Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2010. november 22., Hétfő - Strasbourg

18. Egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozása (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont a Jill Evans által a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság nevében előterjesztett, az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre (átdolgozás) irányuló javaslatról szóló jelentés (COM(2008)0809 – C6-0471/2008 – 2008/0240(COD)) (A7-0196/2010).

  Jill Evans, előadó. – Tisztelt elnök asszony! Először szeretnék köszönetet mondani mindazon képviselőtársaimnak, akik lehetővé tették ezt az első olvasatbeli megállapodást – természetesen különösen valamennyi árnyékelőadónak, a Bizottságnak, a spanyol és a belga elnökségnek, továbbá a Környezetvédelmi Bizottságnak és a képviselőcsoport munkatársainak és asszisztenseinek. Sok-sok nehéz, de építő jellegű munka, és néhány nagyon kemény kompromisszumot követően sikerült megállapodásra jutnunk.

Hogy a vitának megfelelő hátteret adhassak, szeretném elmondani: az Európai Unióban minden évben több mint 9 millió tonna elektromos és elektronikus berendezést értékesítenek. Ezek többsége háztartási nagygép, valamint számítástechnikai és távközlési berendezés. Mivel e piac továbbra is növekedik, az EU leggyorsabban növekvő hulladékáramává vált, amely a becslések szerint 2020-ra eléri az irdatlan mennyiségnek számító 12,3 millió tonnát. Nagyon összetett hulladékáramról van szó, amely számos veszélyes anyagot tartalmaz.

A hulladékhierarchia szerint a hulladék keletkezésének megelőzése jelenti az elsődleges prioritást, ami azt jelenti, hogy a termékekben lévő olyan veszélyes anyagokat, amelyek megakadályozzák az újrahasznosítást, vagy a hulladékkezelés hatására az egészséget és a környezetet fenyegető kockázatot jelentenek, másokkal kell helyettesíteni. A Bizottság becslései szerint a veszélyes anyagok alkalmazásának korlátozásáról szóló hatályos irányelv megakadályozta 100 000 tonna nehézfémnek és a brómozott égésgátló szerek két csoportjának a hulladékáramba és esetleg a környezetbe való kerülését. A veszélyes anyagok alkalmazásának korlátozásáról szóló irányelv globális követelményeket állított fel, de nagyobb egyértelműségre volt szükség, ezért ezzel az átdolgozással nagy volt az annak biztosításával kapcsolatos felelősségünk, hogy egyértelműbb és ambiciózusabb jogszabály kerüljön elfogadásra.

Véleményem szerint több szempontból is javítottunk a hatályos irányelven. Most már egyértelmű módszertannal rendelkezik, amelyben benne foglaltatnak az új korlátozásokkal kapcsolatos döntéshozatalnak a REACH-rendeletet kiegészítő és attól független kritériumai. Az irányelv hatályát olyan módon terjesztettük ki, hogy nyolc éven belül magába foglalja valamennyi elektromos és elektronikus berendezést, kivéve, ha az ilyen berendezés konkrétan mentesül a hatály alól. Három éven belül sor kerül a további kivételek felülvizsgálatára, a prioritásként meghatározott három ftalát és egy brómozott égésgátló vizsgálatával együtt. Időkorlátos mentesség egyértelmű kritériumok és kérelmezési határidők alapján adható. A korlátozások jövőbeni felülvizsgálatai külön foglalkoznak majd a nanoanyagokkal.

Tekintetbe véve a jelentéssel kapcsolatos saját ambícióimat, képviselőtársaim talán nem lepődnek meg, ha nem vagyok teljesen elégedett a végeredménnyel. A veszélyes anyagok alkalmazásának korlátozásáról szóló irányelv egy adott hulladékáram sajátos problémáinak rendezésére szolgált, és véleményem szerint elmulasztottuk a jelentős mértékű, a további korlátozások hozzáadásával történő továbbalakításának lehetőségét. Megtartottuk azonban önazonosságát, és egy sor módon erősítettünk a Bizottság javaslatán.

A megfelelési táblázatokkal kapcsolatban képviselőcsoportom a tagállamok számára való kötelezővé tételüket támogatja, ám a valamennyi európai uniós jogalkotást befolyásoló, horizontális kérdésről van szó, és nem oldható meg ezen az egyetlen dokumentumcsomagon belül. Hogy elősegítsem a megoldás megtalálását, azt javasoltam a 105. módosításban, hogy fogadjunk el egy nyilatkozatot, amely felhívja a Bizottságot a megfelelési táblázatok közlésének jelenlegi tagállami gyakorlatáról, továbbá arról szóló jelentés készítésére, hogy a jelenlegi tagállami gyakorlat hogyan befolyásolja a Bizottság munkáját szemben azzal, ha ragaszkodnánk a kötelező megfelelési táblázatokhoz. Ez sokkal tisztább képet biztosít majd a jövőbeni vitához.

Összefoglalásul: sikerült az elég bizonytalan és erélytelen javaslatot egy olyan új, a veszélyes anyagok alkalmazásának korlátozásáról szóló irányelvvé kovácsolnunk, amely most is és a közeljövőben is az emberi egészség és a környezet magasabb szintű védelmét biztosítja.

  Maria Damanaki, a Bizottság tagja. – Tisztelt elnök asszony! Potočnik úr, a dokumentumcsomagért felelős biztos is itt van velem, ám sajnos nem tud felszólalni, mert gond van a torkával. Tudom, hogy régóta foglalkozik ezzel a dokumentumcsomaggal, ezért igyekszem mindent megtenni, hogy megfelelő szószólója lehessek.

A veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló irányelv – a veszélyes anyagok alkalmazásának korlátozásáról szóló megállapodás – átdolgozásáról szóló megállapodás első olvasata elfogadásának küszöbén állunk. Nem jutottunk volna el ide, ha az Európai Parlament nem dolgozott volna keményen e dokumentumcsomagon. Szeretnék köszönetet mondani és gratulálni az előadónak, Jillian Evansnak, továbbá a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságnak a javaslattal kapcsolatban elvégzett kitűnő munkáért.

