Index 
Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve
PDF 4089k
2010. november 24., Szerda - Strasbourg HL kiadás
1. Az ülés megnyitása
 2. Hamisítás elleni kereskedelmi megállapodás (ACTA) (benyújtott állásfoglalásra irányuló indítványok): lásd a jegyzőkönyvet
 3. Végrehajtási intézkedések (az eljárási szabályzat 88. cikke): lásd a jegyzőkönyvet
 4. Az Európai Tanács gazdasági kormányzásról tartott ülésének következtetései (október 28–29.) (vita)
 5. Köszöntés
 6. Az Európai Tanács gazdasági kormányzásról tartott ülésének (október 28–29.) következtetései (a vita folytatása)
 7. A G20-csúcstalálkozó eredményei (vita)
 8. Szavazások órája
  8.1. A 8/2010 sz. költségvetési módosítás: III. szakasz – Bizottság – Európai Szolidaritási Alap: Áradások Írországban – az ESZA 1. célkitűzésének teljesítése (2000–2006) (A7-0327/2010, László Surján) (szavazás)
  8.2. Az EK és Moldova közötti partnerségi és együttműködési megállapodáshoz csatolt jegyzőkönyv (A7-0300/2010, Graham Watson) (szavazás)
  8.3. Az orvosi rendelvényhez kötött gyógyszerekkel kapcsolatos tájékoztatás (az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexe) (A7-0290/2010, Christofer Fjellner) (szavazás)
  8.4. A gyógyszerekre vonatkozó tájékoztatás (közösségi eljárások a gyógyszerek engedélyezése és felügyelete céljából) (A7-0289/2010, Christofer Fjellner) (szavazás)
  8.5. Egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozása (A7-0196/2010, Jill Evans) (szavazás)
  8.6. Hamisítás elleni kereskedelmi megállapodás (ACTA) (B7-0617/2010) (szavazás)
 9. A szavazáshoz fűzött indokolások
 10. Szavazathelyesbítések és szavazási szándékok: lásd a jegyzőkönyvet
 11. Pénzügyi felügyelet (jogszabályok aláírása)
 12. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása: lásd a jegyzőkönyvet
 13. Új európai energiastratégia felé (vita)
 14. A 2010. november 29. és december 10. között megrendezésre kerülő cancúni éghajlat-változási konferencia előkészítése (vita)
 15. Az Afrika és EU közötti stratégiai partnerség jövője a 3. Afrika–EU csúcstalálkozó küszöbén (vita)
 16. A nyugat-szaharai helyzet (vita)
 17. Kérelem a parlamenti mentelmi jog felfüggesztésére: lásd a jegyzőkönyvet
 18. A bizottságok és a küldöttségek tagjai: lásd a jegyzőkönyvet
 19. Ukrajna (vita)
 20. Az emberi jogok, a szociális és környezetvédelmi normák a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban - Nemzetközi kereskedelempolitika az éghajlatváltozással kapcsolatos követelmények összefüggésében - Vállalati és szociális felelősség a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban (vita)
 21. Dömpingellenes ügyek – jelenlegi helyzet és jövőbeli kilátások (vita)
 22. A következő ülésnap napirendje: lásd a jegyzőkönyvet
 23. Az ülés berekesztése


  

ELNÖKÖL: JERZY BUZEK
elnök

 
1. Az ülés megnyitása
A felszólalásokról készült videofelvételek
  

(Az ülést 9.05-kor megnyitják.)

 

2. Hamisítás elleni kereskedelmi megállapodás (ACTA) (benyújtott állásfoglalásra irányuló indítványok): lásd a jegyzőkönyvet

3. Végrehajtási intézkedések (az eljárási szabályzat 88. cikke): lásd a jegyzőkönyvet

4. Az Európai Tanács gazdasági kormányzásról tartott ülésének következtetései (október 28–29.) (vita)
A felszólalásokról készült videofelvételek
MPphoto
 

  Elnök. – A következő napirendi pont az Európai Tanács gazdasági kormányzásról tartott ülése (október 28–29.) következtetéseinek kiemelt vitája [2010/2654(RSP)].

Köszöntöm az ülésteremben a Tanács elnökét, Van Rompuy urat, valamint a Bizottság elnökét, Barroso urat. Szintén jelen vannak körünkben a belga elnökség és a Bizottság képviselői. Elsőként a Tanács elnöke, Van Rompuy úr ad számunkra tájékoztatást.

 
  
MPphoto
 

  Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke. – Elnök úr! Az Európai Tanács október 28–29-i ülésének középpontjában az Unió gazdasági kormányzása, és különösen a gazdasági kormányzással foglalkozó munkacsoport jelentése állt. Az ott elfogadott jelentés és az azóta bekövetkezett események – konkrétan Írországra utalok – általánosságban jelzik a téma, és konkrétan a májusban elfogadott, rövid idő alatt működésbe hozható pénzügyi mechanizmus fontosságát.

Nagyra értékelem az utóbbi egy hétben meghozott gyors pénzügyminiszteri intézkedéseket, továbbá szeretném kiemelni, hogy ez is mutatja elszántságunkat az euró stabilitásának megőrzésére.

„A Bizottság, az IMF és az Európai Központi Bank tárgyalásokon egyezteti az ír hatóságokkal az anyagi támogatás keretéül szolgáló erőteljes szakpolitikai programot. […] Az ír gazdaság szilárd alapadatai fényében a program határozott végrehajtása elvben lehetővé teszi a visszatérést egy robosztus, fenntartható növekedési pályára, a gazdasági-társadalmi kohézió megőrzése mellett.” Ezt az eurócsoporttól és az ECOFIN minisztereitől idéztem.

A nem kormányközi konferencia formájában működő munkacsoport áttekintette a szakterület munkamódszereit, prioritásait és eljárásait. Megfelelő egyensúlyra törekedtünk: egyrészt szerettünk volna átfogó európai keretet teremteni az Unión belüli túlzott államháztartási hiányok és gazdasági egyensúlytalanságok elkerüléséhez, másrészt lehetőséget szerettünk volna biztosítani a nemzeti kormányoknak arra, hogy a hazai politikai eljárások és az európai jogszabályok keretei között szabadon választhassák meg, mit akarnak megadóztatni, és mire akarnak költeni.

Biztosítani kívánjuk, hogy minden tagállam teljes körűen figyelembe vegye gazdasági és pénzügyi döntéseinek a partnereire, valamint az Európai Unió egészének stabilitására gyakorolt hatását. Ugyanakkor meg kívánjuk erősíteni az uniós szintű reagálási képességet arra az esetre, ha egy tagállam szakpolitikái kockázatot jelentenek az Unió egészére nézve.

Ezek az ajánlások – a munkacsoport többi ajánlásához hasonlóan – rendkívül közel állnak a Bizottság javaslataihoz. E kérdéseket az Európai Parlament képviselőcsoportjainak vezetőivel, valamint az illetékes bizottságok elnökeivel is megvitattam két alkalommal, az önök által kért formátumban.

Egy pontosítás: egyesek csalódottságuknak adnak hangot amiatt, hogy nem épült be több automatizmus a döntéshozatalba. Nos, épp hogy több automatizmust javasolunk. A szankciókról a Tanács határoz – a szerződés szerint ugyanis a Tanács illetékes – az úgynevezett „fordított többség” alapján. Ez azt jelenti, hogy a Bizottság által javasolt szankció érvénybe lép, hacsak nem szavaznak ellene minősített többséggel, míg eddig a minősített többségnek a szankciók mellett kellett szavaznia.

Néhány hete egyes tagállamok még igencsak vonakodtak elfogadni a fordított többség elvét. Ez valódi áttörés; a munkacsoport ezenkívül egy egész sor intézkedésre tett javaslatot a Stabilitási Paktum megerősítése érdekében, többek között szorosabb szakpolitikai koordinációt – európai szemesztert –, részletes statisztikákat, valamint független fiskális tanácsokat javasolt.

A tagállamoknak át kell érezniük, hogy szakpolitikai döntéseik kihatnak valamennyi partnerükre és az Unió egészére. Ez a válság nagy tanulsága. Egy általános megjegyzés: a munkacsoport a gyors konszenzusteremtés céljából létrehozott politikai keret volt. Az általunk elért áttöréseket most át kell ültetni jogalkotási szövegekbe. Ezt a munkát a Bizottságnak, a Tanácsnak és a Parlamentnek kell elvégeznie. Bízom benne, hogy egyik intézmény sem töri meg a lendületet. Ez létfontosságú feladat.

A munkacsoport harmadik, egyben utolsó fő eleme kapcsán rátérnék a munkacsoport követő intézkedéseire. Erőteljes és hiteles válságkezelő mechanizmust javasolunk, hogy megőrizzük az euróövezet egészének pénzügyi stabilitását. Valamennyi állam-, illetve kormányfő egyetértett ezzel az igénnyel, és hogy ehhez korlátozott szerződésmódosításra van szükség.

Mielőtt befejezném ezt a témát, szeretném aláhúzni, hogy a Stabilitási Paktummal kapcsolatos munka nem pusztán a tagállamok megbüntetéséről vagy a múlt hibáinak helyrehozataláról szól. Fontos, hogy szélesebb összefüggésben lássuk ezt a kérdést. Nem szabad szem elől tévesztenünk a tágabb értelemben vett kihívást, vagyis hogy tovább kell fejlesztenünk az európai struktúrákat, fenntartható növekedést kell teremtenünk, és javítanunk kell az általános gazdasági teljesítményünket.

Ez került az Európai Tanács által az év elején elfogadott EU 2020-as stratégia középpontjába. Akik attól félnek, hogy az államháztartás visszafogása csökkenti a gazdasági növekedést, azoknak azt mondom, hogy helyesebben tennék, ha a figyelmüket a gazdasági teljesítményünket hátráltató szerkezeti tényezőkre összpontosítanák, és orvosolnák azokat. Ez lesz az Európai Tanács jövő februári és márciusi üléseinek fő célkitűzése.

Az Európai Tanács röviden megvitatta az EU költségvetési ügyeit is, többek között erre ösztönzött bennünket a parlamenti elnök ülésünk elején elmondott beszéde. Abban maradtunk, hogy decemberben visszatérünk erre a kérdésre.

Időközben a következtetéseinkbe egyszerűen csak ennyi került, idézem: „Alapvető jelentőségű, hogy az Európai Unió költségvetésében és a következő többéves pénzügyi keretben megjelenjenek a tagállamok konszolidációra, valamint a hiány és az adósságállomány fenntartható pályára állítására irányuló erőfeszítései. Tiszteletben tartva” – és ezt hangsúlyozom –, „tiszteletben tartva a különböző intézmények szerepét, valamint az európai célkitűzések megvalósításának szükségességét, az Európai Tanács a következő ülésén megvitatja, hogy a kiadások európai szintű alakításával hogyan járulhat hozzá megfelelő módon ehhez a munkához.”

Biztosítom önöket, hogy a Lisszaboni Szerződéssel összhangban elismerjük a Parlament új szerepkörét. Az Európai Tanács természetesen nem foglalt állást a 2011-es költségvetési eljárással kapcsolatban, mivel ez a téma a Miniszterek Tanácsára és a Parlamentre tartozik.

Az Európai Tanács elnökeként minden érintett féltől a konzultációk folytatását kérem, hogy a lehető leghamarabb kompromisszumra juthassunk a 2011-es költségvetés ügyében. A kompromisszumban figyelembe kell venni a különböző aggályokat, természetesen a szerződések betartása mellett.

Az Európai Tanács ülését arra is felhasználtuk – és a jövőben minden ülést fel fogunk erre használni –, hogy a nagyszabású nemzetközi eseményekre felkészülve közös európai uniós álláspontokat alakítsunk ki. Ebben az esetben a figyelmünk középpontjában a G20-csúcstalálkozóra, a cancúni éghajlat-változási konferenciára, valamint számos kétoldalú csúcstalálkozóra való felkészülés állt.

A G20-csúcstalálkozóval kapcsolatban – amely időközben természetesen már lezajlott – megállapodtunk a prioritásokról, amelyeket az Unió képviselői és a G20-akhoz tartozó EU-tagállamok vállaltak fel. Ezek között szerepelt a tőkekövetelményekről szóló Basel III egyezmények elfogadása és az IMF reformja. Ami az utóbbit illeti, hangsúlyozni szeretném, hogy ezt a mérföldkövet jelentő reformot az európaiak nyitott, konstruktív hozzáállása tette lehetővé. A végső megállapodás érdekében lemondtunk két helyről, magunkra vállalva a kiigazítás terhének nagy részét.

A világgazdaság egyensúlytalanságai és az árfolyam-politika kérdésében feszült vitákra került sor a G20-csúcstalálkozó előtti időszakban. A csúcson a megfelelő elemzést követően megállapodtak a folyamatról. Üdvözlendőnek tartjuk a döntést, hogy mutatórendszert hozunk létre az egyensúlytalanságokról, továbbá 2011-ben értékelést készítünk. A következőkben létfontosságú, hogy az értékelés alapján megállapodjunk a szakpolitikai következtetésekről, és szükség esetén kiigazító intézkedéseket hozzunk.

Az Európai Tanács Cancúnnal, illetve a hónap végén kezdődő tárgyalásokkal kapcsolatban kialakította az EU álláspontját. A tavalyi koppenhágai csúcs óta számos egyeztetésre került sor mind hivatalos, mind informális körben, de a tárgyalások lassan, nehézkesen haladnak. Cancún valószínűleg csak közbenső lépés lesz az éghajlatváltozás problémájának kezelésével foglalkozó globális keret kialakítása felé. Az Európai Unió ezt természetesen sajnálattal állapítja meg.

Végül a kétoldalú csúcstalálkozók tekintetében az Európai Tanács megvitatta a prioritásokat és stratégiákat a következő, az Egyesült Államokkal, Oroszországgal, Ukrajnával, Indiával és Afrikával sorra kerülő csúcstalálkozókra vonatkozóan. Ez rendkívül hasznos Barroso elnök úr számára és számomra, biztosítja, hogy ezeken az alkalmakon ne csak a brüsszeli intézmények, hanem a 27-ek mindegyikének nevében szólhassunk. Az a szándékom, hogy ezt az egyeztetést az Európai Tanács üléseinek rendszeres témájává teszem.

Kollégák, ezzel az Európai Tanács legutóbbi, csaknem egy hónapja tartott üléséről szóló összefoglalóm végére értem. Én mindenesetre folytatom az eddigi gyakorlatomat, vagyis azt, hogy az Európai Tanács ülését követően azonnal, néhány órán belül tájékoztatom az ülésről az önök képviselőcsoportjainak vezetőit. Nagy érdeklődéssel várom a véleményüket.

 
  
MPphoto
 

  José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Elnök úr, tisztelt képviselők! Ha egy hét hosszú idő a politikában, akkor egy hónap már örökkévalóságnak tűnhet. Sok minden történt az Európai Tanács legutóbbi ülése óta, egyebek közt az írországi eseményekre gondolok. A tervezett intézkedések újabb alapvető lépést jelentenek Írország, az euróövezet, és az egész Európai Unió pénzügyi stabilitásának biztosítása felé. A májusban létrehozott két eszköz hatékony, és alkalmas a feladat ellátására. Írországnak egészen konkrét problémákat kell kezelnie, és ezek az eszközök alkalmasak erre. A beavatkozás elvben lehetővé teszi, hogy az ír gazdaság – az erőteljes gazdasági alapokra építve – visszaálljon a fenntartható növekedési pályára.

Az utóbbi néhány hónap kihívások elé állított minket. Nagyon hosszú utat tettünk meg, de a munkát még nem végeztük el. Gazdasági kormányzásunk átalakulóban van. A Van Rompuy elnök által vezetett munkacsoport ismertette az eredményeit, és ezek igen pozitívak. A Bizottság jelentős hozzájárulásával sikerült széles körű egyetértést kialakítaniuk a Bizottság jogalkotási javaslatairól, továbbá megtárgyalták a gazdasági kormányzás néhány nagyon fontos vonatkozását.

Alapvető jelentőségű, hogy megőrizték a bizottsági csomag két fontos mérföldkőnek számító elemét: a szigorú államháztartási szabályokat és a szélesebb körű gazdaságfelügyeletet. Sokszor hangsúlyoztam már, hogy az új keretet mielőbb működőképessé kell tenni, ezért örültem, hogy az Európai Tanács támogatta a „gyorsított eljárásról” szóló elképzelésünket, és célul tűzte ki, hogy 2011 nyaráig megállapodás szülessen a Bizottság jogalkotási javaslatairól.

Figyelemre méltó, hogy a tavaly szeptemberben megfogalmazott kérések, miszerint a Bizottság tegyen le jogalkotási javaslatokat az asztalra, mára olyan óhajjá alakultak át, hogy gyorsított eljárásban tárgyaljuk meg a javaslatokat. A következő néhány hónapban le kell futnia a rendes jogalkotási eljárásnak. Számítok rá, hogy a közösségi módszer éppen olyan jól működik, mint eddig, és hogy segít megerősíteni a gazdasági kormányzást az euróövezetben, valamint Európában.

Hiszem, hogy végül kemény szabályokat alkotunk, megfelelően ösztönözzük a jogkövető magatartást, félig automatikus végrehajtást vezetünk be, és eredményes keretet teremtünk a szélesebb értelemben vett makrogazdasági egyensúlytalanságok kezelésére. Megerősített, szigorú gazdasági kormányzásra van szükség a stabil, fenntartható növekedés eléréséhez, amely döntő jelentőségű polgáraink foglalkoztatása és jóléte szempontjából.

Az állandó euróövezeti válságkezelő mechanizmus e kirakós játék egyik létfontosságú darabja. A jelenleg hatályos ideiglenes mechanizmus 2013-ban lejár, ezért létfontosságú, hogy addigra hiteles, erőteljes, tartós, a szakmai realitás talaján álló megoldás vegye át a helyét. A Bizottság már meg is kezdte az euróövezet jövőbeni új mechanizmusának általános jellemzőit kialakító előkészítő munkát. Ezt a mechanizmust – amelyet az Európai Tanács elnökével folyamatosan konzultálva készítünk elő – az Európai Unió és az euróövezet gazdasági kormányzásának megerősítése érdekében végzett munkánk átfogó keretében célszerű szemlélni.

Szeretném egyértelművé tenni, hogy a mechanizmus még akkor is „európai” kezdeményezés marad, ha a nemzeti költségvetésekből finanszírozzuk, hiszen működése során természetesen a Bizottság szakértelmére, függetlenségére és pártatlanságára támaszkodik majd. A mechanizmus három fő összetevője a makrogazdasági kiigazítási program, a finanszírozási megállapodás, valamint a magánszektor bevonása. Az utóbbi többféle formát ölthet, de főleg és elsősorban azt szeretném egyértelműen leszögezni, hogy bármilyen döntés is születik a magánszektor bevonásával kapcsolatban, az csak 2013 után lép érvénybe.

Az állam-, illetve kormányfők egyhangúan úgy döntöttek, hogy e mechanizmus létrehozásához módosítani kell a szerződést. Amikor tavaly elfogadtuk a Lisszaboni Szerződést, senki nem gondolta, hogy ilyen hamar felvetődik a módosítás javaslata. Valamennyien tudjuk, hogy ez soha sem könnyű folyamat, mindnyájan tisztában vagyunk a veszélyeivel. Többek között ezért fejtettem ki az Európai Tanács ülésén és már korábban is, hogy nem szabad elfogadnunk a szerződés olyan jellegű felülvizsgálatát, amely megkérdőjelezi a tagállamok szavazati jogait. Örülök, hogy elfogadták ezt az érvet, és hogy az esetleges felülvizsgálat korlátozott körű – tulajdonképpen műtéti jellegű – lesz.

Ugyanakkor célszerű a lehető legegyenesebb úton tartani a folyamatot. Ezért hívom fel a figyelmet a veszélyre: nem szabad engednünk a kísértésnek, hogy elkezdjük összekapcsolni oda nem illő ügyekkel.

Mindezen tevékenységekre nem légüres térben kerül sor. Az Európai Tanács ülése, a G20-csúcstalálkozó, a múlt heti lisszaboni EU–USA csúcstalálkozó az út egy-egy állomása, az Európa stabilitásának és növekedésének helyreállítását célzó nagy terv része. A G20-csúcstalálkozóról a tisztelt Ház következő vitájában lesz szó, ezért engedjék meg, hogy egész röviden az igen fontos lisszaboni EU–USA csúcsra összpontosítsak.

A csúcstalálkozó a szoros együttműködés, a barátság és a célratörő tárgyalások légkörében zajlott. Van Rompuy elnök úrral és Obama elnökkel egyetértettünk abban, hogy transzatlanti programot kell kidolgoznunk a növekedés és munkahelyteremtés érdekében, ideértve a szabályok összehangolását, valamint a korai konzultáció bevezetését többek között a versenyképesség és a globális reformok ügyében. A konkrét feladatok – a Transzatlanti Gazdasági Fórum keretében történő – elvégzésével a minisztereket és a biztosokat bíztuk meg.

Ebben a programban hangsúlyosan szerepel a világgazdaság, a G20-ak és a felzárkózó gazdaságok szerepe is. Mondanivalóm lényege: az Európai Unió csak akkor érheti el a célkitűzéseit, ha minden szakpolitikai területet mozgósítunk; ha kiaknázzuk kapcsolatainkat a legfontosabb partnereinkkel; ha integráltan használjuk fel mozgásterünket nemzeti, európai és globális szinten. Egy dolog világos: nagyobb befolyást gyakorolhatunk a külvilágra, ha egymás között, az Európai Unión belül meg tudunk egyezni. E tekintetben aggasztónak tartom, hogy az utóbbi idők álláspontkeresései helyenként nem használtak közös fellépésünk összehangoltságának és következetességének.

Úgy gondolom, hogy a gazdasági kormányzás terén eddig elért előrelépés jelzi, hogy ha minden oldalról megvan a kellő politikai akarat, akkor erősebb tényezővé tehetjük Európát a világban, polgáraink előnyére, de világossá kell tennünk, hogy ehhez politikai akaratra, a közös cél tudatos követésére van szükség nem csak az európai intézmények, hanem valamennyi tagállam részéről. Ezzel a felhívással fordulok ma önökhöz: több következetességet, több összetartást, több közös céltudatosságot kérek.

 
  
MPphoto
 

  Joseph Daul, a PPE képviselőcsoport nevében.(FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Tegnap egy közvélemény-kutatásról olvastam az újságban, mely szerint a franciák 70%-a véli úgy, hogy még mindig a válság közepén tart, és hogy a válság még nem oldódott meg. Biztos vagyok benne, hogy egy szélesebb körű európai felmérés ugyanilyen eredményekkel járna.

Ezért kell foglalkoznunk polgáraink jogos aggodalmaival. Nehéz időket élnek, és sem európai, sem globális szinten nem tűrhetik a lassú, bonyolult döntéshozatali folyamatokat. Sokan közülük tőlem is megkérdezték, mit teszünk mi, mit tesz Európa értük, a családjukért. Félnek az emberek. Ugyanakkor azt is látom, hogy egyre több politikus, egyre több ország, még itt, a tisztelt Házban is manipulálja, kihasználja ezt a félelmet, ezt a szorongást, miközben nem ad semmiféle javaslatot.

Ez a szakpolitikánkat megrontó populizmus komoly veszély, és itt szeretném elmondani, hogy az országainkat és Európát a külvilág felől fenyegető problémákat nem így kell megoldani. Szerintem a politikai pártok és a parlamenti képviselőcsoportok feladata, hogy határozottabban felemeljék a hangjukat az efféle populizmus és demagógia ellen.

Nem, a válságra nem úgy kell válaszolni, hogy elhúzódunk tőle, és protekcionizmusba menekülünk. Nem, nincs sem gyors, sem könnyű megoldás az előttünk álló válságra. Nem, nem fordíthatunk hátat a szolidaritásnak, sem a globalizáció kihívásai közepette országaink erősítésére irányuló munkának – hogy aztán a végén rájöjjünk: nehéz időkben mégiscsak szükségünk van partnerekre.

Le kell vonnunk a tanulságokat az ír eseményekből, és ezzel nem Írországot kritizálom, tisztelt tanácsi és bizottsági elnök urak. Le kell vonnunk a tanulságokat, mert ennek az országnak a nehézségei nem csak a bankok miatt, hanem a jelenlegi kormány sok éven át folytatott államháztartási és gazdaságpolitikája miatt is alakultak ki. A kizárólag a saját növekedésével törődő, nem tipikus adórendszert, minimális bankszabályozást, és az Európai Unió bármely más tagállamától eltérő beruházási szabályokat alkalmazó kelta tigris ma azzal szembesül, hogy kipukkadt az ingatlanbuborék, bedőltek a háztartások hitelei, csúcsot döntött a munkanélküliség, és megroppant a bankszektor. Az ír kormány a bankrendszer egészére garanciát vállalt, ami 480 milliárd eurót emészt fel; ez a GDP háromszorosa, és 32%-ra növeli az államháztartás hiányát.

Az ír kormány ma európai szolidaritásért folyamodott, és nagyon helyesen szolidaritásban részesült. Én ezt üdvözlendőnek tartom, és ahogy Rehn biztos úr hétfőn, itt a Parlamentben fogalmazott, az Írország által hamarosan igénybe vehető támogatás megőrzi az euróövezet egészének stabilitását. De az ír kormány vajon tanúsította-e az évek során azt a szolidaritást, amelyben Dublin ma nagyon helyesen részesül, és amelyet az EU-csatlakozás idején is élvezhetett?

Hányszor próbálták meg összehangolni a tagállamok az adórendszerüket – amelyről mára a napnál világosabban kiderült, hogy az euró helyes irányításának előfeltétele? Mégis minden alkalommal ugyanaz a néhány ország ellenzi.

Nem mutogatok ujjal senkire, de úgy hiszem, a jövőre nézve ideje levonnunk az ilyen magatartás tanulságait. Ahogy több alkalommal elmondtam itt, a tisztelt Házban, a válság egyben lehetőség is a változásra, és nem szabad visszariadnunk egyes szokásaink megváltoztatásától, ha azok nem jártak az általunk várt kedvező hatással.

Hölgyeim és uraim! Az Európai Tanács néhány hete elfogadott intézkedései és a szöuli G20-csúcstalálkozón elfogadott iránymutatások jó irányba tett lépést jelentenek, de nem mennek elég messzire. Más szóval tudatosítanunk kell, hogy együttműködésre van szükség Európán belül és a nagy regionális tömbök között is, hogy kezelni tudjuk a pénzpiacok instabilitását, a kereskedelem egyensúlytalanságait, és hogy elkerüljük a valutaháborút.

Valamennyien tudjuk, hogy ezekre a kérdésekre országaink egymagukban nem tudnak hosszú távon életképes, Európa 500 millió polgárának elvárásait kielégítő megoldást találni, márpedig a polgárok, ahogy az elején is említettem, azt várják a politikusaiktól – azaz tőlünk itt és otthon, a fővárosainkban –, hogy előremutató döntéseket hozzanak.

Tisztelt tanácsi elnök úr! Ha a válság valamire megtanított bennünket, akkor az az, hogy a tegnap megoldásai nem feltétlenül a holnap megoldásai is. Nagy árat fizetünk azért, hogy erre a válság idején jöttünk rá, de még nagyobb árat fizetünk, ha továbbra is figyelmen kívül hagyjuk. Változásra szólítom fel az európai intézményeket és tagállamaink kormányait; vonják le a válság politikai tanulságait, és hagyjanak fel azzal a szokással, hogy csak akkor kérnek szolidaritást, amikor már késő.

Elnök úr! Végezetül még egy dolgot szeretnék ehhez hozzátenni. Nem a Tanács és a Parlament egymás közötti harcáról van itt szó, hanem a szerződések végrehajtásáról, arról, hogy szolidaritást tanúsítsunk, hogy szorosan együttműködjünk egymással. Ezt az üzenetet szeretném átadni önöknek, hogy polgártársaink érdekében kilábalhassunk a válságból.

 
  
MPphoto
 

  Martin Schulz, az S&D képviselőcsoport nevében.(DE) Elnök úr! Az Európai Tanács elnökét hallgatva a Bizottság elnökétől eltérő hangnemre lettem figyelmes. A Tanács elnöke beszámolót tartott itt előttünk, és, Van Rompuy úr, ha engedem, hogy megigézzen e beszámoló, akkor csak egyféle következtetésre juthatok: arra, hogy minden a legnagyobb rendben van. Ám ha Barroso urat hallgatom, inkább az a benyomás alakul ki bennem, hogy – idézem – „az utóbbi idők álláspontkeresései helyenként nem használtak a következetességünknek”. Ezt állította a Bizottság elnöke a Tanácsról, amely az ön elmondása alapján teljes összhangban dolgozik.

Nem, kissé más a valós helyzet Európában. A valóságban Európa három részre oszlik: a német-francia döntéshozókra, az euróövezet fennmaradó tagjaira, és az euróövezetbe nem tartozó maradékra, amelyben sajátos helyet foglal el az Egyesült Királyság. Ez a realitás Európában.

Érdemes konkrétan megvizsgálni az Egyesült Királyság sajátos helyzetét. A német-francia Merkel-Sarkozy döntéshozó partnerség lepaktált Cameron úrral. Mindenki tudja ezt, és nyíltan ki is kell mondanunk. Így szól az egyezség: „A Stabilitási Paktum miatt felül kell vizsgálnom a szerződést.” „Rendben” – mondja Cameron úr – „nem vagyok könnyű helyzetben, mert az alsóház hátsó soraiban ülők nem kérnek ebből, tehát cserébe másféle költségvetést kérek.” Merkel sszony és Sarkozy úr erre azt mondja: „jó, akkor ebben maradunk”.

Ez a valós helyzet Európában. Ennek a módszernek semmi köze a közösségi szellemhez, sőt egyenesen tönkreteszi az Európai Unió összetartását, hosszú távon szét fogja robbantani az Európai Uniót. Attól félek, egyesek éppen ezt akarják. Ehhez tapsolnak lelkesen. Ezek a képviselők ott, odaát ülnek.

(Taps)

Ha nem akarjuk, hogy a jövőben ezek az emberek diktáljanak a kontinensen, akkor más irányba kell vinnünk Európát.

(Kellemetlenkedő hozzászólás)

Igyekszem folytatni. Langen úr mindig könnyen indulatba jön. Az EU Stabilitási Paktumának reformját egy olyan ország beleegyezésétől teszik függővé, amely nem is tagja az euróövezetnek. Merkel asszony olyan időszakban járul hozzá a szerződés felülvizsgálatához, amikor itt, a tisztelt Házban senki nem tudja megjósolni, mi várható Írországban. Nem tudom továbbá, hogy Írországban olyan simán elfogadják-e a felülvizsgált EU-szerződést, ahogy az az ön európai tanácsi beszámolója alapján tűnhet.

Merkel asszony azt mondja, hogy be kell vonni a magánszektort. Szeretnék önnek feltenni egy kérdést, Rehn úr, az ír magánszektorral kapcsolatban. Hogyan felelhettek meg egyáltalán az ír bankok a stresszteszten? Kifejtené ezt nekünk?

Amit Merkel asszony művel, az az euró stressztesztje. Megmondom önöknek, mi folyik itt: jó dolog a magánszektor bevonása, és helyes is, hogy bevonják. Itt, az Európai Parlamentben széles körű konszenzus alapján meghoztuk a magánszektor bevonásának módjára vonatkozó döntést – és én ezt továbbra is vállalom –, azaz támogattuk a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó európai szintű bevezetését.

(Taps)

Röviden megvitatták a G8-as csúcson, majd azt mondták: „nem, nem akarunk pénzügyi tranzakciókra kivetendő adót”. Mi meg azt mondtuk: „Rendben, akkor elfelejtjük.” Délután, a kávé mellett eltemették a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adót. Ha valahogyan be lehetne vonni a magánszektort, úgy, hogy tényleg hatást érjünk el az érintett területen, akkor ez lenne a módja. Most azt mondják az emberek, hogy az Egyesült Királyság nem akarja. Tényleg mindenről az Egyesült Királyság dönt Európában? Mi lett volna, ha először az euróövezetben vezettük volna be a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adót, ha például azt mondtuk volna, hogy az euróövezet pénzügyi magánszektorától szedjük be ilyen módon a követelésünket?

(Kellemetlenkedő hozzászólás)

Csak megismétlem, hogy a tolmács is tudja, mit mondott ez az ember: „egy nép, egy birodalom, egy vezér”. Ezt mondta ez a férfi.

Mindjárt befejezem. Csakhogy amikor ez a képviselő végigsétál az üléstermen, azt kiabálva, hogy „egy nép, egy birodalom, egy vezér”, akkor én mindössze annyit mondhatok: én pont azoknak a gondolkodásmódja ellen küzdök, akik ezt mondták Németországban, és úgy gondolom, hogy az említett úr nézetei közelebb állnak e gondolkodásmódhoz, mint az én nézeteim.

 
  
MPphoto
 

  Joseph Daul (PPE).(FR) (Bloom úrhoz) Nem tudom elfogadni, amit ön mondott. A demokrácia korában, demokratikus rendszerben élünk. Szeretném, ha hivatalosan bocsánatot kérne, ellenkező esetben hivatalos panaszt nyújtunk be. Vannak, akik ennél kevesebbet mondtak – ez nem helyes.

(Taps)

Majdnem hozzátette, hogy a kérdés megoldása érdekében hozták létre a koncentrációs táborokat.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Kedves kollégák! Folytatnunk kell a munkát. Ezt figyelembe fogom venni. Engedje meg, hogy felolvassam önnek az eljárási szabályzat 152. cikk (1) bekezdését: „Az elnök az ülés megfelelő menetét akadályozó vagy a 9. cikk vonatkozó rendelkezéseibe ütköző magatartást tanúsító képviselőt rendreutasítja.” Arra kérem képviselőtársamat, hogy kérjen bocsánatot a tisztelt Háztól.

 
  
MPphoto
 

  Godfrey Bloom (EFD). – A Schulz úr által kifejtett nézetek pont megfelelnek ennek. Az úr fasiszta antidemokrata.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Képviselőtársaim, egészen másra számítottunk. Nem szeretnénk, ha a vitánkat ilyen módon zavarnák meg. Arra kérem képviselőtársamat, hogy jöjjön el hozzám egy személyes megbeszélésre, azután döntést kell hoznunk a következő lépésekről.

Lehetetlen, hogy ilyen légkörben folytassuk a vitáinkat. Ahogy látja, képviselőtársam, az ülésteremben lévők igen határozottan tiltakoznak az ön viselkedése ellen. Anyanyelvemen fogom felolvasni önnek a 152. cikk (3) bekezdését.

 
  
 

„További vagy folytatódó rendzavarás esetén az elnök megvonhatja a rendzavarótól a szót és az ülés hátralévő részére az ülésteremből kizárhatja. Különösen súlyos rendbontás esetén az elnök második rendreutasítás nélkül is folyamodhat ez utóbbi intézkedéshez. Ezen fegyelmi intézkedés végrehajtásáról a teremőrök, és szükség esetén a Parlament biztonsági szolgálata segítségével a főtitkár haladéktalanul gondoskodik.”

Ahogy látja, Bloom úr, az ülésteremben tartózkodó képviselők többsége teljességgel elfogadhatatlannak tartja az ön magatartását. Viselkedése számomra is elfogadhatatlan. Emiatt meg kell kérnem önt, hogy hagyja el az üléstermet.

 
  
 

Ahogy ön is tudja, jogában áll részt venni a vitában, illetve kifejteni a véleményét, de ezt nem teheti a többieket zavaró módon. Másképp nem tudunk rendet tartani az ülésteremben.

 
  
MPphoto
 

  Guy Verhofstadt, az ALDE képviselőcsoport nevében.(FR) Elnök úr! Először is úgy hiszem, hogy nagyon súlyos az, ami történt. Továbbá úgy gondolom, hogy a képviselőcsoportoknak még ma közös álláspont kialakításával kell választ adniuk erre az ügyre, és remélem, hogy valamennyi képviselőcsoport, természetesen az érintett képviselő csoportja kivételével, teljesen egyértelműen támogatja az ön lépéseit annak érdekében, hogy ilyesmi soha többé ne fordulhasson elő.

(Taps)

Úgy vélem, hogy amit Daul úr Írországról mondott – mivel teljes körűen elemezte Írország helyzetét –, maradéktalanul igaz, ennek ellenére azt szeretném vele közölni, hogy ha a válság elején, 2008 októberében megalkottuk volna a bankokra vonatkozó európai mentési tervet abban a formában, ahogy azt a Bizottság elé terjesztették, ám a tagállamok elutasították, akkor Írországnak egyáltalán nem kellett volna a ma tapasztalt problémákkal szembenéznie. A javaslatot 2008 októberében e szavakkal utasították el: „Nem, erre nincs szükség. Nekünk Németországban van elég pénzünk rá, hogy megoldjuk a magunk problémáit.” Nos, láttuk, mi lett ennek az eredménye.

Másodsorban az aktuális kérdéshez is hozzá szeretnék szólni, mivel még mindig feszültség övezi. Én a magam részéről remélem, hogy holnap vagy holnapután újra stabillá válik az euró, ez ugyanis még nem történt meg. Ennélfogva úgy gondolom, hogy nagyon komolyan kell venni azt, amit az Európai Központi Bank elnöke és Rehn úr tegnap mondott.

Úgy gondolom, hogy amit Trichet úr a tegnapi vitában mondott – nem sokan voltak jelen a vita során –, az igen fontos. Azt mondta, a csomag nem bizonyult elégnek ahhoz, hogy helyreállítsa az euróövezet stabilitását. Nekünk itt, a Parlamentben különös felelősségünk van, hiszen minden ilyen területen együttes döntéshozók vagyunk. Ezt komolyan kell vennünk. Tulajdonképpen pontosan mi a probléma? Sehol nincs a világon olyan valuta, amely mögött nem áll egy kormány, egy egységes gazdaságpolitika, stratégia, valamint egységes kötvénypiac. Mi itt, az euróövezetben azt hisszük, hogy 16 kormánnyal, 16 kötvénypiaccal, 16 különböző gazdaságpolitikával mindez működhet; úgy vélem, ezen az alapon kell intézkedéseket hoznunk és következtetéseket megfogalmaznunk. Messzebbre kell mennünk a Tanács határozatainál. Rehn úr, azt hiszem, hogy még a Bizottság javaslatainál is messzebbre kell mennünk, támogatnunk kell Trichet urat.

Ha Trichet úr, aki végül is az euró stabilitásáért felel, a csomag erőteljesebbé tételére hívja fel a Parlamentet és a többi európai hatóságot, akkor a pénzpiacok tekintetében csak olyan döntést hozhatunk, hogy erőteljesebbé tesszük a csomagot, közösségi módszert alkalmazunk, teljesen automatikus szankciókat vezetünk be – jelenleg ugyanis nincsenek ilyenek –, továbbá euró alapú kötvénypiacot hozunk létre. Nem fognak megszűnni a különbségek Görögország és Németország, Írország és Németország között, ha nem jön létre az egységes kötvénypiac. További, valóban eredményes szankciót lehetne bevezetni a Stabilitási Paktumot megsértő országok számára.

Végül azt szeretném mondani, hogy olyan igazi gazdasági kormányzásra van szükség, amely ösztönzi a befektetéseket, és ha a német kormány a szerződés 136. cikkének módosítását kéri e célból, akkor módosítsuk, de tegyük meg a szükséges lépéseket, hogy a valódi gazdasági kormányzás, és a teljesen automatikus szankciók bekerüljenek a jövőbeni 136. cikkbe. Használjuk ki a szerződés módosításában rejlő lehetőséget, és készítsük fel az eurót a jövőre, azaz vezessük be a gazdasági kormányzást az euróövezetben és az Európai Unióban.

(A felszólaló hozzájárul ahhoz, hogy az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdésében meghatározott kék kártya eljárás értelmében kérdést intézzenek hozzá).

 
  
MPphoto
 

  William (The Earl of) Dartmouth (EFD). – Elnök úr! Amennyiben a Bizottság eléri, hogy megvalósuljon az általa kért, illetve az ön által a nevében kért gazdasági kormányzás, állítja-e, Verhofstadt úr, hogy a Bizottság mindig helyes döntést hoz majd?

 
  
MPphoto
 

  Guy Verhofstadt (ALDE). – Elnök úr! Előbb hiszem el azt, hogy az Európai Bizottságnak szándékában áll intézkedéseket hozni a Stabilitási Paktumot megsértő országok ellen, mint hogy a kormányfőket tömörítő Tanács erre készen állna. Kilenc évet töltöttem a Tanácsban, de soha nem tapasztaltam, hogy az egyik ország rámutatott volna egy másikra, és azt mondta volna: „ti nem tartjátok be a Stabilitási Paktumot”.

Pedig ez volt a helyzet 2004-ben és 2005-ben Franciaország, illetve Németország esetében. Nem tartották be a Stabilitási Paktumot, ám egyik ország ellen sem alkalmaztak szankciót. Ezért kell e téren az Európai Bizottságnak vinni a vezető szerepet; a Bizottság ugyanis közösségi intézmény, valóban Monnet és Schuman módszerét követi.

 
  
MPphoto
 

  Barry Madlener (NI).(NL) Elnök úr! Ez így van. Nem tudtam közbeavatkozni akkor, amikor képviselőtársamat, az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP) képviselőjét ön kirekesztette az ülésteremből, viszont tiltakozom a szabályzat részrehajló értelmezése miatt. Schulz úr itt, az ülésteremben lefasisztázta képviselőtársamat, van der Stoep urat, és ön nem tett semmit; nem volt bocsánatkérés. Schulz úr ellen nem került sor intézkedésre. Amit Schulz úr most tesz, az pontosan olyan ...

(A felszólaló folytatja, de a mikrofonját kikapcsolják)

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Véget kell vetnem ennek a vitának. Ha bármilyen kétsége van a történtekkel kapcsolatban, keressen fel engem ebben az ügyben. Hajlandó vagyok ezt önnel megbeszélni. Együtt meg fogjuk beszélni.

 
  
 

Farage úr, ahogy ön is tudja, arra kértem önt is, hogy vitassunk meg néhány nagyon fontos kérdést, személyesen jártam közben önért. Kifejtettem önnek a nézeteimet, ön teljes körűen megismerte az álláspontomat. Ebből a szempontból kérdeztem öntől, hogy van-e bármilyen kétsége a döntésemmel kapcsolatban.

 
  
MPphoto
 

  Rebecca Harms, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében.(DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Elég nehéz ilyen rendkívül feszült légkörben felszólalni. Bizonyos fokig ez is mutatja, milyen helyzetbe kerülhet az Európai Unió, ha megint nem fogalmazzuk meg körültekintően és határozottabban az európai szakpolitikát. Nézetem szerint, Schulz úr, nem a szerződés Németország által kért apró módosításaival van probléma – hiszen a pénzügyi válság nem természeti katasztrófa. Inkább az a probléma, hogy ebben a válságban az Európai Tanács és különösen a nagy országok képviselői az Európai Tanácsban már nem tudják elérni, hogy a brüsszeli ülés pozitív kisugárzása az Európai Unió tagállamainak társadalmára is átterjedjen. Igen furcsának tartom, hogy ilyen gyorsan elpárolgott ez az Európa-párti szellem. Azt is furcsállom, hogy éppen Németország, amely oly sok előnyét élvezte a szolidaritásnak a távoli és közelebbi közös múltban, már nem képes bennünket elvezetni a mai, önzés és szűklátókörűség fémjelezte vitától egy arról szóló eszmecsere felé, hogy miért tették helyesen az európai tagállamok, hogy oly szorosan egymáshoz kötötték sorsukat és miért nem tudja már sem a Tanács, sem ön, Van Rompuy úr, megmagyarázni a polgároknak, akik bizonytalanságát Daul úr oly jól lefestette, mi az oka annak, hogy a válságot kizárólag együttműködve, és nem egymással vetélkedve lehet leküzdeni. E szellemiség teljes hiánya egyike problémáinknak.

A másik az, hogy nem hallottunk őszinte politikai nyilatkozatokat arról, hogy nem minden görögöt vagy írt mentünk meg, hanem mindkét esetben a bankokat mentjük, és hogy Írország nem csak ír válságot jelent, hanem német és brit válságot is, még akkor is, ha ezt az üzenetet önök nem feltétlenül akarják meghallani. Úgy hiszem, hogy ezzel az őszinteséggel győzhetjük meg a polgárokat, hogy tényleg támogassák a válság idején Brüsszelben hozott döntéseket.

A harmadik észrevételem pedig, hogy szerintem Verhofstadt úrnak teljesen igaza van. Most a gazdasági kormányzás az, amit ki kell alakítani. Ezt mindnyájan tudjuk. Akármilyen gyakran nyilatkozik is a Tanács, illetve a Bizottság, hogy minél előbb meg akarják tenni a szükséges lépéseket, bennem megszólal a vészcsengő, mert pontosan ennek az Európa-párti szolidaritásnak a hiánya miatt nem került sor az integráció szükséges és logikus lépéseire. Egy dolog az írországi adódömpingről beszélni. Valaminek meg kell itt változnia. Más kérdés, hogy hogyan kell ezt elérni. Újabb kérdés, hogy mikor, milyen időkeretben. Összességében azonban a tagállamoknak össze kell hangolniuk az adópolitikájukat, máskülönben továbbra sem mennek majd rendben a dolgok az Európai Unióban.

Folyik egy vita, amelyet célszerű komolyan venni, mivel kiemelt figyelmet kapott: felmerült a hitelezők bevonása, az adósságátütemezés, tehát többek között a válság közvetlen okozóinak bevonása. Meg kell mondanom, hogy nagyon nehezen tudom megítélni, mi a helyes és mi a helytelen e tekintetben. Tudjuk, hogy Spanyolország és Portugália tekintetében megkezdődött a visszaszámlálás. Tudjuk, hogy csak idő kérdése, hogy mikor kérnek ők is szolidaritást és válságkezelést. Nem tudom, jót teszünk-e magunknak a hitelezők bevonásával, illetve hogy nem lenne-e jobb azt mondani, hogy akarjuk ezt a gazdasági kormányzást, szigorúan szabályozni akarjuk a bankszektort, adót akarunk kivetni a pénzügyi tranzakciókra, és meg akarjuk adóztatni a válságból hasznot húzók tőkenyereségét. Ezt közösen kell mérlegelnünk. Semmi értelme az intézkedésnek, ha itt nem szükséges döntést hozni. Köszönöm a figyelmüket.

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

 
  
MPphoto
 

  Kay Swinburne, az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Ez egyszer ugyanarról a két fő témáról vitatkozik az Európai Tanács, mint amiről a média beszél nálunk, walesi választókörzetemben. Először is, hogy hogyan birkózik meg az EU az ír helyzettel, másodszor pedig, hogy hogyan mozdítják ki a holtpontról az EU költségvetéséről folyó egyeztetéseket. Mi Walesben nagyra értékeljük a nekünk folyósított EU-forrásokat, és minden választóm egyetért azzal, hogy stabil euróövezetre van szükség. Határozott különbségek mutatkoznak azonban abban, ahogy Cardiffban és ahogy Brüsszelben beszélnek a két kérdésről.

Mi itt Brüsszelben, az Európai Parlamentben külön-külön tárgyaljuk a két kérdést. Az Európai Parlament és a Tanács válasza az euró megmentésére úgy hangzik, hogy gazdasági kormányzásra van szükség, több szabályt kell hozni a nemzeti kormányok számára, és pénzbüntetéssel, szankciókkal kell őket betartatni.

Cardiffban, fővárosunkban – és biztos vagyok benne, hogy Dublinban is – arra jutottunk a költségvetés kapcsán, hogy a tagállamok ne legyenek önzők, helyezzék Európát a saját hazájuk szükségletei fölé, végül is arra megy ki ez az egész, hogy az adófizetők pénzét hogyan és mire költsük. Az emberek tudják, hogy megszorítási csomagokra van szükség. Naponta elmondják nekik, mennyire eladósodott az országuk. Tudják, hogy kemény döntéseket kell hozni, de ők akarják eldönteni, hogyan költsék el szorgos munkával megkeresett pénzüket. Arra kérni őket, hogy még több pénzt adjanak az EU-projektek finanszírozására egy megemelt EU-költségvetés keretében akkor, amikor ezzel egy időben azt is kérik tőlük, hogy mondjanak le az állami nyugdíjuk egy részéről, egyes esetekben még a megszokott alapvető jóléti ellátásokról is – ez sok választó szerint egy lépéssel túlmegy a határon.

Amikor az EU maga is elismeri, hogy nem sikerült hatékonyan végrehajtania a saját szabályait, normáit az euróövezetben, ez aligha ösztönzi a polgárokat arra, hogy még több pénzt adjanak neki. Amikor áttekintjük a tagállamok gazdasági kormányzására vonatkozó szabályokat itt, az Európai Parlamentben, akkor a jelenlegi államháztartási szigor közepette tekintettel kell lennünk a tagállamokra nehezedő nyomásra, el kell fogadnunk az EU-intézmények nem sürgős jellegű projektjeinek elhalasztását, és lehetővé kell tennünk, hogy az EU költségvetése tükrözze nehéz gazdasági helyzetünket.

(A felszólaló hozzájárul ahhoz, hogy az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdésében meghatározott kék kártya eljárás értelmében kérdést intézzenek hozzá).

 
  
MPphoto
 

  William (The Earl of) Dartmouth (EFD). – Elnök úr! A felszólaló vajon tisztában van-e azzal, hogy az úgynevezett EU-források, amelyekről azt állította, hogy választói kapták, azok egész egyszerűen az Egyesült Királyság visszatérítéséből vannak, ám a befizetésnek csak egy részét adják vissza, mivel az Európai Unió előzőleg lefölözi a pénzt, elveszi belőle a krupiénak járó részt. Tisztában van ezzel, átlátja ezt a képviselő asszony?

 
  
MPphoto
 

  Kay Swinburne (ECR). – Elnök úr! Ahogy a képviselő úr is tudja, én nagyon is tisztában vagyok azzal, honnan jön a pénz, és hogy kik az EU költségvetésének nettó befizetői. Walesi választóim azonban csak annyit látnak, hogy létfontosságú projektekre kapnak beruházási forrást akkor, amikor a GDP náluk a legalacsonyabb az Egyesült Királyság valamennyi régiója közül. Tehát én minden nap igazolom azt, hogy EU a választókerületemben költi el a forrásait.

 
  
MPphoto
 

  Lothar Bisky, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr! Csak üdvözölni tudom, hogy az állam-, illetve kormányfők állandó válságmechanizmus létrehozásáról döntöttek az euróövezet pénzügyi stabilitásának megőrzése érdekében. Van Rompuy úr gazdasági kormányzással foglalkozó munkacsoportja több hónapig dolgozott, ám ennek eredménye sok kívánnivalót hagy maga után – jóllehet, az egyes eredményekről eltérő a véleményem. Arra tesznek kísérletet, hogy a költségvetéseket a lehető legszigorúbban ellenőrizzék a hosszú távú deficitek elkerülése végett, ám a válságból való óvatos kilábalást azonnal veszélybe is sodorja az állami kiadások radikális visszafogása. Ez nem csak homlokegyenest szembe megy a céllal, hanem szerintem abszurd is. Úgy tűnik, mit sem okultunk a Stabilitási és Növekedési Paktummal kapcsolatos korábbi tapasztalatainkból. Nem lehet további pénzbüntetésekkel sújtani egy máris erősen eladósodott országot. A szanálási tilalom, valamint a Stabilitási és Növekedési Paktum tönkreteszi a monetáris unió tagállamai közötti szolidaritást.

A gazdaság diktálja a szakpolitikáinkat? Még egyszer elmondom, hogy a válság következményei az embereket terhelik. Bérdömpingre és szociális dömpingre számíthatunk, elvonások várhatók az oktatásügyben, várhatóan megnő a munkanélküliség. Ez tovább növeli az érintett országok terheit, még nehezebbé teszi számukra a kilábalást. Az égvilágon semmi értelme, hogy fokozzuk a nyomást olyan országok esetében, mint Írország, Görögország vagy Portugália. Inkább a nagy gazdasági különbségeket kellene csökkenteni Európában, más szóval gazdasági kormányzásra van szükség. Szociális és méltányos, a szolidaritás elvére épülő Európát akarunk. Meg kell őrizni, illetve helyre kell állítani a szakpolitika gazdaság feletti irányító szerepét.

 
  
MPphoto
 

  Nigel Farage, az EFD képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Van Rompuy úr egy éve van hivatalban, és ezalatt az egész építmény omlásnak indult. Káosz van. Fogytán a pénz. Köszönetet kellene mondanom Van Rompuy úrnak. Lehet, hogy az euroszkeptikus mozgalom kitűzőjén kellene szerepelnie.

De nézzen csak körül ma délelőtt itt, az ülésteremben, Van Rompuy úr! Nézzen csak végig ezeken az arcokon! Nézze, hogy félnek. Nézze, milyen mérgesek. Szegény öreg Barroso úgy fest, mint aki kísértetet látott. Tudják, most kezdik megérteni: vége a játéknak, de kétségbeesetten igyekeznek védeni az álmukat, a demokrácia megmaradt nyomait is igyekeznek eltávolítani a rendszerből. Elég nyilvánvaló, hogy önök közül senki nem vont le semmiféle tanulságot. Amikor ön, Van Rompuy úr, saját maga mondja, hogy az euró stabilitást hozott nekünk, azt hiszem, megtapsolhatnám önt, hogy milyen jó a humorérzéke. De igazából nem bunkermentalitás ez?

A fanatizmusa napvilágra került. Arról beszélt, hogy hazugság volt azt hinni, hogy a XXI. századi globalizált világban létezhet nemzetállam. Nos, ez igaz lehet Belgium esetében – amelynek immár hat hónapja nincs kormánya – de nálunk, az Unió többi tagállamában (s talán ezért látom a félelmet az arcokon), az emberek egyre inkább azt mondják: „Nem kell nekünk ez a zászló, nem akarunk himnuszt, nem kérünk ebből a politikai osztályból, az egészet a történelem szemétdombjára kívánjuk.”

Az év elején bekövetkezett a görög tragédia, most pedig helyzet van Írországban. Tudom, hogy ez szorosan összefügg az ír politikusok butaságával és kapzsiságával. Soha nem lett volna szabad csatlakozniuk az euróövezethez. Megszenvedték az alacsony kamatok hátrányát, aztán az álfellendülés után keményen padlót fogtak. De nézzük csak meg, milyen választ kaptak önöktől. Most, hogy összeomlik a kormányuk, azt mondják nekik, hogy célszerűtlen lenne, ha országgyűlési választást tartanának. Rehn biztos tulajdonképpen azt mondta nekik, hogy először bele kell egyezniük a költségvetésbe, és csak aztán tarthatják meg az országgyűlési választást.

Mégis ki a fenének képzelik magukat? Maguk aztán tényleg nagyon veszélyes emberek. Rögeszmésen létre akarják hozni ezt az euroállamot, és ennek érdekében gátlástalanul tönkreteszik a demokráciát. Boldognak tűnnek, hogy emberek milliói munkanélküliek és szegények. Sok-sok milliónyi embernek kell szenvednie azért, hogy folytatódjék az önök euroálma.

Nos, ez nem jön be, mert Portugália a következő. A GDP 325%-ára rúgó adósságállománnyal ők a következők a listán. Azután úgy gyanítom, Spanyolország következik. Spanyolország mentőcsomagja hétszer akkora lenne, mint Írországé, és akkor elfogy a mentőpénz. Nem lesz több.

De ez még a gazdaságnál is súlyosabb ügy, mert ha megfosztják az embereket az identitásuktól, ha megfosztják őket a demokráciától, akkor csak a nacionalizmus és az erőszak marad nekik. Csak remélni tudom, imádkozom azért, hogy a piac még azelőtt tegye tönkre az európai projektet, hogy valójában megvalósulna.

 
  
MPphoto
 

  Angelika Werthmann (NI).(DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A jelenlegi pénzügyi válságból való kilábalás alapvető változást igényel Európában a gazdasági felelősség terén: nagyobb pénzügyi fegyelemre, a gazdaságpolitika felügyeletére, összehangoltabb válságkezelésre van szükség. A Stabilitási és Növekedési Paktum megerősítése elkerülhetetlenül nagyobb gazdasági felelősséghez vezet.

Az egymást követő szankciók már a költségvetés-felügyeleti eljárás elején alkalmazhatók, továbbá az eljárás a deficitkritérium teljesülését és az államadósság alakulását is nyomon követi. Végül, az új válságmechanizmus egyebek között a bankok és a biztosítók felelősségre vonását is lehetővé teszi. Felszólítom ezeket az intézményeket, hogy tanúsítsanak felelősségteljesebb magatartást az adófizetők felé.

Végezetül még egy dolgot szeretnék mondani Cancúnról. Az EU egységes álláspontot akar képviselni. A mai nehéz idők különösen jó lehetőséget teremtenek például arra, hogy befektessünk a megújuló energiaforrásokba, az energiahatékonyságba, és közben továbbfejlesszük a környezetvédelmet és a növekedési politikánkat.

 
  
MPphoto
 

  Marianne Thyssen (PPE).(NL) Elnök úr, Van Rompuy úr, Barroso úr, hölgyeim és uraim! Az utóbbi két és fél évben a banki válság, a gazdasági válság, az államháztartási válsághelyzetek közepette igazán megtanultuk, soha nem látott mértékben megtapasztaltuk, milyenek a válságok. A hatóságok eddig jól reagáltak, különösen európai szinten. Az euró léte és ellenálló képessége, valamint az Európai Központi Bank pontos intézkedései megakadályozták a válság elmélyülését. Európában megtanultuk, hogy „egységben az erő”, és hogy a szolidaritás beválik. A helyzet jelenlegi állása azonban azt bizonyítja, hogy folytatnunk kell a szerkezeti kiigazításokat, és hogy valóban a gazdasági kormányzás felé kell haladnunk. Még ha eléggé álomba ringatott is minket az euró, tisztelt tanácsi elnök úr, a válság komolyságát látva rá kell ébrednünk arra, hogy a jövőben maradéktalanul ki kell használnunk az erőnket Európában. Szigorú szabályokra és megfelelő végrehajtási mechanizmusokra van szükség a pénzügyi ágazatban, az államháztartásban, valamint az államadósság kezelése terén, továbbá orvosolni kell a makrogazdasági egyensúlytalanságokat. Mindezekre a bizalom helyreállítása, a versenyképesség fokozása, a gazdasági növekedés serkentése, valamint a munkalehetőségek javítása és a jólét növelése érdekében van szükség. Remélem, senkit nem riaszt vissza a szigorú intézkedésektől az a félelem, hogy a tagállamok mumusnak állíthatják be az Európai Uniót, mivel az az igazság, hogy a tagállamoknak szükségük van külső nyomásra, talán még mumusra is, a globalizáció korában ugyanis nem tudnak egyedül megbirkózni a feladattal. Tisztelt európai tanácsi elnök úr! Az általunk olvasott következtetések, amelyek nagyon nagy részben az ön munkacsoportjának munkáját tükrözik, a szükséges szerkezeti kiigazítások útjára viszik az Uniót, és e tekintetben üdvözlendőnek tartjuk őket. Két kérdésem van azonban. Az első, hogy a kormányzásról szóló intézkedéscsomagnak több mint fele együttdöntést igényel, ön mégis gyorsított eljárást kér a döntéshozatalban. Nem tudom, hagynak-e elég mozgásteret a Gazdasági és Pénzügyi Tanács (Ecofin) számára a Parlamenttel folytatandó tárgyalások során, hogy a Parlament maradéktalanul betölthesse a szerepét, mi ugyanis ezt akarjuk. Végül, másodsorban, az Európai Tanács ellenzi az automatikus szankciórendszert: ha nincs szerződésmódosítás, nem nyitjuk ki Pandora szelencéjét. Másrészt viszont éppen önök javasolnak szerződésmódosítást, hogy létrejöhessen az állandó válságmechanizmus, amelyre szükségünk van. Mi a helyzet Pandorával, ezen tűnődöm magamban. Előre is köszönöm a válaszait.

 
  
  

ELNÖKÖL: LIBOR ROUČEK
alelnök

 
  
MPphoto
 

  Stephen Hughes (S&D). – Elnök úr! Abban bizonyára egyetértünk, hogy az állam-, illetve kormányfők igen elfoglalt emberek. Érthetetlennek tartom ezért, hogy nagyjából háromhavonta üléseznek, rengeteg időt és pénzt pazarolva arra, hogy igen kevés dologban döntsenek a válság kapcsán, amelyet kétszeresen is előtérbe helyeznek az utóbbi idők írországi eseményei.

Nézzük csak meg a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó ötletét! A csúcstalálkozó napirendjén szerepelt márciusban, júniusban és októberben, és minden tanácsi csúcs továbbpasszolta a következő ülésre. Most a decemberi csúcsra halasztották, sőt feltehetőleg még későbbre, jó messzire a jövőbe. Sürgősen nagy ugrást kell elérnünk a gazdasági kormányzásban; jövőképre és cselekvésre, valamint kölcsönös szolidaritásra és szoros koordinációra van szükség. Ehelyett csak zűrzavar, habozás és kölcsönös bizalmatlanság alakult ki, ami stabilitás helyett állandó instabilitást okoz.

Néhány dolog világos. Először is, nem lesz elég a Stabilitási és Növekedési Paktum további szigorítása. Még ennél is rosszabb az a jelentős a veszély, hogy a javasolt új rendszer végül a ciklust erősíti majd, ezáltal a kívánttal ellentétesen hat a növekedésre és a munkahelyekre. Másodszor, a gazdasági és monetáris uniót sokkal eredményesebbé kell tenni – igazán kiegyensúlyozott és eredményes gazdaságpolitikai koordináció révén, nem pusztán felügyelettel és szankcionálással. Harmadsorban, valamilyen formában közös adósságkezelésre van szükség, legalább az államadósság egy része tekintetében – talán a GDP 60%-áig.

Egy ilyen eurókötvény-rendszer egyértelmű és óriási gazdasági előnyökkel járna. Van Rompuy elnök úr! Jegyzőkönyv tanúsítja, hogy azt mondta: nem kedveli a jövőképben gondolkodó politikusokat. Úgy gondolom, ön a gyakorlati cselekvést tartja többre: ezt megértem. De úgy gondolom, most elkezdheti összeegyeztetni a kettőt egymással. Remélem, hogy világos az út, és hogy a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó, valamint a kiegyensúlyozott gazdaságpolitikai koordináció rendszere túlmutat a puszta felügyeleten és a közös adósságkezelésen. Úgy gondolom, Van Rompuy elnök úr, eljött a jövőkép és a tettek ideje.

 
  
MPphoto
 

  Alexander Graf Lambsdorff (ALDE).(DE) Elnök úr! Fontos, hogy a polgárok tisztában legyenek a következővel: az Európai Uniónak nincsen adóssága. Amiről itt beszélünk, az a tagállamaink adósságválsága. Az Európai Unió az egyetlen adósságmentes politikai szint Európában. Szeretném, ha ez így is maradna. Az euróval azonban közössé tettük, egymáshoz kötöttük a sorsunkat. E tekintetben Harms asszony és Schulz úr helyesen panaszolta fel az európai szellemiség hiányát. Deauville tévedés volt. Németországot és Franciaországot megzsarolta az Egyesült Királyság. A szankciókat a Bizottságnak kell alkalmaznia, nem a pénzügyminisztereknek. Van Rompuy úr! A megelőző szakaszban alkalmazandó szankciók automatikusságát beáldozták Deauville-ben. E tárgyban megint csak a pénzügyminisztereknek kell döntést hozniuk. Márpedig éppen ők felelnek a pénzügyi válság és az adósságválság kialakulásáért a tagállamokban.

Mi az a gazdasági kormányzás? Mindenki gazdasági kormányzásról beszél, de tulajdonképpen mit jelent ez konkrétan? Tényleg azt akarjuk, hogy az Európai Unió beavatkozzon a munkaerőpiacunk és a szociálpolitikánk részleteibe? Ez nagy kérdőjel. Nagyon szép és jó, hogy megalkotjuk a vállalkozói szellem, a növekedésösztönzés jogi kereteit, mindenekelőtt azonban a tagállamok államháztartásának rendbetétele az igazi kihívás. Ezért annyira fontos az európai szemeszter, és ezért kell megvalósítani.

( A felszólaló hozzájárul ahhoz, hogy az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdésében meghatározott kék kártya eljárás értelmében kérdést intézzenek hozzá).

 
  
MPphoto
 

  Martin Schulz (S&D).(DE) Graf Lambsdorff úr! Ön természetesen a Szabaddemokrata Párt Szövetségi Végrehajtó Bizottságának tagja. Azon állítása, hogy Deauville tévedés volt, egyben az ön pártelnökének, a Német Szövetségi Köztársaság alkancellárjának a véleménye is, vagy ez az ön személyes véleménye? Az FDP véleményének vehetjük ezt, vagy ez csupán Graf Lambsdorf úr véleménye?

