Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2010. november 25., Csütörtök - Strasbourg

5. A horizontális együttműködési versenyszabályok (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont a horizontális együttműködési versenyszabályok felülvizsgálatáról szóló, szóbeli választ igénylő kérdés, amelyet Bowles asszony a Gazdasági és Monetáris Bizottság nevében terjesztett a Bizottság elé (O-0131/2010 – B7-0565/2010).

  José Manuel García-Margallo y Marfil, a szerzőt helyettesítve. – (ES) Tisztelt elnök asszony, biztos úr! Ez év december 31-én hatályát veszti a két csoportmentességi rendelet, amelyek egyike a szakirányú megállapodásokra, a másikat a kutatásra és fejlesztésre vonatkozik. A Bizottság két jogalkotási javaslatot állított össze: a tisztelt Ház elé terjesztett két, rendeletre irányuló javaslatot, amelyek a nemsokára hatályukat vesztő rendeletek helyébe lépnének.

Sok víz lefolyt már a Dunán, mióta elfogadták az eredeti rendeleteket. Jelentős változások történtek a jogalkotásban – különösen a 2003. évi modernizációs csomagra gondolok –, döntő jelentőségű jogi határozatok születtek ezen a területen, és a Bizottság sokat tanult a gyakorlatból, ami szintén fontos szempont.

A Bizottság kétfordulós konzultációt kezdett az érintettekkel, ami a megfelelő jogalkotás szellemében végzett helyes gyakorlat, és a nyilvánosság támogatását élvezi. Most a következő a nagy kérdés: hogyan fogja hasznosítani az érintettek konzultáció során adott válaszait? Figyelembe fogja azokat venni, vagy egyszerűen a szemetes kosárban fognak landolni ezek a válaszok? Erre vonatkozóan alapvetően hat dolgot akar tudni a Parlament és a Gazdasági és Monetáris Bizottság. Melyek az érintett felek által előterjesztett azon javaslatok és elképzelések, amelyeket a Bizottság figyelembe fog venni, amikor a rendeletek megalkotására és meghatározására, valamint az elképzelés gyakorlati megvalósítására kerül a sor?

Másodsorban mit gondol a Bizottság azokról a horizontális megállapodásokról, amelyekre nem vonatkoznak a specializációról vagy a kutatásról és fejlesztésről szóló, mentességi rendeletek? Mit mondtak az érintett felek ebben a konzultációs fordulóban? Milyen előnnyel járna az ipar, a reálgazdaság és a verseny védelme számára, ha olyan új rendeleteket javasolnánk, amelyek figyelembe vennék azon horizontális megállapodásokat, amelyekre nem vonatkozik az a két csoportmentességi rendelet, amellyel most foglalkozunk? Szándékában áll-e a Bizottságnak, hogy ezekre vonatkozóan új rendeleteket dolgozzon ki? Igen vagy nem? Elég világos a kérdés.

A Gazdasági és Monetáris Bizottságban hosszasan vitatott, harmadik probléma a „szabadalmi csapda” néven ismert kérdés, amely – amint azt a Biztos úr is tudja – akkor merül fel, amikor a szabványok felállításában résztvevő egyik érdekelt cég visszatartja az általa birtokolt vagy olyan szabadalmakra vonatkozó információkat, amelyeket a jövőben tervez bejegyezni. Ez komoly kárt és kellemetlenséget okoz azoknak a cégeknek, amelyek nem ismerik az adott információkat, és vállalják, hogy a felállított paraméterekkel összhangban járnak el.

Itt viszonylag sajátos kérdésről van szó, mivel a verseny torzulásának és a belső piac korlátozásának esete forog fenn, ami az intézményünk legfőbb bűne: szándékában áll-e a Bizottságnak a „szabadalmi csapda” problémájával foglalkozni az új rendelet-tervezetek keretében vagy más módon, úgy véli-e, hogy kiegészítő ágazat-specifikus jogszabályokra lenne szükség a szabadalmi jogokkal való visszaélés elkerülése érdekében? Vállalja-e a Bizottság, hogy a szellemi tulajdonjogok terén integrált, egységes jogszabályi keretet biztosít, a versenyszabályok és ágazatspecifikus jogszabályok közti belső ellentmondások nélkül?

