Index 
Viták
PDF 4822k
2010. október 20., Szerda - Strasbourg HL kiadás
1. Az ülés megnyitása
 2. Végrehajtási intézkedések (az eljárási szabályzat 88. cikke): lásd a jegyzokönyvet
 3. Az október 28–29-i európai tanácsi ülés előkészítése - A 2010. november 11–12-i G20-csúcstalálkozó előkészítése - Pénzügyi, gazdasági és szociális válság: ajánlások a végrehajtandó intézkedésekre és kezdeményezésekre vonatkozóan - Az Unió gazdasági irányításának és stabilitási keretének javítása, különösen az euróövezetben (vita)
 4. Szavazások órája
  4.1. Az Európai Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás felülvizsgálata (A7-0279/2010, Paulo Rangel) (szavazás)
  4.2. A Parlament eljárási szabályzatának kiigazítása az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló felülvizsgált keretmegállapodásnak megfelelően (A7-0278/2010, Paulo Rangel) (szavazás)
  4.3. Az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendelet az Európai Külügyi Szolgálat tekintetében (A7-0263/2010, Ingeborg Gräßle) (szavazás)
  4.4. Az Európai Közösségek tisztviselői személyzeti szabályzatának, valamint egyéb alkalmazottai alkalmazási feltételeinek módosítása (A7-0288/2010, Bernhard Rapkay) (szavazás)
  4.5. 6/2010. számú költségvetés-módosítási tervezet: II. szakasz – Európai Tanács és Tanács; III. szakasz – Bizottság; X. szakasz – Európai Külügyi Szolgálat (A7-0283/2010, Roberto Gualtieri) (szavazás)
 5. Ünnepi ülés - Jerzy Buzek, az Európai Parlament elnöke félidős beszéde
 6. Szavazások órája (folytatás)
  6.1. 3/2010. sz. költségvetés-módosítási tervezet: III. szakasz – Bizottság – BAM (a banánkereskedelemre vonatkozó kísérő intézkedések) (A7-0281/2010, László Surján) (szavazás)
  6.2. Az Európai Unió 2011-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetési tervezete (szavazás)
  6.3. A Parlament álláspontja a Tanács által módosított 2011. évi költségvetés-tervezetről – összes szakasz (A7-0284/2010, Sidonia Elżbieta Jędrzejewska) (szavazás)
  6.4. Az Európai Parlament 2012. évi üléseinek naptára (szavazás)
  6.5. A várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítása (A7-0032/2010, Edite Estrela) (szavazás)
  6.6. A kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépés (A7-0136/2010, Barbara Weiler) (szavazás)
  6.7. A minimálbér szerepe a szegénység elleni küzdelemben és a befogadó társadalom előmozdításában Európában (A7-0233/2010, Ilda Figueiredo) (szavazás)
  6.8. Pénzügyi, gazdasági és szociális válság: ajánlások a végrehajtandó intézkedésekre és kezdeményezésekre vonatkozóan (A7-0267/2010, Pervenche Berès) (szavazás)
  6.9. Az Unió gazdasági irányításának és stabilitási keretének javítása, különösen az euróövezetben (A7-0282/2010, Diogo Feio) (szavazás)
 7. A szavazáshoz fűzött indokolások
 8. Szavazathelyesbítések és szavazási szándékok: lásd a jegyzőkönyvet
 9. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása: lásd a jegyzokönyvet
 10. A Stabilitási Eszköz - A fejlesztési együttműködés finanszírozási eszköze - A demokrácia és az emberi jogok világszintű előmozdításának finanszírozási eszköze - Az iparosodott országokkal folytatott együttműködés finanszírozási eszköze - A fejlesztési együttműködés finanszírozási eszköze (vita)
 11. Ukrajna (vita)
 12. Kérdések órája (a Tanácshoz intézett kérdések)
 13. A bizottságok tagjai: lásd a jegyzőkönyvet
 14. A Pakisztánnak nyújtott pénzügyi támogatás és ennek az európai ipari szektorra gyakorolt lehetséges hatása (vita)
 15. A harmadik országból behozott egyes termékek származási országának jelölése (vita)
 16. Hamisítás elleni kereskedelmi megállapodás (ACTA) (vita)
 17. A következő ülésnap napirendje: lásd a jegyzőkönyvet
 18. Az ülés berekesztése


ELNÖKÖL: JERZY BUZEK
elnök

1. Az ülés megnyitása
A felszólalásokról készült videofelvételek
 

(Az ülést 9.05-kor megnyitják.)

***

 
  
MPphoto
 

  Edit Herczog (S&D) . – Elnök úr! Tegnap tartottunk vitát a költségvetésről. A vita alatt világossá vált, hogy az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság (ITRE) által készített jelentést nem kapták kézhez a megfelelő szolgálatok. Ellenőriztük a problémát. A jelentés elkészült, és megfelelően ki is küldték, tehát valami hiba merülhetett fel a folyamatban.

De nem az a fontos, hogy megtaláljuk a felelőst, vagy hogy megtudjuk, pontosan mi is történt. Számunkra az a legfontosabb, hogy biztosak legyünk abban, hogy a jelentésünk, amire részünkről az egész háromoldalú párbeszédet alapoztuk – és ahol a legnagyobb az eltérés a Tanács szövegéhez képest – bekerüljön a Tanács hivatalos dokumentumai közé. Ezért magammal hoztam, és szeretném átadni Önnek és a Tanácsnak is. Kérjük, gondoskodjon arról, hogy az ITRE Bizottság egyhangúan elfogadott javaslata idejében eljusson a Tanácshoz. Nagyon köszönöm támogatását ebben a kérdésben.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Kérését teljesíteni fogjuk. Nagyszerű. A mai megbeszélés fantasztikusan indul!

 

2. Végrehajtási intézkedések (az eljárási szabályzat 88. cikke): lásd a jegyzokönyvet

3. Az október 28–29-i európai tanácsi ülés előkészítése - A 2010. november 11–12-i G20-csúcstalálkozó előkészítése - Pénzügyi, gazdasági és szociális válság: ajánlások a végrehajtandó intézkedésekre és kezdeményezésekre vonatkozóan - Az Unió gazdasági irányításának és stabilitási keretének javítása, különösen az euróövezetben (vita)
A felszólalásokról készült videofelvételek
MPphoto
 

  Elnök. – A következő napirendi pont a közös vita a következő jelentésekről:

- A Tanács és a Bizottság nyilatkozatai a G20-csúcstalálkozó (november 11-12.) előkészítéséről,

- A Tanács és a Bizottság nyilatkozatai az október 28-29-i európai tanácsi ülés előkészítéséről,

- Berès asszony jelentése (A7-0267/2010) a pénzügyi, gazdasági és szociális válságról: a szükséges intézkedésekre és kezdeményezésekre irányuló ajánlások (félidős jelentés), valamint

- Feio úr jelentése (A7-0282/2010) a stabilitási keret és az Unió gazdaságirányításának javításáról, különösen az euróövezetben.

 
  
MPphoto
 

  Olivier Chastel , a Tanács soros elnöke. – (FR) Elnök úr, Barroso úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! A Tanács képviseletében szeretném megköszönni Önnek, elnök úr, hogy lehetőségem van beszámolni Önöknek a Tanácson belül folyó előkészületekről a következő európai tanácsi ülésre.

Az Európai Tanács menetrendje rendkívül zsúfolt. Középpontjában minden kétséget kizáróan a gazdaságirányítás fog állni. Mint tudják, hétfőn ülésezett a Van Rompuy elnök által vezetett munkacsoport, amely az ülésen jóváhagyta végleges jelentését.

E jelentés olyan fontos és konkrét ajánlásokat és javaslatokat tartalmaz, amelyek segítségével áttörést jelentő előrelépést tehetünk az európai gazdaságirányítás terén. Az ajánlások konkrétan a fiskális fegyelem javítására, a gazdasági nyomon követés szélesítésére, a koordináció kialakítására és kiszélesítésére, a válságkezelő keretrendszer megerősítésére, valamint az intézmények megerősítésére irányulnak.

Ezek az ajánlások jogszabály formájában igen hamar megvalósíthatók. Természetes, hogy azt reméljük, az Európai Tanács támogatni tudja ezeket az ajánlásokat annak érdekében, hogy a Bizottság, a Parlament és a Tanács mielőbb előrehaladást érjen el ezekben a rendkívül fontos ügyekben. Ez mindenképpen pozitív üzenetet küldene arról, hogy minden szükséges intézkedést meg akarunk tenni az előttünk álló fontos gazdasági kihívás kezelése érdekében.

Való igaz: néhányan felvetették, hogy olyan lehetőségeket is fel kell tárnunk, amelyek túlmutatnak a szóban forgó ajánlásoknál, és meghaladják a szerződések hatókörét. Olyan kérdésekre célzok, mint a szavazati jogok felfüggesztése, vagy az új, fordított többségen alapuló szavazási szabály bevezetése.

Egyértelmű, hogy ezek sem technikai, sem politikai szempontból nem egyszerű problémák. Az Európai Tanács meg fogja tárgyalni ezeket a jövő héten.

Egy másik fontos téma az Európai Tanács napirendjén a G20-csúcstalálkozóra való felkészülés. Az Európai Tanács feladata ugyanis, hogy az ECOFIN Tanács tegnap végrehajtott előkészületei alapján meghatározza az Unió álláspontját. Nagy általánosságban az a legfontosabb, hogy a szöuli G20-csúcstalálkozó az erősebb, fenntarthatóbb és kiegyensúlyozottabb növekedést elősegítő keretrendszer megvalósítására irányuló erőfeszítések felgyorsítását eredményezze. Főként a növekedést akadályozó globális gazdasági egyenlőtlenségek kérdésével kell foglalkoznunk.

A válság 2008. évi kirobbanása és a kezelése érdekében hozott intézkedések óta – magyarán azóta, hogy a G20-ak végre jelentős szerephez jutottak – drasztikusan megváltoztak a dolgok. Az ok egyszerű: relevancia. A polgártársainkra nézve közvetlen következményekkel járó döntések java része a helyi vagy nemzeti szintről mindössze néhány hónap alatt nemzetközi szintre mozdult el. A globalizáció azt jelenti, hogy európai szinten és nemzetközi szinten egymással egy időben kell fellépnünk a legtöbb kérdésben.

Tudjuk, hogy az Európai Uniónak időre volt szüksége, hogy megállapodást érjen el azzal az új szerződéssel kapcsolatban, amellyel éppen az Unió szerepét szeretnénk megerősíteni a nemzetközi porondon. Az elmúlt tíz évet majdnem teljesen igénybe vette a Szerződés megvalósítása, de csak az utolsó 10 hónapban vettük észre, hogy ez mennyire is fontos.

A G20-ak már a kezdetektől viszonylag sikeresnek bizonyultak, de úgy gondolom, hogy a legnehezebb és legfontosabb próbatétel még előttük áll: az elkövetkező néhány hét és hónap során le kell győznünk a fenyegető veszélyt, hogy elveszítjük lendületünket.

Az Európai Unió két fontos ülésre készül, és mindkettőre Koreában, egymástól két nap eltéréssel kerül sor. A G20-ak pénzügyminisztereinek és jegybank elnökeinek ülésére és a G20-ak november közepén megrendezendő csúcstalálkozójára gondolok.

Az Unió hozzájárulása az erős, fenntartható és kiegyensúlyozott növekedéshez tartalom tekintetében a következőkön alapul: 1) a növekedést támogató, differenciált költségvetési konszolidációs tervek; 2) a munkahelyteremtés támogatásához is szükséges strukturális reformok stratégiája, az Európa 2020; 3) a pénzügyi szektor és a piacreformra irányuló program; 4) az Unió gazdaságirányításának megerősítése. Az utóbbi kapcsán – amennyiben az Európai Tanács jóváhagyja – a novemberi csúcstalálkozón elő tudnánk adni a munkacsoport következtetéseit is.

Hadd tegyem hozzá, hogy az Európai Uniót nagyon érdekli a G20-on belül zajló kölcsönös felülvizsgálat. Itt Európában hozzászoktunk ehhez a folyamathoz, és tudjuk, hogy milyen hasznos lehet. Nyilvánvaló, hogy mindenkinek meg kell tennie a magáét, és őszintén akarnia kell azt, hogy hozzájáruljon a növekedéshez.

Bár a protekcionizmus elleni háborút nem lehet egy ütközettel megnyerni, állandó éberségre van szükség. Ami a többit illeti, bár a technikai testületek, mint a Mario Draghi által vezetett Pénzügyi Stabilitási Tanács, előrehaladást értek el, és véleményem szerint összességében az integráció is a helyes irányban halad – legalábbis bizonyos területeken –, nem szabad megfeledkeznünk a Nemzetközi Valutaalap hosszú távú reformjának végrehajtásáról sem.

Európai részről készek vagyunk eleget tenni kötelezettségeinknek, elsősorban azoknak, amelyeket tavaly vállaltunk Pittsburghben annak érdekében, hogy az új IMF jobban képviselje az új globális gazdasági realitásokat, és ezáltal a feltörekvő gazdaságok is nagyobb szerepet és beleszólást kapjanak. Egy dologgal kapcsolatban azonban mindenképpen világos akarok lenni: Nem lehet elvárni, hogy egyedül Európa legyen, aki minden engedményt felvállal e téren.

Minden fejlett országtól elvárjuk a hozzájárulást. Már jeleztük, hogy ami a képviseletet illeti, készek vagyunk a tárgyalásokra az irányításról és a szavazatok megosztásáról. Az a véleményünk, hogy ez egy jó alap lenne a kompromisszumhoz. Senki ne Európát okolja, ha nem történik változás ezen a téren.

Mint Unió, sokat egyeztettünk egymás között erről – csak úgy, mint más fő kérdésekről és feladat-meghatározásokról – a G20-ak pénzügyminisztereinek jövő heti találkozója előtt. Mert nem csak az a fontos, hogy az európaiak azonos álláspontot képviseljenek, de arra is figyelniük kell, hogy megvédjék és előmozdítsák legfőbb érdekeiket. Az elnökség és a Bizottság mindent megtesz, hogy megóvja és támogassa ezeket a közös álláspontból fakadó érdekeket; a tagállamok hosszú hónapokon keresztül zajló munkájának gyümölcsét.

Ami az éghajlatváltozást illeti, elvileg az a terv, hogy ezt nem vitatjuk meg részletesen az Európai Tanácsban, hiszen a Környezetvédelmi Tanács már október 14-én jóváhagyott egy igen részletes szöveget, amely tartalmazza az európai álláspontot képviselő következtetéseket. 2010 után egyre sürgetőbbé válik, hogy előrelépjünk az éghajlatváltozás elleni küzdelem radikális tervének megvalósítása terén. Ezt szem előtt tartva, az Európai Unió továbbra is a Kiotói Jegyzőkönyvön és a koppenhágai konferencián alapuló, fokozatos előnyben részesítő megközelítést támogatja, amely megteremti a feltételeket a végleges Koppenhágai Dokumentumban felvázolt politikai iránymutatást figyelembe vevő, átfogó és jogilag kötelező erejű globális keretrendszerhez.

Elengedhetetlen, hogy a cancúni konferencia az érdekelt felek aggodalmait figyelembe vevő, kiegyensúlyozott eredményt érjen el, amellyel megszilárdíthatjuk az eddig elért előrehaladást. Az Unió kinyilvánította, hogy egyetlen, jogilag kötelező erejű eszközt szeretne, amely felöleli a Kiotói Jegyzőkönyv valamennyi fő elemét. Bizonyos feltételek mellett azonban – a Kiotói Jegyzőkönyv hatálya alatt – el tud képzelni egy második kötelezettségvállalási időszakot is. Ez egy szélesebb körű, a legfőbb gazdaságok egyetértését tükröző megállapodás keretében történhet meg, amely a nemzetközi fellépés törekvéseit és eredményességét testesíti meg, és kielégíti a sürgető igényt a környezeti integritás védelmére.

Szeretném röviden megemlíteni az Európai Unió felkészülését az Egyesült Államokkal, Oroszországgal és Ukrajnával tervezett csúcstalálkozóra is. Most először, állam- és kormányfők tárgyalnak az Unió kulcsfontosságú partnereivel megrendezett csúcstalálkozóra való felkészülés kérdéseiről – az Európai Tanács szeptember 16-i következtetéseivel összhangban. Az elképzelés az, hogy az állam- és kormányfők nyílt vitát fognak tartani a partnerkapcsolataink legfőbb kihívásairól. Anélkül, hogy jóslatokba bocsátkoznék erről a vitáról, engedjék meg, hogy röviden kitérjek a közeledő csúcstalálkozók néhány kulcsfontosságú kérdésére.

Mindenképpen nagyon fontos, hogy az Egyesült Államokkal megrendezett csúcstalálkozón néhány kulcsfontosságú kérdésre koncentráljunk. Nagy általánosságban, a találkozónak a transzatlanti együttműködés erősítését kellene eredményeznie. Ez alapvető eszköz lenne ahhoz, hogy eredményes megoldásokat alakítsunk ki az előttünk álló közös kihívásokra. Egy nappal a G20-csúcstalálkozó után az Európa–Egyesült Államok csúcstalálkozó fontos lehetőséget jelent arra, hogy az ott elért eredményeket is napirendre tűzzük, és közös megközelítést dolgozzunk ki jó néhány aktuális gazdasági kérdés kapcsán. Igyekeznünk kell közös megközelítést kialakítani a feltörekvő gazdaságokkal kapcsolatban is.

A csúcstalálkozó ezen kívül – reményeink szerint – lehetőséget ad a Transzatlanti Gazdasági Tanács megújítására, amely ezáltal a szabályozási kérdéseken messze túlmutató gazdasági fórummá alakulhat át. Hasznos lenne, ha a Tanács megbízatását kiterjesztenék arra, hogy megvizsgálja, miként lehet megbirkózni a válsággal és elősegíteni a növekedést és a munkahelyteremtést.

A csúcstalálkozót egyszersmind szeretnénk felhasználni a Cancúnra való felkészülésre is, és ebben egyértelműen pozitív támogatásra számítunk amerikai partnereink részéről.

Végezetül, fontos külpolitikai kérdések is napirendre kerülnek, különösen Szudán és Irán vonatkozásában.

Ami az Ukrajnával folytatott csúcstalálkozót illeti, éppen ma délután kerül sor újabb vitára a főképviselővel, ezért kérem, nézzék el nekem, ha ma reggel nem mondok erről többet.

Az Oroszországgal rendezett csúcstalálkozón az Európai Unió teljes támogatását fogja kinyilvánítani a modernizációs partnerség iránt, amely valamennyi területen erősíti együttműködésünket, főként az olyan kulcsfontosságú területeken, mint az innováció és az energia.

Elnök úr, Barroso úr, hölgyeim és uraim! Ezek tehát a jövő heti európai tanácsi ülés legfőbb napirendi pontjai – egy igazán sűrű és igazán jelentős menetrendnek nézünk elébe.

 
  
MPphoto
 

  José Manuel Barroso , a Bizottság elnöke. – Elnök úr! Ma elsőként az Európai Tanács jövő heti ülésén napirendre kerülő kérdéseket vitatjuk meg. Azokra a témakörökre szeretnék koncentrálni, amelyek véleményem szerint a legfontosabbak: az Európai Unió gazdaságirányítására és természetesen a külügyek terén a legkritikusabb csúcstalálkozókra – nem számítva az ugyancsak rendkívül fontos csúcstalálkozókat az Egyesült Államokkal és Oroszországgal – a G20-ak szöuli csúcstalálkozójára és az éghajlatváltozással kapcsolatos cancúni konferenciára.

A gazdaságirányítás reformja a válságból való fenntartható kilábalásunk és hitelességünk alapköve. Ez az oka annak, hogy a Bizottság megközelítése már a tárgyalások kezdetétől fogva igen ambiciózus. A Bizottság javaslatokat terjesztett be az elmúlt hónapban, amelyek a válságból eredő sürgető kényszert kísérelik meg nagyra törő jogi realitássá formálni. Azokról a kulcskérdésekről szólnak, hogy az Európai Uniót megfelelő, koordinált fiskális felügyelet és a makrogazdasági egyenlőtlenségek megoldása révén igazán ütőképessé kell tenni annak érdekében, hogy Európában valódi gazdasági unió jöjjön létre.

Nagyon örülök annak, hogy a Parlament nagy komolyságot tulajdonít ezeknek a javaslatoknak. Ha mielőbb, első olvasatban sikerülne megállapodnunk, az bebizonyítaná, hogy az Európai Unió készen áll az új elképzelés megvalósítására. Meg kell próbálnunk a jövő év közepére véglegesíteni ezeket a szabályokat. Minden tagállamot felszólítok arra, hogy tegyen meg minden lehetségest e fontos célok érdekében, és törekedjen arra, hogy a lehető leghamarabb elvégezze a szükséges tennivalókat.

A Herman Van Rompuy elnöksége alatt működő munkacsoport eredményeinek is köszönhetően, mostanra erősebb konszenzus kezd kialakulni közöttünk a legfőbb cselekvési területeken: a Stabilitási és Növekedési Paktum megerősítése és a makrogazdasági egyenlőtlenségek terén.

Amint minden tárgyalás lezajlik és meghozzuk valamennyi szükséges döntést, ez az egyesített folyamat egy olyan gazdaságirányítás elképzelését vetíti majd előre, amely sokkal átfogóbb, sokkal jobban rá van hangolva a problémák előzetes kiküszöbölésére, és sokkal szilárdabban támaszkodik a szankciók használatára.

De hadd fogalmazzak világosan! Az eredménynek mindenképpen valódi változást kell jelentenie a jelenlegi helyzethez képest. Meg kell mutatnunk polgárainknak, hogy az Európai Unió levonta a következtetéseket és a tanulságokat a válságból.

Közben más ügyeket is rendeznünk kell. Egy kiemelten fontos kérdés, hogy miként váltsuk fel a májusban jóváhagyott, 2013 végéig hatályban lévő válságmechanizmust egy állandóbb természetű mechanizmussal. Bár mindent meg fogunk tenni, hogy a jövőben ne következhessen be hasonló válság, mindent meg kell tennünk azért is, hogy a múltkorinál jobban fel legyünk készülve a kritikus fejleményekre. Felkészültséggel, valamint egy szilárd, állandó válságmechanizmussal megakadályozhatjuk az ilyen fejlemények kialakulását a jövőben.

A Bizottság tudomásul veszi azon tagállamok véleményét, amelyek kifejezték, hogy a Szerződés módosítását szeretnének. Mint mindannyian tudjuk, ehhez a tagállamok egyöntetű akaratára van szükség. A jelenlegi fázisban a Bizottság a tartalomra koncentrál. Mit értünk ez alatt? Egy olyan állandó mechanizmus megtervezését, amely védelmet biztosít a kritikus pillanatokban, miközben az erkölcsi kockázatot a minimumra csökkenti. Emellett gondoskodnunk kell arról, hogy ezt a fajta eszközt csak utolsó lehetőségként, közös érdekeink megóvása érdekében vessük be.

Ha és amikor ez teljesen megvalósul, az elvégzett munka pontosan azt fogja eredményezni, amire szükségünk van: olyan rendszert, amely szilárd gazdasági és fiskális politika folytatására ösztönzi a tagállamokat, illetve olyan rendszert, amely a felelős hitelezési gyakorlatok tiszteletben tartására ösztönzi a befektetőket.

Összességében úgy látom, hogy a helyes úton haladunk. Sokat tanultunk a válságból. Polgárai érdekében az Európai Unió olyan irányítási rendszert valósít meg, amely teljes egészében újdonság a válság előtti helyzethez képest, és ezt a rendszert most sokkal biztosabb alapokra helyezzük.

A gazdaságirányítás, az Európa 2020 és a pénzügyi szabályozás terén szerzett gyakorlati tapasztalataink jó alapot adnak számunkra a továbblépéshez a G20-ak szöuli csúcstalálkozójára. A csúcstalálkozó kritikus időpontban kerül megrendezésre. Igazi próbája lesz annak, hogy a G20-ak képesek-e globális szintű, együttműködő megoldások révén biztosítani azt a koordinációt, amelyre a világgazdaságnak szüksége van. Én hiszek abban, hogy igen, és hiszek abban, hogy az Európai Unió kulcsszerepet fog játszani a szöuli találkozó sikerességében.

Mit szeretnénk elérni Szöulban? Először is, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a G20-ak fontos szerepet játszottak a válság kezelésében. Együttesen léptek fel, és most, az új szakaszban is együtt, egymással együttműködésben kell fellépnünk. El kell fogadnunk, hogy a globális egyenlőtlenségek mindannyiunkat érintenek, és minden vezető gazdaságnak részt kell vennie ennek megoldásában. És persze nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ebben az árfolyamok is fontos szerepet játszanak.

Másodszor, a nemzetközi pénzintézetekkel kapcsolatban is lépnünk kell. Régóta esedékes az IMF reformja. Másoknak is az Európai Unió által tanúsított rugalmasságot kellene gyakorolnia.

Harmadszor, az Európai Parlament támogatásával most van folyamatban saját pénzügyi rendszerünk alapvető reformja, és ismét szeretném megköszönni Önöknek, hogy óriási hangsúlyt fektetnek arra az igényre, hogy ez mielőbb megtörténjen.

Ezt a lendületet kell diktálnunk a G20-ak találkozóján is. Tettünk előrelépéseket, de meg bizonyosodnunk arról, hogy ezek meg is valósulnak.

Azt szeretném, ha a pénzügyi szektor is szerepet vállalna ebben. Ezért fontos, hogy az Európai Unió kiharcoljon egy globális szintű, pénzügyi tranzakciók után kivetett adót. Eközben a Bizottság más, a pénzügyi tevékenység után kivetett adóhoz hasonló lehetőségeket is fel fog tárni a pénzügyi szektor európai szintű, egyenlő hozzájárulása érdekében.

Az elkövetkező G20-csúcstalálkozó napirendjén – most először – a fejlesztés is szerepel. Egy többéves cselekvési tervet készülünk elfogadni az e téren tett közös erőfeszítések irányítására. A Bizottság, csak úgy, mint a koreai elnök, kezdettől fogva erősen támogatja ezt az elképzelést. Meg kell mutatnunk, hogy a G20-ak növekedési terve a fejlődő országokat is felöleli, és az ő javukat is szolgálja. Ugyanakkor szeretnénk bevonni a feltörekvő gazdaságokat is egy olyan nemzetközi fejlesztési keretrendszerbe, amely összhangban van a fejlesztési politika alapelveivel, és nagyobb koordinációt tesz lehetővé.

Tegnapi megbeszélésünkön itt Strasbourgban, az ENSZ főtitkára, Ban Ki-Mun konkrétan említést tett erről, és nagyon hálás volt az Európai Unió támogatásáért.

Végül pedig a G20-aknak vezető szerepet kell játszaniuk a kereskedelemmel kapcsolatos kérdések előmozdításában. Messze attól, hogy a WTO alternatívája legyen, a Koreával elért megállapodásunknak arra kellene ösztönöznie partnereinket is, hogy ragadják meg a pillanatot, és igyekezzenek kikényszeríteni a dohai forduló gyors és eredményes lezárását.

Cancún közeledtével szeretnék néhány szót szólni erről a nagyon fontos konferenciáról is. Muszáj, hogy elsősorban a saját céljainkra összpontosítsunk! Nagyra törőnek kell lennünk, nemcsak Európáért, de az egész világért. Előre kell mozdítanunk a nemzetközi folyamatot. Ez nem lesz könnyű. Tudjuk, hogy néhány fontos partnerünknél a változás üteme nemhogy felgyorsult volna, de inkább lelassult.

Ne feledjük, hogy ez alatt mi a legkonkrétabb és legeredményesebb rendszert vezetjük be a kibocsátások csökkentése érdekében világszerte. Ez a legerősebb ütőkártyánk, és minél közelebb jutunk az új kibocsátás-kereskedelmi rendszer megvalósításához, annál erősebb lesz. Senkiéhez nem fogható, páratlan hitelességgel rendelkezünk a szilárd konszenzus alapján, amelyet az előttünk álló tennivalók kérdésében értünk el az Európai Parlament, a tagállamok és a Bizottság között.

Ne engedjük, hogy formalitásokról szóló vita terelje el figyelmünket Cancúnban! Nagy önbizalommal és eltökéltséggel kell bekapcsolódnunk az ENSZ-folyamatba. Bár Cancúnnal nincs vége a történetnek és nem ez lesz a végső áttörés, fontos lépést jelenthet a jövőre nézve. Ahhoz, hogy előmozdítsa a tárgyalásokat, az EU-nak világos és következetes üzenetet kell közvetítenie. Egy sor konkrét, cselekvés-orientált intézkedést kell megcéloznunk, amelyek önbizalmat adnak, bizalmat keltenek a folyamatban, és közelebb visznek bennünket végső célunkhoz.

Ebből az okból írtam levelet a múlt héten az Európai Tanács tagjainak. Úgy gondolom, hogy egy kiegyensúlyozott, realisztikus álláspontot vázoltam fel benne; olyat, amely anélkül hajt előre bennünket, hogy irreális várakozásokat keltene. Itt az ideje, hogy Európa átvegye az irányítást azzal, hogy rámutat, hogyan jelenthet Cancún egy egész sor előrelépést – például azon fontos kötelezettségvállalások teljesítésével, mint a gyorsfinanszírozás –, és főként azzal, hogy egyértelművé teszi, hogy továbbra is az élen kíván járni példamutatásban.

Az Európai Unió gazdasága az idén a várakozásoknál gyorsabban fog növekedni, de a fellendülés még em áll szilárd alapokon. Amint sokszor hangoztattuk már, nincs helye a megelégedettségnek, főleg ha a továbbra is rendkívül magas munkanélküliség adatokra gondolunk.

Tudjuk, hogy az elmúlt hónapokban igazi kihívásokkal álltunk szemben, amint az Berès asszony hamarosan megvitatásra kerülő jelentéséből is egyértelműen kiderül. Üdvözlöm a Parlament ambícióját és a széles körű konszenzust ezekkel a fontos kérdésekkel kapcsolatban, ugyanakkor tudnunk kell, hogy most, éppen a legsúlyosabb a munkanélküliség idején kell erőteljesen visszafognunk a közkiadásokat is. Polgáraink aggódnak és ezt nekünk is tekintetbe kell venni.

Ugyanakkor tudjuk, hogy mint Európai Unió, eddig mindig megtaláltuk a válaszokat. Előterjesztettünk néhány fontos jogszabályt a gazdaságirányításról. Előálltunk az Európa 2020 stratégiával. Szeretném tehát Önöket is emlékeztetni a növekedési stratégia kérdésére, mivel a válasz az intelligens, integráló, fenntartható növekedésben rejlik. Ezeket az aggályokat tükrözi a Feio úr által készített kiváló jelentés is.

Sokféle pénzügyi piaci szabályozási intézkedésre tettünk javaslatot. Melegen üdvözlöm a jogalkotó egyetértését a pénzügyi felügyeletről szóló javaslatunkkal. Az az igazság, hogy ha két évvel ezelőtt feltettük volna a kérdést, hogy az Európai Unió készen áll-e egy európai felügyeleti rendszerre, a legtöbb megfigyelő egyértelműen nemmel válaszolt volna. Mostanra azonban bebizonyítottuk, hogy ez igenis lehetséges.

Holisztikus megközelítést alkalmazunk, amely kiterjed a kérdés különféle dimenzióira. Szeretném hangsúlyozni, hogy tegnap megegyezés született a Tanáccsal a Bizottság javaslatáról a spekulatív befektetési alapokkal kapcsolatban. Remélem, hogy ez a pozíció megalapozhatja az Európai Parlamenten belüli végleges egyeztetéseket, hogy az Európai Unió végre részesülhessen e régóta várt szabályozás előnyeiből. Szöulban pedig ebben a kérdésben is vezetői pozíciót fogunk képviselni.

Más téren is értünk el előrehaladást; a reálgazdaság ügyével is foglalkozunk. Hadd gratuláljak a Parlamentnek azokért az erőfeszítésekért is, amelyeket a késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló irányelv érdekében tesz. Az irányelv jobban megvédi a hitelezőket – akik a legtöbbször kkv-k –, de közben tiszteletben tartja a szerződéskötési szabadságot is. A hatóságoknak 30 napon belül ki kell fizetni számlájukat, különben 8%-os büntetőkamatot rónak ki rájuk. Önök is tudják, hogy gazdaságunk továbbra is legfontosabb szektora, a kkv-k, milyen régóta várják ezt a szabályozást.

Még nincs vége a munkának. Minden javaslatot el kell juttatnunk a végkifejlet stádiumába, de az eredményeik már most megmutatkoznak. Célunk, hogy kilábaljunk a válságból és a fellendülés révén ismét elérjük a foglalkoztatás fokozását előmozdító növekedési ütemeket, miközben gondoskodunk arról, hogy szociális piacgazdaságunk is felkészüljön a XXI. századra. Nagyon köszönöm figyelmüket.

 
  
  

ELNÖKÖL: GIANNI PITTELLA
alelnök

 
  
MPphoto
 

  Pervenche Berès , előadó. – (FR) Elnök úr, Chastel úr, Barroso úr! Az immár évek óta tartó pénzügyi, gazdasági és szociális válság világszerte összesen 60 milliárd dollárba fog kerülni, ami egy százaléka az éves növekedésnek. Tennünk kell ez ügyben valamit. Az év végére mindez 11%-os munkanélküliség rátát fog eredményezni az Európai Unióban. A háttérben eközben a kétszámjegyű recesszió fenyegetése által kirobbantott új valutaháború zajlik, hogy közgazdászaink szavait idézzem.

E helyzet láttán az volt a hangulat itt a Parlamentben, hogy kötelességünk határozott üzenetet küldeni a többi intézmény – a Bizottság és a Tanács – felé arról, hogy ismét össze kell fognunk az európai projekt hozzáadott értéke körül. Mindössze néhány szóban összefoglalható, hogy mi minden forog kockán: kollektív felelősségünk, hogy megvalósítsunk egy olyan EU-szintű stratégiát, amely az energia terén felvértez bennünket belülről – és ez által kívülről is. Csak magunkra számíthatunk, ezért európai-szintű együttműködésre van szükség.

Számunkra azonban, Barroso úr, a gazdaságirányítás nem csupán elképzelés, hanem eszköz a stratégia előmozdítására, és a stratégia alapján döntünk arról, hogy milyen erőforrásokra van szükség. Ezek, mindenekelőtt, pénzügyi erőforrások. Az a kihívás, hogy a pénzügyi keret felülvizsgálatát összhangba hozzuk az európai energiaközösségre vonatkozó stratégia jelentőségével. Szükség van arra, hogy hasznosítsuk a pénzügyi tranzakciók megadóztatására irányuló javaslatot, amelyet Ön elutasít. Szükség van arra, hogy jelentős európai hitelt biztosítsunk a hosszú lejáratú beruházásokhoz. Szükség van arra, hogy helyreállítsuk Európában az adózás egyensúlyát, hogy az ne csak a tőkét, hanem a munkát és a munkahelyeket támogassa, és hogy környezetbarát legyen. Szükség van arra, hogy a tagállamok költségvetését összehangoljuk az európai projekttel, hogy az erőfeszítéseinket ugyanarra a célra irányítsuk.

Ami az irányítást illeti, a harmonikus és kiegyensúlyozott gazdaságirányítás érdekében javasoljuk egy, az euróért felelős személy (Mr/Mrs Euro) kinevezését. Azt javasoljuk továbbá, hogy ne csupán az eladósodott országok helyzetére összpontosítsunk, hanem egyensúlyozzuk ki azt a többlettel rendelkező országok felbecslésével. Úgyszintén javasoljuk, hogy – ha már monetáris unió vagyunk – az adósságot is kezeljük közösen, és ne zárkózzunk el a kölcsönös adósság kibocsátástól. Pénzügyi reformot szeretnénk – és ennek érdekében Ön is rendkívül sokat tesz, Barroso úr –, de nem csupán pénzügyi stabilitási okok miatt, hanem az európai polgárok szükségletei miatt is. A pénzügyi piacok olyan reformját szeretnénk, amely újraéleszti az etikus gondolkodást és a morális értékeket, és segíti a munkahelyteremtést és a hosszú távú beruházásokat.

Semmiféle európai projekt nem lehet sikeres, ha nem állnak mögötte a tagállamok. Az Európai Unió azzal tudja leginkább megmutatni, hogy mire képes, ha eléri, hogy a tagállamok is támogassák. Egy olyan vita, amely pusztán lélektelen szankciók kivetésével foglalkozik, nem fog újra európai polgárokat és tagállamokat toborozni a projekt táborába. Célunk, hogy az európai projekt hozzáadott értékére támaszkodva, erőteljes fellépéssel kirántsuk az európaiakat a recesszióból, és gondoskodjunk arról, hogy a jövőben az európai polgároknak legyen munkája, ne legyenek elszegényedve, és visszaszerezzék az európai projektbe vetett bizalmukat.

Ez a mi ambíciónk. Barroso úr! Remélem, hogy Ön is osztozni tud ebben velünk, és felvállal számos javaslatot azok közül, amelyeket az egész Parlament nevében nyújtunk be.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Diogo Feio , előadó. – (PT) Elnök úr, Barroso úr, Rehn úr! Elsősorban a pozitív párbeszédért szeretnék Önöknek gratulálni, amelyet a Parlament folytatott a Bizottsággal. A Tanács képviselői közül szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki dolgozott ezen a jelentésen és lehetővé tette az elkészülését, főként az árnyék jelentéstevőknek, akikkel módomban állt véleményt cserélni és konszenzust kialakítani. A konszenzust gyakran nem volt könnyű elérni a parlamenti képviselők különféle irányultságai miatt: baloldal, jobboldal, a több szuverenitás szószólói, a szuverenitás modernebb változatának szószólói, illetve a különféle intézmények szószólói. Rengeteg véleményt kaptunk tehát, de mindegyiket csak egy cél vezérelte: hogy találjunk megoldást a válságra.

A válság megmutatta, hogy Európa nem reagált idejében, és gyakran nem reagált megfelelően. A válság megmutatta, hogy vannak országok az Európai Unióban, amelyeknek kormánya még mindig olyan politikát folytat, amely nem a valós tényeken alapul. Éppen ezért szükségesek a megoldások, és az Európai Parlamentnek ezeket a megoldásokat a megfelelő szilárdsággal kell előterjesztenie. Néhány megoldás rövid távú, mások hosszú távra szólnak.

Lényegében nyolc ajánlást terjesztünk be. Az ajánlást a makrogazdasági fejlemények többoldalú felügyeletéről az Unióban és a tagállamokban azzal a céllal nyújtottuk be, hogy könnyebben elérhetővé váljanak az Európa 2020 stratégia céljai, hogy elérhessük a növekedés Európáját, és hogy megerősítsük a stabilitási paktumot, ami egyszersmind a növekedésről is szól.

Javaslatokat terjesztünk elő a Stabilitási és Növekedési Paktum szigorításáról és az adóssággal kapcsolatos fejlemények részletes vizsgálatáról; az euróövezet gazdaságirányításának az eurócsoport általi javításáról; szilárd és hiteles mechanizmus létrehozásáról az euróövezetben a túlzott hiány megelőzésére és rendezésére, amelynek része lehetne az európai monetáris alap létrehozása is. Javaslatokat nyújtottunk be továbbá az EU költségvetési, pénzügyi és adóügyi eszközeinek felülvizsgálatáról, a pénzügyi piacok szabályozásáról és felügyeletéről világos makrogazdasági dimenzióval, valamint az EU statisztikák megbízhatóságának javításáról.

Végezetül pedig, az Unió külső képviseletének gazdasági és pénzügyi területen történő javításáról tettünk javaslatot. A Parlament valamennyi kérdésben határozott hozzáállást tanúsít, illetve tanúsíthatna. Jobb intézményi koordinációt szeretnénk az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek között. Azzal járulhatunk hozzá ehhez a megoldáshoz, hogy jobb megoldásokat tudunk nyújtani jövőbeli válsághelyzet vagy nehézségek esetén. Mostantól fogva Európának meg vannak az eszközei arra, hogy jobban reagáljon gazdasági téren; ehhez a Parlament eddig is nagymértékben hozzájárult, és ez a jövőben is így lesz.

Most indítunk jogalkotási vitát a Bizottság által benyújtott hat javaslat kapcsán, amelyben úgy vélem, a Parlament fenn fogja tartani eddigi álláspontját. Éppen ezért szeretnék csodálkozásomnak hangot adni azzal kapcsolatban, hogy egy friss, csak tegnap benyújtott tanácsi dokumentumban meg sem említették a Parlament álláspontját és a Tanáccsal folytatott párbeszédét.

Befejezésül azonban egy dolgot szeretnék kiemelni: az Európai Parlamentnek – a köztünk lévő különbségek ellenére is – megvan a maga álláspontja. Az Európai Parlament elkötelezte magát egy több növekedést és több jólétet eredményező, erős Európa és egy jobb gazdaságirányítás mellett.

 
  
MPphoto
 

  Marta Andreasen , a Költségvetési Bizottság véleményének előadója. – Elnök úr! A véleményben, amelyet Feio úr irányításról és a stabilitási keretről szóló jelentése kapcsán nyújtottunk be, főként három pontot hangsúlyoztam.

Az első az volt, hogy komolyan kell vennünk a stabilitási paktumot megsértő tagállamok szankcionálását. Alig néhány nappal ezelőtt a francia miniszterelnök és a német kancellár meg is állapodtak arról, hogy a szerződés módosítására kerül sor, hogy súlyosabb szankciókat vezessenek be az euró stabilitását veszélyeztető országok részére. Hangsúlyoztam továbbá, hogy a költségvetési kiadásokat rangsorolni kell arra az esetre, ha valamelyik tagállam mentőcsomagra szorulna. Végül pedig felhívtam a figyelmet arra, hogy fel kell becsülni, hogy milyen hatást gyakorolhat az Európai Unió hitelkockázati besorolására az a tény, hogy az EU biztosítja a garanciát az európai pénzügyi stabilizációs mechanizmushoz.

A vonatkozó paragrafusok módosításra kerültek, és már nem képezik a véleményem részét. Ilyen körülmények között kénytelen vagyok elhatárolni magamat a véleményemtől.

 
  
MPphoto
 

  David Casa , a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményének előadója. – (MT) Nem kétséges, hogy az Európai Unió példát mutatott azzal, ahogyan előmozdította a szabályozási és felügyeleti intézkedéseket. Ezt tükrözi az új felügyeleti csomag, amely lehetővé teszi egyes rendszerkockázatok idejekorán történő azonosítását.

Másrészt, ami a gazdaságirányítás koncepcióját illeti, tagadhatatlan, hogy még hosszú utat kell megtenni. Azok a tagállamok, amelyek nem vesznek tudomást kötelességeikről és feladataikról – főként a növekedési és stabilitási paktumot illetően –, súlyos problémákat okoznak a többi tagállamnak. Kötelességünk tehát mindent megtenni az elfogadott szabályok szigorú érvényesítése érdekében, hogy garantálni tudjuk a tagállamok stabilitását mind pénzügyi, mind fizikai tekintetben.

Nagyon elégedett vagyok azokkal az ajánlásokkal, amelyeket a Foglalkoztatási Bizottságnak benyújtott véleményben tettem, és örömmel látom, hogy figyelembe vették őket. Úgy vélem, hogy a jelentés jó érveket sorakoztatott fel a jobb foglalkoztatási felügyeleti keret szükségessége és a Foglalkoztatási Bizottság szerepének megerősítése mellett.

 
  
MPphoto
 

  António Fernando Correia De Campos , a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményének előadója. – (PT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Mindannyian elismerjük, hogy a rövid- és hosszú távú makrogazdasági változók monitorálása az Európai Unióban kudarcba fulladt, nem csekély mértékben a költségvetési keretek és a felgyülemlett nemzeti adósság terén. Amint Monti úr és Grech úr javaslataiból is kiderül, a válság csak még sürgetőbbé tette az egységes piac megszilárdításának szükségességét. A fogyasztók bizalmának megerősítése és a gazdaság fellendítése érdekében elengedhetetlenül fontos az e-kereskedelem és az országok közötti kereskedelem előmozdítása, az online fizetési eljárások egyszerűsítése, a termékek és szolgáltatások egységesítése és az adóügyi eszközök harmonizálása.

Az Uniónak fenntartható módon kell kiemelkednie a válságból; garantálva az erőteljes növekedést, a felelősségteljes költségvetéseket, és nem utolsósorban, a foglalkoztatási célokat. Kötelezővé kell tenni, hogy az olyan mutatók is részei legyenek a felügyeleti keretnek, mint a munkanélküliségi ráta és az aktív munkavállalók foglalkoztatási rátája.

Nem feledkezhetünk meg az Európa 2020 stratégia előrehaladását mérő mutatókról sem. A közös európai kötvények kibocsátásának megvalósíthatósági tanulmánya lehetőséget teremthet a spekuláció elleni védelem pénzügyi eszközeinek részletesebb vizsgálatára és gyakorlati alkalmazására.

Szeretnénk, ha mindez több lenne puszta tanulmánynál. Az európai monetáris alap létrehozása is támogatást érdemel. Mi nem csupán fegyelmezési eszközt látunk benne, hanem a szuverén adósságpiacok spekulatív manipulálásának csökkentését szolgáló eszköznek tekintjük elsősorban. Együttműködésünk az előadóval, Feio úrral igen hasznosnak bizonyult, és kiegyensúlyozott, jelentéssel teli szöveget eredményezett.

 
  
MPphoto
 

  Martin Schulz , az S&D képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr! Ha megtekinti a felszólalók listáját, látni fogja, hogy a következő felszólaló kollégám, Jáuregui Atondo úr. Mielőtt átvenné a szót, kérem, engedje meg nekem, hogy frakcióm vezetőjeként tájékoztassam a Parlamentet arról, hogy a spanyol kormány Jáuregui Atondo urat nevezte ki az elnökségben szolgáló minisztereként. Önök is el tudják képzelni, milyen megtiszteltetés ez képviselőcsoportunknak. Szívből gratulálok neki.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Ramón Jáuregui Atondo , a Alkotmányügyi Bizottság véleményének előadója. – (ES) Elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani barátomnak, Schulz úrnak. Csak egy percem van rá, hogy kifejezzem, az elmúlt hónapokban Európa óriási előrehaladást tett a gazdaságirányítás terén.

Érdekes, hogy a tegnapelőtti francia-német csúcstalálkozó is új remény kapuját nyitotta meg: a lehetőséget arra, hogy felülvizsgáljuk a gazdaságirányításról szóló kereteinket és szerződéseinket.

Tudom, ez olyan kérdés, amely kissé megijesztette a tagállamokat. Mégis úgy gondolom, hogy mint pro-európaiak, tisztában vagyunk vele, hogy a szükséges gazdaságirányítás eléréséhez valószínűleg reformok kellenek, és ezekben a reformokban meg kell állapodnunk.

Mégis úgy hiszem, hogy a Franciaország és Németország közötti megállapodás lehetőséget nyújt a Feio-jelentésnek – amelyet az Alkotmányügyi Bizottság javaslatával összhangban később fogunk jóváhagyni –, hogy megfontolja, szükséges-e alkotmányos kereteinket hozzáigazítani egy olyan irányításhoz, amely több egy egyszerű stabilitási paktumnál. Ez mélyreható irányítás, amely úgy kívánja összefogni a gazdaságokat, hogy közben versenyképességre törekszik, munkahelyeket teremt, és megvalósítja azt az újraelosztást, amelyre mi, szociáldemokraták, mindig is vágytunk.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Joseph Daul , a PPE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A közös szál az Európai Tanács és a G20-ak találkozói között az igény, hogy a pénzügyi válság tükrében végrehajtsuk a szükséges kiigazításokat.

Az Európai Unió számára ezek a kiigazítások abból állnak, hogy rendbe kell tennünk nemzeti és uniós államháztartásunkat, és meg kell védenünk valutánkat, az eurót egy belső konszolidáció révén, és az által, hogy megvédjük értékét a többi fő valutáéhoz képest. Az Európai Tanács megbeszéléseinek középpontjában Európa gazdaság- és pénzügyi irányítása fog állni. Az Európai Néppárt (kereszténydemokraták) frakciója üdvözli a Van Rompuy munkacsoport kezdeti irányvonalát, például azt, hogy szankciókat tervez bevezetni a stabilitási paktum követelményeit megsértő tagállamok ellen.

Még mindig sok a tennivaló azonban, amihez több közösségi módszerre és kevesebb kormányközi módszerre lenne szükség. Üdvözlöm a Bizottság ez irányban kifejtett munkáját. Szeretném emlékeztetni a Tanácsot arra, hogy ez a Parlament most már társjogalkotó, és mint olyan, teljes mértékben részt vesz majd eljövendő reformok meghatározásában. Minél hamarabb bevonják a Parlamentet ebbe a munkába, annál több esély van egy kielégítő és idejében elért végeredményre. Kérem Van Rompuy elnököt, hogy szívlelje meg ezt az üzenetet.

Hölgyeim és uraim! Európának hallatnia kell a hangját a valuták relatív értékéről szóló vitában, és az Európai Tanácsnak a jövő héten – a szöuli G20-csúcstalálkozó előtt – ki kell alakítania közös álláspontját. Európának össze kell fognia partnereivel – elsősorban az Egyesült Államokkal –, hogy ráébresszék a feltörekvő országokat kötelességeikre. Többé nem tűrhetjük el a valutadömpinget és a vele járó szociális következményeket.

Három fő téma szerepel a szöuli csúcstalálkozó napirendjén: természetesen a nemzetközi monetáris rendszer reformja, de a nyersanyagárak stabilitása is – főleg az élelmiszerek és az energia vonatkozásában –, valamint a globális irányítás. Európának mindegyik témáról üzenetet kell közvetítenie, de ez az üzenet csak akkor lesz hiteles, ha belső, közösségi szintű eszközöket vezetünk be az államháztartások hatékony irányítására és kezelésére.

Hölgyeim és uraim! Nem fogjuk tudni befolyásolni a globális irányítást, és nem lesz igazán helyünk a nemzetközi színpadon, ha nem vagyunk képesek elvégezni azt az igen népszerűtlen feladatot, hogy rendbe szedjük az államháztartásunkat, és nem ragaszkodunk az éghajlatváltozás elleni küzdelem és a fejlesztési politika terén kialakított prioritásainkhoz.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Martin Schulz , az S&D képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr! Felszólalásom elején idézni szeretnék egy részt abból a nyilatkozatból, amelyet az állam- és kormányfők tettek a 2009. szeptember 24-25-én – immár egy éve – Pittsburghben megrendezett G20-csúcstalálkozón. Az akkori csúcstalálkozón az állam- és kormányfők a következők mellett kötelezték el magukat: „Keretrendszer kialakítása azon politikák és módszerek meghatározására, amelyek alapján együttesen lépünk fel az erőteljes, fenntartható és kiegyensúlyozott globális növekedés beindítása érdekében. A polgáraink szükségleteit kielégítő, színvonalas munkahelyek megteremtéséhez tartós fellendülésre van szükségünk”. Ez igen! Felteszem, hogy hasonló szövegek születnek majd az idei csúcstalálkozón is, csak úgy, mint az ezt követő találkozókon. Ez felveti a kérdést, hogy ez alatt az idő alatt mi történt, ami elősegíthette volna azt az erőteljes, fenntartható és kiegyensúlyozott növekedést, amely megteremtette volna a polgáraink szükségleteit kielégítő munkahelyeket. Bár a megfogalmazás helyes, itt egy európai szintű filozófia kialakulásáról van szó – az Európai Tanácson belül –, amely kimondja, hogy a csodaszer kontinensünk stabilizálására a közszolgáltatások egyoldalú, költségvetés-csökkentés útján végrehajtott megnyirbálása. Ez a filozófia mit sem törődik azzal, hogy a több munkahely megteremtésének és az állami bevételek gazdasági növekedés útján történő fellendítésének előfeltétele a növekedést serkentő beruházás – erre van a legégetőbb szükség az állami költségvetések konszolidációjához és ahhoz, hogy az államok képesek legyenek teljesíteni kötelességeiket. Azt látjuk Európában, hogy egy többé-kevésbé fekete-fehér, manicheista folyamat miatt, amely minden kiadást rossznak, és minden megtakarítást jónak titulál, olyan helyzetbe kerültünk, hogy a válság által legjobban sújtott országok – Írország és Görögország – recesszióban vannak, vagy növekedési ütemük nulla. Tehát éppen a fent leírt célkitűzés ellentétét érjük el a gyakorlatban. Ez drámai fejlemény. Annál is inkább, mert azokat, akik a válság gyökerei és fő okozói voltak – a gátlástalan spekulációkkal jellemezhető pénzügyi szektort – nem vonták felelősségre, és nem kellett olyan intézkedések révén hozzájárulniuk az államkasszához, mint a pénzügyi tranzakciók után kivetett adók Lehet, hogy ezt európai szinten szorgalmazták, de szinte azonnal jegelték is az elképzelést azzal, hogy „úgysem tudjuk elfogadtatni a G20-akkal”. Persze, hogy nem tudjuk elfogadtatni a G20-akkal, ha nem próbáljuk meg először legalább európai szinten megtenni!

Ez az igazságtalanság annál is égbekiáltóbb, mert az állam- és kormányfők tehetetlensége – az, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek terén a rossz irányba vezetnek minket – folyamatosan erősödik. Az utcán tüntető tömegeknek teljesen igazuk van abban, hogy nem csak hogy nincs előrehaladás az Európát sújtó társadalmi egyenlőtlenségek terén, de a hibás politikák csak még inkább fokozzák az egyenlőtlenségeket. A Parlament feladata, hogy mindezt nyilvánvalóvá tegye, és hogy stratégiákat dolgozzon ki a helyzet orvoslására. Ezért is ragaszkodunk a pénzügyi tranzakciók megadóztatásához. Berès asszony jelentése, valamint kolléganőm, Podimata asszony jelentése kapcsán ki fog derülni, hogy kész-e a Parlament kijelenteni: „Tudjuk, hogy nem lesz könnyű, de ragaszkodunk hozzá, hogy ha már nemzeti szinten nem lehet megadóztatni a pénzügyi szektort, akkor nemzetek feletti szinten vessen ki adókat rá az Európai Unió. ”

Van egy másik aggasztó fejlemény is. Ami Sarkozy úr és Merkel asszony között történt Deauville-ben, az a feje tetejére állította az Európai Unió intézményi szerkezetét. Azt kérdezem magamtól, hogy Van Rompuy úr mikor fogja végre levonni a megfelelő következtetést. Nem csak hogy felkérték, hogy munkacsoportjával dolgozza ki a szükséges reformok részleteit – ami egyébként az Ön dolga lett volna, és eleve elég nagy arcátlanság volt Van Rompuy urat felkérni rá –, de még ráadásul titokban kell dolgoznia rajta a szerencsétlennek, és mielőtt bármit is közzétehetne, a mi bájos kis párocskánk belejt Deauville-be és kijelenti: „Mi már mindent eldöntöttünk”. Amit Nicolas és Angela – ez az önjelölt franko-germán vezetőbizottság – tett, az az Európai Unió intézményei elleni támadás.

(Taps)

Van Rompuy úr helyében tudnám, hova küldjem őket! Nem hagyhatja szó nélkül, hogy folyton lábtörlőnek használják és lekezeljék. Van azonban még valami: ha bájos kis párocskánk Deauville-ben rápillantott volna a csatornára, a távolban kivehették volna a brit partszakasz fehér szikláit, ahol – ha bízhatunk Cameron úr szavaiban – a szerződés általuk kívánt módosításaihoz népszavazásra lesz szükség. Komolyan gondolja bárki is, hogy Cameron úr beleegyezne a módosításba anélkül, hogy ne próbálna meg újabb fékeket belefoglalni a szerződésbe az európai jogalkotás lelassítására? Ez aztán tényleg Pandora szelencéjét nyitná fel. Remélem, hogy bájos párocskánk nem fog hasra esni.

Ezért megismétlem: Európát a rossz irányba vezetik, mind intézményi, mind tartalmi szinten.

 
  
MPphoto
 

  Guy Verhofstadt , az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Talán ott kezdhetném, ahol Schulz úr befejezte. Lehet, hogy konvent összehívását kellene kezdeményeznünk, ha módosítani akarják a szerződést. Ilyenkor általában konventet kell tartani. De talán ennyire még nem haladtak előre a dolgok. Most inkább sürgős megállapodásra van szükség az Európai Tanácsban a gazdaságirányításról és a stabilitási paktum megerősítéséről.

Majdnem egy éve, hogy megkezdődött a görög válság. 2009 decemberében kezdődött, és most már itt az ideje, hogy valamiféle következtetésre vagy megállapodásra jussunk ezzel kapcsolatban. Jelenleg három javaslat van előttünk. Tisztázzuk ezt egészen világosan! Van egy javaslatunk a Bizottságtól, egy másik javaslat a munkacsoporttól, tegnap pedig egy újabb javaslatot kaptunk az úgynevezett deauville-i megállapodás keretében. Ez a harmadik előttünk lévő javaslat. Jó dolognak tartom, hogy a Parlament elemzi a három javaslat közötti különbségeket, hogy az alapján döntse el, megfelelőek-e.

A Bizottság szerintem jó, merész, koherens javaslatokkal állt elő néhány héttel ezelőtt. A munkacsoport javaslata abban különbözik ezektől, hogy azt javasolja, hogy a Tanács ajánlások – és ne a Bizottság javaslatai – alapján cselekedjen. Ez nagy különbség, mert az ajánlásokat meg lehet változtatni, míg a Bizottság javaslatait nem. Abban is különbözik a munkacsoport javaslata a Bizottságétól, hogy hosszadalmasabb elemzési eljárást tartalmaz.

El kell azonban ismernünk, hogy a munkacsoport javaslata ragaszkodik a szankciók félautomatikus jellegéhez, és fenntartja a Bizottság által javasolt fordított többség szabályt.

Tegnap óta van egy harmadik javaslatunk is, a deauville-i megállapodás. Meg kell mondjam, hogy egy német-francia megegyezés gyakran segíti a Tanács dolgát, ebben az esetben azonban éppen ellenkezőleg. Ugyanis a franko-germán deauville-i javaslat egyszerűen a hagyományos, minősített többségi szavazást tartaná meg a Tanácsban, azaz a javaslat szerint nem az automatikus bizottsági szankciók kiiktatásához lenne szükséges a többségi szavazatok megszerzése, hanem a Bizottság által javasolt szankciók kezdeményezéséhez. Szerintem ez óriási különbség. A deauville-i javaslatból hiányzik a szankciók félautomatikus jellege, amelyet a Bizottság javasolt.

Ismerik Önök Deauvillet? A tengerparton kívül van ott még néhány szép szálloda és egy kaszinó is. A „deauville-i megállapodás” helyett talán használhatnánk a „franko-germán kaszinó-kompromisszum” kifejezést is, mert pontosan erről van szó: egy kaszinó-kompromisszumról. E javaslat értelmében a tagállamok tovább játszadozhatnak az euróval és az euróövezettel.

Ha valaki elég támogatást kap a Tanácsban, máris kihasználhatja; megteheti pontosan ugyanazt, mint Görögország. Ha tehát elég támogatást szereztél a Tanácsban, csak rajta! Faites vos jeux! Használd ki nyugodtan!

A deauville-i megállapodás első része nem csak a munkacsoport javaslatát gyengíti meg, hanem elsősorban a Bizottság javaslatcsomagját. Ezt teljesen érthetetlennek találom, főleg Németország részéről. Miután tíz hónapon keresztül követeltek még szigorúbb szankciókat, tegnap ennek épp az ellenkezőjét tették. Ez a Bizottság bátor javaslatainak meggyengítése. Ráadásul éppen akkor, amikor Trichet úr, az Európai Központi Bank elnöke, még merészebb megoldásokat és még merészebb javaslatokat kér, még a Bizottság eredeti javaslatainál is merészebbeket.

Ebből azt a tanulságot vonom le, hogy a Parlamentnek egyetlen küldetése van: tegye semmissé a deauville-i megállapodást, ezt a kaszinó-kompromisszumot. Ragaszkodjunk a Bizottság jó javaslataihoz, és végezzük el a szükséges jogalkotási feladatokat!

 
  
MPphoto
 

  Daniel Cohn-Bendit , a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, Chastel úr, Barroso úr, hölgyeim és uraim! Verhofstadt úr ma tényleg kitett magáért! Amit azonban ő és Schulz úr is elmondott, az fontos. Nekem is van erről egy elméletem.

Ismerik a „Jules és Jim” című filmet? Van benne egy nő – Merkel asszony. Tudjuk, hogy Jules kicsoda – Sarkozy úr. Az a kérdés, hogy kicsoda Jim? Cameron úr, vagy Barroso úr? A Bizottság ezzel a dilemmával áll szemben.

Szerintem fontos lenne, hogy a Parlament és a Bizottság nyíltan beszéljenek most egymással, mert Verhofstadt úrnak teljesen igaza van abban, hogy a Tanács politikája – franko-germán igazgatótanácsának politikájával együtt – Európai Unió ellenes. Az ő politikájuk nem az EU lényegét tükrözi, és most az a feladatunk, hogy túllépjünk az egymás közötti ellentéteinken, hogy – amint Daul úr rámutatott – megmentsük az Európai Uniót és a közösségi módszert. Ehhez mind a Bizottságnak, mind a Parlamentnek, mindannyiunknak, meg kell értenünk, hogy ennek a játszmának nem lesznek nyertesei, ha nem találunk közös megközelítést a Bizottság és a Parlament, a Parlament és a Bizottság között.

Barroso úr! Hiszek Önnek, amikor azt mondja, meg akarja adóztatni a pénzügyi tranzakciókat vagy a pénzügyi tevékenységeket. Nem ez a probléma, hanem az, hogy ezt hogyan valósítsuk meg? Nem elég azt mondani, hogy „akarom”. A négyéves fiam szokta azt mondani, hogy „akarom”. Azt kell kitalálnunk, hogy mivel tudjuk elérni a célunkat, és szerintem nem az a megoldás, hogy újabb tanulmányt kérünk be, mint a Környezetvédelmi Tanács tette tegnap, hogy rájöjjön, vajon tényleg olyan szintű az éghajlat romlása, hogy még drasztikusabb széndioxid-kibocsátás csökkentésre van szükség Európában – holott teljesen nevetséges erről újabb tanulmányt bekérni. Nem. Mit adhatna a pénzügyi tranzakciókról szóló részletes tanulmány Európának? És mit adhatna Európának a szóban forgó tranzakciókra kivetett adó? A pénzügyi tranzakciókra kivetett 0,01%-os adó 80 milliárd eurót hozna. Ha ebből 30 milliárd eurót félrerakunk a nemzeti hozzájárulások csökkentésére – és ezzel a nemzeti költségvetések csökkentésére –, úgy 50 milliárd eurót nyerünk az EU költségvetés javára. 120 milliárd euró mínusz 30 milliárd, az 90 milliárd, és ha ehhez 50 milliárdot hozzáadunk, 140 milliárdot kapunk. Tehát megvalósíthatjuk a Lisszabon után szükségessé vált európai politikákat, amelynek Európa és a tagállamok is nyertesei lesznek. Ehhez azonban az kellene, hogy legyen egy európai jövőképünk.

Másodszor, Barroso úr, a hiányról: úgy gondolom, hogy különbséget kell tenni hiány és hiány között. A hiány olyan, mint a koleszterin: lehet jó és lehet rossz. Egy beruházások miatt fellépő hiány, amely távlatokat nyit egy ország, vagy Európa számára, nem negatív. Ha úgy, mint a múltban, a régi, terméketlen iparágakba fektetünk – mint a szénbányászat –, olyasmibe fektetünk, ami hiábavaló pénzkidobás; mindenképpen veszíteni fogunk rajta. Ha a jövő energiáiba, a jövő termelésébe ruházunk be, azzal nyerünk.

Ezért a liberális frakciókat is arra kérem, hogy ne csak a stabilitást emlegessük, hanem tegyünk különbséget a között, amit tennünk kell, és a között, amit abba kell hagynunk. Ne csak a „hiányról” beszéljünk, hanem azt is tegyük hozzá, hogy „ez termékeny”, vagy „ez terméketlen”. Ha ezzel egyetértünk – ami tudom, hogy nem könnyű –, ha ebben egyetértésre tudunk jutni, akkor végre szembe tudunk szállni a Tanács folyamatos manipulációival.

Az a baj manapság, hogy sok kormány háttérbe akarja szorítani az európai stratégiai megközelítést, holott éppen az a dolgunk, hogy megvédjük, sőt, fokozzuk az európai stratégiai megközelítést, mert másképpen nem leszünk képesek kihúzni magunkat a csávából.

Látja, Barroso úr, közös érdekünk van, de ezt végig is kell vinnünk. Nem a Parlament az, amire nyomást kellene gyakorolnia, hanem az Európai Tanács.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Önök is láthatják, hogy meglehetősen rugalmas voltam az időzítéssel, részben azért, mert annyira lebilincselők és erőteljesek voltak a felszólalások – IMF, kaszinók, koleszterin – igazán előrelendítették a mai megbeszélést.

