Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2010. november 25., Csütörtök - Strasbourg

12.1. Irak – különösen a halálbüntetés (beleértve Tarik Aziz ügyét) és a keresztény közösségek elleni támadások

  Elnök. – A következő napirendi pont az Irakról szóló hat határozati indítvány, különösen a halálbüntetésről (többek között Tarik Aziz esetét is tartalmazó) és a keresztény közösségek elleni támadásokról⁽¹⁾ szóló indítványok vitája.

  Bastiaan Belder, szerző. – (NL) Elnök asszony, Biztos úr, hölgyeim és uraim! November 12-én egy német újság a következő szalagcímmel jelent meg: „Iraki keresztényeket gyilkoltak meg”. A cikkhez tartozó kép egy, a fővárosban, Bagdadban található templomban menedéket kereső keresztény családot ábrázolt. A család azt követően menekült ebbe az imaházba, hogy iszlám terroristák határozott támadást indítottak keresztények otthonai ellen. Ebből látható, hogy a szír-katolikus székesegyházban október 31-én, az istentisztelet alatt történt visszataszító vérfürdő egyáltalán nem volt elszigetelt incidens. A mezopotámiai keresztény kisebbség évek óta ki van téve a nyíltan vallási alapú üldözésnek. Ez a szomorú valóság Irakban. Nézzék az iraki keresztények tömeges kivonulását! Irakon belüli lélekszámuk 2003 óta 850 000-ről 350 000-re esett vissza, és ezek közül is 115 000 főt az országon belül másik lakóhelyre telepítettek. Mire számíthatnak Európától azok, akik bátran „kitartanak” (így, idézőjelben használva a szót, mivel Irakhoz tartoznak)? Ez, végső soron egy keresztény kisebbség, amelynek az időszámításunk szerinti 1. századra nyúlnak vissza a történelmi gyökerei Irakban, és amely a világ legrégibb templomait és kolostorait tudhatja magáénak. Három, iraki keresztényeknek szánt konkrét európai segélyakció érdekében emelnék szót. Mindenek előtt, támogatás azoknak az iraki keresztényeknek, akik a kurd régióba menekültek, hogy ott kezdjenek új életet. Adjunk nekik lehetőséget a jövőre nézve a saját országukon belül! Ugyanez igaz a ninivei síkság keresztény kisebbségére. Európai segítség a szakképzéshez, a fiatalok munkahelyeinek megteremtéséhez és az új vállalkozásoknak adható kölcsönökhöz. Másodszor, az európai intézményeknek nyomatékosan javasolnia kellene az iraki kormány részére – és ez az ügy nem tűr semmilyen halasztást –, hogy ne kelljen a személyigazolványokban feltüntetni az igazolvány tulajdonosának vallását, mivel ennek az adatnak az elhagyása jelentős mértékben növelné a vallási kisebbségek tagjainak, és különösen a keresztények személyes biztonságát. Ezenkívül, az igazolványtulajdonosok vallásának személyigazolványban történő feltüntetésének jelenlegi gyakorlata pillanatnyilag többek között azt eredményezi, hogy a munkaerőpiacon diszkrimináció figyelhető meg, illetve az emberek más vallásokra térnek át. Harmadszor, parlamenti szinten felkérném az Irakkal fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttséget, fejezzék ki az iraki Parlament öt keresztény tagja felé, hogy készek vagyunk szóban és tettben is támogatni őket ezekben a bizonytalan időkben. Másfelől, Elnök asszony, Biztos úr, a magam részéről természetesen üdvözlök minden olyan Európa és Irak között parlamenti kapcsolatot, amelynek az a célja, hogy támogassa ezt a fiatal demokráciát, és ugyancsak nagy örömömre szolgál, hogy tagtársam, Mauro úr, hamarosan egy, az Európai Unióról és Irakról szóló jelentést terjeszt be a Külügyi Bizottság elé. Ez rendkívül fontos. Végezetül, a Tanács és a Bizottság – a Tanács valójában nincs itt képviselve, de tekintsünk el ettől -, számítok arra, hogy folytatják élénk erőfeszítéseiket és ráveszik az iraki hatóságokat arra, hogy a maguk részéről tegyenek meg mindent, amivel biztosíthatják a Mezopotámia ősi területén található keresztény közösségek és templomok legalább puszta túlélését.

  Véronique De Keyser, szerző. – (FR) Elnök asszony! Az iraki háború óta ez az ország nemhogy felszabadult volna egy katonai diktátor hatalma alól, de egyre inkább az erőszakba süllyed. A Szaddam Husszein felakasztása körüli látványosság semmilyen módon nem járult hozzá ezen erőszak csökkentéséhez. Ellenkezőleg, csak tovább súlyosbította az országban meglévő feszültségeket.

Önök tudják, hogy az Európai Unió lankadatlanul harcol a halálbüntetés ellen. Úgy gondoljuk, hogy a halálbüntetés Európán belüli eltörlésével hozzájárultunk az emberiség előrehaladásának következő lépéséhez. Ez az oka annak, hogy miért találjuk szégyenteljesnek Tarik Aziz, Szaddam Husszein egykori munkatársa, és két asszisztensének esetleges felakasztását. Ennek nem Tarik Aziz személye az oka, akiről jól tudom, hogy valójában igen figyelemreméltó ember, aki szerencsétlen módon egy totalitárius rendszerben tevékenykedett. Ugyanakkor úgy gondolom, és ezt személyes véleményemként mondom, hogy különösen az utolsó pillanatban komoly erőfeszítéseket tett országa megnyitása érdekében.