A veszélyes anyagok alkalmazásának korlátozásáról szóló irányelv a 2003-as elfogadása óta sikeres jogszabály volt. Több ezer tonna tiltott anyagnak a szemétbe kerülését, és ilyen módon a környezetbe való esetleges kijutását előzte meg. Az elektronikai termékek konstrukciójának fontos változásait hívta elő Európában és világszerte is. Más országok, köztük az EU főbb kereskedelmi partnerei is követték az EU példáját, és hasonló jogszabályokat fogadtak el.

Hatalmas és egyre növekvő mennyiségű elektronikus berendezést használunk, amelyek sok fém alapanyagot tartalmaznak. Egy számítógép például több mint 60-féle nyersanyagot tartalmaz. Minden egyes európai uniós polgár évente átlagosan 25 kg elektronikus hulladékot termel. Ez a jogszabály biztosítani fogja, hogy az elektronikai termékek mentesek legyenek többféle veszélyes anyagtól, és megkönnyíti az említett nagy hulladékáram újrahasznosítását. A jogszabály ennélfogva – összhangban az Európa 2020 stratégiával – elősegíti az EU erőforrás-hatékonyságának javulását.

Azonban mind az iparág, mind pedig a tagállamok beszámoltak annak kockázatáról, hogy az irányelvet nem megfelelően vagy elégtelen módon hajtják végre és érvényesítik. A jelenlegi helyzet elégtelen, nemcsak a természetvédelem tekintetében, de az egyenlő feltételeknek az EU-n belüli megteremtése tekintetében is. Ezért fontos, hogy megtörténjen e jogszabály egyértelművé tétele és ésszerűsítése. A Bizottság számára a kulcsfontosságú elemet a REACH-hez való igazodás jelenti, de a valódi környezetvédelmi előnyök csak akkor jelentkeznek, ha megtörténik a jogszabály nemzeti szinten való megfelelő végrehajtása és érvényesítése. Remélem, hogy a közös fogalommeghatározásoknak és a termékek forgalomba hozatalával kapcsolatos új jogszabályi keretrendszer értékelő eszközeinek a jogszabályba való bevezetése jelentős mértékben javít majd ezen.

Emellett az irányelv környezetvédelmi célkitűzésein javított a termékkör először két új kategóriával (az orvostechnikai eszközökkel és a felügyeleti és vezérlő eszközökkel) való, majd – nyolc év alatt – a valamennyi elektronikai termékre történő kibővítése. A jogszabály hatályának további kiterjesztése tovább növeli a környezeti előnyöket, de a gazdasági szereplőknek – természetesen – elegendő időt kell kapniuk az alkalmazkodáshoz, és a hatály mindennemű módosításának szilárd információkon kell alapulnia. A Bizottság ezért a hatályos, hatásvizsgálatnak eddig még alá nem vetett jogszabály tekintetében felülvizsgálja a hatály módosításait. A Bizottság ezért két dolgot leszögezve kívánja egyértelművé tenni a helyzetet.

Először is, a hatályra vonatkozóan a Bizottság értelmezése szerint a 2. cikk (1a) bekezdéséből az következik, hogy a nyolcéves átmeneti időszak során a tagállamoknak engedélyezniük kell az olyan elektromos és elektronikus berendezések piacaikon való forgalomba bocsátását, amelyek a 2002/95/EK irányelv hatályán kívül estek, ám amelyek az új irányelvnek már a hatálya alá tartoznának.

A második: a 19. cikk szerinti felülvizsgálattal kapcsolatban a Bizottság az irányelv hatálybalépését legfeljebb három évvel követően a hatálymódosításra összpontosító hatásvizsgálat elvégzését vállalja. Ez a felülvizsgálat azt eredményezheti, hogy a Bizottság a Szerződésekben szereplő jogalkotási jogával összhangban jogalkotási javaslatot tesz.

A nanoanyagokkal kapcsolatban pedig a következőkben ismertetetteket kívánjuk leszögezni. Tudomásul vesszük, hogy a nanoanyagok közös meghatározásával kapcsolatos munka még folyamatban van a Bizottságon belül. Szándékunkban áll egy olyan ajánlás elfogadása a közeljövőben, amely ilyen közös meghatározást tartalmaz minden jogalkotói ágazatra vonatkozóan. A Bizottság úgy véli, hogy a veszélyes anyagok alkalmazásának korlátozásáról szóló rendelkezés a jelenlegi tiltott anyagok különböző formáira, így a nanotechnológiával előállítottakra és azokra is kiterjed, amelyeket a veszélyes anyagok alkalmazásának korlátozásáról szóló irányelv szerinti prioritási felülvizsgálat alá kell vetni.

Végül a Bizottság sajnálja, hogy nem kapott támogatást az a bizottsági javaslatban is szereplő rendelkezés, amely a megfelelési táblázatok megállapítását kötelezővé tette volna. A Bizottság az első olvasat szerinti megállapodás megkönnyítése érdekében elfogadta a kötelező érvényű rendelkezésnek egy olyan preambulumbekezdéssel történő helyettesítését, amely a tagállamokat e gyakorlat követésére ösztönzi, de leszögezi, hogy ezt nem szabad precedensnek tekinteni. A horizontális intézményi kérdés horizontális megoldásának megtalálására tett erőfeszítésként folytatjuk a társjogalkotókkal való együttműködést.

Hogy az irányelvet illetően első olvasatban megállapodásra juthassanak, a Bizottság el tudja fogadni a kompromisszumcsomagot. Ugyanezen álláspont elfoglalására szeretném ösztönözni a Parlamentet is.

