Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2010. november 25., Csütörtök - Strasbourg

12.2. Tibet – arra vonatkozó tervek, hogy a kínait tegyék az oktatás fő nyelvévé

  Elnök. – A következő napirendi pont a hat állásfoglalásra irányuló indítvány Tibetről – az arra vonatkozó tervekről, hogy a kínait tegyék az oktatás fő nyelvévé.

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, szerző. – (PL) Elnök asszony, októberben tanúi voltunk annak, hogy több ezer tibeti tiltakozott békésen a kínai hatóságoknak az oktatáspolitika módosítására vonatkozó tervei ellen. A jelenlegi kétnyelvű modellt, amely az etnikai kisebbségek számára lehetővé teszi, hogy a kínai mellett saját anyanyelvükön is tanuljanak, olyan modellel akarják felváltani, amelyben a kínai lenne az oktatás fő nyelve.

A Kínai Kommunista Párt Csinghaj tartománybeli párttitkára, Qiang Wei, azt nyilatkozta, hogy 2015-re a standard mandarin lesz az általános iskolákban az oktatás fő nyelve. A tibetieknek és más etnikai csoportok tagjainak lehetővé kell tenni, hogy kínaiul tanuljanak, mivel ez szükséges ahhoz, hogy sikeresek lehessenek a kínai munkaerőpiacon. De ez nem történhet az anyanyelven történő megfelelő oktatás rovására.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy azok a jogok, amelyekért a tibetiek harcolnak, a kínai alkotmány 4. cikke, valamint a regionális nemzeti autonómiáról szóló törvény 10. cikke alapján is megilletik őket. Tehát a tibetiek azt kérik, hogy a számukra biztosított jogokat tartsák is tiszteletben, és a Parlamentnek határozottan támogatnia kell őket a saját kultúrájuk – amelynek a nyelv alapvető eleme – megőrzésére irányuló kísérleteikben. Úgy gondolom, hogy mindannyian egyetértünk Dokru Choedakának, a tibeti nyelv védelmezőjének szavaival, aki azt mondta, hogy az oktatás és a nyelv a nemzeti identitás alapja.

  Marietje Schaake, szerző. – Elnök asszony, a kultúra és a kultúra kifejezési formái erősítik a népek értékrendjét és identitását. Arisztotelész szavaival élve, a kultúra nem a külső megjelenésről, hanem a belső lényegről szól.

A kultúra fegyver is lehet, ha arra használják, hogy másokra bizonyos értékeket rákényszerítve felszámolják a sokféleséget, és sárba tiporják a véleménynyilvánítás szabadságát. Ezért nagyon aggasztó fejlemény, hogy a kínai mandarint tették a tibeti oktatás és hivatalos dokumentumok fő nyelvévé. Ha Kína ezekkel az eszközökkel elnyomja a tibeti kultúrát, akkor saját kinyilvánított szándékai ellen cselekszik, melyek szerint azt szeretné, hogy harmonikus kapcsolatok uralkodjanak az ország számtalan kultúrája, etnikuma és nemzetisége között. Ezenkívül a kínai hatóságoknak bejutást kell biztosítaniuk a külföldi média számára Tibetbe – a bejutáshoz szükséges különleges engedélyek nélkül –, továbbá az egész országban lehetővé kell tenniük a cenzúra nélküli kommunikációt és az információkhoz való hozzáférést, ideértve az internetet is.

A jólétet nemcsak a gazdasági fejlettséggel mérjük, hanem ugyanilyen fontos a kulturális sokféleség és az emberi jogok tiszteletben tartása is. Az EU-nak következetesen prioritásként kell kezelnie az emberi jogokat, különösen az etnikai és kulturális kisebbségek jogait, jelent esetben Kínával való kapcsolataiban.

  Ryszard Czarnecki, szerző. – (PL) Elnök asszony, a nagy európai országok hatalmas figyelmet szentelnek a Kínával való gazdasági, beruházási és üzleti kapcsolatok fejlesztésének. Ez azt jelenti, hogy a Parlamentnek még inkább az a feladata, hogy nyíltan beszéljen az emberi jogokról és azok megsértéséről. Véleményem szerint a Parlamentnek ma nagyon nagy hangsúlyt kell helyeznie a Tibetben élők jogaira, az anyanyelvhez való jogukra és a külvilággal való, akadálytalan internetes kommunikációhoz való jogukra– hiszen a 21. században élünk –, valamint arra, hogy kapcsolatba léphessenek külföldi újságírókkal, mivel siralmas, hogy a külföldi tudósítókat kitiltották a régióból. És végül, nagyon aggasztónak tartom, hogy Tibetre erőszakkal rákényszerítik az államnyelvet.

