Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2010. november 11., Csütörtök - Brüsszel

5. Válság az uniós állattenyésztési ágazatban (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont az európai uniós állattenyésztési ágazat válságáról szóló, szóbeli választ igénylő kérdés, amelyet Esther Herranz García, Albert Deß, Mairead McGuinness, Giovanni La Via, Michel Dantin, Véronique Mathieu, Gabriel Mato Adrover, Herbert Dorfmann, Georgios Papastamkos, Mariya Nedelcheva, Filip Kaczmarek, Jarosław Kalinowski, Béla Glattfelder, Czesław Adam Siekierski, Rareş-Lucian Niculescu, Sergio Paolo Francesco Silvestris, Elisabeth Köstinger, Milan Zver, Peter Jahr és Maria do Céu Patrão Neves az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport nevében, James Nicholson az Európai Konzervatívok és Reformerek nevében, valamint Luis Manuel Capoulas Santos, Paolo De Castro, Stéphane Le Foll és Iratxe García Pérez a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja nevében terjesztett a Bizottság elé (O-0141/2010/rev. 1) – B7-0559/2010).

  Esther Herranz García, szerző. – (ES) Tisztelt biztos úr! Nagyon köszönöm, hogy megjelent körünkben, és hogy ilyen érzékenységet mutat e rendkívül fontos parlamenti kezdeményezés iránt, amelyre nagy szüksége van az európai állattenyésztési ágazatnak.

Az ágazat több okból is különösen kiszolgáltatott az Európai Unió teljes mezőgazdaságát érintő válságoknak: a ráfordítás magas költsége, a piaci árak csökkenése, az élelmiszerláncon belüli erőviszonyok egyensúlyhiánya, valamint az emelkedő gabonaárak mind hozzájárulnak ehhez.

Az európai állattenyésztési ágazatnak a többi mezőgazdasági ágazathoz hasonlóan meg kell küzdenie ezekkel a problémákkal, azonban van egy súlyosbító tényező: az ilyen jellegű termelésre jellemző nagyberuházások.

Mivel az Európai Bizottság rövidesen kiadja a közös agrárpolitika (KAP) reformjáról szóló közleményét, úgy vélem, hogy ez teljesen megfelelő időpont arra, hogy e termelőcsoportot szolidaritásunkról és törődésünkről biztosítsuk. Hazámban, Spanyolországban a többi uniós országhoz hasonlóan strukturális válságról beszélünk, és a gabonaárak emelkedése éppen most súlyosbította a már több éve húzódó helyzetet.

A statisztikai adatok azt mutatják, hogy egyre több gazdaságban hagynak fel a munkával. Nem kellene azonban ennek így történnie figyelembe véve az általános keresletet, amely az életszínvonal feltételezett javulásának köszönhetően növekedni fog az elkövetkező pár évben.

A KAP küszöbön álló reformjára tekintettel milyen intézkedéseket tervez a biztos úr vagy az Európai Bizottság az állattenyésztési ágazat sajátos jellegét figyelembe véve? Piaci intézkedésekről és egyéb olyan intézkedésekről beszélek, amelyek célja annak megelőzése, hogy a jövőbeli támogatási rendszer – egyéb hátrányos hatások között – az Európai Unió környezetvédelmi normáit betartó, intenzív termelési modelleket büntesse. Olyan józan intézkedéseket kellene bevezetni, amelyek garantálnák az állati takarmányellátás nagyobb biztonságát, megfelelő gabonatartalékok képzését és a tartalékok felszabadításának felgyorsítását.

Végül elégedettségemnek kívánok hangot adni amiatt, hogy ez az állásfoglalásra irányuló indítvány külön említést tesz a sertés- és baromfiágazatról, amelyek nem részesülnek közvetlen uniós támogatásban, de amelyek helyzetének könnyítése érdekében piaci és kereskedelmi intézkedéseket is lehetne hozni.

  James Nicholson, szerző. – Tisztelt elnök asszony! Először is örülök, hogy a mai napon vitatjuk meg ezt a kérdést. Úgy gondolom, hogy rendkívül időszerű. Az Európai Unió állattenyésztési ágazata jelenleg egy sor tényező miatt nehéz helyzetben van: többek között a növekvő termelési költségek, a harmadik országokból származó import által előidézett verseny és természetesen különféle problémák, amelyek hozzájárulnak a takarmányköltség emelkedéséhez.

Habár nincsen befolyásunk az ausztráliai aszályokra vagy az oroszországi gabonatermésre hatást gyakoroló, kemény időjárási feltételekre, határozott véleményem, hogy Európának sürgősen foglalkoznia kell a fehérjenövényekre vonatkozó önellátás hiányával. Takarmányozás szempontjából túlzott mértékben függünk a harmadik országoktól, és többet kell saját magunknak megtermelni. Jelenleg azonban az a helyzet, hogy takarmányunk nagy részét kénytelenek vagyunk importálni, és már számos alkalommal elmondtam, hogy szilárd meggyőződésem szerint az új, géntechnológiával módosított gabonafajták importjának engedélyezési eljárása túl sokáig tart, és sürgősen fel kell gyorsítani a szója alapú takarmányozást. Ennek hiányában az állattenyésztők még hosszú ideig emelkedő árakkal, áringadozással és bizonytalansággal fognak küszködni az Európai Unió egész területén.

Hadd tegyek arról is rövid említést, hogy milyen hatást gyakorol a jelenlegi helyzet a sertés- és baromfiágazatra. Az ebben az ágazatban gazdálkodók igen intenzíven érzékelik a válságot, mivel költségeik emelkednek, a sertéshús ára pedig csökken. Arra szeretném kérni a Bizottságot, hogy közelről kövesse a helyzet alakulását, és ragadjon meg valamennyi rendelkezésére álló eszközt a problémák megoldására.

A marha-, juh-, sertés- és baromfitenyésztők mind veszteségesen termelnek. Nem hiszem, hogy a tisztelt Ház előtt ismételgetnem kellene, hogy mindezek a területek ténylegesen szenvednek. Ki kell azonban mondanom, hogy végső soron a fogyasztó fog megfizetni mindenért, mert ha a gazdálkodók leállnak a termeléssel, ezeket az élelmiszereket külföldről kell behoznunk, az azzal járó valamennyi problémával együtt. Európán belüli, saját élelmiszer-ellátásunknak tehát biztonságosnak kell lennie. Ennek hiányában saját magunkat sodorjuk veszélybe.

  Iratxe García Pérez, szerző. – (ES) Tisztelt elnök asszony, biztos úr! Az állattenyésztés nyereségessége közvetlen összefüggést mutat a takarmányköltségekkel. Az ingadozó nyersanyagárak mellett nagyon bonyolulttá válik a takarmánytermelők és állattenyésztők számára a döntéshozatal, amint azt a politikai év elején láttuk.

A húságazaton belül jelenleg a sertéságazat van a legnehezebb helyzetben. Következésképpen felszólalásom során elsősorban az ebben az ágazatban észlelhető súlyos problémákra helyezem a hangsúlyt: az állati takarmány költségének emelkedésére, ami a termelési költségek 60%-át jelenti, és ennélfogva a termelők nyereségessége szempontjából döntő fontosságú.

A gabonaárak két hónap leforgása alatt 50%-kal emelkedtek, és nem azért, mert nem lenne egyensúly a kereslet és kínálat között – mivel elegendő a termelés –, hanem az ágazatot kívülről érintő spekuláció miatt.

Fel kell tehát lépni a spekuláció ellen, és olyan politikát kell kialakítani, amely a spekulációt elkerülendő megfelelő stratégiai készlet fenntartását ösztönzi.

