Viták

2010. november 24., Szerda - Strasbourg

8. Szavazások órája

  Elnök. – Először is az ülésteremben ma reggel történt incidenst követően Schulz úr szeretne személyes bejelentést tenni.

  Martin Schulz (S&D). – (DE) Elnök úr, az Európai Tanácsról ma reggel folytatott vita során történt egy incidens, amelybe nem akarok ismét belemerülni, mivel én voltam a sértés célpontja. Ugyanakkor a következőt szeretném kijelenteni: van olyan szint, ahonnan nem lehet engem megsérteni, és az innen érkező támadásokat nem tekintem sértésnek, mert ahhoz, hogy meg tudjon sérteni, az illetőnek bizonyos mértékben tisztességesnek kell lennie. Szeretném azonban szívből jövő köszönetemet kifejezni azért, hogy a tisztelt Házban a szolidaritás számtalan jelét tapasztaltam. Szeretnék köszönetet mondani képviselőtársaimnak az összes képviselőcsoportból. Ez annak a jele, hogy a tisztelt Ház túlnyomó többsége osztja a közös, demokratikus és Európa-párti meggyőződést. Tiszta szívből köszönetet mondok ezért.

(Szűnni nem akaró taps)

  Elnök. – Az említett incidensre Bloom úr tiltakozása során került sor, amikor is háborús vonatkozású célzásokat tett Schulz úrra. Az elnök kijelentette, hogy ez elfogadhatatlan, és felkérte Bloom urat, hogy kérjen bocsánatot. Bloom úr nem kért bocsánatot. Felszólítom, hogy ezt most tegye meg. Ha nem hajlandó rá, el kell hagynia az üléstermet.

(Hangos taps)

  Godfrey Bloom (EFD). – Elnök úr, ismét olyan helyzet alakult ki, hogy Schulz úrra más előírás vonatkozik, mint mindenki másra. Ez szégyen és gyalázat. Engem Yorkshire lakói (hozzáteszem, az ön saját választókerületében) választottak meg – újraválasztottak –, hogy szavazzak az ülésteremben, mégpedig demokratikus felhatalmazás útján, amellyel ön, elnök úr, nem rendelkezik, mert ön pártot váltott, az emberek pedig a konzervatívokra szavaztak. Nem áll szándékomban bocsánatot kérni, nem áll szándékomban, hogy elhagyjam az üléstermet: ki kell vezettetnie, tisztelt uram!

  Elnök. – Bloom úr, először is engem a konzervatív párt kizárt azért, mert kiálltam egy olyan elvi kérdésért, amely szorosan kapcsolódik az ön által ma reggel felvetett vitapontokhoz.

(Taps)

Másodszor, ön nem kért bocsánatot azon kifejezésekért, amelyek használata egyáltalán nem helyénvaló az Európai Parlamentben, ezért távozásra szólítom fel.

(Hangos taps, valamint „Ügyrendi javaslat!” és „Nincs igaza!” bekiabálások is hallatszanak)

Bloom úr, sajnálom, de ezzel kapcsolatban nem fogadok el egyetlen ügyrendi javaslatot sem.

Van egy javaslatom. Megkérhetem a biztonsági szolgálatot, hogy távolítsák el Bloom urat, de szeretném szavazásra bocsátani a kérdést. A tisztelt Ház egyetért azzal, hogy Bloom úrnak távoznia kell? Kézfelemeléssel jelezzék, akik egyetértenek.

(Hangos tiltakozások és „Nem” bekiabálások az EFD képviselőcsoportból)

Most azok emeljék fel a kezüket, akik azt szeretnék, hogy Bloom úr maradjon. Kik tartózkodnak?

(Újabb hangos tiltakozások az EFD képviselőcsoportból és válaszul „Csend legyen!” bekiabálások. Továbbá hosszan tartó lárma és füttyszó)

Egy nyilatkozatot fogadok el Farage úrtól, az EFD képviselőcsoport vezetőjétől.

  Nigel Farage (EFD). – Elnö  úr, az indulatot és a lármát az váltotta ki, hogy a Parlament eljárási szabályzatát valójában nem igazságosan alkalmazzuk. Schulz úr több ízben sértegetett bennünket, nem csupán engem, hanem a tisztelt Ház több képviselőjét: kijelentette, hogy az euroszkeptikusok és a nemmel szavazók utat engednek a fasizmusnak. Danny Cohn-Bendit meg elmebetegnek nevezett bennünket.