  Heidi Hautala, szerző. – (FI) Elnök asszony, a Kínai Népköztársaság Alkotmányának 4. cikke minden polgárnak és nemzetiségnek garantálja azt a jogot, hogy saját beszélt és írott nyelveit használja. Tehát nagyon jogos az az aggodalom, amelyet azok az új hírek keltettek bennünk, amelyek szerint a tibeti nyelv – mint az oktatás nyelvének – szerepe valószínűleg meg fog gyengülni. Tudom, hogy ebben a hatalmas országban az ellen is tiltakoznak, hogy a kínai nyelv Sanghajban és Kantonban beszélt formái hasonlóképpen eltűnőben vannak, ami szintén jogos aggodalomra ad okot.

Fontos, hogy a Kínai Népköztársaság elismerje, hogy a tibeti kultúra megőrzése alapvetően függ a nyelv megőrzésétől, és hogy az oktatás elsődleges nyelvének a tibeti nyelvnek kell maradnia, és az egyetemeken is a tibeti nyelvet kell használni. A valódi kétnyelvűség természetesen fontos célkitűzés. El kell ismerni, hogy ésszerű, hogy a tibetiek kínaiul is tanulnak, de problematikus, ha a kínait teszik az oktatás elsődleges nyelvévé, hiszen ez a tibeti kultúra elnyomását fogja jelenteni.

Fontos az is, hogy Kína végre ratifikálja a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, amelyet már évekkel ezelőtt aláírt, mivel ez jobban garantálná az etnikai és vallási kisebbségek védelmét, valamint nyelvük és kultúrájuk megőrzését.

  Thomas Mann, szerző. – (DE) Elnök asszony, amikor az Európai Parlamentben felszólalunk, akkor ezt anyanyelvünkön tehetjük. A kínai kormány most ezt az alapvető jogot akarja megvonni a tibetiektől, ami identitásvesztéssel fenyegeti őket. Tibetiek ezrei tiltakoznak békésen az iskolákban és egyetemeken a kétnyelvűségi politika lehetséges megszüntetése ellen. Október 27-én az Európai Parlament brüsszeli épülete előtt tibeti iskolások petícióját vettem át, akik a szolidaritásunkat kérik. Kína nagykövete, Song úr, tegnap azt hangsúlyozta, hogy a tibeti kétnyelvű oktatás a tibeti kultúra támogatásának fontos eszköze. Bár hallottam, mit mond, de nem igazán hittem el. Hiszen nem cáfolta azokat a médiaközleményeket, amelyek szerint a kínai mandarin lesz az oktatási intézményekben használt fő nyelv Csinghaj tartományban. A médiaközlemények szerint a kantoni és sanghaji nyelvet is a mandarinnal fogják helyettesíteni az egész oktatási rendszerben, sőt, a rádióban is – annak ellenére, hogy a kormány állítása szerint a mandarint csak a kínai lakosság fele beszéli. Az alkotmány 4. cikke és a regionális autonómiáról szóló törvény 10. cikke minden etnikai csoportnak garantálja azt a szabadságot, hogy saját beszélt és írott nyelveit használja. Lewandowski biztos úr, annak biztosítására sürgetem, hogy ezt az aggasztó fejleményt vessék fel az EU és Kína közötti párbeszédben. Kérem, küldjenek a régióba szakértőket tényfeltáró misszióra a kétnyelvű rendszerre jelentett fenyegetések feltárására. A tibeti nyelvet ki lehet egészíteni a kínaival, de semmi esetre sem lehet vele helyettesíteni.

  Róża Gräfin von Thun und Hohenstein, a PPE képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök asszony, ma már senki nem mondhatja, hogy nem állnak rendelkezésünkre a szükséges információk arról, hogy mi zajlik Tibetben; ennek ellenére még mindig nem teszünk szinte semmit az ellen, hogy meggátoljuk a kínaiakat a tibeti emberek és az egész tibeti nemzet elnyomásában, csodálatos kultúrájuk és gyönyörű, autentikus vallásosságuk megsemmisítésében.