Örvendetesnek tartjuk, hogy az intervenciós gabonakészleteket piacra dobják. Nem tehetünk mást, mint hogy reméljük, hogy az Európai Unió piaca lesz azok végső rendeltetési helye, máskülönben nem fogják segíteni az állattenyésztési ágazatot. Az európai gabonaexport megadóztatása – amint az 1994-ben történt a búza esetében – lehetne az egyik a lehetséges megoldások közül.

A másik probléma az üzletláncokon keresztüli kiskereskedelem árlenyomó hatása, ami azt jelenti, hogy a termelési költségek növekedését nem lehet visszanyerni az eladási árból.

A termelők olyan szervezeteit kell támogatni, amelyek a kínálatot koncentrálva képesek magukat a piacon pozícionálni. A Bizottság nagyon is tudatában van a problémának, de hiányoznak azok az egyedi intézkedések, amelyek reményeink szerint a jövőbeli közös agrárpolitikában fognak testet ölteni, a problémák ellen küzdelmet és fellépést célzó, hatékony és rugalmas piacirányítási mechanizmusok révén. Ez azt jelenti, hogy küzdünk a spekuláció ellen, és egyedi intézkedések révén segítjük elő az ágazat piaci versenyképességét és az értékláncon belüli súlyának növelését.

Hadd éljek az alkalommal, és hadd kérjem a sertéshúsra, export-visszatérítésre és magánraktározásra vonatkozó piaci intézkedések végrehajtását. A Bizottság nem gondolja, hogy az ágazat helyzete ezt indokolja. Az elmúlt hónapok során azonban folyamatosan csökkentek az árak, és a tenyésztőknek fizetett árak nem érik el az elmúlt öt év átlagát.

Úgy vélem, hogy indokolt, hogy a Bizottság ösztönözze a meglévő piacirányítási intézkedések végrehajtását, amint azt néhány tagállam kérte Tanácsban.

  Dacian Cioloş, a Bizottság tagja. – (FR) Tisztelt elnök asszony! Válaszomat két részre fogom tagolni, mert az állattenyésztési ágazat problémája elsősorban a takarmányozás helyzetére vonatkozik, és ennélfogva a gabonapiac helyzetéhez kapcsolódik, azt követően pedig említést fogok tenni az állattenyésztési ágazat esetében rendelkezésünkre álló mechanizmusokról is.

A Bizottság igen szoros figyelemmel kíséri a gabonapiacokon uralkodó helyzetet és annak gazdálkodókat érintő következményeit. A gabonaárak az ellátási hiány miatt meredeken nőttek a nyár folyamán, különösen a fekete-tengeri országokban. Így azt tapasztaltuk, hogy 200 euróra emelkedett az árpa és a zab tonnánkénti ára. Jelenleg – habár nagy az áringadozás – jóval a 2008. évi rekordárak alatt vannak. Az euró dollárral szembeni erősödése – ami éppen most ront az Európai Unió exportjának versenyképességén – szintén romboló tényező az európai piacon.

A világ egészét tekintve – az Oroszországban és Ukrajnában tapasztalt hiány ellenére – normális mennyiségű a gabonatermés, és a két utolsó rekordtermésnek köszönhetően feltöltötték a készleteket. Az Európai Unióban 276 millió tonnára becsülhető az átlagos gabonatermés, és ha ehhez hozzávesszük a betakarítás elején meglévő készletet, közel 60 millió tonnával meghaladja a várható felhasználást.

Az intervenciós gabonakészletek – amelyek elsősorban árpából állnak – jelenleg 5,6 millió tonnát tesznek ki. Egy 2,8 millió tonnás tételt éppen most tettünk félre a legszegényebb polgárok megsegítését célzó, 2011. évi program megvalósítására, a maradék pedig rövidesen eladásra kerül a belső piacon. A döntés tulajdonképpen már megszületett, és a gabonafélék e hónap végén kerülnek a piacra.

Valamelyest csökkent piaci nyomás, mióta a Bizottság bejelentette ezt az intézkedést, amelyet nemrég jelentettem be a Tanácsnak. A gabonapiacon uralkodó helyzetre tekintettel nem indokolható semmilyen szükségintézkedés, mert amint azt már kifejtettem önöknek, nem az jelenti a problémát, hogy ellássuk az európai piacot gabonával, mivel az európai piacon lévő gabonafélék magas ára nem a piaci ellátás hiányából adódik.

A Bizottság szoros figyelemmel kíséri a piaci fejleményeket az állattenyésztési ágazatban, különösen a sertés- és a baromfitermelő ágazatban. Ebben az ágazatban az árrés nagymértékben függ a takarmányozás költségeitől. A baromfiágazat árai meghaladják a sokévi átlagot, és úgy tűnik, hogy legalább részben ellensúlyozzák a megnövekedett takarmányozási költségeket. A vágósertés ára a szezonális csökkenő tendenciát követi. Kissé alacsonyabb, mint a múlt évben volt. A termelést jelenleg jól felveszi a belső piac és az export. 2010 júniusa és augusztusa között az előző év azonos időszakához képest a sertéshúsexport 10%-kal, a baromfiexport 21%-kal nőtt. Ebből következően – az árproblémák ellenére – a sertés- és baromfitermelők még mindig képesek egy ideig exportálni.

A Bizottság nyilvánvalóan tovább figyeli a piac alakulását, és a rendelkezésére álló eszközökkel beavatkozik a piaci működésbe, ha az szükségesnek és hasznosnak bizonyul. Két intézkedés már most is az állattenyésztési ágazat rendelkezésére áll: az export-visszatérítés és a magánraktározás.

Ami az export-visszatérítést illeti, ez az intézkedés nem lenne jelenleg hatékony, mert elég magas a világpiaci ár, következésképpen nem indokolható az exporttámogatás. A dollár–euró árfolyam azt jelenti, hogy problémák merülhetnek fel az exporttal és a versenyképességgel kapcsolatosan, de ez a probléma nem kizárólag a mezőgazdasági ágazat sajátja. Meg kell vizsgálnunk, hogyan változik a dollár és az euró egymáshoz viszonyított árfolyama, és a változás függvényében – amennyiben felesleggel rendelkezünk a belső piacon – megvitathatjuk a magánraktározási intézkedéseket. Pillanatnyilag nincsen húsfelesleg a belső piacon, és jelenleg ezért nem indokolhatók a magánraktározási intézkedések. Mindazonáltal hajlandó vagyok fontolóra venni annak lehetőségét, hogy a piacok alakulásának függvényében ilyen intézkedésekhez folyamodjunk.

Ami az ingadozás kérdését illeti, azzal a közös agrárpolitika 2013. évi reformja keretében fogunk foglalkozni. Az elképzelések szerint ez a reform javaslatokat fog tartalmazni a jövedelemingadozás kérdésével foglalkozó, még nem létező mechanizmusokra. Ami az élelmiszerlánc átláthatóságának kérdését illeti, Tajani biztos úrral együtt most vizsgáljuk, hogy az erre a területre vonatkozó pontosítás hogyan járulhatna hozzá a hozzáadott érték elosztásának megvilágításához. Ebben a stádiumban ezeket a válaszokat tudom adni.

  Albert Deß, a PPE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök asszony, Cioloş úr, hölgyeim és uraim! A mai állásfoglalásra irányuló indítvány segíteni fog abban, hogy az európai állattenyésztési ágazatot a helyes irányba tereljük. Köszönetet szeretnék mondani García asszonynak ezért a kezdeményezésért. Nem az az indítvány célja, hogy Európát elzárja a világ többi részétől, vagy hogy felülírja a piac szabályait. Az a célja, hogy tisztességes piaci feltételeket teremtsen az európai állattenyésztési ágazat számára, amely a jövőben több mint 500 millió ember számára fogja garantálni az élelmiszer-biztonságot. Biztosítanunk kell, hogy az európai mezőgazdasági ágazat ne találja magát szembe nap mint nap újabb és aprólékosan részletezett termelési szabályokkal, és hogy a gazdálkodóktól ne követeljék az egyik képesítési bizonyítvány után a másikat, ugyanakkor fenntartva a szigorú állatjóléti és környezetvédelmi normákat. Úgy látszik, hogy ilyen szabályok nem vonatkoznak az importált mezőgazdasági termékekre.

