Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2010. november 10., Szerda - Brüsszel

14. A közelgő EU–USA csúcstalálkozó és a Transzatlanti Gazdasági Tanács - EU–USA adatvédelmi megállapodás (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont a közös vita a következő jelentésekről:

– A Tanács és a Bizottság közleménye a közelgő EU–USA csúcstalálkozóról és a Transzatlanti Gazdasági Tanács üléséről és

– A Tanács és a Bizottság közleményei az EU–USA adatvédelmi megállapodásról.

  Stefaan De Clerck, a Tanács soros elnöke. – (NL) Elnök úr, Reding asszony, biztos úr, tisztelt képviselők! Ahogy önök is tudják, az Egyesült Államok és az EU közti együttműködésről folyó vita már jó ideje tart, és 2010. május 28-án bizottsági javaslatot kaptunk, amely jóváhagyásunkat kérte az Európai Unió és az Egyesült Államok közti tárgyalások megkezdéséhez a személyes adatok védelméről, egy olyan témáról, amelyet a múltban többször megvitattunk többek között ebben a Házban is.

Ugyanakkor a Bizottság az adatvédelemmel és adatcserével foglalkozó EU–USA magas szintű kapcsolattartó csoport eredményei alapján cselekedett, amely 2008-ban jelentést dolgozott ki, amelyet a Parlament számára is rendelkezésre bocsátott. A jelentésben tárgyalt adatvédelem természetesen alapvető fontosságú téma Európa szempontjából. Ezt az alapvető jogot a Szerződés 16. cikke is rögzíti, és az elnökség kiemelt fontosságúnak tekinti. Ezért az elnökség támogat minden, az adatvédelem fejlesztésére, illetve megfelelő szintjének biztosítására irányuló kezdeményezést a transzatlanti kapcsolatok terén.

E megállapodásnak tekintettel kell lennie a különböző dokumentumokban – az Európai Unió Alapjogi Chartájában, az 1995-ös adatvédelmi irányelvben és a 2008-as kerethatározatban – rögzített adatvédelmi elvekre. Mint említettem, el kell érnünk az adatvédelem megfelelő szintjét, és ez úgy értendő, hogy nem mindig azonos vagy az eddigivel megegyező szint.

Az egyéni jogok magas szintű, megfelelő védelmére van szükség, azonban országról országra eltérő lehet e jogok biztosításának módja. Minden rendszernek megvannak a sajátosságai, beleértve az adatvédelmet is, és ez nem jelenthet alapvető problémát. Azonban az fontos, hogy az összes érintett számára kedvező módon legyünk képesek garantálni a jövőbeni megállapodásban rögzített polgári jogok betarthatóságát.

Hogyan fogja az Egyesült Államok és az Európai Unió garantálni, hogy ezek a jogok a konkrét szabályozás során betarthatóak legyenek? Ezt mindkét félnek magának kell eldöntenie. A mi álláspontunk szerint hasonlóképp ahhoz, ahogy egy európai irányelvet a tagállamok különböző módokon ültethetnek át, egy nemzetközi megállapodás is különböző módokon ültethető át. Mindenesetre, ami mindenkinek számít, az a végeredmény: az érintettek számára kedvező és érvényesíthető jogok az Atlanti-óceán mindkét partján.

Mivel a Tanács ebben a kérdésben osztja a Parlament aggodalmait, a tárgyalások megnyitására felhatalmazó határozatában kérni fogja a Bizottságot, hogy a tárgyalások során küldjön jelentést a Tanács részére, főleg arra a konkrét kérdésre összpontosítva, hogyan garantálható a megállapodásban foglalt jogok konkrét betarthatósága.

A múltban már létrejöttek ágazati megállapodások, egyedi adatvédelmi rendelkezésekkel, amelyek minden ágazat esetében különbözőek voltak, és jelenleg a különböző szabályozások egyfajta kibogozhatatlan csomót alkotnak, amely valóban hátráltatja az adatvédelmi intézkedések alkalmazásáért felelős rendőrtiszteket munkájuk végrehajtásában. Igen szűkös idő állt rendelkezésre az egyedi megállapodásokról folytatott tárgyalásokra. Ez igaz az utasnyilvántartási adatokról (PNR) szóló megállapodásra és a terrorizmus finanszírozásának felderítését célzó programra (TFTP), önök ismerik az ezekről folytatott vitát. Ezért a most sorra kerülő, átfogó adatvédelmi megállapodás esetében, amely meghatározza az adatvédelem elveit, meg kell próbálnunk elkerülni annak szükségességét, hogy ismételten új ágazati megállapodásokról tárgyaljunk.

Másrészt realisztikusan kell gondolkodnunk, és meg kell értenünk, hogy egyetlen átfogó adatvédelmi megállapodás az Egyesült Államokkal sosem lesz képes megoldani az összes elképzelhető jövőbeni problémát. Ezért észben kell tartanunk, hogy a később még mindig sor kerülhet további egyedi megállapodások kötésére.

Ezért úgynevezett keretmegállapodást kell kötni, amely meghatározza az alapvető jogokat, azonban önmagában nem nyújt alapot az adattovábbításhoz. Az adatok továbbításának egyéb, már meglévő vagy jövőbeni egyedi megállapodások alapján kell történnie.

Összegzésül, elnök úr, hangsúlyozni szeretném, hogy az elnökség arra törekszik, hogy ezen átfogó megállapodásra vonatkozó tárgyalási felhatalmazás megvitatására ugyanakkor kerüljön sor, mint az Ausztráliával, Kanadával és az Egyesült Államokkal kötendő, utasnyilvántartási adatokról (PNR) szóló megállapodásra vonatkozó három felhatalmazás megvitatására, és nagyon szeretnénk az ügyet a következő, december 2-i és 3-i tanácsi ülésen megvitatni. Köszönöm a figyelmüket.

  Karel De Gucht, a Bizottság tagja. – Elnök úr! Ashton bárónő ma nem lehetett velünk, ezért én térek ki mind az EU–USA csúcsra, mind a Transzatlanti Gazdasági Tanácsra – amelyet gyakran TEC néven említenek. Ahogy önök is tudják, a csúcstalálkozóra Lisszabonban, november 20-án kerül sor; szemléltetni kell az EU–USA kapcsolatok egyedi értékét és nem szűnő fontosságát a 21. században.

Hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy üdvözöljem az Európai Parlament EU–USA kapcsolatokhoz való tevékeny hozzájárulását, és tájékoztassam a képviselőket a csúcstalálkozóra kitűzött céljainkról. Az Unió és az Egyesült Államok még mindig szenvednek a gazdasági válság utóhatásaitól. Ezért a gazdaság és a munkahelyek lesznek a találkozó megbeszéléseinek fő pontjai.

A G20-csúcstalálkozó eredményeinek áttekintésével kezdjük, és megvitatjuk a két félnek a globális gazdaság fenntartható és kiegyensúlyozott talpra állításhoz való hozzájárulását. Azt várjuk továbbá a csúcstalálkozótól, hogy a dohai fejlesztési menetrenddel kapcsolatban egy nagyra törő, átfogó és kiegyensúlyozott WTO-megállapodás elérésének szükségességét hangsúlyozza. Ki fogjuk nyilvánítani közös szándékunkat, miszerint hazánkban és külföldön egyaránt elutasítjuk a protekcionizmust. A transzatlanti gazdasági térség gazdasági előnyeinek kiterjesztésére fogunk összpontosítani. Ami a Transzatlanti Gazdasági Tanácsot illeti, a legmelegebben üdvözlöm az önök állásfoglalásában kifejtett gondolatokat.

Különösen három elemet szeretnék hangsúlyozni: a Transzatlanti Gazdasági Tanács stratégiai összetevői erősítésének fontosságát, annak szükségességét, hogy a Gazdasági Tanács támogassa és segítse elő az együttműködést az Unió és az USA vállalatainak és fogyasztóinak szabályozási környezetére hatással lévő ügyekben, valamint a jogalkotók alapvető szerepét, amennyiben gondoskodnak a nézeteink közelítéséről.

Engedjék meg, hogy elmondjam a saját véleményem az EU–USA kapcsolatokról, és hogy miért gondolom úgy, hogy a Transzatlanti Gazdasági Tanács fontos intézmény. Az Unió és az USA a világ leginkább integrálódott gazdaságai, egymás legnagyobb kereskedelmi és beruházási partnerei vagyunk, közösek az értékeink és a felelősségünk a legkülönbözőbb globális kihívások kezelésében, legyen szó az innovációról vagy a környezeti kihívásokról, az energiabiztonságról vagy a nyersanyagokhoz való hozzáférésről. Még akkor is, ha elképzeléseink a gazdasági és szabályozási kérdésekben eltérőek maradnak, ahogy a fogyasztóvédelem és az adatvédelem is példázza.

Ám megnyugtat, hogy bizonyítottan képesek vagyunk együttműködni a nehéz időkben. Nagyon hatékonyan összefogtuk erőfeszítéseinket a gazdasági és pénzügyi válság elleni küzdelemben; a G20-ak és a WTO fórumain megnyilvánuló közös fellépésünk hozzájárult a protekcionista lépések elhárításához. Két évvel később az EU és az USA a következő szakasz felé tart, az intelligens és fenntartható növekedés és munkahelyteremtés megvalósítása felé, miközben komoly kihívásokkal és a feltörekvő gazdaságok élesedő versenyével néz szembe.

A kérdés: hogyan segíthet minket hozzá ehhez a USA-val való megerősített együttműködés? Véleményem szerint mind az Uniónak, mind az USA-nak az új helyzethez alkalmazkodva újra kell gondolnia és valószínűleg újra kell fogalmaznia a transzatlanti partnerséget. Már ma fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy milyen legyen a transzatlanti piac 2020-ban. Vajon vezető szerepet fog betölteni az EU és az USA az olyan innovatív technológiákban, amelyek képesek átalakítani a társadalmat, mint az elektromos autók és az intelligens hálózatok? Vajon sikerülni fog közösen nyílt informatikai szolgáltató hálózatokat és átlátható szabályozást létrehozni? Vajon virágozhatnak a kis- és középvállalkozásaink, és eljuthatnak új piacokra azáltal, hogy védjük a szellemi tulajdonra vonatkozó jogaikat? Vajon a fogyasztók érdekében létrejön a veszélyes termékekkel kapcsolatos információcsere az USA és az EU között? Hogyan fogjuk kezelni a biztonsági fenyegetéseket és a terrorizmust: egyoldalú cselekvéssel vagy a biztonságos kereskedelem elősegítését célzó hatékonyabb és közösen elfogadott megoldásokra támaszkodva? Hogyan közelítsük meg a feltörekvő gazdaságok által támasztott gazdasági kihívásokat olyan területeken, mint a szellemi tulajdonjogok, a nyersanyagokhoz való hozzáférés vagy a hazai ipar támogatása? A Transzatlanti Gazdasági Tanács újraindítása kísérlet e stratégiai kapcsolat fejlesztésére.

A Transzatlanti Gazdasági Tanács amerikai társelnökével, Michael Froman kollégámmal megegyeztünk, hogy kijelöljük az új irányokat. Elképzelésünk szerint a Transzatlanti Gazdasági Tanács lenne a fő platform, ahol lehetőség nyílik a gazdasági kérdések, a stratégiai kérdések – köztük a harmadik országokra vonatkozó kérdések – és a szabályozási kérdések megvitatására. A Bizottság és az amerikai kormány eddig is sok értékes tanácsot kapott a jogalkotóktól, a vállalatoktól és a fogyasztóktól, ennek a jövőben is így kellene lennie, és lehetséges transzatlanti megoldásokat kellene találniuk a létező és lehetséges problémákra.

A Transzatlanti Gazdasági Tanács következő ülésére december 17-én kerül sor Washingtonban. Három fő témára kell összpontosítania: az innovációra és a kialakulóban lévő technológiákra, a transzatlanti piac kiépítésére és a gazdaságaink környezetbaráttá tételére vonatkozó stratégiák kidolgozására.

Az energiapolitikáról: az EU–USA Energiatanács a csúcsot megelőzően ül össze, tovább folytatja munkáját az energiabiztonsággal kapcsolatos közös megoldások kialakítása terén. Szándékaink szerint a csúcstalálkozónak fel kell kérnie az Energiatanácsot, hogy tegye intenzívebbé az EU–USA együttműködést a zöld energiát használó technológiák kifejlesztése és alkalmazása, valamint a kutatók cseréje terén, hogy szabadon részt vehessenek egymás kutatási programjaiban. Ez a munka az éghajlatváltozással kapcsolatos erőfeszítéseinket, illetve az új munkahelyek megteremtését is támogatja.

Tisztában vagyunk az állampolgárainknak az éghajlatváltozás hatásaival kapcsolatos mély aggodalmával. A csúcstalálkozón sürgetni fogjuk az Egyesült Államokat annak belátására, hogy a cancúni konferencián jelentős előrelépésre lesz szükség az éghajlatváltozás elleni küzdelmet szolgáló átfogó, globális keretrendszer kialakítása felé.

A fejlesztésről: az EU és az USA a világ legnagyobb adományozói. Amellett, hogy dolgozunk az élelmiszerbiztonságra vonatkozó millenniumi fejlesztési célok megvalósításán és segítünk a legszegényebb országoknak az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásban, együtt kell működnünk a kedvezményezett országokban végzett tevékenységünk összehangolásában, hogy maximalizáljuk a segélyeink hatékonyságát és hatásfokát, illetve elkerüljük a felesleges erőfeszítéseket.

A biztonságról: felismerve, hogy az alapvető jogok és az állampolgárok biztonsága egymást kiegészítő és megerősítő tényezők, biztosítanunk kell, hogy a kettő minden tevékenységünk során egyensúlyban maradjon. Tudom, hogy Viviane Redding a mai napon egy későbbi időpontban meg fogja tárgyalni önökkel ezt a fontos kérdést, beleértve az utasnyilvántartásról szóló megállapodást. Az Uniónak és az USA-nak szélesebb körű együttműködésre kell törekednie a globális hálózatok elleni új fenyegetésekkel – mint az informatikai bűnözés – való szembenézés érdekében.

Végezetül külpolitika színterén hangsúlyt fogunk helyezni közös stratégiáinkra, valamint maximalizálni fogjuk a tevékenységünk hatásfokát. Támogatnunk kell a közel-keleti békefolyamatot; célunk, hogy egy éven belül létrehozzuk az Izrael és a Palesztin Hatóság közötti megállapodás keretét. Iránnal szemben az EU szigorúbb szankciókat vezetett be, ugyanakkor határozottan elkötelezett az Iránnal folytatott párbeszéd mellett.

Összegezve tehát: a csúcstalálkozón számos olyan témát fogunk megvitatni, amelyek a transzatlanti kapcsolatok lényegi részét képezik. Várakozással tekintek a soron következő vita elé.

