Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2010. november 10., Szerda - Brüsszel

1. Az ülésszak folytatása

ELNÖKÖL: JERZY BUZEK
elnök

(Az ülést 15-kor megnyitják.)

  Elnök. – Az Európai Parlament 2010. október 21-én, csütörtökön felfüggesztett ülését ezennel újra megnyitom.

2. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása: lásd a jegyzőkönyvet

3. Az elnökség nyilatkozatai

  Elnök. – Néhány előzetes megjegyzést kívánok tenni.

2010. november 6-án Moszkvában ismeretlen tettesek súlyosan bántalmazták Oleg Kasin újságírót. A leghatározottabban elítéljük ezt a durva támadást, amelyet nem az anyagi haszon motivált. Tudomásul vesszük és üdvözöljük Medvegyev elnök gyors reagálását ebben a helyzetben és a tettesek kézre kerítése iránt tanúsított személyes elkötelezettségét. Reméljük, sikerrel jár.

Másodszor, október 31-én a moszkvai Triumfalnaja téren két év óta első alkalommal volt Moszkvában olyan tüntetés, amelynek során a rendőrség nem avatkozott közbe. Ezt biztató jelnek tekintjük az orosz hatóságok részéről, reménykedve abban, hogy az Európai Parlamentnek az orosz közélet demokratizálására vonatkozó kérései az évek során nem találtak süket fülekre.

Harmadszor, 10 nappal ezelőtt Bagdadban keresztény hívőket ért támadás templomukban az istentisztelet idején, amelyben többen megsebesültek, és amely több halálos áldozattal is járt. Az Európai Parlament nevében ismételten felszólítom a vallásszabadság tiszteletben tartására és a régióban tapasztalható, vallási indíttatású erőszakos cselekmények felszámolására.

Negyedszer, december 10-én Stockholmban átadásra kerülnek az idei Nobel-díjak. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a kínai hatóságok megkíséreltek nyomást gyakorolni az Európai Unió tagállamaira, hogy ne vegyenek részt az ünnepségen. Az Európai Parlament szakadatlanul küzd azért, hogy az egész világon tiszteletben tartsák minden személy alapvető és elidegeníthetetlen jogait, és természetesen Kína sem kivétel ez alól. A decemberi ünnepségen az Európai Unió norvégiai küldöttségének vezetője fogja képviselni az Európai Uniót, így az Európai Parlamentet is.

  Luigi Berlinguer (S&D). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Az elmúlt napokban Olaszország Vento régióját súlyos természeti katasztrófák érték, főképp Vicenza, Padova és Verona tartományokat. A katasztrofális áradások nagyjából 500 000 embert érintettek valamilyen módon, és több száz millió euró értékű kárt okoztak. Ez a tragédia súlyos csapást mért az összes termelő ágazatra, a kis- és középvállalkozásokra, és számos egyéb ágazatra is.

Szeretném arra kérni képviselőtársaimat és az európai intézményeket, hogy az Európai Unió Szolidaritási Alapja és a strukturális alapok által kijelölt határok között tegyenek meg minden tőlük telhetőt a károsultak támogatása és a katasztrófa miatt keletkezett károk enyhítése érdekében.

Szeretném továbbá megjegyezni, hogy Olaszországnak más oka is van a gyászra, még ha teljesen különböző is: a Pompeiben található műemlékek összeomlása. Azért kívántam ezt most megemlíteni, hogy hangsúlyozzam az ilyen jellegű események jelentőségét és fontosságát, illetve annak szükségességét, hogy Európa odafigyeljen ezekre az eseményekre.

  Elnök. – Köszönjük a felvetését. Kérem, hogy az egyperces felszólalásokat is vegye igénybe erre a célra. Ezt a témát is fel lehet vetni egyperces felszólalás során. Köszönöm, Berlinguer úr, hogy felvetette a kérdést.

4. A Parlament tagjai: lásd a jegyzőkönyvet

5. Helyesbítés (az eljárási szabályzat 216. cikke): lásd a jegyzőkönyvet

6. A bizottságok és a küldöttségek tagjai: lásd a jegyzőkönyvet

7. Dokumentumok benyújtása: lásd a jegyzőkönyvet

8. A Parlament álláspontjaival és állásfoglalásaival kapcsolatos további intézkedések: lásd a jegyzőkönyvet

9. Megállapodások szövegeinek a Tanács általi továbbítása: lásd a jegyzőkönyvet

10. Szóbeli választ igénylő kérdések és írásbeli nyilatkozatok (benyújtás): lásd a jegyzőkönyvet

11. Előirányzatok átcsoportosítása: lásd a jegyzőkönyvet

12. Végrehajtási intézkedések (az eljárási szabályzat 88. cikke): lásd a jegyzőkönyvet

13. Ügyrend

  Elnök. – Kiosztásra került az Elnökök Értekezlete által 2010. október 21-én az eljárási szabályzat 130. és 131. cikkének értelmében elfogadott napirendtervezet végleges változata.

A következő módosító javaslatokat tették:

Szerda:

„Az EBESZ megerősítéséről és az EU ebben betöltött szerepéről” folytatott vita alapja a a Bizottság alelnöke/az Unió biztonságpolitikai és külügyi főképviselője nevében tett tanácsi nyilatkozata lesz.

Az alternatív befektetési alapok kezelőiről szóló Gauzès-jelentést és az egységes piaci intézkedéscsomagról szóló bizottsági nyilatkozatot – ebben a sorrendben – az utasnyilvántartásról (PNR) szóló uniós külső stratégiáról folytatott vitát követően és az innovációs partnerségekről szóló szóbeli választ igénylő kérdés előtt fogják tárgyalni.

Nathalie Griesbecknek az EU és Grúzia közötti megállapodásról szóló két ajánlását leveszik a napirendről.

Csütörtök:

Eva Lichtenbergernek a Krzysztof Lisek mentelmi jogának felfüggesztéséről szóló jelentését felvették a csütörtöki szavazások listájára.

Az Európai Rendőrakadémia 2008-as pénzügyi évre vonatkozó elszámolásainak lezárásáról szóló határozatra irányuló javaslatról szóló szavazást egy későbbi ülésre halasztják.

Az Ukrajnáról szóló állásfoglalásra irányuló indítványról szóló szavazást a novemberi II., strasbourgi ülésre halasztják.

  Marta Andreasen (EFD). – Elnök úr! A képviselőcsoportunk ellenzi a CEPOL elszámolásainak lezárásáról szóló szavazás elhalasztását, mivel e csoport mentesítését szabálytalanságok miatt elutasították. Úgy gondoljuk, a probléma sürgős döntéseket igényel, ezért nem halaszthatjuk el a szavazást.

  William (The Earl of) Dartmouth (EFD). – Elnök úr! Röviden fogok beszélni. Ami az EU könyvelési folyamatait illeti, igen régre visszanyúló és nem túl dicséretes a történetük. Tudomásom szerint a Számvevőszék az egymást követően tizennégy alkalommal utasította el a költségvetés aláírását. A jelenleg vizsgált szervezet története hasonló, és ha lehetséges, még kevésbé dicséretes. Az Európai Parlamentnek haladéktalanul foglalkoznia kell a kérdéssel, ha azt kívánja, hogy bármilyen hitelessége legyen ezekben az ügyekben.

  Véronique Mathieu (PPE). – (FR) Elnök úr! Szeretném emlékeztetni arra, hogy én voltam az Európai Rendőrakadémia (CEPOL) mentesítéséről szóló jelentés előadója. Tájékoztatni szeretném önöket arról, hogy a Költségvetési Ellenőrző Bizottságban az árnyékelőadókkal november 30-ra meghallgatást terveztünk erről a mentesítésről és az elszámolások lezárásáról, amelyen nemcsak a CEPOL igazgatóját, hanem az igazgatótanácsának elnökét is meghallgatjuk, továbbá arról, hogy a Költségvetési Ellenőrző Bizottság még nem zárta le a 2008-as mentesítés vizsgálatát.

A CEPOL új igazgatójával sor került a 2008-as elszámolások kiigazítására. Azonban nagyon csalódott lennék, ha a Parlament nem fejezné be ezt a vizsgálatot, és mindenekelőtt azt javaslom, hogy ne zárják le az elszámolásokat, Elnök úr, hölgyeim és uraim! Valóban súlyos hiba lenne lezárni az elszámolásokat a mostani ülésen.

(A Parlament elutasítja a kérelmet.)

  Elmar Brok (PPE). – (DE) Elnök úr! A képviselőcsoportom nevében azt szeretném kérni, hogy tartsuk meg a szavazást. A választások előtt már elhalasztottuk egyszer. Nem szabadna ezt az EU-Ukrajna csúcstalálkozó utánra halasztanunk. Ebben az állásfoglalásban felszólítjuk a csúcstalálkozó résztvevőit, illetve a Bizottságot és a Tanácsot, hogy gyorsítsa fel az Ukrajnával a szabadkereskedelmi megállapodásról, a vízumkönnyítésről és a társulási megállapodás ügyéről folytatott tárgyalásokat. Ugyanakkor szeretnénk, ha tárgyalások során szó esne arról is, hogy az ellenzéket hátrányos helyzetbe hozták a regionális és helyi választásokon, így nem volt képes mindenhol jelöltet állítani, ráadásul egyre kevésbé válik el egymástól a végrehajtó és az igazságszolgáltató hatalom.

Fontos, hogy Ukrajna felé egyértelműen jelezzük pozitív hozzáállásunkat. Európai ország, amelynek rendelkeznie kell európai távlatokkal. Nem akarjuk, hogy önkényuralmi rendszer jöjjön létre, amely lehetetlenné teszi e cél elérését. Még a csúcs előtt el kellene fogadnunk az állásfoglalást, mivel máskülönben félreértésre adhatunk okot, mintha az Európai Parlament nem ellenezné az efféle kedvezőtlen állapotokat. A választások szinte az összes választási megfigyelő szervezet véleménye szerint problematikusak voltak. Gyakorlatilag az utolsók vagyunk, akik állást foglalnak ezzel kapcsolatban. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy elveszítsük saját hitelességünket.

  Gunnar Hökmark (PPE). – Elnök úr! Itt főképp arról van szó, hogy a Parlament előbb lép vagy utóbb, azaz a csúcstalálkozó előtt vagy után. Leginkább arról van szó, hogy befolyást kívánunk-e gyakorolni, vagy arra korlátozzuk magunkat, hogy utólagos megjegyzéseket tegyünk. Helyes úgy fogalmazni, hogy Ukrajnában bizonyos dolgok a helyes irányba fejlődnek, de nagyon sok minden rossz úton halad, és ha így folytatódik, az távolabb viszi Ukrajnát az európai együttműködéstől.

Mikor aggodalmunknak adunk hangot, akkor nem gátakat kívánunk emelni, hanem meg akarunk szabadulni tőlük, ezért szeretnénk, hogy az állásfoglalást most fogadjuk el. Tudjuk, hogy az ukrán társadalom és az ukrán kormány élénk érdeklődéssel figyeli, mit mond az Európai Parlament ezekben az ügyekben. Ha megszólalunk, hallgatnak ránk és odafigyelnek. Ha nem szólalunk meg, azt is megjegyzik. Ezért támogatjuk az állásfoglalás elfogadását a mai ülésen.

  Hannes Swoboda (S&D). – (DE) Elnök úr! Némileg meg vagyok lepődve, ugyanis az összes párt megegyezett arra nézve, hogy egy nagyon alaposan előkészített állásfoglalást fogadjanak el novemberben a strasbourgi II. ülésszakon. Természetesen mindenkinek jogában áll, hogy meggondolja magát. Egyszerűen úgy érzem, hogy először is érdemes volna megvárni a választási megfigyelők jelentését, és ha ezt már világosan láthatjuk, akkor erre alapozhatjuk állításainkat. Másodszor, nem kérdéses, hogy – a mi szempontunkból – problémák voltak a választásokkal; bizonyos esetekben komoly problémák. Mi nem hivatalból kirendelt védelmezők vagyunk, azonban kérem, hogy önök, hölgyeim és uraim az Európai Néppártból (Kereszténydemokraták), se legyenek hivatalból az ellenzék védelmezői. Ha annyira kritikusan viszonyulnának az ellenzékhez, mint mi a kormányhoz, akkor képesek lennénk megtalálni a közös nevezőt.

Azt javaslom, hogy tárgyilagosan és ne pártpolitikai szemüvegen keresztül kísérjük figyelemmel az ukrajnai eseményeket. Ha a többség mégis úgy döntene, hogy ma szavazzunk a kérdésről, akkor kérem és sürgetem az Európai Néppártot, hogy közösen próbáljunk meg egy közös kritikus megoldást találni az összes problémás kérdésre, és nem csak a kormány ellenében.

(A Parlament elutasítja a kérelmet.)

(Az ügyrendet elfogadják)

14. A közelgő EU–USA csúcstalálkozó és a Transzatlanti Gazdasági Tanács - EU–USA adatvédelmi megállapodás (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont a közös vita a következő jelentésekről:

– A Tanács és a Bizottság közleménye a közelgő EU–USA csúcstalálkozóról és a Transzatlanti Gazdasági Tanács üléséről és

– A Tanács és a Bizottság közleményei az EU–USA adatvédelmi megállapodásról.

  Stefaan De Clerck, a Tanács soros elnöke. – (NL) Elnök úr, Reding asszony, biztos úr, tisztelt képviselők! Ahogy önök is tudják, az Egyesült Államok és az EU közti együttműködésről folyó vita már jó ideje tart, és 2010. május 28-án bizottsági javaslatot kaptunk, amely jóváhagyásunkat kérte az Európai Unió és az Egyesült Államok közti tárgyalások megkezdéséhez a személyes adatok védelméről, egy olyan témáról, amelyet a múltban többször megvitattunk többek között ebben a Házban is.

Ugyanakkor a Bizottság az adatvédelemmel és adatcserével foglalkozó EU–USA magas szintű kapcsolattartó csoport eredményei alapján cselekedett, amely 2008-ban jelentést dolgozott ki, amelyet a Parlament számára is rendelkezésre bocsátott. A jelentésben tárgyalt adatvédelem természetesen alapvető fontosságú téma Európa szempontjából. Ezt az alapvető jogot a Szerződés 16. cikke is rögzíti, és az elnökség kiemelt fontosságúnak tekinti. Ezért az elnökség támogat minden, az adatvédelem fejlesztésére, illetve megfelelő szintjének biztosítására irányuló kezdeményezést a transzatlanti kapcsolatok terén.

E megállapodásnak tekintettel kell lennie a különböző dokumentumokban – az Európai Unió Alapjogi Chartájában, az 1995-ös adatvédelmi irányelvben és a 2008-as kerethatározatban – rögzített adatvédelmi elvekre. Mint említettem, el kell érnünk az adatvédelem megfelelő szintjét, és ez úgy értendő, hogy nem mindig azonos vagy az eddigivel megegyező szint.

Az egyéni jogok magas szintű, megfelelő védelmére van szükség, azonban országról országra eltérő lehet e jogok biztosításának módja. Minden rendszernek megvannak a sajátosságai, beleértve az adatvédelmet is, és ez nem jelenthet alapvető problémát. Azonban az fontos, hogy az összes érintett számára kedvező módon legyünk képesek garantálni a jövőbeni megállapodásban rögzített polgári jogok betarthatóságát.

Hogyan fogja az Egyesült Államok és az Európai Unió garantálni, hogy ezek a jogok a konkrét szabályozás során betarthatóak legyenek? Ezt mindkét félnek magának kell eldöntenie. A mi álláspontunk szerint hasonlóképp ahhoz, ahogy egy európai irányelvet a tagállamok különböző módokon ültethetnek át, egy nemzetközi megállapodás is különböző módokon ültethető át. Mindenesetre, ami mindenkinek számít, az a végeredmény: az érintettek számára kedvező és érvényesíthető jogok az Atlanti-óceán mindkét partján.

Mivel a Tanács ebben a kérdésben osztja a Parlament aggodalmait, a tárgyalások megnyitására felhatalmazó határozatában kérni fogja a Bizottságot, hogy a tárgyalások során küldjön jelentést a Tanács részére, főleg arra a konkrét kérdésre összpontosítva, hogyan garantálható a megállapodásban foglalt jogok konkrét betarthatósága.

A múltban már létrejöttek ágazati megállapodások, egyedi adatvédelmi rendelkezésekkel, amelyek minden ágazat esetében különbözőek voltak, és jelenleg a különböző szabályozások egyfajta kibogozhatatlan csomót alkotnak, amely valóban hátráltatja az adatvédelmi intézkedések alkalmazásáért felelős rendőrtiszteket munkájuk végrehajtásában. Igen szűkös idő állt rendelkezésre az egyedi megállapodásokról folytatott tárgyalásokra. Ez igaz az utasnyilvántartási adatokról (PNR) szóló megállapodásra és a terrorizmus finanszírozásának felderítését célzó programra (TFTP), önök ismerik az ezekről folytatott vitát. Ezért a most sorra kerülő, átfogó adatvédelmi megállapodás esetében, amely meghatározza az adatvédelem elveit, meg kell próbálnunk elkerülni annak szükségességét, hogy ismételten új ágazati megállapodásokról tárgyaljunk.

Másrészt realisztikusan kell gondolkodnunk, és meg kell értenünk, hogy egyetlen átfogó adatvédelmi megállapodás az Egyesült Államokkal sosem lesz képes megoldani az összes elképzelhető jövőbeni problémát. Ezért észben kell tartanunk, hogy a később még mindig sor kerülhet további egyedi megállapodások kötésére.

Ezért úgynevezett keretmegállapodást kell kötni, amely meghatározza az alapvető jogokat, azonban önmagában nem nyújt alapot az adattovábbításhoz. Az adatok továbbításának egyéb, már meglévő vagy jövőbeni egyedi megállapodások alapján kell történnie.

Összegzésül, elnök úr, hangsúlyozni szeretném, hogy az elnökség arra törekszik, hogy ezen átfogó megállapodásra vonatkozó tárgyalási felhatalmazás megvitatására ugyanakkor kerüljön sor, mint az Ausztráliával, Kanadával és az Egyesült Államokkal kötendő, utasnyilvántartási adatokról (PNR) szóló megállapodásra vonatkozó három felhatalmazás megvitatására, és nagyon szeretnénk az ügyet a következő, december 2-i és 3-i tanácsi ülésen megvitatni. Köszönöm a figyelmüket.

  Karel De Gucht, a Bizottság tagja. – Elnök úr! Ashton bárónő ma nem lehetett velünk, ezért én térek ki mind az EU–USA csúcsra, mind a Transzatlanti Gazdasági Tanácsra – amelyet gyakran TEC néven említenek. Ahogy önök is tudják, a csúcstalálkozóra Lisszabonban, november 20-án kerül sor; szemléltetni kell az EU–USA kapcsolatok egyedi értékét és nem szűnő fontosságát a 21. században.

Hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy üdvözöljem az Európai Parlament EU–USA kapcsolatokhoz való tevékeny hozzájárulását, és tájékoztassam a képviselőket a csúcstalálkozóra kitűzött céljainkról. Az Unió és az Egyesült Államok még mindig szenvednek a gazdasági válság utóhatásaitól. Ezért a gazdaság és a munkahelyek lesznek a találkozó megbeszéléseinek fő pontjai.

A G20-csúcstalálkozó eredményeinek áttekintésével kezdjük, és megvitatjuk a két félnek a globális gazdaság fenntartható és kiegyensúlyozott talpra állításhoz való hozzájárulását. Azt várjuk továbbá a csúcstalálkozótól, hogy a dohai fejlesztési menetrenddel kapcsolatban egy nagyra törő, átfogó és kiegyensúlyozott WTO-megállapodás elérésének szükségességét hangsúlyozza. Ki fogjuk nyilvánítani közös szándékunkat, miszerint hazánkban és külföldön egyaránt elutasítjuk a protekcionizmust. A transzatlanti gazdasági térség gazdasági előnyeinek kiterjesztésére fogunk összpontosítani. Ami a Transzatlanti Gazdasági Tanácsot illeti, a legmelegebben üdvözlöm az önök állásfoglalásában kifejtett gondolatokat.

Különösen három elemet szeretnék hangsúlyozni: a Transzatlanti Gazdasági Tanács stratégiai összetevői erősítésének fontosságát, annak szükségességét, hogy a Gazdasági Tanács támogassa és segítse elő az együttműködést az Unió és az USA vállalatainak és fogyasztóinak szabályozási környezetére hatással lévő ügyekben, valamint a jogalkotók alapvető szerepét, amennyiben gondoskodnak a nézeteink közelítéséről.

Engedjék meg, hogy elmondjam a saját véleményem az EU–USA kapcsolatokról, és hogy miért gondolom úgy, hogy a Transzatlanti Gazdasági Tanács fontos intézmény. Az Unió és az USA a világ leginkább integrálódott gazdaságai, egymás legnagyobb kereskedelmi és beruházási partnerei vagyunk, közösek az értékeink és a felelősségünk a legkülönbözőbb globális kihívások kezelésében, legyen szó az innovációról vagy a környezeti kihívásokról, az energiabiztonságról vagy a nyersanyagokhoz való hozzáférésről. Még akkor is, ha elképzeléseink a gazdasági és szabályozási kérdésekben eltérőek maradnak, ahogy a fogyasztóvédelem és az adatvédelem is példázza.

Ám megnyugtat, hogy bizonyítottan képesek vagyunk együttműködni a nehéz időkben. Nagyon hatékonyan összefogtuk erőfeszítéseinket a gazdasági és pénzügyi válság elleni küzdelemben; a G20-ak és a WTO fórumain megnyilvánuló közös fellépésünk hozzájárult a protekcionista lépések elhárításához. Két évvel később az EU és az USA a következő szakasz felé tart, az intelligens és fenntartható növekedés és munkahelyteremtés megvalósítása felé, miközben komoly kihívásokkal és a feltörekvő gazdaságok élesedő versenyével néz szembe.

A kérdés: hogyan segíthet minket hozzá ehhez a USA-val való megerősített együttműködés? Véleményem szerint mind az Uniónak, mind az USA-nak az új helyzethez alkalmazkodva újra kell gondolnia és valószínűleg újra kell fogalmaznia a transzatlanti partnerséget. Már ma fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy milyen legyen a transzatlanti piac 2020-ban. Vajon vezető szerepet fog betölteni az EU és az USA az olyan innovatív technológiákban, amelyek képesek átalakítani a társadalmat, mint az elektromos autók és az intelligens hálózatok? Vajon sikerülni fog közösen nyílt informatikai szolgáltató hálózatokat és átlátható szabályozást létrehozni? Vajon virágozhatnak a kis- és középvállalkozásaink, és eljuthatnak új piacokra azáltal, hogy védjük a szellemi tulajdonra vonatkozó jogaikat? Vajon a fogyasztók érdekében létrejön a veszélyes termékekkel kapcsolatos információcsere az USA és az EU között? Hogyan fogjuk kezelni a biztonsági fenyegetéseket és a terrorizmust: egyoldalú cselekvéssel vagy a biztonságos kereskedelem elősegítését célzó hatékonyabb és közösen elfogadott megoldásokra támaszkodva? Hogyan közelítsük meg a feltörekvő gazdaságok által támasztott gazdasági kihívásokat olyan területeken, mint a szellemi tulajdonjogok, a nyersanyagokhoz való hozzáférés vagy a hazai ipar támogatása? A Transzatlanti Gazdasági Tanács újraindítása kísérlet e stratégiai kapcsolat fejlesztésére.

A Transzatlanti Gazdasági Tanács amerikai társelnökével, Michael Froman kollégámmal megegyeztünk, hogy kijelöljük az új irányokat. Elképzelésünk szerint a Transzatlanti Gazdasági Tanács lenne a fő platform, ahol lehetőség nyílik a gazdasági kérdések, a stratégiai kérdések – köztük a harmadik országokra vonatkozó kérdések – és a szabályozási kérdések megvitatására. A Bizottság és az amerikai kormány eddig is sok értékes tanácsot kapott a jogalkotóktól, a vállalatoktól és a fogyasztóktól, ennek a jövőben is így kellene lennie, és lehetséges transzatlanti megoldásokat kellene találniuk a létező és lehetséges problémákra.

A Transzatlanti Gazdasági Tanács következő ülésére december 17-én kerül sor Washingtonban. Három fő témára kell összpontosítania: az innovációra és a kialakulóban lévő technológiákra, a transzatlanti piac kiépítésére és a gazdaságaink környezetbaráttá tételére vonatkozó stratégiák kidolgozására.

Az energiapolitikáról: az EU–USA Energiatanács a csúcsot megelőzően ül össze, tovább folytatja munkáját az energiabiztonsággal kapcsolatos közös megoldások kialakítása terén. Szándékaink szerint a csúcstalálkozónak fel kell kérnie az Energiatanácsot, hogy tegye intenzívebbé az EU–USA együttműködést a zöld energiát használó technológiák kifejlesztése és alkalmazása, valamint a kutatók cseréje terén, hogy szabadon részt vehessenek egymás kutatási programjaiban. Ez a munka az éghajlatváltozással kapcsolatos erőfeszítéseinket, illetve az új munkahelyek megteremtését is támogatja.

Tisztában vagyunk az állampolgárainknak az éghajlatváltozás hatásaival kapcsolatos mély aggodalmával. A csúcstalálkozón sürgetni fogjuk az Egyesült Államokat annak belátására, hogy a cancúni konferencián jelentős előrelépésre lesz szükség az éghajlatváltozás elleni küzdelmet szolgáló átfogó, globális keretrendszer kialakítása felé.

A fejlesztésről: az EU és az USA a világ legnagyobb adományozói. Amellett, hogy dolgozunk az élelmiszerbiztonságra vonatkozó millenniumi fejlesztési célok megvalósításán és segítünk a legszegényebb országoknak az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásban, együtt kell működnünk a kedvezményezett országokban végzett tevékenységünk összehangolásában, hogy maximalizáljuk a segélyeink hatékonyságát és hatásfokát, illetve elkerüljük a felesleges erőfeszítéseket.

A biztonságról: felismerve, hogy az alapvető jogok és az állampolgárok biztonsága egymást kiegészítő és megerősítő tényezők, biztosítanunk kell, hogy a kettő minden tevékenységünk során egyensúlyban maradjon. Tudom, hogy Viviane Redding a mai napon egy későbbi időpontban meg fogja tárgyalni önökkel ezt a fontos kérdést, beleértve az utasnyilvántartásról szóló megállapodást. Az Uniónak és az USA-nak szélesebb körű együttműködésre kell törekednie a globális hálózatok elleni új fenyegetésekkel – mint az informatikai bűnözés – való szembenézés érdekében.

Végezetül külpolitika színterén hangsúlyt fogunk helyezni közös stratégiáinkra, valamint maximalizálni fogjuk a tevékenységünk hatásfokát. Támogatnunk kell a közel-keleti békefolyamatot; célunk, hogy egy éven belül létrehozzuk az Izrael és a Palesztin Hatóság közötti megállapodás keretét. Iránnal szemben az EU szigorúbb szankciókat vezetett be, ugyanakkor határozottan elkötelezett az Iránnal folytatott párbeszéd mellett.

Összegezve tehát: a csúcstalálkozón számos olyan témát fogunk megvitatni, amelyek a transzatlanti kapcsolatok lényegi részét képezik. Várakozással tekintek a soron következő vita elé.

ELNÖKÖL: ALEJO VIDAL-QUADRAS
alelnök

  Viviane Reding, a Bizottság alelnöke. – Elnök úr! Május 26-án a Bizottság azt ajánlotta, hogy a Tanács hagyja jóvá az EU–USA adatvédelmi megállapodásról folyó tárgyalások megkezdését, és tervezetet nyújtott be a tárgyalási irányelvekről. Ezt a tárgyalási megbízást a Tanács jelenleg tárgyalja. Tudom, hogy az Európai Parlament osztja a véleményemet: ez egy egyedülálló lehetőség, lehetőség a magas szintű adatvédelem elérésére, miközben új lendületet adunk a transzatlanti partnerségnek.

A bűnözés elleni harc terén való hatékony összefogás lényegi eleme a lényeges információk megosztása, nem csupán az Unión belül, de az USA-val is. Az EU–USA biztonsági partnerség nagy jelentőséggel bír: nélkülözhetetlen, és ezért lehetővé kell tennünk a működését.

A múltban a személyes adatok védelme mindig visszatérő kérdés volt. Minden alkalommal, amikor a bűnüldözési célt szolgáló transzatlanti információcsere volt napirenden, felmerült ez a kérdés. Úgy véljük, hogy egy megállapodás megkönnyítheti a személyes adatok cseréjére is kiterjedő egyedi megállapodásokról folytatandó jövőbeni tárgyalásokat. Egy ilyen megállapodás megteremti annak a lehetőségét is, hogy közös alapra építsünk és kielégítő megoldásokat találjunk a jövőbeni együttműködéshez.

Szeretnék egyértelműen fogalmazni. Általános megállapodásra van szükségünk, amely összefüggő és kötelező erejű keretet nyújt a személyes adatok védelmére és az egyének jogainak garantálására. Tudjuk azt is, hogy jelenleg számos egyedi megállapodás van érvényben az adatok cseréjéről az USA és a tagállamok között, valamint az USA és az EU között. Mindegyik rendelkezik a maga ad hoc adatvédelmi szabályaival. Ez a személyes adatok feldolgozására vonatkozó különböző biztosítékok és intézkedések kavalkádját jelenti. Így olyan megoldással rendelkezünk, amely egyáltalán nem kielégítő, ráadásul nehezen igazolható, hiszen alapvető jogról van szó – és az adatok védelméhez való jog alapvető jog.

Határozott célom az önök támogatásával véget vetni az elaprózott megközelítésnek, és tető alá hozni egy olyan keretmegállapodást, amely:

i. következetes és összehangolt adatvédelmi normákkal szolgál és alapvető elveket foglal magában, így az arányosság elvét, az adatminimalizálást, a minimális megőrzési időszakot és a célhoz kötöttséget;

ii. minden olyan jövőbeli és meglévő megállapodásra alkalmazható, amely az információk bűnüldözés céljából való cseréjéről szól;

iii. tartalmazza az összes szükséges adatvédelmi normát, összhangban az Unió adatvédelmi vívmányaival, valamint az egyének számára alkalmazható jogokat, közigazgatási vagy bírósági jogorvoslatot, illetve megkülönböztetésmentességi záradékot javasol.

iv. biztosítja az adatvédelmi normák független közjogi szervek általi hatékony alkalmazását és ellenőrzését.

Úgy vélem, hogy az állampolgárok és a cégek egyaránt egyetlen kötelező erejű adatvédelmi csomagot várnak, amely egységesen érvényes az egész Unióban, valamint a bűnüldözési célú transzatlanti együttműködés során. Úgy vélem továbbá, hogy ambiciózusnak kell lennünk.

Eltökélten követem a kitűzött céljaimat, és biztos vagyok abban, hogy számíthatok az Európai Parlament támogatására, hogy egy olyan előnyös megállapodást érjünk el az USA-val folytatott tárgyalásokon, amely magas szintű adatvédelmet biztosít minden egyén számára, és lehetővé teszi számunkra, hogy folytassuk a szükséges és fontos együttműködést az Egyesült Államokkal a terrorizmus és szervezett bűnözés megelőzése érdekében.

  Elmar Brok, a PPE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, De Clerck úr, Reding asszony, De Gucht úr, hölgyeim és uraim! Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) támogatja a közös állásfoglalásra irányuló indítványt, és köszönetet mond azoknak, akik az imént felszólaltak.

Az előttünk álló az EU–USA csúcstalálkozóra és a most zajló a G20-csúcstalálkozóra tekintettel meg kell értenünk, hogy sok kérdésben – nem csak gazdasági kérdésekben, de a békével és környezetvédelemmel kapcsolatos kérdésekben is – csakis a közös európai fellépésnek van esélye arra, hogy globális szinten megvalósuljon. Ezért szorosabb együttműködést szeretnénk elérni, és mint Európai Parlament ezt az USA kongresszusának új többségével együtt is megkíséreljük elérni, amely ebben az összefüggésben fontos szerepet játszik. Karel De Gucht a Transzatlanti Gazdasági Tanácsban valósítja meg ezt, Reding asszony az adatvédelem terén, továbbá a SWIFT esetében is láttuk, hogy a Parlament fontos szerepet játszik ennek megvalósításában. Az európaiaknak és az amerikaiaknak – akik együtt még mindig a világ GDP-jének 60%-át állítják elő – együtt esélyük van e szabályok kialakítására és arra, hogy határozott választ adjanak a terrorizmus kihívásaira, az Iránnal és a Közel-Kelettel kapcsolatos problémákra, az éghajlatváltozásra és számos egyéb kérdésre. Ehhez meg kell tennünk a szükséges erőfeszítéseket.

Ezért remélem, hogy előrébb léphetünk ezekben az általános politikai ügyekben és sikerül eredményeket elérni a Transzatlanti Gazdasági Tanácsban, amelyet Karel De Gucht erőfeszítései keltettek életre. Remélem, ennek keretében megvalósítható az eredeti cél, hogy elháríthassuk a kereskedelmi korlátokat és eljussunk a transzatlanti piacig, amely jelentős növekedést eredményezne számunkra és felesleges kiadásokat tenne elkerülhetővé, valamint azt is, hogy Viviane Reding eredményes lesz az alapvető jogokat, az adatvédelmet és a hasonló kérdéseket érintő ügyekben. Szükséges az adatvédelem biztosítása, azonban számos okból az adatok cseréjére is szükségünk van. Ezért nagyon helyes, hogy megkísérlünk közös normákban megállapodni az eltérő jogi megközelítéseink ellenére.

Ha tehetek még egy megjegyzést a pénzpiacok jelenlegi helyzetével kapcsolatban: természetesen meg kell jegyeznünk, hogy bár jogszabály született annak érdekében, hogy a két évvel ezelőtti események ne ismétlődhessenek meg, a FED most például úgy döntött, hogy egyeztetés nélkül 600 millió dollárt bocsát piacra, ami természetesen inflációs és egyéb félelmek feléledését eredményezte, némi vihart keltve a nemzetközi gazdaságban. Nem tesz jót nekünk, ha az árfolyamok egymáshoz képest nem alakulnak megfelelően.

  Hannes Swoboda, az S&D képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr! Hálás köszönetem szeretném kifejezni a Tanácsnak és a Bizottságnak a bevezető beszámolóért. Különösen arra szeretnék összpontosítani, amit De Gucht úr mondott, mivel meg kell jegyezni, hogy az USA megváltozott november 2. óta. Nem mintha azelőtt tökéletes lett volna az együttműködés, de attól félek, hogy most még nehezebb lesz.

De Guht úr, ön említette a protekcionizmust. Úgy vélem, közösen kell fellépnünk a protekcionizmus ellen. Egyik vagy másik ország számára rövid távon megoldást kínálhat, de mindent egybevéve nem megoldás, mivel protekcionista versenyt eredményez, amely bizonyosan nem áll érdekünkben. Ön utalt az energia kérdésére. A Bizottság a mai napon adott ki egy energiáról szóló dokumentumot „Energia 2020” címmel. Habár néhány szempontját vitatom, a mögötte rejlő gondolkodás iránya helyes. Azonban nem tudom elképzelni, hogy az USA hasonló tanulmányt adjon ki, hasonló iránymutatással. Ez nagyon nehéz területnek ígérkezik, november 2. óta még inkább, mint korábban. Szintén említette az elektromos autókat és az intelligens hálózatok USA-val közös fejlesztését, és ezeket valóban meg kell kísérelnünk. Ugyanakkor az USA tudomására kell hoznunk, hogy más partnereink is vannak. Megpróbálhatunk hasonló dolgokat kifejleszteni Kínával, Brazíliával vagy más országokkal. Az amerikaiak értésére kell adnunk, hogy nem vagyunk feltétlenül rájuk utalva. Szeretnénk velük együttműködni, de nem az egyetlen partnereink – különösen, ha az éghajlatváltozásról van szó. Ne feledkezzünk meg az USA viselkedéséről és Obama elnök cselekvőképtelenségéről, mivel még nem fogadtak el bizonyos törvényeket. A mostani kongresszusi többséggel a törvény még csak nincs is napirenden – ennek eredményeképp azt kell feltételeznünk, hogy nehezebb lesz a dolgunk, hacsak nem sikerül más országokkal haladást elérni ezekben az ügyekben, például Kínával, Indiával vagy Brazíliával. Ezt a tényt világosan el kell ismernünk.

Az a válaszom Brok úr megjegyzéseire, hogy eleinte nagy volt a különbség, most azonban már kisebb. A mi szempontunkból teljes mértékben helyénvaló és alapvető, hogy az USA ismét egyensúlyba hozza a költségvetését. Semmi kifogásom ellene, sőt, jó dolog, ha az USA újból munkahelyeket próbál teremteni – jó Amerikának és jó nekünk. Azonban ezt összehangoltan kell csinálni. Az amerikaiaknak ezért ezen a területen is hozzá kell szokniuk a globális együttműködés elfogadásához, különösen az Európával való együttműködését.

  Sarah Ludford, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! A transzatlanti a legfontosabb Európa kapcsolatai közül. Nem csupán a globális gazdaság felét adjuk, de a demokráciáink az emberi jogok és a jogállamiság fő előmozdítói. Ugyanakkor néha mintha magától értetődően tekintetnénk egymásra, néha meg mintha hagynánk, hogy a családi veszekedéseink elfedjék a fontosabb közös érdekeket.

Ezért ragaszkodik a közös állásfoglalásunk a stratégiai partnerség fontosságához, amely a koordinációra és az együttműködésre helyezi a hangsúlyt a nemzetközi kihívások és a regionális ügyek terén, és amelyben a jogalkotók teljes jogú és komoly szereplők. Ennek a stratégiai partnerségnek gazdasági és politikai szabadságban kell gyökereznie.

Örömmel hallom, hogy a képviselőtársaim megerősítik elkötelezettségünket a szabad transzatlanti piac 2015-ös célja mellett. Ezért a kereskedelmi és szabályozási jellegű korlátok felszámolását kell célul kitűznünk. A transzatlanti kapcsolatok során nagyon nagy és egyre növekvő mértékben merülnek fel jogi, bűnüldözési és emberi jogi kérdések. Régebben csak eseti jelleggel volt szó erről, ma azonban ez számít a lényegi elemnek. Minél inkább a közös értékeink kölcsönös tisztelete képezi partnerségünk alapját, annál könnyebben vagyunk képesek megértést találni ezen értékek számára a világ többi részén.

Ebben az értelemben az, hogy George Bush ismét indokoltnak kívánja feltüntetni a „vízkúrát” – amely kétségtelenül kínzásnak számít –, összefoglal mindent, ami elromlott elnökségének nyolc katasztrofális éve alatt, és a Nyugatot kevésbé szabaddá és kevésbé biztonságossá tette. Az Egyesült Királyság és az USA csapatainak iraki foglyokkal szembeni nyilvánvalóan embertelen bánásmódjával kapcsolatban előkerült és széles körben elterjedt bizonyítékok a legmagasabb körökben is vizsgálatot követelnek, beleértve a közelgő csúcstalálkozót és a független vizsgálatokat is.

Örömmel hallgattam Reding alelnök asszony adatvédelmi megállapodással kapcsolatos szavait. Valóban fontos elérni ezt a keretmegállapodást, ahogy ő fogalmazott, mivel jelenleg szinte tűzharcot folytatunk minden egyedi adatcseréről szóló megállapodás esetében. Ha rendelkezésre állna egy rendszer, egy keret, amelyen belül megvizsgálhatók az egyedi adatcsere iránti kérések, az rendkívül értékes lenne, mivel annyi figyelmet és vitát szenteltünk a témának. E fontos cél elérése jelentős erőfeszítést is megér.

  Reinhard Bütikofer, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A november 2-i választások eléggé fontos fordulópontot jelentenek a jelenlegi amerikai történelemben, és az embernek az a benyomása támad, hogy az ország most megállt, hogy kifújja magát. Egy ilyen helyzetben annál fontosabb jelezni felé megbízható együttműködésünket, és világos prioritásokat kijelölnünk a jövőbeni közös munka számára.

Hálás vagyok De Gucht úrnak azért, hogy beszámolója elején felvetette a Transzatlanti Gazdasági Tanács (TEC) témáját, illetve azért, amit ezzel kapcsolatban elmondott. Újra életet kell lehelnünk a Transzatlanti Gazdasági Tanácsba. Eddig keveset ért el, azonban ne adjuk fel a reményt. Szintén egyetértek, biztos úr, az ön által említett két szempont támogatásával, a kétoldalú együttműködéssel – tekintettel például az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák szabványosítására és szabályozására –, de emellett és ezen túlmenően a stratégiai elemmel is. Reméljük, hogy ez előrelépést jelent.

Sajnálatos, hogy az éghajlat-politika nem fog szerepelni a másfél órás portugáliai csúcstalálkozó programjában. Azonban fontos, hogy képviselőink, Barroso és Van Rompuy elnök urak egyértelművé tegyék, Európa nem hagyja, hogy ez visszatartsa vagy akadályozza. A fejlesztési politika középpontba helyezése jó dolog, és európai szemszögből nézve az is jó lenne, ha nem csak bármilyen együttműködésre, de minőségi együttműködésre törekednénk, a millenniumi fejlesztési célok és az éghajlati politika hangsúlyozásával.

Végezetül, tekintettel arra a tényre, hogy az elnökség ereje meggyengült, valamint új, az elszigetelődést támogató erők jelentek meg az USA-ban, fontos lesz Európa számára, hogy függetlenül tegyen kezdeményezéseket a nemzetközi színtéren, pl. a Közel-Keleten a palesztinokat, Szíriát vagy Libanont illetően. Egyértelműen közölnünk kell az amerikaiakkal, hogy készen állunk erre a cselekvésre és vállalni kívánjuk ezt a felelősséget.

  Timothy Kirkhope, az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Egyetlen kétoldalú kapcsolat sem bír akkora jelentőséggel számunkra, mint az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolataink. Bizonytalan század előtt állunk, amelynek jellemzője a globális gazdasági erőegyensúly eltolódása lesz az európai és észak-amerikai liberális demokráciák felől olyan államok irányába, amelyek egyelőre nem osztják a jogállamiság, a demokrácia és az emberi jogok iránti elkötelezettségünket. Ameddig betöltöm tisztségemet ebben a Házban, természetesen küzdeni fogok az észak-atlanti térség demokráciáinak egysége érdekében, a jövőről szóló közös elképzelést képviselve.

Ezért üdvözlöm a jelenleg folyó munkát az adatvédelmi kerettel és az utasnyilvántartásról szóló megállapodással kapcsolatban, azonban óvatosságra intenék, figyelembe véve az új jogszabályok visszamenőleges alkalmazásának lehetséges súlyos következményeit a meglévő jogi ítéletek esetében, mind itt, mind az Egyesült Államokban.

Azt is tudomásul kell vennünk, hogy az EU-nak nincs joghatósága a nemzetállamok kormányainak harmadik felekkel folytatott saját tárgyalásai felett. Nagyon remélem, hogy ebben, mint annyi más közös érdekű ügyben, gyakorlati és elfogadható megoldást találunk.

  Takis Hadjigeorgiou, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök úr! Mi úgy véljük, hogy az együttműködésnek nem szabad kizárnia a függetlenséget. Úgy véljük, hogy az Európai Uniónak önbecsülést kellene tanulnia. Úgy véljük, hogy a jó együttműködés a másik fél függetlenségének tiszteletben tartását feltételezi. Úgy véljük, hogy az Európai Unió és az Egyesült Államok közti párbeszédet és kapcsolatokat a közös megértés és függetlenség szellemében kellene folytatni.

A nagyon komoly témák közül, amelyekhez megjegyzéseket kívántam fűzni, ezért a következőket emelném ki, amelyek kezelése elsősorban a mi felelősségünk: tényleges nyomás gyakorlása Izraelre a palesztin kérdés, illetve Törökországra a ciprusi kérdés rendezése érdekében, az Egyesült Államokban a halálbüntetés sürgős eltörlése, Obama elnök guantanamói bázis bezárására tett ígéretének megszegése, a személyes adatok védelmének – és szándékosan használom ezt a kifejezést – szükségessége, és végül az éghajlatváltozás hatalmas problémája. Meg kell győznünk az Egyesült Államokat arról, hogy vállalja fel valódi feladatait.

  Fiorello Provera, az EFD képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Szeretnék visszautalni De Gucht biztos úr beszédének a nemzetközi fejlesztési együttműködésről szóló részére. Tudjuk, milyen fontosak ezek a millenniumi célok elérése szempontjából. A gazdag és szegény országok közötti egyenlőtlenség csökkentése nem csak erkölcsi kötelesség, de hozzájárul a nemzetközi konfliktusokat és vitákat okozó problémák megoldásához, valamint a világ szinte minden térségében az életminőség javításához is.

Ezért támogatható az állásfoglalásra irányuló indítvány arra vonatkozó javaslata, hogy 2015-re az iparosodott országok a GDP-jük 0,7%-át költsék erre a célra, azonban további lépésekre van szükség annak érdekében, hogy a segélynyújtás valóban hatékony legyen. A különböző földrajzi térségekben az egymást átfedő beavatkozások elkerülése érdekében Európa és az Egyesült Államok segélyezési politikájának összeegyeztetésére van szükség. Pontosabban meg kell határozni a tervek végrehajtásának helyes gyakorlatát, és ezeknek a kedvezményezettek, nem pedig az adományozók szükségleteit kell figyelembe venniük. A segélyezési politikából részesülő országok helyes kormányzása alapvető fontosságú a beavatkozás hatékonyságának növelése, valamint annak megakadályozása érdekében, hogy értékes források menjenek veszendőbe a korrupció, a hozzá nem értés és a felelősség hiánya miatt.

Az utolsó említendő pont a fejlesztési együttműködési politika és a kereskedelempolitika közötti összefüggés. A mezőgazdaság és a halászat esetében például nincs értelme az egyik kézzel gazdaságfejlesztési programokat támogatni, a másikkal pedig becsukni az ajtót a fejlődő országokból érkező termékek előtt. A dohai megállapodás jelentős előrelépést fog eredményezni e fontos területen.

  Andreas Mölzer (NI). – (DE) Elnök úr! A következő hónapok során kiderül, milyen hatással lesz Obama meggyengülése a saját országára, amelynek oka pártjának viszonylag gyenge szereplése a nemrég lezajlott kongresszusi választásokon. Arra gondolok például, hogy vajon növekedni fognak-e a protekcionista tendenciák, ami befolyásolhatja a kereskedelem- és gazdaságpolitikát, illetve hogy Obama elnök úr inkább a külpolitikai területek felé, így az iráni, a közel-keleti vagy az afganisztáni konfliktusra fogja-e irányítani a figyelmét. Ezt majd meglátjuk.

Európa és különösen az Unió számára ez csupán korlátozott jelentőséggel bír, mivel az Uniónak képesnek kell lennie saját hangsúlyos területeinek, céljainak, és saját érdekeinek meghatározására. Ez különösen igaz a globális politika területén, ahol az Európai Unió jelenléte igencsak korlátozott. Elég a közel-keleti konfliktusra gondolnunk, ahol még helyünk sincs a tárgyalóasztalnál. Miként mindenki tudja, a fontos kérdésekben – legyen szó Iránról, Afganisztánról vagy a közel-keleti konfliktusról – saját elképzelések nélkül, az Egyesült Államok szélárnyékában hajózunk. Azonban nagyon kevés történik azokon a területeken, ahol az USA-val szorosabb együttműködés volna kívánatos – mint a ciprusi probléma rendezése terén, ahol az Egyesült Államok befolyást gyakorolhatna szövetségesére, Törökországra. Habár Obama nagyobb érdeklődést mutat a csendes-óceáni térség, mint az atlanti térség iránt, a mi szempontunkból Kelet-Európára és a Közel-Keletre kell nagyobb hangsúlyt helyeznünk.

Kétségtelenül nagyobb együttműködésre vagy koordinációra van szükség az USA-val a Transzatlanti Gazdasági Tanács keretén belül is. Nincs kétség afelől, hogy a Nyugatnak – más szóval Európának és az Egyesült Államoknak – meg kell tartania globális vezető szerepét a kutatás, az innováció és a fejlesztés területén. Végül nem szabad elfelejtenünk, hogy az adatvédelem javításának, valamint az állampolgári jogok fenntartásának is fontos szerepet kell kapnia a csúcstalálkozón.

  Ioannis Kasoulides (PPE). – Elnök úr! A világ súlypontja folyamatosan nyugatról kelet felé tevődik át, olyan új világhatalmak felemelkedésével, mint Kína és India. Ebben az összefüggésben, míg az Unió továbbra is a világ első számú gazdasági hatalma, és az USA továbbra is az Unió legfontosabb gazdasági partnere, az együttműködésünk sokkal többet jelent ennél: a nemzetközi rendszer egy központi elemét képezi, és közös értékeken, történelmi kötelékeken és stratégiai érdekeken alapszik, amely nem mindig igaz más stratégiai partnerek esetében.

A hidegháború kényszer szülte szövetségéből a transzatlanti partnerség szabadon választott szövetséggé vált. A többpólusú világ kialakulása a két fél közötti együttműködés módjainak újbóli meghatározását igényli az összes jelenlegi kétoldalú és globális problémával kapcsolatban.

Megerősítjük az EU Tanácsának tavaly szeptemberi következtetéseit, amelyek új lendületet szorgalmaznak a transzatlanti kapcsolatok terén, továbbá annak mérlegelését kérik, hogy miként lehet kialakítani a két fél egyedi erősségein és sajátosságain alapuló valódi partnerséget. A transzatlanti partnerségnek gazdasági kapcsolatunk lehetséges előnyeinek maximalizására és a Transzatlanti Gazdasági Tanács megerősítésére kell összpontosítania. Az egyoldalú lépések, mint az amerikai jegybank likviditásteremtése, éppolyan nyugtalanítóak, mint a renminbi leértékelődése.

  Stavros Lambrinidis (S&D). – (EL) Elnök úr! Az Egyesült Államok Európai Parlament iránti megnövekedett érdeklődése, amely a kezdeti SWIFT-megállapodás elutasításának nyomán keletkezett, most csökkenni látszik. Azonban ez nem azt jelenti, hogy minden a szokásos mederben folyik tovább. Ellenkezőleg. Az Európai Parlament megnövekedett hatásköre a gazdaság, az energiapolitika, az terrorizmus elleni küzdelem és az alapvető jogok terén nem a megszokott ügymenetet jelenti. A jelenleg az Egyesült Államokban uralkodó érzés, hogy az Európai Parlament számít valamit, amelyért Kennard úrnak, az USA brüsszeli nagykövetének mondhatunk köszönetet, nem a szokásos ügymenet. A tény, hogy fontos és döntő jelentőségű tárgyalások előtt állunk olyan kérdésekkel kapcsolatban, mint a Reding asszony által említettek, amelyekben az Európai Parlament támogatja a Bizottságot, ahogy ön kérte, biztos asszony, nem a szokásos ügymenet. Sem az a tény, hogy az Európai Parlament összekötő irodát nyitott az Amerikai Kongresszussal.

Talán jó dolog, hogy a kezdeti felhördülés alábbhagyott, mert így tiszta fejjel, az újonnan létrejövő struktúrák segítségével módunkban áll egy valóban erős, hosszú távú kapcsolat kialakítása az Európai Parlament és a Kongresszus között.

  Alexander Alvaro (ALDE). – (DE) Elnök úr, De Clerk úr, De Gucht úr, Reding asszony! Eleget hallottunk arról, milyen fontosak a transzatlanti kapcsolatok. Nem hinném, hogy ezt bármelyik jelenlévő kétségbe vonja. Az USA legfontosabb kereskedelmi partnereink és szövetségeseink egyike, és németként tisztában vagyok vele, hogy amit az USA értünk tett, azt nem lehet megfizetni. Azonban azt is meg kell jegyezni, hogy aki folyton hajlong, az nem tárgyalhat szemtől szemben.

Ha mi, az Európai Unió tisztességes, tiszteleten alapuló kapcsolatot szeretnénk az Egyesült Államokkal, akkor ideje tartást mutatni akkor, amikor a mi álláspontunkról van szó. Reding asszony, ön ismét világossá tette, hogy ön a megfelelő ember a megfelelő pozícióban erre a feladatra. Említette az európai adatvédelmi jogszabályok alapvető elveit, és úgy vélem, nem tehetünk engedményeket ezeket illetően az EU és az USA közötti adatvédelmi megállapodás tárgyalásakor. Nem folytathatunk „aláígérési versenyt”, amikor olyan megállapodást kötünk, amelynek célja elsősorban állampolgáraink védelme. Az efféle védelmet – a személyes adatok és a magánélet védelmét – az Európai Unió Alapjogi Chartájában, az emberi jogok európai egyezményében és a Lisszaboni Szerződésben foglalt cikkek számos módon rögzítik. Az EU–USA adatvédelmi megállapodásnak ennek megvalósítását kell célul kitűznie: fenntartani, nem pedig felvizezni az Európai Unióban meghozott és végrehajtott intézkedéseket. Amiről most beszélek, az az adatokba való betekintéssel, illetve az adatok törlésével és helyesbítésével kapcsolatban ön által is említett jogok, a célhoz kötöttség, az arányosság, az adatelkerülés és az adatminimalizálás elve.

Ugyanakkor egy ilyen megállapodásról való tárgyalás során afelől is bizonyosnak kell lennünk, hogy nem a légüres térben történik. Kihatással lesz a hamarosan felülvizsgálandó adatvédelmi irányelvre, az elektronikus hírközléssel kapcsolatos adatvédelmi irányelvre és az utasnyilvántartás továbbítására, amelyről in ’t Veld asszony tárgyal. Ezt mind összefüggésben kell látni. Reding asszony, remélem, amikor az ön mandátuma kerül napirendre a Tanácsban december 2-án és 3-án, feltételezhetjük, hogy a tisztelt Ház támogatni fogja önt. Sok szerencsét és sok sikert kívánunk. Ön mellett állunk ebben az ügyben.

ELNÖKÖL: STAVROS LAMBRINIDIS
alelnök

  Jan Philipp Albrecht (Verts/ALE). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A tervezett megállapodás összhangban van a tisztelt Ház arra vonatkozó régi kívánságával, hogy az Egyesült Államokkal kötelező minimális normákat és törvényes jogokat dolgozzon ki az adatvédelemről. A cél a jogvédelem hézagjainak betömése és egy magasabb szintű adatvédelem elérése az Európai Unió polgárai számára. Szükséges és helyes szoros együttműködést folytatni amerikai partnerünkkel. Ez azonban nem eredményezheti az európai polgárok alkotmányos jogainak veszélyeztetését.

A Bizottság megállapodás tekintetében javasolt tárgyalási mandátuma megfelelő és helyes irányba mutat. Mint az Európai Parlament előadója, örömmel ragadom meg a lehetőséget, hogy biztosítsam a Bizottságot afelől, hogy a jelenlegi tervezet a Parlament minden csoportjának széles körű támogatását élvezi. A mi szempontunkból sürgető fontosságú hogy a Tanács is elfogadja ezt a javaslatot, hogy a tárgyalások minél hamarabb megkezdődhessenek.

Bizonyára nem lesz könnyű az Atlanti-óceán túlpartjáról érkező partnereinket részleteiben meggyőzni az aggodalmainkról. Meggyőződésem azonban, hogy az Egyesült Államok a szabadság, a demokrácia és az alapvető jogok alapjára épült, és osztozik velünk abban, hogy az állami hatóságokkal szemben nagyobbra értékeljük a személyhez fűződő jogokat. Ezért nem egy lehetetlen dologról van szó, és nem forog fenn az érdekellentét esete sem, sokkal inkább valós lehetőség kínálkozik közös alapunk megerősítésére az Atlanti-óceán mindkét partján, megteremtve a még szorosabb együttműködés alapját.

Végezetül azonban meg kívánok említeni még egy szempontot, amely különösen fontos számunkra, a Parlament számára: csak akkor nyerjük el az állampolgárok bizalmát a transzatlanti adatvédelmet illetően, ha sikerül egységes keretet létrehoznunk az Unión belül. Ezért nagy jelentőséggel bír, hogy az USA-val kötött adatvédelmi megállapodás az Unió és a tagállamok USA-val kötött valamennyi megállapodása keretéül szolgál. Várakozással tekintek előadói munkám elébe az Egyesült Államokkal kötendő adatvédelmi megállapodással kapcsolatban, továbbá a parlamenti képviselőtársaimmal, a Bizottsággal, a Tanáccsal, valamint az USA Kongresszusával és kormányával való szoros együttműködés elé.

  Geoffrey Van Orden (ECR). – Elnök úr! Az időközi választások idején az Egyesült Államokban tartózkodtam, és láttam valamit az ott végbemenő politikai földrengésből. A történtekből tanulságok vonhatók le az európaiak számára, hazánkban és az Európai Unióban egyaránt. Az Egyesült Államok és az EU polgárai egyaránt kevesebb állami beavatkozást kívánnak az életükbe, az államháztartási hiány féken tartását és a közkiadások csökkentését akarják, és számunkra ennek a kisebb uniós költségvetést kellene jelentenie.

Áttérve a védelem témájára, az Egyesült Királyságban nemrég lezajlott védelmi és biztonsági felülvizsgálat arra emlékeztet minket, hogy Nagy-Britanniát legmeghatározóbb védelmi és biztonsági kapcsolata az Egyesült Államokhoz fűzi. Ennek az összes többi európai ország esetében is így kellene lennie. Nagyon remélem, hogy a NATO új stratégiai koncepciója megújult elkötelezettséget mutat majd a szövetség iránt, amely az Egyesült Államokat Európa biztonságához köti. Nem hagyhatjuk, hogy az EU védelmi törekvései ezt súlytalanná tegyék vagy aláássák. Nem engedhetjük meg a munkafolyamatok megkettőzését és akadályozását, különösen nem egy olyan időszakban, amikor megnyirbálják a védelmi költségvetéseket.

A következő, november 19-i NATO csúcs kedvező lehetőséget nyújt a NATO 21 szövetségese számára, amelyek egyben EU tagállamok, hogy kimutassák elkötelezettségüket az új realitások iránt.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL). – (PT) Itt az ideje felszólítani az Egyesült Államokat arra, hogy törekedjen a konfliktusok békés megoldására, vessen véget a katonai megszállásnak és háborúknak akár Irakban, akár Afganisztánban, akár a Közel-Keleten, szüntesse meg a Kubával szembeni embargót, ne támogassa tovább Izrael agresszív politikáját, amely felelős a Gázai övezetben és az elfoglalt palesztin területeken kialakult humanitárius válságért, továbbá tegyen erőfeszítéseket az atomfegyverek leszerelésének megvalósításáért.

Világossá kell tenni, hogy a terrorizmus elleni küzdelem érve többé nem használható fel a nemzetközi jog, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok iránti tisztelet megsértésére. Alapvető fontosságú az együttműködés a szegénység csökkentése, valamint az adóparadicsomok és a spekulatív tőkemozgások megszüntetése érdekében.

A csúcstalálkozó egybeesik a NATO lisszaboni csúcsával, amelyen felül kívánja vizsgálni stratégiáját, és amelyen az Egyesült Államok meg kívánja szerezni szövetségesei elkötelezettségét a globális szintű katonai terjeszkedés iránt, hogy a katonai erő fenyegetésével biztosítsa az erőforrások kitermelését, a piac ellenőrzését és politikai uralmát, amely folyamat növeli az embereket fenyegető veszélyt és kockázatot. Ezért szolidaritásunkat szeretnénk kifejezni a békemozgalom és a munkavállalók törekvéseivel, illetve a számos szervezettel, amelyek felépítik az „Igen a békére, nem a NATO-ra” kampányt, amelynek része a november 20-án Lisszabonban tartandó tüntetés.

  Bastiaan Belder (EFD). – (NL) Elnök úr! Nyilvánvaló Törökország stratégiai jelentősége a transzatlanti kapcsolatok szempontjából. Erre tekintettel kíváncsi volnék a Tanács véleményére a Török Nemzeti Biztonsági Tanács új „Vörös könyvével” kapcsolatban. Az új kiadás logikusan a török külügyminiszter stratégiáját követi.

A közelgő transzatlanti csúcstalálkozóra gondolva a Tanácshoz intézett első kérdésem a következő: Osztja a Tanács azt a félelmet, hogy a jelenlegi török külpolitika a térség revizionista szereplőinek a kezére játszik – főleg az Iráni Iszlám Köztársaságéra – és ezzel valójában veszélyezteti a stabilitást a Közel-Keleten?

Második kérdésem: Fel kívánja vetni a Tanács a Vörös könyv kérdését a transzatlanti csúcstalálkozón, tekintve, hogy Törökország mint tagjelölt ország és NATO-partner álláspontja lényeges az EU számára?

  Andrew Henry William Brons (NI). – Elnök úr! A Transzatlanti Gazdasági Tanács decemberi ülésének napirendjén szerepel a kereskedelmi akadályok lebontása, amely a globalisták szent célja, és amelyet inkább a hit, mint az ész vezérel. A gazdaságelmélet fáradhatatlanul biztosít minket afelől, hogy a nemzetközi kereskedelem a világ egészét gazdagabbá teszi. Arról már nem tájékoztat ilyen készségesen, hogy vajon mindenki, minden országban jól jár-e vele.

A fejlett világ jelenlegi problémája nem az, hogy túl sok a kereskedelmi akadály, hanem hogy túl kevés. Vagyis túl kevés az akadály olyan feltörekvő országok termékeivel szemben, mint Kína, amely alacsonyak bérekkel, nagy mértékben alulértékelt valutával és mesterségesen elszegényített belső piaccal rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy a kínai áruk ára, amely az alacsony bérek miatt már eleve alacsony, mesterségesen még alacsonyabb lesz a valuta alacsony értéke miatt. Az elszegényített hazai piac azt jelenti, hogy elhanyagolható az igény a fogyasztói importra, és a kínai termékek iránt is elégtelen a kereslet, amely Kínát teljes mértékben az exporttól teszi függővé.

Európa annak hangoztatásával válaszol erre a fenyegetésre, hogy versenyképesebb lesz. Ez valós lehetőség volna, ha Kína tisztelné a nemzetközi szellemi tulajdonjogokat. Azonban amint Nyugaton egy új fejlesztést dolgoznak ki, Kína eléggé kíméletlen és szégyentelen módon lemásolja a terméket és az ár töredékéért állítja elő. Az EU–USA csúcstalálkozó napirendjén szerepel a munkahelyek számának növelése az Atlanti-óceán mindkét partján. Néhányan ezt úgy remélik elérni, hogy még inkább elkötelezzük magunkat a globalizmus mellett.

  José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra (PPE). – (ES) Az Európai Unió és az Egyesült Államok közti kapcsolatok, ahogy már elhangzott, alapelveken, eszméken, a közös történelmen és a szabadság iránti közös szenvedélyen alapulnak. Ezek az elvek azonban felhígulhatnak a szólamokban és elerőtlenedhetnek, ha a szavakat nem váltják fel tettek. Millán Mon kollégám jelentése az egyik legmegbízhatóbb tanulmány, amely ebben a Házban a transzatlanti kapcsolatok helyzetéről készült az elnökválasztás óta. A jelentés bekerült a közös állásfoglalásra irányuló indítványba, amelyről holnap fogunk szavazni, és egy sor konkrét kezdeményezést tartalmaz, amelyek még mindig tökéletesen érvényesek a valódi partnerség létrehozása szempontjából, amelyen dolgoznunk kell, biztos úr.

Szó esett a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok jelentőségéről; 15 uniós tagállam egyedül Texasban több beruházást eszközöl, mint Japán az USA 50 tagállamában összesen.

Új lendületet kell adnunk a csúcstalálkozók mechanizmusának, euro-amerikai közgyűlést kell létrehoznunk, és – ami a legfontosabb – koordinációs és egyeztetési mechanizmust kell létrehoznunk a globális kérdések, a világ legnagyobb problémát jelentő területei – Közel-Kelet, Irán, Afganisztán –, valamint a feltörekvő hatalmakkal való kapcsolatok tekintetében.

Elnök úr! Obama elnök közelmúltban tett közel-keleti látogatása során kijelentette, hogy véleménye szerint az Egyesült Államok legfontosabb partnersége Indiához fűződik. Ez eszembe juttatta Millán Mon úr jelentésének egyik alapvető szempontját, amelyben megemlíti Obama elnök berlini kijelentését, amely szerint Európa az Egyesült Államok legfontosabb stratégiai szövetségese. A közelgő EU–USA csúcstalálkozó remek lehetőség lesz a kérdés tisztázására, és annak egyértelmű meghatározására, hogy mi is valójában a stratégiai partnerség. Kezdhetnénk azzal, hogy felkérjük az Egyesült Államokat, hogy támogassa az Európai Unió azon törekvését, hogy intézményes jelenléttel rendelkezzen például az ENSZ közgyűlésében, a Lisszaboni Szerződéssel bevezetett új megközelítés alapján.

  Adrian Severin (S&D). – Elnök úr! A Parlament nemrég elfogadott egy állásfoglalást, amely a transzatlanti kapcsolatok fejlesztésének új lehetőségeiről szólt Obama elnök megválasztását követően az Egyesült Államokban. A közelgő Európai Unió–Egyesült Államok csúcstalálkozóra némileg más összefüggésben fog sor kerülni. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a lehetőségek ne volnának jelen. Csak a körülmények lettek kicsit bonyolultabbak.

Ezért úgy vélem, hogy bizonyos kihívásokkal fogunk szembenézni a csúcs előkészítése során. Remélem, meg tudjuk győzni amerikai szövetségeseinket arról, hogy folytassák a többoldalú megközelítést a nemzetközi kapcsolatok terén, és hogy ezt a multilateralizmust gyakorlati megközelítéssel is jutassák kifejezésre az Európai Unióhoz fűződő kapcsolatokban. Ragaszkodnunk kell a békekikényszerítő és békefenntartó missziók civil dimenziójának, valamint a válságkezelő és a válságot követő helyreállítási műveletek fejlesztéséhez.

Fontos továbbá a fejlesztési segélyezéssel kapcsolatos politikák összehangolása a hatékonyabban működés érdekében. Ami a tömegpusztító fegyverek terjedésének korlátozását illeti, nem csupán az együttműködési képességet kellene megőriznünk, hanem intelligens módon kellene cselekednünk. E folyamat része az új START-szerződés ratifikálása, amely még mindig az amerikai Kongresszus elfogadására vár. Reméljük, hogy a Kongresszus új összetétele nem fogja megakadályozni a szerződés megszavazását.

Az USA már bejelentette és meg is kezdte az Oroszországgal fennálló kapcsolatának továbbfejlesztését. Úgy vélem, ez számunkra is jelentőséggel bír, és szintén fontos az Oroszország, az Egyesült Államok és az Európai Unió között a legfontosabb globális kérdésekről folytatandó jövőbeli háromoldalú párbeszéd szempontjából. Mindenekelőtt remélem, hogy a csúcstalálkozó alkalmával megerősíthetjük az Egyesült Államok európai partnerség iránti ösztönös hajlandóságát. Működő mechanizmusra van szükségünk az amerikai szövetségeseinkkel folytatott állandó párbeszéd, egyeztetés és koordináció érdekében.

  Marietje Schaake (ALDE). – Elnök úr! Ahhoz, hogy az EU hiteles partner és globális szereplő legyen, egységes hangon kell megszólalnia. Obama elnök és kormánya ezt helyes módon a tudtunkra adta, és képesnek is kell lennünk ilyen becsületes módon bírálni egymást. Ez szükséges a hiteles transzatlanti kapcsolat kialakítása érdekében, amelyet a kölcsönösség és a koordináció jellemez.

Hogyan működhetünk együtt az emberi jogok, a jogállam és a demokrácia védelmében világszerte, ha Hillary Clinton beszédet mond az internet globális szabadságáról, miközben az USA ragaszkodik a hamisítás elleni kereskedelmi megállapodásról (ACTA) folyó tárgyalások titkosságához, amely komoly aggodalmakra ad okot az internet szabadságával kapcsolatban. Ez igen ellentmondásos és aláássa a hitelességünket. Miért kiszivárogtatott dokumentumokból kell megtudnunk, hogy kínzásra és annak jóváhagyására került sor Irakban? Független vizsgálatot kérünk az ügyben.

Miért nem válaszolt a Bizottság az általam feltett kérdésre az USA kormányának a Wikileaks elleni büntetőjogi lépésekkel kapcsolatos kérését illetően? Fontosabbnak tartja a transzatlanti kapcsolatokat, mint a képviselők kérdéseit? Miért gyakorol nyomást az USA az európai vállalatokra, hogy szankciókat hozzanak Iránnal szemben túl az EU által már meghozott szankciókon? Az USA-nak tisztelnie kellene az EU függetlenségét és saját kiegészítő szerepét.

Mind az EU-nak, mint az USA-nak függetlenül kell tevékenykednie, tisztelniük kell egymás függetlenségét, és teret kell adniuk tetteik demokratikus ellenőrzésének. Nem ez különböztet meg minket – az USA-t és az EU-t – a többi államtól, különösen az alapvető szabadságokat és emberi jogokat illetően?

  Eva Lichtenberger (Verts/ALE). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Sok minden összeköti a transzatlanti párbeszéd résztvevőit – az alapvető értékekről beszélek, a szabadság és a demokrácia alapvető jogairól –, azonban van néhány olyan dolog is, amelyek megosztanak minket, mégpedig e jogok alkalmazásának módja és konkrét meghatározásuk a transzatlanti kapcsolatokat illetően. Ez az ellentmondás különösen és ismételten a biztonsági kérdésekkel kapcsolatban merül fel szembetűnő módon. Az adatvédelem a félreértések állandó forrása, ezt tapasztalhattuk. Ebből következően a keretmegállapodás – ha sikerül valóban megfelelőt kialakítanunk – jelentős előrelépés lesz. Olyan megoldást kell találnunk, amely lehetővé teszi az Atlanti-óceán mindkét partján élő állampolgárok számára, hogy gyakorolják jogaikat a partnereikkel szemben.