Mégsem Tarik Aziz esete az, ami most fontos. Nem engedhetjük meg, hogy Tarik Aziz felakasztása holnap Irak felszabadításának szimbólumaként jelenhessen meg televízióink képernyőjén. Ezért kérem tagtársaimat, hogy szavazzanak a határozat mellett, amely egy, az iraki keresztények üldözéséről szóló, általam is támogatott fejezetet is tartalmaz.

  Anneli Jäätteenmäki, szerző. – Elnök asszony! A halálbüntetés megsérti az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában rögzített élethez való jogot. Ez az emberi jogok legvégső megtagadása.

Ettől függetlenül, 2009-ben 18 országban hajtottak végre halálos ítéletet. Irakban több, mint 120 embert végeztek ki, Iránban pedig 388 kivégzést hajtottak végre. A halálbüntetést alkalmazó országok – többek között az Amerikai Egyesült Államok és Kína, de még folytathatnánk a felsorolást –, azt állítják, hogy az igazság nevében végeznek ki embereket. A halálbüntetésnek semmi köze nincs az igazsághoz.

Az Európai Unió határozottan elkötelezte magát amellett, hogy mindenhol elérje a halálbüntetés eltörlését, és igyekszik általánosan elfogadtatni ezt az elvet. Ez a határozat fontos emlékeztető arra vonatkozóan, hogy folytatnunk kell a halálbüntetés elleni harcot. Az iraki kormányhoz folyamodunk a halálbüntetés alkalmazásának eltörlése érdekében.

  Peter van Dalen, szerző. – (NL) Elnök asszony! Az iszlám szélsőségesség sötét felhői gyülekeznek az egész világ, de különösen a Közel-Kelet fölött. Asia Bibi Pakisztánban azt nyilatkozta, hogy halálbüntetésének megváltoztatása ellenére a szélsőségesek továbbra is fenyegetést látnak benne. Sajnos, másik országba kell emigrálnia. Az iraki keresztények már eddig is tömegesen menekültek. Ők a szélsőségesek szisztematikusan kiválasztott áldozatai. Irakban egy olyan vallási közösséget űznek el rendkívül brutális módon, amely sokkal régebb óta él azon a területen, mint a szélsőségesek. Ezért a keresztények megérdemlik a támogatásunkat. Lehetővé kell tenni a számukra, hogy együtt maradhassanak, és így gyakorolhassák a vallásukat. Ezért felszólítom a Bizottságot, hogy kiemelt fontossággal kezelje ezt a kérdést. Az Irakban élő mérsékelt csoportoknak óriási szükségük van az erős európai támogatásra. Így esélyünk lehet arra, hogy a megakadályozzuk az iszlám szélsőségeseket abban, hogy örökre bezárják az iraki templomokat.

  Frieda Brepoels, szerző. – (NL) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! A Zöldek / az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja teljes mértékben támogatja a határozat két pontját. Először is, folytatnunk kell a halálbüntetés elleni harcunkat, és a Tarik Azizra és két másik, korábbi tisztviselőre kimondott halálos ítélet visszavonása érdekében beadott kérelmeink benyújtását. Másodszor, minden Irakban lévő személy részére lehetővé kell tenni, hogy vallását az országon belül gyakorolhassa, és elítélünk minden, e szabadság ellen irányuló támadást. Ezzel a két ponttal csoportunk örömmel egyetért, de kevésbé örülünk annak, ami kimaradt a határozatból. Úgy tűnik, hogy az Európai Parlament elutasítja, hogy megtárgyalja az emberi jogok Irakban történő gyakori megsértését, amelyekért pedig – mint az EU tagállamai – mi is részben felelősek vagyunk. A külföldi csapatok lehetővé tették az iraki biztonsági erőknek a foglyok bántalmazását, sőt megkínzását és megölését is. Idén márciusban az Emberi Jogok Európai Bíróságán rábizonyították ezt a vádat az Egyesült Királyságra. A Wikileaks által a közelmúltban feltártak megerősítették, hogy ilyen gyakorlatokat folytattak, és ezek elfogadhatatlanok. Ezért szerettünk volna egy határozott hangvételű elmarasztalást látni az amerikai és európai csapatok által elkövetett ilyen cselekedetekre vonatkozóan. Navi Pillay, az ENSZ emberi jogi főbiztosának az egyfelől az állítólagos törvénytelen emberrablások, másfelől az iraki börtönökben történt bántalmazások és gyilkosságok alapos kivizsgálására irányuló felhívására vonatkozó hivatkozás is helyet kaphatott volna a határozatban. Az Egyesült Királyság által az adott ügy kapcsán közelmúltban indított vizsgálatot ki kellene terjeszteni, a területre katonákat küldő tagállamoknak pedig felelősségre kell vonnia az állampolgáraikat a helytelen cselekedeteikért. A Bizottságnak és a Tanácsnak is ragaszkodnia kell ehhez. A hallgatás, mint lehetőség most már nem fogadható el.

