Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2010. november 11., Csütörtök - Brüsszel

9. A szavazáshoz fűzött indokolások

A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások

Jelentés: Jean-Paul Gauzès (A7-0171/2010)

  Jarosław Kalinowski (PPE). – (PL) Elnök úr! Az alternatív beruházási alapok rendkívül fontosak az Unió gazdasága szempontjából. Az alapok kezelőinek be kell tartaniuk a jogszabályokat és az előírásokat, amelyek lehetővé teszik szolgáltatások nyújtását a tagállamok területén, és a pénzügyi piacok felügyeletének pontosnak és hatékonynak kell lennie. Ebből a célból meg kell szüntetnünk a pénzalapokért felelős jogi és adminisztrációs rendszerek minden pontatlanságát. A benyújtott javaslatok javítják a felügyeleti rendszerek átláthatóságát és hatékonyságát, és a hatékonyabb jogszabályok a pénzügyi intézmények stabilitásának és hitelességének, és ennek eredményeként az európai gazdaságnak a javulásához fognak vezetni.

  Mario Pirillo (S&D). – (IT) Elnök úr! A mai szavazás fontos lépés az Európai Unió számára az alternatív beruházási alapok szabályozása felé vezető úton. Az irányelv szerint a pénzalapok kezelőit nyilvántartásba kell venni, engedéllyel kell ellátni, és szigorú magatartási szabályokat kell betartaniuk az Európai Unión belül. Ez valójában az első alkalom, amikor ezt az ágazatot szabályozzuk és meggyőződésem, hogy ez a dokumentum, amelyről szavaztunk, előkészíti az utat a pénzügyi termékek valóban egységes piacának – remélhetőleg hamarosan történő – elérése előtt.

Szeretném kihangsúlyozni az Európai Parlament fontos szerepét, amely szigorú szabályokhoz ragaszkodott a pénzügyi ágazat szorosabb megfigyelése szempontjából, amely ezért – talán megengedik, hogy így fogalmazzak – etikusabbá is válik. A közelmúltban – amikor is a beruházási alapok túlzott spekulációi pénzügyi válságot robbantottak ki –, szerzett tapasztalatoknak, arra kell késztetniük bennünket, hogy üdvözöljük ezt az irányelvet, amely erősebb garanciákat kínál a lakosság védelmére.

Megszavaztam az elért kompromisszumot, és végül szeretném megragadni az alkalmat, hogy gratuláljak az előadónak, Gauzès úrnak ehhez a roppant nagy munkához.

  Syed Kamall (ECR). – Elnök úr! Amikor a munka kezdetén, 18 hónappal ezelőtt megvizsgáltuk az eredeti javaslatot, azt láttuk, hogy ez egy olyan javaslat, amit sokan egy „gyűrött ingként” jellemeznének. Egyértelmű volt, hogy a javaslatról nem konzultáltak az ágazattal – ez a javaslat bezárta volna a piacokat, nagyon megnehezített volna az európai befektetők számára az uniós pénzalapokba történő befektetéseket, és alacsonyabb hozamot idézett volna elő a nyugdíjalapoknál, ami hatással lehetett volna a fejlődő országokban történő befektetésekre. Nagyon aggódtam azon javaslatok miatt.

Szerencsére, az árnyékelőadókkal végzett közös munka és kiváló együttműködés után, valamint a biztos úr és a belga elnökség kitűnő munkája után, sikerült elfogadható megoldást találnunk, amely ma működőképes, nyitva hagyja a piacokat, fokozza az átláthatóságot és gondoskodik arról, hogy az európai befektetők folytathassák befektetéseiket az Unión kívüli piacokon. Gondosan oda kell figyelnünk az ESMA szerepére és ügyelnünk kell arra, hogy ne tegye elérhetetlenné az Unión kívüli alapokat, de általánosságban véve olyan kompromisszumot sikerült elérnünk, amely az egész Ház számára elfogadható.

Jelentés: Agustín Díaz de Mera García Consuegra (A7-0294/2010)

  Laima Liucija Andrikienė (PPE). – (LT) Megszavaztam ezt a nagyon fontos dokumentumot. Most, amikor ilyen hatalmas és jelentős többséggel elfogadtuk az Európai Parlament határozatát a Kínai Köztársaság (Tajvan) az Európai Unió tagállamaiba és a schengeni országokba utazó polgárai vízumkötelezettségének eltörléséről, őszintén gratulálok a tajvani népnek. Mostantól kezdve vízum nélkül utazhatnak az EU tagállamaiba. Ezenkívül mától kezdve az EU összes tagállamának polgárai, Ciprust, Bulgáriát és Romániát is ide számítva, szintén vízum nélkül utazhatnak Tajvanra. Úgy vélem, hogy Tajvan és népe megérdemelte ezt a döntést, és üdvözlöm az Európai Parlamentnek ezt a határozatát.

  Ulrike Lunacek (Verts/ALE). – (DE) Elnök úr! Képviselőcsoportommal együtt üdvözlöm azt a tényt, hogy Tajvan polgárai mostantól fogva szabadon utazhatnak az Európai Unióba. Legjobb tudomásom szerint azonban az EU egyetlen tagállama sem ismerte el Tajvant. Ennek ellenére nem ellenzem a vízumliberalizációt és jónak tartom azt, hogy a tajvani emberek vízum nélkül ellátogathatnak az Unióba. De mi a helyzet Európa legújabb államával, Koszovóval? Összesen 22 EU-tagállam elismerte Koszovót, és csak öt nem, de Koszovóval még csak meg sem kezdődtek a tárgyalások a vízumokról. A Bizottság ezt még csak el sem indította. Remélem, hogy Malmström asszony végre megkezdi a tárgyalásokat Koszovóval a vízumokról annak elintézése érdekében, hogy Európa legújabb államának polgárai ugyanolyan szabadon utazhassanak, mint Tajvan polgárai.

Jelentés: Kathleen Van Brempt (A7-0246/2010)

  Lena Ek (ALDE). – (SV) Elnök úr! Az európai energiaipari gazdaságélénkítő program az energiahatékonyság és a megújuló energiák területén végrehajtott beruházások finanszírozásának eszköze. Nagyon értékesek azok a projektek, amelyek gyorsan elindulhatnak, és amelyek közvetlenül hozzájárulnak a gazdaság zöldebbé tételéhez. A megállapodás, amely végeredményben 1,4 milliárd svéd koronát szabadított fel a programhoz, fontos lépést jelent egy olyan Európa felé, amely egyesített erőfeszítéseinknek köszönhetően hozzájárul annak egyszerűbbé és olcsóbbá tételéhez, hogy fokozottabban környezetbarát legyen.

Az energiahatékonysági projektek elindítása új munkahelyeket teremt, zöldebbé teszi a gazdaságot és azt is lehetővé teszi, hogy kevésbé függjünk az olajtermelő országoktól, ami különösen fontos a jelenlegi válság során. Pontosan így kell működnie az Uniónak. A fel nem használt pénzeszközöket át lehet csoportosítani más hasznos projektekhez az ilyen típusú megújuló alapok segítségével. Időre volt szükség azonban ahhoz, hogy a Tanács erre ráébredjen. A tárgyalások nagyon nehezek voltak és a tagállamok minden tőlük telhetőt megtettek, hogy megpróbáljanak kibújni az ígéreteik alól. Ma nagyon örülök annak, hogy mi, európai parlamenti képviselők, nem engedtünk.

A tárgyalások során arra törekedtem, hogy a kérelmezési eljárás keretében egyszerűbb szabályok és átláthatóság bevezetésére kerüljön sor. Ezért nagyon örülök annak, hogy az Európai Parlament és a Tanács közötti megállapodás is egyértelműen az adminisztrációs költségek leszorítására összpontosít.

  Daniel Hannan (ECR). – Elnök úr! Az Európai Tanács elnöke, Herman Van Rompuy tegnap rendkívüli beszédet tartott, amelyben azt mondta, hogy az Európai Unió nem maradhat kívül a globalizált világon. Természetesen igaza van, gondoljunk csak az alamizsnára várakozók hosszú, kígyózó soraira Norvégiában, vagy a svájci éhséglázadásokra. De az elnök úr még ennél is továbbment: azt mondta, hogy a mai euroszkepticizmusban az a veszélyes, hogy a modern hazafiság más országok ócsárlására épül, és ennél nagyobbat nem is tévedhetett volna.

Az igazi hazafi minden nép szabadságának örül és nagyra értékeli más országok hazaszeretetét. Amikor Van Rompuy úr ezt a második szempontot elmondta, tehát hogy az euroszkepticizmus azonos a nacionalizmussal, azonos a háborúval, akkor azt lehetett volna tanácsolni neki, hogy nézze meg, melyek voltak a szövetséges hatalmak céljai abban a két háborúban, amelyek befejezésére ma emlékezünk. Az összes nemzet szabadságáért, az összes európai ország szuverenitásának helyreállításáért küzdöttek. Az ő hazaszeretetüknek köszönhető, hogy Európa nem egyesült a zsarnokság alatt, hogy sikerült helyreállítani a szuverenitást és a függetlenséget, és egyáltalán, hogy az Európai Unió létrejöhetett. Erre ma különösen emlékeznie kellene.

Állásfoglalási indítvány RC-B7-0608/2010

  Laima Liucija Andrikienė (PPE). – Elnök úr! Üdvözlöm Barack Obama elnöknek azt a döntését, hogy e hónap végén részt vesz a lisszaboni EU–US csúcstalálkozón, és ma megszavaztam ezt az állásfoglalást. Még nagyon sok további kérdés vár megvitatásra. Az EU–US napirend ugyanolyan zsúfolt, mint mindig, és mindkét félnek ki kell használnia ezt a lehetőséget a közös álláspontok előmozdítására olyan kérdésekben, mint például a pénzügyi szabályozás, az éghajlatváltozás, a szerződések elmélyítése és a terrorizmus elleni küzdelem.

Ám a gazdasági fellendülésnek az első helyen kell szerepelnie a napirendi pontok között. Gazdasági partnerségünk a globális gazdasági jólét egyik kulcsfontosságú hajtóereje. Gazdaságaink együttesen a globális gazdaság felét teszik ki. Ezért közös stratégiákat kell kidolgoznunk a jövőbeni cselekvésekre nézve, hogy stabil fellendülést érhessünk el a válságból, a pénzpiacok szabályozását, az ösztönző csomagokat, valamint más fontos globális szereplők árfolyam-manipulációi elleni hatékony stratégiákat is ide számítva.

Jelentés: Thomas Mann (A7-0268/2010)

  Philip Claeys (NI). – (NL) Elnök úr! A Mann-jelentés ellen szavaztam, mert ez a politikailag korrekt elvakultság példája. Annak ellenére, hogy az elmúlt húsz év során a tömeges bevándorlás katasztrofális társadalmi, gazdasági, szociális és politikai következményeket idézett elő, Mann úr még ennél is nagyobb bevándorlást engedélyezne az Európai Unión kívüli országokból.

Különösen cinikusnak tartom a 110. bekezdést, amely kijelenti, hogy „a megfelelő légkör kialakítása a bevándorlókat befogadó ország lakosságának körében közvetlen függ a megfelelő és átfogó információktól”. Egyszerű szavakkal megfogalmazva ez azt jelenti, hogy tömeges bevándorlásra és még erősebben egyoldalú kormányzati propagandára számíthatunk a multikulturalizmus felé vezető úton, amely teljes kudarcnak bizonyult. Elvégre ha megfelelő és átfogó információkat akar valaki szerezni a bevándorlási politikáról, akkor végre-valahára el kellene készítenie annak költség-haszon elemzését, és pontosan ez az, amit a bevándorlási lobbi nem akar.

Állásfoglalási indítvány RC-B7-0608/2010

  Peter Skinner (S&D). – Elnök úr! Azt kell mondanom, hogy ez az állásfoglalás kompromisszumként rendben van, de ebben a Házban sokaknak úgy tűnik, hogy túlságosan hosszadalmas és nem foglalkozik közvetlenül a tennivalók szempontjaival. Szét kell választani és le kell rövidíteni: a Transzatlanti Gazdasági Tanáccsal kapcsolatos kérdéseket le lehetne rövidíteni egy 10 pontból álló tervre, egy három pontból álló tervre, vagy bármilyenre, hogy ténylegesen felhasználhassuk, amikor végül elmegyünk, hogy beszéljünk a közigazgatási és a kongresszusi munkatársakkal.

Szerintem az olyan kérdéseket is meg kellene vitatni, mint amilyen például a zéró-vámtarifa rendszer, amelyben egy ilyen eljárás alkalmazásával az Egyesült Államok és az EU közötti jelenlegi kereskedelmet tovább lehetne fejleszteni és fokozni lehetne a versenyképességet. Ez a mezőgazdaságra is kiterjedhetne, de mindenképpen javulást hozna, bármit is teszünk.

Végül: a Parlamentnek nem szabad arra várnia, hogy a kormányzat eldöntse, mit teszünk a Transzatlanti Gazdasági Tanácsban. Saját programot kell létrehoznunk. Az mind nagyon szép, hogy ezt megszavazzuk – és én is megszavaztam, mert hozzájárultam a tárgyalások sikeréhez –, de éppen ezért azt is látom, hogy gyengeségei is vannak. Úgy gondolom, hogy a továbbiakban az új Kongresszusra kell figyelnünk, amelyet John Boehner fog vezetni, valamint Darrell Issa úrra és munkatársaira, akiket valószínűleg üdvözölnünk kell azért, hogy a jövőben jobb megállapodásokat köthessünk ebben a kérdésben.

  Philip Claeys (NI). – (NL) Elnök úr! Egy ügyrendi kérdéssel kapcsolatos a mondanivalóm. Elkövettem egy hibát a jelentés kapcsán, és írásbeli nyilatkozatot is tettem az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti csúcstalálkozóról, ezért kérem, engedje meg, hogy ezt most benyújtsam.

Állásfoglalási indítvány B7-0604/2010

  Laima Liucija Andrikienė (PPE). – Elnök úr! Megszavaztam az állásfoglalást, mert véleményem szerint az Európai Parlamentnek bizonyítania kell, hogy komolyan veszi a biztonság, a terrorizmus, valamint a szervezett és transznacionális bűnözés elleni küzdelem kérdéseit. A partnereinkkel, például az Egyesült Államokkal, Kanadával és Ausztráliával fenntartott kapcsolataink figyelembevételét is komolyan vesszük.

A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése után az Európai Parlamentnek most beleegyezését kell adnia az utasnyilvántartási adatállományok (PNR) átadásáról szóló, az EU és harmadik országok közötti megállapodásokhoz, ezeknek a megállapodásoknak a megkötése érdekében. Ezért felelősségteljesen kell használnunk ezt a hatáskört.

Tekintettel arra, hogy a Parlament ez év májusában egyszer már úgy döntött, hogy elhalasztja a szavazást az Egyesült Államokkal és Ausztráliával történő megállapodáshoz való beleegyezésre vonatkozó kérésről, és hogy a PNR átadásáról szóló jelenlegi EU–Kanada megállapodás a továbbiakban nem érvényes, ügyelnünk kell arra, hogy ha eljön az idő, szabad utat adjunk ezeknek a fontos intézkedéseknek, amelyek javítani fogják a biztonságot a transzatlanti térségben és azon túl.

Állásfoglalási indítvány B7-0602/2010

  Filip Kaczmarek (PPE). – (PL) Elnök úr! Az Innovatív Unió kezdeményezés döntő jelentőségű Európa jövője szempontjából. Poznańban, a wielkopolskai régióban, ahol én élek, a regionális hatóságok évek óta évente megszervezik az Innovációs Világnapok című rendezvényt. Ez egy rendkívül értékes kezdeményezés, pontosan azért, mert megfelelő regionális, országos és európai szintű koordináció, amely sikerre viheti az Innovatív Unió projektet. Ezért támogattam az európai innovációs partnerségeket az Innovatív Unió kiemelt kezdeményezés keretén belül, és úgy gondolom, hogy mindnyájunknak részt kell vennünk az innovációval kapcsolatos cselekvésben, mert amint mondtam, ez nagyon fontos a jövő szempontjából.

Állásfoglalási indítvány B7-0603/2010

  Laima Liucija Andrikienė (PPE). – (LT) Megszavaztam ezt a rendkívül fontos állásfoglalást, mert úgy vélem, hogy az Európai Unió különösen fontos szerepet tölt be az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetben az EBESZ által meghatározott célkitűzések elérése szempontjából. Ezenkívül ki kell hangsúlyozni azt, hogy jóllehet struktúrájuk nagyon erősen eltér egymástól, az Európai Unió és az EBESZ ugyanazokat az alapelveket és értékeket követi az emberi jogok és a demokrácia tiszteletben tartása szempontjából.

Egyetértek az állásfoglalásnak azzal a rendelkezésével, amely felszólítja Kazahsztánt arra, hogy a magas szintű ülés előtt tegyen konkrét lépéseket az EBESZ alapvető értékeinek – emberi jogok, valamint a jogállamiság és a szólásszabadság alapelvei – garantálása és tiszteletben tartása érdekében. Lakossági fórumot is rendeznek az EBESZ-csúcstalálkozóval egy időben, és én azt szeretném, ha ez valóban sikeres és minden akadálytól mentes lenne. Még egyszer szeretném kihangsúlyozni, hogy az EBESZ-t olyan országoknak kell vezetniük, amelyek tiszteletben tartják az emberi jogokat, valamint védelmezik az emberi jogokat és a demokratikus értékeket. Példát kell mutatniuk az EBESZ más tagállamainak.

Jelentés: Thomas Mann (A7-0268/2010)

  Licia Ronzulli (PPE). – (IT) Elnök úr! Megszavaztam ezt az állásfoglalást, mert meggyőződésem, hogy hasznos és érdekes javaslatokat tesz a jövőbeni demográfiai kihívások kezelésére. A tagállamok szociálpolitikájának kiemelten oda kell figyelnie a fiatalokra, a fejlődés és a növekedés valódi hajtóerejére. Bátorítanunk kell a fiatalok munka-erőpiaci azonnali beilleszkedését és folyamatos képzését a szakmai fejlődés előmozdítása érdekében.

A családot is védeni kell határozottabb és alaposabb intézkedésekkel, mert ha megfeledkezünk a családokról, akkor ezzel figyelmen kívül hagyjuk a társadalom egyik legfontosabb alkotóelemét. Ezért kihangsúlyozom a családok támogatására szolgáló intézkedéseket tartalmazó bekezdések fontosságát.

Emellett, ha azt akarjuk, hogy képesek legyünk jobban és hatékonyabban kezelni az egyre öregedő társadalom hatásait, akkor a szociális védőrendszerek, és különösen a nyugdíjrendszerek korszerűsítését is támogatnunk kell. Amint Altiero Spinelli mondta: „Európa létrehozása önökön is múlik”, és mára ez valós lehetőséggé vált.

  Jarosław Kalinowski (PPE). – (PL) Elnök úr! Az Európai Unióban az elmúlt néhány évtizedben végbement demográfiai változások felhívták a figyelmet a szociális és nyugdíjellátási rendszer reformjának, valamint egy hatékony bevándorlási politika kidolgozásának szükségességére. Általános gyakorlattá vált az emberek biztatása arra, hogy idő előtt vonuljanak nyugdíjba, és emiatt visszaesett a szakmai tevékenység gyakorlása az 55 és 64 év közötti korosztályban. Ugyanakkor nagyon súlyos problémát jelent a magas munkanélküliségi arány a fiatalok körében, amely magasabb, mint bármely másik korcsoportnál. Ennek kapcsán törekednünk kell a különféle korcsoportokba tartozó munkaerőnek mind a munkaerőpiacra történő felvételére, mind pedig megtartására. Ezenkívül egy nyitottabb bevándorlási politika, hatékony asszimilációval és integrációval ötvözve, enyhítheti a népesség elégtelen növekedésének következményeit. Természetesen támogattam a jelentést.

  Filip Kaczmarek (PPE). – (PL) Elnök úr! Támogattam a demográfiai kihívásról és a generációk közötti szolidaritásról szóló Mann-jelentést. Nagyon jó ez a jelentés, amelynek még maga a tárgya is rendkívül fontos. Kulcsfontosságú kérdés az életkor alapján történő diszkrimináció megtiltásának kérdése az áruk és szolgáltatások elérésének területén. Ha a szolidaritásról beszélünk, a szolidaritás e speciális aspektusáról, a generációk közötti szolidaritásról sem szabad soha megfeledkeznünk.

Az idősebb embereket nem érheti hátrányos megkülönböztetés életkoruk miatt. Minden joguk megvan ahhoz, hogy a helyi, a regionális, a nemzeti és az európai közösség tagjai legyenek. Az Európai Unió törődik a fiatalokkal – például ők alkotják az egyik prioritást a jövő évi költségvetésben. Ez jó, elvégre a fiatalok fogják meghatározni Európa jövőjét, ugyanakkor azokról sem szabad megfeledkeznünk, akik korábban nagyon jelentékeny mértékben hozzájárultak Európa felépítéséhez.

  Marian Harkin (ALDE). – Elnök úr! Teljes mértékben támogatom a Mann-jelentést. Valójában meggyőződésem, hogy a generációk közötti szolidaritás ugyanolyan fontos, mint a tagállamok közötti szolidaritás. Szeretnék rámutatni három fontos kérdésre.

Teljes mértékben egyetértek a 24. bekezdéssel, amely kimondja, hogy meg kell szüntetni a kötelező nyugdíjkorhatárt, hogy az emberek bármikor dönthessenek úgy, hogy abbahagyják a munkát, ugyanakkor törekszik egy nyugdíjkorhatár fenntartására, hogy azok, akik a visszavonulás mellett döntenek, ezt megtehessék és megkaphassák ellátásukat.

Különösen örültem annak, hogy a gondozókkal és a családi gondozókkal kapcsolatos számos módosításomat figyelembe vették, különös tekintettel a 125. bekezdésre, amely a családi gondozókról szól, azt a jogukat is ide számítva, hogy eldönthetik, akarnak-e gondozók lenni vagy sem, és azt is, hogy a gondozást összevonhatják fizetett munkával, és hogy gondoskodnunk kell arról, hogy teljes mértékben hozzáférhessenek a szociális biztonsági rendszerekhez és az öregségi nyugdíjakhoz.

Ugyanilyen mértékben támogatom azonban az Európai Ifjúsági Garancia kezdeményezést is, amely azt javasolja, hogy minden fiatalnak, aki már legalább négy hónapja munkanélküli, ajánljanak fel munkalehetőséget, szakmai képzést vagy továbbképzést stb., munkahelyi újrabeilleszkedésük vagy beilleszkedésük támogatása érdekében. Amint bevezetésként elmondtam, döntő jelentőségű a generációk közötti szolidaritás, különös tekintettel a jelenlegi gazdasági helyzetre.

  Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE). – (LT) Megszavaztam Thomas Mann által készített dokumentumot, mivel megfogalmazza a generációk közötti együttműködés problémáit. Általában a fiatalok nézőpontjából beszélünk az Európai Unió demográfiai problémáiról. Ez a dokumentum megkísérli ötvözni az összes generáció egyedi jellegzetességeit és a kapcsolódó problémákat az egészségügy, az oktatás, a munka és a hasonló területeken, és kiegyensúlyozott megoldásokat keres ezekre a problémákra.

Ami az idősebb generációt illeti, hálával tartozunk nekik az Európai Unió fejlődéséhez nyújtott hozzájárulásukért, gazdasági és kulturális szempontból egyaránt. Gondoskodnunk kell arról, hogy ezek az emberek méltóságban öregedhessenek meg. Az öregedő Európa miatt azonban úgy tűnik, hogy ennek elérése meglehetősen nehéz lesz. Ezért nemcsak a családpolitika fejlesztésének feltételeit kell megteremtenünk, hanem fel kell nevelnünk egy olyan generációt, amely képes lesz hozzáadott értéket előállítani, vagyis az oktatási rendszeren és az informális oktatáson keresztül. Természetesen a fiataloknak a munka-erőpiaci beilleszkedése érdekében is kell erőfeszítéseket tennünk. Tehát köszönöm ezt a jelentést.

  Daniel Hannan (ECR). – Elnök úr! A demográfusok azt mondják, hogy a népesség fenntartásához minden nőre 2,1 élve születésnek kell jutnia. Egész Európában kizárólag Albániában van meg a szaporodásnak ez a fenntartható szintje, esetleg Törökországban, ha Törökországot európai országnak számítjuk, és sehol máshol. Az ENSZ egyik jelentése szerint Európa, Oroszország európai részét is beleszámítva, 100 millió embert fog elveszíteni a következő 40 év során. Csak Németországban a népesség zsugorodásának mértéke 20 millió lesz.

Ezek az előrejelzések nem arra vonatkoznak, hogy mi történhet, ha nem teszünk valamit, mivel semmit sem tudunk tenni ez ügyben, elvégre a születési arányok visszaesése már megtörtént. Csak az a kérdés, hogyan tudjuk kezelni ezt a helyzetet. Hogyan jutottunk idáig? Mi vezetett oda, hogy ez megtörténhessen? Nem akarom túlságosan leegyszerűsíteni ezt a helyzetet, mivel nyilvánvalóan nagyon sok folyamat zajlik egyszerre, amelyek a munkavállalási szokások megváltozásával, a fogamzásgátlás elterjedésével, a nők megváltozott társadalmi helyzetével és a hosszú élettartammal kapcsolatosak.

Azon tűnődöm azonban, hogy a probléma részét alkotja-e az a mód, ahogyan az állam kiterjeszkedett a magánéletre, és hogy kiszorította abból és magához vonta azokat a munkákat és feladatokat, amelyeket korábban hagyományos módon a családok láttak el – gyermekgondozás, oktatás és szociális biztonság. Az első olyan generáció, amely a bölcsőtől a sírig jólétben élt, vagy más szavakkal mentesült a felnőttkor hagyományos felelősségei alól, egyben az első olyan generáció is volt, amely lemondott a szülővé válásról.

Most választanunk kell a demográfiai összeomlás vagy 100 millió ember importálása között a társadalom létszámának fenntartása és a nyugdíjak kifizetése érdekében. Ezt kiemelt kérdésként kell kezelnünk Európában, és nem lehet megoldani a foglalkoztatási szabályok megváltoztatásáról folytatott vitával.

Jelentés: Maria Da Graça Carvalho (A7-0274/2010)

  Alajos Mészáros (PPE). – (HU) Üdvözlöm a Bizottság javaslatát, miszerint kutatási keretprogramjainknak egy egyszerűsítési folyamaton kell átesniük. Az idők során a jó pályázati lehetőségeknek köszönhetően ezek a programok kibővültek, de ezzel párhuzamosan megnőttek az adminisztrációval és az ellenőrzéssel kapcsolatos bizonytalanságok is. Szükségünk van egy új rendszerre, mely nagyobb bizalommal van a pályázók felé és a tudományos és technológiai értékelési folyamatok megerősítse mellett figyelembe veszi a pénzügyi és adminisztrációs folyamatok egyszerűsítését is.

Természetesen minden pénzügyi művelet bizonyos fokú kockázattal jár, de az ilyen kockázatok túlzott adminisztrációs ellenőrzése is csak növeli az egész folyamat összköltségét. Törekedni kell arra is, hogy kutatásaink vonzóak és elérhetőek legyenek a világ legjobb kutatói, az európai vállalkozók és az egyetemek számára. Ebből a szempontból is szükséges a szabályok és eljárások mihamarabbi összehangolása, akár már a hetedik keretprogram ideje alatt, de a nyolcadik előkészítésénél feltétlenül. Ezért támogattam szavazatommal én is ezt a javaslatot.

  Jarosław Kalinowski (PPE). – (PL) Elnök úr! Az európai gazdasági fejlődés alapja az oktatásba történő beruházás a humán tőkével kapcsolatos beruházás formájában, valamint azok az innovációk, amelyek hozzájárulnak modern módszerek és technológiák létrehozásához. Az innovációba történő beruházáshoz a kutatás támogatására kell összpontosítanunk. Jó példát jelentenek erre a megvitatott keretprogramok, amelyek a világ legnagyobb nemzetközi kutatási programjait alkotják. Az ilyen jellegű kutatás támogatásával Európa lehetőséget kap versenyképességének fejlesztésére a globális színtéren, munkahelyek létrehozására sok ezer ember számára, és az összes európai ember életminőségének javítására.

A keretprogramok lehető legmagasabb színvonalának fenntartása érdekében az előadó jóváhagyta a bürokrácia lehető legnagyobb mértékű csökkentését és az adminisztrációs eljárások egyszerűsítését. Ennek eredményeként leegyszerűsödne ennek a kutatásnak a finanszírozásához történő hozzáférés az Európai Unióban, és végeredményben ezt akarjuk. Szükségtelen mondanom, hogy támogattam a jelentést.

  Mario Pirillo (S&D). – (IT) Elnök úr! A kutatási keretprogramhoz előirányzott támogatási rendszerhez történő hozzáférés megkönnyítése következményeként hatalmas lendületet adunk a teljes európai gyártási rendszer versenyképességének. Meggyőződésem, hogy a mai szavazással jelentős mértékben hozzájárultunk ennek a lényeges célnak az eléréséhez, különös tekintettel a kis- és középvállalkozásokra, amelyek minden tagállam gazdaságának gerincét alkotják. Az a helyzet, hogy ezek a vállalkozások kibocsátásuk magas színvonala ellenére is gyakran nem tudnak könnyen hozzáférni azokhoz az erőforrásokhoz, amelyekre szükségük van gyártási előírásaik színvonalának további emeléséhez.

Arra is hasznos rámutatni, amint az előadó is tette, hogy a szavazás rendkívül időszerű volt, mert közvetlenül a hetedik kutatási keretprogram kiértékelése és a nyolcadik előkészítése után került rá sor. Köszönöm az előadónak az elvégzett munkát.

  Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE). – (LT) Megszavaztam az európai uniós kutatási keretprogramok végrehajtásának leegyszerűsítéséről szóló dokumentumot. Sajnos rá kell mutatnom arra, hogy lemaradtam a plenáris ülésen lefolytatott átfogó vitáról, de maga a dokumentum valóban fontos, és üdvözlöm annak elfogadását.

Nagyon fontos, hogy egyenlő versenyfeltételeket teremtsünk az EU összes tagállamából származó tudósok számára, és hogy egyenlő fizetést kapjanak kutatási tevékenységeikért, és nem szabad különbséget tennünk a tudósok között hazájuk életszínvonala szerint, mert a tudományos fejlődés az egész Európai Unió közös ügye, és nem az egyes országokra tartozik. Jelenleg az az elterjedt felfogás, hogy az új tagállamokból származó tudósok munkája kevésbé értékes, mint a régi tagállamokból származó tudósok által elvégzett munka. Az ilyen diszkriminatív gyakorlatok helytelenek és elfogadhatatlanok.

Az is nagyon fontos, hogy egyenlő feltételeket biztosítsunk az összes kutatási intézmény számára, és hogy ne tegyünk közöttük különbséget méretük és pénzügyi lehetőségeik szerint. Ez különösen fontos az EU új tagállamaiban működő kutatási intézmények számára. Nem a szervezet mérete, hanem a tudományos fejlődés teremt értéket. Ezért feltétlenül lehetővé kell tennünk nemcsak az egyetemek, hanem a nonprofit kutatási intézmények és az egyéb tudományos szervezetek számára is pályázatok benyújtását és a kutatási programokban való részvételt. Ezért gratulálok az összes tudósnak, és haladjunk tovább a továbbfejlesztett kutatási mechanizmusokkal.

Állásfoglalási indítvány RC-B7-0605/2010

  Marian Harkin (ALDE). – Elnök úr! A biztos úr azt mondta, hogy hajlandó megvizsgálni a piaci támogatásokat, ha szükséges, és be fog avatkozni, ha szükséges, de szükségünk van valamiféle bizonyosságra az állattartók számára. Minden oldalról támadják őket; az árak roppant módon megemelkedtek, részben a spekuláció miatt.

Nagy örömmel látom, hogy elfogadtuk azt a módosítást, amely arra kéri a Bizottságot, hogy haladéktalanul foglalkozzon a géntechnológiával módosított élelmiszerek importált takarmányokban történő esetleges megjelenésének kérdésével. Ezt a kérdést az ellenőrzésünk alatt kell tartanunk és kezelnünk kell, mi pedig ölbe tett kézzel ülünk és nem vagyunk hajlandók cselekedni.

Hallottunk továbbá az EU rendeletek teljesítésének magas költségeiről, így tehát nem rendelkezünk egyenlő versenyfeltételekkel a harmadik országokból érkező importtal szemben. De a legkritikusabb kérdések egyike talán az élelmiszerlánc egész területe. A Számvevőszék tegnap kiadott egy jelentést a cukorágazatról, és ennek egyik ajánlása az volt, hogy a Bizottság rendszeresen ellenőrizze az árak kialakítását, valamint hogy a Bizottság és a tagállamok gondoskodjanak a versenyjog korrekt végrehajtásáról ebben az ágazatban, és ilyen módon gondoskodjanak a szerződés azon célkitűzéséről, hogy a készletek méltányos áron jussanak el a fogyasztókhoz. Ezt nemcsak a cukorágazatban kell megtennünk. Az egész élelmiszerláncban ezt kell tennünk.

  Mario Pirillo (S&D). – (IT) Elnök úr! Megszavaztam az állásfoglalási indítványt, mert Európában évek óta azt látjuk, hogy rendszeresen válságok sújtják az állattenyésztési ágazatot.

Ennek sok oka van, többek között a birka-, a bárány- és a kecskehús iránti kereslet csökkenése - részben a harmadik országokból származó nagy volumenű húsimport miatt. Az állattenyésztési ágazatot azonban közvetett csapások is sújtották. Hivatkozom itt a tej- és a tejtermékágazatra, valamint a gabonatermékek árfolyam-ingadozásának problémájára, ahol súlyos spekulációk mennek végbe.

Figyelembe véve a közös agrárpolitika 2013 utáni reformját, szükség lehet ennek a kérdésnek az elkötelezett módon történő kezelésére és olyan intézkedések bevezetésére, amelyek elengedhetetlenek az áringadozás hatásainak egyszer s mindenkorra történő korlátozásához a mezőgazdasági ágazatban. Ezért felszólítom a Bizottságot arra, hogy dolgozzon ki gyorsabb eszközöket, amelyek lehetővé teszik a válsághelyzetek gyorsabb kezelését az egyes közös piaci szervezeteken belül.

  Seán Kelly (PPE). – (GA) Elnök úr! Megszavaztam ezt a jelentést és nagyon örültem a Cioloş biztos úr beszédében elhangzott néhány megjegyzésnek ma délelőtt.

– Szeretném azonban felhívni a figyelmet néhány szempontra. Először: a Számvevőszék tegnapi jelentése a Bizottság elleni elítélő vádirat volt és azt mutatta, hogy 1,2 milliárd euró kártérítés kifizetése, sok gyár bezárása és sok ezer munkahely elvesztése után csak 85%-ban vagyunk önellátók a cukorkészletek szempontjából.

Másodszor: a héten részt vettem itt egy mezőgazdasági szemináriumon, és ugyanez a helyzet az Európai Unióba érkező hallal, különösen a Vietnamból érkező hallal, amelynek egy része még szennyezett is lehet. Az állattenyésztési ágazatról is ugyanezt lehet elmondani, ahol az Európai Unióba árucikkeket exportáló harmadik országok előnyös helyzetet élveznek az Európai Unió termelőivel szemben.

Az Európai Uniónak feltétlenül kezelnie kell ezeket a kérdéseket annak érdekében, hogy az Európai Unióban ugyanazok a szabályozási előírások, ugyanazok az ellenőrzések és egyensúlyok, valamint ugyanazok a szigorú végrehajtási szabályok vonatkozzanak a harmadik országokból érkező termékekre, mint a saját termelőinkre.

A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások

Jelentés: Barbara Matera (A7-0297/2010)

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Annak figyelembevételével, hogy Írország segítséget kért az SR Technics Ireland Ltd 850 fős elbocsátása kérdésének megoldásához – ez a társaság a légiközlekedési ágazatban tevékenykedett a NUTS III Dublin régióban –, megszavaztam az állásfoglalást, mivel egyetértek a Bizottság javaslatával, és a Parlament által benyújtott sok vonatkozó módosítással is. Egyetértek továbbá azzal az igénnyel is, hogy a folyamatban érintett intézmények tegyék meg a szükséges erőfeszítéseket az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) mozgósításának felgyorsítására, és a Parlamentnek azzal az álláspontjával is egyetértek, amely helyteleníti a Bizottság által a versenyképességi és innovációs programok végrehajtása során elkövetett súlyos mulasztásokat, különösen a mai gazdasági válság idején, amely jelentékeny mértékben megnövelte az ilyen jellegű támogatások iránti igényt.

  Proinsias De Rossa (S&D), írásban. – Teljes szívemből üdvözlöm a 7,45 millió euró összegű uniós támogatás jóváhagyását az SR Technics társaságnál elbocsátott 850 munkavállaló átképzéséhez történő hozzájárulás céljából. Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) által nyújtott támogatásra sürgős szükségük van a munkavállalóknak, családjuknak és az észak-dublini közösségnek, akiket érzékenyen érintett ennek a társaságnak a megszűnése, ami több mint ezer, magas szakképzettséget igénylő munkahely elvesztését eredményezte. Én vezettem az SR Technics küldöttségét, amely 2009 közepén találkozott Špidla biztos úrral, amikor megerősítették előttünk ennek az alapnak az elérhetőségét. Ezután hat hónapba telt, hogy az ír kormány pályázzon az EGAA-ra, és további hét hónapba telt, míg a Bizottság válaszolt a kérésre és kérte néhány kérdés tisztázását. A Dell-pályázat lassú és tehetetlen kezelése kockáztatja a juttatás jelentős részének Brüsszelbe történő visszaérkezését, és ezt a tanulságot figyelmen kívül hagyták. Az ír kormánynak sokkal gyorsabban kell cselekednie annak érdekében, hogy ezt a támogatást közvetlenül azok kapják meg, akiknek szükségük van rá, nehogy a kormányzati finanszírozást helyettesítsék vele, és hogy a felajánlott képzési és átképzési programok megfeleljenek a munkavállalók szükségleteinek. Megdöbbentő, hogy a kormány csak most készül kinevezni az alap koordinátorát, négy évvel annak létrejötte után.

  Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) Megszavaztam az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak (EGAA) az írországi SR Technics esetében történő mozgósításáról szóló jelentést, amely jelentős támogatást nyújt a világkereskedelmi struktúrában bekövetkezett alapvető változások következményei által érintett munkavállalóknak. A dolgozók jobb munkaerő-piaci újrabeilleszkedése érdekében fel kell gyorsítani és le kell egyszerűsíteni a pénzalap elérhetővé tételének eljárását. Ezért meg kell határozni a megfelelő költségvetési sorokat az átcsoportosításhoz.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Az SR Technics elnevezésű ír társaságot különösen nagy veszteségek érték a repülési ágazatot sújtó jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság hatásai miatt: elveszítette karbantartási szerződéseinek jelentős részét, ami több mint 1000 munkavállaló elbocsátására kényszerítette a társaságot. A régiós szerződések és a verseny elvesztése, mert olcsóbb szolgáltatásokat is lehet találni, felveti a társaság és más hasonló társaságok életképességével kapcsolatos félelmeket. Amellett hogy egyetértek az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap mozgósításával a helyzet kezelése érdekében, hangot kell adnom azzal kapcsolatos aggályaimnak, hogy a légitársaságok csökkentik a repülőgépek karbantartására és javítására fordított összegeket, és ez káros lehet a repülés biztonságára.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Jóváhagytuk az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap újabb mozgósítását, ebben az esetben az írországi IE/SR Technics kérelmére.

Sajnálatos módon a Parlament Foglalkoztatási és Szociális Bizottságának leterheltsége miatt ennek a pályázatnak a vizsgálata egy évet késett, és csak utána nyújtották be a költségvetési hatósághoz, miközben a dolgozókat 2009 áprilisában bocsátották el.

Az elbocsátott dolgozók számára felkínált támogatási intézkedések között azonban van pályaválasztási tanácsadás és az alapvető készségek megszerzésére irányuló képzés, munkahelyi és munkahelyen kívüli képzés az elbocsátott és képzésben részt vevő személyek számára, szakképzés és a vállalkozóvá válás támogatása.

Végül ki kell hangsúlyoznom, hogy a Foglalkoztatási Bizottságnak fel kellett hívni a figyelmet arra, hogy ismertetni kell a szakszervezetek ezen esetekkel kapcsolatos álláspontját annak garantálása érdekében, hogy ha szeretnének, akkor részt vehessenek a pályázati eljárásban és az intézkedések végrehajtásában.

  Elisabeth Köstinger (PPE), írásban. – (DE) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapról (EGAA) a közelmúltban többször is bebizonyosodott, hogy hasznos eszköz a munkanélküliség elleni küzdelemben, amely a globalizáció egyik gyakori mellékhatása. Az EGAA felhasználható munkahely-teremtési intézkedések, átképzési programok és üzleti vállalkozások beindításával kapcsolatos munkaértekezletek finanszírozására. Ezért és más okok miatt is teljes szívemből támogatom Matera asszony jelentését. A pénz hatékony felhasználásának érdekében a célokat gondosan kell kiválasztani és a pénzt gyorsan el kell juttatni rendeltetési helyére. Elsőbbséget kell biztosítanunk az európai polgárok megsegítésének, és ezt mindig szem előtt kell tartanunk.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) Tartózkodom a szavazástól az ír munkavállalók iránti tiszteletből, akikre a globalizáció kegyetlenül lesújtott. Abban a helyzetben, amelybe az Európai Unió által pártolt neoliberális politikák eredményei taszították őket, feljogosítva érzem magam arra, hogy ellene szavazzak annak a könyöradománynak, amelyet az eurokrácia vonakodva megad nekik. Ám bármilyen kevés is az, amit adunk, az is enyhíthet a nehézségeken. Ez azonban semmivel sem teszi kevésbé megvetendővé az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap logikáját, amely jóváhagyja az SR Technics tulajdonosai által végrehajtott áthelyezéseket, amelyeknek célja az elérhető profit növelése.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Az EU a szolidaritás területe, és az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) ennek része. Ez a támogatás nélkülözhetetlen a munkanélküliek és a globalizáció kapcsán végrehajtott áthelyezések áldozatainak megsegítéséhez. Egyre több társaság áttelepül, kihasználva számos ország, különösen Kína és India alacsonyabb munkaerőköltségeinek előnyeit, ami pusztító hatást gyakorol azokra az országokra, ahol tiszteletben tartják a munkavállalók jogait. Az EGAA célja azoknak a munkavállalóknak a megsegítése, akik az üzleti vállalkozások áthelyezésének áldozataivá váltak, és döntő jelentőségű a jövőbeni új munkahelyek elérésének megkönnyítésében. Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot (EGAA) az eddigiekben már más EU-országok is igénybe vették, ezért most Írországnak is meg kell adnunk ezt a támogatást, amely 850 munkavállaló számára kért segítséget, akiket elbocsátottak az SR Technics Ireland Ltd társaságtól, amely a légiközlekedési ágazatban, a NUTS III Dublin régióban tevékenykedett.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) 500 millió euró éves finanszírozásban részesül abból a célból, hogy pénzügyi támogatást nyújtson a világkereskedelemben bekövetkezett alapvető változások által érintett munkavállalóknak. A becslések szerint 35 000–50 000 alkalmazott részesülhet ebből a támogatásból minden évben. A pénz felhasználható a munkahelykeresés támogatására, személyre szabott képzésre, az önfoglalkoztatóvá válás vagy társaság beindításának támogatására, a mobilitás, valamint hátrányos helyzetű vagy idősebb munkavállalók támogatására. Ahhoz, hogy egy társaság alkalmazottai megkaphassák ezt a támogatást, legalább 500 munkavállaló elbocsátásának kell négy hónap alatt bekövetkeznie. Ezért az SR Technics Ireland Ltd nevű ír társaság teljes mértékben jogosult erre a finanszírozásra, mert 1 135 embert bocsátott el. Megszavazom a jelentést, mert az SR Technics Ireland megfelel a támogatás elnyerése összes feltételének.

  Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap mozgósítása az SR Technics ír légiközlekedési társaság esetében 1135 munkahelyet érint és segíthet a megmentésükben. Ezért megszavaztam ezt a jelentést.

  Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Képviselőtársaim! Újból abban a helyzetben vagyunk ebben az ülésteremben, hogy kivételesen nagy összegű előirányzatot kell jóváhagynunk saját határainkon belül. Ezt sajnálattal mondom, mivel ez az intézkedés válságra és egy egész sor problémára utal a gazdaság, a munkaerőpiac, a munkavállalók és családjuk tekintetében. Mégis szerencsések vagyunk, mert a rendelkezésünkre állnak ezek a források. Az Európai Unió pontosan az ilyen helyzetekben mutathatja meg értékeit és azt, hogy mivel emelkedik ki a tömegből. Az európai szolidaritás és az európai szükségletek védelmezése alkotja azokat az értékeket, amelyeket védenünk és óvnunk kell. Az Európai Parlament és az Európai Unió ezt az üzenetet szeretné közzétenni – és remélem, hogy a továbbítás során nagyobb fogékonyságot tanúsítanak majd az üzenettel szemben –, részben a lanyha Európa-ellenes retorika elleni harc érdekében, és annak szemléltetésére, hogy valójában mennyire fontos a támogatás és a segítségnyújtás az európai szinten.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Megszavaztam az azzal kapcsolatos állásfoglalást, hogy Írország segítséget kért a NUTS III Dublin régió légiközlekedési ágazatában tevékenykedő SR Technics Ireland Ltd társaságtól elbocsátott 850 munkavállaló számára, mivel egyetértek a Bizottság javaslatával és a Parlament által benyújtott vonatkozó módosításokkal.

Egyetértek továbbá a következőkkel is:

- fel kell kérni az eljárásban érintett intézményeket, hogy tegyék meg a szükséges erőfeszítéseket az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) mozgósításának felgyorsítása érdekében, annak kihangsúlyozásával, hogy az EGAA-tól kapott segítség nem helyettesítheti azokat a lépéseket, amelyeket a nemzeti jog vagy a kollektív szerződések értelmében a társaságoknak kell megtenniük, sem pedig a társaságoktól vagy az ágazatoktól kapott szerkezetátalakítási pénzalapokat;

- a Bizottság arra vonatkozó javaslatával, hogy a fel nem használt ESZA-alapoktól eltérő kifizetési előirányzatokat határozzanak meg, a Parlament többszöri kérésével összhangban, amely szerint az EGAA-t külön egyedi eszközként, saját célokkal és határidőkkel hozták létre, és ezért az átcsoportosításokhoz megfelelő költségvetési sorokat kell rendelni;

- a Parlament álláspontjával, amely sajnálatát fejezi ki a Bizottság súlyos mulasztásai miatt, amelyeket a versenyképességi és innovációs programok végrehajtása során elkövetett, különösen a mai gazdasági válság idején, amely tovább súlyosbítja az ilyen jellegű támogatások iránti igényt.