 
  
MPphoto
 

  Alexander Graf Lambsdorff (ALDE).(DE) Elnök úr! Természetesen szívesen válaszolok erre. Schulz úr természetesen ugyancsak tagja a német Szociáldemokrata Párt elnökségének, és időnként maga is tesz itt olyan kijelentéseket, amelyek valószínűleg nem egyeznek meg teljesen a testületi állásponttal. Szeretném azonban ehhez hozzáfűzni, hogy hálás lennék Schulz úrnak, ha elmondaná nekem, ki volt jelen az FDP részéről Deauville-ben. A csúcstalálkozó végén viszonylag egyértelmű nyilatkozatot tettünk e tárgyban.

Úgy hiszem, a lényeget, vagyis a megelőző szakaszban alkalmazott szankciók automatikusságának feladását mi egyértelműen bíráltuk. Ha elérjük a szerződés módosítását, akkor ezt utólag helyrehozzuk majd. Viszont Deauville-ben egyértelműen hibás döntés született.

 
  
MPphoto
 

  Philippe Lamberts (Verts/ALE).(FR) Elnök úr! Az utóbbi 25 évben túl sok tagállam élt lényegében adósságra – állami és magánadósságra – alapozott növekedési modell szerint. Az a probléma, hogy ez az adósság elsősorban pénzügyi spekulációt, fogyasztást, és nem beruházásokat finanszírozott egy olyan időszakban, amikor a világ többi része, például Kína, Brazília és India beruházásokba kezdett. A történelemkönyvekben talán az áll majd, hogy Európa ekkor tért tévútra.

Viszont nem kell, hogy ez így legyen. Természetesen szükség van erőteljes európai gazdasági kormányzásra, de először az adósság által okozott zűröket kell kezelnünk. Ha azt hisszük, hogy a problémát képesek vagyunk egyszerűen az állami kiadások megkurtításával megoldani, akkor nem nézünk szembe a valósággal. Ebből a válságból nem lábalunk ki szerkezetváltás és az adósság átütemezése nélkül, az ugyanis helyenként már meghaladta a fenntartható szintet, és az adós reálisan már nem tud törleszteni.

Itt egyértelműen kell fogalmaznunk. Mind az adósok, mind a hitelezők felelősek az adósság felhalmozódásáért. Tény, hogy az adósok erőn felül vettek fel hiteleket, de a hitelezők is felelőtlenül hiteleztek a jelentős kockázatmentes nyereség reményében, bár az adófizetők természetesen mindig is ott voltak, és átláttak rajtuk.

Így aztán mind az adósoknak, mind a hitelezőknek részt kell venniük ezekben az erőfeszítésekben, és ha erről nem gondoskodunk, akkor japán típusú forgatókönyvre, azaz nagy visszaesésre ítéljük magunkat az Európai Unióban. Hiszem, hogy a kontinens polgárai ennél sokkal többet érdemelnek.

 
  
MPphoto
 

  Vicky Ford (ECR). – Elnök úr! Ez a vita a gazdasági kormányzásról szól. Európa-szerte sok ország, köztük az én hazám is nehéz gazdasági helyzetben van. Múlt hétvégén az EU és az Egyesült Királyság támogatást nyújtott az Ír-tenger túlsó oldalán élő barátainknak. Nem ez a megfelelő pillanat, hogy az Európai Parlament vádaskodjon, ujjal mutasson rá bárkire, viszont ideje, hogy okuljunk a hibáinkból, és jobb döntéseket hozzunk a jövőben.

Múlt héten, november közepén Görögország harmadízben módosította a decemberi, év végi beszámolóját. Remélem, most már végre lezárhatjuk a beszámolót. Ha valaha jó okuk volt az országoknak a hatékonyabb számvitel és előrejelzések alkalmazására, hát akkor most van.

Az Európai Tanács szépen előrehaladt az európai szemeszter alatti információterjesztés részletes terveinek kidolgozásában. A gyakorlatban is meg kell őket valósítani. Igen, a különböző országoknak meg kellene egymással osztaniuk a jó gyakorlatokat, belátva, hogy az országok nem egyformák, és hogy a jó gazdasági kormányzás különböző módokon teremthető meg, de mindenki előnyére szolgál.

 
  
MPphoto
 

  Bairbre de Brún (GUE/NGL).(GA) Elnök úr! Most, hogy az IMF, az Európai Központi Bank és a Bizottság szigorú feltételeket szab, egyértelmű, hogy Írországban több milliárd eurós megszorítást fognak bevezetni. Munkahelyek szűnnek majd meg, jelentősen csökkentik a közszolgáltatásokat, és megemelik a kis fizetésűek jövedelemadóját. A bankok megtartják a nyereségüket, míg ennek az egésznek a szegények, a betegek, a nyugdíjasok és más veszélyeztetett csoportok isszák meg a levét. Ez bizony nem segítség Európától, ezért határozottan ellenezzük.

Az ír kormány ahelyett, hogy felhatalmazást kért volna ezekre a megszorításokra, miután az IMF és az EU megvizsgálta a kimutatásokat, úgy döntött, hogy addig nem lesznek választások, amíg ezt a költségvetést el nem fogadják. Lett volna más lehetőség is, ám az ír kormány úgy döntött, hogy nem azt választja. Úgy döntött, hogy bankbeli barátai érdekeit képviseli, és nem az egyszerű ír emberek érdekeit.

 
  
MPphoto
 

  Mario Borghezio (EFD).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Az Európai Központi Bank elnökének, Trichet úrnak bizonyára ég a füle a vita során. Ha az ókori római szenátusban lennénk, biztosan felállna egy tógát viselő szenátor, és így szólna Trichet úrhoz: „Quousque tandem abutere, Trichete, patientia nostra?” – meddig teszi még próbára a türelmünket, Trichet úr?

Tényleg fel kell tennünk magunknak a kérdést: az a jó megoldás, ha elkerüljük az euró megszűnését – nagyon nehéz feladat lesz –, vagy inkább azt kell megakadályoznunk, hogy az euró megmentése tönkretegye a tagállamok gazdaságát azután, hogy Prodi úr és mások eurofil politikája tönkretette az iparágainkat, különösen a kis- és középvállalkozásokat, például Padaniában, és csak leépítéseket, munkanélküli segélyt hozott.

Miért kellene a válságot túlélő országokat kivéreztetni egy csaknem 100 milliárd eurós ír mentőcsomaggal, amikor Írország eddig a maga 12,5%-os társasági adópolitikájával tisztességtelen versenyt folytatott a többi ország ellen?

Hol volt az európai kormányzás akkor, amikor egy hónappal a sikeres stressztesztje után 8 milliárd eurós veszteséget jelentett be az Anglo Irish Bank? Hol volt Trichet úr? Biztosak vagyunk abban, hogy az ír mentőakció nem sérti a Maastrichti Szerződés rendelkezéseit? Szerencsére Németországban létezik alkotmánybíróság, ki fogja kimondani, hogy alkotmányellenes, ha egy másik ország deficitjét beépítik a német kimutatásokba. Itt az idő, hogy elbúcsúztassuk az eurót: bye-bye euró!

 
  
MPphoto
 

  Werner Langen (PPE).(DE) Elnök úr! Nagyon sok kritikát hallottam itt a deaville-i döntéssel kapcsolatban, de mindenki tudja, hogy az ön munkacsoportja utolsó ülésének kezdetekor, Van Rompuy úr, még 20 nyitott kérdés volt. Mivel ezeket elvben egyhangúlag kellett volna eldönteni, megoldást kellett találni. Ezt mindenki tudja. Azt is tudja mindenki, hogy a két legnagyobb tagállam, Németország és Franciaország 2004-ben vétett a Stabilitási és Növekedési Paktum ellen, bár akkor, ahogy úgyszintén tudjuk, Németországban szociáldemokrata-zöld koalíció volt kormányon. Schulz úr feddő szavai tehát teljességgel indokolatlanok.

Ha ma azt mondjuk, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktumnak erőteljesebbnek kéne lennie, ennek első előfeltétele az lenne, hogy a tagállamok végre betartsák. Mire jó az erőteljes szabály, ha senki nem tartja be? Itt bizony szabályszegő magatartásról van szó. Hat jogalkotási javaslatunk van, melyek közül kettő tanácsi rendelet, négy pedig a Tanács és az Európai Parlament közös rendelete. Egyszerűen nem értem a reklamációk némelyikét. Az együttdöntési eljárás során mi is beleszólással rendelkezünk. A képviselőcsoportom nevében azt mondhatom, hogy támogatni fogjuk a Bizottság javaslatait ezen a területen. Azután ismét tárgyalunk a Tanáccsal az ügyben. Ez a valóság. Miért vagyunk ilyen beképzeltek, miért sértjük meg a jogalkotási folyamatban résztvevő harmadik felet ahelyett, hogy élnénk a saját jogainkkal?

Hadd mondjak valamit a szerződésmódosítás szükségességéről! Véleményem szerint május 9-én a szerződést a végső határig nyújtották. A mentőcsomagot a 122. cikk szerint meg kell indokolni. Véleményem szerint tévednek a tagállamok, ha azért nem akarják ezt, nehogy a Bizottság és a Parlament esetleg belefolyjon a dologba. Nem lesz elég a 136. cikket módosítani; inkább szilárd jogi alapra van szükségünk a mentőcsomag számára, és az összes többi kérdés magától megoldódik.

 
  
MPphoto
 

  Elisa Ferreira (S&D).(PT) Elnök úr! Legyünk őszinték. A szolidaritási mechanizmus eddig sem működött, és most sem működik az államadósság vonatkozásában, a görög adósság kamatfelára nem csökkent, Írország zavaros gazdasági helyzetbe került, és a járványt még nem sikerült megfékezni. Túl későn hozták létre az eljárást. Ez kormányközi folyamat, más formában már az euró megalkotása óta léteznie kellene.

A Bizottság elnöke most a rendszer konszolidációját javasolja. Viszont az előirányzott eszközök harmada esetén a javaslat a magánszektor bevonására is kiterjed. Hallottuk, amint ezt Merkel kancellár asszonynak is javasolják, és az elsietett, nem megfelelő pillanatban tett bejelentés hatására a piacok szárnyalni kezdtek. A gazdasági kormányzásról szóló csomagot kísérő együttdöntési eljárás során a Parlament minden jogkörével élni fog, a lehető legfelelősségteljesebben, az együttműködés szellemében, de a sürgősség és gyorsaság oltárán nem áldozza fel a színvonalat. Az egyértelműség kedvéért: a Parlament aktívan részt vesz, de az államadósság megoldása olyan komoly ügy, hogy nem lehet mellékes döntésként kezelni, nem lehet az európai közvélemény és annak képviselői bevonása nélkül tárgyalni; e két elem szorosan összetartozik.

Végül, nekünk, európaiaknak világos jövőképpel kell rendelkeznünk a jelenlegi válság közepette. Az államadósság konszolidációjához európai mechanizmusra van szükség. Eurókötvényeket kell kibocsátani, az euróövezetet pedig fenntartható módon, azaz európai, és nem kormányközi rendszerek révén kell megvédeni. Meg kell erősíteni az európai költségvetést, hiszen nem folytathatjuk a munkát 1%-os európai költségvetésből, továbbá Európa politikai prioritásainak középpontjába kell helyezni a növekedést és a valódi konvergenciát. A Bizottságnak és az új elnöknek meg kell védenie ezt a programot. Az Ecofin Tanács nem hajthatja uralma alá a Bizottság elnökét. Ezt kell megmutatnunk az európai közvéleménynek.

 
  
MPphoto
 

  Mirosław Piotrowski (ECR).(PL) Elnök úr! Tény, hogy az euróövezet válságban van. A helyzet súlyosságáról tanúskodnak a nagy tiltakozás dacára elfogadott Lisszaboni Szerződés rendelkezésének módosítására irányuló erőfeszítések. Egyrészt világosan érthető Németország és Franciaország álláspontja, nem akarják, hogy nekik kelljen megfizetniük a görögországi, írországi, és az esetleg más országokban kialakuló válság árát. Másrészt fel kell hívni a figyelmet a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével kapcsolatos precedensre. A szerződés elvben hatékonyabbá tette volna az Európai Unió működését. Teljesen egyértelmű, hogy ennek épp az ellenkezője történt.

Viszont mivel a Lisszaboni Szerződés módosítására készülünk, ez elméletben nem csak az euróövezettel kapcsolatos kérdéseket illeti, hanem a többi nehézkesen működő intézményi mechanizmust is. Sok közgazdász szerint a görög válság nem öltött volna európai méreteket, ha Görögország megtartotta volna a saját valutáját, amelynek jelentősen csökkenteni lehetett volna az árfolyamát. Ez is mutatja, hogy a nemzeti valuták nagyobb stabilitást adtak volna az Uniónak, mint az euróövezet.

 
  
MPphoto
 

  Mario Mauro (PPE).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Szeretném politikai szempontból értékelni a vita során elhangzottakat.

A fő európai politikai családok tagjaiként nagyon helyesen azzal kritizáljuk az euroszkeptikusokat, hogy nem hisznek Európában. Úgy gondolom azonban, valójában az a gond, hogy talán mi magunk sem hiszünk Európában, tehát nem hibáztathatjuk az euroszkeptikusokat olyasmiért, ami valójában a mi felelősségünk. Mi vagyunk ugyanis a fő európai politikai családok, és mindig is erőteljes, ambiciózus európai eszméket vallottunk. Tény azonban, hogy a politikai családjainkat megtestesítő kormányok naponta botot dugnak a küllők közé, hogy e nagyszabású politikai törekvések ne valósulhassanak meg. Aztán amit nappal állításuk szerint építenek, az sokszor leomlik reggelre.

Ez további felelősséget ró ránk, mivel ha képtelenek vagyunk viták keretében irányítani a konkrét projektek végrehajtását, egész konkrétan az eurókötvényekre, az eurókötvények kibocsátására gondolok, akkor igen nehéz lesz megmagyarázni polgárainknak, hogy ugyanazok a pártok vagyunk, amelyek otthon mindenért Európát hibáztatják, és azt mondják, hogy csak akkor lábalhatunk ki a válságból, ha Európa csökkenti a kiadásait.

Úgy gondolom, hogy ez a felelősségteljes viselkedés alapvető elvét veti fel, amelyről megfelejtkezve elveszítjük az európai szellemiség lényegét, és elveszítjük a hitelességünket is, s cserébe üres üléstermet, üres szavazóurnákat kapunk, egészen addig, hogy már csak a polgárok 40%-a vesz részt a választáson.

 
  
MPphoto
 

  Anni Podimata (S&D).(EL) Elnök úr! Ha bármiféle tanulság levonható az Európai Tanács legutóbbi ülése nyomán, az az, hogy nem sikerült meggyőzniük a piacokat, nem sikerült eleget tenniük a piaci elvárásoknak. Mivel manapság a piacoké az első és az utolsó szó, fel kell tennünk magunknak a kérdést: miért?

Talán azért, mert a költségvetési fegyelem igen szigorú szabályain túl a piacok azt is átlátják, hogy az euróövezet gazdasági és politikai kohéziójának szakadékát nem hogy szűkítjük, hanem éppen tágítjuk.

Talán azért, mert az országok egy csoportja úgy kezelte a tulajdonképpen helyes elképzelés alapján létrehozott állandó válságkezelési mechanizmust, hogy úgy tűnik, a gyakorlatban megszűnik a mechanizmus hozzáadott értéke, s ezáltal rossz üzenetet küldünk a piacoknak, továbbá fenyeget a veszély, hogy a mechanizmusunk egy ellenőrzött csődeljárás önbeteljesítő jóslatává válik.

Ha tényleg eltökélten be akarjuk vonni a magánszektort, arányosan akarjuk elosztani a terheket, miért nem vagyunk hajlandók előrelépni, miért makacskodunk a tranzakciókra kivetendő európai szintű adó elfogadása ügyében?

Végül, miért nem értjük meg, hogy jelentős eltérés van a költségvetési fegyelem szabályainak szigorítása és egy állandó válságkezelési mechanizmus között? Akkor szüntethetnénk meg ezt az eltérést, ha úgy döntenénk, hogy komolyan fontolóra vesszük a tagállami adósságok egy részének eurókötény-kibocsátással történő kezelését.

 
  
MPphoto
 

  Danuta Maria Hübner (PPE). – Elnök úr! Hadd kezdjem azzal, hogy az egyes tagállamok hosszú távú versenyképessége még sok évig eltérő lesz. Az egyensúlytalanságok szerkezeti okai továbbra is fennállnak, miközben a gazdasági kormányzás meglehetősen gyenge, kialakulóban lévő folyamat marad.

Ebben az összefüggésben igen nagy annak a jelentősége, hogy a Bizottság sürgősen, már az első éves növekedési jelentés keretében, a 2011-es európai szemeszter indulásakor a gazdasági kormányzás minél több új elemét kipróbálja, és különösen, hogy megvizsgálja az eredménytábla relevanciáját és működőképességét.

Másodsorban, a teljesen automatikus szankciórendszerhez szerződésmódosításra lenne szükség, és a javasolt rendszer csak annyira vinne bennünket előre, amennyire ez a szerződés adta keretek között lehetséges. Ezért bízom abban, hogy a Bizottság és a Tanács minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy ne legyen szükség további szakaszokra a folyamatban, és hogy az eljárás ne szenvedjen szükségtelen késedelmet.

Harmadsorban, az EU gazdasági egészsége nem pusztán a nemzeti helyzetek összességéből áll össze. Továbbá, mivel a rendszer a rosszul viselkedő tagállamok megnevezésére alapul, az ő magatartásuk helyretétele kedvezőtlen externáliákkal járhat.

Konkrétan, az egyensúlytalanságok kezelése hatást gyakorolhat az euróövezet más tagállamaira és az Unió egészére is. A potenciális hatásokkal számolni kell az egyes kezelési eljárások keretében, hogy összességében javuljon az Unió gazdasági egészsége.

Végül, megértem, hogy a gazdasági kormányzással kapcsolatos terv teljes körű, mélyreható hatásvizsgálatához annyi idő kellene, amennyivel nem rendelkezünk. Segíti a megoldást, hogy a Bizottság az utóbbi két évben jelentős és alapos ismereteket szerzett a 27 gazdaságról, ezért én kétféle intézkedést szeretnék most kérni. Tegyék összehasonlíthatóvá a belső és külső egyensúlytalanságok valamennyi elemét és azok összefüggéseit.

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

 
  
 

(A vitát lezárják.)

 

5. Köszöntés
A felszólalásokról készült videofelvételek
MPphoto
 

  Elnök. – Képviselőtársaim! Köszöntöm az EGT–EFTA parlamentjeinek küldöttségét, vagyis az izlandi, liechtensteini és norvég kollégákat, továbbá a svájci Szövetségi Közgyűlés karzaton helyet foglaló megfigyelőit.

Örömmel üdvözlöm a strasbourgi Európai Parlamentben ezt a küldöttséget, amely ma és holnap részt vesz az EGT Parlamenti Vegyes Bizottság 35. ülésén. Remélem, hogy az EGT Parlamenti Vegyes Bizottsága eredményes munkát végez majd a kialakult eljárásrend szerint, hozzájárulva a parlamentek közötti hatékonyabb együttműködéshez, valamint a demokratikus parlamenti felügyelet megvalósulásához az EGT-ben. Köszöntöm a kollégákat.

 

6. Az Európai Tanács gazdasági kormányzásról tartott ülésének (október 28–29.) következtetései (a vita folytatása)
A felszólalásokról készült videofelvételek
MPphoto
 

  Elnök. – Folytatjuk az Európai Tanács ülésének (október 28–29.) következtetéseiről és a gazdasági kormányzásról megkezdett vitát.

 
  
MPphoto
 

  Kathleen Van Brempt (S&D).(NL) Elnök úr, a mai vitát hallgatva egy téma tűnik ki a többi közül, és ez a gazdasági kormányzás nagy témája, amelyet szinte minden politikai csoport fontosnak tart. Ezzel kapcsolatban csak a felszínen alakult ki konszenzus, mivel nagyok a különbségek a gazdasági kormányzás értelmezésében. Ha megnézzük a Tanács értelmezését, amely a következtetéseiből is kitűnik, egyoldalúságot látunk arra nézve, mit tart szükségesnek, mégpedig a megtakarításokat, a megtakarításokat, és ismét csak a megtakarításokat. Szinte olyan ez, mint egy gazdasági törvénnyé tett ideológia: mindössze eleget kell megtakarítanunk, és minden megint jó lesz. Mi azonban nem így értelmezzük a gazdasági kormányzást. Ellenkezőleg, valami egész másra van szükség, és ez nem csak a mi csoportunk véleménye. Nézzék meg, mit mondanak a közgazdászok, nézzék meg a De Tijd tegnapi kiadását – amely nem mondható szocialista propagandakiadványnak –, idézem: „a megtakarítás önmagában aláássa a bajban lévő gazdaságokat, és egyre nehezebbé teszi az adósságok visszafizetését.” Beruházásra is szükség van. A foglalkoztatási ráta növelése szép, nyilvánvaló példa arra, mire volna szükség. Ez lehetővé tenné az adósságok visszafizetését az összes tagállamban. Ehhez azonban bátor beruházásokra van szükség, az oktatás és képzés területén, a munka és a családi élet közötti egyensúly területén. Ha megnézzük a különböző tagállamok takarékossági intézkedéseit, látjuk, hogy éppen ezeket a beruházásokat kurtítják meg. Jövőképre van szükség – a gazdaságpolitikáról alkotott elképzelésre – a források mozgósításához a fenti célok elérése érdekében. Csak ezt követően kellene vizsgálnunk azt, hogyan öntsük formába a Stabilitási és Növekedési Paktumot. Úgy vélem, ez a fő különbség a mi gazdasági kormányzásról alkotott elképzelésünk és a Tanácsé között.

 
  
MPphoto
 

  Paulo Rangel (PPE).(PT) Elnök úr, Van Rompuy úr, Barroso úr, szeretném kijelenteni, hogy az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) képviselőcsoportjának álláspontja világos: úgy véljük, hogy az Európában tapasztalt súlyos válság megoldása csak a gazdasági kormányzás, valamint a közösségi módszer kiterjesztése révén lehetséges. Nincs kétségünk afelől, hogy a krízissel való szembenézésnek és kezelésének egyetlen módja a közösségi módszer és a gazdasági kormányzás kiterjesztése, valamint egy valódi, közös euróövezeti valutának megfelelő eszközök által lehetséges. Ez azonban azt jelenti, hogy az intézmények mindegyikének – a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Parlamentnek – meg kell mutatnia a közvéleménynek, hogy elkötelezettek a feladataik mellett. Ezt ki kell jelentenünk, hogy világos legyen, hogy legalábbis a Parlament legnagyobb képviselőcsoportjai készek nyilvánosan együttműködni a közösségi módszer kiterjesztésével, a gazdasági kormányzás bevezetésével, valamint az európai válságból való kilábaláshoz szükséges feltételek megteremtésével a közös valuta számára. Az is világos, hogy ugyanez érvényes a Bizottságra és elnökére, aki bizonyította, hogy nem a Tanács vagy a Bizottság pártján áll, hanem az európai érdeket szem előtt tartva cselekszik, ellentétben a szocialisták és Ferreira asszony állításaival.

A Tanácsnak decemberben fel kell vállalnia kötelezettségeit. Számítunk erre, és az európai párbeszéd iránti egyértelmű elkötelezettségre, Van Rompuy úr.

 
  
MPphoto
 

  Marietta Giannakou (PPE).(EL) Elnök úr, az elfogadott állandó támogatási mechanizmus kétségtelenül pozitív lépés. Még mindig hiányzik azonban a stratégiai tervezés, amelynek szükséges része a gazdasági unió és természetesen a gazdasági kormányzás is.

Az Európai Unió megalakulása az akkori erős kormányoknak köszönhető. A gazdasági válság a gyenge kormányok miatt alakult ki, amelyek hagyták, hogy a gazdasági globalizáció automatizmusai helyettesítsék a politikai döntéseket, amelyekre a Közösségnek szüksége van, ha továbbra is működőképes kíván maradni.

Európa képes volt 50 éven át megőrizni a jólét időszakát, és ma kötelességünk, hogy továbbra is megőrizzük a jólétet állampolgáraink számára. Ezért nyilvánvaló, hogy a növekedésnek folytatódnia kell. A kérdés az, hogy milyen típusú növekedést képzelünk el egy olyan korban, mikor az egész globális rendszer változóban van? Milyen Európa jelenleg? Milyenné válik a jövőben? Az ipar, a kis- és középvállalkozások és szolgáltatók térsége, exportkatalizátor? Erősebb Európára van szükségünk, a gyanakvások és a kormányköziség helyett, amelyek az utóbbi időben napirenden voltak a politikában.

Bizonyos országok egyáltalán nem teljesítették a Stabilitási Paktum követelményeit, de ahogy Reinfeldt úr kifejtette egy kérdésemre adott válaszában tavaly decemberben, csupán egyetlen ország teljesítette a Stabilitási Paktum összes követelményét, egyetlen más ország sem volt képes eleget tenni a kötelezettségeinek.

Ezért mindnyájunknak össze kell fognunk, és támogatnunk kell az országokat, amelyek jelenleg a válságból való kilábalással küszködnek, mert végső soron mitől függ a nagy országok ereje? Úgy vélem, hogy a kis országok együttes jelenlététől az európai rendszerben. Azonkívül az Európáról való lemondás költségeit egyikünk sem tudná elviselni.

 
  
MPphoto
 

  Tunne Kelam (PPE). – Elnök úr, a gazdasági válság leküzdésének kulcsa, hogy kötelező érvényű következtetéseket vonjunk le belőle, mivel elsősorban a bizalom és a felelősség válságáról van szó. A bizalom alapja a bevételek és kiadások ésszerű egyensúlya.

Több mint 20 éven át Európa legnagyobb része hozzászokott, hogy a mában a holnap, sőt a holnapután költségére éljen és fogyasszon, a következő generációk költségére, akiknek száma drámaian csökken. Másodszor, hozzászoktunk, hogy nagyon szabadon értelmezzük a stabilitás követelménye által támasztott szabályokat. Ha a nagy tagállamok megtehetik ezt, ha a belső piac helyzete úgy kívánja, a többiek annál könnyebben követik őket. Ezért a költségvetési fegyelem elvének betartatására és a lehető legkomolyabban vett visszaállítására épülő kiegyensúlyozott költségvetési politika lesz Európa hitelességének próbaköve.

Harmadszor, nyilvánvalóan szükség van a fékek és egyensúlyok rendszerére. Csak üdvözölni tudom a Tanács egyetértését az európai gazdasági kormányzásra vonatkozó következtetésekkel, az adósságkritériumok aktiválásával és a korai beavatkozási mechanizmus lehetőségével kapcsolatban. Amire azonban igazából szükségünk van – és ebben támogatom Verhofstadt képviselőtársam következtetéseit –, az valódi gazdasági kormányzás és valódi automatikus szankciók – amelyek fájnak. Várakozással tekintünk a Bizottság jövő hónapban elkészülő keretjavaslatai elé.

 
  
MPphoto
 

  Elena Băsescu (PPE).(RO) Elnök úr, szeretném üdvözölni a költségvetési fegyelem növelését és a gazdasági felügyelet kiterjesztését célzó új intézkedéscsomagot. Úgy vélem, a javasolt intézkedések szükségesek voltak a tagállamok között a fiskális és költségvetési politikáknak való megfelelés terén megfigyelhető aránytalanságok miatt. Ennek eredményeképp a gazdasági válság nyomán aggasztóvá vált több ország megítélése, így Romániáé is.

Úgy vélem, a fő újítás az új makrogazdasági felügyeleti rendszer létrehozása, amely meg fogja könnyíteni a kialakulóban lévő egyensúlytalanságok és kockázatok észlelését.

A Van Rompuy úr által vezetett munkacsoport gazdasági kormányzásról szóló jelentésének elfogadása fontos lépést jelentett. Végrehajtása ezért új, szilárdabb válságkezelési keretet fog kialakítani.

Szeretném továbbá megemlíteni a nemzeti költségvetéseknek az Unió pénzügyi szabványainak való megfeleléséről szóló rendelet fontosságát. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a nemzeti költségvetések többé nem bújhatnak ki az Unió gazdasági rendeletei alól.

 
  
MPphoto
 

  Csaba Sándor Tabajdi (S&D).(HU) A soron következő magyar elnökség számára óriási kihívás lesz, hogy mielőbb tető alá hozza a Lisszaboni Szerződés módosítását, a gazdasági kormányzás bevezetését. Az eurózónán kívüli új tagállamok döbbenten figyelik, hogyan recseg-ropog az eurózóna. Minket a csatlakozási szerződés kötelez, s ami a legfontosabb, további felzárkózásunk függ attól, stabilizálódik-e Európa gazdagabb fele, a nemzeti önzés győzedelmeskedik-e a közösségi szolidaritás helyett.

Aggódva és együttérzéssel nézzük az ír válságot, a görög, a portugál és a spanyol problémákat. Azt, hogy nem omlik-e össze az eurózóna. Az Európai Tanács szokása szerint nagy késéssel, de végül is jó döntést hozott. Ez új szakasz lehet az európai integráció történetében, ha bevezetjük a gazdasági kormányzást, de ennek megvalósítása számos buktatóval, bonyodalommal van tele. Bízom abban, hogy a magyar elnökség mindent megtesz a siker érdekében.

 
  
MPphoto
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL).(PT) Elnök úr, Portugáliában az utóbbi 20 év legnagyobb általános sztrájkja zajlik, amelyet ugyanilyen jelentős sztrájkok előztek meg Európa számos országában, beleértve Görögországot és Franciaországot. Mi a Tanács és a Bizottság vezetőinek válasza erre? Nem vesznek tudomást az antiszociális politikájuk elleni tiltakozásról, és ragaszkodnak ugyanazokhoz a politikákhoz, amelyek a jelenlegi helyzethez vezettek. Elkendőzik azt a tényt, hogy az euró sebezhetősége az általuk megvalósított politika egyenes következménye, amelynek elemei a pénzügyi piacok liberalizációja, a korlátlan pénzügyi spekuláció, és a nominális konvergencia követelménye a Stabilitási és Növekedési Paktum révén. Eközben a gazdaságok közötti valódi konvergencia egyre kevésbé valósul meg, a munkanélküliség és a szegénység elviselhetetlen mértékű, és fokozódnak a szociális feszültségek. Meddig ragaszkodnak még ehhez az úthoz? Mit kellene tenni ahhoz, hogy felhagyjanak ezekkel a politikákkal és nagyobb hangsúlyt helyezzenek a munkahelyekre és a munka megbecsülésére?

 
  
MPphoto
 

  Jaroslav Paška (EFD).(SK) Elnök úr, nehéz körülmények közt zajlottak az Európai Tanács október végi tárgyalásai. Jelenleg minden ország módosítja a gazdaságpolitikáját, hogy minél előbb kilábaljanak a kedvezőtlen gazdasági helyzetből, és legalább csekély mértékű gazdasági növekedést érjenek el.

Görögország és Írország után más euróövezeti országokban is felmerült a fizetésképtelenség kockázata. Ezért tisztában kell lennünk azzal, hogy ebben a nehéz helyzetben a kormányfők igen nehezen fogadnak el olyan döntéseket, amelyek által lemondanának arról, hogy ők alakíthatják és szabályozhatják államaik gazdasági kormányzását, valamint a gazdasági kormányzással kapcsolatban bizonyos döntéseket átruháznának az európai intézmények szintjére.

Ezért nagyon körültekintően kell tárgyalnunk a közös elképzelésekről azzal kapcsolatban, hogyan vezessük ki Európát a lehető legbiztonságosabban és leghamarabb a jelenlegi nehéz helyzetből, nem alábecsülve az egyes kormányok képviselőinek azzal kapcsolatban tett erőfeszítéseit, hogy saját maguk találjanak megoldást az országaik problémáira, annak érdekében, hogy elkerüljük a konfliktust az európai érdekekkel.

 
  
MPphoto
 

  Andrew Henry William Brons (NI). – Elnök úr, az Európai Tanács megismételte a régi, üres frázist, hogy kerülni kell a protekcionizmus minden formáját, és a versenyelőnyöket célzó árfolyam-módosításokat.

Az Európai Unió utat nyitott a globalizmus előtt, ezzel az európai országokat feláldozta a feltörekvő gazdaságokkal szembeni versenynek. Különösen igaz ez Kínára, amellyel nem kelhetünk versenyre. Ezek a gazdaságok nem tisztelik a nemzetközi szabadalmakat és a szerzői jogokat, a puszta megélhetést fedező, néha rabszolgának járó bérért dolgoztatják a munkásokat. Kína mesterségesen alacsonyan tartja a valutája árfolyamát, hogy még olcsóbbá tegye termékeit.

Az európai országoknak vagy egyénileg – én ezt támogatom –, vagy kollektívan meg kell védeniük a munkáltatókat és munkavállalókat a tisztességtelen versenytől. Az árfolyamokat nem lenne szabad mesterségesen alacsony szinten rögzíteni versenyelőny szerzése érdekében, másrészt egy mesterséges közös árfolyamon – amely az euró – sem, amely az euróövezet összes országára nézve hátrányos. Ha lehetővé tették volna a rosszul teljesítő országok valutáinak leértékelését, akkor bekövetkezett volna a gazdaság talpra állása.

 
  
MPphoto
 

  Jean-Pierre Audy (PPE).(FR) Elnök úr, Van Rompuy úr, Barroso úr, először is az európai szintű közkiadásokról szeretnék beszélni.

Úgy vélem, talán eljött az ideje, tekintettel az előttünk álló kihívásokra, hogy széleskörű vitát folytassunk nemzeti szinten dolgozó kollégáink és az Európai Parlament bevonásával a közkiadások közössé tételéről és összevonásáról. Idézném Lamassoure úr példáját: 27 hadseregünk van, és egy ellenségünk sincs, egy vámuniónk van és 27 vámhatóságunk, olyan kutatási programjaink, amelyeket 15–20 alkalommal finanszíroznak, minden egyeztetés nélkül, transzeurópai hálózataink, amelyeket össze kellene kapcsolni, energiahálózataink, és folytathatnám.

Azt javaslom, bízzunk meg egy független könyvvizsgálót a közkiadások vizsgálatával három szinten: európai, nemzeti szinten és a helyi végrehajtó szervek szintjén. Ennek a vizsgálatnak az eredményét eljuttatnánk a nemzeti és EU-s képviselőkhöz, megteremtve a közkiadásokról szóló széleskörű vita lehetőségét. A vizsgálatot az Európai Számvevőszék és a 27 tagállam számvevőszékei végezhetnék.

A javaslatom célja a közkiadások alaposabb ellenőrzésének és kezelésének biztosítása európai szinten.

 
  
MPphoto
 

  Monika Flašíková Beňová (S&D).(SK) Elnök úr, az Európai Tanács ülését várakozások kísérték abban a tekintetben, hogyan birkóznak meg Európa vezetői a gazdasági válság okozta problémákkal. Ahogy már többször hangsúlyoztam, nem elég pusztán a költségvetésekre összpontosítani. A strukturális egyensúlytalanságok, amelyeket a válság csak súlyosbított, túlmutatnak az adósságok problémáján. Ha nem olyan mechanizmus kerül elfogadásra, amelyik képes a probléma többi aspektusát is kezelni, akkor komoly kétségek merülnek fel a sikerességét illetően.

Egy másik téma az arról szóló vita volt, hogy a nyugdíjreformok miatt kieső költségvetési bevételek deficithez vezetnek-e. Egyfelől a szabályok szigorításáról és rendszerezettebbé tételéről beszélünk, másfelől azonnal kivételeket teszünk. Valamint, ha a nyugdíjreformok valóban olyan lényegesek, mint állítják – én a magam részéről nem osztom ezt a véleményt –, akkor sikeres programokra más példákat is lehetne találni. Ki fogja ekkor megítélni, hogy melyik fontosabb, melyik nem, és miért?

Szilárd meggyőződésem, hogy nem szabad vitát indítani a kivételekről, miközben a rendszer változtatásairól beszélünk.

 
  
MPphoto
 

  John Bufton (EFD). – Elnök úr, szeretnék tenni pár megjegyzést azzal kapcsolatban, ami ma reggel Van Rompuy elnök úr és Barroso elnök úr szájából elhangzott. Úgy tűnik, mindketten tagadó álláspontra helyezkednek – tagadják a tényt, hogy az euróövezet válságban van, és az összeomlás szélén járunk. Sokan mások is tagadják ezt. Az ég szerelmére, ébredjenek fel!

Az emberek a hazájukban nézik az ülés közvetítését, és látják, hogy egyébként sincs túl sok ember itt az ülésteremben. Ez az eddigi legnagyobb válság, amellyel valaha szembenéztünk, és biztosíthatom önöket, hogy súlyos a helyzet. Megkérem Barroso urat és Van Rompuy urat, hogy árulják el – néhány perc múlva övék lesz a szó –, mi a B tervük? Kell lennie B tervnek, vagy hagynák, hogy tovább haladjunk az összeomlás felé? Úgy vélem, ez az eddigi legnagyobb válság. Minden tagállamra hatással volt. Tartoznak az állampolgároknak egy B tervvel. Kérem, ismertessék velünk, amennyiben van ilyen.

 
  
MPphoto
 

  Ildikó Gáll-Pelcz (PPE).(HU) Elnök úr, tisztelt Tanács! Örömömet szeretném kifejezni, hogy a tanácskozáson elismerték a rendszerszintű nyugdíjreformok fontosságát. Azonban a stabilitási és a növekedési paktum keretein belül nem biztosítanak egyenlő esélyeket minden szereplőnek.

Magyarország is a diszkrimináció ellen emel szót, és a nyugdíjreformok költségeinek figyelembevételére szólította fel az Uniót az állami deficitek kalkulálásakor. Véleményem szerint, hacsak nem akarják a választás szabadságával élő országokat diszkriminálni, akkor a magánnyugdíjpénztárakba eszközölt befizetéseket figyelembe kell venni a költségvetési hiány megállapításánál. A kérdés megoldása sürgető. Jó hír, hogy a megnyugtató rendezésre már a decemberi tanácsülésen lehetőség nyílik. Arra kérem önöket, hogy diszkriminációmentes politikai döntést hozzanak, s azt a Bizottság számára mihamarabb továbbítsák, hogy a törvényalkotási folyamat a lehető legrövidebb időn belül elkezdődhessen, majd mindenki számára megnyugtató módon befejeződhessen.

 
  
MPphoto
 

  Antigoni Papadopoulou (S&D).(EL) Elnök úr, Görögország, Írország, Portugália és Spanyolország a gazdasági válság következményeivel küszködnek. A szellem már kiszabadult a palackból. Nincs visszaút, lépéseket kell tennünk. A gyanakvás és az euroszkepticizmus nem segítenek abban, hogy kilábaljunk a nemzetközi gazdasági válságból.

Ellenkezőleg, közösségi szolidaritásra van szükségünk, politikai akaratra, jövőképre, Európa dinamizmusába vetett bizalomra, és mindenekelőtt összehangolt cselekvésre, strukturális változtatások végzésére nemzeti és Európai Uniós szinten. Magasabb szintű foglalkoztatásra van szükség, nagyobb növekedésre, az ütem gyorsítására, több munkahelyre, az uniós stratégia végrehajtására, racionalizációra és átstrukturálásra a vállalati irányítás terén, átláthatóságra a gazdasági kormányzásban, a nemzeti statisztikák ellenőrzésére, és egy állandó, közös uniós válságkezelési mechanizmusra, azonban kizárólag az európai állampolgárok érdekében.

A válság mindenkit érint, nem csak azokat az országokat, amelyek elszenvedik. Közösségi szolidaritásra és összehangolt cselekvésre egyaránt szükség van.

 
  
MPphoto
 

  Barry Madlener (NI).(NL) Elnök úr, az euróövezet az összeomlás szélén áll, és Barroso elnök úrnak jutott a szerep, hogy felügyelje az összeomlást. Hiszen az olyan országoknak nyújtott milliárdos segélyek, mint Görögország, Spanyolország, Portugália és Írország, nem tették versenyképesebbé ezen országok gyenge gazdaságait Németország és Hollandia erősebb gazdaságaival szemben, sőt, a milliárdos segélyek a szocialisták elfogadhatatlan magatartásához vezettek. Például három görög foglalkoztatottból egy közhivatalnok, az Európába érkező nem nyugati bevándorlók cunamija milliárdjaiba került minden országnak, és ezek a bevándorlók most otthon ülnek, munka nélkül. Így cselekszenek a főleg szocialista kormányzatok. Emlékeznek? Spanyolország, amely pár éve legalizált egymillió illegális bevándorlót, 20%-os munkanélküliséggel küzd. Megint nekünk, az erősebb gazdaságoknak kell milliárdos segélyeket nyújtani ezeknek az országoknak, de ez csupán rövid távra alkalmas sebtapasz. Hosszú távon az a kérdés, hogy készek vagyunk-e továbbra is strukturálisan támogatni a gyengébben teljesítő országokat, milliárdos nagyságrendű összegekkel az adófizetők pénzéből. A válasz erre: „nem”. Ezért a következőt kérdezném Barroso elnök úrtól: vajon nem Görögország saját pénznemének, a drachmának, valamint Írország nemzeti valutájának újbóli bevezetése lenne az egyetlen hosszú távú megoldás a problémáinkra? Folytatnak-e erről a megoldásról érdemi vitát ezekben az országokban?

 
  
MPphoto
 

  Seán Kelly (PPE). – Elnök úr, ír képviselőként nem szolgál különösebben nagy örömömre, hogy reggel megérkezek ide, és szinte minden felszólaló Írországot említi a gazdasági helyzetünk okán, főleg azért nem, mivel néhány éve gazdasági mintaországként tekintettek ránk az Európai Unióban.

Úgy vélem azonban, Írország elkötelezett amellett, hogy rendbe tegye gazdaságát, és úgy vélem, hogy a lakosság túlnyomó többsége üdvözölné európai barátaink és kollégáink támogatását.

Több tanulságot levonhatunk a válságból. Úgy vélem, Farage képviselő úr nem járt messze az igazságtól, mikor azt állította, hogy az ír politikusok butasága és kapzsisága, akik a bankokkal és szabályozó hatóságokkal együtt a „haveri kapitalizmus” résztvevői voltak, okozta a problémák jó részét. Tanulnunk kell az elkövetett hibákból. Azonban egy másik dolog, amely szintén nagyon fontos, hogy a január elsejétől életbe lépő felügyeleti struktúrának működnie kell, hogy a stressztesztek és a többi intézkedés elegendőek legyenek annak megállapításához, mi fog történni a jövőben, és a túlköltekezők felelősségre vonása megtörténjen.

 
  
MPphoto
 

  Zigmantas Balčytis (S&D).(LT) Elnök úr, nagyon helyes, hogy megkezdődött a vita ezekről az igen fontos ügyekről, vagyis a gazdaság jövőbeni közös irányításáról. Úgy vélem, hamarosan sort keríthetünk a közös költségvetési rendszer lehetőségének megvitatására. Továbbá ma tapasztalhatjuk a megerősödött euróárfolyam és sok más tényező együttes negatív hatását. Szomorúan értesültem arról, hogy hat hónappal ezelőtt stressztesztet végeztek egy banknál, és még nem erősítették meg az eredményét. Ez is azt mutatja, hogy az Európai Unióban ismét híján vagyunk a megbízható információknak. Ha ezek nem állnak rendelkezésünkre, nem találhatjuk meg az igen bonyolult helyzetből való kilábalás útjait. Ezért végezetül arra kérném az Európai Bizottságot, hogy a jövőben sokkal tevékenyebben tegyen javaslatokat, mivel a helyzet összetett, és hatalmas erőfeszítéseket, hatalmas pénzügyi forrásokat követel és talán a gazdasági, a pénzügyi és más típusú ellenőrzés gyökeresen eltérő felfogását.

 
  
MPphoto
 

  Milan Zver (PPE).(SL) Elnök úr, Van Rompuy úr, Barroso úr, engedjék meg, hogy röviden én is hozzászóljak a vitához. Számomra a helyzet nagyjából világos: ki okolható a jelentős válság miatt, amellyel szembenézünk? A bankszektor azon része, amelyik valódi fedezet nélkül kötött üzleteket, és túl sok kockázatot vállalt. De mások is – néhány európai kormány, amelyek bátorították a túlzott fogyasztást, és bizonyos osztogató mentalitást az állampolgárok körében.

Ma kétféle érvelést hallhattunk: a tagok egy csoportja nagyobb szolidaritást kíván, mintha azt mondanák: „Kérjük, segítsetek rajtunk!”, a másik csoport pedig mindenekelőtt nagyobb felelősségérzetet kíván, most, hogy végre kifelé lábalunk a válságból. Nem volna helyes, ha a súlyos válság okozói most a megoldás módszereit keresnék, a válságból kivezető utat. Akik bírálják a jelentős megtakarítási programokat, bizonyosan rossz úton járnak.

Ilyen körülmények között természetes, hogy nem hallgattatjuk el azon országok adófizetőit, amelyeknek meg kell oldaniuk a jelenlegi helyzetet.

 
  
MPphoto
 

  Petru Constantin Luhan (PPE).(RO) Elnök úr, üdvözlöm azt a tényt, hogy a gazdasági kormányzásról szóló jelentés új alapot biztosít egy életképes rendszernek az ezen a téren végzett tevékenységünkhöz.

Úgy vélem, hogy a jelentésnek a számottevően hatékonyabb gazdasági kormányzás érdekében a szilárdabb intézményekre vonatkozón tett javaslatai, mint a nemzeti szintű közintézmények létrehozása, amelyek független elemzést, értékelést és előrejelzést nyújtanak az országos költségvetési politikai kérdésekről, képezik az átlátható európai rendszer megteremtésének alapját.

Alapvető fontosságúnak tartom, hogy minden tagállamnak felajánljuk a lehetőséget, hogy számot adjon minden egyes előterjesztett, nemzeti költségvetési intézkedés elemzésének és értékelésének alapjáról, hogy bizalmon és kölcsönös elismerésen alapuló megközelítés alakulhasson ki.

Megismétlem, hogy egyedi intézkedések elfogadására van szükség, amelyek megkönnyítik a gazdasági kormányzást, és alapos, átlátható tudáson alapszanak, valamint meg kell vitatnunk a tagállamokban elfogadott minden olyan intézkedést, amely uniós szintre is kihathat.

 
  
MPphoto
 

  Elisa Ferreira (S&D). (Rangel úrhoz az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdésében meghatározott kék kártya eljárás értelmében intézett kérdés)(PT) Elnök úr, köszönöm, hogy megadta a szót, ám azért kértem szót a kék kártya szabály alapján, mivel Rangel úr személyesen szólított meg, ezért már korábban fel szerettem volna szólalni.

Szeretném megragadni az alkalmat és megkérni Rangel urat, hogy fejtse ki mindnyájunknak, milyen konkrét különbségeket lát Merkel asszony és a Bizottság javaslatai között az államadósság-kezelést illetően, és árulja el, miért vetették el a Bizottság első, valóban európai javaslatát az államadósság-kezelésről, minden megbeszélés vagy nyilvános vita nélkül, mikor kiderült, hogy nem egyezik Németország érdekeivel.

 
  
MPphoto
 

  Paulo Rangel (PPE). (Válasz a Ferreira asszony által az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdésében meghatározott kék kártya eljárás értelmében feltett kérdésre)(PT) Röviden csak annyit szeretnék mondani, hogy egyáltalán nem kétséges, hogy az európai folyamatban állandó tárgyalás zajlik az intézmények között, ám a Bizottság álláspontja következetesen a közösségi módszer fenntartása és az egységes valuta további használatának ajánlása volt. Természetesen vannak olyan képviselők, akik szeretnének nemzeti politikát folytatni a Parlamentben, ahogy Ferreira asszony is tette.

 
  
MPphoto
 

  Diogo Feio (PPE).(PT) Elnök úr, az Európai Unió nagyszabású reformok idejét éli. Ezért megoldást kell nyújtania a válság problémájára, és meg kell tartania az egységes valutát, amelynek saját szabályok szerint kell működnie, amelyeket minden tagállamban alkalmaznak. A Parlament már vezető szerepet vállalt a gazdasági kormányzást illetően, nagyobb együttműködést szorgalmaz a tagállamok között a növekedés elérése érdekében, szilárd elkötelezettséget a Stabilitási és Növekedési Paktum végrehajtása mellett, és szolidaritást a tagállamok között. Az intézmények közül elsőként hívta fel a figyelmet az Uniót alkotó különböző országok adósságait finanszírozó alap létrehozására. Ezért továbbra is együttműködünk a Bizottsággal, üdvözöljük közöttünk az elnökét, és a Tanáccsal is együtt kívánunk működni, ahogy eddig. Jelenleg hat jelentésről folyik vita, és nagyon világos álláspontot fogunk kialakítani róluk.

 
  
MPphoto
 

  José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Elnök úr, két konkrét kérdésre fogok válaszolni, és egy általános megjegyzést is teszek a ma reggel vitával kapcsolatban.

Schulze úr által az ír stressztesztre vonatkozóan feltett fontos kérdéssel kezdeném. Hadd mondjam el a következőket. A stresszteszt közös módszertana európai szintű egyeztetés során került kialakításra, és nagyon szigorú a mércéje, kedvezőtlen makrogazdasági környezetet feltételez. Azonban a teszt a nemzeti felügyeleti szervek hatáskörében került végrehajtásra. Európai szinten az Európai Bankfelügyeleti Bizottság koordinálta, az Európai Uniónak azonban ezen a téren nem volt hatásköre. Szeretném hangsúlyozni, hogy az Európai Unió ezidáig nem rendelkezett ilyen felelősséggel. Ez jövő januárban megváltozik. Létrejön a pénzügyi szabályozás és ellenőrzés új szerkezete, a Bizottság javaslatait és a Tanács és a Parlament beleegyezését követően.

Rendelkezni fogunk három európai mikroprudenciális felügyelettel a banki, értékpapír- és biztosítási ágazatban, valamint az Európai Rendszerkockázati Testülettel, amely a makropénzügyi stabilitást és az ezzel kapcsolatos kockázatokat felügyeli. Ez sokkal hathatósabb eszközöket és infrastruktúrát fog nyújtani, ha legközelebb elvégezzük a tesztet, egységesebb, szigorúbb és következetesebb módon. Szeretném hangsúlyozni ezt a pontot. A válság előtt nem rendelkeztünk azokkal az eszközökkel, amelyeket most hozunk létre.

Rátérve a második kérdésre, amely azzal kapcsolatos, hogyan kezelünk néhány érzékeny ügyet, mint például az állandó válságkezelési mechanizmus. Szeretném leszögezni, hogy nem állt szándékomban erről beszélni, de mivel konkrét kérdést kaptam erre vonatkozóan, válaszolnom kell rá.

Az állam-, illetve kormányfők névtelen – ismétlem, névtelen – szavazáson egy állandó válságkezelő mechanizmus felállításáról döntöttek a magánszektor részvételével. Egyike voltam azoknak, akik figyelmeztették az Európai Tanácsot, hogy megfelelő előkészület és kommunikáció nélkül kockázatos a kérdés felvetése. Azonban az ügy napirendre került, döntés született róla, és most a lehető legfelelősségteljesebb módon kell foglalkoznunk vele. Ezért gondolom úgy, hogy a mai hozzászólások egy része nem volt túl előrevivő.

Még mindig nehéz körülmények közt élünk. Úgy vélem, most cselekvésre és nem még több megjegyzésre van szükségünk. A globális pénzügyi piacok nagyon érzékenyek. A megjegyzések egy része néha önbeteljesítő jóslatként hat. Ezért nem segít, ha találgatásokba bocsátkozunk a veszélyben lévő országokról. Amit tennünk kell, hogy megkérjük ezeket az országokat, hogy hajtsák végre a pénzügyi és költségvetési stabilitáshoz szükséges összes intézkedést.

Ezért nem kívánok a B tervről spekulálni. Mi, Van Rompuy elnök úrral együtt, végezzük a dolgunkat, felelős módon megbeszéljük az ügyeket a tagállamokkal. Ami a Bizottság szerepét illeti, ismételten szeretnék teljesen egyértelműen fogalmazni. A Bizottság – ezt önök közül a legtöbben elismerik –, mindig is nagyra törő javaslatokkal állt elő. Mi Európa ambiciózus gazdasági kormányzása pártján állunk.

De végső soron realistának kell lennünk. Együttesen nem mehetünk tovább annál, amiben a tagállamok közös megegyezéssel megállapodtak. Ha megállapodás jön létre – amely bármilyen előrelépést jelent a megelőző helyzethez képest –, nem segít, ha elméleti megoldásokról beszélünk, amelyekről jól tudjuk, hogy nem fognak megvalósulni.

Így a Bizottság ellátja a feladatát, és a továbbiakban is el fogja látni, és több ambíciót kér a közös szándékot, a gazdasági kormányzást, az euróövezet – és nem csak az euróövezet – stabilitását illetően.

Szeretném ezt a pontot nagyon világossá tenni, mivel úgy vélem, nem a mai vitán merült fel először. Néhányan azt mondták, a problémát az euróövezet okozza. Sajnos azt kell mondanom, hogy nem csak az euróövezetben vannak gondok. Nem az euró okozta a bajt. Meggyőződésem, hogy sokkal rosszabb lenne a helyzet, ha nem volna forgalomban az euró.

(Taps)

Néhányan önök közül hajlamosak elfelejteni, hogy néhány ország, amelyek nem tagjai az euróövezetnek, az államadósságnak éppen ugyanilyen problémáival küzdenek, néhol még súlyosabb is a helyzet, és hogy egy ország, amelyik nem tagja az Európai Uniónak, és most benyújtotta a csatlakozási kérelmét – Izland – csődbe ment, és nekik nincs eurójuk. A valóság az, hogy nem az euró okozta a problémát. Intellektuálisan és politikailag nem becsületes azt sugallni, hogy az bajt az euró okozta.

(Taps)

Most az a dolgunk, hogy felismerjük a helyzet sajátosságait az euróövezetben, hogy megoldjuk a problémát, és felkérjük a tagállamokat, hogy kötelezzék el maguk a közös munka mellett: azokat is, akik az euróövezet tagjai, és azokat is, akik nem. Azt hiszem, mindnyájan megértették, hogy közös érdekünk a válság megoldásának együttes megközelítése. Ezt fogja tenni a Bizottság, felelős módon, természetesen a legambiciózusabb megoldásra törekedve, de szorosan és hűen együttműködve az összes intézménnyel, a Parlamenttel, ahogy eddig is, és a Tanáccsal és az Európai Tanáccsal. Ez a felelős módszer, amelyet követnünk kell.

Egy olyan időszakban, mikor a piacok különösen nyugtalanok, józannak kell maradnunk, és nagy felelősségérzettel kell cselekednünk, valamint a közös európai cél tudatában.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke. – (FR) Elnök úr, tisztelt képviselők, korábban azt mondtuk, hogy a Bizottság elnökének értékelése különbözik az enyémtől, de most először ért az a vád, Schulz úr, hogy úgy teszek, mintha minden rendben volna, holott nincsen. Ez először fordul elő a pályafutásom során.

Biztosíthatom, hogy semmiképp sem becsülöm alá a válságot, és nem tagadom, hogy nehéz időszakon megyünk keresztül. Hacsak nem az összefüggésből kiragadva tekintik a megjegyzéseimet, általában nagyon körültekintően fogalmazok, és úgy vélem, túl sok hangulatkeltő vagy egyéb megjegyzést tesznek európai összefüggésben – nem a Parlamentben. Most meg kell nyugtatnunk a kedélyeket, és nem folyton a válság súlyosságát kell emlegetnünk. Azt már jól ismerjük. Itt az ideje cselekedni.

Néhányan önök közül azt mondták, hogy le kell vonnunk a tanulságokat. Egy francia közmondás szerint „a tetteink követnek minket.” Tisztelt képviselők, mikor hivatalba léptem, már megszületett a Stabilitási és Növekedési Paktum, amelyet pár éve kissé rugalmasabbá tettek, és nem alkalmazták. Mikor hivatalba léptem, örököltem a Lisszaboni Szerződést, amely rendelkezik bizonyos intézkedésekről, amelyek többek között az abban az esetben hozandó döntésekre és szankciókra vonatkoznak, ha egy ország ellen túlzott hiány esetén eljárás indul. Ezeket a döntéseket a Tanács hozza, a Lisszaboni Szerződés alapján. Mikor hivatalba léptem, nem volt válságkezelő mechanizmus, ezt a hiányt orvosolnunk kellett.

Ezért megerősítjük a Stabilitási és Növekedési Paktumot, és első alkalommal bevezetjük a makrogazdasági felügyelet rendszerét. Biztosíthatom önöket, hogy ha pár évvel ezelőtt rendelkezésünkre állt volna ez a mechanizmus, nem merültek volna fel azok a problémák, amelyekkel néhány ország szembesült. Észrevettük volna az ingatlanlufikat. Észrevettük volna a versenyképesség problémáit bizonyos országokban. Ezért kerül most bevezetésre. Új és innovatív. Teljes mértékben figyelembe veszi a válságból levont tanulságokat.

Ami a Lisszaboni Szerződést illeti, meg kívánjuk változtatni annak érdekében, hogy jogalapot teremtsünk számára bizonyos alkotmánybíróságok előtt – jogalapot az állandó válságkezelő mechanizmus kialakítására. Ez a változtatás egyetlen oka. Remélem, ezzel nem kockáztatunk egy újabb hosszas vitát az intézményekről, mert ez véleményem szerint a jelenlegi légkörben sehová sem vezetne, és még jobban elterelné a figyelmünket a válság megoldásáról.

Ezelőtt nem létezett válságkezelő mechanizmus. Mikor szembesültünk Görögország problémáival, ki kellett találnunk egy új mechanizmust, mivel nem létezett ilyen. Mikor egy másik intézkedést alkalmaztunk, a 750 milliárd eurós mentőcsomagot, kreatívan kellett értelmeznünk a Lisszaboni Szerződést, hogy alkalmazni lehessen.

Ezért levontuk a tanulságokat a válságból, és ismétlem, a tetteink követnek bennünket. Rendelkeztünk egy stabilitási csomaggal, amely nem volt hatékony, és nem került alkalmazásra, nem volt semmilyen eszközünk a makrogazdasági felügyelet terén, és nem állt rendelkezésre válságkezelő mechanizmus.

Felvállalták a tagállamok a kötelezettségeiket? Sokan közülük igen. Olyan reformokat hajtanak végre, amelyek gyakran a közvélemény nyomásának ellenében valósulnak meg. Olyan lépéseket tettek, amelyek gyakran nagy bátorságról tanúskodnak, nem csak a problémákkal küzdő országokban, hanem máshol is. Tehát magunkra vállaljuk a felelősségünket.

Tisztelt képviselők, ne rossz helyen keressük az ellenséget. Gyakran az a benyomásom, hogy túlságosan a kormányokra és a tagállamok parlamentjeire figyelünk. Ne tévesszük el, hogy hol az ellenség.

Ma sokan nem csupán Írországról, hanem Portugáliáról is beszéltek. Hadd ismertessem önökkel a vonatkozó adatokat. Portugália költségvetési hiánya 2009-ben 9,3% volt, 2010-ben 7,3% lesz, 2011-ben pedig 4,6%. A Portugál államkötvények kamata átlagosan 3,6%. Ez rendkívül alacsony kamatszint. Portugáliában nincs ingatlanpiaci válság vagy ingatlanlufi. Pénzügyi szektora nem túlméretezett az országhoz képest. Bankjai jól tőkésítettek. Ne keressük rossz helyen az ellenséget. Néhányan azt mondják, hogy a mostani válsághelyzet fertőző, de erre nincs gazdasági bizonyítékuk vagy racionális alapjuk. Nagy súlyt helyezek arra, hogy ne rossz helyen keressük az ellenséget.

Biztosíthatom azokat, akik az intézmények közötti szorosabb együttműködést sürgették, hogy az elnökségek megtesznek mindent a közös munka érdekében. A munkacsoport által kiadott jelentést a tagok elfogadták, beleértve az Európai Bizottság képviselőjét, Rehn biztos urat. Más területeken is közösen tevékenykedünk, így az állandó válságkezelési mechanizmus kidolgozásában.

Remélem, ugyanilyen együttműködő szellemben fog készülni a 2011-es költségvetés. Sajnálom, hogy nem sikerült megállapodást elérnünk ezen a téren.

Az együttműködés témáját illetően engedjék meg, hogy tegyek egy megjegyzést. Önök mind az Európai Parlament tagjai és valamely politikai képviselőcsoporthoz tartoznak. Szeretném megemlíteni, hogy néha nagy különbségek vannak aközött, amit az Európai Tanácsban hallok, a miniszterelnököktől és más személyektől, és amit itt a Házban hallok ugyanazon képviselőcsoportok ugyanazon tagjaitól. Ezzel nem kritizálni akarok. Nem kell teljes egyetértésben lenniük a politikai pártjukkal. A pályafutásom során gyakran kerültem konfliktusba a pártommal. Azonban megteszek minden tőlem telhetőt az intézmények közötti következetesség és együttműködés érdekében. Ezért úgy vélem, minden politikai szinten szükséges együttműködnünk, hogy egységesebb álláspontot érjünk el a jelenleginél. Egyetértek azokkal, akik szerint szigorú szabályozást alakítottunk ki, de ez egyedül nem ment ki minket a válságból. Igazuk van, de ezen a szakaszon túl kell jutnunk. Ha körültekintőbbek lettünk volna mind a makrogazdasági ellenőrzés, mind a költségvetési tervezés terén, ma nem lennénk ebben a helyzetben. Azonban a növekedést és a foglalkoztatást elősegítő politikára van szükségünk. Minden negatív aspektus ellenére örülök annak, hogy tizenegy hónapos recesszió után visszatért a növekedés Európába. Más alkalmakkor már említettem a Parlamentben: a ’30-as évek válságát, amely szintén pénzügyi válsággal kezdődött, sosem sikerült teljesen megoldani.

Visszaállítottuk a pozitív növekedést tizenegy hónappal a pénzügyi válság kirobbanása után. Idén a növekedés átlagos mértéke 1,5% körül lesz. Néhány országban – nem a már említett problémákkal küzdőkben – a növekedés 2% körül lesz, más országokban eléri a 3 vagy 3,5%–ot. Átlagban a foglalkoztatás szintje az Unióban 2011-től ismét emelkedni fog. A munkanélküliség szintje természetesen túl magas, de nagy örömömre szolgál, hogy a hat hónappal ezelőtti adatokhoz képest a növekedési kilátásaink sokkal kedvezőbbek, mint amire számítottunk, és a növekedés is stabilabb. Ez a növekedés nem csak a készletek átcsoportosításának, élénkítő programoknak és exportoknak köszönhető. Ezt a belső kereslet is táplálja.

Végül azt szeretném mondani, hogy minden probléma ellenére, amelyeket valóban tapasztalunk néhány országban, meggyőződésem, hogy le fogjuk küzdeni a jelenlegi válságot.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – A vitát lezárom.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

 
  
MPphoto
 
 

  Bruno Gollnisch (NI), írásban.(FR) Az Európai Tanács 2010. október 28–29-i ülésén új lépést tett az országok igába hajtása és önállóságuktól való megfosztása felé. Először is a gazdasági látszatkormányzás révén, amely valójában a gazdaságok irányítását jelenti, arra kényszerítve a tagállamokat, hogy brüsszeli hivatalnokoknak nyújtsák be előzetes jóváhagyásra a költségvetésüket, a gazdaságpolitikájuk egészének felügyeletével, automatikus preventív szankciókat alkalmazva, még mielőtt az adósság és a költségvetési hiány meghaladták volna az engedélyezett szintet, felhatalmazással a bűnös tagállamok szavazati jogának megvonására. Ez mind Németország számára szolgál kompenzációként a pénzügyi stabilizációs alap folyamatos finanszírozásáért. Ez a mechanizmus azonban mindössze arra jogosítja fel a tagállamokat és az EU Bizottságot, hogy eladósodjanak, vagy kölcsöngaranciákat nyújtsanak a piacokon, a nehéz helyzetbe került tagállamoknak, mivel az államadósságuk elleni piaci spekuláció áldozatai. Mi több, mivel az euróövezethez tartoznak. Ez szinte hihetetlen. Az Európai Tanács továbbá a szerződéseket is meg kívánja reformálni, hogy végrehajthassa a válságmegelőzési mechanizmust. Először kerül majd alkalmazásra az egyszerűsített módosítási eljárás: ez az antidemokratikus módszer, amely nem tartalmaz a parlamenti vitára vonatkozó rendelkezéseket. Ez nem kormányzás, ez totalitarianizmus.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI), írásban.(DE) 2007-ig Európa csodálva figyelte Írország, a „kelta tigris” gazdasági fejlődését, amely mesés gazdasági mutatókat ért el az alacsony társasági adók és könnyített szabályozás révén. Most azonban eljött a valóság pillanata. A kelta tigris törött szárnyú verébnek bizonyult, amely a többi európai ország segítségére szorul. Írország 90 milliárdos összegben részesül az euró-mentőcsomagból – ez 300 euró/fős összeg Ausztria polgárai között szétosztva. Ez nem csupán elméleti állami garanciavállalás a fekete bárány Görögország, majd Írország, aztán talán Spanyolország és Portugália felé, ez az adófizetők valódi pénze. Ez további lépés az európai pénzügyi unió transzferunióvá válása felé, amelyben a gazdaságukat rendben tartó országoknak ki kell nyitniuk a pénztárcájukat, hogy kifizessék a mások rossz gazdálkodása által okozott veszteséget. Az Unió túlságosan későn kezdett el foglalkozni a kérdéssel, és még nem biztos, hogy az Európai Tanács döntéseit valóban követni fogja a cselekvés. Nem szabad tovább spekulatív bankokra, és a gazdaságukat rosszul irányító államokra pazarolnunk az adófizetők pénzét. Véget kell vetni a transzferuniónak. Olyan mechanizmusra van szükség, amely lehetővé teszi a fizetésképtelenné vált államok valódi államcsődjét, majd kiválásukat az euróövezetből. Nem foldozgathatunk tovább egy gyengélkedő monetáris uniót. Ehelyett az európai pénzügyi unió erős magjára van szükségünk.

