Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2010. november 22., Hétfő - Strasbourg

1. Az ülésszak folytatása

ELNÖKÖL: JERZY BUZEK
elnök

(Az ülést 17.05-kor megnyitják.)

  Elnök. – Ezennel újra megnyitom az Európai Parlament 2010. november 11-én, csütörtökön elnapolt ülését.

2. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása: lásd a jegyzőkönyvet

3. Az elnökség nyilatkozatai

  Elnök. – Nagy örömmel értesültem arról, hogy Aung Szan Szú Kji, a burmai ellenállás vezetője kiszabadult a házi őrizetből. Szú Kji asszony az elsők között részesült az Európai Parlament által 1988-ban alapított Szaharov-díjban. A díjat azonban 20 évvel ezelőtt nem tudta személyesen átvenni. Szeretném tájékoztatni önöket, hogy meghívtam Szú Kji asszony, hogy látogasson el az Európai Parlamentbe, és szólaljon föl az egyik plenáris ülésünkön.

November 25-ét az ENSZ 11 évvel ezelőtt kinevezte a nőkkel szembeni erőszak felszámolásának nemzetközi napjává. Világszerte nap mint nap sok nő esik nemi erőszak, megaláztatás és családon belüli erőszak áldozatául. A világ számos táján folytatják a fiatal nők körülmetélésének szörnyű gyakorlatát. Becslések szerint minden egyes nap 8000 fiatal lányon hajtják ezt végre. Hogy kifejezzük e barbár rituálé felszámolása érdekében indított kampány melletti szolidaritásunkat, javaslom, hogy mindannyian tűzzünk ki ma egy rózsaszirmot, az említett gyakorlattal szembeni tiltakozásunkat jelképezendő. Szeretném továbbá hangsúlyozni, hogy az Európai Parlament évek óta komoly erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy elérje a nők elleni fizikai és pszichikai erőszak teljes beszüntetését.

4. A Parlament tagjai

  Elnök. – Az illetékes spanyol hatóságok arról tájékoztattak, hogy Ramón Jáuregui Atondo urat 2010. november 16-i hatállyal María Irigoyen Pérez asszony váltja fel hivatalában. Szeretném üdvözölni új képviselőtársunkat, és egyúttal szeretném emlékeztetni, hogy az Európai Parlament eljárási szabályzata 3. cikkének (2) bekezdése alapján a képviselői mandátum vizsgálatának befejezéséig, illetve az esetleges vitatása tárgyában történő határozathozatalig María Irigoyen Pérez elfoglalhatja a helyét a Parlamentben és annak szerveiben, és minden ehhez kapcsolódó jog megilleti őt, azzal a feltétellel, hogy előzetesen nyilatkozatot tesz, amely szerint nem folytat az európai parlamenti képviselői tisztséggel összeférhetetlen tevékenységet.

5. A képviselőcsoportok tagjai

  Elnök. – Szeretném önöket tájékoztatni, hogy Claudiu Ciprian Tănăsescu úr 2010. november 15-i hatállyal csatlakozott az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége képviselőcsoporthoz.

Továbbá tájékoztatom önöket, hogy Pino Arlacchi úr 2010. november 18-i hatállyal csatlakozott az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége képviselőcsoporthoz.

6. Együttdöntéssel elfogadott jogi aktusok aláírása

  Elnök. – Ezennel tájékoztatom önöket, hogy szerdán a Tanács elnökével közösen alá fogok írni 14, a Parlament eljárási szabályzata 74. cikkének megfelelően rendes jogalkotási eljárás során elfogadott jogalkotási aktust. E jogalkotási aktusok címe az ülés jegyzőkönyvében lesz közzétéve, és az önök számára is elérhetőek lesznek, bármikor ellenőrizhetik azokat.

7. Dokumentumok benyújtása: lásd a jegyzőkönyvet

8. Tárgytalan írásbeli nyilatkozatok: lásd a jegyzőkönyvet

9. Szóbeli választ igénylő kérdések és írásbeli nyilatkozatok (benyújtás): lásd a jegyzőkönyvet

10. Petíciók: lásd a jegyzőkönyvet

11. Előirányzatok átcsoportosítása: lásd a jegyzőkönyvet

12. Ügyrend

  Elnök. – Kiosztottuk a végleges napirendtervezetet, amelyet az Elnökök Értekezlete 2010. november 18-i, csütörtöki ülésén az eljárási szabályzat 137. cikkének megfelelően határozott meg. Ennek módosítására a következő javaslatok érkeztek:

Hétfő:

A képviselőcsoportok javasolják, hogy töröljük a napirendből a Berlinguer úrnak a Stockholmi Programot végrehajtó cselekvési terv polgári jogi, kereskedelmi jogi, családjogi és nemzetközi magánjogi szempontjairól készült jelentéséről szóló vitát. Ennek eredményeképpen a jelentésről holnap, kedden, közvetlen szavazást tartunk. A jelentés továbbra is a napirendben marad. Az arra vonatkozó szavazást megtartjuk, a vitát nem. Ismétlem: ebbe a megoldásba minden képviselőcsoport beleegyezett, így ezt a megoldást elfogadtuk.

(A Parlament egyetért a kérelemmel)

Kedd:

Nincs javasolt változtatás.

  Martin Schulz (S&D). – (DE) Elnök úr, a keddi napirenden Matera asszony hat jelentése szerepel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap hollandiai igénybevételéről. Azért kértem szót ezzel kapcsolatban, mert úgy vélem, nem helyes az a mód, ahogyan Daul urat ebben az ügyben támadták a holland sajtóban. Az Elnökök Értekezletén Daul úr felvetette a különböző képviselőcsoportok elnökei által már megvitatott, arra vonatkozó kérdést, hogy a költségvetési vita fényében nem kellene-e elnapolni ezeket a jelentéseket. Ezzel kapcsolatban szeretnék két megjegyzést tenni.

Először is, továbbra is napirenden kellene tartanunk ezeket a jelentéseket. Meg kellene szavaznunk őket, és az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapból ki kellene utalnunk ezt a pénzt Hollandia számára.

Másodszor, bár Daul úr már utalt erre az Elnökök Értekezletén tett egyik felszólalásában. Ha ez úgy kerül ki az Elnökök Értekezletéről a nyilvánosság elé, hogy neki még arra sem nyílt lehetősége, hogy válaszoljon a felmerülő kérdésekre, és saját maga adjon magyarázatot, akkor egy képviselőcsoport elnökeként nagyon meg kell gondolnia az embernek, hogy mit mondhat az Elnökök Értekezletén. Ez lett volna az első mondandóm.

A másik mondanivalóm az, hogy nem az Európai Parlament állítja azt, hogy a pénz el lett herdálva. A holland kormány egy része – nem az egész kormány – nyilatkozik folyamatosan úgy, hogy Európában pazarlás folyik, ezért Európának kevesebb pénzt kellene kapnia. A Matera-jelentések ezzel szemben bemutatják, hogy az ebből a költségvetésből származó pénzt nagyon is felelősségteljesen használják fel, és – véleményem szerint – nagyon fontos hollandiai projektekre. Ebből kifolyólag e jelentések elfogadása azt jelezné, hogy a költségvetést ért hollandiai kritika nem megalapozott.

(Taps)

  Elnök. – Tudok az esetről, és tudom, mi jelent meg a holland sajtóban. Mindazonáltal szeretném biztosítani önöket, hogy az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap Hollandia számára történő igénybevételéről szóló szavazást holnap a tervezettek szerint megtartjuk. Semmi sem változott. A szavazásra holnap kerül sor.

Szerda:

Az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal képviselőcsoport kérelmet nyújtott be a nyugat-szaharai helyzetről szóló vitával kapcsolatban, nevezetesen arra vonatkozóan, hogy az ezzel kapcsolatos állásfoglalási indítványról szóló szavazásra az eredetileg tervezett decemberi helyett ebben az ülésszakban kerüljön sor.

  João Ferreira (GUE/NGL). – (PT) Elnök úr, a nyugat-szaharai helyzet elég súlyos ahhoz, hogy a Parlament ne késlekedjen állást foglalni ezzel kapcsolatban. A tényekhez nem fér kétség, tisztán láthatóak. Láttunk képeket a szahrawi táborokban történt pusztításról, és tudjuk, hogy ez a pusztítás többek halálához vagy sérüléséhez vezetett, és hogy sokan eltűntek. Tudjuk, hogy egyik képviselőtársunkat megakadályozták abban, hogy ellátogasson ezekbe a táborokba, és hogy a marokkói hatóságok kiutasították az országból, és ugyancsak tudjuk, hogy ugyanez történt nemzeti parlamentek képviselőivel, újságírókkal és nem kormányzati szervezetek tagjaival is. Mindezek tudatában nem tehetjük meg, hogy nem veszünk tudomást a helyzetről.

Ha nem foglalunk állást ezzel a kérdéssel kapcsolatban, az az önelégültség, sőt a bűnrészesség érthetetlen és elfogadhatatlan hozzáállását tükrözné, és jelentősen rontaná ezen intézmény méltóságát és azokat az értékeket, amelyeket állítása szerint védelmez. Ezért szeretném mindannyiukat felszólítani, hogy hozzanak józan döntést, és javaslatunk megszavazásával támogassák, hogy a mostani ülésszakban szavazzunk az e témával foglalkozó állásfoglalásról.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE). – Elnök úr, úgy vélem, hogy a GUE/NGL képviselőcsoport érvei abszolút relevánsak, fontosak és szükségesek, ezért támogatom a javaslatukat.

  Martin Schulz, az S&D képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, meg kell kérnem Ferreira urat, hogy figyeljen ide egy percre. Alaposan megvitattuk ezt a kérdést az Elnökök Értekezletén, sőt, már az Elnökök Értekezletének előkészítése alatt is. Saját képviselőcsoportom nevében azt szeretném mondani, hogy bennünket is nagyon aggaszt mindaz, ami a nyugat-szaharai térségben folyik. Ha a képek, amelyeket láttunk, hitelesek, akkor azok nemcsak komoly vita lefolytatására adnak okot, de ha szükséges, annak következményekkel is kell járnia. Ez azonban azt jelenti, hogy megfelelő módon kell eljárnunk. Ez pedig azt foglalja magában, hogy ezen a héten meg kell vitatnunk az eseményeket. Kérésünkre a marokkói külügyminiszter most azt mondta, hogy készen áll arra, hogy részt vegyen a Külügyi Bizottság egyik ülésén. Ezt nem köteles megtenni. A marokkói külügyminiszternek nem kell megjelennie az Európai Parlament Külügyi Bizottsága előtt. Hogy ezt mégis megteszi, véleményem szerint ki kellene használnunk arra, hogy először szembesítsük őt a kritikákkal, és csak utána fogadjunk el bármilyen állásfoglalást. Úgy vélem, ez sokkal inkább megfelelő eljárás lenne, minthogy elfogadjunk most egy állásfoglalást, majd utólag meghallgassuk, ő mit tud mondani. Fogadjunk el állásfoglalást az információ és azon kérdések fényében, amelyeket így a Külügyi Bizottságban lehetőségünk lesz feltenni a marokkói külügyminiszternek. Én személy szerint úgy vélem, hogy ez volna a megfelelő eljárás. Ráadásul ebben egészen ma délutánig minden képviselőcsoport egyetértett.

  Elnök. – A kérést a többség támogatta, így Ferreira úr javaslatának megfelelően e héten sor kerül a szavazásra.

(A Parlament egyetért a kérelemmel)

Ismertetem önökkel a határidőket: a szavazásra csütörtökön kerül sor. A határidők a következőképpen alakulnak: az állásfoglalási indítványokat holnap, november 23-án, déli 12.00 óráig kell benyújtani; a módosításokat és a közös állásfoglalási indítványokat november 24-én, szerdán, déli 12.00 óráig kell benyújtani; a közös állásfoglalási indítványokra vonatkozó módosításokat pedig november 24-én, szerdán 13.00 óráig kell benyújtani, vagyis a határidő az előzőnél egy órával később van. Ismétlem: a szavazásra csütörtökön kerül sor.

  Daniel Cohn-Bendit (Verts/ALE). – (FR) Elnök úr, szeretnék kérni valami a képviselőtársaimtól.

Tibetben vészhelyzet van, és fennáll annak a veszélye, hogy Kína rá akarja kényszeríteni Tibetre a kínai nyelv használatát. Úgy vélem, hogy ez egy olyan kérdés, amely megérdemli, hogy plenáris vitát folytassunk róla, Ashton bárónő részvételével. Valójában maga a Tibetben jelenleg alkalmazott politika problematikus, függetlenül ettől a szükséghelyzettől.

Szükséghelyzet? Ám legyen. Ha a többség ebből a szempontból szeretne foglalkozni a kérdéssel, úgy is jó. Részemről, és mivel a decemberi ügyrend egészen világos, én azt szeretném, ha Ashton bárónő részvételével erről a problémáról és az Európai Unió Kínára vonatkozó politikájáról tartanánk vitát, és ezzel kapcsolatban fogadnánk el állásfoglalást. Úgy vélem, ez intelligensebb megoldás lenne.

  Elnök. – Nagyon köszönjük, Cohn-Bendit úr. Ezt a javaslatot az Elnökök Értekezlete elé is be lehet nyújtani. Képviselőcsoportjának elnökeként erre bármikor javaslatot tehet, Cohn-Bendit úr. Köszönjük a hozzászólását.

Csütörtök:

Nincs javasolt változtatás.

(Az ügyrendet megállapítják)

13. Az EKB 2009-es éves jelentése - A nemzetközi valutaárfolyamok alakulásának legutóbbi fejleményei (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont a közös vita a következő jelentésekről:

– a Balz úr által a Gazdasági és Monetáris Bizottság nevében előterjesztett, az EKB 2009. évi éves jelentéséről szóló jelentés (2010/2078(INI)) (A7-0314/2010), valamint

– a nemzetközi valutaárfolyamok alakulásának legutóbbi fejleményeiről szóló bizottsági nyilatkozat (2010/2914(RSP)).

  Burkhard Balz, előadó. – (DE) Tisztelt elnök úr! Hölgyeim és uraim! Épp most kérte tőlünk valaki, hogy csendesedjünk el. Remélem, legalább néhányan közülünk komolyan veszik, és eleget tesznek a kérésnek.

Tisztelt hölgyeim és uraim! A mai jelentésem alapvetően az Európai Központi Bank 2009-es teljesítményéről fog szólni – egy olyan időszak teljesítményéről, amikor a gazdasági, pénzügyi és egyre inkább a politikai lépéseket is a gazdasági, pénzügyi válság dominálta. A tisztán pénzügyi válságként induló válság egyszer csak elkezdett terjedni, és második hulláma már a teljes reálgazdaságot is magával sodorta. A gazdasági aktivitás világszerte csökkent, és eközben csökkenő adóbevételek és a válság következményeként növekvő jóléti kiadások egyre növekvő államháztartási hiányokhoz vezettek. A gazdasági növekedést ösztönző további intézkedések pedig tovább növelték az adósságállományt. Ezen megnövekedett hiányok hatására az Európai Unió számos tagállamának kormánya átfogó takarékossági csomagot fogadott el. Véleményem szerint szükség volt ezekre a csomagokra, sőt bizonyos esetekben ezekre már korábban is szükség lett volna. Ugyanakkor ezek a csomagok a kormányok cselekvési képességének korlátozását is jelentették egyben.

Bár a gazdasági aktivitás már 2009 második felében elkezdett felfelé ívelni, a pénzügyi és gazdasági válság harmadik hulláma ekkor, 2010-ben már egy államadósság-válság kialakulásával fenyegetett. Véleményem szerint ez a veszély még mindig fennáll. Írország esete nemrégiben mindannyiunkat tisztán emlékeztetett arra, hogy a túlzott eladósodottság kérdését még mindig nem sikerült megoldani a tagállamokban, és ezért teljes mértékben egyet értek Van Rompuy elnök úr véleményével: az euró egyszerűen nem mondhat kudarcot. Ugyanakkor most ezzel a helyzettel találjuk szemben magunkat. Ehelyett jelentésemben a 2009-es helyzettel foglalkozom, és ezzel kapcsolatban elmondhatjuk, hogy az EKB megfelelően járt el, sőt azt is mondhatjuk, jól kezelte ezt a kihívásokkal teli helyzetet. Intézkedései sikeresnek bizonyultak, és sok pénzügyi intézményt húztak vissza az összeomlás széléről. A pénzügyi intézmények azonban nem mindig görgették tovább ezt a likviditást egy az egyben a reálgazdaságra, ami azt eredményezte, hogy ezek az intézkedések teljes fellendülést stimuláló potenciálját nem sikerült kiaknázni.

Bár ezek az intézkedések rendkívüli lépésekkel jártak, most elengedhetetlenül fontos, hogy megfontoltan és gondos tervezéssel szüntessük meg őket. A görögországi és más euróövezeti országok problémái legalábbis részben egyediek, de ezzel együtt olyan problémákat hoztak a felszínre, amelyek már korábban is léteztek a gazdasági és monetáris unióban. A Stabilitási és Növekedési Paktum alapelvei sérültek. Most éljük meg ennek következményeit, köztük az aktuális írországi eseményeket. Meg kell szüntetnünk ezeket a jogsértéseket, és meg kell előzni a további jogsértések kialakulását. Meg kell erősíteni a Stabilitási és Növekedési Paktumot, és a gazdasági és monetáris uniónak egyensúlyban kell lennie.

A múltban a gazdasági politikák nem megfelelő koordinációja a monetáris unión belül jelentős gazdasági egyensúlytalanságok kialakulásához vezetett az euróövezeti országok között, és előre meghatározott válságkezelési mechanizmus nélkül hagyta az euróövezetet. Az euróövezetnek ki kell küszöbölnie ezeket az egyensúlytalanságokat, amennyiben meg kívánja előzni egy új válság kialakulását. Végső soron azonban a szerkezeti reformfolyamat – a pénzügyi politika szabályozási keretének felülvizsgálatával együtt – megerősítheti az euróövezetet. Az új gazdasági irányítás kiemelkedő szempontja lesz az Európai Központi Bank függetlenségének kérdése, különös tekintettel a nemrég létrehozott Európai Rendszerkockázati Testületre. Következésképpen a Parlament továbbra is komolyan fogja venni az EKB teljesítményének felülvizsgálatával kapcsolatos feladatát.

Meggyőződésem, hogy az Európai Unió és az euróövezet meg fogja találni a válságból kivezető utat, és még a korábbiaknál is erősebbé válhat általa. A következő hónapokban azonban le kell szűrnünk a megfelelő tanulságot a történtekből. Ez egy hatalmas kihívás, de eddigi története során az Európai Unió mindig is képes volt bizonyítani, hogy akkor fejlődik a legjobban, amikor kihívásokra kell válaszolnia. Ezért a válság egyben lehetőséget is jelent a számunkra, amit ki kell használnunk.

Zárásként hadd köszönjem meg a többi képviselőcsoport árnyékelőadóinak rendkívül kellemes és építő együttműködését e jelentés összeállítása során. Ezt semmiféleképpen sem szabad készpénznek venni, de ebben az esetben úgy érzem, mindenféleképpen meg kell említeni és ki kell emelni.

  Jean-Claude Trichet, az Európai Központi Bank elnöke. – (FR) Tisztelt elnök úr! Tisztelt Balz úr, hölgyeim és uraim! Örömmel ismertetem önökkel a Szerződés rendelkezéseinek megfelelően az Európai Központi Bank 2009. évi éves jelentését. Tekintettel arra, hogy a programunkat bizonyos események, főként az európai uniós választások némileg megváltoztatták, legutóbb múlt márciusban szólaltam fel az előző éves jelentés kapcsán. Ezért ma már második alkalommal szólalhatok fel önök előtt ebben az évben.

Először is engedjék meg, hogy elmondjam, milyen örömmel tölt el az az ismételt támogatás, amelyet az Európai Parlament állásfoglalási indítványával fejezett ki a Gazdasági és Monetáris Bizottság előtti rendszeres meghallgatások, illetve az Európai Központi Bankkal történő szorosabb kapcsolattartás érdekében. Annál is inkább üdvözlöm ezt a lépést, mert ebben az évben az Európai Parlament nagyon meggyőzően bizonyította akaratát és képességét az átfogó közös európai érdek érvényesítésére, különös tekintettel a pénzügyi felügyeleti csomagra.

az Európai Központi Bank elnöke – (DE) A pénzügyi és gazdasági válság ideje alatt az Európai Központi Bank által tett monetáris politikai intézkedések rövid áttekintésével kezdeném. A válság időszakának leírását követően szeretnék kitekinteni az EKB megalakítása óta eltelt első tizenkét évre. Végezetül pedig szeretném áttekinteni a 2011. évben ránk váró legnagyobb kihívásokat.

az Európai Központi Bank elnöke − Tisztelt elnök úr! A válság alatt tett lépéseink ismertetésével kezdeném.

2009 rendkívüli és súlyos kihívásokkal teli év volt az EKB monetáris politikája szempontjából. Az év súlyos gazdasági recesszióval kezdődött a pénzügyi válság 2008 őszi kirobbanását követően. Ebben a tompított inflációs nyomással jellemezhető környezetben folytattuk az alapkamat további csökkentésére irányuló politikánkat. Mindössze hét hónap alatt – 2008 októbere és 2009 májusa között – összességében 325 bázisponttal csökkentettük az irányadó refinanszírozási kamatlábat. Ezzel az irányadó refinanszírozási kamatláb 1%-ra csökkent.

Annak érdekében, hogy elősegítsük, hogy az euróövezeti háztartások és vállalatok minél több előnyét élvezhessék ezeknek a rendkívül kedvező finanszírozási feltételeknek, 2009-ben folytattuk, sőt bizonyos esetekben meg is hosszabbítottuk az euróövezeti bankok fokozott hiteltámogatását. Tettük mindezt a diszfunkcionális pénzpiacok viselkedésére adott válaszként, amelyek gyengítették a monetáris politika azon képességét, hogy kizárólag kamatlábat érintő döntések eszközével befolyásolja az árstabilitás kilátásait. Ezen nem szokványos intézkedések – így neveztük el őket – közül a legkiemelkedőbb az euróövezeti bankokkal folytatott refinanszírozási műveleteken keresztül megfelelő biztosíték ellenében az aktuális refinanszírozási kamatlábbal több különböző, bőven a heti műveleti lejáratokat túllépő lejáratú, korlátlan likviditás nyújtása. Továbbá, 2009-ben meghosszabbítottuk egy évre a hosszabb lejáratú refinanszírozási műveletünk lejáratát is. Ezek természetesen kiemelkedő fontosságú döntések voltak.

Amint arra az önök az EKB éves jelentéséről szóló állásfoglalás-tervezete is rámutat, ez a fokozott hiteltámogatás sikeres volt – amennyiben a további diszfunkcionális feszültségek is teret nyernek – egy esetleges depresszió vagy egy sokkal mélyebb recesszió megelőzésében. Hadd hangsúlyozzam, hogy minden lépésünket az euróövezet középtávú árstabilitásának biztosítását előíró feladatunkkal összhangban tettük. A kedvező inflációs kilátások és az euróövezet megfelelő inflációs várakozásai mindenféleképpen azt tükrözik, hogy hitelesen teljesítettük feladatunkat.

2009-ben a pénzügyi piaci feltételek bizonyos fokú javulását követően újabb piaci feszültségek robbantak ki az euróövezeti kötvénypiac számos szegmensében. Tekintve, hogy a kötvénypiac zökkenőmentes működése elengedhetetlen az EKB irányadó kamatlábainak érvényesítéséhez, döntést hoztunk az euróövezet hitelviszonyt megtestesítő értékpapírpiacára történő beavatkozásról a monetáris politika gazdasági hatásainak normál keretek közé történő terelése érdekében. E célból bevezettük az értékpapír-piaci programunkat. Annak biztosítása érdekében, hogy ez a program ne befolyásolja monetáris politikánkat, a bevitt teljes likviditást visszavesszük.

Összegzésképpen hadd hangsúlyozzam, hogy az akut pénzügyi stressz idején elfogadott nem szokványos intézkedéseink jellegüket tekintve ideiglenesek, és bizonyos leépítési szempontok figyelembevételével készültek. A 2009-ben, illetve 2010 elején kezdeményezett nem szokványos intézkedéseket fokozatosan megszüntettük bizonyos pénzügyi piaci feltételek javulására, illetve az euróövezet gazdasági fellendülésére tekintettel.

Engedjék meg, hogy megosszak önökkel néhány gondolatot az euró eddigi teljesítményéről. Véleményem szerint három elemet tekinthetünk alapvető fontosságúnak.

Először is az EKB teljesítette a Szerződés szerinti feladatát, nevezetesen biztosította az árstabilitást. Ennek megfelelően az euróövezet országaiban tapasztalható átlagos infláció az elmúlt 12 évben 1,97% volt. Ez teljes mértékben megfelel az árstabilitás általunk használt meghatározásának, nevezetesen annak a célunknak, hogy az euróövezet éves inflációs rátáját 2% alatt, illetve 2% közelében tartsuk középtávon. Ebben az értelemben az eurórendszer a stabilitás és bizalom bázisa volt az elmúlt 12 évben, és még a közelmúlt eseményeit is jól tűrte a globális pénzügyi válság okozta kihívások dacára.

Másodsorban – és ez kedvező fényben tűnteti fel az EKB monetáris politikájának hitelességét – amint arra már utaltam, az inflációs várakozások szilárd talajon állnak, és megfelelnek az árstabilitás elvárásainak.

Harmadsorban pedig ez a siker meggyőződésünk szerint az EKB politikai befolyástól való teljes függetlenségén, az árstabilitás megőrzésére vonatkozó elsődleges megbízatásán, illetve különösen az árstabilitás meghatározására vonatkozó átlátható kommunikációján alapszik. Az EKB kétpilléres monetáris stratégiája előremutató, középtávú cselekvést tesz lehetővé, amelyet egy szilárd elemzői keret is támogat. Ez a keret magában foglalja a monetáris és hitelfejlemények alapos, az infláció közép- és hosszú távú monetáris jellegét figyelembe vevő elemzését.

Úgy gondoljuk, hogy ez az átfogó megközelítés tájékozott és következetes döntési folyamatokat tesz lehetővé, amely egyben tartós és képes átlépni a rövid távú volatilitást is.

Az euró külgazdasági dimenzióit tekintve hadd mondjam el, hogy valutánk megalapozta nemzetközi hírnevét. 2009-ben az euró a nemzetközi hitelviszonyt megtestesítő értékpapír-állomány és a globális devizatartalék-állomány közel 30%-át tette ki.

Az euró külgazdasági dimenziójának kapcsán szeretnék néhány szót szólni a jelenlegi valutaárfolyamokról, amely területen véleményem szerint nagyfokú elővigyázatosságra van szükség.

Két fő témát szeretnék ennek kapcsán kibontani. Az egyik a fejlett országok főbb konvertibilis lebegő árfolyamú valutáinak kapcsolata, ilyenek például az USA-dollár, az euró, a jen, a font sterling és a kanadai dollár. Ezek a valuták a Bretton Woods-i rendszer 1970-es évek eleji összeomlása óta rendelkeznek lebegő árfolyammal. Itt szeretném aláhúzni a nemzetközi közösség elkötelezett álláspontját, miszerint a túlzott volatilitás és a rendszertelen árfolyammozgások hátrányosan befolyásolják a gazdasági és pénzügyi stabilitást.

Szeretném hozzátenni, hogy az EKB nagyra értékeli az Amerikai Egyesült Államok hatóságainak legutóbbi nyilatkozatait, nevezetesen az Egyesült Államok pénzügyminiszterének és a Federal Reserve elnökének nyilatkozatát, amelyben megerősítik, hogy az Egyesült Államok érdekében áll a többi nagyobb konvertibilis valutával szemben erős dollár. Teljes mértékben osztom ezt az álláspontot. Egy, a többi nagyobb valuta közül kiemelkedő, hiteles, erős amerikai dollár nemcsak az Egyesült Államok, de Európa és az egész nemzetközi közösség érdeke is.

A második téma a feltörekvő, folyó fizetési mérlegtöbblettel és nem kellően rugalmas valutaárfolyammal rendelkező piacgazdaságok valutáival kapcsolatos. Abban a kérdésben egyetért a nemzetközi közösség – és ezt ismételten megerősítették Koreában a múlt héten, és a Bizottság is ugyanezt tette –, hogy a piaci alapú árfolyamrendszerek felé történő elmozdulás, a mögöttes fundamentumokat tükröző árfolyam-stabilitás fokozása és a valuták kompetitív leértékelésének elkerülése mind a feltörekvő gazdaságok, mind a nemzetközi közösség érdekében áll.

Az EKB-nál már jó ideje mondjuk, hogy még nem jött el az elégedett hátradőlés ideje. Ez talán még jobban leírja a mostani helyzetet, mint bármikor korábban. Sokféle kihívás vár ránk. Az érintett hatóságoknak, de a magánszektornak is felelősséget kell vállalnia, és ez igaz a hatalom végrehajtói ágaira, a központi bankokra, a szabályozókra, a felügyeletekre, a magánszektorra és a pénzügyi szektorra is. A mostani válság egyértelműen megmutatta, hogy a gazdasági irányítás ambiciózus reformja mind az egyes euróövezeti országok, mind az euróövezet egészének érdekében áll.

A Van Rompuy elnök úr nevével fémjelzett, az EU gazdasági irányításának reformjáról szóló javaslatok, amelyet az Európai Tanács 2010 októberében hagyott jóvá, a jelenlegi felügyeleti keret javítását jelentik, és tág értelemben megfelelőek a monetáris unión kívüli EU-országok számára is. Ugyanakkor az euróövezet konkrét követelményei tekintetében véleményünk szerint ezek a javaslatok nem elégségesek a közös valutával működő gazdaság lehető legjobb működésének biztosításához.

Meggyőződésem, hogy az elkövetkező hónapokban az Európai Parlament segíteni fog Európának, hogy megtehesse azt a nagy erejű előrelépést, amely a gazdasági irányítás megvalósításához szükséges. A pénzügyi felügyelethez és az ERKT-vel összefüggő jogalkotói szerepével a Parlament bebizonyította a főbb kérdések iránti elkötelezettségét.

Szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem ezt önöknek, és megismételjem véleményemet, amely szerint a Parlament meghatározó befolyással lesz a gazdasági irányításról szóló vitában.

A pénzügyi szabályozás egy másik, szintén fontos kihívás. Teljes mértékben ki kell aknáznunk a válság tanulságait és fenn kell tartanunk pénzügyi reform lendületét is. Amint azt állásfoglalás-tervezetükben is támogatják, a Bázel III gyors végrehajtása kiemelkedő fontossággal bír. A Bizottság short ügyletekről és tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről szóló jogalkotási javaslatai úgyszintén elengedhetetlenül fontosak a pénzügyi rendszer átláthatóbbá és ellenállóbbá tételéhez.

2011 meghatározó jelentőségű év lesz. 2011-ben előreláthatólag elfogadják a felülvizsgált irányítási keretrendszert, mélyreható viták lesznek a válságkezelési keretrendszerről, és elképzelhető, hogy a Szerződés módosítására vonatkozó eljárást is kezdeményeznek majd. Nem szabad melléfognunk ezekkel a reformokkal, hiszen ezzel segíthetjük Európa egészét, és különösen az euróövezetet, hogy még nagyobb odaadással és meggyőződéssel nézhessen szembe a jövő kihívásaival.

2011 lesz az Európai Rendszerkockázati Testület első éve. Az önök állásfoglalás-tervezetében megfogalmazott kérésnek megfelelően mindent meg fogunk tenni az új testület támogatása érdekében. Természetesen ezzel együtt az EKB maradéktalan függetlensége és a Maastrichti Szerződésben megfogalmazott elsődleges megbízatása továbbra sem változik, de erre már korábban is kitértem felszólalásomban.

Továbbra is teljesíteni fogjuk megbízatásunkat. Ezt a Szerződés is megköveteli tőlünk. Biztosak lehetnek benne, hogy teljesíteni fogjuk, amit polgártársaink elvárnak tőlünk.

  Olli Rehn, a Bizottság tagja. – Tisztelt elnök úr! Engedjék meg, hogy elsőként megköszönjem az előadónak, Burkhard Balznak az EKB 2009. évi éves jelentéséről szóló alapos és kimerítő jelentését. A Bizottság üdvözli a kulcsfontosságú kérdéseket megfelelően leíró jelentést. A jelentés elismeri és dicséri az EKB válságkezelési munkáját. A Bizottság is osztja e véleményt. A Jean-Claude Trichet elnök úr vezette EKB nagy jártassággal és határozottan kezelte ezt a meglehetősen nehéz helyzetet.

Szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem Jean-Claude Trichet úrnak a kiváló együttműködést, és különösen szerepvállalását ezekben a viszontagságos időkben. Megfigyelői álláspontjával és nem szokványos intézkedéseivel az EKB nélkülözhetetlen részvevője volt a válság kapcsán szükségessé vált tűzoltásban, és ezáltal a fenntartható növekedés és munkahelyteremtés alapjainak lefektetésében is.

Az ön jelentése jogosan emeli ki, hogy a pénzügyi válság rámutatott arra, hogy meg kell erősíteni az euróövezet gazdasági felügyeletét. A Bizottság egyetért ezzel az állásponttal, és pontosan ezért terjesztettünk elő számos jogalkotási javaslatot az EU gazdasági irányításának megerősítésére, főként az euróövezetben.

A Feio-jelentés számos javaslatát is beépítettük az Unió gazdasági irányításának megerősítése és kiterjesztése céljából. A Gazdasági és Monetáris Bizottság megkapta a Bizottság javaslatait, és jelenleg is a következő júniusi határidő betartásán dolgozik, amit én méltányolok és üdvözlök.

Most engedjék meg, hogy áttérjek a vita második részére, azaz a nemzetközi valutaárfolyamok legutóbbi fejleményeire. Helyes az a megállapítás, miszerint az elmúlt hetekben nőtt a devizapiacok volatilitása, a legnagyobb kétoldalú átváltási árfolyamok jelentős elmozdulását eredményezve.

Az euróövezet kedvező adatainak és az USA monetáris politikájának további expanziója következtében ez év júniusa óta az euró felértékelődött a dollárral szemben. Az utóbbi időben ugyanakkor az euró más valutákkal szembeni gyengülésének lehettünk szemtanúi, hiszen a tagállamok – főként Írország – államháztartási adatai miatti aggodalmak gyengítették az eurót. Tényleges értékeket nézve az euró jelenleg megközelíti hosszú távú átlagos árfolyamszintjét egy általános leértékelődést követően, amit a múlt év végén tapasztalt túlértékelt árfolyamszint váltott ki. Az év elejéhez képest az euró leértékelődése tényleges értékeket nézve megközelíti a 7%-ot.

A fejlett gazdaságok lassú fellendülésének és a feltörekvő országokba irányuló hatalmas tőkeáramlások összefüggésében nézve több ország is nemzeti valutájának gyengítését tűzte ki célul, vagy legalábbis a fizetőeszköz kompetitív fel nem értékelését választotta. Éppen ezért jelentős előrelépésnek tekinthető e téren, hogy a G20-ak múlt heti szöuli csúcstalálkozóján részt vevő vezetők egyértelműen és határozottan elkötelezték magukat amellett, hogy tartózkodni fognak nemzeti valutáik kompetitív leértékelésétől.

A G20-as csúcstalálkozó résztvevői szintén megállapodtak a globális növekedés egyensúlyi feltételeinek megteremtésében. Megállapodás született az indikatív iránymutatások kidolgozásáról. Egyértelmű, hogy az árfolyam-rugalmasságnak szerepet kell szánni az egyensúly megteremtésében annak érdekében, hogy az árfolyamok megfelelően tükrözzék a gazdasági fundamentumokat, amint azt már Trichet elnök úr is hangsúlyozta. A Bizottság folytatja a G20-ak munkája e fontos szálának támogatását, ami a jövő évi G20-as francia elnökség leglényegesebb fókusza is lesz.

Végezetül pedig engedjék meg, hogy tájékoztassam önöket egy, az euróövezetet érintő, fontos fejleményről. Tegnap, amikor az ECOFIN-Tanács üdvözölte az ír kormány pénzügyi segítségkérését az EU-tól, a miniszterek egyetértettek a Bizottsággal és az EKB-val abban, hogy az Írországnak nyújtandó segítség garantálja Európa pénzügyi stabilitásának megőrzését. Az EU pénzügyi támogatását egy szigorú politikai feltételrendszerrel működő program szerint lehetne Írország rendelkezésére bocsátani, amiről most is folynak a tárgyalások az ír hatóságok, a Bizottság az IMF között az EKB együttműködésével. A program határozottan veszi célba az ír gazdaság költségvetési kihívásait, és létre fog hozni egy alapot a banki ágazatban esetlegesen felmerülő jövőbeni tőkeigények kielégítésére. A banki ágazatbeli sokk megszűntetésére átfogó intézkedéseket kell hozni, beleértve az adósságállomány csökkentésére és a szerkezeti átalakításra vonatkozó intézkedéseket is annak biztosítása érdekében, hogy az ír bankrendszer megfelelően láthassa el szerepét a gazdaság működésében.

Az EU–IMF program szakmai egyeztetései már jó ideje folyamatban vannak, és november végére minden bizonnyal befejeződhetnek. Arról is tájékoztathatom önöket, hogy az EU és az IMF nyújtotta finanszírozás mellett az Egyesült Királyság és Svédország is jelezte, hogy kész kétoldalú hitelmegállapodások útján hozzájárulni a programhoz, és ezt természetesen üdvözöljük.

Összességében tehát a tegnapi döntések az ír gazdaság stabilizálása, illetve Európa pénzügyi stabilitásának megőrzése felé tett létfontosságú lépésként jellemezhetők.

  Jean-Paul Gauzès, a PPE képviselőcsoport nevében. – (FR) Tisztelt elnök úr! Tisztelt Trichet úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Úgy tűnik, én is az EKB munkáját dicsérők népes táborát bővítem, ezért nem fogom megismételni a kollégám, Balz úr által elmondottakat, és az állásfoglalás tartalmára sem fogok kitérni. A rendelkezésemre álló rövid időben annyit szeretnék mondani, hogy mindenféleképpen tekintettel kell lennünk polgártársainkra.

De miért is mondom ezt éppen így ma? Azért, mert tegnap este minden francia televíziós csatornán egy potenciális elnökjelölt előadását lehetett látni, amint összetép egy 10 eurós bankjegyet, amit korábban felnagyított és lefénymásolt, ezzel demonstrálandó, hogy a bankjegy összetépésével minden problémánk okozóját is megsemmisítette.

Természetesen ez egyáltalán nincs így. Pusztán arra van szükség, hogy összefogjunk és kommunikáljunk egymással. Az elvégzett felügyeleti, szervezeti és szabályozási munka – amint azt ön is megjegyezte, elnök úr – kitűnő. Ön is tudja, hogy e Parlament támogatja önt. Ugyanakkor valós feladatunk is van azokkal a polgártársainkkal, akik nem értik az elhangzott üzeneteket.

A napi sajtó szalagcímei egyre komorabb megoldásokról és lehetetlenebbnél lehetetlenebb helyzetekről adnak hírt, és elmondhatom, hogy pénteken, amikor tereplátogatást tettem – ahogy azt politikai körökben nevezni szoktuk –, körülbelül 100-150 emberrel találkoztam. Mindannyian ugyanazt a kérdést tették fel nekem: Mi lesz az euróval? Polgártársaink félelmei nincsenek összhangban az Európai Központi Bank – megjegyzem kitűnő – lépéseivel.

  George Sabin Cutaş, az S&D képviselőcsoport nevében. – (RO) Tisztelt elnök úr! Először is szeretném megköszönni az előadó, Balz úr együttműködését. Továbbá üdvözlöm, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével az Európai Központi Bank megkapta az európai uniós intézményi státuszt.

Másodsorban szeretnék rámutatni, hogy jelentős makrogazdasági egyenlőtlenségek mutatkoznak az euróövezet gazdaságai között, ami kiemeli a gazdasági és monetáris politikák szorosabb harmonizációjának szükségességét. A Növekedési és Stabilitási Paktum nem alkalmas a jelenlegi gazdasági egyensúlytalanságok kiegyensúlyozására. Az ebből a patthelyzetből kivezető egyik megoldás az uniós szintű kötvénykibocsátás lenne. Egy ilyen szolidaritási mechanizmus stabil finanszírozási lehetőséget nyújtana a bajba került a tagállamoknak, és hatékonyabbá tenné költségvetési felügyeletet, illetve jelentős mértékben javítaná a likviditást is. A közös valuta intézményét költségvetési megszorítással és közös, hosszú lejáratú adóssággal kellene kiegészíteni.

A pénzügyi szolgáltatók felelőtlen viselkedése váltotta ki a gazdasági és pénzügyi válságot. Emellett a bizonyos tagállamok ellen intézett spekulatív támadások megnehezítették ezen országok nemzetközi piacról történő hitelfelvételét, tulajdonképpen gyengítve ezzel az egész euróövezet stabilitását. Ezért azt gondolom, hogy állandó mechanizmusra van szükség az euróövezet ilyen jellegű támadásoktól való megvédése érdekében. Az Európai Bizottság feladata figyelemmel kísérni a hitelminősítő intézetek tevékenységét, mint ahogy az is, hogy kidolgozza egy uniós szintű hitelminősítő intézet szerkezetét.

Továbbá figyelembe kell vennünk azt is, hogy az egyes nemzeti kormányok által elfogadott megszorító intézkedések jelentős mértékben csökkenthetik az európai gazdaság fellendülési esélyeit. Éppen ezért van szükség uniós szintű gazdasági irányítási modellre, amely egyesíti a költségvetési konszolidációt az új munkahelyek teremtésével.

A Bizottságnak továbbá konkrét célokat kell javasolnia az EU gazdaságai közötti versenyképességi szakadék csökkentésére, és végezetül zöld energiákba történő beruházásokat kellene eszközölnie.

  Sylvie Goulard, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (FR) Tisztelt elnök úr! Tisztelt biztos úr! Először is én is csatlakoznék az előadót dicsérők táborához, hiszen véleményem szerint rendkívül érthetően világított rá erre a kérdésre.

Jelentésében kiemeli a Lisszaboni Szerződés által lehetővé tett innovációkat, és szeretném megköszönni önnek, Trichet úr, hogy emlékeztette ma este azokat, akik esetleg nem voltak tisztában vele – beleértve azokat is, akik aláírták és ratifikálták azt –, hogy a Lisszaboni Szerződés tartalmaz egy nagyszerű újítást, amely lehetővé fogja tenni a számunkra, hogy eme Parlament falain belül vitassuk meg a Stabilitási Paktum reformját.

Rehn úr vezetésével a Bizottság számos jó irányba mutató és kifejezetten bátor javaslatot dolgozott ki, felhívva a figyelmet a fegyelem megerősítésének szükségességére, figyelembe véve a Balz úr jelentésében is említett makrogazdasági egyensúlytalanságokat. Sőt, Trichet úr, ön gyakorta említi, hogy „nagy erejű változásokra”, azaz valós előrelépésre van szükség a gazdasági irányításban.

Teljes mértékben osztom Gauzès úr véleményét. Amikor az ember választóival találkozik, gyakran megfordul a fejében, hogy vajon tényleg relevánsak-e a Bizottság szeptemberben előterjesztett javaslatai, és nem kellene-e nagyobb figyelmet fordítanunk a jelenleg is zajló válságra, hogy ezáltal a lehető legnagyobb előrehaladást tudjuk elérni a későbbiekben. Szeretném kiemelni, hogy az euró megálmodói sohasem gondolták volna, hogy hosszú távon szükség lesz gazdaságpolitikai koordinációra is. Politikai uniót láttak maguk előtt, azaz azt, hogy a Parlament felügyelete alatt lesznek képesek döntéseket hozni.

Részemről azt tartom meglepőnek – ami a polgárokkal folytatott beszélgetéseinkből is kiderül –, hogy vannak olyan sofőrök – a tagállamok –, akik egyszerre vezetnek és figyelnek az út mellett, mintha rendőrök lennének. Valahogy így működik ez a mostani rendszer, mi vagyunk egy személyben a sofőrök és a bírságokért és a többi autó felügyeletéért felelős hatósági személyek is. Szerintem nincs olyan ország, ahol így működne a közúti közlekedés. Ezért szeretnénk megemelni a bírságok díjtételeit, aminek érdekben együtt kell működnünk. Köszönjük, hogy emlékeztettek bennünket, hogy a közös európai érdek szem előtt tartásával a gyakorlatban már meg is tettük ezt a lépést a pénzügyi felügyelet reformjának kapcsán.

  Sven Giegold, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, először is engedje meg, hogy képviselőcsoportom nevében köszönetet mondjak Balz úrnak azért az együttműködő hangulatért, amelyben megbeszéléseink zajlottak. Javaslatainkkal hozzájárultunk ahhoz, hogy még kiegyensúlyozottabb legyen a jelentés. A 2009–2010 közötti időszak rendkívüli intézkedéseket tett szükségessé az Európai Központi Bank részéről, és tekintettel ezekre a rendkívüli gazdasági eseményekre, szeretném még egyszer megköszönni Trichet úrnak, hogy meghozták ezeket az intézkedéseket, főként annak fényében, hogy nem mindig arattak osztatlan sikert az EKB dolgozóinak körében.

Ez az időszak rávilágított a Stabilitási és Növekedési Paktum hibáira. Ehelyett olyan hatékony gazdaságpolitikai koordinációra van szükség, amely nemcsak az államadósságot, de a magánadósságot is figyelembe veszi, és amely nemcsak a deficittel küszködő országok gazdasági egyensúlytalanságaival foglalkozik, hanem azokéval is, amelyek többletet termelnek. Az árak tekintetében nemcsak a fogyasztói árakra kellene összpontosítanunk, hanem az ingatlanpiaci árakra, illetve azok spekulatív alakulására és a buborékok kialakulásának veszélyeire is megfelelő figyelmet kellene fordítanunk.

Legfőképpen azonban – és ezt folyamatosan sürgetjük is – létre kell hoznunk végre az Európai Unió adóversenyre vonatkozó keretét. Elfogadhatatlan, hogy óriási megszorító programokat vezessünk be a kiadási oldalon, míg mindeközben továbbra is fennáll az országok közötti korlátozásmentes adóverseny a bevételi oldalon.

Különösen elfogadhatatlan – és megmagyarázhatatlan polgáraink számára is –, hogy egy ilyen helyzetben Írország bankjainak megmentésével foglalkozunk, és eközben meg sem próbáljuk elérni, hogy Írország az Európában szokásos 25%-osra módosítsa a jelenleg botrányosan alacsony 12,5%-os társasági adókulcsát. Szükség lenne egy kis egyenes beszédre ebben a témában.

Itt szeretném megkérni Trichet urat, hogy legyen kedves, fejtse ki véleményét a jelentésben szereplő két, eddig nem részletezett kérdéssel kapcsolatban, nevezetesen a 21. bekezdésben leírt átláthatóság, és a 39. bekezdésben meghatározott elfogadható biztosítékok kérdéséről. Még nem hallottuk véleményét ezekről. Az előadók és árnyékelőadók nevében is rendkívül hálás lennénk, ha nyilatkozna ezekről a kérdésekről.

  Kay Swinburne, az ECR képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök úr! Engedjék meg, hogy gratuláljak Balz úr jelentéséhez. Ugyanakkor, amikor szinte mindennap új válsághelyzettel találja szemben magát az euró, és általánosan elfogadott tény, hogy a túléléshez új irányítási formákra és új szabályokra van szükség, az EKB viszonylag nehezen alkot véleményt a külső globális kérdésekről.

Ugyanakkor elképzelhető, hogy pontosan ez a probléma. Egészen mostanáig a nagy világszereplők jelentős része sikeresen tudott együttműködni a globális pénzügyi válság nyomán kialakult problémák megoldásában. A pénzügyi szolgáltatókra vonatkozó szabályozási reform, különösen a származtatott termékek területén, példa nélkül álló. Az azonban, amikor a multinacionális bankok helyett a nemzeti valuták védelmére tesznek nagyobb erőfeszítéseket, a többoldalú koordináció megtorpanásának veszélyét rejti magában.

Amennyiben az EKB elsődleges célja, hogy megvédje az eurót, és a Fed a dollár, illetve Kína a jüan megvédéséért küzd, akkor mindannyian veszíteni fogunk.

Az EKB-nak fennállása óta meg kell küzdenie a különböző kultúrák és monetáris politikai módszerek összehangolásának nehéz feladatával. Remélem, hogy még a jelenlegi erős nyomás alatt is képes lesz szakmai tapasztalatával kiterjeszteni az együttműködés szálait az EU-n kívüli globális porondra is.

ELNÖKÖL: SILVANA KOCH-MEHRIN
alelnök

  Jürgen Klute, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, először is engedje meg, hogy szívből megköszönjem Balz úr konstruktív együttműködését. Csak megerősíteni tudom, hogy a különböző nézőpontjaink ellenére nagyon pozitív élmény volt együtt dolgozni vele.

Sokan azt gondolták – és ezt szeretném nyomatékosan hangsúlyozni –, hogy az euróövezeti válság már régen véget ért. Írország megmutatta a számunkra, hogy ez koránt sincs így. A korábbiakhoz hasonlóan Európa tálcán kínálja magát a pénzügyi piacoknak. Az EU tagállamai továbbra is arra kényszerülnek, hogy kincstári kötvényeikkel kufárkodjanak a pénzügyi piacok bazárjában azért, hogy öngyilkos megszorító csomagjaikkal elnyerjék a spekulánsok bizalmát. A hétvégén ismét megláthattuk, hogy hova is vezet mindez. Ez alkalommal nem az állítólag megtévesztésre hajlamos görögök, hanem Írország – az Unió legjobb tanulója – kényszerült arra, hogy az európai vészhelyzeti alaphoz forduljon bankrendszere megmentése érdekében; megjegyzem, egy olyan bankrendszer megmentése érdekében, amelyet már régóta a dereguláció ékes példájaként emlegetnek.

Eközben a pénzügyi ágazat izgatottan figyeli Portugáliát – ahol a kamatlábak éles emelkedése tovább folytatódik – a kapituláció jeleit keresve. Az Európai Központi Banknak is felelősséget kell vállalnia a kialakult drámai helyzetért. Eddig sem használta és továbbra sem használja az eurókötvények nyújtotta lehetőséget a kaszinózás civilizált alternatívájaként. Míg Európa egyik fele már elkezdetett kilábalni a válságból, az EKB csendben ül és figyel, amint a másik fele egyre mélyebbre süllyed a szegénység és a bizonytalanság mocsarába. Lehet, hogy a nemzeti gazdaságok által bevezetett katasztrofális csökkentések az európai befektetési és bankóriások szája íze szerint valók, de nem segítenek sem Írországnak, sem a monetáris uniónak, sem az EKB-nak.

Trichet úr, kérem, ne vegye komolyan Merkel asszony leegyszerűsített pénzügyi ábécéjét! Ha szeretné megmenteni a gazdasági és monetáris uniót, ne hagyja ebek harmincadjára az európai kincstári kötvények kérdését. Vezessék be az eurókötvényeket, mielőtt valamelyik másik ország is a spekulánsok csapdájába esik.

(A felszólaló a 149. cikk (8) bekezdése szerint hozzájárul egy kék kártyával jelzett kérdés megválaszolásához)

  Hans-Peter Martin (NI). – (DE) Elnök asszony, meg szeretném kérdezni Klute úrtól, hogy az uniós szintű kincstári kötvényekkel és eurókötvényekkel kapcsolatos javaslata hogyan egyeztethető össze a Német Szövetségi Alkotmánybíróság ilyen ügyekkel kapcsolatos állásfoglalásaival; illetve, hogy véleménye szerint mi történne, ha egy ilyen intézkedést a karlsruhei Német Szövetségi Alkotmánybíróság elé terjesztenének.