  Aldo Patriciello (PPE), írásban. – (IT) Egyetértek az előadóval és az ír hatóságokkal, amelyek azt állítják, hogy a globális gazdasági és pénzügyi válság súlyos hatást gyakorolt a légiközlekedésre, és hogy az utasok száma, a megtett kilométerek és az üzemben lévő repülőgépek száma határozottan visszaesett. Ezért támogatom az ágazat számára nyújtott európai segélyt, mert ez az ágazat létfontosságú az ír és az európai gazdaság újraindításához.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Írországnak az a kérése, hogy vessük be az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) forrásait az SR Technics Ireland Ltd társaságtól elbocsátott 850 dolgozó érdekében, a törvényben meghatározott összes jogosultsági feltételnek megfelel. Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot létrehozó 1927/2006/EK rendelet módosításáról szóló 546/2009/EK rendelet alapján valójában a várakozásoknak megfelelően ideiglenesen kiterjesztették az EGAA hatókörét, hogy felhasználható legyen a globális pénzügyi és gazdasági válság közvetlen következtében kialakuló ilyen jellegű helyzetekbe történő beavatkozásra, ha „legalább 500 főt elbocsátanak 4 hónapos időszak alatt egy vállalkozáson belül egy tagállamban, beleértve annak beszállítói vagy felhasználói termelői körében elbocsátott munkavállalókat”. Ennek figyelembevételével megszavaztam az állásfoglalást, mivel egyetértek a Bizottság javaslatával, a Parlament által bevezetett vonatkozó változtatásokkal, és üdvözlöm azt a tényt, hogy a Bizottság azonosította a fel nem használt ESZA-alapoktól eltérő kifizetési előirányzatokat, a Parlament ilyen értelmű többszöri korábbi kérésével összhangban.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – A jelentés elfogadásával az Európai Parlament felkéri az érintett intézményeket az EGAA mozgósításának felgyorsításához szükséges erőfeszítések megtételére, és általánosságban emlékeztet az intézmények azzal kapcsolatos kötelezettségeire, hogy gondoskodniuk kell az EGAA mozgósítására vonatkozó határozatok elfogadásának zökkenőmentes és gyors eljárásáról, kivételes, időben korlátozott egyedi támogatás nyújtása céljából, azoknak a munkavállalóknak a megsegítésére, akiket elbocsátottak a globalizáció, valamint a pénzügyi és a gazdasági válság miatt. Kihangsúlyozza azt a szerepet, amelyet az EGAA az elbocsátott dolgozók munkaerő-piaci újrabeilleszkedésében betölthet.

  Silvia-Adriana Ţicău (S&D), írásban. – (RO) Megszavaztam az Európai Parlamentnek az EGAA mozgósításáról szóló, az elbocsátott dolgozók megsegítését célzó állásfoglalását. 2009 októberében Írország segítségnyújtás iránti kérelmet nyújtott be, az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) felhasználása céljából, az Írország dublini régiójában, a légiközlekedési ágazatban tevékenykedő SR Technics társaság által végrehajtott elbocsátások kapcsán. A globális pénzügyi és gazdasági válság miatt csökkent a légiforgalmi tevékenységek szintje, ami ebben az ágazatban is hatalmas elbocsátási hullámot váltott ki. Írországban 1 135 elbocsátást vettek nyilvántartásba 2009 áprilisa és augusztusa között, többek között az SR Technics Ireland Ltd társaság által elbocsátott 850 munkavállalót. Elismerve azt a fontos szerepet, amelyet az EGAA az elbocsátott dolgozók munkaerő-piaci újrabeilleszkedésében betölthet, és ezt az a körülbelül 11 kérelem is megerősítette, amelyet csak 2010-ben jóváhagytak, és amelynek teljes összege több mint 30 millió euróra rúg, meggyőződésem, hogy ezt az eszközt a tagállamok továbbra sem ismerik és nem használják fel kellő mértékben. Azt is sürgetem, hogy az Európai Bizottság elemezze a gazdasági válság során a közszektorban végrehajtott elbocsátásokat, és dolgozzon ki egy, az EGAA-hoz hasonló eszközt, amelyből támogatni lehet a közszektorból elbocsátott dolgozókat az egyes tagállamokban.

Jelentés: Eva Lichtenberger (A7-0301/2010)

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Az európai parlamenti képviselők mandátuma függetlenségének védelme a Parlament feladata, és ezt a függetlenséget nem szabad kockáztatni. Ebben az esetben az európai parlamenti képviselőt alapvetően a Lengyel Ifjúsági Kártya Szövetség és Kampusz Sp. igazgatótanácsi elnökeként az Európai Parlamentbe történő megválasztását megelőző időszakban folytatott vezetői és könyvviteli tevékenységeivel összefüggő bűncselekményekkel vádolják. Azoknak a bűncselekményeknek, amelyekkel vádolják, semmi közük sincs európai parlamenti képviselői tevékenységeihez, ezért ebben az esetben meg kell őt fosztanunk mentelmi jogától. Ezért szavaztam úgy, ahogy szavaztam.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Krzysztof Lisek lengyel állampolgárt, európai parlamenti képviselőt három bűncselekménnyel vádolja a lengyelországi Koszalin kerületi ügyésze. Ezek olyan pénzügyi visszaélések, amelyeket a lengyel törvények tiltanak. Annak érdekében, hogy a Lisek úr ellen felhozott vádakat kivizsgálhassák a lengyel törvények alapján, kérelmet nyújtottak be mentelmi jogának felfüggesztésére vonatkozóan. Mivel az Európai Unió hatályos joga egyértelműen kijelenti, hogyan kell kezelni az európai parlamenti képviselők mentelmi jogát és a mentelmi jog visszavonását, csak egyféleképpen lehet szavazni. Megszavazom Lisek úr mentelmi jogának felfüggesztését, először azért, mert ez hasznos lesz az ő számára, másodszor pedig azért, mert ez az egyetlen mód arra, hogy válaszolhasson azokra a vádakra, amelyeket saját hazájában felhoztak ellene.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Megszavaztam a mentelmi jog javasolt felfüggesztését, mert meggyőződésem, hogy a benyújtott kérést teljesíteni kell – amennyiben kellően megindokolták, még akkor is, ha csak megalapozott gyanú alapján –, az intézmények méltósága érdekében, és ennek az érintettek érdekeit is kell szolgálnia.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Mivel Krzysztof Lisek urat lényegében a Lengyel Ifjúsági Kártya Szövetség és Kampusz Sp. igazgatótanácsi elnökeként az Európai Parlamentbe történő megválasztását megelőző időszakban folytatott vezetői és könyvviteli tevékenységeivel összefüggő bűncselekményekkel vádolják, és mivel azoknak a bűncselekményeknek, amelyekkel Lisek urat vádolják, semmi közük sincs európai parlamenti képviselőként végzett tevékenységeihez, és mivel nem hozott fel meggyőző bizonyítékokat bármilyen fumus persecutionis létezésére nézve, az Európai Parlament ma úgy döntött, hogy felfüggeszti Lisek úr mentelmi jogát.

Jelentés: Jean-Paul Gauzès (A7-0171/2010)

  William (The Earl of) Dartmouth (EFD), írásban. – Az ABAK-irányelvről szóló Gauzès-jelentés ellen szavaztam, mivel hátrányos helyzetbe hozza az Egyesült Királyság legfontosabb iparágának, a pénzügyi szolgáltatásoknak jelentős részét. A dokumentum összefogott minden, az ÁÉKBV-irányelv által nem lefedett alapot – a befektetési társaságoktól a fedezeti alapokig – egyetlen vegyes, költséges jogszabályokat tartalmazó zsákba. Emellett olyan terheket hozott létre az európai kezelők és befektetők számára, amilyeneket harmadik országok nem rónak saját kezelőikre és befektetőikre. Ez elkerülhetetlenül ahhoz fog vezetni, hogy tehetséges emberek hagyják el Londont Unión kívüli országokért. Ahogy ez történni szokott, az uniós jogszabályok súlyos költségterheket rónak az iparágra, ami aránytalanul érinti a kkv-kat, és ezért a nagyobb szereplőknek kedvez. A magántőkealapok büntetésével csökkenni fog a befektetések mértéke az Egyesült Királyságban és Európában egy olyan időszakban, amikor több befektetésre van szükség, hogy versenyképesek maradjunk egy globalizált gazdaságban. Alacsony küszöbértéket szabnak meg az alkalmazhatóságra, ami különösen a magántőkealapokat fogja érinteni azáltal, hogy a kisebb alapok gyorsan, már néhány befektetés után az irányelv hatálya alá kerülnek. A tőkekövetelmények különösen nagy terhet jelentenek a magántőke és a kockázati tőke tekintetében. A kockázati tőkére szükség van az új munkahelyek teremtéséhez a kezdő vállalkozásokban.

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Mivel az alternatívbefektetésialap-kezelők körülbelül 1 000 milliárd USD értékű eszközzel rendelkeznek, és ezért fontos szerepet játszanak az európai gazdaság támogatásában, és mivel a pénzügyi válság a befektetési piacon kezdődött, bár nem ezek az alapok okozták közvetlenül a válságot, szükségesnek tartják a pénzügyi szolgáltatásokban részt vevő összes szereplő szabályozását, és különösen ezeknek a magas kockázatú alapoknak a szabályozását: ez megvédi a befektetőket és stabilitást eredményez a piacokon. Egy ilyen szabályozásnak döntő szerepe van, mivel a nemzeti szintű szabályozást európai szintű szabályozással helyettesíti, és lehetőséget biztosít a szabályozás hatáskörébe tartozó különböző alapok sajátosságainak figyelembe vételére, rendszerkockázatuk alapján. A minden pénzügyi szolgáltatásra kiterjedő magatartási szabályok kialakítását válság idején úgy tekintik, mint ami előmozdítja egy valóban egységes piac kialakítását azáltal, hogy lehetővé teszi egy közös európai szabályozási keret létrehozását. Az ebben az irányelvben javasolt szabályok az alapok kezelésének, valamint annak nagyobb átláthatóságát biztosítják, hogy hogyan forgalmazzák ezeket az Európai Unión belül – egy egyszerű meghatalmazás alapján több tagállamban – és harmadik országokban.

  Marta Andreasen és Derek Roland Clark (EFD), írásban. – Az ABAK-irányelvről szóló Gauzès-jelentés ellen szavaztam, mivel hátrányos helyzetbe hozza az Egyesült Királyság legfontosabb iparágának, a pénzügyi szolgáltatásoknak jelentős részét.

A dokumentum összefogott minden, az ÁÉKBV-irányelv által nem lefedett alapot a befektetési társaságoktól a fedezeti alapokig egyetlen vegyes, költséges jogszabályokat tartalmazó zsákba. Ezenkívül olyan terheket hozott létre az európai kezelők és befektetők számára, amilyeneket harmadik országok nem rónak saját kezelőikre és befektetőikre. Ez elkerülhetetlenül ahhoz fog vezetni, hogy tehetséges emberek hagyják el Londont Unión kívüli országokért. Ahogy ez történni szokott, az uniós jogszabályok súlyos terheket rónak az iparágra, ami aránytalanul érinti a kkv-kat, és ezért a nagyobb szereplőknek kedvez.

A magántőkealapok büntetésével csökkenni fog a befektetések mértéke az Egyesült Királyságban és Európában egy olyan időszakban, amikor több befektetésre van szükség, hogy versenyképesek maradjunk egy globalizált gazdaságban. Alacsony küszöbértéket szabnak meg az alkalmazhatóságra, ami különösen a magántőkealapokat fogja érinteni azáltal, hogy a kisebb alapok gyorsan, már néhány befektetés után az irányelv hatálya alá kerülnek. A tőkekövetelmények különösen nagy terhet jelentenek a magántőke és a kockázati tőke tekintetében. A kockázati tőkére szükség van az új munkahelyek teremtéséhez a kezdő vállalkozásokban.

  Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) A pénzügyi válság, amely súlyosan érintette az Európai Uniót, számos, elsősorban az Egyesült Államokból származó befektetési alap „féktelen” tevékenységének eredménye. Ezek közül az alapok közül az alternatív alapokat –vagy fedezeti alapokat – agresszív spekuláció jellemzi. Úgy tűnik, ez az egyik fő oka a katasztrófának, amelynek következményeit most szenvedjük. Annak érdekében, hogy megvédjük az európai piac jövőjét ezeknek az alternatív alapoknak a kicsapongásaitól, kollégám, Gauzès úr jelentése mellett szavaztam. Ez a szöveg jelentős előrelépés a pénzügyi szabályozásban. Ezzel a szavazattal megerősítjük az Európai Értékpapír-piaci Hatóság (EÉPH) jogköreit. Ezt az európai pénzpiaci hatóságot 2011. január 1-jén állítjuk fel. Feladata az, hogy szigorú feltételek mellett egy „útlevelet” adjon ki, amely engedélyezi az Európai Unióban működő alternatívalap-kezelők tevékenységét. Az irányelv megköveteli a kezelőktől, hogy engedéllyel rendelkezzenek vagy nyilvántartásba legyenek véve, hogy tiszteletben tartsák a működési és szervezeti követelményeket, valamint hogy betartsák a magatartási és átláthatósági szabályokat. Az irányelv alárendeli őket a tagállamok illetékes hatóságai és az EÉPH felügyeleti jogköreinek és szankcióalkalmazási képességének. Egy későbbi időpontban az Európai Unión kívül működő alternatívalap-kezelőkre is ugyanazok a szabályok fognak vonatkozni, mint az európai alapokra.

  Vito Bonsignore (PPE), írásban. – (IT) Szeretnék gratulálni Gauzès úrnak kitűnő munkájához. A jelentés mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, szükség van arra, hogy az európai megtakarítóknak átlátható és biztonságos pénzügyi eszközöket nyújtsunk. Meg vagyok győződve arról, hogy csak szigorú és speciális szabályozással kísérelhetjük meg elkerülni a további piaci destabilizálódást. A jelentés tehát, amelyről ma szavazunk, az Európai Unió által végrehajtandó gazdasági és pénzügyi szabályozás egy szélesebb keretének része. Ebben a vonatkozásban a befektetési alapok indokolt szabályozása szintén egy hatékony eszköz, hogy megakadályozzuk a rendszer hibás működését, például a rendszerszintű jelentőséggel bíró alanyok kockázatoknak való túlzott kitettségét. Támogatom az európai „útlevél” elképzelését is, amelyet az engedélyezés és felügyelet eszközeként fognak bevezetni minden, az Unión belül létrehozott és működő alternatívalap-kezelő esetében. Végezetül, üdvözlendőnek tartom a nagyobb átláthatóság biztosítása érdekében az ellenőrző hatóságok számára benyújtandó információkkal kapcsolatos követelményeket.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) A pénzpiacokon tapasztalható jelenlegi nehézségek megmutatták, hogy az alternatívbefektetésialap-kezelők által alkalmazott stratégiák egy része ki van szolgáltatva néhány, vagy akár több, a befektetőket, más piaci szereplőket és magukat a piacokat érintő kockázatoknak. A Parlament álláspontja mellett szavaztam, mivel egyetértek azzal, hogy biztosítani kell, hogy az alternatívbefektetésialap-kezelők tevékenységét szigorú vizsgálatnak vessük alá a kormányzás tekintetében. Az alternatívbefektetésialap-kezelőket úgy kell kezelni és szervezni, hogy minimalizáljuk az összeférhetetlenséget. Egyetértek azzal, hogy az ezen irányelv által meghatározott szervezeti követelményeknek nem szabad befolyásolniuk a befektetési vállalkozásokban vagy befektetési vállalkozások számára dolgozó személyek nyilvántartásba vételével kapcsolatos nemzeti jogszabályok által meghatározott rendszereket és ellenőrzéseket. Tisztázni kell az ennek az irányelvnek a végrehajtásáért felelős illetékes hatóságok jogköreit és kötelességeit, valamint meg kell erősíteni az ellenőrzés terén megvalósuló hatékony, határokon átnyúló együttműködés biztosításához szükséges mechanizmusokat.

  Nikolaos Chountis (GUE/NGL), írásban. – (EL) A túlburjánzott pénzügyi rendszer, annak spekulatív tevékenysége és az átláthatóság hiánya okozták a pénzügyi válságot. A válságot – mint minden válságot – strukturális változásokkal kell kezelni, egy másféle eljárási móddal, valamint korlátokkal, amelyek megakadályozzák, hogy „mérgező” pénzügyi termékek jussanak a gazdaságba. A felügyeleti intézkedések, amelyeket a rendszer egészében alkalmazni kell, szintén fontosak. Ugyanakkor sem a Bizottság irányelve, sem az Európai Parlament jelentése nem biztosítja a fedezeti alapok és a magántőke valódi felügyeletét és ellenőrzését. A felügyelettel kapcsolatos, a jelentésben szereplő számos mentességgel és feltétellel a spekuláció és az átláthatóság hiánya meg fog maradni. Ezért szavaztam a jelentés ellen.

  Christine De Veyrac (PPE), írásban. – (FR) Bár a növekedés az Európai Unióban még mindig a 2008. évi gazdasági válság következményeit szenvedi, Gauzès úr jelentése mellett szavaztam, mivel az a befektetési alapok jobb ellenőrzése révén segít racionalizálni a pénzügyi rendszert. Valóban úgy tartják, hogy a spekulatív alapok segítették elő a válság súlyosbodását. Egy „európai útlevél” rendszer létrehozásával az Európai Unió egyfajta „magatartási kódexet” határoz meg e pénzügyi szervezetek számára, amelyeknek ezentúl meg kell felelniük bizonyos követelményeknek az európai térségen belül. Ennek eredményeképpen az egységes piac átláthatóbb és hatékonyabb lesz.

  Harlem Désir (S&D), írásban. – (FR) A parlamenti szavazást követően az Unió végre szabályozni fogja a legspekulatívabb befektetési alapok tevékenységeit. Sok idő telt el azóta, hogy 2008-ban Poul Rasmussen, saját kezdeményezésű jelentésében szigorú korlátozások bevezetését javasolta ezekkel a „pénzügyi fekete lyukakkal” kapcsolatban. A pénzügyi válság kellett ahhoz, hogy rávegye a tagállamokat és a Parlament többségét, hogy kötelező érvényű jogszabályokat fogadjanak el az alternatív alapokkal kapcsolatban. Most először, ezeket az alapokat – függetlenül attól, hogy európaiak vagy sem – ellenőrzés alá vonják, korlátozzák tevékenységeiket és nagyobb átláthatóságot követelnek tőlük; a vállalkozások feldarabolása nem lesz többé lehetséges, és az Európai Értékpapír-piaci Hatóság felügyeleti jogköreit kiterjesztik. Még mindig sokat kell tenni a pénzügyek hatékony felügyelete érdekében Európában; az EÉPH-nak, és nem a nemzeti hatóságoknak kellene az egyetlen olyan hatóságnak lennie, amelynek felelőssége van ezen a téren, és a vállalkozásokat még jobban védeni kellene a spekulációtól. Ha a konzervatívoknak nem lettek volna fenntartásaik, az Unió szigorúbb és hatékonyabb szabályozásokat tudott volna elfogadni. Ez csupán az első lépés. Az elfogadott szöveget négy év múlva felülvizsgálják. Ez lehetőség lesz arra, hogy egy értékelés alapján még tovább lépjünk annak érdekében, hogy megvédjük a gazdaságot és a munkahelyeket a spekuláció okozta károktól.

  Marielle De Sarnez (ALDE), írásban. – (FR) Jelenleg is vezetnek be új szabályokat a jobb gazdasági kormányzás érdekében, ezek azonban nem elégségesek. Az alternatív alapokról és tőkebefektetésekről szóló jelentés nagy többséggel való elfogadásával a Parlament folytatja a jobb gazdasági kormányzás megvalósítását célzó, új szabályok bevezetését. Az alternatívbefektetésialap-kezelők, amelyek közel 1 000 milliárd USD értékű eszközzel rendelkeznek, fontos szerepet játszanak az európai gazdaság finanszírozásában. Bár nem ezek az alapok képezik közvetlenül a pénzügyi válság gyökerét, kezelésük szabályozására ugyanúgy szükség van, mint a pénzügyi szolgáltatások összes szereplőjének szabályozására. A Parlament elérte a „vagyonkimazsolázással” és kifizetéssel kapcsolatos új fejezetek beillesztését, valamint sokat tett az útlevélrendszerrel, a letétkezelő felelősségével, a sajáttőke-követelményekkel és a tőkeáttétel igénybevételével kapcsolatos szabályok befolyásolása érdekében.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ez az első olyan európai irányelv, amely szabályozni fogja a magas kockázatú befektetési alapokat – a fedezeti alapokat –, és ez a betetőzése a több mint egy éve tartó tárgyalási folyamatnak. Ahogyan a dokumentum kimondja, az új szabályok célja a kezelők tevékenységének ellenőrzése, nagyobb átláthatóság biztosítása ezeknek az alapoknak a kezelésében, a befektetők védelme, valamint a pénzpiacok stabilitásának elősegítése.

Ugyanakkor valójában még nem értünk el a probléma mélyére: nem szüntettük meg ezeket a spekulatív alapokat, és még mindig van származékos piac, ami azt jelenti, hogy még mindig léteznek a spekulációt lehetővé tévő mechanizmusok. Egy kitűnő lehetőséget pazaroltunk el a pénzpiacok megfelelő szabályozására. A Tanács és az Európai Parlament többsége megadta magát a pénzügyi lobbi részéről érkező hatalmas nyomásnak.

A pénzügyi válság megmutatta, hogy a globális pénzügyi rendszer hibái először a kockázatnak való túlzott kitettségből – ezek az alapok jó példák erre –, és másrészről a rendszerek azzal kapcsolatos gyengeségéből erednek, hogy kezelni tudják ezt a kockázatot. Az új európai szabályozások közös követelményeket állapítanak meg a fedezeti alapok engedélyezése és felügyelete tekintetében, de egyáltalán nem akadályozzák meg a komoly rendszerkockázatok kialakulását. Ezért nem tudunk a javaslat mellett szavazni.

Ugyanakkor új irányelvekről tárgyalnak és folytatnak vitákat, tehát még mindig van lehetőség a probléma mélyére ásni, vagyis leginkább megszüntetni ezeket a spekulatív alapokat. Meglátjuk.

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) A több hónapos tárgyalásokat követően az alternatívbefektetésialap-kezelőkről szóló rendelettel kapcsolatban elért kompromisszum mellett szavaztam. Azért szavaztam mellette, mert bár vannak hiányosságai, elfogadhatatlan lenne hagyni, hogy bizonyos befektetési alapok továbbra is teljesen büntetlenül működjenek, amikor tudjuk, hogy ezek az alapok játszottak közre a válság súlyosbításában és szétterjedésében. Különösen helytelenítem a tőkeáttétellel kapcsolatos rendelkezések gyengeségét, az offshore alapokkal kapcsolatos garanciák gyengeségeit, amelyek útlevelet fognak kapni, valamint a magántőkealapokra háruló kötelezettségek gyengeségét, amelyek gyakran szakértők a nem jegyzett társaságoknak az eszközeiktől való megfosztásában. Helytelenítem, hogy tolerálnunk kell, hogy ezek a rablók az egész Unió területén működhessenek egy regisztrációt és minimális ellenőrzéseket követően. Ugyanakkor mi mást várhattunk volna egy olyan szövegtől, amely nem a spekulatív alapokat, hanem annak kezelőit akarja szabályozni, és amely inkább a kockázatokat próbálja kezelni, és nem a spekulációt akarja megakadályozni?

  Sylvie Guillaume (S&D), írásban. – (FR) Az alternatívalap-kezelőkről szóló szöveg mellett szavaztam, mivel alapvető fontosságú jogszabályokat alkotni a pénzpiacok e részére vonatkozóan, amely rendkívül kockázatos, illetve a foglalkoztatásra és a reálgazdaságra nézve káros stratégiákat alkalmaz. Számos dicséretes előrelépés történt, mint például az alapkezelők fizetésének felügyelete, hogy ne bátorítsák és ne jutalmazzák az aránytalan kockázatvállalást, hogy csak egy példát említsek. Az irányelv egyértelműen jó irányba halad annak ellenére, hogy van néhány komoly hiányossága. Különösen az sajnálatos, hogy a felügyeletet a nemzeti hatóságokra, és nem a nemrégiben, a pénzügyi felülvizsgálati csomagról szóló szavazás idején létrehozott Európai Értékpapír-piaci Hatóságra (EÉPH) hagyták. Ébernek kell maradnunk, és már most elő kell készítenünk a következő lépéseket annak érdekében, hogy újra a gazdaság szolgálatába állítsuk a piacokat, és megelőzzük az új pénzügyi válságok kialakulását.

  Alan Kelly (S&D), írásban. – Ez az irányelv az Uniónak a pénzügyi válságra adott egyik első jogalkotási válasza. Ez az irányelv egy lépés a pénzpiacok új szabályozási keretének és felügyeleti keretének létrehozása felé. Egy jó irányba tett lépés abban a jogalkotási folyamatban, amely remélhetőleg lezárul a nem túl távoli jövőben. Szükség van ezekre a rendszerekre, hogy megakadályozzák a 2008. évi szabályozási válság megismétlődését.

  Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) Az alternatívbefektetésialap-kezelőkről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló jelentés mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy az alapkezelőknek nyilvántartottnak kell lenniük, és tiszteletben kell tartaniuk bizonyos alapvető magatartási szabályokat. A kezelők körülbelül 1 000 milliárd USD értékű eszközt kezelnek, és ezért vezető szerepet játszanak az európai gazdaság finanszírozásában. Ez a tevékenység, ahogy azt helyesen írta a jelentés is, nagyon különböző entitásokat és termékeket érint, például az alternatív és magántőke-befektetési alapokat, az ingatlanalapokat és a nyersanyagalapokat. E tulajdonságok miatt prioritást élvez, hogy európai szinten cselekedjünk, ami egy, a pénzügyi szolgáltatásokat nyújtó összes szereplőre irányuló korszerű és egyedi rendelet formájában történik. Egy rendelet formájában, amelynek célja, hogy biztosítsa a pénzügyi rendszer nagyobb stabilitását és a befektetők nagyobb védelmét; olyan eszközök, amelyeket fel lehet használni az európai pénzügyi termékek egy valóban egységes piacának létrehozásához.

  Patrick Le Hyaric (GUE/NGL), írásban. – (FR) A Gauzès-jelentés sajnálatos módon egy elvesztegetett lehetőség a válság gyökerét képező spekulatív alapok hatékony szabályozása tekintetében. Annak ellenére, hogy ezek az alapok milyen destruktív szerepet játszottak, és hogy milyen kockázatot jelentenek a jelenlegi pénzügyi struktúrára, a Tanács és a Parlament megadta magát a pénzügyi szektor intenzív lobbitevékenységének, hogy megőrizzék ezeket a rendkívül jövedelmező eszközöket, amelyek egy kisebbség érdekét szolgálják. Ezért a jelentés ellen szavaztam, amely lehetővé teszi, hogy az Unión kívüli alternatív alapokat értékesítsék az Unión belül anélkül, hogy meg kellene felelniük az új európai szabályoknak. Ez egy hatalmas lyuk, amely lerombol minden, az új jogszabály által elért haladást.

  Elżbieta Katarzyna Łukacijewska (PPE), írásban. – (PL) Hölgyeim és uraim! A mai szavazás fontos előrelépés az alternatív befektetési alapokra vonatkozó szabályozás terén. Ez többek között nagyobb átláthatóságot, a pénzügyi szektor szabályozásával kapcsolatos alapvető szabályokat, és hatékonyabb szabályozást jelent. Úgy gondolom, hogy egy olyan időszakban, amikor minden ország pénzügyi nehézségekkel küzd, az alternatív befektetéseknek, amennyiben megfelelően értelmezik és használják azokat, kedvező hatásuk lehet, és hozzájárulhatnak a gazdasági helyzet javulásához.

  Véronique Mathieu (PPE), írásban. – (FR) Szeretném elismerésemet kifejezni a Gauzès úr által az alternatívbefektetésialap-kezelőkről kidolgozott kitűnő jelentés iránt. Ennek a jelentésnek köszönhetően lehetővé fog válni a nagyobb átláthatóság, a felügyelet és magatartási szabályok bevezetése a pénzpiacok szabályozásába. Ez egy sikeres első lépés, és remélem, hogy más kezdeményezések fogják követni, amelyek célja a pénzügyi rendszerek teljes és átfogó reformja.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) A szöveg ellen, és a benne foglalt európai parlamenti módosítások ellen szavaztam. Állításaival ellentétben ez a szöveg semmit nem szabályoz. Ha mellette szavazunk, az azt jelentené, hogy a pénzügyi lobbi győzelmét hirdetjük az emberek általános érdekével szemben.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) A 2007-ben bekövetkezett pénzügyi válságot olyan nagyobb beruházási bankok vezették, amelyeknek több alternatív befektetési alap – vagy fedezeti alap – szerepelt portfóliójában. Ezeket nem felügyelték, és gyakran kétes értékű eszközökből álltak. A válság rávilágított erre a helyzetre, és most konkrét intézkedéseket kell tenni annak biztosítása érdekében, hogy ne jöjjenek létre új válságok a jövőben, amelyeket senki által nem ellenőrzött és gyakran nem mérhető pénzügyi mechanizmusok okoznak. Ez az irányelv számos szabványt elfogad, amelyek – amennyiben betartják azokat – átláthatóbbá és jobban ellenőrizhetőbbé fogják tenni ezeket a pénzügyi mechanizmusokat, hogy így az európai gazdaság egy finanszírozási forrásaként működjenek ahelyett, hogy összeomlását okozzák.

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – (LV) Figyelembe véve a gazdasági válságnak az egész világra kiterjedő negatív hatásait, helyesnek tartom, hogy az Európai Parlament megpróbálja ellenőrizni az alternatív befektetési alapok tevékenységét. Mivel ezeknek az alapoknak rendkívül nagy, 1 000 milliárd eurós forgalmuk van, az alkalmazásuk során történő bármilyen hibának rendkívül negatív hatása lehet az európai pénzügyi stabilitásra. Ez az irányelv rendkívül fontos és időszerű, mivel a pénz- és tőzsdepiaci spekulánsok és tisztességtelen befektetők mindig meg fogják próbálni kihasználni ezeket az alapokat saját személyes meggazdagodásukra. Az irányelv bizonyos korlátozásokat tartalmaz, és lehetőséget biztosít az Unió számára, hogy megakadályozza ezen alapok durva kihasználását. Remélem, hogy ez csak az első lépés ebbe az irányba.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) A befektetési alapok segítenek az európai gazdaság finanszírozásában. Ugyanakkor természetesen eltérőek a különféle alapokkal – mint például a magántőke-befektetési, az ingatlanbefektetési és az árubefektetési alapokkal – kapcsolatos kockázatok. A banki és pénzügyi válság következményeként a pénzügyi szektorban bevezetett szigorúbb szabályozásoknak minden típusú pénzügyi eszközre vonatkozniuk kell. Fontos egyrészről a veszteségek kockázatának csökkentése, valamint a hibás döntéshozatal lehetőségének minimalizálása kezelői szinten. Másrészről azonban ennek nem szabad szükségtelen bürokrácia bevezetését eredményeznie. Szabályozásra van szükség továbbá a rövidre eladás terén, mivel ez szerepet játszott a pénzügyi válságban. Ezért a jelentés mellett szavaztam.

  Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) Az alternatívbefektetésialap-kezelők, akik körülbelül 1 000 milliárd USD értékű eszközt kezelnek, fontos szerepet játszanak az európai gazdaság finanszírozásában. Ez a szektor változatos szereplőkből és pénzügyi termékekből áll, beleértve az alternatív alapokat, a magántőkealapokat és az ingatlanbefektetési alapokat. Fontos, hogy figyelembe vegyük különösen a magántőkealapokkal kapcsolatos speciális rendszerkockázatokat. Ezen alapok kezelésének is a teljes pénzügyi szolgáltatási szektort irányító szabályozások hatálya alá kell tartoznia. A jelenlegi pénzügyi válság azt mutatja, hogy a globális pénzügyi rendszer rossz működése részben annak köszönhető, hogy a rendszer kulcsfontosságú szereplői túlságosan ki vannak téve kockázatoknak, részben pedig annak, hogy a rendszer nem képes megfelelően kezelni ezeket a kockázatokat. A Bizottság javaslata és a jelentés célja a nagyobb stabilitás elérése a pénzügyi rendszerben, valamint a befektetők védelmének növelése. Ezért a jelentés mellett szavaztam.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) A Parlament állásfoglalása mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy:

– ez az irányelv nem szabályozza az alternatív befektetési alapokat, amiket továbbra is nemzeti szinten lehet szabályozni és ellenőrizni;

– fontos annak biztosítása, hogy az alternatívbefektetésialap-kezelők tevékenységeit szigorú vizsgálatnak vessék alá a kormányzás tekintetében;

– egyértelmű kötelezettségnek kell fennállnia arra vonatkozóan, hogy olyan politikákat és gyakorlatokat alakítsanak ki és folytassanak, amelyek összhangban vannak a hatékony és eredményes kockázatkezeléssel a személyzet azon tagjai tekintetében, akik az általuk kezelt alternatív befektetési alapok kockázati profiljára szakmai tevékenységük révén lényeges befolyással rendelkeznek;

– az adatszolgáltatási és bevallási kötelezettségek, valamint a „vagyonkimazsolázás” elleni speciális biztosítékok tekintetében általános kivételt kell tenni a kis- és középvállalkozások (kkv-k) ellenőrzésekor;

- fontos tisztázni az ennek az irányelvnek a végrehajtásáért felelős illetékes hatóságok jogait és kötelezettségeit, valamint megerősíteni az ellenőrzés terén a hatékony határokon átnyúló együttműködés biztosításához szükséges mechanizmusokat.

  Aldo Patriciello (PPE), írásban. – (IT) Európában az alternatívbefektetésialap-kezelők felelősek jelentős mennyiségű befektetett eszköz kezeléséért. Ők teszik ki a pénzügyi eszközök piacán való kereskedés jelentős részét, és jelentős hatást gyakorolhatnak a piacokra és vállalatokra, amelyekbe befektetnek. Biztos vagyok abban, hogy az alternatívbefektetésialap-kezelőknek jelentős hatásuk van a piacokra, amelyeken működnek, a nemrégiben kialakult pénzügyi nehézségek azonban rámutattak, hogy a beruházási alapok kezelőinek tevékenysége is hozzájárulhat a kockázatok növeléséhez és kiterjesztéséhez a teljes pénzügyi rendszerben és a gazdaságban. Az irányelvnek azt is célul kell tűznie, hogy ösztönzőket hozzon létre az offshore alapoknak az Unióba történő áthelyezése érdekében, így biztosítva előnyöket a befektetők szabályozása és védelme tekintetében, miközben a megfelelő szintű jövedelmet is meghatározza a kezelők, az alapok és az alternatív befektetők számára. Szeretném hangsúlyozni – ezen az ülésen –, hogy az ilyen kockázatokra adott nem koordinált nemzeti válaszok megnehezítik a kockázatok hatékony kezelését.

  Miguel Portas (GUE/NGL), írásban. – (PT) A jelentés ellen szavazok, mivel megelégszik azzal, hogy az alternatívbefektetésialap-kezelő vállalatoknak csak a magatartását szabályozza anélkül, hogy érintené a kérdéses pénzügyi termékek természetét vagy összetételét. Ez a pénzügyi szektor „kreativitása” iránti elkötelezettség megfeledkezik a spekuláció belülről fakadóan destabilizáló és telhetetlen voltáról, ami rendkívül fontos ezekkel az alapokkal kapcsolatban. A javasolt szabályozások továbbá rendkívül gyengék. Annyi kivételt és mentességet tartalmaznak európai szinten, hogy nem igazán szakítanak a jelenleg érvényben lévő differenciált nemzeti szabályozás modelljével. A jelentés nem különíti el egyértelműen azokat sem, akik ilyen típusú alapokkal dolgoznak, és azokat, akik hagyományos banki tevékenységeket végeznek, valamint nem akadályozza meg az adóparadicsomokban található spekulatív alapok tevékenységeit. Ehelyett azáltal, hogy „küszöbértékeket” határoz meg azzal kapcsolatban, hogy mi számít „rendszerszintű jelentőségű” eszköznek, utat enged olyan széttöredezési folyamatoknak, amelyek következtében számos olyan befektetési vállalat kikerül az irányelv hatálya alól, amelyre pedig vonatkoznia kellene. Az európai pénzeszközök biztonsága olyan közvagyon, amely túl fontos ahhoz, hogy kiszolgáltassuk a javasolt irányelv félénkségének.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) A pénzügyi válság rávilágított annak szükségességére, hogy a pénzügyi piacok különböző szereplőinek tevékenységeit szigorú vizsgálatnak vessük alá, különösen tekintettel azokra a testületekre, amelyek részt vesznek alternatív befektetési alapok kezelésében és igazgatásában. Tény, hogy az alternatívbefektetésialap-kezelők nagy részben jótékony hatást gyakorolnak azokra a piacokra, amelyeken működnek, a közelmúltban tapasztalt pénzügyi nehézségek azonban kiemelték, hogy tevékenységük számos kockázatnak van kitéve, és ezek megfelelő kezelése egy, az egész Európai Unióra kiterjedő koherens keretet követel meg. Egy közösségi szintű, harmonizált szabályozási és ellenőrzési keret létrehozása bizonyítottan alkalmas az alternatívbefektetésialap-kezelők tevékenységével járó kockázatok határokon átnyúló jellegének kezelésére, ezáltal segítve a belső piac megerősödését. Ezen okok miatt a Parlament állásfoglalása mellett szavaztam.

  Crescenzio Rivellini (PPE), írásban. – (IT) Szeretnék gratulálni Gauzès úrnak kitűnő munkájához. A fedezeti alapokról, a magántőkealapokról és más alternatív befektetési alapokról szóló uniós irányelvet, amelynek megalkotását az Európai Bizottság 2009 áprilisában kezdeményezte válaszként a pénzügyi válságra és összhangban a G20-ak csúcstalálkozóján megállapított iránymutatásokkal, végül nagyon nagy többséggel elfogadták. Ez egy lépés annak az európai célnak az elérése felé, hogy 2011 elejétől működésbe lépjen a pénzügyi irányítás. Ezek az új szabályok megbízhatóbbá és átláthatóbbá tennék a nemzetközi pénzügyi rendszert, valamint lehetővé tennék a spekuláció korlátozását. Az irányelv értelmében az Unión kívüli országokban található spekulatív alapok befektetőinek (a fedezeti alapok kezelői gyakran adóparadicsomokban vannak bejegyezve) ugyanazoknak a feltételeknek kell megfelelniük, mint az összes európai vállalkozásnak ahhoz, hogy az Uniós piacon belül működhessenek. Ahhoz tehát, hogy megszerezzék ezt az „európai útlevelet” az illetékes uniós felügyelő hatóságtól, az alternatív alapok kezelőinek egyértelmű szabályokat kell elfogadniuk, valamint a spekuláció korlátozását, és nagyobb átláthatóságot kell biztosítaniuk.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – A Zöldek/ az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja a jelentés ellen szavazott, bár a Zöldek európai parlamenti képviselői a Gauzès-jelentés mellett szavaztak a Gazdasági és Monetáris Bizottságban. Azért tették ezt, mert a bizottságbeli szavazás idején a szöveg sokkal ambiciózusabb volt, mint a Tanáccsal elért végső megállapodás. A szöveg bevallottan egy első lépés a jó irányba, mivel a fedezeti alapoknak korábban nem kellett átláthatónak lenniük. Ugyanakkor a Tanács által kiadott verzió nem elégíti ki a Parlamentet néhány kulcsfontosságú követelmény tekintetében, és gyengíti a Bizottság eredeti javaslatában szereplő intézkedések némelyikét.

  Catherine Stihler (S&D), írásban. – Örülök, hogy megállapodásra jutottunk az ABAK-kal kapcsolatban, valamint hogy figyelembe vették a befektetési társaságok kérdését, és még nagyobb figyelmet fognak kapni jogalkotási javaslatok előterjesztésekor.

  Marie-Christine Vergiat (GUE/NGL), írásban. – (FR) Az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportja a spekulatív alapokról szóló jelentés ellen szavazott.

Hossza, és az előadó által valószínűleg befektetett energia ellenére ez a jelentés rendkívül gyenge. Tartalma egyértelműen nem felel meg a kihívásoknak, amelyekkel szembe kell néznünk.

Sőt, az előterjesztett javaslatok gyakran ellentétesek azzal, amit tennünk kellene, hogy megakadályozzuk a 2008 őszén kirobbant jelzáloghitel-piaci válság megismétlődését.

A jelentés ezért nem teszi lehetővé az Európai Parlament számára, hogy nyomást gyakoroljon a Bizottságra és a Tanácsra, hogy vessenek véget ennek a költségvetési megszorító politikának, amely fokozatosan lerombolja az összes társadalompolitikai eszközünket.

Nem ez a megfelelő üzenet, amit küldenünk kell a Nicolas Sarkozy elnökletével zajló G20-as csúcstalálkozó előestéjén.

  Anna Záborská (PPE), írásban. – (SK) Helyénvaló, hogy megpróbálunk tanulni a globális pénzügyi válsághoz vezető hibákból. Bár a szabályozás létfontosságú egyes ágazatokban, én személy szerint jobban szeretem az átláthatóságot és a tájékoztatás kötelességét. Ha a bankoknak kötelességük lett volna tájékoztatni az ügyfeleket arról, hogy hogyan kezelik a pénzüket, és hogy ez mit jelent számukra, nem alakulhatott volna ki válság. A vállalkozások tevékenységét korlátozó szabályozás csak akkor lehet megoldás, amikor a kérdéses hibát nem lehet kijavítani – például amikor emberek egészsége vagy élete forog kockán. Legyünk tehát óvatosak, amikor szabályozásokat vezetünk be. A közintézmények szerepe nem az, hogy megfossza az embereket attól, hogy felelősséget vállaljanak döntéseikért, hanem hogy biztosítsák, hogy birtokukban vannak a döntések meghozásához szükséges információk. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a kutatás és az oktatás természetes támogatása magánforrásokból vagy befektetési alapokból származik, amelyek pénzt kölcsönöznek ígéretes vállalkozói projektekhez és beruháznak új technológiák kifejlesztésébe úgy, hogy mindig tudatában vannak a lehetséges kockázatoknak, és előre felmérik azokat. Amennyiben a biztonság iránti igényünk csökkenti a befektetőknek az új lehetőségbe való beruházás iránti vágyát az Unióban, akkor mindig hatástalan és bürokratikus közberuházási programoktól fogunk függeni. És akkor még nagyobb lesz az elmaradásunk a technológia terén. Kompromisszumnak tekintem a benyújtott jelentést, amely foglalkozik a szabályozással kapcsolatos némely aggodalmammal ebben az ágazatban. Ezért támogattam azt.

Jelentés: Agustín Díaz de Mera García Consuegra (A7-0294/2010)

  Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) Az 539/2001/EK rendelet felsorolja azokat az országokat, amelyek vízumkötelezettség alá esnek az Európai Unió határainak átlépésekor. Mostanáig Tajvan és az Északi-Mariana-szigetek is a rendelet 1. mellékletében szerepeltek, és így vízumkötelezettség vonatkozott rájuk. Mivel Tajvan nem jelent kockázatot az illegális bevándorlás szempontjából, illetve nem jelent veszélyt a közrendre az Unióban, és mivel az Északi-Mariana-szigetek polgárai – mint amerikai útlevéllel rendelkezők – az Egyesült Államok állampolgárai, szükségesnek tűnt ezeknek a területeknek az 1. melléklet szigorú rendszeréből a 2. melléklet enyhébb rendszerébe való áthelyezése. Ezért támogattam az előadónak az áthelyezés engedélyezésével kapcsolatos álláspontját.

  Elena Băsescu (PPE), írásban. – (RO) Az, hogy Agustin Díaz de Mera jelentését nagy többséggel elfogadták, rávilágít annak a döntésnek az előnyeire, hogy eltöröljék Tajvan vízumkötelezettségét. Az Európai Parlament ezzel megerősíti az elmúlt években kezdődött demokratizálódás folyamatába vetett bizalmát. Szeretném hangsúlyozni a Tajvan által elért figyelemre méltó gazdasági fejlődést. Tajvan jelentős mértékű kereskedelmet folytat az EU-val, és gazdasága a 25. a világon, és továbbra is évente több mint 13%-kal nő. Ez a folyamatos fejlődés csökkenti annak esélyeit, hogy az Uniónak Tajvanból érkező illegális bevándorlók beáramlásával kelljen szembenéznie. Ezért gondolom úgy, hogy a személyek szabad mozgásának megkönnyítésének a kétoldalú együttműködés egyik kulcsfontosságú elemévé kell válnia. Az a döntés, hogy megszüntessük a tajvani állampolgárok vízumkötelezettségét, figyelembe veszi azt is, hogy az ország teljesítette az úti okmányok biztonságosságával kapcsolatos technikai követelményeket. A biometrikus útlevél 2008-ban történt bevezetése egyike az eddig alkalmazott konstruktív intézkedéseknek. Remélem, hogy az Európai Parlament döntését jóvá fogja hagyni a Tanács, és hogy az új rendelkezések akár már jövőre hatályba lépnek. Végezetül úgy gondolom, hogy a kölcsönösség kritériumának tiszteletben tartása érdekében helyénvaló a tajvani hatóságok azon döntése, hogy eltörlik a vízumkötelezettséget Románia, Bulgária és Ciprus állampolgárai esetében.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) Ez a rendelet felsorolja azokat az országokat, amelyek állampolgárainak vízummal kell rendelkezniük az Unió külső határainak átlépésekor, és azokat az országokat, amelyek állampolgárai mentesek e kötelezettség alól. Azokat a döntéseket, hogy kell-e vízumkötelezettséget alkalmazni harmadik országokra, eseti alapon hozzuk. A javaslat célja a tajvani állampolgárok vízumkötelezettségének eltörlése. Az Európai Parlament támogatta a javaslatot. Nagyon fontos egy közös bevándorlási politika kialakítása az Európai Unió és Tajvan közötti kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok fejlesztése közben. Gazdasági szempontból Tajvan jelentősen erősödött az elmúlt években, és az egy lakosra jutó jövedelme jelenleg a legmagasabb a világon. Tajvan nagyszerű partner továbbá a tudomány, a beruházások, az új technológia, az oktatás, a kultúra ás a turizmus területén való együttműködésben. A vízumkövetelmény megszüntetése Tajvan esetében ezért fokozni fogja az Unióval való kereskedelmi és gazdasági kapcsolatait.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy Tajvant át kell helyezni a vízummentességet biztosító pozitív listára. Az EU és Tajvan között fennálló kereskedelmi kapcsolatokat figyelembe véve úgy gondolom, hogy ennek a döntésnek kedvező hatása lesz. A régió legtöbb, hasonló fejlettségi szintű országa már vízummentességet kapott, és ez a döntés megerősíti az EU azon szándékát, hogy prioritásként kezeli azokat a politikákat, amelyek hozzájárulnak a gazdasági növekedéshez és a több és jobb munkahely megteremtéséhez, a versenyképesség növekedését elősegítő politikákkal egyetemben.