  Bogusław Sonik, a PPE képviselőcsoport nevében. – (PL) Tisztelt elnök asszony! Először szeretnék őszintén köszönetet mondani az előadónak, Evans asszonynak a jelentés elkészítésével kapcsolatos kitűnő munkájáért. Az ő elkötelezettsége és elszántsága nélkül nem lehetett volna első olvasatban elérni a képviselőcsoportok és az intézmények közötti kompromisszumot. A veszélyes anyagok alkalmazásának korlátozásáról szóló irányelv azok közé a jogalkotási aktusok közé tartozik, amelyek szerint a környezet és a fenntartható fejlődés az áruk akadálytalan mozgásával azonos megítélés alá tartozik. Evans asszonynak a környezetvédelem területén kifejtett erőfeszítései látványos módon vetettek gátat az elektromos és elektronikus berendezések hulladékáramában lévő nehézfémeknek, továbbá elvezettek a technológiai innovációk megjelenéséhez.

A veszélyes anyagok alkalmazásának korlátozásáról szóló irányelv felülvizsgálatával kapcsolatos munka során kiemelt fontossággal bírt számunkra az, hogy biztonsági követelményeket állapítsunk meg az európai uniós forgalmazásra szánt elektromos berendezésekre és elektronikus eszközökre vonatkozóan. Az új előírások az elektromos és elektronikus berendezések valamennyi gyártójától megkövetelik az olyan anyagok alkalmazását, amelyek vizsgálaton estek át, és amelyek mind az egészségre, mind pedig a környezetre nézve biztonságosak. Az irányelv kiterjesztett hatálya kedvező hatással lesz az egységes belső piac és az áruk mozgásának harmonizációjára, és jogbiztonságot teremt az európai vállalkozók számára.

Úgy vélem, hogy a megvitatott kompromisszum jó, és előnyös hatású a környezetvédelem és a mérgező anyagoknak a berendezésekből és a hulladék termékekből való eltávolítása szempontjából. Másfelől pedig a veszélyes anyagok alkalmazását korlátozó, módosított irányelv megfelelő határidőt ad meg az iparágnak és a vállalkozóknak a módosítások bevezetéséhez és a szükséges kiigazítások elvégzéséhez. A prioritási felülvizsgálat alá vetendő anyagok meghatározására szolgáló, javasolt módszertan a REACH-rendeleten alapul, és szintén elősegíti az Európai Unió jogalkotásának jogi koherenciáját és következetességét.

  Jo Leinen, az S&D képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök asszony! Remélem, hogy a biztosnak visszatér a hangja, mivel a cancúni éghajlat-változási konferencián szükségünk lesz arra, hogy hallatni tudjuk. Nagyon meglepődtem azon, hogy Damanaki asszony a veszélyes anyagokról szóló irányelv felülvizsgálatáról beszélt azt követően, hogy a halászati előírások felülvizsgálatáról szólt – köszönöm, hogy be tudott ugrani!

A Parlament nem mindent kapott meg, amit szeretett volna. A 3. melléklet kiesett, amit sajnálunk. Továbbra is ezeken az anyagokon tartjuk a szemünket, és amikor három éven belül sor kerül majd a felülvizsgálatra, akkor önnek vissza kell majd térnie a Parlament elé a hatásvizsgálat eredményeivel, és anyagról anyagra ki kell mutatnia a fennálló problémákat. Nagyon sok a mentesség, így az egész olyan lyukas, mint az ementáli. Foglalkoznunk kell az emberi egészség és a környezet tekintetében fennálló hézagokkal és hiányosságokkal is. Egyszer mondom el: a napelemek kérdése nagyon ellentmondásos. Szeretnénk a kadmiumot távol tartani a környezettől, de ezek a panelek 100 000 tonna kadmiumot juttatnak a környezetbe. Ezt gondosan figyelemmel kell kísérnünk.

Megelégedésemre szolgál, hogy a Bizottság bizonyos engedményeket tett a négy nyilatkozatát illetően, így elfogadjuk azt az előrehaladást, amelyet 2010-ben sikerült elérni, három év múlva pedig ismételten találkozunk a felülvizsgálat miatt. Természetesen szeretnék köszönetet mondani az előadóknak és az árnyékelőadóknak.

  Holger Krahmer, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök asszony, biztos úr! Ezzel az irányelvvel olyan jogszabály került elénk, amelynek gyorsan a végére értünk. Nagyon meglepett, hogy ilyen hamar kompromisszumra jutottunk, amelyet én is és képviselőcsoportom is – és ezt határozottan kiemelem – elfogadhatónak tartunk.

Ezzel együtt ez a jogszabály nagyon nehéz utat járt be a Parlamentben. Kiterjesztettük hatályát, hogy aztán rögtön korlátozzuk is. Meglehetősen esetleges módon kísérletet tettünk egyes anyagok rendkívül veszélyessé nyilvánítására; talán fel kellene tennünk magunknak a kérdést, hogy valóban ez a jogszabály-e a legmegfelelőbb alkalom egy ilyen vitára. Én személy szerint nem hiszem, hogy jó ötlet a PVC-nek és a nanoanyagoknak a veszélyes anyagokról szóló irányelvbe való belefoglalása. Ezért ésszerűnek tartom, hogy a kompromisszum esetében ez már nem kérdés.

Az előző felszólaló az imént már elmondta, de érdemes ismét megemlíteni, hogy minden grammnyi mérgező anyagot nagy gonddal megvizsgálunk, aztán néha mégis nagyon irracionális vitát folytatunk. Vannak olyan iparágak Európában, amelyeket politikai okokból különítünk el. Úgy tűnik, ez a helyzet a megújulóenergia-ágazat vállalataival is. Az, hogy azonnal teljes mértékben kivonjuk őket e jogszabály hatálya alól arra hivatkozva, hogy az éghajlatvédelem és a megújuló energia terén kitűzött célok kedvéért törődünk bele a környezetszennyezésbe, érthetetlen. Ez a két dolog nem illik össze.

Csak remélni tudom, hogy nem ugyanezt tesszük az elektronikai hulladék esetében is – az ezekkel kapcsolatos döntés ideje is közeleg –, mivel az még megdöbbentőbb volna.

  Julie Girling, az ECR képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök asszony! Szeretnék köszönetet mondani az előadónak és munkatársainak. Nagyon hosszú tárgyalást követően olyan megállapodásra jutottunk, amelyet képviselőcsoportom is el tud fogadni.