ELNÖKÖL: ALEJO VIDAL-QUADRAS
alelnök

  Viviane Reding, a Bizottság alelnöke. – Elnök úr! Május 26-án a Bizottság azt ajánlotta, hogy a Tanács hagyja jóvá az EU–USA adatvédelmi megállapodásról folyó tárgyalások megkezdését, és tervezetet nyújtott be a tárgyalási irányelvekről. Ezt a tárgyalási megbízást a Tanács jelenleg tárgyalja. Tudom, hogy az Európai Parlament osztja a véleményemet: ez egy egyedülálló lehetőség, lehetőség a magas szintű adatvédelem elérésére, miközben új lendületet adunk a transzatlanti partnerségnek.

A bűnözés elleni harc terén való hatékony összefogás lényegi eleme a lényeges információk megosztása, nem csupán az Unión belül, de az USA-val is. Az EU–USA biztonsági partnerség nagy jelentőséggel bír: nélkülözhetetlen, és ezért lehetővé kell tennünk a működését.

A múltban a személyes adatok védelme mindig visszatérő kérdés volt. Minden alkalommal, amikor a bűnüldözési célt szolgáló transzatlanti információcsere volt napirenden, felmerült ez a kérdés. Úgy véljük, hogy egy megállapodás megkönnyítheti a személyes adatok cseréjére is kiterjedő egyedi megállapodásokról folytatandó jövőbeni tárgyalásokat. Egy ilyen megállapodás megteremti annak a lehetőségét is, hogy közös alapra építsünk és kielégítő megoldásokat találjunk a jövőbeni együttműködéshez.

Szeretnék egyértelműen fogalmazni. Általános megállapodásra van szükségünk, amely összefüggő és kötelező erejű keretet nyújt a személyes adatok védelmére és az egyének jogainak garantálására. Tudjuk azt is, hogy jelenleg számos egyedi megállapodás van érvényben az adatok cseréjéről az USA és a tagállamok között, valamint az USA és az EU között. Mindegyik rendelkezik a maga ad hoc adatvédelmi szabályaival. Ez a személyes adatok feldolgozására vonatkozó különböző biztosítékok és intézkedések kavalkádját jelenti. Így olyan megoldással rendelkezünk, amely egyáltalán nem kielégítő, ráadásul nehezen igazolható, hiszen alapvető jogról van szó – és az adatok védelméhez való jog alapvető jog.

Határozott célom az önök támogatásával véget vetni az elaprózott megközelítésnek, és tető alá hozni egy olyan keretmegállapodást, amely:

i. következetes és összehangolt adatvédelmi normákkal szolgál és alapvető elveket foglal magában, így az arányosság elvét, az adatminimalizálást, a minimális megőrzési időszakot és a célhoz kötöttséget;

ii. minden olyan jövőbeli és meglévő megállapodásra alkalmazható, amely az információk bűnüldözés céljából való cseréjéről szól;

iii. tartalmazza az összes szükséges adatvédelmi normát, összhangban az Unió adatvédelmi vívmányaival, valamint az egyének számára alkalmazható jogokat, közigazgatási vagy bírósági jogorvoslatot, illetve megkülönböztetésmentességi záradékot javasol.

iv. biztosítja az adatvédelmi normák független közjogi szervek általi hatékony alkalmazását és ellenőrzését.

Úgy vélem, hogy az állampolgárok és a cégek egyaránt egyetlen kötelező erejű adatvédelmi csomagot várnak, amely egységesen érvényes az egész Unióban, valamint a bűnüldözési célú transzatlanti együttműködés során. Úgy vélem továbbá, hogy ambiciózusnak kell lennünk.

Eltökélten követem a kitűzött céljaimat, és biztos vagyok abban, hogy számíthatok az Európai Parlament támogatására, hogy egy olyan előnyös megállapodást érjünk el az USA-val folytatott tárgyalásokon, amely magas szintű adatvédelmet biztosít minden egyén számára, és lehetővé teszi számunkra, hogy folytassuk a szükséges és fontos együttműködést az Egyesült Államokkal a terrorizmus és szervezett bűnözés megelőzése érdekében.

  Elmar Brok, a PPE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, De Clerck úr, Reding asszony, De Gucht úr, hölgyeim és uraim! Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) támogatja a közös állásfoglalásra irányuló indítványt, és köszönetet mond azoknak, akik az imént felszólaltak.

Az előttünk álló az EU–USA csúcstalálkozóra és a most zajló a G20-csúcstalálkozóra tekintettel meg kell értenünk, hogy sok kérdésben – nem csak gazdasági kérdésekben, de a békével és környezetvédelemmel kapcsolatos kérdésekben is – csakis a közös európai fellépésnek van esélye arra, hogy globális szinten megvalósuljon. Ezért szorosabb együttműködést szeretnénk elérni, és mint Európai Parlament ezt az USA kongresszusának új többségével együtt is megkíséreljük elérni, amely ebben az összefüggésben fontos szerepet játszik. Karel De Gucht a Transzatlanti Gazdasági Tanácsban valósítja meg ezt, Reding asszony az adatvédelem terén, továbbá a SWIFT esetében is láttuk, hogy a Parlament fontos szerepet játszik ennek megvalósításában. Az európaiaknak és az amerikaiaknak – akik együtt még mindig a világ GDP-jének 60%-át állítják elő – együtt esélyük van e szabályok kialakítására és arra, hogy határozott választ adjanak a terrorizmus kihívásaira, az Iránnal és a Közel-Kelettel kapcsolatos problémákra, az éghajlatváltozásra és számos egyéb kérdésre. Ehhez meg kell tennünk a szükséges erőfeszítéseket.

Ezért remélem, hogy előrébb léphetünk ezekben az általános politikai ügyekben és sikerül eredményeket elérni a Transzatlanti Gazdasági Tanácsban, amelyet Karel De Gucht erőfeszítései keltettek életre. Remélem, ennek keretében megvalósítható az eredeti cél, hogy elháríthassuk a kereskedelmi korlátokat és eljussunk a transzatlanti piacig, amely jelentős növekedést eredményezne számunkra és felesleges kiadásokat tenne elkerülhetővé, valamint azt is, hogy Viviane Reding eredményes lesz az alapvető jogokat, az adatvédelmet és a hasonló kérdéseket érintő ügyekben. Szükséges az adatvédelem biztosítása, azonban számos okból az adatok cseréjére is szükségünk van. Ezért nagyon helyes, hogy megkísérlünk közös normákban megállapodni az eltérő jogi megközelítéseink ellenére.

Ha tehetek még egy megjegyzést a pénzpiacok jelenlegi helyzetével kapcsolatban: természetesen meg kell jegyeznünk, hogy bár jogszabály született annak érdekében, hogy a két évvel ezelőtti események ne ismétlődhessenek meg, a FED most például úgy döntött, hogy egyeztetés nélkül 600 millió dollárt bocsát piacra, ami természetesen inflációs és egyéb félelmek feléledését eredményezte, némi vihart keltve a nemzetközi gazdaságban. Nem tesz jót nekünk, ha az árfolyamok egymáshoz képest nem alakulnak megfelelően.

  Hannes Swoboda, az S&D képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr! Hálás köszönetem szeretném kifejezni a Tanácsnak és a Bizottságnak a bevezető beszámolóért. Különösen arra szeretnék összpontosítani, amit De Gucht úr mondott, mivel meg kell jegyezni, hogy az USA megváltozott november 2. óta. Nem mintha azelőtt tökéletes lett volna az együttműködés, de attól félek, hogy most még nehezebb lesz.

De Guht úr, ön említette a protekcionizmust. Úgy vélem, közösen kell fellépnünk a protekcionizmus ellen. Egyik vagy másik ország számára rövid távon megoldást kínálhat, de mindent egybevéve nem megoldás, mivel protekcionista versenyt eredményez, amely bizonyosan nem áll érdekünkben. Ön utalt az energia kérdésére. A Bizottság a mai napon adott ki egy energiáról szóló dokumentumot „Energia 2020” címmel. Habár néhány szempontját vitatom, a mögötte rejlő gondolkodás iránya helyes. Azonban nem tudom elképzelni, hogy az USA hasonló tanulmányt adjon ki, hasonló iránymutatással. Ez nagyon nehéz területnek ígérkezik, november 2. óta még inkább, mint korábban. Szintén említette az elektromos autókat és az intelligens hálózatok USA-val közös fejlesztését, és ezeket valóban meg kell kísérelnünk. Ugyanakkor az USA tudomására kell hoznunk, hogy más partnereink is vannak. Megpróbálhatunk hasonló dolgokat kifejleszteni Kínával, Brazíliával vagy más országokkal. Az amerikaiak értésére kell adnunk, hogy nem vagyunk feltétlenül rájuk utalva. Szeretnénk velük együttműködni, de nem az egyetlen partnereink – különösen, ha az éghajlatváltozásról van szó. Ne feledkezzünk meg az USA viselkedéséről és Obama elnök cselekvőképtelenségéről, mivel még nem fogadtak el bizonyos törvényeket. A mostani kongresszusi többséggel a törvény még csak nincs is napirenden – ennek eredményeképp azt kell feltételeznünk, hogy nehezebb lesz a dolgunk, hacsak nem sikerül más országokkal haladást elérni ezekben az ügyekben, például Kínával, Indiával vagy Brazíliával. Ezt a tényt világosan el kell ismernünk.

Az a válaszom Brok úr megjegyzéseire, hogy eleinte nagy volt a különbség, most azonban már kisebb. A mi szempontunkból teljes mértékben helyénvaló és alapvető, hogy az USA ismét egyensúlyba hozza a költségvetését. Semmi kifogásom ellene, sőt, jó dolog, ha az USA újból munkahelyeket próbál teremteni – jó Amerikának és jó nekünk. Azonban ezt összehangoltan kell csinálni. Az amerikaiaknak ezért ezen a területen is hozzá kell szokniuk a globális együttműködés elfogadásához, különösen az Európával való együttműködését.

  Sarah Ludford, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! A transzatlanti a legfontosabb Európa kapcsolatai közül. Nem csupán a globális gazdaság felét adjuk, de a demokráciáink az emberi jogok és a jogállamiság fő előmozdítói. Ugyanakkor néha mintha magától értetődően tekintetnénk egymásra, néha meg mintha hagynánk, hogy a családi veszekedéseink elfedjék a fontosabb közös érdekeket.

Ezért ragaszkodik a közös állásfoglalásunk a stratégiai partnerség fontosságához, amely a koordinációra és az együttműködésre helyezi a hangsúlyt a nemzetközi kihívások és a regionális ügyek terén, és amelyben a jogalkotók teljes jogú és komoly szereplők. Ennek a stratégiai partnerségnek gazdasági és politikai szabadságban kell gyökereznie.

Örömmel hallom, hogy a képviselőtársaim megerősítik elkötelezettségünket a szabad transzatlanti piac 2015-ös célja mellett. Ezért a kereskedelmi és szabályozási jellegű korlátok felszámolását kell célul kitűznünk. A transzatlanti kapcsolatok során nagyon nagy és egyre növekvő mértékben merülnek fel jogi, bűnüldözési és emberi jogi kérdések. Régebben csak eseti jelleggel volt szó erről, ma azonban ez számít a lényegi elemnek. Minél inkább a közös értékeink kölcsönös tisztelete képezi partnerségünk alapját, annál könnyebben vagyunk képesek megértést találni ezen értékek számára a világ többi részén.

Ebben az értelemben az, hogy George Bush ismét indokoltnak kívánja feltüntetni a „vízkúrát” – amely kétségtelenül kínzásnak számít –, összefoglal mindent, ami elromlott elnökségének nyolc katasztrofális éve alatt, és a Nyugatot kevésbé szabaddá és kevésbé biztonságossá tette. Az Egyesült Királyság és az USA csapatainak iraki foglyokkal szembeni nyilvánvalóan embertelen bánásmódjával kapcsolatban előkerült és széles körben elterjedt bizonyítékok a legmagasabb körökben is vizsgálatot követelnek, beleértve a közelgő csúcstalálkozót és a független vizsgálatokat is.

Örömmel hallgattam Reding alelnök asszony adatvédelmi megállapodással kapcsolatos szavait. Valóban fontos elérni ezt a keretmegállapodást, ahogy ő fogalmazott, mivel jelenleg szinte tűzharcot folytatunk minden egyedi adatcseréről szóló megállapodás esetében. Ha rendelkezésre állna egy rendszer, egy keret, amelyen belül megvizsgálhatók az egyedi adatcsere iránti kérések, az rendkívül értékes lenne, mivel annyi figyelmet és vitát szenteltünk a témának. E fontos cél elérése jelentős erőfeszítést is megér.

  Reinhard Bütikofer, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A november 2-i választások eléggé fontos fordulópontot jelentenek a jelenlegi amerikai történelemben, és az embernek az a benyomása támad, hogy az ország most megállt, hogy kifújja magát. Egy ilyen helyzetben annál fontosabb jelezni felé megbízható együttműködésünket, és világos prioritásokat kijelölnünk a jövőbeni közös munka számára.

Hálás vagyok De Gucht úrnak azért, hogy beszámolója elején felvetette a Transzatlanti Gazdasági Tanács (TEC) témáját, illetve azért, amit ezzel kapcsolatban elmondott. Újra életet kell lehelnünk a Transzatlanti Gazdasági Tanácsba. Eddig keveset ért el, azonban ne adjuk fel a reményt. Szintén egyetértek, biztos úr, az ön által említett két szempont támogatásával, a kétoldalú együttműködéssel – tekintettel például az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák szabványosítására és szabályozására –, de emellett és ezen túlmenően a stratégiai elemmel is. Reméljük, hogy ez előrelépést jelent.

Sajnálatos, hogy az éghajlat-politika nem fog szerepelni a másfél órás portugáliai csúcstalálkozó programjában. Azonban fontos, hogy képviselőink, Barroso és Van Rompuy elnök urak egyértelművé tegyék, Európa nem hagyja, hogy ez visszatartsa vagy akadályozza. A fejlesztési politika középpontba helyezése jó dolog, és európai szemszögből nézve az is jó lenne, ha nem csak bármilyen együttműködésre, de minőségi együttműködésre törekednénk, a millenniumi fejlesztési célok és az éghajlati politika hangsúlyozásával.

Végezetül, tekintettel arra a tényre, hogy az elnökség ereje meggyengült, valamint új, az elszigetelődést támogató erők jelentek meg az USA-ban, fontos lesz Európa számára, hogy függetlenül tegyen kezdeményezéseket a nemzetközi színtéren, pl. a Közel-Keleten a palesztinokat, Szíriát vagy Libanont illetően. Egyértelműen közölnünk kell az amerikaiakkal, hogy készen állunk erre a cselekvésre és vállalni kívánjuk ezt a felelősséget.