 
  
MPphoto
 
 

  Alfredo Pallone (PPE), írásban.(IT) Mind Görögország, mind Írország kénytelen volt igénybe venni az Európai Unió segítségét. Azonban néhány különbséget kell tennünk a két eset között. Az ír deficit azért szökött fel, mert meg kellett oldani a bankszektor problémáit, amely a globális pénzügyi válság hatásai miatt jutott válságba, amelyet súlyosbított az ingatlanlufi kidurranása. Ez a beavatkozás, a strukturális válság idején azt jelentette, hogy a közkiadásokból nem volt tovább finanszírozható a helyzet. Görögországban ellenben a közkiadások némileg felelőtlen kezelése tette szükségessé a beavatkozást, amely szükségessé tette az államkötvények kiadásából származó tőkeinjekciót. A gazdasági kormányzásról szóló reform fényében a következőt kell megjegyezni. Minden bizonnyal szigorú költségvetési politikákat kell alkalmaznunk annak ellenőrzésére és biztosítására, hogy ilyen helyzetek a jövőben ne fordulhassanak elő. Ez a két eset mindenesetre azt bizonyítja, milyen fontos odafigyelni minden olyan tényezőre, amelyek egy ország pénzügyeivel és gazdaságának stabilitásával kapcsolatosak, nem csupán a strukturált államadósságra. Ez valójában csak egy végső számadat, de meg kell néznünk, milyen elemekből tevődik össze, és mik az okai, ki kell derítenünk, hogyan alakult ki a helyzet.

 
  
MPphoto
 
 

  Monika Smolková (S&D), írásban.(SK) A Stabilitási és Növekedési Paktum eddig is tartalmazott szankciókat, azonban alkalmazásukhoz a miniszterek 2/3-ának beleegyezése szükséges, és ehhez sosem volt meg a kellő politikai akarat. Szkeptikus vagyok a válságkezelő mechanizmust illetően. Van Rompuy elnök úrnak nem kellene módosítania a Lisszaboni Szerződés 125. cikkét, amely szerint minden ország maga felelős a kötelezettségeiért. Azonban meg kellene fontolnia a 122. cikk kiterjesztését, amely a szolidaritásról szól – közös segítségnyújtásról természeti katasztrófák vagy energiaválságok idején. E cikk módosítása tagadná az Unió működésének egyik alapvető elvét, más szóval a szolidaritást, és ez a szolidaritás csökkenéséhez vezethet. Ha a válságkezelő mechanizmus a 122. cikk alapján működne az egyes tagállamok támogatásakor, akkor a Tanács bizottsági javaslat alapján döntene, és az Európai Parlamentet csupán tájékoztatnák erről. Így annak a helyzetnek a veszélye állna fenn, amelyben a felelős államok fizetnének más tagállamok felelőtlenségéért.

 

7. A G20-csúcstalálkozó eredményei (vita)
A felszólalásokról készült videofelvételek
MPphoto
 

  Elnök. – A következő napirendi pont a Tanács és a Bizottság nyilatkozatai a G20-csúcstalálkozó eredményeiről.

 
  
MPphoto
 

  Olivier Chastel, a Tanács soros elnöke. – (FR) Elnök úr, tisztelt képviselők, a Tanács elnökségének és az Európai Parlamentnek már alkalma nyílt megvitatni a G20-csúcstalálkozót 2010. október 20-án, a G20 miniszteri szintű találkozója előtt, és várakozással figyeltük, hogyan alakulnak a dolgok Szöulban.

Mi európaiak alaposan felkészültünk a tárgyalásokra, mind miniszteri szinten, mind az állam- vagy kormányfők szintjén. Tudatában voltunk annak, hogy az európai összefogás hiánya gyorsan aláásná az Európai Unió hitelességét nemzetközi színtéren. El kell ismernünk, hogy a szöuli csúcstalálkozó eredményei vegyes nemzetközi fogadtatásra találtak. A magam részéről úgy vélem, továbbra is optimistának kell lennünk, még ha az eredmények el is maradtak a várakozásoktól.

A szöuli csúcstalálkozó előtt meg voltunk győződve arról, hogy a legnehezebb és legfontosabb próbatétel a lendületünk megtartása lesz majd. Nem szabad abba a hibába esnünk, hogy azt hisszük, már nincs szükség globális együttműködésre, pusztán azért, mert nem vagyunk abban a válsághelyzetben, mint 18, vagy akár 6 hónappal ezelőtt. Még mindig úgy véljük, hogy a politikai vezetők a döntéshozásért felelősek. Valóban így van, ez a politika lényege. Úgy gondolom azonban, van egy másik, még fontosabb feladatuk, annak biztosítása, hogy a döntések ne csupán papíron legyenek meg, hanem konkrét eredményekkel járjanak, és teljes mértékben végrehajtásra kerüljenek.

A szöuli csúcstalálkozó megmutatta, hogy a G20 országok számára, és ezért mindannyiunk számára igazi kihívás annak megértése, hogyan tudnák folytatni, sőt meggyorsítani a döntések végrehajtását. A jó szándékot gyakorlati eredményekre kell váltanunk, mindez legalább két okból fontos. Először is, a piacokat nem elégítik ki a puszta kijelentések. Figyelik a fejleményeket, a csúcstalálkozó után két, tíz, harminc nappal is, mikor a média tudósítói már hazamentek. Az európai gazdaság állapotát egészként kell értelmezni, nem csupán egy kétnapos csúcstalálkozón elért haladás eredménye. A kívánt haladás csak folyamatos, mindennapi munka révén jöhet létre, ezt az Európai Parlament tagjaiként önök mindenkinél jobban tudják.

A második ok éppolyan fontos, mint az első, és mindnyájukat közvetlenül érinti. Úgy vélem, hogy a Parlament és a nemzeti parlamentek elvégezhetik a felülvizsgálat feladatát, emellett azonban politikai ösztönzést is adhatnak az európai és nemzetközi gazdasági tervek számára, elősegítve a tervek helyes megvalósulását két csúcstalálkozó között, és a G20 folyamattá válását, találkozók puszta sorozata helyett.

A tartalmat illetően egyértelmű az Európai Unió hozzájárulása a stabil, tartós és kiegyensúlyozott növekedéshez, és a következő elveken nyugszik: a fenntartható, differenciált növekedést célzó költségvetési konszolidációs tervek, az elsősorban a munkahelyteremtést támogató strukturális reformokat tartalmazó Európa 2020 stratégia, a pénzügyi szektor és piacok reformjainak programja, és végül a gazdasági kormányzás megerősítése az Unióban. Hozzátenném, hogy az Unió fokozott érdeklődést tanúsít a G20-csúcsra vonatkozó szakértői értékelési folyamat iránt. Mi európaiak megszoktuk ezt, és tudjuk, milyen hasznos lehet ez a gyakorlat. Világos, hogy mindenkinek ki kell vennie a részét a munkából, és megújult akarattal kell hozzájárulnia a növekedés elősegítéséhez.

Még egyszer, és korábbi felszólalásaim szellemében, szeretném megjegyezni, hogy a protekcionizmus elleni küzdelmet nem lehet egyik napról a másikra megnyerni, kizárólag folytonosan fenntartva az ehhez szükséges globális figyelem szintjét.

Másrészt szeretném kiemelni az utóbbi hónap három fontos fejleményét. Az első a Nemzetközi Valutaalap (IMF) reformja, mivel az Unió világosan bizonyította, hogy kész kivenni a részét az arra irányuló munkából, hogy az IMF jobban megfeleljen az új nemzetközi gazdasági valóságnak, ezért a feltörekvő gazdaságoknak is legyen beleszólásuk és nagyobb szerepet kapjanak. Beleegyeztünk, hogy csökkentjük tagjaink számát az IMF ügyvezető igazgatóságában, és jelentős engedményeket tettünk a részvények tekintetében. Úgy vélem, megtartottuk azt, ami a legkedvesebb volt a szívünknek, és a nemzetközi közösség egésze számára is előnyösebb az új helyzet.

A második fejlemény a Bázel III megállapodással kapcsolatos. Úgy vélem, ami a bankokra vonatkozó tőkemegfelelési követelményeket illeti, jó irányba haladunk, és természetesen döntő fontosságú, hogy minden érintett tagállam elkötelezett maradjon a Bázel III. végrehajtása mellett. A végrehajtás kérdése nyilvánvalóan napirenden fog maradni mind az Unióban, mind a G20-találkozókon.

Kitérve arra, ami az elmúlt hetekben történt az úgynevezett valutaháború során, úgy vélem, hogy az Európai Unió jól végezte a dolgát, és sikerült megőriznie egy kiegyensúlyozott pozíciót, ami azt jelenti, hogy az árfolyamoknak a gazdasági alapokat kell tükrözniük, és nincs szükségünk arra, hogy kompetitív leértékeléshez folyamodjunk.

Végül Szöul óta Franciaország vállalta magára a G20 elnökségének feladatát, és úgy vélem, ez egyedülálló lehetőség az európaiak és az Európai Unió számára. Nagyon fontos lesz, hogy összehangoltan együttműködjünk annak elérése érdekében, hogy a következő év során – tekintettel a 2011 novemberében tartandó cannes-i G20-csúcstalálkozóra, és azon túl – a G20 megfeleljen a vele szemben támasztott elvárásoknak.

Az előttünk álló igazi kihívás annak bizonyítása, hogy egy, a válság megoldására létrehozott fórum képes hozzájárulni és ösztönzést nyújtani az olyan középtávú célok eléréséhez, mint a stabilabb, megalapozottabb és kiegyensúlyozottabb globális növekedés, világos, méltányos szabályok kidolgozása a nemzetközi pénzpiacok számára, a mai világot jobban tükröző nemzetközi szervezetek, amelyek képesek hatékonyabban segíteni a nemzeti kormányokat és az európai intézményeket abban, hogy helyt álljanak a globalizált világban. Elnök úr, úgy vélem, a G20 országokra hárul a feladat, hogy a következő években megmutassák, hogy a globalizáció nem csupán gazdasági, hanem, sőt főként, politikai folyamat.

 
  
MPphoto
 

  José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Elnök úr, az e hónapban lezajlott szöuli csúcstalálkozó előtt aggodalmak merültek fel azzal kapcsolatban, hogy amennyiben alábbhagy a válság nyomása, amely egy asztalhoz ültette a G20-országokat, lehetetlenné válik a G20 számára, hogy ellássa a globális gazdasági irányítás elsődleges fórumának szerepét. Az e havi szöuli csúcs után biztosíthatom önöket, hogy nem a pesszimista elképzelés érvényesült. A G20-csoport a válságkezelés felől elmozdult a globális kormányzás stabilabb megközelítése felé.

Noha súlyos problémákat kellett megvitatni, és bár néhány kérdésben, így a pénzügyi szektor megadóztatásának kérdésében nem született megegyezés, a G20-csúcstalálkozó ismét közvetítette a világ felé a globális elkötelezettség fontos üzenetét; valódi és számottevő haladást ért el a globális gazdasági kihívások megoldása terén. Tudom, hogy az eredmények némileg szkeptikus fogadtatásban részesültek, mivel nem született szenzációs áttörés az utolsó percben, amely jól mutatott volna az esti híradóban. Amit a szkeptikusok nem értenek meg, az az, hogy a G20-folyamat önmagában szenzációs hír, nem olyan jellegű, mint az európai, integráltabb folyamat, ahol az asztal körül mindenki a tárgyalások és a kompromisszum közös kultúrájában osztozik.

Az Európai Unió és néhány tagállama mellett a G20-nak olyan különböző országok a tagjai, mint az USA, Kína, Oroszország, Brazília, Japán, Argentína, Szaúd-Arábia, Korea, Dél-Afrika. Maga a tény, hogy közösen próbálják megoldani a globális egyensúlytalanság problémáját, és megegyeznek például a pénzügyi szabályozásban, elismerésre méltó: hatalmas előrelépés, amely néhány éve még nem volt lehetséges. A szöuli csúcstalálkozó fontos előrelépés volt ebben a folyamatban, egy új cselekvési terv elfogadása, nem egyszeri, látványos esemény.

Ezért igen, sikeres volt, és úgy vélem, hogy az Európai Unió, amelyet az Európai Tanács elnökével együtt képviseltünk, elégedett lehet a csúcstalálkozó következtetéseivel. Pénzügyminiszteri szinten is fontos előrelépés történt, itt az Európai Uniót Olli Rehn, a területért felelős biztos képviselte. Egészében véve a következtetések tükrözik az Európai Unió Szöul előtt kijelölt prioritásait, és az Európai Unió büszke lehet a hozzájáruláshoz, amelyet ehhez a folyamathoz nyújt.

Hadd emeljem ki a főbb eredményeket: az első és legfontosabb: az Európai Unió a csúcstalálkozón előrelépésre törekedett a globális növekedést és munkahelyteremtést elősegítő együttes fellépés terén, valamint választ keresett a globális egyensúlytalanságok és valutáris feszültségek kezelésének mikéntjére. Tudtuk, hogy izzasztó munka lesz közösen elfogadott módot találni a globális egyensúlytalanságok kezelésére, azonban hosszú, kemény tárgyalások után a G20-országok közös megoldás mellett szavaztak, útjára indítottak egy mechanizmust és elfogadtak egy menetrendet, amely összehozza a gazdaságainkat a probléma megoldása céljából.

A G20-partnerek elkötelezték maguk a szélsőséges egyensúlytalanságok mérséklése és a folyó fizetési mérlegek egyensúlytalanságainak fenntartható szinten tartása mellett. Ne becsüljük alá ennek a jelentőségét. A G20-országok párbeszéde az egyensúlytalanságok kezeléséről megmutatta, hogy az Unió e tekintetben a mezőny előtt jár. Az Európai Unió belső egyensúlytalanságaival kapcsolatos meglátásaink ösztönzőleg hatottak a G20 vezetőire, mint a globális egyensúlytalanságok megoldásának legjobb módszerei. Az indikátorok használata, amelyek nyomán megkezdődik a makrogazdasági egyensúlytalanságok és kiváltó okaik értékelése, az új G20-mechanizmus alapja. 2011 közepén indul útjára, az első értékelés a következő csúcstalálkozó előtt, 2011 novemberére készül el.

A továbbiakban arra összpontosítunk, hogy minél inkább erősítsük ezt a mechanizmust, és biztosítsuk, hogy helyesen kerül alkalmazásra a 2011-es francia G20-elnökség idején. Az elért eredmények tehát fontosak, de egyetértek azzal, hogy most azzal kell törődnünk, hogyan kerülnek végrehajtásra.

A második eredmény a valutaárfolyamokkal kapcsolatos. A valutáris feszültségek megoldása nélkül nem lesz sikeres a növekedés helyreállítása. Az Európai Unió itt is elősegítette a G20-országok megoldásról született konszenzusának elérését. Megegyeztünk a piacorientáltabb árfolyamok felé való elmozdulásban, amelyek tükrözik a mögöttük lévő gazdasági alapokat. Abban is megállapodtunk, hogy tartózkodunk az értékelések összehasonlításától, és fellépünk a túlzott árfolyam-ingadozások és rendezetlen árfolyammozgások ellen.

Ez a döntés politikai lendületet ad a francia G20-elnökségnek, amely a nemzetközi pénzügyi rendszer átfogó reformjára vállalkozik. Örömmel látom azt is, hogy a G20-csúcstalálkozó támogatta az IMF történelmi reformját. Mi több, meghaladtuk a kvóták újraelosztására és a feltörekvő országok képviseletére vonatkozó pittsburghi várakozásokat. Hála az uniós tagállamok nyitott és együttműködő hozzáállásának, jelentős engedményeinknek és képességünknek a felelősség megosztására, a Valutaalap immár kellő legitimitással rendelkezik ahhoz, hogy vállalja a rá váró nehéz feladatokat, különösen az egyensúlytalanságok és az árfolyammal kapcsolatos feszültségek problémáját. A feltörekvő gazdaságoknak most bizonyítaniuk kell, hogy a nagyobb képviseletért cserébe készek a nagyobb felelősségvállalásra is a globális gazdasági kormányzás iránt.

A csúcs negyedik eredménye a globális pénzügyi szabályozó reform lendületének megtartása volt, a hangsúly egyértelműen a megvalósításra esett. Üdvözöljük a Bázel III reform elfogadását, valamint azt, hogy a G20 tovább dolgozik a rendszerszintű fontossággal bíró pénzintézetek kérdésén. A G20 pénzügyi reformtörekvései tovább folytatódnak olyan területeken, mint a makrogazdasági intézkedések keretrendszerei, az árnyékbanki tevékenységek, a származékos árupiacok, és a piac integritása és hatékonysága.

Az Európai Unió ezek közül több ponton vezető szerepet tölt be, és belső munkánk felhasználásra kerül a G20-folyamatban. Most az említett összes kötelezettségvállalás szigorú és következetes végrehajtása a fontos, az elfogadott menetrend alapján, globális szintű játéktér biztosítása érdekében. Komoly biztosítékokat kaptunk az Egyesült Államoktól arra nézve, hogy osztják az eltökéltségünket ebben a tekintetben. A szöuli csúcstalálkozó a dohai forduló lezárásának is új lendületet adott, és megerősítette a G20-országok elkötelezettségét a protekcionizmus minden formája elleni küzdelem mellett.

Személyes elégedettségemre szolgáló eredmény, hogy mivel a szöuli fejlesztési konszenzus kapcsolatot teremt a fejlesztés, a kereskedelem és a beruházás között, fontos helyez biztosítottunk a fejlesztésnek a G20 által megállapított menetrendben. Ez az új, növekedésorientált megközelítés kiegészíti a meglévő, fejlesztési adományokat közvetítő tevékenységeket és az ENSZ rendszerét. Támogatja a millenniumi fejlesztési célok elérése érdekében tett erőfeszítéseinket, és tökéletesen összhangban van a Bizottság nemrég megjelent zöld könyvében szereplő javaslatokkal a fejlesztési politika jövőjéről. A zöld könyvet konzultációra bocsátottuk, és szeretném a tisztelt Ház véleményét is kikérni róla.

Végül lelkesen üdvözlöm a G20-országok elkötelezettségét a G20 korrupcióellenes cselekvési terve mellett, az energiával kapcsolatos kérdéseket vizsgáló jövőbeni munka mellett, és az éghajlatváltozásról szóló cancúni tárgyalások kiegyensúlyozott és sikeres kimenetelére tett erőfeszítések mellett.

a Bizottság elnöke. − (FR) Elnök úr, tisztelt képviselők, a vállalatok és szakszervezetek képviselőinek növekvő érdeklődése világos bizonyítéka annak, hogy a G20-folyamat mára kivívta a globális gazdasági irányítás fő fórumának rangját. A G20 üzleti csúcson is részt vettem, ahol a vállalatok szociális felelősségét hangsúlyoztam. Találkoztam európai, észak- és dél-amerikai és ázsiai szakszervezetek küldöttségeivel. A delegációkkal, amelyekkel az Európai Szakszervezetek Szövetsége (ETUC) révén kerültem kapcsolatba, megegyeztünk, hogy a foglalkoztatásnak fő prioritást kell élveznie, és hangsúlyoztam azt a tényt, hogy Európa valóban javasolta, hogy a foglalkoztatás és a szociális dimenzió is szerepeljen a következtetések között.

A szöuli csúcstalálkozó óta a következő G20-elnökségre és a 2011. novemberi cannes-i csúcstalálkozóra összpontosítjuk a figyelmünket. A legtöbbet kell kihoznunk abból a lehetőségből, hogy az egyik tagállamunk ül a kormánynál. Késlekedés nélkül meg kell fogalmaznunk az álláspontunkat, és aktívan kell támogatnunk a G20 menetrendjének koordinált módon való alakítását.

A Bizottság kész teljes támogatását biztosítani a francia elnökség minden prioritásának. Ezek egyike a Nemzetközi Valutaalap (IMF) reformja, amelyhez egy sor egységes javaslatot kell kialakítanunk, különösen a stabilitás növelése és a valutaárfolyamok ingadozásának elkerülése érdekében.

Egy másik prioritás a nyersanyagok árának ingadozása. A Bizottság felmérést fog készíteni az összes nyersanyag elsődleges piacairól a következő hónapok során.

A francia elnökségben egyedülálló alkalmat kell látnunk arra, hogy Európa otthagyja kézjegyét a világméretű G20-menetrenden. Ha továbbra is együttműködünk a G20 szintjén, Európa megszilárdítja helyzetét a globális gazdasági és pénzügyi vita középpontjában, és kulcsszerepet kap a globális kihívásokra adott válaszaink formálásában.

 
  
MPphoto
 

  Jean-Paul Gauzès, a PPE képviselőcsoport nevében.(FR) Elnök úr, azt hiszem, egy percem van, ha helyesen tájékoztattak.

A belga elnökség soros elnöke, a Bizottság elnöke, hölgyeim és uraim, először is szeretném kijelenteni, miniszter úr, milyen nagyra értékelem világos beszámolóját a legutóbbi G20-csúcstalálkozóról, és mennyire támogatom a jövőre vonatkozó javaslatait.

Úgy vélem, meg kell mondanunk, hogy az eredmények elég halványak, noha a Bázel III megállapodás és az IMF-reform elfogadásra került. Csak remélni tudjuk, ahogy a Bizottság elnöke is, hogy a szöuli csúcstalálkozó előkészíti az utat a francia elnökség nagyra törő javaslatai előtt, amelyeket a közvetlen szükségletek és a folyamatos nehéz körülmények is igazolnak. Az Európai Uniónak következetesnek kell lennie, ha felvállalja az őt megillető fontos szerepet.

A konkrét eredmények döntő fontosságúak, és egyetértek önnel, Barroso elnök úr, mikor azt mondja, hogy a polgártársaink cselekedeteket várnak és pusztán szavakat vagy kijelentéseket. A gazdaság és a pénzügyek globalizációja valódi előrelépést követel meg tőlünk a szabályozások nemzetközi harmonizációja terén. A piacok sokkal gyorsabban reagálnak, mint a politikusok. Európának nem szabad naivnak lennie, és biztosítani kell a viszonosság elvének teljesülését

 
  
MPphoto
 

  Udo Bullmann, az S&D képviselőcsoport nevében.(DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, ma reggeli beszédében Harms úr feltette a kérdést, hogy miért nem jut el többé a lelkesedés a csúcstalálkozókról az emberekhez, és miért nem árad szét megújult bátorság és bizalom a csúcstalálkozók megbeszéléseiről. Ahogy ma reggel hallgattam önöket, és most is, Barroso urat, és Van Rompuy urat, illetve a Tanácsot, rájöttem, miért nem kerül átadásra a lelkesedés. Még itt a tisztelt Házban sem kerül átadásra – csak nézzenek körül. Természetesen fontos volna, hogy több képviselő legyen jelen. Miért nincsenek itt? Nem helyes, hogy nincsenek itt. Azonban úgyse hallanak igazán semmi újat. Olyasmiket mondanak nekünk, amiket már sokszor olvashattunk az újságokban, és adósak maradnak a válaszokkal a feltett, nagyon konkrét kérdésekre. Mi lesz a pénzügyi tranzakciókra kivetett adóval? Schulz úr számos alkalommal feltette a kérdést. Hol marad a válasz? Nem szerepel a szöuli G20-csúcstalálkozó napirendjén. Szeretném, ha magyarázattal szolgálnának erre.

Azt is szeretném tudni, hogy miért mondta azt az Európai Tanács és a belga elnökség, hogy támogatják az elképzelést, majd miért mondta az Európai Tanács az utolsó három találkozóján pusztán azt, hogy megvalósíthatósági tanulmány készítését ajánlja globális szinten, európai szinten azonban nem. Vajon miért nem? Nem látja a Tanács a zsákutcát, ahová ezt az ügyet juttatják? Még egyszer felteszem a kérdést, Barroso úr, mikor fogja Šemeta úr teljesíteni a Parlament év eleji kérését, amely szerint európai szinten is kívánunk egy megvalósíthatósági tanulmányt? Ha véleményt mond erről a témáról, tele lesz a terem, és oda fogunk figyelni önre. De kérem, ne hagyja többé figyelmen kívül a kérdést. Csak Európában évi 200 milliárd euróról van szó. Kérdezze meg a Költségvetési Bizottság tagjait, micsoda triviális, csekély összegekről vitatkoznak jelenleg a Tanáccsal. Ha elindulna egy kezdeményezés, azzal előrébb tudnák lépni. Életet kell lehelnünk a szerepünkbe, akkor majd újra átárad a lelkesedés. Ezt várjuk el öntől.

 
  
MPphoto
 

  Marielle De Sarnez, az ALDE képviselőcsoport nevében.(FR) Elnök úr, akármennyi csúcsot és ülést tarthatunk, ha Európa nem alakít ki közös, offenzív hozzáállást, akkor nem lesz súlya, és a következő G20-találkozó egyszerűen Kína és az Egyesült Államok közti erőpróba lesz, amelyből szükségszerűen vesztesként kerülünk ki. Témában azonban nincs hiány.

Míg az euró saját nehézségeivel küzd, amelyek hathatós belső válaszokat igényelnek, a nemzetközi pénzügyi rendszer nagyon kritikus időszakon megy keresztül, amely tetézi a nehézségeinket, és versenyt támaszt Európával szemben, amely éppolyan destabilizáló, mint amennyire igazságtalan. Ez az első állításom. Európának új, világszintű monetáris rendszerre vonatkozó terveket kellene a G20 napirendjére tűznie, amely egy több valutából – főleg a dollárból, az euróból és a jüanból – összeállított kosáron alapuló elszámolási egységet hozna létre.

Hasonlóképp a pénzügyi szabályozás kérdését is újra elő kell vennünk. Az adóparadicsomok elleni küzdelem iránti elkötelezettségnek még mindig nem tettünk eleget a gyakorlatban, és a hitelminősítő intézetek tevékenységét sem szabályoztuk. Ez annál inkább sajnálatos, mivel más kihívások is állnak előttünk, mint az árupiacok szabályozása: a fosszilis energiahordozóké, az ásványi anyagoké és a mezőgazdasági termékeké. Ezt illetően lenne egy javaslatom. Úgy vélem, ebben az ügyben Európának javasolnia kellene egy világszintű árupiaci szervezet létrehozását.

Valóban, tényleges veszély fenyegeti a világgazdaságot bizonyos termelő országok által előidézett hiányok esetén – és itt Kínára gondolok. Továbbá a mezőgazdasági termékekkel való spekuláció mélyen erkölcstelen, mivel a fejlődő országokat az éhínség veszélyének teszi ki, az éghajlatváltozás veszélyei mellett.

Ezeket a fontos ügyekkel kapcsolatban, amelyek világosan kapcsolódnak a globális egyensúly kérdéséhez, egy dologban hiszek. Úgy gondolom, hogy a francia elnökség csak akkor lesz valóban hasznos, ha kezdettől európai keretbe ágyazódik.

 
  
MPphoto
 

  Patrick Le Hyaric, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében.(FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a világválság kiterjedtsége, és a sürgető szociális és környezeti problémák határozott cselekvést kívánnak az Európai Uniótól a G20 országok fórumán, a nemzetközi pénzpiacok szabályozásáról tett szándéknyilatkozatok alapján.

Először is, a Kereskedelmi Világszervezet tárgyalásainak nem kellene kapitalista dzsungellé változtatniuk a világot, hanem szociális, környezeti és munkahely-teremtési követelményeket kellene alkalmazniuk a kereskedelem rendszerére. Foglalkozniuk kell a munkanélküliség csapásával, amely jelenleg több mint 250 millió embert sújt a bolygón, véget vetve a jelenlegi megszorító intézkedéseknek.

A másik oldalról be kell zárni az adóparadicsomokat, és mechanizmust kell kidolgozni a tőkemozgások megadóztatására; nemzetközi alapot kell létrehozni az árupiaci árak stabilizálására, kezdve a mezőgazdasági termékek áraival; meg kell újítani a nemzetközi pénzügyi rendszert, új szerepet adva a Nemzetközi Valutaalapnak a foglalkoztatás és fenntartható emberi fejlődés területén, és egy univerzális világpénz megteremtésével a dollár uralmának megszüntetésére.

Hasonlóképp véget kell vetni a botrányos állapotnak, amelyben a hitelminősítő intézetek a saját ügyükben bíráskodhatnak, kizárólag a bankok érdekét tartva szem előtt. Az embereknek meg kell adni a lehetőséget, hogy elmondják a véleményüket minden őket érintő kérdésben.

 
  
MPphoto
 

  Georgios Papanikolaou (PPE).(EL) Elnök úr, a G20-csúcstalálkozó eredményeinek bejelentései fontosak, ehhez kétség sem férhet, azonban egy második olvasat fontos kérdéseket vet fel bizonyos pontokat illetően.

Hogy precízek legyünk, húsz fejlett ország szigorú figyelmeztetésben részesített minden országot, amelyek koordinálatlan gazdaságpolitikát folytatnak, miközben az Egyesült Államok egy bizonyos típusú gazdaságpolitikát folytat, a pénzmennyiség növelésével, az Európai Unió tagállamai egy másik típusút, jelenleg megszorításokat alkalmazva, míg Kína ismét másikat, a valutája alulértékelésével.

Azt próbálom megérteni, mi a célja az ilyen állításoknak, és végső soron kihez szólnak? Nehezen hiszem el, hogy ez az üzenet a világgazdaságban csekély jelentőséget képviselő országoknak íródott. Ha azonban a G20 saját használatra adott ki ilyen közleményt, akkor valóban fontolóra kell vennünk, hogy nagyon komoly politikai konspirációról van szó, egy olyan gazdasági időszakban, amikor azonnali cselekvésre van szükség.

 
  
MPphoto
 

  Charles Goerens (ALDE).(FR) Elnök úr, a kérdésem eredetileg Barroso elnök úrhoz szól, de mivel nincs jelen, a belga elnökségnek teszem fel.

Manapság lehetséges a kereskedelmi dömping a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) dömpingellenes szabályainak megszegése nélkül. Egy folytonosan alulértékelt valutával ugyanaz az eredmény érhető el. Még ha bátortalanul el is kezdjük vizsgálni a valuta kompetitív leértékelésének témáját, megmarad a kérdés, hogy mi az elfogadható az Európai Unió számára.

A kérdésem a belga elnökséghez a következő: ha a G20-nak nem sikerül véget vetnie a monetáris zűrzavarnak, vajon a WTO-tárgyalások sértetlenül kerülnek ki belőle?

 
  
MPphoto
 

  Nikolaos Salavrakos (EFD).(EL) Elnök úr, a novemberi G20-csúcsnak véleményem szerint nem volt kézzelfogható eredménye. Ismét bebizonyosodott, hogy az Egyesült Államok vezető pozícióban van, és Kína próbál pozíciót biztosítani magának a nemzetközi porondon.

Ahogy mindnyájan tudjuk, a 2007-ben kezdődött gazdasági válság akkor tört ki, mikor az Egyesült Királyság egyik beruházási bankjának likviditási gondjai támadtak. Amint láttuk – és az egész világ tudja – az USA kormányzata kénytelen volt több pénzt nyomatni, az első szakaszban 700 milliárd dollárt, majd további 600 milliárdot a nemrég lezajlott második szakaszban.

Ellentétben ezzel a pénzügyi problémákra adott válasszal az Egyesült Államok részéről, Európa általában és különösen az euróövezet hű maradt a költségvetési szigor elvéhez, a szigorúan ellenőrzött monetáris politikához, teret hagyva ezzel a piacok számára, hogy spekulatív játékot folytassanak, kárt okozva Európa kevésbé stabil gazdaságainak általában, és különösen az euróövezetnek.

Javaslom, hogy mérlegelni kellene új európai pénz kibocsátását, vagy bankjegyek formájában, vagy eurókötvény formájában.

 
  
MPphoto
 

  Michel Dantin (PPE).(FR) Elnök úr, polgártársaink várakozással tekintenek ránk, várakozással tekintenek Európára a világkormányzás kérdésében. Kezdeményezőnek kell lennünk, meghatározó erővé kell válnunk. Több felszólaló említette ma délelőtt, hogy a G20 francia elnöksége lehetőség Európa számára. Egyértelműen osztom ezt a véleményt, és úgy vélem, hogy magának az elnökségnek kell rendszeresen tájékoztatnia a Parlamentet a G20 munkájának haladásáról. Azt hiszem, hogy a Francia Köztársaság elnöke szívesen eljönne, hogy beszéljen a Parlament előtt. Elnök úr, úgy vélem, hogy fel kellene kérni őt erre.

 
  
MPphoto
 

  Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. – Elnök úr, a G20 kétségtelenül sajátos intézmény, ahol minden döntést konszenzus révén kell meghozni. Azonban, ahogy a Bizottság elnöke és a belga elnök is jelezte, a folyamat halad az útján, és csak az egyik kérdést szeretném kiemelni, mégpedig a pénzügyi szektor megadóztatását.

Noha nem került sor áttörő megállapodásra, megegyezés született arról, hogy a francia elnökség idején tovább folyik az innovatív finanszírozással kapcsolatos munka. Az Európai Unió készen áll a G20 munkájának támogatására a globális szintű pénzügyi tranzakciós adó lehetőségének vizsgálata és kidolgozása során. Ahogy mondtam, a G20 konszenzusos elven működik, és jelenleg sok G20-partner nem osztja a véleményünket ebben a kérdésben, de tovább dolgozunk a konszenzus elérésén.

Ezalatt biztosítanunk kell, hogy a pénzügyi szektor méltányos hozzájárulást tegyen, olyan intézkedések révén, mint a pénzügyi tevékenységre kivetendő adó. 2010. október 7-én a Bizottság felvázolta a kérdésről alkotott véleményét, és a következő célokat szándékozik követni. Először is biztosítanunk kell, hogy a pénzügyi szektor méltányos hozzájárulást nyújtson a közkiadásokhoz. Ez különösen fontos a támogatásra tekintettel, amelyben a válság során részesült. Másodszor biztosítanunk kell, hogy minden általunk javasolt adó valódi előnyökkel szolgál és jelentős bevételt eredményez anélkül, hogy veszélyeztetné az Unió versenyképességét. Harmadszor, biztosítanunk kell, hogy a pénzügyi szektorra kivetett különböző nemzeti adók ne támasszanak új akadályokat a közös piac előtt.

Ennek alapján a Bizottság kétágú megközelítést javasol a pénzügyi szektor megadóztatására. A gazdasági tevékenységre kivetett adó a legjobb módnak tűnik arra, hogy az EU-ban kezeljük a dolgot. A pénzügyi szektor profitjainak és béreinek megadóztatása biztosítaná a méltányos adóztatást, miközben az oly szükséges bevételt is létrehozná. Ráadásul a gazdasági tevékenységre kivetett adó kevésbé lenne befolyással az Unió versenyképességére, mint más adózási eszközök, ha egyoldalúan bevezetnénk őket.

A pénzügyi tranzakciókra kivetett adót globális szinten kellene szorgalmazni. A globalizált pénzügyi szektorra kivetett nemzetközi tranzakciós adó a legjobb módja nemzetközi célok finanszírozásának az olyan területeken, mint a fejlesztési segélyek és az éghajlatváltozás. A helyesen megválasztott adóval és helyes alkalmazásával a bevételek fontos új forrása jönne létre, miközben megtartanánk versenyképességünket.

A Bizottság célja e lehetőségek további kidolgozása, hogy 2011-ben politikai kezdeményezéseket tehessen. Az első lépés egy hatásvizsgálat a pénzügyi rendszer adóztatásáról tekintettel a fenti elvekre. Ebben a tekintetben a tagállamok elemzéseit is figyelembe vesszük. Fontos az új szabályozás, a bankokra kivetett lehetséges illetékek és adók pénzügyi szektorra tett együttes hatásának elemzése bármely javaslat kidolgozása előtt.

Részemről említenék valamit, ami szintén nagyon fontos: a G20 nagyon világosan felvett napirendjére fejlesztési politikai célkitűzéseket. Úgy vélem, jó jel, hogy a G20 folyamat, az Európai Unió kellően határozott fellépésével, a polgárok érdekét szolgáló előnyök előmozdításán tevékenykedhet.

 
  
MPphoto
 

  Olivier Chastel, a Tanács soros elnöke.(FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, a vita lezárásaképp szeretném általánosságban azzal kezdeni, hogy még egyszer kijelentem: a G20-csúcstalálkozó előtt világosan tudtuk, hogy fontos az Európai Unió számára, hogy kielégítő eredményt érjünk el számos kérdés esetében, és annak biztosításán kell fáradoznunk, hogy a G20 mindenekelőtt hiteles és legitim fórum maradhasson, konkrét eredményeket hozzon, ahogy az előbb is említettem, és koordinált politikai ösztönzést adjon a globalizációnak, hogy az Unió hallathassa a hangját ebben az összefüggésben. Úgy vélem, anélkül hogy átsiklanánk a nehézségek felett – amelyekre önök közül többen utaltak –, hogy az Unió eleget tett kötelezettségeinek, és az európai intézmények és a G20-megbeszéléseken részt vevő uniós tagállamok munkája kielégítőnek mondható.

Szöul az ötödik csúcs volt két éven belül, és számos közös kötelezettségvállalás született. Ezek közül sok pozitív hatást fejtett ki a gazdasági növekedés és pénzügyi stabilitás tekintetében, habár még egyértelműen messze vagyunk a munka végétől.

Az Unión belül, és ahhoz kapcsolódva, amit a Bizottság az imént említett a bankokra kivetett illetékekről és a pénzügyi tranzakciókra kivetett adóról, az Európai Tanács október 29-i következtetései világosan leszögezik, hogy e két kérdés kidolgozásának folytatódnia kell, mind az Unión belül, mind nemzetközi téren. Az illetékek kérdésében növekvő konszenzus alakul ki ezek alapjáról és szelleméről. Nincs még azonban konszenzus a bevétel célját vagy felhasználását illetően.

A tagállamok eközben nemzeti rendszereket hoznak létre, amelyek jelentősen különböznek egymástól. Ezért rövid távon minimális szintű koordinációt kell bevezetnünk, hosszú távon pedig olyan rendezési keretre kell törekednünk, amely sokkal nagyobb mértékben harmonizálja a válság megoldására tett intézkedéseket, különösen a Bizottság jogalkotási javaslatai alapján. Ezért az Európai Tanács októberi ülésén döntés született arról, hogy az illetékek jelenleg létező különböző rendszereinek nagyobb mértékű koordinációjára van szükség, és az Ecofin Tanácsot kérte fel, hogy az Európai Tanács decemberi üléséig dolgozza ki az erre vonatkozó következtetéseit.

Végül, a Bizottság által az imént említett, pénzügyi tranzakciókra kivetett adót illetően, az Európai Tanács felhívta a Tanácsot és ezzel az Ecofin Tanácsot, hogy vizsgálja meg az adóparadicsomok és adóelkerülés megszüntetésének lehetséges módjait, és az Ecofin Tanács megbízta a Tanács magas szintű, pénzügyekkel foglalkozó munkacsoportját e nehéz kérdések vizsgálatával..

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – A vitát lezárom.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

 
  
MPphoto
 
 

  Ioan Mircea Paşcu (S&D), írásban. – A nemzetközi gazdasági és pénzügyi intézmények szerkezete – amely a háború után jött létre – jelenleg erős nyomás alatt áll. Az alapjaiban változó nemzetközi rendszer és a világválság a határait feszegetik, arra kényszerítve, hogy alkalmazkodjon az új körülményekhez. Emellett az új kihívásoknak való megfelelés érdekében új intézmények kerülnek kialakításra, mint például a G20. A G20 azonban lényegében kormányközi szervezet, amelynek döntéseit, amelyek mindannyiunk életére hatással bírnak, nemzeti szinten kell végrehajtani. Ezért fontos, hogy döntései nem csupán tagjai, hanem mindnyájunk érdekeit figyelembe véve szülessenek.

Ebből a szempontból biztató látni azt, hogy a szöuli csúcstalálkozó hangsúlyozta a tagok közti együttműködést, ezzel garantálva a döntések végrehajtását. Látszott a szándék az alapvető strukturális átalakításokra, és a növekedés munkahelyek révén való ösztönzésére, nem tévesztve szem elől a fejlődő világ igényeit. Reméljük, hogy az EU-nak magának is előnye származik egy olyan testület döntéseiből, amelyben csupán néhány tagja vesz részt, és a döntések az euróövezeten kívüli tagállamok számára is előnyösek lesznek.

 
  
 

(Az ülést 11.55-kor megszakítják)

(11.55-től 12.10-ig a képviselők a LUX-díj átadásán vesznek részt)

(Az ülést 12.05-kor folytatják)

 
  
  

ELNÖKÖL: Edward McMILLAN-SCOTT
alelnök

 

8. Szavazások órája
A felszólalásokról készült videofelvételek
MPphoto
 

  Elnök. – Először is az ülésteremben ma reggel történt incidenst követően Schulz úr szeretne személyes bejelentést tenni.

 
  
MPphoto
 

  Martin Schulz (S&D).(DE) Elnök úr, az Európai Tanácsról ma reggel folytatott vita során történt egy incidens, amelybe nem akarok ismét belemerülni, mivel én voltam a sértés célpontja. Ugyanakkor a következőt szeretném kijelenteni: van olyan szint, ahonnan nem lehet engem megsérteni, és az innen érkező támadásokat nem tekintem sértésnek, mert ahhoz, hogy meg tudjon sérteni, az illetőnek bizonyos mértékben tisztességesnek kell lennie. Szeretném azonban szívből jövő köszönetemet kifejezni azért, hogy a tisztelt Házban a szolidaritás számtalan jelét tapasztaltam. Szeretnék köszönetet mondani képviselőtársaimnak az összes képviselőcsoportból. Ez annak a jele, hogy a tisztelt Ház túlnyomó többsége osztja a közös, demokratikus és Európa-párti meggyőződést. Tiszta szívből köszönetet mondok ezért.

(Szűnni nem akaró taps)

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Az említett incidensre Bloom úr tiltakozása során került sor, amikor is háborús vonatkozású célzásokat tett Schulz úrra. Az elnök kijelentette, hogy ez elfogadhatatlan, és felkérte Bloom urat, hogy kérjen bocsánatot. Bloom úr nem kért bocsánatot. Felszólítom, hogy ezt most tegye meg. Ha nem hajlandó rá, el kell hagynia az üléstermet.

(Hangos taps)

 
  
MPphoto
 

  Godfrey Bloom (EFD). – Elnök úr, ismét olyan helyzet alakult ki, hogy Schulz úrra más előírás vonatkozik, mint mindenki másra. Ez szégyen és gyalázat. Engem Yorkshire lakói (hozzáteszem, az ön saját választókerületében) választottak meg – újraválasztottak –, hogy szavazzak az ülésteremben, mégpedig demokratikus felhatalmazás útján, amellyel ön, elnök úr, nem rendelkezik, mert ön pártot váltott, az emberek pedig a konzervatívokra szavaztak. Nem áll szándékomban bocsánatot kérni, nem áll szándékomban, hogy elhagyjam az üléstermet: ki kell vezettetnie, tisztelt uram!

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Bloom úr, először is engem a konzervatív párt kizárt azért, mert kiálltam egy olyan elvi kérdésért, amely szorosan kapcsolódik az ön által ma reggel felvetett vitapontokhoz.

(Taps)

Másodszor, ön nem kért bocsánatot azon kifejezésekért, amelyek használata egyáltalán nem helyénvaló az Európai Parlamentben, ezért távozásra szólítom fel.

(Hangos taps, valamint „Ügyrendi javaslat!” és „Nincs igaza!” bekiabálások is hallatszanak)

Bloom úr, sajnálom, de ezzel kapcsolatban nem fogadok el egyetlen ügyrendi javaslatot sem.

Van egy javaslatom. Megkérhetem a biztonsági szolgálatot, hogy távolítsák el Bloom urat, de szeretném szavazásra bocsátani a kérdést. A tisztelt Ház egyetért azzal, hogy Bloom úrnak távoznia kell? Kézfelemeléssel jelezzék, akik egyetértenek.

(Hangos tiltakozások és „Nem” bekiabálások az EFD képviselőcsoportból)

Most azok emeljék fel a kezüket, akik azt szeretnék, hogy Bloom úr maradjon. Kik tartózkodnak?

(Újabb hangos tiltakozások az EFD képviselőcsoportból és válaszul „Csend legyen!” bekiabálások. Továbbá hosszan tartó lárma és füttyszó)

Egy nyilatkozatot fogadok el Farage úrtól, az EFD képviselőcsoport vezetőjétől.

 
  
MPphoto
 

  Nigel Farage (EFD). – Elnö  úr, az indulatot és a lármát az váltotta ki, hogy a Parlament eljárási szabályzatát valójában nem igazságosan alkalmazzuk. Schulz úr több ízben sértegetett bennünket, nem csupán engem, hanem a tisztelt Ház több képviselőjét: kijelentette, hogy az euroszkeptikusok és a nemmel szavazók utat engednek a fasizmusnak. Danny Cohn-Bendit meg elmebetegnek nevezett bennünket.

Elnök úr, ha úgy ítéljük meg, hogy a szabályzatot megsértették, és egy képviselőt távozásra szólítunk fel, ez rendben van. De az indulatot – amelyet én is érzek – az idézte elő, hogy nem egyformán alkalmazzuk ezt a szabályzatot. Schulz rendszeresen lefasiztáz másokat, és amikor őt is annak nevezik, az érintett képviselőt távozásra szólítjuk fel. Ez nem helyénvaló, nem igazságos.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Farage úr, nem akarom ezt a dolgot tovább húzni, de pusztán annyi észrevételt tudok hozzáfűzni, hogy ez így nem pontos. Bloom úr kétszer szólt közbe – egyszer felszólalása közben, egyszer pedig a helyéről –, mindkét közbeszólást többen is hallották, és mindkettő elfogadhatatlan volt a Parlamentben alkalmazható kifejezések szempontjából. A tisztelt Ház azt akarja, hogy Bloom úr távozzon. Ezt juttatta kifejezésre. Ha nem hagyja el az üléstermet, az emberek következtetést fognak levonni a demokratikus eljárással kapcsolatos magatartásáról.

Bloom úr, a 152. cikkre hivatkozom. Ha nem távozik, elvezettetem. Megbeszéltem az elnök úrral, és a támogatásáról biztosított.

(Közbeszólás Bloom úr részéről: „Fütyülök a fenyegetéseire!”)

 
  
MPphoto
 

  Joseph Daul (PPE).(FR) Elnök úr, ha megengedi, ma reggel én csupán annyit mondtam, hogy Bloom úr elfogadhatatlanul viselkedett.

Másodszor, ez egy demokratikus parlament. Demokratikusan döntöttünk arról, hogy önnek, Bloom úr, el kell hagynia a Parlamentet. A demokrácia és mindazon dolgok nevében, amelyeket ez a Parlament képvisel, felszólítom, hogy ma távozzon a Parlamentből. A demokratikus jogok iránti tiszteletből kérem önt arra, hogy ezt tegye meg.

Gollnisch úr, nem kell engem felelősségre vonnia. Ismerjük a módszereit, amelyek elfogadhatatlanok és antidemokratikusak. Mindössze ennyi a mondanivalóm.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – A 152. cikk (4) bekezdése alapján sajnálatosnak tartom, hogy ez az incidens akadályozza a tisztelt Ház szokásos ügymenetét. Ezért öt percre felfüggesztem az ülést.

(Az ülést öt percre felfüggesztik)

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Ügyrendi javaslat? (mikrofonon kívüli, alig hallható megjegyzések és „Ügyrendi javaslat!” bekiabálások).

 
  
MPphoto
 

  Christian Ehler (PPE). – Elnök úr, a „Küldöttség a Koreai-félszigettel fenntartott kapcsolatokért” elnökeként arra kérem a plenáris ülést, hogy határozottan ítélje el a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság által a dél-koreai sziget ellen tegnap elkövetett tüzérségi támadást.

(Taps)

A támadás súlyos veszteséget okozott a dél-koreai hadseregnek és különösen a sziget polgári lakosságának. Falvakat égettek fel és evakuálni kellett a lakosságot.

Üdvözöljük Lee Myung-bak, dél-koreai elnök bejelentését, miszerint az erőszakos cselekmény ellenére el akarja kerülni a helyzet eszkalációját a koreai szigeten.

Örvendetesnek tartjuk, hogy Ashton bárónő, főképviselő megfontoltan járt el a többi nemzetközi szereplővel, szövetségeseinkkel és stratégiai partnerünkkel, a Koreai Köztársasággal az ENSZ koreai fegyverszüneti megállapodása egyértelmű megsértésének elítélésében. Elvárjuk, hogy Kína is ítélje el ezt a cselekményt.

Felszólítjuk a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot, hogy kerüljön el minden további eszkalációt, és tegyen meg minden szükséges erőfeszítést a béke és a stabilitás fenntartása érdekében a Koreai-félszigeten. Részvétünket fejezzük ki az áldozatok családtagjainak.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Köszönöm, Ehler úr. Csak egy perc figyelmet kérek. Kérem, csendesedjenek el. Megkockáztatva, hogy fasiszta diktátornak minősítenek, bizonyos intézkedéseket tettem ma délelőtt. Schulz úr azonban azt javasolta, hogy válasszak egy felszólalót azok közül, akik ellenzik, hogy Bloom úrnak távoznia kell az ülésteremből. Ma reggel Madlener úr volt az első, aki szót kért. Közöltem Madlener úrral, hogy amennyiben felszólal, megismétlem azon megjegyzéseket, amelyeket Bloom úr közvetlenül Schulz úrhoz intézett. Madlener úr, öné a szó!

 
  
MPphoto
 

  Barry Madlener (NI).(NL) Elnök úr! Nagyon köszönöm, hogy mégis engedélyezi, hogy ügyrendi javaslatot tegyek, mivel természetesen ebben az egész ügyben az a fontos, hogy szabályzatot következetesen és mindenkire egyformán alkalmazzuk. Szeretnék rámutatni arra, hogy a Parlament elnöke következetlenül járt el: Bloom urat kipenderítette a Schulz úrhoz intézett megjegyzések miatt, ugyanakkor Schulz úr kollégámat, van der Stoep urat lefasisztázta itt az ülésteremben, és az elnök semmit sem tett. Schulz még csak bocsánatot sem kért, szóval becsületére válna, ha Bloom úrhoz hasonlóan most ő is elhagyná az üléstermet.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Nos hát – köszönöm. Amint mondtam, a Schulz úrral és Madlener úrral való megállapodás értelmében most pedig megismétlem azon megjegyzéseket, amelyeket Bloom úr jól hallhatóan Schulz úrhoz intézett ma reggel, és amelyeket az elnök kifogásolt, én is kifogásolom, és amikor rákérdeztünk, a tisztelt Ház többsége szintén kifogásolt.

Bloom úr a következőket mondta Schulz úrnak: „Ein Volk, ein Reich, ein Führer”, azaz „Egy nép, egy birodalom, egy vezér”. Elfogadhatatlan, hogy az egyik képviselő a másiknak ilyeneket mondjon. Ez jóval túlmegy azon, amit elfogadhatónak tartunk a tisztelt Házban. Ezzel most lezárom ezt az ügyet. A továbbiakban az Elnökségben fogunk foglalkozni vele. Most pedig térjünk rá a szavazásra, mert 13.00 órára szeretnék végezni.

 
  
MPphoto
 

  Bruno Gollnisch (NI).(FR) Elnök úr, csak nagyon röviden szólalnék fel. A 152. cikkről szeretnék beszélni.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Nem, sajnálom. Kérem, ne adják oda a mikrofont Gollnisch úrnak. Közöltem Gollnisch úrral, hogy akkor kaphat szót, amikor legközelebb a Parlament elnöke elnököl. Nagyon köszönöm. Salatto úr kért szót.

 
  
MPphoto
 

  Potito Salatto (PPE).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, e kérdéstől függetlenül egy problémát szeretnék az Elnökség elé terjeszteni.

Úgy gondolom, hogy vannak olyanok, akik még nem értették meg teljesen, hogy az Európai Parlament milyen szerepet tölt be a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően. Úgy vélem, ezzel kapcsolatban rá kell mutatnom egy alapvető problémára: a közlekedésért felelős biztos, Kallas úr, több ízben visszautasította, hogy találkozzon a „Sky and Space”, képviselőcsoportok közi csoporttal, hogy megvitassák a „Költséghatékony kisméretű légi jármű (CESAR) projektet”, amely gazdasági, környezeti és biztonsági szempontból mindenkire kihat. Nyomatékosan javasolnám az Elnökségnek, hogy hívja ide Kallas urat az ülésterembe, hogy fejtse ki, milyen programot szándékozik megvalósítani ebben az ágazatban, amely rendkívül érzékeny és fontos az Európai Parlament számára.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. – A következő napirendi pont a szavazás.

(Az eredményekért és a szavazásra vonatkozó egyéb részletekért lásd a jegyzőkönyvet)

 

8.1. A 8/2010 sz. költségvetési módosítás: III. szakasz – Bizottság – Európai Szolidaritási Alap: Áradások Írországban – az ESZA 1. célkitűzésének teljesítése (2000–2006) (A7-0327/2010, László Surján) (szavazás)

8.2. Az EK és Moldova közötti partnerségi és együttműködési megállapodáshoz csatolt jegyzőkönyv (A7-0300/2010, Graham Watson) (szavazás)

8.3. Az orvosi rendelvényhez kötött gyógyszerekkel kapcsolatos tájékoztatás (az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexe) (A7-0290/2010, Christofer Fjellner) (szavazás)

8.4. A gyógyszerekre vonatkozó tájékoztatás (közösségi eljárások a gyógyszerek engedélyezése és felügyelete céljából) (A7-0289/2010, Christofer Fjellner) (szavazás)
  

A 13. módosításról szóló szavazás előtt:

 
  
MPphoto
 

  Christofer Fjellner, előadó. – Elnök úr! A képviselőcsoportok között az utolsó pillanatban létrejött kompromisszum következtében egy apró szóbeli módosítást szeretnék javasolni, mégpedig a 13. módosítással kapcsolatban, amelynek a szövege a következő: „a bejelentés kézhezvételétől számított 60 napon belül”. Ezt a következőképpen kellene módosítani: „a bejelentés kézhezvételétől számított 90 napon belül”.

Ebben az összes képviselőcsoport megállapodott.

 
  
 

(A szóbeli módosítást elfogadják)

 

8.5. Egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozása (A7-0196/2010, Jill Evans) (szavazás)

8.6. Hamisítás elleni kereskedelmi megállapodás (ACTA) (B7-0617/2010) (szavazás)

9. A szavazáshoz fűzött indokolások
A felszólalásokról készült videofelvételek
  

A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások

 
  
  

Jelentés: Christofer Fjellner (A7-0290/2010)

 
  
MPphoto
 

  Jarosław Kalinowski (PPE).(PL) Elnök úr, a közegészség hatékony védelme érdekében alapvető fontosságú a gyógyszerekről szóló magas színvonalú információhoz való széles körű hozzáférés biztosítása a betegek számára. Az e területtel kapcsolatos jogharmonizáció lehetővé teszi annak biztosítását, hogy magas szintű tudatosság alakuljon ki az európai betegek között, és elősegíti a tagállamokban tapasztalható egészségügyi helyzettel kapcsolatos különbségek kiegyenlítését. Ezen túlmenően egy részletesebb jogszabály létrehozása, és különösen az arra vonatkozó kötelezettség, miszerint biztosítani kell, hogy a betegek hozzáférjenek az információhoz, lehetővé teszi annak megakadályozását, hogy a gyógyszergyártók tisztességtelenül reklámozzák saját termékeiket. Jelenleg ezt az eljárást nem felügyelik megfelelően. Ezenkívül a gyógyszerekről külön jogszabályt kell bevezetni, és valamennyi tagállamban érvényre kell juttatni a tényleges végrehajtását. Támogattam a jelentést.

 
  
MPphoto
 

  Jens Rohde (ALDE).(DA) Elnök úr, mindenekelőtt gratulálni szeretnék Fjellner úrnak a nagyszerű eredményhez. A dán liberálisok úgy döntöttek, hogy megszavazzák az orvosi rendelvényhez kötött gyógyszerekkel kapcsolatban nyújtandó tájékoztatásról szóló irányelvet. Az uniós polgárok számára fontos, hogy e gyógyszerekkel kapcsolatban megbízható információhoz férjenek hozzá, és ezért úgy gondoljuk, hogy ez egy kiváló jelentés, amely a betegek érdekét helyezi előtérbe.

Az elmondottak ellenére úgy gondoltuk, hogy magára a rendeletre kénytelenek vagyunk nemmel szavazni. Ennek nem az az oka, hogy nem támogatjuk azt, hogy az uniós polgárok megbízható információhoz férjenek hozzá az orvosi rendelvényhez kötött gyógyszerekről, hanem az, hogy a javaslat bizonyos részei több nemzeti alkotmányt is sértenek. Még a gyógyszerekről szóló csomag előterjesztése előtt számos ország tájékoztatta a Bizottságot arról, hogy nemzeti alkotmánya tekintetében jogi probléma áll fenn. A nyilvánosság körében terjesztett információk hatóságok általi előzetes ellenőrzése ellentétes a véleménynyilvánítás szabadságának meghatározásával számos országban. Ennélfogva nem szavazhatjuk meg, hogy az Európai Gyógyszerügynökség ellenőrizzen bizonyos információkat a nyilvánosság körében való terjesztést megelőzően. Elvárjuk azonban a Tanácstól és a Bizottságtól is, hogy a második olvasat előtt megoldást találjon e problémára, így hát azt reméljük, hogy majd aztán megszavazhatjuk magát a rendeletet is.

 
  
MPphoto
 

  Licia Ronzulli (PPE).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a mai szavazás tárgyát képező jogalkotási javaslat, amelyet támogattam, ismerteti, hogy a gyógyszergyártók milyen jelentős szerepet töltenek be a termékeikre vonatkozó nem reklámcélú információk terjesztésével kapcsolatos kényes feladat elvégzésében.

A betegek megfelelőbb tájékoztatásának felelősségérzést kell kialakítania a gyógyszeriparban, amelynek érthetően és precízen kell teljesítenie ezt a feladatot, hozzájárulva a kereskedelmi okokból ösztönzött túlzott gyógyszerfogyasztás megakadályozásához. Tulajdonképpen ez a szavazás kiemeli, mennyire fontos, hogy a gyógyszertermékekre vonatkozó információknak az interneten és nyomtatott formában is rendelkezésre álljanak az összes tagállamban megegyező különleges szabályoknak megfelelően.

Ez azonban nem menti fel az egészségügyi szakembereket azon alapvető feladatuk alól, hogy az egészségügy és a kezelés tekintetében elsődleges és pótolhatatlan információforrásul szolgáljanak a polgárok számára. Az orvos és a beteg közötti, képviseleti és tanácsadó jellegű kapcsolat továbbra is egyedülálló és pótolhatatlan, továbbá a szóbeli kommunikáció határozottan az orvosi kezelés alapját képezi. Ezen túlmenően lehetővé teszi a betegek számára, hogy tájékozottabbak legyenek az általuk szedett gyógyszerekkel kapcsolatban, valamint bevonja őket azon kezelésekbe, amelyeken át kell menniük, ezáltal saját gyógyulásuk aktív résztvevőjévé válnak.

 
  
MPphoto
 

  Paolo Bartolozzi (PPE).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a Fjellner úr által összeállított jelentések arra törekszenek, hogy egyesítsék és kiegészítsék a témáról szóló, meglévő európai uniós rendeleteket, aktualizálva és alkalmassá téve azokat arra, hogy a technológiai fejlődés által a közegészségügy tekintetében előidézett kihívásokat kezelhessék.

Véleményünk szerint a középpontban a beteg, valamint a tájékoztatáshoz és a tudományos információk megszerzéséhez való jog áll, amely információk most már minőségi és mennyiségi szempontból is megfelelőbbek, és amelyeket ellenőrizni kell, kezdve a tudományos információk és a reklámozás közötti határok pontosabb és alaposabb meghatározásával.

A jelentések valóban pontos és egységes kritériumokat alkalmaznak annak megállapítására, hogy milyen jellegű információkat kell szolgáltatni, mely adatok megadása nem kötelező, illetve kötelező, valamint milyen csatornákon lehet ezeket rendelkezésre bocsátani, ezáltal meghatározzák a gyógyszercégek és a tagállamok kötelezettségeit.

Ennek alapján támogatásunkat fejezzük ki a jelentéssel kapcsolatban, elismerve annak érdemeit mind egészségügyi, mind szociális szempontból.

 
  
MPphoto
 

  Miroslav Mikolášik (PPE).(SK) Elnök úr! Természetesen megszavaztam Fjellner úr jelentését, amely a betegtájékoztatóban a betegek számára nyújtandó információkon és a gyógyszerek egyedi csomagolásán túlmenően főleg a gyógyszergyártók magatartására helyezi a hangsúlyt. Egészen a legutóbbi időkig több gyógyszergyártó a gyógyszerekre vonatkozó tájékoztatást összekapcsolta saját maga reklámozásával. Véleményem szerint nem tárgyilagos módon befolyásolták a betegeket, hogy felhívják a figyelmet bizonyos termékekre.

Támogatom, hogy a betegek a legjobb és legfrissebb információkhoz jussanak hozzá, amelyeket például egy új gyógyszer jóváhagyásával egy időben hagynak jóvá, és úgy vélem, hogy ehhez jelentős mértékben hozzájárultunk. Ezenkívül a betegek saját anyanyelvén is magas színvonalú információt kell szolgáltatni az interneten, amely modern kommunikációs eszköz. Örülök annak, hogy e jelentés elfogadásával ténylegesen csökkentettük az azon országok közötti különbséget, amelyek kevésbé fejlettek ezen a területen, valamint hogy ez nem érintette hátrányosan az orvos és a beteg közötti kapcsolatot. Ez jelenti a legfontosabb információforrást.

 
  
MPphoto
 

  Hannu Takkula (ALDE).(FI) Elnök úr, először is szeretnék köszönetet mondani Fjellner úrnak a kiváló jelentésért. Ki kell mondani, hogy valóban fontos a meglévő jogszabályok módosítása és aktualizálása. Ha kifejezetten a gyógyszerekről és a tartalmukra vonatkozó, megvizsgált adatokról van szó, ez a betegek biztonsága miatt rendkívül fontos.

Napjainkban, amikor a reklámozásnak még nagyobb szerepe van, elengedhetetlen meghatározni azon kritériumokat, amelyek lehetővé teszik a fogyasztók és a betegek számára, hogy teljesen tájékozottak és bizonyosak legyenek a gyógyszerek hatásainak tekintetében. E tájékoztatásnak megvizsgált adatokon kell alapulnia, nem pedig valamilyen elképzelésen, vagy reklámozási módokon és eszközökön. Az Európai Unióban általánosságban szükség van aktualizált és a betegek biztonsága szempontjából megfelelő jogszabályra.

 
  
MPphoto
 

  Sonia Alfano (ALDE).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Az orvosi rendelvényhez kötött gyógyszerekkel kapcsolatos tájékoztatás érzékeny téma, mert jelentősen kihat az összes polgár egészséghez és jóléthez való jogának védelmére.

Az Európai Bizottság egy olyan javaslatot juttatott el hozzánk az irányelv felülvizsgálatára vonatkozóan, amely azt a veszélyt rejtette magában, hogy joghézag keletkezik a jogszabályban, ami lehetővé tette volna a gyógyszergyártók számára, hogy a tájékoztatás és a reklámozás fogalmának nem egyértelmű elhatárolását az orvosi rendelvényhez kötött gyógyszereik népszerűsítésére használják ki az emberek rovására.