Ennélfogva hálás vagyok a tisztelt Ház mind az 534 képviselőjének, akik Strasbourgban megszavazták, hogy az importált mezőgazdasági termékek esetében a jövőben meg kell követelni, hogy megfeleljenek az európai fogyasztóvédelemi, állatjóléti és környezetvédelmi normáknak. Cioloş úr, a Parlament kész teljes mértékben támogatni önt. Ezeket a normákat alkalmazni kell az importra, és a képviselőcsoportom ezért fogadja örömmel és támogatja ezt az indítványt.

  Paolo De Castro, az S&D képviselőcsoport nevében. – (IT) Tisztelt elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Azért gyűltünk ma össze, hogy felhívjuk a Bizottságot arra, hogy alkalmazzon megfelelő, hatékony és rugalmas piaci eszközöket az európai állattenyésztési ágazat válságának leküzdése érdekében.

Reméljük, hogy a Bizottság tej és tejtermékek ágazatára vonatkozó piaci eszközökről szóló, hamarosan előterjesztendő javaslata az áringadozás mezőgazdaság egészére gyakorolt hatásának korlátozására vonatkozóan is tartalmazni fog javaslatokat.

Számos fellépés révén lehet még határozott jelzést adni az európai állattenyésztőknek. Mi például úgy véljük, hogy az állattenyésztési ágazat számára igen hasznos lenne, ha felülvizsgálnánk a nem kérődzőknek szánt, állati eredetű takarmányokra vonatkozó jelenlegi tilalmat például a baromfi- és halászati ágazatban. Amint az ismeretes, ez a tilalom a szarvasmarhák szivacsos agyvelőbetegségének eseteit követően került bevezetésre, de most, néhány év elteltével a tudományos közösség egyetértésben kijelenti, hogy a tilalom csak a kérődzők esetében indokolható. A nem kérődzők esetében viszont nem jelent semmilyen veszélyt az emberek egészségére és a környezetre, következésképpen reméljük, hogy ezt a tilalmat vissza lehet vonni annak érdekében, hogy ezen állatok számára nagyobb lehetőséget biztosítsunk a magasabb energiatartalmú étrendre.

  Liam Aylward, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök asszony! Az állattenyésztési ágazat olyan fontos, hagyományos gazdálkodási ágazat, ami az Európai Unió területén termelők ezreinek megélhetését jelenti. Ez az ágazat alapvetően meghatározza a mezőgazdaság társadalmi-gazdasági jelentőségét az Európai Unió vidéki térségeiben. Európa kulcsfontosságú agrárágazata, és ez még inkább igaz Írországra, mivel Írország a világ negyedik legnagyobb marhahúsexportőre.

A magas gabonaárak különösen súlyosbítják azon téli marhahús-feldolgozók nyereségességi problémáit, akik nagyobb mértékben függnek a gabona alapú takarmányok behozatalától. Három olyan kérdés van, amire különösen szeretném felhívni a figyelmet: elsősorban szükség van arra, hogy a Bizottság hatékony és rugalmas mutatókat és intézkedéseket foganatosítson a rendkívüli piaci áringadozás megfékezése érdekében. Fel kell lépni annak érdekében is, hogy megszűnjön a fogyasztók által megfizetett árak és a termelők által kapott árak közötti rés.

Másodsorban feltétlenül szükség van arra, hogy a Bizottság fokozza az állattenyésztési ágazatot támogató intézkedéseket, különösen a hátrányosabb helyzetű térségekben. A KAP következő reformjának egyes állattenyésztési ágazatok különös kiszolgáltatottságára és a gazdálkodók által vállalt, jelentős termelési költségekre kell helyeznie a hangsúlyt. A következő KAP értelmében foglalkozni kell az állattenyésztőket sújtó, túlzott bürokratikus terhekkel, és csökkenteni kell azokat.

Végül az európai termelők megfelelnek a világ legszigorúbb élelmiszer-biztonsági és élelmiszer-minőségi, környezetvédelmi, valamint állat-egészségügyi és állatjóléti szabályainak. Ezek a szigorú normák nem hozhatják őket hátrányba a harmadik országbeli versenytársakkal szemben. Az állattenyésztési ágazat egészének hosszú távú életképessége szempontjából létfontosságú, hogy a Bizottság biztosítsa, hogy a kereskedelmet és mezőgazdaságot érintő fellépéseik ne veszélyeztessék az európai gazdálkodókat, hanem támogassák az európai állattenyésztési ágazat további fenntarthatóságát és életképességét.

  José Bové, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Tisztelt elnök asszony, biztos úr! A gabona világpiaci ára 2007-hez hasonlóan magasra szökik, és a gazdálkodók azt tapasztalják, hogy termelési költségeik meredeken emelkednek, amint az két évvel ezelőtt is történt. A jószág takarmányozása teszi ki a költségeik 60–80%-át, és jövedelmük zuhan: havonta átlagosan 700 euróból kénytelenek megélni. Muszáj megvárnunk a következő válságokat, amelyek szétverik Európa kicsiny mezőgazdaságát, mielőtt lépéseket tennénk? A fogyasztók 17 eurót fizetnek a szupermarketben egy kiló bordáért, ugyanakkor a termelők 3 eurót kapnak kilónként – rendjén van ez így?

A Parlament szeptember 7-én meghozta ítéletét azzal, hogy megszavazta a gazdálkodók tisztességes jövedelméről szóló jelentést. A jelentés a Bizottság gyors fellépését szorgalmazta annak érdekében, hogy betiltsa a vételár alatti áron való értékesítést. Az európai parlamenti képviselők Strasbourgban állást foglaltak a termelők szervezeteinek megerősítése, a nemzetközi piacokon folyó spekuláció megszüntetése, valamint a vállalkozások befolyásának a feldolgozó és forgalmazó ágazatokban történő ellenőrzése mellett.

A gazdálkodók még ennél is többet várnak: közös piaci szervezetek létrehozását, illetve megszilárdítását szeretnék, mivel ezek jelentik az egyetlen eszközt, amellyel stabilizálhatók a költségek és hosszú távú gazdasági jelenlétet biztosítanak. Cioloş biztos úr a jövő héten terjeszti elő a közös agrárpolitika reformjáról szóló javaslatát: világos válaszokat kell adnia a gazdálkodóknak. Európa hitelessége forog kockán. Európának szüksége van minden egyes gazdálkodójára.

  Janusz Wojciechowski, az ECR képviselőcsoport nevében. – (PL) Tisztelt elnök asszony! Nagy örömmel üdvözlöm, hogy az állattenyésztési ágazat helyzetével foglalkozunk, mivel a helyzet súlyos. Fel szeretném hívni a figyelmet az indítvány 15. pontjában tárgyalt problémára, nevezetesen az állatjólét problémájára.

Az állatjóléti normákat kötelezővé kellene tenni, és tovább kellene azokat fejleszteni. Határozottan támogatom, hogy a lehető legjobb életkörülményeket biztosítsuk az állatok számára. Az állatok jóléte azonban költségekkel jár, és ezeket a költségeket a gazdálkodók viselik, továbbá problémát jelent a tisztességtelen verseny is, amikor olyan piacokról és harmadik országokból hoznak be Európába hústermékeket, ahol nincsen szó semmilyen állatjóléti normáról. Ezen változtatni kell. Be kell vezetnünk ezeket a normákat itt, de ugyanakkor határozottan meg kell követelnünk az uniós normákkal azonos, szigorú normák betartását mindazoktól, akik hús- és állati termékeiket az európai piacra exportálják.