  Timothy Kirkhope, az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Egyetlen kétoldalú kapcsolat sem bír akkora jelentőséggel számunkra, mint az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolataink. Bizonytalan század előtt állunk, amelynek jellemzője a globális gazdasági erőegyensúly eltolódása lesz az európai és észak-amerikai liberális demokráciák felől olyan államok irányába, amelyek egyelőre nem osztják a jogállamiság, a demokrácia és az emberi jogok iránti elkötelezettségünket. Ameddig betöltöm tisztségemet ebben a Házban, természetesen küzdeni fogok az észak-atlanti térség demokráciáinak egysége érdekében, a jövőről szóló közös elképzelést képviselve.

Ezért üdvözlöm a jelenleg folyó munkát az adatvédelmi kerettel és az utasnyilvántartásról szóló megállapodással kapcsolatban, azonban óvatosságra intenék, figyelembe véve az új jogszabályok visszamenőleges alkalmazásának lehetséges súlyos következményeit a meglévő jogi ítéletek esetében, mind itt, mind az Egyesült Államokban.

Azt is tudomásul kell vennünk, hogy az EU-nak nincs joghatósága a nemzetállamok kormányainak harmadik felekkel folytatott saját tárgyalásai felett. Nagyon remélem, hogy ebben, mint annyi más közös érdekű ügyben, gyakorlati és elfogadható megoldást találunk.

  Takis Hadjigeorgiou, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök úr! Mi úgy véljük, hogy az együttműködésnek nem szabad kizárnia a függetlenséget. Úgy véljük, hogy az Európai Uniónak önbecsülést kellene tanulnia. Úgy véljük, hogy a jó együttműködés a másik fél függetlenségének tiszteletben tartását feltételezi. Úgy véljük, hogy az Európai Unió és az Egyesült Államok közti párbeszédet és kapcsolatokat a közös megértés és függetlenség szellemében kellene folytatni.

A nagyon komoly témák közül, amelyekhez megjegyzéseket kívántam fűzni, ezért a következőket emelném ki, amelyek kezelése elsősorban a mi felelősségünk: tényleges nyomás gyakorlása Izraelre a palesztin kérdés, illetve Törökországra a ciprusi kérdés rendezése érdekében, az Egyesült Államokban a halálbüntetés sürgős eltörlése, Obama elnök guantanamói bázis bezárására tett ígéretének megszegése, a személyes adatok védelmének – és szándékosan használom ezt a kifejezést – szükségessége, és végül az éghajlatváltozás hatalmas problémája. Meg kell győznünk az Egyesült Államokat arról, hogy vállalja fel valódi feladatait.

  Fiorello Provera, az EFD képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Szeretnék visszautalni De Gucht biztos úr beszédének a nemzetközi fejlesztési együttműködésről szóló részére. Tudjuk, milyen fontosak ezek a millenniumi célok elérése szempontjából. A gazdag és szegény országok közötti egyenlőtlenség csökkentése nem csak erkölcsi kötelesség, de hozzájárul a nemzetközi konfliktusokat és vitákat okozó problémák megoldásához, valamint a világ szinte minden térségében az életminőség javításához is.

Ezért támogatható az állásfoglalásra irányuló indítvány arra vonatkozó javaslata, hogy 2015-re az iparosodott országok a GDP-jük 0,7%-át költsék erre a célra, azonban további lépésekre van szükség annak érdekében, hogy a segélynyújtás valóban hatékony legyen. A különböző földrajzi térségekben az egymást átfedő beavatkozások elkerülése érdekében Európa és az Egyesült Államok segélyezési politikájának összeegyeztetésére van szükség. Pontosabban meg kell határozni a tervek végrehajtásának helyes gyakorlatát, és ezeknek a kedvezményezettek, nem pedig az adományozók szükségleteit kell figyelembe venniük. A segélyezési politikából részesülő országok helyes kormányzása alapvető fontosságú a beavatkozás hatékonyságának növelése, valamint annak megakadályozása érdekében, hogy értékes források menjenek veszendőbe a korrupció, a hozzá nem értés és a felelősség hiánya miatt.

Az utolsó említendő pont a fejlesztési együttműködési politika és a kereskedelempolitika közötti összefüggés. A mezőgazdaság és a halászat esetében például nincs értelme az egyik kézzel gazdaságfejlesztési programokat támogatni, a másikkal pedig becsukni az ajtót a fejlődő országokból érkező termékek előtt. A dohai megállapodás jelentős előrelépést fog eredményezni e fontos területen.

  Andreas Mölzer (NI). – (DE) Elnök úr! A következő hónapok során kiderül, milyen hatással lesz Obama meggyengülése a saját országára, amelynek oka pártjának viszonylag gyenge szereplése a nemrég lezajlott kongresszusi választásokon. Arra gondolok például, hogy vajon növekedni fognak-e a protekcionista tendenciák, ami befolyásolhatja a kereskedelem- és gazdaságpolitikát, illetve hogy Obama elnök úr inkább a külpolitikai területek felé, így az iráni, a közel-keleti vagy az afganisztáni konfliktusra fogja-e irányítani a figyelmét. Ezt majd meglátjuk.

Európa és különösen az Unió számára ez csupán korlátozott jelentőséggel bír, mivel az Uniónak képesnek kell lennie saját hangsúlyos területeinek, céljainak, és saját érdekeinek meghatározására. Ez különösen igaz a globális politika területén, ahol az Európai Unió jelenléte igencsak korlátozott. Elég a közel-keleti konfliktusra gondolnunk, ahol még helyünk sincs a tárgyalóasztalnál. Miként mindenki tudja, a fontos kérdésekben – legyen szó Iránról, Afganisztánról vagy a közel-keleti konfliktusról – saját elképzelések nélkül, az Egyesült Államok szélárnyékában hajózunk. Azonban nagyon kevés történik azokon a területeken, ahol az USA-val szorosabb együttműködés volna kívánatos – mint a ciprusi probléma rendezése terén, ahol az Egyesült Államok befolyást gyakorolhatna szövetségesére, Törökországra. Habár Obama nagyobb érdeklődést mutat a csendes-óceáni térség, mint az atlanti térség iránt, a mi szempontunkból Kelet-Európára és a Közel-Keletre kell nagyobb hangsúlyt helyeznünk.

Kétségtelenül nagyobb együttműködésre vagy koordinációra van szükség az USA-val a Transzatlanti Gazdasági Tanács keretén belül is. Nincs kétség afelől, hogy a Nyugatnak – más szóval Európának és az Egyesült Államoknak – meg kell tartania globális vezető szerepét a kutatás, az innováció és a fejlesztés területén. Végül nem szabad elfelejtenünk, hogy az adatvédelem javításának, valamint az állampolgári jogok fenntartásának is fontos szerepet kell kapnia a csúcstalálkozón.

  Ioannis Kasoulides (PPE). – Elnök úr! A világ súlypontja folyamatosan nyugatról kelet felé tevődik át, olyan új világhatalmak felemelkedésével, mint Kína és India. Ebben az összefüggésben, míg az Unió továbbra is a világ első számú gazdasági hatalma, és az USA továbbra is az Unió legfontosabb gazdasági partnere, az együttműködésünk sokkal többet jelent ennél: a nemzetközi rendszer egy központi elemét képezi, és közös értékeken, történelmi kötelékeken és stratégiai érdekeken alapszik, amely nem mindig igaz más stratégiai partnerek esetében.

A hidegháború kényszer szülte szövetségéből a transzatlanti partnerség szabadon választott szövetséggé vált. A többpólusú világ kialakulása a két fél közötti együttműködés módjainak újbóli meghatározását igényli az összes jelenlegi kétoldalú és globális problémával kapcsolatban.

Megerősítjük az EU Tanácsának tavaly szeptemberi következtetéseit, amelyek új lendületet szorgalmaznak a transzatlanti kapcsolatok terén, továbbá annak mérlegelését kérik, hogy miként lehet kialakítani a két fél egyedi erősségein és sajátosságain alapuló valódi partnerséget. A transzatlanti partnerségnek gazdasági kapcsolatunk lehetséges előnyeinek maximalizására és a Transzatlanti Gazdasági Tanács megerősítésére kell összpontosítania. Az egyoldalú lépések, mint az amerikai jegybank likviditásteremtése, éppolyan nyugtalanítóak, mint a renminbi leértékelődése.

  Stavros Lambrinidis (S&D). – (EL) Elnök úr! Az Egyesült Államok Európai Parlament iránti megnövekedett érdeklődése, amely a kezdeti SWIFT-megállapodás elutasításának nyomán keletkezett, most csökkenni látszik. Azonban ez nem azt jelenti, hogy minden a szokásos mederben folyik tovább. Ellenkezőleg. Az Európai Parlament megnövekedett hatásköre a gazdaság, az energiapolitika, az terrorizmus elleni küzdelem és az alapvető jogok terén nem a megszokott ügymenetet jelenti. A jelenleg az Egyesült Államokban uralkodó érzés, hogy az Európai Parlament számít valamit, amelyért Kennard úrnak, az USA brüsszeli nagykövetének mondhatunk köszönetet, nem a szokásos ügymenet. A tény, hogy fontos és döntő jelentőségű tárgyalások előtt állunk olyan kérdésekkel kapcsolatban, mint a Reding asszony által említettek, amelyekben az Európai Parlament támogatja a Bizottságot, ahogy ön kérte, biztos asszony, nem a szokásos ügymenet. Sem az a tény, hogy az Európai Parlament összekötő irodát nyitott az Amerikai Kongresszussal.

Talán jó dolog, hogy a kezdeti felhördülés alábbhagyott, mert így tiszta fejjel, az újonnan létrejövő struktúrák segítségével módunkban áll egy valóban erős, hosszú távú kapcsolat kialakítása az Európai Parlament és a Kongresszus között.

  Alexander Alvaro (ALDE). – (DE) Elnök úr, De Clerk úr, De Gucht úr, Reding asszony! Eleget hallottunk arról, milyen fontosak a transzatlanti kapcsolatok. Nem hinném, hogy ezt bármelyik jelenlévő kétségbe vonja. Az USA legfontosabb kereskedelmi partnereink és szövetségeseink egyike, és németként tisztában vagyok vele, hogy amit az USA értünk tett, azt nem lehet megfizetni. Azonban azt is meg kell jegyezni, hogy aki folyton hajlong, az nem tárgyalhat szemtől szemben.

Ha mi, az Európai Unió tisztességes, tiszteleten alapuló kapcsolatot szeretnénk az Egyesült Államokkal, akkor ideje tartást mutatni akkor, amikor a mi álláspontunkról van szó. Reding asszony, ön ismét világossá tette, hogy ön a megfelelő ember a megfelelő pozícióban erre a feladatra. Említette az európai adatvédelmi jogszabályok alapvető elveit, és úgy vélem, nem tehetünk engedményeket ezeket illetően az EU és az USA közötti adatvédelmi megállapodás tárgyalásakor. Nem folytathatunk „aláígérési versenyt”, amikor olyan megállapodást kötünk, amelynek célja elsősorban állampolgáraink védelme. Az efféle védelmet – a személyes adatok és a magánélet védelmét – az Európai Unió Alapjogi Chartájában, az emberi jogok európai egyezményében és a Lisszaboni Szerződésben foglalt cikkek számos módon rögzítik. Az EU–USA adatvédelmi megállapodásnak ennek megvalósítását kell célul kitűznie: fenntartani, nem pedig felvizezni az Európai Unióban meghozott és végrehajtott intézkedéseket. Amiről most beszélek, az az adatokba való betekintéssel, illetve az adatok törlésével és helyesbítésével kapcsolatban ön által is említett jogok, a célhoz kötöttség, az arányosság, az adatelkerülés és az adatminimalizálás elve.

Ugyanakkor egy ilyen megállapodásról való tárgyalás során afelől is bizonyosnak kell lennünk, hogy nem a légüres térben történik. Kihatással lesz a hamarosan felülvizsgálandó adatvédelmi irányelvre, az elektronikus hírközléssel kapcsolatos adatvédelmi irányelvre és az utasnyilvántartás továbbítására, amelyről in ’t Veld asszony tárgyal. Ezt mind összefüggésben kell látni. Reding asszony, remélem, amikor az ön mandátuma kerül napirendre a Tanácsban december 2-án és 3-án, feltételezhetjük, hogy a tisztelt Ház támogatni fogja önt. Sok szerencsét és sok sikert kívánunk. Ön mellett állunk ebben az ügyben.

ELNÖKÖL: STAVROS LAMBRINIDIS
alelnök

  Jan Philipp Albrecht (Verts/ALE). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A tervezett megállapodás összhangban van a tisztelt Ház arra vonatkozó régi kívánságával, hogy az Egyesült Államokkal kötelező minimális normákat és törvényes jogokat dolgozzon ki az adatvédelemről. A cél a jogvédelem hézagjainak betömése és egy magasabb szintű adatvédelem elérése az Európai Unió polgárai számára. Szükséges és helyes szoros együttműködést folytatni amerikai partnerünkkel. Ez azonban nem eredményezheti az európai polgárok alkotmányos jogainak veszélyeztetését.

A Bizottság megállapodás tekintetében javasolt tárgyalási mandátuma megfelelő és helyes irányba mutat. Mint az Európai Parlament előadója, örömmel ragadom meg a lehetőséget, hogy biztosítsam a Bizottságot afelől, hogy a jelenlegi tervezet a Parlament minden csoportjának széles körű támogatását élvezi. A mi szempontunkból sürgető fontosságú hogy a Tanács is elfogadja ezt a javaslatot, hogy a tárgyalások minél hamarabb megkezdődhessenek.

Bizonyára nem lesz könnyű az Atlanti-óceán túlpartjáról érkező partnereinket részleteiben meggyőzni az aggodalmainkról. Meggyőződésem azonban, hogy az Egyesült Államok a szabadság, a demokrácia és az alapvető jogok alapjára épült, és osztozik velünk abban, hogy az állami hatóságokkal szemben nagyobbra értékeljük a személyhez fűződő jogokat. Ezért nem egy lehetetlen dologról van szó, és nem forog fenn az érdekellentét esete sem, sokkal inkább valós lehetőség kínálkozik közös alapunk megerősítésére az Atlanti-óceán mindkét partján, megteremtve a még szorosabb együttműködés alapját.