  Carlos Coelho (PPE), írásban. – (PT) Támogatom, hogy a turisztikai célból történő utazások esetében vízummentességet biztosítsunk a tajvani állampolgároknak, valamint az országnak a pozitív listára való áthelyezését. Ennek a döntésnek kedvező gazdasági hatása lesz az EU és Tajvan közötti kapcsolatokra, amely ország már most a 19. legfontosabb kereskedelmi partnerünk. Az EU továbbá a legnagyobb külföldi beruházó Tajvanon. Ösztönözni fogja továbbá a turizmust: az EU már most az egyik legfontosabb célrégió a tajvaniak számára. A döntés ugyanakkor nem növeli az illegális bevándorlás kockázatát, mivel az átlagos bevándorlás 2006 és 2008 között 45 fő volt, ami nagyon alacsony, és nem veszélyezteti a közbiztonságot sem. Növeli a regionális összefüggéseket, mivel a hasonló gazdasági fejlettségi szinttel rendelkező régióbeli országok és entitások már most vízummentességet élveznek: Hongkong, Makaó, Japán, Dél-Korea és Szingapúr. Üdvözlendőnek tartom, hogy Tajvan a biometrikus útlevelek bevezetésével az útlevek és a személyazonosító okmányok magas szintű biztonságának biztosításához szükséges intézkedéseket fogadott el, valamint olyan intézkedéseket, amelyek megakadályozzák, hogy az Unió egyes tagállamait eltérően kezeljék.

  Mário David (PPE), írásban. – (PT) Nagyon örülök, hogy a mellett szavazhatok, hogy az Unió elismeri, teljesültek a vízumrendszer liberalizálásának feltételei Tajvanban. Az elmúlt évtizedekben Tajvan szemmel látható demokratizálódási folyamaton és jelentős gazdasági növekedésen ment keresztül, és jelenleg a 25. helyen áll a világban. Az EU és Tajvan gazdasági és kereskedelmi kapcsolatot tartanak fenn egymással, és együttműködést folytatnak a kutatás, a tudomány, a technológia, az oktatás és a környezetvédelem terén. Ezt figyelembe véve a vízumrendszer liberalizálása Tajvan esetében fokozni fogja az EU és Tajvan közötti kapcsolatokat, erősíteni fogja a partnerséget különböző területeken, valamint támogatni fogja a turizmus kölcsönös növekedését.

  Ioan Enciu (S&D), írásban. – (RO) Az 539/2001/EK rendelet új módosítása mellett szavaztam, amely biztosítja az amerikai Északi-Mariana-szigetek és Tajvan azon országok fehér listájára való felvételét, amelyek esetében eltöröltük az Európai Unióba való belépéshez szükséges vízumkötelezettséget, mivel úgy gondolom, hogy ez a személyek mozgásának nagyobb szabadságát biztosítja az uniós állampolgárok számára. Ugyanakkor remélem, hogy Tajvan cserébe teljesíteni fogja arra vonatkozó kötelezettségvállalását, hogy leveszi Romániát és Bulgáriát azon államok listájáról, amelyekre vízumkötelezettség vonatkozik.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Senkinek nem kerülhette el a figyelmét, aki valaha is utazott az Európai Unión kívül, hogy milyen jelentősen javított életszínvonalunkon az a mozgásszabadság, amelyet az Unión belül élvezünk. A belső határok eltörlése fontos ösztönző az áruk és személyek mobilitása tekintetében. Az, hogy viszonylag könnyen tudunk utazni az Unión belül, még nagyobb hangsúlyt helyez külső határainkra, valamint annak szükségességére, hogy bűntudat nélkül fogadjunk el olyan politikát az Európába való belépéssel kapcsolatban, amely mindenekelőtt megfelel a tagállamok állampolgárai szükségleteinek. Miközben mindig humánusan kell kezelnünk azokat a személyeket – és tiszteletben kell tartanunk emberi jogaikat azoknak –, akik be kívánnak lépni országainkba, úgy gondolom, hogy az EU jogosan ellenőrzi nagyon alaposan, hogy mely országok kerülhetnek fel a pozitív listára. Ebben az összefüggésben Tajvannak az előbb említett listára való felvétele indokoltnak tűnik számomra, figyelembe véve a sziget emberi jogi és gazdasági fejlődését, valamint hogy megfelelően alkalmazza a jogállamiság szabályait.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Tajvan felvétele azon harmadik országok listájára, amelyek állampolgárai vízummentességet élveznek, egyértelmű provokálása a Kínai Népköztársaságnak, ami megsérti a területén lévő intézmények szuverenitását. Ez egy szégyentelen kísérlet a megosztottság felszítására és Kína területi integritásának megsértése.

Ennek a határozatnak a megerősítése hallgatólagos elismerése lenne Tajvannak, és a nemzetközi jog, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányának az EU általi megsértését jelentené, mivel Tajvan sosem volt szuverén állam: és valójában ezt újra meg újra elismeri az ENSZ Közgyűlése, amely soha nem fogadta el az országnak az ENSZ-ben való részvételét.

A kapitalizmus egyre súlyosbodó válságának időszakában a Parlament többsége ismételten azt az üzenetet közvetíti, hogy a cél szentesíti az eszközt: ebben az esetben a cél, hogy megpróbáljuk megfékezni Kína rendkívüli gazdasági fejlődését, akár a határain belüli szeparatizmus táplálásán keresztül. Ez egy újabb Amerika-barát állásfoglalás, hogy megsértjük Kína szuverenitását, ahogy az nemrégiben is történt, amikor egy tagállam fegyvereket adott el Tajvan állítólagos „hatóságainak”.

Elfogadhatatlan, hogy e Parlament többsége még mindig támogatja államok szuverenitásának és területi integritásának megsértését, ahogy az Koszovó esetében történt Szerbiával kapcsolatban, és ahogy Dél-Szudán esetében történik Szudánnal kapcsolatban.

  Nathalie Griesbeck (ALDE), írásban. – (FR) Az Európai Parlament november 11-én arra szavazott, hogy Tajvant helyezzük át azon harmadik országok listájára, amelyek állampolgárai vízummentességet élveznek a tagállamok külső határainak átlépésekor, és határozottan támogatom ezt az állásfoglalást. Először is, sok más, ugyanebbe a földrajzi térségbe tartozó ország (Hongkong, Makaó, Japán, Dél-Korea…) egy ideje már vízummentességet kapott. Még fontosabb továbbá, hogy a vízumliberalizáció kitűnő eszköz az emberek, az állampolgárok – tanulók, kutatók, egyszerű utazók stb. – közötti kapcsolatok és közeledés erősítésére, és meg vagyok győződve arról, hogy ez elő fogja mozdítani a szorosabb együttműködést az oktatás, a kultúra, a kutatás vagy akár a turizmus terén az Európai Unió és Tajvan között.

  Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) Azoknak a harmadik országoknak a listáját, amelyek állampolgárainak vízummal kell rendelkezniük, az érintett ország helyzetének körültekintő, eseti alapon történő vizsgálata alapján hozzák létre, figyelembe véve az illegális bevándorlással és a biztonsággal kapcsolatos kérdéseket, valamint az Európai Unió külkapcsolatait és a viszonosság elvét. Érthető módon, mivel ezek a kritériumok valószínűleg idővel változnak, az ezzel kapcsolatos jogszabályok lehetővé teszik az országok listájának felülvizsgálatát, hogy lehetőség legyen megváltoztatni azoknak az országoknak a számát, amelyek mentességet élveznek a vízumkötelezettségek alól. Díaz de Mera García Consuegra úr javaslata, amelyet ma jóváhagytunk, Tajvannak az említett listára való felvételével kapcsolatos. Az elmúlt évtizedekben Tajvan valóban jelentős demokratizálódási folyamaton ment keresztül, ami lehetővé tette, hogy fontos gazdasági és kereskedelmi kapcsolatot alakítson ki az Európai Unióval. Úgy gondolom ezért, hogy a ma meghozott döntés fontos döntés, amely hangsúlyozza az EU-nak más, nemrégiben elfogadott határozatokkal való következetességét, amelyek Tajvant az EU negyedik legfontosabb partnerévé tették Ázsiában.

  Krzysztof Lisek (PPE), írásban. – (PL) Az elmúlt évtizedekben jelentős változások történtek Tajvanon. Az intézményi reformok, a civil társadalom dinamizmusa, valamint az emberi jogok és szabadságjogok tiszteletben tartása hozzájárult a politikai stabilitáshoz Tajvanon. Tajvan továbbá számos területen aktív nemzetközi szinten, és ezek közé tartozik a természeti katasztrófák áldozatainak való segítségnyújtás. Tajvanon ma nagy a gazdasági növekedés és alacsony a munkanélküliség. Az 1950-es évek óta Tajvan számos sikeres reformon ment keresztül. Politikai szempontból Tajvanon mélyreható demokratizálódási folyamat valósult meg. Az 1980-as években bekövetkezett változások vezettek az 1996-ban megtartott első demokratikus választáshoz. Az EU és Tajvan jelentős gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat tartanak fenn. Az EU a legnagyobb külföldi beruházó Tajvanon. Tajvan az EU negyedik legnagyobb kereskedelmi partnere Ázsiában. Együttműködés van továbbá a kutatás és az oktatás, a kultúra és a környezetvédelem terén. A Tajvanról érkező illegális bevándorlók száma rendkívül alacsony. A legtöbb uniós tagállam állampolgárainak, kivéve Ciprust, Romániát és Bulgáriát, nem kell útlevéllel rendelkezniük, hogy beléphessenek Tajvanra, de a nagyon közeli jövőben ennek a három tagállamnak az állampolgárait is be fogják vonni a vízummentes utazási megállapodások hatálya alá. Biztos vagyok abban, hogy a vízumkötelezettség eltörlése a tajvani állampolgárok esetében hozzá fog járulni a kereskedelmi kapcsolatok és a kutatás, az oktatás, a kultúra és a környezetvédelem terén fennálló kapcsolatok további fejlődéséhez, valamint a turizmus növekedéséhez az EU és Tajvan között.

  Clemente Mastella (PPE), írásban. – (IT) A jelentés mellett szavaztam, mivel a javaslat fő célja egy közös bevándorlási politika kialakítása, és egyidejűleg az Európai Unió és Tajvan közötti kereskedelmi kapcsolatok megerősítésének elősegítése.

Az 1996. évi első demokratikus választásokat követően Tajvan megindult a demokratizálódás útján, és fontos intézményi reformokat hajtott végre a polgári jogok és szabadságjogok tiszteletben tartása érdekében, ami segített konszolidálni politikai stabilitását. Gazdasági szempontból jelentős növekedés ment végbe, és fontos gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat tart fenn az Európai Unióval, együttműködést folytatva a kutatás, a tudomány, a technológia, az oktatás, a kultúra és a környezetvédelem terén.

A vízumkötelezettség eltörlését indokolja továbbá, hogy alacsony annak a kockázata, hogy a sziget állampolgárai illegálisan bevándoroljanak az Európai Unióba. A vízumliberalizáció Tajvan esetében erősíteni fogja kereskedelmi kapcsolatainkat, és elő fogja mozdítani a szorosabb együttműködést a kultúra, az oktatás, a környezetvédelem és a kutatás terén, valamint segíteni fogja a turizmus erősödését mindkét irányban. Tartozunk ezzel Tajvan állampolgárainak részben a regionális következetesség nevében, mert korábban már mentességet biztosítottunk a vízumkötelezettség alól a régió más, hasonló gazdasági fejlettségi szinten álló országainak és entitásainak is.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Azokat a kritériumokat, amelyeket olyan harmadik országok számára határoztak meg, amelyek állampolgáraival szemben vízumkötelezettség áll fenn, eseti alapon értékelik az országnak az illegális bevándorlással, a közrenddel és a biztonsággal kapcsolatos helyzetét, valamint az EU külkapcsolatait, a regionális koherenciát és a kölcsönösség elvét figyelembe véve. A Bizottságot a tagállamok segítik a listák felülvizsgálatának folyamatában. Egy országnak akár a pozitív, akár a negatív listára való felvétele az ő felelősségük. A tagállamok által a Bizottsághoz küldött információk, valamint a külső határok átlépésével és a bevándorlással összefüggő kérdésekkel kapcsolatos tájékoztatást, vitát és információcserét szolgáló központ (CIREFI) által szolgáltatott értékes adatok segítik a Bizottságot a döntéshozásban. Tajvannak a pozitív listára való felvétele teljes mértékben jogos, és az általa elért gazdasági és demokratikus fejlődést méltatja.

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – (LV) Ebben az összefüggésben zavar, hogy a Tajvan és Kína közötti kapcsolatok nincsenek megfelelően szabályozva. Azáltal, hogy lehetővé tesszük a tajvaniak számára, hogy szabadon átlépjék az Unió határait, a Kína és Tajvan közötti kapcsolatok elhidegülését támogatjuk. Figyelembe véve, hogy Kína fontos szerepet tölt be a globális politikában, és hogy Tajvan egy „fájó pont” marad, nem szabad korai és meggondolatlan lépéseket tennünk. A jelentés ellen szavaztam.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Amikor vízumkötelezettség alá eső harmadik országokról van szó, alapvető fontosságú minden egyes esetet megvizsgálni. Régebben gyakran előfordult, hogy eladták a vízumot. Fontos, hogy véget vessünk ezeknek a botrányoknak, és biztosítsuk a schengeni szabályok betartását. A viszonosság elvét kell alkalmazni a vízumkötelezettségek esetében, az USA példája azonban, amely nyíltan fenyegetésként használja a vízumkövetelményt a tárgyalások során, azt mutatja, hogy ez nem mindig van így. Szintén fontos különbséget tenni az egyes harmadik országok között. Tajvan egy speciális eset. Mostanáig viszonylag megfelelő volt a gazdasági növekedése, ami alapján az Unió azt feltételezi, hogy alacsony az illegális bevándorlás kockázata. Ugyanakkor nem tudom azt támogatni, hogy egyenlő elbánásban részesítsük azokat az embereket, akik nem rendelkeznek állandó lakóhellyel Tajvanon és nincsenek személyazonosító okmányaik. Ezért nem szavaztam a jelentés mellett.

  Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Képviselőtársaim! A rendeletre irányuló javaslat mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy jogos és helyénvaló, hogy Tajvant áthelyezzük a pozitív listára. Tajvan nagyszerű kereskedelmi partnere az Uniónak, és magas társadalmi normákkal és életszínvonallal rendelkezik, amely nagyon hasonló az Unió legfejlettebb régióinak színvonalához. A vízumkötelezettség liberalizációja Tajvan számára meg fogja erősíteni az ország és az Európai Unió közötti kereskedelmi kapcsolatokat, valamint meg fogja könnyíteni a szorosabb együttműködést a kultúra, oktatás, környezetvédelem és kutatás terén, továbbá elő fogja segíteni a turizmus erősödését mindkét irányban. Ugyanakkor, ahogyan arra az előadó, Díaz de Mera García Consuegra úr helyesen rámutatott, nem gondolom, hogy az összes felsorolt országot át kellene áthelyezni a pozitív listára, mivel Tajvantól eltérően ezek az országok nem rendelkeznek ugyanilyen normákkal és követelményekkel.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, mivel indokoltnak tartom Tajvan felvételét azon harmadik országok listájára, amelynek állampolgárai mentesülnek a vízumkötelezettség alól, azaz az úgynevezett „pozitív listára”, figyelembe véve azt a fejlettségi szintet, amelyet Tajvannak sikerült elérnie a demokratikus kormányzás, a gazdasági növekedés és az oktatás terén, hozzájárulva ezzel e terület és az Európai Unió közötti kereskedelmi kapcsolatok megerősítéséhez. Fontos hangsúlyozni továbbá, hogy ez az intézkedés nem jelent megnövekedett kockázatot az illegális bevándorlás és a közbiztonság szempontjából, és a tajvani kormány kötelezettséget vállalt arra, hogy 2010 végéig mind a 27 tagállamra kiterjeszti a vízummentességet.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Támogattuk ezt a szöveget, amelynek fő célja, hogy az 539/2001/EK rendelet e módosításával mentesítse a tajvani útlevéllel rendelkezőket az Unióba történő belépéshez szükséges vízumkötelezettség alól. Ahogy azt nagyon pontosan részletezte a Bizottság javaslata, a vízummentesség elvét feltétlenül támogatni kell, mivel a gazdasági fejlettség, az oktatás és a demokratikus kormányzás Tajvanon hasonló a régió OECD-országaiéhoz – Dél-Koreához és Japánhoz. Évtizedes feszültségeket követően a politikai légkör a jelenlegi tajvani kormány és a Kínai Népköztársaság között most rendkívül pozitív, ahogyan azt a közvetlen repülőjáratok létrehozása és a tengerszoroson átnyúló, eddig nem tapasztalt mértékben megvalósuló gazdasági és személyes kapcsolatok mutatják, lehetőséget nyújtva ezzel az intézkedés problémamentes bevezetéséhez.

  Oreste Rossi (EFD), írásban. – (IT) Tajvan nem jelent veszélyt az Európai Unió számára sem az illegális bevándorlás szempontjából (csupán 45 tajvani illegális bevándorlót azonosítottak 2006 és 2008 között), sem a közbiztonság szempontjából.

Ahogy ma reggel tájékoztatott minket az előadó, Díaz de Mera García Consuegra úr, a tajvani hatóságok hivatalosan mentesítettek minden uniós állampolgárt a vízumkötelezettség alól. Egyetértek az előadóval, mivel fontos egy közös bevándorlási politika kialakítása, amely segít megerősíteni kereskedelmi kapcsolatainkat Tajvannal, amely az Európai Unió negyedik ázsiai partnere; egy olyan országgal, amelyet politikai stabilitás és intézményi reformok jellemeznek, és ahol tiszteletben tartják a polgári jogokat és szabadságjogokat.

Jelentés: Kathleen Van Brempt (A7-0246/2010)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Létfontosságúnak tartom az energiaágazatbeli projektek támogatását, különösen válság időszakában, mivel ösztönzi az európai gazdaságot azáltal, hogy új munkahelyeket teremt. Indokoltnak találom a Parlament azon kérését, hogy támogatást nyújtsunk az energiaágazatbeli projektek számára. Támogatásunk bizonyos mértékben szükségessé teszi az alapvetően határokon átnyúló projektektől a regionálisabb projektek felé való elmozdulást, aminek szélesebb körű hatása lesz egész Európában. Emlékeznünk kell arra, hogy a szükséges kezdeti beruházás költsége a regionális kis- és középvállalkozások egyik fő problémája, amikor megújulóenergia-projektekbe fektetnek be, amit ez a rendelet is említ. Üdvözlendő a technikai segítségnyújtás bevezetése ezeknek a projekteknek a végrehajtásához. Szeretném hangsúlyozni azt az előadó által említett témát is, hogy a regionális hatóságoknak a válság idején tapasztalható költségvetési problémái nem szabad, hogy megakadályozzák finanszírozáshoz való hozzáférésüket. Az alkalmazási kört illetően egyformán fontosnak tartom a helyi környezetbe beépített, megújuló energiaforrásokkal és ezek villamosenergia-hálózatokba történő integrálásával kapcsolatos, decentralizált projektek támogatását.

  Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) A 663/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet a gazdasági fellendülés elősegítése érdekében létrehozta az európai energiaügyi gazdaságélénkítő programot (EEGP), és 2009-re, illetve 2010-re 3,98 milliárd eurót különített el erre a célra. Amikor a fenntartható energia beruházási támogatása helyi szintre összpontosul, akkor a leghatékonyabb és leghasznosabb. Ezért szavaztam a szöveg mellett. Egy olyan pénzügyi eszköz létrehozásáról gondoskodik, amelynek célja, hogy olyan kezdeményezéseket támogasson az energiahatékonyság és a megújuló energiák terén, amelyeknek gyors, mérhető és jelentős hatásuk van az Unió gazdasági fellendülésére, az energiabiztonság megerősítésére, valamint az üvegházhatást okozó gázok csökkentésére. Ennek az eszköznek a kedvezményezettjei a hatóságok, elsősorban helyi és regionális szinten, valamint az ezeknek a hatóságoknak a képviseletében működő állami vagy magánszervek.

  Vito Bonsignore (PPE), írásban. – (IT) Gratulálok az előadónak kitűnő munkájáért, valamint a bíztató eredményért. Az intézkedés mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy egy ad hoc alap felállítása az energiafüggőség csökkentése és a megújuló és helyi energia használata érdekében (még akkor is, ha csak 146 millió EUR értékben) fontos jelzés képviselőcsoportom számára az Európai Unió költségvetésének okos felhasználása tekintetében követendő módszerről. Igazából meg vagyok győződve arról, hogy ez a pénzügyi eszköz egyre nagyobb jelentőségű lesz a pénzügyi válság fényében, mivel segíteni tud a vállalkozásoknak, hogy hatékonyabban tudjanak újra növekedési pályára állni, és a jövőben kísérleti projektként tud majd szerepelni egy nagyobb szabású energiaalap létrehozásához. Úgy gondolom továbbá, hogy az intézkedés hasznos azon projektek végrehajtásának lehetővé tétele tekintetében, amelyek képesek lesznek hozzájárulni a gazdasági fellendüléshez és az éghajlatváltozás elleni küzdelemben meghatározott, energiával kapcsolatos célkitűzések eléréséhez. Az energiahatékonyság prioritásként való kezelése, valamint a megújuló energiák használata alapvető fontosságú lépés. Végezetül remélem, hogy a programokat igazságosan osztják el földrajzi értelemben, valamint hogy a teljes jogi keretet (és a támogatás odaítéléséért felelős testület összetételét) hatékonyabban határozzák meg.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Más megújuló energiaforrások fejlesztése, valamint az energiahatékonyság előmozdítása hozzájárul a „környezetbarát” növekedéshez, hogy egy versenyképes és fenntartható gazdaságot biztosítson az éghajlatváltozással való megküzdés érdekében. Ezeknek a politikáknak a támogatásával az EU új munkahelyeket és lehetőségeket fog teremteni a „környezetbarát” piacon, ezáltal támogatva egy versenyképes, biztonságos és fenntartható gazdaság kialakulását. Létfontosságú a közfinanszírozás növelése az energiamegtakarítási, energiahatékonysági és a megújuló energiával kapcsolatos projektek létrehozásához. Európának még mindig meg kell teremtenie az energia terén a tudományos kutatásba, a technológiai fejlődésbe és a demonstrációba való magánberuházás feltételeit. Szeretném felhívni a figyelmet továbbá arra, hogy a nyolcadik kutatási és technológiafejlesztési keretprogram prioritásai közé tartozik az energiabiztonság, az éghajlatváltozás elleni küzdelem és a környezetvédelem. Csak így válik lehetségessé iparunk versenyképességének fenntartása, valamint a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés előmozdítása.

  Giles Chichester (ECR), írásban. – A konzervatív európai parlamenti képviselők úgy gondolják, hogy a jelenlegi pénzügyi és gazdasági hangulatban az új uniós kiadásokra vonatkozó javaslatokat szigorú vizsgálatnak kell alávetni. Ezzel az eszközzel kapcsolatban az uniós költségvetés költségvetési elveivel és a költségvetési fegyelemmel kapcsolatban voltak aggodalmaink. Ugyanakkor a konzervatív európai parlamenti képviselők elismerik a javaslat potenciális hozzáadott értékét, valamint a prioritást élvező politikai területekre való összpontosítását. A konzervatív képviselők tehát kivételesen támogatják a kompromisszumos javaslatot, de ennek nem lehet precedensértéket tulajdonítani.

  Lara Comi (PPE), írásban. – (IT) A legjobb válasz a kereslet csökkenésére – mint ami az elmúlt években érintette a világgazdaságot – a meglévő pénzmennyiség forgalmának ösztönzése. Természetesen a közszféra a legalkalmasabb arra, hogy cselekedjen ennek elérése érdekében. Reméljük, hogy ez a szektor élénkülni fog, lehetővé téve megtakarítások elérését az európai gazdaságot a hatékony fogyasztás erényes útjára irányítva, és ezzel egy időben nem áthelyezhető munkahelyeket létrehozva. Hangsúlyozni kell ugyanakkor, hogy sürgősen szükség van erre a rendelkezésre. Előrejelzések szerint egy ilyen intézkedésre hamar úgy tekinthetnek, mint a fellendülést célzó sok tervezett intézkedés egyikére, és így kevesebb figyelmet kaphat. A gyors cselekvés kizárhatná ennek kockázatát, és ugyanakkor nagyobb hatékonyságot biztosítana.

  Vasilica Viorica Dăncilă (S&D), írásban. – (RO) Fejleszteni kell a helyi és regionális hatóságoknak a megújuló energiaforrásokkal és az energiahatékonysággal kapcsolatos projektekbe való beruházással kapcsolatos finanszírozáshoz való hozzáférését. Úgy gondolom, hogy létfontosságú a tapasztalatcsere a tagállamok helyi és regionális hatóságai között olyan életképes energiahatékonysági projektek kidolgozásához, amelyek az éghajlatváltozással kapcsolatos kötelezettségvállalásokat is tiszteletben tartják. Ugyanakkor az Európai Uniónak be kell vezetnie az EU 2020 stratégia célkitűzéseinek eléréséhez szükséges pénzügyi mechanizmusokat.

  Mário David (PPE), írásban. – (PT) Összességében a jelentésben foglalt javaslatok mellett szavazok, amelyek célja az európai gazdaság fellendítése az energiaágazatbeli projektek nagyobb pénzügyi támogatásán keresztül. Támogatom a javaslatot, hogy az európai energiaügyi gazdaságélénkítő program (EEGP) elköltetlen előirányzatait egy, az energiahatékonyságot támogató új mechanizmusba, valamint megújulóenergia-projektekbe irányítsuk át. A pénzügyi ösztönzőkön keresztül ezek a projektek nem csak az európai gazdaság fellendülését lesznek képesek támogatni, hanem az energiaellátás biztonságát és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentését is segíteni fogják az Unióban. Szintén pozitív vonatkozás, hogy lehetőség van hatékonyságának növelésére pénzeszközök helyi és regionális szintű felhasználásán keresztül. Ez lehetővé fogja tenni az olyan „továbbgyűrűző hatások” kezelését, mint például a helyi és regionális gazdaságok dinamikusabbá tétele a kis- és középvállalkozásokon (kkv-k), a társadalmi integráción, vagy a régiók vonzerején keresztül.

  Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, mivel támogatja az energiahatékonysági és megújulóenergia-projektek támogatására vonatkozó intézkedések bevonását az európai energiaügyi gazdaságélénkítő programba. Az energiahatékonyság és a megújuló energia terén működő finanszírozási projektek serkenteni fogják a gazdasági fellendülést, munkalehetőségeket fognak teremteni, valamint segíteni fognak az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, és talán fontos eszközzé válnak a pénzügyi válságra való válaszadásban.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Jól ismert az Unió energiafüggősége, csakúgy mint az, ahogyan a tagállamok megkísérelték kezelni ezt a problémát energiatermelési módszereik diverzifikációjával és megújuló energia felhasználásával. Ezt az erőfeszítést drámaian lelassította a gazdasági és pénzügyi válság jelentkezése, amelybe teljesen belemerültünk. Egy olyan program, amely uniós támogatást nyújt energiaágazatbeli projektek számára a gazdasági fellendülés előmozdítása érdekében, megfelelő eszköz lehet a jelenlegi tendencia megfordítására és a kezdeményezőképesség visszaszerzésére azzal a céllal, hogy növeljük a tagállamok energetikai önellátását. Jól ismert, hogy az ilyen típusú projektnek különösen magas kezdeti költségei vannak, és hogy közös előnyökkel jár azok támogatása, akik vállalják az ebbe a területbe való beruházással járó kockázatokat. Ez az ágazat nagy lehetőségekkel rendelkezik, nem csak a környezetvédelem terén, hanem a több munkahely létrehozásában is egy olyan Európában, amely kevésbé akar függeni a külső világtól. Remélem, hogy a program gyümölcsöző lesz, ténylegesen azt a célt fogja szolgálni, amelyre létrehozták, és el fogja kerülni a túlzott bürokráciát és kiadásokat.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ez a dokumentum az európai energiaügyi gazdaságélénkítő programot (EEGP) létrehozó rendelet módosítása, amely 2009-re és 2010-re 3,98 milliárd EUR támogatást irányozott elő. Szeretném emlékeztetni Önöket, hogy ezt az összeget nem használták fel, és jelenleg folyik a Bizottság által javasolt, a fenntartható energiával kapcsolatos finanszírozási kezdeményezés létrehozása, hogy felhasználják a még mindig meglévő támogatást.

A felhasználatlan pénzt – 146 millió EUR – ebbe az új pénzügyi eszközbe fogják átirányítani, amely fenntartható energiával kapcsolatos projekteket fog támogatni, elsősorban városi területeken. Különösen a következőket foglalja magában:

– energiahatékony és/vagy a megújuló energiát hasznosító megoldásokat magukban foglaló köz- és magánépületek;

– a magas energiahatékonyságú, kapcsolt hő- és villamosenergia-termelő – beleértve a kapcsolt mikrotermelést is –, valamint távfűtési/-hűtési hálózatokba való beruházás, különös tekintettel a megújuló forrásokból származó energián alapulókra;

– a helyi környezetbe beépített, decentralizált megújuló energiaforrások és ezek villamosenergia-hálózatokba történő integrálása;

– megújuló energiaforrásokból származó mikro-energiatermelés;

– tiszta városi közlekedés a fokozott energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások fokozottabb integrációjának támogatása érdekében, különös tekintettel a tömegközlekedésre, az elektromos és hibrid járművekre, valamint a csökkentett üvegházhatásúgáz-kibocsátásra;

– a helyi infrastruktúra, ideértve kültéri állami infrastruktúrák hatékony megvilágítása.

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Szeretnék gratulálni a jelentés szerzőjének ehhez a kitűnő jogalkotási kezdeményezéshez, amelyet támogattam, mivel az energiahatékonysági és a megújuló energiával kapcsolatos projektek támogatása ösztönözni fogja a gazdasági fellendülést, a munkahelyteremtést, és növelni fogja a társadalmi integrációt és a régiók vonzerejét. Ezek a projektek akkor a leghatékonyabbak, ha városi, regionális és helyi szinten hajtják végre, ugyanakkor kellően indokolt esetekben nemzeti szinten hatékonyabbak lehetnek. Mivel a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válság és az ebből eredő alacsonyabb költségvetési bevétel különösen negatív hatással van a helyi és regionális hatóságok pénzügyeire, biztosítani kell, hogy e hatóságok nehéz költségvetési helyzete nem akadályozza meg őket abban, hogy hozzáférjenek a támogatáshoz. Örülök, hogy rövid távú gazdasági hatást várnak el, és hogy a projektek elfogadása és a rájuk vonatkozó végső döntés között nem telhet el több mint hat hónap. Mint tudjuk, folyamatosan nő az Uniónak a kőolajat és földgázt szállító országoktól való függősége. Néhány országban sok időbe telik az épületek felújításával kapcsolatos projektek, a gáz- és a villamosenergia-infrastruktúrákra irányuló projektek, a rendszerösszekötők, a szélerőműparkok és a szén-dioxid-leválasztással és -tárolással kapcsolatos projektek előmozdítása. Az e projektek el nem költött támogatását át lehetne irányítani erre a területre. A jelentés különösen releváns Litvánia számára, amely ország egyre inkább függ az Oroszországból érkező energiától. Remélem ezért, hogy a kormány mindent meg fog tenni, hogy támogatást kapjon, és a pénzügyi forrásokat helyi szinten fogja felhasználni, hogy hozzáadott értéket, közvetlen hasznot teremtsen a polgárok számára, ezáltal csökkentve az energiaszegénységet. Remélem tovább, hogy a jelentést nem fogja megfojtani a túlzott bürokrácia.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Az energiahatékonyság és az energiabiztonság fejlesztése fontos prioritások az Unió számára. Az Európa 2020 stratégia nagyon ambiciózus az e területekkel kapcsolatos célkitűzések elérése tekintetében. Dicséretes ezért az európai energiaügyi gazdaságélénkítő program (EEGP) többlettámogatásának az energiahatékonysággal és a megújuló energiával kapcsolatos projektek támogatására történő felhasználása, különösen a pénzügyi válság fényében. A beruházási projektek ezeken a területeken létfontosságúak a gazdasági növekedés és egy tisztább gazdaság érdekében.

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – (LV) Teljes mértékben támogatom azt az indítványt, hogy 146 millió eurót utaljunk ki energiaágazatbeli projektek számára. Ennek kézzel fogható eredménye lesz, amennyiben a támogatást ésszerűen alkalmazzuk. Először is, ez a döntés zöld utat fog engedni mindazok számára, akik jelentős költségcsökkenést akarnak elérni a gyártási, közlekedési és a szállítási ágazatokban. Költségcsökkenés lesz, ami azt jelenti, hogy a jövedelem emelkedni fog, és egy kiegyensúlyozott költségvetési politika bevezetésével az uniós országok könnyebben túl fognak jutni a globális pénzügyi válság következményein. Az, hogy uniós támogatást nyújtunk energiaágazatbeli projektek számára, jó ösztönzés az uniós kormányfők, önkormányzatok és vállalkozások számára.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) A kutatás és a fejlesztés létfontosságúak az egészséges gazdasági növekedéshez, és elengedhetetlenek ahhoz, hogy az Unió elérje célkitűzéseit az éghajlatváltozással vagy a növekvő energiahatékonysággal kapcsolatban. Ez az egyik oka annak, hogy a kutatás és a fejlesztés az Európa 2020 stratégia középpontjában áll. Egyrészről fontos, hogy a támogatásokkal kapcsolatos szabályozások egyértelműek legyenek, hogy lehetőség szerint meg lehessen akadályozni a visszaéléseket. Másrészről viszont az ellenőrzéseknek nem szabad azt eredményezniük, hogy a kisvállalkozásokat és a kkv-kat közvetetten kizárjuk a támogatási folyamat összetettsége miatt. A támogatásokkal kapcsolatos szabályozásokat ezért pár évente felül kell vizsgálni a fentieket figyelembe véve, és amikor csak lehetséges, egyszerűsíteni kell azokat. A tervezett felülvizsgálat nem felel meg ennek a követelménynek, és ezért szavaztam ellene.

  Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) A jelentés mellett szavaztam, mivel fontosnak gondolom, különösen válság idején, hogy támogassuk és felélénkítsük a gazdaságot, és ezzel egy időben olyan ágazatokra összpontosítsunk, amelyek még nem telítettek, hanem fejlesztést és beruházást igényelnek. Egyetértek azzal a szabállyal is, hogy az eszközt olyan intézkedések finanszírozására kell használni, amelyeknek gyors, mérhető és jelentős hatásuk van a gazdasági fellendülésre az Unión belül, növelik az energiabiztonságot, és csökkentik az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását. A folyamatos strukturális válság paradox módon fontos lehetőség, hogy újra napirendre vegyük ezt a kérdést. A nagy gazdasági rendszerek által tapasztalt nehézségek lehetővé fogják tenni Európa számára, hogy talpra álljon. Ehhez azonban szükség van egy új stratégia kidolgozása iránti elképzelésre, képességre és bátorságra. A jelenlegi helyzetben az egyetlen stratégia, amelynek van némi esélye a sikerre, az innovatív megoldásokba való beruházás, hogy szakítsunk a jelenlegi technológiai és tudományos paradigmákkal.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy üdvözlendő az európai energiaügyi gazdaságélénkítő program (EEGP) felhasználatlan támogatásainak egy, az energiahatékonysággal és a megújuló energiával kapcsolatos kezdeményezések támogatására létrehozott speciális pénzügyi eszköz számára való elkülönítése. Valójában az ilyen típusú projektek támogatása, amelyek teljes mértékben összhangban vannak az Európa 2020 stratégia célkitűzéseivel, rendkívüli módon hozzájárul egy fenntartható gazdaság kialakításához, az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez és a foglalkoztatás előmozdításához, miközben különösen megfelelő módszernek bizonyul a jelenleg tapasztalható gazdasági és pénzügyi válság fényében.

  Crescenzio Rivellini (PPE), írásban. – (IT) Szeretnék gratulálni a Van Brempt asszony által végzett kitűnő munkához. Az európai energiaügyi gazdaságélénkítő programról szóló jogszabály módosítása lehetővé fogja tenni a hozzáférhető támogatásoknak a következő projektek finanszírozására történő felhasználását: köz- és magánépületek átalakítása az energiahatékonyság növelése vagy a megújuló energiára való áttérés érdekében; megújuló energiákat használó létesítmények építése és a villamosenergia-hálózatokba való integrálásuk; tiszta városi közlekedési megoldások kifejlesztése, például elektromos és hibrid járművek; és helyi infrastruktúra kifejlesztése, beleértve a hatékony közvilágítást és a villamos energia tárolására szolgáló megoldásokat, az intelligens fogyasztásmérést és az intelligens hálózatokat. Az alapoknak a helyi és regionális hatóságok olyan projektjeit kell támogatniuk, amelyek gazdaságilag és pénzügyileg hatékonynak bizonyulnak, hogy biztosítsák a beruházás időben való megtérülését. Összesen 146,34 millió eurót kell hozzáférhetővé tenni a 2011. januártól 2014. március 31-ig terjedő időszakban. A kapott hozzájárulások hitelek, garanciák, magántőke és más pénzügyi eszközök formájában valósulhatnak meg. A kifizetett összegek legfeljebb 15%-át lehet a hatóságoknak a projektek előkészítésében való támogatására használni, amelyeket részben a földrajzi egyensúly alapján választanak ki.

  Robert Rochefort (ALDE), írásban. – (FR) A jelenleg tapasztalható nehéz gazdasági körülmények között ez a pénzügyi eszköz, lehetővé téve, hogy 146 millió EUR szabad hitelt különítsünk el energiatakarékossággal, energiahatékonysággal és megújuló energiával kapcsolatos projektekre, mostantól 2014-ig, hozzá fog járulni a növekedés támogatásához és a gazdasági fellendülés ösztönzéséhez az Európai Unión belül, csakúgy mint az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez és a környezetvédelem előmozdításához. Támogatom ezt a rendelkezést, és képviselőtársam, Van Brempt asszony jelentése mellett szavazok.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – 2009-ben az Unió elfogadott egy európai energiaügyi gazdaságélénkítő programot (EEGP) 3,98 milliárd EUR támogatást irányozva elő energiaágazatbeli projektekre. A program három alprogram számára irányoz elő közösségi finanszírozást: az első gáz- és villamosenergia-infrastruktúrákra irányuló projekteket, a második a tengeri szélenergia hasznosítására irányuló projekteket, a harmadik a szén-dioxid elkülönítésével és tárolásával összefüggő projekteket tartalmaz. A Zöldeknek köszönhetően sikerült egy rendelkezést hozni, amely lehetővé fogja tenni a még szabad támogatásoknak egy, az energiahatékonysággal és a megújuló energiával kapcsolatos kezdeményezések támogatására létrehozott pénzügyi eszköz általi felhasználását, elsősorban városi környezetben. Annak érdekében, hogy nagyszámú decentralizált beruházást támogassunk, a települési, helyi és regionális hatóságok lesznek a kedvezményezettek.

  Oreste Rossi (EFD), írásban. – (IT) A jelenlegi válságban elfogadhatatlan, hogy olyan erőforrásokat pazaroljunk el, amelyeket az Európai Unió energiaágazatbeli projektek támogatására tett hozzáférhetővé. A gáz-, a villamos-, valamint a szélenergia-infrastruktúrára elkülönített támogatásokból 146 millió EUR maradt felhasználatlan. Ezen intézkedés célja ennek az összegnek a felszabadítása az otthonok és középületek, a közvilágítás és a városi közlekedési rendszerek energiahatékonyságának fejlesztésével és átstrukturálásával kapcsolatos projektek támogatására. Ezek a támogatások új munkahelyeket teremthetnek, amelyek hozzá fognak járulni egy versenyképes és fenntartható gazdaság kialakulásához.

  Salvatore Tatarella (PPE), írásban. – (IT) A mai szavazás eredményeképpen egy új és fontos alapot hozunk létre, amely a megújuló energiával és az energiahatékonysággal kapcsolatos projekteket támogat innovatív pénzügyi eszközökön keresztül. Az alapnak két célja van: az energiatakarékosság és a környezet fejlesztésének támogatása, valamint hogy új lökést adjon Európa gazdasági fellendülésének. Az alap energiaágazatbeli kezdeményekéseket és projekteket fog támogatni egy más filozófiát követve mint eddig, többé már nem közvetlen támogatásra összpontosítva – ami sok esetben katasztrofálisnak bizonyult –, hanem a beruházás jövedelmezőségére. Amennyiben jól használják fel, úgy gondolom, hogy ez a képlet az európai gazdaság fellendítésének egy új szakaszát fogja jelezni. Az új támogatási eszköz továbbá fontos lehetőséget nyújt a helyi szervezetek fejlesztésére, elsősorban Olaszország déli részén. Valójában az alapot más európai alapokkal is lehet integrálni, például az Európai Regionális Fejlesztési Alappal. Azzal, hogy határozottan ezen új alap mellett szavazok, abbéli reményemet fejezem ki, hogy ezt az innovatív finanszírozási módot a jövőben több más ágazatra is ki lehet terjeszteni, kezdve a közúti, vasúti, kikötői és repülőtéri infrastruktúrával.

  Nuno Teixeira (PPE), írásban. – (PT) Az energiahatékonyság és energiabiztonság iránti elkötelezettség az Európai Unió egyik jelenlegi prioritása. Az Európában jelenleg tapasztalható gazdasági és pénzügyi válság mértéke arra ösztönzi Európát, hogy olyan megoldásokat keressen, amelyek képesek kiegyensúlyozott választ adni a modern világ kihívásaira, mindenekelőtt a meglévő pénzügyi erőforrások felhasználásával. Üdvözlöm azt a kezdeményezést, hogy az energiaágazat számára kijelölt 114 millió EUR felhasználatlan összeget az európai energiaügyi gazdaságélénkítő program részeként átvezessük az energiahatékonyság és a megújuló energia támogatására irányuló kezdeményezésekbe, az EU 2020 stratégia szellemében. Ezeknek az új beruházási projekteknek az a célja, hogy hozzájáruljanak a munkahelyteremtéshez és növeljék az ágazat versenyképességét. Támogatom, hogy a jelentés hangsúlyozza a decentralizált beruházások növekedésének fontosságát, mivel a kezdeményezések kedvezményezettjei a hatóságok lesznek a kormányzat különböző szintjein – települési, regionális vagy akár nemzeti szinten. Ezáltal megerősödik és értékessé válik a részt vevő felek szerepe, megmutatva a polgármesterek szövetsége által elvégzett koordináció sikerét.

Állásfoglalásra irányuló indítvány RC-B7-0608/2010

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) A közös állásfoglalás mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy kétségkívül a transzatlanti kapcsolat az európaiak legfontosabb külföldi kapcsolata. A közelgő EU–USA csúcstalálkozón a két partnernek együtt kell működnie egy közös menetrend kidolgozásában, amely olyan közös értékeken alapul mint a demokrácia, a jogállam és az emberi jogok védelme. Egy komoly válság időszakában, valamint a döntő fontosságú G20-as találkozó előestéjén az EU-nak és az USA-nak, akik együttesen a világ gazdaságának felét teszik ki, minden eddiginél elkötelezettebbnek kell lenniük, hogy szorosan együttműködjenek a globális gazdasági fellendülés érdekében és a globális pénzügyi rendszer szabályozására irányuló intézkedések kidolgozásában. Közös cselekvésre van szükség a világ előtt álló kihívások leküzdésére; ezek a kihívások az éghajlatváltozás elleni küzdelem, a millenniumi fejlesztési célok elérése, a közel-keleti békefolyamat, Afganisztán és Irak speciális helyzete, sőt, a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozása. Ezeknek a cselekvéseknek az EU és az USA közötti megerősített stratégiai párbeszéden és együttműködésen kell alapulniuk a meglévő többoldalú intézmények, vagyis az Egyesült Nemzetek Szervezete, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet és a NATO keretein belül. Ez megoldásokhoz fog vezetni.

  Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) Az Európai Uniót és az Amerikai Egyesült Államokat összekötő egyedülálló kapcsolat az Európai Unió egyik stratégiai alapköve. A transzatlanti partnerség, amely összesen a globális gazdaság felét teszi ki, és amelyet a demokrácia és az emberi jogok közös értékei egyesítenek, emellett a világ stabilitásának biztosítéka is. A következő EU-Egyesült Államok csúcstalálkozó döntő fordulat lesz ebben az együttműködésben. A szöveg mellett szavaztam, mivel rávilágít az együttműködést övező kihívásokra és kötelezettségekre. A két nagyhatalom közti párbeszéd feléledése, valamint a többoldalú tárgyalások előmozdítása, amely az Obama-kormány politikáját jellemzi, hangsúlyozza ennek a szövegnek a fontosságát. Ebből a szempontból iránymutatásokat nyújt a következő csúcstalálkozóval kapcsolatban, különösen az izraeli-palesztin konfliktus, az iráni nukleáris kérdés, a nukleáris leszerelés és a transzatlanti biztonsági paktum tekintetében. Végezetül, felszólít a Transzatlanti Gazdasági Tanács megerősítésére, és rávilágít, hogy meg kell reformálni a nemzetközi pénzügyi rendszert, együttműködést kell kialakítani az energia, a környezetvédelem, a szellemi tulajdon és a fogyasztóvédelem terén, valamint igazságügyi és rendőri együttműködésre is szükség van.

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) Támogatom ezt az állásfoglalást. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével az Európai Unió fontos szereplővé vált a nemzetközi színtéren. Miközben továbbra is az EU és az USA a legerősebb hatalmak a globális gazdaságban, a pénzügyi és gazdasági válság súlyos következményei egy integráltabb transzatlanti piac létrejöttéhez vezettek, amely kedvezőbb körülményeket képes teremteni a gazdasági növekedés és a fenntartható társadalmi fejlődés számára. Kétoldalú együttműködést kell kialakítani tehát egy közös energiastratégia előkészítéséhez, amely támogatni fogja az energiaforrások és az ellátási útvonalak diverzifikációját és biztonságát egy ökológiailag hatékony gazdaság létrehozása érdekében. Továbbá egy új üzleti kultúra létrehozása érdekében meg kell erősíteni az innovációk, a kreativitás és az információs és kommunikációs technológiák használatát, valamint növelni kell az együttműködést az oktatás, a kutatás és a tudomány terén.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Mivel a két partner elkötelezett az együttműködés mellett, hogy segítse gazdaságaikban a növekedést, valamint a munkahelyteremtést, és a Parlament folyamatosan támogatja egy, a szociális piacgazdaság elvein alapuló transzatlanti piac létrehozását 2015-re az Unió saját egységes piacának kialakításával egyetemben, ez egy kulcsfontosságú elem lesz az újra beinduló növekedésben és a globális gazdasági fellendülésben. Az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel egyetértek azzal, hogy a Transzatlanti Gazdasági Tanács (TGT) a legmegfelelőbb mechanizmus a transzatlanti gazdasági kapcsolat kezelésére, valamint hogy a partnereknek a lehető legtöbbet kell kihozniuk ebből a tanácsból, hogy eltöröljék a gazdasági integráció útjában álló meglévő akadályokat, és hogy 2015-re elérjék egy a szociális piacgazdaság elvein alapuló transzatlanti piac létrehozását, amely pozitív válasz lesz a jelenlegi gazdasági és társadalmi válságokra. Egyetértek azzal is, hogy együttműködést szorgalmaznak a Transzatlanti Gazdasági Tanácson belül az ipari ágazatok, és különösen a kis- és középvállalkozások (kkv-k) szabályozási környezetét érintő valamennyi kérdéssel kapcsolatban, az európai kisvállalkozói intézkedéscsomag megközelítését követve a transzatlanti hatású jogszabályok mérlegelésekor.

