Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2010. november 10., Szerda - Brüsszel

18. Innovációs partnerségek (vita)

  Elnök. − A következő pont a Judith A. Merkies, az S&D képviselőcsoport nevében, Paul Rübig, a PPE képviselőcsoport nevében, Jorgo Chatzimarkakis, az ALDE képviselőcsoport nevében, Philippe Lamberts és Reinhard Bütikofer, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében, Evžen Tošenovský, az ECR képviselőcsoport nevében, és Marisa Matias, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében a Tanácshoz intézett, az innovációs partnerségekről szóló szóbeli választ igénylő kérdésről folytatott vita (O-0158/2010 - B7-0560/2010).

  Judith A. Merkies, szerző. – (NL) Elnök úr, az emberek 90%-a úgy gondolja, hogy az innováció zöld és versenyképesebb gazdaságot fog nekünk biztosítani, és ezzel egyet is értünk. A dolog sürgőssége azonban még nyilvánvalóan nem egészen világos mindenki számára, mivel az Európai Tanács úgy határozott, hogy csak jövő év februárjában és márciusában fogja tárgyalni az Innovációs Unió ügyét.

Vajon mi lehet az oka ennek? Úgy gondolják talán, hogy a sürgős és nagy fontosságú társadalmi kihívásokat már egytől-egyig mind megoldottuk? Megoldottuk az energiaproblémát, a nyersanyag-problémát és a népességelöregedés problémáját? Hát nem, nem oldottuk meg egyiket sem, éppen ezért sürgősen meg kell vizsgálnunk és meg kell vitatnunk az innovációs stratégiát. Rengeteg kérdés áll még előttünk. Pontosan mik is ezek az innovációs partnerségek? A Bizottság innovációs stratégiája világos, de ez a kérdés még mindig nyitott.

Az teljesen egyértelmű, hogy nincs szükség új – vagy legalábbis teljesen új – eszközökre, inkább jobb eszközökre lenne szükség. A hosszú távú biztonság is fontos, de most a legjobban annak örülnénk, ha a 2020-ig tartó időszakra lenne egy jól működő eszközünk. Azt kellene elérnünk, hogy az innovációs partnerségek a lehető legkézzelfoghatóbbak és legvilágosabbak legyenek, legyen valódi hatásuk, legyenek technológiailag semlegesek és álljanak közel a piachoz, és legyen egyértelmű határidejük; egyben az is fontos lenne, hogy a partnerségekben vegyen részt minden lényeges partner, az ipar, a kormány, a kutatóintézetek, és mindenekfelett a polgárok, akik a mozgatórugói az innovációnak és annak sikerének.

Nagyon jó, hogy építünk a meglévő erősségekre az „aktív és egészséges időskor” eszközeivel – ami valójában inkább egészséges életet jelent, nem pedig egészséges időskort –, és úgy tűnik, hogy az egészséges időskor valójában már a fogamzás pillanatában megkezdődik. Minden partnerséget az kell, hogy jellemezzen, hogy hatékonyan és intelligensen közelíti meg a természetes erőforrásokat, és a legsürgetőbb problémák megoldásával kezdi a munkát: az energia és a nyersanyagok kimerülésének kérdésével. E tekintetben több innovációra lenne szükség.

Ehhez szükség van a Tanács teljes elkötelezettségére, valamint nagy-nagy lelkesedésre; mindkettő szükséges ahhoz, hogy működni tudjon az innovációs stratégia. A határok mögé történő visszavonulás nem megoldás. A közgazdaságtan nem csak az euróról, a banki szektorról vagy a Stabilitási és Növekedési Paktumról szól. Arról is szól, hogy munkahelyek legyenek Európában, és hogy Európa jobb helyet foglaljon el a világban, és ugyan hogyan lehetne ezt elérni, ha nem az innováció segítségével?

  Amalia Sartori, szerző. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a Bizottságnak a 2009. október 6-án elfogadott „Innovációs Unió” című szakpolitikai dokumentumban leírt javaslata szerves részét képezi az Európa 2020 stratégiának. Ez a kezdeményezés erőteljes, hatékony és fenntartható válaszokat igyekszik adni a társadalom fő problémáira.

A számos javasolt intézkedés és a Bizottság által saját maga számára kitűzött célok között, melyek mind a valódi Innovációs Unió létrehozását hivatottak elősegíteni, az egyik leginnovatívabb elemet az úgynevezett „innovációs partnerségek” jelentik. A megfogalmazott célok elérése érdekében a megfelelő partnerségeket kell választani. Ehhez a Bizottság azonosított egy sor olyan nagy fontosságú kihívást, amelyekkel a társadalmunknak szembe kell néznie az elkövetkező években és évtizedekben. Az új fejleménnyel kapcsolatban a Parlament úgy határozott, hogy az álláspontját egy határozatban fejti ki, melynek az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport nevében én vagyok az előadója. Rövid tárgyalásokat követően a különböző politikai csoportok előadói aláírtak egy határozatot, ezen a téren tehát nincsen semmi probléma.

Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy mennyire fontos volt a közreműködésünk annak biztosításában, hogy az egészséges időskorral kapcsolatos kísérleti kezdeményezés után elindított mindkét partnerség az „intelligens városokkal” foglalkozzon, így számos jövőbe mutató kísérletre kerülhet sor különböző európai városokban annak érdekében, hogy elérjük a 20/20/20 célokat, és megvalósítsuk a nem energetikai nyersanyagok stratégiáját, mivel konkrét választ kell adnunk a társadalmat ezen a téren érintő nagy és nehéz problémákra.

Az elkövetkező hónapokban a Bizottság egy belső munkacsoportja el fogja dönteni az irányítással, a finanszírozással, a kiválasztási kritériumokkal és a költségvetéssel kapcsolatos részleteket az első partnerség keretében indított kezdeményezésekre vonatkozóan.