Végezetül azonban meg kívánok említeni még egy szempontot, amely különösen fontos számunkra, a Parlament számára: csak akkor nyerjük el az állampolgárok bizalmát a transzatlanti adatvédelmet illetően, ha sikerül egységes keretet létrehoznunk az Unión belül. Ezért nagy jelentőséggel bír, hogy az USA-val kötött adatvédelmi megállapodás az Unió és a tagállamok USA-val kötött valamennyi megállapodása keretéül szolgál. Várakozással tekintek előadói munkám elébe az Egyesült Államokkal kötendő adatvédelmi megállapodással kapcsolatban, továbbá a parlamenti képviselőtársaimmal, a Bizottsággal, a Tanáccsal, valamint az USA Kongresszusával és kormányával való szoros együttműködés elé.

  Geoffrey Van Orden (ECR). – Elnök úr! Az időközi választások idején az Egyesült Államokban tartózkodtam, és láttam valamit az ott végbemenő politikai földrengésből. A történtekből tanulságok vonhatók le az európaiak számára, hazánkban és az Európai Unióban egyaránt. Az Egyesült Államok és az EU polgárai egyaránt kevesebb állami beavatkozást kívánnak az életükbe, az államháztartási hiány féken tartását és a közkiadások csökkentését akarják, és számunkra ennek a kisebb uniós költségvetést kellene jelentenie.

Áttérve a védelem témájára, az Egyesült Királyságban nemrég lezajlott védelmi és biztonsági felülvizsgálat arra emlékeztet minket, hogy Nagy-Britanniát legmeghatározóbb védelmi és biztonsági kapcsolata az Egyesült Államokhoz fűzi. Ennek az összes többi európai ország esetében is így kellene lennie. Nagyon remélem, hogy a NATO új stratégiai koncepciója megújult elkötelezettséget mutat majd a szövetség iránt, amely az Egyesült Államokat Európa biztonságához köti. Nem hagyhatjuk, hogy az EU védelmi törekvései ezt súlytalanná tegyék vagy aláássák. Nem engedhetjük meg a munkafolyamatok megkettőzését és akadályozását, különösen nem egy olyan időszakban, amikor megnyirbálják a védelmi költségvetéseket.

A következő, november 19-i NATO csúcs kedvező lehetőséget nyújt a NATO 21 szövetségese számára, amelyek egyben EU tagállamok, hogy kimutassák elkötelezettségüket az új realitások iránt.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL). – (PT) Itt az ideje felszólítani az Egyesült Államokat arra, hogy törekedjen a konfliktusok békés megoldására, vessen véget a katonai megszállásnak és háborúknak akár Irakban, akár Afganisztánban, akár a Közel-Keleten, szüntesse meg a Kubával szembeni embargót, ne támogassa tovább Izrael agresszív politikáját, amely felelős a Gázai övezetben és az elfoglalt palesztin területeken kialakult humanitárius válságért, továbbá tegyen erőfeszítéseket az atomfegyverek leszerelésének megvalósításáért.

Világossá kell tenni, hogy a terrorizmus elleni küzdelem érve többé nem használható fel a nemzetközi jog, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok iránti tisztelet megsértésére. Alapvető fontosságú az együttműködés a szegénység csökkentése, valamint az adóparadicsomok és a spekulatív tőkemozgások megszüntetése érdekében.

A csúcstalálkozó egybeesik a NATO lisszaboni csúcsával, amelyen felül kívánja vizsgálni stratégiáját, és amelyen az Egyesült Államok meg kívánja szerezni szövetségesei elkötelezettségét a globális szintű katonai terjeszkedés iránt, hogy a katonai erő fenyegetésével biztosítsa az erőforrások kitermelését, a piac ellenőrzését és politikai uralmát, amely folyamat növeli az embereket fenyegető veszélyt és kockázatot. Ezért szolidaritásunkat szeretnénk kifejezni a békemozgalom és a munkavállalók törekvéseivel, illetve a számos szervezettel, amelyek felépítik az „Igen a békére, nem a NATO-ra” kampányt, amelynek része a november 20-án Lisszabonban tartandó tüntetés.

  Bastiaan Belder (EFD). – (NL) Elnök úr! Nyilvánvaló Törökország stratégiai jelentősége a transzatlanti kapcsolatok szempontjából. Erre tekintettel kíváncsi volnék a Tanács véleményére a Török Nemzeti Biztonsági Tanács új „Vörös könyvével” kapcsolatban. Az új kiadás logikusan a török külügyminiszter stratégiáját követi.

A közelgő transzatlanti csúcstalálkozóra gondolva a Tanácshoz intézett első kérdésem a következő: Osztja a Tanács azt a félelmet, hogy a jelenlegi török külpolitika a térség revizionista szereplőinek a kezére játszik – főleg az Iráni Iszlám Köztársaságéra – és ezzel valójában veszélyezteti a stabilitást a Közel-Keleten?

Második kérdésem: Fel kívánja vetni a Tanács a Vörös könyv kérdését a transzatlanti csúcstalálkozón, tekintve, hogy Törökország mint tagjelölt ország és NATO-partner álláspontja lényeges az EU számára?

  Andrew Henry William Brons (NI). – Elnök úr! A Transzatlanti Gazdasági Tanács decemberi ülésének napirendjén szerepel a kereskedelmi akadályok lebontása, amely a globalisták szent célja, és amelyet inkább a hit, mint az ész vezérel. A gazdaságelmélet fáradhatatlanul biztosít minket afelől, hogy a nemzetközi kereskedelem a világ egészét gazdagabbá teszi. Arról már nem tájékoztat ilyen készségesen, hogy vajon mindenki, minden országban jól jár-e vele.

A fejlett világ jelenlegi problémája nem az, hogy túl sok a kereskedelmi akadály, hanem hogy túl kevés. Vagyis túl kevés az akadály olyan feltörekvő országok termékeivel szemben, mint Kína, amely alacsonyak bérekkel, nagy mértékben alulértékelt valutával és mesterségesen elszegényített belső piaccal rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy a kínai áruk ára, amely az alacsony bérek miatt már eleve alacsony, mesterségesen még alacsonyabb lesz a valuta alacsony értéke miatt. Az elszegényített hazai piac azt jelenti, hogy elhanyagolható az igény a fogyasztói importra, és a kínai termékek iránt is elégtelen a kereslet, amely Kínát teljes mértékben az exporttól teszi függővé.

Európa annak hangoztatásával válaszol erre a fenyegetésre, hogy versenyképesebb lesz. Ez valós lehetőség volna, ha Kína tisztelné a nemzetközi szellemi tulajdonjogokat. Azonban amint Nyugaton egy új fejlesztést dolgoznak ki, Kína eléggé kíméletlen és szégyentelen módon lemásolja a terméket és az ár töredékéért állítja elő. Az EU–USA csúcstalálkozó napirendjén szerepel a munkahelyek számának növelése az Atlanti-óceán mindkét partján. Néhányan ezt úgy remélik elérni, hogy még inkább elkötelezzük magunkat a globalizmus mellett.

  José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra (PPE). – (ES) Az Európai Unió és az Egyesült Államok közti kapcsolatok, ahogy már elhangzott, alapelveken, eszméken, a közös történelmen és a szabadság iránti közös szenvedélyen alapulnak. Ezek az elvek azonban felhígulhatnak a szólamokban és elerőtlenedhetnek, ha a szavakat nem váltják fel tettek. Millán Mon kollégám jelentése az egyik legmegbízhatóbb tanulmány, amely ebben a Házban a transzatlanti kapcsolatok helyzetéről készült az elnökválasztás óta. A jelentés bekerült a közös állásfoglalásra irányuló indítványba, amelyről holnap fogunk szavazni, és egy sor konkrét kezdeményezést tartalmaz, amelyek még mindig tökéletesen érvényesek a valódi partnerség létrehozása szempontjából, amelyen dolgoznunk kell, biztos úr.

Szó esett a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok jelentőségéről; 15 uniós tagállam egyedül Texasban több beruházást eszközöl, mint Japán az USA 50 tagállamában összesen.

Új lendületet kell adnunk a csúcstalálkozók mechanizmusának, euro-amerikai közgyűlést kell létrehoznunk, és – ami a legfontosabb – koordinációs és egyeztetési mechanizmust kell létrehoznunk a globális kérdések, a világ legnagyobb problémát jelentő területei – Közel-Kelet, Irán, Afganisztán –, valamint a feltörekvő hatalmakkal való kapcsolatok tekintetében.

Elnök úr! Obama elnök közelmúltban tett közel-keleti látogatása során kijelentette, hogy véleménye szerint az Egyesült Államok legfontosabb partnersége Indiához fűződik. Ez eszembe juttatta Millán Mon úr jelentésének egyik alapvető szempontját, amelyben megemlíti Obama elnök berlini kijelentését, amely szerint Európa az Egyesült Államok legfontosabb stratégiai szövetségese. A közelgő EU–USA csúcstalálkozó remek lehetőség lesz a kérdés tisztázására, és annak egyértelmű meghatározására, hogy mi is valójában a stratégiai partnerség. Kezdhetnénk azzal, hogy felkérjük az Egyesült Államokat, hogy támogassa az Európai Unió azon törekvését, hogy intézményes jelenléttel rendelkezzen például az ENSZ közgyűlésében, a Lisszaboni Szerződéssel bevezetett új megközelítés alapján.

  Adrian Severin (S&D). – Elnök úr! A Parlament nemrég elfogadott egy állásfoglalást, amely a transzatlanti kapcsolatok fejlesztésének új lehetőségeiről szólt Obama elnök megválasztását követően az Egyesült Államokban. A közelgő Európai Unió–Egyesült Államok csúcstalálkozóra némileg más összefüggésben fog sor kerülni. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a lehetőségek ne volnának jelen. Csak a körülmények lettek kicsit bonyolultabbak.

Ezért úgy vélem, hogy bizonyos kihívásokkal fogunk szembenézni a csúcs előkészítése során. Remélem, meg tudjuk győzni amerikai szövetségeseinket arról, hogy folytassák a többoldalú megközelítést a nemzetközi kapcsolatok terén, és hogy ezt a multilateralizmust gyakorlati megközelítéssel is jutassák kifejezésre az Európai Unióhoz fűződő kapcsolatokban. Ragaszkodnunk kell a békekikényszerítő és békefenntartó missziók civil dimenziójának, valamint a válságkezelő és a válságot követő helyreállítási műveletek fejlesztéséhez.

Fontos továbbá a fejlesztési segélyezéssel kapcsolatos politikák összehangolása a hatékonyabban működés érdekében. Ami a tömegpusztító fegyverek terjedésének korlátozását illeti, nem csupán az együttműködési képességet kellene megőriznünk, hanem intelligens módon kellene cselekednünk. E folyamat része az új START-szerződés ratifikálása, amely még mindig az amerikai Kongresszus elfogadására vár. Reméljük, hogy a Kongresszus új összetétele nem fogja megakadályozni a szerződés megszavazását.

Az USA már bejelentette és meg is kezdte az Oroszországgal fennálló kapcsolatának továbbfejlesztését. Úgy vélem, ez számunkra is jelentőséggel bír, és szintén fontos az Oroszország, az Egyesült Államok és az Európai Unió között a legfontosabb globális kérdésekről folytatandó jövőbeli háromoldalú párbeszéd szempontjából. Mindenekelőtt remélem, hogy a csúcstalálkozó alkalmával megerősíthetjük az Egyesült Államok európai partnerség iránti ösztönös hajlandóságát. Működő mechanizmusra van szükségünk az amerikai szövetségeseinkkel folytatott állandó párbeszéd, egyeztetés és koordináció érdekében.

  Marietje Schaake (ALDE). – Elnök úr! Ahhoz, hogy az EU hiteles partner és globális szereplő legyen, egységes hangon kell megszólalnia. Obama elnök és kormánya ezt helyes módon a tudtunkra adta, és képesnek is kell lennünk ilyen becsületes módon bírálni egymást. Ez szükséges a hiteles transzatlanti kapcsolat kialakítása érdekében, amelyet a kölcsönösség és a koordináció jellemez.

Hogyan működhetünk együtt az emberi jogok, a jogállam és a demokrácia védelmében világszerte, ha Hillary Clinton beszédet mond az internet globális szabadságáról, miközben az USA ragaszkodik a hamisítás elleni kereskedelmi megállapodásról (ACTA) folyó tárgyalások titkosságához, amely komoly aggodalmakra ad okot az internet szabadságával kapcsolatban. Ez igen ellentmondásos és aláássa a hitelességünket. Miért kiszivárogtatott dokumentumokból kell megtudnunk, hogy kínzásra és annak jóváhagyására került sor Irakban? Független vizsgálatot kérünk az ügyben.

Miért nem válaszolt a Bizottság az általam feltett kérdésre az USA kormányának a Wikileaks elleni büntetőjogi lépésekkel kapcsolatos kérését illetően? Fontosabbnak tartja a transzatlanti kapcsolatokat, mint a képviselők kérdéseit? Miért gyakorol nyomást az USA az európai vállalatokra, hogy szankciókat hozzanak Iránnal szemben túl az EU által már meghozott szankciókon? Az USA-nak tisztelnie kellene az EU függetlenségét és saját kiegészítő szerepét.

Mind az EU-nak, mint az USA-nak függetlenül kell tevékenykednie, tisztelniük kell egymás függetlenségét, és teret kell adniuk tetteik demokratikus ellenőrzésének. Nem ez különböztet meg minket – az USA-t és az EU-t – a többi államtól, különösen az alapvető szabadságokat és emberi jogokat illetően?

  Eva Lichtenberger (Verts/ALE). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Sok minden összeköti a transzatlanti párbeszéd résztvevőit – az alapvető értékekről beszélek, a szabadság és a demokrácia alapvető jogairól –, azonban van néhány olyan dolog is, amelyek megosztanak minket, mégpedig e jogok alkalmazásának módja és konkrét meghatározásuk a transzatlanti kapcsolatokat illetően. Ez az ellentmondás különösen és ismételten a biztonsági kérdésekkel kapcsolatban merül fel szembetűnő módon. Az adatvédelem a félreértések állandó forrása, ezt tapasztalhattuk. Ebből következően a keretmegállapodás – ha sikerül valóban megfelelőt kialakítanunk – jelentős előrelépés lesz. Olyan megoldást kell találnunk, amely lehetővé teszi az Atlanti-óceán mindkét partján élő állampolgárok számára, hogy gyakorolják jogaikat a partnereikkel szemben.

Egy másik fontos terület, amelyen hasonlóak az alapelveink, de jelentős az eltérés a megközelítéseink tekintetében, az éghajlatváltozás kérdése. Ezért nagyon szeretném, ha ez szerepelne a napirenden és egyértelműen megvitatásra kerülne. Nem hagyhatjuk, hogy az Európai Unió arra használja a transzatlanti párbeszédet, hogy gyöngítse saját ígéreteit és kötelezettségvállalásait.