Ma a tibeti nyelv elnyomásáról és a mandarinnal való helyettesítéséről beszélünk. A képviselők és őseik közül sokan nagy árat fizettek azért, mert küzdöttek nemzeti nyelvük fennmaradásáért egy ellenséges hatalom vagy diktátor ellenében, mivel tudták, hogy a nyelvünkkel együtt az utolsó reményt is elveszítenénk arra, hogy egy napon majd a magunk urai lehessünk a saját hazánkban. Ezek a sok európai sorsát meghatározó tapasztalatok is annak követelésére köteleznek minket, európaiakat, hogy amikor a nevünkben tárgyalnak Kínával a technológia fejlesztéséről, a beruházásokról és a kereskedelemről, akkor ne mulasszák el felhozni az emberi jogok sorozatos megsértésének kérdését. Szeretnék csatlakozni azokhoz, akik arra szólítanak fel, hogy a kínai kormánnyal való emberi jogi tárgyalások során az emberi jogok kérdése ne szoruljon a háttérbe – függetlenül attól, hogy éppen gazdasági válság van-e, vagy sem.

  Kristiina Ojuland, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, Észtország történelme során sokat küzdöttünk anyanyelvünk megőrzéséért. Miután 1991-ben visszanyertük függetlenségünket, végre ismét szabadon használhattuk saját nyelvünket, és így meg tudtuk őrizni kultúránkat és identitásunkat. Fájdalommal tölt el, hogy a tibetieket elnyomják, nyelvüket, identitásukat, kultúrájukat és vallásukat sárba tiporják.

A Kínai Népköztársaság ugyanazokkal az eszközökkel marginalizálja a tibetieket, mint egykor a Szovjetunió az észteket. Az őslakosok ősi lakhelyére nem őslakosokat telepítenek be, így kínaiasítják el Tibetet – a szovjet megszállás alatt ugyanígy történt Észtország eloroszosítása.

Amíg Tibetben nő a han kínai lakosság száma, addig a tibetiek joggal érzik megfélemlítve magukat. A kínai hatóságok azon szándéka, hogy a mandarin kínait teszik az oktatás elsődleges nyelvévé, sérti a tibeti őslakosok jogait. Szeretném, ha az EU-nak a Kínai Népköztársasággal szembeni politikájában prioritást élvezne az emberi jogi jogsértések kérdésének felvetése és megoldása.

  Reinhard Bütikofer, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, ellenzem ezt az állásfoglalást. Képviselőcsoportom jóváhagyta, hogy az állásfoglalás ellen szólaljak fel – annak ellenére, hogy kollégáim nagy része nem osztja véleményemet.

Ahogy az már elhangzott, a kínai nagykövet válaszolt a kritikára. Lehet, hogy levelében nem válaszolt meg minden kérdést, de akkor is: miért akarunk azonnal állásfoglalást elfogadni ahelyett, hogy párbeszédre törekednénk? Hogyan vehetnénk magunkat komolyan, ha előbb elfogadunk egy állásfoglalást, utána meg azt mondjuk – hogy az egyik előző felszólalót idézzem –, hogy gyerünk, küldjük tényfeltáró missziót a kétnyelvűség fenyegetettségének feltárására.

Szerintem nem beszélhetünk a tibeti nyelv haláláról. Nem tartozik a Parlament hatáskörébe arról dönteni, mennyi magyart tanítanak a szlovákiai vagy romániai iskolákban, viszont feljogosítva érzi magát arról dönteni, hogy a matekot tibetiül vagy más nyelven tanítsák-e. Nem hiszem, hogy ez bölcs dolog lenne.

Végezetül pedig, szerintem hiba a nyelvi politika kérdését kapcsolatba hozni a dalai lámával, hiszen ez két teljesen különböző kérdés. Nem hiszem, hogy ezzel a lépéssel hozzá fogunk járulni ahhoz, hogy az embereknek ne tiltsák meg anyanyelvük használatát.

  Joanna Katarzyna Skrzydlewska (PPE). – (PL) Elnök asszony, a nyelv az identitás legfontosabb része, és az emberek kommunikációjának fő eszköze. A Kínai Népköztársaság kormányának az a szándéka, hogy a kínait teszik Tibetben az oktatási rendszer egyetlen kötelező nyelvévé, a tibeti kultúra ellen intézett támadás. Eddig a tibeti volt Tibet hivatalos nyelve, valamint Kína azon régióié is, ahol a tibetiek képezik a fő etnikai csoportot. A tibetiek számára a tibeti nyelv használata az egyik legfontosabb módja de facto autonómiájuk gyakorlásának. Érthető, hogy szükség lehet arra, hogy a tibetiek értsenek kínaiul, ha Tibeten kívül akarnak munkát keresni. Azonban a megfelelő és adekvát megoldás erre az, hogy a kínai nyelv tantárgyként legyen jelen az iskolákban, ne pedig a tibetit mint az oktatás nyelvét helyettesítse.