  Miguel Portas, szerző. – (PT) Elnök asszony! Úgy gondolom, mindannyian egyetértünk abban, hogy a Szaddam Husszein rendszerében Irak miniszterelnöki posztját betöltő Tarik Aziz kivégzésére irányuló kísérlet egyértelműen egy tragikus cirkuszi bohózat. Egy olyan emberről van szó, aki már életfogytig tartó börtönbüntetését tölti. Egyetértünk ezzel, de nem hiszem, hogy a kivégzésére irányuló kísérletet tárgyalhatnánk és elítélhetnénk úgy, hogy mindeközben nem említjük meg az Iraki Elnöki Tanács által eddig hozott és végrehajtott több, mint 900 halálos ítéletet. A kötelesség arra kényszerít minket, hogy a széles körben ismert személyeket is ugyanolyan súllyal mérlegeljük, mint a kevésbé ismerteket. Természetesen, a keresztény közösségek ellen irányuló iszlám terrorizmus elítélésével is egyetértünk, de nem hallgathatunk arról a 30 000 emberről sem, akiket a katonai megszállás miatt vádemelés nélkül tartanak fogva Irakban, és azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy mindez milyen jellegű konfliktusokat vált ki és milyen problémákhoz vezet az iraki társadalmon belül. Az a baj ezzel a határozattal, hogy túl kevés dolgot vesz figyelembe. Ezért a csoportom saját határozatot készített.

  Constance Le Grip, szerző. – (FR) Elnök asszony! Az iraki helyzetről, Tarik Aziz halálos ítéletéről és az iraki keresztények helyzetéről folytatott mostani vita során szeretném megismételni, hogy csoportom, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport teljes körűen ellenzi a halálbüntetést.

Ugyanakkor, szeretnék mindenekelőtt hangot adni csoportom az Irakban élő keresztények helyzetének hirtelen romlása kapcsán érzett felháborodásának, és kifejezni az iraki keresztény közösségeket ért közelmúltbeli halálos támadások, és elsősorban a bagdadi szír-katolikus székesegyházban október 31-én történt és 58 halottat követelő gyáva túszszedés fölötti együttérzésünket. Természetesen mi is szeretnénk kifejezni szolidaritásunkat az áldozatokkal és azok családjaival.

E vita alkalmával szeretnénk ünnepélyesen és komolyan az iraki hatóságokhoz fordulni annak érdekében, hogy tegyenek meg mindent az Irakban élő keresztények biztonságának és integritásának biztosítása érdekében, védjék meg az Irakban található kegyhelyeket, garantálják az iraki keresztények, és egyben minden vallási közösség és vallási kisebbség vallásszabadságát, és dolgozzanak a nemzetiségek közötti erőszak enyhüléséért. Itt valójában az ország békéje, a nemzeti kibékülés, valamint a szabadság és a tolerancia által képviselt értékek védelme forog kockán.

  Mario Mauro (PPE). – (IT) Elnök asszony, Hölgyeim és uraim! Tarik Aziz halálos ítélete és az üldözött keresztények drámája olyan témakörök, amelyeket valószínűleg jobb lett volna logikailag elkülönítve tárgyalnunk. Mégis, lehet, hogy mégis jó az, hogy együtt vitatjuk meg őket, mert ebben a határozatunkban azt akarjuk kifejezni, hogy igazságot akarunk Irakban és Iraknak.

Igazságot akarunk Irakban, mert azok a keresztények, akik áldozatul estek a hatalomért harcoló különböző csoportok fundamentalista céljainak, teljes bizonyossággal ártatlanok. Igazságot akarunk Iraknak, mert az ország stabilitásának és demokratikus berendezkedésének helyreállítását célzó mostani folyamat nem érdemli azt, hogy egy olyan ember halála tapadjon hozzá, aki talán bűnös volt, de aki biztosan nem azt érdemelte, hogy kivégezzék.

Ezért úgy vélem, hogy a határozatnak még gyakorlatiasabb hatásai lehetnek, ha ezeket a véleményeket és témaköröket az EU és Irak közötti szerződésbe is átemeljük. Ez a szerződés gyakorlatilag kikötheti, hogy a gazdasági szerződések megkötését feltételekhez kötjük, és ezek a feltételek kiterjednek az emberi jogok tiszteletben tartására és az iraki keresztények tiszteletben tartására.

  Ana Gomes (S&D). – (PT) Elnök asszony! Irak és az irakiak iszonyatos szörnyűségeket örököltek és szenvedtek el a diktátoruktól, Szaddam Husszeintől. Később, 2003 óta az emberi jogok rettenetes megsértéseit kellett elviselniük, így például a külföldi katonai megszállás alatt letartóztatásokat, emberrablásokat és bírósági ítélet nélküli gyilkosságokat. Ezért különös jelentőséggel bír az, amit Talabani miniszterelnök mondott: mivel ő szocialista és humanista, nem fogja aláírni a Tarik Aziz kivégzésére vonatkozó parancsot. Úgy gondolom, döntő fontosságú, hogy a Parlamentben kijelentsük: ellenezzük a halálbüntetést, függetlenül attól, hogy ki az érintett személy és mi a vallása, és hogy nem pusztán azért igyekszünk elérni Tarik Aziz halálbüntetésének eltörlését, mert ő keresztény. Természetesen, én és minden tagtársam teljes mértékben helyteleníti az iraki keresztény közösség elleni támadásokat, amely közösség az iraki kulturális hagyomány részét képezi, amelyet az irakiak, mindenki másnál jobban értékelnek, és tudják, hogy őrizzék azt meg. Ugyanakkor, nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy Irakban ténylegesen a muzulmánok szenvednek a legtöbbet a terroristáktól és a szekták között dúló erőszaktól, függetlenül attól, hogy síiták, szunniták vagy más irányzathoz tartoznak-e. Most fontosabb, mint korábban bármikor, hogy mi, az Európai Unió elkezdjünk foglalkozni az Irakhoz fűződő kapcsolatainkkal, és megbeszéljük ezt a kérdést, és különösen a halálbüntetés eltörlésének szükségét az Iraki Parlamentben helyet foglaló kollégáinkkal.

