz.

Azért mondom ezt el, mert e vita során megint azt hallottam, hogy 120 000 munkahely szűnne meg. Mindenkinek van számológépe a mobiltelefonján; ha Európa 120 000 munkahelyet veszít el az európai piacon megjelenő 50 millió EUR többletimport miatt, akkor valóban nagyon komoly a probléma az európai textiliparral, függetlenül attól, hogy mi történik Pakisztánnal. Egyszerűen komolytalan ezt az érvet felhozni.

Ez az első megjegyzésem. Másodszor, megfelelőképpen figyelembe vettük az európai textilipar érzékeny pontjait, és ezen iparág némiképp nehéz helyzetét. Az ágynemű nem része az általunk javasolt vámsoroknak, ahogy a ruházati vagy háztartási textíliák sem, mivel Európa számára ez a három legérzékenyebb termékcsoport.

Éppen ellenkezőleg, sok félkész terméket soroltunk be. A félkész termékek pedig ez azt jelentik, hogy Európában alakítják át őket késztermékké, ami valójában olcsóbb importot jelent majd azon vállalatok számára, amelyek az ilyen termékeket kikészítik. Ez tehát nem jelent azonnali veszélyt számunkra. Szerintem éppen az ellenkezője igaz. Valóban nagyon alaposan tanulmányoztuk, hogy mi lenne jó javaslat Pakisztán számára úgy, hogy közben ne ártsunk túlságosan az európai iparnak egy olyan időszakban, amikor a gazdasági válságból is kezdünk kilábalni, amelyet határozottan nem könnyű kezelni.

A gyapotexporttal kapcsolatosan is elhangzott egy megjegyzés. A gyapotpiacon jelenleg világszerte hiány van, és való igaz, hogy Pakisztán az egyik legnagyobb gyapottermelő. Arra gondolok, hogyha megszületik ez a megállapodás, és már látjuk, hogy valóban sikerül valahova eljutnunk, akkor Pakisztánt arra is meg kellene kérnünk, hogy biztosítson annyi gyapotot a textiliparunk számára, amely révén az a piaci igényeknek megfelelően tudna termelni. Mivel világszerte nagy hiány van gyapotból vagy legalábbis a gyapot bizonyos fajtáiból, felmerülhet a kérdés, hogy miért nem importáljuk e gyapotfajtákat Afrikából. Nos azért, mert nem azt a gyapotfajtát termelik, amire nekünk szükségünk van, és nem könnyű egyik napról a másik egy másfajta gyapotgyártásra átállni, tehát különös figyelmet kell szentelnünk ennek a problémának.

Befejezésképpen azt szeretném mondani, hogy ha a Pakisztánnal kapcsolatos helyzetet vizsgáljuk, akkor láthatjuk, hogy több támogatásra és nagyobb kereskedelemre van szükségünk; mindkettőre szükségünk van. Az Európai Unió már 320 millió EUR-val járult hozzá, ami 60%-a annak, amit az ENSZ először kért. Ez a jövőben is folytatódni fog; azaz több támogatást fogunk nyújtani.

A kereskedelem nem pénzügyi támogatás, ahogy azt ezen a plenáris ülésen is elmondták. A kereskedelem arról szól, hogy a pakisztáni gazdaság esélyt kap arra, hogy termeljen, exportáljon és munkahelyeket biztosítson azok számára, akiknek ezekre szükségük van. Nem pénzügyi támogatásról van szó, ami azt jelenti, hogy nem lehet irányítani azokat, akik úgymond a kedvezményezettek lesznek. A kereskedelem esetében sokkal könnyebb a folyamat irányítása, de azt is tudjuk, hogy a kereskedelemnek ugyan megvannak a maga gyenge oldalai, nem pénzügyi támogatással fogjuk helyreállítani a gazdaságot.

Szerintem mindkét tényezőre, a pénzügyi támogatásra és kereskedelemre is szükség van, és éppen ezért dolgozunk mindkét lehetőségen. Való igaz, hogy nem szabad megfeledkeznünk arról – ahogy azt már elmondtam ezen a plenáris ülésen –, hogy egy olyan térségről beszélünk, amelyet súlyosan sújtott az árvíz. A Parlament több olaszországi képviselője felszólalt, és tudomásom szerint a Pakisztánban víz alá került terület mérete megközelítőleg akkora, mint Olaszország teljes területe. Erről van szó, éppen ezért gondolom, hogy segítenünk kell nekik, de arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy ez egy nagyon érzékeny és geostratégiailag nagyon fontos térség. Számunkra és a biztonságunk számára is rendkívül fontos. Nagyon veszélyes lenne Európa számára, ha ez a térség destabilizálódna, éppen ezért mindent tőlünk telhetőt meg kell tennünk annak biztosítása érdekében, hogy a térség stabilitását ne befolyásolja az, ami Pakisztánban történik.

Itt tehát átfogó intézkedések sorát alkalmazzuk. Politikai megbeszéléseket folytatunk Pakisztánnal; a közelmúltban tartottunk egy csúcstalálkozót velük, és a jövőben is tartunk ilyen megbeszéléseket. Számos uniós tisztviselő utazott oda, valamint Georgieva biztos asszony is járt ott a humanitárius segítségnyújtással összefüggésben. Megvan a pénzügyi támogatással kapcsolatos csomagunk, amely jelentős, és van egy gazdasági megközelítésünk is, amely a kereskedelem növelésével kapcsolatos. Úgy gondolom és úgy remélem, hogy ez valóban jelentős dolgot jelent majd Pakisztán számára. Meggyőződésem, hogy azzal, hogy Pakisztánnak segítünk, bizonyos mértékig önmagunkon is segítünk.

  Elnök. – A vitát lezárom.