  Jorgo Chatzimarkakis, szerző. – (DE) Elnök úr, mit is nyújt nekünk pontosan az európai innovációs politika? És mit nyújt nekünk az európai kutatási politika? Ha feltennénk magunknak ezt a kérdést, vagy megkérdeznénk az utca emberét, mindenki értetlenül nézne. Ennek az az oka, hogy nem világos, hogy milyen hozzáadott értéket ad nekünk az európai kutatás és az európai innováció. Ennél fogva üdvözöljük azt a tényt, hogy Geoghegan-Quinn biztos asszony javaslata azzal kezdődik, hogy meghatározza az innováció fogalmát. Mi az innováció? Az innováció azt jelenti, hogy tudás segítségével pénzt, terméket vagy licencet állítunk elő. Ez új dolog. Örülök, hogy a Bizottság erre az útra lépett. Szükségünk van azonban olyan látványos, „ember a Holdon” vagy éppen „nő a Holdon” jellegű projektekre is, amelyeket az utca embere is ért, hogy az EU adófizetői értsék, hogy mire is költjük mi itt a pénzüket. Ebben a vonatkozásban nagy lehetőséget látok abban a témában, hogy kettővel növeljük az egészséges életévek számát. Ez olyan projekt lenne, amit mindenki megért. Örülök tehát annak, hogy az első javasolt innovációs partnerséget pontosan ennek a célnak szentelték. Két további egészséges életév – ezt mindenki érteni fogja, és egyébként is fontos. Ebben a vonatkozásban támogatjuk Önöket.

Szeretnék azonban rámutatni, és Merkies asszony is említette már, hogy ha egyszerűen megnézzük a meglévő eszközöket, láthatjuk, hogy ott van az Európai Innovációs és Technológiai Intézet, a Tudás és Innovációs Közösségek, a Közös Technológiai Kezdeményezések, valamint az úgynevezett Versenyképesség és Innováció Keretprogram, és ezek mind már létező programok. Ha ezek mellett elindítunk egy újabb programot, akkor az egész terület áttekinthetetlenné válik. Ezt nem szabad megtennünk. Az innovációs partnerségeknek az a céljuk, hogy segítsenek rendet tenni ebben a helyzetben, és hogy mindent egyetlen rendszerbe tudjunk összevonni. Ezért csak akkor fogadjuk el őket, ha áttekinthetőbbé teszik a helyzetet az adófizetők számára. Mindig tudnunk kell a választ arra a kérdésre, hogy mi hoz nagyobb európai hozzáadott értéket? Ha ugyanis erről van szó, akkor teljes mértékben támogatni fogjuk.

  Evžen Tošenovský, szerző. – (CS) A Bizottság azon kezdeményezése, hogy indítsunk el kísérleti innovációs partnerség programot az „aktív és egészséges időskor” témájában, mindenképpen érdekes lépés a részéről. Az, hogy a Bizottság ezt a kísérleti projektet választotta, jól mutatja, hogy mennyire fontos az időskor problémája a teljes Európai Unió számára. Kísérleti projektként nagyon nehéz feladatról van szó, mert az idős polgárok biztonságát nagyon eltérő módszerekkel biztosítják az Európai Unió különböző országaiban. Ennek az okait az egyes országok eltérő történelmi fejlődésében lehet keresni, valamint abban, hogy másképpen közelítik meg ezt a kérdést. Érdekes lesz tehát számunkra, hogy a Bizottság hogyan tud majd valóban innovatív módszert kidolgozni ennek a meglehetősen összetett problémának a megoldására. Remélem, hogy a megoldás nem csak egy általános leírás lesz, hanem valódi segítséget nyújt majd ezen a területen.

A kollégákkal folytatott megbeszélések során felmerült két további témakör is az innovációs partnerségeket illetően: az intelligens városok és a nyersanyagok témája. A jelenlegi kilátások és az előre látható problémák alapján teljesen jogosnak tűnt a nyersanyagok témájának felvetése. A tagállamokra már ma is nagy nyomás nehezedik a nyersanyagellátás terén, és az elkövetkező években ez még inkább így lesz. Ez mind az energiaellátással, mind az ipari termeléssel kapcsolatban áll. A nyersanyagokkal kapcsolatban számos probléma vár megoldásra, amelyekkel sok parlamenti bizottság rendszeresen foglalkozik. Az ellátás folyamatosságának biztosítása és az új nyersanyagforrások felkutatása alapvető feltételei a gazdasági növekedésnek és az európai országok jövőbeni versenyképességének megőrzésének. Ez természetesen sok más területre is hatást gyakorol, beleértve az egyes európai országokban élő polgárok szociális helyzetét is. Az ésszerűen kidolgozott szabályozások, valamint a takarékosság előtérbe helyezése a rendelkezésre álló nyersanyagok vonatkozásában minden bizonnyal alapvető kérdések lesznek a jövőben.

  Marisa Matias, szerző. – (PT) Ma azért vagyunk itt, hogy megbeszéljük a Bizottság által legfontosabbnak tartott egyik kérdést, nevezetesen az innovációs politikát, amely végre kezd alakot ölteni az innovációs partnerségek és az aktív és egészséges időskorral foglalkozó kísérleti projekt révén, és amelyet ma meg kell vitatnunk. Számos kérdés vár még azonban eldöntésre, különösen a jövőbeni projektek pontosításával és definiálásával, valamint a prioritások meghatározásával kapcsolatban. Ki fogja végül meghatározni a prioritásokat, és milyen kritériumok alapján? Szerintem meg kellene kapnunk a válaszokat ezekre a kérdésekre.

Szeretnék azonban néhány konkrét észrevételt tenni, különösen az elénk terjesztett aktív és egészséges időskorról szóló első projekt vonatkozásában. Ezek az észrevételek pozitív hangvételűek, mert pozitív dolognak tartom azt, hogy a népességnek arra a szektorára fókuszálunk, amely különösen sebezhető abban az Európában, amely egyre gyorsabban öregszik, és egyre hátrányosabb helyzetbe kerül.

Szeretnék azonban néhány további kérdést is felvetni, mert ellentmondásosnak tűnik számomra, hogy projektet indítunk ebben a témában, miközben az innovációt nem tudjuk támogatni. Akkor ezt hogyan fogjuk támogatni? Mi lesz ennek az alapja? Megvalósítható-e bármilyen innováció abban a helyzetben, amelyet tapasztalhattunk, amelyben állandó és szisztematikus támadások érik a szociális helyzetet, csökken az egészségügyi ellátás elérhetősége, szisztematikusan visszafejlesztik a szolgáltatásokat, és folyamatosan csökkennek a beruházások?