  Mirosław Piotrowski (ECR). – (PL) Elnök úr! Az Európai Unióban az együttműködés egyik legfőbb elve az emberek szabad mozgása. A nemzetközi jog által elismert jogalanyisággal rendelkező, megreformált Unió egyenlő bánásmódra törekszik minden állampolgárral szemben, amelybe beletartozik az utazás szabadsága a világ minden részén. A közelgő EU–USA csúcsra készülődve szükséges megismételni, hogy 27 tagállamunk közül néggyel, köztük Lengyelországgal szemben korlátozó vízumrendszer van érvényben.

A csúcs idején prioritást kellene kapnia a vízummentességi program keretében az uniós tagállamokkal szemben tanúsított egyenlő bánásmód kérdésének. Ez lesz az Európai Tanács elnöke, Van Rompuy úr hatékonyságának első próbája. Az is kiderül majd, hogy a Barack Obama elnökkel folytatott megbeszélések egy konkrét párbeszéd kezdetét jelentik-e, vagy csupán udvarias gesztusnak bizonyulnak az akkor sorra kerülő NATO csúcs alkalmából. A vízumügyben határozottan képviselt álláspontunk megmutatja majd, hogy az USA komolyan veszi-e az Uniót, mint a nemzetközi jog által elismert jogalanyt.

  Marietta Giannakou (PPE). – (EL) Elnök úr! Támogatjuk a politikai csoportok közös állásfoglalásra irányuló indítványát. Természetesen szükséges, hogy megvitassuk a kérdéseket az EU–USA és a G20-csúcstalálkozó előtt. Az Egyesült Államok természetes szövetségesünk. Azonban a szövetség egyenlőséget jelent, és ezért csak ott jöhet létre valódi szövetség, ahol a kapcsolatok a felek egyenrangúságán alapszanak.

Szorosabb, intézményesített együttműködést kell kialakítanunk, elsősorban a globális demokrácia és az emberi jogok, a tudásra és tudományra alapozott társadalom, a globális biztonság és stabilitás elősegítése érdekében, ahogy Reding asszony fogalmazott. Ebben a keretrendszerben természetesen nem vették figyelembe a globális kábítószer-kereskedelmet és azt a fenyegetést, amelyet az a nemzetközi politikára, biztonságra és stabilitásra nézve jelent.

Együtt kell működnünk továbbá a válságkezelésre irányuló erőfeszítések, a konfliktuskezelés és a harmadik országok fejlődésének támogatása terén. Azonban míg Európa támogatja a harmadik országok fejlődését, az Egyesült Államok nem teszi ezt. Ha valódi egyensúlyt kívánunk elérni, a fejlesztési és biztonsági feladatokat fel kell osztani az Egyesült Államok és Európa között az általános nemzetközi tevékenység keretén belül.

  Knut Fleckenstein (S&D). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Mindössze három dolgot szeretnék említeni a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottságból érkezett néhány kollégám nevében is. Ezek fontos témák, amelyek felvetésére kérném a Bizottság képviselőit a tárgyalások során.

Az első, hogy noha már elfogadásra került, az utazásösztönzési adó elfogadhatatlan egyoldalú döntés az amerikai kormány részéről. Reméljük, meg tudják győzni arról, hogy gondolja át ezt a törvényt.

Másodszor, az Európai Parlament nem érthet egyet Románia, Lengyelország, Bulgária és Ciprus vízummentességi programból való kizárásával, és véleményünk szerint nem szabadna hagyni a folytatását.

Harmadszor, üdvözöljük a nemzetközi biztonsági előírások és intelligens biztonsági elképzelések kidolgozására irányuló közös erőfeszítéseket, azonban az olyan egyoldalú rendelkezések, mint a konténerek kötelező átvilágítása, nem tekinthetők megoldásnak, mivel egyoldalúak és aránytalanok. A költségek messze felülmúlják az elért hasznot, és értelmetlen ezt megkövetelni az európai kikötőktől és vállalkozásoktól.

  Vladko Todorov Panayotov (ALDE). – (BG) Biztos úr, hölgyeim és uraim! Mióta Obama elnök hivatalba lépett, az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok a stabil együttműködés új korszakába léptek. A cancúni csúcstalálkozó, amely két héten belül veszi kezdetét, kedvező lehetőséget kínál az USA és Európa számára, hogy álláspontjaikat egyeztetve tartós, kötelező erejű megállapodás felé vezessék a többi országot a globális éghajlatváltozás elleni küzdelem terén.

Az idő lényeges szempont. A kiotói egyezmény két év múlva lejár, azonban bizonyosságra és az alkalmazkodáshoz időre van szükségünk. Világos jelzést kell küldenünk a fejlődő országok felé, együttműködve velük a technológiaátadása és a megfelelő pénzügyi támogatás révén.

Biztos vagyok benne, ahogy Kína nagykövete is hangsúlyozta a mai találkozónk során, hogy az USA, az Európai Unió és Kína vállalni fogják a felelősséget, amikor tárgyalóasztalhoz ülnek, és vezető szerepet játszanak az új megállapodás elérésére tett erőfeszítésekben, amely garantálja az eljövendő generációk biztonságát.

  Godelieve Quisthoudt-Rowohl (PPE). – (DE) Elnök úr! Az Egyesült Államok és Európa a Nyugat sorsközösségét alkotják. A harmadik országok piacaihoz való hozzáférésük közös problémájuk, és mind az EU, mind az USA érdekeit szolgálja, különösen azért, mivel a gazdasági válság utáni fellendülés valószínűleg Brazília, India és Kína feltörekvő gazdaságaiban veszi kezdetét, amelyekben továbbra is jelentős és megkülönböztető kereskedelmi korlátozások, valamint a nem vámjellegű kereskedelmi korlátozások vannak érvényben.

Meggyőződésünk, hogy a Transzatlanti Gazdasági Tanács nem csupán képes, hanem egyben köteles is fontos szerepet vállalni az Európai Unió és az USA közös álláspontjának képviseletében a harmadik országokkal fennálló kereskedelmi kapcsolataik terén. Arra kérjük a Transzatlanti Gazdasági Tanácsot, hogy dolgozzon ki közös megközelítést és közös stratégiát az USA és az EU új szabadkereskedelmi megállapodásai számára, habár tisztában vagyok vele, hogy ez nem történhet teljesen zökkenőmentesen. Továbbá a gazdasági szereplők sürgetően és jogosan kérik az USA és az EU közötti említett harmonizációt a G8-, a G20-, valamint a WTO-tárgyalások keretében. Szeretnénk továbbá – és remélem, hogy ebben a reményben az USA is osztozik –, ha a dohai fejlesztési fordulót mihamarabb lezárnák. Azonban nem csak nekünk szükséges új és érdemi javaslatokkal előállni, hanem a feltörekvő gazdaságoknak is közeledniük kell hozzánk. E téren is előnyös és mindkét fél számára hasznos lenne az USA és az Európai Unió közös stratégiájának kidolgozása.

Közvetlenül is szólnék önhöz, De Gucht biztos úr: ha az együttműködésről van szó, jó volna, ha a Bizottság és a Parlament tanulna abból, ahogyan Washington együttműködik a kereskedelempolitika területén.

  Corina Creţu (S&D). – (RO) Úgy vélem, hogy a közelgő Európai Unió–USA kétoldalú csúcstalálkozó transzatlanti párbeszédének egyik megtárgyalandó pontja azon négy EU-tagállam vízumkötelezettségének eltörlése kell, hogy legyen, amelyek állampolgárai még mindig utazási korlátozás alá esnek, vagyis Románia, Bulgária, Lengyelország és Ciprus.

Elítélem a rugalmasság hiányát az USA részéről, tekintettel az említett országok által elért folyamatos haladásra, különösen az Európai Unióba történt belépésük óta. Úgy vélem, az Európai Unió képviselőinek határozottabban kell szót emelniük a technikai részletek feletti szőrszálhasogatás ellen a vízummentességi programba való felvételt illetően. Az Európai Unió kötelessége, hogy egészében véve aktívabb és egyértelműbb szolidaritást mutasson a tagállamok polgáraival.

Szeretném továbbá a fejlesztési és humanitárius segélyek terén az együttműködés szükségességét hangsúlyozni egy olyan pillanatban, amikor az USA és az Európai Unió közötti kapcsolatok kimagasló jelentőségűek a jelenlegi gazdasági és geostratégiai helyzetben.

  Marielle De Sarnez (ALDE). – (FR) Elnök úr! A tisztelt Házban senki nem szolgálhat biztosítékkal arra nézve, hogy az Atlanti-óceán két partján hozott intézkedések képesek megakadályozni egy jövőbeni gazdasági válságot. Ezt a kérdést ezért újra napirendre kell tűznünk, és tovább kell lépnünk a bankok törzstőkéjét, bizonyos pénzügyi termékek betiltását és az adóparadicsomok elleni küzdelmet illetően.

Második megjegyzésem: mindenki láthatja, hogy teljesen függetlenek vagyunk pénzügyi, gazdasági és valutáris értelemben. Ezért semmilyen egyoldalúan, egyeztetés nélkül hozott döntés nem tekinthető a helyes irányba tett lépésnek. Természetesen az Európai Fejlesztési Alap (EFA) pár nappal ezelőtti műveletére gondolok. Együtt kell előrelépnünk, hogy megújítsuk – például – a nemzetközi monetáris rendszert.

Szintén együtt kell fellépnünk annak érdekében, hogy kiegyensúlyozottabbá, átláthatóbbá és demokratikusabbá tegyük a nemzetközi szervezeteket. Azonban ha azt szeretnénk, hogy a lényeges kérdésekben meghallgatásra találjon Európa hangja, akkor valóban magához kell ragadnia a kezdeményezést, és egységes hangon kell megszólalnia. Ezt fogjuk szemléltetni néhány órán belül a G20-csúcstalálkozón, legalábbis nagyon remélem.

  Francisco José Millán Mon (PPE). – (ES) Elnök úr! Az Unió legfontosabb stratégiai kapcsolata az Egyesült Államokhoz fűződik. Fent kell tartanunk a folyamatos párbeszédet a kétoldalú, valamint globális kérdésekről, és meg kell kísérelnünk a lehető legjobban összehangolni a tevékenységeinket. Véleményem szerint ez a holnapi határozat fő üzenete.

Ezért sajnáltam, hogy a májusra tervezett csúcstalálkozó elmaradt. Mi több, képtelenségnek találtam az akkor felhozott érvet, miszerint nem állt rendelkezésre ütemterv. Mindig van miről tárgyalnia két ilyen fontos partnernek, amelyek egy világméretű gazdasági válság közepén járnak és olyan kihívásokkal néznek szembe, mint a terrorizmus, az éghajlatváltozás, az energiabiztonság vagy az atomfegyverek elterjedése.

Mi több, súlyos regionális konfliktusokkal is számolni kell, például a közel-keleti békefolyamat, az iráni nukleáris kihívás vagy Afganisztán problémája kapcsán, amelyek véleményem szerint méltók az Egyesült Államok és az Európai Unió összehangolt cselekvésére.

Remélem, hogy a közelgő lisszaboni csúcstalálkozó sikeres lesz. Sok megvitatásra váró kérdés van, amelyek közül néhányat már említettem. A világ ráadásul átalakulóban, Ázsia fejlődőben van, gondoljunk csak az Obama elnök által nemrégiben meglátogatott Kína vagy India jelentőségére. Még posztnyugati világról is szó esik.

A változó világrenddel összefüggésben szorosabb koordinációra van szükség Európa és az Egyesült Államok között. Sok közös érdekkel, eszmével és értékkel rendelkezünk. Erősebbek leszünk akkor, ha összehangoltan cselekszünk.

Hölgyeim és uraim! A Lisszaboni Szerződés új szerveket is létrehozott az Unió világban betöltött szerepének erősítésére. Ezért az Egyesült Államokkal való párbeszéd és egyeztetés mechanizmusait is javítanunk kellene. A parlament által tavaly márciusban elfogadott állásfoglalás sok javaslatot tartalmaz a Brüsszelt és Washingtont összekötő intézményi mechanizmusok fejlesztésére nézve.

Utolsó megjegyzésem: sajnálom, hogy a Tanács képviselője csak az adatcserére utalt, nem ejtett szót a csúcstalálkozóról, amelyről keveset hallottunk. Sajnos a Bizottság is csak röviden említette. Ki jött ide azért, hogy ténylegesen a csúcstalálkozóról beszéljen?

  Wolfgang Kreissl-Dörfler (S&D). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A nemzetközi terrorizmus ellen tényleg közösen kell harcolnunk, ez vitán felül áll. Azonban közös értékeink és a jogállamiság alapján kell küzdenünk, nem pedig a jog nagyon is egyéni értelmezése alapján, ahogy azt az Egyesült Államok korábbi elnöke, George W. Bush hirdeti mostanában a könyvében és televíziós interjúkban. Ezt az USA Kongresszusának új összetételére tekintettel is említem.

Számunkra is a döntő fontosságú, hogy növeljük az adatvédelem szintjét és tiszteljük az állampolgárok jogait. Egy dolgot világosan kell látnunk: a szabadság dalát nem lehet az erőszak hangszerén játszani. Nem mondhatjuk meg más országoknak, hogy mit várunk el a jogállamiságtól, ha mi közösen nem tartjuk be ugyanazokat a követelményeket és nem cselekszünk azoknak megfelelően.

Azonban megelégedésemre szolgál, hogy Obama elnök friss levegőt hozott Amerikába, még ha a pozíciója gyengébbnek is tűnik mostanában. Egy dolog világos: azoknak az oldalára fogunk állni, akik megvédik a jogállamiságot.

  Mario Mauro (PPE). – (IT) (A beszélő kikapcsolt mikrofonnal kezd el beszélni) … amely szerint a világ új motorjai haladnak, véleményem szerint a transzatlanti térség még mindig a világ legfejlettebb és leghatékonyabb gazdasági térsége.

Igaz, hogy széles körű – és sok tekintetben érthető – sietség tapasztalható az olyan országokkal kötendő kereskedelmi megállapodások tekintetében, mint pl. Kína. Úgy vélem azonban, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az Európa és az Egyesült Államok közötti kapcsolat hosszú időn át volt az a kapocs, amelyet minden egyébnél jobban kell értékelnünk és szinte féltékenyen őriznünk kell.

Ez az állítás Európa és az Egyesült Államok történelméből következik. Alátámasztja a demokrácia, a béke, a jogok és a piacgazdaság közös szeretete. A transzatlanti gazdasági integrációt erősebbé tevő folyamat felgyorsítása elengedhetetlen az olyan értékek együttesére alapozott globális fejlődés elősegítése érdekében, amelyek kinyilvánított célja az elfogadható életkörülmények megteremtése a világ minden lakosa számára, a multilateralizmus tisztességes és hatékony politikáját követve, amely elősegíti egy demokratikusabb, ezért szabadabb globális struktúra létrehozását.