 
  
MPphoto
 

  Michał Tomasz Kamiński , az ECR képviselőcsoport nevében. – (PL) Úgy tűnik, a mai vita alatt sokat anekdotázunk, és ez nekem is eszembe juttat egy történelmi asszociációt. 18 évet az életemből egy igazi szocialista országban éltem le, ahol minden egyes pártkongresszus újabb és újabb gazdasági célokat tűzött ki, és az állampolgároknak minden egyes pártkongresszuson azt mondták – nem csak saját hazámban, de minden szocialista országban –, hogy javulni fognak a dolgok, és azt is megszabták, hogy hogyan javuljanak a dolgok. Abban az időben még belkereskedelmi minisztérium is működött a hazámban, noha nem is volt belkereskedelem.

A mai felszólalások alapján az a benyomásom, hogy az Európai Bizottság javaslata igyekszik visszaállítani a gazdaság-centrikus gondolkodás elsőbbségét a politikai gondolkodás felett. A felett a politikai megrögzöttség felett, amely megfojt mindenféle szilárd gazdasági fejlődést. Ugyanis nemzeti szinten – és mint halljuk, populista megfontolásokból –, a politikusok manapság Európát használják bűnbakként. Azt mondják, kevesebb Európa kell, és hogy Európa nem megoldás, de ezt csak azért teszik, mert ezzel bizonyos fokig felmentik magukat a szavazók szemében. Ha nem hozunk létre valamit, amivel ráébresztjük a tagállamokat arra, hogy a gazdasági szempontból irracionális politikák súlyos következményeket vonnak maguk után, nem jutunk el sehova. Itt azonban a szolidaritásra is szükség van. A francia-német javaslatban azt a veszélyt látom, hogy olyan helyzetbe kerülünk, ahol az erősebb országok nagyobb beleszólást kapnak, míg Görögország képtelen lesz túllépni bizonyos korlátokat. Görögországnak ugyan csökkentenie kell a kiadásait, de az erősebb országoknak be fog jönni a szerencséjük, és majd hirtelen azt látjuk, hogy ők bezzeg – politikai megfontolásokból – megszeghetik a játékszabályokat. Ez az, ami miatt azt mondom, hogy európai szolidaritásra van szükségünk.

Végül, elnök úr, szeretném elmondani, hogy tudom, hogy Ön is őrködik az európai szolidaritás felett. Az Európai Bizottság legutóbbi döntése a Lengyelország és Oroszország közötti földgáz-megállapodásról – amelyért szeretnék Önnek köszönetet mondani – ékes példa arra, hogy a közösségi megközelítés igenis működik, és a Lengyelországhoz hasonló országok érdekeit szolgálja. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, elnök úr, hogy nem tudjuk varázspálcával eltüntetni a valóságot. Ha odáig jutunk, hogy az Európa egyes részein uralkodó populizmussal párosuló politikai megoldások elsőbbséget élveznek a gazdasági szempontok felett, akkor az Ön nagyra törő tervei a piac elmélyítéséről – ami szerintem is egy nagyon jó terv – (befejezetlen mondat). Úgy érzem, hogy parlamenti képviselő létünkre mindannyian felfogjuk, hogy még messze vagyunk a közös piactól, elég, ha csak ránézünk a mobiltelefonunk roaming díjaira a havi telefonszámlánkon. Ha közös európai piacunk van, de még mindig roaming díjakat fizetünk, az elég világosan jelzi, hogy hosszú utat kell még megtennünk célunk, a gazdasági integráció eléréséig.

 
  
MPphoto
 

  Patrick Le Hyaric , a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, Chastel úr, Barroso úr! Ha jól értettem Önt, Barroso úr, egymással teljesen ellentétes elemzésből indulunk ki, hiszen Ön szerint a gazdasági válság már mögöttünk van, míg saját képviselőcsoportom, az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal úgy véli, egyre rosszabb lesz. A válság megoldására Ön a stabilitási paktum szigorítását és most a szankciók megerősítését javasolja. Szerintem éppen az ellenkezőjét kellene tenni: új fiskális megközelítés és a pénzügyi tranzakciókra kivetett adók segítségével emelni a munkabéreket, javítani a szociális jólétet, megóvni a közszolgáltatásokat és merész foglalkoztatáspolitikát bevezetni.

Sajnos attól tartok, hogy az Ön stratégiája bajba sodorhatja az Európai Uniót. Nem hallott róla, hogy milyen erővel tüntetnek az emberek az egész Európai Unióban? Tegnap volt a hatodik egymást követő nap, hogy a lakosság 70%-ának támogatásával emberek milliói vonultak ki az utcára Franciaországban. Nem látja a bennünket fenyegető veszélyt? A versenyen és a szabadkereskedelem politikáján alapuló európai gondolat frontálisan ütközik a pénzzel a most tapasztalható gazdasági háborúkban és – újabban – valutaháborúkban. Miért nem inkább egy új rendszer lehetőségét vizsgáljuk meg? Egy humán és szociális fejlődési alapot a stabilitási paktum helyett az Európai Központi Bankkal együttműködésben, amely pénzteremtésből refinanszírozhatná a tagállamok adósságait és nemzeti bankjait a szociális kritériumoknak kedvező kamatlábak mellett.

Én úgy látom, hogy az Európai Uniónak egy új, globális pénzügyi rendszer kialakítását kellene kezdeményeznie, azzal kezdve, hogy elfogadja Kína javaslatát egy közös nemzetközi kereskedelmi valutáról. Thaiföld és Brazília példájára Európa ezt azzal kezdhetné, hogy a valuta-feszültségek enyhítése érdekében adót vet ki a külföldi valutákra.

Bizottsági elnök úr, tanácsi képviselők! Eljött az ideje, hogy új kezdeményezéseken gondolkodjunk, és hallgassunk polgáraink szavára.

 
  
MPphoto
 

  Nigel Farage , az EFD képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, Barroso elnök! Úgy látom, nagyon mutogatja az izmait, és ehhez – a jogtalan eszközökkel kikényszerített – Lisszaboni Szerződés erejét használja fel. A világszínpadon és az EU-n belül is mindent megtesz, hogy magához ragadja az államiság valamennyi jellemzőjét.

Ez sehol nem annyira nyilvánvaló, mint legutóbbi javaslatában arról, hogy az európai intézmények vessenek ki közvetlen adót a kontinens népeire.

Régen persze volt egy nagyon sikeres függetlenségi mozgalom, amely azt a jelszót tűzte ki zászlajára, hogy „nincs adózás képviselet nélkül”, nos, Ön semmi esetre sem tekinthető képviselőnek. Nem szavaztunk Önre és nem is tudjuk eltávolítani, úgyhogy azt gondolom, hogy ezzel a közvetlen adóval hibát követett el.

És micsoda drága klubbá válik ez. Két évvel ezelőtt Anglia nettó hozzájárulása évi 3 milliárd GBP volt. Idén 6 milliárd GBP. Jövőre 8 milliárd GBP lesz. Az azt követő évben 10 milliárd GBP lenne, de most azt halljuk, hogy Ön el akarja venni a brit visszatérítést. Fel akarja számolni a brit visszatérítést, ami azt jelenti, hogy 2013-ra a hozzájárulásunk 13 milliárd GBP lesz. Azaz, hat év alatt megnégyszereződik.

Amikor ezt felfogják a brit adófizetők és értesülnek az Ön közvetlen adójáról, le fogják vonni a következtetést, hogy az Európai Uniót egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak.

Látok azonban egy halvány reménysugarat: a Merkel és Sarkozy közötti deauville-i megállapodást, amitől mindenki úgy meg van rémülve. Remélem, hogy keresztülviszik! Legyen csak új szerződésünk! Úgy tűnik, még Ön is szinte támogatja ezt. Legyen csak új európai szerződés, és bocsássuk népszavazásra számos országban, főleg Angliában, és a britek úgy fognak dönteni, hogy ez nagyon is rossz üzlet lenne Angliának. És akkor megszavazzák, hogy lépjünk ki az Európai Unióból, és megkezdhetjük a kivonulást.

Köszönöm. Boldogan távoznánk.

(A felszólaló hozzájárul a 149(8) cikk értelmében feltett kék kártyás kérdéshez)

 
  
MPphoto
 

  Martin Schulz (S&D) . – (DE) Elnök úr! Farage úr, egy kérdésem lenne Önhöz. Talán lesz olyan kedves, és megválaszolja nekünk. Ha már annyira aggódik a brit adóbevételek miatt. Csak úgy, mint én, Ön is most kezdte meg az új hivatali idejét, és választhatott, hogy miből fizessék ki a napidíját: a brit pénzes kasszából, vagy az Európai Unióéból. Legyen szíves elárulni a Parlamentnek, hogy az Ön napidíját az uniós költségvetésből fizetik, vagy inkább a brit nemzeti rendszert választotta?

 
  
MPphoto
 

  Nigel Farage (EFD) . – Elnök úr! Szerintem jó lenne most már megszüntetni azt a fogalmat, hogy „európai pénz”. Amíg nincs közvetlen adó, tehát itt és most, addig nem beszélhetünk európai pénzről: ez a mi pénzünk. Hatalmas nettó hozzájárulást fizetünk az Európai Uniónak, ami semmiféle gazdasági haszonnal nem jár részünkre. Ez a mi pénzünk!

 
  
MPphoto
 

  José Manuel Barroso , a Bizottság elnöke.. – Elnök úr! Általában nem szoktam közbeszólni, de a rendtartással kapcsolatban lenne egy megjegyzésem.

Nem először hallom azt Farage úrtól, hogy „Önt nem választották meg”. Nem kétlem, hogy Ön nem is választott meg, megválasztott azonban a Parlament.

(Taps)

Titkos szavazással választott meg az a Parlament, amelynek Ön is a tagja. Többször is kijelenteni, hogy engem vagy a Bizottságot nem választottak meg, tiszteletlenség a Bizottsággal szemben és a Parlamenttel szemben is, amelyhez tartozik.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Francisco Sosa Wagner (NI) . – (ES) Elnök úr! Lássuk, hogy le tudom-e kissé csillapítani ezt a parázs vitát.

Sajnálatosnak tartom, hogy az Európai Unióval együtt néhány tagállam még mindig része a G20-aknak. Ez az anomália mindenképpen rontja Európa arculatát világszerte, de ennek ellenére, jó lenne, ha legalább ezen a globális fórumon lenne valamiféle általános, közös álláspont.

Hogy mi legyen ez a közös álláspont? Szerény véleményem szerint, a következő: először, a válság következményeivel foglalkozó, globális megállapodást nem lehet tovább halogatni egy pusztán pénzügyi megállapodás létrehozásával; másodszor, Európának fenn kell tartania az eurót, mint referencia-valutát, vagy ha úgy tetszik, mint horgonyt, amely megakadályozza, hogy a piaci turbulencia bennünket is magával ragadjon és ugyanazokat a hibákat kövessük el, mint amilyeneket a XX. században elkövettünk; és harmadszor, az eurónak a demokratikus értékeket és az általános szabadságot kell előrevetítenie, ezeknek kell Európát képviselniük szerte a világon.

Összefoglalva: tisztában kell lennünk azzal, hogy egy globális világban, ebben a globális játszmában azok, akik csak nemzeti kártyákkal játszanak, veszíteni fognak.

 
  
MPphoto
 

  Othmar Karas (PPE) . – (DE) Elnök úr, Barroso úr, hölgyeim és uraim! Ez a vita egy dologra mindenképpen rávilágít: a deauville-i megállapodás akadályozza a válság legyőzését, a deauville-i megállapodás hátralépés az Európai Unió részére, és a deauville-i megállapodás ékes bizonyíték arra, hogy bájos párocskánk semmit nem tanult a 2002-ben és 2005-ben tanúsított elítélhető magatartásából, amikor is elkezdték aláásni a stabilitási paktumot. Ma is ugyanennek az elítélhető magatartásnak lehetünk a szemtanúi.

Le kell győznünk a múlt hibáit. Európai választ akarunk a nacionalizmusra és a legtöbb európai szabályozásba beültetett vétójogokra. Ugyanezt tettük a pénzügyi piacok felügyeletével. Ugyanezt tesszük a válságra adott válaszként elkészült jelentéssel. Ugyanezt tesszük a Feio-jelentéssel és napi jogalkotói munkánkban is. Erre koncentráljunk, és ne hagyjuk elterelni a figyelmünket erről, a mai vita alkalmával sem. Előre kell lépnünk. Válaszokat kell találnunk. Az öt csoport által elkészített jelentés üzenete világos. Még nem győztük le a válságot. A fiskális és monetáris politikák nem helyettesíthetik a strukturális reformokat. Világosan látjuk, hogy jövőnk biztosítása a deficitek csökkentésétől függ. A deficiteket nem lehet sövényollóval megnyírni. Ehhez reformok, beruházások, megtakarítások és változások kellenek. Ez a jelentés világosan jelzi, hogy a megoldás részeként több Európát akarunk. Vigyük keresztül az integráció következő lépését – a gazdasági uniót, a szociális uniót, a védelmi és biztonsági uniót, és gondoskodjunk arról, hogy a belső piac állampolgáraink hazai piacává váljon. Az európai közösség – az Európai Unió kezdeményezése – a válasz. A munkacsoport és a Deauville-megoldás megbukott.

 
  
MPphoto
 

  Stephen Hughes (S&D) . – Elnök úr! Mint hallottuk, a Herman Van Rompuy által vezetett munkacsoport elkészítette jelentését. Javaslatai a válság kezelésére és a költségvetési fegyelemre vonatkoznak, ami csak egy része a képnek.

Hangsúlyoznám, hogy ezek csak javaslatok. Az ECOFIN miniszterei, akik döntően befolyásolták a munkacsoport munkáját, nyilván szeretnék ezt a végeredménynek tekinteni, de nem az. Ez csak a kezdet. A jogalkotási folyamat legelején tartunk. Remélem, hogy az intézmények rájönnek, hogy a Bizottság jogszabályjavaslatain való munkát az Európai Parlamentnek most már a Tanáccsal közösen, egy teljesen demokratikus folyamat keretében kell végeznie.

A munkacsoport eredetileg azt tűzte ki célul, hogy egy áttörést jelentő lépést tegyen egy eredményesebb gazdaságirányítás felé. Azt gondolom azonban, hogy amit javasolnak, az potenciálisan hátralépés Európa fellendülése és jóléte szempontjából. Az eszközök megerősítését javasolják, de csak azokét, amelyek a költségvetési fegyelemre összpontosítanak. Ez baj. A gazdasági koordináció többet jelent költségvetési fegyelemnél, és addig nem érjük el a gazdasági uniót, amíg ezt az egyensúlyt fel nem ismerjük. Ez elkerülhetetlenül olyan torz gazdaságpolitikákhoz vezetne, amelyek a makrogazdaság-politikához nem vesznek kellőképpen figyelembe más, arra érdemes szakpolitikai célokat. Ez alatt a növekedést, a beruházást és a foglalkoztatást értem.

Barroso elnök! Nincs szükség még egy munkacsoportot kijelölni arra, hogy kiegyensúlyozott politikai intézkedéseket találjon ki. Arra van szükség, hogy a Bizottság gyakorolja kezdeményezési jogát, és tegyen elénk növekedést, beruházást és foglalkoztatást célzó javaslatokat.

Ami a most előttünk lévő javaslatokat illeti, úgy gondolom, hogy a Parlamentnek az elkövetkező hónapokban óriási felelőssége van. Változtatásokra van szükség a ma szavazásra bocsátott Feio-jelentést érintően. Szerintem három fő változtatásra van szükség: a túlzott egyenlőtlenségi eljárást ki kell terjeszteni a munkapiacokra – többek között a munkanélküliség szintjére – is, tehát adott esetben be kell vonni a Foglalkoztatási Tanácsot is; a Stabilitási és Növekedési Paktum korrekciós ágában az államadósság szintjére és alakulására vonatkozó minőségi értékelésnek teljes mértékig figyelembe kell vennie az állami beruházások szintjét és alakulását is; valamint, amennyire csak lehetséges, egyértelművé és működőképessé kell tenni az új rendszer kapcsolódását a 2020 stratégiához.

Az irányítással kapcsolatban, ebben a korai fázisban csak két dolgot említenék meg. A Tanács feladata, hogy egyengesse a rendszer útját, és teljes politikai felelősséget vállaljon az egész folyamat során. Szükség esetén gondoskodnia kell továbbá a Tanács valamennyi releváns formációjának – és ez nem csak az ECOFIN – bevonásáról.

Végül pedig, a lehető legnagyobb demokratikus legitimitás biztosítása érdekében az Európai Parlamentet is teljes mértékig be kell vonni a folyamat egészébe. Elég csak ránézni az európai szemeszterről szóló javaslatra, hogy észrevegyük, milyen mértékben hiányzik ebből a Parlament szerepvállalása. Más politikai frakciók képviselőivel együtt azon dolgozunk, hogy fokozott parlamenti részvételről dolgozzunk ki javaslatokat. Remélem, hogy a többi intézmény is elfogadja javaslatainkat, hogy biztosíthassuk e folyamat demokratikus legitimitását.

 
  
MPphoto
 

  Olle Schmidt (ALDE) . – (SV) A tavalyi év bebizonyította, hogy nehéz helyzetekben az EU képes fontos döntéseket hozni. Az elmúlt néhány nap azonban sajnos kiábrándító volt. Az EU-nak egyértelmű és szigorú költségvetési szabályokra van szüksége, de Franciaország és Németország habozik. Ez aggodalomra ad okot. Üzenetünk a következő: hagyják békén Rehn úr javaslatát!

Őszinte köszönet Berès asszonynak és kollégáimnak a Pénzügyi, Gazdasági és Szociális Válsággal Foglalkozó Különbizottságból, akik bebizonyították, hogy mi itt az Európai Parlamentben felül tudunk emelkedni a pártkorlátokon, ha az Európa érdekét szolgáló közös megoldások kialakításáról van szó. A Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport azt a módosítást javasolja, hogy amennyiben bevezetjük a pénzügyi tranzakciókra kivetett adót, akkor azt szükségszerűen globális szinten kell megtenni. Ez esetben rendkívül lényeges a globális szinten történő végrehajtás.

Nem engedhetjük, hogy a nacionalizmus ismét megvesse a lábát Európában. Jólétet csak világos határokkal és szabadkereskedelemmel jellemezhető piacgazdaság teremthet. Egységesebb, nyitottabb, erősebb Európára – egész egyszerűen több Európára – van szükségünk.

A javasolt szankciók kezdetben csak az euróövezet országaira vonatkoznak. Ezzel kapcsolatban mi olyan megszövegezést szeretnénk látni, amely mind a 27 tagállamra vonatkozik. Ezért egy szóbeli módosítást szeretnék benyújtani a Feio-jelentéshez, amelyet remélem, a Parlament is támogatni tud. Az előadó, valamint a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja már biztosítottak támogatásukról. Felolvasom a szöveget angolul:

. – „Amennyire lehetséges, mind a 27 tagállamnak maximálisan követnie kellene a gazdaságirányításra vonatkozó javaslatokat, elismerve azt, hogy az euróövezethez nem tartozó tagállamok számára ez önkéntes eljárás lesz”.

. – (SV) Ne most hozzunk létre egy olyan EU-t, amely szétszakíthatja az Uniót.

 
  
MPphoto
 

  Pascal Canfin (Verts/ALE) . – (FR) Elnök úr, Barroso úr, Rehn úr! Őszintén remélem, hogy Önök is megvizsgálják az Európai Parlament által végzett munkát a mai nap megvitatásra kerülő témák – a Berès-jelentés és a Feio-jelentés – kapcsán, hiszen a gazdaságirányítás terén most már társjogalkotóként működünk. Elmondhatom, hogy legalább négy másik pro-európai képviselőcsoporttal együtt komoly erőfeszítéseket tettünk olyan kompromisszumok kidolgozására, amelyekkel elérhetünk valamit. Éppen arról a megbeszélésről jövünk, ahol megpróbáltuk elvarrni az utolsó szálakat.

Vannak, akik a költségvetésről beszélnek, mások az adóügyi intézkedésekről, megint mások az irányításról. Ma arra van szükség, hogy a Bizottság egy átfogó csomaggal álljon elő – és bár mi is próbálkozunk, ez az Ön feladata is egyszersmind: valamivel, ami a Monti-jelentés szellemét tükrözi és ami összhangban van Michel Barnier törekvéseivel is a belső piac vonatkozásában. Olyan átfogó csomagot várok Barroso úrtól, amely megmutatja nekünk, hogy hogyan lábaljunk ki a gazdasági válságból. Ne csak a makrogazdaság-irányításról legyen benne szó, de legyen benne három-négy dosszié anyaga a makrogazdaságról, az adóról és a költségvetésről is, „egy csomagban”.

Biztos vagyok benne, hogy ha ezt tenné, az Európai Parlament óriási többséggel támogatná a kezdeményezést. Ha csak az államháztartást tekintjük például, két-három évvel ezelőtt éppen a Bizottság és különféle osztályai voltak, amelyek kijelentették, hogy az összes ország közül Spanyolország tartotta be leginkább a Stabilitási és Növekedési Paktumot, és hogy Spanyolország államháztartása rendben van. A baj az, hogy az instabilitás máshonnan jött, és most Spanyolország is, Írország is borzasztó helyzetben van. Egyértelműen látható tehát, hogy nem jutunk eredményre a válság megoldásában azzal, ha egyedül az államháztartásra koncentrálunk.

Ezeknek a problémáknak az összességét képviselik azok a kompromisszumok, amelyekre javaslatot tettünk a ma előttünk lévő – és holnap szavazásra bocsátott – különböző jelentésekben. Azt fejeztük ki bennük, hogy igen, valóban meg kell erősítenünk a költségvetési fegyelmet. Ez nyilvánvaló. Ugyanakkor ahhoz, hogy ez a költségvetési fegyelem ne vezessen szociális összeomláshoz, és ne csupán a közkiadások csökkentését eredményezze, egyszerre van szükség egy, a beruházásokat finanszírozó európai költségvetési csomagra és egy adócsomagra, amely lehetővé teszi a tagállamok számára bizonyos adók kivetését.

Utolsó kérdésem Rehn úr és főként Barroso úr felé tehát a következő: igazán a közös társasági adóalap mellett állnak? Őszintén támogatják azt? Mert a Bizottság 10 éve félretette ezt a kérdést, és azóta nem vette elő újra. Itt az ideje, hogy ezt tegye.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Roberts Zīle (ECR) . – (LV) Köszönöm, elnök úr, Barroso úr! (aki elhagyta a termet)

Először szeretnék köszönetet mondani az előadónak, árnyék jelentéstevő társaimnak, valamint a szakbizottság elnökének, Klintz úrnak a kompromisszumért, amelyet végre sikerült elérni. A jelentésnek csupán két olyan elemével kapcsolatban szeretnék felszólalni, amelyekkel nem vagyok megelégedve, és ezeknek semmi közük nincs Németországhoz vagy Franciaországhoz. Először, az agresszív határokon átnyúló beruházások eredményeképpen 2004 óta számos tagállamban megnövekedett a háztartások és a vállalkozások adósságállománya; van, ahol tízszeresére nőtt az adósság. Ráadásul az ilyen hitelek túlnyomó részének árfolyamkockázatát a hitelfeltételek alapján a kölcsönfelvevő viseli. Ez azt jelenti, hogy ezeknek az országoknak a kormányzatai – a közkiadások csökkentését és az adóemelést leszámítva – kevés makrogazdaság-politikai mozgástérrel rendelkeznek. A háztartások ugyanakkor csak egy dologgal törődnek: hogy euró-alapon ki tudják fizetni a törlesztő részleteiket. Sajnos erre kevés utalás történik ebben a jelentésben.

A második dolog, amit szeretnék megemlíteni, az elsőhöz kapcsolódik. Képzeljünk el egy olyan tagállamot, amelynek GDP-je a csatlakozás előtti – 2004 előtti – szintre esett vissza, miközben magánadóssága tízszeresére, államadóssága pedig ötszörösére nőtt. Egy ilyen tagállam ebből a jelentésből azt a következtetést vonhatja le, hogy még a kohéziós politika is megváltoztatható, úgy, hogy a legfőbb kritérium már nem az egy főre jutó GDP, hanem egy bizonyos területen végrehajtott válságkezelés. Ez azonban súlyos politikai következményekkel járhat. Köszönöm.

 
  
MPphoto
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL) . – (PT) Elnök úr! Németország és Franciaország nyilatkozatai az úgynevezett deauville-i megállapodás keretében elfogadhatatlanok, és világosan felfedik azoknak az igazi arcát, akik a háttérből mozgatják a szálakat a gazdasági és pénzügyi érdekeltségi csoportok védelmében. Ezek a nyilatkozatok türelmetlenséget, arroganciát és agressziót fejeznek ki a neoliberális, antiszociális politikáiktól – a Stabilitási és Növekedési Paktumtól és a versenypolitikától – szenvedő dolgozók reakciója iránt Görögországban, Franciaországban, Spanyolországban vagy Portugáliában, ahol máris általános sztrájkot terveznek november 24-re.

Ideje, hogy azok, akik vezetik az Európai Uniót, felismerjék e neoliberális politikák csődjét: a növekvő munkanélküliség, társadalmi egyenlőtlenségek és a szegénység a gyengébb gazdaságokat recesszióba taszítják, ahol az EU szankciói valódi szociális katasztrófát válthatnak ki.

Sajnos nem az történik, amit megígértek. Az ígéretek az adóparadicsomok felszámolásáról, a pénzügyi tranzakciók helyes megadóztatásáról és a spekulatív pénzügyi termékek megszüntetéséről sorra összeomlottak.

Ezért tiltakozunk itt: hangot akarunk adni a sok millió, szegénységgel fenyegetett dolgozónak, a munkanélkülieknek, a szánalmas nyugdíjjal rendelkező időseknek, a munkát nem találó fiataloknak és a szegénység határán lévő gyerekeknek, akiket megfosztanak egy méltó jövőtől.

Itt az ideje, hogy szakítsunk ezekkel a politikákkal, és igazi, szociális Európánk legyen: a haladás és a fejlődés Európája.

 
  
MPphoto
 

  Juozas Imbrasas (EFD) . – (LT) Szeretnék néhány szót mondani a válsággal foglalkozó különbizottságról. Igazán jó munkát végzett, és jó ajánlásokat és javaslatokat tett. Ideális esetben természetesen a Bizottság által készített dokumentumokban is lenne hely mindezek számára. Rendkívül fontos, hogy a Bizottság ne veszítse szem elől a legalapvetőbb és a legfontosabb kérdéseket. Ezek egyike egy olyan szabályozó és felügyeleti rendszer megteremtése, amely nem enged egyetlen pénzügyi piacot, egyetlen pénzügyi eszközt és egyetlen pénzügyi intézményt sem kimaradni a nyilvántartásból. A Bizottságnak az új munkahelyek megteremtésére kell összpontosítania tevékenységeit, és ezeket össze kell kötnie a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem érdekében hozott intézkedésekkel. Az ebben az irányban kifejtett erőfeszítéseknek elsősorban a fiatalok foglalkoztatására kell irányulniuk. A válság legyőzéséhez egy európai energiahálózatra, illetve sürgősségi infrastrukturális döntésekre van szükség a megújuló energiaforrásokról, a zöld energiáról és energiahatékonyságról a közlekedési és az építőipari ágazatokban. Jó lenne, ha mához egy évre a Bizottság elmondhatná: „Az Önök által javasolt állásfoglalás rendelkezései nem csak papíron léteznek; a válsággal foglalkozó különbizottság konkrét javaslatait bevezettük a gyakorlatba, és máris érezhető a hatásuk”.

 
  
MPphoto
 

  Krisztina Morvai (NI) . – (HU) Akárcsak a hét előző nagy vitáján itt az Európai Parlamentben, a szegénységgel kapcsolatos vitán, most is az Európai Unió politikusai csodálkozva és sajnálkozva állapítják meg, hogy az európai emberek helyzete nemhogy javulna, egyre romlik. Egyre nagyobb a szegénység, a nyomorúság, a munkanélküliség, a hajléktalanság. És úgy csodálkoznak erre rá, mintha ez legalábbis sajnálatos természeti csapások, cunamik, egyebek következménye lenne. Nem, ez az európai politikusok döntéseinek a következménye. Az, hogy a nyomor és a szegénység egyre nagyobb, az egyenesen következik abból a neoliberális politikából, amit Önök - tisztelet a kivételnek, akik ezt ellenezték - folytattak, és ez a tendencia tovább fog folytatódni. Egyre nagyobb lesz a nyomor, egyre nagyobb lesz a szegénység akkor, ha nem választanak másik értékrendet.

Olyan ez a két jelentés, mintha egy orvosi bizottság megállapítaná, hogy az a terápia, amelyet eddig a beteggel folytattak, ártott a betegnek, a beteg rosszabb állapotba került, majd pedig a diagnózist követő terápiaként azt mondanák, hogy ezt kell folytatni, amit eddig csináltunk, csak kicsit szigorúbb ellenőrzés mellett, és megbüntetve a beteget akkor, hogyha mondjuk a gyógyszerét nem veszi be. Itt értékrendek közötti tudatos választásról van szó. Az Európai Unió mindezidáig tudatosan azt az értékrendet választotta, hogy mindig azt kérdezte, hogy mi a jó döntés a pénz és a profit szempontjából, mi a jó döntés a multinacionális cégek és a bankok szempontjából, és soha nem azt kérdezte, hogy mi a jó döntés az emberek és a közösség szempontjából. Mindig azt kérdezte, hogy mi a jó a korlátlan igazságossági és erkölcsi szempontok által nem korlátozott verseny szempontjából, és soha nem azt, hogy mi a jó a társadalmi igazságosság és szolidaritás szempontjából. Ezen kellene változtatni, és jó döntéseket kellene mostantól hozni.

 
  
MPphoto
 

  Corien Wortmann-Kool (PPE) . – (NL) Elnök úr! A néhány pozitív jel ellenére a válság rosszabbodásának kockázata nem múlt el. A bankrendszer továbbra is bizonytalan, és ha nem teszünk valamit, számos tagállam fog szembenézni a kezelhetetlenné váló államadósság fenyegetésével. Égető szükség van tehát egy gazdasági unióra.

Elnök úr! Bár a munkacsoport még nem tud felmutatni konkrét eredményeket, a Stabilitási és Növekedési Paktum parlamenti előadójaként szeretném elmondani Rehn biztos úrnak, hogy mi tudunk gyorsan dolgozni. Ugyanezt mondom a Tanácsnak is. Tudunk gyorsan dolgozni, de csakis a Bizottság javaslatai alapján. El tudja-e fogadni ezt a Tanács?

Szeretnék határozottan szót emelni a kért szerződésmódosítás ellen, mert ez csupán csalétek lenne arra, hogy elhalasszuk a szükséges intézkedéseket. Most kell megtennünk mindazt, amit a Lisszaboni Szerződés lehetővé tesz. A Stabilitási és Növekedési Paktumban a Parlamentnek most új, társjogalkotói szerepe van, amelyet teljes mértékben ki is fog használni, hogy egy masszív Stabilitási és Növekedési Paktum segítségével egy masszív gazdasági uniót hozzon létre.

 
  
MPphoto
 

  Sergio Gaetano Cofferati (S&D) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A válság óriási hatással járt valamennyi európai ország társadalmára. Ha szociális szemszögből vizsgáljuk meg a következményeit, hamar levonhatjuk a következtetést, hogy a java még hátravan. Nagyrészt ez vezérli a Bizottság munkáját. Növekedni fog a munkanélküliség. Bár egyes országokban a fellendülés halvány jelei mutatkoznak, ez nem lesz elég új munkahelyek teremtéséhez. Bár a válságot a pénzügyi rendszer szülte, gyorsan átterjedt a gazdasági és a szociális szférára is, és elengedhetetlen, hogy szembenézzünk legsürgetőbb szociális aspektusával.

Más eszközökkel kell felvértezni magunkat a leghátrányosabban érintett polgárok védelme érdekében. Hamarosan megkezdjük a tárgyalásokat egy keretirányelvről szóló javaslatról. A javaslat egyrészt egy valamennyi európai országban biztosítandó minimálbérről szól, amely rendkívül fontos eszköz a szegénység elleni küzdelemben, másrészt pedig azokon igyekszik segíteni, akiket legsúlyosabban fognak érinteni a válság utóhatásai az elkövetkező hetekben és hónapokban.

Ugyanakkor a válság leküzdésének legjobb módja a növekedéspolitika. A növekedéshez erőforrások és célzott befektetések, valamint világosan meghatározott prioritások kellenek. Ezekre kell irányítani a rendelkezésre álló költségvetési források jelentős részét. Az Unió költségvetése nem elegendő. Ezért szögezte le világosan a Bizottság, hogy több forrásra van szükség infrastrukturális beruházásokra, illetve a versenyminőséget és foglalkoztatást célzó befektetésekre. Ez az út az eurókötvények kibocsátásához és a pénzügyi tranzakciók megadóztatásához vezet. Nincs más alternatíva. Ezért olyan fontosak és innovatívak az általunk jelzett megoldások, amelyek kialakításához remélhetőleg a Parlament is hozzá fog járulni.

 
  
MPphoto
 

  Wolf Klinz (ALDE) . – (DE) Hölgyeim és uraim! A pénzügyi válság tetőpontján a G20-országok közös fellépést ígértek a pénzügyi piacok stabilizálására. Ma, két évvel később, még mindig messze vagyunk a globális választól. A bevezetett intézkedések sokszor nemzeti érdekeket és nemzeti megfontolásokat szolgálnak. Az első lelkesedés szertefoszlott, és egyre gyakrabban térünk vissza a régi rutinhoz. Ahogy Mervyn King a Bank of England-től oly találóan fogalmazott: „Még nem merült fel az igény a közös érdekből történő cselekvésre”. A Pénzügyi, Gazdasági és Szociális Válsággal Foglalkozó Különbizottság közbenső jelentése nyilvánvalóvá teszi, hogy Európa kritikus válaszút előtt áll. Fokozni kell az integrációt, jobban kell harmonizálni a gazdasági és költségvetési politikákat, és európai infrastrukturális projektekre van szükség az energia, a közlekedés és a távközlés terén. Ha el akarjuk érni az Európa 2020 stratégia által kitűzött szigorú növekedési célokat, működőképes belső piacra és munkaerőpiacra van szükségünk, és biztosítanunk kell a szükséges forrásokat. Hogy kihasználhassuk a kkv-szektorban rejlő lehetőségeket, innovatív finanszírozási forrásokat kell találnunk. Több közösségi módszerre és kevesebb kormányköziségre van szükségünk. Nem tenni semmit egyenlő lenne a visszalépéssel; ezzel nem lehet megőrizni a status quót.

Az európai adósságválság egyértelműen megmutatta, hogy stabilitást és önbizalmat nem lehet fegyelem nélkül elérni. A Rehn biztos által és Van Rompuy úr munkacsoportja által tett javaslatoknak az a célja, hogy biztosítsák a tagállamok fegyelmezett cselekvését. Sajnálattal kell közölnöm, hogy franko-germán párosunk parancsára a pénzügyminiszterek pár nappal ezelőtt félredobták ezeket a javaslatokat Luxemburgban – elszalasztott lehetőség, és szomorú nap állampolgáraink számára, akik teljes joggal érezhetik úgy, hogy ismét becsapták őket a politikusok.

 
  
MPphoto
 

  Kay Swinburne (ECR) . – Elnök úr! Ma reggeli vitatémáink határozott közös vonása, hogy a pénzügyi válsággal kapcsolatos további teendőinket érintik, és arra keresik a választ, hogy hogyan tehetnénk eredményesebbé kockázatkezelésünket úgy az államadósság, mint a pénzügyi piacok és termékek és a globális egyenlőtlenségek terén. Akár bankjaink, akár a tagállamok államkincstárainak viselkedéséről van szó, magas színvonalú viselkedési normákat kell biztosítanunk az előre megállapított szabályoknak való megfelelés tekintetében.

Erősebb pénzügyi és fiskális fegyelmet kell érvényesíteni mind a versenyszférában, mind a közszférában. Biztosítanunk kell, hogy az EU és a tagállamok a lehető legszínvonalasabb és legátláthatóbb finanszírozási eszközöket alkalmazzák a növekedési lehetőségek felkutatásához. Óvatosan kell megközelíteni az innovatív finanszírozás alkalmazását, és az erkölcsi kockázat veszélyeire és lehetőségére való tekintettel figyelembe kell venni az EU azon lépéseit, amelyek a költségvetés tőkeáttételének növelésére irányulnak.

Az európai pénzügyi stabilizációs alap egy hitelminősítési besorolástól függő, hatalmas, mérlegen kívüli céltársaság. Szigorúan szemmel kell tartani az EU költségvetésének tőkeáttételét az EBB által kibocsátott projektkötvényekbe. Mint tudjuk, a komplex pénzügyi eszközök és a tőkeáttétel mindig kockázattal járnak. Ingyen nem osztanak pénzt, és rövidebb utak sincsenek.

 
  
MPphoto
 

  Nikolaos Chountis (GUE/NGL) . – (EL) Elnök úr! Az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal képviseletében megpróbálom megindokolni, hogy miért nem fogunk szavazni a válságról szóló Berès-jelentésre. Számos történelmi példára hivatkozva azt mondhatnám, hogy a mai szöveg az előadó által benyújtott eredeti szöveghez képest úgy néz ki, mint egy régi papirusz, egy pergamen, amelyről az eredeti szöveget gondosan kivakarták, hogy újat írjanak a helyére, de az előző szöveg nyomokban még megmaradt; nem más, mint egy palimpszeszt. A Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja és az Európai jobboldal által durván „kivakart” szöveg az előadó eredeti, őszinte és tiszteletreméltó kísérletét arra, hogy felvázolja a válság okait és merész javaslatokat nyújtson, olyan szöveggel váltotta fel, amely már nem is az Európai Parlament – az Európai Unió egyetlen demokratikus intézménye – szövege, hanem a Bizottságé: olyan szöveg, amely elfedi a válság okát, és az EU-politikát Merkel, Sarkozy és a munkacsoport kezdeményezéseire bízza.

Mi tettünk javaslatokat a szöveg jobbá tételére. Kritikával illettük a stabilitási paktumot és az Európai Központi Bank működését. Módosításokat terjesztettünk elő, hogy lássuk, mindazok, akik ma arról beszélnek, hogy az Európai Unió rossz irányba halad, ugyanazt értik-e ez alatt? Mi inspirálta javaslatunkat? A mostani franciaországi tüntetések, a német dolgozók tüntetései, akiknek azért kurtítják meg a jövedelmét, hogy a Siemensnek több pénze legyen megvesztegetésekre, és a kísérleti malacként kezelt görögországi dolgozók demonstrációi; más szóval egy olyan szöveg, amelyet ebben a formában nem áll módunkban elfogadni.

 
  
MPphoto
 

  Mario Borghezio (EFD) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Hallgatnunk kellett volna a Nobel-díjas Maurice Allaisra, aki felhívta a figyelmet, hogy a Glass–Steagall-törvénnyel összhangban – amelyet ez a jelentés nem tárgyal – világosan meg kellene különböztetni a kereskedelmi bankokat, a hitelbankokat és a spekulatív bankokat.

Ami az európai adófizetők megadóztatásáról szóló javaslatot illeti, a válaszom: „Nem akarunk európai adót!”. Ha ezt az uniós javaslatot keresztülviszik, biztosak lehetnek benne, hogy nekünk is meglesz a magunk kis teadélutánja: tömeges tiltakozásra kell számítani. Az európai polgárok nem akarnak olyan szolgáltatásért fizetni, amelyet nem kapnak meg, és ebben teljesen igazuk van.

Továbbra is csak a bankokat finanszírozzuk. Ezzel szemben mit csinálnak a bankok a gazdasági és pénzügyi válság közepette? Értékpapírokat vásárolnak fel. Még olyanokat is, amelyek gyanús származtatott termékeket tartalmaznak. Akkor is megveszik őket. És miközben ez folyik, mit csinál az EKB? Az EKB – ez az elvileg kikezdhetetlen testület – hagyja. Számomra egyértelmű, hogy Európa a bankároké. Ha még a szabadkőműves vezetők is ezt állítják, akkor nem tudom, nekünk miért ne szabadna.

Úgy gondoljuk, hogy csak egy módon lehet eredményesen harcolni a spekuláció ellen: ha a tranzakciók végrehajtása a megegyezéssel egy időben, szigorúan készpénz ellenében történne. Merkel asszonynak volt bátorsága ezt kimondani, de lehurrogták. Ennek is biztosan megvan a maga oka.

 
  
MPphoto
 

  Sirpa Pietikäinen (PPE) . – Elnök úr! Mindössze két éve tört ki a pénzügyi válság, és csak hat hónap telt el a görög kérdés óta, de máris elpárolgott a tagállamok tenni akarása.

A Berès-jelentés és a Feio-jelentés formájában ma világos üzenetet kaptunk az Európai Parlamenttől. Naprakészebb gazdasági és pénzügyi politikákra van szükségünk. Több Európára van szükségünk, és egy megerősített mechanizmusokat tartalmazó Stabilitási és Növekedési Paktumra. Az ECOFIN Tanács legutóbbi döntése nagy pofon az európai polgárok számára. Ez nem elegendő. Meg kell erősíteni a növekedési stratégiát, hogy az ebben a környezetben fenntartható és szociálisan felelős legyen, valamint jobb irányítási mechanizmusokra lenne szükség az Európa 2020-hoz. Több és jobb európai gazdaságirányításra van szükség, hogy a nemzeti intézkedések is ezt az irányvonalat támogassák, ideértve a pénzügyi tranzakciók adóját, amelyet szeretném, hogy fontoljanak meg alaposan, európai összefüggésben is. Jobb, erősebb egyesült Európára van szükségünk, amely globális szinten egységesen lép fel. Jobb pénzügyi szabályozásra van szükségünk, ahol még sok a tennivaló.

Egyszóval: bizottsági kezdeményezésre lenne szükség. Azt szeretnénk, hogy a Bizottság az európai polgárok érdekeiért lépjen fel, nem pedig mindenféle munkacsoportokért.

 
  
MPphoto
 

  Udo Bullmann (S&D) . – (DE) Elnök úr, Chastel úr, biztos úr! Ez tulajdonképpen a jó válaszok ideje lehetett volna, de visszatekintve nem úgy tűnik. A Stabilitási és Növekedési Paktum úgynevezett reformja van napirenden, ami nem jó válasz, és ismét hangsúlyozom, hogy ez a legkisebb közös nevező – az a kis morzsa, amiben egyáltalán meg lehetett egyezni. Gratulálok a Bizottságnak. Önök még mindig az asztalnál vannak – a tagállamok nincsenek teljesen magukra hagyva. Gratulálok a Tanácsnak is. Franciaország és Németország sikeresen megállapodást kötött – nem tudjuk, hogy jót vagy rosszat, de legalább kikecmeregtek az ingoványból.

De mit jelent mindez? Azt jelenti, hogy ha jövőre ismét összeomlanak a növekedési mutatók, akkor ki kell állnunk az emberek elé és bevallani, hogy nincs válaszunk a gazdasági helyzetre. Hol van az a paragrafus, az a törvény, amellyel megmondják nekünk, hogy hogyan tudnánk kimászni az adósságválságból? Ezen a ponton űrt érzékel a frakcióm, és erről akarunk vitázni a Parlamentben. Igen, egyetértünk azokkal a képviselőkkel, akik a reform iránti nagyobb elkötelezettségért szállnak síkra. Mi is ezt szeretnénk. Ennek azonban a tartalmát is meg kell beszélni. Ha nem készültek fel arra, hogy szilárdabban megalapozzák a költségvetési politika tényleges irányultságát, akkor nincs miért beszélnünk az Európa 2020-ról. Az máris csak papírtigris – már most kidobhatjuk a kukába, ha nem akarják velünk érdemben megvitatni a tartalmát.

Mi változást akarunk. Igenis számít, hogy egy roskatag bürokráciába fektetünk be, vagy a jövő energiaforrásaiba és munkahelyeibe! Hol van a javaslataikban az a rész, ami ezt a fajta változást jelentené? Ez az, amire várunk. De ez a vita egyelőre meg sem történt. Számunkra pedig az lesz a döntő.

Nem fogadunk el egy halom, jogszabályokon alapuló mutatót. Ezt a Parlamentet nem verhetik át! Meg akarjuk vitatni, mégpedig a jogalkotás előtt, hogy a foglalkoztatás vagy a munkanélküliség fontos tulajdonságai a költségvetési folyamatnak, vagy nem.

 
  
MPphoto
 

  Ramon Tremosa i Balcells (ALDE) . – Elnök úr! A mostani pénzügyi válság lehetőséget nyújt arra, hogy egyértelmű előrelépést tegyünk az európai integráció folyamatában. Felszólalásomban az euróövezet országai számára létrehozandó közös európai kincstár megteremtésére szeretnék koncentrálni. Ez egyértelműen javítaná az európai gazdaságirányítás intézményi kereteit.

Tudom, hogy néhány ország számára ez kényes kérdés, de az elkövetkező években mindenképpen foglalkoznunk kell ezzel. Az európai kincstár javítaná a tagállamokban bevezetett ösztönzési politikák koordinációját. Az európai kincstár eurókötvényeket tudna kibocsátani európai infrastruktúrák építésére. Az EU-nak saját forrásokra van szüksége, hogy felkészüljön az uniós tagállamok zsugorodó költségvetéseire. Egy európai szinten adót beszedő közös európai kincstár lehetővé tenné az EU felé irányuló nemzeti átutalások csökkentését is.

A bevételek valódi autonómiája nélkül a kiadások valódi autonómiája sem lehetséges. A közös európai kincstár létrehozása politikai döntés. A mai vita kiugró pontja a politikai akaraterő hiánya, vagy – hogy pontosabban fogalmazzak – a politikai akaraterő hiánya Németország részéről. Az 1990-es években Németországban volt annyi politikai előrelátás, hogy ragaszkodjon az euró bevezetéséhez annak ellenére, az újraegyesítési folyamat sok nehézség elé állította. Az a véleményem, hogy most Németországnak kellene magához ragadnia a vezetést, és lépéseket tenni a közös európai kincstár megteremtése érdekében.

 
  
MPphoto
 

  Ivo Strejček (ECR) . – (CS) Igazuk van azoknak, akik már a vita elejétől fogva hangoztatták, hogy az Európai Unió válaszút előtt áll. Az egyik oldalon azok állnak, akik erős közösségi megközelítést akarnak. A másik oldalnak – mondhatjuk úgy, hogy a Parlament kisebb részének – az a véleménye, hogy az Európai Uniónak mostantól többet kellene dolgoznia egy kormányközi elv kialakításán. Ehhez illeszkedik az európai adók különféle fajtáinak bevezetéséről szóló javaslat, még ha ezt innovatív finanszírozásnak is nevezik. Ez az Európai Unió megerősítését célzó felhívásokat visszhangozza, és több hatalmat juttatna az Európai Bizottságnak a tagállamok rovására. Kár, hogy eddig még senki nem szólította fel az Európai Uniót és az Európai Bizottságot arra, hogy csökkentsék programjaikat, csökkentsék a gyakran igen ellentmondásos ügynökségeik számát, és reformálják meg a közös mezőgazdasági politikát.

 
  
MPphoto
 

  Jürgen Klute (GUE/NGL) . – (DE) Elnök úr! Az itt kialakításra kerülő gazdaságirányítás csupán a megtakarításokra és a versenypolitikára koncentrál. Ahogy tisztelt spanyol képviselőtársam éppen említette, a Németország export-irányultságával kapcsolatos problémát fel sem veti. Pedig ez egyértelműen központi probléma nem csak az euróövezetben, hanem az egész Európai Unióban. A német versenypolitika hátrányos a németországi hazai keresletre. Erről egyáltalán nem esik szó. Mindenekfelett azonban, hátrányos a bérekre. Ez bérharc – bérverseny. Ez a bérverseny óriási nyomást gyakorol a szomszédos európai országokra, az európai szakszervezetekre és az európai dolgozókra. Sem a Bizottság, sem a Feio-jelentés nem foglalkozik ezzel a problémával. Minden magára valamit is adó gazdaságirányítás korrekciókat hajtana végre ezeken a területeken, ahelyett, hogy csendben maradna.

 
  
MPphoto
 

  Jean-Paul Gauzès (PPE) . – (FR) Elnök úr, Chastel úr, biztos úr! 1968-ban képviselőtársunk, Cohn-Bendit úr barátai ezt írták Párizs falaira: „szavakat, ne csak tetteket!”. Ma viszont az állampolgárok éppen az ellentétét akarják: tetteket, ne csak szavakat. Szavakban nincs hiány, de polgártársaink nem látják az eredményeket. Az Európai Unió lassú reakciója aránytalanul kevés azokhoz az égetően fontos dolgokhoz képest, amelyekkel foglalkoznunk kellene.

Együtt, egy egységes európai szellemben, közösen kellene előre lépnünk. Ezzel kapcsolatban szeretnék szót ejteni a Parlament szerepéről. Itt is van még tennivaló az együttdöntési eljárás elvének érvényesítése terén. A Bizottság elnöke többször is megköszönte ugyan a Parlament támogatását, de a Parlament nem azért van itt, hogy másodlagos, támogató szerepet töltsön be, vagy hogy ratifikálja a Tanács döntéseit anélkül, hogy előtte lehetőséget kapott volna azok megvitatására. A Parlament egyenrangú a Tanáccsal. Itt az ideje, hogy ezt felismerjék, és a gazdaságirányításról szóló vita lesz ennek a próbája.

Végezetül, a G20-csúcstalálkozón az Európai Uniónak egységes frontot kell mutatnia. Ezzel biztosíthatja, hogy ez a nemzetközi szervezet ne csak végtelen tanácskozásokban merüljön ki, hanem betöltse a szerepet, amit elvárnak tőle.

 
  
  

ELNÖKÖL: STAVROS LAMBRINIDIS
alelnök

 
  
MPphoto
 

  Elisa Ferreira (S&D) . – (PT) Elnök úr, biztos úr! Szeretnék köszönetet mondani Feio úrnak az együttműködés érdekében tett erőfeszítéseiért és a jelentését átható kompromisszumos készségért. Mindazonáltal arra a következtetésre jutottunk, hogy bizonyos kérdésekben – mint amilyen a pénzügyi felügyelet is – a Parlament képes összefogni és határozott álláspontot képviselni a közérdek védelmében, és ezt a határozott álláspontot a Bizottságnak és a Tanácsnak is tudomásul kell vennie. Ez a kérdés különösen időszerű most, hogy olyan jogszabálycsomag elfogadására készülünk, amely hat, különlegesen érzékeny javaslatból áll, és amelyek ügyében a Parlament társjogalkotói hatáskörrel rendelkezik.

Mi ugyanolyan aktívak leszünk, de engedmények nélkül. Bár a párbeszéd hívei vagyunk, készen állunk arra, hogy megvédjük céljainkat. Feio úr is hangsúlyoz néhány, ezzel összefüggő szempontot a jelentésében. Az egyik, hogy a gazdaságirányítás nem csak egy sor szankciót jelent. A növekedés és a foglalkoztatás külön kezdeményezéseket igényel. Kezdeményezésekre van szükség az Európai Unión belüli fokozódó eltérések elleni küzdelemhez. Konkrét javaslatok kellenek az európai monetáris alapról. Biztos megoldásokat kell találni a szuverén adósságokra.

Ott tartunk, hogy az emberek bizalma attól függ, hogy a Bizottság és a Tanács képes-e reagálni a polgárokat nyomasztó valódi problémákra: a munkanélküliségre, a növekedésre és a kohézióra.

 
  
MPphoto
 

  Vicky Ford (ECR) . – Elnök úr! Jobb gazdaságirányításra van szükség egy korai figyelmeztetési és gyors cselekvési rendszerrel. Bár számos ország nem teljesítette a hagyományos adósság- és hiánycélokat, ezek a mutatók nem figyelmeztethettek volna bennünket például a Spanyolországban vagy Írországban küszöbön álló válságról. Más intézkedésekre is szükség van.

A közgazdaságtan azonban nem egzakt tudomány, és nem csak számokról szól. A szovjet történelem a példa, hogy a legyártott traktorok számlálása önmagában nem épít szilárd gazdaságot, és hogy a központosított adók, vagy a központosított államkincstár sem csupán utópisztikus gondolat.

Sok a kérdés azzal kapcsolatban, hogy most mit kellene tenni. Egy csőd szélén álló nemzet bírsággal való fenyegetése üres ijesztgetésnek tűnik, az euróövezeten belüli folyamatos mentőakciók viszont mindig erkölcsi kockázattal járnak. Tudom, hogy sokakat aggasztanak a francia–német megállapodások, de lehet, hogy van bennük valami. Ha a piac kölcsönzi a pénzt, akkor a piac viselje a veszteséget is, ne pedig az adófizetők.

 
  
MPphoto
 

  Danuta Maria Hübner (PPE) . – Elnök úr! Mint már megszokhattuk, most is van jó és rossz az életünkben és abban, amit csinálunk. Fontos, hogy megértsük a múltat és a válság okait, és szerintem az Unió elvégezte ezzel kapcsolatban a házi feladatát, ma azonban sokkal inkább a jövőre kellene koncentrálni. A globális európai gazdaságirányítás, amit építünk, a holnapnak szól, és mint olyan, nem csupán a válság kezelésére szolgál.

Európa nem vákuumban él. Egy olyan világgal a háttérben állítjuk helyre Európát, amely nagyon különbözik a 2008-ban látottól. A G20-ak két éve egységre léptek a fiskális mentőakció érdekében, de ezt az egységet a félelem vezérelte. Mára ez az egység megosztottsággá vált. Nem létezik közös, globális jó. A globális kilábalás és a világgazdaság kiegyensúlyozására irányuló törekvések mögött sokféle erő húzódik meg. Fontos szerepet játszik az Európa versenyképességét erőteljesen befolyásoló, alapvető strukturális változás. Ugyanakkor robbanásszerűen megnövekedett a valuták és az árfolyamok szerepe a globális korrekciós mechanizmusokban. Példátlan sebességgel, egy új, globális monetáris rendszer van kialakulóban, amelyben a szereplők száma folyamatosan nő.

Hogy elkerülhessük az aszimmetrikus korrekciók katasztrófáját, sürgős szükség van a párbeszédre és az együttes fellépésre. Ha ezt elérjük, már csak az a kérdés, hogy Európa képes lesz-e szerepet játszani ebben az együttes fellépésben. Világos, hogy hiányzik ehhez az euróövezet külső képviseletének merész racionalizálási reformja. A reform késleltetésével potenciális befolyásunkról mondunk le. A jelenlegi globális körülmények között Európa ezt nem engedheti meg magának.

 
  
MPphoto
 

  Robert Goebbels (S&D) . – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Európa gyengélkedik, de a világ sem érzi jobban magát.

Korábban az Európai Unió Tanácsának soros elnöke hangsúlyozta, hogy a globalizáció eredményeképpen európai szinten és nemzetközi szinten kell cselekednünk. Ha azonban körülnézünk, hogy mi is történik az Európai Unióban és világszerte, kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy éppen ez a konkrét cselekvés hiányzik.

Évről évre, minden csúcstalálkozón ott parádéznak, és saját fellengzősségükben tetszelegnek a nagyok és a kevésbé nagyok, ezek a felfújt hólyagok, akiknek elvileg irányítaniuk kellene minket, miközben a csúcstalálkozókon egyetlen fő konklúziót tudnak csak elérni, mégpedig azt, hogy majd legközelebb újból megrendezik őket.

Ráadásul ennek az úgynevezett globális irányításnak, amelyet a G20-ak állítólag megtestesítenek, nincs semmiféle jogalapja a nemzetközi jogrendben, és az Egyesült Nemzetek rendszerén kívül működik. A G20-ak írott szabályok nélkül működő, önjelölt szervezet; gazdag nemzetek klubja, amely néhány, úgynevezett feltörekvő országgal veteti körül magát, köztük olyan példamutató demokráciákkal, mint Szaúd-Arábia.

Korábban Martin Schulz idézett egy passzust a G20-ak valamelyik üres kinyilatkoztatásából. Ugyanezt tehetnénk a saját európai csúcstalálkozóink után kiadott nyilatkozatok esetében is. Folytonos ígéretek, üres szavak, amelyeket soha nem követnek tettek. Mindezt csak megkoronázza, hogy Európa ki van téve az olyan franko-germán mini-csúcsoknak is, mint ahol a furcsa pár, Merkel és Sarkozy biztosítottak minket arról, hogy majd mutatják számunkra az utat.

Guy Verhofstadt most beszélt a kaszinóról és a szerencsejátékokról. Nagy a kísértés, hogy hozzátegyem „nincs több tét!”. A Bizottságnak és a Parlamentnek össze kell fognia, hogy ne játsszák el Európa összes zsetonját, és hogy megőrizzék a közösségi módszert.

 
  
MPphoto
 

  Regina Bastos (PPE) . – (PT) Elnök úr! Azzal szeretném kezdeni, hogy gratulálok az előadónak, Berès asszonynak és mindenki másnak, aki dolgozott a mai vita során tárgyalt jelentésen. A Pénzügyi, Gazdasági és Szociális Válsággal Foglalkozó Különbizottság tagjaként magam is hozzájárultam a kis- és középvállalkozások (kkv-k) kérdésében, hangsúlyozva kritikus szerepüket, hogy hajtóerőként működnek az Európai Unió fellendítésében, jövőbeli növekedésében és jólétében.

Az Európai Unióban egyébként több mint 20 millió kkv működik. Ha ezek közül mindegyik csak egy munkahelyet teremtene, az ugyanennyivel csökkentené a munkanélküliséget. Az előttünk lévő jelentésben megfogalmazott ajánlások a válságból való kilábalást szolgáló gazdasági stratégiák. Szeretném kiemelni a legfontosabbakat:

Az első a szociális piacgazdaság megerősítésének szükségessége a verseny korlátozásának elkerülésével, valamint a kkv-k hitelhez jutásának biztosítása. Azután ott van az adóösztönzők, sőt, akár támogatások nyújtása a kkv-k részére a munkahelyek megtartása és megteremtése érdekében. A következő az új, erősebb szociális dimenzióval rendelkező kisvállalkozói intézkedéscsomag. Egy másik ajánlás az idősek európai tanácsadói hálózatának létrehozása a tudásuk továbbadása érdekében. A következő az innováció, a gazdasági növekedés hajtómotorja, ezzel pedig az ipar és az innováció közötti alapvető kapcsolat nélkülözhetetlen eleme. Ott van azután az ipar és a tudományos világ közötti új partnerségek megteremtése. Végezetül pedig egy olyan oktatási rendszer létrehozása, amely a munkaerőpiac követelményeit és az új munkahelyekhez szükséges új szakképesítések kialakításának követelményeit egyaránt kielégíti.

 
  
MPphoto
 

  Liisa Jaakonsaari (S&D) . – (FI) Elnök úr! A Bizottság elnöke, Barroso úr az elején említette, hogy a gazdaságirányítás olyan gyorsan halad előre, hogy ezt két évvel ezelőtt senki nem tudta volna megjósolni. Ez csakugyan így van. Ezért amikor a sebesség önmagában nem cél, mindig érdemes ellenőrizni, hogy a vonat a helyes vágányon halad-e? A Berès-jelentés ezt meg is teszi, elemzése pedig kiváló.

És most, hogy Berès asszony különbizottsága tovább folytatja munkáját, érdemes megszívlelni azt, amit a gazdaságpolitika disszidensei mondtak, például a Nobel-díjas Paul Krugman. Szerinte a pénzügyminiszterek is csodadoktorok, csak ők az oltáron munkahelyeket áldoznak fel. Ha egy képzelt gazdaságból egy valódi felé szeretnénk elmozdulni, hallgatnunk kell rá és a hozzá hasonlókra. Ezenfelül szükség van az olyan reálgazdasági mutatókra is, mint a foglalkoztatás és a szegénység.

Nem örülök annak, hogy Schmidt úr véleménye szerint nem lehet kipróbálni és bevezetni Európában a pénzátutalások adóját. Annál is inkább csalódást okozott ez a kijelentés, mivel a felszólaló végkövetkeztetése a „több Európa” volt.

 
  
MPphoto
 

  Iliana Ivanova (PPE) . – (BG) A Pénzügyi, Gazdasági és Szociális Válsággal Foglalkozó Különbizottság jelentésében a következőkért szólalunk fel elsősorban: európai válasz, erős politikai és szellemi vezetés fokozott európai dimenzióval, messzemenő integráció, valamint az Európa polgárainak javát szolgáló közös európai piac létrehozása.

Olyan alapvetően fontos kérdésekben sikerült kompromisszumot elérnünk, mint a Stabilitási és Növekedési Paktum és szankcionáló mechanizmusai, a strukturális reformok menete, a költségvetés konszolidációja és az Európai Unió stratégiai beruházásai. A kiemelt jelentőségű, elsőrendű fellépések a kohéziós politikához és a kis- és középvállalkozásokhoz fűződnek.

A kohéziós politikának gazdaságpolitikánk egyik legalapvetőbb pillérévé kell válnia. Támogatni fogja az energiahatékonyság fejlesztését és a transzeurópai hálózatokat, amelyek azután segítenek az európai gazdaság felélénkítésében és fenntartható növekedésének előmozdításában. A kis- és középvállalkozások életbevágóan fontosak jövőbeli fejlődésünk, növekedésünk és jólétünk szempontjából. A kis- és középvállalkozások fogalmát oly módon kell újra definiálni, hogy az megteremtse a lehetőséget egy célirányosabb, a vállalkozói szellemet támogató politika számára és az adminisztratív terheket, valamint a bürokráciát mérséklő megfelelő intézkedésekre.

Őszintén remélem, hogy az Európai Bizottság és főként a tagállamok konkrét tettei tükrözni fogják javaslatainkat és ajánlásainkat, mert nincs vesztegetni való időnk. Hogy a válságból minél gyorsabban és erősebben jussunk ki, megfelelő, gyors reakcióval tartozunk polgárainknak.

 
  
MPphoto
 

  Ivailo Kalfin (S&D) . – (BG) A gazdasági recesszió eltérő mértékben sújtotta az egyes tagállamokat. E különbség azonban nem terjedt az euróövezet határain kívülre, mint ahogy az gazdasági szempontból elvárható lenne. A közös valuta sajnos egyelőre nem eredményezett egymáshoz idomulást gazdasági szempontból. Sőt, éppen az ellenkezője történt. Ma már sokkal nagyobb különbségek vannak az euróövezet országai között, mint az euró bevezetésének idején. Ez rettentően veszélyes.

Nyilvánvaló, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktum mutatói nem pontosak és nem működnek. Ezért a szankciók automatikus kivetése önmagában nem jár pozitív eredményekkel. Még ennél is kevesebb hatása lesz az Európai Unió 27 tagállamára. Sőt, akár az ellenkezője is megtörténhet a gazdasági sztereotípiák miatt, amelyek öncélúak, és maguk is új problémákat gerjesztenek.

A megoldás világos. A tagállamok lehető legmagasabb szintű konvergenciájára van szükség, hogy ugyanazokkal az intézkedésekkel ugyanazokat az eredményeket lehessen elérni mindenhol. Ez több uniós szintű politikát jelent, több eszközt az európai intézmények kezében, magasabb költségvetést és nagyobb költségvetési függetlenséget az Európai Unióban, többek között saját bevétel-arányának növelésével.

 
  
MPphoto
 

  Frank Engel (PPE) . – (FR) Elnök úr! Amint a Franciaországban és máshol tapasztalható felbolydulás is tanúsítja, még messze nincs vége a válságnak. Úgy vélem, hogy Európában a válság az integráció válságává alakult. Tökéletes példa erre a deauvillei megállapodás, amely aláássa a közösség módszert, és a néhány tagállamra még mindig jellemző nagyzási hóbortot tükrözi. De mindent egybevetve, ki is lehet nagyszabású közöttünk?

Úgy tudom, hogy 2050-re Európa még mindig 6–7%-át fogja kitenni a világ népességének, miközben gazdasági hatalma széthullóban lesz. Az fog segíteni válaszolnunk a nemzetközi verseny kihívásaira, ha tovább folytatjuk a versengést egymással, vagy az, ha alárendeljük magunkat a közösségi módszerek irányításának, és közösen cselekszünk? Európának ehhez erőforrásokra van szüksége, mégpedig új és innovatív erőforrásokra. A jövendőbeli pénzügyi keretről szóló vita jó lehetőség arra, hogy beszéljünk ezekről az erőforrásokról, és megpróbáljuk meghatározni ezeket, mind kutatási és fejlesztési alapon, mind az Európai Külügyi Szolgálat vonatkozásában.

Mi értelme is lenne egy 28. európai diplomáciai szervezetnek, ha csak hozzáadnánk azt a meglévő szervekhez anélkül, hogy megrostálnánk őket? Ezt kellene tennünk, hogy kicsit megkönnyítsük a tagállamok helyzetét a konszolidációhoz, és meg kellene adnunk Európa számára a szükséges erőforrásokat ahhoz, hogy végre olyan politikákat folytasson, amelyek jelentenek is valamit az állampolgárok számára. Ez az, amit akarnak tőlünk.