A negyedik és az ötödik kérdés a gazdaság-irányításra – vagy ha jobban tetszik, a versenyirányítására – vonatkozik. Megtudtuk, hogy más versenyhatóságokkal együtt közelednünk kell egymáshoz, és erre vonatkozóan fontos tudnunk, hogy a Bizottság e rendeletek összeállítása során milyen mértékben támaszkodott a bírósági határozatokra, valamint a nemzeti és nemzetközi hatóságok határozataira.

Az utolsó kérdés olyan témára vonatkozik, amely rendkívül érzékenyen érinti a bizottságomat, és biztos vagyok abban, hogy Schwab úrnak lesz erre vonatkozóan mondanivalója. Az élelmiszerek értékesítési láncára vonatkozik. Nyilvánvalónak tűnik, hogy egyenlőtlenek a feltételek egyrészről a termelők és a gazdálkodók, másrészről a nagy áruházláncok között. Szándékozik-e a Bizottság valamit tenni annak érdekében, hogy garantálja a gyengébb szerződő fél számára az egyenlő és tisztességes bánásmódot? Biztos úr, ezek azok a kérdések, amelyekre a lehető kimerítőbb, legvilágosabb és legpontosabb válaszát várnám.

  Maroš Šefčovič, a Bizottság alelnöke. – Tisztelt elnök asszony! Nagyon köszönöm a tisztelt képviselőtársam kérdését, és ez valóban fontos felelősségi területe az Európai Uniónak.

A versenytárs vállalatok gyakran működnek együtt például a kutatás és fejlesztés, a termelés, a beszerzés, a termékek szabványosítása és az információcsere terén. Amint az ismeretes Önök előtt, ez a fogyasztók javát szolgálhatja, és alacsonyabb árakhoz, nagyobb választékhoz és jobb termékekhez vezethet. Ezek a horizontális megállapodások – azért nevezzük horizontálisnak, mert az együttműködő vállalatok az ellátási lánc azonos szintjén tevékenykednek – lehetővé tehetik a vállalatok számára, hogy reagálhassanak a fokozódó verseny jelentette nyomásra, valamint a globalizáció által meghatározott piaci változásokra.

Annak kockázata is fennáll azonban, hogy az ilyen megállapodás komoly versenyproblémákhoz vezethet például olyan esetben, amikor a felek az árak rögzítésében, a piacok felosztásában vagy a teljesítmény korlátozásában állapodnak meg. A Bizottság azzal töltötte az elmúlt két évet, hogy részletes értékelést és széles körű konzultációt alkalmazva felülvizsgálta a horizontális megállapodásokat érintő, versenyre vonatkozó iránymutatásokat. Az új szabályok – amelyeket ez év végére kellene elfogadni – sokkal részletesebbek, felhasználó-barátabbak és világosabbak lesznek, megfelelőbb útmutatást fognak nyújtani arra vonatkozóan, hogy az együttműködésnek milyen fajtái engedélyezettek.

A Bizottságnak most is körültekintően kell kialakítania az egyensúlyt a különböző érdekelt felek igényei között. Az új versenyszabályok két fő eleme a szabványosításra és az információcserére vonatkozik. A nyilvános konzultációra reagálva az érdekelt felek körülbelül kétharmada fűzött megjegyzést a szabványosításhoz.

Az európai gazdaság egésze számára – különösen az információs és kommunikációs technológiai ágazat számára – létfontosságú a szabványosítást célzó, jól működő rendszer. A horizontális iránymutatások olyan szabványügyi rendszert segítenek elő, amely átlátható, és amely kiszámítható költségekhez vezet a szellemi tulajdonjogok engedélyezésekor. Ez megkívánja, hogy megtaláljuk az egyensúlyt a szabványosításban érdekelt, eltérő üzleti modellel rendelkező vállalatok néha egymással ellentétes érdekei között. A spektrum egyik végén található a kizárólag újító, a másik végén pedig a kizárólag gyártó, és mindegyikük eltérő prioritásokkal és igényekkel rendelkezik.