Ezért azokhoz szólok, akik jelenleg az Európai Unió külpolitikáját irányítják. Az évek során tapasztaltuk, hogy az amerikai vezetés képességei – bárki is volt az elnök – mindig hatalmas szerepet játszottak a globális transzatlanti döntésekben. Itt az ideje, hogy mi is kézbe vegyük a helyzet alakítását. 500 millió ember akaratából merítünk erőt, valamint egy új és szilárdabb intézményi struktúrából, amelynek képessé kell tennie bennünket arra, hogy ellenálljunk a kísértésnek, amely arra csábít minket, hogy az amerikai óriás árnyékába húzódjunk, és ehelyett a kezünkbe vegyünk a népeink sorsát, talán megkérve amerikai barátainkat arra, hogy foglaljanak állást egy egyetlen ülőhely ügyében az Európai Unió számára az ENSZ-ben.

  Ioan Enciu (S&D). – (RO) Üdvözlöm az EU–USA adatvédelmi megállapodást, amelyet támogatni kell a bűnözés és a terrorizmus elleni küzdelem területein való együttműködés erősítése érdekében. Ahogy az Európai Parlament számos alkalommal kijelentette, az európai adatvédelmi jogszabályokhoz mérhető USA-beli jogszabályok hiánya komoly kérdéseket vet fel a tényleges védelemmel kapcsolatban, amelyben az európaiak részesülni fognak az Egyesült Államok területén.

Ezzel kapcsolatban azt kérdezném a Bizottságtól és a Tanácstól, hogy milyen gyakorlati garanciákat kapunk az európaiak közigazgatási vagy bírósági jogorvoslat iránti kérelem benyújtására irányuló jogait illetően, valamint az adatokhoz hozzáférő és azokat feldolgozó amerikai hatóságok és ügynökségek tekintetében az arányosságot illetően, és végül, de nem utolsósorban, hogyan fogják garantálni az egész folyamat független hatóság általi felügyeletét.

  Nuno Melo (PPE). – (PT) A világ nagyon nehéz időszakon megy keresztül. Ilyen nehéz időszakban nem lehet kétségünk afelől, hogy kik a szövetségeseink és kik az ellenfeleink. Az Egyesült Államok Európa fő szövetségeseinek egyike. Globális szinten harcolunk a terrorizmus ellen, amely arctalan csoportok formáját ölti közös térségünkön belül és kívül, és ez a harc a civilizáció értékeinek megőrzéséért folyik, amelyeket meg kívánunk védeni.

Azonban a megvédeni kívánt értékek elsőbbsége azt is jelenti, hogy a Parlamentben, a Bizottságban és a Tanácsban világos szabályokat kell követelnünk az adatvédelem, a személyes jogok védelme és a magánélethez való jog tekintetében. A bűncselekmények megelőzése, felderítése és üldözése nem történhet a személyiségi jogok rovására, azok semmibe vevésével és megsértésével. Sem Európa, sem az Egyesült Államok nem hagyná, hogy ez megtörténjen. Még egyszer hangsúlyozva a transzatlanti kapcsolatok és a helyes együttműködés döntő fontosságát minden szinten Európa és az Egyesült Államok között, támogatnunk kell a jövőbeli globális megállapodást célzó tárgyalásokat, amely szabályokat jelöl ki, jogokat biztosít, és a kölcsönösség alapján nem követel kevesebbet az Egyesült Államoktól, mint amennyit mi készek vagyunk nyújtani az Egyesült Államok számára a közös cél elérése érdekében.

  Edit Herczog (S&D). – Elnök úr! Szeretném üdvözölni a Transzatlanti Gazdasági Tanács december 15-i ülését, különösen az innováció, a digitális menetrend és az energiatechnológiák napirendre tűzését. Az utóbbi évek során tapasztaltuk, milyen nehéz a meglévő jogszabályok és akár a megközelítések harmonizációja a fejlett gazdasági ágazatok és szolgáltatások terén. Ezért most nagyszerű lehetőség adódik jogalkotásunk formálására ezeken az új területeken, ahol még nincsenek jogszabályok. Épp ezekről az új területekről beszélünk, olyan új kihívásokról, mint az öregedő társadalom vagy az éghajlatváltozás, amelyek a jogalkotás kibővítését igénylik, tekintettel a megfelelő technológiákra.

Végezetül, biztos úr, itt az ideje, hogy szót ejtsünk az energiabiztonságról, és végiggondoljuk a Transzatlanti Gazdasági Tanács jövőbeli feladatait. Sok sikert kívánok a december 15-i találkozóra.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE). – Elnök úr! Az EU–USA találkozó napirendje zsúfolt, mint mindig, és mindkét félnek ki kellene használnia a lehetőséget arra, hogy előrelépjenek a közös álláspontok terén olyan kérdésekben, mint a pénzügyi szabályozás, az éghajlatváltozás, a kereskedelmi kapcsolatok elmélyítése, az atomfegyverek elterjedése és a terrorizmus elleni harc. Az első számú napirendi pontnak azonban a gazdaságélénkítésnek kell lennie.

A transzatlanti gazdasági partnerség alapvető fontosságú a globális jólét szempontjából, mivel a két gazdaság kétoldalú kereskedelme közel 4,3 trillió dollárt tesz ki. Gazdasági partnerségünk a globális gazdasági fellendülés fő mozgatórugója, valamint a világ legnagyobb, leginkább integrált és legrégebbi gazdasági kapcsolata. Gazdaságaink együtt a világgazdaság felét alkotják. Ezért közös stratégiákat kell kialakítanunk a jövőbeli közös cselekvésre, hogy biztosítsuk a válságból való tartós kilábalást, beleértve a pénzpiacok szabályozását, az ösztönző csomagokat, és a többi nagyobb, globális méretű gazdaságban a valutaspekuláció visszaszorításának stratégiáit.

Másrészt újra mérlegelnünk kellene, hogy jó ötlet-e évente két EU–USA csúcstalálkozót tartani. Obama elnök döntése, hogy nem vesz részt az ez évi megelőző, madridi csúcson, nyilvánvalóvá tette a túlzott uniós együttműködési készséget. Ha ragaszkodunk a gyakori kétoldalú csúcstalálkozókhoz, akkor olyan mértékig elveszthetik fontosságukat, hogy jelentéktelenné válnak.

  Françoise Castex (S&D). – (FR) Elnök úr, biztosok! Szeretnék visszatérni a hamisítás elleni megállapodásra, amelyről jelenleg folynak a tárgyalások, főleg az Egyesült Államokkal. Ez a megállapodás az Egyesült Államok számára is több kérdést vet fel, különösen az Amerikai Szabadalmi Hivatal tisztviselői körében. Ráadásul nemrég 75 amerikai jogászprofesszor levelet küldött Obama elnöknek. Úgy vélik, hogy a hamisítás elleni kereskedelmi megállapodás (ACTA), amely egy egyszerű végrehajtási megállapodás, az amerikai alkotmányba ütközne.

Míg az Európai Parlament, mint tudják, állásfoglalás elfogadására készül az ACTA megállapodásról, amely még mindig jelentős aggodalmakat kelt és távolról sem élvezi polgártársaink egyhangú támogatását, úgy vélem, nagyon hasznos volna számunkra, ha egyértelmű választ kapnánk az amerikai tárgyaló fél részéről két ponttal kapcsolatban. Ratifikálhatja az Egyesült Államok az ACTA megállapodást? Véleményük szerint az ACTA kötelező erejű vagy önkéntes megállapodás? Egy olyan hamisítás elleni megállapodás, amelynek nem része Kína, India és Brazília, és nem kerül végrehajtásra az Egyesült Államokban, valóban híján volna a hitelességnek. Köszönöm.

  Tunne Kelam (PPE). – Elnök úr! Szeretném megköszönni De Gucht és Reding biztosoknak határozott, de realisztikus álláspontjukat az EU–USA csúcstalálkozóval kapcsolatban. Úgy vélem, ideje belátni, hogy az USA egyik stratégiai célját sem érheti el Európa nélkül. Hasonlóképp az Európai Unió sem nyerheti el kívánt szerepét a világpolitika alakításában az Amerikával való szoros együttműködés nélkül. A paradoxon az, hogy a globalizáció és a nem nyugati hatalmak felemelkedése több, és nem kevesebb indokot ad az USA-nak és Európának az együttműködésük szorosabbra fűzésére. Ugyanakkor azt látjuk, hogy a transzatlanti szakadék nő, nem pedig csökken.

Európa kisebb szerepet játszik Amerika jelenlegi tervei és problémái között. Ezért lényeges felismerni, hogy a kölcsönös partnerség megerősítésére rendelkezésre álló lehetőségek és idő korlátozott. A következő 10 év során az USA-nak és az Uniónak valószínűleg alkalma nyílik a nemzetközi politikai folyamatok olyatén alakítására, ami lehetővé teszi egy értékalapú és stabil világ létrehozását, de csak azzal a feltétellel, ha közösen cselekszenek.

Ennek a transzatlanti szabadkereskedelmi térség létrehozásával kell kezdődnie, amelyet az Európai Parlament már évek óta szorgalmaz, legyőzve belső megosztottságát és ellenállva a protekcionizmusnak.

  Simon Busuttil (PPE). – Elnök úr! Az adatvédelemről szóló általános keretmegállapodásról szeretnék beszélni, amelyről Reding asszony megkezdte a tárgyalásokat. Alig telik el úgy egy hét, hogy ne hallanánk újabb terrortámadásról vagy támadási kísérletről, és ez nyilvánvalóan veszélyes polgáraink jólétére nézve. Hatékony eszközre van szükségünk a terrorizmus elleni küzdelemben. Ez egyike azon kézenfekvő területeknek, amelyen az Atlanti-óceánon túli barátainkkal is együttműködhetünk. Egyértelmű, hogy sürgető szükség van az adatvédelmi keretmegállapodásra. Reding asszony! Támogatjuk önt a megállapodás megkötésében.

Természetesen nemcsak azért akarjuk ezt a megállapodást, hogy segítsen bennünket a terrorizmus elleni harcban, hanem azért is, mert aggodalmaink vannak az adatvédelem kérdését illetően. Azt kérjük öntől, hogy védje meg állampolgáraink magánéletét és különösképpen védje meg a szükségesség és az arányosság elvét. Ez nem egy nullösszegű játszma, nem véljük úgy, hogy választanunk kellene a biztonságunk és a magánéletünk között. Hisszük ugyanis, hogy mindkettőt egyszerre biztosíthatjuk.

Szeretném, ha a tárgyalások során erőt adna Reding asszony számára az Európai Parlament támogatása, valamint nyugalommal töltené el annak tudata, hogy mellette állunk egy állampolgáraink számára kedvező, biztonságunkat és magánéletünket egyaránt biztosító megállapodás kialakításában.

  Danuta Jazłowiecka (PPE). – (PL) Elnök úr! Két évvel ezelőtt, amikor Barack Obamát megválasztották az Egyesült Államok elnökévé, úgy tűnt, elődjének nehéz hivatali időszaka után rendeződhetnek a kapcsolatok Európa és az Egyesült Államok között. Úgy tűnt, véget ér Washington nemzetközi színtéren tanúsított egyoldalú cselekvésének időszaka. Mindannyian azt hittük, hogy az óriási válsággal szembesülve az Egyesült Államok és az Unió képes lesz együttműködni és a világ átalakítására törekedni a gazdasági biztonság létrehozása érdekében.

Ma már tudjuk, hogy ez hiú remény volt. A koppenhágai éghajlat-változási csúcs után, illetve azt követően, hogy Barack Obama figyelmen kívül hagyta a spanyol elnökséget, az amerikaiak újfent megaláztak bennünket és a világ többi részét az arra irányuló egyoldalú döntésükkel, hogy pénzt nyomtassanak. Az európai kormányok képviselőinek tett számos ígéret ellenére minden egyeztetés nélkül hozták meg ezt a döntést. Saját érdekeiket követve az európai gazdaságot kedvezőtlenül érintő intézkedéseket hoztak.

A soron következő EU–USA csúcstalálkozót arra kellene felhasználnunk, hogy kifejezzük rosszallásunkat és arra vonatkozó kívánságunkat, hogy partnerként kezeljenek bennünket. Az együttműködés nem csak a mi érdekünk, hanem Washingtoné is, különös tekintettel az új, jelenleg kialakulóban lévő geopolitikai helyzetre

  Monika Flašíková Beňová (S&D). – (SK) Az Európai Unió és az USA közötti kapcsolatok két nagyhatalom közötti kapcsolatok, ám ennek ellenére sokszor arra kell gondolnom, hogy a gyakorlatias gondolkodás egyfajta szűk látókörű egoizmusnak van alárendelve.

Ugyanakkor számos fontos kérdés tárgyalása van folyamatban, amelyeket amerikai partnerünkkel együtt kell megoldanunk.

A novemberi csúcs lesz az USA és az EU közötti első találkozó a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta. Tekintve, hogy az Európai Unió és az Egyesült Államok a globális gazdaság felét képviselik, a találkozó egyik kiemelt témája a gazdaság lesz. Nagy válság idején szükség van a makrogazdasági politika összehangolására és megegyezésre kell jutnunk a pénzügyi szektor szabályozását illetően, valamint törekednünk kell az adóparadicsomok és a hasonló jelenségek felszámolására.

A konkrét problémákra kell összpontosítanunk és nem szabad egyik dolgot a másik kárára végrehajtani, más szavakkal, a két partner ne a világ többi országának kárára cselekedjen, hanem viselkedjenek felelősségteljes, vezető, globális hatalomhoz méltó módon.

A novemberi EU–USA csúcs mellett a Transzatlanti Gazdasági Tanács decemberi ülése is teret kínál a felelős és célravezető politikákhoz.

  Malcolm Harbour (ECR). – Elnök úr! Nagyon örülök, hogy felfigyelt rám és megadta a szót, különösképpen, mert köszönetet szeretnék mondani De Gucht biztosnak, hogy új irányt adott a Transzatlanti Gazdasági Tanácsnak, ami véleményem szerint nagy jelentőséggel bír. Júliusban washingtoni kiküldetésben voltam a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság elnökeként. Ezután felkerestem őt, és elmondtam, hogy fel kell hívnunk az Európai Tanács figyelmét a hosszú távú, stratégiai technológiai kérdésekre, amelyeken mindketten dolgozunk, és különösképpen arra, hogy azon normák mentén tevékenykedjen, amelyek kidolgozásába a bizottságom sok munkát fektetett az elmúlt hónapokban.

Közös normákat kell kialakítanunk a jövő technológiái számára ahelyett, hogy újabb kereskedelmi akadályokat állítanánk fel azáltal, hogy egymástól függetlenül tesszük a dolgunkat. Ahogy nyilatkozatában fogalmazott, ez segítheti a közös kutatási programok és a vállalatok közös lehetőségeinek megerősítését, valamint erősítheti versenyképességünket amerikai partnereinkkel szemben.