Az előterjesztett közlemény címe – „Innovációs Unió” a több munkahelyért, jobb életminőségért és jobb társadalomért – igen ambiciózus. Még azt is megkockáztatom, hogy én személy szerint támogatnám is, de be kell vallanunk, hogy ellentétes a tagállamok jelenlegi gyakorlatával, a költségcsökkentésekkel és a megszorítási intézkedésekkel. Véleményem szerint csak akkor lehet fenntartható innováció, ha szigorú, fenntartható és igényes közpolitikákkal rendelkezünk. Máskülönben csak szalmaláng az egész, ami kevés eredményt hoz, és vajmi keveset nyújt a lakosságnak is.

  Benoît Cerexhe, a Tanács soros elnöke. – (FR) Elnök úr, tisztelt képviselők, örömmel fogadtam azt a lehetőséget, hogy megvitassuk Önökkel az Innovációs Unió elnevezésű kiemelt kezdeményezést, és különösen az európai innovációs partnerségek új koncepcióját, amely egyértelműen fontos elemét képezi a Bizottság által október elején előterjesztett közleménynek.

A Tanács jelenleg még természetesen vizsgálja a kérdést, és a Versenyképességi Tanács november 26-án tartandó ülésére fogja megfogalmazni a következtetéseit.

Mint bizonyára emlékeznek, június 17-én az Európai Tanács véglegesítette az Európa 2020 stratégiát, és ebben az összefüggésben az egyik fő célkitűzés, idézem, „a kutatás és fejlesztés feltételeinek javítása”, különösen azzal a céllal, hogy ebben az ágazatban a GDP 3 százalékára növeljük a kombinált állami és magán befektetési szinteket. Személy szerint én úgy gondolom, hogy nehéz lett volna 3%-nál kevesebbet megcélozni, hiszen ez már most is szerepel a lisszaboni stratégiában, és most inkább arról van szó, hogy biztosítsuk magunknak a célok eléréséhez szükséges eszközöket.

A Bizottság által előterjesztett Innovációs Unió elnevezésű kiemelt kezdeményezés ebből az általános célkitűzésből indul ki, és a belga elnökség igyekezett időben foglalkozni ezzel a fontos kérdéssel. A Tanács júliusban folytatta az első nem hivatalos vitát erről a témáról, majd október 12-én hivatalos vita következett, és ennek eredményeképpen az Elnökség be tudta nyújtani a Tanács előzetes következtetéseit, amelyeknek a vizsgálata jelenleg is folyik, és amelyek – ahogyan már említettem –, szerepelnek a Versenyképességi Tanács november 25-i és 26-i ülésének napirendjében. Hangsúlyoznám, hogy az Elnökség biztosította, hogy a „kutatási” és „ipari” ágazatok szorosan működjenek együtt ebben a témában, és ez kiváló eredményeket hozott – júliusban tartottunk közös tanácsülést, aminek eredményeképpen november végére meg kell lenniük a közös következtetéseknek.

Ezen kívül a Bizottság közleménye és a Versenyképességi Tanács munkája jó alapot teremt majd a kutatásról és innovációról szóló vita előkészítéséhez, amelyre még az év vége előtt sor fog kerülni az Európai Tanácsban.

Bizonyára megértik tehát, hogy miközben stratégiai lendületet várunk az állam- és kormányfőktől, a Versenyképességi Tanács elnökeként óvatosnak kell lennem, hogy mit mondok. Mindazonáltal engedjék meg, hogy rámutassak, hogy az innováció, vagy inkább a tudásháromszög témája szélesebb értelemben (oktatás–kutatás–innováció) nyilvánvalóan nem teljesen új sem a Tanács, sem a Parlament számára.

A Tanácsban ez a téma rendszeresen felmerül a Versenyképességi Tanács napirendjén, az Európai Kutatási Terület általános címszava alatt. Konkrétan a Tanács 2008. decemberi, az európai kutatási területre vonatkozó 2020-ig szóló elképzelésére gondolok, valamint a legújabb konklúzióira, amelyeknek címe „Innovatív Európa létrehozása”, és amelyeket májusban fogadtunk el a spanyol elnökség alatt. A teljesség igénye nélkül szeretnék megemlíteni néhány fontosabb cselekvési vonalat a Tanács szemszögéből.

Először is, a kezdeményezések az innováció minden fajtájára terjedjenek ki, mind az állami, mind a magán szektorban.

Másodszor, le kell raknunk a hatékonyabb költségvetési tételek alapjait a kutatáshoz, fejlesztéshez és innovációhoz.

Harmadszor, a közbeszerzés képes arra – bár ez nagyrészt még kihasználatlan –, hogy innovatív termékek, folyamatok és szolgáltatások formájában támogassa az innovációt.

Negyedszer, a nem technológiai jellegű innovációk szintén fontos tényezők, többek között a tervezés, a szolgáltatások és a kulturális kreativitás tekintetében.

Ötödször, a kutatómunkát úgy tudjuk hasznosítani, ha hatékonyan kezeljük és védjük a szellemi tulajdont, valamint hatékonyan terjesztjük a tudományos és technológiai innovációkat.

Végül pedig egyszerűsíteni és racionalizálni kell a kutatási és fejlesztési politikákat és programokat, és minden hozzájuk kapcsolódó eszközt, ahogyan az ma is elhangzott. Örömmel látom, hogy az itt elhangzott vélemények nagymértékben összhangban állnak az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság álláspontjával, melyet Carvalho asszony jelentésében olvashattunk. Az innovációs partnerségeknek nem az a feladatuk, hogy tovább bonyolítsák a helyzetet, hanem hogy elősegítsék a folyamatok egyszerűsítését.

A regionális dimenzió szintén fontos része az innovációnak. Ebben a vonatkozásban az európai innovációs politikának biztosítania kell, hogy megfelelő támogatást kapjanak regionális szinten is azok, akik innovációval foglalkoznak, beleértve a kis- és középvállalkozásokat is.

A kutatás és innováció lelke az emberi tényező. Európának meg kell tanulnia, hogy hogyan tudja megtartani a kutatóit, és hogyan tud tehetséges kutatókat szerezni harmadik országokból.