  Jürgen Klute (GUE/NGL). – (DE) Elnök asszony, el kell ismernem, hogy ezt valóban nehéz felmérni. Erre csípőből most nem tudok választ adni. Nincs kétség afelől, hogy ez egy bonyolult helyzet, de az a véleményem, hogy a dolgok annyira előrehaladtak, hogy elképzelhető, hogy újra fogjuk majd gondolni a helyzetet. Sajnálom, de erre a kérdésre nem tudok rögtönzött választ adni.

  John Bufton, az EFD képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, nagy érdeklődéssel olvastam a Gazdasági és Monetáris Bizottság az Európai Központi Bank éves jelentéséről szóló jelentését. A jelentés elismeri, hogy az euróövezet tagállamai közötti egyenlőtlenségek hozzájárultak a jelenleg is megfigyelhető problémákhoz. A jelentés megállapítja, hogy „ezek az egyensúlyhiányok jelentős mértékben megnehezítik az euróövezeten belül egy megfelelő monetáris politika kialakítását”, illetve megismétli, hogy „az euróövezet egyes országaiban felmerülő pénzügyi válság komoly probléma az euróövezet egésze számára, és az övezet működésének zavaraira enged következtetni”.

Nem igazán látom értelmét annak, hogy a gazdaságpolitikák erőteljes összehangolására szólítsunk fel az euróövezeten belül. Az ösztönös reakció a gazdasági irányítás fokozása volt, de az erőltetett egységesség korlátai juttatták az egyes tagállamokat a pénzügyi válságba, olyan külső okokkal egyetemben, amelyeket jelen pillanatban még nem tudunk kontrollálni. Lehetséges, hogy a rendszer nem enged teret a szükséges gazdasági rugalmasságnak vagy szabad akaratnak, hogy a kormányok hatékonyan tudják kezelni egyéni – például inflációs rátákhoz kapcsolódó – problémáikat.

A jelentés rávilágít erre, és megjegyzi, hogy „a válság az azt követő mentőakciókkal és gazdaságserkentő csomagokkal együtt olyan […] nagy horderejű megszorító intézkedésekhez vezetett, amelyek ugyanakkor nagymértékben korlátozzák a kormányok cselekvési lehetőségeit”.

Az egyik érv az, hogy egységes valuta nem létezhet anélkül, hogy ne kerülne sor további homogenizálásra, a tagállamok között fennálló különbségek és gazdagsági fejlettségi szintek kiegyenlítésére. Azzal azonban minden realista tisztában van, hogy ez nem fog bekövetkezni. Ez ellenkezik az emberi természettel, amelynek egy demokráciában logikus módon ki kellene tűnnie, bármilyen kellemetlen is.

Készen áll az euróövezet Észtországra januárban? Meglepődve hallgattam azt a kijelentést, amely szerint „az euró észtországi bevezetése jól mutatja, hogy az euró státusza […] szilárd”, utalva arra, hogy majd „ez a státusz a tagállamokat az euróövezeti tagság felé való törekvésre fogja ösztönözni”.

Az euróhoz való ideológiai ragaszkodás monetáris problémák felbukkanását fogja eredményezni a gazdasági fellendülés és hanyatlás idején. Az egységes valuta csak és kizárólag egy kötött szövetségi környezetben képes működni. Ha ez a Bizottság végső célja, akkor talán fordított sorrendben cselekedtek.

Bár az Egyesült Királyság nem tagja az euróövezetnek, mi is szenvedünk a mentőcsomagokhoz való hozzájárulás hatásaitól, illetve az Unión belül tekervényesen összefonódó gazdasági helyzettől. Nincs értelme várni az „én megmondtam” pillanatra; ez már elmúlt.

  Hans-Peter Martin (NI). – (DE) Elnök asszony, remek lenne, ha Balz úr jelentését fenntartással kezelnénk, és ez a memoárokkal kapcsolatos fenntartás lenne. Úgy érzem, sokkal többet tudnánk meg, ha Trichet úr a 2008–2009-re vonatkozó fejezetet a saját szemszögéből adná elő. Ezen információ hiányában kénytelenek vagyunk bizonyos mértékben a sötétben tapogatózni, és okunk van azt is feltételezni, hogy számos olyan külső körülmény áll fenn, amelyről jelenleg még nem tudunk. Mindazonáltal Trichet úr, ön azt állította, hogy a hosszabb távú finanszírozási intézkedéseket ismételten meghosszabbították. Ez lehet, hogy jó döntés volt. Majd a történelem eldönti, hogy tényleg olyan jó ötlet volt-e. Nem kell minden esetben azonnal Alan Greenspanre mutogatnunk.

Egy dolog aggaszt, mégpedig az, hogy polgárainknak egyszerűen nem mondják meg, hogy valójában mire is fordítják ezt a likviditási támogatást; valamint az átláthatóság hiánya is aggasztó annak tekintetében, hogy az íreket miképpen kényszerítik – sokak szerint – ez alá a védőernyő alá. Tudjuk, hogy Írország már kapott 130 milliárd eurót, amelyből 35 milliárd egy német cég leányvállalatához, a Hyporealestate-hez vándorolt. Pontosan mi is indokolja a jelenlegi hatalmas nyomásgyakorlást? Hogy lehet, hogy nem vagyunk abban a helyzetben, hogy meg tudjuk mondani kik is az ír bankok tényleges hitelezői? Az Allianznál levő életbiztosításom lenne az? Vagy pedig ténylegesen a német bankok, ahogyan ezt mindig is állították? Amennyiben ez utóbbiról van szó, úgy nem lehet, hogy éppen rossz vitát folytatunk? Ebben az esetben őszintén közölnünk kellene polgárainkkal, hogy ezeket a hitelezőket mentjük meg; hogy ők követték el a hibát azzal, hogy pénzüket Írországban fektették be, egy hamis alapokra épülő bankrendszerbe. Ezzel kapcsolatban természetesen felmerül a kérdés, hogy valóban minden bankra szükség van-e a rendszerhez. Miért nem vagyunk elég bátrak elfogadni, hogy lesz köztük olyan, amelyik nem éli ezt túl? Nem jelenthet választ minden esetre az, hogy Lehman Brothers. A kockázatokat egyenlően kell elosztani, hiszen a korábbi nyereség nagy része minden kétséget kizáróan a magánszektorban kötött ki.

  Ildikó Gáll-Pelcz (PPE). – (HU) Először is köszönetet szeretnék mondani a jelentéstevőnek, aki nagyszerű munkát végzett. Mivel az Európai Parlament az elsődleges intézmény, amelyen keresztül az Európai Központi Bank elszámoltatható az európai polgárok felé, nagy örömömre szolgál Trichet elnök úr mostani részvétele a plenáris ülésen, illetve az is, hogy rendszeresen monetáris párbeszédet folytat az ECON szakbizottsággal.

A pénzügyi gazdaság globális természetű. A válság is globális. Éppen ezért a válságra adott válaszoknak is globális természetűnek kell lenni. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy a tagállamok gazdasági és pénzügyi problémái jelenleg is hatással vannak az euró egészére. Egyetértek a jelentéstevővel megint. Sajnos a GMU a stabilitási és növekedési paktum nem minden elvét tartotta be és kérte számon a tagállamoktól. Ezért beszélünk államadósság-növekedésről, és ezért áll fenn a válság új hulláma, ami államadóssági válság.

Bízom abban, hogy az EKB függetlenségével és döntésekért való felelősségvállalásával kapcsolatos kérdések megnyugtatóan zárulnak, és egy sikeres gazdasági unió megvalósítását szolgáló reformprogrammal együtt képes lesz megerősíteni az Európa Uniót és benne az euróövezetet is. Biztos vagyok abban, hogy képesek vagyunk a válságból és a hibánkból tanulni, és a válság számunkra lehetőséget fog teremteni.

  Robert Goebbels (S&D). – (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Az euró problémákat él át, de melyik konvertibilis valutára nem igaz ez, az őrült pénzügyek miatt kialakult rendszerválságot követően?

Az államadósság komoly probléma. Mindazonáltal az államháztartási hiány növekedése a magántulajdonban levő bankok állami megmentésének a következménye. Sőt, a gazdaságot újra kell éleszteni. A pénzügyi válság villámgyorsan terjedt át a reálgazdaságra, hirtelen hanyatlást és munkanélküliséget okozva.

Úgy tűnik, hogy az őrült pénzügyi világ nem tanult a válságból. A Wall Street és a City túlélői a devizapiacokra spekulálnak és olyan hitel-nemteljesítési csereügyletek (CDS) shortolásába bocsátkoznak, amelyeknek nincsenek is a birtokában. A csődveszéllyel fenyegetett tagállamok hitelfelvételi kamatait közvetve, szigorító intézkedések rájuk kényszerítésével emelik meg, ami még jobban meg fogja nehezíteni ezen országok számára, hogy valaha is kilábaljanak a válságból.

Az európai szolidaritást csak nagy nehézséggel és igen szűkösen sikerül kimutatni. A Görögországnak nyújtott mentőcsomag elsősorban azoknak a francia és német bankoknak a megmentését jelenti, amelyek jelentős görög adósságállománnyal rendelkeznek. Az Írországnak nyújtott támogatás mindenekelőtt azon brit és német bankok megmentését takarja, amelyeknek komoly problémát és szenvedést okozna, ha az ír bankok összeomlanának.

Az, hogy az euró árfolyama továbbra is ingatag, nem annak a jele, hogy a közös valuta gyenge lenne. Ez inkább a piacokon uralkodó feszültséget tükrözi, különösen egy, az amerikaiak és a kínaiak között kirobbanó valutaháború küszöbén.

Az év eleje óta Kína már nem vesz fel dolláralapú hiteleket, hanem nyújtja azokat. Az Egyesült Államok adóhelyzete még rosszabb, mint Európáé. A szövetségi költségvetési deficiten felül rengeteg a magánadósság is. Az 50 amerikai állam közül 48 költségvetési hiánnyal küzd.

Van Rompuy úr beszélt arról, hogy az euró a túlélésért küzd. Ebben téved. Az euró, a stabilitás megtestesítője, amiről Trichet úr is beszélt az imént, túl fogja élni Van Rompuy urat, mivel az Unió, illetve annak támogató szerkezete, az eurócsoport a világ legfontosabb gazdasági egységének számítanak. Azon valós problémák ellenére, amelyekre Európa folyamatos tétovázással reagál, meg kell jegyezni, hogy világszinten az EU-27 a legnagyobb áruexportőr, áruimportőr és szolgáltatásexportőr.

Miénk a világ legfizetőképesebb belső piaca. Ezenkívül az európai vállalatok kétszer annyit exportálnak a belső piacra, mint a világpiacokra. Az Unió a harmadik országokból érkező közvetlen beruházások elsőszámú célpontja. Világszerte az Unió vállalatai rendelkeznek a legtöbb befektetési értékpapírral.

500 millió polgárával, vagyis a világ népességének 7%-ával az Unió termeli a bruttó világtermék 30%-át. Az Egyesült Államok ebből 25%-ot, Japán 8%-ot, illetve Kína is 8%-ot termel.

A világ fejlesztési segélyeinek 55%-át nyújtó Európai Uniónak nagyobb befolyása lehetne, amennyiben vezetői nagyobb politikai bátorsággal rendelkeznének, ha kihasználnák Európa erejét.

Végezetül csak annyit szeretnék mondani, hogy a nemzetközi pénzügyekkel kapcsolatosan szigorú és átlátható keretrendszert kell megvalósítani. Problémáinkat közös erővel és együttműködéssel kell legyőznünk.

  Sophia in 't Veld (ALDE). – Elnök asszony, ahogyan arra tisztelt kollegám, Gauzès úr felhívta a figyelmet, egyesek utálják az eurót; minden probléma forrásának tekintik, és harsányan ünnepelnek az euróövezet összeomlásának lehetősége hallatán. Ezek az emberek tévedésben vannak, és a múltban élnek. A jelenlegi problémákat nem az euró okozza; sőt, az euró az, ami még egy rosszabb helyzettől védelmez minket. A közös valutára szükségünk van, de ugyanennyire szükségünk van az euróövezet megfelelő irányítására is; az egyhangúságon alapuló laza együttműködés már nem opció.

Kedves kollegák, egy hajóban evezünk, amelynek hatalmas lyuk tátong az oldalán; és ott tartunk, hogy vagy kiúszunk a partra, vagy elsüllyedünk mind. Ennek ellenére a nemzeti kormányok úgy gondolják, hogy elegendő munkacsoportokat vagy eseti munkacsoportokat létrehozni, valamint arról beszélni, hogy szükség lenne-e szorosabb együttműködésre vagy talán nem. A jó hír az, hogy úgy tűnik a tagállamok Írország esetében határozottabban és gyorsabban cselekszenek, hiszen itt gyors intézkedésekre van szükség, és ezeket üdvözöljük is. Itt azonban nem csupán egyes országok megmentéséről van szó: itt az euróövezet hitelessége forog kockán, itt a világ tesztel minket.

Hajlandóak és képesek vagyunk cselekedni? A világ az euróövezetbe vetett bizalma létfontosságú valutánk stabilitása számára; a zsebünkben levő pénz mások belénk fektetett bizalmától függ. Ezért tehát arra ösztökélném a nemzeti politikusokat, hogy fejezzék be a populista aduászok kijátszását vagy akár az euróbankjegyek nyilvános kettészakítását, és ehelyett inkább vállalják közös valutánk tulajdonjogát és az ezzel járó felelősséget.

Befejezésül szeretnék szót ejteni a megszorító intézkedésekről. Rengeteg kritika éri ezeket, és sokan azt állítják, hogy akár a gazdaságnak is árthatnak. Természetesen óvatosan kell eljárni, de ezekre az intézkedésekre szükség van az állami pénzügyek hosszú távon történő tisztán tartásához, emellett pedig ezek jelzik az euróövezet országai közötti szolidaritást is. Véleményem szerint nem csupán a kiadási oldalról, de a bevételi oldalról is szót kell ejtenünk, hiszen a reformok már itt is igen esedékesek és nagy szükség van rájuk, legyen szó akár a munkaerőpiac, a nyugdíjak vagy a társadalombiztosítás reformjáról.

  Peter van Dalen (ECR). – (NL) Tisztelt elnök asszony! Az Európai Központi Banknak ez euró bevezetése óta nem volt olyan mozgalmas éve, mint 2009-ben. A válsággal való küzdelem rengeteg erőfeszítésbe került, és ez a folyamat még tart. Úgy vélem, hogy ehhez jobb és határozottabb fellépésre van szükség. Az Európai Szükségalap létrehozása nem strukturális megoldás. Továbbra is hatalmas adósságaink vannak, amelyeket az olyan országok, mint Görögország vagy Írország soha sem fognak tudni visszafizetni. Ami azonban valóban segít, az a kemény és szigorú költségvetési fegyelem és a kapcsolódó automatikus szankciók. Szerencsére Balz úr jelentése ebben a tekintetben igen egyértelműen fogalmaz. A Tanácsnak ugyanezt a megközelítést kellene alkalmaznia a Stabilitási és Növekedési Paktum elfogadásánál. Amennyiben szeretnénk leküzdeni ezt a válságot, úgy megszorításokra van szükség. E Ház többségének is ezt az elvet kellene alkalmaznia az európai költségvetéssel kapcsolatban. A költségvetés 2,9 százalékos megnövelésének elfogadása már így is nagyon tág kompromisszum. Egy polgár sem fogja megérteni, hogy a Parlament még további kompromisszumokat szeretne. Ezért kérem, ne tegyék!

  Jaroslav Paška (EFD). – (SK) Elnök úr, az euróövezet pénzügyminiszterei között ez év szeptember eleje óta folyó tárgyalásoknak a Reuters hírügynökség által közétett jegyzőkönyvei szerint ön kétségtelenül azt nyilatkozta, Trichet úr, hogy ha tudta volna, hogy Szlovákia nem egyezik bele a görög kormánynak nyújtandó önkéntes pénzügyi segítségnyújtásba, akkor ön sohasem egyezett volna bele, hogy Szlovákia csatlakozzon az euróövezethez. A szóban forgó projekt célja az, hogy megvédje a nagy pénzügyi intézményeket a nagy veszteségektől, amelyek abból adódnak, hogy Görögország nem képes fizetni adósságait; márpedig, ha jól emlékszem, ön kifejezetten az önkéntes szolidaritás megnyilvánulásaként említette ezt.

Elnök úr, az eurómilliárdokkal folytatott mindennapi ügyletei során talán elkerülte a figyelmét, hogy az az összeg, amelyet ön feladata ellátásáért havonta kap, 100 család havi létfenntartási költségeit fedezné hazámban.

Trichet úr, ha tényleg azt gondolja, hogy a havonta 600–700 euróból élő családoknak, vagy a havonta 300 euróból élő nyugdíjasoknak kellene csökkenteniük a napi élelmiszer-fogyasztásukat csak azért, hogy az ön bankoknál és pénzügyi alapoknál dolgozó kollegái megtarthassák profitjukat, magasabb bónuszokat fizessenek ki és még több kaviárt tehessenek maguk elé az asztalra, akkor kérem, nem nevezze ezt szolidaritásnak.

Tudom, hogy az európai helyzet nagyon összetett, azonban Szlovákia semmiképpen sem az az ország, amelyet ön bírálhatna.

  Elisa Ferreira (S&D). – (PT) Elnök asszony, az írországi beavatkozás messzemenőkig bizonyítja, hogy az EU-nak szinte minden más ügyet megelőzően közös megoldással kell előállnia az európai bankok, különösen a nagy bankok számára. Ma gyakorlatilag nyíltan az államok kudarcáról vitázunk, azonban még mindig nem javasoltunk egyértelmű megoldást az európai bankok számára.

A görögországi beavatkozás és annak alakulása bizonyítja, hogy Európának európai megoldásra van szüksége, és az eddig kijelölt megoldás alapvetően a kétoldalú segítségnyújtáson alapult, miközben minden ország partnerei megítélésének van alávetve, amely se nem egyértelmű, se nem állandó. Az Európai Központi Bank stabil pontként lépett fel ebben a helyzetben, orvosolva néhány hiányosságot, különösen az államadósság kiszolgáltatottsága terén. De tévedés ne essék: középtávon így nem folytathatjuk tovább.

Ezért a következő három kérdést szeretném feltenni az EKB elnökének. Először is, mi az EKB álláspontja egy olyan állandó modell kidolgozásáról, amely a szolidaritás valódi rendszerét építené ki a tagállamok között az államadósság terén? Szükségünk van erre, és nem szabad elutasítanunk, hogy szembenézzünk a valósággal. Másodszor, melyek voltak azok a különbségek, ha egyáltalán tudjuk azonosítani őket, amelyek arra indították az EKB-t, hogy jóváhagyja a Van Rompuy úr által vezetett munkacsoport által elkészített jelentés valamennyi ajánlását? Harmadrészt, valóban úgy gondolja az EKB, hogy az EU képes lesz a túlélésre a tagállamok egyre széttartóbb növekedése mellett, anélkül hogy lenne egy közös eszköz, amely bizonyos fokig helyreállítja a konvergenciát ezekben a növekedési stratégiákban?

  Seán Kelly (PPE). – (GA) Elnök asszony, Írország képviselőjeként nem mondhatnám, hogy túlságosan büszke vagyok arra, ami jelenleg hazámban történik. Abban azonban biztos vagyok, hogy polgáraink többsége kész megtenni azt, ami szükséges, hogy jóra fordítsa a dolgokat.

– És ahhoz, hogy jó irányba fordítsuk a helyzetet Írországban, két dologra van szükség. Először is, sajnos rövid távon az EKB és az IMF támogatásáért kellett fordulnunk. Másodszor, hatékonyan kell működnie az európai hatóságok felügyeleti architektúrájának, hogy a jövőben ne fordulhasson elő megint az a meghitt viszony, amely eddig az agyafúrt bankok, az álmos szabályozók és a gyenge kormányok között állt fenn. Harmadrészt, csak arra akarom kérni az embereket, hogy egy kicsit hagyják békén a tárasági adó kérdését, mivel egyrészt ez a szubszidiaritás kérdéskörébe tartozik, másrészt az EU többi országában is hasonlóak az adókulcsok, harmadrészt pedig ez tovább súlyosbítaná azt az amúgy is nagyon nehéz helyzetet, ami jelenleg Írországban uralkodik.

– (GA) Egyszóval tudom, hogy Írország népe tettre készen várja a munka folytatását, és hogy a dolgok kellő idő elteltével jóra fordulnak.

  Proinsias De Rossa (S&D). – Elnök sszony, Rehn biztos és Trichet úr részletesebb tájékoztatást adott nekünk ma este, mint az ír kormány, amely hónapokon át félrevezetett minket és hazudott nekünk. Jobban foglalkoztatta őket, hogy megvédjék történelmi örökségüket, mint az, hogy védelmükbe vegyék népeink megélhetésének jövőjét, és lényegében Írország és Európa valutájának jövőjét.

Azzal fordulok ma este Rehn biztoshoz és Trichet úrhoz, hogy biztosítsák, hogy a segítségnyújtás időkerete, valamint a deficit- és adósságcélok figyelembe vegyék Európa szociális célkitűzéseit, valamint annak biztosításának szükségességét, hogy ne ássák alá Írország gazdasági növekedési és munkahely-teremtési képességét.

Megerősítik azt is, hogy teljesen megértették: Írország 12,5%-os társasági nyereségadójának növelése nem megoldás az írországi válságra, sem pedig Európa jelenlegi válságára, ezzel szemben lényegében gazdasági és foglalkoztatási ugarrá tehetné Írországot?

  Olle Schmidt (ALDE). – (SV) Elnök asszony, szeretnék nagyon nagy köszönetet mondani Trichet úrnak és Rehn úrnak, hogy ennyire kiváló munkát végeztek ezekben a viharos időkben. Egy nagyon konkrét kérdésem van mindkettőjük számára. Hazámban, amely nem tagja az euróövezetnek, jelenleg vita bontakozik ki a következő kijelentés mentén: „Ez pontosan azt szemlélteti, amit mi mondtunk, amikor 2001-ben az euró ellen szavaztunk. Azt mutatja, hogy igazunk volt – az euró nem működőképes”.

Ez természetesen hibás kijelentés. Ezért felteszek a két úrnak egy kérdést. Úgy vélem, hogy ez kulcskérdés, és kiemelt felelősség mindkettőjük számára, hogy megmagyarázzák, miért került Európa és az euróövezet ilyen nehézségekbe. Azért, mert az euróövezet és a közös valuta problémákkal szembesül? Vagy azért, mert az egyes országokban, azaz olyan országokban, mint Írország, Portugália, Spanyolország és Görögország, olyan politikusok vannak, akik nem végzik a dolgukat? Uraim, meg kell magyarázniuk ezt. Ellenkező esetben sohasem tudom ezt majd elmagyarázni a hazámban.

  Joe Higgins (GUE/NGL). – Elnök asszony, egy kérdést szeretnék feltenni Trichet úrnak. Az Európai Központi Bank elnökeként ön és az Európai Bizottság miért kapituláltak végül a nemzetközi pénzpiacok spekulánsai és válogatott cápái előtt? Megengedték nekik, hogy pánikot keltsenek a piacokon az ír válság kapcsán – pánikot, amelynek célja az volt, hogy önök beavatkozzanak, és garantálják a kötvénytulajdonosoknak a behajthatatlan követeléseken elvert milliárdokat. Mivel azzal fenyegették meg önöket, hogy legközelebb Portugáliát és Spanyolországot támadják meg, ön és Rehn biztos végül kapituláltak az arctalan, nem választott és nem elszámoltatható piaci diktatúra előtt.

Megkérhetem önöket, hogy indokolják ezt? Írországban magánspekulánsok és magán kötvénytulajdonosok tízmilliárdokat hazardíroznak el magánügyletekben, magánfejlesztőkkel és magánbankárokkal karöltve, magánprofit reményében, és ha a szerencsejáték kudarcot vall, önök támogatják Írország szánalmas kormányát, hogy a dolgozó emberek, a nyugdíjasok és a szegények nyakába varrják e hazárdjáték költségeit. Most pedig harcba küldték az IMF-et, a neoliberális kapitalizmus rohamcsapatát, hogy az ír emberekkel fizettessenek.

Morális szempontból, de minden más szempontból sem szabad fizetniük, és ellen kell állniuk ennek a katasztrofális támadásnak, amely szolgáltatásaik, életszínvonaluk és a demokrácia ellen irányul.

  Gerard Batten (EFD). – Elnök asszony, londoni választópolgáraim egyszerűen nem engedhetik meg maguknak családonként azt a becslések szerinti 288 angol fontot, amellyel hozzájárulnak az Írországnak nyújtott hétmilliárdos pénzügyi segélyhez. Az írek saját szerencsétlenségük kovácsai: kormányuk rosszul irányította a gazdaságot, és szította azt a lakásépítési fellendülést, amelynek semmi köze sem volt a realitáshoz. De ami a legrosszabb, csatlakoztak az európai egységes valutához.

Problémáik megoldásához az első lépés az, ha kilépnek az euróövezetből; ehelyett Írország azt választotta, hogy aláveti magát az Európai Unió pénzügyi irányításának. Minél tovább tart, hogy kilépjenek az euróövezetből, annál súlyosabb következményei lesznek a kilépésnek. Ugyanez igaz természetesen Portugáliára, Olaszországra, Spanyolországra és Görögországra és kétségtelenül másokra is. Az egyetlen értelmes dolog, amit a megkésett és senkinek sem hiányzó munkáspárti kormány tett, hogy Nagy-Britannia kívül maradt az euróövezeten. A koalíciós kormány ésszerűen annyit tehet, hogy nem költ több pénzt egy vesztett ügyre.

  Mairead McGuinness (PPE). – Elnök úr, Batten úrnak igaza van. Az ír kormány szörnyen rosszul vezette országunkat, és szomorú nap ez az ír nép számára, hogy ilyen sajátos körülmények között említenek meg minket ebben a Házban. Azonban olyan helyzetbe kerültünk, hogy szükségünk van a szolidaritásra. Talán Batten úr nem érti ezt a szót, vagy azt, hogy Írországnak ugyanakkora szüksége van Angliára, mint Angliának Írországra és annak gazdaságára.

Ne feledjük, nagyon is szoros szálak fűznek egymáshoz minket.

De feltehetek néhány kérdést? Hiszen ezekben az indulatokkal fűtött időkben szükségünk van némi józan észre és világos információra.

Hol áll a bankok stressztesztje ma este, amikor az ír bankokkal szemben eltúlzottak a követelések, maguk a bankok pedig kimerültek?

A másik kérdés az EKB-nak szól, és arra vár választ, hogy mi a mandátuma. Úgy vélem, ez következett a nyitó megjegyzésekből, hiszen minden bank összefonódik egymással. A német és francia bankoknak és más országok bankjainak, akik ír bankokba fektettek be, át kell tekinteniük, mit tettek és miért tették azt.

Végezetül meg kell jegyeznem, hogy a politikai helyzet ingatag ma este Írországban. Ez sajnálatos fejleményt, de szükség van az általános választásokra.

  Liisa Jaakonsaari (S&D). – (FI) Elnök asszony, Robert Schuman, az EU alapítója azt mondta, hogy az Európai Unió válságok sorozatán keresztül fog fejlődni, és e fejlődés most igen gyors lehet, hiszen elég sok válság alakult ki az utóbbi időben. Ez óriási kihívás elé állítja a politikai rendszert az Európai Unióban és a tagállamokban.

Azt kell mondanunk, hogy Írország problémái részben annak tudhatók be, hogy az országnak gyenge a kormánya. A politikai rendszernek most óvatosnak kell lennie, hogy az orvosság ne legyen rosszabb, mint maga a betegség. Például a Zöldek/Európai Szabad Szövetség képviselője azt mondta itt, hogy a társasági adó kulcsát az európai szintre kell emelni Írországban, ez azonban lényegében halálos csapást mérne Írországra, az ország növekedésére és a foglalkoztatásra. Az elképzelés az, hogy Írország növekedése és foglalkoztatottsága formájában kapjuk vissza pénzt, nem pedig az, hogy megbüntessük az országot. Segítenünk kell az országnak, nem megbüntetni azt.

  Wolf Klinz (ALDE). – (DE) Elnök asszony, Trichet úr! Mindannyian tudjuk, hogy az Európai Központi Bank fő feladata a monetáris stabilitás biztosítása, és e célt úgy lehet a legjobban elérni, ha az intézmény politikailag független. Mindig is támogattuk önt ebben.

Az utóbbi két év válságai megmutatták, hogy van önöknek egy további feladata, mégpedig a pénzpiacok és a pénzügyi rendszer stabilitásának biztosítása. Ezt a feladatot is nagyon professzionálisan és meggyőzően látták el. Ehhez azonban el kellett fogadniuk, hogy egymás mellett kellett dolgozniuk az érintett kormányokkal. Másképpen megfogalmazva, ezen a területen nem tudtak teljes politikai függetlenséggel eljárni; ehelyett a kormányokkal kellett együttműködniük.

Érdekelne, hogy pontosan hogyan kívánják megtervezni ezt a szerepet a jövőben, először is annak biztosítása érdekében, hogy függetlenek legyenek, másrészt pedig hogy megfelelően tudják folytatni ezt a szerepet, anélkül hogy a kormányok lényegében az intézmény függetlenségének aláásására használják ki ezt a lehetőséget.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL). – (PT) Elnök asszony, az euróövezet gazdaságai közötti egyensúlytalanságok és egyenlőtlenségek minden ígéret és javaslat ellenére súlyosbodnak, így a következő kérdés merül fel: nem gondolják, hogy felül kellene vizsgálni a politikákat? Nem látják, hogy ha ragaszkodnak ahhoz, hogy az ilyen gyenge gazdasággal rendelkező országok szigorúan betartsák a Stabilitási és Növekedési Paktum irracionális kritériumait, az növekvő egyenlőtlenségekhez, munkanélküliséghez és szegénységhez vezet?

Nem gondolják, hogy ideje lenne figyelmet fordítani a szociális fenntarthatóságra? Itt van például a portugáliai helyzet, ahol a munkavállalók általános sztrájkot tartanak a héten, így tiltakozva az úgynevezett megszorító politikákkal szemben, ami a bérek és a beruházások csökkentését jelenti, és amely még súlyosabb recessziót fog kiváltani. Nem gondolják, hogy itt az ideje változtatni a politikán, teljes mértékben a szociális fenntarthatóságot helyezni az első helyre, és megteremteni a szolidaritás mechanizmusait, különösen...

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

  Olli Rehn, a Bizottság tagja. – (FI) Elnök asszony, tisztelt képviselők, mindenekelőtt szeretném megköszönni önöknek ezt a nagyon felelős vitát.

Jaakonsaari asszony azt mondta, hogy az Európai Unió mindig is válságok sorozatán keresztül fejlődött. Ez jórészt igaz, és ez a helyzet most is rövid távon, miközben tűzoltócsapatként kell eloltanunk a lobogó tüzet, amely veszélyezteti a pénzügyi stabilitást Európában. Jelenleg Írországban elsősorban azon dolgozunk, hogy megvédjük az európai gazdaság stabilitását. Ugyanakkor megpróbálunk kiépíteni egy hosszabb távú európai architektúrát, amely ténylegesen erősíteni fogja a gazdasági uniót és megerősíti a már jelenleg is szilárd monetáris uniót, mégpedig egy erőteljes, valódi gazdasági unión keresztül, amely másképp megfogalmazva a gazdasági és monetáris unióra vonatkozó eredeti célkitűzések megvalósítását jelenti.

Mindkettő fontos feladat, és nem engedhetjük meg, hogy bármelyiket is mellőzzük. Ehelyett egész idő alatt olyannak kell lennünk, mint a tűzoltóbrigád, amely eloltja a tüzet, és ezzel egyidejűleg ki kell építenünk egy új európai architektúrát a pénzpiacok jobb szabályozása és a gazdasági unió sikeresebb működése érdekében.

Írország nehéz helyzetben van. Jaakonsaari asszony jól tudja, hogy Finnországban van egy mondás, amely nyersfordításban úgy szól, hogy „Akkor segíts egy férfin, ha bajban van, ne akkor, amikor nincs”. Természetesen ez ugyanígy értendő a nőkre is. Most nagyon fontos, hogy megőrizzük higgadtságunkat, és próbáljunk meg segíteni Írországnak akkor, amikor nehéz helyzetben van. És nemcsak magáért Írországért, hanem az európai gazdasági stabilitásért is, hogy ne hagyjuk, hogy a fellendülés első csíráit elfojtsa ez a helyzet. Fontos, hogy lehetővé tegyük az európai gazdaság számára a fenntartható növekedést, magunk számára pedig azt, hogy alkalmasabbak legyünk a foglalkoztatás biztosítására. Maga a kérdés éppen ez: az európai gazdaság fenntartható növekedése és a foglalkoztatás.

a Bizottság tagja. – Szeretnék köszönetet mondani a vitáért, és valóban, egyetértek Gauzès úrral, hogy igen, jobban ki kell fejtenünk, miért is csináljuk azt, amit csinálunk, és meg kell nyugtatnunk polgárainkat. Kemény és zavaros idők ezek. Ilyenkor hajlamosak vagyunk a nyugtalanságra és a téves tájékoztatásra, ezért mindannyiunknak ki kell vennünk a részünket abban, hogy megfelelően kommunikáljunk a kihívásokról. Az Európai Parlamentnek és önöknek, a polgárok képviselőinek kulcsszerepe van ezen a téren.

Nem arról van szó, hogy találjunk valakit, akit hibáztathatunk: az európai felépítmény megerősítéséről van szó, amely megvédte az európai polgárokat a sokkal rosszabb következményektől. Felelőtlen minden olyan beszéd, amely az európai projekt dekonstrukciójáról szól. Az Európai Unió és annak védőpajzsa nélkül minden tagállam sokkal súlyosabb helyzetben lenne. Az euró az Európai Unió sarokköve, és továbbra is az marad; nem csupán egy technikai monetáris rendszer, hanem valóban az Európai Unió központi politikai projektje. Ezért valóban létfontosságú, hogy legjobb tudásunkkal minden tőlünk telhetőt megtegyünk ezen európai felépítmény védelmezése és megerősítése érdekében.

Azzal zárnám, hogy Goulard asszony nagyon fontos dologra mutatott rá, amikor megemlítette a gazdasági és monetáris unió létrehozóinak eredeti célkitűzését: hogy egy nagyon erős politikai dimenziót, tulajdonképpen egy politikai uniót érjenek el. Trichet elnök úr nálam jobb helyzetben van ahhoz, hogy tanúsítsa ezt, hiszen ő volt ott akkor, viszont jómagam is hajlamos vagyok egyetérteni ezzel, éppen ezért akarjuk a most önök és a Tanács előtt lévő jogalkotási csomagunkban kiegészíteni az erős monetáris uniót azzal, hogy végre megteremtünk egy valódi és erős gazdasági uniót. Véleményem szerint éppen itt a legfőbb ideje, hogy a gazdasági és monetáris unióban végre életet leheljünk a gazdaságba, és végső soron a gazdaságirányítás megerősítéséről szóló jogalkotási csomag is erről szól.

a Bizottság tagja. – (De Ross úrnak válaszolva, aki kikapcsolt mikrofonnal beszélt.) Elnök asszony, ahogy ön is jól tudja, kész vagyok találkozni az ír európai parlamenti képviselőkkel, hogy megvitassuk az Írországgal kapcsolatos helyzetet, azonban – függetlenül attól, hogy jelenleg mennyire fontos és nehéz Írország helyzete – ez a vita az EKB-ról és a Parlament EKB-ról készített jelentéséről szól.

Olyan sok kérdés foglalkozott a vitában Írországgal, hogy egyszerűen lehetetlen mindegyikre válaszolni. Ahogy mondtam, kész vagyok találkozni az ír európai parlamenti képviselőkkel, és remélem, mindannyiukkal találkozom holnap, hogy pontosabban megvitathassuk ezt.

  Jean-Claude Trichet, az EKB elnöke. – (FR) Először hadd mondjam el, hogy a feltett kérdések nagyon találóak, és mélyrehatóan foglalkoznak a mai vita fontos témáival.

az EKB elnöke. – Egyszerre válaszolok az európai parlamenti képviselők kérdéseire, mivel több kérdés is egy irányba mutat.

Mindenekelőtt szeretném újra leszögezni: a gazdasági és monetáris unió monetáris részéért, a monetáris unióért vagyunk felelősek. Van egy nézetünk a gazdasági unióról, de mi a monetáris unióért felelünk, Európa népei, a Maastrichti Szerződés mellett szavazó parlamentek pedig arra utasítottak minket, hogy biztosítsuk az árstabilitást. Ez a mi megbízatásunk. Függetlenek vagyunk, hogy biztosítsuk az árstabilitást 330 millió polgártársunk számára.

Ahogy egy perccel ezelőtt is kifejtettem, a saját definíciónkkal összhangban biztosítottuk az árstabilitást, amely folyamatosságában a világ legjobb definíciója, és hadd mondjam el, hogy az árstabilitásról alkotott definíciónk immár globális referenciának tűnik. Az euró közel 12 évén át biztosítottuk az árstabilitást, és az összes rendelkezésre álló információ szerint hitelesek vagyunk az elkövetkező tíz évre is.

Úgyhogy nagyon világosan szeretnék fogalmazni, hiszen – ahogy Olli Rehn is mondta – a nekem feltett kérdések közül sok a gazdasági unióval foglalkozik, amely természetesen része a GMU-nak, de mi magunk nem vagyunk felelősek a gazdasági unióért. Megvannak ez elképzeléseink; vannak ajánlásaink, felállítottuk diagnózisunkat és elemzésünket, amihez később természetesen visszatérek még.

Másik fő megjegyzésem: a II. világháború óta a legsúlyosabb globális válsággal állunk szemben. Ha mi – mind a központi bankok, mind pedig az EKB – nem reagáltunk volna gyorsan és határozottan, akkor nem a II. világháború óta, hanem az I. világháború óta legsúlyosabb válságot szenvednénk el, hiszen akkor mély depresszióba süllyedtünk volna, és ez a tény – hogy globális szinten elkerültük a mély depressziót – roppant mértékű fellépést követelt meg a kormányoktól és a parlamentektől.

Elemzésünk azt mutatta, hogy a drámai mértékű depresszió elkerülésének elősegítése érdekében mobilizált adófizetői kockázat GDP-ben kifejezve megközelítőleg ugyanakkora volt az Atlanti-óceán mindkét partján, azaz a GDP mintegy 27%-a. Ezt természetesen nem a kiadások tekintetében vették igénybe, és még kevésbé a veszteségeket illetően, ha szabad megjegyeznem, mindazonáltal óriási erőfeszítés volt. Ellenkező esetben drámai léptékű válságba kerültünk volna. Természetesen ez azt jelenti, hogy a globális pénzügyek és a globális gazdaság rendkívül törékeny, és meg kell találnunk a globális módszereket e sérülékenység elkerülésére.

Ez azonban nem egy európai válság. Ez egy globális válság Európát, az európai irányítást érintő következménye, és pontosan ugyanilyen elmélkedés és gondolkodás folyik a teendőkről az USA-ban és Japánban is, hogy csak a két legfejlettebb gazdaságot említsük. Ők is nagyon fontos problémákkal szembesülnek, és szeretném, ha az arról folytatott jogos gondolkodás, hogy miként működtethetnénk jobban a nagy fejlett gazdaságokat, nem csapna át az euróval szembeni bírálatba, amely – ahogy már említettem – pontosan az elvártaknak megfelelően teljesített.

A pénzügyi és költségvetési helyzetet, a főbb fejlett gazdaságok költségvetési helyzetét vizsgálva azt mondhatom, hogy Európa egésze, különösen pedig az euróövezet, az államháztartási hiányt illetően jobb helyzetben van – Goebbels úr mondta ezt –, mint Japán vagy az USA. A következő évi konszolidált költségvetési egyenleg talán 6% körül alakul, sőt egy kicsit kevesebb is, amikor a másik két nagy fejlett gazdaságban ez a nagyságrend tíz vagy annál is több.

Saját magunknak is mondom ezt, hogy legyen elképzelésünk a nagyságrendről. Valójában tehát azzal állunk szemben, hogy több ország rossz magatartást tanúsít, problémákat teremt saját országában és pénzügyi instabilitást generál. Nem az euró forog kockán; a költségvetési politikák által mozgatott rossz magatartásról van szó, amely, mint mindig, természetesen kölcsönhatásban áll a piacokkal, hiszen piacgazdaságban működünk. Megismétlem tehát, alapvető diagnózisunk az, hogy Európa működésében a gyenge irányítás, a gazdasági unió gyenge irányítása volt abnormális.

Szomorúan azt mondhatom, hogy ez nem meglepő, hiszen néhányan már a kezdetektől fogva bírálják a Stabilitási és Növekedési Paktumot. És emlékeztetnem kell önöket arra, hogy jómagam számoltam be a Parlamentben küzdelmünkről, mert a nagy országok fel akarták rúgni a Paktumot, vagy legalábbis jelentősen gyengíteni akarták. Sajnos azt kell mondanom, éppen az euróövezet nagy országai voltak ezek, és a kis és közepes méretű országok álltak ellen ennek a tendenciának. Ez volt 2004-ben és 2005-ben. Eszükbe fog jutni, indulatos küzdelem volt, hiszen elgyűrűzött egészen az Európai Bíróságig, a Bizottság pedig – itt tisztelettel kell adóznom a Bizottság előtt – világos álláspontot képviselt, világosabbat, mint akkoriban a Tanács, mi pedig teljes mértékben támogattuk a Bizottságot. Emlékeztetnem kell tehát mindannyiukat erre.

Mára számos kérdés vetődött fel bennem, hogy pontosan mit kérünk ebben a szakaszban. Ki kell jelentenem, hogy már akkor elmondtuk, hogy nem tartjuk elégségesnek a javasolt lépéseket, amikor a Bizottság benyújtotta javaslatát.

Figyelembe véve, hogy mit érzünk és mit látunk Európa egészének, a 27 tagállamnak és az euróövezet 16 (holnap 17) tagállamának működésében, úgy ítéltük meg, hogy a Bizottság első javaslata túl gyenge volt az automatizmusokat és az irányítás szigorát illetően, mind a költségvetési felügyelet, mind pedig a versenyképességi mutatók, az egyensúlytalanságok tekintetében.

Így azzal kapcsolatban, hogy a Tanács javaslata a jelenlegi állapotában még inkább gyengíti a Bizottság javaslatát, nem mondhatunk mást önöknek, tisztelt képviselők, csak azt, hogy bízunk abban, hogy felnőttünk ahhoz, amit a helyzet követel; a helyzet pedig nagyon erős felügyeletet, nagyon erős irányítást követel meg tőlünk.

2005-ben a Kormányzótanács nevében azt mondtam, hogy egyáltalán nem voltunk elégedettek azzal, ami annak idején a Tanács álláspontja volt, és amit végül elfogadtak.

Így nem akarok ebbe részletesebben belemenni, hiszen számos alkalommal lesz lehetőségünk kapcsolatba lépni a Parlamenttel. Természetesen tudomásul vettem, amit Goulard asszony mondott a Parlament Tanáccsal és Bizottsággal együtt végzett kemény munkájáról, hogy kidolgozzák, mi legyen végül Európa álláspontja. De csak megismételni tudom, az álláspontunk nagyon világos ezzel kapcsolatban.

Hadd térjek ki most csak egy percre a kommunikáció kérdésére. Természetesen folyamatosan javítanunk kell kommunikációnkat. Törekszünk erre. Hadd mondjam el csak azt saját kommunikációnkkal kapcsolatban, hogy világosan definiáljuk az árstabilitást, ami mindenki számára lehetővé teszi annak állandó és valós idejű megítélését, hogy mit teszünk.

Szeretném elmondani, hogy mi voltunk az első nagy jelentős központi bank, amely bevezette a közvetlenül a Kormányzótanács ülései után tartott sajtókonferenciákat. Mi voltunk az elsők, akik közzétették bevezető nyilatkozatukat, amely a helyzetről alkotott diagnózisunkat tartalmazza. Így megpróbálunk a lehetséges mértékig elszámoltathatók lenni a kommunikáció terén.

Az egyetlen dolog, amit nem teszünk meg, hogy nem tesszük közzé a Kormányzótanács különböző tagjainak egyedi álláspontjait. Nagyon fontosnak véljük, hogy egy olyan intézmény esetében, amely 16 – Európában egyesült, de mégis szuverén – állam számára bocsát ki valutát, jobb, ha a Kormányzótanács mint egész jelenik meg illetékes döntéshozó szervként.

Több nagyon fontos kérdés is volt. Hadd említsem csak meg azt a megjegyzést, hogy mi a monetáris unióért vagyunk felelősek, de amennyire a gazdasági unió a kormányok és a Bizottság kezében van, ezen a területen – mint mindig – természetesen figyelembe kell vennünk a gazdasági uniót, ahogy minden más független központi bank is teszi: ha a költségvetési politika ésszerű, hatékony és eredményes, akkor kevés teher hárul a monetáris politikára az árstabilitás biztosításában. Ha rossz a költségvetési politika, akkor az túlzott terheket ró a központi bank által meghozandó döntésekre.

Azt mondhatom, hogy ugyanez igaz ránk is a kormányokkal folytatott együttműködés során, de mi állhatatosan függetlenek vagyunk, és annak, hogy számos nem megszokott intézkedést kellett elindítanunk, az volt a célja, hogy a lehető legjobb monetáris politikai impulzusokat továbbíthassuk olyan körülmények között, ahol a piacok nem működtek megfelelően, és ezért a kamatlábakról hozott döntések nem jutottak el megfelelően a gazdaság egészéhez.

Ez a lényege a nem szokványos intézkedéseknek, hogy segítsenek helyreállítani a monetáris politika impulzusokat továbbító csatornáinak normálisabb működését, mi pedig nagyon világosan meghúztuk a határt – megismételtem ezt egy nemrégiben tartott eszmecserén is, amelyen Ben Bernanke is részt vett – a szokványos intézkedések között, amelyek tényleg számítanak a monetáris politikai álláspontokban, valamint a nem szokványos intézkedések között, amelyek célja a monetáris politika átadásának elősegítése.

Most hadd mondjak csak annyit, hogy én is tudomásul vettem ezt a fontos kérdést...

az EKB elnöke. – (FR) Gauzès úr kommunikációval kapcsolatos kérdését illetően, amelyet szerintem mások is megismételtek, néhány kommunikációs csatornában az a tendencia figyelhető meg, hogy Európát egyfajta bűnbaknak tekintik. Ha a dolgok rosszra fordulnak, Európa a hibás. Tudjuk, hogy ez nem igaz, és természetesen az Európai Parlament ezt mindenkinél jobban tudja.

Van egy olyan tendencia is, hogy ha a dolgok nem mennek jól, akkor a Bizottság a hibás, vagy az Európai Központi Bank, vagy – ami még jobb – maga az euró. Ez a klasszikus bűnbakkeresés esete. Az euró az a valuta, amely figyelemre méltóan jól őrizte meg belső és külső stabilitását. Ráadásul – és ezt még nem mondtam – figyelemre méltóbb mindennél, amit egy központi bank az elmúlt 50 évben az euróövezet alapító országaiban tett – a legvégére tartogattam ezt, ha fogalmazhatok így. Úgy vélem, hogy egy olyan valutánk van, amely valóban szilárd, mégpedig történelmi léptékben is. Tartózkodjunk hát a bűnbakkereséstől.

Azt kell mondanom, hogy mindannyiunknak keményen kell dolgoznunk a kommunikáción, de az Európai Központi Bankhoz és az eurórendszer egészéhez is intézem ezt az üzenetet; vagyis minden olyan nemzeti központi bankhoz, amely az euróövezet része. Sőt, azt is kijelenteném, hogy ez kétségtelenül olyan probléma, amellyel mind a 27 tagállamnak szembe kell néznie, azaz az egész Európai Unió problémája.

(Taps)

  Elnök. – Nagyon köszönjük részletes válaszát, Trichet úr. Úgy vélem, ennél a napirendi pontnál e Házban megszokottnál részletesebb válaszra van szükség.

  Burkhard Balz, előadó. – (DE) Elnök asszony, jómagam is nagy köszönetet mondok Trichet úrnak, Rehn biztosnak és mindenekelőtt e Ház képviselőinek, hogy ilyen nyílt és átfogó vitában vehettem részt. A vita rendkívül objektív volt, még akkor is, ha a vége felé a tisztelt írországi képviselők néha szabadjára engedték indulataikat – ami eléggé érthető is.

A rendelkezésemre álló rövid időben három pontot szeretnék megemlíteni. Az első az Európai Központi Bank függetlensége. Úgy vélem, helyes és létfontosságú volt, hogy az állam-, illetve kormányfők – Helmut Kohl akkori német kancellár, Európa nagyra becsült polgárának vezetése alatt – ösztönözték az EKB függetlenségét. Az Európai Központi Bank az euró őre. Úgy vélem, hogy az euró pontosan azért vált olyan stabillá, mint amilyen a válság utóbbi hónapjaiban volt, mert a végkifejletben egy ilyen EKB-val rendelkezünk. Ezért arra kérem önt, Trichet úr, hogy az előttünk álló hónapokban továbbra is a lehető legfüggetlenebbül járjon el. Ha az emberek elmondják önnek a véleményüket, mindenképpen hallgassa meg őket; de a legvégén az EKB elnökének és Kormányzótanácsának meg kell védenie ezt a függetlenséget.

Másodszor, nyitottabbaknak kell lennünk az Európai Unió polgáraival szemben. Ez fontos kérdés. Ráadásul nem Brüsszel nyelvén kellene mindig tájékoztatni őket – amiért némi bírálatot is kaptunk –, hanem úgy, hogy az valóban érthető legyen azok számára, akiknek az üzenetünk szól – azaz Európa népei számára. Ami engem illet, én nagyon fontos kérdésnek tartom ezt.

Végezetül, Trichet úr megemlítette a Bázel III. rendszert. Ez a másik dolog, amelyet mindenképpen hangsúlyoznék. Gyorsan meg akarjuk valósítani a Bázel III. rendszert. Én azonban csak akkor akarom gyorsan végrehajtani a Bázel III-t, ha ezzel egyidejűleg a G20-ak szintjén mindenki végrehajtja. Nem lehet az, hogy Európa újra vezető szerepet vállaljon és egyedüli úttörő legyen, nagyban károsítva nemzetközi versenyképességünket. Ezért amellett érvelek, hogy Európának tulajdonképpen a globális partnereivel együtt kell végrehajtania ezt, ellenkező esetben pedig meg kell vizsgálnia, milyen alternatívák vannak.

  Elnök. – A közös vitát lezárom.

A szavazásra holnap kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Elena Băsescu (PPE), írásban. – (RO) Én is szeretnék gratulálni Balt úrnak e jelentés elkészítése során tett erőfeszítéseiért. A válságból való kilépéshez javasolt megszorító csomag nem vezethet olyan intézkedésekhez, amelyek veszélyeztetik a gazdasági fellendülést. Úgy vélem, hogy a munkahelyteremtésen és a fenntartható fejlődésen keresztül meg kell teremteni az egyensúlyt a gazdasági konszolidáció folyamata és a befektetések védelme között. Az euróövezetbe felkészületlenül belépett tagállamok példájából okulva komolyan el kell gondolkodnunk azon, hogy idővel reális határidőket tűzzünk ki. A jelenlegi helyzetben egy- vagy kétéves késedelem elfogadható lehet. A bővítésnek folytatódnia kell, azzal a feltétellel, hogy a maastrichti kritériumokat teljesíteni kell. E tekintetben úgy vélem, hogy az euró bevezetését nem egy pillanatnyi megoldásnak kell tekinteni, hanem olyannak, amely egy középtávú átfogó politikai stratégia része.

