Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2007/0229(COD)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0265/2010

Előterjesztett szövegek :

A7-0265/2010

Viták :

PV 13/12/2010 - 18
CRE 13/12/2010 - 18

Szavazatok :

PV 14/12/2010 - 9.18
CRE 14/12/2010 - 9.18
A szavazatok indokolása
PV 24/03/2011 - 6.12
CRE 24/03/2011 - 6.12

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2011)0115

Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve
2010. december 13., Hétfő - Strasbourg HL kiadás

18. A tartózkodási és munkavállalási engedélyre irányuló egységes kérelmekkel kapcsolatos eljárás (vita)
A felszólalásokról készült videofelvételek
Jegyzőkönyv
MPphoto
 

  Elnök. – A következő napirendi pont a Véronique Mathieu által az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság nevében benyújtott jelentés a harmadik országok állampolgárainak valamely tagállam területén való tartózkodására és munkavállalására vonatkozó összevont engedélyre irányuló összevont kérelmezési eljárásról, valamint a harmadik országokból származó, a tagállamok területén legálisan tartózkodó munkavállalók közös jogairól szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslat (COM(2007)0638 – C6-0470/2007 – 2007/0229(COD) (A7-0265/2010)).

 
  
MPphoto
 

  Véronique Mathieu, előadó.(FR) Elnök asszony, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Mint tudják, az Európai Unió immár tíz éve próbálja felszerelni magát a gazdasági bevándorlás területére vonatkozó jogszabályokkal.

Kezdetben a globális megközelítés helyett a Bizottság az ágazati megközelítést részesítette előnyben. Ez az irányelvtervezet rávilágít arra, hogy a legális bevándorlás – és különösen annak gazdasági változata – terén egységes politikára van szükség.

Mindezidáig csak az illegális bevándorlással, a határellenőrzésekkel és a vízumpolitikával kapcsolatban alkottunk jogszabályokat. Itt az ideje, hogy együttesen továbblépjünk a gazdasági migráció kérdésköre felé, hiszen az Európai Uniónak szembe kell néznie az összes tagállamát érintő kihívásokkal; olyan próbatételekkel, amelyek uniós szintű, közös megoldást igényelnek.

Ez a próbatétel pedig nem más, mint a demográfiai csökkenés és az európai népesség öregedése. E két, Európa egészét érintő probléma miatt az általános foglalkoztatási előrejelzések szerint az elkövetkezendő években érzékelhető munkaerőhiányra lehet számítani. Ezért uniós szintű megoldást kell találnunk arra, hogy kielégítsük a munkaerőpiac igényeit; a gazdasági migráció az egyik olyan lehetséges megoldás, amelyet meg kell vizsgálnunk.

Vigyázzunk azonban, és ne csapjuk be önmagunkat. A legális bevándorlás kezelésére szolgáló európai megközelítés meghatározása azt jelenti, hogy úgy kell azt megszerveznünk, hogy közben figyelembe vesszük az egyes tagállamok szükségleteit és befogadóképességét. Mint azt az irányelvtervezet 1. és 8. cikke kimondja, annak ellenőrzése továbbra is a tagállamok kezében marad, hogy hány bevándorlót kívánnak országuk területére befogadni.

Kormányaink különböző módokon próbálták eddig szabályozni a gazdasági bevándorlást: kétoldalú megállapodásokkal, kvótákkal, szabályozási intézkedésekkel. Ezen eszközök egyike sem bizonyult azonban igazán hatékonynak a migrációs áramlások kezelése és ezzel párhuzamosan az illegális bevándorlás elleni küzdelem terén. A két dolog közti kapocs nyilvánvaló. Az illegális bevándorlást azáltal tudjuk felszámolni, hogy a lehető legjobb módon megszervezzük a legális bevándorlást. Ez a gondolat húzódik meg a most szóban forgó – és a Bizottság által már nem kevesebb, mint öt évvel ezelőtt bemutatott – intézkedéscsomag elfogadása mögött.

Mit hoz majd ez az „összevont engedélyről” szóló irányelv a gazdasági migráció terén jelenleg meglévő jogszabályi közegbe? A „kék kártyáról” szóló irányelvvel ellentétben ez az irányelv nem a harmadik országból származó munkavállalók befogadási feltételeivel foglalkozik. Ennek az a célja, hogy megszüntesse a munkavállalási és tartózkodási engedélyek iránti kérelmezési eljárásokra vonatkozó nemzeti jogszabályok, valamint az Európai Unióban legálisan munkát vállaló külföldieket megillető jogok közötti eltéréseket.

Még mindig nincs olyan európai uniós eszköz, amely teljesen lefedné a harmadik országok azon állampolgárai számára elérhető jogokat, akik legálisan dolgoznak és tartózkodnak az Unióban. Ez az irányelv ezért megszünteti az ilyen munkavállalók védelmében tapasztalható különbségeket, mégpedig azáltal, hogy jelentős számú területen biztosítja számukra a hazai munkavállalókkal való egyenlő bánásmódot: a munkakörülmények, az oktatás és szakképzés, a szociális védelem, az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés és az adókedvezmények terén.

Ez a közös alap ily módon védelmet nyújt ezeknek az embereknek a kizsákmányolás ellen, azáltal, hogy garantálja számukra a biztonságos és védett jogi státusz előnyeit. Ez továbbá az európai munkavállalók kárára váló tisztességtelen verseny leküzdésének is egy módja. A védelembeli különbség ugyanis hajlamos arra ösztönözni a munkaadókat, hogy – az európai munkavállalók kárára – alacsonyan képzett és kevéssé védett munkaerőt alkalmazzanak.

Ez az irányelv ezenkívül le fogja egyszerűsíteni a munkavállalási célból indított befogadási eljárásokat. Minden tagállam harmonizált eljárást fog alkalmazni, amely egyszerűbb, gyorsabb és kevésbé költséges lesz. Ezen irányelv elfogadása tehát lényeges előnyökkel szolgál majd a bevándorlók, a munkaadók és a nemzeti igazgatási rendszerek számára is, és végső soron lehetővé teszi a legális bevándorlás jobb kezelését.

A Parlament most már társ-jogalkotó, ami azt jelenti, hogy felelősséggel is tartozik – micsoda idealista és idejétmúlt vélemény! –, és meg kell mutatnunk, hogy felnőttünk azokhoz az új feladatokhoz, amelyeket a Lisszaboni Szerződés kiszabott számunkra. Lépjünk hát fel olyan hiteles szószólókként, akik készek szembenézni azzal a jókora kihívással, amelyet az Európa határaira nehezedő migrációs nyomás kezelése jelent. Tudjuk, hogy a jól irányított migrációs áramlások mindannyiunk hasznára válnak majd.

 
  
MPphoto
 

  Cecilia Malmström, a Bizottság tagja. – Elnök asszony! Először is szeretnék köszönetet mondani két előadónknak, Mathieu asszonynak és Cercas úrnak, a két bizottságnak, valamint a belga elnökségnek azért a munkáért, amelyet e jelentés kapcsán végeztek.

Amint azt önök is tudják, és ahogy az előadó is elmondta, a Bizottság már 2007-ben előterjesztette ezt a jelentést. Célunk az volt, és most is az, hogy a tartózkodási és munkavállalási engedélyek összevonásával leegyszerűsítsük az eljárásokat, ugyanakkor garantáljuk a munkavállalással kapcsolatos jogokat azon harmadik országbeli munkavállalók számára, akik legálisan tartózkodnak itt, és akikre nem vonatkoznak bizonyos uniós jogszabályok vagy bizottsági javaslatok. Ebben a javaslatban nem azzal foglalkozunk, hogy mik az engedély megadásának vagy visszavonásának feltételei. Ezeket a feltételeket továbbra is a tagállamok szabják meg, ahogy azt is, hogy hány bevándorlót kívánnak befogadni – ha egyáltalán bármennyit is szándékoznak befogadni.

Ez a javaslat az Európai Unió foglalkoztatási és bevándorlási politikájának egyik alappillére. Ha a Parlament és a Tanács elfogadja, ez az irányelv megerősíti, hogy az Európai Unió értékeli a harmadik országbeli állampolgárok gazdaságunkhoz és társadalmunkhoz való fontos hozzájárulását. Azt is jelezni fogja, hogy készek és képesek vagyunk megegyezni a munkavállalási és bevándorlási jogszabályokról.

Ez egy igen összetett javaslat, amely egyaránt foglalkozik a bevándorlási oldallal és a szociális, foglalkoztatási oldallal is. A megfelelő parlamenti bizottságokban megszavazott módosítások többsége élvezheti a Bizottság támogatását, amennyiben megerősítik a bevándorlók és a munkaadók számára biztosított eljárási garanciákat. Ez kapcsolódik azokhoz a módosításokhoz, amelyek célja, hogy tovább egyszerűsítsék a kérelmezési eljárásokat, és hogy megerősítsék az egyenlő bánásmód követelményét – így például az eljárással kapcsolatos díjak arányosságának elvét és az adókedvezményekkel kapcsolatos egyenlő bánásmódra vonatkozó rendelkezéseket.

Másfelől, az a módosítás, amely a szerzett nyugdíjak kivitelét kétoldalú megállapodásoktól tenné függővé, sokkal korlátozóbb, mint a Bizottság által javasolt megközelítés.