A fenti általános szempontok után most szeretnék válaszolni az Önök által feltett négy konkrét kérdésre.

Ami az innovációs partnerségekre javasolt témák számát illeti, a Tanács – bár még nem született döntés – nagyjából egyetért azzal, hogy egy kísérleti programmal kezdjük a munkát. A Bizottság valóban javasolta, hogy 2011 elején indítsunk egy kísérleti programot az időskor témájában. Ezen kívül a Bizottság közleménye egy sor más témát is említ, amelyekre javaslatokat adna be 2011-ben, és néhányan Önök közül utaltak is ezekre a témákra. Mint ahogyan a neve is mutatja, a kísérleti program kísérleti jelleggel indul el, és ehhez nem feltétlenül kell megvárni az összes előre meghatározott feltétel biztosítását.

Jelenleg a Tanácsban a jövőbeni partnerségek témáinak a kiválasztása az egyik fő témánk, és ebben az összefüggésben szeretném megemlíteni a Tanács által 2008-ban útjára indított kezdeményezést, melynek célja az európai kutatások közös programozása a nagyobb társadalmi kihívások megválaszolása érdekében. Akkor lefektették azokat a kritériumokat, amelyek az innovációs partnerségek vonatkozásában is hasznosak lesznek majd: a kihívás mértéke európai szinten, az érintettek valódi elkötelezettsége, az európai hozzáadott érték, valamint az a lehetőség, hogy a kutatás eredményeit fordítsuk az európai polgárok és az európai versenyképesség javára. Ezek alapján nagy egybeesést látok a Tanács előző irányelvei és a Bizottság által a közleményben javasolt általános feltételek között.

Az eddig folytatott megbeszélések során kollégáim gyakran hangsúlyozták az alulról felfelé induló kezdeményezések szükségességét, elsősorban a témák meghatározása, az egyszerű és egyértelmű rendszerek elterjesztése, a magánszférával, és különösen a kis- és közepes vállalkozásokkal történő együttműködés szükségessége és a meglévő pénzügyi eszközök optimalizálása érdekében.

Most pedig rátérnék a menetrendre és az irányítási alapelvekre, amelyek valószínűleg a legfontosabb és legkényesebb kérdések lesznek. Nem kétséges, hogy a kulcsszavak a „hozzáadott érték”, a „konzisztencia”, a „rugalmasság” és az „egyértelműség” lesznek. Előre kidolgozott egységes modellről nem is szabad beszélni. A koncepciók terjesztése érdekében számos kezdeményezés történt, a belga elnökség például Finnországgal és a Bizottsággal együttműködve egy szemináriumot szervezett néhány nappal ezelőtt, október 27-én, ami pedig a menetrendet illeti, a sürgősség elgondolása egyértelműen szerepel az Európa 2020 stratégiában. Ebből következik, hogy a sürgősség a stratégiából eredő kezdeményezésekben is jelen van. Ezzel kapcsolatban a Bizottság tett néhány ambiciózus javaslatot, de az erőforrásaink végesek, és noha továbbra is ambiciózusak vagyunk, gondoskodnunk kell arról, hogy kézben tudjuk tartani a folyamatot, és időben le tudjuk vonni a tanulságokat.

Elnök úr, hölgyeim és uraim! Azzal a gondolattal zárom a felszólalásomat, hogy nemzeti szinten jobban kell irányítani a partnerségeket. A partnerségek irányításával kapcsolatban ez csak az egyik szempont, és nincsen rá előre gyártott modell, még kevésbé egyetlen egységes modell. Objektív módon figyelembe kell venni az egyes tagállamok eltérő helyzetét. Az is fontos, hogy a különböző tagállamokból minden érintettet bevonjunk: európai, nemzeti és regionális szinten, beleértve az állami szektort és magánszektort is.

Elnök úr, tisztelt képviselők! Meggyőződésem, hogy Európa számára a kutatás és az innováció nem lehetőség, hanem szükségszerűség, ha olyan hosszú távú megoldást akarunk, amely megvédi a társadalmi modellünket és a környezetünk fenntarthatóságát. Üdvözlöm tehát a Parlament lankadatlan érdeklődését a téma iránt, konkrétan pedig a vitában elhangzott első felszólalást az innovációs tervről. Véleményem szerint az Önök hozzájárulása annál is inkább lényeges, mert a jelenlegi helyzet arra kényszeríti a tagállamokat, hogy nehéz döntéseket hozzanak, melyekben meg kell védeniük a kutatást és az innovációt, mint a jövőbe történő beruházásokat, és biztosíthatom Önöket afelől, hogy tájékoztatni fogom a Tanácsot erről a vitáról, és továbbra is az Önök rendelkezésére állok.

  Reinhard Bütikofer (Verts/ALE). – (DE) Elnök úr! Azt szeretném kérdezni, hogy estefelé hosszabb-e a Tanács felszólalási időkerete. Nagy udvariatlanságnak tartom ugyanis a Tanács soros elnökétől, hogy kétszer annyi ideig beszél, mint Barroso és Van Rompuy urak együttesen, miközben tudjuk, hogy más fontos kérdéseket is meg kell még vitatnunk. A Tanács soros elnökének talán rövidebbre kellene fognia a mondanivalóját.

  Ioannis A. Tsoukalas, a PPE képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök úr! Szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy milyen óriási lehetőségek rejlenek az innovációs partnerségekben az Európai Unió égetően szükséges gazdasági és társadalmi fejlődése szempontjából, ugyanakkor milyen komoly kockázatokat is hordoznak magukban, hiszen ennek az eszköznek a helytelen használata tovább növelheti az Európai Unió tagállamai között az innováció és a kutatás területén már jelenleg is fennálló különbségeket.

Elsősorban az EU különböző tagállamaiban fennálló nehéz gazdasági feltételekre gondolok, kezdve a saját hazámmal, és ugyanazt az észrevételt szeretném tenni, mint képviselőtársam, Matias asszony. Dél-Európában és máshol is számos ország igen súlyos gazdasági helyzetben van, és a Nemzetközi Valutaalap, az Európai Központi Bank és az Európai Bizottság szigorú megszorításokat követel minden állami kiadásban, amivel nagyjából lehetetlenné is teszik a kutatásba történő állami befektetéseket. Ilyen körülmények között nyilvánvalóan jelentősen vissza fog esni a technológiai fejlődés és az innováció, hiszen láthatóan ezek bírnak a legkisebb fontossággal a nemzeti kormányok mentőcsomagjaiban.