Ezért tiltakoznunk kell az ellen, hogy a tibetiektől el akarják venni alapvető kommunikációs eszközüket. Ha elveszik a tibetiektől anyanyelvük tanulásának lehetőségét, akkor Kína lassan, de biztosan fel fogja számolni Tibet autonómiáját, és el fogja pusztítani kulturális örökségét.

  Cristian Dan Preda (PPE) (kék kártyás kérdést tesz fel Reinhard Bütikofernek a 149. cikk (8) bekezdésének megfelelően) – (RO) Elnök asszony, szeretnék feltenni egy kérdést képviselőtársunknak, ha elfogadja. Ebben a kontextusban fontosabb a kínai nagykövetnek a kérdésről kialakított álláspontja, mint az, hogy mi meg akarjuk vitatni, mi történik Tibetben? Ha jól értettem, azzal érvelt, hogy inkább a kínai nagykövet szavait kell figyelembe vennünk, mint saját meggyőződéseinket.

  Reinhard Bütikofer (Verts/ALE). – (DE) (A felszólaló a 149. cikk (8) bekezdésének megfelelően megválaszolja Cristian Dan Preda kék kártyás kérdését).

Elnök asszony, le vagyok kötelezve képviselőtársamnak ezért a kérdésért, mert így lehetőségem van még egyszer elismételni, amit mondtam. Nem azt mondtam, hogy hinnünk kell a kínai nagykövet szavainak. Azt mondtam, hogy megfontoltan és komolyan kell dolgoznunk, és előbb párbeszédre kell törekednünk, és csak azután kell állásfoglalást előterjesztenünk.

Értelmetlen először elfogadni egy állásfoglalást, azután pedig szakértőket küldeni Kínába a kétnyelvűség fenyegetettségének feltárására. Szerintem, ha tenni akarunk valamit az emberi jogokért, akkor nem elég egyszerűen kifejezni a jó szándékot, hanem úgy kell eljárnunk, hogy ne rontsunk tovább egy már amúgy is nehéz helyzetet.

  Csaba Sógor (PPE). – (HU) Örömmel támogatom a közös állásfoglalási indítványt, hiszen egyértelműen megfogalmazza azokat az elveket, melyeket egy őshonos nemzeti kisebbség képviselőjeként teljes mértékben a magaménak érzek. Így azt az elvet, hogy a kisebbségi nyelvek elnyomása alapvetően szabadságjogaiban sérti az illető kisebbséghez tartozó polgárokat, hogy az anyanyelvű oktatás a legmegfelelőbb az ismeretek elsajátítása érdekében, valamint, hogy a helyi hatóságok és közösségek jogkört kell kapjanak az oktatás nyelvéről szóló határozatok meghozatalára.

Felhívnám mindazon képviselőtársaim figyelmét, akik támogatják az indítványt, hogy ezen elvek sajnos az Európai Unió egyes tagállamaiban sincsenek maradéktalanul biztosítva. Bizonyítja is ezt a jelenleg is hatályban levő szlovák államtörvény vagy a román oktatási törvény, mely bizonyos tárgyak oktatását csak az állam nyelvén teszi lehetővé. Még sorolhatnék egy pár uniós országot. Most nem teszem. Elszánt támogatója vagyok az Unión kívüli jogsértésekre való odafigyeléseknek, ugyanakkor fontosnak tartom, hogy az Unió területén fellelhető, a nemzeti kisebbségek számára hátrányos gyakorlatokat se hagyjuk szó nélkül.

  Zuzana Brzobohatá (S&D). – (CS) Elnök asszony, felszólalásomban szeretném megemlíteni, hogy a Kínai Népköztársaság hangot adott azon óhajának, hogy harmonikus kapcsolatok uralkodjanak 56 etnikai kisebbsége között. Szilárdan hiszem, hogy támogatni kell a tibeti nyelv védelmét, amely Ázsia négy legrégibb és legeredetibb nyelvének egyike, a tibeti identitás, kultúra és vallás egyik alapja, és amely egy történelmileg gazdag civilizáció letéteményeseként a tibeti kultúrával együtt a világörökség pótolhatatlan részét képezi. Bízom benne, hogy Kína következetes módon végre fogja hajtani az alkotmány 4. cikkét, valamint a regionális nemzeti autonómiáról szóló törvény 10. cikkét, amely minden nemzetiségnek garantálja azt a szabadságot, hogy saját beszélt és írott nyelveit használja.

Szilárdan hiszem, hogy minden etnikai kisebbségnek joga van megőrizni saját nyelvét és irodalmát. Egy tisztességes kétnyelvű oktatási rendszer hozzá fog járulni a jobb együttműködéshez és megértéshez, különösen akkor, ha a tibeti emberek kínaiul tanulnak, a tibeti területeken élő han embereket pedig ugyanakkor arra ösztönzik, hogy tanulják meg a tibeti nyelvet. Mivel az előterjesztett közös állásfoglalási indítvány az általam említett valamennyi pontot tartalmazza, támogatni fogom.

  Jaroslav Paška (EFD). – (SK) Elnök asszony, Kína gazdasági és katonai nagyhatalom. A kínai vezetésnek a polgárai iránt tanúsított magatartása már jó ideje azt a benyomást kelti bennünk, hogy a világszerte elfogadott kulturális, szociális és demokratikus elveket Kína csak szelektív módon alkalmazza, és csak annyiban, amennyiben azok megfelelnek a vezetés azon céljának, hogy ellenőrzése alatt tartsa az országot.

Nem hiszem, hogy felháborodásunk kifejezésével megváltoztatjuk a kínai kormány oktatáspolitikai szándékait. Ennek ellenére szükségesnek tartom, hogy kínai partnereinket komolyan figyelmeztessük arra, hogy a tibetieknek joguk van megőrizni identitásukat és nyelvüket, és hogy az anyanyelv pótolhatatlan szerepet tölt be a gyermekek oktatásában.

Kínának is úgy kell bánnia a tibetiekkel, ahogy Szlovákia teszi a magyar kisebbséggel - Szlovákiában a kisebbségi magyar gyerekek a bölcsődétől kezdve az általános iskolán keresztül a középiskoláig magyar nyelvű oktatásban vehetnek részt. Szeretném megjegyezni, Sógor úr, hogy Magyarországon a szlovák gyerekek a bölcsődétől kezdve az általános iskolán keresztül a középiskoláig magyar nyelvű oktatásban vesznek részt, és a szlovákot csak idegen nyelvként tanulhatják.

  Csanád Szegedi (NI). – (HU) A Jobbik Magyarországért Mozgalom képviselőjeként üdvözlöm és támogatom az Európai Parlament állásfoglalási indítványát a Kínai Népköztársaság azon irányú tervei ellen, hogy a tibeti iskolákban hivatalos nyelvvé tegyék a kínait. A kínai megszállók Tibetnek ugyan autonómiát biztosítottak, azonban a tibeti nyelvet fokozatosan szorítják ki az oktatásból és a hivatalos fórumokról. Kína rossz emberjogi háttere felveti annak a veszélyét is, hogy konfliktusok alakulhatnak ki Tibetben a kínai nyelv erőszakos bevezetése miatt. Biztosítani kell a tibetiek jogát a saját nyelvükön való tanuláshoz, és a hivatalos ügyek tibeti nyelven való intézését. Garantálni kell alapvető emberi jogaikat, beleértve az egyesülési jogot és a demonstrációhoz való polgárjogot is.

Hasonló esetekért azonban sajnos nem kell messzire mennünk, hiszen Európában is valós és létező probléma, durva asszimilációs kísérlet. Akár ha Romániában gondolunk az erdélyi magyarsággal szemben vagy a csángó magyarokkal szemben, de gondoljunk akár a kirekesztő, diszkriminatív szlovák nyelvtörvényre is.

  Angelika Werthmann (NI). – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, úgy gondolom, hogy a tibetieknek biztosítani kell azt a jogot, hogy anyanyelvükön, tibetiül, beszélhessenek. Mindenkit megillet ez a jog. Máskülönben elveszítik kulturális identitásukat. Úgy gondolom, hogy Tibetben a kétnyelvűség a megfelelő megoldás, vagyis az, hogy mind tibetiül, mind kínaiul tanuljanak.