Örömmel látom, hogy mind az elnökség, mind a Parlament jelentős erőfeszítéseket tett az álláspontok közelítése érdekében. A belga elnökség igyekezett közelebb hozni a tagállamokat az Európai Parlament álláspontjához, és tudom, hogy a Parlament is figyelembe vette a Tanács számos aggályát és kérését.

A mindnyájunk által áhított kompromisszum tiszteletben fog tartani bizonyos kritériumokat, mint például azt a célt, hogy megvédjék a migráns munkavállalókat, valamint őket az uniós munkavállalókkal – a lehetőségekhez mérten – egyenlő bánásmód alapján egy sor munkavállaláshoz fűződő szociális-gazdasági joggal ruházza fel munkába állásuk első napjától kezdve. Ugyancsak figyelemmel lesz arra, hogy e munkavállalók számára Unió-szerte egyenlő körülményeket kell létrehozni, valamint hogy meg kell mutatnunk partnerországainknak, hogy készek vagyunk tisztességes bánásmódot biztosítani a tagállamainkban legálisan tartózkodó és dolgozó harmadik országbeli állampolgárok számára.

Nem tekinthetünk el a tagállamok bizonyos, az egyenlő bánásmódot – és legfőképp annak költségvetési vonatkozásait – érintő aggodalmaitól. Véleményem szerint lényeges, hogy tiszteletben tartsuk az általam az előbbiekben említett kritériumokat, még ha a végeredmény talán nem is lesz annyira ideális, mint szerettük volna, vagy annyira ambiciózus, mint reméltük. Miként azt Mathieu asszony is elmondta, ez egy kompromisszum. Egy jó kompromisszum, amely fontos előremutató lépés a legális migráció terén, és amely rendkívül jelentős lépés lesz az Európai Unió munkavállalói számára.

Hadd fejezzem ki ezért abbéli reményemet, hogy a lehető leghamarabb megállapodásra jutunk e javaslat kapcsán. És ismét szeretném megköszönni az előadók és árnyékelőadók munkáját.

 
  
MPphoto
 

  Alejandro Cercas, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményének előadója.(ES) Elnök asszony, biztos asszony, Mathieu asszony, hölgyeim és uraim! A bevándorlás kétségkívül felettébb fontos és politikai, gazdasági és társadalmi szempontból egyaránt rendkívül jelentős kérdés Európában.

Hatalmas lehetőség, de intelligens, tisztességes irányítást követel, máskülönben problémává válik, és nem csak a hozzánk érkezők számára – akik esetleg nem részesülnének tisztességes bánásmódban –, hanem az itteni munkavállalók számára is, akiknek veszélybe kerülne a munkahelye. A másik alternatíva, hogy a munkaerőpiac kettéválna és elkülönülne, és lennének „alacsony költségű” munkavállalók, akik veszélybe sodornák az európai szociális modell évszázados kialakítása során elért szociális vívmányokat.

Ebből következően, biztos asszony, Mathieu asszony, az egyenlő bánásmód elvének egyaránt az intelligens és tisztességes gazdasági bevándorlási politika sarokkövének kell lennie. A Tanács ezt már 11 éve kijelentette Tamperében, ahogy a Bizottság is megállapította ezt öt évvel ezelőtti zöld könyvében; és holnap a Parlament fog szavazni egy jogalkotási kezdeményezésre irányuló javaslatról. Az egyenlő bánásmód kérdésével az irányelv III. fejezete foglalkozik. Ez nem csupán egy bürokratikus irányelv. Jogokat és kötelességeket állapít meg, amelyek minden legális bevándorlót megilletnek, illetve terhelnek, és fel kell ölelnie minden, az egyenlő bánásmóddal és megkülönböztetésmentességgel kapcsolatos jogot is.

Sajnálatos módon azonban, biztos asszony, ez az irányelv nem az, amelyre ígéretet kaptunk. És ezt nem én vagy a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság mondja, hanem minden humanitárius nem kormányzati szervezet, minden európai egyház és minden szakszervezet – kivétel nélkül. Ez az irányelv elégtelen, mi több, veszélyes, mert pontosan azokat a csoportokat rekeszti ki, amelyek a leginkább védelemre szorulnak; nem vonatkozik az ideiglenes munkavállalókra, a kiküldött és a vállalatok által áthelyezett munkavállalókra, valamint a kevésbé fejlett országokból érkező munkavállalókra, akik az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) 4. módozatának keretében fognak idejönni.

Több százezer harmadik országbeli munkavállaló fog ide érkezni a származási ország elvével összhangban, mert ez az irányelv nem fog egyenlő bánásmódot biztosítani számukra. Ennek egyik oka, hogy önök megadják a tagállamoknak azt a lehetőséget, hogy ne biztosítsanak egyenlő bánásmódot a származási országba való hazatérés utáni nyugdíjkifizetés, a családi ellátások és a munkanélkülieknek járó jóléti ellátások tekintetében (kivétel ez alól maga a munkanélküli segély). Ez még azokat a munkavállalókat is érinteni fogja, akikre vonatkozik az egyenlő bánásmód elve, és akiket véd az, amit Mathieu asszony elmondott. Ezek az emberek ugyancsak kiszorulnak az ösztöndíjakból és a magasabb képzettséget, többek közt a szakképzést segítő bármilyen támogatásból.

Mindezen okokból kifolyólag a Bizottság az indokolásban és a hatásvizsgálatban kijelenti, hogy meg szándékozik szüntetni az „eltérő jogok” gyakorlatát, ám a valóságban ezt nem teszi. Ez nem elegendő, biztos asszony.

Továbbá, sajnálatos módon vannak olyan, jobboldali és jobbközépen helyet foglaló képviselőcsoportok által holnap benyújtandó módosítások, amelyek – ahogy ön mondta – tovább mennek, és amelyek még a Tanács legszélsőségesebb álláspontjait is elfogadják annak érdekében, hogy lerombolják azt a konszenzust, amelyet mi a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságban kialakítottunk.

Ezért úgy vélem, biztos asszony, Mathieu asszony, hölgyeim és uraim, hogy erről a témáról, a többi irányelvvel együtt, sokkal szélesebb körű, nyílt vitát kell folytatnunk az európai civil társadalom, a nem kormányzati szervek, az egyházak és a szakszervezetek részvételével. Nem szabad, hogy olyan rohamtempóban – és véleményem szerint felelőtlenül – foglalkozzunk ezzel a kérdéssel, ahogy azt tennénk, ha holnap elfogadnánk a Tanács szövegét.

Azt hiszem, hogy képviselőtársaim nagy része, pártbéli hovatartozásától függetlenül, egyetértene azzal, hogy átfogó vitát folytassunk annak érdekében, hogy széles körű konszenzusra jussunk a Parlamentben, olyanra, amely tiszteletben tartja az Alapjogi Charta elveit és követi az ENSZ, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet és az Európa Tanács ajánlásait.

Az emberek méltóságáról beszélünk, de ugyancsak szó van Európa jövőjéről is, és úgy vélem, hogy Európában arra van szükségünk, hogy kivétel nélkül és származásától függetlenül minden munkavállaló, ha legálisan él Európában, minden joggal rendelkezzen. Ez úton küzdhető le az idegengyűlölet és a rasszizmus, és így harcolhatunk egy tisztességes Európáért.

 
  
MPphoto
 

  Ria Oomen-Ruijten, a PPE képviselőcsoport nevében.(NL) Elnök asszony! Először is hadd gratuláljak Mathieu asszonynak, amiért kézbe tudta venni ezt a témát, amelyet már évek óta kerülgetünk. Ha jól értettem önt, Malmström biztos asszony, a harmadik oroszágbeli állampolgárok Európai Unióban való tartózkodását szabályozó irányelvjavaslat már 2001-ben elkészült. Azt a javaslatot aztán 2006-ban visszavonták, majd 2007-ben benyújtották a jelenlegi javaslatot, amely már tartalmazta ezt a munkavállalási céllal az EU-ba belépő harmadik országbeli állampolgárokra vonatkozó kivételes eljárást. Ennek eredményeképpen a tartózkodási és munkavállalási engedélyt egy összevont engedély váltaná fel.

Elnök asszony! A most előttünk lévő javaslat – és én nem értek teljes mértékben egyet Cercas úrral – azt jelzi, hogy azok a harmadik országbeli állampolgárok, akik rendelkeznek ezzel az összevont engedéllyel, olyan szociális jogokat kapnak, amelyek gyakorlatilag mindenki számára azonosak. A Szociális és Környezetvédelmi Bizottságban lezajlott vita – és köszönet illeti Cercas képviselőtársamat, mert örülök, hogy ezt megvitathatom vele – két ponton is igen hevessé vált. Először is az alkalmazási körből kifolyólag, mivel – és ez olyasvalami, amiben egyetértünk – a kiküldött munkavállalók nem igényelhetnek összevont engedélyt. Ez a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelvként is ismert 96/71/EK irányelv 3. cikke (2) bekezdésének b) pontjában szerepel.