 
  
MPphoto
 

  Burkhard Balz (PPE) . – (DE) Elnök úr! Nem akarok önhittnek tűnni, de a ma reggeli vitát hallgatva az a benyomásom, hogy az elmúlt hónapokban sok munkát végeztünk. A Pénzügyi, Gazdasági és Szociális Válsággal Foglalkozó Különbizottság szintén sokat dolgozott az elmúlt évben. Ez nyilvánvaló az eredetileg benyújtott jelentés-tervezet 1 600 módosításából. A különbizottság megbízását újabb egy évvel meghosszabbították. Szerintem nagyon helyesen. Ennek a válságnak még messze nincs vége. Írország alig úszta meg az államcsődöt, Görögország költségvetése még mindig nem állt helyre, és az általános helyzet sem ad okot arra, hogy lefújjuk a riadót. Folytatni kell tehát a pénzügyi és gazdasági reformokat, és még túl korán van ahhoz, hogy lezárjuk a vitát a válság okairól és a következtetésekről, amelyeket le kell vonnunk.

Tehát nem lenne helyes, ha a válsággal foglalkozó különbizottság munkáját többé-kevésbé befejezettnek tekintenénk, és megszüntetnénk a felhatalmazását. Ehelyett folytatni kell a munkát, mégpedig az eddig elért eredmények alapján. Ezért érzem úgy, hogy a benyújtott közbenső jelentés mindenki számára elfogadható. Ezt mutatta a különbizottság széles körű jóváhagyása is. Lehet, hogy a megfogalmazás lehetett volna helyenként kissé tömörebb és velősebb, de annak kell felfognunk a jelentést, ami: egy közbenső válasznak.

Sokkal fontosabb az egyes szakaszok megszövegezésénél az, hogy a különbizottság munkájának második szakaszát az előzetes munkára alapozzuk. Végig kell gondolnunk, hogy a válsággal foglalkozó különbizottság megbeszéléseit miként és hol tudnák támogatni a jogalkotási bizottságok küszöbön álló vitái.

 
  
MPphoto
 

  Antonio Cancian (PPE) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Nagyon figyelmesen hallgattam a ma reggel elhangzó hozzászólásokat, de úgy gondolom, több fényt kellene vetni az eszközök – amelyek egyébként jól definiáltak és összehangoltak –, a stratégia, és az Európai Unió belső egysége közötti különbségre.

Ami az eszközöket illeti, szerintem átütő előrehaladást értünk el; itt tehát a helyes irányba haladunk. Amit nem tudok megérteni, az a stratégia. Más szóval: egyáltalán ugyanazt a megközelítést követjük? Mindig sokat beszéltünk a stabilitásról, de most itt az ideje – mi több, már régóta esedékes –, hogy a növekedésről beszéljünk. Teljesen egyetértek azzal, hogy stabilitásról és áldozatokról beszélünk, de nem végzünk jó munkát, ha ezzel egy időben nem célozzuk meg – a foglalkoztatás megteremtésén keresztül – a növekedést.

Barroso elnök nemrégiben járt itt, hogy beszédet tartson az Unió helyzetéről. Azt gondolnám, azzal kellene emlékeztetnünk őt erre, hogy világosan leszögezzük az Unió stratégiáját a pénzügyi piaccal kapcsolatban. Nem hallottam, hogy valaki beszélt volna erről a stratégiáról ma reggel.

Engedjék meg, hogy elmondjam, megbocsáthatatlan hiba lenne megpróbálni takargatni a nyilvánvaló anarchiát a tagállamok között a szubszidiaritás koncepcióját illetően, amelyre túl gyakran hivatkozunk, és általában helytelenül.

 
  
MPphoto
 

  Arturs Krišjānis Kariņš (PPE).(LV) Elnök úr, biztos úr, tanácstagok! Az elmúlt két évben rengeteg ember szenvedett az Európai Unióban a válság közvetlen hatására. Hazámban, Lettországban sem szenvedtek kevesebben. A gazdaság forgalma 20%-kal csökkent, a munkanélküliség viszont hasonlóan meredeken emelkedett. Honfitársaim és honfitársnőim belátták, hogy ilyen rendkívüli körülmények között rendkívüli megoldásokra van szükség. Mik voltak ezek a megoldások? Az államháztartás helyreállításának érdekében a lettek türelmesen elviselték a fizetések több mint 30%-os csökkentését és az ezzel egy időben megemelt adókat. Ezzel sikerült stabilizálni Lettország pénzügyi helyzetét. Akkor hát miért vagyok felháborodva? Azért vagyok felháborodva, mert azt olvasom ma, hogy Németország és Franciaország nem hogy megerősítené, de valójában gyengíteni szeretné az Európai Unió pénzügyi felügyeletét. Ez azt jelenti, hogy honfitársaim igyekezete hiábavaló volt? Hölgyeim és uraim! Ilyen helyzetet nem engedhetünk meg magunknak. Nem engedhetjük, hogy az a néhány nagy tagállam, amely továbbra is felelőtlenül kíván élni, győzedelmeskedjen. Meg kell erősítenünk a Bizottság javaslatát arról, hogy Európának szigorú pénzügyi felügyeletre van szüksége. Köszönöm figyelmüket.

 
  
MPphoto
 

  Gunnar Hökmark (PPE) . – Elnök úr! Legyünk világosak egy dologgal kapcsolatban: a gazdasági világválság főként az Egyesült Államokat és az európai gazdaságokat érintette. A világ más tájain gyors növekedési ütem tapasztalható; de nem Európában és nem az Egyesült Államokban. Ez leginkább a túlzott költekezésből és a növekedés hiányából ered. Úgy gondolom, ez az egyik legfontosabb kihívás számunkra.

Lökést kell adnunk a növekedésnek, de eközben stabil államháztartásokra van szükség. Ez az, amit aggasztónak találok – mindazok mellett, amelyről a korábbi felszólalók már szót ejtettek –, azt, hogy néhány európai vezető a stabilitási paktum vonatkozásában kevésbé szigorú és rugalmas szabályokról beszél, és módosítani akarja a szerződést. Nem hiszem, hogy Európának most arra lenne szüksége, hogy többéves tárgyalásokba bocsátkozzon a szerződés módosításáról. Ez inkább széthullásra emlékeztet, nem pedig integrációra és versenyképességre.

Annyi automatikus szankcióval, amennyi csak lehetséges, meg kell erősíteni a stabilitási paktumot. Biztosítanunk kell a költségvetési hiányok határozott, szisztematikus csökkentését, miközben reformokat hajtunk végre a jobb gazdasági növekedés előmozdítása érdekében; megnyitjuk a határokat Európában, és nagyobb versenynek nyitjuk meg a lehetőségét. Ez az előrevezető út, és ez az, ami mellett ki kell tartanunk a G20-on. Ez az európai célkitűzés.

 
  
MPphoto
 

  Theodoros Skylakakis (PPE) . – (EL) Elnök úr! A gazdasági válságról szóló Berès-jelentés, a mai vita egyik témaköre, a 32. bekezdésben megjegyzi, hogy egyes tagországoknak – és itt nyilvánvalóan hazámra, Görögországra céloz – nincs lehetőségük arra, hogy valós gazdaságélénkítési terveket alkossanak, és 2012-ig minden lehetőség az állami kiadások csökkentésére, adóemelésekre és az államadósság csökkenésére korlátozódik. Ez az állásfoglalás óriási jelentőséggel bír Görögország és mások számára is, mert vannak olyan erők az országban, amelyek éppen az ellenkezőjét állítják.

Én személyesen szeretném támogatni a Berès-jelentésnek ezt az állásfoglalását, mivel az óriási hiánnyal és adóssággal küzdő országok, főként azok, amelyeknek már nincs hozzáférése a nemzetközi tőkepiachoz, csak akkor állhatnak növekedési pályára, ha előbb csökkentik a hiányt. Nincs más megoldás. Hiánycsökkentés nélkül nincs hozzáférés a nemzetközi piacokhoz. A nemzetközi piacokhoz való hozzáférés nélkül nincs kilábalás. Keserű pirula, főként az állampolgárok számára, de kell, hogy legyen annyi bátorságunk, hogy megmondjuk nekik az igazat.

 
  
MPphoto
 

  Seán Kelly (PPE) . – Elnök úr! Nem fogom túllépni az egy percet. A ma reggeli vitából két állításra szeretnék koncentrálni. Az egyiket Danuta Hübner felszólalásában hallottuk arról, hogy Európa nem vákuumban él. A másodikat Chastel úr említette, miszerint nem lehet elvárni, hogy egyedül Európa adjon engedményeket.

Úgy gondolom, itt az ideje, hogy az Európai Unió bekeményítsen, különösen a G20-ak és az Egyesült Nemzetek felé. Ott tartunk, hogy 11%-os a munkanélküliség, 20%-os a munkanélküli fiatalok aránya, masszív államadóssággal nézünk szembe, és milliók élnek szegénységben. Ha a világ más országai nem hajlandók megosztani velünk a terheket, akkor mondjuk meg nekik, hogy mi viszont nem hagyjuk, hogy tagállamaink elveszítsék versenyképességüket, és növekedjék a szegénység az Európai Unióban.

Másodszor, azt szeretném mondani, hogy nem csak közös hangon kell megszólalnunk Európában, de közös testtel kell cselekednünk is. A reggel emlegetett önjelölt vezetőbizottságot le kell állítani. Módjukban lesz kifejteni érveiket a Tanács előtt.

 
  
MPphoto
 

  Jan Kozłowski (PPE) . – (PL) Szeretném azzal kezdeni, hogy elmondjam, elégedett vagyok a jelentéssel a stabilitási keret és az Unió gazdaságirányításának javításáról, és hálásan köszönöm az előadó, Feio úr kiváló munkáját. Biztos vagyok benne, hogy az olyan új kezdeményezések, mint a pénzügyi felügyeleti csomag és az európai szemeszter lehetővé teszi a jövőben a válságok elkerülését, de legalábbis hatásuk mérséklését.

Ugyanakkor azt gondolom, hogy a kulcskérdést továbbra is a tagállamok gazdaságait érintő politikai stratégiák jobb koordinációjára és fokozott átláthatóságára irányuló intézkedések jelentik. Szeretném hangsúlyozni annak fontosságát, hogy megfelelő keretrendszert alakítsunk ki az EU-szintű és tagállami szintű költségvetési együttműködéshez, ideértve a nemzeti költségvetések kiadási kategóriáinak hozzáigazítását az EU költségvetéséhez. Ez lehetővé tenné az európai közkiadások pontos, szisztematikus elemzését.

 
  
MPphoto
 

  Gilles Pargneaux (S&D) . – (FR) Elnök úr! Elsőként szeretnék néhány szót szólni a francia–német javaslatokról. Úgy gondolom, hogy erre végső soron pozitívan kellene reagálnunk. Úgyis gyakran hangoztatjuk, hogy 2007 óta hiányzik a francia–német motorunk. Sajnálatos ugyanakkor, hogy a francia–német javaslatok egy eleme Franciaországot lekötelezetté fogja tenni, lévén, hogy a javaslatok arra irányultak, hogy megakadályozzák, hogy Franciaország bajba kerüljön az ottani pénzügyi és gazdasági nehézségek miatt.

Arra is fontos rámutatni, hogy – a Berès-jelentéssel ellentétben – e javaslatok semmiféle pozitív ötlettel nem állnak elő, amely alapján igazi gazdaságirányítás jöhetne létre az Európai Unióban.

 
  
MPphoto
 

  Monika Flašíková Beňová (S&D) . – (SK) A válság nagyon összetett jelenség, így csak néhány megjegyzést szeretnék tenni a rendelkezésre álló rövid idő alatt.

Először is, túl nagy hangsúlyt fektetnek a nemzetgazdaságok államadósságának feltételeire, miközben a többi mutató is legalább ennyire fontos lenne. Ráadásul válság idején egy bizonyos szintű adósságtömeg elkerülhetetlen, hiszen a versenyszektor hiányát a kormányoknak a közszféra konjunktúrájával kell kompenzálniuk, pontosabban, állami ösztönzőket kell biztosítani a versenyszektor számára, hogy fékezzék a munkanélküliség növekedését. Hölgyeim és uraim, miközben ezekkel a számokkal vagyunk elfoglalva, megfeledkezünk az emberekről, akik nem tehetnek a válságról, és megfeledkezünk a munkanélküliségről és a szociális helyzet rosszabbodásáról. Azt is szeretném hangsúlyozni, hogy a gazdaságpolitikák európai szintű koordinációja és a pénzügyi szektor szabályozása nélkül nagyon nehéz lesz megtalálni a kivezető utat a válságból.

Végezetül pedig egy utolsó felhívásom vagy kérésem lenne. Biztos úr! Évek óta kérem, hogy történjen végre valódi intézkedés az adóparadicsomok ügyében.

 
  
MPphoto
 

  Anneli Jäätteenmäki (ALDE) . – Elnök úr! Azt javaslom, hogy a jövőben legyen egy képviselőnk gazdasági ügyekben. Ugyanúgy, mint a külügyekért felelős főképviselő esetében, szükség lenne egy gazdasági ügyekért felelős főképviselőre is. A jövőben egybeolvaszthatnánk Rehn úr és Barnier úr funkcióját.

Más témára áttérve, kár, hogy a G20-ak találkozóin nem hallathatjuk egységesen a hangunkat. Az Európai Unió Franciaországot, Sarkozyt és a G20-ak elnökét támogatja. Jó lenne, ha a jövőben ezen a tárgyaláson az Európai Uniót egy poszt és egy ember képviselné, és egységesen szólalnánk fel.

 
  
MPphoto
 

  Sven Giegold (Verts/ALE) . – Elnök úr! Tegnap este együtt éreztem Rehn úrral a sajtótájékoztatón, ahol egy olyan megállapodást kellett bemutatnia, ami nem egyedül az ő javaslatait tükrözte. A felügyeleti csomagból kiindulva láthatjuk, hogy a Parlament és a Bizottság a jó eredmény érdekében képes egymással dolgozni. Szerintem most is ezt kell tennünk.

Ha a hiány- és adósságeljárásokat tekintjük és az Ön jó javaslatait a makrogazdasági egyenlőtlenségekről, ha jól akarunk járni, kritikusan fontos, hogy a többlettel és a hiánnyal rendelkező országok egyformán viseljék a felelősséget azért, hogy talpra állítsák az eurót. Csak annyit mondhatok, hogy a Parlament legnagyobb része kész támogatni az Ön javaslatait.

 
  
MPphoto
 

  Miguel Portas (GUE/NGL) . – (PT) Elnök úr! Miután a francia-német partnerség már nincs itt az ülésteremben, a három kérdést, amit szeretnék feltenni, a Bizottsághoz és a Tanácshoz intézem.

Az első kérdés a kamatozó betétekről szól: mivel lehet ésszerűen megmagyarázni azt, hogy a hiányt azzal próbáljuk leküzdeni, hogy egyik hiányhoz egy másik hiányt adunk?

A második kérdés a strukturális alapok felfüggesztésének lehetőségéről szól, amely csupán azzal a következménnyel járna, hogy veszélybe kerül a közép- és hosszú távú növekedés, emelkedik az adósságok kamata és növekedik a rövid távú deficit.

Ebből adódik a harmadik kérdés: mi lenne, ha szankciókat vezetnénk be az emberi butaságra és arroganciára?

 
  
MPphoto
 

  Andrew Henry William Brons (NI) . – Elnök úr! Gazdasági növekedést ígértek nekünk, de a fejlődő országok és az európai országok közötti verseny a gyártó háttér és a munkahelyek tönkremenéséhez fog vezetni gazdaságainkban.

Csak úgy tudjuk velük felvenni a versenyt, ha saját dolgozóink életszínvonalát nyomjuk le. Vessük el a globalizációt, óvjuk meg gazdaságainkat, és ne a versenytársak versenyképességét erősítsük, hanem a sajátunkat.

Jobb gazdaságirányítást ígértek nekünk Európában. De a tagállamok gazdaságai nagyban különböznek, és egyetlen gazdasági recept nem illik mind a 27 országra. Minden egyes országnak magának kell előírnia, hogy milyen irányítási formát igényel.

Bár a gazdasági válságot a bankok kezdték, a kormányok mégis azonnal a segítségükre siettek. Ellenőrzés alá kell vonnunk a bankok hitelt létrehozó, azaz pénzteremtő tevékenységeit. A bankoknak a gazdaságot kell szolgálniuk, nem szabad megengedni, hogy a saját érdekeiket kövessék, hát még hogy a legnagyobb kedvezményezettjeink legyenek.

 
  
MPphoto
 

  Alajos Mészáros (PPE) . – (HU) Az Európai Unió történetének legsúlyosabb társadalmi és gazdasági válságát éltük át, melynek legfőbb okai közé tartoztak a globális egyenlőtlenségek, a laza pénzügy szabályozás és az Egyesült Államok megengedő monetáris politikája. Úgy gondolom, hogy az Európai Unió egy kicsit megkésve tudott választ adni a válság következményeire. A tagállamok első reakciói nem voltak összhangban egymással. A jövőben a válságidőszakok kezelésére rendelkeznünk kell a megfelelő gazdasági irányítási mechanizmusokkal. Biztonságunk érdekében el kell érnünk, hogy az Európai Unió a saját erejére tudjon támaszkodni. Véleményem szerint még szükség van a különbizottság munkájára, hiszen a válságnak még nincs vége, a pénzpiacok helyzete még nem stabilizálódott. A tagállamoknak össze kell hangolniuk a költségvetési politikájukat és meg kell azt osztaniuk egymással. A belső piac a növekedés egyik elengedhetetlen mozgatórugója, ezért az EU 2020-as stratégiájának a hosszútávú beruházásokra és a foglalkoztatásra kell koncentrálni. Meg kell erősíteni a kkv-k helyzetét, mivel kulcsfontosságú munkái a kutatás, az innováció, valamint a növekedés motorjai.

 
  
MPphoto
 

  Antigoni Papadopoulou (S&D) . – (EL) Elnök úr! Az Európai Unió valóban válaszút előtt áll. A nemzetközi gazdasági válság korlátozta a növekedést, és súlyosbította a munkanélküliséget, a szegénységet és a társadalmi kirekesztést. A mentőintézkedések komoly gyengeségeik ellenére is pozitívak voltak. Ezzel együtt azonban nyilvánvaló, hogy több közösségi szolidaritásra és koordinációra van szükség a nemzeti gazdaságélénkítési tervek között.

Az Európai Parlament több Európát akar a Bizottságtól, kevesebb bürokráciát, a kis- és középvállalkozások támogatását, több új munkahelyet, több forrást a létfontosságú ágazatok projektjeinek finanszírozására, és erősebb rendszert az Európai Unió gazdasági, fiskális és szociális politikáinak szabályozásához, felügyeletéhez és koordinálásához.

Magam is támogatom a közös monetáris alap létrehozását az európai gazdaságirányítás eredményes kontrollja érdekében. Végül pedig szeretném kifejezni, hogy annyira büszke vagyok a Nobel-díj ciprusi nyertesére, Christoforos Pissalidesre, hogy szeretném, ha az Európai Parlament felkérné arra, hogy fejtse ki véleményét előttünk arról, hogy miként képzeli el a munkanélküliség és a mostani idők kihívásainak kezelését.

 
  
MPphoto
 

  Philippe Lamberts (Verts/ALE) . – (FR) Elnök úr! A Bizottsághoz és a Tanácshoz intézem szavaimat, csak hogy felhívjam a figyelmet három általunk érzékelt hiányosságra az európai irányításról szóló javaslatokban.

Az első hiányosság, hogy bár a hiányok és az adósság tekintetében rendkívül szigorú a fegyelem, addig a beruházások terén rendkívül laza. Ezzel az Európa 2020-ra célzok. Mindkét területen egyaránt erős fegyelemre van szükség, hiszen a megszorítások önmagukban nem fogják beindítani a konjunktúrát.

A második hiányosság, hogy ha már annyira ellenőrizni akarjuk a kiadásokat, akkor arról is gondoskodnunk kellene, hogy behajtsuk a szükséges bevételeket. Ezt többször is hangoztattam már: az adók koordinálása nélkül nem tudjuk koordinálni a költségvetést sem.

A harmadik hiányosság úgy gondolom, egy demokratikus hiányosság, és ezt leginkább a munkacsoport javaslataiban látom szembetűnőnek. Úgy tűnik, hogy ami a munkacsoportot illeti, a Parlament nem is létezik. Ezt én elfogadhatatlannak tartom.

 
  
MPphoto
 

  Constance Le Grip (PPE) . – (FR) Elnök úr! Beszédemet az elkövetkező G20-csúcstalálkozóra való előkészületekre szeretném összpontosítani. A korábbi felszólalók már mindent elmondtak az európai gazdaságirányításról, arról az igényről, hogy erősítsük meg az európai gazdaságirányítást, erősítsük meg a Stabilitási és Növekedési Paktumot, és hogy a folyamatba szorosabban be kell vonni az Európai Parlamentet és természetesen a nemzeti parlamenteket is.

Két olyan kihívást szeretnék röviden megemlíteni, amellyel saját nemzeteink és a G20-tagállamok is szembenéznek: olyan kihívások ezek, amelyeket véleményem szerint a G20-ak küszöbönálló tárgyalásain meg kellene oldani.

Az egyik a valutaháború, a másik a nyersanyagárak volatilitása. E két kérdés valódi veszélyt jelent a globális növekedés számára, és jelentős egyenlőtlenségeket okoz a földön. Úgy vélem, hogy velük kapcsolatban az Európai Uniónak közös álláspontot kellene képviselnie, hogy egy hangon szólaljon meg nem csak a közeledő G20-csúcstalálkozókon, Szöulban és az azt követőkön, hanem még átfogóbban, a világszínpadon is.

 
  
MPphoto
 

  Petru Constantin Luhan (PPE) . – (RO) A válság hatásainak még messze nincs vége. Ezért is szeretném Önöket ebben a vonatkozásban emlékeztetni a gazdasági és a kohéziós politika fontos szerepére, és nem utolsósorban az elengedhetetlen feltételre, amit képvisel.

Ez a politika a gazdaságélénkítési csomag kulcsfontosságú jellemzője lett; hozzáadott értéket képvisel, támogatja a modernizációra és a fenntartható gazdasági növekedésre irányuló erőfeszítéseket, és mint olyan, egyszersmind az európai szolidaritást testesíti meg. Úgy gondolom, mindenekelőtt nagyberuházásokra van szükségünk az infrastruktúra minden terén, legyen az közlekedés, energia vagy távközlés. Jelentős tőkebefektetésre van szükség nem csak többféle állami és magán finanszírozási forrásból, de állami és magán partnerségeken keresztül is; az ezekben rejlő lehetőségeket még mindig nem aknáztuk ki teljesen.

 
  
MPphoto
 

  Rachida Dati (PPE) . – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Először gratulálni szeretnék kollégánknak, Feio úrnak színvonalas jelentéséért és az abban kifejtett ambiciózus javaslatokért. Ez is azt mutatja, hogy az Európai Parlament teljes szerepet tölt be egy olyan vitában, amely döntő jelentőségű Európa jövője szempontjából, és ennek csak örülni lehet.

A görög válság felfedte az Európai Unió gazdaságirányítását aláásó gyenge pontokat. Ennek kapcsán megemlíteném Feio úr javaslatát a pénzügyi stabilitás állandó mechanizmusának megteremtéséről. Ezt a kérdést a probléma gyökerénél kell kezelni.

Úgy vélem, hogy megoldása részben a Stabilitási és Növekedési Paktum és konkrétabban az abban foglalt szankciók megerősítésében rejlik. Bár nem mindig népszerű, ez elengedhetetlen a nemzeti költségvetések tartós rehabilitációjához. Ez korlátozás ugyan, de nincs más választásunk.

 
  
MPphoto
 

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D) . – (LT) A pénzügyi, gazdasági és szociális válság Európa valamennyi polgárát érintette. A nehéz idők azonban csak még inkább rávilágítottak arra, hogy a különböző nemzeti gazdaságélénkítési tervek rosszul voltak összehangolva, és nem voltak eléggé eredményesek. Egyes tagállamoknak azért nem volt igazán lehetőségük arra, hogy valódi nemzeti gazdaságélénkítési tervet dolgozzanak ki a növekedést és a foglalkoztatást serkentő intézkedésekkel, mert a recesszió alatt a nemzeti adósság csökkentése érdekében még inkább vissza kellett fogniuk a közkiadásokat és megemelni az adókat. Sajnos néhány tagállamban mindez az egyszerű emberek rovására történik. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy a válság nagyon egyértelműen rávilágított a különböző társadalmi csoportok közötti társadalmi egyenlőtlenségekre. Például a nők a férfiaknál sokkal nagyobb veszélynek vannak kitéve, hogy a szegénységi küszöb alá süllyednek. Az Európai Uniónak tehát le kell vonnia a válság tanulságait, és a tagállamokkal való közös fellépést koordinálva meg kell valósítania az elfogadott kezdeményezéseket minden téren.

 
  
MPphoto
 

  Andreas Mölzer (NI) . – (DE) Elnök úr! Alig sikerült félig-meddig megreguláznunk a részvénypiac pénzügyi cápáit, és máris belecsöppentünk a valutaleértékelések globális versenyébe, amelyet még nem sikerült kivédeni, a Kína részéről újonnan kinyilvánított enyhe alkalmazkodás ellenére sem. A valutapiacokon való beavatkozás vagy leértékelés mindig is utálatos volt az európaiak számára, de most a globalizáció rájuk kényszerítette ezt a problémát. Az Egyesült Államok az államadósság csökkentését akarja, a japánok a gazdaságot szeretnék fellendíteni, a kínaiak pedig a kivitelük növelésére koncentrálnak. Mivel a többi gazdasági hatalom által gyakorolt puha valutapolitika természetszerűleg árt Európának és más országoknak is, ez véleményem szerint fontos téma kell, hogy legyen a G20-csúcstalálkozón.

A világpiacok elárasztása olcsó kínai importtal végül is elég könnyen megy, ha a valuta mesterségesen le van értékelve. Ez a fajta tartós beavatkozás torzítja a piacot; rendkívül veszélyes játszma, amely a legrosszabb esetben térdre kényszerítheti az egész világgazdaságot.

Még ha a sikerre való kilátások kétségesek is, elengedhetetlen, hogy a pénzügyi tranzakciókra kivetett adóról szóló tervek szóba kerüljenek a csúcstalálkozón.

 
  
MPphoto
 

  Pervenche Berès , előadó. – (FR) Elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani a felszólalóknak hozzájárulásukért. Két vagy három felszólalásra szeretnék válaszolni.

Az első Zile úré. Amit elmondott, az nagyon fontos szerepet játszik a kohéziós politika reformjában. Értékelnünk kell a kohéziós politikát abból a szempontból, hogy a csatlakozás óta eltelt évek folyamán bejött-e a „fogadásunk” arról, hogy a belső egyenlőtlenségeket részben ki fogja egyenlíteni ezeknek a forrásoknak a felhasználása. Olyan objektív értékelésre van szükség, amelyből tanulhatunk a jövőre nézve.

Szeretném megköszönni, hogy sokan szólaltak fel az Európai Unió képviselete és a világirányítás ügyében. Ez tisztán stratégiai kérdés az Európai Unió részére most, hogy látszólag bármikor kirobbanhat egy valutaháború. Egyetlen európai hangon kell megszólalnunk kívül és belül egyaránt. Belső erőnkre kell támaszkodnunk, hogy megerősödjünk és egységes frontot képviseljünk a világ előtt valamennyi megnyilatkozásunkban.

Most pedig kollégám, Robert Goebbels szavait szeretném elismételni: a G20 valóban nem az a megoldás, amire mindannyian vágyunk a világirányítás terén, ahol mindenkinek megvan a helye, és a szükséges egyeztetési hatóságok is beleférnek. Ez az Egyesült Nemzetek főtitkárának tegnapi beszédét idézi fel, amelyben arról beszélt, hogy az Egyesült Nemzetek intézményének és irányításának mindent átfogó reformjával kell kijelölnünk az általunk követendő irányt az Egyesült Nemzeteken belül.

Elnök úr! Végül a vita lezárásaként szeretnék visszatérni az állami beruházások kérdésére és arra, amit képviselőtársam, Lamberts úr említett. A jelentésben felkérjük a Bizottságot, hogy évente vizsgálja felül az állami és magán beruházási igényeket, és vezessen be olyan teljesítménymutatókat, amelyek segítségével végre kialakíthatunk egy hosszú távú beruházási stratégiát, amely előnyös a munkahelyek, s mint olyan, az európai polgárok részére. Ezt a stratégiát egy fenntartható jövőképre és a szolidaritás koncepciójára alapoznánk, azaz az Európai Unió lényegére.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Diogo Feio , előadó. – (PT) Elnök úr! Először is szeretném megköszönni valamennyi képviselőtársam hozzájárulását, azokét is, akiknek felszólalása még hátra van a vita lezárása előtt. Ideje, hogy a szavakról áttérjünk a tettekre. Mostantól fogva, a – remélhetőleg pozitív eredménnyel záruló – szavazást követően a Parlament kialakult állásponttal rendelkezik a gazdaságirányításról. Az álláspont az Unió szellemét hivatott támogatni: nagyobb átláthatóság és több nyilvánosság. Szorgalmazni fogja a gazdaságirányítást, mint célt az Európai Unió mind a 27 tagállama növekedéséhez, a közöttük lévő jobb koordinációhoz, a nagyobb gazdasági és monetáris unióhoz.

Egyszóval, szolidárisabb, felkészültebb és eredményesebb Európát fog szorgalmazni; mindenki Európáját, amely különböző szólamokon énekel, de ugyanabból a kottából; a tanácsi, bizottsági és parlamenti állásfoglalások Európáját. A gazdaságirányítás Európája nem a kétoldalú csúcstalálkozók Európája, hanem az intézményi hangok Európája, amelyben az Európai Parlament és a polgárok is hangot kapnak.

Kiemelkedő, hogy az Európai Parlamentnek és a nemzeti parlamenteknek is kulcsszerepet kell játszaniuk e téren. Saját képpel kell, hogy rendelkezzenek a tagállamok szükséges makrogazdasági felügyeletéről, hallatniuk kell saját hangjukat az Európa 2020 végrehajtását illetően, és nagyon oda kell figyelniük a Stabilitási és Növekedési Paktum megerősítésének kérdésére. A Parlament több különböző javaslatot tett a többi intézménnyel kapcsolatban.

Ezzel eljött az idő – és ez, elnök úr, az utolsó megjegyzésem –, hogy erőteljesen és egységesen vitassuk meg az előttünk lévő kérdéseket.

 
  
MPphoto
 

  Olli Rehn , a Bizottság tagja. – Elnök úr! Először is szeretnék köszönetet mondani az előadóknak, Berès asszonynak és Feio úrnak és a tisztelt képviselőknek ezért a nagyon alapos és mélyreható vitáért.

Tisztában vagyok vele, hogy a hozzájárulások mennyisége összhangban van a szóban forgó kérdések fontosságával. Szeretnék néhány választ adni és megjegyzést tenni a vitával és a jelentésekkel kapcsolatban. A nemzetközi poronddal szeretném kezdeni.

A világgazdaságban újra felütötték fejüket a válság előtti egyenlőtlenségek, és ez a fenntartható fejlődést és a munkahelyteremtést fenyegeti. Ezért életbevágóan fontos, hogy a G20-ak először is az e heti miniszteri találkozón, majd a két hét múlva esedékes csúcstalálkozón képesek legyenek a globális növekedés újra kiegyensúlyozására irányuló, eredményes nemzetközi politikai koordinációt megvalósítani.

A kiegyensúlyozásban minden országnak el kell játszania a maga szerepét: a többlettel rendelkező országokban a hazai keresletet kell megerősíteni, a hiánnyal rendelkező országokban pedig a kivitel növekedésére kell koncentrálni. Ezen áll vagy bukik több millió munkahely sorsa a világgazdaságban és az Európai Unióban.

Az Európai Unió olyan erős és stabil nemzetközi pénzügyi rendszer kialakításán dolgozik, ahol az árfolyamok a gazdasági alapokat tükrözik. Az egyik leglényegesebb eleme a G20-ak céljának, hogy újból egyensúlyba állítsák a globális növekedést a fenntartható fellendülés és munkahelyteremtés érdekében.

Emiatt elengedhetetlen az is, hogy az EU megreformálja és megerősítse saját gazdaságirányítását. Ehhez tett fontos hozzájárulást Berès asszony és Feio úr jelentése, és amikor a Bizottság jogszabályjavaslatait elfogadják, áttörést jelentő előrelépést teszünk egy igazi, eredményesen működő gazdasági és monetáris unió felé.

Feltettek néhány kérdést arról, hogy mi a Bizottság véleménye a pénzügyi intézményekre kirótt adókról. Ezt megbeszéltük Barroso elnökkel, és úgy gondoltuk, hasznos lenne tisztázni az ezzel kapcsolatos álláspontunkat, mert e kérdés kapcsán több zavaros állítás is elhangzott.

Pénzügyi rendszerünk gyökeres átalakításának kellős közepén vagyunk, és ezt a lendületet a G20-ak találkozóján is fenn kell tartanunk. A Bizottság mindenekelőtt javaslatot terjesztett be egy stabilitási díjról vagy bankadóról annak érdekében, hogy mind a versenyszféra, mind a banki és a pénzügyi szektor egyaránt járuljon hozzá a válságból eredő költségekhez és a jövőbeli válságok megoldásához.

Az előterjesztés megtörtént, és néhány tagállam már megkezdte a bevezetését.

Másodszor, a Bizottság azt akarja, hogy a pénzügyi szektor vegyen részt a válság költségeinek fedezésében, és az EU – valamint a Bizottság – ezért ragaszkodik ahhoz, hogy kiharcolja a pénzügyi tranzakciók globális szintű megadóztatását.

Harmadszor, egy saját forrás lehetőségként az EU költségvetésében, a Bizottság közben benyújtott egy javaslatot arról, hogy egy, a pénzügyi tevékenységek után kivetett adóval kellene biztosítani a pénzügyi szektor európai szintű, egyenlő hozzájárulását.

Ez a véleményünk. Javaslatot tettünk tehát egy bankadóra vagy stabilitási díjra; felvetettük a pénzügyi tevékenységek után kivetett adó lehetőségét, mint saját bevételi forrást; és harmadszor: keresztül szeretnénk vinni a pénzügyi tranzakciók globális szintű megadóztatását.

Feio úr jelentése javaslatot tartalmaz egy európai monetáris alap felállításáról. A Bizottság támogatja egy állandó válságmegelőző és válságkezelő mechanizmus létrehozását és úgy véli, hogy ennek két oldala, két eleme, két dimenziója kell, hogy legyen. A válságkezelésen kívül hangsúlyt kell fektetni a válságmegelőzésre is, mert jobb félni, mint megijedni.

Ami a válságkezelést illeti, már májusban világosan leszögeztük, hogy az euróövezetnek egy masszív válságkezelési keretrendszerre van szüksége, és a Bizottság a megfelelő időben javaslatokat fog tenni egy állandó válságkezelő mechanizmusra.

Már kialakult néhány általános alapelv, főként az, hogy a válságmegelőzés együtt kell, hogy járjon a válságkezeléssel, és hogy minden pénzügyi segítségnyújtást szigorú feltételrendszernek kell alárendelni.

Egy ilyen állandó mechanizmusnak a minimumra kell csökkentenie az erkölcsi kockázatot, és a tagállamokat felelős költségvetési politikára, a befektetőket pedig felelős hitelezési gyakorlatokra kell ösztönöznie.

Schmidt úr egy módosításra tett javaslatot a nem euróövezeti tagállamok önkéntes részvételéről a szankciórendszerben. Mint tudják, a rendszer bevezetését első lépésben az euróövezet tagállamai részére javasoljuk, majd a második lépésben mind a 27 tagállam részére. A Bizottság kész elfogadni és támogatni ezt a módosítást, amelynek célja a nem euróövezeti tagállamok önkéntes alapon történő bevonása a szankciórendszerbe.

Kielégítő előrehaladást tettünk a munkacsoport vonatkozásában, és elértük, hogy közeledjenek az álláspontok a Bizottság kezdeményezéséhez a gazdaságirányítás megerősítéséről, konkrétan arról, hogy a hangsúlyt a megelőző és elhárító tevékenységre, valamint az adósság fenntarthatóságára helyezzük, hogy megállapodjunk a makrogazdasági egyenlőtlenségek kezelésének módszerében, és hogy létrehozzunk egy hatékony érvényesítési mechanizmust.

Bár a munkacsoport nézetei közeledtek a Bizottság nézeteihez, a szokásos jogalkotási folyamat még csak most kezdődik. Ennek még csak az elején tartunk. Lehet, hogy az már az elejének a vége, de még csak most kezdődik a valódi, szokásos jogalkotási folyamat, amelyben az Európai Parlamentnek társjogalkotóként valóban kritikus és döntő szerepe van.

Együtt akarunk dolgozni Önökkel, és felkérjük a Tanácsot és a Parlamentet, hogy jövő év nyarára hozzák meg a jogalkotási döntést, hogy az új gazdaságirányítási rendszer 2011 nyarára, az eredményes intézkedések legközelebbi fő értékeléséig, hatályba léphessen.

Itt valóban az Európai Unió hitelességéről van szó a gazdaságirányítás megerősítése terén, és teljesen egyetértek, hogy a közösségi módszernek köszönhető, hogy az Európai Unió működő- és teljesítőképes.

Figyelmesen hallgattam Önöket ezzel kapcsolatban. Kezdve Daul úr, Schulz úr, Verhofstadt úr és Cohn-Bendit úr felszólalásaival, méltányolom az Önök szilárd elkötelezettségét a közösségi módszer iránt, noha ilyen elegáns szónoki fogásra, mint a deauville-i alku és a „kaszinó kompromisszum” nem telik tőlem.

De mutassuk meg még egyszer, hogy a közösségi módszer véghez tudja vinni, és most kell véghezvinnie, a gazdaságirányítás új rendszerét, és ezzel egészítsük ki erős monetáris uniónkat egy erős és eredményes gazdasági unióval, hogy valódi és teljes gazdasági és monetáris uniónk legyen.

 
  
MPphoto
 

  Olivier Chastel , a Tanács soros elnöke. – (FR) Elnök úr! Rövid leszek. Azzal szeretném kezdeni, hogy a Tanács nevében megköszönöm a két előadó, Berès asszony és Feio úr munkáját. Ők testesítik meg a Parlament részvételét az olyan fontos témakörökben, mint ez is. Továbbá szeretném felkérni Önöket, hogy sürgősen, késedelem nélkül elemezzék a gazdaságirányítással kapcsolatos kezdeményezéseket – a Bizottság kezdeményezéseit, amelyekkel megvalósíthatjuk az európai gazdaságirányítást –, különös tekintettel az együttdöntés elvére.

Tekintsék úgy, hogy a Tanács a Parlament rendelkezésére áll annak érdekében, hogy e javaslatok kapcsán valódi előrehaladás történjen.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra ma, 2010. október 20-án, szerdán kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

 
  
MPphoto
 
 

  Paolo Bartolozzi (PPE) , írásban. – (IT) Szeretném kifejezni, hogy rendkívül méltányolom az előttünk lévő jelentés fontos hozzájárulását ahhoz, hogy azonosítsuk a mostani válság leküzdését lehetővé tevő intézkedéseket, és megakadályozzuk a további válságok előfordulását.

Mivel az önszabályozás rendszerének korlátaira a mostani pénzügyi válság aggasztó mértékben ráirányította a figyelmet, egyre inkább szükségessé válik, hogy globális ellenőrzési rendszert válasszunk. Évek óta nem tapasztaltunk ennyire súlyos gazdasági és pénzügyi bizonytalanságot, mint most, és ez olyan mértékű munkanélküliséghez és szociális válsághoz vezetett, hogy döntő fellépésre van szükség a negatív hatások felszámolására és a globalizált gazdaságban megnyíló lehetőségek rangsorolására.

Az elmúlt évek válsága keményen próbára tette a legtöbb fejlett gazdaságot. Számos országban még ma is lassú a fellendülés, és a pénzügyi piacok folyamatos törékenysége miatt a globális koordináció és a megfelelő gazdasági és ágazati stratégiák kiválasztása fő megfontolásokká váltak a pénzügyi válság elleni küzdelemben. A globális felügyelet minden bizonnyal elő fogja segíteni a stabil pénzügyi piacok megszilárdítását és a mostani fellendülés fenntartását, és biztosítani fogja a kereslet és a foglalkoztatási szintek erőteljes növekedését.

 
  
MPphoto
 
 

  Elena Băsescu (PPE) , írásban. – (RO) A gazdasági válság bebizonyította, hogy az EU-ban jelenleg alkalmazott gazdaságirányítási modell nem működött elég jól, és nem tudta elérni a tagállamok közötti teljes konvergenciát. Ez a helyzet a gazdasági keretrendszer tökéletesítését és világosabban definiált, célirányosabb, ambiciózus nyomon követési eszközök kialakítását teszi szükségessé. Létfontosságú, hogy a tagállamok betartsák az európai szinten előírt szabályozásokat és döntéseket, főként azokat, amelyek a Stabilitási és Növekedési Paktumhoz kapcsolódnak. Ezt szem előtt tartva szeretném üdvözölni Feio úr által előterjesztett kezdeményezést, amely pontosan erre ösztönöz azzal, hogy az államadósság és a bevételek tendenciáinak jobb ellenőrzésére és szorosabb nyomon követésére tesz javaslatot.

Végül szeretném hozzátenni, hogy a román kormány nemrégiben hagyta jóvá fiskális költségvetési stratégiáját 2011–2013-ra, amely tartalmazza az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy a költségvetési hiányt 3% alá szorítsuk vissza, és az adósságot a 60%-os limit alatt tartsuk. Ez a reformfolyamat megteremti a gazdaság helyreállításához szükséges feltételeket.

 
  
MPphoto
 
 

  Dominique Baudis (PPE) , írásban. – (FR) Immár két éve dühöng a pénzügyi, gazdasági és szociális válság. Az EU-ban ez 10% feletti munkanélküliségi rátához vezetett, és egy új recesszió kockázatát eredményezte. Ez olyan válság, amelyen képtelenek vagyunk úrrá lenni.

A következő G20-csúcstalálkozóra november 11–12-én Szöulban kerül sor, francia elnökséggel. A G20-ak megalakítása Sarkozy elnök ötlete volt, aki hisz abban, hogy ma már ne csak 8, hanem az összes nagyobb fejlődő ország vegyen részt a globális gazdaság szabályozásában. Ezek a keretek lehetővé teszik egy hosszú távú jövőképre alapozott törekvés kialakítását. Ez a válság valódi gazdaságirányítást követel; szabályokat a szociális dömping korlátozására a fejlődő országokban, pénzügyi szabályozást és a nemzetközi monetáris rendszer reformját. Hogy ezt el tudjuk érni, Európának tudnia kell egységes, erőteljes és határozott hangon megszólalni.

 
  
MPphoto
 
 

  Ivo Belet (PPE) , írásban. – (NL) Elnök úr! Az ajánlások egyik legszembeszökőbb eleme a pénzügyi tranzakciók után kirótt adó. Egy ilyen intézkedéssel több legyet üthetünk egy csapással: eredményes eszközünk lesz a spekuláció ellen, a bevételekből kezelni tudjuk a költségvetési hiányokat és a sürgetővé vált szociális projekteket (környezetvédelem, fejlesztési segély, infrastrukturális projektek, stb.). A Parlament most kinyilvánította, hogy Európában ragaszkodunk ehhez, még akkor is, ha a világ többi része egyelőre visszariad ettől. A következő lépés az Európai Bizottság által végrehajtott megvalósíthatósági tanulmány. Amiről ma döntöttünk itt, az konkrét beavatkozás és a pénzügyi válságra adott válasz. Egyértelműen jelzi az európai polgárok számára, hogy tanultunk mindabból, ami elromlott az utóbbi években, és kezeljük a válságot, hogy Európát – elsősorban az európai polgárok érdekeit szem előtt tartva – megerősítsük.

 
  
MPphoto
 
 

  George Sabin Cutaş (S&D) , írásban. – (RO) A gazdasági és monetáris válság előtt létező szabályozási struktúrák az Európai Unióban és az Egyesült Államokban következetlennek bizonyultak, és túlnyomó részben eltérő makrogazdasági elemzéseken alapultak. A szabályozói struktúrák globális következetességének hiányában az országok a saját fejük után mentek. Nem vették figyelembe, hogy egy globalizált világban a nemzeti szinten elfogadott monetáris politikák más gazdaságokra is jelentős hatással lesznek. Az Európai Rendszerkockázati Tanács és az európai pénzügyi felügyeleti hatóságok megalakítása megerősíti az EU pénzügyi felügyeletét. Nemzetközi szinten azonban még mindig nincs elegendő szabályozás a pénzügyi szektorban kialakuló válságok kezelésére. A G20-ak novemberi találkozóján az EU-nak hangsúlyoznia kell a felügyeleti és szabályozói rendszerek fontosságát, amelyek többek között kötelezővé fogják tenni a pénzügyi tranzakciók és eszközök nyilvántartásba vételét. Felelősséggel tartozunk a gazdaságnak, és mindenekelőtt az Európai Unió szintjén kell erősnek lennünk ahhoz, hogy globális szinten is vezetők legyünk.

 
  
MPphoto
 
 

  João Ferreira (GUE/NGL) , írásban. – (PT) Az EU-nak és vezetőinek egyszer s mindenkorra tudomásul kell vennie, hogy a most tapasztalható súlyos válság nem az Egyesült Államokból jött! Ez egy rendszerszintű válság, amelyet a kapitalizmus jelenlegi fejlődési fázisa, a neoliberalizmus idézett elő. Az EU-ban tapasztalható válság tehát az EU saját alapjaiból fakad, mégpedig egyik legfőbb dogmájából, a neoliberalizmusból. Politikáik katasztrofális eredménye láttán a hatalmak, amelyek lényegében meghatározták az EU irányát, az arrogancia és agresszivitás aggasztó jeleit mutatják, és – főként a legsebezhetőbb országok dolgozói és polgárai rovására, a szuverenitásuk ellen intézett tűrhetetlen támadás révén – tűrhetetlen visszaeséseket próbálnak kieszközölni az előrehaladásban. Ezt jelenti a közös nyilatkozat, amelyet Németország és Franciaország tett Deauvilleban a G20-ak és az Európai Tanács találkozója előtt. Úgy látszik, elfelejtették, hogy ha továbbra is ugyanazon az ösvényen törtetnek előre, amely idáig juttatott minket, annak csúfos következményei lesznek. Ezt az üzenetet visszhangozza Európa-szerte a munkavállalók és a polgárok tiltakozása. Ideje, hogy hallgassunk rájuk! A válságra adott igazi válasz, ha az adózáson keresztül értéket adunk a munkának és a jövedelmek tisztességesebb elosztásának, amellyel a munkát – és nem a tőkét – szolgáljuk.

 
  
MPphoto
 
 

  Louis Grech (S&D) , írásban. – Itt állunk egy válság közepén, amely komolyan sújtotta a pénzügyi, gazdasági és szociális szektorokat, és negatívan befolyásolta a belső piac integrációs folyamatát. Elképzelhető, hogy az egységes piac lehetne az a katalizátor, ami valóban megindítja Európa kilábalását a gazdasági és pénzügyi válságból, és végre helyreállítja az európai polgárok bizalmát. A válság önmagában is lehetne egy arra nyíló lehetőség, hogy végrehajtsuk az intézkedéseket, amelyek úgy ösztönzik az európai gazdasági növekedést, versenyképességet és szociális előrehaladást, hogy a polgárokat helyezik az európai gazdaság középpontjába. Támogatom az előadó eltökéltségét, amivel igyekezett világosan kijelölni az utat a válságból: konkrét intézkedések és kezdeményezések kellenek, amelyek elsősorban a belső piacra, a foglalkoztatásra és a kkv-k szerepére irányulnak. Új holisztikus, integráló megközelítésre van szükség, amely a gazdaság szerves részévé teszi a polgárok céljait, különös tekintettel a polgárok gazdasági, szociális, egészségügyi és környezetvédelmi aggályaira. Rendszerezett politikai gondolkodásra van szükségünk, hogy az európai polgár legyen az uniós jogalkotás és politika meghatározásának és kialakításának elsődleges politikai változója.

 
  
MPphoto
 
 

  Marian-Jean Marinescu (PPE) , írásban. – (RO) A gazdasági fellendülés folyamatban van Európában. A klíma azonban továbbra is bizonytalan. Továbbra is törékeny a globális gazdasági fellendülés, és üteme országról országra különböző. A legfőbb prioritás egy olyan stabil alap kialakítása, amely következetesen elősegíti a fenntartható és kiegyensúlyozott gazdasági növekedést. Ezért olyan rendszert kell létrehoznunk, amely egyszerre támogatja a válságra adandó választ, a prevenciót, valamint a közép- és hosszú távú együttműködést. Az Európai Unió olyan erős partner kell, hogy legyen, amely nem csak arra képes, hogy a gazdasági és politikai integráció terén szerzett tapasztalatait hasznosítsa, de arra is, hogy jelentős hozzájárulást tegyen a gazdaságirányításhoz. Középtávon egy hiteles és életképes gazdaságpolitikákat kell megterveznünk, és koordinálnunk egy a G20-ak által felvázolt, a fenntartható, kiegyensúlyozott növekedés keretrendszerén alapuló makrogazdaság-politikát. Az EU gazdaságpolitikáit irányító stratégiának a következőket kell tartalmaznia: a strukturális reformok kihasználásáról szóló cselekvési terv a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás megerősítése céljából, valamint az EU és az euróövezet konszolidált fiskális reformja és fokozott gazdasági irányítása. El kell fogadni egy a G20-ak által kidolgozott fejlesztési menetrendet és a fejlődő országok gazdasági növekedését és rugalmasságát elősegítő többéves cselekvési tervet.

 
  
MPphoto
 
 

  Alexander Mirsky (S&D) , írásban. – (LV) A most kialakult helyzetben a legfontosabb és a legnagyobb feladat az, hogy rájöjjünk, mi a diagnózis, és mik voltak a válsághoz vezető fő okok. A válság következményeit mindenhol másként érzékelték az emberek az EU különböző országaiban. Hogy polgáraink ne kerüljenek még ennél is rosszabb helyzetbe, nagyon fontos, hogy fényt vessünk a nemzeti kormányok hibáira, mulasztásaira és szakszerűtlenségeire. A lett kormány például máris éves költségvetésének több mint kétszeresét vette fel hitelben a nemzetközi pénzintézetektől. A lett kormány minden áldott nap olyan általános adóügyi és fiskális intézkedéseket hoz, amelyek hátrányosak a polgárokra nézve, és a vállalkozások felszámolását, a lett vállalkozók kivándorlását idézik elő. A lett kormány egyfolytában azon van, hogy a nyugdíjtörvényeket úgy módosítsa, hogy a nyugdíjasok minél kevesebb pénzt kapjanak. Ez szociális robbanáshoz és általános igazságtalanságokhoz vezet. Tudatosítanunk kell a nemzeti kormányokban, hogy a szociális juttatások és nyugdíjak megkurtítása válság idején a lakosság ellen elkövetett bűntett. Mély meggyőződésem, hogy nem a lakosság legvédtelenebb és legkiszolgáltatottabb rétegeinek kellene viselnie a felelősséget a kormányok hibáiért.

 
  
MPphoto
 
 

  Sławomir Witold Nitras (PPE) , írásban. – (PL) Szeretném megköszönni Feio úrnak a jelentéstervezettel kapcsolatban végzett munkáját. Valahogy úgy tűnik, mintha az Európát fenyegető veszélyek ellenére túl gyorsan visszatértünk volna a régi kerékvágásba. Nem figyelünk eléggé a pénzügyi piacok vagy az olyan szakértők vészjeleire, mint Trichet elnök, aki rámutatott, hogy bár a Bizottság javaslata jó lépés a Stabilitási és Növekedési Paktum megerősítése felé, de korántsem elegendő. Ma az a feladatunk, hogy megvédjük az Európai Bizottság javaslatait a tagállamok kormányai ellen, amelyek szemmel láthatóan semmit nem tanultak a válságból.

Ha az Európai Tanács megfelelően betartotta volna a paktum rendelkezéseit, akkor az európai államháztartások válságának nagyságrendje jóval kisebb lehetett volna. A válság elmélyülését okozná, ha most megengednénk, hogy Németország és Franciaország kormánya felhígítsa a Bizottság javaslatait. Ez esetben meg kellene fontolnunk, hogy van-e egyáltalán értelme a közös valuta projektnek a jelenlegi formájában, vagy akaratunkon kívül bebizonyítottuk, hogy az euróval folytatott kísérlet megbukott. A Parlament nagy feladat előtt áll. Meg kell védenünk az eurót és szembe kell szállnunk minden rövidtávú politikai céllal. Bármennyire fájdalmas is, kényszerítenünk kell a tagállamokat arra, hogy felelős költségvetési politikát folytassanak. Köszönöm figyelmüket.

 
  
MPphoto
 
 

  Alfredo Pallone (PPE) , írásban. – (IT) A „krízis” szó a görög Krino kifejezésből ered, ami szó szerint „döntést”, „választást” jelent. Tehát azt a pillanatot jelzi, ami egy adott szakaszt elválaszt egy másiktól. E mögé kell néznünk és megvizsgálni a múltat, hogy végrehajtsuk a strukturális változásokat, amelyek a kis- és középvállalkozásokat versenyképesebbé és alkalmasabbá teszik arra, hogy a globalizált környezetből eredő nagyobb nyomást el tudják viselni.

Eközben munkát kell biztosítanunk a sebezhetőbb munkaerő jó részének és családjuknak. Az Európai Uniónak olyan új gazdaságirányításra van szüksége, amely biztosítja az államháztartás stabilitását és szigorúságát. Soha többé nem következhet be még egy ilyen pénzügyi és gazdasági válság, mint a mai. Európa új gazdaságirányításának nem csak az államadósság szintjét kell figyelembe vennie, hanem annak közép- és hosszú távú fenntarthatóságát is. Az államháztartás stabilitásához legalább annyira fontos a magánadósság és a társadalombiztosítási rendszerek fenntarthatósága, mint az államadósság esetében. Erre vall az is, hogy azok az országok, amelyek uralkodni tudtak az államadósságon, sokkal mélyebb válságba kerültek a családok és a vállalatok súlyos eladósodottsága okán, miközben a magas államadóssággal rendelkező országok viszonylag könnyebben megúszták.

 
  
MPphoto
 
 

  Richard Seeber (PPE) , írásban. – (DE) A gazdasági és pénzügyi válság fájdalmasan rávilágított a gazdaság- és valutapolitika koordinálására szolgáló eszközök és módszerek hibáira és gyenge pontjaira. A múltban néhány tagállam, főként Franciaország és Németország, túlságosan visszariadt a szigorúbb szabályozás bevezetésétől. A gazdasági válság legyőzése az egyik legnagyobb kihívás, amellyel eddig szembenéztünk, és csakis európai válasz adható rá, nem nemzeti. Ugyanez vonatkozik a szankció-mechanizmusokra is, amelyeket néhány tagállam még mindig igyekszik elhárítani. A belső pénzügyi piac új szabályai azonban arról szólnak, hogy ideje megerősíteni a valutauniót, és az európai gazdasági övezet jövőjének biztosítása érdekében ezzel együtt csökkenteni kell az államadósságot, E folyamatban a nemzeti parlamentek sokkal aktívabb részvételére van szükség az egyes tagállamokban, hogy a vita valóban európaivá váljon. Csak ezáltal találunk olyan közös európai választ, amellyel úrrá lehetünk a válságon és szilárd, erős gazdasági uniót teremthetünk.

 
  
MPphoto
 
 

  Jutta Steinruck (S&D) , írásban. – (DE) A 2008-ban kirobbant pénzügyi válság óta az állam- és kormányfők rendszeresen, félévente találkoznak a gazdasági és pénzügyi kérdések megvitatása és az együttműködés megerősítése céljából a világgazdaság olyan stabil és fenntartható növekedése érdekében, amely mindenki számára előnyös. Mégis úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy fenntartható és megfelelő választ találjunk a válsággal összefüggő pénzügyi, gazdasági és szociális problémákra, szélesebb alapú megközelítésre és a problémák kiegyensúlyozottabb szemléletére lenne szükség. A tagállamok pénzügyminiszterei nincsenek abban a helyzetben, hogy felmérjék a munkapiaci helyzetet, és hogy a munkavállalók – és általában a polgárok – igényeit kellőképpen méltányoló választ adjanak az égető munkaügyi és szociálpolitikai kérdésekre. Ezért felszólítok arra, hogy a G20-ak találkozóin rendszeresen vegyenek részt a foglalkoztatási és szociális ügyek miniszterei is. Továbbá, felkérem az EU-t és a G20-ak körébe tartozó tagállamokat, hogy vigyék tovább ezt a gondolatot, és szorosabban működjenek együtt a foglalkoztatási és szociális politika terén, és csúcsszinten próbáljanak megcélozni egy kiegyensúlyozottabb megközelítést. Nem engedhetjük, hogy a verseny aláássa a dolgozók jogainak védelmét. E jogokat érvényesíteni kell, nem csupán az Európai Unió polgárai, de a világ valamennyi országának polgárai érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  Silvia-Adriana Ţicău (S&D) , írásban. – (RO) 500 millió lakosával az EU 7%-át teszi ki a világ népességének, és a világ teljes GDP-jének 30%-át állítja elő. A legutóbbi statisztikák szerint 2010 augusztusában az EU külkereskedelmi mérlegében 17,3 milliárd eurós hiányt könyveltek el. Ez év első felében az EU exportja a legjobban Brazília (+57%), Kína (+41%) és Törökország (+38%) viszonylatában növekedett, míg a legnagyobb importnövekedést Oroszországgal (+43%), valamint Kínával és Indiával (mindkettő +25%) érték el.

Az Európa 2020 stratégia céljait csak úgy lehet teljesíteni, ha az EU mérsékli függőségét hagyományos energia-beszállítóitól. Az év első felében az EU27-ek külkereskedelmi mérlegének hiánya az energiaszektorban az előző évhez képest 34,3 milliárd euróval emelkedett. Az Európai Uniónak továbbá olyan ökológiai szempontból hatékony iparpolitikára van szüksége, amely biztosítja a kapcsolatot az innovációs kapacitás és az EU termelőegységei között, és elősegíti a munkahelyteremtést és a globális versenyképesség fenntartását EU-szinten.

Ezért az Európai Tanács tűzze ki október 28–29-i ülésének menetrendjére a jövő ipari politikájának és az EU energiabiztonságának megvitatását, és hozzon javaslatokat arról, hogy miként lehetne tompítani az éghajlatváltozás és a demográfiai változások hatását.

 
  
  

ELNÖKÖL: JERZY BUZEK
elnök

 
  
MPphoto
 

  Janusz Wojciechowski (ECR) . – (PL) Tegnap a lengyelországi Łódźban munkahelyén meggyilkolták az Európai Parlament választókerületi irodájának egy dolgozóját. Az áldozat asszisztensem, Marek Rosiak volt. Tette elkövetésekor a gyilkos egyértelműen kinyilvánította, hogy Lengyelország legnagyobb ellenzéki pártja, a Jog és Igazságosság Párt elleni gyűlölete motiválta a gyilkosságra. A szóban forgó párt ellen régóta folytatódó gyűlöletkampány ezzel tragédiába torkollt. Magától a bűntettől függetlenül az Európai Parlamentnek el kell ítélnie a gyűlöletet és az erőszakot, amelynek nincs helye sem az európai politikában, sem az európai demokráciában. Elnök úr, kérem, hogy tartsunk egy perces néma felállást Marek Rosiak emlékére, aki az Európai Parlamentnek végzett munkája közben halt meg.

 
  
 

(A Ház feláll és egy perces csenddel emlékezik az elhunytra)

 
  
MPphoto
 

  Ria Oomen-Ruijten (PPE) . – (NL) Elnök úr! Éppen most mutattuk meg, hogy Európai Parlamentként komolyan és méltósággal tudunk fellépni. Ezzel szemben néhány perccel ezelőtt, amikor beléptem az ülésterembe, először is többen feltartottak, hogy győzködjenek egy állásfoglalás aláírásáról. Azután pedig azt kellett látnom, hogy bizonyos módosításokat népszerűsítő luftballonok vesznek körül. Elnök úr! Ez a viselkedés nem méltó a Parlamenthez, és arra szeretném kérni, hogy gondolja végig alaposan, hogy miként lehetne a folyosókat szabadon hagyni.

 
  
MPphoto
 

  Gerard Batten (EFD) . – Elnök úr, egy döntésre szeretném felkérni. Luftballonok vannak az ülésteremben. Kérem, hozzon döntést arról, hogy ez megengedhető-e, vagy sem. Ha nem, akkor eltávolíthatnánk őket? Ha viszont igen, akkor nekem és kollégáimnak is van néhány igen ízléses lila-sárga UKIP lufink, amelyeket legközelebb szeretnénk elhozni magunkkal.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Kedves kollégák! Ma fogunk szavazni ebben az igen fontos kérdésben. Ez a kérdés összefügg az Önök itteni demonstrációjával. Megkérem Önöket, hogy a demonstrációval hagyjanak fel a szavazás utánig, ami körülbelül 40 perc múlva lesz. Kérem, tegyék meg ezt az apró gesztust mindannyiunkért. Általánosságban véve támogatom Önöket, de kérem, ne demonstráljanak az ülésteremben.

(Taps)

 

4. Szavazások órája
A felszólalásokról készült videofelvételek
MPphoto
 

  Elnök. – A következő napirendi pont a szavazás.

(Az eredményekért és a szavazásra vonatkozó egyéb részletekért lásd a jegyzőkönyvet)

 

4.1. Az Európai Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás felülvizsgálata (A7-0279/2010, Paulo Rangel) (szavazás)

4.2. A Parlament eljárási szabályzatának kiigazítása az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló felülvizsgált keretmegállapodásnak megfelelően (A7-0278/2010, Paulo Rangel) (szavazás)
MPphoto
 

  Elnök. - Szeretném megemlíteni, hogy ez az Európai Bizottsággal folytatott hosszadalmas tárgyalásaink eredménye. Mindenekelőtt szeretnék gratulálni az előadónak, Rangel úrnak, valamint Lehne úrnak is, aki a nevünkben az Európai Bizottsággal tárgyalt. Swoboda úr, Wallis asszony, Harms asszony, Roth-Berendt asszony és Rangel úr szintén részt vettek a munkában, és nagyon szeretném megköszönni nekik a tárgyalások eredményét. Köszönetet mondok továbbá Barroso elnök úrnak és Šefčovič alelnök úrnak is. Mindannyian nagyon nyíltak voltunk egymással. Az eredmény nagyon jó, ezért mindkét oldalnak gratulálok. Örömmel tekintek a jövőbeni jó együttműködés elé.

 

4.3. Az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendelet az Európai Külügyi Szolgálat tekintetében (A7-0263/2010, Ingeborg Gräßle) (szavazás)

4.4. Az Európai Közösségek tisztviselői személyzeti szabályzatának, valamint egyéb alkalmazottai alkalmazási feltételeinek módosítása (A7-0288/2010, Bernhard Rapkay) (szavazás)

4.5. 6/2010. számú költségvetés-módosítási tervezet: II. szakasz – Európai Tanács és Tanács; III. szakasz – Bizottság; X. szakasz – Európai Külügyi Szolgálat (A7-0283/2010, Roberto Gualtieri) (szavazás)
MPphoto
 

  Elnök. - Hölgyeim és uraim! Ezennel lezártuk az Európai Külügyi Szolgálatra vonatkozó jogalkotási folyamatot. Mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik itt vannak most velünk a Parlamentben, a képviselőknek, rendkívül kemény és nagy kihívást jelentő munkájukért. Az Európai Parlament több bizottságának elnöke is vezető szerepet játszott e munkában. Szeretném megköszönni a bizottsági elnökök alapos munkáját, de szeretnék külön köszönetet mondani néhány embernek, aki tárgyalóként és előadóként képviselte a Parlamentet, és akiket név szerint is szeretnék most megemlíteni: ők Elmar Brok, Guy Verhofstadt, Roberto Gualtieri, Ingeborg Gräßle, Crescenzio Rivellini és Bernhard Rapkay, valamint azok az európai parlamenti képviselők, akik a költségvetésen dolgoztak, Surján László és Sidonia Jędrzejewska.

Különösen azért emeltem ki őket név szerint, mert óriási energiát fektettek annak biztosításába, hogy jó megállapodást érjünk el az Európai Külügyi Szolgálatról. Meggyőződésünk, hogy ez a megállapodás hasznos lesz az Európai Unió számára. Szeretnék mindenkinek gratulálni, de hadd gratuláljak különösen Lady Ashtonnak és azoknak is, akik az ő részéről tárgyaltak, továbbá hadd gratuláljak a Tanácsnak is az eredményhez. Jelen van körünkben Christoffersen nagykövet úr is, aki szintén részt vett a tárgyalásokon. Kérem, tapsolják meg őket!