  Carlos Coelho (PPE), írásban. – (PT) Az Egyesült Államok és az Európai Unió közötti partnerség közös történelmen, kultúrán, érdekeken, értékeken alapul, és a két fél felelőssége is közös a globális kérdések, valamint a közös kihívások kezelésében. Integrált gazdaságuk együttesen a globális gazdaság körülbelül felét teszi ki: ez a transzatlanti partnerség a globális gazdasági jólét fő motorja. Létfontosságú, hogy ezen a csúcstalálkozón egy következetes közös stratégia körvonalazódjon ki olyan új politikákkal és eszközökkel, amelyek kezelni tudják a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés új kihívásait stratégiai szinten és a biztonság szempontjából. Remélem, hogy ennek a csúcstalálkozónak az lesz az üzenete, hogy az EU-nak és az USA-nak példa nélkül álló módon kell együttműködniük piacuk és pénzügyi intézményeik megreformálása kapcsán, tanulva a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válságot okozó hibákból, és megteremtve a fellendüléshez és a munkahelyteremtéshez szükséges feltételeket. Azt kérem továbbá, hogy a felek folytassanak nyílt párbeszédet arról, hogy az összes alapvető emberi jog tiszteletben tartásán belül hogyan lehet a sokféleség nagyobb mértékű tolerálását és tiszteletben tartását elérni közösségeikben.

  Lara Comi (PPE), írásban. – (IT) Az Egyesült Államok és az Európai Unió által elfoglalt domináns globális pozíció olyan felelősséget ró rájuk, amely elől nem lehet meghátrálni. Nem elfoglalt pozícióink védelméről van szó, vagy a történelmi folyamatok megakadályozására tett hiábavaló kísérletről azzal az ürüggyel, hogy ezt a dominanciát védjük. Sokkal inkább azoknak a civilizációs előrelépéseknek a megerősítéséről, amelyek évtizedeken keresztül jellemezték országainkat. A vágy, hogy demokratikus eszközökkel teremtsünk jólétet népeink számára – a szabad piacon, az emberségesebb munkakörülményeken, a működőképes szociális rendszereken és minden más olyan vívmányon keresztül, amelyek azzá tették országainkat, amik ma – sokkal többet jelent, mint egy domináns pozíciót egy olyan nemzetközi rangsor, amely csak nyers adatokat tud nyújtani, de nem tud érzelmet közvetíteni, vagy reflektálni az életminőségre. Mindez nem csak a globális gazdasági kapcsolatok kezelésére vonatkozik, hanem érzékenyebb témákra is olyan területeken, mint például a külpolitika vagy a környezetvédelmi politika (ipari és energiapolitikai vonatkozásaival együtt). A fokozottabb mai koordináció egy jobb világot fog jelenteni holnap, és nincs szándékunkban feladni ezt az ambiciózus célt.

  Christine De Veyrac (PPE), írásban. – (FR) Az Egyesült Államokat és Európát különleges, történelmi szálak kötik össze. Az állásfoglalás, amelyről ma szavaztunk a Parlamentben, és amelyet támogatok, hangsúlyozza a még eddiginél is szorosabb együttműködés szükségességét országaink között, valamint hogy folyamatosan erősítenünk kell kapcsolatunkat, különösen a gazdasági válság és a nyugat ellen irányuló terrorfenyegetések fényében. Üdvözlöm továbbá, hogy a monetáris kérdés is bekerült az állásfoglalásba, mivel ez mutatja, hogy szeretnénk átvizsgálni a nemzetközi monetáris rendszert egy olyan időszakban, amikor valutaháborúk akadályozzák az Unió növekedését. Ez tehát egy barátságos, de határozott üzenet, amelyet transzatlanti szövetségeseinknek küldünk a G20-csúcstalálkozó megnyitójának előestéjén.

  Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) A közelgő EU–USA csúcstalálkozóról és a Transzatlanti Gazdasági Tanács üléséről szóló közös állásfoglalási indítvány mellett szavaztam, mert szükségesnek tartom, hogy az EU jelenlegi elnöksége megkíséreljen ambiciózus kötelezettségvállalást elérni az Egyesült Államok részéről a közelgő cancúni csúcstalálkozón. Nagyobb együttműködésre van szükség továbbá az USA részéről saját kibocsátás-kereskedelmi kvótarendszere és az EU által bevezetett rendszer hatékonyabb összeegyeztetése tekintetében.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ez az állásfoglalás meglehetősen egyértelmű a közelgő csúcstalálkozó céljait, valamint az USA és az EU közötti „stratégiai párbeszéd” fokozását tekintve.

A világban zajló változások – a kapitalizmus válsága és igen erőteljes gazdasággal rendelkező országok, különösen Brazília, Oroszország, India és Kína (az úgynevezett BRIC-országok) feltörekvése – komoly fenyegetést jelentenek az imperialista hegemóniára. Az USA és az EU gazdasági, diplomáciai és katonai eszközök teljes arzenáljával tesz kísérletet stratégiák „koordinálására”, hogy megfordítsa ezt a folyamatot. A Parlament többsége nem fordul el a neoliberalizmustól, sőt, inkább erősíti azt, remélve, hogy újabb lépéseket tesznek majd a csúcstalálkozó eredményeképpen a nagyobb „gazdasági integráció” és a „transzatlanti piac” létrehozása irányába. Ezek a döntések a munkavállalók és az emberek nagyobb mértékű kihasználásához fognak vezetni, növelve ezáltal a gazdasági és társadalmi aszimmetriákat az Uniós országok között.

Az erőforráspiacok fölötti uralom biztosításának katonai lehetősége veszélyesen fontossá kezd válni a „transzatlanti biztonsággal” kapcsolatos nagyobb „stratégiai együttműködéssel” együtt az USA és az EU között a NATO keretein belül.

Az emberek küzdenek a kizsákmányolás és a háború ellen. Úgy gondoljuk, hogy a november 20-i NATO-ellenes tüntetéssel, valamint a CGTP-IN által november 24-re összehívott általános sztrájkkal a portugál emberek erősíteni fogják az e politikák elleni küzdelmet.

  Lorenzo Fontana (EFD), írásban. – (IT) Fontos, hogy a legjobbat hozzuk ki a transzatlanti politikai és gazdasági kapcsolatokból, amelyek egyre erősödtek az elmúlt évek során, hatást gyakorolva a beruházások megválasztására és a vállalkozások tevékenységére. Úgy gondolom, hogy az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti kapcsolatokat még tovább lehet fejleszteni, ahogy azt a közös állásfoglalási indítvány is kimondja, a gazdasági együttműködés és a személyes adatok védelmével kapcsolatos szabályok megerősítése által, valamint felszólítva az Egyesült Államok hatóságait, hogy nagyobb átláthatóságot biztosítsanak kül- és védelmi politikájuk tekintetében. Fontos az EU és az USA közötti kapcsolatok erősítése, különösen a kereskedelem terén, valamint hogy a felek figyelembe vegyék a közös értékeket és az eltérő álláspontokat egyaránt, amelyekkel kapcsolatban konstruktív párbeszédet kell kidolgozni. Általánosságban pozitívnak ítélem meg a közös állásfoglalási indítványt, és ezért mellette szavazok abban a reményben, hogy növelni fogja a két fontos politikai és gazdasági szereplő közötti együttműködést.

  Nathalie Griesbeck (ALDE), írásban. – (FR) Az Európai Unió és az Egyesült Államok két olyan terület, amelyet súlyosan érintett a gazdasági és pénzügyi válság; és amikor ennek hatásait még mindig érezni lehet, megerősítjük itt, az Európai Parlamentben, hogy közös választ szeretnénk találni erre a válságra, valamint hogy fokoznunk kell gazdasági együttműködésünket, hogy közösen kerüljünk ki véglegesen ebből a nehéz időszakból. Úgy gondolom, hogy a transzatlanti piac 2015-re történő létrehozása jó módszer, hogy ennek érdekében tovább fejlesszük a két terület közötti gazdasági kapcsolatokat, valamint hogy erősebbek legyünk a globális gazdaság ötletszerű alakulásával szemben. Továbbá, mivel az Egyesült Államok és az EU régi partnerek, amelyek számos közös értékkel rendelkeznek (demokrácia, az emberi jogok tiszteletben tartása), szeretnénk egy transzatlanti vizsgálatot indítani, hogy fényt derítsen a kínzás gyanújára Irakban. Végezetül most, hogy a terrorista fenyegetés egyre nyilvánvalóbbá válik, remélem, hogy az EU és az Egyesült Államok teljes mértékben együtt fog működni ezen a területen, kerülve azonban az olyan intézkedéseket, amelyek túlságosan tolakodóak lennének az egyének magánéletére nézve. Ezt az álláspontot szerettük volna megvilágítani az EU és az Egyesült Államok közötti csúcstalálkozó közeledtével.

  Tunne Kelam (PPE), írásban. – Támogattam a Transzatlanti Gazdasági Tanácsról szóló állásfoglalást, az ALDE csoport által előterjesztett néhány módosítás kivételével. Szeretném megragadni ezt a lehetőséget, hogy mindkét transzatlanti partnert felszólítsam arra, hogy teljes mértékben és késedelem nélkül használják ki a Transzatlanti Gazdasági Tanácsban rejlő lehetőségeket. Ez utóbbi létfontosságú eszköze lesz a szabad kereskedelmet még mindig akadályozó korlátok eltörlésének, valamint a transzatlanti szabadkereskedelmi piac megvalósításának az elkövetkezendő öt éven belül. Csak egy ilyen piac – amelynek létrehozását az Európai Parlament számos alkalommal javasolta – lehet az alapja egy hosszú távú és megbízható USA–EU együttműködésnek. Politikai szempontból az USA-nak és Európának határozott erőfeszítéseket kell tennie, hogy közös menetrendet fogadjanak el a globális kihívások kezelésére.

  Alan Kelly (S&D), írásban. – Az EU–USA kapcsolat az Unió egyik legfontosabb kapcsolata. Az Egyesült Államok egy olyan hatalmas kereskedelmi partner, hogy üdvözlendő minden eszköz, amely segít közelebb hozni minket egymáshoz. Támogatom az állásfoglalást, amely a két kereskedelmi blokk közötti olyan témákkal kapcsolatos nézeteltérések rendezésére szólít fel, mint például a vízummentesség és az utas-nyilvántartási adatállomány. Ez az állásfoglalás a pénzügyi reformok nagyobb konvergenciáját is sürgeti az Atlanti-óceán két partján, amit én nagyon fontosnak tartok annak érdekében, hogy a jövőben elkerüljük a jelenlegihez hasonló válságok kialakulását.

  Constance Le Grip (PPE), írásban. – (FR) Támogattam ezt az állásfoglalást, amelyben az Európai Parlament előterjeszti ajánlásait a Tanács számára arról, hogy hogyan kellene a transzatlanti kérdéseket kezelni a közelgő EU–USA csúcstalálkozón. Figyelembe véve az Európai Unió és az Egyesült Államok súlyát a globális gazdaságban, valamint a jelenlegi gazdasági helyzetet, döntő fontosságúnak tűnik a két partner számára, hogy fokozzák együttműködésüket a növekedés és a munkahelyteremtés támogatása érdekében. Ezért támogattam különösen a kollégám, Brok úr által előterjesztett két szóbeli módosítást, amelyek a monetáris politikák jobb koordinálásának szükségességét hangsúlyozzák a transzatlanti kapcsolatok összefüggésében. Ezt a két módosítást azzal a vitával együtt kell mérlegelni, amely a G20-on belül kezdődik azokról a kockázatokról, amelyet a „valutaháború”, valamint minden olyan nemzeti monetáris intézkedés jelent a világ összes gazdaságára, amelyek kibillentik az árfolyamokat az egyensúlyból. Minden „kompetitív értékcsökkenést” és minden „kompetitív alulértékelést” kerülni kell, mivel károsak a szükséges nemzetközi gazdasági és monetáris együttműködésre.

  Patrick Le Hyaric (GUE/NGL), írásban. – (FR) A transzatlanti kapcsolatokról szóló állásfoglalás abban a formájában, ahogyan elfogadásra került, az Egyesült Államokkal való különleges kapcsolat kialakítására irányuló kérés. Egy különleges gazdasági kapcsolatra a transzatlanti piac létrehozásával mostantól 2015-ig, valamint egy politikaira, a „közös ügy védelme” érdekében. Ezekhez a közös ügyekhez tartozik a fokozott együttműködés Afganisztánban, a sokkal nagyobb integráció az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének (NATO) misszióival, és az amerikai követelések elfogadása az európai polgárok banki adatainak megosztásával kapcsolatban a SWIFT-megállapodáson keresztül.

  Jiří Maštálka (GUE/NGL), írásban. – (CS) A rendőrségi és igazságügyi együttműködés keretén belül az adatok továbbításával és feldolgozásával kapcsolatban az Európai Unió és az USA között létrejött megállapodástervezet tekintetében fel kell tennünk egy alapvető kérdést: hogy vajon mindkét félnek egyenlő érdeke fűződik-e a megállapodáshoz? Véleményem szerint nem ez a helyzet, mivel az USA érdekei az elsők az uniós állampolgárok adatainak megszerzésével. Ha közelebbről megvizsgáljuk a két félnek a személyes adatok védelmére irányuló rendszere közötti különbségeket, akkor hamarosan rájövünk, hogy csaknem lehetetlen egy ilyen megállapodást kötni – amennyiben fenn akarjuk tartani a személyes adatok védelmében az emberi jogok védelméről szóló európai egyezményben és az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglalt szabályokat. Létfontosságú az is, hogy az EU és az USA közötti ilyen megállapodásról szóló tárgyalásokat megelőzően szabályozásokat fogadjunk el a magánszemélyek védelmével kapcsolatban a személyes adatoknak az Unió és a tagállamok testületei, intézményei és más szervezetei általi feldolgozása során, ahogyan azt az Európai Unió működéséről szóló szerződés 16. cikke kimondja.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) Ennek az állásfoglalásnak az egyetlen érdeme, hogy a halálbüntetés egyetemes eltörlését javasolja, és felszólítja az Egyesült Államokat, hogy csatlakozzon a Nemzetközi Büntetőbírósághoz. Ettől eltekintve elfogadhatatlan. Hogyan nyilatkozhat úgy a Parlament, hogy támogatja a nagy transzatlanti piac létrehozását, ezt az európai nép háta mögött elvégzendő hatalmas projektet? Hogyan támogathatja a SWIFT-megállapodást, az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) adatainak továbbítását, a Nyitott Égbolt Megállapodást Európa és az Egyesült Államok között, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási kvótáinak kereskedelmét, valamint a terrorizmus elleni nemzetközi küzdelemmel foglalkozó multidiszciplináris munkacsoport mögött álló antidemokratikus intézményeket? A közérdekek és a demokrácia ilyen módon való megsértése ellen szavaztam.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Az EU-USA kapcsolat a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok, a terrorizmus elleni küzdelem, valamint a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozása iránti közös elkötelezettségen alapul; ezek közös érdekeink és értékeink. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az EU és az USA felelősek a globális kereskedelem közel feléért: ez a legintegráltabb és a leghosszabb életű gazdasági kapcsolat a világon, valamint a globális gazdasági jólét fő motorja. A transzatlanti kapcsolat erősségének és az iránta való elkötelezettségnek egyre nagyobb jelentősége van a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válság fényében. Ettől lesz rendkívül fontos a csúcstalálkozó ezeknek a kapcsolatoknak a további megerősítése tekintetében, hogy elérhetővé váljanak a 2015-re meghatározott célok.

  Louis Michel (ALDE), írásban. – (FR) A közelgő EU–USA csúcstalálkozóról és a Transzatlanti Gazdasági Tanács üléséről szóló állásfoglalás célja a transzatlanti menetrend ismételt jóváhagyása, valamint az EU-USA együttműködés megerősítése a közös érdekeltségbe tartozó kérdések terén. Ez a kapcsolat továbbra is fontos prioritás az Európai Unió számára. Amellett, hogy az Uniónak és az Egyesült Államoknak számos közös érdeke és értéke van, például a béke, a demokrácia előmozdítása, az emberi jogok tiszteletben tartása és a piacgazdaság, ez a világ legfontosabb kétoldalú kereskedelmi és beruházási kapcsolata: a transzatlanti gazdaság 4 280 milliárd USA-dollárt tesz ki. Célunk az egyre szorosabb gazdasági integráció. Ennek a kapcsolatnak a jelentősége a fejlesztési együttműködés terén is látható, mivel az Egyesült Államok és az Európai Unió a fejlesztési támogatások majdnem 80%-áért felelősek. Végezetül, partnerségünk létfontosságú abból a szempontból is, hogy a világot biztonságosabbá tegyük, valamint hogy olyan fontos többoldalú témákat tárgyaljunk, mint az éghajlatváltozás, az energia, a gazdasági és pénzügyi válság, a válságkezelés, a fejlesztési együttműködés, a regionális ügyek, a fegyverek elterjedésének megakadályozása, a leszerelés és a biztonság.

  Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE), írásban. – (LT) Az EU-nak és az USA-nak számos kapcsolódási pontja van, és fontos szerepet játszanak a globális problémák megoldásában. Ugyanakkor fontos, hogy átvegyük egymástól a jó gyakorlatokat, és meg kell erősítenünk partnerségünket a tevékenységek hatékonyságának biztosítása érdekében. Ezek a problémák relevánsak az éghajlatváltozás, az egészséges környezet és az élelmezésbiztonság tekintetében. A Mexikói-öbölben történt hatalmas ökológiai katasztrófa reményt jelentett, hogy az amerikai kormány megfelelő lépéseket fog tenni a környezetvédelem, valamint az éghajlatváltozás okozta kihívások megoldása irányában. Az Uniónak aktív szerepet kell betöltenie a cancúni éghajlat-változási konferencián. Fontos, hogy az USA része legyen ennek a megállapodásnak, mivel néha úgy tűnik, hogy egyszerűbb lenne megállapodásra jutni a fejlődő országokkal, mint az USA-val. Meg kell találnunk annak a módját, hogy előmozdítsuk az európai uniós kibocsátás-kereskedelmi rendszer (EU ETS), illetve az egyesült államokbeli regionális vagy szövetségi szintű kereskedelmi rendszerek közötti kapcsolatokat. A stratégiai energiaügyi kérdésekben – az energiaellátás biztonsága és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaforrások irányába való elmozdulással kapcsolatos politikák – szintén transzatlanti partnerségre kell törekednünk. A transzatlanti együttműködés egyik témája az egészséges környezettel kapcsolatos – az újfajta élelmiszerekkel és az élelmiszer-termelésben használt új technológiák alkalmazásával. Az uniós társadalom nincs teljes mértékben felkészülve az innovációkra, így az országoknak tiszteletben kell tartaniuk egymás döntéseit. Egy erős EU–USA kapcsolatnak hasznosnak kell lennie mind a két fél számára a globális kontextusban. Remélem, hogy a közelgő EU–USA csúcstalálkozó egy lépés lesz ennek a célnak az elérése érdekében.

  Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) Az állásfoglalási indítvány tartalmaz néhány pozitív elemet, és az Uniónak kísérletet kell tennie pozíciói megerősítésére ezeken a területeken, például a globális gazdasági és pénzügyi válsággal való megküzdésben, és a közlekedéssel és iparral kapcsolatos együttműködésben. Másrészről az indítványnak még mindig vannak hiányosságai a kül- és biztonságpolitika, és különösen a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelem tekintetében. Ezért tartózkodtam a szavazáson.

  Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel korrekt és kiegyensúlyozott dokumentumnak tartom. Fontos, hogy a Parlament elmondja véleményét erről a legnagyobb szövetségesünkkel tartandó csúcstalálkozóról. A transzatlanti kapcsolatok mindig rendkívül fontos részét képezték az európai külpolitikának. Még egy globalizált világban is, amelyben egyes szakértők a nyugatról a keleti hatalmak felé való elmozdulást látnak, szilárd meggyőződésem, hogy az EU–USA kapcsolatok kulcsfontosságúak a stabilitás, a növekedés és a jólét tekintetében, nem csak az Atlanti-óceán két partján, hanem az egész világon. Erős közös gyökereink vannak, hasonló a kultúránk, az életmódunk, a szemléletmódunk, és hasonlóak a piacaink; és mindenekelőtt mindig olyan, akár ideológiai, akár gazdasági vagy társadalmi értékeket, eszméket és igényeket vallottunk, amelyek miatt vezető szerepbe kerültünk a világ színpadán. Az új globális szcenárió és a hatalmi egyensúly miatt azonban úgy gondolom, hogy a Washingtonnal való együttműködésünket operatívabbá kell tennünk, és ahhoz, hogy az Unió hiteles partnerként állhasson ki, létfontosságú, hogy ne csak a kohézió látszatát keltsük, hanem konkrét kötelezettségvállalásokat is tudjunk tenni.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy:

– a Transzatlanti Gazdasági Tanács (TGT) a legmegfelelőbb mechanizmus a transzatlanti gazdasági kapcsolatok kezelésére, valamint hogy a partnereknek teljes mértékben ki kellene aknázniuk a TGT-ben rejlő lehetőségeket a gazdasági integráció útjában álló akadályok leküzdése, és a transzatlanti piac 2015-re való létrehozása érdekében, ami pozitív válasz lesz a jelenlegi gazdasági és társadalmi válságra;

– a TGT-nek stratégiaibbnak kell lennie, hogy választ adjon az érdekelt felek aggályaira;

– az európai kisvállalkozói intézkedéscsomag megközelítését kell követni a transzatlanti hatású jogszabályok mérlegelésekor;

– a válság kezdetekor a nemzetközi szinten és amerikai és uniós szinten meglévő gazdasági és pénzügyi kormányzási szerkezetek nem nyújtottak megfelelő stabilitást a nemzetközi pénzügyi rendszernek, ezért a növekvő gazdasági és pénzügyi egymásrautaltság fontossá teszi a vezető gazdaságok közötti együttműködés megerősítését a makrogazdasági politika és a felügyelet terén.

Üdvözlöm továbbá az Unió és az Egyesült Államok felhívását arra, hogy működjenek együtt Kínával az átváltási árfolyamokkal kapcsolatos nemzetközi vita megoldásában anélkül, hogy protekcionista vagy megtorló intézkedéseket alkalmaznának, figyelembe véve azt is, hogy a piaci nyomások, amelyeknek az uniós tagállamok ki vannak téve, mások, mint az Egyesült Államokban, különösen az állami kötelezettségek és a monetáris unió tekintetében.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Az Európát és az Egyesült Államokat összekötő kapcsolat egyedi és történelmi. A mai napon az Európai Parlamentben elfogadott állásfoglalás – amely mellett szavaztam – hangsúlyozza az együttműködés és a stratégiai párbeszéd megerősítésének fontosságát az EU és az USA között a gazdasági és pénzügyi válság, valamint a terrorfenyegetések elleni küzdelem összefüggésében. Figyelembe véve a nemzetközi ügyek súlyát, a jelen időszakban létfontosságú, hogy a közös alapelvekre, érdekekre és értékekre alapozva döntő lépéseket tudjunk tenni a közelgő EU–USA csúcstalálkozón egy olyan átfogó, közös menetrend előmozdítása tekintetében, amely lehetővé teszi e kihívások hatékony kezelését. Szintén létfontosságú a Transzatlanti Gazdasági Tanácsban rejlő lehetőségek teljes kiaknázása annak érdekében, hogy felszámoljuk a transzatlanti piac 2015-re való kialakítása útjában álló akadályokat, valamint hogy egy integrált megközelítést támogassunk a makrogazdasági politika felügyelete, valamint az EU-nak és az USA-nak harmadik országokkal való kereskedelmi kapcsolatai terén.

  Robert Rochefort (ALDE), írásban. – (FR) A transzatlanti kapcsolatok létfontosságúak Európa számára, és támogattam ezt a közelgő EU–USA csúcstalálkozó jövőbeni prioritásairól szóló állásfoglalást. Különösen a globális kormányzás tekintetében, fokozni kell az ENSZ reformprogramjának végrehajtása céljával tett erőfeszítéseket. Emellett döntő fontosságú az is, hogy ambiciózus és kötelező rendszert hozzunk létre az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásával kapcsolatban a 2012 utáni időszakra. A pénzügyi stabilitás tekintetében elengedhetetlen továbbá a számviteli standardok globális szintű összehasonlíthatósága, és lépésekre van szükség ennek elérése érdekében. Az egy bizonyos területen bevezetett szabályozási standardoknak referenciaként kell szolgálniuk más területek számára, így hozva létre egyre sűrűbb pénzügyi szabályozást.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Tartózkodtam a végső szavazáson. Ennek az állásfoglalásnak az egyik fő pozitív vonatkozása (amellyel nem minden képviselőcsoport ért egyet), amelyet hangsúlyozni kell, a 29. bekezdésben szerepel, ahol az EP kijelenti, hogy a millenniumi fejlesztési célokkal kapcsolatban tett, többnyire lemaradásban lévő nemzetközi kötelezettségvállalások csak akkor érhetők el, ha a fejlett ipari országok fenntartják elkötelezettségüket, és 2015-re GDP-jük 0,7%-val járulnak hozzá a tengerentúli fejlesztési segélyekhez. A Parlament felszólítja tehát az EU-t és az USA-t, valamint a többi nemzetközi adományozót, hogy tegyenek eleget kötelezettségvállalásaiknak és hozzanak intézkedéseket a millenniumi fejlesztési célok 2015-re való eléréséhez szükséges folyamat felgyorsítása érdekében.

  Geoffrey Van Orden (ECR), írásban. – Az Egyesült Királyság és más európai országok, illetve az USA közötti kapcsolatok továbbra is a legfontosabb stratégiai prioritásunk lesz elkövetkezendő évtizedekben. Néhány tevékenységi területhez az Unió hasznosan hozzá is tud járulni. Ezért támogattam az EU–USA kapcsolatokról szóló állásfoglalást. Ugyanakkor még mindig nem vagyok meggyőződve a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) értékéről, valamint arról, hogy az Iránra irányuló politikát meg kell erősíteni.

Állásfoglalásra irányuló indítvány B7-0604/2010

  Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) A légi közlekedéssel kapcsolatos biztonsági követelmények ahhoz vetettek, hogy az Unió különböző államokkal az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) cseréjével kapcsolatos megállapodásokat írjon alá. Továbbá a Lisszaboni Szerződés kötelező érvényűvé teszi az Európai Unió Alapjogi Chartáját, megvédve ezzel az európai polgárok személyes információit. Amikor ezeknek az információcsere-egyezményeknek a megújításáról van szó, a Parlamentnek jóvá kell hagynia minden új megállapodást. Két ellentmondásos követelmény áll fenn ezzel a témával kapcsolatban. Egyrészről az új kommunikációs eszközök által segített szervezett bűnözés és terrorizmus elleni küzdelem, és másrészről a magánélet és az alapvető szabadságok védelme, amelyeket ugyanezek a kommunikációs eszközök veszélyeztetnek. Fontosnak találtam, hogy támogatásomat fejezzem ki a szöveggel kapcsolatban, amely állandóvá teszi a transzatlanti együttműködést a szervezett bűnözés és a terrorizmus ellen, miközben nagy részét az európai polgárok szabadságjogai tekintetében fontos garanciáknak szenteli.

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) Támogatom ezt az állásfoglalást. Az egész világot sokkoló terrorcselekmények és a növekvő szervezett bűnözés a kábítószer- és emberkereskedelem terén nagyobb erőfeszítést követel a bűncselekmények és a terrorizmus elleni küzdelemben. Ahhoz, hogy ezek a tevékenységek működjenek, kéz a kézben kell járniuk a hatékonyabb, összpontosított és gyorsabb adatcserével mind Európán belül, mind globálisan. Ugyanakkor a fő probléma továbbra is a személyes adatok védelmének kérdése, biztosítva, hogy ilyen jellegű adatokat kizárólag bűncselekmények megelőzésére, kivizsgálására és felderítésére használnak fel. Véleményem szerint a Bizottságnak biztosítania kell, hogy a személyes adatok átadásával kapcsolatos minden megállapodás vagy intézkedés jogilag arányos legyen, és védje a személyes adatok bizalmasságát. Mint olyan intézményt, amely az állampolgárokat képviseli ebben a folyamatban, a Bizottságnak a személyes adatok átadásával kapcsolatos minden kérdésről tájékoztatnia kell az Európai Parlamentet, hogy kifejthesse álláspontját a tervezett megállapodásokról. Ily módon optimális megoldásokat fogunk találni arra, hogy állampolgáraink adatait csak szigorúan ellenőrzött szabályok szerint használhassák, és biztosítsuk személyes adataik védelmét.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) A Parlament célja, hogy növelje az adatvédelmet az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) adatainak harmadik országok intézményei számára való továbbításakor. Nagyon fontos, hogy a személyes adatok felhasználása hatékony legyen, hogy az információ felhasználása kellően rugalmas legyen, valamint hogy lehetővé tegye az emberek magánéletének védelmét is. A Parlament egy szabványos utasadat-modell kidolgozására, valamint garanciák létrehozására szólít fel azzal kapcsolatban, hogy az adatokat csak bűncselekmények – beleértve a terrorizmust – megakadályozása, kivizsgálása, felderítése, illetve büntetőeljárás alá vonása céljából adják át és dolgozzák fel. Nagyon fontos, hogy a PNR-adatokat ne használják adatbányászatra és profilmeghatározásra, valamint hogy az adatok felülvizsgálatát ne bízzák egyszerűen egy elektronikus rendszerre, hanem a döntéseket emberek hozzák meg. Ezt figyelembe véve nagyon fontos az illetékes és független intézményekkel való együttműködés információcsere annak biztosítása érdekében, hogy hatékony és független döntéseket hozzanak a személyes adatok átadásával kapcsolatban.

  Nikolaos Chountis (GUE/NGL), írásban. – (EL) A terrorizmus elleni küzdelem szempontjából minden állampolgár potenciális terrorista, és ennek eredményeképpen adataikat nyilvántartásba veszik, megsértve az alapvető emberi jogokat és az azok tiszteletben tartásának biztosítására kialakított intézményi garanciákat. Sajnálatos módon az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportja által javasolt módosításokat, amelyek javíthattak volna valamennyit a dolgokon, elutasították. Ezért szavaztam az indítvány ellen.

  Lara Comi (PPE), írásban. – (IT) A szabadság e Parlament egyik legfontosabb alapelve. Erre az értékre épültek az európai intézmények, ez az erőforrás teszi lehetővé a piac számára, hogy változatos és komplex gazdaságot irányítson, és ezt a levegőt lélegzik be állampolgáraink, amikor olyan városokba utaznak tanulni vagy dolgozni, ahova egykor útlevélre vagy akár vízumra volt szükségük. Nem kérdéses tehát a szabadság fontossága. A dokumentum által hangsúlyozott téma inkább a biztonsággal való kapcsolata. Nincs egyszerű megoldás erre a problémára. Az információt tényleg össze kell gyűjteni és elemezni kell a megfelelő helyeken, de ébernek kell maradnunk, hogy megakadályozzuk a visszaéléseket. Az eljárással kapcsolatos ellenőrzéseknek folyamatosnak és állandónak kell lenniük, és meg kell akadályozniuk az adatok kiszivárgását. Nem hagyhatjuk, hogy az emberek úgy tekintsenek erre, mint a szabadság félredobására, ahogy azt sem engedhetjük meg, hogy a szabadság iránti kényszer veszélyeztesse az európai emberek biztonságát. Véleményem szerint ez a dokumentum kitűnő kompromisszumot javasol ennek a két ellentmondó elvnek az egyensúlyban tartására.

  Corina Creţu (S&D), írásban. – (RO) Üdvözlöm az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) adatainak harmadik országok részére történő továbbításával kapcsolatos általános megközelítésről és a Bizottságnak a Tanácshoz intézett, az Európai Unió és Ausztrália, Kanada, illetve az Amerikai Egyesült Államok közötti tárgyalások megkezdésének felhatalmazásról szóló ajánlásáról szóló európai parlamenti állásfoglalás elfogadását, amelyre igennel szavaztam. Ennek a megközelítésnek sikerült megtalálnia a helyes egyensúlyt az Európai Unió tagállamainak biztonsági követelményei, valamint az állampolgárok jogainak és szabadságjogainak szigorú tiszteletben tartása között. Az utas-nyilvántartási adatállomány egy rendkívül érzékeny adatbázis, amelyet ezért meg kell védeni, hogy megakadályozzunk minden olyan kárt, ami azokat érhet, akiknek a neve szerepel ebben az adatbázisban. Fontosnak tartom annak biztosítását az USA-val, Ausztráliával és Kanadával való megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalások részeként, hogy az adatokat ne használhassák fel profilmeghatározásra egyes adatoknak a nyilvántartásból való kinyerésével. Egyetértek azzal, hogy különbség van a biztonsági kockázatok értékelése és a profilmeghatározás között, ami hamisnak bizonyulhat az adatok félreérthetősége miatt. Remélem, hogy a megállapodások, amelyeket a Bizottság fog megkötni a releváns országokkal, meg fognak felelni az állásfoglalás elvárásainak.

  Vasilica Viorica Dăncilă (S&D), írásban. – (RO) A jelenlegi digitális korszakban az adatvédelem, az információs önrendelkezési jog, a személyiségi jogok és a magánélethez fűződő jog alapvető szerepet játszó értékekké váltak, amelyeket különleges odafigyeléssel kell megvédeni. Ezért úgy gondolom, hogy az Uniónak tiszteletben kell tartania és támogatnia kell egy kulcsfontosságú alapelvet az adatvédelmi politikák terén, valamint hogy minden megállapodásnak és politikai intézkedésnek jogilag arányosnak kell lennie, bizonyítva, hogy célja a Szerződés célkitűzéseinek megvalósítása.

  Mário David (PPE), írásban. – (PT) Többnyire támogattam, amit az állásfoglalásra irányuló indítvány javasol. A terrorizmus és a nemzetközi bűnözés más formái által jelentett globális fenyegetés megelőzése és az ellene folyó küzdelem nevében üdvözlöm ezt a kezdeményezést, valamint az együttműködést és a kötelezettségvállalást az Unió, az Egyesült Államok, Ausztrália és Kanada részéről. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy az arányosság az adatvédelmi politika egyik alapelve. Ezért a megállapodások annak biztosítására irányuló célkitűzését, hogy az adattovábbítás összhangban legyen az európai adatvédelmi szabványokkal, szigorúan tiszteletben kell tartani és meg kell védeni. Szeretném hangsúlyozni továbbá, hogy fontos tárgyalásokat kezdeményezni egy, a személyes adatok továbbításával és védelmével kapcsolatos megállapodásról az USA-val is a kiterjesztett politikai és jogi együttműködés keretében. Szeretném megismételni ugyanakkor, hogy a szükségszerűség és az arányosság fontos alapelvek a terrorizmus elleni hatékony küzdelem biztosítása tekintetében.

  Christine De Veyrac (PPE), írásban. – (FR) Az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) adatainak továbbítása fontos elem a terrorizmus és a nemzetközi bűnözés elleni küzdelemben. Ugyanakkor folyamatosan nő azon országok száma, amelyek a PNR-adatoknak a légitársaságok részéről történő átadását kérik, és ezért szigorú ellenőrzésre van szükség annak biztosításához, hogy az európai polgárok személyes adatait csak olyan célokra használják, mint amiért begyűjtötték azokat, valamint hogy az adatok továbbítása összhangban legyen az európai adatvédelmi szabványokkal. Teljes mértékben támogatom ezért az Európai Parlament által ma elfogadott állásfoglalást, amelynek célja, hogy szigorú keretet biztosítson az utasok adatainak harmadik országok számára való továbbítása tekintetében. Ezeknek az országoknak garanciákat kell nyújtaniuk az adatoknak a felhasználásával, tárolásával és gyűjtésével kapcsolatban, amelyeknek meg kell akadályozniuk a visszaéléseket, és biztosítaniuk kell, hogy állampolgáraink jogait tiszteletben tartsák.

  Harlem Désir (S&D), írásban. – (FR) Ahhoz, hogy biztosítsuk a nemzetközi szállítás folyamatos biztonságát, különösen a terrorizmus jelentette kockázatok mellett, alapvető fontosságú az országok számára, hogy információkat tudjanak cserélni az utasokkal kapcsolatban – ezek a légitársaságok által gyűjtött PNR-adatok. Ugyanilyen fontos azonban annak biztosítása, hogy ezek a rendelkezések ne veszélyeztessék az állampolgárok alapvető szabadságait, illetve hogy ne vezessenek egyes emberek hátrányos megkülönböztetéséhez származásuk vagy vallásuk miatt. Ezért kell fokozottabban biztosítani a személyes adatok védelmét. Az Európai Parlamentnek van egy egyértelmű követelése, mielőtt a Bizottság megkezdi a PNR-adatok cseréjének módjáról szóló tárgyalásokat az Egyesült Államokkal, Kanadával és Ausztráliával: a személyes adatok védelme túl kényes kérdés ahhoz, hogy ezeket a tárgyalásokat kizárólag a tagállamok között, zárt ajtók mögött folytassák le. A tárgyalásokat átláthatóan, uniós szinten kell lefolytatni. A továbbított adatokat csak egy szigorúan meghatározott keretben lehet használni, és nem szabad azokat harmadik országok számára továbbítani. Sokféle információt ki kell zárni a gyűjthető adatok közül, különösen az etnikai származással és a vallási meggyőződéssel kapcsolatos információkat.

  Marielle De Sarnez (ALDE), írásban. – (FR) A személyes adatok védelme kényes téma az EU–USA kapcsolatokban, amint azt a banki adatok továbbítása (SWIFT-megállapodás) esetében is tapasztaltuk. Jelenleg folyik az adatvédelemről szóló általános EU–USA megállapodás, valamint az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) adatainak cseréjével kapcsolatos új megállapodás tárgyalása. A közös állásfoglalásról való mai szavazással a Parlament megerősítette azon követelését, hogy az összegyűjtött PNR-adatokkal semmilyen körülmények között nem szabad visszaélni, illetve tilos profilmeghatározásra használni azokat. Végezetül a Parlament ismételten felszólítja a Bizottságot, hogy szolgáltasson tényszerű bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a PNR-adatok „gyűjtése, tárolása és feldolgozása […] szükséges”, továbbá felhívja a Bizottságot „kevesebb beavatkozással járó alternatívák feltárására”. Ha nem vigyáznak a Parlamenttel, alkalma lesz használni vétójogát.

  Ioan Enciu (S&D), írásban. – (RO) A jelentés mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy az Európai Uniónak szüksége van egy koherens, egységes elképzelésre a jövőbeni PNR-megállapodások aláírása tekintetében. Ez segíteni fog biztosítani a személyes adatok és a magánélet jobb védelmét, miközben ezeknek az adatoknak a terrorizmus és a jelentősebb határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelemben való felhasználását is előmozdítja.

  Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) Az állásfoglalás mellett szavaztam, mert fontosnak tartom a Bizottság ajánlását a Tanács számára, hogy engedélyezze az utas-nyilvántartási adatállomány adatainak továbbításával és felhasználásával kapcsolatos megállapodásokról való tárgyalások megkezdését az Európai Unió, illetve Ausztrália, Kanada és az Egyesült Államok között. Ezeknek a megállapodásoknak biztosítaniuk kell, hogy a terrorizmus és a bűnözés elleni küzdelem iránti elkötelezettség nem fogja megkérdőjelezni a polgári szabadságjogok és az alapvető szabadságok védelmét, sem a magánélethez való jogot, az információs önrendelkezési jogot és az adatvédelmet.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) A személyes adatok, azok védelme, valamint az egyén joga ehhez a védelemhez olyan témák, amelyek egyre jobban felkeltik a politikai döntéshozók és a civil társadalom figyelmét. A rendelkezésre álló technikai eszközök jelentős kihívást jelentenek a magánélet tiszteletben tartása tekintetében. Ezt a koncepciót is megkérdőjelezték azok a növekvő számú önkéntes és nem szándékos adatközlések, amelyeknek az európaiak alá vannak rendelve. Az európaiak szembesülnek továbbá az egyén magánélethez való joga és a biztonsághoz való kollektív jog közötti egyre növekvő feszültséggel is. Mindezek a kérdések aggasztó méreteket öltenek 2001. szeptember 11-e óta napjainkig. A terrorizmus és a szervezett bűnözés más formái ellen ma a biztonsági ügynökségek közötti gyors és hatékony információcserével küzdenek leginkább, és nem a hagyományos rendőri erőkkel. Ezek az információcserék nélkül koncentrált, határokon átnyúló bűncselekményeknek lennénk kitéve, és nem lenne esélyünk a megfelelő válaszadásra. Ezen okok miatt úgy gondolom, hogy létfontosságú a tárgyalások megkezdése partnereinkkel, hogy együtt nézzünk szembe a közös veszélyekkel, valamint hogy biztosítsuk, hogy a felek közötti adatcsere megfelel a szándékolt célok tekintetében való arányosság és megfelelőség elvének.

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ez az állásfoglalás az Egyesült Államok által létrehozott dinamikát követi a „terrorizmus fenyegetése” elleni küzdelem tekintetében, és ezért megpróbálja az Európai Unió tagállamait is ehhez a dinamikához kapcsolni. Ahelyett, hogy a probléma mögöttes okaival küzdene meg, ürügyként használják fel ezt a fenyegetettséget az európaiak jogainak, szabadságainak és biztosítékainak elfogadhatatlan korlátozására. Azok, akik felelősek az Európai Parlament kapitulációjáért, amely intézmény most ellentmond régebbi álláspontjainak, megpróbálják árnyalni ezt az „arányosság” és a „szükségesség” elvére utalva, amelyek mindig vitathatóak és egyéni megítéléstől függenek. Az az érv, hogy vannak az utas-nyilvántartási adatállománynak olyan adatai, amelyeket már továbbítottak harmadik országoknak mindenféle ellenőrzés nélkül, nem állt meg. Ha adatokat nem megfelelően használnak vagy dolgoznak fel, akkor azt ki kell vizsgálni, jelenteni kell, és határozottan küzdeni kell ellene. Ez az állásfoglalás kapituláció, amely csak megpróbálja a jogszerűség álcáját adni valamire, ami jelenleg egyértelműen annak peremén van.

  Sylvie Guillaume (S&D), írásban. – (FR) A légi utasok adatainak harmadik országok számára való továbbításával kapcsolatos átfogó stratégiáról szóló állásfoglalás mellett szavaztam, mivel szükség van arra, hogy kötelező érvényű jogi keretet fektessünk le ezekre az adattovábbításokra vonatkozóan, amelyeket egyre inkább a terrorizmus elleni küzdelem részeként használnak. Az USA-val, Kanadával és Ausztráliával való tárgyalások előkészítése során a Parlament feltételeket szabott meg. Többek között azt kérjük, hogy az adatokat ne használják profilmeghatározási célokra, és hogy a tárgyalásokat teljesen átláthatóan folytassák a Parlament tekintetében. Lehetővé kell tenni továbbá, hogy az EP-képviselők szorosan nyomon követhessék ezt a helyzetet. A magánélet védelme kényes téma, amely nem áldozható fel más elvárások, azaz ebben az esetben a terrorizmus elleni küzdelem érdekében. A Parlament – ahogyan azt a SWIFT-megállapodásról szóló tárgyalások során is tette – sikeresen meg fogja védeni az állampolgárok magánéletét.

  Véronique Mathieu (PPE), írásban. – (FR) Az Uniónak az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) adataira vonatkozó külső stratégiájáról szóló állásfoglalás mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy a nemzetközi biztonság szempontjából létfontosságú olyan megállapodásokat kötni, amelyek lehetővé teszik a PNR-adatok továbbítását az Európai Unió és Kanada, az Egyesült Államok, valamint Ausztrália között. Üdvözlendőnek tartom ezért a Bizottság ajánlását a tárgyalások megnyitásával kapcsolatban ezeknek a megállapodásoknak a megkötése érdekében. Valójában már néhány éve nyilvánvaló, hogy ezeknek az adatoknak a cseréje segít a terrorizmus és a nemzetközi bűnözés elleni küzdelemben. A PNR-adatoknak ez a nemzetközi továbbítása értékes eszközt jelent országaink bűnüldöző szerveink számára a terrorizmus fenyegetése elleni küzdelemben. Hangsúlyoznom kell továbbá, hogy a PNR-adatok új globális megközelítése, amelyet a Bizottság terjesztett elő októberben, és amelynek célja, hogy az összes PNR-megállapodásra jellemző általános kritériumokat hozzon létre, véleményem szerint rendkívül pozitív. Strukturáltabb és koherensebb keretet fog biztosítani ezeknek a megállapodásoknak, és jelentős garanciákat fog nyújtani a személyes adatok védelme terén.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) Ez az állásfoglalás teljesen ellentétes a Parlament által májusban elfogadott állásfoglalással. „Üdvözli” a Bizottság szeptemberi javaslatát. Az a javaslat támogatja a PNR-adatok harmadik országok számára való továbbítását, és nem tartalmaz megfelelő garanciákat arra, hogy miként fogják felhasználni az adatokat. Ami még rosszabb, indokoltnak tartja ezeknek az adatoknak meghatározatlan ideig való tárolását profilmeghatározás céljából. Mi az értelme annak, hogy ez az állásfoglalás álszent módon kirohan egy olyan gyakorlat ellen, amely egy általa támogatott projekt középpontját képezi? Az állásfoglalás ellen szavaztam, amely megsérti minden ember ahhoz való jogát, hogy tiszteletben tartsák személyes adatait.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) egy újabb fegyver a terrorizmus elleni küzdelemben. A Lisszaboni Szerződés értelmében a Parlamentnek segíteni kell egy új külső stratégia kialakítását az Unió, az USA, Ausztrália és Kanada közötti új PNR-megállapodás tárgyalásával kapcsolatban. A terrorizmus elleni küzdelem szószólójaként az Unió kész bármilyen megállapodásról tárgyalni, amely hatékony lehet ebben a küzdelemben. Az Unió azonban nem fogja veszélyeztetni a polgári szabadságjogokat és az alapvető szabadságokat.