  Marietje Schaake, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! Az Amerikai Egyesült Államok által vezetett 2003. évi megszállást követően Irakban felfüggesztették a halálbüntetést, de 2004 augusztusában ismét bevezették azt. Azóta több száz embert ítéltek halálra, és sokukat ki is végezték.

Az emberi jogok megsértésében vétkesek bíróság elé állítása minden országban a stabil jövő kulcsfontosságú záloga, és ez Irak esetében is igaz. Ez alól a politikusok és a korábban politikusként tevékenykedők sem lehetnek kivételek, mivel az ilyen jogok megsértéséért ők viselik a végső és gyakran közvetlen felelősséget. Közismert tény, hogy az emberi jogok megsértése Irakban fenyegető méreteket öltött Szaddam Husszein, Tarik Aziz és a hozzájuk hasonlók uralma idején. A megbékélés biztosításához és a jobb jövő felé tett építőjellegű lépés megtételéhez elengedhetetlenek a korrekt bírósági tárgyalások és a szükséges eljárások.

Az Európai Unió értékek közössége és egy egyedülálló hely a világon, különösen a halálbüntetés tekintetében, amelyet már teljes körűen eltöröltünk. Más országokhoz fűződő kapcsolatainkban, legyen az az Amerikai Egyesült Államok, Kína, Irán vagy Irak, azt kérjük tőlük, hogy a büntetés egyik módozataként ne tagadják meg az emberektől a végső jogot – az élethez való jogot.

Dzsalal Talabani kijelentette, hogy nem írja alá Tarik Aziz kivégzési parancsát, és mi üdvözöljük ezt a jelet. Egy törvényekre épülő társadalom részévé kell válnia, amelyben minden állampolgár emberi jogait tiszteletben tartják, az EU pedig kész segíteni az iraki kormánynak abban, hogy ebbe az irányba fejlődjön és biztosítsa az emberi jogok ellen vétők igazságos elszámoltathatóságát.

Irak stabilitása törékeny és könnyen megzavarhatják azt az állam által jóváhagyott kivégzések. A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányához csatolt második fakultatív jegyzőkönyvnek, valamint az Emberi Jogok és az Alapvető Szabadságok Védelméről szóló Egyezmény 13. jegyzőkönyvének aláírása és ratifikálása segítene megerősíteni Irak helyzetét az emberi jogok megsértésével szemben. Ez ugyanakkor a nemzetközi közösségbe történő befogadása felé mutató, üdvözlendő lépés is lenne.

  Marie-Christine Vergiat, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök asszony! A csoportom, az Egységes Európai Baloldal / az Északi Zöld Baloldal képviselőcsoportja nem vett részt a jelen tárgyban kiadott közös határozatban, sem a Tibetről szóló határozatban. Ezek a csütörtök délutáni ülések egyre szürreálisabb fordulatokat hoznak a Ház életében, mind a megfigyelhető üresség, mind a tárgyalt témakörök, mind az azok kezelésének módszerét illetően. Azok a nézőpontok, amelyeken keresztül az itt lévők némelyike folyamatosan szemléli egyik vagy másik országot, illetve egyik vagy másik témakört, sértik az emberi jogoknak azt a nemzetközi szövegekben részletezett egyetemleges és oszthatatlan koncepcióját, amelynek képviseletét vállaltuk.

Az a mód, ahogyan a dolgokat szemléljük és elintézzük, rombolja az Európai Unió hitelességét ebben a kérdésben, és azoknak a malmára hajtja a vizet, akik azt mondják, hogy az európaiak nyugati szemmel nézik az emberi jogokat, és ismét csak a saját modelljüket akarják másokra erőltetni.

Hölgyeim és uraim! Csatlakozom Önökhöz az Irakban nagy számban hozott halálos ítéletek, többek között a Tarik Azizra kimondott halálos ítélet, és végrehajtott kivégzések elítélésében, de ezek nőket és gyermeket is érintenek. Szerettem volna, ha ugyanígy elítéltük volna azt is, hogy ok és bírósági tárgyalás nélkül több ezer embert tartanak fogva és kínoznak meg. Szerettem volna, ha elítéljük az iraki erők és a megszálló erők által elkövetett hatalommal való visszaéléseket, és ha elítéljük a gyermekkatonákat és – különösen ma, amely a Nemzetközi nap a nők elleni erőszak megszüntetéséért – azt az erőszakot is, amelynek Irakban esnek áldozatul a nők a jelenlegi konfliktussal összefüggésben. Azt is szerettem volna, ha elítéljük az Amerikai Egyesült Államokat azért, ahogyan elhagyta az Asraf tábort, nem törődve azzal a több száz emberrel, aki ott élt.