  Edward Scicluna (S&D), írásban. – Üdvözlöm és támogatom ezt a jelentést. Azonban szem előtt kell tartanunk, hogy amint véget érnek a tárgyalások a költségvetési konszolidációról, a szabályozásról és a makrogazdasági irányításról, meg kell vizsgálnunk, hogy ennek milyen hatása van a gazdasági tevékenységre – ami minden vita kiinduló alapja. A valóság az, hogy jó és hatékony szabályozásra, valamint jobb gazdaságirányításra van szükségünk ahhoz, hogy a kis- és középvállalkozások, a gazdasági növekedés fő mozgatórugói, fejlődjenek és növekedjenek. A szomorú igazság az, hogy ezek a vállalkozások igencsak megszenvedték az elmúlt két évet. Emiatt magas és egyre növekvő munkanélküliséggel szembesülünk. Az EKB politikája, hogy eurómilliárdokat pumpált az eladósodott bankokba, így nyújtva segítséget a megmentésükben, helyes lépés volt, azonban sok bank immár túlságosan az EKB likviditására támaszkodik. Így most az a helyzet állt elő, hogy a fellendülés éveiben készségesen hitelező bankok elutasítják a hitelt kérő kisvállalkozásokat. Ha ez folytatódik, akkor nem indul meg a költségvetési hiány és az államadósság csökkentéséhez szükséges növekedés. Növekedni fog a munkanélküliség, gazdasági teljesítményünk pedig stagnálni fog. Cselekedjünk bölcsen, ha nem akarjuk megint cserbenhagyni Európa népeit.

14. A közös héa-rendszer és a minimális általános adómérték alkalmazásának időtartama (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont a Casa úr által a Gazdasági és Monetáris Bizottság nevében előterjesztett, a minimális általános adómérték tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettség időtartama tekintetében a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelvet módosító tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló jelentés [COM(2010)0331 – C7-0173/2010 – 2010/0179(CNS)] (A7-0325/2010).

  David Casa, előadó. – (MT) Elnök asszony, először is szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét arra, hogy jelenleg fontos szavazás folyik a Gazdasági és Monetáris Bizottságban, ezért elnézést kell kérnem sok olyan képviselő nevében, akik nem lesznek jelen, mivel már késésben vagyunk és a szavazás csak most kezdődött el.

Ahogy elnök úr helyesen megjegyezte, az általam kidolgozott jelentés különös fontossággal bír, mivel arról a hozzáadottértékadó-rendszerről szól, amelyet módosítani szeretnénk. Nos, ahogy mindenki tudja, már jó ideje folynak a tárgyalások az állandó hozzáadottértékadó-rendszer módosításáról, mégsem történt jelentős előrelépés. Az 1993 óta használt átmeneti rendszer folyamatosan meghosszabbításra kerül, és mindannyian tudjuk, hogy ez a helyzet nem tartható, hosszú távú megoldást kell találnunk.

A jelenlegi átmeneti rendszer nem alkalmas a kívánt eredmények elérésére a belső piac tekintetében. Csökkenti a cégek hatékonyságát, és határok közé szorítja a tevékenységüket. Aggasztó továbbá, hogy a rendszer a csalás összetett formáira nyújt lehetőséget, mint a „körhinta” jellegű adókijátszás, amelyről nemrég a Parlamentben is szó esett. Ezek súlyosan negatív hatást gyakorolnak a tagállamok bevételére. Az előttünk álló döntés nem könnyű, és a megfelelő megoldás csak alapos vitát és hosszú konzultációs időszakot követően kerülhet elfogadásra.

Mindannyian tudjuk, hogy a Bizottság a közeljövőben zöld könyvet kíván közzétenni, hogy ösztönözze a témáról folyó vitát. Az általam felügyelt jelentés a folyamat hatékonyságának biztosítását kéri a Bizottságtól, és hogy megtegyünk minden tőlünk telhetőt annak érdekében, hogy az új rendszer egyrészt javítsa a belső piac hatékonyságát, másrészt csökkentse a gazdasági szféra terheit, harmadszor, hogy a lehető leghatékonyabban harcoljon a csalás ellen.

Ez a jelentés, amelyet, mint tudjuk, a Gazdasági és Monetáris Bizottság már elfogadott, arra is kéri a Bizottságot, hogy 2013-ig hozza nyilvánosságra konkrét javaslatait. Hadd hangsúlyozzam ez utóbbi pontot: nem azt javaslom, hogy 2013-ig új rendszert kell elfogadni és megvalósítani. Annyit kérek, hogy 2013-ig hozzák nyilvánosságra a javaslatokat.

Azt szeretném azonban, és úgy vélem, hogy ezzel a tisztelt Ház képviselőinek álláspontját is kifejezem, hogy az új rendszer a jelenlegi jogalkotási periódus végére működésbe lépjen, hogy ne legyen szükség a mostani átmeneti rendszer újbóli meghosszabbítására. Bár helyeseljük az új rendszer kiterjesztését, konkrét, azonnali lépéseket kívánunk az új javaslatok nyomán.

Szeretném megköszönni kollégáimnak – különösen az árnyékelőadóknak – a közreműködést a jelentés elkészítésében, és várom, hogy további intenzív vitákra kerüljön sor a témával kapcsolatban, amelyek nyomán gyors megoldás születhet.

ELNÖKÖL: ALEJO VIDAL-QUADRAS
alelnök

  Algirdas Šemeta, a Bizottság tagja. – Elnök úr, szeretném megköszönni az Európai Parlamentnek, és különösen David Casának a konstruktív és gyors jelentést a Bizottság arra irányuló javaslatáról, hogy öt évvel meghosszabbítsa a hozzáadottérték-adó minimális általános mértékére vonatkozó jelenlegi szabályozást. Ez a javaslat egyszerű, ellentmondástól mentes.

Az Európai Parlament gyors véleménynyilvánítása a Bizottság javaslatáról lehetővé teszi a Tanács számára, hogy még év vége előtt elfogadja a javaslatot – mielőtt a jelenlegi szabályozás érvényét vesztené. A javaslat már megvitatásra került a Tanács munkacsoportjában, amely nem látta akadályát a javaslat gyors elfogadásának.

Ahogy David Casa is említette, a Bizottság javaslata megteremti a cégek számára a szükséges jogbiztonságot, és lehetővé teszi az általános, uniós szintű héa-mérték megfelelő szintjének további vizsgálatát.

A Bizottság hamarosan széles körű vitát indít a hozzáadottérték-adó jövőjéről, az Unió hozzáadottérték-adó rendszere számos hiányosságának kiértékelése és orvoslása céljából, amelyek többek közt a bonyolultság, a vállalkozások adminisztratív terheinek magas szintje és a csalás.

Még az év vége előtt javasolni fogom a bizottságom tagjainak egy zöld könyv kiadását a jelenlegi rendszer értékeléséről és a jövőbeni fejlesztés követendő irányairól. Várom az észrevételeket olyan kérdésekkel kapcsolatban, mint az egyszerűbb, szilárdabb és modernebb hozzáadottértékadó-rendszer kialakítása és a vállalkozások, főleg a kis- és középvállalkozások befizetési és megfelelési költségeinek csökkentése, egyúttal a csalás lehetőségének csökkentése és nagyobb rugalmasság kialakítása a tagállamok számára. A Bizottság a beérkezett eredmények alapján alakítja ki jövőbeni politikáját a hozzáadottérték-adó területén, a fejlesztés útjáról szóló közleményben 2011 végén.

A napirenden szereplő módosítások világosan mutatják a Parlament érdeklődését a hozzáadottérték-adóra vonatkozó jövőbeni stratégia iránt. Örülök az érdeklődésnek, és remélem, egy későbbi szakaszban gyümölcsöző vitát folytathatunk erről a fontos kérdésről. Azonban úgy vélem, hogy ezek a módosítások túlmutatnak a ma tárgyalt javaslaton, amely csupán meghosszabbítja a minimális általános adómérték érvényességének időszakát. Ráadásul némelyik módosítás megelőlegezi a vitát, amelyet a zöld könyv alapján kellene folytatnunk. Ez főleg arra a módosításra vonatkozik, amelyik arra kéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a héa-mértékekre vonatkozó konkrét szabályokra 2013-ig.

A jelenlegi szakaszban a Bizottság nem ígérhet konkrét időpontot a hozzáadottérték-adó mértékére vonatkozó javaslat előterjesztésére. Nem jósolhatja meg a konzultáció kimenetelét, amely a témák szélesebb körét öleli fel, nem csupán a héa-mértékeket. Remélem, hogy ez a konzultáció világos képet fog adni a hozzáadottérték-adó jövőjével kapcsolatos elképzelésekről. A Bizottság jövőbeni jogalkotási javaslatokra vonatkozó tervei ezért nagymértékben függnek a konzultáció eredményétől.

  Sari Essayah, a PPE képviselőcsoport nevében. – (FI) Elnök úr, a Bizottság javaslata arra összpontosít, hogy 2015-ig maradjon érvényben a jelenlegi rendszer, valamint megkísérli 10%-ra korlátozni az adó mértékei közti különbséget. Ez nagyon fontos, mivel máskülönben bizonyos ágazatokban torzul a tagállamok közti verseny.

E parlamenti jelentés központi eleme az az elképzelés, hogy a Bizottság hamarosan széles körű konzultációs programot indít a hozzáadottérték-adó új rendszerének létrehozásáról. Véleményem szerint a napirenden szereplő módosítások – ellentétben a biztos úr álláspontjával – rendkívül fontosak, mivel már ebben a szakaszban ki kívánjuk jelölni az irányt, amelyben az új hozzáadottértékadó-rendszer remélhetőleg haladni fog. A jövőben képesnek kell lennünk az adminisztratív terhek enyhítésére, és a lehető legkönnyebbé kell tennünk – főleg a kis- és középvállalkozások számára – a bevallások készítését, noha eközben a csalás ellen is harcolnunk kell.

Ma sok európai ország államháztartása bajban van, és az egyik javasolt megoldás a hozzáadottérték-adók növelése. Azonban ez nem fog segíteni azokon az országokon, ahol szokássá vált elkerülni a hozzáadottérték-adó befizetését. Itt szeretnék Casa úrnak a tisztelt Házban korábban elfogadott jelentésére utalni. Ennek középpontjában főleg a hozzáadottértékadó-csalás elleni harc állt olyan termékek és szolgáltatások esetében, amelyek különösen alkalmasak ilyen csalás elkövetésére. Remélem, hogy a Bizottság valóban tesz ez ellen valamit a jövőben.

  George Sabin Cutaş, az S&D képviselőcsoport nevében. – (RO) Elnök úr, ahogy a Tanács irányelvre irányuló javaslatában szerepel, a hozzáadottérték-adó minimális mértéke elősegítette a rendszer elfogadható szintű működését.

Úgy vélem, fontolóra kellene vennünk a közös szabályozási keret létrehozását, felhasználva a gazdasági válság révén előtérbe került költségvetési egyensúlytalanságok tapasztalatának tanulságait. Új európai hozzáadottérték-adó stratégiára van szükség, amelynek középpontjában a bürokrácia és a vállalkozások, főleg a kis- és középvállalkozások működését nehezítő akadályok csökkentése áll. Figyelembe kell vennünk a csalás megelőzésének és csökkentésének szükségességét is. Azonban úgy vélem, a stratégia véglegesítéséig a minimális héa-mértékről hozott átmeneti intézkedések kiterjesztése 2015. december 31-ig egyaránt szolgálja a gazdasági szereplők megnyugtatását, az európai strukturális egyensúlytalanság kialakulásának megelőzését és a gazdasági jogalkotás harmonizációját.

Tekintettel a Bizottság által készítendő, a héa-rendszer felülvizsgálatáról szóló zöld könyvre, szeretnék rámutatni arra, hogy egyes recesszióval küzdő kormányok hajlanak a héa-mérték 24–25%-ra történő emelésére, ahogy Romániában és Magyarországon is történt. Eddig minden ország betartotta az arra vonatkozó relatív kötelezettségvállalást, hogy a héa maximális értéke legfeljebb 10%-kal haladhatja meg a 15%-os határt. Úgy vélem azonban, hogy teljes tiltásra van szükség e tekintetben, a 25%-os határ megszegését megelőzendő. Ne feledjük, hogy a statisztikák mögött hétköznapi állampolgárokról van szó, akiknek életszínvonalát egyre inkább befolyásolják a megszorító intézkedések és a túlzott adóztatás.

Végül szeretném kijelenteni, hogy a túlzott adóztatás nem segít a bajban lévő gazdaságon. Csak a gyengélkedés elhúzódását eredményezi.

  Olle Schmidt, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (SV) Elnök úr, biztos úr! Szeretném megköszönni az előadó munkáját. Elvben úgy vélem, hogy a héa mértékét nem használhatjuk a fogyasztás szabályozására. Azonban, amíg a kivételek és csökkentett héa-mértékek nem befolyásolják egyértelműen a szabad piac működését, mostanáig elfogadtuk az uniós tagállamok közt fennálló különbségeket. Azonban, ahogy önök is jól tudják, Monti professzor a közös piacról szóló jelentésében azt állítja, hogy a jelenlegi különbségek hátrányos hatással is lehetnek a közös piacra. Ezért fontos, hogy indítványozzuk a héa-mértékek egyértelmű rendszerének kialakítását, és világosan rámutassunk, hogy a héa-irányelv felülvizsgálata során az egységes piac stratégiáját kell irányadónak venni, nem pedig az egyes országok egyéni érdekeit.

Szintén fontos, ahogy a biztos úr is említette, az adminisztratív terhek csökkentése, az adóakadályok megszüntetése és az üzleti környezet fejlesztése, főleg a kis- és középvállalkozások számára, biztosítva ugyanakkor, hogy olyan rendszert alakítsunk ki, amely hatékonyan kiszűri a csalókat.

Az adózás természetesen nagyon is nemzeti kérdés, amelyben fontos a nemzetek önállósága. Ugyanakkor fontos emlékeznünk arra, hogy a jól működő belső piachoz a jelenleginél valószínűleg több és szorosabb együttműködésre van szükség, az adózás kérdéseit is beleértve. Ezért remélem, hogy a Bizottságnak – és a biztos úrnak – meglesz a bátorsága ahhoz, hogy foglalkozzon ezekkel a kérdésekkel a készítendő javaslatokban, és hogy a jól működő belső piacot tekintik kiindulópontnak, dacolva a nemzetek ellenállásával. A nehéz idők nehéz kérdései részletes elemzést kívánnak.

  Jaroslav Paška (EFD). – (SK) Elnök úr, a benyújtott javaslatban a Bizottság 15%-os minimális héa-mérték alkalmazását javasolja további öt éven keresztül, 2015-ig. Bár megértem a Bizottság érvelését, hogy egy irányelvvel szeretne a cégek számára jogbiztonságot nyújtani, úgy vélem, hogy a hozzáadottérték-adó elemzése igen széles körű vizsgálatot kíván. Ennek oka véleményem szerint az, hogy számos cég és a határokon átnyúló kereskedelem során bekövetkező adóveszteség számos esete mutatja, hogy az európai héa-rendszer nagyon rosszul szervezett.

Ez nemcsak a jelenlegi adómérték problémája, hanem a belső piacon és a nemzetközi kereskedelemben alkalmazott szabályoké, amelyek sok esetben lehetővé teszik, hogy a csalók jogszerűen működjenek. Ezért hozzászólásommal az egész héa-rendszer felülvizsgálatát szorgalmazom, amely úgy vélem, mind gazdaságaink, mind vállalataink érdeke. Úgy vélem, a 2013-as határidő elég reális, és a probléma megoldása felé egyszerűen a szabályok, és nem az adómértékek rendbetételével léphetünk előre.

  Andrew Henry William Brons (NI). – Elnök úr, az adózás legjobb esetben szükséges rossz, és mindig tükröznie kell a kiadási szükségleteket. Egy olyan adómérték, amely a kiadási szükségletek megállapítása előtt kerül meghatározásra, arra jó, hogy elvegyük az emberek pénzét, majd eldöntsük, hogy mire fogjuk költeni. Ez a tékozló költekezés receptje.

A héa-mértékek egy közös szintre történő harmonizációja, valamint a közös, csökkentett adómérték bevezetése, ahogyan a Bizottság javasolta még 1993-ban, még több jogkört venne el a tagállamoktól. Az adók kivetése egy önálló állam meghatározó jellemzőinek egyike. Ez tehát újabb lépés afelé, hogy az Európai Unió váljon önálló állammá, amelynek a tagállamok csupán hatalom nélküli függelékei. A csalás elleni harc, a kis- és középvállalkozások terheinek csökkentése csak elterelések. A héa harmonizációjának célja az Unió hatalmának központosítása és megerősítése.

  Elena Băsescu (PPE). – (RO) Elnök úr, az új héa-stratégia célja nem lehet más, mint az adminisztratív terhek csökkentése, az adóakadályok megszüntetése és az üzleti légkör javítása, főleg a kis- és középvállalkozások számára. Észrevehető bizonyos egyensúlytalanság a belső piac fejlesztésével kapcsolatban. Emiatt az európai vállalkozások hátrányba kerültek. Ezen túlmenően a héa-rendszer a tagállamok által jelenleg tervezett és alkalmazott formában olyan gyenge pontokat mutat, amelyekkel a csalók visszaélnek.

Szeretném megkérni a Bizottságot, hogy tárja elénk az elemzései eredményeit. Továbbá tárgyalásokat kell kezdeményeznie az új héa-stratégáról az összes érintett bevonásával. Ebben a tekintetben meg kell vizsgálni a közös aspektusokat, mint a csökkentett héa-mértékek, a rendszer alóli mentesség, a maximális mérték megszabásának lehetősége és végül, de nem utolsósorban az EU-n belüli termékértékesítés adóztatásának helye.

  Algirdas Šemeta, a Bizottság tagja. – Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani a vita során kifejtett megjegyzésekért és véleményekért. Örülök, hogy az Európai Parlament és a Bizottság egyetértenek abban, hogy szükség van a jelenlegi héa-rendszer újragondolására.

Ahogy a bevezető megjegyzésekben is jeleztem, üdvözlöm a változtatások szellemét a héa jövőjét illetően. A Bizottság azonban úgy véli, hogy ez a technikai javaslat csupán az általános héa-mérték minimális szintjének időszakos meghosszabbítását tartalmazza.

Az új héa-stratégiáról folytatott konzultációk eredményét csak azért említettem, hogy megindokoljam, miért nincs még itt az ideje, hogy megállapítsunk egy végleges általános adómértéket. Ezért ebben az összefüggésben és a munkának ebben a szakaszában nem szükséges kitérni az új héa-stratégia céljaira és keretére.

Megismétlem továbbá, hogy a Bizottság jelenleg még nem jelölheti ki az adó mértékéről szóló jövőbeni jogalkotási javaslat időpontját. Előtte még le kell folytatnunk a vitát a héa jövőjéről, amely világosan kijelöli majd a Bizottság prioritásait. E konzultáció eredményei alapján tervezi meg a Bizottság a jövőbeni jogalkotási javaslatot.

Jelenleg zárul le a zöld könyv kidolgozása, és az elkövetkező hetekben vitára bocsátjuk a valódi kérdéseket, az összes szereplő: a közvélemény, az európai parlamenti képviselők, az érintettek és a tagállamok bevonásával. A terítékre kerülő kérdések egyértelműen a mai vitán felvetett problémákkal foglalkoznak majd.

Várakozással tekintek a következő hónapok gyümölcsöző vitái elé, amelyek eredményeképp a Bizottság a jövőben sokkal jobb héa-stratégiát alakíthat ki.

  David Casa, előadó. – (MT) Elnök úr, igen, örömömre szolgál, hogy a biztos úr tudomásul vette, hogy egy zöld könyv haladéktalan kidolgozását kérjük annak érdekében, hogy alaposabb vitát folytathassunk a Bizottság javaslatairól. Ahogy képviselőtársaim is említették, minél hamarabb ki kell küszöbölnünk a rendszerből a csalás minden típusát, és segítenünk kell a vállalati szférát a jelenlegi rendszerben fennálló akadályok megszüntetésével. Célunk továbbá a hatékonyabb belső piac megteremtése.

Ma nem vitattuk meg, hogy milyen megoldásokra van szükség. Arra kérjük a Bizottságot, hogy késlekedés nélkül tegyen javaslatokat, hogy megkezdődhessenek az új rendszerrel kapcsolatos érdemi viták, lehetővé téve ezzel, hogy minél előbb javítsunk a jelenlegi helyzeten. Megértem, hogy a mostani jelentés voltaképpeni célja az időszak meghosszabbítása. Azonban szeretném felhívni a Bizottság figyelmét arra, hogy nagy várakozással tekintünk a mihamarabbi javaslatai elé, mivel ez lehetővé fogja tenni számunkra, hogy megoszthassuk vele saját elképzeléseinket, ami végül igazságosabb rendszert eredményez mindenki számára.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra holnap 11:30-kor kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) A legtöbb uniós tagállam és a nemzetközi kereskedelembe integrálódott piacú harmadik országok számára a héa (vagy forgalmi adó) az állam finanszírozásának egyik fő forrása. A forgalmi adó ezért legalább olyan fontos, mint a közvetlen adók. A 15%-os minimális általános mérték fenntartása a következő 5 év során elősegíti a versenyt a belső piacon, és jogbiztonságot nyújt a cégek számára. Ami az EU-n belüli csökkentett héa-mértékeket illeti bizonyos szolgáltatások esetében, mint a javítási munkák, a fodrászat, vagy a szépségápolási szolgáltatások, a Bizottságnak gondoskodnia kell a verseny torzulásának elkerüléséről. Az effajta adóengedmények negatív hatással járnak például az osztrák kisvállalkozásokra nézve, amelyek alulmaradhatnak a szlovák vagy magyar szolgáltatókkal szembeni versenyben. A megoldás a következő: IGEN a kis- és középvállalkozások célzott támogatására, beleértve a forgalmi adó általi támogatást is, AZONBAN a verseny tagállamok közti torzulásának elkerülésével.

15. Sürgős segély Haitinek (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont a Bizottság nyilatkozata a sürgős segélyről Haitinek.

  Maria Damanaki, a Bizottság tagja. – Elnök úr! A Bizottságot mélységesen aggasztja a haiti kolerahelyzet súlyosbodása.

A kórházban kezelt esetek között napról napra rohamosan emelkedik a halálos áldozatok száma. A kórházba szállított személyek száma több mint 20 000. Az elmúlt hét végéig több mint 1100 személy vesztette életét. De sajnos félő, hogy ezeket a számokat súlyosan alábecsülték. A halálozási arány nagyon magas és azt mutatja, hogy a betegek túl későn jutnak el az egészségügyi központokba.

A kolera kezelése egyszerű, de a halálos áldozatok számának csökkentéséhez kulcsfontosságú a kezeléshez való korai hozzáférés. A kolerabetegek kezelése jelentős emberi erőforrás igénybevételével is jár. A haiti közegészségügyi rendszer jelenleg a nemzetközi közösség jelentős támogatása ellenére is súlyosan túlterhelt.

A Médecins sans Frontières (Orvosok Határok Nélkül, MSF) mint az egyik vezető egészségügyi szereplő valamennyi Haitiben jelenlévő csoportot és ügynökséget arra szólít fel, hogy fokozzák és gyorsítsák fel erőfeszítéseiket.

Már az egész ország érintett. A járvány riasztó ütemben terjed a fővárosban, Port-au-Prince-ben. A nagyon rossz higiénés körülmények és a tiszta vízhez való szűkös hozzáférés következtében az olyan nyomornegyedek, mint a Cité Soleil, különösen ki vannak téve a fertőzés veszélyének.

Az életek megmentésére koncentrálunk az érintettek azonnali kezelésével, a tiszta vízhez való hozzáférés fokozásával, a higiénikusabb viselkedésmódok előmozdításával, valamint az epidemológiai felügyelet támogatásával, hogy tudjuk, hol és milyen módon terjed a járvány.

A Bizottság megfelelő orvosi szakértelemmel fokozta humanitárius jelenlétét és forrásokat – 12 millió eurót – mozgósított annak érdekében, hogy támogassa partnereit Haitiben.

Az Európai Bizottság megfigyelési és tájékoztatási központja az európai polgári védelmi mechanizmust is aktiválta és máris társfinanszírozóként vett részt a Franciaország által nyújtott természetbeni segítség szállításában.

Egy másik, ausztriai felajánlás éppen most került be a rendszerbe. Egy tagállami szakértőkből álló uniós védelmi és technikai támogató csoport a hét elején kerül bevetésre. Az Egészség- és Fogyasztóügyi Főigazgatóság az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ szakértőit küldte a helyszínre annak érdekében, hogy felmérjék, mi lenne a legjobb módja a haiti járványügyi felügyelet megerősítésének, és a további együttműködés lehetőségét is mérlegelik.

A közelmúltban, a polgári zavargások során Cap Haitien-ben és Port-au-Prince-ben történt eseményeket követően partnereinkkel és az illetékes ENSZ-ügynökségekkel szorosan figyelemmel kísérjük a biztonsági helyzetet, különösen a november 28-i elnökválasztások előtt.

A Bizottság kapcsolatban állt az ENSZ humanitárius ügyekért és a gyorssegélyek koordinációjáért felelős főtitkárhelyettesével, Amos bárónővel. Teljes mértékben támogatjuk Amos bárónőt annak hangsúlyozásában, hogy mennyire fontos, hogy a hazai és a nemzetközi segélymunkások megszakítás nélkül folytathassák életmentő tevékenységeiket.

A kolerahelyzet komoly és gyors súlyosbodására való tekintettel sürgősen újabb hozzájárulásokra van szükség ahhoz, hogy betömjük a lyukakat az egészségügyi ellátás, a vízellátás, a közegészségügy, a higiénia és a logisztika területén. A prioritások közé tartozik az egészségügyi személyzet, valamint a vízellátással, a közegészségüggyel és a higiéniával foglalkozó szakszemélyzet, továbbá ide tartoznak az egészségügyi felszerelések, az ágyak, a víztisztító berendezések és tabletták. Ezért a Bizottság felvette a kapcsolatot a belga elnökséggel és a tagállamokkal, hogy ösztönözze a további uniós támogatást és ilyen módon segítse Haitit ebben a válságos és nehéz időszakban. Az uniós támogatás az európai polgári védelmi mechanizmus keretében is megvalósítható.

Dicséretesek a haiti és a nemzetközi segélymunkások által a jelenleg a helyszínen uralkodó kihívásokkal szemben tett szüntelen erőfeszítések, de világos, hogy pusztán a válság mértéke is még több eszközt és forrást tesz szükségessé. Ezért most partnereinkkel együtt keményen dolgozunk azért, hogy fokozni tudjuk a szükséghelyzetre adott válaszunkat, de tekintettel a gyorsan romló helyzetre, minden bizonnyal nehéz időknek nézünk elébe.

A nemzetközi közösségnek a haiti néppel szemben tanúsított folyamatos szolidaritása továbbra is rendkívül fontos. Ezért szólítom fel valamennyiüket arra, hogy tegyenek meg minden önöktől telhetőt a tagállami támogatások fokozásáért egy súlyos humanitárius katasztrófa elkerülése érdekében.

  Michèle Striffler, a PPE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, Damanaki asszony, hölgyeim és uraim! A kolerajárvány már több mint 1200 életet követelt, és további több mint 52 000 embert fertőzött meg. Így a nemzetközi szervezetek erős haiti jelenléte ellenére is napról napra romlik a helyzet, és a következő néhány hónap során kb. 400 000 emberre terjedhet ki a járvány.

Természetesen örülök annak, hogy az Európai Bizottság 12 millió eurót szabadított fel, és támogatom Georgieva asszony tagállamokhoz intézett természetbeni segítségre irányuló felhívását, hogy ezzel lehetővé váljon a víz megtisztítása és Haiti felszerelésekkel való ellátása. Az ivóvíz és a szaniter berendezések biztosítása az egyetlen módja annak, hogy csökkentsük a fertőzött személyek számát.

Az egyik kiemelt intézkedés az ott élők megnyugtatása, akiket megrémít az országban eddig ismeretlen betegség. Nagyon fontos a lakossággal folytatott kommunikáció, hogy tájékoztatást tudjunk nyújtani a betegségről és meg tudjuk azt előzni, és emellett a belső erőszak terjedését is megakadályozzuk, különösen mivel az országban éppen választások zajlanak.

Ez az új válság ismételten bebizonyította azt, hogy a haiti hatóságok és az egészségügyi rendszer képtelenek megbirkózni ezzel a válsággal. Az ország éveken át számos katasztrófát szenvedett el. A haiti földrengés megmutatta a helyi hatóságok szinte tökéletes alkalmatlanságát. A földrengést követően valódi politikai akarat mutatkozott Haiti másképpen történő újjáépítésére, és számos adományra tett ígéret hangzott el. Majdnem egy évvel később az újjáépítés még alig-alig kezdődött meg, és a fejlesztésekben közreműködők borúlátóak. Az Európai Bizottságnak az újjáépítési folyamat motorjaként kell fellépnie ahhoz, hogy Haiti végre kiutat találjon ebből a káoszból.

  Corina Creţu, az S&D képviselőcsoport nevében. – (RO) Elnök úr, ismételten üdvözlöm az Európai Unió humanitárius beavatkozásának gyorsaságát. Ugyanakkor úgy vélem, hogy akkor, amikor Haiti állama ilyen gyalázatos állapotban van, az országban kifejtett erőfeszítéseinket egy minimálisan működő államszerkezet felépítésére kellene összpontosítanunk. A haiti állam nem képes eleget tenni olyan alapvető kötelezettségeinek, mint például a menekülttáborok felállítása, a rendfenntartás, valamint a higiénikus körülmények és az ivóvíz biztosítása. Ez a sérülékenység megkönnyítette a betegség terjedését és hozzájárult több mint 1200 személy halálához.

Haitinek olyan államra van szüksége, amely képes tenni valamit a szegényekért. Négyből három haiti lakos kevesebb mint napi két dollárból él. Több mint 1,5 millió polgár él menekülttáborokban, ami súlyos kockázati forrást jelent a közegészségügyre és a biztonságra nézve.

Úgy vélem, hogy pillanatnyilag a haiti állam gyengesége rejti a legnagyobb kockázatot. Tekintélyének hiánya egyben azt is jelenti, hogy a lakosság elégedetlensége az ENSZ erőire irányul. A nem kormányzati szervezetek esetében valóban fennáll a veszélye annak, hogy immár nem lesznek képesek küldetésük teljesítésére. Ezért is kulcsfontosságúak a november 28-i választások, és ezért sem szabad azokat elhalasztani, még ha egyes körök arra is szólítanak fel.

  Charles Goerens, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, természetesen vannak olyan kísérő tényezők, amelyek kétségkívül elősegítették a kolera terjedését Haitiben. Ez semmiképpen sem válasz, de mindenképpen magyarázat. Erre a csapásra kétféleképpen kell válaszolni.

Pillanatnyilag a helyszínen tartózkodó segélymunkások azt erősítették meg számunkra, hogy szappanra, a vizet ihatóvá tevő anyagokra és megfelelő higiéniai oktatásra van szükség. Ugyanakkor hosszú távra is történnek előkészületek a jelenlegi helyzetben. Egy olyan országban, ahol még mindent most kell létrehozni vagy újjáépíteni, szükség van a földrengés utáni helyreállításra, ennek során pedig előnyt kell élveznie azon infrastruktúrák kiépítésének, amelyek célja az egyéni és a közösségi higiénia javítása.

Remélem, hogy nyolc hónappal a haiti újjáépítésről tartott New York-i konferenciát követően az eddig elért csekély előrelépés tekintetében már senki sem hivatkozhat kifogásként forráshiányra, hiszen valamennyi felszólaló egyetértett abban, hogy még sok-sok hónapig folytatni kell a humanitárius szakaszt. A lassú előrehaladásért felelős személyeket is kertelés nélkül meg kell majd nevezni.

  Franziska Keller, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, Haitiben minden idők egyik legnagyobb humanitárius segélyműveletének lehetünk tanúi. Gondoskodnunk kell arról, hogy ne veszítsük el a csatát ez ellen a katasztrófa ellen, és hogy képesek legyünk eredményeket felmutatni és segíteni a haitiakat jövőjük építésében.

Amellett, hogy ez több millió ember számára jelentene egyéni katasztrófát, a kudarc a nemzetközi közösség erőfeszítéseire, valamint a közös humanitárius segélyműveletek végrehajtására való képességére is negatív hatást gyakorolna. Úgy vélem, minden tapasztalatunkat, minden Haitiben vagy máshol levont tanulságot és ezenkívül elegendő pénzt is be kell vetnünk. Ezért nagyon is üdvözlöm a Bizottság arra vonatkozó bejelentését, hogy további 12 millió eurót kíván a kolera elleni küzdelemre fordítani.

Gondoskodnunk kell arról, hogy ez a támogatás azonnal el is érje Haitit, és hogy ne csak részben, hanem teljes egészében érkezzen az meg, valamint hogy a megfelelő kezdeményezéseket támogassuk annak érdekében, hogy az hatékonyan kerüljön felhasználásra. Ügyelnünk kell arra is, hogy ne hanyagoljuk el a földrengés utáni helyreállítással kapcsolatos erőfeszítéseket sem, mivel azok nélkül lehetetlen lenne leküzdeni a betegséget.

Két kérdésem lenne a Bizottsághoz. Először is szeretném megtudni, hogy megérkezett-e a felajánlott pénz – a pénz, amelyet megígértek –, és hogy az kifizetésre és felhasználásra is került-e. Másodszor pedig szeretném megtudni, hogy hogyan vélekednek a választások elhalasztásáról, mivel az ismét napirendre került.

A haiti forradalom sohasem írta be magát a történelemkönyvekbe. Reméljük, hogy a jelenlegi nehéz időszak Haitin úgy fog bekerülni a történelemkönyvekbe, mint a jobb jövő előkészületeinek kezdete valamennyi haiti lakos számára. Remélem, arról is említést tehetnek majd, hogy az EU igen pozitív szerepet játszott mindebben.

  James Nicholson, az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, két hónappal ezelőtt társelnöke voltam a Haitibe látogató AKCS küldöttségnek, és talán ez volt életem egyik legnagyszerűbb és legmeghatóbb élménye. Először is rendkívül elhivatott emberek dolgoznak Haitiben azért, hogy megpróbáljanak segíteni a haiti lakosságnak, másodszor a haiti nép nagyon büszke, ezt már e vita kezdetén el kellene ismernünk.

De az elnök és a miniszterelnök elmondták nekünk azt is, hogy milyen szerencsések a haitiak, hogy jól működik a közegészségügy és nem jelentek meg náluk betegségek – most az a szomorú, hogy mégis betegség sújtja őket. Ennek a betegségnek nem túlzottan nehéz a gyógyítása. De ott kellene lenniük a helyszínen ahhoz, hogy lássák, milyen körülmények között dolgoznak a segélymunkások, és amikor egészségügyről beszélnek, akkor sajnálom, elnök úr, de az az igazság, hogy Haiti nem rendelkezik olyan egészségügyi ellátással, mint mi többiek és ezt önök is tudják: Haiti a Médecins sans Frontières-től (Orvosok Határok Nélkül, MSF), a Brit Vöröskereszttől és sok más, a világ számos tájáról érkező szervezettől függ.

Ami a választásokat illeti, úgy igaz, hogy Haitinek jelen pillanatban nincs szüksége választásokra. Azonban egészen addig, amíg a haitiak nem kapnak egy olyan elnököt és miniszterelnököt, aki képes az országot vezetni, esélyük sem lesz az előrelépésre. Szeretném megdicsérni – mivel ott jártam és saját szememmel láttam – az Európai Bizottság hivatalának dolgozó nagyszerű férfiakat és nőket, akik rettenetes körülmények között igyekeznek fenntartani az európai jelenlétet Port-au-Prince-ben, és fantasztikus munkát végeznek.

  Marie-Christine Vergiat, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, először is szeretnék köszönetet mondani valamennyi képviselőtársamnak, és különösképpen az Elnökök Értekezletének, amiért hozzájárultak ehhez a képviselőcsoportom által javasolt vitához Haitiről. Ez sürgősséget követelt.

Tavaly januárban, a földrengést követően a nemzetközi közösség tagjai határozottan felsorakoztak Haiti támogatása mögött. Azonban úgy tűnik, hogy az ígéretek és a helyszínre valóban megérkező segélyek között kisebb űr, mondhatni szakadék tátong. Tavaly márciusban Ashton bárónő az Európai Unió nevében kötelezettséget vállalt arra, hogy további 1,235 milliárd euróval segítjük a haiti lakosságot egy jobb jövő építésében.

Biztos asszony, a nem kormányzati szervezetek, és különösen az MSF, tavaly július óta kongatják a vészharangot és számolnak be azokról a patogén életkörülményekről, amelyek között százezrek kényszerülnek élni. A helyzet azóta alig változott, az embereket mégis meglepi a kolera rendkívül gyors terjedése, és a nemzetközi közösség kezd ismét szánalmat érezni. Már több mint ezren haltak meg, és a fertőzöttek száma folyamatosan emelkedik, pedig a szakértők elmondása szerint viszonylag egyszerű azoknak az óvintézkedéseknek a meghozatala, amelyek megakadályoznák, hogy a betegség halálossá váljon. Azonban az egészségügyi dolgozók nincsenek jól kiképezve erre a betegségre, és az alapvető egészségügyi termékeket is nehéz eljuttatni a helyszínre.

Ilyen körülmények között hogyan is ne lenne érthető, hogy zavargások törtek ki? A haiti lakosság igencsak tehetetlennek érzi magát. Nehéz továbbra is bízniuk a nemzetközi közösségben. Ezért egyszerűek lesznek a kérdéseim, biztos asszony:

Egészen pontosan hol van az a sok segély, amelyet az Európai Unió Haitinek megígért, és itt nem csak a humanitárius segélyre gondolok?

Nem gondolja, hogy ha korábban érkezett volna meg ez a segély, akkor megakadályozhattuk volna a további tragédiát?

Hogyan lehetséges az, hogy a nemzetközi konferenciák ismét csak betartatlan ígéreteket eredményeztek?

Miért nem találnak Préval elnök arra irányuló erőfeszítései, hogy a MINUSTAH missziót újjáépítési támogatássá alakítsa át, semmiféle visszhangra?

Végezetül a haiti nép választásokat kíván tartani, de milyen körülmények között kerül ezekre sor, és milyen támogatást kíván ehhez az Európai Unió nyújtani?

ELNÖKÖL: STAVROS LAMBRINIDIS
alelnök

  Licia Ronzulli (PPE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Minden arra vonatkozó figyelmeztetés ellenére, hogy a januári földrengést követően nem szabad megfeledkeznünk Haiti jövőjéről, úgy tűnik, hogy az elmúlt napok híradásai éppen arról számolnak be, hogy a nemzetközi közösség a legkritikusabb pillanatban, az újjáépítés pillanatában hagyta sorsára a szigetet.

Valóban terjed a kolera, amelyet kevesen ismernek Haitin, és amelynek végső soron misztikus, vallási jelentést tulajdonítanak. Az ENSZ békefenntartóit vádolják a járvány elterjesztésével. Elég volt egy nepáli katonának megfertőződnie a szigeten ahhoz, hogy emberek, nők és gyermekek százai ostromolják meg a békefenntartó erők főhadiszállását. Humanitárius munkásokat is megfenyegettek, akik közük sokan most elhagyják az országot.

Rendkívül nagy a feszültség, és a január 12-i nagyon heves földrengés okozta törmelékek továbbra is az utcákon és a város terein halmozódnak. Hallhattuk, hogy nincs elegendő víz, és ezért a lakosok nem tudnak mosakodni és nem tudják megvédeni magukat a fertőzéstől.

A Vibrio gyorsan terjed, és a halottak száma exponenciálisan növekszik. Már hallhattuk a számokat, de szeretném megismételni őket: 1130-an haltak meg eddig, és a kórházban kezeltek száma egy hónapon belül több mint 18 000-re emelkedett. Ugyanakkor nap mint nap további több ezer személy számol be a fertőzés tüneteiről.

A nemzetközi közösség nem késlekedhet tovább. Azonnal megoldást kell találni, máskülönben minden további fertőzés örökre a mi lelkiismeretünket fogja nyomni.

  Michael Cashman (S&D). – Elnök úr, először is gratulálni szeretnék Georgieva biztos asszonynak az általa végzett eredményes koordinációs munkához és az Ashton bárónővel közösen folytatott vitákhoz az ENSZ-ben.

Az Európai Parlament részéről most kritizálni a legkönnyebb és a legolcsóbb. Szeretném, ha pozitívan állnánk hozzá, és ott gyakorolnánk nyomást, ahol arra valóban szükség van. Ezt a Ház valamennyi képviselőjének mondom. Saját tagállamainkra kell nyomást gyakorolnunk annak érdekében, hogy azok nyújtsanak még több segítséget, elsősorban több természetbeni segítséget. Ha megnézzük az országok listáját, akkor ezen olyan országok állnak – mint Spanyolország, Írország, Olaszország, Franciaország, Ausztria, Magyarország –, amelyek jelenleg súlyos gazdasági helyzetben vannak, mégis mélyen a zsebükbe nyúltak. Ezért minden egyes képviselőtársamat arra sürgetek, hogy vegyük fel a kapcsolatot saját kormányunkkal és kérjük, hogy kötelezzék el magukat. Amennyiben kérdéses, hogy a segélyek egyáltalán célba érnek-e vagy sem, úgy építsük azokat a kapacitásokat, amelyekkel célba juttathatjuk a segélyeket.

Végezetül szeretnék köszönetet mondani a biztos asszonynak és gratulálni neki a további 12 millió euróra tett kötelezettségvállalásához. A földrengés súlyos tragédia. A kolerajárvány most ennél is súlyosabb tragédia.

  Niccolò Rinaldi (ALDE). – (IT) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Először egy rettenetes földrengés epicentruma esik éppen az amerikai félteke legszegényebb és legrosszabbul kormányzott területére, most pedig kolera dúl egy olyan országban, amelyben a legmagasabbak közé tartozik az egy főre jutó nemzetközi segély mértéke. Micsoda ellentmondás! Ez nem csupán a balszerencse szörnyű összjátéka: Haitiben, a gyermekekkel és a törmelék közé szorított sátrakkal teli utcákon senki sem tudja, hogy hol is kezdje a munkát.

A helyi politikai osztály gyakran kapzsi és sokkal inkább koncentrál a hatalmi harcokra, mint az újjáépítési erőfeszítések ellenőrzésére, a földrengés által megtizedelt bürokratikus gépezet pedig gyenge adminisztratív hagyományokkal bír és néhány esetben még akadályozta is a segélyek elosztását. Számos, sok esetben rosszul vezetett nemzetközi szervezet van jelen, amelyek valójában nem voltak képesek megvédeni a lakosságot.

Júniusban felkerestem az országot az Európai Parlament küldöttségével, és a rengeteg elhanyagolt mező, az el nem távolított törmelék és a hulladék már világosan jelezték, hogy meddig is romolhat a helyzet. Most itt a kolera.

A Bizottság és a Humanitárius Segélyek és Polgári Védelem Főigazgatósága (ECHO) eddig minden szükséges lépést megtettek, most azonban meg kell kettőzniük erőfeszítéseiket. Az az érzésem, hogy most Haitinek nem csupán hatékony újjáépítési lépésekre, hanem nagyobb nemzetközi politikai védelemre is van szüksége.

  Nirj Deva (ECR). – Elnök úr, erre a tragédiára nincsenek szavak. Amikor tavaly januárban megtörtént a katasztrófa, akkor a nemzetközi közösség nagy csinnadrattával érkezett Haitibe. Katonai helikopterek érkeztek, hogy kiemeljék a leomlott súlyos faldarabokat. Ezek mind távoztak. Hirtelen eltűntek. A faldarabok eltorlaszolják az utakat és nincs átjutás, az úthálózat pedig összeomlott. Georgieva biztos asszony igyekezett összeegyeztetni a fellépéseket.

Miért történt mindez? Miért tűntek el hirtelen ezek az emberek – ideértve Clinton külügyminiszter asszonyt is, aki januárban hirtelen felbukkant ott? Miért kérik az Egyesült Nemzetek távozását? Mikor szólítják majd fel az Európai Uniót a távozásra? Ez nevetséges. A nemzetközi közösségnek ismét a korábbi szinten kell folytatnia a tevékenységét, az egyszeri haiti lakosokat pedig hagynunk kell elszakadni a fővárosban folyó politikai őrülettől.

  Anna Záborská (PPE). – (SK) Elnök úr, biztos asszony! Szeretnék köszönetet mondani a Haiti jelenlegi helyzetéről elénk terjesztett beszámolóért. Várható volt az újabb járvány kitörése Haitin. Az év eleje óta és a földrengés óta keményen dolgoztunk, de a munka nem haladt előre olyan gyorsan, mint reméltük. Számos alkalommal beszéltünk már a földrengést megelőzően Haitiben uralkodó helyzetről.

Bizonyára segítette volna a munkánkat, ha Haiti működő állam lett volna, de nem az, és még sokáig nem is lesz az. Még sok a tennivaló. Most sürgős lépésekre van szükség, hiszen fennáll a veszélye további járványok és további erőszak kitörésének.

Biztos asszony, valóban szükség lenne arra, hogy egy asztalhoz ültessük a legjobb egészségügyi szakértőket Brüsszelben ahhoz, hogy stratégiai segélytervet dolgozhassanak ki Haiti számára. Ezt a helyzetet a biztonság, a pénzügyek és legfőképpen az egészségügy terén kell megoldani.

  Kriton Arsenis (S&D). – (EL) Biztos asszony, én is azzal szeretném kezdeni, hogy gratulálok a Haiti ügyében végzett kiváló munkájához, valamint mindahhoz, amit Pakisztánban tett. Tudjuk, hogy minden katasztrófahelyzetben jelen lesz.

Ez valóban rendkívüli mértékű katasztrófa volt. Több mint 1000 halottról és 15 000 betegről beszélünk, és a számok folyamatosan emelkednek. Óriásiak a szükségletek, és látjuk, hogy a rendelkezésére álló pénz nem elegendő. Egyre világosabbá válik az, hogy valóban új finanszírozási eszközökre van szükségünk; talán – és nyilvánvalóan legelőször is – egy tranzakciós adóra. Olyan további finanszírozási mechanizmusokra van szükségünk, amelyek segítenek bennünket az egyre növekvő humanitárius szükségletek kielégítésében.

Azon is el kellene gondolkodnunk, hogy mit tehetnénk annak megakadályozása érdekében, hogy ismét az ENSZ kötelékében dolgozó személyek terjesszenek el egy betegséget.

  Bastiaan Belder (EFD). – (NL) Elnök úr, ma délután tájékoztatott egy Haitiben évek óta jelen lévő holland segélyszervezet a legújabb fejleményekről, és ezek az információk csak megerősítik a Bizottság által festett sötét, de realisztikus képet. Ugyanakkor ez a holland segélyszervezet arról számolt be nekem, hogy az érintettek különösen Európába mint jelentős adományozóba helyezték bizalmukat. Miben is bíznak ők, hogy mit fogunk mi tenni? Jóllehet óriási összegeket ajánlottak fel a nemzetközi adományozói konferencián, ennek csak töredéke érkezett meg. Az Egyesült Nemzetek Szervezete most további forrásokat kért, de a felajánlott pénz nagy része még nem érkezett meg. Ezért remélem, hogy az Európai Unió vezető szerepet fog vállalni annak biztosításában, hogy a pénz valóban célba is érjen, mivel Haitiben aggasztó a helyzet. A megelőzés és a tiszta ivóvíz természetesen prioritást élveznek. Remélem, hogy az Európai Unió megragadja a kezdeményezést és gondoskodni fog a megfelelő vízellátásról Haitiben. A szakértők szerepe, a kutak ásása, a tiszta ivóvíz és az egészségügyi ellátás különösen fontosak. Mindezekből hiány van Haitiben. Kérem Hollandiát és az európai intézményeket is, hogy gondoskodjanak arról, hogy ebben az akut vészhelyzetben valóban azonnal Haiti segítségére siessenek.

  Ricardo Cortés Lastra (S&D). – (ES) Elnök úr, Damanaki biztos asszony! Mindenekelőtt gratulálni szeretnék a Bizottságnak a Haitiben kifejtett erőfeszítésekhez.

Azonban a helyzet azonnali és sokkal erőteljesebb fellépést igényel. Több forrásra és nagyobb mértékű nemzetközi kötelezettségvállalásra van szükségünk, azon nehézségek ellenére is, amelyekkel a források mozgósítása a jelen gazdasági helyzetben jár. Nem megengedhető, hogy bizonyos problémák számára vannak elérhető források, míg e humanitárius helyzet számára nem állnak rendelkezésre források.

Számos egészségügyi és humanitárius feladat prioritást élvez: a lakosság tájékoztatása bizonyos betegségekről, sátrak felállítása, a higiéniai körülmények javítása minden területen és a tiszta vízhez való hozzáférés biztosítása. Mindezek a feladatok sürgősek, és ellátásuk komoly erőfeszítést igényel a Bizottság és valamennyi tagállam részéről.

  Hannu Takkula (ALDE). – (FI) Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani Georgieva biztos asszonynak a Bizottság által elvégzett munkáért. Nagyon fontos, hogy az Európai Uniónak igen erőteljes és jól látható szerepet kell játszania Haitiben. Ugyanakkor itt embertársainkról, felebarátainkról van szó. Felelősséggel tartozunk irántuk is, hiszen példátlan katasztrófa áldozataivá váltak: először egy földrengésé, most pedig a kolerajárványé.

Fontos, hogy amikor pénzt és segélyeket küldünk Haitibe, akkor azok gyorsan célba érjenek. Számos keresztény segélyszervezet végzett kiváló munkát e téren, és úgy tűnik, hatékony csatornákkal rendelkeznek ahhoz, hogy késlekedés nélkül eljuttassák a segélyeket a rászorultakhoz. Ezzel kapcsolatban remélem, hogy a Bizottság is hasznát tudja venni az elismert és kiváló munkát végző humanitárius és keresztény szervezeteknek. Ily módon lehetséges lesz célba juttatni a segélyeket és a lehető legjobb eredményeket elérni.

  Kristalina Georgieva, a Bizottság tagja. – Elnök úr, köszönöm valamennyiüknek, hogy foglalkoznak ezzel és megvitatnak egy olyan témát, amely sajnos még sokáig napirenden fog maradni. Ez nem egy könnyen kezelhető válság.

Voltak becsléseink a probléma mértékéről a következő hónapokra nézve – a saját szakértőinktől is –, és nagyon is egyetértek azokkal, akik úgy nyilatkoztak, hogy az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ szakértőit kell Haitibe küldenünk. A becslések szerint kb. félmillió és 720 000 között lesz a fertőzöttek száma, mielőtt a járvány ezen hulláma elvonul.

A Pánamerikai Egészségügyi Szervezet 400 000-re becsli ezt a számot, és ez valamivel alacsonyabb, de azonos nagyságrendben mozog. Tehát mozgósításra van szükségünk. Minden egyes felszólalóval egyetértek, aki sürgős mobilizálásról és az azonnali segítség szükségességéről beszélt.

Hadd fejtsek ki négy pontot. Először is azt, hogy hogyan tudunk a legjobban segíteni. Jelen helyzetben valódi partnerszervezeteket kell a helyszínre küldenünk és azonnal el kell látnunk őket a tevékenységükhöz szükséges forrásokkal. A tagállamokat is fel kell kérnünk arra, hogy nyújtsanak természetbeni támogatást. Csütörtök óta, amikor is ezzel a kéréssel fordultam a tagállamokhoz, láthattuk a segítség érkezését, de még több támogatásra van szükség, különösen az egészségügyi dolgozók, a víztisztító tabletták, valamint a tudatosító kampány tekintetében, mivel – ahogyan arról többen is szót ejtettek – széles körű félreértések övezik azt, hogy mi is ez a betegség és hogyan kezelhető a legjobban. Ennek következtében szükségtelenül halnak meg olyan emberek, akik félnek a kezelési központokhoz fordulni: attól tartanak, hogy kezelés helyett ott kapják el a betegséget.