Hiszen a kétnyelvűség számos különböző módon hozzájárul a gyermekek fejlődéséhez, ezért mindenképpen támogatandó.

  Bogusław Sonik (PPE). – (PL) Elnök asszony, a tibeti nyelv – amely a közösség összetartó ereje – egy olyan nemzet hosszú történelmének része, amely évek óta küzd saját kultúrája megőrzéséért. Ezért Tibetben az egyetlen és a legjobb megoldás az oktatási rendszer minden szintjén a kétnyelvűség megőrzése. A kínai kormány aláírta az ENSZ-nek az őslakos népek jogairól szóló nyilatkozatát, azaz kötelezettséget vállalt a területén élő nemzeti kisebbségek alapvető jogainak biztosítására. A nemzetközi közösségnek el kell ítélnie Kína minden olyan lépését, amely a tibeti nyelv iskolai használatának betiltására irányul. Nézetem szerint olyan lépésekre van szükség, amelyek lehetővé teszik a tibetiek alapvető jogai tiszteletben tartásának hatékonyabb ellenőrzését.

  Sergio Paolo Francesco Silvestris (PPE). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a tibeti kétnyelvű rendszer megszüntetése olyan antiliberális lépés, amely ellentétes a kisebbségek kulturális indentitása és az emberi jogok tiszteletben tartásával.

A Kínával kötött kereskedelmi megállapodások vagy üzleti szerződések nem szolgálhatják azt a célt, hogy a kereskedelem segítségével elvonjuk Európa figyelmét arról a súlyos megkülönböztetésről, amelyet a tibetiek elszenvednek.

A tibetieknek joguk van ahhoz, hogy továbbra is legalább külön népnek érezhessék magukat. Ehhez pedig arra van szükség, hogy szabadon ápolhassák hagyományaikat, történelmüket, és használhassák nyelvüket - tehát, hogy megőrizhessék identitásukat, amelynek fontos része a nyelvi identitás.

A sarló és kalapács nevében évtizedek óta üldözik a tibeti embereket és különösen a szerzeteseket, mégsem sikerült még megsemmisíteniük a tibeti kultúrát. Nem hagyhatjuk, hogy ez most mégis sikerüljön a tibeti nyelv betiltása és a kínai nyelvnek a tibetiekre való rákényszerítése révén.

  Janusz Lewandowski, a Bizottság tagja. – Elnök asszony, mai vitánk tárgya egy olyan probléma, amely csaknem minden olyan országban létezik, ahol kisebbségek élnek – nevezetesen a nyelv és kultúra megőrzése, valamint az oktatáshoz való egyenlő hozzáférés. Bütikofer úr, itt saját értékeink védelméről van szó.

Mielőtt Tibetről beszélnék, engedjék meg, hogy néhány szót szóljak a Kínával való kétoldalú kapcsolatainkról. Stratégiai partnerségünk szilárd, és ez lehetővé teszi, hogy minden kérdést, még a legérzékenyebbeket is megvitassuk. Kidolgoztunk egy kitűnő keretet a magas szintű párbeszédhez, amelyben rendszeresen szóba kerülnek azok a globális kihívások, amelyekkel polgárainknak szembe kell nézniük, de kerüljük azokat a témákat, ahol nézeteink különbözhetnek. Az egyik ilyen téma Tibet általános helyzete.

Azok a tervek, amelyek a kínai nyelvnek az oktatás fő nyelveként való bevezetésére irányulnak a tibeti területeken, bonyolult és érzékeny kérdéseket vetnek fel. Kínának meg kell találnia a helyes egyensúlyt: egyrészt meg kell engednie a tibeti nyelv hatékony oktatását és megőrzését, meg kell tartania a tibeti nyelvű oktatást, hiszen ez a tibetiek anyanyelve; másrészt ezzel párhuzamosan a kínai nyelvet is tanítani kell, hogy a tibeti diákoknak megfelelő esélyeik legyenek a foglalkoztatás terén. A tibeti területek elszigeteltsége nem könnyíti meg ezt a feladatot.