  Louis Michel (ALDE), írásban. – (FR) Teljes mértékben támogatom a terrorizmus és más súlyos, országokon átnyúló bűnözés megakadályozásának és leküzdésének célkitűzését. Egyre több ország használja az utasok adatait erre a célra. Ebben a digitális világban azonban létfontosságú, hogy külön figyelmet fordítsunk a polgári szabadságjogok és az alapvető szabadságok betartására és védelmére, beleértve a magánélethez való jogot és az adatvédelmet. A legfontosabb alapelvek, amelyeknek prioritást kell élvezniük ezen a területen, a szükségesség és az arányosság. Az utasadatok gyűjtésének nem csak hasznosnak, hanem szükségesnek is kell lenniük. Az arányosság elvét szintén be kell tartani annak megakadályozása érdekében, hogy a tervezett intézkedések többet kívánjanak, mint ami szükséges a meghatározott célok elérése érdekében. Nem lehet kérdés tehát, hogy az adatokkal vissza lehet-e élni, illetve fel lehet-e használni azokat profilmeghatározás céljából. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta az Európai Parlament jelentősen hozzájárult az ezeknek a megállapodásoknak a létrehozására tett erőfeszítésekhez, és ezért teljes körűen és rendszeresen tájékoztatni kell a PNR-adatokkal kapcsolatos minden fejleményről.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Az elmúlt években az alapvető szabadságokat egyre inkább megnyirbálták az úgynevezett terrorizmus elleni harc részeként. A mögöttes okok nagyon megkérdőjelezhetőek. Miközben az utasokat majdnem alsónadrágra vetkőztetik, és nem engedik, hogy körömreszelőt vagy dezodort szállítsanak csomagjaikban, a rakományok ellenőrzését gyakran maguk a szállítással foglalkozó társaságok végzik. Amennyiben ez változni fog a jövőben, fontos a szabadság és a biztonság közötti egyensúly megőrzése. Az utasok biztonsági ellenőrzése tekintetében ez az egyensúly már megszűnt, és ezért, ahogy a terrorizmus körüli hisztéria elcsendesedik, a szabályozások újra higgadtabbak lesznek. Hasonlóan megkérdőjelezhető az is, hogy az FBI-nak tudnia kell-e az USA-ba utazó személyek nevét, címét, e-mail címét, hitelkártyaszámát, valamint csomagjainak számát, és hogy lehet-e hagyni, hogy ezeket az adatokat akár 15 évig megőrizze. Az adatokat csak bizonyos kivételes esetekben kellene megőrizni. Ha megsértjük az alapvető jogokat, hogy valamiféle biztonságérzetet hozzunk létre, ezek megsértésének a lehető legkorlátozottabbnak kell lennie, és meg kell erősíteni az érintettek jogait. Sajnálatos módon ez nem valószínű, hogy megtörténik most, és ezért az indítvány ellen szavaztam.

  Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) Igaz, hogy az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) adatainak értékelése és feldolgozása nemzetközi szinten segíthet a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelemben. Ugyanakkor az ilyen típusú megállapodások gyakran problémát jelentenek az adatvédelem szempontjából. Az Európai Parlamentnek ezért következetes megközelítést kell alkalmaznia a témával kapcsolatban (hasonlóan, mint ahogyan a SWIFT esetében tette), hogy megvédje az uniós állampolgárok alapvető jogait. Jelenleg számos olyan szabályozás van, amely irányítja a PNR-adatok olyan harmadik országok számára való továbbítását, amelyekkel az Unió megállapodást kötött. Minél több ország kéri ezeket az adatokat, annál nagyobb a veszélye, hogy a különböző rendszereknek negatív hatásuk lesz az egyértelműségre, a személyes adatok védelmére, valamint a légitársaságok költségeire. Az Uniónak ezért egységesen magas szintű biztonsági követelményeket kell bevezetnie, amelyek biztosítani fogják a koherens megközelítést a jövőben. Ez az, amit várok egy hatékony uniós külpolitikai stratégiától a PNR-adatok továbbításával kapcsolatban. Ez az állásfoglalási indítvány nem garantálja ezt, és ezért ellene szavaztam.

  Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Támogatom a Bizottság által a közleményében javasolt célkitűzéseket. Világossá és érthetővé kell tenni, hogy miért szükséges és hasznos az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) adatainak harmadik országokkal való megosztása biztonsági célokból. Ugyanakkor a részt vevő feleknek bizonyítaniuk kell, hogy teljes mértékben tisztában vannak azzal, hogy milyen hatással lehetnek ezek a tevékenységek a magánéletre, valamint hogy ezeket egységes, határozott és szigorú adatvédelmi szabályok alapján lehet elvégezni, amelyeket még jobban meg kell erősíteni az adatok más országokba történő továbbításakor. A PNR-adatok felhasználása és cseréje nem csak az emberek biztonságát fogja növelni, hanem az életüket és a határok közötti mozgásukat is meg fogja könnyíteni. A PNR-adatokkal jelentősen csökkenteni lehet a rendőri ellenőrzéseket, és a figyelmet azokra az utasokra lehet összpontosítani, akikkel szemben megalapozott a gyanú, hogy veszélyt jelenthetnek, megtakarítva ezáltal a fölösleges ellenőrzéseket és vizsgálatokat.

  Georgios Papanikolaou (PPE), írásban. – (EL) Az Európai Parlament a mai plenáris ülésen a PNR-megállapodások újratárgyalásáról szóló közös állásfoglalási indítvány, valamint szigorú adatátviteli kritériumok elfogadása mellett szavazott annak érdekében, hogy az utasbiztonságot, ahogy mindig, a személyes adatok tiszteletben tartása mellett lehessen elérni. A fő cél a PNR-adatok korlátozott gyűjtése, továbbítása és feldolgozása, hogy ne lehessen felhasználni azokat adathalászatra vagy profilmeghatározásra.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Unió külügyi stratégiájának részeként az utas-nyilvántartási adatállomány adatairól szóló állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam, mert a harmadik országokkal való megállapodások közös alapelveinek létrehozásával megvédi az európai adatvédelmi normákat. Emellett ez az állásfoglalásra irányuló indítvány teljesíti a jogszabályoknak való megfeleléssel és a biztonság megerősítésével kapcsolatos célkitűzéseket, nem utolsósorban a terrorizmus elleni küzdelemben.

Ezzel egy időben az Európai Parlament megismétli azt a követelését, hogy tájékoztassák minden releváns fejleményről ezen a téren, és aktív szerepet kíván játszani, amihez joga van.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) A terrorizmus és a nemzeteken átnyúló és szervezett bűnözés más formái elleni küzdelem lehetetlen egy hatékonyabb, irányítottabb és gyorsabb adatcsere nélkül mind Európán belül, mind nemzetközi szinten. Ez létfontosságúvá teszi, hogy az elfogadott biztonsági intézkedések ne veszélyeztessék a polgári szabadságjogok és az alapvető szabadságok védelmét, illetve a magánélet és az adatvédelem lehető legnagyobb tiszteletben tartását. Összhangban az arányosság elvével fontos ezért annak biztosítása, hogy csak a biztonsági okokból nélkülözhetetlen adatokat gyűjtsék össze és dolgozzák fel.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Több képviselőcsoport támogatta ezt a szöveget, amely felidézi a Parlament elkötelezettségét a terrorizmus, valamint a szervezett és a nemzetközi bűnözés elleni küzdelem iránt, továbbá azon szilárd meggyőződését, hogy szükség van a polgári szabadságjogok, az alapvető szabadságok védelmére, beleértve a magánélethez való jogot, az információs önrendelkezési jogot és az adatvédelmet. A Parlament újra megerősíti, hogy a szükségesség és arányosság – az emberi jogok európai egyezménye 8. cikkének, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája 7. és 8. cikkének megfelelően – kulcsfontosságú alapelvek a terrorizmus elleni küzdelem hatékonysága tekintetében. Üdvözli a PNR-adatok harmadik országok részére történő továbbításával kapcsolatos általános megközelítésről szóló bizottsági közleményt, és üdvözli a Bizottság arra irányuló ajánlását a Tanács számára, hogy engedélyezze a PNR-adatok továbbításával és felhasználásával kapcsolatos megállapodásokról való tárgyalások megkezdését az Európai Unió és Ausztrália, Kanada és az Egyesült Államok között a terrorizmus és más súlyos nemzetközi bűncselekmények megakadályozása és leküzdése érdekében. Üdvözli a Tanácsnak azt a döntését, hogy az összes tárgyalást egy időben kezdjék el, miközben elfogadja, hogy a tárgyalások hossza eltérhet.

  Angelika Werthmann (NI), írásban. – (DE) 2010. szeptember 21-én az Európai Bizottság előterjesztette az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) adatainak harmadik országok részére történő továbbításával kapcsolatos globális megközelítését. Az olyan adatok, mint például a repülőjegyre vonatkozó információk, az ülőhely száma, a poggyásszal kapcsolatos információk, az útvonallal és a fizetéssel kapcsolatos információk továbbításának és feldolgozásának célja a bűncselekmények – beleértve a terrorizmust – megakadályozása, kivizsgálása, felderítése, illetve büntetőeljárás alá vonása. Ennek a „globális megközelítésnek” iránymutatásként kell szolgálnia a harmadik országokkal való jövőbeni tárgyalások során. Az USA-val, Kanadával és Ausztráliával folytatandó tárgyalásokat hamarosan megkezdik, és más országok is kifejezték hasonló szándékukat. Az Európai Parlament állásfoglalásra irányuló indítványa ismételten megerősíti az arányosság elvének fontosságát. A biztonság és a szabadság követelményei kényes egyensúlyban vannak egymással. Felszólítjuk a Bizottságot, hogy szolgáltasson tényszerű bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a PNR-adatok gyűjtése, tárolása és feldolgozása minden megadott cél tekintetében szükséges, valamint hogy vizsgálja meg más alternatívák lehetőségét. Az Európai Parlament fenntartja azon álláspontját, hogy a PNR-adatokat semmilyen körülmények között nem szabad adathalászatra vagy profilmeghatározásra használni.

Állásfoglalásra irányuló indítvány B7-0602/2010

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Az innovációs partnerségekről szóló állásfoglalási indítvány mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy alapvető fontosságú elemét képezik az ennek a kiemelt kezdeményezésnek a részeként végzett cselekvéseknek. Az állami költségvetéseket érintő megszorítások, a jelentős demográfiai változások és a globális szinten egyre növekvő verseny által átitatott jelenlegi helyzetben Európa versenyképessége, és mindenekelőtt jövőbeni életszínvonalunk azok múlik, hogy képesek vagyunk-e az innovációt vinni a termékekbe, szolgáltatásokba, vállalatokba, valamint a társadalmi folyamatokba és modellekbe. Döntő fontosságúnak tartom ezért, hogy az innováció az Európa 2020 stratégia középpontjába került. Az innováció a legjobb eszközünk az olyan jelentős társadalmi kihívások kezelésére, mint az éghajlatváltozás, az energia- és erőforráshiányok, vagy az egészség és az öregedés. Nagyon fontos, hogy az e kihívások kezelése érdekében adott válaszok hozzájáruljanak a gazdasági és társadalmi szempontból, illetve a környezeti fenntarthatóság szempontjából igazságos Európa létrehozásához.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Támogatom az „Innovatív Unió” kezdeményezést, amelynek célja, hogy az innováció tekintetében integrálja Európát egy megfelelően koordinált regionális, nemzeti és európai szintű együttműködés által. Üdvözlöm az európai innovációs partnerségeket, amely olyan innovatív elképzelés, amelynek célja, hogy szinergiákat hozzon létre a meglévő kezdeményezések között, és potenciálisan új európai és tagállami kezdeményezések között az innováció terén. Üdvözlöm ennek az első kísérleti partnerségnek a javasolt témáját: az aktív és egészséges időskort. A legsúlyosabb társadalmi kihívások némelyike, amellyel Európának szembe kell néznie – mint például az idősödő népesség –, ágazatokon átívelő, radikális újításokat kíván. A népesség öregedése által jelentett probléma megoldása változásokat tesz szükségessé minden szinten, a munkához való jogtól és a nyugdíjaktól kezdve az új szolgáltatási modellekig, beleértve az önállóan szervezett ellátást és az elhelyezés új fajtáit. Az új kockázatok és egyenlőtlenségek elleni küzdelem innovatív megközelítéseket kíván a szociális területen, nem csak új technológiák bevezetésén keresztül, hanem innovatív szervezeteken keresztül is. Felszólítom a Bizottságot, hogy biztosítsa a partnerségek finanszírozását, erre a célra összefogva az Európai Unió, a tagállamok, a régiók és más köz- és magánszereplők erőforrásait, és egyértelmű és átlátható kritériumokat követve.

  Lara Comi (PPE), írásban. – (IT) Teljes mértékben ki kell használni Európa innovációs potenciálját. Ez nem lehet csupán egy elvi megállapítás, és örülök, hogy végre elérkeztünk egy ilyen javaslathoz, mint ez a jelenlegi. Sok erőfeszítés és ötlet, amelyek önmagukban elvontak maradnak, most egy rendszer részévé és megvalósíthatóvá válhatnak, hogy egyedi igényeket elégítsenek ki. A témák nagyon időszerűek mostanában, és minden erőfeszítést meg kell tenni annak érdekében, hogy az összes releváns szereplő részt vegyen. Különösen üdvözlendőnek tartom a bürokrácia csökkentését és a kis- és középvállalkozások aktív bevonását, amelyek tele vannak innovatív energiákkal, amelyeket fel kell szabadítani az egész Unió érdekében. Csak remélni tudom, hogy a programot megfelelően fogják bevezetni.

  Corina Creţu (S&D), írásban. – (RO) Az Innovatív Unió kiemelt kezdeményezésen belüli európai innovációs partnerségekről szóló európai parlamenti állásfoglalás egy speciális kezdeményezés, amelynek célja egy integrált európai innovációs politika létrehozása. Ami még fontosabbá teszi ezt, az az, hogy el kell ismernünk, hogy nem sikerült teljesítenünk a lisszaboni programban 2000 óta szereplő valamennyi célkitűzést. Valójában az innovációnak és a kutatás-fejlesztésnek kell lennie a jövőbeni gazdasági növekedés egyik motorjának. Üdvözlendőnek tartom az európai innovációs partnerségek innovatív elképzelésének bevezetését, amelynek célja az, hogy szinergiákat hozzon létre a jelenlegi innovációs kezdeményezések között. Szorosan nyomon kell követnünk az első kísérleti program alakulását ezen a területen, mivel egy olyan témával kapcsolatos, amely egész Európát foglalkoztatja: az öregedő népesség és a szakmai élet meghosszabbodásának hatásával. Az állásfoglalás elfogadása mellett szavaztam, miközben tekintetbe veszem a további témákat is, amelyekkel a kísérleti projekt értékelését követően fogunk foglalkozni. Ezek a témák mindenki számára fontosak.

  Ioan Enciu (S&D), írásban. – (RO) Az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy a közszféra és a magánszektor közötti innovációs partnerségek elve élénkítheti a kutatási és innovációs tevékenységeket, és segíthet a kereslet élénkítésében a válság idején. Fontos szerepet játszanak továbbá az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek elérésében egy versenyképesebb gazdaság, valamint egy igazságosabb és fokozottabban környezetbarát társadalom létrehozása tekintetében.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Az európai innovációs partnerségek olyan innovatív kezdeményezés, amelynek célja, hogy szinergiákat hozzon létre a meglévő kezdeményezések, illetve potenciálisan az új európai és tagállami kezdeményezések között az innováció terén, valamint hogy maximalizálja és felgyorsítsa az eredmények megvalósulását és társadalmi hasznukat. Fontos eszközök tehát egy olyan időszakban, amikor a tagállamok jelentős gazdasági problémákkal küzdenek, és amikor – véleményem szerint – az innováció iránti elkötelezettség hatékony stratégia lehet. Támogatom ennek az első kísérleti partnerségnek a javasolt témáját: az aktív és egészséges időskort. Noha az európai népesség öregszik, és ezt negatív tényezőnek tekintjük, fontos, hogy Európa képes legyen kihasználni humán tőkéjét, különösen azokat az embereket, akik idősebbek, és ezért több tapasztalattal és gyakran fontos tudással rendelkeznek, amit átadhatnak másoknak.

  Alan Kelly (S&D), írásban. – Az európai innovatív partnerség fontos része a kiemelt kezdeményezés keretében vállalt kötelezettségeknek. A képviselőcsoport, amelynek tagja vagyok az Európai Parlamentben, a Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége képviselőcsoportja, teljes mértékben támogatja az „aktív és egészséges időskor” kísérleti európai innovációs partnerséget, és javaslatokat terjeszt elő két további partnerséggel kapcsolatban olyan területeken, amelyek sürgősen profitálnak a létrehozott hozzáadott értékből.

  Elżbieta Katarzyna Łukacijewska (PPE), írásban. – (PL) Hölgyeim és uraim! Örömmel hallottam az innovációs partnerségekről szóló állásfoglalási indítvánnyal kapcsolatos mai szavazás eredményét. Úgy gondolom, hogy az ezzel a dokumentummal kapcsolatos munka egyértelmű és ambiciózus álláspont kialakításához vezetett. Az Innovatív Unió kezdeményezés nagyon fontos, és jelenleg egyben a legkonkrétabb kísérlet egy integrált európai innovációs politika létrehozására. Szeretném hangsúlyozni, hogy fontos figyelembe venni az Európa 2020 stratégiát munkánk során, mivel az Európa 2020 a jövőben nagyobb figyelmet fordít a kutatásra, innovációra és oktatásra.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Az innováció a gazdaság egyik motorja, és döntően hozzájárul az EU 2020 stratégia megvalósításához. Az itt javasolt partnerségek nagy hatást gyakorolhatnak ebben a tekintetben, mivel nagyon fontos szinergiákat hoznak létre az innovációs folyamatok maximalizálása és felgyorsítása érdekében. Szintén fontos számomra, hogy a kísérleti projektet az aktív és egészséges időskornak szentelik, mivel Európa népességének elöregedése cáfolhatatlan valóság. Az Uniónak más innovációs területeket is támogatnia kell a jelenlegi pénzügyi válság ellenére, mivel e nélkül nem leszünk képesek sikeresen teljesíteni az EU 2020 stratégiában az Unió számára már meghatározott ambiciózus célkitűzéseket.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Az Innovatív Unió olyan innovációs stratégia, amelyet a legmagasabb politikai szinteken támogatnak. Ez az Európa 2020 stratégia egyik központi kezdeményezése. Célja, hogy lehetővé tegye számunkra, hogy megfelelő választ tudjunk adni olyan jövőbeni kihívásokra mint az éghajlatváltozás, az energia- és élelmezésbiztonság, az egészségügy és az öregedő népesség, és hogy nemzetközi szinten tegyük azt. Ennek eredményeképp lehetővé fog válni a finanszírozási problémák, a széttöredezett kutatási rendszerek és piacok, a közbeszerzések keretében az innováció nem megfelelő támogatása, valamint a lassú szabványosítási folyamat okozta problémák hatékonyabb kezelése. Az állásfoglalás mellett szavaztam, mert az innovációs partnerségek olyan közös koncepciót képviselnek, amely minden tagállam hasznára válik.

  Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) Az innovációs partnerségek új koncepciójának előnye az, hogy egyértelmű az alkalmazási köre és a különböző részt vevő felek felelőssége. Fontos határidőket szab meg továbbá az egyes projektek teljesítésére, mérhető és elérhető célkitűzésekkel egyetemben. Emellett egyszerűsített adminisztratív eljárást biztosít a projektek végrehajtásával és a kutatási eredmények terjesztésének fejlesztésével kapcsolatban. Ezért a jelentés mellett szavaztam.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy a jelenlegi helyzetben az innovációs partnerségek fontos eszközt jelentenek egy olyan Európa felépítésében, amely gazdasági, társadalmi és környezeti szempontból fenntartható. Szintén támogatom az első partnerség témaválasztását: az aktív és egészséges időskort.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Ennek a szövegnek az elfogadásával a Parlament kijelenti, hogy az Innovatív Unió kezdeményezés az eddigi legjelentősebb és konkrét kísérlet egy integrált európai innovációs politika létrehozására, amelynek sikere a jól koordinált regionális, nemzeti és európai szintű együttműködésen múlik, az összes releváns résztvevő maximális bevonása mellett minden szinten. Az európai innovációs partnerségek egy innovatív elképzelés, amelynek célja, hogy szinergiákat hozzon létre a meglévő, és ahol szükséges, az új európai és tagállami kezdeményezések között az innováció terén, valamint hogy maximalizálja és felgyorsítsa az eredmények megvalósulását és társadalmi hasznukat. A Parlament ezért támogatja az Európai Innovációs Partnerség első javasolt témáját, az aktív és egészséges időskort, valamint a Bizottság által javasolt megközelítést, hogy először egy kísérleti projekttel foglalkozzunk, hogy megtaláljuk ezeknek a partnerségeknek a legmegfelelőbb formáját, mielőtt újabbakat indítunk el. Felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy az aktív és egészséges időskorral kapcsolatos első kísérleti projektbe olyan társadalmi innovációkat vonjon be, amelyek jobb életminőséget eredményeznek, megelőzik a megbetegedéseket, fejlesztik a társadalmi hálózatokat a közszektorokon belül és a társadalmi partnerek között, valamint elősegítik a megfelelő életminőséget támogató új technológiák bevezetését.

  Czesław Adam Siekierski (PPE), írásban. – (PL) Ebben az időszakban, amikor kezdünk kikerülni a válságból, és új kihívásokkal kell szembenéznünk, amelyek 2013-tól az Unióra várnak, az innováció az egyik legfontosabb – ha nem a legfontosabb – mód az Unió helyzetének konszolidálására a világban. Az erőforrások innovatív felhasználása bizonyulhat az egyik legjobb módszernek az államok és a régiók közötti különbségek megszüntetésére. Hozzá fog járulni továbbá e területek sokféleségének megőrzéséhez a bevált gyakorlatok és a többi résztvevő tapasztalatainak felhasználása által. A termelés vagy szolgáltatások új típusainak kialakítása, valamint az erőforrások innovatív használata hozzá fog járulni a helyi, regionális és nemzeti piacok racionális és hatékony fejlődéséhez.

Az innováció emberi kreativitás. Az innovatív megoldások keresésével hozzájárulunk a társadalom jólétének növekedéséhez. Egy olyan időszakban, amikor a gazdaság, a technológia és az informatika dinamikus fejlődésen megy keresztül, nem szabad megfeledkeznünk a legfontosabb tényezőről – a humán tőkéről. Az innováció nem csak például a helyi termékek új előállítási vagy felhasználási módjait jelenti. Ezek mellett, és elsősorban, humán tőke. A siker egyik nélkülözhetetlen feltétele, hogy új módszereket találjunk ki a társadalomnak a fejlődés folyamataiba való bevonására az élet több területén. A különböző társadalmi szinteken való együttműködés lassan elengedhetetlen követelmény lesz, különösen a kutatás és az oktatás terén. Az innovációs partnerségek jelentik a következő – és nagyon magától értetődő – lépést egy fejlődő Európában.

  Nuno Teixeira (PPE), írásban. – (PT) Az innováció a legjobb mód azoknak a kihívásoknak a sikeres kezelésére, amelyekkel az Európai Uniónak jelenleg szembe kell néznie. A megszorítások, a demográfiai változások és a globalizációból eredő fenyegetések időszakában eszközként szolgál Európa versenyképesebbé tételére és munkahelyek teremtésére, amelyre az összes prioritás összpontosít. Az EU 2020 stratégiában megfogalmazott „Innovatív Unió” kiemelt kezdeményezés célja, hogy innovációs partnerségeket kezdeményezzen a kutatás, a fejlesztés, az innovációk piacra jutásának korszerűsítése céljával, kísérleti projektként kezdve az egészséges időskorral. Relevánsnak tűnik számomra olyan egyéb területek lefedése is, mint például a fiatalok, a kutatók, a kis- és középvállalkozások. Szintén kívánatos, hogy a munkát jobban hajtsák végre partnerségekben, mivel egyedülálló lehetőségeink vannak az értékek, a kreativitás és a sokféleség terén. Ezért nagyobb mértékű és jobb beruházásokra szólítok fel az oktatás, a kutatás és a fejlesztés terén: ezeket a prioritásokat nem csak meg kell védeni a költségvetési megszorításoktól, hanem növelni kell költségvetésüket.

  Angelika Werthmann (NI), írásban. – (DE) A jelentés mellett szavaztam, mivel az Innovatív Unió kezdeményezés egy konkrét kísérlet egy integrált európai innovációs politika létrehozására. Az európai innovációs partnerség első javasolt témájának, az aktív és egészséges időskornak a célja, hogy jobb életminőséget eredményezzen, és fejlessze a szociális hálózatokat a közszférában. Az, hogy újabb kezdeményezéseket is indítanak-e, az ennek a kísérleti projektnek az eredményétől függ. A ma elfogadott állásfoglalási indítvány olyan javaslatokat tartalmaz, amelyek jelentős hozzáadott értéket képviselhetnek, többek között az intelligens városok kezdeményezés terén, amely az energia, a közlekedés és az infrastruktúra hatékonyságának és kezelésének fejlesztésére, valamint a nyersanyagokra összpontosít, amelynek célja a nyersanyagellátás biztonságának növelése, valamint a fenntartható kitermelés és feldolgozás, újrahasznosítás és helyettesítés. Az Európai Parlament szeretne hozzájárulni továbbá ennek az ígéretes kezdeményezésnek a sikeres végrehajtásához, és ezért felszólítja a Bizottságot, hogy ne csak tájékoztassa a Parlamentet az ezzel a kísérleti projekttel kapcsolatos fejleményekről, hanem körvonalazza a Parlament szerepét a jövőbeni partnerségek stratégiai irányultságának meghatározásában is.

Állásfoglalásra irányuló indítvány B7-0603/2010

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) Támogattam az állásfoglalást. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) szerves része az euroatlanti és eurázsiai biztonsági szerkezetnek, és jellemző rá az átfogó biztonsági koncepció, amelybe egyformán beletartozik a politikai és katonai, a gazdasági és környezetvédelmi, valamint a humán dimenzió. Azonban az EBESZ – jelentősége dacára – az egyetlen olyan, biztonsági kérdésekkel foglalkozó szervezet, amely nem rendelkezik nemzetközi jogi személyiséggel. Ennek számos politikai és gyakorlati jogi következménye van. A szervezet alapvető szerepet játszik számos kérdésben, például a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozásában, a leszerelésben, a gazdasági együttműködésben, valamint az emberi jogok védelmében és előmozdításában. Azonban a jogi személyiség hiánya és a döntéshozatali mechanizmussal kapcsolatos problémák gyengítik az EBESZ-t, amely nem minden esetben képes megfelelően vagy időben reagálni a válságokra. Egyetértek az állásfoglalásban arra vonatkozóan megfogalmazott javaslatokkal, hogy folytatni kell az EBESZ jogi keretéről szóló párbeszédet, valamint a Litvániának szóló felkéréssel (amely 2011-ben az EBESZ soros elnöki tisztjét tölti be), hogy biztosítsa a folytonosságot és az előrelépést az EBESZ megerősítésének folyamatában.

  Lara Comi (PPE), írásban. – (IT) Kétségtelen, hogy az EU politikai integrációjának megerősítése szempontjából akadályt jelent a biztonság kérdése. Különösen hangsúlyozni kell annak fontosságát, hogy megfelelően végrehajtásra kerüljön egy olyan közös kül- és biztonságpolitika, amely tekintetbe veszi az egyes országok egyedi jellegzetességeit, és emellett olyan hatékonyságot képes felmutatni, amely arányos az Európai Unió nemzetközi színtéren betöltendő szerepével. A béke és a szabadság alapelvét – amelyet a Római Szerződés és az azt követő szerződések egyaránt magukban foglalnak – továbbra is hangsúlyoznia kell az összes jövőbeni döntésnek. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet eddig azt bizonyította, hogy feladatait oly módon látja el, amely maradéktalanul összhangban áll ezekkel az alapelvekkel. Ezért kívánatos lenne, hogy a szervezetben az EU intézményei hangsúlyosabban vegyenek részt. Úgy gondolom továbbá, hogy a nagyobb felelősség felvállalása segítené azt, hogy a tagállamok közös álláspontot alakítsanak ki, ami így egységesítené a 27 ország közötti kapcsolatokat ezen a téren is.

  Corina Creţu (S&D), írásban. – (RO) Az EBESZ megerősítése mellett szavaztam. A szervezetnek az alapját képező három fő pillér közötti összhangra kell épülnie; e három pillér a politikai-katonai, a gazdasági és környezetvédelmi, valamint a humán dimenzió. Az EBESZ megerősítésével létre kell jönnie egy keretrendszernek, amelynek célja olyan egyensúly megvalósítása, ahol az említett dimenziók egyike sem támogatható a másik rovására. A biztonsági fenyegetésekkel és kihívásokkal kapcsolatos fellépések hatékonysága e három dimenzió megfelelő összehangolásán és működésén múlik. Az EBESZ-nek továbbra is a legfontosabb tényezőnek kell maradnia az új fenyegetések elleni fellépésben, többek között az olyan új területeken, mint a szervezett bűnözés, a terrorizmus, a kiberfenyegetések, az emberkereskedelem és a kábítószer-kereskedelem, valamint a konfliktus-előrejelzés, -megelőzés és -megoldás. A másik ok, amely miatt az EBESZ megerősítésére szavaztam, az az emberi jogok kérdése, amely magában foglalja a kisebbségek jogainak és alapvető szabadságjogainak tiszteletben tartását – és ezek az EBESZ integrált biztonsági koncepciójának a legfontosabb elemei.

  Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) Az állásfoglalás mellett szavaztam, mert támogatom az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) arra irányuló erőfeszítéseinek fokozását, hogy mérsékeljék az emberiségnek a globális felmelegedéshez való hozzájárulását. A tagállamok és az EBESZ között a gazdasági és környezetvédelmi tényezők által okozott fenyegetések és kihívások kezelésében megvalósuló hatékonyabb együttműködés jelentősen hozzájárulhatna a régióban a biztonsághoz, a stabilitáshoz, a demokráciához és a jóléthez, mivel a konfliktusok mögött gazdasági és környezetvédelmi tényezők jelentik a hajtóerőt.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Olyan világban élünk, amelyben a biztonság alapvető fontosságú koncepció, függetlenül attól, hogy a biztonságot hagyományosan, védelemnek értelmezzük, vagy gazdasági, környezetvédelmi, energiaellátási vagy szállítási biztonságnak tekintjük. Ez az oka annak, hogy az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) – mint a Vancouvertől Vlagyivosztokig elhelyezkedő országokat egyesítő euroatlanti és eurázsiai biztonsági szerkezet szerves része – globálisabb szintű, kulcsfontosságú szerepet kíván játszani. Egyetértek a záró ajánlással annyiban, hogy a Parlamentnek meg kell fontolnia az EBESZ parlamenti közgyűlésében való részvételét, és meg kell vizsgálnia az állandó küldöttség létrehozásának lehetőségét. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy hangsúlyozzam: az EU-nak az EBESZ-ben hallatnia kell a hangját az olyan érzékeny kérdésekben, mint az emberi jogok védelme vagy a nemzetközi jog betartása.

  Barbara Matera (PPE), írásban. – (IT) Az Európai Unió és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) alapelvei és értékei azonosak az olyan területeken, mint például az emberi jogok előmozdítása, a konfliktusmegelőzés, az demokratizálódás elősegítése, a kisebbségek védelme, és ugyanez áll az újabb kihívásokra, például az éghajlatváltozásra is. E közös célok eléréséhez elengedhetetlen, hogy az EU és az EBESZ között szinergia alakuljon ki. Az EBESZ az egyetlen olyan szervezet, amely az európai térség biztonsági kérdéseivel foglalkozik és nem rendelkezik nemzetközi jogi személyiséggel. Ezért most mindennél fontosabb a jelenlegi EBESZ-szerkezet megerősítése az európai intézményekkel folytatott eredményes együttműködés érdekében, különösen a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően és tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat küszöbön álló létrehozására. Az EBESZ parlamenti közgyűlésébe delegált állandó küldöttség létrehozása segítene az EU és az EBESZ közötti együttműködés megerősítésében, valamint előmozdítaná tevékenysége behatóbb ellenőrzését, valamint a közös alapelvek és értékek végrehajtását.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Az EU biztonságának egyetlen aspektusát sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Jól mutatja ezt az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) is, mivel szerves része az euroatlanti és eurázsiai biztonsági szerkezetnek, amelynek jellegzetessége a globális biztonsági koncepció, amelybe egyformán beletartozik a politikai-katonai, a gazdasági és környezetvédelmi, valamint a humán dimenzió. Az EBESZ tagsága igen széles körű: a szervezet Vancouvertől Vlagyivosztokig elhelyezkedő országokat egyesít. Ezért úgy gondolom, hogy az EU-nak – tekintettel a szervezet globális jellegére és széles körű tagságára – erőfeszítést kell tennie az EBESZ szerepének megerősítésére.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ), amelyet a hidegháború alatt hoztak létre az ellenőrzés és a bizalom kiépítése céljából, már évek óta identitásválságban van. Bírálói véleménye szerint a szervezet nem áll készen arra, hogy megfeleljen a 21. század kihívásaink, például a globális pénzügyi válság vagy a környezetvédelmi kérdések (például az éghajlatváltozás) jelentette kihívásoknak. Az EBESZ három legfontosabb szereplője elméletben az USA, Oroszország és az EU. Jóllehet az új elnök működése idején javult valamennyit a helyzet, az amerikai külpolitika továbbra sem mutat különösebb érdeklődést a multilaterális szervezetek irányában. Oroszország láthatólag éppily kevéssé érdekelt, és úgy látja, hogy az EU és a NATO bővítése nem más, mint behatolás a történelmi orosz befolyási övezetbe. Így érthető, hogy Moszkva arra hívja fel az EBESZ-t, hogy új irányba mozduljon el, és figyelmét az emberi jogok helyzetéről és a demokratizálódási folyamatról fordítsa az új európai biztonsági szerkezet kialakítása felé. Oroszország az EU kulcsfontosságú partnere, nem csupán az energiaellátás terén, hanem stratégiai partnerként is. Amennyiben az EU-nak szándékában áll az EBESZ-ben betöltött szerepét megváltoztatni, akkor inkább az USA ellenpólusa legyen, semmint egy tehetetlen pénztáros. Végezetül szeretném hozzátenni, hogy érzékeny megközelítést kell kialakítanunk nem csupán Oroszországgal szemben, hanem minden olyan eurázsiai országgal szemben, amely az EBESZ tagja, de nem uniós tagállam. Mivel a jelentést mindezt figyelembe veszi, mellette szavaztam.

  Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) Fenn kell tartani az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) három dimenziója közötti egyensúlyt. A biztonsági fenyegetésekre adott válaszoknak mindhárom dimenzióval kapcsolatban kell állnia. Vonatkozik ez az olyan újabb fenyegetésekre is, mint a szervezett bűnözés, a terrorizmus, a kiberfenyegetések, az emberkereskedelem és a kábítószer-kereskedelem, az energiabiztonság, valamint az előrejelző mechanizmusok, a konfliktusmegelőzés és a konfliktusmegoldás. Az EU és az EBESZ közötti interakció megerősítése és szinergia előmozdítása józan és hasznos lépés. Ezért szavaztam az állásfoglalásra irányuló indítvány mellett.

  Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Az Európai Uniót és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetet (EBESZ) meg kell erősíteni. Az utóbbi szerepe alapvető fontosságú számos ágazatban, különösen a biztonság és a demokrácia védelme terén. Habár a két szervezet szükségletei, célkitűzései és szerkezete eltérőek, fontos, hogy ne legyenek olyan ellentétes pozíciók vagy átfedések, amelyek később a hatáskörök közötti ellentétekhez vezethetnek. Szerepeik meghatározottak és eltérők, azonban bizonyos területeken mindenképpen jelen van a párhuzamos munkavégzés kockázata. Az állásfoglalás mellett szavaztam, mert mind tartalmával, mind pedig szellemiségével egyetértek. Valóban úgy gondolom, hogy az EBESZ alapvető fontosságú szervezet, amely fórumként pozícionálja magát, és egyaránt tekintetbe veszi az EU és Ázsia, valamint az EU és az USA közötti viszonyokat. A tagállamokat elnézve egyértelmű, hogy az Európai Unió az EBESZ központja és alapja, ezért remélem, hogy vezető szerepet játszik benne.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Az állásfoglalás mellett szavaztam, mert az a meglátásom, hogy az EBESZ lehetőségeit teljes mértékben ki kell használni. Alaposan mérlegelni kell tehát azt, hogy az Európai Unió hogyan vállalhat több felelősséget és hogy vehet intenzívebben részt a közös célok elérésében.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Jelen állásfoglalás elfogadásával a Parlament azt hangsúlyozza, hogy fenn kell tartani az egyensúlyt az EBESZ három dimenziója között, mégpedig úgy, hogy azokat koherensen és átfogóan, és az eddig elért eredményekre építve fejlesztjük. A dokumentum rámutat arra, hogy a dimenziók egyike sem erősíthető a többi rovására. Hangsúlyozza, hogy a tényleges hatékonyság érdekében mindhárom dimenzió irányából foglalkozni kell a biztonsági fenyegetésekkel és kihívásokkal, többek között az olyan új területeken, mint a szervezett bűnözés, a terrorizmus, a kiberfenyegetések, az emberkereskedelem és a kábítószer-kereskedelem, az energiabiztonság, valamint az előrejelző mechanizmusok, a konfliktusmegelőzés és a konfliktusmegoldás. Hangsúlyozza, hogy az EBESZ megerősítése nem történhet a jelenlegi intézmények és mechanizmusok gyengítése árán vagy ezek függetlenségének kárára, ameddig nem esnek át reformon, vagy amíg nem születik megegyezés az alternatívákat illetően, különös tekintettel a Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (ODIHR) által végzett munkára. Végül pedig felhívja az EBESZ-t képességeinek további erősítésére a részt vevő államok által vallott elvek betartásának és az általuk tett kötelezettségvállalások végrehajtásának biztosítása céljából mindhárom dimenzió tekintetében, beleértve a nyomon követésre szolgáló mechanizmusok erősítését is.

  Viktor Uspaskich (ALDE), írásban. – (LT) Hölgyeim és uraim! Ahogyan Önök közül bizonyára sokan tudják, Litvánia 2011 januárjában átveszi az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet elnökségét. Az elnökség országom számára különleges lehetőséget jelenthet arra, hogy kezdeményezésekkel éljen a regionális együttműködés megerősítése, az energiabiztonság fokozása és a korrupció elleni küzdelem érdekében. Hasonlóképpen fontos, hogy az EBESZ-együttműködésben nem becsüljük le a humán dimenziót. Az EBESZ politikai és katonai dimenziója mellett kulcsfontosságú szerepet játszik az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartásának előmozdítása. Az EU-nak ezen a téren is fontos szerepet kell játszania. Az EU és az EBESZ emberi jogok területén kifejtett tevékenységének koordinációja mindannyiunk közös érdeke. Ne felejtsük el, hogy az EBESZ milyen körülmények között jött létre. Idén van az EBESZ nyitó konferenciájának, valamint a szervezet alapjait lefektető Helsinki Záróokmány közzétételének 35. évfordulója. Ez az esemény a demokrácia és az emberi jogok alapelvei melletti erkölcsi és politikai elköteleződés szimbóluma volt. Sajnálatos, hogy Helsinki szelleme az utóbbi években hanyatlani kezdett. Ezen változtatni kell. Ezért igen türelmetlenül várom a decemberi, Astanában tartandó EBESZ-csúcstalálkozó eredményeit.

  Angelika Werthmann (NI), írásban. – (DE) A jelentés mellett szavaztam, mert az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) az utóbbi tíz év során befolyása nagy részét elvesztette. Az állásfoglalási indítványban az Európai Parlament méltatja az EBESZ eddigi tevékenységét, és arra hívja fel a tagállamokat, a Bizottságot és a külügyi és biztonságpolitikai főképviselőt, hogy tegyenek javaslatokat arra nézve, hogy az Unió hogyan tudna hatékonyan részt venni az EBESZ tevékenységében és hogyan segítheti elő konstruktív módon a közös célkitűzések megvalósítását. Mindenkinek, aki el akarja kerülni a katonai beavatkozást a válságok idején, jó időben preventív politikai intézkedéseket kell tennie.

  Anna Záborská (PPE), írásban. – (SK) A történelemből tudhatjuk, hogy a fegyveres konfliktusok amiatt alakulnak ki, hogy az ellenfelek nem tudják megtárgyalni a vitás kérdéseket és nem tudnak kompromisszumos megoldásokat találni. Az EBESZ olyan fórum, ahol ilyen megoldások kereshetők. Ugyanakkor, ma az EBESZT-t a választások demokratikus lefolytatását és a demokratikus normákat ellenőrző független döntőbíróként tartják számon. Ezért gondolom úgy, hogy az EBESZ-t meg kell erősíteni, különösen a demokrácia terjesztése és az emberi jogok tiszteletben tartása terén. Az EBESZ megfigyelő és helyszíni missziói a szabad világ terjeszkedésének fontos részei. Azonban az EU szempontjából elmondható, hogy előfordul a tevékenységek kettőződése. Ha az EBESZ megerősítéséről beszélünk, akkor azt is mérlegelnünk kell, hogy az EBESZ milyen mértékben tudja helyettesíteni az EU-képviselők tevékenységét az egyes konfliktusok sújtotta régiókban. És mivel méltatjuk azt a tevékenységet, amelyet az EBESZ az emberi jogok terén folytat, ez megnyitja annak a lehetőségét, hogy megvitassuk azt, hogy az EBESZ és az Európa Tanács feladatai milyen mértékben fedik egymást. A vita célja az, hogy a közpénzek elköltése hatékonyabban történjen, ami – most, a költségek lefaragásának idején – választóink számára kiemelt fontosságú.

Jelentés: Thomas Mann (A7-0268/2010)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) A demográfiai kihívásról és a nemzedékek közötti szolidaritásról szóló jelentés mellett szavaztam, mert a jelenlegi helyzetben, amikor eddig soha nem látott mértékű demográfiai problémákat okoz a várható élettartam növekedése és a születések csökkenő száma, ez lesz a következő évek sürgető szociálpolitikai kihívásainak egyike. Sürgősen döntéseket kell hoznunk, különösen most, amikor a fiatalok nehezen találnak munkát és az idősebbek nyugdíjellátási rendszerének fenntarthatósága veszélybe került. A generációk közötti szolidaritásra azért van szükség, hogy mindkét generáció hozzájárulását optimalizálhassuk. Ez csak úgy lehetséges, hogy minden korosztály számára biztosítjuk a munkaerőpiachoz, az egész életen át tartó tanuláshoz és a karrierlehetőségekhez való szabad és egyenlő hozzáférést. Ez elsősorban úgy lehetséges, hogy munkalehetőséget biztosítunk a fiatalok számára, másodsorban pedig úgy, hogy jól kihasználjuk azt, ahogy az idősebbek közre tudnak működni a társadalom életében, különös tekintettel az önkéntes munkára, valamint a meghatározott nyugdíjkorhatár elérése után is folytatott munkára.

  Elena Oana Antonescu (PPE), írásban. – (RO) Hangsúlyozva, hogy az emberi méltóságot tiszteletben tartó társadalom alapja a nemzedékek közötti igazságosság, szeretném hozzáfűzni, hogy véleményem szerint ez a jelentés az előítéletek és a diszkrimináció minden formája, annak bármely társadalmi csoporttal szembeni előfordulása elleni küzdelem szempontjából is fontos. Továbbra is úgy gondolom, hogy a polgárok migrációja, sikeres integrációjuk – és itt a gazdasági életre és társadalmi befogadásukra is gondolok – a demográfiai változások kezelésének egy lehetséges módszere. Emiatt egyetértek azzal, hogy a különböző bevándorlási politikákat nyílt eszmecsere során kell megvitatni. Az eltérő kulturális modellekkel szembeni előítéletek teljes feladása a bevándorlók sikeres beilleszkedésének feltétele, és ugyanakkor a nemzedékek és kultúrák közti szolidaritás kiegészítője. A jelentés arra is javaslatot tesz, hogy kerüljenek elfogadásra olyan rendelkezések, amelyek a javakhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés területén tapasztalható, életkoron alapuló megkülönböztetés ellen lépnek fel. Ezért szavaztam Thomas Mann jelentése mellett.

  Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) A demográfiai változások a Bizottság becslése szerint azt a veszélyt hordozzák, hogy alapvetően megváltoztathatják a népesség szerkezetét és az életkor szerinti megoszlást. Ily módon a 0 és 14 év közötti fiatalok száma 100 millióról 2050-ig 66 millióra csökken, a munkaképes életkorú lakosság száma 2010 körül várhatóan eléri a 331 milliós csúcsot, majd pedig folyamatosan csökken: 2050-ig hozzávetőleg 268 millióra. Ebben a helyzetben az EU-nak megfelelő megoldást kell találnia arra, hogy az idősek és a fiatalok foglalkoztatottságát egyaránt megvédje. Az Európai Parlament által kezdeményezett jelentés mellett szavaztam, amely arra szólítja fel a tagállamokat, hogy gondolják át a jogszabályban meghatározott nyugdíjkorhatár megszüntetésének lehetőségét, valamint felvázol egy olyan politikát, amely lehetővé teszi számunkra, hogy fellépjünk a megkülönböztetés ellen, az egész életen át tartó tanulást célként határozzuk meg, és mérgeljük a vállalkozásokban végzett munka megszervezésének új módjait – különös tekintettel a stressz csökkentésére. Az állásfoglalás emellett számos olyan kezdeményezés tartalmaz, amely többek között rávilágít a fiatalok munkanélkülisége elleni vagy a méltányos nyugdíj melletti küzdelemre, és Európai Paktumot javasol az 50 év fölöttiek számára.

  Liam Aylward (ALDE), írásban. – (GA) Határozottan támogatom mindazt, amit a jelentés a képességek szintjének emeléséről mond, annak érdekében, hogy a társadalom valamennyi csoportja és nemzedéke számára elérhető legyen a jó minőségű oktatás, és az eddigieknél jobb lehetőségük nyíljon az egész életen át tartó tanulásra. Örömmel fogadom, hogy a jelentés elismeri, hogy az EU társadalmának javára és előnyére válik mindazok munkája, akik önkéntesen dolgoznak, a helyi közösségek építése, valamint a közösségen és a családon belüli gondozás biztosítása érdekében. Támogatom továbbá az Európai Parlament kezdeményezését az egészséges öregedés kérdésének áttekintésével és a 2011-es cselekvési terv bemutatásával kapcsolatban, amelyek célja az idősebb emberek méltóságának, egészségének, életminőségének és önállóságának fokozása. A Bizottságot dicséret illeti azért, hogy cselekvésre szólít fel az idősek jogainak megsértésével kapcsolatban, valamint az idősek közösségben és idősotthonokban biztosított védelmével kapcsolatban.

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) Támogatom a jelentést. Napjainkban kettős válsággal szembesülünk: a fiatalok nagyarányú munkanélküliségével, amelyet a nyugdíjrendszerek finanszírozásának kétségessé válása kísér. A két jelenség összefügg, és ezért együttesen kell őket kezelni. A demográfiai változás alakítható és fenntartható, amennyiben azt kellőképpen előkészítik és komolyan veszik. A tagállamok rendelkeznek a nemzedékek közötti egyensúly biztosítását és az igazságtalan megkülönböztetés megszüntetését lehetővé tevő legfontosabb eszközök felett. Amennyiben a nyugdíjrendszerek, a nemzeti költségvetések, az egészségügyi ellátás, valamint az oktatás- és foglalkoztatáspolitika felügyelete nem elégséges, strukturális reformokat kell végrehajtani, és új, fenntartható megoldásokat kell találni. Ugyanakkor az EU felelőssége a bevált gyakorlatok tagállamok között cseréje, az uniós jogszabályok tagállami végrehajtásának ellenőrzése, valamint az említett területeken új jogszabályok bevezetésére tett kezdeményezés.