Elnök asszony! Mindezen okok miatt a GUE/NGL képviselőcsoport tartózkodik a jelen határozattól, mint ahogy a Tibetet érintő határozattól is tartózkodni fog.

  Franz Obermayr (NI). – (DE) Elnök asszony! November 10-én öt ember halt meg egy keresztények ellen intézett bombatámadás során, és mindössze pár nappal azt megelőzően támadás ért egy katolikus katedrálist is. Száz embert ejtettek túszul, és végül 40-en haltak meg. Az elmúlt években 900 000 keresztény menekült el Irakból. Ezek az események jól érzékeltetik, hogy milyen lehangoló helyzetben vannak a keresztények Irakban és az egész közel-keleti régióban. Ezek nem elszigetelt incidensek, hanem egy olyan globális tendencia, amely Európa határain csakúgy, mint Egyiptomban és időnként Törökországban is megfigyelhető. Az EU-nak képesnek kell lennie, hogy megfelelő nyomás gyakorlásával harcolni tudjon a keresztényekkel szembeni diszkrimináció ellen. Elég, ha csak Ciprus északi részére gondolunk, ahol körülbelül 150 templomot romboltak le, vagy alakítottak át mecsetté a török megszállás kezdete óta, és ahol mindössze egyetlen templom maradt meg, ahol a keresztény lakosság évente egyszer tarthat istentiszteletet. Ne feledjék, még csak nem is Irakról beszélek, hanem egy Európa szélén található földközi-tengeri szigetről.

Úgy hiszem, hasznos lenne bevezetni egy állandó rendszert a keresztényüldözések nyomon követésére. Konkrét tetteknek kellene következniük; például, az EU-val kötött nemzetközi kereskedelmi megállapodások következetesen tartalmazhatnának egy olyan záradékokat, amelyek megtiltják a keresztények üldözését. Nem kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy üzletet akarunk kötni, ugyanakkor elfordítjuk a fejünket, amikor üldözik a keresztényeket.

Befejezésül, szeretnék néhány szót szólni a korábbi külügyminiszterről, Aziz úrról. Még a Szaddam Husszein-féle rezsim korábbi tagjainak is joguk van ahhoz, hogy megfelelő törvényi eljárásban részesüljenek. Bosszúból elkövetett kivégzéseknek nincs helye. Még ezek a korábbi miniszterek is megérdemlik, hogy korrekt tárgyalásuk legyen. Mindez nem elfogadható, különösen nem egy olyan fiatal országban, amely demokratikus állammá kíván válni. Ezért arra kérném fel az EU-t, hogy tegye meg a megfelelő lépéseket és mindenki számára egyértelműen haladjon tovább.

  Esther de Lange (PPE). – (NL) Elnök asszony! Az Európai Unió biztonságos környezetében magánügyként tekintünk a hitre és a templomba járásra. Irakban azonban szinte a kivételes bátorság jele, ha valaki nyíltan vállalni meri keresztény hitét. Ma jogosan ítéltük el az október 31-i vasárnapon történt szörnyű támadást, de időközben újabb támadások is történtek, amelyek ismét csak emberéletet követeltek. Múlt hétfőn két fivért öltek meg Moszul városában. Tagtársam, Belder úr, közölte Önökkel az Irakban maradó iraki keresztények egyre fogyatkozó lélekszámát, akik közül 100 000 főt még át is telepítettek az ország más részébe. Erről szinte biztosan megállapíthatjuk, hogy valamelyik csoport célzott stratégiájának eredménye, amelynek az a célja, hogy elűzze a lakosságnak ezt a csoportját. Biztos úr! Mi, az EU, nem engedhetjük meg magunknak, hogy csak tétlenül álljunk és kövessük az eseményeket. Az Uniónak mindenekelőtt természetesen az iraki hatóságokhoz kellene fordulnia, akik – szomorúan mondom ezt – továbbra is gyenge lábakon állnak, és támogatnia kellene őket a megfelelő lépések megtételében. Ugyanakkor szeretnék egy lépéssel továbbmenni, és úgy, ahogy azt Mauro úr is megfogalmazta, a most megvitatott, Irakkal kötendő partnerségi megállapodásba szeretném kiemelt szempontként bevenni az Irakban élő iraki keresztények biztonságos életkörnyezetét. Az Irakkal fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttség alelnökeként továbbra is nyomon követem a helyzetet, és örömmel meghallgatom, hogy a Bizottságnak mi a véleménye erről.

  Mitro Repo (S&D). – (FI) Elnök asszony! Sokkoló és tűrhetetlen állapot, hogy ismét sok ártatlan embernek kellett szenvednie a vallása miatt Irakban.

A vallási közösségek elleni támadásokra nincs elfogadható magyarázat, bárhol is történjenek meg. A vallási csoportok gyülekezési és vallásuk gyakorlására vonatkozó jogának feltétlennek kell lennie. Az Európai Unió nem csak a keresztények miatt aggódik. A vallás- és lelkiismereti szabadságnak mindenkire egyformán kell vonatkoznia. Ennek az egyetemes emberi jognak a megőrzése egyben a legjobb rendelkezésünkre álló garancia arra, hogy a konfliktusok még a kirobbanásuk előtt megelőzhetők és megoldhatók.