Természetesen még mindig sok a tennivaló a gyógyszerekkel kapcsolatos információkra vonatkozó megfelelő stratégia tekintetében, de szerencsére az Európai Parlament ez alkalommal úgy reagált, ahogy mindig is kellene. A Parlament állást foglalt a polgárok, valamint a betegek megfelelőbb tájékoztatáshoz való jogának védelme mellett, és nem engedett a gyógyszergyártók nyomásának.

 
  
MPphoto
 

  Daniel Hannan (ECR). – Elnök úr, a korlátozás és bizonyos esetekben az alternatív gyógyszerek, növényi gyógymódok, nagyobb dózisú vitamin és ásványianyag-kiegészítők rendelvényhez kötése az európai szabályozás legnagyobb botrányai közé tartozott.

Fogalmam sincs, hogy mennyire hatékonyak ezek a gyógymódok. A feleségem esküszik rájuk, én egy kissé szkeptikusabb vagyok, de – amint azt Salamon király bölcsen mondta – „Jobb a paréjnak étele, ahol szeretet van, mint a hizlalt ökör, ahol van gyűlölség”. A gyógynövényekről szóló közmondás ritkán lehet ennyire találó, mint ebben az esetben.

Akár hasznavehetetlenek, akár hasznosak, az egészségre bizonyára nem ártalmasak. Tehát miért tiltja az Európai Unió a mintegy 20 millió európai által folytatott ártalmatlan tevékenységet? A válasz a következő: néhány nagy gyógyszervállalat érdekérvényesítő tevékenysége miatt, amelyek meglátták ebben a lehetőséget arra, hogy kiszorítsák a kisebb gyógynövény-kereskedőket – mostanában ilyesmi történt a választókerületemben mindenhol. Ezeket a szabályokat soha nem tudták volna elfogadtatni a nemzeti parlamentekben. Ismét láthatjuk, hogy a brüsszeli gépezet hogyan lett a nagyvállalatok eszköze.

 
  
MPphoto
 

  Philip Claeys (NI).(NL) Elnök úr, szeretném megragadni az alkalmat, hogy tiltakozzam az ön azon döntése ellen, miszerint Bloom úr nem léphet be az ülésterembe. Való igaz, hogy parlamentbe nem illő kifejezéseket használt. Ezúttal maga Schulz úr volt a célpontja ezeknek a kifejezéseknek. Ő maga is nagyon gyakran használja a „fasiszta” szót ...

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. – Claeys úr, ez nem a Fjellner-jelentéssel kapcsolatos ügyrendi javaslat, és nem engedem, hogy tovább folytassa. Megmondtam Gollnisch úrnak is, hogy akkor terjesztheti elő ügyrendi javaslatát, amikor legközelebb a Parlament elnöke elnököl, és ez így is lesz.

 
  
  

Jelentés: Christofer Fjellner (A7-0289/2010)

 
  
MPphoto
 

  Anna Rosbach (EFD).(DA) Elnök úr, tulajdonképpen Fjellner úrnak az Európai Gyógyszerügynökség létrehozásáról szóló jelentéséről (A7-0289/2010) szeretnék beszélni, amely számos jó és fontos kezdeményezést tartalmaz. Ezért is szavaztam mellette. Igazából elég nehezen szántam rá magam, mert valójában ellenzem egy újabb uniós ügynökség létrehozását. Ugyanakkor teljesen elfogadhatónak tartom, hogy egy általános ügynökség jöjjön létre a gyógyszerek értékelése, valamint az orvosi rendelvényhez kötött – emberi, illetve állatgyógyászati felhasználásra szánt – gyógyszerekkel kapcsolatban a nyilvánosság részére nyújtandó tájékoztatás céljából, különösen mivel napjainkban egyre több gyógyszert gyártanak az EU határain belül és kívül is.

 
  
MPphoto
 

  Daniel Hannan (ECR). – Elnök úr, tavaly, amikor néhányan plakátokat emeltünk fel „népszavazások” felirattal, Watson úr azt mondta, hogy viselkedésünk a német Reichstag Nemzeti Szocialistáit juttatja eszébe. Maga Schulz úr pedig kijelentette, hogy viselkedésünk Adolf Hitlerre emlékezteti. Úgy gondolom, hogy ön nehéz…

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. – Hannan úr, tudom, mire megy ki ez az egész. Elmondtam, hogy ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban Gollnisch úr ügyrendi javaslattal kíván élni. Ezt akkor terjeszti elő, amikor az elnök jelen lesz. Úgy gondolom, ez a megfelelő megoldás. Ha nincs mondanivalója a Fjellner-jelentésről, Březina úr következik.

Hallottam, mit mondott. Azt mondta, hogy Gollnisch úr nem az ön nevében beszél. Közölni fogom ezt a tisztelt Házzal. Gollnisch úr a független képviselőkhöz tartozik. A függetlenek nem alkotnak képviselőcsoportot, de Gollnisch úr igenis nagy részük nevében szólal fel. Ezt elfogadom, és ezért javasoltam, hogy Gollnisch úr akkor terjessze elő ügyrendi javaslatát, amikor az elnök jelen van.

Nem áll szándékomban szót adni önnek, Hannan úr, mert ha megteszem, mindenki el akarja majd mondani a véleményét erről a kényes és fontos kérdésről, így hát nagyon sajnálom. Most rátérünk az Evans-jelentéssel kapcsolatos szavazáshoz fűzött indokolásokra.

 
  
  

Jelentés: Jill Evans (A7-0196/2010)

 
  
MPphoto
 

  Jan Březina (PPE).(CS) Elnök úr, ez az irányelv kétségtelenül előrelépést jelent a hulladékok keletkezésének megakadályozása, valamint a veszélyes anyagok felhasználásának korlátozása tekintetében. Úgy gondolom azonban, hogy némileg vitatható, hogy az irányelv hatálya alá vonjuk a PVC-t azon anyagok között, amelyeket elsődlegesnek kell tekinteni a felülvizsgálat szempontjából. Sem a PVC, más néven polivinil-klorid, sem a PVC-ből származó hulladékok nem tartoznak a veszélyes anyagok közé az uniós jog alapján. Még ha el is fogadtuk azt az ellenvetést, miszerint a veszélyes anyagokról szóló jogszabályok és tanulmányok már 10 évesek, és ezért bizonyos szempontból elavultak lehetnek, a korábbi kutatás alapján egyértelmű, hogy a PVC újrahasznosítható, valamint káros hatást gyakorolhat a környezetre, ha alternatív anyagokkal helyettesítenék. Ezért nem érthetünk egyet azzal a gyakran hallott érveléssel, miszerint a PVC elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának akadályozását az indokolja, hogy a szabadban való égetésekor dioxinkibocsátásra kerül sor. Ez az érvelés teljesen figyelmen kívül hagyja azt, hogy semmilyen hulladék égetése nem kívánatos.

 
  
MPphoto
 

  Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE).(LT) Elnök úr, az elektronikus berendezések előbb-utóbb hulladékká válnak, amely sajnos továbbra is tartalmaz bizonyos veszélyes anyagokat. A tagállamoknak időnként nehézségei vannak az elektronikus berendezések hulladékainak kezelésével, így alapvető fontosságú, hogy fokozatosan átvegyük „a megelőzés hasznosabb, mint a gyógykezelés” elv alkalmazását. Azzal, hogy a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH) szóló rendelet segítségével egységesítjük a vegyi anyagokat a veszélyes anyagok alkalmazásának korlátozásáról szóló (RoHS) irányelvvel, végre tapasztalható valamilyen előrelépés az elektromos és elektronikus berendezésekben található egyéb veszélyes anyagok egységesítése felé. Nyilvánvaló, hogy ez nem jelenti az összes rendszer teljes harmonizációját, és hagy bizonyos mozgásteret a tagállamok számára az értelmezés tekintetében, de ez a harmonizáció legalább megszünteti a tagállamok között jelenleg fennálló jelentős különbségeket. Egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozása, valamint a mai napon elfogadott intézkedések nem léphetnek túl két határt. Először is, nem okozhatnak aránytalan nehézségeket a kisvállalkozásoknak. Másodszor, a tiltott anyagok jegyzéke nem akadályozhatja a technológiai fejlődést. Nem lehetnek előítéleteink azon anyagokkal szemben, amelyeket jelenleg még tesztelnek, és amelyek a jövőben áttörést hozhatnak a technológia és az elektronika világában.

 
  
MPphoto
 

  Sonia Alfano (ALDE).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Megszavaztam Evans asszonynak az irányelv átdolgozásáról szóló jelentését, mert valóban sajnálatosnak tartom, hogy a kompromisszumos szövegből, amelynek elfogadására az ágazati lobbik által gyakorolt erőteljes nyomás miatt került sor, eltűnt a PVC-re és más halogénezett égésgátlókra vonatkozó valamennyi utalás, annak ellenére, hogy a Bizottság által elvégzett összes vizsgálat egészen 2000-től kimutatta, hogy ezen anyagok ártalmatlanítása komoly veszélyeket jelent az emberi egészségre és a környezetre.

Az ipar költségeinek a környezetre és a polgárokra történő áthárítása olyan szemlélet, amely egyáltalán nem támogatható, mert – a szabad piac torzításán kívül – elfogadhatatlan kompromisszumot jelent az emberek életminősége és az üzleti haszon között.

Remélem, hogy az irányelv következő, három éven belüli aktualizálása során a polgároknak az egészség- és környezetvédelemhez való joga kerül előtérbe.

 
  
MPphoto
 

  Daniel Hannan (ECR). – Elnök úr, talán megengedi nekem azt az általános észrevételt, hogy egy nyílt társadalomban a véleménynyilvánítás szabadsága fontosabb annál, hogy valakinek joga van ahhoz, hogy ne sértegessék, valamint hogy egy demokráciában kizárólag a választóink döntenek arról, hogy egy ülésteremben ülünk és jogszabályokat alkotunk.

Egy képviselő eltávolítása lényegesen befolyásolhatja a végeredményt.

Na már most, ha pártatlanok akarunk lenni az eljárási szabályzat alkalmazása tekintetében, el kell ítélnünk az ellenszenves utalásokat, bármelyik oldalról is hangzanak el, de úgy gondolom, van valami önkényes és tisztességtelen abban, hogy megengedjük, hogy az euroszkeptikusokat nácinak nevezzék...

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Nem, Hannan úr, ön eltért az általánostól és konkrét megállapításokat tesz. Kamall úr, az Evans-jelentésről beszéljen, mert különben félbeszakítom.

 
  
MPphoto
 

  Syed Kamall (ECR). – Elnök úr, nincs kétségem afelől, hogy félbe fog szakítani, ahogy az máskor is előfordul, ha a véleménynyilvánítás szabadságáról van szó, de valóban a veszélyes anyagokról és a toxicitásról akarok beszélni. Úgy gondolom, mindnyájan egyetértünk, és én mint volt villamosmérnök tudom, mennyi veszélyes és toxikus anyag van az ilyen berendezésekben. Igen helyénvaló, hogy megpróbáljuk kezelni ezt a problémát. Ugyanakkor arról a toxicitásról is szeretnék szót ejteni, amely a mai napon áthatja a vitát és a demokráciát az Európai Parlamentben. Kétségtelen, hogy amikor egy német állampolgár, egy szocialista beszél...

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

 
  
MPphoto
 
 

  Zuzana Roithová (PPE).(CS) Elnök úr, örömmel szavaztam meg az elektromos és elektronikus berendezések veszélyesanyag-tartalmáról szóló irányelv kompromisszumos változatát. Mindnyájan elkötelezettek vagyunk a természet és a közegészség védelme iránt, ugyanakkor bizonyos mértékű egyensúlyt is fenn kell tartanunk. Manapság, a gazdasági válság kellős közepén nem túl bölcs dolog nagyon szigorú rendelkezésekkel növelni a kisvállalkozások és a fogyasztók pénzügyi terheit. Ezért méltányolom, hogy az intézményközi csoport a veszélyes anyagok eredeti jegyzékének felülvizsgálatával bízta meg a Bizottságot az azonnali tilalom helyett, amely kedvezőtlen hatást gyakorolna a kkv-kra, valamint az EU társadalmi és gazdasági helyzetére.

 
  
  

Állásfoglalásra irányuló indítvány (B7-0617/2010) (Hamisítás elleni kereskedelmi megállapodás)

 
  
MPphoto
 

  Clemente Mastella (PPE).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Megszavaztam ezt az állásfoglalásra irányuló indítványt, mert az Európai Bizottság és több harmadik ország, például Kanada, Japán, az Egyesült Államok, Ausztrália és Mexikó közötti rendkívül nehéz tárgyalások végeredményét jelenti.

A hamisítás elleni küzdelmet egyik prioritásunknak kell tekinteni, valamint valamennyi nemzeti és nemzetközi politika célkitűzésének. Ennélfogva a tagállamok közötti együttműködés elengedhetetlen a tényleges eredmények eléréséhez.

Kétségtelen, hogy a létrejött megállapodás nem lesz képes megoldani a nemzetközi piacokon kialakult bonyolult helyzetet, de a megfelelő irányba tett lépésnek tekinthető. Most az a feladatunk, hogy folytassuk a munkát földrajzi jelzéseink polgár- és szokásjogi oltalma érdekében, amelyeknek kárt okoz az enyhén szólva tisztességtelen verseny azon elnevezések és rövidítések folyamatos használata miatt, amelyek a legismertebb európai márkákra utalnak. A legnyilvánvalóbb károk az agrár-élelmiszeripari termékeket, divat- és luxuscikkeket gyártó iparágainkat és termelőinket érik.

Úgy gondolom, hogy a Bizottság törekedett arra, hogy a nemzetközi megállapodásokról szóló tárgyalások valamennyi szakaszáról teljes körűen tájékoztassa az Európai Parlamentet. Itt most szeretném ismételten kérni, hogy a nyilvánosság és az Európai Parlament számára tegyék elérhetővé a szövegeket. Végezetül arra ösztönzöm az Európai Bizottságot, hogy továbbra is teljes körűen és pontosan tájékoztassa a Parlamentet minden olyan jövőbeni kezdeményezésről, amelyet a témával kapcsolatban szándékában áll elfogadni.

 
  
MPphoto
 

  Miroslav Mikolášik (PPE).(SK) Elnök úr, úgy vélem, a szellemi tulajdonjog védelme terén különleges figyelmet kell fordítani az egészséghez való jog biztosításának, amely szorosan kapcsolódik az élethez való tényleges joghoz.

Teljesen elfogadhatatlannak tartom azt a helyzetet, amelyben a szellemi tulajdonjog erőteljes védelmének ürügyén – ami bizonyos esetekben csaknem túlzottnak tűnik – a lakosság egész rétegei nem juthatnak hozzá az alapvető gyógyszerekhez, különösen a fejlődő országokban. Ezért felhívom a Bizottságot, hogy a hamisítás elleni kereskedelmi megállapodás technikai részleteinek tárgyalása során támogassa a közegészség-védelem és a gyógyszerekhez való hozzáférés alapelvét.

 
  
MPphoto
 

  Peter Jahr (PPE).(DE) Elnök úr, a hamisítás elleni küzdelem rendkívül fontos kérdés. Húsz évvel ezelőtt még nevettünk volna azon, hogy valaki 10 dollárért Rolex órát vásárol. A magas árkategóriába tartozó termékek piaca nem volt veszélynek kitéve. Ma már teljesen más a helyzet. Az alacsonyabb és közepes árkategóriájú termékeket is hamisítják. Pólókat, játékokat és védőruházatot hamisítanak, ahogy a szellemi tulajdont is. Ez esetben nem csupán pénzügyi érdekekről, hanem a munkahelyi biztonság, a környezet- és egészségvédelem kérdéséről, valamint a társadalmi normákról is szó van. Mindazoknak, akik egy tisztességes világot szeretnének, keményen küzdeniük kell a hamisítás ellen.

 
  
MPphoto
 

  Jarosław Kalinowski (PPE).(PL) Elnök úr, igazságtalan és nyilvánvalóan elfogadhatatlan az a helyzet, hogy a tisztességtelen verseny következtében az európai piacot elárasztják a világ minden tájáról származó hamisított áruk. Arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy nem elég egyértelmű az internetszolgáltatók ellenőrzésére vonatkozó kötelezettség előírásával kapcsolatos megfogalmazás. Sérti a magánélethez való jogot, és cenzúrázásra való törekvésnek tűnik. Ezenkívül akadályozza az e-kereskedelmet, a gazdaságnak egy olyan részét, amelyet nagyon dinamikusan fejleszteni szeretnénk egyre innovatívabb módszerekkel, ugyanakkor továbbra is korlátozásokat szabunk meg ezen a területen. A mai napon ezzel a kérdéssel kapcsolatban hozott határozatok kissé javítanak a helyzeten.

 
  
MPphoto
 

  Zuzana Roithová (PPE).(CS) Elnök úr! Támogattam az ACTA-ról szóló közös állásfoglalást, jóllehet a képviselőcsoportommal ellentétesen szavaztam, mert én is úgy gondolom, hogy tanulmányok kidolgozására kell ösztönöznünk a Bizottságot, amelyek megszüntetik az ACTA által az európai polgárokra gyakorolt hatással kapcsolatos kétségeket, és felszámolják a múltbeli tájékoztatási hiányosságot, amit az idézett elő, hogy vonakodtak rendelkezésre bocsátani az egyeztetett szövegeket. Ez elsősorban az európai adatvédelmi biztos véleményét, a meglévő európai jogszabályokkal kapcsolatos hatástanulmányokat, valamint az arra vonatkozó biztosítékokat foglalja magában, hogy az internetszolgáltatók mentességeit nem érintik. Ugyanakkor elég felháborítónak találom, hogy a megállapodás fenntartja azt a lehetőséget, hogy a határátkelőhelyeken át lehessen vizsgálni az egyes utasok számítógépeit és egyéb személyes tárgyait.

A PPE állásfoglalását is örömmel támogattam, amely kiegyensúlyozott és kiváló minőségű változatot biztosított, természetesen anélkül, hogy jelentős nyomást gyakorolna a Bizottságra a megállapodás végleges formájával kapcsolatos fontos tárgyalások előtt.

 
  
MPphoto
 

  Syed Kamall (ECR). – Elnök úr, feltételezem, hogy az ujját már a nyomógomb fölött tartja. Sokan kérdezik tőlem, hogy mit jelent az ACTA rövidítés, és én voltam a hamisítás elleni kereskedelmi megállapodással foglalkozó egyik árnyékelőadó.

Tudom, hogy a mai napot követően egyesek kételkedni fognak azzal kapcsolatban, hogy nálunk milyen mértékben érvényesül az átláthatóság, a demokrácia és a véleménynyilvánítás szabadsága, én azonban arra az öt indokra szeretném helyezni a hangsúlyt, amelyek miatt nem értettünk egyet az állásfoglalással. Nagyon örültem, hogy létrejött a PPE/ECR közös állásfoglalás. Először is nem lép túl a közösségi vívmányokon. Másodszor, a Bizottság átlátható volt. Harmadszor a WTO szintjén nem került sor megegyezésre, mert elsősorban Kína és India ellenezte a megállapodást. Negyedszer, nem érinti az EU területén átmenő generikus gyógyszereket, és végezetül, a fejlődő országok csatlakozhatnak az ACTA-hoz, ha akarnak. Csak hát úgy döntöttek, hogy nem csatlakoznak. Ez egy nyitott mechanizmus, amelyhez csatlakoznak országok, ha akarnak. Egyszerűen szégyen, hogy ha erről az ülésteremről van szó, nem tartjuk magunkat a véleménynyilvánítás szabadságának ugyanazon elveihez.

 
  
  

A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások

 
  
  

Jelentés: László Surján (A7-0327/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Sophie Auconie (PPE), írásban.(FR) A 2002-es árvizek után, amelyek Németországban, Ausztriában, Csehországban és Franciaországban jelentős emberi és anyagi károkat okoztak, az Európai Unió Tanácsa létrehozott egy eszközt, amely lehetővé teszi, hogy a pénzforrásokat gyorsan el lehessen juttatni a természeti katasztrófa által sújtott területekre. Most pedig a szintén árvizektől sújtott Írország profitál majd ezekből az alapokból. Az EU költségvetésének e kiegészítése mellett szavaztam, mivel lehetővé teszi, hogy ír barátainknak kifizessük ezt a támogatást. E szavazat a természeti katasztrófák során tanúsított európai szolidaritást jelképezi. Ezt a szolidaritást ma Írországban, holnap pedig Franciaországban mutatjuk meg. Valóban: országunk hamarosan jelentős mértékű pénzügyi támogatásban részesül majd, hogy kezelni tudja a Xynthia vihar következményeit, amely 2010 februárjában csapott le Franciaországra.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE), írásban.(PT) A 2009 novemberében bekövetkezett árvíz súlyos hatással volt Írországra, és komoly károkat okozott, amelyek becsült mértéke több mint 520 millió euró. A költségvetés-módosítás lehetővé teszi a Szolidaritási Alap mobilizálását 13 022 500 euró erejéig kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok formájában, és ezzel lehetővé teszi a károk enyhítését. Ahogy tegnap is alkalmam volt elmondani: úgy vélem, hogy az alap mobilizálása teljes mértékben megalapozott, mivel segít azokon, akik e természeti katasztrófa miatt a legtöbbet szenvedtek. A módosítás tehát összhangban áll az EU költségvetésével.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban.(PT) 2010. szeptember 24-én az Európai Bizottság javaslatot terjesztett elő az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a Szolidaritási Alap mobilizálásáról szóló döntésére vonatkozólag, mégpedig a 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 26. pontja alapján. A 2010-es pénzügyi időszakban ez volt az első javaslat a Szolidaritási Alap mobilizálására. Az intézményközi megállapodás lehető teszi a Szolidaritási Alap mobilizálását évi 1 milliárd eurós felső összeggel. Fontos megállapítani, hogy az alap refinanszírozási eszközként szolgál, és célja nem a magánszemélyeknél felmerülő károk megtérítése, hanem az infrastruktúra helyreállítása.

Az ír hatóságok becslése szerint a katasztrófa által közvetlenül okozott összes kár mértéke 520,9 milliárd euróra rúg. A Bizottság javasolja az 1 millió eurós felső összegből 13 022 500 euró kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzat mobilizálását az írországi áradások következményeivel kapcsolatban. Támogatom ezt a költségvetés-módosítást, mivel megfelel a jogilag érvényes követelményeknek.

 
  
MPphoto
 
 

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban.(PT) Az EU Szolidaritási Alapjának mobilizálása mellett szavaztunk, azután, hogy tavaly novemberben Írországot árvíz sújtotta. Azonban ebben az esetben is bírálni szeretnénk az alap mobilizálása során tapasztalható késedelmeket. Hosszú hónapok telnek el a katasztrófától addig, hogy az érintett tagállam valóban megkapja a támogatást – ebben az esetben több mint egy év telt el. Ezt az alapot – és potenciálisan a többi alapot is – az egyes esetek körülményeitől függően gyorsabban kell mobilizálni, annak érdekében, hogy segítsük a szükséghelyzetekre adott hatékony és gyors reakciót. A katasztrófák következményeire adott reakcióra való képességet kohéziónak is jellemeznie kell – ez csökkenti az EU különböző régiói és tagállamai közötti egyenlőtlenségeket. Újból hangsúlyoznunk kell, hogy a katasztrófamegelőzést is erősíteni kell, átültetve a gyakorlatba a Parlament által nemrégiben elfogadott ajánlásokat.

 
  
MPphoto
 
 

  Giovanni La Via (PPE), írásban.(IT) A 8/2010. sz. költségvetés-módosítási tervezet mellett szavaztam, mert alapvető fontosságú ahhoz, hogy a Szolidaritási Alap mobilizálására 13 022 500 eurót allokáljunk Írország javára, tekintettel az esőzésekre, amelyek 2009 novemberében súlyos árvizeket okoztak.

Úgy vélem, hogy a Szolidaritási Alap értékes eszköz annak lehetővé tételére, hogy az EU szolidaritást tanúsítson a természeti katasztrófák sújtotta régiók lakosai felé, azzal, hogy pénzügyi segítséget nyújt az életkörülmények rövid időn belüli normalizálásához. A Szolidaritási Alap rendelkezésére álló éves teljes keret 1 milliárd euró. A korábbi kérelmek esetében 2010-re még nem allokáltak összegeket, így jelenleg is elérhető a teljes 1 milliárd eurónyi összeg.

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (S&D), írásban. – A javaslat mellett szavaztam, amely szerint az ESZA-ból 13 022 500 eurót kell a költségvetési tételbe áthelyezni, hogy így támogassuk Írországot a 2009 novemberében bekövetkezett súlyos árvizek után.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE), írásban.(PT) Figyelembe véve a Szolidaritási Alapon keresztül mobilizált pénzeszközök rendeltetését, elmondhatjuk, hogy ez a költségvetés-módosítási tervezet a lehető legésszerűbb döntés. 2009 novemberében az írországi árvizek súlyos károkat okoztak, különösen a mezőgazdasági ágazatban, az otthonokban és a vállalkozásokban, az úthálózatban és egyéb infrastruktúrákban. Szeretném azonban felhívni a figyelmet az ilyen típusú támogatás mobilizálásában tapasztalható késlekedésre. Kevésbé bürokratikus és gyorsabb folyamatra van szükség ahhoz, hogy a jövőbeli természeti katasztrófákra jó időzítéssel tudjon reagálni.

 
  
MPphoto
 
 

  Alexander Mirsky (S&D), írásban.(LV) A dokumentum mellett szavaztam, mivel úgy vélem, minden uniós nemzetnek éreznie kell, hogy az egységes Európai Unió része. Mindazonáltal kívánatosabb lenne, ha legközelebb az előadó nem csupán a forrásallokációról adna információt, hanem kristálytisztán kifejtené, hogy ezt a hatalmas összeget (13 022 500 euró) milyen konkrét munkákra és intézkedésekre költik. Máskülönben elkerülhetetlenek a szabálytalanságok és a források rendeltetésellenes felhasználása. Az összeget pontosítani és indokolni kell.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI), írásban.(DE) Az Európai Szolidaritás Alap számára évente 1 milliárd euró érhető el. A jelenlegi naptári évben ez idáig nem kérelmezték az Alap mobilizálását. Pontosan meg vannak határozva az Alap mobilizálásának szabályai, amelyek semmilyen körülmények között nem szolgálhatnak a magánszemélyeknél felmerülő károk megtérítésére, ehelyett infrastruktúrák helyreállítását célozzák. Írország most olyan támogatást kért, amelynek célja az áradások okozta károk helyrehozása. A jelentés mellett szavaztam, mivel ebben az évben ez idáig még nem történt meg az Alap mobilizálása, és a költségvetésben rendelkezésre álló összeget mindenképpen hasznosan kellene felhasználni. Emellett pedig Írország minden kritériumnak megfelel.

 
  
MPphoto
 
 

  Alfredo Pallone (PPE), írásban.(IT) A jelentés mellett szavaztam. A Böge úr jelentésével kapcsolatos szavazás során, már tegnap is mondtam, hogy úgy vélem: az Európai Unió kötelessége, hogy segítséget és támogatást nyújtson bizonyos, természeti csapások és katasztrófák sújtotta régióknak. Úgy gondolom, hogy a szolidaritás fogalma kapcsolatban áll az Európai Unió alapját képező elgondolással és értékekkel. Ez volt az egyik olyan alapvető érték, amely létre hívta az uniót, és garantálta későbbi sikerét és bővülését. Ez az oka annak, hogy ez az allokáció nem csupán igazolható és jól megalapozott lépés, hanem gyakorlatilag kötelességünk. Ezért remélem, hogy ilyen segítségben részesülnek majd azok az olasz régiók is, ahol az utóbbi időszak árvizei okoztak súlyos károkat, sokat ártva a helyi gazdaságnak is.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban.(PT) A 8/2010. számú költségvetés-módosítási tervezetre vonatkozó, a Tanács által megállapított állásponttal egyetértve igennel szavaztam, tekintetbe véve azt, hogy a 2010-es általános költségvetésre vonatkozó 8/2010. sz. költségvetés-módosítás lehetővé teszi a Szolidaritási Alap mobilizálását 13 022 500 euró erejéig kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok formájában, az Írországban nagy pusztítást okozó árvizek után, valamint azt, hogy ennek megfelelően a 04 02 01. sz. költségvetési sor (Az Európai Szociális Alap (ESZA) 1. célkitűzésének teljesítése (2000–2006)) kifizetési előirányzatai 13 022 500 millió euróval csökkennek.

 
  
MPphoto
 
 

  Aldo Patriciello (PPE), írásban.(IT) Szeretnék köszönetet mondani Surján úrnak kiváló munkájáért. A 8/2010. sz. költségvetés-módosítási tervezet elfogadása mellett szavaztam, és egyetértek azzal. A tervezet segítségnyújtást célzó összegeket fizet ki a Szociális Alapnak és az Európai Unió Szolidaritási Alapjának – a tagállamoknak, és 13 022 500 eurós kifizetési előirányzatot csoportosít át a 4. politikai területről (foglalkoztatás és szociális ügyek).

 
  
MPphoto
 
 

  Paulo Rangel (PPE), írásban.(PT) Örömmel fogadom ezt a költségvetés-módosítási tervezetet, amely lehetővé teszi az Európai Szolidaritási Alap (ESZA) mobilizálását 13 022 500 euró erejéig kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok formájában, az Írországban nagy pusztítást okozó, 2009. novemberi árvizek után, amelyek súlyos károkat okoztak a mezőgazdasági és az üzleti ágazatban, valamint az infrastruktúrában, különösen az úthálózatban és a vízellátási hálózatban, illetve a lakóövezetekben; a kár teljes mértéke több, mint 520 millió euró.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – A költségvetési rendelet 37. cikkének (1) bekezdésében foglaltak szerint a Bizottság költségvetés-módosítási tervezeteket terjeszthet elő, ha „elkerülhetetlen, kivételes vagy előre nem látható körülmények” merülnek fel. Ami a 8/2010. számú költségvetés-módosítási tervezet pontjait illeti, az elfogadott jelentés az EU Szolidaritási Alapjának mobilizálására vonatkozik. A Bizottság 2010. szeptember 24-én az EU Szolidaritási Alapjának igénybevételére vonatkozó európai parlamenti és tanácsi határozatra tett javaslatot, amely a 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 26. cikkének rendelkezésein alapul. Az alapból nyújtott támogatásra való jogosultság részletes feltételeit e dokumentum és az EU Szolidaritási Alapját létrehozó 2012/2002/EK tanácsi rendelet tartalmazza. Fontos megállapítani, hogy az alap refinanszírozási eszközként szolgál, és célja nem a magánszemélyeknél felmerülő károk megtérítése, hanem az infrastruktúra helyreállítása.

 
  
  

Ajánlás: Graham Watson (A7-0300/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban.(LT) Az Európai Bizottság megbeszéléseket kezdeményez az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatával kapcsolatban annak érdekében, hogy meghatározhassa az EU, valamint déli és keleti szomszédai közötti kapcsolatot. Az EU keleti partnerség kezdeményezés céljának a közös európai értékek előmozdításának kell lennie, úgy, hogy hangsúlyt helyezünk a demokratikus intézmények működésére, valamint az emberi jogok és szabadságok tiszteletben tartására. Támogattam ezt a jelentést, amely magában foglalja a Moldovai Köztársaság közösségi programokban és ügynökségekben való részvételét szabályozó általános elveket. Úgy vélem, hogy a jegyzőkönyv aláírása lehetővé tenné bizonyos közösségi programok Moldova előtti fokozatos megnyitását, illetve Moldova megerősített részvételét, ami alkalmat kínál a kulturális, oktatási, környezetvédelmi, technológiai és tudományos kapcsolatok elmélyítésére és a politikai kapcsolatok megszilárdítására. Moldova számára kiemelkedően fontos, hogy folytassa az ENP cselekvési terv és reformok végrehajtását, annak érdekében, hogy megvalósíthassa a politikai stabilitást és a demokratikus fejlődést.

 
  
MPphoto
 
 

  Elena Băsescu (PPE), írásban.(RO) Watson úr ajánlása mellett szavaztam, mert a jegyzőkönyv aláírása új lehetőséget nyújt a Moldovai Köztársaságnak arra, hogy részt vehessen a számára érdekes közösségi programokban. Ha az uniós programokat és ügynökségeket fokozatosan megnyitjuk az európai szomszédságpolitikához tartozó országok előtt, az arra ösztönzi majd ezeket az országokat, hogy továbbra is tegyenek erőfeszítéseket a reformok és a modernizáció érdekében. Előmozdítja majd az EU-val való együttműködést olyan fontos területeken, mint például a vámügy, a közlekedés vagy a versenyképesség. Úgy vélem, hogy ha a Moldovai Köztársaság részt vesz a számára érdekes kezdeményezésekben, az segíti belpolitikájának és európai politikáinak összekapcsolását. Ugyanakkor lendületet ad majd az új társulási megállapodás aláírását megelőző tárgyalási folyamatnak is. Ebben az irányban kielégítő mértékű előrehaladás történt. Örömmel fogadom továbbá a Tanácsnak azt a szándékát, hogy a Moldovai Köztársaság a továbbiakban is kapjon makroszintű pénzügyi támogatást és hogy a chişinăui kormány szakértői tanácsadásban részesüljön.

Ahogyan arra az Európai Bizottság által készített értékelő jelentés is rámutatott, a Moldovai Köztársaság jelentős erőfeszítéseket tett a strukturális reformok uniós ajánlásoknak megfelelő, hatékony végrehajtása érdekében. Emellett a jelenlegi kormány európai integrációs platformja az uniós kapcsolatok terén példa nélküli módon dinamikus fejlesztést mozdított elő. Ezért a Moldovai Köztársaság közösségi programokban és ügynökségekben való részvételének növelése természetes lépés az európai normákhoz való igazodás folyamata során.

 
  
MPphoto
 
 

  Corina Creţu (S&D), írásban.(RO) A jegyzőkönyv aláírása mellett szavaztam, amely lehetővé teszi majd Moldova nagyobb mértékű részvételét bizonyos közösségi programokban. Ez alkalmat kínál majd az együttműködés előmozdítására a kultúra, az oktatás, a környezetvédelem, a tudomány és a technológia terén, valamint a politikai kapcsolatok megszilárdítására a keleti partnerség, valamint az új társulási megállapodás tárgyalásai révén. A politikai stabilitás és a demokratikus fejlődés elengedhetetlen a jegyzőkönyv átfogó végrehajtása és a szükséges egyetértési megállapodások megkötése érdekében. A Moldovában jelenleg tapasztalható alkotmányos patthelyzet aggodalomra ad tehát okot, és azt mielőbb hatékonyan meg kell oldani. A Moldovai Köztársaság számára kulcsfontosságú, hogy folytassa az ENP cselekvési tervben és a „Rethink Moldova” című dokumentumban meghatározott reformok végrehajtását. Az alkotmányban előírt választások megtartása elengedhetetlen a Moldovai Köztársaság jövőbeni stabilitása és jóléte, valamint az EU-val fenntartott kapcsolatainak alakulása szempontjából.

 
  
MPphoto
 
 

  Vasilica Viorica Dăncilă (S&D), írásban.(RO) A Moldovai Köztársaság azon szándékát, hogy az Európa felé vezető utat az unió tagjaként járja, valamint ennek előkészítését az EU és az európai szomszédságpolitikában részt vevő Moldovai Köztársaság közötti partnerségi és együttműködési megállapodás teszi lehetővé. Örömmel fogadom, hogy a Moldovai Köztársaság részt vesz bizonyos közösségi programokban, ami előmozdítja az együttműködést a kultúra, az oktatás, a média, a tudomány és a technológia terén, megszilárdítja a politikai kapcsolatokat a keleti partnerség révén, és felgyorsítja az új társulási megállapodásról szóló tárgyalásokat.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE), írásban.(PT) A Moldovai Köztársaság elnökének megválasztásáról szóló népszavazáson kevesen vettek részt, és az országot ideiglenes elnök vezeti – ez jól mutatja azokat a nehézségeket, amelyekkel az ország vezetése szembesül, és rámutat a polgárok csalódottságára is. A Dnyeszteren túli helyzet romlik, ami különösen nagy terhet jelent a hatóságok és a moldovai polgárok számára. Az országnak nagy utat kell még megtennie az intézmények stabilizálódásáig és a jogállam teljes körű megvalósulásáig. Ezért megérdemli az Európai Unió különleges támogatását és figyelmét. Ezen az úton fontos lépés, hogy Moldova részt vesz európai uniós programokban.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban.(PT) Az Európai Közösségek és Moldovai Köztársaság közötti partnerségi és együttműködési megállapodást 1994. november 28-án kötötték meg, és Moldova 2004 óta vesz részt az európai szomszédságpolitikában (ENP). Az ajánlástervezet a Moldovai Köztársaság közösségi programokban való részvételével foglalkozik. 2007. június 18-án a Tanács iránymutatást bocsátott ki a Bizottság számára, hogy tizenhárom szomszédos országgal tárgyalásokat folytasson a közösségi programokban való részvételüket szabályozó általános elvekre vonatkozó keretmegállapodásokról. A Moldovai Köztársasággal 2008 márciusában kezdődtek meg a tárgyalások.

A Moldovai Köztársaság pénzügyileg hozzá fog járulni azokhoz a programokhoz, amelyekben részt vesz. Ez a pénzügyi hozzájárulás programonként különbözik, és az egyetértési megállapodás határozza meg. A jegyzőkönyv aláírása lehetővé teszi majd, hogy Moldova fokozatosan megnyíljon, és erősíti részvételét bizonyos uniós programokban, mégpedig olyan mértékben, hogy az alkalmat kínáljon az erősebb kulturális, oktatási, környezetvédelmi, technológiai és tudományos kapcsolatok előmozdítására, a politikai kapcsolatok megszilárdítására a keleti partnerség révén és az új társulási megállapodás tárgyalásainak támogatására. A jegyzőkönyv teljes végrehajtásához elengedhetetlen a politikai stabilitás és a demokrácia.

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban.(PT) Az EK és Moldova 1994. november 28-án kötötte meg a partnerségi és együttműködési megállapodást; Moldova 2004 óta vesz részt az európai szomszédságpolitikában.

2007. június 18-án a Tanács iránymutatásokat bocsátott ki a Bizottság számára, hogy tizenhárom szomszédos országgal tárgyalásokat folytasson az uniós programokban való részvételüket szabályozó általános elvekre vonatkozó keretmegállapodásokról. 2008 márciusában megkezdődtek a tárgyalások a Moldovai Köztársasággal.

A jegyzőkönyv tartalmaz egy keretmegállapodást a Moldovai Köztársaság uniós programokban és ügynökségekben való részvételét szabályozó általános elvekről. A Moldovai Köztársaság pénzügyileg hozzájárult azokhoz a programokhoz, amelyekben részt vesz. Ez programonként változik, és az egyetértési megállapodásban kerül meghatározásra.

Felmerül azonban a kérdés azzal a követeléssel kapcsolatban, amellyel az EU él a „politikai stabilitás és demokrácia” nevében, miközben arra törekszik, hogy beleavatkozzon egy ország belügyeibe, és nyíltan azon moldovai erők mellé áll, amelyek az EU gazdasági csoportjainak érdekeit védik és amelyek támadást indítanak az ország függetlensége és szuverenitása ellen, és ugyanakkor figyelmen kívül hagyják a polgárok akaratát. Ezért nem értünk egyet az elfogadott állásfoglalással.

 
  
MPphoto
 
 

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. – Támogattam Watson úr ajánlását, és örömmel fogadom, hogy az EU és Moldova között folytatódik az együttműködés.

 
  
MPphoto
 
 

  Cătălin Sorin Ivan (S&D), írásban. – Mindig támogattam a Moldovai Köztársaság Európával kapcsolatos céljait. Hiszek a szoros együttműködésben ezzel az országgal, amely nemrégiben bebizonyította, hogy kész az európai úton járni. Ha Moldova részt vesz bizonyos közösségi programokban, az a reformok végrehajtására ösztönzi majd ezt az Európai Unióval szomszédos országot, ami alkalmat kínál a kulturális, oktatási, környezetvédelmi, technológiai és tudományos kapcsolatok elmélyítésére és a politikai kapcsolatok megszilárdítására a keleti partnerség, valamint az új társulási megállapodás tárgyalásai révén. Támogatom Graham Watson jelentését, mert előmozdítja Moldova részvételét több európai közösségi programban és ügynökségben, azzal a céllal, hogy támogassa Moldova reformokra és modernizációra tett erőfeszítéseit.

 
  
MPphoto
 
 

  Jarosław Kalinowski (PPE), írásban.(PL) A Moldovai Köztársaság a legszegényebb európai országok egyike. A kutatások rámutattak, hogy az ország népességének jelentős hányada él mélyszegénységben. A belső reformokat – amelyek pozitív hatással lennének a gazdaságra – a legtöbb esetben politikai vagy etnikai konfliktusok lehetetlenítik el. Az Európai Uniónak ezért segítenie kell Moldovát az ország helyzetének javításában a stabilitás, a biztonság és a jólét terén.

Egy európai politika segítene annak az alkotmányos problémának a megoldásában, amellyel a Moldovai Köztársaság jelenleg szembesül; ez a megoldás pedig további előnyös változásokkal járna. A Moldovai Köztársaság hangot ad szándékának, hogy részt kíván venni az európai szomszédságpolitika programjaiban – e szándékát mutatják pénzügyi hozzájárulásai. Az Európai Uniónak még erősebb elkötelezettséggel kell támogatnia ezeket az országokat. A Moldovai Köztársasággal folytatott együttműködés megerősítése tehát minden szempontból helyes döntés.

 
  
MPphoto
 
 

  Alan Kelly (S&D), írásban. – E jegyzőkönyv aláírása lehetővé tenné, hogy Moldovával bizonyos programok esetében szorosabb együttműködés alakuljon ki; ez a Moldova és az EU közötti szorosabb integrációhoz vezet majd. Tekintetbe véve, hogy hány moldovai polgár él és dolgozik Írországban, és járul hozzá Írország társadalmának jólétéhez, ez pozitív lépés Európa jövője szempontjából.

 
  
MPphoto
 
 

  Petru Constantin Luhan (PPE), írásban.(RO) Az Európai Unióval szomszédos országok – köztük a Moldovai Köztársaság – reformjának előmozdításához és modernizálásához, valamint az átmenet elősegítéséhez kapcsolódó legfontosabb intézkedés az, hogy az európai szomszédságpolitikában részt vevő országok előtt fokozatosan megnyitunk bizonyos közösségi programokat, intézményeket és ügynökségeket. A jelentés mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy az Európai Uniónak támogatnia kell a Moldovai Köztársaságot, és segítenie kell hozzáférését bizonyos közösségi programokhoz. Ez segít majd előmozdítani a jó együttműködést az Unió és a Moldovai Köztársaság között olyan területeken, mint például a gazdaság, a tudomány, a kultúra és az oktatás.

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (S&D), írásban. – Az EK és a Moldovai Köztársaság közötti partnerségi és együttműködési megállapodáshoz csatolt jegyzőkönyvről szóló jelentés mellett szavaztam. Bár igen aggasztónak tartom a moldovai emberi jogi helyzetet, az Amnesty International legutóbbi információit biztatónak találom, különösen azokat, amelyek arra vonatkoznak, hogy Moldova októberben ratifikálta a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumát. Ez egy nagyon pozitív lépés.

 
  
MPphoto
 
 

  Jiří Maštálka (GUE/NGL), írásban.(CS) Az EU–Moldova parlamenti együttműködési bizottság delegációjának tagjaként örömmel fogadok minden olyan lépést, amely a moldovai politikai helyzet stabilizálódásához és polgárai életszínvonalának emelkedéséhez vezet vagy vezethet. Ilyen lépésnek tekinthetők az ajánlások, amelyekről ma szavazunk, és amelyek végrehajtása megerősítheti az integrációs európai szomszédsági politikát. Egyetértek az előadóval abban, hogy a Moldovában jelenleg tapasztalható válság olyan probléma, amelyet gyorsan és mindenekelőtt törvényes eszközökkel kell megoldani. A teljességgel homályos és félrevezető „európai megoldás” kifejezést törölni kell a szövegből. Az előadó nyilván olyan megoldásra gondol, amely megfelel az Európa Tanács megállapodásainak és dokumentumainak, valamint az általánosan elfogadott demokratikus szabályoknak. Mindenesetre közösen és határozottan el kell utasítani a Moldovai Köztársaság belügyeibe való szándékos külső beavatkozás minden formáját. Bármely más megközelítés csupán a moldovai feszültség súlyosbodásához vezet, és nem kínál pozitív megoldást azokra a problémákra, amelyeket többek között az EU okozott a múltban alkalmazott egyenetlen megközelítésével.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban.(FR) Moldova humán fejlettségi mutatója a régióban a legalacsonyabbak közé tartozik. Ennek nagymértékben azok a gyorsított liberalizációs politikák az okai, amelyek célja az, hogy az Európai Unió pénzügyi elitjének hasznot hozzanak. Az Európai Bizottság és a Nemzetközi Valutaalap szorítása – amellyel a jövőbeni makrogazdasági támogatás fenyeget – csak tovább rontja majd a helyzetet.

Ilyen körülmények között cinizmusról árulkodik a döntés, miszerint a moldovai kormánynak megengedjük, hogy polgárait olyan bizonytalan európai programok és ügynökségek finanszírozására kényszerítse, mint például a Versenyképességi és innovációs keretprogram vagy az ATM kutatási program az egységes európai égbolt keretében (SESAR) – holott Moldova még csak nem is tagja az Európai Uniónak. A jelentés ellen szavazok.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE), írásban.(PT) Moldova az utóbbi években erőfeszítéseket tett arra, hogy még közelebb jusson a szabadság, a demokrácia és a jó kormányzás európai normáihoz. Az említett erőfeszítések összhangban állnak Moldova azon szándékával, hogy továbbhaladjon a lehetséges bővítés felé, és egyben szemléltetik is azt.

A közelmúltban a választások nem a lehető legjobb módon mentek végbe, és az, hogy az országnak ideiglenes elnöke van, nem annak a jele, hogy az ország demokratikus konszolidációja megfelelő mértékű és jó irányban halad. Mindezek mellett figyelembe kell még vennünk Dnyeszteren túli kérdést, amely okozhat némi instabilitást. Az EU-nak a továbbiakban is meg kell tennie minden erőfeszítést arra, hogy a Moldovában végrehajtandó reformok a jó úton, azaz e partnerségi és együttműködési jegyzőkönyvben meghatározott irányba haladjanak.

 
  
MPphoto
 
 

  Louis Michel (ALDE), írásban.(FR) Ha Moldova intenzívebben vesz részt bizonyos közösségi programokban, az alkalmat kínál a kulturális, oktatási, környezetvédelmi, technológiai és tudományos kapcsolatok elmélyítésére és a politikai kapcsolatok megszilárdítására a keleti partnerség, valamint az új társulási megállapodás tárgyalásai révén. A jegyzőkönyv végrehajtásához azonban elengedhetetlen Moldova politikai stabilitása és demokratikus fejlődése. Igen sajnálatos az alkotmány módosításáról szóló, 2010. szeptember 5-i népszavazás sikertelensége. Moldova számára kiemelkedően fontos, hogy folytassa az európai szomszédságpolitika (ENP) cselekvési tervben és a „Rethink Moldova” című dokumentumban meghatározott reformok végrehajtását. A november 28-i parlamenti választások megszervezése kulcsfontosságú Moldova jövőbeli stabilitása és jóléte, valamint az Európai Unióval való kapcsolatai szempontjából. E választások minden bizonnyal segítik az országot abban, hogy ebbe az irányba haladjon, és teljes mértékben meg kell felelniük a szabad és tisztességes választásokra vonatkozó nemzetközi normáknak.

 
  
MPphoto
 
 

  Alexander Mirsky (S&D), írásban.(LV) Sajnálatos módon Moldova ma a gazdasági és politikai változás teljes mértében bizonytalan szakaszában van. Az Európai Unió és Moldova közötti partnerségi és együttműködési megállapodáshoz csatolt jegyzőkönyv, amely a Moldovai Köztársaság uniós programokban való részvételéről szól, a pozitív változás reményét jelenti a moldovaiak számára. A jegyzőkönyv aláírása előmozdítja az együttműködés megerősítését a kulturális, az oktatási és egyéb területeken. Igennel szavaztam, mivel remélem, hogy ez a partnerség elősegíti majd Moldova európai uniós integrációját.

 
  
MPphoto
 
 

  Rareş-Lucian Niculescu (PPE), írásban.(RO) A képviselők többségéhez hasonlóan én is az ajánlás mellett szavaztam, amelyet örömmel fogadok, mivel határozott jele annak, hogy támogatjuk és ösztönözzük a Moldovai Köztársaság európai irányba történő elmozdulását. Moldova, ez az Európai Unió határán található állam nem lesz képes túljutni a jelenlegi holtponton, hacsak nem kap ilyen jellegű üzeneteket, amelyek azt a meggyőződést erősítik a moldovai polgárokban, hogy Európa a helyes választás. A döntés nem is születhetett volna meg jobbkor, mint most, csupán néhány nappal azelőtt, hogy a parlamenti választások megkezdődnek az országban.

 
  
MPphoto
 
 

  Justas Vincas Paleckis (S&D), írásban.(LT) Támogattam ezt a jegyzőkönyvet, amely magában foglalja a Moldovai Köztársaság uniós programokban és ügynökségekben való részvételét szabályozó általános elveket. Új lehetőségeket nyújt Moldovának arra, hogy további kulturális, oktatási, környezetvédelmi, technológiai és tudományos kapcsolatokat építsen ki az EU tagállamaival. Meggyőződésem, hogy az EU és Moldova közötti politikai kapcsolatokat megerősíti majd a keleti partnerség, valamint az új társulási megállapodás tárgyalásai. Moldova politikai stabilitása és demokratikus fejlődése elengedhetetlen ahhoz, hogy teljes mértékben részt vehessen a közösségi programokban, ezért nagyon fontos, hogy a nyugtalanság és az instabilitás hosszú időszaka a parlamenti választások után lezáruljon.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban.(PT) 1994 óta, vagyis azóta, hogy az EK és Moldova megkötötte a partnerségi és együttműködési megállapodást, a Moldovával való kapcsolatok preferenciális csatornán keresztül folynak. 2004 óta Moldova részt vesz az európai szomszédságpolitikában. Az intézményi együttműködés az EU és a szomszédos államok között elvezethetnek odáig, hogy az adott ország csatlakozik az EU-hoz, de ez nem szükségszerű. Ettől az eredménytől függetlenül elmondható, hogy az EU-t, mint nemzetek feletti entitást, olyan, a békére, a szabadságra és a demokráciára alapuló értékek vezérelnek, amelyek az EU szerint alapvető fontosságúak az európai kontinens jóléte szempontjából.

Nagyon fontos, hogy a szomszédos országokkal folytatott együttműködés során az Unió különös figyelmet szenteljen ezen országok stabilitásának, anélkül, hogy közbeavatkozna, és támogassa azokat az intézményeket, amelyek a jogállamiság hatékony megvalósulását és az emberi jogok teljes körű tiszteletben tartását mozdítják elő. Moldova idén októberben ratifikálta a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumát – ez egy nagyon pozitív lépés ebben az irányban.

Mindezekre tekintettel igennel szavaztam erre a jogalkotási állásfoglalásra, amelynek témája az EU és Moldova közötti partnerségi és együttműködési megállapodáshoz csatolt jegyzőkönyv, valamint az EU és Moldova közötti keretmegállapodás a Moldova uniós programokban és ügynökségekben való részvételét szabályozó általános elvekről.

 
  
MPphoto
 
 

  Aldo Patriciello (PPE), írásban.(IT) Szeretnék köszönetet mondani Watson úrnak kiváló munkájáért. Igennel szavaztam, mivel én is úgy gondolom, hogy Moldova számára kiemelkedően fontos, hogy folytassa az ENP cselekvési tervben és a „Rethink Moldova” című dokumentumban meghatározott reformok végrehajtását.

Az alkotmányban előírt választások megtartása elengedhetetlen Moldova jövőbeni stabilitása és jóléte, valamint az EU-val fenntartott kapcsolatainak fejlődése szempontjából. Valamennyi félnek össze kell fognia a megoldás kidolgozása és a moldovai nép európai megoldás iránti bizalmának erősítése érdekében. Az EU és az Európa Tanács jelentős segítséget nyújtott eddig is és nyújt a jövőben is ahhoz, hogy Moldova mielőbb leküzdje ezt az akadályt.

 
  
MPphoto
 
 

  Mario Pirillo (S&D), írásban.(IT) A Moldovai Köztársaság európai uniós programokban való részvételére vonatkozó általános elvekről szóló jegyzőkönyv elfogadása alapvető fontosságú annak szempontjából, hogy Moldova folytassa útját a strukturáltabb együttműködés felé, amely a jövőben logikusan a társulási megállapodáshoz vezethet.

A jelenlegi moldovai alkotmányos patthelyzet hatással lehet a jegyzőkönyv és a kapcsolódó egyetértési megállapodások teljes körű betartására. A múlt szeptemberi népszavazás sikertelensége után rendkívül fontos, hogy minden politikai erő felelősségteljesen lépjen fel a közelgő 2010. november 28-i választások előtt. A politikai stabilitás elengedhetetlen feltétele annak, hogy Moldova nagyobb mértékben vegyen részt az uniós programokban. Hasonlóképpen, egy határozottan Európa-párti döntés megkönnyíthetné Moldova gazdasági és demokratikus fejlődését.

Elnök úr, ezért szavaztam ma az Európai Parlament állásfoglalása mellett, abban a reményben, hogy Európa a Moldovában elindított folyamatok mindegyikét támogatja, technikailag és tudományosan egyaránt.

 
  
MPphoto
 
 

  Rovana Plumb (S&D), írásban.(RO) Az európai szomszédságpolitika keretén belül az a kezdeményezés, hogy az ENP-partnerek számára fokozatosan megnyitjuk annak lehetőségét, hogy részt vegyenek bizonyos uniós programokban és ügynökségekben, egyike azon számos intézkedésnek, amelyek célja a reform, a modernizáció és az átmenet elősegítése az Európai Unióval szomszédos országokban. Most hajtották végre teljes mértékben azt a 2008 márciusában meghozott döntést, miszerint a Moldovai Köztársasággal tárgyalásokat kell kezdeni. Ez a jegyzőkönyv-tervezet tartalmaz egy keretmegállapodást a Moldovai Köztársaság közösségi programokban és ügynökségekben való részvételét szabályozó általános elvekről. A részvétel többek között olyan területeken folyik, mint például a közlekedés, az élelmiszerbiztonság, a vámügyek, a légi közlekedés biztonsága stb.) A jelentés mellett szavaztam, mivel a kezdeményezés támogatja a Moldovai Köztársaság, az EU-val szomszédos ország erőfeszítéseit a reform és a modernizáció végrehajtására.

 
  
MPphoto
 
 

  Paulo Rangel (PPE), írásban.(PT) Az EU és a Moldova közötti partnerségi és együttműködési megállapodáshoz csatolt jegyzőkönyv aláírása mellett szavaztam, mert véleményem szerint az EU által Moldovának nyújtott segítség kulcsfontosságú az ország számára ahhoz, hogy végre tudja hajtani a szükséges reformokat, valamint hogy elérje a kívánatos politikai stabilitást és a demokratikus jogállam elveinek teljes tiszteletben tartását.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – A jelentés az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről a Moldovai Köztársaság közötti partnerség létrehozásáról szóló partnerségi és együttműködési megállapodásra vonatkozó tanácsi határozattervezetről, valamint a Moldovai Köztársaság uniós programokban való részvételét szabályozó általános elvekre vonatkozó, az Európai Unió és a Moldovai Köztársaság közötti keretmegállapodásról szól. Az EP igen szavazatával a jegyzőkönyv aláírása mellett szavaz.

 
  
MPphoto
 
 

  Traian Ungureanu (PPE), írásban. – Az EU és a Moldovai Köztársaság közötti megállapodásokkal foglalkozó, az EPP-be tartozó árnyékelőadóként nagy örömmel üdvözlöm, hogy a Parlament döntő többsége az EU és a Moldovai Köztársaság közötti partnerségi és együttműködési megállapodáshoz csatolt, a Moldovai Köztársaság uniós programokban való részvételéről szóló jegyzőkönyv elfogadása mellett szavazott. A Moldovai Köztársaság már a társulási megállapodás aláírása előtt törvényes lehetőséget kap arra, hogy részt vegyen az EU belső programjaiban és ügynökségeiben, és így folytathassa közeledését az uniós normákhoz, különösen a közlekedés, az élelmiszerbiztonság, a vámügyek és a légi közlekedés biztonsága terén. A Moldovai Köztársaság parlamenti választásainak előestéjén az Európai Parlament határozottan azt jelzi, hogy támogatja e szomszédos ország Európa-párti reformjait és azt, hogy e reformokat határozottan hajtsák végre. Örömmel látom, hogy az Európai Parlament a kérdés megvitatásának valamennyi szakaszában minden pártra kiterjedő egyetértést tanúsított, és így alakította ki azt az egységes álláspontot, miszerint ezt a jegyzőkönyvet a lehető leghamarabb el kell fogadni, és ezzel minden lehetőséget meg kell adni a Moldovai Köztársaságnak arra, hogy részesülhessen az EU-val való kapcsolatai nyújtotta előnyökben.

 
  
MPphoto
 
 

  Viktor Uspaskich (ALDE), írásban.(LT) Az Európai Unió – beleértve az új tagállamokat, például Litvániát is – felelős azért, hogy szem előtt tartsa keleti szomszédaink érdekeit. Az EU és Moldova közötti együttműködés megerősítése, valamint Moldova bevonása a közösségi programokba segíteni fog abban, hogy az ország közelebb kerüljön az uniós normákhoz. Ez a partnerségi és együttműködési megállapodás lehetővé teszi majd, hogy az EU és Moldova között új, szoros kapcsolatok alakuljanak ki a kultúra, az oktatás és a technológia terén. Különösen fontos az EU számára, hogy a moldovai fiatalok figyelmét felhívja a jövőbeni EU-tagság előnyeire. A tavalyi évben az európai országokban (esetenként illegálisan) dolgozó moldovai bevándorlók Moldova GDP-jének csaknem 19%-át termelték meg. A szegénység, a korrupció és az embercsempészet olyan problémák, amelyeket közösen kell megoldanunk. Moldovának az uniós csatlakozásra való felkészülés során több jelentős strukturális reformot kell végrehajtania.

Az EU-nak pedig továbbra is támogatnia kell Moldova erőfeszítéseit. Különösen fontos a demokrácia és a jogállamiság megerősítése. A Dnyeszteren túli konfliktus probléma Európa számára, ugyanakkor azonban lehetőség is az EU számára, hogy szorosabban együttműködhessen Moldovával, Oroszországgal és Ukrajnával. Erről nem szabad megfeledkeznünk. Bízom benne, hogy a november 28-i parlamenti választások lehetővé teszik Moldova számára az előrelépést.

 
  
  

Jelentés: Christofer Fjellner (A7-0290/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Damien Abad (PPE), írásban.(FR) A Parlament ma két jogalkotási jelentést fogadott el első olvasatban: egy, az Európai Unió sajátságos aspektusaival kapcsolatos rendeletet és egy, a tagállamok által nemzeti szinten alkalmazandó szabályokról szóló irányelvet. A tagállamok felelőssége lesz, hogy a nemzeti jogalkotás garantálja e cél megvalósulását és azt, hogy minden polgár számára hozzáférhetők legyenek a tárgyilagos információk. Ezek az információk többek között a csomagolással és a betegségmegelőzéssel kapcsolatosak, és magukban foglalják a nyilvános értékelő jelentést is. A betegeknek jobb hozzáférést kell biztosítani a vényköteles gyógyszerekről szóló pontos információkhoz. Ez az információ magában foglalja a gyógyszer alkalmazási előírását és az általa kezelt betegségre vonatkozó adatokat. Kötelességünk, hogy megvédjük a fogyasztókat, és hogy átlátható módon, folyamatosan informáljuk őket. Képviselőként végzett munkánknak az is része, hogy egy olyan Európát hozzunk létre, amely véd és informál. Ezért szavaztam e két dokumentum mellett.

 
  
MPphoto
 
 

  Sophie Auconie (PPE), írásban.(FR) A 2001/83/EK irányelv az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexét hozza létre. Meghatározza a gyógyszerkészítményekhez mellékelendő, az alkalmazási előírást tartalmazó és a felhasználásra vonatkozó információkkal kapcsolatos szabályokat. Nem hoz azonban létre harmonizált keretet a betegek számára biztosított, nem promóciós célú tájékoztatás tartalmára és minőségére nézve. Emellett a tapasztalat azt mutatta, hogy a szövegek nem egységes értelmezése olyan helyzetekhez vezethetett, amelyekben a nagyközönség rejtett reklámoknak van kitéve; különösen igaz az internet esetében. A Bizottság olyan irányelvet javasolt, amely módosítja a jelenlegi jogszabályokat annak érdekében, hogy a vényköteles gyógyszerek tekintetében javuljon a nyilvánosság tájékoztatásának módja. Ez az irányelv megfelelő jogi keretet hivatott létrehozni bizonyos, a forgalomba hozatali engedély jogosultjai által a gyógyszerekkel kapcsolatban a nyilvánosság részére nyújtott információkkal kapcsolatban. Az Európai Parlament egy olyan jogalkotási állásfoglalást dolgozott ki, amely a Bizottság javaslatánál jóval ambiciózusabb. A szöveg mellett szavaztam, mivel javítja a betegek számára elérhető információ minőségét, és erősíti a biztonságot.

 
  
MPphoto
 
 

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban.(LT) Igennel szavaztam ezzel a fontos állásfoglalással kapcsolatban, amelynek célja az, hogy a betegek jobb tájékoztatást kapjanak a számukra felírt gyógyszerekről. A hatályos jogi kerettel és az európai helyzettel kapcsolatban komoly problémák merülnek fel a betegeknek a vényköteles gyógyszerekről szóló információkhoz való hozzáférése terén. Az irányelv tagállamok általi értelmezése a betegek számára a gyógyszerekről szóló magas színvonalú és átfogó tájékoztatáshoz való eltérő hozzáférést biztosít Európa különböző részeiben. Néhány tagállamban a betegek a felírt gyógyszerekkel kapcsolatos legalapvetőbb információkhoz is nehezen férnek hozzá. Mivel az egyes tagállamok eltérően értelmezik az irányelvet, úgy érzem, hogy a rendelkezéseket egyértelműbbé kell tenni, annak érdekében, hogy az EU összes polgára megkaphassa a gyógyszerekkel kapcsolatban azt az információt, amelyre szüksége van. Az Európai Parlament által elfogadott módosítások azt is garantálják, hogy a vényköteles gyógyszerekkel kapcsolatban az információt csak bizonyos kommunikációs csatornákon (többek között erre szakosodott és hitelesített internetes oldalakon) keresztül lehet eljuttatni – ez védi a betegek érdekeit és kísérletet tesz a gyógyszeripari cégek reklámozási lehetőségeinek csökkentésére.

 
  
MPphoto
 
 

  Sebastian Valentin Bodu (PPE), írásban.(RO) Ha a betegek jobban hozzáférnek a számukra előírt kezeléssel kapcsolatos színvonalas tájékoztatáshoz, az növeli annak esélyét, hogy jobban megértik azt a döntést, amely közvetlen hatással van az életükre. A szándék tehát igen jó. E döntésnek azonban egy jóval átfogóbb egészségügyi oktatási stratégia részének kell lennie, amely a beteget és nem a gyógyszeripari céget helyezi a középpontba. A hatályos jogi kerettel és az európai helyzettel kapcsolatban számos probléma merül fel a betegeknek a vényköteles gyógyszerekről szóló információkhoz való hozzáférésével kapcsolatban. Az irányelv tagállamok általi értelmezése a betegek számára a gyógyszerekről szóló magas színvonalú és átfogó tájékoztatáshoz való eltérő hozzáférést biztosít Európa különböző részeiben. Néhány tagállamban a betegek a felírt gyógyszerekkel kapcsolatos legalapvetőbb információkhoz is nehezen férnek hozzá. Ez egyenlőtlenségeket okoz az egészségügyben. Az interneten keresztül a betegeknek már néhány másodperc alatt korlátlan hozzáférésük van a vényköteles gyógyszerekkel kapcsolatos, ellenőrizetlen és gyakran pontatlan információkhoz. A helyzet további bonyolításának elkerülésére azonban ellenőrzött, biztonságos információkat kellene biztosítani számukra. A vényköteles gyógyszerekről szóló információkra vonatkozó rendelkezéseket tehát korszerűsíteni kell.

 
  
MPphoto
 
 

  Vito Bonsignore (PPE), írásban.(IT) Szeretnék gratulálni kollégámnak, Fjellner előadó úrnak a munkájához. A jelentés mellett szavaztam, mert meggyőződésem: alapvető fontosságú, hogy a betegek hozzáférjenek a vényköteles gyógyszerekkel kapcsolatos információkhoz.