  Jean-Luc Bennahmias (ALDE), írásban. – (FR) Mann úr demográfiai kihívásról és a nemzedékek közötti szolidaritásról szóló jelentése igen jó elemeket is tartalmaz, különös tekintettel a nemzedékek közötti megállapodás fontosságára a modern társadalmakban, a fiatalok munkanélküliségére, valamint arra, hogy az idősek által tapasztalt nehézségekre a fiatalok által tapasztalt nehézségekkel párhuzamosan kell megoldást keresni. Mindazonáltal az állásfoglalás ellen szavaztam, mert tartalmaz bizonyos elfogadhatatlan részeket; ilyenek például a nyugdíjjal kapcsolatos szövegrészek. Szerencsére, a Parlament nagy többséggel elutasította azt a bekezdést, amely egyértelműen említést tesz arról, hogy a felosztó-kirovó rendszert tőkealapú rendszereknek kell felváltaniuk. Elfogadásra került azonban egy másik bekezdés, amely arra szólítja fel „a tagállamokat, hogy vizsgálják meg ismét a kötelező nyugdíjazási korhatár megszüntetésének kivitelezhetőségét”. Ez egyszerűen hallatlan! Való igaz, hogy a nyugdíjrendszereknek rugalmasabbaknak kell lenniük, azonban a nyugdíjkorhatárnak továbbra is alapvető pillérnek kell maradnia! Most, amikor a Bizottság éppen lezárja az európai nyugdíjrendszer jövőjéről szóló konzultációt, a Parlament üzenete különös fontossággal bír. Ezért határoztam úgy, hogy az állásfoglalás ellen szavazok.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) A jelentés mellett szavaztam, mert nem a nemzedékek közötti konfliktust és versenyt kell erősítenünk, hanem az egyenlő esélyeket és a szolidaritást. Mindazonáltal nem támogattam az Európai Parlament előadójának azt a véleményét, miszerint meg kell szüntetni a korai nyugdíjazást. Az igazság az, hogy az idősek sok esetben, bizonyos körülmények következtében kénytelenek a korai nyugdíjazás mellett dönteni. A gazdasági válság következményeire tekintettel elmondhatjuk, hogy a korai nyugdíjazás sok esetben az elbocsátott idős munkavállalók egyetlen esélye a túlélésre. Figyelembe véve azt, hogy különbözőek a tagállamok nemzeti nyugdíjrendszerei, számításba kell vennünk az összes tagállam gyakorlatát, és nem csupán egy vagy néhány ország példáját követnünk. A tagállamoknak maguknak kell döntést hozniuk a korai nyugdíjba vonulással kapcsolatos rendelkezések végrehajtásáról, úgy, hogy figyelembe veszik az ország helyzetét és gyakorlatát. Szeretném ismételten felhívni a figyelmet arra, hogy a demográfiai változások és az életkor alapján történő hátrányos megkülönböztetés egyaránt aláássák a nemzedékek közötti szolidaritást és a gazdasági növekedést. Az ilyen diszkrimináció súlyosan korlátozza a munkaerőpiachoz való hozzáférést az idősebb és a fiatalabb munkavállalók esetében egyaránt.

  Sebastian Valentin Bodu (PPE), írásban. – (RO) Az utóbbi években az EU tagállamai a születési arányszám drámai csökkenésével szembesülnek, és meg kell küzdeniük az elöregedő társadalom okozta problémákkal. A várható élettartam emelkedése pozitív fejlemény, hiszen az emberek fizikailag és mentálisan hosszabb ideig aktívak. E körülmények között egyre inkább egyértelmű, hogy szembe kell néznünk azzal a lehetőséggel, hogy a helyzet a jövőben még komolyabbra fordul, és olyan demográfiai egyensúlyhiányhoz vezet, amely a tagállamok gazdaságaira és költségvetési forrásaira lesz hatással, és ez a folyamat az EU egészében érezteti majd hatását. Szembe kell néznünk tehát azzal a lehetőséggel, hogy a jövő generációi viselik majd e demográfiai változások terhét. Ebben a helyzetben kulcsfontosságú annak a lisszaboni célkitűzésnek a megvalósítása, miszerint az 55 és 64 év közötti népesség fele foglalkoztatásban legyen – jóllehet ezt a célt ebben az évben nem sikerült elérni. Ennek kezeléséhez az életciklusra összpontosító megközelítés keretében gyorsan és határozottan fokozni kell a fiatal és idősebb emberek munkaerő-piaci részvételét. Az EU-ban a 15–24 év közöttiek körében egyértelműen magasabb a munkanélküliek aránya, mint bármely más korosztály körében. Ezért támogatni kell az Európai Ifjúsági Garancia kezdeményezésre tett javaslatot.

  Vito Bonsignore (PPE), írásban. – (IT) Először is, szeretnék gratulálni Mann úrnak, hogy elkészítette ezt a jelentést, amelynek érdeme az, hogy egyedi intézkedéseket javasol a nemzedékek közötti érdemleges párbeszéd megvalósítása érdekében. A jelentés mellett szavaztam, mert úgy vélem, hogy a nemzedékek közötti megfelelő egyensúly kialakítása az egyetlen módja annak, hogy a fiatalabb generáció tényleges biztosítékot kapjon és hogy növekedjen munkaerő-piaci részvételének mértéke. Úgy vélem továbbá, hogy eljött az ideje annak, hogy az Európai Unió és a tagállamok megvizsgálják a generációs problémák következtében felmerülő újabb kérdéseket. Tény, hogy Európa a közeljövőben szembesül majd a lassú demográfiai növekedés okozta tényleges problémákkal, és megfelelő politikák azonnali elfogadása szükséges ahhoz, hogy ne kerüljön veszélybe az európai szociális biztonsági rendszer egésze. Meggyőződésem, hogy a hatvan év fölötti generáció érdekében kulcsfontosságú átértékelnünk a szociális biztonsági politikát. E korcsoport tagjai hozzáadott értéket teremtenek a munka során, és ezért előkészítő intézkedéseket kell hoznunk intenzívebb bevonásukra. Egyetértek tehát a javaslattal, miszerint felül kell vizsgálni a társadalmi biztonsági rendszert, azért, hogy a hatvan fölöttiek megtarthassák munkájukat azután is, hogy elérték a nyugdíjkorhatárt.

  Zuzana Brzobohatá (S&D), írásban. – (CS) Véleményem szerint az előadónak igaza van, amikor két olyan intézkedésre tesz javaslatot, amelyek azokkal a hatásokkal kapcsolatosak, amelyeket a demográfiai változásokra jellemző egyensúlyhiány gyakorol a szociális kiadások finanszírozására és a nyugdíjrendszerek pénzügyi helyzetére. Az első intézkedés célja, hogy a növelje a fiatalok foglalkoztatottságát, a másodiké pedig az, hogy kitolja a nyugdíjkorhatárt. Egyetértek az előadó véleményével, miszerint az idős emberek nem terhet jelentenek a gazdaság és a társadalom számára, hanem épp ellenkezőleg, élettapasztalatuk és tudásuk mindenképpen hasznot jelent. Úgy döntöttem, hogy a jelentés mellett szavazok, mert az az ellentmondásos rész, amely szerint a jelenlegi folyamatos rendszert tőkelapú rendszernek kell felváltania, végül nem került bele a jelentésbe.

  Nikolaos Chountis (GUE/NGL), írásban. – (EL) A jelentés ellen szavaztam, mert a demográfiai probléma és a nemzedékek közötti szolidaritás kérdését igen konzervatív módon tárgyalja. Sok esetben például a munkával eltöltött évek csaknem korlátlan megnövelésével a dolgozók munkáját és biztosítási jogait hatalmas mértékben megnöveli, és ezzel teljesen kihasználja őket. A fiatalok munkanélküliségének problémája egyre nagyobb. A várható élettartam emelkedése és az életszínvonal javulása problémává kezd válni, ahelyett, hogy minden ember – és így egész Európa – célkitűzése lenne.

  Carlos Coelho (PPE), írásban. – (PT) Azzal a problémával szembesülünk, hogy a fiatalok körében magas a munkanélküliség és a nyugdíjrendszerek alulfinanszírozottak. Közös megoldást kell találnunk, mivel a fiatalokra úgy kell tekintenünk, mint olyan értékes és alapvető erőforrásra, amelyet a társadalmi és gazdasági célok elérése érdekében használnunk kell – és ez különösen igaz az elöregedő társadalomban. Ha a jelenlegi tendenciát nem tudjuk megfordítani, a becslések szerint 2030-ra az aktív és inaktív népesség aránya kettő az egyhez lesz. Habár a nemzedékek közötti igazságosság előmozdítását lehetővé tevő legfontosabb eszközök felett a tagállamok rendelkeznek, az EU alapvető szerepet játszik az életkoron alapuló megkülönböztetés elleni küzdelmet szolgáló európai jogszabályok alkalmazásának felügyelete és ellenőrzése, valamint a bevált gyakorlatok és a cselekvési programok cseréje terén. Kulcsfontosságú, hogy az EU és a tagállamok előmozdítsák az aktív, egészségben töltött és méltóságteljes öregedést elősegítő új kezdeményezéseket. Emellett a fiatalok számára hosszú távú perspektívákat kell teremteni, és intézkedéseket kell hozni a mobilitás előmozdítására tanulmányaik alatt, a minőségi szakmai képzés és a munkahelyteremtés biztosítására, és ezzel a fiatalok teljes társadalmi részvételének garantálására.

  Lara Comi (PPE), írásban. – (IT) A jelentés sok olyan kérdéssel foglalkozik, amely alapvető fontossággal bír, különösen a népesség szűkölködő csoportjai számára. Hangsúlyoznom kell a javaslatok és a kezdeményezések átfogó aspektusait: el kell fogadnunk azt, hogy a világ egyre gyorsabban változik, és jelentős hatással van a szociális és a jóléti rendszerekre. Nagyon is tisztában vagyunk azzal, hogy a korábban élvezett biztosítékok a jövőben nem garantálhatók, és készen kell állnunk egy olyan társadalom kialakítására, amely képes prosperálni múltbeli vagy jelenlegi körülményektől eltérő körülmények között is. Őszinte örömmel fogalom a szolidaritás fontosságának hangsúlyozását, valamint a „nemzedékek közötti igazságosság” definícióját. Szeretnék minden lehetséges erőfeszítést megtenni annak érdekében, hogy megoldást találjunk az időskori nyugdíj mértékével kapcsolatos bizonytalanságokra, amelyekkel hazámban generációm szembesül.

  Vasilica Viorica Dăncilă (S&D), írásban. – (RO) A nemzedékek közötti igazságosság előmozdítását és a diszkrimináció megszüntetését lehetővé tevő legfontosabb eszközök a tagállamok kezében vannak. Az Európai Unióban a 60 év felettiek száma eddig soha nem látott mértékben növekedni fog, és a becslések szerint 2015 és 2030 között éri el a legmagasabb arányt, amely időszakban a népesség e csoportja évente kétmillióval növekszik majd. E tényezőkre tekintettel úgy vélem, hogy az EU-nak hatékony politikát kell kialakítani annak érdekében, hogy a dolgozók a munkaerőpiacon maradhassanak, és ne legyenek kitéve az életkor alapján történő hátrányos megkülönböztetésnek. És valóban fontos az, hogy a nők minden korcsoportban a lehető legnagyobb mértékben vegyenek részt az egész életen át tartó tanulási programokban.

  Mário David (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Unióban a nemzedékek közötti egyenlőség és szolidaritás az európai szociális politika szempontjából a következő évtizedek egyik legnagyobb kihívása. Ezért összességében véve a jelentésben javasolt intézkedések mellett szavazok. Paradigmaváltásnak kell tehát bekövetkeznie annak tekintetében, hogy a társadalmak és a gazdaságok hogyan kezelik a népesség elöregedését. Ahelyett, hogy az idős embereket tehernek és a megnövekedett költségek okozóinak tekintenénk, tapasztalatukat és tudásukat a vállalati kultúra értékes vagyoni eszközének kellene tekinteni. Ennek érdekében a vállalatokat életkor-kezelési stratégiák kidolgozására kell ösztönözni, amelyek az idősebb munkavállalók tapasztalatainak és sajátos készségeinek kiaknázása révén növelik versenyképességüket. Meggyőződésem továbbá, hogy a népesség elöregedése kiváló lehetőség a versenyképesség növelésére, a potenciális innováció előmozdítására, és ezáltal a növekedés és a munkahelyteremtés elősegítésére. Végezetül szeretnék aggodalmamnak hangot adni a fiatalok EU-ban tapasztalható nagymértékű munkanélküliség miatt, valamint szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy több munkahelyet kell létrehoznunk, és olyan hosszú távú perspektívákat kell teremtenünk, ami lehetővé teszi a fiatalok teljes társadalmi részvételét.

  Luigi Ciriaco De Mita (PPE), írásban. – (IT) A nemzedékek közötti viszonnyal kapcsolatos igazságosság olyan új, globális kihívás, amelyet megfelelő módon kell kezelnünk. A modern társadalmakra jellemző, hogy olyan, folyamatos növekedéssel jellemezhető időszakon mentek keresztül, amely során – különösen az utóbbi néhány évtizedben – az új generációk jobb körülmények között élnek és kilátásaik is jobbak, mint az előző generációké. Most, hogy a folyamat túllépet a látszólag korlátlan növekedés határain, szembe kell néznünk azzal, hogy ellentmondás van a jogok és a korlátozott források között. Ezért minden országnak – kezdve a leginkább fejlett és demokratikus országokkal és a hozzájuk kapcsolódó szervezetekkel (ilyen például az EU) – elszántan, egyértelműen és hatékonyan ki kell dolgozniuk szakpolitikáikat, döntéseket kell hozniuk és azokat koherens módon végre kell hajtaniuk, annak érdekében, hogy nagyobb egyensúly alakuljon ki a jelenlegi és a jövőbeli generációk között, mégpedig azért, hogy csökkenjen a jogokkal rendelkezők és nem rendelkezők, valamint a forrásokkal rendelkezők és nem rendelkezők közötti megosztottság és távolság. Úgy látom, hogy a demográfiai kihívásról és a nemzedékek közötti szolidaritásról szóló jelentés, amelyről ma szavaztunk, ebben az irányban próbál hatni.

  Proinsias De Rossa (S&D), írásban. – Támogatom a jelentést, amely több fontos javaslatot tesz arra, hogy hogyan kezelhetjük a jelenlegi demográfiai kihívásokat a nemzedékek közötti szolidaritás szellemében. A nem megfelelő jóléti rendelkezések, az elégtelen szociális szolgáltatások és a magas munkanélküliség hatására az emberek később házasodnak és később vállalnak gyermeket, ami felgyorsítja a népesség öregedésének folyamatát. A fiatalok és az idősek egyaránt tapasztalják az életkoron alapuló megkülönböztetés bizonyos formáit, különösen a munkaerőpiachoz és egyes szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén. Jóllehet az olyan kulcsfontosságú eszközök, mint például a nemzeti költségvetés, a tagállamok ellenőrzése alá tartoznak, az EU előmozdíthatja a megkülönböztetés elleni küzdelmet szolgáló jogszabályok kiterjesztését, különös tekintettel az idősebb nők munkaerő-piaci védelmére. Emellett minden korosztályban sok olyan nő van, aki fiatal vagy idős eltartottakat gondoz. Munkájuk már önmagában véve is példa a nemzedékek közötti támogatásra, és társadalmilag és gazdaságilag el kell ismerni – de nem a minőségi gondozási szolgáltatások kialakítása helyett. Ahogy a nem tipikus és bizonytalan foglalkoztatási formák egyre elterjedtebbek lesznek, kérdésessé válik, hogy a nyugdíjkorhatár elérésekor az illető jogosult lesz-e megfelelő mértékű nyugdíjra. E tendencia ellen kizárólag a növekedésre, a munkavállalók jogainak tiszteletben tartására és minőségi közszolgáltatásokra fókuszáló gazdaságpolitikával lehet hatni.

  Martin Ehrenhauser (NI), írásban. – (DE) A 24. bekezdés – amely az idősebb munkavállalóknak adja meg azt a lehetőséget, hogy a kötelező nyugdíjkorhatár után is dolgozhatnak, amennyiben szeretnének – nem vezethet oda, hogy a munkavállalókra nyomás nehezedjen, és ennek következtében kialakuljon és elterjedtté váljon a nyugdíjkorhatárt már betöltött személyek foglalkoztatásának gyakorlata. Az idősebb munkavállalóknak továbbra is jogosultnak kell lenniük arra, hogy a törvényben meghatározott életkor elérésekor nyugdíjba vonuljanak, anélkül, hogy emiatt hátrányos megkülönböztetés érné őket.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Ahogyan már korábban említettem, a gazdasági elemzések gyakran negatív folyamatnak tekintik az európai társadalom elöregedését. Természetes, hogy a demográfiai piramis megfordulása azokban az országokban, ahol a jóléti állam még erős, azt jelenti, hogy a szociális segítségnyújtó rendszerhez egyre kevesebben járulnak hozzá, miközben egyre többen támaszkodnak rá. Durván fogalmazva: az idősek számának emelkedése a nyugdíjakra és az egészségügyi ellátásra fordított kiadások megnövekedésével jár. Egy szolidaritáson alapuló társadalom azonban nem tekinthet így az öregedésre. Kulcsfontosságú az aktív idősödés kérdésével kapcsolatos megoldások kialakítása, valamint módszerek létrehozása arra, hogy fel tudjuk használni azt a hatalmas humán potenciált, amelyet az idősebbek jelentetnek, akik még az európai versenyképes piacon is hozzáadott értéket képviselnek nagyobb tapasztalatuknak és tudásuknak köszönhetően. A dolog másik oldala, hogy nem beszélhetünk az elöregedő népesség problémájáról anélkül, hogy megemlítenénk azokat a születésszabályozási politikákat, amelyek előmozdítják azt, hogy az Európai Unióban több gyermek szülessen. Az EU-ban az átlagos születési ráta 1,5 gyermek, ami világszinten a legalacsonyabbak közé tartozik. Ez csak olyan erőteljes családtámogató politikákkal fordítható meg, amelyek gazdasági, adózási és szakmai szempontból nem hozzák hátrányba azokat a férfiakat és nőket, akik úgy döntenek, hogy gyermeket vállalnak.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ez a jelentés tele van ellentmondásokkal. Egyfelől nagyon hízelgően szól az idősebbekről. Másfelől azonban olyan alapvető intézkedéseket indítványoz, amelyek gyakorlatilag kockáztatják az idősek és általában a munkavállalók jogait. Szeretnék erre néhány példát felhozni:

– a magánnyugdíj-ellátást ösztönzi, és ezzel prioritást ad a pénzügyi szektornak, megfeledkezve arról, hogy ez a gyakorlat milyen súlyos következményekkel járt már eddig is, különösen az Egyesült Államokban, ahol nyugdíjasok milliói kerültek nyomorúságos helyzetbe, és az állam kénytelen volt beavatkozni;

– állami beavatkozást sürget a részmunkaidős és rugalmas munka növelésére, és nem veszi figyelembe az ilyen jellegű gyakorlatok következményeit, úgymint a munka leértékelődését, az alacsony béreket, a bizonytalan munkát, valamint a szegénységi küszöbnél alacsonyabb jövedelemmel rendelkező munkavállalók számának növekedését;

– azt sürgeti, hogy emeljék meg azt a korhatárt, amely elérésekor igényelhető a nyugdíj.

Ezen okok miatt szavaztunk a jelentés ellen, jóllehet elismerjük, hogy vannak pozitív aspektusai is, amelyeket azonban veszélyeztetnek a jelentés által helyesnek tartott neoliberális politikák.

  Elisabetta Gardini (PPE), írásban. – (IT) Európa, miközben a jelenlegi pénzügyi, gazdasági és társadalmi válságon megy keresztül, komoly problémával szembesül: a munkanélküliséggel. A munkanélküliség különösen erősen sújtja a fiatalokat, és olyan aggasztó helyzet kialakulásához vezet, amelynek végzetes következményei lesznek Európa versenyképességére nézve. Az állásfoglalás mellett szavaztam, mert – amellett, hogy tiszteletben tartom a szubszidiaritás elvét és a tagállamok hatáskörét ezen a téren – úgy gondolom, hogy az Európai Uniónak a maga módján hozzá kell járulnia a folyamathoz, azzal, hogy párbeszédet sürget az érintettekkel a nemzedékek közötti szolidaritással kapcsolatban. A mai fiatalokból lesznek a jövő munkavállalói. Ha a munkaerőpiacra történő belépésük késik, az azt jelenti, hogy később indul karrierjük, alacsonyabb béreket kapnak és a többi nemzedékekhez képest bérszakadék alakul ki. Több segítséget kell nyújtanunk a fiataloknak, és támogatnunk kell a vállalkozásokat és a fiatalok foglalkoztatottságát. Csakis így biztosíthatjuk, hogy a fiatalabb generációk jövője kevésbé legyen bizonytalan.

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Sajnálatos, hogy Mann úr jelentése – amellett, hogy tartalmaz bizonyos támogatandó elemeket a családbarát politikák előmozdítása, a munka és a családi élet összeegyeztetése, az idősebb és fiatalabb munkavállalók munkaerőpiachoz való hozzáférése, stb. terén – (részlegesen bár, de) a bevándorlást javasolja megoldásként országaink elöregedő népességére, mi több, a nyugdíjak finanszírozásának problémáira. Minden országban, ideértve Franciaországot is, a tanulmányok azt mutatják, hogy nem ez a helyzet, és ez nem csupán a demográfiai, hanem a finanszírozási kérdésekre is igaz. Még Tribalat asszony is, egy francia népességstatisztikus, aki aligha vádolható azzal, hogy szimpatizálna Nemzeti Fronttal, erre a következtetésre jutott. Tisztában vagyok azzal, hogy itt, a Parlamentben szeretjük azt hinni, hogy – ahogyan azt az SOS Racisme szlogenje mondja – „Mohamed fizeti majd Maurice nyugdíját”... és Karl, Matthew és Juan nyugdíját is. Ez azonban nem igaz. Mann úrnak körültekintőbben kellene eljárnia akkor is, amikor azt javasolja, hogy a felosztó-kirovó rendszert váltsák fel a tőkealapú rendszerek. A pénzügyi világválság idején ezek azok a javaslatok, amelyek tönkretehetik az idős embereket, és csak a Madoffhoz hasonlóaknak szolgálják a javát.

  Nathalie Griesbeck (ALDE), írásban. – (FR) Az európai népesség elöregedésének időszakában a nemzedékek közötti szolidaritás a következő évek európai politikája és nemzeti politikái előtt álló egyik legnagyobb kihívás. A jelentés nagyon helyesen erőteljesen hangsúlyozza a szolidaritás képviselte értéket, a nemzedékek közötti szolidaritás szükségességét, a nemzedékek közötti megállapodás fontosságát. Tartalmaz igen pozitív elemeket, például a munka és a családi élet kiegyensúlyozásával és a rugalmas munkaidő bevezetésével kapcsolatban (különösen a nők esetében), a fiatalok és az idősebbek munkához jutásával, a hátrányos megkülönböztetés elleni fellépéssel, stb. kapcsolatban. A jelentés azonban sok olyan dolgot is tartalmaz, amellyel nem tudok egyetérteni: ilyen például a 24. bekezdés, amely a kötelező nyugdíjazási korhatár megszüntetését sürgeti, több szövegrész a rugalmas munkaszervezésről és az egyszerűbb szociális jogszabályokról szól, egy másik rész pedig a korengedményes nyugdíjazás rendszereinek megszüntetéséről. Úgy tartottam jónak, hogy tartózkodjak a jelentésről szóló szavazás során. Ettől eltekintve örömmel veszem tudomásul, hogy az Európai Parlament elutasította azt a javaslatot, miszerint a felosztó-kirovó rendszert tőkealapú rendszereknek kell felváltaniuk.

  Sylvie Guillaume (S&D), írásban. – (FR) A demográfiai kihívásról és a nemzedékek közötti szolidaritásról szóló jelentés ellen szavaztam, mert több elfogadhatatlan álláspontot is tartalmaz. A szöveg tartalmaz különösen érdekes részeket, például azt, hogy a fiatalok foglalkoztatását nem szabad szembeállítani az 50 év fölötti munkavállalók munkaerőpiacon történő megtartásával; hasonlóan érdekes az egész életen át tartó tanulásra, valamint az életkor és a nem alapján történő, a munkaerőpiacon tapasztalható hátrányos megkülönböztetésre helyezett hangsúly. A jelentés azonban számos olyan, a nyugdíjrendszerre vonatkozó ajánlást is tartalmaz, amelyet nem tudok támogatni. A szöveg többek között javasolja a jogszabályban meghatározott nyugdíjkorhatár eltörlését, és határozottan hangsúlyozza az államadósság jelentette teher csökkentésének szükségesét, amivel tulajdonképpen a különösen méltánytalan magánnyugdíj-rendszereket támogatja. A jelentés továbbá arra hívja fel az államokat, hogy a részmunkaidős állások számának emelésével növeljék a foglalkoztatottságot. Ez csak arra jó, hogy tovább fokozza a munkahelyek bizonytalanságát. Többek között ezért szavaztam a jelentés ellen.

  Jiří Havel (S&D), írásban. – (CS) A demográfiai egyensúlyhiány minden tagállamban komoly következményekkel jár a szociális kiadások finanszírozására és a nyugdíjrendszerek pénzügyi helyzetére nézve. Thomas Mann nem jogalkotási jelentésében két intézkedést javasol: egyfelől a fiatalok foglalkoztatottságának növelését, másfelől pedig a nyugdíjkorhatár megemelését. Egyetértek az előadó véleményével, miszerint az idős emberek nem terhet jelentenek a gazdaság és a társadalom számára, hanem épp ellenkezőleg, élettapasztalatuk és tudásuk mindenképpen hasznot jelent. Egyetértek az előadóval, aki a nyílt párbeszéd alapjának megteremtéséhez konkrét intézkedéseket javasol, és felhívja a Bizottságot és a Tanácsot arra, minden tagállamban és európai uniós szinten is vezesse be a generációk közötti egyensúlyt.

  Peter Jahr (PPE), írásban. – (DE) A nemzedékek közötti igazságosság biztosításának alapelve a következő évek egyik legnagyobb politikai kihívása lesz. Mivel társadalmunkban a demográfiai változás hatással van a kapcsolatokra, különösen fontos az, hogy egyik generáció nem élhet a másik költségére. Ez nem csupán a pénzügyi és költségvetési politikára igaz, hanem magában foglalja a környezet, a rendelkezésre álló források és az éghajlat védelmét is. Ha biztosítani akarjuk azt, hogy társadalmunkra a továbbiakban is az összetartozás legyen jellemző, a nemzedékek közötti igazságosság biztosítását az egyik legfontosabb feladatnak kell tekintenünk. Ezért minden politikai döntésünket ennek fényében kell mérlegelnünk. Figyelmünket erre a kérdésre kell fordítanunk, annak érdekében, hogy társadalmunkban a jövőben is fenntartsuk a szolidaritást.

  Karin Kadenbach (S&D), írásban. – (DE) A demográfiai kihívásról szóló jelentés mellett szavaztam, azonban nem értek egyet azzal a bekezdéssel, amely arra szólítja fel „a tagállamokat, hogy vizsgálják meg a szabályozott munkaerő-bevándorlás (harmadik országokból az EU-ba történő bevándorlás) lehetőségét”. Véleményem szerint ez a megfogalmazás pozitívan értékeli a harmadik országokban élő emberek munkaerő-bevándorlását. A Mann-jelentés mellett szavaztam, mert az Európai Parlament nem fogadta el a jelentésben eredetileg szereplő, a nyugdíjak finanszírozásának módjára vonatkozó részt. Határozottan ellenzem azonban azt, hogy a magánnyugdíj-ellátást ösztönözni kell, valamint azt, hogy a közszférában elérhető nyugdíjak ne legyenek nagyvonalúbbak, mint a hasonló magánnyugdíjak. Emellett nem értek egyet azzal, hogy a magánszektor nyugdíjalapjai fontosabb szerepet játsszanak az állami nyugdíjellátás jövőbeli terhének mérséklésében. Véleményem szerint a felosztó-kirovó rendszer a gazdaságilag legésszerűbb és leginkább fenntartható rendszer.

  Alan Kelly (S&D), írásban. – Írország társadalmának elöregedése eddig soha nem tapasztalt méreteket öltött. A kezdeményezés olyan több javaslatot tesz a Bizottság felé, amelyek segítenek azon problémák megoldásában, amelyeket az összes európai ország tapasztal majd az elkövetkező évtizedekben. A jelentés körültekintő módon hangsúlyozza a nemzedékek közötti szolidaritást és nagyon helyesen biztosítja, hogy senki ne gondolja azt, hogy az elöregedő társadalomra és az azzal járó problémákra létezik egyetlen megoldás.

  Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) Mann úr jelentése mellett szavaztam, mert úgy gondolom, hogy a generációs problémákkal a jövőbeli európai fellépés során prioritást élvező politikák keretében kell foglalkozni. Kétségtelen, hogy a fiatalok olyan alapvető erőforrást jelentenek, amelybe az Európai Unió gazdasága egészének revitalizálása érdekében be kell ruháznunk. Úgy vélem, hogy a fiatalokra különös figyelmet kell fordítanunk. Meggyőződésem továbbá, hogy érdemes hangsúlyt helyezni az oktatás- és foglalkoztatáspolitikára. Úgy vélem, hogy a növekedés és a foglakoztatás megerősítése – amelyet az oktatási lehetőségekhez és a munkaerőpiachoz való egyenlő hozzáféréssel érhetünk el – olyan lépés, amelyet meg kell tennünk annak érdekében, hogy megvalósíthassunk bizonyos fontos növekedési célkitűzéseket, úgymint a versenyképesség és az innováció potenciál fejlesztését.

  Patrick Le Hyaric (GUE/NGL), írásban. – (FR) A Mann-jelentés ellen szavaztam, mert olyan liberális gondolkodásmód jellemzi, amely az elöregedő európai népesség kérdését ürügyként használja fel arra, hogy az európai állami szociális biztonsági rendszerek reformját javasolja, különösen azzal, hogy a privatizáció és a magasabb nyugdíjkorhatár elősegítésével aláássa az egészségügyi és a felosztó-kirovó nyugdíjrendszereket. Ezt elutasítom.

  Elżbieta Katarzyna Łukacijewska (PPE), írásban. – (PL) Hölgyeim és uraim! Szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy támogattam a demográfiai kihívásról és a nemzedékek közötti szolidaritásról szóló Mann-jelentést, mert úgy gondolom, hogy jelenleg az Európai Unió egyik legsúlyosabb problémája a tagállamok elöregedő társadalmának kérdése. Olyan kihívás ez, amelyet az Európai Uniónak kezelni kell, abban az esetben, ha olyan feltételeket akarunk teremteni, amelyek támogatják a gyermekszülést, ha még jobb módszereket akarunk kialakítani a munka és a magánélet összehangolására, és ha jól akarjuk kihasználni a produktívabb élet nyújtotta lehetőségeket. 2012 az aktív időskor és a nemzedékek közötti szolidaritás európai éve lesz, és ezért úgy gondolom, hogy az Európai Parlament képviselőinek az aktív idősödést előmozdító politikát kell támogatniuk, és fel kell hívniuk a figyelmet az új demográfiai kihívásokra.

  Barbara Matera (PPE), írásban. – (IT) Mann úr jelentése részletes, jól strukturált, és maradéktalanul magában foglalja a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság javaslatait, megadva ezzel a nemi aspektusnak az annak járó és szükséges fontosságot ezen a téren. Az Európai Parlamentről egyre többen tartják úgy, hogy az összes ország polgárának kijáró egyenlő méltóság és életminőség javítását célzó specifikus politikákat hajt végre, miközben elismeri a régiók közötti köztudott különbségeket. Ezért nagyra becsülöm azt – és szeretném is felhívni rá a figyelmet –, hogy a nemzedékek közötti igazságosság alapelvének végrehajtása terén nagy teret kapott a családi élet és a munka, valamint a magánélet összehangolása, és különösen nagy teret kaptak a nők, ezen belül az idősebb nők. Minden szintet felhívunk arra – és fontos, hogy ebben a civil társadalom, valamint a világi és vallási tárulások egyaránt részt vegyenek –, hogy megfelelő politikákkal reagáljanak, és így jöjjön létre egy olyan stabil Európa, ahol nem létezik az életkor vagy nem alapján történő hátrányos megkülönböztetése, egy olyan Európa, amely nem öregszik meg anélkül, hogy látná az erős, új generációkat színre lépni.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) A jelentés amellett érvel, hogy a várható élettartam növekedése nem vezethet a munkavállalói jogok csökkenéséhez. Az elejétől a végéig ehhez tartja magát. Ha az Európai Parlament a jelentés mellett szavaz, akkor többek között olyan intézkedések mellett kötelezi el magát, mint hogy a nyugdíjkorhatárt – ahogy azt az EU 2020 stratégia ígéri – a lehető legnagyobb mértékben 64 év fölé kell emelni, és a felosztó-kirovó rendszert tőkealapú rendszerekkel kell felváltani. Nemmel szavazok erre a hallatlan társadalmi regresszióra.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) A demográfiai kihívás és a nemzedékek közötti szolidaritás a jobb jövő szempontjából kulcsfontosságú kérdések. Ezért következetesen el kell utasítanunk minden, a demográfiai növekedést hátráltató olyan tényezőt, különös tekintettel a nem megfelelő jóléti juttatásokra, a munkaerő-piaci integráció lassú és nehéz voltára, a bizonytalan vagy ideiglenes alkalmazásban eltöltött hosszú időszakokra és a fiatal pároknak nyújtott támogatás hiányára, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a fiatalok kitolják a családalapítást és a gyermekvállalást. Emellett az egyre magasabb várható élettartam azt jelenti, hogy az idős emberek száma növekszik, és ennek megvannak a maga következményei. Az igazságosabb és kiegyensúlyozott társadalom érdekében tehát meg kell erősítenünk a nemzedékek közötti szolidaritást.

  Louis Michel és Frédérique Ries (ALDE), írásban. – (FR) Az európai polgárok várható élettartamának növekedése igen jó hír, és kedvez a nemzedékek közötti dinamikának és cserének. Másfelől, ha a kérdést nyugdíjrendszereink jövője szempontjából nézzük, akkor az elöregedő népesség komoly gondot jelent a politikai döntéshozók és a kiegyensúlyozott költségvetés támogatói számára. Ha ehhez hozzátesszük még, hogy a 27 tagállam többségében alacsony a születési arányszám, a nemzedékek közötti szolidaritás Proust madeleine-jéhez hasonló: az európai társadalmak az elmúlt dolgokra emlékeznek. Átfogalmazva Mann úr kiváló jelentését: Európának fel kell nőnie a demográfiai kihívés jelentette feladathoz, és Jean Bodin híres egyenlete, miszerint „az egyetlen érték az ember”, a jelen helyzetre tökéletesen illik. Csak egy megoldás van az igazságos, szolidaritásban működő társadalom fenntartására – egy olyan társadalom fenntartására, amely nem hajlandó arra, hogy az államadósságok terhét a jövő generációi vállára tegye, és amely előnyben részesíti a nyugdíjasok és az aktív népesség közötti egyensúlyt. Mindenképpen olyan fellépésre van szükség, amely több megközelítést alkalmaz: a munkavállalás és a nyugdíjba vonulás rugalmasságát, humanista és realista bevándorlási politikát, az elosztó-kirovó és a tőkealapú rendszerek kiegészítő jellegét – ez utóbbi kérdésben az MR képviselői egyébként ez utóbbi miatt szavaztak a 99. bekezdés ellen.

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – (LV) Összességében véve támogattam Mann úr jelentését, de szeretném hangsúlyozni, hogy a dokumentum túlságosan sok témával foglalkozik, és nem javasol megoldást a problémákra. A sebezhető etnikai csoportokkal szembeni hátrányos megkülönböztetés igen fontos kérdés, és önálló értékelést kíván meg. Lettországban például több, mint 200 000 latgall él, aki latgall nyelven még általános iskolai oktatásban sem részesülhet. Erre a kérdésre Lettország nemzeti parlamentjében többször felhívtuk a figyelmet, de a lett vezetés egyetlen tagja sem volt hajlandó megvitatni a kérdést.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Az Európai Unió népessége elöregedő népesség. 2060-ra a munkaképes életkorú felnőtt lakosság létszáma csupán kétszer akkora lesz, mint a 65 év fölötti népesség száma. Jelenleg ez az arány 4:1. Ennek az a következménye, hogy az idősebb generáció nagy terhet jelenthet majd a gazdaság fenntartásáért felelős dolgozó népesség számára. Mivel várható, hogy a nyugdíjkorhatár magasabb lesz, módosítani kell az idősebb emberek munkakörülményeit, és vonzóbbá kell azokat tenni. Az idősebb munkavállalóknak jobb lehetőségeket kell biztosítani a munkaerőpiacon való részvételre. A társadalomban emellett új megközelítésre van szükség annak garantálására, hogy az idősebbeket nem éri hátrányos megkülönböztetés például csökkent mértékű képességeik miatt. Tartózkodom, mivel – jóllehet az egészséges idősödéssel kapcsolatos javaslatok igen örvendetesek – a munkával töltött hosszabb életszakasszal kapcsolatban vannak homályos részek.

  Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) Európában csökken a népesség, és ennek következtében elöregedés jellemzi, amely egyre nagyobb terhet ró a nyugdíjrendszerekre. A jövőben várható demográfiai kihívásokra való megfelelő reagáláshoz következetes családtámogató politikára van szükség. Az EU-ba irányuló kontrollálatlan, tömeges bevándorlás azonban téves megközelítés. Ezért tartózkodtam a szavazástól.

  Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Mann úr jelentése mellett szavaztam. Az Európai Unióban és különböző tagállamaiban az utóbbi évek folyamán lejátszódó fejlődés olyan változásokkal és következményekkel járt, amelyek társadalmilag evidensek és szükségessé teszik az európai intézmények által nyújtott támogatást. A fejlődés fogalma mindenképpen összefonódik gazdasági, társadalmi és kulturális kérdésekkel, mégpedig olyan mértékben, hogy amikor a globalizáció és fejlődés folyamata szóba kerül, ezek a területek nem különíthetők el egymástól. Ebben a tekintetben az európai intézmények munkájának támogatnia kell a társadalmi kohézió hiányával járó egyenlőtlenség elleni fellépést. E közös eszmény eredménye a nagyobb társadalmi kohézió, a gazdasági egyenlőtlenség kisebb mértékű megnyilvánulása, valamint az egyéni és a társadalmi fejlődés közötti egyensúly. A fejlődés és a társadalmi kohézió nem lehet a fejlődés kerékkötője: az erőteljesebb integrációnak és társadalmi együttélésnek köszönhetően ezek a fejlődés szerves részei. Ebben az összefüggésben az elöregedő társadalom miatti demográfiai kihívás azt jelenti, hogy fel kell gyorsítanunk a folyamatot, és az új körülmények között való alkalmazásuk érdekében át kell gondolnunk bizonyos társadalmi struktúrákat és programokat.

  Georgios Papanikolaou (PPE), írásban. – (EL) A demográfiai probléma következtében az egész életen át tartó tanulás – a generációk közötti szolidaritás egyik eredménye – időszerűbb, mint valaha. A tudásnak, az oktatásnak, a képzésnek és az információnak nincs korhatára. Azonban a 2011-es költségvetésben az egész életen át tartó tanulási programokra fordított összegeket csak rendkívül kis mértékben emelték meg, annak ellenére, hogy az EU 2020 stratégiában szerepel és a tagállamok ígéretet tette arra, hogy beruháznak az összes állampolgár kortól független oktatásába. A jelentés elismeri, hogy ki kell alakítanunk olyan eszközöket, amelyekkel támogatjuk a polgárok folyamatos képzését és megerősítjük a már meglévő eszközöket, például a Grundtvig programot és a Leonardo da Vinci programot. Az indítvány ebbe az irányba tesz lépést; ezért szavaztam mellette.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Abban az Európai Unióban, ahol egyre több ember él egyre hosszabb ideig, ahol a születési arányszám általában alacsony, és ahol már megfordult a demográfiai piramis, fontos elgondolkodnunk „a demográfiai kihívásról és a nemzedékek közötti szolidaritásról”. Ezért üdvözlöm ezt a jól időzített jelentést.

Tartalmára nézve általában véve elmondhatom, hogy támogatandó, különösen ami az idősebb polgárok azon jövőbeli előjogát illeti, hogy ha úgy kívánják, folytathatják a munkát, amely elgondolás valóban összhangban áll az „aktív idősödés” támogatott koncepciójával, valamint azon fiatalok foglalkoztatottságának előmozdításával, akik már négy hónapja régebben keresnek munkát.

  Aldo Patriciello (PPE), írásban. – (IT) A demográfiai változás egyfelől azt jelenti, hogy a várható élettartam szerencsére hosszabb, és az emberek fizikailag és szellemileg tovább maradnak aktívak. A tagállamokban ugyanakkor évtizedek óta alacsony a születések száma, és az életkor szerinti megoszlás folyamatosan az idősebb nemzedékek irányába tolódik el. Itt van a nemzedékek közötti megállapodás határa. Aktív időskor alatt azt a folyamatot értjük, amelynek során optimalizáljuk az emberek számára nyitva álló lehetőségeket, hogy életkoruk előrehaladtával megőrizzék egészségüket, részt vegyenek közösségük életében és javítsák életminőségüket. Szilárd meggyőződésem, hogy a 2012-es évet az aktív időskor és a nemzedékek közötti szolidaritás európai évévé kell nyilvánítani, megmutatva ezzel, hogy a fiatalok és az idősebbek milyen módon járulnak hozzá a társadalom egészéhez. Ezért tettem meg minden tőlem telhetőt annak érdekében, hogy Európa minden támogatást megkapjon ahhoz, hogy megoldja ezt a kihívást.

  Rovana Plumb (S&D), írásban. – (RO) Az életkoron alapuló megkülönböztetés aláássa a nemzedékek közötti szolidaritást. A Szerződés tiltja ezt a megkülönböztetést, ugyanakkor az továbbra is széles körben elterjedt, és komolyan korlátozza az idősebb és fiatalabb munkavállalók munkaerőpiachoz, szociális biztonsághoz és egyes szolgáltatásokhoz való hozzáférését. Amellett szavaztam, hogy a tagállamoknak, ahelyett, hogy csupán a saját belső munkavállalóikat védő intézkedéseket támogatják, határozott intézkedéseket kellene hozniuk a „be nem jelentett” munkaerővel működő fekete- és szürkegazdaság visszaszorítására, amelyek áldozatai a legtöbb esetben nők, és amelyek igen kedvezőtlen hatással járnak az EU munkaerőpiacára nézve. Ugyanakkor az illegális munka ellen a foglalkoztatók és/vagy a közvetítők elleni intézkedésekkel vagy szankciókkal kell fellépni. Arra szavaztam továbbá, hogy a tagállamok és a Bizottság működjön együtt az egészségügyi szolgáltatások felügyeletének terén is. Ennek keretében a tagállamok megfontolhatnák a nemzeti egészségügyi szolgáltatások tekintetében kapcsolattartó pontok olyan hálózatának létrehozását, amely lehetővé tenné – mind nemzeti, mind európai szinten – a nyújtott egészségügyi szolgáltatásokról és azok minőségéről való tájékozódást, és az e szolgáltatások minőségével kapcsolatos panaszok fórumaként szolgálna.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) A nemzedékek közötti egyenlőség az európai szociális politika előtt álló egyik legnagyobb kihívás lesz az elkövetkező években. Ezt az időszerű jelentést mindenképpen üdvözölni kell, mivel hangsúlyozza a nemzedékek közötti szolidaritás szükségességét és rámutat arra, hogy ez milyen módokon valósítható meg, különös tekintettel az aktív idősödést támogató politikák előmozdítására.

  Evelyn Regner (S&D), írásban. – (DE) A demográfiai kihívásról és a nemzedékek közötti szolidaritásról jelentés mellett szavaztam, mert az Európai Parlament nem fogadta el a jelentésben eredetileg szereplő, a nyugdíjak finanszírozásának módjára vonatkozó ajánlást. Határozottan ellenzem azonban, hogy a magánnyugdíj-ellátást ösztönözni kell, valamint hogy a biztosítani kell azt, hogy közszférában elérhető nyugdíjak – a hozzájárulás és az ellátás tekintetében – átlagban ne legyenek nagyvonalúbbak, mint a hasonló magánnyugdíjak. Emellett a magánszektor nyugdíjalapjai nem játszhatnak fontosabb szerepet az állami nyugdíjellátás jövőbeli terhének mérséklésében. A felosztó-kirovó rendszert semmilyen körülmények között sem válthatják fel tőkealapú rendszerek. Véleményem szerint a felosztó-kirovó rendszer a gazdaságilag legésszerűbb és leginkább fenntartható rendszer. Azonban nemmel szavaztam azzal a bekezdéssel kapcsolatban, amely arra szólítja fel a tagállamokat, hogy „vizsgálják meg a szabályozott munkaerő-bevándorlás (harmadik országokból az EU-ba történő bevándorlás) lehetőségét.” Véleményem szerint ez a megfogalmazás pozitívan értékeli a harmadik országokban élő emberek munkaerő-bevándorlását.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Mi, Zöldek, azért támogattuk a jelentést, mert törölték belőle a magán/tőkealapú rendszerekről szóló 99. bekezdést, és mert a szöveg többi része tartalmaz bizonyos, a Zöldek által támogatott elgondolásokat. Például a nyugdíjkorhatárra vonatkozó valamennyi intézkedésnek az érintett személyek igényein kell alapulnia; a munkával, tanulással, gondozási vagy önkéntes tevékenység folytatásával töltött időszakok további értékes kiegészítő tapasztalatot jelentenek minden korosztály számára; fel kell lépni az életkor alapján történő hátrányos megkülönböztetés ellen, tagállamonként egyedi célkitűzéseket kell meghatározni az idősebb munkavállalók képzéshez és az egész életen át tartó tanuláshoz való hozzáférése tekintetében, korcsoportok és nemek szerinti lebontásban. Az időskorúak foglalkoztathatósága a munkavállalói önállóságtól és az egyéni választástól, valamint a családi élet és a hivatás jobb egyensúlyától is függ. Annak érdekében, hogy az elöregedő társadalomban szükségessé váló gondozási feladatok következtében a nőkre ne nehezedjenek túlságosan nagy terhek, a férfiak és nők számára egyaránt lehetőséget kell teremteni a munka és a családi terhek összeegyeztetésére minden tagállamban, és e terheket a férfiak és a nők között egyenlően kell elosztani.

  Oreste Rossi (EFD), írásban. – (IT) Pozitívnak tartom a jelentésnek azt a részét, amely a vállalatok számára adócsökkentést és az adminisztratív terhek csökkentését javasolja: ez nagyon fontos cél a harmadik országokkal való verseny csökkentése szempontjából, amely országokban az adó-, a termelési és a munkaerő-költségek számottevően alacsonyabbak, mint Európában.