  Patrick Le Hyaric, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (FR) Tisztelt elnök asszony, biztos úr! Le kell vonnunk a következtetéseket a jelenleg érvényben lévő politikákból. Döntést kell hozni a mezőgazdasági piacok nagyarányú liberalizációjának leállításáról, mivel annak következtében a gazdálkodók jövedelme – amint azt éppen most említette valaki – havi 700–800 euró, havi 700–800 euró! Ugyanakkor 40%-kal nőtt a hús kiskereskedelmi ára.

Döntést kell hoznunk a túlzott import leállításáról, valamint 400 000 tonna marhahús Mercosur-országokból való behozataláról szóló, ijesztő szerződésről folytatott tárgyalások leállításáról, mivel az teljes régiókat tenne tönkre. Ehelyett legyen bátorságunk megvédeni az európai mezőgazdaságot, és ne hagyjuk többé, hogy a Kereskedelmi Világszervezet döntsön a gazdaságaink sorsáról!

Találjunk új eszközöket a termelés szabályozására! Mondjunk nemet az Európai Unión belüli gyilkos versenyre, és vezessünk be tisztességes, stabil alapárakat, értékeljük a legeltető állattenyésztést! Lépjünk fel a gabonaféléket övező, visszataszító spekuláció megszüntetése érdekében! Tisztelt biztos úr! Sürgős ügyről van szó: a vidéki térségeink helyzete siralmassá kezd válni. A „laissez-faire” politikája magának az európai projektnek is hitelét rontja.

  Giancarlo Scottà, az EFD képviselőcsoport nevében. – (IT) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim! A gabonaár ingadozása súlyos következményekkel jár valamennyi állattenyésztési ágazatra, de a fogyasztókra nézve is.

A gabonaexportot a hőség, a tűzvészek, az aszály és az áradások akadályozzák – amint most éppen Olaszországban is. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy az erős nyári esőzések miatt csökkent Kanada termelése. Az árakra nem csak az éghajlatváltozás van hatással, hanem a nemzetközi piacokon tapasztalható spekuláció is. Az áremelkedésre számító gabonatermelők terményeik értékesítése előtt kivárnak, a terményt raktározzák, aminek következtében tönkremennek ezek a mezőgazdasági termékek. A spekuláció és a súlyos éghajlatváltozás következtében nagymértékben emelkedett az állati takarmány célú gabonafélék ára, és az továbbgyűrűzik a húsárakba.

Véleményem szerint a Bizottságnak feltétlenül időszerű, célzott fellépésről kell gondoskodnia, hogy az új KAP keretében, innovatív piaci beavatkozások révén képes legyen megbirkózni a mezőgazdasági termékárak ingadozásával. A Bizottság elejét kell, hogy vegye a spekulatív magatartásnak a mezőgazdaságban, hogy életben tartsa a gazdálkodók és állattenyésztők vállalkozásait, és a fogyasztók számára tisztességes árú, valóban minőségi termékeket garantáljon.

  Diane Dodds (NI). – Tisztelt elnök asszony! Szorgalmazom, hogy a tisztelt Ház támogassa a ma délelőtt elénk terjesztett, rendkívül fontos indítványt. Számunkra, akik vidéki választókerületeket képviselünk, valamint a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságban ülők számára egyértelmű, hogy egyszerűen tarthatatlan az a helyzet, amiben számos állattenyésztő találja magát.

Nem akarok vaklármát csapni, de ha nem oldjuk meg az indítványban megfogalmazott problémákat, akkor annak következményeképpen magasabb élelmiszerárakkal fogjuk szembe találni magunkat, és nagyobb mértékben leszünk a harmadik országokból származó behozatalra utalva. Az olyan országok, mint Kína és az Egyesült Államok, valamennyien egyre inkább tudatában vannak annak, mennyire fontos az élelmiszer-ellátás biztonsága, és ennek következtében tovább növelik a mezőgazdaságnak nyújtott támogatást.

Észak-Írországban jóval a termelési költség alatt van a marhahús ára. Amennyiben tovább emelkednek a befektetési költségek, és tovább szigorodnak a szabályozáson kívüli követelmények, számos gazdálkodó ott fogja hagyni az ágazatot, következésképpen el fogják hagyni a földeket, megszűnik a gazdasági tevékenység a vidéki térségekben, és Unió-szerte csökkenni fog az élelmiszer-termelés. Legfőbb ideje, hogy elismerjük az élelmiszer-biztonság fontosságát és a gazdálkodók által Európa-szerte végzett munka értékét.

Végül, a Mercosur–országokkal folyamatban lévő kereskedelmi tárgyalások destabilizáló hatást gyakorolnak az ágazaton belül. Mivel ehhez hozzáadódnak a nehéz piaci feltételek és a növekvő költségek, a tárgyalások újraindítása további bizonytalanságot jelent az állattenyésztési ágazat számára.

A Bizottság folytatja a tárgyalásokat, és az észak-írországi termelők mindezidáig úgy vélik – figyelmen kívül hagyva a kereskedelmi biztos felszólalásait – hogy az eredmény az európai gazdálkodókra és az európai polgárok számára biztosított élelmiszer minőségére nézve csak negatív lehet.

  Rareş-Lucian Niculescu (PPE). – (RO) Úgy gondolom, hogy legelsősorban ki kell mondanunk, hogy a mai vita tárgyát képező válságnak elsősorban nem a gazdálkodók, hanem a fogyasztók az áldozatai. Ismert tény, hogy a gazdálkodás esetében a gabonaárak körülbelül 80%-ban határozzák meg az állati takarmány árát. Az viszont durván 70%-ban érinti a termelési költségeket. Lehetetlen arányosan növelni a hús termelői árát. Az állattenyésztőknek nincsen kapcsolatuk a végfelhasználóval, hanem a feldolgozókkal kereskednek, akiknek mindig lehetőségük van az importra. A feldolgozók ugyanakkor az eladási árban érvényesítik azt a nagy árrést, amihez ez idáig hozzászoktak. Ez az időszak sajnos egybeesik az általános gazdasági válsággal, és a lakosság vásárlóerejének csökkenése is hatással van az állattartásra.

Egy másik tényezőt is figyelembe kell venni. Olyan időben, amikor a gazdálkodók nehezen fogják tudni takarmányozni állataikat télen, sokan közülük állataik levágása mellett fognak dönteni, ami további évekre is kitolhatja a válságot. A belföldi árak elfogadható szinten tartásának és annak érdekében, hogy az állatok megfelelő takarmányozásban részesüljenek, fel kell szabadítani az intervenciós készleteket. Ezért örülök Cioloş biztos úr mai bejelentésének. Osztom azon képviselőtársaim nézetét, akik hangsúlyozták az új, géntechnológiával módosított szervezetek termesztésének fontosságát, hogy olcsó takarmányt biztosíthassunk az állatok számára, és csökkentsük az importfüggőséget.

Végül, de nem utolsó sorban a mai vita szorosan összefügg a közös agrárpolitika jövőjével. Határozott közös agrárpolitikára van szükségünk, amely megfelelően finanszírozott és irányított, és amely helyet ad mind a strukturális fejlesztési és modernizálási intézkedéseknek, mind a piaci és a közvetlen támogató intézkedéseknek.

  Luís Manuel Capoulas Santos (S&D). – (PT) Mindnyájan tudatában vagyunk annak, milyen óriási nehézségekkel küzd az európai állattenyésztési ágazat, különösen a sertéstermelő ágazat. Számos ok vezetett a kialakult helyzethez, és a mai napon megvitatott állásfoglalás szövege világosan kifejti ezeket az okokat, amelyek közül a magas gabonaköltségek a legfontosabbak.