Az új szabályok biztosítani fogják, hogy elegendő ösztönző álljon rendelkezésre a további innováció számára, és hogy a szabványosításból származó hagyományos előnyöket átengedjék a fogyasztóknak. Annak elkerülése érdekében, hogy a szabványosítási megállapodásokat a versenyszabályok szerint kelljen értékelni, és hogy azok az úgynevezett mentesülés hatálya alá essenek – más szóval amennyiben azok feltételezhetően megfelelnek a versenyszabályoknak –, három általános feltételnek kell eleget tenni.

Az első feltétel, hogy a szabványügyi szervezet kiegyensúlyozott szellemitulajdon-joggal kapcsolatos politikával kell, hogy rendelkezzen, amely megköveteli a vonatkozó szellemi tulajdonjogok jóhiszemű közreadását és az arra vállalt kötelezettséget, hogy azokat tisztességes, ésszerű és megkülönböztetéstől mentes feltételekkel engedélyezi. A második feltétel az, hogy a szabványosítási folyamatnak nyitottnak és átláthatónak kell lennie, hogy a részvétel lehetősége valamennyi érdekelt szereplő előtt nyitva álljon. A harmadik feltétel az, hogy a szabványosítási folyamatnak oly módon kell átláthatónak lennie, hogy biztosítsa, hogy az érdekelt felek képesek legyenek tájékozódni a következő, a folyamatban lévő és a befejezett munkáról.

A szabadalmi csapdákat is megemlítette. A gyakorlati tapasztalat mind az Európai Unióban, mind az Egyesült Államokban azt mutatja, hogy a szabadalmi csapda valódi problémát jelenthet, mivel megakadályozza, hogy az ipar tájékozottan válassza meg a szabványban megválasztott technológiák potenciális költségeit. A Bizottság abból a megközelítésből indul ki, hogy a szabványügyi szervezeteket arra ösztönzi, hogy világos szabályokat határozzanak meg a szabadalmak közreadására. Habár ez nem küszöböli ki teljesen a kockázatot, ténylegesen csökkenti azt.

Ezzel ellentétben a K+F megállapodásokra vonatkozóan – amelyek esetében korlátozott számú, gyakran csak két félről van szó –, a nyilvános konzultáció azt mutatta, hogy az érdekelt felek úgy vélték, hogy a szabadalmi csapda a gyakorlatban nem jelent valós problémát, mivel a feleket arra ösztönzik, hogy az innovációkat piacra dobják, és bármilyen esetleges probléma azonnal megoldható a felek között szerződéses eszközökkel.

Hogy rátérjek az információcserére: ez segítheti a versenyt, amennyiben lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy olyan általános piaci adatokat gyűjtsenek, amelyek révén jobban tudják szolgálni ügyfeleiket. Vannak azonban olyan helyzetek is, amikor a piaci információk cseréjével visszaélhetnek, például ha a vállalatok az érzékeny információkat a magatartás koordinálására használják fel. Az érdekeltek határozott igényére reagálva az iránymutatásokban új fejezet jelent meg, amely megállapítja az információcsere verseny szempontú értékelésének általános alapelveit.

A Parlament által feltett utolsó kérdés a beszerzési szövetkezetek kérdésére vonatkozott. A Bizottság következetes meggyőződése, hogy a kiskereskedő kisvállalkozások közös beszerző csoportjai jót tehetnek a versenynek, különösen a nagy beszállítókkal szemben. A horizontális iránymutatások 2000 óta pozitívan értékelendőnek tartják ezt a fajta együttműködést a piaci részesedés bizonyos mértékéig. A Bizottság a felülvizsgálati folyamatot követően azt javasolja, hogy feltételezzék, hogy a beszerzési megállapodások megfelelnek a versenyszabályoknak – amennyiben a résztvevők piaci részesedése nem haladja meg a 20%-ot. A Bizottság azonban annak is tudatában van, hogy a kiskereskedelmi nagyvállalalatok között létrejövő, nemzetközi beszerzési szövetségek negatív hatást gyakorolhatnak a versenyre, ha a Bizottság egy jobban működő élelmiszer-ellátásról szóló munkájának kontextusában vizsgáljuk a kérdéseket.