Úgy gondolom, ez mai bejelentésének egy rendkívül fontos eleme. Sajnálom, hogy ilyen kevés kollégám említette ezt – tudom, hogy Herczog asszony megtette – de remélem, képesek leszünk együtt dolgozni ennek elősegítése érdekében. Csalódott vagyok, amiért Elmar Brok már elment, ugyanis szerettem volna elmondani neki, hogy az új irány kijelölése azt jelenti, hogy új emberek munkájára lesz szükségünk a transzatlanti jogalkotói párbeszéd tekintetében, hiszen új kihívásokkal állunk szemben.

  Franz Obermayr (NI). – (DE) Elnök úr! Az adatvédelmi megállapodásra utalva szeretném hangsúlyozni, hogy a létező megállapodások mindegyikének teljes mértékig összhangban kell állnia az európai adatvédelmi normákkal. Ez nemcsak a banki adatok továbbítására vonatkozik, hanem az utasnyilvántartási adatokra is. A Bizottság nem térhet el ettől az állásponttól az adatvédelmi megállapodásról az USA-val folytatott tárgyalások során. Nem engedhetjük, hogy az uniós normákat az Egyesült Államok normái szerint alakítsák át. Egységes védelemre van szükségünk a mostanáig jellemző egyedi megközelítés helyett, valamint minden új, adatcserével kapcsolatos egyedi megállapodásnak magában kell foglalnia a fő alapelveket, így a célhoz kötöttséget, a minimális megőrzési időt és az adatfeldolgozás tekintetében az uniós állampolgárok hatékony jogorvoslathoz való jogát.

Semmiképp sem engedhetjük, hogy az EU továbbra is az USA egyre abszurdabb profilalkotási rendszerei felé közeledjen, vagy hogy kiszolgáltassa az USA-nak az uniós állampolgárok személyes adatait. Ennek ellenére megfelelő garanciák nélkül egyetlen megállapodás sem állhat meg az Európai Bíróság előtt.

  Seán Kelly (PPE). – Elnök úr! Az EU–USA küldöttség tagjaként különösen érdekelt vagyok a közelgő konferenciában, továbbá alig várom, hogy a küldöttség tagjaként decemberben az USA-ba utazzak. Mondhatjuk, hogy az USA természetes szövetségesünk, és éppen ezért vitatnám azt a ma este elhangzott kijelentést, amely szerint a világ az amerikai politikának köszönhetően kevésbé biztonságossá vált ahelyett, hogy biztonságosabbá vált volna. Ha ujjal akarunk mutogatni, Amerika megvádolása helyett inkább azokat az országokat kellene megemlítenünk, amelyekben nincs szabadság és demokrácia, és amelyek terroristáknak adnak otthont.

Ezt megemlítve fontos, hogy egyenlő felekként vegyünk részt a következő, USA-val megrendezett találkozókon és konferenciákon, hiszen ezzel vívjuk ki a tiszteletüket. Különösen Koppenhágában láthattuk, hogy – egyes vélemények szerint –, gyenge félként tekintettek ránk. Ez nem történhet meg újra, különösen az olyan fontos kérdések esetében, mint a likviditásteremtés. Ki kell állnunk magunkért és hallatnunk kell a hangunkat.

  Mario Pirillo (S&D). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim a Bizottság és a Tanács képviseletében, hölgyeim és uraim! az Európai Unió és az Egyesült Államok kapcsolatainak a biztonság maximális garantálásán kell alapulniuk a sikeres együttműködés érdekében. A problémákat itt, az Európai Unión belül kell megoldanunk. A 27 tagállamból négy tagállam állampolgáraira vonatkozó vízumkötelezettség a szabadság komoly korlátozását jelenti. Múlt héten egy parlamenti küldöttség felvetette a problémát a kanadai hatóságok előtt és úgy tűnik, meg fogják vizsgálni a kérdést.

Fontos az Egyesült Államokkal folytatott kereskedelem, hiszen erősíti az eurót és lehetővé teszi az Európai Unió számára, hogy versenyezzen a nagy kínai, japán és indiai piacokkal, továbbá felfigyeltünk Kanada az amerikai és mexikói piacokkal szemben tanúsított elővigyázatos magatartására is. Az Egyesült Államokkal az éghajlatváltozásról – a fenntartható energiára és a globális piacokra tekintettel – folytatott párbeszéd megfelelő kezdet a tárgyalásokon.

  Angelika Werthmann (NI). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Az adatvédelmi megállapodásról kívánok beszélni. Számomra nem kétséges, hogy az adatvédelmi megállapodás megkötése után az USA és az EU közötti már meglévő megállapodásokat felül kell vizsgálni és meg kell újítani az új keretmegállapodásnak megfelelően. Ez a valódi célja a megállapodásnak, amelynek létrehozásán dolgozunk. Meglátásom szerint jogbizonytalanság kialakulását kockáztatnánk, ha lemondanánk erről. Mindent egybevetve, legfőbb prioritásunk állampolgáraink védelme kell, hogy legyen.

  Karel De Gucht, a Bizottság tagja. – Elnök úr! Először is hadd feleljek néhány konkrét kérdésre, amelyek felmerültek. Az éghajlatváltozással kezdeném. Az USA képviselőházának új többsége valószínűleg még inkább korlátozni fogja Obama elnök mozgásterét. El kell érnünk, hogy az USA ne lépjen vissza a koppenhágai vállalásoktól, és bátorítanunk kell, hogy segítse elő a cancúni COP16-találkozó sikeres kimenetelét.

Eközben előreléphetünk olyan konkrét ügyekben, mint a gyorsfinanszírozás, az erdőirtásból származó kibocsátások csökkentése és a szegény és fejlődő országok éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásának elősegítése. Ezek az USA belföldi törvényhozása nélkül is haladhatnak előre, ahogy a tiszta technológiákkal kapcsolatos biológiai kutatómunka is.

Kérdeztek az USA vízummentességi programjáról is, és arról, hogy több uniós tagállam – Bulgária, Ciprus, Lengyelország és Románia – még nem részesei a programnak. Nagy jelentőséget tulajdonítunk a felvételüknek, és amerikai partnerünkkel tovább dolgozunk a kérdés megoldásán.

A vízummentességi programban részt vevő utazókra vonatkozó elektronikus utazásengedélyezési rendszer szolgáltatási díjával kapcsolatban a Bizottság ismételten hangot adott abbéli aggodalmának, hogy az új előírások nincsenek összhangban az USA azon kötelezettségvállalásával, hogy megkönnyítse a transzatlanti mobilitást, illetve hogy további terhet jelentenek az USA-ba utazó európai állampolgárok számára. El kell érnünk, hogy a biztonsági kérdésekkel – mint az utasnyilvántartási adatállomány (PNR) – kapcsolatos munka együtt jár a transzatlanti utazás megkönnyítésével a törvénytisztelő utasok számára.

Ami a Wikileaks dokumentumaira vonatkozó kérdést illeti, jelenleg nem áll módunkban megállapítást tenni a kiszivárogtatott információkkal kapcsolatban. Azonban az EU elveiből következően szilárdan elkötelezett a kínzás és a kegyetlen, embertelen és lealacsonyító bánásmód teljes tiltása mellett. Jelen pillanatban csupán ennyit mondhatunk.

Quisthoudt asszony az USA-val kötött szabadkereskedelmi megállapodás lehetősége felől kérdezett. Jelenleg nem mérlegeljük ennek lehetőségét, Quisthoudt asszony, mivel az EU–USA kereskedelmi kapcsolatokat illetően a Kereskedelmi Főigazgatóság egy korábbi, nem vámjellegű intézkedésekről szóló tanulmánya rámutatott, hogy továbbra is a nem vámjellegű korlátozások az EU–USA kereskedelmi kapcsolatok terén előforduló fő akadályok, és arra a következtetésre jutott, hogy az Unió és az USA GDP-je nagyjából 160 milliárd euróval nőne, valamint az export 2,1%-kal, illetve 6,1%-kal nőne, ha eltörölnék a nem vámjellegű intézkedések és a szabályozási különbségek felét. Valójában nincs már túl sok vám az USA és az EU között. Ezzel együtt, a meglévő akadályok felszámolása gyakran nagyon nehezen megy, de a Transzatlanti Gazdasági Tanács keretében éppen ezért szorgalmazzuk például a korai és előzetes együttműködést, mielőtt új szabályozást fogadnánk el lényeges területeken, különösen a feltörekvő piacokat és az új technológiákat illetően.

Ami a Transzatlanti Gazdasági Tanácsot és a menetrendjét illeti, jelenleg azon dolgozunk amerikai partnereinkkel, hogy rögzítsük a következő találkozó menetrendjét, odafigyelve a tanácsadók ötleteire. A megbeszélés fő témái: az innováció és az új technológiák, a környezetbarát gazdaságra vonatkozó stratégiák, valamint a transzatlanti piac kiépítése. Ezeken a témákon belül egy sor kérdés megtárgyalására nyílik lehetőség, beleértve az e-egészségügyet, az elektronikus egészségügyi rendszerek átjárhatóságát, a biztonságos kereskedelmet, a hitelesített kereskedelmi szabványok kölcsönös elismerését, a szabályozáshoz való általános hozzáállást, az innovációs cselekvési partnerséget és a termékbiztonsággal kapcsolatos információk cseréjét. Megvitatjuk majd a gazdasági kihívásokra adandó közös válaszokat. November végén a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság kérésére megbeszélést folytatunk továbbá a szabványokról. Ha jól emlékszem, ennek pontos dátuma november 29.

Az utolsó kérdés a beérkező konténeres rakományok 100%-os átvilágítására vonatkozott. Aggasztónak találjuk az USA követelményét, amely szerint 2012 júliusáig minden, az USA-ba tengeri úton szállított konténert át kell világítani, mielőtt berakodják őket egy külföldi kikötőben. Úgy véljük, ez a követelmény nem eredményez bizonyított biztonsági előnyöket, és akadályozni fogja a zökkenőmentes kereskedelmet. Ezért a Bizottság nem számol 100%-os átvilágítással minden európai kikötőben. Az USA belbiztonsági minisztere, Janet Napolitano bejelentette azon terveiket, hogy a 100%-os átvilágítás 2012. júliusi határidejét további két évvel kitolják. A Bizottság reméli, hogy ez idő alatt az amerikai kongresszus felülvizsgálja politikáját, és a kockázatalapú megközelítésnek kedvez a szállítási lánc biztonságával szemben.

A következő évben az EU előtt álló fő kihívások sok lehetőséget ígérnek az USA-val való együttműködésre: a gazdasági válság kezelése, kormányzás, a növekedés helyreállítása és munkahelyteremtés a reformok felgyorsítása révén, a szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség létrehozása, és súlyunk növelése a globális színtéren. Számos fontos feladat áll előttünk, ha a közelgő EU–USA csúcstalálkozóra és azon túl tekintünk. Az egyik egy nyitottabb és mindinkább kifelé tekintő EU–USA kapcsolat kialakítása, amely tekintetbe venné azon kapcsolatok teljes körét, amelyeket mind az EU, mind az USA épít a feltörekvő hatalmakkal, mint Kína, India, Oroszország és Brazília.

A párbeszéd középpontjában a gazdaság, a munkahelyteremtés és a növekedés áll. Összevetjük véleményünket a G20-csúcs eredményeiről, különösen a pénz- és bankügyi reformról és egy globális kereskedelmi megállapodás létrehozásának szükségességéről, illetve ezeken a területeken EU–USA hozzáadott értéket keresünk. Ugyanakkor több figyelmet kell fordítanunk a transzatlanti piac lehetőségeinek teljes kiaknázására. A célom a Transzatlanti Gazdasági Tanács figyelmének a munkahelyteremtéssel, a növekedéssel és az innovációval kapcsolatos transzatlanti menetrendre való összpontosítása. Az EU és az USA szenátusa vezetőinek támogatásával e területeken előrehaladást szeretnék elérni a Transzatlanti Gazdasági Tanács közelgő, december 17-i találkozóján.

ELNÖKÖL: ROBERTA ANGELILLI
alelnök

  Viviane Reding, a Bizottság alelnöke. – Elnök asszony! Karel De Gucht kollégám Egyesült Államokkal kötendő általános megállapodásról és a vele fennálló kapcsolatokról elhangzott szavai után engedje meg, hogy az adatvédelem jövőbeli keretmegállapodására összpontosítsak. Teljesen világos, hogy szükségünk van az adatcserére a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelem érdekében, ugyanakkor meg kell őriznünk az állampolgárok adatvédelemhez való jogát. A tárgyalások tartalma mindkét cél kiegyensúlyozott elérése lesz.

Mint már említettem, ez év május 26-án a Bizottság egy tárgyalási felhatalmazásra irányuló javaslatot nyújtott be. Most azt várjuk, hogy a Tanács – remélhetőleg december elején – jóváhagyja a mandátumot, így megkezdhetjük a tárgyalásokat. Teljes mértékben egyetértek a tisztelt Házban elhangzottakkal. Egy keretmegállapodás keretében a jogbiztonságra kell összpontosítanunk ahelyett, hogy – egy képviselőt idézve – „szinte tűzharcot folytatnánk minden egyedi adatcseréről szóló megállapodás esetében”.

Ha nekünk, az Egyesült Államoknak és Európának sikerül közös normákat kialakítanunk, akkor ezek előbb-utóbb az egész világon normákká válnak. Meg kell mutatnunk, hogy ezek a normák az igazságosság, az alapvető jogok és a viszonosság jogának értékeire épülnek, amelyek mindegyikét egyértelműen fel kell venni a transzatlanti menetrend céljai közé.

Szintén felmerült a személyiségi jogok kérdése egy ilyen megállapodás esetében. A Bizottság tervezete a következőt jelenti Európa és az Egyesült Államok polgárai számára: az egyének érvényesíthető jogai, mint a róluk gyűjtött személyes adatokba való betekintés joga, valamint ezen adatok helyesbítésének, illetve törlésének joga, közigazgatási vagy bírósági jogorvoslat lehetősége állampolgárságtól vagy lakhelytől függetlenül, valamint bármilyen elszenvedett kár megtérítése.

E jogok tényleges alkalmazását az adatvédelmi normák független állami hatóságok általi felügyelete és ellenőrzése biztosítaná, és ebben az összefüggésben a megkülönböztetés tilalmáról szóló záradékot is bele kell foglalni a megállapodásba annak biztosítása érdekében, hogy a személy állampolgárságától vagy állandó lakhelyétől függetlenül minden személyes adat védelem alatt álljon, mindenkor észben tartva, hogy egyensúlyt kell teremtenünk a jogok és a biztonság között, továbbá – legalábbis véleményem szerint – a faji megkülönböztetés lehetőségének kizárása érdekében.

