Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2010. október 21., Csütörtök - Strasbourg

Integrált tengerpolitika (vita)

  Vilja Savisaar-Toomast (ALDE) , írásban. – (ET) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Közismert tény, hogy a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet a MARPOL VI. mellékletében eltérő követelményeket írt elő az üzemanyag kéntartalmára vonatkozóan az egyes régiókban. A Balti-tengert, az Északi-tengert és a La Manche csatornát kén-dioxid-kibocsátási ellenőrzési területté nyilvánították, és ezekre a területekre szigorúbb követelményeket állapítottak meg a szennyezés jelentős csökkentése érdekében. Ezekben a régiókban 2015-től kezdődően a tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagok csak akkor használhatók fel, ha kéntartalmuk nem haladja meg a 0,1%-ot, míg más régiókban a kéntartalom 2020-tól kezdődően a 0,5% értéket nem haladhatja meg. Ezzel a kérdéssel a Nemzetközi Tengerészeti Konferencián is foglalkoztak, amelyre szeptember 24-én került sor Tallinban, az én hazámban. Meggyőződésem szerint az nem megoldás, hogy az Európai Unió előáll a saját követelményeivel, ha ezek a harmadik országokra nem vonatkoznak, mert ezzel csak saját magunkat tesszük ki egyenlőtlen versenynek a tengeri ágazatban. A helyzetet nemzetközi szinten kell megoldani, hogy az előírt követelmények reálisak legyenek és mindenkire kiterjedjenek, aki a Balti-tengeren hajózik, nem pedig csak az EU tagállamainak hajóira. Az ésszerűtlen rendelkezések előírása még azt is maga után vonja, hogy az áruszállítás visszaterelődik a tengerről a közutakra, ami sokkal veszélyesebb és károsabb a környezetre nézve. Ezért ebben a kérdésben támogatom az észt és a finn kormány, valamint az Európai Közösség Hajótulajdonosainak Egyesülete álláspontját, miszerint a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet határozatát felül kell vizsgálni és azonos szabályokat kell előírni az EU összes régiójára és az ott közlekedő összes hajóra nézve.