Az Európai Parlament és a betegszervezetek már jó ideje kérik a hatályos rendelkezések módosítását, hiszen azok jelenlegi formájukban nem biztosítják a szükséges információkat. Valóban: a technikai fejlődésnek köszönhetően és az interneten könnyen hozzáférhető, a gyógyszerkészítményekkel kapcsolatos információk gyakran bizonyulnak tévesnek és félrevezetőnek.

Egyetértek a jelentés megközelítésével, amelynek célja az, hogy a jogalkotás középpontjába állítsa a betegek ismeretekhez való jogát, és ennek következtében azt javasolja, hogy a gyógyszeripari cégek adjanak meg bizonyos alapvető tájékoztatást a betegeknek.

Reménykedem tehát a nagyobb fokú jogbiztonságban, hiszen ez a biztonság gyakran elégtelennek bizonyul, részben amiatt, hogy az előző irányelvet a tagállamok eltérő mértékben alkalmazták. A vényköteles gyógyszerkészítményekkel kapcsolatos információkra vonatkozó előírásokat ezért korszerűsíteni kell, valamint új szabályokat kell elfogadni, amelyek előmozdítják a fokozott egészségismeretet, és az egészségügyi ágazatot nagyobb mértékben bevonják a közegészség javításába.

 
  
MPphoto
 
 

  Alain Cadec (PPE), írásban.(FR) Az egészségügy területén az átfogó, magas színvonalú információhoz való hozzáférés biztosítja a jobb eredményeket, hiszen a betegek nagyobb valószínűséggel tartják be egy olyan kezelés szabályait, amelyet megértenek. Az előadóval együtt én is szeretném hangsúlyozni: egyes tagállamok eltérő módon értelmezik a gyógyszerkészítményekre vonatkozó információkról szóló irányelvet, az információk pedig megbízhatatlanok és pontatlanok, ezért egyes európai országokban a betegek nehezen férnek hozzá az ilyen jellegű tájékoztatáshoz. A betegek tájékoztatáshoz való jogára tekintettel az ilyen információkat könnyebben hozzáférhetővé kell tenni. Annak érdekében azonban, hogy elkerüljük a tagállamok közötti egyensúlytalanságokat, létfontosságú azoknak az eszközöknek az azonosítása, amelyekkel ezek az információk megoszthatók, és az, hogy egyiket se részesítsük előnyben a másikkal szemben. Végezetül, kulcsfontosságú, hogy egyértelműen megkülönböztessük a tájékoztatást a reklámtól, és hogy megakadályozzuk a gyógyszeripari cégeket abban, hogy ezeket a tájékoztató kampányokat termékeik promóciójára használják fel.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban.(PT) Igennel szavaztam azokra a módosításokra, amelyeket az Európai Parlament terjesztett elő a gyógyszerekre vonatkozó tájékoztatásról szóló bizottsági javaslattal kapcsolatban, mivel úgy gondolom, hogy alapvető fontosságú az, hogy a polgárok könnyen hozzáférjenek a gyógyszerekre vonatkozó információkhoz, különösen az interneten az összes európai nyelven közzétett tájékoztatás segítségével.

 
  
MPphoto
 
 

  Françoise Castex (S&D), írásban.(FR) Nemmel szavaztam, mivel nem engedhetjük meg a gyógyszeripari cégek és a Bizottság az egészségből a többihez hasonló árucikket csináljanak. A vita középpontjában ismét az európai gyógyszeripar és gyógyszermellékhatás-figyelés kapcsolata áll. Nem engedhetjük, hogy a gyógyszeripari cégek kényük-kedvük szerint tájékoztathassák a nyilvánosságot, és nem engedélyezhetjük, hogy a nyilvánosság részére vényköteles gyógyszereket reklámozzanak. Tény, hogy e vállalatok kereskedelmi érdekei összeegyeztethetetlenek az általános közérdekkel – amelyet egészségügyi politikáink hivatottak képviselni –, ezért veszélyes lenne szemet hunyni a helyzet fölött.

 
  
MPphoto
 
 

  Nikolaos Chountis (GUE/NGL), írásban. (EL) Az Európai Bizottság eredeti javaslata egy, az orvosi rendelvényhez kötött gyógyszerekkel kapcsolatban a nyilvánosság részére nyújtandó tájékoztatásra vonatkozó irányelvről lehetővé teszi a gyógyszeripari cégek számára gyógyszereik reklámozását. A mai plenáris ülés módosította a Bizottság eredeti javaslatát, amelyet a gyógyszeripari cégek igényei szerint alakítottak ki.Az összes módosításra igennel szavaztam, mivel azok nagymértékben javítottak az eredeti szövegen, azzal, hogy a jogalkotás fókuszát a gyógyszeripar termékreklámozási jogáról a betegek azon jogára helyezték át, hogy megbízható, tényszerű és független tájékoztatást kapjanak. Igennel szavaztam azokra a módosításokra is, amelyek tiltják a gyógyszerekről szóló információk közlését a televízióban, a rádióban és a sajtóban. Noha történt előrelépés, a tájékoztatás és a reklám közötti határvonal továbbra is homályos, és a szövegnek még mindig vannak hiányosságai, és még mindig tartalmaz kiskapukat. A zárószavazáson tartózkodtam, mivel úgy vélem, hogy a legjobb megoldás az lenne, ha a Bizottság felülvizsgálná irányelvjavaslatát azon iránymutatások alapján, amelyeket ma adtunk. Az sem véletlen, hogy a tagállamok szinte egyhangúan elutasították ezt a tanácsi dokumentumot.

 
  
MPphoto
 
 

  Vasilica Viorica Dăncilă (S&D), írásban.(RO) Úgy gondolom, hogy a betegeknek jobb hozzáférést kell biztosítani a vényköteles gyógyszerekkel kapcsolatos információkhoz. Ez magában foglalja azt, hogy a gyógyszerek előírásával és az általa kezelt betegségre vonatkozó adatokkal kapcsolatban pontos legyen a tájékoztatás, valamint megakadályozza a nem kívánt tájékoztatást és az álcázott reklámozást.

 
  
MPphoto
 
 

  Christine De Veyrac (PPE), írásban.(FR) A polgárok védelme szempontjából alapvető fontosságú, hogy megkülönböztessük a gyógyszerekre vonatkozó tájékoztatást és reklámot. Ezért szavaztam Fjellner úr jelentése mellett, amely előírja, hogy a gyógyszerkészítmények csomagolásán elhelyezzenek egy tárgyilagos gyógyszerismertetőt a betegek részére. Ezzel támogatjuk az egyértelmű és megbízható információkhoz való hozzáférést: a tájékoztatás hozzáférhető lesz az Európai Unió összes hivatalos nyelvén jóváhagyott internetes oldalakon és hivatalos brosúrákban. Örömmel veszem tudomásul e javaslat elfogadását – ez valódi előrelépést jelent a nagyobb átláthatóság felé az egészségügy terén.

 
  
MPphoto
 
 

  Anne Delvaux (PPE), írásban.(FR) Nemmel szavaztam erre a jelentésre, amelyet mindig is határozottan elleneztem. Egyetértek azzal, hogy a betegeknek színvonalasabb tájékoztatást kell nyújtanunk, de nem tudom elfogadni az erre a célra használt eszközöket. A gyógyszeripar céljai sohasem fognak az emberszeretethez kapcsolódni. Emellett nagyon nehéz különbséget tenni a tájékoztatás és a reklám között. Igaz, hogy a szövegnek, amely csaknem egyhangúlag került most elfogadásra, semmi köze a Bizottság eredeti elgondolásához. Az eredeti elképzelés egyszerűen csak azt tette volna lehetővé, hogy tájékoztatás címén álcázott reklámozás folyjon. Az a javaslat ugyanakkor a gyógyszeriparnak azt a nagyon is egyértelmű elvárását tartotta szem előtt, hogy a gyógyszerek reklámozását a jogszabályok ne tiltsák. A jelentés abban a formában, ahogy azt ma elfogadtuk, számos egyéb garanciát is tartalmaz: a gyógyszergyártó cégek által adott, terjesztésre szánt tájékoztatást előzetesen ellenőrzik, és a médián keresztül nem terjesztik. Azonban a csomagolásban található összefoglaló betegtájékoztató kiadásának engedélyezése azzal jár, hogy lesznek kiemelt részek, míg mások – például a mellékhatások – rendre kimaradnak majd az összefoglalókból, mivel nem teszik „keresettebbé” az árut. Önmagában ez nem promóció? Mi volt a valódi cél? Megér ennyit az egész?

 
  
MPphoto
 
 

  Edite Estrela (S&D), írásban.(PT) A 2001/83/EK irányelvnek az orvosi rendelvényhez kötött gyógyszerekkel kapcsolatban a nyilvánosság részére nyújtandó tájékoztatás tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslat mellett szavaztam. Ez az irányelv meghatározza az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexét, és előmozdítja a betegek azon jogát, hogy a hozzáférhető gyógyszerkészítményeken megbízható, hozzáférhető és független, valamint az illetékes hatóságok által jóváhagyott információkat kapjanak.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban.(ES) Az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről szóló 2001/83/EK irányelv közösségi szintű harmonizált keretet hoz létre a gyógyszerkészítmények reklámozására vonatkozóan. Ennek alkalmazása továbbra is a tagállamok felelőssége marad. Ez a jogszabály tiltja vényköteles gyógyszerek nyilvánosság számára történő reklámozását.

A gyógyszerekről szóló tájékoztatásra vonatkozó előírások azonban nem szabályozottak, mivel a dokumentum csak annyit ír elő, hogy bizonyos, beszállítással kapcsolatos tevékenységekkel kapcsolatos információkra nem vonatkoznak a reklámozásról szóló rendelkezések. Az Unió tehát nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy a gyógyszerekre vonatkozó információszolgáltatással kapcsolatban kialakítsák saját megközelítésüket, feltéve, hogy a fent említett, reklámozásra vonatkozó szabályokat betartják. Egyetértek az előadónak azzal a javaslatával, miszerint ki kell zárni annak lehetőségét, hogy a gyógyszeripari cégekre vonatkozó információk elérhetők legyenek napilapokban, magazinokban és hasonló kiadványokban, valamint a televízióban és a rádióban.

 
  
MPphoto
 
 

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban.(PT) Ez az irányelvjavaslat módosítja a korábbi irányelvet az orvosi rendelvényhez kötött gyógyszerekkel kapcsolatban a nyilvánosság részére nyújtott tájékoztatás tekintetében. Általában elmondható, hogy először is a gyógyszeripari cégeknek a nyilvánosság tájékoztatására vonatkozó felelősségére fókuszál, garantálva azt, hogy ez a tájékoztatás nem reklámjellegű. Másodszor: a Bizottság felügyeleti és döntéshozói szerepet kap azon felhatalmazáson alapuló jogi aktusok alapján, amelyek az információ és a reklám definíciójával kapcsolatosak. Úgy véljük, ez a megközelítés azt jelenti, hogy a tájékoztatás terén túlságosan sok szerep kerül a gyógyszeripari cégekhez és a Bizottsághoz, és hogy ezeket a feladatokat nemzeti szinten, specifikus nemzeti hatóságok által összehangolt és jóváhagyott módon kell végrehajtani, annak érdekében, hogy javítsuk a betegeknek és a nyilvánosságnak nyújtott tájékoztatás színvonalát és biztosítsuk a betegek jogait.

 
  
MPphoto
 
 

  Elisabetta Gardini (PPE), írásban.(IT) A gyógyszerkészítményekkel kapcsolatos tájékoztatásról szóló új jogszabály újabb lépés afelé, hogy a betegeknek egyértelműbb és hatékonyabb információkat nyújtsunk azokról a gyógyszerekről, amelyeket szednek, valamint amelyeket felírtak a számukra.

Olyan európai szintű harmonizált keretre van szükségünk, amely nem csupán fenntartja a vényköteles gyógyszerkészítmények reklámjának tilalmát, hanem ugyanakkor tekintetbe veszi a betegek tájékoztatáshoz való jogát is. Ez nem könnyű feladat, mivel a „termékpromóció” és a „termékismertető” közötti különbség eseteként nem egyértelmű, és ez megzavarhatja a fogyasztókat.

Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a betegek az egész Európai Unióban egyre aktívabb szerepet játszanak az egészségügyi szektorban. A gyógyszerkészítményekre vonatkozó nem reklámcélú információk ezért segíthetik a polgároknak abban, hogy jobban megértsék a számukra előírt kezeléseket és előmozdítsák gyógyulásukat – mindezt természetesen egészségük érdekében.

Végezetül szeretném hangsúlyozni: fontos egyértelműen definiálni a gyógyszerekkel kapcsolatos információk típusát, valamint azokat a csatornákat, amelyeken keresztül az ilyen információk közzétehetők. Csökkentenünk kell az álcázott reklámok kockázatát, és – amennyiben szükséges – a nagy mennyiségű, szabályozatlan és félrevezető információ kockázatát.

 
  
MPphoto
 
 

  Giovanni La Via (PPE), írásban.(IT) Az orvosi rendelvényhez kötött, emberi felhasználásra szánt gyógyszerekkel kapcsolatban a nyilvánosság részére nyújtandó tájékoztatásról szóló irányelvre irányuló javaslat mellett szavaztam, mivel meggyőződésem, hogy a törvények harmonizálása ebben a szektorban alapvető eszköz az európai betegek ismereteinek biztosítására. Igen érzékeny kérdés ez, mivel az egészségvédelemhez, ehhez az alapvető emberi joghoz kapcsolódik. Teljes mértékben támogatom a Parlament arra vonatkozó felhívását, hogy a gyógyászati tájékoztatás és a reklámozás közötti különbség egyértelmű legyen. A gyógyszeripari cégek nem használhatják a betegek tájékoztatáshoz való jogát promóciós céljaik álcázott megvalósítására, hanem – az alkalmazási előírás tudományos feltüntetésével, a címkézéssel és az értékelő jelentéssel – biztosítaniuk kell, hogy az európai fogyasztók valóban megismerjék a terméket. Arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy az elektronikus formában (az interneten) vagy nyomtatott formában elérhető információkhoz való jobb hozzáférés hozzájárulhat a jobb gyógyászati eredményekhez, mivel az a beteg, aki tájékozott a vényköteles gyógyszerekkel kapcsolatban, aktívabb és tudatosabb szerepet tud játszani a gyógyulási folyamatban.

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (S&D), írásban. – Igennel szavaztam erre a jelentésre, amely része egy, az emberi felhasználásra szánt gyógyszerekről szóló, jelenleg hatályos 2001. évi irányelvet módosító csomagnak. Középpontjában a vényköteles gyógyszerekre vonatkozó tájékoztatás áll. Az irányelvnek kimondott célja, hogy lehetővé tegye a betegek számára a jobb hozzáférést az információkhoz, és hogy egyértelműsítse azokat a szabályokat, amelyeknek az EU-ban jelenleg tapasztalható eltérő értelmezése egészségügyi egyenlőtlenségekhez vezet. Foglakozik az interneten hozzáférhető információkkal is – erre a jelenleg hatályos dokumentum nem tér ki. Különösen problémás terület ez, mivel nehéz szabályozni.

 
  
MPphoto
 
 

  Marisa Matias (GUE/NGL), írásban.(PT) Ez a javaslat, amelyet ma a Parlament nagy többséggel elfogadott, nagyban javítja a Bizottság által eredetileg benyújtott javaslatot, mivel határozottabban képviseli a betegek tájékoztatáshoz való jogát. Azonban – annak ellenére, hogy a Parlament jelentése egyértelműen sokkal jobb – tartózkodtam a szavazástól, mivel még mindig gyenge benne több olyan garancia, amely ahhoz lenne szükséges, hogy az emberek a gyógyszerekkel kapcsolatban egyértelmű és független tájékoztatáshoz jussanak.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban.(FR) A bizottsági és tanácsi javaslat Parlament által elfogadott módosításai nem mind mutatnak helyes irányba. Szigorúan ragaszkodnak a gyógyszerkészítmények egységes piacának elvéhez, és a recept nélkül kapható termékeket éppolyan árucikknek tekintik, mint az összes többit – a szerzők végül már inkább „fogyasztókról” beszélnek, semmint „betegekről”. A módosítások nem indítványozzák annak megakadályozását, hogy a gyógyszeripari cégek maguk állítsák elő gyógyszereikről a nyilvánosságnak szánt tájékoztatást.

A módosításoknak valóban megvan azonban az az előnyük, hogy lehetővé teszik a tagállamok számára, hogy az adott cégek által nyilvánosságra hozott információk közzétételét lehetőség szerint szabályozzák. Egészen pontosan jogot adnak nekik arra, hogy nyilvánosan elítéljék azokat a cégeket, amelyek a hivatalos állami adatoktól eltérő adatokat publikálnak, vagy azokat félrevezető módon teszik közzé. Ez több a semminél. Mindazonáltal nem szavazhatok igennel egy ilyen gyenge szövegre. Ezért tartózkodom.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE), írásban.(PT) A vényköteles gyógyszerekkel kapcsolatos minőségi tájékoztatáshoz való hozzáférés hozzájárul a betegeknél a jobb egészségügyi eredmények eléréséhez, mivel a jobban informált betegeknél nagyobb a valószínűsége annak, hogy jobban megértik a kezelésükkel kapcsolatos döntéseket. E javaslat célja tehát nem korlátozódhat az európai jogalkotás harmonizálására, hanem – az egészséggel kapcsolatos ismeretek fejlesztése révén – a jó egészséget is elő kell mozdítania. A gyógyszeripar fontos szerepet játszik az egészségismeret előmozdításában, de szerepét egyértelműen meg kell határozni, illetve részvételét határozottan szabályozni kell, annak érdekében, hogy a kereskedelmi megfontolások ne vezessenek túlzott gyógyszerfogyasztáshoz.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI), írásban.(DE) Az idős és a krónikusan beteg emberek számára rendkívül sok gyógyszert írnak fel, amelyek egymásra rossz hatással lehetnek, természetesen azért, mert az orvos nem tudja, hogy kollégája milyen gyógyszert írt fel. Mindeközben egyre több termék – az aszpirintól kezdve a nátha elleni szerekig és az altató készítményekig – vény nélkül árusítható. Van egyáltalán valaki, aki ténylegesen átgondolja annak lehetőségét, hogy még a természetes, növényi alapú készítmények is kölcsönhatásba léphetnek bizonyos gyógyszerkészítményekkel? A betegek csak fokozzák a zűrzavart: semmit nem tudni a nem helyes időben bevett vényköteles gyógyszerekről, vagy azokról, amelyeket maguk a betegek kezdenek el szedni, változtatnak meg, vagy hagyják abba a szedését. A kezelés nem megfelelő betartásának következtében beálló gazdasági károk milliárdokra rúgnak. Ezért olyan fontos az egyértelmű megkülönböztetés a reklámozás és a tájékoztatás között, amelyet az előadó is sürget. Ez remélhetőleg egyértelműbben rámutat arra, hogy a nem vényköteles gyógyszerek is kölcsönhatásba léphetnek a vényköteles gyógyszerekkel. Fontos, hogy az elsődleges információforrás mindig a gyógyszert felíró orvos legyen, hiszen ő választja ki azt a gyógyszert, amely megfelel betege korának, nemének, súlyának, ismert gyógyszerallergiáinak stb. Mindezt figyelembe véve tartózkodtam a szavazástól.

 
  
MPphoto
 
 

  Alfredo Pallone (PPE), írásban.(IT) Fjellner úr jelentése mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy üzenete és iránymutatása rendkívül fontos. Az európai fogyasztókat sokszor megzavarja a gyógyszerkészítmények csomagolásán található tájékoztatás, mert sokszor bonyolult, és sok esetben félrevezető információkat tartalmaz.

Az orvosi rendelvényhez kötött gyógyszerekkel kapcsolatban a nyilvánosság részére nyújtandó tájékoztatásról szóló irányelvre vonatkozó javaslat célja olyan egyszerű információk biztosítása, amelyek könnyen érthetők és könnyen felhasználhatók, ugyanakkor elkerülik a reklámozás bármely formáját. Az is fontos, hogy ezek az információk ne csupán a betegtájékoztatón legyen elérhetők, hanem más csatornákon is – ezért örömmel fogadom a javaslatot az interneten történő közzétételről.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban.(PT) Úgy gondolom, hogy a gyógyszerekkel kapcsolatos tájékoztatás és reklám megkülönböztetése alapvető fontosságú a polgárok védelme szempontjából. Azért szavaztam a Fjellner-jelentés mellett, mert egyértelműen javított a 2001/83/EK irányelven. A nagy többség, amely elfogadta ezt a dokumentumot, meg volt győződve arról, hogy a betegek tájékoztatáshoz való jogát meg kell védeni. Ki kell emelni továbbá azt a munkát, amelyet a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság végzett az Európai Bizottság által benyújtott eredeti dokumentum javítása terén.

 
  
MPphoto
 
 

  Aldo Patriciello (PPE), írásban.(IT) Szeretnék köszönetet mondani Fjellner úrnak a kiváló munkáért. Azért szavaztam igennel, mert egyetértek azzal, hogy a gyógyszerkészítményekre vonatkozó nem reklámcélú információkat a forgalomba hozatali engedély jogosultjainak hozzáférhetővé kell tenniük a betegek és a nyilvánosság számára, összhangban az úgynevezett „húzó (pull) stratégia elvével”, amely szerint a betegek/nyilvánosság szükség esetén hozzáférhetnek az információkhoz (ellentétben a „toló (push) stratégia elvével”, amely szerint a forgalomba hozatali engedéllyel rendelkezők terjesztik az információt a nyilvánosság körében).

 
  
MPphoto
 
 

  Rovana Plumb (S&D), írásban.(RO) A betegeknek adott tájékoztatásnak az alábbi fő szempontoknak kell megfelelnie:

– megbízhatóság: a betegeknek adott tájékoztatásnak a legfrissebb tudományos ismereteken kell alapulnia, azok forrásainak pontos megjelölésével;

– függetlenség: egyértelművé kell tenni, hogy ki nyújtja és finanszírozza a tájékoztatást, hogy a fogyasztók azonosíthassák az esetleges érdekellentéteket;

– A tájékoztatásnak könnyen hozzáférhetőnek kell lennie a fogyasztók számára, és a beteget kell a középpontba állítania: érthetőnek és könnyen hozzáférhetőnek kell lennie, figyelembe véve a fogyasztók speciális igényeit (életkor, kulturális különbségek és elérhetőség minden európai nyelven). A betegek számára nyújtott, a vényköteles gyógyszerekre vonatkozó tájékoztatásnak egy tágabb értelemben vett „betegtájékoztatási” stratégia és egy szélesebb körű egészségismereti stratégia részének kell lennie.

A betegeknek és az érdeklődőknek pontos, pártatlan tájékoztatást kell kapniuk az egészséges életmód, a betegségek és egyes kórok megelőzése, illetve a különféle kezelési lehetőségek tekintetében. Ez az, amiért véleményem szerint e javaslatot a betegeknek nyújtott tájékoztatással kapcsolatos magatartási kódexszel kell kiegészíteni, és a betegszervezetekkel együttműködésben kell elkészíteni. Ez lehetővé teszi majd a betegek véleményének megismerését.

 
  
MPphoto
 
 

  Paulo Rangel (PPE), írásban.(PT) A jelentés mellett szavaztam, mivel üdvözlöm azt a tényt, hogy a Bizottság által eredetileg előterjesztett javaslatba bevezetett megegyezéses módosítások döntő módon járulhatnak hozzá annak szavatolásához, hogy a betegek hozzáférhessenek a piacon elérhető vényköteles gyógyszerekre vonatkozó megbízható és független tájékoztatáshoz.

 
  
MPphoto
 
 

  Frédérique Ries (ALDE), írásban.(FR) A vényköteles gyógyszerek hirdetése tilos az Európai Unióban, és így is marad. A gyógyszeripari vállalatoknak az általuk terjesztett nem promóciós célú információk esetében eleget kell tenniük az objektivitásra vonatkozó egyértelmű szabályoknak. Ez az a két fontos üzenet, amelyeket a betegek tájékoztatására vonatkozó jogszabálycsomag ma délben való elfogadásával közöltünk. Ez konszenzusos szavazat a Parlament részéről (558 szavazat 48 ellenében), amely csupán megerősíti a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságban lezajlott, egyetlen szavazata híján egyhangú szavazást. Számos óvintézkedést léptettek életbe. Az Európai Bizottság a vényköteles gyógyszerekre vonatkozó információnak a televízióban vagy a rádióban történő sugárzásával kapcsolatos tilalmat javasolt, az Európai Parlament pedig e tilalomnak a nyomtatott sajtóra való kiterjesztéséről határozott. A gyártókra számos kötelezettség vonatkozik: az alkalmazási előírással, a megszigorított címkézéssel és az egészségügyi hatóságok általi előzetes engedélyezéssel kapcsolatos kötelezettségek. Nem értem azt a felbolydulást, amelyet ez a kérdés keltett, különösen a francia ajkú Belgiumban, a fogyasztói szervezetek és az egyes olyan európai parlamenti képviselők támogatását élvező kölcsönös önsegélyező társulások körében, akik még mielőtt a viták elkezdődtek volna, már elítélték ezt a két jogszabályt. Ez olyan felelőtlen politikai magatartás, amelyet sajnálatosnak tartok, figyelembe véve a betegek által a megbetegedésükkor támasztott magas elvárásokat, és tekintettel arra, hogy e jogszabályok nélkül a nyilvánosság ki lenne szolgáltatva az internetes szerencsevadászok kényének-kedvének.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Úgy határoztunk, hogy a jelentés mellett szavazunk, illetve tartózkodni fogunk – a 31. módosítás harmadik részével kapcsolatos eredménytől függően, mivel az említett rész biztosítja azt, hogy a gyógyszeripari vállalatok kizárólag saját felhasználásra nyújthassanak tájékoztatást az egészségügyi szakembereknek, nem pedig a betegeknek az egészségügyi szakembereken keresztül történő tájékoztatása céljából. Ez kulcsfontosságú volt a Zöldek/Európai Szabad Szövetség képviselőcsoportja számára. Mivel végül elfogadták, úgy határoztunk, hogy a végleges szavazáson támogatjuk a jelentést.

 
  
MPphoto
 
 

  Sergio Paolo Francesco Silvestris (PPE), írásban.(IT) Az intézkedés elfogadása melletti szavazatunk annak a formális megkülönböztetésnek a következménye, amelyet a gyógyszerekre vonatkozó információk és a reklámok között tettek.

Támogatjuk a gyógyszerekre vonatkozó információk szélesebb körben való terjesztését, amennyiben ez fokozza a betegek tudatosságát. Nem értünk és soha nem is fogunk egyetérteni semmilyen olyan intézkedéssel, amely nyíltan vagy bújtatottan kísérletet tesz a reklám különböző formáinak bevezetésére, kereskedelmi célú gyógyszertermék-kommunikációvá változtatva az etikus gyógyszertermék-kommunikációt. Értékeljük azt, hogy a gyógyszerekre vonatkozó információnak sem a napilapokban vagy magazinokban való közzététele, sem pedig a rádióban vagy televízióban való sugárzása nem lesz megengedett.

Szintén helyes, hogy ez az irányelvre irányuló javaslat egyértelművé teszi, hogy milyen és mennyi információt – ideértve a tudományos információt és teljességgel kizárva a reklámanyagokat – lehet és kell közzétenni.

Az említett információkat közzétevő internetes oldalak tanúsítását és ellenőrzését bevezető módosítás további biztosítékot kínál számunkra arra vonatkozóan, hogy az információ ne tartalmazzon reklámot. A gyógyszertárnak alapvető egészségügyi létesítménynek kell maradnia, és ilyenképpen olyan területnek, amely a kereskedelem és verseny szabályai tekintetében védelmet élvez. Úgy véljük, hogy ez a szabály segítséget nyújt a gyógyszertáraknak ahhoz, hogy ellássák a farmakovigilanciával és a gyógyszerek helyes használatára való oktatással kapcsolatos nehéz szerepüket.

 
  
MPphoto
 
 

  Bart Staes (Verts/ALE), írásban.(NL) Egy olyan korban, amikor az emberek maguk keresik az információkat, a betegeket egyértelműen, tárgyilagosan, megbízhatóan és megfelelően kell tájékoztatni a gyógyszerek hatásairól. Noha az Unióban tiltott a gyógyszerek reklámozása, a Bizottság áthatolhatóvá tette a tilalmat. Javaslata – amelyet nem fogadok el – híján volt az ilyen stratégiának, és a reklámtól való megkülönböztetés túlságosan határozatlan volt. Ráadásul a Bizottság túl sok jogot és túl sok felelősséget adott a gyógyszeriparnak. Most, hogy a Parlament jelentős változtatásokat hajtott rajta végre, már támogatni tudom a javaslatot. Annak módja, ahogyan a vállalatok felhasználhatják a hivatalos dokumentumokat (a betegtájékoztatókat, értékelő jelentéseket) és azok a csatornák, amelyeken keresztül hozzáférhetővé teszik az információkat, korlátozott: a betegeknek szóló egészségügyi napilapokban, magazinokban, webhelyeken és levelekben ez már nem megengedett. A gyógyszerekre vonatkozó valamennyi útmutató esetében az illetékes hatóságok előzetes ellenőrzése és jóváhagyása szükséges. Ez kizárja az önszabályozást, amit az eredeti javaslat nem tett meg. Továbbra is kételkedem a javaslat megvalósíthatóságával kapcsolatban, mivel egy kötelező kormányzati információs stratégia még mindig erélyesebb lenne, mint a kormányzati ellenőrző társaságok politikái. Mindazonáltal a jogalkotási javaslat mellett szavaztam, mivel – végső soron – valóban biztosítja a betegek jobb tájékoztatását.

 
  
MPphoto
 
 

  Marc Tarabella (S&D), írásban.(FR) A gyógyszerekre vonatkozó információkról szóló Fjellner-jelentés jogos aggodalmakat vet fel a gyógyszeripari vállalatok azon lehetőségeivel kapcsolatban, hogy a betegek számára hirdethessenek. A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságban tevékenykedő képviselőtársaim mindenképpen javítottak a szövegen azzal, hogy elvetették a bújtatott reklám különféle lehetőségeit, és hogy azt javasolták, a tagállamok egészségügyi hatóságai ellenőrizzék a gyógyszeripari vállalatok által a nagyközönség számára a vényköteles gyógyszereikre vonatkozóan adott közléseket. Mindazonáltal továbbra is fenntartással viseltetek a tájékoztatás és a reklám közötti rendkívül homályos határvonal iránt.

Nagyon határozottan ellene vagyok például annak, hogy a vállalatok lehetőséget kapjanak arra, hogy gyógyszereiket az egészségügyi szakembereken keresztül reklámozzák a betegeknek. Nem szeretném, ha az orvosokra nyomás nehezedne, és a gyógyszeripar értékesítőivé válnának. Ez az, amiért a képviselőtársaim által elfogadott nagyon szigorú felügyeleti előírások ellenére tartózkodtam a szöveggel kapcsolatban, amelyet igazán problematikusnak találtam.

 
  
MPphoto
 
 

  Thomas Ulmer (PPE), írásban.(DE) A jelentés mellett szavaztam, mivel egyértelmű és fenntartható javulást hoz a gyógyszerekre vonatkozó betegtájékoztatással kapcsolatban. A gyógyszerek reklámozása továbbra is tiltott marad. Az irányelv nem befolyásolja hátrányosan az orvos–beteg viszonyt, a szolgáltatónak a gyógyszerek felírására való jogköre pedig egyértelmű marad. Összességében nagyon sikeres javaslat áll rendelkezésünkre a gyógyszeripari csomagból a második olvasatra.

 
  
MPphoto
 
 

  Angelika Werthmann (NI), írásban.(DE) Ez irányelv első alkalommal vezet be egységes szabályozást a vényköteles gyógyszerekre vonatkozó, a nagyközönségnek szóló bizonyos információk nyújtásáról. A szükséges információ a vényköteles gyógyszerekhez kapcsolódó előnyöknek és kockázatoknak a betegekkel való ismertetésére szolgál, hogy megalapozott döntéseket hozhassanak. A – többek között a – betegszervezetekkel és az egészségügyi szakemberekkel folytatott konzultációt követően a Bizottság minőségi követelményeket fogad el a tájékoztatásra vonatkozóan. E kritériumok biztosítják – a webhelyekre és az internetes portálokra is kiterjedően – a közölt adatok megbízhatóságát, és felelősségre vonhatóvá teszik a gyógyszeripart az általa közölt információkért.

Fjellner úr módosításai tájékoztató kampányokat is javasolnak azért, hogy széles körben felhívják a figyelmet a hamisított gyógyszereik kockázataira, amelyeknek már eddig is voltak végzetes következményei a tagállamokban, például az Egyesült Királyságban. Az EU vámhatóságai évek óta észlelik, hogy gyors ütemben növekszik a hamisított gyógyszerek behozatala, különösen az antibiotikumok, a fájdalomcsillapítók, sőt, a rákgyógyszerek esetében is. A médiában megjelent beszámolók ellenére az irányelv kizárólag a vényköteles gyógyszerekre vonatkozik. Senkinek nem kell a gyógyteája miatt aggódnia.

 
  
  

Jelentés: Christofer Fjellner (A7-0289/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Sophie Auconie (PPE), írásban.(FR) A 726/2004/EK rendelet az emberi, illetve állatgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerek engedélyezésére és felügyeletére vonatkozó közösségi eljárásokat állapít meg, és létrehozza az Európai Gyógyszerügynökséget. A 2001/83/EK irányelv módosítása a betegek hatékonyabb tájékoztatását hangsúlyozza, különösen a tájékoztatás és a reklám közötti különbségtétel vonatkozásában. E módosítást követően a rendeletet a maga részéről olyan módon kell módosítani, hogy a hatálya alá tartozó termékekre vonatkozó információkat szintén alá lehessen vetni az Európai Gyógyszerügynökség általi előzetes felülvizsgálatnak. E célból az Európai Bizottság a rendelet módosítására irányuló javaslatot terjesztett elő, az emberi felhasználásra szánt vényköteles gyógyszerekre vonatkozó információnak a nyilvánosság körében való terjesztésével kapcsolatban. Az Európai Parlament – miután felkérték, hogy nyilvánítson véleményt a javaslatról – számos módosítást terjesztett elő az Európai Bizottság szövegére vonatkozóan. Ezek azok az okok, amelyek miatt a 2001/83/EK irányelvet módosító állásfoglalás mellett szavaztam. E két jogszabálycsomag közösen azt a célt szolgálja, hogy a betegek jobb tájékoztatásban részesüljenek a részükre kiadott gyógyszerekről.

 
  
MPphoto
 
 

  Charalampos Angourakis (GUE/NGL), írásban.(EL) A Görög Kommunista Párt mind a rendeletre vonatkozó javaslatokra, mind pedig a kapcsolódó európai parlamenti jelentésekre nemmel szavazott, mivel azok a betegeknek nyújtott felelősségteljes, megbízható és pontos tájékoztatás felelősségét a kormányszervekről a multinacionális gyógyszeripari vállalatokra helyezik át. A betegeknek nyújtott tájékoztatás az állami, nem pedig az egyéni felelősség körébe tartozik. A monopolhelyzetben lévő gyógyszeripari csoportok profitja és a közegészségügy védelme kölcsönösen kizárja egymást. A vélelmezett újinfluenza-járvánnyal kapcsolatos, közelmúltbeli védőoltás-szélhámosság tipikus példája annak, hogy a célzott tájékoztatás miként alakul a nemzetközi gyógyszeripari vállalatok milliárdos profitjává. Fenntartjuk, hogy a polgároknak a gyógyszerekről – és nem csak a vényköteles gyógyszerekről, ahogyan az a rendeletben szerepel – való általános tájékoztatásáért való felelősségnek kizárólag az államot kell terhelnie. Ez a legkevesebb, ami a betegek és a munkavállalók védelme érdekében szükséges. A gyógyszerek, a gyógyszerkutatás, valamint az ismeretek és az információk terjesztésének eszközei a multinacionális vállalatok kezében vannak, akik egyetlen szempontot ismernek, és az a profit. A dolgozók és az egészségügyi szakemberek nem lehetnek biztosak a gyógyszerek minősége és hatékonysága, valamint a kapott ismeretek és információk felől. Fel kell lépni e megközelítéssel szemben azért, hogy elválaszthassuk az üzletet az egészségtől és a gyógyszerektől. Állami gyógyszerhivatalokra és ingyenes nemzeti egészségügyi szolgálatokra van szükségünk.

 
  
MPphoto
 
 

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban.(LT) A jelentés mellett szavaztam, amely arra irányul, hogy biztosítsák az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek belső piacának megfelelő működését, valamint az európai uniós polgárok egészségének nagyobb fokú védelmét. A ma elfogadott dokumentum megteremti annak feltételeit, hogy kialakítsák a vényköteles gyógyszerekkel kapcsolatban a fogyasztók részére nyújtott tájékoztatás egyértelmű kereteit – figyelemmel a megalapozottabb fogyasztói döntések meghozatalának elősegítésére –, és biztosítja, hogy továbbra is tilos legyen a vényköteles gyógyszerek közvetlenül a fogyasztók számára történő reklámozása. Az Európai Parlament javaslata szerint az EU-ban létre kell hozni az Unió valamennyi hivatalos nyelvén hozzáférhető nyilvános gyógyszeradatbázist, és biztosítani kell az adatbázis frissítését, továbbá hogy annak kezelése a gyógyszeripari vállalatok üzleti érdekeitől függetlenül történjék. Az adatbázis létrehozása leegyszerűsíti az információkeresést, és lehetővé teszi, hogy az információt a laikus nyilvánosság is megértse.

 
  
MPphoto
 
 

  Anne Delvaux (PPE), írásban.(FR) Nemmel szavaztam a jelentésre, amelyet mindig is határozottan elleneztem. Noha egyetértek azzal a gondolattal, hogy a betegek jobb tájékoztatást kapjanak, nem értek egyet az ehhez felhasznált eszközökkel. A gyógyszeripar céljait soha nem az emberbaráti szeretet fogja vezérelni. Ráadásul a tájékoztatás és a reklám közötti határmezsgye nagyon keskeny. Igaz, hogy a majdnem egyhangúan elfogadott szövegnek semmi köze nincs a Bizottság eredeti elképzeléséhez. Az utóbbi egyszerűen szabad utat engedett volna a „tájékoztatás” címkéje mögé rejtett reklámnak. A javaslat emellett megfelelt volna a gyógyszeripari ágazat azon egyértelmű elvárásának, hogy lehetősége nyíljon a gyógyszerek reklámozása tekintetében megszabott jogszabályi tilalom alól való kiszabadulásra. A ma elfogadott jelentés sokkal több garanciát tartalmaz: azt, hogy a gyógyszeripari vállalatok által a terjesztés céljából közölt információt előzetesen ellenőrzik, és azt a média nem terjesztheti. Mindazonáltal a csomagolásban elhelyezett alkalmazási előírások közzétételének engedélyezése azt jelenti, hogy lesznek elemek, amelyeket ki kell emelni, és lesznek olyanok – például a mellékhatások –, amelyeket esetleg rendszeresen kihagynak az előírásokból, mivel a kelendőség szempontjából nem mutatnak jól. Ez ne lenne máris a promóció irányába tett lépés? Valóban ez volt a cél? Ez valóban megérte a vesződséget?

 
  
MPphoto
 
 

  Edite Estrela (S&D), írásban.(PT) A 726/2004/EK rendeletnek az emberi felhasználásra szánt, orvosi rendelvényhez kötött gyógyszerekkel kapcsolatban a nyilvánosság részére nyújtandó tájékoztatás tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló jelentés mellett szavaztam. Az említett rendelet közösségi eljárásokat állapít meg az emberi, illetve állatgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerek engedélyezésére vonatkozóan, létrehozza az Európai Gyógyszerügynökséget, és segítséget nyújt a betegek azon jogának biztosításához, hogy a forgalomban lévő gyógyszerekről megbízható, hozzáférhető és független, az illetékes hatóságok által ellenőrzött tájékoztatásban részesüljenek.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE), írásban.(PT) Figyelembe véve azt, hogy a sikeres kezelés szempontjából milyen fontos, hogy a beteg betartsa az orvos utasításait, valamint hogy megfelelően szedje a gyógyszert, alapvető fontosságú, hogy a nyilvánosság, azaz a betegek, helytálló, valós és nem félrevezető, az alkalmazási előírásban foglaltak szerinti, jó minőségű és nem reklámcélú információhoz jussanak. Az egyes gyógyszerekre vonatkozó aktuális és pontos információ nyújtására legalkalmasabb szerv a forgalombahozatali engedély jogosultja. A Parlament helyesen döntött úgy, hogy a betegek érdekeire összpontosít, és védelmébe veszi azokat. Határozottabban már nem is érthetnék egyet e megközelítéssel, noha nem hiszem, hogy bármennyire is szükség volna az információknak a gyógyszeripari vállalatok általi – a nyomás elve szerinti – közlésére vonatkozó, bizottsági javaslat által megengedett lehetőségek korlátozására. Ez egy valamennyi fél érdekeit szemmel tartó, az egészségügyi szakemberekre kiterjedő, a nyilvánosságnak a vényköteles gyógyszerek – továbbra is nagyon helyesen tilalom alá eső – reklámjával szemben védelmet biztosító kiegyensúlyozott javaslat volt. Nem hiszem, hogy a most elfogadott szöveg ténylegesen nagymértékben megváltoztatja majd a betegek információhoz való hozzáférésének realitását – ezzel kapcsolatban úgy vélem, hogy egy elszalasztott lehetőségről van szó.

 
  
MPphoto
 
 

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. – Fontos, hogy a betegek valamennyi általuk szedett gyógyszerről jobb tájékoztatást kapjanak. Fontos, hogy az általuk kapott tájékoztatás tárgyilagos legyen, továbbá hogy a gyógyszeripar ne homályosíthassa el a tájékoztatás és a reklám közötti határvonalat. A Gazdasági és Monetáris Bizottság (ECON) jó munkát végzett a javaslat módosítását illetően, és támogattam a jelentést.

 
  
MPphoto
 
 

  Alan Kelly (S&D), írásban. – A gyógyszeripari termékekkel kapcsolatban nem értek egyet a fogyasztók felé történő közvetlen reklámozással. Fontos, hogy a betegek hozzáférhessenek az általuk szedett gyógyszerre vonatkozó információkhoz, de úgy érzem, az ilyen jellegű tájékoztatás aláásná az orvos „kapusként” betöltött szerepét, és kárára válhat a betegek iránti felelősségének.

 
  
MPphoto
 
 

  Giovanni La Via (PPE), írásban.(IT) Gratulálok Fjellner úrnak az emberi felhasználásra szánt, orvosi rendelvényhez kötött gyógyszerekkel kapcsolatban a nyilvánosság részére nyújtandó tájékoztatással és különösen a gyógyszerek engedélyezésére és ellenőrzésére vonatkozó európai uniós eljárásokkal kapcsolatos fontos munkájához.

Az európai fogyasztóknak nyújtott tudományos tájékoztatásra vonatkozó hatályos európai uniós jogszabályi keretek számos problémát vetnek fel, különösen az irányelvnek a tagállamok általi eltérő értelmezései tekintetében.

A ma jóváhagyott jelentés – kísérletet téve a hiányosságok megszüntetésére és az egészséghez való jog védelme tekintetében jelenleg fennálló különbségek kiküszöbölésére – az ágazatban meglévő előírások nagyobb fokú harmonizálására irányul. Mindez az egészségismeret szélesebb stratégiájába illeszkedik, és annak biztosítására irányul, hogy az európai nyilvánosság egyszerűen hozzáférhessen a vényköteles gyógyszerekre vonatkozó tudományos információkhoz.

 
  
MPphoto
 
 

  Petru Constantin Luhan (PPE), írásban.(RO) Igennel szavaztam a jelentésre, mivel különösen érdekelnek az egészséggel, különösen a betegek egészségügyi ellátáshoz és információhoz való egyenlő hozzáférésével kapcsolatos témakörök. Jelen pillanatban Európában jelentős mértékben változó a forgalomban lévő gyógyszerekről szóló tájékoztatás szintje, ami – véleményem szerint – a betegekkel szemben sem tisztességes. A betegeket meg kell illetnie annak a jognak, hogy a gyógyszerekről teljes körű, pontos tájékoztatást szerezhessenek. A képviselőtársam, Christofer Fjellner által benyújtott javaslatok pontosan ebbe az irányba mutatnak, ilyen módon biztosítva a beteg elsőbbségét. Az Európai Parlament által az Európai Bizottság jogalkotási javaslatán végrehajtott módosítások kiemelik, hogy a gyógyszerek gyártóinak alapvető tájékoztatást kell nyújtaniuk, amelynek része például az alkalmazási előírás, a címke, a betegtájékoztató és az értékelési jelentés nyilvánosan hozzáférhető változata. Azonban – hogy biztosak lehessünk az információk megbízhatósága felől – véleményem szerint a nemzeti hatóságoknak szigorúan ellenőrizniük kell az ilyen adatokat közlő szakosodott internetes oldalakat.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban.(FR) A jelentés arra emlékeztet, hogy milyen szerepet kellene betöltenie az Európai Gyógyszerügynökségnek. Senki nem utasíthat el egy olyan tervezetet, amely a következő nyilvánvaló tényeket tartalmazza: hangsúlyt kell fektetni a betegek jogaira és érdekeire, kötelezni kell a vállalatokat gyógyszereik mellékhatásainak nyilvános közzétételére, és az információkat az Európai Unió valamennyi nyelvén közzé kell tenni.

Megdöbbentő ugyanakkor, hogy az ügynökség létrehozása után 15 évvel még ilyen közhelyekre kell rámutatni. A Parlamentnek el kell ítélnie az ügynökség részéről megmutatkozó átláthatatlanságot, és hangosan és jól érhetően ki kell mondania, hogy az ügynökséget mindenki érdekében meg kell reformálni.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE), írásban.(PT) A vényköteles gyógyszerekkel kapcsolatos minőségi tájékoztatáshoz való hozzáférés hozzá fog járulni ahhoz, hogy a betegek egészsége szempontjából jobb eredmények szülessenek, mivel minél tájékozottabbak a betegek, annál valószínűbb, hogy jobban megértik majd a kezelésükkel kapcsolatos döntéseket. Ennélfogva a javaslat célkitűzése nem korlátozódhat az európai jog harmonizálására, hanem – az egészség területével kapcsolatos ismeretek bővítése révén – elő kell mozdítania az egészség javulását.

A gyógyszeripar fontos szerepet játszik az egészségismeret előmozdításában, de ezt a szerepét egyértelműen meg kell határozni, az ágazat részvételét pedig szigorúan szabályozni kell, hogy a kereskedelmi megfontolások ne vezethessenek a gyógyszerek túlzott fogyasztásához. El kell kerülni a félrevezető reklámokat, és törekedni kell arra, hogy a fogyasztó (a beteg), aki az interneten keresztül sokféle, a gyógyszeripari laboratóriumok által közölt megbízható információktól eltérően ellenőrizetlen információhoz férhet hozzá, jobb tájékoztatást kapjon.

 
  
MPphoto
 
 

  Louis Michel (ALDE), írásban.(FR) A betegek jogainak és érdekeinek védelme érdekében a betegeknek a gyógyszerekre vonatkozó jó minőségű, tárgyilagos, megbízható és nem promóciós célú információkhoz kell hozzáférniük. Ha meg kívánjuk védeni az egészséget, a gyógyszer-tájékoztatóknak a lehető legegyértelműbbeknek és legátfogóbbaknak kell lenniük, és eleget kell tenniük az alapvető minőségi kritériumoknak. A betegek védelme és a nyilvánosság tájékoztatása iránti ugyanilyen eltökéltséggel kell előmozdítanunk azt, hogy az információk a lehető legkönnyebben hozzáférhetők legyenek, különösen a termékek jellemzőinek összegzése és a tájékoztató mind elektronikus, mind pedig nyomtatott formátumban való átadása révén. Ezért biztosítanunk kell a számottevő mennyiségű független, objektív és nem promóciós célú információt kínáló ellenőrzött és regisztrált webhely rendelkezésre állását.

 
  
MPphoto
 
 

  Alexander Mirsky (S&D), írásban.(LV) Fjellner úr jelentése nagyon időszerű. A gyógyszerek bújtatott reklámozása elfogadhatatlan. Az orvosoknak képeseknek kell lenniük arra, hogy tanácsot adjanak betegeiknek a gyógyszerekkel kapcsolatban. A spekuláció és a gyógyszergyártók közötti verseny megelőzése érdekében az orvosoknak kell szabályozniuk és előírniuk a gyógyszereket a betegek számára. A gyógyszeripari vállalatok tevékenységét a támogatás tájékoztatás formájában való nyújtására kell korlátozni, és semmiképpen nem engedhető meg, hogy kísérletet tegyenek termékeiknek a betegekre való ráerőszakolására. A kezelésért az orvosok felelősek; azt is nekik kell eldönteniük, hogy az adott kezelés során milyen gyógyszert szedjen a beteg.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI), írásban.(DE) Figyelemmel arra a tényre, hogy csak Németországban évente körülbelül 25 000 ember hal meg a mellékhatások és káros kölcsönhatások miatt, és a balesetek 3%-a tulajdonítható a vényköteles gyógyszereknek, egyértelmű, hogy jobb tájékoztatást kell adnunk a betegeknek. Ott van példának Franciaország, ahol mindennemű funkcionális zavart világosan feltüntetnek a csomagoláson. Tájékoztatást kell adnunk a betegeknek, de egyben át is kell őket segítenünk a gyógyszerek dzsungelén is, például olyan módon, hogy megegyezünk a napi adaggal, a csomagolás kialakításával vagy a speciális címkézéssel kapcsolatban. Ezzel milliárdokat takaríthatunk meg az állami költségvetésből, a betegeket pedig megmenthetjük a mellékhatásoktól és a káros kölcsönhatásoktól. A javaslat néhány olyan kezdeményezést is tartalmaz, amelyek arra irányulnak, hogy a betegek jobban tudjanak tájékozódni a nekik felírt gyógyszerekről és használatukról. Az, hogy a betegek ténylegesen élni tudnak-e majd a magas színvonalú információkhoz való jobb hozzáférés lehetőségével – figyelembe véve sok beteg viselkedését –, kérdéses marad. Mindazonáltal természetesen fontos, hogy az információk szerte az Európai Unióban hozzáférhetővé váljanak. Emiatt a jelentés mellett szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Alfredo Pallone (PPE), írásban.(IT) Mivel a betegek tájékoztatáshoz való jogára összpontosít, teljes mértékben támogatom a több fontos innovációt is magában foglaló jelentést.

Az első innováció az internettel kapcsolatos: a Parlament fel kívánja hívni a fogyasztók figyelmét a gyógyszerek online vásárlásának kockázataira, és egyúttal támogatja az említett értékesítési módszerre vonatkozó ad hoc jogszabállyal kapcsolatos javaslatot.

A második a vényköteles gyógyszerek reklámozásának tilalmával kapcsolatos, mivel fontos, hogy különbséget tegyünk a generikus és nem generikus gyógyszerek között: nem csupán a betegeknek nyújtandó tájékoztatás szempontjából, hanem mindenekelőtt a helyes gyakorlat betartása szempontjából a hatóanyagok gyártása során, különösen, ha az Európán kívül történik.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrăo Neves (PPE), írásban.(PT) 726/2004/EK rendeletnek az emberi felhasználásra szánt, orvosi rendelvényhez kötött gyógyszerekkel kapcsolatban a nyilvánosság részére nyújtandó tájékoztatás tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló jelentés új szabályokat vezet be a tájékoztatás átláthatósága és hatékonysága tekintetében, hangsúlyt fektetve a betegek érdekeire és védelmet biztosítva számukra – ez szolgált támogató szavazatom alapjául. A fontosabb pontok a következők: az Európai Gyógyszerügynökség létrehozása, valamint az egyértelmű hozzájárulás a betegeknek a megbízható, hozzáférhető és független, a rendelkezésre álló gyógyszerek vonatkozásában az illetékes hatóságok által ellenőrzött tájékoztatáshoz fűződő jogának szavatolásához.

 
  
MPphoto
 
 

  Rovana Plumb (S&D), írásban.(RO) Az Európai Unióban a kezelési lehetőségekre vonatkozóan független és bizonyítékon alapuló információk számos forrása áll rendelkezésre. E források figyelembe veszik a kulturális jellegzetességeket és a lakosságot érintő összefüggéseket, többek között az egészséget befolyásoló tényezőket. A minőségi tájékoztatáshoz való fokozott hozzáférés hozzájárul a betegeknél a jobb egészségügyi következmények eléréséhez, mivel a jobban informált betegeknél nagyobb a valószínűsége annak, hogy folytatják a szükséges kezeléseket, és jobban megértik a kezelésükkel kapcsolatos döntéseket. Következésképpen a javaslat – megfelelő megfogalmazása és végrehajtása esetében – hozzáadott értéket teremt.

A vita tárgyát képező rendelet figyelmen kívül hagyja a technikai fejlődést, valamint az internet lehetőségeit és kihívásait. Az európai betegeknek az interneten keresztül már néhány másodpercen belül határtalan hozzáférésük van a vényköteles gyógyszerekkel kapcsolatos ellenőrizetlen és gyakran pontatlan információkhoz. A gyógyszerekkel kapcsolatos ellenőrzött és biztonságos információkhoz való internetes hozzáférés azonban a legtöbb beteg számára igen korlátozott. Ez külön problémát jelent azok számára, akiknek saját anyanyelvükön van szükségük információra. Ezért a javaslat célja nem lehet pusztán az európai jogszabályok harmonizálása, hanem az egészségnek a fokozott egészségismeret révén történő javítása is.

 
  
MPphoto
 
 

  Paulo Rangel (PPE), írásban.(PT) Az emberi, illetve állatgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerek engedélyezésére és felügyeletére vonatkozó közösségi eljárások meghatározásáról és az Európai Gyógyszerügynökség létrehozásáról szóló 726/2004/EK rendeletnek az emberi felhasználásra szánt, orvosi rendelvényhez kötött gyógyszerekkel kapcsolatban a nyilvánosság részére nyújtandó tájékoztatás tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra vonatkozó jelentés mellett szavaztam. Úgy vélem, hogy alapvető fontosságú annak szavatolása, hogy a betegek hozzáférhessenek a piacon elérhető vényköteles gyógyszerekre vonatkozó megbízható és független tájékoztatáshoz.

 
  
MPphoto
 
 

  Crescenzio Rivellini (PPE), írásban.(IT) A mai ülésen a gyógyszerekre vonatkozó tájékoztatással foglalkozó európai parlamenti és tanácsi rendeletre (a gyógyszerek engedélyezésére és felügyeletére vonatkozó európai uniós eljárásokra) irányuló javaslat első olvasata mellett szavaztam. A Parlament és a betegszervezetek a betegeknek a felírt és az általuk szedett gyógyszerekről való jobb informáltsága érdekében már régóta kérnek ilyen javaslatot.

A hatályos jogszabály nem igazodik a technikai fejlődéshez, sem az internet által kínált lehetőségekhez és kihívásokhoz. Az európai betegeknek már néhány másodpercen belül határtalan hozzáférésük van a vényköteles gyógyszerekkel kapcsolatos ellenőrizetlen és gyakran pontatlan információkhoz.

Az előadó hangsúlyeltolást javasolt a javaslatban, valamint azt, hogy hatalmazzák fel a gyógyszeripari cégeket arra, hogy a betegek számára bizonyos információkat nyújthassanak, ezáltal a betegek tudáshoz való jogát helyezve a jogszabály középpontjába. A minőségi tájékoztatáshoz való fokozott hozzáférés hozzájárul a betegeknél a jobb egészségügyi következmények eléréséhez, mivel a jobban informált betegeknél nagyobb a valószínűsége annak, hogy folytatják a szükséges kezeléseket, és jobban megértik a kezelésükkel kapcsolatos döntéseket. A javaslat ezért hozzáadott értéket biztosít.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – A jelentés üdvözli a Bizottságnak a vényköteles gyógyszerekről a nyilvánosság részére nyújtandó tájékoztatásról szóló javaslatát (COM(2008)0662-0663). A Parlament és a betegszervezetek a betegeknek a felírt és az általuk szedett gyógyszerekről való jobb informáltsága érdekében már régóta kérnek ilyen javaslatot. A minőségi tájékoztatáshoz való fokozott hozzáférés hozzájárul a betegeknél a jobb egészségügyi következmények eléréséhez, mivel a jobban informált betegeknél nagyobb a valószínűsége annak, hogy folytatják a szükséges kezeléseket, és jobban megértik a kezelésükkel kapcsolatos döntéseket; a javaslat ezért, annak megfelelő megfogalmazása és végrehajtása esetében, hozzáadott értéket teremt. Ezért a javaslat célja nemcsak az európai jogszabályok harmonizálása, hanem az egészségnek a fokozott egészségismeret révén történő javítása. A gyógyszeripar fontos szerepet játszik az egészségismeret és a jó egészség előmozdításában, de szerepét egyértelműen meg kell határozni, illetve részvételét határozottan szabályozni kell a gyógyszerek kereskedelmi okokból ösztönzött, túlzott fogyasztásának megakadályozása érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  Christel Schaldemose (S&D), írásban.(DA) Mi, az Európai Parlament dán szociáldemokrata képviselői (Dan Jřrgensen, Christel Schaldemose, Britta Thomsen és Ole Christensen) tartózkodtunk az emberi, illetve állatgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerek engedélyezésére és felügyeletére vonatkozó közösségi eljárások meghatározásáról és az Európai Gyógyszerügynökség létrehozásáról szóló 726/2004/EK rendeletnek az emberi felhasználásra szánt, orvosi rendelvényhez kötött gyógyszerekkel kapcsolatban a nyilvánosság részére nyújtandó tájékoztatás tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló jelentésről való szavazáskor. Noha a jelentés számos jó javaslatot tartalmaz, véleményünk szerint nem szavazhatunk olyan javaslatról, amely ellentétes a dán alkotmánnyal.

 
  
MPphoto
 
 

  Silvia-Adriana Ţicău (S&D), írásban.(RO) Az emberi, illetve állatgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerek engedélyezésére és felügyeletére vonatkozó közösségi eljárások meghatározásáról és az Európai Gyógyszerügynökség létrehozásáról szóló 726/2004/EK rendeletnek az emberi felhasználásra szánt, orvosi rendelvényhez kötött gyógyszerekkel kapcsolatban a nyilvánosság részére nyújtandó tájékoztatás tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra vonatkozó jelentés mellett szavaztam, hogy jövőben olyan európai uniós jogi kereteket biztosíthasson, amelyek lehetővé teszik az európai polgárok számára, hogy egyenlően elérhető, pontos és egyértelmű tájékoztatás álljon rendelkezésükre a gyógyszerekre vonatkozóan.

A Bizottság által 2007. december 20-án benyújtott, „a gyógyszerekkel kapcsolatos betegtájékoztatás jelenlegi gyakorlatáról” szóló jelentés szerint a tagállamok eltérő szabályokat és gyakorlatokat fogadtak el a tájékoztatásra vonatkozóan, így a betegek és a széles nyilvánosság nem egyenlő mértékben jutnak hozzá a gyógyszerekkel kapcsolatos tájékoztatáshoz. Az európai betegeknek joguk van arra, hogy egyenlően elérhető, pontos és egyértelmű tájékoztatás álljon rendelkezésükre a gyógyszerekre vonatkozóan. Úgy vélem, fontos, hogy a rendelet megvédi a betegek érdekeit, és biztosítja azt, hogy a legújabb távközlési megoldásokat alkalmazzák a széles nyilvánosság pontos, elérhető és könnyen érthető tájékoztatással való, átlátható módon történő ellátására, a gyógyszeripari vállalatok kereskedelmi érdekeitől függetlenül.

 
  
  

Jelentés: Christofer Fjellner (A7-0290/2010), (A7-0289/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Göran Färm (S&D), írásban.(SV) Figyelemmel arra, hogy mivel egy korábbi munkahelyemen az ügyben érdekelt felek egyikének tanácsadójaként tevékenykedtem, a mai napon tartózkodtam az említett, azaz az A7-0289/2010 és az A7-0290/2010 számú jelentésekről való szavazások során.

 
  
  

Jelentés: Jill Evans (A7-0196/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Sophie Auconie (PPE), írásban.(FR) Európában évente körülbelül 9,3 millió tonna hulladék keletkezik elektronikus berendezésekből. A helyzet az, hogy az ilyen berendezések gyakran jelentős mennyiségben tartalmaznak rendkívül szennyező anyagokat. Az ilyen hulladék jelentős környezetvédelmi problémát jelent. Az újrafeldolgozás mellett alapvető fontosságúnak tűnik az ilyen veszélyes anyagok alkalmazásának a kezdetektől való korlátozása. A nagy ipari csoportok már megkezdték az említett anyagok alkalmazásának korlátozását. Mindazonáltal egyértelmű szabályokra van szükségünk, amelyek közös kereteket biztosítanak ehhez az alapvető feladathoz. Ezért az ilyen anyagok alkalmazását korlátozó irányelv elfogadásáról szóló európai parlamenti jogalkotási állásfoglalás elfogadása mellett szavaztam. Ez azonban nem egy könnyen leadott szavazat volt. A javaslat ugyanis számos eltérést tartalmaz, különösen a fotovoltaikus napkollektorokra vonatkozóan. Mivel ezek lehetővé teszik az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentését, helyesnek láttuk, ha megtűrjük az általuk tartalmazott anyagokat. Ez azonban az Unió környezetvédelmi politikájának prioritásairól folytatott vita tárgyát képezte, amelynek sajnos egymással kölcsönösen ellentétes problémákkal kell szembenéznie.

 
  
MPphoto
 
 

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban.(LT) Támogattam a jelentést. Csak az Európai Unióban évente körülbelül 9,3 millió tonna elektromos és elektronikus berendezést adnak el, amelyek nagyobb része háztartási nagygép, információs technológiai és távközlési berendezés. Ahogy a piac növekszik és az innovációs ciklusok egyre rövidebbek lesznek, a berendezések cseréje felgyorsul, ami miatt az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai alkotják a leggyorsabban növekvő hulladékáramot. Az elektromos és elektronikus berendezések keletkező hulladékainak mennyisége 2020-ig évente 12,3 millió tonnával nő. Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai különféle veszélyes anyagokat tartalmaznak, amelyek a környezetbe kerülhetnek, és – különösen, ha nem gondoskodnak megfelelő kezelésükről – az emberi egészség és a természet károsodását okozhatják. E problémák nem oldódtak meg az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló irányelv 1.0 verziójával.

Támogatom a dokumentumnak azt a javaslatát, hogy az Európa Bizottságnak határozottabbá kellene tennie a veszélyes anyagok alkalmazásának megelőzését, és időszakonként meg kellene vizsgálnia az egyéb veszélyes anyagokra vonatkozó tilalmat, illetve az említettek olyan környezetbarátabb helyettesítő anyagokkal vagy technológiákkal való felváltását, amelyek az emberi egészség és a környezet védelmének megfelelő szintjét biztosítanák.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Luc Bennahmias (ALDE), írásban.(FR) Az Európai Parlament a rendes jogalkotási eljárás keretében ratifikálta a megállapodást a Tanáccsal azzal, hogy – első olvasatban – elfogadta az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazását korlátozó irányelv átdolgozását. Ez jó hír az európai fogyasztók számára: az Európai Unióban eladott elektromos és elektronikus berendezések jelentős részét adják az itt értékesített fogyasztási cikkeknek. Csak az Európai Unióban az évente eladott elektromos és elektronikus berendezések mennyisége a becslések szerint körülbelül 9,3 millió tonna. Az ezeknek a különféle berendezéseknek az egyre gyakoribb cseréje felveti a hulladék, illetve az e hulladékban lévő veszélyes anyagok kérdését. Biztonsági és közegészségügyi okokból szükség van használatuk korlátozására. A hatályos, 2003-ig visszanyúló irányelv átdolgozása mögötti elgondolás az, hogy még tovább haladjunk a veszélyes anyagok alkalmazásának korlátozásában. A Bizottság részéről is esedékes a jogszabályainak három éven belüli felülvizsgálata, hogy a jogszabályokat még jobban a jövő innovációihoz lehessen alakítani.

 
  
MPphoto
 
 

  Vito Bonsignore (PPE), írásban.(IT) Szeretnék gratulálni az előadónak, Evans asszonynak a munkájához és a képviselőcsoportjaink között általa elért jó kompromisszumhoz.

Az elfogadott szöveg – a hatályos irányelv átdolgozása – ambiciózusabb paramétereket igyekszik megadni az elektromos és elektronikus berendezések alkalmazására vonatkozóan. Meg kell jegyezni, hogy az elmúlt években az európai intézmények – jelentős erőfeszítések révén – figyelemreméltó előrehaladást értek el azzal kapcsolatban, hogy az elektromos berendezések ártalmatlanítását és gyártását a környezet és az emberi egészség szempontjainak megfelelően alakítsák.