(Taps)

 
  
 

Virággal készültem Lady Ashton számára, de nincs jelen. Mint megszoktuk, a hölgyekre várni kell! Nem számítottam ugyan erre, de fel kell készülnünk erre is – nekünk, férfiaknak mindenre fel kell készülnünk!

(Taps)

 

5. Ünnepi ülés - Jerzy Buzek, az Európai Parlament elnöke félidős beszéde
A felszólalásokról készült videofelvételek
MPphoto
 

  Elnök. – Tisztelt képviselőtársaim! Egy rövid beszédet mondok, ahogyan egy évvel ezelőtt megígértem önöknek.

Elnökségem időszakának közepén járunk. Induláskor ígéretet tettem arra, hogy tájékoztatni fogom önöket tevékenységeimről.

Az Európai Parlament elnökeként valamennyiüket képviselem. Bárhová megyek, bármit teszek, mindig tudatában vagyok annak a megtiszteltetésnek és felelősségnek, amely azzal jár, hogy e nagy tiszteletnek örvendő Parlament nevében járok el.

Ez a beszéd azonban nem rólam szól: önökről és az önök tevékenységeiről szól. Mindannyiunkról szól, arról, amit az elmúlt 15 hónapban együtt elértünk az Európai Parlamentben, és ami még vár ránk.

 
  
 

Hölgyeim és uraim, hadd beszéljek legelőször a válságról! Polgáraink elsősorban azt várják tőlünk, politikusoktól, hogy megbirkózzunk a válsággal: hogy leküzdjük a szegénységet és a társadalmi kirekesztést, különösen idén. A válság nem Európában kezdődött, de itt, Európában kell megbirkóznunk vele. Ez a Parlament ambiciózus reformokat kért az Európai Bizottságtól és a Tanácstól. Mindenekelőtt azonban elfogadtunk néhány kulcsfontosságú pénzügyi reformot, így például a pénzügyi felügyeleti csomagot, a banki vezetők bónuszait korlátozó és a bankok szavatolótőkéjére vonatkozó követelményekről szóló jogszabályt. Ezzel lefektettük azoknak a falaknak az alapjait, amelyek meg fogják védeni polgárainkat a jövőbeni válságoktól.

Többet kell azonban tennünk: jobban integrálnunk kell európai piacainkat, mert ez fogja garantálni a gazdasági növekedést és az alacsonyabb árakat. Monti professzor jelentésének jogszabállyá kell válnia. Érdemes megjegyezni, hogy a jelentés fontos részei az önök kezdeményezéseiből – az Európai Parlament képviselőinek és bizottságainknak kezdeményezéseiből – származnak.

Amikor az Európai Tanács előtt képviseltem ezt a Parlamentet, azt mondtam, hogy őszintének kell lennünk az emberekhez azzal kapcsolatban, hogy e nehéz időszakban meg kell húznunk a nadrágszíjat, hogy tovább kell dolgoznunk és később mehetünk nyugdíjba. Ez az egyetlen módja annak, hogy képesek legyünk fenntartani Európa jólétét. Ez a strukturális reformok hosszú távú programja, amelyeket nem lehet egyik napról a másikra véghez vinni. Segíteni fog az Európa 2020 stratégia megvalósításában és a versenyképesség és a munkahelyek biztosításában, amelyek a legfontosabbak polgáraink számára. Legsürgetőbb feladatunk a válságból való kilábalás és a hosszú távú fejlődésre való átállás.

A második pont a szolidaritás. A válság megmutatta, hogy mennyire fontos az európai szolidaritás. Jártam a válság által különösen sújtott helyeken Litvániában, Lettországban, Romániában és Görögországban. A szolidaritás üzenetét közvetítettem, de azt is hangsúlyoztam, hogy nincs szolidaritás felelősség nélkül. Nagyrészt sikerült megfékeznünk a válságot. Megmentettük a beteget, most viszont gondoskodnunk kell arról, hogy képes legyen a saját lábán elhagyni a kórházat. Ezért a válságból való kilábaláshoz hosszú távú stratégiára van szükségünk, mint már korábban elmondtam. Megfelelő gazdasági irányításra is szükségünk van. Szerkezeti, társadalmi és oktatási változás kell. A válságos időszakban realizmusról kell tanúbizonyságot tennünk, de érzékenységről is.

A harmadik pont az energiapolitika és az éghajlatváltozás. Az energia fontos nyersanyag a gazdaságban. Az energia és az éghajlatvédelem fő prioritásaink közé tartoznak, és a többi gazdasági kezdeményezés kulcsfontosságú politikai hajtóerői. Az energiabiztonság, párosulva a környezetvédelemmel és a lehető legolcsóbb villamos energiával, a XXI. század fő kihívásává vált, mint azt mindannyian nagyon jól tudjuk. Ezért jelentettük be 2010. május 5-én Jacques Delors-ral közösen az Európai Energiaközösség létrehozásáról szóló nyilatkozatot. Azt szeretnénk, ha ez a név – Európai Energiaközösség – fémjelezné az e területen működő valamennyi uniós vállalkozást. Megismétlem: a Bizottság, a Parlament és a Tanács máris nagyon sok munkát végeztek ezen a területen, és folyik a munka ezeken az időszerű kérdéseken, de fontos egy további ösztönzést is adni és egy közös tető alá gyűjteni ezeket a tevékenységeket, amely lehetővé teszi megfelelő megvalósításukat. Örömmel tölt el, hogy ma alá fogok írni egy új rendeletet a gázellátás biztonságáról, amelyet együtt fogadtunk el.

Még mindig sok munka van hátra ahhoz, hogy az energiapiac egységes közös piaccá válhasson. Ezen tovább fogok dolgozni önökkel. Az a legfontosabb, hogy az energia területén folyó tevékenységeink az éghajlatot is védjék. E területen élen járunk, és továbbra is élen kívánunk járni. Mi, az Európai Parlament, aláírtunk egy megállapodást a környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerről (EMAS), és ezzel egy zöld parlamentet hoztunk létre, amely energiát fog megtakarítani, és alternatív energiaforrásokat kezd majd használni.

Negyedik pont: külügyek. Európai parlamenti képviselőként a demokrácia nagykövetei vagyunk, és küldetésünk részeként hozzájárulunk a szabad és tisztességes választások megszervezéséhez. Nem múlhat el egy hét sem anélkül, hogy egyikünk ne népszerűsítené alapvető értékeinket tevékenységünkből fakadó érdekeink kapcsán. Miénk a világ legnagyobb gazdasága, és mi vagyunk a legnagyobb adományozók, de nem használjuk ki teljes mértékben erősségeinket. Felül kell vizsgálnunk annak módját, ahogyan elérjük céljainkat, és kereskedelmi tárgyalásainkba be kell építenünk a demokrácia és az emberi jogok támogatását. Nem alkalmazhatunk kettős mércét, függetlenül attól, hogy tárgyaló partnereink nagyok és hatalmasak vagy kicsik és gyengék.

Elnökként az a szerepem, hogy erősítsem közös hangunkat, és az EU határain túl közvetítsem polgáraink nézeteit. Így megerősítettük parlamenti diplomáciánkat. Képviseltem önöket a G8 parlamenti ülésein. Hivatalos látogatást tettem Kínában és az USA-ban. Az USA Kongresszusához fűződő kapcsolataink, ahol képviseleti irodával rendelkezünk, minőségi szempontból javultak. Én voltam az első elnök, aki 12 év után ellátogatott Oroszországba.

Közös erőfeszítéseinknek köszönhetően titkárságot hoztunk létre az Unió a Mediterrán Térségért Parlamenti Közgyűlés számára, és sikeresen együttműködünk Latin-Amerikával az EUROLAT-on keresztül. El kell azonban ismernünk, hogy még mindig rengeteg munka áll előttünk ahhoz, hogy elindítsuk a parlamenti együttműködést az EURONEST keretében, amely a keleti partnerség része.

Hölgyeim és Uraim! Épp most fejeztük be a szavazást az Európai Külügyi Szolgálatról. Mélységes meggyőződésem, hogy ez hamarosan nagy erősségünkké válik, és megteremti európai potenciálunkat. Eltökélten tárgyaltunk a Tanáccsal, hogy egy modern szolgálatot alakítsunk ki, amely az Unió álláspontját és Európa közös érdekeit képviseli. El kell azonban ismernünk, hogy valamennyi fél nagyon nyitott volt a kompromisszumra, ezért kölcsönösen gratulálhatunk egymásnak. A vitákban valamennyien részt vettünk.

Tisztelt hölgyeim és uraim! Hadd időzzek még egy kicsit a külügyeknél, és hadd térjek vissza arra, hogy mit tettünk az idei évben: elutasítottuk a SWIFT megállapodást. Ez kivételesen fontos pillanat volt. Az USA kormánya látta, hogy a Lisszabon utáni Parlament komolyan veszi feladatát. A jövőben nemcsak az USA, hanem sok másik ország kormánya is meg fogja ezt tapasztalni. Amikor a jövő történészei értékelni fogják ezt a szavazást, azt fogják mondani, hogy helyesen cselekedtünk polgáraink érdekében. Egyensúlyt teremtettünk a biztonság és a személyes szabadság védelme között. Ez fontos, mert európai parlamenti képviselőként polgárainkat képviseljük.

Ötödik pont: emberi jogok. Ezek prioritást képeznek Parlamentünk számára, és jómagam számára is. Mindig felvetem ezt a kérdést, ahol csak szükséges. Tudom, hogy az emberi jogok 735 védelmezője áll mögöttem, mögöttük pedig 500 millió polgár áll. Oroszországban megkérdeztem Medvegyev elnököt az emberi jogi aktivisták és újságírók, például Anna Politkovszkaja és Szergej Magnyitszkij ellen elkövetett gyilkosságokról. Amikor Liu Xiaobónak ítélték oda a Nobel-díjat, megismételtem azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátására vonatkozó felszólításomat. Holnap döntünk arról, hogy idén ki kapja a Szaharov-díjat. Eltökéltem magam amellett, hogy a Szaharov-díjasok Szaharov-hálózatát, valamint az Európai Parlament korábbi elnökeinek fórumát hatékony eszközként használom fel az emberi méltóságért, az emberi jogokért és a demokráciáért folytatott küzdelmünk során világszerte. Az emberi jogi aktivisták biztosak lehetnek abban, hogy sorsuk fontos számunkra. Számítanak nekünk! Az Európai Parlament egy olyan hely, ahol számítanak az emberek.

Hatodik pont: a nők jogai. Többször megismételtem azt a felhívást, hogy több nőt kellene megválasztani az EU legmagasabb tisztségeire. Ezt e Parlament valamennyi képviselője elsöprően támogatta. Azt a kezdeményezést is támogattam, hogy a választási jegyzékeken vezessünk be kvótákat. Egy olyan politikai rendszer, amely nem képes megfelelő képviseletet biztosítani lakossága 52%-a számára a döntéshozatali szervekben, elveszíti kapcsolatát a társadalommal. Európának egyesülnie kell a munka és ezzel egyidejűleg a családi élet koalíciójában. Fontos, különösen a gazdasági válság idején, hogy az anyaság ne essen a bizonytalan munkavégzési gyakorlatok áldozatául. Nemrég tartottunk vitát erről a kérdésről, és ez az európai demográfiai válság leküzdéséhez is kapcsolódik. Mint ahogyan negyedórája megerősítettem, határozottan támogatok minden ilyen fellépést e Parlamentben, annak ellenére, hogy lehetséges, hogy a Parlament nem a legjobb hely az ilyen fellépésekhez.

Arisztotelész szerint a túlzás és a hiány a rossz jellemzője, a közép pedig az erényé. Biztosítanunk kell a férfiak és a nők egyenlő részvételét a közéletben. Lépjünk Arisztotelész nyomdokaiba!

Hetedik pont: intézményi reform. Mivel tudatában voltam a Lisszaboni Szerződés fontosságának, Írországba mentem, mint önök közül is sokan, hogy rábírjam az íreket a szerződés megerősítésére. Klaus elnök urat is felkerestem Csehországban, és felhívtam, hogy ratifikálja a szerződést. Keményen dolgoztunk, hogy a szerződés hatályba lépjen, és végül sikerrel jártunk.

Hölgyeim és uraim! Az egyik legfontosabb változást Parlamentünk jogalkotási hatáskörének megerősítése jelentette. Új jogokat kaptunk, de új felelősségeket is. A szerződés a Parlament szerepét erősítve továbbra is lehetővé teszi számunkra, hogy sok döntést a kormányközi módszer alkalmazásával hozzunk meg. Emiatt továbbra is népszerűsítenünk kell a közösségi módszert mint a polgári ellenőrzés hatékony eszközét. Hadd emlékeztessek azonban arra, hogy az Európai Unió által követett irányra vonatkozó döntések még mindig nagyrészt a tagállamoktól, a kormányfőktől, az elnököktől és a kancellároktól függenek. A múltban Európa erejét adó európai intézmények megerősítését célzó együttműködés lehetősége nagyon fontos, és meggyőződésem, hogy ez a jövőben is működni fog.

Az Európai Parlament elnökeként a Lisszaboni Szerződés alapján minden energiámat arra fordítottam, hogy erősítsem Parlamentünk helyzetét a többi európai intézményhez képest. Azért tettem ezt, mert mi képviseljük a polgárokat, akik közvetlenül választanak bennünket, ezért teljes körű képviselettel tartozunk számukra az európai intézmények előtt.

Jelentős előrehaladást értünk el a Bizottság e Parlamenttel szembeni elszámoltathatóságának növelése terén. Változásokat vezettünk be magának a Parlamentnek a működése terén is. Most először kerül sor havi kérdezz-felelek ülésre az Európai Bizottság elnökével – az első vita az Unió helyzetéről már lezajlott –, a Bizottsági Elnökök Értekezlete és a biztosok testülete rendszeresen ülésezik, és én is tartok üléseket a Bizottsággal és a biztosok testületével.

Párbeszédet kezdeményeztünk a Tanács elnökségével a jogalkotási tervezésről. Rendszeresen találkozom az egymást váltó elnökségekért felelős kormányfővel. Az Európai Tanács elnöke most először nemcsak megjelent egy plenáris ülésen, hanem közvetlenül az Európai Tanács után tárgyalt a Bizottsági Elnökök Értekezletével is. Végezetül, és ezt rendkívül fontosnak tartom, szoros partnerséget építünk a nemzeti parlamentekkel. Szeretnék mindannyiunk nevében köszönetet mondani a nemzeti parlamenteknek lelkes együttműködésükért. Mostantól közösen felelünk a jogalkotásért európai szinten. Ez közös felelősségünk Európa jövőjéért.

Nyolcadik és egyben utolsó pont – a költségvetés, a jövőre nézve legfontosabb feladatunk. Kötelességünk gondoskodni arról, hogy a 2011. évi költségvetés hozzájáruljon a gazdasági növekedéshez. A költségvetés szerkezete határozza meg a politikai prioritások listáját. Nagyon gondosan ügyelnünk kell arra, hogy tartalmazza a polgárainknak megígért pénzt. A megszorításokat nem szabad az üres populizmusnak diktálnia. Ezek nem foszthatják meg polgárainkat olyan területeken, mint az oktatás, a képzés, a tudományos kutatás és az infrastrukturális projektek. Mindig fel kell tennünk azt a kérdést, hogy a kiadások európai szinten történő csökkentése milyen pénzügyi kihatásokkal jár. A pénzügyi kihatások kevesebb Európát fognak jelenteni?

Elhunyt képviselőtársunk, Egon Klepsch, e Parlament egykori elnöke, azt mondta a Parlament költségvetésre vonatkozó első szavazásának megvitatásakor, hogy a Parlament határozza meg az európai közérdeket, ami elmondása szerint az igazi próbát jelenti. Most, a mai napon mindannyian éppen egy ilyen próba előtt állunk.

Most pedig rátérek mondandóm lezárására.

 
  
 

Rengeteg sürgős jogalkotási munka vár ránk. Beszédem végén még egyszer szeretnék szót ejteni a legfontosabbakról. Célunk a kilábalás a jelenlegi válságból és polgáraink megvédése egy újabb válságtól. Megismétlem: ez a válság nem Európában keletkezett, de itt, Európában kell felszámolnunk. Nem birkózhatunk meg a válsággal a hagyományos módszerek alkalmazásával. Ezért van akkora jelentősége Európában a vitáknak – a nagyon széles körű vitáknak – és a polgárok képzeletének.

Az egységes piac mellett fontos erősíteni az elképzelések, alapvető értékeink piacát is. Meg kell vitatnunk az állam szerepét és Európa jövőjét, a tudás átadását, az alternatív társadalombiztosítási rendszereket, az új oktatási módszereket, a kultúrát.

Az önök képviselőjeként részem volt abban a kiváltságban, hogy fontos eseményeken vehettem részt: Auschwitz felszabadításának 65. évfordulóján, a Schuman-nyilatkozat 60. évfordulóján, a Szolidaritás szakszervezet létrehozásának 30. évfordulóján és Németország újraegyesítésének 20. évfordulóján. Ez, mondhatni, a legszörnyűbb háborús rémálomtól kezdve a szolidaritás szelleméig és Európa újraegyesítéséig mindent felölelt.

Az Európai Unión kívüli partnereinkkel folytatott megbeszéléseim során azt tapasztalom, hogy európai modellünket szerte a világban tisztelet övezi. Legyünk büszkék az együttműködés közösségi módszerére, amely az elmúlt hatvan évben biztosította a békét, most pedig elhozta az egyesült Európát.

Ha hiszünk Európában, hinnünk kell önmagunkban. Annak érdekében, hogy eloszlassuk az Európai Unióval kapcsolatos kétségeket, vissza kell térnünk annak gyökereihez. Akkor megértjük, hogy a békét, a stabilitást, a prosperitást és a nyitott társadalmat nem kaptuk meg egyszer és mindenkorra. Újra bekövetkezhet a veszélyes és elképzelhetetlen rossz, ha nem tartjuk féken a populizmust, és nem törődünk alapvető értékeinkkel, a mindenkit megillető szabadsággal és szolidaritással.

A múltra emlékezve szervezzük meg a jelent és gondolkozzunk el a jövőről! Politikai elődeink a helyes utat választották. Most rajtunk áll annak kialakítása, hogy milyen lesz a XXI. század Európában és az egész világon. Ez egy harc, amelynek megnyeréséért érdemes küzdeni. Olyan képviselőtársakkal, mint önök, nem félek attól, hogy vállaljam ezt a harcot.

Köszönöm szépen.

(Taps)

 
  
  

ELNÖKÖL: GIANNI PITELLA
alelnök

 

6. Szavazások órája (folytatás)
A felszólalásokról készült videofelvételek

6.1. 3/2010. sz. költségvetés-módosítási tervezet: III. szakasz – Bizottság – BAM (a banánkereskedelemre vonatkozó kísérő intézkedések) (A7-0281/2010, László Surján) (szavazás)

6.2. Az Európai Unió 2011-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetési tervezete (szavazás)
 

- A szavazás előtt:

 
  
MPphoto
 

  Sidonia Elżbieta Jędrzejewska , előadó. – Tisztelt elnök úr! A Költségvetési Bizottságban a 2011. évi költségvetés-tervezet több mint 1 600 módosításáról szavaztunk. Elkerülhetetlenül van néhány technikai kiigazítás, amelyről a plenáris ülésen kell szavazni. Ami a 2011-re vonatkozó 1. számú módosító indítvány Parlament olvasatába történő beillesztését illeti, néhány technikai kiigazítást kell végezni mind az új Európai Külügyi Szolgálatra vonatkozó szakaszban, mind a Bizottság szakaszában, az előirányzatok szakaszok közötti javasolt átcsoportosításait követően.

Az Európai Külügyi Szolgálatra vonatkozó szakaszban ezek konkrétan az új szolgálat 1,85%-os fizetéskiigazítását érintik, akárcsak a többi intézmény esetében. A Bizottság szakaszában a módosító indítvány által érintett összegeket szintén megfelelően módosítani kell. Ez vonatkozik néhány, az igazgatási sorokat érintő parlamenti módosításra is, amelyeket összhangba kell hozni a III. szakasz költségvetési soraiban előterjesztett végleges összegekkel.

Az ügynökségek esetében az egyes ügynökségek költségvetési sorait követő megjegyzéseket technikailag ki fogjuk igazítani, hogy összhangban legyenek az elfogadott végleges összegekkel. A 02 01 04 04. sorban a 02 02 01. működési sorról szóló 1010. módosítást ki kell egészíteni a 996. módosításban elfogadott megjegyzésekkel (a kísérleti projektekről és az előkészítő intézkedésekről szóló csomag részeként). A 19 05 01. sorban a Költségvetési Bizottság határozata alapján a címből és a megjegyzésekből törölni kell az „Egyesült Államokon kívül” szövegrészt. A 19 09 01. sorban a megjegyzésekbe be kell illeszteni a Költségvetési Bizottság által elfogadott szóbeli módosítást. A megjegyzéseket a következőkkel kell kiegészíteni: „Ezen előirányzat egy része többek között olyan kezdeményezések támogatására is szolgál, mint az EU-LAC Alapítvány – amelyről az EU–LAC állam- és kormányfőinek csúcstalálkozóján határoztak –, valamint a Biarritzi Fórum”.

Szükség van néhány költségvetési sor átszámozására egyes létrehozott sorok ellentmondásos számozásának elkerülése és a nomenklatúra szabályainak követése érdekében. Ez nem fogja érinteni sem a többéves pénzügyi keret fejezeteit, sem a Költségvetési Bizottságban elfogadott módosítások költségvetési alcímét. Ez a 386., 389., 521., 833., 997., 998., 999., 1016., 1018., 1021., 1022., 1023. és 1024. módosításra vonatkozik.

 
  
 

- A 700. módosításra vonatkozó szavazás előtt:

 
  
MPphoto
 

  María Muñiz De Urquiza (S&D) . – (ES) Elnök úr, sajnálom, de lehetetlen követni a szavazást a mellett a sebesség mellett, amellyel ön a módosításokat felolvassa.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. - Nagyon örülök, ha lassíthatok … Meg fogjuk próbálni összeegyeztetni a szükséges tempót az európai parlamenti képviselőknek azzal a jogával, hogy elláthassák feladataikat és szavazhassanak.

- A 3. csomagra vonatkozó szavazás előtt:

 
  
MPphoto
 

  József Szájer (PPE) . – Elnök úr! Elnézést kérek a Parlamenttől, de a PPE képviselőcsoport szavazólistája a 967. módosítást illetően hibás. A helyes szavazat „igen”.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. - Ez egy későbbi szavazásra vonatkozik. Nagyon helyes. Ez a képviselőcsoportnak szóló belső tájékoztatás.

- A 987. módosításra vonatkozó szavazás előtt:

 
  
MPphoto
 

  Göran Färm (S&D) . – Elnök úr, hasonlóan a PPE képviselőcsoportba tartozó képviselőtársamhoz, aki röviddel ezelőtt szólalt fel, nekem is egy hibára kell felhívnom a figyelmet szavazólistánkon. Az S&D képviselőcsoport szavazólistája helyesen így szól: mínusz, plusz, plusz. Mást nem akartam mondani.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. - Ez szintén a képviselőcsoportnak szóló belső tájékoztatás.

- A költségvetésre vonatkozó szavazás után:

 
  
MPphoto
 

  Olivier Chastel , a Tanács soros elnöke. – (FR) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Ez az elégedettség annak tudható be, hogy önök épp az imént elfogadták a 3/2010. számú költségvetés-módosítás tervezetére és a 2011. pénzügyi évre szóló költségvetés-tervezetre vonatkozó tanácsi álláspont módosításait.

Ennek eredményeképpen megfelelően tudomásul vettem a két intézmény közötti véleménykülönbségeket, és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikke (4) bekezdésének c) pontjával összhangban természetesen egyetértek azzal, hogy az Európai Parlament elnöke összehívja az egyeztetőbizottságot.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. - Itt nem arról van szó, hogy a Tanács szívességet tesz, hanem a Szerződés feltételeinek betartásáról. Mi mint Parlament nyilvánvalóan teljes mértékben be fogjuk tölteni szerepünket.

 

6.3. A Parlament álláspontja a Tanács által módosított 2011. évi költségvetés-tervezetről – összes szakasz (A7-0284/2010, Sidonia Elżbieta Jędrzejewska) (szavazás)

6.4. Az Európai Parlament 2012. évi üléseinek naptára (szavazás)
 

- A szavazás előtt:

 
  
MPphoto
 

  Joseph Daul (PPE) . – (FR) Tisztelt elnök úr! Képviselőcsoportom tegnap este olyan módosításokat vitatott meg, amelyekről a szolgálatok azt mondták nekünk, hogy elfogadhatatlanok. Emiatt, illetve a küldöttségvezetőkkel és a képviselőcsoportok vezetőivel ma reggel folytatott megbeszélésemet követően kérem a naptárra vonatkozó szavazás elnapolását.

 
  
MPphoto
 

  Martin Schulz (S&D) . – (DE) Tisztelt elnök úr! Nem volt lehetőségünk arra, hogy ezt képviselőcsoportként megvitassuk. Daul úr néhány perce tájékoztatott, a ma reggeli vita alatt, én pedig beszéltem a többi képviselőcsoport elnökével, Harms asszonnyal és Verhofstadt úrral. Ez képviselőcsoportomnak is szól, mert egyelőre nem volt alkalmunk erről beszélni. Meggyőződésem, hogy az elnapolás nagyon jó esélyt adna arra, hogy széles körű konszenzust érjünk el a 2010. évi naptár tekintetében. Ezért úgy gondolom, hogy ma meg kellene szavaznunk az elnapolást.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. - Schulz úr Daul úr javaslata mellett emelt szót. Most átadom a szót Fox úrnak, aki ellenzi ezt a javaslatot.

 
  
MPphoto
 

  Ashley Fox (ECR) . – Tisztelt elnök úr! Az ülésteremben voltam hétfőn este, amikor a Zöldek képviselőcsoportja elnapolást kért. Daul úr és Schulz úr is jelen volt, és mindketten az elnapolás ellen szavaztak.

(Taps)

Nos, mi változott? Valóban fontos jogi kérdésekről van szó, vagy az az igazság, hogy most ismerték fel azt a súlyos veszélyt, hogy elveszíthetik a 4. módosítást, és azért akarják elnapolni a szavazást, hogy nyomást gyakorolhassanak saját képviselőcsoportjaik tagjaira?

(Taps)

Ennek semmi köze ahhoz a valótlan magyarázathoz, amelyet kaptunk, és arra biztatnám képviselőtársaimat, hogy szavazzanak e késedelem ellen, és szavazzanak a 4. módosítás mellett.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Elnök. - Szavazásra bocsátom a szavazás elnapolására vonatkozó, Daul úr által előterjesztett kérelmet.

(A Parlament elfogadta a szavazás elnapolására vonatkozó kérelmet)

 

6.5. A várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítása (A7-0032/2010, Edite Estrela) (szavazás)
 

- Az 50. és 125. módosításra vonatkozó szavazás előtt:

 
  
MPphoto
 

  Carl Schlyter (Verts/ALE) . – (SV) A jelentés svéd változata több fordítási hibát tartalmaz. Többek között összekeveri a barnledighet (szülői szabadság) és a mammaledighet (szülési szabadság) fogalmát. A 125. módosításban pedig egy nagyon súlyos fordítási hiba van. A 125. módosítás svéd változata szerint az apasági szabadság idejére a teljes fizetésnek kellene járnia. A többi változatban nem ez szerepel. Ez azt jelenti, hogy a svéd változatban nincs különbség az 50. és a 125. módosítás között. Jó lenne, ha ezt ki lehetne javítani.

 

6.6. A kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépés (A7-0136/2010, Barbara Weiler) (szavazás)

6.7. A minimálbér szerepe a szegénység elleni küzdelemben és a befogadó társadalom előmozdításában Európában (A7-0233/2010, Ilda Figueiredo) (szavazás)

6.8. Pénzügyi, gazdasági és szociális válság: ajánlások a végrehajtandó intézkedésekre és kezdeményezésekre vonatkozóan (A7-0267/2010, Pervenche Berès) (szavazás)

6.9. Az Unió gazdasági irányításának és stabilitási keretének javítása, különösen az euróövezetben (A7-0282/2010, Diogo Feio) (szavazás)
 

- A szavazás előtt:

 
  
MPphoto
 

  Olle Schmidt (ALDE) . – Tisztelt elnök úr! Ez egy fontos szóbeli módosítás: „mivel amennyire csak lehetséges, mind a 27 tagállamnak a legteljesebb mértékben követnie kell az összes gazdasági irányításra vonatkozó javaslatot, felismerve, hogy az euróövezeten kívüli tagállamok esetében ez részben önkéntes folyamat lesz”.

A módosítást elfogadta a PPE képviselőcsoport, elfogadta az S&D képviselőcsoport, sőt, a biztos úr is elfogadta. Remélem, hogy önök mindannyian el tudják fogadni ezt a szóbeli módosítást. Ez fontos számomra, fontos az ALDE képviselőcsoport számára, és különösen fontos országom, Svédország számára, ha valaha be akarjuk vezetni az eurót.

 
  
  

(A szóbeli módosítást elfogadják)

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – A szavazás ezzel lezárul.

Mivel a szavazás ilyen sokáig tartott, az önök kiváló munkájának eredményeképpen, arra szeretném kérni azokat, akik kérték, hogy indokolhassák szavazatukat, hogy szóbeli indokolás helyett nyújtsanak be írásbeli indokolást, vagy holnapra elnapolom felszólalásukat, mert 62 kérelmet terjesztettek be, és képtelenek vagyunk az összessel megbirkózni.

 
  
MPphoto
 

  Michał Tomasz Kamiński (ECR) . – Tisztelt elnök úr! Szeretnék gratulálni önnek mai kitűnő munkájához. Valóban nagyra értékelem, ahogyan ma elnöki teendőit ellátta, és remélem, hogy meg fogja osztani csodálatos képességeit a Parlament többi alelnökével is.

 
  
MPphoto
 

  Nicole Sinclaire (NI) . – Tisztelt elnök úr! Ma leadtam szavazatomat, és választóim ma láthatják, hogyan szavaztam, ezért ma lehetőséget kell adni számukra, hogy megismerjék szavazatom indokolását.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. - Azt kértem, hogy a szóbeli indokolás helyett válassza az írásbeli indokolást. Ez lehetővé teszi önnek, hogy ismertesse választóival azokat az okokat, amelyek arra indították, hogy a különféle kérdésekről meghatározott módon szavazzon. Nem kívánjuk önt semmilyen módon megfosztani bármely jogától. Csak arra kérem önt, hogy csatlakozzon a többi európai parlamenti képviselőhöz, akik lemondanak arról a jogukról, hogy szóbeli indokolást adjanak, és ehelyett írásbeli indokolást nyújtanak be. Mindössze erről van szó.

 
  
MPphoto
 

  Barbara Matera (PPE) . – (IT) Tisztelt elnök úr! Engedek kérésének: Mastella úr és jómagam írásbeli indokolást nyújtunk be. Másodsorban pedig szeretnék csatlakozni képviselőtársamhoz, és ismét gratulálni önnek, elnök úr.

 
  
MPphoto
 

  Licia Ronzulli (PPE) . – (IT) Tisztelt elnök úr! Ha egyetért, és hogy mindenki elégedett legyen, holnapra halaszthatjuk a szóbeli indokolásokat.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. - Igen, tökéletesen egyetértek. Ha Sinclair asszony is egyetért. Számítok a képviselők jóindulatára, és arra kérem őket, hogy holnap ismertették szóbeli indokolásukat, vagy ma nyújtsanak be írásbeli indokolást, Sinclair asszonynak pedig lehetőséget adunk arra, hogy ezt most megtegye.

 

7. A szavazáshoz fűzött indokolások
A felszólalásokról készült videofelvételek
  

A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások

 
  
  

Az Európai Unió általános költségvetés-tervezete – 2011. pénzügyi év

 
  
MPphoto
 

  Nicole Sinclaire (NI) . – Tisztelt elnök úr! A következő észrevételeket szeretném tenni képviselőtársaimnak.

Ma szavaztunk első alkalommal Lisszabon után a költségvetésről. Önök ünneplik magukat, és azt gondolják, hogy jó munkát végeztek, de valójában, miközben az országoknak szerte az Európai Unióban csökkenteniük kell a közszolgáltatásokat és csökkenteniük kell költségvetéseiket, önök a sajátjukat növelni akarták.

Önök 2 millió euróval növelték reprezentációs költségvetésüket, ami 85%-os emelést jelent. Valóban ezt az üzenetet kívánják közvetíteni az európaiaknak? Önök az anyasági támogatással kapcsolatban olyan rendelkezéseket is elfogadtak, amelyek súlyos hatással lesznek az Egyesült Királyságon belül választópolgáraimra. Ez munkahelyekbe fog kerülni, és érinteni fogja a közszolgáltatásokat. Remélem, ma büszkék magukra. Nem így kellene Európát működtetni.

 
  
MPphoto
 

  Licia Ronzulli (PPE) . – (IT) Tisztelt elnök úr! Ezen a ponton a méltányosság kedvéért megindokolom az Estrela-jelentés tekintetében elért eredmény melletti szavazatomat.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. - Most viszont ne húzzuk tovább az időt. Két európai parlamenti képviselő szót kapott. A többi indokolást illetően – 61 van, így még 59 van hátra – döntsék el, hogy vagy írásban nyújtják be, vagy holnap, a szavazás végén adják elő.

 
  
  

A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások

 
  
  

Jelentés: Paulo Rangel (A7-0279/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Paulo Alves (S&D) , írásban. – (PT) A majdan a Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokat szabályozó keretmegállapodásnak a Lisszaboni Szerződés fényében történő felülvizsgálata mellett szavaztam, mert meggyőződésem, hogy ez a felülvizsgálat átláthatóbb és dinamikusabb kapcsolatot fog teremteni a Parlament és a Bizottság között. A Lisszaboni Szerződés előtt az Európai Unió működéséről szóló szerződés 295. cikkének jogalapjával összhangban a Szerződések nem ösztönözték kifejezetten az uniós intézményeket intézményközi megállapodások megkötésére. Ezért úgy gondolom, hogy a keretmegállapodás e felülvizsgálata a Lisszaboni Szerződés által teremtett intézményi egyensúlyt tükrözi, és megszilárdítja az ezen új Szerződéssel elért eredményeket. Ez a szöveg ezáltal kompromisszumot jelent a két fél között, és biztosítja a Lisszaboni Szerződés egységesebb és értelmesebb végrehajtását.

 
  
MPphoto
 
 

  Mara Bizzotto (EFD) , írásban. – (IT) A végrehajtó hatalom intézkedéseinek parlamenti ellenőrzése minden demokratikus rendszerben alapvető kérdés, mint ahogyan a kormány és a polgárok képviselői közötti koncentrált kölcsönös kommunikációnak is nagy jelentősége van. Ez a Parlament és a Bizottság közötti intézményközi megállapodás – amennyire ez egy olyan összetett és folyamatosan alakuló rendszerben, mint az Európai Unió, lehetséges – eleget tesz a Parlament által az Európai Bizottság tekintetében jogosan előterjesztett néhány kérésnek. Ezért jó, hogy könnyebbé válik a Bizottság Parlament általi ellenőrzése, mivel ez utóbbi egy technikai szerv, amely nem lehet egy egész földrész politikai agya, és számot kell adnia intézkedéseinek tartalmáról, okairól és módszereiről. Szintén kétségtelenül pozitív elem a Bizottság Parlament munkájába – különösen a plenáris ülések keretében – való még erőteljesebb bevonását célzó törekvés, hogy választ tudjon adni az európai uniós polgárok képviselőinek kéréseire, és kellő időben számot tudjon adni a Bizottság aktuális politikai, gazdasági, szociális és nemzetközi kérdésekre vonatkozó álláspontjáról. Ha az EU a maitól különböző, demokratikus felépítés irányába kíván elmozdulni, úgy a Bizottság és a Parlament közötti kapcsolatokat bizonyosan javítani és erősíteni kell. Rangel úr jelentése mellett szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D) , írásban. – (LT) Ezzel a javaslattal sikerült első alkalommal építő jellegű keretmegállapodást elérni. Az Európai Parlament Lisszaboni Szerződést követően megnövekedett hatáskörei nagyon fontosak az Európai Bizottsággal való további együttműködés és a jövőbeni kapcsolatok szempontjából, a további megállapodások végrehajtását illetően. Ez a dokumentum tehát további iránymutatásokat állapít meg az e két intézmény közötti együttműködésre nézve. Az Európai Parlament és a Bizottság szoros párbeszédet tud majd kialakítani a Bizottság munkaprogramjáról és a nemzetközi megállapodásokról. A Parlamentnek joga lesz a bizalmas dokumentumok megszerzéséhez. A Parlamentet tájékoztatni fogják a nemzetközi tárgyalások előrehaladásáról, továbbá a Parlament képes lesz szakértővé válva javaslatokkal ellátni a Bizottságot e kérdésekben. A keretmegállapodás átfogó parlamenti ellenőrzést is meghatároz, és a Bizottság elnökének, a Bizottságnak mint testületnek és a Bizottság összetételének megválasztására vonatkozóan, illetve a Bizottság esetleges átalakítására vagy személyi változásaira vonatkozóan megerősített rendelkezéseket tartalmaz. A Parlament jobb és átláthatóbb együttműködésre törekszik a többi intézménnyel. Örvendetesnek tartom, hogy az e két intézmény közötti szorosabb együttműködés segíteni fog a tagállamoknak az európai uniós jogszabályok nemzeti jogba történő lehető leggyorsabb és leghatékonyabb átültetésében.

 
  
MPphoto
 
 

  Lara Comi (PPE) , írásban. – (IT) Az Európai Unió alkotmányi felépítése egyre jobban közelít a nemzetállamokéhoz. Az Unió politikai jövőjével kapcsolatos, ebből eredő megfontolásokon túlmenően tudomásul kell vennünk ennek a hasonlóságnak az elfogadását. A Bizottság és a Parlament közötti kapcsolatok modellje valójában – nézetem szerint helyesen – ebből vezethető le, az egyes tagállamokban már kipróbált és az évtizedek (vagy akár évszázadok) során kialakított módon. Különösen nagyra kell értékelni a Parlament felügyeleti és kérdőre vonási szerepét, mert ez segít csökkenteni az úgynevezett demokratikus deficitet, és átláthatóbbá teszi a polgárok és a Bizottság közötti kapcsolatot.

 
  
MPphoto
 
 

  Mário David (PPE) , írásban. – (PT) Üdvözlöm a tárgyalások sikerét és az ezen új keretmegállapodásban – a Parlament és a Bizottság közötti ötödik intézményközi megállapodásban – elért kompromisszumot. Ez az új megállapodás tagadhatatlanul fontos előrelépés a Bizottsággal fennálló kapcsolatok szempontjából. Noha a megállapodás szerinti kompromisszum nem valósítja meg a Parlament összes célját, egy olyan megállapodás áll a rendelkezésünkre, amely biztosítja a Lisszaboni Szerződés következetes és értelmes végrehajtását. Szeretném kiemelni az EU nemzetközi kapcsolatainak intézményközi dimenziójára vonatkozó tárgyalások fontosságát, amelynek révén a Parlament kellő időben teljes körű tájékoztatást kap, és így a tárgyalási folyamat során beleszólása lehet a nemzetközi megállapodásokba. Végezetül, a tájékoztatási kötelességet illetően szeretném hangsúlyozni, hogy a polgári kérelmeken alapuló jogalkotási kezdeményezésekre vonatkozó kérésekkel kapcsolatban a Parlamenttel való korai együttműködésnek kritikus jelentősége lesz a Parlament és a nyilvánosság közötti kapocs biztosításában. Ezért nagyrészt az e jelentésben szereplő javaslatok mellett szavazok.

 
  
MPphoto
 
 

  Robert Dušek (S&D) , írásban. – (CS) Az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás felülvizsgálatáról szóló jelentéstervezet célja a Parlament és a Bizottság közötti, Lisszaboni Szerződésben támogatott intézményi egyensúly elérése. Az intézményközi megállapodások ugyan nem változtatják meg az elsődleges jog rendelkezéseit, ebben az esetben mégis tisztázzák az uniós intézmények közötti kapcsolatokat. A jelentés végleges változata az előadó szerint egy kiegyensúlyozott kompromisszum a két intézményi fél nézetei és álláspontjai között, miközben a legproblémásabb tárgyalások az EU nemzetközi kapcsolatait érintették. A Parlamentet maradéktalanul tájékoztatni kell az egyetértés megadásának megkönnyítése érdekében, és hogy ne fordulhasson elő újra, hogy nemzetközi megállapodások hiánya. Az ezekre vonatkozó tárgyalásokat már lezárták.

A Parlament a Lisszaboni Szerződéssel új hatásköröket kapott az uniós jogszabályok nemzeti jogba való átültetésének és alkalmazásának jobb és szorosabb nyomon követéséhez, ami nagyon örvendetes. A közös európai jogszabályok nem sokat érnek, ha bizonyos tagállamok ezeket nemzeti szinten nem hajtják végre. Egyetértek a jelentés szövegével, és elfogadása mellett fogok szavazni.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Az Európai Unión belüli intézményközi megállapodások kritikus jelentőségűek a hatékony nyomon követés, ellenőrzés és a hatalmi egyensúly szempontjából. Ezért a Lisszaboni Szerződés által megállapított szükséges kiigazításokat követően örömmel látom, hogy a Bizottsággal való kapcsolataiban növekedtek a Parlament hatáskörei. Mint a jelentés is tükrözi, ez nagyobb fokú és hatékonyabb ellenőrzést jelent a bizottsági javaslatok felett, a jogalkotási folyamat nagyobb fokú átláthatósága mellett.

Így ez újabb lépés a hatékonyan gyakorolt demokratikus hatalom felé, és hozzá fog járulni ahhoz, hogy Európa közelebb kerüljön polgáraihoz. Ezen túlmenően nem mulaszthatom el kiemelni, hogy ez a javaslat milyen nagyszerű tárgyalóképességet igényelt, különösen az előadó, Rangel úr részéről. Ezzel kapcsolatban szeretnék gratulálni neki.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) Üdvözlöm e jelentés elfogadását és az előadó, Rangel úr által végzett kiváló munkát. Ez a jelentés a Lisszaboni Szerződés által létrehozott intézményi egyensúlyt tükrözi és testesíti meg, és világos és fontos javulást eredményez a Bizottsághoz fűződő kapcsolatokban. A Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokról szóló felülvizsgált keretmegállapodás tervezete az ötödik ilyen jellegű megállapodás, amelyet a két intézmény között aláírnak. A jogalkotási folyamatot és annak ütemezését illetően fontos kiemelni a „jobb szabályozás” megközelítéssel kapcsolatos változásokat és az intézményközi megállapodás e kérdéssel kapcsolatos felülvizsgálatának bejelentését, a Bizottság által elvégzett hatásvizsgálatokra vonatkozó új szabályok mellett. Az EU nemzetközi kapcsolatainak intézményközi dimenzióját illetően a Parlament célja a tájékoztatáshoz való jog, hogy ezzel a tények hiánytalan ismeretében adhassa meg jóváhagyását, és elkerülhető legyen, hogy egy nemzetközi megállapodásról ne szülessen megegyezés, miután már befejeződtek a tárgyalások. Szeretném kiemelni azt is, hogy az európai parlamenti képviselők megfigyelői státuszt kaptak a nemzetközi konferenciákon, és mostantól részt vehetnek minden fontos találkozón is. Ez a szerep alapvető a Parlament demokratikus hatásköreinek megerősítéséhez, különösen az olyan jelentős nemzetközi konferenciák tárgyalásai során, mint például az ENSZ éghajlat-változási konferenciái.

 
  
MPphoto
 
 

  Nathalie Griesbeck (ALDE) , írásban. – (FR) Múlt szerdán szavaztunk az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló felülvizsgált keretmegállapodásról, amely felülvizsgálat a megállapodás keretében rögzíti a Parlament Lisszaboni Szerződésből eredő új hatásköreit.

Az Európai Parlament ezen új hatáskörei alapvetőek, és gyökeres változást hoznak az európai intézményi eljárásban. A Bizottság feletti bővített parlamenti ellenőrzés, a Parlament nemzetközi megállapodásokra vonatkozó jóváhagyási hatásköre, a Parlament részvétele a Bizottság munkaprogramjában, a Parlament részvétele az Európai Bizottság elnökének megválasztásában mind-mind kritikus jelentőségű fejlemények egy demokratikusabb európai térség kialakításában.

Alapvetőnek tűnnek még számomra azok a további garanciák, amelyeket a Parlament tájékoztatására vonatkozó kötelezettséggel szerzünk: elérhetőbbé válnak számunkra a nemzetközi megállapodásokra és tárgyalásokra vonatkozó bizalmas dokumentumok. Az Európai Parlamentet be kell vonni ezekbe a „nemzetközi eljárásokba”, azok előkészítésébe és utóéletébe is. Ez a megállapodás ezzel új egyensúlyt határoz meg egy demokratikusabb európai térség érdekében, és jó, hogy mindezt egy hivatalos megállapodásba foglalták.

 
  
MPphoto
 
 

  Sylvie Guillaume (S&D) , írásban. – (FR) A nagy többséggel elfogadott felülvizsgált keretmegállapodás vitathatatlan előrelépést jelent az Európai Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokban.

Valóban itt az ideje, hogy szigorúan érvényesüljön a Lisszaboni Szerződés által meghatározott intézményi egyensúly. E felülvizsgálat legfontosabb elemei közül különösen örvendetesnek kell tartanunk a Parlamenttel és a Tanáccsal szembeni egyenlő bánásmódot, különösen az információcsere és az üléseken való részvétel terén. E tekintetben csak örülni lehet a nemzetközi megállapodások megtárgyalása tekintetében bevezetett rendelkezéseknek. Hiszen hogyan is adhatná meg a Parlament a tények teljes körű ismeretében a jóváhagyását, ha nem részesül a tárgyalási eljárás során végig tájékoztatásban?

Az európai parlamenti képviselők valóban eltökélten és maradéktalanul végre kívánják hajtani a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta rendelkezésükre álló megnövelt hatásköröket: ezt bizonyította februárban a SWIFT-megállapodás elutasítása. Egy biztos: továbbra is éberen kell őrködnünk ennek az új intézményi folyamatnak a fenntartása érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  Peter Jahr (PPE) , írásban. – (DE) A Lisszaboni Szerződéssel az Európai Parlament jelentős új együttdöntési hatáskörökhöz jutott. Ennek nem utolsósorban a demokrácia elmélyülését kell eredményeznie az Európai Unióban, és javítania kell az európai polgárok részvételét.

Az új keretmegállapodás e jogok kodifikálásával és konkretizálásával figyelembe veszi ezeket a jogosultságokat, valamint a Bizottság és a Parlament közötti új egyensúlyt. Ez nagyon örvendetes, mivel a Parlament mostantól jobban be fogja tudni tölteni szerepét az uniós polgárok képviselőjeként. Most rajtunk áll, hogy felelősen éljünk ezekkel az új jogokkal.

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (S&D) , írásban. – Ez nagyszerű eredmény a Parlament számára, és kedvező keret a Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokhoz. Különösen örvendetesnek tartom a Tanács és a Parlament közötti egyenrangúság elismerését és ennek a Parlament bizalmas dokumentumokhoz való hozzáférésében, a Bizottság nemzeti szakértőkkel folytatott találkozóiról való tájékoztatáshoz fűződő jogában és nemzetközi konferenciákon való részvételében jelentkező következményeit. Annak is örülök, hogy a Parlamentnek hangsúlyos szerepe lesz a jogalkotási programozásban, és gyakran lehetősége lesz arra, hogy ezeket a kérdéseket a plenáris üléseken és a bizottságokban felvesse és megvitassa a Bizottsággal.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) A Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatok sokat változtak a Lisszaboni Szerződés elfogadása után, és a Parlament több ügyben nagyobb hatáskört kapott, különösen a rendes jogalkotási eljáráshoz és a költségvetési kérdésekhez kapcsolódóan, továbbá hangsúlyosabb szerephez jutott az EU külpolitikáját illetően. Ezekből a változásokból következően az európai nyilvánosság mostantól új szerepet játszik az uniós szintű döntéshozatalban. Ezért szükséges és célszerű a Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokat szabályozó keretmegállapodás felülvizsgálata.

 
  
MPphoto
 
 

  Alexander Mirsky (S&D) , írásban. – (LV) Teljes mértékben egyetértek Rangel úr jelentésével. Az Európai Bizottság ez idáig sok alkalommal egyáltalán nem vett tudomást az Európai Parlament állásfoglalásairól. Ez véleményem szerint elfogadhatatlan. Nem hajtották még végre például az Európai Parlament 2004. március 11-i állásfoglalását, amelyben az Európai Parlament azt ajánlja, hogy Lettország a lett állampolgársággal nem rendelkezőknek is adjon szavazati jogot a helyi választásokon, és egyszerűsítse a honosítás folyamatát az idősebbek esetében. Szeretném tudni, hogy az illetékes európai biztosok miért nem tettek még fel kérdéseket a lett kormánynak. Miért hagyják figyelmen kívül az Európai Parlamentnek ezt a határozatát? Talán az Európai Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokról szóló új megállapodás aláírásának eredményeképpen az Európai Parlament megfelelő ítéletet fog mondani a Bizottság részéről tanúsított ilyen jellegű tétlenségekről, és azokat, akik nem végzik megfelelően a munkájukat, a következő alkalommal ki fogják zárni a Bizottságból.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE) , írásban. – (PT) Melegen üdvözlöm a Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokról szóló felülvizsgált keretmegállapodásról szóló jelentés elkészítését. Üdvözlöm a plenáris ülésen történt elfogadását is, amelyhez jómagam is hozzájárultam, mivel az a két intézmény képességeit jobban szem előtt tartó, a Bizottság és a Parlament közötti hatáskörmegosztás révén az Európai Unió további demokratizálódásának alapvető kereteként szolgálhat.

Ez a keretmegállapodás különösen fontos, mivel az első a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta, amely különösen a jogalkotás szintjén bővítette a Parlament hatásköreit.

Meggyőződésem, hogy az új keretmegállapodás alapján a Parlament aktívabb partnerré válik az európai projekt építésében, mert teljesebben, hatékonyabban és felelősebben tudja betölteni hatásköreit.

 
  
MPphoto
 
 

  Marc Tarabella (S&D) , írásban. – (FR) A Figueiredo asszonynak a szegénység elleni küzdelemben a minimáljövedelem szerepéről és Európában a befogadó társadalom előmozdításáról szóló állásfoglalásában javasolt lényeges intézkedések ellenére sajnálom, hogy az Európai Parlament többsége nem tanúsított nagyobb ambíciót. Szocialistaként meggyőződésem, hogy az európai népesség 17%-át érintő szegénység hatékony kezeléséhez elengedhetetlen egy keretirányelv.

Ez a képviselőtársam, Frédéric Daerden által javasolt keretirányelv rögzítené a megfelelő minimáljövedelem elvét Európában, amelyet az összes tagállam esetében közös kritériumok alapján, a kollektív egyeztetések nemzeti gyakorlataival és a nemzeti joggal összhangban állapítanának meg. Kötelesek vagyunk egy szociálisabb Európa megvalósítására törekedni.

 
  
MPphoto
 
 

  Aldo Patriciello (PPE) , írásban. – (IT) A Lisszaboni Szerződést és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 295. cikke által teremtett jogalapot megelőzően a Szerződések nem ösztönözték kifejezetten az uniós intézményeket intézményközi megállapodások megkötésére. Ezek a megállapodások az elsődleges jog rendelkezéseit nem módosíthatják, ám gyakran pontosítják őket.

Meggyőződésem, hogy ez a tervezet szigorúan a Lisszaboni Szerződés által meghatározott intézményi egyensúlyt tükrözi. Azért adom beleegyezésemet, mert ez a megállapodás egyértelmű és jelentős javulást jelent a Bizottsággal való kapcsolatokban. Mint minden megállapodásnál, a végleges szöveg rendszerint a két fél közötti kompromisszum; ez a végső kompromisszum mindazonáltal biztosítja a kiegyensúlyozott megítélést és a Lisszaboni Szerződés ésszerű és következetes alkalmazását.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – A Rangel-jelentés az Európai Parlament számára legfontosabb, átdolgozott keretmegállapodásban szereplő következő eredményekre hívja fel a figyelmet:

A „Jogalkotási eljárás és tervezés: kölcsönös együttműködés” cím alatt említi a Parlament részvételének növelését, a függőben lévő javaslatok felülvizsgálatát egy új Bizottság hivatali idejének kezdetekor, kellőképpen figyelembe véve a Parlament véleményét, valamint a Bizottság az irányú kötelezettségvállalását, hogy valamennyi, az EUMSz. 225. cikkének megfelelően benyújtott jogalkotási kezdeményezésre vonatkozó kérelem konkrét nyomon követéséről jelentést készít.

A „Parlamenti ellenőrzés” cím alatt említi a Bizottságnak a választási kampányokban való részvételére vonatkozó új szabályokat, Bizottság arra irányuló kötelezettségét, hogy kikéri a Parlament véleményét, amikor a biztosok magatartási kódexét szándékozik felülvizsgálni, valamint az ügyvezető igazgatói posztokra jelöltek azon kötelezettségét, hogy a felelős parlamenti bizottságok előtt megjelennek meghallgatásra.

A jelentés a tájékoztatási kötelezettségeket és a Bizottság parlamenti jelenlétére vonatkozó követelményt is meghatározza.

 
  
MPphoto
 
 

  Czesław Adam Siekierski (PPE) , írásban. – (PL) A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése az Európai Bizottságot és az Európai Parlamentet egyaránt új jogokkal ruházta fel. A keretmegállapodás módosított szövegének tervezete a Szerződésből eredő változások hatékonyabb végrehajtásának kifejeződése a két intézmény közötti kapcsolatok alapján. Kedvező változtatásokat vezet be a jogalkotási eljárásban, a parlamenti ellenőrzésben és a tájékoztatási kötelezettségben. Jelentős előrehaladást jelent a Bizottsággal való kapcsolatokban, és fontos lépés a szorosabb együttműködés felé. Az információcserék és az építő jellegű párbeszéd révén hatékonyabb és átláthatóbb eredményeket tudunk majd elérni, ami kulcsfontosságú kérdés az uniós polgárok szempontjából, akiknek az érdekeit képviseljük. Ezért tekintem annyira fontosnak, hogy a megállapodásban elsőbbséget kapjon a Bizottság tagjainak a plenáris üléseken és a Parlament tevékenységeihez kapcsolódó egyéb üléseken való részvétele. Különösen örülök annak, hogy a Bizottság vállalta, hogy korai szakaszban szorosan együttműködik a Parlamenttel a polgárok által javasolt jogalkotási kezdeményezésekre irányuló indítványokkal kapcsolatban.

Ennek köszönhetően mi a Parlamentben közelebb kerülhetünk polgárainkhoz, ami erősíteni fogja demokráciánkat. Mindazonáltal ahhoz, hogy az európai parlamenti képviselők az uniós polgárok érdekében hatékonyan működhessenek, a Bizottságnak megfigyelői státuszt kell biztosítania számukra minden nemzetközi konferencián, és amennyiben lehetséges, még nagyobb mértékben meg kell könnyítenie részvételünket az egyéb jelentős találkozókon, továbbá tájékoztatnia kell a Parlamentet a Bizottság által az ilyen találkozókon és konferenciákon elfoglalt tárgyalási pozíciókról.

 
  
MPphoto
 
 

  Eva-Britt Svensson (GUE/NGL) , írásban. – A Rangel-jelentés (A7-279/2010) mellett szavaztam. Ugyanakkor határozottan nem értek egyet az előadónak azzal az állításával, miszerint „a Lisszaboni Szerződés jelentősen mélyíti a demokráciát az EU-ban és az uniós polgároknak – elsősorban a Parlamenten keresztül – megerősített jogkört nyújt a Bizottság ellenőrzése vonatkozásában”.

 
  
MPphoto
 
 

  Viktor Uspaskich (ALDE) , írásban. – (LT) Ez a kapcsolatokról szóló új keretmegállapodás alkalmas lehet arra, hogy megszilárdítsa a Lisszaboni Szerződés vívmányait, és ez jelentős áttörést jelenthet. Különösen fontosak a jogi eljárásokat javító és a parlamenti ellenőrzést erősítő módosítások. Egyetértek mindazokkal a módosításokkal, amelyek hozzájárulnak az információcsere javításához és az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatok hatékonyságának előmozdításához. Fontos szavatolni, hogy ez az intézményi partnerség a lehető legkevesebb bürokráciával járjon. A kapcsolatokról szóló új keretmegállapodás szabályozza a Parlament és az Európai Bizottság közötti „különleges partnerséget”. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az összes közül a legfontosabb partnerség az Európai Unió és polgárai közötti partnerség. Az Európai Uniónak keményebben kell dolgoznia azon, hogy közös elvi síkra helyezkedjen polgáraival, és bizonyítsa jelentőségét mindennapi életükben.

Az előadó helyesen jegyezte meg, hogy ez a megállapodás egy „új intézményközi egyensúlyt”, vagyis egy egészséges kompromisszumot képez. Létezik azonban néhány kérdés, amelyről az Európai Unió nem tárgyalhat: ezek az alapvető emberi jogok és szabadságok. A nagyobb hatáskörök nagyobb felelősséggel is járnak. Nem elég beszélni a közös értékekről, ezeket az értékeket meg is kell valósítani és meg kell védeni. Ha ezt nem sikerül elérni, az Európai Unió intézményi rendszerének különböző ágai nem lesznek képesek teljes mértékben kibontakoztatni lehetőségeiket. Az Európai Uniónak hitelesnek kell lennie ahhoz, hogy összetartó erő lehessen.

 
  
  

Jelentés: Paulo Rangel (A7-0278/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Mário David (PPE) , írásban. – (PT) Miután elfogadtuk a Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás felülvizsgálatát, az Európai Parlament eljárási szabályzatának a fent említett keretmegállapodáshoz történő ezt követő hozzáigazítása természetes lépés. Ezért e jelentés mellett szavazok.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) Egyetértek a Parlament eljárási szabályzatának módosításaival, amelyek célja az eljárási szabályzatnak a Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokról szóló felülvizsgált keretmegállapodáshoz való hozzáigazítása. Tekintettel a Bizottság nyitottságára, amelynek részeként több információt ad az európai parlamenti képviselőknek, egyetértés van a tekintetben, hogy az európai parlamenti képviselők kötelesek betartani a Parlament bizalmas információk kezelésére vonatkozó szabályait. A Bizottság nyitottsága, amelynek részeként több információt biztosít az európai parlamenti képviselők számára, megköveteli, hogy az illetékes bizottság és adott esetben a társbizottság elnökei és előadói együttesen megfelelő intézkedéseket hozzanak annak biztosítására, hogy a Parlament azonnali, rendszeres és teljes körű tájékoztatást kapjon – adott esetben bizalmas formában – a nemzetközi megállapodások tárgyalásának és megkötésének valamennyi szakaszában, beleértve a tárgyalási irányelvtervezetekről és a véglegesen elfogadott tárgyalási irányelvekről.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) A Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatok sokat változtak a Lisszaboni Szerződés elfogadása után, és a Parlament több ügyben nagyobb hatáskört kapott, különösen a rendes jogalkotási eljáráshoz és a költségvetési kérdésekhez kapcsolódóan, továbbá hangsúlyosabb szerephez jutott az EU külpolitikáját illetően. Ezekből a változásokból következően az európai nyilvánosság mostantól új szerepet játszik az uniós szintű döntéshozatalban. Ezért szükséges és célszerű az eljárási szabályzatot hozzáigazítani a Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokat szabályozó felülvizsgált keretmegállapodáshoz.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE) , írásban. – (PT) A Parlament eljárási szabályzatának az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló felülvizsgált keretmegállapodáshoz történő hozzáigazítása természetes módon következik Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás felülvizsgálatából, és lehetővé teszi a keretmegállapodás azonnali elfogadását, hogy az szükség szerint életbe léptethető legyen, ami így biztosított lesz. A két jelentés közös háttere és egyezése szintén indokolják, hogy jóváhagytam a jelentéseket.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – A Rangel-jelentés az Európai Parlament számára legfontosabb, átdolgozott keretmegállapodásban szereplő következő eredményekre hívja fel a figyelmet:

A „Jogalkotási eljárás és tervezés: kölcsönös együttműködés” cím alatt említi a Parlament részvételének növelését, a függőben lévő javaslatok felülvizsgálatát az új Bizottság hivatali idejének kezdetekor, kellőképpen figyelembe véve a Parlament véleményét, valamint a Bizottság az irányú kötelezettségvállalását, hogy valamennyi, az EUMSz. 225. cikkének megfelelően benyújtott jogalkotási kezdeményezésre vonatkozó kérelem konkrét nyomon követéséről jelentést készít.

A „Parlamenti ellenőrzés” cím alatt említi a Bizottságnak a választási kampányokban való részvételére vonatkozó új szabályokat, Bizottság arra irányuló kötelezettségét, hogy kikéri a Parlament véleményét, amikor a biztosok magatartási kódexét szándékozik felülvizsgálni, valamint az ügyvezető igazgatói posztokra jelöltek azon kötelezettségét, hogy a felelős parlamenti bizottságok előtt megjelennek meghallgatásra.

A jelentés a tájékoztatási kötelezettségeket és a Bizottság parlamenti jelenlétére vonatkozó követelményt is meghatározza.

 
  
MPphoto
 
 

  Eva-Britt Svensson (GUE/NGL) , írásban. – A Rangel-jelentés (A7-0278/2010) mellett szavaztam. Ugyanakkor határozottan nem értek egyet az előadónak azzal az állításával, miszerint „a Lisszaboni Szerződés jelentősen mélyíti a demokráciát az EU-ban és az uniós polgároknak – elsősorban a Parlamenten keresztül – megerősített jogkört nyújt a Bizottság ellenőrzése vonatkozásában”.

 
  
  

Jelentések: Paulo Rangel (A7-0279/2010), (A7-0278/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Bairbre de Brún és Søren Bo Søndergaard (GUE/NGL) , írásban. – A Rangel-jelentések (A7-0278/2010 és A7-279/2010) mellett szavaztam. Ugyanakkor határozottan nem értek egyet az előadónak azzal az állításával, miszerint „a Lisszaboni Szerződés jelentősen mélyíti a demokráciát az EU-ban és az uniós polgároknak – elsősorban a Parlamenten keresztül – megerősített jogkört nyújt a Bizottság ellenőrzése vonatkozásában”.

 
  
MPphoto
 
 

  Joe Higgins (GUE/NGL) , írásban. – Tartózkodtam a Rangel-jelentésekről (A7-0278/2010 és A7-279/2010) történő szavazástól. Noha a jelentésben szereplő sok intézkedést támogatok, így például a Parlament nagyobb szerepét a biztosok magatartási kódexének elkészítésében és a Parlament növelt szerepét a nemzetközi tárgyalások során, határozottan nem értek egyet az előadónak azzal az állításával, miszerint „a Lisszaboni Szerződés jelentősen mélyíti a demokráciát az EU-ban és az uniós polgároknak – elsősorban a Parlamenten keresztül – megerősített jogkört nyújt a Bizottság ellenőrzése vonatkozásában”.

 
  
MPphoto
 
 

  Marisa Matias (GUE/NGL) , írásban. – A Rangel-jelentések (A7-0278/2010 és A7-279/2010) mellett szavaztam. Ugyanakkor határozottan nem értek egyet az előadónak azzal az állításával, miszerint „a Lisszaboni Szerződés jelentősen mélyíti a demokráciát az EU-ban és az uniós polgároknak – elsősorban a Parlamenten keresztül – megerősített jogkört nyújt a Bizottság ellenőrzése vonatkozásában”.

 
  
MPphoto
 
 

  Alexander Mirsky (S&D) , írásban. – (LV) Rangel úr nagyon fontos módosításokat javasol az Európai Parlament eljárási szabályzatában. Lehetséges, hogy közvetlenül az Európai Parlament működési szabályzata e kiigazításainak köszönhetően gyorsabban megoldódnak az általunk megvitatott problémák. Különösen szeretném azt tapasztalni, hogy az Európai Parlament határozatait és ajánlásait az uniós tagállamokban végrehajtják. Az EU harmadik országoknak szóló ajánlásai csak akkor eshetnek lényegesen nagyobb súllyal latba, ha rendet teszünk a saját házunk táján. Például még mindig nem hajtották végre az Európai Parlament lett állampolgársággal nem rendelkező lettországi lakosok helyzetéről szóló 2004. március 11-i állásfoglalásában szereplő ajánlásokat. Remélem, hogy az Európai Parlament felülvizsgált eljárási szabályzata segíteni fog az uniós intézményeknek abban, hogy világos képet alkossanak az alapvető emberi jogok Lettországban folyó megsértéséről.