Egy másik fontos terület, amelyen hasonlóak az alapelveink, de jelentős az eltérés a megközelítéseink tekintetében, az éghajlatváltozás kérdése. Ezért nagyon szeretném, ha ez szerepelne a napirenden és egyértelműen megvitatásra kerülne. Nem hagyhatjuk, hogy az Európai Unió arra használja a transzatlanti párbeszédet, hogy gyöngítse saját ígéreteit és kötelezettségvállalásait.

  Mirosław Piotrowski (ECR). – (PL) Elnök úr! Az Európai Unióban az együttműködés egyik legfőbb elve az emberek szabad mozgása. A nemzetközi jog által elismert jogalanyisággal rendelkező, megreformált Unió egyenlő bánásmódra törekszik minden állampolgárral szemben, amelybe beletartozik az utazás szabadsága a világ minden részén. A közelgő EU–USA csúcsra készülődve szükséges megismételni, hogy 27 tagállamunk közül néggyel, köztük Lengyelországgal szemben korlátozó vízumrendszer van érvényben.

A csúcs idején prioritást kellene kapnia a vízummentességi program keretében az uniós tagállamokkal szemben tanúsított egyenlő bánásmód kérdésének. Ez lesz az Európai Tanács elnöke, Van Rompuy úr hatékonyságának első próbája. Az is kiderül majd, hogy a Barack Obama elnökkel folytatott megbeszélések egy konkrét párbeszéd kezdetét jelentik-e, vagy csupán udvarias gesztusnak bizonyulnak az akkor sorra kerülő NATO csúcs alkalmából. A vízumügyben határozottan képviselt álláspontunk megmutatja majd, hogy az USA komolyan veszi-e az Uniót, mint a nemzetközi jog által elismert jogalanyt.

  Marietta Giannakou (PPE). – (EL) Elnök úr! Támogatjuk a politikai csoportok közös állásfoglalásra irányuló indítványát. Természetesen szükséges, hogy megvitassuk a kérdéseket az EU–USA és a G20-csúcstalálkozó előtt. Az Egyesült Államok természetes szövetségesünk. Azonban a szövetség egyenlőséget jelent, és ezért csak ott jöhet létre valódi szövetség, ahol a kapcsolatok a felek egyenrangúságán alapszanak.

Szorosabb, intézményesített együttműködést kell kialakítanunk, elsősorban a globális demokrácia és az emberi jogok, a tudásra és tudományra alapozott társadalom, a globális biztonság és stabilitás elősegítése érdekében, ahogy Reding asszony fogalmazott. Ebben a keretrendszerben természetesen nem vették figyelembe a globális kábítószer-kereskedelmet és azt a fenyegetést, amelyet az a nemzetközi politikára, biztonságra és stabilitásra nézve jelent.

Együtt kell működnünk továbbá a válságkezelésre irányuló erőfeszítések, a konfliktuskezelés és a harmadik országok fejlődésének támogatása terén. Azonban míg Európa támogatja a harmadik országok fejlődését, az Egyesült Államok nem teszi ezt. Ha valódi egyensúlyt kívánunk elérni, a fejlesztési és biztonsági feladatokat fel kell osztani az Egyesült Államok és Európa között az általános nemzetközi tevékenység keretén belül.

  Knut Fleckenstein (S&D). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Mindössze három dolgot szeretnék említeni a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottságból érkezett néhány kollégám nevében is. Ezek fontos témák, amelyek felvetésére kérném a Bizottság képviselőit a tárgyalások során.

Az első, hogy noha már elfogadásra került, az utazásösztönzési adó elfogadhatatlan egyoldalú döntés az amerikai kormány részéről. Reméljük, meg tudják győzni arról, hogy gondolja át ezt a törvényt.

Másodszor, az Európai Parlament nem érthet egyet Románia, Lengyelország, Bulgária és Ciprus vízummentességi programból való kizárásával, és véleményünk szerint nem szabadna hagyni a folytatását.

Harmadszor, üdvözöljük a nemzetközi biztonsági előírások és intelligens biztonsági elképzelések kidolgozására irányuló közös erőfeszítéseket, azonban az olyan egyoldalú rendelkezések, mint a konténerek kötelező átvilágítása, nem tekinthetők megoldásnak, mivel egyoldalúak és aránytalanok. A költségek messze felülmúlják az elért hasznot, és értelmetlen ezt megkövetelni az európai kikötőktől és vállalkozásoktól.

  Vladko Todorov Panayotov (ALDE). – (BG) Biztos úr, hölgyeim és uraim! Mióta Obama elnök hivatalba lépett, az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok a stabil együttműködés új korszakába léptek. A cancúni csúcstalálkozó, amely két héten belül veszi kezdetét, kedvező lehetőséget kínál az USA és Európa számára, hogy álláspontjaikat egyeztetve tartós, kötelező erejű megállapodás felé vezessék a többi országot a globális éghajlatváltozás elleni küzdelem terén.

Az idő lényeges szempont. A kiotói egyezmény két év múlva lejár, azonban bizonyosságra és az alkalmazkodáshoz időre van szükségünk. Világos jelzést kell küldenünk a fejlődő országok felé, együttműködve velük a technológiaátadása és a megfelelő pénzügyi támogatás révén.

Biztos vagyok benne, ahogy Kína nagykövete is hangsúlyozta a mai találkozónk során, hogy az USA, az Európai Unió és Kína vállalni fogják a felelősséget, amikor tárgyalóasztalhoz ülnek, és vezető szerepet játszanak az új megállapodás elérésére tett erőfeszítésekben, amely garantálja az eljövendő generációk biztonságát.

  Godelieve Quisthoudt-Rowohl (PPE). – (DE) Elnök úr! Az Egyesült Államok és Európa a Nyugat sorsközösségét alkotják. A harmadik országok piacaihoz való hozzáférésük közös problémájuk, és mind az EU, mind az USA érdekeit szolgálja, különösen azért, mivel a gazdasági válság utáni fellendülés valószínűleg Brazília, India és Kína feltörekvő gazdaságaiban veszi kezdetét, amelyekben továbbra is jelentős és megkülönböztető kereskedelmi korlátozások, valamint a nem vámjellegű kereskedelmi korlátozások vannak érvényben.

Meggyőződésünk, hogy a Transzatlanti Gazdasági Tanács nem csupán képes, hanem egyben köteles is fontos szerepet vállalni az Európai Unió és az USA közös álláspontjának képviseletében a harmadik országokkal fennálló kereskedelmi kapcsolataik terén. Arra kérjük a Transzatlanti Gazdasági Tanácsot, hogy dolgozzon ki közös megközelítést és közös stratégiát az USA és az EU új szabadkereskedelmi megállapodásai számára, habár tisztában vagyok vele, hogy ez nem történhet teljesen zökkenőmentesen. Továbbá a gazdasági szereplők sürgetően és jogosan kérik az USA és az EU közötti említett harmonizációt a G8-, a G20-, valamint a WTO-tárgyalások keretében. Szeretnénk továbbá – és remélem, hogy ebben a reményben az USA is osztozik –, ha a dohai fejlesztési fordulót mihamarabb lezárnák. Azonban nem csak nekünk szükséges új és érdemi javaslatokkal előállni, hanem a feltörekvő gazdaságoknak is közeledniük kell hozzánk. E téren is előnyös és mindkét fél számára hasznos lenne az USA és az Európai Unió közös stratégiájának kidolgozása.

Közvetlenül is szólnék önhöz, De Gucht biztos úr: ha az együttműködésről van szó, jó volna, ha a Bizottság és a Parlament tanulna abból, ahogyan Washington együttműködik a kereskedelempolitika területén.

  Corina Creţu (S&D). – (RO) Úgy vélem, hogy a közelgő Európai Unió–USA kétoldalú csúcstalálkozó transzatlanti párbeszédének egyik megtárgyalandó pontja azon négy EU-tagállam vízumkötelezettségének eltörlése kell, hogy legyen, amelyek állampolgárai még mindig utazási korlátozás alá esnek, vagyis Románia, Bulgária, Lengyelország és Ciprus.

Elítélem a rugalmasság hiányát az USA részéről, tekintettel az említett országok által elért folyamatos haladásra, különösen az Európai Unióba történt belépésük óta. Úgy vélem, az Európai Unió képviselőinek határozottabban kell szót emelniük a technikai részletek feletti szőrszálhasogatás ellen a vízummentességi programba való felvételt illetően. Az Európai Unió kötelessége, hogy egészében véve aktívabb és egyértelműbb szolidaritást mutasson a tagállamok polgáraival.

Szeretném továbbá a fejlesztési és humanitárius segélyek terén az együttműködés szükségességét hangsúlyozni egy olyan pillanatban, amikor az USA és az Európai Unió közötti kapcsolatok kimagasló jelentőségűek a jelenlegi gazdasági és geostratégiai helyzetben.

  Marielle De Sarnez (ALDE). – (FR) Elnök úr! A tisztelt Házban senki nem szolgálhat biztosítékkal arra nézve, hogy az Atlanti-óceán két partján hozott intézkedések képesek megakadályozni egy jövőbeni gazdasági válságot. Ezt a kérdést ezért újra napirendre kell tűznünk, és tovább kell lépnünk a bankok törzstőkéjét, bizonyos pénzügyi termékek betiltását és az adóparadicsomok elleni küzdelmet illetően.

Második megjegyzésem: mindenki láthatja, hogy teljesen függetlenek vagyunk pénzügyi, gazdasági és valutáris értelemben. Ezért semmilyen egyoldalúan, egyeztetés nélkül hozott döntés nem tekinthető a helyes irányba tett lépésnek. Természetesen az Európai Fejlesztési Alap (EFA) pár nappal ezelőtti műveletére gondolok. Együtt kell előrelépnünk, hogy megújítsuk – például – a nemzetközi monetáris rendszert.

Szintén együtt kell fellépnünk annak érdekében, hogy kiegyensúlyozottabbá, átláthatóbbá és demokratikusabbá tegyük a nemzetközi szervezeteket. Azonban ha azt szeretnénk, hogy a lényeges kérdésekben meghallgatásra találjon Európa hangja, akkor valóban magához kell ragadnia a kezdeményezést, és egységes hangon kell megszólalnia. Ezt fogjuk szemléltetni néhány órán belül a G20-csúcstalálkozón, legalábbis nagyon remélem.

  Francisco José Millán Mon (PPE). – (ES) Elnök úr! Az Unió legfontosabb stratégiai kapcsolata az Egyesült Államokhoz fűződik. Fent kell tartanunk a folyamatos párbeszédet a kétoldalú, valamint globális kérdésekről, és meg kell kísérelnünk a lehető legjobban összehangolni a tevékenységeinket. Véleményem szerint ez a holnapi határozat fő üzenete.

Ezért sajnáltam, hogy a májusra tervezett csúcstalálkozó elmaradt. Mi több, képtelenségnek találtam az akkor felhozott érvet, miszerint nem állt rendelkezésre ütemterv. Mindig van miről tárgyalnia két ilyen fontos partnernek, amelyek egy világméretű gazdasági válság közepén járnak és olyan kihívásokkal néznek szembe, mint a terrorizmus, az éghajlatváltozás, az energiabiztonság vagy az atomfegyverek elterjedése.

Mi több, súlyos regionális konfliktusokkal is számolni kell, például a közel-keleti békefolyamat, az iráni nukleáris kihívás vagy Afganisztán problémája kapcsán, amelyek véleményem szerint méltók az Egyesült Államok és az Európai Unió összehangolt cselekvésére.

Remélem, hogy a közelgő lisszaboni csúcstalálkozó sikeres lesz. Sok megvitatásra váró kérdés van, amelyek közül néhányat már említettem. A világ ráadásul átalakulóban, Ázsia fejlődőben van, gondoljunk csak az Obama elnök által nemrégiben meglátogatott Kína vagy India jelentőségére. Még posztnyugati világról is szó esik.

A változó világrenddel összefüggésben szorosabb koordinációra van szükség Európa és az Egyesült Államok között. Sok közös érdekkel, eszmével és értékkel rendelkezünk. Erősebbek leszünk akkor, ha összehangoltan cselekszünk.

Hölgyeim és uraim! A Lisszaboni Szerződés új szerveket is létrehozott az Unió világban betöltött szerepének erősítésére. Ezért az Egyesült Államokkal való párbeszéd és egyeztetés mechanizmusait is javítanunk kellene. A parlament által tavaly márciusban elfogadott állásfoglalás sok javaslatot tartalmaz a Brüsszelt és Washingtont összekötő intézményi mechanizmusok fejlesztésére nézve.

Utolsó megjegyzésem: sajnálom, hogy a Tanács képviselője csak az adatcserére utalt, nem ejtett szót a csúcstalálkozóról, amelyről keveset hallottunk. Sajnos a Bizottság is csak röviden említette. Ki jött ide azért, hogy ténylegesen a csúcstalálkozóról beszéljen?

  Wolfgang Kreissl-Dörfler (S&D). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A nemzetközi terrorizmus ellen tényleg közösen kell harcolnunk, ez vitán felül áll. Azonban közös értékeink és a jogállamiság alapján kell küzdenünk, nem pedig a jog nagyon is egyéni értelmezése alapján, ahogy azt az Egyesült Államok korábbi elnöke, George W. Bush hirdeti mostanában a könyvében és televíziós interjúkban. Ezt az USA Kongresszusának új összetételére tekintettel is említem.

Számunkra is a döntő fontosságú, hogy növeljük az adatvédelem szintjét és tiszteljük az állampolgárok jogait. Egy dolgot világosan kell látnunk: a szabadság dalát nem lehet az erőszak hangszerén játszani. Nem mondhatjuk meg más országoknak, hogy mit várunk el a jogállamiságtól, ha mi közösen nem tartjuk be ugyanazokat a követelményeket és nem cselekszünk azoknak megfelelően.

Azonban megelégedésemre szolgál, hogy Obama elnök friss levegőt hozott Amerikába, még ha a pozíciója gyengébbnek is tűnik mostanában. Egy dolog világos: azoknak az oldalára fogunk állni, akik megvédik a jogállamiságot.

  Mario Mauro (PPE). – (IT) (A beszélő kikapcsolt mikrofonnal kezd el beszélni) … amely szerint a világ új motorjai haladnak, véleményem szerint a transzatlanti térség még mindig a világ legfejlettebb és leghatékonyabb gazdasági térsége.

Igaz, hogy széles körű – és sok tekintetben érthető – sietség tapasztalható az olyan országokkal kötendő kereskedelmi megállapodások tekintetében, mint pl. Kína. Úgy vélem azonban, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az Európa és az Egyesült Államok közötti kapcsolat hosszú időn át volt az a kapocs, amelyet minden egyébnél jobban kell értékelnünk és szinte féltékenyen őriznünk kell.

Ez az állítás Európa és az Egyesült Államok történelméből következik. Alátámasztja a demokrácia, a béke, a jogok és a piacgazdaság közös szeretete. A transzatlanti gazdasági integrációt erősebbé tevő folyamat felgyorsítása elengedhetetlen az olyan értékek együttesére alapozott globális fejlődés elősegítése érdekében, amelyek kinyilvánított célja az elfogadható életkörülmények megteremtése a világ minden lakosa számára, a multilateralizmus tisztességes és hatékony politikáját követve, amely elősegíti egy demokratikusabb, ezért szabadabb globális struktúra létrehozását.

Ezért azokhoz szólok, akik jelenleg az Európai Unió külpolitikáját irányítják. Az évek során tapasztaltuk, hogy az amerikai vezetés képességei – bárki is volt az elnök – mindig hatalmas szerepet játszottak a globális transzatlanti döntésekben. Itt az ideje, hogy mi is kézbe vegyük a helyzet alakítását. 500 millió ember akaratából merítünk erőt, valamint egy új és szilárdabb intézményi struktúrából, amelynek képessé kell tennie bennünket arra, hogy ellenálljunk a kísértésnek, amely arra csábít minket, hogy az amerikai óriás árnyékába húzódjunk, és ehelyett a kezünkbe vegyünk a népeink sorsát, talán megkérve amerikai barátainkat arra, hogy foglaljanak állást egy egyetlen ülőhely ügyében az Európai Unió számára az ENSZ-ben.

  Ioan Enciu (S&D). – (RO) Üdvözlöm az EU–USA adatvédelmi megállapodást, amelyet támogatni kell a bűnözés és a terrorizmus elleni küzdelem területein való együttműködés erősítése érdekében. Ahogy az Európai Parlament számos alkalommal kijelentette, az európai adatvédelmi jogszabályokhoz mérhető USA-beli jogszabályok hiánya komoly kérdéseket vet fel a tényleges védelemmel kapcsolatban, amelyben az európaiak részesülni fognak az Egyesült Államok területén.

Ezzel kapcsolatban azt kérdezném a Bizottságtól és a Tanácstól, hogy milyen gyakorlati garanciákat kapunk az európaiak közigazgatási vagy bírósági jogorvoslat iránti kérelem benyújtására irányuló jogait illetően, valamint az adatokhoz hozzáférő és azokat feldolgozó amerikai hatóságok és ügynökségek tekintetében az arányosságot illetően, és végül, de nem utolsósorban, hogyan fogják garantálni az egész folyamat független hatóság általi felügyeletét.

  Nuno Melo (PPE). – (PT) A világ nagyon nehéz időszakon megy keresztül. Ilyen nehéz időszakban nem lehet kétségünk afelől, hogy kik a szövetségeseink és kik az ellenfeleink. Az Egyesült Államok Európa fő szövetségeseinek egyike. Globális szinten harcolunk a terrorizmus ellen, amely arctalan csoportok formáját ölti közös térségünkön belül és kívül, és ez a harc a civilizáció értékeinek megőrzéséért folyik, amelyeket meg kívánunk védeni.

Azonban a megvédeni kívánt értékek elsőbbsége azt is jelenti, hogy a Parlamentben, a Bizottságban és a Tanácsban világos szabályokat kell követelnünk az adatvédelem, a személyes jogok védelme és a magánélethez való jog tekintetében. A bűncselekmények megelőzése, felderítése és üldözése nem történhet a személyiségi jogok rovására, azok semmibe vevésével és megsértésével. Sem Európa, sem az Egyesült Államok nem hagyná, hogy ez megtörténjen. Még egyszer hangsúlyozva a transzatlanti kapcsolatok és a helyes együttműködés döntő fontosságát minden szinten Európa és az Egyesült Államok között, támogatnunk kell a jövőbeli globális megállapodást célzó tárgyalásokat, amely szabályokat jelöl ki, jogokat biztosít, és a kölcsönösség alapján nem követel kevesebbet az Egyesült Államoktól, mint amennyit mi készek vagyunk nyújtani az Egyesült Államok számára a közös cél elérése érdekében.

  Edit Herczog (S&D). – Elnök úr! Szeretném üdvözölni a Transzatlanti Gazdasági Tanács december 15-i ülését, különösen az innováció, a digitális menetrend és az energiatechnológiák napirendre tűzését. Az utóbbi évek során tapasztaltuk, milyen nehéz a meglévő jogszabályok és akár a megközelítések harmonizációja a fejlett gazdasági ágazatok és szolgáltatások terén. Ezért most nagyszerű lehetőség adódik jogalkotásunk formálására ezeken az új területeken, ahol még nincsenek jogszabályok. Épp ezekről az új területekről beszélünk, olyan új kihívásokról, mint az öregedő társadalom vagy az éghajlatváltozás, amelyek a jogalkotás kibővítését igénylik, tekintettel a megfelelő technológiákra.

Végezetül, biztos úr, itt az ideje, hogy szót ejtsünk az energiabiztonságról, és végiggondoljuk a Transzatlanti Gazdasági Tanács jövőbeli feladatait. Sok sikert kívánok a december 15-i találkozóra.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE). – Elnök úr! Az EU–USA találkozó napirendje zsúfolt, mint mindig, és mindkét félnek ki kellene használnia a lehetőséget arra, hogy előrelépjenek a közös álláspontok terén olyan kérdésekben, mint a pénzügyi szabályozás, az éghajlatváltozás, a kereskedelmi kapcsolatok elmélyítése, az atomfegyverek elterjedése és a terrorizmus elleni harc. Az első számú napirendi pontnak azonban a gazdaságélénkítésnek kell lennie.

A transzatlanti gazdasági partnerség alapvető fontosságú a globális jólét szempontjából, mivel a két gazdaság kétoldalú kereskedelme közel 4,3 trillió dollárt tesz ki. Gazdasági partnerségünk a globális gazdasági fellendülés fő mozgatórugója, valamint a világ legnagyobb, leginkább integrált és legrégebbi gazdasági kapcsolata. Gazdaságaink együtt a világgazdaság felét alkotják. Ezért közös stratégiákat kell kialakítanunk a jövőbeli közös cselekvésre, hogy biztosítsuk a válságból való tartós kilábalást, beleértve a pénzpiacok szabályozását, az ösztönző csomagokat, és a többi nagyobb, globális méretű gazdaságban a valutaspekuláció visszaszorításának stratégiáit.

Másrészt újra mérlegelnünk kellene, hogy jó ötlet-e évente két EU–USA csúcstalálkozót tartani. Obama elnök döntése, hogy nem vesz részt az ez évi megelőző, madridi csúcson, nyilvánvalóvá tette a túlzott uniós együttműködési készséget. Ha ragaszkodunk a gyakori kétoldalú csúcstalálkozókhoz, akkor olyan mértékig elveszthetik fontosságukat, hogy jelentéktelenné válnak.

  Françoise Castex (S&D). – (FR) Elnök úr, biztosok! Szeretnék visszatérni a hamisítás elleni megállapodásra, amelyről jelenleg folynak a tárgyalások, főleg az Egyesült Államokkal. Ez a megállapodás az Egyesült Államok számára is több kérdést vet fel, különösen az Amerikai Szabadalmi Hivatal tisztviselői körében. Ráadásul nemrég 75 amerikai jogászprofesszor levelet küldött Obama elnöknek. Úgy vélik, hogy a hamisítás elleni kereskedelmi megállapodás (ACTA), amely egy egyszerű végrehajtási megállapodás, az amerikai alkotmányba ütközne.

Míg az Európai Parlament, mint tudják, állásfoglalás elfogadására készül az ACTA megállapodásról, amely még mindig jelentős aggodalmakat kelt és távolról sem élvezi polgártársaink egyhangú támogatását, úgy vélem, nagyon hasznos volna számunkra, ha egyértelmű választ kapnánk az amerikai tárgyaló fél részéről két ponttal kapcsolatban. Ratifikálhatja az Egyesült Államok az ACTA megállapodást? Véleményük szerint az ACTA kötelező erejű vagy önkéntes megállapodás? Egy olyan hamisítás elleni megállapodás, amelynek nem része Kína, India és Brazília, és nem kerül végrehajtásra az Egyesült Államokban, valóban híján volna a hitelességnek. Köszönöm.

  Tunne Kelam (PPE). – Elnök úr! Szeretném megköszönni De Gucht és Reding biztosoknak határozott, de realisztikus álláspontjukat az EU–USA csúcstalálkozóval kapcsolatban. Úgy vélem, ideje belátni, hogy az USA egyik stratégiai célját sem érheti el Európa nélkül. Hasonlóképp az Európai Unió sem nyerheti el kívánt szerepét a világpolitika alakításában az Amerikával való szoros együttműködés nélkül. A paradoxon az, hogy a globalizáció és a nem nyugati hatalmak felemelkedése több, és nem kevesebb indokot ad az USA-nak és Európának az együttműködésük szorosabbra fűzésére. Ugyanakkor azt látjuk, hogy a transzatlanti szakadék nő, nem pedig csökken.

Európa kisebb szerepet játszik Amerika jelenlegi tervei és problémái között. Ezért lényeges felismerni, hogy a kölcsönös partnerség megerősítésére rendelkezésre álló lehetőségek és idő korlátozott. A következő 10 év során az USA-nak és az Uniónak valószínűleg alkalma nyílik a nemzetközi politikai folyamatok olyatén alakítására, ami lehetővé teszi egy értékalapú és stabil világ létrehozását, de csak azzal a feltétellel, ha közösen cselekszenek.

Ennek a transzatlanti szabadkereskedelmi térség létrehozásával kell kezdődnie, amelyet az Európai Parlament már évek óta szorgalmaz, legyőzve belső megosztottságát és ellenállva a protekcionizmusnak.

  Simon Busuttil (PPE). – Elnök úr! Az adatvédelemről szóló általános keretmegállapodásról szeretnék beszélni, amelyről Reding asszony megkezdte a tárgyalásokat. Alig telik el úgy egy hét, hogy ne hallanánk újabb terrortámadásról vagy támadási kísérletről, és ez nyilvánvalóan veszélyes polgáraink jólétére nézve. Hatékony eszközre van szükségünk a terrorizmus elleni küzdelemben. Ez egyike azon kézenfekvő területeknek, amelyen az Atlanti-óceánon túli barátainkkal is együttműködhetünk. Egyértelmű, hogy sürgető szükség van az adatvédelmi keretmegállapodásra. Reding asszony! Támogatjuk önt a megállapodás megkötésében.

Természetesen nemcsak azért akarjuk ezt a megállapodást, hogy segítsen bennünket a terrorizmus elleni harcban, hanem azért is, mert aggodalmaink vannak az adatvédelem kérdését illetően. Azt kérjük öntől, hogy védje meg állampolgáraink magánéletét és különösképpen védje meg a szükségesség és az arányosság elvét. Ez nem egy nullösszegű játszma, nem véljük úgy, hogy választanunk kellene a biztonságunk és a magánéletünk között. Hisszük ugyanis, hogy mindkettőt egyszerre biztosíthatjuk.

Szeretném, ha a tárgyalások során erőt adna Reding asszony számára az Európai Parlament támogatása, valamint nyugalommal töltené el annak tudata, hogy mellette állunk egy állampolgáraink számára kedvező, biztonságunkat és magánéletünket egyaránt biztosító megállapodás kialakításában.

  Danuta Jazłowiecka (PPE). – (PL) Elnök úr! Két évvel ezelőtt, amikor Barack Obamát megválasztották az Egyesült Államok elnökévé, úgy tűnt, elődjének nehéz hivatali időszaka után rendeződhetnek a kapcsolatok Európa és az Egyesült Államok között. Úgy tűnt, véget ér Washington nemzetközi színtéren tanúsított egyoldalú cselekvésének időszaka. Mindannyian azt hittük, hogy az óriási válsággal szembesülve az Egyesült Államok és az Unió képes lesz együttműködni és a világ átalakítására törekedni a gazdasági biztonság létrehozása érdekében.

Ma már tudjuk, hogy ez hiú remény volt. A koppenhágai éghajlat-változási csúcs után, illetve azt követően, hogy Barack Obama figyelmen kívül hagyta a spanyol elnökséget, az amerikaiak újfent megaláztak bennünket és a világ többi részét az arra irányuló egyoldalú döntésükkel, hogy pénzt nyomtassanak. Az európai kormányok képviselőinek tett számos ígéret ellenére minden egyeztetés nélkül hozták meg ezt a döntést. Saját érdekeiket követve az európai gazdaságot kedvezőtlenül érintő intézkedéseket hoztak.

A soron következő EU–USA csúcstalálkozót arra kellene felhasználnunk, hogy kifejezzük rosszallásunkat és arra vonatkozó kívánságunkat, hogy partnerként kezeljenek bennünket. Az együttműködés nem csak a mi érdekünk, hanem Washingtoné is, különös tekintettel az új, jelenleg kialakulóban lévő geopolitikai helyzetre

  Monika Flašíková Beňová (S&D). – (SK) Az Európai Unió és az USA közötti kapcsolatok két nagyhatalom közötti kapcsolatok, ám ennek ellenére sokszor arra kell gondolnom, hogy a gyakorlatias gondolkodás egyfajta szűk látókörű egoizmusnak van alárendelve.

Ugyanakkor számos fontos kérdés tárgyalása van folyamatban, amelyeket amerikai partnerünkkel együtt kell megoldanunk.

A novemberi csúcs lesz az USA és az EU közötti első találkozó a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta. Tekintve, hogy az Európai Unió és az Egyesült Államok a globális gazdaság felét képviselik, a találkozó egyik kiemelt témája a gazdaság lesz. Nagy válság idején szükség van a makrogazdasági politika összehangolására és megegyezésre kell jutnunk a pénzügyi szektor szabályozását illetően, valamint törekednünk kell az adóparadicsomok és a hasonló jelenségek felszámolására.

A konkrét problémákra kell összpontosítanunk és nem szabad egyik dolgot a másik kárára végrehajtani, más szavakkal, a két partner ne a világ többi országának kárára cselekedjen, hanem viselkedjenek felelősségteljes, vezető, globális hatalomhoz méltó módon.

A novemberi EU–USA csúcs mellett a Transzatlanti Gazdasági Tanács decemberi ülése is teret kínál a felelős és célravezető politikákhoz.

  Malcolm Harbour (ECR). – Elnök úr! Nagyon örülök, hogy felfigyelt rám és megadta a szót, különösképpen, mert köszönetet szeretnék mondani De Gucht biztosnak, hogy új irányt adott a Transzatlanti Gazdasági Tanácsnak, ami véleményem szerint nagy jelentőséggel bír. Júliusban washingtoni kiküldetésben voltam a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság elnökeként. Ezután felkerestem őt, és elmondtam, hogy fel kell hívnunk az Európai Tanács figyelmét a hosszú távú, stratégiai technológiai kérdésekre, amelyeken mindketten dolgozunk, és különösképpen arra, hogy azon normák mentén tevékenykedjen, amelyek kidolgozásába a bizottságom sok munkát fektetett az elmúlt hónapokban.

Közös normákat kell kialakítanunk a jövő technológiái számára ahelyett, hogy újabb kereskedelmi akadályokat állítanánk fel azáltal, hogy egymástól függetlenül tesszük a dolgunkat. Ahogy nyilatkozatában fogalmazott, ez segítheti a közös kutatási programok és a vállalatok közös lehetőségeinek megerősítését, valamint erősítheti versenyképességünket amerikai partnereinkkel szemben.

Úgy gondolom, ez mai bejelentésének egy rendkívül fontos eleme. Sajnálom, hogy ilyen kevés kollégám említette ezt – tudom, hogy Herczog asszony megtette – de remélem, képesek leszünk együtt dolgozni ennek elősegítése érdekében. Csalódott vagyok, amiért Elmar Brok már elment, ugyanis szerettem volna elmondani neki, hogy az új irány kijelölése azt jelenti, hogy új emberek munkájára lesz szükségünk a transzatlanti jogalkotói párbeszéd tekintetében, hiszen új kihívásokkal állunk szemben.

  Franz Obermayr (NI). – (DE) Elnök úr! Az adatvédelmi megállapodásra utalva szeretném hangsúlyozni, hogy a létező megállapodások mindegyikének teljes mértékig összhangban kell állnia az európai adatvédelmi normákkal. Ez nemcsak a banki adatok továbbítására vonatkozik, hanem az utasnyilvántartási adatokra is. A Bizottság nem térhet el ettől az állásponttól az adatvédelmi megállapodásról az USA-val folytatott tárgyalások során. Nem engedhetjük, hogy az uniós normákat az Egyesült Államok normái szerint alakítsák át. Egységes védelemre van szükségünk a mostanáig jellemző egyedi megközelítés helyett, valamint minden új, adatcserével kapcsolatos egyedi megállapodásnak magában kell foglalnia a fő alapelveket, így a célhoz kötöttséget, a minimális megőrzési időt és az adatfeldolgozás tekintetében az uniós állampolgárok hatékony jogorvoslathoz való jogát.

Semmiképp sem engedhetjük, hogy az EU továbbra is az USA egyre abszurdabb profilalkotási rendszerei felé közeledjen, vagy hogy kiszolgáltassa az USA-nak az uniós állampolgárok személyes adatait. Ennek ellenére megfelelő garanciák nélkül egyetlen megállapodás sem állhat meg az Európai Bíróság előtt.

  Seán Kelly (PPE). – Elnök úr! Az EU–USA küldöttség tagjaként különösen érdekelt vagyok a közelgő konferenciában, továbbá alig várom, hogy a küldöttség tagjaként decemberben az USA-ba utazzak. Mondhatjuk, hogy az USA természetes szövetségesünk, és éppen ezért vitatnám azt a ma este elhangzott kijelentést, amely szerint a világ az amerikai politikának köszönhetően kevésbé biztonságossá vált ahelyett, hogy biztonságosabbá vált volna. Ha ujjal akarunk mutogatni, Amerika megvádolása helyett inkább azokat az országokat kellene megemlítenünk, amelyekben nincs szabadság és demokrácia, és amelyek terroristáknak adnak otthont.

Ezt megemlítve fontos, hogy egyenlő felekként vegyünk részt a következő, USA-val megrendezett találkozókon és konferenciákon, hiszen ezzel vívjuk ki a tiszteletüket. Különösen Koppenhágában láthattuk, hogy – egyes vélemények szerint –, gyenge félként tekintettek ránk. Ez nem történhet meg újra, különösen az olyan fontos kérdések esetében, mint a likviditásteremtés. Ki kell állnunk magunkért és hallatnunk kell a hangunkat.

  Mario Pirillo (S&D). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim a Bizottság és a Tanács képviseletében, hölgyeim és uraim! az Európai Unió és az Egyesült Államok kapcsolatainak a biztonság maximális garantálásán kell alapulniuk a sikeres együttműködés érdekében. A problémákat itt, az Európai Unión belül kell megoldanunk. A 27 tagállamból négy tagállam állampolgáraira vonatkozó vízumkötelezettség a szabadság komoly korlátozását jelenti. Múlt héten egy parlamenti küldöttség felvetette a problémát a kanadai hatóságok előtt és úgy tűnik, meg fogják vizsgálni a kérdést.

Fontos az Egyesült Államokkal folytatott kereskedelem, hiszen erősíti az eurót és lehetővé teszi az Európai Unió számára, hogy versenyezzen a nagy kínai, japán és indiai piacokkal, továbbá felfigyeltünk Kanada az amerikai és mexikói piacokkal szemben tanúsított elővigyázatos magatartására is. Az Egyesült Államokkal az éghajlatváltozásról – a fenntartható energiára és a globális piacokra tekintettel – folytatott párbeszéd megfelelő kezdet a tárgyalásokon.

  Angelika Werthmann (NI). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Az adatvédelmi megállapodásról kívánok beszélni. Számomra nem kétséges, hogy az adatvédelmi megállapodás megkötése után az USA és az EU közötti már meglévő megállapodásokat felül kell vizsgálni és meg kell újítani az új keretmegállapodásnak megfelelően. Ez a valódi célja a megállapodásnak, amelynek létrehozásán dolgozunk. Meglátásom szerint jogbizonytalanság kialakulását kockáztatnánk, ha lemondanánk erről. Mindent egybevetve, legfőbb prioritásunk állampolgáraink védelme kell, hogy legyen.

  Karel De Gucht, a Bizottság tagja. – Elnök úr! Először is hadd feleljek néhány konkrét kérdésre, amelyek felmerültek. Az éghajlatváltozással kezdeném. Az USA képviselőházának új többsége valószínűleg még inkább korlátozni fogja Obama elnök mozgásterét. El kell érnünk, hogy az USA ne lépjen vissza a koppenhágai vállalásoktól, és bátorítanunk kell, hogy segítse elő a cancúni COP16-találkozó sikeres kimenetelét.

Eközben előreléphetünk olyan konkrét ügyekben, mint a gyorsfinanszírozás, az erdőirtásból származó kibocsátások csökkentése és a szegény és fejlődő országok éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásának elősegítése. Ezek az USA belföldi törvényhozása nélkül is haladhatnak előre, ahogy a tiszta technológiákkal kapcsolatos biológiai kutatómunka is.

Kérdeztek az USA vízummentességi programjáról is, és arról, hogy több uniós tagállam – Bulgária, Ciprus, Lengyelország és Románia – még nem részesei a programnak. Nagy jelentőséget tulajdonítunk a felvételüknek, és amerikai partnerünkkel tovább dolgozunk a kérdés megoldásán.

A vízummentességi programban részt vevő utazókra vonatkozó elektronikus utazásengedélyezési rendszer szolgáltatási díjával kapcsolatban a Bizottság ismételten hangot adott abbéli aggodalmának, hogy az új előírások nincsenek összhangban az USA azon kötelezettségvállalásával, hogy megkönnyítse a transzatlanti mobilitást, illetve hogy további terhet jelentenek az USA-ba utazó európai állampolgárok számára. El kell érnünk, hogy a biztonsági kérdésekkel – mint az utasnyilvántartási adatállomány (PNR) – kapcsolatos munka együtt jár a transzatlanti utazás megkönnyítésével a törvénytisztelő utasok számára.

Ami a Wikileaks dokumentumaira vonatkozó kérdést illeti, jelenleg nem áll módunkban megállapítást tenni a kiszivárogtatott információkkal kapcsolatban. Azonban az EU elveiből következően szilárdan elkötelezett a kínzás és a kegyetlen, embertelen és lealacsonyító bánásmód teljes tiltása mellett. Jelen pillanatban csupán ennyit mondhatunk.

Quisthoudt asszony az USA-val kötött szabadkereskedelmi megállapodás lehetősége felől kérdezett. Jelenleg nem mérlegeljük ennek lehetőségét, Quisthoudt asszony, mivel az EU–USA kereskedelmi kapcsolatokat illetően a Kereskedelmi Főigazgatóság egy korábbi, nem vámjellegű intézkedésekről szóló tanulmánya rámutatott, hogy továbbra is a nem vámjellegű korlátozások az EU–USA kereskedelmi kapcsolatok terén előforduló fő akadályok, és arra a következtetésre jutott, hogy az Unió és az USA GDP-je nagyjából 160 milliárd euróval nőne, valamint az export 2,1%-kal, illetve 6,1%-kal nőne, ha eltörölnék a nem vámjellegű intézkedések és a szabályozási különbségek felét. Valójában nincs már túl sok vám az USA és az EU között. Ezzel együtt, a meglévő akadályok felszámolása gyakran nagyon nehezen megy, de a Transzatlanti Gazdasági Tanács keretében éppen ezért szorgalmazzuk például a korai és előzetes együttműködést, mielőtt új szabályozást fogadnánk el lényeges területeken, különösen a feltörekvő piacokat és az új technológiákat illetően.

Ami a Transzatlanti Gazdasági Tanácsot és a menetrendjét illeti, jelenleg azon dolgozunk amerikai partnereinkkel, hogy rögzítsük a következő találkozó menetrendjét, odafigyelve a tanácsadók ötleteire. A megbeszélés fő témái: az innováció és az új technológiák, a környezetbarát gazdaságra vonatkozó stratégiák, valamint a transzatlanti piac kiépítése. Ezeken a témákon belül egy sor kérdés megtárgyalására nyílik lehetőség, beleértve az e-egészségügyet, az elektronikus egészségügyi rendszerek átjárhatóságát, a biztonságos kereskedelmet, a hitelesített kereskedelmi szabványok kölcsönös elismerését, a szabályozáshoz való általános hozzáállást, az innovációs cselekvési partnerséget és a termékbiztonsággal kapcsolatos információk cseréjét. Megvitatjuk majd a gazdasági kihívásokra adandó közös válaszokat. November végén a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság kérésére megbeszélést folytatunk továbbá a szabványokról. Ha jól emlékszem, ennek pontos dátuma november 29.

Az utolsó kérdés a beérkező konténeres rakományok 100%-os átvilágítására vonatkozott. Aggasztónak találjuk az USA követelményét, amely szerint 2012 júliusáig minden, az USA-ba tengeri úton szállított konténert át kell világítani, mielőtt berakodják őket egy külföldi kikötőben. Úgy véljük, ez a követelmény nem eredményez bizonyított biztonsági előnyöket, és akadályozni fogja a zökkenőmentes kereskedelmet. Ezért a Bizottság nem számol 100%-os átvilágítással minden európai kikötőben. Az USA belbiztonsági minisztere, Janet Napolitano bejelentette azon terveiket, hogy a 100%-os átvilágítás 2012. júliusi határidejét további két évvel kitolják. A Bizottság reméli, hogy ez idő alatt az amerikai kongresszus felülvizsgálja politikáját, és a kockázatalapú megközelítésnek kedvez a szállítási lánc biztonságával szemben.

A következő évben az EU előtt álló fő kihívások sok lehetőséget ígérnek az USA-val való együttműködésre: a gazdasági válság kezelése, kormányzás, a növekedés helyreállítása és munkahelyteremtés a reformok felgyorsítása révén, a szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség létrehozása, és súlyunk növelése a globális színtéren. Számos fontos feladat áll előttünk, ha a közelgő EU–USA csúcstalálkozóra és azon túl tekintünk. Az egyik egy nyitottabb és mindinkább kifelé tekintő EU–USA kapcsolat kialakítása, amely tekintetbe venné azon kapcsolatok teljes körét, amelyeket mind az EU, mind az USA épít a feltörekvő hatalmakkal, mint Kína, India, Oroszország és Brazília.

A párbeszéd középpontjában a gazdaság, a munkahelyteremtés és a növekedés áll. Összevetjük véleményünket a G20-csúcs eredményeiről, különösen a pénz- és bankügyi reformról és egy globális kereskedelmi megállapodás létrehozásának szükségességéről, illetve ezeken a területeken EU–USA hozzáadott értéket keresünk. Ugyanakkor több figyelmet kell fordítanunk a transzatlanti piac lehetőségeinek teljes kiaknázására. A célom a Transzatlanti Gazdasági Tanács figyelmének a munkahelyteremtéssel, a növekedéssel és az innovációval kapcsolatos transzatlanti menetrendre való összpontosítása. Az EU és az USA szenátusa vezetőinek támogatásával e területeken előrehaladást szeretnék elérni a Transzatlanti Gazdasági Tanács közelgő, december 17-i találkozóján.

ELNÖKÖL: ROBERTA ANGELILLI
alelnök

  Viviane Reding, a Bizottság alelnöke. – Elnök asszony! Karel De Gucht kollégám Egyesült Államokkal kötendő általános megállapodásról és a vele fennálló kapcsolatokról elhangzott szavai után engedje meg, hogy az adatvédelem jövőbeli keretmegállapodására összpontosítsak. Teljesen világos, hogy szükségünk van az adatcserére a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelem érdekében, ugyanakkor meg kell őriznünk az állampolgárok adatvédelemhez való jogát. A tárgyalások tartalma mindkét cél kiegyensúlyozott elérése lesz.

Mint már említettem, ez év május 26-án a Bizottság egy tárgyalási felhatalmazásra irányuló javaslatot nyújtott be. Most azt várjuk, hogy a Tanács – remélhetőleg december elején – jóváhagyja a mandátumot, így megkezdhetjük a tárgyalásokat. Teljes mértékben egyetértek a tisztelt Házban elhangzottakkal. Egy keretmegállapodás keretében a jogbiztonságra kell összpontosítanunk ahelyett, hogy – egy képviselőt idézve – „szinte tűzharcot folytatnánk minden egyedi adatcseréről szóló megállapodás esetében”.

Ha nekünk, az Egyesült Államoknak és Európának sikerül közös normákat kialakítanunk, akkor ezek előbb-utóbb az egész világon normákká válnak. Meg kell mutatnunk, hogy ezek a normák az igazságosság, az alapvető jogok és a viszonosság jogának értékeire épülnek, amelyek mindegyikét egyértelműen fel kell venni a transzatlanti menetrend céljai közé.

Szintén felmerült a személyiségi jogok kérdése egy ilyen megállapodás esetében. A Bizottság tervezete a következőt jelenti Európa és az Egyesült Államok polgárai számára: az egyének érvényesíthető jogai, mint a róluk gyűjtött személyes adatokba való betekintés joga, valamint ezen adatok helyesbítésének, illetve törlésének joga, közigazgatási vagy bírósági jogorvoslat lehetősége állampolgárságtól vagy lakhelytől függetlenül, valamint bármilyen elszenvedett kár megtérítése.

E jogok tényleges alkalmazását az adatvédelmi normák független állami hatóságok általi felügyelete és ellenőrzése biztosítaná, és ebben az összefüggésben a megkülönböztetés tilalmáról szóló záradékot is bele kell foglalni a megállapodásba annak biztosítása érdekében, hogy a személy állampolgárságától vagy állandó lakhelyétől függetlenül minden személyes adat védelem alatt álljon, mindenkor észben tartva, hogy egyensúlyt kell teremtenünk a jogok és a biztonság között, továbbá – legalábbis véleményem szerint – a faji megkülönböztetés lehetőségének kizárása érdekében.

Annak érdekében, hogy ez ne következhessen be, a Bizottságnak minden bizonnyal a Parlament segítségére lesz szüksége. Hallottam, hogy új, különleges kétoldalú kapcsolatokat kívánnak létrehozni – vagy már létre is hoztak – a Parlament és az Egyesült Államok Kongresszusa között. Úgy vélem, ez abból a szempontból is nagyon fontos lesz, hogy növelje az ilyen adatvédelmi megállapodásokkal kapcsolatos egyetértést az Atlanti-óceán mindkét partján, ezért ebben nagy segítségünkre lehetnének a tárgyalások folyamán.

  Stefaan De Clerck, a Tanács soros elnöke. – (NL) Elnök asszony! Nagyon rövid leszek, mivel természetesen egyetértek Reding bizottsági alelnök asszony szavaival, miszerint ez egy remek vita volt, és a következő állomás december 2-a és 3-a lesz. A Tanács valóban reméli, hogy addig véglegesítheti a mandátumot, így a Bizottság végre igazából megkezdheti a vitát, és a tárgyalások is megkezdődhetnek.

Ez lehetőséget kínál az EU és az USA közötti együttműködés fejlesztésére, a biztonság és a magánélet közti egyensúly megteremtésére, a szétaprózott tartalom egységesítésére, valójában lehetőséget teremt arra, hogy az Európai Parlament kifejezett kérésére szilárd keretmegállapodást hozzunk létre.

Remélem, hogy a mai vita felkészítette a Tanácsot arra, hogy jóváhagyja a Bizottság tárgyalási mandátumát, feltételezve, hogy a Bizottság megfelelő időközönként visszajelzést ad, és hogy a konkrét részletekről, a jogok érvényesíthetőségéről folytatott vita olyan módon fog alakulni, hogy visszajelzés érkezzen. Ezért remélem, hogy a Bizottság rövid időn belül – remélhetőleg a december 2-i és 3-i tanácsi ülés után – jó eredményeket fog elérni. Köszönöm a mai vitát.

  Elnök. – Négy állásfoglalásra irányuló indítvány érkezett hozzám, amelyeket az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdésével összhangban nyújtottak be.

A vitát lezárom.

A szavazásra 2010. november 11-én, csütörtökön kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Elena Băsescu (PPE), írásban. – (RO) Az EU és az USA alkotják a legnagyobb kereskedelmi partnerséget, együttesen a világgazdaság felét teszik ki. Másrészt a két partnernek szorosabban együtt kell működnie, hogy elősegítsék a növekedést és a foglalkoztatottságot saját gazdaságaikban, különösen mivel a gazdasági válság következtében világszerte 30 millió munkahely szűnt meg az elmúlt évek során. E tekintetben továbbra is a Transzatlanti Gazdasági Tanács a legmegfelelőbb mechanizmus az egyesített transzatlanti piac céljának 2015-ig való elérésére. Úgy vélem, hogy a lisszaboni csúcstalálkozón meg kell vitatni a minden tagállamra egyformán vonatkozó vízumrendszer elsődleges fontosságú kérdését. Mivel a mozgás szabadsága az Unió nagy becsben tartott joga, a Bizottságnak folytatni kell a politikai és szakmai párbeszédet az elért haladásról és a jövőbeni cselekvés pályáiról.

Meg kel említenem, hogy Románia kormánya nemrég országos vízuminformációs rendszer kiépítését célzó jogi keretet fogadott el, amely megkönnyíti az adatcserét a többi tagállammal a vízumkérelmeket illetően. Ez az informatikai rendszer javítani fogja az ellenőrzést Románia határainál és az EU külső határainál. Ez szükséges lépés a schengeni övezethez való csatlakozásra tekintettel.

  Carlos Coelho (PPE), írásban. – (PT) Az Egyesült Államokkal létrejött kiterjesztett adatvédelmi megállapodás aláírása alapvető fontosságú és sürgetően szükséges, mivel elejét veszi annak, hogy a tagállamok egyedi, kétoldalú megállapodások alapján intézzék el ezeket a problémákat. Teljes mértékben tisztában vagyok a megállapodás aláírásával járó nehézségeknek, mivel eléggé különböző az adatvédelemhez való hozzáállás az Atlanti-óceán két partján. Az Unióban a személyes adatok védelmének jogát egyértelműen rögzítették mind az Európai Unió Alapjogi Chartájának 8. cikkében, mind a Lisszaboni Szerződés 16. cikkében. Az Egyesült Államokban nincs általános törvény a magánélet védelmére, az ország alkotmánya sem tartalmaz kifejezett utalást a magánélet védelmének alapvető jogára. Sok a tennivaló az adatokba való betekintést és helyesbítésüket, a viszonosságot, a jogi védelmet és a független felügyeletet illetően. Ezért arra kérem a Tanácsot, hogy mihamarabb fogadja el a megállapodással kapcsolatos tárgyalási mandátumot annak érdekében, hogy haladhassanak a tárgyalások, és megtörténjen a sürgősen szükséges előrelépés, valamint mihamarabb megvalósítsák e szabályok ebből következő átültetését az érintett jogalkotási szerveknél.

  Kinga Gál (PPE), írásban. – (HU) Először is szeretnék gratulálni a jelentéstevőnek nagyszerű munkájához. A jelentésnek különösen fontos hangsúlyt ad, hogy az astanai felülvizsgálati konferencia előestéjén kerül elfogadásra, üzenetet küldve ezzel az EBESZ döntéshozóinak. Örömmel tölt el, hogy módosítóim révén a jelentésbe bekerültek nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó utalások is, amelyek az EBESZ átfogó biztonsági koncepciójának, illetve annak emberi dimenziójának ("human dimension") szerves részét képezik, illetve sikerült felhívni a figyelmet az EBESZ nemzeti kisebbségi főbiztosának szerepére. A főbiztos feladata és felelőssége kiemelt a hagyományos nemzeti kisebbségek békés egymás mellett élésének elősegítésében, és az esetleges kisebbségi és etnikai konfliktusok megakadályozásában. A főbiztos szerepének hangsúlyozása azért is fontos, hogy javaslatainak és véleményének - kikényszerítő eszközök hiányában - kellő hangsúlyt tulajdonítsanak az érintett felek.

  Eija-Riitta Korhola (PPE), írásban. – (FI) Évek óta az éghajlat-politika az egyik fontos mérce, amellyel mérni lehetett az EU és az Egyesült Államok kapcsolatát. Erre tekintettel erősödött meg a kép az Egyesült Államokról, mint egyoldalú, a maga útját járó szereplőről. Itt az ideje azonban, hogy felülvizsgáljuk e képet.

Tény és való, hogy az Egyesült Államok elhatárolta magát az éghajlat-politika frontvonalától, amikor visszautasította a kiotói jegyzőkönyv ratifikálását. Azonban az idő megmutatta, hogy a megállapodás nem hatékony és nem a megfelelő út az éghajlatváltozás összetett problémájának megoldására. A nagy mennyiségű szennyezőanyag-kibocsátásért felelős piaci szereplők erőteljes partnerségek keretében beruházásokat hajtottak végre a technológia és a tiszta energiák kifejlesztésének terén, olyan utat választva, amely sokkal ígéretesebb és új távlatokat nyitott.

Itt az ideje, hogy az EU észrevegye, mi történik. Az Egyesült Államok nem fog elfogadni semmilyen kibocsátáskereskedelmi rendszert. Nemrég Obama úgy fogalmazott, hogy a legfontosabb a helyes dolgot tenni, amely természetesen hasznos, bármit is gondoljunk az éghajlatváltozásról. Ezek a hasznos tettek többek között a tiszta energiába irányuló beruházások és az energia-önellátás javítása. A kibocsátáskereskedelemről Obama azt mondta, hogy csupán eszköz, nem cél, és más módjai is vannak a „macska megnyúzásának”, ahogy a szólás tartja.

Vajon Európa lett az éghajlat-politika mumusa, aki nem ismeri fel a helyzetet, és nem tanul a hibáiból? Külföldre helyezzük ki a munkahelyeket és felemeljük az energia árát, mindent a nehezebb módon végzünk ahelyett, hogy ésszerűen cselekednénk. Meg kell előznünk a szennyezést, csakúgy, miként be kell ruháznunk a tiszta energiába, valamint az energia-önellátásra és az erdőtelepítésre kell összpontosítanunk. A kibocsátáskereskedelem ellenben nem méltó arra, hogy támogassuk. Úgy kínálták nekünk, mint felkészülést egy nemzetközi rendszerre, amely azonban sosem valósult meg. Miért használjuk továbbra is, kínozva ezzel állampolgárainkat, megfosztva őket a munkától és a megélhetéstől?

  Jiří Maštálka (GUE/NGL), írásban. – (CS) A küszöbön álló EU–USA csúcstalálkozó bizonyára megerősíti e kapcsolat kivételes jelentőségét. A globalizáció folytonos térnyerése azt jelenti, hogy mind az EU-nak, mind az USA-nak a nyitottság politikáját kell követniük, és nem szabad veszni hagyni a transzatlanti partnerség stratégiai jelentőségét. Ezen okból kifolyólag lényeges, hogy a maximális nyitottsággal közelítsük meg ezeket a tárgyalásokat, amely alapvető feltétele a közelgő találkozók hatékony működésének. Az elmúlt pár nap során három kérdés került előtérbe, amelyekre az Unió tárgyaló feleinek fokozott figyelmet kell fordítaniuk: a különböző stratégiák, amelyek révén az EU és az USA szembenéznek a gazdasági válsággal; a különböző politikai megközelítések, amelyekkel a bolygó kedvezőtlen ökológiai helyzetére és az éghajlatváltozásra adnak választ; valamint a biztonságpolitikai kérdések. Az amerikai jegybank 600 milliárd dollárnyi USA államkötvény megvásárlására irányuló egyoldalú döntése, amely döntés az Unióval történő egyeztetés nélkül született, gyöngíteni fogja az EU gazdasági helyzetét. Ezért alapvető fontosságú, hogy az Unió egyértelműen jelentse ki, hogy a dolláron kívül egyéb globális valuták után kíván nézni. Fontos, hogy az Unió ragaszkodjon a környezetbarát technológia és a jogalkotás terén betöltött úttörő szerepéhez, és ennek megfelelően nyomást gyakoroljon az amerikai kormányra és Kongresszusra. Úgy vélem a közelgő csúcstalálkozón szükséges felszólítanunk az Unió vezetőit, hogy jelezzék egyértelműen Washington felé: támogatják Obama elnöknek az atomfegyverek globális leszerelésére és az új START-szerződés ratifikálására irányuló erőfeszítéseit, amelyet az orosz és az amerikai elnök idén Prágában írt alá.

  Justas Vincas Paleckis (S&D), írásban. – (LT) Mióta Obama elnök győzelmet aratott a két évvel ezelőtti választáson, jelentősen közeledett egymáshoz az EU és az USA álláspontja, különösen a leszerelés, az éghajlatváltozás elleni küzdelem és a nemzetközi konfliktusok gócpontjainak felszámolása tekintetében. Ez jelentős témakör, és továbbra is ezt az irányt kell követnünk. Sajnálatos módon néhány dolgot még meg kell valósítani a közös transzatlanti célok elérése érdekében. Az USA társadalmának nagy része ellenzi az éghajlatváltozás ellen tett lépéseket. A szenátusban régóta megakadt az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentéséről szóló ambiciózus javaslat. Nincs előrelépés a halálbüntetés eltörlésének ügyében, amely fontos kérdés az EU számára. Az EU–USA csúcstalálkozóra a következő hónapban Lisszabonban kerül sor. Remélem, hogy az Unió képes lesz meggyőzni partnerét, az USA-t, hogy tovább haladjon az említett közös célok felé. Fontos továbbá Oroszország egyre szorosabb bevonása a transzatlanti párbeszédbe.

  Debora Serracchiani (S&D), írásban. – (IT) Mivel a terrorizmussal és a szervezett bűnözés elleni harccal összefüggésben egyre szükségesebbé és gyakoribbá válik az adatcsere az Európai Unió és az Egyesült Államok között, egy általános és közös jogi keretet is ki kell alakítani a személyes adatok védelme érdekében. E keretnek azzal megegyező védelmet kell biztosítania, amelyet az Európai Unióban élő állampolgárok élveznek. A Bizottság tárgyalási mandátuma ezért a helyes irányba mutat. Ami az alkalmazás körét illeti, e jogi keretnek a meglévő kétoldalú megállapodásokra is ki kell terjednie. Remélem, hogy a Tanács elfogadja az elé terjesztett mandátumot, és a Parlament teljes körű és azonnali tájékoztatást kap a tárgyalások minden fejleményéről, nem feledve, hogy a Parlament mondja ki a végső szót a jövőbeli megállapodásról.

  Czesław Adam Siekierski (PPE), írásban. – (PL) A közelgő csúcstalálkozó az Európai Unió és az Egyesült Államok között az első csúcs lesz a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta, amelynek egyik célja annak lehetővé tétele volt, hogy Európa jobban összpontosítson a harmadik országokkal ápolt kapcsolataira. A közelgő csúcs alkalmat kínál a transzatlanti együttműködés keretének kialakításához a következő néhány évre. Tekintettel globális rangjukra és közös értékeikre, mint a jogállamiság, a demokrácia és az emberi jogok, az Európai Uniónak és az Egyesült Államoknak kulcsszerepet kell játszaniuk a 21. század kihívásaival való megbirkózás során. Konstruktív, megerősített együttműködésre van szükség olyan területeken, mint a gazdasági és pénzügyi válságból való kilábalás, a terrorizmus elleni küzdelem, a globális stabilitás, a közel-keleti béke, az atomfegyverek terjedésének megakadályozása, a fejlesztési segélyek és az éghajlatváltozás. Közeledik a következő, cancúni éghajlat-változási csúcstalálkozó. Remélem, hogy az Egyesült Államok nagyobb elkötelezettséget mutat, amikor a közös kötelezettségekről lesz szó az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. Mint a nemzetközi színtér jelentős szereplője, példát kellene mutatnunk más országoknak. A nemrég a Mexikói-öbölnél bekövetkezett ökológiai katasztrófa világossá tette, hogy a szerencsétlenségek nem ismernek határokat, és hatásuk az egész világon érezhető, még a mi állampolgáraink számára is. Magától értetődik, hogy globális szintű együttműködésre van szükség. A múlt heti választásokra tekintettel érdemes megjegyezni, hogy ezek a választások kiindulópontként szolgálhatnak az új, szorosabb kapcsolatra az Európai Parlament és a Kongresszus között. Az intenzívebb párbeszéd mindkét félnek előnyére válik.

15. Az utasnyilvántartásról (PNR) szóló uniós külső stratégia (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont a Tanács és a Bizottság nyilatkozatai az utasnyilvántartásról (PNR) szóló uniós külső stratégiáról.

  Annemie Turtelboom, a Tanács soros elnöke. – (NL) Elnök asszony, tisztelt képviselők, úgy vélem, hogy az elmúlt években egyértelművé vált az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) adatainak fontossága és szükségessége. Elég csak a New York-i támadásokra vagy az amszterdami Schiphol repülőtérről Detroitba tartó járat elleni, meghiúsult merényletre gondolnunk. Természetesen az elmúlt napokban is érzékeltük, hogy továbbra is nagyon magas a fenyegetettség szintje.

Elég csak a különböző tagállamból érkező információkat megvizsgálnunk vagy a fenyegetettség több országban, például Franciaországban és Spanyolországban is megemelkedett szintjére gondolnunk. Hazámban is több helyen emelkedett a fenyegetettség szintje, és nemrégiben az Amerikai Egyesült Államok is utazási riasztást adott ki. Úgy gondolom, hogy az elmúlt néhány hónapban a Bizottság és a Tanács nagyon kemény munkát végzett az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) terén.

A dolgok jelenlegi állása a következő: Szeptember 21-én a Bizottság tájékoztatta a Tanácsot az utasadatok harmadik országok részére történő továbbításával kapcsolatos uniós politikáról. A Bizottság előterjesztett továbbá három azonos tartalmú, az EU valamint Kanada, az Egyesült Államok és Ausztrália közötti megállapodások megkötésére irányuló tárgyalásokra való felhatalmazás-tervezetet.

Ezért a Tanács azonnal, október 7-én megvitatta ezeket a tervezeteket – a három felhatalmazás módszereit és időzítését – és úgy határozott, hogy legyen valóban mindhárom felhatalmazás tartalma azonos, hogy a Tanács fogadja el azokat egyszerre, és lépjenek azok egyszerre életbe, valamint hogy az Egyesült Államokkal, Kanadával és Ausztráliával folytatandó tárgyalások legkésőbb ez év decemberében kezdődjenek meg.

A felhatalmazások, valamint a PNR-megállapodás tartalmával kapcsolatban a Tanács tisztában van azzal, hogy a legfontosabb kérdés a három megállapodás tekintetében az adatvédelem megfelelően magas szintjének a biztosítása. Véleményem szerint külföldi partnereinknek is garanciát kell kapniuk arra, hogy személyes adataik kellő védelemben részesülnek. Mi ezt valóban mindig megköveteltük, amikor más országokkal kötöttünk megállapodásokat. Az Európai Unió mindig is kiemelten kezelte ezt, ideértve a más országokkal kötött korábbi megállapodásait is.

Szeretném valóban kiemelni, hogy az egyik ilyen korábbi megállapodást – az Ausztráliával kötöttet – egykor az év leginkább adatvédelem-barát megállapodásának nevezték. Ezért úgy gondolom, hogy az Európai Parlament jogosan támaszt szigorú adatvédelmi követelményeket. Ennélfogva a Tanács gondoskodni fog az adatvédelmi követelmények betartásáról, és feltétlenül biztosítani fogja azt is, hogy mindenekelőtt az arányosság elve kerüljön mindig betartásra annak érdekében, hogy megelőzhessük a magánélet védelméhez fűződő jog bármiféle megsértését.

Ezért a tárgyalási felhatalmazások szövegében a Tanács nagy hangsúlyt helyezett az Európai Unió Alapjogi Chartája 7. és 8. cikke jelentőségére. Ezenkívül ezek a felhatalmazások meghatározzák a tárolás idejét és a PNR-adatokhoz való hozzáférés időtartamát is, amelyek arányosak és korlátozottak.

Ez a követelmény még hangsúlyosabbá válik a PNR-adatok különböző felhasználási módjainak a figyelembevételével. A régebbi adatok csak reaktív módon, az aktuális adatok valós időben használhatók fel, proaktív használatra pedig kockázati profilok kerülnek kidolgozásra.

A kockázati modellek tekintetében tisztában vagyunk azzal, hogy az Európai Parlament igen aggályosnak tartja az ilyen típusú „profilmeghatározást”. Ezért a Bizottság javaslatában részletesen tisztázni fogja, hogy mit is ért „profilmeghatározáson”. Az elnökség továbbá biztosítani kívánja azt, hogy a kockázatértékelések semmiképpen se vezethessenek bizonyos etnikai származású személyek megbélyegzéséhez.

Két észrevétellel szeretném kiegészíteni rövid bevezetőmet: 1) A PNR-adatokat valóban csak a légitársaságok használhatják fel, nem pedig maguk a tagállami hatóságok, továbbá a légitársaságok általi felhasználásuk természetesen uniós engedélyhez kötött. 2) Az elnökség is tisztában van azzal, hogy a Parlament milyen nagy jelentőséget tulajdonít az EU és az Egyesült Államok között az adatvédelem területén kötendő általános megállapodásnak. Ezzel kapcsolatban utalnék kollégámmal, az igazságügy-miniszterrel éppen az imént ebben a Házban tartott vitára.

Rövid bevezetőmben szeretném világossá tenni azt, hogy miközben a PNR-adatok ténylegesen kiemelt fontosságúak a Tanács számára, a Tanács ugyanakkor valóban a legnagyobb mértékben figyelembe kívánja venni a Parlamentnek a magánélet és a biztonság közötti megfelelő egyensúly megteremtésének szükségességére vonatkozó jogos aggályait is. Úgy gondolom, hogy a közelmúlt eseményei és fenyegetései továbbra is a tényekkel való szembenézésre kényszerítenek bennünket. Elnök asszony, természetesen mindig a Parlament rendelkezésére fogok állni – nem csak ma, hanem az elkövetkező hetekben is –, hogy folytassuk a PNR-adatok és a felhatalmazások megvitatását.

  Cecilia Malmström, a Bizottság tagja. – Elnök asszony, szeptember 21-én a Bizottság javaslatcsomagot nyújtott be az utas-nyilvántartási adatállomány adatainak harmadik országokkal történő cseréjére vonatkozóan, amely egy az utasnyilvántartásról (PNR) szóló uniós külső stratégiára vonatkozó közleményből állt, és amely néhány alapelvet is megnevezett, ahogyan azt önök ez év májusi állásfoglalásukban is kérték. Továbbá három ajánlás is született a Kanadával, Ausztráliával és az Egyesült Államokkal kötendő új PNR-megállapodásokra vonatkozó tárgyalási irányelvekről. Szeretnék köszönetet mondani a májusi állásfoglalás szerzőinek a kiváló csapatmunkáért és a különösen építő jellegű együttműködésért ezen a téren, valamint azért, mert konstruktív módon találtak megoldásokat az új intézményi keretben történő előrelépésre.

A közlemény célja, hogy elsőként határozza meg azokat a kritériumokat és elveket, amelyek a PNR-rel kapcsolatos külső kapcsolatainkat vezérelni fogják. Ez szolgálhat egyfelől a harmadik országokkal folytatandó kommunikáció módszeréül, de használhatjuk ezt saját politikánk meghatározására is. A közlemény természetesen koherens kíván lenni az EU utasnyilvántartásával, amelynek ismertetésére egy későbbi szakaszban kerül sor.

Az irányelvet még nem fogadták el, azaz a Tanács még nem fogadta el a felhatalmazást, de a felhatalmazások természetesen az általános közlemény szerkezetét követik.

A profilmeghatározás témáját a belga elnökség is felvetette. Tudom, hogy a kockázatértékelés kérdése nagyon gyakran merül fel a viták során, ezért is döntöttem úgy, hogy azonnal felvetem ezt a kérdést. Maga a profilmeghatározással kapcsolatos elképzelést egyetlen jogi aktus sem határozza meg, de ez nem jelenti azt, hogy nincsenek erre vonatkozó jogszabályaink. Az adatvédelmi eszközök is kitérnek erre, csak „a gépi feldolgozás tilalmának” nevezik azt: ez azt jelenti, hogy az uniós adatvédelmi jogszabályok minden egyént megvédenek attól, hogy olyan, rájuk nézve jogi következményekkel vagy jelentős hatással bíró határozat szülessen róluk, amely kizárólag az adatok automatikus feldolgozásán alapul. Nem tilos az adatok gépi feldolgozása, de tilos az egyéneket jogilag érintő határozatok automatikus meghozatala.

A PNR-ről szóló közlemény ezeket az elveket emeli ki, valamint hatékony és eredményes intézkedéseket állapít meg az adatalanyok érdekének védelmére. Mindenekelőtt valamennyi automatizált határozatot emberi személynek kell ellenőriznie, az adatalanynak pedig lehetőséget kell biztosítani nézőpontja kifejtésére. Ez azt jelenti, hogy egy adott személyre irányuló végső döntés sohasem hozható meg teljesen automatizált módon. A közlemény ilyen módon kívánja biztosítani azt, hogy az adatok feldolgozása ne lépje túl a törvényes kereteket, és hogy az eljárások feleljenek meg az alapvető emberi jogoknak, ideértve a jelenlegi adatvédelmi szabályokat is.

Azt is kérték a Bizottságtól, hogy tisztázza a vízummenteségi programmal kapcsolatos kétoldalú egyezmények és egyetértési megállapodások jelenlegi állását. Megpróbálok némi felvilágosítást adni önöknek erről. 2007. augusztusban az Egyesült Államok elfogadta a 9/11-es bizottsági törvény végrehajtási ajánlásait, amelyek egyik fejezete a vízummentességi program modernizációját foglalja magába. E törvény általános feltételei valamennyi uniós tagállamot érintik, függetlenül attól, hogy részt vesznek-e a vízummentességi programban vagy sem.

Az EU részéről ez a törvény egy ikerpályás megközelítést eredményezett, amelyet a Tanács 2008. márciusban hagyott jóvá. Az uniós pálya az EU–USA közötti, az Egyesült Államokba történő beutazás feltételeire, valamint éppen a vízummentességi programra vonatkozó tárgyalásokra terjed ki. Mindez uniós hatáskörbe tartozik – a saját állampolgárok hazatelepítése, az úti okmányok fokozott biztonságossága és a repülőtéri biztonság. Ez egy olyan EU-USA közötti megállapodást eredményezett, amely megerősíti azt, hogy az EU eleget tesz ezeknek a feltételeknek.

Rendelkezésünkre állt a kétoldalú pálya is: kétoldalú tárgyalások az EU, valamint az Egyesült Államok és a tagállamok között a vízummentességi programhoz történő csatlakozás azon amerikai feltételeinek teljesítésére, amelyek tagállami, nem pedig uniós hatáskörébe tartoznak. Idetartozik az Egyesült Államokkal történő együttműködés a súlyos bűncselekmények, valamint a terrorizmus elleni kezdeményezések terén, továbbá az információcsere ezeken a területeken.

Kezdetben e kétoldalú pálya keretein belül számos tagállam írt alá egyetértési megállapodást az Egyesült Államokkal. Ennek a megállapodásnak nem az volt a célja, hogy önmagában jogi alapként szolgáljon az adatcseréhez. Ezzel a megállapodással a felek abbéli szándékukat erősítették meg, hogy megállapodásokat fognak kötni az utasinformációk, az ismert vagy feltételezett terroristákra vonatkozó szűrt információk, a terrorizmus elleni küzdelemmel és a súlyos bűncselekményekkel kapcsolatos információk, valamint az információ, a migráció és a határbiztonság kérdéseiben.

A tagállamoktól szerzett bizottsági információk szerint nyolc tagállam írt alá ilyen egyetértési megállapodást az Egyesült Államokkal.