Másodszor, számos felszólaló beszélt a felajánlott összegekről és arról, hogy mi történik Haiti újjáépítésével. A Bizottság eleget tett a felajánlásának. A Bizottság 460 millió euróra tett kötelezettségvállalást és ennek az általa bejelentett menetrendnek megfelelően eleget is tesz, továbbá a főképviselő és alelnök asszony, Cathy Ashton és Piebalgs biztos úr a közeljövőben kívánják a tagállamokkal felmérni, hogy hogyan is állunk a megígért pénzzel. Biztosíthatom önöket arról, hogy ezt nagyon komolyan vesszük, mivel a nemzetközi közösség hírneve forog kockán egy igen nehéz időszakban.

Ugyanakkor – és ez a harmadik pont, amely nagyon fontos – Haiti abszorpciós képessége korlátozott, erről úgy vélem, beszéltem is már néhányukkal. Amikor először jártam Haitin, akkor azt gondoltam, bármilyen szörnyű is ez a katasztrófa, nem ez Haiti legsúlyosabb problémája. Haiti legnagyobb problémáját a fejlesztés sok évtizedes hiánya, valamint a nem működő állam jelenti, ami többek között a működőképes egészségügyi ellátás hiányával is jár.

Láttam, ahogyan az emberek a táborokban sorban álltak az orvosok előtt, és nem azért, mert betegek voltak, hanem mert még életükben nem láttak orvost és ki akarták használni a táborokban kínált egészségügyi szolgáltatásokat.

A működő állam szakértelmének és lehetőségeinek a teljes hiánya olyan problémákhoz vezet, amelyek csak súlyosbítják ezt a járványt. Még mindig küzdenünk kell azért, hogy elérjük a kormánynál egy olyan terület kijelölését, ahová a holttesteket elhelyezik – ami nélkül a járvány természetesen tovább terjedhet –, valamint a latrinák felszámolását annak érdekében, hogy javuljanak a higiéniai körülmények. Ezért nem hangsúlyozhatom eléggé, mennyire fontos az, hogy megértsük, Haiti problémáit nem könnyű megoldani, mivel a probléma gyökere a fejlesztések és a működő állam több évtizedes hiányában rejlik.

Kérdeztek a választásokról is, valamint arról, hogy valóban meg kellene-e azokat tartani. A haiti hatóságok szeretnék betartani a kitűzött menetrendet. Nehéz erre választ adnom. Még nem voltam Haitiben, de az az érzésem, hogy a választások elhalasztása vagy elmaradása valójában csak destabilizálna egy nagyon súlyos helyzetet. Lehet, hogy nyerhetünk valamit a választások megtartásával, de amint mondtam, ezt csupán arra alapozom, amit hallottam, nem pedig arra, amit magam láttam.

A negyedik pont a jelenlét. Arra kérték a Bizottságot, hogy nagyon is közvetlenül legyen jelen: közvetlenül jelen vagyunk és jelen is leszünk. Ashton bárónő valószínűleg holnap érkezik Haitibe, és magam is tervezem, hogy odautazom, mivel jelen pillanatban fontos a mobilizálás, a jó koordináció, és őszintén szólva az is, hogy reményt adjunk az ott élőknek és a saját munkatársainknak is. Ez utóbbiaknak nagyon nehéz helyzettel kell megbirkózniuk: olyan helyeken dolgoznak, ahol a haiti egészségügyi dolgozók megijedtek a járványtól és elmenekültek, és ezután munkatársainknak kell a fertőzöttek tömegesen emelkedő számával megküzdeniük.

Most arról kell gondoskodnunk, hogy fenntartsuk a nyugodt jelenlétet és megpróbáljunk olyan irányba haladni, amelyből az emberek a legtöbb reményt meríthetik. Az egyik képviselő arról beszélt, hogy a haiti emberek nagyon alkalmazkodóképesek. Valóban azok, és minden tőlünk telhető segítséget megérdemelnek e nagyon nehéz időkben.

  Elnök. – A vitát lezárom.

16. A Vizcayai-öbölben élő szardellaállomány kezelésére és halászatára vonatkozó hosszú távú terv - A közönséges fattyúmakréla nyugati állományára és halászatára vonatkozó többéves terv - Az érték szerinti szelektálás tilalma, valamint a Balti-tenger, a Baeltek és az Øresund területén folytatott, érdes lepényhalra és nagy rombuszhalra irányuló halászat korlátozása - Az idegen és nem honos fajoknak az akvakultúrában történő alkalmazása (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont a következő jelentésekről szóló közös vita:

– az Izaskun Bilbao Barandica által a Halászati Bizottság nevében előterjesztett, a Vizcayai-öbölben élő szardellaállományra és halászatára vonatkozó hosszú távú terv létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló jelentés [http://ec.europa.eu/prelex/liste_resultats.cfm?CL=hu&ReqId=0&DocType=COM&DocYear=2009&DocNum=0399"  – C7-0157/2009 –http://www.europarl.europa.eu/oeil/FindByProcnum.do?lang=en&procnum=COD/2009/0112" ] (A7-0299/2010),

– a Pat the Cope Gallagher által a Halászati Bizottság nevében előterjesztett, az atlanti-óceáni fattyúmakréla nyugati állományára és annak halászatára vonatkozó többéves tervről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló jelentés [COM(2009)0189 – C7-0010/2009 – 2009/0057(COD)] (A7-0296/2010),

– a Marek Józef Gróbarczyk által a Halászati Bizottság nevében előterjesztett, a 2187/2005/EK rendeletnek az érték szerinti szelektálás tilalma, valamint a Balti-tenger, a Baeltek és az Øresund területén folytatott, érdes lepényhalra és nagy rombuszhalra irányuló halászat korlátozása tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló jelentés [COM(2010)0325 – C7-0156/2010 – 2010/0175(COD)] (A7-0295/2010), és

– a João Ferreira által a Halászati Bizottság nevében előterjesztett, az idegen és nem honos fajoknak az akvakultúrában történő alkalmazásáról szóló 708/2007/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló jelentés [COM(2010)0393 – 2009/0153(COD)] (A7-0184/2010).

  Izaskun Bilbao Barandica, előadó. – (ES) Elnök úr, először is szeretnék gratulálni a Vizcayai-öböl part menti halászati ágazatának, és elismerni és megköszönni annak felelősségteljes magatartását.

Biztos asszony, az ágazatnak sürgős szüksége van erre a tervre ahhoz, hogy elérhesse célját, nevezetesen azt, hogy továbbra is nyereséges tevékenységet folytathasson a halászterület jövőjének veszélyeztetése nélkül. Ehhez szükség van a Vizcayai-öböl szardellaállományának olyan szinten történő fenntartására, amely lehetővé teszi a gazdasági, környezeti és társadalmi szempontból fenntartható lehalászást. Ez sokkal hatékonyabban valósítható meg akkor, ha a hozamot tudományos jelentések alapján számítják ki, és nem engedik, hogy a teljes kifogható mennyiség kiszámítása átláthatatlan politikai egyeztetések tárgyát képezhesse.

Ezért a tervben foglalkozni kell a lehalászási szabályokkal, ami azt jelenti, hogy a halászati kvótákat a tudományos jelentésekből kapott állománybecslések alapján kell megállapítani.

Biztos asszony, a Bizottság 2009 júliusában nyújtotta be ezt a kezdeményezést. Szeptemberben kezdtünk el dolgozni rajta. Munkaeljárást dolgoztunk ki a halászati szervezetek, tudományos intézetek és a dél-nyugati vizek regionális tanácsadó testülete által képviselt teljes spanyol és francia ágazattal együttműködésben. E módszerrel egy olyan közös javaslatot dolgoztunk ki, amely elnyerte a Parlament széles körű támogatását.

Miután magas szintű konszenzust értünk el, valamint a Lisszaboni Szerződés küszöbönálló hatálybalépésének tudatában és számítva a Szerződésnek a már folyamatban lévő ügyekre történő alkalmazását illető bizonytalanságra, november 30-án próbaszavazást tartottunk a Halászati Bizottságban. Ez a nyitott és befogadó jellegű megközelítés sajnos nagyon különböző hozzáállásba ütközött a Tanács és a Bizottság részéről.

Először is azt tudtuk meg munkánk közben, hogy folyamatban van egy olyan ellenőrzési rendelet előkészítése, amely ezt a jelentést is érintené, mindamellett erről csak korlátozott információkat kaptunk. Ezáltal olyan bizonytalan helyzetbe kerültünk, ami könnyen elkerülhető lett volna. A Halászati Bizottságon belüli szavazást követően, a spanyol elnökség alatt megtárgyaltam a kezdeményezést a Bizottsággal. Úgy döntöttünk, hogy háromoldalú találkozót szervezünk, azonban meglepetésünkre a találkozó napján a spanyol elnökség váratlanul bejelentette, hogy a spanyol kormány a francia kormány kérésére a kérdés elhalasztása mellett döntött, mivel az nem volt biztos az alkalmazandó jogalapban. Több hónap munkája után holtpontra jutottunk. A spanyol elnökséggel nem sikerült megállapodásra jutni, és nem volt lehetőség a háromoldalú párbeszédre.

Megkérdeztem az új elnökséget, hajlandó-e folytatni a tárgyalásokat. Azt a választ kaptam, hogy ne türelmetlenkedjünk, nem kell elsietni a dolgot. Miután láttuk, hogy a Tanács rendkívül kelletlenül viszonyul a továbblépéshez, ismét szavaztunk, miután kikértük a jogi szolgálatok tanácsát.

E második szavazás során elutasítottunk három olyan módosítást, amelyet a próbaszavazáson elfogadtunk, és amelyek kulcsfontosságúak lettek volna az ágazat szempontjából.

Az első a lehalászási arányokra vonatkozott, és 0,4-et javasolt megfelelőbb arányként.

A második módosítás tárgya az élő csalinak a teljes kifogható mennyiségbe történő beszámítása volt. Hiba lenne a kifogott kvótába történő belefoglalása.

Végül a harmadik módosítás a halfogások felülvizsgálatára vonatkozott.

Ha a Tudományos Bizottság nem képes becsléssel szolgálni a jelenlegi biomasszát illetően, mert nem áll rendelkezésére elegendő információ, az ágazatot nem szabad kétszeresen is büntetni a teljes kifogható mennyiség előző évihez viszonyított 25%-os csökkentésével. A Bizottság ebben az esetben megfelelőbbnek találta a teljes kifogható mennyiség 10%-os, de legalább 7000 tonnás csökkentését. Ami ennek az intézménynek a hatáskörét illeti, azt a Tanács és a Bizottság folyamatosan figyelmen kívül hagyta. Ezt a hozzáállást jól szemlélteti az, hogy most, a kezdeményezésről folytatott vita során is kaptunk olyan híreket, miszerint a Tanács kérte annak visszavonását.

Igaz ez? Önt kérdezem, biztos asszony. Miért? Mit szándékoznak tenni? Még ma választ szeretnék kapni ezekre a kérdésekre. Szeretném megkérni a belga elnökséget is arra, hogy árulja el, miért kérte a kezdeményezés visszavonását. Egyértelmű válaszokat szeretnék kapni ezekre a kérdésekre. 14 hónapja dolgozunk ezen a témán, és immár teljesen össze vagyunk zavarodva.

A Tanács és a Bizottság fellépése aláássa az európai intézmények szavahihetőségét egy olyan ágazat szemében, amely már belefáradt az ilyen fajta ügyintézésbe, és megoldásokat akar.

Erősítsék meg szavahihetőségüket ebben az ágazatban! Vagy legalábbis szerezzék vissza a 2009 szeptembere óta elvesztett hitelüket.

A Parlament ragaszkodik a Lisszaboni Szerződés által ráruházott együttdöntési jogkörének gyakorlásához. Ezt önöknek is tiszteletben kell tartaniuk. A fellépéseik nincsenek összhangban a XXI. századi korszerű igazgatás követelményeivel. A mi vezérelveink mindig az átláthatóság és a részvétel voltak. Tegyék magukévá önök is ezeket az elveket! Csak így juthat előbbre az európai projektünk.

  Pat the Cope Gallagher, előadó. – (GA) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Először is szeretnék őszinte köszönetet mondani mindazoknak, akik segítettek ennek az atlanti-óceáni fattyúmakréláról szóló fontos jelentésnek az elkészítésében: az árnyékelőadóknak, a Halászati Bizottság titkárságának, a nyílt tengeri állományokkal foglalkozó regionális tanácsadó testületnek, valamint a csoport szakpolitikai tanácsadójának és a saját hivatalom tanácsadójának. Szeretném megköszönni a Bizottságnak és a Tanácsnak segítségüket és támogatásukat. Mindezeknek az embereknek az együttműködése, vitái és ötletei tették lehetővé, hogy ma benyújthassam önöknek ezt a jelentést, amelyet reményeim szerint nagyobbrészt sikerül majd elfogadni.

előadó. – A fattyúmakréla nyugati állománya az európai halászati ágazat számára az egyik legfontosabb állomány. A javaslat a fenntartható fejlődésről szóló 2002. évi ENSZ-világcsúcstalálkozó és az Európai Bizottság által elfogadott végrehajtási terven alapul.

Ezen a csúcstalálkozón a Bizottság vállalta, hogy a halállományokat a lehető legmagasabb fenntartható hozamot biztosító szinten tartja vagy arra a szintre helyreállítja. Az Európai Bizottság ezt követő javaslatát a javaslatot eredetileg benyújtó nyílt tengeri állományokkal foglalkozó regionális tanácsadó testülettel szoros együttműködésben dolgozták ki. 1997 óta háromévente ikrafelmérést végeztek a fattyúmakréla-állomány tekintetében. A gyűjtött adatok azonban nem voltak elégségesek ahhoz, hogy a kutatók teljes körűen fel tudják mérni az állomány egészségét.

A javasolt gazdálkodási terv ezeket a nehézségeket próbálja megoldani egy, a fattyúmakréla-halászatban alkalmazott hajók számára kidolgozott képlet, az úgynevezett lehalászást korlátozó szabály útján. Ez a szabály előírja a meghatározott területeken fogott fattyúmakréla teljes kifogható mennyiségére vonatkozó éves felső határérték kiszámításának mechanizmusát. A terv a várakozások szerint 2009 végén lépett volna hatályba, ez azonban a Lisszaboni Szerződés elfogadása miatt késedelmet szenvedett.

Természetesen tökéletesen tiszteletben tartom a Tanácsnak a halászati lehetőségek megállapításához és elosztásához való jogát. Mielőtt a jelentésemet elfogadta a Halászati Bizottság, találkoztam a belga elnökség képviselőivel. Ők egy olyan javaslatot ajánlottak, amely a teljes mennyiségcsökkentés tekintetében bizonyos mértékű rugalmasságot biztosít a Tanácsnak a teljes kifogható mennyiség meghatározása során. Véleményem szerint a belga elnökség e javaslata, amelyet később a Halászati Bizottság elfogadott, óvja a Tanácsnak a halászati lehetőségek megállapítása és elosztása tekintetében a Szerződések által ráruházott kizárólagos jogát.

Szeretném megvitatni a PPE, az S&D és a GUE/NGL képviselőcsoport által a VIII c. terület – azaz a Vizcayai-öböl – vonatkozásában javasolt módosításokat. Szeretném tájékoztatni a tisztelt Házat arról, hogy én mint előadó támogatom a szocialisták által benyújtott módosítást, azonban nem tudom elfogadni a PPE és a GUE/NGL módosításait. Meg is mondom, miért.

A tudományos szakvélemények egyértelműek. Egyetlen állományról van szó, amely a teljes földrajzi területet lefedi. Ha a Parlament elfogadja a PPE és a GUE/NGL javaslatát, az a képtelen helyzet állna elő a gazdálkodási tervet illetően, hogy két különböző TAC-területet hoznának létre egyetlen állomány számára. Ha ezt tennénk, nagyon veszélyes és súlyos precedenst teremtenénk a jövőbeni makrélagazdálkodási tervek tekintetében. Nem járulhatunk hozzá egy egységes halászati állomány feldarabolásához.

Akik ezt a javaslatot támogatják, azoknak bizonyára meglesz rá a személyes okuk vagy a tagállami érdekük, de most a közös halászati politikáról van szó, és ehhez kell tartanunk magunkat. Megértem, hogy spanyol és portugál képviselőtársainknak lehetnek aggályaik, és ezeket az aggályokat bele is foglaltam a jelentéstervezet 7. módosításába, amely kijelenti, hogy a tervet a kisüzemi halászat és a történelmi jogok figyelembevételével kell végrehajtani.

Végezetül elmondanám, hogy ez a módosítás a Tanács és a nyílt tengeri állományokkal foglalkozó regionális tanácsadó testület számára is elfogadható, és figyelembe veszi a spanyol és portugál képviselőtársaink által kifejtett nézeteket. De a rendelkezésen inkább ne változtassunk.

  Marek Józef Gróbarczyk, előadó. – (PL) Elnök úr, szeretném azzal kezdeni a felszólalásomat, hogy őszinte köszönetet mondok mindenkinek, aki segített a jelentés elkészítésében: az Európai Bizottságnak, az összes árnyékelőadónak és a Halászati Bizottságnak, akik támogattak a munkámban. Teljes megállapodást sikerült elérnünk, mivel a jelentést az Európai Parlament Halászati Bizottsága egyhangúlag elfogadta. Szeretném ezt még egyszer szívemből megköszönni.

A jelentés, amelynek célja a teljes kifogható mennyiségként ismert halászati gazdálkodási modell fenntartása mellett a balti-tengeri lepényhalhalászat szabályozása és a visszadobás gyakorlatának beszüntetése, arra mutat, hogy ez a rendszer megfelelően működik, és a gyakorlatban jól alkalmazható bizonyos halfajok tekintetében. Ezért kell hangsúlyozni a 15a. cikk 2187/2005/EK rendeletbe történő belefoglalásának jelentőségét. A kifogott halfajok alacsony kereskedelmi értékűek vagy emberi fogyasztásra alkalmatlanok lehetnek. Hangsúlyozni kell azt is, hogy ez a rendelkezés lehetővé teszi, hogy a tilalmi időszakban kifogott, kereskedelmi értékkel nem rendelkező élő lepényhalakat visszajuttassák a tengerbe. A cikk ezáltal biztosítja az élő vízi erőforrások fenntartható kiaknázását.

A jelentésem alapján elfogadott cselekvési tervnek meg kell szüntetnie a visszadobásokat a Balti-tengeren, például szükség esetén a visszadobások teljes tiltásának bevezetésével a balti-tengeri halászatban. Ennek a tengeri erőforrások fenntartható és hatékonyabb kezeléséhez kell vezetnie. Ezért a lepényhal, illetve a lepényhalfélék családjához tartozó más fajok visszadobásának teljes megtiltása nem indokolt, mivel az hátrányosan érintené az állományt. Szem előtt tartva, hogy a halászatnak stabilnak és kiszámíthatónak kell maradnia, és hogy a halállományt csak a meghatározott korlátokig szabad kiaknázni, aggodalmunkat kell kifejeznünk amiatt, hogy a visszadobások tiltása a méreten aluli közönséges tőkehal fokozott halászatához vezethet a Balti-tengeren. Mivel nem állnak rendelkezésre megbízható tudományos adatok, amelyek alapján felmérhetők lennének a járulékos közönségestőkehal-fogások az ipari halászat során, ezért kulcsfontosságú a fogások teljes dokumentációjának azonnali bevezetése, amelyet ki kell egészíteni az ilyen halászati tevékenységben részt vevő hajók teljes megfigyelésével. A kirakodásnál az ipari fogások 100%-os ellenőrzésére van szükség; ennek hiányában a balti-tengeri halállományok védelmére irányuló politika nem lehet reális, és a tőkehalra vonatkozó hosszú távú gazdálkodási terv pedig céltalanná válik.

Az Uniónak azonnali lépéseket kell tennie a közös halászati politika keretein belül, és meg kell oldania az ipari halászat kérdését a Balti-tengeren, szem előtt tartva, hogy e halászat a Balti-tenger ökológiai rendszerére nézve környezetvédelmi szempontból káros, különösen figyelembe véve, hogy a Balti-tengert a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet Tengeri Környezetvédelmi Bizottsága különösen érzékeny tengeri területnek nyilvánította, és ezzel a világ legértékesebb és legérzékenyebb tengeri ökoszisztémái közé sorolták. Tekintve, hogy a Balti-tenger éghajlata változóban van, és a különböző halfajok alkalmazkodnak ehhez a folyamathoz, ami azt eredményezi, hogy vándorlási és ívási szokásaik is változnak, el kell végezni a Balti-tenger tengeri természetvédelmi területeinek felülvizsgálatát, és hosszú távú gazdálkodási tervet kell készíteni a térségben élő lepényhalfajokra vonatkozóan. Mivel nem áll rendelkezésre elegendő naprakész és megbízható információ, amely a bizonyos balti-tengeri területeket védettség nélkül hagyó döntés alapját nyújthatná, figyelembe kell venni a folyamatban lévő változásokat, és el kell végezni a természetvédelmi területek felülvizsgálatát.

  João Ferreira, előadó. – (PT) Tisztelt elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Az idegen fajok betelepítése az ökoszisztémák megzavarásának egyik fő tényezője és a biológiai sokféleség világszintű csökkenésének egyik fő oka.

Amint azt maga a Bizottság is elismeri, az idegen fajok európai tengerparti vizekbe és belvizekbe való betelepítéséért jelentős részben az akvakultúra- és telepítési gyakorlatok tehetők felelőssé. Az idegen és nem honos fajoknak az akvakultúrában történő alkalmazásáról szóló rendelet Bizottság által javasolt módosítása egy kutatási projekt, az IMPASSE projekt eredményein alapul, amely különféle európai intézményeket fogott össze az idegen fajok akvakultúrában tapasztalható környezeti hatásaival foglalkozó összehangolt fellépés keretében.

A projekt operatív meghatározást javasol a „zárt akvakultúra-létesítmény” tekintetében, részletezve és kiterjesztve a fogalom jelenleg használatos meghatározását. E fogalommeghatározással összhangban és a projekt következtetései szerint „az idegen fajokhoz társuló kockázat mértéke jelentősen, akár elfogadható szintre is csökkenthető, amennyiben a célfajok és a nem célfajok kiszabadulásának lehetősége ellen a szállítás során és a fogadó létesítményben jól meghatározott előírások alapján lépnek fel”.

A projekt eredményeinek fényében a Bizottság javasolja a zárt akvakultúra-létesítményekben történő használatot szolgáló betelepítések és áttelepítések engedélyezési kötelezettség alóli mentesítését, megszabadítva ezáltal az üzemeltetőket a szükségtelen adminisztratív tehertől. Itt hangsúlyozni kell, hogy míg a kockázatértékelés tudományos és technikai elemzéseken alapul, a kockázatok elfogadhatóságának megítélése politikai döntés tárgyát képezi. Ezért úgy véljük, hogy az idegen fajok akvakultúra keretében történő betelepítésére vonatkozó eljárás megkönnyítését ellensúlyozni kell a zárt akvakultúra-létesítmények által teljesítendő (az IMPASSE-projekt eredményeinek megfelelő) követelmények lehető legpontosabb meghatározásával.

Rendelkezni kell a létesítmények felügyeletének szükségességéről is annak biztosítása érdekében, hogy a létesítmények üzemeltetése során valóban figyelembe vegyék és betartsák a szakértők által javasolt összes technikai követelményt. Ugyanez érvényes a célfajok és nem célfajok létesítményekbe, illetve létesítményekből történő szállításakor betartandó óvintézkedésekre. Ezeket a szempontokat vettük elsősorban figyelembe a jelentésnek és az eredeti bizottsági javaslat javasolt módosításainak kidolgozása során.

Hadd tegyek még egy észrevételt: az akvakultúra fenntartható fejlődéséhez erőteljesen támogatni kell a tudományos kutatást és a technológiai fejlődést a honos fajok tenyésztése területén, hogy lehetővé váljon a termelés és az élelmiszer-kínálat diverzifikációja, illetve minőségének javítása, a nagyobb környezeti biztonság szavatolása mellett.

Ezt a jogalkotási kezdeményezést ezért e téren kifejezetten támogatni szükséges. Ki kell aknázni az akvakultúrában rejlő lehetőségeket, azonban annak korlátain környezeti szempontból fenntartható módon kell túllépni. Többek között létfontosságú lesz a kutatási keretprogram prioritásainak kiigazítása, hogy ez a fontos kutatási terület megfelelő támogatást kaphasson.

Nem maradt más hátra, mint hogy kifejezzem hálámat az árnyékelőadóknak a segítségükért, amely lehetővé tette, hogy a munkánk valóban gyümölcsöt hozzon, valamint a Bizottság és a Tanács szolgálatainak – beleértve a spanyol, illetve a jelenlegi belga elnökséget is – a hónapok során elvégzett közös munkáért.

  Maria Damanaki, a Bizottság tagja. – Elnök úr, szeretnék pár szót szólni a hosszú távú szardellagazdálkodási tervről, először azonban megköszönném az előadónak, Bilbao asszonynak és a Halászati Bizottság minden tagjának a javaslat érdekében végzett munkájukat. Bilbao asszonynak azt mondhatom, hogy valóban késedelmet szenvedett a javaslat elfogadása, de úgy gondolom, teljesen világos, hogy a Bizottság igazán mindent megtett, hogy kimozdítsa az ügyet a holtpontról.

A Vizcayai-öböl szardellaállományát az összeomlás fenyegette, ezért 2005-ben beszüntették a halászatot, és csak öt évvel később, 2010 januárjában indították újra. Ez év júliusában a kutatók megerősítették, hogy az állomány biztonsággal az elővigyázatossági küszöb fölött volt. Ezért is javasolhattam a 15 000 tonnát meghaladó teljes kifogható mennyiséget, amely most a hatályos határérték. A teljes kifogható mennyiség megfelel a tervben foglalt lehalászási szabálynak, és örömmel látom, hogy ez a javaslat máris elősegíti az állomány megfelelő igazgatását.

A hosszas tilalom nyilván komoly anyagi károkat okozott az e halászati ágazatból élőknek. Mindenképpen meg kell akadályoznunk, hogy ez újra megtörténjen. Ez egyedül csak úgy lehetséges, ha az állományt a legnagyobb fenntartható hozammal összhangban halásszuk le, és alacsonyan tartjuk a halászati tilalom kockázatát. Javaslatunk arra mutat, hogy ez megoldható oly módon, hogy közben biztosítjuk az ágazat fenntarthatóságát is. Ha el akarjuk kerülni a tilalmat, 30%-on kell tartanunk a lehalászási arányt.

Szeretném megköszönni a Halászati Bizottságnak a támogatását úgy az érdemi kérdésekben, mint a Bizottságra ruházott hatáskörök tekintetében. Támogatom ezeket a módosításokat. Szintén támogatom a javaslatnak a 2010. január óta hatályban lévő új rendelettel történő összehangolását célzó módosításokat.

Ez alól azonban van egy kivétel: nevezetesen a kikötőbe történő érkezés előtti tájékoztatás határidejének négy óráról egy órára történő csökkentése. Ez a módosítás az új ellenőrzési rendelet négyórás szabályának megváltoztatására irányul. Tudják, hogy ez az új ellenőrzési rendelet az év eleje óta van hatályban. Nem támogatom, hogy ilyen hamar módosítsuk, különösen mivel maga a rendelet lehetővé teszi, hogy a part menti tagállamok indokolt esetben különös mentesítést alkalmazzanak. Így tehát rendelkezésre áll ez a mozgástér. Igazán nincs szükség arra, hogy ilyen hamar módosítsuk ezt a rendeletet – de a döntés természetesen az önök kezében van.

Most áttérnék a második jelentésre, a fattyúmakréla többéves gazdálkodási tervére. Hadd jegyezzem meg, hogy az előadó, Gallagher úr és a Halászati Bizottság minden tagja kitűnő munkát végzett ennek a javaslatnak a kidolgozása során, és szeretnék őszinte köszönetet mondani önöknek a kemény munkáért és a konstruktív hozzáállásért.

A nyugati fattyúmakréla-állomány messze a legfontosabb az uniós vizekben élő három fattyúmakréla-állomány közül. Az állomány jelenleg jó szinten stabilizálódott, ami azt jelenti, hogy a 2011. évre a teljes kifogható mennyiség szinte semmit nem változott. Az ennek az állománynak a teljes kifogható mennyiségével kapcsolatos évenkénti döntés, amely friss tudományos véleményeken alapul, nem áll összhangban a kötelező, kiszámítható, hosszú távú gazdálkodással kapcsolatos célkitűzésünkkel. Ennélfogva ez a terv, hasonlóan több más hosszú távú tervhez, igen fontos nekem, mert szeretném elkerülni az évenkénti alkudozást a Tanácsban arról, hogy mennyi halászat megengedett. Tartozunk annyival az ágazatnak, hogy jobb tervezhetőséget és fokozott stabilitást biztosítunk neki azáltal, hogy megállapodunk a hosszú távú tervekről.

Az önök általános támogatása mind az érdemi kérdéseket, mind a felhatalmazásokat illetően azt jelzi, hogy azonos a célunk. Támogatom a módosításaikat és azokat is, amelyek a javaslatnak a 2010 januárja óta hatályban lévő új ellenőrzési rendelethez való igazítására vonatkoznak. Ezen túlmenően magának a tervnek nem szabad kijelölnie azokat a területeket, amelyekre a teljes kifogható mennyiségeket megállapítják, hanem meg kell hagyni annak lehetőségét, hogy ezeket a teljes kifogható mennyiségekre vonatkozó éves határozatokban a vonatkozó tudományos szakvélemények alapján kiigazítsák.

Van azonban egy módosítás, amely nem a helyes irányba mutat, mégpedig az, hogy elfogadják a Tanácsi elnökségének 5000 tonna körüli kompromisszumát. Az 5000 tonnás mennyiség egyszerűen nem tudományosan megalapozott. Milyen alapon döntöttek róla? Miért nem 6000 vagy 7000? Számomra nem tűnik tartható megközelítésnek, hogy egy hosszú távú gazdálkodási stratégián belül tetszés szerint le-föl módosítgathassuk a teljes kifogható mennyiségeket.

Most áttérek a balti-tengeri technikai intézkedésekről szóló harmadik jelentésre. Hadd ragadjam meg az alkalmat arra, hogy megköszönjem az előadónak, Gróbarczyk úrnak az egyhangúlag elfogadott jelentés előkészítésén végzett kitűnő munkáját. Még egyszer köszönöm a Halászati Bizottságnak, hogy teljes mértékben támogatta a jelentést. Ezzel a javaslattal biztosítjuk a jogfolytonosságot a Balti-tengeren tavaly bevezetett érték szerinti szelektálás tilalmával, valamint bizonyos fajok halászatának korlátozásaival kapcsolatos politikáink terén.

Most az utolsó jelentésre szeretnék összpontosítani, amelynek témája az idegen és nem honos fajoknak az akvakultúrában történő alkalmazása. Köszönetet mondok az előadónak, Ferreira úrnak és a Halászati Bizottság egészének az elvégzett munkáért.

Mint tudják, az új akvakultúra-stratégia keretében a Bizottság elkötelezett az uniós akvakultúra fenntartható fejlesztésének előmozdítása mellett. Ehhez igen magas szintű környezetvédelem szükséges, azonban meg kell teremteni az akvakultúra-műveletek megkönnyítéséhez szükséges feltételeket is. Erre feltétlenül szükség van. Az idegen és nem honos fajok zárt akvakultúra-létesítményekbe történő betelepítéséről szóló rendelet módosítása a szükségtelen adminisztratív terhek megszüntetésével minden bizonnyal meg fogja könnyíteni az akvakultúrával kapcsolatos tevékenységeket, miközben megfelelő védelmet biztosít a vízi élőhelyek számára. Ez azonban nyilván nem meríti ki a lehetőségeinket, ezért kifejezetten üdvözlöm Ferreira úr javaslatát, miszerint fokoznunk kell az akvakultúrával kapcsolatos kutatás terén tett erőfeszítéseinket. A költségvetés, valamint a közös halászati politika reformjának lehetőségeit kihasználva megteszünk minden tőlünk telhetőt.

Nagyon örülök annak, hogy a Halászati Bizottságban folytatott vita a „zárt akvakultúra-létesítmény” jobb meghatározását eredményezte.

Szeretném hangsúlyozni, hogy az eredeti javaslatot a Bizottság egy hónappal a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése előtt fogadta el, ezért ugyanezzel a problémával küzdöttünk. A Halászati Bizottság módosításokat nyújtott be az alaprendeletnek a Lisszaboni Szerződés új komitológiai rendelkezéseihez történő igazítása érdekében. Úgy láttuk, időszerű a Parlament által javasolt módosítás végrehajtása. Másfelől az ilyen jelentős módosítások érvényesítéséhez szükség volt a javaslatunk hivatalos módosítására, és ebből ered az a késedelem, amiről szó esett.

Végezetül szeretnék még egyszer köszönetet mondani a Halászati Bizottság valamennyi előadójának a jelentésekért és az e fontos témákban végzett munkájukért.

  Carmen Fraga Estévez, a PPE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr, nagyon köszönöm a jelentések szerzőinek a kitűnő munkájukat. A gazdálkodási tervekről szeretnék beszélni, bár nem megyek bele az érdemi szempontokba, mivel azokat az előadók már felsorolták. Ehelyett azt említeném meg, milyen jelentős intézményi kihívásokat állítanak elénk, amelyekkel szembe kell néznünk.

A Tanáccsal folytatott több mint egyévi tárgyalás után a Parlament igen felelős módon úgy döntött, hogy a jelentéseket első olvasatra beterjeszti, azzal a céllal, hogy nyomást gyakoroljon a jelenlegi patthelyzet feloldása érdekében, amely nemcsak ezt a két javaslatot érinti, hanem az összes többit is, amely a közeljövőben elénk kerül.

A Parlament hajlandó kompromisszumos megoldást keresni a Tanáccsal és a Bizottsággal, de ennek előfeltétele az, hogy a Tanács ismerje el és fogadja el, hogy a hosszú távú gazdálkodási terveknek lényegüket tekintve a rendes jogalkotási eljárás hatókörébe kell tartozniuk, azaz a jogalap a Szerződés 43. cikkének (2) bekezdése.

Érthetetlen, hogy a Lisszaboni Szerződés előtt, amikor a Tanácsnak a teljes kifogható mennyiségek és a kvóták tekintetében is kizárólagos hatásköre volt, kikérték a Parlament konzultatív véleményét; ezzel szemben most a Tanács úgy viselkedik, mintha ugyanezekben a kérdésekben kizárólagos hatásköre lenne, holott a jogi szakértők szerint a 43. cikk (3) bekezdését korlátozóan kell értelmezni.

Ezért felszólítom a biztos asszonyt, hogy vegye tekintetbe a Parlament álláspontját, még akkor is, ha bizonyos javaslatokat visszavonnak vagy új szöveggel helyettesítenek – mellesleg úgy gondolom, ezzel kapcsolatban nem kaptunk választ Bilbao asszony vonatkozó kérdésére. Ha nem így tesznek, kénytelenek leszünk a Bírósághoz fordulni és befagyasztani a jövőbeni hosszú távú gazdálkodási terveket, amit jobb lenne elkerülni, mivel alapvető eszközt jelentenek a halászati gazdálkodásban.

  Kriton Arsenis, az S&D képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök úr, biztos asszony! A ma megvitatott szövegek számos technikai részletet tartalmaznak. Ezek mögött azonban egyértelmű utasítás rejlik: az Európai Parlament felszólítja a többi intézményt, a Tanácsot és a Bizottságot, hogy amikor halászati kérdésekről és módokról döntünk, szenteljenek figyelmet a tudományos adatoknak.

Nem tárgyalhatunk politikai alapon, amikor arról határozunk, hogyan kell halászni az egyes halfajokat. A Tanács és a Parlament nem tárgyalhat politikai alapon olyan kérdésekről, amelyeket tudományos adatok alapján kell eldönteni. Csakis a tudományos adatok alapján állapíthatjuk meg, mi maradt még a tengereinkben, és dönthetjük el, mit és mennyit halászhatunk anélkül, hogy visszafordíthatatlanul megzavarnánk a tengeri élővilágot és a halászatot.

Előttünk van a felülvizsgált közös halászati politika. Ezekben a jelentésekben azt kérjük, hogy bátran lépjenek fel a közös halászati politika felülvizsgálata során, és tegyenek róla, hogy a tengereink és halászatunk számára élhető jövőt biztosító döntéseket tudományos adatok alapján hozzák meg.

  Carl Haglund, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (SV) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! A vizcayai-öbölbeli szardellahalászatról szóló jelentéssel foglalkoznék, és bemutatnám a képviselőcsoportunk ezzel kapcsolatos nézeteit. Olyan kérdésről van szó, amely rendkívül fontos, és példának tekinthető arra nézve, hogyan kellene megközelítenünk a kényes halászati témákat. Nem szabad elfelejteni, hogy a szóban forgó halászat a túlhalászás miatt 2005-ben összeomlott.

Most, hogy megint szabad halászni, az elővigyázatosság elvét kell szem előtt tartani, és ez helyes is. Ez az egyetlen hosszú távú és fenntartható módszer, és a képviselőcsoportunk erről régebben is így vélekedett. A helyzet az, hogy a halászati ágazat talán reménykedhet abban, hogy több lesz a hal, de hosszú távon bölcsebb megmaradni annál a gyakorlatnál, amely mellett most letesszük a voksunkat. A képviselőcsoportunk szerint így kell hozzáállni az ilyen kérdésekhez mind ma, mind a jövőben.

  Isabella Lövin, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (SV) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A Lisszaboni Szerződés módosította a Parlament halászati politikával kapcsolatos hatáskörét. A gazdálkodási tervek, amelyekről ma szavazunk, jelentik majd az első vizsgát a Parlament számára, hogy képes-e vállalni ezt a felelősséget. Úgy gondolom, hogy nagyobbrészt megfeleltünk a kihívásnak, de nem volt hiány figyelmeztető jelekben. A döntéshozók feje fölött mindig ott lebeg a kísértés, hogy a halászati ágazattal kapcsolatos félresiklott megfontolások miatt kompromisszumokat kössenek tudományos szakvéleményekkel kapcsolatban. Ráadásul az embereknek rövid a memóriájuk. Annak ellenére, hogy a Vizcayai-öbölben nem is olyan rég, 2005-ben összeomlott a szardellahalászat, és a halászati ágazatnak teljes mértékben be kellett szüntetnie a halászati tevékenységet, még mindig szűk látókörű pénzügyi ösztönzők lehetetlenítik el az állományok hosszú távú fenntarthatóságát. Most azonban a bizottságban az óvatosság kerekedett felül a szerencsejátékokon.

Nem nehéz megszámolni a halakat; ugyanúgy kell, mint például a fákat. A különbség csak annyi, hogy a halak mozognak és nem látszanak. Így humorizált Willy Kristensen, a világhírű tengerbiológus a The End of the Line (A zsinór vége) című filmben, amikor a világ óceánjai halállományainak csökkenéséről beszélt. Arra utalt ezzel, hogy nagyfokú bizonytalanság jellemzi az állományokkal kapcsolatos becsléseket. Fontos ezt észben tartani most, amikor az EU és a világ úgy döntött, hogy körülbelül öt éven belül igyekszik elérni a legnagyobb fenntartható hozamot az összes kereskedelmi halfaj esetében.

Szeretnék rámutatni arra, hogy abszolút lehetetlen mindenhol, egyszerre, az összes halfaj tekintetében elérni a legnagyobb fenntartható hozamot. Ezért biztonsági mozgásteret kell fenntartanunk. Az ökoszisztémákat egészében kell figyelembe venni, és a legnagyobb fenntartható hozamot nem célnak kell tekinteni, hanem felső határértéknek. Remélem, hogy a jövőbeni halászati politika ezt szem előtt fogja tartani és a gazdálkodási terveket is ennek megfelelően alakítják ki, úgy a Parlamentben, mint a Tanácsban. Minél hamarabb be kell vezetnünk ezeket a hosszú távú gazdálkodási terveket Európa összes tengeri ökoszisztémájában. Végül még annyit szeretnék megjegyezni, hogy teljes mértékben egyetértek az előadóval, Gallagher úrral azzal kapcsolatban, hogy az egy adott fattyúmakréla-állományra vonatkozó kvóta felosztása abszolút ellentétes a tudományos javallattal.

  Andrew Henry William Brons (NI). – Elnök úr, az ebben a vitában felhozott kérdések nem csak a szóban forgó területre jellemzők. Ugyanezekkel a problémákkal küzdenek az északi-tengeri hajók is.

Pénteken a yorkshire-i Whitby város halászaival volt találkozóm. Éppen úgy aggódnak ők is azok miatt a problémák miatt, amelyek valószínűleg a brit flotta eddig megmaradt hajóit is csődbe fogják vinni. Az azonnali veszélyt a halászatra engedélyezett napok számának 135-ről akár 90 napra történő, javasolt csökkentése jelenti. Megkérdeztem ezeket a vonóhálóval dolgozó halászokat, mennyi csökkentést tudnának elviselni anélkül, hogy tönkremennének, amire azt válaszolták, hogy bármekkora csökkentés csődbe vinné őket.

Teljességgel agyrém az a politika, amely arra akarja kényszeríteni a halászokat, hogy dobják vissza az elpusztult vagy majdnem elpusztult halakat, hogy ne rakodjanak ki méreten aluli halakat és ne lépjék túl a fajtakvótákat. Az összes kifogott halat ki kell rakodni, akkor is, ha nem éli túl a műveletet. A visszadobás nem fenntartás, hanem pazarlás. Az érték szerinti szelektálás nem más, mint a méltánytalan kvótarendszerre adott válasz. Reformálják meg a rendszert, és el fog tűnni. A kvótákat a nyílt piacon adják-veszik a gazdag és hatalmas spekulánsok kénye-kedve szerint. Ez felnyomja a kvóták árát, amelyeket aztán uzsoraáron adnak ki a halászoknak. A spekulációnak egyszer és mindenkorra véget kell vetni.

  Paulo Rangel (PPE). – (PT) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Ami a Gallagher-jelentést és különösen az atlanti-óceáni fattyúmakréla-állomány többéves tervét illeti, létfontosságú az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) képviselőcsoport által javasolt, Patrão Neves asszony által kidolgozott módosítás támogatása, amely a zöld könyv és a közös halászati politika (KHP) reformjának három célkitűzésére összpontosít: nevezetesen a környezetvédelmi célkitűzésre, amelynek ez a jelentés megfelel, valamint a gazdasági és társadalmi célkitűzésre, legyen szó a gazdasági életképességről vagy a szakmabeliek tisztességes megélhetéséről.

Nagyon fontos itt megfelelően elhatárolni a dolgokat. Amikor az atlanti-óceáni fattyúmakréla nyugati állományáról beszélünk, fontos megkülönböztetni egyfelől a VIII c. övezetet, azaz a Vizcayai-öböl környékét, amelyben elsősorban kisüzemi halászatot folytatnak, és amely különösen a portugál, spanyol és francia lakosság jelentős részének biztosít megélhetést, másfelől az északabbra eső övezetet, amely ipari halászatra szakosodott, így célja elsősorban a gazdasági nyereségesség. Éppen ezért módosítani kell a jelentést, hogy az összhangban legyen nemcsak a KHP-ről vagy a KHP reformjáról szóló zöld könyv alapvető célkitűzéseivel, hanem a Tanács által a 2011-re érvényes teljes kifogható mennyiségről szóló rendeletet illetően előterjesztett ajánlásokkal is, amelyek szerint a VIII d. ICES-övezetben folytatott atlanti-óceáni fattyúmakréla-halászat elsősorban a kisüzemi halászat hatókörébe tartozik, míg ennek a nyugati övezetnek az északi része elsősorban ipari célú kitermelés alatt áll. Egyedül ez a megközelítés – amely figyelembe veszi az atlanti-óceáni fattyúmakréla nyugati állománya összes élőhelyének sajátos jellegét és az ott folytatott tevékenység célját – óvhatja meg valóban a KHP összes célkitűzését.

  Josefa Andrés Barea (S&D). – (ES) Elnök úr, biztos asszony, gratulálok a négy előadónak. Én is a szardella és az atlanti-óceáni fattyúmakréla állományait célzó gazdálkodási tervekről szeretnék beszélni.

A szardellaállományok lehalászásával kapcsolatos javaslat, amely eredetileg a fenntartható szardellahalászatra vonatkozott volna, olyan összetett javaslatnak bizonyult, hogy a Tanács be is fagyasztotta. Ez az ágazat szenvedte el a legnagyobb károkat. Holtpontra jutottunk, mert a helyzetet a Tanács – és a Bizottság – döntésének hiányában nem oldották fel.

Szeretném kiemelni a spanyol szocialista küldöttség álláspontját, amely a teljes folyamat során támogatta az ágazat egyhangú, a tudományos jelentések és a regionális tanácsadó testület által támogatott – hangsúlyozom, támogatott – kéréseit. Ugyanez az álláspont irányadó a közös halászati politika küszöbönálló reformja által felvetett új kérdéseket illetően is.

E patthelyzettel szembesülve felszólítjuk a biztos asszonyt, hogy ha szükséges, vonja vissza a javaslatot, vegye figyelembe a Parlament álláspontját, és terjesszen elő új javaslatot.

Ami az atlanti-óceáni fattyúmakrélát illeti, Gallagher úr több problémát is felvázolt, amelyekben szintén egyetértünk, így például a többéves programok bevezetését, a teljes kifogható mennyiség kérdését és a tudományos ajánlások problémakörét. Szintén javaslatot tett egy módosításra, amelyet a szocialista képviselőcsoport lényegesnek tart, és a spanyol szocialista képviselőcsoport nemkülönben, mivel Spanyolországban a fattyúmakréla-halászati ágazat messze nyúló hagyományokkal rendelkezik – a halat a fogás napján, frissen fogyasztják el. Ha ezt az ágazatot nem ismerik el, annak súlyos társadalmi-gazdasági következményei lesznek, és bizonyosan alá fogja ásni a gazdálkodás javításával kapcsolatos kilátásokat.

Ezért úgy véljük, hogy Gallagher úrnak figyelembe kellett volna vennie a part menti halászat megkülönböztetésére vonatkozó javaslatunkat.

  Britta Reimers (ALDE). – (DE) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Köszönetem a négy előadónak. Tekintve a hal és a haltermékek behozatalának magas szintjét az Unióban, létfontosságú a helyi halászaink és a saját akvakultúra-ágazatunk fenntartása és támogatása. Sürgősen szükség van a halászati módszerek fejlesztésére úgy a tengereink hosszú távú fenntartásának, mint a halászaink hosszú távú megélhetésének biztosítása érdekében.

Ugyanilyen fontos az akvakultúra továbbterjeszkedésének lehetővé tétele. Sürgősen szükségünk van a hatékonyabb adatgyűjtésre és a kutatások intenzívebbé tételére, mert csak akkor tudunk helyes döntéseket hozni a jövőre nézve, ha tudjuk, mi történik valójában.

Ha nem sikerül összepárosítanunk az ökonómiát az ökológiával – és végső soron ezek között nincs is olyan nagy különbség –, annak oka általában a túlzott bürokrácia és a tudás hiánya.

ELNÖKÖL: LIBOR ROUČEK
alelnök

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE). – (ES) Elnök úr, a szardellával kapcsolatos vitát illetően szeretnék rámutatni annak fontosságára és arra, hogy ez a vita fordulópontnak tekinthető nemcsak az ágazat és különösen a szardellák ügye számára, de a Bizottság, a Parlament és a Tanács közötti kapcsolatok tekintetében is.

Ebben az összefüggésben szeretném, ha nagyon világos lenne, hogy a Zöldek/ az Európai Szabad Szövetség képviselőcsoport támogatja a Bizottság javaslatait, amelyek fokozottan figyelembe veszik az elővigyázatosság elvét.

Alapvetően három szempontból támogatjuk a javaslatot.

Az első szempont a lehalászási szabály, amelyről a Bizottsághoz hasonlóan úgy gondoljuk, hogy nem szabad 0,3 fölé mennie; a második a teljes kifogható mennyiség, amelyről szintén úgy gondoljuk, hogy figyelembe kell vennie az élő csalit; az utolsó pedig a teljes kifogható mennyiség csökkentése, mégpedig legalább 25%-kal, ha szükségesnek bizonyul.

Ebben a három kérdésben támogattuk a Bizottságot, és ezt ésszerűnek is tartjuk, pontosan azért, mert most az egyszer úgy akarunk cselekedni, mint a holisztikus orvos, aki gyógyít, nem pedig úgy, mint a törvényszéki orvos, aki konstatálja a haláleseteket. Véleményem szerint fontos ezt tisztázni, és úgy gondolom, ez jó alkalom arra, hogy helyesen cselekedjünk.

  Werner Kuhn (PPE). – (DE) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Felszólalásom az érték szerinti szelektálás tilalmáról, valamint a Balti-tenger, a Baeltek és az Øresund területén folytatott, érdes lepényhalra és nagy rombuszhalra irányuló halászat korlátozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelethez kapcsolódik. Ami aggaszt bennünket ezzel kapcsolatban, az nem csupán egy rendeletmódosítás, hanem két olyan nagyon fontos és kiváló étkezési halfaj, amelyre az európai belső piacnak sürgősen szüksége van. Megint csak világos, hogy a tudománynak és az iparnak együtt kell működnie annak biztosítására, hogy tapasztalataikat – különösen a visszadobások és az állománygazdálkodás terén, de a járulékos fogások tekintetében is – értelmesen elemezzék és értékeljék. Ismerjük az ezzel összefüggő korlátozások bevezetésének összes alternatíváját, Gróbarczyk úr kitűnően összefoglalta őket. Létfontosságú, hogy a 15a. cikk bekerüljön a rendeletbe. Önök is hallották, miért: az előadó ezt is igen egyértelműen elmondta. Közös célunk a járulékos fogások és a visszadobások minimalizálása, és ezt a bizottságban sikerült is elérnünk.

Néhány halfaj – köztük az érdes lepényhal és a nagy rombuszhal – esetében azonban az a helyzet, hogy az ivadékokat és a méreten aluli egyedeket vissza lehet dobni, ha a fogással együtt a fedélzetre kerülnek. Természetesen nagyon fontos az is, hogy kitűnő halászati felszerelésekkel dolgozzunk, szelektíven halásszunk és betartsuk az időszaki halászati tilalmakat. Ez a két halfaj folyamatosan változtatja az ívási helyét, ezért értelemszerűen a halászati területeket is egyértelműen meghatározták, és pontosan leírták az ívási időszakokat és területeket.

A forgalomba hozatali paramétereket nem szabad a felülvizsgálat során gyengíteni, hogy az egyetlen lehetőség ezeknek a kitűnő állományoknak a hallisztté történő feldolgozása maradjon. Ez nem lehet a célunk. A piacot szeretnénk kiszolgálni, és ezért módosítottuk ilyen irányban a rendeletet.

  Ulrike Rodust (S&D). – (DE) Elnök úr, Damanaki asszony! Nagyon örülök, hogy ezen a héten négy fontos rendeletet sikerül elfogadnunk a halászati politika terén, és hogy meg tudtunk állapodni egymás között és a Bizottsággal és a Tanáccsal is a balti-tengeri akvakultúráról és technikai intézkedésekről szóló jelentéseket illetően.

Ugyanez sajnos nem mondható el a hosszú távú gazdálkodási tervekről szóló két rendelet esetében. A szardellaállományok gazdálkodásának helyes képlete mindig is komoly viták tárgyát képezte a bizottságon belül. Úgy vélem, hogy a plenáris ülés elé terjesztett beadvány nagyon szimpatikus, és örülök, hogy ezt a jelek szerint most már az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) képviselőcsoport is így látja, hiszen nem nyújtott be több módosítást. Feltételezem, hogy holnap a jelentés mellett szavaznak majd.