  Arturs Krišjānis Kariņš , a PPE képviselőcsoport nevében. – (LV) Tisztelt elnök asszony, biztos úr! Senki nem szeret túl sokat fizetni olyan dolgokért, amelyeknek még a valódi értékét sem ismeri. Hasonlóképpen a vállalkozások között létrejött, tisztességtelen ügylet eredményeképpen sem szeretünk túl sokat fizetni. Az Európai Unió versenypolitikája mindezidáig a tisztességtelen vállalkozásokat vette célba. Tudomásom szerint a vállalkozások közötti horizontális együttműködés az egyik módja annak, hogy a Bizottság sikeresen megoldja a versenyproblémákat, amikor a vállalkozások olyan területeken működnek együtt, mint a kutatás és fejlesztés, a termelési volumen teljes kihasználása, a közjavak elosztása és a szabványosítás. Üdvözöljük, hogy az üzleti együttműködésről szóló új szabályokban figyelmet kap a szabványosítás kérdése. Lehetővé fogja tenni, hogy a vállalkozások és az ágazatok egyértelműen megválaszthassák, milyen szabadalmakat kívánnak hasznosítani. Minden szabvány a feltalálók és a vállalkozások által bejegyzett szabadalmakból áll. Egy szabvány bevezetéséhez tudni kell, hogy milyen pontos technológiai megoldást kínál a szabadalom, és hogy a szabadalom tulajdonosa milyen ellenszolgáltatást kíván kapni a szabadalma hasznosításáért. Ezért kellene olyan mechanizmust támogatnunk, amelyben a szabvány kiválasztása során valamennyi érdekelt fél egyértelműen tudatában van az egyik vagy másik találmány előnyeinek és hátrányainak, valamint a szabadalom hasznosításáért fizetendő árnak. A napi életünk során tájékozottan szeretünk választani, így teljesen természetes, hogy a magas hozzáadott értéket képviselő, új technológiák fejlesztésébe és gyártásába jelentős összegeket befektető vállalkozások is tájékozottan szeretnének választani. Véleményem szerint a vállalkozások közötti horizontális együttműködésről szóló új szabályok legalább részben segítséget fognak nyújtani a vállalkozásoknak ahhoz, hogy ne fizessenek túl sokat a szabadalmak hasznosításáért. Köszönöm a figyelmet.

  Antolín Sánchez Presedo, az S&D képviselőcsoport nevében. – (ES) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim! A verseny nem mond ellent az együttműködésnek. Léteznek együttműködési szerződések az egyazon piaci szinten versenyző vállalatok között, amelyek versenyképesek, és összhangban állnak az uniós jog eredeti forrásával.

Jogbiztonsági okoknál fogva – a téma bonyolultsága és az elérendő egyensúlyi helyzetek miatt – a vállalkozások eszközökkel kell, hogy rendelkezzenek ahhoz, hogy meghatározzák, mely horizontális megállapodások nem tesznek eleget a szerződésben megállapított tiltásoknak, és melyek korlátozzák a versenyt.

Kritikus időket élünk, mert a horizontális megállapodásokra vonatkozó iránymutatások egy évtizeddel ezelőttről származnak, és a szakirányú megállapodásokra vonatkozó csoportmentességi rendeletek, valamint az innovációs és fejlesztési megállapodások ez év végén hatályukat vesztik. Az Uniónak tehát haladéktalanul frissítenie kell ezeket az eszközöket, és nem engedheti meg magának a jogalkotási visszacsatolás luxusát, amely kétséget, bizonytalanságot kelt, és gúzsba köti a vállalkozásaink tevékenységeit.

Ez tűrhetetlen mértékben gátolná a gazdaságunkat, és rendkívül felelőtlen lépést jelentene olyan válság közepette, amely a vállalkozási kedv újraindulását és fellendítését támogató kezdeményezéseket kíván meg. Mi több, mivel a felülvizsgálatra kiszabott időt 2022. december 31-ig meghosszabbították, olyan intézkedésekkel kell, hogy felvértezzék az európai ipart, amelyek megbirkóznak a nemzetközi gazdasági színtéren az elkövetkező években bekövetkező, jelentős változásokkal.