 
  
MPphoto
 
 

  Alfredo Pallone (PPE) , írásban. – (IT) A Parlament e megállapodással „jobbá tette” és megerősítette magát, és megerősödött az Európai Unió demokratizálódása. E jelentés elfogadása határozottan jelzi a hatalmi ágak különválasztására vonatkozó elv megszilárdításának igényét. A keretmegállapodás nagyon fontos, mivel olyan időszakban határozza meg a Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokat, amikor a Parlament – különösen a jogalkotási folyamatban – nagyobb hatáskörökhöz jutott, és a Tanáccsal azonos szintre került. Valóban, a kiegészítő és alkalmazásra vonatkozó szerződések és jegyzőkönyvek ellenére további jogszabályra volt szükség egyes kérdések leírása és jobb meghatározása céljából. Különösen örvendetesnek tartom, hogy a keretmegállapodás tisztázza a két intézmény politikai felelősségére, az információk körbeküldésére, a külkapcsolatokra, a bővítési és nemzetközi megállapodásokra, a költségvetés végrehajtására, a Bizottság politikai és jogalkotási programjára és az Európai Unió többéves programjára, a Bizottság jogalkotási hatáskörére és különleges hatásköreinek gyakorlására, az uniós jog végrehajtásának nyomon követésére és a Bizottság Parlament munkájában való részvételére vonatkozó pontokat.

 
  
  

Jelentés: Ingeborg Gräßle, Crescenzio Rivellini (A7-0263/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  George Becali (NI) , írásban. – (RO) E rendelet mellett szavaztam. Technikai, pénzügyi és adminisztratív részleteket tartalmaz, és kifejti azokat az intézményközi kapcsolatokat, amelyekkel ennek az európai szolgálatnak és struktúráinak rendelkezniük kell. Mindig is azt kívántuk és azt kívánjuk most is, hogy az EU a külpolitikában hatalommal bíró, elismert szereplő legyen. Ennek eléréséhez a feladathoz igazított szabályokra és európai rendeletekre is szükségünk van.

 
  
MPphoto
 
 

  Alain Cadec (PPE) , írásban. – (FR) Az Európai Külügyi Szolgálat létrehozásakor az EKSZ megvalósítására irányuló ellenőrzés és nyomon követés javítása érdekében módosítani kellett a költségvetési rendeletet.

A Gräßle-Rivellini-jelentés növeli a költségvetési és pénzügyi felelősséget, javítja az átláthatóságot, és előmozdítja az EKSZ hatékonyságát. A javasolt javítások hozzá fognak járulni a pénzügyi integritás olyan kultúrájának megvalósításához, amely szükséges az EKSZ megfelelő működésébe vetett bizalom előmozdításához.

A jelentésnek azokat a részeit is üdvözlöm, amelyek azt követelik, hogy a Parlament kapjon jelentős ellenőrzési hatáskört. Így egyetértek az előadókkal, amikor azt kérik, hogy a Parlament legyen képes hiánytalanul gyakorolni mentesítési jogait, és hogy a küldöttségvezetők nyújtsák be költségvetési végrehajtási jelentéseiket a Költségvetési Ellenőrző Bizottságnak.

 
  
MPphoto
 
 

  Mário David (PPE) , írásban. – (PT) Az e jelentésben javasolt intézkedések többsége mellett szavazok, amelyek célja a pénzügyi integritás olyan kultúrájának megvalósítása az Európai Külügyi Szolgálatnál (EKSZ), amely szükséges az EKSZ zavartalan és feddhetetlen jövőbeni működésébe vetett bizalomhoz. A különböző háttérrel rendelkező munkatársak révén az EKSZ a szervezeti kultúrák olvasztótégelyévé válik, és fokozatosan kell majd létrehoznia saját kultúráját. Az új szolgálat felépítésének meghatározása során fontos úgy megállapítani annak pénzügyi szabályzatát, és kezdettől fogva a lehető legtöbb garanciát biztosítani, hogy a pénzügyi feddhetetlenség a Szolgálat vállalati kultúrájának szerves részévé váljon. Azt is szeretném hangsúlyozni, hogy a demokratikus ellenőrzés javítása és az európai polgárok európai intézményekbe vetett bizalmának javítása érdekében minden évben be kell nyújtani a Parlamentnek az Unió küldöttségeinél megvalósított belső igazgatási és kontrollrendszerekre vonatkozó megbízhatósági nyilatkozatot.

 
  
MPphoto
 
 

  Marielle De Sarnez (ALDE) , írásban. – (FR) Az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ) ezzel alkalmassá tették arra, hogy működőképes diplomáciai testületté váljon. A Parlament gondoskodott arról, hogy a munkatársak 60%-a más európai intézményektől érkezzen, ami szavatolni fogja a tagállamoktól való bizonyos fokú függetlenséget. A földrajzi egyensúly elvének bevezetése révén szavatolt valamennyi tagállam állampolgárainak megfelelő és jelentős jelenléte.

Ez a szavazás megerősítette a Parlament szerepét: az Európai Unió „stratégiai szempontból fontos” régiókba kinevezett küldöttségvezetőit a Parlament Külügyi Bizottsága meg fogja hallgatni. Továbbá a Parlamentnek ellenőrzési joga lesz az EKSZ költségvetésének felhasználását illetően, és a szolgálat munkatársainak specifikus képzéseken kell részt venniük a költségvetési gazdálkodás tárgyában.

 
  
MPphoto
 
 

  Philippe de Villiers (EFD) , írásban. – (FR) Az Európai Parlamentet arra kérték, hogy adjon véleményt az Ingeborg Gräßle és Crescenzio Rivellini által előterjesztett rendeletre irányuló javaslatról, amelynek tárgya az Európai Közösségek általános költségvetésének az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) tekintetében történő módosítása.

Lehetetlen egy olyan leendő európai diplomáciai szolgálat létrehozását támogatni, amely a Bizottság igazgatási, költségvetési és politikai ellenőrzése alatt fog állni. Franciaországnak, amely a világ legrégebbi diplomáciai szolgálatával büszkélkedhet, ismét át kell adnia diplomáciai kiváltságainak egy részét az Európai Uniónak, amelynek polgárai teljesen közömbösek az általa elfogadott álláspontok iránt.

Ez a diplomáciai szolgálat, amelyet a Bizottság annyira lelkesen szorgalmazott, tökéletes elfordulást jelent a nemzeti örökségektől. Az EKSZ tisztviselői nem kaphatnak majd utasításokat a tagállamoktól, és munkájukkal az Európai Unió „nagyobb” javát kell majd szolgálniuk, ami kizárólag magukat az eurokratákat jelenti.

 
  
MPphoto
 
 

  Diane Dodds (NI) , írásban. – Tisztelt elnök úr! Mindig is elleneztem az EKSZ létrehozását – semmi sem változtathatta volna meg ezzel kapcsolatos véleményemet. Tisztában vagyunk viszont a biztosítékokkal, amelyeket az EU meggyőzési kampánya során adott, miközben támogatást gyűjtött az EKSZ számára.

Azt mondták nekünk, hogy az EKSZ-nek nem lesz hatása a költségvetésre. Most viszont hol tartunk? A költségvetési semlegesség mostanra nem más, mint egy újabb uniós ígéret, amelyet elfújt a szél. Máris 34 millióval túlléptük a tervezett költségvetést a további munkatársak iránti igény és egyéb indulási költségek miatt, pedig az EKSZ még nem is működik!

Az EKSZ egy újabb példa az adófizetők pénzének elpazarlására, egy olyan szolgálat érdekében, amelyre választóimnak nincs szükségük, de amelyet a bürokraták, akik egyre több hatáskört igyekeznek a nemzeti kormányoktól az EU számára kicsikarni, rájuk kényszerítettek. Ez a bürokrácia elfogadhatatlan, és ilyen gazdasági szempontból válságos időkben ezt inkább csökkenteni kell, semmint növelni.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) A rendeletre irányuló javaslat célja a Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendelet módosítása az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) intézményesítése miatt, amely a Lisszaboni Szerződés tagállamok általi elfogadásának eredménye. Ennek az új szervezetnek nincs költségvetési kerete, ezért szükséges a jelen módosítás. Az EKSZ intézménykénti beilleszkedése költségvetési önállóságot tesz lehetővé számára, és – a Parlament általi mentesítésre figyelemmel – hatáskörrel ruházza fel saját igazgatási kiadásainak kezelésére.

Remélem, hogy az EKSZ hozzáértően, hatékonyan, kiegészítő jelleggel és mindenekelőtt a tagállami diplomáciai képviseletekkel való rivalizálástól mentesen fogja folytatni tevékenységeit. Ez ügyben a Bizottság kijelentette, hogy gondoskodni kíván arról, hogy az EKSZ az egységes külső fellépésre irányuló feladatot anélkül tudja teljesíteni, hogy ez az Unió hatékony és eredményes pénzgazdálkodásának, elszámoltathatóságának, vagy pénzügyi érdekei védelmének meggyengítéséhez vezetne. Remélem, ez így is lesz.

 
  
MPphoto
 
 

  Elisabeth Köstinger (PPE) , írásban. – (DE) Az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) lesz a jövőben az Európai Unió külpolitikai szócsöve. E szolgálatban különböző álláspontjaink közös hangra fognak lelni – amely határozott üzenetet közvetít –, és fontos, hogy ezt támogassuk. Ahhoz, hogy az EKSZ hatékonyan működhessen, hatékony pénzügyi ellenőrzés szükséges. A legjobb ellenőrzés csak úgy biztosítható, ha az EKSZ a Bizottság részét alkotja. A jogok és kötelezettségek világos elosztása lehetővé fogja tenni a szolgálat zökkenőmentes működését. Támogatom Gräßle asszony és Rivellini úr sikeres jelentését, és természetesen az Európai Parlament ezen építő jellegű dokumentuma mellett szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Giovanni La Via (PPE) , írásban. – (IT) Az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletnek az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) tekintetében történő módosításáról szóló, Gräßle asszony és Rivellini úr által készített jelentés mellett szavaztam, mert úgy gondolom, hogy a pénzügyi integritás előmozdítása fontos az európai intézmények megfelelő és átlátható kezelésének biztosításához. Ennek az új diplomáciai szolgálatnak a létrehozása, amelyet a Lisszaboni Szerződés határoz meg, nagy lépést jelent az Európai Unió számára, amely végre élvezni fogja a közös diplomáciai szerv előnyeit, amelynek feladata az Európai Unió külkapcsolatainak következetesebbé, biztonságosabbá és hatékonyabbá tételét célzó intézkedések megkönnyítése. Végül fontos hangsúlyozni, hogy az Európai Külügyi Szolgálat saját igazgatási költségvetésből fog gazdálkodni, és a működési költségvetés megbízásának keretébe tartozó részeiért is felelős lesz.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) A Lisszaboni Szerződés elfogadását követően létrehozott új Európai Külügyi Szolgálatnak költségvetésre van szüksége ahhoz, hogy folytatni tudja tevékenységeit, és el tudja érni a Szerződésben meghatározott célkitűzéseket. Erre tekintettel módosítani kell a megfelelő költségvetési rendelet bizonyos rendelkezéseit, a Lisszaboni Szerződés által bevezetett változások tükrözése céljából.

 
  
MPphoto
 
 

  Willy Meyer (GUE/NGL) , írásban. – (ES) Ezen európai parlamenti jogalkotási állásfoglalás ellen szavaztam, mert a finanszírozni kívánt szolgálat létrehozása egy újabb lépést jelent az Európai Unió külpolitikájának militarizálása felé. Az e militarista külügyi filozófiával való szembenállásom mellett ellenszavazatom oka volt az is, hogy az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) létrehozásának folyamata mindvégig nélkülözte az átláthatóság és a demokrácia legalapvetőbb elveit. E szolgálat szervezése és finanszírozása nem foglalja magában az Európai Parlament részéről a személyzet felvétele és a finanszírozás felett igényelt szigorú ellenőrzést, ami azt jelenti, hogy az EKSZ aggasztóan híján van a demokráciának és az átláthatóságnak. Ezért nem meglepő, hogy az EKSZ javasolt felépítése másodlagos, lényegtelen helyre száműzi az Európai Parlamentet az EU külpolitikájában, amit képviselőcsoportom és jómagam is határozottan elutasítunk. Ezért az állásfoglalás ellen szavaztam. Nem támogathatok egy ilyen típusú, militarista hajlamokat mutató szolgálat számára javasolt költségvetést.

 
  
MPphoto
 
 

  Franz Obermayr (NI) , írásban. – (DE) Az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) által létrehozott párhuzamos struktúrákon túlmenően az EU-ra jellemző pazarló és bürokratikus módon a személyzeti költségek is az egekbe fognak szökni. Az 1643 álláshely közül, amellyel az EKSZ december 1-jén indulni fog, ha hiszik, ha nem, 50 főigazgatói beosztás, és a kezdeti szakaszban egy-egy főigazgató aligha fog 30 főnél több beosztottat irányítani. Ez a szám a végleges felépítés kialakulásakor sem fogja elérni a 80-at. A fent említett főigazgatók átlagosan havi 17 000 eurót fognak keresni. A főigazgatók alatti szinten 224 igazgató és 235 osztályvezető található. Ráadásul még mindig meghatározásra várnak az EKSZ személyzetére ruházott konkrét feladatok és célkitűzések. Azt akarjuk, hogy az EU-nak határozott szava legyen a világban, de ehhez biztosan nincs szükség egy olyan felduzzasztott adminisztratív apparátusra, amely a párhuzamos struktúrák és a nagyon vonzó jövedelemforráshoz jutó munkatársak miatt milliárdokba fog kerülni az uniós polgároknak. Ezért a jelentés ellen szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Justas Vincas Paleckis (S&D) , írásban. – (LT) Az Európai Tanács és a Bizottság képviselőivel folytatott tárgyalások során a Parlamentnek és különösen a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja tárgyalóinak sikerült gondoskodniuk arról, hogy az EU új diplomáciai szolgálatának költségvetését átláthatóbban használják fel. A Parlament évente fogja jóváhagyni költségvetési mentesítését, és a Bizottságnak rendszeresen részletes tájékoztatással kell majd ellátnia az európai parlamenti képviselőket kiadásairól. Azért szavaztam e jelentés mellett, mert aláhúzza, hogy az uniós tagállamok polgárainak alkalmazásakor nagyobb fokú földrajzi lefedettséget fognak biztosítani, az összes tagállam polgárainak megfelelő és tartalmas képviselete mellett.

Egyetértek az előadóval abban, hogy annak biztosítására kell törekednünk, hogy az alkalmazottakat képességeik alapján válasszák ki, és hogy a nemek közötti esélyegyenlőséget is figyelembe kell venni. Fontos, hogy a december 1-jén induló Európai Külügyi Szolgálat gyorsan hatékonnyá váljon, és hogy mindenekelőtt az EU érdekeit, és szükség esetén a nemzeti érdekeket testesítse meg.

 
  
MPphoto
 
 

  Aldo Patriciello (PPE) , írásban. – (IT) Az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) saját adminisztratív költségvetésből fog gazdálkodni, amelyért felelős lesz. Az új szolgálat létrehozása és különösen pénzügyi szabályzatának elkészítése során természetesen kezdettől biztosítani kell a megfelelő gazdasági biztosítékokat.

Ezért a szolgálat pénzügyi feddhetetlenségének elősegítése érdekében fontos biztosítani a pénzügyi kérdések felügyeletével megbízott szolgálatok zökkenőmentes együttműködését, különösen az Unió delegációiban. Reméljük, hogy e garanciák megerősítése által növelhető az európai polgároknak az európai intézményekbe vetett bizalma. Az e javaslatban előterjesztett strukturális fejlesztések célja a pénzügyi integritás megvalósítása, amely szükséges az EKSZ zavartalan és feddhetetlen működésébe vetett bizalom eléréséhez.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – Göröngyös utat jártunk be, de a Parlament erőfeszítéseinek köszönhetően az EU Külügyi Szolgálatának most lehetősége van arra, hogy egy hatékonyabb és legitimebb uniós külpolitika hajtóerejévé váljon. Üdvözöljük, hogy a Zöldek főbb aggályait – mint például a nemek közötti egyensúly és a csapatszellem megteremtését célzó közös képzés – nagyrészt figyelembe vették, és hogy a Parlament nagyobb fokú demokratikus ellenőrzést fog gyakorolni az EKSZ működése felett, mégpedig az EU főbb tengerentúli tevékenységeire vonatkozó külön költségvetési sorok bevezetésével. Az EP-nek sikerült megóvnia a közösségi módszert és a Zöldek által gyakorolt nyomásnak köszönhetően a fejlesztési prioritásokat is.

 
  
MPphoto
 
 

  Angelika Werthmann (NI) , írásban. – (DE) Az európai államok érdekeinek a nemzetközi színtéren történő hatékonyabb képviselete érdekében a külpolitikai intézkedéseket előzetesen meg kell vitatni, majd egy hangon közvetíteni a külső világ felé. Az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) keretében most arra tesznek kísérletet, hogy egy egységes keretben egyesítsék az Unió külpolitikai eszközeit – a meglévő erőforrásokat egyesítik és egészítik ki új erőforrásokkal. E struktúra újszerűségére tekintettel az átláthatóságot és a költségvetési és pénzügyi elszámoltathatóságot illetően ambiciózus rendelkezéseket kell alkalmazni. Mivel a Parlament költségvetési joghatósága magában foglalja az EKSZ-t, a szolgálatot a Bizottság struktúrájába kell beágyazni. Máskülönben lehetetlen lenne a Szerződések értelmében vett mentesítés megadása. Az éves tevékenységi jelentéseket a költségvetési hatóságoknak is átadják.

 
  
  

Jelentés: Bernhard Rapkay (A7-0288/010)

 
  
MPphoto
 
 

  George Becali (NI) , írásban. – (RO) Képviselőtársaimhoz hasonlóan én is úgy vélem, hogy az EKSZ-nek önállósággal kell rendelkeznie az európai tisztviselők személyzeti szabályzatán belül. Támogatom azt a rendelkezést, amely meghatározza, hogy az uniós tisztviselők és a tagállamokból és a diplomáciai szolgálatoktól érkező nem állandó alkalmazottak számára azonos jogokat kell adni, és jogosultnak kell lenniük az új álláshelyek megpályázására. Remélem, hogy a lehető legszélesebb földrajzi körben történő munkaerő-felvétel – és itt most az új tagállamokra célzok – valósággá fog válni.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) alapvető eszköze a világra nyitottabb és sok különböző régióval és országgal gyümölcsöző kapcsolatokat létrehozni képes EU-nak. Ahhoz, hogy ez a szolgálat működőképes legyen, elengedhetetlen, hogy tisztviselői megfelelő szerepköröket kapjanak, és tisztázzák státuszukat, akárcsak a nemzeti diplomáciai szolgálatoktól érkező nem állandó munkatársak státuszát, akik a szolgálatban szintén szerepkörrel rendelkeznek. Az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzata, valamint az Európai Közösségek egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételei e módosítása azt mutatja, hogy ez így teljes mértékben indokolt. Remélem, hogy a szolgálat együtt fog működni a nemzeti diplomáciai szolgálatokkal, és pozitív tényezőként növelni fogja azok teljesítményét. Remélem, hogy az európai politika fő prioritásai nem fogják elhanyagolni külső komponensüket, és hogy tevékenységei során a szolgálat nem hanyagolja el az európai nyelvek kritikus jelentőségű szerepét az egyetemes kommunikációban, sem a globális európai nyelveket, amelyek a legalkalmasabbak arra, hogy a világ jelentős részeivel közvetlen kommunikációt létesítsünk.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) Az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) ezennel az európai igazgatás szerves részévé vált: nyitott, hatékony és független, az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz.) 298. cikkének rendelkezéseivel összhangban. A személyzeti szabályzat és az egyéb alkalmazottak alkalmazási feltételeinek módosítása során szeretném kiemelni az uniós tisztviselőknek és a tagállami diplomáciai szolgálatoktól érkező nem állandó személyzetnek adott egyenlő jogállást, különös tekintettel arra, hogy jogosultak azonos feltételek mellett minden feladat vállalására, illetve az alulreprezentált nem esélyegyenlőségének előmozdítását.

 
  
MPphoto
 
 

  Tunne Kelam (PPE) , írásban. – A Rapkay-jelentés zárószavazásakor, 2010. október 20-án tartózkodtam a szavazástól. Teljes mértékben támogatom az Európai Külügyi Szolgálat létrehozását, és nagyra tartom Elmar Brok és más európai parlamenti képviselők erőfeszítéseit, akiknek sikerült jól kiegyensúlyozni a főképviselő által előterjesztett eredeti tervezetet. Arra kívántam felhívni a figyelmet, hogy a földrajzi képviseletre vonatkozó módosítást, amelyet az AFET és a BUDG bizottság támogatott, a JURI bizottságban nem fogadták el. Ennek következtében kétséges, hogy a jelentés végleges változata jogalapot nyújt az Európai Parlament számára a földrajzi egyensúly tekintetében.

 
  
MPphoto
 
 

  Andrey Kovatchev (PPE) , írásban. – (BG) Sok sikert kívánok önnek, Lady Ashton, valamint az EKSZ-nek, amelyhez nagy reményeket fűzünk, és amelytől egy újabb európai álom megvalósulását várjuk, és remélem, hogy Európa erőteljes, tekintélyes közös hangon fog szólni a világhoz. Parlamentünk óriási része ezt kívánja. Biztos lehet abban, hogy segíteni fogjuk önt.

Szeretném megmagyarázni, hogy miért tartózkodtam az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzatára vonatkozó módosításról történő szavazás során. Úgy gondolom, hogy a földrajzi egyensúlyra vonatkozó eligazító jellegű célértékek hasznosak az új intézmény számára. Egy jól képzett diplomáciai szolgálatra van szükségünk, amelyben minden tagállam polgárai képviseltetik magukat, hogy e munkatársak javítani tudják az EU képviseletét a világban.

Biztos vagyok abban, hogy a szolgálat sikerrel fog járni, ha valamennyi tagállam tapasztalatait előnyére fordíthatja. Tudom, hogy a tagállamok száma több mint négyszeresére nőtt az európai integrációs folyamat kezdete óta. Érthető, hogy a nemrégiben felvett országok a jelenlegi szakaszban lemaradásban vannak a képviselet mértékét illetően. Ennek áthidalását azonban eltökélten, világosan meghatározott jogalkotási szövegekkel meg kell oldani.

Hiszek abban, hogy ön elszántan az új szolgálaton belüli tényleges, megfelelő földrajzi képviseletre kíván törekedni, amit számos alkalommal kifejtett nekünk, hogy ön az egész EU főképviselője lehessen. Szorosan figyelemmel fogjuk kísérni a szolgálat tevékenységét.

 
  
MPphoto
 
 

  Edvard Kožušník (ECR) , írásban. – (CS) Nagyra értékelem, hogy sikerült módosítások formájában néhány biztosítékot beépítenünk a jelentésbe, amelyek garantálják, hogy az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) álláshelyeinek betöltésekor egyes tagállamok tisztviselői ne részesüljenek előnyben a más államokból érkező tisztviselőkkel szemben. Az Európai Unió külpolitikája végső soron csak egy konkrét szakterület, és ezért a képzettségen és a széles földrajzi képviseleten túlmenően azt az elvet kell alkalmazni, amely szerint valamennyi tagállam állami tisztviselőinek megfelelő képviseletet kell kapniuk az Európai Külügyi Szolgálat személyzetében. Ezért úgy gondolom, hogy nagyon fontos, hogy a Parlament javasolta azoknak a rendelkezéseknek a törlését, amelyek lehetővé tették volna tisztviselők Tanácstól és Bizottságtól az Európai Külügyi Szolgálathoz való versenyvizsga nélküli áthelyezését.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) Az Európai Külügyi Szolgálat együttműködésben dolgozik a tagállami diplomáciai szolgálatokkal, és a Tanács és a Bizottság Főtitkárságának illetékes szolgálataitól érkező tisztviselőkből, valamint a tagállamok nemzeti diplomáciai szolgálataitól kirendelt munkatársakból áll. Ezért az EKSZ-t a személyzeti szabályzat és az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek szempontjából uniós intézményként kell kezelni. Erre tekintettel az uniós tisztviselőket és a tagállami diplomáciai szolgálatoktól érkező nem állandó munkatársakat azonos jogokkal és kötelezettségekkel kell felruházni, és velük szemben egyenlő bánásmódot kell alkalmazni, különös tekintettel a beosztások azonos feltételek melletti betöltéséhez való jogosultságra. Ezért szükséges az állásfoglalásban meghatározott módosítás.

 
  
MPphoto
 
 

  Alajos Mészáros (PPE) , írásban. – (HU) Megtámogattam ezt a jelentést, amelyet nagyon komoly viták előztek meg, elsősorban az Európai Külügyi Szolgálat posztjainak betöltése körül. Különösképpen a földrajzi arányosság elve volt e viták kiváltója, amely - az intézményi és nemek közötti arányossági prioritások mellett - végül is csak nagyon enyhe formában került be a jelentésbe.

Az új tagországok nem lehetnek maradéktalanul elégedettek, mégis jó, hogy a kompromisszum megszületett, és bízunk benne, hogy a jövőben ezt még igazságosabbá lehet formálni. Ennek elérése érdekében mindent meg kell tenni, hogy az egyes tagállamok által jelölt diplomaták egységes és magas színvonalú képesítéssel rendelkezzenek. Örüljünk azonban, hogy további fontos lépést tettünk meg az EU egységes és hatékony külpolitikai képviseletéért, hiszen ez a ma és jövő kihívásai mellett uniós politikánk egyik legfontosabb eleme.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – Nagy többséggel elfogadtuk a Zöldek álláspontját tükröző kompromisszumos csomagot, amelyhez képviselőcsoportunk jelentősen hozzájárult.

 
  
MPphoto
 
 

  György Schöpflin (PPE) , írásban. – Számunkra, az új tagállamok képviselői számára csalódást okozott az Európai Külügyi Szolgálaton belüli földrajzi egyensúlyra vonatkozó jogilag kötelező erejű kötelezettségvállalás kihagyása. Igaz, hogy több politikai nyilatkozatban elhangzott az az ígéret, hogy figyelembe fogják venni az új tagállamok érdekeit. Bármennyire is pozitív a politikai kötelezettségvállalás, sajnálatos a jogi rendelkezés hiánya. Jogi rendelkezés nélkül nehezen látható be, hogy az új tagállamok szavazói hogyan is érezhetnék magukénak a szolgálatot. Ez az oka annak, hogy közülünk többen aggályosnak tartották a Rapkay-jelentés maradéktalan támogatását.

 
  
MPphoto
 
 

  Czesław Adam Siekierski (PPE) , írásban. – (PL) Kezdünk végére érni annak a meglehetősen hektikus munkának, amely az Európai Külügyi Szolgálat számára kialakítandó formára irányult, amelyről ma fogunk szavazni. Sokat beszéltünk a fenntartható fejlődésről a nemek és a földrajz szempontjából, valamint a munkaerő-felvétel előre meghatározott szabályokon és rendelkezéseken alapuló átláthatóságáról, de a legfontosabb kérdés az, hogy mennyire lesz jó és hatékony az EKSZ, és ezért annyira fontosak a meritokratikus kritériumok a munkaerő-felvétel során. Szeretném hangsúlyozni azt a követelményt, sőt, szükségszerűséget, hogy gondoskodni kell arról, hogy az Európai Bizottság téma szerint illetékes főigazgatóságainak, valamint a Tanácsnak és a Parlamentnek a munkatársai részt vegyenek e szolgálatokban.

A lényeg nem az európai intézmények képviselete, hanem az, hogy ezeknek az embereknek rendelkezniük kell a megfelelő képzettséggel az uniós tevékenységek különféle területein, úgymint az energiával, kereskedelemmel, mezőgazdasággal és egyéb kérdésekkel kapcsolatos összetett szempontok terén, hogy az emberi jogokat vagy a terrorizmust már ne is említsem. Aggódok amiatt, hogy az EKSZ-ben résztvevők többsége rendelkezni fog ugyan általános diplomáciai ismeretekkel, de nem lesz jártas azokban az összetett kérdésekben, amelyekkel majd foglalkoznia kell.

 
  
MPphoto
 
 

  Róża Gräfin von Thun und Hohenstein (PPE) , írásban. – (PL) A szavazástól való tartózkodás nem megoldás. Akik hiányoznak, mindig tévúton járnak. Véleményem szerint az állásfoglalásban sokkal több a jó intézkedés, mint azok, amelyek kisebb értéket képviselnek. Szükségünk van az Európai Külügyi Szolgálatra, amelynek mihamarabb meg kell kezdenie munkáját, hogy növelje Európa súlyát a világban.

Az elfogadott állásfoglalás kimondja, hogy a szolgálatban valamennyi tagállam képviseltetni fogja magát. Most ügyelnünk kell arra, hogy ez tényleg így történjen. Ez bizalmat ébreszt az Európai Külügyi Szolgálat létrehozásának folyamata iránt. Emlékeznünk kell arra, hogy az Európai Uniót a kölcsönös bizalomra építették, és hogy ennek előnyeit Lengyelország nagymértékben ki is használta. Nagyon gondosan nyomon fogom követni a folyamatot.

 
  
MPphoto
 
 

  Rafał Trzaskowski (PPE) , írásban. – (PL) Mindössze egy évvel ezelőtt az Európai Külügyi Szolgálatról folytatott vita során a földrajzi egyensúly koncepciójának bevezetése heves ellenkezést váltott ki, még az Európai Parlamenten belül is. Ma senkinek nincs kétsége a felül, hogy ez egy olyan probléma, amelyet meg kell oldani. Sikerként könyvelhetjük el, hogy az EKSZ-szel kapcsolatos legfontosabb dokumentumok mindegyikében szerepel az a kötelezettségvállalás, hogy lépéseket fognak tenni az összes uniós tagállam új uniós diplomáciai szolgálatbeli egyenlő képviseletének szavatolása érdekében. A 2013-ra tervezett felülvizsgálat lehetővé fogja tenni számunkra annak megítélését, hogy valóban megtörténtek-e ezek a lépések.

 
  
MPphoto
 
 

  Traian Ungureanu (PPE) , írásban. – A Rapkay-jelentésre vonatkozó szavazás eredményeiből az derül ki, hogy az új tagállamok európai parlamenti képviselői jelentős számban vagy tartózkodtak, vagy a jelentés ellen szavaztak. Jómagam a tartózkodó képviselők egyike voltam. Fő aggályom az volt, hogy hiányzott az ambíció a jelentés leendő Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) foglalkoztatási politikáján és személyzetén belüli földrajzi egyensúly elvével kapcsolatos részéből. A jelentés nem tartalmaz jogilag kötelező erejű vállalást az EKSZ-en belüli földrajzi egyensúlyra nézve, és így csak a külügyekkel foglalkozó főbb uniós döntéshozók politikai ígéreteire támaszkodhatunk. A legtöbb új tagállam ezért nem érzi biztosítottnak a földrajzi egyensúly elvének megfelelő alkalmazását a leendő EKSZ-ben. Sajnálatos, hogy az előadó ilyen minimalista irányvonalat választott, de még több aggályt vet fel az, hogy a Tanács vonakodott kifejezetten vállalni ezt a kötelező erejű kötelezettségvállalást. Felszólítom a Tanácsot és a Bizottságot, hogy alaposan vizsgálják meg az e jelentésre irányuló szavazás eredményeit, és az EKSZ leendő személyzetének felvételekor tartsák be a földrajzi egyensúly tiszteletben tartására vonatkozó ígéreteiket. A jövőben az európai parlamenti képviselők egyik prioritása lesz ennek a folyamatnak a szoros nyomon követése.

 
  
  

Jelentés: Roberto Gualtieri, László Surján (A7-0283/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Maria Da Graça Carvalho (PPE) , írásban. – (PT) Igennel szavaztam a Parlament állásfoglalására, mivel egyetértek azzal, hogy az EU számára létfontosságú, hogy külügyi eszközeinek teljes skáláját egységes struktúrában működtethesse, és hogy e jelentés politikai célja az, hogy biztosítsa a 2010-es költségvetési forrásokat e struktúra létrehozásához annak kezdeti szakaszában.

 
  
MPphoto
 
 

  Nikolaos Chountis (GUE/NGL) , írásban. – (EL) Nem szavaztam meg a jelentést, amely a Lisszaboni Szerződés alapján létrehozott Európai Külügyi Szolgálattal kapcsolatos. Elfogadhatatlan e Szolgálat pénzügyi vagy bármilyen más formában történő támogatása, mivel az politikai és katonai forrásait az Unió külpolitikája jegyében folytatott elhibázott akciókhoz használja, amelyek végső soron az Európai Unió további militarizálásához vezet. Ezzel egy időben eltávolítja Európát attól a független és pacifista szereptől, amelyet a nemzetközi problémák rendezése során be kellene töltenie. Így azonban a feszültség részesévé, valamint a háborús övezetekben zajló, megosztó, katonai beavatkozások résztvevő erejévé válik.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Egyre inkább szükségszerű, hogy a költségvetési eszközöket az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) új valóságához igazítsuk. Úgy vélem azonban, hogy a Szolgálat képességeihez, valamint az eredeti szándékkal összhangban lévő hatékony és hathatós működéséhez szükséges támogatások biztosítását célzó erőfeszítések, a költségek hatékony ellenőrzésével együtt, nagyjából igazoltak.

Tényleges működésének korai időszakában az európai intézményeknek és a tagállamoknak különösen nagy figyelmet kell szentelniük az EKSZ-nek, hogy megfelelő módon ellenőrizhessék annak tevékenységét, és megállapíthassák legfőbb hiányosságait.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) Ez a költségvetés módosítására irányuló javaslat a Lisszaboni Szerződés értelmében született az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) megvalósításának és működésének elősegítése érdekében. Ezért én támogatom ezt a kezdeményezést, és az is fontos, hogy biztosítsuk annak az európai források hatékony kezelésének elvei szerinti megvalósítását, a költség és a haszon közötti jó kapcsolat, valamint a költségvetési megszorítások követelményeinek szem előtt tartása mellett, amelyre a gazdasági válságnak az államháztartásra gyakorolt hatása miatt van szükség.

 
  
MPphoto
 
 

  João Ferreira (GUE/NGL) , írásban. – (PT) Az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) létrehozása és alkalmazása felé tett újabb lépést képviselő jelentés elfogadása elleni szavazatunk tükrözi a Szolgálat létrejöttét ellenző álláspontunkat. A Lisszaboni Szerződés egyik legfőbb pontjaként és az Európai Unión belüli föderalizmus alapvető elemeként ez több mint 5 000 embert fog érinteni az EU különböző országokban működő 130 jövőbeni nagykövetségén.

A diplomáciai megastruktúra, amely szükségképpen maga alá rendeli majd a tagállamok képviselőit és érdekeit, rájuk – és itt ránk is – kényszerítve ezáltal az EU haladási irányát meghatározó hatalmak érdekeit. Mi több, semmi sem garantálja, hogy az EKSZ nem kapcsolódik majd katonai és hírszerzési struktúrákhoz. Ennélfogva fennáll az Európai Unió és egyes nemzetközi kapcsolataink militarizálásának aggasztó lehetősége, amely ellen határozottan tiltakozni fogunk.

Azt is meg kellene kérdezni – tekintettel az EU költségvetésének igencsak csökkentett voltára –, hogy honnan teremtik majd elő az ehhez a kiadáshoz szükséges hozzájárulásokat? Mindezt most, amikor a válság hatásai egyre súlyosabbak, és az úgy nevezett „megszorító” intézkedések is óriási terhet rónak a nemzeti költségvetésekre; amikor a fizetéseket és a szociális biztonsági ellátásokat csökkentik, a munkáért járó jövedelmet terhelő adókat pedig növelik.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) A személyzeti szabályzat és a költségvetési rendelet módosítása után – hogy ezek a dokumentumok az Európai Külügyi Szolgálat létrehozását foglalják magukba – most jóvá kell hagyni a Szolgálat megfelelő működéséhez szükséges költségvetést. Vagyis ahhoz, hogy ez a Szolgálat megfelelőképpen működjön és elérje a célokat, amelyekért létrejött, akkora költségvetésre van szüksége, amely elegendő ahhoz, hogy biztosítsa az ahhoz szükséges emberi és anyagi erőforrásokat, hogy a Szolgálat jól végezhesse tevékenységét.

 
  
MPphoto
 
 

  Willy Meyer (GUE/NGL) , írásban. – (ES) Az Európai Parlament jogalkotási állásfoglalása ellen szavaztam, mert egy ilyen szolgálat létrehozása, amelyet finanszírozni akarnak, újabb lépést jelent az Európai Unió külpolitikájának militarizálása felé. Amellett, hogy ellenzem a külpolitika efféle militarista filozófiáját, azért sem szavaztam meg a jelentést, mert Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) létrehozásának folyamatából az átláthatóság és a demokrácia legalapvetőbb elvei is hiányoztak. E Szolgálat szervezete és finanszírozása nem foglalja magában azt, hogy az Európai Parlament kellően szigorú ellenőrzést gyakorolhatna a személyzeti és költségvetési kérdések felett, ami azt jelenti, hogy az EKSZ – aggasztó módon – híján van a demokráciának és az átláthatóságnak. Ezért aztán nem meglepő, hogy az EKSZ javasolt struktúrája az EU külpolitikáján belül másodlagos, irreleváns pozícióba fokozza le az Európai Parlamentet, amelyet képviselőcsoportom és jómagam határozottan elutasítunk. Ezért szavaztam a jelentés ellen. Nem támogathatom egy efféle, militarista tendenciákat mutató szolgálat költségvetését.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) Egész biztos, hogy nem kell megfontolás tárgyává tenni a most létrehozandó Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) pontos formáját. Egy olyan rendszer, amelyben mind az 50 vezérigazgatónak kezdetben 30, később jó 80 beosztottja lenne, felduzzasztott és drága adminisztrációt jelentene.

Hasonlóképpen, az EKSZ létrejötte várhatóan előléptetési hullámot hoz magával. Néhány további kérdés sincs még kielégítő módon tisztázva. Az építési költségekre kiható körülményeket előzetesen meg kell vizsgálni. Egyéb tényezőket – mint például azt, hogy a német mint munkanyelv megfelelő súlyt kapjon, ahogy az a Szerződésekben szerepel – figyelmen kívül hagytak. Mindezen okok miatt úgy érzem, hogy az EKSZ támogatását jelenlegi formájában el kell vetni.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE) , írásban. – (PT) Igennel szavaztam a Parlament állásfoglalására, mivel egyetértek azzal, hogy az EU számára létfontosságú, hogy külügyi eszközeinek teljes skáláját egységes struktúrában működtethesse, és hogy e jelentés politikai célja az, hogy biztosítsa a 2010-es költségvetési forrásokat e struktúra létrehozásához annak kezdeti szakaszában.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – Az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) felállítása szükségessé teszi a 2010. évi költségvetés, valamint a 2011. évi költségvetési javaslat módosítását. Egy új, X. szakaszt kellett létrehozni a költségvetésben, és a 2010. évi költségvetést is módosítani kell, hogy biztosítani lehessen a 100 új álláshelyet az EKSZ létszámterve és a pénzügyi kereteket a további 70 szerződéses alkalmazott finanszírozása számára. Az ehhez szükséges források zömét egyszerűen az Európai Tanács, a Tanács és a Bizottság szakaszából helyezik át. A Külügyi Bizottságban (AFET) az az uralkodó érzés, hogy Ashton bárónő főképviselő asszony nem tartotta be teljes mértékben azt az ígéretét, amelyet az Európai Parlamentnek az EKSZ felállításával kapcsolatban tett. Az AFET véleménye szerint az Európai Parlamenttel konzultálni kell a Szolgálaton belüli személyzeti prioritásokkal kapcsolatban (pl. ha a földrajzi egyensúlyról van szó), és hogy a nemek közötti egyensúly kérdésével is foglalkozni kellene az EKSZ személyzetének toborzása folyamán. A Zöldek/Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportjának nézőpontja szerint a tény, hogy Ashton bárónő ez idáig nem helyezte át a Bizottság Külkapcsolati Főigazgatóságának békeépítéssel és válságokra történő reagálással foglalkozó személyzetét az EKSZ-hez, jelentős hiányosságnak minősül, különösen, mivel a főképviselő asszony ezzel kapcsolatban megerősítő üzenetet küldött az Európai Parlamentnek.

 
  
  

Jelentések: Ingeborg Gräßle, Crescenzio Rivellini (A7-0263/2010), Bernhard Rapkay (A7-0288/2010), Roberto Gualtieri, László Surján (A7-0283/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Bruno Gollnisch (NI) , írásban. – (FR) Szilárdan ellenezzük az Európai Külügyi Szolgálat létrehozását. A külügyek és a diplomácia nemzeti hatáskörbe tartozik, ezért mi az e témával foglalkozó jelentés ellen szavaztunk.

A kizárólag az Európai Unió érdekében folytatott külpolitika előbb vagy utóbb szükségszerűen ellentmondásba fog kerülni egy, néhány vagy minden tagállam alapvető érdekeivel. Így például, ha konfliktus támad, amely során a tagállamokat felkérik a részvételre, állampolgáraik azonban ellenzik azt. Vagy ha egy országgal vagy országcsoporttal szemben különösen ellenséges, vagy épp számára/számukra különösen kedvező politikát támogatnak, szembemenve egyes diplomáciai szolgálat ősidők óta fennálló hagyományaival, vagy egyes tagállamok alapvető érdekeivel.

És ami még rosszabb: a Szerződések máris kikötik, hogy bármi történjék is, minderre vonatkoznak a nagyobb volumenű, akár globális, a NATO, az ENSZ, vagy a jó ég tudja ki általi elköteleződések és kényszerek. Ezért ez a javaslat még csak nem is egy erős és független diplomáciai szolgálat, hanem egy, az Európán kívüli vezetés számára való alárendelődés eszközének létrehozására irányul.

 
  
  

Jelentés: László Surján (A7-0281/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Paulo Alves (S&D) , írásban. – (PT) Tekintve, hogy a banánágazatra vonatkozó intézkedések megfigyelése pénzügyi támogatásának éves bontására irányuló javaslat 2010-re 75 millió eurós összeget irányoz elő, ahol e pénzügyi támogatás legnagyobb részét a 4. költségvetési tétel átcsoportosítása fedezi, amely 55,8 millió eurónak felelt meg, és hogy 2011-ben ez a tétel csupán 875 530 euró, egyetértünk a Parlament azon javaslatával, miszerint kérjük fel a Bizottságot, hogy terjesszen elő új javaslatot a rugalmassági eszköz fennmaradó 74 124 470 eurós része tekintetében történő felhasználására. Ezt a javaslatot az indokolja, hogy szükség van pénzügyi támogatásra a banánágazatra vonatkozó intézkedések megfigyeléséhez, különösen, ha megfontoljuk, hogy mivel a banánszállító AKCS-országok európai uniós pénzügyi támogatását – amelyre hatást gyakorol a legnagyobb kedvezmény elvének a WTO keretében történő liberalizációja – biztosítani kell, ha az EU szeretné fenntartani globális szereplőként gyakorolt befolyását. Azt is meg kell említetnünk, hogy abszolút értelme van végrehajtani ezt a javaslatot, tekintettel arra, hogy ezekről az intézkedésekről a rugalmassági eszköz felhasználásáról szóló intézményközi megállapodás 27. pontja rendelkezik.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria Da Graça Carvalho (PPE) , írásban. – (PT) Igennel szavaztam az állásfoglalásra, mert egyetértek azzal, a banánszállító AKCS-országok európai uniós pénzügyi támogatását – amelyre hatást gyakorol a legnagyobb kedvezmény elvének a WTO keretében történő liberalizációja – nem szabadna megkérdőjelezni, és a költségvetési erőfeszítéseket nem szabadna elhalasztani. Ezért egyetértek azzal, hogy a Bizottság az 1905/2006/EK, Euratom rendelet módosítását javasolja a banánágazatra vonatkozó kísérő intézkedések finanszírozásának lehetővé tétele érdekében 2010 és 2013 között összesen 190 millió eurós költségvetéssel, és további lehetséges 10 millió euróval, amennyiben azt a tartalékkeretek lehetővé teszik.

 
  
MPphoto
 
 

  Marielle De Sarnez (ALDE) , írásban. – (FR) A banánágazat életbevágóan fontos ágazat egyes uniós régiók, különösen a francia tengerentúli megyék és területek számára; ez az oka annak, hogy a latin-amerikai országokkal való versennyel szembesülve – amelyet tovább súlyosbít néhány megállapodás, amelyről jelenleg is tárgyalások folynak – a Parlament támogatási intézkedéseket fogadott el e meggyöngült ágazat megsegítése céljából.

Az Európai Parlament képviselői szeretnék látni a rugalmassági eszköznek a 74,12 millió eurós összegig való felhasználását. Ez határozott jelzés a Parlamenttől a Bizottság és a Tanács felé, amely eddig csupán 18,3 millió euróról rendelkezett. Hasonlóképpen, ez arra is lehetőséget nyújt a Parlament számára, hogy rámutasson, itt az ideje, hogy véget vessenek annak, hogy az EU külkapcsolati költségvetésébe nyúlkáljanak bele a banánágazatra vonatkozó kísérő intézkedések finanszírozásához. Ezt a 190 millió eurós támogatást, amelyet a 2010–2013 időszakra ígértek, új forrásokból kell előteremteni, amit a Parlament az új pénzügyi terv keretében meg is fog követelni.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) A Bizottság az 1905/2006/EK, Euratom rendelet módosítását javasolja a banánágazatra vonatkozó kísérő intézkedések finanszírozásának lehetővé tétele érdekében 2010 és 2013 között összesen 190 millió eurós költségvetéssel. Az éves bontásra irányuló javaslat 2010-re 75 millió eurós összeget irányoz elő. Érdemes megemlíteni, hogy a 4. költségvetési tételben elérhető tartalékkeret csupán 875 530 euró. E pénzügyi támogatás legfontosabb része 2010-ben a 4. költségvetési tétel, nevezetesen az összesen 75 millió euróból 55,8 millió euró átcsoportosításából származik, amely olyan eszközöket és fellépéseket érint, amelyeket az EU és különösen a Parlament rendkívül fontosnak tart. Ráadásul, a banánágazatra vonatkozó kísérő intézkedések finanszírozásáról nem született rendelkezés a hatályban lévő többéves pénzügyi keret elfogadásakor. Mindazonáltal, a banánszállító AKCS-országok európai uniós pénzügyi támogatását – amelyre hatást gyakorol a legnagyobb kedvezmény elvének a WTO keretében történő liberalizációja – nem szabadna megkérdőjelezni, és a költségvetési erőfeszítéseket nem szabadna elhalasztani. Ezért egyetértek a 3/2010. számú költségvetés-módosítási tervezetnek az előadó által javasolt megváltoztatásával.

 
  
MPphoto
 
 

  João Ferreira (GUE/NGL) , írásban. – (PT) A jelentés célja, hogy létrehozza az afrikai, karibi és csendes-óceáni (AKCS) országoknak szánt pénzügyi támogatás nyújtásához szükséges eszközöket, mivel ezeket az országokat érinteni fogja az EU és 11 latin-amerikai ország közötti banánkereskedelem liberalizációja, amely során az EU, vállalása szerint, nem fog mennyiségi korlátozásokat vagy annak megfelelő intézkedéseket alkalmazni a területére érkező banánbehozatalra vonatkozólag.

A szóban forgó liberalizációról rendelkező genfi megállapodás aláírásakor az EU vállalta, hogy 200 millió euróval támogatja az AKCS-országokat, hogy kárpótolja őket azért a hatásért, amelyet ez az intézkedés gyakorolni fog EU-ba irányuló exportjukra. Annak idején bíráltuk ezt a megállapodást, mivel leginkább az ágazat világpiacát uraló amerikai multinacionális vállalatok számára jár majd előnyökkel.

Több AKCS-ország – az azokban élő banántermesztőkhöz hasonlóan – kifejezte a megállapodás következményeivel kapcsolatos aggodalmaikat, úgy vélve, hogy a 200 millió eurós összeg nem fogja ellensúlyozni annak minden hatását. Ez a jelentés most a következő támogatásról rendelkezik: „összesen 190 millió eurós költségvetéssel, és további lehetséges 10 millió euróval, amennyiben azt a tartalékkeretek lehetővé teszik”. Továbbá, nem figyelmeztettek kellőképpen a megállapodásnak a banántermesztő országokra és az uniós régiókra – mint például Madeira autonóm tartományra – gyakorolt következményeire. Ezen okok miatt tartózkodtunk a jelentésről szóló szavazástól.

 
  
MPphoto
 
 

  Giovanni La Via (PPE) , írásban. – (IT) Az Európai Parlament állásfoglalási indítványa az Európai Unió 2010-es pénzügyi évre vonatkozó, 3/2010. számú költségvetés-módosítási tervezetéről szóló tanácsi álláspontról, III. szakasz – Bizottság, új forrásokat irányoz elő a banánágazatra vonatkozó kísérő intézkedések finanszírozására az AKCS-országok számára. A bizottsági javaslat – amely a költségvetési hatóság bármely ágának bevonása nélkül született – 75 millió eurós előirányzatról szól, amelyet az idevágó rendelet módosításának elfogadásáig tartalékolni kellene. Köteles vagyok felhívni a figyelmet arra, hogy a Parlament és a Tanács ebben az ügyben nem jutott megállapodásra. A Parlament úgy vélte, hogy a rugalmassági eszközt kell felhasználni, amely korábban már kiválónak bizonyult ehhez hasonló helyzetek kezelésében, hiszen a szóban forgó alapok azonnal igénybe vehetőek és ehhez kellő jogalappal is rendelkeznek. A Tanács elképzelése viszont más volt, tekintettel a tagállamoknak a rugalmassági eszköz felhasználásától való vonakodására, mivel az megnövelte a tagállami hozzájárulások mértékét. Ezen okokból kifolyólag a Költségvetési Bizottság elismerte, hogy a 2010. évi költségvetést illetően nem lehet megállapodásra jutni.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) Az EU mindig is odafigyelt a fejlődő országok, különösen az AKCS-országok támogatására. Ez a költségvetés-módosításra irányuló javaslat a banántermesztő AKCS-országok speciális esetét igyekszik kezelni. Ez a különleges támogatás az EU és 11 latin-amerikai ország közötti banánkereskedelem liberalizációjának formáját ölti. Ez a fajta támogatás – véleményünk szerint – jobb és hatékonyabb, mint az olyan közvetlen támogatás, amely keretében mérlegelés nélkül alkalmaznak bizonyos forrásokat. Azáltal, hogy segítjük az érintett országok banánágazatát, segítjük ezeket az országokat gazdaságuk fejlesztésében, a munkahelyteremtésben és a szegénység elleni küzdelemben.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) Az elgondolás az, hogy a gazdasági válság leküzdése érdekében a lehető legtöbb pénzt elérhetővé kell tenni az EU 2010-es prioritásainak finanszírozása céljából. Ez a költségvetési források átcsoportosításával vált lehetővé. A banánágazatra vonatkozó kísérő intézkedések finanszírozása még nem volt előre látható a jelenlegi többéves pénzügyi keret kidolgozásakor.

Hogy WTO-szinten kényelmessé tegyék a kereskedelem liberalizációját és a legnagyobb kedvezmény elve alapján kiszabott vámok azzal járó csökkentését, azt mondták nekünk, hogy az EU banánszállító AKCS-országoknak nyújtott pénzügyi támogatását fenn kell tartani. Különösen egy olyan időszakban, amikor az EU maga is birkózik a gazdasági válsággal, a rugalmassági eszköz ilyen fajta felhasználását el kell utasítani.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – A kereskedelmi szerkezet megváltoztatása, nevezetesen a WTO-n belüli kereskedelem liberalizációja folytán a banánexportáló AKCS-országok esetében a preferencia-árrés csökkenése negatív következményekkel jár.

Az Európai Bizottság ezért javasolja a főbb banánexportáló AKCS-országok oly módon történő támogatását, hogy biztosítsuk a banánágazatra vonatkozó kísérő intézkedések támogatását, 190 millió eurós költségvetéssel, a 2010–2013-ig tartó 4 éves időszakban. E támogatás célja, hogy segítse a banánexportáló AKCS-országokat abban, hogy kiigazítási programokat indítsanak. Bár a banánkérdés már hosszú ideje napirenden van, a banánágazatra vonatkozó kísérő intézkedések finanszírozása továbbra is problémás.

A Bizottság és a Tanács nem integrálta ezt a 2007–2013 időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret 4. fejezetébe, ezért a Fejlesztési Bizottság úgy véli, hogy a javaslat nem egyeztethető össze a többéves pénzügyi keret 4. fejezetének maximális összegével, így arra kéri a Bizottságot, hogy hajtson végre alapos módosításokat, vagy fogalmazza újra az érintett szövegrészt.

 
  
  

Az Európai Unió általános költségvetési tervezete – 2010-es pénzügyi év

 
  
MPphoto
 
 

  Maria Da Graça Carvalho (PPE) , írásban. – (PT) Elégedett vagyok a ma megvitatott 2011. évi költségvetés-tervezettel, mert pontosan a megállapított prioritásokra koncentrál. Most először a Parlament a Tanáccsal egyenlő szerepet kapott ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban. Ez a Lisszaboni Szerződés utáni első költségvetés. Ezért, és mivel Európa válságot él át, fontos, hogy sikeres legyen az összeegyeztetés folyamata. Életbe vágóan fontos, hogy az EU megkapja a prioritási területek végrehajtásához és a Szerződés által ráruházott új hatáskörök gyakorlásához szükséges költségvetést. Fontos, hogy harcoljunk meggyőződéseinkért és – most a válság idején – egy jövőbelátó költségvetésért. A Parlament javaslata tükrözi ezt az ambíciót. Másrészt, a Tanács által javasolt értékek viszont az EU-n belül, nemzeti szinten elfogadott költségvetési megszorításokat tükrözik. Az EU-nak azonban képesnek kell lennie arra, hogy reagáljon a politikákban bekövetkező, a legfőbb problémák által okozott változásokra. Az EU-nak kötelessége olyan, ambiciózus európai költségvetést elfogadni, amely hozzájárul a gazdaság fellendüléséhez. Csak a tudományhoz és innovációhoz hasonló területek megerősítésével, valamint a gazdasági növekedéshez, valamint több és jobb munkahely teremtéséhez való hozzájárulásunk révén tehetjük Európát, az itteni életet és munkát vonzóbbá.

 
  
MPphoto
 
 

  Ole Christensen, Dan Jørgensen, Christel Schaldemose és Britta Thomsen (S&D) , írásban. – (DA) Mi, a Dán Szociáldemokraták az Európai Parlamentben megszavaztuk a 700., 701. és 706. Költségvetési módosítást. Így tettünk, annak ellenére, hogy a magyarázatok tartalmaznak egy olyan szakaszt, amely kimondja, hogy az EU-nak az alacsony szénfelhasználású gazdaság irányába kellene mozdulnia. Tisztában vagyunk vele, hogy az atomenergia támogatói igyekeznek ezt a kifejezést annak elrejtésére használni, hogy ők valójában egy olyan gazdaságról beszélnek, amelyben a nukleáris energia prominens szerepet tölt be az energiaforrások között. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy véleményünk szerint nagyon rossz ötlet volna uniós forrásokat költeni a nukleáris energiára; ezzel a fenntartással szavaztunk a módosítás mellett.

 
  
MPphoto
 
 

  Anne E. Jensen (ALDE) , írásban. – (DA) Az EU 2011-es költségvetéséről szóló szavazáson a Dán Liberális Párt számos módosítást elutasított, amelyek az export-visszatérítésre szánt pénz csökkentéséhez kapcsolódtak. Az export-visszatérítésre fordított kiadásokat jogszabály írja elő, ezért azok kifizetésre fognak kerülni, függetlenül attól, hogy mekkora összeget ír elő a költségvetés. Ha azonban e kiadásokat nem írja elő az EU költségvetése, azokat az egyes tagállamoknak kell kifizetniük. Olyankor, amikor a nemzeti költségvetéseket megnyirbálják, gazdasági szempontból felelőtlenség volna ezzel a jelentős pluszkiadással terhelni a tagállamokat. A Dán Liberális Párt kedvezően ítéli meg az uniós exporttámogatások elmúlt évekbeli jelentős csökkentését, és továbbra is annak érdekében fog tevékenykedni, hogy úgy változtassanak az ide vonatkozó jogszabályokon, hogy folytatódhasson e támogatások fokozatos megszüntetése (phase-out). A Dán Liberális Párt szavazatával ugyancsak elutasította azt a nyilatkozatot, amely megakadályozza, hogy a bikaviadalokhoz használt bikák után kifizessék a hímivarú szarvasmarhák utáni támogatást.

A Dán Liberális Párt azért szavazott e javaslat ellen, mert ezt a speciális támogatást csak Dániában, Svédországban és Szlovéniában fizetik, ahol – mint tudjuk – nincsenek bikaviadalok. Végül, a Dán Liberális Párt azt sem szavazta meg, hogy 300 millió dán koronát különítsenek el egy európai tejalap számára. A tejtermékek ára emelkedett az elmúlt évben, és – ennek tudatában – a Bizottság arra jutott, hogy a jelenlegi szabályok értelmében nem lehet majd egy ilyen alapból pénzt kifizetni.

 
  
MPphoto
 
 

  Véronique Mathieu (PPE) , írásban. – (FR) Igennel szavaztam arra a költségvetés-módosításra, amely a 2011-es költségvetés egy részét az Európai Rendőrakadémia (CEPOL) tartaléka számára különíti el. Üdvözlöm a plenáris ülésen lezajlott szavazást, amelyen 611 szavazattal, 38 ellenszavazat és 6 tartózkodás mellett megerősítették a Parlamentnek a CEPOL-lal kapcsolatos álláspontját. A Parlament akkor fogja felszabadítani ezeket az előirányzatokat, ha kielégítő tájékoztatást kap az ügynökségtől a 2008-as mentesítés nyomon követéséről.

Ezek a követelmények világosak: tájékoztassák a Parlamentet az OLAF-vizsgálat eredményeiről; hozzák nyilvánosságra az igazgatótanács tagjainak nevét; nyújtsanak be külső auditori zárójelentést a magánkiadásokra fordított előirányzatokról; és gondoskodjanak az igazgatótanácson belüli változtatásokról annak érdekében, hogy a jövőben elkerülhető legyen az efféle helyzetek megismétlődése. Nagyon remélem, hogy a CEPOL gyorsan reagál majd, és bizonyítja abbéli hajlandóságát, hogy teljes körűen együttműködjön a Parlamenttel.

 
  
MPphoto
 
 

  Marit Paulsen, Olle Schmidt és Cecilia Wikström (ALDE) , írásban. – (SV) Egy erős és modern Európának jövő- és növekedésorientált költségvetésre van szüksége, míg a gazdasági helyzet átgondoltságot és megszorításokat igényel. Ezért úgy döntöttünk, hogy a költségvetés-korlátozó irányzathoz csatlakozunk, a kutatásba, fejlesztésbe és az innovációba való széles körű befektetéseket helyezve a középpontba – összhangban az Európa 2020 stratégiával –, amelyek növekedést és munkahelyeket teremtenek. Mivel gazdasági, szociális éghajlati szempontból fenntartható Európát szeretnénk látni, megszavaztuk a környezetvédelembe, a humán tőkébe és a pénzügyi piacok ellenőrzésébe történő, de mindig csakis a meglévő források keretein belüli befektetéseket.

Az Európai Unió költségvetésének még mindig igazolhatatlanul nagy részét fordítjuk a mezőgazdasági politikára, holott a jövő problémáit nem lehet a tegnap intézkedéseivel orvosolni. Ezért nem szavaztuk meg a tejalap számára javasolt 300 millió eurót és nyújtottuk be saját, arra vonatkozó javaslatunkat, hogy szüntessék meg az EU mezőgazdasági termékekre vonatkozó exporttámogatásait, például, csakúgy, mint a dohánytermesztésért járó támogatásokat. Mivel a maihoz hasonló nehéz gazdasági helyzetben mindenkinek meg kell tennie a maga részét, igennel voksoltunk az EU adminisztratív költségeinek csökkentésére.

 
  
  

Jelentés: Sidonia Elżbieta Jędrzejewska, Helga Trüpel (A7-0284/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Paulo Alves (S&D) , írásban. – (PT) Szem előtt tartva az euróövezet törékeny gazdasági fellendülését és számos tagállam gyenge lábakon álló államháztartását, ha a költségvetést bölcsen használjuk, az ösztönözheti a gazdasági fellendülést, de ehhez mindenképp tudnunk kell, hogyan hasznosíthatjuk azt a legjobban. A polgárokra való tekintettel érdemes megemlíteni a „Versenyképesség a növekedésért és foglalkoztatásért” fejezeten, valamint a „Kohézió a növekedésért és a foglalkoztatásért” alfejezeten belüli összegek növelését, bár az oktatásra és képzésre szánt összeg csökken. Jelentős növekedés tapasztalható az Európai Szociális Alapnál (ESZA), ám sajnálatos, hogy az Alap csupán 1,4%-át szánják a szociálpolitika végrehajtására, amelyen belül az egészségügynek 2010-hez képest 15,77 millió euróval kevesebb jut. A regionális fejlesztés területén kb. 3,2%-os növelés figyelhető meg, amit nélkülözhetetlennek tekintünk. Ami a mezőgazdaságot illeti, érdemes megjegyezni a tejágazat rendkívüli volatilitását, amely rávilágít a kérdés rendezésére irányuló megközelítés állandóságának szükségességére, ami a tejágazat számára létrehozandó alap révén valósulhatna meg. A halászatokkal kapcsolatban elmondható, hogy a közös halászati politika előirányzataiban sajnálatos csökkenés tapasztalható.

 
  
MPphoto
 
 

  Charalampos Angourakis (GUE/NGL) , írásban. – (EL) Az Európai Unió 2011-re vonatkozó költségvetését úgy dolgozták ki, hogy megerősítse a nagy vállalkozások jövedelmezőségét és a monopóliumoknak és a burzsoá kormányoknak a munkavállalók munkához fűződő és szociális jogai elleni kegyetlen támadását. Még több új pénzt, támogatásokat és lehetőségeket juttat a monopol helyzetű csoportoknak, kiegészítve azt a nagyjából 5 billiót, amelyet eddig adtak nekik a nemzeti burzsoá kormányok annak érdekében, hogy megtámogassák pozícióikat az imperialisták közötti kérlelhetetlen versenyben, a kapitalista rendszer felélesztésének világos szándékával. Alapvető megközelítése egyfelől az, hogy pénzt adjon ki a tőkének, másrészt az, hogy megnyirbálja – az amúgy is csekély – munkavállalókra, kis kereskedelmi és kézműves vállalkozásokra, szegény középméretű gazdaságokra és a fiatalokra fordított kiadásokat, és hogy még több pénzt juttasson az EU imperialista intervenciói és azon mechanizmusai számára, amelyet az emberek elnyomására és gyötrésére használ.

Az első költségvetés, amelyet az Európai Parlamentnek a Lisszaboni Szerződés által ráruházott állítólagosan szélesebb hatásköre mellett fogadtak el, reakciós jelleggel büszkélkedhet. Ismételten bebizonyosodott, hogy az Európai Parlament hűen szolgálja a monopóliumok szükségleteit és érdekeit, és mélységes kegyetlenséggel viseltetik a munkavállalók és a kisemberek szükségletei iránt. A munkásosztály és az alsóbb néprétegek küzdelmét fokozni kell, hogy ne a munkavállalók fizessék meg a kapitalista válság árát.

 
  
MPphoto
 
 

  Liam Aylward, Brian Crowley és Pat the Cope Gallagher (ALDE) , írásban. – (GA) A nemzetközi tejágazat volatilitása egyre nőtt az elmúlt évek során. A 2010-es költségvetésben a tejágazatnak biztosított 300 millió eurós kivételes támogatás különösen a tejes gazdák számára volt előnyös, akiket igen súlyosan érintett a válság. Mi megszavaztuk az új költségvetési tételt, hogy létrejöhessen az innovációt, a diverzifikációt és a szerkezetváltást támogató tejalap, amely egyúttal erősítené a tejes gazdák alkupozícióját az élelmiszerellátási lánc egyenlőtlenségei kérdésének kezelése érdekében. Üdvözöljük továbbá azt, ami az iskolatej-rendszernek nyújtott támogatásról szerepel a jelentésben, valamint a Bizottságnak az e rendszer és az iskolagyümölcs-rendszer támogatásával kapcsolatos javaslatát.

A közös agrárpolitika célja, hogy garantálja az élelmiszerellátás biztonságát, védje a környezetet és a biológiai sokféleséget, valamint, hogy megfelelő jövedelmet biztosítson gazdálkodók számára. E tekintetben üdvözöljük, hogy a jelentésben szerepel az, hogy kérjük fel a Bizottságot, hogy a 2011. évre vonatkozó költségvetésbe foglaljon bele bizonyos készpénztartalékot arra az esetre, ha 2011-ben magasabb lenne a piaci volatilitás, és hogy csökkentse a bürokráciát, valamint, hogy javítsa és tegye világosabbá a támogatáshoz való hozzáférést.