Az Európai Parlament nem szemlélheti közönyösen ezt a helyzetet. Ennélfogva a rendelkezésre álló mechanizmusokat alkalmazva azonnali fellépés szükséges, és ezzel a kérdéssel kapcsolatban üdvözlöm a Bizottság 2,8 millió tonna gabona felszabadítására vonatkozó határozatát, amely intézkedés pozitív, de nyilvánvalóan nem elégséges. Rövid és középtávon új eszközöket kell találni – különösen a spekuláció elleni küzdelmet támogatandó –, a biztos úr valójában éppen most említette, hogy ez jelenti a probléma nehézségét. Hosszú távú megoldásokat kell találnunk azon vita során, amelyet nemsokára megkezdünk az új közös agrárpolitikáról. Ezért felhívom a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a több képviselőcsoport által aláírt állásfoglalásban foglalt ajánlásokat – köztük az én ajánlásomat is –, mert valódi fellépésre van szükség, mégpedig nagyon gyorsan, biztos úr.

  Martin Häusling (Verts/ALE). – (DE) Tisztelt elnök asszony, Cioloş úr! Nem kérdés, hogy a válságot meg kell oldani. Ez az indítvány azonban olyan megoldásokat javasol, amelyeket nem tudunk támogatni. A génmódosított szója behozatalának könnyítése nem segít az állattenyésztési ágazat válságának megoldásában. Ezzel ellentétben Európában meg kell kezdenünk saját növényi fehérjeforrásunk újbóli felfejlesztését. Növényi fehérje szükségletünk körülbelül 75%-át importáljuk. Ez elfogadhatatlan, és sürgősen változtatunk kell ezen.

Azt sem értem, sokan miért kérdőjelezik meg a valamennyi képviselőcsoport által megtárgyalt kompromisszumot, és miért akarják megnyitni a kaput a génmódosított szójaimport előtt. Ez nem megoldás. Azt is meg kell vitatnunk, hogy milyen típusú állattenyésztést akarunk Európában. Megint a kisgazdaságokat érintette a legsúlyosabban a válság. Másrészről Európában fejlődik a nagyipari állattenyésztés, amely nem mondható állatbarátnak, és amely mezőgazdasági szempontból nem tisztességes. Ezen a területen is tennünk kell végtére valamit.

Az utolsó megjegyzésem: igen meglepőnek tartom, hogy a mezőgazdasági költségvetésből 450 millió eurót átcsoportosítanak az ITER-projektre. Szeretném, ha Cioloş úr kifejtené, mit gondoljunk erről!

  Bairbre de Brún (GUE/NGL). – (GA) Tisztelt elnök asszony! Az állati takarmányozással kapcsolatos költségek jelentős növekedésének következménye az európai mezőgazdasági ágazat instabilitása. Az árak ingadozása hátrányosan hat a már amúgy is kiszolgáltatott állattenyésztési ágazatra. Az összetett takarmány költségeinek emelkedése felhajtja az állattenyésztési ágazat termelési költségeit, és az ágazat támogatására vonatkozóan nagyobb rugalmasságra van szükség.

Ideje, hogy a Bizottság intézkedéseket javasoljon az áringadozás csökkentése és a takarmány árának stabilizálása érdekében. Örömmel hallom a biztos úrtól, hogy új eszközt fontolgat a 2013 utáni az áringadozás kezelésére. Most is szükség van megfelelő intézkedésekre és eszközökre.

  John Stuart Agnew (EFD). – Tisztelt elnök asszony! Támogatom De Castro úr állati eredetű lisztre vonatkozó megjegyzéseit: rendkívüli szükség van a deregulációra ezen a területen. A brit állattenyésztési ágazat jelenleg magas takarmányköltségekkel küzd, és a Bizottság által elénk gördített akadályok nem jelentenek segítséget. A listát a juhok egyedi elektronikus azonosítása vezeti, amely szabály sok más tagállamra nem vonatkozik, és nem is követelmény a harmadik országokból származó juhhús importja esetében.

A ketrecblokkok küszöbön álló betiltása hatalmas torzulásokat okoz a tojáspiacunkon, mivel a szabályt be nem tartó tagállamok alákínálhatnak a mi drágábban előállított almos tojásainknak. Vannak termelőink, akik a határidő előtt párhuzamosan üzemeltetik a kétféle rendszert, hogy megpróbáljanak visszaszerezni valamennyit abból a 400 millió fontból, amit a szabályaiknak való megfelelőségre költöttünk, aminek révén természetesen több tojás jelenik meg a piacon.

Az Európai Unió beárnyékolja a teljes brit állattenyésztési ágazatot azzal, hogy kétoldalú tárgyalásokat indít a Mercosur-országokkal. Az egyezségben a brit állattenyésztő lesz az áldozati bárány, és ennek egyáltalán nem örülünk.

  Béla Glattfelder (PPE). – (HU) Az állattenyésztési ágazat válságának sok oka van. Igaza van azoknak, akik arról beszélnek, hogy ennek az egyik oka az a tisztességtelen verseny, amit az import okoz, illetve a Mercosur-tárgyalások veszélyeiről beszélnek. Én a gabonaárak emelkedéséről szeretnék szólni. Előrelátható volt, hogy a gabonaárak emelkedni fognak, ezt többször elmondtam itt, az Európai Parlamentben is. Ez ellen semmit nem tett az Európai Bizottság. Ennek egyik oka az intervenció leépítése, ami súlyos hiba volt. Észre kellene venni, hogy a gabona világkereskedelme egyre kevesebb cég kezében koncentrálódik. Egyébként ez így van Európai Unió számos tagállamában is. Az Európai Unió lemondott arról, hogy biztonsági készletekkel rendelkezzen, ami a spekulációt a jövőben még tovább fogja növelni.

A gabonaár ingadozása nem csak a gabonatermelők számára okoz veszteséget, hanem az állattenyésztők számára és a fogyasztók számára is. De ezen túlmenően ennek a költségeit az európai adófizetők is viselik. Emlékezzenek arra, hogy a 2004-2005-ös intervenciós készleteket az Európai Unió óriási nyereséggel, profittal értékesítette. Az elmúlt időszakban alacsonyak voltak a gabonaárak. Ha akkor az Európai Unió beavatkozott volna, most óriási profittal értékesíthetnék a gabonát, segítve az állattenyésztőknek is. De nincsenek ilyen készleteink, és ez nem csak a termelőknek és a fogyasztóknak rossz, de az Európai Uniót megfosztja attól is, hogy olyan éhező országoknak, mint Pakisztán, segítséget nyújtson.

  Csaba Sándor Tabajdi (S&D). – (HU) Teljes mértékben támogatandó Cioloş úrnak az a törekvése, hogy az élelmiszerárak globális volatilitásával szemben végre dolgozzon ki az Európai Unió egy megfelelő védekező mechanizmust. Másodszor. A gabonaárak, a takarmány drágasága rámutat többek között az Európai Unióban jelentkező fehérjehiányra, amelyről Häusling úr egy jelentést fog készíteni. Harmadszor. A jelenlegi állattenyésztési válsághoz az is hozzájárult, hogy a közös agrárpolitika rendszere torz, túltámogatja a gabonásokat, nem támogatja a sertést, baromfit és általában sem az állattenyésztést. Negyedszer. A termékpályákon belül az állattartók hátrányos helyzetben vannak a feldolgozókkal, a kereskedőkkel szemben. És ötödször. Aránytalanul nagy környezetvédelmi beruházásokra kényszerítettük rá az állattartókat. Ez különösen súlyos az új tagállamokban. Ezt is figyelembe kell venni, ezt is orvosolni kell.