Az egyetértési megállapodások aláírását követően az Egyesült Államok és több tagállam kétféle megállapodásról tárgyalt. Először is a súlyos bűncselekmények megelőzése és az ellenük való küzdelem érdekében folytatandó együttműködés megerősítéséről: ez az ujjlenyomatok és a DNS-minták egyeztetése terén folyó együttműködésre vonatkozik. Tizennégy tagállam írt alá azonos megállapodást az Egyesült Államokkal.

Másodszor az ismert vagy feltételezett terroristákra vonatkozóan kiszűrt információk cseréjéről szóló megállapodások: ezek az ismert vagy feltételezett terroristákra vonatkozó konkrét információk, úgymint teljes név, születési dátum, útlevél és állampolgárság cseréjére vonatkoznak. Tíz tagállam rendelkezik ilyen megállapodással. De szeretném hozzátenni, hogy e kétoldalú megállapodások egyike sem vonatkozik a PNR-adatokra. PNR-adatok cseréjére csakis az EU–USA közötti megállapodás keretében kerül sor.

A Lisszaboni Szerződés hatálybalépését és a korábbi pilléreken nyugvó szerkezet megszűnését követően immár az Egyesült Államok vízummentességi programjának valamennyi feltétele az EU hatáskörébe tartozik. A Bizottság éppen jelenleg mérlegeli azt, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően korszerűsítse-e a 2008-ban jóváhagyott ikerpályás megközelítést. Erről természetesen folyamatosan teljes körű tájékoztatást fogok önöknek adni.

A Parlament állásfoglalása említést tesz az EU–USA közötti az egyszeri légi ellenőrzésre irányuló együttműködésről is. Ez Kallas alelnök úr hatáskörébe tartozik, aki a közlekedésért felelő biztos. Kallas alelnök úr tárgyalásokat folytatott az Egyesült Államok Közlekedésbiztonsági Hatóságával annak érdekében, hogy az Egyesült Államokból érkező utasokat az EU repülőterein mentesítsék az újbóli ellenőrzés alól. Ez anélkül növelné az uniós repülőterek hatékonyságát, hogy veszélyeztetné a biztonságot. Kallas alelnök úr ezekről a kérdésekről folyamatosan tájékoztatta a Parlament Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottságát.

Fontos hangsúlyoznunk, hogy ez az ügy nagyban különbözik a PNR kérdésétől. Az egyszeri légi ellenőrzéssel kapcsolatos együttműködés nem érinti a személyes adatok továbbítását, sem a feltételezett bűnelkövetők vagy terroristák üldözésével kapcsolatos információfeldolgozást, ezért mi ezt nem fogjuk felvetni a PNR-re vonatkozó tárgyalások során.

Végezetül – és sajnálom, hogy kissé hosszúra nyúlt a hozzászólásom, de úgy gondolom, ez tisztázásra szorult – szeretném megjegyezni, hogy a Tanács, amint azt a belga elnökség részéről a soros elnök is elmondta, hamarosan el fogja fogadni a tárgyalási felhatalmazásokat. Most is, mint mindig elkötelezetten tájékoztatni fogom önöket minden egyes tárgyalási szakasz eredményéről. Már döntés született arról, hogy mindhárom országgal párhuzamosan fogunk tárgyalni, de a tárgyalások nem fognak szükségszerűen ugyanakkor zárulni.

Tudom, hogy a Ház rendkívüli érdeklődéssel követi ezt a folyamatot, ezért továbbra is a rendelkezésükre állok, hogy ezt megvitassuk most vagy az érintett szakbizottságokkal, vagy más képviselőkkel, amikor csak kívánják.

  Axel Voss, a PPE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, az utas-nyilvántartási adatállomány adatairól szóló holnapi szavazásra tulajdonképpen nem is lett volna szükség, ha a SWIFT-ről szóló határozat óta a Bizottság és a Tanács komolyabban vett és jobban tájékoztatott volna bennünket, képviselőket az EU-ból és a tagállamokból a harmadik országokba irányuló adattovábbítással kapcsolatban. Ha az intézményközi viszonyok továbbra is így maradnak, akkor fennáll a veszélye annak, hogy a PNR esetében is ugyanabba a pszichológiai helyzetbe kerülünk az Egyesült Államokkal, mint a SWIFT kapcsán. Ezt egyikünk sem akarja, és én ezt nagyon veszélyesnek is tartom. Mindenesetre igyekeznünk kell ezt megoldani.

Végső soron egy világos elképzelést hiányolok, amely megalapozná a terrorizmus elleni küzdelemhez szükséges adatcserét. Először volt a SWIFT, aztán a PNR, majd jött az egyetértési megállapodás, amellyel nemzeti adatbankokhoz nyílik hozzáférés, aztán ott van az Egyesült Államokkal kötött keretmegállapodás, majd módosítani kívánjuk az adatvédelmet módosító saját jogszabályunkat, aztán létre akarjuk hozni az egyszeri védelmi ellenőrzési programot – mindez nagyon szétdaraboltnak tűnik számomra.

Ezenkívül tisztáznunk kellene, vagy legalábbis tudomást kellene szereznünk arról, hogy valójában milyen adatokra is van szüksége az Egyesült Államoknak a terrorelhárításhoz, és hogy ehhez mi hogyan járulhatunk hozzá, és hogyan tudjuk ezt elérni. Eddig egyfajta szalámitaktikát láthattunk, ami igen káros.

Tudom, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével szünet állt be. De még károsabb ránk nézve az, ha a Tanács és a Bizottság nem tájékoztatnak bennünket folyamatosan ezekről a folyamatokról.

Ezért öt dolgot kérek a Tanács és a Bizottság képviselőitől. Először is dolgozzanak ki egy olyan ésszerű koncepciót, amely átfogóan és meggyőzően vázolja a terrorelhárítási célokat szolgáló adatcserét. Kérném azt is, hogy kezeljék koherensebben az adattovábbítással kapcsolatos kérdéseket az EU-ban, és ne osszák fel azokat nemzeti és európai kérdésekre. Arra is kérném önöket, hogy az ezzel a kérdéssel kapcsolatos döntési hatásköröket rendeljék egy általános európai illetékességi körbe, valamint mérlegeljék annak lehetőséget, hogy részesítsük-e előnyben a Kanadával, valamint Ausztráliával kötendő PNR-megállapodásokat. Végezetül kérném, hogy gyorsítsák fel ezt a folyamatot, hiszen a terroristák folyamatosan rántják le a leplet a biztonsági hiányosságainkról – mint történt ez nemrégiben az áruszállítás területén.

  Birgit Sippel, az S&D képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, egy globalizált világban sajnos a terrorizmus és a bűnözés is globálisan szervezett, ezért tudjuk, hogy szükségünk van a nemzetközi együttműködésre és az adatcserére. Nagy örömmel hallottam, hogy mind a Bizottság, mind a Tanács kiemelt jelentőségűnek tekinti a polgári jogokat és az adatvédelmet. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Parlament kényelmesen hátradőlhet, hiszen a tárolási határidők, az adatok mennyisége, a célok leszűkítése és az adatvédelmi védőintézkedések betartására vonatkozó ellenőrzési lehetőségek továbbra is kényes kérdések maradnak, mivel ezen az érzékeny területen nem vak ellenőrzésre, hanem több bizalomra van szükségünk.

Ezért az adatcserére vonatkozó feltételeknek nagyon magas szinten kell megvalósulniuk, hiszen itt nem csak az Ausztráliával és az Egyesült Államokkal kötendő konkrét megállapodásokról van szó, hanem több további ország, például Korea és India is PNR-megállapodást kíván velünk kötni. Ezért is olyan fontos, hogy már ezen a ponton nagyon magas biztonsági szabványokat építsünk be. Ugyanez érvényes az adatok harmadik országok részére történő továbbítására is. Itt is nagyon alaposan meg kell vizsgálnunk azt, hogy milyen feltételeket kívánunk támasztani.

Ugyanakkor, ha PNR-adatokról van szó, akkor ennél tovább is kell tekintenünk. Mi haszna annak, ha a PNR-adatok mennyiségét a lehető legalacsonyabb szinten tartjuk, ha az Egyesült Államok egyfajta ellenlépésként bejelenti, hogy nem csak beutazási díjat kíván kivetni, hanem további adatokat is kér a légi utasoktól.

Az Európai Unión belül is problémába ütközünk. Mi értelme minél magasabb szabványokat megállapítani és az adatmennyiségeket korlátozni, ha mindeközben olyan kétoldalú megállapodások köttetnek, amelyeknek sem a tartalmát, sem a biztonsági szabványait nem ismerjük. Malmström asszony azt mondta, hogy itt nem PNR-adatokról van szó. De állítólag valamennyi összegyűjtött adat a terrorelhárítást és a bűnözés elleni küzdelmet szolgálja. Ezért végezetül még egyszer a következőket kérném: Nem csupán az egyes intézkedésekkel kapcsolatban van szükségünk megfelelő rendelkezésekre, hanem át kellene végre tekintenünk valamennyi intézkedést és valamennyi az EU és a tagállamok által továbbított adatot. Tisztában kell lennünk azzal, hogy bármennyi intézkedést is foganatosítunk, és bármennyi adatot is gyűjtünk, százszázalékos biztonságot sohasem fogunk tudni biztosítani. Ezzel a ténnyel is szembe kell néznünk.

  Sophia in 't Veld, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, szeretnék köszönetet mondani a biztos asszonynak és a miniszter asszonynak a bevezetőjükért. Üdvözlöm a Bizottság és a Tanács igen együttműködő hozzáállását. Számos példát említhetnénk a múltból, amikor nem volt ilyen bensőséges az együttműködés. Úgy gondolom, ez a példa is azt mutatja, hogy amennyiben a három fő intézménynek sikerül megállapodásra jutnia, akkor egységes hangon tudunk szólni 500 millió polgár nevében – és ez egy nagyon erőteljes hang.

Az állásfoglalást hat képviselőcsoport nyújtotta be közösen, amivel a Parlament nagyon erős politikai üzenetet küld. A többi képviselőcsoport árnyékelőadójának is szeretnék köszönetet mondani a nagyszerű együttműködésért. A biztos asszony és a miniszter asszony egy dologra nem tértek ki a felszólalásukban: az arányosság és a szükségesség kérdésére. Mind a Bizottság, mind a Tanács azt állítja, hogy a terrorizmus elleni küzdelem céljából szükséges és arányos a PNR-adatok nagymértékű – nem eseti jellegű – összegyűjtése és tárolása. Hajlamos vagyok hinni nekik, de ezt az állítást alá is kell támasztani: bizonyítani kell a szükségességet és az arányosságot. Hogy miért? Az arányosság próbája nem egy politikai próba; ez a törvényesség próbája.

Az európai adatvédelmi jogszabályok megkövetelik, hogy az adatok gyűjtése és tárolása arányos és szükséges legyen. Ez nem olyasmi, amiben politikailag megállapodhatunk; ezt bíróság előtt kell bizonyítani. Ha valaki bírósághoz fordul, és a bíróság úgy ítéli meg, hogy ezek a megállapodások nem kifogástalanok, akkor idiótának néznek bennünket. Az Európai Parlamenttől nem kérhetik olyasvalami támogatását, ami jogilag kikezdhető. Ez kulcsfontosságú.

Más dolgok is tisztázásra szorulnak. Örömmel hallom, hogy a Bizottság vizsgálja a profilmeghatározás kérdését, de úgy vélem, ezzel kapcsolatban további vitára van szükségünk. Néhány tagállam megszüntetési záradékot javasol. Én ezt természetesen szívből támogatnám, és remélem, hogy a Tanács ennek bevezetése mellett dönt. Végezetül az Európai Bizottság a harmadik országokkal fenntartott jó viszonyra hivatkozik, de ezek a megállapodások nem tekinthetők a nemzetközi diplomácia eszközeinek. Ezek a bűnüldözés, valamint a polgári jogok és a jogállamiság védelme terén folytatott nemzetközi együttműködés eszközei. Ezt most kell tisztáznunk, hiszen jelenleg nem csupán az Egyesült Államokkal, Kanadával és Ausztráliával tárgyalunk, hanem egyben modellt és mintát hozunk létre más országokkal való megállapodásokhoz is.

  Jan Philipp Albrecht, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, Malmström asszony, hölgyeim és uraim, holnap Parlamentként egy olyan közös állásfoglalást fogunk elfogadni, amely ismét csak az utas-nyilvántartási adatállomány adatainak cseréjével kapcsolatos fenntartásainkat hangsúlyozza. Miért is tesszük ezt? Azért, mert már évek óta bírálunk egyes pontokat, de úgy érezzük, hogy a jelenlegi tárgyalások során még mindig nem kapnak elegendő figyelmet, és mert fontosnak tartjuk, hogy ez a bírálat a kezdetektől fogva figyelmet kapjon annak érdekében, hogy ezek a megállapodások legalábbis esélyt kapjanak a Parlament jóváhagyására.

Három lényeges pontban gyakoroltunk kritikát, amelyekből már Voss úr is említett néhányat. Először is fontos és szükséges megértenünk azt, hogy közös európai megközelítést akarunk, nem pedig különböző, adatcserével kapcsolatos intézkedéseket, amelyekre eltérő adatvédelmi rendelkezések vonatkoznak. Ezért fontos világossá tenni azt, hogy ezt egységesen és európai szinten kellene megoldanunk a részes felekkel.

A második pont – amely még fontosabb – az az, hogy mindez jogilag tiszta alapokon nyugszik, és összhangban áll a vonatkozó szerződésekkel. A Parlament több alkalommal is világossá tette, hogy elutasítja az utas-nyilvántartási adatállomány adatainak profilmeghatározási célból történő felhasználását, és hogy a hosszú tárolási időtartamok nem egyeztethetők össze az alkotmányos jogokkal. Számunkra ez azt jelenti, hogy az utas-nyilvántartási adatállomány adatainak proaktív, valamint reaktív felhasználása tulajdonképpen alapjaiban kizárt. Ezt a felhatalmazásban és a tárgyalások során is világossá kell tenni annak érdekében, hogy a Parlament végül beleegyezését adhassa ehhez.

  Philip Bradbourn, az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, az utas-nyilvántartási adatállomány, amint azt el is ismerték, fontos nemzetbiztonsági eszköz és kulcsfontosságú szerepet játszik a biztonságunkért folytatott küzdelemben, méghozzá nem csak a levegőben, hanem a szárazföldön is. Ugyanakkor az utas-nyilvántartási adatállomány kizárólag a terrorizmus elleni küzdelmet szolgálhatja, és nem jogosíthatja fel a kormányokat és hatóságaikat az adatok tárolására.

Ezért alaposan át kell gondolnunk, hogy kinek és milyen célból biztosítunk hozzáférést ezekhez az adatokhoz; és nem csak azt, hogy mely országoknak, hanem azt is, hogy mely hatóságoknak. Milyen előnyünk származik abból, ha ezek hozzáférnek az adatokhoz? Hogyan fogják ők az adatokat megvédeni, és ami szintén lényeges, hogyan bizonyosodhatunk meg arról, hogy ez a jövőben is így fog maradni? Meg kell bizonyosodnunk arról is, hogy valamennyi harmadik országgal kötött megállapodás kölcsönös legyen, hogy mi is hasznot húzhassunk azokból. Az utas-nyilvántartási adatállomány fontos fegyverként szolgál ahhoz, hogy megvédhessük magunkat az ilyen típusú terrorizmussal szemben, de nem ez az egyetlen fegyver: a pragmatizmusnak és az arányosságnak kulcsfontosságú szerepet kell játszania minden parlamenti döntésben; ez az utas-nyilvántartási adatállomány esetében sincs másként.

  Rui Tavares, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (PT) Amikor az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) adataira vonatkozó megállapodásról folytatunk vitát, akkor mindnyájan emlékszünk arra is, hogy mi történt a SWIFT esetében; ez már többször is felmerült a vita során. A SWIFT esete igen sokatmondó. Lehet, hogy magával a SWIFT-megállapodással kapcsolatban nem értünk egyet, és bizonyára eltérően szavaztunk róla ebben a teremben, de egy dologban valamennyien egyetértettünk: nagyon sokat tanultunk arról, hogy mit tegyünk, és mit ne tegyünk.

Arról, hogy mit tegyünk: megtanultuk, hogy a Parlamentnek nagyon erélyesen kell fellépnie, amikor 500 millió polgár magánélethez fűződő érdekeit védelmezi. Ez alkalommal az a tény, hogy hat képviselőcsoport vesz részt egy állásfoglalás megfogalmazásában, azt is jelenti, hogy még világosabban és még egységesebben kívánjuk a Parlament hangját hallatni.

Ugyanakkor sokat tudunk arról is, hogy mit ne tegyünk. A PNR-rel kapcsolatos tárgyalások jelen szakaszában még mindig alkalmazhatjuk mindazt, amit megtanultunk. Ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy a Tanácsnak ki kell dolgoznia a felhatalmazást, amelyet igen alaposan el fogunk olvasni; a Bizottságnak le kell folytatnia a tárgyalásokat, hiszen ő a tárgyaló fél; a Parlamentnek pedig meg kell hoznia a végső döntést. Ennél azonban sokkal több az, amit megtanultunk. Nyilvánvaló, hogy a Parlamentnek valamennyi szakaszban folyamatosan tájékoztatást kell kapnia, de ebben a kritikus helyzetben közvetlenül is a Bizottsághoz fordulok: a Bizottság is elfogadhatná a Parlament elképzeléseit e folyamat során. Emlékszem, hogy például a SWIFT esetében a Parlament ötlete volt a washingtoni ellenőr kijelölése. A Parlament bizonyára számos olyan elképzeléssel fog élni e folyamat során, amelyeket a tárgyalásoknak is tartalmazniuk kellene, természetesen a Bizottság előjogainak eltiprása nélkül, de a tárgyalásokra vonatkozóan mégiscsak a Parlament kezében lesz, de facto és de jure is, a végső döntés joga, amellyel minden bizonnyal élni is fog.

Van még egy dolog, amelyről úgy vélem, nem szabad megfeledkeznünk ebben a folyamatban, és amelyről ugyanakkor időnként máris elfeledkeztünk, ez pedig az, hogy ezek az adatok személyes adatok. Ezt azt jelenti, hogy itt a polgárok tulajdonát képező kölcsönvett adatokról van szó, ahogyan arról az állásfoglalásunkban is szó esik, amikor az információs önrendelkezés fogalmáról beszélünk. Ez azt jelenti, hogy a polgároknak e folyamat minden egyes pillanatában és az ilyen típusú adatok jövőbeli felhasználásakor is közvetlenül hozzá kell férniük ahhoz, hogy mi is történik az adataikkal.

  Jaroslav Paška, az EFD képviselőcsoport nevében. – (SK) Jelenleg a polgárainkkal kapcsolatos személyes adatokat különböző megállapodások alapján továbbítják az Egyesült Államok részére. Ezek közül különösen a tagállamok és az Egyesült Államok közötti kétoldalú megállapodások és egyetértési megállapodások adnak komoly, az európai polgárok adatvédelmi jogainak megsértésével kapcsolatos aggodalmakra okot.

Ezért jó, hogy az Európai Bizottság azzal a kéréssel fordult az Európai Tanácshoz, hogy kezdjen tárgyalásokat az EU és az Egyesült Államok között egy a személyes adatoknak a rendőrségi és igazságügyi együttműködés keretében a bűncselekmények megelőzése, kivizsgálása, felderítése vagy üldözése céljából történő továbbításáról és feldolgozásáról szóló keretmegállapodás létrehozásáról.

Biztos asszony, azonban az amerikai barátainkkal folytatott tárgyalások során ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy az új keretmegállapodás az európai polgárok személyes adatok védelmével kapcsolatos jogait illetően kiegyensúlyozott és kifogástalan legyen. Jó lenne az is, ha az új keretmegállapodás módosítaná a jelenlegi kétoldalú megállapodásokat, amelyek nem megfelelőek és sok esetben sértik az európai polgárok személyes adatok védelméhez fűződő jogait.

  Daniël van der Stoep (NI). – (NL) Elnök asszony, a holland Szabadság Párt (PVV) igen nagymértékben támogatja azokat az intézkedéseket, amelyek segíthetik a terrorizmus, különösen az iszlamista terrorizmus elleni küzdelmet. A PVV rendkívül fontosnak tartja a holland polgárok magánéletének védelmét is, és úgy véli, hogy amikor ezek az érdekek ütköznek, akkor nagyon alapos mérlegelésre van szükség.

Az Egyesült Államok megkaphatja az utasadataink egy részét, de csak három feltétellel. Az első feltétel az, hogy ezeket az adatokat csak a terrorizmus elleni küzdelemben használhatják fel. A második feltétel a kölcsönösség. Az amerikai légitársaságoknak gondoskodniuk kell arról, hogy ezeket az adatokat az európai hatóságoknak is megküldjék, ugyanúgy ahogyan az fordítva is történik. Az adatokat nem egy európai ügynökséghez kellene eljuttatni, hanem inkább azon európai tagállam hatóságaihoz, amely a légi járat tranzit vagy végső úti célja.

A harmadik feltétel a továbbított adatok megkülönböztetés-mentessége. Az Egyesült Államok, és így az európai országok is lekérhetik valamennyi, az utasok által önkéntesen szolgáltatott adatot. Kiemelném az „önkéntesen” kifejezést. Legyen szabad vallással, ideológiával, címekkel, telefon- és hitelkártyaszámokkal kapcsolatos, valamint az adott személy útleveléből származó adatokat továbbítani, ugyanakkor pártom azt az álláspontot képviseli, hogy nem szabad olyan adatokat továbbítani, amelyeket az utasok nem önkéntesen szolgáltattak, például a szexuális irányultságukról, etnikai hovatartozásukról vagy a fogyatékosságukról.

Elnök asszony, szeretném kiemelni, hogy miért is van szükség ezekre az intézkedésekre. Mondjuk ki nyíltan, hogy ezek nem a keresztény vagy a buddhista terrorizmus elleni küzdelemhez szükségesek. Ezekre az intézkedésekre sajnos a szabad világ iszlám általi fenyegetettsége miatt van szükség. Ideje, hogy a képviselők ezt végre felfogják.

  Agustín Díaz de Mera García Consuegra (PPE). – (ES) Elnök asszony, a szabadság és a biztonság kulcsfontosságú részét képezik bármely olyan jelenlegi demokratikus jogi szerkezet végrehajtásának, amelyen belül a szabadság a biztonságot használja legértékesebb védelmi eszközeként.

Az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) adatainak harmadik országok részére történő továbbítása fontos részét képezi a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni nemzetközi küzdelemnek. Ennek alapját a személyes adatok védelmére vonatkozó, az Alapjogi Charta 7. és 8. cikkében, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 16. cikkében lefektetett uniós jogszabályok rendkívül pontos betartása kell, hogy képezze. Ezért üdvözlendő a Bizottságnak az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) adatainak harmadik országok részére történő továbbításával kapcsolatos általános megközelítésről szóló közleménye, valamint azon ajánlásai is, miszerint a Tanács engedélyezze az Ausztráliával, Kanadával és az Egyesült Államokkal e téren folytatandó tárgyalások megkezdését, mivel mindkét eszköz figyelembe veszi a Parlament biztonsággal, az alapjogok védelmével, valamint a személyes adatok védelmével kapcsolatos aggályait.

Ugyanakkor ki kell emelni azt is, hogy a PNR-adatok nem használhatók fel profilmeghatározásra, éppen ezért kísérelte meg a Bizottság – véleményem szerint sikerrel – tisztázni a különbséget a "kockázatértékelés" és a fent említett profilmeghatározás fogalma között.

Ezenkívül a biztos asszony úgy nyilatkozott, hogy az ellenőrzést emberi személyek fogják végezni, és nem automatizálják ezt a folyamatot. Majd meglátjuk, hogy mi történik.

Elnök asszony, egyetlen, általános, jogilag kötelező érvényű megállapodásra van szükségünk a személyes adatok védelméhez. Ezt a magas szintű megállapodást ágazati megállapodások segítségével kell végrehajtani, mégpedig a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelem érdekében.

Ami a szükségességet illeti, elnök asszony, az nyilvánvaló. Ami pedig az arányosságot illeti, annak minden esetben elengedhetetlen követelménynek kell lennie.

  Juan Fernando López Aguilar (S&D). – (ES) Elnök asszony, azokhoz szeretnék itt a Parlamentben csatlakozni, akik támogatták annak a Tanácshoz intézett bizottsági ajánlásnak a hasznosságát és időszerűségét, amely egy az Egyesült Államok és az Európai Unió között kötendő, az adattovábbításra és a személyes adatok védelmére vonatkozó keretmegállapodás létrehozására irányuló tárgyalásokra szólít fel. Szeretném támogatásomat kifejezni az átfogó megközelítés mellett is, amelynek értelmében ez a keretmegállapodás nem csak valamennyi az Európai Unió és az Egyesült Államok között az adattovábbításról kötendő jövőbeli megállapodást fedné le, hanem az Egyesült Államok és a tagállamok között az igazságügyi és rendőrségi együttműködés keretében létrejövő kétoldalú megállapodásokat is.

Másodszor csatlakozni szeretnék ebben a Parlamentben azokhoz, akik sajnálatuknak és elutasításuknak adtak hangot az egyesült államokbeli hatóságok által elfogadott, az Utazást Népszerűsítő Törvény (Travel Promotion Act) értelmében adminisztratív díjakat bevezetni kívánó intézkedések miatt, amelyek így növelik az utazási költségeket, és következésképpen az elektronikus utazásengedélyezési rendszert (ESTA) használó személyek számát.

Ez a gyakorlatban egy adónak és a vízumok újbóli bevezetésének felel meg, Románia, Lengyelország, Bulgária és Ciprus vízummentességi programból történő kizárása mellett, ami így egy kétszintű rendszert, kétféle mércét jelent a tagállamokkal szembeni bánásmód terén. Ezért kérjük a Bizottságot, hogy kezelje prioritásként ezen intézkedések elutasítását, és mérlegelje azok kölcsönössé tételének lehetőségét.

Harmadsorban szeretném elmondani azt is, hogy az utas-nyilvántartási adatállomány, valamint az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti jogi megállapodás jelentősége éppen abban rejlik, hogy össze kell kapcsolniuk az adatvédelmet az adatcserével, és ezáltal garantálniuk kell a Parlament eddigi állásfoglalásaiban, valamint a holnap elfogadásra kerülő állásfoglalásban is szereplő elveket: meg kell erősíteni az arányosság és a szükségesség elvét, minimalizálni kell a szükségtelen adatok mennyiségét és természetesen le kell szűkíteni a felhasználási célokat. Ezek az elvek biztosítják a szabadság és a biztonság közötti egyensúlyt, mivel a Parlament többek között a szabadság mellett is elkötelezte magát. Ugyanakkor jelenleg a biztonság is az Európai Unió céljaihoz tartozik, amint azt maga a biztos asszony is elismerte.

Ezért arra kérjük Önöket, hogy kapjon helyet ez a magánélet és az alapvető emberi jogok garanciáinak megerősítése melletti elkötelezettség a jövőbeli légi biztonsági fellépésekben, az utas-nyilvántartási adatállománnyal kapcsolatos adatvédelem terén, a biztonsági ellenőrzések felülvizsgálata során, valamint a biztonsági szkennerek repülőtéri bevezetéséről folyó vitában.

  Judith Sargentini (Verts/ALE). – (NL) Elnök asszony, nagyon is tisztában vagyunk azzal, hogy mi bizonyos fokig mindig csak a társadalom után kullogunk. A politika és a törvényhozás csak később követik az események alakulását. Az, hogy a jelenlegi elképzelés a PNR-megállapodással szemben is polgári jogi követelményeket támaszt, nagyon helyes, de éppen azt mutatja, hogy továbbra is csak az események után futunk. Az előző, az adatvédelmi keretmegállapodással foglalkozó vita is pontosan erről tanúskodott.

Nem azért félek, mert most létre jött és felhasználásra kerül ez a lista, amely jónak tűnik; a félelmem a tagállamok és más országok közötti kétoldalú megállapodások fenntartására vonatkozik. A következő kérdésem lenne Turtelboom asszonyhoz, aki a Tanácsot képviseli: garantálni tudja-e ön azt, hogy ezek a megállapodások végleg megszűnjenek? Azt szeretném javasolni a tárgyaló feleknek, hogy vigyék magukkal könyv alakban az Emberi Jogok Európai Egyezményét, tegyék azt ki maguk mellé az asztalra, amikor tárgyalni kezdenek, és hivatkozzanak rendszeresen ezekre az alapvető jogokra.

  Marie-Christine Vergiat (GUE/NGL). – (FR) Elnök asszony, ismét egy olyan megállapodást kérnek tőlünk, amely védelmet nyújtana az európai polgárok adatainak az Egyesült Államok részére történő továbbítás során, és amely Kanadában és Ausztráliában is érvényes lenne. Ebben a Házban mi mindnyájan rendkívül elkötelezettek vagyunk polgártársaink biztonsága iránt. Erről nincs is vita.

Igen, polgártársainknak joguk van a biztonsághoz, de minden területen joguk van ehhez, ideértve a jogbiztonságot is. Tudjuk, hogy éppen a terrorizmus elleni küzdelem nevében tettek kockára számos olyan biztosítékot, amelyhez valamennyi polgárnak joga van, továbbá élvezett túl gyakran elsőbbséget a mennyiség a minőség felett.

Gratulálni szeretnék az előadónak az elvégzett munkához, amely jó irányt követ, különösen ami a szükségesség és az arányosság kiemelését illeti. Szívesen hozzátenném még ehhez a kölcsönösséget is. Amikor azonban az emberi jogok meghatározásáról van szó, akkor az Egyesült Államok távolról sem szolgálhat modellként, hiszen tudjuk, hogy az európai polgárok nem részesülnek ott ugyanolyan védelemben, mint Európában, és hogy sokukat rendszeresen kiteszik annak, amit én adminisztratív zaklatásnak neveznék, méghozzá – és ez még rosszabb – azért, mert terrorizmussal gyanúsítják őket. Mit jelent ez? Ennél is rosszabb, hogy mi fog történni ezekkel a garanciákkal, ha az adatokat harmadik országok részére továbbítják, mégpedig megelőzés céljából?

Tudjuk, hogy ezeknek az adatoknak a 80%-a már eljutott az Egyesült Államokba. Sajnos az imént elhangzott nyilatkozatok távolról sem megnyugtatóak.

  Monika Flašíková Beňová (S&D). – (SK) Az utasok személyes adatainak továbbítására vonatkozó európai stratégia fontos lépés az erre a területre vonatkozó jogszabályok harmonizációja felé. A számos párhuzamosan fennálló jogalkotási kezdeményezés a koherencia szükségességéről árulkodik. Ugyanakkor azt is el kell mondanunk, hogy ez a stratégia számos hiányosságot mutat, különösen a személyes adatok védelmének terén, amint arról már itt több alkalommal is szó esett.

A nemrégiben, szeptemberben nyilvánosságra hozott bizottsági dokumentumban az európai adatvédelmi biztost is bírálat érte. Egyetértek a bírálat azon részével, amely a szükségesség szintjére és bizonyos adattípusok iránti kérelmek engedélyezésére vonatkozik. Úgy vélem, hogy szigorúan korlátoznunk kell annak lehetőségét, hogy az adatokat profilmeghatározásra és kockázatértékelésre használják fel.

Az ilyen típusú adatfeldolgozás súlyosabb indoklást igényel annál, mint amelyet a jelenlegi szöveg tartalmaz, és ezzel egy időben pontosabban meg kell határoznunk azt is, hogy hogyan akadályozzuk meg az adatokkal való visszaélést.

Most pedig szeretnék felsorolni néhány példát más megállapodásokból, többek között az EU és az USA közötti, az utasadatoknak az Amerikai Egyesült Államok Belbiztonsági Minisztériuma részére történő továbbításáról szóló megállapodásból. Ez a megállapodás vitatható párhuzamot von ezen adatok, valamint a bevándorlókról létrehozott adatbázisok adatai között. Nem tudom, de úgy vélem, hogy ez a kitétel nem felel meg a megállapodás céljának, azaz a terrorizmus és a súlyos bűncselekmények megelőzésének.

Ezért rendkívül fontos, hogy elkerüljük az ilyen vitatható hibákat a jövőbeli megállapodások megfogalmazásakor, és remélem, hogy a Bizottság sikerrel jár ebben, mivel a jelenlegi dokumentum semmiképpen sem kielégítő, különösen ami a személyes adatok védelmét illeti.

  Salvatore Iacolino (PPE). – (IT) Elnök asszony, miniszter asszony, biztos asszony, hölgyeim és uraim, elhallgatván képviselőtársaim eddigi jelentős hozzászólásait, kétségtelen, hogy a Parlament erősen ösztönzi azt, hogy ésszerűen rövid időn belül megegyezésre jussunk az utas-nyilvántartási adatállományra vonatkozó keretmegállapodás meghatározásában.

Abból a feltételezésből kiindulva, hogy jelenleg nem rendelkezünk hatályos homogén jogalkotási kerettel – és ez természetesen komoly ellentétben áll annak valós és érzett szükségességével, hogy agresszív, erőteljes, a magánéletet a biztonsággal kiegyensúlyozó intézkedésekkel lépjünk fel a terrorizmus ellen –, figyelembe kell vennünk azt is, hogy a biztonságot garantáló intézkedéseket nemzetközi együttműködésben lehet eredményesen végrehajtani. Ugyanakkor, amint azt nemrégiben, a SWIFT-megállapodás parlamenti jóváhagyásának esetében is láthattuk, mindenképpen szem előtt kell tartanunk a Tanács tárgyalási felhatalmazását, de emellett mindazt a jelentős hozzájárulást is, amelyet a Parlament nyújthat azon a téren, ahol az illegális bevándorlás elleni küzdelem a keretmegállapodás segítségével biztosítható.

  Petru Constantin Luhan (PPE). – (RO) A rendkívüli mobilitás korában nem élvezhetünk biztonságot hatékony adatcsere nélkül. Kötelességünk megvédeni polgárainkat a terrortámadásoktól és a szervezett bűnözéstől. Ugyanakkor egyensúlyt kell találnunk a biztonság és a magánélet között. Üdvözlöm, hogy az Európai Parlament állásfoglalásában azt hangsúlyozza, hogy a PNR-adatok nem használhatók fel profilmeghatározásra. Úgy vélem, hogy az egyrészről az Egyesült Államok, Kanada és Ausztrália, valamint másrészről az Európai Unió között fennálló partnerség ideális megoldást jelenthet a terrorizmus és a szervezett bűnözés leküzdésére.

Úgy gondolom, hogy a két félnek mindenekelőtt közös megegyezésre kell jutnia annak tekintetében, hogy mivel is jár e cél elérése. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az európaiak, mentalitásuknál fogva, rendkívüli jelentőséget tulajdonítanak magánéletük tiszteletben tartásának. Az EU egészen addig nem hagyhatja ezt jóvá, amíg nem sikerül valamennyi, az érintett felek között továbbításra kerülő adatok biztonságával kapcsolatos részletet tisztázni.

  Ioan Enciu (S&D). – (RO) A javasolt stratégia előrelépést jelent annak tekintetében, hogy hogyan is közelítsük meg a jövőbeli megállapodásokat ezen a téren. Fontos egyensúlyt teremteni a magánélet és az alapvető jogok védelme, valamint a terrorizmus elleni küzdelem szükségessége között. Amennyiben a stratégia a bemutatott formában kerül alkalmazásra, akkor erős, érvényesíthető garanciákkal fog szolgálni azon jogok tekintetében, amelyeket az európai polgárok az Európai Unión belül élveznek. Amint arról Malmström biztos asszony biztosított bennünket, a továbbított adatokat nem lesz lehetséges gépi feldolgozás útján profilmeghatározásra használni. Reméljük, ez valóban így van, mivel erre vonatkozott az egyik aggályunk, míg egy másik az adatok tárolási idejére.

Habár nem személyes adatokról beszélünk, alapvetően úgy vélem, hogy végső soron itt is a polgárok magánélethez való jogáról van szó. Ezért is kell közigazgatási és jogi fellebbezési lehetőséget biztosítani mindazon polgárok számára, akik esetében visszaéltek a bevitt adatokkal. A PNR-adatok harmadik országok részére történő továbbítására eseti alapon és kizárólag az Európai Unió kifejezett engedélyével kerülhet sor.

  Angelika Werthmann (NI). – (DE) Elnök asszony, üdvözlendő, hogy a Bizottság vitára bocsátja az utas-nyilvántartási adatállomány adatainak harmadik országok részére történő továbbítására vonatkozó átfogó megközelítését, méghozzá még a harmadik országokkal folytatandó tárgyalások megkezdése előtt. Ez azt mutatja, hogy tanultak a korábbi módszerekből. Amint azt már az ACTA és a SWIFT esetében is többször említettem, komoly fenntartásaim vannak az adatvédelmi szabványokkal kapcsolatban. Ebben az esetben azonban alapvetően azoknak az adatoknak a kezeléséről van szó, amelyek segítségével a hatóságok többek között a gyanúsítottak esetleges tettestársait kívánják azonosítani. Első pillantásra ez nagyon hasznosnak tűnik, második ránézésre azonban ez egy nagyon súlyos, ugyanakkor sovány bizonyítékokon alapuló feltételezés, amely alapján európai polgárokat általánosan gyanúba kevernek. És mi ehhez még neveket és adatokat is szolgáltatnánk?

  Andrew Henry William Brons (NI). – Elnök asszony, én természetesen egyáltalán nem támogatom azt, hogy az Európai Uniónak jogában áll szerződéseket kötnie. Mégis igyekszem tárgyilagosan tekinteni az utas-nyilvántartási adatállománnyal kapcsolatos szerződéseket meghatározó elvekre. Alapvetően helyes az a megközelítés, hogy teremtsünk egyensúlyt a magánéletre, valamint a biztonságra irányuló két, időnként egymásnak ellentmondó szükséglet között. Az embereknek jogukban áll titokban tartani életük részleteit, azonban a hatóságoknak nem csak joguk, hanem kötelességük is a polgáraik életét megvédeni. Ha csak terroristák és súlyos bűnözők viselnének fekete kalapot és mosolyognának baljósan, akkor egyszerre ki lehetne elégíteni mindkét szükségletet.

Azonban az Unió engedi, hogy saját ideológiai gátlásai akadályozzák a megfelelő egyensúly megteremtésében. Megértem, hogy az Unió nem szívesen fedi fel szükségtelenül a személyek származásával vagy vélekedéseivel kapcsolatos információkat. Amikor ezek nem állnak kapcsolatban vagy nem járnak együtt terrorista cselekedetekkel, akkor ez a gátlás helyénvaló. Azonban egy olyan korban, amikor a lakosság egy bizonyos csoportja aránytalanul nagy számban vesz részt terrorista cselekedetekben – és ez a csoport változhat –, nem látom akadályát a lakosság e csoportjára vonatkozó profilmeghatározásnak.

  Cecilia Malmström, a Bizottság tagja. – Elnök asszony, a terrorista fenyegetettség továbbra is fennáll és ez ellen fel kell lépnünk. Nagyon sok eszköz áll rendelkezésünkre, hogy ezt megtegyük, de az információ cseréje és megosztása kulcsfontosságú szerepet játszik ebben. Kötöttünk PNR-megállapodásokat. Komoly bizonyítékát láttam annak, hogy az utas-nyilvántartási adatállomány adatai rendkívül fontosak a terrorista merényletek felfedéséhez és megelőzéséhez. Gondoskodni fogunk arról, hogy ezek a bizonyítékok az Európai Parlamenthez is eljussanak, méghozzá konkrét példákkal, mind a három most megvitatásra kerülő országból, mind pedig a későbbi uniós utas-nyilvántartási adatállományra vonatkozóan. Ez rendkívül fontos ahhoz, hogy megfelelőképpen tudják ezt értékelni és választóikkal megvitatni.

Meg kell osztanunk az utas-nyilvántartási adatállomány adatait, de semmiképpen sem tehetjük ezt szabályok nélkül. Ahhoz, hogy megfelelő képet és világos szabályokat tudjunk alkotni, szükségünk van az idetartozó információkra. Meg kell határoznunk az alkalmazási kört és a tárolási időtartamokat annak érdekében, hogy magas szintű adatvédelmet és jogorvoslati lehetőséget tudjunk biztosítani az egyéneknek. Világos szabályokra van szükségünk a harmadik országok részére történő adattovábbítás tekintetében, és arányosan kell eljárnunk. Mindez szerepel a Bizottság közleményében, és nagyon örülök, hogy bár a részletek eltérhetnek egymástól, az önök közleménye is nagymértékben ezt az irányvonalat követi.

Ezek azok a kérdések, amelyek a három partnerünkkel folytatandó tárgyalások tárgyát fogják képezni; ezek nehéz, de részünkről igen nagyra törő pontok. Célom, hogy mindezt a Tanáccsal és az EU másik három intézményével együtt érjük el, és így az intézmények egységes hangon szólalhassanak meg és egyértelmű partnerként lehessenek jelen ebben a folyamatban.

Kezdettől fogva igyekeztem bevonni a Parlamentet és nyílt és átlátható módon tárgyalni vele, a parlamenti szakbizottságokkal, előadókkal, árnyékelőadókkal, koordinátorokkal és így tovább, és a jövőben is ezt kívánom tenni. Vállalom, hogy a tárgyalások minden egyes szakaszában – amint azok megkezdődtek – teljes körű és azonnali tájékoztatást fogok nyújtani önöknek, hogy nyílt vitát fogunk folytatni, és hogy meg fogom hallgatni a véleményüket. Habár a Bizottság fogja a tárgyalásokat vezetni, készen állok vitát folytatni önökkel, tájékoztatni önöket és pozitívan együttműködni önökkel ebben a kérdésben.

ELNÖKÖL: EDWARD McMILLAN-SCOTT
alelnök

  Annemie Turtelboom, a Tanács soros elnöke. – (NL) Elnök úr, először is mindenképpen szeretném elmondani, hogy belügyminiszterként tudom, hogy túl sok esetben sikerült már a lehetséges merényleteket az információk cseréjével és értelmezésével megakadályoznunk. Éppen ezért olyan fontos ez a vita, valamint egy jó PNR-megállapodás megkötése.

Tudom, hogy a Bizottságnak nagyon nehéz feladattal kell majd szembenéznie, mihelyt a Tanács elfogadja a tárgyalási felhatalmazásokat; meg kell kezdenie a valódi tárgyalásokat és egyensúlyt kell teremtenie mindazon célok között, amelyeket itt valamennyien akarnak – amelyekkel kapcsolatban széles körű egyetértés uralkodik –, nevezetesen egyfelől az adatvédelem, másfelől a Parlamentben uralkodó azon világos irányvonal között, miszerint szükségünk van erre az utas-nyilvántartási adatállományra, sokszor szükségünk van információra, méghozzá éppen annak érdekében, hogy többek között a terrorista támadásokkal szemben is megvédjük magunkat.

Ugyanakkor örülök, hogy az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság egy hullámhosszon vannak és ugyanaz az egyensúly jár a fejükben: az az adatvédelem és a biztonság közötti egyensúly, amelyért valamennyien felelősséggel tartozunk. Úgy vélem, eljutottunk arra a pontra, amikor elfogadhatjuk a tárgyalási felhatalmazásokat. Ezután következik a tényleges tárgyalásokkal járó nehéz feladat; gondoskodnunk kell arról, hogy ne térjünk el túlságosan a felhatalmazásunktól, és hogy továbbra is és mindenkor mi magunk határozzuk meg ezt az egyensúlyt.

Szeretnék több konkrét kérdésre is válaszolni, mint például a megszüntetési záradékkal kapcsolatos hozzászólásra. Valóban fontos kiemelni, hogy ez a tárgyalási felhatalmazás hét évre szól, hogy négy év után értékelésre kerül sor, és hogy amennyiben megszületik, és elfogadást nyer a megállapodás, akkor a felhatalmazás csak egy európai parlamenti vitát követően hosszabbítható meg – ez úgy vélem, logikus. Ez nem egy igazi megszüntetési záradék, de nagyon hasonlít arra az érvényességi idő és a négy év elteltével végrehajtandó értékelés tekintetében.

Ezen kívül a tanácsi következtetések joggal állapítják meg, hogy rendkívüli jelentőséget tulajdonítunk az Európai Unió Alapjogi Chartája 7. és 8. cikkének – ezekről többször is szó esett –, és ezek betartását továbbra is garantálnunk kell. Természetesen mindnyájan fontosnak tartjuk – és ez a felhatalmazásban is szerepel –, hogy jöjjön létre egy olyan független testület, amelynél az egyének panaszt tehetnek, amennyiben azt tapasztalják, hogy adataikat jogtalanul vagy nem a meghatározott célokra használták fel.

Végezetül – és ez lesz az utolsó nehéz pont – a profilmeghatározás kérdése: természetesen valamennyien szeretnénk kockázatértékeléseket. Elvégre az összegyűjtött adatokon végezhetők el azok a kockázatértékelések, amelyek alapján helyes döntéseket tudunk hozni. Másfelől nyilvánvalóan mindenképpen meg kell akadályozni egyes etnikai csoportok megbélyegzését, habár itt az egyik képviselőcsoport talán éppen ezt támogatta. Úgy vélem, teljes mértékben el kell kerülnünk az etnikai megbélyegzést. Úgy gondolom, ez is egyike azon alapvető jogoknak, amelyeket európai polgárokként élvezünk, és különösen a Tanács soros elnökeként szeretnék gondoskodni arról, hogy ne kerüljünk ebbe a helyzetbe.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra holnap, csütörtökön, 2010. november 11-én 12.00 órakor kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) A Parlament meg kívánja erősíteni az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) adatainak harmadik országok részére történő továbbítására vonatkozó eljárásokat. Különleges figyelmet kell fordítani az utasok személyes adatainak védelmére. Az utasok által szolgáltatott adatokat a bűnüldöző hatóságok bűncselekmények felderítésére és kockázatértékelésre használhatják. Ezért a Parlament állásfoglalásában kiemeli, hogy a polgárok információhoz való hozzáféréshez, valamint magánélethez fűződő jogát meg kell védeni. A Parlament továbbá szeretné, ha az adattovábbítás az európai adatvédelmi szabványokkal összhangban történne. Nagyon fontos olyan betartatható előírásokat bevezetni a személyes adatok védelmére, amelyek garantálnák az alapvető emberi jogok és szabadságjogok védelmét. Ezeknek a szabványoknak a betartásáért az Atlanti-óceán mindkét oldalán független kormányzati szerveknek kell felelniük. A Parlament egyetért a Bizottságnak az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok között kötendő, a bűncselekmények, ideértve a terrorcselekményeket is, megelőzése, kivizsgálása, felderítése vagy üldözése céljából továbbított és feldolgozott adatok védelméről szóló megállapodásra irányuló tárgyalások megkezdésére való felhatalmazásról szóló ajánlásával. Az intézmények közötti hatékony együttműködés érdekében a Bizottságnak a személyes adatok védelméről szóló tárgyalások minden egyes szakaszában tájékoztatnia kell az Európai Parlamentet.

  Ágnes Hankiss (PPE), írásban. – (HU) Képes-e valóban fogadni az EU az Egyesült Államokból érkező hírszerzési adatokat? Az utasnyilvántartásról (PNR) szóló állásfoglalási indítvány üdvözlendő, mivel a biztonság és az adatvédelem egyensúlyán nyugvó megállapodást kíván előmozdítani az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió között. Hiányérzetet egy ponton hagyott bennem. Egyetértve a kölcsönösség kultúráját hangsúlyozó Reding asszonnyal, felteszem a kérdést: ha valóban fontosnak tartjuk, hogy az információátadás kölcsönös legyen– azaz, hogy ne csak adjunk, hanem kapjunk is az Egyesült Államoktól a terrorelhárítás szempontjából releváns információkat, akkor nem elég csupán kívánságlistát benyújtanunk az USA-nak, hanem a gyakorlatban is létre kell hozni vagy meg kell nevezni azt az uniós szervet, amely képes is fogadni és feldolgozni az USA-ból érkező hírszerzési adatokat és egyben biztosítani tudja az információhoz való egységes hozzáférést a tagországok számára. Ez a probléma már a banki tranzakciók adatainak az átadását rögzítő SWIFT egyezmény kapcsán is előtérbe került, de azóta sem nyert megoldást. Szerencsés lett volna, ha az indítvány erre a küszöbön álló feladatra is nyomatékkal hívja fel a figyelmet.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Az elmúlt években egyre több alapvető jog csorbult a terrorizmus elleni küzdelem nevében. Ennek indokoltsága gyakran kétséges. Miközben az utasokat gyakorlatilag az alsóneműig átvizsgálják, és csomagjukban nem vihetnek körömreszelőt vagy dezodort sem magukkal, addig a teheráru ellenőrzését gyakran a fuvarozókra bízzák. Amennyiben ez a jövőben változni fog, akkor fenn kell tartani a szabadság és a biztonság egyensúlyát. Az utasellenőrzés esetében ez már régen felborult, és így a terrorfrász alábbhagyásával lassan ismét lazulnak a rendelkezések.

Úgyszintén kérdéses, hogy az Egyesült Államokba irányuló utaknál ismernie kell-e az FBI-nak az utasok nevét, címét, email címét, hitelkártyaszámát, valamint a csomagok számát, illetve tárolhatja-e ezeket az adatokat akár 15 évig is. Ha például a jövőben valaki gyanússá válik az Egyesült Királyságban – nem a vallási hovatartozása miatt, amely bizonyíthatóan összefüggést mutat a terrorizmussal – hanem azért, mert hirtelen döntött az utazásról, akár még csomagja sincsen és készpénzzel fizetett, akkor az utas-nyilvántartási adatállomány adatainak – nem csak az Egyesült Államok részére, hanem általában történő – továbbítására vonatkozóan legalábbis panasz- és kereseti jogot kell bevezetni, valamint biztosítani kell azt is, hogy az adatokat ne tárolják a végtelenségig. Tárolásra természetesen csak célhoz kötötten kerülhet sor. Ha már a biztonságérzetünk érdekében beavatkoznak az alapvető jogokba, akkor ennek a beavatkozásnak minél kisebb mértékűnek kell lennie, az érintettek jogait pedig erősíteni kell.

  Nuno Teixeira (PPE), írásban. – (PT) A Bizottság egy sor javaslattal élt az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) adatainak harmadik országok részére történő továbbításával, valamint az Ausztráliával, Kanadával és az Egyesült Államokkal kötendő megállapodásokra irányuló tárgyalásokkal kapcsolatban. A PNR-re vonatkozó általános elvek meghatározása a nemzetközi bűnözés és a terrorizmus megelőzésének egyik eszköze. Ugyanakkor ez a polgári szabadságjogok és az alapvető jogok védelmével kapcsolatos aggályokat is felvet. A PNR-adatokat az utasok szolgáltatják a foglalás és az utasfelvétel során, és ezzel lehetővé teszik, hogy az illetékes hatóságok a múltban elkövetett bűncselekmények után nyomozzanak, új bűncselekményeket előzzenek meg, és kockázatértékeléseket hajtsanak végre. Ez a biztonsági eszköz jelenleg harmadik országokkal is alkalmazásra kerül, és ezzel szükségessé vált az adatok jogbiztonságának megteremtése. A javaslatok középpontjában elsősorban a PNR-adatok továbbításának módozatai, a PNR-megállapodás megfelelő végrehajtására vonatkozó ellenőrzési előírások, valamint a kölcsönösség állnak. A Parlament támogatja a Bizottság ajánlásait, valamint az európai adatvédelmi biztos véleményét, miközben hangsúlyozza, hogy nem szabad megsérteni az utasok magánéletét, és hogy ezeket az adatokat kizárólag a tervezett célokra szabad felhasználni.

  Georgios Toussas (GUE/NGL), írásban. – (EL) A közös állásfoglalásra irányuló indítvány ismét csak azt bizonyítja, hogy az Európai Parlament, ahogyan a többi uniós intézmény is, komoly fenyegetést jelent a polgárok szabadság- és demokratikus jogaira nézve. Az állásfoglalás a terrorizmus, valamint az EU és az Egyesült Államok közötti „terrorellenes együttműködés szükségességének” ürügyét használja annak indoklására, hogy általános nyilvántartást vezet valamennyi, az Európai Unióból az Egyesült Államokba, Kanadába és Ausztráliába utazó személyről. Az Európai Parlament az úgynevezett, a személyes adatok védelmére vonatkozó garanciákról szóló üres beszédre hivatkozva hagyja jóvá az EU és az Egyesült Államok közötti, az utasnyilvántartásra vonatkozó megállapodás végrehajtását, amelyet eddig álszentül elfogadhatatlannak nevezett. Ebben a közös állásfoglalásra irányuló indítványban a tőke politikai szószólói az opportunistákkal vállvetve szemtelenül becsapják a közvéleményt, amikor egy olyan megállapodásról beszélnek, amely látszólag a személyes adatok védelmét szolgáló garanciákat fogja tartalmazni. Semmilyen megállapodás és semmilyen biztosíték sem garantálhatja a személyes adatok védelmét, ha azokat egyszer már továbbították az Egyesült Államok és más országok titkosszolgálatai és elnyomó berendezkedései számára, és az adatok már ezek kényének vannak kiszolgáltatva. A Görög Kommunista Párt ez ellen az elfogadhatatlan állásfoglalás ellen szavazott, és arra hívja fel a polgárokat, hogy folytassanak harcot az EU és elnyomó, „anti-grassroots” politikája ellen, amely a szociális, demokratikus és alapvető emberi jogokat sérti.

  Zbigniew Ziobro (ECR), írásban. – (PL) Az egyik legsúlyosabb fenyegetés, amellyel a világnak az elmúlt évek során szembe kellett néznie, az a terrorizmussal szembeni aszimmetrikus háború, valamint a nemzetközi szervezett bűnözés növekedéséből fakadó veszélyek. Addig lehetetlen hatékony védelmet kialakítani e veszéllyel szemben, amíg Európa és az Egyesült Államok nem működnek együtt ebben a kérdésben. Ennek az együttműködésnek az információcsere az egyik kulcseleme, és éppen ezért az utas-nyilvántartási adatállomány elengedhetetlen része a közös biztonságnak. Fontos azonban szem előtt tartanunk, hogy ennek hatékonysága kizárólag az Egyesült Államokkal folytatandó adatcsere teljes mértékű kölcsönösségén múlik. Remélem, hogy a megállapodás elfogadása fel fogja gyorsítani az EU és az Egyesült Államok közötti, a vízummentességi programra vonatkozó megállapodások ratifikálását is, ami lehetővé teszi majd az egyesült államokbeli vízumok eltörlését, többek között a lengyel polgárok számára is.

16. Az alternatív befektetési alapok kezelői (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont a Gazdasági és Monetáris Bizottság részéről Jean-Paul Gauzès úr által készített jelentés az alternatívbefektetésialap-kezelőkről, valamint a 2004/39/EK és a 2009/…/EK irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2009)0207 – C7-0040/2009 – 2009/0064(COD)) (A7-0171/2010).

  Jean-Paul Gauzès, előadó. – (FR) Tisztelt elnök úr, Reynders úr, biztos úr! A ma este megvitatott szöveg, amelyet a Parlamentben holnap bocsátanak szavazásra, hosszú munka eredménye. Az Európai Bizottság 2009. április 30-án tette közzé az alternatívbefektetésialap-kezelőkről szóló irányelvre irányuló javaslatát. Ennek célja egy biztonságos és harmonizált uniós keretrendszer létrehozása az alapkezelők által befektetőik, üzletfeleik, a pénzügyi piac más szereplői és a pénzügyi stabilitás számára jelentett kockázatok nyomon követésére és felügyeletére, annak lehetővé tétele mellett, hogy az alapkezelők – a szigorú követelmények betartására figyelemmel – a belső piac egészében nyújthassák szolgáltatásaikat és forgalmazhassák alapjaikat.

Elnök úr, hadd álljak meg egy pillanatra! Azt szerettem volna tudni, hogy hosszú munkánkra tekintettel nem korlátozta-e felszólalásom idejét, mert úgy látom, hogy az óra nem indult el. Engem nem zavar, de úgy tisztességes, hogy felhívom erre a figyelmét.

A Parlament körülbelül 14 hónapja kapta meg a szöveget. Nyilvánvaló érdeklődést keltett az európai parlamenti képviselők körében, mivel rekordszámú – 1690 – módosítást terjesztettek elő. Nagyon széles körben bevontunk szakembereket, és az előadó közel 200 megbeszélést folytatott erről a szövegről, nem számítva a nemzeti hatóságokkal folytatott megbeszéléseket.

Különösen nehéz munka volt a ma megvitatott kompromisszumos szöveg véglegesítése. A spanyol elnökség idején, 2010 első félévében féltucatnyi informális háromoldalú egyeztetésre került sor a munka előrehaladására vonatkozó információcsere megkönnyítése érdekében. Ezalatt a Tanácsban nem született megállapodás.

A Gazdasági és Monetáris Bizottság 2010. május 17-én nagy többséggel a jelentés mellett szavazott, amely az európai parlamenti képviselők általi közös mérlegelés eredménye volt. A Parlament bevezette az arányosságot, a különböző kategóriákba tartozó alapokra vonatkozó differenciált szabályokat, a felvásárlandó társaságok saját tőkéjének és a munkahelyeknek a védelmét szolgáló szabályozást, valamint az Európai Unión kívüli székhelyű alapok és alternatívbefektetésialap-kezelők útlevélrendszerét.

Ezután tucatnyi háromoldalú egyeztetés következett. A három intézmény munkacsoportot is létrehozott, amely a belga elnökséggel és a Bizottsággal folytatott számos megbeszélés keretében kifejezetten a javaslat technikai szempontjaival foglalkozott.

2010. október 26-án került sor a végsőnek bizonyult háromoldalú egyeztetésre, az ECOFIN Tanács elnökének, Reynders úrnak és Barnier biztos úrnak az aktív részvételével, ahol megállapodás született egy kompromisszumos szövegről, amelyet az előadó szavazásra a Parlament elé terjeszthetőnek érzett.

Nem fogom részletesen ismertetni ezt a terjedelmes, technikai jellegű dokumentumot, de kiemelem a leglényegesebb pontokat. Az irányelv kötelezővé fogja tenni az Európai Unióban található alternatívbefektetésialap-kezelők engedélyezését vagy nyilvántartásba vételét, valamint operatív és szervezeti követelményeknek, magatartási kódexeknek és átláthatósági szabályoknak való megfelelését, továbbá a tagállami illetékes hatóságok és az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság (ESMA) joghatósága alá helyezi őket, amelyek felügyeletet gyakorolnak, és szankciókat szabnak ki.

Egy Európán belüli útlevél révén biztosít számukra hozzáférést az Unió belső piacához, ahol kezelhetik és forgalmazhatják termékeiket. Végül az Európai Unión kívüli alapkezelők is jogosultak lehetnek az útlevélre, feltéve hogy megfelelnek ugyanazoknak a követelményeknek, mint az Európai Unióban székhellyel rendelkező alapkezelők. Az előadó, az árnyékelőadók, az akkori elnökség és a Bizottság közötti számos megbeszélés, valamint intenzív eszmecsere és tárgyalás számos területen nagyon jelentősen gazdagította az eredeti javaslatot.

E tekintetben egyértelművé kell tennem, hogy az előrelépést, amelyre a Parlament törekedett, a tárgyalások során fokozatosan sikerült elérni, és természetesen nem csak az utolsó háromoldalú egyeztetésen, amelynek során történt néhány kiigazítás, de politikai szinten ez az egyeztetés volt a döntő.

Most pedig szeretném hangsúlyozni azokat a területeket, ahol a Parlament beavatkozása meghatározó volt. Először is, két rendkívüli politikai jelentőségű ügyben, a harmadik országokhoz fűződő kapcsolatokat illetően jóváhagyták az útlevél létezését és megvalósítását az Európai Unión kívül rezidens alapkezelők számára is – nos, igazán nem értem, mert rendszerint négy percet kapok. Megállapították az útlevél kiadásának konkrét feltételeit. A magántőke-alapok tekintetében a Parlamentnek sikerült gondoskodnia arról, hogy az irányelv tartalmazzon a felvásárlandó társaság lehetséges vagyon-kimazsolázásának megelőzését célzó rendelkezéseket, valamint konkrét szabályokat is a felvásárlandó társaságokkal, munkavállalóikkal és képviselőikkel kapcsolatos bejelentési kötelezettségek tekintetében.

Tekintettel az óra szabálytalan működésére, nem térek vissza néhány olyan rendelkezésre, amelyet a Parlament óhajának megfelelően sikerült elérni. Egyszerűen annyit mondok, hogy a Parlament ennél ugyan messzebb szeretett volna jutni, de legalább képes volt úgy befolyásolni a tárgyalásokat, hogy erősítse az ESMA szerepét. Az elfogadott megoldások mindazonáltal jelentős előrelépést jelentenek az európai szintű ellenőrzés javítása felé. A Parlament gondosan ügyelt a Tanács és a Parlament hatásköreinek erősítésére a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok Bizottság általi elfogadásának folyamatában.

A Parlament többsége a passzív értékesítés nagyon szigorú ellenőrzését, vagy akár annak megtiltását látta volna jónak. Fontos első lépést jelent annak az elvnek a preambulumba való belefoglalása, hogy a szakmai befektetőknek átvilágítást kell végezniük, amikor az Európai Unión kívüli alapokba fektetnek be.

Nos, tisztelt elnök úr, Reynders úr, biztos úr, ezt szerettem volna elmondani a vita elindítása kapcsán. Végezetül hadd ragadjam meg ezt a kétperces lehetőséget arra, hogy mindenkinek köszönetet mondjak, akinek része volt ebben a sikerben.

(Taps)

  Elnök. – Gauzès úr, addig beszélhet, ameddig csak akar, ha megvédi a londoni City érdekeit.

  Didier Reynders, a Tanács soros elnöke. – (FR) Tisztelt elnök úr, Gauzès úr, hölgyeim és uraim! Ismét öröm számumra, hogy újra megjelenhetek Önök előtt, mivel a pénzügyi szektorban bevezetni kívánt reformcsomag egyik további részét vitatják meg. Az Önök elé terjesztett jelentés a felügyeleti csomag része, amelyet – mint tudják – a Tanács már egyhangúlag elfogadott.

A befektetési alapok esetében ismét ugyanígy egyhangúlag haladtunk előre a Tanácsban, Önök pedig nagyon nagy többséggel fogadták el a felügyeleti csomagot. Remélem, hogy ugyanilyen nagy többség lesz az eredmény a befektetési alapokra vonatkozó résznél is.

Ez az irányelv elsőként vezet be európai szabályozást az alternatív befektetési alapok kezelői – elsősorban a fedezeti alapok és a magántőke-alapok tekintetében, amelyekről sokszor beszéltünk már. Ezek a vállalatok, amelyek hasznosak az európai gazdaság számára, eddig nem tartoztak európai szinten semmilyen felügyelet vagy meghatározott szabályozás hatálya alá. A jelenlegi javaslat teljes mértékben megfelel Barnier biztos úr kívánságának – amely egyezik saját kívánságommal is –, és hatékony, megfelelő szabályozás és felügyelet alá von minden szereplőt és pénzügyi tevékenységet, amely jelentős kockázatot jelent.

Európa ezzel az irányelvvel újabb lépést tesz a G20-csoportban hozott döntések teljes körű végrehajtása felé. A G20-csúcstalálkozó előestéjén ez erőteljes jelzés Európa részéről a világ többi részének. Mint mondtam, ez a szöveg teljes mértékben beágyazódik az új európai felügyeleti keretbe, és erősíti az ESMA szerepét az alternatívbefektetésialap-kezelők szabályozásában.

Az Önök remélhetőleg a javaslat mellett leadott szavazatainak köszönhetően ezeknek az alapoknak a kezelőire következetes és nagyrészt új szabályok fognak vonatkozni, amelyek célja a felügyeletekkel, a befektetőkkel, a vállalatokkal és az egyes ilyen alapok által felvásárolt vállalatok munkavállalóival kapcsolatos átláthatóság növelése. A magántőke-társaságoknak be kell majd jelenteniük jelenlétüket a felvásárolt vállalatokban, és tájékoztatniuk kell az alkalmazottakat, különösen a vállalkozással kapcsolatos jövőbeni stratégiájukról és a munkahelyekkel kapcsolatos lehetséges következményekről. Az irányelv a befektetők védelmének növelésére is törekszik. A letétkezelői funkció például jelentősen erősödni fog, akárcsak a kockázatkezelés. Mostantól ellenőrizni fogják a tőkeáttételt, a javadalmazási módszert és a felelősségek átruházását.

Az irányelv célja e szektorban a belső piac bővítése is, különösen egy Európán belüli útlevél bevezetésével, amely meg fogja könnyíteni a határokon átnyúló tranzakciókat, ami a gazdaság egészének hasznára válik. Egy harmadik országoknak szóló útlevelet is bevezetnek a nemzetközi szinten egyenlő versenyfeltételek fenntartása érdekében, az „azonos jogok, azonos kötelezettségek” elvének betartásával. Örülünk az irányelv igazi európai jellegének, amely nagyfokú védelmet és átláthatóságot garantál, amellett, hogy továbbra is ösztönzi az Európába történő befektetést. A szigorú ellenőrzéseken alapuló és az európai felügyeleti hatóságoknak központi szerepet adó útlevélrendszer megbízható és hatékony szabályozási alapot biztosít a szektor számára, amelynek a növekedés fellendítésében várható szerepe nem becsülhető le.

A pénzügyi szektor reformprogramjának többi eleméhez hasonlóan az irányelv célja globálisabb szinten a további pénzügyi válságok megelőzése vagy legalább nagyságrendjük korlátozása is. Szeretném tisztázni, hogy a Parlament és a Tanács közötti megállapodás, amely remélem, a lehető legszélesebb körű, jelentős részben az Európai Parlament, és különösen az előadó, Gauzès úr, határozottságának, valamint az általuk elvégzett alapos munkának köszönhető.

Gauzès úr, szeretném megköszönni Önnek elszántságát, elkötelezettségét és határozottságát, amely nélkül valószínűleg nem lett volna lehetőség arra, hogy az Európai Parlament elfogadja az irányelvet.

a Tanács soros elnöke. – Tisztelt elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani Sharon Bowles asszonynak, a Gazdasági és Monetáris Bizottság elnökének is. Sok megbeszélést folytattunk a háromoldalú egyeztetések alkalmából és más fórumokon is, más szövegekről is. Ez hasznos volt, mivel bebizonyosodott, hogy egy feltétellel valósítható meg az együttdöntési folyamat, nevezetesen akkor, ha egy időben el lehet kezdeni a tárgyalásokat, egyrészről a Tanáccsal, másrészről pedig a Parlamenttel. Nagyon szépen köszönöm, hogy képes volt ezt a Parlamentben megszervezni. A Tanácsban ez nem könnyű feladat, és biztos vagyok abban, hogy a sok képviselőt számláló Parlamentben sem mindig egyszerű.

a Tanács soros elnöke. – (FR) Végezetül, elnök úr, szeretnék köszönetet mondani a svéd és a spanyol elnökségnek, valamint Barnier biztos úrnak, aki épp az imént csatlakozott hozzánk, az összes árnyékelőadónak, Goebbels úrnak, Klinz úrnak, Canfin úrnak, Kamall úrnak és végül Lehne úrnak, a szavazásra Önök elé terjesztendő módosított jelentésről folytatott termékeny és egyértelműen építő jellegű eszmecserékért.

Mostantól, elnök úr, megbízható és harmonizált keretrendszer áll majd rendelkezésre európai uniós szinten az alternatívbefektetésialap-kezelők által hordozott, befektetőiket és a pénzügyi stabilitást érintő kockázatoknak az ellenőrzésére és felügyeletére. Meggyőződésem, hogy az a bennünket hajtó vágy, hogy eredményt érjünk el, továbbra is ösztönözni fogja a jövőbeni szövegekről folyó tárgyalásokat. Ahányszor eljövök Önökhöz a Parlamentbe, elnök úr, megköszönöm Önöknek az éppen elvégzett munkát, ezúttal viszont már most szeretnék köszönetet mondani azért a munkáért, amelyet az elkövetkező hetekben fogunk elvégezni.

Gauzès úr, remélem, hogy ugyanilyen ütemben együtt tudunk majd dolgozni a hitelminősítő intézetek témájára vonatkozó megállapodás elérése érdekében is. A Tanács elnökségében soron következő utódjaim nevében és a közelmúltbeli tárgyalásokra tekintettel bízom továbbá abban, hogy előrelépést fogunk elérni e témában, de a jövőben talán más témákban is. Az időpontot már kitűztük. Mindenesetre köszönöm az e jelentéssel kapcsolatban végzett munkát.

(Taps)

  Michel Barnier, a Bizottság tagja. – (FR) Tisztelt elnök úr! Először is szeretnék Önöktől, hölgyeim és uraim, elnézést kérni, amiért néhány perccel később csatlakoztam csak Önökhöz.

A belga elnökség annyira dinamikus, hogy ugyanabban az időpontban, amikor erre a fontos vitára, az alternatívbefektetésialap-kezelőkről szóló irányelv vitájára sor kerül, folyik egy vita a Versenyképességi Tanácsban is egy másik fontos témáról, az európai szabadalomról, és ezért csak most tudtam eljönni a Tanácsból és visszatérni ide – egyelőre nem tudom, milyen állapotban, de megteszem, ami tőlem telik. Nem tudok kétfelé szakadni.

Gauzès úr, akinek a meggyőződéseit ismerem, de akit nem tudtam meghallgatni, minden bizonnyal meg fog nekem bocsátani. Szeretnék neki köszönetet mondani és gratulálni, mint ahogyan az összes koordinátornak és árnyékelőadónak is, és természetesen, ahogyan Reynders úr az előbb mondta, a belga elnökségnek és az egész csapatnak is, a nagyon fontos és nagyon állhatatos munkáért, amelyet az elmúlt néhány hét során elvégeztek, illetve amelyet korábban a többi elnökség elvégzett.