Szeretném megragadni ugyanakkor az alkalmat arra, hogy kitérjek néhány kérdésre. Az átdolgozás célja a dolgok javítása volt. Úgy vélem, egy átdolgozás jellegénél fogva is erre szolgál. A gyártókkal szemben támasztott követelmények és igények egyszerűsítése volt a célja. Az eredményt tekintve úgy tűnik azonban. hogy több szempontból is egy lépést jelent előre és kettőt vissza. Üdvözlöm a gyakorlatilag egy több anyagból álló feketelistát alkotó III. melléklet elhagyását, de sajnálom, hogy nem tudtunk megállapodásra jutni az elérhetőséget mint kritériumot illetően. Ez a vita nagy részét tette ki.

Az átdolgozás másodszor pedig a jogbiztonság megteremtésére irányult. Itt a hatály kiterjesztését kell megemlítenem. Én magam rögtön a kezdetektől fogva azt állítottam, hogy csak bizonytalanságot hoz és egyszerűen újabb igényeket teremt a mentességek és a kivételek iránt. Úgy tűnt számomra, hogy legalább teljes hatásvizsgálatot kellene kérnünk a Bizottságtól, mielőtt jóváhagyásunkat adnánk. Most sem gondolom másként, de elfogadom, hogy elvesztettem a vitát. A most az előírásokba kerülő fékek és ellensúlyok véleményem szerint számos kihívást támasztanak majd, és üdvözlöm a Bizottság elkötelezettségét az iránt, hogy majd a belefoglalásukat követően hajt végre felülvizsgálatot. Véleményem szerint azonban jobb lett volna ezt előbb megejteni. Kíváncsi vagyok, hogy a hatály kiterjesztése valójában miként mozdította elő a jogbiztonságot és az egyértelműséget.

Végül szeretném megemlíteni a túlszabályozás valós veszélyét is. Amikor a veszélyes anyagok alkalmazásának korlátozásáról szóló irányelv átdolgozása mellett szavazunk, gyakorlatilag folytatjuk azt a kétvágányúságot, amely a vegyi – a veszélyes – anyagok szabályozása és európai uniós engedélyezése területén fennáll. Rendelkezésünkre állnak a REACH-rendeletek, amelyek végrehajtása – ahogyan azt a szakbizottságban a közelmúltban hallhattuk – kielégítő ütemben folyik. Előbb-utóbb határozottan neki kell látnunk, és hagynunk kell, hogy a REACH rendszere érvényesülhessen, ahogyan azt eredetileg is kívántuk. Remélem, a Bizottság elfogadja ezt az érvemet.

  Sabine Wils, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök asszony! Szeretném azzal kezdeni, hogy köszönetet mondok az előadónak, aki nagyszerű munkát végzett, és a Tanács, valamint a parlamenti többség jelentős ellenállásával szemben mentette, ami menthető. Az új változat egyik jelentős sikere a hatály kiterjesztése. Ez a megközelítés példaértékű, és megelégedésemre szolgál, hogy megállapodásra tudtunk jutni vele kapcsolatban. A negatívumok között szerepel az, hogy a korábban már betiltott hat anyag listáját nem terjesztettük ki olyan módon, hogy magába foglalja például a klórozott és brómozott égésgátlókat, a ftalátokat és a PVC-t. Noha elegendő bizonyíték áll rendelkezésre az említett anyagok egészségügyi kockázataival kapcsolatban, az új változat 2011-es hatálybalépését követően már nem lesznek tiltottak.

Egyes vezető elektronikai vállalatok már több éve önkéntes alapon és jelentős költségnövekedés nélkül forgalmaznak olyan termékeket, például mobiltelefonokat, televíziókat és laptopokat, amelyek nem tartalmazzák az említett szennyező anyagokat. Óriási lehetőséget hagytunk ki arra, hogy a növekvő villamos- és elektronikai ipart egy kicsit még környezetbarátabbá tegyük.

Az utat a vezető gyártók mutatják. Ahelyett, hogy megfelelő kezdeményezésekkel támogatná ezeket a gyártókat, az EU mögöttük lemaradva kullog. Ennek a világ szegény országai látják majd a kárát. Ugyanis évről évre több millió tonna mérgező elektromos és elektronikai hulladékot rakunk le náluk. A szegények pedig nem engedhetik meg maguknak, hogy megfizessék az Európai Unió lobbistáit.

  Oreste Rossi, az EFD képviselőcsoport nevében. – (IT) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim! A szakbizottságban elutasítottuk az irányelvre irányuló javaslatot, mert az előadó a hatály kiterjesztésével korlátozó módon és radikálisan változtatta meg a Bizottság javaslatát: a III. mellékletben szereplő további 33 anyag, köztük a brómozott és klórozott égésgátlók, valamint a PVC és adalékanyagai fokozatos kiszorítására tett javaslatról, a mentességek hatályának és a hozzáigazodás határidejének korlátozásáról, valamint a nanoanyagokra vonatkozó korlátozó előírások bevezetéséről van szó.

Amennyiben a Parlament az elegendő tudományos bizonyítékkal alá nem támasztott határozat mellett döntött volna, az nagyon súlyos károkat okozott volna a gazdaságnak, és jelentősek lettek volna a munkanélküliség tekintetében megnyilvánuló következmények is.

Szerencsére – és azon háromoldalú megbeszélések sorozatának köszönhetően, amelyeken árnyékelőadóként vettem részt – több mint elégséges kompromisszumot tudtunk elérni, amely egy három éven belül elvégzendő ellenőrzéssel és egy esetleges felülvizsgálattal kapcsolatos kötelezettségvállalást is tartalmaz.

Egy másik összetett téma volt a nanoanyagok részletes meghatározása, amelyet – a Bizottság javaslatáig – felfüggesztettek. A szöveg – a háromoldalú párbeszédeknek köszönhetően – támogatható és elfogadható.