Az Európai Unió néhány hónappal ezelőtt, a spanyol elnökség idején fogadta el az Európa 2020 stratégiát, amelyben határozottan elkötelezi magát a tudás és innováció alapú, integráló társadalom mellett. Az új jogi keretnek olyan intelligens, összekapcsolt gazdaság kidolgozását kell támogatnia, amely az európai fogyasztók javát szolgáló szabványosítást, szakosodást, a kutatást és fejlesztést ösztönző megállapodások révén, de olyan megállapodások révén is képes összekapcsolni az üzleti hálózatokat, és képes kihasználni a vállalkozások közti szinergiákat, amelyek hozzájárulnak a közös termeléshez, beszerzéshez, értékesítéshez, amelyek előmozdítják a szövetkezeteket és üzleti csoportokat, különösen a kis- és középvállalkozások körében.

Támogatjuk a Bizottságot abban, hogy ezt a kezdeményezés-csomagot a hatékonyság növelésére, a tudományos és technikai haladás előmozdítására, a végfelhasználók számára előnyök biztosítására, tehát összefoglalva arra használja fel, hogy javítsa a vállalkozásaink általános versenyképességét és fenntartható fejlődését.

  Sylvie Goulard, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (FR) Tisztelt elnök asszony! Sok minden elhangzott – különösen kollégáim, García-Margallo y Marfil úr és Sánchez Presedo úr szájából – a Gazdasági és Monetáris Bizottságban tartott megbeszélések élénk mivoltáról, valamint a jelentések gyors elfogadásának igényéről – amint arról éppen most szólt Sánchez Presedo úr – annak érdekében, hogy tisztázzuk a vállalkozásaink tevékenységi körét. Két, inkább általános és inkább politikai színezetű megjegyzésre korlátozom magam.

Először is a válság az Unió valamennyi országában visszavonulásra késztette az embereket, és engedett a nacionalista és protekcionista kísértéseknek, és a Parlamentben ezért különösen éberen figyelünk a belső piac tiszteletben tartására és annak egyben tartására. Ez kihívást jelent – látom, hogy az érintett bizottságból néhányan bólogatnak. Ez nagyon fontos dolog, és tudjuk, hogy Barnier biztos úr Monti úr jelentését támogatva ezen dolgozik. Mi, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoportban valóban hiszünk az innovációt ösztönző versengésben.

Azt is látnunk kell azonban, hogy az európai vállalkozások globálisan versenyeznek, és ez – különösen a kis- és középvállalkozások esetében és legfőképp a kutatás és fejlesztés esetében – rendkívül fontos a hidak építése szempontjából, és biztosítanunk kell, hogy a verseny ne forduljon át kölcsönös rombolásba, olyan, a világ más részein tevékenykedő vállalkozások javára, amelyek ezenkívül nem mindig tanúsítanak tisztességes magatartást a versenytársaikkal szemben. Számunkra tehát nagyon fontos, hogy olyan eszközöket tudjunk találni, amelyekkel elejét vehetjük a szabadalmakkal való visszaéléseknek, ugyanakkor lehetővé tesszük a versenyt, és természetesen tiszteletben tartjuk a tulajdonjogokat, amint az már említést nyert. Gyakori dolog, hogy igen érzékeny egyensúly megteremtéséről van szó.

Végezetül határozottan hangsúlyozni kívánom, hogy egyetértek azzal, amit García-Margallo y Marfil úr mondott az élelmiszerek területén folyó versenyről. Igen különös helyzet áll fenn Európában: egyes ágazatokban nagyon alaposan ellenőrizzük a versenyt, másokban viszont sokkal kevésbé. Világos, hogy a termelők száma és a vevők száma közötti aránytalanság versenyproblémákat vet fel. Biztos úr! Következésképpen nagy örömömre szolgál, hogy támogatta a García-Margallo y Marfil úr által elmondottakat.

  Andreas Schwab (PPE). – (DE) Tisztelt elnök asszony, biztos úr! Engedjék meg, hogy csatlakozzam a képviselőtársaim által elmondottakhoz, és mindenekelőtt üdvözöljem annak tényét, hogy az Európai Bizottság korai szakaszban bevonja a vállalkozói közösséget, a tagállamokat és az Európai Parlamentet a horizontális együttműködési megállapodásokra vonatkozó szabályok felülvizsgálatába, elvégre a meglévő csoportmentességi rendeletek az év végén hatályukat vesztik. Véleményem szerint a 2010. májusában készült tervezet tartalmaz néhány fontos változtatást, különösen a szabványok és az információcsere területén, amint arról már szó esett. Mindkettő nagyobb jogbiztonságot és egyértelműbb szabályokat fog teremteni a vállalkozások számára, ami a megfelelőség szempontjából rendkívül fontos dolog. Már hallottunk arról, hogy az európai belső piacon való megfelelőség olyan alapelv, amelyet valamennyi vállalkozásnak követnie kell.