Véleményem szerint a kiküldött harmadik országbeli munkavállalók szociális státuszát ez az irányelv akkor is és most is megfelelően szabályozta, illetve szabályozza. Akkor is azt gondoltam, és most is fontosnak tartom, hogy egyenlő körülményeket teremtsünk, amelyek között nem fordulhat elő, hogy a kölcsönzött munkaerő alacsonyabb bér ellenében dolgozhasson, mint a rendes alkalmazottak. Kíváncsi vagyok azonban, hogy amennyiben elmulasztjuk megemlíteni a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelvet, nem sodorjuk-e a jövőben bajba magunkat.

A második dolog, amit megemlítenék, amellyel én magam rengeteget foglalkoztam, és ami az általam benyújtott módosítás következtében módosításra is került, az az egyenlő bánásmód elvének a megsértése. Eddig is azon a véleményen voltam, és most is úgy gondolom, hogy ennek az elvnek, miként azt a 883/2004/EK rendelet is megállapítja, kiinduló pontként kell szolgálnia számunkra az összevont engedéllyel kapcsolatban. Úgy találom, hogy a Tanács által elért kompromisszum jó, mert egyenlő jogokat és egyenlő bánásmódot garantál.

 
  
MPphoto
 

  Vilija Blinkevičiūtė, az S&D képviselőcsoport nevében.(LT) Elnök asszony! A tartózkodási és munkavállalási összevont engedélyről szóló irányelv valóban nagyon fontos. Számos vita lezajlott, számos vélemény és értékelés napvilágot látott, azonban nem született olyan közös határozat, amely az uniós tagállamokban legálisan tartózkodó és dolgozó valamennyi harmadik országbeli állampolgár számára elfogadható lenne. Ennek az irányelvnek a harmadik országbeli munkavállalók jogait szabályozó általános keretirányelvnek kellene lennie, amely keretet biztosít több egyedi irányelv számára, mert csak így járulhat hozzá az Európai Unió közös bevándorlási politikai céljához. A legfőbb gond azonban az, hogy annak az irányelvnek a kereteit, amelyre ígéretet kaptunk, máris kivették a Bizottság javaslatából azzal, hogy a munkavállalók bizonyos csoportjait – mint például az ideiglenes munkavállalókat, a vállalaton belüli áthelyezetteket és a menekülteket – eltávolították a szövegből. Más szóval, ez az irányelv nem erősíti a harmadik országbeli munkavállalók jogi egyenértékűségének elvét. Ahhoz, hogy ez az irányelv referenciapontként és keretként szolgálhasson, fontos, hogy hatálya kiterjedjen minden munkavállalóra, különösen az ideiglenes munkavállalókra, mert másként az Európai Unióban jogszerűen tartózkodó és dolgozó bevándorlók nem osztozhatnak az igazságosságon, egységességen és egyenlőségen alapuló munkakörülményekben. Meg kell jegyezni, hogy a migráns munkavállalók munkájuk, valamint az általuk befizetett adók és társadalombiztosítási járulékok révén hozzájárulnak az EU gazdaságához. Ezért a minimális jogokat ugyanúgy garantálni kell számukra, és ugyanolyan bánásmódban kell részesülniük a munkaerőpiacon, mint akárki másnak. Ha holnap szavaznánk erről az irányelvről, össze kell fognunk, mert csak így nyerhetjük meg azt a küzdelmet, hogy a munkavállalók minden csoportjára kiterjedjen az irányelv, és hogy mindannyian ugyanazokat a jogokat élvezhessék. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem lehetet kétlépcsős munkaerőpiacot létrehozni, sem az Európai Unióban, sem azon kívül. Nem hagyhatjuk, hogy létrejöjjön a munkavállalók egy alacsonyabb osztálya, amely hátrányos megkülönböztetésben részesül és nem rendelkezik a többiekével egyenlő jogokkal és garanciákkal. Ha ezt hagyjuk, azzal lábbal tiporjuk mindazokat a szociális normákat, amelyeket eddig elértünk.

 
  
MPphoto
 

  Sophia in 't Veld, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! Először is egy ügyrendi ponttal szeretném kezdeni: megjegyezném, hogy tárgyalási partnerünk, a Tanács nincs jelen egy ilyen fontos vitánál. Szerintem ez elfogadhatatlan. Nem ez az első alkalom, ezért szeretném felkérni a Parlament elnökségét, hogy írásban tegyen panaszt emiatt a Tanácsnál.

(Taps)

Ezek után az előttem szólókhoz hasonlóan szeretnék gratulálni Mathieu asszonynak, amiért ilyen remek munkát végzett ezzel a bonyolult, összetett és érzékeny kérdéssel kapcsolatban. Az én képviselőcsoportom, az ALDE, elfogadja a rá ruházott felelősséget, és mi is szeretnénk megállapodásra jutni, hiszen megértjük ennek jelentőségét. Mindazonáltal nem nagy örömmel tesszük ezt, mert – és úgy vélem, hogy ezt a többi képviselőcsoport és a Bizottság részéről is kifejtették már – ez a javaslat közel sem megy olyan messzire, mint amennyire szükséges lenne.

Képviselőcsoportom kitart a kiegészítő dokumentumokkal kapcsolatos álláspontja mellett, mert ha lehetővé tesszük, hogy a tagállamok kiegészítő dokumentumokat kérjenek, az aláássa az összevont (egységes) engedély alapvető célját; vagy van egy egységes engedély, vagy nincs, de ha van, akkor ne legyenek mellette kiegészítő dokumentumok.

Ami a megfelelési táblázatokat illeti, a megegyezés kedvéért képviselőcsoportom nem fogja megszavazni a megfelelési táblázatok beillesztését. De meg kell mondanom – és ez egy személyes megjegyzés –, hogy szégyenletes „biztonsági határvonalnak” tartom ezt a tagállamok részéről, mert ha tagállamoknak szándékukban áll átültetni ezt az irányelvet, és átláthatóan intézkedni ezzel kapcsolatban, akkor a megfelelési táblázatokat saját szabad akaratukból kellene beilleszteniük.

Végezetül, 1999-ben Tamperében a tagállamok azzal a nagy horderejű kijelentéssel álltak elő, hogy közös menekültügyi és bevándorlási politikát szeretnének. Nos, mennyit léptünk előre ezen a téren? Aligha léptünk előre bármennyit is. Nagyon is világos, hogy a tagállamok nem akarnak közös bevándorlási politikát.

 
  
MPphoto
 

  Jean Lambert, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! Bennünket is foglalkoztat a munkaerőpiac 27 tagállamban tapasztalható változatossága, de bennünket az foglalkoztat igazán, hogyan mozduljunk el innen valami átfogóbb és erősebb felé.

Bizonyosak szeretnénk lenni afelől, hogy megállapodás születik a harmadik országbeli munkavállalók nagy részét megillető jogok alapjairól, amint azt a Bizottság eredetileg felvázolta, és ahogyan azt a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság általában véve tovább javította.

Nem szeretnénk azt látni, hogy ezeket a jogokat egyre inkább korlátozzák és szűkítik, ezért a lehető legszélesebb körű és legerősebb jogokat fogjuk támogatni a holnapi szavazáson. Szeretnénk emlékeztetni a Tanácsot, hogy azokért az egyénekért aggódunk, akiknek fejleszteni kellene tudniuk a képességeiket, akiknek tanulniuk kellene, akiknek részesülniük kellene azokból az előnyökből, amelyekhez társadalombiztosítási járulékaik révén hozzájárulnak, és akiknek a nyugdíjukra is jogosultnak kell lenniük a későbbiekben, tekintve – ahogy a javaslat is elismeri – hogy munkájukkal a mi gazdaságunkat és társadalmunkat támogatják.

Képviselőcsoportunk számára a 11. cikk a) pontjában szereplő körkörös bevándorlás melletti elköteleződés is fontos. Az irányelv alkalmazási köre vitatott, mert jelenleg más meglévő eszközök is vita tárgyát képezik, amelyek olykor feszültséget keltenek. Csak áltatjuk magunkat, ha elhisszük, hogy a most előttünk fekvő javaslat az Európai Unióban dolgozó minden egyes migráns munkavállaló igényének megfelel. Árnyaltabb megközelítésre van szükségünk annak biztosításához, hogy a migráció az ő érdeküket szolgálja, ezért nem fogjuk megszavazni, hogy például a humanitárius védelemben részesülőket is belefoglaljuk az irányelvbe.

 
  
MPphoto
 

  Patrick Le Hyaric, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében.(FR) Elnök asszony, biztos asszony! Ahogy azt Cercas úr nagyon jól megfogalmazta, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, valamint az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság között véleménykülönbség van. A Parlamentnek ezért nem szabad megszavaznia az úgy nevezett „összevont engedélyről” szóló irányelvet. Ennek a szövegnek alapjában véve egyetlen célja van, amely könnyen észrevehető, ez pedig az, hogy az európai munkavállalókat megversenyeztessék az Európán kívüli országokból érkező munkavállalókkal, sőt, a bevándorló munkavállalókat pedig még egymással is, a státuszuktól függően.

Ha ez az irányelv megmarad olyannak, amilyen most, számos különféle státusz lesz: lesznek letelepedettek, idénymunkások, vállalaton belül áthelyezett munkavállalók. Ez számos, az Európai Unió területén létező munkavállalói kategória létét hivatalossá tenné. Ennek elfogadása pedig sértené az Alapjogi Charta elveit.