Véleményem szerint ez a határozat azt az üzenetet hordozza, hogy az Európai Unió erőteljesen támogatja az iraki népet, és arra ösztönzi őket, hogy lépjenek fel az erőszakkal és a terrorral szemben, és eltökélten harcoljanak a demokráciáért és az egyetemes emberi méltóságért.

  Tunne Kelam (PPE). – Elnök asszony! Egy hónap alatt több, mint 50 keresztényt öltek meg szélsőséges csoportok Irakban.

Az új iraki kormány különleges feladata, hogy garantálja minden vallási közösség biztonságát, valamint biztosítsa részükre az igazságszolgáltatást és az egyenlő jogokat. Bagdad csak ezen a módon vívhatja ki a tiszteletet, és alakíthat ki bizalmat magával szemben, úgy az országon belül, mint az EU-val kialakított kapcsolataiban is.

A helyzet több olyan közel-keleti országban is riasztó, ahonnan menekülésre kényszerítik a hagyományos keresztény kisebbségeket. Az iraki asszírok többsége már most ki van telepítve az országon belül. Úgy gondolom, nagyon fontos, hogy közös külpolitikánk irányítása keretében Ashton asszony rendszeresen felvesse a vallásszabadság problémáját, és a jövőben harmadik országokkal kötendő EU szerződések tartalmazzanak egy záradékot a vallásszabadság tiszteletben tartásáról.

  Justas Vincas Paleckis (S&D). – (LT) Elnök asszony! Az elmúlt év során az iraki keresztény közösség a vallási alapú erőszak és üldöztetés folyamatos erősödését tapasztalhatta meg. A robbantásoktól és mészárlásoktól megrettent keresztények menekülnek Irakból. Ha őszinte akarok lenni, a szörnyű terrorista támadások elítélésén túl azt is megemlíteném, hogy az Egyesült Államok általi megszállás ebben a tekintetben súlyosbította a helyzetet, ezért az Egyesült Államok felelőssége, hogy javítson a mostani helyzeten. Általánosságban elmondható, hogy az Irakon belüli vallási és nemzetiségi megosztottság, és a kölcsönös gyűlölködés olyan szintet ért el, hogy az ország komoly veszélybe került miatta. A demokratikus világ elvárja az Iraki Kormánytól, hogy az a lehető leggyorsabban eltörölje a halálbüntetést. Üdvözlöm az iraki elnöknek azt a döntését, hogy nem írja alá a Tarik Aziz kivégzésére vonatkozó parancsot, ugyanakkor szoros figyelemmel fogjuk nyomon követni, hogyan viselkedik az iraki Parlament ebben a helyzetben.

  Bernd Posselt (PPE). – (DE) Elnök asszony! Botrány, hogy a ma Irak néven ismert földrajzi területen 2 000 éve jelen lévő keresztény közösségeket napjainkban az eltűnés veszélye fenyegeti, különösen annak fényében, hogy a Nyugat az elmúlt években megszállás alatt tartotta a területet, és figyelembe véve azt a tényt, hogy ezek az események egy, az Európai Unió támogatását élvező demokratikus kormány alatt történnek meg. Ezt nem tűrhetjük. A vallásszabadság általános kérdésein túl ez abszolút botrány, és üdvözlöm azt a tényt, hogy több iraki keresztény püspök készül decemberben Strasbourgba abból a célból, hogy részletes tájékoztatást adjon nekünk a vallási közösségeikben fennálló helyzetről.

Egyértelműen ki kell mondanunk, hogy nem elég, ha ezt csak egy unott legyintéssel próbáljuk meg elintézni; ebben a kérdésben valós felelősségünk van. Az európaiak nyolcvan százaléka keresztény. Természetes, hogy általánosságban támogatjuk a vallásszabadságot, de ezeknek az embereknek az érdekeiről ki fog gondoskodni, ha mi nem? Ezek olyan emberek, akik túlélték Szaddam Husszein gonosz rendszerét, de akiknek most a puszta létét fenyegetik.

Emiatt kell az Európai Parlamentnek erre a területre koncentrálnia az emberi jogokkal kapcsolatos erőfeszítéseit. Felkérném Ashton bárónőt arra, hogy tegye ugyanezt, és rendszeresen tájékoztasson minket az iraki keresztények helyzetéről.

  Bogusław Sonik (PPE). – (PL) Elnök asszony! A keresztények gyilkolása vég nélkül zajlik! Ma Irakban, Nigériában, Egyiptomban és Afganisztánban, tegnap Szudánban, Indiában és Indonéziában, és holnap, ha addig nem ölik meg őket, ha addig nem esnek áldozatul a pogromoknak, erőszaknak, nemi erőszaknak és agressziónak, úgy kell majd élniük, mint a társadalom kitaszítottjainak, eltitkolva vallásukat még olyan helyeken is, ahol kulturális, politikai és gazdasági gyökereik sokkal régebbi időkre nyúlik vissza, mint az iszlám szülőföldjükön való megjelenése. A nyugati muzulmán értelmiségiek kérései ellenére országaik semmit sem tesznek a biztonság biztosítása érdekében. Az az egyetlen bűnük, hogy ugyanaz a vallásuk, mint az európaiaknak és az amerikaiaknak.