Immár közel 15 vagy 18 hónapja vitázunk erről a témáról, és a Parlament szavazásával nagyon közel kerültünk ahhoz, hogy ezt az ésszerű megállapodást hatályba léptessük. A Parlament ma összeült, hogy megvitassa, holnap pedig azért fog összeülni, hogy szavazzon róla. Erre a plenáris ülésen történő szavazásra, hölgyeim és uraim, a szöuli G20-csúcstalálkozó előestéjén kerül sor, és ez nagyszerű lehetőséget ad annak demonstrálására, hogy képesek vagyunk együtt cselekedni, közös célkitűzéseket végrehajtani és a közvetlenül a válság után meghozott döntéseket is végrehajtani – és ez a válság a pénzügyi, gazdasági, emberi és szociális következményeket tekintve még nem ért véget –, azokat a döntéseket, amelyeket a legmagasabb nemzetközi szinten, a G20-ban hoztak meg.

A felügyeleti csomagról történő megállapodást követően, amelyet a Parlament elkötelezettségének és a belga elnökség kitartásának is köszönhetünk, ennek az alternatívbefektetésialap-kezelőkről szóló irányelvre vonatkozó megállapodásnak kell demonstrálnia azt, hogy le tudjuk vonni a válság tanulságait, képesek vagyunk intelligens jogszabályokat és hatékony felügyeletet létrehozni, amennyiben ennek létrehozása szükséges, oly módon, hogy valamennyi pénzügyi szereplő e szabályozás és ezen egyszerre megbízható és hatékony felügyelet hatálya alá tartozzon.

A tagállamok ez utóbbi javaslatról egyhangúlag megállapodtak, mint Reynders úr elmondta. Hölgyeim és uraim, szeretném elmondani, mit gondolok: ez a megállapodás nem lett volna lehetséges a Parlament közreműködése nélkül, amely jelentősen javította a most megvitatott javaslatokat.

Gauzès úr és az árnyékelőadók határozottságának köszönhetően a jelentés ma sok új elemet tartalmaz az ECOFIN Tanács által májusban eredetileg elfogadott jelentéshez képest, és a Parlament e hozzájárulásai valódi értelemben javítják ennek az irányelvre irányuló javaslatnak a minőségét. Szeretnék egyenként megemlíteni néhány elemet, amelyet kedvezőnek és jó minőségűnek tartunk.

Az első elem a magántőkére vonatkozó szabályok megerősítése, amely növelni fogja e tevékenységek átláthatóságát a felvásárolni kívánt társaságok munkavállalóival kapcsolatban, és erős biztosítékokat vezet be a vagyon-kimazsolás ellen, Önök közül sokak óhajának megfelelően, noha tudom, hogy néhányan Önök közül úgy gondolják, hogy ez nem megy eléggé messzire.

A második elem a harmadik országokkal kapcsolatos, valóban európai megoldás. Ezt az „azonos jogok, azonos kötelezettségek” elvén alapuló megoldást a Bizottság mindig is támogatta, és végső soron garantálni fogja, hogy az összes Európában működő alapkezelőt rászorítsák az európai szabályok tiszteletben tartására.

A harmadik elem az ESMA e rendelkezésben tervbe vett kulcsszerepe, ami következetesebbé fogja tenni az alapkezelők felügyeletét, és javítani fogja az európai és harmadik országbeli útlevelek működését.

A negyedik elemet az erős kiegészítő szabályok alkotják, amelyek védeni fogják a befektetőket és a piacokat. E tekintetben szeretném megemlíteni a tőkeáttételre, a további tőkére, az alapkezelők szakmai biztosítására vonatkozó szabályokat és a letétkezelők szerepére és felelősségére vonatkozó szabályokat.

Hölgyeim és uraim! A Bizottság osztozik a passzív értékesítésre vonatkozó szabályok hiányával kapcsolatos aggodalmukban. Ez a hézag szabályaink megkerüléséhez vezethet, és ezért mi is ugyanúgy aggódunk.

A tagállamok azonban szinte egyhangúlag elleneznek e területen bármilyen szabályt, mi pedig, a kompromisszum szellemében, készek vagyunk elfogadni a jelenlegi jelentést, azzal a feltétellel, hogy ezt az ügyet felülvizsgálják, végül az irányelv keretében, és gondoskodni fogunk arról, hogy ez megtörténjen.

A Bizottság nevében még egyszer szeretném megköszönni a Parlamentnek nagyon fontos együttműködését és a jelentéshez való hozzájárulását, és Reynders úrhoz hasonlóan remélem, hogy a lehető legszélesebb megállapodást sikerül elérnünk e kompromisszummal kapcsolatban, amely nézetünk szerint még mindig dinamikus kompromisszum, és amely lehetővé teszi számunkra a G20-ban vállalt egyik kötelezettség betartását: a pénzügyi válság tanulságainak levonását.

  Evelyn Regner, a Jogi Bizottság véleményének előadója. – (DE) Tisztelt elnök úr, Reynders úr, Barnier biztos úr! Nagy munka van a hátunk mögött – mint Gauzès úr elmondta: 21 háromoldalú egyeztetésre és számos találkozóra került sor a Gazdasági és Monetáris Bizottság és a Jogi Bizottság előadói és árnyékelőadói között. Mindenekelőtt azonban éveken át dolgoztunk, hogy meggyőzzünk másokat. A Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja tibeti imakerék módjára éveken át nagyon keményen igyekezett elérni, hogy a fedezeti alapokat, magántőke-alapokat és minden egyéb pénzügyi eszközt az európai szabályozás hatálya alá vonjanak. Október 26-án, éppen Ausztria nemzeti ünnepén, végre sikerült kompromisszumra jutnunk a tagállamokkal. Nem élünk ideális világban, így a kompromisszum sem tökéletes. Ez az európai jogszabály azonban az eddigi legfontosabb elem a pénzügyi piaci szabályozásban. Ezzel alternatívája lett annak a válság előtti, régi, cáfolhatatlan neoliberális érvnek, hogy „nincs más választás”, amikor a pénzügyi piac rendbetételéről és átszervezéséről van szó.

A magam részéről a következő két pontot tartom különösen fontosnak. Először is léteznek a vagyon-kimazsolázás megelőzésére szolgáló szabályok, amelyek szerint a felvásárolt vállalatok tartalékaihoz két éven át nem szabad hozzányúlni. Léteznek emellett a letétkezelők felelősségére irányadó szabályok, amelyek megakadályozzák a hosszú, átláthatatlan felelősségi láncok létrejöttét. Ezek a rendelkezések minimumszabványok, ami azt jelenti, hogy aki akarja, megteheti, hogy javít ezeken, sőt, javítania is kell ezeket. Az alternatívbefektetésialap-kezelőkre vonatkozó szabályozás ugyanakkor új lehetőséget teremt a fedezeti alapok új kultúrájának létrehozására is. Eddig különösen a kis volumenű alapok rendkívül kockázatos tranzakciókat bonyolítottak, de most meg kell változtatniuk tevékenységük folytatásának módját. Most esélyük van arra, hogy egy fenntartható üzleti modell segítségével alapozzák meg jó hírüket.

Annak érdekében, hogy ez az irányelv működjön – megjegyzendő, hogy nincsenek illúzióim, amikor ezt mondom –, a Bizottságnak szigorúan és éberen szemmel kell tartania az irányelv végrehajtását és működését, és szükség esetén a tervezettnél előbb elő kell terjesztenie az átdolgozást.

Szeretnék szívből köszönetet mondani Gauzès úrnak. Tökéletesen építő jellegű együttműködést folytattunk. Bullmann úrnak és Goebbels úrnak is szeretnék köszönetet mondani. Különösen szeretném kiemelni annak a szellemiségnek, sőt, akaratnak az érvényesülését, végül a Bizottság és a Tanács részéről is, hogy valóban építő jellegű megoldást érjünk el.

  Burkhard Balz, a PPE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök úr! Az alternatívbefektetésialap-kezelőkről szóló irányelvvel újabb fontos alapkövet fektetünk le az új, stabil európai pénzügyi piaci architektúra létrehozása felé vezető úton. Átfogó és hatékonyabb válságmegelőzésre vonatkozó felhívásunk csak akkor fejtheti ki teljes hatását, ha azt a pénzügyi szektor egészére, vagyis a korábban csak nemzeti szinten szabályozott alternatív befektetési alapokra is kiterjesztjük. Ez igen heterogén szektor, amely sok különféle típusú alapot, kockázati profilt és befektetési stratégiát foglal magában.

A Bizottság irányelvre irányuló javaslatával nem volt könnyű dolgozni, de most olyan közös kompromisszumot találtunk, amely nem veszi az összes alapot és alapkezelőt egy kalap alá, és amelyben legalább megközelítése szerint a rendszerszintű kockázatnak megfelelő differenciált szemlélet érvényesül. Ma egész Európában egységes szabványokat szabunk meg az alapkezelők jóváhagyására. Ennek kapcsán a szakmai befektetők és a letétkezelők is részt vállalnak a felelősségből. A magántőkére vonatkozó további szabályozással a portfóliótársaságok vagyonának kimazsolázását akadályozzuk meg. Nyilván nem jogos a magántőke-alapokat mint olyanokat szégyenpadra állítani, mivel fontos és egyben konstruktív szerepet töltenek be – például a kis- és középvállalkozások finanszírozásában. Most viszont meg fogjuk előzni a negatív példákat azzal, hogy a vállalat vagyonát éppen a felvásárlást követő első néhány kritikus évben meg kell őrizni.

A Parlament legnagyobb sikere minden bizonnyal a közös európai útlevél bevezetése, nemcsak az európai alapkezelők, hanem az EU-n kívül alapkezelők számára is. Ez utóbbiak csak akkor férhetnek hozzá az európai piachoz, ha a felügyeleti hatóságok közötti információcserét együttműködési megállapodás szavatolja. A jövőben emellett az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság súlyos esetekben beavatkozhat majd, és ezt azt jelenti, hogy az új jogszabállyal premierre kerül sor. Nem támaszkodhatunk a múltbeli tapasztalatokra, különösen a harmadik országokkal kapcsolatos szabályokra nézve, de úgy gondolom, hogy jó startot vettünk a hatékony felügyeleti keretrendszer irányába.

  Robert Goebbels, az S&D képviselőcsoport nevében. – (FR) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! A válság kitörése után az európai csúcstalálkozó, majd a G20 felhívást indított el a fedezeti alapok pénzügyi piacát alkotó valamennyi szegmens szabályozására. A Bizottság gyorsan javaslatokat terjesztett elő, de a ritka élénk lobbitevékenység miatt egyes politikai döntéshozók vonakodtak lépni a szabályozás felé. Az Egyesült Királyság kiállt a közeli vagy távoli szigeteken található fedezeti alapok védelmében. Franciaország, a nemzetközi szabályozás önjelölt bajnoka, visszatért szokásos protekcionizmusához.

A Parlamentben elsősorban a liberálisok próbálták ellenezni ezt a jogszabályt. Verhofstadt úr rendszerint meglehetősen Európa-párti képviselőcsoportja a bizottsági javaslat egy az egyben történő elutasítását javasolta. Az előadónak, Gauzès úrnak köszönhetően, valamint a Gazdasági és Monetáris Bizottságban létrejött koalíciónak köszönhetően, amelyben az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport, a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja és Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja vett részt, és amelyet még az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportja is támogatott, jelentős többséget sikerült elérni. Huszonegy háromoldalú egyeztetéssel később és Reynders úr és Barnier biztos úr személyes elkötelezettségének köszönhetően a Parlament tárgyalói egy olyan irányelvre irányuló javaslathoz jutottak, amely jelentős előrelépést jelent, különösen középtávon.

Merthogy 2018-ig várnunk kell még arra, hogy olyan belső piaccal rendelkezzünk, amely azonos kötelességeket és kötelezettségeket szab meg, valamint azonos jogokat is biztosít valamennyi alap számára. Az európai jogszabályt 2013-tól kezdődően hajtják végre. Növekedni fognak az európai szabályozó hatóság, az ESMA hatáskörei, amelyre az irányelv nem kevesebb mint 72 beavatkozási és felügyeleti hatáskört ruház. Hangsúlyozni kell, hogy ez az irányelv az első európai jogalkotási aktus, amely a fedezeti alapokat és a magántőke-alapokat szabályozza. Jelentős védelmet fog biztosítani a befektetők számára – nemcsak a szakmai befektetők, hanem a megtakarításaikat pénzügyi termékekbe befektető polgárok számára is.

Nagyon konkrét szabályok vonatkoznak majd a kockázatkezelésre és a pénzgazdálkodásra. A befektetők számára átláthatóbbá válnak az alapkezelők által követett stratégiák, és ezekről több információt kapnak. Nyomon fogják követni a tőkeáttételt, és az alapkezelőknek előre be kell majd jelenteniük az igénybe venni kívánt tőkeáttételre vonatkozó saját korlátjukat. A szabályozó hatóságok be fognak tudni avatkozni, ha túlságosan kockázatos stratégiát alkalmaznak. A vezetők arannyal futtatott javadalmazását és bónuszait korlátozni fogják, és ezeket nem lehet majd azonnal teljes egészében bekasszírozni. Az irányelv nagyobb átláthatóságot fog megszabni a magántőke-alapok tekintetében. Örömmel várjuk, hogy ezek az alapok finanszírozzák a reálgazdaságot. Az irányelv azonban komolyan korlátozni fogja a hiénákhoz hasonlatos alapokat a vállalatok szétszabdalásában. Egy kétéves időszakot határoz meg, amely alatt a felvásárolt vállalat tőkéje és tartalékának egy része nem osztható fel új tulajdonosok számára.

Ezen a „zároláson” túlmenően konzultálni fognak a vállalat személyzetével, és az alap bejegyzése szerinti országot tájékoztatni fogják a vevők üzleti stratégiájáról. Összességében, elnök úr, az irányelven lehetne még javítani, de a szocialisták és a demokraták teljes mértékben támogatják, mert mégis nagyrészt világosságot teremt majd a nemzetközi pénzügyek sötét rengetegében, amelyet az alternatív alapok eddig jelentettek.

(Taps)

  Wolf Klinz, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök úr! A Parlament, a Tanács és a Bizottság hosszas tárgyalási fordulók után végre megállapodásra jutott az alternatívbefektetésialap-kezelők szabályozására vonatkozó közös szövegről. Ezt örvendetesnek tartom, és ki kell javítanom Goebbels urat: azért akartuk visszaküldeni az eredeti javaslatot, mert úgy gondoltuk, hogy az alternatív befektetési alapok annyira változatosak – fedezeti alapok, magántőke-alapok és ingatlanalapok –, hogy ezeket mind külön szükséges szabályozni. Mindazonáltal most olyan szöveg van előttünk, amelyet teljes mértékben el tudunk fogadni és támogatunk. A mindent felölelő megközelítést, amelyet először zavarónak tartottunk, a legfontosabb elemek vonatkozásában módosították. Így ezzel már nincs problémánk.

Az irányelvnek az volt a célja, hogy nagyobb átláthatóságot teremtsen a felügyeleti szervek, de mindenekelőtt a befektetők számára, hogy kellő időben, korai szakaszban képesek legyenek felismerni a rendszerszintű kockázatokat, és hogy ennek megfelelően képesek legyenek ezeket kezelni. Jómagam személy szerint az olyan szabályokat részesítem előnyben, amelyekhez az EU-ban működő összes alapkezelőnek tartania kell magát. Nem tetszik ugyanakkor az az elképzelés, hogy Európát erőddé, sőt, börtönné tegyük, vagy hogy a befektetni kívánó európai intézmények ne tudják ezt megtenni Európán kívül. Ezért kezdetben nem tudtuk támogatni a bizottságban ismertetett javaslatot. A most elért kompromisszum megoldja ezt a problémát. Azt ígéri, hogy nyitottak maradnak a piacok.

Kezdeti elutasításunk egy másik okát a magántőke-alapokkal kapcsolatos szabályozás jelentette, amely e területen valóban versenytorzuláshoz vezetett volna. A magántőke-alapokra vonatkozó követelmények eredeti megfogalmazásukban még a jegyzett társaságokat is egyértelmű hátrányba hozták volna. A most előttünk lévő kompromisszum kiküszöböli ezt a hiányosságot, és megakadályozza a vagyon-kimazsolázást, amit kifejezetten örvendetesnek tartunk.

Összességében tehát nagyon elégedettek vagyunk a javaslattal. Egyértelmű keretfeltételeket és szabályokat teremt az alternatívbefektetésialap-kezelők számára. Nagyobb átláthatóságot fog biztosítani a rendszerszintű kockázatok azonosításához. Ezáltal nagyobb stabilitásról is gondoskodik majd. Erősíteni fogja a belső piacot, mert bevezeti az uniós útlevelet, amelyet egy átmeneti időszakot követően az Európán kívüli alapkezelők számára is bevezetnek. Biztosítani fogja a világos, torzítatlan versenyt. Végezetül pedig egyértelmű, új feladatot állapít meg az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság (ESMA) számára.

Azzal fejezem be felszólalásomat, hogy szeretnék köszönetet mondani nemcsak képviselőtársaimnak, hanem mindenekelőtt a belga elnökségnek is, amely fáradhatatlan erőfeszítései révén sikerre vitte ezt az ügyet.

  Sven Giegold, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök úr! Ez az alternatívbefektetésialap-kezelőkre vonatkozó szabályozás elsőként teremt valamelyest átláthatóságot és szabályokat a fedezeti alapok és az alternatív befektetési alapok átjárhatatlan sűrűjében. Sajnos, ezek a szabályok továbbra sem teljesek. A passzív értékesítés révén továbbra is lehetőség van szabályozatlan termékek forgalomba hozatalára a belső piacon. Az ilyen termékek piaci hozzáférését alapvetően nem korlátozták hatékonyan. Európa tehát elszalasztott egy lehetőséget arra, hogy szabályait világszerte kiterjessze, és egységes szabályozást érjen el.

Másodszor, a Parlament óhajaival ellentétben, sajnos, az alapok tekintetében nem írták elő európai szinten hatékonyan a kiegyensúlyozott költségvetés szabályát. Továbbra is a nemzeti szabályoktól függ annak a korlátnak a megállapítása, hogy az alapok mennyire adósodhatnak el, és ez azt is jelenti, hogy nem tanulunk a válságból. Ennek következtében e szabályozást illetően nemzeti lesiklóversenyre számíthatunk.

Ami számunkra még egyszer döntő, az az, hogy a társaságok vagyonának magántőke-alapok általi kimazsolázását nem sikerült hatékonyan megakadályozni. Természetesen léteznek olyan magántőke-befektetések, amelyek célszerűek a társaságok számára. A most megállapításra kerülő szabályok azonban sajnos messze nem megfelelőek. A munkavállalók joggal elvárt tájékoztatáshoz való jogai szintén nem hatékonyak, mint ahogyan a kis- és középvállalkozások ilyen típusú vagyon-kimazsolázással szembeni védelme sem. Ebben az esetben ezért nehéz magyarázattal szolgálni a választók felé. Sajnos, ez a helyzet, amelyért a felelősség nem a Parlamentet terheli, hanem elsősorban az érintett szektor által folytatott intenzív lobbitevékenységet, amely különösen nagy sikert ért el az Egyesült Királyság kormányánál, a francia kormánynál, és szomorúan, de azt kell mondanom, hogy bizonyos fokig a német kormánynál. Ez a lobbi itt, a Parlamentben is képviseltette magát a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport révén.

Nem támogathatjuk ezt a javaslatot, mert precedenst teremtene arra, hogy a Parlament elmulasztja hatékony szabályok végrehajtását. Nem állhatunk emelt fővel a választóink előtt, és nem mondhatjuk, hogy sikerült hatékonyan szabályoznunk ezt az árnyékvilágot. Reméljük, hogy az irányelv felülvizsgálata során sikerül majd bizonyos előrelépést elérni. Még egyszer szeretnék nagy köszönetet mondani, különösen a parlamenti képviselőtársakkal való együttműködésért.

  Syed Kamall, az ECR képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök úr! Kezdhetem mindjárt Barnier biztos úr kemény erőfeszítéseinek méltatásával? Nagyon köszönöm, hogy eljött Londonba, és találkozott a fedezeti alapok és a magántőke-alapok vezetőivel, és meghallgatta aggályaikat. A belga elnökségnek is szeretnék köszönetet mondani munkájáért, mint korábban már néhány képviselőtársam is tette, ahogyan Gauzès úrnak és a többi árnyékelőadónak is. Másoknak már nem mondok köszönetet, mert kifutok az időből, mivel mindössze egyetlen percem van.

Fontosnak tartom, hogy megvizsgáljuk a kérdéseket, és megnézzük, meddig jutottunk tizennyolc hónap alatt. Az eredeti tervezet egyik legkritikusabb bírálója voltam. Különösen az olyan kérdéseket illetően, mint a hatály, ez egy olyan irányelvnek tűnt, amely mindent egy kaptafára kíván ráhúzni, és azonos szabályokat kíván alkalmazni az alapok összes fajtájára – nemcsak a fedezeti alapokra és a magántőke-alapokra, hanem az egyesült királyságbeli befektetési társaságokra is, amelyek 150 éve működnek rendszerszintű kockázat nélkül. Mi ott jobb helyzetben vagyunk.

Elégedett vagyok a harmadik országok hozzáférése tekintetében elért eredménnyel: sikerült megőriznünk a piacok nyitottságát, és lehetővé tenni az uniós befektetők számára, hogy továbbra is befektessenek nem uniós alapokba. Olyan fokú átláthatósággal rendelkezünk, amely nem okoz jelentős hátrányt a magántőke-alapok számára az állami befektetési alapokkal szemben, és jobb pozícióba kerültünk a letétkezelők felelősségét illetően, ahol nem koncentráljuk a rendszerszintű kockázatot.

Összességében senki sem mondaná, hogy tökéletes az irányelv, de véleményem szerint működőképes kompromisszumot kaptunk. Remélem, hogy a Parlament többsége támogatni fogja Gauzès urat, az előadót, valamint a többi árnyékelőadót az elvégzett munkában.

  Jürgen Klute, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök úr! Két észrevételt szeretnék tenni. Az első Gauzès úrnak szól. Szeretnék neki külön köszönetet mondani kiváló munkájáért és együttműködéséért. Mindazonáltal a többi árnyékelőadóval folytatott együttműködést is kivételesen jónak és építő jellegűnek találtam. Mindezt mindjárt az elején el kívántam mondani, mielőtt még rátérek a kritikus megjegyzésekre.

Elviekben el tudom fogadni és meg tudom erősíteni a Giegold úr által az imént elmondottakat. Támogathattam volna az első kompromisszumot, amelyben idén májusban állapodtunk meg a Gazdasági és Monetáris Bizottságban. Ami azt illeti, én is a határozat mellett voltam. Ami azonban a további tárgyalások eredményeképpen előállt, az – képviselőcsoportom véleménye szerint is – elfogadhatatlan, és ezt már nem tudjuk támogatni. Érzésem szerint mindenkinek jogában áll, hogy saját véleményt formáljon a kérdésről, de meglátásom szerint a Tanács ebben az esetben szerencsétlen szerepet játszott. Egy kicsit világosabban megmagyarázom, mint ahogyan már egy vagy két helyről elhangzott. Meglátásom szerint a Tanács itt elszalasztott egy lehetőséget. Jelentős mértékben engedett a pénzügyi piaci lobbinak, és minden tőle telhetőt megtett a hatékony európai szintű szabályozás megakadályozása érdekében.

Egyik reggel felhívott telefonon egy lobbista, aki azt mondta, hogy amennyiben tényleg ilyen módon kívánjuk szabályozni a magántőke-alapokat, ezzel megakadályozzuk a fejlesztési segély eljutását Afrikába. Ezzel kapcsolatban abszurdabb és homályosabb érvet már nem is lehetett volna kitalálni. Ezeknek a kérdéseknek semmi közük egymáshoz. Aki ilyen érvekkel áll elő, csak azt demonstrálja, hogy semmilyen érdeke nem fűződik a lényegre törő és hatékony szabályozáshoz.

Ez azonban nem a Parlament problémája. A Parlament részéről Gauzès úr és a többi képviselő – és ezt szeretném még egyszer hangsúlyozni – a hatékony szabályozásért küzdött. Ezt a Tanács aláásta. Még egyszer el akarom mondani, a passzív értékesítésről van szó. Ez az a pont, amelyet Giegold úr már megemlített. Ez olyan, mintha megtiltanák valakinek a heti piacon a záptojások árusítását, ha reklámozza is azokat. Ha viszont nem reklámozza a záptojásokat, csak egyszerűen kiáll velük, és eladja őket, akkor az nyilvánvalóan jogszerű. Ez egyáltalán nem különbözik attól, amit a passzív értékesítésre vonatkozó szakasz megállapít. Ez egy hézag. Európai szabályozással rendelkezünk, ami már elhangzott, és ezt én is jónak tartom. Ha azonban azt kiskapukon keresztül könnyedén meg lehet kerülni, felmerül a kérdés, hogy valójában mennyire hatékony is ez az európai szabályozás.

A magántőke-alapok eredeti szabályozása jobb volt. A mostani szabályozás viszonylag gyenge. Nagyon fontos pont – és itt is meg tudom erősíteni, amit Giegold úr elmondott – a munkaerőnek nyújtott tájékoztatás kérdése. Az eredeti kompromisszum kimondta, hogy az alapkezelők kötelesek tájékoztatni a munkavállalókat arról, hogy milyen terveik vannak a társaságokkal, amelyekbe befektettek. Ebből az az erőltetett követelmény marad meg, hogy a tulajdonosoknak tájékoztatniuk kell munkavállalóikat és az üzemi tanácsokat. Könnyű elképzelni, hogy mi sül majd ki ebből – nem túl sok. A Tanács itt elszalajtott egy lehetőséget, és remélem, hogy egy későbbi időpontban talán még lesz lehetőségünk ennek kijavítására.

  Marta Andreasen, az EFD képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök úr! Kevésbé vagyok hálás, mint az előttem felszólalók. Az alternatívbefektetésialap-kezelőkről szóló irányelv már kezdettől a londoni Cityt vette célba, egy olyan ágazatot, amelyet a brit hatóságok már kellő mértékben szabályoztak.

Az EU szokás szerint ismét elhibázta a célt: a bankok felelőtlen hitelnyújtása okozta az óriási hitelbuborékot és a pénzügyi válságot, nem pedig az alternatív befektetési alapok. Megelőz majd ez a szabályozás újabb válságokat? Egyáltalán nem. Viszont minden bizonnyal sikerül majd elüldözni vele az alapkezelőket Londonból. Szomorú, de nem Párizsba vagy Frankfurtba költöznek majd, hanem inkább sokkal messzebb: New Yorkba és Szingapúrba.

Megengedhetjük magunknak egy ilyen üzlet elvesztését? Persze, hogy nem, de az EU-t ez nem érdekli. Ez az irányelv jelentősen növelni fogja ezeknek az alapoknak a költségeit, csökkenteni fogja a hozamokat, és ezzel az ágazat elhagyására készteti a kisebb alapokat. Szavatoló tőkére vonatkozó követelményei meg fogják nehezíteni a magántőke-alapok életét, ennek következményeit pedig a kockázati tőkén alapuló induló vállalkozások fogják elszenvedni.

A Bizottság elég furcsa módon azt állítja, hogy az európai gazdaság növekedésének helyreállítása érdekében ösztönözni kívánja a kutatást, a fejlesztést és a vállalkozást. A kockázati tőke ösztönzése helyett viszont a közfinanszírozásba veti a bizalmát, amely túl nehézkes és alkalmatlan erre a célra.

Azt is hihetetlen látni, hogy az EU hogyan tervezte meg elefántcsonttornyából ezt az irányelvet, teljesen figyelmen kívül hagyva a szabályozás alakulását a világ többi részén, egy protekcionista és arrogáns módszert alkalmazva, amelynek keretében az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóságé az utolsó szó arra vonatkozóan, hogy ki működhet Európában, és az európai alapok hol fektethetnek be.

Mi mindebben Cameron úr szerepe? Elárulta a londoni Cityt – a legfontosabb brit ágazatot. Lehetővé tette még egy hatáskör Brüsszelre történő átruházását, anélkül hogy a britek körében népszavazást tartott volna. A brit alternatívbefektetésialap-kezelők nevében csak annyit mondhatok, hogy nagyon köszönjük, Cameron úr. Ne jöjjön hozzánk azzal, hogy segítsünk a brit gazdaság fellendítésében!

  Hans-Peter Martin (NI). – (DE) Tisztelt elnök úr! Mennyire szívesen állnék a választópolgárok elé, és mondanám, hogy „Igen, nagyszerű eredmény született. Végre áttörést értünk el ott, ahol – az előttem szólóval szöges ellentétben – az európaiak túlnyomó többségének véleménye szerint világos szabályokra van szükségünk.”.

Sajnálatos módon azonban ismét elszalasztottunk egy nagy lehetőséget. Ha Ön, biztos úr, már az ismertetéskor azt mondja, hogy ezt az irányelvet a tervezettnél hamarabb felül kell majd vizsgálni, és ha különböző felszólalók most azt mondják, hogy „Minden a Tanács hibája, de mi, az Európai Parlament, a jó oldalon állunk”, akkor fel kell tennem a kérdést: miért nem mondunk holnap egyszerűen nemet? Miért engedjük meg, hogy az európai alternatívbefektetés-kezelők struktúrája továbbra is tele legyen hézaggal, éppen a passzív értékesítés miatt? Miért nem tartjuk magunkat a német szövetségi kancellár oly sokszor megtapsolt mondásához: „Semmilyen termék, semmilyen szereplő, semmilyen intézmény nem maradhat szabályozatlanul”? Hogy lehet az, hogy éppen arra reagálva, amire holnap rá fogunk bólintani, itt, ebben a Parlamentben azt kellett hallanunk, első alkalommal sok különböző helyről – sok különböző képviselőcsoport sok képviselőjétől –, hogy független szakértelemre van szükségünk, a „financewatch.org” kell? Tehetetlenül ki vagyunk szolgáltatva a lobbistáknak. Miért nincs bátorságunk ahhoz, hogy holnap egy nemmel jelezzük azt, amiben hiszünk, amit meg tudunk valósítani? Miért hagyjuk megint cserben éppen azokat, akiket képviselnünk kellene – gondoljunk a magántőke-alapokra és a vállalatok aláásására? Ezt rendkívül szégyenletesnek tartom, és inkább ártani, mintsem használni fog Európának és az európai elképzelésnek, amelynek nagy támogatója vagyok.

  Gunnar Hökmark (PPE). – Tisztelt elnök úr! Hadd gratuláljak először is Gauzès úrnak e nehéz folyamat felelősségteljes és figyelmes irányításához. Szeretném megismételni, nem utolsósorban azoknak a képviselőtársaknak a kedvéért, akik azt mondják, hogy holnap e jelentés ellen fognak szavazni, hogy a magántőke-alapok és a dinamikus pénzügyi piacok nem pusztán fontosak a versenyképes gazdaság számára, hanem egész egyszerűen nélkülözhetetlenek – ez lehet, hogy annyira nyilvánvaló, hogy nem kellene elmondani, de néha azt is el kell mondani, ami nyilvánvaló.

Szükségünk van ezekre az alapokra, és hasznosak az erős gazdaság számára. Ezért úgy gondolom, hogy a jelentés, amelyről holnap fogunk szavazni, megérdemli a támogatásunkat. Amikor a magántőke-alapokról beszélünk, a kkv-k növekedési és fejlődési lehetőségeiről beszélünk. Olyan megoldást értünk el a magántőke-alapok számára, amely semmilyen hátrányt nem jelent a magántőke-alapok számára. Biztosítani fogja számunkra a harmadik országokkal és a világ más részein történő befektetésekkel szembeni nyitottságot; nem mindig ez volt a helyzet. Ebben az értelemben javítottuk a jogszabályt.

Fontosnak tartom, hogy szűkítettük a hatályt, és a holdingtársaságoknak adott mentességgel mostantól nem foglalkozunk iparvállalatokkal. Ha elfogadtuk volna az eredeti javaslatot, azt jelentette volna, hogy több országunkban normál ipari vállalatok és struktúrák pénzügyi intézménynek minősültek volna. Ez új problémákat szült volna, nemcsak a befektetések, hanem az ipari fejlődés szempontjából is. Összességében, mint mindig, jobban is elsülhettek volna a dolgok, de a lényeg az, hogy most rendelkezésre állnak a dinamikus, az európai gazdaságot szolgáló pénzügyi piacok előfeltételei.

  Udo Bullmann (S&D). – (DE) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! E vitát hallgatva meg kell mondanom, hogy nagyon emlékeztet a szolgáltatási irányelvről folytatott vitára. Megmondom, miért. Képviselőtársaim a Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportjából és az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportjából akkor is kijelentették, hogy egy olyan szabályozást terjesztettek elő a Parlamentben, amely nem tökéletes, nem teljes, mégis, évek óta hálásak azért, hogy azt a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportjának sikerült a Parlamentben keresztülvinnie. Ez az igazság ezzel a szabályozással kapcsolatban, amelyről holnap fogunk szavazni. A Tanács és a Bizottság által tett javaslathoz képest elvégzett javítások tulajdonképpen alapvetően Goebbels úrnak és Regner asszonynak köszönhetők, akik az ellenzék ellenében is küzdöttek itt a javításokért, Gauzès úr támogatása és kiváló együttműködése mellett, amelyet szeretnék neki megköszönni.

Országomban, Németországban valódi javulásokat fog hozni a magántőke-befektetési ágazat tekintetében itt született megállapodás a munkavállalók és a kis- és középvállalkozások számára, amelyeknek többé nem kell tartaniuk attól, hogy a tőkebefektetési ágazat semmilyen szabályt nem követő fekete bárányainak martalékául esnek. Mostanság, amikor azt olvassuk és halljuk a sajtóban, hogy az alapok ágazatának középpontja a karib-tengeri térségből Európába helyeződik át, mert a hosszú távú befektetők számára fontos, hogy jó termékekbe fektethessenek be, akkor ez igazolja e Parlament munkáját, nem pedig ellene szól.

Mielőtt azonban túl sokat beszélnénk itt a dinamizmusról, el kell mondanom, hogy képviselőcsoportom 2002 óta szorgalmazza a szabályozást. Talán valóban megnyilvánult dinamizmus, de csak az utóbbi néhány hétben. Szeretnék köszönetet mondani a Tanács soros elnökének és a biztos úrnak, mivel Önök személyesen biztosították ezt a dinamizmust. Kérem, mondják el munkatársaiknak a Tanácsban, hogy ezzel az enerváltsággal, az „igen, de” kezdetű válaszokkal és a jobb jogszabályok európai bevezetésének elutasításával nem sikerülhet keresztülvinni a derivatívákra és a fedezetlen eladásra vonatkozó következő jogszabályokat. Itt változás szükséges – és ez felhívás a Parlament részéről.

  Sharon Bowles (ALDE). – Tisztelt elnök úr! Erről az irányelvről hosszú és nehéz megbeszélések folytak a bizottságban, a háromoldalú egyeztetések során és a tagállamokkal, a médiával, a kockázatitőke-befektetőkkel és mindenfajta alapkezelővel. Érdekes módon éppen azok a tagállamok aggodalmaskodtak a leginkább a fedezeti alapok tevékenysége miatt, amelyek egyáltalán nem rendelkeztek szabályozással a fedezeti alapok kezelőire nézve, sem a tevékenység folytatására vonatkozó szabályokkal, amelyek leállították volna egyes, csak szakmai befektetők számára alkalmas termékek lakossági befektetőknek történő eladását. Hasonlóképpen azokat a tagállamokat aggasztotta a leginkább a vagyon-kimazsolázás és az ellenséges vállalatfelvásárlás, amelyek a részesedésszerzés bejelentése tekintetében alacsonyabb küszöbértékkel rendelkeznek, és amelyekben nem írják elő az árfolyamkülönbözeti szerződések bejelentését.

Bárhol járnak az EU-ban, találkoznak védelemmel – és ez így helyes. A felügyeleti architektúrában nagy lépést tettünk a közös szabálykönyv felé. Az alternatívbefektetésialap-kezelőkkel kapcsolatosan az a tanulság, hogy a legjobb gyakorlatok korai megosztása érdekében is lépéseket kell tennünk.

Ezért azt üzenem a Citynek, saját tagállamomnak, az Egyesült Királyságnak: legyen éber, amikor olyan piaci szabályozás teljes skálájának Európába történő exportálását mozdítja elő, amelyeknek saját maga már megfelel. A végtermék nem biztos, hogy ugyanaz lesz, és ezért neki korrekciót kell majd végeznie, és attól tartok, hogy ez bizonyos költségekkel jár. De ennek a legjobb gyakorlatnak a megosztása, az elképzelések korai exportálása alkalmas módja annak, hogy elkerüljük a későbbi szakaszban a jogszabály okozta traumát.

Mindezeket számba véve a végeredmény egy nyitott és ésszerűen kiegyensúlyozott jogszabály. Nem tér el a társasági jogi normáktól. Nem tökéletes, és természetesen nem annyira lényegre törő, mint szeretném, de tekintettel a körülményekre, jó eredményként el tudom fogadni. Szeretnék személyesen köszönetet mondani Reynders miniszter úrnak és Barnier biztos úrnak a háromoldalú egyeztetéseken tanúsított nagyon fontos és tevékeny részvételükért.

  Kay Swinburne (ECR). – Tisztelt elnök úr! Az ABAK-okról szóló irányelv volt a legelső jogszabály, amely az íróasztalomra került, miután tizennyolc hónappal ezelőtt első alkalommal megválasztottak, ezért valójában megkönnyebbülés azt látni, hogy ezen a héten végre keresztüljut a plenáris ülésen, most, hogy végre megállapodásra jutottunk. Az útlevélrendszer bevezetése az alternatív befektetési alapok számára, hogy azok az egész EU-ban a működésükre irányadó, közös szabálykönyv szerint működjenek, egy újabb értékes tégla a pénzügyi szolgáltatások valódi egységes európai piacának megteremtése során, és ezt az ágazatnak a jelenlegi módosított formájában üdvözölnie kellene.

Egykori egyesült királyságbeli, szabályozott alapkezelőként most remélem, hogy ez a jogszabály hamarosan világszerte a szabályozás jó minőségének fémjele lesz a befektetők számára, akárcsak az UCITS, a múltban és jelenleg is, világszerte.

Remélem azonban, hogy mindenki, aki részt vett a folyamatban, levont menetközben bizonyos tanulságokat a jobb szabályozás elveit illetően. Egyértelmű, hogy ezt az irányelvet nem lehet a jobb szabályozás példájaként mutogatni, és tekintettel a pénzügyi jogalkotás kiterjedt napirendjére az elkövetkező hónapok során, remélem, el tudjuk kerülni ennek a nem hatékony folyamatnak a megismétlődését.

  Astrid Lulling (PPE). – (FR) Tisztelt elnök úr! Az alternatívbefektetésialap-kezelőkről szóló irányelv előkészítése során mindig az összes alapkezelővel szembeni egyenlő bánásmód mellett érveltem, függetlenül attól, hogy az Európai Unióból származnak-e. Ez nyilvánvalónak tűnhet, de a gyakorlatban számtalan nehézség merült fel.

A ma ismertetett szöveg kielégítő. Szeretnék köszönetet mondani a tárgyalóknak, különösen előadónknak, Gauzès úrnak, akit e nehéz vajúdás után bizonyosan megilletne a jól megérdemelt szülői szabadság.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a harmadik országokkal szembeni bánásmód két különböző módon szemlélhető, attól függően, hogy az Európai Unión belül vagy kívül vagyunk. Nagyrészt az Európai Parlament erőfeszítéseinek köszönhetően az Európai Unióban értékesített összes alap lényegében hasonló szabályok hatálya alá fog tartozni. Így elmondhatjuk, hogy többé-kevésbé egyenlő versenyfeltételek állnak fenn.

Mindazonáltal az átmeneti időszak alatt a nem uniós szervezetek a nemzeti befektetési szabályokat alkalmazhatják majd, míg az uniós alapok és alapkezelők az irányelv hatálya alá fognak tartozni, amely többnyire szigorúbb. Más a helyzet az Európai Unión kívüli piacok esetében: az európai alapok és kezelőik továbbra is az irányelv hatálya alá fognak tartozni, a harmadik országok alapjai viszont nem. Következésképpen sokkal nehezebb lesz európai termékeket forgalmazni a világ többi részében, mert kevésbé lesznek rugalmasak és többe fognak kerülni. Tudatában kell lennünk ennek az egyenlőtlenségnek, noha az ebben a konkrét esetben elkerülhetetlen volt.

Ami a letétkezelőket illeti, tekintettel arra, hogy számukra is további korlátozásokat szabunk meg, konkrétan új felelősségek formájában, a magasabb költségek szükségszerűen messzemenő ágazati változásokhoz fognak vezetni. Tisztelt elnök úr! Ezt nem azért mondom, hogy ellenvéleményemnek adjak hangot, inkább azt szeretném hangsúlyozni, hogy ez az új jogszabály nem jelent minden bajra gyógyírt. Végre kell hajtani, de problémák is adódnak majd belőle, és ezt fel kell ismernünk.

  Ivo Strejček (ECR). – (CS) A fedezeti alapok és a magántőke-alapok felbukkanása a pénzügyi piacok már a pénzügyi válság kitörése előtt is szigorú szabályozásának következménye volt. A pénzügyi intézmények ezeket az eszközöket a tőkepiaci szabályok megkerülésére használták. Tehát nem az alternatív befektetési alapok a válság fő okai, hanem a létező szabályozás sokfélesége, amit a mai még szigorúbb szabályozással megoldunk. A tőke képes rugalmasan reagálni, és nagyon mobilis. A kormányzati beavatkozás nem fogja megállítani, és ha a szabályozás túl szigorú, akkor rákényszeríti a pénzügyi szolgáltatások e szegmensét arra, hogy vagy elhagyja az Európai Uniót, vagy új, még mindig nem szabályozott formákat találjon. Magabiztosan kijelenthető, hogy az általunk megvitatott anyag lehet ugyan a múltra adott reakció, de nem csökkenti a jövőbeni válságok kockázatát. Mindazonáltal úgy vélem, hogy Gauzès úr és társai jó munkát végeztek.

  Alfredo Pallone (PPE). – (IT) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Először is magától értetődik, hogy köszönetet kell mondanom a tárgyalóknak, és különösen Gauzès úrnak, az árnyékelőadókkal együtt, az alternatívbefektetésialap-kezelőkről szóló irányelvvel kapcsolatban elért kiváló munkáért, amely biztosítja, hogy az alapok az Európai Unió egészében végre egységes szabálykészlet alapján működjenek.

Ezek az alapok felelnek az Európában befektetett eszközök jelentős mennyiségének kezeléséért, és jelentős befolyást gyakorolhatnak a piacokra. Hatásuk nagyrészt jótékony, de tevékenységeik hozzájárulhatnak a kockázat pénzügyi rendszer egészében való elosztásához is.

Az új közös intézkedések hozzájárulnak a mai 27 különböző nemzeti rendszer felváltásához és az egységes piac lehetőségeinek erősítéséhez. Az alternatív alapok tehát bejegyzésük helyétől függetlenül élvezhetik az európai útlevél előnyeit. Ezenfelül az egységes európai rendszer meg fogja akadályozni, hogy az alapok kihasználják a kedvezőbb szabályozási rendszert kínáló államok jogszabályait. A múltban ez a gyakorlat komoly spekulációs kockázattal járt az Európai Unió egésze számára. Egyetértek az úgynevezett vagyon-kimazsolázással és a fedezetlen eladás tilalmával kapcsolatos szabályok bevezetésével is – ez két olyan pont, amely hiányzott az Európai Bizottság eredeti javaslatából.

Végül, a versenytorzulások elkerülése érdekében alapvető, hogy az Európai Unióban működő harmadik országbeli alapok is megkapják az útlevelet, és tevékenységet folytathassanak, ha betartják ugyanazokat a feltételeket, amelyek az uniós alapokra is vonatkoznak.

  Theodor Dumitru Stolojan (PPE). – (RO) Először is szeretnék gratulálni az előadónak, Gauzès úrnak. Nem kerülhetett volna ma vitára ez az állásfoglalás-tervezet ennek az úriembernek és munkatársainak az ügyessége és kitartása nélkül, valamint a Bizottság és a Tanács részvétele nélkül. E jelentés mellett fogok szavazni, az általa annak révén nyújtott előny miatt, hogy a költségek, a befektetési politika és az alapoknál is felmerülő kockázatok szempontjából átláthatóvá teszi ezen alapok tevékenységét. Túlságosan is jól tudjuk, hogy átláthatóság nélkül nem beszélhetünk arról, hogy ezen alapok kezelői felelősséggel tartoznak.

Ezenfelül ezen alapok felügyeletének és ellenőrzésének bevezetésével biztosak lehetünk abban, hogy betömjük az egyik olyan rést, amelyek még mindig jelen vannak Európa pénzügyi felügyeleti struktúrájában, és ezzel közvetlenül reagálunk az európai polgárok jogos követeléseire, akiket nagyon keményen sújtott ez a világszerte bekövetkezett pénzügyi válság.

  Diogo Feio (PPE). – (PT) Szeretném azzal kezdeni, hogy gratulálok a biztos úrnak, a Tanács képviselőinek, az árnyékelőadóknak és különösen a Parlament előadójának. Nagyon is tisztában vagyok azzal, hogy mekkora energiát fektetett ebbe a témába, és hogy milyen nehézségeken ment keresztül, hogy lehetséges legyen a konszenzus elérése. Ezért Gauzès urat megilleti a gratuláció.

A tárgyra térve az ismertetett megoldás három fő szempontjára szeretnék rámutatni: először is, igyekszik a valós helyzetet leképezni, ami abból látható, hogy tendenciózusan lehetővé teszi az egymástól különböző kategóriák differenciált kezelését. Az alapok különböző összegűek, más-más sajátosságokkal rendelkeznek és különböző kockázatokkal járnak. Másodszor a pénzügyi stabilitásra való odafigyelés szempontját említem meg, ami a szavatoló tőke nagysága tekintetében megadott meghatározásból látható. A harmadik szempont a protekcionista trendek elleni küzdelemre való odafigyelés, amelyet fényesen demonstrál a harmadik országokkal kapcsolatos megállapodás. Röviden, ez átláthatóbb megoldás, amely a piacnak nagyobb biztonságot, a fogyasztónak pedig nagyobb védelmet kínál. Egy európaibb megoldásról van szó, egy olyan megoldásról, amely jobb a belső piacnak. A jobb szabályozás minden bizonnyal jobb piacot is jelent majd.

  Miroslav Mikolášik (PPE). – (SK) Szilárd meggyőződésem, hogy fontos egy módszeres keretet létrehozni az alternatív befektetési alapok nyomon követésére és felügyeletére. Ezen alapok szabályozása része a pénzügyi szektor tágabb szabályozásának, amelynek célja a pénzügyi válság megismétlődésének megelőzése.

Támogatom a benyújtott javaslatot, és szeretném hangsúlyozni, hogy ezzel nem a harmadik országbeli alternatív befektetési alapok Európai Unió országaiba való belépését kívánjuk korlátozni, hanem egységes feltételeket kívánunk megszabni, amelyeket nemcsak az alternatív befektetési alapoknak kell teljesíteniük, hanem azoknak a harmadik országoknak is, amelyekben azok székhelye található.

Mivel az információk közzététele és a felügyelet kulcselemek az irányelv céljainak teljesítésében, fontos tökéletes átláthatóságot bevezetni a felügyeleti szervek tekintetében. Szeretném azzal befejezni hozzászólásomat, hogy gratulálok Gauzes úrnak kiváló munkájához.

  Zigmantas Balčytis (S&D). – (LT) Köszönöm szépen, elnök úr! Először is szeretnék köszönetet mondani az Európai Bizottság képviselőinek és az előadóknak ezért a nagyon fontos dokumentumért. A pénzügyi és gazdasági válság rávilágított pénzügyi rendszerünk működésének hiányosságaira. Ma már folyik Európában azoknak a jogszabályoknak az elfogadása, amelyek uniós szinten szigorú rendszert hoznak létre, amely lehetővé fogja tenni a pénzügyi intézmények tevékenységeinek nyomon követését és értékelését, valamint szükség esetén a megfelelő ajánlások és intézkedések megtételét. Ami az alternatív alapokat illeti, a felügyeleti rendszernek ezekre is érvényesnek kell lennie. Ha nagyobb és jobb stabilitást kívánunk elérni a pénzügyi rendszerben, és növelni akarjuk a befektetők, vagyis polgáraink védelmét, akkor ezeknek az alapoknak a tevékenységeit is uniós szintű ellenőrzés és felügyelet alá kell vonni. Az összes e területen működő szereplőre azonos szabályoknak kell vonatkozniuk, és nem hagyhatunk kiskapukat az ellenőrizetlen tevékenységek számára. Tanulnunk kell a korábbi hibákból, és nem szabad újra elkövetnünk azokat. Úgy gondolom, hogy ezekből nemcsak Európa, hanem a világ összes országa tanul.

ELNÖKÖL: RODI KRATSA-TSAGAROPOULOU
alelnök

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL). – (PT) Egy nagyon fontos ügyről beszélünk, különösen azokra a problémákra gondolva, amelyek az alternatív befektetési alapok e típusával a pénzügyi szektorban előfordultak. Az igazság azonban az, hogy ezek a megoldások nem adnak választ az alapvető kérdésekre. A szabályok egyértelműen nem kielégítőek, és továbbra is fennállnak jelentős spekulációs kockázati tényezők, mint majd a jövőben látni fogjuk. A felügyeletről és a szabályozásról nem elég beszélni. Egy világos álláspontra lett volna szükség, amely véget vet a pénzügyi derivatíváknak és a fedezeti alapoknak, a teljes pénzügyi szektor és különösen a pénzügyi tranzakciók feletti hatékony nyilvános és politikai ellenőrzés biztosítása mellett, ideértve az adóparadicsomok globális szinten történő megszüntetését. Az Európai Uniónak jó példával kell elöljárnia.

  Seán Kelly (PPE). – (GA) Tisztelt elnök asszony! A többi felszólalóhoz hasonlóan én is szeretnék gratulálni Barnier biztos úrnak, a belga elnökségnek és Jean-Paul Gauzès úrnak az elvégzett jó munkához. Jean-Paul Gauzès már említett néhány példát erre a jó munkára.

– Elmondta, hogy 1170 módosításra, 200 megkérdezésre és fél tucat háromoldalú egyeztetésre került sor. Ez minden bizonnyal kemény munkát jelent, amely remélhetőleg meg fog térülni.

A II. Világháború után a vezetők – Schuman és mások – azt mondták, hogy ez soha nem következhet be újra. Most, 60 évvel később ugyanezt mondjuk a gazdasági válságból, valamint a felügyelet és szabályozás kudarcából adódóan. Szerencsére az új felügyeleti architektúra nagy lépést jelent majd, hogy gondoskodjon erről, és ma remélhetőleg az ABAK-okról szóló irányelvvel teljessé tesszük ezt a képet.

Van azonban egy kérdésem, mégpedig: meggyőződtek arról, hogy a piaci hozzáférés kölcsönössége, amelyről szó esett, valóban egyenlő feltételeket fog teremteni az Európai Unió számára?

  Elena Băsescu (PPE). – (RO) Szeretném azzal kezdeni, hogy köszönetet mondok Barnier úrnak és Gauzès úrnak a nemrégiben lezajlott tárgyalások során elért kiváló eredményekért. Az irányelv elfogadásának egyik haszna a rendszerszintű kockázat nyomon követése lesz. Ezt kifejezetten a nemzeti hatóságok és az Európai Rendszerkockázati Testület közötti együttműködés alapján fogják végezni. Az együttműködés egy másik fontos formája a nemzeti ügynökségek és az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság között fog megvalósulni. Ez utóbbi ajánlásokat tehet majd, és részt fog venni a nemzeti rendszerek ellenőrzésében.

Emellett azt gondolom, hogy fontos további rendelkezéseket is felvenni az alapkezelők által végzett tevékenységek átláthatóságával kapcsolatban. Ugyanakkor üdvözlöm az egyszerűbb szabályozási rendszer bevezetését a kkv-k vezetői számára az alternatív befektetési forrásokhoz való hozzáférés javítása érdekében.

  Othmar Karas (PPE). – (DE) Tisztelt elnök asszony! A fedezeti alapok szabályozása nem a válság következménye, hanem joghézagot tölt ki. Egy lépéssel tovább visz bennünket a pénzügyi termékek belső piacának európaivá válása felé. Miről is van szó? Minden alapot nyilvántartásba fogunk venni és engedélyezünk. 125 000 euró összegű minimális tőkekövetelményt fogunk megállapítani. A felügyeleti szerv az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság lesz. Átláthatósági elvünket alkalmazzák majd a befektetési stratégiára, a befektetési politikára, a fizetési módszerekre és a felelősségátruházásokra. Az egységes piac koncepcióját egy útlevél révén ültetik át a gyakorlatba. Nem kapnak uniós útlevelet az olyan alapok, amelyek befektetéseinek több mint 30%-a az EU-n kívül található. Azt a bónuszokra vonatkozó szabályozást, amelyet a banki vezetők tekintetében bevezettünk, a fedezeti alapok vezetőire is kiterjesztjük, hogy e téren is biztosítsuk a fenntarthatóságot és minimalizáljuk a kockázatot. Ez jó eredmény.

  Michel Barnier, a Bizottság tagja. – (FR) Köszönöm, elnök asszony. Gondolom, Reynders úr szintén köszönetet mond majd Önnek, amikor rá kerül a sor. Szeretném megköszönni a Parlamentnek hihetetlenül konstruktív hozzáállását e meglehetősen hosszadalmas tárgyalások során, amelyet a most záruló vita is bizonyít.

Klinz úr korábban „nagyobb átláthatóságról” beszélt. Mindig is úgy gondoltam, hogy az átláthatóság a felelősség egyik alapvető eleme a teljes pénzügyi szolgáltatási szektoron belül. Ez az oka annak, hogy pontosan ebben a szektorban közös munkánkkal átláthatóságot igyekszünk teremteni, azokra irányítva a spotlámpát, akik valószínűleg nincsenek hozzászokva a fényhez.

Andreasen asszonnyal ellentétben nem hinném, hogy ez az átláthatóság rontani fogja a pénzügyi ágazat versenyképességét. Szerintem éppen ellenkező hatása lesz. Még január 13-án kifejtettem Önöknek, hogy Európa vonzó a pénzügyi ágazat számára: ez az a terület, ahol versenyelőnyben vagyunk a világ többi régiójával szemben. A pénzügyi szektornak érdeke fűződik az egészségesebb, átláthatóbb és megbízhatóbb alapok fokozatos, egyenkénti megteremtéséhez – mert, hölgyeim és uraim, még nem végeztünk. Ezek az alapok pedig megítélésem szerint gyakran valamivel etikusabbak lesznek.

Mint Balz úr emlékeztetett bennünket, most első alkalommal vezettünk be európai szabályokat e kulcsfontosságú szektor számára. Ezek a szabályok létfontosságú szerepet fognak játszani egy sor ambiciózus célkitűzés elérésében és a valódi előrelépésben – ezzel a szóval jellemezte korábban Bullmann úr az e Parlament által a Tanáccsal és a Bizottsággal karöltve elvégzett munkát.

Az előrelépés a rendszerszintű kockázat felügyeletének javítását jelenti; nagyobb védelmet jelent a befektetők számára, mint arra Bowles asszony rámutatott. Jóval nagyobb átláthatóságot jelent a magántőke-befektetési ágazatban. Hökmark úr hangsúlyozta ennek az ágazatnak a fontosságát. Végül pedig az alternatív befektetési alapok valódi egységes piacának megteremtését jelenti az intézményi befektetők számára. Kamall úr megismételte aggodalmát, amelyben jómagam is osztozom, hogy nem szabadna semmilyen megkülönböztetést alkalmazni. A megkülönböztetés helyett most egy egyszerű követelményekből álló csomag áll rendelkezésünkre. Úgy gondolom, ez a helyes megoldás.

Mindazokat, akik nagyobb előrelépésben reménykedtek, szeretném emlékeztetni arra, hogy ez egy kompromisszum, egy dinamikus kompromisszum. Nem élünk tökéletes világban, mint arra épp az imént emlékeztetett bennünket Regner asszony. Ez így van. Talán jóval nagyobb előrelépést szerettünk volna tapasztalni, mint ami a kompromisszumos szövegben található, amelyről holnap fognak szavazni, mégis egy dinamikus kompromisszumról van szó, és a jogszabály a felülvizsgálati záradékokból következően az elkövetkező években tovább alakulhat. Giegold úrnak és Klute úrnak azt tudom mondani, hogy további viták lesznek, és vissza fogunk térni konkrétan a passzív értékesítés kérdésére és az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság (ESMA) szerepére. Ez utóbbi pontot az imént vetette fel Karas úr, míg Goebbels úr előzőleg helyesen emlékeztetett bennünket az ESMA fontosságára. Goebbels úr, Ön 72 konkrét hatáskört említett, amelyek 11 különböző kategóriába sorolhatók. Ez azt jelenti, hogy az ESMA tényleges hatáskörökkel fog rendelkezni, és ezt nagyrészt a Parlament erőfeszítéseinek köszönhetjük.

Ezért hadd mondjak Önök közül mindenkinek külön-külön is köszönetet. Korábban szinte az összes felszólaló, valamennyi képviselőcsoport részéről, még azok is, akik valószínűleg nem fognak e szöveg mellett szavazni, elismeréssel illette az előadót, Gauzès urat, elfogadó hozzáállásáért, szakértelméért és az általa kiépített jó kapcsolatokért. Nem hiszem, hogy lesz ideje szülői szabadságra menni, mert az elkövetkező hetekben rengeteg további munka vár elvégzésre. Mindazonáltal szeretnék köszönetet mondani a Bizottság egész csapatának, amelynek tagjai együtt dolgoztak velem, és ma este is itt vannak, és saját nevemben és az Európai Bizottság nevében egyaránt szeretnék csatlakozni az előadónak, Gauzès úrnak szóló köszönetnyilvánításokhoz és elismerésekhez, tisztelegve kiváló munkája előtt.

(Taps)

  Didier Reynders, a Tanács soros elnöke. – (FR) Tisztelt elnök asszony! Nem fogok mindent elismételni, amit Barnier úr az előbb már elmondott – korábban már volt alkalmam beszélni –, de szeretnék mindenkinek köszönetet mondani, aki a javasolt szöveg mellett emelt szót, és azoknak is, akik olyan észrevételeket tettek, amelyekből ugyancsak kitűnik, hogy ezt a szöveg valódi tartalmat hordoz, amely lehetővé fogja tenni számunkra, hogy európai szinten előrelépést érjünk el mindezeknek az alternatív befektetési alapoknak a szabályozásában.

Mint már említettem, ez az első valóban európai jogszabály e témában. Úgy gondolom, hogy el kell ismernünk, hogy az ESMA szerepének erősítése a helyes irányba tett lépés. Több felszólaló említette a passzív értékesítést is. Számos gyakorlati intézkedést hozunk ezzel az üggyel és a magántőke-alapokkal kapcsolatban, a minden eddiginél több információ és a minden eddiginél nagyobb átláthatóság iránti igény alapján, többek között azoknak a vállalkozásoknak a személyzetét illetően is, amelyekre időnként ezeknek az alapoknak a tevékenységei irányulnak.

Befejezésképpen két pontot szeretnék kiemelni. Először is, hallottam olyanokat, akik úgy érzik, hogy nem mentünk eléggé messzire, és másokat, akik szerint viszont egyáltalán nem kellett volna a szabályozás útjára lépnünk. Ez arra a jellemzően belga következtetésre indít engem, hogy valószínűleg jó kompromisszumot értünk el. Ha mindkét oldal bírálja a kompromisszumot, akkor intézkedéseink valószínűleg józan érvelésen alapulnak.

Bullmann úrnak csak annyit mondanék, hogy bizonyos előrelépést értünk el a felügyeleti struktúra terén. Most a pénzügyi befektetéseken dolgozunk, és a befektetési alapokat és a pénzügyi csoportokat is meg fogjuk vizsgálni.

Hadd gratuláljak ismét Gauzès úrnak! Korábban elmondtam neki, hogy megpróbálunk előrelépést elérni a hitelminősítő intézetekkel kapcsolatban is, és elmondhatom neki, hogy mind a belga elnökség, mind a Bizottság hajlandó felgyorsítani a derivatívákról folyó vitákat. Kétszer is ellenőriztem, és megerősíthetem, hogy a jelentés parlamenti bizottság általi elfogadását a jövő év márciusára tűzték ki.

Ha lehetségesnek bizonyul e dátum előbbre hozása, hajlandók vagyunk megpróbálni gyorsítani az ütemet. Kérem, tudassák velünk, ha ez megvalósíthatónak tűnik. Örömmel tölt el, hogy megállapodásra sikerült jutnunk egy ilyenfajta szövegről. Az elkövetkező hetekben azért fogunk dolgozni, hogy további szövegeket fogadjunk el. Még egyszer köszönöm. Annál is inkább szívből teszem ezt, Gauzès úr, mert a következő néhány napon tovább fogjuk folytatni a közös munkát.

(Taps)

  Jean-Paul Gauzès, előadó. – (FR) Tisztelt elnök asszony! Korábban a technikai részletekről beszéltem. Hadd használjam ki utolsó két percemet a jól megérdemelt köszönetnyilvánításra: először is köszönetet mondok minden képviselőtársamnak, aki ma felszólalt. Külön köszönet azoknak, akik elmondták, hogy támogatni fogják a szöveget, azoknak pedig, akik nem fognak mellette szavazni, azt mondhatom, hogy nem hinném, hogy valóban sértés lenne rám nézve, hogy Cameron úrral vesznek egy kalap alá.

Szeretnék köszönetet mondani a képviselőcsoportok árnyékelőadóinak: Goebbels úrnak, Bullmann úrnak, Canfin úrnak, Klute úrnak és Regner asszonynak, a Jogi Bizottság véleménye előadójának. Szerettem volna mindenkit név szerint megnevezni a hihetetlen támogatás elismeréseképpen, amelyet számomra az eljárás első szakasza alatt nyújtottak. Termékeny közös munkát tudtunk végezni, amelynek keretében mindenki előadta saját szempontjait, és ezért szeretnék nekik köszönetet mondani. Örülök, hogy a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport és az Európai Konzervatívok és Reformerek is csatlakoztak hozzánk most a kompromisszum elérése után, és így örülök, hogy Klinz úr és Kamall úr velem együtt aláírták a módosítást, amely az eredeti jelentés helyébe lép.

Külön köszönet illeti Barnier urat az ügyben való jelentős részvételéért: tudja, hogy mennyire nagyra tartom őt. Tudom, hogy tudja, hogy a Parlament támaszkodik rá, és támogatni fogja ezeknek az építőelemeknek a megvalósításában, amelyek annyira fontosak számára és számunkra is. Tudom, hogy szokatlan, de Ugo Bassinak is szeretnék köszönetet mondani, akivel nagyon termékeny munkakapcsolatban voltam ez idő alatt, és így a szöveg a Bizottságon belül végzett munka eredménye is.

Ami Önt illeti, miniszter úr, az előbb az volt a benyomásom, hogy befektetésnek szánta, amikor köszönetnyilvánítása közben azt kérdezte, hogy továbbra is teszünk-e majd előrelépéseket. Nos, hadd kezdjem azzal, hogy köszönetet mondok Önnek, mert Ön nélkül soha nem értünk volna el semmit a tagállamok oldaláról. Ez őszinte köszönetnyilvánítás, nem pusztán udvarias gesztus – meggyőződésem, hogy az Ön személyes elkötelezettsége kulcsszerepet játszott a Tanácsban elért előrehaladásban és abban, hogy megállapodás született. Önnek sikerült arról is gondoskodnia, hogy az összes fő képviselőcsoport azonosulni tudjon a szöveg egyes részeivel, és sikerült megszereznie a többséget, amelyet az irányelv számára mindketten kívántunk.

Köszönöm baloldali képviselőtársaink közreműködését is, akiknek a támogatása nélkül az irányelv nem lenne annyira hiteles, mint amennyire – bízom benne – holnap a nagyon széles körű szavazás után lesz. Mint Ön rámutatott, ez létfontosságú volt a felügyelethez, és létfontosságú volt ehhez az irányelvhez is. Nagyon hálás vagyok az Ön csapatainak is, miniszter úr; kérem, adja át köszönetemet. A viták egy része meglehetősen élénk volt, de – noha jelenleg Normandiában élek –, délről származom, és déli temperamentumom időnként felülkerekedik a kiegyensúlyozottabb normann hozzáálláson.

Én is el akartam mondani a miniszter úrnak, az ECOFIN Tanács hivatalban lévő elnökének, hogy tényleg remélem, hogy a hitelminősítő intézetekkel kapcsolatos munkánkat az év vége előtt be fogjuk fejezni. Részünkről a bizottsági szavazásra november 22-én kerül sor, a strasbourgi szavazásra decemberben, utána pedig, ha a Tanács kész, mi is készek leszünk.

(Taps)

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra holnap kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Dominique Baudis (PPE), írásban. – (FR) A pénzügyi válság, amelyen a világ keresztül ment, bizonyította, hogy a nemzetközi pénzügyi cseréket minimumszabályok hatálya alá kell vonni. Miután az Európai Parlament szeptemberben kijelentette, hogy eltökélt szándéka, hogy felügyelje a piacokat, ma, november 11-én egy újabb határozott üzenetet küldött a világ többi részének. Mostantól az Európába belépő alternatív befektetési alapokat (fedezeti alapok) Európa szigorúbban fogja ellenőrizni és szabályozni. Sőt mi több, ezeket be kell majd jelenteni a hatóságoknak, és az Európai Unión belül kell kezelni. Ezen források szabályozásának hiánya sok csődöt, tőzsdekrachot és szociális válságot eredményezett. Hamarosan Franciaország veszi át egy évre a G20 elnökségét. Fő prioritása a nemzetközi pénzügyi rendszer megreformálása lesz. Európa ezzel a szavazással utat mutat.

  Sebastian Valentin Bodu (PPE), írásban. – (RO) Ez a befektetésialap-kezelőkről szóló jelentés mind az Európai Parlament különböző képviselőcsoportjai, mind a Parlament és a Tanács között rengeteg vitát váltott ki. Fenntartom azt az álláspontomat, amelyet a Jogi Bizottságban történt szavazás előtti viták során is kinyilvánítottam, hogy a Bizottság javaslata komoly hiba, és a befektetési alapok (magántőke- és fedezeti alapok) szerepére vonatkozó ismeretek égbekiáltó hiányáról tanúskodik, valamint azt mutatja, hogy összetévesztik egymással a bankokat mint a pénzügyi válság kiváltásáért felelős intézményeket, ezeket a zártvégű befektetési alapokat és a nyíltvégű befektetési alapokat (kölcsönös alapok).

A jó szándékú elvek mögött, amelyeket képviselőtársaim, akik nincsenek tisztában a pénzügyi irányítás és a makrogazdaság jelentésével, sajnálatos módon elfogadtak, rejtett szabályok húzódnak meg, amelyeknek semmi közük egy új válság megelőzéséhez, viszont valójában nem tesznek majd mást, mint indokolatlan és abszurd módon növelni fogják az alternatív befektetési alapok működtetésének költségeit, ami a kevesebb tőkében, a kisebb hozamokban és a kevesebb befektetésben fog tükröződni. Őszintén bevallom, hogy teljesen megdöbbent, hogy ilyen úthengerszerű megközelítés érvényesül az EU-ban, amely az 1950-es évekre emlékeztet, amikor Kelet-Európában magasztos jelszavakkal tönkretették az intézményeket.

  George Sabin Cutaş (S&D), írásban. – (RO) A gazdasági és pénzügyi válság felhívta a figyelmünket arra, hogy szorosabb ellenőrzést kell gyakorolnunk a gazdasági szereplők felett, akik túlzott kockázatoknak tették ki magukat, ami a globális pénzügyi rendszer felborulását okozta. Az Európai Központi Bank elemzése szerint az alternatív befektetési alapok kezelői által kezelt üzletág hozzávetőlegesen 700 milliárd eurós eszközállományt jelent az Európai Unióban, amely jelentős szerepet játszik ez utóbbi gazdaságának finanszírozásában.

Ebből adódóan üdvözlöm a Bizottság ezen alapok engedélyezésére és felügyeletére, valamint egy európai útlevél e területen történő bevezetésére vonatkozó javaslatát. Az alternatívbefektetésialap-kezelők európai belső piacának megteremtése segíteni fog a rendszerszintű kockázat korlátozásában és a befektetők jobb védelmének biztosításában, összhangban az új európai gazdasági felügyeleti struktúrával. A Bizottságnak ugyanakkor jó időben elő kell majd terjesztenie az e harmonizációs folyamatból származó eredmények értékelését, annak biztosítása érdekében, hogy ez ne idézzen elő versenytorzulást.

  Proinsias De Rossa (S&D), írásban. – Támogatom ezt a fedezeti alapokat és magántőke-alapokat szabályozó jogszabályt. Jóllehet sok még a további tennivaló a területen, ez fontos lépés az alternatívbefektetésialap-kezelők tevékenységeinek jobb szabályozása felé, ami még a 2008-as pénzügyi válság súlyos csapása után is ellenkezést váltott ki, különösen Charlie McCreevy, az akkoriban hivatalban lévő belső piacért felelős biztos részéről. Miután az új európai felügyeleti hatóság teljes mértékben működőképessé vált, az alapkezelők csak akkor forgalmazhatják termékeiket az Európai Unióban, ha európai útlevéllel rendelkeznek, amely tanúsítja az ezen irányelvnek való teljes körű megfelelést. A szigorú letétkezelői felelősség biztosítani fogja, hogy a befektetők mindig követelhessenek kártérítést, és tájékoztatást kapjanak a felelősség lehetséges átruházásának okairól. Kritikus jelentőségű új cikkek, amelyekhez ragaszkodtunk, és amelyek a Tanács részéről ellenállásba ütköztek, a vagyon-kimazsolázás elleni rendelkezések. A munkavállalók védelmet kapnak azokkal a ragadozó alapokkal szemben, amelyek a rövid távú haszonszerzés érdekében életképes vállalatokat kívánnak tönkretenni. A felvásárlást követő első két évben korlátozzák a befektetőknek történő kifizetéseket és a tőke csökkentését, és a munkavállalók hozzá fognak férni a vállalataikat érintő tervekre vonatkozó információkhoz.