Őszintén reméljük, hogy Kína biztosítani fogja egyrészt a tibeti nyelvnek az oktatás fő nyelveként történő használatát a tibeti területek iskoláiban, másrészt a kisebbségi nyelvek védelmét Kína más részein. Előremutató lehet, ha szakértők véleményét kérjük ki, és ha küzdünk a megkülönböztetés és az ideológiai befolyás ellen. Ha Kína elfogadja, az EU készen áll arra, hogy szakvéleményével segítsen. Az a közvetlen válaszom, hogy reméljük, hogy az EU és Kína közötti emberi jogi párbeszéd következő fordulójában őszinte vitát fogunk folytatni a kínai hatóságokkal erről az egész kérdéskörről. A legfontosabb az, hogy Kínának lehetővé kellene tennie a nyilvános konzultációt annak érdekében, hogy a nyelvpolitikai változások által érintettek szabadon hangot adhassanak véleményüknek, amelyet figyelembe is kellene venni.

Nagy aggodalommal értesültünk arról, hogy számos tibeti diákot és tanárt letartóztattak azért, mert békésen tiltakoztak a kormány oktatási reformtervei ellen. Sürgetjük Kínát, hogy bocsássa szabadon a letartóztatottakat, és kezdjen párbeszédet a tibeti civil társadalommal a javasolt reformról.

Végezetül szeretném emlékezetükbe idézni az EU Tibettel kapcsolatos, régóta fennálló álláspontját. Az EU-nak továbbra is az egyik legfőbb prioritása Tibet egyedülálló kultúrájának, nyelvének, vallásának és hagyományainak megőrzése, valamint egy megfelelő tibeti autonómia megvalósítása a kínai alkotmány keretein belül. Kínával folytatott politikai párbeszédünkben folyamatosan próbáljuk felvetni és megtárgyalni ezeket a kérdéseket.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra rövidesen sor kerül.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Roberta Angelilli (PPE), írásban. – (IT) A világ számos vezetőjének, intézményének és nem kormányzati szervezetének ismételt közbeavatkozása és elkötelezettsége, valamint a kínai hatóságokhoz intézett arra irányuló felszólításai, hogy ne alkalmazzanak erőszakot a tibeti nép ellen – mindezek süket fülekre találtak, ami rossz fényt vet a nemzetközi kapcsolatokra. Az Európai Parlament már sok éve kifejezi Tibet iránti támogatását és szolidaritását. Tibet mindig is küzdött a kínai hatóságok elnyomó és megkülönböztető politikája ellen, amely sok éve fenyegeti a tibetiek területi és kulturális függetlenségét. Peking legújabb elnyomó lépése az a döntés volt, hogy a kínai nyelvet kötelező hivatalos nyelvként vezetik be Tibetben, habár a tibetiek tibetiül beszélnek, és a mandarint idegen nyelvnek tartják. Itt kulturális népirtásról van szó, mivel a kínaiak szándéka ezzel a döntéssel nyilvánvalóan az, hogy megsemmisítsék a tibetieket, nemcsak földrajzi, hanem kulturális értelemben is, oly módon, hogy az ifjabb generációkat megakadályozzák abban, hogy saját kultúrájukról és különösképp saját nyelvi örökségükről tanuljanak. Látva Kína hajlíthatatlan és merev álláspontját Tibettel kapcsolatban, szeretném felszólítani az Európai Parlamentet, hogy megalkuvást nem ismerő álláspontot alakítson ki a kínai hatóságok számtalan emberi jogi és kisebbségi jogi jogsértésével kapcsolatosan, valamint biztosítsa, hogy a tibetiek tudják, hogy mögöttük állunk, és készek vagyunk segíteni nekik.

  Catherine Soullie (PPE), írásban. – (FR) Ennek az állásfoglalásnak az elfogadásával az európai polgárokat és demokráciát képviselő Európai Parlament világos üzenetet küld a kínai hatóságoknak: egy kultúra megsemmisítése és leigázása egy másik kultúra javára nem méltó egy igazán jelentős és modern országhoz. A tibetiek kérése legitim: azt szeretném, hogy tartsák tiszteletben történelmüket és nyelvüket. Ez a túlzó döntés nem csak a tibeti kultúrát fenyegeti – a kantoni és egyéb nyelvek is áldozatául fognak esni a szabványosítás politikájának. A kínai alkotmány határozottan kimondja, hogy minden polgárnak joga van a saját maga választotta nyelvet használni - akkor a politikai hatalom mivel tudja igazolni ezt a döntést? Az Európai Unió mottója jól összefoglalja azt az üzenetet, amelyet a kínai hatóságok felé ezzel az állásfoglalással közvetítenünk kell: egység a sokféleségben.