Igennek szavaztam erre az intézkedésre, amely beleillik ebbe a kontextusba, és amely természetesen terhet és lehetőséget egyaránt jelent a vállalatok, valamint a kis- és középvállalkozások számára. Az, hogy kevésbé szennyező termékeket lehet ajánlani a fogyasztóknak, jó esélyt teremt a vállalatok számára az üzleti folyamataik és globális versenyképességük javítására. Végezetül az ebben a jelentésben megvizsgált új paraméterek mind nagyobb védelmet biztosítanak az európai fogyasztóknak, mind pedig nagyobb tiszteletet a természettel szemben.

 
  
MPphoto
 
 

  Edite Estrela (S&D), írásban.(PT) Az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre (átdolgozás) irányuló javaslatról szóló jelentés mellett szavaztam, mivel véleményem szerint a Tanáccsal elért megállapodás megfelel az emberi egészség és a környezet védelméhez való hozzájárulás célkitűzésének, és egyszerűsíti, valamint nagyobb összhangba hozza a hatályos jogszabályokat.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE), írásban.(PT) A Bizottság szerint csak az Európai Unióban évente körülbelül 9,3 millió tonna elektromos és elektronikus berendezést adnak el, amelyek legnagyobb része háztartási nagygép, információs technológiai és távközlési berendezés. Ahogy a piac növekszik és az innovációs ciklusok egyre rövidebbek lesznek, az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai alkotják a leggyorsabban növekvő hulladékáramot. A becslések szerint az elektromos és elektronikus berendezések keletkező hulladékainak mennyisége 2020-ig évente 12,3 millió tonnával nő. Az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló irányelv átdolgozása az irányelv hatályának kiszélesítésére és a megelőzéssel foglalkozó részének határozottabbé tételére irányul annak érdekében, hogy a környezeti kár – a Szerződés 174. cikkének (2) bekezdésével összhangban – elsődlegesen a forrásánál legyen elhárítható. Mindazonáltal az irányelv alapvetően a nagy forgalmazókra összpontosít, figyelmen kívül hagyva azt a költségvetési hatást, amelyet az elektromos és elektronikus berendezéseket előállító kis- és középvállalkozásokra (kkv) gyakorolhat, és nem kínál megoldásokat a COM(2008)0809 javaslatot, továbbá a bio-információgyűjtésről szóló jelentést követően, amely azt tartalmazta, hogy az új rendszer alapján a gyógyászati felügyeleti és ellenőrző eszközöket gyártó kkv-k valószínűleg problémák elé néznek.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásával kapcsolatos átdolgozás – a Bizottság szerint – a hatállyal kapcsolatos bizonytalanság, a jogi rendelkezések egyértelműségének hiánya, és a tagállamok között a kérdéses termékek megfelelőségét illetően fennálló különbségek miatt szükséges.

A szavazást megelőzően több felhívást is kaptam arra vonatkozóan, hogy utasítsam el a PVC-nek az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló irányelv III. mellékletében található, elsőbbségi felülvizsgálatra kijelölt anyagokat felsoroló jegyzékbe történő felvételét. Szeretném kijelenteni, hogy nem értek egyet a listába való felvétellel, mivel a gyanús termékek sorának, így a PVC-nek a minden kritériumot mellőző felsorolása semmilyen értelemmel nem bír. Ha egy terméket minden tudományos alap nélkül vélelmezünk esélyesnek a jövőbeni a priori betiltásra, akkor az a jogszabályi meghatározást nélkülöző elfogadhatatlan helyzetet eredményez. A PVC esetében a REACH-rendelet előírásai alapján elvégzett kezdeti értékelés megállapította, hogy a PVC nem nagyon veszélyes és nem a III. mellékletbe felveendő elsőbbségi veszélyes anyag. A jelentés mellett szavaztam, mivel a plenáris szavazást megelőző tárgyalások során a listát visszavonták. A Bizottságnak e jogszabály hatálybalépését három évvel követően újraértékelést kell végrehajtania.

 
  
MPphoto
 
 

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban.(PT) Az EU-ban értékesített elektromos és elektronikus berendezések mennyisége és az e berendezések hulladékai mennyiségének elkerülhetetlen növekedése azt jelenti, hogy a környezetre gyakorolt hatásuk minimalizálása, továbbá a fogyasztók és a közegészség védelmének biztosítása érdekében szükség van a bennük alkalmazott bizonyos veszélyes anyagok kiváltására. Tudomásul vesszük, hogy ez szükséges, az esetleges választ jelentő megoldások keresését pedig értékesnek tartjuk. Ezért a jelentés mellett szavaztunk. Az elmúlt hónapokban lezajlott vitafolyamat során a Tanács a bizonyos ellentmondásos és problematikus kérdésekkel kapcsolatos tárgyalásokat követően megállapodásra jutott a Parlamenttel. Kedvező tényezőként értékeljük azt a tényt, hogy a javasolt végleges szöveg kizárta a polivinil-kloridot az irányelv hatálya alól, ami bizonyos ipari ágazatok esetében lehetővé teszi a gyártás folytatását, mivel ezeket az ágazatokat súlyos csapásként érhette volna a PVC-nek a javaslat szerinti felvétele.

 
  
MPphoto
 
 

  Robert Goebbels (S&D), írásban.(FR) Tartózkodtam az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló Evans-jelentésről való szavazáskor. A jelentés egyfelől – minden tudományos bizonyíték nélkül – kérlelhetetlen szigorúsággal ellenzi a nanoanyagok alkalmazását, mivel azoknak kicsinységük miatt szükségszerűen veszélyesnek is kell lenniük. Másrészről pedig az irányelvre irányuló javaslat azzal az állítással, hogy célja a megújuló energiával kapcsolatos technológiák fejlesztésének ösztönzése, kizárja a napkollektorok hulladékait. Az elektromos anyagok vagy veszélyesek, vagy nem. Ha a cél az elővigyázatosság elvének alkalmazása, akkor azt a napenergia hasznosítására irányuló technológiai megoldásokra is alkalmazni kell.

 
  
MPphoto
 
 

  Matthias Groote (S&D), írásban.(DE) Az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló jelentés mellett szavaztam, mivel az alkalmazási területnek a valamennyi elektromos és elektronikus berendezésre való kiterjesztése határozott előrehaladást jelent. Azt azonban, hogy olyan sok kivétel van, problematikusnak tartom. Különösen a megújuló energiahordozók területével kapcsolatos fényelektromos modulokat illetően, amelyek részben az irányelv hatályán kívül eső kadmiun-tellurid vegyületeket tartalmaznak. Ez az anyag nem csak az egészségre nézve káros, de veszélyes is, és azt éppen ezért ténylegesen az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló irányelv hatálya alá kellene vonni. Nem áll majd elő annak veszélye, hogy ennek eredményeként a fényelektromos berendezések teljesen eltűnnének a háztetőkről. Sőt, számos kadmium-telluridtól mentes helyettesítő megoldás is elérhető a piacon. Ezért e tekintetben nem értek egyet a Parlament és a Tanács többségének döntésével.

 
  
MPphoto
 
 

  Françoise Grossetête (PPE), írásban.(FR) Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak mennyisége egyre növekszik, és az ilyen hulladék különféle veszélyes anyagokat tartalmaz egy helyen. Ha nem gondoskodnak megfelelő kezelésükről, ezek az anyagok a környezetbe kerülhetnek, és károsíthatják az emberi egészséget.

Az irányelv a technológiai innováció ösztönzésével sok-sok vállalat számára teszi majd lehetővé, hogy az új és biztonságosabb elektromos és elektronikus berendezések tervezése terén még nagyobb előrelépést érjen el. A veszélyes anyagok mennyiségének csökkenése – az alsóbb szinteken – az újrahasznosítási költségek csökkenéséhez is elvezet. Végezetül – és ami a legfontosabb – a megújuló energiák hasznosításával kapcsolatos technológiák európai fejlesztésének ösztönzése érdekében elértük a napkollektorok mentesítését.

 
  
MPphoto
 
 

  Małgorzata Handzlik (PPE), írásban.(PL) Európában Lengyelország a televízió- és rádiókészülékek, valamint az elektromos háztartási berendezések egyik legnagyobb gyártója. Egyike azoknak az országoknak is, amelyekben az ilyen jellegű készülékek értékesítése évről évre növekszik. A technológiai fejlődés és az ilyen jellegű áruk iránti igény növekedése az úgynevezett e-hulladék mennyiségeinek növekedését is magával hozza, e hulladék feldolgozása, illetve a feldolgozásnak a környezetszennyezéssel kapcsolatos hatása pedig problematikus. Ezért a veszélyes anyagok alkalmazásának korlátozásáról szóló irányelv új rendelkezései rendkívül fontosak az ilyen jellegű berendezések gyártói számára. A gyártóknak ki kell küszöbölniük a káros anyagok alkalmazását, és emelniük kell a mindennapi felhasználásra szánt berendezésekre vonatkozó biztonsági szabványokat. Ez jó hír a fogyasztók számára is, mivel az új szabályok bevezetik az egészségre és a környezetre nézve biztonságos anyagok alkalmazásának kötelezettségét, és e kötelezettség az elektromos berendezések valamennyi gyártójára vonatkozik szerte az Európai Unióban.

 
  
MPphoto
 
 

  Jutta Haug (S&D), írásban. – Noha nem túlzottan ambiciózus, az első olvasatbeli kompromisszum hatékonyabbá teszi a hatályos jogszabályt – ezért mellette szavaztam. Az anyagok alkalmazási korlátozásának új módszere mellett az egyik kulcsfontosságú fejlemény a nyitott hatály: középtávon valamennyi elektromos és elektronikus berendezés, így a villamos áram fejlesztésére szolgáló berendezések is a veszélyes anyagok alkalmazását korlátozó jogszabály hatálya alá tartoznak. Jelentős hátránya azonban a kivételek hosszú listája, amelyen ott szerepelnek a fotovoltaikus napkollektorok is. Ennek a meghatározó jellegű „tiszta” technológiának a környezetvédelmi jogszabályok hatálya alól való kivonása nem a megfelelő benyomást kelti EU-szerte, de világszerte sem. A következetes, fenntartható beruházások megfelelő jogszabályi keretének meghatározásáról van szó! Még ha költséghatékonyabb is volna a kadmium-telluridhoz hasonló veszélyes anyagokat tartalmazó fotovoltaikus napkollektorok gyártása, már régóta vannak kevésbé problematikus alternatívák is, amelyekkel kapcsolatban bebizonyosodott, hogy kiválóan működnek. Ezért nem látom semmi szükségét annak, hogy tetőinket és mezőinket potenciális veszélyes hulladékkal fedjük be, az elkövetkező nemzedékekre hárítva át az ártalmatlanítás problémáját. Ezzel kapcsolatban véleményem határozottan eltér az EP és a Tanács többségének álláspontjától és döntésétől.

 
  
MPphoto
 
 

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. – A Jill Evans képviselőtársam által tárgyalt kompromisszum előrehaladást jelent a jog e területét illetően. Az általa nyújtott jogbiztonság a környezetvédelem hatékonyságának növekedését eredményezi, és ennek megfelelően a jelentés mellett szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Jarosław Kalinowski (PPE), írásban.(PL) A televízó- és rádiókészülékek és az elektromos háztartási berendezések egyre nagyobb számban való gyártása a modern technológiai megoldások fejlesztéséből, valamint az ilyen jellegű termékek iránti növekvő igényből fakad. Fogyasztóként funkcionalitást és ergonomikus formát várunk el e berendezésektől, de mindenekelőtt azt kellene elvárnunk, hogy a különböző termékek eleget tegyenek a mind a felhasználóval, mind pedig a környezettel kapcsolatos biztonsági előírásokat szabályozó megfelelő normáknak. A használt berendezéseket – riasztó mennyiségű szemetet előállítva – újakra cseréljük, és az előállításukhoz felhasznált veszélyes anyagok visszafordíthatatlan károkat okoznak az ökoszisztémának.

Ennélfogva elengedhetetlen fontosságú az olyan jogszabályi előírások bevezetése, amelyek korlátozzák a veszélyes anyagoknak az otthonainkba kerülő berendezések gyártásához való felhasználását, és amelyek egyúttal támogatást nyújtanak a gyártóknak az innovatív, ökológiai szempontokat érvényesítő intézkedések bevezetéséhez.

 
  
MPphoto
 
 

  Alan Kelly (S&D), írásban. – A veszélyes anyagok alkalmazását korlátozó hatályos irányelv hat olyan veszélyes anyag alkalmazását korlátozza, amelyeket egykor bizonyos elektromos vagy elektronikus berendezésekben alkalmaztak. Az irányelv átdolgozására az egyszerűsítése, valamint annak érdekében kerül sor, hogy megkönnyítsék a gyártók számára annak meghatározását, mely anyagok vannak betiltva, ilyen módon elkerülve az olyan szükségtelen keveredéseket, amelyek veszélyesek lehetnek a fogyasztókra és a hulladékkezelő társaságok erőforrásaira nézve.

 
  
MPphoto
 
 

  Giovanni La Via (PPE), írásban.(IT) Az Európai Uniónak részletes szabályozásra volt szüksége az egyes veszélyesnek minősülő anyagoknak az elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazására vonatkozóan. Ez a követelmény a Bizottság azon adatai alapján vált egyértelművé, amelyek szerint csak az EU-ban évente körülbelül 9,3 millió tonna elektronikus és elektronikus berendezést értékesítenek.

Ahogy a piac növekszik és az innovációs ciklusok egyre rövidebbek lesznek, a berendezések cseréje felgyorsul, ami miatt az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai alkotják a leggyorsabban növekvő hulladékáramot. Egy rövid, a vállalatok számára az új szabályozáshoz való igazodást lehetővé tevő átmeneti időszakot követően néhány berendezés, például a fotovoltaikus napkollektorok kivételével valamennyi elektromos és elektronikus berendezés vonatkozásában betiltásra kerülnek a veszélyes anyagok. Az intézkedés a harmadik országokbeli konkurens iparágak számára is előírja a saját üzleti vállalkozásaink tekintetében megszabottal azonos tilalom betartását, annak kifejezett előírásával, hogy az importált termékeknek az európai uniós előírások által szavatoltakkal azonos biztonsági előírásoknak kell megfelelniük.

Ezért összességében úgy vélem, bizonyos elsődleges értékek, például a közegészség és a környezet védelme kiemelt fontossággal bírnak, noha tudom, hogy olyan feltételek között tevékenykedünk, amelyeket az Európát és a világot is sújtó súlyos gazdasági válság nagyban befolyásol.

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (S&D), írásban. – Az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló jelentés elfogadása mellett szavaztam. A veszélyes anyagok alkalmazását korlátozó hatályos irányelv hat veszélyes anyagnak korlátozza az egyes elektromos és elektronikus berendezések gyártása során való alkalmazását. A szabályozás arra irányul, hogy elkerülhető legyen a mérgező hulladék keletkezése az ilyen berendezések kidobása esetén, illetve hogy biztosítsa, Európa szükségtelen mobiltelefonjai, számítógépei és hűtőgépei ne károsítsák a környezetet és az emberi egészséget a hulladéklerakókban elszivárgó vegyi anyagokkal és az égetés során keletkező mérgező gőzökkel és gázokkal. Az irányelv egyszerűsödik.

 
  
MPphoto
 
 

  Marisa Matias (GUE/NGL), írásban.(PT) A veszélyes anyagoknak az elektromos és elektronikus berendezésekben való felhasználása jelentős probléma a közegészség, a környezet és a hulladékkezelés szempontjából. E kockázatok még határozottabban vannak jelen a fejlődő országokban elégtelen feltételek között végzett újrafelhasználási és újrahasznosítási műveletek során, különösen a szegényebb országok hulladéklerakóiban való elhelyezés céljából való illegális kivitel esetében. A jogszabálytervezet révén valamennyi szóban forgó anyag az irányelv hatálya alá kerül. Ennélfogva a jövőben valamennyi anyagnak meg kell majd felelnie az irányelv rendelkezéseinek, amennyiben ez egy környezeti vizsgálat alapján szükségesnek minősül.

Az irányelv hozzájárul ahhoz, hogy a tagállamokban egyértelmű szabályokat állapítsanak meg az ilyen anyagok forgalomba hozatala, majd az ezt követő újrafelhasználása tekintetében. Az irányelv hozzájárul a jelenlegi helyzet jelentős mértékű javulásához, ezért mellette szavaztam. Úgy vélem ugyanakkor, hogy egyes, az irányelvből kihagyott anyagokat az elkövetkezendő három évben – a hatásuk felülvizsgálatát és értékelését követően – fel kellene majd venni az irányelvbe.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE), írásban.(PT) Az elektromos és elektronikus berendezések egyre szélesebb körben való használata – a jelentős technológiai fejlődéssel együtt – a termékek életciklusának lerövidülését hozta magával. Mindez egyúttal súlyos problémákhoz vezetett a veszélyes anyagoknak az ilyen berendezésekben való alkalmazása, továbbá az egyre nagyobb mennyiségű hulladék kezelése tekintetében is. Ennélfogva ez, az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásával kapcsolatos irányelv a hatályának kiszélesítésére és a megelőzéssel foglalkozó részének határozottabbé tételére irányul annak érdekében, hogy a környezeti kár – a Szerződés 174. cikkének (2) bekezdésével összhangban – elsődlegesen a forrásánál legyen elhárítható. Ez az átdolgozás alapvető fontossággal bír az ilyen jellegű berendezésekben lévő veszélyes anyagok mennyiségének sikeres csökkentése szempontjából.

 
  
MPphoto
 
 

  Alexander Mirsky (S&D), írásban.(LV) Teljes mértékben támogatom Evans asszony jelentését. Szeretném azonban megjegyezni, hogy a kérdés nagyobb figyelmet érdemel. Az elektronikai berendezésekben és az ipari technológiában elkerülhetetlen az ólom, a magnézium, a higany és a ritkaföldfémek alkalmazása. A mi feladatunk az, hogy rávegyük a gyártókat a kevésbé veszélyes anyagok alkalmazására. Ha ez nem lehetséges, akkor alapvető fontosságú, hogy a nyilvánosság tájékoztatást kapjon az összes alkalmazott veszélyes anyagnak a fogyasztókra gyakorolt esetleges káros hatásáról.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI), írásban.(DE) Az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló irányelv a veszélyes anyagoknak a berendezésekben és az alkatrészekben való felhasználását szabályozza. Fontos eszköze a gyártókra vonatkozó európai, továbbá globális szabvány megállapításának is. Az irányelv hatályának kiterjesztése arra szolgál, hogy az irányelv a veszélyes anyagok hulladékainak kezelésével is foglalkozzon. Tartózkodtam a szavazástól, mivel a jelentés még mindig nem oldja meg teljesen a veszélyes anyagok kezelésével kapcsolatos valamennyi problémát.

 
  
MPphoto
 
 

  Franz Obermayr (NI), írásban.(DE) Tény, hogy az elektromos berendezések piaca nagymértékben bővült, és ez különösen igaz az információtechnológia és a távközlési berendezések terén. Ez és az innovációs ciklusok lerövidülése oda is vezet, hogy az elektromos berendezésekből származó hulladék mennyisége nő. A veszélyes anyagok alkalmazásának korlátozásáról szóló irányelv átdolgozásának célja az emberi egészséget vagy a környezetet veszélyeztető veszélyes anyagok használatának megakadályozása. A javaslatok között vannak ellentmondásosak is: egyfelől a nagy számítógép-gyártók – mint a HP, az ACER és a Sony Ericsson – úgy nyilatkoztak, hogy támogatják az elektromos és elektronikus berendezésekben alkalmazott brómozott égésgátlók használatának tilalmát. Másfelől egyértelmű, hogy a Bizottság tanulmányai nem különösebben meggyőzőek, legalábbis ami a lehetséges környezetszennyezést illeti. Emellett az ágazat képviselői aggodalmukat fejezik ki a PVC betiltásával kapcsolatban, különösen a kábelgyártás esetében. A PVC káros jellegzetességeivel kapcsolatban viták folynak, és félő, hogy a költségek nőnek majd, ha betiltják a PVC borítású kábeleket. Az egyes tilalmak meghatározása előtt ezeket az érveket mérlegelni kell. Ezért tartózkodtam a szavazástól.

 
  
MPphoto
 
 

  Alfredo Pallone (PPE), írásban.(IT) A jelentés mellett szavaztam, mégpedig több okból. Én is úgy gondolom, hogy a helyhez kötött létesítményeket és a fotovoltaikus napkollektorokat ki kell zárni az irányelv hatálya alól. Örültem továbbá a veszélyes anyagok felülvizsgálatára vonatkozó módszer elfogadásának (IV. melléklet), mivel ez azt jelenti, hogy a Bizottság által vizsgálandó anyagok listája (III. melléklet) elhagyható. Úgy gondolom továbbá, hogy helyes a „szükséges” kifejezés nem túlságosan tág értelmezése, miszerint: elektromos áram szükséges a berendezés működéséhez. Úgy vélem, hogy korai lenne a nanoanyagok értékelést beemelni a jogalkotásba – ezeket az anyagokat a Bizottság jelenleg vizsgálja. Végül szeretném hozzátenni, hogy örülök annak, hogy a hatály eléggé „nyitott” ahhoz, hogy magában foglaljon minden elektromos és elektronikus berendezést.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban.(PT) A bizonyos veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre (átdolgozás) irányuló javaslatról szóló jelentés mellett szavaztam, mivel a Tanáccsal való közös megegyezés során olyan javítások kerültek bevezetésre, amelyeknek nagymértékben elő kell mozdítaniuk a közegészség és a környezet jobb védelmét, valamint a hatékonyabb hulladékkezelést. Szeretném felhívni a figyelmet az új jogszabály egyszerűségére és nagyobb következetességére. A veszélyes anyagok használatának átszervezése és korlátozása sürgető volt, tekintettel arra, hogy az EU-ban jelentősen megnőttek az elektromos és elektronikus berendezések eladásai.

Ezzel a jogszabállyal előmozdítjuk a hulladékmegelőzést az olyan hulladékok esetében, amelyeket az elektromos és elektronikus berendezésekkel – például mobiltelefonokkal, számítógépekkel és hűtőgépekkel – termelünk: gondolok itt arra, amikor az emberi egészséget vagy a környezetet veszélyeztetik a természetbe juttatott vegyipari termékek, amelyek a hulladéklerakókból vagy az égetés során felszabaduló mérgező gázokból származnak.

 
  
MPphoto
 
 

  Aldo Patriciello (PPE), írásban.(IT) Köszönetet szeretnék mondani Evans asszonynak kiváló munkájáért. Igennel szavaztam, mert egyetértek azzal, hogy a veszélyes anyagokról szóló irányelv átdolgozását az EU azzal kapcsolatban vállalt nemzetközi szintű kötelezettségeihez illeszkedve kell elvégezni, hogy – a folyamatos minimalizálás és lehetőség szerint a végleges kiküszöbölés célként való szem előtt tartásával – csökkenti a dioxin és a furán összkibocsátását.

Az, hogy az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai végül hová kerülnek, továbbra sem világos. A magas hőmérsékleten történő elégetés kivételes megoldás. Félő, hogy az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak előírásoknak nem megfelelő – uniós vagy harmadik országokban történő – kezelése nagy mennyiségek esetében is valós kockázat marad. A dioxin- és furánkibocsátás kérdését már a tervezés és az anyagválasztás szakaszában kell kezelni.

 
  
MPphoto
 
 

  Rovana Plumb (S&D), írásban.(RO) Évente csak az EU-ban 9,3 millió tonnára tehető az eladott elektromos és elektronikus berendezések mennyisége, amelyeknek legnagyobb része háztartási nagygép, valamint számítástechnikai és távközlési berendezés. Az elektromos és elektronikus eszközök piacának bővülésével és az innovációs ciklus lerövidülésével a berendezések egyre nagyobb ütemben cserélődnek, az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai jelentik tehát a leggyorsabb ütemben növekvő hulladékáramot. A elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak mennyisége a becslések szerint 2020-ra 12,3 millió tonnára nő.

Az átdolgozott irányelv legfontosabb jellemzői a következők:

- a hatály kiszélesítése,

- a veszélyes anyagok alkalmazását korlátozó irányelv és a REACH közötti különbségtétel,

- a mentesítési kritériumok módosítása,

- a mentességi/türelmi időszakkal kapcsolatos döntéshozatal kritériumai,

- a jövőbeni korlátozásokra a komitológia helyett alkalmazandó együttdöntés,

- a nanoanyagokra vonatkozó külön javaslatok.

Örülök, hogy ez a megegyezés az első olvasatban megtörtént. A jelentés mellett szavaztam, mivel az új irányelvjavaslat egyszerűbb, és a gyártóknak könnyebben használható eszközt nyújt termékeiknek az irányelvben meghatározott kategóriákba történő besorolására. A dokumentum a kivételek kritériumainak módosításánál ugyanakkor figyelembe veszi az egészségvédelemmel és a környezetvédelemmel kapcsolatos társadalmi-gazdasági hatásokat is.

 
  
MPphoto
 
 

  Paulo Rangel (PPE), írásban.(PT) A Bizottság szerint az egyértelműség és a jogbiztonság végett tanácsos átfogalmazni az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló, jelenleg hatályos, 2003-ban elfogadott irányelvet. Ez az átdolgozott szöveg kiszélesíti az irányelv hatályát, hogy előmozdítsa az emberi egészség védelmét, valamint az elektromos és elektronikus berendezések hulladékának ökológiai szempontból megfelelő újrahasznosítását és ártalmatlanítását. E téren kulcsfontosságú figyelembe venni azt, hogy az ajánlott megoldások milyen esetleges hatással lehetnek a kis- és középvállalkozásokra.

 
  
MPphoto
 
 

  Frédérique Ries (ALDE), írásban.(FR) Az Európai Parlament csaknem 8 évvel ezelőtt elfogadott egy irányelvet a veszélyes anyagok korlátozásáról (RoHS-irányelv), és ezzel válaszolt a vásárlók azon határozott igényére, hogy biztonságos és ártalmatlan mindennapi fogyasztási cikkeket szeretnének. Ezt a biztonsággal kapcsolatos megközelítést elsősorban az jelentette, hogy betiltották az ólom, a higany és a kadmium alkalmazását számos háztartási berendezésben, a rádió- és televíziókészülékekben, a villanyvonatokban és a videojátékokban. Üdvözlöm a ma elfogadott javaslatot, amely az irányelv hatályát más termékekre is kiterjeszti, de nem ítéli el eleve az olyan fontos anyagok használatát, mint például a PVC. Hasonlóképpen fontos újra átgondolni a nanoanyagokkal kapcsolatos korlátozó véleményt, amelyet a Környezetvédelmi Bizottság fogadott el júniusban. A nanotechnológia, az anyag rendkívül kisméretű részecskéinek szintjén alkalmazott forradalmi technológia jobb megközelítést érdemel ennél a túlságosan egyszerű álláspontnál: mellette vagy ellene kell érvelni, mint a géntechnológiával módosított szervezetek (GMO) esetében. Az is kulcsfontosságú, hogy az RoHS-irányelv megvalósítható legyen. Ezért örülök annak, hogy figyelmet fordítottak az ezen anyagok egészségre és környezetre gyakorolt lehetséges hatásaira, egy módszertan kidolgozására, valamint annak garantálására, hogy az irányelv a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról szóló rendelethez illeszkedjék.

 
  
MPphoto
 
 

  Crescenzio Rivellini (PPE), írásban.(IT) A mai ülésen a veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásáról szóló irányelv módosítása mellett szavaztam.

A szöveg, amely a 2003-as irányelv átdolgozott változata, többek között a témával kapcsolatos új tudományos ismeretek hatására próbál új korlátozásokat bevezetni az olyan anyagok használatával kapcsolatban, mint például a kadmium, a klór, a higany és a polivinilklorid (PVC), mivel ezekről az anyagokról bebizonyosodott, hogy veszélyeztetik az emberi egészséget.

Habár tisztában vagyok azzal, hogy az ágazatban működő gyártók tiltakoznak, különösen a PVC használatának korlátozása ellen, mégis úgy vélem, hogy a politikának – és így a demokratikusan megválasztott politikusoknak is – az a feladata, hogy megkísérelje az olyan anyagok használatának korlátozását, amelyek akár csak esetlegesen is veszélyeztethetik az emberi egészséget. Ugyanakkor a hozzáférhető technológia keretein belül elő kell mozdítanunk az alternatív és helyettesítő anyagok használatát.

Úgy vélem, hogy a végeredmény az elektromos és elektronikus berendezéseknél különösen fontos, elsősorban az olyan esetekben, ahol ezek a berendezések olyan anyagokat tartalmaznak, amelyek később veszélyesnek bizonyulnak. Az ilyen esetekben az ártalmatlanítást még pontosabban és óvatosabban kell elvégezni.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – A Bizottság szerint évente csak az EU-ban 9,3 millió tonnára tehető az eladott elektromos és elektronikus berendezések mennyisége, amelyeknek legnagyobb része háztartási nagygép, valamint számítástechnikai és távközlési berendezés. Az elektromos és elektronikus eszközök piacának bővülésével és az innovációs ciklus lerövidülésével a berendezések egyre nagyobb ütemben cserélődnek, az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai jelentik tehát a leggyorsabb ütemben növekvő hulladékáramot. Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai 2020-ra a becslések szerint 12,3 millió tonnát tesznek majd ki. Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai összetett hulladékáramot alkotnak, amely számos veszélyes anyagot tartalmaz. Ezek az anyagok vagy átalakulási termékeik a környezetbe kerülhetnek, és – különösen, ha nem megfelelő a hulladékkezelés – az emberi egészséget is károsíthatják. Az emberi egészségre és a környezetre nézve fennálló kockázatot tovább növeli a fejlődő országokban a normáknak nem megfelelően végzett újrafeldolgozási és ártalmatlanítási tevékenység. A Szerződés 174. cikkének (2) bekezdése szerint a környezeti károkat elsődlegesen azok forrásánál kell elhárítani. A hulladékokról szóló keretirányelv a hulladékhierarchiában a megelőzést tekinti elsődleges prioritásnak, ami többek között azt jelenti, hogy olyan intézkedéseket kell hozni a hulladékkeletkezés megelőzésére, amelyek csökkentik a káros anyagok jelenlétét a különféle anyagokban és termékekben. Nagyon remélem, hogy ez a jelentés segít e problémák megoldásában.

 
  
MPphoto
 
 

  Daciana Octavia Sârbu (S&D), írásban. – Európában az elektronikus berendezések hulladékai jelentik a leggyorsabb ütemben növekvő hulladékáramot. Legfontosabb prioritásaink között kell szerepelnie a rákkeltő és mérgező anyagok e hulladékáramban való csökkentésének. A jogszabály Környezetvédelmi Bizottság által javasolt tágabb hatálya sokkal jobb megközelítés, mint a Bizottság által javasolt. Az egyes termékek végleges listája kizárhatná a rendeletből az új termékeket, továbbá meg kell bizonyosodnunk afelől, hogy a jogszabályok nem csupán megkönnyítik az ágazat innovációját, hanem lépést is tartanak azzal. Biztató azt látni, hogy jelenleg több vállalat bizonyos potenciálisan veszélyes anyagot fokozatosan kivon termékeiből. Azonban így is nagyratörő jogszabályokat kell elfogadnunk, amelyek arra ösztönzik az ágazat többi képviselőjét, hogy kövessék a többieket és a jobb környezetvédelem érdekében hajtsanak végre innovációt.

 
  
MPphoto
 
 

  Bart Staes (Verts/ALE), írásban.(NL) Igennel szavaztam az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való használatának korlátozásáról szóló jelentésre. Ez a jelentés a helyes irányba tett lépés. A „berendezések” kategóriáját egyebek mellett az orvostechnikai műszerekre is kiterjeszti. A nehézfémek (például a higany és az ólom) mellett többféle brómozott égésgátló használatát is tiltja. A jelentés nyitott hatályú, így lehetővé teszi, hogy az a jövőben minden elektronikus berendezésre – néhány konkrétan meghatározott kivételtől eltekintve – és más veszélyes anyagokra is kiterjedjen. Erre vonatkozóan egyértelmű kritériumok vannak. Sajnálom azonban, hogy ez az irányelv nem tartalmazza a PVC használatának a tilalmát, ahogy azt a Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja javasolta. Nagyon fontos, hogy csökkenjen az az elektronikus hulladékban jelenlévő veszélyes anyagok mennyisége. Habár az európai jogszabályok tiltják a veszélyes anyagok újrahasznosítás céljából történő exportját, a tanulmányok rámutattak arra, hogy az európai elektronikus hulladék több mint kétharmada exportra kerül. Ez az e-hulladék sok esetben illegálisan kerül lerakásra például Nyugat-Afrikában, ahol a hulladékkezelés színvonala jóval elmarad a normáktól, ami nagyon súlyos egészségügyi problémákhoz és környezetszennyezéshez vezet. A hulladékkereskedelem – a piac gyorsan növekvő szegmense – igen jövedelmező, ezért a elektronikus hulladék illegális exportjának visszaszorításához alapos felügyeletre és ellenőrzésre van szükség.

 
  
MPphoto
 
 

  Marianne Thyssen (PPE), írásban.(NL) Mindennapi életünket már el sem tudjuk képzelni elektromos és elektronikus berendezések nélkül. A veszélyes anyagok korlátozásának (RoHS) európai rendszere, amely a veszélyes anyagok ilyen elektronikus berendezésekben való használatát szabályozza, tulajdonképpen egy olyan általános rendszer, amelyet már az EU-n kívül is nem kevesebb, mint 28 országban alkalmaznak. Eddig – a jelenleg hatályos RoHS-irányelv alapján – korlátozták a higany, az ólom, a kadmium és bizonyos égésgátlók használatát. A gyors technológiai fejlődés és a magasabb szintű tudományos ismeretek azonban e jogszabály átdolgozására kényszerítettek bennünket. Az irányelv átdolgozása ahhoz is szükséges, hogy a RoHS hatékony és rugalmas eszköz legyen. Mostantól fogva lehetséges a veszélyes anyagok gyorsabb kizárása, ami jótékony hatással lesz az emberekre és a környezetre. Meghatározásra került továbbá a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH) szóló rendelet és az RoHS-irányelv közötti kapcsolat, így nem kerülhet sor kettős szabályozásra. Mindezek miatt ma meggyőződésből szavaztam igennel a Parlament és a Tanács között létrejött megegyezésre. Remélem, hogy hasonló megegyezés születik a közeljövőben az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló irányelvről is. Hiszen végső soron e két jogalkotási aktus szorosan összekapcsolódik.

 
  
MPphoto
 
 

  Thomas Ulmer (PPE), írásban.(DE) Ez a jelentés színvonalas dokumentum, mivel kiegyensúlyozott módon veszi figyelembe az ágazat aggályait és a környezetvédelemmel kapcsolatos megfontolásokat. Jóllehet egy ilyen bonyolult kérdésben biztosan lehetetlen olyan megoldást találni, amellyel mindenki elégedett, ez a dokumentum igen közel jár ehhez.

 
  
MPphoto
 
 

  Kathleen Van Brempt (S&D), írásban.(NL) Az Evans-jelentés mellett szavaztam, mert pozitívnak tartom azt az általában vett kiegyensúlyozottságot, amely a Tanáccsal közösen elért megegyezést jellemzi. Azonban árnyékelőadóként szeretnék hangot adni nemtetszésemnek amiatt, hogy – miután az ágazat intenzíven lobbizott – a napkollektorokra nem terjed ki az irányelv hatálya. Ennek következtében még (legalább) tíz évig továbbra is lehet kadmiumot használni az európai piacra szánt napkollektorokban, míg minden más elektromos vagy elektronikus berendezésben tilos lesz használni. Határozottan elutasítom ezt a helyzetet, nevezetesen hogy egy ágazat, amelynek a környezetbarát gazdaság felé történő előrelépésünkben hajtóerőnek kellene lennie, mindent megtesz azért, hogy megakadályozza ezt a fontos környezetvédelmi jogalkotást, valamint hogy a Parlament többsége és a Tanács behódolt egy bizonyos technológia érdekeinek (a vékony kadmium-tellurid réteggel ellátott napkollektorok használatának).

 
  
MPphoto
 
 

  Artur Zasada (PPE), írásban.(PL) Ma igennel szavaztam a jelentésre, amelynek tárgya bizonyos veszélyes anyagok használatának tilalma az elektromos és elektronikus berendezésekben. A közelmúltban láthattuk, hogy mekkora jelentőséggel bír az a probléma, amellyel egy általunk elfogadott jogszabály foglalkozik: az Európai Unióban több millió háztartásban cserélték ki a katódsugaras televíziókat modern LCD-képernyős készülékekre. Ma ugyanezekben a háztartásokban a polgárok azt fontolgatják, hogy LCD-televíziójukat a LCD-LED televíziókra cserélik.

A szakértők véleménye szerint az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai jelentik a leggyorsabb ütemben növekvő hulladékforrást. Az Öko-Institut kutatóintézet által végzett elemzések bebizonyították a PVC és a halogénezett égésgátlók környezetre és emberi egészségre gyakorolt káros hatását. Biztos vagyok abban, hogy a ma elfogadott dokumentum elő fogja mozdítani az ilyen típusú veszélyes anyagok mennyiségének csökkenését.

 
  
  

Állásfoglalási indítvány B7-0617/2010 (A hamisítás elleni kereskedelmi megállapodás)

 
  
MPphoto
 
 

  Damien Abad (PPE), írásban. – (FR) A Parlament ma elfogadta a hamisítás elleni nemzetközi kereskedelmi megállapodással (ACTA) kapcsolatos állásfoglalásra irányuló indítványt annak érdekében, hogy a hamisítás elleni intézkedések nemzetközi szintű végrehajtása hatékonyabb legyen. Az ACTA olyan eszköz, amely fokozza a hatályos rendelkezések hatékonyságát és erősebb védelmet nyújt a szerzői jogok, a védjegyek, a szabadalmak, a formatervezési mintaoltalmak és a földrajzi jelzések megsértésével szemben. A képviselőcsoportom – az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport – által benyújtott állásfoglalás mellett szavaztam, mivel úgy vélem, hogy az ACTA védelmet jelent az európai ipar számára. Így képesek leszünk biztosítani a szerzői jogok, valamint a kreativitás és az innováció védelmét a kulturális és tudományos területeken. Tény és való: most meg kellene állnunk egy pillanatra, és el kellene gondolkodni azon, hogy milyen módon tudnánk hatékonyabban fellépni a szerzői jogi kalózkodás ellen. Ez a nemzetközi megállapodás egy lépés a hamisítás elleni intézkedések hatékonyabb végrehajtása felé.

 
  
MPphoto
 
 

  Sophie Auconie (PPE), írásban.(FR) Igennel szavaztam az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport és az Európai Konzervatívok és Reformerek által benyújtott, a hamisítás elleni kereskedelmi megállapodásról (ACTA) szóló állásfoglalásra irányuló indítványra. A megállapodás célja, hogy egy új nemzetközi irányítási struktúra kialakításával fellépjen a szerzői jogvédelem alatt álló termékek egyre gyakoribb hamisítása és az egyre intenzívebbé váló kalózkodás ellen. Úgy gondolom, hogy kulcsfontosságú megvédeni a kreativitást a lopástól – mert a kalózkodás és a hamisítás valójában lopás. Az Unió, amelynek célja az, hogy a világ legversenyképesebb tudásalapú gazdasága legyen, nem hunyhat szemet e komoly probléma fölött. Ezért fogadom örömmel ennek az állásfoglalásnak az elfogadását. Erőteljes szövegről van szó, amelynek minden képviselőt meg kellett volna győznie. Sajnálatos módon azonban csak kis többséggel került elfogadásra. Míg az Európai Bizottság komoly garanciákkal állt elő az alapvető jogok tiszteletben tartásával kapcsolatban, a Parlamentben a baloldal inkább úgy döntött, hogy meg nem alapozott tiltakozó szlogeneket hajtogat. Véleményem szerint az Európai Uniónak az elsők között kell fellépnie a gondatlansággal és az elkötelezettség hiányával szemben, amely Kínát és Oroszországot sok esetben jellemzi e téren. A globalizálódott piacon a versenyképességünk a tét.

 
  
MPphoto
 
 

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban.(LT) A hamisítás elleni küzdelem az EU politikai stratégiájának alapvető eleme, és a célja, hogy biztosítsa a méltányosságot, az egységes feltételeket gyártóink számára, a foglalkoztatást polgáraink számára és a jogállam alapelveinek tiszteletben tartását. A digitális technológiák megjelenésével a hamisítás ellenőrizhetetlen, nemzetközi méreteket öltött, ezért e probléma kezelésének legfőbb eszköze a nemzetközi együttműködés. Támogattam ezt az állásfoglalásra irányuló indítványt, amely tartalmazza az Európai Parlament hamisítás elleni kereskedelmi megállapodásról szóló multilaterális tárgyalások során képviselt célkitűzéseit és prioritásait. Most először egy olyan átfogó nemzetközi keretrendszer létrehozása a cél, amely hatékonyabban lép fel a szellemi tulajdonjogok megsértésével szemben. Úgy érzem, fontos biztosítani, hogy a szellemi tulajdonjogok érvényesítését célzó intézkedések ne akadályozzák az innovációt és a versenyt, ne sérüljön a szellemi tulajdonjogok korlátozása és a személyes adatok védelme, ne korlátozzák a szabad információáramlást, valamint megalapozott indok nélkül ne akadályozzák a jogszerű kereskedelmet.

 
  
MPphoto
 
 

  Françoise Castex (S&D), írásban.(FR) A szöveg ellen szavaztam. Az európai jobboldal behódolt az egyes kormányok követeléseinek és a kulturális ágazatok nyomásának, mégpedig az európai polgárok alapvető jogainak a kárára. Mindazt a biztosítékot, amelyet a Bizottságtól kértünk, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport azonnal elutasította. Ez nem jó üzenet a Bizottság felé a jövő héten esedékes sydney-i tárgyalások előtt. Emellett az, hogy a szerzői jog online megsértéséhez kapcsolódó büntetés-végrehajtási szankciók erősítésére vonatkozóan a „kereskedelmi nagyságrend” kifejezés meghatározása pontatlan, arra ösztönözheti az államokat, hogy a magánfelhasználók és közvetítők kriminalizálásához vezető jogszabályokat fogadjanak el. Az ACTA nem vezethet oda, hogy lehetővé teszi az Európai Unió számára az egyének utáni nyomozást, és rugalmas reakcióval jellemezhető rendszereket és hasonló megoldásokat vezet be. A Bizottságnak sürgősen – inkább az ACTA végrehajtása előtt, semmint utána – hatáselemzést kell végeznie az ACTA alkalmazásáról, valamint az alapvető jogokra, az adatvédelemre és az elektronikus kereskedelemről szóló irányelvre gyakorolt hatásairól.

 
  
MPphoto
 
 

  Carlos Coelho (PPE), írásban.(PT) Az ACTA egy olyan eszközt hoz létre, amellyel a szellemi tulajdonjogok hatékonyan védhetők, és ezzel megerősíti a nemzetközi együttműködést a hamisítás elleni küzdelem terén. Nem az a célja, hogy új jogokat hozzon létre, hanem az, hogy a meglévő jogok tiszteletben tartását biztosítsa akadályozó intézkedésekkel, valamint hogy létrehozzon egy, a feleknek nyújtott támogatással jellemezhető átfogó nemzetközi keretrendszert. A megállapodás nehéz, mivel az érdekellentétek miatt különbözően értelmezik a hatásait. A szerzői jogok védelme kulcsfontosságú, de ugyanakkor az is elengedhetetlen, hogy egy olyan egyensúlyt biztosítsunk, ahol nincs veszélyben a véleménynyilvánítás szabadsága és az innováció, illetve hogy az egyéneket ne korlátozzák polgári vagy alapvető jogaik gyakorlásában. A hamisítás igen komoly probléma, amely hatalmas kockázatot jelent az európai ipar, a gazdaság és az innováció számára.

Remélem, hogy ez a megállapodás a helyes irányba tett lépés lesz, és hogy a jövőbeni tárgyalások során feloldásra kerülnek majd azok a kétértelműségek és kihagyások, amelyek még mindig jellemzik szöveget, például a hamis földrajzi meghatározásokkal kapcsolatos részben. Szeretnék a Bizottságnak gratulálni a tárgyalások átláthatóságának javítására tett erőfeszítéseiért; remélem továbbá, hogy a továbbiakban is fenntartja ezt a hozzáállást és a Parlamentet részletesen tájékoztatja a tárgyalások előrehaladásáról.

 
  
MPphoto
 
 

  George Sabin Cutaş (S&D), írásban.(RO) Igennel szavaztam a hamisítás elleni nemzetközi kereskedelmi megállapodással (ACTA) kapcsolatos állásfoglalásra irányuló indítványra, amelyet a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja és három további európai parlamenti képviselőcsoport nyújtott be. Az állásfoglalás mögötti szándék az alapvető szabadságok és az egyéni jogok tiszteletben tartása, valamint az internethez való szabad hozzáférés biztosítása volt. Az állásfoglalás arra is kísérletet tett, hogy a fejlődő országokban biztosítsa a gyógyszerekhez való hozzájutást. Sajnálatos, hogy ezt az állásfoglalást nem fogadta el a Parlament, mivel a szocialista oldal az európai polgárok érdekeit támogatta.

 
  
MPphoto
 
 

  Mário David (PPE), írásban.(PT) Mindent egybevetve egyetértek ezzel a hamisítás elleni nemzetközi kereskedelmi megállapodásról (ACTA) szóló állásfoglalási indítvánnyal, amelyet hosszú hónapokig tartó viták és a különböző politikai pártok közötti kompromisszumos megoldásokra tett erőfeszítések után fogadtak el – ez a kompromisszum azonban sajnos nem jött létre. A piacok megfelelő működése, az egységes piac védelme, az európai vállalatok globális gazdaságban tanúsított versenyképessége, valamint az európai munkahelyek létrehozása és fenntartása szempontjából fontos, hogy az Unió a hamisítás minden formája elleni fellépést belső és nemzetközi politikájának prioritásává tegye. Habár tudatában vagyok annak, hogy az ACTA nem jelent megoldást egy olyan összetett és sokdimenziós problémára, mint hamisítás – ahogy azt a 3. bekezdés kimondja –, mégis úgy vélem, hogy az ACTA használható eszközt kínál ahhoz, hogy a meglévő normákat hatékonyabbá tegyük, és így előmozdítsuk az EU-ból kifelé irányuló exportot és megvédjük a jogtulajdonosokat, akik egy olyan globális piacon működnek, ahol az ipari és szellemi tulajdonjog birtokosai áldozatul esnek a szerzői jogok, a védjegyek, a szabadalmak, a formatervezési mintaoltalmak és földrajzi jelzések szisztematikus és széles körben elterjedt megsértésének.

 
  
MPphoto
 
 

  Proinsias De Rossa (S&D), írásban. – Az állásfoglalás ellen szavaztam, amely az Európai Parlament álláspontját tartalmazza a hamisítás elleni nemzetközi kereskedelmi megállapodás (ACTA) parafálása előtt. Azért tettem így, mert a Parlament konzervatív többsége elutasította azt, hogy ezzel a szerzői jogokra vonatkozó globális megállapodással hangsúlyozza a polgáraink számára adott alapvető garanciák szükségességét. A megállapodás parafálása előtt a Parlamentnek látnia kell annak bizonyítékát, hogy a tárgyalás a Lisszaboni Szerződésben foglaltak szerint folyik. A Bizottságnak azt is bizonyítania kell, hogy a szolgáltatók és a jogtulajdonosok együttműködése nem fogja korlátozni a polgárok alapjogait, különösen a magánélethez való jogot, a véleménynyilvánítás szabadságát és a jogszerű eljáráshoz való jogot. Ehhez meg kell vizsgálni azt, hogy az ACTA hogyan befolyásolná az adatvédelmet és az alapvető jogokat. Szükségünk van arra, hogy a Tanács és a Bizottság garantálja, hogy az ACTA nem teszi majd szükségessé az uniós jog megváltoztatását a szellemi tulajdonjogok érvényesítését biztosító büntetőjogi intézkedések terén. A polgári jogi végrehajtási intézkedések szabadalmakra történő alkalmazása negatív hatással lehet a generikus gyógyszerek hozzáférhetőségére – a Bizottságnak foglalkoznia kell ezzel a kérdéssel. Az ACTA-val kapcsolatban egészen addig el kell utasítanunk az egyetértést, amíg nem kapunk írásbeli biztosítékokat e fontos kérdések vonatkozásában.

 
  
MPphoto
 
 

  Marielle De Sarnez (ALDE), írásban.(FR) A hamisítás elleni kereskedelmi megállapodás (ACTA) tartalmával kapcsolatban még mindig van egy kérdés. E megállapodás – amelyről éveken át a legnagyobb titokban tárgyalt tíz-egynéhány ország – célja a hamisítás elleni küzdelem és a szellemi tulajdonjog védelme. Mindazonáltal meg kell jegyezni, hogy ezeken a tárgyalásokon sem Kína, sem Brazília, sem India nem vett részt. Hozzá kell tenni, hogy – amellett, hogy a hamisítás ellen fel kell lépni – a szóban forgó megállapodás jól ismert rendelkezései olyan intézkedések bevezetését vonják maguk után, amelyek az egyéni szabadságok elleni támadásnak tekinthetők: az internetszolgáltatók ellenőrzése, a határellenőrzés megerősítése, valamint nagyobb nehézségek az alacsony költségű generikus gyógyszerek fejlődő országokba történő szállítása során. Mindezt aggasztónak tartja sok képviselő, akik nem szeretnének vakon megbízni az Európai Bizottság által folytatott tárgyalásokban. Az állásfoglalás, amelyet kis többség fogadott el – és ennél nem több – nem tekinthető támogatásnak, mivel továbbra is kétséges, hogy a szöveg megfelel-e a közösségi vívmányoknak és összeegyeztethető-e az alapjogok tiszteletben tartásával.

 
  
MPphoto
 
 

  Edite Estrela (S&D), írásban.(PT) A hamisítás elleni nemzetközi kereskedelmi megállapodással (ACTA) kapcsolatos állásfoglalásról szóló szavazás során tartózkodtam, mivel úgy gondolom, hogy bár a szöveg tartalmaz fontos részeket, túlságosan kritikusan viszonyul a vizsgált megállapodáshoz. Általában elmondhatom, hogy véleményem szerint az ACTA az EU gazdasági érdekeinek szempontjából kedvező, és megtalálja az egyensúlyt a személyi tulajdonjogok védelme és az alapjogok biztosítása között.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE), írásban.(PT) Miután a Parlament határozottan ragaszkodott hozzá, a hamisítás elleni nemzetközi kereskedelmi megállapodással (ACTA) kapcsolatos tárgyalások átláthatósága nagymértékben nőtt, és az új-zélandi tárgyalási forduló óta a Parlamentet mindenre kiterjedően tájékoztatták. A tárgyalt szöveg tükrözi a Parlament főbb aggályait, különösen az olyan kérdések esetében, mint az alapjogok tiszteletben tartása, a magánélet védelme és az adatvédelem, a szabad internet fontosságának tiszteletben tartása, a szolgáltatók szerepének szavatolása és a gyógyszerekhez való hozzájutás biztosítása. A hamisítás elleni küzdelem prioritás, és e cél eléréshez alapvető fontosságú a nemzetközi együttműködés. Az ACTA lehetővé teszi, hogy a megállapodáshoz újabb fejlődő és feltörekvő országok is csatlakozhassanak, és így előmozdítja a szellemi tulajdonjogok széles körű védelmét – ezzel meg fogja tudni valósítani a szükséges multilateralizmust.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) A tárgyalt megállapodás fontos lépés a hamisítás elleni küzdelemben, továbbá kulcsfontosságú az EU politikai stratégiájában az uniós termelők számára biztosítandó egyenlő feltételek, az uniós polgárok foglalkoztatottsága és a jogállam tiszteletben tartása szempontjából. A hamisítás elleni küzdelmet a belső és nemzetközi politikai stratégiák egyik prioritásává kell emelni; a nemzetközi együttműködés elengedhetetlen e célkitűzés eléréséhez.

Az ACTA olyan eszköz, amely a meglévő normákat hatékonyabbá teszi, és így előmozdítja az EU-ból kifelé irányuló exportot és megvédi a globális piacokon működő jogtulajdonosokat. Hangsúlyozni szeretném, hogy a földrajzi jelzések oltalma fontos az európai vállalatok számára és az EU munkahelyeinek szempontjából. Örömmel veszem tudomásul, hogy a Bizottság erőfeszítéseket tett arra, hogy az ACTA hatálya alá vonja a földrajzi jelzések oltalmát is. Végezetül szeretném kiemelni annak jelentőségét, hogy a Bizottság megerősítse, hogy az ACTA végrehajtása semmilyen hatással nem lesz az alapjogokra és az adatvédelemre, sem pedig azokra az erőfeszítésekre, amelyeket az EU jelenleg tesz a szellemi tulajdonjogokra vonatkozó intézkedések végrehajtásának harmonizálása érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  Bruno Gollnisch (NI), írásban.(FR) Ha a szocialista-eurokrata totalitarizmus sajnálatos epizódja után nem döntöttem volna úgy, hogy bojkottálom az ülést, a baloldali képviselőcsoportok által benyújtott, a hamisítással kapcsolatos megállapodásról szóló állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam volna. Nem azért tettem volna így, mert politikai meggyőződésem megváltozott, hanem azért, mert úgy gondolom, hogy ez a megállapodás nem elegendő ahhoz, hogy ágazatainkat megvédje a hamisítástól, és mert úgy gondolom, hogy nem szavatolja a földrajzi jelzések oltalmát, hogy nem sok haszna van, ha Kína – a világ legnagyobb hamisítója – nem vesz benne részt, illetve hogy az immateriális javakra vonatkozó tulajdonjogok tekintetében veszélyezteti a polgárok jogait és szabadságait. Támogatom továbbá az előzetes információk, a hatáselemzések és a többi kérését, ahogy azt az állásfoglalás tartalmazza. Röviden: ez a megállapodás jelenlegi formájában értelmetlen és potenciálisan veszélyes. Még csak tárgyalni sem kellene róla, nemhogy – tekintettel a benne foglalt kérdésekre – az Európai Bizottság egyedül tárgyaljon róla.

 
  
MPphoto
 
 

  Sylvie Guillaume (S&D), írásban.(FR) Nemmel szavaztam az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport és az Európai Konzervatívok és Reformerek által benyújtott, a hamisítás elleni kereskedelmi megállapodásról szóló állásfoglalásra irányuló indítványra, mert a szöveg semmiképpen sem alkalmas az egyéni szabadságok védelmére. Az Európai Parlament képviselői rendszeresen hangot adtak aggályaiknak e nemzetközi megállapodással kapcsolatban, és mielőtt a dokumentumot véglegesen ratifikálnák a tagállamok és az Európai Unió, fontos volt felvetni bizonyos problémákat, különösen azokat, amelyek a gyógyszerekhez való hozzájutással, az internetszolgáltatók felelősségével és az utasok személyes poggyászának a határokon történő ellenőrzésével kapcsolatosak. Sajnálatos módon nem került elfogadásra az az állásfoglalási indítvány, amelyet a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja, a Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport és az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportja nyújtott be, amelyre szavaztam, és amely hangot adott ezeknek az aggályoknak. Kevés szavazaton múlt.

 
  
MPphoto
 
 

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. – Csalódott vagyok, hogy a képviselőcsoportom által támogatott állásfoglalást ma nem fogadták el. A hamisítás elleni kereskedelmi megállapodás (ACTA) rendkívül negatív hatással lehet a polgári szabadságokra, és a mai szavazás egyáltalán nem oszlatja el e félelmeket.

 
  
MPphoto
 
 

  Elisabeth Köstinger (PPE), írásban.(DE) Igennel szavaztam az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport és az Európai Konzervatívok és Reformerek által benyújtott, a hamisítás elleni kereskedelmi megállapodásról (ACTA) szóló állásfoglalásra irányuló indítványra. Az állásfoglalás az adatvédelemmel kapcsolatban azoknak az aggályoknak ad hangot, amelyeket az EU polgárai is megfogalmaztak. Egyértelműen elutasítja a „három csapás”-ról szóló rendeletet, amely a szerzői jogokkal kapcsolatos jogsértések során alkalmazandó intézkedésként merült fel. Az állásfoglalás arra is rámutat, hogy a megállapodásnak összhangban kell állnia a közösségi vívmányokkal, más szóval az EU joganyagával. A hamisított termékek és a szerzői jogok nemzetközi megsértése kárt okoznak az európai gazdaságnak, és ezzel az európai munkahelyeket is veszélyeztetik. Ez ellen határozott intézkedésekkel kell fellépni.

 
  
MPphoto
 
 

  Edvard Kožušník (ECR), írásban.(CS) Örömmel veszem tudomásul, hogy e nemzetközi megállapodás végső változata már nem tartalmazza a legellentmondásosabb rendelkezéseket, úgymint a harmadik fél felelősségét, a számítógépek memóriájának határátlépéskor való kötelező ellenőrzését és a „digitális guillotine” kötelező alkalmazását. Üdvözlöm a szellemi tulajdonjogok erősebb védelmére tett erőfeszítést, amelyről a szöveg tanúskodik, azonban nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez a számunkra benyújtott megállapodás minden szempontból optimális. Nagyon aggasztónak tartom, hogy például Kína és Oroszország nem szerepel az aláírók között. Az a tény, hogy a megállapodás nagyobb hangsúlyt helyez a jogtulajdonosok, mint a valódi szerzők védelmére, komolyan elgondolkodtat, hogy vajon ez a megállapodás valóban az általános szellemi tulajdonjogokat védi majd, vagy csupán egy szűk csoportba tartozó, jobbára az USA-ban található székhellyel rendelkező szervezetek jogait.

Csak megerősíti félelmeimet az, hogy a megállapodásba nem lehetett beemelni a földrajzi jelzéseket. Talán nem szükséges újra megjegyzést fűznöm a megállapodás tárgyalásának módjához, de valóban remélem, hogy az ACTA esetében alkalmazott átláthatatlan tárgyalási formát a jövőben nem alkalmazzák majd, és a hogy a Parlamentet a továbbiakban jó előre tájékoztatják a hasonló megállapodások tárgyalási eljárásairól és tartalmáról.

 
  
MPphoto
 
 

  Giovanni La Via (PPE), írásban.(IT) A hamisítás elleni kereskedelmi megállapodás (ACTA) fokozta és a továbbiakban is fokozza azoknak a szabályoknak a hatékonyságát, amelyek előmozdítják az Európai Unió exporttevékenységét és védik azokat az embereket, akik a globális piacon működve egyre többször vannak kitéve szellemi tulajdonjogaik széles körű megsértésének.

Ahogy azt az állásfoglalási indítvány találóan hangsúlyozza, a hamisítás elleni globális küzdelem az Európai Unió politikai stratégiájának fő eleme, célja pedig, hogy minden európai termelő számára egyenlő versenyfeltételeket teremtsen. Úgy gondolom, hogy ebben az ágazatban – éppúgy, ahogy a többiben – egyértelműen elfogadták az államok közötti együttműködés alapvető jellegét. Bizonyos, hogy a szerzői jogok, a védjegyek, a szabadalmak, a formatervezési mintaoltalmak és földrajzi jelzések védelme érzékeny kérdés, mert alapvető emberi jogokhoz kapcsolódik. Azonban ez az indítvány egy komoly kérés arra, hogy továbbra is a helyes irányba haladjunk. A Bizottságnak valóban el kell köteleznie magát amellett, hogy garantálja a földrajzi jelzések védelmének tényleges, hatékony végrehajtási módszereinek beemelését, mivel ez kulcsfontosságú a vállalatok és az európai polgárok foglalkoztatása szempontjából.

 
  
MPphoto
 
 

  Constance Le Grip (PPE), írásban.(FR) Igennel szavaztam az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport és az Európai Konzervatívok és Reformerek által benyújtott, a hamisítás elleni kereskedelmi megállapodásról (ACTA) szóló állásfoglalásra irányuló indítványra. Ez a PPE/ECR állásfoglalás rámutat arra, hogy a hamisítás elleni küzdelem elsődleges fontosságú az unió belső és nemzetközi politikai stratégiájában, és a nemzetközi együttműködés elengedhetetlen e cél eléréséhez. Figyelembe veszi az Európai Parlament és polgártársaink aggályait, például az alapjogok tiszteletben tartása, a magánélet védelme és az adatvédelem, a szabad internet-hozzáférés alapvető szerepének elismerése, a szolgáltatók szerepe védelmének fontossága és a gyógyszerekhez való hozzájutás biztosítása terén, és ezáltal fokozza a jelenlegi szabályok hatékonyságát. Célja, hogy jobb védelmet biztosítson a szellemi tulajdonjogok, a védjegyek, a formatervezési mintaoltalmak és a szabadalmak megsértése ellen a közösségi export és az e jogok tulajdonosai érdekében. Azzal szemben, amit a megállapodást becsmérlő képviselők állítanak, a dokumentum teljes mértékben összhangban van a közösségi vívmányokkal. Példának okáért nem vezeti be az úgynevezett „három csapás” eljárást.

 
  
MPphoto
 
 

  Petru Constantin Luhan (PPE), írásban.(RO) Igennel szavaztam a hamisítás elleni kereskedelmi megállapodásról (ACTA) szóló állásfoglalásra irányuló indítványra, mivel: 1. teljes mértékben összhangban áll a közösségi vívmányokkal; 2. pozitív hatással lesz a szellemi tulajdonjogok globális védelmére, valamint az egyéb területek (például Ázsia, Ausztrália, a csendes-óceáni régió stb.) elleni védelmét szolgáló intézkedésekre; 3. uniós szinten védi a versenyt és a kulturális sokféleséget, valamint elősegíti munkahelyteremtést.

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (S&D), írásban. – A hamisítás elleni kereskedelmi megállapodásról (ACTA) szóló állásfoglalás mellett szavaztam. Az ACTA a szellemi tulajdonokra vonatkozó törvények nemzetközi szintű betartatásával, valamint a kereskedelmi szerzői jogok megsértésével foglalkozik. Igen érzékeny témáról van szó, a jogtulajdonosok számára biztosítanunk kell a megfelelő védelmet és beruházásaik megfelelő megtérülését, mégpedig anélkül, hogy megsértenénk a polgári jogokat, korlátoznánk a gyógyszerekhez való hozzájutást vagy a szerző jogok triviális megsértése miatt kriminalizálnánk az embereket. Ezt az értékelést a Kereskedelmi Bizottságban kellene végrehajtani annak mérlegelése keretében, hogy az ACTA megkapja-e a Parlament beleegyezését.

 
  
MPphoto
 
 

  Jiří Maštálka (GUE/NGL), írásban.(CS) Kétségtelen, hogy a hamisítás elleni védelem és a szellemi tulajdon védelme nemzetközi szinten fontos elem. Azonban a javasolt ACTA-megállapodás nem tartalmazza egyértelmű jelét annak, hogy magas színvonalon és mindenekelőtt kiegyensúlyozott módon védené az összes uniós tagállam polgárainak érdekeit. Ez a megállapodás, amelynek kidolgozása sokáig tartott, az előkészítés egyes szakaszaiban nem volt átlátható, szövegezését tekintve pedig egy csoport érdekeit hangsúlyozza. Bár a megállapodás egyebek mellett szól arról, hogy megerősítik a tranzitáruk illetékes szervek általi ellenőrzését, a kiviteli szabályozást és a hivatalból indított tárgyalásokat, felmerül a kérdés a megállapodás hatályával és a végrehajtás egyéb jellemzőivel kapcsolatban, mivel hatása kétségbe vonható, tekintettel arra, hogy a világ számos jelentős országa nem ratifikálja.

Ami a szellemi tulajdon védelmének tényleges biztosítását illeti, elmondhatjuk, hogy globális szinten elérhető az elismert, működő és megfelelően igazolt eszközök, intézmények és szerződéses megállapodások széles skálája, amelyek biztosítják a hamisítás elleni védelmet. Ugyanakkor egy ilyen fontosságú és jellegű dokumentum esetében szükséges lenne egy alaposabb jogi elemzést benyújtani annak szavatolására, hogy valóban nem szükséges változtatni a közösségi vívmányokon.

 
  
MPphoto
 
 

  Marisa Matias (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az állásfoglalásra irányuló indítványra szavaztam, mert fontos lépést jelent a hamisítás elleni küzdelemben, anélkül, hogy megkérdőjelezné például a generikus gyógyszerek szállítását, és mert biztosítja az alapjogokat, például a magánélet védelméhez és az adatvédelemhez való jogot.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban.(FR) A hamisítás elleni kereskedelmi megállapodással (ACTA) kapcsolatos tárgyalások a polgárok háta mögött, valamint az ENSZ és a hozzá tartozó Szellemi Tulajdon Világszervezete ellenében folytak, holott ez az egyetlen testület, amely legitim módon létrehozhat egy ilyen megállapodást. Az ACTA esetében az történt, hogy egyes országok megtárgyalták maguk között a szabályokat, amelyeknek a szellemi tulajdonjogok területén érvényben kellene lenniük. A nemzetközi jogot jogellenes módon a leggazdagabb országok és legközelibb szövetségeseik érdekében használják fel – ez teljességgel tűrhetetlen.

Mi több, figyelembe véve, hogy van némi bizonytalanság a lehetséges biológiai szabadalmak és a generikus gyógyszerek forgalmát gátló esetleges akadályok körül, semmiképpen sem szabad aggályoskodnunk egy-egy pont miatt és fájlalunk más pontokat, hanem el kell fogadnunk, hogy megmásíthatatlan ténnyel állunk szemben. A szöveg ellen szavazok.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE), írásban.(PT) Nagyon fontos esemény a hamisítás elleni kereskedelmi megállapodás tervezetésnek bemutatása 2010. október 2-án, a tokiói tárgyalási forduló után. A technikai részleteket megvitató ülést követően, amely Sydney-ben lesz 2010. november 30. és december 3. között, a Bizottságnak hozzáférhetővé kell tennie a Parlament és a nyilvánosság számára az ACTA-megállapodás végleges szövegét.

A hamisítás elleni küzdelmet a belső és a nemzetközi politikai stratégiák egyik legfontosabb prioritásává kell emelni. A nemzetközi együttműködés elengedhetetlen e célkitűzés eléréséhez. Teljesen tudatában vagyunk annak, hogy a tárgyalt megállapodás nem jelent megoldást egy olyan összetett és sokdimenziós problémára, mint a hamisítás, azonban úgy vélem, hogy ez a helyes irányba tett lépés ahhoz, hogy megoldjuk ezt a komoly problémát, amely súlyos károkat okoz az EU gazdaságának és csökkenti a tagállamok bruttó hazai termékét.

 
  
MPphoto
 
 

  Alexander Mirsky (S&D), írásban.(LV) Kulcsfontosságú, hogy ez a megállapodás mihamarabb hatályba lépjen. Minden késlekedés azt eredményezi, hogy folytatódik a szellemi tulajdon lopása. A gyártók költségei elképzelhetetlenül magas összegekre fognak rúgni. Az interneten folytatott kalózkodás manapság rendkívül aktuális kérdés. Számos internetszolgáltató és európai uniós polgár etikátlan tevékenységeket folytat. Ebben a helyzetben szabályoznunk kell minden, a letöltésekkel és az úgynevezett információcserével kapcsolatos műveletet. A hamisítás megelőzése terén a tétlenség a büntetlenséget mozdítja elő, és a cinizmus látszatát kelti. Teljes mértékben támogatom ezt az állásfoglalásra irányuló indítványt.

 
  
MPphoto
 
 

  Vital Moreira (S&D), írásban.(PT) A Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport, a Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja és az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportja által benyújtott, a hamisítás elleni kereskedelmi megállapodásról szóló szavazás során tartózkodtam, mivel úgy gondolom, hogy a szóban forgó szöveg rendkívül fontos, és szerintem kiegyensúlyozottabbnak kellene lennie. A benyújtott változatból egyértelműen látszik, hogy végleges álláspontunk a megállapodás elfogadásának ellenzése lesz. Úgy vélem, hogy a megállapodás általában kedvező az Európai Unió érdekeinek szempontjából, különös tekintettel arra, hogy azt szeretnénk, ha gazdaságunk innovációra, kutatásra és fejlődésre, azaz „intelligens növekedésre” alapulna.

Ezért úgy gondolom, hogy az ipari tulajdonjogok (beleértve a szabadalmakat is) fokozott védelme kulcsfontosságú az európai versenyképesség szempontjából. Másrészről úgy gondolom, hogy a generikus gyógyszerekkel kapcsolatos kezdeti aggályoknak, az internet-hozzáféréshez való jog védelmének, valamint a földrajzi jelzések vagy eredetmegjelölések védelmének problémáját kielégítően oldották meg az utolsó tárgyalások során. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül az eddig megtett előrehaladást. Természetesen nem minden kielégítő, de egy nemzetközi megállapodást általános szempontok alapján kell megítélni.

 
  
MPphoto
 
 

  Rareş-Lucian Niculescu (PPE), írásban.(RO) Igennel szavaztam az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport és az Európai Konzervatívok és Reformerek által benyújtott állásfoglalásra irányuló indítványra, és nemmel a többire, mivel a nemzetközi ACTA lehetővé teszi majd a hamisítás elleni hatékonyabb küzdelmet, ami pedig a szerzői jogok színvonalasabb védelméhez és ezáltal az európai ipar védelmének előmozdításához vezet. Az ACTA továbbá elősegíti majd a fogyasztók hamisított termékekkel szembeni védelmét, amelyek egyre nagyobb arányban vannak jelen az európai piacokon.

 
  
MPphoto
 
 

  Alfredo Pallone (PPE), írásban.(IT) Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport által benyújtott, az ACTA-ról szóló állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy e megállapodás végrehajtása kulcsfontosságú. Gyorsan kell cselekedni, el kell kerülni minden további késlekedést vagy időpocsékolást, mert máskülönben azt kockáztatjuk, hogy a tárgyalások során patthelyzet áll be, amely a gyártók és az európai fogyasztók számára egyaránt káros.

Európának azzal kell folytatnia, hogy két kérdésre összpontosít. Az első kérdés az, hogy az európai földrajzi jelzéseket polgári és vámügyi szempontból egyaránt védeni kell, mivel e jelzések manapság olyan károkat szenvednek, amelyek túlmutatnak a mezőgazdasági-élelmiszeripari ágazaton, ahol a tisztességtelen versenyben a hamisított termékeket általában olyan névvel látják el, amelyek ismert európai márkákat utánoznak vagy idéznek fel: ugyanez a jelenség a formatervezés és a divat ágazataiban is megfigyelhető. A másik kérdés az online vásárlások ellenőrzésére vonatkozó közös szabályok szükségessége. Ebben az ágazatban könyvek, filmek, zene és sok millió hamisított termék eladása folyik, ami nem csupán a fogyasztókat, hanem az európai gyártókat is megkárosítja.

 
  
MPphoto
 
 

  Georgios Papanikolaou (PPE), írásban.(EL) Igennel szavaztam az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport és az Európai Konzervatívok és Reformerek által benyújtott, a hamisítás elleni kereskedelmi megállapodásról (ACTA) szóló állásfoglalásra irányuló indítványra, mivel a megállapodás célja, hogy szavatolja az igazságosságot és az egészséges versenyt. A megállapodás egy átfogó nemzetközi keretrendszert vezet be a szellemi tulajdonjogok megsértése elleni küzdelem fokozása céljából. Elősegíti, hogy a megállapodáshoz más fejlődő országok is csatlakozzanak, mivel az ACTA-ban való részvétel nem korlátozott.

A megállapodásról szóló tárgyalások figyelembe veszik az EU főbb aggályait, többek között az alapvető jogok tiszteletben tartását, az adatvédelmet, a szabad internet szerepének tiszteletben tartását, a szolgáltatók szerepének védelmét, valamint a gyógyszerekhez való hozzájutás biztosításának és a közegészség védelmének szükségességét.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban.(PT) Meggyőződésem, hogy ez az állásfoglalásra irányuló indítvány fontos lépés a hamisítás elleni küzdelemben, és ugyanakkor fenntartja az egymással ütköző értékek közötti szükséges egyensúlyt. Nem kérdőjelezi meg a véleménynyilvánítás szabadságát és az innovációt, és garantálja az alapjogokat, például a magánélethez és az adatvédelemhez való jogot.

Vannak érdekellentétek, amelyek megnehezítik a konszenzust, azonban sikeresnek mondható módon eljutottunk egy olyan megállapodásig, amely alapvetően magában foglalja a közös szándékokat. Üdvözlendő, hogy a Bizottság e tárgyalások során gondoskodott az átláthatóságról, és tájékoztatta az Európai Parlamentet. Remélem, hogy erre lehetőség nyílik majd a jövőbeni, a felek által kifogásolt kétértelműségek és kihagyások megoldását célzó tárgyalások során is. Úgy gondolom, hogy a megállapodás meg fogja erősíteni a nemzetközi együttműködést a hamisítás elleni küzdelemben, és egy olyan eszközt hoz létre, amely hatékonyan védi a szellemi tulajdonjogokat és szavatolja az alapjogokat. Kulcsfontosságú a meglévő jogok tiszteletben tartásának akadályozó intézkedésekkel történő biztosítása, valamint egy, a feleknek nyújtott támogatással jellemezhető átfogó nemzetközi keretrendszer létrehozása.

 
  
MPphoto
 
 

  Miguel Portas (GUE/NGL), írásban.(PT) Az állásfoglalásra irányuló indítványra szavaztam, mert fontos lépést jelent a hamisítás elleni küzdelemben, anélkül, hogy megkérdőjelezné például a generikus gyógyszerek szállítását, és mert biztosítja az alapjogokat, például a magánélet védelméhez és az adatvédelemhez való jogot.

 
  
MPphoto
 
 

  Paulo Rangel (PPE), írásban.(PT) A hamisítás – e globális jelenség – elleni küzdelemhez olyan multilaterális megközelítésre van szükség, amely a globális szintű résztvevő felek együttműködésének megerősítésén alapul. Következésképpen – bár tudatában vagyok annak, hogy a tárgyalt megállapodás nem jelent megoldást egy olyan összetett és sokdimenziós problémára, mint a hamisítás – meg vagyok győződve arról, hogy ez a helyes irányba tett lépés.

 
  
MPphoto
 
 

  Crescenzio Rivellini (PPE), írásban.(IT) Ma a nemrégiben véglegesített, a hamisítás elleni kereskedelmi megállapodásról (ACTA) szóló állásfoglalás mellett szavaztam.

Az Európai Unió, az Egyesült Államok, Ausztrália, Dél-Korea, Japán, Kanada, Mexikó, Marokkó, Szingapúr, Svájc és Új-Zéland között létrejött új multilaterális ACTA célja a szellemi tulajdonjog védelmének megerősítése, valamint az ismert ruházati márkák, zenék és filmek hamisítása és az ezekkel kapcsolatban elkövetett kalózkodás elleni küzdelem előmozdítása.

Tudatában vagyok annak, hogy a tárgyalt megállapodás nem jelent megoldást egy olyan összetett és sokdimenziós problémára, mint a hamisítás, de meg vagyok győződve arról, hogy ez a helyes irányba tett lépés. Mindenesetre felszólítom az Európai Bizottságot arra, hogy hagyja jóvá ezt a szöveget, amely semmilyen következményekkel nem jár az alapjogokra és az Európai Unió joganyagára nézve. Szeretném továbbá megjegyezni, hogy a Parlamentnek joga van a nemzetközi megállapodások megvétózására.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Néhány szavazaton múlt, hogy az Európai Parlament nem fogadta el azt az állásfoglalást, amely arra szólítja fel a Bizottságot, hogy egyértelműsítse és értékelje a hamisítás elleni kereskedelmi megállapodás (ACTA) következményeit. 306 képviselő szavazott igennel, 322 nemmel és 26 tartózkodott. Az állásfoglalást a Zöld Képviselőcsoport (ideértve a Kalózpártot), a szociáldemokraták, a liberálisok és a baloldal nyújtotta be. Ehelyett a kereszténydemokrata EPP-képviselőcsoport és a konzervatív képviselőcsoport által benyújtott állásfoglalást fogadták el. Ez az állásfoglalás alapvetően üdvözli a tárgyalások során eddig elért eredményeket, anélkül, hogy a további egyértelműsítések vagy értékelések szempontjából konkrét követeléseket támasztana a Bizottsággal szemben. Ez kudarc volt, azonban a kérdés ezzel még nincs lezárva. Az állásfoglalásnak formális értelemben semmiféle hatása nincs, csupán azt fejezi ki, hogy a Parlament mit érez. A döntő szavazásra (valószínűleg) valamikor a jövő év elején kerül sor, amikor a Parlamentet felkérik arra, hogy adja egyetértését a megállapodással kapcsolatban. Ha akkor a döntés nemleges lesz, a megállapodást nem fogadják el. A mai szavazás emlékeztet minket arra, hogy továbbra is keményen kell dolgoznunk azért, hogy újabb információkat szerezzünk az ACTA-val kapcsolatban annak érdekében, hogy az Európai Parlament a végső egyetértési szavazás során a döntést a helyzet ismeretében hozhassa meg.

 
  
MPphoto
 
 

  Marie-Thérèse Sanchez-Schmid (PPE), írásban.(FR) A hamisítás elleni kereskedelmi megállapodás (ACTA) védi polgárainkat, alkotóinkat, művészeinket és vállalkozásainkat. Ezért támogatom. Valóban segít abban, hogy világossá teszi a jogorvoslatai eszközöket, amelyek abban az esetben alkalmazhatók, ha egy, a megállapodást aláíró országban kirívóan megsértik a szellemi tulajdonjogokat. A Bizottság tevékenysége átlátható volt, az ACTA nem mutat túl a közösségi vívmányokon, nem léphet túl az európai irányelvek által megszabott keretben végrehajtott intézkedéseken, és semmilyen körülmények között nem sértheti az alapjogokat. A tárgyalás a szokásos nemzetközi intézményeken (Kereskedelmi Világszervezet stb.) kívül folyt, mert Kína és India mindenféle megállapodást ellenzett. Végezetül szeretném hozzáfűzni, hogy az ACTA nyílt megállapodás: mindazok az államok, akik részt kívánnak venni benne, csatlakozhatnak hozzánk, hogy együtt nyújtsunk jogi és fizikai védelmet polgártársainknak a hamisítás által okozott károk ellen. Ezért az állásfoglalásra irányuló indítvány mellett. szavaztam

 
  
MPphoto
 
 

  Olle Schmidt (ALDE), írásban.(SV) Az Európai Parlament már több alkalommal hangot adott az ACTA-val kapcsolatos véleményének. Igennel szavaztam például a Parlament 2010. márciusi állásfoglalási indítványára, amely arra mutatott rá, hogy a tárgyalásokra a nyilvánosság általi vizsgálat hiánya és az átláthatóság hiánya jellemző, és aláírtam a Parlament írásbeli nyilatkozatát az ACTA-ról. Akkoriban a Bizottságot jogosan érte bírálat – ahogy most is jogosan éri – amiatt, hogy a Parlament képviselői és az európai polgárok számára nem garantálja a tárgyalások átláthatóságát. Úgy gondolom, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint a Parlament korábbi véleményei helyénvalók. Ezért szavaztam az állásfoglalásban szereplő összes javaslat ellen. Nagyon fontos, hogy a Parlament komolyan vállalja a felelősséget a nemzetközi megállapodások terén. A Bizottság tárgyal a megállapodásokról és írja alá azokat. A Parlamentnek a folyamat során joga van a teljes körű és azonnali tájékoztatáshoz, majd – azt követően, hogy a Bizottság aláírta a megállapodást – joga van elfogadni vagy elutasítani azt. Indokolt, hogy a Parlament világosan hangot adjon álláspontjának, ahogy azt számos módon megtette már, és így garantálja, hogy a Bizottság nem tárgyal olyan megállapodásokról, amelyeket a Parlament nem támogat. A közös állásfoglalási indítvány megkövetelte azt, hogy a megállapodás aláírása előtt a Bizottság nyújtson be több időigényes elemzést. Fennállt volna a kockázata annak, hogy előáll egy olyan helyzet, amelyben a többi fél kételkedni kezd abban, hogy Európa valóban komoly partner-e, amellyel nemzetközi kereskedelmi megállapodásokat lehet kötni. Ez gyengítené Európa esélyeit arra, hogy a jövőben részt vehessen a nemzetközi szabadkereskedelmi megállapodásokról szóló tárgyalásokon.

 
  
MPphoto
 
 

  Bogusław Sonik (PPE), írásban.(PL) A hamisítás elleni nemzetközi kereskedelmi megállapodásról (ACTA) szóló európai parlamenti állásfoglalási indítvány mellett szavaztam, mert úgy gondolom, hogy a kalózkodás elleni küzdelem részeként szükséges megállapítani a szellemi tulajdonjogok érvényesítésére vonatkozó közös alapelveket. Még mindig általános az a probléma, amelyet a termékek hamisítása és a más személyek szellemi tulajdonának jogosulatlan használata okoz. Különösen nehéz az immateriális tulajdonok, például a musicalek és az irodalmi munkák szerzői jogainak és a szabadalmaknak az esete. Az ACTA megfelelő eszköz lesz a hamisítás és a kalózkodás elleni fellépést célzó közös jogi platform kialakítására.

 
  
MPphoto
 
 

  Thomas Ulmer (PPE), írásban.(DE) Nagyon örülök annak, hogy elfogadták az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport és az Európai Konzervatívok és Reformerek által benyújtott jelentést. Ennek eredményeképpen az ellenzék mérgező és demagóg tevékenysége nem volt célravezető. Gratulálok a szerzőknek, koordinátorunknak, Caspary úrnak, és az egész csoportnak azért, hogy e fontos kérdésben egységes véleményt alkottak.

 
  
MPphoto
 
 

  Dominique Vlasto (PPE), írásban.(FR) A képviselőcsoportom által benyújtott állásfoglalási indítvány mellett szavaztam, mert a hamisítás elleni küzdelem kulcsfontosságú, és az egész világra ki kell terjednie ahhoz, hogy hatékony legyen. A hamisítás egy növekvő párhuzamos gazdaság, amely lehetővé teszi a nagyarányú pénzmosást. Ágazataink – amelyeket amúgy is sújt a jüan alulértékelése és a dollár gyengesége – nem tolerálhatják emellett még azt is, hogy a belső piacon tisztességtelen versenyre kényszerülnek az EU-n kívül előállított hamisított termékekkel szemben. Ez a globális szinten szervezett lopás komoly hatással van a kreativitásra és az innovációra, és katasztrofális következményekkel jár munkahelyeinkre és félrevezetett fogyasztóink biztonságára nézve. Fejlődési modellünk, amelynek központjában a tudásalapú gazdaság áll, megköveteli a szellemi tulajdon, mint alapjog nemzetközi szintű védelmét. Ez a szavazás tehát megnyitja az utat a hamisítás elleni kereskedelmi megállapodás ratifikálása előtt, amely egyszerűsíti majd a jogorvoslat kérését azokban az esetekben, ha az aláíró országok valamelyikében megsértették a szellemi tulajdonjogokat. Ily módon fektetjük le az alapjait egy olyan multilaterális stratégiának, amely mindazt védeni fogja, ami gazdasági fejlődésünket dinamikussá teszi: találmányainkat, márkáinkat és művészeti alkotásainkat.

 

10. Szavazathelyesbítések és szavazási szándékok: lásd a jegyzőkönyvet
 

(Az ülést 13.20-kor felfüggesztik, és 15.00-kor újra megnyitják)

 
  
  

ELNÖKÖL: JERZY BUZEK
elnök

 

11. Pénzügyi felügyelet (jogszabályok aláírása)
A felszólalásokról készült videofelvételek
MPphoto
 

  Elnök. – Kedves munkatársaim! Szeretném néhány szóval bevezetni a pénzügyi felügyeleti csomag aláírását. Ezt néhány perc múlva megtesszük. Ez a csomag a rendes jogalkotási eljárás alapján elfogadott pénzügyi felügyeleti tevékenységeinket alkotja.

Aláírásunkkal ma jogszabályban rögzítjük az Európai Rendszerkockázati Testület működését, amely felelősséggel tartozik majd a pénzügyi rendszer felügyeletéért az Unión belül, és hozzá fog járulni a belső piac zökkenőmentes működéséhez.

Másodszor: három további európai felügyeleti hatóságot is létrehozunk a közérdek védelmére. Ezek ellenőrzik majd a bankokat, az értékpapírokat és a piacokat, valamint a biztosítási és a foglalkoztatói nyugdíjakat.

Végül létrehozunk egy gyűjtőirányelvet, amely nem kevesebb, mint 11 irányelvet módosít annak érdekében, hogy összhangba állítsa ezeket az Európai Pénzügyi Felügyeleti Rendszerrel és a Lisszaboni Szerződéssel.

Óriási erőfeszítéseket tettünk, és nagyszerű együttműködést tapasztaltam az európai intézmények között. Az eljárás rendkívül gyors és hatékony volt. Az egymást váltó elnökségek, a spanyol és a belga elnökség nagyon tevékeny volt, és köszönetet mondok nekik együttműködésükért. A Bizottság nagyon tevékeny, az együttműködés pedig rendkívül szoros volt. Az Európai Parlament képviselőinek, akik itt maradtak az ülésteremben az aláírás idejére, valamint a biztos úrnak ezt mondom: hatalmas eredményt értünk el. Köszönetet mondok a Bizottságnak a részvételéért, hiszen végig igen tevékeny volt az előkészítő ülések és az összes megbeszélés során.

Munkánk azonban természetesen még nem ért véget. A gazdaságirányítási intézkedéscsomag, amelyet rövidesen megvitatunk, szintén rendkívül fontos. Jól tudjuk, hogy folyamatban van jogalkotási eljárásunkban és reméljük, hogy a lehető leghamarabb elkészül.

Mit mondhatnék befejezésül? A teljes csomag, amelyet ma aláírunk, 2011. január 1-jén, tehát nagyon gyorsan hatályba lép az Európai Unióban. Ez nagyon fontos információ valamennyiünk számára, a piacok és polgáraink számára, mert az a rendeltetése, hogy segítséget nyújtson polgárainknak. Most pedig aláírjuk a jogalkotási csomagot.

(Az elnök, valamint Olivier Chastel (a Tanács soros elnöke), Michel Barnier (a Bizottság tagja), José Manuel García-Margallo y Marfil (előadó), Sylvie Goulard (előadó), Antolín Sánchez Presedo (előadó) és Peter Skinner (előadó)) aláírja a jogi aktusokat

 
  
  

ELNÖKÖL: GIANNI PITTELLA
alelnök

 

12. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása: lásd a jegyzőkönyvet
A felszólalásokról készült videofelvételek

13. Új európai energiastratégia felé (vita)
A felszólalásokról készült videofelvételek
MPphoto
 

  Elnök. – A következő napirendi pont a Kolarska-Bobińska asszony által az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság nevében, „a 2011–2020-as időszakra vonatkozó új európai energiastratégia felé” című állásfoglalásra irányuló indítványról készített jelentés (2006/2212(INI)) (A7-0313/2010).

 
  
MPphoto
 

  Lena Kolarska-Bobińska, előadó.(PL) Elnök úr, biztos úr! A közelmúltban nagyon sokat beszéltünk a Lisszaboni Szerződésből fakadó intézményi változásokról. Ezek közé tartozik az Európai Külügyi Szolgálat és a költségvetéssel kapcsolatos munka eljárásai, de a Lisszaboni Szerződés az Unió politikáira is vonatkozik. Ma megvitatjuk az első Lisszabon utáni energiastratégiát, amelyet a Bizottság a 2011-2020-as időszakra elkészített.

Ki kell hangsúlyoznom, hogy a Bizottság stratégiája és a Parlament jelentése egyaránt visszatükrözi a Lisszaboni Szerződés szellemét: mindazt, amit a Szerződés az energiaszolidaritásról mond, valamint az energiabiztonsággal és -ellátással kapcsolatos aggályait. A Bizottság stratégiája és a Parlament jelentése kiemeli továbbá az energiapolitika megerősítését és európai jellegének kihangsúlyozását. Mindezt elérhetjük bizonyos intézkedések megtételével.

Először is gyorsan végre kell hajtanunk a tagállamokban az energiatermelésre vonatkozó hatályos jogszabályokat. Ezért fenntartás nélkül támogatjuk a Bizottságot az azon kormányok és üzleti vállalkozások elleni kemény intézkedések elfogadása területén, amelyek elhanyagolják a cselekvést ezen a területen. Másodszor: közös célkitűzéseink eléréséhez a közös energiapiacnak is jól kell működnie. Ez arra is vonatkozik, hogy fel kell építenünk egy megújuló energiapiacot Európában. Ezért célkitűzéseink elérése érdekében feltétlenül ki kell bővítenünk és modernizálnunk kell az európai és a határon átnyúló energetikai infrastruktúrát. Ezt gyakran ellenzik a monopóliumok és az őket védelmező kormányok. Ám az egész Európára kiterjedő hálózat nélkül nem fogjuk elérni az Európai Unió kulcsfontosságú célkitűzéseit.

Két fő akadályt kell leküzdenünk ezzel kapcsolatban: az adminisztrációt és a finanszírozást. Az adminisztráció kérdéseivel kapcsolatban mindenekelőtt meg kell határoznunk a kulcsfontosságú projektek egyértelmű prioritásait és szabályait. Az említett kritériumok és egyértelmű szabályok nélkül a projektek kiválasztása sok konfliktust és viszályt fog előidézni, és remény helyett gyanakvást fog kiváltani. Nemzeti szinten azonban a szabályozási intézkedések elengedhetetlenek, különösen a határon átnyúló projektek összefüggésében.

Most lépjünk tovább a legfontosabb problémára – az infrastruktúra finanszírozására. Tudjuk, hogy jelenleg milyen feszültségek kísérik a jövő évi költségvetés jóváhagyását, de a 2013 utáni új pénzügyi keret még ennél is mélyebb feszültségeket fog felkavarni. A betervezett ráfordításoknak azonban vissza kell tükrözniük az Európai Unió politikai célkitűzéseit, és itt a polgárok energiabiztonságára gondolok. Emellett új módszereket kell találnunk a vállalkozások és a bankok beruházásainak ösztönzésére. Szó esik erről a jelentésben.

Napjainkban az energiapolitika egyre fokozódó mértékben összekapcsolódik az Európai Unió külpolitikájával. Külső energiapartnereinkkel ápolt kapcsolatainkat Európa belső piacának alapelvei szerint kell kialakítani. Az európai piacra belépő külső vállalkozásoknak átlátható módon, a jogszabályok betartásával kell működniük, és átlátható megállapodások alapján kell azokat irányítani. Ez a jövőben felmerülő és most építés alatt álló csővezetékekre egyaránt vonatkozik.

Biztos úr! Nagyra értékelem azt a segítséget, amelyet Lengyelországnak nyújtott a Jamal-csővezetékről Oroszországgal folytatott tárgyalások során. De hasonló fellépést szeretnék látni a többi csővezeték esetében is, az Északi Áramlat földgázvezetéket is ide számítva. Szeretném kihangsúlyozni, hogy az átláthatóság elvét az összes jelenlegi és jövőbeni projekt esetében is alkalmazni kell, nem elég csak néhány projektre alkalmazni.

Összegezve, elnök úr, az Uniónak hosszú távú jövőképre van szüksége az energiapolitika területén. Szükségünk van egy európai energiaközösségre. Ha a Bizottság fel akarja gyorsítani az üzleti vállalkozások és a tagállamok cselekvését, akkor a Bizottságnak is hitelesnek kell lennie, és valóban hatályba kell léptetnie ezt a nagyon jó stratégiát, valamint egy infrastruktúracsomagot. Az Európai Parlament a jövőben figyelemmel fogja kísérni a stratégia végrehajtását, mert ténylegesen hatást akar gyakorolni a helyzetre, és nemcsak vágyait akarja megfogalmazni.

Végül van még valami, ami nagyon fontos, ez pedig a tagállamoknak az Európai Bizottság stratégiájában és az én jelentésemben szereplő célkitűzésekkel kapcsolatos hozzáállása. Hajlandóak lesznek-e megzabolázni a nemzeti érdekeket a közös, európai közjó kedvéért? Meg fogják-e akadályozni a nagy érdekcsoportok tevékenységeit, és figyelembe veszik-e a fogyasztók biztonságát és érdekeit? Ehhez mi mint az Európai Parlament ragaszkodunk. Gratulálok önnek, biztos úr, a következő 10 évre vonatkozó energiastratégiáért.

 
  
MPphoto
 

  Günther Oettinger, a Bizottság tagja.(DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Azzal szeretném kezdeni, hogy elmondom, mély benyomást gyakorolt rám az önök ötleteinek, kritikus megjegyzéseinek és konstruktív hozzájárulásainak száma és színvonala, amelyeket a Bizottság 2011-2020-as időszakra elkészített energiastratégia-tervezetével kapcsolatban benyújtottak. Szeretnék köszönetet mondani Kolarska-Bobińska asszonynak a vita levezetéséért, a képviselőtársak hozzájárulásainak intelligens módon történő összeállításáért és a prioritások felállításáért, amit én, személyesen nagyon fontosnak tartok. Örömmel beillesztjük az ön jelentését munkánkba az elkövetkező hetekben, mivel a következő néhány hét nagyon zsúfoltnak ígérkezik az energiapolitika tekintetében. Az Energiaügyi Tanács a december 3-i ülésén – amelyet az állam- és kormányfők ülése követ majd, ahol február 4-én különleges lehetőségük lesz arra, hogy foglalkozzanak az energia kérdésével –, lendületet fog adni közös céljainknak és az energiapolitika európai szintre emelésének. Ami engem illet, a Parlamentet rendkívül fontos partnernek tekintem.

Kiinduló álláspontunk úgy jellemezhető, hogy rendkívül bonyolult. Egységes piacunk még nincs kiteljesítve. 12 éve érvényben van a villamos energiára és a földgázra vonatkozó jogszabályunk, de még mindig nem valósult meg. Létezik több részpiac és regionális határ, és minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk annak érdekében, hogy a következő öt év során az egységes piac az ipar és a fogyasztók számára is végrehajtható legyen, a fokozott verseny és az átláthatóság céljából.

Másodszor: eklatáns hiány tapasztalható az infrastruktúra területén. Ha megvizsgáljuk az egységes piac más termékek, áruk és szolgáltatások területén létező alapjait – közutak, vasutak, légifolyosók, repülőterek, a digitális világ, vízi utak –, akkor láthatjuk, hogy még nagyon távol vagyunk attól, amire szükségünk van az infrastruktúra területén az energiaszállításhoz, különös tekintettel a villamos áramra és a földgázra, ha el akarjuk érni európai szintű energiapolitikai célkitűzéseinket, nevezetesen az ellátás biztonságának javítására, a szolidaritásra, a versenyre és a fogyasztók érdekeire gondolok. A következő két évtizedben le kell raknunk az alapokat mindahhoz, amit a közúti és vasúti közlekedés területén az elmúlt két évszázadban, valamint a digitális világban az elmúlt tíz év során felépítettek. Ez az emberek által történő elfogadásra és az átláthatóságra vonatkozik. Átláthatóságra van szükségünk ahhoz, hogy nagyobb elfogadottságot érhessünk el a villamos energia és a földgáz infrastruktúrájának fejlesztése tekintetében, és szükségünk van a megfelelő pénzügyi erőforrásokra, amelyről elsősorban a fogyasztók gondoskodnak az energiaárak útján, de ami az európai költségvetést is terheli, ha európai érdekek is szerepelnek a kérdésben.

Harmadszor: hatalmas kihasználatlan potenciál rejtőzik az energiahatékonyság területén. Bárki, aki hozzánk hasonlóan importálni kénytelen, ugyanakkor előre akar lépni a fenntarthatóság, az éghajlatvédelem és a környezetvédelem területén, kénytelen szembeszegülni az energiapazarlással, és az élen kell haladnia az energiaforrásokkal kapcsolatban vállalt kezdeményezések, az energiatakarékosság és a fokozott energiahatékonyság területén, az állami, az ipari és a magánszektorban egyaránt. Ezért az energiahatékonyság lesz a következő napirendi pont valamennyiünk napirendjén. Nagy érdeklődéssel várom a Parlament saját kezdeményezésű jelentését, amely már csaknem elkészült, és amelynek alapján jövő tavasszal bemutathatjuk energiahatékonysági stratégiánkat a nyilvánosság, önök és a Tanács előtt.

Stratégiánknak egy további része a megfizethető energia kérdése. A belga elnökség helyesen mutatott rá arra, hogy különösen a villamos energia idézheti elő a társadalom megosztását a miatt a tény miatt, hogy az energia egyre drágább lesz és ezért már nem elérhető mindenkinek a számára. Ez azt jelenti, hogy stratégiánkban ki kell terjesztenünk az ellátás biztonságát az ipar, a munkahelyek és a magánháztartások számára biztosított megfizethető energia kérdésére. A kutatás jelenti a következő fontos szempontot. Európa nem képes mindenről gondoskodni, de az energetikai kutatás fókuszpont lehet az európai költségvetés, valamint az állami hatóságok és a kutatásokat végrehajtó ipar közötti partnerség számára a következő néhány évben.

Aztán ott van még a külső kapcsolatok, a külső dimenzió tárgyköre: Kolarska-Bobińska asszony már felhívta erre a figyelmünket. Közös, egyeztetett európai stratégiára van szükségünk külső energiapolitikánkban, ahol Európa fontos érdekei forognak kockán. Továbbra is mi alkotjuk az energia legnagyobb piacát a fogyasztás szempontjából, megelőzve Kínát és az Egyesült Államokat. Ha vásárlóerőnkre és az infrastruktúrával kapcsolatos stratégiánkra összpontosítunk, akkor vannak ütőkártyáink. Ha továbbra is megengedjük, hogy a régi „oszd meg és uralkodj” elv érvényesüljön, akkor ezzel megkönnyítjük másoknak, hogy fogást találjanak rajtunk. Nem akarjuk, hogy ez megtörténjen. Ennek szem előtt tartásával szeretnék köszönetet mondani önöknek sokoldalú és intelligens hozzájárulásaikért és a jelentésért. Ez útmutatás lesz majd a számomra a stratégiánkkal kapcsolatos munka folytatása során, amit végül benyújtunk az Európai Tanácshoz.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Pilar del Castillo Vera, a PPE képviselőcsoport nevében.(ES) Elnök úr, biztos úr! Azzal szeretném kezdeni, hogy gratulálok az előadónak, aki kiváló munkát végzett. Jelentése természetesen ugyanolyan ambiciózus, mint amilyen kiterjedt, és azt kell mondanom, hogy azoknak a kemény és sikeres tárgyalásoknak az eredményeként jött létre, amelyek az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságban a jelentés gyakorlatilag egyhangú elfogadásához vezettek.

Tovább folytatva ezt a témát szeretnék rámutatni valamire, amivel valamennyien tisztában vagyunk, de akkor sem árt kimondani: az európai energetikai helyzet nem igazán optimális. Nemcsak azért, mert egyre erősebben függünk az Európán kívülről importált energiától, hanem azért is, mert roppant nagy beruházásokat kell végrehajtanunk energia-infrastruktúránkba egy olyan időszakban, amikor Európa még mindig a válság következményeitől szenved. És mindennek hátterében ott áll az, hogy még mindig nem sikerült alkalmaznunk a saját energetikai jogszabályainkat.

Ebben a parlamenti ciklusban a rendelkezésünkre áll egy olyan eszköz, amely a korábbi ciklusban még nem volt elérhető. A Lisszaboni Szerződés nemcsak felállít egy egész sor egyértelmű célkitűzést, ilyen például a belső energiapiac, az ellátás biztonsága, az energiahatékonyság és az energiahálózatok előmozdítása, de jogi keretet és szilárd jogi alapot is felállít az Európai Unió számára – 194. cikk – az energiapolitika területén történő cselekvéshez.

Ebben az új összefüggésben, amelyben ezt a vitát lefolytatjuk, felkérem minden képviselőtársamat ennek a jelentésnek a támogatására, amely egy egész sor intézkedést javasol az energiaellátás garantálására, valamint az érvényben lévő jogszabályok és programok végrehajtására. Kihangsúlyozza továbbá a beruházások szükségességét a kutatások területén, támogatja a páneurópai energiahálózatok fejlesztését, és megadja a belső energiapiac létrehozásának a megérdemelt prioritást.

Nagyon köszönöm, és kérem, hogy holnap valamennyien támogassák ezt a jelentést.

 
  
MPphoto
 

  Marita Ulvskog, az S&D képviselőcsoport nevében.(SV) Elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Kolarska-Bobińska asszonynak kiváló és nyitott együttműködéséért. Számomra, mint szociáldemokrata számára fontos volt, hogy tegyek valamit egy olyan energiapolitika és energiaellátási stratégia eléréséért, amelynek középpontjában a fogyasztó áll, és amely gondoskodik az energiakereskedelmi piac átláthatóságáról és arról is, hogy az éghajlati válság gyakoroljon befolyást a megújuló, fenntartható és biztonságos energiaforrásokra és energetikai rendszerekre történő átállással kapcsolatos döntéseinkre. Ebben a tekintetben szintén elértünk bizonyos sikereket, amelyekkel elégedett vagyok. Javítottuk és egyértelműbbé tettük a fogyasztói jogokkal kapcsolatos megfogalmazásokat, és – amint a biztos úr mondta – ugyanez elmondható az energia ésszerű áron történő megvásárlásának jogáról is, amit a háztartások meg tudnak fizetni. Tennünk kell valamit az energiaszegénység megszüntetése érdekében. Az éghajlat kérdésére vonatkozó megfogalmazás szintén egyértelműbbé vált, bár még mindig nagyon sok a tennivaló ebben a tekintetben.

Azt is fontosnak tartom, hogy a tagállamoknak például az energiaforrás-összetétellel kapcsolatos felelőssége egyértelműen szerepel a stratégiában. A legnagyobb csalódás az, hogy a jelentés nem tartalmaz kötelező célokat az energiatakarékosság és a hatékonyság növelése területén – ez szégyen. A tagállamok valószínűleg nem fogják elérni a 20%-os célkitűzést, ami nagyon súlyos kudarc előírásainkhoz képest, mert az energiamegtakarítás az egyik legjobb mód importfüggőségünk csökkentésére, versenyképességünk megerősítésére és a munkahelyteremtésre. Vissza fogunk térni erre a kérdésre a Parlamentben különféle témák kapcsán, és reméljük, hogy erős támogatásban fogunk részesülni az egész Háztól és a Bizottságtól egyaránt.

 
  
MPphoto
 

  Jens Rohde, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Először is hadd mondjak köszönetet és hadd gratuláljak Kolarska-Bobinska asszonynak ezért a kiváló jelentésért, és bevezetésül hadd mondjak el egy, a való életből vett történetet. Tíz évvel ezelőtt Kína egyetlen szélerőművet sem gyártott; ma Kína ad otthont a világ egyik vezető szélenergia-társaságának. Arra számítanak, hogy két éven belül az öt vezető társaság közül kettő Kínában fog működni. Tíz évvel ezelőtt nem volt ott semmi. Ma Kína képviseli a globális szélerőműgyártás 50%-át. Kína halad előre, méghozzá gyorsan.

Mindennek fényében sajnálattal kell elmondanom, hogy a Bizottság új energiastratégiájából elkedvetlenítően hiányzik a környezetbarátabb jövőre való törekvés. Európának ambiciózus energiastratégiára van szüksége, méghozzá nemcsak egy COP-16 állásfoglalásban, amit egyébként sem fog senki sem elolvasni. Ambiciózus, konkrét politikai célkitűzéseket kell végrehajtanunk Európában. „Majd ha eljön az ideje, akkor ambiciózusak lehetünk”. A jelek szerint a Tanács és a Bizottság ezt a stratégiát követi. Nos, eljött az idő, és nem dőlhetünk hátra, nem lazíthatunk és nem várhatunk valami nagyszabású kötelező nemzetközi megállapodásra a cselekvéssel.

Egy olyan energiastratégia megvalósításához, amely eredményeket hoz létre az éghajlat, a növekedés és a munkahelyek szempontjából, sokkal ambiciózusabb és piacorientáltabb megközelítési módra van szükségünk, hogy a javunkra fordíthassuk a piaci mechanizmusokat. Csak rajtunk múlik egy hajtóerő létrehozása a piacon, hogy megmutathassuk az úttörőknek, hova akarunk eljutni, hogy elvezethessenek oda bennünket. Ezért az ALDE felszólítja az EU-t, hogy emelje fel 30%-ra a CO2-csökkentési célkitűzést. A szén-dioxid-piac, a CO2-csökkentés és a környezetbarát beruházások legfontosabb mechanizmusa nem működik. El van árasztva kvótákkal és az ár túlságosan alacsony, így semmi sem ösztönöz a környezetbarát technológiákba történő beruházásokra. Meggyőződésünk, hogy az EU-nak meg kell tennie ezt a lépést gazdasági növekedésünk, az éghajlat és az energiabiztonság érdekében. Gyerünk, Európa, gyerünk, Bizottság; váltsuk tettekre a szavakat.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Claude Turmes, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Először is szeretném átadni köszönetemet és képviselőcsoportom köszönetét azért a munkáért, amelyet Lena Kolarska-Bobińska és az árnyékelőadók elvégeztek. Nem lehetett könnyű valamennyiünket összehozni – összeterelni mint a juhokat –, de önnek sikerült.

Első üzenetem ez: „végrehajtani, végrehajtani, végrehajtani”. Nincs szükségünk új energiapolitikára. Végre kell hajtanunk az éghajlati csomagot, a harmadik belső piaci csomagot és a gázellátás biztonságát. Aztán ki kell ezeket egészítenünk célzott politikákkal. Ön beszélt az energiahatékonyságról. Ez kritikus jelentőségű kérdés, és várjuk Bendtsen úr jelentését, ami további részletekkel szolgál majd ezzel kapcsolatban.

A második a belső piacra vonatkozik. Biztos úr! Szerintem ön kiváló munkát végzett az infrastruktúracsomagon, de remélem, semmiféle értelemben sem fog most lazítani a versenypolitika kapcsán sem. Az elmúlt öt év során nagyon sokat tettünk a piaci dominancia ellen, és ezt az európai energiapolitika fókuszpontjába kell állítanunk.

Ami a megújuló energiaforrásokat illeti, a mi jelentésünk sokkal nyíltabban fogalmaz, míg az önök EU-stratégiája és az Energia 2020 stratégia nagyon homályos. Jens Rohde úrnak igaza van. A megújuló energiák a következő tíz év folyamán az összes energetikai beruházás 70%-át fogják kitenni Európában. A megújuló technológia a mi legnagyobb exportpiacunk az összes energetikai technológián belül. Nem hiszem, hogy helyes lenne azt az üzenetet küldeni az EU 2020 stratégiában, hogy fel kell hígítani a megújuló energiákat. Külön fejezetet kell nyitnunk a következő tíz év legnagyobb beruházásaihoz.

Jelentésünkben mi is sokkal óvatosabban fogalmazunk a nemzeti beilleszthető rendszerekkel és az egyéb rendszerekkel kapcsolatos viták ismételt megnyitásával kapcsolatban. A kormányok nemzeti támogatási rendszerekben gondolkodnak, és a jelenlegi vitát nem szabad megzavarnunk ennek a másik vitának az ismételt megnyitásával.

A földgáz és az olaj egyaránt nagyon fontos lesz a jövőben. Van két konkrét kérdésem önhöz. Az egyik az, hogy hogyan látja a földgázpiacnak az energiaágazatban elfoglalt helyzetét a következő évtizedben. Másodszor: az önök sajtókonferenciáján ön meglehetősen egyértelműen beszélt az olajkitermelés tetőzéséről és arról a kockázatról, hogy a kőolaj ára a 200 dolláros hordónkénti árat is elérheti, tehát hogyan kapcsolódik ez a helyzet a közlekedési politikához a Bizottság szintjén?

 
  
MPphoto
 

  Konrad Szymański, az ECR képviselőcsoport nevében.(PL) Elnök úr! Először is természetesen én is szeretnék csatlakozni azokhoz, akik kifejezték köszönetüket az előadónak azért a rendkívül jó együttműködésért, amelyet ennek a nagyon bonyolult jelentésnek az elkészítése során tanúsított. A jelentés kihangsúlyozza az európai energiapolitika összes legfontosabb kihívását. Úgy gondolom, hogy az Uniónak mindenekfelett a harmadik országokkal megkötött megállapodások piacellenes záradékaival kellene foglalkoznia. Ezek jelentik az egyik legnagyobb akadályt.

Különösen Oroszország korlátozza a földgázvezetékekhez való hozzáférést, és az újrakivitelt is tiltja, korlátozza az európai vállalkozások tulajdonjogát a már megvásárolt földgázzal kapcsolatban. Ez történt a lengyel szerződés esetében is, amelyet a biztos úr jól ismer. Az orosz politika célja a monopólium fenntartása a földgázpiacon, ameddig csak lehetséges. A Gazprom a közép-európai monopóliumát a közös piac rovására, a verseny rovására, és végül a fogyasztói jogok rovására tartja fenn. Az ilyen esetekben az Uniónak nagyon eltökélten kell reagálnia, és a diplomáciai tényezőt és a külügyi főképviselő szerepét sem szabad kizárni. Ellenkező esetben reagálásunk egyszerűen kiegyensúlyozatlan lesz.

Az Unió diplomáciájának általában véve több figyelmet kellene fordítania a nyersanyagokkal kapcsolatos kérdésekre. Ennek a tárgykörnek a jelentősége folyamatosan növekszik és nagy kihívás elé állítja szolgálatainkat, az EU kereskedelempolitikájának területén megszerzett kompetenciáink figyelembevételével. Energiapolitikánkban természetesen fenntartás nélkül támogatnunk kell a modern technológiákat, a cseppfolyósított gázzal üzemelő technológiákat, a geotermikus energiát és a palagázt. Amíg nem sikerül biztosítanunk a gázellátás biztonságát és diverzifikációját, nem engedhetjük meg magunknak, hogy hirtelen lemondjunk a szénről. Ellenkező esetben tovább növeljük földgázfüggőségünket, különösen Közép-Európában, ahol a szén szerepe továbbra is rendkívül fontos.

Van még egy utolsó megjegyzésem: szerintem fel kell hívni a figyelmet egy bizonyos intézményi problémára. Mindazok a kérdések, amelyeket Kolarska-Bobińska asszony a jelentésében érint, rendkívül kevés figyelemben részesültek az Európai Bizottság közleményében, amelyet nyilvánvaló módon a Parlament álláspontjának figyelmen kívül hagyásával fogalmaztak meg. Ez egy rendkívül rossz egybeesés – ez a folyamat nagyon súlyosan félresiklott. Nem hiszem, hogy így kellene cselekednünk.

 
  
MPphoto
 

  Niki Tzavela, az EFD képviselőcsoport nevében.(EL) Elnök úr! Szeretnék gratulálni Kolarska-Bobińska asszonynak ezért a kiváló és rendkívül kemény munkáért. Mivel nagyon sok ambiciózus célkitűzésről hallottunk ezzel kapcsolatban – és tiszteletreméltó barátom, Turmes úr ismételten hivatkozott az alkalmazásra –, úgy gondolom, hogy valamennyiünknek gratulálnunk kell a Bizottságnak a legutolsó közleményért, amelyet novemberben adott ki az energiastratégia kérdéseiről. Ez az első realista stratégia, amit eddig láttunk. A Bizottság kifejezetten és egyértelműen hivatkozik a nehézségekre; meghatározza azokat és felveti, milyen nehézségekkel kell szembenéznünk és hol van mozgásterünk az általunk felállított célkitűzések végrehajtására.

Biztos úr! Mivel ön realista stratégiai energiapolitikát nyújtott be elénk, és ezt őszintén üdvözlöm, szeretnék javasolni egy gyakorlatias és realista megoldást a déli áramlatra. Van két kicsi földgázvezetékünk: az ITGI és a TAP. Ezek készen vannak, megfelelően működnek. Továbbléphetnek. A Nabucco nagy és ezért bonyolult, és előfordulhatnak késlekedések. Ezért lépjen előre a két kicsi csővezetékkel.

 
  
MPphoto
 

  Dimitar Stoyanov (NI).(BG) Elnök úr! Szeretném elmondani, hogy támogatom az elkészített jelentést, különösen annak utolsó részét, amely arra szólít fel, hogy a polgárok érdekeinek elsőbbséget kell biztosítani a politikai érvekkel szemben.

Ennek indoklására van egy nagyon egyszerű példám. Két nagy projekt áll jelenleg fejlesztés alatt: a Déli Áramlat és a Nabucco. Vannak bizonyos radikális csoportok Bulgáriában, amelyek azt mondják, hogy ezek a projektek kölcsönösen inkompatibilisek. Csaknem azt állítják, hogy vagy a Déli Áramlat, vagy a Nabucco. Szerintem a két projekt közötti verseny az egyetlen lehetséges mód arra, hogy biztonságosan és olcsón ellássuk energiával Európa polgárait.

További rendkívül fontos kérdés, amelyet semmiképpen sem szabad figyelmen kívül hagynunk, az atomenergia és a kérdés átpolitizálásával kapcsolatos fejlemények. Ezt a kérdést azért vetem fel, mert a Kozloduy erőmű reaktorainak bezárásával kapcsolatban politikai döntés született Bulgáriában. Ahelyett hogy sok milliárd eurót termelne, amelynek egy része az EU költségvetését gazdagítaná, a tagállamoknak most kártérítést kell fizetniük a reaktorok bezárásával kapcsolatos politikai döntés miatt.

Ettől eltekintve az utóbbi időben hisztérikus hangulatot tapasztalunk az atomerőművek ügye körül. Arra bátorítom önöket, hogy szálljanak szembe ezekkel az aktivista szervezetekkel és pártatlan intézkedéseket fogadjanak el, így szegüljenek szembe ezzel az üggyel, elsősorban azért, mert ezek semmiféle alternatívát nem kínálnak fel. Az atomenergia valójában az a lehetőség, amely képes biztonságos és olcsó energiáról is gondoskodni.

 
  
MPphoto
 

  Herbert Reul (PPE).(DE) Elnök úr, Oettinger úr, hölgyeim és uraim! Én is szeretnék köszönetet mondani Kolarska-Bobińska asszonynak rendkívül konstruktív és intenzív munkájáért. És mivel köszönetemet fejezem ki, támogatom is a jelentést, ellentétben néhány képviselőtársammal, akik dicsérik ugyan a jelentést, de néhány alapvető módosítással holnap megpróbálják radikálisan megváltoztatni egyes szakaszait. Ezért szeretnék foglalkozni azzal a követeléssel, amelyet már sokszor nekünk szegeztek, hogy legyünk ambiciózusabbak. Nem tudom biztosan eldönteni, hogy amit ezzel kapcsolatban állítanak, az ambiciózus, vagy pedig túlzó.

Nagyon hálás vagyok Kolarska-Bobińska asszonynak, amiért egy realista politikát terjesztett be, mert erre szólítanak fel bennünket a gazdasági és pénzügyi válságok idejében. Nem új álmokkal kell előállnunk, hanem valami olyasmit kell benyújtanunk, ami lehetővé teszi, hogy egy, kettő, három vagy négy év alatt megmutassuk, hogy sikerült megvalósítanunk.

Nagyon hálás vagyok az energiaforrás-összetétel és a tagállami felelősségek jelentőségének említéséért, mert a tagállamok aztán maguk dönthetik el, hogy mit akarnak. Nem ragaszkodunk ahhoz, hogy csak egyetlen perspektíva létezik, mégpedig a megújuló energia. A perspektíva magába foglalja a megújuló energiákat, a szenet, az olajat, a földgázt és az atomenergiát, sőt a nukleáris fúziót is. Nagyon örülnék, ha mindazt, amit Kolarska-Bobińska asszony leírt és ami megkapta a nagy többség támogatását, azt valóban meg is tartanánk.

Az előadó foglalkozott a pénzügyi felelősség kérdésével, az infrastruktúra fejlesztésének és létrehozásának szükségességével, és nem egyszerűen követeli ezt, és nem azt mondja, hogy valahonnan kell, hogy legyen erre pénz. A vállalkozások felelősségére is rámutat.

Ez elvezet minket az egységes piachoz. Ebben a tekintetben nem kell új csomagra és új jogalkotásra felszólítanunk. Inkább a végrehajtást és a felülvizsgálatot kell követelnünk és realistának kell lennünk, hogy az általunk felállított előírásokat át is ültessük a gyakorlatba. Végül, de nem utolsósorban, nem azt kell tennünk, hogy egyszerűen odavágunk valami újat a halom tetejére, aztán csodálkozunk, miért olyan magasak az energiaárak, hogy a polgárok végül nem tudják azt megfizetni. Ambiciózus vagy felelőtlen magatartás egyre újabb megoldások kitalálása, a költségek növelése, aztán a panaszkodás, amiért terjed a polgárok körében az energiaszegénység?

A vita időnként kizárólag az iparra összpontosít, de aztán az összes hatást rázúdítja a polgárokra a következő hónapok és évek során. Szeretném, ha már a viták kezdetén mérlegelnénk, mi lesz a végeredmény.

 
  
MPphoto
 

  Teresa Riera Madurell (S&D).(ES) Elnök úr, biztos úr! Először is gratulálok Kolarska-Bobińska asszonynak és a képviselőcsoportomhoz tartozó árnyékelőadónak, Ulvskog asszonynak és a többi előadónak is a kitűnő munkáért.

Stratégiai jelentőségének figyelembevételével ez egy kiterjedt jelentés, amely részletesen megtárgyalja az EU energiapolitikájának különféle aspektusait azáltal, hogy a stratégiát arra a jelentős mennyiségű joganyagra építi fel, amelyet az elmúlt évek során elfogadtunk. A rendelkezésemre álló rövid idő alatt szeretnék rámutatni a jelentés két nagyon fontos szempontjára: összekapcsolások és adóztatás.

Jelenleg az a legsürgősebb, hogy határozottan alkalmazzuk a rendelkezésünkre álló jogszabályba foglalt és pénzügyi mechanizmusokat a transzeurópai energiahálózatok gyenge láncszemeinek megerősítésére érdekében, és ami nagyon fontos, hogy ezt a megfelelő időkereten belül tegyük.

Ami az adóztatást illeti, meggyőződésem, hogy a piaci szintekre történő felfejlesztés érdekében a hatékonyság, az energiamegtakarítás és a megújuló energia nemcsak speciális adóztatási intézkedéseket igényel, hanem adózási ösztönzőkre is szükség van, megfelelő levonások vagy mentességek formájában.

 
  
MPphoto
 

  Lena Ek (ALDE). – Elnök úr! Óriási problémáink vannak az energiapiaccal és az európai hálózattal, nem is beszélve arról, hogy az energiatermelés alapvetően a fosszilis tüzelőanyagokra épül. Ha valaki azt mondja, hogy végrehajtás, végrehajtás, végrehajtás, én azt mondanám összpontosítás, összpontosítás, összpontosítás, és néhány példát is megemlítenék.

A finanszírozás 50%-a hiányzik a SET-tervhez. A jelenleg zajló költségvetési tárgyalások iránya teljesen eltér ettől az energiastratégiától. Kétségbeesetten kellett küzdenünk – elnézést, nem akarom, hogy kivezessenek az ülésteremből –, az európai gazdaságélénkítési tervért (EERP), az energiahatékonyságért és az alternatív üzemanyagokért, és a kutatásokkal kapcsolatban is ugyanez a problémánk.

Ugyanazon a héten, amikor megvitatjuk azt, amiről beismerem, hogy részben jó stratégiának tartom, biztos úr, a szén támogatásáról szóló jelentésről is szavazunk, amely kijelenti, hogy Spanyolország munkahelyenként 50 000 euró összeggel támogatja a szenet egy versenyképtelen szénpiacon, míg az átlagos támogatás 17 000 euró munkahelyenként. Hogyan lehetnénk versenyképesek és modernek, ha ehhez hasonló határozatokat hozunk? Ez az egész stratégiát aláássa.

 
  
MPphoto
 

  Jaroslav Paška (EFD).(SK) Elnök úr! Az előző évek tapasztalatai, amikor az Ukrajnából származó gázellátás kiesése és az EU országokban széles körben bekövetkezett áramellátási zavarok bizonyították, hogy energiaellátási rendszerünkből hiányoznak a válsághelyzetek kezeléséhez szükséges tartalékok és megmutatták nekünk, hogy bármiféle megoldáshoz hatalmas beruházásokra van szükség. Ezért amikor a szükséges változtatásokról döntünk, egyeztetett módon és megfontoltan kell előrelépnünk, hogy a lehető leghatékonyabban tudjuk felhasználni a beruházott pénzeszközöket.

A benyújtott jelentés rendkívül átfogó választ ad erre a helyzetre, és gyakorlatilag az összes olyan kérdést figyelembe veszi, amellyel foglalkoznunk kell energiaellátással kapcsolatos problémáink megoldása érdekében. Ide tartozik minden a jogi alapoktól és a villamos energia elosztásától kezdve a kereskedelmi szabályokon keresztül egészen a hálózat modernizálásáig és a finanszírozásig.

A jelentés az energiabiztonságról való gondoskodás, valamint a kutatás és fejlesztés támogatása mellett az egyre nagyobb hatékonyság és a megújuló energiaforrások használatának szükségességéről sem feledkezett meg. Véleményem szerint ez az átfogó és kiegyensúlyozott jelentés jó kiindulási pontot alkot az európai energiaellátási rendszer továbbfejlesztésével kapcsolatos további munkához.

 
  
MPphoto
 

  Bendt Bendtsen (PPE).(DA) Elnök úr! Először is szeretnék köszönetet mondani az előadónak ragyogó munkájáért és ezért a kiegyensúlyozott jelentésért. Nem kétséges, hogy Európának egyre nagyobb szüksége van egy új energiastratégiára, és nem lehet kétséges, hogy ugyanez az európai vállalkozásokról is elmondható. Egyre nagyobb mértékben függünk az Oroszországból érkező gáztól és a közel-keleti kőolajtól. Az energiastratégia Európa kül- és biztonságpolitikájának, valamint az ellátásbiztonság kérdésének egyaránt a részévé vált. Azok a döntések, amelyeket meghozunk, kritikus jelentőségűek Európa versenyképessége szempontjából. A jövőben óriási beruházásokat kell végrehajtanunk annak érdekében, hogy képesek legyünk elérni egy teljes és összefüggő belső piacot, ezenkívül hatalmas beruházásokat kell végrehajtanunk az energiahatékonyság területén. Minden egyes megtakarított fillér ugyanennyi nyereséget hoz. Az energiahatékonyság ugyanakkor a CO2-kibocsátás csökkentésének a legolcsóbb módja.

Szeretnék köszönetet mondani Öettinger biztos úrnak az energiahatékonysággal kapcsolatos mai megjegyzéseiért. Ami az energiahatékonyságot illeti – függetlenül attól, hogy a célkitűzések kötelezőek-e –, nagyon örülök a Bizottság közleményének, amely számos olyan területet felsorol, ahol többet is tehetnénk. Arra is nyitott vagyok, hogy szélesebb jogköröket adjunk a Bizottságnak a nemzeti cselekvési tervek elutasítására, ha azok nem megfelelőek a 20%-os célkitűzésünk 2020-ig történő elérése szempontjából.

Ezenkívül az Egyesült Államok és Kína hatalmas beruházásokat folytat az energiahatékonyságot növelő területeken. Mindenki teljes mértékben tisztában van azzal, hogy az energia ára a jövőben is emelkedni fog, és Európa jelenleg a versenyképesség hiányától szenved a globális világban. Ezért az energiahatékonyság, az infrastruktúra, az intelligens hálózatok stb. területén végrehajtott józan beruházásokon keresztül lehetőséget kell biztosítanunk vállalkozásainknak nagyobb versenyképesség elérésére. További előnyként jelentkeznek majd az új európai munkahelyek és innovatív vállalkozások, amelyek jelenleg munkahelyek ezreit veszítik el.

 
  
MPphoto
 

  Ivari Padar (S&D).(ET) Elnök úr! Gratulálok az előadónak és munkatársainak ezért a sikeres jelentésért. A páneurópai energiapiac létrehozása minden európainak az érdekében áll. Az energiapiacok megnyitása során azonban figyelmen kívül hagytuk a piacok átláthatóságának és átfogó jellegének kérdéseit.

Nagyon aggaszt engem az a tény, hogy miközben sok százmilliárd euró értékű villamos energia, gáz és CO2-kibocsátási kvóta cserél gazdát a piacokon, nyilvánvalóan hiányzik a megfelelő felügyelet és jogalkotás. Ezért üdvözlöm az Európai Bizottságnak a hiány betöltésére irányuló kezdeményezését. Remélem, hogy az a közlemény, amelyet a Bizottság hamarosan elfogad, a fogyasztók védelmére és egy egyértelmű páneurópai szabályozási keret meghatározására fog összpontosítani, amely egyértelmű szabályokat és meghatározásokat állapít meg a bennfentes kereskedelem, a piaci manipulációk elkerülése és a piaci likviditás fokozása érdekében.

Meggyőződésem, hogy az ACER, az Európai Uniónak a harmadik belső energiacsomag által felállított energiapiaci szabályozója, végül kénytelen lesz végrehajtani a villamos energia, a földgáz és a kibocsátáskereskedelem felügyeletét, és javaslom, hogy ennek a három piacnak a felügyeletét vonják egyetlen szabályozó égisze alá a tagállamokban.

 
  
MPphoto
 

  Fiona Hall (ALDE). – Elnök úr! Nagyon örülök annak, hogy a Bizottság 2020-as energiastratégiája hivatkozik a földhasználat közvetett változásainak hatásaival kapcsolatos folyamatos felülvizsgálatra. Létfontosságú, hogy a Bizottság teljesítse kötelességét, és ez év végéig előálljon egy olyan javaslattal, amely egyrészt lecsendesíti a lakosság széles köreiben elterjedt aggályt, amely szerint a piacon jelenleg kapható egyes bioüzemanyagok nem feltétlenül érik el az üvegházhatású gázok kibocsátásának nettó csökkentését, és az ipar érdekeit is szolgálja, amely olyan innovatív folyamatokat dolgoz ki, amelyeknek hozzáadott értéke elismerést érdemel.

Ami az energiabiztonság kérdését illeti, arra kérem a Bizottságot, hogy újból gondolja át a megújuló energiaforrások nemzeti támogatási rendszereinek harmonizálásával kapcsolatos megjegyzéseit. Én híve vagyok az európai szintű cselekvésnek, ha értéktöbbletet állít elő, de a tagállamok csak a közelmúltban tették közzé a megújuló energiaforrásokra vonatkozó nemzeti cselekvési terveiket és dolgoznak azok végrehajtásán; ez a harmonizálás túl messzire menne.

 
  
MPphoto
 

  Maria Da Graça Carvalho (PPE).(PT) Elnök úr, biztos úr! Azzal szeretném kezdeni, hogy gratulálok az előadónak a jelentés kapcsán végzett kiváló munkájáért. Az energiaágazat a gazdasági növekedés mögött meghúzódó hajtóerő. Európának 2008 óta van stratégiája az energiaellátásról és az éghajlatváltozás elleni küzdelemről. Ennek a stratégiának a végrehajtása kritikus jelentőségű, de a Lisszaboni Szerződés lehetővé teszi, hogy továbblépjünk, megnyitva ezzel az utat a valódi európai energiaközösség előtt.

El kell mélyítenünk a belső energiapiacot, fel kell építenünk és össze kell kovácsolnunk a hálózatok közötti összekapcsolásokat, gondoskodnunk kell szolidaritásról az energia területén, és a fogyasztót kell figyelmünk középpontjába állítanunk. Fokoznunk kell a közfinanszírozást, valamint az energiahatékonyság bátorítására szolgáló eszközöket és programokat. A tudományos kutatás és a technológia kulcsszerepet tölt be ezeknek a célkitűzéseknek az elérésében.

Ennek figyelembevételével üdvözlöm a különféle európai ipari kezdeményezéseknek az európai stratégiai energiatechnológiai terv alapján történő elindítását, és felszólítom a Bizottságot arra, hogy a tervben szereplő többi intézkedést is ültesse át a gyakorlatba. A nyolcadik keretprogramnak az innovatív technológiákkal kapcsolatos kutatást és fejlesztést is prioritásként kell kezelnie az energiaellátás területén. Ezért létfontosságú, hogy létezzen megfelelő finanszírozás a tiszta és fenntartható technológiák támogatására. Ez az egyetlen mód arra, hogy képesek legyünk fenntartani iparunk versenyképességét, előmozdítani a gazdasági növekedést és munkahelyeket létrehozni.

 
  
MPphoto
 

  Kathleen Van Brempt (S&D).(NL) Elnök úr! Az a szó, amit ma eddig a leggyakrabban hallottunk, a „stratégia” volt, és ez így van rendjén. Ezért üdvözöljük a Bizottság Stratégiáját. Ennek ellenére kissé csalódást keltőnek találjuk azt. Biztos úr! A jó stratégia egy megalapozott felmérés végrehajtására is kiterjed – az ellátási problémák, és különösen az ökológiai problémák és a szociális problémák felmérésére –, és ennek a stratégiának az alapján kell megállapítanunk a prioritásokat. Nagy jelentőséget tulajdonítok a „prioritás” szónak, mivel ez egy fontossági sorrend felállítását jelenti. Az energiahatékonyság ennek a fontossági sorrendnek az elején szerepel. Ön említette ezt, de ha az energiahatékonyságot annyira fontosnak tartjuk, akkor miért annyira nehéz olyan célkitűzéseket felállítani, amelyekkel valóban kikényszeríthetjük azokat a tagállamokban? Ez elengedhetetlen. Tudjuk, hogy ez működik, és hogy végig kell járnunk ezt az utat. Ezért azt szeretném kérni a biztos úrtól, hogy ezt valóban kezelje prioritásként, és hogy valóban illessze be a fontos februári csúcstalálkozó előkészületeibe.