Az érintett országokra kényszerített általános megszorítások, melyek agyelszívással és a szakképzett munkaerő elvándorlásával párosulnak, valamint az egyetemek és a kutatási központok elégtelen finanszírozása együttesen azt eredményezik, hogy a tudás korábban említett háromszöge minden, csak nem egyenlő szárú háromszög.

Ezt a helyzetet a tényleges körülmények, az európai egyetemek tényleges teljesítménye is súlyosbítja. A Times közelmúltban megjelent felsőoktatási melléklete szerint például a világ 200 vezető egyeteme közül 82 európai, amelyekből 80 az északi országokban található, és csak 2 működik délen, Spanyolországban.

Szeretném megkérdezni az Európai Bizottságtól, az Európai Uniótól és az Európai Parlamenttől, hogy hogyan szándékoznak kezelni az innovatív Észak-Európa és a kevésbé innovatív Dél-Európa között egyre mélyülő szakadékot?

  Teresa Riera Madurell, az S&D képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr! Valóban igaz, hogy a Bizottság az iparpolitikai javaslatával egy időben tette közzé az Innovációs Unióra vonatkozó javaslatát, mert ahhoz, hogy az Európai Unió foglalkoztatottságot és versenyképességet biztosító intelligens és fenntartható növekedést tudjon elérni, mindenképpen javítania kell az innovációs képességét.

E meggyőződés alapján a mi képviselőcsoportunk mindkét kezdeményezésért felelősséget vállalt. Mint koordinátor, meg vagyok győződve arról, hogy ha mindenki együttműködik, a Parlament segít majd megoldásokat találni ezekre az új kihívásokra: olyan megoldásokat, amelyek egyensúlyt teremtenek a gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi kérdések között, és így egy zöldebb és intelligensebb Európa felé haladhatunk, amelyben erősebb lesz a társadalmi kohézió.

Ez a segítség ma ezzel a határozattal kezdődik, ami jelzi még a Tanács döntése előtt, hogy mely kérdéseket kell kiemelten kezelnünk – például az innovációs együttműködést –, és hangsúlyozza azt, hogy a siker azon múlik majd, hogy mennyire tudjuk bevonni az innovatív vállalatokat, az egyetemeket és a kutatási központokat ebbe a folyamatba.

  Zbigniew Ziobro, az ECR képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr! Európának fejlődnie kell, és az innováció a legjobb módja a jelenlegi válság leküzdésének. A konstruktív változások kezdeményezésében fontos szerepet játszik az a bejelentés, amely szerint az Unió GDP-jének 3%-ával növeljük a kutatásra és fejlesztésre fordított befektetések finanszírozását. A vállalkozások elindítására vonatkozó rugalmas jogszabályok, az adózási ösztönzők és a szabadalmak bejegyeztetésének egyszerűsített eljárása mellett elsősorban a pénzügyi tényezők lesznek a fejlődés motorjai.

Külső segítség nélkül a vállalkozások önmagukban nem lennének képesek finanszírozni a drága kutatásokat, amelyeknek az elvégzéséhez sok év szükséges. Van azonban egy probléma: az Európai Unió költségvetéséből biztosított pénz önmagában gyakran nem elég, ezért a vállalkozások arra kényszerülnek, hogy nagy összegeket fektessenek be a saját erőforrásaikból is. Ebben a helyzetben pedig a közép- és kelet-európai vállalatok eleve kudarcra vannak ítélve. Saját erőforrások nélkül nem tudnak pénzt szerezni az állami költségvetésből, és uniós pénzekért sem folyamodhatnak. Ez a helyzet, melyet más területeken is megfigyelhetünk, azt eredményezi, hogy az erőforrások az Európai Unió gazdagabb régióiban halmozódnak fel, ezáltal tovább nő az aránytalanság a kutatás és fejlesztés területén.

Az Európai Bizottság elnöke azt mondta, hogy „szolidaritás nélkül az Európai Unió nem is létezne”. Ezért most azt kérdezem, hogy a Bizottság hogyan kívánja erősíteni az innovációt az Unió új tagállamaiban? Számíthatnak-e nagyobb pénzügyi támogatásra, amely lehetővé tenné számukra, hogy gyorsabban felzárkózzanak a régebbi tagállamok mögé?

  Hermann Winkler (PPE). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Az Innovációs Unióval az Európai Bizottság a helyes irányban halad. Nagy örömmel olvastam, hogy az Európai Bizottság egyetértett az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság által elfogadott 2010. szeptemberi jelentésben megfogalmazott számos követeléssel. Egyetértünk abban, hogy az Európai Uniónak a jövőben sokkal jobban ki kell használnia az innovációs lehetőségeit, nem utolsósorban azért, hogy lépést tartson azokkal az országokkal, amelyek erősek az innováció terén, például az Egyesült Államokkal és Japánnal, valamint a feltörekvő gazdaságokkal, például Kínával. Az Innovációs Unió azonban csak akkor lehet sikeres, ha a tagállamokkal és a régiókkal közösen valósítjuk meg. Ezért tervezi a Bizottság többek között azoknak az innovációs partnerségeknek az alkalmazását, amelyekről jelenleg folyik a vita, és amelyekről több képviselőcsoport is érdeklődött.

Ezzel kapcsolatban azonban szeretnék mindenkit óva inteni attól, hogy újabb duplikált struktúrákat hozzon létre. Az innovációs partnerségekre vonatkozó elképzelést még nem vázolták fel egészen pontosan. A Tanács nyilatkozatai sem segítettek a végleges pontosításban. Az innovációs partnerség gondolata azonban némileg hasonlít bizonyos jelenleg már meglévő eszközökre, például a Hetedik Kutatási Keretrendszer Program és a Tudás és Innovációs Közösségek technológiai platformjaira az Európai Innovációs és Technológiai Intézet keretein belül. Szeretnék rámutatni, hogy ebben a vonatkozásban mindenképpen biztosítanunk kell azt, hogy létrehozzuk és kihasználjuk a szinergiákat, és egységes álláspontot képviseljünk.