 
  
MPphoto
 
 

  George Becali (NI) , írásban. – (RO) Egyetértek azokkal a képviselőtársaimmal, akik nem támogatják a költségvetés Tanács által javasolt csökkentéseit. Az ez elleni legjobb érv a tagállamok helyzete, amelyek odahaza már elejébe mentek ennek. Utalok itt különösen Romániára. A fogyasztás csökkentésével a fogyasztásra gyakorolt nyomás nem húzott ki bennünket a válságból, viszont korábban nem látott mértékű szociális feszültséget eredményezett. Egyetértek azonban a tejalap 300 millió euró értékű megnövelésével. És ugyanez az álláspontom az e termék számára juttatott kiegészítő pénzügyi előirányzatok támogatásával kapcsolatban is, az európai válság teljes időtartamára vonatkozóan. Erőteljesen támogatom az európai stabilizációs mechanizmus elképzelését, és azt, hogy a létrehozott két költségvetési tételt pontosan meg kell határozni, pontos számokat kell feltüntetni, és nem szabad e két sort üresen hagyni – mint ahogy jelenleg van –, hogy ez az európai beavatkozási eszköz valósággá válhasson, és ne csupán elmélet maradjon. Remélem, hogy a Parlament álláspontját figyelembe veszik majd az egyeztetések során, hogy sikerül majd egyességre jutni a Tanáccsal, és hogy igennel szavazhatunk novemberben az EU 2011-es évre vonatkozó költségvetésére.

 
  
MPphoto
 
 

  Zuzana Brzobohatá (S&D) , írásban. – (CS) Az Európai Parlament, a történelemben először, a Lisszaboni Szerződés új szabályai szerint vett részt az Európai Unió 2011-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetési tervezetéről szóló vitában. A Parlament plenáris ülése által tett számos változtatás világosan mutatja, az ellenőrzés mértéke és az Európai Unió demokratikus működése növekedett. Tekintettel a demokratikus folyamatok javulására, de ugyanakkor a költségvetés szerkezetére, támogattam ezt a javaslatot.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria Da Graça Carvalho (PPE) , írásban. – (PT) Igennel szavaztam a Parlament állásfoglalására, mivel egyetértek a Parlament 2011-re, az ifjúság, az oktatás és a mobilitás területére vonatkozó horizontális prioritásaival, amelyek – különböző politikák keretén belül – speciális ágazatokon átívelő befektetéseket igényelnek, hogy az Európai Unió növekedése és fejlődése elősegítésének eszközeivé válhassanak. Egyetértek a fent említett prioritásokhoz kapcsolódó minden program – nevezetesen az élethosszig tartó tanulás, a PESSOA és az Erasmus Mundus programok – támogatásának javasolt növelésével. Ugyancsak egyetértek azzal, hogy az ifjúsági foglalkoztatás mobilitása nélkülözhetetlen eszköz a versenyképes és dinamikus európai munkaerőpiac fejlődésének biztosításához, és mint ilyen, erősítésre szorul. Üdvözlöm az európai foglalkoztatási mobilitási rendszer támogatásának növelését, és ezért erősen támogatom „Az első külföldi munkahelyed” (Your First Job Abroad) kezdeményezés útnak indítását, amely célja, hogy segítse a fiatalok munkaerőpiacra való belépését, vagy azt, hogy hazájukon kívüli más tagállamokban szakmunkához jussanak, első lépésként egy speciális, nem felsőoktatási, a fiatalok mobilitását célzó program felé.

 
  
MPphoto
 
 

  Françoise Castex (S&D) , írásban. – (FR) Ez a költségvetés nem felel meg azoknak az elvárásoknak, amelyeknek meg kellene felelnie ahhoz, hogy kihúzza az Európai Uniót a válságból, hogy fellendülést hozzon, és hogy az Unió szembe tudjon nézni a szolidaritás terén meglévő felelősségeivel. E tekintetben sajnálom, hogy a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportjának arra irányuló javaslatát, miszerint hozzunk lére egy „saját források” elnevezésű, a pénzügyi tranzakciókra kivetett adókból finanszírozott költségvetési tételt, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoportja egész egyszerűen elutasította. Ez a következetlenség abban, amit a jobboldal mond és tesz felháborító, tekintve, hogy hónapok óta azt mondják a választóknak és a médiának, hogy támogatják egy ilyen adó bevezetését. Ha azonban szavazásra kerül a sor, és amikor az Európai Parlamentnek megvan az ennek a megvalósításához szükséges hatalma, pontosan ők azok, akik azonnal eltemetve akarják látni ezt a javaslatot. Míg az EU bővül, és egyre több és több jogkörrel ruházzák föl, egyre apadna a rendelkezésére álló források. Ez rossz jel általában az európai növekedés és foglalkoztatás fellendülése, különösen pedig az európai polgárok szempontjából.

 
  
MPphoto
 
 

  Anna Maria Corazza Bildt, Christofer Fjellner, Gunnar Hökmark és Anna Ibrisagic (PPE) , írásban. – (SV) Azt szeretnénk, ha az EU költségvetési prioritásai sokkal inkább a jövőre, a nagyobb versenyképességre, infrastrukturális és kutatási beruházásokra koncentrálnának, mintsem a mezőgazdasági politika támogatására. Mi ma, ragaszkodva saját prioritásainkhoz, a jogbiztonság, a kutatásra szánt nagyobb előirányzatok, és az éghajlattal kapcsolatos intézkedésekre szánt több pénz mellett voksoltunk, és támogattuk a mezőgazdasági támogatások, az exporttámogatások, a dohánytermesztés és a tejalap számára előirányzott összegek csökkentését is. És még ha mindezek nem is tartalmazták mindazokat a prioritásokat, amelyeket szerettünk volna látni, természetesen megszavaztuk az EU 2011-re vonatkozó költségvetését.

 
  
MPphoto
 
 

  Marielle De Sarnez (ALDE) , írásban. – (FR) Éppen most fogadtuk el azt a 2011-es költségvetést, amelyet az Európai Parlament akart. Ez a szavazás lehetővé tette számunkra, hogy megerősítsük a prioritásainkat, amelyek egyrészt a legszegényebbek megsegítésére irányulnak – akik számára a 100 millió eurós csomagot kértük –, és amelyek más része a tejtermelők felé irányul, akik számára szeretnénk, ha továbbra is működne a tejalap.

A nehézségekkel küzdő vállalkozásoknak is továbbra is támogatásban kell részesülniük az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapból, amelynek továbbra is működnie kell, mégpedig saját költségvetéssel. Végezetül, szeretnénk látni, hogy az európai költségvetés saját forrásokhoz jut, és hogy a pénzügyi tranzakciókra kivetett adó végre bevezetésre kerül.

 
  
MPphoto
 
 

  Christine De Veyrac (PPE) , írásban. – (FR) Most, amikor az országok, a helyi közösségek, az adófizetők és a vállalkozások mind elfogadják, hogy anyagi áldozatot kell hozniuk, az Unió sem vonhatja ki magát ebből az erkölcsös folyamatból. Az Európai Unió költségvetésében tapasztalható aránytalan növekedések – amelyeket bár egyesek szívesen látnának – elfogadhatatlanok. Ez azonban nem azt jelenti, hogy eljött az ideje, hogy megnyirbáljuk a stratégiailag létfontosságú kiadásokat, úgymint a közös agrárpolitika kiadásait – amelynek hála élelmiszerek tekintetében függetlenek vagyunk, sőt, az exportálás (és az abból származó jövedelem) előnyeit is élvezzük.

Másfelől, megfelelő lenne a pillanat, hogy megkérdőjelezzük a hozzájárulások terén bizonyos tagállamok által történelmi okokból élvezett eltéréseket, amelyeknek ma már semmilyen alapjuk nincs. Az európai adó elképzelése a jelen helyzetben fel sem merülhet: először a tagállamokra nehezedő fiskális nyomást kell csökkenteni.

 
  
MPphoto
 
 

  Philippe de Villiers (EFD) , írásban. – (FR) Az Európai Parlament az Európai Unió 2011-es pénzügyi évére vonatkozó általános költségvetési tervezetével kapcsolatos tanácsi álláspontra vonatkozó jogalkotási állásfoglalás-tervezetről vitázott.

Az Európai Parlamentnek az Európai Unió általános költségvetésére irányuló vizsgálatai mindig lehetőséget teremtettek arra, hogy világosan lássuk, miként gyarapodnak évről évre az Unió hatáskörei, és fordítva, miként veszik el folyamatosan a tagállamok szuverenitása.

Ez a jelentés nyíltan tárja elénk, milyen fiskális nyomás nehezedik majd az adófizetőkre. Bár az Unió polgárainak az Unióból való kiábrándultsága nyilvánvaló, az utóbbi még mindig 6%-kal növeli a költségvetését, hogy finanszírozhassa mindazokat az intézkedéseket, amelyek meghozatalára jogot formál magának. Mire ez a növelés, amikor a források 10–15%-a felhasználatlan marad és a Bizottság megszorításokat követel minden tagállamban?

 
  
MPphoto
 
 

  Diane Dodds (NI) , írásban. – Úgy vélem, minden olyan javaslat, amely az EU költségvetésének növelésére irányul, elfogadhatatlan, mégpedig azért, mert nem tudom mivel megmagyarázni a választóimnak az EU kiadásainak a 2011-ben való majdnem 6%-os emelését. Az Egyesült Királyság kancellárja ma drasztikus kiadáscsökkentést jelentett be az állami szektorra vonatkozóan – olyan kiadáscsökkentéseket, amelyek megtételére az EU ösztönözte a tagállamokat. Ugyanakkor, ezzel egy időben az EU megfelelőnek érzi, hogy saját költségvetése 6%-kal növekedjen. Bort inni és vizet prédikálni, úgy tűnik, hivatalos uniós politika. Ezt elfogadhatatlannak találom.

Én nem tudnék a választóim szemébe nézni – akik között kétségkívül van olyan, aki az Egyesült Királyság kiadáscsökkentései miatt veszti el a munkahelyét – és azt mondani, hogy az európai parlamenti képviselők bölcsen még többet költöttek a pénzükből – amely, ne feledjük, a választók pénze – azáltal, hogy tovább növelték az EKSZ, az Europol és a pénzügyi szolgáltatások szabályozásának kasszáját. Azt pedig végképp nem tudnám megmagyarázni, miként nőhetett ennek a helynek a szórakozási költségvetése. Ezért szavaztam nemmel erre a költségvetésre. Az pedig legyen a mások dolga, hogy megmagyarázzák, ők miért hagyták jóvá.

 
  
MPphoto
 
 

  Lena Ek (ALDE) , írásban. – (SV) Egy erős és modern Európának jövő- és növekedésorientált költségvetésre van szüksége, míg a gazdasági helyzet átgondoltságot és megszorításokat igényel. Ezért úgy döntöttem, hogy a költségvetés-korlátozó irányzathoz csatlakozom, a kutatásba, fejlesztésbe és az innovációba való széles körű befektetéseket helyezve a középpontba – összhangban az Európa 2020 stratégiával –, amelyek növekedést és munkahelyeket teremtenek. Mivel gazdasági, szociális éghajlati szempontból fenntartható Európát szeretnék látni, megszavaztam a környezetvédelembe, a humán tőkébe és a pénzügyi piacok ellenőrzésébe történő, de mindig csakis a meglévő források keretein belüli befektetéseket.

A költségvetés óriási része megy az EU agrárpolitikájára. A közös agrárpolitika jelenlegi struktúrája viszont sajnos aligha felel meg a jövő támasztotta elvárásoknak. A virágzó vidéki területek rendkívül fontosak. Az exporttámogatások és a dohánytermesztésnek adott támogatások fenntartása nem a megfelelő irányba mutatnak. Ehelyett ésszerű körülményekre lenne szükségünk az európai élelmiszer-előállításhoz, valamint az állatok tisztességes védelmére, valamint a gazdák ösztönzésére, hogy állítsanak elő környezetbarát, „zöld” energiát. Mivel a maihoz hasonló nehéz gazdasági helyzetben mindenkinek meg kell tennie a maga részét, igennel voksoltam az EU adminisztratív költségeinek csökkentésére is.

 
  
MPphoto
 
 

  Göran Färm, Anna Hedh, Olle Ludvigsson és Marita Ulvskog (S&D) , írásban. – (SV) Mi, svéd szociáldemokraták ma megszavaztuk az EU 2011-re vonatkozó költségvetési tervezetét. Ez egy megszorításokkal teli költségvetés, ám ugyanakkor tartalmazza a kutatás, az energia és a fiatalokat célzó kezdeményezések területén szükséges befektetéseket, és lehetővé teszi az EU új Külügyi Szolgálatának és a pénzügyi felügyeletet szolgáló új hatóságoknak a létrehozását.

Éppúgy a költségvetés jellemzője, hogy az EU új prioritásai közül számos nem kap megfelelő mértékű finanszírozást; ezek közé tartozik, például, az EU új növekedési és foglalkoztatási stratégiája (EU 2020), az éghajlat-politika és az uniós külpolitika és támogatási politika, különösen a Palesztinának szánt támogatás.

A költségvetés alacsonyan tartása érdekében javasoltuk az uniós mezőgazdasági támogatások további csökkentését, a plenáris szavazás azonban ezt elvetette. Továbbá megszavaztuk az Európai Unió saját forrásai rendszerének a vizsgálatát, ideértve a pénzügyi tranzakciókra kiszabott adók kérdését is. Attól függetlenül, hogy esetleg milyen formát ölt majd az uniós bevételek új rendszere, ennek a költségvetésnek semlegesnek kell lennie, és tiszteletben kell tartania a tagállamoknak az adóztatás területére vonatkozó hatáskörét.

Ami a Parlament saját költségvetését illeti, úgy véljük, hogy azokat a bizottságokat, amelyek a Lisszaboni Szerződés folytán nagyobb munkatehernek lesznek kitéve, meg kell erősíteni. Ez magyarázza a Parlament és a képviselőcsoportok titkárságai személyzetének növelését. Nem hinnénk azonban, hogy a képviselőknek nagyobb létszámú személyzetre lenne szüksége. A Parlament most úgy döntött, hogy tartalékként fenntartja az asszisztencia juttatásainak emelése számára előirányzott összegeket, azzal, hogy ezt csak abban az esetben lehet felszabadítani, ha minden szükséges körülmény előállt. Szívesebben láttuk volna, ha a Parlament forrásai az újraelosztás és a hatékonyság növelésének eszközei révén, és nem pedig az összköltségvetés növelése eredményeképpen növekedtek volna.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Az EU költségvetése elengedhetetlen az EU tevékenységeinek fejlesztéséhez, és különösen most, válság idején, a kohéziós politikához kapcsolódó támogatások hatékony elosztásához.

Úgy vélem, hogy a Tanácsnak nem kellene önkényesen megnyirbálnia ezeket a támogatásokat, ahogy azt az olyan prioritások, mint az innovációra elkülönített források, vagy a növekedés és versenyképesség célkitűzéseinek esetében megfigyelhettük. A Tanács 0,55%-kal csökkentette a kötelezettségvállalási előirányzatok, míg 2,77%-kel a kifizetési előirányzatokat, végleges összegként 141,8 milliárd eurót hagyva jóvá a kötelezettségvállalási előirányzatok, míg 126,5 milliárd eurót a kifizetési előirányzatok számára, ami különösen kritikus lehet, ha kihat az európai növekedésre és versenyképességre.

Ezért támogatom, hogy a Parlament fenntartsa az e területek számára elkülönített kezdeti finanszírozást.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével a kötelező és nem kötelező kiadások megkülönböztetését felszámolták, ami azt jelenti, hogy a Parlament és a Tanács ezentúl közösen felel az EU minden kiadásáért, és közösen is dönt arról. Továbbá, az éves költségvetési folyamat különleges jogalkotási folyamattá válik, amely során a költségvetést olyan szabályozás révén kell jóváhagyni, amely a különleges együttdöntési eljárási folyamat hatálya alá esik, vagyis, a félreértések elkerülése végett, a Parlament és a Tanács közös döntése kell, hogy legyen. A Parlament által javasolt 2011-es költségvetés ambiciózus, intelligens és szigorú, realista módon figyelemmel van minden felvállalt elkötelezettségre. Prioritásként tartjuk nyilván a fiatalokat, az oktatást, a mobilitást, a szakképzést, a kutatást, a versenyképességet és az innovációt érintő politikákat. Szeretném kiemelni azt az előkészítő folyamatot, amelynek én magam is részese voltam: „Az első külföldi munkahelyed” programot. Ez fel fogja lendíteni a fiatalok Európai Unión belüli mobilitását, és segíteni fog a munkanélküliség elleni küzdelemben. Ez az EU-költségvetés továbbra is nagyjából 1% bruttó nemzeti jövedelmet tesz ki. Ez világosan megmutatja, hogy felül kell vizsgálni a többéves pénzügyi, tekintettel a fejezetekhez, és különösen az 1A, a 3B és a 4. fejezethez tartozó szűkös tartalékokra. Az is egyértelmű, hogy sürgősen vitát kell nyitni az uniós költségvetés új forrásainak szükségességéről.

 
  
MPphoto
 
 

  João Ferreira (GUE/NGL) , írásban. – (PT) Egyetértünk azzal a véleménnyel, amely kritikával illeti, hogy a Tanács önkényesen megnyirbálta és csökkentette a költségvetési tervezetet, közel 7 milliárd euróval rövidítve azt meg 2011-re, a 2007–2013-as többéves pénzügyi keretben elfogadottakhoz képest. Ez annál inkább elfogadhatatlan, mivel már a többéves pénzügyi keretben elfogadott összeg is rendkívül alacsony volt, amely már a kezdetek kezdetén kompromisszumokra kényszerített bennünket a gazdasági és szociális kohézió terén. Ezért tehát kiemeli az EU által követett politikák káros hatásait.

Ennélfogva mi is azon a véleményen vagyunk, hogy a költségvetés alapvető felülvizsgálatára abszolút szükség van, csakúgy, mint a jelenlegi többéves pénzügyi keret felső korlátjainak azonnali áttekintésére. Ez a kritika azonban nem vezethet oda bennünket, hogy elfogadjuk a költségvetés „lisszaboniasítására” irányuló szándékot – amely szerepel e jelentésben, amely a Lisszaboni Szerződés alapvető pillérei: a neoliberalizmus, a föderalizmus és a militarizmus szolgálatába állítaná a költségvetést. Más szóval, ugyanazon politikáknak rendelné alá, amelyek ahhoz a súlyos válsághoz vezettek, amelyet a mai Európa munkavállalói és lakosai kénytelenek elszenvedni. Amire szükség van – kezdve az Unió költségvetésének a bruttó nemzeti jövedelmen alapuló, arányos tagállami hozzájárulásokból fedezett szükséges megerősítésével –, az nem más, mint az, hogy szakítsunk ezekkel a politikákkal, és őszintén kötelezzük el magunkat a kohézió, a társadalmi haladás és a környezetmegőrzés mellett.

 
  
MPphoto
 
 

  Bruno Gollnisch (NI) , írásban. – (FR) A Lisszaboni Szerződés az elmúlt év december 1-jén lépett hatályba. Új hatáskörökkel ruházta fel az Európai Uniót: vagyis, új lehetőségeket teremtett a költekezésre. Senkiben sem volt, vagy alig valakiben volt annyi tisztesség, hogy rávilágítson, hogy van abban valami botrányos, hogy az Európai Unió számára elkülönített források növelését kérik, vagy új adónemet kívánnak létrehozni, amikor a tagállamoktól megszorító intézkedéseket követelnek, valamint, hogy dobják sutba szociális védelmüket.

Franciaországban óriási közvetlen kiadásai vannak Európának: évi 8 milliárd euró, amely összeg folyamatosan nő. Más szóval, ez felel, például, a társadalombiztosítási hiány jelentős részéért. A közvetett költségek ennél még nagyobbak, ha az európai politikákhoz kapcsolódó munkanélküliséget, gyenge növekedést, áthelyezéseket, stb. tekintjük. Az európai költségvetés nem a nemzeti költségvetések kiegészítője; versenyez azokkal, és azok kifosztásából létezik. A strukturális politikák társfinanszírozási rendszerével együtt – amely nem más, mint a támogatások fölényeskedő csöpögtetése – ez is csak a költekezésre való bátorítás. A következő pedig súlyosbító körülmény: az Európai Számvevőszék 15 éve képtelen jóváhagyni e több tízmilliárd euró Bizottság általi kezelését. Úgy vélem, itt az ideje, hogy végleg leszámoljunk ezzel az egésszel.

 
  
MPphoto
 
 

  Sylvie Guillaume (S&D) , írásban. – (FR) Támogattam az Európai Parlamentnek az EU 2011-es évre vonatkozó általános költségvetési tervezetéről szóló állásfoglalását. Ha azt szeretnénk, hogy képesek legyünk felvállalni az Európai Unió politikai prioritásait, a gazdasági válság által szükségessé vált új kiadásokat és a Lisszaboni Szerződés által ránk ruházott új hatásköröket, olyan ambiciózus költségvetési tervezetet kell támogatnunk, amely képes előteremteni az új munkahelyek létrehozásához és a fenntartható növekedéshez való visszatéréshez szükséges befektetéseket, vagyis egy olyan költségvetést, amely megfelel az általunk áhított Európa elvárásainak.

A Tanács csökkenteni szeretné az Unió költségvetését, mert a tagállamok súlyos hiányokkal küzdenek. Ezért vezettünk be egy új költségvetési tételt, az Unió saját forrásai számára, hogy a költségvetés ne függjön annyira a tagállami befizetésektől. Sajnáljuk, hogy a pénzügyi tranzakciókra kivetett adó bevezetésére felszólító módosítást ismét elvetette a jobboldal.

 
  
MPphoto
 
 

  Elisabeth Köstinger (PPE) , írásban. – (DE) Támogattam az Európai Parlamentnek az EU 2011-es évre vonatkozó általános költségvetési tervezetére vonatkozó javaslatát. A jelentés figyelembe vette a fontos politikai területeket és az egyéni véleményeket is. A Parlament elismeri, hogy az Európai Unió a jövőben kisebb pénzügyi forrásokból nem tudja teljesíteni kiterjedt és változatos feladatait. Ez mindenekelőtt a mezőgazdaságra érvényes. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságnak a 2011-es költségvetésre vonatkozó véleménye már kifejezte az azzal kapcsolatos aggodalmat, hogy a fel nem használt források tervezése és hasznosítása terén a Bizottság feltevései túlontúl optimisták. Az Európa nagy részére kiterjedő kutatási projektek pénzügyileg a visszafizetett összegektől függnek, amelyek nagyságát senki sem tudja előre. A Bizottságot felszólítottuk, hogy biztosítsa a kutatás és fejlesztés jövőbeni hosszú távú finanszírozását, és hogy dolgozzon ki pontos finanszírozási terveket. A mezőgazdasági „fazékból” származó visszatérített összegeket az eredetileg meghatározott céljaikra kell fordítani.

 
  
MPphoto
 
 

  Petru Constantin Luhan (PPE) , írásban. – (RO) Igennel szavaztam a jelentésre, mert az Európai Parlament megnevezi politikáinak legfontosabb prioritásait az ifjúság, az oktatás és a mobilitás terén. Én magam is elmondtam már számos alkalommal, hogy ezek alapvetően fontos és szükséges alkotóelemei az EU gazdasági stratégiájának és az Európa 2020 stratégiának. Az ifjúság, az oktatás és a mobilitás speciális, ágazatokon átívelő befektetéseket igényelnek a megfelelő politikákon belül, annak érdekében, hogy elősegíthessék az EU növekedését és fejlődését.

Ezért támogatom, hogy szükség van a prioritásokhoz kapcsolódó programok – mint az „Élethosszig tartó tanulás”, az „Emberi erőforrás” vagy az Erasmus Mundus – számára nyújtott kölcsönök növelésére. És épp ilyen fontos, hogy emeljük az európai foglalkoztatási mobilitási rendszer számára biztosított összegeket is. Ebből a célból támogatom „Az első EURES munkahelyed” elnevezésű előkészítő programot, amely célja, hogy segítse a fiatalok munkaerőpiacra való belépését, vagy azt, hogy hazájukon kívüli más tagállamokban szakmunkához jussanak, első lépésként egy speciális, nem felsőoktatási, a fiatalok mobilitását célzó program felé.

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (S&D) , írásban. – Az egyénenkénti szavazás alkalmával én elutasítottam azokat a rendelkezéseket, amelyekről úgy vélem, hogy kedvezőtlen következményekkel járnak az EU polgárai és a fejlődő országok lakosai számára. Ezek közé tartozik a dohánytermesztés uniós támogatása, valamint az uniós mezőgazdasági exporttámogatások, amelyek a fejlődő országokat sértik. Ugyancsak nemmel szavaztam a kiadásokhoz, utazási és adminisztratív költségekhez kapcsolódó költségvetési tételek emelésére is. Üdvözlöm azonban a Parlament első olvasatának kedvező elemeit, amelyek közé tartozik a mi régiónkban történő gazdasági fejlődés támogatása, a rendkívül fontos kutatás és fejlesztés támogatása, valamint az Egyesült Királyságnak a fejlesztéstámogatások növelését illető céljaival összhangban lévő, a tengerentúli területeknek nyújtott támogatás emelése. Úgy gondolom, hogy az EU költségvetésének hosszú távú stabilitást kell biztosítania azok ellen a szigorú megszorító intézkedések ellen, amelyeket Európa nemzeti kormányai napjainkban vezetnek be. Míg a nemzeti kormányok drasztikus kiadáscsökkentéseket vezetnek be, bizonyos esetekben rövid távra előregondolva, az EU költségvetése stabilitást és hosszú távú tervezést biztosíthat, hogy – a strukturális és kohéziós alapok révén – segítse a munkahelyteremtést, a szakképzést, és a gazdasági fellendülés, és különösen a legnagyobb mértékben sújtott, nélkülöző területeknek nyújtott strukturális támogatás révén ösztönözze az európai gazdaságokat.

 
  
MPphoto
 
 

  Barbara Matera (PPE) , írásban. – (IT) A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta most először került egyetlen olvasatban elfogadásra az európai költségvetés. És a Parlament is most először gyakorolta a Tanács döntéshozatalára gyakorolt nagyobb befolyását. Ennek a nagyobb hatalomnak azonban magas szintű felelősségtudattal és az elhúzódó gazdasági válság által megkívánt realizmussal kell párosulnia.

E tekintetben a Költségvetési Bizottság egyértelmű jelzést adott azzal, hogy tiszteletben tartotta a jelenlegi pénzügyi helyzet által megkövetelt tartalékokat, és hogy azt a kemény politikát hajtja végre, amely a kutatásra, az innovációra és az ifjúságra hangsúlyt fektető növekedés ösztönzését célzó prioritásain nyugszik. Üdvözlöm az ebben az ülésteremben megszületett döntést, miszerint követni kell a Költségvetési Bizottság iránymutatásait és a tagállamokat, amelyek a nagy összegű uniós készpénzelőlegek felvételét követően gyakran kénytelenek voltak eladósodni.

Az Unió költségvetését mindazonáltal újra kell gondolni a Lisszaboni Szerződésből fakadó új hatáskörök és a saját források szükségességének fényében. Ezekhez a dolgokhoz az egyeztetések során határozottságra lesz szükség annak érdekében, hogy megfelelő pénzügyi támogatást nyújthassunk egy olyan ambiciózus projekt számára, mint az Európa 2020 stratégia.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz) hatálybalépése megerősítette az EU politikáit és új hatásköri területeket hozott létre – nevezetesen a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP), a versenyképesség és innováció, az űrkutatás, a turizmus, az éghajlatváltozás elleni küzdelem, a szociálpolitika, az energiapolitika, a bel- és igazságügy területén. Ezek az új hatáskörök olyan költségvetést tételeznek fel, amely lehetőséget nyújt ezek gyakorlati megvalósítására, és így minden költségvetési szervtől megkívánja, hogy tekintettel megnövekedett pénzügyi hatalmára, koherens és következetes módon működjön. Ezért gondoskodnunk kell arról, hogy a Közösség költségvetése rendelkezzen a szükséges összegekkel, elérhesse a 2014-re kitűzött célokat, hogy az Európa 2020 stratégia kapcsán ne kelljen kompromisszumokat hoznunk. Természetesen a jelenlegi válsághelyzetben a tagállamok bizonyos mértékig tiltakoznak a tagállami befizetések emelése ellen, de el kell ismerniük az EU szándékait és azt, hogy nem szabad kockára tenni mindazt, amit a kohézió és az integráció terén eddig elértünk.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) Az egyik dolog, amit a Lisszaboni Szerződés megváltoztatott, az EU pénzügyi struktúrája volt, különös tekintettel a többéves pénzügyi keretre és az éves költségvetési eljárásra. A Szerződés kötelező erejű jogi státuszt ad a többéves pénzügyi keretnek és kimondja, hogy arról a Tanácsnak kell döntenie, egyhangú szavazással, az Európai Parlament hozzájárulásának megszerzését követően. A kötelező és nem kötelező kiadások megkülönböztetését eltörölték, így az ezekre vonatkozó döntésekért mindkét költségvetési hatóság közösen felel, és az eljárás is ennek megfelelően leegyszerűsödött. A tény, hogy a Parlamentnek most már együttdöntési joga van az egész költségvetésre vonatkozóan, erősíti a demokratikus kontrollt.

Ezenkívül előrelátható még néhány további, a bürokrácia egyszerűsítése felé tett lépés. Fontos, hogy az Európai Parlament, mint az Európai Unió egyetlen közvetlenül választott intézménye, megerősített költségvetési jogokkal bírjon, hogy befolyást gyakorolhasson a fontos uniós döntésekre, mint például az új Külügyi Szolgálat költségmegtakarításai iránti igényre. A centralizációs tendenciákat azonban nem tudom támogatni.

 
  
MPphoto
 
 

  Alfredo Pallone (PPE) , írásban. – (IT) Én megszavaztam a költségvetési tervezetet, mert egyetértek annak általános álláspontjával és tartalmával. Egyetértek a Tanács általi csökkentésekkel kapcsolatos plafonok visszaállításával. Véleményem szerint ez a szavazás rendkívül fontos, és örömömre szolgál a Parlament által kifejezésre juttatott vélemény, amely valóban hasznosítja az új előjogokat. Mi több, a Lisszaboni Szerződés által bevezetett új költségvetési eljárásnak hála a Parlament a Tanáccsal szemben is érvényesítheti jelentőségét és hatalmát – megvédve az erős és ambiciózus költségvetést, amely ugyanakkor szigorú is –, tudatában annak a ténynek, hogy az Európai Unió – a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság által súlyosan érintett – gazdaságának újraindítása érdekében fontos beruházásokra van szükség az olyan kulcsfontosságú ágazatokban, mint a kutatás, a technológiai innováció.

 
  
MPphoto
 
 

  Georgios Papanikolaou (PPE) , írásban. – (EL) A kezdeti költségvetési tervezetet, amelyet a Költségvetési Bizottság a Kulturális és Oktatási Bizottság elé benyújtott, elégtelennek bizonyult abból a szempontból, hogy nem tartalmazta azokat az ambiciózus intézkedéseket, amelyek révén elérhetőek lennének az Európa 2020 stratégia elsődleges oktatási, szakképzési és mobilitási céljai. Hogy pontosan fogalmazzak, az illetékes bizottság először elfogadta a Bizottság és a Tanács álláspontját, és javasolta az élethosszig tartó tanulás, az oktatás és a fiatal vállalkozók programjaira szánt előirányzatok befagyasztását. Megnyugtató azonban, hogy a Kulturális és Oktatási Bizottság tagjai által tanúsított ellenállás és az általuk kifejezett aggodalmak hatására – amelyeket az oktatási és szakképzési politikák lefokozása váltott ki, különösen most, amikor nő a munkanélküliség, és ez az Európai Unió számos tagállamában gondokat okoz – a Költségvetési Bizottság benyújtotta a szükséges módosításokat, amelyeket jómagam is támogattam, és megemelte a kezdettben tervezett előirányzatokat (például az élethosszig tartó tanulás programjáról szóló 150202. sor esetében).

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE) , írásban. – (PT) Igennel szavaztam a Parlament állásfoglalására, mivel egyetértek a Parlament 2011-re, az ifjúság, az oktatás és a mobilitás területére vonatkozó horizontális prioritásaival, amelyek – különböző politikák keretén belül – speciális ágazatokon átívelő befektetéseket igényelnek, hogy az Európai Unió növekedése és fejlődése elősegítésének eszközeivé válhassanak. Egyetértek a fent említett prioritásokhoz kapcsolódó minden program – nevezetesen az élethosszig tartó tanulás, a PESSOA és az Erasmus Mundus programok – támogatásának javasolt növelésével.

Ugyancsak egyetértek azzal, hogy az ifjúsági foglalkoztatás mobilitása nélkülözhetetlen eszköz a versenyképes és dinamikus európai munkaerőpiac fejlődésének biztosításához, és mint ilyen, erősítésre szorul. Üdvözlöm az európai foglalkoztatási mobilitási rendszer támogatásának növelését, és ezért erősen támogatom „Az első külföldi munkahelyed” (Your First Job Abroad) kezdeményezés útnak indítását, amely célja, hogy segítse a fiatalok munkaerőpiacra való belépését, vagy azt, hogy hazájukon kívüli más tagállamokban szakmunkához jussanak, első lépésként egy speciális, nem felsőoktatási, a fiatalok mobilitását célzó program felé.

 
  
MPphoto
 
 

  Frédérique Ries (ALDE) , írásban. – (FR) 142 650 milliárd euró – ennyiről szól a 2011-es pénzügyi évre vonatkozó, az Európai Parlament által ma délben elfogadott költségvetés. Szigorú költségvetés, amely gyakorlatilag megegyezik az Európai Bizottság javaslatával, és amelyet a megszorításokkal fémjelzett időszakban fogadtak el. Mindannyian tudjuk azonban, hogy Európa nem tehet többet és jobban kevesebb pénzből.

Ez az oka, hogy néhány képviselőtársammal, valamint a pénzügyi programozás és költségvetés biztosával, Lewandowski úrral közösen védelmembe veszem azt, hogy az Európai Unió saját forrásokat teremtsen a maga számára. Egy olyan pénzügyi mechanizmust, amely autonómiát és cselekvési teret biztosít, tekintettel a tagállamokra, amelyek – függetlenül attól, hogy válsághelyzet van-e vagy sem – már rég felhagytak azzal, hogy biztosítsák Európa számára az ambíciói megvalósításához szükséges eszközöket. Legalább két okot látok arra, miért ne csökkentsük az európai költségvetést.

Az első a Lisszaboni Szerződés hatálybalépéséből és az Európa számára általa biztosított új hatáskörökből ered, amelyek közé tartoznak – csak hogy néhányat említsünk – a külpolitika, az energia, a pénzügyi felügyelet. A második ok az új 2020-as stratégiához kapcsolódik, amely célja, hogy visszaállítsa Európát a fenntartható fejlődés, a nagy projektek és az innováció vágányára. Ezek olyan új kihívások és hatáskörök, amelyeknek megfelelő finanszírozásra van szükségük. És ez visszavezet bennünket az egyetlen létező megoldáshoz – az Európai Unió közvetlen finanszírozásához.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – Az idei költségvetési vita ismét rámutat arra, hogy meg kell állapodni az Európai Unió számára biztosított saját források értelmes rendszerében. Az európai intézmények között minden évben lezajló költségvetési civakodás kaotikus döntéshozatalhoz és elkeseredett időtöltéshez vezet, amit könnyedén el lehetne kerülni a saját források rendszerével, ha például az uniós pénzügyi tranzakciókra, a repülőgép-üzemanyagra, vagy a széndioxid-kibocsátás után kivetett adóból származó jövedelem egy részéből származó forrásokból lehetne finanszírozni az EU költségvetését. Ennek ellenére a mai szavazás egyértelműen a Lisszaboni Szerződés nyomán létrejött plusz igények és az EU költségvetése növelésének korlátozása között egyensúlyozik, válaszul a jelenlegi költségvetési nehézségekre.

 
  
MPphoto
 
 

  Eva-Britt Svensson (GUE/NGL) , írásban. – (SV) Úgy döntöttem, tartózkodom a Parlament költségvetési tervezetére vonatkozó döntés tekintetében. A nők elleni erőszakkal foglalkozó Daphne program megerősítése örömömre szolgál. Ugyancsak örülök annak, hogy a Parlament elutasította a Bizottság és a Tanács arra vonatkozó javaslatait, hogy csökkentsük a palesztin hatóságoknak nyújtott pénzügyi támogatást. Arra is szeretném azonban felhívni a figyelmet, hogy a Parlament felelőtlenül cselekszik, amikor programok, támogatások és a bürokrácia segélyezése formájában óriási összegeket juttat az EU rendszerének és saját magának, miközben a tagállamokat arra kényszerítik, hogy brutálisan csökkentsék kiadásaikat, hogy teljesíthessék a Stabilitási Paktum követelményeit – vagyis, a Parlament többsége által teljes mellszélességgel támogatott neoliberális paktum követelményeit.

A legnagyobb győztes a mezőgazdaság, különösképpen a 300 millió eurós tejalap létrehozása. Ezt a döntést az európai parlamenti képviselők zavarba ejtően nehezen tudják majd megmagyarázni azoknak a kínlódó embereknek, akik egyik ország után a másikban sztrájkolnak. Miért kellene nekik szenvedniük, míg az Európai Unió költségvetési kiadásaira semmilyen hatással nincs a valóság?

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Teixeira (PPE) , írásban. – (PT) Ez az első uniós költségvetés, amelyet a Lisszaboni Szerződés szabályaival összhangban fogadtak el, a legelső olvasatban. Bár egyes érzékeny pontokban – amelyeket jómagam különösen fontosnak tartok, mint például a kohézióra és a mezőgazdaságra szánt előirányzatok kérdése – további egyeztetésekre lesz szükség, üdvözlöm a javaslatot.

Miután a Tanács csökkentette az erre előirányzott összegeket, a jóváhagyott dokumentum visszaállítja a Bizottságnak a növekedést és foglalkoztatást célzó kohézióra vonatkozó fejezettel kapcsolatos eredeti javaslatát. Bár a 2011-es évre vonatkozó összegeket a többéves pénzügyi keret már rögzíti, jelenlegi árfolyamon 50,65 milliárd euróban szabva meg annak felső korlátját, érdemes megemlíteni az előadó azon kijelentését, miszerint ez a költségvetési fejezet nagyobb befizetéseket igényel.

Üdvözlöm a versenyképesség fejezetében a növekedés és a foglalkoztatás számára előirányzott összegeket, amelyek tartalmazzák a legtöbb parlamenti javaslat – mint például a kis- és középvállalkozásokkal (kkv-k) vagy a fiatalokkal, az oktatással és mobilitással kapcsolatos programok – támogatására vonatkozó rendelkezéseket is.

Igennel szavaztam erre a dokumentumra, bár nem tartalmazza azokat a javaslatokat, amelyeket az Európai Néppárt (EPP) nyújtott be a gabona tárolására, valamint a tejre, tejtermékekre és tejporra vonatkozó intervenciós intézkedésekkel kapcsolatban, amelyeket a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság (AGRI) sajnos elutasított.

 
  
MPphoto
 
 

  Róża Gräfin von Thun und Hohenstein (PPE) , írásban. – (PL) A szavazástól való tartózkodás nem megoldás. Azok, akik tartózkodnak, mindig helytelenül cselekszenek. Úgy vélem, hogy az állásfoglalás egészében sokkal több jó intézkedés van, mint olyan, amely kisebb értékkel bír. Az Európai Külügyi Szolgálatra szükségünk van. A lehető leghamarabb el kell, hogy tudja kezdeni a munkáját, hogy ezáltal is növelhesse Európa jelentőségét a világban.

A most elfogadott állásfoglalás kimondja, hogy minden tagállam képviseltetve lesz a Szolgálatban. Nos, ezentúl gondoskodnunk kell róla, hogy ez valóban így is legyen. Ez teremt ugyanis bizalmat a Külügyi Szolgálat létrehozásának folyamatában. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az Európai Unió a kölcsönös bizalom alapjain nyugszik, és hogy Lengyelország jócskán részesült is ennek előnyeiből. Szorosan nyomon fogom követni a folyamatot.

 
  
MPphoto
 
 

  Derek Vaughan (S&D) , írásban. – Üdvözlöm a 2011-es évre vonatkozó költségvetés kedvező elemeit, amelyek közé tartozik, például, a Wales-i gazdasági fejlődés támogatása, a kutatás és fejlesztés támogatása, valamint a tengerentúli támogatások. Elismerem, hogy az Európai Külügyi Szolgálat és az új európai felügyelő hatóságok felállításából eredő pluszköltségekre szükség van, és hogy a Tanácsban minden tagállam, az Egyesült Királyság is, támogatja azokat. Aggasztanak azonban olyan további kiadások, számos terület esetében, amelyek nem tükrözik a pénz értékét, vagy kedvezőtlen hatással vannak az Európai Unió polgáraira és a fejlődő országok lakosaira. Ezek közé tartozik az alkoholgyártás és dohánytermesztés uniós támogatása, amelyek ellentétesek az EU egészségügyi célkitűzéseivel, valamint az uniós exporttámogatások, amelyek a fejlődő országoknak ártanak, de idetartozik a költségvetés kiadásokhoz, utazáshoz, publikációkhoz, kiadványokhoz és adminisztrációs költségekhez kapcsolódó tételeinek növelése is. A jelenlegi gazdasági környezetben fontosabb, mint eddig bármikor, hogy azáltal igazoljuk a prioritásainkra fordított kiadásokat, hogy vitába szállunk minden egyéb felesleges és túlzó költekezéssel a többi ágazatban. Nem tudtam ellenezni ezt a költségvetést. Gazdasági problémákkal teli időben kontraproduktív volna elutasítani egy sor prioritás létfontosságú támogatását. Úgy vélem azonban, hogy bizonyos tételek emelése nem kellően igazolt, ezért úgy döntöttem, hogy tartózkodom.

 
  
MPphoto
 
 

  Angelika Werthmann (NI) , írásban. – (DE) Az EU 2011-re vonatkozó költségvetésének legfőbb pontjai a szakképzésbe, kutatásba és innovációba való befektetés – amely a jelenlegi munkaerő-piaci helyzetben alapvető szükség. A jelenlegi európai munkanélküliség csökkentésének kell most minden döntés középpontjában állnia – ideértve azokat is, amelyeket az ambiciózus Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek végrehajtása érdekében hoznak. Az ifjúság prioritássá tétele a szakképzési és mobilitási programokkal kapcsolatban nagymértékben megtérülő befektetés, amely remek lehetőséget kínál a munkaerőpiac fejlesztésére. Egyes tételek emelkednek, mások csökkennek – a költségvetés kompromisszum, éppúgy, mint egy többpárti döntés. Pénzt visszairányítani a nukleáris kutatásba azonban nem lehet az európai emberek érdeke, és ezt a pénzt sokkal inkább, például, a megújuló energiaforrásokra kellene költeni.

 
  
MPphoto
 
 

  Glenis Willmott (S&D) , írásban. – Az Európai Parlamenti Munkáspárt (EPLP) üdvözli a Parlament első olvasatú álláspontjának pozitív elemeit, többek közt a mi régiónkban történő gazdasági fejlődés támogatása, a rendkívül fontos kutatás és fejlesztés támogatása, valamint az Egyesült Királyságnak a fejlesztéstámogatások növelését illető céljaival összhangban lévő, a tengerentúli területeknek nyújtott támogatás emelése. Elismerjük, hogy az Európai Külügyi Szolgálat és az új európai felügyelő hatóságok felállításából eredő pluszköltségek szükségesek ezen új tevékenységek végrehajtásához, és hogy a Tanácsban minden tagállam, az Egyesült Királyság is, támogatja azokat. Aggasztanak azonban bennünket az olyan, számos területre vonatkozó további kiadások, amelyek nem tükrözik a pénz értékét, vagy kedvezőtlen hatással vannak az Európai Unió polgáraira és a fejlődő országok lakosaira. Ezek közé tartozik az alkoholgyártás és dohánytermesztés uniós támogatása, amelyek ellentétesek az EU egészségügyi célkitűzéseivel, valamint az uniós exporttámogatások, amelyek a fejlődő országoknak ártanak, de idetartozik a költségvetés kiadásokhoz, utazáshoz, kiadványokhoz és adminisztrációs költségekhez kapcsolódó tételeinek növelése is. A jelenlegi gazdasági környezetben fontosabb, mint eddig bármikor, hogy azáltal igazoljuk a prioritásainkra fordított kiadásokat, hogy vitába szállunk minden egyéb felesleges és túlzó költekezéssel a többi ágazatban. Az EPLP ebben a fázisban a végleges költségvetési állásfoglalás ellen szavazott, hogy egyértelmű üzenetet küldjön az intézmények közötti tárgyalások megkezdése előtt.

 
  
MPphoto
 
 

  Artur Zasada (PPE) , írásban. – (PL) Nagy örömömre szolgál, hogy gratulálhatok az előadónak, Jędrzejewska asszonynak, nagyszerűen elkészített jelentéséhez. Ma, először fogadtuk el az Európai Unió költségvetését a Lisszaboni Szerződésben foglalt szabályok szerint, és most először történt meg az is, hogy nem léptük át a jelenlegi pénzügyi tervben előírt pénzügyi korlátokat. Úgy vélem, hogy a Jędrzejewska asszony által javasolt megoldások a nehézségekkel teli gazdasági válság időszakában realista és pragmatikus megközelítést fejeznek ki. Az is örömömre szolgál, hogy elmondhatom, hogy a ma elfogadott költségvetés pénzügyi szempontból is megerősíti a Parlament prioritásait.

 
  
  

Jelentés: Edite Estrela (A7-0032/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Paulo Alves (S&D) , írásban. – (PT) A szülési szabadság 14-ről 20 hétre való kiterjesztését alapvető jognak kell tekinteni. Ezt az új időtartamot nem szabad fenyegetésként értékelni, még az apákat megillető jogok bevezetését figyelembe véve sem. A különböző tagállamok jogalkotási keretrendszere gyakorolt hatásai – a gazdaságra gyakorolt hatásaikkal együtt – elhanyagolhatók, ha figyelembe vesszük például azt a lehetőséget, hogy ezzel európai szinten átmenetileg megüresedett állások jöhetnek létre, amelyek előmozdítják a szakmai mobilitást, ami pedig ösztönzőleg hathat a legjobb gyakorlat megosztására és a szülési szabadságon lévő nők munkahelyi kötelességei ellátásának folytatására. A demográfiai szempontokat és a jelenlegi gazdasági helyzetet egyaránt figyelembe véve, nem szabad megkérdőjelezni sem azt, hogy a szülési szabadság idejére garantált legyen a havi fizetés 100%-ának folyósítása, sem pedig azt, hogy az elbocsátási tilalom időtartama hat hónapról egy évre hosszabbodjon meg. További egyszerű, de hatásában jelentős intézkedés lehet például a következő: a rugalmas munkaidőnek a szülési szabadságot követő időszakban való lehetővé tétele, az egészséggel és biztonsággal kapcsolatos megelőző intézkedések, valamint az említett jogoknak a gyermekeket örökbe fogadó párokra való kiterjesztése, ilyen módon mozdítva elő az igazságosabb jogi keretrendszer kialakítását.

 
  
MPphoto
 
 

  Roberta Angelilli (PPE) , írásban. – (IT) A születési arány sajnos országonként eltérő Európában, és gyakran nem csak a jogok védelmének szavatolásától függ, hanem a dolgozó anyák rendelkezésére álló szociális szolgáltatásoktól, például az óvodáktól. Még mindig sok tennivalónk van a munka és a családi élet összeegyeztetését illetően.

Az olasz anyaságvédelmi rendszer – egészében véve – összhangban van az irányelvben javasolt paraméterekkel, nem csak a kötelező szülési szabadság heteinek számát, hanem a távollét idején a jövedelem 100%-ának megfelelő összeg folyósítását illetően is. Jelentős lépés, hogy az irányelv egyértelműen bevezeti az apasági szabadságot, amely fontos, a férfiak és nők jogegyenlőségét garantáló, valamint a szülők közös felelősségvállalásának megerősítését szolgáló célkitűzés.

 
  
MPphoto
 
 

  George Becali (NI) , írásban. – (RO) Egyetértek a fizetés teljes összegű folyósítása melletti szülési szabadság időtartamának legalább 20 hétre való kiterjesztésével, továbbá azzal, hogy ezzel egyidejűleg bizonyos rugalmasságot biztosítsunk az olyan államok számára, amelyek már rendelkeznek az ilyen jellegű szabadságra vonatkozó rendelkezésekkel. A szülési szabadságot igénybe vevő munkavállalóknak a teljes fizetésüket kell megkapniuk, amely a munkával töltött utolsó hónapjuk szerinti fizetésük 100%-a, illetve a havi fizetések átlaga. Az elfogadott módosítások a terhességük kezdetétől a szülési szabadságuk lejártát követő hat hónapig tartó időszakra vonatkozóan akadályozzák meg a várandós nők elbocsátását. Mindemellett a nőknek joguk kell legyen arra, hogy visszatérjenek munkahelyükre, vagy szülési szabadságra való menetelüket megelőzővel azonos javadalmazást, szakmai kategóriát és szakmai pályafutást biztosító munkakörbe.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Luc Bennahmias (ALDE) , írásban. – (FR) A meghosszabbított szülési szabadság, a jobb munkahelyi körülmények ... az Európai Parlament mai vitájának fókuszpontjában a nők álltak. Tizennyolc évvel a várandós, a gyermekágyas és/vagy szoptató munkavállalókról szóló első irányelvet követően természetesen megváltozott Európa gazdasági és demográfiai helyzete. Ezért a mai napon plenáris ülésen szavaztunk a szülési szabadságról szóló hatályos jogszabály annak érdekében történő módosításáról, hogy ösztönözzük a nők foglalkoztatását, ugyanakkor lehetővé tegyük számukra, hogy a lehető legjobb körülmények között legyen családjuk.

Amit ma valamennyi európai nő vonatkozásában meg kívánunk védeni, az az, hogy lehetséges legyen számukra a családi élet munkával való összeegyeztetése, ugyanakkor teljesüljön a nemek közötti egyenlőség megteremtésének célkitűzése. Az Európai Parlament többséggel támogatta a teljes fizetéssel járó szülési szabadság 20 hetes időtartamát. Ennélfogva most a tagállamokkal kell tárgyalásokba bocsátkoznunk, hogy kompromisszumot érjünk el a szöveggel kapcsolatban.

 
  
MPphoto
 
 

  Izaskun Bilbao Barandica (ALDE) , írásban. – (ES) Ha a szavazás eredményeinek ismeretében kellene címet adnunk a kezdeményezés eredményeinek, akkor az a Tanár úrnak szeretettel lenne. A szavazás előtt tisztában voltunk azzal az ellenállással, amely a különböző képviselőcsoportokba tartozó képviselők körében a szülési szabadság időtartamának 20 hétre való kiterjesztésével, a fizetés 100%-a megfizetésének szükségességével, az intézkedéseknek a fogyatékkal élő gyermekekre való kiterjesztésével és az apasági szabadság belefoglalásával kapcsolatban volt tapasztalható. Valamennyi jel arra utalt, hogy a Parlament nem fogadja el ezeket az intézkedéseket, de ettől eltérő eredmény született. Az, hogy sok képviselő nem a képviselőcsoportja szavazólistájának megfelelően szavazott, lehetővé tette a csodát. A Parlament a mai napon eleget tett az európai férfiak és nők vele szemben támasztott elvárásainak. Ez egyben újabb előrelépés az egyenlőséghez vezető úton, ami ugyan még nagyon messze van, de amelyet férfiakként és nőkként összefogva kell valóra váltanunk.

 
  
MPphoto
 
 

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D) , írásban. – (LT) Üdvözlöm a tényt, hogy az oly nagyon várt vitákat követően az Európai Parlament a mai napon elfogadta ezt a nagyon fontos irányelvet. Az új irányelv alapján a teljes fizetés mellett töltött szülési szabadság hossza 14 hétről 20 hétre hosszabbodik meg. Az alacsony születési ráta és az elöregedő társadalom miatt előttünk álló demográfiai problémák lehető legrövidebb időn belül való megoldása érdekében osztoznunk kell a családdal kapcsolatos kötelezettségvállalásokban. Ezért nagyon fontos, hogy ez az irányelv megállapítsa a férfiak azon jogát, hogy legalább kéthetes apasági szabadságot vegyenek ki. A gyermek elvitathatatlan joga, hogy mindkét szülője esetében kialakuljon a kötődés. A javaslat lehetővé teszi számunkra a családokon belüli jobb egyensúly kialakítását, továbbá hatékonyabbá teszi a munkaerő-piaci integrációt. A Parlament megmutatta, hogy elérheti a családok számára a munka és a magánélet nagyobb egyensúlyának megteremtését lehetővé tevő, ugyanakkor a gazdasági növekedés, a jólét, a versenyképesség és a nemek közötti egyenlőség megvalósítására törekvő Európa 2020 stratégiában megállapított célkitűzéseket. Nagyon remélem, hogy a Parlament által elfogadott irányelvet a Tanács is a lehető leghamarabb hagyja majd jóvá.

 
  
MPphoto
 
 

  Sebastian Valentin Bodu (PPE) , írásban. – (RO) Az EU-nak most azokkal a problémákkal kell szembenéznie, amit a zuhanó születési arányszámok és az idősek számának növekedése okoz. A munka és a magánélet egyensúlyának javulását előmozdító rendelkezések hatékonyabbá tétele lehet az egyik olyan mód, amely felhasználható a demográfiai csökkenés problémájának rendezésére. A nemekhez kapcsolódó sztereotípiák nyilvánvalóan jelen vannak a társadalomban, ami olyan akadályt jelent, amely megakadályozza a nőket az álláshoz, és különösen a magas színvonalú munkahelyekhez való hozzáférésben. A nőkre még mindig úgy tekintenek, mint akik elsődlegesen felelősek a gyermekek vagy más eltartottak gondozásáért, ami azt jelenti, hogy számos alkalommal azzal szembesülnek, hogy választaniuk kell az anyaság és a munkahelyi karrier között.

A teherbeesés és a szülési szabadsághoz való joguk gyakorlásának nagy valószínűsége miatt gyakran tekintik „nagy kockázatú”, „másodrendű” vagy „alkalmatlan” munkavállalónak. Ezért alapvető fontosságú, hogy a szabadság új formái ne a manapság a társadalomban meglévő sztereotípiákat erősítsék vagy tükrözzék. Az, hogy a szülők a gyermekeik születését követő első hónapoktól kezdve részesei legyenek gyermekeik életének, kiemelt fontossággal bír a gyermek testi, érzelmi és pszichológiai szempontbók is egészséges fejlődésére nézve.

 
  
MPphoto
 
 

  Vito Bonsignore (PPE) , írásban. – (IT) A születési arány számos tagállamban még mindig kétségtelenül nagyon alacsony. Az intézményeknek ennélfogva megfelelő családtámogatási politikával kell ösztönözniük a születésszám növekedését. Estrela asszony jelentése mellett szavaztam, mivel a jelentés ebbe az irányba halad. Helyénvalónak tartom azt, hogy az eltérések kialakulásának és az anyaság védelme érdekében az előremutató intézkedéseket már korábban elfogadó államok versenyképessége csökkenésének elkerülése érdekében összehangoljuk az anyasághoz kapcsolódó jogokat a tagállamok között (először és mindenekelőtt a kismamák és újszülött gyermekeik egészségét figyelembe véve).

E tekintetben nagyra értékelem a szülési szabadság valamennyi európai uniós ország esetében 18 hónapra való kiterjesztésére vonatkozó javaslatot, amely számos tagállamban már most is hatályos gyakorlat: Olaszországban például huszonegy és fél hét biztosított. Végül alapvető fontosságúnak tartom annak a jognak a szavatolását, hogy ugyanabba az állásba lehessen visszakerülni, illetve az eredetivel egyenértékű beosztáshoz lehessen jutni.

 
  
MPphoto
 
 

  David Casa (PPE) , írásban. – Elutasítom a teljes fizetés mellett biztosított 20 hét elgondolását, és a vonatkozó módosítás ellen szavaztam. Mindazonáltal a PPE által megvitatott, az utolsó négy hét vonatkozásában bizonyos mértékű rugalmasságot megengedő záradék beillesztése miatt a módosított végleges szöveg mellett szavaztam. Ily módon úgy határoztam, hogy támogatom képviselőcsoportomat a kompromisszum elérésben.

 
  
MPphoto
 
 

  Françoise Castex (S&D) , írásban. – (FR) Megelégedésemre szolgál, hogy az Európai Parlament a demográfiai kihívásról folytatott vita óta – amelynek én voltam az előadója 2007-ben – előrehaladást ért el e tárgykörrel kapcsolatban. Ez a szavazás azt bizonyítja, hogy még manapság is lehetséges új szociális vívmányok elérése: a mobilizáció és a politikai tevékenység révén megvédhetjük az elmúlt győzelmekkel szerzett eredményeket, és ugyanakkor új jogokat is szerezhetünk. A mai napon megszilárdítottuk a nők jogait, de – az apasági szabadság révén – a férfiakét is. Ez utóbbi a hozzáállás tényleges változását jelzi, és az évek múltával hozzájárul majd a szerepek szülők közötti felosztásának kiegyenlítődéséhez.

 
  
MPphoto
 
 

  John Bufton, William (The Earl of) Dartmouth és Nigel Farage (EFD) , írásban. – Ami a 9. módosítást illeti: a UKIP igennel szavazott erre a módosításra, amely csupán annyit állított, hogy „minden szülőnek joga van a gyermekét gondozni”. A UKIP semmi esetre sem ért egyet az irányelv jogszerűségével, mivel a jóléti és szociálpolitikai döntések meghozatala a választott nemzeti kormányok feladata kellene legyen. Mindazonáltal az Egyesült Királyság kormánya túlságosan is lovagias a gyermekek állami gondozásba való vételét illetően, így az bekezdésre adott igenlő szavazat a nekik szóló figyelmeztető lövés lesz. Ami pedig a javaslatot általában illeti: a UKIP nem fogadja el az irányelv jogszerűségét, mivel a jóléti és szociálpolitikai döntések meghozatalának a választott nemzeti kormányok feladatának kellene lennie. Ez az irányelv hihetetlen kiadásokat jelent majd a munkáltatók és a kormányok számára, amit jelenleg aligha engedhetünk meg magunknak. A nőkkel szembeni megkülönböztetését is előmozdítja majd azzal, hogy a jelenleginél is költségesebbé teszi majd foglalkoztatásukat, különösen az Egyesült Királyság gazdaságának gerincét jelentő kisvállalkozások számára. A UKIP együtt érez továbbá a fogyatékkal élő gyermekeket nevelő szülőkkel és azokkal, akik az örökbefogadás mellett döntenek. Az EU ugyanakkor nem jogosult az anyaságra vonatkozó ilyen jogszabályok megalkotására, és nem is engedhető, hogy megszerezze az ehhez szükséges legitimációt. A UKIP az irányelv ellen szavazott annak biztosítása érdekében, hogy a jogalkotás a szavazóurnán keresztül, ne pedig a brüsszeli bürokraták révén lehessen elszámoltatható.

 
  
MPphoto
 
 

  Nikolaos Chountis (GUE/NGL) , írásban. – (EL) A jelentés mellett szavaztam, mivel a jelentés nagyon fontos a nemek közötti egyenlőség és a munkavállalók – férfiak és nők – jogainak az anyaság és az apai jogok tekintetében való védelme szempontjából. Fontos előrelépést jelent a nők jogainak és általában a munkahelyi egyenlőségnek a védelme és előmozdítása szempontjából, figyelembe véve azt, hogy a jelentés szerint „a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók sebezhetősége szükségessé teszi számukra, hogy jogosultak legyenek a szülés előtt, illetve után kiadott, legalább 20 hetes folyamatos szülési szabadságra; ezenfelül legalább hathetes kötelező szülési szabadságot kell számukra biztosítani a szülést követően”.

Igennel szavaztam a jelentésnek egy további nagyon fontos eleme – az apák kéthetes apasági szabadságra való jogának elismerése – miatt is.

 
  
MPphoto
 
 

  Derek Roland Clark és Paul Nuttall (EFD) , írásban. – Ami általában a javaslatot illeti, a UKIP nem fogadja el az irányelv legitimitását, mivel a jóléti és szociálpolitikai döntések meghozatala a választott nemzeti kormányok feladata kellene legyen. Ez az irányelv hihetetlen kiadásokat jelent majd a munkáltatók és a kormányok számára, amit jelenleg aligha engedhetünk meg magunknak. A nőkkel szembeni megkülönböztetését is előmozdítja majd azzal, hogy a jelenleginél is költségesebbé teszi majd foglalkoztatásukat, különösen az Egyesült Királyság gazdaságának gerincét jelentő kisvállalkozások számára.

A UKIP együtt érez továbbá a fogyatékkal élő gyermekeket nevelő szülőkkel és azokkal, akik az örökbefogadás mellett döntenek. Az EU ugyanakkor nem jogosult az anyaságra vonatkozó ilyen jogszabályok megalkotására, és nem is engedhető, hogy megszerezze az ehhez szükséges legitimációt. A UKIP az irányelv ellen szavazott annak biztosítása érdekében, hogy a jogalkotás a szavazóurnán keresztül, ne pedig a brüsszeli bürokraták révén lehessen elszámoltatható.

 
  
MPphoto
 
 

  Carlos Coelho (PPE) , írásban. – (PT) Ez a javaslat a szülői szerephez kapcsolódó biztonsági és egészségügyi körülmények javítására irányul. E kérdéssel kapcsolatban az a véleményem, hogy a férfiak és nők közötti aszimmetriát mérsékelni kell, és elő kell mozdítani a munkának a családi és magánélettel való, kiegyensúlyozottan megvalósuló összeegyeztetését. A megosztott felelősségi körök szerint rendeződő szülő szerep helyzete előmozdításának ez az egyedüli módja. Ebből az előfeltételezésből kiindulva egyetértek az előadó javaslatával, és úgy hiszem, hogy a szülési szabadság 20 hétre való meghosszabbítása – amelyből hat hétnek a szülést követő időszakra kell esnie, és amely megosztható a szülők között – megfelelővé teszi az időszak hosszúságát.

Üdvözlöm a jelentésbe foglalt azon javaslatot is, amely annak szavatolására irányul, hogy a szülési szabadság ideje alatt a teljes havi fizetés összegét folyósítsák, amely az utolsó havi fizetés 100%-ának vagy a havi átlagfizetésnek felel meg. Végül helyénvalónak tűnne a számomra, ha ugyanazokat az intézkedéseket alkalmaznánk azokban az esetekben is, ahol a 12 évnél fiatalabb gyermek örökbefogadásáról van szó, és ha ezeket az intézkedéseket alkalmaznánk az önálló vállalkozó nőkre is.

Kijelentem, hogy az előbbiekben vázolt okokból szavaztam a jelentés mellett.

 
  
MPphoto
 
 

  Lara Comi (PPE) , írásban. – (IT) A nemek közötti egyenlőség gyakran csak szlogen, a jogok üres hangoztatása, amelyhez gyakran sem felelősségvállalás, sem szilárd érvek nem társulnak. Másfelől pedig az irányelvtervezet megfelelő egyensúlyt teremt a nők biológiai szerepe és a szerepet teljes mértékben betöltőket megillető jogok között. Figyelembe véve az egyre inkább vészhelyzetre emlékeztető demográfiai problémákat és a nők egyre nagyobb mértékű foglalkoztatását igénylő gazdasági helyzetet, ezek az intézkedések a józanésznek megfelelő választ jelentenek. Az egyenlőség elismerése akkor teljes, ha bizonyos jogok az apákra is kiterjednek – lehetővé téve a családi felelősségvállalásnak a legmegfelelőbb módon való megosztását –, és ha a szervezés rugalmasan történő bonyolítását az egyes családokra hagyják.

 
  
MPphoto
 
 

  Corina Creţu (S&D) , írásban. – (RO) A nemek közötti jogi egyenlőség és a nemek szerinti megkülönböztetéstől való mentesség elve iránti tiszteletből, valamint a nők nagyobb mértékű munkaerő-piaci részvételének ösztönzése érdekében a várandós nők munkahelyi biztonsági és egészségügyi körülményeinek javítása mellett szavaztam.

Az intézkedés eredményeinek egyike a munka és a magánélet közötti egyensúlynak a nők esetében való megteremtése. Emellett a nőknek a saját egészségük és a gyermekeik védelme érdekében van szüksége e jogszabályi támogatásra. A nők biztos munkahelyének garantálására irányuló intézkedés másik fontos aspektusa a terhesség kezdetétől a szülési szabadság lejártát követő legalább hat hónapig tartó időszakban történő elbocsátásuk tilalma. A tervezet fizetési maximumot állapít meg a szülési szabadság időtartamára nézve, aminek a társadalombiztosítási szükségleteknek való megfelelés a célja.

Végül, de nem utolsósorban a szavazás támogatása melletti egyik meghatározó érv a születési ráta növelése, ami különösen komoly problémát az EU tagállamai számára.