  Herbert Dorfmann (PPE). – (DE) Tisztelt elnök asszony, Cioloş úr, hölgyeim és uraim! Nagyon köszönöm García asszonynak a kezdeményezését, és külön említést kívánok tenni a hegyvidéki állattenyésztés helyzetéről. Az Európai Unió számos térségében vannak mezőgazdasági alternatívái az állattartásnak, de ez általában nem igaz a hegyvidékekre. Ha nem lenne a hegyekben legeltetési lehetőség, számos mezőgazdasági terület egyszerűen haszontalan lenne, és az emberek elhagynák azokat. Azon kívül, hogy ez korlátozná a hegyvidékek üzleti lehetőségeit, a tájat is megváltoztatná, és akár a biodiverzitást is csökkenthetné.

A tejágazat ebben a vonatkozásban különleges szerepet tölt be, mert munkahelyeket teremt, és jövedelmet termel a hegyvidékeken és más területeken. Ezért véleményem szerint az agrárpolitika reformja során három kérdésre külön figyelmet kell fordítanunk. Közös agrárpolitikára van szükségünk, ami figyelembe veszi a hegyvidéki állattenyésztést, és támogatást nyújt az ottani állattartóknak. Másodsorban a KAP keretében rugalmas második pillér szükséges, ami lehetővé teszi a hegyvidéki gazdaságok különtámogatását. Harmadsorban olyan minőségpolitikára van szükségünk, amely különös figyelmet fordít a hegyvidéki termékekre, és amely külön címkézési lehetőséget biztosít, hogy a hegyvidéki állattenyésztési ágazat termékei számára hozzáadott értéket realizálhasson a piacon.

  Luís Paulo Alves (S&D). – (PT) Valószínűleg újabb árupiaci buborék felé tartunk. Június óta átlagosan több mint 16%-kal emelkedtek az árak a nemzetközi piacon. Soha nem volt ilyen forgalom a határidős piacon, és nem is érintett ennyi pénzt. A rendkívül alacsony kamatlábak és a jó üzletek utáni hajszába fektetett túl sok pénz az ügyletek számának növekedéséhez és a határidős szerződésekre vonatkozó pénzügyi spekulációkhoz vezet, és nem mutat semmilyen összefüggést a reálgazdasággal. A világ legnagyobb gabonatőzsdéje – a Chicago Mercantile Exchange – figyelemre méltó adatokat mutat fel, és a szója-, kukorica- és búzavásárlások tranzakciós rekordokat döntögetnek. Ez a gyakorlatban azt idézi elő, hogy a növekedések még olyan években is begyűrűznek a tényleges piaci árakba, amikor széles körben állnak rendelkezésre a gabonafélék. Az állati takarmányok árának növekedése borzasztó kárt okoz számos, már amúgy is nehéz helyzetben lévő állattartó gazdaság számára, amelyek a válság miatt képtelenek lesznek az értékesített termékeik árában érvényesíteni az áremelkedéseket, és nem valószínű, hogy képesek lesznek azokat átvállalni. Ideje tehát, hogy fellépjünk, és megvédjük az élelmünket a pénzügyi spekulációtól! Szeretném tudni, hogy ennek érdekében mit szándékozik tenni a Bizottság!

  Michel Dantin (PPE). – (FR) Tisztelt elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Milyen fura, ódivatú világ a mezőgazdaság világa! Egy évvel ezelőtt, ezen az ülésen mindnyájan a termelés általános helyzete miatt keseregtünk. Ma az egyik termelő ágazatnak – a gabonaágazatnak – jobban megy a többieknél: azt hiszem, hogy ennek azért örülnünk kellene. Ennek sikere azonban sajnos súlyos következményekkel jár egy másik ágazatra, az állattenyésztési ágazatra nézve.

Ma valójában arról van szó, hogy a mezőgazdasági ágazat képtelen a fogyasztókra áthárítani a költségeit. Ennélfogva – amint az ma délelőtt már elhangzott – támogatnunk kell a termelők szervezeteit, hogy az ügyfelekkel való üzleti kapcsolataik során – és különösen a nagybani forgalmazási ágazattal való üzleti kapcsolataik során – éreztethessék jelenlétüket.

A lánc, a piacok működése azonban veszedelmesebb. Hogyan magyarázhatjuk azt a tényt, hogy évek, évtizedek óta mondogatjuk, hogy a dél-amerikai országok túlfeszítik a termelést, és letörik az árakat? Hogyan magyarázhatjuk azt, hogy habár azokban az országokban ma megint emelkednek az árak, nem terhelhetjük át az áremelkedést a termelőinkre, mert igen, emelkednek a költségek, de – és ezt is ki kell mondani – nem emelkednek a termelői árak?

Hogyan feledkezhetünk meg annak megemlítéséről, hogy országainkban eltérőek a költségek? Kétségtelen, hogy részben a nemzeti felelősségről van szó. A különböző országaink között manapság tapasztalható dömping azonban hozzájárul a piacok destabilizációjához, és úgy gondolom, hogy Európának foglalkoznia kell ezzel a problémával.

Igen, megoldásokat kell találnunk. Úgy vélem, hogy az európai gabonatermelők számára világos, hogy milyen helyzetben vannak a legfontosabb ügyfeleik: a gazdálkodók. Készek szerződéses megállapodást kötni. Tisztelt biztos úr! Ön kész támogatni a megállapodást?

  Alan Kelly (S&D). – Tisztelt elnök asszony! Már megint arról vitatkozunk, hogy a gazdálkodók jövedelmét olyan piacok teszik tönkre, amelyek – hogy őszinte legyek – kissé rendellenes szerkezetűek, továbbá nem képesek megbirkózni olyan komolyabb megrázkódtatásokkal, mint a gabonaár most tapasztalt ingadozása. Biztosan ideje, hogy gazdálkodó és piaci rendszerünk megerősödjön, és remélem, hogy a Bizottság és a biztos úr újfent észreveszi, hogy a tisztelt Ház képviselőcsoportjai továbbra is megfelelő KAP költségvetést szorgalmaznak 2013 utánra.

A ráfordítás költségei és az erőszakos szabályozások versenyképtelenné teszi az Európai Unió gazdaságait, és romlik a gazdálkodó ágazatunk életképessége. A minőségi legelőinket és a környezeti szempontból fenntartható marhatermelésünket aláássa a harmadik országokból származó import. Gazdálkodóinknak tisztességes lehetőséget kell biztosítanunk, és tapasztalatom szerint ez minden, amit akarnak. Komoly problémává válik, hogy az Európai Unió nem képes kielégíteni saját gabonaigényét, és ez nem csak a marha-, hanem a sertés- és a baromfiágazatra is igaz. Ez az indítvány kifejezésre juttatja, hogy a tisztelt Ház mennyire komolyan veszi a mezőgazdasági piacaink alakulását. Nekünk, a Parlamentnek akkor kell közbelépni, amikor sürgetőnek érezzük a helyzetet, és hogy őszinte legyek, biztos úr, a marha-, baromfi- és sertéságazatunk azonnal pozitív beavatkozást igényel. Érdeklődéssel várom válaszát.

  Jarosław Kalinowski (PPE). – (PL) Tisztelt elnök asszony, biztos úr! Az ez évi helyzet azzal a tanulsággal szolgál, hogy megfelelő mennyiségű gabonatartalék szükséges az élelmiszer-biztonság és a piaci stabilitás biztosítása érdekében. Ezt a biztonságot megfelelő, uniós szinten meghozott döntések révén kellene garantálni.