Pozitív eleme továbbá a dokumentumnak az, hogy – az átlagéletkor növekedése és az általánosan jellemző jobb egészségi állapot miatt – korlátozni kívánja az öregségi nyugdíjra vonatkozó követelményeket, és lehetővé akarja tenni, hogy azok, akik úgy kívánják, folytathassák a munkát. Sajnálatosnak tartom, hogy általunk elfogadhatatlannak tartott módosítások beiktatásával olyan részek kerültek a szövegbe, amelyek egyáltalán nem kapcsolódnak a jelentéshez és amelyek célja az Európai Unión kívülről érkező személyek integrációjának ösztönzése. E döntés miatt – amelyet a Parlament nagy többsége támogatott – sajnálatos módon kénytelenek vagyunk a jelentés ellen szavazni.

  Marco Scurria (PPE), írásban. – (IT) Szeretném megragadni az alkalmat arra, hogy hangsúlyozzam: hogy az emberhez méltó társadalom alapja a nemzedékek közötti igazságosság, és hogy az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés veszélyezteti a nemzedékek közötti szolidaritást, szegénységhez vezet, és azt az alapszerződések tiltják.

A munka több, mint kereső tevékenység, és az idősebbek és a fiatalok – többek között a családon belül végzett munkájuk révén – egyaránt nagymértékben hozzájárulnak társadalmunk emberibbé tételéhez, valamint a szolgáltatások és a munkahelyek stabilitásához.

Ebben a jelentésben felszólítjuk a kormányokat, hogy könnyítsék meg és ismerjék el a társadalmi munkát, a közösségen és a családon belüli gondozást, és haladéktalanul tisztázzák e tekintetben a jogi felelősséggel kapcsolatos kérdéseket. Örömmel fogadom továbbá, hogy a jelentés felkéri a tagállamokat arra, hogy hozzanak intézkedéseket a bármely életkorú családtagok (elsősorban nők) által a nemzedékek közötti szolidaritás terén kifejtett, láthatatlan és nem hivatalos, a gondozásra szoruló idős vagy fiatal családtagok ellátására irányuló munkavégzés elismerésére.

  Czesław Adam Siekierski (PPE), írásban. – (PL) Tény, hogy egész Európa demográfiai változásokkal szembesül, amely változások magukban foglalják a társadalom elöregedését, az alacsony születési rátát, a népesség vándorlását a szegényebb országokból a gazdagabb országokba, a magasabb várható élettartamot, a munkaerőpiacra történő belépés késését, az egyszemélyes háztartások és a gyermekek nélküli háztartások számának emelkedését, stb. Mindezek miatt a változtatás rendkívül szükséges – e változtatásra az új demográfiai kihívások és a nemzedékek egymáshoz való közelítésének egyre nagyobb fontossága miatt kényszerülünk. Mára már kulcsfontosságúvá vált, hogy bevezessük a generációk közötti elszámolás átgondolt rendszerét, valamint az európai szociális ellátási és adórendszer reformját, amely kiterjed a nyugdíjrendszerekre is, az idősebb generáció megfelelő ellátásának biztosítása, valamint a fiatalabb generációkra egyre nagyobb adósságot terhelő folyamat elkerülése érdekében. Ezért kulcsfontosságú a Stabilitási és Növekedési Paktum reformja, annak érdekében, hogy a tagállamok teljesíthessék kötelezettségeiket, és stabilabbá tehessék nyugdíjrendszereiket.

  Marc Tarabella (S&D), írásban. – (FR) Mann úr demográfiai kihívásról és a nemzedékek közötti szolidaritásról szóló jelentése rávilágít azokra a kihívásokra, amelyekkel a demográfiai változás – különösen a munkanélküliség, a foglalkoztatással kapcsolatos bizonytalanság, az oktatás és a sebezhető csoportokat sújtó hátrányos megkülönböztetés – jár. Rámutat a nemzedékek közötti szolidaritás szükségességére, és bizonyos, a témához kapcsolódó javaslatokkal él: kezdeményezi egy olyan európai „50+ megállapodás” kialakítását, amely magában foglalja az életkor alapján történő hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelmet, célul tűzi ki a teljes foglalkoztatottságot egészen a törvényben meghatározott nyugdíjkorhatár eléréséig és segíti az idősebb fogyatékkal élők visszailleszkedését. A jelentés kiváló, azonban a zárószavazáson mégis ellene szavaztam, mégpedig amiatt, hogy a kötelező nyugdíjkorhatár megszüntetését javasló 24. bekezdés benne maradt a szövegben. Az igazság az, hogy amennyiben nincs garancia arra, hogy idősebb polgáraink nyugdíjba vonulhatnak, úgy többé nem biztosíthatjuk számukra, hogy életük utolsó szakasza megfelelő minőségű legyen. Visszautasítom azt, hogy az idős emberek egészen a halálukig dolgozzanak, úgy, mint a 19. században.

  Nuno Teixeira (PPE), írásban. – (PT) A szolidaritás az Európai Uniót működtető értékek egyike, és a nemzedékek közötti egyenlőség formájában történő megvalósítása kulcsfontosságú. A tagállamok demográfiai és társadalmi kihívások egész sorával szembesülnek, amelyek szükségessé teszik a nemzedékek közötti szolidaritás kialakítását. Ha nem kerülnek foganatosításra speciális intézkedések, a megnövekedett várható élettartam és a csökkenő születési ráta szörnyű következményekkel jár az európai szociális rendszerekre nézve.

A jelenlegi helyzetet figyelembe véve az Európai Parlament meggyőződése, hogy párbeszédet kell kezdeményeznie az nemzedékek közötti kapcsolatról. A jelentés számos területre kitér, például az idősek és a fiatalok oktatására és foglalkoztatására, az egészségügyi politikára és a jóléti juttatásokra, a család- és születésszabályozási politikára, mi több, még a jóléti rendszerek fejlesztésére is, és végül a bevándorlási politikára is, azzal a céllal, hogy megoldja az elöregedő társadalom problémáit.

Remélem, hogy a jelentésben foglalt kezdeményezések végrehajthatók, és hogy az Európai Unióban valósággá válik a nemzedékek közötti párbeszéd és igazságosság.

  Viktor Uspaskich (ALDE), írásban. – (LT) Tisztelt hölgyeim és uraim! A jelentés nagyon helyesen megjegyzi, hogy az Európai Unióban tapasztalható folyamatos népességcsökkenés és a továbbra is jellemző alacsony születési ráta számos kihívást jelent az európai gazdaság és társadalom számára. Emiatt az Európai Unió munkaerőpiaca jobbára negatív strukturális változásokon fog keresztülmenni. Litvániában az említett demográfiai problémákat súlyosbítja, hogy a litván fiatalok tömegei mennek külföldre dolgozni. Kis nemzet vagyunk, és rohamosan veszítjük el legaktívabb, 25–40 éves polgárainkat, akiknek felnevelésébe és oktatásába igen sokat befektettünk. Litvániának szüksége van e fiatalok tehetségére, tapasztalatára és szorgalmára ahhoz, hogy megfelelhessen az említett demográfiai kihívásoknak. Ezért támogatom az előadó által javasolt Európai Ifjúsági Garancia kezdeményezést, amely szerint az EU-ban minden fiatal számára felajánlanak munkát, szakmai képzést vagy továbbképzést hathónapnyi munkanélküliség után. Többet kell tennünk a születési ráta növelése érdekében: a helyes irányban tett első lépés többek között az elérhető, magas szintű gyermekgondozás és a fiatal gyermekek oktatása és mentorálása. Emellett véget kell vetnünk az idősek társadalmi kirekesztésének. Gazdaságunkat és társadalmunkat meg kell győzni arról, hogy az idősek nem terhet jelentenek. Tapasztalatuk, eredményeik és tudásuk minden generáció számára hasznos lehet.

  Marie-Christine Vergiat (GUE/NGL), írásban. – (FR) A jelentés ellen szavaztam, amely ismét azt szemlélteti, hogy az Európát irányító többség képtelen tekintetbe venni az európai polgárok igényeit.

Jóllehet ezek a területek az tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartoznak, és az Európai Unió ezekben nem illetékes, Mann úr semmibe veszi az elért szociális eredményeket és a szubszidiaritás elvét.

A jelentés egyebek mellett arra biztatja a tagállamokat, hogy támogassák a jogszabályban meghatározott nyugdíjkorhatár fölött végzett munkát, és azt akarja elérni, hogy tagállamok – a munkahelyek egészségi állapotuk alapján történő átalakításuk révén – ösztönözzék a 60 év fölötti személyeket arra, hogy továbbra is dolgozzanak.

Az idős embereknek mindenekelőtt olyan méltányos nyugdíjra kell jogosultnak lenniük, amely biztosítja számukra azt, hogy életüket méltósággal élhessék.

Emellett jobbára a korengedményes nyugdíjazási rendszereket használják olyan megállapodások kialakításához, amelyek megfelelnek a karrierjük vége felé közelítő munkavállalók szükségleteinek – Mann úr ezeket egész egyszerűen meg akarja szüntetni.

Mindamellett örömmel veszem tudomásul, hogy az Európai Parlament elutasította azt a szövegrészt, amely explicit módon kijelenti, hogy a felosztó-kirovó rendszert tőkealapú rendszereknek kell felváltaniuk.

A nemzedékek közötti szolidaritás ürügyén Mann úr még annak is szükségét érzi, hogy figyelmeztessen minket arra, hogy az idős embereknek egyenlő elbánásban kell részesülniük, mint az alapvető jogokkal rendelkező emberi lényeknek. Megértettük.

(A szavazáshoz fűzött indoklást az eljárási szabályzat 170. cikke értelmében félbeszakítják)

  Hermann Winkler (PPE), írásban. – (DE) Mint mindig, Mann úr kiváló munkát végzett egy érzékeny témával kapcsolatban. Ezért tudtam a jelentés mellett szavazni. Röviden szeretnék egy új aspektust is megjeleníteni a vitában. Szászországból – egy, a demográfiai változás által különösen sújtott régióból – származó európai parlamenti képviselőként, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság tagjaként és az EU jövőbeli innovációs politikájáról szóló jelentés előadójaként szeretném elmondani, hogy az uniós szinten és mindenekelőtt a tagállamokban természetesen továbbra is fel kell lépnünk a demográfiai változás ellen, és a fiatalok számára vonzóbbá kell tenni a régiókat, elsősorban a gazdasági növekedés fokozásával, munkahelyek teremtésével és az igények szerint kialakított oktatási politika kialakításával. Szeretném továbbá azt is hangsúlyozni, hogy a kkv-kban az idősebb munkavállalók különösen fontosak az innováció szempontjából. Az EU végre felismerte, hogy – és ez különösen igaz a kkv-kra – nem csupán a technológiai találmányok innovatívak, hanem például az is, ha egy vállalkozás képes hozzáigazítani termékét a fogyasztók speciális körülményeihez vagy javítani tudja a szolgáltatási folyamatokat. Különösen erre a területre igaz, hogy az idősebb munkavállalók komoly tapasztalattal rendelkeznek, és képesek innovatívvá tenni egy vállalatot. Emiatt fel kell lépnünk az életkoron alapuló megkülönböztetés ellen a munkahelyeken. Az EU-nak és a tagállamoknak a szociális és foglalkoztatásügyi jogalkotás során ezt tekintetbe kell venniük.

  Anna Záborská (PPE), írásban. – (SK) Tisztázzuk a fogalmakat – a jelentés, amelyet elfogadtunk, sokkal inkább az új munkaerő-piaci források feltárásáról szól, mint a szolidaritásról. A demográfiai válságot nem tegnap észleltük; többen közülünk már nagyon régóta, többször felhívtuk a figyelmet a jelenségre. Évek óta ismételgetjük, hogy Európai öregszik és haldoklik. Most közel a veszély, és kétségbeesetten keressük a megoldást. Hideg logikával számos megoldást találunk: a nyugdíjkorhatár kitolása, a születési ráta növelése, több nő bevonása a formális foglalkoztatásba, a bevándorlók beáramlásának fokozása és társadalmi beilleszkedésük előmozdítása. Minderre hajlandóak vagyunk, és a benyújtott jelentés mindezeket említi. Abban azonban nem vagyok teljesen biztos, hogy ez segíteni fog – vagy ha igen, akkor mennyi ideig. Ennek oka pedig az, hogy nem az okot, hanem a következményt próbáljuk kezelni. Úgy viselkedünk, mintha egy piramisjátékban vennénk részt, és azt tapasztalnánk, hogy a piramis alsó része nem növekszik. Új játékosokat keresünk az alap növelésére. Azonban azzal, hogy a „szolidaritás” vagy „a munka és a magánélet egyensúlya” szavaknak szándékosan új értelemet adunk, tönkretesszük a valódi szolidaritást, és a gyermekeket elszakítjuk szüleiktől. Ennek ellenére a benyújtott jelentés mellett szavaztam; úgy vélem, hogy fontos dokumentum az európai civilizáció túléléséről folytatott alapvető vitában.

Jelentés: Maria Da Graça Carvalho (A7-0274/2010)

  Elena Oana Antonescu (PPE), írásban. – (RO) A kutatás alapvetően hozzájárul a gazdasági fejlődéshez, a munkahelyteremtéshez és a tiszta és fenntartható energia termeléséhez. Én amellett foglalok állást, hogy növelni kell a kutatások finanszírozását az Európai Unióban, minthogy ez alapvető fontosságú az Európai Kutatási Térség kialakításához, amely biztosítani fogja a kiválóság, a hatékonyság és a hatásosság legmagasabb szintű normáit a kutatás területén Európa legjobb tudósainak idevonzása és megtartása érdekében, továbbá hogy egy innovatív európai gazdaságot támogasson, amely a tudáson és a tapasztalaton alapul. Európának be kell fektetnie a kutatásba, hogy új termékeket és szolgáltatásokat fejlesszen ki, amelyek emelni fogják a polgárok életminőségét. Azért szavaztam erre a keretprogramra, mert úgy vélem, arra ösztönzi a kutatói közösséget, a tudományos köröket, a civil társadalmi szervezeteket, a vállalatokat és az ipari ágazatot, hogy részt vegyenek a kutatási projektekben.

  Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) A kutatás és a fejlesztés a jelenlegi globális környezetben az Európai Unió két fő feladata a jövője szempontjából. Én ezért támogattam az Európai Parlamentnek az Európai Unió kutatási keretprogramjai megvalósításának egyszerűsítését célzó kezdeményezését. Képviselőtársaimmal együtt én is arra számítottam, hogy az Európai Bizottságnak a kutatási keretprogramok megvalósításának egyszerűsítéséről szóló közleménye komoly és kreatív intézkedéseket javasol arra, hogyan hárítsák el a keretprogramokban résztvevőket hátráltató akadályokat. Ez azt jelenti, hogy erősíteni kell az uniós finanszírozásnak a jelöltekbe vetett bizalmát, továbbá rugalmas uniós szabályokkal nagyobb kockázattűrésre kell bírni őket a projekt bármely szakaszában lévő résztvevőkkel szemben. Az állásfoglalás azt tükrözi, hogy a jelenlegi rendszert rendkívüli módon az ellenőrzés irányítja, ami az erőforrások elfecsérlését és alacsony részvételt eredményez. Végül üdvözöljük az odaítélés átlagos átfutási idejének és a kifizetési időnek a csökkentését célzó általános törekvést, annak ellenére, hogy ezen a téren további fejlődést is el lehetne még érni.

  Liam Aylward (ALDE), írásban. – (GA) Határozottan támogatom azt, amit ez a jelentés az uniós kutatási keretprogramok megvalósításának egyszerűsítését célzó intézkedések szükségességéről mond. Bürokrácia és terhes adminisztrációs és szabályzati feltételek nehezítik az egyébként is összetett pályázati eljárást, ami tovább növeli azon kis szervezetek és kis- és középvállalkozások nehézségeit, amelyek megpróbálnak támogatást szerezni az általuk folytatott kutatáshoz. Mivel maga a kutatói közösség kéri, hogy igazítsák ki a szabályokat, egyszerűsítsék az eljárásokat és a követelményeket, valamint hogy helyezzenek nagyobb bizalmat az uniós kutatás finanszírozásába, meglehetősen világos, hogy szükség van a kutatás finanszírozásának és adminisztrációjának ésszerűsítésére annak biztosítása érdekében, hogy a kutatás és az innováció hatékony és széles körben elterjedt legyen Európa-szerte. Ez az egyszerűsítés és hatékonyság pozitívan befolyásolhatja a kutatási helyzetet az Unióban, és előnyös lehet az érdekelt felek számára is. Támogatom a Parlamentnek az egyszerűsítési eljárás megvalósítására vonatkozó kérését a stabilitás és a jogbiztonság érdekében.

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) A jelentés mellett szavaztam. A tudomány, az oktatás és az innováció a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés alappillérei. Európának be kell ruháznia az innovációba, ha új termékeket és szolgáltatásokat akar kifejleszteni. Ezek a foglalkoztatás és a növekedés új forrásait hozzák létre, ami egyszerre fogja versenyképesebbé tenni Európát, és fogja javítani az életminőséget. Egy ideje a kutatók közössége aggodalmát fejezte ki, mert a kutatási programok megvalósítása és az innovációk fejlesztése a különösen bonyolult bürokratikus követelmények miatt nem halad olyan gyorsan, mint ahogy remélték. Ez különösen a kisebb szervezetek, mint például a kkv-k, a csúcstechnológiát alkalmazó induló vállalkozások, a kisebb intézetek, egyetemek és kutatóközpontok számára jelent problémát. Valódi igény van a kutatások finanszírozásának és adminisztrációjának javítására és ésszerűsítésére. Jelenleg a keretprogram különböző eszközeihez eltérő szabályok és eljárások vonatkoznak, ami erősen akadályozza az érdekelteket a pályázatok benyújtásában. Egyetértek azzal, hogy a nyolcadik kutatási keretprogram megvitatásakor a legnagyobb figyelmet az adminisztrációs eljárások egyszerűsítésének kell szentelni, hogy biztosítsuk az összes programban és eszközben használt szabályok egységes értelmezését és alkalmazását.

  Sebastian Valentin Bodu (PPE), írásban. – (RO) Az Európai Unió nagyon jól tudja, hogy a kutatás és az innováció a jövő kulcsa, hiszen nemcsak új termékeket fognak létrehozni, hanem új munkahelyeket és erőforrásokat, és tágabb értelemben gazdasági növekedést is teremtenek. Ez a fejlődés minden bizonnyal segíteni fogja Európát versenyképességének fokozásában, és következésképp javítani fogja az életminőséget. Ilyen körülmények között a kutatási és innovációs programokban résztvevők pénzhez jutásához kapcsolódó bürokrácia növekedése csak letöri és elapasztja azon résztvevők lelkesedését, akik már most mutatják annak a jelét, hogy kezdik elveszteni az ebbe az eljárásba vetett bizalmukat. A jelenlegi rendszert egy olyannal kell felváltani, amely több bizalmat ébreszt a pályázókban. Pozitív lépés volna a projektek pénzügyi és adminisztrációs oldalának felügyeleti eljárásán egyszerűsíteni, miközben egyúttal meg lehetne erősíteni a tudományos és technológiai értékelési eljárást. Kezdetnek lehetségessé kellene tenni az adminisztrációs ellenőrzési eljárás egyszerűsítését, amely nagyobb bizalmat fog ébreszteni a tudományos és üzleti közösségekben. Egyensúlyt kell elérni a bizalom és ellenőrzés, továbbá a kockázatvállalás és a kockázatokban foglalt veszélyek között annak érdekében, hogy a kutatási alapok megfelelő kezelése biztosítva legyen.

  Vito Bonsignore (PPE), írásban. – (IT) Gratulálok az előadó, Carvalho asszony munkájához. Szilárd meggyőződésem, hogy a tudomány, az innováció és a kutatás a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés fő mozgatórugói Európában. Nem véletlen, hogy a kutatás és az innováció helyezkedik el az Európa 2020 kezdeményezés középpontjában. Itt az ideje, hogy Európa többet fektessen ezekbe a területekbe: ahhoz, hogy nemzetközi színtéren versenyezni tudjon, az Európai Uniónak innovatív termékeket kell fejlesztenie és modern szolgáltatásokat kell nyújtania. Ennek eredményeképpen a támogatásra irányuló kérelmek száma napról napra nő, ami azt jelenti, hogy egyszerűsíteni kell a pénzügyi elszámoltathatósági követelményeket, továbbá össze kell hangolni a jelenleg rendkívül eltérő szabályokat és eljárásokat. A jelentés mellett szavaztam, mert egyetértek azzal, hogy gyorsan választ kell adnunk a kutatói közösségnek, amely hangosan követeli ezeket a változásokat. Helyeslem az előadó megközelítését, amely szerint a támogatási rendszert nem az eredményekre kell alapozni, ami csökkentheti a kutatók tudományos ambícióit, hanem a tudományosság kritériumaira, vagyis a kiválóságra. Az adminisztrációs egyszerűsítés az egyik legfőbb prioritás, amelyet Európának meg kell valósítania, és a keretprogramok szélesebb nemzetközi téren történő meghirdetése új alkalmakat és lehetőségeket teremthet a harmadik országokkal való együttműködésre, ideértve a fejlődő országokat is.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Ez a jelentés arra tesz javaslatot, hogy a kiválóságon alapuló szakértői értékelés alapján egyszerűsítsünk a pénzügyi vonatkozások felügyeletén és erősítsük a technikai és tudományos értékelést. A jelentés azonban csak a kezdetét jelöli ki az eljárásnak, amely nem lesz egyszerű. Az ajánlások megvalósítása a Bizottságon múlik, a Parlamentnek és a Bizottságnak nyomon kell követnie, és politikai támogatást kell nyújtania, ha azt akarjuk, hogy ez a munka sikeres legyen. Az egyszerűsítési eljárást a jövőben ki lehet terjeszteni más uniós programokra is, különösen a strukturális alapokra. Azok a programok, amelyekre egyszerűbb szabályok vonatkoznak, átláthatóbbak és hatékonyabbak is lesznek. Szeretném továbbá megköszönni a segítséget kollégáimnak, Cerexhe úrnak a belga elnökségből, Geoghegan-Quinn biztosnak, és mindazoknak, akik hozzájárultak a nyilvános konzultációhoz. Kötelességünk egyszerűsíteni a kutatási támogatásokhoz való hozzáférést egy olyan értékelési kultúrát alakítva ki, amely az érintettek bizalmi partnerségén alapul, ami által megerősíthetjük az európai kutatást és innovációt, és olyan hellyé tehetjük Európát, amely vonzó, és ahol jó élni és dolgozni.

  Carlos Coelho (PPE), írásban. – (PT) A kutatás és a fejlesztés alapvetően fontos ahhoz, hogy megvalósítsuk az Európai Unió által az Európa 2020 stratégiában vállalt célokat. A kutatás és fejlesztés területéhez tartozó uniós programok jelentős mértékben megnövekedtek az utóbbi években, mind a pályázatok számát, mind a költségvetési előirányzatokat tekintve. A kis és közepes szervezetek azonban nehezen kezelik e programokat bonyolultságuk és a hozzájuk tartozó bürokrácia miatt. A programokhoz való hozzáférés és a javaslatok elkészítése továbbra is nagyon nehéz, különösen azoknak, akik először fognak hozzá; túl magasnak tartják a projektek vezetésének és könyvelésének adminisztrációs terheit, és a támogatás odaítélése és kifizetése közötti átlagidő továbbra is túl hosszú. A kutatási keretprogramok működése ezért sürgős korszerűsítésre és egyszerűsítésre szorul, hogy a projektek pénzügyi és adminisztrációs vonatkozásainak felügyelete is egyszerűbbé válhasson, míg a tudományos és technológiai értékelés folyamata erősödik. Üdvözlöm az Európai Bizottság kezdeményezését, amely szándéka e status quo megváltoztatása, és gratulálok az előadónak, Carvalho asszonynak a jelenlegi rendszer javítására tett konkrét intézkedések ajánlása terén végzett kitűnő munkájához.

  Lara Comi (PPE), írásban. – (IT) Az Európai Unió kutatási keretprogramjai által elért méretgazdaságosság a legjelentősebb eredmények egyike, amelyekkel az uniós intézmények hozzájárultak a tagállamok jólétéhez és hosszú távú növekedéséhez. Ez azonban nem elég az olyan erős nemzetközi verseny idején, mint a jelenlegi. Alapjában véve mindig szükség van az eredmények felügyeletére, a lehetőségek kivitelezhetőségének felmérésére, és a tudományos közösséggel való szoros kapcsolatok fenntartására, amelyek óriási szolgálatot tesznek a társadalomnak. A bürokrácia csökkentése és ezáltal a pályázati eljárások ésszerűsítése lehetővé tenné a kutatók számára, hogy a saját szakmai céljaikra összpontosítsanak, felhasználva olyan forrásokat és képességeket, amelyek másképp elvesznének. Nem szabad elfelejtenünk, hogy ezeket a támogatásokat azért fizetik ki, hogy hatékonyan használják fel őket. Miközben az érdem a hatékonyság nélkülözhetetlen alkotóeleme, elfogadhatatlan, hogy a kutatás amiatt nem halad, mert a kutatóknak kétes értékű bürokratikus követelményekkel kell foglalkozniuk.

  António Fernando Correia De Campos (S&D), írásban. – (PT) E fontos jelentés mellett szavaztam, amelynek célja a hetedik kutatási keretprogram (FP7) finanszírozásával és megvalósításával kapcsolatos szabályok egyszerűsítése. Széles körű egyetértés övezi magát a jelentést, mivel az egyszerűsítés elengedhetetlen az Európában zajló kutatás versenyképességének és hatásának javításához. Egy olyan Unióban, amely stratégiája a tudásalapú gazdaság fejlesztésére összpontosít, elsőrendű fontosságú Európa fő K+F finanszírozási eszköze számára, hogy közvetlenül megfeleljen a tudományos közösség igényeinek és elvárásainak: • könnyebben hozzáférhetővé tenni a programot; • vonzóbbá tenni az Európai Kutatási Térséget; • nagyobb jelentőséget adni a kiválóságnak; • erősebben támogatni a technológiai innovációt és a technológiának az európai vállalatokhoz való eljuttatását. A jelentés világos iránymutatásokat és lehetőségeket kínál a Bizottságnak az FP7 egyszerűsítésére. A Bizottságnak tovább kell vinnie ezt az erőfeszítést az elkövetkezendő nyolcadik keretprogram előkészítésében, amelyben annak felhasználóját kell a középpontba helyeznie. Az európai kutatás nem viselheti továbbra is az eljárásbeli hibák súlyát, amelyek mindmáig kihatottak a keretprogramokra.

  Corina Creţu (S&D), írásban. – (RO) Igennel szavaztam a kutatási keretprogramok végrehajtásának egyszerűsítésére, mivel ez egy lényegi szempont a tudományos és oktatási fejlődés elősegítésében. Másfelől ez segíthet új munkahelyek teremtésében és fellendítheti a gazdasági növekedést, ami által növekszik az Unió versenyképessége és javul a polgárok életminősége. A jelenlegi rendszert olyannal kell felváltani, amely nagyobb bizalmat ébreszt a pályázókban. A támogatásra pályázók számának emelkedését az ellenőrző mechanizmusok gyarapodása fogadta, hogy megkíséreljék biztosítani, hogy az uniós támogatásokat helyesen használják fel. Egyensúlyt kell teremteni a bizalom és az ellenőrzés, vagyis a kockázatvállalás és az adott kockázat jelentette veszélyek között az uniós kutatási támogatások pénzügyi szempontból történő helyes kezelésének biztosítása végett. Továbbá azért szavaztam mellette, mert ez a jelentés egyfajta ösztönzés a kelet-európai új tagállamok számára, hogy így juthatnak hozzá a lehető legkönnyebben az aktuális támogatásokhoz azzal a céllal, hogy a kutatás szintjét a nyugati mértékekhez emeljék.

  Ioan Enciu (S&D), írásban. – (RO) A jelentés mellett szavaztam, mert úgy vélem, hogy voltak hiányosságok a hetedik kutatási keretprogram (FP7) végrehajtásában, amelyek megakadályozták annak ideális körülmények közötti megvalósulását. Úgy gondolom, hogy ez a parlamenti javaslat tartalmazza azokat a megoldásokat, amelyekre a támogatások kiutalási eljárásainak egyszerűsítéséhez szükség van, amelyek révén a kisvállalkozók és a rendszerbe újonnan belépők is nagyobb mértékben be tudnak vonódni, és amelyek növelik az FP7 és más európai alapok, ideértve a strukturális alapok együttműködését.

  Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, mert véleményem szerint a kutatás alapvető mértékben járul hozzá a gazdasági növekedéshez, a munkahelyteremtéshez és a környezeti fenntarthatósághoz. A jelentés által javasolt egyszerűsítések mellett az Európai Uniónak részletes tervet kell készítenie a különböző tagállamok kutatási infrastruktúráinak fejlesztésére, hogy biztosíthatóak legyenek a finanszírozáshoz való hozzáférés egyenlő esélyei.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Mindenekelőtt szeretnék gratulálni Carvalho asszonynak a jelentéssel kapcsolatban végzett munkájáért és mind az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságban, mind pedig az ebben az ülésteremben kapott szavazatokért. Ez a siker, természetesen, a munkájának és az innováció, a kutatás és a tudomány iránti elkötelezettségének a gyümölcse. Tudom, hogy a kutatás és az innováció alapvetően járul hozzá a gazdasági növekedéshez és a munkahelyteremtéshez, amelyek a jelen helyzetben nélkülözhetetlenek az Unió gazdasági fellendüléshez, és hozzájárulnak az Európa 2020 stratégiához. A kutatásra és innovációra ösztönző hivatalos szónoklatok nem elegendőek ennek eléréséhez. Ahogy az előadó mondja, nemrégiben „13 000 kutató írta alá azt a petíciót, amely több egyszerűsítést és bizalmat követel az Unió kutatási támogatásaiban”. Ezért fontos, mint azt az előadó is kiemeli, elmozdulni az adminisztrációs és pénzügyi egyszerűsítés felé. Ez a jelentés kijelöli a követendő utat: remélem, ez történt meg.

  Françoise Grossetête (PPE), írásban. – (FR) Létfontosságú, hogy arra ösztönözzük a kutatókat és befektetőket, hogy Európában maradjanak. Az agyelszívás elleni küzdelemnek továbbra is az Európai Unió elsődleges szempontjának kell maradnia.

Ahhoz, hogy ezt megtehessük, át kell alakítanunk és egyszerűsítenünk kell a kutatási keretprogramok adminisztrációját és támogatását. A pénzügyi eszközöket közvetlenebb úton kell kiutalni, ami hasznára válna a vállalkozásainknak, az egyetemeinknek és a kutatólaboratóriumainknak.

A túlzott mértékben az ellenőrzésre irányuló kutatástámogatási rendszer erőforrás-veszteséget eredményez.

Ahogyan a jelentés hangsúlyozza, az általános tendenciának az odaítélés átlagos átfutási és kifizetési idejének csökkentése felé kellene mutatnia annak érdekében, hogy a kutatási programokban való további részvételre bátorítson. Muszáj levetnünk az adminisztrációs kényszerzubbonyt, amely hátráltatja e programok hatékony működését.

  Alan Kelly (S&D), írásban. – Az európai kutatási és innovációs programok és a támogatásra pályázók számának növekedésével fontos, hogy azok, akik pályáznak, ne akadjanak meg az eljárásban, ezért a programok egyszerűsítése felé történő elmozdulást örömmel üdvözöljük.

  Petru Constantin Luhan (PPE), írásban. – (RO) Három tényező miatt szavaztam a jelentésre. Az első, hogy kapcsolódik a korábbi tevékenységemhez. Említettem már, milyen különleges figyelemmel kísérik a polgárok a rák korai kimutatásával illetve megelőzésével kapcsolatos kutatásokat. Nyilvánvalóvá vált, hogy a kutatás elengedhetetlen az emberek életének jobbá tételéhez, feltéve azonban, hogy szemmel látható kapcsolat van köztük. Ezért úgy gondoltam, ez a jelentés, amelynek célja, hogy egyszerűsítse a hetedik keretprogramon keresztül a kutatásra, fejlesztésre és innovációra szánt támogatások kiutalásának módját, megérdemli, hogy támogassák. A második tényező azzal függ össze, hogy én magam is nagy jelentőséget tulajdonítok a kkv-knak mint a gazdasági fejlődésben és az Európai Unió globális versenyképességében kulcsfontosságú alkotóelemeknek. A jelentés azon rendelkezései, amelyek célja, hogy a „one face to the customer” (egy kapcsolattartó minden vevő számára) megközelítés és az „Open Access Pilot” (nyílt hozzáférés) elnevezésű kísérleti kezdeményezés kidolgozásával lehetővé tegyék az információhoz való hozzáférést és megkönnyítsék a kkv-k számára a folyamatban való részvételt, valamint, hogy tájékoztató kampányokat folytassanak, arra késztetett, hogy üdvözöljem a jelentést, és mellette szavazzak. Végül, de nem utolsósorban örömmel üdvözöltem a nyolcadik keretprogramhoz való hozzájárulásokat, amely majd átláthatóbb, rugalmasabb és könnyebben hozzáférhető kell, hogy legyen. A jelentésben dicséretesek az eredmények egyszerűsítésről, magyarázatáról és értékeléséről szóló javaslatok.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Alapvetően fontos a kutatási keretprogramok elérésének egyszerűsítése, hogy ezáltal is motiváljuk a potenciális érdekelt feleket abban, hogy pályázzanak rájuk, és hogy ne tékozoljunk el fontos támogatásokat. Nem feledhetjük, hogy a kutatás lényegileg járul hozzá a gazdasági növekedéshez, a munkahelyteremtéshez és a fenntartható és környezetbarát energiához. Ezért itt az ideje, hogy összehangoljuk a nemzeti, regionális és uniós kutatási politikákat, hogy ne legyenek jelentős akadályok a költséghatékony megoldások elérése előtt. Miután ez a helyzet, a szabályok és eljárások nagyobb mértékű egyszerűsítése és összehangolása felé kell elmozdulnunk, mivel az egyszerűsítés nem csupán egy elszigetelt célkitűzés, hanem az uniós kutatástámogatás vonzóságát és elérhetőségét biztosító eszköz.

  Louis Michel (ALDE), írásban. – (FR) Az Európai Bizottság pályázati eljárásának bonyolultsága miatt a kutatók, kutatóintézetek, egyetemek és vállalatok körében egyre nagyobb a csüggedés a kutatási keretprogramokkal kapcsolatban. A 2020-as stratégia célja azonban a keretfeltételek és a kutatási és innovációs támogatások hozzáférésének javítása annak biztosítása érdekében, hogy az innovatív ötleteket javakká és szolgáltatásokká lehessen alakítani, amelyek növekedést és munkahelyeket teremtenek. Ezért a hatékonyság érdekében és a legjobb minőségű kutatás támogatásának céljából erősen kívánatos volt a kutatási keretprogramok végrehajtásának egyszerűsítése. Meg kellett hoznunk ezeket az intézkedéseket, hogy vonzóak maradjunk, hogy idevonzzuk és megtartsuk Európa legjobb tudósait, valamint hogy versenyképesek maradjunk a világgazdaságban. Örömmel üdvözlöm a jelentéstervezetet, amelynek célja, hogy stabil pénzgazdálkodás biztosítása mellett elősegítse a bizalom és az ellenőrzés, a kockázatvállalás és a kockázatmegelőzés közötti egyensúlyt.

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – (LV) Egyetértek azzal, hogy egyszerűsítenünk kell e programok támogatását, de csak egy feltétellel – azzal, hogy ha megszületett az eredmény, azt minden uniós tagállam számára ingyenesen hozzáférhetővé kell tenni. Máskülönben a következő fog történni: egy uniós ország megvalósítja a kutatási projektet az Unió strukturális alapjának pénzéből, tehát közös uniós erőforrásokból, de ezek után, miután elérte az eredményt – legyen az egy új termék avagy új technológia – el fogja azt adni a többi Uniós tagállamnak. Ez elfogadhatatlan. Fontos, hogy mindenki, aki a támogatást nyújtja, rendelkezhessen a közös uniós alapokból ingyen kivitelezett kutatási projektek eredményeivel.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) A pénzügyi válságból kialakult gazdasági válság ideje alatt az uniós költségvetésből a gazdasági helyreállítás segítésére céljából 4-5 milliárd euró közötti összeget csoportosítottak át az energiaügyi projektekre egyéb támogatási alapokból, amelyeknek még volt rendelkezésre álló pénzük. Ahogyan a Bizottság a 2020-as energiastratégia bemutatásakor elmagyarázta, 1 milliárd eurónyi befektetésre lenne szükség ahhoz, hogy az elkövetkező néhány évben korszerűsítsék az elavult európai villamosenergia-vezetékek hálózatát. Azt várják el, hogy a fogyasztók fizessék meg ennek a költségét, és ne az energiaágazat. Fontos tényező lesz ebben a tekintetben az energiakutatás, feltéve, hogy a valóban költséghatékonyabb technológiákra összpontosít. Nem lehet többé az atomenergiára helyezni a hangsúlyt, amely azon túlmenően, hogy környezeti katasztrófa kockázatát jelenti, semmilyen szempontból nem költséghatékony, amikor a drága – és a mai napig megoldatlan problémát jelentő – végleges tárolók költségét is viselnünk kell. Figyelmünket a zöldtechnológiáknak kell szentelnünk. A jelentés mellett szavaztam.

  Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) A jelentés célja az eljárások egyszerűsítése és a költségek csökkentése. Ezen kívül ösztönzőket hoz létre a magánszektor bevonásának növelése érdekében. Emiatt én igennel szavaztam a jelentésre.

  Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Globális gazdaságban élünk, ahol a versenyt már nem a helyi, a nemzeti vagy az európai vállalkozások képviselik. Vállalkozásaink, kutatóink, tudósaink és egyetemeink mindannyian azzal találják szembe magukat, hogy világviszonylatban kell felvenniük a versenyt olyan piacokkal, amelyek óriási mennyiségű forrásokkal rendelkeznek, és gyakran a miénknél alacsonyabb költséggel működnek. Ezért többet kell befektetnünk az innovációba és a kutatásba, és kevesebbet a nagyrészt képzetlen munkaerőt igénylő kétkezi munkákba, mivel a mi költségeink sosem lesznek versenyképesek az új gazdasági hatalmakéival. Új, magas szintű pozíciókat kell teremtenünk, elő kell segítenünk a fenntartható mobilitást, javítanunk kell az oktatást és a műszaki képességeket, és össze kell hangolnunk mindezeket a munkaerőpiac szükségleteivel. Remélem, hogy a következő keretprogram elérhetővé teszi majd az összes szükséges forrást, ezáltal biztosítva azt, hogy az Európai Unió vezérlő fénnyé váljon ebben az ágazatban, hogy mindig az új felfedezések úttörője legyen, és hogy képes legyen magához vonzani a forrásokat és a humán tőkét. Valójában ez jelenti a következő évek feladatát.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Lelkesedéssel üdvözlöm a jelentés elfogadását, mivel az – tekintve, hogy az Európai Unió jelenlegi és jövőbeni növekedésének motorját jelentő kutatás és innováció támogatásáról szól – hangot ad az e területen érintett emberek közös véleményének: annak, hogy egyszerűsíteni és felügyelni kell a projektekhez kapcsolódó pénzügyi és adminisztratív eljárásokat, míg eközben erősíteni kell a tudományos és technológiai értékelő folyamatokat.

Ez az európai parlamenti jelentés megfelelő figyelmet érdemel a hetedik és nyolcadik kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs keretprogram, valamint az Európai Bizottság által a tudomány és kutatás területén támogatott valamennyi program szükséges egyszerűsítése során.

  Aldo Patriciello (PPE), írásban. – (IT) Üdvözlöm az egyszerűsítést célzó intézkedéseket, amelyeket a hetedik keretprogram végrehajtása során már bevezetett a Bizottság, és támogatom a Bizottságnak a szabályok még jelentősebb egyszerűsítésére és tisztázására irányuló törekvéseit, hogy ezáltal elkerülhetővé váljanak a különféle értelmezések, és csökkenthető legyen a hibázás kockázata, ezáltal kevesebbet kelljen az ellenőrzésekre fordítani. Szükség van a jelenlegi szabályok egyszerűsítésére és tisztázására. Sajnálatos a kutatási szervezetek, az együttműködési modellek és az irányítási mechanizmusok rendkívül nagy száma és az ebből adódó összetettség, amely a költségvetési hatóság viszonylatában problémássá teszi az átláthatóságot és a kedvezményezettekkel való eltérő bánásmódhoz vezet.

  Rovana Plumb (S&D), írásban. – (RO) A tudomány, az oktatás és az innováció a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés alappillérei. Európának be kell ruháznia az innovációba, ha új termékeket és szolgáltatásokat akar kifejleszteni. A kutatás és az innováció az Európa 2020 stratégia központi elemei. Mindazonáltal, a kisebb szervezetek, mint például a kkv-k, a csúcstechnológiát alkalmazó induló vállalkozások, a kisebb intézetek, egyetemek és kutatóközpontok számára különösen nagy nehézséget jelent, hogy megbirkózzanak az ezen ágazat számára előirányzott támogatások eléréséhez szükséges eljárások összetettségével. A tudományos közösség sürgeti a szabályok és eljárások harmonizációját és a pénzügyi elszámoltathatóság követelményeinek általános egyszerűsítését. A közelmúltban 13 000 kutató adta a nevét egy petícióhoz, amelyben nagyobb mértékű egyszerűsítést és az EU kutatásfinanszírozásába vetett bizalom növelését kérték. Bizonyos tehát, hogy szükség van a kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységeket összefogó keretprogramok, az FP7 és FP8, valamint az Európai Bizottság tudományos és innovációs programjai mechanizmusainak egyszerűsítésére.

Úgy vélem, hogy a környezetvédelmi és éghajlat-politika környezetre gyakorolt hatásának felméréséhez sokkal több kutatási tevékenységre van szükség, és arra kérem a Bizottságot, hogy a nyolcadik keretprogram részeként kezelje e területet prioritásként.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Azzal szeretném kezdeni, hogy kiemelem, milyen kiváló munkát végzett e jelentéssel kolléganőm, Carvalho asszony, ha már lehetőségem nyílt rá, hogy nyilvánosan gratuláljak neki. Tekintettel arra, milyen létfontosságú szerepet tölt be a kutatás a gazdasági fejlődésben és a munkahelyteremtésben, fontos, hogy minden áron elkerüljük a felesleges bürokráciát és az igazolhatatlan késlekedést, amely mind gátolja a tudományos közösség részvételét. Ezért üdvözlöm az egyszerűsítésre irányuló javaslatokat, amelyeket annak érdekében tettek, hogy elősegítsék az EU kutatásfinanszírozásának vonzóbbá és elérhetőbbé tételét.

  Teresa Riera Madurell (S&D), írásban. – (ES) 1984 óta az egymást követő kutatási és technológiafejlesztési keretprogramok jelentős fejlődésen mentek keresztül, mialatt növekedtek mind a költségvetésüket, mind az általuk felölelt területek számát tekintve, ami mindenképpen kedvező dolog. Ezt azonban azon az áron tették, hogy a részvételi szabályok összetettsége ma már legjobb kutatóink együttműködését sodorják veszélybe. A jelentés átfogó és példamutató jelleggel foglalkozik a tudományos közösség igényeivel, valamint a spanyol elnökség által februárban rendezett, az egyszerűsítésről szóló szeminárium következtetéseivel. Ezért szavaztam igennek a jelentésre, amely egy sor alapelvet és cselekvési irányt lefektet, mint például az, hogy szorosan összekapcsolja ezt az ügyet a pénzügyi terv 2013 utáni jövőjével, a költségvetési rendelet háromévenkénti felülvizsgálatával és a kutatás területére vonatkozó elfogadható hibakockázat alkalmazásával, amelyek mind alapvető fontosságúak a nyolcadik keretprogram előkészítése szempontjából. Van azonban egy sor további, kevésbé jelentős egyszerűsítő intézkedés, amelyet bevezethetünk a jelenlegi keretprogramba, mégpedig a bevált gyakorlatok által, amelyek nemcsak megkönnyíthetik a jelenlegi kedvezményezettek részvételét, hanem – meggyőződésem, hogy – meg is erősítik ezt a részvételt.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Mi a Zöldek/ az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja támogattuk a jelentést, főleg azért, mert tartalmaz néhány számunkra rendkívül fontos elemet, így pl. a civil társadalmi szervezeteket. Nézzük csak meg a hetedik keretprogramról szóló Buzek-jelentés 278. módosítását (I. melléklet, IV. fejezet – Kapacitások – Kutatás a kkv-k javára – Tevékenységek – 1. bekezdés, 2a franciabekezdés (új)): civil társadalmi szervezetek vagy civil társadalmi szervezetek hálózatainak támogatása, hogy kutatások kivitelezőitől kutatásokat rendeljenek meg; nyílt szabványok; a kutatók által a bürokratikus folyamatokra fordított időveszteség csökkentése; az egyszerűsítés nélkülözhetetlen a kis résztvevők, többek között a kkv-k számára, de a civil társadalmi szervezetekről sem szabad megfeledkezni; nyílt tudomány és tárházak (utalás a Berlini Nyilatkozatra); komplementaritás keresése a keretprogram (FP) és a versenyképességi és innovációs keretprogram (CIP) között; a fejlődő országokkal folytatott nemzetközi együttműködés külön szabályozást igényelhet.

  Oreste Rossi (EFD), írásban. – (IT) Üdvözlöm a jelentést, mivel annak célja, hogy a gazdasági növekedést szem előtt tartva az uniós programok végrehajtási eljárásainak egyszerűsítése révén támogassa a kutatási ágazatot. Fontos, hogy az átláthatóság, az egyszerűség, a következetesség és a jogbiztonság elveivel összhangban racionalizáljuk a programokhoz való hozzáférés szakaszait, hogy megkönnyítsük a kis- és középvállalkozások, az egyetemek, a kutatóintézetek és a helyi szervek dolgát. A kutatás résztvevői számára fenntartott internetes portál létrehozása lehetővé teszi majd az érintettek számára, hogy gyorsan hozzáférjenek a programokkal kapcsolatos információkhoz, és a legjobb gyakorlatok cseréjén keresztül javítani fogja a harmadik országokkal való együttműködés koordinálását.

  Joanna Senyszyn (S&D), írásban. – (PL) Egyetértettem a kutatási keretprogramok végrehajtásának egyszerűsítéséről készült jelentéssel. A pályázati és a végrehajtási eljárás adminisztratív formaságainak egyszerűsítése nélkül nem fog növekedni a magánszektor részvétele a keretprogramokban. Tekintetbe véve a legfontosabb értékelési szempontot – az ipar és a természettudomány együttműködését –, az olyan projekteknek, amelyek nem vonnak be résztvevőket a kis- és középvállalkozói szektorból, nagyon kevés esélye van a megvalósulásra.