2010-ben az iszlám fundamentalizmus a szemünk láttára semmisített meg Krisztust követő arabokat. Az emberek egyetlen csoportja sem érdemel ilyen sorsot. Érdemes megjegyezni, hogy egyetlen olyan, keresztény kultúrára épülő ország sincs, amelyben a muzulmánoknak olyan rossz bánásmódban lenne része, mint a muzulmán területeken élő keresztényeknek. A Parlamentnek jelentést kellene készítenie a muzulmán országokban élő keresztények helyzetéről, az európai intézményeknek pedig napirendre kellene venniük az üldöztetés kérdését, amikor tárgyalásokat folytatnak ezekkel az országokkal.

  Carl Schlyter (Verts/ALE). – (SV) Elnök asszony! Nincs a halálbüntetésnél logikátlanabb dolog: azért ölnek meg valakit, hogy megmutassák, az emberölés helytelen dolog. Irakban szélsőséges elnyomás alatt éltek az emberek. Először a diktátor, Szaddam Husszein bántalmazta és nyomta el azokat, akiknek a véleménye eltért az övétől, vagy kritizálták az általa létrehozott rendszert. Most pedig egy olyan megszálló hatalomnak vannak kitéve az emberek, amelyet a fegyverekre támaszkodó hatalom kiépítése jobban érdekel a demokrácia megteremtésénél. A megszálló hatalmat kritizálók bántalmazása és elnyomása tovább folytatódik.

Most a keresztényekkel szemben folytatódik a bántalmazás és elnyomás. Egyszer véget kell érnie Irakban a bántalmazásnak és elnyomásnak. Ebben tekintetben felelősségünk van. Nevezhetnénk ezt etnikai tisztogatásnak. Erről van szó. Embereket kényszerítenek arra, hogy elhagyják Irakot. Ezért gondoskodnunk kell arról, hogy mi ne kényszerítsük őket az EU elhagyására. Ez a mi feladatunk. Nem küldhetünk vissza irakiakat a biztos szenvedésbe és elnyomásba.

  Konrad Szymański (ECR). – (PL) Elnök asszony! Meg vagyok győződve arról, hogy az Iraki Kormány szándékai a lehető legjobbak, de mindnyájunknak többet kell tennünk az ország keresztény közösségének megvédése érdekében. E közösség ellen ma diszkrimináció folyik, tagjait megtámadják és akár meg is ölik egyetlen ok miatt: hogy egyszer és mindenkorra kiirtsák őket arról a területről, amelyen immár közel kétezer év óta élnek.

Az Európai Uniónak nagyobb bátorsággal kell fellépnie ebben a kérdésben, nem törődve azzal a politikai korrektség által megkövetelt öncenzúrával, amely még a hamarosan elfogadásra kerülő határozat szövegében is visszaköszön. Az iraki keresztények megvédése jelenleg természetesen ugyanúgy kiterjed az áttelepítettekről való gondoskodásra és azok országainkba történő befogadására, mint az Irakon belüli politikai változásokra. Ugyanakkor, ennek kell – és ez a kérésem a Bizottság és Ashton bárónő felé –, ennek kell a nagyvilágban folytatott diplomáciánk jelmondatává, fő jelmondatává válnia. A vallásszabadságot, különösen a keresztény közösségek szabad vallásgyakorlását kellene az európai diplomácia zászlóshajójává tenni.

  Catherine Soullie (PPE). – (FR) Elnök asszony! Kétségtelen, hogy a keresztények a világ egyik leginkább üldözött vallási csoportja. A Közel-Keleten néhány szélsőséges csoport, idézem, „törvényes célpontnak” tekinti őket, és végső céljuk az, hogy a keresztények egyszerűen elhagyják a régiót, azt a területet, ahol a kereszténység megszületett, ahol történelmi jelenlétük nélkülözhetetlen egy bizonyos egyensúly eléréséhez. A bagdadi székesegyházban történtek egyszerűen csak egy olyan helyzet kicsúcsosodásaként következtek be, amelynek kialakulását túl sokáig szemléltük passzívan.

Az Európai Uniónak globális szereplőként és a régió számos országának üzleti partnereként határozottan hangot kell adnia a helyzettel kapcsolatos felháborodásának. A diszkrimináció, legyen bármilyen jellegű is, nem tűrhető el. A demokrácia csak akkor győzhet ebben a régióban, ha a legalapvetőbb emberi jogokat, így a vallásszabadságot is, tiszteletben tartják.

  Sergio Paolo Francesco Silvestris (PPE). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Ennek a Parlamentnek fel kell emelnie a szavát az iraki keresztény közösségek elleni támadások ellen. Ez egy fejezet a diszkrimináció és mártírság hosszú, 2000 éve tartó történetében, amely hihetetlen, hogy még most, a harmadik évezredben is tovább folytatódik.

Egyetértek a mérsékelt iraki csoportok és a Kurdisztánba menekült keresztények támogatásának szükségességével, és a vallási hovatartozás feltüntetésének személyi dokumentumokból való eltávolításának szükségével is. Mindazonáltal, ma olyasvalamit szeretnék elítélni, amit e szomorú történet legabszurdabb aspektusának érzek. A keresztény hitnek a kereszt a jelképe, ami, bár a halál szimbólumának tűnik, valójában a szabadság jelképe, hiszen – a keresztények szemében – Krisztus kereszthalála megszabadította az emberiséget a bűntől és a sötétségtől. Teljeséggel hihetetlen, hogy vannak emberek, akik nem imádkozhatnak szabadon egy szabadságszimbólumhoz, mert a templomból kilépve legyilkolják őket azért, mert bent voltak.