Annak érdekében, hogy ez ne következhessen be, a Bizottságnak minden bizonnyal a Parlament segítségére lesz szüksége. Hallottam, hogy új, különleges kétoldalú kapcsolatokat kívánnak létrehozni – vagy már létre is hoztak – a Parlament és az Egyesült Államok Kongresszusa között. Úgy vélem, ez abból a szempontból is nagyon fontos lesz, hogy növelje az ilyen adatvédelmi megállapodásokkal kapcsolatos egyetértést az Atlanti-óceán mindkét partján, ezért ebben nagy segítségünkre lehetnének a tárgyalások folyamán.

  Stefaan De Clerck, a Tanács soros elnöke. – (NL) Elnök asszony! Nagyon rövid leszek, mivel természetesen egyetértek Reding bizottsági alelnök asszony szavaival, miszerint ez egy remek vita volt, és a következő állomás december 2-a és 3-a lesz. A Tanács valóban reméli, hogy addig véglegesítheti a mandátumot, így a Bizottság végre igazából megkezdheti a vitát, és a tárgyalások is megkezdődhetnek.

Ez lehetőséget kínál az EU és az USA közötti együttműködés fejlesztésére, a biztonság és a magánélet közti egyensúly megteremtésére, a szétaprózott tartalom egységesítésére, valójában lehetőséget teremt arra, hogy az Európai Parlament kifejezett kérésére szilárd keretmegállapodást hozzunk létre.

Remélem, hogy a mai vita felkészítette a Tanácsot arra, hogy jóváhagyja a Bizottság tárgyalási mandátumát, feltételezve, hogy a Bizottság megfelelő időközönként visszajelzést ad, és hogy a konkrét részletekről, a jogok érvényesíthetőségéről folytatott vita olyan módon fog alakulni, hogy visszajelzés érkezzen. Ezért remélem, hogy a Bizottság rövid időn belül – remélhetőleg a december 2-i és 3-i tanácsi ülés után – jó eredményeket fog elérni. Köszönöm a mai vitát.

  Elnök. – Négy állásfoglalásra irányuló indítvány érkezett hozzám, amelyeket az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdésével összhangban nyújtottak be.

A vitát lezárom.

A szavazásra 2010. november 11-én, csütörtökön kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Elena Băsescu (PPE), írásban. – (RO) Az EU és az USA alkotják a legnagyobb kereskedelmi partnerséget, együttesen a világgazdaság felét teszik ki. Másrészt a két partnernek szorosabban együtt kell működnie, hogy elősegítsék a növekedést és a foglalkoztatottságot saját gazdaságaikban, különösen mivel a gazdasági válság következtében világszerte 30 millió munkahely szűnt meg az elmúlt évek során. E tekintetben továbbra is a Transzatlanti Gazdasági Tanács a legmegfelelőbb mechanizmus az egyesített transzatlanti piac céljának 2015-ig való elérésére. Úgy vélem, hogy a lisszaboni csúcstalálkozón meg kell vitatni a minden tagállamra egyformán vonatkozó vízumrendszer elsődleges fontosságú kérdését. Mivel a mozgás szabadsága az Unió nagy becsben tartott joga, a Bizottságnak folytatni kell a politikai és szakmai párbeszédet az elért haladásról és a jövőbeni cselekvés pályáiról.

Meg kel említenem, hogy Románia kormánya nemrég országos vízuminformációs rendszer kiépítését célzó jogi keretet fogadott el, amely megkönnyíti az adatcserét a többi tagállammal a vízumkérelmeket illetően. Ez az informatikai rendszer javítani fogja az ellenőrzést Románia határainál és az EU külső határainál. Ez szükséges lépés a schengeni övezethez való csatlakozásra tekintettel.

  Carlos Coelho (PPE), írásban. – (PT) Az Egyesült Államokkal létrejött kiterjesztett adatvédelmi megállapodás aláírása alapvető fontosságú és sürgetően szükséges, mivel elejét veszi annak, hogy a tagállamok egyedi, kétoldalú megállapodások alapján intézzék el ezeket a problémákat. Teljes mértékben tisztában vagyok a megállapodás aláírásával járó nehézségeknek, mivel eléggé különböző az adatvédelemhez való hozzáállás az Atlanti-óceán két partján. Az Unióban a személyes adatok védelmének jogát egyértelműen rögzítették mind az Európai Unió Alapjogi Chartájának 8. cikkében, mind a Lisszaboni Szerződés 16. cikkében. Az Egyesült Államokban nincs általános törvény a magánélet védelmére, az ország alkotmánya sem tartalmaz kifejezett utalást a magánélet védelmének alapvető jogára. Sok a tennivaló az adatokba való betekintést és helyesbítésüket, a viszonosságot, a jogi védelmet és a független felügyeletet illetően. Ezért arra kérem a Tanácsot, hogy mihamarabb fogadja el a megállapodással kapcsolatos tárgyalási mandátumot annak érdekében, hogy haladhassanak a tárgyalások, és megtörténjen a sürgősen szükséges előrelépés, valamint mihamarabb megvalósítsák e szabályok ebből következő átültetését az érintett jogalkotási szerveknél.

  Kinga Gál (PPE), írásban. – (HU) Először is szeretnék gratulálni a jelentéstevőnek nagyszerű munkájához. A jelentésnek különösen fontos hangsúlyt ad, hogy az astanai felülvizsgálati konferencia előestéjén kerül elfogadásra, üzenetet küldve ezzel az EBESZ döntéshozóinak. Örömmel tölt el, hogy módosítóim révén a jelentésbe bekerültek nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó utalások is, amelyek az EBESZ átfogó biztonsági koncepciójának, illetve annak emberi dimenziójának ("human dimension") szerves részét képezik, illetve sikerült felhívni a figyelmet az EBESZ nemzeti kisebbségi főbiztosának szerepére. A főbiztos feladata és felelőssége kiemelt a hagyományos nemzeti kisebbségek békés egymás mellett élésének elősegítésében, és az esetleges kisebbségi és etnikai konfliktusok megakadályozásában. A főbiztos szerepének hangsúlyozása azért is fontos, hogy javaslatainak és véleményének - kikényszerítő eszközök hiányában - kellő hangsúlyt tulajdonítsanak az érintett felek.

  Eija-Riitta Korhola (PPE), írásban. – (FI) Évek óta az éghajlat-politika az egyik fontos mérce, amellyel mérni lehetett az EU és az Egyesült Államok kapcsolatát. Erre tekintettel erősödött meg a kép az Egyesült Államokról, mint egyoldalú, a maga útját járó szereplőről. Itt az ideje azonban, hogy felülvizsgáljuk e képet.

Tény és való, hogy az Egyesült Államok elhatárolta magát az éghajlat-politika frontvonalától, amikor visszautasította a kiotói jegyzőkönyv ratifikálását. Azonban az idő megmutatta, hogy a megállapodás nem hatékony és nem a megfelelő út az éghajlatváltozás összetett problémájának megoldására. A nagy mennyiségű szennyezőanyag-kibocsátásért felelős piaci szereplők erőteljes partnerségek keretében beruházásokat hajtottak végre a technológia és a tiszta energiák kifejlesztésének terén, olyan utat választva, amely sokkal ígéretesebb és új távlatokat nyitott.

Itt az ideje, hogy az EU észrevegye, mi történik. Az Egyesült Államok nem fog elfogadni semmilyen kibocsátáskereskedelmi rendszert. Nemrég Obama úgy fogalmazott, hogy a legfontosabb a helyes dolgot tenni, amely természetesen hasznos, bármit is gondoljunk az éghajlatváltozásról. Ezek a hasznos tettek többek között a tiszta energiába irányuló beruházások és az energia-önellátás javítása. A kibocsátáskereskedelemről Obama azt mondta, hogy csupán eszköz, nem cél, és más módjai is vannak a „macska megnyúzásának”, ahogy a szólás tartja.

Vajon Európa lett az éghajlat-politika mumusa, aki nem ismeri fel a helyzetet, és nem tanul a hibáiból? Külföldre helyezzük ki a munkahelyeket és felemeljük az energia árát, mindent a nehezebb módon végzünk ahelyett, hogy ésszerűen cselekednénk. Meg kell előznünk a szennyezést, csakúgy, miként be kell ruháznunk a tiszta energiába, valamint az energia-önellátásra és az erdőtelepítésre kell összpontosítanunk. A kibocsátáskereskedelem ellenben nem méltó arra, hogy támogassuk. Úgy kínálták nekünk, mint felkészülést egy nemzetközi rendszerre, amely azonban sosem valósult meg. Miért használjuk továbbra is, kínozva ezzel állampolgárainkat, megfosztva őket a munkától és a megélhetéstől?

  Jiří Maštálka (GUE/NGL), írásban. – (CS) A küszöbön álló EU–USA csúcstalálkozó bizonyára megerősíti e kapcsolat kivételes jelentőségét. A globalizáció folytonos térnyerése azt jelenti, hogy mind az EU-nak, mind az USA-nak a nyitottság politikáját kell követniük, és nem szabad veszni hagyni a transzatlanti partnerség stratégiai jelentőségét. Ezen okból kifolyólag lényeges, hogy a maximális nyitottsággal közelítsük meg ezeket a tárgyalásokat, amely alapvető feltétele a közelgő találkozók hatékony működésének. Az elmúlt pár nap során három kérdés került előtérbe, amelyekre az Unió tárgyaló feleinek fokozott figyelmet kell fordítaniuk: a különböző stratégiák, amelyek révén az EU és az USA szembenéznek a gazdasági válsággal; a különböző politikai megközelítések, amelyekkel a bolygó kedvezőtlen ökológiai helyzetére és az éghajlatváltozásra adnak választ; valamint a biztonságpolitikai kérdések. Az amerikai jegybank 600 milliárd dollárnyi USA államkötvény megvásárlására irányuló egyoldalú döntése, amely döntés az Unióval történő egyeztetés nélkül született, gyöngíteni fogja az EU gazdasági helyzetét. Ezért alapvető fontosságú, hogy az Unió egyértelműen jelentse ki, hogy a dolláron kívül egyéb globális valuták után kíván nézni. Fontos, hogy az Unió ragaszkodjon a környezetbarát technológia és a jogalkotás terén betöltött úttörő szerepéhez, és ennek megfelelően nyomást gyakoroljon az amerikai kormányra és Kongresszusra. Úgy vélem a közelgő csúcstalálkozón szükséges felszólítanunk az Unió vezetőit, hogy jelezzék egyértelműen Washington felé: támogatják Obama elnöknek az atomfegyverek globális leszerelésére és az új START-szerződés ratifikálására irányuló erőfeszítéseit, amelyet az orosz és az amerikai elnök idén Prágában írt alá.

  Justas Vincas Paleckis (S&D), írásban. – (LT) Mióta Obama elnök győzelmet aratott a két évvel ezelőtti választáson, jelentősen közeledett egymáshoz az EU és az USA álláspontja, különösen a leszerelés, az éghajlatváltozás elleni küzdelem és a nemzetközi konfliktusok gócpontjainak felszámolása tekintetében. Ez jelentős témakör, és továbbra is ezt az irányt kell követnünk. Sajnálatos módon néhány dolgot még meg kell valósítani a közös transzatlanti célok elérése érdekében. Az USA társadalmának nagy része ellenzi az éghajlatváltozás ellen tett lépéseket. A szenátusban régóta megakadt az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentéséről szóló ambiciózus javaslat. Nincs előrelépés a halálbüntetés eltörlésének ügyében, amely fontos kérdés az EU számára. Az EU–USA csúcstalálkozóra a következő hónapban Lisszabonban kerül sor. Remélem, hogy az Unió képes lesz meggyőzni partnerét, az USA-t, hogy tovább haladjon az említett közös célok felé. Fontos továbbá Oroszország egyre szorosabb bevonása a transzatlanti párbeszédbe.

  Debora Serracchiani (S&D), írásban. – (IT) Mivel a terrorizmussal és a szervezett bűnözés elleni harccal összefüggésben egyre szükségesebbé és gyakoribbá válik az adatcsere az Európai Unió és az Egyesült Államok között, egy általános és közös jogi keretet is ki kell alakítani a személyes adatok védelme érdekében. E keretnek azzal megegyező védelmet kell biztosítania, amelyet az Európai Unióban élő állampolgárok élveznek. A Bizottság tárgyalási mandátuma ezért a helyes irányba mutat. Ami az alkalmazás körét illeti, e jogi keretnek a meglévő kétoldalú megállapodásokra is ki kell terjednie. Remélem, hogy a Tanács elfogadja az elé terjesztett mandátumot, és a Parlament teljes körű és azonnali tájékoztatást kap a tárgyalások minden fejleményéről, nem feledve, hogy a Parlament mondja ki a végső szót a jövőbeli megállapodásról.

  Czesław Adam Siekierski (PPE), írásban. – (PL) A közelgő csúcstalálkozó az Európai Unió és az Egyesült Államok között az első csúcs lesz a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta, amelynek egyik célja annak lehetővé tétele volt, hogy Európa jobban összpontosítson a harmadik országokkal ápolt kapcsolataira. A közelgő csúcs alkalmat kínál a transzatlanti együttműködés keretének kialakításához a következő néhány évre. Tekintettel globális rangjukra és közös értékeikre, mint a jogállamiság, a demokrácia és az emberi jogok, az Európai Uniónak és az Egyesült Államoknak kulcsszerepet kell játszaniuk a 21. század kihívásaival való megbirkózás során. Konstruktív, megerősített együttműködésre van szükség olyan területeken, mint a gazdasági és pénzügyi válságból való kilábalás, a terrorizmus elleni küzdelem, a globális stabilitás, a közel-keleti béke, az atomfegyverek terjedésének megakadályozása, a fejlesztési segélyek és az éghajlatváltozás. Közeledik a következő, cancúni éghajlat-változási csúcstalálkozó. Remélem, hogy az Egyesült Államok nagyobb elkötelezettséget mutat, amikor a közös kötelezettségekről lesz szó az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. Mint a nemzetközi színtér jelentős szereplője, példát kellene mutatnunk más országoknak. A nemrég a Mexikói-öbölnél bekövetkezett ökológiai katasztrófa világossá tette, hogy a szerencsétlenségek nem ismernek határokat, és hatásuk az egész világon érezhető, még a mi állampolgáraink számára is. Magától értetődik, hogy globális szintű együttműködésre van szükség. A múlt heti választásokra tekintettel érdemes megjegyezni, hogy ezek a választások kiindulópontként szolgálhatnak az új, szorosabb kapcsolatra az Európai Parlament és a Kongresszus között. Az intenzívebb párbeszéd mindkét félnek előnyére válik.