  Anja Weisgerber (PPE). – (DE) Tisztelt elnök asszony! Szeretnék őszintén köszönetet mondani az előadónak. Az elektromos és elektronikus berendezésekről szóló irányelv nagyon ellentmondásos. Jelentős véleményeltérések fogalmazódtak meg a különböző aspektusokat illetően. Ezért elégedett vagyok azzal, hogy sikerült olyan megállapodásra jutni, amelyet a háromoldalú tárgyalások jó eredményének tarthatok.

Két konkrét észrevételt kívánok tenni. Az egyik a hatály kérdésével kapcsolatos. Milyen berendezésekre kellene az irányelvnek kiterjednie? Egy dolgot nem szabad elfelejtenünk: eredetileg az volt a cél, hogy a hatály a háztartási berendezésekre – más néven a fehérárukra – terjedjen ki. A tágabb hatály most sok új termékcsoportra is kiterjed, amelyek között ott szerepelnek a megújuló energia hasznosításával kapcsolatos technológiai megoldások is. Azt kell mondanom, hogy ennek az irányelvnek a célkitűzése valójában más volt. A háztartási berendezések esetében természetesen sokkal szigorúbb és sokkal magasabb szintű védelmi előírásokat kell alkalmazni, mint a szakemberek által leszerelt, újrahasznosított stb. technológiai megoldások esetében.

Ez az, amiért a megújuló energiák hasznosításával kapcsolatos megoldások mentessége mellé álltam. Nem támogattam a hatály kiterjesztését, de aztán azt láttam, hogy a többség abba az irányba tart. Úgy vélem, a megújuló energia hasznosításával kapcsolatos megoldásoknak az irányelvbe foglalása ellentétes hatású lett volna. Versenyhátrányt eredményezett volna, és ezért úgy vélem, hogy a mostani a helyes döntés.

Szeretnék néhány szót szólni a III. melléklettel kapcsolatban: fenntartásaim lettek volna a további 37 anyagnak az elsőbbségi anyagként való belefoglalásával szemben, ugyanis ezek jövőbeni tilalmának nincs valós, egészségügyi megalapozottságú indoka. Úgy vélem, ez csak pánikszerű intézkedés lett volna, és ezért azt gondolom, a meghozott döntés helyes döntés, és elégedett vagyok az eredménynek ezzel az aspektusával is.

  Kathleen Van Brempt (S&D). – (NL) Tisztelt elnök asszony! Hadd kezdjem azzal, hogy gratulálok az előadónak! Evans asszony nagyon elszánt, aminek köszönhetően olyan kompromisszumra juthatunk, amelyet az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége képviselőcsoport (az S&D képviselőcsoport) is el tud fogadni. Azt mondom „el tud fogadni”, mivel számos jelentős előrelépés történt e nagyon fontos jogszabályt illetően. Ezek az előrelépések a nyitott alkalmazási területek kiterjesztéséhez kapcsolódnak, noha jobban örültünk volna, ha ezek bevezetésére gyorsabban kerül sor. Az előrelépések további eredménye, hogy továbbra is különálló, független – a REACH rendszerétől független – irányelvünk van, és természetesen létezik a két szabályozás között szükséges koordináció. Harmadrészt, és ezt én személy szerint rendkívül fontosnak tartom, ezeknek az előrelépéseknek köszönhetően megfelelő – a Parlament által nehézkesen megtárgyalt – módszertan áll rendelkezésünkre, amelynek biztosítania kell, hogy az anyagok ismételten felülvizsgálat tárgyát képezzék, hogy kiderülhessen, melyek a lehetséges hatásaik. Mindezek tetejében számos olyan anyag van (HBCDD) – ezeket a papíromról kell kikeresnem: az egyik leggyakrabban használt és legellentmondásosabb brómozott égésgátló és három fontos ftalát –, amelyekkel elsődleges fontosságú feladatként kell foglalkozni. Természetesen intézkedésre kerül sor a nanoanyagokkal kapcsolatban is. Szerettünk volna sokkal messzebb jutni, de elégedettek vagyunk azzal, hogy a Bizottság nyilatkozatot ad ki. Ez nagyon fontos. Szerettünk volna ennél is távolabbra jutni? Természetesen igen – bizonyos szempontokkal elégedetlenek vagyunk. Képviselőcsoportunk természetesen szerette volna egyes további anyagok betiltását, hogy a felülvizsgálatra hamarabb kerüljön sor, és hogy kevesebb mentesség legyen. Ami az utóbbiakat illeti, egy kicsit vissza kell térnem a napelemekre. Az S&D képviselőcsoportként egyedül tiltakozott az utolsó pillanatig azon teljesen elhibázott elképzelés ellen, hogy a napelemeket vonjuk ki a jogszabály hatálya alól. A kérdés körül külön lobbi alakult ki – véleményem szerint teljesen indokolatlanul – mivel a mentesség lehetővé tenné, hogy a 2003 óta betiltott kadmium legalább további tíz évig forgalomban maradjon. Ezt különösen szerencsétlennek tartom, különösen egy olyan ágazat vonatkozásában, amelynek kétségtelenül vezető szerepre kellene szert tennie ebben a tekintetben. Mindazonáltal az S&D képviselőcsoport elégedetten támogatja ezt a kompromisszumot. Remélni tudom csak, hogy a Szabadság és Demokrácia Európája képviselőcsoport előtt nem a rossz dokumentumcsomag van, mivel nem nagyon vettem észre, hogy részt vettek volna a háromoldalú párbeszédekben.

  Horst Schnellhardt (PPE). – (DE) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim! Az irányelv átdolgozott változatának a fogyasztók és a környezet védelmének javítását egyaránt elő kell segítenie. Úgy vélem, ezt azért értük el, mert a fogyasztókat és a környezetet fenyegető tényleges kockázatokon alapuló, realista keretrendszert hoztunk létre, amely jogbiztonságot kínál az üzleti vállalkozásoknak a beruházásokhoz és az innovációhoz. Ez nagyon fontos a meghatározott területeken kutatást folytató kis- és középvállalkozások számára. Megnyugtat a tudat, hogy kockázatspecifikus iránymutatásokat tudtunk elfogadni e nagyon fontos témakörrel kapcsolatban, és – ehhez kapcsolódóan – szeretnék köszönetet mondani az előadónak és az árnyékelőadóknak.