Sokkal súlyosabb kérdés azonban a Tanács problémája. Saját jogi tanácsadóik szakvéleményével ellentétben a tagállamok többsége nem hajlandó elfogadni az Európai Parlament együttdöntési jogát – egy teljes évvel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően! Ezt felháborítónak tartom. Ezért javasoltam a bizottságunk elnökének, hogy írjunk közös levelet az európai halászati minisztereknek.

Örülnék, ha sikerülne megállapodásra jutnunk az elkövetkező napokban, hogy együttesen mutathassuk meg, milyen eltökélt a Parlament ebben a kérdésben. Nem engedjük, hogy a Tanács olyan könnyen lerázzon minket!

  Ian Hudghton (Verts/ALE). – Elnök úr, támogatom a Gallagher úr jelentése által kijelölt irányvonalat, és holnap ennek megfelelően fogok szavazni, ha arra kerül a sor.

A többéves tervezés ára méltányosnak tekinthető, ha az lehetővé teszi a halászok és a feldolgozóipar számára az ésszerű tervezést. De az uniós halászati gazdálkodásnak általánosságban marad néhány nagyon negatív oldala is, amint arról bizonyára önök is tudnak. Őszinte meggyőződésem, hogy maguknak a halászattal foglalkozó nemzeteknek, a bizonyos tengeri területek lehalászására jogosult országoknak kellene meghozniuk az állományok megóvásával és az állománygazdálkodással kapcsolatos döntéseket.

Több felszólaló említette már a visszadobásokkal kapcsolatos botrányt is. Skóciában egyre inkább az a nézet terjed el, hogy a visszadobások gyakorlata az uniós rendeletek, különösen pedig a tőkehalra vonatkozó helyreállítási terv eredménye. Remélem, hogy biztos asszony felfigyel erre és tesz valamit a visszadobási botrány e részének kezelése érdekében, amely a most hatályban levő működésképtelen szabályozás néhány elemének megváltoztatásával elkerülhető lenne.

  Gabriel Mato Adrover (PPE). – (ES) Elnök úr, felszólalásomban két olyan jelentésre szeretnék összpontosítani, amelyek eljárása és végeredménye kitűnően szemlélteti, mit szabad tenni és mit nem. A szardellaállomány gazdálkodási tervére és az egzotikus fajok akvakultúrákban történő alkalmazására gondolok.

Ami a szardellákat illeti – ez volna a példa arra, mit nem szabad csinálni –, a témáról már több mint egy éve vitázunk, és sajnos a vita végül már sokkal inkább a Lisszaboni Szerződés által a Parlamentre ruházott hatáskörökről és a bizottsági javaslat jogalapjáról szólt, mintsem arról, mi lenne jobb a halászoknak, az iparnak és a halászatnak. Hosszadalmas és eredménytelen vita volt ez, amelynek áldozatául elsősorban maga az ágazat vált, amely döbbenten figyelte, hogyan keveredünk egyre mélyebbre a huzakodásban, miközben a régóta várt gazdálkodási terv nemigen mozdult előre, és félő, hogy talán sohasem látja meg a napvilágot.

A szardellaágazatban dolgozók joggal panaszkodnak a tervet hátráltató adminisztratív tényezőkről, miközben arra olyan nagy szükség lenne a halászat ezen ágában folytatott tevékenység további megszakításainak elkerülése érdekében.

Őszintén úgy gondolom, hogy ebben a bizonytalan helyzetben a Bizottságnak arra kellene törekednie, hogy ma a Parlamentben pozitív jelzést küldjön az ágazat számára.

Ezzel szemben az egzotikus fajok felhasználását illetően a Parlament által első olvasatra elért megállapodás jó kompromisszum. A Bizottságnak, a Tanácsnak és a Parlamentnek sikerült gyorsan egyezségre jutnia, méghozzá anélkül, hogy nagyobb nézeteltérések lettek volna a jogi vagy ténybeli kérdéseket illetően.

A megállapodás nemcsak pontosan meghatározza a zárt akvakultúra-létesítmények fogalmát, de átláthatóbbá is teszi a jogi helyzetet az ágazatban működő vállalkozások számára, és ami talán még fontosabb, leszámol egy olyan bürokráciai akadállyal, amelyből az európaiaknak már elegük volt.

Meggyőződésem, hogy az adminisztratív folyamatokat a feltétlenül szükséges minimumra kell csökkenteni. Az európaiaknak óriási bürokráciai terhet kell viselniük, ami rendkívüli módon megnehezíti a gazdasági tevékenység elindítását és fenntartását. Ezért az olyan jelentéseknek, mint a mai, amelyek eltörölnek bizonyos adminisztratív folyamatokat, nemcsak kellemes meglepetésként kellene szolgálniuk az akvakultúra-ágazat számára, hanem állandó gyakorlattá kellene válniuk a munkánk során.

  Antolín Sánchez Presedo (S&D). – (ES) Elnök úr, Damanaki biztos asszony! A Gróbarczyk- és Ferreira-jelentésekről szeretnék beszélni. Hadd gratuláljak az előadóknak ahhoz, hogy első olvasatra sikerült megállapodniuk a Tanáccsal két olyan rendelet felülvizsgálatáról, amelyek a halászati politikát a Lisszaboni Szerződéshez igazítják, és hangsúlyozzák az Európai Uniónak a fenntartható halászat és a biológiai sokféleség megóvása melletti elkötelezettségét.

Az érték szerinti szelektálás tilalma, valamint az érdes lepényhalra és nagy rombuszhalra irányuló balti-tengeri halászat korlátozása kulcsfontosságú intézkedés a hatékony és megfelelő erőforrás-gazdálkodás tekintetében. Helyes eljárás, ha ezeket állandó jelleggel belefoglaljuk az adott vizek technikai intézkedésekre vonatkozó rendeleteibe. Ennek az intézkedésnek a hatóköre kiterjeszthető lenne a többi uniós vízre is, és a közös halászati politika küszöbönálló reformjában foglalt visszadobás-ellenes politika részét képezhetné.

Szintén nagyon fontos, hogy az Európai Unió tegye naprakésszé a zárt akvakultúra-létesítmények fogalommeghatározását és működési feltételeit, mérlegelje, hogyan teszi közzé a jegyzéket, valamint a Lisszaboni Szerződéssel összhangban állapítsa meg azokat az eljárásokat, amelyeket az uniós fejlesztések vagy az e tevékenységekből eredő, ökoszisztémáinkat esetleg veszélyeztető vagy befolyásoló szennyezés elkerülését célzó szabályok végrehajtása során követni kell.

  Alain Cadec (PPE). – (FR) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Legelőször is szeretnék gratulálni képviselőtársainknak, Bilbao asszonynak, valamint Gallagher, Gróbarczyk és Ferreira uraknak a jelentéseikhez.

Szeretném elmondani, mennyire örülök annak, hogy a Parlamentben sor került a szardellára és a fattyúmakrélára irányuló, első két hosszú távú terv első olvasatára. A Lisszaboni Szerződés elfogadásával a Parlament együttes döntéshozatali partnerré lépett elő ezekben a kérdésekben.

A szardellaállományt illetően nagyon meg vagyok elégedve a Halászati Bizottságban elfogadott szöveggel, amelynek témája egy széles körűen halászott halfaj hosszú távú gazdálkodási terve. Ez a terv lehetővé fogja tenni a legjelentősebb halászati ágazattal rendelkező országok közötti közös gazdálkodási intézkedések megtételét is.

Az élő csalit figyelembe fogják venni a kvótákban, ami a lehető legméltányosabb módot biztosítja a halászott mennyiségek ellenőrzésére. Ezenkívül üdvözlöm az e halászati ág irányításának felügyeletét célzó intézkedéseket. A hajók ellenőrzési rendszerének feltétlenül egyformának kell lennie az ezt az állományt halászó összes tagállamban.

Szeretnék gratulálni Gallagher úrnak a jelentéséhez. Biztos vagyok benne, hogy holnap el fogjuk fogadni, mivel lehetővé teszi a makrélaállomány társadalmi-gazdasági és környezeti szempontból fenntartható lehalászását. A terv olyan új döntéshozatali módszert vezet be a teljes kifogható mennyiség tekintetében, amelynek segítségével biztosítható az állomány hosszú távú fenntarthatósága. Szeretném emlékeztetni önöket a relatív stabilitás elvének fontosságára is, amely különösen kedves a szívemnek.

Az előadók hangsúlyozzák a visszadobások kezelésének szükségességét, és ezt csak üdvözölni tudom. Ugyanakkor képviselőtársaimhoz hasonlóan sajnálatosnak tartom, hogy a Tanács kétségbe vonja a Parlament új együttdöntési hatáskörét a hosszú távú gazdálkodási terveket illetően. Úgy gondolom, hogy ezt a jogalappal kapcsolatos kérdést meg kell oldani, mert késlelteti az erőforrások megóvása és a halászat szabályozása szempontjából létfontosságú tervek végrehajtását.

Egyszer és mindenkorra tisztáznunk kell a kisüzemi halászat és az ipari halászat fogalommeghatározását is. Ez biztosítani fogja, hogy a közös halászati politika reformja egészséges és szilárd alapokra épüljön. Erre Gróbarczyk úr is utal a jelentésében, akinek köszönetet mondok a minőségi munkájáért. Ezen túlmenően, mint mindannyian tudjuk, a visszadobások teljes megtiltása aligha lesz működőképes a gyakorlatban. Remélem, hogy az Európai Bizottság támogatni fogja az ágazatot, amely szelektív felszereléseket vezet be, és törekszik a gazdasági és környezeti szempontból fenntartható halászatra.

  Guido Milana (S&D). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Egy perc túl rövid ahhoz, hogy négy jelentésről szót ejtsek. Ezért gratulálok minden előadónak, de csak Ferreira úr jelentésével kapcsolatban tennék észrevételt.

A biológiai sokféleség elve szem előtt tartásának központi szerepet kell betöltenie a halászat és az akvakultúra terén tett európai uniós fellépésekben. A kompromisszumos módosítás Ferreira úr kitűnő munkájának eredménye, aki tökéletesen megértette ezeket az aggályokat.

Nem szabad előítéletesen viszonyulnunk a haltenyésztési normák javításának lehetséges módjaihoz, azonban szigorúnak kell lennünk a lehető legpontosabb rendeletek ellenőrzése és alkalmazása terén, hogy elkerüljük a környezeti egyensúly felborulásának kockázatát.

Így a biotermelést azzal támogatjuk legjobban, ha a közérdeket szolgáló döntést hozunk, amely átfogó módon óvja a biológiai sokféleséget. Valójában így tudjuk a legjobban optimalizálni a honos fajok tenyésztését.

Biztos asszony, remélem, hogy a közös halászati politika reformja keretében ezt az akvakultúrára irányuló további intézkedést lehetséges lesz egyetlen egyszerűsített rendeletbe belefoglalni. Ez nagyban leegyszerűsítené a dolgot, és remélem, hogy ha egyetlen rendelet foglalkozik majd az akvakultúrával, az még egyszerűbbé teszi majd az eljárás egészét.

  Jarosław Leszek Wałęsa (PPE). – (PL) Elnök úr, először is szeretnék köszönetet mondani Gróbarczyk úrnak a segítségéért. Nagyon örülök, hogy sikerült egy igen fontos kérdést belefoglalni a jelentésbe, amely felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen átfogó gazdálkodási tervet a Balti-tenger vizeiben élő érdes lepényhalakat illetően.

Szeretném megragadni az alkalmat, hogy felhívjam a biztos asszony figyelmét arra, hogy a lengyel hatóságok évek óta javaslatokat tesznek egy átfogó gazdálkodási rendszer elfogadására a balti-tengeri lepényhalállomány tekintetében, de nem értek el kézzelfogható eredményt az Európai Bizottságnál.

Ki kell dolgozni a lepényhal-gazdálkodás egységes rendszerét, az összes élőhely vonatkozásában. Ez a halfaj nagyon fontos a balti-tengeri halászok számára, beleértve a lengyeleket is, ezért nagyobb figyelmet érdemel a halászatért felelős európai intézmények részéről annál, mint amiben eddig részesítették.

  Brian Crowley (ALDE). – Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani az előadóknak – különösen Gallagher úrnak – a jelentéseikért. Két dolog tűnt fel nekem azonnal a jelenlegi vitát hallva. Az első az, hogy a szélsőségekig felelőtlen elképzelés lehetőséget hagyni az egy adott halállományhoz kapcsolódó teljes kifogható mennyiség megosztására. Szilárdan ki kell állnunk ez ellen.

Másodszor, ami a visszadobások kérdését illeti, lehet, hogy elérkezett az idő az ilyen visszadobások szürke piacának létrehozására. Ezek a rendes halászati műveletek járulékos fogásai, és ahelyett, hogy visszadobatnánk őket a vízbe, miért ne engedhetnénk meg, hogy kirakodják őket és megfizessék a fogás költségét – nem a piaci árat, csak a fogás költségét? Ez kiválthatná a sok ezer tonna import halat, amit a Távol-Keletről és máshonnan hozunk be, és feltölthetnénk vele más európai uniós piacokat.

Minden szempontból előnyös helyzetet teremthetnénk: egyrészt csökkenne a visszadobott mennyiség, másrészt biztosítanánk, hogy a halászok ne dobjanak vissza egy értékes terméket.

  Nick Griffin (NI). – Elnök úr, helyes, hogy az EU megpróbálja megóvni a veszélyeztetett halállományokat, de mielőtt túl melegen gratulálnánk magunknak ezekhez a javaslatokhoz, jusson eszünkbe, hogy számos múltbeli halászati politika végül kiábrándító kudarcba fulladt. Nagy-Britannia tengereit kis híján a kihalásig lehalászták az európai halászati politika keretében. A valóság az, hogy a halállományok védelmét a legjobb az uniós bürokraták helyett a helyi halászokra és a nemzeti kormányok tengerkutatóira hagyni.

A brit halászflották maradék roncsain dolgozó nép tanácsa egyszerű: töröljék el a visszadobásokhoz és érték szerinti szelektáláshoz vezető kvótarendszert, és helyettesítsék tömegalapú fogási határértékekkel, hogy az összes kifogott halat ki lehessen rakodni és fel lehessen használni emberi fogyasztásra vagy takarmányként vagy haltápként történő feldolgozásra. El kell törölni a nyílt kvótakereskedelmi rendszert és megálljt kell parancsolni a pénzembereknek, az áruházláncoknak és a tőkepénzeseknek, akik a halászok megélhetésével spekulálnak. Bármiféle kvótának – bármely tengeren – az adott vizekhez hagyományos módon kapcsolódó kikötőkben dolgozó halászok tulajdonába kell kerülnie, és azzal csak olyan halászok kereskedhetnének egymás között, akik személyes, családi és közösségi alapon jogosultak a halászatra.

  Seán Kelly (PPE). – (GA) Elnök úr, nem vagyok szaktekintély ebben a kérdésben, de mivel szigetországból származom, tudom, hogy a halászat nagyon fontos az írországi part menti közösségek számára.

– Nagyra becsült ír képviselőtársam, Gallagher úr, aki ennek a témának a szakértője nemcsak Írországban, de azon túl is, rámutatott néhány igen fontos dologra, amikor arról beszélt, mekkora nonszensz egyetlen állomány esetében két területre egy megosztott kvóta meghatározása. Az én képviselőcsoportomnak, a PPE képviselőcsoportnak más a véleménye. Ugyanakkor amit Gallagher úr mond, logikusnak tűnik, mivel a fattyúmakréla vándorló halfaj. Ezért szeretném, ha biztos asszony külön reflektálna erre a kérdésre: nem a személyes véleményére lennék kíváncsi, hanem tudományos adatokon alapuló válaszra. Egyetértek a képviselőtársakkal a visszadobásokat illetően is, és szeretném, ha sokkal nagyobb figyelmet fordítanánk az akvakultúra-fejlesztésre…

– (GA) …mert a jövőben egyre nagyobb lesz a hal iránti kereslet, és remélem, hogy mindenki hozzá tud majd jutni mindenféle halhoz.

  Gerard Batten (EFD). – Elnök úr, nemrégiben megpróbáltam kiszámítani, mennyibe kerül a közös halászati politika a brit gazdaságnak. A legkedvezőbb becslés szerint egyedül a fogáskiesés értéke legalább 3,6 milliárd font évente; a magasabb élelmiszerköltségek évente mintegy 4,7 milliárd fontra tehetők; a támogatások, munkanélküliségi járadékok, elpazarolt erőforrások, bürokrácia stb. pedig minden évben körülbelül 2,8 milliárd fontot emésztenek fel. Így az éves összeg összesítve meghaladja a 11,1 milliárd fontot.

A halászati ágazatot letarolták: 1973 óta több mint 97 000 munkahely szűnt meg a halászatban és a kapcsolódó ágazatokban. A továbbgyűrűző gazdasági és emberi hatások költsége felbecsülhetetlen; a közös halászati politika ökológiai hatása katasztrofális. Minden évben több mint 880 000 döglött halat ömlesztenek az Északi-tengerbe. Nagy-Britannia számára a megoldás természetesen az Európai Unióból való kilépés, a felségvizei fölötti ellenőrzés visszanyerése és a feltámasztott nemzeti halászati ágazat egészséges alapokon történő újjászervezése.

  Ricardo Cortés Lastra (S&D). – (ES) Elnök úr, biztos asszony, a Vizcayai-öbölben az állományok kritikus állapota miatt 2005-ben leállt a szardellahalászat. A javasolt terv célja tudományos kritériumokon alapuló kvóták megállapítása útján a fenntartható halászat biztosítása. A tervet az ágazat támogatja; az ágazatnak stabilitásra van szüksége. Kérem a Bizottságot, hogy vonja vissza ezt a javaslatot, és vegye figyelembe a Parlament kezdeményezését.

  Maria Damanaki, a Bizottság tagja. – Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani minden tisztelt parlamenti képviselőnek a felszólalásukért. A vita igazán érdekes volt.

Először is a Fraga asszony által a PPE és más képviselők nevében tett megjegyzésekre szeretnék reagálni, amelyek a jelenlegi intézményi problémákhoz, nevezetesen a Lisszaboni Szerződés értelmében fennálló új intézményi környezethez kapcsolódnak. El kell ismernem, hogy a Lisszaboni Szerződés végrehajtásával új korszak köszöntött be, és mi alkalmazkodni szeretnénk ehhez az új korszakhoz. Szeretném nagyon egyértelműen leszögezni, hogy a Bizottság megérti és támogatja azt az elgondolást, hogy a Parlamentnek legyen beleszólása a lehalászás kérdésébe, azaz a hosszú távú gazdálkodási terv szerepébe.

Úgy gondoljuk, hogy a Szerződések nagyon világosan fogalmaznak ebben a kérdésben. Ez a mi álláspontunk – de amint tudják, a Tanácsnak is megvan a maga véleménye. Néhány tagállam nagyon hevesen reagált, de általánosságban is tapasztalható némi ellenszegülés ezzel a megközelítéssel szemben. Muszáj lesz megoldást találnunk erre a problémára, máskülönben nem tudunk továbblépni a hosszú távú gazdálkodási tervek végrehajtására; márpedig bizonyára tudják, hogy a hosszú távú gazdálkodási terv jelenti számunkra a jövőt. A jövőben nem lesz járható út a rövid távú megfontolások által diktált új szakpolitika és a megszokott politikai alkudozás.

Megoldást kell tehát találnunk, hogy kibillentsük a helyzetet a holtpontról. Az az elképzelésem, hogy háromoldalú megbeszélés keretében próbálhatnánk meg kivezető utat találni. Javasolni fogom a Parlamentnek és a Tanácsnak, hogy üljünk le együtt és találjunk valami megoldást, legalább kompromisszumosat, lehetőleg minél hamarabb, mert ez így nem mehet tovább.

Pillanatnyilag az összes hosszú távú gazdálkodási terv be van fagyasztva, és van néhány új javaslatunk is további gazdálkodási tervekről, például a lazacot és a nyílt tengeri fajokat illetően, amelyek szintén nagyon fontosak. Nagyon fontos hosszú távú gazdálkodási tervekről van szó. Készen is vannak, csak arra várunk, hogy találjunk végre valamiféle intézményes megoldást ezekre a nagyon kényes problémákra.

Ami a többi képviselőcsoport felszólalásait illeti, üdvözölni szeretném az Arsenis, Haglund és Lövin képviselők által képviselőcsoportjuk nevében elmondottakat; egyetértek velük abban, hogy hosszú távú gazdálkodási tervekre és tudományos szakvéleményekre van szükség.

Átlátom a halászati ágazatunk igényeit és problémáit, és szeretnék nagyon érthetően fogalmazni ezzel kapcsolatban. De hadd jegyezzem meg, hogy most a helyzet egy nagyon szemléletes példájáról vitázunk. A szardellára vonatkozó terv és az a tény, hogy évekre le kellett állítanunk a faj halászatát, egyértelműen alátámasztja, hogy a munkánk során nem téveszthetjük szem elől a tudományos szakvéleményeket.

Értem a problémákat – most szintézisre és megoldásra van szükség. Az az elképzelésem – és ez lesz a halászati politikánk reformjának egyik fő eleme –, hogy a jövőben nagyon oda kell figyelnünk a tudományos szakvéleményekre, és meg kell próbálnunk megoldást találni olyan helyzetekben, amikor ezek a vélemények nem elég egyértelműek és nem áll rendelkezésünkre elég adat ahhoz, hogy letisztult véleményt alkothassunk.

Szeretném elmondani azt is, hogy Gróbarczyk úr jelentése nagyon fontos, és hogy az érték szerinti szelektálás elkerülését célzó technikai intézkedések nagyon lényegesek a szakpolitikánk szempontjából. Szeretném hangsúlyozni azt is, hogy szükségünk van az érdes lepényhalra és más lepényhalfélékre vonatkozó politikára, amint azt már elmondtuk. Szándékunkban áll ilyen politikát kidolgozni.

Nagyon bátor politikára van szükségünk a visszadobásokat illetően, amiről önök közül sokan szót ejtettek. Nem hiszem, hogy nyugodt lélekkel megtehetnénk, hogy visszadobáljuk a halakat a tengerbe – ahhoz túl értékesek. Ezt a jövőben nem engedhetjük meg magunknak. Talán szóba jöhetett megoldásként akkor, amikor a vizeink még telis-tele voltak hallal, de most már valódi problémáink vannak. Nem dobálhatjuk vissza a halakat a tengerbe.

Ezért erre muszáj lesz megoldást találnunk, és nagyon üdvözlöm az olyan javaslatokat, mint például a járulékos fogások esetében a fogás költségéért a halászoknak nyújtott kompenzáció. Lehet megoldást találni, de a szakpolitikai reformunk során végig törekednünk kell arra, hogy megszüntessük a visszadobásokat. Természetesen nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy ehhez mennyiféle technikai intézkedés szükséges, de ebbe az irányba kell elmozdulnunk.

Egy utolsó észrevétel az akvakultúra-kérdésről. Csökkentenünk kell az akvakultúra terén akadályt jelentő terheket. Ezzel egyet tudok érteni. Egyetértek az előadóval és Milana úrral és a többi ebben a témában felszólalóval.

Annyit tudok mondani, hogy igyekszünk ezt elérni a KHP reformja során. Szeretném megerősíteni azt is, hogy ösztönözni fogjuk az akvakultúra-fajokra irányuló tudományos kísérleteket is, mert valóban szükség lesz ezeknek az akvakultúra-termékeknek a tömeges előállítására, ha el akarjuk érni, hogy az akvakultúra-ágazat a halászati ágazat alternatívájaként működhessen.

  Izaskun Bilbao Barandica, előadó. – (ES) Elnök úr, biztos asszony! Először is örültem volna, ha érthető választ ad arra nézve, hogy be kívánják-e adni a derekukat a Tanácsnak, amellett hogy elismerik – amiért igazán hálás vagyok – a Lisszaboni Szerződés által a Parlamentre ruházott hatáskörök elfogadásával kapcsolatos problémákat.

A Halászati Bizottság másodszor is szavazott, és nem szólította fel a biztost a javaslat visszavonására. Ma azonban kérünk valamit a biztos asszonytól: adjon választ arra, hogy megteszi-e vagy nem teszi meg azt, amit a Tanács kíván tőle.

Az ágazatnak tervre van szüksége. Az ágazat felelős módon járt el, több mint két éven át dolgozott különféle tudományos intézetekkel és a Bizottsággal együtt azért, hogy megállapítsa és előírja a javaslatban szereplő lehalászási szabályt. Felelősségteljes ágazatról van szó, amelyet öt évre lezártak, és ne felejtsük el, hogy maga az ágazat kérte a lezárását. A befagyasztás előtti évben 7000 tonnát tudtak halászni, és az ágazat mindennap megállapította és előírta a lehalászható kvótát, hogy az a kis kvóta jövedelmezőbb legyen. Ezután az ágazat egyoldalúan úgy döntött, hogy értesíti a Bizottságot arról, hogy leállítja a halászati tevékenységet, mert elérte a megszabott határértéket.

Ilyen ágazatunk van. Olyan ágazatunk, amely nem egyszer kérte tőlünk, hogy hozzunk döntést és legyünk átláthatók, és amely – ezt személyesen mondhatom – felelősségteljesen és keményen dolgozott azért, hogy megszerezze ezt az annyira szükséges tervet.

A terv elfogadása azt jelentené, hogy eltávolodunk az átláthatatlan, néha rejtélyes alapokon nyugvó politikai döntésektől a kvótákat és teljes kifogható mennyiségeket illetően. Éveken át éltünk átláthatóság nélkül. A XXI. század nem az átláthatatlanság kora, az európai nép nem ezt érdemli, sem pedig egy olyan ágazat, amely bebizonyította felelősségtudatát.

Szerencsére az AZTI (Baszk Tudományos Intézet) utolsó jelentése és a Juvena-tanulmány arra mutat, hogy az elkövetkezendő évben jóval nagyobb szardellaállományra lehet számítani. Ennek ellenére egyértelműbb választ szeretnék kapni, biztos asszony.

  Pat the Cope Gallagher, előadó. – Elnök úr, meg szeretném köszönni a biztos asszonynak és képviselőtársaimnak a felszólalásaikat, és köszönetet mondanék az árnyékelőadóknak, a Halászati Bizottság titkárságának, a Tanácsnak, a Bizottságnak, saját képviselőcsoportom szakpolitikai tanácsadójának és saját tanácsadómnak is.

Ha jól értem, a Tanács technikai szinten megosztott azt illetően, hogy a lehalászást korlátozó szabályról kizárólag a Tanácsnak kell-e döntenie. Úgy tűnik továbbá, hogy a 27 miniszternek még teljes körű vitát kell folytatnia erről a dossziéról, és konkrétan erről a kérdésről. Remélem, hogy győz a józan ész.

Ami biztos asszonynak a +/- 5000 tonnával kapcsolatos problémáit illeti, azt mondhatom önnek, biztos asszony, hogy ez pragmatikus megoldás volt. Már több mint egy éve foglalkozunk ezzel a dossziéval, és ez egy lehetséges kivezető útnak bizonyult. Úgy gondolom, hogy időnként muszáj pragmatikusnak lenni a nehézségek megoldása érdekében.

Szeretném elmondani az S&D csoport érintett képviselőinek, hogy semmiféle kétértelműség nincs a módosításukkal kapcsolatos álláspontomban. Egyértelműen ajánlani fogom, hogy támogassuk ezt a módosítást. Ami a PPE képviselőcsoport javaslatát illeti, azt mondanám, hogy a PPE gondolja meg. Nagyon odafigyeltem arra, hogy belefoglaljam az aggályait a Vizcayai-öbölről szóló 7. módosításba. A kisüzemi halászatról és a történelmi jogokról van szó.

Aki támogatja ezt a módosítást, nem árt, ha tudja, hogy még sokkal több jelentés is van és lesz a Parlamentben. Ha most támogatnak valamit, ami helytelen, könnyen előfordulhat, hogy a következetesség kedvéért a jövőben is támogatniuk kell majd nem megfelelő álláspontokat. Tudományos szempontból teljességgel helytelen dolog a teljes kifogható mennyiség megosztása, és ez nem csak az én személyes véleményem. Ha most megtesszük, a jövőben is megtehetjük más, egy-egy állományt érintő halászati kérdésekben. A többéves tervek létfontosságúak, hogy az ágazatok előre tudjanak tervezni. Remélhetőleg holnap győz a józan ész, és olyan jelentést szavazunk meg, amely mellett ki tudunk állni.

  Marek Józef Gróbarczyk, előadó. – (PL) Elnök úr, szeretnék még egyszer őszintén köszönetet mondani az összes árnyékelőadónak, különösen az itt jelenlévőknek – Ulrike Rodustnak, Kuhn és Ferreira uraknak, valamint Kuhn és Alain Cadec úrnak –, a jelentésem kapcsán elmondott meleg és kedves szavaikért. Nagyon köszönöm.

Én is remélem, hogy a jelentés az elfogadott megoldások folytatását, és mindenekelőtt az átszervezési munka kezdetét jelenti majd. Célkitűzésünk a regionalizáció, erre törekszünk a közös halászati politika keretében. A gyakorlatban ez fogja meghatározni a jövőbeni közös halászati politika sikerét.

  João Ferreira, előadó. – (PT) Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani a jelentésemmel kapcsolatos észrevételekért, és arra használnám fel a felszólalási időmet, hogy én is tegyek néhány megjegyzést az atlanti-óceáni fattyúmakréla nyugati állományára irányuló többéves tervről és Gallagher úr jelentésének javasolt módosításáról, amelyet az Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal képviselőcsoport részéről beterjesztettem.

A módosítás célja, amit az előadó 7. módosítása nem biztosít teljes egészében, a különböző flották jellegzetességeinek és céljainak meghatározása és annak egyértelművé tétele, hogy ezeket a sajátos jellemzőket és a halak végső célállomását figyelembe kellene venni a teljes kifogható mennyiség meghatározása során. Más szempontok mellett a kisléptékű part menti és kisüzemi halászat gazdasági és társadalmi jellegzetességei is különböznek az ipari halászatéitól. Amikor határértékeket szabunk meg az emberek számára friss fogyasztásra halat biztosító halászat számára, ezt az ágazatot nem szabad ugyanúgy kezelni, mint az ipari halászatot, amely elsősorban a halak feldolgozására összpontosít.

Ami a különféle flottákat és a felhozott technikai kérdést illeti, továbbra sem értek egyet az előadó álláspontjával. Valóban ugyanarról az egyazon forrásból származó állományról beszélünk, de ahogy már elhangzott, ez a forrás elkülönülő halászati területeken fejlődik. A part menti és kisüzemi halászat ideális esetben egy meghatározott halászati területen folyik, az ipari halászat pedig máshol. Ezért olyan területekről beszélünk, amelyeknek egyértelműen meghatározott határai vannak, és úgy gondoljuk, hogy ez összeegyeztethető a kritériumokkal. Ezenfelül úgy gondoljuk, hogy az ésszerű állománygazdálkodás biztosítása érdekében a teljes kifogható mennyiségeket ezekhez az egyes halászati területekhez kell igazítani. Ennek az az oka, hogy amint már itt is elhangzott, az ésszerű állománygazdálkodásnak nemcsak környezeti és biológiai szempontokat, hanem gazdasági és társadalmi tényezőket is figyelembe kell vennie. A lényegükben különböző dolgokat nem szabad pontosan egyformán kezelni.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra holnap kerül sor (2010. november 23., kedd).

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Robert Dušek (S&D), írásban. – (CS) Az érték szerinti szelektálás tilalmáról, valamint a Balti-tenger, a Baeltek és az Øresund területén folytatott, érdes lepényhalra és nagy rombuszhalra irányuló halászat korlátozásáról szóló jelentés új rendelkezéseket kezdeményez a szóban forgó halászati területekről szóló rendeletekben. A Balti-tenger „különösen érzékeny tengeri terület” besorolást élvez, és Földünk egyik legértékesebb tengeri ökoszisztémája, bár az egyik legérzékenyebb is. Ezért egyetértek az előadóval abban, hogy kulcsfontosságú, hogy felhagyjanak az ipari léptékű halászattal – és nem csak ezen a területen. Csakis gazdasági és környezeti szempontból kiegyensúlyozott, a megfelelő módszereket alkalmazó halászattal segíthetjük elő a halászat fennmaradását és a halfajok jelenlegi palettájának a fenntartható szinten történő megóvását a jövendő nemzedékek számára. Az éghajlatváltozással összefüggésben jelentős halvándorlásra került sor a Balti-tengeren, ezért szükséges a védett terület rendszeres felülvizsgálata. Szeretném ezért felszólítani a Bizottságot, hogy ezt rendszeres időközönként tegye meg. A halászati vállalkozások számára nagyon fontos továbbá, hogy jogszabályok ösztönözzék őket a szelektivitás tekintetében pillanatnyilag elérhető legjobb felszerelések használatára, és ezáltal annak elkerülésére, hogy hatalmas mennyiségű méreten aluli és nem célfajhoz tartozó halat, illetve járulékos fogást fogjanak ki. Az Európai Parlamentnek oda kellene figyelnie arra, hogy ezt belefoglalja a közös halászati politika 2011-re tervezett reformjába, amit én is sürgetek és támogatok.

17. Az orvosi rendelvényhez kötött gyógyszerekkel kapcsolatos tájékoztatás (az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexe) - A gyógyszerekre vonatkozó tájékoztatás (közösségi eljárások a gyógyszerek engedélyezése és felügyelete céljából) (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont a következők együttes tárgyalása:

– a Christofer Fjellner által a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság nevében előterjesztett, az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről szóló 2001/83/EK irányelvnek az orvosi rendelvényhez kötött gyógyszerekkel kapcsolatban a nyilvánosság részére nyújtandó tájékoztatás tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló jelentés (COM(2008)0663 – C6-0516/2008 – 2008/0256(COD)) (A7-0290/2010) és

– a Christofer Fjellner által a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság nevében előterjesztett, az emberi, illetve állatgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerek engedélyezésére és felügyeletére vonatkozó közösségi eljárások meghatározásáról és az Európai Gyógyszerügynökség létrehozásáról szóló 726/2004/EK rendeletnek az emberi felhasználásra szánt, orvosi rendelvényhez kötött gyógyszerekkel kapcsolatban a nyilvánosság részére nyújtandó tájékoztatás tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló jelentés (COM(2008)0662 – C6-0517/2008 – 2008/0255(COD)) (A7-0289/2010).

  Christofer Fjellner, előadó. – (SV) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Végre eljutottunk a gyógyszerekre vonatkozó tájékoztatásról szóló új jogszabályokkal kapcsolatos plenáris vitához. A gyógyszerekről szóló csomag egyesek által legellentmondásosabbnak nevezett utolsó részét fogjuk megvitatni, nevezetesen a gyógyszerekkel kapcsolatos tájékoztatást. Be kell ismernem, hogy egészen egy évvel ezelőttig valószínűleg sosem hittem volna, hogy olyan mértékű egyetértésben fogunk eljutni a plenáris vitáig, amelyet mindezek ellenére elértünk itt a Parlamentben. Az a tény, hogy ez mégis megtörtént, nagyrészt az árnyékelőadóimnak köszönhető. Építő javaslataik és kompromisszumkészségük hozzásegített minket, hogy megegyezésre jussunk, és remélhetőleg a plenáris ülés számottevő támogatásával fogadjuk el ezt a jelentést.

Nemcsak kompromisszumkészségről van itt szó. Úgy gondolom, hogy talán még fontosabb az, hogy megvalósítottuk, hogy itt, a Parlamentben ugyanazt akarjuk, és ugyanazért dolgozzunk. Először is valamennyien azt szeretnénk mindenekelőtt, hogy Európa betegei számára jobb és több hozzáférhető információ álljon rendelkezésre a gyógyszerekről. Másodsorban pedig egyikünk sem szeretné a kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszerek reklámozását, harmadsorban pedig az illetékes hatóságoknak ellenőrizniük kell és jóvá kell hagyniuk a betegekhez eljutó és a társaságok által terjesztett információkat. Ezek olyan elvek, amelyekben mindenki egyetért, és amelyek megkönnyítették számunkra a megegyezés elérését. Ugyanakkor emiatt éreztünk egyfajta késztetést a bizottsági javaslat átszövegezésére is.

Öt dolgot szeretnék kiemelni, amelyekre a Bizottság eredeti jogalkotási javaslatának átszövegezésekor összpontosítottunk. Az első, hogy megpróbáltuk a jogszabály nézőpontját megváltoztatni – a gyógyszeripari cégek információterjesztéshez fűződő jogára helyezett hangsúly helyett most a betegek azon jogára összpontosít, hogy hozzáférjenek az információkhoz, és ezzel együtt a társaságok azon kötelezettségére, hogy ezt az információt közzé- és elérhetővé tegyék. Másodszor arra törekedtünk, hogy szigorítsuk a meglevő kivételek mindegyikét, hogy elkerüljük a lehetséges kiskapukat a reklámozással kapcsolatban – ezt egyikünk sem szeretné. Harmadszor gondoskodtunk arról, hogy a társaságoktól származó, gyógyszerekkel kapcsolatos információt ellenőrizzék, és hogy az megbízható legyen, tekintve, hogy előzetesen keresztül kell haladnia valamely gyógyszerészeti hatóságon. A negyedik dolog, amelyet elvégeztünk, annak kijelentése, hogy a gyógyszeripari cégektől származó információk egyike sem juthat el a betegekhez vagy a nagyközönséghez anélkül, hogy azt először ők kérnék. Soha senki ne kapjon kéretlen tájékoztatást a gyógyszerekről. Ezért elvetettük az úgynevezett „push stratégiára” épülő csatornákat, mint a rádióban, televízióban vagy újságokban közölt reklámokat. Az utolsó pont, amelyet szeretnék kiemelni, az az, hogy a cégek az információs láncban csupán egy kapcsolatot jelentenek. Az egészségügyi ellátásnak és a társadalomnak Európa-szerte sok országban a jelenleginél jóval nagyobb részt kell vállalnia a feladatból.

Vannak olyan pontok, amelyekben nem értünk egyet. E tekintetben csak egy kérdést szeretnék feltenni, és felkérném képviselőtársaimat, hogy ténylegesen fogadják el az orvosok által az általuk kezelt betegeknek átadott információval kapcsolatos kivételt, vagyis azt, hogy az ilyen információnak nem kell ugyanazon az ellenőrzési folyamaton átesnie, mint a többi információnak. Konkrét példát említek, amely problémát jelenthet, ha ez a kivétel nem kerül elfogadásra, nevezetesen azt, hogy egy svédországi orvos például nem adhat angol nyelvű betegtájékoztatót egy svédül nem értő betegnek, mivel azt Svédországban soha nem lehetne jóváhagyni, tekintve, hogy az angol ott nem hivatalos nyelv.

Gondolataimat azzal zárom, hogy a Tanácshoz fordulok, amely sajnálatos módon nincs jelen – ez mindvégig igen sokatmondó volt ebben a kérdésben. Sajnálatosnak tartom a Tanács távolmaradását. Igazán figyelembe szerettem volna venni a Tanács véleményét és érveit a vita elősegítése érdekében, ám szinte kizárólag kifejezett elutasítással szembesültem mindeddig. Nehéz volt olyasvalakit meghallgatni, aki semmilyen információval nem szolgál.

Sikerült megállapodásra jutnunk ebben a kérdésben. Biztos vagyok abban, hogy – amennyiben megkezdi a kérdés részletes megvitatását – tulajdonképpen a Tanács is többé-kevésbé ugyanazokkal a megállapodási feltételekkel fogja szembetalálni magát, mint amelyeket mi itt létrehoztunk. A Tanácsnak azonban nem szabad az információ pénzmegtakarítást célzó beosztására törekednie. Nem szeretnénk ezt tapasztalni. Nem gondoljuk, hogy a rosszabbul tájékozott betegek bármilyen értelemben könnyebben kezelhetők, vagy hogy az információ visszatartása olcsóbb lenne. Felkérem a Tanácsot, vegye a kezébe a gyeplőt, hogy a betegek érdekében együtt biztosíthassuk Európa számára a jobb tájékoztatást a gyógyszerekkel kapcsolatban.

  John Dalli, a Bizottság tagja. – Elnök úr, biztosjelölti meghallgatásom során egyértelművé tettem, hogy a betegek tájékoztatása nagyon fontos téma a számomra. A betegek nagymértékben érdekeltek saját egészségük és jó közérzetük terén. Manapság azonban a gyógyszerekkel kapcsolatos információk hozzáférhetősége Európában nagyon eltérő: akár azt is mondhatnánk, hogy igazságtalan.

Az, hogy a betegek hozzájutnak-e a mérvadó információhoz, a nyelvektől, az információtechnológiai jártasságtól, illetve gyakran a társadalmi osztálytól és hálózatoktól függ. A mai egészségügyi egyenlőtlenségek leküzdésére törekvő Európa számára ez nem fenntartható. A Bizottság eredeti javaslatának fő szándéka ezért továbbra is indokolt, és minden tiszteletem a Parlamenté és különösen az előadóé, Fjellner úré, hogy ezt a fontos javaslatot előmozdították.

Mindazonáltal szilárdan hiszem – amint azt a meghallgatásom során is hangsúlyoztam –, hogy a betegek szemszögéből kell ezzel az aktával foglalkoznunk. Azt a kérdést kell feltennünk, hogy milyen információra van a betegeknek szükségük, nem pedig azt, hogy milyen információt kíván az iparág közölni. Gondoskodnunk kell arról, hogy ne sodródjunk a közvetlenül a fogyasztóknak szóló reklámok felé, amelyeket a betegek egyértelműen nem szeretnének.

Ismét gratulálok a Parlamentnek, hogy pontosan ezt a hozzáállást képviselte. Ez lehetővé fogja tenni, hogy a Bizottság a fő módosításaik közül sokat elfogadjon a módosított javaslataink beterjesztésekor. Ez különösen az információk közzétételével kapcsolatos kötelezettségre, a lefedendő információ körének kérdésére, az információterjesztési csatornákra és az ellenőrzési mechanizmusokra vonatkozik.

Először is támogatom azt a módosítást, amely szerint az iparágnak kötelesnek és nem csak jogosultnak kell lennie arra, hogy a gyógyszerekkel kapcsolatban bizonyos információt hozzáférhetővé tegyen. Ez nagyon fontos változás.

Másodszor – a tekintetben, hogy mely információt teszik közzé – általában véve egyetértek azzal, hogy az információ ne terjedjen ki a gyógyszerek közötti összehasonlításokra, mivel ezt promóciós jellegűnek lehetne tekinteni. Ez az információ persze nagyon fontos a betegek és az egészségügyi szakemberek számára, de az ezzel való, promóciós célú potenciális visszaélés miatt szigorú keretekre van szükség. Együttműködünk a tagállamokkal az egészségügyi technológiák értékelése területére vonatkozó fenti kerettel kapcsolatban.

Osztom azt a nézetet is, hogy a javaslatoknak az iparág, nem pedig harmadik felek – például újságírók és tudósok – által rendelkezésre bocsátott információra kell vonatkozniuk. Tudjuk azonban, hogy van egy szürke zóna, amely teret enged a visszaéléseknek. Ezért úgy gondolom, hogy az ilyen feleknek kötelesnek kell lenniük nyilatkozni arról, hogy kaptak-e az iparágtól pénzügyi vagy egyéb juttatást.

Harmadszor pedig, ami az információs csatornákat illeti, részben egyetértek a módosításaikkal. Nem mindenki használja azonban az internetet; el kell kerülnünk az egyenlőtlenségek fokozását azáltal, hogy a digitális kommunikációs eszközöket nem használó személyeket kizárjuk a gyógyászati információkhoz való hozzáférésből. Úgy vélem tehát, hogy az iparágnak lehetőséget kell adni arra, hogy saját kezdeményezésére, és ne csak kérésre készítse el nyomtatott anyagok tervezetét. Ezt az információtervezetet kérésre a nyilvánosság által vagy egészségügyi szakemberek révén lehetne felhasználni.

Negyedszer, ami az információ ellenőrzését illeti, egyetértek azzal, hogy a forgalomba hozatali engedélyezési folyamat során eleve jóvá nem hagyott információt elviekben egy illetékes hatóságnak kell előzetesen jóváhagynia. Mindazonáltal úgy gondolom, hogy Európának gondosan figyelmet kell fordítania az alkotmányos aggályokra, amelyeket néhány tagállam az előzetes ellenőrzésnek a szólásszabadsággal való összeegyeztethetősége tekintetében felvet. E tagállamok számára lehetőséget kell biztosítani, hogy utólagos ellenőrzést írjanak elő, függetlenül attól, hogy van-e már érvényben náluk ilyen utólagos ellenőrzés.

A Parlament számos módosítása az iparági forrásoktól eltérő forrásokból származó információra vonatkozik. Ennek kapcsán hadd hangsúlyozzam, hogy teljes mértékben egyetértek azzal a politikai törekvéssel, hogy a gyógyszerekkel kapcsolatban az iparág által előállított információra vonatkozó javaslatokat – amelyeket ma vitatunk meg – a betegek tájékoztatásáról szóló tágabb és átfogóbb napirendre tűzzük. Igen, vannak más, nagyon fontos források, amelyeket a lehető legteljesebb mértékben ki kell használni, de a javaslatok nem a megfelelő helyet jelentik arra, hogy ezekkel foglalkozzunk.

A Bizottságnak eleve kötelessége, hogy jelentést dolgozzon ki a betegtájékoztató érthetőségéről. Ezért ebben a kérdésben bármilyen változás korai volna. Az sem kivitelezhető, hogy az európai nyilvános értékelő jelentés összefoglalójában említett minden egyes klinikai vizsgálatra nézve a klinikai vizsgálatok Eurydice adatbázisára mutató hivatkozást illesszünk be. Az adatbázisok közötti általános hivatkozás elegendő volna.

Az értékelő jelentés nyilvános összefoglalóját nem kell az európai forgalomba hozatali engedélyhez mellékelni, mivel az az EMA honlapján keresztül eleve nyilvánosan hozzáférhető. Elismerem, hogy az iparág által közölt információn kívül már több európai és nemzeti adatbázis és portál létezik, amely információt nyújt a gyógyszerekről. Az ezek közötti kölcsönös összeköttetés hiányzik. Azt javaslom, hogy a farmakovigilanciai irányelv által a közelmúltban létrehozott, gyógyszerekkel foglalkozó későbbi európai webportált az információk hozzáférésének központi elemeként alkalmazzák.

Ennek keretében teljes mértékben elismerem, hogy szélesebb körű tájékoztatásra van szükség a betegségekkel és azok megelőzésével kapcsolatban. A betegek az összes különböző kezelési lehetőség, nem csak a gyógyszerekkel kapcsolatos ismeretszerzés terén érdekeltek. Ezzel azonban a gyógyszerekre összpontosító jelenlegi javaslatok révén nem lehet foglalkozni. A Bizottság azonban jó helyzetben van ahhoz, hogy európai információs táblaként működjön. A szerepünket abban látom, hogy összekössük a többi megbízható információszolgáltatót, például a tagállamokat vagy a betegképviseleti szervezeteket. Az európai fellépés hozzáadott értéket nyújthat, és sok információs eszköz már működésben van, mint például az uniós egészségügyi portál.

Tisztelt képviselők, nem fogja meglepni önöket, hogy vannak módosítások, amelyeket a Bizottság gondos mérlegelést követően nem tud támogatni. A polgárok panaszbenyújtáshoz való joga például alapvető uniós elv. Ennek újbóli megfogalmazása nem megfelelő és nem is szükséges. A szankciók mértékét nemzeti szinten, nem pedig európai jogalkotási szinten kell meghatározni. A Bizottság az összes javasolt módosítással kapcsolatos álláspontjának jegyzékét a Parlament rendelkezésére bocsátottuk.

Hadd zárjam azzal, hogy ismét köszönetet mondok a Parlamentnek, Fjellner úrnak és az árnyékelőadóknak értékes közreműködésükért. Remélem, hogy az e heti szavazás segíteni fogja, hogy megerősítsük a betegek információhoz való hozzáférését, és meggyőzzük a Tanácsot arról, hogy a javaslatokról mélyreható egyeztetések elindítására van szükség.

  António Fernando Correia De Campos, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményének előadója. – (PT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, Dalli biztos úr! A betegeknek jogukban kell állnia, hogy a lehető legtöbb ismeretet szerezzék a betegségükről és az annak kezelésére rendelkezésre álló gyógyszeres kezelésről. Mégis hogyan különböztethetjük meg a tájékoztatást a reklámozástól? Hol és hogyan lehet tárgyilagos és torzítatlan információhoz jutni? A jelenleg hatályban levő szövegeknek különféle értelmezései léteznek, ennek eredménye pedig, hogy ezek harmonizálására van szükség, megerősítve az egyén szuverenitását. Az információnak megbízhatónak, a hatóságok által hitelesítettnek, függetlennek, hozzáférhetőnek kell lennie, és átlagos, nem szakértő hallgatósághoz kell szólnia. A szándék az, hogy tájékozottabb és felelősebb polgárságot biztosítsunk a végfelhasználó részéről. Az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) hallgatólagos jóváhagyásának határidejét 60-ról 120 napra kell növelni. Az elutasítás indokainak feltüntetésére vonatkozó követelmény súlyt ad az ilyen elutasításoknak, és kiegyensúlyozottá teszi a végső eredményt. Az EMA létfontosságú szereppel bír mint a tárgyilagos információk előnyben részesített forrása. Zárásként szeretnék gratulálni az előadónak, Fjellner úrnak a munkájához, és elmondanám, hogy örömömre szolgál, hogy a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményének előadójaként általam beterjesztett javaslatok szinte mindegyikét elfogadta.

  Cristian Silviu Buşoi, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményének előadója. – Elnök úr, szeretnék gratulálni az előadónak és az e dokumentációban közreműködő többi kollégának. Dalli biztos úrnak is gratulálni szeretnék. Azt hiszem, jó eredményt értünk el, és a jelentés most sokkal betegközpontúbb, mint az eredeti javaslat.

A betegek manapság egyre inkább keresik az egészséggel kapcsolatos információt, hogy tevékenyebben be lehessen vonni őket az egészségükre vonatkozó döntésekbe. A betegek emellett az információt egyre inkább az interneten keresik. Ez az információ az interneten nem ellenőrizhető egykönnyen, de előbb-utóbb foglalkoznunk kell ezzel a problémával, amely nem fog megszűnni, ha semmit nem teszünk, mert túl bonyolult.

Ezért támogatom, hogy szigorú szabályok vonatkozzanak a weboldalak nyilvántartásba vételére és nyomon követésére, emellett pedig hozzáférhetővé tegyék a nyilvántartásba vett weboldalak felsorolását, hogy a betegek megbizonyosodhassanak a forrásuk megbízhatóságáról. Biztosítékokra is szükség van, és a jelentés biztosítja ezeket, mégpedig azáltal, hogy a hozzáférhetővé tehető információt az illetékes hatóságok által jóváhagyott információra korlátozza.

E célból a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottságban több módosítást fogadtunk el a reklámozást illetően, arra összpontosítva, hogy a „terjeszt” megfogalmazást „rendelkezésre bocsát”-ra változtassuk a nem promóciós célú információk terén, a kérésre történő tájékoztatás (pull) elve szerint, amelynek értelmében a betegek akkor férnek hozzá az információhoz, ha arra szükségük van.