  António Fernando Correia De Campos (S&D). – (PT) Üdvözöljük a Bizottság azon törekvéseit, hogy a kutatásnak és a fejlesztésnek kiemelt fontosságot tulajdonítson a politikai programjában. Olyan integrált stratégiát keresünk, amelynek révén az európai innovációs ökoszisztéma hatékonyabban és eredményesebben szolgálná a fenntartható gazdaság érdekeit. Ennek egyik eszközeként merültek fel az európai innovációs partnerségek, és azok a főbb kihívások, melyek köré szerveződnek, elég széleskörűek ahhoz, hogy ne legyenek ellentmondásosak. Az azonban továbbra sem világos, hogy hogyan határozzák majd meg a kiegészítő prioritásokat, és hogyan határozzák meg az egyes tudományágak súlyát ezen belül. Milyen mértékű átláthatóság szükséges ahhoz, hogy az érintettek részt vegyenek? Hogyan fogják megoldani az ellentétes érdekeket? Milyen szerepet játszanak majd a Bizottság, a tagállamok és régiók? Hogyan lehet biztosítani a felelősségre vonást egy összetett struktúrán belül? Milyen pénzügyi dimenziójuk lesz ezeknek a partnerségeknek? Elnök úr, a Bizottságnak és a Tanácsnak biztosítania kell a kiváló megvalósítást, ami egyáltalán nem látszik garantáltnak, ha arra gondolunk, hogy az első partnerséghez szükséges kísérleti tesztelés is hónapokig tart.

  Cristina Gutiérrez-Cortines (PPE). – (ES) Elnök úr! Örömmel ünnepelném azt, hogy létezik innováció, figyelem fordul az innováció felé, és léteznek partnerségek is, de azt is meg kell mondanom, hogy nem tudjuk pontosan, hogy miről is beszélünk. Egy kezdeményezésről beszélünk, de senki nem mondta el annak tartalmát, szabályait vagy modelljét.

Javasolnám, hogy először is – ha hatékonyak akarunk lenni, ahogyan néhány képviselő már mondta – tekintsük át, hogy mi történt eddig az Európai Képzési és Információs Intézményekkel, a partnerségekkel és a platformokkal. Most, hogy már rendelkezünk bizonyos tapasztalatokkal a Hetedik Kutatási és Technológiai Fejlesztési Keretprogrammal kapcsolatban, tárgyilagosan elemeznünk kell ezeket, külső értékeléssel, az eredményekre összpontosítva.

Néhány képzési és információs intézmény esetében azt láthattuk például, hogy végül a nagy vállalatok kerültek fölénybe, a kisvállalkozások pedig megint kiszorultak.

Javasolnám, hogy dolgozzunk ki innovációs irányelveket és szabályokat, és vizsgáljuk meg, hogy hogyan segíthetjük a kisebb vállalkozások bekapcsolódását, esetenként akár közbülső szervek bevonásával is, amelyek segítenének a projektek költségeinek fedezésében vagy a projektek végrehajtásában. Egy biztos, ez így nem mehet tovább, hogy a kisvállalkozások kimaradnak.

Másodszor, át kell gondolnunk az innováció szükségességét a közigazgatásban, más szavakkal az innováció irányításában szükséges innovációt. Ennek az az oka, hogy az innovációt a piac irányítja, a közigazgatás pedig nincs ahhoz szokva, hogy kövesse a piacot, ami sokkal gyorsabban változik.

Jóval nagyobb kapacitásokat kell tehát létrehoznunk, és innovatívnak kell lennünk a kapacitások építésében és a kutatások irányításában annak érdekében, hogy kezelni tudjuk a kutatásokat, és a vállalkozások elkezdjenek dolgozni ezen a nagyon nehéz és összetett feladaton a jövő számára. Természetesen a bankrendszert is be kell vonnunk a kockázatok kezelése miatt, mert ezeket nem csak az európai embereknek kell viselniük.

  Silvia-Adriana Ţicău (S&D). – (RO) Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 27. cikke kimondja, hogy mindenkinek jogában áll szabadon részt venni a közösség kulturális életében, élvezni a művészeteket, és osztozni a tudományos haladásban és annak előnyeiben. Az európai kutatásnak meg kell találnia a megoldásokat a társadalom előtt álló legnagyobb kihívásokra: az öregedő lakosság, a klímaváltozás, az energiaellátás és az energiahatékonyság, a nyersanyagok hiánya és a gazdasági és társadalmi fejlődés fenntarthatóságának problémáira.

Ahhoz, hogy az Európai Unió létre tudja hozni a saját innovációs kapacitásait, ami elengedhetetlen a versenyképességéhez, az innovációs politikát az EU ipari politikájával összhangban kell kifejlesztenünk. Csak a termelési kapacitások fejlesztésével és az ebből eredő munkahelyek teremtésével leszünk képesek arra, hogy hosszú távon fenntartsuk és tovább fejlesszük az EU innovatív kapacitásait az egész Unióban. Ugyanakkor az innovációnak a társadalomra gyakorolt hatása attól függ, hogy mennyire terjednek el a tudományos eredmények. Véleményem szerint ahhoz, hogy innovatív Európai Unióban élhessünk, újfajta partnerségre lenne szükség, amely támogatja az oktatást és a polgároknak a tudományos haladáshoz történő hozzáférését.

  Danuta Maria Hübner (PPE). – Elnök úr! Az elmúlt években sok minden elhangzott az innovációval kapcsolatban. Olyan politikai eszköz szimbólumává vált, amely minden gondunkat megoldja, ezért hatalmasak az elvárások, és ezeknek meg kell felelnünk. Most azonban eljött az idő arra, hogy pragmatikusabbak legyünk.

Kétségtelen, hogy az innováció alapvető szerepet játszhat a növekedés ismételt élénkítésében az európai gazdaságban, de ahhoz, hogy ez be is következzen, konkrét, erős és közös állami és magán erőfeszítések szükségesek. Ennek keretében javítani kellene a keretfeltételeket és a finanszírozáshoz történő hozzáférést, és újra az innovációs politikára kellene fókuszálnunk. Jelenleg azonban az idő a legfontosabb tényező, és gyorsan és határozottan előre kell lépnünk az ambícióktól a cselekvésig, és meg kell határoznunk és fel kell számolnunk azokat a tényezőket, amelyek gátolják az innovációt Európában, de mindenek előtt hatékony új eszközöket kell kidolgoznunk.