Több felszólalótól is hallhattuk, mennyire sajnálják, hogy a napelemek kimaradtak. Hölgyeim és uraim! Itt most nem a kadmiumról, hanem a kadmium-telluridról van szó. Az innováció és a beruházás kérdéséről van szó. E kérdéseket valóban külön-külön kell megvizsgálnunk. A kérdéses berendezések nem elektromos berendezések, hanem a villamosság előállítására szolgáló berendezések. Nagyon fontos a különbség. Nem alkalmazhatunk általános megközelítést, kijelentve azt, hogy ezek mind veszélyes anyagok. Például az én testemben is van valamennyi kén. Nos, a kén nem olyasmi, amelyet én örömmel fogyasztanék. Egészen más azonban a dolgok állása, ha kémiai vegyületekről beszélünk. Ezért örülök annak, hogy a PVC kérdését végül sikerült magunk mögött hagynunk. A PVC-t gyártó üzleti vállalkozások sok-sok kutatást végeztek az elmúlt években. Elég csak a legújabb eredményeket megnézni ahhoz, hogy észrevegyük, mi történik a világban. Nem kell újból belekezdenünk egy tízéves vitába.

Elégedett vagyok a most előttünk lévő változattal. Biztos vagyok abban, hogy jelentős eredményeket hoz majd a környezet és a fogyasztók szempontjából, és az innovációt is előmozdítja.

  Salvatore Tatarella (PPE). – (IT) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim! Az elmúlt években komoly erőfeszítéseket láthattunk a közösségi intézmények részéről annak biztosítása érdekében, hogy az elektronikus berendezések gyártása, felhasználása és ártalmatlanítása a környezet és az emberi egészség nagyobb mértékű figyelembevételével történjék.

A veszélyes anyagok alkalmazásának korlátozásáról szóló irányelv kulcsfontosságú eleme e politikának. Az irányelveknek való megfelelés természetesen kihívást és terhet jelent, de egyben lehetőséget is jelent az üzleti vállalkozásoknak. Az, hogy kevésbé szennyező termékeket tudnak gyártani, nagyon fontos megkülönböztető jegye üzleti vállalkozásainknak, olyannyira, hogy valódi versenyelőnynek mondható. Nem szabad, hogy az üzleti vállalkozások egyszerűen a büntetésükre szolgáló kötelezettségeknek tekintsék az irányelvben foglalt előírásokat és rendelkezéseket: az kell, hogy az üzleti folyamatok és a termékminőség javításának lehetőségeként lássák őket.

Mindazonáltal bizonyos mentességek szükségesnek minősültek: egyesek a mostani súlyos gazdasági válság miatt, mások pedig azért, mert egy ezt követő és külön irányelv hatálya alá tartoznak. Ez áll a nanoanyagokra, az űr- és biztonsági ágazatra, a helyhez kötött létesítményekre, a szállítóeszközökre és az önjáró gépekre, az emberbe beültethető orvostechnikai eszközökre, a fotovoltaikus panelekre és a kutatási és fejlesztési célú alkalmazásra szánt berendezésekre.

Zárásul szeretném megragadni a lehetőséget arra, hogy kifejezzem a veszélyes anyagok alkalmazásának korlátozásáról szóló irányelv és a REACH-rendelet közötti, a zavar vagy átfedés minden kockázatának elkerülését lehetővé tevő nagyobb összhang iránti óhajomat, mivel az üzleti vállalkozásoknak és az üzleti szereplőknek egyértelmű és határozott szabályokra van szüksége.

  Peter Jahr (PPE). – (DE) Tisztelt elnök asszony! Véleményem szerint az irányelv alapvető szándékát támogatni kell. A szakbizottság végül eleget tett feladatkörének, és jelentős mértékben javított a bizottsági javaslaton. Mindazonáltal van még néhány olyan kérdés, amelyet meg kell vitatnunk.

Először, szem előtt kell tartanunk valamennyi döntésünk nemzetközi kihatásait. Végül is mi haszna annak, ha az Európai Unió feddhetetlen marad, ám a veszélyes anyagok behozatala megengedett marad.

Másodszor, arra van szükség, hogy a kis- és középvállalkozások meg tudjanak birkózni előírásainkkal és – mindenekfelett – az előírásokhoz kapcsolódó bürokratikus terhekkel.

Harmadszor, reményeim szerint az elindított folyamat inkább dinamikus, mint statikus jellegű lesz, és ez az, ami miatt a problémát rendszeres időközönként fel kell vetni az Európai Parlament előtt.

  Karin Kadenbach (S&D). – (DE) Tisztelt elnök asszony, tisztelt biztosok! Noha kis lépésről van szó, ez mégis a megfelelő irányba tett lépés. Legalább valamennyi előirányzott kivételt sikerült az előterjesztett módosításba beilleszteni. Úgy vélem, ez majd fontos iránymutatásul szolgál az üzleti ágazat számára.

Ami azonban különösen fontos ezen iránymutatások tekintetében, az az, hogy a fogyasztót tájékoztatni kell. Úgy vélem, hogy a jövőben is nagyon fontos marad, hogy a fogyasztók tudjanak azokról a potenciális környezetszennyező anyagokról, amelyekre az elektronikus vagy elektromos berendezések vásárlásakor tesznek szert. Ez az egyetlen módja annak, hogy biztosítani tudjuk, hogy megfelelően járjunk el a következő irányelv esetében, amely az említett berendezések ártalmatlanításáról szól majd.

Fontos, hogy a Bizottság és a tagállamok már most közöljék ezeket az információkat, mivel a nyolcéves átmeneti időszak nagyon-nagyon hosszú időt jelent.

  Jaroslav Paška (EFD). – (SK) Tisztelt elnök asszony! A fejlett ipari országokban az elektromos és elektronikus berendezések életciklusa egyre rövidebb lesz. Az ilyen berendezések cseréjének üteme ezért gyorsul, ami azt eredményezi, hogy az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai egyre nagyobb környezeti terhet jelentenek.