  Horst Schnellhardt, a PPE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Ha figyelembe vesszük, hogyan vitattuk meg a Bizottság e javaslatát a legutóbbi parlamenti ciklus során – az egyenes elutasítástól az utunkat övező összes jó fordulat megünnepléséig –, akkor azt kell mondanom, hogy nagyon lelkes vagyok az itt beterjesztettekkel kapcsolatban. Emiatt az előadónak és társelőadóinak tartozunk rengeteg köszönettel azért, hogy a vélemények ilyen tág körét következetes állásponttá kovácsolták. Úgy gondolom, hogy itt a „betegközpontúság” a kulcsszó. Vagyis a mellékes kérdések nem vonták el a figyelmünket, hanem azt a kérdést tettük fel, hogy mire van a betegeknek szükségük. Helyesnek tartom, hogy megvalósítottuk, hogy a betegek nemcsak egy, hanem több csatornán keresztül tudnak információhoz jutni. Ismét hangsúlyoznom kell azonban, hogy továbbra is az orvosnak kell megbízható kapcsolattartó pontként szolgálnia a beteg számára, és kétségtelenül hatással kell lennie a döntésekre. Ezt a reklámozás tiltásával és annak biztosításával garantáljuk, hogy a betegek által kapott információt egy hatóság előzetesen ellenőrizte és jóváhagyta. Ez azt jelenti, hogy az információ először is tudományos tényen alapul, így a betegek erre támaszkodhatnak.

Természetesen igaz, hogy nem mindenki tudja ezeket az interneten megtalálni. Ezért vannak tehát különböző csatornáink, és úgy gondolom, hogy ez olyan elterjedt, hogy nem kell emiatt aggódnunk. Csak remélni tudom, hogy a Tanács most végre összeszedi a bátorságát, és foglalkozik ezzel a kérdéssel. Ez nagyon fontos; gyorsan kell cselekedni. A betegeink ezt várják. Akkor majd elmondhatjuk, hogy jó munkát végeztünk.

  Gilles Pargneaux, az S&D képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! A XXI. század felvirradásával a betegeknek különösen szükségük van megfelelő információkra, hogy teljes mértékben közreműködjenek a kezelés folyamatában, tudják, hol keressék a kezelést, az egészségügyi szakemberekkel döntsenek a legjobb kezelésről, és pontosan kövessék a tervezett kezelést.

A betegek manapság független, összehasonlítható, az egyéni szükségletekhez igazodó információt igényelnek. Sajnos az irányelv felülvizsgálatára az Európai Bizottság által benyújtott javaslatok nem teljesítették megfelelően az európai polgárok által kifejezett igényeket. Ezek a javaslatok a gyógyszeripari cégek által végzett közvetlen promóciónak engedtek teret, amit a betegek valódi igényeire adott válasz szempontjából képtelenségnek tartunk.

Sem a nyilvánosság, sem a tagállamok nem nyernek ezzel a lépéssel. Ezzel szemben több bürokráciát, nagyobb költségeket és kockázatokat jelent a betegekre nézve.

Ezen okok miatt nyújtottuk be eredetileg az említett szövegek elutasítására irányuló javaslatot, arra kötelezve ezzel a Bizottságot, hogy vizsgálja felül javaslatait. Ez a megközelítés, amelyet Schlyter úr, a Zöldek/ Európai Szabad Szövetség képviselőcsoporthoz tartozó képviselőtársam is elfogadott, lehetővé tette az általam nagyra tartott előadónk, Fjellner úr számára, hogy elvégezze a bizottsági javaslatok jelentős felülvizsgálatát.

Ugyanakkor mintegy 60 módosítást terjesztettünk be azzal a céllal, hogy jobban védjük polgáraink egészségét, és megkönnyítsük a betegek számára a hozzáférést a független, összehasonlítható, egyedi igényekhez igazodó információhoz. E módosítások Környezetvédelmi Bizottság általi elfogadása azt jelentette, hogy nagyobb hangsúlyt fektethetünk a betegek tájékoztatáshoz való jogára, ahelyett hogy választási lehetőséget biztosítunk a gyógyszeripari ágazatok számára e tájékoztatás nyújtásához.

Az elért megegyezéses módosítások fényében, illetve figyelembe véve a szöveg lényegében az elmúlt hónapokban elvégzett kedvező változtatásait, úgy döntöttünk, hogy visszavonjuk a szövegek elutasítására irányuló javaslatunkat. A módosított jelentéstervezetnek sikerült ellensúlyoznia az Európai Bizottság kezdeti javaslatait.

Mindazonáltal továbbra is fel fogjuk emelni a szavunkat az ellen, hogy az egészségügyi szakembereket arra használják, hogy a gyógyszeripari cégek által nekik átadott, az egészségügyi hatóságok által semmiféle ellenőrzésnek alá nem vetett brosúrákat és információt terjesszenek a betegeik körében. Ehhez hasonlóan ellenezni fogjuk a vakcinákkal kapcsolatos ipari kampányok, különösen a tájékoztató kampányok engedélyezését.

A gyógyszeripari cégek nem terjeszthetik szabadon az információkat. A tapasztalatok azt mutatják, hogy nagyon ébernek kell lennünk – és ami a Mediator gyógyszerekkel történt, valóban azt mutatja, mennyire ébernek kell lennünk –, és ügyelnünk kell az egyensúly megteremtésére, amint arra ezzel a jelentéstervezettel is törekedtünk.

  Antonyia Parvanova, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, képviselőcsoportom árnyékelőadója nevében szeretnék gratulálni Fjellner úrnak az elvégzett nagyszerű munkáért.

Az ALDE képviselőcsoport üdvözli ezt a jelentést, amely végre egyértelmű keretet határoz meg a betegek gyógyszerekkel kapcsolatos tájékoztatására. A betegeket tárgyilagosan kell tájékoztatni, és egyértelmű határt kell vonni a tájékoztatás és a reklámozás között. Ezért az orvosi rendelvényhez kötött gyógyszerekkel kapcsolatos tájékoztatást szigorúan szabályozni kell.

Külön figyelmet kaptak az új médiumok – főként az internetes weboldalak –, világos biztosítékok meghatározásával, a tartalom nyomon követését szolgáló mechanizmusok kialakításával, valamint a megfelelő végrehajtásra vonatkozó egyedi rendelkezés biztosításával.

Egy személyes kérdést is szeretnék felvetni az egészségügyi szakembereknek átadott, a betegek felé továbbítandó anyagokkal kapcsolatban. Nincs objektív ok arra, hogy az ilyen anyagokat kizárjuk az egyéb tartalmakra vonatkozó rendelkezésből, különösen, ha tudjuk, hogy az orvosok jelentik azt az információforrást, amelybe a betegek a legtöbb bizalmat vetik.

Ezért személy szerint a 88. módosítás ellen fogok szavazni, és remélem, hogy a szavazási álláspontunkat a következetesség fogja vezérelni annak érdekében, hogy fenntartsuk azt a jelentős előrelépést, amelyet ez a jelentés hozna a bizottsági javaslatban.

  Miroslav Ouzký, az ECR képviselőcsoport nevében. – (CS) Elnök úr, annak hangsúlyozásával szeretném kezdeni, hogy ez azon jelentések egyike, amelyet teljes mértékben támogatok. Pályafutásom során végig azért kampányoltam, hogy minden polgár felelőssé váljon saját egészségéért, de ez csak akkor következhet be, ha az emberek megfelelő tájékoztatást kapnak.

Amint Horst Schnellhardt már említette itt, a legutóbbi jogalkotási ciklus óta azért kampányoltunk, hogy előrehaladást érjünk el e norma terén. Ezek az örökös viták azzal kapcsolatban, hogy nem tudunk különbséget tenni a reklámozás és a tájékoztatás között, nevetségesnek tűnnek most számomra – bocsássák meg nekem ezt a kifejezést. Mindannyian különbséget tudunk tenni a kért információ és a ránk erőltetett információ között. Teljes teret kell engednünk az összes kért információnak. Ne feledjük, hogy globalizált világban élünk, és ne kötelezzük arra az európai polgárokat, hogy egyesült államokbeli weboldalakon keressenek információt.

ELNÖKÖL: ROBERTA ANGELILLI
alelnök

  Jiří Maštálka, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (CS) Elnök asszony, Ouzký úrhoz hasonlóan orvosként magam is annak a kérdésnek szenteltem szakmai pályafutásomat, hogyan tájékoztassam jobban a betegeimet. Szokás azonban az előadó jó munkájának elismerésével kezdeni, és szeretném ezt megtenni, bár némi kritikával, amelyre később visszatérek.

Amikor elkezdtük megvitatni ezt a javaslatot, az új Bizottság megválasztása után két problémával álltunk szemben. Először is a kérdést egy új biztos vette át, másodszor pedig azzal kapcsolatban szembesültünk problémával, hogy folytassuk-e a megkezdett munkát, vagy vessük el a meglevő dokumentumot, és induljunk tiszta lappal.

Ahogy önök közül a legtöbben és Dalli biztos úr, magam is egyetértettem azzal, hogy az eredeti bizottsági javaslat nem volt jó, mivel nem foglalkozott a betegek és fogyasztók igényeivel. Ezért nem akartunk időt veszteni azzal, hogy a régi dokumentumon dolgozunk együtt. Egyetértettünk a gyógyszeripari cégek által folytatott kereskedelmi kampány elutasításával. Kizártuk a nyomtatott sajtót mint kommunikációs csatornát, és egyetértettünk abban, hogy a betegeknek joguk van tudni, ki nyújtja az információt, és hogy a társaságok legyenek felelősek az általuk terjesztett összes információért.

Igencsak meglep, hogy Fjellner úr ismét olyan módosítási javaslatot nyújt be a plenáris ülésnek, amelyet a bizottságban elutasítottunk, és amely visszalépést jelentene, szemben a javaslat módosított szövegezésével. Ha egy ilyen javaslatot elfogadnánk, nehezemre esne megszavazni ezt az általában véve tisztességes dokumentumot.

  Anna Rosbach, az EFD képviselőcsoport nevében. – (DA) Elnök asszony, biztos úr! Egyetértek az előadóval abban, hogy a betegek biztonságára és a betegek tájékoztatására kell helyezni a hangsúlyt. A betegeknek, nővéreknek és orvosoknak mind a lehető legjobb információhoz kell hozzáférniük egy adott gyógyszerrel kapcsolatban. Az orvosok, akikkel beszélek, a gyógyszerekkel kapcsolatos pártatlan információ jobb hozzáférhetőségét szeretnék mind maguk, mind a betegek és más szakemberek számára. Emellett azt szeretnék, hogy a készítmények leírásait szabványosítsák, mivel túlnyomórészt az internetet használják a gyógyszerek hatásaira vonatkozó információk kereséséhez. A különböző hazai és külföldi társaságok ugyanazon gyógyszerének aktív összetevőit hasonlítják össze itt. Ezért rendkívül fontos, hogy a gyógyszeripari cégek megértsék felelősségüket, valamint annak jelentőségét, hogy az általuk adott információk tényszerű és szakmai szempontból helytállók legyenek, és ne minősüljenek reklámnak. Tisztában vagyunk azzal, hogy a gyógyszeripari cégeknek el kell adniuk a termékeiket, de az elszámoltathatóság növeli a fogyasztók adott készítménybe vetett bizalmát.

  Franz Obermayr (NI). – (DE) Elnök asszony, itt a betegek jó közérzete a kulcsfontosságú. A gyógyszeripari cégek magukat védve gyakran az összes kisebb mellékhatást is szerepeltetik a betegtájékoztatókban, ami természetesen nagyban bonyolítja a helyzetet. Az összezavart betegek hajlamosak saját elgondolásuk alapján módosítani az adagot vagy elhagyni a gyógyszert.

Ezenfelül az információk internetről áradó folyama – amelyek egy része megbízható, mások nem – nagyban hozzájárul a kavarodáshoz és bizonytalansághoz. A tanúsítvánnyal rendelkező honlapok jó irányba tett lépést jelentenek, de még nem elegendők. További prioritás, hogy az információt azok számára is érthetővé tegyük, akik nem rendelkeznek orvosi vagy gyógyszerészeti képesítéssel. A betegtájékoztatónak félreérthetetlennek és olvashatónak kell lennie. A betűméretet növelni kell, különösen az idősebbek számára.

Sajnos elmondható, hogy vannak harmadik országok, amelyek hasznot húznak az európai gyógyszerágazatban érvényes magas szintű védelemből. Eredeti és hamis gyógyszerek egyaránt szabadon, nagy mennyiségben kaphatók a török bazárokban. Ezért az ilyen harmadik országokra is kötelezettségeket kell előírnunk, hogy teljes mértékben megszüntessék ezt a feketepiacot.

  Salvatore Tatarella (PPE). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! A jelenleg megvitatott irányelv célja az, hogy harmonizálja az Unió összes polgára számára hozzáférhető gyógyszerészeti információ tartalmát és minőségét. Miközben hangsúlyozza a reklámozáshoz való jogot, végső soron a betegek tájékoztatáshoz való jogát erősíti meg. Az összes európai polgárnak ugyanolyan lehetőséget kell adnunk a gyógyszerekkel kapcsolatos információhoz való hozzáférésre.

Ennek az irányelvnek a fő célkitűzése, hogy tájékozottabbá tegye az európai betegeket, hogy tudatosabb megközelítést alkalmazhassanak a gyógyászat terén. Mindannyiunknak, különösen pedig a gyógyszeriparnak ugyanazt a célkitűzést kell követnünk, azaz pontos és hasznos, ugyanakkor az összes polgár számára megkülönböztetés nélkül rendelkezésre álló információk nyújtását.

Úgy gondolom, hogy az irányelvben két különösen fontos pont szerepel. A polgárok számára először is lehetőséget kell biztosítani – pontos tájékoztatás révén – a gyógyszerek helyes alkalmazására, hogy azok kedvezőbb hatást gyakoroljanak az egészségükre, míg a nem rendeltetésszerű használatukkal járó kockázatok minimálisra csökkennek. Másodszor pedig a pontos és eredményes tájékoztatás növeli a polgárok tudatosságát a gyógyszerészeti költségek miatt a közkiadásokra nehezedő teherrel kapcsolatban.

Mindenesetre bizonyos pontokkal kapcsolatban ébernek és szigorúnak kell lennünk. Mindenekelőtt annak veszélyéről beszélek, hogy a gyógyszerekkel kapcsolatos tájékoztatás álcázott reklámmá alakul. El kell kerülnünk a kevésbé nemes célt – azaz a betegek befolyásolását és egy bizonyos gyógyszer megvásárlására ösztönzését – szolgáló állítólagos tudományos információ kockázatát. Ezért kulcsfontosságú, hogy hatékony eszközökkel rendelkezzünk az információ, különösen a betegek által az internetről beszerezhető információ ellenőrzésére.

Zárásként remélem tehát, hogy a bizottság lehetőségeket biztosít az információ ellenőrzésére, oly módon, hogy annak pontossága garantált legyen. Ezeket az ellenőrzéseket szakosodott független szervezetekre kell bízni, hogy nagyobb biztosítékot nyújtsunk a pártatlanságot illetően.

  Karin Kadenbach (S&D). – (DE) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Dalli biztos úr a felszólalásában maga említette, hogy a betegre kell összpontosítanunk. Noha a Bizottság eredeti javaslata inkább a piacot helyezte a középpontba, nagy többséggel elfogadott módosítások széles köre révén sikerült mostanra ehelyett az embereket a középpontba állítanunk, ezáltal figyelembe vennünk, amit Dalli biztos úr mondott.

Sürgősen szükség volt arra, hogy a betegnek joga legyen a kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszerek előnyeivel és kockázataival kapcsolatos kiváló minőségű, nem promóciós jellegű információhoz. Szükségünk van erre a rendeletre. Magam is a reklám világából érkeztem – a reklámozás és a PR terén rendelkezem szakmai háttérrel –, és tudom, hogy a reklámnak egyetlen célja van, ez pedig, hogy eladjon. A mi feladatunk azonban a tájékoztatás. Úgy gondolom, hogy ez a jelentés és a megfelelő módosítások kellően figyelembe veszik a tájékoztatással kapcsolatos felelősségünket.

Biztos úr, mivel a gyógyszerek költségei az egészségügyi kiadás nagy részét teszik ki, kérem, hogy törekedjen annak biztosítására, hogy a betegek jól tájékozottak legyenek, és továbbra is törekedjen és összpontosítson a kezdeményezéseire, a megelőzésre és az egészségfejlesztésre. Ekkor együtt sikeresek leszünk.

  Marina Yannakoudakis (ECR). – Elnök asszony, milyen gyakran gondolunk az általunk szedett gyógyszerek mellékhatásaira? Milyen gyakran szeretnénk több információt a termékekről és betegségekről? Ez a jelentés a fenti kérdésekkel és a nyilvánosság tájékoztatás iránti igényével foglalkozik.

Fontos volt az eredeti tanácsi javaslatok hangsúlyának áthelyezése, csakúgy mint a betegek információhoz való hozzáféréssel kapcsolatos jogának kiemelése, a gyógyszeripari cégek tájékoztatási lehetőségével ellentétben. Ezt az orvosi rendelvényhez kötött gyógyszerek fogyasztókhoz szóló közvetlen reklámozásának tiltásával értük el.

Fontos kérdés volt ezenfelül a nemzeti illetékes hatóság és az egészségügyi szakemberek fő információforrásként történő elismerése. Ez szintén megvalósult.

A betegek tájékoztatásáról szóló irányelv határozott üzenetet közvetít a betegek jogairól.

Gratulálok az előadónak e bonyolult dokumentáció kezeléséhez és egy átfogó irányelv kidolgozásához, amelyet reményeim szerint mindannyian egységesen támogatni fogunk.

  Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE). – (LT) Elnök asszony, az Európai Unióban a fogyasztó – ebben az esetben a beteg – tudatosságát képviseljük, és célunk, hogy a polgárok részben felelősséget vállaljanak saját egészségükért. Politikusként azonban feladatunk, hogy védjük a betegeket a helytelen és megtévesztő információktól. Ezt tesszük ma.

Ami a gyógyszerekre vonatkozó információhoz való nyilvános hozzáférést illeti, a helyzet a jelek szerint Európai Unió-szerte változik. A tájékoztatás és a reklám közötti különbség egyre kevésbé egyértelmű. Ezért támogatom a Parlament álláspontját, amelynek célja a tájékoztatás és a reklámozás világosabb fogalommeghatározására törekszik. Fontos, hogy a betegek anyanyelvükön jussanak megbízható, tárgyilagos információhoz, az a nem szakértő nyilvánossághoz szóljon, és könnyen érhető és hozzáférhető legyen, szem előtt tartva a fogyasztók sajátos igényeit. A betegekhez hasonlóan meg kell védenünk az orvosokat a rejtett reklámozástól, mivel különösen fontos a kapcsolatuk a kezelés folyamatában.

Olyan korban élünk, amikor a határok eltűnnek és az információ hozzánk hasonlóan szabadon mozoghat. Bizonyos biztosítékokat kell tehát alkalmaznunk az európai betegek jó közérzetének biztosítására. Ezért gratulálok az előadónak a kiváló munkájáért, és remélem, hogy mindannyian egészségesebbek leszünk, és könnyebben hozzájutunk az információkhoz.

  Milan Cabrnoch (ECR). – (CS) Elnök asszony, a gyógyszerekről szóló irányelv mintegy 10 éve nem módosult jelentősen, és ezért régóta esedékes ennek az irányelvnek a felülvizsgálata. Teljes mértékben támogatom a betegek teljes körű tájékoztatását és azt, hogy az orvosokkal egyenrangú partnerekké váljanak, osztozva a döntésekben és megosztva az ilyen döntésekkel kapcsolatos felelősségüket is.

Az információ hozzáférhetősége kétségtelenül alapvető szerepet fog betölteni ebben a változásban. Az ilyen tájékoztatás egyértelműen magába foglalja a gyógyszerekkel – ezen belül az orvosi rendelvényhez kötött gyógyszerekkel – kapcsolatos információt. A betegeknek hozzá kell férniük egy adott termékkel kapcsolatos információhoz, és nemcsak nyomtatott, hanem elektronikus formában is. Független, tárgyilagos, átfogó, valós és érthető formában, érthető nyelven elérhető információhoz kell hozzáférniük. Szeretném megköszönni az előadónak a remek munkáját. Támogatom a javaslatát.

  Anja Weisgerber (PPE). – (DE) Elnök asszony, szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Christofer Fjellnernek és árnyékelőadóinak. Nehéz körülmények között és a komoly ellenszéllel folytatott küzdelem ellenére valóban nagyon jó eredmény született ezzel a jelentéssel. A bizottsági javaslat számottevően javult. Szigorú tilalom marad érvényben a reklámozást illetően: nem lesz majd tájékoztatás a rádión, televízión vagy magazinokon keresztül; ehelyett a betegeknek tevékenyen kell keresniük az információt. Álláspontomat arra a gondolatra alapozom, hogy a betegek felelős emberek. Tájékozottak akarnak lenni, és nagyon szeretném segíteni őket ennek elérésében. Ezért azt szeretném, hogy a tájékoztatás középpontjában a beteg álljon. Két kulcsfontosságú kérdésre szeretnék összpontosítani. Magam is határozottan kifejtettem – egyebek közt a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottságban, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságban –, hogy egészségügyi portálokat szeretnék látni az interneten, illetve hasonló információt a nyomtatott médiában. Polgáraink gyakran az interneten néznek utána dolgoknak, ahol sokszor szegényes és ellenőrizetlen információt találnak. Egy alternatívával kell tehát ezt kivédenünk: ellenőrzött információval. A farmakovigilancia volt az első siker, a betegtájékoztatókat és a gyógyszerekkel kapcsolatos információkat tartalmazó gyógyszerbiztonsági portálok elfogadásával. Ezen azonban túl szeretnék lépni, biztos úr, és szerettem volna átfogó internetes portálokat, amelyek a betegségekről és a megelőzésről is információt nyújtanak. Ha jól értettem önt, ön ezt elvben támogatja, de ezt talán a dokumentációban nem így fejezte ki. Szeretném, ha a biztos egyértelműen nyilatkozna, hogy szintén támogatja-e ezt. Ezt nagyon-nagyon fontos kérdésnek tartom.

  Françoise Grossetête (PPE) . – (FR) Elnök asszony, szeretnék gratulálni az előadónknak, Fjellner úrnak a kiváló munkáért, amelyet több hónapon keresztül e két jelentésen végzett. Ezt különösen azért mondom, mert évekig vártunk erre a szövegre. A közülünk legrégebbi európai parlamenti képviselők bizonyára emlékeznek, hogy amikor a gyógyszerészeti jogszabály felülvizsgálata zajlott, szerettünk volna foglalkozni a betegek gyógyszerekkel és kezelésekkel kapcsolatos oktatásával, de sajnos némi zűrzavar volt a tájékoztatást és a reklámozást illetően.

Manapság nem megengedhető, hogy a tájékoztatás rejtett reklám legyen, és ezekben a jelentésekben valójában már nem a társaságok információközléshez való jogán, hanem a betegek információhoz való hozzáféréssel kapcsolatos jogán van a hangsúly. Az elméleti háttér tehát teljesen más, és ezért jelentenek a betegek prioritást. Ezenfelül nemet mondunk a kéretlen tájékoztatásra – ez olyan lépés, amely csökkenteni fogja a terjesztési csatornákat és ezáltal a reklámozás kockázatát.

Maguk a betegek fogják az általuk kívánt információt megkeresni, amelyet nem fognak rájuk erőltetni a rádión vagy televízión, újságokon vagy magazinokon keresztül. Valójában ez különbözteti meg a reklámozástól. Bizonyos információkat ezért előzetesen ellenőrizni kell majd. Az ilyen előzetes ellenőrzést nemzeti hatóságoknak kell végezniük, és lehetővé kell tennie szakosodott, tárgyilagos weboldalak létrehozását, valamint meghatározott nyomtatott anyagok használatát, amint arról Dalli biztos úr szólt.

Minden feltétel adott tehát a jó minőségű információ, a tárgyilagos információ, a betegek által régóta várt információ biztosításához. A Tanácsnak ezért kell maradéktalanul teljesítenie feladatait és beleegyeznie, mivel nem engedhetjük, hogy egyszerűen bármilyen információ hozzáférhető legyen a weboldalakon. 10 évet vártunk: 10 évet, hogy a Tanács meghozza a határozatát.

  Alajos Mészáros (PPE). – (HU) Köszönet jár Fjellner úrnak is a jelentésért, mert már régóta szükségünk van egy olyan javaslatra, amely több és jobb információval látja el a betegeket a nekik felírt és az általuk használt vényköteles gyógyszerekről. Nagyon fontos a minőségi tájékoztatás, amely hozzájárul az egészségügyi feltételek javításához. A megfelelően informált pácienseknél nagyobb a valószínűsége annak, hogy folytatják a szükséges kezelést és jobban megértik a kezelésükkel járó döntéseket is.

Nem csak az európai jogszabályok harmonizálására van itt szükségünk, hanem el kell érnünk, hogy a helyes informáltságon keresztül javuljon a közegészség, amelyben a gyógyszeripari cégek is fontos szerepet játszanak. Oda kell figyelni azonban arra, hogy ne történjen meg a gyógyszerek kereskedelmi okokból ösztönzött túlzott fogyasztása.

Ma az Európai Unió tagországaiban számos problémát találunk a gyógyszerekről való információszolgáltatás terén. Vannak olyan tagállamok, ahol a betegek a felírt gyógyszerekről még a legalapvetőbb információhoz is nehezen férnek hozzá, ezzel komoly egyenlőtlenségeket okozva az Európai Unió egészségügyében. Az internetes tájékozódás mellett szükség van az útmutatás hagyományos csatornákon történő bebiztosítására is. Célunk azonban nem az, hogy a gyógyszergyártó cégeket juttassuk a tájékoztatás jogához, hanem az, hogy a betegeket juttassuk az információszerzés lehetőségéhez. El kell különíteni a tájékoztatást a reklámtól. Úgy gondolom, hogy fontos a beteg és az orvos közti kommunikáció is, hiszen a beteg számára az elsődleges információforrásnak magának a gyógyszert felíró orvosnak kell lennie. Más információs csatornák csupán ki kell, hogy egészítsék a tájékoztatást.

  Zuzana Roithová (PPE). – (CS) Elnök asszony, nagy elismerésem az előadó munkájához, amelyet az európai betegek számára a gyógyszerekkel kapcsolatos információ hozzáférhetősége és minősége javításának szabályozásával kapcsolatban végzett. Orvosként elmondhatom, hogy a betegtájékoztató az orvosok számára megbízható és érthető. Ezt most oly módon is meg kell írni, hogy a laikusok is megértsék. Szintén célunk azonban, hogy véget vessünk az interneten található megtévesztő reklámoknak, amelyek olyan termékek megvásárlására ösztönzik az embereket, amelyek nemcsak hogy nem gyógyítják a betegeket, hanem akár még árthatnak is nekik. Egy globalizált digitális környezetben mindazonáltal nem egyszerű a webes tartalmat szabályozni. Ismét szeretném hangsúlyozni, hogy a megoldás a biztonságos weboldalak megbízhatósági jelzéseinek bevezetésére irányuló javaslat lehető leghamarabbi végrehajtása. Csak ekkor lesz majd lehetséges a gyógyszerekkel kapcsolatban megbízható tartalmat biztosítani az interneten, függetlenül attól, hogy a világban hol található a weboldal üzemeltetője. Ilyen terv szerepelt a digitális környezetbe vetett fogyasztói bizalomról szóló jelentésemben is.

  Mario Pirillo (S&D). – (IT) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! A megvitatott jelentés rendkívül fontos, mivel lehetővé fogja tenni a gyógyszerekkel kapcsolatos információhoz való hozzáférésről szóló európai jogszabályok harmonizálását, mindenekelőtt pedig azért, mert biztosítani fogja, hogy a betegek több információhoz jussanak az orvosi rendelvényhez kötött gyógyszerekről.

Az ilyen információ weboldalakon történő megjelentetésének átláthatónak és függetlennek kell lennie. Ennek biztosítása érdekében az összes információt az illetékes nemzeti vagy európai hatóságoknak kell megvizsgálniuk, hogy az – esetleg a gyártó társaságok ténykedése révén – ne válhasson a gyógyszerek rejtett reklámozásává.

Végezetül azt kérem, hogy az orvosi rendelvényhez kötött gyógyszerek brosúráiban található információ is ugyanilyen figyelmet kapjon. E tekintetben kívánatosabbnak tartanám, ha az orvosok vagy gyógyszerészek lennének azok, akik részletes tájékoztatást adnak a betegeknek, biztosítva a gyógyszer alkalmazásának szükséges, alapos megértését.

  Oreste Rossi (EFD). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Úgy gondoljuk, hogy a rendelet pozitív, mivel célja, hogy harmonizált jogalkotási keretet teremtsen a gyógyszeripari cégek által az orvosi rendelvényhez kötött gyógyszerekkel kapcsolatban a nyilvánossággal közölhető, nem promóciós információ terén, változatlanul hagyva a reklámozás tilalmát.

Az indítvány hangsúlyozza a reklámozás és a tájékoztatás közötti különbséget. A tájékoztatás a tevékeny kutatás elvein alapul. Továbbra is az orvosoknak kell a gyógyszerekkel kapcsolatos információ fő forrásának lenniük. Fenn kell tartani a kiegészítő jellegűnek tekintett egyéb forrásokat, amelyek közé a magazinok és újságok tartoznak.

A fő hangsúlyt a beteg tájékoztatáshoz való joga képezi, a polgárokat, különösen a betegeket képviselő szervezetek tevékeny részvételével. Emellett tettük le a voksunkat.

  Mairead McGuinness (PPE). – Elnök asszony, mindannyian szeretnénk, ha a betegek felhasználnák a számukra hozzáférhető meglevő információkat. Tudatosságot kell kialakítanunk a polgárok körében a jelenleg hozzáférhető információ felhasználásával kapcsolatban.

Támogatom a kollégákat, akik szerint a termékek nem reklámozhatók, és azt mondanám az érintett társaságoknak, hogy a minőségi információk fogyasztókkal történő közlése a reklám legjobb formája, mivel, ha egy termék a polgár számára beválik, ez egyértelmű üzenet arról, hogy azt használni fogják, amennyiben szükség van rá. Természetesen szükség van arra, hogy a háziorvosok átadják a gyógyászati és tudományos információkat a betegeiknek. Ez gyakran nem a lehető legjobb módon történik.

Végezetül tisztán kell látnunk annak terén is, hogyan oszlanak meg a gyógyszerek a különböző korcsoportú polgárok körében. Ezek felírása ma úgy történik, hogy az eseteket egy évig nem vizsgálják felül. Ez nagyon veszélyes, és jóval szigorúbb, rendszeres értékelésre van szükség arról, hogyan látják el a betegeket. Máskülönben orvosi problémák fognak jelentkezni.

  John Dalli, a Bizottság tagja. – Valóban örömteli, hogy ilyen mértékű pozitív közreműködés történt egy ilyen fontos aktával kapcsolatban, és hogy általános az egyetértés az e javaslat által előmozdítandó alapelvekbe és elképzelésekbe vetett bizalom terén.

Amint korábban elmondtam, nagyon fontos volt, hogy az eredeti javaslat hangsúlyát a beteg szemszögén alapuló, betegközpontú javaslatra helyezzük át.

Igen kitartóan figyeltem a Parlamentben zajló vitát. Sokukkal beszéltem, hogy lássam, miről esik szó, és úgy gondolom, hogy – amint az eredeti észrevételeimben kifejtettem – ez egy nagyon pozitív dokumentum, amelyre most a végső megegyezés elérése érdekében építenünk kell.

Szeretnék néhány rövid észrevételt tenni az elmondottakkal kapcsolatban. A Correia úr által említett, EMA által elvégzett előzetes ellenőrzéseket illetően úgy gondolom, hogy a 120 nap némileg túlzás, és amire tényleges javaslatot fogunk tenni, az a 60 nap körüli tartományba fog esni.

Az internet ijesztő feladat, és a betegeknek szóló információkat tartalmazó weboldalak ellenőrzése elengedhetetlen – de mindannyian belátjuk, hogy ez is nehéz. A Buşoi úr és Grossetête asszony által az internetre vonatkozó szigorú szabályok tekintetében felvetett kérdések nagyon fontosak, és ezeket ki kell dolgoznunk.

Szintén nagyon fontos az orvosok betegekkel kialakított kapcsolatában továbbra is fenntartandó hangsúly, amelyet Schnellhardt úr említett, valamint saját tevékenységükben szintén – a Pargneaoux úr és Parvanova úr által említettek szerint.

Egyetértek azzal, hogy az orvosokat nem használhatja a gyógyszeripar eszközként, ám másrészről az orvosnak jó közegnek kell lenniük az információ továbbítására. E tekintetben biztosítanunk kell, hogy az orvosok kezében levő információ – amint Rosbach asszony elmondta – szintén tárgyilagos legyen.

Az utolsó pont, amelyről szólni szeretnék, a Weisberger asszony által említett, betegségekkel foglalkozó átfogó portál. Azt kell mondanom, hogy a gyógyszerek esetében ezt már lefedi az általunk javasolt farmakovigilanciai jogszabály. A betegségek esetében ez valamivel nehezebb. Van már egy portálunk a ritka betegségekről, de a betegségek teljes körét tekintve elkezdtük és megkíséreljük a kérdést kezelni. Ez azonban nagyon összetett és – amint látni fogják – rendkívül kiterjedt gyakorlatnak bizonyul.

Szeretnék tehát köszönetet mondani önöknek az e dokumentációval kapcsolatban elvégzett munkáért. Szeretném ismét megköszönni az előadónak és a társelőadónak az általuk elvégzett munkát, és – amint mondtam – remélem, hogy végül olyan dokumentum áll majd rendelkezésre, amelyen tovább dolgozhatunk.

Bizottsági álláspont a Parlament által beterjesztett módosításokról:

(COM(2008)0663 – C6-0156/2008 – 2008/0256(COD))

Módosítások:

Közvetlenül elfogadható: 1, 3, 4, 10, 11, 12, 22, 26, 35, 39, 40, 42, 56, 60, 63, 64, 65, 67 és 69

Elvben elfogadható: 9, 13, 14, 16, 19, 20, 21, 23, 27, 32, 34, 36, 37, 41, 46, 48, 50, 52, 58, 62, 66, 72, 74, 75, 76, 77 és 78.

Átfogalmazást követően elfogadható: 5, 6, 7, 8, 15, 24, 25, 28, 33, 44, 49, 53, 59 és 70.

Részben elfogadható: 2, 29, 31, 43, 54, 55, 61 és 79.

NEM fogadható el: 17, 18, 30, 38, 45, 47, 51, 57, 68, 71 és 73

(COM(2008)0662 – C6-0517/2008 – 2008/0255(COD))

Módosítások:

Elfogadható: 2 és 7

Elvben elfogadható: 6

Átfogalmazást követően elfogadható: 1

Részben elfogadható: 9, 10 és 12

NEM fogadható el: 3, 4, 5, 8 és 11

  Christofer Fjellner, előadó. – (SV) Elnök asszony, elégedett vagyok, hogy a Bizottság pontosan annak kiemelésével kezdte, hogy a gyógyszerekkel kapcsolatos információhoz való hozzáférés óriási mértékben változik Európa-szerte, mert nagyon komolyan törekedtünk annak biztosítására, hogy a hozzáférés mindenki számára jó legyen, és harmonizáljuk ezt a hozzáférést. Ugyanakkor volt egy saját követelményem, amely az volt, hogy az információ egyik konkrét országban sem lehet rosszabb vagy gyérebb. Tudom, hogy ezzel kapcsolatban sokaknak vannak aggályai néhány országban, így Svédországban is, ahol régóta működik a Fass nevű rendszer. Most közvetlenül hozzájuk szólok, és elmondom, hogy az, ahogyan a Parlament itt most szavazott, nemcsak azt jelenti, hogy a Fass megtartása lehetséges, hanem arra is van lehetőség, hogy más országok hasonló rendszereket vezessenek be.

Más tekintetben természetesen a mai európai szabályok igen különösek, a tekintetben, hogy bárki bármi neki tetszőt mondhat az orvosi rendelvényhez kötött gyógyszerekről, kivéve azok, akik e gyógyszereket gyártják; vagyis azok, akiknek a legtöbbet kellene tudniuk róluk. Ezért elégedettséggel tölt el, hogy megvalósítottuk, hogy ne csak joguk legyen bizonyos alapinformációk terjesztésére, hanem ténylegesen kötelesek legyenek erre. Nekik is ki kell venniük a részüket, mivel végül is ők azok, akik sok információ birtokában vannak.

A biztoshoz csupán annyit szeretnék szólni, hogy nagyon elégedett vagyok annak láttán, hogy ön és én a jelek szerint az összes kérdésben egyetértünk, amelyet e munkában én kulcsfontosságúnak tartok. Úgy gondolom, hogy a Bizottság és a Parlament most egyetért. Ez számottevő nyomást gyakorol a Tanácsra, hogy építő módon kezdjen foglalkozni ezzel a kérdéssel, és tovább munkálkodjon rajta. Hogy őszinte legyek, még a javaslat Bizottság által kifogásolt pontjai esetében is fenntartanám, hogy az általunk elérni kívántak lényege nagyon hasonló, például a nyomtatott anyag és annak lehetősége tekintetében, hogy segítsük az alkotmányos problémákkal küzdő országokat – ezen belül Svédországot – abban, hogy ezeket a javaslatban rendezzék.

Végezetül szeretnék egyszerűen azokhoz a képviselőkhöz szólni, akik nem gondolják, hogy az orvosoknak és az orvosok által nyújtandó tájékoztatásnak nem kellene kivételt képeznie. Személy szerint úgy gondolom, hogy egy orvosnak, aki egy társaság által közzétett klinikai vizsgálatot lát, jogában kell állnia, hogy ezt a betegnek átadja, amennyiben az orvos az információt mérvadónak tartja, vagy egy orvosnak, aki az adott tagállam hivatalos nyelvétől eltérő nyelvű betegtájékoztatót talál, jogában kell állnia, hogy ezt a tájékoztatót kinyomtassa és a betegnek átadja. Ebben az esetben azonban arra kell szavaznunk, hogy maga az orvos képes legyen dönteni, és nem arra, hogy ez az irányelv szabályozza, mit adhatnak át az orvosok a betegeknek. Ez mindig az orvosok felelőssége, és ezt nem itt kell szabályoznunk.

  Elnök. – A közös vitát lezárom.

A szavazásra 2010. november 24-én, szerdán kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  John Attard-Montalto (S&D), írásban. – A fogyasztói termékekkel kapcsolatos információ nélkülözhetetlenné vált. A gyógyszerekkel kapcsolatos információ különösen érzékeny. A tájékoztatás és a reklámozás közötti az egyik fontos különbség, amelyet meg kell állapítani. Az Európai Parlament e jelentés megvitatása során biztosítékokról gondoskodik a gyógyszereket illetően. Az egyik eset, hogy elemzésre nyomtatott anyagot kell benyújtani az Európai Gyógyszerügynökséghez (EMA), 90 nappal azelőtt, hogy azt a fogyasztóknak továbbítanák. Az egyik, figyelmen kívül hagyott fontos elem az árakra vonatkozó információ. E jogalkotási eljárás során kiemeltem a gyógyszerek Máltán érvényes árait, amelyek magasak az Európai Unióban más részeinek ugyanezen gyógyszereivel összehasonlítva. Az árkülönbség nem minimális, hanem hihetetlen. Máltán néhány gyógyszer költsége a duplája vagy akár ennél is több, mint az európai költség. Amikor kérdéseket nyújtottam be a Bizottsághoz a tárgyban, mindig azt jelezték, hogy ez a nemzeti kormányra tartozik. Határozottan hiszem, hogy az EMA-nak nemcsak a fogyasztók védőpajzsaként kell fellépnie a gyógyszerekkel kapcsolatos tájékoztatás tekintetében, hanem amikor a fogyasztóknak égbekiáltóan magas díjat számítanak fel a gyógyszerekért és a nemzeti kormányok képtelenek a kérdés kezelésére, az EMA-nak képesnek kell lennie, hogy foglalkozzon az üggyel.

  Slavi Binev (NI), írásban. – Üdvözlöm a gyógyszerekkel kapcsolatos tájékoztatásról szóló jelentésben szereplő rendelkezéseket, amelyek a fogyasztók tájékoztatáshoz való jogát hangsúlyozzák. E tekintetben szeretném felhívni a figyelmet az dohánytermékekről szóló irányelv közelgő módosításai kapcsán az EB által indított online nyilvános konzultációra. Ez a kezdeményezés kétségkívül dicséretre méltó és támogatom azt.

Szeretném azonban látni a Parlament és a Tanács álláspontját, mert amióta megismertem a javaslatokat, azok egy részét szélsőségesnek, ésszerűtlennek tartom, és bizonyos mértékig meg is vagyok lepve, hogy azokat vitára bocsátották. Az olyan javasolt lehetőségek egy részére gondolok, mint az ismertetőjel nélküli egyszerűsített, egységes csomagolás, a termékek értékesítésben történő kiállításának tilalma, valamint az adalékanyagok dohánytermékek gyártásában történő alkalmazásának tiltása.

Úgy gondolom, hogy új szabályozás kidolgozása esetén a realitást kell mérlegelni. A dohányra vonatkozó szélsőségek tilalmakat és a korlátozó szabályozási intézkedéseket fenntartással kell kezelni. Ez növekvő probléma, és nem szeretném, hogy ez a jelzés megvitatás nélkül maradjon. A Bizottság javaslatot tesz, de amit javaslatként elénk tár, az nem mindig a legjobb az összes tagállamnak. Ebben az esetben a vita kötelező!

  Siiri Oviir (ALDE), írásban. – (ET) Jónak tartom, hogy e javaslat eredményeként az irányelv és a rendelet hangsúlya a gyógyszergyártókról a betegekre helyeződött át. Rendkívül fontos, hogy növeljük a betegek tudatosságát az orvosi rendelvényhez kötött gyógyszerekkel kapcsolatban, annak érdekében, hogy megelőzzük a gyógyszerek kereskedelmi szempontokból eredő túlfogyasztását. Sok tagállamban sajnos normává vált a gyógyszeripari cégek számára, hogy keményen lobbizzanak, számos olyan előnyt kínálva, amelyek bizonyára befolyásolják az orvosok döntéseit. Nem kell mondanom, hogy az üzleti érdekek nem mindig esnek egybe a betegek érdekeivel, és ezért van szükség a 2001/83/EK irányelv és a 726/2004/EK rendelet módosítására annak érdekében, hogy világos keret jöjjön létre az orvosi rendelvényhez kötött gyógyszerekkel kapcsolatos tájékoztatás terén. A világos keret segítené a gyógyszerek ésszerű alkalmazásának előmozdítását, és a betegek érdekeit szolgálná. Feltétlenül egyértelműbb különbséget kell tenni a reklámozás és a tájékoztatás között, még ha az orvosi rendelvényhez kötött gyógyszerek fogyasztóknak szóló közvetlen reklámozása a vonatkozó javaslatok szerint tiltott is marad.

  Daciana Octavia Sârbu (S&D), írásban. – A Környezetvédelmi Bizottság néhány fontos tökéletesítést végzett a bizottsági javaslaton, amely az eredeti formájában nem akadályozta volna meg az orvosi rendelvényhez kötött gyógyszerek közvetlenül a betegekhez szóló reklámozásának valamennyi formáját. Az orvosi rendelvényhez kötött gyógyszerek nem szokványos fogyasztási cikkek. Klinikai szakértőknek kell azokat biztosítaniuk, nem gépjárművek vagy kozmetikumok módjára kell kereskedni velük. Üdvözlöm tehát az orvosi rendelvényhez kötött gyógyszerek televízióban, rádióban és a nyomtatott médiában történő reklámozásának továbbra is fennálló tilalmát. Továbbra is az egészségügyi szakemberek a gyógyszerekkel kapcsolatos információk legnagyobb bizalmat élvező forrásai. Ezért nem tudom támogatni az előadó azon módosítását, amely lehetővé tenné az egészségügyi szakemberek számára, hogy gyógyszeripari cégektől kapott további, jóvá nem hagyott anyagokat adjanak át közvetlenül a betegeknek. Ez a reklámozás egyértelmű lehetőségét jelentené, amelyet el akarunk kerülni, és amely összeegyeztethetetlen lenne a betegeknek szóló közvetlen reklámozást ellenző álláspontunkkal. Különösen helytelen, mivel a közvetlenül a gyógyszercégtől származó anyag a beteg szemében az orvos általi terjesztés jogszerűségét hordozná. A jelentés összességében a bizottsági javaslathoz képest képviseli a betegek javát szolgáló tökéletesítéseket, és nem hátráltathatjuk e tökéletesítéseket azzal, hogy lehetővé tesszük a gyógyszeripari cégek számára, hogy az orvos rendelőjében közvetlenül a betegeknek szóló reklámtevékenységet végezzenek.

18. Egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozása (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont a Jill Evans által a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság nevében előterjesztett, az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre (átdolgozás) irányuló javaslatról szóló jelentés (COM(2008)0809 – C6-0471/2008 – 2008/0240(COD)) (A7-0196/2010).

  Jill Evans, előadó. – Tisztelt elnök asszony! Először szeretnék köszönetet mondani mindazon képviselőtársaimnak, akik lehetővé tették ezt az első olvasatbeli megállapodást – természetesen különösen valamennyi árnyékelőadónak, a Bizottságnak, a spanyol és a belga elnökségnek, továbbá a Környezetvédelmi Bizottságnak és a képviselőcsoport munkatársainak és asszisztenseinek. Sok-sok nehéz, de építő jellegű munka, és néhány nagyon kemény kompromisszumot követően sikerült megállapodásra jutnunk.

Hogy a vitának megfelelő hátteret adhassak, szeretném elmondani: az Európai Unióban minden évben több mint 9 millió tonna elektromos és elektronikus berendezést értékesítenek. Ezek többsége háztartási nagygép, valamint számítástechnikai és távközlési berendezés. Mivel e piac továbbra is növekedik, az EU leggyorsabban növekvő hulladékáramává vált, amely a becslések szerint 2020-ra eléri az irdatlan mennyiségnek számító 12,3 millió tonnát. Nagyon összetett hulladékáramról van szó, amely számos veszélyes anyagot tartalmaz.

A hulladékhierarchia szerint a hulladék keletkezésének megelőzése jelenti az elsődleges prioritást, ami azt jelenti, hogy a termékekben lévő olyan veszélyes anyagokat, amelyek megakadályozzák az újrahasznosítást, vagy a hulladékkezelés hatására az egészséget és a környezetet fenyegető kockázatot jelentenek, másokkal kell helyettesíteni. A Bizottság becslései szerint a veszélyes anyagok alkalmazásának korlátozásáról szóló hatályos irányelv megakadályozta 100 000 tonna nehézfémnek és a brómozott égésgátló szerek két csoportjának a hulladékáramba és esetleg a környezetbe való kerülését. A veszélyes anyagok alkalmazásának korlátozásáról szóló irányelv globális követelményeket állított fel, de nagyobb egyértelműségre volt szükség, ezért ezzel az átdolgozással nagy volt az annak biztosításával kapcsolatos felelősségünk, hogy egyértelműbb és ambiciózusabb jogszabály kerüljön elfogadásra.

Véleményem szerint több szempontból is javítottunk a hatályos irányelven. Most már egyértelmű módszertannal rendelkezik, amelyben benne foglaltatnak az új korlátozásokkal kapcsolatos döntéshozatalnak a REACH-rendeletet kiegészítő és attól független kritériumai. Az irányelv hatályát olyan módon terjesztettük ki, hogy nyolc éven belül magába foglalja valamennyi elektromos és elektronikus berendezést, kivéve, ha az ilyen berendezés konkrétan mentesül a hatály alól. Három éven belül sor kerül a további kivételek felülvizsgálatára, a prioritásként meghatározott három ftalát és egy brómozott égésgátló vizsgálatával együtt. Időkorlátos mentesség egyértelmű kritériumok és kérelmezési határidők alapján adható. A korlátozások jövőbeni felülvizsgálatai külön foglalkoznak majd a nanoanyagokkal.

Tekintetbe véve a jelentéssel kapcsolatos saját ambícióimat, képviselőtársaim talán nem lepődnek meg, ha nem vagyok teljesen elégedett a végeredménnyel. A veszélyes anyagok alkalmazásának korlátozásáról szóló irányelv egy adott hulladékáram sajátos problémáinak rendezésére szolgált, és véleményem szerint elmulasztottuk a jelentős mértékű, a további korlátozások hozzáadásával történő továbbalakításának lehetőségét. Megtartottuk azonban önazonosságát, és egy sor módon erősítettünk a Bizottság javaslatán.

A megfelelési táblázatokkal kapcsolatban képviselőcsoportom a tagállamok számára való kötelezővé tételüket támogatja, ám a valamennyi európai uniós jogalkotást befolyásoló, horizontális kérdésről van szó, és nem oldható meg ezen az egyetlen dokumentumcsomagon belül. Hogy elősegítsem a megoldás megtalálását, azt javasoltam a 105. módosításban, hogy fogadjunk el egy nyilatkozatot, amely felhívja a Bizottságot a megfelelési táblázatok közlésének jelenlegi tagállami gyakorlatáról, továbbá arról szóló jelentés készítésére, hogy a jelenlegi tagállami gyakorlat hogyan befolyásolja a Bizottság munkáját szemben azzal, ha ragaszkodnánk a kötelező megfelelési táblázatokhoz. Ez sokkal tisztább képet biztosít majd a jövőbeni vitához.

Összefoglalásul: sikerült az elég bizonytalan és erélytelen javaslatot egy olyan új, a veszélyes anyagok alkalmazásának korlátozásáról szóló irányelvvé kovácsolnunk, amely most is és a közeljövőben is az emberi egészség és a környezet magasabb szintű védelmét biztosítja.

  Maria Damanaki, a Bizottság tagja. – Tisztelt elnök asszony! Potočnik úr, a dokumentumcsomagért felelős biztos is itt van velem, ám sajnos nem tud felszólalni, mert gond van a torkával. Tudom, hogy régóta foglalkozik ezzel a dokumentumcsomaggal, ezért igyekszem mindent megtenni, hogy megfelelő szószólója lehessek.

A veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló irányelv – a veszélyes anyagok alkalmazásának korlátozásáról szóló megállapodás – átdolgozásáról szóló megállapodás első olvasata elfogadásának küszöbén állunk. Nem jutottunk volna el ide, ha az Európai Parlament nem dolgozott volna keményen e dokumentumcsomagon. Szeretnék köszönetet mondani és gratulálni az előadónak, Jillian Evansnak, továbbá a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságnak a javaslattal kapcsolatban elvégzett kitűnő munkáért.

A veszélyes anyagok alkalmazásának korlátozásáról szóló irányelv a 2003-as elfogadása óta sikeres jogszabály volt. Több ezer tonna tiltott anyagnak a szemétbe kerülését, és ilyen módon a környezetbe való esetleges kijutását előzte meg. Az elektronikai termékek konstrukciójának fontos változásait hívta elő Európában és világszerte is. Más országok, köztük az EU főbb kereskedelmi partnerei is követték az EU példáját, és hasonló jogszabályokat fogadtak el.

Hatalmas és egyre növekvő mennyiségű elektronikus berendezést használunk, amelyek sok fém alapanyagot tartalmaznak. Egy számítógép például több mint 60-féle nyersanyagot tartalmaz. Minden egyes európai uniós polgár évente átlagosan 25 kg elektronikus hulladékot termel. Ez a jogszabály biztosítani fogja, hogy az elektronikai termékek mentesek legyenek többféle veszélyes anyagtól, és megkönnyíti az említett nagy hulladékáram újrahasznosítását. A jogszabály ennélfogva – összhangban az Európa 2020 stratégiával – elősegíti az EU erőforrás-hatékonyságának javulását.

Azonban mind az iparág, mind pedig a tagállamok beszámoltak annak kockázatáról, hogy az irányelvet nem megfelelően vagy elégtelen módon hajtják végre és érvényesítik. A jelenlegi helyzet elégtelen, nemcsak a természetvédelem tekintetében, de az egyenlő feltételeknek az EU-n belüli megteremtése tekintetében is. Ezért fontos, hogy megtörténjen e jogszabály egyértelművé tétele és ésszerűsítése. A Bizottság számára a kulcsfontosságú elemet a REACH-hez való igazodás jelenti, de a valódi környezetvédelmi előnyök csak akkor jelentkeznek, ha megtörténik a jogszabály nemzeti szinten való megfelelő végrehajtása és érvényesítése. Remélem, hogy a közös fogalommeghatározásoknak és a termékek forgalomba hozatalával kapcsolatos új jogszabályi keretrendszer értékelő eszközeinek a jogszabályba való bevezetése jelentős mértékben javít majd ezen.

Emellett az irányelv környezetvédelmi célkitűzésein javított a termékkör először két új kategóriával (az orvostechnikai eszközökkel és a felügyeleti és vezérlő eszközökkel) való, majd – nyolc év alatt – a valamennyi elektronikai termékre történő kibővítése. A jogszabály hatályának további kiterjesztése tovább növeli a környezeti előnyöket, de a gazdasági szereplőknek – természetesen – elegendő időt kell kapniuk az alkalmazkodáshoz, és a hatály mindennemű módosításának szilárd információkon kell alapulnia. A Bizottság ezért a hatályos, hatásvizsgálatnak eddig még alá nem vetett jogszabály tekintetében felülvizsgálja a hatály módosításait. A Bizottság ezért két dolgot leszögezve kívánja egyértelművé tenni a helyzetet.

Először is, a hatályra vonatkozóan a Bizottság értelmezése szerint a 2. cikk (1a) bekezdéséből az következik, hogy a nyolcéves átmeneti időszak során a tagállamoknak engedélyezniük kell az olyan elektromos és elektronikus berendezések piacaikon való forgalomba bocsátását, amelyek a 2002/95/EK irányelv hatályán kívül estek, ám amelyek az új irányelvnek már a hatálya alá tartoznának.

A második: a 19. cikk szerinti felülvizsgálattal kapcsolatban a Bizottság az irányelv hatálybalépését legfeljebb három évvel követően a hatálymódosításra összpontosító hatásvizsgálat elvégzését vállalja. Ez a felülvizsgálat azt eredményezheti, hogy a Bizottság a Szerződésekben szereplő jogalkotási jogával összhangban jogalkotási javaslatot tesz.

A nanoanyagokkal kapcsolatban pedig a következőkben ismertetetteket kívánjuk leszögezni. Tudomásul vesszük, hogy a nanoanyagok közös meghatározásával kapcsolatos munka még folyamatban van a Bizottságon belül. Szándékunkban áll egy olyan ajánlás elfogadása a közeljövőben, amely ilyen közös meghatározást tartalmaz minden jogalkotói ágazatra vonatkozóan. A Bizottság úgy véli, hogy a veszélyes anyagok alkalmazásának korlátozásáról szóló rendelkezés a jelenlegi tiltott anyagok különböző formáira, így a nanotechnológiával előállítottakra és azokra is kiterjed, amelyeket a veszélyes anyagok alkalmazásának korlátozásáról szóló irányelv szerinti prioritási felülvizsgálat alá kell vetni.

Végül a Bizottság sajnálja, hogy nem kapott támogatást az a bizottsági javaslatban is szereplő rendelkezés, amely a megfelelési táblázatok megállapítását kötelezővé tette volna. A Bizottság az első olvasat szerinti megállapodás megkönnyítése érdekében elfogadta a kötelező érvényű rendelkezésnek egy olyan preambulumbekezdéssel történő helyettesítését, amely a tagállamokat e gyakorlat követésére ösztönzi, de leszögezi, hogy ezt nem szabad precedensnek tekinteni. A horizontális intézményi kérdés horizontális megoldásának megtalálására tett erőfeszítésként folytatjuk a társjogalkotókkal való együttműködést.

Hogy az irányelvet illetően első olvasatban megállapodásra juthassanak, a Bizottság el tudja fogadni a kompromisszumcsomagot. Ugyanezen álláspont elfoglalására szeretném ösztönözni a Parlamentet is.

  Bogusław Sonik, a PPE képviselőcsoport nevében. – (PL) Tisztelt elnök asszony! Először szeretnék őszintén köszönetet mondani az előadónak, Evans asszonynak a jelentés elkészítésével kapcsolatos kitűnő munkájáért. Az ő elkötelezettsége és elszántsága nélkül nem lehetett volna első olvasatban elérni a képviselőcsoportok és az intézmények közötti kompromisszumot. A veszélyes anyagok alkalmazásának korlátozásáról szóló irányelv azok közé a jogalkotási aktusok közé tartozik, amelyek szerint a környezet és a fenntartható fejlődés az áruk akadálytalan mozgásával azonos megítélés alá tartozik. Evans asszonynak a környezetvédelem területén kifejtett erőfeszítései látványos módon vetettek gátat az elektromos és elektronikus berendezések hulladékáramában lévő nehézfémeknek, továbbá elvezettek a technológiai innovációk megjelenéséhez.

A veszélyes anyagok alkalmazásának korlátozásáról szóló irányelv felülvizsgálatával kapcsolatos munka során kiemelt fontossággal bírt számunkra az, hogy biztonsági követelményeket állapítsunk meg az európai uniós forgalmazásra szánt elektromos berendezésekre és elektronikus eszközökre vonatkozóan. Az új előírások az elektromos és elektronikus berendezések valamennyi gyártójától megkövetelik az olyan anyagok alkalmazását, amelyek vizsgálaton estek át, és amelyek mind az egészségre, mind pedig a környezetre nézve biztonságosak. Az irányelv kiterjesztett hatálya kedvező hatással lesz az egységes belső piac és az áruk mozgásának harmonizációjára, és jogbiztonságot teremt az európai vállalkozók számára.

Úgy vélem, hogy a megvitatott kompromisszum jó, és előnyös hatású a környezetvédelem és a mérgező anyagoknak a berendezésekből és a hulladék termékekből való eltávolítása szempontjából. Másfelől pedig a veszélyes anyagok alkalmazását korlátozó, módosított irányelv megfelelő határidőt ad meg az iparágnak és a vállalkozóknak a módosítások bevezetéséhez és a szükséges kiigazítások elvégzéséhez. A prioritási felülvizsgálat alá vetendő anyagok meghatározására szolgáló, javasolt módszertan a REACH-rendeleten alapul, és szintén elősegíti az Európai Unió jogalkotásának jogi koherenciáját és következetességét.

  Jo Leinen, az S&D képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök asszony! Remélem, hogy a biztosnak visszatér a hangja, mivel a cancúni éghajlat-változási konferencián szükségünk lesz arra, hogy hallatni tudjuk. Nagyon meglepődtem azon, hogy Damanaki asszony a veszélyes anyagokról szóló irányelv felülvizsgálatáról beszélt azt követően, hogy a halászati előírások felülvizsgálatáról szólt – köszönöm, hogy be tudott ugrani!

A Parlament nem mindent kapott meg, amit szeretett volna. A 3. melléklet kiesett, amit sajnálunk. Továbbra is ezeken az anyagokon tartjuk a szemünket, és amikor három éven belül sor kerül majd a felülvizsgálatra, akkor önnek vissza kell majd térnie a Parlament elé a hatásvizsgálat eredményeivel, és anyagról anyagra ki kell mutatnia a fennálló problémákat. Nagyon sok a mentesség, így az egész olyan lyukas, mint az ementáli. Foglalkoznunk kell az emberi egészség és a környezet tekintetében fennálló hézagokkal és hiányosságokkal is. Egyszer mondom el: a napelemek kérdése nagyon ellentmondásos. Szeretnénk a kadmiumot távol tartani a környezettől, de ezek a panelek 100 000 tonna kadmiumot juttatnak a környezetbe. Ezt gondosan figyelemmel kell kísérnünk.

Megelégedésemre szolgál, hogy a Bizottság bizonyos engedményeket tett a négy nyilatkozatát illetően, így elfogadjuk azt az előrehaladást, amelyet 2010-ben sikerült elérni, három év múlva pedig ismételten találkozunk a felülvizsgálat miatt. Természetesen szeretnék köszönetet mondani az előadóknak és az árnyékelőadóknak.

  Holger Krahmer, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök asszony, biztos úr! Ezzel az irányelvvel olyan jogszabály került elénk, amelynek gyorsan a végére értünk. Nagyon meglepett, hogy ilyen hamar kompromisszumra jutottunk, amelyet én is és képviselőcsoportom is – és ezt határozottan kiemelem – elfogadhatónak tartunk.

Ezzel együtt ez a jogszabály nagyon nehéz utat járt be a Parlamentben. Kiterjesztettük hatályát, hogy aztán rögtön korlátozzuk is. Meglehetősen esetleges módon kísérletet tettünk egyes anyagok rendkívül veszélyessé nyilvánítására; talán fel kellene tennünk magunknak a kérdést, hogy valóban ez a jogszabály-e a legmegfelelőbb alkalom egy ilyen vitára. Én személy szerint nem hiszem, hogy jó ötlet a PVC-nek és a nanoanyagoknak a veszélyes anyagokról szóló irányelvbe való belefoglalása. Ezért ésszerűnek tartom, hogy a kompromisszum esetében ez már nem kérdés.

Az előző felszólaló az imént már elmondta, de érdemes ismét megemlíteni, hogy minden grammnyi mérgező anyagot nagy gonddal megvizsgálunk, aztán néha mégis nagyon irracionális vitát folytatunk. Vannak olyan iparágak Európában, amelyeket politikai okokból különítünk el. Úgy tűnik, ez a helyzet a megújulóenergia-ágazat vállalataival is. Az, hogy azonnal teljes mértékben kivonjuk őket e jogszabály hatálya alól arra hivatkozva, hogy az éghajlatvédelem és a megújuló energia terén kitűzött célok kedvéért törődünk bele a környezetszennyezésbe, érthetetlen. Ez a két dolog nem illik össze.

Csak remélni tudom, hogy nem ugyanezt tesszük az elektronikai hulladék esetében is – az ezekkel kapcsolatos döntés ideje is közeleg –, mivel az még megdöbbentőbb volna.

  Julie Girling, az ECR képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök asszony! Szeretnék köszönetet mondani az előadónak és munkatársainak. Nagyon hosszú tárgyalást követően olyan megállapodásra jutottunk, amelyet képviselőcsoportom is el tud fogadni.

Szeretném megragadni ugyanakkor az alkalmat arra, hogy kitérjek néhány kérdésre. Az átdolgozás célja a dolgok javítása volt. Úgy vélem, egy átdolgozás jellegénél fogva is erre szolgál. A gyártókkal szemben támasztott követelmények és igények egyszerűsítése volt a célja. Az eredményt tekintve úgy tűnik azonban. hogy több szempontból is egy lépést jelent előre és kettőt vissza. Üdvözlöm a gyakorlatilag egy több anyagból álló feketelistát alkotó III. melléklet elhagyását, de sajnálom, hogy nem tudtunk megállapodásra jutni az elérhetőséget mint kritériumot illetően. Ez a vita nagy részét tette ki.

Az átdolgozás másodszor pedig a jogbiztonság megteremtésére irányult. Itt a hatály kiterjesztését kell megemlítenem. Én magam rögtön a kezdetektől fogva azt állítottam, hogy csak bizonytalanságot hoz és egyszerűen újabb igényeket teremt a mentességek és a kivételek iránt. Úgy tűnt számomra, hogy legalább teljes hatásvizsgálatot kellene kérnünk a Bizottságtól, mielőtt jóváhagyásunkat adnánk. Most sem gondolom másként, de elfogadom, hogy elvesztettem a vitát. A most az előírásokba kerülő fékek és ellensúlyok véleményem szerint számos kihívást támasztanak majd, és üdvözlöm a Bizottság elkötelezettségét az iránt, hogy majd a belefoglalásukat követően hajt végre felülvizsgálatot. Véleményem szerint azonban jobb lett volna ezt előbb megejteni. Kíváncsi vagyok, hogy a hatály kiterjesztése valójában miként mozdította elő a jogbiztonságot és az egyértelműséget.

Végül szeretném megemlíteni a túlszabályozás valós veszélyét is. Amikor a veszélyes anyagok alkalmazásának korlátozásáról szóló irányelv átdolgozása mellett szavazunk, gyakorlatilag folytatjuk azt a kétvágányúságot, amely a vegyi – a veszélyes – anyagok szabályozása és európai uniós engedélyezése területén fennáll. Rendelkezésünkre állnak a REACH-rendeletek, amelyek végrehajtása – ahogyan azt a szakbizottságban a közelmúltban hallhattuk – kielégítő ütemben folyik. Előbb-utóbb határozottan neki kell látnunk, és hagynunk kell, hogy a REACH rendszere érvényesülhessen, ahogyan azt eredetileg is kívántuk. Remélem, a Bizottság elfogadja ezt az érvemet.

  Sabine Wils, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök asszony! Szeretném azzal kezdeni, hogy köszönetet mondok az előadónak, aki nagyszerű munkát végzett, és a Tanács, valamint a parlamenti többség jelentős ellenállásával szemben mentette, ami menthető. Az új változat egyik jelentős sikere a hatály kiterjesztése. Ez a megközelítés példaértékű, és megelégedésemre szolgál, hogy megállapodásra tudtunk jutni vele kapcsolatban. A negatívumok között szerepel az, hogy a korábban már betiltott hat anyag listáját nem terjesztettük ki olyan módon, hogy magába foglalja például a klórozott és brómozott égésgátlókat, a ftalátokat és a PVC-t. Noha elegendő bizonyíték áll rendelkezésre az említett anyagok egészségügyi kockázataival kapcsolatban, az új változat 2011-es hatálybalépését követően már nem lesznek tiltottak.

Egyes vezető elektronikai vállalatok már több éve önkéntes alapon és jelentős költségnövekedés nélkül forgalmaznak olyan termékeket, például mobiltelefonokat, televíziókat és laptopokat, amelyek nem tartalmazzák az említett szennyező anyagokat. Óriási lehetőséget hagytunk ki arra, hogy a növekvő villamos- és elektronikai ipart egy kicsit még környezetbarátabbá tegyük.

Az utat a vezető gyártók mutatják. Ahelyett, hogy megfelelő kezdeményezésekkel támogatná ezeket a gyártókat, az EU mögöttük lemaradva kullog. Ennek a világ szegény országai látják majd a kárát. Ugyanis évről évre több millió tonna mérgező elektromos és elektronikai hulladékot rakunk le náluk. A szegények pedig nem engedhetik meg maguknak, hogy megfizessék az Európai Unió lobbistáit.

  Oreste Rossi, az EFD képviselőcsoport nevében. – (IT) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim! A szakbizottságban elutasítottuk az irányelvre irányuló javaslatot, mert az előadó a hatály kiterjesztésével korlátozó módon és radikálisan változtatta meg a Bizottság javaslatát: a III. mellékletben szereplő további 33 anyag, köztük a brómozott és klórozott égésgátlók, valamint a PVC és adalékanyagai fokozatos kiszorítására tett javaslatról, a mentességek hatályának és a hozzáigazodás határidejének korlátozásáról, valamint a nanoanyagokra vonatkozó korlátozó előírások bevezetéséről van szó.

Amennyiben a Parlament az elegendő tudományos bizonyítékkal alá nem támasztott határozat mellett döntött volna, az nagyon súlyos károkat okozott volna a gazdaságnak, és jelentősek lettek volna a munkanélküliség tekintetében megnyilvánuló következmények is.

Szerencsére – és azon háromoldalú megbeszélések sorozatának köszönhetően, amelyeken árnyékelőadóként vettem részt – több mint elégséges kompromisszumot tudtunk elérni, amely egy három éven belül elvégzendő ellenőrzéssel és egy esetleges felülvizsgálattal kapcsolatos kötelezettségvállalást is tartalmaz.

Egy másik összetett téma volt a nanoanyagok részletes meghatározása, amelyet – a Bizottság javaslatáig – felfüggesztettek. A szöveg – a háromoldalú párbeszédeknek köszönhetően – támogatható és elfogadható.

  Anja Weisgerber (PPE). – (DE) Tisztelt elnök asszony! Szeretnék őszintén köszönetet mondani az előadónak. Az elektromos és elektronikus berendezésekről szóló irányelv nagyon ellentmondásos. Jelentős véleményeltérések fogalmazódtak meg a különböző aspektusokat illetően. Ezért elégedett vagyok azzal, hogy sikerült olyan megállapodásra jutni, amelyet a háromoldalú tárgyalások jó eredményének tarthatok.

Két konkrét észrevételt kívánok tenni. Az egyik a hatály kérdésével kapcsolatos. Milyen berendezésekre kellene az irányelvnek kiterjednie? Egy dolgot nem szabad elfelejtenünk: eredetileg az volt a cél, hogy a hatály a háztartási berendezésekre – más néven a fehérárukra – terjedjen ki. A tágabb hatály most sok új termékcsoportra is kiterjed, amelyek között ott szerepelnek a megújuló energia hasznosításával kapcsolatos technológiai megoldások is. Azt kell mondanom, hogy ennek az irányelvnek a célkitűzése valójában más volt. A háztartási berendezések esetében természetesen sokkal szigorúbb és sokkal magasabb szintű védelmi előírásokat kell alkalmazni, mint a szakemberek által leszerelt, újrahasznosított stb. technológiai megoldások esetében.

Ez az, amiért a megújuló energiák hasznosításával kapcsolatos megoldások mentessége mellé álltam. Nem támogattam a hatály kiterjesztését, de aztán azt láttam, hogy a többség abba az irányba tart. Úgy vélem, a megújuló energia hasznosításával kapcsolatos megoldásoknak az irányelvbe foglalása ellentétes hatású lett volna. Versenyhátrányt eredményezett volna, és ezért úgy vélem, hogy a mostani a helyes döntés.

Szeretnék néhány szót szólni a III. melléklettel kapcsolatban: fenntartásaim lettek volna a további 37 anyagnak az elsőbbségi anyagként való belefoglalásával szemben, ugyanis ezek jövőbeni tilalmának nincs valós, egészségügyi megalapozottságú indoka. Úgy vélem, ez csak pánikszerű intézkedés lett volna, és ezért azt gondolom, a meghozott döntés helyes döntés, és elégedett vagyok az eredménynek ezzel az aspektusával is.

  Kathleen Van Brempt (S&D). – (NL) Tisztelt elnök asszony! Hadd kezdjem azzal, hogy gratulálok az előadónak! Evans asszony nagyon elszánt, aminek köszönhetően olyan kompromisszumra juthatunk, amelyet az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége képviselőcsoport (az S&D képviselőcsoport) is el tud fogadni. Azt mondom „el tud fogadni”, mivel számos jelentős előrelépés történt e nagyon fontos jogszabályt illetően. Ezek az előrelépések a nyitott alkalmazási területek kiterjesztéséhez kapcsolódnak, noha jobban örültünk volna, ha ezek bevezetésére gyorsabban kerül sor. Az előrelépések további eredménye, hogy továbbra is különálló, független – a REACH rendszerétől független – irányelvünk van, és természetesen létezik a két szabályozás között szükséges koordináció. Harmadrészt, és ezt én személy szerint rendkívül fontosnak tartom, ezeknek az előrelépéseknek köszönhetően megfelelő – a Parlament által nehézkesen megtárgyalt – módszertan áll rendelkezésünkre, amelynek biztosítania kell, hogy az anyagok ismételten felülvizsgálat tárgyát képezzék, hogy kiderülhessen, melyek a lehetséges hatásaik. Mindezek tetejében számos olyan anyag van (HBCDD) – ezeket a papíromról kell kikeresnem: az egyik leggyakrabban használt és legellentmondásosabb brómozott égésgátló és három fontos ftalát –, amelyekkel elsődleges fontosságú feladatként kell foglalkozni. Természetesen intézkedésre kerül sor a nanoanyagokkal kapcsolatban is. Szerettünk volna sokkal messzebb jutni, de elégedettek vagyunk azzal, hogy a Bizottság nyilatkozatot ad ki. Ez nagyon fontos. Szerettünk volna ennél is távolabbra jutni? Természetesen igen – bizonyos szempontokkal elégedetlenek vagyunk. Képviselőcsoportunk természetesen szerette volna egyes további anyagok betiltását, hogy a felülvizsgálatra hamarabb kerüljön sor, és hogy kevesebb mentesség legyen. Ami az utóbbiakat illeti, egy kicsit vissza kell térnem a napelemekre. Az S&D képviselőcsoportként egyedül tiltakozott az utolsó pillanatig azon teljesen elhibázott elképzelés ellen, hogy a napelemeket vonjuk ki a jogszabály hatálya alól. A kérdés körül külön lobbi alakult ki – véleményem szerint teljesen indokolatlanul – mivel a mentesség lehetővé tenné, hogy a 2003 óta betiltott kadmium legalább további tíz évig forgalomban maradjon. Ezt különösen szerencsétlennek tartom, különösen egy olyan ágazat vonatkozásában, amelynek kétségtelenül vezető szerepre kellene szert tennie ebben a tekintetben. Mindazonáltal az S&D képviselőcsoport elégedetten támogatja ezt a kompromisszumot. Remélni tudom csak, hogy a Szabadság és Demokrácia Európája képviselőcsoport előtt nem a rossz dokumentumcsomag van, mivel nem nagyon vettem észre, hogy részt vettek volna a háromoldalú párbeszédekben.

  Horst Schnellhardt (PPE). – (DE) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim! Az irányelv átdolgozott változatának a fogyasztók és a környezet védelmének javítását egyaránt elő kell segítenie. Úgy vélem, ezt azért értük el, mert a fogyasztókat és a környezetet fenyegető tényleges kockázatokon alapuló, realista keretrendszert hoztunk létre, amely jogbiztonságot kínál az üzleti vállalkozásoknak a beruházásokhoz és az innovációhoz. Ez nagyon fontos a meghatározott területeken kutatást folytató kis- és középvállalkozások számára. Megnyugtat a tudat, hogy kockázatspecifikus iránymutatásokat tudtunk elfogadni e nagyon fontos témakörrel kapcsolatban, és – ehhez kapcsolódóan – szeretnék köszönetet mondani az előadónak és az árnyékelőadóknak.

Több felszólalótól is hallhattuk, mennyire sajnálják, hogy a napelemek kimaradtak. Hölgyeim és uraim! Itt most nem a kadmiumról, hanem a kadmium-telluridról van szó. Az innováció és a beruházás kérdéséről van szó. E kérdéseket valóban külön-külön kell megvizsgálnunk. A kérdéses berendezések nem elektromos berendezések, hanem a villamosság előállítására szolgáló berendezések. Nagyon fontos a különbség. Nem alkalmazhatunk általános megközelítést, kijelentve azt, hogy ezek mind veszélyes anyagok. Például az én testemben is van valamennyi kén. Nos, a kén nem olyasmi, amelyet én örömmel fogyasztanék. Egészen más azonban a dolgok állása, ha kémiai vegyületekről beszélünk. Ezért örülök annak, hogy a PVC kérdését végül sikerült magunk mögött hagynunk. A PVC-t gyártó üzleti vállalkozások sok-sok kutatást végeztek az elmúlt években. Elég csak a legújabb eredményeket megnézni ahhoz, hogy észrevegyük, mi történik a világban. Nem kell újból belekezdenünk egy tízéves vitába.

Elégedett vagyok a most előttünk lévő változattal. Biztos vagyok abban, hogy jelentős eredményeket hoz majd a környezet és a fogyasztók szempontjából, és az innovációt is előmozdítja.

  Salvatore Tatarella (PPE). – (IT) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim! Az elmúlt években komoly erőfeszítéseket láthattunk a közösségi intézmények részéről annak biztosítása érdekében, hogy az elektronikus berendezések gyártása, felhasználása és ártalmatlanítása a környezet és az emberi egészség nagyobb mértékű figyelembevételével történjék.

A veszélyes anyagok alkalmazásának korlátozásáról szóló irányelv kulcsfontosságú eleme e politikának. Az irányelveknek való megfelelés természetesen kihívást és terhet jelent, de egyben lehetőséget is jelent az üzleti vállalkozásoknak. Az, hogy kevésbé szennyező termékeket tudnak gyártani, nagyon fontos megkülönböztető jegye üzleti vállalkozásainknak, olyannyira, hogy valódi versenyelőnynek mondható. Nem szabad, hogy az üzleti vállalkozások egyszerűen a büntetésükre szolgáló kötelezettségeknek tekintsék az irányelvben foglalt előírásokat és rendelkezéseket: az kell, hogy az üzleti folyamatok és a termékminőség javításának lehetőségeként lássák őket.

Mindazonáltal bizonyos mentességek szükségesnek minősültek: egyesek a mostani súlyos gazdasági válság miatt, mások pedig azért, mert egy ezt követő és külön irányelv hatálya alá tartoznak. Ez áll a nanoanyagokra, az űr- és biztonsági ágazatra, a helyhez kötött létesítményekre, a szállítóeszközökre és az önjáró gépekre, az emberbe beültethető orvostechnikai eszközökre, a fotovoltaikus panelekre és a kutatási és fejlesztési célú alkalmazásra szánt berendezésekre.

Zárásul szeretném megragadni a lehetőséget arra, hogy kifejezzem a veszélyes anyagok alkalmazásának korlátozásáról szóló irányelv és a REACH-rendelet közötti, a zavar vagy átfedés minden kockázatának elkerülését lehetővé tevő nagyobb összhang iránti óhajomat, mivel az üzleti vállalkozásoknak és az üzleti szereplőknek egyértelmű és határozott szabályokra van szüksége.

  Peter Jahr (PPE). – (DE) Tisztelt elnök asszony! Véleményem szerint az irányelv alapvető szándékát támogatni kell. A szakbizottság végül eleget tett feladatkörének, és jelentős mértékben javított a bizottsági javaslaton. Mindazonáltal van még néhány olyan kérdés, amelyet meg kell vitatnunk.

Először, szem előtt kell tartanunk valamennyi döntésünk nemzetközi kihatásait. Végül is mi haszna annak, ha az Európai Unió feddhetetlen marad, ám a veszélyes anyagok behozatala megengedett marad.

Másodszor, arra van szükség, hogy a kis- és középvállalkozások meg tudjanak birkózni előírásainkkal és – mindenekfelett – az előírásokhoz kapcsolódó bürokratikus terhekkel.

Harmadszor, reményeim szerint az elindított folyamat inkább dinamikus, mint statikus jellegű lesz, és ez az, ami miatt a problémát rendszeres időközönként fel kell vetni az Európai Parlament előtt.

  Karin Kadenbach (S&D). – (DE) Tisztelt elnök asszony, tisztelt biztosok! Noha kis lépésről van szó, ez mégis a megfelelő irányba tett lépés. Legalább valamennyi előirányzott kivételt sikerült az előterjesztett módosításba beilleszteni. Úgy vélem, ez majd fontos iránymutatásul szolgál az üzleti ágazat számára.

Ami azonban különösen fontos ezen iránymutatások tekintetében, az az, hogy a fogyasztót tájékoztatni kell. Úgy vélem, hogy a jövőben is nagyon fontos marad, hogy a fogyasztók tudjanak azokról a potenciális környezetszennyező anyagokról, amelyekre az elektronikus vagy elektromos berendezések vásárlásakor tesznek szert. Ez az egyetlen módja annak, hogy biztosítani tudjuk, hogy megfelelően járjunk el a következő irányelv esetében, amely az említett berendezések ártalmatlanításáról szól majd.

Fontos, hogy a Bizottság és a tagállamok már most közöljék ezeket az információkat, mivel a nyolcéves átmeneti időszak nagyon-nagyon hosszú időt jelent.

  Jaroslav Paška (EFD). – (SK) Tisztelt elnök asszony! A fejlett ipari országokban az elektromos és elektronikus berendezések életciklusa egyre rövidebb lesz. Az ilyen berendezések cseréjének üteme ezért gyorsul, ami azt eredményezi, hogy az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai egyre nagyobb környezeti terhet jelentenek.

A hulladék olyan összetett formájáról van szó, amely gyakran tartalmaz egyelőre kielégítő módon nem eltávolítható veszélyes anyagokat. Ezért helyénvaló, ha fontolóra vesszük azt a lehetőséget, hogy ezeket az anyagokat már az elektromos és elektronikus berendezések gyártásának szakaszában másokkal helyettesítsék.

A rendelkezésre álló adatok szerint fokozatosan megvalósítandó célunkat annak kell képeznie, hogy megtaláljuk a halogénszármazék égésgátlók, vagy az olcsó és széles körben alkalmazott PVC helyettesítésére alkalmas anyagokat. Úgy vélem azonban, hogy különösen a PVC esetében kell nagyon óvatosan megközelítenünk a környezetvédelem objektív követelményei és a gyártó ágazat érdekei közötti megfelelő kompromisszum kialakításának kérdését.

  Maria Damanaki, a Bizottság tagja. – Tisztelt elnök asszony, tisztelt képviselők! Ismételten szeretnék gratulálni az előadónak az elvégzett kemény munkához, amelynek köszönhetően úgy tűnik, megállapodásra juthatunk a Parlamenttel. Ez nagyon fontos. Így most a Parlament által megfogalmazott olyan előíráscsomag van előttünk, amelynek köszönhetően a tagállamok biztosíthatják azt, hogy az európai piacokon forgalomba hozott elektronikus termékek mentesek legyenek bizonyos veszélyes anyagoktól. A javaslat kompromisszum volt, és mindannyian tudjuk, hogy a kompromisszum további kompromisszumot szül. Ez nyilvánvaló, így az is nyilvánvaló, hogy a Parlament, a Bizottság és valamennyi résztvevő jelentős jóindulatról adott számot. Az eredmény olyasvalami, amelyet többségünk támogatni tud.

A Bizottságnak sok mondanivalója van e kérdéssel kapcsolatban. Szerettük volna, ha a kompromisszumos szöveg és a hatály egyértelműbb lehetett volna a tagállamokat és a gazdasági szereplőket a nyolcéves átmeneti időszak során terhelő kötelezettségeket illetően. A Bizottság által a hatállyal kapcsolatban tett nyilatkozatok körvonalazták annak módját, ahogyan a kompromisszumos szöveget a hatály vonatkozásában értelmezni kell. Ezért szeretném, ha ezeket a nyilatkozatokat a Parlament jegyzőkönyvében is rögzítenék. Ugyanakkor nagyon komolyan vesszük valamennyi, a hatályos irányelvhez viszonyított hatálymódosítás vonatkozásában elvégzendő hatásvizsgálattal kapcsolatos kötelezettségeinket, és az ezzel kapcsolatos munkát a felülvizsgált irányelv hatálybalépését követően azonnal megkezdjük.

Ami a végrehajtást illeti, úgy véljük, hogy a megfelelőségértékelésre és a megfelelőségi jelölésre vonatkozó rendelkezések elérik céljukat, mivel egyértelmű kötelezettségeket állapítanak meg arra vonatkozóan, hogy a gazdasági szereplők miként jelezhetik termékeik megfelelőségét, és arra is, hogy a tagállamok miként ellenőrizhetik a megfelelőséget.

Azaz a mi munkánk még nem ért véget. Szeretnék valamennyiüknek köszönetet mondani felszólalásaikért és javaslataikért! A Bizottság figyelembe veszi az elhangzottakat.

  Jill Evans, előadó. – Tisztelt elnök asszony! Először szeretnék valamennyi képviselőtársamnak köszönetet mondani az észrevételeikért. Bárki számára, aki ezt a vitát figyelemmel kísérte, egyértelmű, hogy milyen nagy különbségek voltak a képviselőcsoportok között, és hogy néha milyen nehéz is volt a vitafolyamat. De valamennyi képviselőcsoport támogatását élvezzük, és nagyon remélem, és bízom abban, hogy a szerdai szavazás is ezt a támogatottságot tükrözi majd.

Örülök, hogy azt hallhatom: a Bizottság elkötelezett az irányelv iránt, mivel az irányelv jövője teljes mértékben a Bizottság kezébe kerül, ha a szöveget a Parlament szerdán elfogadja. További együttdöntési jogkörünk nem lesz, és a jövőben a Bizottság vizsgálja felül a hatályt és a jövőbeni korlátozásokat. Szeretném arra kérni a Bizottságot, hogy a jövőbeni korlátozások perspektíváját kezelje prioritásként, hogy felszámolhassuk ezt a számottevő hulladékáramot, amely oly sok, az emberi egészséggel és a környezettel kapcsolatos problémát okoz.

Ahogyan azt képviselőtársainktól is hallhattuk az este folyamán, hasznosabb a megelőzés, mint a gyógykezelés, és a veszélyes anyagok alkalmazásának korlátozásáról szóló hatályos irányelv által korlátozott néhány nehézfémnél és brómozott égésgátlónál sokkal több problematikus anyag van. Sok bizonyíték áll rendelkezésre a jövőbeni korlátozások szükségességére vonatkozóan.

A vitát sokan, köztük az iparág és a nem kormányzati szervezetek képviselői is érdeklődéssel követték. Úgy vélem, hogy a végleges kompromisszummal hűek maradtunk a veszélyes anyagok alkalmazásának korlátozásáról szóló irányelv eredeti célkitűzéseihez, és hogy sokkal hatékonyabb jogszabály áll majd rendelkezésünkre, ha a Parlament szerdán elfogadja a javaslatot.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra 2010. november 24-én, szerdán kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Sergio Berlato (PPE), írásban. – (IT) A legújabb adatok szerint az Európai Unióban évente körülbelül 9,3 millió tonna elektromos és elektronikus berendezést adnak el, amelyek legnagyobb része háztartási nagygép, számítástechnikai és távközlési berendezés. A piac bővülésével és az innovációs ciklusok rövidülésével növekszik a berendezések cseréjének gyakorisága, ami hozzájárul az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai mennyiségének növekedéséhez. A becslések szerint az ilyen hulladék mennyisége 2020-ra eléri a 12,3 millió tonnát.

A 2003-ban elfogadott, a veszélyes anyagok alkalmazásának korlátozásáról szóló irányelv célja a veszélyes anyagok első sorozatának fokozatos kiküszöbölése volt, és lehetővé tette a hulladékként lerakott és potenciálisan a környezetbe jutó anyagok mennyiségének csökkentését. A veszélyes anyagok korlátozásával kapcsolatos szigorúbb előírások bevezetése érdekében sor került az irányelv felülvizsgálatára. Úgy vélem, hogy a Tanács és a Parlament közötti hosszas tárgyalásokat követően elért kompromisszumcsomag fontos lépést jelent az irányelv egyértelműbbé tétele és egyszerűsítése irányában. A szabályozás egyik különösen fontos aspektusa az azoknak az anyagoknak az irányelv hatálya alól való kizárása, amelyeket mindennemű tudományos megalapozottság híján zártak volna ki, kárt okozva a piacon tevékenykedő számos üzleti vállalkozásnak.

  Elisabetta Gardini (PPE), írásban. – (IT) Figyelembe véve azt, hogy mennyire fontos az irányelv felülvizsgálata, nem szabad elfelejtenünk, hogy a cél az, hogy szabatosabb és szigorúbb rendelkezéseket írjon elő a veszélyes anyagok alkalmazásának korlátozására vonatkozóan. Úgy vélem, a kompromisszumcsomag jelentős előrehaladást jelent a veszélyes anyagok alkalmazásának korlátozásáról szóló irányelv egyértelműbbé tétele és egyszerűsítése felé. A sokféle aspektus közül, amelyeket a szabályozás alkalmazásában kell figyelembe venni, én azoknak az anyagoknak – például a PVC-nek és a nanoanyagoknak – az irányelv hatálya alóli kivonására szeretném különösen felhívni a figyelmet, amelyek gyártását betiltották volna. A tilalom végrehajtására nemcsak hogy mindenféle objektív tudományos bizonyíték nélkül került volna sor, de egyben gátat szabott volna az ilyen anyagok gyártásához társuló technológiai előrehaladásnak is. Emiatt összességében elégedettek lehetünk az elért megállapodással. Egyfelől ez a megállapodás az alapos tudományos vizsgálatokat követően veszélyesnek minősített anyagok betiltásával megerősíti a környezetvédelmi igényeket; másfelől pedig megakadályozza a tudományosan megerősítetlen kockázatú anyagoknak a gyártók és a kutatók, de mindenekelőtt a fogyasztók kárára való feketelistázását.

  Pavel Poc (S&D), írásban. – (CS) A megújuló energiaforrások hasznosításának célja a környezetvédelem előmozdítása. E céllal teljes mértékben ellentétes az, ha eközben újabb veszélyek támadnak a környezetre és az emberi egészségre nézve. A veszélyes anyagok alkalmazásának korlátozásáról szóló irányelv és a kadmium által okozott környezetszennyezés elleni küzdelemre vonatkozó közösségi cselekvési programról szóló, 1988. január 28-i tanácsi állásfoglalás elsősorban a kadmium alkalmazása ellen irányult, mivel Európa olyan régió, amelyet e rákkeltő méreg felhalmozódásának a kockázta különösen fenyeget. Szeretném határozott ellenkezésemet kifejezni a 12. módosítással kapcsolatban. Ez a javaslat kizárja a fotovoltaikus paneleket a veszélyes anyagok alkalmazását korlátozó irányelv hatálya alól. Sajnos azonban e mentesség nem eredményezi a napenergia hasznosítására irányuló technológiai megoldások támogatását. Gyakorlatilag a kadmium tellúrral alkotott vegyületein alapuló cellák gyártását engedélyezi. A CdTe-cellák lehetővé teszik a gyártók számára, hogy a szilíciumcellákkal elérhetőnél nagyobb profithoz jussanak. E javaslat elfogadása ezért a CdTe-cellák gyártásának a szilíciumcellák gyártásának kárára való támogatását jelenti, amelyek esetében egyébként korlátlanul áll rendelkezésre a nyersanyag és nem tartalmaznak mérgező anyagokat. A helyzet sokkal komolyabb amiatt, hogy amennyiben a fotovoltaikus cellák vonatkozásában mentesség áll fenn a veszélyes anyagok alkalmazását korlátozó irányelv alól, akkor több éven keresztül nem lehet majd felülvizsgálni és újraértékelni a döntést. A nem mérgező fotovoltaikus technológiákkal kapcsolatos kutatás csak akkor gyorsul majd fel, ha a napelemek gyártóinak mindenki máshoz hasonlóan most kell megfelelniük a veszélyes anyagok alkalmazást korlátozó irányelv követelményeinek.

  Richard Seeber (PPE), írásban. – (DE) Az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló irányelv felülvizsgálata különös kihívást jelent. Ezért a hatályt illető bizonytalanságok, a jogi rendelkezések és a fogalommeghatározások áttekinthetőségének hiánya, valamint a tagállamok közötti különbségek és a más európai uniós jogi aktusokkal, például a REACH-rendelettel való esetleges eljárásbeli átfedések tekintetében való felszámolása érdekében haladéktalanul szükség van az irányelv átdolgozására. A Bizottság eredeti javaslatát túlságosan is a nagyvállalatokra szabták. A jelenlegi változat jobban figyelembe veszi a kis- és középvállalkozások gazdasági lehetőségeit. Végül is Európa versenyképessége szempontjából ezek a kis- és középvállalkozások döntő fontosságúak. Ez a változat már egyértelműen megállapítja az eltérési eljárást és a bizottsági döntés szempontjából lényeges határidőket. Ki kell emelni azt a követelményt is, amely szerint az irányelvet 10 éven belül felül kell vizsgálni, hogy hozzá lehessen igazítani a technológiai változásokhoz. A felülvizsgálat elvégzésekor különösen a helyettesítő termékek elérhetőségét és megbízhatóságát, valamint társadalmi-gazdasági hatásokat kell figyelembe venni.

19. Kérelem a parlamenti mentelmi jog felfüggesztésére: lásd a jegyzőkönyvet

20. A bizottságok és a küldöttségek tagjai: lásd a jegyzőkönyvet

21. Egyperces felszólalások (az eljárási szabályzat 150. cikke)

  Elnök. – A következő napirendi pont az egyperces felszólalások fontos politikai kérdésekben.

  Rareş-Lucian Niculescu (PPE). – (RO) Elnök asszony, Románia schengeni térséghez történő csatlakozásának túlzott átpolitizálásával kapcsolatos aggodalmaimnak szeretnék hangot adni, amely jelenség az utóbbi időben vált szembetűnővé számomra.

Méltánytalannak gondolom az igazságszolgáltatási rendszer reformjával kapcsolatos és a schengeni térséghez való csatlakozásra vonatkozó feltételek összekeverését. Románia felkészült, és megfelel a technikai feltételeknek, ami az értékelés elvégzésének egyetlen alapfeltétele kell, hogy legyen.

Románia soha nem lesz és nem is volt a bűnözés exportőre, és nem fogadhatja el, hogy egyes román származású bevándorlói csoportokkal kapcsolatos problémákat minden románra kiterjesszenek. Tisztában vagyunk azzal, hogy az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jövő tavasszal esedékes szavazása politikai jellegű lesz, hiszünk azonban abban is, hogy a szavazásnak objektív és igazságos értékelésen, és semmiképp sem a választással kapcsolatos egyéb megfontolásokon kell alapulnia.

  Maria Eleni Koppa (S&D). – (EL) Elnök asszony, a NATO a lisszaboni csúcs alkalmával elfogadott új stratégiai koncepciója új időszak kezdetét jelöli a NATO új kihívásokkal kapcsolatos erőfeszítéseinek történetében. Fontos, hogy ebben a kontextusban felismerjük a NATO és az Európai Unió között létrejött egyedülálló partnerséget, valamint azt, hogy az európai biztonság minden szempontból egységesebb megközelítést igényel. Mindenestre a két szervezet együttműködésének alapját az átláthatóság, a komplementaritás és egymás függetlenségének tiszteletben tartása kell, hogy jelentse.

Nagyon fontos, hogy az átfedések elkerülése érdekében szorosan együttműködjünk, főleg a politikai missziók esetében, mivel ellenkező esetben mind az EU, mind a NATO tagországainak az energia és a személyzeti források pazarlásával kell szembenézniük. Ez elengedhetetlen, ha hatékonyan és takarékosan kívánunk eljárni.

A két szervezet közötti intézményi együttműködés szervezésének módja és a közös műveletek módszereit és eszközeit azonnal meghatározó, megbízható konzultációs eljárás kidolgozása rendkívül fontos kérdések. Átfogó vitát szeretnék kezdeményezni ebben a kérdésben.

  Cristian Silviu Buşoi (ALDE). – (RO) Elnök asszony, november 28-án a Moldovai Köztársaságban előrehozott parlamenti választások lesznek.

Jóval több mint egy éve már, hogy a Szövetség az Európai Integrációért koalíció van hatalmon, és jelentős előrelépés történt a Moldovai Köztársaság társadalmi és gazdasági reformja terén.

Az erőfeszítések és előrelépések láttán az Európai Unió politikailag és pénzügyileg is támogatta és támogatja a Moldovai Köztársaságot.

Teljes szívemből remélem, hogy a vasárnapi választások a Moldovai Köztársaságot örökre a teljes demokrácia, a jogbiztonság, a hatékony piacgazdaság útjára terelik, és mind közelebb hozzák az európai családhoz, amelynek a mihamarabb teljes tagjává válhat.

  Kyriacos Triantaphyllides (GUE/NGL). – (EL) Elnök asszony, panasszal kívánok élni a Régiók Bizottsága titkárságának méltatlan magatartása miatt, amelyet a város török megszállása miatt száműzetésben lévő Keríniai Önkormányzat által rendezett fotókiállítás kapcsán tanúsított.

A kiállított fényképek Kerínia háromezer éves történetének szerves részét képező vallási és egyéb műemlékek lerombolását mutatták be. E pusztításnak nyilvánvaló célja, hogy eltüntesse annak bizonyítékait, hogy a várost görögök lakták, és a kereszténység virágzott falai között. Otthonaikból elkergetett emberek, akik menekültként érkeztek, 36 évvel később sikeresen gyökeret eresztettek a városban.

A kiállítást a Régiók Bizottságának főtitkára nyitotta volna meg, aki végül a török megszálló hatalom nyomására nem tudott megjelenni, mivel a kiállítás utal Ciprus 1974-es török megszállására, valamint a kulturális örökségnek a megszálló erők általi pusztítására. A Régiók Bizottságának titkárságának kérésére a kiállítást végül bezárták. Ezt az elfogadhatatlan viselkedést elítélem.

  John Bufton (EFD). – Elnök asszony, a tiltakozások ellenére Írország pénzügyi megmentése valószínűleg nem az utolsó eset volt az euróövezeten belül. A GMU-t sújtó adósságválság ellenére a szakértők hangsúlyozzák, hogy Írország problémája különbözik Görögország hét hónappal korábbi válságától.

Míg Athén esetében a fiskális felelőtlenség és az állami szektor korrupciója okozta a bajt, addig Dublin adóssága a meggondolatlan bankügyleteknek tulajdonítható. Portugália (Spanyolországhoz hasonlóan) látszólag nem küzd ilyen túlzott mértékben ezekkel a gondokkal, mégis harcolni kénytelen a talpon maradásért.

Mi a közös ezekben az országokban? A „célnak meg nem felelő” közös valuta, amely gazdasági észérvek helyett idealisztikus elgondolásokra épül. Nem érdemes mindent egy lapra feltenni, tartja a régi közmondás, amely ebben az esetben is igaznak tűnik.

Melyek Európa legvirágzóbb országai? Norvégia és Svájc. Ellenőrzést gyakorolnak a saját forrásaik és gazdaságuk felett, miközben kereskednek uniós szomszédaikkal, és tisztában vannak azzal, hogy máshova is kifeszíthetik hálóikat, ha az Unió esetleg kihátrál az adott projektből.

Portugália megmentése az összesített számlát 300 milliárd euróra duzzasztaná, és ezzel kimerítené az euróövezet teljes tőkéjét. Ezek után az egyetlen megoldás csakis az EU-tanázia lehet.

  Martin Ehrenhauser (NI). – (DE) Elnök asszony, Írország kapcsán szeretnék néhány szót szólni. A Spiegel Online szerint a „Kelta Tigris intenzív ápolásra szorul”. Fel kell tennünk a kérdést, hogy miért alakult így. Nem sok kétségünk lehet afelől, hogy a pénzügyi válság okai a monetáris rendszerünkben, azaz a pénzteremtés módjában keresendők. A kereskedelmi magánbankok elképesztő mennyiségű pénzt pumpálnak a rendszerbe, ami a spekulációs kedv és az infláció erősödéséhez, és végül az érintettek súlyos eladósodásához vezet. Mindebből következik, hogy egy olyan rendszerszintű válsággal van dolgunk, amely nem oldható meg azáltal, hogy milliárdokat fektetünk egy düledező bankrendszerbe, még ha az az ír gazdaságon keresztül történik is. A pénzteremtésnek valódi formájában kell történnie. A pénzteremtést ismét az állami szektor kezébe kell helyezni, így százmilliárdok áramolhatnának vissza az európai gazdaságokba, ráadásul az állami pénzteremtés a szabad piacgazdasággal is összeegyeztethető. Egy ilyen komoly döntés ugyanakkor bátorságot és erőt kívánna politikusainktól. Magától értetődik, hogy többé nem engedhetjük meg, hogy a bankok az orránál fogva vezessék a Parlamentet.

  László Tőkés (PPE). – (HU) Kedves kollégák, tisztelt Parlament! Véleményem szerint az Európai Parlament nem hagyhatja szó nélkül a törökországi örmény genocídium 95. évfordulóját. 1987. június 18-i határozata iránti következetességgel az Európai Parlamentnek meg kell emlékeznie a másfél, két egész hét és fél milliónyi ártatlan polgáréletét követelő egykori mészárlásokról, és azonos mércével mérve a holokauszthoz és a kommunista népirtásokhoz hasonlóan, fenntartás nélkül el kell ítélni az 1915-ben az oszmán birodalom által elkövetett, az örmény kisebbség illetve a keresztény közösség kiirtását célzó emberiségellenes tömeges bűntetteket.

Mindezideig összesen 22 állam ismerte el az örményellenes holokauszt történelmi tényét. Fájdalmas, hogy Morten Messerschmidt képviselő erre irányuló idei írásbeli nyilatkozata végül is nem nyerte el a szükséges támogatást. Ezúton indítványozom, Jerzy Buzek elnök kezdeményezze az örmény népirtás EU-tagországok általi egyöntetű elismerését, valamint a cselekmény tagadásának büntethetőségét, továbbá az ügynek a Törökországgal folytatott csatlakozási tárgyalások napirendjére való kötelező felvételét.

  Rovana Plumb (S&D). – (RO) Elnök asszony, a 18 és 27 év közötti fiatal lakosság 91 százaléka gondolja úgy, hogy az ország gazdasági helyzete rosszabbra fordult. A fiatalok mindössze a 33 százaléka képzeli el a jövőjét Romániában. Megszorító intézkedéseivel a mostani bukaresti kormány támogatja az értelmiség külföldre távozását, vagyis az agyelszívást.

Minden hónapban láthatjuk, hogy azokat a fiatalokat, akiket a román kormány a szociáldemokraták által 2004-ben elindított program keretében képzésre küldött, a vezetés elbocsátja, illetve nem akad számukra munka, annak ellenére sem, hogy rendelkeznek a szükséges tapasztalattal és akarattal ahhoz, hogy hasznos tagjai legyenek a rendszernek.

Támogatom a munkaerő-piaci mobilitást, de a bukaresti kormánynak új munkahelyeket is létre kell hoznia, amelyek profitálhatnak e fiatalok szakértelméből.

Szeretném teljes támogatásunkról biztosítani a román tanulókat és az olyan tanulói szervezeteket, mint például a Külföldön Tanuló Román Diákok Ligája.

  Izaskun Bilbao Barandica (ALDE). – (ES) Elnök asszony, az Indiai-óceánon halászó hajókat rendszeres kalóztámadások érik. Az elmúlt két hétben mindegy tíz támadás érte az Intertuna III, a Demiku, az Elai Alai, a Playa de Anzoras, az Albacan, az Erroxape, a Campolibre Alai és a Playa de Aritzatxu nevű hajókat.

A támadások a parttól egyre távolabb történnek, mivel a kalózok logisztikai megfontolásból lopott hajókat használnak. Még a saját biztonsági személyzettel ellátott hajók is nagyon sebezhetőek. Jelentik helyzetüket, de senki nem fogadja jelentésüket.

A koordinációt javítani kell, mert az Európai Unió által vezetett tengeri erők egyik támadás alkalmával sem avatkoztak közbe. Nem tudjuk, hogyan reagálnak ezekre a riasztásokra.

A Parlament által múlt novemberben elfogadott határozatot be kell tartani, és az Egyesült Nemzetek aktívabb közreműködésére is szükség van. Több országot be kell vonni és több forrást el kell különíteni az Atalanta-művelet számára, és hatékonyabb blokádokra van szükség a szomáliai partoknál, valamint a part menti államokkal több megállapodást kell kötni a kalózkodás felszámolása érdekében.

A kalózok tevékenysége hátrányosan érinti a halászati és a kereskedelmi hajózást, valamint azokat az országokat is, amelyekkel kölcsönös megállapodásaink vannak, és amelyek fejlődése vagy hanyatlása a terület biztonságos halászhatóságától függ.

  Oreste Rossi (EFD). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! „A kulturális értékek népszerűsítése a megszállt Ciprus kulturális örökségének védelmén keresztül” című, a Régiók Bizottsága által november 17-e és 26-a között megrendezett kiállítás kapcsán történtekről szeretnék beszámolni a Parlamentnek.

November 17-én, a megnyitó után a Kommunikációs Osztály vezetője, Wolfgang Petzold felszólította a kiállítás rendezőit, hogy azonnal zárják be a kiállítást, mivel a megjelenített anyagokhoz tartozó feliratok szerinte különböztek az előre megbeszéltektől.