Másik igen fontos kérdés az új fehérjeforrások felkutatása – ez megfelelő utat jelent az európai mezőgazdaság függetlensége felé. Ennélfogva támogatnunk kell a fehérjenövények termesztését. Ne feledjük azonban, hogy feltétlen kötelességünk, hogy a gazdálkodók számára folyamatos takarmányellátást biztosítsunk. Ez okból támogatom az indítványt, amely felhívja az Európai Bizottságot, hogy állapítsa meg, milyen minimális mértékben tartalmazhat az importszója engedély nélküli GMO-fajtákat. A zéró tolerancia fenntartása az egész élelmiszer-termelői láncra nézve veszélyt jelent.

  Kriton Arsenis (S&D). – (EL) Tisztelt elnök asszony! Jelenleg két dolog veszélyezteti a világ állattenyésztését és a takarmányozást. Egyrészről itt vannak a vetőmag-monopóliumok, és a módosított vetőmagok katasztrofális következményeit láthatjuk India hasonló ágazatában. Másrészről a pénzügyi szervezetek játszmát játszanak az alapvető termékek árával.

2008-ban volt a legmagasabb a világ gabonatermelése. 2008-ban következett be – és ez adja a dolog abszurditását, hacsak nem magyarázható pénzügyi játszmákkal – a legnagyobb élelmiszerválság, amely megzavarta a társadalmi kapcsolatokat, és számos emberéletet követelt. Meg kell vizsgálnunk ezt a két problémát. Növelnünk kell a helyi erőforrásokat, biztosítanunk kell, hogy a gazdálkodók szabadon hozzáférhessenek a vetőmaghoz, és hogy az állattartók szintén alacsonyabb árakat fizessenek, továbbá szabályoznunk kell a pénzügyi szervezetek működését.

  Izaskun Bilbao Barandica (ALDE). – (ES) Tisztelt elnök asszony! Az állattartó gazdaságok a válság következményeit nyögik. Mi több, a világ legszigorúbb normáinak kell eleget tenniük, ami megemeli termelési költségeiket, és ez a harmadik országokhoz képest hátrányos helyzetbe hozza őket. Úgy gondolom tehát, hogy a közös agrárpolitikának elsősorban elegendő finanszírozást kell biztosítania 2013 után, hogy garantálja a mezőgazdasági termelők és állattartók életképességét. Másodsorban egyedi intézkedéseket kell hoznia azokra az állattenyésztőkre vonatkozóan, akik fenntartható óvintézkedéseket alkalmaznak. Harmadsorban meg kell erősítenie a leghátrányosabb térségekben folytatott állattenyésztés támogatását célzó intézkedéseket. Negyedsorban elő kell írnia, hogy a harmadik országokból származó importnak meg kell felelnie az Európai Unió normáinak, hogy elejét vegyük a tisztességtelen versenynek.

Végül arra kérem a Bizottságot, hogy valamennyi kereskedelmi tárgyalás során védje meg az európai termelőket, hogy ne kerüljön veszélybe az állattenyésztési ágazat termelése. Ha nem hozzuk meg ezeket az intézkedéseket, az azt jelentheti, hogy Európa az ágazatot nélkülöző, az importtól és harmadik országoktól függő térséggé válik.

  Struan Stevenson (ECR). – Tisztelt elnök asszony! Az Európai Unió állattenyésztési ágazatának válsága súlyosan érinti a skóciai gazdálkodókat, és sok mindent tehetnénk a megsegítésük érdekében. Elsősorban csökkenthetnénk a szabályozási terheken. Őrület, hogy saját uniós termelőinkre szigorúbb bürokráciát és szabályokat alkalmazunk, mint az Európai Unión kívüli versenytársainkra. A gazdálkodóinkat gúzsba köti a bürokrácia, és ennek tetejébe óriási mennyiségben importálunk olyan élelmiszereket, amelyeket olyan jóléti és higiénés körülmények között állítanak elő, amelyek az Európai Unióban bűncselekménynek minősülnének.

A bürokratikus szabályok betartásával járó magas költség nem jelenik meg a marhatartóink jószágukért kapott árakban. A brit marhákat jóval a termelési költségek alatt értékesítik, a síksági anyatehéntartók számításaik szerint tehenenként körülbelül 260 fontot veszítenek, a tejgazdaságaink helyzete pedig hosszú ideje egyre rosszabb. Elejét kell vennünk a helyzet további romlásának.

  João Ferreira (GUE/NGL). – (PT) A gabonaárak növekedése másik olyan tényező, ami hozzájárul az állattenyésztési ágazat súlyosbodó válságához. A jelenlegi közös agrárpolitika és az Európai Unió kereskedelem-politikái nem biztosítanak tisztességes jövedelmet a gazdálkodóknak, különösen a termelő kis- és középvállalkozásoknak, és a termelési tényezők és a mezőgazdasági termékárak ingadozása miatt növekvő költségeinek hatásait sem küszöbölik ki, mi több, súlyosbítják azokat. Az ingadozás nem kizárólag és elsősorban nem természetes okokra vezethető vissza: az okok között van az élelmiszerekkel kapcsolatos spekuláció is. Az ezen a területen tett bármilyen intézkedés mindig korlátozott hatókörű lesz, ha nem tartalmazza az olyan eszközök betiltását, amelyek azt nyereségessé teszik, különös tekintettel a származékos értékpapírokra. A termelés megóvása, a termeléshez való jog, valamint az élelmiszer-függetlenség és -biztonság megköveteli, hogy a mezőgazdaság és az élelmiszer-termelés többé ne legyen a piacnak és a versenyképességnek alárendelve. Olyan piaci szabályozást és beavatkozást célzó, hatékony intézkedéseket követel meg, amelyek nélkül még súlyosabbá válik az áringadozás, és koncentrálódásra kerül sor, amelyet csak néhány nagyüzemi termelő képes túlélni.

  Dacian Cioloş, a Bizottság tagja. – (FR) Tisztelt elnök asszony! Örömmel látom, hogy az Európai Parlament is érdeklődéssel fordul ahhoz az ágazathoz, amely alapvetően nem csak a piaci ellátást szolgálja, hanem térségeink stabilitását is: az állattenyésztési ágazatról beszélek.

A számos felvetett kérdésre és problémára kétségtelenül választ fogunk találni a Bizottság által rövidesen előterjesztendő, a közös agrárpolitika jövőjéről szóló javaslatokban. A Parlament is a jövő héten fogja tudni megvitatni ezeket a javaslatokat. A javaslatok során minden bizonnyal foglalkozni fogunk a támogatás különféle ágazatok közötti, tisztességes elosztásának kérdésével, beleértve az állattenyésztési ágazatot is. Foglalkozni fogunk továbbá a speciálisabb és nehezebb területeken folytatott állattenyésztés támogatásának kérdéseivel, valamint a jövedelemingadozás kezelésére szolgáló mechanizmusokkal is. Feltettek azonban néhány konkrét kérdést, amelyre választ szeretnék adni. Az első a gabonaárak és az intervenciós készletek problémájára vonatkozik.

Igaz, hogy nem rendelkezünk olyan intervenciós készletekkel, mint a múltban, de ez azért van így, mert magasabbak az árak. Magas árak esetén nem indokolható a piaci beavatkozás. Úgy vélem, hogy másfajta mechanizmusokat kell fontolóra vennünk, és habár a készletek szerepet játszhatnak, olyan készlettípusokat kell fontolóra vennünk, amelyek eltérnek attól a piaci intervenciós készlettől, amellyel a múltban rendelkeztünk. Ezzel a kérdéssel akár az európainál szélesebb körben kellene foglalkoznunk, mivel a piac most nyitottabb, mint korábban volt.