A hulladék olyan összetett formájáról van szó, amely gyakran tartalmaz egyelőre kielégítő módon nem eltávolítható veszélyes anyagokat. Ezért helyénvaló, ha fontolóra vesszük azt a lehetőséget, hogy ezeket az anyagokat már az elektromos és elektronikus berendezések gyártásának szakaszában másokkal helyettesítsék.

A rendelkezésre álló adatok szerint fokozatosan megvalósítandó célunkat annak kell képeznie, hogy megtaláljuk a halogénszármazék égésgátlók, vagy az olcsó és széles körben alkalmazott PVC helyettesítésére alkalmas anyagokat. Úgy vélem azonban, hogy különösen a PVC esetében kell nagyon óvatosan megközelítenünk a környezetvédelem objektív követelményei és a gyártó ágazat érdekei közötti megfelelő kompromisszum kialakításának kérdését.

  Maria Damanaki, a Bizottság tagja. – Tisztelt elnök asszony, tisztelt képviselők! Ismételten szeretnék gratulálni az előadónak az elvégzett kemény munkához, amelynek köszönhetően úgy tűnik, megállapodásra juthatunk a Parlamenttel. Ez nagyon fontos. Így most a Parlament által megfogalmazott olyan előíráscsomag van előttünk, amelynek köszönhetően a tagállamok biztosíthatják azt, hogy az európai piacokon forgalomba hozott elektronikus termékek mentesek legyenek bizonyos veszélyes anyagoktól. A javaslat kompromisszum volt, és mindannyian tudjuk, hogy a kompromisszum további kompromisszumot szül. Ez nyilvánvaló, így az is nyilvánvaló, hogy a Parlament, a Bizottság és valamennyi résztvevő jelentős jóindulatról adott számot. Az eredmény olyasvalami, amelyet többségünk támogatni tud.

A Bizottságnak sok mondanivalója van e kérdéssel kapcsolatban. Szerettük volna, ha a kompromisszumos szöveg és a hatály egyértelműbb lehetett volna a tagállamokat és a gazdasági szereplőket a nyolcéves átmeneti időszak során terhelő kötelezettségeket illetően. A Bizottság által a hatállyal kapcsolatban tett nyilatkozatok körvonalazták annak módját, ahogyan a kompromisszumos szöveget a hatály vonatkozásában értelmezni kell. Ezért szeretném, ha ezeket a nyilatkozatokat a Parlament jegyzőkönyvében is rögzítenék. Ugyanakkor nagyon komolyan vesszük valamennyi, a hatályos irányelvhez viszonyított hatálymódosítás vonatkozásában elvégzendő hatásvizsgálattal kapcsolatos kötelezettségeinket, és az ezzel kapcsolatos munkát a felülvizsgált irányelv hatálybalépését követően azonnal megkezdjük.

Ami a végrehajtást illeti, úgy véljük, hogy a megfelelőségértékelésre és a megfelelőségi jelölésre vonatkozó rendelkezések elérik céljukat, mivel egyértelmű kötelezettségeket állapítanak meg arra vonatkozóan, hogy a gazdasági szereplők miként jelezhetik termékeik megfelelőségét, és arra is, hogy a tagállamok miként ellenőrizhetik a megfelelőséget.

Azaz a mi munkánk még nem ért véget. Szeretnék valamennyiüknek köszönetet mondani felszólalásaikért és javaslataikért! A Bizottság figyelembe veszi az elhangzottakat.

  Jill Evans, előadó. – Tisztelt elnök asszony! Először szeretnék valamennyi képviselőtársamnak köszönetet mondani az észrevételeikért. Bárki számára, aki ezt a vitát figyelemmel kísérte, egyértelmű, hogy milyen nagy különbségek voltak a képviselőcsoportok között, és hogy néha milyen nehéz is volt a vitafolyamat. De valamennyi képviselőcsoport támogatását élvezzük, és nagyon remélem, és bízom abban, hogy a szerdai szavazás is ezt a támogatottságot tükrözi majd.

Örülök, hogy azt hallhatom: a Bizottság elkötelezett az irányelv iránt, mivel az irányelv jövője teljes mértékben a Bizottság kezébe kerül, ha a szöveget a Parlament szerdán elfogadja. További együttdöntési jogkörünk nem lesz, és a jövőben a Bizottság vizsgálja felül a hatályt és a jövőbeni korlátozásokat. Szeretném arra kérni a Bizottságot, hogy a jövőbeni korlátozások perspektíváját kezelje prioritásként, hogy felszámolhassuk ezt a számottevő hulladékáramot, amely oly sok, az emberi egészséggel és a környezettel kapcsolatos problémát okoz.

Ahogyan azt képviselőtársainktól is hallhattuk az este folyamán, hasznosabb a megelőzés, mint a gyógykezelés, és a veszélyes anyagok alkalmazásának korlátozásáról szóló hatályos irányelv által korlátozott néhány nehézfémnél és brómozott égésgátlónál sokkal több problematikus anyag van. Sok bizonyíték áll rendelkezésre a jövőbeni korlátozások szükségességére vonatkozóan.

A vitát sokan, köztük az iparág és a nem kormányzati szervezetek képviselői is érdeklődéssel követték. Úgy vélem, hogy a végleges kompromisszummal hűek maradtunk a veszélyes anyagok alkalmazásának korlátozásáról szóló irányelv eredeti célkitűzéseihez, és hogy sokkal hatékonyabb jogszabály áll majd rendelkezésünkre, ha a Parlament szerdán elfogadja a javaslatot.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra 2010. november 24-én, szerdán kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Sergio Berlato (PPE), írásban. – (IT) A legújabb adatok szerint az Európai Unióban évente körülbelül 9,3 millió tonna elektromos és elektronikus berendezést adnak el, amelyek legnagyobb része háztartási nagygép, számítástechnikai és távközlési berendezés. A piac bővülésével és az innovációs ciklusok rövidülésével növekszik a berendezések cseréjének gyakorisága, ami hozzájárul az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai mennyiségének növekedéséhez. A becslések szerint az ilyen hulladék mennyisége 2020-ra eléri a 12,3 millió tonnát.