Továbbá, az egyik legáltalánosabb probléma a projektek külföldi partnereinek kiválasztása. Itt még mindig szükség van a Bizottság nagyobb segítségére. Az innovatív gazdaság építésének legfőbb akadálya az, hogy az emberek nem ismerik a hetedik keretprogramot – vagy, hogy tartanak tőle. A bonyolult eljárások miatt sok intézmény főként arra összpontosít, hogy a strukturális alapokból nyerjen támogatást. A lengyel csoportok teljesítménye (az Európai Bizottság által biztosított adatok alapján a Lengyel Nemzeti Kapcsolattartó Pont által készített értékelés szerint) nem kielégítő. A lengyel csoportok sikeres részvételi aránya 18,56%, míg a megítélt támogatások mértékében 13,72%, összehasonlítva az EU 22,28%, illetve 20,56%-os átlagával. Ez nagy veszteség a lengyel természettudomány szempontjából, amely különben hatalmas kutatási potenciállal és nagyszerű tudományos személyzettel rendelkezik. Jobban ki kellene használni a hetedik keretprogramban felvázolt lehetőségeket. A hetedik keretprogram végrehajtásának egyszerűsítései hozzájárulnak majd az uniós gazdaság versenyképességének és innovációjának a globális gazdasági színtéren való növekedéséhez.

  Salvatore Tatarella (PPE), írásban. – (IT) Ma fontos dokumentumról szavazunk, amely a kutatási és innovációs keretprogramok hozzáférhetőségének egyszerűsítéséről szól. Az európai kutatási programok jogi keretének egyszerűsítése és standardizálása olyasmi, amit meg kell tennünk. Valóban, a tudomány, az oktatás és az innováció a gazdaság újraéledésének és az új munkahelyek teremtésének alapja. A kutatásba és az innovációba kell befektetnünk, ha Európa versenyképesebbé tétele és az európai polgárok életminőségének javítása érdekében új termékekre és szolgáltatásokra akarjuk fektetni a hangsúlyt. Az utóbbi években az európai kutatási és innovációs programok jelentősen szélesebb körűek lettek. Ez magával hozta a szabályok és az adminisztratív eljárások mennyiségének növekedését is, amelyek viszont megnehezítették az európai pályázatokon való részvételt. Ezzel a dokumentummal arra ösztönözzük az Európai Bizottságot, hogy távolítsa el ezeket az akadályokat, és sürgősen kezdje meg a kutatási támogatások lehívására vonatkozó szabályok egyszerűsítését. Én a határozat mellett szavaztam azt remélve, hogy ezáltal egységesebbé válnak majd az eljárások, ami könnyebbé és nyíltabbá teszi az európai támogatások lehívását, amelyek – részben az eljárások nehézkessége miatt – nagyrészt nem kerülnek felhasználásra.

  Viktor Uspaskich (ALDE), írásban. – (LT) Hölgyeim és uraim! Nem létezhet innováció kutatási kompetencia nélkül. A legmodernebb tudományokhoz és oktatáshoz kapcsolódó innováció a munkahelyteremtés és a gazdasági növekedés egyik motorja. Európának be kell fektetnie az innovációba, ha új termékeket és szolgáltatásokat akar kifejleszteni. Ezért tehát, mint ahogy erre az előadó is helyesen rámutatott, fontos, hogy segítsük a kutatási keretprogramok mechanizmusainak egyszerűsítését. Már épp ideje volt koordinálni a szabályokat és eljárásokat, valamint leegyszerűsíteni a kutatási támogatást és adminisztrációt. A kisebb szervezetek (csúcstechnológiát alkalmazó induló vállalkozások, egyetemek és kutatási központok) nagy része nehezen boldogul a jelenlegi szabályozás összetettségével. Az idei Európai Innovációs Eredménytábla szerint, amely az összes EU-tagállam innovációs teljesítményét hasonlítja össze, Litvánia rátája az EU-27 átlaga alatt van. Jelentős fejlődést mutatott azonban, és nagy potenciállal rendelkezik – Litvániában az egyik legnagyobb sebességű az internetszolgáltatás és a világon itt az egyik legmagasabb a mobiltelefonok száma. Ezért nagyon fontos, hogy továbbra is befektessünk a technológiák fejlesztésébe, és javítsuk a nemzeti és európai digitális menetrendek végrehajtását. Ez versenyképesebbé teszi majd Európát és javítani fogja az életminőséget.

  Hermann Winkler (PPE), írásban. – (DE) Szeretnék gratulálni az előadónak a sokrétű és igen sikeres jelentéséhez. Számos javításra szoruló területre mutat rá az adminisztrációs folyamatok egyszerűsítése kapcsán. Örömmel szavaztam a jelentés mellett. Szeretnék azonban egy rövid megjegyzést tenni valamivel kapcsolatban, amit gyakran hallok az általam képviselt területen működő kis- és középvállalkozásoktól, ez pedig a nyelvi probléma. Sok vállalat, amely jogosult európai támogatásért folyamodni, és amelynek ötletei európai szintű hozzáadott értéket képviselnek, nem rendelkezik a megfelelő nyelvi kompetenciával, hogy angolul folytassa le a pályázati eljárást. A hetedik keretprogram iránymutatásaiban a „Tippek a sikeres pályázathoz” címszó alatt a következő áll: Bár lehetséges pályázatot benyújtani az EU bármely hivatalos nyelvén, a jelentkezéseket mindig angolul kell benyújtani. Ez azt jelenti, hogy egy nem angolul beadott pályázatnak esélye sincs, még akkor sem, ha, például, a kérdéses cégcsoport közös munkanyelve nem az angol. Ahhoz, hogy csökkentsük a támogatási programok által célzott vállalatok számára az adminisztrációs munkát, az Európai Bizottságnak meg kell változtatnia szakértőik pályázatértékelési módszerét, úgy, hogy a projektdokumentáció legalább a kezdeti szakaszban a Bizottság három munkanyelve közül bármelyiken beadható legyen.

  Anna Záborská (PPE), írásban. – (SK) Én a jelentés mellett szavaztam, mert ha az európai kutatás támogatását hatékonnyá akarjuk tenni, nem terhelhetjük legfontosabb szervezeteinket egy fenntarthatatlan adminisztrációs súllyal. A határozat megfogalmazása és az ahhoz kapcsolódó vita azonban újra megerősítette abbéli hitemet, hogy a közfinanszírozást az alapvető közszolgáltatások biztosítására kell használni; az egyéb tevékenységek, beleértve a kutatási és vállalkozói tevékenységeket, pedig magán forrásokból finanszírozandók. A Parlament szerepét két területre kell korlátozni. Az első egy alapvető jogi keret megteremtése, amely segíti az ilyen fajta ügyintézést. Ha a mai állásfoglalásban a közfinanszírozások jelenlegi rendszerében használt mechanizmusok és eszközök egyszerűsítését kérjük, az eredményt és nem a probléma okát kezeljük. Ez azért van, mert a közfinanszírozás a probléma. A második terület az uniós tagállamok jogainak tiszteletben tartása. Ha néhány ország betiltja az emberi embriók kutatási célú felhasználását, az ilyen fajta kutatást nem szabad az EU közös forrásaiból finanszírozni. Ez olyan, mintha pénzt vennénk el egy elkötelezett nemdohányzótól azért, hogy azt a dohánytermelés támogatására fordítsuk. Támogatom a kutatási támogatás egyszerűsítését. Nekem úgy tűnik, inkább arra kell törekednünk, hogy kedvező körülményeket teremtsünk azok számára, akik új technológiákba és innovációba akarnak befektetni, mintsem hogy a támogatható költségekről és könyvelési eljárásokról vitázzunk.

Állásfoglalási indítvány RC-B7-0605/2010

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Én azért szavaztam az állásfoglalási indítvány mellett, mert a megnövekedett takarmányárak eredményeként az állattenyésztés nagyon nehéz időszakot él át. Valószínűleg egy másik árububorék felé haladunk. Június óta az árak a nemzetközi piacon átlagosan már több mint 16%-kal emelkedtek. Soha ezelőtt nem volt még ennyi tárgyalás a határidős piacról, és még soha nem volt szó ennyi pénzről. A szélsőségesen alacsony kamatlábak és a jó üzletet kereső rengeteg pénz a határidős szerződésekkel kapcsolatos kereskedés és spekuláció növekedéséhez vezet, aminek semmilyen kapcsolata nincs a valós gazdasággal. A Chicago Mercantile Exchange (chicagói árutőzsde), a világ legnagyobb gabonatőzsdéjének adatai lenyűgözőek. A szója, kukorica és búza kereskedelmi tranzakciói rekordokat döntenek. A gyakorlati eredmény az, hogy ezek az áremelkedések átgyűrűznek a valódi piaci árakra, még egy olyan évben is, amikor a gabona széles körben elérhető. A takarmányárak ezen emelkedései szörnyű károkat okoznak a már így is nehéz helyzetben lévő számos állattenyésztő gazdaságunknak, amelyek a válság miatt képtelenek lesznek továbbterhelni az áremelkedést az általuk eladott árukra, és nem valószínű, hogy le tudnák nyelni azt.

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) A jelentés mellett szavaztam. Az európai termelőknek a legszigorúbb élelmiszerbiztonsági és -minőségi, környezetvédelmi, állategészségügyi és -jóléti, valamint munkaügyi előírásoknak kell megfelelniük, ami jelentősen megnöveli a termelők költségeit, jelentős versenyhátrányba hozva ezzel őket a harmadik országok termelőivel szemben. Az EU-ban az állattenyésztési ágazat komoly problémákkal néz szembe, ideértve a bemeneti oldal emelkedő költségeit – mint például az üzemanyag- és műtrágyaköltségeket –, az uniós előírásoknak való megfelelés magas költségét, a harmadik országokból származó import nagyobb versenyképességét, és a hústermékek alacsony termelői árait. Ahhoz, hogy megvédjük az európai termelőket és a gazdaság e fontos ágazatát, az Európai Bizottságnak biztosítania kell, hogy a 2013 utáni KAP megfelelő finanszírozáshoz jusson, hogy garantálni tudja az összes uniós gazda fennmaradását, beleértve az állattenyésztő gazdákat is, és a tisztességes versenyhez nélkülözhetetlen feltételek teljesülését.

  Elena Băsescu (PPE), írásban. – (RO) Azért szavaztam az állattenyésztési ágazat válságáról szóló állásfoglalás mellett, mert úgy gondolom, hogy az állattenyésztési szektorban meg kell erősíteni a piacot irányító mechanizmusokat. Ezt észben tartva olyan intézkedéseket kell hozni, amelyek korlátozzák az árfolyam-volatilitás és a spekuláció hatásait. Úgy gondolom, hogy a piaci eszközöknek garantálniuk kell a megfelelő gabonakínálatot a takarmány előállításához. Ennek megfelelően az Európai Bizottságnak rugalmas piaci mechanizmusokat kell előterjesztenie, amelyek gyorsabb reagálást tesznek lehetővé. Nézetem szerint fontos, hogy az Európai Unió rendelkezzen egy, a globális piaci trendek felmérésére szolgáló eszközzel. Az új Európai Külügyi Szolgálat biztosíthatna olyan rendkívül megfelelő eszközt, amely segítene a harmadik országokat érintő stratégiai változások előrejelzésében, és segíthetne világszerte elterjeszteni az európai gazdasági modellt. Azzal zárnám mondandómat, hogy felhívom a figyelmet arra, hogy az új jóléti szabályok bevezetése gazdasági hatásainak elemzését el kell végezni, de mielőtt még új szabályokat vezetnénk be, a jelenlegi szabályozást kell teljesen betartatni.

  Lara Comi (PPE), írásban. – (IT) Büszkék lehetünk az Európában évtizedek alatt kifejlesztett piacgazdasági modellre. Ami az elsődleges ágazatot illeti, sok régióban az elsősorban gabonatermesztésen és állattenyésztésen alapuló gazdaságról egy alapvetően szolgáltatás alapú gazdaságra történő átállást megfelelően irányították. Ennek az átállásnak a levezénylését segítette az állami intervenció, amely azt a célt szolgálta, hogy stabil bevételeket nyújtson a vállalatoknak, és kivonja az élelmiszerárakat a verseny nyomása alól. Sok életet menthetünk meg, és jelentős egészségügyi megtakarításokra tehetünk szert, ha egészségesen és kiegyensúlyozottan táplálkozunk. A statisztikák mindenki figyelmét újabb problémákra hívják fel. Itt utalnék az élelmiszerellátás védelmére – amelyhez szükségszerűen minden más is kötődik – és a következő években a piacon kapható élelmiszerek minőségére és egyensúlyára. Meg kell említenem családok ezreinek jövedelmét, akik ezen uniós támogatást élvező tevékenységek bevételeiből élnek. Örömmel látom, hogy ez a jelentés foglalkozik az állattenyésztési ágazat fő problémáival, és biztos vagyok benne, hogy a közegészségügy és az európai fogyasztók érdekében továbbra is kielégítő eredmények születnek majd.

  Corina Creţu (S&D), írásban. – (RO) Az élelmiszerpiaci trendeket az utóbbi években paradoxonok sorozata jellemezte. Ezek egyike az, hogy míg a kiskereskedelmi élelmiszerárak emelkedtek, a gazdákat, beleértve az EU-ban élő állattenyésztőket, olyan jövedelmi válság sújtja, amely gazdaságaik létét fenyegeti, és szegénységbe taszítja őket. Tudatában kell lennünk, hogy az állattenyésztő gazdákkal szemben támasztott magas minőségi előírásoknak ára van. Abban az esetben, ha az ilyen magas követelményeket elő nem író harmadik országokból érkező import áruk versenye nincs ellenőrzés alatt tartva – hadd emlékeztessem Önöket a melaminnel fertőzött Kínából behozott tejpor esetére –, ezek a költségek az uniós termelés csökkenését fogják eredményezni ezen a területen. Elégtelen gesztusokat tesznek az állattenyésztő gazdák érdekében. Ezért a Bizottság azon szándéka, hogy felszabadít bizonyos mennyiségű takarmánygabonát, csak egy az ágazat megsegítésére tett szükséges lépések közül, amelyet továbbiaknak kell követniük. Ezért úgy gondolom, hogy amennyiben a Bizottság átveszi és alkalmazza azokat, az állásfoglalásban foglalt ajánlások megfelelnek majd az állattenyésztő gazdák követeléseinek. Ezért szavaztam igennel.

  Vasilica Viorica Dăncilă (S&D), írásban. – (RO) Az európai termelők versenyhátrányban vannak a harmadik országbeli termelőkkel szemben, mivel termelési költségeik magasabbak, főként a kirívóan magas állategészségügyi és -jóléti, élelmiszerbiztonsági, környezetvédelmi és munkaügyi előírásoknak való megfelelési kötelezettség miatt. Ezt tekintetbe véve úgy gondolom, hogy az Európai Bizottságnak ténylegesen megfelelő mennyiségű gabonát kell garantálnia a takarmány-előállításra.

  Luigi Ciriaco De Mita (PPE), írásban. – (IT) A vidékfejlesztés szerepe mind eredményét, mind széleskörű elterjedését tekintve nagyon fontos vidékeink életben tartása szempontjából. Ebben az összefüggésben vizsgálva, az állattenyésztési az egyik legjelentősebb ágazat a közösségeink számára. Valójában az élelmezési és gazdasági szempontokon túl (amelyek bár fontosak, és amelyek tekintetében a termékek minősége környezetileg fenntartható technológiákkal biztosított), a gazdálkodás jelenti a vidéki területek legelterjedtebb foglalkozását, védelmét és fejlesztését. Ezért az Európai Uniónak – a közös agrárpolitikán, és mindenekelőtt a közös agrárpolitika 2013 utáni megreformált változatán keresztül – és minden tagállamnak ösztönöznie kell az állattenyésztés folyamatos fenntartását, nemcsak a gazdálkodás és a gazdasági és környezetvédelmi szempontból is fenntartható irányítás innovatív technikáinak kidolgozásával, hanem azzal is, hogy megerősítik a gazdálkodóknak mint a környezet és a föld őreinek szélesebb körű szerepét, hogy a termelési költségek csökkentésével megvédik őket a piaci válságtól, hogy felértékelik a termékeiket és jobban megszervezik a piacot. Nekem úgy tűnik, hogy az Európai Unió állattenyésztési ágazatának válságáról szóló állásfoglalás, amelyről ma szavaztunk, ezeken az elveken alapszik.

  Marielle De Sarnez (ALDE), írásban. – (FR) A piacot a valós készleteknek és szükségleteknek, nem pedig a spekulációnak kellene irányítania; ezt az üzenetet akarja küldeni az Európai Parlament az Európai Bizottságnak azzal, hogy elfogadja az Európai Unió állattenyésztési ágazatának válságáról szóló állásfoglalást. A Parlament úgy véli, hogy a közös agrárpolitika következő reformjának tekintetbe kell vennie a gazdálkodók jövedelmének problémáját, amely egyre inkább alárendelődik az áruspekuláció következményeinek és a forgalmazók domináns helyzetükkel való visszaélésének. Az állattenyésztési válságot kiváltó hirtelen gabonaár-emelkedésre adott egyszeri válaszon túl a Parlament arra a pozícióra is szeretné felhívni a figyelmet, amelyet az Európai Unió az európai mezőgazdaságnak a globális piacon szán, vagyis, hogy szigorú előírásokat betartva termeljen, úgy, hogy a tisztességes verseny biztosítása érdekében azokat a kereskedelmi partnereinkre is kiterjesszék.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Mint ahogy többször figyelmeztettem, az EU túlzott szabályozása gyorsan oda juthat, hogy bizonyos ágazatokban a versenyképességet rontó tényezők egyikévé válhat, és e szektorok egyike az állattenyésztés. Nem tudom elfelejteni, amikor egy brit gazda ebben az ülésteremben arról beszélt, milyen nehézségeket okozott számára, amikor azt tapasztalta, hogy az állataiból származó hús nem volt versenyképes a piacon, mivel olyan követelményeket támasztottak számára a jogszabályok. Ezt kockáztatjuk, és erre a javaslat is pontosan rámutat. Az is világos, hogy az ágazat válsága EU-szerte jelentős csökkenést okozhat a hústermelésben, ami nemcsak a kis- és közepes méretű termelők eltűnését eredményezheti, hanem előidézheti a piaci kínálat válságát is, valamint áremelkedéshez és az importoktól való nagyobb függőséghez vezethet. Nem feledkezhetek meg a tejtermelésről, amely fontos probléma Portugália számára, így szeretném emlékeztetni Önöket, hogy Fischer-Boel volt biztos asszony tejkvótákra vonatkozó politikáját a gazdák hevesen bírálták, és következetesen és erősen ellenezték. Éppen ezért ismét kérném a Bizottságot, hogy vizsgálja meg újra ezt a problémát.

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) A szavazásra bocsátott állásfoglalás elismeri, hogy komoly válság tapasztalható az állattenyésztési ágazatban, amit a megemelkedett gabonaárak is súlyosbítanak, és felkéri a Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatokat a szektor támogatását célzó intézkedésekre. Arra is felkéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy biztosítsák, hogy a 2013 utáni közös agrárpolitika elegendő forrással rendelkezzen majd ahhoz, hogy biztosítsa minden uniós gazda megélhetését. Mindazonáltal védve az ágazatot és különösen a kis és középméretű termelőket jelenleg sújtó problémákat előidéző irányelveket, az állásfoglalás mélységesen ellentmondásos, sőt, e termelők érdekeivel is ellentétben áll. Az állásfoglalás ismét szorgalmazza, hogy a gazdálkodást és az élelmiszertermelést vessék alá a versenynek és a szabad piacnak. Figyelmeztet az élelmiszereket érintő eddigi spekulációra is, de csak arra szorítkozik, hogy a szélsőséges mértékű spekuláció elleni harcra buzdítson, és ezért úgy vélekedik, hogy az élelmiszerspekuláció folytatódhat, amennyiben az nem szélsőséges mértékű. Részünkről mi már említettük, és most újra elmondjuk: fel kell számolnunk azt a rendszert, amely az élelmiszert csak egy átlagos áruként kezeli és teret enged az élelmiszer-spekulációnak; ez, mint ahogy eddig is történt, az élelmiszerfüggőség súlyos eseteihez és árfolyam-volatilitáshoz vezet.

  Lorenzo Fontana (EFD), írásban. – (IT) Az állattenyésztési ágazat válságára különösen nagy hatással volt a gabonafélék áremelkedése (mindenekelőtt Olaszországban és Spanyolországban, mivel az olyan országokban, mint az Egyesült Királyság, a legelő állatok a legelterjedtebbek) és a termelési költségek ebből következő növekedése. Az ágazatban tapasztalható lefelé mozgó tendencia részben a harmadik országokból származó import nagyságának is köszönhető. Az ágazat problémái veszélyeztethetik az EU élelmiszerbiztonságát és az uniós polgárok hússzükségletének kielégítését. Én ezért egyetértek a közös állásfoglalási indítvány tartalmával, amelyre igennel fogok szavazni. Különösen abban hiszek, hogy piaci szabályozó mechanizmusokat kell bevezetnünk, és nagyobb figyelmet kell fordítanunk a harmadik országokkal kötött bilaterális egyezmények tartalmára, mint nemrég a Mercosur esetében.

  Peter Jahr (PPE), írásban. – (DE) Az Európai Unióban sok állattenyésztő gazdaság nehéz helyzetben van. Ez elsősorban a gabonafélék és ebből kifolyólag a takarmány árának nagyfokú emelkedésének köszönhető. Éppen ezért fontos, hogy olyan lépéseket tegyünk, amelyek segítik az állattenyésztő gazdákat, hogy megerősödve lábaljanak ki ebből a nehéz időszakból. A takarmány árának emelkedése mellett számomra két szempont különösen fontos. Az első az, hogy a magas európai termék- és biztonsági előírások, amelyeknek meg kell felelniük a mi állattenyésztő gazdaságainknak, vonatkozzanak az Európai Unióban értékesített importtermékekre is. Ez hozzájárulna annak biztosításához, hogy az európai gazdáknak semmilyen nagyobb versenybeli hátránya ne legyen a harmadik országokhoz képest, és egyben garantálná az Európai Unióban értékesített összes termék magas minőségét. A második szempont az agrárpolitika egyszerűsítésére és átláthatóbbá tételére vonatkozik. A felesleges szabályozás sok időt és pénzt emészt fel. Ennélfogva fontos, hogy azt felszámoljuk. Ez valóban megkönnyítené az Európai Unióban lévő összes gazdaság életét. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság által beadott állásfoglalási indítvány sok ehhez hasonló javaslatot tartalmaz, amelyek hozzájárulnak majd az állattenyésztő gazdaságok helyzetének tartós javításához. Elvárom, hogy ezek tükröződjenek a Bizottság jövőbeni tevékenységében is.

  Karin Kadenbach (S&D), írásban. – (DE) Csalódott vagyok, hogy a Parlament többsége megszavazta az 1. és 2. módosítást. Az utánpótlásban keletkezett zavar ellenére – amelyet egyébként magunknak köszönhetünk – nem szabad megengednünk, hogy mezőgazdasági ágazatunkat géntechnológiával módosított szervezetek (GMO-k) szennyezzék be. Az ellenőrizetlen GMO-k elfogadása és „az Európai Unióban még nem engedélyezett járulékos GMO-k számára előírt küszöb” bevezetése (amelyek még teljes körű tudományos vizsgálatokon sem estek át) a GMO-k engedélyezésének áradatát indították el az Amerikai Egyesült Államokban és különösen a fejlődő országokban. Az említett országok vizsgálati kapacitása miatt ez az egészség- és környezetkárosítás kockázatának emelkedéséhez vezet. Az EU-n kívüli országok most már egyre növekvő befolyással vannak az EU-n belüli engedélyezési gyakorlatokra, ami azt eredményezi, hogy az engedélyezett GMO-k egészségügyi és környezeti biztonsági szintje folyamatosan csökken. Továbbá, a szintén elfogadott 3. módosítással kapcsolatban azon a véleményen vagyok, hogy nem kell felülvizsgálni a nem kérődző állatok húsára és csontlisztjére vonatkozóan jelenleg érvényben lévő tilalmat. Ez ugyanis nemcsak a mezőgazdaságban jelenlévő potenciális géntechnológiai kockázatot növelné, de annak a lehetséges kockázatát is, hogy újra megjelenjen a szarvasmarhák szivacsos agyvelőbántalma (BSE). Úgy vélem azonban, hogy ez a jelentés általában véve hasznos szerepet játszik az Európai Unió állattenyésztési ágazata válságának megvilágításában.

  Elisabeth Köstinger (PPE), írásban. – (DE) Az állattenyésztési ágazat helyzete roppant bonyolult, és egyes területek a magas termelési költségek miatt nem jövedelmezőek. Egyfelől, a gazdák alacsonyabb árat kapnak a fogyasztóktól, másfelől viszont jelentős ingadozást tapasztalnak a takarmányárakban. Számunkra fontos, hogy a piac stabilizálása céljából elérhető eszközök azonnali alkalmazásával megelőzzük az állattenyésztési ágazat súlyos válságát. Az európai gazdákra hatással lévő másik jelentős tényező az alacsonyabb költségekkel termelő harmadik országok jelentette egyre növekvő verseny, valamint a kereskedelmi politika egyre inkább afelé mutató tendenciája, hogy egyre nagyobb mennyiségű élelmiszert hoznak be a szolgáltatások számára, anélkül, hogy legalább ugyanazokat a termelési szabványokat megkövetelnék tőlük. Támogatom az állásfoglalást, amely az állattenyésztési ágazat nevében speciális intézkedések meghozatalára szólít fel. Szeretnék köszönetet mondani Herranz asszonynak a kezdeményezéséért. A bonyolult piaci helyzet és az EU jövőbeni agrárpolitikájáról kezdett tárgyalások kontextusában a Parlamentnek egyértelműen el kell köteleznie magát amellett, hogy a mezőgazdasági termelés minden területe számára biztosítja a szükséges biztonságot, ezáltal téve lehetővé számukra a jövőre való tervezést.

  Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) Az európai gazdák most már jó ideje komoly válsághelyzetben élnek. Én pontosan azért szavaztam igennel erre az állásfoglalásra, hogy elinduljunk végre azon az ösvényen, amely hamarosan azon emberek bevételeinek újbóli stabilizációjához vezet, akik az állattenyésztésre tették fel az életüket. Csak azok tűrik el a mostani súlyos helyzetet, hogy állandóan nehéz körülmények közt létezzenek, és hogy rendkívül magas áron kelljen megvásárolniuk a termelési eszközeiket, akik hisznek a saját munkájukban. Ezzel kapcsolatban hadd fejezzem ki szívből jövő együttérzésemet mindazon mezőgazdasági termelők iránt, akiket Olaszország egyes területein a közelmúltban áradás sújtott, abban a reményben, hogy a ma elfogadott állásfoglalás talán szintén hozzájárul majd a talpra állásukhoz, lehetővé téve számukra, hogy kielégítő módon élhessenek és dolgozhassanak.

  Astrid Lulling (PPE), írásban. – (DE) Az európai állattenyésztés jelenleg súlyos válságon megy keresztül, mivel az égbe szökő termelési költségek egyre közelebb taszítják az európai tenyésztőket a túlélési küszöbükhöz.

Ezek a rendkívül magas termelési költségek közvetlenül összefüggenek a magas takarmányárakkal, valamint a gabonafélék és fehérjenövények terén tapasztalható harmadik országoktól való függőségünkkel.

Elvárom a Bizottságtól, hogy a közös agrárpolitika (KAP) jövőjéről szóló előretekintő jogalkotási javaslatába foglalja bele az annak biztosítására szolgáló hatékony piaci eszközöket és szükséges támogatásokat, hogy a takarmány- és gabonapiac stabil maradjon, és hogy garantálni lehessen az állattenyésztő gazdák számára a jövőre vonatkozó biztonsági tervet.

Ugyancsak szükségünk van európai fehérjetervre, amely elősegíti a fehérjenövények és hüvelyesek termesztését, valamint csökkenti a tejágazat e stratégiai típusú takarmány tekintetében fennálló függőségét.

Továbbá meg kell erősítenünk az állattenyésztés támogatására szolgáló intézkedéseket a hátrányos területeken, többek között Luxemburgban.

A Bizottságnak óvatos megközelítést kell alkalmaznia a tejtermelésre vonatkozó javaslataiban, mert az EU-ban termelt vörös hús 70%-át a tejelő tehenek adják.

Mi itt, Európában a világ legszigorúbb állatjóléti és higiéniai előírásaival rendelkezünk. Ezért az a véleményem, hogy a behozott élelmiszerekre is ugyanezeket a követelményeket kell alkalmaznunk annak érdekében, hogy csökkentsük saját termelőink tisztességtelen versenyből fakadó versenyhátrányát.

  Véronique Mathieu (PPE), írásban. – (FR) Az állattenyésztési ágazat viseli az intézményeink által megkövetelt szigorú szabályok következményeit, amelyek az élelmiszerbiztonság és -minőség, a környezet, az állategészség és -jólét tekintetében a világ legszigorúbb intézkedései. Az ágazat válsága sajnos most negatív következményekkel jár, ami a termelők bevételének jelentős csökkenéséhez vezet, amihez nem viszonyulhatunk közönyösen. A legkevesebb, amit meg kell ígérnünk – és ezt a termelők teljes joggal várják el – az az, hogy ezeket a szabályokat a behozott árukra is alkalmazzuk. Ha az élelmiszerbiztonság világviszonylatban is fontos kérdés lesz – és ez előbb vagy utóbb bekövetkezik – Európának úgy kell reagálnia, hogy fenntartsa az állattenyésztés életképességét, még akkor is, ha az veszélybe kerül. A jövőbe történő ilyetén befektetés létfontosságú. Ezért kell a megkövetelt szabályok, nevezetesen az állatjóléti jogszabályok gazdasági hatását értékelni, és azokat a mezőgazdasági ágazat, és különösen az állattenyésztési ágazat jövőjére vonatkozó hosszú távú tervekbe belefoglalni.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Igennel szavaztam erre az állásfoglalásra, mert a termelési tényezők növekvő költségei és az uniós szabályozásoknak való megfelelésből fakadó költségek jelenleg lehetetlenné teszik az európai állattenyésztés jövedelmezőségét: az ár, amit a gazdák bizonyos alapvető húsalapú termékekért kapnak, nem érik el az előállítás költségét. Az európai mezőgazdasági ágazatot feláldozták annak a lehetőségnek az oltárán, hogy az EU esetleg más típusú termékeket exportálhat ezekbe az országokba, számos különböző gazdasági ágazatból, de főképp az állattenyésztési ágazatból. Ez az állásfoglalás támogatja azokat az intézkedéseket, amelyek végül segíthetnek legyőzni a válságot ebben az ágazatban, amelyet tönkretesz az árucikkek piacán zajló spekuláció, valamint az uniós szabályozásnak való minden áron történő megfelelés.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Az állattenyésztési ágazat válsága nem csupán az emelkedő termelési költségek eredménye. Egy modern társadalom megkívánja az egészséges élelmiszereket, a magas fokú higiéniát és állatjólétet, amely mind megtalálható a kisebb gazdaságokban és biofarmokon. Ezek megemelik a termelési költségeket, a fogyasztók aztán az olcsóbb termékeket választják. Míg a hazai termelőkre szigorú szabályozás vonatkozik, az olcsó mezőgazdasági importcikkekre vonatkozó előírások nehezen ellenőrizhetőek. Ezért van szükség tisztességes árakra és a mezőgazdasági támogatási rendszer megváltoztatására. Fel kell hagynunk a multinacionális agrovállalatok és a nagy volumenű hobbifarmerek – mint például a Királynő – támogatásával, és ehelyett a kis gazdálkodókat kell támogatnunk, akik csak úgy tudnak túlélni, ha másodállás vállalásával, félállásban működtetik farmjainak. Ez a jelentés nem foglalkozik kellő részletességgel ezzel a problémával, ezért tartózkodtam.

  Mariya Nedelcheva (PPE), írásban. – (BG) Boldogan szavaztam igennel az Európai Unió állattenyésztési ágazatának válságáról szóló állásfoglalásra. Alapvetően fontos intézkedések meghozatalára szólít fel, amelyek foganatosításával támogatni lehet az Európai Unió állattenyésztési ágazatát, mégpedig a takarmányárak volatilitására való összpontosítás és egyes intézkedések elfogadása révén, amelyek célja, hogy az EU-ba importált termékek ugyanazoknak az előírásoknak feleljenek meg, mint az európai termékek.

Az állattenyésztési ágazat helyzetének problémája az EU egész területén jellemző. Az állattenyésztési ágazat a legkülönbözőbb kihívásokkal néz szembe: emelkedő takarmányárak, piaci spekuláció, emelkedő energiaárak és az európai szabályozás végrehajtásához kapcsolódó egyre nagyobb költségek. Mindezen tényezők együttesen megdrágították az európai termelést. Ezek a nehézségek az Európai Unió minden állattenyésztőjét érintik.

Mindezekhez azonban további nehézségek is társulnak, amelyekkel bizonyos tagállamoknak, mint például az én hazámnak, Bulgáriának kell szembenéznie. Bulgáriában az állattenyésztők csupán 10%-a tulajdonosa az általa használt földnek, ami azt jelenti, hogy csak ez a 10% részesül a közvetlen támogatásokban. Ez a helyzet tovább súlyosbítja a bolgár állattenyésztési ágazat válságát. A télire szükséges takarmánymennyiség megvásárlásához szükséges támogatás hiánya miatt sok bolgár gazda kényszerül majd levágni az állatait.

  Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Igennel szavaztam erre az állattenyésztési ágazatról szóló, igen fontos állásfoglalásra, abban a reményben, hogy javulhat az állattenyésztő gazdák és az egész ágazat helyzete, mivel az a takarmányárak növekedését övező erőteljes spekuláció hatására válságban van. Igen szavazatom célja a csőddel szembenéző állattenyésztő gazdák támogatása. A Parlament ezzel az állásfoglalással – a közös agrárpolitika változásainak elfogadása közepette – felhívja az Európai Uniót, hogy a gazdák költségeinek csökkentése érdekében szabadítson fel egy kisebb mennyiségű takarmánygabonát, fékezze meg a jelenlegi erőteljes spekulációt és vezessen be szigorúbb árkontrollt a mezőgazdasági piac védelme érdekében.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Ez az Európai Unió állattenyésztési ágazatának válságáról szóló állásfoglalás az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) képviselőcsoporttól ered, és kidolgozásában számos kollégámmal együtt jómagam is részt vettem. Aggasztónak tartjuk, hogy ezen ágazat európai termelői súlyos nehézségekkel küzdenek, és elszántak vagyunk a tekintetben, hogy lépéseket tegyünk annak reményében, hogy segíthetünk nekik átvészelni ezt a nehéz időszakot. Ezért igennel voksoltam az állásfoglalásra, mivel az hangos segélykiáltás az ágazat részéről, és mivel meggyőződésem, hogy a most elindított intézkedések valóban hozzájárulhatnak az ágazat fenntarthatóságához és fejlődéséhez.

Ebből az állásfoglalásból azt emelném ki, hogy az európai munkavállalók érdekeinek védelmét szem előtt kell tartani, mind a 2013 utáni közös agrárpolitika, mind a kétoldalú – különösen pl. a Mercosurral kötött – szerződések kontextusában. A támogatott intézkedések kapcsán kiemelném a hatékony és rugalmas húspiaci mechanizmusokat, a gabonákkal kapcsolatos spekuláció megállítását és az ágazat biztonsági hálójának megteremtését, a legnagyobb hátrányokkal küzdő területeken dolgozó gazdák védelmét, valamint a termelői szervezetek nagyobb befolyását.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Igennel szavaztam erre az állásfoglalásra, mert úgy vélem, jó ötlet felhívni a figyelmet az állattenyésztési ágazat által jelenleg megtapasztalt válságra és annak következményeire. Remélem, hogy az ágazat fenntarthatóságához és fejlődéséhez szükséges intézkedések valóban elfogadásra kerülnek.

  Britta Reimers (ALDE), írásban. – (DE) Az Európai Parlament által elfogadott, az állattenyésztési ágazat válságáról szóló állásfoglalás felszólít az állattenyésztési ágazatban érvényes új piacirányítási mechanizmusok elfogadására, valamint a minden gabonaágazatra vonatkozó biztonsági háló létrehozására. Én ellenzem ezeket a piaci beavatkozásokat. Az állásfoglalási indítvány azonban fontos liberális követelményeket is tartalmaz a behozott takarmányban lévő GMO-kra vonatkozó pragmatikus határértékekkel kapcsolatban, és szól a takarmányhús és húsliszt tilalmáról is. Ezért nem szavaztam az állásfoglalás ellen, inkább tartózkodtam a zárószavazáson. Az európai állattenyésztési ágazat takarmányellátásának garantálása érdekében csökkentenünk kell a gazdákat sújtó bürokratikus terheket, és meg kell teremtenünk a jogbiztonság kereteit. A piacorientáltság a mezőgazdasági ágazatban azt is fogja jelenteni, hogy a gazdáknak saját maguknak kell felelősséget vállalniuk a gazdaságaikért, és nem várhatnak folyamatos védő jellegű piaci intervenciókat a politikusoktól. Ha a mezőgazdasági politika csupán egyéni érdekekre alapul, az a kivételek örvényét eredményezi, ami viszont finanszírozhatatlan és torzítja a piacot. Így a gazdák a bürokratikus, államilag irányított ellenőrző rendszer áldozataivá válnak. Hogy a piac megfelelő módon működhessen, világosan meghatározott keretekre van szükség az egész mezőgazdasági ágazat, és nem csupán az egyes területek számára.

  Frédérique Ries (ALDE), írásban. – (FR) Ez az állattenyésztési ágazatról szóló állásfoglalás a Parlament újabb felszólítása, amely arra irányul, vegyék figyelembe az európai gazdák által tapasztalt egyre nagyobb nehézségeket. Míg a gazdáknak újabb és újabb szabályoknak kell eleget tenniük a nyomon követhetőséggel, a higiéniával, az állatjóléttel és a környezetvédelemmel kapcsolatban, termelési költségeik irányíthatatlanul elszabadulnak: az üzemanyag, a műtrágyák és mindenekelőtt a gabona ára jelenleg a gazdák összköltségének 60%-áért felelősek. Felszólítjuk a Bizottságot, és Cioloş biztos urat, hogy hozzon további intézkedéseket az árfolyam-volatilitás visszaszorítása és a biztonsági háló megteremtése érdekében. Állattenyésztő mezőgazdasági termelőinknek túl kell élniük a behozott termékek jelentette nyomást, és olyan piacon kell, hogy dolgozhassanak, ahol tisztességes a verseny. Mivel senki sem fizet azért, hogy dolgozhasson, egész egyszerűen csak azt szeretnénk biztosítani számukra, hogy megélhessenek a foglalkozásukból.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Mint Zöldek, részt vettünk az e témában készülő közös állásfoglalásról folyó egyeztetéseken. Az eredmény nem lehengerlő, tekintve, hogy más képviselőcsoportok ragaszkodtak ahhoz, hogy a magas környezetvédelmi és állatjóléti előírásokat nevezzék meg az EU állattenyésztési ágazata alacsonyabb versenyképességének okaként. Azzal sem értettek egyet, hogy az állattenyésztéshez kapcsolódó éghajlat-változási kérdéseknek figyelmet kell szentelni. Az állásfoglalás azonban utal a Bové-jelentésben elfogadott követelésekre, és felszólít az árfolyam-volatilitással kapcsolatos spekulációk visszaszorítására irányuló intézkedések meghozatalára, és ugyancsak kiemeli a Häusling-jelentésben megfogalmazott legfőbb, a fehérjenövényekre irányuló tervre vonatkozó követelést (amely célja a fehérjenövények – főként GM szója – terén tapasztalható függőség csökkentése) és a külterjesen legeltetett szarvasmarhák tenyésztésének sajátos szükségleteit.

  Oreste Rossi (EFD), írásban. – (IT) Épp amint zajlik az új közös agrárpolitika alapjainak előkészítése, amely révén reményeink szerint megőrizhetjük az európai gazdaságok versenyképességét az olyan harmadik országokéval, amelyek kétségkívül élvezik a nagyobb földterületekből és a jelentősen alacsonyabb munkaerőköltségekből származó előnyöket, új probléma fenyegeti állattenyésztőinket, ami nem más, mint a takarmányárak roppant mértékű emelkedése, amely a gabonaár-növekedés eredménye. A Bizottságnak olyan intézkedéseket kell elfogadnia, amelyekkel visszafoghatja a gabonaárakat, hogy megelőzze azok túlzott volatilitásának a piacra gyakorolt hatását.

  Søren Bo Søndergaard (GUE/NGL), írásban. – (DA) Nem tudom támogatni ezt az állásfoglalási indítványt, mert a mezőgazdasági ágazatnak nincs szüksége még több támogatásra. A mezőgazdasági támogatások már így is az EU költségvetésének közel 40%-át teszik ki. Ezen kívül, az állásfoglalási indítvány egyáltalán semmilyen kritikát nem tartalmaz a közös agrárpolitikára vonatkozóan, amelyet pedig mindenképpen csökkenteni kell még 2013 előtt, amikor is döntés születik a következő többéves pénzügyi tervről.

  Eva-Britt Svensson (GUE/NGL) , írásban. – (SV) Én tartózkodtam az állásfoglalásról szóló szavazáson. A mezőgazdasági ágazatnak nincs szüksége még több támogatásra. Már így is ez teszi ki az EU összköltségvetésének több mint 40%-át. Az állásfoglalás nem tekint kritikával a közös agrárpolitika rendszerének alapjaira, holott annak a kiadásokból való részesedését mindenképpen csökkenteni kell az új hosszú távú költségvetésre vonatkozó 2013-as döntés előtt.

  Marc Tarabella (S&D), írásban. – (FR) Elfogulatlanul olvastam az EU állattenyésztési ágazata által jelenleg tapasztalt válságról szóló állásfoglalást, amely különösen az élelmiszerellátási láncon belüli átláthatóság hiányát ítéli el azért, hogy a termelők és a fogyasztók váltak e lánc leggyengébb láncszemeivé, továbbá különösen az EU tejágazata által tapasztalt rendkívüli piaci volatilitásért, valamint azért a torzult versenyhelyzetért, amelybe az EU termelői kerültek a harmadik országok termelőivel szemben, akikre kevésbé szigorú élelmiszerminőségi és -biztonsági szabály vonatkozik; ez az állásfoglalás újfent elismétli a 2013 után is hatékony piacszabályozás és erős közös agrárpolitikai költségvetés szükségességét. Ami miatt azonban végképp elítélem ezen állásfoglalás, és különösen annak 1., 2. és 3. módosításának elfogadását, az az, hogy ezek megnyitják az utat a harmadik országokból érkező genetikailag módosított szója és kukorica előtt, hogy azok európai földre érhessenek, és lehetővé teszik, hogy a nem kérődző állatokat ismét hús- és csontliszttel etessék, holott itt az élelmiszerbiztonság nem garantálható. Ezért vállaltam azt a felelősséget, hogy a jelen közös állásfoglalás ellen szavazok, mivel az sérti az óvatosság elvét, amelyet pedig mindannyiunknak alkalmaznunk kellene.

  Nuno Teixeira (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Unió állattenyésztési ágazatát komoly veszély fenyegeti, főként a gabonaárak közelmúltbeli emelkedésének eredményeképpen. A gabonaágazatból eredő spekulációnak az állattenyésztésre gyakorolt hatása aggodalomra ad okot. Nem csak a gazdasági válsághoz kapcsolódó piaci instabilitást érzékeljük, de az állattenyésztési ágazat minden ágában súlyos zavarok fenyegetnek, minek következtében a jövőbeni kedvezőtlen fejlemények megelőzése érdekében sürgősen szükség van az általunk tapasztalt válság leküzdésére alkalmas intézkedések meghozatalára. A szükséges élelmiszerbiztonsági és állatjóléti szabályokhoz hasonlóan kívánatos lenne, ha egyéb olyan javított intézkedéseket is meghoznának, amelyek képesek megelőzni azt, hogy a jelen helyzet még sokkal súlyosabbá váljon; így például felszabadíthatnák az intervenció során eltárolt gabonakészleteket, lehetővé téve ezáltal az árfolyam-volatilitás minimalizálását és a jelenlegi igen kényes helyzet továbbromlásának megelőzését.

  Viktor Uspaskich (ALDE), írásban. – (LT) Hölgyeim és uraim! Az élelmiszerágazat úgy Litvánia, mint az egész Európai Unió számára az egyik legfontosabb ágazat. Azt már láttuk, mi történik az energiaszolgáltatással és annak árával, ha az EU függ a behozataltól. Ez nem ismétlődhet meg az élelmiszerágazatban. Az állattenyésztő gazdaságok komoly veszéllyel néznek szembe, amely részben az uniós gabonaárak közelmúltbeli emelkedéséből, részben a szélsőséges időjárási körülményekből, valamint a spekulációból fakad. Ez azt jelenti, hogy az EU bizonyos ágazatai, mint például a sertéshúságazat (amely a litván mezőgazdaság egyik fontos ága), súlyos csapást szenvedett el a takarmányárak miatt, amelyek a termelési költségek 60%-át teszik ki. Az EU állattenyésztési rendszere elengedhetetlen az ezzel foglalkozók megélhetésének fenntartásához. Litvánia súlyos következményekkel kell, hogy szembesüljön az állattenyésztési ágazat válsága miatt. A mezőgazdasági szektor, amely munkavállalóink kb. 8%-át foglalkoztatja, lényeges része a gazdaságunknak. A búza és egyéb gabonafélék termesztése jelenti a termelés főbb területeit. Az EU-27 országaiban több mint 130 millió állattenyésztő gazdaság működik. Az EU statisztikái szerint 1990 óta az állatállomány mérete 25%-kal csökkent. Az EU állatállományának további csökkenése jelentős változásokat idézhet elő a termelésben, ami felboríthatja az EU élelmiszerellátását. Az efféle ingadozások komoly zavarokat okozhatnak az állattenyésztési ágazatban.

  Peter van Dalen (ECR), írásban. – (NL) Nem támogatom, hogy azt kérjük a Bizottságtól – ahogy az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért képviselőcsoportja tenni szándékozik –, hogy vizsgáljuk felül a nem kérődző állatoktól származó takarmányhús és csontliszt alkalmazásának tilalmát. Ennek a tilalomnak két okból is fenn kell maradnia.

Először is, a tilalmat nem véletlenül vezették be; azért vezették be, hogy véget vessenek a BSE-válságnak. Tudjuk, hogy e tilalom eltörlésével bizonyos kockázatot vállalnánk. Én nem akarom, hogy ez bekövetkezzen. Sokkal inkább híve vagyok a fogyasztókat védő élelmiszerbiztonságnak: ne vállaljunk olyan kockázatot, amelyről nem tudjuk, hogy mekkora, és milyen következményekkel járhat.

Másodszor, az elmúlt években láthattuk, hogy az élőállatokban előforduló vírusok pillanatok alatt mutálódhatnak. Ha megszüntetnénk a nem kérődző állatok húsára és csontlisztjére vonatkozó tilalmat, azt kockáztatnánk, hogy esetleg elősegítjük a vírusmutáció ezen folyamatát. Ezt nem tehetjük.