 
  
MPphoto
 
 

  Vasilica Viorica Dăncilă (S&D) , írásban. – (RO) A statisztikák szerint az EU-ban csökken a születési ráta. Ez az alacsony születési ráta – az idősödő népességgel együtt – valódi problémát jelent majd számunkra a jövőben Európában a nyugdíjak és az egészségügyi ellátás díjainak kifizetésével kapcsolatban. A családokat, különösen a nőket, nem szabad büntetni azért, ha gyermeket akarnak. A várandós és a szoptató munkavállalóknak tilos olyan tevékenységeket folytatniuk, amelyek az értékelés alapján a biztonságukat és egészségüket károsító bizonyos veszélyes anyagoknak vagy munkakörülményeknek tehetik ki őket; ezért támogatom a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések végrehajtásának gondolatát. Ezek az intézkedések nem hozhatják hátrányba a nőket a munkaerőpiacon, illetve nem befolyásolhatják előnytelenül a nőkkel és férfiakkal szembeni egyenlő bánásmódról szóló irányelveket.

 
  
MPphoto
 
 

  Michel Dantin (PPE) , írásban. – (FR) Franciaország egyike az Unió magas születési rátával rendelkező országainak. Ez a mindenre kiterjedő családpolitika részét képező intézkedések sorának köszönhető. Az állásfoglalás a módosításokról való szavazást követő formájában semmilyen tényleges javulást nem idéz elő. Éppen ellenkezőleg – mindent kérdésessé tesz majd, mivel az intézkedések költségvetési terhe jelenleg elviselhetetlen. Ezek azok az okok, amelyek miatt nem tudtam jóváhagyni a – mellesleg – hangzatos szöveget.

 
  
MPphoto
 
 

  Mário David (PPE) , írásban. – (PT) Nagyjából egyetértek a jelentésben javasolt intézkedésekkel, mivel úgy vélem, e probléma egyike azoknak a számottevő kihívásoknak, amelyeket Európának az elkövetkező évtizedes során kell majd leküzdenie: az idősödő népességről van szó. Ez a helyzet például Portugáliában is, ahol közelről láthatom mindezt. Sok más európai országhoz hasonlóan a születési ráta nem elég nagy ahhoz, hogy biztosítani tudja a generációk frissülését, és ez a bántó helyzet a jövőt veszélyezteti. Úgy vélem, hogy a szülési és az apasági szabadság tekintetében rugalmasabb politikák hozzásegíthetnek e tendenciák megfordításához. Ezért alapvető fontosságú, hogy következetes üzenetet intézzünk az anyaság és az apaság támogatásáról, a munka, a magán- és a családi élet hatékonyabb összeegyeztetésére irányuló konkrét intézkedésekkel. Az e kihívásnak való megfelelés alapvető fontosságú az Európa 2020 stratégiában megállapított gazdasági és szociális célkitűzések elérése, valamint kontinensünk demográfiai elöregedésének megfordítására tett kísérlet szempontjából. Portugáliában a szülési szabadság esetében 120 napig már most is a fizetés összegének 100%-át folyósítják. Ezért azon az állásponton vagyok, hogy a szülési szabadság idején a nők fizetését az e jelentésben ismertetett módon kell biztosítani.

 
  
MPphoto
 
 

  Luigi Ciriaco De Mita (PPE) , írásban. – (IT) A 92/85/EGK irányelvet módosító állásfoglalásra vonatkozó jogalkotási indítványról való szavazásra nemcsak a várandós, a gyermekágyas vagy a szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságára és egészségvédelmére vonatkozó új és hatékonyabb intézkedések támogatása érdekében került sor, hanem – általánosabb érvénnyel – a munka és családi és magánélet nagyobb egyensúlyának előmozdítására irányuló új intézkedések támogatása érdekében is. Noha az olasz jogrendszer innovatívabb, a szülési szabadság hetei számának európai szinten való növelése határozott ösztönzést jelent az újszülöttekkel kapcsolatban nyújtott családi segítség tekintetében. Az apasági szabadság támogatása szintén az ugyanebbe az irányba tett lépést jelent, noha a kötelezővé tétel talán nem a legmegfelelőbb mód az annak az üdvös célnak az elérésére, hogy az új háztartás szempontjából a legnagyobb teherrel járó időszakban nagyobb legyen a mindkét szülő tényleges jelenléte, illetve hogy az apa tudatosabb legyen, és tevékenyebben vegye ki a részét. Az örökbe fogadott gyermekek jogainak támogatása, illetve e jogok kiterjesztése lehetővé teszi az örökbefogadási eljárás megerősítését, illetve – a remények szerint – az eljárás egyszerűsítését. Végül – figyelemmel a munka és a családi és magánélet nagyobb egyensúlyának megteremtésére, én fontosnak érzem azt is, hogy támogattuk a tagállamokhoz intézett azon felhívást, hogy erősítsék mega gyermekjóléti szolgáltatásokat a gyermek iskolaköteles koráig igénybe vehető gyermekfelügyeleti intézményekkel.

 
  
MPphoto
 
 

  Marielle De Sarnez (ALDE) , írásban. – (FR) A várandós nők és a fiatal anyák munkahelyi jogairól szóló Estrela-jelentésről szóló szavazás lehetővé teszi a szülési szabadság hosszának és az időtartama alatt járó összegnek egy minimumszint szerinti harmonizációját. Az Európai Parlament úgy döntött, hogy határozott álláspontot képvisel a Tanáccsal való tárgyalások során, és ezért támogatta a fizetés 100%-ával járó szabadság 20 hetes időtartamának elvét (szeretnék rámutatni arra, hogy Svédországban a szülési szabadság akár 75 hét is lehet, amelyből 14 hét kizárólag az anyának jár, a fennmaradó időtartam pedig megosztható az apával).

Ez egy határozott, az európai szülők felé tett gesztus, és ennek eredményeként a nők és férfiak segítséget kapnak a családi élet és a munka közötti nagyobb egyensúly megtalálásához. Most az európai kormányokon van a sor, hogy megvizsgálják egy ilyen változás végrehajtásának és elfogadásának költségvetési lehetőségét. Végezetül valószínű, hogy a legrövidebb időtartam az Európai Bizottság által javasolt és a MODEM küldöttség által is támogatott lesz, azaz a 18 hetes szabadság, ami összhangban van a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) ajánlásaival.

 
  
MPphoto
 
 

  Anne Delvaux (PPE) , írásban. – (FR) Úgy vélem, hogy a szavazás, amelyet nagy többséggel fogadtak el, a Tanácsnak küldött határozott üzenet: a teljes fizetésen töltött szülési szabadság 14 hétről 20 hétre való meghosszabbítása mellett igennel szavaztunk a kéthetes apasági szabadság bevezetéséről. A mi kötelességünk annak biztosítása, hogy senkinek ne kelljen a gyermeknevelésnek a munka miatti feladása, illetve a munkának a gyermeknevelés kedvéért való feladása között választani.

Emellett üdvözlöm azt a tényt, hogy a Parlament szavazott azokról az intézkedésekről is, amelyek lehetővé teszik, hogy az örökbefogadó anyákat a szülőanyákkal azonos jogok illessék meg. Ez az a Parlament, amely végre azonos jogokat biztosított az örökbefogadó anyáknak és a biológiai anyáknak. Az örökbefogadó szülők a szó legteljesebb értelmében vett szülők, és megérdemlik, hogy akként is kezeljék őket. A jogalkotás nem folytathatja az ilyen jellegű anyasággal és apasággal szembeni megkülönböztetést.

Ennélfogva ez nagyszerű nap számos olyan család számára, amely nem tudja összeegyeztetni családi életét a munkával. Emellett a nehéz gazdasági helyzet nem lehetett ok arra, hogy úgy döntsünk, hogy további évtizedekre cserben hagyjuk azokat a családokat, amelyek társadalmunkhoz is jelentős mértékben hozzájárulnak.

 
  
MPphoto
 
 

  Christine De Veyrac (PPE) , írásban. – (FR) A szülési szabadság időtartamának a teljes fizetés mellett 20 hétre való meghosszabbítása hamis barát. Az ilyen jogalkotási intézkedés káros hatással lesz a nők üzleti vállalkozásokban való foglalkoztathatóságára nézve, mivel az üzleti vállalkozások ezt olyan túlzott tehernek tekintik majd, amelyet az anyaság esetén kell viselniük. Emellett megakadályozza azt, hogy a nők pontosan abba a pozícióba térjenek vissza, amelyet a szabadságra menetelüket megelőzően töltöttek be. Végezetül a hosszú időszakon keresztül folyósított 100%-os javadalmazás igénye a társadalombiztosítási rendszerre nehezedő terhet jelent (egy olyan helyzetben, amikor az európai intézmények határozottan a költségvetési hiányuk csökkentésére kérik a tagállamokat).

Ezek azok az okok, amik miatt nem tudtam támogatni a jelentést, és amelyek miatt úgy vélem, hogy a realitások talaján kellene maradnunk, és engednünk kellene, hogy a tagállamoknak megmaradjon némi mozgástere e kérdéssel kapcsolatban.

 
  
MPphoto
 
 

  Harlem Désir (S&D) , írásban. – (FR) A Parlament az imént szavazott a (sokat keresők kivételével) teljes fizetéssel járó szülési szabadság egész Európában legalább 20 hétre való meghosszabbításáról, valamint annak lehetőségéről, hogy a gyermek születését követően az apák legalább két hét szabadságra mehessenek. Győzelem ez a szociális Európa támogatói számára, egyben pedig az európai férfiak és nők közötti nagyobb egyenlőség irányában tett lépés is.

A jobboldali képviselők egy szekciója az intézkedések jövőbeni költségére hivatkozott az ezen előremutató intézkedés elutasításakor. A családi élet és a munka összeegyeztetéséhez a szülőknek nyújtott támogatás megkönnyíti a szülők visszatérését a munkába, javítani fogja az európai születési rátát, továbbá megvédi az anyák és a csecsemők egészségét.

A parlamenti baloldal, a portugál szocialista előadóval, Estrela asszonnyal együtt, állta a sarat, a jobboldal megosztott volt, és a nap a fejődés felé való elmozdulás győzelmét hozta. Az ütközetet most a Tanácsban kell megnyerni, amelyben több kormány is az irányelv blokkolásával fenyeget. A nemzeti parlamenti képviselőknek foglalkozniuk kell ezzel, és be kell avatkozniuk kormányaiknál, hogy a kormányuk ne csinálja vissza azt, amit az Európai Parlament a polgárai jogait védelmező Európa számára javasolt.

 
  
MPphoto
 
 

  Diane Dodds (NI) , írásban. – Noha támogatom a várandós nők jogait, a jelenlegi gazdasági helyzetben nem támogathatom ezt a jelentést. Az Egyesült Királyságra vonatkozó hatásvizsgálat becslése esetén a szülési szabadság 20 hétre való meghosszabbítása évente átlagosan közel 2,5 milliárd fontot jelentene. Ez azt eredményezné, hogy a szülési szabadság költsége megkétszereződne az Egyesült Királyságban. A tapasztalatok alapján a nők helyzete jelenleg is lényegesen jobb az Egyesült Királyságban a már hatályos rendelkezések hatására: 10-ből 9 nő megy 20 hetes szülési szabadságra, 4-ből pedig 3 nő veszi ki a teljes fizetett szabadságát. Ilyen magas igénybevételi arány mellett egyértelmű, hogy a hatályos jogszabályokon túli európai bürokrácia már szükségtelen az Egyesült Királyságban.

Ráadásul a 20 hét teljes fizetésre vonatkozóan javasolt követelmény szociális regressziót eredményezne. Ez annak tudható be, hogy a legmagasabb fizetéssel rendelkező nők kapják majd a legnagyobb ellentételezést. Teljes mértékben támogatom a megfelelő, rugalmas szülési szabadság szükségességét, de úgy vélem, hogy az Egyesült Királyság megválasztott kormányának kell döntenie – a szülők és a szülők munkáltatóinak véleményét figyelembe véve – arról, hogy saját gazdaságunk mennyit engedhet meg, és hogy milyen formában kellene az anyasági csomagot biztosítani.

 
  
MPphoto
 
 

  Lena Ek, Marit Paulsen, Olle Schmidt és Cecilia Wikström (ALDE) , írásban. – (SV) Egy olyan társadalom megteremtése érdekében végzett munka, amelyben a férfiak és a nők egyenlők, rendkívül fontos elvi kérdést jelent – senkit nem szabad szülői mivolta miatt hátrányosan megkülönböztetni. Ezt ki kell még egészítenünk azzal, hogy társadalmi-gazdasági szempontból nézve rendkívül fontos, hogy a férfiak és a nők a foglalkoztatás magas szintjének elérése érdekében össze tudják egyeztetni a családi életet a munkával.

Ezért úgy véljük, sajnálatos, hogy a jelentés nem jelent egyértelmű előrelépést az egyenlőség európai helyzete szempontjából. Az egyenlőség olyan idejétmúlt megközelítését tükrözi, amely szerint az anyának kell a gyermekekért való felelősség javát viselnie, ahelyett, hogy mindkét szülő osztozna a felelősségben. Nem helyénvaló azt javasolni, amit a jelentés is, tudniillik, hogy a szülést követő hat hétre vonatkozóan kötelezővé kellene tenni az anyák munkavégzéstől való eltiltását.

Ezért úgy döntöttünk, hogy igennel szavazunk az általunk kedvező hatásúnak ítélt részekre, például az ambiciózusabb szülői biztosítással rendelkező nemzeti rendszereket védő módosítást, a szülési szabadság minimális időtartamának meghosszabbítását, valamint az apasági szabadságnak az irányelvbe való belefoglalását. Tartózkodtunk ugyanakkor a jelentés egészéről való szavazástól, mivel úgy véljük, hogy túlságosan homályos, kétértelmű és idejétmúlt. A fő ok a nemek közötti egyenlőség világos és egyértelmű perspektívájának hiánya.

 
  
MPphoto
 
 

  Göran Färm, Anna Hedh, Olle Ludvigsson és Marita Ulvskog (S&D) , írásban. – (SV) Mi, svéd szociáldemokraták úgy határoztunk, hogy támogatjuk Estrela asszonynak a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 92/85/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatát.

Azt szerettük volna, ha az irányelv nem a szülési, hanem a szülői szabadságra összpontosít. Szerettük volna azt is, hogy kevésbé részletes és rugalmasabb legyen – különösen mivel minimumirányelvről van szó – például a javadalmazás szintje és a közvetlenül a szülést követő időszakra vonatkozó időtartam-korlátozás tekintetében. Ugyanakkor véleményünk szerint a jelentés fontosnak mondható abban a tekintetben, hogy hatékonyabbá teszi a hatályos irányelvet, amely sok uniós tagállam esetében csak nagyon korlátozott lehetőséget biztosít a munka és a szülői szerep összeegyeztetésére. E döntéssel most megtettük első ajánlatunkat, amellyel kapcsolatban most a tanácsnak kell állást foglalnia.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) A Demokrata és Szociális Centrum–Néppárt (CDS-PP) már régóta állami prioritásként tekint a születési ráta kérdésére, és elismeri, hogy a születési arányt lehetetlen a szülői szerep védelme nélkül javítani. A családnak és a születési aránynak szentelt fejezetek nem új elemei programjainknak. Ehhez hasonlóan van híján mindennemű újdonságnak az, hogy védelmünkbe vesszük az anyák és apák ahhoz való jogát, hogy családjukat anélkül nevelhessék fel, hogy ez további tehernek vagy a munkahelyi problémák okának tűnjön.

A családokat és születési arányt támogató politikák – például az általunk támogatott politikák – azonban a szekciókon átnyúlóak és nem korlátozódnak a szülési szabadság meghosszabbítására. Mindazonáltal olyan intézkedésről van szó, amelyet üdvözlünk, miután 2009-es kormányprogramunkban támogattuk a szülési szabadság hat hónapra történő meghosszabbítását. Ez az, amiért szeretnénk a Szocialista Pártot magunk mellett, az anyák és apák védelmében fellépve látni a Parlamentben. Ez az álláspont nagy mértékben eltérne attól, amelyet ez a párt a nemzeti politikában képviselt, ahol is csökkenti a gyermeknevelési támogatást, a krónikus betegségekben szenvedők gyógyszerköltségeinek visszatérítését, valamint az oktatási és egészségügyi kiadások esetében érvényesíthető jövedelemadó-levonás mértékét, és ahol drasztikus mértékben növeli a lakosság, különösen a gyermeket nevelő, alacsony jövedelmű családok adóterhét.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) Az Európai Unió demográfiai kihívással néz szembe, amelyet a születések alacsony száma és az idősek arányának növekedése jellemez. A munka és a családi élet egyensúlyának javítására irányuló rendelkezések hatékonyabbá tétele segítséget nyújt e demográfiai csökkenés rendezéséhez. Portugáliában a születési ráta nem elég nagy ahhoz, hogy biztosítani tudja a generációk pótlását, és ez a helyzet a jövőt veszélyezteti. Ezért – véleményem szerint – a tendencia megfordításához ösztönözni kell a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók egészségügyi és biztonsági körülményeinek javítását, ami szükségessé teszi a munkának a családi és a magánélettel való, kiegyensúlyozottan megvalósuló összeegyeztetésének előmozdítását. Egyetértek az előadó álláspontjával és az előterjesztett módosításokkal, például a szülési szabadság minimális időtartamának 14-ről 20 hétre történő meghosszabbításával, a teljes jövedelemmel megegyező összeg folyósításával, a munkahelyi biztonságra és egészségvédelemre vonatkozó követelmények megállapításával és az elbocsátás tilalmával. Egyetértek azzal is, hogy – amennyiben elfogadják – el kell ismerni a szülői szabadság időtartamának a pár mindkét tagja között való megosztásához fűződő jogot.

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL) , írásban. – (PT) A várandós, gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javításáról szóló jelentést támogató szavazás a betetőződését jelenti egy, az Európai Parlamentben zajló hosszú vitafolyamatnak, amely még a legutóbbi ülésszak idejéről maradt meg, és amelyben mi is tevékenyen vettünk részt, hozzájárulva a jelentés elfogadásához.

Noha még mindig az irányelvre irányuló javaslat első olvasatánál tartunk, kedvezően érinti a nők jogainak területét az abban szereplő, és különösen azon országoknak szóló üzenetnél fogva, amelyekben még mindig nincs 20 hetes, teljes összegű fizetés mellett biztosított szülési szabadság, és amelyekben még nem alkalmazzák a kéthetes, szintén teljes fizetés mellett biztosított apasági szabadságot.

A javaslatnak a Tanáccsal való megvitatásra való elfogadása elismeri az anyaság és az apaság alapvető társadalmi értékét és az anyaságra vágyó dolgozó nők jogainak tiszteletben tartását.

A javaslat elfogadása egyben az Európai Parlamentben még mindig fellelhető konzervatív álláspontok többsége felett aratott győzelmet is jelenti, ami azt fejezi ki, hogy a nők védelméért, az anyai és apai jogokért és a gyermekek jogaiéiért folytatott küzdelem folytatódni fog.

Reméljük, hogy a Tanács elfogadja az Európai Parlament álláspontját, amely 18 hétről 20 hétre növeli a bizottsági javaslat szerinti időtartamot, és amely a jelenleg hatályos, a szülési szabadságra csupán 14 hetet kijelölő irányelv módosítására irányul.

 
  
MPphoto
 
 

  Robert Goebbels (S&D) , írásban. – (FR) Támogattam képviselőtársam, Estrela asszony felhívását a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítására. Louis Aragon azt írta, hogy a nő a férfi jövőjét jelenti. A gyermek kincs. Védelmeznünk kell. Ahogyan az édesanyját is.

 
  
MPphoto
 
 

  Nathalie Griesbeck (ALDE) , írásban. – (FR) Azzal, hogy a legalább 20 hetes (jelenleg 14 hetes), teljes fizetés mellett biztosított szülési szabadság támogatására szavazott, és elfogadta a kötelező kéthetes apasági szabadságnak az Európai Unióban való alkalmazását, az Európai Parlament a tagadhatatlan szociális fejlődés irányába mozdult el.

Ennek megfelelően a szülési szabadság 18 hét helyett 20 hétre való meghosszabbítására szavaztam. Ugyanakkor úgy tűnik számomra, hogy a 20 hetes időtartam – noha rendkívül nagyvonalú az ajánlat – visszafelé sülhet el a nőkre nézve, és újabb érvként használható fel a mellett, hogy ne vegyék fel őket, illetve hogy megnehezítsék a munkába való visszatérésüket. Sajnálom azonban azt, hogy a komplikáció (koraszülés, fogyatékosság stb.) esetén a szülési szabadság meghosszabbításának lehetőségét tervező rendelkezést elutasították.

 
  
MPphoto
 
 

  Françoise Grossetête (PPE) , írásban. – (FR) Sajnálattal fogadtam a szavazás eredményét. Mindannyiunk közös óhaja, hogy lehetővé tegyük az újdonsült anyák számára a csecsemőikhez való erős kötődés kialakulását a szülést követő lábadozás ideje alatt. Azonban komolyan aggaszt az ezzel kapcsolatos intézkedés gazdasági hatása, ami országunknak 1,5 milliárd euróba kerül.

A jelen gazdasági válság idején nem a demagógia lesz az, ami eredményre visz. Az üzleti vállalkozások ezt nem tudják megfizetni, a tagállami költségvetések pedig még kevésbé. Az ilyen intézkedések büntetésként hathatnak egyes karrierekre, vagy gátat szabhatnak a fiatal nők foglalkoztatásának. Annak a hagyományos rendszernek az állandóvá tétele – ahogyan azt néhányan szeretnék –, amely szerint az apa hozza haza a pénzt, az anya pedig neveli a gyermekeket, visszalépést jelent. A választás szabadsága a nők joga is.

A 27 tagállam között a Tanácsban most megkezdődő tárgyalások nehezek lesznek.

 
  
MPphoto
 
 

  Pascale Gruny (PPE) , írásban. – (FR) Nem kívántam támogatni ezt a jelentést, mivel a teljes fizetés mellett 14 hétről 20 hétre való hosszabbítás katasztrofális következményekkel járna több tagállam esetében is. Az OECD tanulmánya szerint jelentős költségek terhelik majd a tagállamok szociális költségvetéseit.

Franciaország esetében az éves összeg 1,3 milliárd euró, az Egyesült Királyság esetében pedig 2,4 milliárd font. A jelenlegi gazdasági helyzetben az e költségvetések növekedését már nem lehet lenyelni. Ráadásul e további költségeket az üzleti vállalkozásoknak kellene viselniük, ami lehetetlenség. Mindazonáltal a nőknek az anyaság idején való támogatása alapvető fontosságú. Ezeknek az intézkedéseknek az alkalmazása nagyon nagy kockázatot jelent a nők foglalkoztatására nézve. Az OECD tanulmánya szerint a szülési szabadság meghosszabbítása a nők foglalkoztatásának csökkenését is magával hozná.

Miközben arra törekszünk, hogy segítsünk a nőknek, felmerül annak kockázata, hogy szankcionálják őket a munkaerőpiacon. Azt szeretném, ha segítenénk a nők foglalkoztatását és támogatást nyújtanánk nekik az anyaság idején. A 14 hétről 18 hétre való, a Bizottság által javasolt hosszabbítás valódi előrelépést jelentett. Egy másik előrelépést az jelentene, ha a gyermekgondozással kapcsolatban születnének előremutató intézkedések.

 
  
MPphoto
 
 

  Sylvie Guillaume (S&D) , írásban. – (FR) Az Estrela-jelentés mellett szavaztam, és örömmel tölt el, hogy a Parlament ilyen előremutató álláspontot foglalt el az anyákkal, a leendő anyákkal és az apákkal kapcsolatban. A szülési szabadság 20 hétre való meghosszabbítása olyan tagadhatatlan előrelépést jelent szociális szempontból, amely az általunk oly nagyon áhított szociális Európát testesíti meg. Ez a szöveg fokozza a családi élet és a munka közötti egyensúlyt.

A kötelező kéthetes apasági szabadság bevezetése szintén nagy előrelépést jelent az attitűdök és a szerepek szülők közötti megosztásának megváltoztatása felé. Az intézkedés miatt felmerülő többletköltségekkel kapcsolatos érvek akkor lehetnének helytállóak, ha a nők nem egészítenék ki a szülési szabadságukat már most is betegszabadsággal és/vagy fizetett szabadsággal. Az üzleti vállalkozások és a szociális védelmi rendszerek már most is megfizetik ezeket a kiadásokat.

 
  
MPphoto
 
 

  Richard Howitt (S&D) , írásban. – Büszke vagyok arra. hogy az anyasághoz kapcsolódó jogok kiterjesztésére szavaztam, és elítélem a konzervatív és liberális demokrata európai parlamenti képviselőket, akik először az irányelvvel kapcsolatos parlamenti megállapodás obstrukciójára esküdtek össze, majd a mai napon a dolgozó nőket megillető rendes jogos megtagadására szavaztak. Szeretném leszögezni azt, hogy a szülési szabadság idején nyújtott juttatás folyósításának időtartamával kapcsolatban egy másik kompromisszumra kívántam szavazni, de figyelembe vettem, hogy az a lehetőség elbukott, mivel a Parlament többsége a 20 hetet támogatta. Tudomásul veszem, hogy az irányelv végleges elfogadása előtt további tárgyalásra kerül sor e kérdéssel kapcsolatban valamint hogy alapvető fontosságú volt a Parlament számára, hogy végül elfogadjon egy szöveget a folyamat továbbhaladásának lehetővé tétele érdekében. Teljes mértékben egyetértek brit munkáspárti képviselőtársaimmal, akik különösen az alacsony jövedelmű nők védelmének biztosítására törekszenek, és ezzel kapcsolatban felhívom a brit kormányt az irányelv csökkentést kizáró záradékának maradéktalan betartására.

 
  
MPphoto
 
 

  Romana Jordan Cizelj (PPE) , írásban. – (SL) Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) képviselőcsoportja rámutatott, hogy az előterjesztett javaslatok (módosítások) közül sok túllép az irányelv hatályán és célján. Egyetértek velük, de – amikor a szavazatomról döntöttem – ez alkalommal kivételt tettem. A foglalkoztatás, a jövedelemszint és a szegénységnek való kitettség tekintetében a nők EU-beli helyzete jelentős mértékben gyengébb, mint a férfiaké. Azt hiszem, hogy az esélyegyenlőség az EU tevékenységét alátámasztó alapelvek egyike, és – ennélfogva – minden lehetőséget felhasználok majd a nők és a férfiak helyzetének egyenlővé tétele érdekében. A mai nem a végső szavazás volt, de stabil tárgyalási pozícióhoz juttat bennünket a Tanácsban.

 
  
MPphoto
 
 

  Cătălin Sorin Ivan (S&D) , írásban. – (RO) A teljes fizetés mellett biztosított szülési szabadság 20 hétre való meghosszabbítása olyan intézkedés, amely visszaállítja az anyák méltóságát. Ez az, ami miatt fenntartás nélkül szavaztam a jelentésben foglalt javaslatra, bízva abban, hogy a tagállamok megszívlelik döntésünket, és beépítik nemzeti jogszabályaikba.

Az anyák támogatása mellett a jelentés a teljes fizetéssel járó szülői szabadság bevezetését is javasolja a tagállamoknak, ily módon ismerve el mindkét szülő szerepet a gyermekek felnevelésében. A mai szavazással fontos üzenetet küldtünk, amely az ideológiai korlátokon és a nemzeti szociális rendszereken túlmutató megfelelő életre hív fel.

 
  
MPphoto
 
 

  Philippe Juvin (PPE) , írásban. – (FR) Nem kívántam támogatni a jelentést, mivel a teljes fizetés mellett biztosított szülési szabadságnak (a hatályos irányelvben előírt) 14 hétről 20 hétre való meghosszabbítása számottevő pénzügyi hatást gyakorolna a tagállamokra (Franciaország esetében ez 1,3 milliárd eurót jelent) egy olyan gazdasági válság idején, amely nem kimondottan előnyös a költségvetés növekedése szempontjából.

Másodsorban az üzleti vállalkozások részéről felmerülő további kiadások azokban a tagállamokban, ahol részben az utóbbiak finanszírozzák a szülési szabadságot (például Németország), nagyon nagyok lennének. Harmadsorban a nők foglalkoztathatóságát érintő negatív következmények valósak, nem utolsósorban olyankor, amikor a munkaerőpiacra való visszatérésre kerül sor.

Végül pedig az Európai Parlament saját szavahihetőségét ássa alá az európai döntéshozatali folyamatban, amikor pénzügyileg megvalósíthatatlan, sőt, a nők munkaerő-piaci részvétele tekintetében akár ellentétes hatásúnak bizonyuló intézkedéseket fogad el. A szülési szabadságnak a Bizottság által is javasolt 18 hétre való meghosszabbítása az Európai Parlament által végül elfogadott szövegben lévő buktatók elkerülése esetén fontos lépés lehetett volna a nők helyzetének javítása terén, amikor valóban nagyon fontos, hogy lehetővé tegyük a nők számára a munkájuk és családi életük összeegyeztetését.

 
  
MPphoto
 
 

  Jarosław Kalinowski (PPE) , írásban. – (PL) Az idősödő népesség, és azon nehézségek fényében, amelyekkel az európai gazdaság küszködik, minden elérhető lehetőséget fel kell használnunk arra, hogy a nőket a gyermekvállalásra ösztönözzük, illetve megkönnyítsük számukra a munkába való visszatérést. Sok nő kiemelkedő szakembere saját területének, és az európai gazdaság nem tudja nélkülözni e magasan képzett munkaerő tevékenységeit. A helyzet hasonló a vidéken élő és dolgozó nők helyzetéhez. Gyakran nem kapják meg a szó szoros értelmében vett szülési szabadságot, hanem a lehető leghamarabb ismételten munkába kell állniuk. Ez természetesen mind saját, mind gyermekük egészségét veszélyezteti. Ez az, amiért ugyanazok az előjogok kell megillessék őket, mint amelyek a mezőgazdaság ágazatán kívül tevékenykedő nőket is.

 
  
MPphoto
 
 

  Sandra Kalniete (PPE) , írásban. – (LV) A szülési szabadság kötelező minimális időtartamának 18 hétre való meghosszabbítása mellett szavaztam, de elutasítottam a 20 hétre való meghosszabbítását. Teljes mértékben elfogadom annak szükségességét, hogy a gyermekágyas anyáknak megfelelő körülményeket kell biztosítani. Hosszú távon azonban a minimum-időtartam 20 hétre való hosszabbítása hátrányos volna a családot és szakmai karriert is tervező fiatal nők számára. Ráadásul a tagállamok jelenleg egyszerűen képtelenek volnának a további költségeknek a költségvetésükből való biztosítására. Az üzleti vállalkozások elutasították a legalább 20 hetes szülési szabadságot, mivel ez olyan további költségekkel járna, amelyekre a jelenlegi gazdasági helyzetben nem lenne fedezet. Fennállna ezért annak a kockázata, hogy sok munkáltató egyszerűen nem venne fel fiatal nőket. Már most is láthatjuk, hogy a fiatalok nehezen találnak munkát, a szülési szabadság meghosszabbítása pedig még tovább csökkentené a nők férfiakkal szembeni munkaerő-piaci versenyképességét. Úgy vélem, nem hagyhatjuk, hogy ez megtörténjen, és hosszú távon kell gondolkodnunk. A szülési szabadság 20 hétben való meghatározása Európa-szerte milliárdos költségvetési kiadásokkal járna. Olyan költségek ezek, amelyeket pillanatnyilag sem a kormányok, sem pedig az adófizetők nem engedhetnek meg. Ezért természetesen megkapjuk majd a társadalom egyik részének a bírálatát, de azért vagyunk itt, hogy dolgozzunk, és olyan döntéseket hozzunk, amelyek a lehető legjobbak, és amelyek valamennyi európai érdekében állnak.

 
  
MPphoto
 
 

  Rodi Kratsa-Tsagaropoulou (PPE) , írásban. – (EL) A szabadság kérdéséről szóló szavazás esetében eltérő véleményemnek adtam hangot. A Bizottság 18 hétről szóló javaslatát részesítem előnyben.

A javaslat realista és kiegyensúlyozott a piaci feltételekkel kapcsolatban – nemcsak a gazdasági helyzet miatt, hanem maguknak a dolgozó nőknek az igényei, munkahelyi kötelezettségei és ambíciói miatt is.

A nők nem lehetnek a munkaerőpiac által megkerült, túlvédett lények.

Ráadásul – ahogyan azt rendre kifejtettem – a családi életnek a munkával és a gyermekneveléssel való összeegyeztetésére irányuló erőfeszítések alapvetően szociális infrastruktúrát és vállalati társadalmi felelősségvállalást tesznek szükségessé a nők teljes pályafutása alatt.

 
  
MPphoto
 
 

  Constance Le Grip (PPE) , írásban. – (FR) Az Estrela-jelentés ellen szavaztam, mivel a szülési szabadság 20 hétre való meghosszabbítása valójában csak első pillantásra tűnik jó ötletnek. Ezt a hosszabbítást úgy tüntetik fel, mintha általa több jogot kapnának a nők, miközben véleményem szerint negatív hatásai lennének azokra a nőkre nézve, akik megpróbálnak hozzáférni a munkaerőpiachoz.

Attól kell tartani, hogy a javaslat – amennyiben végrehajtanák – visszafelé sülhet el a nőkre nézve, és ennek eredményeként kevésbé foglalkoztathatóvá tenné őket. Ellentétben azzal, amit az előadó és a szöveg támogatói állítanak, nincs egyértelmű kapcsolat a születési ráta és a szülési szabadság hossza között.

Ráadásul a teljes fizetés mellett 14 hétről 20 hétre történő való hosszabbításra vonatkozó javaslat számos ország számára pénzügyileg elfogadhatatlan. A hosszabbítás miatt támadó többletköltséget sem az üzleti vállalkozások, sem pedig a tagállamok nem engedhetik meg. Az Európai Bizottság kezdeti, azaz a 14 hétről 18 hétre történő hosszabbításról szóló javaslata elég nagy előrelépést jelentett.

 
  
MPphoto
 
 

  Elżbieta Katarzyna Łukacijewska (PPE) , írásban. – (PL) Szeretném hangsúlyozni, hogy ami Estrela asszony jelentését illeti, a 20 hetes szülési szabadságra vonatkozó szabályok és a munkába való visszatérést követő hat hónapig a nők igazságtalan elbocsátásától való védelmére vonatkozó szabályok mellett, továbbá a teljes fizetés és a szoptató nők védelme mellett szavaztam, de ebben az esetben külön javaslatok nélkül, mivel véleményem szerint e szabályoknak a tagállamok hatáskörében kell maradniuk.

Ikerszülés esetében a szabadság időtartamát ennek megfelelően kell meghosszabbítani. Mindig támogatok minden olyan elképzelést, amely hozzásegíti a nőket a biztonságos anyaság megtapasztalásához, és amely jobb feltételeket szavatol számukra a munkaerőpiacra történő visszatéréshez.

 
  
MPphoto
 
 

  Toine Manders (ALDE) , írásban. – (NL) A Szabadság és Demokrácia Holland Néppárt (VVD) európai parlamenti küldöttsége a (fizetett) szülési szabadság 20 hétre történő meghosszabbításáról szóló irányelvre vonatkozó javaslat ellen szavazott. Azon a véleményem vagyunk, hogy a korábban megállapított legalább 14 hét elegendő. Azok a nők, akik úgy vélik, hogy szülési szabadságuk végén még mindig nem tudnak ismételten munkába állni, hazájuk betegszabadságról szóló jogszabályának rendelkezései alapján vehetnek ki szabadságot. A javaslat magában foglalná a társadalombiztosítás kiterjesztését is, amely olyan kérdés, amellyel kapcsolatban a tagállamoknak maguknak kell tudniuk dönteni, ami természetes a mostanihoz hasonló időben, amikor valamennyi tagállamnak takarékoskodnia kell. A munka és a magánélet fokozottabb egyensúlyát lehetővé tevő intézkedések életbe léptetésének vannak más, kevésbé szigorú módjai is. A javaslat magában hordozza annak kockázatát, hogy a fiatal, tehetséges nőknek kevesebb lehetősége marad a munkaerő-piacon, mivel a munkavállalók esetleg majd nem kívánják vállalni annak kockázatát, hogy női munkavállalóiknak sok-sok havi szülési szabadságot kelljen fizetniük. Az uniós születésszámok növelését – amelytől az idősödő társadalom problémájának megoldódását várjuk – sem uniós szinten kell szabályozni. A VVD véleménye szerint a munkakötelezettség alól a szoptatás miatt való mentességet szabályozó uniós szabályok feleslegesek. A VVD európai parlamenti képviselőcsoportja: Hans van Baalen, Jan Mulder és Toine Manders

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (S&D) , írásban. – A jelentés mellett szavaztam. Mivel valamennyi európai uniós polgárnak joga ahhoz, hogy bárhol az EU-ban éljen és dolgozzon, alapvető fontosságú, hogy mimimumjogosultságokat biztosítsunk a nők számára a szülési szabadsághoz, bárhol is dolgozzanak a gyermek születésekor. A tisztességes szülési szabadság a nők munkaerő-piaci részvételének és az idősödő társadalom pénzügyi kihatásai rendezésének szélesebb kérdésköréhez kapcsolódik. Az EU célkitűzése a 75%-os munkaerő-piaci részvétel 2020-ig való elérése, és ennek egyik kulcsfontosságú eleme lesz majd, hogy lehetőséget és módot teremtsünk valamennyi anya számára a szülési szabadság igénybevételére, majd az ismételt munkába állásra. Az idősödő társadalomban, amelyben a szociális ellátás iránti igény egyre növekszik, az ellátást biztosító emberek száma pedig csökken, reálisabb szabadságra, például a szülési szabadságra van szükség. Nem szabad, hogy a nők úgy érezzék, a gyermekvállalás összeegyeztethetetlen munkájukkal – szakpolitikáinknak a fiatalabb és az idősebb személyek számára is lehetővé kell tenniük az ellátás igénybevételét. Ennek végrehajtása legalább 5 évig nem lép majd hatályba. Emellett a nők munkaerő-piaci részvételének csupán 1,04%-os növekedése is fedezetet biztosítana a szülési szabadság meghosszabbításával járó további költségekre.

 
  
MPphoto
 
 

  Clemente Mastella (PPE) , írásban. – (IT) Az EU szociális menetrendjének legfőbb célkitűzései között szerepel a munka és a magánélet összeegyeztethetőségének könnyítését szolgáló politikák előmozdítása, úgy a nők, mint a férfiak esetében. Hasonlóképpen, „A nők és a férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemtervben (2006–2010)” is a hat legfontosabb cselekvési terület között szerepel a munka, valamint a családi és magánélet összeegyeztetésére irányuló erőfeszítés.

Ennélfogva az e rendelkezések hatékonyabbá tétele szerves részét képezi a közelmúltban észlelt népességcsökkenésre adott európai szakpolitikai válasznak. Az anyaság és az apaság természetesen elidegeníthetetlen alapvető jogok a társadalmi egyensúly szempontjából. Ezért azt remélhetjük, hogy a kérdéses irányelv felülvizsgálata előnyére lesz majd mindazon dolgozó nőknek és férfiaknak egyaránt, akik felelősséget kívánnak vállalni családjaikért.

Nem választhatjuk külön az egészség és a biztonság védelmének elve közötti nagyobb egyensúly tiszteletben tartását az egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartásától. Ezek és más további aspektusok kényszerítettek arra, hogy annak szükségességét támogassam, hogy nagyobb teret kell engedni a tagállamoknak a szabadságra vonatkozó szabályok szükség esetén való megállapítását illetően. Ez kizárólag a gazdasági fenntarthatóság miatt van, a felmerülő további költségek fedezetének biztosítása érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  Marisa Matias (GUE/NGL) , írásban. – (PT) Az elfogadott jelentés 20 hetes, jövedelemcsökkenés nélküli szülési szabadságot javasol. Ez az intézkedés önmagában is jelentős szociális javulást jelenthet a nők életében az EU országainak majd kétharmada esetében. Ez a helyzet Portugáliában is, ahol a nők csak 16 hétre jogosultak a teljes jövedelem mellett. A kéthetes apasági szabadság belefoglalása szintén fontos lépés a férfiak és nők egyenlőségéért folytatott küzdelemben. Még fontosabb, hogy a jelentést annak ellenére fogadták el, hogy ellentétes a közkiadások csökkentését és a szociális jogok megnyirbálását előnyben részesítő megszorító politikák eredményeként a közelmúltban elfogadott intézkedésekkel. Ennélfogva remélem, hogy a jelentés hozzájárulhat a munka- és szociális jogok megerősödéséhez szerte az EU-ban és valamennyi tagállamban.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) Általános nézet az EU-ban, hogy az egyik fő problémát az alacsony születési ráták miatti kismértékű népességnövekedés jelenti. Ezért minden, ami hozzájárulhat e helyzet megváltozásához, fontos. A terhes és szoptató anyák munkahelyi védelme és a férfiak és nők egyenlőtlenség csökkentése az ebben az irányban tett fontos lépést jelent. A mai napon jóváhagyott intézkedések a bennünket sújtó válság ellenére is nagyon fontosak az EU-t a közeljövő vonatkozásában csökkenő népesedéssel fenyegető tendencia megfordítását illetően.

 
  
MPphoto
 
 

  Willy Meyer (GUE/NGL) , írásban. – (ES) A várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló európai parlamenti jogalkotási állásfoglalás mellett szavaztam, mivel úgy vélem, a nők munkahelyi jogainak javítása tényleges előrelépést jelent a nemek egyenlőségének irányában egy olyan területen, amelyen sajnos számos akadály tornyosul. A nők által a munkaerőpiacon elszenvedett hátrányos megkülönböztetés nagyon aggasztó, mivel – a legtöbb esetben – a nők azok, akiknek el kell látniuk az otthoni feladatokat, illetve akiknek zsonglőrködniük kell az otthoni és a munkahelyi feladataikkal. Ez a helyzet csak sokkal rosszabbá válik a szülést megelőző és követő hónapok során, ami a nők által jelenleg elszenvedett hátrányos megkülönböztetés kiküszöbölése érdekében hatékonyabb védelmet tesz szükségessé. Meglátásom szerint a szülés előtt és/vagy után kiadott szülési szabadság folyamatos időszakának legalább 20 hétre való meghosszabbítása, amelybe kötelezően tartozik bele a szülést követő legalább hathetes időtartam, előrelépést jelent a nőknek a családi élet és a munka összeegyeztetéséhez fűződő jogai tekintetében.

 
  
MPphoto
 
 

  Louis Michel (ALDE) , írásban. – (FR) A szülési szabadság idejének meghosszabbítása fontos abban a tekintetben, hogy társadalmunkban milyen helyet kapnak az újszülöttek és miként értékeljük a szülői szerepet. Támogatom a 18 hetes szülési szabadság biztosítására irányuló javaslatot és az apasági szabadság elvét. El kell kerülnünk az ilyen intézkedések káros hatásait, amelyek túlzottan nagylelkűek és amelyek megkülönböztetést okozhatnak a foglalkoztatásban. Ezenkívül támogatom, hogy nagyobb döntési szabadságot kell adni a várandós vagy gyermekágyas munkavállalók számára. Engedni kell, hogy eldönthessék, mikor akarják kivenni szülési szabadságuk nem kötelező részét. Ekképpen jobb egyensúlyt érhetnek el a munkahely és a magánélet között és foglalkoztathatók maradnak.

Ugyanúgy fontos a megfelelő helyzetet megteremtése azon nők számára, akik vissza akarnak térni munkahelyükre, miután egy időre megszakították munkavállalói tevékenységüket. Ezenkívül fel szeretném hívni a figyelmet arra a tényre, hogy az apasági szabadsághoz való jognak, és annak garantálásának, hogy a munkavállaló ugyanabba a munkakörbe térhessen vissza, megvalósíthatónak kell lennie a munkáltatók számára, különösen a kis- és középvállalkozások esetében, vagy ellenkező esetben ódzkodnának attól, hogy szülési korban lévő nőket alkalmazzanak vagy előléptessenek.

 
  
MPphoto
 
 

  Miroslav Mikolášik (PPE) , írásban. – (SK) Tekintettel az átfogó demográfiai változásokra és az öregedő európai társadalomra, az Európai Uniónak tevőlegesen intézkedéseket kell elfogadnia a szülővé válás támogatása érdekében.

Véleményem szerint a szülési szabadság minimális időtartamának meghosszabbítása figyelembe veszi azt a tényt, hogy a gyermek életének első hónapjai döntő fontosságúak egészséges fejlődése és pszichés egyensúlya szempontjából. Ezért támogatom a teljes összegű munkabér kifizetését a szülési szabadság időtartamára. Ez pozitív hatással lesz a nőkre, mert úgy válhatnak anyává, hogy nem kell közben a szegénység és a társadalmi kirekesztés veszélyei miatt aggódniuk. A munkavállaló számára garantálni kell az ahhoz való jogot, hogy visszatérhessen eredeti munkakörébe vagy egy, az eredetivel egyenértékű munkakörbe, amely változatlan munkafeltételekkel jár. Ezenkívül biztosítani kell, hogy kérni lehessen a munkaórák vagy a munkabeosztás módosítását, továbbá lehetővé kell tenni a túlóra visszautasítását, ha a munkavállaló nemrég szült.

 
  
MPphoto
 
 

  Elisabeth Morin-Chartier (PPE) , írásban. – (FR) Ellenzem az arra irányuló terveket, hogy a szülési szabadságot 20 hétre meghosszabbítsák, teljes összegű fizetés mellett. E rendszer elfogadásának rendkívül komoly következményei lennének a tagállamok és a vállalkozások költségvetésére; Franciaország esetében ez további évi 1,3 milliárd euró költséget jelentene, ami elviselhetetlen teher lenne most, a költségvetési megszorítások idején. És bár nagyon szép elképzelésről van szó, ez negatívan hathat a nők foglalkoztatottságára. Nem akarjuk, hogy ez az intézkedés visszalépést jelentsen a nők számára. A fiatal munkakereső nőket, és azok a nőket, akik terhességüket követően vissza akarnak térni a munka világába, súlyosan hátrányos helyzetbe hozhatja ez az intézkedés. Ezzel szemben, a legfeljebb 18 hetes javaslat még mindig szociálisan méltányos volt. Meglátásom szerint mihamarabb újító elképzeléseket kell végrehajtani a gyermekellátás és a munka és a családi élet közötti egyensúly tekintetében, hogy az apák és az anyák akadálytalanul gyakorolhassák szülői szerepüket.

 
  
MPphoto
 
 

  Alfredo Pallone (PPE) , írásban. – (IT) Azért szavaztam igennel a javaslatra, mert a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonsága és egészségvédelme javításra szorul. Az irányelv módosítása tulajdonképpen a nemek közötti egyenlőség előmozdítását célozza a munka világában, és a nők számára a munka és a családi élet jobb összeegyeztetését. A nők gyakran „kockázatos” vagy „másodrangú” egyének, mivel esetükben nagy a valószínűsége annak, hogy terhesek lesznek vagy szülési szabadságra mennek. Fontos, hogy támogassunk bizonyos szabadságolási formákat, az előítéletek és a sztereotípiák elleni fellépés érdekében. De ha biztosítani akarjuk a munka és a magánélet közötti egyensúly megvalósításának lehetőségét, nem feledkezhetünk meg arról, hogy az anyaság és az apaság alapvető jogok. Valóban igaz, hogy egyes módosítások kapcsán ellentétes véleményt fogalmaztam meg. De úgy vélem, hogy az európai jogban létre kell hozni egy minimális garanciákat és biztosítékokat meghatározó általános keretet, amelyen belül a tagállamok szabadon megválaszthatják a számukra leginkább megfelelő intézkedéseket. Különbségek vannak a kultúra, a jólét és a szociális biztonsági rendszerek tekintetében – amelyeket kellőképpen figyelembe kell venni –, és a szubszidiaritás elve alapján is.

 
  
MPphoto
 
 

  Georgios Papanikolaou (PPE) , írásban. – (EL) Igennel szavaztam a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 92/85/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló jelentésre. Egyes módosítások tekintetében két fontos tényező határozta meg a szavazatomat: először is annak rendkívüli fontossága, hogy garantáljuk a fiatal vagy jövőbeni anyák egészségét és biztonságát, másodszor pedig az, hogy Görögország külön törvénnyel rendelkezik a terhes nők védelmére.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE) , írásban. – (PT) Igennel szavaztam a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló javaslatra, amely többek között 20 hetes szülési szabadságot és két hetes apasági szabadságot határoz meg, mindként esetben teljes összegű fizetés mellett.

Ezek olyan szociális intézkedések, amelyek összhangban vannak azzal az Európáról alkotott képpel, amit látni szeretnénk, és amelyek támogatják a születési ráta növekedését, a családokat, az újszülöttek egészségét és a szülők munkahelyét.

De ez nehezen végrehajtható terv, amely – a szándékkal ellentétesen – fokozhatja a nőkkel szembeni megkülönböztetést a munka világában, mert: 1. további nyomást gyakorol a szociális biztonsági rendszerekre, amelyek sok esetben már most is éppen csak fenntarthatók; és 2. új korlátozásokat vezet be a munkaerőpiacon, amelyek már most nem felelnek meg a jelenlegi munkaerő igényeinek. Ezért attól tartok, hogy ezek a dolgozó szülőket támogató intézkedések megnövekedett munkanélküliséghez és/vagy bizonytalan munkához vezethetnek a fiatal anyák körében.

A Parlamentnek reálisan és gyakorlatiasan kell tárgyalnia a Tanáccsal, de eközben ambiciózusnak is kell lennie, ha azt akarjuk, hogy a jövőbeni jogszabály – a hatálybalépésekor – valóban teljesítse és támogassa a javaslat értékeit, amelyről ezen a héten itt, a plenáris ülésen szavaztunk.

 
  
MPphoto
 
 

  Aldo Patriciello (PPE) , írásban. – (IT) Szavazatommal új, globális megközelítésre hívok fel, amelynek segítségével erőteljes üzenetet küldhetünk a vállalatoknak arra vonatkozóan, hogy az emberi szaporodás a nőket és a férfiakat egyaránt érinti. A szülői szabadságról kötött keretmegállapodás fontos eszköze a magán- és családi élet, valamint a szakmai élet összeegyeztethetőségét segítő, esélyegyenlőségi politikának, ugyanakkor e megállapodás csupán minimumkövetelményeket fogalmaz meg, ezért mindössze kezdeti intézkedésnek tekinthető.

Egyetértek azzal a közleménnyel, amely az EU egyik prioritásaként tekint a gyermekek jogaira, és megállapítja, hogy a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk az ENSZ gyermekjogi egyezményét és a fakultatív jegyzőkönyveket, illetve a millenniumi fejlesztési célokat. Ami ezt az irányelvet illeti, ez a dokumentum minden gyermek számára garantálja annak a lehetőségét, hogy fejlődési szükségleteinek megfelelő gondozásban és megfelelő, magas színvonalú egészségügyi ellátásban részesüljenek.

 
  
MPphoto
 
 

  Rovana Plumb (S&D) , írásban. – (RO) A mai napon az Európai Parlament befektetést eszközölt az Európai Unió jövőjébe azzal, hogy támogatja az anyaságot a szülési szabadság idejének 20 hétre történő meghosszabbításával, teljes összegű fizetés mellett. Ez mennyiségi és minőségi előrelépésként is jellemezhető. A rövid távú gazdasági előnyökre hivatkozó, végletekig leegyszerűsített érvelés nem állt meg, az európai társadalom fenntarthatósága pedig győzedelmeskedett, amely célt lehetetlen elérni egészséges demográfiai jellemzők nélkül, és így – tágabb értelemben – anélkül, hogy nagyobb védelmet biztosítanánk az anyák és gyermekeik számára.

Én dolgoztam ki a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményét, és igennel szavaztam a következőkre: arra, hogy ne „büntessék” az anyaságot és a teljes összegű fizetésre; hogy ne mondhassanak fel a várandós munkavállalóknak a várandósságuk kezdete és a szülési szabadságukat követő hat hónap vége közötti időszakban; arra, hogy az anyáknak joguk legyen visszatérni korábbi munkakörükbe vagy egy azzal „egyenértékű” pozícióba, ami azt jelenti, hogy az új munkakörben a munkavállaló azonos díjazásban részesüljön, ugyanabba a szakmai kategóriába tartozzon, mint a szülési szabadság előtt, és mindez ne érintse szakmai pályafutását; arra, hogy szülési szabadság ne befolyásolja az érintett munkavállalók későbbi nyugdíját; hogy a női dolgozókat ne kötelezhessék éjszakai munkavégzésre vagy túlórára a szülés időpontját közvetlenül megelőző 10 hetes időszakban, ha az anya vagy a magzat egészsége ezt megkívánja, illetve a szoptatás teljes ideje alatt.

 
  
MPphoto
 
 

  Cristian Dan Preda (PPE) , írásban. – (RO) Nemmel szavaztam erre az állásfoglalásra, mert véleményem szerint az anyasági segély kérdését tagállami szinten kell megoldani, a szubszidiaritás elve alapján. Ezért most, válság idején, ennek az intézkedésnek az elfogadása teljesen ellentétes hatást válthat ki, mert eltántoríthatja a vállalatokat attól, hogy nőket alkalmazzanak.

 
  
MPphoto
 
 

  Evelyn Regner (S&D) , írásban. – (DE) Támogatom az anyasági védelemre vonatkozó európai minimumszabály javítását. De pontosan ezért szavaztam nemmel a jelentésre, mert olyan országot képviselek, amely az anyasági védelem és a fizetett, illetve fizetés nélküli szülői szabadság különleges kombinációját hozta létre. Amellett, hogy a nők 16 hetes, fizetett szabadságot kapnak, amelynek ideje alatt egyáltalán nem dolgozhatnak, a fizetés nélküli szülésig szabadság lehetőségét is választhatják, amikor is a gyermek után járó támogatásban részesülnek. E támogatás összegét – a fizetés nélküli szülési szabadság ideje alatt – a szabadság időtartama és a munkavállaló legutolsó fizetésének összege alapján állapítják meg. Az osztrák szabályok sokkal messzebb mennek, mint az ebben a jelentésben meghatározott minimumszabályok.

Ezenkívül támogatom a fizetett apasági szabadság bevezetését is, jóllehet erre vonatkozóan más jogi alapot kell meghatározni. Úgy vélem, hogy az ilyen apasági szabadságot nem az anyasági védelemről szóló irányelvnek kellene szabályoznia, hanem egy kifejezetten erről szóló irányelvnek, amely nem az anyák és a gyermekek egészségvédelmére irányul.

 
  
MPphoto
 
 

  Mitro Repo (S&D) , írásban. – (FI) Igennel szavaztam a 20 hetes szülési szabadságra. A hosszabb szülési szabadságok fontosak a gyermekek fejlődése és jóléte szempontjából, akik a társadalom legjobb tőkéjét képviselik. Finnországban a szülési és az apasági szabadság nagyon jó rendszere működik. Azonban nem minden európai polgárnak adatik meg, hogy olyan rendszerhez tartozzon, mint a miénk. Ezért fontos biztosítani, hogy a nők ne kerüljenek nehéz pénzügyi helyzetbe, ha a gyermekvállalás mellett döntenek. A szülési szabadság pénzügyi terhét nem szabad egyedül a vállalkozásokra hárítani: az államnak kétségkívül részt kell vállalnia a költségekből. A kis- és középvállalkozások esetében különösen nagy a veszélye annak, hogy nehézségekkel szembesülnek. A nők által dominált ágazatoknak sem kell meghajolniuk a túlzott gazdasági nyomás előtt. A nők helyzete a fizetés tekintetében riasztó. Ezt nem gyengíthetjük még tovább. Mindent meg kell tennünk ennek elkerülése érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – (ES) Végre a Parlament némiképp igazságot szolgáltatott a dolgozó anyáknak az Európai Unióban, bár ennél többet érdemelnek. Hosszú utat tettünk meg idáig. Az előző parlamenti ciklus végén már csak lépésekre voltunk egy olyan szöveg elfogadásától itt, a Parlamentben, amely óriási haladást jelentett volna a dolgozó nők jogai tekintetében. De nem szavazhattunk, mert az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) képviselőcsoportja (PPE) és a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport (ALDE) összefogott ez ellen, és a dokumentumnak a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottsághoz való visszaküldése mellett döntött.

Több havi munka után, ma ismét szavazhattunk a szövegről, amely – bár nem olyan nagyra törő, mint a PPE és az ALDE képviselőcsoport által korábban elutasított jelentés – meglehetősen bátornak mondható: lehetővé teszi az anyák számára teljes összegű fizetésük megtartását; javítja jogi védelmüket az elbocsátással szemben; nagyobb rugalmasságot biztosít a munkaórák tekintetében, az anyaság és a munka jobb összeegyeztethetősége érdekében; a szülési szabadság minimális hosszát 20 hétre növeli (bár voltunk itt néhányan, akik a 24 hét mellett érveltek, ami megegyezik az Egészségügyi Világszervezet ajánlásával); elősegíti a dolgozó anyák mobilitását az EU-ban, és előrelépést jelent az apák közös felelőssége tekintetében, bár nem olyan mértékben, mint azt néhányan látni szerettük volna.

 
  
MPphoto
 
 

  Licia Ronzulli (PPE) , írásban. – (IT) A mai döntésünk az anyaságra ösztönzi a munkavállalókat, emellett jelentős előrelépést jelent egy nagyobb fokú védelem biztosítása felé, és európai nők milliói számára segít majd hatékonyabban összeegyeztetni az anyai és a munkavállalói szerepet. A gazdasági érdekek nem vittek előre: most olyan útra léptünk, amely az új családok szükségleteinek kielégítése felé vezet. A szavazás eredménye olyan társadalom képét vetíti elő, amely a növekedést, a képzést és az oktatást helyezi a politikai cselekvés középpontjába. Nem tartom megalapozottnak azt az érvet, hogy a szülési szabadság 14 hétről 20 hétre való meghosszabbítása hátrányos helyzetbe fogja hozni a nőket: kifejezett feladatunk a leggyengébb munkavállalók védelme, biztosítva számukra a jogot ahhoz, hogy gyermekeikkel otthon maradhassanak. A mai parlamenti győzelem számomra is megnyugvást hoz, mivel magam is sokat tettem annak biztosítása érdekében, hogy a szoptató munkavállalókat ne kötelezhessék fizikailag nehéz vagy veszélyes feladatok elvégzésére, és hogy mentesülhessenek a túlóra és az éjszakai munkavégzés alól. Most átadjuk a stafétabotot a tagállamoknak, és remélem, maximális elkötelezettséget tanúsítanak majd. Az Európai Parlament mai döntésével megmutatta, hogy nem akarja, hogy a nők az anyaság kérdésében válaszút előtt találják magukat, hanem olyan nőket akar, akik szabadok és tudatában vannak a társadalmunkban betöltött szerepükkel.

 
  
MPphoto
 
 

  Oreste Rossi (EFD) , írásban. – (IT) Az elöregedő Európában alapvető fontosságúak a gyermekvállalást választó nőket segítő politikák. Mivel nincs egységes jogszabályi környezet, túl sok különbség van a tagállamok között abban, miként támogatják az anyaságot, ami viszont sok nőt megakadályoz abban, hogy anyává váljon. Ez az irányelv 20 hetes minimális szülési szabadságot határoz meg, amelyből 6 hétre teljes fizetést kell biztosítani.

Olyan országok esetében, mint például Olaszország, ez nyilvánvalóan fölösleges, mert ott az irányelvben megállapított minimális időszaknál sokkal hosszabb az az időszak, amely alatt az anya a teljes fizetését kapja, ezenkívül a nők akár nyolc évig távol maradhatnak a munkahelyüktől a gyermekeikről való gondoskodás érdekében. Más országokban azonban ez a döntés végre megteremti az alapokat az anyák méltóságának garantálásához. A javaslat azt is tartalmazza, hogy az apák kéthetes fizetett szabadságot kaphatnak, hogy a feleségük mellett lehessenek közvetlenül a szülést követő időszakban.

 
  
MPphoto
 
 

  Daciana Octavia Sârbu (S&D) , írásban. – Igennel szavaztam a dolgozó szülők megerősített jogaira és arra, hogy jobban összeegyeztethetővé váljon számukra a munka és a magánélet. E jelentésben különösen fontosnak tartom a munkahelyükön szoptató anyákra vonatkozó rendelkezéseket. A szoptatásra biztosított szünetekben az anyák a táplálás legjobb és legtermészetesebb formáját biztosíthatják fejlődő gyermekük számára. A megfelelő táplálkozás az egészség legfontosabb meghatározó tényezője az ember életében. Örülök, hogy ez a jelentés kedvező hatású azon anyák számára, akik visszamentek dolgozni, és akik emellett szoptatni szeretnék gyermeküket és biztosítani számukra a szoptatással járó táplálkozási előnyöket.

 
  
MPphoto
 
 

  Carl Schlyter és Isabella Lövin (Verts/ALE) , írásban. – (SV) Úgy véljük, hogy a megfelelően kidolgozott és jogszabályban szabályozott szülői szabadság kiemelkedő fontosságú minden ország számára. A zárószavazáson azonban nem kívánjuk támogatni a Parlament jogalkotási javaslatát, mert ellentétes több, számunkra fontos elvvel. Először is, a javaslat csak az anyák számára vezeti be a kötelező hathetes szabadságot.

Úgy véljük, a szülőknek maguknak kell tudniuk dönteni, hogyan mennek szülői szabadágra, ez a javaslat pedig a rossz irányba tett lépés lenne a nemek közötti egyenlőség terén Svédországban. Másrészt pedig nem tartjuk ésszerűnek, hogy a szülői szabadság alatti bérfizetést a teljes fizetésben állapítsák meg. Svédország esetében ez azt kényszerítené ki, hogy e költséges rendszer finanszírozása érdekében csökkenteni kellene a szülői biztosítás időtartamát. Véleményünk szerint a szociális biztonsági rendszerek megszervezése a nemzeti parlamentek hatáskörébe tartozó ügy.

 
  
MPphoto
 
 

  Brian Simpson (S&D) , írásban. – Az EPLP teljes mértékben támogatja, hogy növelni kell a várandós, a gyermekágyas vagy a szoptató nők védelmét, és ezért megszavazta az irányelv több kulcsfontosságú javaslatát. E javaslatok közé tartozik a szülési szabadság 20 hétre növelése, a fizetés teljes összegének folyósítása a szülés utáni kötelező hathetes szabadságra, valamint a teljes fizetéssel járó kéthetes apasági szabadság. Az EPLP azonban aggódik amiatt, hogy a Parlament által elfogadott javaslatoknak nem kívánt következményei lehetnek olyan országokban, amelyek már egy összetettebb anyasági ellátási rendszert alkalmaznak. Különösen az aggaszt bennünket, hogy a javaslatok lehetővé teszik egy regresszív kormány számára az anyasági ellátás lefaragását olyan módon, hogy a legalacsonyabb fizetésű dolgozó nők lényegében rossz anyagi helyzetbe kerülnek a szülési szabadságuk alatt. Míg e jelentés bizonyos szempontjai felbecsülhetetlen értékű javulást jelentenek majd azokban a tagállamokban, ahol nagyon alacsony szintű az anyasági ellátás, addig más országokban e módosítások szociális visszalépéshez vezethetnek.

 
  
MPphoto
 
 

  Bogusław Sonik (PPE) , írásban. – (PL) Ma az Európai Parlament jelentést fogadott el a várandós és szülési szabadságon lévő anyák egészségének biztosítása érdekében. Azzal, hogy ebben a formában közös álláspontot fogadunk el, világos jelet küldünk, hogy támogatjuk az olyan változásokat, amelyek javítják a fiatal anyák védelmére irányuló európai normákat. A nők számára garantálják a szülési szabadság minimális időszakát, amelyre innentől kezdve a teljes fizetést folyósítják. Az igazságtalan elbocsátás megakadályozásával javítottuk a szülési szabadság után munkába visszatérő nők munkahelyeinek védelmét is.

Az irányelvben bevezetett változások a jó irányba tett lépések, garantálva az európai nők számára az anyasági szabadságra való minimális jogosultságot. Az is örömömre szolgál, hogy a kéthetes apasági szabadság bevezetésével az apákat is bátorítják gyermekeik gondozására.

 
  
MPphoto
 
 

  Catherine Soullie (PPE) , írásban. – (FR) Az Estrela asszony jelentéséről tartott szavazás alapvető fontosságú. Az elfogadott álláspont egyszerűen demagóg és felelőtlen. Azzal, hogy 20 hetes szülési szabadságot követelünk, egyszerűen lejáratjuk az Európai Parlamentet. Mi vagyunk a polgárok hangja; azzal, hogy egy valóságtól elrugaszkodott álláspontot fogadunk el, nem szolgáltatunk nekik igazságot. Nagyon jelentős költséggel terhelnénk meg a tagállamok szociális költségvetéseit: Franciaországban például ez az összeg 1,3 milliárd euró lenne.