Az ön által elmondottakkal ellentétben, Mathieu asszony, az efféle státuszbeli különbség azt eredményezné, hogy az Európai Unióban dolgozó minden bérből és fizetésből élőnek folyamatos, súlyos nyomás nehezedne az élet-, a munka- és foglalkoztatási körülményeire. Az egyenlőséget nem lehet csupán a munkakörülmények emlegetésével megteremteni.

Ahogyan azt Cercas úr mondta, az egyenlőségnek vonatkoznia kell a bérekre, a munkaórákra, a foglalkoztatási biztonságra, az egészségügyre, a szabadságolásokra, a szociális védelemre, a közszolgáltatásokhoz és az oktatáshoz való hozzáférésre. E közös minimum híján csak a verseny, a megbélyegzés, a kirekesztés és a határtalan kizsákmányolás dzsungelét teremtjük meg. Az egyenlőségnek származásuktól függetlenül minden munkavállalóra vonatkoznia kell. Ne fogadjuk el, hogy a szörnyű Bolkestein-irányelv által bevezetettek tetejébe újabb versenyhelyzeteket teremtsenek a munkavállalók számára. Kizárólag az az irányelv lehet kedvező, amely a munkavállalók egyenlőségét tűzi ki célul, és amely megerősíti ezt az elvet. Ennek hiányában az európai munkavállalók, a szociális Európa és a humanista Európa munkavállalóinak nevében mindnyájunknak itt a Parlamentben – véleményünktől függetlenül – el kell utasítanunk ezt az irányelvet.

 
  
MPphoto
 

  Mara Bizzotto, az EFD képviselőcsoport nevében.(IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! A szóban forgó jelentés bizonyos, hogy tartalmaz néhány kedvező elemet, és általános célja, hogy egyszerűsítse az eljárásokat és csökkentse a bürokráciát azon harmadik országbeli munkavállalók számára, akik érvényes letelepedési engedéllyel rendelkeznek valamely tagállamban.

Vitapontként azonban szeretném megemlíteni azt a tényt, hogy ma Európában több tízmilliónyi állampolgárnak – köztük nagyon sok fiatalnak – nincs munkája, egyrészt az európai termelési rendszer strukturális hiányosságai, másrészt a véget nem érni látszó válság miatt.

Európa elsődleges felelőssége, még mielőtt hozzásegítenénk a harmadik országbeli állampolgárokat a mi országainkban való letelepedéshez, hogy olyan gazdasági, politikai és szociális intézkedéseket foganatosítson, amelyek először is a saját állampolgárainkat segítik hozzá ahhoz, hogy munkát kapjanak, hogy ismét dolgozhassanak. Ha Európa képes lesz munkát biztosítani saját polgárai számára, akkor tud majd olyan szilárd szociális alapokat teremteni, hogy megfelelő módon befogadhassa az Unión kívülről érkező bevándorlókat.

Mindenekelőtt azonban annak biztosítása a legfontosabb, hogy Európa függetlenül növekedjen, és megálljon a saját lábán. Országaink csak így lesznek elég erősek ahhoz, hogy másoknak is munkát kínálhasson.

 
  
MPphoto
 

  Daniël van der Stoep (NI).(NL) Elnök asszony! Pártom mindig is világossá tette, hogy ellenzi a közös európai menekültügyi és bevándorlási politikát. Hollandiában most fantasztikus kormányunk van, amelynek jobban sikerült végrehajtania az emberek menekültüggyel és bevándorlással kapcsolatos akaratát, mint eddig bármikor, ám most egyszerűen kész tények elé állítottak minket.

Mindazonáltal pártom, a Holland Szabadságpárt (PVV) küldöttsége mindig is törekedni fog annak biztosítására, hogy a szóban forgó hatáskörök ismét tagállami kézbe kerüljenek. Ez idő alatt természetesen az a fontos, hogy minimálisra szorítsuk a károkat; ez azonban nem az, amit ez a jelentés elérni igyekszik: az új kérelmezési eljárás valójában megkönnyíti, nem pedig megnehezíti az embereknek az Európai Unióba való belépést.

Elnök asszony! Csak egy elitista, a polgárokkal semmiféle kapcsolatban nem lévő politikai osztály teszi meg azt, hogy érzéketlenül magukra hagyja az embereket, amikor azok nap mint nap a bőrükön érzik a nem nyugatról érkezők tömeges bevándorlásának katasztrofális következményeit. Nemmel fogok szavazni erre a jelentésre, mert engem a hollandok választottak meg, nem pedig azok a szerencsevadászok, akik a judeo-keresztény értékek elfogadása nélkül akarják megízlelni a nyugati világ örömeit.

 
  
MPphoto
 

  Simon Busuttil (PPE).(MT) Elnök asszony! Először is gratulálni szeretnék Véronique Mathieu-nek mindazért az erőfeszítésért, amit ezen eredmények elérése érdekében tett. Nagyon fontos munkát végzett egy rendkívül összetett témában, ahogyan azt Malmström biztos asszonytól is hallottuk. Mi, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták), helyeseljük az legális bevándorlás terén megvalósítandó együttműködést, amennyiben leszögezzük, hogy ezzel egyidejűleg még élesebb harcot vívunk az illegális bevándorlás ellen. Úgy hiszem, az egyik nem létezhet a másik nélkül. Ugyanakkor azonban azt is elismerjük, hogy egy olyan eszköz, amely az illegális bevándorlás leküzdésére használatos, jó és világos lehetőségeket teremthet a szabályozott bevándorlás terén, ahogy azt ebben az esetben is tapasztaljuk. Arra is szeretnék azonban emlékeztetni, hogy – miként azt Véronique Mathieu is elmondta – a Lisszaboni Szerződés által ránk ruházott új hatáskörökkel új kötelezettségek is járnak. Mivel a Parlament köteles felvállalni ezeket az új kötelezettségeket, ezért ezt meg is kell tennünk, mégpedig azáltal, hogy bizonyítjuk, képesek vagyunk kompromisszumot kötni a miniszterek tanácsával. Ez azzal jár, hogy olykor el kell fogadnunk a Tanács álláspontját, mint például a biztosítékok esetében, amelyeket az engedélyek kiadása során szeretne megőrizni a jelen irányelv szerint. Véleményem szerint ez felveti az egyenlő bánásmód kérdését. El kell ismernünk, hogy ha meg akarunk egyezni a Tanáccsal, elkerülhetetlenül el kell fogadnunk, hogy a körülmények nem lesznek feltétlenül mindig ugyanazok. Ugyanakkor azonban – és ezzel zárnám a mondandómat – azoknak, akik azt állítják, hogy kapkodunk, vagy akik készen állnak arra, hogy nemmel szavazzanak, fel kellene ismerniük, hogy egy ilyen irányelv nélkül olyan illegális helyzetbe kerülünk, amely határozottan nem fog tisztelni egyetlen olyan munkavállalót sem, aki annak részese.

 
  
MPphoto
 

  Claude Moraes (S&D). – Elnök asszony! Úgy vélem, hogy az S&D képviselőcsoportbeli kollégáim, Cercas úr és Blinkevičiūtė asszony, mindketten megemlítették azt, ami számunkra a központi problémát jelenti ebben a csomagban: nem csak az egyenlő bánásmódról és a származási ország elvéről van szó – miként azt Oomen-Ruijten asszony elmondta; azt kimerítően megvitattuk –, hanem a jelen helyzetünk logikátlanságáról. Egy összevont engedélyre irányuló javaslat hever most előttünk, amelyet megelőzött a szakképzett munkavállalókra, a kék kártyára irányuló javaslat, valamint a munkaadókra kirótt szankciók. Ami azt jelenti, hogy itt egy csomag, amelyben számos helyes szándék fellelhető, mint például a horizontális megközelítés alkalmazása. Mégsem alkalmazzuk azonban a horizontális megközelítést, hiszen olyan helyzetben vagyunk, amelyben Mathieu asszony a rendelkezésére álló eszközökkel végez remek munkát; ahogy azt felszólalásában elmondta, globális megközelítést szerettünk volna, de most ágazati megközelítést alkalmazunk. És ez az ágazati megközelítés pontosan az, amely miatt Lambert asszony az aggodalmát fejezte ki.

Nos, hányadán is állunk? Képviselőcsoportunk mély aggodalmát fejezi ki a foglalkoztatási szférában alkalmazott származási ország elvével kapcsolatban, és amint kolléganőm, Blinkevičiūtė asszony elmondta, valóban problémánk van az irányelvbe bekerült munkavállalói csoportokkal kapcsolatban. Olyan helyzetbe kerültünk tehát, amelyben a kiküldött, a vállalatok által áthelyezett munkavállalók, az idénymunkások és – igen – a nemzetközi védelmet élvezők egyaránt kiszorultak az irányelv hatálya alól. Az erre vonatkozó módosításokat holnap ismét be fogjuk nyújtani képviselőcsoportunk nevében.

Ha rendelkezésünkre áll egy olyan összevont engedély, amely nem úgy működik, mint ahogy azt a csomagolásán feltüntették – vagyis nem kellően indokolt, széles körű megközelítést alkalmaz a harmadik országbeli állampolgárok Európai Unióba való belépésével kapcsolatban –, olyan problémákkal kell majd szembenéznünk, mint az egyenlő bánásmód követelménye, a kétszintű munkaerő és más egyéb olyan gondok, amelyet közös politikáink segítségével szeretnénk kezelni.