Elnök úr, ha úgy ítéljük meg, hogy a szabályzatot megsértették, és egy képviselőt távozásra szólítunk fel, ez rendben van. De az indulatot – amelyet én is érzek – az idézte elő, hogy nem egyformán alkalmazzuk ezt a szabályzatot. Schulz rendszeresen lefasiztáz másokat, és amikor őt is annak nevezik, az érintett képviselőt távozásra szólítjuk fel. Ez nem helyénvaló, nem igazságos.

  Elnök. – Farage úr, nem akarom ezt a dolgot tovább húzni, de pusztán annyi észrevételt tudok hozzáfűzni, hogy ez így nem pontos. Bloom úr kétszer szólt közbe – egyszer felszólalása közben, egyszer pedig a helyéről –, mindkét közbeszólást többen is hallották, és mindkettő elfogadhatatlan volt a Parlamentben alkalmazható kifejezések szempontjából. A tisztelt Ház azt akarja, hogy Bloom úr távozzon. Ezt juttatta kifejezésre. Ha nem hagyja el az üléstermet, az emberek következtetést fognak levonni a demokratikus eljárással kapcsolatos magatartásáról.

Bloom úr, a 152. cikkre hivatkozom. Ha nem távozik, elvezettetem. Megbeszéltem az elnök úrral, és a támogatásáról biztosított.

(Közbeszólás Bloom úr részéről: „Fütyülök a fenyegetéseire!”)

  Joseph Daul (PPE). – (FR) Elnök úr, ha megengedi, ma reggel én csupán annyit mondtam, hogy Bloom úr elfogadhatatlanul viselkedett.

Másodszor, ez egy demokratikus parlament. Demokratikusan döntöttünk arról, hogy önnek, Bloom úr, el kell hagynia a Parlamentet. A demokrácia és mindazon dolgok nevében, amelyeket ez a Parlament képvisel, felszólítom, hogy ma távozzon a Parlamentből. A demokratikus jogok iránti tiszteletből kérem önt arra, hogy ezt tegye meg.

Gollnisch úr, nem kell engem felelősségre vonnia. Ismerjük a módszereit, amelyek elfogadhatatlanok és antidemokratikusak. Mindössze ennyi a mondanivalóm.

(Taps)

  Elnök. – A 152. cikk (4) bekezdése alapján sajnálatosnak tartom, hogy ez az incidens akadályozza a tisztelt Ház szokásos ügymenetét. Ezért öt percre felfüggesztem az ülést.

(Az ülést öt percre felfüggesztik)

  Elnök. – Ügyrendi javaslat? (mikrofonon kívüli, alig hallható megjegyzések és „Ügyrendi javaslat!” bekiabálások).

  Christian Ehler (PPE). – Elnök úr, a „Küldöttség a Koreai-félszigettel fenntartott kapcsolatokért” elnökeként arra kérem a plenáris ülést, hogy határozottan ítélje el a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság által a dél-koreai sziget ellen tegnap elkövetett tüzérségi támadást.

(Taps)

A támadás súlyos veszteséget okozott a dél-koreai hadseregnek és különösen a sziget polgári lakosságának. Falvakat égettek fel és evakuálni kellett a lakosságot.

Üdvözöljük Lee Myung-bak, dél-koreai elnök bejelentését, miszerint az erőszakos cselekmény ellenére el akarja kerülni a helyzet eszkalációját a koreai szigeten.

Örvendetesnek tartjuk, hogy Ashton bárónő, főképviselő megfontoltan járt el a többi nemzetközi szereplővel, szövetségeseinkkel és stratégiai partnerünkkel, a Koreai Köztársasággal az ENSZ koreai fegyverszüneti megállapodása egyértelmű megsértésének elítélésében. Elvárjuk, hogy Kína is ítélje el ezt a cselekményt.

Felszólítjuk a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot, hogy kerüljön el minden további eszkalációt, és tegyen meg minden szükséges erőfeszítést a béke és a stabilitás fenntartása érdekében a Koreai-félszigeten. Részvétünket fejezzük ki az áldozatok családtagjainak.