A jelenlegi gazdasági helyzet nem teszi lehetővé, hogy állami költségvetéseink elnyeljenek egy ilyen jellegű kiadásnövekedést, nem is beszélve a vállalatainkat érő következményeket, amelyeknek e többletköltségek egy részét viselniük kell. Támogatnunk és bátorítanunk kell a nőket az anyaság és a hivatás jobb összeegyeztetésében, nem pedig megtorpedóznunk lehetőségeit a munkakeresésben.

A szülési szabadság 14 hétről 18 hétre növelése, ahogy a Bizottság javasolta, reális előrelépés volt; egy olyan lépés, amelyet lehetett volna arra építeni, hogy némiképp átgondolják az új gyermekgondozási lehetőségeket. Az e szöveg által közvetített üzenet óriási felelősséget von magával: az anyaság egyértelműen a személyes fejlődés akadályává válik a munkahelyen.

 
  
MPphoto
 
 

  Marc Tarabella (S&D) , írásban. – (FR) Üdvözlöm a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló irányelvre irányuló javaslatról szóló jelentés, valamint azon intézkedések elfogadását, amelyek célja segíteni a munkavállalóknak a magánélet és a hivatás közötti egyensúly elérésében. Meghosszabbítottuk a szülési szabadságot, és több ellátását folyósítunk időtartamára, és első alkalommal az európai történelemben bevezettük az apasági szabadságot. Ez a szavazás kiemelkedik az európai anyák és apák alapvető jogainak történetében.

Azt mondom azoknak, akik fel akarják áldozni a szociális jogokat a gazdasági válság oltárán, hogy menjenek, és vegyék el a pénzt onnan, ahol van, és ne büntessék tovább a polgárokat. A szülési szabadság feltételeinek javítása és az apasági szabadság bevezetése; ezek egyben a humánusabb társadalomért folytatott küzdelem állomásai is, miközben a család egyre inkább az utolsó védőbástyává válik az élet felfordulásával szemben.

 
  
MPphoto
 
 

  Keith Taylor (Verts/ALE) , írásban. – Ma a Parlamentben a megnövelt és hosszabb ideig folyósított apasági/szülési szabadságot garantáló jogalkotási javaslat mellett szavaztam. Tettem ezt úgy, hogy a támogatók és ellenzők is lobbiztak nálam. Jól ismerem az Egyesült Királyság pénzügyi feltételeit, amelyeken továbbrontanak a költségvetés további kiadáscsökkentéséről szóló közelmúltbeli bejelentések. Mindazonáltal az Európai Parlament támogatta a 20 hetes, teljes fizetés melletti szülési szabadságot, valamint a kéthetes apasági szabadságot, és úgy vélem, hogy ez egy ésszerű gazdasági befektetés, amely segít elérni 2020-ig a munkaerő 75%-os foglalkoztatására irányuló uniós célt. Javítja az újszülöttek egészségét, és óvja az anyák egészségét és jólétét. Lépés ez afelé, hogy csökkentsük a nemek között meglévő bérszakadékot. Az EU-ban a nők 17%-kal kevesebbet keresnek, mint a férfiak. Ha nem biztosítjuk a tisztességes bért a szülési szabadság alatt, a nőket a jövedelmükön keresztül büntetjük azért, mert gyermeket vállalnak. Ez egyben bátorítás is, hogy ösztönözze az apák részvételét a gyermekgondozásban. A halálon és az adókon kívül a születés az egyetlen biztos dolog az életben. Gyermekeink a jövőnk, a mai napon megszavazott fejlesztés pedig jobb és biztosabb kezdetet teremt majd életükhöz.

 
  
MPphoto
 
 

  Marianne Thyssen (PPE) , írásban. – (NL) Elnök úr, hölgyeim és uraim, több nőt és férfit kell munkához juttatnunk, és biztosítanunk kell, hogy munkában maradjanak, ha fenn kívánjuk tartani jólétünket, és olyan helyzetbe akarunk kerülni, hogy ki tudjuk fizetni a nyugdíjakat. Ráadásul a kemény nemzetközi verseny és a költségvetési megszorítások idején meg kell lennie bennünk a bátorságnak, hogy olyan intézkedéseket hozzunk, amelyek a családokba fektetnek be, és némileg enyhítik azt a nyomást, amit a munka és a családi élet összeegyeztetésének feladata jelent. A szülési szabadság meghosszabbítása az erre irányuló egyik eszköz. Emiatt támogatom a szülési szabadság meghosszabbítását. Azonban a költségvetési nehézségek idején reálisnak kell lennünk. A húszhetes, teljes fizetés melletti szülési szabadság nem megvalósítható megoldás szociális biztonsági rendszereink és kormányzati költségvetéseink számára. Emiatt tartózkodom a zárószavazástól, még ha támogatom is a szülési szabadság meghosszabbítását. Másrészről támogatom a Bizottság eredeti javaslatát, amely 18 hétre hosszabbítaná meg a szülési szabadságot, feltéve, hogy a jelenlegi maximalizált kompenzációs rendszert végrehajtják. Remélem, hogy e javaslat a második parlamenti olvasatban jobb esélyekkel indul.

 
  
MPphoto
 
 

  Silvia-Adriana Ţicău (S&D) , írásban. – (RO) Támogattam a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló irányelvre irányuló javaslatról szóló jelentést.

Úgy vélem, hogy kiemelkedő fontosságú a szülési szabadságon lévő munkavállalók számára, hogy teljes fizetésüket megkapják, az anyasági ellátásnak pedig az utolsó havi fizetés 100%-ának vagy az átlagfizetésnek kell megfelelnie, ha a havi fizetés kevesebb, mint az átlagfizetés. Így a nőket nem büntetik meg az anyasági szabadságon töltött időszakokért, amikor az öregségi nyugdíjra kerül sor.

Az EU demográfiai tendenciáit figyelembe véve olyan egyedi jogszabályokkal és intézkedésekkel kell fellendíteni a születési rátát, amelyek célja hozzájárulni a szakmai, magán- és családi élet jobb egyensúlyához. Hogy segítsünk a munkavállalóknak a munka és a családi élet közötti egyensúly megteremtésében, elengedhetetlen, hogy hosszabb szülési és apasági szabadságot biztosítsunk, ideértve a 12 hónapnál fiatalabb gyermekek örökbefogadását is. A kötelező 20 hetes anyasági szabadság bevezetése összhangban van az Egészségügyi Világszervezetnek az újszülöttek és a gyermekek táplálására vonatkozó átfogó stratégiáról szóló, 2002. április 16-i ajánlásával.

 
  
MPphoto
 
 

  Thomas Ulmer (PPE) , írásban. – (DE) A jelentés ellen szavaztam, mert nem követi szigorúan a szubszidiaritás elvét, és beavatkozik a nemzeti juttatási rendszerekbe és a tagállamok kötelezettségeibe. Emellett olyan elemeket tartalmaz, mint például az abortusz és a szabad reprodukálás, amelyekért vallási okokból nem tudok közös felelősséget vállalni.

 
  
MPphoto
 
 

  Viktor Uspaskich (ALDE) , írásban. – (LT) Hölgyeim és uraim, a nőket nem szabad büntetni azért, mert úgy döntöttek, gyereket vállalnak. Ez nem csupán etikai kérdés, hanem stratégiai is – az EU jelenleg demográfiai változáson megy ét az alacsony születési ráta és az idősek növekvő száma miatt. Különösen e nehéz időkben nem szabad elriasztanunk a nőket a munkaerőpiactól. Több dolgozó nőre van szükségünk, ha az EU fokozni akarja versenyképességét globális szinten. Eljött az ideje, hogy leszámoljunk a társadalmunkban mélyen gyökerező sztereotípiákkal. A dolgozó nőket gyakran „magas kockázatú” vagy „másodosztályú” munkavállalóknak tartják. Ezért elengedhetetlen, hogy a családi szabadság e jelentésben bemutatott új szabályozása segítsen felszámolni ezeket a sztereotípiákat. Több segítséget kell továbbá nyújtanunk azoknak a nőknek, akiket a társadalom cserbenhagyott. Az EU statisztikái azt mutatják, hogy Litvániában az egyedülálló anyák jobban ki vannak téve a szegénység kockázatának. A munka melletti elszegényedés kockázata e csoportban 24%-os. Az EU hosszú utat járt be, amíg jogilag garantálta a nemek közötti egyenlőséget. Azonban ennél is többet kell elérnünk, és a nemek között elméleti szinten létező egyenlőséget valós, kézzelfogható, nemek közötti egyenlőséggé kell alakítanunk, amely a mindennapi életben is érvényesül.

 
  
MPphoto
 
 

  Frank Vanhecke (NI) , írásban. – (NL) Az Estrela-jelentés mellett szavaztam, mert nem akarok semmilyen félreértést a következőkről: vitathatatlan, hogy a nőknek sajátos szükségleteik vannak a terhesség alatt és közvetlenül a szülés után, hogy nagyon is a társadalom egészének érdekében áll, hogy ezeknek az igényeknek eleget tegyenek, és ezért a társadalomnak is jelentős felelősséget kell vállalnia ebben. Azonban felvetnék néhány elvi kérdést. Először is, valóban ésszerű az, hogy innen, az európai elefántcsonttornyunkból kötelező szabályokat vezetünk be, amelyek az egész Unióban alkalmazandók, beleértve a tagállamokat is, amelyek előtt gazdasági értelemben még hosszú út áll?

Ki fogja ezért vállalni a költségeket? Ez vezet el a másodi megjegyzésemhez: ésszerű kizárólag a munkáltatók vállára hárítani ezen intézkedések terhét, hogy így fogalmazzunk? Ez végül nem olyan helyzetet teremt, amely pontosan ellentéte a szándékunknak, azaz kevesebb munkahely lesz elérhető a fiatal nők számára, mert a munkáltatók egyszerűen nem hajlandók kizárólag egyedül vállalni a következményeket, amelyeket akkor kockáztatnak meg, ha a fiatal női munkavállaló terhes lesz? Könnyen szavazunk „szociálisan” itt ebben a Házban, de nem mi vagyunk azok, akik a szociális szavazás terhét viseljük.

 
  
MPphoto
 
 

  Marie-Christine Vergiat (GUE/NGL) , írásban. – (FR) A mai napon, október 20-án az Európai Parlament végül elfogadta szülési szabadságról szóló irányelvet. A szöveg mellett tettem le a voksomat, amely valódi előrelépést jelent a nők számára.

A Tanácsnak még el kell fogadnia az irányelvet. A ma elfogadott szöveg 20 hetes szülési szabadságra jogosítja fel a nőket az Európai Unióban, ami négy héttel több, mint Franciaországban, ahol a nők jelenleg 16 hét szülési szabadságra jogosultak.

Az általunk elfogadott szöveg egyben 20 napos apasági szabadságra is jogot biztosít (ami több, mint a Franciaországban pillanatnyilag biztosított 11 nap).

Az irányelv arról is rendelkezik, hogy a nőknek szabadságuk alapján teljes fizetésüket meg kell kapniuk: ez fontos jel a jelenlegi válsághelyzetben.

Ráadásul a szöveg szociális záradékot is tartalmaz a regresszió tilalmáról, azaz ha a tagállamok joga bizonyos pontokon nagyvonalúbb, akkor továbbra is az érvényes. Ez mindenképpen előrelépésnek tekintendő, ezért üdvözlöm.

 
  
  

Jelentés: Barbara Weiler (A7-0136/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Paulo Alves (S&D) , írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, mivel nagyon sok országban hatalmas az egyenlőtlenség a vállalkozások tekintetében alkalmazott fizetési feltételek terén, amikor az államról, a kis- és középvállalkozásokról (kkv-k) és nagyvállalatokról van szó. Mindannyian tudjuk, hogy a jelenlegi gazdasági válságban, amely rengeteg nehézséget okoz, a vállalatok egyre több likviditási problémával küzdenek, és nagyon sok tagállamban megnövekedett csődkockázat is fenyegeti őket. A problémát rendezni próbáló irányelv hatása korlátozott volt, és a ma elfogadott javaslat fontos lépést jelent a kifizetések határidejének megállapítása és teljesítése szempontjából nemcsak a vállalatok és állami szervezetek közötti kapcsolatokban, hanem a vállalatok egymás közötti kapcsolataiban is. Mostantól rendelkezünk egy olyan jogszabállyal, amely nagyobb hatékonyságot biztosít a fizetési határidők tekintetében, átlátható rendszert teremt a késedelmes fizetések bírságolása ügyében, és ez hatékony javulást hoz az állam és a nagyvállalatok által a kis- és középvállalkozásokkal szemben elkövetett visszaélések elleni fellépésben is. Ezt az irányelvet a tagállamoknak sürgősen végre kell hajtaniuk, hogy véglegesen megoldódjon a hosszú fizetési határidők, illetve a fizetések elhúzódásának problémája.

 
  
MPphoto
 
 

  Roberta Angelilli (PPE) , írásban. – (IT) A kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó szerződéses kötelezettségek állami szervek vagy magánvállalatok általi teljesítése nemcsak állampolgári kötelesség kérdése, hanem felelősséget is jelent egy sor olyan negatív feltétel tekintetében, amelyek a hitelező vállalatokra, különösen a kis- és középvállalkozásokra járnának súlyos következményekkel. A gyors kifizetés ezen vállalatok számára stabilitást, növekedést, munkahelyteremtést és befektetéseket jelent.

Sajnos az Európai Bizottság adatai szerint Európában igen gyakoriak a késedelmes fizetések, amelyek ártanak a versenyképességnek. Különösen az állami hatóságok felelősek ezekért a nehézségekért, mivel nem kezelik megfelelően a költségvetésüket és a pénzforgalmat, vagy pedig a túlságosan nagy bürokrácia akadályozza az adminisztratív gépezet működését. Néha úgy állnak át egy másik kiadási rendszerre, hogy figyelmen kívül hagyják korábbi kötelezettségeiket, amelyeket pedig a megkötött szerződések feltételei szerint teljesíteniük kellene.

Ezért úgy gondolom, hogy kötelességünk olyan intézkedéseket elfogadni, amelyek pótolják az előző, 2000/35/EK irányelv hiányosságait, oly módon szorítva vissza a késedelmes fizetés jelenségét, hogy eltántorítsák az adósokat a késedelmes fizetés gyakorlatától, és lehetővé tegyék a hitelezők számára, hogy késedelmes fizetés esetén teljes mértékben és hatékonyan gyakorolják jogaikat.

 
  
MPphoto
 
 

  Liam Aylward (ALDE) , írásban. – (GA) Igennel szavaztam erre az időszerű jelentésre és a harmincnapos fizetési határidő megszabására. A kkv-k az európai gazdaság sarokkövei, az Európai Unió vállalatainak 99,8%-át képezik, és ők adják az uniós foglalkoztatottság 70%-át. A jelentésben foglalt, a késedelmes fizetéseket kezelő lépések gyakorlatiasan támogatják a kkv-kat, valamint biztosítják azt is, hogy a kisebb vállalatok ne legyenek veszteségesek a kifizetetlen számlák miatt.

Az új jogszabályok jobb befektetési körülményeket teremthetnének, és lehetővé tehetnék a kkv-k számára, hogy az innovációra és a fejlődésre összpontosítsanak. Ezenkívül örülök, hogy a jelentés biztosítani kívánja, hogy az új lépések nem növelik tovább a meglévő bürokráciát, valamint hogy a kkv-k elé nem gördítenek újabb bürokráciával kapcsolatos vagy adminisztratív akadályokat.

 
  
MPphoto
 
 

  Zigmantas Balčytis (S&D) , írásban. – (LT) A jelentés mellett szavaztam, és örülök, hogy az Európai Parlament és a Tanács egyezségre jutott, amely nagyon fontos, különösen a kkv-k számára. A kkv-k az Európai Unió versenyképességének megalapozói és a legnagyobb munkahelyteremtők, a válság pedig világosan megmutatta, hogy ezek a vállalkozások a legsérülékenyebbek is. Emellett a tagállamok politikái nem kedveznek túlságosan a fejlődésüknek, mivel az olyan uniós jogszabályokat mint a kisvállalkozói intézkedéscsomag („Small Business Act”) nem ültetik teljes egészében gyakorlatba és nem alkalmazzák őket. A válság alatt rengeteg vállalat ment csődbe, ez pedig hatalmas veszteség. Éppen ezért örülök ennek a lépésnek, amely kicsi ugyan, de nagy jelentősége van a kisvállalkozások szempontjából, ugyanis világosan meghatározza a fizetési időszakokat. Valóban világos és átlátható környezetet hozunk létre a kisvállalkozások számára, és segítjük az üzleti kultúra kialakulását.

 
  
MPphoto
 
 

  Sergio Berlato (PPE) , írásban. – (IT) A késedelmes fizetések elleni új irányelv elfogadásával, amely kézzelfogható támogatást nyújt a cégeknek, különösen a kis- és középvállalkozásoknak, az Európai Parlament olyan jelentős lépést tesz, amely egyaránt szolgálja a polgárok és az európai termelési rendszer érdekeit. Az átdolgozott irányelv tulajdonképpen pontos fizetési határidőket és megfelelő szankciókat szab meg, hogy így ösztönözze az Unión belül a pontos kifizetéseket az állami és magánszférában. A becslések szerint ez a lépés körülbelül 180 milliárd eurót emel vissza a gazdasági körforgásba: ekkora összeggel tartoznak a hatóságok a vállalkozásoknak szerte az Unióban.

A késedelmes fizetés problémája Olaszországot különösen érzékenyen érinti, ahol a hatóságok átlagosan 128 nap után fizetnek, szemben az európai 67 napos átlaggal. A késedelmes fizetés negatív hatásai a kereskedelmi ügyletekben emiatt jelentősek. Remélem, hogy a tagállamok kormányai minél hamarabb hatályba léptetik ezt az irányelvet, hogy így elhárítsák az európai belső piac fejlődésének egyik legnagyobb akadályát.

 
  
MPphoto
 
 

  Mara Bizzotto (EFD) , írásban. – (IT) Végre eljutottunk ide, oly sok hónapos késlekedés után: megszavaztuk ezt a jelentést, amely nagyszerű hír vállalataink jövője szempontjából. A késedelmes fizetés olyan jelenség, amely – főleg Olaszországban – vállalatok tízezreit kényszerítette térdre, és szakértői egyesületek számításai alapján az olasz gazdaságnak 30 milliárd eurós kárt okozott. A különleges szempontoktól és tagállami helyzetektől függetlenül a jelentés mellett teszem le a voksomat, amely végre fekete-fehér szabályokat fektet le az állami és a magánszférában tevékenykedők számára. A gazdasági válság már elég sok csődöt, üzembezárást és tevékenységmegszüntetést okozott. Ezzel a lépéssel Európa tényleg segítő jobbot nyújt azoknak a kisvállalkozásoknak, amelyeket a válság miatt állandóan a banki kölcsönök fojtogatnak, és máris kritikus helyzetben találják magukat a késedelmes kifizetések miatt. Az irányelv alkalmazásával legalább el tudjuk kerülni azokat a helyzeteket, amikor a vállalatoknak más állami vagy magánvállalatok által okozott adósság miatt kell beszüntetniük a tevékenységüket.

 
  
MPphoto
 
 

  Sebastian Valentin Bodu (PPE) , írásban. – (RO) Egy bizonytalan gazdasági környezetben a késedelmes fizetések rendkívül negatív hatással járnak a kis- és középvállalkozásokra, amelyeknek szükségük van a pénzre, hogy kifizethessék alkalmazottaikat és beszállítóikat. A kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetésekkel foglalkozó új rendelkezések – amelyekről a Parlament és a Tanács október 5-én állapodott meg – megkönnyíthetik és felgyorsíthatják a vállalatok számára az esedékes összegek behajtásának folyamatát. A kis- és középvállalkozások a gazdaság hajtómotorjai, még válság idején is. Ez minden európai gazdaságban így van. Az Európai Parlament biztosította, hogy minden résztvevő azonos bánásmódban részesüljön, és hogy a szabályok mindenkire vonatkozzanak, és ez nagyon sok európai kis- és középvállalkozás előnyére válik.

A megállapodásnak köszönhetően a kkv-k nem fognak többé bankként működni az állami vállalatok és nagy cégek számára. Az Európai Parlament azon ajánlása, miszerint a kkv-k csak azután fizessenek hozzáadottérték-adót, miután megtörtént az általuk kibocsátott számlák kifizetése, valamint a kifizetések végleges fizetési határidejének megállapítása segíteni fog azoknak, akik a túlélésükért aggódtak a piacok hanyatlásának idején.

 
  
MPphoto
 
 

  Vito Bonsignore (PPE) , írásban. – (IT) A jelentés mellett szavaztam, mert rendkívül fontosnak tartom, hogy minden lehetőt megtegyünk a kkv-k versenyképességének erősítése érdekében. Továbbá pedig a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetésekkel szembeni fellépést folytatni kell, különösen a jelenlegi gazdasági recesszióban, hiszen ez elfogadhatatlan visszaélés. A késedelmes fizetés negatív hatásai jelentősek, a hitelező vállalatoknak jelentős kiadásokat okoznak, csökkentik a pénzáramlást és a befektetési lehetőségeket, és káros hatással vannak a kkv-k versenyképességére.

Ez az irányelv olyan lépéseket tartalmaz, amelyek eltántorítják az adósokat a késedelmes fizetéstől, és amelyek lehetővé teszik a hitelezőknek jogaik gyakorlását, valamint speciális és pontos szabályokat hoz az adósságok megfizetésére a késedelmes fizetésekkel kapcsolatos értesítéseket, a behajtás költségeit és a 30 napos határidőt illetően, kivéve ha egy adósság esetében különleges körülmények állnak fenn. Ezek a szabályok kötelezettségeket rónak az állami hatóságokra, és eltántorítják őket olyan magatartási formáktól, amelyek negatív következményekkel lennének a kis- és középvállalkozásokra, és veszélyeztetnék az elfogadott politikák hitelességét.

A gyors fizetés szükséges és alapvető feltétele a befektetéseknek, a növekedésnek és a munkahelyteremtésnek.

 
  
MPphoto
 
 

  Françoise Castex (S&D) , írásban. – (FR) Én is elégedett vagyok a fizetési határidők tekintetében elfogadott megoldással, és nagyon örülök, hogy elfogadták a Szocialisták és Demokraták javaslatát is, amely hosszabb intervallumot enged az állami egészségügyi szerveknek, ahol a bonyolult költségvetési folyamatok miatt hosszabb fizetési határidőkre kell számítani. Továbbá pedig ha tiszteletben tartjuk a magánvállalkozások közötti szerződési szabadságot, jelentős garanciát vezetünk be azzal, hogy megtiltjuk a túlzott fizetési határidőket a hitelezők felé, akik gyakran kkv-k.

 
  
MPphoto
 
 

  Nikolaos Chountis (GUE/NGL) , írásban. – (EL) Tartózkodtam a szavazáskor, mivel a jelentés megerősíti a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy nyomást gyakoroljon az adós tagállamokra azzal, hogy olyan időszakban javasol szigorú intézkedéseket, amikor ezen államok államháztartása rossz állapotban van. Ez a fajta nyomásgyakorlás, miszerint azonnal rendezni kell az adósságokat, és a kamatok formájában kirótt súlyos monetáris szankciókkal való fenyegetés elsősorban azon vállalatok érdekeit szolgálja, amelyek úgy használják ki a válságot, hogy csökkenteni próbálják a szociális védelmet és az alkalmazottak fizetését, vagy befagyasztják ezeket. Nem állja meg a helyét az az érv sem, amely szerint ez segítene a kis- és középvállalkozásokon, mivel a rendeletben ismertetett adatok alapján a kérdéses vállalatok nem kis- és középvállalkozások. Ezt a lépést az garantálná, ha előzőleg a munkavállalók valódi gazdasága erőteljes támogatást kapna, valamint a szociális és gazdasági kohézió elősegítése is megtörténne.

 
  
MPphoto
 
 

  Lara Comi (PPE) , írásban. – (IT) Támogatom a 2000/35/EK irányelv megerősítését és azon szükséges eszközök azonosítását, amelyek megszüntetik vagy csökkentik a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetéseket. Figyelmem középpontjában a kkv-k állnak, amelyek az európai piac jelentős részét képezik a jólét és a munkahelyteremtés szempontjából. Az Európai Bizottság ezen politikai választása egy lépés a megfelelő irányba azzal a céllal, hogy a kkv-k számára megfelelőbb üzleti környezetet teremtsen. Ami az elrettentő hatású 8%-os kamatot illeti, némiképp aggódom az országom és más európai országok bizonyos régiói miatt, amelyek tényleg küzdenek azért, hogy tiszteletben tartsák az új szabályokat. Remélem, hogy ez az új megközelítés valódi lehetőség lesz a változásra. Most az irányelv belső jogrendszerekben történő hatályba lépésének nyomon követésére kell összpontosítanunk, és ebbe bele kell vonni a regionális és helyi hatóságokat is, hogy biztosítsuk, hogy a végrehajtás mindenhol rendesen végbemenjen.

 
  
MPphoto
 
 

  Vasilica Viorica Dăncilă (S&D) , írásban. – (RO) Remélem, hogy a kereskedelmi ügyletekkel kapcsolatos késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló irányelv hatályba lépése sokat használ az Európai Unió kis- és középvállalkozásainak, amelyek így több védelmet kapnak, valamint forrásokat a befektetéseik növelésére és az új munkahelyek megteremtésére. Ugyanakkor remélem, hogy az irányelv leegyszerűsíti a behajtási mechanizmusok fejlesztését, mivel az állami hatóságok késedelmes fizetései kiegyensúlyozatlanságot okoznak a kis- és középvállalkozások működésében, és így tágabb értelemben a piacéban is.

 
  
MPphoto
 
 

  Luigi Ciriaco De Mita (PPE) , írásban. – (IT) A kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó, vállalatok közötti vagy vállalatok és állami hatóságok közötti késedelmes fizetés jelenleg a gazdasági növekedés beindulását gátoló egyik probléma. A kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetés elleni fellépésről szóló irányelv elfogadása hatalmas előrelépést jelent, amely megfelelő előkészítést igényel, elsősorban a közszférában, politikai és adminisztratív értelemben egyaránt. Politikai értelemben oly módon, hogy a pénzügyi és költségvetési tervezés nemcsak az uniós szabályok Stabilitási és Növekedési Paktumra tett hatásával, hanem a késedelmes fizetések új szabályainak hatásával is számolni tud, amelyeket ha nem rendeznek kielégítően, különböző szinteken közvetlen és reflexhatást is kifejthetnek a kormányok mozgásterére. Adminisztratív értelemben megfelelő előkészítésre van szükség az állami szervek megfelelő pénzügyi kezeléséhez, kezdve a tartozások és a kiadások közötti aránnyal, hogy az adóbevételeket és így az embereket ne húzzák a kamatfizetésekhez hasonló terhek, amelyek jelentős hatással volnának az államháztartásra. Végül pedig több ágazatban fontos a különleges éberség és a rugalmasság: ide tartozik az egészségügy is, amelyben a hatóságok jelentős késedelmi fizetéseket halmoztak fel a vállalkozásokkal szemben a nyújtott javakért és szolgáltatásokért.

 
  
MPphoto
 
 

  Diane Dodds (NI) , írásban. – A jelenlegi gazdasági helyzet meglehetősen megnehezíti a kis- és középvállalkozások puszta létét is, és ehhez plusz teherként járul a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések súlya. Ezért minden olyan mechanizmust üdvözölni kell, amely védeni próbálja ezeket a vállalkozásokat a késedelmes fizetésekhez kapcsolódó pluszkiadásoktól és ezek pénzügyi következményeitől.

Úgy gondolom azonban, hogy a brit kormánynak kellene szabályoznia ezt a kérdést, nem pedig az Európai Uniónak, hogy biztosítsa, hogy a vállalatok és a kormányszervek teljesítik fizetési kötelezettségeiket. A jelentés – bár sok érdemmel bír – bizonyos tekintetben további pontosításokra szorul, és ezért úgy döntöttem, hogy tartózkodom a szavazástól.

 
  
MPphoto
 
 

  Edite Estrela (S&D) , írásban. – (PT) A kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló jelentés mellett szavaztam, mivel olyan harmonizált lépések elfogadását teszi lehetővé, amelyek különösen fontosak lehetnek a vállalatok – kiváltképp a kis- és középvállalkozások – teljesítménye szempontjából a jelenlegi gazdasági válságban. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy az egészségügyi ágazat számára garantált felmentési rendszer pozitív tényező.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) A késedelmes fizetések rendkívül súlyos következményekkel járnak a globális gazdaságra nézve, és különösen megsemmisítő csapást mérhetnek a kis- és középvállalkozásokra (kkv-kra). Ennek a hatásai a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válságban még pusztítóbbak. A közigazgatás által mutatott rossz példa elfogadhatatlan, mint ahogy azt Portugália igen súlyos példája is bizonyítja. Olyan intézkedésekre van szükség, amelyek megzabolázzák a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetéseket, hogy védjék az európai gazdaság állapotát és elkerüljék azokat a helyzeteket, amikor a termelési struktúrákat pénzügyi okok fojtogatják, valamint amikor a pénzügyi termékek túlárazása növeli a bankszektortól való függőséget. Szeretném kiemelni a mezőgazdasági termelők különleges helyzetét, akiknek terményeit a szupermarketek és forgalmazók gyakran késve fizetik ki. A teljesített és leszámlázott szolgáltatások kifizetésére vonatkozó 30 napos maximális határidő – amely 60 napra növelhető – ésszerű a kereskedelmi kapcsolatok mérlege szempontjából, és elősegíti a kötelezettségek időbeni teljesítésének gyakorlatát.

 
  
MPphoto
 
 

  Louis Grech (S&D) , írásban. – A Weiler-jelentés mai elfogadása fontos változást jelez a fizetések terén az üzleti kapcsolatokban. Jelenleg általános – és ami még nyugtalanítóbb: elfogadott – gyakorlat, hogy az állami hatóságok nyomást gyakorolnak a kis- és középvállalkozásokra, hogy olyan megállapodást írjanak alá, amelyek lehetővé teszik a számlák késedelmes fizetését.

Málta jó példa erre. Számtalan kkv, amelyek a magánszféra foglalkoztatottságának 70%-át adják ki, komoly pénzforgalmi nehézségekkel néz szembe a vállalatok, különösen a hatóságok – ideértve a kormányt is – késedelmes fizetési gyakorlata miatt.

Számos tagállamban az állami hatóságokra vonatkozó 60 napos határidő komoly védelmet biztosít a kkv-k és az állampolgárok számára. Ahhoz, hogy ez a rendelkezés valóban hatékony legyen, az egyes tagállamokban az irányelv helyes átültetésére és végrehajtására, valamint a Bizottság szigorú nyomon követésére lesz szükség. Csak ekkor lehet majd ezt az új jogszabályt úgy értékelni, mint amely valóban kézzelfogható előnyt nyújt különösen a polgárok és a kkv-k számára.

 
  
MPphoto
 
 

  Jarosław Kalinowski (PPE) , írásban. – (PL) Az üzleti tranzakciók fizetési határidői kiemelt jelentőségűek az európai gazdaságok megfelelő működése szempontjából. Sajnos a tagállamok között jelentős eltérések mutatkoznak, ha a fizetési határidőknek való megfelelőségről van szó, és ez a jelenleg érvényben lévő 2002. augusztus 8-i 2000/35/EK irányelv óvatos ellenőrzését teszi szükségessé.

A tranzakciókból hiányzó fegyelem különös veszélyt jelent az olyan országok kis- és középvállalkozásai számára, amelyeket súlyosan érintett a gazdasági válság. A késedelmes fizetés gyakran a belső piacon és a határokon átívelő kereskedelemben is nehézségeket okoz. Ezért támogatom az előadó azon javaslatát, hogy szigorítsunk a jogszabályon, és vezessünk be olyan eszközöket, amelyekkel védjük a vállalatokat, valamint kötelező kártérítést és kamatokat szabjunk meg a késedelmes fizetések kiküszöbölése érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  Elisabeth Köstinger (PPE) , írásban. – (DE) Örülök a jelentésről hozott döntésnek, amely kifejezi, hogy határozottan kiállunk a kis- és középvállalkozások mellett. A késedelmes fizetés hatalmas gazdasági probléma az Unión belüli kereskedelmi tranzakciókban. A mezőgazdasági ágazatban is komoly problémát okoz, ha a likviditási problémákat a mezőgazdasági vállalkozásokra hárítják. Ezeknek a módszereknek a világosan meghatározott fizetési határidők véget vetnek. Támogatom a jelentésben javasolt 30 napos fizetési határidőt, valamint a 60 napos általános felső határidő bevezetését is. Érthetetlennek tartom, hogy nagyon sok tagállamban a közigazgatással kapcsolatos tranzakciók esetén a közpénzek kifizetése késik. A késedelmes fizetés súlyosan károsítja az üzleti környezetet és a belső piacot, valamint közvetlen hatása van a tagállamokra. A fix átalányösszeg kártérítésként történő megfizetése a késedelem első napjától számítva kézzelfogható módszernek tűnik a fentiek elkerülésére.

 
  
MPphoto
 
 

  Giovanni La Via (PPE) , írásban. – (IT) A Weiler-jelentés mellett szavaztam, mert alapvető fontosságúnak tartom az állami szféra hitelezőinek védelmét, amelyek javarészt kis- és középvállalkozások. Ez a lépés körülbelül 180 milliárd eurónyi likvid eszköz visszahelyezését jelenti a gazdasági körforgásba: ez az a teljes összeg, amellyel a tagállamok közigazgatásai tartoznak a különféle vállalatoknak. Nagyon fontos lépés ez, mert a vállalatok automatikusan jogosulttá válnak a késedelmi kamatok megfizetésének követelésére, valamint legalább 40 EUR fix összegű átalányt is kaphatnak a behajtáshoz kapcsolódó költségek fedezése érdekében. A vállalatok ezenfelül kérhetik minden olyan ésszerű költségük megtérítését, amely tartozásaik behajtásával kapcsolatos. Azt hiszem, hogy ez a kezdeményezés ösztönzőleg hat majd a tagállamokra, hogy pontosan meghatározott fizetési határidőket szabjanak meg. Ezenkívül pedig bevezethetnek vagy fenntarthatnak olyan törvényeket és rendelkezéseket is, amelyek jobban kedveznek a hitelezőknek, mint a jelen irányelv.

 
  
MPphoto
 
 

  Erminia Mazzoni (PPE) , írásban. – (IT) Szerintem a kisvállalkozói intézkedéscsomagban (Small Business Act) található javaslatok közül a 2000/35/EK irányelv módosítása volt a legfontosabb. A késedelmes fizetés sok ország közigazgatásában rutinná vált (és Olaszország egyértelműen idetartozik). Ha az európai átlag a határidőtől számított 180 nap, elképzelhetjük, hogy bizonyos esetekben milyen rendkívüli késedelmek lépnek fel, valamint hogy ezek hatást gyakorolnak a kis- és középvállalkozásokra.

Paradox módon az állam megköveteli az illetékek és adók pontos befizetését, és már első késedelmes naptól kezdve kamatokat számít fel, azonban figyelmen kívül hagyja a saját kötelezettségeit, amikor ő van az adós helyén. A most megszavazott módosítás nagyon fontos ebben a súlyos gazdasági helyzetben, de önmagában nem oldja meg a helyzetet. Ha az egyes tagállamok nem módosítják az állami hatóságokkal szemben fennálló adósságok behajtási folyamatát, hogy ez rövidebb és hatékonyabb legyen, az elfogadott rendelkezések nem lesznek hatásosak.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) A vállalatok közötti vagy pedig vállalatok és állami szervek közötti kereskedelmi ügyletekkel kapcsolatos késedelmes fizetés felelős a kis- és középvállalkozások (kkv-k) pénzforgalmi problémáiért, és gyakran hozzájárul saját kifizetéseik késedelméhez, olyan ördögi kört teremtve, amellyel nagyon nehéz szembeszállni. Biztosak vagyunk abban, hogy a javasolt új szabályok átültetése fontos előrelépést jelent a helyzet megoldásában, és így támogatja a vállalatokat abban, hogy szembenézzenek a gazdasági és pénzügyi válsággal. A javasolt szankciók arányosak és szükségesek, és remélhetőleg megszüntetik azokat a helytelen kereskedelmi gyakorlatokat, amelyeket a vállalatok folytatnak.

 
  
MPphoto
 
 

  Alajos Mészáros (PPE) , írásban. – (HU) Elengedhetetlen volt a késedelmes fizetési irányelvről szóló állásfoglalás elfogadása, ezt támasztottam alá szavazatommal is. A délelőtti vita is rámutatott, mennyire közeliek és érezhetőek még a közelmúltban tagállamainkat sem kímélő válság hatásai. Változtatnunk kell számos dolgon a belső piac hatékony működéséhez. Ennek részeként a jelentés helyesen a pontos fizetés kultúrájába való átmenetet irányozza elő. Elérhető lesz, hogy a késedelmes fizetések olyan következményekkel járjanak, amelyek a fizetési késedelmet előnytelenné teszik.

A felülvizsgálatot megelőző hatástanulmány szerint a hatóságokat több tagállamban rossz fizetési fegyelem jellemzi, nagyon remélem, hogy a mai döntéssel ezen is változtatni tudunk. Végezetül, a kkv-k életének egyszerűbbé tétele állhat az első helyen ebben a kérdéskörben is. Megoldást kínálnak a javasolt alternatív vitarendezési mechanizmusok, valamint a tagállami gyakorlatok megismertetése. Az európai e-Justice portálon keresztül kínálkozó lehetőségek kiaknázása a hitelezők, vállalkozások gondtalanabb működését szolgálhatja.

 
  
MPphoto
 
 

  Miroslav Mikolášik (PPE) , írásban. – (SK) Üdvözlöm a Bizottság javaslatát, amely a késedelmes fizetések által okozott problémákat próbálja orvosolni, mivel ezek komoly gondokat vetnek fel különösen a határokon átívelő kereskedelmi ügyletek terén, miután veszélyeztetik a jogbiztonságot.

Annak érdekében, hogy a késedelmes fizetés következményei elrettentőek legyenek, gyors folyamatokra van szükség a vitathatatlanul hatalmas, a késedelmes fizetésekhez köthető adósság visszafizetésére, amelyet a gyors fizetési kultúra létrehozásával lehetne megoldani. A módosító javaslat, amely egy széles körűen elérhető internetes folyamat segítségével a vállalatokkal vagy állami hatóságokkal szembeni fizetésbehajtást célozza meg, pozitív előrelépés lesz az ilyen kifizetetlen tartozások egyszerűsített és gyorsított beszedése terén. Elsősorban a kis- és középvállalkozásokra lesz kedvező hatással, amelyek a leginkább szenvednek a késedelmes fizetések és a bonyolult behajtási folyamatok miatt.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) A kifizetetlen tartozások nagy pénzügyi kockázatot jelentenek, különösen a kis- és középvállalkozások számára. A fizetési morál hiánya különösen a válság idején súlyosan korlátozhatja a likviditást. Bizonyára van előnye az olyan lépéseknek, amelyek nagyobb lelkiismeretességhez vezetnek a kifizetésekkel kapcsolatban. Azért tartózkodtam, mert nem vagyok meggyőződve arról, hogy értelme van ezt páneurópai szinten szabályozni, vagy hogy ez a megoldás pozitív hatással lenne a fizetési morálra.

 
  
MPphoto
 
 

  Claudio Morganti (EFD) , írásban. – (IT) A jelentés a késedelmes fizetések problémájával próbál megküzdeni, amely destabilizálja a piacot, és mindenekfelett káros a kis- és középvállalkozásokra, amelyeket különösen tisztelek. A jelentés melletti szavazatomat tekintsék abbéli reményem kifejezésének, hogy egy olyan új kereskedelmi kultúra születésének lehetünk tanúi, amely elősegíti az időbeni kifizetéseket, és amelyben a késedelmes fizetéseket az ügyfél pozíciójával való elfogadhatatlan visszaélésként és szerződésszegésként kezelik, nem pedig általános gyakorlatként.

 
  
MPphoto
 
 

  Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE) , írásban. – (LT) Azért szavaztam az állásfoglalás mellett, mert hiszek abban, hogy a jobban kezelt fizetési megállapodások jótékony hatással vannak a kis- és középvállalkozásokra (kkv-kra) és általában az üzleti kultúrára. Úgy gondolom, hogy a dokumentum egyik rendelkezése, a gyorsan fizetők jegyzékének közzététele különösen haladó. Ezek az intézkedések nemcsak a vállalatokat (különösen a kis- és középvállalkozásokat) ösztönöznék arra, hogy időben fizessenek egymásnak, és így csökkentsék a likviditási problémák kockázatát, hanem növelné a bizalmat is, és így egyúttal az ilyen vállalatok versenyképességét.

 
  
MPphoto
 
 

  Alfredo Pallone (PPE) , írásban. – (IT) A Weiler-jelentés mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy mindenképpen meg kell határozni egy olyan plafonértéket, ami alatt ezeket a vállalatokat ki kell fizetni. Ez az igény egyre sürgetőbb és fontosabb a válság idején. A kis- és középvállalkozások és a vállalkozók jelentős szerepet játszanak a gazdaságainkban, és kulcsfontosságú szerepük van a munkahelyteremtésben és az adóbevételek termelésében, valamint ők az innováció és a növekedés motorjai is. Sajnos túl gyakran láthattuk, hogy a közigazgatás több millióval tartozik az ilyen vállalatoknak, és pontosan a késedelmes fizetések miatt be kell szüntetniük a tevékenységüket, vagy csődbe mennek. Ezért remélem, hogy a végrehajtás során más tényezőket is figyelembe vesznek, lazítanak a Stabilitási Paktum által az állami hatóságok számára előírt kötelezettségeken, és ugyanakkor fokozatosan csökkentik a fizetési határidőket. Ez mindkét követelményt tartalmazná, és az minden ország javára válna. Remélem, hogy a tagállamok az irányelvet gyorsan átültetik, hogy minél hamarabb alkalmazhatóvá váljon. Nekünk, törvényhozóknak ez kötelességünk, és tartozunk ezzel a hitelező vállalatoknak.

 
  
MPphoto
 
 

  Robert Rochefort (ALDE) , írásban. – (FR) A késedelmes fizetések pénzügyi nehézségekkel járhatnak, akár csődöt is vonhatnak maguk után, különösen a kkv-k esetében: az Európai Bizottság szerint a késedelmes fizetések az európai gazdaság évi kb. 180 milliárd eurójába kerülnek. Egyéb tanulmányok évi 300 milliárd euróról beszélnek, ami a görög államadósságnak felel meg. A jelenlegi gazdasági helyzetben örülök, hogy a Tanács és a Parlament már az elején meg tudott egyezni abban, hogy ezen a területen az európai jogszabályok alapos felülvizsgálatára van szükség. Az Európai Parlament hozzájárulása ebben a kérdésben jelentős volt. Biztosítottuk, hogy a végleges szövegből a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság által megszavazott különféle javítások se hiányozzanak, különösen a következők: magasabb késedelmi kamatok a késedelmes fizetés esetén; a vállalatok közötti ügyletek esetén az alapértelmezett 30 napos fizetési határidő, amelyet bizonyos körülmények között 60 napra lehet hosszabbítani; az állami intézmények esetén legfeljebb 60 napos fizetési határidő; nagyobb rugalmasság az állami egészségügyi intézmények, valamint az állami gyógyászati és szociális intézmények esetében; és végül a behajtási költségekért járó kártérítés egyszerűsítése (egységesen 40 euró).

 
  
MPphoto
 
 

  Crescenzio Rivellini (PPE) , írásban. – (IT) Szeretnék gratulálni Weiler asszonynak a kiváló munkáért. Az Európai Parlament zöld utat adott azoknak az új jogszabályoknak, amelyek korlátozzák azokat a késedelmes fizetéseket, amelyekkel a hatóságok a beszállítóiknak tartoznak; utóbbiak java kis- és középvállalkozás. A Parlament jóváhagyta, hogy a hatóságok 30 napon belül kötelesek fizetni a megkapott szolgáltatásokért és javakért. Amennyiben ez nem történik meg, 8%-os késedelmi kamatot kell fizetniük.

A munka időben történő kifizetése a tisztességes magatartás alapvető elve, ugyanakkor pedig létfontosságú szerepet játszik egy vállalat stabilitásában, a hozzáférhető tőkéjével kapcsolatban, valamint a hitelezéshez és finanszírozáshoz való hozzáférésében is. Ez az új irányelv, amelyet az elfogadásától számított 24 hónapon belül végre fognak hajtani a tagállami jogrendszerekben, az egész európai gazdaság javára válik.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – Mivel a késedelmes fizetésnek számos és egymással összefüggő okai vannak, csak széles körű kiegészítő intézkedésekkel lehet fellépni ellene. A Parlament ezért úgy gondolja, hogy a késedelmes fizetések orvoslását megcélzó jogi megközelítés szükséges, de nem elégséges. A Bizottság „kemény” megközelítését, amely szigorú szankciókat és elrettentő jellegű intézkedéseket tartalmaz, ki kell szélesíteni, hogy „puha” intézkedések is belekerüljenek, amelyek pozitív ösztönzéseket tartalmaznak a késedelmes fizetéseket illetően.

Továbbá pedig az irányelv végrehajtásával párhuzamosan támogatni kell a gyakorlati intézkedéseket is, mint például az elektronikus számlák használatát.

 
  
MPphoto
 
 

  Marco Scurria (PPE) , írásban. – (IT) Olaszország az az ország, ahol a vállalatok a leginkább szenvednek a hatóságok késedelmes fizetései miatt: itt a beszállítók kifizetésének átlagos határideje 180 nap, szemben az európai 67 napos átlaggal. Ez pénzügyi problémákhoz, a befektetési lehetőségek drasztikus csökkenéséhez és a versenyképesség elvesztéséhez vezet, különösen a kkv-k esetében.

A ma megszavazott irányelv eltántorítja az adósokat a késedelmes fizetéstől, és lehetővé teszi a hitelezőknek, hogy hatékonyan védjék érdekeiket az ilyen késések esetén, bevezetve a késedelmes fizetés által okozott jogot a késedelmi kamatra akkor is, ha ez nem jelenik meg a szerződésben. Arra is kényszeríti a hatóságokat, hogy legfeljebb 60 napon belül kifizessék a munkát, feltéve hogy a szolgáltatás kielégítő volt.

Az irányelv elfogadása igazán nagy segítség a vállalataink számára: manapság minden negyedik vállalat beszünteti a tevékenységét az elégtelen pénzügyi likviditás okozta problémák miatt. Ezek az új fizetési szabályok azt jelentik, hogy a vállalatok visszanyerik versenyképességüket a piacon, így nem szűnnek meg munkahelyek.

 
  
MPphoto
 
 

  Marc Tarabella (S&D) , írásban. – (FR) A Parlament azzal, hogy óriási többséggel elfogadta a késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló irányelvre irányuló javaslatról kidolgozott jelentést – amely kollégám, Barbara Weiler munkája –, kiegyensúlyozott és világos szabályokat hozott, amelyek elősegítik a fizetőképességet, az innovációt és a munkahelyteremtést. Az általunk javasolt intézkedések a kisvállalkozások és az állami kórházak javára válnak.

Az előbbieknek már nem kell szembenézniük a késedelmes fizetésekkel járó pénzügyi problémákkal, az utóbbiaknak pedig különleges státuszuk miatt 60 nap kiterjesztett fizetési idő áll a rendelkezésére, mivel ezek finanszírozása a társadalombiztosítási rendszerek visszatérítéseiből származik. A Tanáccsal kötendő megállapodásunk az irányelv gyors hatálybalépését, valamint a tagállamok általi korai, akár 2011. januári átültetését is lehetővé teszi. Örülök, hogy a szavazás ilyen hatékony volt.

 
  
MPphoto
 
 

  Salvatore Tatarella (PPE) , írásban. – (IT) Az elmúlt években a késedelmes fizetések egyre súlyosabb terheket róttak a vállalatok pénzügyeire. Komoly és veszélyes problémát jelentenek, amely rontja a pályázati rendszer minőségét, súlyosan aláássa a kisvállalkozások túlélését, valamint hozzájárul az európai gazdaság csökkenő versenyképességéhez. A statisztikai adatok riasztóak, különösen Olaszországot tekintve, ahol átlagosan 186 nap után fizetnek, de a regionális kormányzásban az egészségügyi ágazatban ez a késedelem akár a 800 napot is elérheti. Ez a szégyenteljes gyakorlat nagyon gyakran kényszerítette arra a kis- és középvállalkozásokat, hogy beszüntessék tevékenységüket. A jelentés segítségével nagy lépést tettük előre azzal, hogy az állami szektor magánszférával szemben fennálló tartozásait 60 napon belül törleszteni kell. A jogszabály elfogadása természetesen nem old meg mindent egy csapásra, de mindenképpen jó kiindulópont ennek az ördögi körnek a megszakítására, különös tekintettel az állami hatóságokkal való ügyletekkel kapcsolatban. Azzal, hogy a hatóságok hatékonyan és gyorsan kifizetik a tartozásaikat, nagy lépést tesznek előre, és ennek az európai gazdaságra is jótékony hatása lesz. Remélem, hogy a tagállamok, és különösen Olaszország, gyorsan átültetik ezt a jogszabályt.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Teixeira (PPE) , írásban. – (PT) A jelentés nagyban hozzájárult a vállalatok közötti vagy a vállalatok és a közigazgatás közötti kereskedelmi ügyletekkel kapcsolatos késedelmes fizetések problémájának megoldásához. A kezdeményezés célja a nagyobb fokú likviditás elérése az Európai Unió vállalatai között a harmonizáció segítségével. A késedelmes fizetések elleni küzdelem különösen üdvözlendő a jelenlegi válsághelyzetben, hiszen a késedelmes fizetések negatív hatással vannak a vállalatok tevékenységére. Az intézkedés célja, hogy hozzájáruljon a belső piac könnyebb működéséhez oly módon, hogy sürgeti a határidők módosítását, és követeli a szankciók bevezetését az olyan esetekben, amikor a határidőket nem tartják be.

Ebben az értelemben üdvözlöm a jogszabályi javaslatot, amely egy 30 napos általános határidő állít fel a vállalatok közötti, valamint a vállalatok és a közszféra közötti ügyletekre – az utóbbiakra kivételes esetekben 60 napos határidő vonatkozik –, és amely széles körű támogatást élvez az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoportja körében, amelynek magam is tagja vagyok.

Ugyancsak jónak tartom a késedelmi kamat alkalmazását késedelmes fizetés esetén, amelyet az Európai Központi Bank 8%-os referenciakamata alapján állapítottak meg. Véleményem szerint ez az intézkedés elősegíti a kis- és középvállalkozások gazdasági tevékenységének fellendülését, amelyek gazdasági teljesítménye gyakran sérül a bürokratikus akadályok miatt.

 
  
MPphoto
 
 

  Marianne Thyssen (PPE) , írásban. – (NL) Elnök úr, hölgyeim és uraim, most szavaztunk a kereskedelmi ügyletekkel kapcsolatos késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló felülvizsgált irányelvről. A megállapodás a teljes támogatásomat élvezte. A túlságosan hosszú fizetési határidők és a késedelmes fizetések károsak a felelősségteljes vállalatvezetésre, negatívan befolyásolják a versenyképességet és a jövedelmezőséget, valamint veszélybe sodorhatják a vállalatok létezését. Mivel a jelenlegi irányelv nem elég hatékony a késedelmes fizetések megakadályozásában, támogatom a jelenlegi szabályok szigorítását. Ami a maximális fizetési határidőket illeti: a vállalatok számára további garanciákat fogalmazunk meg, mert alapvetően a fizetést 30 napon belül teljesíteni kell. Ez különösen fontos a vállalatok és az állami szervek közötti fizetések esetében. Mostantól kezdve a tagállamoknak és a kormányoknak kell példát mutatniuk. Ez szavahihetőségi kérdés is, azaz az európai intézményeknek a jövőben ugyanazoknak a fizetési határidőknek kell megfelelniük, mint mindenki másnak. Az, hogy az irányelv világosan leírja, hogy az általános fizetési határidőktől való szerződésbeli eltérés csak objektív és tisztességes okok miatt lehetséges, nagyon fontos tényező lesz a végrehajtás során. Végül pedig remélem, hogy a behajtási költségek rögzített összege az egyenes és keskeny ösvényre tereli a későn fizetőket, és ami még jobb lenne: ott is tartja őket. Ez egyaránt jó lenne a vállalatoknak és a munkahelyeknek.

 
  
MPphoto
 
 

  Iva Zanicchi (PPE) , írásban. – (IT) A kereskedelmi ügyletekkel kapcsolatos késedelmes fizetések ellen fellépő Weiler-jelentés mellett szavaztam.

Az üzleti tevékenységet nagymértékben hátráltatják az adósságok vagy a késedelmes fizetések, amelyek gyakran okai annak, hogy az egyébként fizetőképes vállalkozások egyfajta dominóhatás miatt csődbe mennek. A késedelmes fizetések gyakori eseménynek számítanak Európában, ez pedig káros a vállalatokra, különösen a kisvállalkozásokra nézve.

Továbbá pedig a legtöbb tagállamban az állami hatóságok rendszeresen későn fizetnek, ha pénzügyi nehézségeik támadnak. Felmerült tehát annak a szükségessége, hogy megerősítsük a meglévő jogszabályi intézkedéseket oly módon, hogy a vállalatok, különösen a kkv-k támogatásával fellépjük a késedelmes fizetés ellen, és pontos határidőket, valamint megfelelő szankciókat határozzunk meg ezek megszegői számára.

 
  
  

Jelentés: Ilda Figueiredo (A7-0233/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Paulo Alves (S&D) , írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, mivel a szegénység igen súlyos probléma, amely 85 millió európait érint, így egyikünk sem maradhat érdektelen. Ennek a kérdésnek minden prioritásunk előtt kell lennie, és kollektív választ érdemel, amely biztosítja, hogy a társadalmi bizonytalanságban lévők is megőrizhetik a méltóságukat. A szegénység a fiataljainkat és az időseinket érinti, de egyre növekedik a dolgozók között is. Csak az elmúlt két évben 6 millió munkahely szűnt meg, és ezzel párhuzamosan rosszabbodott a helyzet az alacsony jövedelműek esetében, valamint növekedett a munkavállalók jövedelmeinek instabilitása még akkor is, ha megmaradt a munkahelyük. Szisztematikus megközelítésre van szükségünk, amely felkutatja a problémák gyökereit, már a csírájukban elfojtva ezeket. Ugyanakkor azonban nem tudunk azonnali és sürgős választ adni a problémák következményeire. Ennek függvényében annak biztosítása, hogy a társadalom kiszolgáltatott tagjai egy minimális jövedelmet kapjanak a megélhetéshez, és azonnali reakció tegye lehetővé számukra, hogy kilépjenek ebből a helyzetből, nemcsak szükséges, hanem olyan kötelesség, amelyet támogatnunk kell, és amelyet a felelősségvállalás és szükségesség keretein belül valósíthatunk meg.

 
  
MPphoto
 
 

  Roberta Angelilli (PPE) , írásban. – (IT) Az Unió bebizonyította az Európán belüli szegénység elleni küzdelem iránti elkötelezettségét a 2010-es kezdeményezések keretén belül, a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évében az ENSZ millenniumi fejlesztési céljainak elérése érdekében. A gazdasági és társadalmi válság súlyosságát és annak hatását tekintve a szegénység és a társadalmi kirekesztés növekedésére, a helyzet negatív hatásait bizonyos sérülékeny társadalmi csoportok (nők, gyerekek, idősek és fiatalok) halmozottabban tapasztalták. Ebben a helyzetben, bár a minimáljövedelem megfelelő rendszernek tűnik a fenti kategóriák védelmére, ez nem veszi figyelembe a szubszidiaritás elvét és ennélfogva azt, hogy ez a kérdés az egyes tagállamok felelőssége.

Mivel Európában egyenlőtlenség van a jövedelmek és a társadalmi szintek között, nehéz egy közös minimáljövedelem-küszöböt meghatározni. Azt hiszem, hogy hasznosabb lenne ehelyett az egyes tagállamokat arra ösztönözni, hogy javítsák a szegénység visszaszorítására tett politikáikat, segítsék elő az aktív beilleszkedést, valamint biztosítsák a megfelelő jövedelmet, a minőségi szolgáltatásokhoz való hozzáférést és a javak igazságos újraelosztását. Mindenekelőtt azonban a tagállamokat arra kell buzdítani, hogy jobban használják fel a rendelkezésükre álló strukturális alapokat.

 
  
MPphoto
 
 

  Elena Băsescu (PPE) , írásban. – (RO) A nemzetközi közösség számos alkalommal bizonyította a szegénység elleni küzdelem iránti elkötelezettségét. Ilyen globális megközelítésre van szükség, mivel a szegénység nemcsak Fekete-Afrika vagy Ázsia fejletlen országait jellemzi, hanem az Európai Unió 17%-át is.

Azt hiszem, hogy a múlt havi ENSZ-csúcstalálkozó jelentős fejlődést jelez, és a millenniumi fejlesztési célok elérése érdekében kidolgozott különleges cselekvési terv elfogadása irányába mutat. Az Unió 2020-ig 25%-kal kívánja csökkenteni a szegénységben élők arányát, és a bruttó nemzeti jövedelem 0,7%-át fordítaná fejlesztési támogatásra. Továbbá pedig az Európai Parlament a jelentés elfogadásával támogatja a hátrányos helyzetű csoportok aktív beilleszkedését, valamint a hatékony gazdasági és társadalmi kohéziót.

Szeretném megemlíteni Románia jelentős hozzájárulását az ENSZ szegénység elleni programjaihoz, amely 250 millió eurót tesz ki. Mivel a fejlesztési támogatásnak kölcsönösnek kell lennie, országom továbbra is hű marad elkötelezettségeihez. Úgy gondolom azonban, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a szegénység magas kockázatát mutató csoportokra, mint például a vidéki roma etnikai kisebbségre.

 
  
MPphoto
 
 

  Izaskun Bilbao Barandica (ALDE) , írásban. – (ES) A kezdeményezés célja, hogy európai szinten különféle intézkedéseket fogadjunk el a szegénység és a társadalmi kirekesztés leküzdése érdekében. A gazdasági válság nagyon sok európai helyzetét súlyosbította. Nőtt a munkanélküliség, és a jelenlegi körülmények között a legsérülékenyebb csoportok (nők, gyerekek, fiatalok és idősek) helyzete a legbizonytalanabb. Ezért kell elfogadnunk ezeket az intézkedéseket európai és tagállami szinten is, és a minimáljövedelem jó eszköz annak biztosítására, hogy akiknek szükségük van rá, azok is méltósággal élhessenek. A végső cél azonban a munkaerőpiacra történő teljes integráció, amely elősegíti a teljes társadalmi kohéziót. Ebben a tekintetben remélem, hogy biztosítani tudjuk, hogy a gazdasági fejlődést szociális fejlődés is kísérje, és befolyásolni tudjuk a szociális gazdaság fejlődését. Remélem azt is, hogy teljesíteni tudjuk az „Európa 2020” stratégia célkitűzéseit, és 20 millióval csökkenteni tudjuk a szegénységi kockázattal élők számát.

 
  
MPphoto
 
 

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D) , írásban. – (LT) A jelentés mellett szavaztam, mert a szegénység elleni küzdelemről szóló minden nyilatkozat ellenére rengeteg európai polgár él szegénységben, nőttek a társadalmi egyenlőtlenségek, és a szegény munkavállalók száma is növekedésben van. Az Európai Uniónak aktívabb intézkedéseket kell hoznia a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemben, különös figyelmet szentelve a bizonytalan helyzetű munkavállalóknak, munkanélkülieknek, családoknak, időseknek, nőknek, egyedülálló anyáknak, valamint azoknak a hátrányos helyzetű gyerekeknek és embereknek, akik betegségekben szenvednek vagy különböző mértékű fogyatékossággal küzdenek. A minimáljövedelem a szegénység elleni küzdelem egyik alapvető intézkedése, amely támogatja ezen emberek kiemelését a szegénységből, és biztosítja a tisztességes megélhetéshez való jogukat. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a minimáljövedelem csak akkor éri el célját a szegénység elleni küzdelemben, ha a tagállamok konkrét lépéseket tesznek a minimáljövedelem garantálása érdekében, valamint országos programokat vezetnek be a szegénység elleni küzdelemben. Továbbá pedig néhány tagállamban a minimáljövedelem nem éri el a relatív szegénységi küszöböt. Ezért az Európai Bizottságnak a tagállami cselekvési tervek felmérése során a jó és rossz gyakorlatokat is értékelnie kellene. A minimáljövedelem – a szociális védelem fő eleme – vitathatatlanul fontos a szegénységben élők védelmének és a társadalomban való esélyegyenlőségüknek a biztosításához.

 
  
MPphoto
 
 

  Sebastian Valentin Bodu (PPE) , írásban. – (RO) Romániában csaknem 300 000 család kap garantált minimáljövedelmet az államtól egy olyan törvény értelmében, amely már 2001 óta érvényben, és erre a költségvetésben majdnem 300 millió eurót különítettünk el. A jelenlegi gazdasági válság hatását a gazdaságilag kevésbé fejlett államok polgárai különösen megérezték. Az Európai Parlament minimáljövedelemmel kapcsolatos javaslata és ennek minden tagállamban történő bevezetése kézenfekvő megoldást nyújt. Ugyan senki sem vitathatja a garantált minimáljövedelem szükségességét, az is nyilvánvaló, hogy visszaélésekre adhat lehetőséget.

Megfelelő időkeretre és a rendszer alapos ellenőrzésére van szükség, mivel fennáll annak a veszélye, hogy a rendszer arra ösztönzi az embereket, hogy ne dolgozzanak. Annak biztosítása érdekében, hogy ez ne történjen meg, azt javasoljuk, hogy mindazok, akik ezt megkapják, néhány órát dolgozzanak a közösség javára. A 2008-as év végére az Európai Unióban 85 millió ember élt a szegénységi küszöb alatt. Ezek az adatok hangsúlyozzák, hogy szükség van a támogatásra, különösen ha fiatalokról vagy idősekről van szó.

 
  
MPphoto
 
 

  Alain Cadec (PPE) , írásban. – (FR) A gazdasági válság jelentősen növelte a szegénységet. Az Európai Unióban jelenleg több mint 85 millió ember él a szegénységi küszöb alatt. A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évének kontextusában üdvözlöm az Európai Parlament politikai elkötelezettségét az erős és hatékony gazdasági és társadalmi kohézió biztosítása iránt.

A Figueiredo-jelentés hangsúlyozza, hogy a tagállami szinten bevezetett minimáljövedelem a szegénység elleni küzdelem egyik leghatékonyabb módja. Nem támogatom azonban az uniós szintű minimáljövedelem bevezetését. Ilyen intézkedés demagógia volna, és egyáltalán nem felelne meg a jelenlegi helyzetnek. A strukturális alapok is jelentős szerepet játszanak a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemben. Az Európai Szociális Alap pedig különösen erős európai befektetés, amelynek célja, hogy a nehézségekkel küzdők könnyebben hozzáférjenek a munkaerőpiachoz. A 2014–2020-as időszakban a kohéziós politika erős eszközének kell maradnia.

 
  
MPphoto
 
 

  Nikolaos Chountis (GUE/NGL) , írásban. – (EL) Emellett a rendkívül jó jelentés mellett szavaztam, mert hangsúlyozza, hogy különleges intézkedésekre van szükség a szegénység és a társadalmi kirekesztés megszüntetésére a bevételek és a javak igazságos újraelosztásával, ezzel garantálva a megfelelő jövedelmet, és igazi értelmet adva a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évének. Felszólítja a tagállamokat, hogy „nézzék más szemszögből” a politikákat, és megfelelő jövedelmet garantáljanak, szem előtt tartva azt, hogy a szegénység leküzdése érdekében tisztességes és hozzáférhető munkahelyek teremtésére van szükség. A jelentés szerint a szociális célkitűzéseknek a válságkezelési stratégia szerves részét kellene képezniük, valamint a munkahelyteremtésnek prioritást kell élveznie az Európai Bizottság és a tagállamok kormányai számára, amely a szegénység csökkentésének első lépését jelentené. Úgy véli, hogy a megfelelő minimáljövedelmek összegét az adott tagállambeli átlagkereset legalább 60%-ában kell megállapítani. Hangsúlyozza a munkanélküli ellátás fenntartásának fontosságát, amely a jogosultak számára biztosítja a méltóságteljes életet, illetve azt is, hogy az állami munkahely-közvetítő szolgálatok hatékonyabb működése révén csökkenteni kell a foglalkoztatásból való kiesés időtartamát. Továbbá hangsúlyozza, hogy olyan biztosítási szabályozásra van szükség, amely a várható legalacsonyabb nyugdíjat a létminimumhoz kapcsolja.

 
  
MPphoto
 
 

  Ole Christensen (S&D) , írásban. – (DA) Mi, az Európai Parlament dán szociáldemokratái (Dan Jørgensen, Christel Schaldemose, Britta Thomsen és Ole Christensen) támogattuk a szegénység elleni küzdelemben a minimáljövedelem szerepéről és az európai befo