Másfelől, mi az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságban különösen nagyra értékeljük, hogy az ágazati megközelítéssel kell dolgoznunk, vagyis hogy külön irányelv vonatkozik majd a szezonális munkásokra és a vállalatok által áthelyezett munkavállalókra; de nem hibáztathatják a képviselőcsoportunkat, amiért legfőbb tevékenységei során egyenlő bánásmódot alkalmaz a származási ország elvével kapcsolatban, amikor megoldást igyekszik találni a szóban forgó kérdésekre. Mi az igazságot hangoztatjuk, ami nem más, mint hogy helytelenül kezeljük a dolgokat. Azokért az emberekért teszünk így, akik nincsenek ma jelen, hogy meghallgassák az érveinket: ezek pedig a Tanács képviselői. A Tanács nem akart horizontális módon foglalkozni ezzel a kérdéssel, így hát nem maradt más nekünk, mint ez a darabos megközelítési mód.

Ami az összevont engedélyt illeti, értjük a jó szándékot, az általános megközelítést és az előadók abbéli igyekezetét, hogy elvégezzék ezt a munkát, de jóhiszeműen fogjuk benyújtani holnap a módosításainkat, annak reményében, hogy létrehozhatunk egy olyan összevont engedélyt, amely az, aminek látszik: egy olyan egységes engedély, amely emberek széles körére vonatkozik, akik dolgozni szándékoznak az Európai Unióban. Szeretnénk, ha ez egy valószerű összevont engedély lenne, amely valóban minden tagállam számára beválna, és kiállná az idő próbáját.

 
  
MPphoto
 

  Gesine Meissner (ALDE).(DE) Elnök asszony! Immár egy éve dolgozom itt a Parlamentben, és több különböző témával is foglalkoztam már, ám ezek egyike sem volt olyan bonyolult, mint az, amelyik most van napirenden. Ezen a ponton szeretném ismét őszintén megköszönni Mathieu asszonynak és Cercas úrnak, a megfelelő bizottságok előadóinak a munkáját.

Ez egy valóban bonyolult kérdés, aminek az az oka, hogy itt Európában természetesen nagyszabású elképzeléseket dédelgetünk. Mindenkivel tisztességesen és egyenlően szeretnénk bánni, aki itt él és dolgozik. Ez elviekben olyasmi, amiben kiindulópontként mindannyian egyetértünk. Az azonban továbbra is kérdés, hogy mennyiben tudjuk ezt részleteiben is megvalósítani.

Ma már emlékeztetett bennünket valaki arra, hogy a Lisszaboni Szerződéssel most egy közös menekültügyi és bevándorlási politikát szeretnénk kidolgozni. A menekültügyi politika olyasvalami, ami közel áll a szívünkhöz, és nem csak az Alapjogi Charta miatt. A bevándorlási politikára pedig gazdasági okok miatt van szükségünk, mert demográfiai változások vannak folyamatban, nekünk pedig sürgősen szükségünk van nem csak magasan képzett, hanem alacsonyabb végzettségű munkavállalókra is.

Alapjában véve az igazán nehéz kérdés az, hogy mit is csináljunk. Miként már elhangzott – in ’t Veld asszony említette –, a tagállamok már 1990-ben Tamperében kijelentették, hogy közös struktúrát kívánnak kialakítani. Eddig azonban semmit sem tettek még le az asztalra. Más szóval, ami ma előttünk fekszik, az egy kompromisszum – nem vagyunk vele maradéktalanul megelégedve, de véleményem szerint ily módon végre elindulhatunk. Ami személy szerint engem illet, én meg tudom érteni, miért mondják azt néhányan, hogy több időt kellene még a vitára fordítani. Én sem vagyok teljesen elégedett. Számomra különösen fontos, hogy mindenki számára elérhető legyen a képzés és a továbbtanulás, mert ez életbevágóan fontos – nem csak az adott személynek, azért, hogy munkához jusson a munkaerőpiacon, hanem nekünk is, akiknek valóban munkavállalókra van szükségünk. A társadalombiztosítás esetében, például, már így is nagyon sok különböző rendszerünk van, amelyeket nem harmonizáltunk uniós szinten, ami felveti a kérdést, hogy még ha akarnánk is, hogyan tudnánk valójában minden esetben egységes jogokat biztosítani a harmadik országok állampolgárai számára.

Bonyolult kérdés ez; ezért látom a jelenleg előttünk fekvő kompromisszumot jó dolognak. Tényleg meg kellene szavaznunk! Akkor legalább már lenne valamink.

 
  
MPphoto
 

  Hélène Flautre (Verts/ALE).(FR) Elnök asszony! Meg kell mondanom, meglehetősen furcsa azzal kezdeni egy irányelvet – amelynek célja, hogy minden munkavállaló számára jogi kereteket biztosítson jogaik megfelelő eléréséhez –, hogy hosszasan soroljuk azokat a munkavállalói csoportokat, amelyeket kizárunk az irányelv hatálya alól. Ettől az egész egy legális bevándorlási projekt látszatát kelti, valamint egy olyan többszintű európai munkaerőpiacét, ahol minden munkavállalói kategória – értékének megfelelően – különféle „jogcsomagokban” részesülne. Így aztán meglehetősen messzire kerülünk a munkavállalók jogainak horizontális és általános megközelítésétől.

Úgy vélem, hogy az európai felelősök még mindig nem értették meg, hogy minél több joga van a munkavállalóknak, annál hatékonyabban működik a gazdaság, és annál nagyobb a társadalmi kohézió, ami több egyéni és kollektív haszonnal jár, természetesen a bevándorlók, a befogadó országok és a származási társadalmak számára egyaránt. Ezt a London School of Economics egyik tanulmánya is igazolja, amely szerint 600 000 szabálytalan munkavállaló törvényesítése Nagy-Britanniában – akik számára nem lesz elérhető ez az összevont kérelmezési eljárás – 3 milliárd angol fontot hozna a brit államkasszába. Az a véleményem, hogy egyáltalán nem sikerült felnőnünk a feladathoz.

 
  
MPphoto
 

  Csaba Sógor (PPE).(HU) Mindannyian tudjuk, hogy az Európai Unió tagállamaiban valós jelenség a gazdasági bevándorlás. A harmadik országból származó munkavállalók jelenlétét ugyanakkor legalább két szempontból kell értékelnünk. A kérdés elsősorban gazdasági szükségszerűségként jelenik meg, a demográfia és munkaerő-piaci tendenciák ugyanis arra mutatnak, hogy az európai társadalmaknak szükségük van a bevándorlók munkájára. Nekünk pedig az az érdekünk, hogy a bevándorlás szabályozott körülmények között, legálisan történjen, a tagállamoknak lehetőségük legyen ellenőrzésük alatt tartani a folyamatot, a bevándorlók pedig jogbiztonságban érezzék magukat, azaz ne érje meg számukra kikerülni a törvényes eljárásokat.

Nagyon fontosnak tartom az irányelv azon részét, amely a közös jogokra, azaz a bevándorlók és a tagállami állampolgársággal rendelkező munkavállalók azonos jogaira vonatkozik. Itt szeretném felhívni a figyelmet a kérdés második, kulturális vonatkozására is. Sok tagállamban feszültségek forrása az eltérő kulturális szokásokkal, hagyományokkal rendelkező bevándorlók jelenléte. Meggyőződésem, hogy az azonos jogok biztosítása nem merülhet ki a munkaerő-piaci diszkrimináció tilalmával. Véleményem szerint a kérdés árnyaltabb megközelítést igényel. A legálisan bevándorló munkavállalók ugyanis nemcsak munkaerejüket hozzák magukkal Európába, nemcsak dolgozni szeretnének itt, hanem tanulni, családot alapítani, gyerekeket nevelni, teljes értékű életet élni. Ha tehát Európa úgy dönt, hogy a gazdasági bevándorlás a megoldás a demográfiai helyzet okozta egyensúlytalanságokra, akkor nem hagyhatja figyelmen kívül a kérdés kulturális dimenzióját sem. A multikulturalitás sikere ugyanis toleranciát, egymás kölcsönös tiszteletét és szolidaritást feltételez.

 
  
MPphoto
 

  Sergio Gaetano Cofferati (S&D).(IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Úgy hiszem, hogy a megoldás, amelyet most megvitatunk, hibás megoldás, amely roppant tisztességtelen számos kiszolgáltatott emberrel szemben, és amely bizonyos szempontból még önpusztító is, mivel senki figyelmét nem fogja elkerülni – hiszen már eddig is utalt rá valaki – hogy ellentmondás feszül aközött, hogy bár egy egységes engedélyről beszélünk, az irányelv mégis mentességekkel és kivételekkel kezdődik.

A kiküldött munkavállalóknak, az idénymunkásoknak és a menekülteknek az említett megoldásból való kizárása gyakorlatilag aláássa a jogok egységességét, úgy a foglalkoztatáshoz fűződő jogokét, mint a polgári jogokét. És van még egy még kedvezőtlenebb fejlemény: nem csak egy olyan megoldást vizsgálunk most, amely kikövezheti az utat a dömping különböző formái számára, hiszen a költségek minden esetben különbözőek lesznek, hanem egy olyat, amely megkülönbözteti az egyik polgárt a másiktól.