(Taps)

  Elnök. – Köszönöm, Ehler úr. Csak egy perc figyelmet kérek. Kérem, csendesedjenek el. Megkockáztatva, hogy fasiszta diktátornak minősítenek, bizonyos intézkedéseket tettem ma délelőtt. Schulz úr azonban azt javasolta, hogy válasszak egy felszólalót azok közül, akik ellenzik, hogy Bloom úrnak távoznia kell az ülésteremből. Ma reggel Madlener úr volt az első, aki szót kért. Közöltem Madlener úrral, hogy amennyiben felszólal, megismétlem azon megjegyzéseket, amelyeket Bloom úr közvetlenül Schulz úrhoz intézett. Madlener úr, öné a szó!

  Barry Madlener (NI). – (NL) Elnök úr! Nagyon köszönöm, hogy mégis engedélyezi, hogy ügyrendi javaslatot tegyek, mivel természetesen ebben az egész ügyben az a fontos, hogy szabályzatot következetesen és mindenkire egyformán alkalmazzuk. Szeretnék rámutatni arra, hogy a Parlament elnöke következetlenül járt el: Bloom urat kipenderítette a Schulz úrhoz intézett megjegyzések miatt, ugyanakkor Schulz úr kollégámat, van der Stoep urat lefasisztázta itt az ülésteremben, és az elnök semmit sem tett. Schulz még csak bocsánatot sem kért, szóval becsületére válna, ha Bloom úrhoz hasonlóan most ő is elhagyná az üléstermet.

  Elnök. – Nos hát – köszönöm. Amint mondtam, a Schulz úrral és Madlener úrral való megállapodás értelmében most pedig megismétlem azon megjegyzéseket, amelyeket Bloom úr jól hallhatóan Schulz úrhoz intézett ma reggel, és amelyeket az elnök kifogásolt, én is kifogásolom, és amikor rákérdeztünk, a tisztelt Ház többsége szintén kifogásolt.

Bloom úr a következőket mondta Schulz úrnak: „Ein Volk, ein Reich, ein Führer”, azaz „Egy nép, egy birodalom, egy vezér”. Elfogadhatatlan, hogy az egyik képviselő a másiknak ilyeneket mondjon. Ez jóval túlmegy azon, amit elfogadhatónak tartunk a tisztelt Házban. Ezzel most lezárom ezt az ügyet. A továbbiakban az Elnökségben fogunk foglalkozni vele. Most pedig térjünk rá a szavazásra, mert 13.00 órára szeretnék végezni.

  Bruno Gollnisch (NI). – (FR) Elnök úr, csak nagyon röviden szólalnék fel. A 152. cikkről szeretnék beszélni.

  Elnök. – Nem, sajnálom. Kérem, ne adják oda a mikrofont Gollnisch úrnak. Közöltem Gollnisch úrral, hogy akkor kaphat szót, amikor legközelebb a Parlament elnöke elnököl. Nagyon köszönöm. Salatto úr kért szót.

  Potito Salatto (PPE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, e kérdéstől függetlenül egy problémát szeretnék az Elnökség elé terjeszteni.

Úgy gondolom, hogy vannak olyanok, akik még nem értették meg teljesen, hogy az Európai Parlament milyen szerepet tölt be a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően. Úgy vélem, ezzel kapcsolatban rá kell mutatnom egy alapvető problémára: a közlekedésért felelős biztos, Kallas úr, több ízben visszautasította, hogy találkozzon a „Sky and Space”, képviselőcsoportok közi csoporttal, hogy megvitassák a „Költséghatékony kisméretű légi jármű (CESAR) projektet”, amely gazdasági, környezeti és biztonsági szempontból mindenkire kihat. Nyomatékosan javasolnám az Elnökségnek, hogy hívja ide Kallas urat az ülésterembe, hogy fejtse ki, milyen programot szándékozik megvalósítani ebben az ágazatban, amely rendkívül érzékeny és fontos az Európai Parlament számára.

  Elnök. – A következő napirendi pont a szavazás.

(Az eredményekért és a szavazásra vonatkozó egyéb részletekért lásd a jegyzőkönyvet)