Az európai innovációs partnerségek lehetnek ilyen eszközök, akár egészen kiváló eszközök is. Sürgősen cselekednünk kell, és működésbe kell hoznunk az első európai innovációs partnerséget, méghozzá a „menet közben megtanuljuk” megközelítéssel, és az Európában létező jó gyakorlat felhasználásával.

Ma az innováció általában jól működő innovációs rendszerek keretein belül jön létre, és ebben a régiók játsszák a fő szerepet. Ez azt jelenti, hogy felgyorsíthatjuk az innováció-alapú gazdaság felé történő elmozdulást, ha teljes mértékben kihasználjuk a jelenlegi kohéziós politika által biztosított innovációs befektetési lehetőségeket, amelyek 85 millió eurót tesznek ki, valamint a jövőre, tehát a 2013 utáni időszakra vonatkozó kötelezettségvállalást az intelligens növekedés megkezdésére vonatkozóan. A kohéziós politika minden tagállamban és régióban működésbe hozhatja az innovációt.

  Zigmantas Balčytis (S&D). – (LT) Az innovációs politikának és a technológiai eredményeknek a megvalósítása nem csak az EU 2020-ig szóló stratégiájának megvalósításában döntő tényező, hanem az Unió jövőbeni növekedésében és versenyképességében is. Gyakorlatilag minden európai uniós irányelv – például az energiahatékonyság javítása, a kevésbé szennyező gazdaság megteremtése, a klímaváltozás negatív hatásainak csökkentése, a szociális jólét és a munkahelyteremtés garantálása – közvetlenül azon múlik, hogy milyen hatékonyan valósítjuk meg az innovációs politikát. Európának integrált innovációs politikára van szüksége, amely csak akkor lesz sikeres, ha valóban koordinált együttműködést lehet biztosítani regionális, nemzeti és európai szinten. Véleményem szerint az európai innovációs partnerség jelentős lépés a jobban koordinált innovációs politika irányában, amely sokkal jobb eredményeket tenne lehetővé a versenyképesség terén, és az egész közösség számára gyorsabb előrehaladást biztosítana a jövőben.

  Mario Pirillo (S&D). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, amikor az államháztartás nehéz helyzetben van, az innovációba történő befektetés lehet a sarokköve a válságból való kilábalásnak.

A múltban Európa vezető szerepet játszott az innovációban. Valójában sok olyan találmány, amely megváltoztatta a világot, a mi kontinensünkön született, például a mobiltelefon is. Európa hatalmas technológiai potenciálját és emberi tőkéjét teljes mértékben ki kell aknáznunk az Európai Unió és a tagállamok közötti erős együttműködéssel, hogy elkerüljük a megkétszereződéseket és optimalizáljuk a befektetéseket. Még inkább stratégiai és koordináltabb módon kell megközelítenünk az innovációt, és ehhez kiváló eszközt kínálnak a technológiai partnerségek.

Szeretném megkérdezni a Tanácstól, hogy milyen intézkedéseket szándékozik tenni annak érdekében, hogy a partnerségek dinamikusabbá váljanak, és hogyan válhatnának ezek a reálgazdaság ugródeszkáivá.

  Seán Kelly (PPE). – (GA) Elnök úr, nem kétséges, hogy nagy kihívással állunk szemben, és sürgősen új módszereket kell találnunk a problémák megoldására.

– Néhány héttel ezelőtt az a megtiszteltetés ért, hogy elnökölhettem a GE Innovációs Barométer indulásán, melyen belül felmérték a különböző érintetteket. Két fontos dolog derült ki: a válaszadók 90%-a úgy véli, hogy az innováció a legjobb út a nagyobb, versenyképesebb és zöldebb gazdaság felé, és 83%-uk úgy hiszi, hogy az állami-magán partnerségek nélkülözhetetlenek az innovatívabb Európa megteremtésében.

A legtöbben egyetértenek ezzel, ezért is örülünk ennek a vitának. Éppen ma voltam házigazdája egy ebédnek, melyen részt vettek a Tanács tagjai, a Bizottság tagjai és parlamenti képviselők is, és a téma pont az innovációs partnerségek voltak. Ahogyan az már elhangzott, ezek a jövő kulcsai, ha teljesíteni akarjuk a céljainkat a 2020-ig érvényes stratégia teljesítésében – a GDP 3%-a, és mindenek felett vállalkozói tőke, ami szintén létfontosságú.

  Ioan Enciu (S&D). – (RO) Szeretném üdvözölni a Bizottságnak az első európai innovációs partnerség elindítását célzó javaslatát. Ahhoz, hogy minden tagállamot be tudjunk vonni az innovációba, az Európai Uniónak aktívabb szerepet kellene vállalnia azon befektetések irányításában, amelyek ahhoz szükségesek, hogy leküzdjük a tagállamok közötti egyenlőtlenségeket az infrastruktúrát és az irányítást támogató erőforrások tekintetében. Véleményem szerint kiemelt figyelmet kell fordítani a regionális fejlesztési projektekre. Az innovációs partnerségeknek erre is oda kell figyelniük. Figyelmet kell fordítani a magas szintű kohézió biztosítására az EU strukturális alapjai, a tagállamok közpénzei és a magán hozzájárulások között.

  Anneli Jäätteenmäki (ALDE). – (FI) Elnök úr! Az innováció korunk divatos frázisává vált, mintha valamiféle varázspálca lenne. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy ez sem nyújt azonnali megoldást a jelenlegi helyzetre. Átlagosan 10 évbe telik, mire egy új találmány piacra kerül, és az új termékek feltalálásának és a szükséges végső fázisok lebonyolításának költségei jelentősen megemelkedtek.