E Parlamentnek hamarosan meg kell vitatnia egy másik kérdést is, mégpedig az idénymunkások munkakörülményeivel kapcsolatban. Biztos asszony, idénymunkások nem csak idegenek lehetnek; lehetnek európai polgárok is. És ha az anyagi körülmények és az állampolgársággal járó jogok megkülönböztetik őket egymástól, elkerülhetetlen lesz, hogy a vállalkozások másodrendű megoldást fognak keresni, amikor alkalmazzák őket.

Ami a kiküldött munkavállalókat illeti, el tudják képzelni azt a helyzetet, ami a jelenlegi világpiacon kialakul, ha a nagy multinacionális vállalatoknak lehetőségük nyílik arra, hogy a származási országaikban alkalmazandó feltételekkel vegyenek fel embereket arra, hogy nálunk dolgozzanak? Új, de rendkívül kedvezőtlen helyzet alakulna ki. Nem csak a dömping fordulna elő napi szinten; megkülönböztetés sújtaná a polgárokat is, ez pedig olyasmi, amiben Európának még sosem volt része, még a legújabb kori történelmében sem.

Az egység alapvetően fontos, ezért ezt a rendelkezést radikálisan felül kell még vizsgálni.

 
  
MPphoto
 

  Carlos Coelho (PPE).(PT) Elnök asszony, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Mondjuk meg világosan: valóban ezt a megállapodást akartuk? A válasz: nem. Sokan itt, a Parlamentben ennél messzebbre szerettünk volna menni, de úgy vélem, ez mégis egy jó irányba tett lépés – különösen két okból: először is azért, mert egy olyan eszközt hozunk létre, amely azzal, hogy bizonyos jogokat biztosít számukra, azokat a harmadik országbeli állampolgárokat szolgálja, akik tagállamaink valamelyikébe szeretnének bevándorolni; másodszor azért, mert – ahogy Mathieu asszony is említette – ez olyan politikai üzenetet küld a tengeren túlra, amely rácáfol az „Európa-erődről” alkotott képre, amely szerint Európa csak elnyomó intézkedéseket tud elfogadni és csak a biztonságot erősíti; ugyanakkor ezzel választ adunk a stockholmi programban kifejezett célokra is, amelyek egy olyan rugalmas bevándorlási politikára vonatkoznak, amelyek célja, hogy elősegítse az Unió gazdasági fejlődését.

Ezért egyetértek Mathieu asszonnyal, hogy sürgősen megállapodásra kell jutnunk a Tanáccsal, és mivel osztom in ’t Veld asszony nézeteit, miszerint számos tagállam nem akar tárgyalni semmilyen közös bevándorlási politikáról, úgy vélem, annál inkább fontos, hogy megtegyük az első lépést.

Legyünk világosak: a tagállamok közötti belső határok megszüntetése szükségessé tette a harmadik országok állampolgárai beléptetésének és letelepedésének feltételeire vonatkozó nemzeti jogszabályok harmonizációját, hogy egyenlő bánásmódot garantálhassunk nekik és biztosítsuk, hogy az uniós polgárokéval megegyező jogok illessék meg és ugyanolyan kötelességek terheljék őket. Úgy vélem továbbá, hogy a tartózkodási és munkavállalási engedélyre vonatkozó összevont kérelmezési eljárás bevezetése a hatékonyság szempontjából mind a bevándorlók, mind a munkaadók számára előnyös lesz, valamint a bevándorlók itt-tartózkodásának és foglalkoztatásának jogszerűségét is egyszerűbb lesz ellenőrizni a segítségével.

 
  
MPphoto
 

  Debora Serracchiani (S&D).(IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! A foglalkoztatáshoz való hozzáférést eddig csupán a harmadik országbeli állampolgárok bizonyos csoportjai tekintetében szabályoztuk. Valóban nem mindenki jár jól az egyenlő bánásmód általános elvének e területen való alkalmazásával.

Következésképpen az Európai Uniónak lépéseket kell tennie annak érdekében, hogy egyenlő bánásmódot garantáljon mind azoknak a harmadik országbeli állampolgároknak, akik jogszerűen tartózkodnak valamely tagállamban, mind azoknak, akik menekültstátuszért folyamodnak, vagy a 2004. április 29-i 2004/83/EK tanácsi irányelv értelmében nemzetközi védelemre szorulnak.

Meg kell akadályoznunk, hogy azért nőjön az igény például az idénymunkásokra, mert kevesebbet lehet nekik fizetni, és mert foglalkoztatásuk különböző – alacsonyabb – költségekkel jár, mint az ugyanabban az állásban alkalmazott európai polgároké. Annak a kockázatát is el kell kerülnünk, hogy számos multinacionális vállalat olyan országokba költöztesse át székhelyét, mint például Marokkó vagy Törökország, és hogy európai üzletágakba küldjék alkalmazottaikat, lévén hogy az olcsóbb.

A társadalmi igazságosság miatt biztosítanunk kell, hogy az európai polgárok ugyanolyan bánásmódban részesüljenek úgy a bérezés, mint a munkakörülmények és a szociális biztonság terén. Ezért úgy vélem, az volna a helyes, ha az idénymunkásokat, a kiküldött munkavállalókat, a menekülteket és az önfoglalkoztató munkavállalókat is belefoglalnánk ebbe az irányelvbe. Rendkívül veszélyes volna megkülönböztetéseket tenni.

 
  
  

ELNÖKÖL: LÁSZLÓ TŐKÉS
alelnök

 
  
MPphoto
 

  Liisa Jaakonsaari (S&D).(FI) Elnök úr! Évszázadokon át az volt a jellemző, hogy az emberek elhagyták Európát azért, hogy máshol keressenek munkát, hogy elmeneküljenek a háború, vagy éppen a vallási vagy politikai üldöztetés elől; most azonban Európa stabilitásának köszönhetően vonzza az embereket Európán kívülről – ami jó dolog. Kiváló, hogy a jogszerű bevándorlás szabályait harmonizáltuk az EU-n belül, hogy a tartózkodási és munkavállalási engedélyt egyetlen, összevont engedéllyé olvasztottuk össze. Ez jó dolog.

Véleményem szerint azonban a Bizottság megközelítése kevéssé megfontolt, mivel ágazatspecifikus. Különböző csoportoknak különböző jogokat garantál. Ez pedig olyan dzsungelt eredményez, hogy még a szakértők is nehezen igazodnak ki abban, milyen is valójában az európai bevándorlási politika. Vannak olyan alkalmazottak, akiket ide küldtek, olyanok, akik kék kártyával jöttek, vannak kutatók, idénymunkások, vállalati alkalmazottak, akiket vállalaton belül helyeztek Európába, és így tovább. Miért nem tudja a Bizottság ugyanazokat a szabályokat alkalmazni minden munkavállalóra?

Számos esetben világossá vált, hogy sok bevándorlói csoportot nem kezelnek egyenlő módon, amit igen nehéz elfogadni. A mindenki számára egyenlő bánásmódnak kellene a vezérelvnek lennie. Nem helyes, hogy csak bizonyos embereknek jár ki az egyenlő bánásmód, míg másoknak nem.

A Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja ezt szem előtt tartva nyújtotta be módosításait, és remélem, hogy elnyerik a Parlament támogatását a holnapi szavazáson. Ez nagyon fontos lenne; és bár üdvözöljük a bevándorlókat, szeretnénk, ha a szabályok egyenlőbbek és következetesebbek lennének.

 
  
MPphoto
 

  Evelyn Regner (S&D).(DE) Elnök úr, biztos asszony! Az egyablakos rendszer ötlete üdvözlendő, de ez néhány európai ország számára – így az én hazám, Ausztria számára is – paradigmaváltással jár; nálunk ugyanis a tartózkodási engedélyeket a harmadik felek jogaiban illetékes hatóságok állítják ki, míg a munkavállalási engedélyeket a munkaerőpiacért felelős hatóságok, nevezetesen az Osztrák Foglalkoztatási Szolgálat, a szociális partnerek bevonásával. A munkaerőpiachoz való hozzáférés szabályozása közvetlenül érinti a szociális partnereket, akiket ezért mindenképpen érdemben be kell vonni. Az eddig lezajlott vitákban elenyésző mértékben volt szó a szakszervezetekről, ahogy a nem kormányzati szervezetek és az egyházak is ki lettek rekesztve. Az előttem felszólalók közül sokan elmondták, hogy a bevándorlási politikát egészében kell szemlélnünk. Éppen ezért ellenzem a Bizottság darabos megközelítését, amely különböző szeletekre vágja a csomagot, és amely ezáltal a hátsó ajtón csempészi be a származási ország elvét, sőt, esetleg még a szociális dömpinget is, amiről szintén volt már szó korábban.