A verseny és az innováció gazdaságunk két kulcseleme, ezért fontos, hogy a 2009. évi szabályokat a jelen helyzetünkhöz igazítsuk, és hatékony mechanizmusokat vezessünk be a megfelelőség és a versenytörvény vállalkozások és közintézmények általi végrehajtásának elősegítésére. Ezért támogatták ilyen nagy többséggel a Bizottságban a parlamenti kérdést, aminek rendkívül örülök. Hadd kérdezzek valamit a most elhangzottakkal kapcsolatosan! Tény, hogy a nagy nemzetközi áruházláncok beszerzési megállapodásai horizontális együttműködési megállapodásoknak tekinthetők. Az európai élelmiszer-ellátási lánc működéséről szóló, múlt évi közleményben igen kritikusan álltak hozzá a kereslet erejéhez, de most úgy tűnik, hogy nagyon pozitívan tekintenek erre. Éppen most fejtették ki, hogy üdvözlik a kiskereskedő kisvállalkozások közötti együttműködést, feltéve, hogy a beszerzési megállapodások nem haladják meg a 20%-os piaci részesedést. A következő a kérdésem: mi az oka annak, hogy máshogyan tekintenek ezekre a horizontális beszerzési megállapodásokra? Mi motiválta azt, hogy meggondolták magukat?

  George Sabin Cutaş (S&D). – (RO) Tisztelt elnök asszony! Elsősorban én is üdvözölni szeretném az Európai Bizottság horizontális együttműködési versenyszabályok felülvizsgálatáról szóló javaslatait. Az a cél, hogy tisztázzuk a mentességek feltételeit, kiigazítsuk a korlátozásokat, és információkat adjunk a szellemi tulajdonjogokról.

A gazdasági és pénzügyi válság rámutatott arra, hogy ezeken a területeken szorosabb együttműködésre, valamint egységes globális gazdasági keretszabályozásra van szükség.

Fel kell mérnünk annak lehetőségét is, hogy gyakrabban és globális szinten cseréljünk információt a versenyről, valamint annak lehetőségét, hogy ezen a területen globális irányítást valósítsunk meg.

A versenytársak közötti együttműködési megállapodások racionalizálása elősegíti az innovációt, és hozzájárul az európai vállalatok versenyképességének fokozásához.

Úgy gondolom, hogy ennek eredményeképpen elemezni szükséges annak lehetőségeit, hogy alkalomadtán csoportmentességi rendeleteket vezessünk be más típusú horizontális megállapodásokra.

  Paul Rübig (PPE). – (DE) Tisztelt elnök asszony! Véleményem szerint egységes szabályok bevezetése révén alakíthatjuk a versenyt, és ezért szeretném tudni, milyen lehetőségeink vannak a távközlési ágazatban – különösen a frekvencia engedélyezés terén – arra, hogy szabályozni tudjuk az aukciókat vagy az összehasonlító kiválasztásokat (az úgynevezett „szépségversenyeket”) a távközlési folyamatokban. A negyedik generációs hálózatokban rendelkezésre álló új technológiák végtére is a lehetőségek teljesen új tárházát nyitják meg előttünk.

Ha az ember Európa egyik országából a másikba utazik, azt látja, hogy sok esetben azonosak a telefonja kijelzőjén megjelenő árak. Tervezik-e a verseny további ösztönzését a barangolási ágazatban? Hogyan tervezik azt megvalósítani, hogy a barangolásra vonatkozzon a megfelelő belső piaci verseny, és hogyan képesek biztosítani, hogy az árak ne nőjenek ezerszeresükre a földrajzi határok átlépésekor?