  Janusz Lewandowski, a Bizottság tagja. – Elnök asszony! Az Európai Bizottság osztja a Parlament iraki emberi jogi helyzettel kapcsolatos, és a tiszteletreméltó tagok által oly határozottan és világosan kifejtett súlyos aggályait. A Külügyi Bizottság hétfőn nyíltan elítélte a közelmúltban történt terrortámadásokat, konkrétan azokat, amelyek civilek gyülekezési helyéül, többek között keresztény és muzulmán kegyhelyül szolgáló helyszínek ellen irányultak.

A Tanács, elfogadva az Ashton főképviselő / alelnök által előterjesztett következtetéseket, azt is hangsúlyozta, hogy Irak új kormányának el kell köteleznie magát a nemzetiségek közötti megbékélés mellett. Ez azt jelenti, hogy felekezettől és nemzetiségtől függetlenül minden iraki érdekeit és igényeit kell képviselnie. Az emberi jogok védelmét és érvényesülésük elősegítését, ideértve a kisebbségekhez tartozók ezen jogait is, kiemelt fontossággal kell kezelni. Az Irakkal folytatott párbeszéd során az Európai Unió gyakran ad hangot az emberi jogokkal kapcsolatos aggályainak, amelyek nem korlátozódnak a vallásszabadságra, illetve a meggyőződés szabadságára, de magába foglalják a halálbüntetést is.

Tíz nappal ezelőtt az EU sürgős és közvetlen felhívást intézett a hatóságokhoz annak a döntésnek a nyomán, amellyel az Iraki Legfelsőbb Bíróság halálra ítélte a korábbi rezsim öt képviselőjét, köztük Tarik Azizt. Az EU emlékeztetett a halálbüntetés bármilyen körülmények közötti alkalmazásának szilárd elutasítására, és első lépésként egy, a halálbüntetésre vonatkozó globális moratórium elfogadását javasolta. Az emberi jogok kiemelt helyet foglalnak el a reményeink szerint Irakkal hamarosan megkötendő partnerségi és együttműködési megállapodásban. Ez a közvetlen válasz de Lange asszony kérdésére.

2003 óta az EU Irakkal folytatott együttműködésének egyik fontos része a törvényesség megerősítésére, az emberi jogok és az alapvető szabadságok biztosításának elősegítésére összpontosít, például az EUJUST LEX és a Közösségi segítség révén. Ugyancsak jelentős források lettek elkülönítve arra a legsebezhetőbb irakiak védelmére és segélyezésére. Nyilvánvaló okok miatt közülük sokakat kitelepítettek az országon belül, és most kisebbségi csoportok által sűrűn lakott területen élnek. Munkánk a tudatosság szintjének emelésétől és az emberi jogok sebezhető csoportok körében történő betartatásától a megbeszélés során már említett területeken, például a nagy lélekszámú keresztény lakossággal rendelkező Ninivében lévő iskolák rehabilitációjáig terjed.

A humanitárius segítség továbbra is elér a legsebezhetőbbekhez Irakon kívül és belül is. Az EU segély nem célozhat meg konkrét etnikai vagy vallási közösségeket, de segítenie kell és segíthet is a legsebezhetőbb irakiaknak, bárhol is éljenek.

Nem becsüljük alá az Iraki Kormány előtt álló kihívásokat. A szekták közötti feszültségeket barbár cselekedetekkel kiélező szélsőségesek felszámolása nem könnyű feladat. A biztonság, a fejlődés és az emberi jogok megőrzése szorosan összefügg egymással. Az EU elkötelezett marad amellett, hogy Irakot a lehetőségei szerint a legjobban megsegítse annak érdekében, hogy mindhárom kérdéskörben biztosítani lehessen az előrehaladást. Ez a legkevesebb, amit meg kell tennünk az irakiakért.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra rövidesen sor kerül.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Monica Luisa Macovei (PPE), írásban. – Csatlakozom parlamenti kollégáimhoz az Irakban folyamatosan előforduló gyilkosságok, kivégzések és az emberi jog megsértéseinek elítélésében. Az iraki keresztény kisebbség helyzete élet és halál között ingadozik: 2010. október 31-én 50 iraki keresztényt öltek meg a Megváltó Miasszonyunk Templomában elkövetett kegyetlen mészárlás során. A Human Rights Watch becslése szerint 2003 óta Irak keresztény lakossága majdnem felének, több százezer embernek kellett elmenekülnie az országból. Folytatnunk kell a harcot azért, hogy életben és szabadok maradhassanak. Ki kell állnunk a kisebbségi jogok mellett és továbbra is elleneznünk kell a gyilkosságokat, erőszakot, szegregációt és az etnikai hovatartozáson vagy vallási meggyőződésen alapuló minden nemű diszkriminációt. Felszólítom a Bizottságot és a Tanácsot, hogy az iraki keresztények biztonságának kérdését sürgősséggel vesse fel, miközben az EU folytatja a szorosabb együttműködés kialakítását az Iraki Kormánnyal.

(1) Lásd a Jegyzőkönyvet.