 
  
MPphoto
 

  Romana Jordan Cizelj (PPE).(SL) Elnök úr, biztos úr! Ma meg fogjuk határozni a 2020. évig tartó energiaügyi fejlesztések menetét, de ez az időszak túlságosan rövid. Az energetikai létesítmények felépítése és üzembe helyezése sok-sok évig tart. A hálózatok és a villamos erőművek felépítése is időbe telik. Ezeknek a létesítményeknek az üzemi élettartama több évtized. Ezért a beruházóknak meglehetősen stabil politikai irányelvekre van szükségük, sokkal hosszabb időtartamra. Ha teljesíteni akarjuk az éghajlatváltozással és az energiaellátási fenntarthatósággal kapcsolatos célkitűzéseinket, sokkal hosszabb időre vonatkozó politikai kereteket kell kidolgoznunk. Legalább 2050-ig előretekintő stratégiai dokumentumra van szükségünk az energetikai fejlesztések területén.

Az atomenergia egyre inkább a jövő energiaforrásainak egyikévé válik, ezért szeretnék rámutatni három olyan feladatra, amely európai szinten ránk vár ebben a tekintetben. Először is jogalkotási lépéseket kell tennünk az atomerőművek biztonságos leszerelésének és a radioaktív hulladék ártalmatlanításának biztosítása érdekében, „a szennyező fizet” alapelv betartásával.

Másodszor: hatékony és átlátható eljárások útján gondoskodnunk kell arról, hogy az új villamos erőműveket a lehető legbiztonságosabb előírások szerint építsék fel. Ezt az új atomerőművek terveinek jóváhagyására és engedélyezésére vonatkozó minimális előírások bevezetésével tehetjük meg. Ezenkívül mérlegelnünk kell az új típusú atomerőművek európai szintű engedélyezését. Ez megkönnyítené az egyesített tudás előnyeinek kihasználását, és segítséget nyújtana azoknak az országoknak, amelyek csak most vezetik be az atomenergiát és azoknak, amelyek emiatt viszonylag kicsi közigazgatási szervekkel rendelkeznek.

Harmadszor: demokratikusabbá kell tennünk az atomenergiával kapcsolatos döntéshozási folyamatot. Az atomenergia csak az egyik a sok lehetséges energiaforrás között, és ezért a döntéshozási eljárásnak azonosnak kell lennie a szén, a megújuló energiaforrások, a földgáz és a kőolaj esetében. Együttdöntési jogköröket kell biztosítani az Európai Parlament számára. Nem kell újra elővennünk az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződést, mivel ezt intézményközi megállapodás útján is megtehetjük.

 
  
MPphoto
 

  Adam Gierek (S&D).(PL) Elnök úr! Az energia az összes termelési költségnek körülbelül a 40%-át teszi ki, míg a munkaerő alig éri el a 15%-ot, de magához az energiatermeléshez szükséges nyersanyagok beszerzéséhez is szükség van energiára. Ezért a gazdaság versenyképessége az energiától függ. A globális éghajlatra gyakorolt hatásokkal és a „szén-dioxid-mentes” gazdaság előmozdításával kapcsolatos dogma ostobaság. A szén-dioxiddal kapcsolatos kötelező célkitűzésekben történő megfeneklés jó példa a szociális és gazdasági szempontból felelőtlen javaslatokra, de megemlíthetném a CCS-technológiát is, amelyet rákényszerítettek a széntüzelésű erőművekre – de a többi tüzelőanyagra miért nem? Miért nem a hatékonyság jelenti a haladás hajtóerejét?

Kénytelen vagyok figyelmeztetni az energiaszegénység kialakulásával kapcsolatos társadalmi elégedetlenségre. Az új tagállamokban az energia a családok költségvetésének körülbelül 40%-át teszi ki. Figyelmeztetnem kell továbbá az energiabiztonság elvesztésére, amelyet a ránk kényszerített jogszabályok, és különösen az éghajlatváltozásra és az energiaforrásokra vonatkozó csomag idézett elő. Még valami. Miért nem dönthetnek maguk a tagállamok a CO2-kibocsátás csökkentésének módjáról, mint ahogyan az energiaforrás-összetételükről is maguk döntenek?

 
  
MPphoto
 

  Lambert van Nistelrooij (PPE).(NL) Elnök úr! Az új Lisszaboni Szerződés az EU és a tagállamok közös felelősségévé tette az energiaellátást. A második energiacsomag, amely valójában ennek a stratégiának az alapját alkotja, egyértelműen kiegészítésre szorul, és a jelentés jó elemzést közöl ezzel kapcsolatban. De a tagállamoknak, valamint azok magán és állami szereplőinek be kell szállniuk a ringbe. A tagállamok közötti és a tagállamokon belüli operatív programok egyre fontosabbá válnak. Kellően magas százalékban meghatározott célkitűzéseket állítottak fel az éghajlat és az energia területén egyaránt. Nincs szükség további új kötelező célkitűzésekre. Amint már elhangzott, a végrehajtás számít, amit el lehet fogadtatni a polgárokkal, a fogyasztókkal, vagyis velünk. Az is lehetséges, hogy a Bizottságnak tovább kell fejlesztenie az ezekről a nemzeti programokról készített felmérését, és hogy forrásainkat, esetleg az eurókötvényt, ettől kell függővé tennünk. Továbbra is nagy a szakadék a szavak és a tettek között. A két fókuszpont közül az első az energiahatékonyság, amiben hatalmas lehetőségek rejlenek. Ez hozzájárul társaságaink versenyképességéhez és a foglalkoztatáshoz is – például a szerelési és építkezési ágazatban. Nézzék meg a saját országukat is: több tízezer munkahely jött létre ennek eredményeként Németországban. A második fókuszpont – igen, ön már említette – az egyes országokat összekapcsoló és az országokon belüli infrastruktúra, valamint az intelligens hálózatok. Itt van szükség az eurókötvényekre. Van egy kérdésem a biztos úrhoz: lesz előrehaladás decemberben ezeknek az eurókötvényeknek a tekintetében? Új forrásokról beszélünk – pénzre van szükségünk –, és szeretném, ha elmondaná nekünk, valóban képes lesz-e ilyen módon előteremteni a pénzt? Cselekvés: erre van szükségünk.

 
  
MPphoto
 

  Silvia-Adriana Ţicău (S&D).(RO) Elnök úr! Az Európai Unió energiastratégiájának az energiahatékonyságra kell összpontosítania, csökkentve ezzel a primer energia fogyasztását és az energiaszegénységet, emellett előmozdítva a megújuló forrásokból származó energia használatát és az Unió energiabiztonságát. Az Unió energiapolitikáját azonban mindenképpen össze kell kapcsolni az iparpolitikával, a közlekedési politikával, a kutatási és innovációs politikával, valamint az éghajlatváltozás elleni küzdelem politikájával.

Felszólítjuk a Bizottságot és a tagállamokat az energiahatékonysághoz szükséges pénzügyi és fiskális eszközök kidolgozására, különösen az építőiparban, és hogy biztosítsanak prioritást az energiahatékonyságnak és az intelligens energia-infrastruktúrának a jövőbeni többéves pénzügyi keretben.

Az Uniónak nagyobb fontosságot kell tulajdonítania a keleti partnerségnek, különösen a fekete-tengeri térségnek, amely kiemelt geopolitikai jelentőséggel rendelkezik az Unió energiabiztonsága és energiaszállítási útvonalainak diverzifikálása szempontjából.

Felszólítjuk továbbá a Bizottságot és a tagállamokat az európai déli földgázfolyosó folytatására, különös tekintettel a Nabucco projektre, amely jelentősen javítaná energiaellátásunk biztonságát.

 
  
MPphoto
 

  Alajos Mészáros (PPE).(HU) Köszönet jár ezért a munkáért Kolarska-Bobińska asszonynak és Oettinger biztos úrnak is! Nagyon fontos munka ez. A Lisszaboni Szerződéssel az uniós energiastratégia négy új pillérre épül majd a jövőben. Ezek az egységes energiapiac, a biztonságos ellátás, az energiahatékonyság, valamint az európai energiahálózatok összekapcsolása.

Amikor az új energiastratégiánkat szeretnénk megfogalmazni, szem előtt kell tartanunk néhány kihívást. Fosszilis tüzelőanyag-készleteink fokozatosan elapadnak, de újabb nyersanyaglelőhelyekkel, kutatásokkal és fejlesztésekkel növelhetjük a kiaknázható tartalékokat. A népességgel együtt nő az Európai Unió energiafüggősége. 2030-ra Európa kénytelen lesz energiaimportjának 65%-át EU-n kívüli forrásokból biztosítani. A földgázellátásban ez a szám elérheti a 80%-ot. Törekednünk kell a szállítási útvonalak és a beszerzési források további diverzifikációjára. Kulcsfontosságú lehet a működő erőművek rekonstrukciója is.

Nem elég hatalmas összegeket fordítani az elavult erőművek leszerelésére, hanem oda kell figyelni a karbantartásukra is. A tagállamoknak általánosan felül kell vizsgálniuk az atomenergiával kapcsolatos nézőpontjukat. Folytatni kell a munkát az atomenergia fejlesztése terén, mivel egyébként nem tudjuk teljesíteni a klímaváltozással kapcsolatos célkitűzéseinket. Ezen a téren egyébként is óvatosságra intenék, hogy túl ambiciózus terveinkkel ne veszélyeztessük ipari és kereskedelemi versenyképességünket. Ilyen értelemben egy kiegyensúlyozott jelentés van előttünk, amelynek felvállalásai reálisan teljesíthetők, ezért én is messzemenően támogatom.

 
  
MPphoto
 

  Mario Pirillo (S&D).(IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! A fenntartható, biztonságos és elérhető energia garantálása kétségkívül az egyik legsúlyosabb kihívás, amellyel Európának a következő évek során szembe kell néznie.

Az Európai Unió politikai célkitűzései egy egész cselekvési sort igényelnek, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. A belső energiapiac teljes megvalósításának célkitűzését csak akkor lehet elérni, ha az összes tagállam alkalmazza az energiacsomagra vonatkozó érvényes jogszabályokat.

Meggyőződésem, hogy a stratégia célkitűzéseinek hiánytalan teljesítése érdekében nem kerülhetjük meg a modern és intelligens infrastruktúrába történő beruházásokat, különös tekintettel a megújuló energiaforrások kutatására és használatára. Ezek a beruházások nem egyszerűen a gazdasági szempontból legelőnyösebb megoldást képviselik az EU energiafüggőségének csökkentésével kapcsolatban, hanem az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez is hozzájárulnak.

 
  
  

ELNÖKÖL: STAVROS LAMBRINIDIS
alelnök

 
  
MPphoto
 

  Hannes Swoboda (S&D).(DE) Elnök úr! Szeretném kifejezni őszinte köszönetemet az előadónak és az árnyékelőadóknak és önnek is, Oettinger úr, mivel mindaz, amit ön az elmúlt néhány nap és hét során beterjesztett, az kritikus jelentőségű az Európai Unió fejlődése szempontjából. Ám Van Brempt asszonyhoz, Turmes úrhoz és másokhoz hasonlóan nekem is az a véleményem, hogy egy lépéssel tovább kell mennünk, mert – ha szabad így fogalmaznom – egy józan, környezetvédelmi szempontból megalapozott energiapolitika szinte azonos a zöld növekedés és a zöld munkahelyek hordozórakétájával.

Ezt tegnap újból megvitattuk a Bizottság elnökével. Sajnálatos módon erről ma nagyon kevés szó esett. Ennek ellenére meg kell tennünk ezeket a plusz lépéseket. Magától értetődik, hogy a környezetorientált energiapolitika sok eleme még ennél is költségesebb. Ha azonban mérlegeljük a környezeti előnyöket és hogy ez mit jelent az európai ipar vezető szerepe szempontjából, akkor azt látjuk, hogy ez a munkahelyek szempontjából is rendkívül fontos.

Reul úrnak igaza van: sok energiaforrásra van szükségünk. Talán nem mindegyikre – ebben a tekintetben véleményünk sok pontban eltér. Ismernünk kell azonban azt az irányt, amerre az energiahatékonyság, az energiatakarékosság és a megújuló energiaforrások vezetnek. Ezek a jövőorientált európai gazdaság motorjai.

 
  
MPphoto
 

  Petru Constantin Luhan (PPE).(RO) Elnök úr! Az energia kérdése fontos prioritás, ami nem tűri a halogatást. Nagyon fontos, hogy a jövőbeni 2011-2020. évi cselekvési terv jelentős mértékben hozzájáruljon az Európai Unió közös politikájának megerősítéséhez.

Szoros együttműködésre van szükségünk, különösen az energiainfrastruktúra, valamint a megfelelő uniós finanszírozás területén. Úgy gondolom, hogy egy olyan európai uniós stratégiai infrastruktúra kifejlesztése érdekében, amelyben szerepet kap az összes helyi, regionális és európai energiapiac bővítése és integrálása, az állami és az uniós finanszírozás megszerzése mellett a magánszektorra és az onnan érkező finanszírozásra is nagyobb figyelmet kell fordítanunk.

Szerintem jó módszer ennek a célnak az elérésére a köz- és magánszféra által létrehozott partnerségek előmozdítása a szükséges politikai és közigazgatási támogatások, bizonyos szintű finanszírozás és némi állami garancia felkínálásával. Ez hozzásegít majd bennünket annak a finanszírozásnak a sikeres megszerzéséhez, amely létfontosságú az energiapolitika jövője szempontjából.

 
  
MPphoto
 

  Arturs Krišjānis Kariņš (PPE).(LV) Elnök úr, biztos úr! Ma szeretnék röviden beszélni polgáraink jólétéről és a szigetekről. Általában kellemes gondolataink támadnak, ha a szigetekről hallunk, és szeretünk oda elmenni: süt a nap és meleg van. A déli szigetek elszigeteltsége még hasznos is a szigetlakók jóléte szempontjából, mivel vonzza a turistákat, de az energiaellátás, az elszigeteltség vagy a szigetek jogállása rendkívül hátrányos a lakosságra nézve. Pontosan ez az, amire nincs szükség. Hogy miért? Az elszigeteltség az energiaellátás területén azt jelenti, hogy néhány monopólium uralja ezt a piacot, az érintett emberek számára ez azonban bizonytalan ellátást és magas árakat eredményez. Ez a jelentés tartalmazza a megoldást. Infrastruktúra, infrastruktúra, infrastruktúra. Építsük ki az összekapcsolásokat az Európai Unióban, és érjünk el mindenkit, hogy polgáraink megfelelő energiaárakat és energiabiztonságot élvezhessenek. Köszönöm.

 
  
MPphoto
 

  Francesco De Angelis (S&D).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Szeretném kifejezni elismerésemet ezért az állásfoglalásért, amely négy szempontból is kiváló munka.

Először is újból megerősíti, hogy az energiahatékonyság és az energiatakarékosság gazdasági szempontból előnyös prioritás Európa energiafüggőségének csökkentése és az éghajlatváltozás elleni küzdelem szempontjából. Másodszor: kihangsúlyozza az intelligens infrastruktúra jelentőségét. Harmadszor: a jelenleg érvényben lévő európai jogszabályok teljes végrehajtására ösztönöz bennünket. Negyedszer: robusztus és konzisztens nemzetközi dimenzióval rendelkező energiapolitika összeállítására törekszik.

Végül szeretném kihangsúlyozni, mennyire fontos az energiabiztonság, valamint a kutatás, a fejlesztés és az innováció területén végrehajtott beruházás, a fogyasztók, az üzleti vállalkozások és lehetőleg a polgárok érdekeinek védelme szempontjából.

 
  
MPphoto
 

  Zigmantas Balčytis (S&D).(LT) Elnök úr! Valóban hiszem, hogy az Európai Unió összes tagállama számára ma az energiaellátás okozza a legkomolyabb fejfájást, és először is szeretnék köszönetet mondani az előadónak és az árnyékelőadóknak azért, hogy gyakorlatilag valamennyien, az összes tagállam képviselője lehetőséget kapott saját javaslatának beterjesztésére, és néhány nagyon intelligens kompromisszumnak köszönhetően nagyon jó dokumentum született. Én is úgy vélem, hogy nem az a fontos, hogy ambiciózus terveink legyenek, hanem az a fontos, hogy reális tervekkel rendelkezzünk, vagyis reális infrastruktúra, összekapcsolások, valós lehetőség az emberek számára, hogy megválasszák azt az energiaszolgáltatót, amelytől az energiát vásárolják, és természetesen valós piaci ár. Meggyőződésem, hogy ha ezt elérjük, akkor ezzel már nagyon sokat elértünk. Úgy vélem, hogy a jövőben jobban kordában kell tartanunk a tagállamok vágyait és érdekeit, mert a közös energiapiac létrehozásához össze kell hangolnunk ezeket az érdekeket. Biztos úr! Önnek is szeretnék köszönetet mondani, amiért szinte azonnal reagált néhány megállapodás aláírására, és nagyon hálás vagyok, amiért a szolidaritás alapelve ilyen mélyen meggyökeresedett az unió szintjén.

 
  
MPphoto
 

  Sonia Alfano (ALDE).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Figyelmesen elolvastam a jelentést, és általában véve támogatom. Ám meglehetősen meglepődtem, amikor a szénnek az európai stratégiában betöltött jövőjére vonatkozó különféle hivatkozásokat olvastam, különös tekintettel az 52. bekezdésre, amelyben felkérik a Bizottságot olyan jogi rendeletek megszövegezésére, amelyek megkönnyítik a széntüzelésű erőművek építését.

Néhány évvel ezelőtt az Egyesült Államokban politikai és polgári mozgalom indult, amely de facto egyfajta moratóriumhoz vezetett a széntüzelésű erőművek építésével szemben. Ez a döntés a CO2-kibocsátás mellett a sok toxikus anyagot tartalmazó hamu kezelésének problémájára épül. Ezért egyáltalán nem támogatom a széntüzelésű erőművek védelmét és szeretném megjegyezni, hogy az úgynevezett „tiszta szén” sok esetben inkább csak szlogen, nem realitás.

Azt is végighallgattam, amikor több képviselőtársam hevesen védelmezte az atomerőműveket, mind a költségek, mind pedig a biztonság szempontjából. Ám ha valaki ezt mondja, az sajnálatos módon azt mutatja, hogy azt sem tudja, miről beszél. Léteznek alternatívák, mégpedig a valódi megújuló energiaforrások, és az Európai Unió terveinek ebbe az irányba kell mutatniuk az elkövetkező évtized során.

 
  
MPphoto
 

  Oreste Rossi (EFD).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Ez a jelentés felkínál néhány nagyon érdekes szempontot abban a tekintetben, hogy abból az alapfelfogásból kiindulva, hogy Európának rendelkeznie kell közös energiapolitikákkal, gondosan elemzi mind a módszereket, mind pedig az időtávokat.

Jómagam a Buzek elnök úr által megszervezett Európai Energiafórumon, amelyen az EU 27 tagállamának és az Európai Parlamentnek a képviselőivel együtt részt vettem, kedvező véleményt mondtam arról a közös energiatervről, amely egyenlő feltételekkel tenné elérhetővé az energiát a magánszemélyeknek és az üzleti vállalkozásoknak, és ezáltal kiküszöbölné a néha rendkívül jelentős árkülönbségeket.

Nagyon sajnálom, hogy egy ilyen jó jelentésbe is beillesztették a ma már elkerülhetetlen hivatkozásokat az Európai Uniónak a globális éghajlatváltozással kapcsolatos felelősségére. Léteznek kifejezetten erre a tárgykörre vonatkozó dokumentumok, és fölöslegesnek tartom további hivatkozások beillesztését egyes környezetvédelmi szélsőségesek igényeinek kielégítése céljából.

Ami minket illet, a Kiotói Jegyzőkönyv második kötelezettségvállalási időszaka csak globális összefüggésben valósulhat, amelyben az összes fontos gazdaság részt vesz egy jogilag kötelező érvényű szerződés alapján.

 
  
MPphoto
 

  Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE).(LT) Elnök úr! Szeretnék gratulálni az előadónak és szeretnék köszönetet mondani a biztos úrnak, aki ilyen jóakarattal fogadta az energiastratégiát és az energiapolitikát. Ambiciózus célokat tűztünk ki magunk elé az éghajlatváltozás folyamatának csökkentése tekintetében. Ami a környezet védelmét illeti, az energia partner, de ellenség is lehet. Az Európai Unióban ki vagyunk szolgáltatva a fosszilis tüzelőanyagok használatának, mert ezeket kell használnunk energia kinyerésére. Az EU erőforrásainak kimerülésével egyre fokozódó mértékben függünk harmadik országoktól, és így nemcsak a megújuló energiaforrások alkalmazásának fejlesztése a fontos, hanem az energiahatékonyság fokozásával kapcsolatos kutatásokba történő beruházások is. Az előző ülés során megvitattuk további pénzeszközöknek az európai gazdaságélénkítési terv alapján energetikai ügyekre történő allokációjának kérdését. Talán az is helyénvaló lenne, ha az Európai Unió pénzügyi mechanizmusaitól is átcsoportosíthatnánk az általános energiahatékonysági célokra elkülönített pénzeszközöket. A megújuló energia nem egyszerűen az éghajlatváltozás miatt, hanem az energiabiztonság miatt is fontos a számunkra. Azok a kétoldalú megállapodások, amelyeket egyes tagállamok megkötöttek bizonyos projektek végrehajtásáról, mint amilyen például az „Északi Áramlat”, nemcsak környezetvédelmi kérdésekben váltottak ki bizalmatlanságot, hanem a szolidaritás alapelvei kapcsán is, és ezért átláthatóságra van szükség ezen a területen.

 
  
MPphoto
 

  Elena Băsescu (PPE).(RO) Elnök úr! Véleményem szerint az EU rendelkezésére álló megújulóenergia-potenciál a jelentés egyik kulcsfontosságú eleme. Ezért szeretnék emlékeztetni arra, hogy a Románia délkeleti részében elterülő Dobrogea régió néhány éven belül Európa legnagyobb szélerőműparkjává válik. Az 522 turbina megépítése 2011-ben befejeződik. Ez lehetővé teszi, hogy Dobrogea az országos energiafogyasztás 50%-áról gondoskodjon.

Az infrastruktúra alkotja a hatékony energiapiac további kulcsfontosságú elemét. Az EU-nak azok közül a projektek közül kell választania, amelyek bizonyítják hatékonyságukat és gazdasági nyereségességüket. Az AGRI rendszerösszekötő, ami Románia egyik legfontosabb hozzájárulása az energetikai infrastruktúra fejlesztéséhez, alacsony költségű és alternatívát kínáló megoldás.

Az energiaellátási források diverzifikálása az olajágazatban is elengedhetetlen. Jó példa erre a P8 csővezeték. Románia és Szerbia a közelmúltban folytatta a csővezeték Constanţa és Pancevo közötti első szakaszának megépítésével kapcsolatos megvalósíthatósági tanulmányok elkészítését.

 
  
MPphoto
 

  Ioan Enciu (S&D).(RO) Elnök úr! A források diverzifikálása, egy új energetikai infrastruktúra és a megújuló energiaforrások részarányának növelése mind nagyon fontos az Európai Unió jövőbeni energiaellátása szempontjából. Ugyanakkor azonban a régi energiaforrások használatáról sem szabad lemondanunk, amelyek minden bizonnyal továbbfejleszthetők innovatív technológiák felhasználásával, a lehetőségeknek és az egyes tagállamok szükségleteinek megfelelően.

Számomra és az általam képviselt polgárok számára azonban az a legfontosabb tényező, hogy meg kell őriznünk a megfizethető árat az összes fogyasztó számára, emellett meg kell őriznünk a meglévő munkahelyeket és újakat is létre kell hoznunk ezen a területen.

Nem kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy többlet energia jelenjen meg az európai energiapiacon, mert a magas árak miatt ezt senki sem fogja megvásárolni.

 
  
MPphoto
 

  Kyriakos Mavronikolas (S&D).(EL) Elnök úr! Azt gondolhatná az ember, hogy a Lisszaboni Szerződést követően magától értetődik, hogy az Európai Parlament sokkal nagyobb mértékben képes hozzájárulni az energiapolitikához.

Mindennel egyetértek, amit az előadó elmondott, és szeretnék rávilágítani arra a tényre, hogy manapság az energiapolitikának közvetve és közvetlenül is sokkal több köze van általánosságban mind a tagállamoknak, mind magának az Uniónak a külpolitikájához. Egyetértek azzal, hogy hiányoznak a szükséges beruházások, infrastrukturális beruházások, és hogy hiányoznak a megállapodások végrehajtásának módját szabályozó rendeletek.

Mi ma egyértelmű szerződéseket, átláthatóságot és a megújuló energiaforrásokra vonatkozó konkrét hivatkozásokat kérünk. Amit azonban magunk előtt látunk, biztos úr, az a közös energiapiac hiánya. Ez különösen nagy segítséget nyújtana az Unió kicsi szigetállamainak, mert így egyetlen hatalmas piacon átlátható módon kezelhetnénk az energiaellátás legfontosabb kérdéseit.

 
  
MPphoto
 

  Nick Griffin (NI). – Elnök úr! Azt szeretném mondani a biztos úrnak, hogy az új energiastratégiáról szóló jelentés figyelmen kívül hagyja az elefántot a porcelánboltban: az olajkitermelés tetőzését. De legalább a Bizottság ráébredt végül erre a hatalmas és közvetlen fenyegetésre. Abban a pillanatban, amikor az ember felismeri az olajkitermelési csúcs problémáját, ennek a jelentésnek a legnagyobb része gyújtóssá válik a szemében.

Az energiahiány előttünk tátongó roppant szakadékát nem lehet Miki egér komolyságú megújuló energiákkal vagy a palarétegekből kitermelt szénhidrogénekkel betömni. A szén, a nukleáris fúzió – és hosszú távon a nukleáris fúzió plusz a hasadás – jelenti azokat a kizárólagos energiaforrásokat, amelyeknek energiasűrűsége elegendő a megmentésünkhöz, miután az olajkorszak véget ért.

Biztos úr! Most, miután ezt felismerték, nem lehetne előretekinteni az energiaellátás új, komoly megközelítése felé? A szemétdombra kell vetnünk a hálózatra kapcsolt szélerőművekkel és a globális felmelegedéssel kapcsolatos összes ostobaságot, és az olajkitermelési csúcs által előidézett válság valódi tudományos megoldásaira kell összpontosítanunk.

 
  
MPphoto
 

  Günther Oettinger, a Bizottság tagja.(DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Folytatjuk a vitát ennél a pontnál, és ha összefoglalom az önök felszólalásainak súlypontjait, akkor összeáll egy nagyon széles energiaforrás-összetétel az Európai Unióban, a tagállamokban, sőt még a Parlamentben is. Mindent végighallgattam, amit a 100% arányú megújuló energiaforrásoktól kezdve a nukleáris fúzión és az atomenergián keresztül egészen a szénig elmondtak. Ennek alapján a következő égető kérdéssel kell szembenéznünk: meg tudunk-e állapodni a hosszú távú stratégiáról? Konszenzusra tudunk-e jutni Európában? Ha igen, akkor milyen lesz az a konszenzus?

Most dolgozunk azon a stratégián, amely összehangolja a három célkitűzést, amelyek a következők: a megújuló energia 20%-os aránya, a CO2-kibocsátás 20%-os csökkentése és a hatékonyság 20%-os növelése. Ez az új évtized stratégiája. Az igaz, hogy hosszú távú stratégiára van szükségünk. Az az útiterv, amelynek nyers tervezetét a jövő tavasszal be fogjuk önök elé terjeszteni, gondoskodni fog erről. Ezzel az útitervvel az a szándékunk, hogy a jövő év folyamán mérlegeljük a következő negyven évet önökkel és a tagállamokkal együtt, és benyújtsuk a következő négy évtized energiaszükségletére, energiaforrás-összetételére, környezetvédelmi célkitűzéseire és ellátásbiztonságára vonatkozó előrejelzéseket. Nem könnyű vállalkozás ez. Képzeljék el egy pillanatra azt a helyzetet, amelyben 1970-ben voltunk, az olajválság előtt, a fal leomlása előtt és alig néhány tagállammal, és annak a szakértelemnek a felhasználásával, amellyel 1970-ben rendelkeztünk, meg kellene világítanunk a 2010-es és a jelenlegi energiaellátási helyzetet. Becsléseink teljesen tévesek lettek volna. Tudjuk, hogy milyen műszaki képességek fognak kialakulni a következő 40 év során? Milyen új politikai érdekei lesznek a tagállamoknak? Ennek ellenére támogatom az Útiterv 2050 című dokumentum elkészítésének megkísérlését.

Aztán felvetődött az a kérdés, hogy miért van szükség kötelező erejű CO2-kibocsátás-csökkentési célkitűzésekre, és miért nem képesek a tagállamok ezt teljesíteni. Egyszerűen azért, mert ez a határozat született. Elfogadom a CO2-kibocsátás 20%-os csökkentését és a 30%-ot is, ha találunk ehhez a világon más partnereket. Ez annak a Parlamentnek a határozata, amelyhez önök is tartoznak, és a Tanácsnak a határozata, amelyet én csak végrehajtok. Ha mást szeretnének, kérem, hogy közöljék velem. Meggyőződésem, hogy ha nem lennének kötelező erejű célkitűzések, akkor a tagállamok egyszerűen nem teljesítenék azokat. Ha lemondunk a kötelező célkitűzésekről, akkor a tagállamok kevesebbet vagy semmit sem fognak tenni, különösen a gazdasági szempontból nehéz időszakokban.

Említették az energiahatékonyság kérdését. Stratégiánkban ennek csak a címsorait készítjük el. A gyakorlati végrehajtás részleteire, az eszközökre, az intézkedésekre és a pénzügyi folyosóra a jövő tavasszal kerül majd sor, akkor kell majd benyújtanunk azt az energiahatékonysági stratégiát, amelyről önök jelenleg vitát folytatnak.

Felmerültek kérdések a belső piaccal kapcsolatban. Kérem, bízzanak bennem és Almunia úrban. Gondoskodni fogunk a második és a harmadik belső piaci csomagnak való teljes megfelelésről, kezelni fogjuk a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárásokat és minden tőlünk telhetőt megteszünk annak biztosítására, hogy következő öt év során létrejöjjön a földgáz és a villamos energia belső piaca, amelyet a verseny és az átláthatóság jellemez. Az elmúlt néhány hét során tanácskoztunk a tagállamokkal – a lengyel kormánnyal a Jamal-ügyben, a bolgár kormánnyal a Déli Áramlat ügyében, valamint Bulgária gázellátásának kérdésében. A helyzet az, hogy a tagállamok nem mindig hajlandók, vagy nem mindig vannak olyan helyzetben, hogy képesek legyenek teljesíteni a belső piaci szabályokat kétoldalú megállapodásaikban. Ha kikérték a tanácsunkat, akkor adtunk tanácsot, de a tagállamok részvételére is szükség van. Vannak emellett olyan nagy tagállamok is, ahol a belső piac nem működik. Az egyik ország nincs messze ettől, és talán éppen arról az országról beszélek, ahol most tartózkodunk. Megkérdezném tehát Franciaország képviselőitől: készen állnak-e arra, hogy együttműködjenek velem a belső piac Franciaországban és más országokban történő létrehozása érdekében? Szükségem van a támogatásukra ebben a kérdésben – nemcsak nemzeti, hanem európai szinten is.

Ami a Déli Folyosót illeti, meggyőződésem, hogy a következő év első negyedévében megszületik a Nabucco, TAP vagy ITGI projektre vonatkozó határozat. A földgáz-infrastruktúra kapcsán azonban meg kell vitatnunk azt a kérdést, hogy a következő évtizedek folyamán mennyi gázra lesz szükségünk fűtéshez és villamosenergia-termeléshez? Ez a mennyiség jelenleg évi 500 milliárd köbméter. Kevesebb lesz, vagy több? Ezzel a kérdéssel is foglalkozni fogunk az Útiterv 2050 című dokumentumban.

Rohde úr említette Kína példáját. Véleményem szerint Kína mindig jó összehasonlítási alap, de ne legyen követendő példa. Abban igaza van, hogy Kína hatalmas beruházásokat hajtott végre a szélenergia területén. Ez igaz, de ön elmulasztotta megemlíteni azt a tényt, hogy jelenleg Kína felvásárolja a világ szénkészleteit és sokkal több beruházást hajt végre a szén területén. Az elmúlt év során Kína többet ruházott be a megújuló energiaforrásokba, mint Németország, ez igaz. Ennek ellenére a Kína által előállított megújuló energiák részaránya csökken, mert sokkal többet költenek atomenergiára és szénre. Ezenkívül Kína a megújuló energia egy formájaként hivatkozik az atomenergiára. Én ezzel nem értek egyet. Ennek következtében a Kínával történő összehasonlítás fontos ugyan, de nagyon nem javaslom, hogy Kínát emeljük magasra példaként az európai munkálatok lefolytatásához.

Még egyszer köszönöm. Az európai költségvetés kapcsán is szükségem lesz önökre. Kaptunk arra vonatkozó felszólításokat is, hogy tegyünk többet és gondoskodjunk több erőforrásról a kutatáshoz és az infrastruktúrához. Én ezzel egyetértek. Minden eurót elfogadok, amelyet adnak nekem, de a költségvetésről a Tanács és a Parlament határoz. A SET-tervvel, az energiakutatás finanszírozásával és a gazdaságélénkítési tervvel kapcsolatos jó tapasztalataink alapján bízom abban, hogy jó javaslatot fogunk elkészíteni az infrastruktúra tekintetében, és hogy önök ezt támogatni fogják, hogy a következő évtizedben legyen elégséges európai finanszírozás, amely biztosítja a hozzáadott értéket a megfelelő európai intézkedésekhez az infrastruktúra és a kutatás területén. Ennek szem előtt tartásával minden bizonnyal bőven lesz lehetőségünk a konstruktív együttműködéshez.

 
  
MPphoto
 

  Lena Kolarska-Bobińska, előadó.(PL) Elnök úr! Amint látható, a vita témái és az Európai Parlamentben megfogalmazott vélemények rendkívül sokfélék és eltérőek. Ezért ez a jelentés annak a kompromisszumnak az eredménye, amelyre törekedtünk. Szerintem a jelentés nagyon jó, mert konszenzust hoztunk létre.

Szeretném kifejezni köszönetemet az árnyékelőadóknak – Ulvskog asszonynak, Rohde úrnak, Turmes úrnak, Szymański úrnak és másoknak – azért, hogy ilyen barátságos módon sikerült létrehoznunk ezt a konszenzust. Ezenkívül szeretnék köszönetet mondani Castillo Vera asszonynak együttműködéséért, segítségéért és támogatásáért, Tóth asszonynak, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoportja képviselőjének segítségéért, Hillman úrnak, valamint a biztos úrnak és a Bizottság alkalmazottainak, akik válaszoltak számos kérdésemre és reagáltak különféle elképzeléseimre.

Brüsszelben ma csata zajlik a kormányköziség elvének támogatói és azok között, akik a szolidaritás elve alapján akarnak cselekedni. Az Európai Parlamentnek és a Bizottságnak azonban egyaránt szembe kell nézni azzal, hogy gondoskodni kell arról, hogy a szolidaritás diadalmaskodjon az önálló nemzeti érdekek fölött az Európai Tanács jövőbeni ülésein. Sikerült elérnünk bizonyos mértékű konszenzust. Van stratégiánk, és amint Turmes úr mondta, mindennek szem előtt tartásával végre kell azt hajtanunk, végre kell hajtanunk és újból végre kell hajtanunk, megvédve magunkat a különféle sajátos érdekekkel szemben.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra holnap, november 25-én, csütörtökön, déli 12 órakor kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban.(PT) Meggyőződésem, hogy ezt az új energiastratégiát feltétlenül életbe kell léptetnünk versenyképes, fenntartható és biztonságos stratégiaként. Egy olyan időszakban, amikor Európa egyre nagyobb mértékben függ az importált energiától, szerintem elengedhetetlen, hogy továbbra is domináns vezető szerepet játsszon energetikai kérdésekben azáltal, hogy az innovációra és a technológiára összpontosít. Ahhoz, hogy energiastratégiánkat fenntarthatóbbá tehessük, továbbra is a megújuló energiákra kell összpontosítanunk azáltal, hogy fokozzuk a versenyt az ágazaton belül, hogy hatékonyan végrehajthassuk a belső piacot az energia területén. Ez költségcsökkenéshez és a verseny fokozódásához fog vezetni a gazdaság számára, emellett jólétet és munkahelyeket is teremt, amelyek nagyon fontosak a kereskedelem egészséges egyensúlya szempontjából. Én az egyik legkülső régióból származom, ahol az energia területén az önellátás mértéke 27% körül mozog, és 2012-re ezt 75%-ra akarjuk emelni. Az Azori-szigetek ambiciózusabb célokat tűzött maga elé, mint az EU, amelynek eredményeit már elismerik európai szinten, különösen a geotermikus energia tekintetében, amelyet a régión belüli ambiciózus partnerségi energiapolitika és a legjobb nemzeti és nemzetközi kutatóközpontok útján értünk el. Az Uniónak figyelembe kell vennie ezeket a példákat, és fokoznia kell támogatásait a kutatás, az innováció és a projektfejlesztés területén.

 
  
MPphoto
 
 

  George Sabin Cutaş (S&D), írásban.(RO) Eljött az ideje, hogy beszéljünk egy valódi európai energiastratégiáról. Jelenleg hiányosságok tapasztalhatók az EU energiaügyi jogszabályainak végrehajtása területén. A Lisszaboni Szerződés rendelkezései szilárd jogi kereteket biztosítanak az Európai Unió számára egy hatékonyan működő egységes belső piac kifejlesztéséhez, amely garantálja majd az ellátás biztonságát, a fenntarthatóságot, a hálózatok összekapcsolását és a szolidaritást. Ebben az összefüggésben az új tagállamoknak, amelyek sokkal sebezhetőbbek energiaellátásuk külső zavaraival szemben, szükségük van az Európai Unió támogatására ezeknek a kihívásoknak a kezeléséhez.

Ezenkívül szeretném arra ösztönözni önöket, hogy legalább 2018-ig tartsák fenn azt a lehetőséget, hogy a tagállamok támogathassák a szénbányákat. A kapitalista világban a „versenyképtelen” szó a szociális istencsapásával rokonértelmű kifejezés. Mielőtt versenyképtelennek minősítenek egy bányát, az emberi tényezőt is vegyék figyelembe, és gondoljanak a szénbányák bezárásának káros társadalmi-gazdasági következményeire, mert ezek a bányák nagyon sok munkahelyről gondoskodnak.

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban.(PT) Ez a jelentés egy új energetikai cselekvési tervhez történő hozzájárulásra törekszik az Európa 2020 stratégia keretein belül. Egy új terv elvben fontos kezdeményezésnek bizonyulhat, amennyiben megszívlelik a korábbi tervek hibáit és hiányosságait. Értelmetlen ragaszkodni egy bizonyos megközelítési módhoz és azokhoz a javaslatokhoz, amelyek miatt elmaradásban vagyunk ahhoz képest, ahol lennünk kellene.

Az európai energiapolitika stratégiai hiányosságai között, amelyeket figyelembe kell vennünk, a következő pontok is szerepelnek.

Az energiapolitika mindig egy olyan „környezetvédelmi” politika függelékeként jelenik meg, amelynek legvégső célja új területek feltárása a pénzügyi spekuláció számára azáltal, hogy nyereségessé teszi az üvegházhatású gázok kibocsátásának engedélyeit. Az energia kérdése azonban testreszabott megközelítési módot érdemel, olyan speciális indikátorok kifejlesztése alapján mint az energiaintenzitás vagy az energiadeficit.

Az energia területén azt is feltételezik, hogy azon piacok működésének végrehajtásával, ahol a magánbefektetők tevékenykednek, minden varázsütésre megoldódik. Már kiadtunk három egymást követő jogszabálycsomagot, elköltöttünk állami erőforrásokat, de továbbra sincsenek versenyképes piacaink, nincsenek beruházások az infrastruktúra területén vagy elérhetőbb energia a fogyasztók számára. Ez mulasztást jelent a meghatározott célkitűzések összes aspektusa tekintetében.

Az az érv, hogy a bioüzemanyagoknak csak előnyei vannak a környezetre nézve és hogy lehetővé teszi a mezőgazdaság és az ipar jelentős fejlődését az európai országok számára, már összeomlott.

 
  
MPphoto
 
 

  András Gyürk (PPE), írásban.(HU) Örömmel tapasztalom, hogy Európában egyre erősebb az elköteleződés az egységes energiapiac megvalósítása iránt. Mindezt jól példázza, hogy mind Kolarska-Bobinska asszony mai jelentése, mind az Európai Bizottság legújabb energiastratégiája és infrastruktúra-prioritásai strukturális változásokat szorgalmaznak. Végre mindannyiunk számára kezd világossá válni: az átütő sikerhez jelentős beruházásokra, az adminisztratív korlátok leépítésére és konkrét akciótervekre van szükségünk. Csak így lehet elérni, hogy a Lisszaboni Szerződés fő célkitűzései – az egységes piac, az ellátásbiztonság, az energiahatékonyság és a megújulók elterjedése – az összes tagállam számára valósággá váljanak.

Nagy előrelépésnek tekintem, hogy az előbb említett dokumentumok a közép-kelet-európai energetikai fejlesztéseket kiemelt prioritásként kezelik. A tavalyi gázkrízis ugyanis a nyugati országok számára is egyértelművé tette, hogy régiónk tagállamai nagymértékben egy gázforrástól függnek, és az egységes piac itt nem működik. Európa felismerte, hogy az alternatív gázforrásokhoz való hozzáférés, az észak-déli gázfolyosó kiépítése és az elszigetelt piacok felszámolása növeli a regionális ellátásbiztonságot és egyben jelentős lépést tesz az egységes piac felé.

Ezzel párhuzamosan a villamosenergia-hálózatok megerősítése és a kőolajvezetékek regionális összekötése is szélesíti régiónk mozgásterét. Az elköteleződés azonban nem merülhet ki a stratégiaalkotás szintjén. Bízom benne, hogy az egységes piac hatékony megvalósítása érdekében a strukturális változások mihamarabb bekövetkeznek. Megvalósul a gyors és átlátható engedélyeztetés, regionális kezdeményezések alakulnak és új finanszírozási eszközök válnak elérhetővé.

 
  
MPphoto
 
 

  Tunne Kelam (PPE), írásban. – Az energiaellátással kapcsolatos több drámai kísérlet után egyértelművé vált, hogy az energia az EU biztonságának kulcsfontosságú tényezője. Nyilvánvaló módon szükség van hosszú távú stratégiai jövőképre az energiáról. A javasolt új energiastratégia célja ennek a szükségletnek a kiszolgálása. Európának mindenekelőtt összefüggő és összehangolt belső energiapiacra van szüksége, amelyben integrálnunk kell a különféle energiaellátási hálózatokat és össze kell kapcsolnunk azokat egymással. Ez a legfontosabb prioritás az EU stabilitása és biztonsága szempontjából. Ma még mindig vannak olyan elszigetelt térségek az EU-ban, amelyek szinte teljes egészében külső energiaellátástól függenek. Az importált földgáz esetében ugyanez vonatkozik a három balti tagállamra is. Ki vannak szolgáltatva az orosz földgázexportnak, amit Moszkva külpolitikai eszközként alkalmaz. Ennek eredményeként a balti államok, amelyek Oroszország közvetlen szomszédságában terülnek el, 30%-kal többet fizetnek ugyanazért az orosz földgázért, mint Németország. Az új balti-tengeri stratégia céljaként a Balti-tenger körüli integrált hálózatok fejlesztését kell kitűznünk. Támogatom azt, hogy a költségvetésből nagyobb részt különítsünk el a közös energiapolitikára. A modern és hatékony energetikai infrastruktúrák kifejlesztéséhez kiemelt beruházásokra van szükség. Az energiahatékonyság javítása érdekében többet kell beruháznunk a kutatásba, a fejlesztésbe és az új energetikai technológiákba.

 
  
MPphoto
 
 

  Marian-Jean Marinescu (PPE), írásban.(RO) A javasolt energiastratégiának hosszú távon támogatnia kell az energiaforrások diverzifikált összetételét, és nemcsak a megújuló energiaforrásokat, hanem az atomenergiát is. Ez a stratégia azonban mindaddig nem lehet életképes, amíg az átviteli hálózatot nem erősítjük meg annyira, hogy képes legyen támogatni a piac integrációját, valamint a nagy volumenű fenntartható energiatermelés fejlesztését.

Továbbá kiemelt jelentőségű kérdés az összekapcsolások és kapcsolatok harmadik országokkal történő konszolidálása. Az elosztóhálózatokat sürgősen ki kell bővíteni és modernizálni kell annak érdekében, hogy az egyre gyakrabban előforduló elosztott termelés integrálható legyen. Mondanom sem kell, hogy a piaci integrációhoz a jelenleg működő hálózatokat is jobban ki kell használnunk a piaci struktúra határon átnyúló összehangolása alapján, valamint az összekapcsolások kezelése közös európai modelljeinek kifejlesztésével. Végül, de nem utolsósorban további fontos tényező egy uniós „intelligens” hálózat felállítása, amely alkalmas az összes különféle termelési és fogyasztási modell valós idejű kezelésére, elosztására és irányítására, a jövő villamos rendszere biztonságos és hatékony működésének biztosítása érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  Rareş-Lucian Niculescu (PPE), írásban. – (RO) Szeretném üdvözölni ezt a jelentést, különös tekintettel a bioenergetikai ágazat fejlesztési potenciáljára vonatkozó hivatkozásokra. Európában kiaknázatlanul hevernek ennek az ágazatnak a lehetőségei. Az egyik releváns tényező ebben a vonatkozásban az, hogy egyes tagállamoknak azzal a helyzettel kell szembenézniük, hogy hatalmas mezőgazdasági területek évről évre megműveletlenül maradnak. Ezek az elhagyott földek a megújuló energia szempontjából is felhasználhatóak lennének. A romániai helyzet, amelyet a legjobban ismerek, egyértelmű példával szolgál erre nézve: hozzávetőlegesen 3 millió hektár föld hever parlagon, miközben az ezen a területen elveszített energia durván 187 terawatt óránként. Meggyőződésem, hogy ezt a kérdést a közös agrárpolitika jövőjéről folytatott viták során mérlegelni kell. Időszerű a Bizottsághoz intézett azon kérés, hogy javasoljanak politikai kereteket és támogassák a fenntartható, második generációs bioüzemanyagok további promócióját Európában, és remélem, hogy az EU ezt el fogja fogadni.

 
  
MPphoto
 
 

  Wojciech Michał Olejniczak (S&D), írásban.(PL) Az energia beszerzése az egyik legfontosabb kihívás, amellyel a mai világnak szembe kell néznie. Hosszú idővel ezelőtt az Európai Unió olyan technológiákat alkalmazó energiabeszerzési politikát támogatott, amelyek biztosították az alacsony CO2 kibocsátást. Nem meglepő, hogy az előadó stratégiai célkitűzésként ismerte fel ezt a gondolatot, és ebben teljes mértékben támogatom. A második stratégiai célkitűzés – az energiabiztonság garantálása az összes tagállam számára – szintén teljes támogatásomat élvezi. Az előadó összekapcsolja ezt a célkitűzést az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság létrehozásával. Ez a kérdés különösen fontos Lengyelország számára. Nem titok, hogy Lengyelország energiabiztonsága a szénre épül. Ezért ennek a célkitűzésnek a hatékony elérése érdekében feltétlenül szükség van az EU erős pénzügyi támogatására. Lengyelország – és sok más tagállam is – felismeri, hogy fel kell építeni az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságot, de ezt a célkitűzést európai támogatás nélkül nem képes megvalósítani. Végül szeretném kifejezni elégedettségemet, amiért az előadó azt a szükségletet, hogy biztosítani kell az energiát a polgárok számára megfizethető áron, az új európai energiastratégia egyik stratégiai célkitűzéseként ismerte fel. Az új európai energiastratégia három fő stratégiai célkitűzésének elfogadásával szeretnék hangot adni annak, hogy határozottan támogatom „a 2011–2020-as időszakra vonatkozó új európai energiastratégia felé” című állásfoglalásra irányuló indítványt.

 
  
MPphoto
 
 

  Indrek Tarand (Verts/ALE), írásban.(SV) Nagyon örülök annak, hogy ma újból lehetőséget kaptunk az energiabiztonsággal kapcsolatos kérdések tevékeny megvitatására az Európai Parlamentben. Ne legyenek itt félreértések – ez a tárgykör ugyanolyan érzékeny, mint a földgáz tárgyköre. Az elmúlt évek során az EU egészének függősége fokozódott egyes harmadik országokból érkező energiaszállítmányokkal szemben. A piacnak van egy elválaszthatatlan kockázata, nemcsak gazdasági szempontból, hanem a demokratikus és az emberi jogok hiánya miatt és olyan cégek részvétele miatt is, amelyek nem rendelkeznek jó üzleti elgondolásokkal. Sajnálatos módon el kell ismernünk, hogy Kolarska-Bobińska asszony jelentéséről, amely kiváló munka, kissé megkésve folytatunk vitát és szavazunk. Az Európai Bizottság november 10-én már kiadta a 2011–2020-as időszakra vonatkozó új energiastratégiáját, így feltételezhetően lekéstünk arról, hogy befolyást gyakorolhassunk rá. No, de jobb későn, mint soha. Ezért a mai véleményt szeretném kiegészíteni azzal a ténnyel, hogy Franciaország úgy döntött, hogy elad Oroszországnak egy Mistral osztályú hadihajót. Feltételezésünk szerint őszintén sajnálja ezt a döntését.

 
  
MPphoto
 
 

  Zbigniew Ziobro (ECR), írásban.(PL) A benyújtott állásfoglalásra irányuló indítványból továbbra is hiányoznak a kifejezett hivatkozások két fontos kérdésre. Az első ezek közül az Európai Unió költségvetéséből származó, az alternatív tüzelőanyag-források, például a palagáz kutatásához nyújtott támogatás. A palagáz használata mára lehetővé tette, hogy az Egyesült Államok függetlenné váljon az energiaellátás szempontjából. A tudósok és a geológusok arról számolnak be, hogy egyre nyilvánvalóbbá válik az, hogy az Európai Unió is hasonló lehetőségekkel rendelkezik az energiaellátási autonómia szempontjából. Szerintem feltétlenül meg kell változtatnunk az Unió politikáját ebben a kérdésben, és támogatnunk kell a palagáz feltárását és használatát. Azoknak az intézményeknek a pénzügyi támogatásáról is feltétlenül gondoskodnunk kell, amelyek részt vesznek a palagáz kinyerési és szállítási technológiájának fejlesztésében – ide számítva a CO2 használatát is a pala összezúzásának eljárásában. A második kérdés a tüzelőanyag-szállítási projektek speciális beruházásaira vonatkozó kifejezett hivatkozások hiánya. Ez egy újabb olyan dokumentum, amelynek semmiféle stratégiával sincs kapcsolata. Az Európai Parlamentnek végre meg kellene neveznie azokat az energetikai projekteket, amelyek biztonsága szempontjából fontosak, valamint ezek finanszírozásának módozatait. A Keleti Partnerség és a Fekete-tengeri szinergia programokban megtett nyilatkozatok ellenére a Nabucco gázvezeték építését, amelynek össze kell kapcsolnia az ázsiai lelőhelyeket az európai felhasználókkal, folyamatosan elhalasztják. A stratégiából az afrikai és az északi-sarkvidéki lelőhelyek felhasználásának lehetőségére vonatkozó hivatkozások is hiányoznak. A legutolsó kérdés, amely kimaradt, „az Európai Unió energiabiztonsága” kifejezés egyértelmű magyarázata. Valójában mit jelent ez? Az Unió egészére kell érteni, vagy az Európai Uniót ma alkotó egyes tagállamok ellátásbiztonsági helyzetére?

 

14. A 2010. november 29. és december 10. között megrendezésre kerülő cancúni éghajlat-változási konferencia előkészítése (vita)
A felszólalásokról készült videofelvételek
MPphoto
 

  Elnök. – A következő pont a Tanács és a Bizottság nyilatkozata a cancúni éghajlat-változási konferencia előkészítéséről (november 29–december 10.).

 
  
MPphoto
 

  Joke Schauvliege, a Tanács soros elnöke.(NL) Elnök úr, tisztelt képviselők! A koppenhágai konferenciát követően az Európai Unió igen gyorsan meghozta döntését, hogy fokozatos, pragmatikus módon folytassa a jövőbeli lépéseket. Többé nem lehetséges a „mindent vagy semmit” hozzáállás. A 2012-es évet követő keretrendszer felépítéséhez fokozatosan helyükre kell tenni az építőelemeket. Most már tudjuk, hogy az éghajlatváltozással a 2012. éven túl szembeszálló ambiciózus rendszert létrehozó tárgyalássorozat túl lassú volt. A tény, hogy a résztvevők nézőpontjai óriási mértékben különböztek egymástól, a legutóbb Tianjinban tartott hivatalos tárgyalási kör során vált egyértelművé, ahol csak igen csekély előrelépést könyvelhettünk el.

Tisztelt képviselők, a Környezetvédelmi Tanács és az Európai Tanács mindezekkel a háta mögött hajtotta végre a végső simításokat az Európai Uniónak a cancúni konferenciára vonatkozó álláspontján. Ennek során figyelembe vették a többi intézmény álláspontját és természetesen az önök állásfoglalási indítványát is. Az már bizonyosan megállapításra került, hogy a cancúni konferencia nem hoz létre kötelező érvényű keretrendszert a 2012. év utáni időszakra. Mivel a cancúni intézkedéscsomag részletei még nem tisztázottak, az Európai Unió álláspontja – amely az európai tárgyalóknak is megadja a szükséges rugalmasságot – számos különböző elemet vonultat fel. Minden szempontból egyértelmű, hogy a cancúni intézkedéscsomagnak kiegyensúlyozottnak kell lennie, vagyis tartalmaznia kell mindazokat az elemeket, amelyek lehetővé teszik, hogy a fejlődő és a fejlett országokat egyaránt magába foglalhassa. Lássuk tehát, mik az EU álláspontjának fő elemei!

Az első és legfontosabb, hogy kiegyensúlyozott eredményt kell elérnünk – egyrészt a Kiotói Jegyzőkönyvre és Egyezményre, másrészt magukra a keretrendszerekre vonatkozó tárgyalási jogok egyensúlyát illetően.

A második: a Kiotói Jegyzőkönyv keretében felállítandó második teljesítési időszak feltételei.

A harmadik pont a Bali Cselekvési Terv legfőbb komponenseinek: a közös jövőképnek, a mérséklésnek, az alkalmazkodásnak, a technológiának és a finanszírozásnak a körvonalai. Az EU továbbra is fenntartja nézetét, miszerint egy közös, kötelező érvényű eszköz lenne a legjobb módja a 2012 utáni időszakra vonatkozó keretrendszer kialakításának. Tekintettel arra, hogy a tavalyi év során ez az álláspont igen sok félreértéshez vezetett, valamint arra, hogy a nemzetközi tárgyalások szempontjából is nagyon fontos szerepe van, az EU egy rugalmas álláspontot kíván elfoglalni: olyat, amely a második teljesítési időszak kérdésében flexibilis, ugyanakkor bizonyos feltételek teljesítését is megköveteli. Melyek lennének ezek a feltételek? A 2012 utáni keretrendszerben valamennyi vezető gazdaságnak részt kell vennie. A keretrendszernek ambiciózusnak és hatékonynak kell lennie, szavatolnia kell a környezetvédelmi integritást, és előrelépést kell tennie a jelenlegi piaci mechanizmusok reformjában és az új mechanizmusok bevezetésében. A fejlett országok emellett meg kell mutassák, hogy valóban teljesítik pénzügyi vállalásaikat, különös tekintettel a gyorsfinanszírozásra. Az Európai Unió és tagállamai terjesztették elő a legelső mélyfeltáró, átlátható jelentést e pénzügyi vállalások végrehajtásáról, és a 2010-es évet is beleszámítva 2,2 milliárd euró hozzájárulást fognak felmutatni. Remélem, hogy ez a jelentés majd segít helyreállítani a felek közötti bizalmat.

A belga elnökség nézete az, hogy kézzelfogható, konkrét intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy teljesíthessük a felek elvárásait, valamint hogy megteremtsük a bizalmat az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményének (UNFCCC) keretrendszerén belüli többoldalú folyamatban. Minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy hozzásegítsük az Európai Uniót célkitűzéseinek eléréséhez. Ebben a tekintetben, mint mindig, önökre is számítunk, tisztelt képviselők: hogy segítenek ezen üzenet terjesztésében és megerősítésében is.

 
  
MPphoto
 

  Connie Hedegaard, a Bizottság tagja. – Elnök úr, természetesen én is nagyban osztom a belga elnökség imént elhangzott véleményét. Emellett örömmel várom, hogy együtt dolgozhassak önökkel Cancúnban. Az már jól látható, hogy a cancúni találkozó eredményei között sajnos nem szerepel majd az a kötelező érvényű megállapodás, amelyre az EU már az elmúlt évben készen állt, és most is készen áll – ennek oka pedig nem mi vagyunk, hanem az, hogy más államok még nem állnak készen rá. Valóban egy olyan csomag elfogadása felé haladunk, amely kiegyensúlyozott, de emellett meglátásom szerint jelentőséggel és ambícióval is bír.

Valójában mi voltunk a legelsők, akik idén tavasszal, február–március tájékán előálltunk a fokozatos haladás gondolatával, annak érdekében, hogy a Koppenhágai Egyezményre építve és annak lendületét megtartva folytathassuk le a cancúni találkozót. Ugyanakkor, miközben látszólag megegyezés van azt illetően, mit szeretnénk majd hazahozni Cancúnból – egy kiegyensúlyozott csomagot –, könnyű azt mondani, hogy minden félnek ez a célja, de jóval nehezebb megegyezni abban, mit is jelent ez pontosan.

Mit takar a jelentőségteljes, kiegyensúlyozott csomag? Szerintem európai szempontból nézve egyértelmű, hogy ragaszkodni fogunk a mérséklési ígéretek rögzítésének szükségességéhez, felállítunk egy továbbfejlesztett mérhető, jelenthető és ellenőrizhető (MRV) rendszert és erősítjük a szén-dioxid-piacokat. Emellett persze a REDD+ mechanizmust, az alkalmazkodást, a technológiát, a finanszírozást és a kapacitásépítést érintő döntéseket is meg kell hoznunk. Egy kiegyensúlyozottnak tekinthető csomagban mindezen elemeknek meg kell jelenniük.

Egy dolgot szeretnék kiemelni: nekünk, az Európai Uniónak továbbra is félreérthetetlenül ki kell tartanunk a Kiotói Jegyzőkönyv keretében felállítandó második teljesítési időszakra vonatkozó feltételeink mellett. Ezen feltételeket használhatjuk arra, hogy növeljük az ambíció szintjét, és másokat is rávegyünk a cselekvésre. A lehetséges második teljesítési időszakhoz kötött feltételek különösen fontosak a környezetvédelem integritása és a jövőbeli éghajlat-politikai rendszer ambíciójának szempontjából. A második teljesítési időszakban egyedül maradó EU önmagában nem elegendő és nem is hiteles. Éppen ezért ragaszkodnunk kell feltételeinkhez, hogy partnereinktől is megszerezzük kedvező válaszaikat. Hozzá kell fűznöm, hogy nekem – a COP-t megelőző események alapján is – az az egyértelmű benyomásom, hogy egyre növekszik az egyetértés ezen érvünkkel kapcsolatban.

Az előttünk álló állásfoglalási tervezet az imént felsorolt valamennyi területekkel foglalkozik. A Bizottság melegen üdvözli a Parlament által felajánlott iránymutatást, még ha azt nem is tudja teljes egészében átvenni.

Csak egy példát említenék meg: önök között is vannak, akik a két fokos célkitűzéstől eltérő cél felállítását javasolják. Cancúnban egyik fő prioritásunk az lesz, hogy ne kelljen újranyitni a Koppenhágai Egyezményt, és ne kelljen visszafordulni mindattól, amit már elértünk.

Emellett szeretném kihasználni ezt az alkalmat arra, hogy hangsúlyozzam: az EU-nak teljesítenie kell a Koppenhágából eredő gyorsfinanszírozási ígéreteit. A mai napon őszintén mondhatom: már majdnem elértük a célt. Ugyanakkor a Koppenhágában tett ígéreteinkhez még továbbra is szükségünk van a tagállamoktól 200 millió euróra. Úgy gondolom, önök is érzik a különbséget aközött, ha az Európai Unió nevében azt mondjuk Cancúnban, „teljesítettük” és aközött, hogy „már majdnem teljesítettük”. Komolyan úgy hiszem, hogy a Cancúnig hátralévő napokat arra kell használjuk, hogy megpróbáljuk a Koppenhágában tett valamennyi vállalásunkat véghezvinni.

Nem tértem ki a célkitűzésekre. Nem azért, mintha nem lennének fontosak, hiszen egyértelműen azok; az EU pedig az idei és a tavalyi évben is egyhangúan kimondhatja, hogy készen áll a 30%-ra, feltéve, hogy más államok is felmutatnak valamit. Ezzel kapcsolatban semmi nem változott. Ha a célkitűzésekről ezúttal kevesebbet vitázunk, annak szerintem az az oka, hogy számos más tárgyaló fél még nem áll készen – mindannyiunk által ismert okok miatt – a célkitűzések megvitatására Cancúnban. Úgy gondolom, fontos, hogy a Koppenhágai Egyezményben megjelenő vállalásokat rögzítsük a hivatalos szövegben. Ebből kiindulva javíthatjuk azután a helyzetet.

Ugyanakkor muszáj azt is hozzáfűznöm, hogy bármi is legyen Cancún végeredménye, meglátásom szerint létfontosságú, hogy véget érése után is folytassuk intelligens, ambiciózus célkitűzésekkel operáló éghajlat-politikánkat, miközben felvesszük a harcot az energiaügyi kihívásokkal is, amint azt épp az imént vitatták meg. Ösztönözhetjük az innovációt és a munkahelyteremtést, és nagyratörő célokat tűzhetünk ki.

Végül azzal szeretném lezárni, hogy – magától értetődően – azon dolgozunk, hogy biztosítsuk a Lisszaboni Szerződés végrehajtását, és biztosíthatom önöket, hogy a tárgyalások előrehaladásának minden szintjéről informálni fogjuk a Parlament küldöttségét. Természetesen naponta tartunk majd eligazításokat a Parlamenti delegációval, és megpróbálunk minél szorosabban együttműködni.

Örömmel üdvözöljük az állásfoglalási indítványban jelzett támogatást, mellyel biztosítható, hogy az EU egyetlen közös hangon szóljon. Úgy hiszem, ez az egyik legnagyobb kihívás, mellyel Cancúnban szembesülni fogunk: bárki beszéljen is az Európai Unió nevében, Európán kívüli partnereink biztosak lehetnek benne, hogy ugyanazon prioritásokkal és üzenetekkel találkoznak minden esetben. Így érhetjük el leginkább, hogy prioritásainkat valódi figyelem övezze.

 
  
MPphoto
 

  Karl-Heinz Florenz, a PPE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, Schauvliege asszony, biztos asszony; ha egy dolgot megtanultunk Koppenhágában – ahol természetesen ön volt az elnök, biztos asszony – akkor az az, hogy az Európai Uniónak a jövőbeli hasonló konferenciákon egyetlen, közös hangon kell megszólalnia. Egyes esetekben talán nem osztjuk egymás véleményét, de ha mi, európaiak az ilyen eseményeken előadott véleményünkben is megosztottak vagyunk, úgy nem lehetünk hitelesek, ha pedig nem vagyunk hitelesek, a többiek sem fogják követni példánkat. Miért is tennék? Ezért helyesen döntöttünk, hogy alapvetően megtartjuk a Merkel kancellár asszony vezetése alatt elfogadott irányszámokat, és ezeket tekintjük a tárgyalások alapjának. Én is osztom azt a nézetet, hogy az ambiciózus két fokos célkitűzéseket egyelőre nem lenne szabad komolyan megkérdőjelezni, vagy egy jelentősen alacsonyabb értéket fontolóra venni, mert ez túlságosan megnehezíti ezen célok elérését, aminek következtében sokan elpártolhatnak től