Ez azt jelenti, hogy nekünk itt Európában tényleg a közös kutatásba és a belső piacba kell befektetnünk, és nem szabad túl könnyű eredményeket várnunk. Idővel meglesz az innováció. Ha a kutatáshoz megfelelő finanszírozást biztosítunk, és hagyjuk, hogy a kutatók dolgozzanak, annak meg is lesz az eredménye, de nem varázsütésre.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL). – (PT) A kihívás abban áll, hogy ez a kezdeményezés, az „Innovációs Unió”, amelyet a Bizottság kiemelt kezdeményezésnek nevez, ennél többet kell, hogy jelentsen; ne csak egy könnyed és tetszetős elképzelés legyen, amit lobogtathatunk a szavazók orra előtt, hanem képezze szerves részét egy igazi fejlesztési és társadalmi haladási politikának, amelyben az innováció fontos eszköz lehet, ha megfelelő támogatást kap, mind pénzügyileg, mind a lényeges állami politikákban.

Az aktív és egészséges időskor területén folyó kísérleti projekt már az elejétől kezdve jó példa arra, amire gondolok. Csak akkor lesz jelentős hatása, ha olyan állami politikák kísérik, amelyek garantálják a hozzáférést a mindenki számára elérhető és jó minőségű állami egészségügyi ellátáshoz, a tisztességes nyugdíjakhoz, a szociális védelemhez, és az idősek számára szükséges berendezésekhez és támogató szolgáltatásokhoz, amelyek segítségével normális életet élhetnek. E nélkül a projekt csak szalmaláng lesz, egyike a neoliberális politikáknak, a lemásolt megszorító intézkedéseknek, amelyek gátolják a kutatást és a polgáraink, különösen az idősebbek életminőségének javítását. A kérdés tehát a következő: mit fog tenni a Bizottság annak biztosítása érdekében, hogy ez a kezdeményezés ne csak szalmaláng legyen?

  Iosif Matula (PPE). – (RO) Az EU 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósítása érdekében úgy tudunk fenntartható, intelligens és befogadó gazdaságot létrehozni, ha támogatjuk a kutatást és az innovációt. Ezen a területen a kezdeményezéseknek minden szinten el kell indulniuk, többek között a más európai uniós régiókkal kialakított, határokon átívelő együttműködés keretében is.

Szeretném hangsúlyozni az alulról felfelé irányuló kezdeményezések fontosságát az innovációban. Az oktatási intézmények vagy a vállalatok által kidolgozott innovatív megoldásokat nehéz a valóságba átültetni, ha nem áll rendelkezésre elegendő információ, vagy pénzügyi akadályok merülnek fel. A regionális hatóságok kibontakoztathatnák ezeknek az úgynevezett „alvó innovátoroknak” a tevékenységét, ha támogatási és partnerségi programokkal segítenék őket a kohéziós politika keretében. A partnerségeket fel lehet használni az innováció teljesítményének javítására, a kezdeményezők és a kedvezményezettek közötti kapcsolatok erősítésére, valamint a jó gyakorlatok terjesztésére ezen a területen.

A Regionális Fejlesztési Bizottság múlt heti romániai látogatása során elénk tártak olyan kutatási és innovációs projekteket, amelyeket az általam is képviselt Nyugati Régió oktatási intézményei dolgoztak ki. Ezeket a kezdeményezéseket pontosan az életképes partnerségek létrehozásával lehetne sikerre vinni.

  Benoît Cerexhe, a Tanács soros elnöke. – (FR) Elnök úr! Szeretnék őszinte köszönetet mondani a Parlamentnek az innováció témája iránt tanúsított érdeklődéséért. Az Önök támogatása teljességgel nélkülözhetetlen az innovációval kapcsolatos terv sürgős és késedelem nélkül történő megvalósításához, melynek célja a belső kihívások hatékonyabb megválaszolása és a külső versenyképességünk javítása.

Úgy vélem, hogy az Elnökség igen szoros határidőt kapott a munkára, hiszen a Bizottság javaslatát 2010. október 6-án nyújtották be, és a Tanács november 26-i ülésére kell kidolgoznunk a következetéseinket. Mindenki tisztában van azzal, hogy a kutatás és az innováció létfontosságúak, különösen ha ki akarunk lábalni a válságból.

Ami a partnerségek kiválasztását illeti, már hangsúlyoztam az első téma kísérleti projektként történő megvalósításának a fontosságát, melynek a célja a modell megvalósíthatóságának a megállapítása, és szerintem ez az első kísérleti projekt valóban képes arra, hogy megnyerje a közvélemény támogatását Európában, ahogyan az korábban elhangzott.

Ami a többi lehetséges területet illeti, a Bizottság körülbelül egy tucat további területet említett, és a Tanácsnak az az álláspontja, hogy hangsúlyoznunk kell a befogadó és alulról felfelé irányuló megközelítés szükségességét, és a Tanácsnak ehhez nagyon egyértelműen és határozottan garantálnia kell, hogy nem lesz megkétszereződés, és nem alakulhatnak ki különböző nehézségi rétegek vagy további programok. Erre semmiképpen nem kerülhet sor, hiszen ez az egyszerűségre való törekvésünkkel ellentétes irányban hatna.

Ami a költségvetés problémáját illeti, tudjuk, hogy nagy nyomás nehezedik a kutatási költségvetésekre; véleményem szerint a már korábban említett észak-dél szakadéknak, valamint a kiválóságnak kellene kiemelt fontosságot tulajdonítanunk. Ezeknek kellene megjelenniük az európai eszközök között létrejött szinergiákban, különösen a keretprogram és a Strukturális Alapok között.

Végezetül elmondanám, hogy mi a Tanácsban pontosan tisztában vagyunk azzal, hogy a kis- és közepes vállalkozásoknak nagyobb támogatásra lenne szükségük. Ezek a vállalkozások nem fértek hozzá kellő mértékben az előző keretprogramhoz, ezért minden tőlünk telhetőt megteszünk annak érdekében, hogy egyszerűsítsük a dolgokat, és könnyebb hozzáférést biztosítsunk a kis- és közepes vállalkozások számára a finanszírozáshoz és a keretfeltételekhez.

  Elnök. − Hét állásfoglalásra irányuló indítványt⁽¹⁾ juttattak el hozzám, melyeket az eljárási szabályzat 115. cikkének (5) bekezdésével összhangban nyújtottak be.

A vitát lezárom.

A szavazásra 2010. november 11-én, csütörtökön kerül sor.

(1) Lásd a jegyzőkönyvet.