Birtokomba jutott a jóváhagyást kérelmező levélváltás, és meggyőződtem róla, hogy nincs különbség a hivatal által jóváhagyott és a kiállított anyag között. Az is kiderült, hogy a kiállítás kurátorát ugyanennek az osztálynak a vezetője utasította, hogy kerülje a „megszállás” és a „török invázió” kifejezéseket. Az ügy tisztázása érdekében többször kerestem telefonon az osztályvezetőt, de sem a kérdéses személy, sem beosztottai nem voltak hajlandók beszélni velem. Néhány órával azután, hogy az eseményeket jelentettem, a kiállítást ismét megnyitották.

Hölgyeim és uraim, úgy vélem, hogy amit a Régiók Bizottsága tett, azzal súlyosan és veszélyes módon megsértette az egyik EU-tagállam jogait.

  Corneliu Vadim Tudor (NI). – (RO) Elnök asszony, Románia sajnos egyfajta európai vadnyugattá vált. A dolgok rosszul mentek a kommunista diktatúra évei alatt, de a maffia diktatúrája alatt még sokkal rosszabb a helyzet.

A „maffiapolip” főbb csápjait az igazságszolgáltatás és a rendőrség jelentik, amelyek korrupciótól rohadnak.

Az 1990 januárja óta Romániában elkövetett bűntények közül több mint 5000 elkövetőjének személyére sosem derült fény. Románia az igazságszolgáltatás és rendőrség által védett helyi földalatti csoportok paradicsoma, ugyanakkor melegágya a pedofíliának, a trükkös csalásoknak és hemzseg a külföldi ügynököktől.

A berlini fal leomlása jó dolog, de az elég fájdalmas, hogy ránk, kelet-európaiakra omlott.

1989 decemberében néhány horrorrajongó felébresztette Drakulát álmából, most pedig nem tudjuk, hogyan szabadulhatnánk meg tőle ismét.

  Georgios Koumoutsakos (PPE). – (EL) Elnök asszony, az utóbbi időben egyre sötétebb felhők gyülekeznek Európa egén. Szélsőjobboldali, idegengyűlölő és gyakran rasszista frakciók és pártok előretörésének lehetünk tanúi számos tagállam (ideértve még Svédországot is) választásain. Ez egy olyan jelzés, amelyet nem hagyhatunk figyelmen kívül.

A váratlanul bekövetkező gazdasági válság és a bevándorlással kapcsolatos problémák olyan mérgező elegyet alkotnak, amely kedvez a szélsőségeknek és a túlkapásoknak. Ez egy nyilvánvalóan különösen összetett probléma, amelyen nagyon nehéz lesz úrrá lenni.

Ezért az Európai Parlament jobbközép és szociáldemokrata pártjainak, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) képviselőcsoport és a szocialista pártok felelőssége és küldetése óriási: el kell oszlatniuk a fellegeket, mielőtt a vihar lecsapna. Mindent meg kell tenniük a szükséges akarati egység és együttműködés megteremtése érdekében, hogy ezáltal hatékonyabb megoldásokat találjunk a bevándorlási problémához hasonló, csapatmunkát igénylő kihívásokra. Itt, az Európai Parlamentben közös kezdeményezés keretében kell fellépnünk az idegengyűlölet és a válság sújtotta Európa rasszista eszméi ellen.

  Alan Kelly (S&D). – Elnök asszony, ír európai parlamenti képviselőként tisztában vagyok azzal, hogy az európai közösség tekintete gazdasági nehézségei miatt jelenleg hazámra szegeződik. Hazám válságát egyértelműen a politikai és gazdasági elit kapzsisága okozta. Ezek az emberek elherdálták az energikus és innovatív nemzet termelte javakat, ezért a felelősség őket terheli.

A válság másik oka ugyanakkor a bankszektor elégtelen szabályozása. Ez a hiányosság európai szintű. Emlékezhetünk a tavaly júliusi banki stressztesztekre, amikor a Bizottság éppen azoknak az ír bankoknak a jövője mellett tört pálcát, amelyek a válság gócpontját jelentik. Hogyan lehetséges ez? Nagyon mérges vagyok amiatt, hogy hazám ide jutott.

Nagyon jól esik azonban európai kollégáink szolidaritása, különösen a gazdaság stabilizálására nyújtott pénzügyi segítség. Meggyőződésem ugyanakkor, hogy az EU jövője szempontjából válaszúthoz érkeztünk. Írország egy meglehetősen önálló nemzet, és úgy gondolom, az ír adópolitikát szabályozó esetleges diktátumok veszélyes gyakorlatot honosíthatnak meg az Unió kisebb tagállamai esetében.

  Marian Harkin (ALDE). – Elnök asszony, én is a jelenlegi gazdasági válságról szeretnék beszélni, de egy másik nézőpontból. Ma hallhattuk Jean-Claude Trichet és Olli Rehn szavait, amikor a pénzügyi szigor szükségességéről beszéltek, és más országok mellett felszólították Írországot és Portugáliát, hogy tartsák magukat a Stabilitási és Növekedési Paktumhoz.

Egy Eurobarométer-felmérés keretében azonban, amelynek következtetései ma váltak nyilvánossá, 27 000-nél több EU-s, ezen belül 1000 ír állampolgár véleményét kérdezték meg arról, hogy szerintük hogyan lábalhatnánk ki a válságból.

Hogy csak két témát emeljünk ki, az egyik pontban arra kérték az állampolgárokat, hogy preferenciáik alapján rangsorolják azokat az intézkedéseket, amelyek segíthetnek a válság gyors felszámolásában. Miközben az EU-s állampolgárok 29%-a és az írek harmada a közkiadások csökkentését nevezte meg, az uniós állampolgárok kétharmada és az írek 57%-a a gazdaság élénkítését tartotta a legfontosabbnak, illetve a két megközelítés együttes alkalmazását javasolta.

Az intézkedések sorrendjére vonatkozó válaszokból kiderül, hogy az uniós és az ír állampolgárok szerint is a szegénységet és a társadalmi kirekesztettséget kell legelőször felszámolni. Jelentős eltérés van tehát a vélemények e két csoportja között. Nem adunk megfelelő válaszokat az állampolgárok aggodalmaira, ezért véleményem szerint át kellene gondolnunk a prioritással kapcsolatos kérdéseket.

  Gerard Batten (EFD). – Elnök asszony, holnap, november 23-án lesz Alexander Litvinyenko Londonban bekövetkezett halálának negyedik évfordulója. Litvinyenkót bizonyos orosz kormánykörök gyilkolták meg az államilag támogatott terrorizmus eszközeivel. A gyilkosság a londoni Fővárosi Rendőrség által keresett három fő gyanúsítottja, Andrej Lugovoj, Dimitrij Kovtun és Vjacseszlav Szokolenkó a mai napig szabadlábon van Oroszországban, így Litvinyenko tiszteletre méltó özvegyének, Marinának senki nem szolgáltatott igazságot. Törvényszéki boncolás a mai napig nem történt az ügy kivizsgálása érekében, ahogy az az ilyen erőszakos halálesetek kapcsán rutinszerűen történni szokott.

Ezért megragadom az alkalmat, hogy a brit hatóságokat felszólítsam a törvényszéki boncolás mielőbbi elvégzésére, hogy megállapíthatóak és a nyilvánosság számára megismerhetőek lehessenek a haláleset okai és körülményei, és hivatalosan is meg lehessen nevezni azokat, akik a rendőrségi vizsgálat nyomán a gyilkosságért felelőssé tehetők.

Alexander Litvinyenkót brit állampolgárként brit földön ölték meg. Ez a legkevesebb, ami őt és családját megilleti.

  Anna Záborská (PPE). – (SK) Elnök asszony, egy héttel ezelőtt láttak napvilágot a balkáni államok csatlakozásával kapcsolatos jelentések. Nem tisztességes dolog, hogy az uniós tagjelölt országoknak feltételeket szabunk a tárgyalások megkezdéséhez, majd amikor teljesítették azokat, mégsem ülünk tárgyalóasztalhoz velük. Miért nem bánunk tisztességesen Macedóniával?

Macedóniában a reformok jó eredményt hoztak. A középiskolai végzősök 80%-a egyetemeken tanul tovább. Hatéves koruktól tanulnak angolul.

A Bizottság jelentése korrupcióellenes harcról, stabil kormányról és politikai párbeszédről tudósít. Macedónia teljesített minden koppenhágai kritériumot, megérdemel egy esélyt az uniós csatlakozási tárgyalások megkezdésére. A megoldatlan problémákat felvethetjük a tárgyalások során, ennek elmulasztása viszont aláássa az Európába vetett bizalmat.

  Estelle Grelier (S&D). – (FR) Elnök asszony, a Cameron-kormány takarékossági intézkedései nyomán az Egyesült Királyság nem finanszírozza tovább a nagy vontatóhajókat, amelyek funkciója, hogy segítsék és kimentsék a bajba jutott hajókat a La Manche csatornán. Ez egy olyan egyoldalú döntés, amelyet a terület kikötői, tengeri, kereskedelmi és politikai egységei is elítélnek.

Az Egyesült Királyságban bejelentett forrásmegvonás a térség – amely évi 250 000 vízi járműnél is nagyobb forgalmat bonyolítva a világ legforgalmasabb kereskedelmi útvonala – tengeri biztonságának tragikus mértékű gyengülését vonhatja maga után. Az elmúlt tíz évben majdnem 300 incidens történt a térségben, és a szakértők szerint a nagy teherbírású mentőhajók jelenlétének köszönhető, hogy az esetek némelyikéből nem lett súlyos baleset.

A tengerek biztonsága hatással van az uniós területek biztonságára és a környezetvédelemre, ezért vészhelyzet esetén a vontatás a hajótulajdonosok pénzügyi szerepvállalása mellett az állami hatóságok felelőssége, és nem privatizálható abból a célból, hogy magánkézben lévő vontatási vállalkozásoknak hozzon hasznot.

Az Európai Bizottság feladata, hogy foglalkozzon e kérdéssel. Európának tényleg nem szabad sajnálnia a ráfordítást, amelyet egy integrált, átfogó tengerpolitika bevezetése igényel.

  Giommaria Uggias (ALDE). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Az önök, állampolgárok és szervezetek figyelmébe szeretném ajánlani a 0086/2010. számú, a víz mint közjó védelméről szóló írásbeli nyilatkozatot.

A víz nem csupán közjónak minősül, hanem univerzális emberi jog, és a vízzel kapcsolatos szolgáltatások helyi szolgáltatási rendszerekként történő igazgatása helyes kormányzati kiindulási alapnak mondható. Ezek az alapelveink, amelyek az olasz állampolgárok ezreit is arra indították, hogy támogassák annak a népszavazásnak a kiírását, amely azt hivatott megakadályozni, hogy a víz mint közjó kikerüljön a köz ellenőrzése alól.

Mi abban hiszünk, hogy ez a kezdeményezés nem csak azok ügye, akik elindították: ez mindnyájunk harca. Ezt az is megerősíti, hogy a nyilatkozat előterjesztése a Zöldek, a Szocialisták és Demokraták Szövetsége és az Európai Baloldal képviselőcsoportok képviselőtagjainak együtt történt, és széles körű támogatásra talált a Parlamentben.

Az a célunk, hogy megszerezzük a parlamenti képviselők legalább felének aláírását, így az állásfoglalás az Európai Parlament hivatalos álláspontja lehet, és ezzel a vizet mint jogot és nem mint juttatást határozzuk meg.

  Monica Luisa Macovei (PPE). – (RO) Elnök asszony, a Moldovai Köztársaságban vasárnap előrehozott parlamenti választásokat tartanak, amely a demokratikus és a kommunista erők között zajlik.

A demokratikus erők, vagyis a Szövetség az Európai Integrációért koalíció győzelme biztosíthatná, hogy a demokratikus kormányzás, az emberi jogok és a jólét területén a múlt évben elért fejlődés folytatódjék. A demokratikus erőknek össze kell fogniuk a választások előtt és után is.

A vasárnapi választásnak szabadnak és tisztességesnek kell lennie, és az embereknek hozzáférést kell biztosítani az információkhoz. A 2009. áprilisi erőszakos események nem ismétlődhetnek meg. Csalással, erőszakkal és megfélemlítéssel nem lehet megalapozni a demokratikus kormányzást.

Vasárnap természetesen a Moldovai Köztársaság polgárai szavaznak, nem mi, ám e Parlament tagjaiként támogatjuk azokat, akik a demokratikus változásokat előmozdítják. Szolidaritásunkkal és bátorításunkkal mellettük állunk.

  Luis de Grandes Pascual (PPE). – (ES) Elnök asszony, a bagdadi Miasszonyunk templomot nemrég megtámadták, és 58 embert megöltek, főleg nőket és gyermekeket, pusztán keresztény hitük miatt. Az al-Kaida büszkén vállalta a felelősséget a történtekért. Ez nem egyedi eset volt, hanem a muszlim többségű országokra jellemző keresztényüldözés és támadások betetőzése. Voltak, akiket elüldöztek Marokkóból, megfenyegettek Törökországban, és támadások történtek Nigériában és Indiában is. Januárban hat keresztényt gyilkoltak meg egy kairói templom bejáratánál. Még mennyi ideig tűrik ezt némán a nyugati demokratikus országok?

Szerencsére Buzek elnök úr nyilatkozatot tett közzé a Parlament nevében. Ashton bárónő főképviselő elítélte a támadást, ám csak terrorcselekményre szorítkozott. Miért nem tért ki a kiváltó okra, vagyis arra, hogy az áldozatok mind keresztények voltak, ami egyértelműen a gyilkosságok indítékaként jelölhető meg?

Sem Zapatero úrtól, sem Erdogan miniszterelnök úrtól nem hallottunk egy szót sem az eset kapcsán. Mi a Civilizációk Szövetségének álláspontja? Szégyellem magam együgyűségünk és gyávaságunk láttán. Nem állhatom meg, hogy fel ne idézzem a néhai és félreértett Oriana Fallaci jóslatát Eurábiáról. Őt gyakorlatilag megkövezték a bátorságáért, hogy el merte ítélni, ami neurotikus Európánkban zajlik.

  Iliana Malinova Iotova (S&D). – (BG) Elnök asszony, a 2020 gazdasági stratégia az oktatást és a tudományokat prioritási célként határozza meg. Hogy a program pusztán papíron fog-e létezni, vagy valóra is válik, csak rajtunk múlik. A siker érdekében az európai intézményeknek és a tagállamoknak is felelősséget kell vállalniuk érte. Ehelyett a bolgár kormány olyan politikát folytat, amely nemcsak a nemzeti, de az európai, tudományos kutatásra és oktatásra vonatkozó politikával is ellentétes. Míg Európa három százalékot különít el kutatásra és fejlesztésre 2020-ig, Bulgária mindössze 0,6 százalékot.

Egy sor kudarcba fulladt megoldási kísérletet követően a világszerte elismert Bolgár Tudományos Akadémiát, amelyet 140 évnél is régebben, az ottomán uralom idején nehéz körülmények között alapítottak, és amely a Bulgáriában zajló tudományos kutatások 55%-áért felelős, most fel kívánják számolni. Az intézmény több mint 30 millió eurót kapott 400-nál is több sikeres európai projektjére.

Annak ellenére, hogy az európai intézményekben politikai és szakértői szinten is érintett, a bolgár kormány nyilvánvalóan nem látja az összefüggést a tudományok támogatása és a válság felszámolása között. Az ügyet feltétlenül a Tanács és a Bizottság napirendjére kell tűzni. Ez nem pusztán bolgár belügy, mivel a stratégiai program végrehajtását és az európai prioritásokat veszélyezteti.

  Róża Gräfin von Thun und Hohenstein (PPE). – (PL) Elnök asszony, fel szeretném hívni a figyelmét az Európai Bizottság által folytatott elégtelen társadalmi párbeszédre az árva művekre vonatkozó irányelv kapcsán. Az árva művek olyan művek, amelyek jogtulajdonosa fel nem lelhető.

A múlt héten parlamenti vitát rendeztem a kérdésről, amely megmutatta, milyen nagy az érdeklődés az ügy iránt, és milyen sok a kérdés a Bizottság kidolgozás alatt álló irányelvével kapcsolatban. A folyamatot azonban most is homály övezi. A közvetlenül érintett szakértőknek és testületeknek legalább azzal tisztában kellene lenniük, hogy milyen irányba halad a munka. Az európai művészeti produktumok körülbelül 40%-a érintett az árvaság kérdésében. Az irányelv megjelenésének dátuma a jövő év első negyedévére módosult, így még mindig van egy kevés idő az egyeztetésre. Mindent meg kell tennünk, hogy a lehető legtökéletesebb jogi környezet megteremtése érdekében az állampolgárokat, így a szakértőket is bevonjuk a jogalkotási folyamatba.

  Matthias Groote (S&D). – (DE) Elnök asszony, az alkalmazottak demokratikus szerepvállalása a munkával kapcsolatos ügyekben az Európai Unió szociálpolitikájának egyik sarokköve. Az Atlas művek ganderkeseei, delmenhorsti és vechtai üzemeiben már egy hónapja pontosan ezekért a jogokért sztrájkolnak éjjel-nappal a munkások. Kollektív bérmegállapodást követelnek, amely megfelelő, kiszámítható és hosszú távú munkát biztosítana számukra. Sajnos a vezetőség határozottan elzárkózott a Fémmunkások Egyesületével és az üzemi tanáccsal folytatott tárgyalásoktól. Az egyeztetések során a vezetőség az alkalmazottakat megfélemlítette, és nyomást gyakorolt rájuk. Fel szeretném szólítani a vezetőséget, különösen Filipov urat, hogy folytassa az egyeztetést, és térjen vissza a tárgyalóasztalhoz. A demokratikus részvétel nem állhat meg a gyárkapuban. A munkások önkényes alkalmazása és elbocsátása félelmet szül, és társadalmi nyugtalanságot okoz. Ilyen rendszernek nincs helye Európában, mivel károsítja demokráciánkat.

  Cristian Dan Preda (PPE) . – (FR) Elnök asszony, az elefántcsontparti elnökválasztás kapcsán szeretnék néhány szót szólni, mivel én vagyok az Unió választási megfigyelő missziójának vezetője az országban. Október eleje óta 26 ország körülbelül 100 megfigyelője tartózkodott Elefántcsontpart különböző részein.

Az október 31-i első kör viszonylag rendben zajlott, nem volt csalás és erőszak. Az eredmények kihirdetése kicsit késett, de általában véve nem voltak komoly incidensek.

A második körre következő vasárnap kerül sor. Ez több feszültséget ígér, mivel máris történtek utcai zavargások, és a kampány hangneme is egyre durvább, ami a megfigyelőinkkel szemben tanúsított viselkedésre is kihat. Ezenkívül a megfigyelőket időnként akadályozzák munkájukban, vagyis abban, hogy kövessék a kampány előkészületeit. A kedélyeknek csillapodniuk kell tehát, hogy a szavazás rendben megtörténhessen. Különösen fontos megfigyelőink védelme vasárnapig, és azután is.

  Elnök. – A vitát lezárom.

22. Közszolgálati műsorszolgáltatás a digitális korszakban: a kettős rendszer jövője (rövid ismertetés)

  Elnök. – A következő napirendi pont az Ivo Belet által a Kulturális és Oktatási Bizottság nevében előterjesztett, „A közszolgálati műsorszolgáltatás a digitális korszakban: a kettős rendszer jövőjéről” című jelentés (2010/2028(INI)) (A7-0286/2010)..

  Ivo Belet, előadó. – (NL) Elnök asszony! Jó estét kívánok a biztos asszonynak és önöknek is, hölgyeim és uraim. Az az állásfoglalás, amelyet remélhetőleg csütörtökön elfogadunk majd, véleményem szerint rendkívül fontos jelzést ad, olyat, amely jelzi, hogy ebben a Házban sokan támogatják azt a tipikusan európai médiamodellt, amely teret biztosít egyfelől a kereskedelmi műsorszolgáltatóknak, másfelől a közszolgálati műsorszolgáltatóknak, vagyis a közszolgálati médiatársaságoknak. Ez a modell, elnök asszony, azért tipikusan európai, mert nem – vagy csak szórványosan – találkozunk vele akár az Egyesült Államokban, akár Japánban, Kínáról nem is beszélve. A legtöbb európai uniós tagállamban bebizonyosodott, hogy ez a kettős modell jelenti a legjobb garanciát, legyen szó akár a médiapluralizmus, akár a szerkesztőségi függetlenség, akár a sajtószabadság általános elvének megvalósulásáról. Ugyanakkor az Európai Unióban sajnálatos módon nagy nyomást gyakorolnak erre a modellre. A nyomás különböző helyekről érkezik. Érkezik egyfelől a kiadások nemzeti és regionális illetékes hatóságokat érintő nagymértékű csökkentése formájában, erőteljes ugyanakkor a magántulajdonban lévő médiatársaságok felől a közszolgálati műsorszolgáltatókra nehezedő nyomás is. A magántársaságok szemében ugyanis a közszolgálati műsorszolgáltatók a tisztességtelen verseny megtestesítői, főképp az interneten. Ennek a helyzetnek általánosságban véve az a következménye, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatók az Európai Unió számos tagállamában szó szerint küzdenek az életben maradásért. Emiatt megkérdőjeleződik a kettős rendszer által teremtett kényes egyensúly, amelynek működése egyre nehezebbé válik. Minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk annak érdekében, hogy az általunk létrehozott európai médiamodell a mostani zavaros időszakban is érintetlen maradjon, valamint hogy e modellt a jövőre nézve is szilárd alapokkal lássuk el. Számos beavatkozásra van szükség ennek érdekében, ezeket az állásfoglalásban megfogalmaztuk. Mivel nem vagyok biztos abban, hogy ez a fórum tudatában van-e ennek, az első dolog, amire szeretném fölhívni a figyelmet az az, hogy valamikor az Európai Unió összes tagállama formálisan kötelezte magát arra, hogy az Európa Tanács keretében garantálja a sajtó szabadságát. Ez a közszolgálati műsorszolgáltatás esetében világosan körülhatárolt hatáskört és finanszírozást jelent. A hosszú távú finanszírozás fontos tényező. Ideje, hogy itt, az Európai Parlamentben emlékeztessük mind a 27 tagállamot múltbéli kötelezettségvállalásukra, valamint arra, hogy ezt be is kell tartaniuk. A másik dolog, amire föl kívánom hívni a figyelmet, az az, hogy a média pluralizmusa, illetve a sajtószabadság általában demokráciánk elválaszthatatlan részét képezik. Ezért akarjuk bevezetni a médiapluralizmust megfigyelő központot. Ez, tisztelt biztos asszony, egy, a Bizottság kezdeményezésére létrehozott eszköz lenne. Olyan, rendkívül hasznos eszköz ez, amely igazodási pontként szolgál jó néhány tagállamban és számos olyan régióban, ahol fennáll annak a veszélye, hogy a média sokszínűsége és a média pluralizmusa egyaránt nyomás alá kerülnek. Végül, de nem utolsósorban véleményem szerint az összes média számára a legnagyobb kihívást az jelenti, hogy sikerül-e saját online megjelenésüket, vagyis az interneten digitális jelenlétet biztosítani. Aggasztó az az egyre növekvő nyugtalanság – talán még úgy is fogalmazhatunk, hogy ellenséges magatartás – amely a közszolgálati műsorszolgáltatók internettel kapcsolatos kezdeményezéseit veszi körül. A politika – különösen a nemzeti politika – és a média egyes szereplői mintha elfelejtették volna, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatók online tevékenységére vonatkozóan tavaly egyértelmű megállapodások születtek, valamint hogy ezek tiszteletben tartása elengedhetetlenül fontos. Ha pedig ezt a gondolatmenetet követjük, elnök asszony, véleményem szerint szükséges olyan modellek kialakítása is, amelyek lehetővé teszik a megfelelő szerepvállalást mind a keresőmotorok, mind pedig az internetszolgáltatók számára. Végezetül pedig véleményem szerint nem tehetjük meg, hogy továbbra is puszta szemlélői legyünk az eseményeknek, ha ugyanis ezt tesszük, egy napon arra ébredünk, hogy a Google, illetve a YouTube és még az Apple is átvették az irányítást a médiapalettán. Ez pedig nyilvánvalóan nagyon nemkívánatos fejlemény lenne.

  Miroslav Mikolášik (PPE). – (SK) Elnök asszony, szükségessé vált, hogy az Európai Unióban lépéseket tegyünk a nézetek sokféleségének és a különböző nézetek közötti egyensúly biztosítása érdekében, amelyhez nagy segítséget nyújt majd a közszolgálati és kereskedelmi média piaci egyensúlya. Ami a kulturális sokszínűség fenntartását, a szabad véleménynyilvánítást és az egészséges versenyt illeti, nem szabad olyan megoldást választani, ahol minden egy kaptafára szabott, ezért azután tiszteletben kell tartanunk az egyes tagállamok azon erőfeszítéseit, amelyek a közszolgálati média nagyobb mértékű részesedését célozzák meg nemzeti szinten.

Véleményem szerint a közeljövőben a nemzeti stratégiák kialakítása és az európai médiapolitika szempontjából egyaránt elsődleges szempontot kell, hogy képezzen a közszolgálati média és a kereskedelmi média közötti kiegyensúlyozott arány megteremtése az interneten. Szükséges továbbá az érdekelt felek kreatív együttműködésre történő ösztönzése egyrészt a médiapiacon elérhető információk minőségének javulása, másrészt az ágazaton belüli innovációk létrehozása érdekében. Befejezésül azt szeretném mondani, hogy a média sokszínűsége és szabadsága a demokrácia egyik sarokköve.

  Martin Ehrenhauser (NI). – (DE) Elnök asszony, én is azt a nézetet képviselem, hogy a kettős médiarendszer is sikeres lehet itt, Európában, és fontos egyrészt, hogy legyenek közszolgálati műsorszolgáltatók, másfelől magántulajdonban lévő csatornák, és hogy ezek a szabad verseny keretei között működjenek egy szabad piacgazdaságban. Sajnos a valós helyzet ettől bizonyos mértékig eltér. A jelek egy, a monopolizálódás irányába mutató erőteljes folyamatra utalnak, különösképpen a magánszektorban. Ennek ellensúlyozása érdekében lépéseket kell tennünk. Ez a folyamat különösen azért veszélyes, mert súlyos gazdasági nehézségek közepette zajlik.

Másfelől vannak olyan közszolgálati műsorszolgáltatók, amelyek képtelennek bizonyulnak közfeladataik ellátására, mivel engedik, hogy részrehajló pártszimpatizánsok és pártkatonák döntsenek az adásba kerülő hírek témáit és tartalmát illetően. Nyilvánvaló, hogy ez megengedhetetlen. Hadd hozzam fel példaként az ORF csatornát Ausztriában: ez a műsorszolgáltató a közszolgálat egyik ágaként működik, de nem a gazdasági hatékonyság tekintetében. A médiában jelenleg nincs liberalizmus és pluralizmus, sem szerkesztőségi szabadság, legalábbis nem annyi, amennyinek lennie kellene. Mit tehet e tekintetben az Európai Unió? Meggyőződésem, hogy egy, korábban az Európai Parlamentnek már bemutatott, a monopóliumokra figyelmeztető jelzőrendszer jó megoldás lenne e probléma megoldásához.

  Zuzana Roithová (PPE). – (CS) Elnök asszony, két további megjegyzésem lenne a vitához. A korábbiakban az audiovizuális szolgáltatások kapcsán elfogadott irányelv javítja a felügyelő testületek közötti együttműködést és magas szintű védelmet nyújt a gyermekek számára nem helyénvaló műsorok és hirdetésekkel szemben. A tagállamok ugyanakkor nem tanúsítanak fegyelmet az irányelv végrehajtása során. Saját országomban például ez az irányelv csak június óta hatályos. Emellett a szerzői jogi jogszabályok vonatkozásában nem megfelelő a harmonizáció. Szükség van egyrészt arra, hogy megkönnyítsük a több szerző által jegyzett audiovizuális művek határokon átnyúló területekre érvényes engedélyeit, másrészt arra, hogy az úgynevezett árva művek esetében hozzáférhetővé tegyük azokat az archívumban lévő audiovizuális alkotásokat, amelyeknek szerzői jogi helyzete bizonytalan. Tudomásomra jutott, hogy a Bizottság jövőre új jogszabályt fog beterjeszteni, de szándékai szerint azt csak a zenei művekre kívánja korlátozni, az audiovizuális alkotások estében nem alkalmazná. Ezért felszólítom a Bizottságot, nyilatkozzon arról, hogy orvosolja-e ezt az alapvető hiányosságot, vagy pedig nekünk, a különböző bizottságokban ülő parlamenti képviselőknek kell-e a korrekciót elvégeznünk. Ezzel a kérdéssel a jelentés 33. pontja foglalkozik.

  Jaroslav Paška (EFD). – (SK) Elnök asszony, azzal szeretném kezdeni, hogy támogatom az előadónak egy, a médiakörnyezetről tartandó európai parlamenti vita lefolytatására irányuló erőfeszítéseit. Szerintem ez igen hasznos téma, különösen a digitalizáció időszakában, egy olyan időszakban, amikor ezen a téren forradalmi változások zajlanak.

A médiakörnyezet az egyes országok esetében határozott különbségeket mutat. Vannak olyan országok, ahol a médiakörnyezetet a kereskedelmi média uralja, és ahol a közszolgálati média lényegében pusztán valamiféle hátteret alkot. Egyes helyeken a kereskedelmi média gyengébb, illetve tagoltabb és szerteágazó, tehát nem nehezedik koncentrált nyomásként a környezetre, illetve nem alkot koncentrált médiakörnyezetet, így a közszolgálati média több információt tud szolgáltatni és nagyobb mértékben képes befolyásolni a közvéleményt.

Mindenesetre látjuk, hogy a politikai testületek gyakran különösen a közszolgálati média tevékenységébe szólnak bele ugyanúgy, ahogy a tulajdonosok beleavatkoznak a kereskedelmi média tevékenységébe, a hozzánk eljutó és a közvéleményt befolyásoló információkat pedig mindez jelentősen befolyásolja.

A média szabadságának, a tényleges, pénztől független szabadság elérésének érdekében – legyen szó akár magán-, akár állami pénzről – szükséges, hogy kiálljunk az újságírók szabadságáért, azért, hogy ne legyenek kitéve semmiféle ellenőrzésnek vagy önellenőrzésnek, amely tulajdonképpen arra kötelezné őket, hogy munkaadóikhoz legyenek lojálisak. Véleményem szerint jelenleg ez a média területén jelentkező legnagyobb probléma, ezen a jövőben változtatnunk kell.

  Maria Damanaki, a Bizottság tagja. – Elnök asszony! A Bizottság üdvözli az Európai Parlament „A közszolgálati műsorszolgáltatás a digitális korszakban: a kettős rendszer jövője” című jelentését. A jelentés kiegyensúlyozottan megfogalmazott szöveg, mivel támogatja a jelenlegi kettős rendszert, amely az európai közszolgálati műsorszolgáltatók és a kereskedelmi műsorszolgáltatók egyidejű működésén alapul. Az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv egyik preambulumbekezdésében az áll, hogy ez az egymás mellett élés az európai audiovizuális médiapiac jellegzetessége, a jelentés pedig ezt teljes mértékben elismeri.

A tagállamokban történő közcélú műsorszolgáltatás rendszeréről szóló, az uniós szerződésekhez csatolt jegyzőkönyv elismeri a tagállamok azon jogát, amelynek értelmében saját maguk határozzák meg a közszolgálati feladatot és szervezik meg a közszolgálati műsorszolgáltatást és annak finanszírozását, amennyiben az ilyen finanszírozás nem befolyásolja az Unión belüli kereskedelmi és versenyfeltételeket. Ezért tehát egészen addig a tagállamok határozzák meg közszolgálati médiájuk finanszírozási formáját és feltételeit, ameddig az állami támogatásokról szóló uniós szabályokat betartják.

A jelentés fő vonalával egyetértünk, vagyis azzal, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatóknak lehetőséget kell nyújtani arra, hogy a technológiasemlegesség elvével összhangban kihasználják a szolgáltatási platformok digitalizálódása és diverzifikációja nyújtotta lehetőségeket. Ezt a 2009. évi, az állami támogatások szabályainak a közszolgálati műsorszolgáltatásra történő alkalmazásáról szóló felülvizsgált bizottsági közlemény elismeri. Főleg a jelentés két elemével kapcsolatban vannak bizonyos megjegyzéseink.

Először is, az Európa Tanács által megszabott normák ellenőrzésével kapcsolatban a közszolgálati média politikai függetlensége tekintetében nincs uniós hatáskör. Ezenkívül az uniós tagállamok a nem uniós országok beleegyezése nélkül nem adhatnak megbízatást az Európai Audiovizuális Megfigyelő Intézetnek. Ezt a Bizottság sem tehette meg.

Másodszor, a jelentés azt sugallja, hogy bizonyos tagállamok nem tettek lépéseket a tekintetben, hogy a műsorszolgáltatás keretein belül európai alkotásokat népszerűsítsenek. Mindezt nem támasztják alá az irányelv rendelkezéseinek alkalmazásáról szóló legújabb bizottsági jelentés számadatai. E jelentés szerint a műsorszolgáltatók Európa-szerte általában véve jól működnek az európai programok népszerűsítésének tekintetében.

Az innováció területén a közszolgálati műsorszolgáltatóknak kell elöl járniuk úgy, hogy ösztönzik új formátumok és minőség kialakítását mind a program, mind pedig a technológia tekintetében, amennyiben lépést kívánnak tartani a különféle irányzatokkal és kihívásokkal. Úgy tűnik, ezeken a pontokon teljes az egyetértés, várakozással tekintek a Parlamenttel ezekben az ügyekben a Szerződések által biztosított jogi kereteken belül folytatandó együttműködés elé.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra 2010. november 25-én, csütörtökön kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Iosif Matula (PPE), írásban. – (RO) Az analógról a digitális televízióra történő átmenet idején, miközben egyre fontosabb szerephez jutnak új médiumok, többek között a 3D-s formátum, számos tényezőt kell számításba vennünk a politikák kialakítása során. Először is úgy gondolom, hasznos, ha lépéseket teszünk a digitális rendszerre való áttérés megkönnyítése érdekében, miközben mérlegeljük annak a lehetőségét, hogy kuponokkal, illetve más módon kompenzáljuk a nagyközönséget. Egy újabb fontos intézkedés lenne, ha továbbképzéseket szerveznének újságíróknak és a közszolgálati műsorszolgáltatók vezetőinek tekintettel arra, hogy ez a terület rendszeresen kap pénzeszközöket a magántulajdonban lévő média irányából. Emellett véleményem szerint a jövőben érdemes fontolóra venni egy európai közszolgálati rádió létrehozásának lehetőségét. Ugyanakkor hiszem, hogy hasznos lenne, ha a tagállamokon belül működő közszolgálati televíziótársaságok európai témájú programokat bocsátanának az Euronews csatornák rendelkezésére. A 3D-s programok eddigi elterjedése mellett az orvosoknak az új technológiának a nézők egészségére gyakorolt hatásával összefüggő figyelmeztetését is figyelembe véve felszólítom az Európai Bizottságot, hogy sürgősen készítsen tanulmányt, amely a jelenlegi műszaki feltételeket figyelembe véve számításba veszi azokat az esetleges kockázatokat, amelyeket a 3D-s televízió jelenthet az európaiak egészségére nézve.

  Emil Stoyanov (PPE), írásban. – (BG) Először is gratulálni szeretnék Ivo Beletnek ezért a kitűnő jelentésért, amely ezzel a rendkívül fontos témával kapcsolatban készült. Szeretném továbbá megköszönni neki, hogy a jelentés kapcsán felmerült ötleteimet és javaslataimat elfogadta. Hiszem, hogy egy olyan kiegyensúlyozott jelentés készült, amelynek célja, hogy garanciát nyújtson a közszolgálati és a magántulajdonban lévő média közötti tisztességes verseny megteremtését illetően.

Egy régi hagyományt alapul véve a nemzeti költségvetések, vagyis az adófizetők, abból a feltételezésből kiindulva támogatják a közszolgálati televíziók műsorszolgáltatóit, hogy a közszolgálati tv-csatornák pusztán a közérdeket védik, míg a magántulajdonban lévő műsorszolgáltatók a magánérdeket, illetve kereskedelmi érdekeket védik. A gyakorlat ugyanakkor Bulgáriában és egész Európában egyaránt régóta azt mutatja, hogy ez nem egészen így van, akár a közszolgálati, akár a magántulajdonban lévő médiát tekintjük.

A médiaágazatban eltöltött sokéves tapasztalatomat alapul véve javasoltam bizonyos módosításokat a jelentéssel kapcsolatban, amely azonos alapra helyezi a közszolgálati médiát és a magántulajdonban lévő médiát, hogy ezáltal képesek legyenek a nagyközönséget jobb minőségű, fontos információkkal ellátni. Az európai polgároknak joguk van ahhoz, hogy mind az európai, mind a nemzeti ügyekben hozzájussanak a legjobb minőségű információkhoz. Ehhez mind a közszolgálati, mind a magántulajdonban lévő médiának erőfeszítéseket kell tennie, miközben a szabályozó hatóságoknak gondoskodniuk kell arról, hogy ezek a szereplők azonos feltételek mellett működjenek. Köszönöm figyelmüket.

23. Polgári-katonai együttműködés és polgári-katonai képességek kialakítása (rövid ismertetés)

  Elnök. – A következő napirendi pont a Christian Ehler által a Külügyi Bizottság nevében előterjesztett, a polgári-katonai együttműködésről és a polgári-katonai képességek kialakításáról szóló jelentés (2010/2071(INI)) (A7-0308/2010).

  Christian Ehler, előadó. – (DE) Elnök asszony, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Az Európai Unió tagállamai nemzetközi szinten vállalták, hogy jelentős mértékben hozzájárulnak a világ minden részén a polgári és katonai válságkezelési képességek javításához. Sok esetben azonban nem teszünk mást, csak beszélünk erről a helsinki fő célkitűzésben és más helyeken is számos alkalommal megfogalmazott vállalásról. Hadd fogalmazzam meg egyértelműen: a tagállamok által az Európai Unió jelenleg is aktív polgári misszióihoz, így például az EULEX-hez és az EUPOL-hoz jóváhagyott pozíciók 25%-a jelenleg is betöltetlen. Az Európai Unió tagállamok által újból és újból megfogalmazott polgári és katonai képességeire vonatkozó célkitűzések és annak struktúrája aligha állhatna a mostaninál messzebb a valóságtól. Ezért döntött úgy az Európai Parlament, hogy saját kezdeményezésű jelentést készít az Európai Unión belüli polgári és katonai struktúrák és koordináció kialakításáról.

Konkrétan: a Parlament ebben a jelentésben ismételten kijelenti, hogy az Európai Unió adott polgári-katonai képességei külpolitikájának, valamint közös biztonság- és védelempolitikájának legfontosabb eszközei közé tartoznak. Szokatlan utat választottunk ahhoz, hogy a lisszaboni folyamattal összefüggésben szembenézzünk a Parlament feladataival. Nem egy jelentéssel kezdtünk, hanem hozzáfogtunk a jelentés empirikus alapjának létrehozásához. A számok alapján rendkívül konkrét javaslatokat fogalmaztunk meg, és emiatt élvezzük a Külügyi Bizottság nagy többségének támogatását: stratégiai szinten konkrét javaslatokkal álltunk elő az új Európai Külügyi Szolgálat katonai és polgári ága közötti egyenrangú partnerség szerkezetének létrehozása érdekében, míg operatív szinten elhatároztuk egy állandó európai központ felállítását, amelynek munkatársait a tagállamok adják, és amelynek az lesz a feladata, hogy az ezekben a műveletekben részt vevő nemzeti szakértőknek szóló vonzó ösztönzési rendszer felállításának kérdéseivel és a későbbi személyzeti tartalékok kialakításával foglalkozzon.

Konkrét javaslatokat tettünk a polgári és a katonai személyzet kiképzésére vonatkozóan. Konkrét javaslatok születtek például arra vonatkozóan, hogyan kell induló missziókat finanszírozni, illetve az induló forrásokat a Szerződés 41. cikke szerint létrehozni. Már az asztalon vannak a válságkezelés eszközeire, és különösen a rendőrségi és a katonai erők közötti magasabb szintű jövőbeli együttműködés kérdésére vonatkozó javaslatok. Erre szolgál példaként az európai csendőrség. Felmerül ugyanakkor a kérdés, hogyan kapcsolható össze ez a két eszköz konkrét operatív esetekben, és hogyan kezelhetjük a tisztán katonai és polgári műveletek szétválasztásának kérdését.

Javaslatokat terjesztettünk elő a harcoló csoportok jövőjére vonatkozóan. Új megközelítést indítványozunk ezen a téren. Azt szeretnénk, hogy e csoportok finanszírozása összhangban legyen az Athena-mechanizmussal. Felhívunk a harcoló csoportok képességeinek az oszlói irányelveknek megfelelő továbbfejlesztésére, a harcoló csoportok a polgári misszióik biztosítását lehetővé tévő képességének megerősítésére és a harcoló csoportok missziói meghatározásának kiszélesítésére. A kutatás-fejlesztés kérdését, a kettős felhasználás kérdését, továbbá a polgári és katonai küldetések bevonását a biztonsági kutatási programba az Európai Unió kutatási programja részének tekintjük. A felszerelés és készletek felhalmozása kapcsán csakúgy, mint az ENSZ-szel és a NATO-val folytatott nemzetközi együttműködés vonatkozásában, konkrét kérdésekkel foglalkozunk. Ezen a ponton elsősorban a felesleges ismétlődések elkerülésére, a már meglévő struktúrák jobb felhasználására, a közös légi szállítási kapacitások konszolidálásának kérdésére és a két szervezet válsághelyzet esetén szükséges jobb együttműködéséről szóló Berlin Plus megállapodások megvalósításának kérdésére összpontosítunk.

Vagyis a Parlament meg tudott felelni az új feladatai és kötelességei által támasztott kihívásoknak. A jelentést a Külügyi Bizottságban jelen lévő csoportok széles többsége támogatta, és a magunk részéről fontos hozzájárulásnak tekintjük az Európai Unió polgári és katonai struktúráinak jövőbeli felépítéséhez.

  Csanád Szegedi (NI). – (HU) Elnök asszony, tisztelt képviselőtársaim! Az első és a legfontosabb, amit le kell tisztáznunk, hogy fontosnak tartjuk-e a civilek és a katonai erőnek a megfelelő együttműködését, és erre nekem személy szerint és a pártomnak, a Jobbik Magyarországért mozgalomnak egyértelműen az a válasza, hogy igen, fontosnak tarjuk a civileknek és a katonai erőnek az együttműködését. Nos, erre Magyarországon nagyon jó példa volt a Magyar Gárda, mely 2007-be jött létre és a katonai erőkkel – ha úgy tetszik – jól együtt tudott működni, akár az árvízi védekezésben, akár a vörösiszap-katasztrófa áldozatainak megsegítésében, akár véradás tekintetében, akár kenyérosztás tekintetében, tehát szociális kérdésekben is pozitívan tudott eljárni. Na most joggal tehetik fel a kérdést, hogy milyen jutalmat kaptak, állami kitüntetést, esetleg elismerést? Semmit nem kaptak, a Magyar Gárdát a magyar kormány feloszlatta teljesen érthetetlen módon, ahelyett hogy ezeknek az embereknek megköszönte volna az önfeláldozását. Ezért, hogy elinduljunk a civilek és a katonai erők együttműködésében, mindenképpen a Magyar Gárdához hasonló szervezetekben részt vevő egyéneket meg kell becsülni. Azokat az embereket, akik részt akarnak venni hazájukat, nemzetüket szeretve, megóvva környezetüket, azokat az embereket engedni kell dolgozni és megbecsült tagjai kellenek, hogy legyenek a társadalomnak.

  Martin Ehrenhauser (NI). – (DE) Elnök asszony! A polgári és katonai erők együttes alkalmazása egyáltalán nem új jelenség. Vegyük, például, az egy ideje már a Tanács mellett működő Parancsnoki Központot. Ott eddig is gyűjtöttek katonai és polgári információkat. A Helyzetelemző Központot most át kell helyezni a Külügyi Szolgálathoz. Úgy gondolom, fontos mindenekelőtt hangsúlyoznunk, hogy az Európai Unió kiemelkedő nemzetközi hírnévnek örvend a polgári mechanizmusok terén, és ezzel az Európai Unió óriási elismerést vívott ki magának. Ugyanakkor úgy vélem, hogy egyértelműen szét kell választanunk a polgári és a katonai erőket.

Ezen a ponton szeretnék kitérni egy dologra, amelyet Szegedi úr említett az előbb. Szeretnék hangot adni annak a rossz előérzetemnek, amelyet a magyar Jobbik Párt által az ausztriai Burgenlandban a közelmúltban szervezett felvonulás miatt érzek, és amelyen puskák és feltűzött szuronyok is láthatóak voltak. Úgy hiszem, ez semmiképp nem fogadható el. Szeretném kifejezni egyértelmű és világos szembenállásomat minden ilyen cselekedettel szemben. Aligha lehet kétség afelől, hogy ezek ellentmondanak az európai szellemnek.

(A felszólaló a 149. cikk (8) bekezdése szerint hozzájárul egy kék kártyával jelzett kérdés megválaszolásához.)

  Csanád Szegedi (NI). – (HU) Egy nagyon-nagyon rövid válaszra szeretném. Ez, amit a képviselőtársam mond, az egyszerűen hazugság. A Jobbik Magyarországért Mozgalom sem, és a Magyar Gárda sem – nyugodtan utánanézhet bárki – soha semmilyen bűncselekményt nem követett el, soha semmikor a törvénnyel nem szegült szembe, tehát ez egyszerűen annak a neoliberális politikai propagandának a része, amelyet próbálják rossz színben feltüntetni a magyar gárdisták és a Jobbik sem ütközött soha törvényekbe és ezután is a törvényesség alapján kívánunk eljárni.

  Martin Ehrenhauser (NI). – (DE) Elnök asszony! Semmi olyat nem mondtam, hogy a Jobbik Párt bármilyen büntetőjogba ütköző törvénysértést követett el. Azt viszont valóban kijelentettem, hogy puskákat és feltűzött szuronyokat is felvonultató, célzott mozgósítás történt Burgenlandban. Nem cáfolta meg, hogy valóban ez történt.

  Maria Damanaki, a Bizottság tagja. – Elnök asszony! A jelentésre kívánok összpontosítani, mivel ez egy rendkívül hasznos és fontos jelentés. Szeretném megköszönni Ehrenhauser úrnak a munkáját.

A jelentés azért hasznos, mert helyesen összpontosít a polgári-katonai együttműködés kulcselemére, és pontosan ez a Bizottság elsődleges célja. Az EU átfogó válságkezelési módszeréhez kapcsolódó fő pontokkal foglalkozik. Az Európai Külügyi Szolgálat létrehozása ennek a prioritásnak a pontos kifejeződése. A főképviselő által éppen bevezetett szolgálati koncepció ugyanabba az irányba mutat, mint amelyet a jelentés is sugall, különösen a közös biztonság- és védelempolitika struktúráinak a Külügyi Szolgálatba történő bevonása révén.

Az erőforrások megfelelő egyensúlyának megteremtése érdekében teljes mértékben támogatjuk a polgári képességek fejlesztését. A toborzás megfelelő módozatait már egyeztették, és a megfelelő szaktudás bevonható a Külügyi Szolgálatba. Mint ahogy az köztudott, korábban erre nem volt mód.

A jelentés számos pontját figyelembe vették, és konkrét lépéseket indítottak. Ez különösen a polgári-katonai szinergiák előmozdítására, az EU harcoló csoportjainak jobb felhasználhatóságára, kiképzésére, finanszírozására, valamint a kulcsfontosságú partnerekkel, különösen a NATO-val és az ENSZ-szel történő együttműködésére vonatkozik. Az EU és az Egyesült Nemzetek Szervezete közötti kapcsolatok megerősítését is támogatjuk.

Eddig is már sok feladatot végeztünk el közösen. A főképviselő múlt vasárnap ismét találkozott az ENSZ főtitkárával Lisszabonban. Az EU és a NATO közötti kapcsolat fontos kérdés, amint azt a lisszaboni NATO-csúcstalálkozó épp tegnap bizonyította. Ugyancsak támogatjuk minden olyan gyakorlati intézkedés bevezetését, amely megerősítheti az EU és a NATO közötti konkrét együttműködést, és különösen azokban az esetekben biztosítja az együttműködést, amikor mindkettő egységei ugyanazon a színtéren kerülnek bevetésre.

A Bizottság és a maga a főképviselő asszony is várakozásokkal tekint a polgári-katonai együttműködés e fontos kérdésében az Európai Parlamenttel folytatott közös munka elé.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra 2010. november 23-án, kedden kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Krzysztof Lisek (PPE), írásban. – (PL) A polgári-katonai együttműködés és a polgári-katonai potenciál fejlesztése a közös biztonság- és védelempolitika legfontosabb összetevőinek egyike. Sajnos az ahhoz kapcsolódó aspektusok közül sok még mindig a tervezési fázisban van. A tárgyra vonatkozó megbeszéléseken a tagállamok egyetértenek abban, hogy jelentős forrásokat kell biztosítani erre a célra. A valóságban a tervek még mindig nem valósultak meg, és még mindig nem készültek el a teljesen kialakult struktúrák. A természeti katasztrófák, terroristatámadások és az EU határain kívüli konfliktusok jelentette fenyegetésre tekintettel remélem, hogy ez a jelentés hozzájárul a polgári-katonai potenciál és a polgári-katonai együttműködés kihasználásához. A jelentés gyakorlati ajánlásokat fogalmaz meg ezen a téren, többek között az Európai Külügyi Szolgálaton belüli polgári-katonai struktúrák létrehozásával, a harcoló csoportok és az európai csendőrség alkalmazásával, a válságkezelés optimalizálásával és a következő keretprogram forrásainak felhasználásával kapcsolatban. Mindennek a források jobb felhasználása és ennek következtében a polgári-katonai együttműködés teljes körű megvalósítása a célja. További jelentős cél a párhuzamos erőfeszítések elkerülése azon missziók során, amelyekben a NATO az európai erőkkel közösen vesz részt. Remélem, hogy a jelentés határozott ösztönzést fog adni a hatékony polgári-katonai struktúrák kialakítására irányuló munka elkezdéséhez. Célszerű lenne, ha Ashton bárónő gondoskodna arról, hogy a jelentésben megfogalmazott javaslatok a lehető leghamarabb megvalósuljanak.

  Petru Constantin Luhan (PPE), írásban. – (RO) Az Európai Uniónak gyorsan kell reagálnia a válsághelyzetekben, és ez szükségessé teszi polgári és katonai struktúráinak hatékonyabb koordinálását. A Polgári Tervezési és Végrehajtási Szolgálat mellett létrehozott állandó uniós műveleti főparancsnokság maximálhatná a polgári-katonai koordinációból eredő előnyöket. A tagállamokhoz intézett kéréssel kapcsolatban, amely arra irányult, hogy a lehető leggyorsabb tényleges előrelépés érdekében bocsássanak rendelkezésre polgári képességeket, szeretném hangsúlyozni, hogy a polgári vonalon Románia aktívan hozzájárul a 2010-es polgári fő célkitűzés teljesítéséhez. Az EU polgári misszióiban való jelentős jelenléte eredményeként Románia harmadik lett az ilyen típusú missziókban való részvételt, valamint a rendőrei, katonai rendőrei, katonái, diplomatái, bírói és emberi jogi szakértői révén biztosított értékes és változatos szakértelem nyújtását mérő európai rangsorban. Romániában a nemzeti polgári képességi stratégia elfogadási folyamata ugyancsak előrehaladott fázisban van.

24. A következő ülésnap napirendje: lásd a jegyzokönyvet

25. Az ülés berekesztése

(Az ülést 23:45-kor berekesztik)