  Maroš Šefčovič, a Bizottság alelnöke. – Tisztelt elnök asszony! Igen hálás vagyok a tisztelt képviselőtársaknak ezért a vitáért, mivel ennek segítségével elő tudjuk készíteni azokat a jogi keretben bekövetkező, rendkívül fontos változásokat, amelyek közepette vállalataink a jövőben fognak működni. Határozottan egyetértek mindazokkal, akik tisztességes versenyre hívnak fel, mert csak a tisztességes verseny vezethet tisztességes gyakorlathoz és természetesen reális és rögzítetlen árakhoz. Ez igen fontos az európai polgárok számára: hogyan hozzunk létre ösztönző környezetet, hogy pozitív eredményeket érjünk el, de elejét vegyük a rögzített árak lehetőségének.

Biztosíthatom Önöket, hogy minden lehetséges módot megvizsgálunk annak érdekében, hogy megoldást találjunk arra, hogy a szabadalmak ára ne legyen túl magas. A témáról folytatott vitából kitűnik az Önök számára is, hogy ez mennyire nehéz dolog. Elmondhatom, hogy a Bizottságban egyáltalán nem örülünk a késlekedésnek – hosszú ideje képtelenek vagyunk megfelelő megoldást találni a szabadalom kérdésére –, mert ez egyértelműen megteremtené a feltételeket ahhoz, hogy előre lépjünk a szellemi tulajdonjog védelmének módja terén, valamint hogy megtaláljuk annak módját, hogyan fejlesszük és tegyük versenyképesebbé Európát, amikor a szabadalmak nemzetközi oltalmára kerül sor.

A jogbiztonság és az új jogi keret olyan két fontos téma, amelyeket javaslataink kidolgozása során a középpontba állítunk. Ezekben a témákban igen széles körű nyilvános konzultációt folytattunk. 190 beadvány érkezett hozzánk, és az érdekelt felek különféle területeket képviseltek (ipar, jogi cégek, akadémiák és kormányzatok), úgyhogy azon a véleményen vagyunk, hogy amikor a végső eredményre kerül sor, képesek leszünk megteremteni a megfelelő egyensúlyt.

Hálás vagyok, amiért hangsúlyozták az Európa 2020 fontosságát, mivel pontosan ezért szükséges javítanunk és megváltoztatnunk a vállalatok működési keretét, megvizsgálva azt, hogy hogyan teremthetünk pozitív, ösztönző környezeteket, hogy a kutató és fejlesztő vállalatok és az innovációban érdekelt vállalatok virágozhassanak, valamint azt, hogy mindez hogyan tudna további hozzáadott értéket képviselni az európai gazdaságok számára, továbbá azt, hogy hogyan teremtsük meg annak feltételeit, hogy a vállalatok Európában maradjanak, és termékeik számára ne keressenek máshol gyártási lehetőségeket.

Biztosíthatom Önöket, hogy ez volt az egyik olyan téma, amelyre az egységes piaci intézkedéscsomag szempontjából különös figyelmet fordított a Bizottság és a kollégáim – különösen Almunia és Barnier biztos urak. Az egységes piac révén most új lehetőségeket ragadhatunk meg, új utakon indulhatunk el, és olyan feltételeket teremthetünk, amelyek fontosak lesznek a valóban megfelelő fejlődéshez, különösen a K+F ágazatban.

Hadd térjek rá Schwab úr konkrét kérdéseire: Schwab úr rámutatott, hogy a Bizottságban valamelyest eltérő módon állnak hozzá a kis beszállítói láncok és a nagy áruházláncok között feszülő ellentét problémájához. Miután nagyon komoly felülvizsgálatot folytattunk, és igen széles körű konzultációkat folytattunk az érdekelt felekkel, a tagállamokkal, arra a következtetésre jutottunk, hogy az általunk jelenleg javasolt megközelítés jobban megfelel a jelenlegi helyzetnek, a hozzánk beérkezett adatoknak, és ezért javasoljuk az előrelépés ilyen módját.

  Elnök. – Egy, a Gazdasági és Monetáris Bizottság nevében, az eljárási szabályzat 115. cikkének (5) bekezdésével összhangban előterjesztett állásfoglalásra irányuló indítványt⁽¹⁾ kaptam.

A vitát lezárom.

A szavazásra a mai napon, 2010. november 25-én, 12:00 órakor kerül sor.

(Az ülést 11.30-kor felfüggesztik, és 12.00-kor folytatják)

ELNÖKÖL: GIANNI PITTELLA
alelnök

(1) lásd a jegyzőkönyvet