A 2003-ban elfogadott, a veszélyes anyagok alkalmazásának korlátozásáról szóló irányelv célja a veszélyes anyagok első sorozatának fokozatos kiküszöbölése volt, és lehetővé tette a hulladékként lerakott és potenciálisan a környezetbe jutó anyagok mennyiségének csökkentését. A veszélyes anyagok korlátozásával kapcsolatos szigorúbb előírások bevezetése érdekében sor került az irányelv felülvizsgálatára. Úgy vélem, hogy a Tanács és a Parlament közötti hosszas tárgyalásokat követően elért kompromisszumcsomag fontos lépést jelent az irányelv egyértelműbbé tétele és egyszerűsítése irányában. A szabályozás egyik különösen fontos aspektusa az azoknak az anyagoknak az irányelv hatálya alól való kizárása, amelyeket mindennemű tudományos megalapozottság híján zártak volna ki, kárt okozva a piacon tevékenykedő számos üzleti vállalkozásnak.

  Elisabetta Gardini (PPE), írásban. – (IT) Figyelembe véve azt, hogy mennyire fontos az irányelv felülvizsgálata, nem szabad elfelejtenünk, hogy a cél az, hogy szabatosabb és szigorúbb rendelkezéseket írjon elő a veszélyes anyagok alkalmazásának korlátozására vonatkozóan. Úgy vélem, a kompromisszumcsomag jelentős előrehaladást jelent a veszélyes anyagok alkalmazásának korlátozásáról szóló irányelv egyértelműbbé tétele és egyszerűsítése felé. A sokféle aspektus közül, amelyeket a szabályozás alkalmazásában kell figyelembe venni, én azoknak az anyagoknak – például a PVC-nek és a nanoanyagoknak – az irányelv hatálya alóli kivonására szeretném különösen felhívni a figyelmet, amelyek gyártását betiltották volna. A tilalom végrehajtására nemcsak hogy mindenféle objektív tudományos bizonyíték nélkül került volna sor, de egyben gátat szabott volna az ilyen anyagok gyártásához társuló technológiai előrehaladásnak is. Emiatt összességében elégedettek lehetünk az elért megállapodással. Egyfelől ez a megállapodás az alapos tudományos vizsgálatokat követően veszélyesnek minősített anyagok betiltásával megerősíti a környezetvédelmi igényeket; másfelől pedig megakadályozza a tudományosan megerősítetlen kockázatú anyagoknak a gyártók és a kutatók, de mindenekelőtt a fogyasztók kárára való feketelistázását.

  Pavel Poc (S&D), írásban. – (CS) A megújuló energiaforrások hasznosításának célja a környezetvédelem előmozdítása. E céllal teljes mértékben ellentétes az, ha eközben újabb veszélyek támadnak a környezetre és az emberi egészségre nézve. A veszélyes anyagok alkalmazásának korlátozásáról szóló irányelv és a kadmium által okozott környezetszennyezés elleni küzdelemre vonatkozó közösségi cselekvési programról szóló, 1988. január 28-i tanácsi állásfoglalás elsősorban a kadmium alkalmazása ellen irányult, mivel Európa olyan régió, amelyet e rákkeltő méreg felhalmozódásának a kockázta különösen fenyeget. Szeretném határozott ellenkezésemet kifejezni a 12. módosítással kapcsolatban. Ez a javaslat kizárja a fotovoltaikus paneleket a veszélyes anyagok alkalmazását korlátozó irányelv hatálya alól. Sajnos azonban e mentesség nem eredményezi a napenergia hasznosítására irányuló technológiai megoldások támogatását. Gyakorlatilag a kadmium tellúrral alkotott vegyületein alapuló cellák gyártását engedélyezi. A CdTe-cellák lehetővé teszik a gyártók számára, hogy a szilíciumcellákkal elérhetőnél nagyobb profithoz jussanak. E javaslat elfogadása ezért a CdTe-cellák gyártásának a szilíciumcellák gyártásának kárára való támogatását jelenti, amelyek esetében egyébként korlátlanul áll rendelkezésre a nyersanyag és nem tartalmaznak mérgező anyagokat. A helyzet sokkal komolyabb amiatt, hogy amennyiben a fotovoltaikus cellák vonatkozásában mentesség áll fenn a veszélyes anyagok alkalmazását korlátozó irányelv alól, akkor több éven keresztül nem lehet majd felülvizsgálni és újraértékelni a döntést. A nem mérgező fotovoltaikus technológiákkal kapcsolatos kutatás csak akkor gyorsul majd fel, ha a napelemek gyártóinak mindenki máshoz hasonlóan most kell megfelelniük a veszélyes anyagok alkalmazást korlátozó irányelv követelményeinek.

  Richard Seeber (PPE), írásban. – (DE) Az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló irányelv felülvizsgálata különös kihívást jelent. Ezért a hatályt illető bizonytalanságok, a jogi rendelkezések és a fogalommeghatározások áttekinthetőségének hiánya, valamint a tagállamok közötti különbségek és a más európai uniós jogi aktusokkal, például a REACH-rendelettel való esetleges eljárásbeli átfedések tekintetében való felszámolása érdekében haladéktalanul szükség van az irányelv átdolgozására. A Bizottság eredeti javaslatát túlságosan is a nagyvállalatokra szabták. A jelenlegi változat jobban figyelembe veszi a kis- és középvállalkozások gazdasági lehetőségeit. Végül is Európa versenyképessége szempontjából ezek a kis- és középvállalkozások döntő fontosságúak. Ez a változat már egyértelműen megállapítja az eltérési eljárást és a bizottsági döntés szempontjából lényeges határidőket. Ki kell emelni azt a követelményt is, amely szerint az irányelvet 10 éven belül felül kell vizsgálni, hogy hozzá lehessen igazítani a technológiai változásokhoz. A felülvizsgálat elvégzésekor különösen a helyettesítő termékek elérhetőségét és megbízhatóságát, valamint társadalmi-gazdasági hatásokat kell figyelembe venni.