Ami az ITER kérdését illeti, Häusling úr: az, hogy a 2010. évi költségvetés egy része nem került mezőgazdasági célú felhasználásra, és az ITER-projektre fogjuk átcsoportosítani, nem jelenti azt, hogy nem rendelkezünk intervenciós forrásokkal a mezőgazdasági ágazat esetében. Biztosíthatom önöket, hogy az ITER céljára átcsoportosítandó, kiegészítő támogatás nem a KAP-mechanizmusok rovására történik, ez a pénz rendelkezésre áll, és nem került felhasználásra, mert nem volt szükség rá. Biztosíthatom önöket, hogy még ezzel az átcsoportosítással is rendelkezünk azzal a költségvetéssel, amely a megkívánt intézkedések végrehajtásához szükséges.

Végül annyit szeretnék mondani, hogy a Bizottság szélesebb körben foglalkozik az ingadozás kérdésével – és a piaci spekuláció ingadozásra gyakorolt hatásának kérdésével – mind a nyersanyagok, mind a feldolgozott termékek esetében. Kollégámmal, Barnier úrral dolgozunk ezen a témán. A Bizottság erre vonatkozóan néhány javaslatot fog előterjeszteni.

Ami a hozzáadott érték élelmiszerlánc mentén való elosztását illeti, legkésőbb jövő héten sor kerül a magas szintű munkacsoport első ülésére, amelyet Tajani biztos úrral együtt szerveztünk.

  Elnök. − Négy, az eljárási szabályzat 115. cikkének (5) bekezdésével összhangban előterjesztett, állásfoglalásra irányuló indítványt⁽¹⁾ kaptam.

A vitát lezárom.

A szavazásra rövidesen sor kerül.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Sandra Kalniete (PPE), írásban. – (LV) Európa állattartói manapság olyan nehézségeket tapasztalnak, amelyeket együttesen kell leküzdenünk, hogy az állattenyésztési ágazat képes legyen fejlődni és elegendő jövedelmet termeli a gazdálkodók számára. Az utóbbi néhány hónapban jelentős mértékben emelkedtek a gabonaárak, és a helyzetet olyan rendkívüli események súlyosbították tovább, mint például a pakisztáni áradások és az oroszországi erdőtüzek. Természetesen nincsen befolyásunk az ilyen környezeti katasztrófákra, de arra van, hogy olyan jogalkotási javaslatokat dolgozzunk ki, amelyek segítséget nyújthatnak Európa gazdálkodóinak ahhoz, hogy leküzdjék az ilyen kataklizmák következményeit. Egy dolog biztos: korlátozni tudjuk, és korlátoznunk is kell a gabonaspekulációt, ami szintén egyike az említett nehézségek okainak. Megengedhetetlen, hogy az ilyen tisztességtelen ügyletek veszteséget okozzanak annak az ágazatnak, amely az európai mezőgazdaság egyik alappillére. Emlékeztetni kívánom továbbá önöket arra, hogy a Bizottságnak meg kell védenie az európai gazdálkodók érdekeit a Mercosur-országokkal folytatott, új kereskedelmi megállapodásról szóló tárgyalásai során, és biztosítania kell a tisztességes verseny feltételeit. Felhívom a Bizottságot, hogy lásson neki a munkának, és nyújtson segítséget az európai gazdálkodóknak ahhoz, hogy leküzdjék az állattenyésztési ágazatban tapasztalt nehézségeket, mivel a gazdálkodók számára létfontosságú a támogatásunk.

  Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) Az állattenyésztési ágazat számos problémával jár az európai gazdálkodók szempontjából: többek között növekednek a ráfordítás költségei, versenyt jelent a harmadik országokból származó import, nagymértékben ingadoznak a takarmányköltségek, és a hús ára viszonylag alacsony. Ha hosszú távú politikát kívánunk bevezetni az állattenyésztési ágazatra vonatkozóan, figyelemmel kell lennünk valamennyi érdekelt félre, beleértve a gazdálkodókat, a fogyasztókat és magukat az állatokat is. Az a cél kell, hogy vezéreljen minket, hogy a nagyüzemi állattartástól a természetesebb, az állatokat tiszteletben tartó kisgazdaságok felé mozduljunk el. Mindezt úgy kell tennünk, hogy a lehető legnagyobb mértékű biztonságot garantáljuk a fogyasztók számára, átfogó állat-egészségügyi szolgáltatások és az állati eredetű élelmiszerek egyértelmű címkézése révén, különös tekintettel a származási helyre és az állattartás körülményeire. Az Európai Uniónak meg kell teremtenie a gazdálkodóink jövőjét biztosító alapfeltételeket, hogy megállják helyüket a nemzetközi versenyben, és vállalkozásaik gazdaságilag életképesek maradhassanak annak ellenére, hogy a világon nálunk a legszigorúbbak az állatjóléti normák.

  Pavel Poc (S&D), írásban. – (CS) A gabonaárak emelkedése az Európai Unió állattenyésztési ágazatára is veszélyt jelent, mivel az a harmadik országokból behozott takarmánytól függ. Kritikus a helyzet a sertéstermelés területén, ahol a takarmány teszi ki a termelési költségek 60%-át, de az emelkedő költségek fokozatosan veszélybe sodorhatják az Európai Unió állattenyésztésének valamennyi ágazatát. Európának tehát csökkentenie kellene a harmadik országokból származó importtól való függőségét.

Biztosan nem az a megoldás, hogy az Egyesült Államokból behozott, géntechnológiával módosított takarmányokra térjünk át. Az Európai Unióban közel két és fél évbe telik az ilyen takarmányok engedélyezése, Argentínában körülbelül három, Brazíliában három–öt évbe, és Kína is szigorú intézkedéseket hoz erre a területre vonatkozóan. Az Egyesült Államokban viszont csupán tizenöt hónapba telik az engedélyezés. Az Európai Unió állattenyésztési ágazatának válsága nem használható ki az amerikai cégek kereskedelmi céljaira, amelyek jelentős exportlehetőséget látnak az európai piacon.

Az Európai Uniónak csökkentenie kellene a termelési költségeket, biztosítania kellene, hogy a harmadik országok megfeleljenek az uniós normáknak, továbbá hogy a termelők tisztességes árat kapjanak termékeikért. Elfogadhatatlan, hogy a fogyasztók viseljék a magasabb árak következményeit, hogy a termelők egyre kevesebb pénzt kapjanak, és hogy a forgalmazók egyre nagyobb nyereségre tegyenek szert.

Nem értek egyet a Bizottság véleményével, miszerint nincs szükség sürgős intézkedésre, mert olyan strukturális válságot élünk meg, ami megoldást igényel, és nem csak az élelmiszer-biztonság szempontjából.

  Daciana Octavia Sârbu (S&D), írásban. – (RO) Az európai állattenyésztők egyre nagyobb nehézségekkel találják magukat szembe. Nehezen birkóznak meg a harmadik országok által előidézett versennyel, mivel azok nem felelnek meg azoknak a szigorú normáknak, amelyek a helyi termelőkre nézve kötelezők, és mindig áldozatul esnek az Európai Unió kereskedelmi tárgyalásainak. Reméljük azonban, hogy az Európai Bizottság részéről eltérő hozzáállást fogunk tapasztalni a jövőben, mert nem normális dolog, hogy az európai gazdálkodók mindig ráfizessenek a kereskedelmi megállapodásokra. A Bizottságot továbbá jobban be kell vonni a termelői szervezetek megerősítésébe valamennyi állattenyésztési ágazatban, hogy a termelési költségeket figyelembe véve jobb árakat tudjanak elérni a termékeikre vonatkozóan. Ugyanakkor felhívom a Bizottságot, hogy a válság által keményen sújtott ágazat támogatása érdekében a lehető leghamarabb szabadítsa fel az intervenciós gabonakészleteket.

(Az ülést néhány percre berekesztik.)

ELNÖKÖL: ALEJO VIDAL-QUADRAS
alelnök

(1) lásd a jegyzőkönyvet