Engedjenek meg egy megjegyzést a kiegészítő dokumentum jogi természetével kapcsolatban. A hitelkártya-formátum nem teszi lehetővé minden hivatalos határozat és adat feltüntetését, ezért a kiegészítő dokumentumnak ugyancsak normatív jellegűnek kell lennie. Csak akkor lehet majd hatékonyan ellenőrizni. Ez a munkavállalók védelmét szolgálja, és megelőzi a verseny oly módon való torzulását, hogy azok a vállalatok járjanak jól, akik az illegális munkavállalók hátán taposva szeretnének meggazdagodni.

 
  
MPphoto
 

  Ria Oomen-Ruijten (PPE).(NL) Elnök úr! Már kétszer vagy háromszor integettem a kék kártyámmal, hogy feltehessek néhány kérdést. Annak, aki most ezt a vitát hallgatja, az lehet a benyomása, hogy én nem töltöttem hónapokat a most megvitatott téma szociális dimenziójához való hozzájárulásom előkészítésével.

Amiről itt szó van – és ezt most ismét minden képviselőtársamnak mondom – az egy általam benyújtott módosítás, amelynek célja, hogy mindenki számára egyenlő bánásmódot biztosítsunk, aki a tartózkodási és munkavállalási engedélyt egyesítő összevont engedéllyel belép valamely tagállamba. Ez garantált. Hogyan tételezhetik fel azt, hogy ez nem garantált? Én is olvastam a sajtóbeli beszámolókat, és egyre inkább az az érzésem, hogy csak a tömegek hangulatát korbácsoljuk. Az idénymunkásokkal kapcsolatban sem hozhatják fel ezeket az érveket, és úgy vélem, e tekintetben önök is elő akartak állni egy javaslattal.

Ami a kiküldetést illeti, nem az a helyzet, hogy valaki csak úgy létrehozhat egy vállalatot valamely harmadik országban, majd odahelyezheti a munkásait, hogy szegényes körülmények között dolgozzanak. Elnök úr! Ez egyszerűen nem igaz!

 
  
MPphoto
 

  Marian-Jean Marinescu (PPE).(RO) Elnök úr! Az összevont engedély egyszerűsíteni fogja az igazgatási eljárásokat, valamint javítani fogja a gazdasági bevándorlás ellenőrzését és irányítását és a munkaerő-piaci igényekkel kapcsolatos adatok cseréjét. Az a jogalkotási javaslat azonban csak félmegoldást kínál, mert csak az olyan személyek jogaival foglalkozik, akik már beléphettek az Európai Unióba és ezzel valamely tagállam munkaerőpiacára. Nem foglalkozik azonban két további szemponttal: a munkához való jog biztosításának feltételeivel, valamint az idénymunkások és a vállalaton belül áthelyezett munkavállalók kizárásával.

Szeretném továbbá, ha nem felejtenénk el, hogy bár most a harmadik országbeli munkavállalók jogait szabályozzuk, még az uniós polgárok számára sem valósítottuk meg maradéktalanul a szabad munkaerőpiacot.

 
  
MPphoto
 

  Marita Ulvskog (S&D).(SV) Elnök úr! A mai vita során sokat beszéltünk az egyenlő jogokról. De ez egyensúly és konfliktus kérdése is, mert erről kell majd döntést hoznunk, valamint a hosszú vagy rövid távú megközelítés kérdése is.

A legrosszabb forgatókönyv szerint a kizárások utat nyitnak egy új típusú rabszolgaság előtt. Tudjuk, hogy a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv minimálisról maximálisra való módosítása mivel járt a munkaerő-piaci rend és egyensúly felforgatása terén. Ezek a kizárások sem fognak javítani a helyzeten. Sőt, rontani fognak rajta. Ez pedig szociális katasztrófához fog vezetni. Egész iparágak fognak úgy dönteni, hogy idénymunkásokat toboroznak, ami az egész munkaerőpiacra hatással lesz: le fogja nyomni a béreket és konfliktust fog szítani.

Felkérem a más képviselőcsoportokban, így a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoportban és az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) soraiban helyet foglaló képviselőtársaimat, hogy támogassák a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja által benyújtott módosításokat. Csakis így biztosíthatjuk, hogy a kizárások ne teremtsenek súlyos szociális konfliktusokat.

 
  
MPphoto
 

  Sonia Alfano (ALDE).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! 1990. december 18-án az ENSZ elfogadta a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló nemzetközi egyezményt. Ez az egyezmény az ENSZ kilenc legfontosabb emberi jogi eszközének egyike. Sajnos 20 évvel később még az Európai Unió egyetlen tagállama sem írta alá vagy ratifikálta ezt az egyezményt.

Úgy vélem, hogy az Európai Unióban legálisan tartózkodó és dolgozó harmadik országbeli állampolgárok jogainak elismerésére prioritásként kell tekinteni Európában, amely most új kihívásokkal szembesül az integráció, a megkölönböztetésmentesség és az emberi jogok védelme terén.

Ezért minden képviselőt arra kérek, hogy támogassa a 16. módosítást és írja alá a 96. írásbeli nyilatkozatot – amelyet jómagam már aláírtam Cornelia Ernsttel, Sylvie Guillaume-mal és Franziska Kellerrel egyetemben – annak kezdeményezése érdekében, hogy a tagállamok ratifikálják a migráns munkavállalókról szóló ENSZ-egyezményt.

 
  
MPphoto
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL).(PT) Elnök úr! Igaz, hogy ez az irányelvjavaslat számos különböző helyzetet tárgyal, többek között a harmadik országbeli bevándorló munkavállalók, az idénymunkások és a kiküldött munkavállalók kérdését, de az igazság az, hogy ez a gyakorlatban nem más, mint a szociális dömping, a foglalkoztatási bizonytalanság megerősítésének és a megkülönböztetés súlyosbításának jogi szabályozása egyetlen rendelet ürügyén. Ezért mondjuk azt, hogy ezt az irányelvjavaslatot nem lehet elfogadni.

Amire igazán szükség van, az az Európai Unióban dolgozók jogainak javítása, legyenek azok kiküldött munkavállalók, idénymunkások, teljes munkaidőben foglalkoztatottak vagy akár bevándorló munkavállalók. El kell ismernünk a jogaikat, ahogy a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló nemzetközi ENSZ-egyezményt is. Üdvözlendő lenne, ha a Bizottság minden tagállam nevében elkötelezné magát ezen egyezmény elfogadása és ratifikálása mellett.

 
  
MPphoto
 

  Jaroslav Paška (EFD).(SK) Elnök úr! A gazdasági migráció olyan tény, amely többé-kevésbé ismerős az Európai Unió igen tehetős országai számára.

Azok mellett a bevándorlók mellett, akik az uniós tagállamok törvényei és szabályozása szerint legálisan érkeznek ezekbe az országokba, számos illegális bevándorló is van, akiket gyakran ér hátrányos megkülönböztetés, vagy akár üldöztetés is, mivel a munkaadók rendszeresen kihasználják azt, hogy nem rendelkeznek legális tartózkodási státusszal.

A szóban forgó irányelvben megfogalmazott, arra irányuló szándék, hogy jobb szervezéssel és bizonyos közös szabályok bevezetésével megoldható lenne ez a probléma, segíthetne megőrizni azoknak a méltóságát, akik az EU tagállamaiban szeretnének munkát találni, amennyiben ők maguk készek elfogadni az EU bevándorlási szabályait. Nincsenek olyasfajta illúzióim, hogy ez az irányelv oldaná meg a foglalkoztatási bevándorlás minden problémáját. De talán javíthatja a bevándorlók jelenlegi foglalkoztatási helyzetét, és felszámolhat néhány olyan nemkívánatos fejleményt, amelynek ezen a téren tanúi lehettünk. Ezért erre az irányelvjavaslatra úgy tekinthetünk, mint helyes irányba tett lépésre. Így kellene szemlélnünk ezt a kérdést.

 
  
MPphoto
 

  Seán Kelly (PPE).(GA) Elnök úr! Van egy ír közmondás, amely nagyjából így hangzik: ahány ember, annyi észjárás. Ha ez igaz valamire, nos, akkor erre az ellentmondásos, összetett témára mindenképpen igaz. Így hát az előadó remek munkát végzett, és elismerést érdemel.

– Mivel az Európai Unió a béke és a prosperitás elveire épült, csakis az a helyes, ha megpróbálja ezt az ideát közvetíteni úgy az Unió egészében, mint az egész világon. Mint a harmadik országok legnagyobb adományozói a világon, helyes, ha igyekszünk biztosítani, hogy azokat, akik legálisan tartózkodnak a határainkon belül, ugyanazzal a méltósággal és tisztelettel kezeljék, amit saját polgárainkkal szemben is elvárnánk, ha ők lennének azokban a harmadik országokban. Bár nem tökéletes, ez az irányelv mégis a helyes irányba tett lépés. Üdvözlöm és ezért támogatom.

 
  
MPphoto
 

  Alejandro Cercas, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményének előadója.(ES) Elnök úr! Nem szeretnék újra vitát nyitni képviselőtársammal, Oomen-Ruijten asszonnyal, inkább csak feltenném az „i”-re a pontot.

A vita egyáltalán nem személyes természetű, és senki sem kérdőjelezte meg a munkáját. Ha bárki így tenne, annak egyenesen megmondanám, hogy kitűnő munkát végzett a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságban.