  Jiří Havel (S&D), írásban. – (CS) Az alternatív alapok, mint például a fedezeti alapok vagy magántőke-alapok intézkedéseikkel valószínűleg szerepet játszottak a folyamatban lévő globális válságban, és szabályozásuk kérdéséről jelenleg nemcsak az EU-ban, hanem az USA-ban is folyik a vita. A jelenlegi jelentés kapcsolódik a 2008-as Rasmussen- és Lehne-jelentésekhez, és az alternatívbefektetésialap-kezelőkről szóló irányelvre irányuló javaslattal foglalkozik. A jelentés összefoglalóan elemzi az alternatív alapok problémáját, és tartalmazza a következő legfontosabb pontok leírását: az alternatív alapok kezelői tevékenységének szabályozása, beleértve az egységes európai útlevél megteremtését; az alternatívalap-kezelők független vagyonértékelő kinevezésére vonatkozó kötelezettsége minden egyes általuk kezelt alternatív alap számára; az alternatív alapok átláthatóságának növelésére és a piaci fegyelemre vonatkozó követelmény, valamint a fedezetlen eladás szabályozása. Az irányelv azt is lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy megengedjék az alapkezelőknek, hogy nem szakmai befektetőknek is felkínáljanak alternatív alapokat. Másrészről kifogások is felmerülnek a javasolt szabályozással kapcsolatban, így például a Larosière-jelentés, a Turner-féle felülvizsgálat és az Alternative Investment Management Association reakciója. Ennek az irányelvnek az elfogadása e terület jelenlegi cseh szabályozásának magas szintje miatt nem jár majd jelentős változásokkal a csehországi alternatív alapok számára. Összességében úgy vélem, hogy a képviselőtársam, Gauzès úr által benyújtott jelentés tartalmazza a probléma pontos elemzését, valamint az alternatív alapokra vonatkozó ajánlásokat, és ezért ajánlom annak a javasolt formában való jóváhagyását.

  Sirpa Pietikäinen (PPE), írásban. – (FI) Hölgyeim és uraim! Először is szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Gauzès úrnak, az ezen összetett, technikai jellegű és ellentmondásos jelentéssel kapcsolatban végzett kiváló munkájáért. A Bizottság alternatívbefektetésialap-kezelőkre vonatkozó javaslata megjelenésekor szenvedélyt, bírálatokat és dicséretet váltott ki különféle helyeken. Kemény bírálatok érték, azért is, mert titokban készítették elő. Jómagam azt tartottam a legnagyobb gyengéjének, hogy egyazon irányelvben egybemosott két termékcsoportot – amelyek jellegüket és ezért kockázataikat tekintve is különböznek egymástól. Ezek a magántőke-alapok és a fedezeti alapok. Az egyik a gyors megtérülésre összpontosít, míg a másik esetében a befektetés hosszabb idő alatt jár le. A kockázatok kifejezetten az elsőhöz társulnak. A parlamenti és tanácsi irányelvről folytatott vita egy kompromisszumot eredményezett – ez nem tökéletes, de mindazonáltal elfogadható. Az alternatívbefektetésialap-kezelőkről szóló irányelv a pénzügyi szabályozás és felügyelet új rendszerének fontos részét képezi. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a pénzügyi felügyeletet azt követően is tovább kell javítani, hogy elfogadtuk ezt az irányelvet.

  Marianne Thyssen (PPE), írásban. – (NL) Az EU a holnapi szavazással megvalósítja a gyakorlatban a londoni G20-csúcstalálkozón született megállapodást. A pénzügyi felügyeletre vonatkozó megállapodásból következően az Európai Parlament és a belga elnökség bebizonyították, hogy komolyan gondolják a pénzügyi rendszer megreformálását. Az elért megállapodás kiegyensúlyozott annyiban, hogy választ ad három aggodalomra: a rendszerszintű kockázat határok közé szorítására, a befektetők védelmére és az egyenlő versenyfeltételek garantálására. Az is fontos, hogy az EU nem zárja el piacait a nem uniós tőke elől, amely előfeltétele annak, hogy európai gazdaságunk lélegzethez jusson. Az új harmonizált szabályok biztosítani fogják az átláthatóságot, a jogbiztonságot és a megerősített belső piacot.

Az európai útlevél konkrétan fel fogja hatalmazni az alapkezelőket, hogy az egész Európai Unióban működjenek, anélkül hogy külön-külön az egyes tagállamokban nyilvántartásba kellene vetetniük magukat. Azt is szeretném hangsúlyozni, hogy elégedett vagyok a magántőke-alapokat illetően talált megoldással. A kis alapok kezelőire vonatkozó könnyített rendszer elő fogja mozdítani új vállalatok – gyakran kkv-k – létrehozását és finanszírozását innovatív szektorokban. Ezért meggyőződéssel támogatnunk kell a politikai megállapodást, amely 14 hónapnyi tárgyalás után megszületett.

17. Az egységes piacról szóló jogszabály (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont a Bizottság egységes piaci intézkedéscsomagról szóló nyilatkozata.

  Michel Barnier, a Bizottság tagja. – (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Örömmel tárom e Ház tagjai elé hivatalosan is az egységes piaci intézkedéscsomagról szóló közleményt, amelyet a Bizottság október 27-én fogadott el, és örömmel várom annak Önökkel való megvitatását. Vitánkat valójában már tegnap megkezdtük Harbour úr és Grech úr kezdeményezésére másutt ugyan, de jó néhány száz, európai, nemzeti és regionális szinten tevékenykedő politikai, gazdasági és szociális érdekelttel.

Fontos dokumentum ez. Fontos, hölgyeim és uraim, mert úgy véljük, hogy Európát sok oldalról kérik számon. A külvilágnak kérdései vannak a válságok okairól. Hihetetlenül kemény pénzügyi válságot tapasztaltunk az elmúlt két évben, annak gazdasági, szociális és emberi utóhatásai pedig még mindig érződnek minden országunkban. Itt van a gazdasági válság – általánosságban, aztán más olyan válságok is – mint amilyen például az élelmiszerválság –, amelyeket annak ellenére nem hagyhatunk figyelmen kívül, hogy kevesebb szó esik róluk. Megközelítőleg egymilliárd embert fenyeget az éhenhalás vagy a vízhiány okozta halál veszélye. Ott van aztán a környezeti válság, amely valószínűleg a legrosszabb.

Meg kell válaszolnunk ezeket a kérdéseket, de e kívülről érkező kérdések mellett vannak belső kérdések is, amelyek közül a legfontosabb kétségtelenül az, amelyet az európai polgárok tesznek fel, akik nem értik, akik gyakran aggódnak, és olykor dühösek, akiket nem sikerült még meggyőzni, és akik ezen óriási egységes piaccal kapcsolatban tesznek fel kérdéseket, amely a sarokkövet képezi és képezte az Európai Szén- és Acélközösség 1950-es kezdete óta – ez a hatalmas európai piac, amelyet oly türelmesen építgetünk együtt.

A polgáraink, a kis- és középvállalkozások által feltett kérdés a következő: mit is tud kínálni nekünk ez az egységes piac? Mit tesz értünk Európa? Kedvező választ kell adnunk erre a kérdésre, amit nem mindig teszünk meg.

Erre a következtetésre jutott Mario Monti a Barroso elnök úr megbízásából készült jelentésben, amely jelentésről számos alkalommal vitatkoztak itt Önök és amely jelentés számos hasznos megállapítást tartalmaz. Mario Monti például kijelenti, hogy az egységes piacra egyre nagyobb szükség van és az mégis egyre népszerűtlenebbé válik. Hölgyeim és uraim, saját megbízatással rendelkező politikusok vagyunk, és amikor ilyesfajta következtetéseket hallunk, annak biztosítására kell törekednünk, hogy ami szükséges, az népszerűvé váljon, és – mindenesetre – hogy támogatásra és jobb megértésre tegyen szert.

Ezért van az, hogy mindezen válságok és kérdések ismeretében, valamint megbízatásunknak megfelelően, gyakorlati nyomon követést kívántunk összeállítani Mario Monti ténymegállapításait illetően, és valójában azon következetes ténymegállapításokat illetően, amelyekkel ez a Parlament – Grech úr vezetése mellett, akinek egyúttal köszönetemet is kifejezem – a hatalmas egységes piac tökéletlen, hiányos és olykor csalódást okozó működésével kapcsolatban előállt.

Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a ma Önök elé tárt dokumentum ennélfogva eredeti. Nem olyasvalami, amit elfogadhatnak vagy elvethetnek. Jogalkotási javaslat helyett inkább cselekvési tervet tartalmaz, olyan cselekvési tervet, amely jelenleg 50 olyan javaslatból áll, amelyet megvitatásra terjesztünk elő, és amelyek mindegyike az egységes piac működési módjának javítását célozza a kis- és középvállalkozások, a növekedés és a polgárok javára. Ez a piac a növekedés és a társadalmi fejlődés előmozdításának motorja – és nem fordítva, amint azt már oly sokszor elmondtam.

Épp most vitattuk meg a fedezeti alapokról és magántőkéről szóló irányelvet. Hadd mondjam el, hogy igen egyértelmű stratégiám van, amelyet öt évig makacsul szándékozok követni. Amint azt január 13-án Önöknek kifejtettem, azt akarjuk és fogjuk biztosítani, hogy a létfontosságú pénzügyi szolgáltatások és a pénzügyi piacok ismét a reálgazdaságot szolgálják, és nem pedig fordítva! Ennek során biztosítani fogjuk, hogy a reálgazdaság és az annak alapjául szolgáló egységes piac a növekedést és a társadalmi fejlődést szolgálja.

A 2020-as stratégiával összhangban lévő növekedési stratégiánk célja az egységes piac megfelelőbb működésének biztosítása. Ezt a piacot olyan platformnak kell tekinteni, amelyen az európai gazdaság alapul. Meggyőződésünk, hogy ha ez a platform a mainál jobb működésre bírható – ami a cselekvési terv célja –, akkor minden, ami arra épül – magán és állami kezdeményezések, helyi, regionális, nemzeti és európai kezdeményezések, a szövetségek, valamint a piacon belüli más testületek összességének tevékenységei –, szintén jobban fog működni.

Azzal akarjuk megválaszolni ezeket a kérdéseket és kihívásokat, hogy a vállalkozásokkal együtt dolgozunk az erős, fenntartható és igazságos növekedéshez való visszatérésen. Számos, kifejezetten az innovációra és a kis- és középvállalkozásokra összpontosító intézkedést javaslunk.

Az egységes piaci intézkedéscsomag tartalmazza a szabadalom rendkívül lényeges kérdését, amit épp most vitatunk meg – ezért vannak bonyodalmak a programommal, elnök asszony, a versenytanácsban a belga elnökség alatt. Általánosságban az egész szabályozási és adókörnyezetet rugalmasabbá kívánjuk tenni a vállalkozások számára, és meg kívánjuk könnyíteni a befektetéseik támogatásához szükséges finanszírozáshoz való hozzáférést.

Végül, az európai versenyképesség fellendítését illetően: a viszonosság és a kölcsönös előnyök szellemében kívánjuk megerősíteni külső stratégiánkat.

Annak biztosítása érdekében, hogy az európai polgárok álljanak az egységes piac középpontjában, a Bizottság be akarja bizonyítani, hogy a piac nem képezi az általános érdekű szolgáltatások és a nagyobb infrastruktúrák fejlődésének akadályát. Olyan közleményt fogunk kidolgozni, amelyet kétségtelenül támogatnak, fokoznak és javítanak majd a parlamenti felszólalások, ez pedig: az általános érdekű szolgáltatásokról és állami szolgáltatásokról szóló közlemény. Egyértelművé kívánjuk tenni, hogy az egységes piac megőrzi az Alapjogi Chartában szereplő szociális jogokat, hogy új fejlődési lehetőségeket tud kínálni azoknak a társadalmi szempontból innovatív vállalkozásoknak, amelyek az európai munkavállalókat és fogyasztókat egyaránt szolgálják.

Ezzel pedig elérkeztünk az egységes piaci intézkedéscsomag harmadik fejezetéhez. Ennek az átfogó megközelítésnek csak akkor van értelme, ha az – a vállalkozásainkkal és polgártársainkkal folytatott fokozott párbeszéden és partnerségen keresztül, de ugyanakkor az európai intézmények, tagállamok, regionális és helyi hatóságok közötti, jobb szociális párbeszéd révén – a javított kormányzásban kap helyet. Az együttesen elvégzett munkánk egésze során meggyőződésünk, hogy a versenyképesség kihívásával, az európai polgárok által elvárt növekedés véghezvitelének kihívásával való megbirkózáshoz minden egyes polgár és minden egyes vállalkozás segítségére szükség van. Minden egyes közösség segítségére van szükség.

Ez a célja tehát a négy hónapig tartó európai nyilvános vitának, amelyet Önökkel együtt kívánunk elindítani. Sok biztos – 13 – dolgozott az egységes piaci intézkedéscsomagon – amit köszönök nekik –, amely intézkedéscsomagot a Bizottság hosszas, házon belüli viták után hagyott jóvá. Ez a kérdés legfőbb prioritásaink közé tartozik, és erről az 50 javaslatról vitatkozunk most. Nagyon oda fogunk figyelni arra, hogy a különböző intézményeknek és különféle partnereinknek mi mondanivalója van, a konzultációk végeztével pedig – valószínűleg februárban – véglegesíteni fogjuk a kötelezettségvállalások azon listáját, amelyek vonatkozásában a megfelelő biztosok vállalni fogják javaslatok legfeljebb két éven belül történő kidolgozását. Ennek eredményeként 2012-ben – amikor is az egységes piac 20. évfordulóját, a Jacques Delors által tett kötelezettségvállalásoktól és javaslatoktól számított 20 év elteltét fogjuk ünnepelni – az évfordulót nem nosztalgikus és melankolikus hangnem fogja jellemezni – jelenleg nincs is helye nosztalgiának –, hanem az proaktív és dinamikus alkalommal fog szolgálni.

Ezért is végezzük el ma a kezdőrúgást, amint azt tegnap is tettük. Kollégáim és jómagam négy hónapon keresztül kéznél leszünk arra, hogy koordináljuk azt az európai nyilvános vitát, amely ma vette kezdetét az Európai Parlamentben. Arra fogunk törekedni, hogy konstruktív és igen figyelmes szerepet játsszunk ebben.

  Andreas Schwab, a PPE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Ezen a héten, az úgynevezett egységes piaci fórum keretében megvitattuk az Európai Bizottság azon javaslatát, amelynek célja, hogy igen versenyképes szociális piacgazdaságot eredményezzen Európában. Mindhárom fogalom – versenyképesség, szociál- és piacgazdaság – fontos számunkra e tekintetben, és kifejezetten üdvözöljük azt, hogy a belső piacért felelős biztos, Michel Barnier sikerrel élesztette újra azt a horizontális – vagy ahogyan azt Grech úr jelentésében jellemezte: holisztikus – megközelítést, amelyet az egységes piac vonatkozásában akartunk. Véleményünk szerint ez hatalmas lépés, ugyanakkor azonban úgy véljük, hogy további kisebb lépésekre is szükség van ahhoz, hogy valóban teljessé váljon e jogalkotási projekt horizontális megközelítése. És itt lép be az Európai Parlament.

Az Európai Parlament részvétele csak akkor lesz sikeres, ha olyan helyzetbe kerülünk, hogy leküzdhessük azokat a technikai, intézményi és politikai különbségeket, amelyekkel egy ilyesfajta jogalkotási projekt jár, mivel csak ekkor leszünk képesek teljes mértékben kiaknázni az e javaslatban rejlő jogalkotási potenciált. Ezt akarjuk tenni!

Biztos vagyok abban, hogy a polgárok és az érdekeltek részvételével zajló nyilvános meghallgatás segíthet mindenkit bevonni ebbe a jogalkotási javaslatba, segíthet továbbá abban, hogy azt az érzetet keltse bennük, hogy képesek szerephez jutni annak eldöntésében, hogy mi lesz végső soron ebből a jogalkotási javaslatból. Barnier biztos úr, a Parlament kiveszi a részét e cél eléréséből. Felül akarjuk vizsgálni az 50 javaslatból álló programot, prioritásokat akarunk meghatározni és segíteni akarunk annak biztosításában, hogy az Európai Parlament valamennyi bizottságának részvételére sor kerüljön, valamint hogy elérjük azt az intézményes konszenzust, amit egy ilyen intézkedéscsomag megkíván.

Végül pedig, hölgyeim és uraim, sikerülnie kell biztosítanunk azt, hogy mindenkinek meglegyen a saját helye az egységes piacon, és hogy mindannyian képesek legyünk arra, hogy közösen részesüljünk az egységes piacon belüli együttműködés előnyeiből. Ezt 2012-ig – az egységes piac 20. évfordulójáig – bizonyítani akarjuk, és keményen fogunk dolgozni ennek eléréséért.

  Evelyne Gebhardt, az S&D képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, köszönöm Barnier biztos úr munkáját. Nem volt könnyű dolga, és magáévá tett néhány olyan dolgot, amit Monti professzor mondott jelentésében, és amit Grech úr dolgozott ki az Európai Parlament számára. Ebből láthatunk valamit ott is, és láthatjuk a holisztikus megközelítés alkalmazására való törekvést is, amely nem úgy sikerült, mint mi gondoltuk, de legalább a helyes irányba halad. Az is nagyon fontos, hogy teljesen egyértelművé tette, hogy kísérletet fog tenni arra, hogy valóra váltsa a polgárok szociális jogait, amelyeknek természetesen az Európai Unió jogalkotásának középpontjában kell állnia. Képviselőcsoportom nevében azonban meg kell mondanom, hogy úgy érezzük, hogy a szövegben néhány dolog túl homályos, túl egyszerű, illetve túl jelentéktelen, vagy egészében hiányzik abból, hiszen az egyik alapvető követelésünk – amellyel Ön is egyetértett – az volt, hogy az európai politika minden lényeges területe foglaljon magában egy szociális záradékot. Nem találjuk ezt a szociális záradékot! Nekünk még egy, a szociális hatásvizsgálat elvégzésére irányuló kötelezettségvállalás is elég lenne. Egy szociális záradék azonban jóval több annál, mint ami a szövegben fellelhető. Arra fogunk törekedni, hogy segítsünk Önnek, hogy ezen előrelépést tegyünk a téren megfelelő irányba, mert ez nagyon fontos nekünk.

Van egy másik dolog is, amelyet igencsak problémásnak tartok, és ami szintén igen fontos volt képviselőcsoportunk számára. Kollektív jogorvoslatra szólítunk fel! Kollektív jogorvoslatot akarunk a polgárok számára, hogy valóban képesek legyenek fogyasztóvédelmi jogaik érvényesítésére. Ön az Európai Bizottság nevében bejelentette, hogy még több tanulmányt fognak folytatni. Ezen a területen már három éve folytatnak tanulmányokat. Szerintem itt az ideje, hogy továbblépjünk, és hogy tényleg már jogalkotási javaslatot kapjunk Öntől, ne csak újabb javaslatot egy még elvégzendő tanulmányra, hogy lássunk, hogy miként léphetünk előre innen.

Mint látja, van néhány dolog, amivel elégedettek vagyunk, de vannak olyanok is, amelyeknek nem örülünk annyira, és Önnel, a Tanáccsal és más képviselőcsoportbeli képviselőtársainkkal keményen fogunk dolgozni annak biztosításán, hogy végül valóban jó szöveghez jussunk.

  Jürgen Creutzmann, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, Barnier biztos úr, hölgyeim és uraim! A gazdasági hatalom tekintetében a világ legnagyobb egységes piaca a globalizáció korában kulcsfontosságú helyzeti előnnyé alakult az Európai Unió számára. Ezért olyan fontos kifogásolni a protekcionista tendenciákat és még tovább bővíteni az egységes piacot. A túlságosan eladósodott nemzeti költségvetések tekintetében Európa semmi mást nem tehet, mint hogy strukturális reformokkal erősíti meg gazdaságát. 1992-ben történt létrehozása óta az egységes piac már 1,85%-os növekedést generált. A bejelentett intézkedések végrehajtásával a cél további 2-4%-os növekedés elérése.

A Bizottság egységes piacra irányuló kezdeményezésekre vonatkozó 50 javaslatát három kategóriába sorolhatjuk: először is az egységes piacot mindenképpen a vállalkozások és a polgárok javára fokozó számos konkrét javaslatra. Ezek közé tartozik többek között a teljes mértékben működőképes belső energiapiac megteremtése, amely – Európa mint gazdasági és ipari központ számára – különös jelentőséggel bír. Ott van aztán az Európai Unión belüli mobilitás megkönnyítésére szolgáló európai szakmai kártya és az európai képesítési útlevél, amely egyre fontosabb lesz a jövőben az európai versenyképesség globalizált világban való fenntartása és az elektronikus kereskedelem megerősítése érdekében a szerzői jogok jobb kezelése, valamint – az új munkahelyek megteremtése céljából – a szolgáltatási irányelv hatékony végrehajtására vonatkozó új iránymutatások révén.

Másodsorban azonban számos olyan javaslat van, amelyek megfogalmazása túl homályos ahhoz, hogy azokat máris értékelhessük. Ezért még mindig meg kell várnunk a Bizottság konkrét javaslatait. Itt többek között a közbeszerzésre vonatkozó uniós szabályok felülvizsgálatára, az általános érdekű szolgáltatásokra vonatkozó intézkedésekre, és – Gebhardt asszony – a kollektív jogorvoslatra irányuló európai megközelítéssel kapcsolatos megfontolásokra gondolok. Nem tudom, hogy ugyanabba a téves irányba kell-e elindulnunk, mint az Egyesült Államok.

Harmadsorban, a közlemény olyan javaslatokat is tartalmaz, amelyek – véleményem szerint – az egységes piac megerősítését illetően éppen az ellenkező irányba hatnak, mivel további bürokráciával terhelik a vállalkozásokat. Ezeket a javaslatokat tehát meg kell vitatnunk és erre készen is állunk!

  Emilie Turunen, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! Olyasvalamit tárgyalunk ma este, amiről úgy vélem, hogy a következő évek során az EU legfontosabb intézkedéscsomagja lesz. Az egységes piac reformjának keretében nyílik valódi alkalmunk arra, hogy Európát szociálisabb és fenntarthatóbb Unióvá alakítsuk, a kérdés tehát a következő: ez a közlemény vajon egy zöldebb és szociálisan igazságosabb belső piac irányába képes-e mutatni?

Véleményem szerint azért itt még nem tartunk. Hadd mondjak két példát: először is a 29. javaslat. Ezen a ponton meg kell Öntől kérdeznem, Barnier úr, hol van a garancia a sztrájkhoz való joghoz? Hol van arra a garancia, hogy az alapvető szociális jogokat nem fogják felborítani a piaci szabadságok? Jól tudom, hogy a Bizottságon belül eltérnek az álláspontok e kérdést illetően, és ezért nagyon egyenesen szeretném feltenni Önnek a kérdést: igaz az, hogy – többek között – a dán, a svéd, a német és a brit biztosok szembeszálltak a szociális záradék bevezetésére irányuló javaslatával? Ha ez így van, biztos úr, úgy tudnia kell, hogy élvezi e Ház támogatását, mert az ilyen garanciák elérése volna az igazi megegyezés.

A másik példa valami olyanra, amit javításra szorul, az a 19. javaslat, a közös konszolidált társasági adóalap bevezetése. Mi, zöldek már régóta kérjük ezt, tehát örülnünk kellene. A probléma azonban a szöveg olvasásakor merül fel. Abban az áll, hogy a közös konszolidált társasági adóalapnak a vállalkozások széttöredezettségének felszámolására kell irányulnia. Figyeljen ide! Szerintem az európai társasági adókkal nem a széttöredezettség a legnagyobb probléma, hanem az egészségtelen és folyamatos lefelé irányuló verseny a tagállamok körében. Ez már 15 éve tart. Nem csoda, hogy most problémáink akadnak jólétünk finanszírozása körül.

Véleményem szerint a közös konszolidált társasági adóalapnak arra kellene irányulnia, hogy véget vessen Európában az egészségtelen versenynek. Ez a valódi probléma! Emellett úgy vélem, hogy tovább kell mennünk a javaslatban a belső piac „kizöldítése” irányába, például a környezetbarát közbeszerzés alkalmazásával. Szerintem itt sokkal többet is elérhetnünk! Így hát, Barnier úr, szerintem van mit tennünk. Alig várom mindezt, és köszönöm, hogy felkért bennünket arra, hogy vegyünk részt ebben a széles körű vitában. Nagyra értékeljük!

  Malcolm Harbour, az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! Szerintem fontos tükrözni azt, hogy az egységes piac megvalósítására – vagyis a megvalósítás irányába tett lépéseinkre, erre a véleményem szerint soha be nem fejeződő feladatra – irányuló, nagyra törő program meglétének elgondolása nem szerepelt az EU 2020 stratégiában. Nem szerepelt továbbá az Ön programjában sem, amikor itt járt a tavalyi meghallgatásán. Véleményem szerint ez tükrözi az egységes piac megvalósításának szükségessége, valamint profiljának fokozása mögött meghúzódó politikai lendületet, amely utóbbit Barroso elnök azon döntése generált, hogy felkérte Mario Montit, hogy vizsgálja azt meg, és felkérje a Louis Grech vezette bizottságunkat, hogy azzal egyidejűleg szintén vizsgálja azt meg.

Tényleg nagyon örülünk, hogy megragadta a kezdeményezést arra, hogy ezt előrébb lendítse. Most ízelítőt kaphatott néhány jövőbeli vitából. Úgy vélem, ezen úgy kellene elgondolkodnunk mint az arra alkalmas lehetőségen, hogy azzal foglalkozzunk, amire Európának oly rendkívül nagy szüksége van. Ezek pedig a gazdasági növekedés, a munkahelyek, a dinamikus kisvállalkozói szektor, még több innováció, hatékonyabb közbeszerzés – ezek azok a dolgok, amelyek alapján polgáraink megítélnek majd minket. Ha többüket juttatjuk vissza a munkába és több társaság tudja megkezdeni működését, az a legnagyobb eredmény, amit ezzel az intézkedéscsomaggal elérhetünk.

  Kyriacos Triantaphyllides, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök asszony! Véleményem szerint az Európai Bizottságnak az egységes piacról szóló új dokumentuma összhangban van a lisszaboni stratégia filozófiájával, ami – mint azt mindenki elismeri – kudarc. Ahogy mi látjuk, a versenyre szigorú szabályoknak és – amint azt a válság bizonyította – állami beavatkozásnak kell vonatkoznia. A fogyasztókat meg kell óvni a spekulációval szemben, ami lehetővé teszi, hogy a piacokat oligopóliumok ellenőrizzék, és hatékony állami szolgáltatásokkal kell kompenzálni a piaci hibákat.

A bizottsági javaslat úgy dönt, hogy figyelmen kívül hagyja az alapvető szociális védelem hiányát és eltekint attól a helyzettől, amelyben számos európai ország jelenleg találja magát. Miközben az Európai Bizottság kész arra, hogy a társaságok megsegítése érdekében egy sor intézkedést hagyjon jóvá, semmilyen előrelépés nem történik a fogyasztóvédelmi szektorban, amelyre vonatkozóan több alkalommal kerültek szóba korábbi, hatásvizsgálatok elvégzésére irányuló javaslatok. A fogyasztók esetében tehát nem történt előrelépés. Hogyan győzhetjük meg a polgárokat arról, hogy ez az irányelv érinti őket? Mi változott meg a múlthoz képest?

Valamennyi uniós jogalkotási kezdeményezés középpontjában a fogyasztók és a munkavállalók védelmének kell állnia. Különösen az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nem függhetnek a versenyjogtól, a belső piaci jogtól, illetve a támogatásokra vagy a közbeszerzési szerződések liberalizációjára irányadó szabályoktól. A jó minőségű közszolgáltatásokhoz való egyetemes hozzáférésnek kell az alapvető politikai kritériumnak lennie.

  Matteo Salvini, az EFD képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Szeretnék köszönetet mondani a biztos úrnak, és reményemet fejezem ki azzal kapcsolatban, hogy észben tartja azt, hogy nem az európaiak állnak a piac szolgálatában, hanem a piac áll az európaiak szolgálatában – mindannak ellenére, amit az előttem szólók mondtak –, ezért a piacnak az emberek igényeire kell reagálnia.

Az európai gazdaság négy motorja egyikének, Lombardiának a nevében beszélek. Ahol mi élünk, ott a kis- és középvállalkozások jó néhány millió munkahelyet biztosítanak. Remélem, hogy a Barnier úr által aláírt és általunk olvasott nagyra törő terv nem ütközik néhány biztostársának javaslataival. Itt a Pakisztánból érkező textiltermékekre kivetett vámok eltörlésére gondolok, ami munkahelyek százezreinek elvesztését eredményezné Lombardiában és Európa többi részében egyaránt.

Itt vagyunk, hogy segítsünk mindezt reklámozni, de nem vagyok benne biztos, hogy négy hónap elegendő erre. A jelenleg víz alá került venetói vállalkozásokra gondolok. Nem tudom, hogy mostantól kezdve februárig képesek lesznek-e elégséges mértékben részt venni ebben a mindenesetre ambiciózus tervben, amelynek javításában reményeim szerint mi, a Szabadság és Demokrácia Európája képviselőcsoport és a Lega Nord segíteni tudunk, és amely tervvel egyúttal segíteni tudunk.

  Lara Comi (PPE). – (IT) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Az egységes piac Európa alapvető stratégiai célkitűzését jelenti, amelynek elérésére megújult politikai eltökéltséggel kell törekedni. Az elmúlt években elért célok rendkívüli eredményeket képviselnek, ma azonban határozottan a jövő felé kell tekintenünk. Európa már nem 1985 Európája. A létrejött új körülmények egyértelműen új válaszokat kívánnak.

A kereskedelem globalizációjával, a technológiai fejlődéssel, valamint a világ színterén új szereplők megjelenésével jellemzett jelenlegi európai és nemzetközi háttér minden bizonnyal az egységes piac komoly újbóli beindítását teszi szükségessé, a megfelelő egyensúlyt teremtve meg minden érdekelt – vállalkozások, fogyasztók és munkavállalók – védelme között. Az előterjesztett dokumentum jó kiindulópont, de azt most a lehető legjobban kell reklámozni és terjeszteni.

A dokumentumban szereplő számos célkitűzés közül különösen három aspektus jelentőségét szeretném hangsúlyozni. Először is, teljes mértékben egyetértek azzal, hogy a jövőbeli felülvizsgálatokon keresztül elérendő szabványosítás révén kell megerősíteni a szabályozási keretet. Az európai egységes piac teljes megvalósítása ugyanis szabványosítást tesz szükségessé, ami az elmúlt években döntőnek bizonyult az áruk szabad mozgása tekintetében, és amely hozzájárult a szabad kereskedelem akadályainak felszámolásához.

A nemzeti adópolitikák egy adóalap azonosítása révén történő összehangolása ugyanilyen fontos. A következő hónapok során az lesz a dolgom, hogy a lehető legjobban felhívjam a figyelmet erre a fontos dokumentumra, valamint hogy beszéljek minden érdekelt féllel, hogy ezáltal egy, a vállalkozások és polgáraink szükségleteinek és várakozásainak kielégítésére képes stratégiát lehessen elfogadni.

  Louis Grech (S&D). – Elnök asszony! Az egységes piac újbóli elindításának politikailag támogatottnak, gazdaságilag életképesnek, szociálisan pedig az európai polgárok számára elfogadhatónak kell lennie. Az egységes piac újjáélesztése csak akkor lehet sikeres, ha polgárainkat meggyőzzük arról, hogy az egységes piac valóban az ő érdekeiket képviseli. E tekintetben rendkívül nagyra értékelem Barnier biztos úrnak a polgárok aggályainak és törekvéseinek figyelembe vétele iránti erőteljes elkötelezettségét. Valójában ugyanis Barnier biztos úr megtette azt a pluszlépést, hogy összeegyeztesse az ütköző nézeteket és feszültségeket, valamint hogy elegyítse a különböző érdekeltek eltérő prioritásait.

Az egységes piaci intézkedéscsomag azonban a jelenlegi formájában nem foglalkozik elégségesen azzal a szociális vetülettel, amely biztosíthatná a nyitott gazdaság megfelelő egyensúlyát, ösztönözve a növekedést és a munkahelyteremtést, de egyúttal biztosítaná a folyamatban a fogyasztók védelmét és a polgárok jogait. Nem szabad szem elől tévesztenünk az egységes piac holisztikus megközelítését, de nem is szabad legyőzöttként közelíteni ehhez az intézkedéscsomaghoz, és itt egyetértek Barnier biztos úrral abban, hogy szembe kell szállnunk „az egységes piaccal kapcsolatos fásultsággal”, főleg akkor, ha ez a fásultság az intézményektől ered.

Úgy vélem, hogy az egységes piac nem kapja meg azt a politikai támogatást, amelyre oly sürgősen szükség van annak biztosításához, hogy ne váljon „tavalyi hóvá”. Ha az egységes piac a Bizottság és a Tanács elnökei részéről fokozottabb politikai vezetésben részesülne, úgy nagy lépést lehetne megtenni az életképes egységes piacért, amely pedig a gazdasági helyreállás katalizátoraként szolgálhatna. Bízunk abban, hogy Barnier biztos úr a következő hónapokban tartott komoly tárgyalások során tudomásul veszi aggályainkat. Nem szabad elveszítenünk ezt a politikai lendületet és az egységes piac újraélesztésével kapcsolatos ezen egyedülálló alkalmat. Ismét mondom: a piaci integráció nem visszafordíthatatlan folyamat és azt nem szabad természetesnek venni; egy gyenge és törékeny egységes piac az európai projekt tekintetében sokkal inkább szétforgácsolódást, semmint integrációt eredményezne.

  Olle Schmidt (ALDE). – (SV) Elnök asszony! Az EU belső piaca talán a legfontosabb eszköze annak, hogy Európának új lendületet adjunk. Igencsak tévednek azok, akik a globalizációt fenyegetésként próbálják feltüntetni. A globalizáció lehetőséget kínál Európa számára. Ha nem akarjuk, hogy Európa elszigetelt kontinens legyen, akkor továbbra is le kell bontanunk az akadályokat és a határokat. Ebben a munkában teljes támogatásomat és a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért képviselőcsoport támogatását élvezi. Többet kell tennünk az akadályok felszámolásáért. Ez mindannyiunk közös felelőssége!

Szerettem volna, ha továbbmegy, és ha a munka közelebb került volna ahhoz, amit Monti úr ismertetett itt a minap. Igen részletesen taglalta, hogy Európa mit tehetne. A Bizottságnak merészebbnek kell lennie, de nekünk is itt, az Európai Parlamentben. Tisztán kell látnunk. Európa felülemelkedhet a válságon, de nem úgy, hogy csak állunk nyugodtan és várunk ott, ahol most vagyunk.

  Edvard Kožušník (ECR). – (CS) Harbour úr ambícióról beszélt; én a bátorságról szeretnék szólni. Amikor Monti úr kidolgozta ezt a nagyszerű jelentést – legalább is én annak hívom –, megkérdeztem, hogy mit gondol, lesz-e a politikusoknak elég merszük ahhoz, hogy ajánlásait európai szinten és a tagállamokban is végrehajtsák? Nagyon bölcsen válaszolt, mivel bölcs politikus: ez Önökön múlik – mondta –, Ön politikus. Szeretnék az Európa számára szerintem fontos dolgok előmozdításával kapcsolatos bátorságról is beszélni, mert a belső piac az egyik legfontosabb eszköze a versenyképesség megteremtésének, de egyúttal a munkahelyek megőrzésének is Európa egészében. Ekként egyszerűen azt kérném a biztos úrtól, hogy legyen bátorsága akkor, amikor a tagállamokkal, a nemzeti parlamentekkel és velünk foglalkozik, mert ez a vita semmiképp nem lesz egyszerű. Minden bizonnyal vannak olyan kérdések, amelyekben egy véleményen leszünk és egyet tudunk érteni, de lesznek olyanok is, amelyekkel kapcsolatban igen élénk vitákra fog sor kerülni.

Elnökváltás: UR LÁSZLÓ TŐKÉS
Alelnök

  Anna Maria Corazza Bildt (PPE). – Elnök úr! Angela Merkel német kancellár tegnap a Financial Times-nak a következőt mondta: „a bennünket fenyegető legfőbb veszély a protekcionizmus”. Ezzel összefüggésben a Bizottság kezdeményezése épp jókor jön: akkor, amikor figyelmünket ismét arra kell fordítanunk, hogy a reálgazdaság kijöjjön a válságból.

Az egységes piaci intézkedéscsomag történelmi kezdeményezés. Véleményem szerint ugyanolyan státuszban kellene kezelnünk, mint amilyet 20 éve a Delors-féle fehér könyv kapott. Őszintén remélem, hogy a legnagyobb politikai figyelmet fogja kapni a Bizottságban, a Tanácsban és a tagállamokban.

Hálás vagyok a belga elnökségnek, amely tegnap magáévá tette az EPP nevében általam vállalt ígéretet, hogy miniszteri szinten összehívja a Versenyképességi Tanácsot és elfogadja az egységes piaci intézkedéscsomagot. Gratulálok Barnier biztos úrnak is a polgárközpontú piac kialakításával kapcsolatos elgondolásáért. Ez partnerséget és közös felelősséget igényel. E tekintetben számíthat ránk, itt az EPP-ben, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottságban. Ez valamennyi uniós intézmény részéről partnerséget kíván meg.

A vállalkozói közösség elkötelezettsége ugyanilyen fontos, amely esetében a siker kulcsa az önszabályozás. A nyilvános vitában előttünk álló négy hónapot a politikai támogatás kiépítésére és arra kell felhasználni, hogy a polgárokkal és érdekeltekkel együtt kidolgozzuk az egységes piaci intézkedéscsomag keretében az 50 javaslatos vázlatot.

Itt az ideje a cselekvésnek! Nagyon szeretném ma mindannyiunkra rányomni a sürgősségérzetet. A munkanélküliek nem várhatnak tovább a munkahelyekre, a polgárok a jobb döntésre és az alacsonyabb költségekre, a vállalkozások pedig a jobb versenyre. A hatékonyabb és tisztességesebb kiskereskedelmi piaccal kapcsolatos előadóként azt kívánom hangsúlyozni, hogy a kiskereskedelem képezi az egységes piac és polgáraink élete javításának pillérét.

Még mindig vannak olyan nemzeti szabályok, amelyek akadályozzák a szabad mozgást; a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok és a piaci hozzáférés korlátozásai még mindig fennállnak; vannak olyan játékok, amelyeket még mindig be kell vizsgálni újból, holott egy másik tagállamban már minősítették. E tekintetben szeretnék köszönetet mondani a belga elnökségnek az átültetés iránti elkötelezettségéért. A fény az alagút végén bizony nem a protekcionizmus, hanem a szabad mozgás, az új egységes piaci intézkedéscsomagban pedig megvan az a lehetőség, hogy Európát eszközökkel lássa el ahhoz, hogy globális szerepét eljátszhassa.

  Stephen Hughes (S&D). – Elnök úr! Barroso elnök a Monti professzorhoz intézett tavalyi megbízólevélben arra kérte a professzort, hogy „vessen újból pillantást arra, hogy az integrált európai gazdaság piaci és szociális vetületei miként erősíthetők meg kölcsönösen”. Jelentésében Monti professzor erőteljesen felszólított a politikai konszenzusra, mondván: „a konszenzus kialakítása […] tehát az egységes piacra vonatkozó új stratégia létfontosságú alkotóeleme lesz. A konszenzus kialakítására irányuló erőfeszítésnek a mai egységes piacot övező fő aggályok tekintetében teljes körű tudatosságot kell tükröznie”.

Számunkra ez azt jelenti, hogy e konszenzus elérése a belső piaci stratégia szociális és gazdasági pillérjei közötti új egyensúlyt tesz szükségessé. Már tudom, Barnier biztos úr, hogy Ön valóban rájött erre és csak dicsérni tudom az említett kiegyensúlyozott konszenzus elérésére tett személyes erőfeszítéseit. Sajnos azonban a testületben mások nem jöttek rá erre, így – miközben a közleményben vannak megfelelő tényezők –, amint kollegáim elmondták, nem hisszük, hogy jelenleg ez a konszenzus alapját képezheti. Remélem, hogy az ebben a Házban helyet foglaló képviselőcsoportjaink hatékonyan tudnak együttműködni azért, hogy megteremtsék a megfelelő egyensúlyt és konszenzusra jussanak, remélem továbbá, hogy a konzultációs időszak végeztével a biztosok testülete ezt tudomásul veszi és kiegyensúlyozott, konszenzusra épülő csomagot fog kidolgozni.

Nagyon szívesen látnám, biztos úr, a 29. és 30. javaslattal kapcsolatos korrektúrázott szöveget; úgy vélem, érdekes lenne meglátni, hogy ki a felelős a változtatásokért és az ott használt igen különös nyelvezetért. Néhány képviselő utalt a szociális záradékra – 29. javaslat –, és véleményem szerint a 30. javaslat is igen fontos. Látom ott jogalkotási egy olyan javaslatszükségességére való hivatkozást, amelynek „része lesz vagy ezt ki fogja egészíteni annak egyértelműsítése, hogy a szociális alapjogok hogyan gyakorolhatók a gazdasági jogokkal és az egységes piaccal összefüggésben.” Ennek egyik olvasata, biztos úr, hogy ez a Monti II. névvel illetett szabályozásra vonatkozik. Remélem, hogy így is van, mert akkor ez közvetlenül kezelné a szociális záradékra vonatkozó aggályunkat. Együtt fogunk Önnel dolgozni ezen a következő hónapok során.

  Kay Swinburne (ECR). – Elnök úr! A Bizottság az egységes piaci intézkedéscsomagról szóló közleményben szereplő 50 célja közül 13 olyat számoltam össze, amelyek érintik a Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottságában végzett munkámat, azonban mind az 50 érinti választókörzetemet és azokat az embereket, akiknek képviseletére megválasztottak. Alapvetően, helyes megvalósításuk esetén ezen uniós tervek közül soknak lesz jelentősen pozitív hatása valamennyi walesi választómra nézve. Különösen a kkv-k játszanak kulcsfontosságú szerepet mind a walesi gazdaságban, mind pedig Európa egészében. Ennélfogva üdvözlöm mind a tőkepiacokon keresztül a finanszírozáshoz való hozzáférés, mind pedig az annak biztosítása tekintetében tett javaslatokat, hogy a bármely tagállamban létrehozott kockázatitőke-alapok az EU-ban szabadon működhessenek és fektethessenek be társaságokba.

Mario Monti legutóbbi munkájában egyértelműen hangot adott annak, hogy az egységes piac elakadt. Új lendületet kell adnunk a folyamatnak, ily módon pedig emlékeztetnünk kell választópolgárainkat, hogy az EU nemcsak szabályozást és bürokráciát hoz magával óriási költségek mellett, hanem hogy annak a vállalkozások és a kereskedelem, valamint a fogyasztók és a magánszemélyek számára kézzelfogható előnyöket is kell eredményeznie és ezt meg is tudja ténylegesen tenni. Ebben rejlik az EU valódi hozzáadott értéke.

  Sandra Kalniete (PPE). – Elnök úr! Az EPP képviselőcsoport mindig is erőteljesen támogatta az egységes piacot, és bizton állíthatom, hogy minden tőlünk telhetőt meg fogunk tenni azért, hogy ez a kezdeményezés életre keljen, hogy ezáltal 2012-ben büszkén és ne sajnálkozva tudjuk megülni az egységes piac évfordulóját.

Szeretném megismételni, amit Monti professzor mondott tegnap az első egységes piaci fórumon. Kijelentette, hogy az egységes piac nem zászlóshajó-kezdeményezés, mert az se nem zászló, se nem hajó. Tenger és szél, ami lehetővé teszi, hogy bármely hajó kifuthasson. Biztos vagyok abban, hogy a Parlament az egységes piaci intézkedéscsomagról szóló jelentésében annak szociális vetülete, valamint a vállalkozások és a növekedés előmozdítása közötti megfelelő egyensúlyra fog törekedni.

Az EPP képviselőcsoport különös figyelmet fog fordítani a kis- és középvállalkozások vállalkozási környezetére és hozzá fog járulni az egységes piac irányításával kapcsolatos pontos elgondolások kidolgozásához. Köszönetet mondok Barnier biztos úrnak ezért az igen időszerű kezdeményezésért és éleslátásáért. Minden eszközzel támogatjuk.

  Małgorzata Handzlik (PPE). – (PL) Az egységes piaci intézkedéscsomag jó hír a belső piac számára, egyszersmind pedig a vállalkozások, fogyasztók és polgárok számára. Örömmel vettem, hogy a Bizottság ilyen nagyra törő programot terjesztett elő a közös piac kialakításának befejezésére. A tegnapi belső piaci fórumon – ahol is a biztos úr első alkalommal ismertette az 50 javaslatból álló programot – vélemények egész sorának adtak hangot az intézkedéscsomaggal kapcsolatban. E vélemények körében a legfőbb vonal a közös piac kiépítésére irányuló holisztikus megközelítés szükségességére vonatkozott, hogy be lehessen fejezni ezt a több mint 20 évvel ezelőtt megkezdődött projektet. Fontos egy olyan, valóban egységes, polgárbarát piac létrehozása ahol az emberek nem tapasztalnak nehézségeket a bankszámlanyitáskor, az autók nyilvántartásba vételekor, ahol elismerik képesítéseiket, át tudják vinni nyugdíjjogosultságaikat, illetve más tagállamokból árut és szolgáltatásokat tudnak rendelni az internet segítségével.

Számomra azonban továbbra is a szolgáltatások szabad mozgása jelenti a prioritást, ez viszont a szolgáltatási irányelv végrehajtásával kapcsolatos további munkát igényel. Egyet kell azonban értenem a tegnap Mario Monti professzor által tett kijelentéssel. Azt mondta, hogy az egységes piaci intézkedéscsomagban szereplő kezdeményezések közül már sokat ismerünk, úgyhogy ezek nem új problémák, de nem is új megoldások. Ezért arra kérem az Európai Bizottságot, a tagállamokat és az Európai Parlamentben helyet foglaló képviselőtársaimat, hogy gyorsítsák fel a folyamatot és hajtsák végre ezt a polgárok, a fogyasztók és a vállalkozások számára elengedhetetlen jogszabályt.

  Regina Bastos (PPE). – (PT) Azzal szeretném kezdeni, hogy gratulálok Barnier biztos úrnak e fontos dokumentum ismertetéséért. A dokumentumban szereplő diagnózisnak megfelelően az általunk jelenleg tapasztalt válság hatása társadalmunk és gazdaságunk valamennyi szektorában érezhető, rémületet és bizalmatlanságot keltve a lakosság körében az egységes piaccal kapcsolatban.

Viszont éppen ez az egységes piac Európa legnagyobb fegyvere a jelenlegi válság elleni küzdelemben. Ezért melegen üdvözöljük ezt a közleményt, amely új törekvést mutat az egységes piaci politikák irányába, amely lehetővé teszi számunkra, hogy helyreállítsuk a szociális piacgazdasági modellünkbe vetett bizalmat. A mostani helyzetben az Európai Uniónak különös figyelmet kell fordítania 20 millió kis- és középvállalkozására. Emiatt az EU egyik prioritásának annak kell lennie, hogy olyan mechanizmusokat hozzon létre, amelyek megoldják az e társaságok hitelhez való hozzáférésével kapcsolatos problémát.

Szeretnénk a Bizottság azon javaslatát is kiemelni, hogy a kisvállalkozói intézkedéscsomagot (Small Business Act) 2010-ig értékelni kell, hogy – különösen a bürokrácia és az adóügyek egyszerűsítésével, valamint a társadalmi felelősség fokozottabb hangsúlyozásával – az élet könnyebbé váljon e társaságok számára. Reméljük, hogy az itt előterjesztett 50 intézkedés hozzájárulhat a belső piac további kialakításához és annak teljes körű kihasználásához, mivel az az európai gazdaság esetében a további növekedés forrásának bizonyulhat.

  Sophie Auconie (PPE). – (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Olyankor, amikor az európai polgároknak minden eddiginél jobban egy szolidaritásról és ambícióról tanúbizonyságot tévő Európára van szükségük, amikor egy szociális, ugyanakkor dinamikus Európára van szükségük, szeretnék tisztelettel adózni Barnier úr megközelítése előtt. Ez a megközelítés – az egységes piaci intézkedéscsomag – az egységes piacra vonatkozó átfogó, általános megközelítés kollektív megközelítés. Barnier úr, Ön képes volt arra, hogy a tárgyalóasztal köré ültessen sok európai biztost, akiket érdekel az egész dokumentum és a nyílt megközelítés, hiszen ma azért van itt, hogy megnyissa a dokumentumról szóló vitát, hogy közülünk mindenki javíthasson azon a saját gondolatai révén; ugyanakkor polgári megközelítés ez, hiszen Ön a polgárokat és a vállalkozásokat kívánja a belső piac középpontjába visszahelyezni, jómagam pedig úgy vélem, hogy valójában ez lesz a következő hónapok és évek legfőbb kihívása.

Ráadásul ez a megközelítés politikai alapú, és én úgy vélem, hogy Európának legelsősorban több politikára van szüksége, ez pedig minden bizonnyal Parlamentünk egyik feladata is. A tartalmat illetően, Barnier úr, az általános érdekű szolgáltatásokkal foglalkozó pontra szeretnék összpontosítani. Önhöz hasonlóan én is úgy vélem, hogy sokkal inkább van jogbiztonságra szükségünk, mint jogalkotási keretre. A Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményében – amelyet nekem kell ismertetnem – a szervezésért felelős hatóságokra vonatkozó ütemtervről beszélek; Ön eszköztárról szól. Máris közelítünk, noha – szemantikai értelemben – még mindkettőnknek meg kell tennünk egy-egy lépést. Úgy vélem, hogy kifejezetten ezen a valódi kihívást jelentő eszköztáron kell dolgoznunk, de az általános érdekű szolgáltatásokat igénybe vevők és nyújtani próbálók számára biztosítandó átláthatóságon is dolgoznunk kell.

  Damien Abad (PPE). – (FR) Elnök úr! Európa fordulóponthoz érkezett, és kötelessége, hogy nagyra törően és proaktívan kezelje az európai polgárokat oly nagy mértékben érintő gazdasági és pénzügyi válságot. Szeretném üdvözölni Barnier biztos úr kezdeményezését; megérdemli a gratulációt az általa alkalmazott módszerért, amelyet a következő évek során kíván kigöngyölíteni. Üdvözlöm továbbá a Bizottság belső piaci megközelítésében végbement változást. Az ember célirányosságot érez, e nagyszerű projekt – a belső piac – sikeréért való együttműködési hajlandóságot.

Ami a tartalmat illeti, örömmel látom, hogy végre fontolóra vették belső piacunk külső vetületét, mint iparunk előmozdítása, mind pedig polgáraink megóvása tekintetében. Csak akkor leszünk képesek külsőleg befolyásolni a dolgokat, ha belülről erősek vagyunk. Látja, én magam – Önhöz hasonlóan – szilárdan hiszek a belső piacban, de nem egy régi belső piacban; és ezért is fejezem be Jacques Delors szavaival, aki a következőket mondta: „Elvetem a lélek, lelkiismeret, politikai akarat és szociális dimenzió nélküli Európát, ami pusztán piac, szabadkereskedelmi térség.” Ezzel az egységes piaci intézkedéscsomaggal megvan ez a politikai akarat, és megvan a lélek is.

  Marc Tarabella (S&D). – (FR) Elnök úr, biztos úr! Hadd üdvözöljem ezt az egységes piaci intézkedéscsomagot, és különösen a szociális és szociálgazdasági fogalmak abban való feltüntetését. Gondolom, ez nem volt nehézségektől mentes a jelenlegi Bizottságban ülők számára. Engedjék meg azonban, hogy három olyan példát idézzek, amelyekkel kapcsolatban még mindig teli vagyok elvárásokkal, és amelyek jelenleg még mindig hiányérzetet hagynak bennem.

Először is, és ezt már Gebhardt asszony említette: a kollektív jogorvoslat. 20 éve tanácskozunk. Már Van Miert biztos úr kezdeményezése óta tanácskozik a Bizottság. Természetesen azt remélem, hogy egy nap rendeződik a kérdés.

A másik példám az utasokra vonatkozik. Ahhoz, hogy végre módosítsák a légi utasokról szóló rendeletet, az izlandi vulkánkitörésre hivatkoznak, mi azonban már 10 éve szólítunk fel valamennyi utas jogainak átfogó szabályozására. Mikor lesz ez meg? Szerintem e tekintetben jogos türelmetlenség kezd megmutatkozni.

Az általános érdekű szolgáltatások kérdéséről pedig ne is beszéljünk! Keretirányelvre várunk. Mit fogunk kapni? Ön azt mondja, hogy közlemény születik majd, és intézkedéseket fognak tenni.

Biztos úr! Én Önre, mint gyakorlatias emberre hagyatkozom, hogy ezt az egységes piaci intézkedéscsomagot olyasvalamivé alakítja, ami több a jó szándékok puszta katalógusánál.

  Róża Gräfin von Thun und Hohenstein (PPE). – (PL) Szeretném megosztani Önnel azt az élményemet, amit az egységes piaci intézkedéscsomaggal kapcsolatos tegnapi meghallgatásról ma egy fiatal újságíróval lezajlott találkozón szereztem. Az újságírót igencsak lenyűgözte a dokumentum, és hatalmas meglepetéssel beszélt arról. Azt mondta, hogy ez szenzációs és forradalmi dokumentum, és azt kérdezte, hogy miért nem beszélnek arról tágabb körben, és miért nem ez képezi az európai vita középpontját?

Valójában nekünk kell a biztos úr által előterjesztett közös piaci dokumentum 50 pontját a Parlamentünkben, más intézményekben, a tagállamokban és a médiában zajló európai vita középpontjába állítani. A dokumentum igen lényeges és nagyon specifikus. Mindannyian tudjuk, hogy a legfontosabb kérdések közé a béke, a demokrácia és az emberi jogok tartoznak, de mindannyiunk számára a közös piac az, ami közvetlenebb relevanciával bír, ami megkönnyíti mindennapjainkat. Mondják, hogy ez zászlóshajó program. Azonban, amint azt Monti professzor mondta: se nem zászló, se nem hajó, hanem tenger és víz. Mi vagyunk azok, akiknek polgárainkat segítenünk kell úgy, hogy a szelet és vizet az ő malmukra hajtjuk.

  Bernadette Vergnaud (S&D). – (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Monti professzor a polgárorientált belső piac szükségszerű visszaállítására felszólító jelentése után pár hónappal üdvözlöm a Bizottság válaszát. Ami engem különösen megragadott, az a szakképesítések javított elismerése, a kkv-k számára nyújtott támogatás, a közbeszerzésekre és szolgáltatási koncessziókra vonatkozó új jogszabály, valamint a jogbiztonság a szociálgazdaság tekintetében. Üdvözlöm tehát ezt a törekvést.

Sajnálom viszont, hogy az 50 javaslatban nem határozzák meg egyértelműen a prioritásokat. Aggódom a különféle főigazgatóságok és biztosok széttöredezett stratégiája miatt, és felszólítom Barroso urat, hogy az egymásnak ellentmondó javaslatok elkerülése érdekében vegyen még jobban részt a folyamatban.

Végezetül sajnálom az általános érdekű szolgáltatásokkal kapcsolatos valódi elkötelezettség hiányát, mivel évekig kértünk védelmező jogszabályt, ami immár lehetséges a Lisszaboni Szerződés alapján. Emiatt, Barnier úr, várom, hogy a végleges szövegeket elolvashassam, mielőtt végleg döntök és támogatom Önt ebben az Európa jövője és valamennyi polgára számára igen jelentős kihívásban.

  Pablo Arias Echeverría (PPE). – (ES) Biztos úr! Szeretném megragadni ezt az alkalmat arra, hogy üdvözöljem az Ön által elénk terjesztett közleményt. Véleményem szerinti ez egy jó kezdeményezés arra, hogy tovább dolgozzunk az egységes európai piac javításán. Úgy vélem, elengedhetetlen, hogy a beszédében említett 50 javaslatról vitát folytassunk. Remélem, hogy a Parlament keretében én is aktív szerepet játszhatok Európában az elektronikus kereskedelem előtt álló akadályok leküzdésének elősegítésében.

Az elektronikus kereskedelem előtt álló jelenlegi akadályok közül sokat már azonosítottak, és ráadásul léteznek az ezek leküzdésére irányuló konkrét javaslatok. Mondhatnánk, hogy a politikai akaratra támaszkodunk ezen akadályok leküzdése érdekében. Szerintem ez a közlemény jó kezdet, és ezért úgy vélem, hogy aktív szerepvállalással kell azt támogatnunk.

  Michel Barnier, a Bizottság tagja. – (FR) Elnök úr! Köszönöm üzenetét! Megpróbálok válaszolni anélkül, hogy minden feltett kérdésre részletesen kíséreljek meg választ adni. Biztos vagyok benne, hogy lesz még alkalmunk találkozni. Azzal kezdem válaszom, amit az első felszólaló, Schwab úr mondott, amikor rámutatott arra, hogy az első törekvésnek annak kell lennie, hogy újjáélesszük a szociális piacgazdaságot és hűek maradjunk ahhoz. Hozzáfűzte – én pedig egyetértek vele –, hogy a következő két szót igen nagyra becsüljük: szociális piacgazdaság. Ez fontos, a Lisszaboni Szerződés pedig természetesen tartalmazza ezt a két szót, és azokat az igen erős versenyképesség iránti törekvéssel egészíti ki.

Tisztelt képviselők! Valójában az ambíció az, ami ennek az egységes piaci intézkedéscsomagnak, az erőteljesen versenyképes szociális piacgazdaságnak az alapját képezi, ennek eléréséhez pedig meggyőződésünk, különösen az én meggyőződésem, hogy – ismét mondom – a versenyképesség és a növekedés eléréséhez minden polgár, vállalkozás és közösség segítségére szükség van.

Ez nem fog csak úgy az ölünkbe hullani; még akkor is, ha a jogszabályalkotás és a keretek létrehozása a mi dolgunk, a polgárok, vállalkozások és közösségek feladata lesz a belső piacból eredő esélyek és a belső piac adta lehetőségek kiaknázása. Ez az ambíció. Természetesen Schwab úrnak és Önök közül sokaknak azt mondanám, hogy a vita végén mindenképpen fontosabb, illetve konkrétabb prioritásokról fogunk dönteni azoknál, amelyeket eleddig meg tudtunk határozni, jóllehet az 50 közül már 29 vagy 30 fő prioritást már meghatároztunk. Ehhez hozzátenném, hogy Mario Monti jelentése még mindig sokkal-sokkal több elgondolást rejt magában.

Szeretnék ugyanakkor hangot adni annak, hogy egyetértek azzal, amit Creutzmann úr és Corazza Bildt asszony mondott korábban. Ők – némileg tükrözve a beszédemben elvégzett fejtegetést – azt mondták, hogy meg kellene néznünk, hogy sok országunkban mi történik a válság miatt, a megértés hiánya miatt, és a következő kérdés miatt: „Mit is kínál nekünk a piac?”, amely kérdésre a következő a válasz: „Nem sokat…”. Ez félelemérzetet és értetlenséget szül, mindemögött pedig a populizmus és a protekcionizmus feléledését tapasztaljuk.

A protekcionizmus első áldozata ugyanis az egységes piac lenne. Ezért kell intézkedéseken, dinamizmuson és kezdeményezéseken keresztül szembemennünk e protekcionista kísérletekkel és kísértésekkel.

Harbour úr jelezte, hogy ez új kötelezettségvállalás. Elnök úr! Emlékszem, hogy január 13-i meghallgatásomon kifejezetten elmondtam, hogy abban az öt évben, amit együtt fogunk tölteni, vállalni fogom, hogy – néhány kollegámmal együtt, hiszen nem én vagyok az egyetlen biztos, valószínűleg 15-16 olyan biztos van, aki felettébb nagyarányú jogszabálycsomagot kapott örökül – 1500 szöveget egyeztetek össze, amelyeket alkalmazni kell és intelligensen kell alkalmazni a piacra.

Ezerötszáz szöveg! Azonban, Harbour úr, azt is említettem, hogy szándékomban áll azon dolgozni, hogy a polgárokat és vállalkozásokat összehangoljuk ezzel a belső piaccal, Ön pedig jogosan hangsúlyozza azt az alkalmat, amelyet ezzel a vitával, valamint – hogy Grech úr biztató szavait átvegyem – az átfogó és holisztikus cselekvési tervről szóló bizottsági javaslatokkal saját magunk számára teremtünk.

Harbour úr említette a versenyképesség növekedését. Ebben az egységes piaci intézkedéscsomagban számos olyan gyakorlati javaslatot fognak találni, amelyeken a vállalkozások – és különösen a kisvállalkozások – esetében jogi és adóügyi környezetben fogunk dolgozni: a számviteli irányelvek 2011-es felülvizsgálata, egy közös konszolidált adóalap a társasági adóalap tekintetében – ezen kollegám, Šemeta úr dolgozik –, új héa-stratégiák, valamint a cégnyilvántartások összekapcsolása.

Ez számos olyan gyakorlati javaslat, amelynek célja a kis- és középvállalkozások szabályozási, adó- és pénzügyi környezetének egyszerűsítése. Mindemellett létezik a digitális menetrend, amelyen kollegámmal, Neelie Kroesszal dolgozunk, aki óriási eltökéltséggel működik ezen. Ott van még a kiskereskedelmi szektor és sok más olyan elgondolás is, amelyet Handzlik asszony korábban említett.

Szeretnék valami még pontosabbat elmondani a szociális dimenzióval kapcsolatos kérdésekről, amelyek iránt szintén elkötelezett vagyok. Triantaphyllides úr és Hughes úr ezeket a vita legelején említette, csakúgy mint Gebhardt asszony és Turunen asszony. Turunen asszony, e témában tartottunk vitákat és olyan álláspontokat fogadtunk el, amelyek – hadd jegyezzem meg – nem szükségszerűen azonosak az újságokban ismertetettekkel. Véleményem szerint a testületen belüli ilyen vita normális, teljesen normális. Valójában épp az ellenkezője lenne abnormális.

Hiszen 27-en vagyunk, különböző nézetekkel, hagyományokkal és állampolgársággal, és azzal, hogy együtt dolgozunk, egyesülünk javaslatainkban. Azért dolgozunk, hogy megtaláljuk az európai általános érdek súlypontját azon javaslatok esetében, amelyeket utána Önök itt, a Parlamentben és a Miniszterek Tanácsában fognak megvitatni azért, hogy kiegészítsék vagy javítsák azokat.

Voltak tehát vitáink – ami rendjén is van – azért, hogy megtaláljuk a megfelelő egyensúlyt a Szerződésekben megállapított gazdasági szabadságok, a mozgás szabadsága, valamint a szociális partnerek jogos szabadságai és jogai között, különös tekintettel a kollektív fellépésekre.

Úgy vélem, teljesen helyénvaló, hogy a munkavállalók – a vállalkozásokhoz hasonlóan – egyértelmű és megbízható munkaügyi kerettel rendelkezzenek.

Ez a szellem fogja tehát áthatni a bizottsági intézkedések koordinációját. Az Alapjogi Charta végrehajtására irányuló új stratégia alapján biztosítani fogjuk a Chartában biztosított jogok – köztük a kollektív keresetek benyújtásához való jog – figyelembe vételét. A Bizottság a Szerződés 9. cikkében megállapított horizontális szociális záradékot szó szerint fogja végrehajtani oly módon, hogy elvégzi az egységes piacról szóló összes jogalkotási javaslat szociális hatásainak előzetes mélyreható elemzését. Mindenesetre továbbra is támogatom a szövegek – szükség esetén – egy olyan rendelkezéssel történő kiegészítését, amely meghatározza, hogy az új jogszabályokkal összefüggésben miként garantálják majd a kollektív jogokat.

Vagyis ez egy ilyen záradék szükségességének eseti alapon történő értékelését fogja maga után vonni. Ez olyan téma, amelyről a következő pár hónapban azért fogunk Önökkel tárgyalni, hogy ha lehet, még tovább javítsuk a Bizottság javaslatait. Ez lesz a helyzet, Vergnaud asszony és Auconie asszony azon minőségi keret esetében is, amely iránt Barroso elnök úr kötelezettséget vállalt az általános érdekű szolgáltatások tekintetében.

Azt is szeretném elmondani Grech úrnak, hogy a fogyasztókra vonatkozó javaslatok még kiegészítésre szorulnak; ezen dolgozunk Dalli úrral. Grech úr, Ön jogosan figyelmeztetett a belső piac törékenységére: semmi nincs kőbe vésve. Ezért van szükségünk erre a felelősségvállalásra, a polgárok támogatására, hogy a belső piacot tartósan tudjuk megszilárdítani, mert abban lehetőség rejlik; annak sokkal inkább a lehetőségek terének, semmint a korlátok térségének kell lennie.

Gebhardt asszony és Tarabella úr, Önök érintették a kollektív jogorvoslatot. Nem fogjuk elhanyagolni ezt a kérdést. Megérdemli, hogy valóban körüljárjuk, amint azt a Parlamentben és a Bizottságban végbement számos vita is bizonyította. Három kollégám, Dalli úr, Reding asszony és Almunia úr dolgozik ezen, és amikor ott lesz az ideje, azonnal le fogják vonni a következtetéseket abból a konzultációból, amelyet most indítottunk el a kollektív jogorvoslat bevezetéséről.

Szeretném azt is elmondani Comi asszonynak, hogy egyetértek vele abban a kapocsban, amelyet az egységes piaci intézkedéscsomag és Tajani úr iparpolitikáról szóló közleménye között kell megteremtenünk. Ezen együtt dolgozunk, különösen a szabványosítás területén.

Salvini úr említette a régiókat és különösen saját régióját. Szeretnék azonban hangot adni abbéli szilárd meggyőződésemnek, hogy rendes esetben Önöknek kell átvinniük a régiókba azt a vitát, amelyet itt most elkezdtünk. Az Önök minden egyes országában, minden nemzeti szinten megválasztott képviselőnek meg fogom küldeni ezt a dokumentumot az Unió 23 nyelvén. Elküldjük a régióknak, a szakszervezeteknek, a szakmai és vállalkozói szervezeteknek, éppen azért, hogy a vita a lehető legnagyobb mértékben decentralizált lehessen. Miközben Salvini urat hallgattam, visszaemlékeztem a Delors elnök által éppen az egységes piac létrehozásakor tett egyik legnagyobb kötelezettségvállalásra. A belső piacon a regionális egyenlőtlenségek megelőzése érdekében a kohéziós politika iránti kötelezettségvállalás volt ez, amelynek továbbra is réges-régi szószólója maradok. Ezek a dolgok tehát együtt járnak.

Thun Und Hohenstein asszony említette ezt a vitát; szívébe zárta azt, különösen a fórum elgondolását, ami miatt hálával tartozunk neki. Minden évben meg fogjuk szervezni ezt a belső piaci fórumot, és naprakésszé tesszük a „top 20-at”, tehát azt a húsz évet, amelyek során valódi előrehaladás történt. Remélem, hogy nem mindig ugyanazokról lesz majd mindig szó öt éven át, hogy ezek változni fognak, valamint hogy néhányat kizárhatunk, és hogy előre is tudunk haladni, de mindenesetre meg fogjuk szervezni ezt a fórumot.

Szeretném azt is újból elmondani, ami Abad úrtól hangzott el a külső dimenziót illetően. Nem fér kétség ahhoz, hogy erősnek kell lennünk belül és erősnek kell lennünk ahhoz, hogy más piacokat is meghódíthassunk, hogy a világ többi részének igényeit kielégíthessük, naivitás nélkül és a nyitottság és viszonosság igényével. Kollégám, De Gucht úr szintén mondott egy-két erőteljes dolgot tegnap – amelyekkel egyetértek – a viszonosság követelményével kapcsolatban, amellyel rendelkeznünk kell az Európai Unió nagyobb partnerrégióival és -országaival folytatott tárgyalásaink során.

Végül még egy szó, hogy elismételjem, amit Kožušník úr mondott korábban, amikor arra kért minket, hogy legyünk bátrak. Igen, Kožušník úr, minden erőmet latba vetve fogom vezetni ezt a vitát, de nem vezethetem egyedül mindenütt, minden országban. Holnap az Ön hazájában vezetem, hiszen együtt leszünk Prágában, és képességeimhez mérten a legjobb módon vezetem azt minden országban. Nem lehetünk sikeresek egyedül: ez az együttműködésről szól. Az a 13 biztos, aki februárban fog kötelezettséget vállalni e javaslatok kidolgozása iránt, szintén részt fog venni velünk és a többiekkel együtt mindebben. A Parlamentet, a régiókat, a gazdasági és szociális partnereket, valamint a nemzeti szinten megválasztott képviselőket is be kell vonni ebbe a vitába.

Ez a dokumentum nem olyasvalami, amit elfogadhatnak, vagy elvethetnek, hölgyeim és uraim. Még javítható. Azon a véleményen vagyunk, hogy javíthatunk rajta, megállapíthatjuk a prioritásait, és mindenekfelett Önökkel együtt valósíthatjuk meg, mert sürgősen helyre kell állítanunk a növekedést és a versenyképességet, a polgárokkal és vállalkozásokkal együtt.

  Elnök. − A vitát lezárom.

  António Fernando Correia De Campos (S&D), írásban. – (PT) 1. Nagy benyomást keltett az az erőfeszítés, hogy 1500 széttagolt jogszabályt egyesítsünk. 2. A közlemény az egységes piac kiépítésére szolgáló 50 eszközről nyújt áttekintést, amely eszközöket eleddig csapongóan és széttöredezetten alkalmaztak. Ez az első alkalom, hogy tudomásul veszünk minden, a rendelkezésünk álló eszközt. 3. A megszerzett tapasztalatnak kell meghatároznia a jövőt. Néhány intézkedés igen sikeres volt, míg mások még csak félúton járnak, vagy akár csak a kezdőlépéseknél. Vannak olyan intézkedések, amelyeket kudarcnak lehet tekinteni célkitűzéseikhez képest. Minden eddiginél jobban használhatjuk ki most azt, amit a tudományban „természeti kísérletnek” hívnak. 4. Nem panaszkodhatunk a technológiai források hiányára: elektronikus kereskedelem, elektronikus közbeszerzés, és az európai digitális menetrenddel és a digitális egységes piaccal kapcsolatban minden eszközt képez, amelyeket egyre nagyobb arányban használnak. A technológia és a technológia iránti szükségesség is létezik. Mindössze a kezdeményezés hiányzik. 5. Ez az ügy egyedi: az Európa 2020 stratégia, mutatóival és céljaival együtt. Jól kell ezt használni. A válság súlyosbodik, a belső piac megerősítése pedig segíthet a megoldás felé eljutni. 6. Ez egy igen nagyra törő projekt. Készen áll a Bizottság arra, hogy a legtöbbet ragadja meg ebből a mozzanatból? Készen áll elismerni, hogy ennek a projektnek úgy kell továbbmennie, ahogy van, toldalékszálak nélkül?

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) Több szempontból is tanulságosak és felvilágosultak azok a feltételek, amelyek mellett Barnier biztos úr elindította ezt a vitát. A nap végén a piac lesz ugyanis az európai integráció folyamatának fő oka és végső célja, amint erre emlékeztetett bennünket. Az az elgondolás, amit itt ennyire szókimondóan és egyértelműen hangoztattak, igencsak kivillantja a Lisszaboni Szerződés által intézményesített és megerősített integrációs folyamat kapitalista jellegét. Olyankor, amikor az európaiak az EU és politikái segítségével megvalósult kapitalista válság hatásaitól szenvednek, ideáll a Bizottság és a válság megoldásaként azt tárja elénk, hogy ugyanazon az ösvényen fogunk haladni, ami ebbe a méltatlan helyzetbe vitt minket. A belső piac megerősítése, az európai hatalmak nagyobb gazdasági és pénzügyi csoportjai számára még nagyobb nyereségek biztosítása – ezek képezik az EU-n belül, a tagállamok között és az egyes államokon belül fokozódó egyenlőtlenségek gyökerét. A leginkább sérülékeny gazdaságok folyamatos gyengülését, a kulcsfontosságú gazdasági ágazatok privatizálását, a társadalmi élet még több területének áruba bocsátását, valamint az állami szolgáltatások elleni támadást eredményezi. A „business as usual” (változatlan ügymenet) az uralkodó jelszó az EU-ban. A „kohézió” egyre inkább mindenféle gyakorlati jelentéstartalmat nélkülöző, puszta szlogenné válik.

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (S&D), írásban. – (PL) Az Európai Bizottság „Az egységes piaci intézkedéscsomag felé” című, Monti professzor jelentése alapján elkészített közleménye rendkívül fontos dokumentum, amely azokat az intézkedéseket határozza meg, amelyeket az EU-nak a belső piac területén a következő 10-15 év során kell megtennie. A Bizottság által előterjesztett kezdeményezések közül különösen a „digitális” belső piac létrehozásával kapcsolatosakra kívánom felhívni a figyelmet, mivel úgy vélem, hogy ez képezi az európai gazdaság jövőjét. Anélkül, hogy ócsárolni akarnám a Bizottság jó szándékait, az a benyomásom, hogy sokkal inkább összpontosítottak a kreativitás „védelmére”, semmint az interneten zajló kereskedelmi szolgáltatások fejlődése előtt álló akadályok felszámolására. Erre jó példa a tervbe vett jogi projektek száma. A közlemény nem kevesebb mint 50 kezdeményezést tartalmaz, amelyek a legtágabb értelemben vett belső piacot ölelik fel, mégsem találtam sehol említést arra a kérdésre, amelyen már jó néhány éve dolgozom, ez pedig a közös piacon a médiaszolgáltatásokhoz való hozzáférés egységes feltételeinek megteremtése. A televíziós műsorok feliratainak uniós szintű előmozdításáról beszélek, ami jelentősen megkönnyítené a siket emberek számára a médiához való hozzáférést, és ami megkönnyítené a nyelvtanulást. Remélem, hogy az Európai Bizottság figyelmet szentel majd ennek a kérdésnek a közeljövőben.

  Othmar Karas (PPE), írásban. – (DE) Tény: az egységes piaci intézkedéscsomag forradalom. Ez ennek a Bizottságnak a leginkább kézzelfogható munkaprogramja. Harmadik legnagyobb projektünk ez az euró bevezetése és az EU bővítése után. Nagyobb fokú dinamizmusra, eltökéltségre, merészségre és európai gondolkodásmódra van szükségünk ahhoz, hogy az 50 javaslatot végrehajtsuk. Az egységes piacnak 500 millió ember hazai piacává kell válnia, mert ez képviseli növekedési, foglalkoztatási és versenyképességi kapacitásunkat. Sok kincs maradt még kiaknázatlanul. Az egységes piac továbbá az ún. nettó befizetőket – mint amilyen Ausztria és Németország – nagy nettó kedvezményezetté is fogja tenni. A potenciális eszközök felhasználása egyet jelent azzal, hogy kiszabadítjuk az egységes piacot béklyóiból, leküzdjük a protekcionizmust és a nacionalizmust, és úgy döntünk, hogy az EU-t kontinensként fogjuk föl. Hogy ez sikerül-e, az elsősorban rajtunk, politikusokon múlik. Vágjunk hát bele!

  Alajos Mészáros (PPE), írásban. – (HU) Mindannyian egyet tudunk érteni azzal, amit az Európai Bizottság akar – versenyképes szociális piacgazdaságot. A Bizottság jelentéseiben az egységes piac megerősítése érdekében konkrét javaslatok állnak – bízunk a megvalósulásukban. Barnier biztos szerint az eddig kiaknázatlan lehetőségeket kell kihasználnunk az egységes piacon. Valójában sok olyan eredményt sorolhatnánk fel, amely az Unión belüli életünket egyszerűbbé tette. A világban zajló változások további lépéseket kívánnak. Az egységes piac még egységesebbé tehető. Értékelem az elképzelést, hogy a piacoknak egyszerre kell a gazdaságot és az uniós polgárokat szolgálniuk. Külön dokumentum foglalkozik az állampolgárok jogaival és egy másik a gazdasági kérdésekkel, remélhetőleg pont azért, hogy e két piaci pólust egyensúlyba hozza. Vitathatatlan az Unió kezdeményező és koordinációs szerepe az egységes piac megerősítésében. Mindemellett jó szociális rendszerről, színvonalas oktatásról és versenyképes munkahelyekről a tagállamok végrehajtási elkötelezettsége nélkül még sokáig nem beszélhetünk. Bár néhányan megkérdőjelezik a nyilvános konzultáció fontosságát, én úgy látom, meg kell adni minden érdekeltnek a lehetőséget a véleménynyilvánításra. Hasonlóképpen pozitívan látom azt a kezdeményezést is, hogy éves fórum keretében lehessen megvitatni az egységes piacot érintő ügyeket. Ennek résztvevői értelemszerűen az intézmények, a tagállamok, a vállalkozások és a polgárok, vagyis az egységes piac résztvevői. A fórumnak köszönhetően még inkább tudatosíthatjuk, hogy az egységes piac a mindennapjaink része.

  Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Teljes mértékben támogatom a kisvállalkozói intézkedéscsomag (Small Business Act) tartalmát és menetrendjét. Az egységes piac a közös piac legintegráltabb formája, mivel az jobban összpontosít a tagállamok között meglévő akadályok – fizikai akadályok (határok), műszaki akadályok (szabványok) és fiskális akadályok – felszámolására. Ez a kulcsa az európai integrációnak és a fenntartható növekedésnek. A mostani gazdasági válság ismét hangsúlyozta az egységes piac fontosságát az európai projekt sikerre vitele tekintetében. Felszólítunk arra is, hogy megújult politikai akaratra van szükség a gazdasági nacionalizmus kísértéseinek való ellenálláshoz, valamint mindenki teljes potenciáljának kiaknázáshoz. A válság fokozta a legjelentősebb nemzeti cégek megsegítésére irányuló állami támogatások visszaélésszerű használatának kockázatát. A teljes európai gazdaság újjáélesztésével kapcsolatos probléma megoldása azonban ehelyett (és ez az egységes piac megoldása) az áruk, személyek és szolgáltatások szabad mozgása, valamint az EU egészében a gazdasági szereplőkkel és polgárokkal szembeni egyenlő bánásmód előtti, tartósan fennálló akadályok felszámolását vonja maga után.

  Olga Sehnalová (S&D), írásban. – (CS) Az egységes piaci intézkedéscsomag olyan kezdeményezés, amelyet erőteljesen üdvözlök és támogatok. Szeretnék azonban említést tenni egy problémáról, amelyet itt észlelek, és amely nem elhanyagolható. A nemcsak az ezzel a dokumentummal, hanem általánosságban véve az egységes piaccal kapcsolatos hosszú távú kommunikációs stratégiáról beszélek. A jelentés 48. pontjában a Bizottság kijelenti, hogy fokozta a civil társadalommal folytatott konzultációt és párbeszédet, miközben különös figyelmet fog fordítani annak biztosítására, hogy a fogyasztók véleményét is figyelembe vegyék. Ha a Bizottság tényleg ki akar állni az átlagfogyasztó véleménye mellett, akkor a korábbiaknál sokkal többet kell tennie azért, hogy ezt a jelentést a médiában reklámozza. Csehországban és Szlovákiában például ezen alapvető fontosságú dokumentum bevezetése sajnálatos módon teljesen kimaradt a médiából. Úgy tűnik, hogy itt ez nem figyelemreméltó téma. Az egységes belső piac előnyeiről szóló tájékoztató kampánynak ezért nemcsak az európai intézmények szintjén kell lezajlania, hanem arra decentralizáltabb módon mind nemzeti, mind pedig regionális szinten is sort kell keríteni. A figyelmet főleg az egységes piac nyújtotta előnyökre, valamint a belső piaci fogyasztók mindennapos – többek között a banki díjakkal, az áruk árainak összehasonlításával stb. kapcsolatos – problémáinak megoldására kell összpontosítani. Felkérném ezért a Bizottságot, hogy javítsa a végfelhasználók felé irányuló kommunikációs stratégiáját, hogy a polgárok még tájékozottabbak legyenek az egységes piac előnyeit illetően.

18. Innovációs partnerségek (vita)

  Elnök. − A következő pont a Judith A. Merkies, az S&D képviselőcsoport nevében, Paul Rübig, a PPE képviselőcsoport nevében, Jorgo Chatzimarkakis, az ALDE képviselőcsoport nevében, Philippe Lamberts és Reinhard Bütikofer, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében, Evžen Tošenovský, az ECR képviselőcsoport nevében, és Marisa Matias, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében a Tanácshoz intézett, az innovációs partnerségekről szóló szóbeli választ igénylő kérdésről folytatott vita (O-0158/2010 - B7-0560/2010).

  Judith A. Merkies, szerző. – (NL) Elnök úr, az emberek 90%-a úgy gondolja, hogy az innováció zöld és versenyképesebb gazdaságot fog nekünk biztosítani, és ezzel egyet is értünk. A dolog sürgőssége azonban még nyilvánvalóan nem egészen világos mindenki számára, mivel az Európai Tanács úgy határozott, hogy csak jövő év februárjában és márciusában fogja tárgyalni az Innovációs Unió ügyét.

Vajon mi lehet az oka ennek? Úgy gondolják talán, hogy a sürgős és nagy fontosságú társadalmi kihívásokat már egytől-egyig mind megoldottuk? Megoldottuk az energiaproblémát, a nyersanyag-problémát és a népességelöregedés problémáját? Hát nem, nem oldottuk meg egyiket sem, éppen ezért sürgősen meg kell vizsgálnunk és meg kell vitatnunk az innovációs stratégiát. Rengeteg kérdés áll még előttünk. Pontosan mik is ezek az innovációs partnerségek? A Bizottság innovációs stratégiája világos, de ez a kérdés még mindig nyitott.

Az teljesen egyértelmű, hogy nincs szükség új – vagy legalábbis teljesen új – eszközökre, inkább jobb eszközökre lenne szükség. A hosszú távú biztonság is fontos, de most a legjobban annak örülnénk, ha a 2020-ig tartó időszakra lenne egy jól működő eszközünk. Azt kellene elérnünk, hogy az innovációs partnerségek a lehető legkézzelfoghatóbbak és legvilágosabbak legyenek, legyen valódi hatásuk, legyenek technológiailag semlegesek és álljanak közel a piachoz, és legyen egyértelmű határidejük; egyben az is fontos lenne, hogy a partnerségekben vegyen részt minden lényeges partner, az ipar, a kormány, a kutatóintézetek, és mindenekfelett a polgárok, akik a mozgatórugói az innovációnak és annak sikerének.

Nagyon jó, hogy építünk a meglévő erősségekre az „aktív és egészséges időskor” eszközeivel – ami valójában inkább egészséges életet jelent, nem pedig egészséges időskort –, és úgy tűnik, hogy az egészséges időskor valójában már a fogamzás pillanatában megkezdődik. Minden partnerséget az kell, hogy jellemezzen, hogy hatékonyan és intelligensen közelíti meg a természetes erőforrásokat, és a legsürgetőbb problémák megoldásával kezdi a munkát: az energia és a nyersanyagok kimerülésének kérdésével. E tekintetben több innovációra lenne szükség.

Ehhez szükség van a Tanács teljes elkötelezettségére, valamint nagy-nagy lelkesedésre; mindkettő szükséges ahhoz, hogy működni tudjon az innovációs stratégia. A határok mögé történő visszavonulás nem megoldás. A közgazdaságtan nem csak az euróról, a banki szektorról vagy a Stabilitási és Növekedési Paktumról szól. Arról is szól, hogy munkahelyek legyenek Európában, és hogy Európa jobb helyet foglaljon el a világban, és ugyan hogyan lehetne ezt elérni, ha nem az innováció segítségével?

  Amalia Sartori, szerző. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a Bizottságnak a 2009. október 6-án elfogadott „Innovációs Unió” című szakpolitikai dokumentumban leírt javaslata szerves részét képezi az Európa 2020 stratégiának. Ez a kezdeményezés erőteljes, hatékony és fenntartható válaszokat igyekszik adni a társadalom fő problémáira.

A számos javasolt intézkedés és a Bizottság által saját maga számára kitűzött célok között, melyek mind a valódi Innovációs Unió létrehozását hivatottak elősegíteni, az egyik leginnovatívabb elemet az úgynevezett „innovációs partnerségek” jelentik. A megfogalmazott célok elérése érdekében a megfelelő partnerségeket kell választani. Ehhez a Bizottság azonosított egy sor olyan nagy fontosságú kihívást, amelyekkel a társadalmunknak szembe kell néznie az elkövetkező években és évtizedekben. Az új fejleménnyel kapcsolatban a Parlament úgy határozott, hogy az álláspontját egy határozatban fejti ki, melynek az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport nevében én vagyok az előadója. Rövid tárgyalásokat követően a különböző politikai csoportok előadói aláírtak egy határozatot, ezen a téren tehát nincsen semmi probléma.

Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy mennyire fontos volt a közreműködésünk annak biztosításában, hogy az egészséges időskorral kapcsolatos kísérleti kezdeményezés után elindított mindkét partnerség az „intelligens városokkal” foglalkozzon, így számos jövőbe mutató kísérletre kerülhet sor különböző európai városokban annak érdekében, hogy elérjük a 20/20/20 célokat, és megvalósítsuk a nem energetikai nyersanyagok stratégiáját, mivel konkrét választ kell adnunk a társadalmat ezen a téren érintő nagy és nehéz problémákra.

Az elkövetkező hónapokban a Bizottság egy belső munkacsoportja el fogja dönteni az irányítással, a finanszírozással, a kiválasztási kritériumokkal és a költségvetéssel kapcsolatos részleteket az első partnerség keretében indított kezdeményezésekre vonatkozóan.

  Jorgo Chatzimarkakis, szerző. – (DE) Elnök úr, mit is nyújt nekünk pontosan az európai innovációs politika? És mit nyújt nekünk az európai kutatási politika? Ha feltennénk magunknak ezt a kérdést, vagy megkérdeznénk az utca emberét, mindenki értetlenül nézne. Ennek az az oka, hogy nem világos, hogy milyen hozzáadott értéket ad nekünk az európai kutatás és az európai innováció. Ennél fogva üdvözöljük azt a tényt, hogy Geoghegan-Quinn biztos asszony javaslata azzal kezdődik, hogy meghatározza az innováció fogalmát. Mi az innováció? Az innováció azt jelenti, hogy tudás segítségével pénzt, terméket vagy licencet állítunk elő. Ez új dolog. Örülök, hogy a Bizottság erre az útra lépett. Szükségünk van azonban olyan látványos, „ember a Holdon” vagy éppen „nő a Holdon” jellegű projektekre is, amelyeket az utca embere is ért, hogy az EU adófizetői értsék, hogy mire is költjük mi itt a pénzüket. Ebben a vonatkozásban nagy lehetőséget látok abban a témában, hogy kettővel növeljük az egészséges életévek számát. Ez olyan projekt lenne, amit mindenki megért. Örülök tehát annak, hogy az első javasolt innovációs partnerséget pontosan ennek a célnak szentelték. Két további egészséges életév – ezt mindenki érteni fogja, és egyébként is fontos. Ebben a vonatkozásban támogatjuk Önöket.

Szeretnék azonban rámutatni, és Merkies asszony is említette már, hogy ha egyszerűen megnézzük a meglévő eszközöket, láthatjuk, hogy ott van az Európai Innovációs és Technológiai Intézet, a Tudás és Innovációs Közösségek, a Közös Technológiai Kezdeményezések, valamint az úgynevezett Versenyképesség és Innováció Keretprogram, és ezek mind már létező programok. Ha ezek mellett elindítunk egy újabb programot, akkor az egész terület áttekinthetetlenné válik. Ezt nem szabad megtennünk. Az innovációs partnerségeknek az a céljuk, hogy segítsenek rendet tenni ebben a helyzetben, és hogy mindent egyetlen rendszerbe tudjunk összevonni. Ezért csak akkor fogadjuk el őket, ha áttekinthetőbbé teszik a helyzetet az adófizetők számára. Mindig tudnunk kell a választ arra a kérdésre, hogy mi hoz nagyobb európai hozzáadott értéket? Ha ugyanis erről van szó, akkor teljes mértékben támogatni fogjuk.

  Evžen Tošenovský, szerző. – (CS) A Bizottság azon kezdeményezése, hogy indítsunk el kísérleti innovációs partnerség programot az „aktív és egészséges időskor” témájában, mindenképpen érdekes lépés a részéről. Az, hogy a Bizottság ezt a kísérleti projektet választotta, jól mutatja, hogy mennyire fontos az időskor problémája a teljes Európai Unió számára. Kísérleti projektként nagyon nehéz feladatról van szó, mert az idős polgárok biztonságát nagyon eltérő módszerekkel biztosítják az Európai Unió különböző országaiban. Ennek az okait az egyes országok eltérő történelmi fejlődésében lehet keresni, valamint abban, hogy másképpen közelítik meg ezt a kérdést. Érdekes lesz tehát számunkra, hogy a Bizottság hogyan tud majd valóban innovatív módszert kidolgozni ennek a meglehetősen összetett problémának a megoldására. Remélem, hogy a megoldás nem csak egy általános leírás lesz, hanem valódi segítséget nyújt majd ezen a területen.

A kollégákkal folytatott megbeszélések során felmerült két további témakör is az innovációs partnerségeket illetően: az intelligens városok és a nyersanyagok témája. A jelenlegi kilátások és az előre látható problémák alapján teljesen jogosnak tűnt a nyersanyagok témájának felvetése. A tagállamokra már ma is nagy nyomás nehezedik a nyersanyagellátás terén, és az elkövetkező években ez még inkább így lesz. Ez mind az energiaellátással, mind az ipari termeléssel kapcsolatban áll. A nyersanyagokkal kapcsolatban számos probléma vár megoldásra, amelyekkel sok parlamenti bizottság rendszeresen foglalkozik. Az ellátás folyamatosságának biztosítása és az új nyersanyagforrások felkutatása alapvető feltételei a gazdasági növekedésnek és az európai országok jövőbeni versenyképességének megőrzésének. Ez természetesen sok más területre is hatást gyakorol, beleértve az egyes európai országokban élő polgárok szociális helyzetét is. Az ésszerűen kidolgozott szabályozások, valamint a takarékosság előtérbe helyezése a rendelkezésre álló nyersanyagok vonatkozásában minden bizonnyal alapvető kérdések lesznek a jövőben.

  Marisa Matias, szerző. – (PT) Ma azért vagyunk itt, hogy megbeszéljük a Bizottság által legfontosabbnak tartott egyik kérdést, nevezetesen az innovációs politikát, amely végre kezd alakot ölteni az innovációs partnerségek és az aktív és egészséges időskorral foglalkozó kísérleti projekt révén, és amelyet ma meg kell vitatnunk. Számos kérdés vár még azonban eldöntésre, különösen a jövőbeni projektek pontosításával és definiálásával, valamint a prioritások meghatározásával kapcsolatban. Ki fogja végül meghatározni a prioritásokat, és milyen kritériumok alapján? Szerintem meg kellene kapnunk a válaszokat ezekre a kérdésekre.

Szeretnék azonban néhány konkrét észrevételt tenni, különösen az elénk terjesztett aktív és egészséges időskorról szóló első projekt vonatkozásában. Ezek az észrevételek pozitív hangvételűek, mert pozitív dolognak tartom azt, hogy a népességnek arra a szektorára fókuszálunk, amely különösen sebezhető abban az Európában, amely egyre gyorsabban öregszik, és egyre hátrányosabb helyzetbe kerül.

Szeretnék azonban néhány további kérdést is felvetni, mert ellentmondásosnak tűnik számomra, hogy projektet indítunk ebben a témában, miközben az innovációt nem tudjuk támogatni. Akkor ezt hogyan fogjuk támogatni? Mi lesz ennek az alapja? Megvalósítható-e bármilyen innováció abban a helyzetben, amelyet tapasztalhattunk, amelyben állandó és szisztematikus támadások érik a szociális helyzetet, csökken az egészségügyi ellátás elérhetősége, szisztematikusan visszafejlesztik a szolgáltatásokat, és folyamatosan csökkennek a beruházások?

Az előterjesztett közlemény címe – „Innovációs Unió” a több munkahelyért, jobb életminőségért és jobb társadalomért – igen ambiciózus. Még azt is megkockáztatom, hogy én személy szerint támogatnám is, de be kell vallanunk, hogy ellentétes a tagállamok jelenlegi gyakorlatával, a költségcsökkentésekkel és a megszorítási intézkedésekkel. Véleményem szerint csak akkor lehet fenntartható innováció, ha szigorú, fenntartható és igényes közpolitikákkal rendelkezünk. Máskülönben csak szalmaláng az egész, ami kevés eredményt hoz, és vajmi keveset nyújt a lakosságnak is.

  Benoît Cerexhe, a Tanács soros elnöke. – (FR) Elnök úr, tisztelt képviselők, örömmel fogadtam azt a lehetőséget, hogy megvitassuk Önökkel az Innovációs Unió elnevezésű kiemelt kezdeményezést, és különösen az európai innovációs partnerségek új koncepcióját, amely egyértelműen fontos elemét képezi a Bizottság által október elején előterjesztett közleménynek.

A Tanács jelenleg még természetesen vizsgálja a kérdést, és a Versenyképességi Tanács november 26-án tartandó ülésére fogja megfogalmazni a következtetéseit.

Mint bizonyára emlékeznek, június 17-én az Európai Tanács véglegesítette az Európa 2020 stratégiát, és ebben az összefüggésben az egyik fő célkitűzés, idézem, „a kutatás és fejlesztés feltételeinek javítása”, különösen azzal a céllal, hogy ebben az ágazatban a GDP 3 százalékára növeljük a kombinált állami és magán befektetési szinteket. Személy szerint én úgy gondolom, hogy nehéz lett volna 3%-nál kevesebbet megcélozni, hiszen ez már most is szerepel a lisszaboni stratégiában, és most inkább arról van szó, hogy biztosítsuk magunknak a célok eléréséhez szükséges eszközöket.

A Bizottság által előterjesztett Innovációs Unió elnevezésű kiemelt kezdeményezés ebből az általános célkitűzésből indul ki, és a belga elnökség igyekezett időben foglalkozni ezzel a fontos kérdéssel. A Tanács júliusban folytatta az első nem hivatalos vitát erről a témáról, majd október 12-én hivatalos vita következett, és ennek eredményeképpen az Elnökség be tudta nyújtani a Tanács előzetes következtetéseit, amelyeknek a vizsgálata jelenleg is folyik, és amelyek – ahogyan már említettem –, szerepelnek a Versenyképességi Tanács november 25-i és 26-i ülésének napirendjében. Hangsúlyoznám, hogy az Elnökség biztosította, hogy a „kutatási” és „ipari” ágazatok szorosan működjenek együtt ebben a témában, és ez kiváló eredményeket hozott – júliusban tartottunk közös tanácsülést, aminek eredményeképpen november végére meg kell lenniük a közös következtetéseknek.

Ezen kívül a Bizottság közleménye és a Versenyképességi Tanács munkája jó alapot teremt majd a kutatásról és innovációról szóló vita előkészítéséhez, amelyre még az év vége előtt sor fog kerülni az Európai Tanácsban.

Bizonyára megértik tehát, hogy miközben stratégiai lendületet várunk az állam- és kormányfőktől, a Versenyképességi Tanács elnökeként óvatosnak kell lennem, hogy mit mondok. Mindazonáltal engedjék meg, hogy rámutassak, hogy az innováció, vagy inkább a tudásháromszög témája szélesebb értelemben (oktatás–kutatás–innováció) nyilvánvalóan nem teljesen új sem a Tanács, sem a Parlament számára.

A Tanácsban ez a téma rendszeresen felmerül a Versenyképességi Tanács napirendjén, az Európai Kutatási Terület általános címszava alatt. Konkrétan a Tanács 2008. decemberi, az európai kutatási területre vonatkozó 2020-ig szóló elképzelésére gondolok, valamint a legújabb konklúzióira, amelyeknek címe „Innovatív Európa létrehozása”, és amelyeket májusban fogadtunk el a spanyol elnökség alatt. A teljesség igénye nélkül szeretnék megemlíteni néhány fontosabb cselekvési vonalat a Tanács szemszögéből.

Először is, a kezdeményezések az innováció minden fajtájára terjedjenek ki, mind az állami, mind a magán szektorban.

Másodszor, le kell raknunk a hatékonyabb költségvetési tételek alapjait a kutatáshoz, fejlesztéshez és innovációhoz.

Harmadszor, a közbeszerzés képes arra – bár ez nagyrészt még kihasználatlan –, hogy innovatív termékek, folyamatok és szolgáltatások formájában támogassa az innovációt.

Negyedszer, a nem technológiai jellegű innovációk szintén fontos tényezők, többek között a tervezés, a szolgáltatások és a kulturális kreativitás tekintetében.

Ötödször, a kutatómunkát úgy tudjuk hasznosítani, ha hatékonyan kezeljük és védjük a szellemi tulajdont, valamint hatékonyan terjesztjük a tudományos és technológiai innovációkat.

Végül pedig egyszerűsíteni és racionalizálni kell a kutatási és fejlesztési politikákat és programokat, és minden hozzájuk kapcsolódó eszközt, ahogyan az ma is elhangzott. Örömmel látom, hogy az itt elhangzott vélemények nagymértékben összhangban állnak az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság álláspontjával, melyet Carvalho asszony jelentésében olvashattunk. Az innovációs partnerségeknek nem az a feladatuk, hogy tovább bonyolítsák a helyzetet, hanem hogy elősegítsék a folyamatok egyszerűsítését.

A regionális dimenzió szintén fontos része az innovációnak. Ebben a vonatkozásban az európai innovációs politikának biztosítania kell, hogy megfelelő támogatást kapjanak regionális szinten is azok, akik innovációval foglalkoznak, beleértve a kis- és középvállalkozásokat is.

A kutatás és innováció lelke az emberi tényező. Európának meg kell tanulnia, hogy hogyan tudja megtartani a kutatóit, és hogyan tud tehetséges kutatókat szerezni harmadik országokból.

A fenti általános szempontok után most szeretnék válaszolni az Önök által feltett négy konkrét kérdésre.

Ami az innovációs partnerségekre javasolt témák számát illeti, a Tanács – bár még nem született döntés – nagyjából egyetért azzal, hogy egy kísérleti programmal kezdjük a munkát. A Bizottság valóban javasolta, hogy 2011 elején indítsunk egy kísérleti programot az időskor témájában. Ezen kívül a Bizottság közleménye egy sor más témát is említ, amelyekre javaslatokat adna be 2011-ben, és néhányan Önök közül utaltak is ezekre a témákra. Mint ahogyan a neve is mutatja, a kísérleti program kísérleti jelleggel indul el, és ehhez nem feltétlenül kell megvárni az összes előre meghatározott feltétel biztosítását.

Jelenleg a Tanácsban a jövőbeni partnerségek témáinak a kiválasztása az egyik fő témánk, és ebben az összefüggésben szeretném megemlíteni a Tanács által 2008-ban útjára indított kezdeményezést, melynek célja az európai kutatások közös programozása a nagyobb társadalmi kihívások megválaszolása érdekében. Akkor lefektették azokat a kritériumokat, amelyek az innovációs partnerségek vonatkozásában is hasznosak lesznek majd: a kihívás mértéke európai szinten, az érintettek valódi elkötelezettsége, az európai hozzáadott érték, valamint az a lehetőség, hogy a kutatás eredményeit fordítsuk az európai polgárok és az európai versenyképesség javára. Ezek alapján nagy egybeesést látok a Tanács előző irányelvei és a Bizottság által a közleményben javasolt általános feltételek között.

Az eddig folytatott megbeszélések során kollégáim gyakran hangsúlyozták az alulról felfelé induló kezdeményezések szükségességét, elsősorban a témák meghatározása, az egyszerű és egyértelmű rendszerek elterjesztése, a magánszférával, és különösen a kis- és közepes vállalkozásokkal történő együttműködés szükségessége és a meglévő pénzügyi eszközök optimalizálása érdekében.

Most pedig rátérnék a menetrendre és az irányítási alapelvekre, amelyek valószínűleg a legfontosabb és legkényesebb kérdések lesznek. Nem kétséges, hogy a kulcsszavak a „hozzáadott érték”, a „konzisztencia”, a „rugalmasság” és az „egyértelműség” lesznek. Előre kidolgozott egységes modellről nem is szabad beszélni. A koncepciók terjesztése érdekében számos kezdeményezés történt, a belga elnökség például Finnországgal és a Bizottsággal együttműködve egy szemináriumot szervezett néhány nappal ezelőtt, október 27-én, ami pedig a menetrendet illeti, a sürgősség elgondolása egyértelműen szerepel az Európa 2020 stratégiában. Ebből következik, hogy a sürgősség a stratégiából eredő kezdeményezésekben is jelen van. Ezzel kapcsolatban a Bizottság tett néhány ambiciózus javaslatot, de az erőforrásaink végesek, és noha továbbra is ambiciózusak vagyunk, gondoskodnunk kell arról, hogy kézben tudjuk tartani a folyamatot, és időben le tudjuk vonni a tanulságokat.

Elnök úr, hölgyeim és uraim! Azzal a gondolattal zárom a felszólalásomat, hogy nemzeti szinten jobban kell irányítani a partnerségeket. A partnerségek irányításával kapcsolatban ez csak az egyik szempont, és nincsen rá előre gyártott modell, még kevésbé egyetlen egységes modell. Objektív módon figyelembe kell venni az egyes tagállamok eltérő helyzetét. Az is fontos, hogy a különböző tagállamokból minden érintettet bevonjunk: európai, nemzeti és regionális szinten, beleértve az állami szektort és magánszektort is.

Elnök úr, tisztelt képviselők! Meggyőződésem, hogy Európa számára a kutatás és az innováció nem lehetőség, hanem szükségszerűség, ha olyan hosszú távú megoldást akarunk, amely megvédi a társadalmi modellünket és a környezetünk fenntarthatóságát. Üdvözlöm tehát a Parlament lankadatlan érdeklődését a téma iránt, konkrétan pedig a vitában elhangzott első felszólalást az innovációs tervről. Véleményem szerint az Önök hozzájárulása annál is inkább lényeges, mert a jelenlegi helyzet arra kényszeríti a tagállamokat, hogy nehéz döntéseket hozzanak, melyekben meg kell védeniük a kutatást és az innovációt, mint a jövőbe történő beruházásokat, és biztosíthatom Önöket afelől, hogy tájékoztatni fogom a Tanácsot erről a vitáról, és továbbra is az Önök rendelkezésére állok.

  Reinhard Bütikofer (Verts/ALE). – (DE) Elnök úr! Azt szeretném kérdezni, hogy estefelé hosszabb-e a Tanács felszólalási időkerete. Nagy udvariatlanságnak tartom ugyanis a Tanács soros elnökétől, hogy kétszer annyi ideig beszél, mint Barroso és Van Rompuy urak együttesen, miközben tudjuk, hogy más fontos kérdéseket is meg kell még vitatnunk. A Tanács soros elnökének talán rövidebbre kellene fognia a mondanivalóját.

  Ioannis A. Tsoukalas, a PPE képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök úr! Szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy milyen óriási lehetőségek rejlenek az innovációs partnerségekben az Európai Unió égetően szükséges gazdasági és társadalmi fejlődése szempontjából, ugyanakkor milyen komoly kockázatokat is hordoznak magukban, hiszen ennek az eszköznek a helytelen használata tovább növelheti az Európai Unió tagállamai között az innováció és a kutatás területén már jelenleg is fennálló különbségeket.

Elsősorban az EU különböző tagállamaiban fennálló nehéz gazdasági feltételekre gondolok, kezdve a saját hazámmal, és ugyanazt az észrevételt szeretném tenni, mint képviselőtársam, Matias asszony. Dél-Európában és máshol is számos ország igen súlyos gazdasági helyzetben van, és a Nemzetközi Valutaalap, az Európai Központi Bank és az Európai Bizottság szigorú megszorításokat követel minden állami kiadásban, amivel nagyjából lehetetlenné is teszik a kutatásba történő állami befektetéseket. Ilyen körülmények között nyilvánvalóan jelentősen vissza fog esni a technológiai fejlődés és az innováció, hiszen láthatóan ezek bírnak a legkisebb fontossággal a nemzeti kormányok mentőcsomagjaiban.

Az érintett országokra kényszerített általános megszorítások, melyek agyelszívással és a szakképzett munkaerő elvándorlásával párosulnak, valamint az egyetemek és a kutatási központok elégtelen finanszírozása együttesen azt eredményezik, hogy a tudás korábban említett háromszöge minden, csak nem egyenlő szárú háromszög.

Ezt a helyzetet a tényleges körülmények, az európai egyetemek tényleges teljesítménye is súlyosbítja. A Times közelmúltban megjelent felsőoktatási melléklete szerint például a világ 200 vezető egyeteme közül 82 európai, amelyekből 80 az északi országokban található, és csak 2 működik délen, Spanyolországban.

Szeretném megkérdezni az Európai Bizottságtól, az Európai Uniótól és az Európai Parlamenttől, hogy hogyan szándékoznak kezelni az innovatív Észak-Európa és a kevésbé innovatív Dél-Európa között egyre mélyülő szakadékot?

  Teresa Riera Madurell, az S&D képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr! Valóban igaz, hogy a Bizottság az iparpolitikai javaslatával egy időben tette közzé az Innovációs Unióra vonatkozó javaslatát, mert ahhoz, hogy az Európai Unió foglalkoztatottságot és versenyképességet biztosító intelligens és fenntartható növekedést tudjon elérni, mindenképpen javítania kell az innovációs képességét.

E meggyőződés alapján a mi képviselőcsoportunk mindkét kezdeményezésért felelősséget vállalt. Mint koordinátor, meg vagyok győződve arról, hogy ha mindenki együttműködik, a Parlament segít majd megoldásokat találni ezekre az új kihívásokra: olyan megoldásokat, amelyek egyensúlyt teremtenek a gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi kérdések között, és így egy zöldebb és intelligensebb Európa felé haladhatunk, amelyben erősebb lesz a társadalmi kohézió.

Ez a segítség ma ezzel a határozattal kezdődik, ami jelzi még a Tanács döntése előtt, hogy mely kérdéseket kell kiemelten kezelnünk – például az innovációs együttműködést –, és hangsúlyozza azt, hogy a siker azon múlik majd, hogy mennyire tudjuk bevonni az innovatív vállalatokat, az egyetemeket és a kutatási központokat ebbe a folyamatba.

  Zbigniew Ziobro, az ECR képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr! Európának fejlődnie kell, és az innováció a legjobb módja a jelenlegi válság leküzdésének. A konstruktív változások kezdeményezésében fontos szerepet játszik az a bejelentés, amely szerint az Unió GDP-jének 3%-ával növeljük a kutatásra és fejlesztésre fordított befektetések finanszírozását. A vállalkozások elindítására vonatkozó rugalmas jogszabályok, az adózási ösztönzők és a szabadalmak bejegyeztetésének egyszerűsített eljárása mellett elsősorban a pénzügyi tényezők lesznek a fejlődés motorjai.

Külső segítség nélkül a vállalkozások önmagukban nem lennének képesek finanszírozni a drága kutatásokat, amelyeknek az elvégzéséhez sok év szükséges. Van azonban egy probléma: az Európai Unió költségvetéséből biztosított pénz önmagában gyakran nem elég, ezért a vállalkozások arra kényszerülnek, hogy nagy összegeket fektessenek be a saját erőforrásaikból is. Ebben a helyzetben pedig a közép- és kelet-európai vállalatok eleve kudarcra vannak ítélve. Saját erőforrások nélkül nem tudnak pénzt szerezni az állami költségvetésből, és uniós pénzekért sem folyamodhatnak. Ez a helyzet, melyet más területeken is megfigyelhetünk, azt eredményezi, hogy az erőforrások az Európai Unió gazdagabb régióiban halmozódnak fel, ezáltal tovább nő az aránytalanság a kutatás és fejlesztés területén.

Az Európai Bizottság elnöke azt mondta, hogy „szolidaritás nélkül az Európai Unió nem is létezne”. Ezért most azt kérdezem, hogy a Bizottság hogyan kívánja erősíteni az innovációt az Unió új tagállamaiban? Számíthatnak-e nagyobb pénzügyi támogatásra, amely lehetővé tenné számukra, hogy gyorsabban felzárkózzanak a régebbi tagállamok mögé?

  Hermann Winkler (PPE). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Az Innovációs Unióval az Európai Bizottság a helyes irányban halad. Nagy örömmel olvastam, hogy az Európai Bizottság egyetértett az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság által elfogadott 2010. szeptemberi jelentésben megfogalmazott számos követeléssel. Egyetértünk abban, hogy az Európai Uniónak a jövőben sokkal jobban ki kell használnia az innovációs lehetőségeit, nem utolsósorban azért, hogy lépést tartson azokkal az országokkal, amelyek erősek az innováció terén, például az Egyesült Államokkal és Japánnal, valamint a feltörekvő gazdaságokkal, például Kínával. Az Innovációs Unió azonban csak akkor lehet sikeres, ha a tagállamokkal és a régiókkal közösen valósítjuk meg. Ezért tervezi a Bizottság többek között azoknak az innovációs partnerségeknek az alkalmazását, amelyekről jelenleg folyik a vita, és amelyekről több képviselőcsoport is érdeklődött.

Ezzel kapcsolatban azonban szeretnék mindenkit óva inteni attól, hogy újabb duplikált struktúrákat hozzon létre. Az innovációs partnerségekre vonatkozó elképzelést még nem vázolták fel egészen pontosan. A Tanács nyilatkozatai sem segítettek a végleges pontosításban. Az innovációs partnerség gondolata azonban némileg hasonlít bizonyos jelenleg már meglévő eszközökre, például a Hetedik Kutatási Keretrendszer Program és a Tudás és Innovációs Közösségek technológiai platformjaira az Európai Innovációs és Technológiai Intézet keretein belül. Szeretnék rámutatni, hogy ebben a vonatkozásban mindenképpen biztosítanunk kell azt, hogy létrehozzuk és kihasználjuk a szinergiákat, és egységes álláspontot képviseljünk.

  António Fernando Correia De Campos (S&D). – (PT) Üdvözöljük a Bizottság azon törekvéseit, hogy a kutatásnak és a fejlesztésnek kiemelt fontosságot tulajdonítson a politikai programjában. Olyan integrált stratégiát keresünk, amelynek révén az európai innovációs ökoszisztéma hatékonyabban és eredményesebben szolgálná a fenntartható gazdaság érdekeit. Ennek egyik eszközeként merültek fel az európai innovációs partnerségek, és azok a főbb kihívások, melyek köré szerveződnek, elég széleskörűek ahhoz, hogy ne legyenek ellentmondásosak. Az azonban továbbra sem világos, hogy hogyan határozzák majd meg a kiegészítő prioritásokat, és hogyan határozzák meg az egyes tudományágak súlyát ezen belül. Milyen mértékű átláthatóság szükséges ahhoz, hogy az érintettek részt vegyenek? Hogyan fogják megoldani az ellentétes érdekeket? Milyen szerepet játszanak majd a Bizottság, a tagállamok és régiók? Hogyan lehet biztosítani a felelősségre vonást egy összetett struktúrán belül? Milyen pénzügyi dimenziójuk lesz ezeknek a partnerségeknek? Elnök úr, a Bizottságnak és a Tanácsnak biztosítania kell a kiváló megvalósítást, ami egyáltalán nem látszik garantáltnak, ha arra gondolunk, hogy az első partnerséghez szükséges kísérleti tesztelés is hónapokig tart.

  Cristina Gutiérrez-Cortines (PPE). – (ES) Elnök úr! Örömmel ünnepelném azt, hogy létezik innováció, figyelem fordul az innováció felé, és léteznek partnerségek is, de azt is meg kell mondanom, hogy nem tudjuk pontosan, hogy miről is beszélünk. Egy kezdeményezésről beszélünk, de senki nem mondta el annak tartalmát, szabályait vagy modelljét.

Javasolnám, hogy először is – ha hatékonyak akarunk lenni, ahogyan néhány képviselő már mondta – tekintsük át, hogy mi történt eddig az Európai Képzési és Információs Intézményekkel, a partnerségekkel és a platformokkal. Most, hogy már rendelkezünk bizonyos tapasztalatokkal a Hetedik Kutatási és Technológiai Fejlesztési Keretprogrammal kapcsolatban, tárgyilagosan elemeznünk kell ezeket, külső értékeléssel, az eredményekre összpontosítva.

Néhány képzési és információs intézmény esetében azt láthattuk például, hogy végül a nagy vállalatok kerültek fölénybe, a kisvállalkozások pedig megint kiszorultak.

Javasolnám, hogy dolgozzunk ki innovációs irányelveket és szabályokat, és vizsgáljuk meg, hogy hogyan segíthetjük a kisebb vállalkozások bekapcsolódását, esetenként akár közbülső szervek bevonásával is, amelyek segítenének a projektek költségeinek fedezésében vagy a projektek végrehajtásában. Egy biztos, ez így nem mehet tovább, hogy a kisvállalkozások kimaradnak.

Másodszor, át kell gondolnunk az innováció szükségességét a közigazgatásban, más szavakkal az innováció irányításában szükséges innovációt. Ennek az az oka, hogy az innovációt a piac irányítja, a közigazgatás pedig nincs ahhoz szokva, hogy kövesse a piacot, ami sokkal gyorsabban változik.

Jóval nagyobb kapacitásokat kell tehát létrehoznunk, és innovatívnak kell lennünk a kapacitások építésében és a kutatások irányításában annak érdekében, hogy kezelni tudjuk a kutatásokat, és a vállalkozások elkezdjenek dolgozni ezen a nagyon nehéz és összetett feladaton a jövő számára. Természetesen a bankrendszert is be kell vonnunk a kockázatok kezelése miatt, mert ezeket nem csak az európai embereknek kell viselniük.

  Silvia-Adriana Ţicău (S&D). – (RO) Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 27. cikke kimondja, hogy mindenkinek jogában áll szabadon részt venni a közösség kulturális életében, élvezni a művészeteket, és osztozni a tudományos haladásban és annak előnyeiben. Az európai kutatásnak meg kell találnia a megoldásokat a társadalom előtt álló legnagyobb kihívásokra: az öregedő lakosság, a klímaváltozás, az energiaellátás és az energiahatékonyság, a nyersanyagok hiánya és a gazdasági és társadalmi fejlődés fenntarthatóságának problémáira.

Ahhoz, hogy az Európai Unió létre tudja hozni a saját innovációs kapacitásait, ami elengedhetetlen a versenyképességéhez, az innovációs politikát az EU ipari politikájával összhangban kell kifejlesztenünk. Csak a termelési kapacitások fejlesztésével és az ebből eredő munkahelyek teremtésével leszünk képesek arra, hogy hosszú távon fenntartsuk és tovább fejlesszük az EU innovatív kapacitásait az egész Unióban. Ugyanakkor az innovációnak a társadalomra gyakorolt hatása attól függ, hogy mennyire terjednek el a tudományos eredmények. Véleményem szerint ahhoz, hogy innovatív Európai Unióban élhessünk, újfajta partnerségre lenne szükség, amely támogatja az oktatást és a polgároknak a tudományos haladáshoz történő hozzáférését.

  Danuta Maria Hübner (PPE). – Elnök úr! Az elmúlt években sok minden elhangzott az innovációval kapcsolatban. Olyan politikai eszköz szimbólumává vált, amely minden gondunkat megoldja, ezért hatalmasak az elvárások, és ezeknek meg kell felelnünk. Most azonban eljött az idő arra, hogy pragmatikusabbak legyünk.

Kétségtelen, hogy az innováció alapvető szerepet játszhat a növekedés ismételt élénkítésében az európai gazdaságban, de ahhoz, hogy ez be is következzen, konkrét, erős és közös állami és magán erőfeszítések szükségesek. Ennek keretében javítani kellene a keretfeltételeket és a finanszírozáshoz történő hozzáférést, és újra az innovációs politikára kellene fókuszálnunk. Jelenleg azonban az idő a legfontosabb tényező, és gyorsan és határozottan előre kell lépnünk az ambícióktól a cselekvésig, és meg kell határoznunk és fel kell számolnunk azokat a tényezőket, amelyek gátolják az innovációt Európában, de mindenek előtt hatékony új eszközöket kell kidolgoznunk.

Az európai innovációs partnerségek lehetnek ilyen eszközök, akár egészen kiváló eszközök is. Sürgősen cselekednünk kell, és működésbe kell hoznunk az első európai innovációs partnerséget, méghozzá a „menet közben megtanuljuk” megközelítéssel, és az Európában létező jó gyakorlat felhasználásával.

Ma az innováció általában jól működő innovációs rendszerek keretein belül jön létre, és ebben a régiók játsszák a fő szerepet. Ez azt jelenti, hogy felgyorsíthatjuk az innováció-alapú gazdaság felé történő elmozdulást, ha teljes mértékben kihasználjuk a jelenlegi kohéziós politika által biztosított innovációs befektetési lehetőségeket, amelyek 85 millió eurót tesznek ki, valamint a jövőre, tehát a 2013 utáni időszakra vonatkozó kötelezettségvállalást az intelligens növekedés megkezdésére vonatkozóan. A kohéziós politika minden tagállamban és régióban működésbe hozhatja az innovációt.

  Zigmantas Balčytis (S&D). – (LT) Az innovációs politikának és a technológiai eredményeknek a megvalósítása nem csak az EU 2020-ig szóló stratégiájának megvalósításában döntő tényező, hanem az Unió jövőbeni növekedésében és versenyképességében is. Gyakorlatilag minden európai uniós irányelv – például az energiahatékonyság javítása, a kevésbé szennyező gazdaság megteremtése, a klímaváltozás negatív hatásainak csökkentése, a szociális jólét és a munkahelyteremtés garantálása – közvetlenül azon múlik, hogy milyen hatékonyan valósítjuk meg az innovációs politikát. Európának integrált innovációs politikára van szüksége, amely csak akkor lesz sikeres, ha valóban koordinált együttműködést lehet biztosítani regionális, nemzeti és európai szinten. Véleményem szerint az európai innovációs partnerség jelentős lépés a jobban koordinált innovációs politika irányában, amely sokkal jobb eredményeket tenne lehetővé a versenyképesség terén, és az egész közösség számára gyorsabb előrehaladást biztosítana a jövőben.

  Mario Pirillo (S&D). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, amikor az államháztartás nehéz helyzetben van, az innovációba történő befektetés lehet a sarokköve a válságból való kilábalásnak.

A múltban Európa vezető szerepet játszott az innovációban. Valójában sok olyan találmány, amely megváltoztatta a világot, a mi kontinensünkön született, például a mobiltelefon is. Európa hatalmas technológiai potenciálját és emberi tőkéjét teljes mértékben ki kell aknáznunk az Európai Unió és a tagállamok közötti erős együttműködéssel, hogy elkerüljük a megkétszereződéseket és optimalizáljuk a befektetéseket. Még inkább stratégiai és koordináltabb módon kell megközelítenünk az innovációt, és ehhez kiváló eszközt kínálnak a technológiai partnerségek.

Szeretném megkérdezni a Tanácstól, hogy milyen intézkedéseket szándékozik tenni annak érdekében, hogy a partnerségek dinamikusabbá váljanak, és hogyan válhatnának ezek a reálgazdaság ugródeszkáivá.

  Seán Kelly (PPE). – (GA) Elnök úr, nem kétséges, hogy nagy kihívással állunk szemben, és sürgősen új módszereket kell találnunk a problémák megoldására.

– Néhány héttel ezelőtt az a megtiszteltetés ért, hogy elnökölhettem a GE Innovációs Barométer indulásán, melyen belül felmérték a különböző érintetteket. Két fontos dolog derült ki: a válaszadók 90%-a úgy véli, hogy az innováció a legjobb út a nagyobb, versenyképesebb és zöldebb gazdaság felé, és 83%-uk úgy hiszi, hogy az állami-magán partnerségek nélkülözhetetlenek az innovatívabb Európa megteremtésében.

A legtöbben egyetértenek ezzel, ezért is örülünk ennek a vitának. Éppen ma voltam házigazdája egy ebédnek, melyen részt vettek a Tanács tagjai, a Bizottság tagjai és parlamenti képviselők is, és a téma pont az innovációs partnerségek voltak. Ahogyan az már elhangzott, ezek a jövő kulcsai, ha teljesíteni akarjuk a céljainkat a 2020-ig érvényes stratégia teljesítésében – a GDP 3%-a, és mindenek felett vállalkozói tőke, ami szintén létfontosságú.

  Ioan Enciu (S&D). – (RO) Szeretném üdvözölni a Bizottságnak az első európai innovációs partnerség elindítását célzó javaslatát. Ahhoz, hogy minden tagállamot be tudjunk vonni az innovációba, az Európai Uniónak aktívabb szerepet kellene vállalnia azon befektetések irányításában, amelyek ahhoz szükségesek, hogy leküzdjük a tagállamok közötti egyenlőtlenségeket az infrastruktúrát és az irányítást támogató erőforrások tekintetében. Véleményem szerint kiemelt figyelmet kell fordítani a regionális fejlesztési projektekre. Az innovációs partnerségeknek erre is oda kell figyelniük. Figyelmet kell fordítani a magas szintű kohézió biztosítására az EU strukturális alapjai, a tagállamok közpénzei és a magán hozzájárulások között.

  Anneli Jäätteenmäki (ALDE). – (FI) Elnök úr! Az innováció korunk divatos frázisává vált, mintha valamiféle varázspálca lenne. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy ez sem nyújt azonnali megoldást a jelenlegi helyzetre. Átlagosan 10 évbe telik, mire egy új találmány piacra kerül, és az új termékek feltalálásának és a szükséges végső fázisok lebonyolításának költségei jelentősen megemelkedtek.

Ez azt jelenti, hogy nekünk itt Európában tényleg a közös kutatásba és a belső piacba kell befektetnünk, és nem szabad túl könnyű eredményeket várnunk. Idővel meglesz az innováció. Ha a kutatáshoz megfelelő finanszírozást biztosítunk, és hagyjuk, hogy a kutatók dolgozzanak, annak meg is lesz az eredménye, de nem varázsütésre.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL). – (PT) A kihívás abban áll, hogy ez a kezdeményezés, az „Innovációs Unió”, amelyet a Bizottság kiemelt kezdeményezésnek nevez, ennél többet kell, hogy jelentsen; ne csak egy könnyed és tetszetős elképzelés legyen, amit lobogtathatunk a szavazók orra előtt, hanem képezze szerves részét egy igazi fejlesztési és társadalmi haladási politikának, amelyben az innováció fontos eszköz lehet, ha megfelelő támogatást kap, mind pénzügyileg, mind a lényeges állami politikákban.

Az aktív és egészséges időskor területén folyó kísérleti projekt már az elejétől kezdve jó példa arra, amire gondolok. Csak akkor lesz jelentős hatása, ha olyan állami politikák kísérik, amelyek garantálják a hozzáférést a mindenki számára elérhető és jó minőségű állami egészségügyi ellátáshoz, a tisztességes nyugdíjakhoz, a szociális védelemhez, és az idősek számára szükséges berendezésekhez és támogató szolgáltatásokhoz, amelyek segítségével normális életet élhetnek. E nélkül a projekt csak szalmaláng lesz, egyike a neoliberális politikáknak, a lemásolt megszorító intézkedéseknek, amelyek gátolják a kutatást és a polgáraink, különösen az idősebbek életminőségének javítását. A kérdés tehát a következő: mit fog tenni a Bizottság annak biztosítása érdekében, hogy ez a kezdeményezés ne csak szalmaláng legyen?

  Iosif Matula (PPE). – (RO) Az EU 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósítása érdekében úgy tudunk fenntartható, intelligens és befogadó gazdaságot létrehozni, ha támogatjuk a kutatást és az innovációt. Ezen a területen a kezdeményezéseknek minden szinten el kell indulniuk, többek között a más európai uniós régiókkal kialakított, határokon átívelő együttműködés keretében is.

Szeretném hangsúlyozni az alulról felfelé irányuló kezdeményezések fontosságát az innovációban. Az oktatási intézmények vagy a vállalatok által kidolgozott innovatív megoldásokat nehéz a valóságba átültetni, ha nem áll rendelkezésre elegendő információ, vagy pénzügyi akadályok merülnek fel. A regionális hatóságok kibontakoztathatnák ezeknek az úgynevezett „alvó innovátoroknak” a tevékenységét, ha támogatási és partnerségi programokkal segítenék őket a kohéziós politika keretében. A partnerségeket fel lehet használni az innováció teljesítményének javítására, a kezdeményezők és a kedvezményezettek közötti kapcsolatok erősítésére, valamint a jó gyakorlatok terjesztésére ezen a területen.

A Regionális Fejlesztési Bizottság múlt heti romániai látogatása során elénk tártak olyan kutatási és innovációs projekteket, amelyeket az általam is képviselt Nyugati Régió oktatási intézményei dolgoztak ki. Ezeket a kezdeményezéseket pontosan az életképes partnerségek létrehozásával lehetne sikerre vinni.

  Benoît Cerexhe, a Tanács soros elnöke. – (FR) Elnök úr! Szeretnék őszinte köszönetet mondani a Parlamentnek az innováció témája iránt tanúsított érdeklődéséért. Az Önök támogatása teljességgel nélkülözhetetlen az innovációval kapcsolatos terv sürgős és késedelem nélkül történő megvalósításához, melynek célja a belső kihívások hatékonyabb megválaszolása és a külső versenyképességünk javítása.

Úgy vélem, hogy az Elnökség igen szoros határidőt kapott a munkára, hiszen a Bizottság javaslatát 2010. október 6-án nyújtották be, és a Tanács november 26-i ülésére kell kidolgoznunk a következetéseinket. Mindenki tisztában van azzal, hogy a kutatás és az innováció létfontosságúak, különösen ha ki akarunk lábalni a válságból.

Ami a partnerségek kiválasztását illeti, már hangsúlyoztam az első téma kísérleti projektként történő megvalósításának a fontosságát, melynek a célja a modell megvalósíthatóságának a megállapítása, és szerintem ez az első kísérleti projekt valóban képes arra, hogy megnyerje a közvélemény támogatását Európában, ahogyan az korábban elhangzott.

Ami a többi lehetséges területet illeti, a Bizottság körülbelül egy tucat további területet említett, és a Tanácsnak az az álláspontja, hogy hangsúlyoznunk kell a befogadó és alulról felfelé irányuló megközelítés szükségességét, és a Tanácsnak ehhez nagyon egyértelműen és határozottan garantálnia kell, hogy nem lesz megkétszereződés, és nem alakulhatnak ki különböző nehézségi rétegek vagy további programok. Erre semmiképpen nem kerülhet sor, hiszen ez az egyszerűségre való törekvésünkkel ellentétes irányban hatna.

Ami a költségvetés problémáját illeti, tudjuk, hogy nagy nyomás nehezedik a kutatási költségvetésekre; véleményem szerint a már korábban említett észak-dél szakadéknak, valamint a kiválóságnak kellene kiemelt fontosságot tulajdonítanunk. Ezeknek kellene megjelenniük az európai eszközök között létrejött szinergiákban, különösen a keretprogram és a Strukturális Alapok között.

Végezetül elmondanám, hogy mi a Tanácsban pontosan tisztában vagyunk azzal, hogy a kis- és közepes vállalkozásoknak nagyobb támogatásra lenne szükségük. Ezek a vállalkozások nem fértek hozzá kellő mértékben az előző keretprogramhoz, ezért minden tőlünk telhetőt megteszünk annak érdekében, hogy egyszerűsítsük a dolgokat, és könnyebb hozzáférést biztosítsunk a kis- és közepes vállalkozások számára a finanszírozáshoz és a keretfeltételekhez.

  Elnök. − Hét állásfoglalásra irányuló indítványt⁽¹⁾ juttattak el hozzám, melyeket az eljárási szabályzat 115. cikkének (5) bekezdésével összhangban nyújtottak be.

A vitát lezárom.

A szavazásra 2010. november 11-én, csütörtökön kerül sor.

(1) Lásd a jegyzőkönyvet.

19. Az EBESZ megerősítése - Az Európai Unió szerepe (vita)

  Elnök. − A következő pont a Tanács nyilatkozata az EBESZ megerősítéséről és az Európai Unió szerepéről.

  Olivier Chastel, az Európai Unió alelnöke és főképviselője nevében. – (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, abban a megtiszteltetésben van részem, hogy az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, Ashton bárónőnek a nevében önök előtt szólhatok.

Mint tudják, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) 56 tagállamának állam- és kormányfői három hét múlva csúcstalálkozót tartanak Astanában. A dátum – 35 évvel a Helsinki Záróokmány, 20 évvel a Párizsi Charta aláírása és 11 évvel az isztambuli csúcstalálkozó után – és a választott kazahsztáni helyszín jelzi az esemény fontosságát.

Az EBESZ-nek új lendületre van szüksége. Néhányan kétségbe vonták a szervezet létjogosultságát. A tagállamok közti viták, a szervezet képtelensége, hogy felszámolja a hidegháború utáni időszak utolsó nyomait és a befagyott konfliktusok fokozatosan megbénították, aláásták hitelességét. Medvegyev elnök 2008. júniusi felhívása, amelyben az európai biztonsági rendszer felülvizsgálatát és szerződésben való rögzítését szorgalmazta, nem csak kedvező fogadtatásra talált, hanem felélesztette az EBESZ-en belüli párbeszédet, és elindította a korfui folyamatot. Az EBESZ-ben megerősödő viták, más lényeges biztonsági fórumok kizárása nélkül, segítettek helyreállítani a bizalmat. Az Európai Unió és tagállamai központi szerepet játszottak ebben a tekintetben, és Rouček úr állásfoglalási indítványa kiemelte és támogatta ezt a szerepet. A felülvizsgálati konferencia, amelynek utolsó szakaszára kerül sor Astanában, a következő csúcstalálkozó alapjául szolgál.

Bécsben képviselőink most a dokumentum végleges formájáról tárgyalnak, amelyet az állam- és kormányfők elé fognak terjeszteni. A dokumentum három részből áll: az első az EBESZ alapelveinek megerősítése, szabályok és kötelezettségvállalások; a második az előttünk álló kihívások és legfontosabb teendőink; és végül, ami az Európai Unió számára létfontosságú: egy cselekvési terv. A végső dokumentumnak olyan világosnak kell lennie, hogy minden polgártársunk megérthesse.

Az Európai Unió célja, és ezzel más tagállamok is egyetértenek, hogy az EBESZ-t a hatalmas euroatlanti és eurázsiai térséget átfogó biztonsági közösségként újraszervezze, olyan egységes közösségé tegye, amelyben nincsenek választóvonalak, amelynek polgárai szabadon és biztonságban élnek, ahol a vitákat békés eszközökkel oldják meg, és ahol az EBESZ vívmányait alkotó közös alapelveket, normákat és kötelezettségvállalásokat tiszteletben tartják. A csúcstalálkozónak ezt a célt kell maga elé tűznie, ezt a mandátumot kell teljesítenie, a cselekvési terv pedig az az útiterv, amelyet végrehajtva ez megvalósítható.

Amint ez az állásfoglalási indítvány kiemeli, azért, hogy a biztonság globális és együttműködésen alapuló, EBESZ-re jellemző, egyedülálló koncepcióját megőrizzük, a cselekvési tervnek egyensúlyba kell hoznia e három dimenziót. Az EU biztosítani fogja, hogy a cselekvési terv mindhárom dimenzióban tükrözze a külügyminiszterek 2010. júniusi találkozóján meghatározott fő célokat.

Ami a politikai-katonai dimenziót illeti, biztató előrelépés történt a Bécsi Dokumentum bizalom- és biztonságépítő intézkedéseiről folyó megbeszélésein. Némi előrelépés tulajdonítható a csúcstalálkozónak is. Ami az Európai hagyományos fegyveres erőkről szóló szerződést (CFE) illeti, feltétlenül szükséges, hogy azt ismét életképessé tegyük. A tárgyalások már folynak, a folytatáshoz szükséges lendületet az állam- és kormányfőknek kell megadniuk.

Az EBESZ képességeit mindhárom dimenzióban meg kell erősíteni, hogy jobban be tudja tölteni korai előrejelző, konfliktusmegelőző, válságmegoldó és újjáépítő szerepét.

Az Unió és partnerei által előterjesztett konkrét javaslatok az asztalon hevernek. A biztonsági közösség létrehozása a Dnyeszter-melléki, hegyi-karabahi és grúziai konfliktusok nehéz kérdésének megoldását jelenti. E konfliktusok továbbra is fellángolással fenyegetnek, amint azt a 2008-as év eseményei megmutatták. Ha nincs haladás, az aláássa a bizalmat, és a csúcstalálkozó alkalmat ad arra, hogy a résztvevők közös politikai kötelezettséget vállaljanak ezeknek a konfliktusoknak a megoldására, az ilyen irányú erőfeszítések intenzitásának növelésére, és egy útiterv lefektetésével a kötelezettségvállalás megszilárdítására.

Miután ezt a kérdést megoldotta, az EBESZ-nek a jövőbe kell tekintenie, és más érdekelt nemzetközi szervezetekkel összefogva fel kell vennie a harcot az új, több államot érintő fenyegetésekkel. E fenyegetések elég ismertek ahhoz, hogy ne kelljen felsorolnom itt őket, és az Európai Unió azt reméli, hogy az energiabiztonság kérdését kezelni lehet a konfliktusmegoldás témakörén belül.

Az EBESZ-en belül új impulzust kell adni a gazdasági és környezetvédelmi dimenzióknak; nagyobb elkötelezettséget kell tanúsítani a jobb kormányzás és az átláthatóság iránt; az éghajlatváltozás összefüggésében biztosabb választ kell adni az energiaellátás által teremtett biztonsági kihívásra.

Az emberi jogok, az alapvető szabadságjogok, a demokrácia, a jogállam azok az alapértékek és -elvek, amelyeken a biztonsági közösség nyugodni fog. Nem elég újból leszögezni érvényességüket. Létfontosságú, hogy megerősítsük őket és megszilárdítsuk végrehajtásukat. Az állam- és kormányfők elé terjesztjük a lehetséges előrevivő megoldásokat: hatékonyabban kell felülvizsgálni és végrehajtani a kötelezettségvállalásokat, illetve az EBESZ intézményeinek fokozottabban kell ellenőrizni az ajánlásokat. Az Európai Unió számára a humanitárius dimenzió különleges jelentőséggel bír: ez az alapja mind a polgárok, mind a tagállamok „együttélésének”. Az Unió mindenekelőtt a sajtószabadság növelésére és a szabad és demokratikus választások fontosságára teszi a hangsúlyt az EBESZ területén. A Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának szerepét ebben a vonatkozásban meg kell erősíteni, és autonómiáját meg kell őrizni. Biztosítani kell azokat az erőforrásokat is, amelyek megerősítik a főképviselőnek a média szabadságának előmozdítása érdekében végzett munkáját.

  Andrzej Grzyb, a PPE képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjétől tudjuk, másrészt a Rouček úr által megfogalmazott állásfoglalás is tartalmazza, hogy a korfui folyamat új lendületet adott az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek, amit a főképviselő nevében szóló Chastel úr is megerősített felszólalásában.

Azt szeretném mondani, hogy az EBESZ nagyon fontos intézmény, és az is maradhat, a regionális konfliktusok megoldása, a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos kérdések kezelése és a tagállamok demokratizálódási folyamatának előmozdítása szempontjából. Meg kell őriznünk az EBESZ három dimenziója – a politikai-katonai, a gazdasági- környezetvédelmi és a humanitárius dimenzió – közti egyensúlyt is. A hagyományos értelemben vett, az úgynevezett „kemény hatalom” szempontjából értett biztonság, amelyet katonai erők vagy a stabilizáló erők jelenléte szavatol, csak annyira fontos, mint a gazdasági, társadalmi, élelmezési vagy ökológiai értelemben vett biztonság. Az EBESZ-nek nagyobb hangsúlyt kell fektetnie az ezeken a területeken kifejtett tevékenységére.

Itt szeretném hangsúlyozni a Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának a demokratizálódás folyamatában játszott szerepét, amelyre – például választási megfigyelői és ajánlattevői funkciójára – már történt utalás. Az EBESZ pontosan akkor fog jelentősebb szerepet játszani, amikor megerősítjük, például azzal, hogy nagyobb támogatást nyújtunk a Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának.

Azt is szeretném hangsúlyozni, hogy az EBESZ pozitív szerepe nem ér véget mediátori tevékenységével, hanem akkor is tetten érhető, amikor maga irányítja saját tevékenységét. Az EBESZ közelebb visz minket azokhoz az államokhoz is, amelyek a soros elnökséget betöltik. Említhetem például a jelenlegi, Kazahsztán által betöltött elnökséget, amely többek közt a kirgizisztáni válság megoldásához és a Türkmenisztán és Üzbegisztán közti közvetítéshez vezetett. Tudjuk azonban, hogy Kazahsztánban az emberi jogokat nem tartják maradéktalanul tiszteletben, amiről többek között az emberi jogok érvényesülését vizsgáló szervezetek jelentéseiből értesülünk.

A decemberben Astanában sorra kerülő csúcstalálkozónak el kellene fogadnia egy cselekvési tervet, amely alapján véglegesíteni lehetne az EBESZ területén létrejövő biztonsági közösség chartáját. Ennek a tervnek az elfogadása az Európai Unió tagállamainak is az érdeke. Határozottan támogatom mind az előadott álláspontot mind a Rouček úr által benyújtott állásfoglalást.

  Libor Rouček, az S&D képviselőcsoport nevében. – (CS) Az idén lesz 35 éve, hogy aláírták a Helsinki Konferencia Záróokmányát. A Helsinki folyamat fontos történelmi változásokhoz járult hozzá. A második világháború és a hidegháború nyomán korábban kettéosztott kontinens napjainkban békében él, és együttműködik. A legtöbb, korábban a vasfüggöny mögött fekvő ország állampolgárai teljes mértékben élvezik emberi, polgári és demokratikus jogaikat és szabadságaikat.

Ennek ellenére a helsinki folyamat nem minden célkitűzése teljesült maradéktalanul. Több térségben szomszéd országok és etnikai csoportok konfliktusban állnak egymással. Több országban nehézségek vannak a polgári jogok és a demokrácia bevezetésével. Ezen túlmenően az EBESZ minden tagállamának olyan új kihívásokkal és biztonsági fenyegetésekkel kell szembenéznie, mint a terrorizmus, a szervezett bűnözés, az emberkereskedelem, a kábítószer-kereskedelem, az energia-, környezet- és internetbiztonság.

Harmincöt évvel helsinki és tizenegy évvel a legutóbbi isztambuli csúcstalálkozó után az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek új lendületre, megújulásra és reformokra van szüksége. A korfui folyamat és annak csúcspontja, a közelgő decemberi astanai csúcstalálkozó megfelelő keretet ad e reformok megvitatására.

A holnap szavazásra kerülő állásfoglalásában az Európai Parlament egy sor javaslatot és indítványt fogalmazott meg a csúcstalálkozóra. Azt javasoljuk például, hogy a csúcstalálkozó résztvevői vitassanak meg és fogadjanak el egy meghatározott tervet a konfliktusok megelőzéséről, a válságkezelésről, a konfliktusok utáni helyreállításról, továbbá egy cselekvési tervet is, amely felvázolja azokat a megközelítési módokat, amelyek mentén megalkotható az EBESZ-en belüli biztonsági szektor chartája.

Mint elhangzott, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet az euroatlanti és az eurázsiai biztonsági rendszer különleges és integráns része, amelynek kiterjedt tagbázisa Vancouvertől Vlagyivosztokig ölel fel országokat. A szervezet egyedisége abban rejlik, hogy összekapcsolja az együttműködés politikai és katonai, gazdasági és környezeti, valamint emberi jogi dimenzióit. A Lisszaboni Szerződéssel megerősödött Európai Uniónak és közös kül- és biztonságpolitikájának fokoznia kell az együttműködést a két szervezet között, mert a közös célokat csak ilyen együttműködéssel lehet elérni.

  Anneli Jäätteenmäki, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (FI) Elnök úr, míg az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet történelmi jelentőségű volt, addig ma az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet az együttműködés szükséges és elismert intézménye. Napjainkban bizonyos válság sújtotta térségekbe gyakran egyedül az EBESZ léphet be, míg más szervezeteket nem engednek be. Az EBESZ ezért rendkívül fontos, például Közép-Ázsiában, akár a rendőrséget támogató, a drogprevenciót elősegítő vagy a határbiztonságot javító munkát végez.

Az EBESZ humanitárius kosara különösen egyedülálló. Tevékenységi körén belül a szervezet kidolgozta az emberi jogi munka, az embercsempészet elleni fellépés és a veszélyeztetett államokon belüli kapacitásépítés modelljét. Az EU a maga részéről egyre inkább a rendőrségi műveletekre, és ezen belül a félkatonai csendőrség bevetésére koncentrál. Az EU természetesen nagyon erős fejlesztési segélypolitikával rendelkezik. Az EBESZ azonban arra is képes volt, hogy a környezet és a biztonság közti felismert kapcsolatot érvényesítse fejlesztési politikájában.

Az EU-nak tanulnia kell ebből, de mindenekelőtt az EU saját műveletei során meríthetne az EBESZ akcióiból. Az EBESZ általában sokkal korábban a helyszínen van, mert nagyobb a tapasztalata, a jártassága, és több kiváló szakértővel rendelkezik. Az EBESZ pontosan olyan erős, amilyen erőssé a tagállamok akarják tenni. Az EBESZ és az EU közti együttműködés, az egymás iránti kölcsönös tiszteletet és egymás kölcsönös elismerése mind nagyon fontos.

ELNÖKÖL: LIBOR ROUČEK
alelnök

  Reinhard Bütikofer, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, Chastel úr az elején azt mondta, hogy az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek (az EBESZ-nek) új lendületre van szüksége. A Parlament szeretne segítséget nyújtani ennek az új lendületnek a megtalálásában. Ez az állásfoglalási indítvány – amely az alelnök irányításával készült, és amelyet a Parlament valóban nagy többséggel támogat – nagyon progresszív álláspontot foglal el az EBESZ szerepével kapcsolatban.

AZ EBESZ-t különböző irányokból érték új impulzusok. Az Egyesült Államok alelnökének javaslatai például nagyon pozitív hatást keltettek. Most azonban szükség van a korfui folyamat céljainak pontosan meghatározására. Ez az előttünk álló csúcstalálkozó miatt lényeges. Az EBESZ mindhárom dimenzióját erősíteni kell, különösen a Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának tevékenységét.

Mi azonban új intézkedéseket is akarunk hozni. Ezért értékes ez az állásfoglalási indítvány. Felveti például azt a kérdést, hogy legyen-e lehetősége az Európai Uniónak, hogy az EBESZ mandátuma alapján a jövőben missziókat vállaljon a közös biztonsági és védelmi politika keretében. Kirgizisztán esetében például nagyon hasznos lett volna ez a lehetőség, és vállalkozhattunk volna egy ilyen misszióra, például orosz partnereinkkel.

Azt is javasoltuk például, – amint Rouček úr már említette –, hogy a korfui folyamat tűzze ki célul az EBESZ területén létrehozandó biztonsági közösség chartájának megalkotását. Ezzel megfelelő választ adhatunk Oroszországnak, amely szükségesnek tartja a tárgyalások felújítását az euroatlanti övezet közös biztonságáról.

Biztos vagyok benne, hogy az EBESZ létfontosságú szereplője marad a közös euroatlanti biztonsági rendszernek, és remélem, hogy mi is megtesszük a magunkét, és hozzájárulunk annak sikeréhez.

  Charles Tannock, az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, az EBESZ fontos és folyamatosan növekvő szerepet játszik a béke és a stabilitás előmozdításában európai kontinensünkön. Az, hogy Amerika, Kanada, Oroszország és sok közép-ázsiai ország is az EBESZ teljes jogú tagjai, nagy hitelességet és – mint azzal maga az EBESZ büszkélkedni szokott – széles, „Vancouvertől Vlagyivosztokig” terjedő alapokat nyújt a szervezetnek.

Az EBESZ (ügynökségével, a választások megfigyelését támogató Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalával) rohamosan fosztja meg az Európa Tanácsot a demokráciával, az emberi jogokkal, a jogállammal kapcsolatos viták legfőbb és legilletékesebb fórumának szerepétől. Az EBESZ helyszínen dolgozó missziói, például Grúziában vagy Moldovában, jelentősen hozzájárulnak az utóbbi idők vitáiban és befagyott konfliktusaiban traumatizálódott társadalmak stabilizálásához.

Kazahsztán jelenlegi EBESZ-elnöksége segített megerősíteni a szervezet profilját, és hozzájárul ahhoz, hogy figyelmét ismét Közép-Ázsiára és különösen a biztonság és a nemzetközi terrorizmus elleni harc kérdéseire fordítsa.

Kétségtelenül rengeteg lehetőség van az EU és az EBESZ kapcsolatainak fejlesztésére. Azt remélem azonban, hogy e partneri kapcsolat kialakítása során a főképviselő kellő súlyt fektet a párhuzamos erőfeszítések elkerülésére és ilyen módon az adófizetők pénzének megtakarítására a megszorítások idején. Meg kellene fontolnia az EBESZ, az EU és különösen a közös biztonság- és védelempolitika és a NATO koordinálását a Partnerség a Békéért program keretében.

Végül azt javasolnám, hogy a két szervezet, az Európa Tanács és az EBESZ gondolja meg összeolvadását. Ezzel valószínűleg sok pénzt lehetne megtakarítani.

  Helmut Scholz, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, képviselőcsoportom üdvözli, hogy több év elteltével az Európai Parlament most alaposan megvitatja az EBESZ helyzetét, és eközben lényegében pozitív választ ad az EU-nak az EBESZ-hez fűződő kapcsolatára vonatkozó kérdésre, a Helsinkiben elfogadott célokra, értékekre és mechanizmusokra, de mindenekelőtt jelenlegi feladataira. A jelentése, alelnök úr, világossá teszi, hogy az Európai Unió és az EBESZ nem titkos versenytársak, hanem olyan partnerek, amelyek képesek és kénytelenek egyéni képességeiket, tapasztalataikat komplex európai problémák megoldására fordítani.

Astana vonatkozásában van két szempont, amelyet szeretnék külön kiemelni. Európában fel kell újítanunk a kontinensünk jövőjéről szóló páneurópai párbeszédet a biztonságpolitika szemszögéből, hiszen a kontinens nagyobb, mint az EU, és továbbra is jelentős biztonságpolitikai egyensúlytalanságok jellemzik. A korfui folyamat a strukturált vita lehetőségét hordozza, a folyamatot pedig a tagállamoknak úgy kell alakítani, hogy végül elérjék a kitűzött eredményeket a leszerelés és a haderő-átalakítás területén. Ahogy az EU-nak és az EBESZ-nek szüksége van egymásra ezen a területen, ugyanúgy az éghajlat-védelem és az energiaellátás kérdéseinek megoldása is kibővített, strukturált együttműködést igényel.

  Mariya Nedelcheva (PPE). – (FR) Elnök úr, Chastel úr, hölgyeim és uraim, felszólalásomban azt szeretném hangsúlyozni, hogy a választási megfigyelő missziók kulcsszerepet játszottak az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezettel (EBESZ) való kapcsolataink, és általában külső tevékenységünk megerősödésében.

A polgári és politikai jogok tiszteletben tartásának szavatolása az Európai Unió egyik alapértéke. Tágabb értelemben a választási folyamat csorbítatlanságának biztosítása rendkívül lényeges az Unió külső tevékenységének hitelessége szempontjából. Mivel az EBESZ és az Európai Unió is a helyszínre küld megfigyelő missziókat, elemi érdekük, hogy együttműködjenek ezen a területen.

Úgy tűnik tehát, hogy az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) létrehozása olyan folyamatok kidolgozását igényli, amelyek lehetővé teszik a szoros kapcsolat kialakítását az EBESZ-en belül működő Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala és az EKSZ választási megfigyelő missziókkal foglalkozó osztálya között, és ilyen módon elkerülhető a párhuzamosságok kialakulásának kockázata, és megerősíthető az EU külső tevékenysége az EBESZ területén.

A megfigyelők kiküldése előtt, alatt és után is együtt kell működni, mert az a misszió tud kiváló munkát végezni, amelyet jól előkészítenek, hatékonyan működik a terepen és megfelelően ellenőriznek. Ezzel szeretném ismét hangsúlyozni az Európai Parlament fontosságát ebben a kérdésben: az, hogy az európai közvélemény közvetlenül és demokratikusan választott képviselői képesek az EU határain kívül választásokat megfigyelni és szavatolni tisztességes megrendezésüket, olyan jelentős értéket képvisel az EU számára, amelyet minden áron meg kell őriznünk.

Végül az Európai Biztonsági Charta elismeri a gazdasági és környezetvédelmi dimenziók fontos szerepét. A stabilitás és a biztonság gyakran tőlük függ. Ezért létfontosságú, hogy erősebben hangsúlyozzuk az EBESZ és az Európai Parlament szakértelmét ezeken a területeken; a gazdasági és környezeti adatok rendszeres használata és fejlesztése közös misszióink sikerének további garanciája.

Ha a választási megfigyelő missziókat megerősítjük az EU és az EBESZ szorosabb együttműködésével, és európai parlamenti képviselőket küldünk a kérdéses térségekbe, akkor az meg fogja erősíteni az Unió külpolitikáját. Így tudjuk valójában teljesíteni a Lisszaboni Szerződésben lefektetett célkitűzéseket.

  Csaba Sándor Tabajdi (S&D). – (HU) Elnök úr! Gratulálok a kezdeményezéséhez, hiszen mindannyian tudjuk, hogy Európában az Európai Unió a legfontosabb, legbefolyásosabb szervezet. Ugyanakkor számos területen az EBESZ-nek és az Európa Tanácsnak olyan tapasztalata van, hogy ha összeadjuk az Unió súlyát, például az EBESZ tapasztalatával az interetnikai konfliktusok kezelése terén, a humanitárius biztonságot nagyon erőteljesen tudjuk erősíteni az Európai Unióban. Az EBESZ-nek milyen hozzáadott értéke van? Már említettem, hogy az interetnikai konfliktusokban, azáltal, hogy az EBESZ-nek van egy kisebbségi főbiztosa, aki közvetít többség és kisebbség között, és aki számos interetnikai konfliktus megoldásában közreműködött, és tudjuk, hogy az Európai Uniónak nincs kisebbségvédelmi rendszere. Most került be a Lisszaboni Szerződés preambulumába mindössze a kisebbség szó, és amikor itt kollégáim emlegették a befagyott konfliktusokat, akkor ezeknek a konfliktusoknak 90%-a interetnikai konfliktus. Vagyis építeni kell az Uniónak erre a tapasztalatra. Építeni kell többek között arra, hogy a romák terén is nagyon sok programja van az EBESZ-nek. Ezeket ajánlom a Bizottság figyelmébe, hogy amikor most a Bizottságnak el kell készíteni a romastratégia átfogó keretdokumentumát, vegye figyelembe az EBESZ ilyen irányú tapasztalatát.

De ugyanúgy figyelembe kell venni az EBESZ-nek még egy 1992-es koppenhágai nyilatkozatát, amely a kisebbségi autonómiákra vonatkozóan máig érvényes szabályt fogalmazott meg. És végezetül a médiaszabadság ügyében. Ha meghallgatom az EBESZ felelősét, akkor az EBESZ felelőse sokkal bátrabban meri bírálni az Uniós tagállamokat, amikor a médiaszabadságot korlátozzák, mint a Bizottság illetékesei. Ezért is támogatom, hogy intézményesítsük az Unió és az EBESZ kapcsolatrendszerét, mert ez az Uniót, az Unió békéjét, humanitárius biztonságát is tovább erősíti. Köszönöm a figyelmet.

  Heidi Hautala (Verts/ALE). – Elnök úr, határozottan támogatom a Bütikofer úr által elmondottakat, hogy biztosítanunk kell, hogy az EBESZ három dimenziója vagy kosara egyensúlyban maradjon. Külön ki szeretném emelni, hogy meg kell védenünk a humanitárius dimenziót.

Nagyon örülök annak, hogy a jelentés kitér arra, hogy az astanai csúcstalálkozó előtt a soros elnök Kazahsztánt fel kell szólítani az EBESZ alapvető értékeinek és az emberi jogoknak a tiszteletben tartására. Tudjuk, hogy az ottani helyzet messze nem kielégítő. Sokszor súlyosan megsértik az emberi jogokat, rettenetesek a börtönviszonyok stb.

Annak is nagyon örülök, hogy a jelentés azon a véleményen van, hogy az Európai Parlamentnek aktívabbnak kell lennie a humanitárius dimenzióban. A civil társadalom teljes jogú részvétele valóban rendkívüli eredmény, és nekünk támogatnunk kell a civil társadalom által az astanai csúcstalálkozó előtt szervezett párhuzamos eseményt. A csúcstalálkozónak nem szabad puszta PR-eseménnyé válnia Kazahsztán számára.

  Marek Henryk Migalski (ECR). – (PL) Azt szeretném mondani, hogy nekünk mint az Európai Uniónak fokoznunk kell együttműködésünket az EBESZ-szel, különösen azokon a területeken, ahol ezt érdekeink megkívánják, például a Dnyeszter-melléken vagy Grúziában a hatpontos Sárközy-tervnek megfelelően. Az együttműködést, amint Hautala asszony kifejtette, emberi jogi kérdésekben is el kellene mélyíteni.

Azt azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy az Európai Unió külön entitás, és az EBESZ-szel való együttműködés nem jelenti azt, hogy alá kell vetnünk magunkat az EBESZ döntéseinek, ugyanis, mint tudjuk, az EBESZ-nek nem csak európai országok a tagjai. Az EBESZ-szel való teljes együttműködés elfogadása kontraproduktív lenne az Európai Unió számára. Az együttműködésnek szorosnak kell lennie, de mindazonáltal fenn kell tartanunk e két entitás külön jellegét.

  Csaba Sógor (PPE). – (HU) Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet fennállása óta a lehetséges konfliktusokra való figyelmeztetést, azok megelőzését tekinti elsődleges feladatának. Intézményrendszerében speciális feladatokat lát el a nemzeti kisebbségek főbiztosa és annak hivatala, mely a többség-kisebbség viszony vonatkozásában igyekszik elkerülhetővé tenni a feszültségek kialakulását. Ez az, amit az angolok early warning diplomacy-nek hívnak. Bár az Európai Unió területén elsősorban az uniós intézményekkel garantálják a vitás kérdések megoldását, mégis, adott esetben fontos szerep hárulhat az EBESZ-re. Erre példa a szlovákiai nyelvtörvény, hiszen a kisebbségi főbiztos közvetíteni próbált a felek között. Sajnos az eredmények ismeretében ez a közvetítés nem nevezhető sikeresnek. Az államtörvény továbbra is feszültségek forrása, a jogszabály diszkriminatív és számos nemzetközi megállapodásnak ellentmondó jellege miatt. Ezt egyértelműen megállapította a „Joggal a demokráciáért” európai bizottság, az úgynevezett Velencei Bizottság is. Talán ma már közelebb lennénk a megoldáshoz ebben a kérdésben, ha az EBESZ rendkívüli fontos intézménye előre tudta volna jelezni a konfliktust és a feszültség feloldásán hatékonyabban dolgozott volna.

  Joe Higgins (GUE/NGL). – Elnök úr, nekünk azt mondták, hogy az EBESZ a politikai és médiaszabadság, illetve az emberi jogok elősegítésével foglalkozik. Chastel úr, megkérdezhetem öntől, hogy tudja ezt összeegyeztetni azzal, hogy ebben az évben Kazahsztán tölti be az EBESZ elnökségét, és hogy decemberben a fővárosában, Astanában egy nagy presztízsű, jelentős csúcstalálkozót rendeznek? Tudja ön azt, hogy Kazahsztánban a politikai jogokat cinikusan elnyomják, a média szabadságát korlátozzák és az emberi jogokat rendszeresen sárba tapossák?

Szakszervezeti aktivistákat és társadalmi aktivistákat rendszeresen börtönbe vetnek koholt vádak alapján. Amikor szeptemberben egy missziós látogatáson Kazahsztánban jártam, döntő bizonyítékokat szereztem a rendkívül brutális börtönviszonyokról. Barroso bizottsági elnök két hete mégis különleges fogadtatásban részesítette az atrocitásokért felelős személyt, Nazarbajev elnököt, és egyetlen kritikus megjegyzést sem tett. Miért, Chastel úr? A vas- és acélüzletekről van szó? A kazahsztáni EBESZ-csúcstalálkozót azonnal le kell mondani, ha komolyan ki akarunk állni az emberi, demokratikus, politikai, társadalmi és munkásjogok bátor kazahsztáni harcosai mellett.

  Olivier Chastel, az Európai Unió alelnöke és főképviselője nevében. (FR) Elnök úr, először is szeretnék köszönetet mondani önnek és minden felszólalónak a magas színvonalú vitáért. Természetesen továbbítom javaslataikat Ashton bárónőnek, különösen azokat, amelyek az erőforrások racionalizálásáról, Ashton asszony új szolgálatának, az Európai Külügyi Szolgálatnak a felhasználásáról és az együttműködésről szólnak. Nem ismétlem meg amit a vita kezdetén mondtam. Már így is sokan ugyanazokat a kérdéseket vetették fel.

Egy gondolat különösen nagy hangsúlyt kapott: az emberi jogok helyzete Kazahsztánban. Jogosan emelték ki ezt a szempontot, és ezt többen megtették ma este. Az EU számára ez rendkívül fontos kérdés, és minden találkozónkon felvetjük a kazah vezetőknek. Nazarbajev elnök legutóbbi itteni látogatásán – ellentétben azzal, amire ön utalt – igenis szóvá tettük, hogy további erőfeszítésekre van szükség a politikai jogok, a társadalmi jogok és a demokratizálódás területén.

Ezért egyszerűen azzal szeretném zárni a felszólalásomat, hogy a kazah vezetésű astanai csúcsértekezlet fontos lehetőség legmagasabb rangú tisztviselőinknek arra, hogy megszabadítsák Európát a múlt terheitől, hogy elkezdjék egy Vancouvertől Vlagyivosztokig terjedő biztonsági közösség építését – amint arra ön, Rouček úr rámutatott –, és hogy elgondolkozzanak azon, hogy milyen új feladatokat kell végrehajtanunk a 21. század politikai és biztonsági környezetében.

Örvendetesnek tartjuk, hogy a Parlament támogatni tudja az Európai Unió és képviselői által meghatározott prioritásokat. Szükségünk van erre az egyértelmű támogatásra, hogy hangsúlyozhassuk az egyén méltóságának, a szabad és tisztességes választások rendezésének, a több államot érintő fenyegetésekkel szembeni fellépés koordinálásának és a fenntartható körülmények között végbemenő harmonikus gazdasági és társadalmi fejlődésnek a fontosságát. Remélem, hogy Astanában megteremtődik a politikai akarat, hogy új fejezetet nyissunk az EBESZ gazdag történelmében. Biztosíthatom önöket arról, hogy az Európai Unió vállalni fogja a rá eső feladatokat.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra holnap, 2010. november 11-én, 12:00-kor kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Krzysztof Lisek (PPE), írásban. – (PL) Elnök úr, hölgyeim és uraim, Európának ma olyan új típusú problémákkal kell szembenéznie, mint a terrorizmus, a számítógépes fenyegetések, az ember- és kábítószer-kereskedelem. Ezeknek a kihívásoknak csak akkor tudunk megfelelni, ha kialakítunk egy hatékony rendszert a fenyegetések észlelésére és a konfliktusok megoldására. Az EBESZ a megfelelő hely arra, hogy széleskörű vitát folytassunk az európai biztonság kérdéséről. A nemzetközi biztonsággal kapcsolatos eszmecsere egyik legnagyobb fóruma, amely – a múltban – már bizonyította, hogy képes a hatékony cselekvésre. Ugyanakkor az utóbbi időben bebizonyosodott, hogy az EBESZ struktúrái sajnos nem felelnek meg a modern kor szükségleteinek, ezt példázza a megoldatlan kaukázusi konfliktus és a 2008-as grúziai konfliktusra adott elégtelen válasz is. Közös érdekünk, hogy modernizáljuk ezeket a struktúrákat, hogy a jövőben olyan eszközzé váljanak, amellyel gyorsan tudunk reagálni a felmerülő fenyegetésekre. Ezen a területen az EBESZ képességeit úgy kell megerősítenünk, hogy régi cselekvési mechanizmusait megváltoztatjuk, és újakat hozunk létre. Az EBESZ csak így lehet képes arra, hogy hatékonyan dolgozzon a biztonság megteremtésén Európában és Eurázsiában. Európa biztonsága érdekében folytatnunk kell a 2008-ban, Korfuban megkezdett folyamatot. Támogatásunkkal az EBESZ jelentős és hatékony rendfenntartó erővé válhat Európában és Eurázsiában. Üdvözlöm a kezdeményezést, hogy erősítsük meg az EU és az EBESZ együttműködését.

  Cristian Dan Preda (PPE), írásban. – (RO) Üdvözlöm a decemberi astanai csúcstalálkozó tükrében zajló vitát a Rouček-jelentésről; e találkozóhoz fűzzük az EBESZ megerősítésének reményét. Az EU-nak világos álláspontot kell kialakítania egy szervezettel kapcsolatban, mely jelentős szerepet játszhat a regionális biztonság szavatolásában, illetve a demokratikus értékek és az emberi jogok előmozdításában.

Úgy érzem, hogy ebben az összefüggésben két kulcskérdést kell feltenni. Az első az EBESZ humanitárius aspektusának megerősítésével kapcsolatos. Az emberi jogok és a demokrácia alapvető fontosságúak a Lisszabon utáni időszakban, amikor az Európai Külügyi Szolgálat létrehozásával esély nyílt egy átfogó biztonsági koncepció kidolgozására. Másodszor, hangsúlyozni kívánom, hogy a korfui folyamatnak fokozott figyelmet kell fordítania a megoldatlan konfliktusok rendezésére, és ezen a területen az EBESZ, más hasonló regionális szervezetekkel összehasonlítva valódi hozzáadott értéket nyújthat.

Ki szeretném emelni a Rouček-jelentés 8. bekezdését, amely széles egyetértésre talált a Külügyi Bizottságban. Valóban ismételten el kell mondani, hogy tartós megoldást kell találni a Dnyeszter-melléki konfliktusra figyelembe véve a Moldovai Köztársaság területi épségét és szuverenitását. Ezért gyorsan és előfeltételek nélkül újra kell kezdenünk a tárgyalásokat az öt plusz kettes felállásban.

20. A külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló 539/2001/EK rendelet módosítása (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont Agustín Díaz de Mera García Consuegra úrnak az Állampolgári, Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság nevében készített jelentése a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló 539/2001/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és a tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2010)0358 – C7-0162/2010 – 2010/0192(COD)) (A7-0294/2010).

  Agustín Díaz de Mera García Consuegra, előadó. – (ES) Biztos asszony, szeretném üdvözletemet küldeni kiváló csapatának is. Hölgyeim és uraim, az 539/2001/EK rendelet azokat az országokat sorolja fel, amelyek állampolgárainak vízummal kell rendelkezniük, amikor átlépik az Unió külső határát, és azokat az országokat is, amelyek állampolgárai mentesek ez alól a kötelezettség alól.

Az 539/2001/EK rendelet módosítására irányuló javaslatnak, amelyet ma megvitatunk, három célja van: Tajvan áthelyezése a pozitív listára, más harmadik országok és területek – Trinidad és Tobago, Saint Lucia, Saint Vincent és a Grenadine-szigetek, Belize, Dominika, Grenada, a Marshall-szigetek, Mikronézia és Palau – áthelyezése a pozitív listára és az Északi Mariana-szigetek helyzete.

Az Északi-Mariana-szigetek helyzete semmilyen problémát nem vet fel, lakosai, mint tudják, az Egyesült Államok állampolgárai.

Ami azokat a kéréseket illeti, hogy helyezzük át a felsorolt harmadik országokat, a Bizottság nem tartja indokoltnak a vízumkötelezettség eltörlését, és mi sem.

Ami Tajvant illeti, ez az ázsiai sziget elismerésre méltó demokratikus, társadalmi és gazdasági változáson ment át. A demokratikus intézmények az 1996-os első elnökválasztás óta szilárdan fennállnak. Az elnök a kormány feje, akit egyetemes választójog alapján a tajvani emberek választanak négyéves időszakra. A törvényhozó hatalom jelenleg a 113 tagú törvényhozó yuan kezében van.

Gazdasági szempontból az egy főre jutó jövedelem Tajvanon a legmagasabbak közé tartozik a világon, 2010. júliusi adatok szerint 30 100 dollárra rúg, a munkanélküliség 5,2%-on áll, jóval az ugyanebben a hónapban mért 10,1%-os európai átlag alatt. 2010 első negyedévében a gazdasági növekedés elérte a 13,27%-ot, ugyanakkor 2010 első félévében a kereskedelmi mérleg 12,1 milliárd dollárnyi többletet mutatott. A Nemzetközi Valutalap 2009-es mutatói alapján Tajvan gazdaságát 379 milliárd dolláros bruttó nemzeti termékével a 25. helyre rangsorolták a világon. Meg kell jegyeznünk, hogy Tajvan 1950-ben szegényebb volt Ghánánál, Ugandánál és a Kongói Demokratikus Köztársaságnál. 1960-ig jobban függött a nyersanyagok exportjától, mint Kenya, Dél-Afrika vagy Libanon. Ma azonban a Tajvanon gyártott termékek teszik ki az ország exportjának több mint 97%-át.

Mindez azt jelenti, hogy Tajvan nettó migrációs rátája mindössze 0,15%. Ezért nagyon valószínűtlen, hogy egyetlen, Tajvanról származó illegális bevándorlóval is foglalkoznunk kellene. A Bizottságtól kapott adatok szerint 2006 és 2008 között csak 45 olyan illegális bevándorlót találtak egész Európában, aki Tajvanról érkezett.

Ami az úti okmányok biztonságát illeti, szeretnék rámutatni arra, hogy a tajvani elektronikus útlevelek a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet által felállított, minden hamisítás elleni követelménynek megfelelnek.

A szórványban élő tajvaniak helyzetét alaposan meg kell vizsgálni, mert még ha rendelkeznek is a hatóságok által kibocsátott útlevéllel, előzetes engedélyre van szükségük ahhoz, hogy beléphessenek Tajvanra. Ezért az lenne logikus, ha az Európai Unió hasonló megközelítést alkalmazna ezekkel az emberekkel kapcsolatban, amint arra a jelentésemben javaslatot is teszek.

Tajvan jelenleg nem kötelezi vízum váltására a tagállamok többségét, kivéve Ciprust, Romániát és Bulgáriát. A tajvani hatóságok mindazonáltal vállalták, hogy vízummentességet adnak ezen országok állampolgárainak is november 11-ig, vagyis holnapig. Ez egy hivatalos kötelezettségvállalás, amelyről a Tanács elnökségét, az Európai Bizottságot és a Parlamentet is értesítették az érintett országok állandó képviseletével együtt.

Ebből az okból, elnök úr, és más okokból, melyekre második felszólalásomban térek ki, érdemes megadnunk a vízummentességet Tajvannak, ahogy azt az Egyesült Királyság és Írország tavaly már megtette.

  Andrey Kovatchev, a Külügyi Bizottság véleményének előadója. – Elnök úr, üdvözlöm Díaz de Mera úr jelentését. A feszültséggel terhes évtizedek után végre pozitív politikai hangulat uralkodik a jelenlegi tajvani kormány és a Kínai Népköztársaság között. Közvetlen repülőjáratok indultak, és egy gazdasági együttműködési keretszerződés is hatályba lépett.

Tajvan és az Európai Unió viszonyában is pozitív tendencia tapasztalható: a kereskedelmi forgalom és az oktatási-üzleti kapcsolatok jelentősek. Tajvanon az oktatás, a demokratikus kormányzás és a jövedelmek Japán és Dél-Korea szintjén vannak. Erre és más pozitív tendenciákra alapozva a Külügyi Bizottság támogatja Díaz de Mera úrnak a vízumkötelezettség eltörlését javasló jelentését. Amint a jelentésben áll, arra számítunk, hogy mielőtt az intézkedések érvénybe lépnek, Tajvan is eltörli a vízumkötelezettséget mind a 27 tagállam vonatkozásában. Emlékeztetnünk kell, hogy a vízumrezsim – vagy bármilyen konzuli vagy magánjogi szabályozás – nem befolyásolja egy adott terület nemzetközi jogi státuszára vonatkozó álláspontokat.

.

  Cecilia Malmström, a Bizottság tagja. – Elnök úr, a Bizottság ez év július 5-én elfogadta azt a javaslatot, hogy helyezzük Tajvant a pozitív vízumlistára. Tajvan, mint mindannyian tudjuk, jól fejlett és stabil demokrácia. Megfelel minden szükséges technikai követelménynek is.

Ez a javaslat a vízumlista rendszeres felülvizsgálatának eredményeként született, és a tagállamokból érkezett indítványokon alapszik. A Bizottság különféle feltételeket vizsgál: az illegális migrációt, a közügyeket, a közbiztonságot, a viszonosságot, a regionális koherenciát és az Európai Unió külső kapcsolatait.

Meg kell erősítenünk a regionális koherenciát Dél-Kelet-Ázsiában. Más, hasonló fejlettségű harmadik országok, például Hongkong, Makaó, Japán, Dél-Korea és Szingapúr már vízummentességet kaptak. Emellett kétségtelenül megindult egy folyamat Tajvan és a kontinentális Kína kapcsolataiban, melyet közvetlen repülőjáratok létesítése és egy gazdasági együttműködési keretszerződés aláírása is alátámaszt.

Amint azt az előadó és Kovatchev úr is elmondta, az Egyesült Királyság, Írország, Új Zéland és Dél-Korea már megadta a vízummentes utazás jogát a tajvani állampolgároknak, és Kanadában is megkezdődtek az előkészületek, hogy megszüntessék a vízumkötelezettséget Tajvan vonatkozásában.

Természetesen bármely, a tajvani állampolgároknak adott vízummentességet viszonozni kell. Tajvan fokozatosan megszüntette a vízumkötelezettséget az EU legtöbb tagállamának állampolgáraival szemben, és kötelezte magát egy teljes vízumrezsim megadására az EU minden állampolgára számára. A romániai, bulgáriai és ciprusi állampolgárok szabadon, vízum nélkül utazhatnak Tajvanra november 11-től, azaz holnaptól, tehát máris lefoglalhatják a jegyüket!

Továbbá Tajvan 90 napra meghosszabbítja az európai uniós polgárok tartózkodási idejét Tajvanon azon a napon, amikor az EU által adott vízummentesség hatályba lép. A javaslat kiterjed arra is, hogy töröljük az Észak-Mariana-szigeteket a negatív listáról, mert ez a terület az Egyesült Államok részét képezi.

A vízumszabadság és vízumliberalizáció nagyszerű módja annak, hogy összehozzuk az embereket, hogy diákok, kutatók, egyszerű emberek, az üzleti szféra, kutatók és mások közelebb kerüljenek egymáshoz. Nagyon fontos döntést szándékozunk hozni. Eljárási szempontból ez egy együttdöntés – mint tudják –, de örömmel mondhatom, hogy a Tanács tagjai már kifejezték széleskörű támogatásukat a javaslat iránt. Úgy tudom, és köszönöm az előadó, Díaz de Mera úr és az árnyékelőadók munkáját, hogy a Parlamentben is erős a támogatás, így hát remélem, hogy holnap jó szavazásnak nézünk elébe.

A Bizottság javaslatához csak egy módosítás érkezett, amelyet a Tanács és a Parlament is indítványozott, és ami azt célozta, hogy zárjuk ki a 60 000, úgynevezett tengerentúli tajvani állampolgárt. Az előadó és a tagállamok a Tanácsban azon a véleményen voltak, hogy mivel ezeknek az embereknek előzetes engedélyt kell kérniük Tajvantól ahhoz, hogy beléphessenek saját országukba, ezért az EU számára logikus és ésszerű lépés lenne, ha ezt a csoportot kizárná a vízummentességből. A Bizottság elfogadja ezt a módosítást.

Szeretném megköszönni az előadónak és az árnyékelőadóknak az ügyben tanúsított kiemelkedő segítségét és együttműködését. Biztos vagyok benne, hogy a teljesen viszonos vízummentesség újabb lökést ad az EU és Tajvan közti kiváló kapcsolatoknak olyan különféle ágazatokban, mint a turizmus és a kereskedelem, és ez minden fél hasznára válik.

  Georgios Papanikolaou, a PPE képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök úr, először is, most rajtam a sor, hogy gratuláljak az előadónak és azoknak a képviselőtársaimnak, akik közreműködtek a jelentés összeállításában. Tényleg remek munkát végeztek.

A tajvani állampolgárok mentesítése a vízumkötelezettség alól természetesen jó irányba tett lépés. Először is, az pozitív eredmény, hogy sikerült legyőznünk a jogi akadályt, ami abban állt, hogy nem minden tagállam ismeri el Tajvant. Másodszor, a kölcsönös elismerés – egy vonatkozása – alapján az Európai Unió tagállamainak állampolgárai a jövőben nem esnek a vízumkötelezettség hatálya alá, amikor Tajvanra belépnek, más szóval, ez olyan, mint amit mi a 27 tagállam számára biztosítunk, harmadszor, elkerültük, hogy az Európai Unió és Kína kapcsolatát bármely negatív hatás érje.

Ezen a ponton, ha megengedik, szeretnék egy általánosabb megjegyzést tenni: nemrég mindannyian tanúi voltunk azoknak a terrorista cselekményeknek, melyek során Görögországból levélbombákat küldtek az Európai Unió különböző városaiban fekvő nagykövetségekre, Jemenből pedig különböző tagállamokba. Természetesen úgy éreztük, hogy mindenütt és mindenféleképpen fenyegetik a biztonságunkat.

Amikor tehát európai polgártársaink értesülnek arról, hogy az Európai Unió megkönnyíti egy harmadik ország, például Tajvan vagy más, az utóbbi időben engedélyezett ország állampolgárainak, hogy az Európai Unió területére lépjenek, természetesen felmerül bennük a kérdés, hogy ez nem teszi-e ki nagyobb veszélynek a biztonságukat.

Ezért nekünk erre azt a választ kell adnunk, hogy mire egy ilyen döntést meghozunk, már megvizsgáltuk mindezeket a paramétereket. Jól tudjuk, hogy rendelkezésünkre állnak azok az eljárások, amelyekkel kezelni tudunk bármely problémát és meg tudjuk védeni polgártársainkat. Pontosan ezért hoztuk meg ezt a döntést. Vannak információcsere-rendszereink és eszközeink, amelyekkel bármely problémát kezelni tudunk.

Ezért azzal szeretném zárni a felszólalásomat, hogy szerencsére meghoztuk ezt a döntést, mellyel semmilyen körülmények között nem veszélyeztettük polgártársaink biztonságát Európában.

  Tanja Fajon, az S&D képviselőcsoport nevében. – (SL) Mindenekelőtt szeretném megköszönni az előadó kiváló munkáját. Tajvant sikertörténetnek nevezhetjük. Éppen most fejeztem be egy látogatást ezen a szigeten, amely már több együttműködési megállapodást kötött az Európai Unióval. Az EU 27 tagállama a legnagyobb befektető Tajvan gyorsan fejlődő gazdaságában, ahol a becslések szerint a gazdasági növekedés az idén csaknem eléri a kilenc százalékot, a munkanélküliség pedig hat százaléknál alacsonyabb marad.

A tajvani állampolgárok vízumkötelezettségének megszüntetése erősíti a gazdasági és politikai kapcsolatokat az Unióval, növeli a befektetéseket, és különösen, megadja a mobilitás lehetőségét a fiatalok és a diákok számára. Mint hallottuk, továbbra is Kína jelenti a legnagyobb fenyegetést Tajvan számára, de az utóbbi időben javultak kapcsolataik, elsősorban gazdasági területen. Nemzetközileg általában nem ismerik el Tajvan államiságát. Még az EU sem ismeri el Tajvant, noha 24 európai uniós tagállam állampolgárai már jelenleg is vízum nélkül utazhatnak a szigetre, és a közeljövőben Tajvan megadja a vízummentességet Bulgáriának, Romániának is Ciprusnak is.

A tajvani kormány egy sor fontos intézkedést hozott az útlevelek biztonságával kapcsolatban, amelyeket mi magunk is láttunk, amikor felkerestük az okmánykiadó hivatalt. A hatóságoknak nem okoz problémát az illegális bevándorlás, az emberkereskedelem vagy az áruk illegális kereskedelme. A városokban nincs szervezett bűnözés, és az emberek általában elégedettek az életükkel.

A múlt évben az Európai Unió vízummentességet adott öt nyugat-balkáni országnak. E hét hétfőjén a miniszterek fontos döntést hoztak Albánia és Bosznia-Hercegovina számára. Ez egy nagyon fontos üzenet, különösen az EU ajtaján kopogtató államok számára; üzeni, hogy világos európai jövőjük van. Az utazáshoz való jog alapvető emberi jog, és szilárdan hiszek abban, hogy ez az egyetlen helyes eljárás, mert Tajvan nem jelent fenyegetést az EU számára. Ezért arra kérem önöket, hölgyeim és uraim, hogy holnap határozottan támogassák a vízummentesség megadását, és tegyék lehetővé, hogy a tajvani emberek szabadon utazhassanak.

  Cecilia Wikström, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (SV) Elnök úr, jelenleg van egy listánk azokról az országokról, amelyek állampolgárainak vízummal kell rendelkezniük, amikor átlépik külső határunkat. Van egy másik listánk azokról az országokról, amelyek állampolgárai mentesek ez alól a kötelezettség alól. Ezeket a listákat természetesen rendszeresen felül kell vizsgálni, és módosítani kell őket az adott országok helyzetétől függően. Most ősszel eltöröltük a vízumkötelezettséget Albánia és Bosznia-Hercegovina tekintetében. Hamarosan szavazunk a tajvani állampolgárok vízumkötelezettségének eltörléséről – egy olyan országról van szó, amely átfogó demokratizálódáson ment át. Az intézményi reformok, az élénk civil társadalom, a polgári szabadságjogok és az állampolgári jogok fokozott tiszteletben tartása nagyobb stabilitást, ezen belül politikai stabilitást eredményezett Tajvanon. Továbbá, a régió más országainak nem írtunk elő vízumkötelezettséget, így ezzel az intézkedéssel lépést tettünk a nagyobb regionális koherencia megteremtése felé. Tajvan semmilyen módon nem jelent fenyegetést az EU számára, a vízumkötelezettség eltörlése az EU-val fennálló kereskedelmi kapcsolatok javára válik, és előmozdítja a szorosabb együttműködést – a mindannyiunk számára fontos – kulturális és kutatási területeken.

Hosszú évekig a tajvani politikusok – még mint magánszemélyek is – nehezen tudtak Európába utazni, mert európai partnereik attól tartottak, hogy szembekerülnek Kínával vagy politikai konfliktusba keverednek. Ma másként állnak a dolgok, és remélem, hogy az egyezmény, amelyet megkötni készülünk, előmozdítja és javítja a politikai kapcsolatokat az európai és a tajvani politikusok között, és elvezet oda, hogy Tajvan – különböző szinteken – mélyebben integrálódhat a nemzetközi közösségbe. Ez ideológiai szempontból is érdekünkben áll.

Európa a nyitottságot, a befogadó szellemet és az inkluzivitást jelenti. A kölcsönös bizalom azzal is jár, hogy nyitva hagyjuk az ajtókat országaink között, amiből előny származik, és elvezet az együttműködéshez, de mindenekelőtt az országaink közti jobb kapcsolathoz. Ez az, amit teljes szívemből kívánok ez előtt a nagyon fontos szavazás előtt, amelyre hamarosan sor kerül itt az Európai Parlamentben.

  Charles Tannock, az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, Malmström biztos asszony természetesen maga is Tajvan jó barátja volt már európai parlamenti képviselő korában is. Most én vagyok a Tajvani Baráti Társaság elnöke itt a Parlamentben. Képviselőcsoportunk természetesen rendkívül örül annak, hogy a tajvani állampolgárok hamarosan vízum nélkül léphetnek be a schengeni zónába – vagyis az EU zsargonjával szólva örül a Tajvannak adott vízumliberalizációnak.

Hazám, az Egyesült Királyság, valamint Írország – természetesen mindketten a schengeni zónán kívül fekszenek – vízummentességi jogokat adott a tajvani állampolgároknak másfél évvel ezelőtt. Nyugodtan mondhatom, hogy az Egyesült Királyságban szerzett tapasztalataink – különösen a turizmus és a tisztességes üzleti utak azóta érezhető fellendülése – minden tekintetben megerősítik, hogy jó döntést hoztunk.

Tajvan egy virágzó, gazdag és modern demokrácia, amely velünk együtt vallja, hogy támogatnunk kell az emberi jogok, a béke, a biztonság és a jólét ügyét a térségben. Csak a javunkra válhat, ha elősegítjük a szorosabb üzleti kapcsolatok kialakulását Tajvannal, amelynek a gazdasága ismét növekszik, folyamatosan erősödik, és egyre inkább a Kínába irányuló európai befektetések ugródeszkájává válik. Az Európában kutató tajvani egyetemisták és végzett diákok száma pedig rohamosan megközelíti Amerikában kutató társaik számát. Csak ismételni lehet, hogy az ilyen cserekapcsolatok minden szempontból alapvetőek. Ez a lépés fontos jele támogatásunknak és a Tajvannal való szolidaritásunknak, amely az elhivatott Ma elnök vezetése alatt pragmatikus megoldásokat keresett a Kínai Népköztársaság által rákényszerített nemzetközi elszigeteltség feloldására.

  Mario Borghezio, az EFD képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, először is szeretném kifejezni őszinte és szívből jövő köszönetemet az előadónak, aki képességeit és szigorát jól alkalmazva biztosította a tagállamokat, hogy a tajvani állampolgárok szabad belépésének az engedélyezése és a vízumok eltörlése nem okoz gondot az Európai Unió számára.

Nem vagyok ennyire meggyőződve a legutóbbi, Bosznia-Hercegovinával és Albániával kapcsolatos munkáról. Most már az is felmerült, hogy Törökországnak is adjunk vízummentességet. Ezekben az esetekben nem vagyok meggyőződve arról, hogy a Bizottság és a Parlament jól végezte a dolgát, vagyis az európai polgárok biztonságának szavatolását. Ezért dicsérem annál inkább ezt a jelentést és az Európai Parlamentben sorra kerülő voksolást, amely biztosan kedvező eredménnyel záródik.

A történelem nem múlandó. Idősebb emberek emlékeznek rá, hogy mit jelképezett évtizedeken át az egykori Nemzeti Kína: a szabadság zászlaja volt. A Nyugatnak nem szabad elfelejtenie, hogy ki védte a szabadság alapelveit, amikor azokat máshol fenyegették. Azt hiszem, hogy az emberi jogok szempontjából ezt az alapvető különbségtételt továbbra is meg kell tenni.

A tajvani kínaiakat ezért szeretettel látjuk szűkebb hazámban, Padániában is. Ezeknek a fontos és képzett embereknek a jelenléte a térségben elegendő példát nyújt arra, hogy a tajvani emberek képesek beilleszkedni a társadalmunkba. Más országokkal ellentétben Tajvan azzal a jó tulajdonsággal is rendelkezik, hogy áruival együtt nem exportál az Európai Unióba a szabadsággal, az emberi jogok védelmével, az etnikai és vallási kisebbségek tiszteletével ellentétes társadalmi-politikai üzeneteket. A tajvani állampolgárokat ezért örömmel fogadjuk az Európai Unióban és Padániában.

  Béla Kovács (NI). – (HU) Köszönöm a szót Elnök úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Megállapíthatjuk, hogy a vízumrendszer hatékony eszköz, amellyel eredményesen előzhető meg az Európai Unió országaiba való illegális belépés, illetve az illegális tartózkodás. Amikor eldöntjük, hogy mely harmadik ország állampolgárai esnek vízumkötelezettség alá, egyenként kell megvizsgálnunk az adott ország helyzetét, tekintetbe véve az illegális bevándorlást, a közrendet és a biztonsági kérdéseket, az Európai Unió külkapcsolatait, a térségen belüli következetességet és természetesen a kölcsönösség elvét.

Az értékelési mechanizmusnak úgy kell működnie, hogy minden olyan ország esetében, amelyekben az előbb említett kritériumok tekintetében visszalépés történt, vagy amelyek vízumkötelezettséget vezettek be egy vagy több tagállam állampolgáraival szemben, a vízumkötelezettséget azonnal vissza kell állítanunk. A különböző térségekben érvényben lévő vízumkorlátozások elmozdításával járó bevándorlási és biztonsági következményeket, ahogy a gyakorlat mutatja, sajnos mindig a tagállamoknak maguknak kell a későbbiekben kezelni. Véleményem szerint ez biztonságpolitikai kérdés, nem pedig valamilyen ajándék, amit csak úgy átnyújthatunk a kérelmező országoknak. Éppen ezért szükségesnek tartom, hogy biztonsági garanciákat kérjünk minden országtól azelőtt, hogy zöld utat kapnának a vízummentes beutazáshoz állampolgáraik számára az Európai Unió területére.

  Kinga Göncz (S&D). – (HU) Én is üdvözölni szeretném azt, hogy a Parlament napirendjére tűzte a tajvani vízummentesség kérdését. Azt gondolom, hogy adósságunkat törlesztjük. Hasonlóan fontos partnerei az Európai Uniónak már korábban vízummentességet kaptak és vízummentességet élveznek. Tajvan negyedik legfontosabb kereskedelmi partnere Ázsiában az Európai Uniónak, és visszafelé is körülbelül ugyanilyen fontos Tajvan számára és az Európai Uniónak. Azt várjuk a vízummentességtől, hogy ezek az egyébként is nagyon intenzív kapcsolatok tovább erősödjenek. Tudjuk, hogy nem csak gazdasági, kereskedelmi területen van szoros együttműködés, hanem kutatási, technológiafejlesztési, oktatási, kulturális területen is, és a vízummentességtől mindig azt lehet várnunk, hogy ezek a területek is erősödnek.

Az a feltétel, amit megfogalmaztunk, hogy az Európai Unió mind a 27 tagállama vízummentességet élvezzen, ez meg fog történni még ebben az évben, tehát Ciprus, Bulgária és Románia is vízummentességet fog kapni, és azt hiszem, hogy ez nagyon fontos. Én is szeretném hangsúlyozni azt, hogy a tajvani változások az utóbbi 50-60 évben rendkívül fontosak. Tajvan demokratikus intézményrendszert épített, és szegény országból gazdaságilag rendkívül erős országgá vált, tehát semmiképpen nem kell tartanunk attól, amit többen is említettek, hogy bármiféle illegális migrációs nyomást jelentene ez a vízummentesség. Sokkal inkább pozitív elvárásaink lehetnek ezzel kapcsolatban.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE). – Elnök úr, teljes mértékben támogatom az előadóink, Díaz de Mera és Kovatchev urak által elmondottakat. Tajvan magas technikai és adminisztratív színvonalon álló, fejlett ország. Ellenőrzési és vámeljárásai megfelelnek a legmagasabb biztonsági követelményeknek. Ezért arra szeretném biztatni kollégáinkat, hogy támogassák ezt a javaslatot, amely megadja Tajvannak a régóta esedékes vízummentességet.

Tajvan különálló vámterületként a Kereskedelmi Világszervezet tagja is. Nem szabad megállnunk itt, hanem támogatnunk kell Tajvan felvételét más nemzetközi szervezetekbe is, például a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezetbe és az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményébe. Tajvan mint az Európai Unió fontos partnere a kelet-ázsiai térségben, megérdemli ezt az elismerést. A kapcsolatok mindkét fél javára növekedésnek indultak.

Örömmel kell várnunk a Tajvannal folytatott kapcsolatok intenzitásának jövőbeni növekedését. Az egyik lehetséges fejlemény az, hogy egy átfogóbb kereskedelmi rezsimről kezdünk tárgyalásokat Tajvannal, különösen most, hogy aláírta a mérföldkőnek számító gazdasági együttműködési keretegyezményt. Ha ebbe az irányba indulunk el, akkor a vízummentes rezsim az EU és Tajvan közti kapcsolatok elmélyítésének alapvető eleme.

  Ioan Enciu (S&D). – (RO) Mindenekelőtt szeretnék gratulálni Díaz de Mera úrnak a jelentéséhez. Biztos vagyok benne, hogy holnap a Parlament egyhangúlag a támogatásáról biztosítja.

Ugyanakkor szeretnék arról szólni, hogy a Bizottság értelmezésében ez a lépés hogyan fogja támogatni a viszonosság elvét az Európai Unió harmadik országokkal fennálló kapcsolataiban. Tajvan vízummentességet kap az egész Európai Unióban, és megszünteti a vízumkötelezettséget Románia, Bulgária és Ciprus vonatkozásában is. Ez egy pozitív mozzanat. Ugyanakkor az Egyesült Államok, amely teljes vízummentességet élvez az egész Európai Unió tekintetében, nem hajlandó viszonosságot adni Romániának, Bulgáriának, Lengyelországnak és Ciprusnak. Ráadásul belépődíjat vezettek be minden EU állampolgár számára, ami tulajdonképpen rejtett vízumnak felel meg.

A tagállamok közti viszonosság és szolidaritás elvéből kiindulva a Bizottságnak el kell mozdulnia a passzív, a kész helyzetet elfogadó álláspontjáról, és aktív szerepet kell vállalnia a teljes viszonosság megteremtésében az összes tagállam vízummentessége tekintetében. Ameddig a vízumszerződésekkel kapcsolatos tárgyalások az Európai Unió és nem a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartoznak, a Bizottságnak minden lehetséges intézkedést meg kell tennie ezeknek a helyzeteknek a megoldására.

  Marek Henryk Migalski (ECR). – (PL) Elnök úr, biztos asszony, egyértelmű, hogy konszenzus uralkodik a Házban, és a jelentést valószínűleg holnap elfogadjuk. Lehet, hogy a támogatás nem lesz egyhangú, de a jelentést a szavazatok túlnyomó többségével és minden politikai csoport támogatásával fogjuk elfogadni. Nem szeretném megismételni az összes érvet, amelyet az előadó és a biztos felsorolt. Tajvan valóban megfelel minden feltételnek, mind gazdaságilag, mind politikailag ahhoz, hogy megerősítsük az együttműködésünket vele, és hogy feloldjuk a vízumkötelezettséget. Úgy vélem, hogy ezt kötelességünk megtenni, mert Tajvan megmutatta, hogy a liberális demokrácia mindenütt, minden kulturális közegben kialakulhat, és a végbement átalakulás sikeres volt, és úgy vélem, hogy ezt támogatnunk kell.

Végezetül, a gazdasági okokon kívül van egy másik megfontolás is. Ez az ok pedig, amelyre Borghezio úr utalt – a politikai ok –, amelyet most nem fogok kifejteni, de mindannyian tudjuk, hogy ez fontos, és ebben a kérdésben támogatnunk kell tajvani barátainkat.

  Peter Jahr (PPE). – (DE) Elnök úr, Tajvan a pozitív listán van. Más szóval a tajvani emberek vízum nélkül utazhatnak az Európai Unióba. Örülök ezeknek az embereknek. A politika ugyanakkor a kölcsönös előnyökön nyugszik. Azt szerettem volna, ha viszonzásul Tajvan is azonnal vízummentességet ad az Európai Unió minden állampolgárának. Ez idáig ez azonban nem történt meg. Tajvan pusztán deklarálta szándékát, hogy az év végéig meghozza ezt az intézkedést. Remélem, hogy a szándéknyilatkozatot tett is követi. Ami a többit illeti, bízom az előadónkban, aki felvetette ennek a lehetőségét, és igennel fogok szavazni az indítvány egészére. Mint mondtam, remélem, hogy Tajvan megoldja a problémákat, és lehetővé teszi, hogy minden európai uniós polgár vízum nélkül utazhasson Tajvanra.

  Cecilia Malmström, a Bizottság tagja. – Elnök úr, szeretném ismét megköszönni az előadónak és a plenáris ülésnek, hogy támogatja Tajvan felvételét a pozitív listára. Biztosíthatom azokat a képviselőket, akiknek még maradtak kérdéseik, hogy a Bizottság mindig rendkívül alaposan vizsgálja meg az országokat – és Tajvan esetében is így járt el –, meggyőződik arról, hogy minden feltételnek megfelelnek, mielőtt egy ilyen javaslatot tesz. Mint mindig, ez most is nagyon alaposan történt.

Az utolsó felszólalónak el szeretném mondani, hogy az vízumkötelezettséget a fennmaradó országok tekintetében holnap eltörlik. Holnaptól kezdve a vízumliberalizáció hatályba lép a többi ország számára is, tehát teljes viszonosságról beszélhetünk. Úgy vélem, hogy a holnapi szavazás után nagyon erősek leszünk, és erős üzenetet is fogunk küldeni. Mindannyian örülhetünk, és remélhetjük, hogy a tajvani emberek és az Európai Unióban élő emberek kapcsolatai még jobbak lesznek. Nagyon köszönöm a kiváló vitát.

  Agustín Díaz de Mera García Consuegra, előadó. – (ES) Elnök úr, noblesse oblige, vagyis azzal szeretném kezdeni, hogy végtelenül hálás vagyok azért a támogatásért, amelyben minden, a politikai csoportját képviselő képviselőtársam részesítette azt a jelentést, amelyet volt szerencsém előadni a Háznak. Szeretném megköszönni a munkám során kapott támogatást is.

A tisztesség úgy kívánja azonban, hogy elmondjam, hogy az ügy fő felelőse Malmström biztos asszony volt, akinek a támogatása, energiája és kiváló csapata tette lehetővé, hogy előrevigyük ezt az ügyet, amelyet én igazságszolgáltatásnak neveznék.

Nem maradt más hátra, Elnök úr, mint hogy gratuláljak a tajvani népnek, a tajvani hatóságoknak és természetesen a nagyszerű tajvani diplomatáknak szerte a világon, különösen Brüsszelben.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra holnap, csütörtökön, 2010. november 11-én, 12:00-kor kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

21. Egyperces felszólalások fontos politikai kérdésekben

  Elnök. – A következő napirendi pont az egyperces felszólalások fontos politikai kérdésekben (150. cikk).

  Nuno Teixeira (PPE). – (PT) A Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelenleg értékeli ki a Kereskedelmi Világszervezettel kötendő, a banánra vonatkozó globális megállapodást. Hamarosan a Parlamentnek plenáris ülésen kell döntenie a latin-amerikai országokból származó banán behozatali vámjának csökkentéséről.

Világossá kell tenni, hogy a legkülső régiók egyike sem ellenzi egy ilyen megállapodás megkötését, sem Madeira, ahonnan származom, sem a többi nyolc legkülső régió, melyek közül külön kiemelném a Kanári-szigeteket, amelyre a megállapodás az összes legkülső régió közül a legnegatívabb hatást fogja gyakorolni. Ezek a régiók egyszerűen csak annyit akarnak, hogy egyrészt a higiénia, a növény-egészségügyi feltételek és a munkavállalók jogai terén a többi országnak is ugyanazoknak a követelményeknek kelljen eleget tennie a piacra való belépés érdekében, mint a legkülső régióknak. Ez csak így tisztességes. Másrészt ezek a régiók teljes mértékű kártalanítást akarnak a nekik okozott károkért. Ennek hiányában legalább azt akarják, hogy az illetékesekben legyen annyi tisztesség, hogy egyenesen megmondják, hogy meg kell változtatniuk az életmódjukat, és más munkát kell keresniük, mivel nyilvánvaló, hogy az új feltételek között nem fognak tudni túlélni, és más megélhetés után kell nézniük. Nyilvánvaló, hogy ezeknek a megállapodásoknak vannak nyertesei és vesztesei. Nekünk a vesztesekkel kell foglalkoznunk – a nyertesek nem szorulnak a segítségünkre.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D). – (LT) Európában gyorsan nő azon idősek száma, akiknek egyetlen megélhetési forrásuk a nyugdíj. Ezek az emberek egész életükben keményen és becsületesen dolgoztak, gyermekeket neveltek, adót fizettek az államnak, és azt várják, hogy idős korukban békésen és méltóságteljesen élhetnek. Sajnálatos módon ezek a jogos elvárások nem mindig teljesülnek. Az európaiak különösen érezhetik ezt a gazdasági válság idején. Az árak emelkednek, a nyugdíjak viszont nem, és egyre többen aggódnak az idős korukra félretett megtakarításaik biztonsága miatt, valamint nő azon nagyszülők száma is, akiknek támogatniuk kell gyermekeiket, mivel azok elvesztették a munkájukat. Bizonyos országokban, mint például az én hazámban, Litvániában, a kormány is tovább rontja a nyugdíjasok helyzetét: csökkenti a nyugdíjakat és a juttatásokat. Jelenleg nagy vita folyik a Bizottságnak a nyugdíjkorhatár esetleges felemelésére irányuló új javaslatáról. Engem azonban jobban aggaszt az, hogy nincs megoldva az időskorúak foglalkoztatásának problémája. A nyugdíjkorhatár esetleges felemelése következtében nyugdíjjogosult korban lévő munkanélküliek milliói kerülhetnek a szegénységcsapdába. Nem szenteltek elég figyelmet annak a kérdésnek, hogy az emberek egészségi állapota lehetővé teszi-e a nyugdíjkorhatár felemelését. Ezenkívül számításba kell vennünk azt a tényt is, hogy a nők gyakrabban alacsonyabb fizetést kapnak, mint a férfiak, valamint hogy a szülés, anyaság, a gyermekekről és beteg családtagokról való gondoskodás következtében elveszítik a biztosítási garanciákat, és végül alacsonyabb nyugdíjat kapnak. Ezért felszólítom a Bizottságot és a Tanácsot, hogy az európai népesség gyors elöregedésének kiértékelése után találjanak újabb módszereket a jelenlegi és jövőbeli nyugdíjasok normális életkörülményeinek biztosítására.

  Filiz Hakaeva Hyusmenova (ALDE). – (BG) Elnök úr, hölgyeim és uraim, ma, november 10-én két eseményről is megemlékezünk Bulgáriában. Huszonegy évvel ezelőtt, a berlini fal leomlását követő napon, a „glasznoszty, szabadság és demokrácia” jelszavak a kommunista rezsim összeomlásához vezettek. Nem véletlen egybeesés, hogy Bulgáriában ugyanezen a napon ünnepeljük a véleménynyilvánítás szabadságát. Olyan dolgok történnek, amelyek elgondolkodtatnak minket egyrészt a totalitárius rendszerről – amely reményeim szerint örökre véget ért hazánkban –, másrészt a modern kor egy másik nagy problémájáról, a terrorizmusról, amellyel egyre gyakrabban kell szembesülnünk.

Vannak a demokráciának mechanizmusai a terrortámadások ellen? Lehet-e a terrorizmus ellen küzdeni a demokratikus elvek megszegése és az emberi jogok, illetve a média szabadságának korlátozása nélkül?

A liberális válasz erre az „igen”, de csak akkor, ha kiépítjük a megelőző intézkedések, a korai előrejelzés és gyors reagálás európai rendszerének regionális és nemzeti hálózatait.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE). – (ES) Elnök úr, a legutóbbi plenáris ülésen óvtam ettől, és most meg is történt: erőszakkal felszámoltak egy szaharai tábort El Aaiunban, aminek következtében eddig 19 ember vesztette életét, több mint 700 ember megsérült, és több mint 150 ember eltűnt.

Mit mond erre az Európai Bizottság és a európai kormányok a spanyol kormánnyal az élen? Mindkét oldalt a nyugalom megőrzésére szólítják fel; azt mondják, hogy ez egy nagyon bonyolult ügy, és hogy nem szabad beavatkoznunk, valamint hogy meg kell védenünk a Marokkóban található európai érdekeltségeket.

Ashton bárónő, Jiménez asszony, Kouchner úr, én erre azt mondom: nem, nem és nem! Az elnyomás és gyilkosság nem bonyolult ügyek. Ezek nagyon is egyértelmű ügyek, és az is egyértelmű, hogyan kell reagálnunk: el kell utasítanunk, el kell ítélnünk, és a marokkói rezsimtől követelnünk kell, hogy vállalja a felelősséget.

Amíg ez meg nem történik, fel kell függesztenünk a Marokkóval való kétoldalú kereskedelmet és Marokkónak az Európai Unióval kapcsolatban élvezett privilégiumait. Az emberi jogok kérdésében nem alkudozhatunk.

  Marek Henryk Migalski (ECR). – (PL) Elnök úr, örülök, hogy a biztos asszony még itt van, és szeretném megragadni ezt a lehetőséget, mivel ez az ügy Malmström asszony hatáskörébe is tartozik. Tudom, hogy ez már harmadszor kerül elő, de nagyon komoly ügyről van szó, ezért szeretném ismét felhívni a figyelmet arra, hogy a november 5-ről 6-ra virradó éjjel Oleg Kashint, a Kommersant című orosz újság újságíróját moszkvai otthona közelében súlyosan bántalmazták – biztos vagyok benne, hogy ön tud erről, biztos asszony. Törött lábbal, törött állkapoccsal, sérült ujjakkal és betört koponyával vitték kórházba.

Ez nem az első ilyen eset a keleti határainkon fekvő országokban. Olvastam ma egy interjút az orosz kapcsolatok egyik legnevesebb elemzőjével, aki azt mondta, hogy az elmúlt 10 év során 300 újságírót gyilkoltak meg az Oroszországi Föderációban. Ez rendkívül aggasztó, mivel a véleménynyilvánítás szabadsága és a polgári szabadságjogok az Európai Unió alapvető értékei. Ezért szeretném határozottan azt kérni, hogy az orosz barátainkkal folytatott párbeszédünkben mindenhol és mindenkor hangsúlyozzuk, hogy ilyen incidensek nem fordulhatnak elő, mivel azok megnehezítik vagy akár el is lehetetlenítik párbeszédünket.

  João Ferreira (GUE/NGL). – (PT) Szeretném felhívni a figyelmüket a nyugat-szaharai kétségbeejtő helyzetre. Nyugat-szaharaiak ezrei táborokat hoztak létre a terület néhány főbb városának külterületein tiltakozásképpen azon körülmények ellen, amelyeket rájuk kényszerítettek, valamint az ellenük irányuló elnyomás különböző formái ellen, továbbá hogy népszavazást követeljenek, amely biztosítaná a függetlenséghez való jogukat.

A marokkói rendőrség és hadsereg e heti, a táborok felszámolására irányuló, erőszakos akciója meghatározatlan számú letartóztatáshoz vezetett, százak sérültek meg és tűntek el, és sajnálatos módon halálos áldozatok is vannak. Az erőszakos fellépés mellett az EU tagállamainak polgárait megalázó módon megakadályozták abban, hogy szolidaritásuk kimutatására ellátogassanak Nyugat-Szaharába. A marokkói hatóságok által kiutasítottak között ott volt Parlamentünk egyik képviselője, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség elnöke és számos újságíró, valamint nem kormányzati szervezetek tagjai is.

Az EU és annak bizonyos vezetői részéről tapasztalható hallgatás, illetve kétértelmű nyilatkozatok szégyenletesek és sajnálatosak. Az EU részéről ez a hallgatás az – EU által megadott– kiemelt státusszal rendelkező országgal való cinkosság. Ez a hallgatás és cinkosság elfogadhatatlan, ezért határozottan elítéljük.

  Mario Borghezio (EFD). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, egyszerűen csak fel akartam hívni az Európai Parlament elnökének figyelmét egy sok évvel ezelőtti határozatra. Ez az ügy minden bizonnyal a biztos asszony hatáskörébe tartozik, akit üdvözlök körünkben.

Véleményem szerint ez egy nagyon súlyos határozat, mivel relativizálja egy nagyon fontos, a terrorizmusról szóló uniós irányelv tartalmát. Úgy gondolom, hogy nem lehet kiállni a menedékjogot kérő polgárok tágabb értelemben vett védelme mellett, és így tulajdonképpen elismerni a terroristaszervezetekhez tartozó személyek menekültstátuszhoz való jogát.

Ha ezt az elvet elfogadnánk, mint teszi azt a Bíróság határozata, azzal sok terroristának lehetőséget adnánk arra, hogy kihasználja a védelmet, amelyet pedig nem érdemel meg. Túl sokan estek Európában a terrorizmus áldozatává ahhoz, hogy megengedhessük egy ilyen helyzet kialakulását. Ezért sürgetem a Bizottságot, hogy módosítsa az irányelvet az Európai Unió által a terrorizmus elleni küzdelemben – helyesen – tett nyilatkozat túl tág és helytelen értelmezésének elkerülése érdekében.

  Nicole Sinclaire (NI). – Elnök úr, a múlt hónapban a Parlament Strasbourgban megszavazta az uniós költségvetés 5,9%-os emelését. Az emelés 2 millió EUR szórakozási célú költséget is tartalmaz a Parlamentben megszokottá vált luxus életmód, a pezsgőzgetések támogatására. A képviselők ezzel jutalmazták magukat, amit én a gazdasági válság fényében visszatetszőnek találok.

Közép-nyugat-angliai (West Midlands) választókerületemben a válság áldozatai felvették a harcot. Az egyetemek hallgatói és tanárai az utcára vitték aggályaikat, és néhányuk akciójukat ugyan elítélem, de a többségét támogatom. Az egyetemi hallgatókat keményen fogja érinteni a megszorító csomag: az egyetemi tandíjak a háromszorosukra nőnek, kurzusokat szüntetnek meg, kevesebb hely és rosszabb infrastruktúra fog a diákok rendelkezésére állni. Megfojtják a holnap tehetségeit, akikre a jövőnket alapozzuk, és a fiatalabb generációk fogják a legjobban megszenvedni a megszorításokat. Elnök úr, hadd fejezzem be egy intelemmel: az önök arroganciája következtében még több ember fog az utcára vonulni, és tiltakozni ez ellen az elhibázott társadalmi projekt ellen. Önök csak kortyolgassanak továbbra is pezsgőt, hölgyeim és uraim!

  Elena Băsescu (PPE). – (RO) A Bukarestben november 8-án megrendezett Duna-csúcson a Duna-stratégiában részt vevő 14 ország delegációja volt jelen, köztük a Moldovai Köztársaságé is, amelynek ez a lehetőség az Európai Unióhoz való további közeledést jelentette. A találkozót éppen a megfelelő időben tartották, hiszen a stratégia alapító okiratát ez év végéig fogadják el, a stratégia megvalósítására pedig 2011-ben kerül sor. A találkozó legfőbb sikere az Európai Bizottság Barroso elnök úr által bejelentett kötelezettségvállalása volt, mely szerint 95 milliárd EUR-t bocsátanak rendelkezésre. Ezenkívül az EBB-től és az EBRD-től további forrásokat lehet szerezni.

Szeretném emlékeztetni önöket, hogy Románia a 2008-as európai Duna-régió stratégia egyik kezdeményezőjeként mindig is támogatta ennek a kezdeményezésnek a megvalósítását. A stratégia mihamarabbi megvalósítása segíteni fog a Duna-menti dél-romániai területek társadalmi és gazdasági helyzetének fellendítését.

  María Muñiz De Urquiza (S&D). – (ES) Elnök úr, a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja spanyol delegációja nevében szeretnék hangot adni a Marokkóban és a Szaharában elharapódzó erőszakhullám miatt érzett mély aggodalmunknak.

Támogatjuk az emberi jogok tiszteletben tartását, és mély sajnálattal töltenek el a halálesetek, legyen szó akár marokkói, akár nyugat-szaharai áldozatokról. A helyzetről kapott információk zavarosak. Ezért üdvözöljük, hogy Marokkó vizsgálatot fog indítani, és természetesen támogatjuk az átlátható információk politikáját.

Marokkó stratégiailag fontos Európa számára, ezért az Európai Uniónak mint szervezetnek csatlakoznia kell a számos tagállam, köztük Spanyolország részvételével zajló párbeszéd előmozdítására tett nemzetközi erőfeszítéshez. Üdvözöljük, hogy az események súlyossága ellenére a felek eddig is párbeszédet folytattak egymással, és hogy további tárgyalásokat terveznek.

Hölgyeim és uraim, ez a konfliktus több mint 30 éve fennáll, és mihamarabb véget kell vetni neki, mégpedig egy mindkét fél számára elfogadható megoldással és az ENSZ közvetítésével, amely a marokkói kormányon, a nyugat-szaharai embereken és az őket képviselőkön kívül az egyetlen szervezet, amelynek felhatalmazása van egy ilyen megoldás előterjesztésére.

  Zbigniew Ziobro (ECR). – (PL) Elnök úr, az Európai Parlament számos alkalommal kiállt az alapvető emberi jogok, polgári szabadságjogok és politikai szabadságjogok védelme mellett. Ezért nagy meglepetésemre az Európai Parlament legutóbbi strasbourgi ülésén sajnálatos módon nem fogadott el egy, a közelgő ukrajnai helyhatósági választásokra vonatkozó álláspontot, annak ellenére, hogy megbízható forrásokból nagyon komoly figyelmeztetések és hitelt érdemlő információk álltak rendelkezésre arról, hogy számos szabálytalanság történt, köztük az ellenzék zaklatása, valamint az újságírók azon jogának korlátozása, hogy a Régiók Pártja által kormányzott Ukrajna társadalmával szabadon kommunikáljanak.

Még inkább meglep, hogy a döntést ismét elhalasztották, és a kérdésről így holnap nem lesz szavazás. Ez a helyzet nagyon aggályos, és magyarázatot követel. Igaz, hogy az Európai Parlament egyes képviselői jóváhagyólag beszélnek a most tartott választásokról, holott mind az Egyesült Államok Külügyminisztériuma, mind Ashton asszony utalt a választások során megfigyelt számos szabálytalanságra és a választási törvény megsértésére? Ez az ügy magyarázatot követel.

  Eduard Kukan (PPE). – (SK) Örömmel vettem tudomásul, hogy az Európai Bizottság tegnap a 2010-es és 2011-es évre szóló stratégiájában megerősítette, hogy a nyugat-balkáni régióra vonatkozóan a legjobb stratégia a bővítés. A Bizottság megerősítette azt is, hogy továbbra is teljesíteni fogja a régióval szemben vállalt kötelezettségeit azzal a feltétellel, hogy a régió országai fokozzák erőfeszítéseiket az integrációs folyamatban.

Üdvözlöm az elmúlt év néhány pozitív lépését, például a vízumkötelezettség eltörlését a régió legtöbb lakosára vonatkozóan, valamint Montenegró fejlődését, amelyet a tagjelölt státuszra való előterjesztéssel ismertünk el, továbbá az Európai Unió és az országjelentésre javasolt Szerbia közötti párbeszédben történt előrelépéseket.

Azonban még mindig maradtak kihívások, amelyekkel szembe kell néznünk. Ilyen kihívás például a Szerbia és Koszovó közötti párbeszéd megkezdése – amely remélhetőleg növelni fogja a régió stabilitását –,, valamint a Macedónia nevével kapcsolatos ügy mihamarabbi megoldása – ez már nagyon régóta folyamatban van –, továbbá a Bosznia-Hercegovinával kapcsolatos vízió vagy új megközelítés elfogadásának kérdése, illetve a koszovói vízumliberalizáció megkezdése.

Mindezen kérdésekben világos stratégiára és vízióra van szükség, amely lehetővé teszi a régió számára az Európai Unióhoz való közeledést. Ez nemcsak a régió országainak érdeke, hanem a miénk is.

  Guido Milana (S&D). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, 30 évvel ezelőtt Marokkó évekig tagadta, hogy háborúzott a nyugat-szaharai néppel, ma pedig még mindig tagadja, hogy elnyomásban tartja ezt a népet. Nyugat-Szaharában emberek halnak és sérülnek meg csak azért, mert követelik azon joguk tiszteletben tartását, hogy szabadon élhessenek saját hazájukban.

Marokkó nagyrészt lezárta határait mindazok előtt, akik az események tanúi akartak lenni. Nem adnak tájékoztatást és nem engednek be az országba parlamenti képviselőket. Egy francia parlamenti képviselőtől és Meyer úrtól, az Európai Parlament képviselőjétől megtagadták a belépési engedélyt. Európa pedig passzívan szemléli az eseményeket. A Bizottság nem foglalkozik a kérdéssel, ezért csak az ENSZ fellépésére számíthatunk, ami viszont az elmúlt 30 évhez hasonlóan most is sikertelen. A külpolitikáért felelős Ashton bárónő nem foglalt állást az üggyel kapcsolatban. A Parlamentnek aktívan fel kell lépnie. Fel kell lépnünk Marokkóval szemben, korlátoznunk kell a kereskedelmi megállapodásokra irányuló kezdeményezéseket, kezdve a halászati megállapodások megújításával.

  Petru Constantin Luhan (PPE). – (RO) Reflektorfénybe kerültek az innovációval kapcsolatos létfontosságú kérdések. Véleményem szerint itt az ideje, hogy olyan intézkedéseket fogadjunk el, amelyek európai szinten előmozdítják a bizottsági kezdeményezésben szereplő fellépéseket.

Létfontosságú a partnerségek létrehozása. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a tényt, hogy a következő programozási időszak során meg kell kezdeni a regionális szintű tárgyalásokat annak érdekében, hogy a partnerségek ne csak helyi és regionális, de nemzeti és transznacionális szinten is létrejöhessenek. Hasonlóképpen elmondhatjuk azt is, hogy az előttünk álló időszak e feladatának megvalósítási módjára irányuló széles körű vitának minden régió napirendjében fontos helyet kell kapnia. Véleményem szerint a releváns szereplők közötti párbeszéd létfontosságú az egyes régiók hozzáadott értékeinek felismerése és az e hozzáadott értékek kiaknázásához szükséges innováció meghatározása szempontjából. Felszólítom a helyi és regionális hatóságokat, hogy vegyenek részt a partnerségek létrehozásában és egy realisztikus, a régió igényeinek és törekvéseinek minél inkább megfelelő programozás kialakításában.

  Elisabeth Köstinger (PPE). – (DE) Elnök úr, holnap Szöulban kezdetét veszi a G20-csúcstalálkozó. A csúcstalálkozón megvitatásra kerülő témák között van egy, amely különleges jelentőséggel bír: a Kínai Népköztársaság ritkaföldfém-exportjának korlátozása. A ritkaföldfémek – amelyekre az európai iparnak nagyon nagy szüksége van – kitermelésének 95%-a Kína kezében van. Leginkább az új technológiák kifejlesztésével foglalkozó, tudásigényes ágazatok érintettek. Súlyos problémát jelent, hogy az európai kis- és középvállalatok az ellátás mesterséges fennakadásainak következtében komoly kockázatnak vannak kitéve. Az Európai Gazdasági Térség technológiai szakértelme az egész világon híres. Elfogadhatatlan, ha ezen a területen időről időre félbe kell szakítani a tevékenységet.

Ezért felszólítom az Európai Unió és a többi érintett állam, így az Egyesült Államok és Japán képviselőit, hogy a G20-csúcstalálkozón lépjenek fel Kína kereskedelmi despotizmusa ellen. Mihamarabb megoldást kell találni a problémára.

  Silvia-Adriana Ţicău (S&D). – (RO) Az EU lakossága öregszik, az aktív népesség aránya pedig csökken. A gazdasági válság is hozzájárult ahhoz, hogy a munkanélküliségi ráta 10%-ra nőtt. Ebben a helyzetben az EU-nak és a tagállamoknak intézkedéseket kell foganatosítaniuk nyugdíjrendszereik fenntarthatóságának biztosítására. A nyugdíjrendszer reformjának megoldásokat kell találnia arra, hogy a nyugdíjasok számára garantálva legyen a méltóságteljes élethez szükséges minimum.

A lakosság várható élettartamának növekedése ellenére nem a nyugdíjkorhatár felemelése a megoldás. Azok az időskorúak, akik képesek arra, hogy a munkaerőpiacon aktívak maradjanak és ezt akarják is, hozzá tudnak járulni a társadalom gyarapodásához, azonban nem szabad, hogy erre kötelezzék őket. Ugyanakkor a gazdasági válság és az európai ipar harmadik országokba történő áttelepítése következtében a munkahelyek száma csökkent, és azoknak a munkaképes embereknek, akik nem találnak állandó munkát, problémát jelent az állami nyugdíjrendszerekbe való befizetés minimális időtartamának teljesítése. Szeretném hangsúlyozni, hogy a nyugdíjkorhatár emelése maga után fogja vonni a munkanélküli fiatalok számának növekedését.

  Miroslav Mikolášik (PPE). – (SK) Az élelmiszer-címkézés témája rámutat, hogy a polgárok figyelemmel kísérik, mit csinál Európa, miről vitázik, és ez milyen mértékben érinti őket. Azzal a jó hírrel tudok szolgálni, hogy október 25. és 27. között Szlovákia polgárai nemcsak figyelemmel kísérték a tényt, hogy első olvasatban elfogadtuk képviselőtársam, Renate Sommer jelentését, hanem a nyitrai egyetem hallgatói, az agár-élelmiszeripar, a média és a szélesebb közvélemény is aktívan részt vett a vitákban, munkaértekezleteket és pályázatokat szerveztek, a fiatalok pedig vitát szerveztek, melynek további lökést adott az előadó, Renate Sommer részvétele, miközben a három szlovák európai parlamenti képviselő is aktívan részt vett a folyamatban.

Ezzel azt akarom mondani, hogy az Európai Parlament és annak képviselői olyan érdekes témákkal is foglalkozhatnak, amelyek közvetlen hatást gyakorolnak a demokráciára, és hogy nem kritizálhatjuk folyamatosan a vitáinkat, és hogy nem tudunk olyan problémákat megoldani, amelyeknek semmi közük a valósághoz. Szeretném elismerésemet kifejezni az Európai Parlament szlovákiai irodájának is, amely remek munkát végzett ennek az eseménynek a megszervezésével.

  Seán Kelly (PPE). – Elnök úr, ismételten szeretném felhívni a figyelmüket Sakineh Mohammadi-Ashtiani ügyére. Ahogy bizonyára tudják, az iráni hatóságok júliusban állítólagos házasságtörésért megkövezés általi kivégzésre ítélték, de a Parlament állásfoglalása – amelynek meghozatalakor sok képviselő „Engedjék szabadon Sakinehet” feliratú pólóban jelent meg – és a nemzetközi tiltakozás következtében az ítéletet megváltoztatták.

Megváltoztatták, de nem helyezték hatályon kívül. Akasztás általi kivégzésre változtatták állítólagos gyilkosságért. Ezt az ítéletet november 3-án hajtották volna végre, de nemzetközi petícióknak köszönhetően ismét elhalasztották – ezek között volt 270 000 online aláírás, valamint különböző hatóságok közbenjárása a világ különböző részeiről, de különösképp Sarkozy francia elnök részéről, aki személyesen avatkozott be. Az iráni hatóságok azonban nem zárták le az ügyet, és talán mégis ki fogják végezni Sakinehet.

Ezért ismételten felszólítom az európai hatóságokat erőfeszítéseik megkétszerezésére, hogy elérhessük Sakineh szabadon bocsátását, és azt, hogy menedékjogot kaphasson, vagy szabadon élhessen hazájában, valamint azt, hogy a nők államilag támogatott meggyilkolása és az emberi jogok megsértése véget érjen Iránban.

  Elnök. – Ezzel az egyperces felszólalásokat lezárjuk.

22. Demográfiai kihívás és a generációk közötti szolidaritás (rövid ismertetés)

  Elnök. – A következő napirendi pont Thomas Mann jelentése a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében a demográfiai kihívásról és a nemzedékek közötti szolidaritásról (2010/2027(INI)) (A7-0268/2010).

  Thomas Mann, előadó. – (DE) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság fontos üzenetet közvetített a demográfiai változással kapcsolatban. Először is, egy fiatalokra és idősekre is irányuló, kombinált csomagot állítottunk össze. Ez a nemzedékek közötti igazságosságon alapuló új, innovatív megközelítést alkalmaz. Nem a nemzedékek egymás mellett létezésének, hanem egyesítésének jegyében gondolkodunk. A vita stabil alapjának megteremtése érdekében a tagállamoknak generációs mérleget kell létrehozniuk. Ez lehetővé fogja tenni az egyes korosztályok közötti pénzforgalom megbízható modelljeinek és előrejelzésének kidolgozását. Így a statisztikai hivatalok könnyen ki fogják tudni számítani az adóbevételek, a társadalombiztosítási befizetések és nyugdíj-kifizetések összegét. A „generációs vizsgálat” célja elsősorban egy olyan kötelező jellegű hatásvizsgálat bevezetése, amely láthatóvá teszi a nemzedékekre rótt terhek kívánt hatásait és nem kívánatos mellékhatásait. Ennek a vizsgálatnak az elvégzése kötelező lenne minden tagállamban és uniós szinten.

A nyugdíjakra vonatkozóan is világos üzenetet közvetítünk az Európai Bizottság és a Tanács felé. Nincs szükségünk egységes európai nyugdíjkorhatárra. Ehelyett meg kell tartani a nemzeti nyugdíjkorhatárokat. Nem szabad az idősebb munkavállalókat akaratuk ellenére munkájuk feladására kényszeríteni egy önkényesen megállapított, kötelező nyugdíjkorhatár miatt. Októberi határozatában a Bíróság is világosan elutasította a nyugdíjkorhatár elérését követő kötelező nyugdíjba vonulást. A nyugdíjasoknak vitathatatlanul lehetővé kell tenni az üres állások megpályázását, és nem szabad, hogy életkoruk alapján hátrányos megkülönböztetés érje őket. Az idősebb polgárok érdekében kezdeményezzük az 50+ foglalkoztatási csomagot. Célunk ennek megvalósítása 2020-ig. Először is, 55% feletti foglalkoztatást kell megvalósítani az 50 év feletti munkavállalók körében. Másodszor pedig Európa-szerte meg kell szüntetni a korai nyugdíjba vonulást és az azt segítő pénzügyi ösztönzőket. Harmadszor pedig a tagállamokban pénzeszközöket kell rendelkezésre bocsátani annak érdekében, hogy a 60 év felettiek tovább a munkaerőpiacon tudjanak maradni.

A korcsoportok skálájának másik végén a fiatalok vannak. Kezdeményezzük az Európai Ifjúsági Garancia programot. Maximum négyhónapos munkanélküliséget követően minden fiatalnak munkahelyet, szakmai gyakorlati helyet vagy egyéb képzési lehetőségeket kell felajánlani. Itt a „támogatni és követelni” elvnek kell érvényesülnie. A támogatás azonban nem egyirányú utca. Ha a fiataloknak nincs megfelelő képzettségük, akkor lehetőséget kell nekik adni a képzettség megszerzésére, hogy munkát tudjanak találni. Nagy örömmel tölt el, hogy az Európai Bizottság már foglalkozott is a jelentésemben szereplő egyik kezdeményezéssel. A Bizottság néhány héttel ezelőtt a 2012-es évet az aktív időskor európai évének nyilvánította. Ez a megfelelő üzenet a megfelelő időben.

Az egyetlen szépséghiba a bizottság többségének arra vonatkozó döntése, hogy kiegészítő rendelkezéseket kell hozni a megkülönböztetésmentesség terén. Ez azt jelenti, hogy új kritériumokat fognak megállapítani az időskorúakra vonatkozóan a biztosítások megkötése, a nyaralások lefoglalása vagy a gépkocsibérlés terén. Ez csak a bürokrácia és a költségek növekedését fogja szolgálni, és nem felel meg az emberek kirekesztés elleni hatékony védelmét célzó alapvető elképzelésünknek. Ezért az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport egy alternatív állásfoglalásra irányuló indítványt terjesztett elő, amely nem tartalmazza ezt a követelést. Ezen az egy kérdésen kívül a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságban egyetértés volt. Számos közös indítvány és 22 kompromisszum révén széles körű egyetértést sikerült elérnünk.

Szeretnék köszönetet mondani képviselőcsoportom képviselőinek és a többi képviselőcsoporthoz tartozó képviselőtársaimnak konstruktív együttműködésükért. Össze fogjuk hozni a fiatalokat és időseket. Remélem, hogy ezzel a nemzedékek közötti igazságosságról szóló jelentéssel közösen tettünk egy lépést előre.

  Seán Kelly (PPE). – Elnök úr, köszönöm Mann úrnak, hogy összefoglalta számunkra ezeket a nagyon fontos javaslatokat. Véleményem szerint az idősekkel kapcsolatban a legfontosabb az, hogy meg kell változtatnunk a nyugdíjazással és a munkával kapcsolatos hozzáállásunkat. A kötelező nyugdíjazás helyett inkább fokozatos nyugdíjazásra és önkéntes nyugdíjba vonulásra van szükség. Két héttel ezelőtt valaki azt mondta nekem, hogy nyugdíjba ment. Megkérdeztem, hogy betöltötte-e a 65-öt. Így felelt: „Nem, de ha várnék a jövő évig, akkor kötelező lenne nyugdíjba mennem. Most viszont saját feltételeim szerint teszem”. Ha 67 vagy 70 éves koráig várhatott volna, akkor talán várt is volna. Véleményem szerint ez egy nagyon fontos pont, amit meg kell értenünk.

Másodszor pedig úgy gondolom, hogy a fiatalok különösen hátrányos helyzetben vannak, és az én hazámban, Írországban a fiatalok a leginkább hátrányos helyzetű csoport, többek között a bankválságból adódó hatalmas adósságok miatt, és így hiába magasan képzettek, ha dolgozni akarnak, egyetlen lehetőségük, hogy külföldre menjenek; otthon nem kapnak munkát.

Reformokra van szükség a fiatalok alkalmazásának módjával kapcsolatosan. Különösen üdvözlöm Mann úr javaslatát arra nézve, hogy ha a fiataloknak pár hónapig nincs munkája, legalább valamennyi munkát kellene adni nekik. Ezek nagyon pozitív, üdvözlendő javaslatok.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D). – (LT) Szeretnék szívből gratulálni az előadónak, mert teljes mértékben egyetértek sok, a demográfiai kihívásra és a nemzedékek közötti szolidaritás megerősítésére vonatkozó rendelkezéssel. Ami azonban az időseket illeti, nem tudok egyetérteni a nyugdíjkorhatár elérése előtti nyugdíjba vonulás megszüntetésével. Az időskorúak nagyon gyakran kényszerülnek korai nyugdíjba vonulásra, és gyakran nem a saját akaratukból. A jelenlegi gazdasági válságban a korai nyugdíjba vonulás gyakran az egyetlen lehetőség a munkájukból elbocsátott időskorúak számára a túlélésre. Mivel az egyes tagállamok nyugdíjrendszerei különböznek egymástól, valamennyi tagállam gyakorlatát figyelembe kell vennünk, nem pedig csak egy vagy néhány ország példáját kell követnünk.

  Elizabeth Lynne (ALDE). – Elnök úr, nagyon köszönöm Thomas Mann-nak a munkát és a bizottságon belüli jó együttműködést. Örülök, hogy a bizottság ilyen sok módosításomat elfogadta. Szembe kell néznünk a ténnyel, hogy sok tagállamban nem megfelelően bánnak az idős emberekkel, erre a legszörnyűbb példa az idősek bántalmazása.

De vannak az idősekkel való nem megfelelő bánásmódnak más módjai is, ideértve az életkor alapján való munkahelyi diszkriminációt is, és ezért örülök, hogy a jelentésben felszólítunk a 2000. évi foglalkoztatási irányelv megfelelő végrehajtására és arra, hogy az időseket tájékoztatni kell a jogaikról.

Örülök annak is, hogy elfogadták azt a módosításomat, amely a kötelező nyugdíjkorhatár megszüntetésére irányult, de természetesen a tagállami szintű nyugdíjkorhatár megőrzésével. Rossz, ha az idős embereket munkájuk feladására kényszerítik, amikor még akarnak is, és tudnak is dolgozni.

A javakhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférésről szóló horizontális irányelv módosítása érdekében továbbra is nyomást kell gyakorolnunk a Tanácsra, hogy az többek között az életkor alapján történő megkülönböztetésre is vonatkozzon. Itt az ideje, hogy az időskorúaknak is ugyanolyan jogaik legyenek, mint bárki másnak. Szeretném arra kérni önöket, hogy az eredeti jelentést szavazzák meg, ne pedig a PPE által módosítottat.

  Peter Jahr (PPE). – (DE) Elnök úr, szeretnék gratulálni az előadónak, Mann úrnak ehhez a nagyszerű jelentéshez. Véleményem szerint a fejlett társadalmak fontos jellemzője a nemzedékek közötti igazságosság. Ez lényegében azt jelenti, hogy egyetlen nemzedék sem élhet vagy élhetne valamely másik nemzedék rovására. Ami a magánéletben és a családi életben logikus és magától értetődő, azt társadalmi szinten már nehezebb megvalósítani. Ha az állam olyan hiteleket vesz fel, amelyeket nem tud visszafizetni, akkor azok a következő nemzedéket fogják terhelni. A nyersanyagokkal való pazarló bánásmód is káros a következő nemzedék számára. A problémát talán azzal a mondással érzékeltethetjük a legjobban, amely szerint a Földet unokáinktól kaptuk kölcsönbe. Számomra ezt azt jelenti, hogy minden törvényt, minden rendeletet és minden irányelvet felül kell vizsgálni olyan szempontból, hogy megfelel-e a nemzedékek közötti igazságosság elvének. Véleményem szerint ez a jelentés fontos lépést jelent a helyes irányba.

  Olga Sehnalová (S&D). – (CS) A nemzedékek közötti szolidaritás kérdésének különböző aspektusai vannak, és ezt Mann úr jelentése jól tükrözi. A legfontosabb kérdések közé tartozik az időskori biztonság, különösen az idősek fenntartható és stabil finanszírozása, azaz megfelelő szintű nyugdíjak biztosítása hosszú távon. Ezért véleményem szerint problémás a jelentés 99. pontja, amelyben az előadó többek között azt állítja, hogy tőkealapú rendszereknek kell felváltaniuk a felosztó-kirovó rendszereket.

A jelenlegi válság rámutatott a magánnyugdíjalapok fizetőképességének csökkenésében rejlő veszélyekre is, amelyeket súlyosan érintett a kamatlábak visszaesése és a befektetések értékének csökkenése. 2008-ban például a magánnyugdíjalapok több mint 20%-ot veszítettek értékükből. Fizetőképességük csökkenése rákényszerítette őket követeléseik veszteséges eladására. Sok magánnyugdíjalap még mindig a fizetőképesség határán egyensúlyoz. A demográfiai változásokra nem jelenthetnek választ a tőkealapú nyugdíjrendszerek. Hiszen ezek nagyrészt nem elhanyagolható kockázatú pénzügyi termékek. Véleményem szerint nem elfogadható, hogy a társadalomnak ezt az alapvető feladatát, azaz az idősek méltóságának biztosítását ilyen kockázatnak tegyük ki.

  Miroslav Mikolášik (PPE). – (SK) A demográfiai változások fokozatosan és alapvetően megváltoztatják a népességszerkezetet és az életkor-piramist. Az Európai Unióban az átlagos születési ráta 1,5 gyermek – ami világszinten egyértelműen a legalacsonyabbak közé tartozik. Az európai társadalom elöregedésének következtében súlyos problémákkal kell számolnunk.

Ennek egyik oka véleményem szerint az, hogy bizonyos struktúrákban nagyon kevés előrelépés történt, ami sok családot visszatart attól, hogy újabb gyermekeket vállaljon. A munka és a családi élet összeegyeztetését célzó politikák, valamint az adókedvezmények és egyéb kedvezmények biztosítása létfontosságú előfeltétele a születési ráta növekedésének. Másrészt pedig jogi intézkedéseket kell elfogadnunk az időskorúak aktív életbe való integrációjának előmozdítása érdekében, és ehhez társulnia kell az életkor alapján történő, igazságtalan megkülönböztetés gyakorlata hatékony felszámolásának.

Üdvözlöm és teljes mértékben támogatom az úgynevezett aktív időskor politikáját, amelynek célja annak lehetővé tétele, hogy az emberek előrehaladott korban is egészségesek maradjanak, részt vegyenek a társadalmi életben, és a nemzedékek közötti szolidaritás jegyében ne csak saját életminőségükön tudjanak javítani, hanem az egész társadalomén is.

  Elena Băsescu (PPE). – (RO) Jelenleg nagy problémát jelent, hogy a fiatalok és idősek egyaránt nehezen találnak munkát. Ezért az európai és nemzeti politikáknak az elkövetkező években az egyik legfontosabb társadalmi feladata lesz a nemzedékek közti igazságosság megteremtése. Véleményem szerint a rugalmas biztonság koncepciója és az EU 2020 stratégia célkitűzése, miszerint 75%-os foglalkoztatási arányt kell elérni, fontos lépést jelentenek ebbe az irányba. Véleményem szerint az Európai Bizottságnak és a Tanácsnak nemzedékek szerinti népszámlálást kellene tartania információgyűjtés céljából. Ezenkívül az Eurostat fenntartható fejlődésre vonatkozó mutatóit kivétel nélkül minden tagállamban be kell vezetni.

Végezetül pedig szeretnék gratulálni Mann úrnak, mivel jelentésében számos nagyon jó megoldást mutat be. Ezek közé tartozik az Európai Ifjúsági Garancia kezdeményezés és az 50+ foglalkoztatási csomag kezdeményezés.

  Petru Constantin Luhan (PPE). – (RO) Az elkövetkező években a válság hatásai mellett számos egyéb, jelentős kihívással kell szembenéznünk. Ezek közül az egyik legnagyobb kihívást a demográfiai változások jelentik, valamint bizonyos régiók ennek következtében történő elnéptelenedése. A tagállamoknak fontos szerepet kell vállalniuk azoknak a feltételeknek a megteremtésében, amelyek biztosítják mindezen változások polgárokra gyakorolt hatásának minimalizálását. Ehhez a valós szükségleteikre irányuló, jelentős támogatásra lesz szükségük, különösen a megfelelő uniós pénzügyi eszközök, például a strukturális alapok felhasználása révén.

Véleményem szerint ezeknek az elkerülhetetlen kihívásoknak a kezelésében különleges figyelmet kell szentelni a fiataloknak oly módon, hogy bevonjuk őket a társadalom életébe. Be kell fektetnünk a fiatalokba, és biztosítanunk kell számukra a megfelelő oktatáshoz való hozzáférést, a megfelelő munka megtalálásának lehetőségét, vagy vállalkozásra kell ösztönöznünk őket. Ezzel biztosíthatjuk a fiatalok társadalmi befogadását, ugyanakkor küzdhetünk a születési ráta csökkenését és a nemzedékek közötti társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségeket okozó egyik lényeges tényező ellen.

  Cecilia Malmström, a Bizottság tagja. – Elnök úr, először is szeretnék gratulálni Mann úrnak és megköszönni neki ezt a nagyon jó jelentést. Alapos és átfogó elemzést ad a demográfiai kihívásokról, amelyekkel szembe kell néznünk. A Bizottság nagy örömmel látja, hogy a jelentés azokat a stratégiákat állítja középpontba, amelyek elősegítik a tagállamok és az Európai Unió felkészülését a lakosság elöregedésére és arra, hogy jobban tudjuk kezelni ennek következményeit.

Mann úr, ezzel kapcsolatban az ön jelentése számos gyakorlati megoldást is javasol: az aktív időskor programot, az Európai Ifjúsági Garancia kezdeményezést, az „50+ foglalkoztatási csomag” kezdeményezést, az „AGE-Management” kezdeményezést, a „Generációs tandem” kezdeményezést stb. A jelentésben sok érdekes javaslat található a nemzedékek közötti szolidaritás koncepciójának meghatározásával és alkalmazásával kapcsolatosan is, hiszen ez, ahogy ön is mondta, az Európai Unió egyik célkitűzése a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követő időszakra.

Ahogy tudják, a Bizottság két fontos kezdeményezést már elfogadott ezen a területen: nyugdíjakról szóló zöld könyvet, amelyet jövőre fog követni a jövőbeli intézkedéseket körvonalazó fehér könyv, illetve a 2012-es évnek az aktív időskor európai évévé nyilvánítására irányuló javaslatunk, amely az ön javaslatán alapul, Mann úr.

A Bizottság hamarosan közzéteszi harmadik demográfiai jelentését, amely be fogja mutatni a legújabb demográfiai változásokat. A jelentés arra is ki fog térni, hogyan érintette a gazdasági válság a tagállamokat a lakosság elöregedésére való felkészülés szempontjából.

A következő évtized jelentős demográfiai változásokat fog hozni az Európai Unióban. A baby boom nemzedéke közeledik a nyugdíjazáshoz, ugyanakkor a munkaerőpiacra érkező újabb nemzedékek létszáma lényegesen alacsonyabb. Az európaiak fiatalabb nemzedékeinek tagjai között nőtt a migráns háttérrel rendelkező fiatalok száma, és ez a változás is kihívások elé állítja a tagállamok politikusait.

Nagyon nehéz lesz teljesíteni az Európa 2020 stratégia célkitűzéseit, ha nem sikerül mobilizálnunk kiaknázatlan demográfiai potenciálunkat. Ezért dolgoznunk kell az aktív időskor támogatásán, a fiatalok munkaerő-piaci helyzetének javításán, a migránsok és leszármazottaik jobb integrációján, a munkavállalói migráció támogatásán, valamint a munka és a gondozási feladatok összeegyeztetésének előmozdításán. A Bizottság ebben a gigantikus munkában aktívan együtt kíván működni az Európai Parlamenttel.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra holnap, 2010. november 11-én, csütörtökön, 12:00-kor kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Giovanni Collino (PPE), írásban. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az emberiség történelmében mindig is két tényező idézte elő a nagy társadalmi változásokat: a demográfiai tényező és a vallási tényező. A mi korunkban ennek a két tényezőnek az összhatása veszélyes módon alakul. Miközben sokat beszélünk a „civilizációk konfliktusáról” és arról, hogy Európának példát kell mutatnia a különböző kultúrák békés együttélése terén, az európai népesség fokozatos elöregedése és a csökkenő születési ráta arra utal, hogy a demográfiai tényezővel is foglalkoznunk kell. Mindaddig, amíg az időseknek kell finanszírozniuk a fiatalokat, akik nem találnak munkát, és egyre kevesebben vannak, csak két lehetséges út áll előttünk: vagy hagyjuk, hogy nem európaiak irányítsák az európai növekedést, vagy kiszolgáltatjuk magunkat a nemzetközi pénzügyi világnak, amely kamatoztatni tudja a tőkénket. Csak akkor beszélhetünk végre európai növekedési folyamatról, ha a két nemzedék kölcsönösen erőforrást fog jelenteni egymásnak, és együttműködik egy közös fejlesztési terv érdekében. Sürgetem az előadót, az elnök urat és képviselőtársaimat, hogy vegyék fontolóra egy, a különböző nemzedékek hozzájárulásán alapuló gazdasági fejlődésre irányuló, új európai politikáról szóló meghallgatás összehívását.

  Corina Creţu (S&D), írásban. – (RO) Szeretnék hangot adni annak, hogy támogatom az „50+ foglalkoztatási csomag” kezdeményezést, amely − célul tűzve ki az időskorúak foglalkoztatásának ösztönzését − kiegészíti az EU 2020 stratégia célkitűzéseit. Becslések szerint a következő évtizedben az aktív lakosság száma 3 millióval csökkenni fog, miközben az EU-ban a születési ráta a legalacsonyabbak között van a világon. A 55 év feletti, aktív lakosság aránya alacsonyabb a lisszaboni stratégia által megcélzott 50%-os szintnél. Úgy gondolom, hogy most, amikor az életkor-piramisban egyre inkább az idősebb nemzedék dominál, konkrét intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy megteremtsük az egyensúlyt a szükséges társadalmi szolidaritás és az új gazdasági és demográfiai kihívásokkal szembesülő társadalombiztosítási rendszerek elégtelensége között. Véleményem szerint szükségünk van az idősebb munkavállalók tapasztalatára, amelyet jelenleg diszkriminatív előítéletek miatt – amelyek ellen hatékonyabban kell küzdenünk – nem aknázunk ki eléggé.

Végül, de nem utolsósorban szeretném hangsúlyozni, hogy az idősebb nőket még mindig többszörös – nemi és életkoron alapuló – megkülönböztetés sújtja. Nagyobb figyelmet kell szentelni az idősebb, egyedülálló nőknek, akik – többek között magasabb várható élettartamuk következtében – egyre nagyobb arányban képviseltetik magukat a népességszerkezetben.

  Vasilica Viorica Dăncilă (S&D), írásban. – (RO) A demográfiai változást megélő Európa számára valódi kihívást jelent a szociális jogok és juttatások tiszteletben tartása és a „mindenki társadalma” elve közötti egyensúly megteremtésének. Véleményem szerint az egész társadalom számára hasznos, ha kiaknázzuk a szakmai pályafutásuk végén álló emberek tudását. Ezért támogatni kell az időskorúak különböző tevékenységekbe való bevonását célzó, innovatív programokat kidolgozó hatóságokat, cégeket vagy nem kormányzati szervezeteket. A nemzedékek közötti szolidaritás megteremtésének fő eszköze továbbra is a társadalmi párbeszéd és a téma megvitatása az érintett csoportokkal. Erre a célra programokat lehetne kidolgozni, ideértve az oktatási rendszereken belüli programokat is, amelyek fel fogják hívni a fiatalok figyelmét ezekre a problémákra, és meg fogják könnyíteni az idősekkel folytatott párbeszédüket. Másrészről pedig hasznos lenne az életkor szempontjából vegyes munkacsoportok, valamint az ilyen kezdeményezéseket megvalósító vállalatok támogatása, mivel ez növeli a versenyképességet, és előmozdítja a harmonikusabb gazdasági fejlődést. A szociális gazdaság és az Európai Szociális Alap pénzügyi eszközei lehetőséget biztosítanak az aktív időskort és a nemzedékek közötti szolidaritást célzó, speciális programok létrehozására és fejlesztésére.

  Robert Dušek (S&D), írásban. – (CS) A demográfiai kihívásokról szóló jelentés olyan társadalmi-gazdasági problémákkal foglalkozik, amelyek a lakosság fokozatos elöregedéséből és a jövő nemzedékek ebből következő magas pénzügyi terheiből adódnak. A nemzedékek közötti igazságosság biztosítása az európai szociálpolitika egyik fő célkitűzése. Európa lakossága elöregedő lakosság. Az EU-ban a születési ráta továbbra is alacsony. Habár a bevándorlás számos országban javított a nem megfelelő születési rátán, ezt nem könyvelhetjük el sikerként. A bevándorló családok gyermekeinek jelentős része csak alacsony szintű képzésben részesül, így nekik később a munkanélküliséggel kell szembenézniük. A bevándorlók létrehozzák saját szociális hálóikat, és nem integrálódnak a társadalomba. Egyetértek az előadóval abban, hogy a bevándorlás egyik feltétele az, hogy a bevándorlók hajlandóak legyenek alkalmazkodni, a fogadó közösségek pedig hajlandóak legyenek elfogadni a bevándorlókat. További rejtett probléma a születések társadalmi összetétele. Százalékos arányban nézve és a bevándorlóktól eltekintve a legtöbb gyerek a társadalom szociálisan legkiszolgáltatottabb és legelesettebb rétegeiben születik. Sajnos mára szinte már szabályszerűvé vált, hogy a képzett és felelősségteljesen gondolkodó emberek csak egy gyermeket vállalnak, míg a körülményekhez nehezebben alkalmazkodó és szociálisan kiszolgáltatottabb helyzetben lévőknek átlagosan négy gyermekük van. Utóbbiak gyakran azzal oldják meg aktuális pénzügyi problémáikat, hogy vállalnak még egy gyermeket. Ezért üdvözlöm az előadó által javasolt módszereket, és üdvözölnék egy olyan támogató programot is, amely inkább a képzett és felelősségteljesen gondolkodó emberek születési rátájának növelését célozná, nem pedig a körülményekhez nehezebben alkalmazkodókét, mint az jelenleg van.

  Edite Estrela (S&D). – (PT) Ma Európa számára a demográfia változás jelenti az egyik legnagyobb kihívást. Száz évvel ezelőtt az európai lakosság a világ lakosságának 15%-át tette ki. Becslések szerint 2050-ben ez a szám már csak 5% lesz. Ez a súlyos helyzet már most is érezteti negatív hatásait a gazdaság, a társadalombiztosítási rendszerek és a társadalom egész szerkezete terén. Ezért sürgősen szükség van a születési ráta emelkedését előmozdító intézkedésekre. Tanulmányok szerint jelentős különbség van aközött, hogy a családok hány gyermeket szeretnének (2,3), és hány gyermekük van valójában (1,5). Európának válaszként az elöregedő társadalom jelentette kihívásra olyan politikákat kell elfogadnia, amelyek támogatják a különböző korcsoportokhoz tartozó nők foglalkoztatását, továbbá teljes mértékben ki kell aknáznia a nők és bevándorlók munkavállalási potenciálját. Portugáliában vannak bevált gyakorlatok a bölcsődékre és óvodákra, valamint a szülési szabadságra, az apasági szabadságra és a szülői szabadságra vonatkozóan, továbbá a családi és munkahelyi élet összehangolására vonatkozó politikák terén.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Ha a jelenlegi demográfiai tendencia folytatódik, akkor néhány éven belül gyökeresen meg fog változni a népességszerkezet és az életkor-piramis. Becslések szerint a 0 és 14 év közötti fiatalok száma az 1975-ös 100 millióról 66 millióra, a munkaképes korú lakosság száma pedig a jelenlegi 331 millióról 268 millióra fog csökkeni 2050-re. Ezenkívül a 80 év felettiek aránya 4,1%-ról 11,4%-ra fog nőni 2050-re. A lakosság elöregedése az egyik legnagyobb kihívás, amellyel az EU-nak szembe kell néznie. Az EU-nak és a tagállamoknak haladéktalanul és összehangolt módon kell fellépniük, nem utolsósorban azért, mert már jelenleg is magas a fiatalok munkanélküliségi rátája, és nehézségek merülnek fel a nyugdíjrendszerek finanszírozása terén. A nemzedékek közötti igazságosság és szolidaritás alapvető értékek, amelyek támogatását oly módon kell kidolgozni, hogy figyelembe kell venni a nyugdíjrendszereket, a költségvetést, az adósságokat, az egészségügyet és rehabilitációt, a születési ráta növelését, valamint a családpolitika és a megkülönböztetésmentességre irányuló politikák előmozdítását is. Ezt pedig az Európa 2020 stratégiával összhangban, intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés megvalósításával kell elérni.

  Tunne Kelam (PPE), írásban. – Az emberi társadalom csak akkor működhet, ha a nemzedékek közötti igazságosság és szolidaritás elveire alapul. Nincs szolidaritás igazságosság nélkül. Európának két problémával kell szembenéznie – a fiatal nemzedék nagyarányú munkanélküliségével és a nyugdíjalapok finanszírozásának bizonytalanságával. A 60 év felettiek száma évente két millióval fog nőni (2015-től kezdve). Az alapvető problémával, a csökkenő születési rátával kell foglalkozni – ez a tendencia már évtizedek óta jellemző. Ez egyre nagyobb terhet fog a fiatal nemzedékek vállára rakni. A fiatalok száma csökken, ami a terhek megosztása terén konfliktusokhoz vezethet. Az időskorúakra értékként kell tekintenünk. Tapasztalataikat és a társadalmi életben való aktív részvételre való hajlandóságukat minden szinten támogatni kell. A tagállamoknak értékelniük és méltányolniuk kell az idősebb családtagok millióinak informális tevékenységét, hiszen gyakran ők gondoskodnak a társadalom fiatalabb és idős tagjairól is, és ezzel erősítik a nemzedékek közötti szolidaritást. A kulcsfontosságú megoldások közé tartozik a szociális támogatás megszervezése terén nagy tapasztalattal rendelkező civil társadalom nagyobb mértékű bevonása. Támogatom az AGE platform azon kezdeményezését is, hogy a 2012-es évet nyilvánítsuk a nemzedékek közötti szolidaritás évévé.

  Elisabeth Köstinger (PPE), írásban. – (DE) Mann úr jelentése világosan felfedi azokat a problémákat, amelyeknek nagyobb figyelmet kell szentelnünk. Jelenleg egyre nyilvánvalóbbá válnak az európai népességszerkezet jelentős változásai. Így például az, hogy az EU-ban a születési ráta jelenleg 1,5 gyermek/nő. Ennek politikáinkban figyelmet kell szentelnünk. Egyrészt a fiatalok tekintetében hangsúlyoznunk kell a szakmai gyakorlati helyek és munkalehetőségek fontosságát. Az Európai Ifjúsági Garancia kezdeményezést, amelynek keretében a fiatalok számára legfeljebb négyhónapos munkanélküliséget követően munkahelyet, szakmai gyakorlati helyet vagy egyéb képzési lehetőséget ajánlanak fel, érdekes javaslatnak tartom, amelyet részletesebben meg kell vizsgálnunk. Másrészt figyelmet kell szentelni az „aktív időskornak” és a nemzedékek közötti igazságosságnak. A jövőben ezen a területen is változásokat kell véghezvinnünk. Támogatom Mann úr jelentését.

  Elżbieta Katarzyna Łukacijewska (PPE), írásban. – (PL) Hölgyeim és uraim, a demográfiai változások, az aktív népesség csökkenő száma és a csökkenő születési ráta azt jelentik, hogy az életkor új konfliktusforrás lehet. Létfontosságú, hogy létrehozzunk egy, az időskorúakat célzó, nemzedékek közötti kezdeményezést, és hogy javítsuk az idősek és a társadalom többi részének egymáshoz való viszonyát. Különleges figyelmet kell szentelni az időskorúak lakáskörülményei és egészségi állapota javításának is, különösen azokban a régiókban, ahol a népesség száma 20-30%-kal csökken. Példának okáért Bulgáriában az öregségi nyugdíj összege átlagosan 100 EUR, tehát szükség van arra, hogy a nyugdíjasoknak jobb és méltóságteljesebb életet biztosítsunk. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy létre kell hozni a legsúlyosabb problémák jegyzékét, mivel ez lehetővé teszi a megfelelő megoldások kidolgozását. Fontos lenne az is, hogy hasznosítsuk az elöregedő társadalom problémáját és annak hatásait jól kezelő régiók bevált gyakorlatait, különösen az aktív időskor európai évével összefüggésben. Köszönöm.

  Iosif Matula (PPE), írásban. – (RO) Európa országai és régiói számára a demográfiai probléma jelenti az egyik alapvető kihívást, figyelembe véve a csökkenő és elöregedő lakosság problémáját, ami a tagállamok többségére jellemző. Az ezzel járó demográfiai kockázatok az uniós szintű szociálpolitika prioritásai. A lakosság elöregedése folytatódik, a születési ráta egyre csökken, a demográfiai egyenlőtlenségek pedig egyre erősödnek, ezért a szociálpolitikának megfelelő intézkedéseket kell találnia e jelenségek hatásainak ellensúlyozására. Az elmúlt húsz év során a vidéki népesség – különösen a fiatalok – száma jelentős mértékben csökkent a konvergencia-régiókban. A fiataloknak fontos szerep jut a városi és vidéki területek közötti egyenlőtlenségek visszaszorításában és a demográfiai egyenlőtlenségek kiegyensúlyozásában, ami a kohéziós politika egyik fontos célkitűzése. Meg kell valósítanunk a vidéki területek támogatását, többek között a befektetők támogatását és a széles sávú internet elérhetővé tételét. Az Eurostat szerint 2060-ra 7%-kal fog nőni a dolgozó lakosság átlagéletkora. A tagállamoknak világos, koherens politikát kell kidolgozniuk a nemzedékek közötti szolidaritás megteremtésére és a jelenlegi dolgozó korosztálynál lényegesen idősebb korosztályok munkaerőpiacra történő bevonására.

  Rareş-Lucian Niculescu (PPE), írásban. – (RO) Üdvözlöm Thomas Mann jelentését. Az Európai Unióban a demográfiai problémák, amelyek hatásai leginkább a vidéki területeket érintik, egyre nyilvánvalóbbá válnak. A statisztikák szerint az európai mezőgazdasági termelőknek csupán 7%-a 35 év alatti, ugyanakkor a következő 10 évben várhatóan 4,5 millió mezőgazdasági termelő fog nyugdíjba vonulni. Fennáll a veszélye, hogy a vidéki területeken jelentősen csökkenni fog az aktív lakosság száma, ami a jövőben káros hatással lesz a mezőgazdasági termelékenységre.

Új eszközökre van szükség a vidéki területek demográfiai problémáinak kezelésére. Alapvető fontosságú az oktatáshoz való hozzáférés biztosítása, hogy így a vidéki területeken a fiatalok szakképzésben tudjanak részt venni, és vonzóvá váljon számukra a mezőgazdasági ágazat. Fontos lenne az is, hogy az összes tagállam intézkedéseket vezessen be a mezőgazdasági termelők előrehozott nyugdíjával kapcsolatosan, és ezzel párhuzamosan támogassa a fiatal mezőgazdasági termelőket. A mezőgazdasági üzemvezetők új nemzedékének „kitermelésével” mindkét intézkedés jelentősen javítaná a mezőgazdasági üzemek menedzsmentjét. Végül, de nem utolsósorban, kulcsfontosságú az is, hogy segítsük a vállalkozókat a mezőgazdasági projektek finanszírozása terén a tőkéhez való hozzáférésben, hiszen ez olyan ösztönző lehetne, amivel a fiatalok számára vonzóvá lehetne tenni a mezőgazdaságot.

  Kristiina Ojuland (ALDE), írásban. – Elnök úr, üdvözlöm képviselőtársam, Thomas Mann jelentését, amely számos súlyos problémával foglalkozik, amelyekkel az Európai Uniónak a közeljövőben vagy már most szembe kell néznie. A nyugdíjkorhatár felemelése elleni jelenlegi franciaországi tiltakozások jól mutatják, mekkora szakadék van az európai polgárok elvárásai és az általános demográfiai tendenciák között. Európában folyamatosan nő a várható élettartam, a lakosság száma pedig csökken. A két trend együtt elkerülhetetlenül a következő nemzedékek adóterheinek növekedéséhez fog vezetni, hacsak nem történik meg a nyugdíjrendszerek átfogó reformja. A francia nyugdíjreform által kiváltott tiltakozás érzelmileg érthető, de Európa demográfiai helyzetét figyelembe véve fel kell ismernünk, hogy a francia kormány javaslata és a parlament döntése az egyetlen megfelelő válasz, amely segíthet elkerülni az ínséges jövőt mind az aktív, mind a nyugdíjas franciák számára. Az uniós tagállamok kormányainak továbbra is párbeszédet kell folytatniuk polgáraikkal, fel kell hívniuk a polgárok figyelmét a demográfiai változásokra és az azzal járó társadalmi-gazdasági kihívásokra. A konszenzus kialakítása létfontosságú a szükséges, bár népszerűtlen reformok igazolására.

  Siiri Oviir (ALDE), írásban. – (ET) Európa lakossága a jelentős bevándorlás és a minimális mértékben növekvő születési ráta ellenére évről évre öregszik, és ennek következtében új problémákkal és kihívásokkal kell szembenéznünk. Ha megnézzük az európai demográfiai piramist, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy a jövőben nagyobb figyelmet kell szentelnünk az időskorúak munkaerőpiacának, és egyetértek a jelentéssel abban, hogy a lakosság elöregedése jó lehetőségeket rejt magában a versenyképesség és az innovációs képesség javítása, valamint a gazdasági növekedés és foglalkoztatás szempontjából. Kétségkívül fontos az időskorúak foglalkoztatási rátájának növelése, azonban inkább az okokkal kellene foglalkoznunk, mint a következményekkel, azaz prioritást kellene élveznie a születési ráta növelésének. A bevándorlók integrációjával kapcsolatos európai tapasztalatok azt mutatják, hogy a megoldás nem a bevándorlás ösztönzése − épp ellenkezőleg. A nagymértékű bevándorlási hullám következtében a polgárok amiatt aggódnak, hogy kisebbséggé válnak saját hazájukban, és hogy a bevándorlók nem fognak alkalmazkodni a helyi nyelvhez és kultúrához. Emiatt nyugtalanító módon sok európai a szélsőjobboldalt kezdte támogatni, amelynek elvei nem összeegyeztethetőek az európai értékekkel. Európa demográfiai helyzetét figyelembe véve nagyon sajnálatos és ellentmondásos az a jelenség, hogy a fiatalokat nagyarányú munkanélküliség sújtja, különösen Kelet-Európában, és hogy nem becsüljük meg őket kellőképpen. A nemzedékek közötti igazságosság biztosítása kétségkívül létfontosságú, mivel csak így kerülhetjük el a terhek megosztásával kapcsolatos konfliktusokat.

  Rovana Plumb (S&D), írásban. – (RO) Európa lakossága gyorsabb ütemben öregszik, mint más kontinenseké. Aggasztó tény, hogy a 65 év felettiek aránya a munkaképes korú (15 és 64 év közötti) lakossághoz képest 2060-ra megkétszereződik (25,4%-ról 53,5%-ra nő). Ennek az aránynak a növekedése Romániában különösen aggasztó, mivel a 2008-as 21,3%-ról 2060-ra 65,3%-ra fog nőni.

Látva a lakosság elöregedésének mértékét és ütemét, a tagállamoknak foglalkoztatáspolitikájukban figyelembe kell venniük a nemi tényezőt, a vállalatoknál tapasztalható új típusú munkaszervezést, a fokozatos nyugdíjazáshoz vezető, rugalmas formák előmozdítását, a munkakörülmények javítását és a megkülönböztetésmentes gyakorlatok támogatását a munkaerő-felvétel és a szakképzés terén.

Ugyanakkor sürgetem a tagállamokat, hogy

– segítsék elő a vállalatoknál az idősödés kezelését szolgáló kultúra kialakulását, és a fennálló körülményeknek megfelelően dolgozzák ki ennek részleteit, különösen a fokozatos nyugdíjba vonulás lehetőségének biztosításával, figyelembe véve mindemellett az adott munkakör megterhelő jellegét, valamint a munka-, az egészségügyi és a biztonsági körülményeket;

– bizonyos munkavállalói csoportok esetében továbbra is tartsák fenn az előrehozott nyugdíj lehetőségét, figyelembe véve e csoportok munkakörülményeit, valamint olyan speciális körülményeket, mint a munkaerő-felesleg vagy az átszervezés.

  Joanna Senyszyn (S&D), írásban. – (PL) Ez egy nagyon fontos jelentés, amelyet az Európai Bizottságnak figyelembe kell vennie 2012-es prioritásai és tevékenysége meghatározásánál, amely az aktív időskor és a nemzedékek közötti szolidaritás európai éve lesz. Számos alkalommal felvetettem a Parlamentben az aktív időskor kérdését, aminek az elkövetkező években prioritássá kell válnia az Európai Unióban és minden tagállamban.

A demográfiai trendeket nem lehet megváltoztatni. Az európai társadalom elöregedésével szembesülve létfontosságú, hogy megvalósítsuk a nyugdíjas korúak szakmai mobilizálását. Ki kell aknáznunk a tapasztalataikat, és nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt, ha szeretnének továbbra is dolgozni. Ezért támogatom az előadó által javasolt kezdeményezéseket, különösen az európai „50+ csomagot” és az „aktív időskor” kezdeményezést. Rendkívüli jelentőséggel bír a „méltányos nyugdíj biztosítása” kezdeményezés is. A jelentéssel összhangban felhívom a Tanácsot és a tagállamokat, hogy foganatosítsanak gyors intézkedéseket annak érdekében, hogy minden európai olyan megfelelő nyugdíjat kaphasson, ami biztosítja a méltóságteljes életet, nem pedig éppen csak a szegénységi küszöb fölött van. Küzdenünk kell az időskorúakat sújtó megkülönböztetés minden formája ellen. Sokan helytelenül úgy gondolják, hogy az időskorúaknak kevesebb szükségletük van. Hétköznapivá vált, hogy az idősebb polgárok nehezen juthatnak kölcsönhöz, a munkaerőpiacon pedig hátrányos megkülönböztetés sújtja őket. Nap mint nap előfordul az az abszurd helyzet, hogy 40 éves nőket az életkoruk miatt nem vesznek fel egy adott pozícióra, holott ugyanakkor elvárják a sokéves szakmai tapasztalatot.

  Anna Záborská (PPE), írásban. – (SK) A család jelentheti a demográfiai válságból kivezető utat, hiszen a hagyományos család szerepének gyengülése vezetett a válsághoz. Az idősebb munkavállalók és nők munkaerő-piaci részvételének növekedése csak rövid távon jelenthet megoldást. Ezzel a rövid távú megoldással nyerhetünk egy kis időt, amelyet arra kell felhasználnunk, hogy a fiatalokat a családalapításra és gyermekvállalásra ösztönözzük. Rövid távú stratégiánk azonban nem állhat ellentmondásban azzal, amit hosszú távon el akarunk érni. Hogy a kismamák vissza tudjanak menni dolgozni, ahhoz elegendő bölcsődei és óvodai helyet kell biztosítanunk. Elfelejtjük azonban, hogy az első három életév során alakulnak ki a gyermekek szociális szokásai; hogy a bölcsődékben a gyermekek azt tanulják, hogy inkább kiabálással hívhatják fel magukra a figyelmet, nem pedig azzal, hogy tiszteletben tartják társaikat; és hogy a gyermekek egész életükben azon magatartásmodellek szerint fognak viselkedni, amelyeket életük e korai szakaszában sajátítottak el. A szülői gondoskodás nem luxus, hanem természetes kívánalom. A bölcsődék mindig is kompromisszumos megoldást jelentettek. És mint minden kompromisszum esetében, itt is igaz, hogy ha túllépjük az elviselhető határt, annak következményei rosszabbak lesznek, mint gondolnánk. Biztosak lehetünk abban, hogy egy olyan nemzedék, amely kisgyermekkorát saját szülei helyett nagyrészt idegenekkel tölti, egy napon majd úgy fog felelősséget vállalni az idős, beteg és fogyatékossággal élő emberekért, mint ahogy azt mi ma tesszük?

23. A kutatási keretprogramok végrehajtása (rövid ismertetés)

  Elnök. – A következő napirendi pont Maria Da Graça Carvalho jelentése az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság nevében a kutatási keretprogramok végrehajtásának egyszerűsítéséről (2010/2079(INI)) (A7-0274/2010).

  Maria Da Graça Carvalho, előadó. – (PT) A tudomány, az oktatás és az innováció a gazdasági növekedés és munkahelyteremtés alappillérei. Európának többet kell befektetnie a tudományba, nyitottabbá kell tennie tudományos rendszereit, elő kell mozdítania a kutatók szabad mozgását, továbbá növelnie és támogatnia kell a kiválóságot. Ma minden ágazat, így a tudomány is, egyre inkább többpólusúvá válik. Ezt a tényt néhány számadat jól érzékelteti: globális szinten nézve a kutatók 80%-a Európán kívül dolgozik, és a szabadalmak 69%-át Európán kívül jelentik be.

Európa kevesebbet fektet be a tudományba és az innovációba, mint Japán, Dél-Korea és az Egyesült Államok, és ez a különbség alapvetően a magánszektor befektetéseiből adódik. Tudományos és innovációs rendszerünknek olyan gyengeségei vannak, amelyeket le kell küzdeni – ezek közé tartozik az alulfinanszírozottság, a szétaprózottság, az innováció előmozdítása feltételeinek hiányosságai és a túlzott bürokrácia. Az európai tudományos rendszert hatékonyabbá kell tenni, és ezt a finanszírozásra vonatkozó szabályok egyszerűsítésével kell kezdeni. Az a megtiszteltetés ért, hogy én lehetek a jelenlegi és jövőbeli európai tudományos és innovációs programok részvételi szabályai egyszerűsítésének előadója.

Ennek a jelentésnek fontos szerephez kell jutnia Európában, és a jelentés nagyon időszerű, hiszen éppen most kezdjük meg a hetedik keretprogram felülvizsgálatát és a nyolcadik keretprogram előkészítését. A téma előadójaként úgy döntöttem, hogy vitát és nyilvános konzultációt kezdeményezek a témáról. Több mint 8000 meghívót küldtem ki különböző szerveknek. Számos visszajelzés azt mutatja, hogy intézményeink és a közvélemény nagy jelentőséget tulajdonít ennek a témának.

A jelentés javasolja a pénzügyi felügyelet és ellenőrzés egyszerűsítését, valamint a műszaki és tudományos értékelés megerősítését a kiválóságon alapuló szakértői felülvizsgálat révén. A jelentés célul tűzi ki a magasabb kockázattűrést, a bürokratikus felügyeleti rendszerek egyszerűsítését, valamint a tudományos és üzleti közösség iránti nagyobb bizalom megteremtését. Ez a jelentés azonban csak a kezdetét jelenti egy egyáltalán nem egyszerű folyamatnak. A Bizottság lesz a felelős a javaslatok végrehajtásáért, és ennek sikeres megvalósításához szüksége lesz a Parlament és a Tanács részéről felügyeletre és politikai akaratra.

Az egyszerűsítési folyamatot a jövőben ki lehetne terjeszteni más európai programokra is, különösképpen a strukturális alapokra. Az egyszerűbb szabályokkal rendelkező programok átláthatóbbak és hatékonyabbak is lesznek. Szeretném megköszönni a támogatást kollégáimnak, a belga elnökségnek, a Bizottságnak és mindazoknak, akik részt vettek a nyilvános konzultációban. Mindenképpen szükséges a kutatási finanszírozáshoz való hozzáférés egyszerűsítése és az érintettek közötti bizalmi kapcsolaton alapuló értékelési kultúra kialakítása, valamint az európai kutatás és innováció erősítése, mivel ez mind élettérként, mind munkahelyként vonzóvá teszi Európát.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL). – (PT) Először is szeretnék gratulálni az előadónak az általa elvégzett munkához, mivel a kutatási keretprogramok végrehajtásának egyszerűsítésére szükség van, és ugyanakkor, ahogy az előadó is hangsúlyozta, ez csak egyike annak a sok szükséges reformnak, amelyre szükség van a kutatásfinanszírozás fejlesztéséhez annak érdekében, hogy az EU sokkal hatékonyabb és hatásosabb lehessen a fejlesztés és a társadalmi haladás előmozdításában.

A jelentés javaslatot tesz a Bizottság eredeti javaslata hatáskörének kiterjesztésére, amit helyesnek találunk, különösen az olyan fontos aspektusok terén, mint a költségvetési rendelet, valamint az átlagos személyzeti költségek kiszámításának egyszerűsítésére irányuló konkrét javaslatok és az idő-nyilvántartási mechanizmusok megszüntetése, ideértve a jelenléti íveket. Fontos az is, hogy a Bizottság az ipari partnerek, és különösen a kkv-k részvételének megkönnyítése céljából lehetővé tegye a kiválasztásra került javaslat benyújtását követően jelentkező költségek megtérítését.

Ha azt akarjuk, hogy a tudomány, az innováció és az oktatás a gazdasági növekedés és munkahelyteremtés alappillérei legyenek, akkor figyelembe kell vennünk a jelentésben szereplő javaslatokat, és jobban oda kell figyelnünk a tudományra és a kutatásra.

  Jean-Pierre Audy (PPE). – (FR) Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani az Európai Bizottságnak és Carvalho asszonynak, aki nagyszerű munkát végzett. Biztos asszony, kérem, továbbítsa köszönetnyilvánításomat Geoghegan-Quinn asszonynak is, aki megértette az egyszerűsítés és tájékoztatás folyamatának fontosságát. A jövőt egyszerűsítenünk kell, a múltat pedig le kell zárnunk. A Bizottság ellenőreinek nem lett volna szabad a jóváhagyott szabályoknál szigorúbb szabályokat alkalmazniuk, és ezért ezzel a múlttal szakítanunk kell, biztos asszony.

Épphogy sikerült elkerülnünk a katasztrófát azon kutatóintézetek estében, amelyeknek az Európai Unióba vetett bizalma megingott. Most vissza kell nyernünk valamennyi kutatóintézetünk bizalmát, és ehhez bölcsességre, hatékony pénzgazdálkodásra, elfogadható hibakockázatok alkalmazására és természetesen megfelelő felügyeletre és uniós finanszírozásra van szükség, valamint számításba kell venni a független megismételt ellenőrzés lehetőségét is, vagy amennyiben ez nem sikerül, független mediátort kell bevonni – ahogy javasoltam, és javaslatomat el is fogadták. Ezenkívül pedig a tagállamok és az Európai Unió közötti, bizalmon alapuló kapcsolatra alapozva meg fogjuk kezdeni a tárgyalásokat a következő pénzügyi tervről, hogy jobb alapokat teremtsünk a fontos kutatásoknak, és európaibbá tegyük azokat.

  Marisa Matias (GUE/NGL). – (PT) Először is szeretnék gratulálni Carvalho asszonynak ehhez a kitűnő jelentéshez, amelyet itt ma nekünk bemutatott, és ahhoz is, hogy mind a Parlamenten belül, mind a Parlamenten kívül nagyon demokratikus módon irányította ezt a folyamatot. Véleményem szerint ez elismerésre méltó, és szeretnék neki köszönetet mondani érte.

A hetedik keretprogram globális szinten a legnagyobb és legátfogóbb kutatás-fejlesztési program, ezért nagyon üdvözlendő a Bizottság által javasolt egyszerűsítés. A Parlament által előterjesztett javaslat azonban messze túlmutat a Bizottság javaslatán. A Parlament javaslata ugyanis felismeri, hogy az egyszerűsítés nem elegendő, különbséget tesz a kutatás és az innováció között, figyelembe veszi a különböző kutatási területeket, hangsúlyozza az egyértelműséget, az átláthatóságot, a részvételt és a demokráciát, esélyegyenlőséget biztosít az elérhető finanszírozásokhoz való hozzáférés terén, továbbá egy olyan modellt támogat, amely a bürokrácia és a bürokratikus ellenőrzés helyett sokkal inkább a kutatásban érvényesülő kiválóságra fókuszál, felismeri a különböző tudományterületek fontosságát, valamint támogatja, hogy a partnereket és a partnerek támogatóit egyenlő feltételek alapján kell kiválasztani.

Elnök úr, ezért zárásképpen szeretném hangsúlyozni, hogy e javaslat végrehajtása láthatóan javítani fogja az európai kutatók munkakörülményeit, elő fogja mozdítani az európai kutatást, és növelni fogja annak presztízsét. E célok érdekében kell együttműködnünk.

  Seán Kelly (PPE). – Elnök úr, az Európai Unió által végzett kétségkívül kitűnő munkának egy jelentős részét tönkreteszik a túl bonyolult szabályok. Gondolok itt különösen azokra az esetekre, amikor emberek finanszírozást próbálnak elnyerni, és ennek érdekében hatalmas erőfeszítéseket tesznek, például hónapokig pályázatírókat alkalmaznak teljes munkaidőben, de ennek ellenére nem sikerül megkapniuk a finanszírozást. Számtalan ilyen történetet hallottam.

Ugyanez igaz a kulturális és oktatási programok pályázataira is. Egyvalamit biztosan meg kellene valósítanunk 2020-ra: 25%-kal csökkentenünk kellene a bürokráciát. Még jobb lenne, ha 50%-kal sikerülne csökkenteni, mivel ahogy mondtam, a pályázatírás és az ellenőrzés terén munkánk nagy részét tönkreteszik a túlzott bürokráciából adódó nehézségek.

Az egyszerűsítés jelenti az előre vezető utat.

  Cecilia Malmström, a Bizottság tagja. – Elnök úr, szeretnék gratulálni Carvalho asszonynak ehhez a nagyon átfogó jelentéshez. A jelentés felhívja a figyelmet az európai kutatás terén jelentkező legfontosabb aggályokra: a kedvezményezettekre vonatkozó bonyolult szabályokra és az óriási adminisztratív terhekre.

Ez év áprilisában a Bizottság közleményt fogadott el erről a témáról, amely számos rövid és hosszú távú egyszerűsítési javaslatot tartalmaz. A közlemény egy nagyon fontos intézményközi vitát indított el. A Bizottság nagyon hálás a Parlamentnek, amiért prioritásként kezeli ezt a témát. A Bizottság azért is hálás, hogy a jelentés a javaslatok többségét támogatja, sőt, a Parlament nagyon érdekes javaslatait is tartalmazza.

Hasonlóképpen a Tanács is támogatta a javaslatokat, ezért most ennek a nagyon széles intézményközi konszenzusnak az alapján át kell térnünk a tettekre. Teljes mértékben el vagyunk kötelezve az egyszerűsítés megvalósítása és az ön jelentésében szereplő egyszerűsítési elvek – az egyszerűség, az átláthatóság, a jogbiztonság, az egységesség, a kiválóság – mellett, és ahogy Audy úr mondta, természetesen a kutatóintézeteink irányába tanúsított nagyobb bizalom is fontos alapelve a végrehajtásnak.

Az ön jelentésében és a tanácsi következtetésekben szereplő bizonyos javaslatokat meg lehet valósítani a jelenlegi keretek között. A Bizottság szolgálatai a gyorsan megvalósítható megoldásokat támogatják. Fontolóra vesszük az átlagos költségekre vonatkozó módszerek elfogadhatósága bővítésének lehetőségeit, az előfinanszírozás rugalmasabb megközelítésének lehetőségeit, valamint az átalányösszeg lehetőségét a kkv-k tulajdonos-vezetőinek személyzeti költségei terén.

Nagyon komolyan vesszük azokat az aggályokat is, amelyek szerint a hetedik keretprogram végrehajtásakor a különböző szolgálatok következetlenül értelmezik a szabályokat és eljárásokat. Intenzíven dolgozunk olyan intézkedések bevezetésén, amelyek biztosítanák a szabályok egységesebb értelmezését és alkalmazását.

Dolgozni fogunk a támogatások és kifizetések késéseinek további csökkentésén is. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a mélyrehatóbb változások esetén szükség van a költségvetési rendelet és végrehajtási szabályainak felülvizsgálatára. Csak így tudjuk valóban felszámolni a nagy korlátozó tényezők egy részét.

A kutatási kiadások jelenlegi ellenőrzési stratégiájának célja a hibák felderítése és kijavítása oly módon, hogy a fennmaradó hibaszint 2 % alatt legyen. A Bizottság egyetért azzal, hogy ez költséges, és nagy adminisztratív terheket ró mind a kedvezményezettekre, mind a Bizottságra. Egy, a jelentés által is támogatott, magasabb elfogadható hibakockázat csökkentené a Bizottságra háruló ellenőrzési feladatokat, optimalizálná a költséghatékonyságot, továbbá megteremtené az egyensúlyt a hatékony ellenőrzés és a kutatókkal való, az eddiginél erősebben a bizalmon alapuló kapcsolat között.

Nagyon köszönöm a jelentést önnek és mindenkinek, aki dolgozott rajta. Ez a jelentés megteremtette az alapokat ahhoz, hogy a jövőben jól végezhessük el ezt a fontos munkát.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra holnap, 2010. november 11-én, csütörtökön, 12:00-kor kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Az innováció és a kutatás jelenleg kontinensük új fejlesztési stratégiájának, az EU 2020 stratégia döntő fontosságú eleme. A kutatás és fejlesztés iránti elkötelezettségnek kézzelfogható hatása van a gazdaságra, mivel csak az innováció garantálja a magas hozzáadott értékkel rendelkező termelést a jövőben, és ezáltal a munkahelyteremtés szintjének növelését és az Európai Unió nemzetközi versenyképességét. Mindig is úgy gondoltam, hogy a kutatás és innováció ösztönzésére a regionális szint a legalkalmasabb, hiszen ott az egyetemek, az állami kutatási szervezetek, a nagyvállalkozások, a kis- és középvállalkozások, a regionális és helyi közhatóságok szorosan együtt tudnak működni - különösen a klasztereken belül. Az én régióm, az Azori-szigetek példája jól érzékelteti ezt a tényt azzal, hogy nálunk dominál az azori-szigeteki egyetem oceanográfiai és halászati tanszéke által folytatott oceanográfiai és tengerkutatás. Az innováció regionális szinten való előmozdítása hozzájárul a társadalmi és regionális különbségek csökkentéséhez is, és ezért a kohéziós politika szempontjából különösen fontos e tevékenységek további finanszírozása a legkülső régiókban, így például az Azori-szigeteken.

  Roberta Angelilli (PPE), írásban. – (IT) A hetedik kutatási keretprogram félidős felülvizsgálata és a következő keretprogram jövőbeli szabályainak előkészítése miatt fontolóra kell vennünk, milyen megoldásokkal lehetne felszámolni bizonyos akadályokat, amelyek megnehezítik az érdekelt felek számára az uniós finanszírozáshoz való hozzáférést.

Ha tudás- és innovációalapú európai gazdaságot akarunk létrehozni, akkor be kell fektetnünk a kutatásba, így téve lehetővé a kkv-k, az egyetemek, az állami kutatási szervezetek, valamint a regionális és helyi hatóságok számára, hogy élhessenek az uniós pénzügyi források jelentette előnyökkel.

A kutatási finanszírozáshoz való hozzáféréshez komoly műszaki kapacitásra, valamint az igazgatási és pénzügyi eljárások alapos ismeretére van szükség. A kutatási finanszírozásra jellemző az a tendencia is, hogy előnyben részesíti az „eredményalapú” projekteket, tehát alacsony kockázattűrés a jellemző, ami sok innovatív projekt elindítását megakadályozza.

Ezek a tényezők csökkentik a magánszektor részvételi arányát, így a kutatás világa inkább csak érdektelen projektek tárháza, ami csökkenti Európa versenyképességét a globális gazdaságban.

Támogatom a jelentés azon javaslatait, amelyek felszólítják az Európai Bizottságot a felhasználó-központú megközelítés ösztönzésére, a finanszírozás és az EU hivatalos nyelveire lefordított és egy kézikönyvben összefoglalt útmutató dokumentumok hozzáférhetőségének fejlesztésére, és arra, hogy tanúsítson fokozottabb bizalmat a tudományos és üzleti közösség irányába.

  Ioan Enciu (S&D), írásban. – (RO) A kutatás és az innováció a versenyképesség fokozására, a fenntartható gazdasági növekedés előmozdítására és az új munkahelyek létrehozására irányuló Európa 2020 stratégia két alapeleme. Ezért a hetedik kutatási keretprogram végrehajtását fejleszteni kell, főként az adminisztratív eljárások gyorsítása és egyszerűsítése, a várakozási idők rövidítése és a pályázatok kezelésének korszerűsítése révén.

Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy az új tagállamok tekintetében a keretprogram hiányosságai túlmutatnak a szigorú értelemben vett adminisztratív és igazgatási területen. Ezekben az országokban a kutatási infrastruktúra hiánya jelenti a fő problémát, ami strukturálisan lehetetlenné teszi a program által rendelkezésre bocsátott finanszírozáshoz való hozzáférést. Ezért a Bizottságnak az egyszerűsítésre vonatkozó javaslatok közé a jövőben olyan intézkedéseket is fel kell vennie, amelyek az új tagállamok fejlesztési infrastruktúrájának kiépítését célozzák, és így esélyegyenlőséget teremtenek számukra a kutatási programokhoz való hozzáférés terén.

  Edit Herczog (S&D), írásban. – (HU) Képviselőtársaimmal a minap fogadtuk elsöprő többséggel a Maria da Graça Carvalho