Ha azonban Oomen-Ruijten asszony azt állítja, hogy olyan módosításokat nyújtott be a holnapi ülésre, amelyek javítják a szöveget és egyenlőséget biztosítanak, akkor azt kell mondanom, hogy nem ez a helyzet. Oomen-Ruijten asszony olyan módosításokhoz adta a nevét – amelyek itt vannak előttem –, amelyeket a Tanácsnak nem sikerült keresztülvinnie a velünk folytatott párbeszéd során. Ezek nem Oomen-Ruijten asszony módosításai; ez a Tanács szövege, szóról szóra. A munkavállalók kiküldetését illetően a Tanács álláspontja sokkal egyenlőtlenebb, mint a Bizottságé.

A Bizottság eredeti szövegét készek lennénk elfogadni, de a Tanács szövege azt mondja, hogy ez az irányelv kizár minden kiküldetésben lévő munkavállalót, köztük azokat is, akikre az 1996-os irányelv vonatkozik. Ez a módosítás tehát nem nagyobb egyenlőséget, hanem inkább nagyobb egyenlőtlenséget teremt.

Szeretném megismételni Oomen-Ruijten asszony iránti személyes tiszteletemet. Ő kétségkívül kiváló képviselő, aki nagyszerű munkát végzett, de végső soron a Tanács álláspontját tette magáévá.

 
  
MPphoto
 

  Cecilia Malmström, a Bizottság tagja. – Elnök úr! Ez egy nagyszerű vita volt. Nem titok, hogy a Bizottság az irányelv alkalmazási körével kapcsolatban jobban örült volna egy átfogó megközelítésnek. Elődeim ezt már évekkel ezelőtt javasolták, ám lehetetlen volt. Még mindig az, ezért alkalmaztuk ezt az ágazati megközelítést. Nekem nem tetszik, de csak ezáltal tudtunk előrelépni.

Erre az irányelvre szükség van, mert vannak harmadik országbeli munkavállalóink. Itt élnek az országainkban és jelentős módon hozzájárulnak a gazdaságainkhoz. Védenünk kell őket. Nos, néhány ma felvetett nézőponttal ellentétben hadd hangsúlyozzam, hogy ez az irányelv az egyenlő bánásmód elvét alkalmazza minden migráns munkavállalóra, a foglalkoztatás minden területén, beleértve a foglalkoztatás körülményeit és a béreket is. Nem eredményez megkülönböztetést. Ha egyszer elfogadják, ez az irányelv rendkívül fontos eszköz lesz a migráns munkavállalók védelme és a szociális dömping ellen folytatott küzdelem tekintetében. Senki sem akar szociális dömpinget. Meg akarjuk védeni ezeket az embereket.

A munkavállalók más csoportjai, mint például az idénymunkások vagy a vállalatokon belül áthelyezett munkavállalók, nem szerepelnek ebben az irányelvben. Osztom azt a nézetüket, hogy őket is védenünk kell. Ez az oka annak, hogy a Bizottság, még a nyár előtt, javaslatot tett két különböző eszközre, amely kifejezetten e két munkavállalói csoport védelmét célozza. Biztos vagyok benne, hogy amikor az előadók, az árnyékelőadók és a bizottságok valóban munkához látnak az említett javaslatokkal kapcsolatban, minden tőlük telhetőt megtesznek majd, hogy biztosítsák, hogy e munkavállalói csoportok is védelemben részesüljenek, és hogy azokon a területeken is előbbre léphessünk.

Azzal is tisztában vagyok, hogy az itt jelenlévők közül bizonyos képviselők vagy képviselőcsoportok szerették volna belefoglalni az irányelvbe a kiküldött munkavállalókat is – akikre ez az intézkedés nem vonatkozik. A mai vitánk tárgyát képező irányelv célja, hogy elkerülje a hátrányos megkülönböztetést, hogy ne teremtsen újabb megkülönböztetést, így hát a kiküldött munkavállalók kérdését kezeljük külön, ne pedig ebben az összefüggésben. A Bizottság hamarosan hatástanulmány elkészítését fogja kezdeményezni ebben a témában. Bejelentette, hogy a jövő év végére felül kívánja vizsgálni a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelvet. A munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv személyi hatályának kérdésével az irányelv felülvizsgálatának részeként lehetne foglalkozni.

Ami a megfelelőségi táblázatokat illeti, amelyek kérdését in ’t Veld asszony vetette fel, a Bizottság teljes mértékben osztja a nézeteit, és nem csak ezen irányelv tekintetében. Fontos eszköz lett volna, és remélhetőleg is akkor az lesz, amikor a tagállamok a különböző irányelvek végrehajtása során a jobb szabályozás és nagyobb átláthatóság kérdésével foglalkoznak. Jó lesz majd önöknek; jó lesz nekünk, a nemzeti parlamenteknek és a polgároknak is. Ezt ismételgetjük a Tanácsnak is. Ha megkönnyít dolgokat, a Bizottság készen áll nyilatkozatot tenni. Nem szeretnénk azonban veszélybe sodorni az irányelvet, hogyha mód van rá, hogy holnap megegyezés szülessen az önök szavazása alkalmával. Mi azonban tovább fogunk harcolni ezért, és vissza fogunk még térni a kérdésre számos más jogszabály keretében.

Köszönöm önöknek a mai vitát. Köszönöm azt a kemény munkát, amelyet sokuk végzett, különösen Mathieu asszony és Cercas úr. Remélem, hogy megállapodásra jutunk, és hogy pozitív eredménnyel zárul majd a holnapi szavazás.

 
  
MPphoto
 

  Véronique Mathieu, előadó.(FR) Elnök úr, biztos asszony! Tiszta szívből egyetértek önökkel abban, ami a szövegünkre reagáló 23 képviselőtársunk felszólalásaira adott kimerítő válaszaikból kiderül.

Köszönetet kell mondanom minden képviselőcsoport e szöveggel foglalkozó előadójának, akikkel sokat egyeztettünk és akikkel remekül együttműködtünk egész évben – lévén, hogy immár egy éve dolgozunk együtt ezen a témán. Az év elején kezdtük és a belga elnökség alatt fejezzük be a munkát. Köszönjük, Malmström asszony, hogy ilyen nagy figyelmet szentelt ennek a szövegnek, ön éppúgy, mint a szolgálatai. Ugyancsak köszönet illeti a Tanácsot, mert a Tanács nagyon figyelmesen meghallgatott bennünket, és szintén szeretnék köszönetet mondani mindazon képviselőtársaimnak, akik ma este felszólaltak.

Azt szeretném mondani, hogy holnap első olvasatban fogunk szavazni. Ez egy kompromisszum. Egy kompromisszum pedig sosem 100%-ban kielégítő, és ha a képviselőtársaimnak további megerősítésre van szükségük, remélem, hogy az ön által elmondottak meggyőzik őket.

A Flautre asszony által elmondottakat illetően, aki nemrégiben arról beszélt, hogy a jelentés szövegét a kizárásokkal kezdtük, szeretném emlékeztetni önöket, hogy mindazokra a munkavállalói csoportokra, amelyekre ez az irányelv nem alkalmazandó, egy kifejezetten velük kapcsolatos irányelv vonatkozik. Így tehát ezek a kizárások nem irányultak a harmadik országbeli munkavállalók bizonyos csoportjainak a kirekesztésére.

Remélem, hogy a jelentés szövege, amelyet az összes előadó segítségével alakítottunk ki, és amelyet holnap tárunk a többi képviselőtársunk elé, nagy előrelépés lesz a harmadik országbeli munkavállalók számára.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra 2010. december 14-én, kedden kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

 
  
MPphoto
 
 

  Proinsias De Rossa (S&D), írásban. – Én e veszélyesen megszövegezett tanácsi és bizottsági irányelvtervezet ellen szavaztam, amely alulfizetett munkaerőpiacot szeretne létrehozni az EU-ban dolgozó bevándorlók számára. A bevándorlásnak tisztességesnek kell lennie. Az EU-ban dolgozók mindegyikét egyenlő bánásmódban kell részesíteni, tekintet nélkül a származási országára. Ez az EU-n kívüli országokból származó munkavállalók számára kiadható összevont munkavállalási engedélyre irányuló javaslat egy elszalasztott lehetőség volt arra, hogy támogassuk a tisztességes munkakörülményeket, hogy a bevándorlókat az egyenlő bánásmód szellemében üdvözölhessük. Ez a javaslat ezzel szemben az uniós munkavállalók és az EU-ba helyezett, kiküldetésben lévő, EU-n kívüli munkavállalók megkülönböztetését eredményezte volna. Így például a vállalatok jövedelmezőbbnek ítélhetnék, hogy székhelyüket hivatalosan az EU-n kívüli országokba helyezzék át, majd alkalmazottaikat az európai üzletágakba küldjék kiküldetésbe, hogy így kerüljék el, hogy ugyanazokat a jogokat és feltételeket kelljen biztosítaniuk számukra, mint amelyek az EU-ban dolgozó uniós polgárokat jog szerint megilletik. Az Európai Parlament elutasította ezt a javaslatot. Ez biztosítja, hogy a Bizottság és a tagállamok miniszterei visszaüljenek a tervezőasztalhoz, és kidolgozzanak egy olyan vízumjavaslatot, amely nem dönt minket nyomorba.

 
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat