Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2010. december 14., Kedd - Strasbourg

5. Az alapvető jogok helyzete az Európai Unióban (2009) - A Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követő hatékony végrehajtás (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság nevében a Gál Kinga által Az alapvető jogok helyzetéről az Európai Unióban (2009–2010) – intézményi szempontok a Lisszaboni Szerződés után címmel kidolgozott jelentés (2009/2161(INI) (A7-0344/2010).

  Kinga Gál, előadó. – (HU) Elnök úr, kedves kollégák, képviselőtársaim! A Lisszaboni Szerződés elfogadása egy erős Európa vízióját és gondolatát hozta magával a közösségi jogkörök tekintetében. A polgárok számára pedig ennek a víziónak a megvalósítását ígéri. Ez az alapvető jogok védelmére is egyaránt igaz, ezért az eddigi évekkel ellentétben az idei jelentés ezekkel az új jogi alapokkal, a megerősödő és új jogosítványokkal, illetve intézményekkel foglalkozik, és az így kialakult helyzetet veszi górcső alá. A jelentés célja, hogy átfogó, újszerű megközelítés alá vegye az alapvető jogok védelmét.

2009 decembere óta az alapvető emberi jogok védelme több pilléren nyugszik az Unióban. Egyrészt a Lisszaboni Szerződésen és a jogi erőre emelt Alapvető Jogok Chartáján nyugszik. Ez utóbbi charta zsinórmértéke lett az uniós jogszabályoknak megszületésük és alkalmazásuk során, legyen ez az uniós intézmények részéről vagy a tagállamok részéről, amikor uniós jogot alkalmaznak. Hasonló pillére lesz közösségi jogi rendszerünknek az Európai Emberi Jogi Egyezményhez való csatlakozásunk, amelynek a folyamata éppen most zajlik, de hasonló pillér marad a tagállamok saját jogrendjében lefektetett emberi jogi garanciák rendszere. Ezen jogi alapokat a létrehozott közösségi intézmények is erősítik közösségi és tagállami szinten egyaránt. Közösségi szinten a Bizottság, az alapjogi biztosi portfólió, a tanácsi munkacsoport a Tanácsban, a Parlament és megemlíteném az ügynökségek közül kiemelve az Alapjogi Ügynökség szerepét.

Jelentésem célja felhívni a figyelmet, hogy e létező intézmények és mechanizmusok hatékonyan és átláthatóan működjenek. Legyen ez akár a döntéshozatal, jogszabályalkotás monitorizálása, adatgyűjtés vagy éppen információtovábbítás, nem priorizálva egyes és hanyagolva más jogokat. Fontos, hogy az egyes intézmények ne csak elbeszéljenek, hanem reagáljanak és reflektáljanak egymásra. Használják és építsenek egymás munkájára az emberi jogok védelme területén, döntéseiket következetesen, objektíven, tényekre alapozva hozzák meg.

Ebben a jelentésben tehát sorra vettük, mit vár el a Parlament ezen intézményektől. Reflektálunk a Bizottság októberben kiadott kommunikációjára, amelyik hasonló elgondolást követ. Alapvető célja a jelentésnek, hogy hangsúlyozza, a most kialakult alapjogi építmény kiinduló pontja és végpontja is az egyén, azaz a polgár kell legyen. Ez annyit jelent, hogy a polgároknak megfelelő információt kell szolgáltatnunk, hogy tudjanak és legyenek tisztában a lehetőségeikkel, és érvényesíteni is tudják azokat. Az alapvető jogok védelmének rendszere érthető, elérhető és eredményesen használható legyen, hiszen az egész építmény annyit ér, amennyit ebből érvényesíteni tudnak az Unió polgárai. Ezen célok elérésében az említett intézményeknek és tagállamoknak kiegyensúlyozó szerepet kell vállalniuk, hogy az Unió növelhesse hitelességét a polgárok szemében. A jelentésem azokra a területekre összpontosít végül, ahol gyors lépések, de egyúttal közép és hosszú távú stratégiák szükségesek, mint például a romaintegráció, a gyerekszegénység elleni küzdelem, kisebbségi közösségek nyelvhasználatának területe, hogy csak néhányat emeljek ki a sok közül.

Bízom benne, hogy a holnap elfogadott jelentéssel könnyen értelmezhető és tiszta üzenetet tudunk küldeni az említett intézményeknek: Bizottságnak, Tanácsnak, ügynökségeknek, a tagállami szerveknek, bíróságoknak, hogy ezáltal még hatékonyabbá váljon ez a rendszer. Ehhez kérem holnap támogatásukat, hogy a Lisszaboni Szerződést követő időszakban – hiszen készen vannak az alapok, az intézmények –, most már eszerint a szellemiség szerint is cselekedjünk.

  Viviane Reding, a Bizottság alelnöke. – Elnök úr! Az alapvető jogok európai uniós helyzetéről tartott mai vita rendkívüli jelentőségű. Nemcsak azért, mert 10 évvel a Charta kihirdetése után kerül erre sor – a Charta évfordulóját a hónap elején ünnepeltük –, hanem azért is, mert ez az első vita a Parlamentben arról, amelyre az előadó, Gál asszony a Lisszaboni Szerződés utáni időszak új alapjogi szerkezeteként hivatkozik. Az előadónak teljesen igaza van. Új kezdetről beszélhetünk Európában az emberi jogok és az alapvető szabadságok helyzete kapcsán. Szeretnék köszönetet mondani az előadónak és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság tagjainak a vitához való rendkívül értékes hozzájárulásukért.

Van egy jogilag kötelező érvényű chartánk, amely része az EU elsődleges jogának. Most az a feladatunk, hogy az Alapjogi Chartát átültessük a gyakorlatba. A Bizottság pontosan ebből a célból fogadott el októberben egy közleményt a Charta hatékony végrehajtásával kapcsolatos stratégiáról. A Bizottság legfőbb célja jelen esetben az, hogy a Chartában foglalt jogokat a lehető legalkalmazhatóbbá tegye az EU-ban élő összes polgár számára, akiket – e Parlament tagjaiként – Önök képviselnek.

A Charta legyen az iránytűnk. Nekünk pedig jó példával kell elöl járnunk, különösen a jogalkotás során. Ez a Bizottság belső előkészítő munkájára is vonatkozik, és arra is, amikor az Európai Parlament és a Tanács jogszabályokat fogad el, illetve az új szabályok tagállami végrehajtására is érvényes.

A Bizottság egy, az alapvető jogokra vonatkozó ellenőrző lista segítségével módszeresen ellenőrzi, hogy az új jogalkotási javaslatok összhangban vannak-e az alapvető jogokkal. Ezt az ellenőrző listát a Bizottság valamennyi osztálya alkalmazza. Örömmel látom, hogy Gál asszony jelentése támogatja ezt a megközelítést. A jelentés azt hangsúlyozza, mennyire fontos az Európai Parlament és a Tanács számára, hogy a jogalkotási folyamat során odafigyeljenek a Chartának való megfelelésre. Nemcsak az előterjesztett szövegnek kell összhangban lennie a Chartával, hanem az adott szöveg későbbi módosításainak hatásait is figyelembe kell venni. Ezért minden intézménynek el kell gondolkodnia azon, hogyan tudja biztosítani a jogalkotási javaslatok módosításai vonatkozásában a megfelelő értékelést. Örömmel fogadtam, hogy a jelentés hatékonyabb együttműködés megvalósítására szólít fel az intézmények között.

Mindamellett azt is látnunk kell, miként alkalmazzák a Chartát akkor, amikor a tagállamok az EU jogát hajtják végre. Ismét el szeretném mondani itt, a Parlamentben, hogy nem fogok visszariadni attól, hogy szükség esetén jogsértési eljárást indítsak.

A jelentés ezenkívül az Európai Uniónak az emberi jogok európai egyezményéhez való csatlakozásával is foglalkozik. Az Európai Uniónak az egyezményhez való gyors csatlakozása kiemelt jelentőségű a Bizottság számára. A tárgyalások már jó ideje folynak, továbbá gyorsan és konstruktív módon haladnak előre. Ha minden jól megy – és a jelek szerint ez így van –, reményeim szerint 2011 első felében véglegesen megállapodásra tudunk jutni. Tehát jól és gyors ütemben haladnak a dolgok.

Teljes mértékben egyetértek azzal a céllal is, hogy jó együttműködést kell fenntartani a nemzetközi szervezetekkel. Ezt a megszokott módon, napi szinten megtesszük. Az olyan új javaslatok kidolgozásakor, amelyek érinthetik a gyermekeket, a Bizottság már figyelembe veszi a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezményt. Nemrég vitát folytattunk a fogyatékkal élők helyzetéről, és egyértelmű, hogy ezen a téren is alkalmazzuk az ENSZ-egyezményeket a tagállamokban és az Európai Unió szintjén.

Az előadó említést tett az Alapjogi Ügynökségről, amely rendkívül fontos szerepet tölt be azáltal, hogy összehasonlítható és megbízható adatokat nyújt számunkra arról, hogy a 27 tagállamban mi a helyzet azokon a területeken, ahol az EU felléphet. Itt sem csak elméleti téren akarunk dolgozni, hanem a gyakorlatban is cselekedni kívánunk. Például felkértem az Ügynökséget arra, hogy segítse a romaügyi munkacsoport munkáját. A Bizottság támogatja az Ügynökség mandátumának kiterjesztését annak érdekében, hogy tapasztalataival segíteni tudja a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködést is. Annak érdekében, hogy ez lehetővé váljon, december 2-án a Bizottság javaslatot fogadott el a többéves keret módosításáról, amelyben felsorolja azokat a tematikus területeket, ahol az Ügynökség segíteni tud munkájával.

Most pedig egy másik témára szeretnék áttérni, amely véleményem szerint teljesen egybevág az előadó gondolatmenetével, mégpedig arra, hogy fenn kell tartanunk a Lisszaboni Szerződés által teremtett lendületet. Tekintettel erre 2011 tavaszán a Bizottság közzéteszi a Charta végrehajtásáról szóló első éves jelentését. Az elképzelés azt, hogy ez minden tavasszal megjelenik majd éves jelentésként. Úgy hiszem, most lenne itt az ideje annak, hogy a Parlament valódi vitát kezdeményezzen a Charta gyakorlati alkalmazásáról. 2011 tavaszán, a Charta alkalmazásáról szóló első éves jelentésünk kidolgozása során nagy figyelmet fordítok majd az Európai Parlament jelentésére, illetve a Parlamentnek az alapvető jogokkal kapcsolatos egyéb tevékenységeire. Ez nemcsak azt teszi lehetővé számunkra, hogy vitát folytassunk az emberi jogok Európai Unión kívüli helyzetéről – mint ahogyan az megszokott itt, a Parlamentben –, hanem azt is, hogy évente megvitassuk az alapvető jogok európai uniós helyzetét is, és azt, hogy hogyan alkalmazzák az alapvető jogokat az Európai Unió különböző kormányai, továbbá így azt is megvizsgálhatjuk, hogy az európai intézmények a tőlük elvárható módon végzik-e munkájukat.

  Simon Busuttil, a PPE képviselőcsoport nevében. – (MT) Elnök úr! Először is szeretnék köszönetet mondani Gál Kingának a jelentéséért, és különösen azért, amiért egy ilyen fontos témát helyezett a középpontba: az Európai Unió Alapjogi Chartáját és annak végrehajtását. Úgy vélem, hogy rendkívül fontos volt, hogy az előadó asszony előtérbe helyezte ezt a témát. Szeretném felhívni a figyelmet arra, mennyire fontos, hogy folyamatosan napirenden tartsuk az alapvető jogok kérdését, mivel néha attól félek, nem mindenki értelmezi azonosan az alapvető jogok fogalmát. Először is világossá kell tenni, hogy az emberi jogok nem azt jelentik, hogy figyelmen kívül kellene hagyunk – például – a szubszidiaritás fogalmát, vagy hogy el kellene tipornunk a tagállamok által fontosnak tartott különböző értékeket. Sajnos vannak olyanok, akik pontosan e célból megpróbálják manipulálni az alapjogok kérdését. Az Európai Uniónak a tagállamokra kellene bíznia az olyan etikai kérdések mint például az eutanázia és az abortusz kezelését. Másodszor tennünk kell annak biztosítása érdekében, hogy az alapvető jogok valóban alapvető jogok legyenek, és ne foglaljanak magukban egyéb olyan jogokat, amelyek bár fontosak, de mégsem alapvetőek, és ezzel ne kockáztassák azt, hogy az alapvető jogok irreálisnak tűnjenek a jelenlegi kontextusban. Például a bevándorlási kérdésekhez kapcsolódó jogok, amelyek igen fontosak, mégsem sorolhatók minden esetben az alapvető jogokhoz. Végül törekednünk kell arra, hogy ésszerű álláspontot vegyünk fel például a biztonság és az adatvédelem fontossága kérdésében. Ezért azzal szeretném zárni felszólalásomat, hogy véleményem szerint szükségünk van az alapvető jogokra, de biztosítanunk kell, hogy azok logikusak és egyben reálisak is legyenek.

  Monika Flašíková Beňová, az S&D képviselőcsoport nevében. – (SK) Elnök úr! Hölgyeim és uraim! Én is szeretnék gratulálni az előadónak, Gál asszonynak, mivel úgy vélem, sikerült teljesítenie a jelentés legfőbb célkitűzését, azaz világosan meghatározta azokat a szerepeket, amelyeket az egyes intézmények és mechanizmusok a Lisszaboni Szerződés utáni időszak új alapjogi szerkezetében be fognak tölteni.

A jelentésből három területet tartok kiemelkedően fontosnak. Az Unió számára nemcsak az számít, hogy védelmezze polgárainak jogait vagy a területén élő embereket, hanem az is, hogy e tekintetében vezető szerepet töltsön be a világban. Az újonnan létrehozott Európai Külügyi Szolgálat e szempontból központi szerepet kaphat. Ezért felszólítom a Bizottságot annak biztosítására, hogy a diplomáciai szolgálat felépítését, forrásait és tevékenységeit oly módon határozzák meg, hogy az európai diplomácia hatékonyan támogathassa az alapvető jogokat külföldön is.

Másodsorban a Lisszaboni Szerződést követő időszakban a demokrácia és az emberi jogok az európai polgári kezdeményezés révén is kifejezésre tudnak jutni. A kezdeményezés erősíti az uniós polgárok szerepét, akik ennek révén kezdeményezhetik európai jogszabályok elfogadását. Harmadsorban pedig elégedettségemet szeretném kifejezni azzal kapcsolatban, hogy a jelentés felszólítja az uniós tagállamokat és intézményeket, hogy az alapvető jogok terén kettőzzék meg a figyelem felkeltésére és a megfelelő tájékoztatásra irányuló erőfeszítéseiket.

Végül köszönöm az előadónak, hogy reagált az észrevételeinkre, és hogy a jelentés – kérésünknek megfelelően – egyértelmű hivatkozást tartalmaz a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre az alapvető jogok védelméhez szükséges tevékenységeket felsoroló részben.

  Renate Weber, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Holnap délután megoszthatjuk majd egymással az emberi jogok világszerte fennálló helyzetével kapcsolatos gondolatainkat, de ma délelőtt e jogok európai unióbeli helyzetéről beszélünk. Véleményem szerint az a helyes sorrend, ha először az Európai Unióban fennálló helyzetet vitatjuk meg, és utána foglalkozunk a világ többi részével, mert – mielőtt még másokat kritizálnánk – saját házunk táján kell rendet tennünk. Ha valóban azt akarjuk, hogy komolyan vegyenek bennünket, nem hunyhatunk szemet a saját határainkon belül történő emberi jogi jogsértések felett.

Ez az állásfoglalás, amiért gratulálni szeretnék az előadónknak, Gál asszonynak, azzal foglalkozik, merre haladjon az emberi jogok védelmére és előmozdítására irányuló európai politika a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően. Nemcsak azzal foglalkozik, hogy kinek mi a felelőssége, hanem olyan témákat is megvizsgál, amelyekkel a jövőben hangsúlyosan foglalkoznunk kell.

Két szempontot szeretnék kiemelni. Örömmel vettem, hogy az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság támogatta annak az egyfajta „befagyasztási” mechanizmusnak az ötletét, amelynek segítségével a vitatott nemzeti politikákat vagy döntéseket a Bizottság befagyaszthatja addig, amíg hivatalos döntést nem hoz a jogsértési eljárás elindításáról. Meglátásom szerint egy ilyen mechanizmus hozzáadott értékkel segíti a hitelesebb alapjogi politika létrehozását az Európai Unióban. Ezért remélem, hogy a teljes Parlament támogatni fogja ezt a mechanizmust a holnapi szavazáskor.

A másik szempont e Parlament azon jogához és kötelességéhez kapcsolódik, hogy folyamatosan elemezze a tagállamokban fennálló emberi jogi helyzetet, illetve hogy kritikus legyen véleményének kifejezésekor, azaz – ha szükséges – nevezze meg és szégyenítse meg az emberi jogokat megsértő tagállamokat.

  Hélène Flautre, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr! Nagyon jó ez a jelentés, amely az első a Lisszaboni Szerződés óta. Először is köszönetet szeretnék mondani Gál asszonynak kitartó munkájáért, fogékonyságáért és eredményes együttműködéséért. A jelentésben megfogalmazott kérdések közül néggyel szeretnék most foglalkozni.

Az első lényege az, hogy elvárjuk a Bizottságtól, hogy betöltse szerepét a rendelkezésére álló új források és az Alapjogi Charta tekintetében. Sajnálatos módon a romák helyzete volt az első gyakorlati ügy, és a Bizottság – végül – csak félig oldotta meg a kérdést, kizárólag a mozgás szabadságáról szóló irányelvet véve alapul.

A Bizottság megkerülte az Alapjogi Charta 21. cikkén alapuló megkülönböztetés-mentesség kérdését, de a jövőben nem mutathat ilyen gyengeséget az emberi jogok európai egyezményének Unió általi ratifikálásakor, és nagy örömmel látom az Unió e tekintetben mutatott elkötelezettségét.

E jelentés hozzáadott értékét az is adja, hogy hangsúlyozza, hogy egy előrejelző rendszer létrehozásával tenni kell a lehetséges jogsértések korai felderítéséért. E rendszer keretében többek között felfüggeszthetők azok az intézkedések, amelyek feltehetően ilyen jogsértést testesítenek meg, miközben gyorsított eljárással vizsgálják, hogy az érintett intézkedések ellentétesek-e az alapvető jogokkal.

Ezenfelül kitartok amellett, hogy például az Egyesült Nemzetek Tanácsa keretében működő egyetemes, időszakos felülvizsgálati mechanizmus mintájára megelőző rendszert kell létrehozni.

Ismételten hangsúlyozni szeretném a belső és a külső folyamatok közötti összhang maximális szükségességét, mint ahogyan már Ön is említette, Reding asszony. E tekintetben az uniós visszafogadási megállapodások aláírása valós kihívást jelent.

Valójában vakon támogatjuk ezeket a megállapodásokat, amikor a végrehajtásuk tényleges feltételeiről olyan vegyes bizottságokban döntenek, amelyekben a Parlament nem kapott helyet.

  Konrad Szymański, az ECR képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr! Most, hogy az Alapjogi Charta jogilag kötelező érvényűvé vált Európában, két rendszerünk is van az emberi jogok védelmére, amelyek – bizonyos mértékig – versengenek egymással. Az egyik rendszer az Alapjogi Chartára és az Európai Bíróság esetjogára épül, a másik pedig az emberi jogok európai egyezményére és az Emberi Jogok Európai Bíróságának esetjogára. A Gál-jelentésben azonosított legnagyobb kihívás az, hogy biztosítsák az összhangot e két rendszer között mind a tartalom, mind pedig az intézményi feltételek tekintetében.

Az Alapjogi Chartát nem szabad oly módon értelmezni, mintha az új hatásköröket biztosítana az Európai Unió számára. Az 51. cikk ezt nagyon világosan megfogalmazza, de azt hiszem, jó, ha mindenkit emlékeztetünk erre. Különösen a Parlament képviselőit fontos emlékeztetni arra, hogy a házasságokhoz kapcsolódó és a büntetőjogi kérdések, valamint a magzati élet jogi védelme nem szabályozható az EU szintjén sem közvetlenül, sem pedig valamely bíróság intézkedései által. Az emberi jogok védelmét szolgáló eszközök efféle átpolitizálása csak egy dolgot eredményezhet: a nemzetközi bíróságokba vetett bizalom csökkenését.

  Marie-Christine Vergiat, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr! Én is szeretném megköszönni az előadónknak, hogy meghallgatott másokat, valamint az általa végzett munkát is köszönöm. Emellett köszönet jár az árnyékelőadóknak is, akik szintén emelték e jelentés színvonalát.

Ez a jelentés azért fontos számunkra, mert a Lisszaboni Szerződés végrehajtásából – már ha azt hatékonyan végrehajtják – származó kevés pozitív eredmény egyikéből von le következtetéseket. Tény, hogy az alapvető jogok Európai Unióban történő hatékony végrehajtása fontos – ha nem alapvető fontosságú – kérdés az Unió jövője szempontjából. De pusztán hangzatos szólamokkal nem jutunk sehová.

A Szerződés, az Alapjogi Charta és – hamarosan – az emberi jogok európai egyezményéhez való csatlakozás új eszközöket biztosít számunkra ezen a téren, és lehetővé teszi az Európai Unió és tagállamai számára, hogy új szakaszba lépjenek.

Sokak szerint az emberi jogok az Európai Unió alapvető értékeinek részei, de csak kevesen ismerik el e jogok egyetemes érvényét és oszthatatlanságát. E jogok osztatlanok, ami azt jelenti, hogy a Chartában és az európai egyezményben foglalt összes emberi jog − csakúgy, mint az európai és a nemzetközi egyezményekben foglaltak − az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatából erednek, és – lényegüktől függetlenül – azonos értékkel bírnak.

A polgári és a politikai jogok semmivel sem fontosabbak a gazdasági és szociális jogoknál. A méltóságteljes élethez való jog ugyanolyan fontos, mint például a vallásszabadság.

Az egyetemes jelző azt jelenti, hogy az emberi jogok mindenki tekintetében azonosak az állampolgárságtól vagy a jogi helyzettől függetlenül. De tudjuk, hogy az oktatáshoz és a családi élethez való jogot, itt, az EU-ban is folyamatosan megsértik szinte minden tagállamban. A romák helyzete sajnálatos módon ennek a tünete. Tehát igen, a Bizottságnak el kell határoznia, hogy jogsértési eljárásokat indít, és hogy ugyanolyan szigorú lesz, mint a gazdasági kérdésekben.

Az egyetemesség egyúttal azt is jelenti, hogy az emberi jogok az egész világon azonos értékkel bírnak, azaz az Európai Uniónak külpolitikájában és partnerségi megállapodásaiban ugyanolyan jelentőséget kell tulajdonítania az emberi jogoknak, mint a gazdasági vagy diplomáciai kérdéseknek. Az olyan országok, mint például Tunézia, Líbia vagy Kolumbia esetében nem ez a helyzet, és még számos országot említhetnék. Igen, ez alapvető fontosságú kérdés; az Európai Unió hitelessége és külpolitikájának jövője a tét.

  Krisztina Morvai (NI). – (HU) Magyarként és női politikusként büszke vagyok arra, hogy egy magyar képviselőnő, Gál Kinga személyében, alkotta meg igen komoly munkával az emberi jogok jobb érvényesüléséről szóló igen jelentős munkát, és tette az Európai Unió asztalára, és köszönöm ezt neki.

Amit viszont hiányolok, az a hagyományos polgári és politikai szabadságjogoknak a hangsúlyozása, és nálunk magyaroknál aligha van bárki is megfelelőbb helyzetben itt az Unióban ahhoz, hogy hangsúlyozzuk, hogy bizony az Európai Unióban nemcsak a kisebbségekkel szembeni diszkriminációval vagy a romaintegrációval van probléma amikor emberi jogokról beszélünk, hanem a véleménynyilvánítási szabadsággal, a gyülekezési joggal, a szólásszabadsággal, s ezt mi sem bizonyítja jobban, mint Magyarország 2002 és 2010 közötti helyzete. Nemrégiben fogadott el a magyar parlament emberi jogi bizottsága egy nagyon alapos és részletes jelentést, amely bírósági ítéletekkel, ombudsmani jelentésekkel és más módon alátámasztva bizonyította azt, hogy 2002 és 2010 között a magyar szocialista kormányok az emberi jogok durva és folyamatos sárba tiprásával tartották fenn a hatalmukat. Kérdésem a raportőrhöz, hogy a jelen helyzetben egyrészt, hogy ez a bizonyos magyar jelentés végre az Európai Unió asztalára kerülhet-e és fogja-e ezt vizsgálni az Európai Unió, mert ez tenné igazán életszerűvé azt, hogy itt valami változás van az emberi jogok terén, illetőleg, hogy a 2006-os magyarországi szemkilövetések hogyan lehetnek a jövőben elkerülhetők, hogyha az Európai Unióban az emberi jogok fokozott érvényesülési lehetőségéről beszélhetünk, különös tekintettel arra, hogy a LIBE bizottság alelnöke még mindig egy olyan személy, aki a szemkilövető kormány tagja volt?

  Salvatore Iacolino (PPE). – (IT) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Egy olyan jelentésről, mint amilyet az előadó, Gál asszony letett az asztalra, csak jót lehet mondani. A dokumentum erőssége, hogy pontosan és részletesen jellemzi az alapvető jogok végrehajtásának helyzetét.

Szeretnék megemlíteni néhány apróságot magával a végrehajtással kapcsolatosan. Az Alapjogi Chartának (amely mára már kötelező érvényű) és a lisszaboni folyamatnak köszönhetően (amelyet most már nem lehet megállítani) nincs kétség afelől, hogy a személy és a jólét védelme valódi, közös értékekből táplálkozik, amit a gyakorlatban elért eredmények kézzelfogható volta is mutat.

Ezért szem előtt kell tartanunk a Lisszaboni Szerződést, a stockholmi programot és az olyan alapvető értékeket, mint például a szolidaritás, az integráció vagy a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni küzdelem. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a szubszidiaritás elve nyilvánvalóan nem állhat az alapvető jogok végrehajtásának útjába az emberek Európájában.

Néhány nap múlva egy új dossziét és ezzel együtt az emberkereskedelem elleni küzdelemről és az áldozatok védelméről szóló jogalkotási kezdeményezésről szóló új rendeletet hagyunk jóvá. Ezek a dossziék kapcsolódnak egymáshoz és egyértelműen egy aktualizált jogi referenciakeretet alkotnak. Az összes intézkedésnek pontos célja van: az emberi méltóság védelme.

Végül, elnök úr, még el szeretném mondani, hogy az ellenőrzések lefolytatására és a valódi szankciók alkalmazására vonatkozó hatáskört 2013-ban, a polgárság európai évében megfelelően végre kell hajtani. Ez mindenképpen fontos tényező lehet az intézkedés jelentőségének valódi felmérésében.

  Michael Cashman (S&D). – Elnök úr! Legyen szó Lisszabon előtti vagy Lisszabon utáni időszakról, nem sok mindenre lehetünk büszkék. Európában még mindig megkülönböztetés éri a nőket. Tegnap hallhattuk itt, az ülésteremben, hogy a nők nem dönthetnek a saját testük felől. Megkülönböztetés érhet bennünket az életkor, a fogyatékosság, a vallás vagy éppen a meggyőződés, illetve a szexuális irányultság alapján. Az áruk és szolgáltatások nyújtása tekintetében nincs változás a tanácsi irányelvben. Ha valaki vele azonos nemű személlyel kapcsolatban, illetve bejegyezett élettársi kapcsolatban vagy házasságban él, megkülönböztetés érheti egyes tagállamokban a szubszidiaritás elvére hivatkozva. Ilyen alapon az egyenlőtlenséget támogatjuk.

Kétsebességes Európánk van, ahol egyesek egyenlők, míg mások nem. Itt ülünk tétlenül, és végignézzük, hogyan erősödik az idegengyűlölet, a rasszizmus, az antiszemitizmus, a homofóbia és a transzfóbia, és persze nézzék csak meg, mi történik a romákkal!

Nem tanultunk semmit sem a második világháborúból?! Nem tanultunk semmit az 1930-as évekből, amikor egyszerűen elfordítottuk a fejünket és nem tettünk semmit, hiszen másokról volt szó? Nem látjuk, hogy a vallással – ami alapvetően jó – indokolják a megkülönböztetés fokozását, különösen az LGBT-személyekkel szemben? Nem látjuk, hogy a mások jogainak gyengítésével végeredményben a saját jogainkat is csorbítjuk? Nincs semmi sem, amire büszkék lehetnénk.

  Daniël van der Stoep (NI). – (NL) Elnök úr! Teljesen világos, hogy a Lisszaboni Szerződés az eddig megszokottól eltérően közelíti meg az alapvető jogok kérdését. Először is természetesen az Európai Uniónak az Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB) való csatlakozása miatt, ami olyan furcsa helyzetet teremtett, amelyben a bíróságok versengenek egymással. Még mindig nem világos, miként alakul majd a helyzet. Attól tartok, hogy az EU-nak az EJEB-hez való csatlakozásával jogi aknamezőre léptünk. Tudna a biztos asszony mondani valamit ezzel kapcsolatban?

A második észrevételem az Alapjogi Chartának az európai jogra gyakorolt, hosszú távú hatásával kapcsolatos. Konkrét kérdéssel fordulok a biztos asszonyhoz egy, az Európai Unió Bírósága által 2010. november 9-én meghozott ítélettel kapcsolatban. Az ítélet a Volker és Hartmut Eifert (C 92/09 és C 93/09. sz.) egyesített ügyben született. Az ügy lényege a személyes adatok védelméhez való jog kontra az európai finanszírozási forrásokhoz való nyilvános hozzáférés joga.

A Bíróság ítélete értelmében a magánélethez való jog erősebb az általános európai átláthatóság érdekénél. Ez az ítélet engem nagyon meglepett, és nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy mi a biztos asszony véleménye erről a kérdésről a Charta által garantált alapvető jogok által a jelenlegi és a jövőbeni uniós jogszabályokra gyakorolt hosszú távú hatás összefüggésében.

  Milan Zver (PPE). – (SL) Elnök úr! Először is szeretnék gratulálni kollégámnak, Gál asszonynak, hogy ilyen jó jelentést tett le elénk. Való igaz, hogy új helyzettel állunk szemben az Európai Unióban, ami az emberi jogok védelmét illeti. Számomra úgy tűnik, hogy egyre nagyobb a szabadság, ami jó dolog. A jelentés meglehetősen aktuális, illetve modern, még a „harmadik generációs” emberi jogokról és hasonlókról is szó esik benne.

Ugyanakkor az emberi jogok és szabadságok védelme a múltbéli hibák kijavítását is magában foglalja.

Lehet, hogy a jelentésben felhívtuk a figyelmet több „harmadik generációs” jogra, ahogyan ezeket hívják, de megfeledkeztünk néhány kérdésről, például a totalitárius rendszerek által elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatásáról, vagy hogy méltó temetést kapjanak azok, akiket 1945-ben brutálisan meggyilkoltak Kelet- és Közép-Európában, és akiket csak hevenyészett sírokba temettek el.

Ebből kifolyólag mi, a politikai döntéshozók jelenlegi nemzedéke vagyunk felelősek e múltbéli hibák jóvátételéért. Csak miután ezt megtettük, akkor beszélhetünk tiszta lelkiismerettel új, „harmadik generációs” emberi jogokról és szabadságokról, ahogyan azokra a jelenben és a jövőben egyaránt hivatkoznak.

  Kinga Göncz (S&D). – (HU) Elnök úr, biztos asszony! A Lisszaboni Szerződéssel az Alapjogi Charta is kötelező erejűvé vált, és megteremtette a lehetőséget arra, hogy megsértése esetén kötelezettségszegési eljárást lehessen indítani. A krízis következtében fellépő szociális feszültségek a tagállamok egy részében éppen a demokratikus jogok korlátozását hozták ahelyett, hogy ebbe az irányba mozdultak volna el. A médiaszabadság korlátozását, a sztrájkjog korlátozását, a szociális párbeszéd kikerülését, beszűkítését, a diszkrimináció erősödését, a jogállamiság, jogbiztonság alapjainak megrendítését. A Bizottságnak, mint a szerződések őrének kötelessége ezekre a jelekre figyelni. Fontosnak tartjuk az alapjogi biztosi portfólió létrehozását, és kérjük biztos asszonyt, hogy rendszeresen monitorozza a tagállamokat és tegye szóvá ha az alapjogok, a demokrácia alapelvei sérülnek, hogy ezek ne csak a csatlakozás előtt álló tagjelölt országok számára legyenek kötelezőek, hanem később is. Ez is aláássa az Unió hitelességét.

  Monica Luisa Macovei (PPE). – (RO) Elnök úr! Hadd kezdjem azzal, hogy gratulálok Gál Kingának a jelentéséhez!

Érték- és elvközösséget alkotunk, amit az emberi jogok védelmének komplex rendszere is tükröz, amely megjelenik az Alapjogi Chartában is, ami regionális szinten az emberi jogok legelőremutatóbb kódexe. Az európai uniós jog alkalmazásakor a tagállamoknak be kell tartaniuk a Charta rendelkezéseit. A Charta rendelkezéseit a nemzeti bíróságok közvetlenül alkalmazhatják, ami egyben nagy felelősséget is rájuk ró.

Másodszor rendelkezésünkre áll az Európai Konvent és a strasbourgi Bíróság esetjoga. Ezek az egyéni jogokat garantálják a tagállamokban. Az Európai Uniónak a Konvencióhoz való csatlakozása biztosítja azt, hogy az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményt is alkalmazzák az EU mint intézmény és az európai uniós jogot alkalmazó tagállam által hozott intézkedésekre. Természetesen szorosan nyomon kell követnünk a strasbourgi Bíróság reformját és a reformnak az eljárások rövidülésére gyakorolt hatását.

Harmadszor nemzeti szinten a tagállamoknak kötelessége és lehetősége az alapvető jogokat garantáló rendelkezések közvetlen végrehajtására, illetve hogy ezen rendelkezéseket saját intézményeik döntésein keresztül alkalmazzák országaikban.

Ennélfogva jogi és intézményi mechanizmusok egyaránt léteznek. A kulcsszó a végrehajtás, amelynek gyorsnak és hatékonynak kell lennie az áldozatok vonatkozásában. A másik kulcsfontosságú elem a jogok megsértését kivizsgáló és a károkat enyhítő intézmények közötti koordináció.

  Joanna Senyszyn (S&D). – (PL) Elnök úr! Az Alapjogi Chartának az európai uniós jogba való beépítése nem terjeszti ki az EU hatáskörét, és eleget tesz a szubszidiaritás elvének, mivel a Charta szerves része az EU politikájának. Ennélfogva ismételten felszólítom a lengyel hatóságokat, hogy tegyenek eleget kötelezettségeiknek, és fogadják el az Alapjogi Chartát. Lengyelország távolmaradása minden megalapozottságot nélkülöz. Politikai döntésről van szó, amely kompromittálja hazámat és hátrányos a lengyel polgárokra nézve.

A Charta elfogadása különösen az elkövetkező lengyel elnökség fényében fontos. Valamennyi európai egyenlő jogokkal kell rendelkezzen függetlenül attól, hogy hol él és hogy milyen mértékben elkötelezett az egyház iránt. Ezt sajnos a lengyel alkotmánybíróság se mindig érti meg. Véleményem szerint a nők – az egyetlen diszkriminálni kívánt többség – jogainak tiszteletben tartása különösen fontos. Ezért ismételten felhívással élek a nők elleni erőszakról, így a szexuális és a reproduktív egészség elleni erőszakról szóló európai irányelvre kapcsán, amelyet néhány tagállamban már a nemzeti jogszabály teljes szigorával ítélnek el.

  Ádám Kósa (PPE). – (HU) A jelentés előremutató részét már többen kiemelték előttem. Végre egy olyan jelentés, ami összefogja a különböző emberi jogi kérdéseket, anélkül, hogy valamelyik területet kiemelné a másik kárára. Számomra külön öröm, hogy a jelentés külön kiemeli a diszkriminációmentességet és az esélyegyenlőséget. A jelentés alapja az Alapjogi Charta. Az én hozzászólásomnak legfontosabb része ezzel kapcsolatos. A Charta betartatása és betartása csak akkor lehet sikeres, ha az európai társadalom felismeri, hogy minden ember egyenlő, és azt is, hogy egyenlő bánásmóddal lehet csak ezt elérni. Ha bárki bármilyen szempontból, önhibáján kívül hátrányba kerül, akkor megfelelő segítséggel, arányos mértékben segíteni kell neki, hogy azonos értékű emberré váljon, azonos értékű állampolgár legyen. Az ehhez vezető út nagyon nehéz, és lassú munkával érhető el. Gál Kinga jelentése az ehhez vezető út fontos állomása. Nagyon szépen köszönöm, hogy ilyen jelentős munkát végzett.

  Anna Záborská (PPE). – (SK) Elnök úr! Szeretném felhívni a figyelmet egy veszélyre. A hátrányos megkülönböztetés különböző formái elleni küzdelem különböző formái hátrányos megkülönböztetéshez vezethetnek. Erről a múlt heti bécsi EBESZ-ülésen is szó volt.

Paradox módon ugyan, de amint az antidiszkriminációs politika ideológiává válik, az emberek elkezdenek hátrányosan megkülönböztetni. Láthatjuk, ahogy a hátrányos megkülönböztetés tényleges fogalma meghaladja saját meghatározását. Ha az Európai Uniónak valamilyen súlyos lemaradása van ezen a területen, akkor az az, hogy vissza kell hoznia a „hátrányos megkülönböztetés” kifejezés eredeti jelentését, mivel azt már sem az emberi jogi aktivisták, és néha a saját európai uniós Alapjogi Ügynökségünk sem érti meg. Ezért ennek az intézménynek a demokratikus ellenőrzésére szólítok fel. Ha erre nem kerül sor, akkor az akár pénzügyi teherré is alakulhat, ami nemcsak az Európai Bizottság, hanem – közvetett módon – az egész Európai Unió hírnevét is csorbíthatja.

  Csaba Sándor Tabajdi (S&D). – (HU) Kiváló munkát végzett a jelentéstevő, ugyanakkor van egy magyar népi mondás, hogy ha ez nem valósul meg, annyit ér, mint döglött lovon a patkó. Nem látok politikai akaratot az Európai Bizottságban, hogy betartassa, és jogsértési eljárást indítson a tagállamok ellen. Reding asszonyban én nagyon bízom. Benne több bátorság van, mint az Bizottság férfitagjaiban összesen, hiszen szembe mert szállni Sarkozy úrral, annak ellenére, hogy Barroso úr őt erről sokáig leintette. A következő időszakban komoly kihívás előtt áll, hiszen az EU soros elnökségét betöltő magyar kormány súlyos alapvető jogokat sért meg. Korlátozza a média szabadságát, felszámolja a szakszervezetek jogait a közalkalmazottak terén és a magántulajdon védelmét sem biztosítja, amikor elveszi 3 millió ember magánnyugdíj-pénztári megtakarítását. Alapvető jogokat sért meg, és Önnek, Reding asszony, kellő bátorságának kell lennie, hogy ezt a jogsértési eljárást elindítsa.

  Sonia Alfano (ALDE). – (IT) Elnök úr! Az emberi jogok európai egyezménye, az Alapjogi Charta, az Európai Unióról szóló szerződés 6. és 7. cikke, valamint a nemzeti alkotmányok ellenére az Európai Unióban és a tagállamokban mindennapos az emberi jogok súlyos megsértése.

Hazámban, Olaszországban olyan rendszer működik, amelyben megsértik a sajtó szabadságát, a politikai pártok hamis aláírásokkal vesznek részt a választásokon, államtitokként fedik el az erőszakos (akár a maffia által végrehajtott) támadásokat, miniszterelnökünk – reméljük, nem sokáig lesz már az – pedig az oroszországi vagy a líbiai rezsimekhez hasonlókkal folytatott nemzetközi együttműködésekből nyerészkedik, ahogyan azt a WikiLeaks is megerősítette. Az Európai Unió nem engedheti meg, hogy szemet hunyjon mindezek felett.

Ezen okok miatt támogatom a jelentést, amely sok általam benyújtott és az Állampolgári, Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság által jóváhagyott módosítást tartalmaz. Szeretném ezek közül kiemelni a 20. és a 40. bekezdést, amely az emberi jogok megsértésének figyelemmel kísérésére és büntetésére hív fel, valamint az emberi jogok megsértésének lehetőségét magukban hordozó nemzeti jogalkotási javaslatok mindaddig való befagyasztására buzdít, amíg az EU jóvá nem hagyja őket.

Támogattam az arra irányuló ösztönzést is, hogy az Európai Unióról szóló Szerződés 6. és 7. cikkét az emberi jogok megsértésének rendezésére, valamint az Alapjogi Ügynökség mandátumának támogatására használjuk fel.

A jelentés számos kedvező hivatkozást tartalmaz a kisebbségekre, a jogokra, a leszbikusokra, a melegekre, a biszexuálisokra és a transzszexuálisokra, a bevándorlókra és a menedékkérőkre, a sajtószabadságra és a szociális jogokra. Ezen okok miatt arra kérem képviselőtársaimat, hogy szavazzanak a jelentés mellett.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL). – (PT) Elnök úr! Valamennyien tudjuk, hogy az Európai Unió államaiban még mindig sokféle fajtája létezik a hátrányos megkülönböztetésnek, amely a népesség és a kulturális kisebbségek különböző csoportjait sújtja. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy általános a nők hátrányos megkülönböztetése: a nők hátrányos megkülönböztetése továbbra is számos különböző területen többé-kevésbé tetten érhető az EU tagállamaiban. A női munkavállalók továbbra is nehézségekbe ütköznek az álláskereséskor és a munkahelyi előléptetésük tekintetében, valamint továbbra is áldozatául esnek az alacsony béreknek és a hátrányos megkülönböztetés őket mindig is sújtó más formáinak. A nemek közötti bérszakadék az EU-ban körülbelül 18%. Ennélfogva haladéktalan intézkedésekre van szükség e hátrányos helyzetek leküzdése érdekében.

  Franz Obermayr (NI). – (DE) Elnök úr! Az EU részéről az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai egyezményhez való csatlakozás azt a kockázatot rejti magában, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) bármilyen európai uniós jogi aktusról ítéletet hozhat. Az Európai Bíróság bírái már figyelmeztettek arra, hogy ne tegyük meg ezt a lépést.

Nagy bennem a kétely azzal kapcsolatban, hogy az EJEB mindig semleges és megfelelő ítéleteket hozna. Elnöke saját maga vallotta be, hogy a menedékkérők eseteit mások eseteinél alaposabban vizsgálná. Bizonyos panaszosok részrehajló bánásmódban részesítése nem megfelelő viselkedésmód egy semleges bíró részéről. Az EJEB jelenleg a dublini egyezmény felfüggesztésére és az Ausztriából Görögországba való kitoloncolás megelőzésére törekszik. Mi ennek az oka? Görögország nem biztonságos hely? Szeretnénk, ha egy olyan bíróság dönthetne rólunk, amely be kívánja tiltani az osztálytermi kereszteket? A kereszt a kereszténység szimbóluma, Európa egyik alapja és egyike alapvető értékeinknek.

Ha az Emberi Jogok Európai Bíróságával kapcsolatban egyértelmű, hogy nem tiszteli az emberi jogokat, akkor nem látom, hogyan lenne lehetséges e testületet jóváhagyott és megfelelő döntéshozatali eszközként elismerni.

  Alajos Mészáros (PPE). – (HU) Az Európai Unió mindig képes volt a határain kívüli országok esetében kritikát megfogalmazni az alapvető jogok tiszteletben tarásának érdekében. Saját tagállamai esetében viszont a felvételt követően sok esetben tehetetlen volt. Nem lehet ez ma már így, hiszen ma már nemcsak a közös gazdasági alapelvek tartanak minket össze. Gál Kinga jelentése összefoglalja a legsürgetőbb és legfontosabb lépéseket a belső alapjogi védelem fejlesztésére. Hatékony jogvédelmi rendszerre van szükségünk, amelyet a Lisszaboni Szerződésnek köszönhetően ki is alakíthatunk. Az állampolgárok alapvető jogainak sérelme nem maradhat következmények nélkül. El kell tudni számoltatni a jogsértőt tagállami és európai szinten is.

Csakis egyet tudok érteni a Biztos asszonnyal abban, hogy a Bizottság éljen minden egyes indokolt esetben a jogsértési eljárás indításának jogával. Az eljárások kiegészítése blokkoló hatású eljárással az alapvető jogokat sértő tagállamok intézkedéseivel szemben egy hatékony eszközzé válhat a jogvédelem terén. Igen, kell, hogy a fogyatékosokat védjük, szükséges a diszkrimináció felszámolása és nem utolsó sorban az európai nyelvi sokszínűség védelme.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D). – (LT) Elnök úr! Az emberi jogok kérdésével európai szinten kell foglalkozni, és a tagállamoknak maguknak is felelősséget kell vállalniuk polgáraik alapvető jogainak garantálásáért. Európai szinten például nagyon fontos a gyermekek jogaival kapcsolatos európai uniós stratégia létrehozása, mivel nem minden tagállam tudja garantálni a gyermekek jogainak nemzeti szintű védelmét. Ezért gyakorlati intézkedéseket szükséges kidolgozni, amelyek a gyermekbántalmazás, a szexuális kiszolgáltatottság és a gyermekpornográfia ellen küzdenek.

A fogyatékkal élő személyek, akik továbbra is megkülönböztetéssel szembesülnek az élet társadalmi, szakmai és kulturális területein, szintén prioritást élveznek. Ezért létre kell hoznunk a fogyatékkal élő személyek jogaival foglalkozó európai uniós jogszabályok konkrét rendszerét, és ki kell alakítanunk a fogyatékkal élőkkel foglalkozó európai uniós stratégiát.

Szeretném hangsúlyozni, hogy az emberkereskedelem − különösen a nő- és gyermekkereskedelem − elleni küzdelem továbbra is óriási problémát jelent, és egyike az emberi jogok egyik legsúlyosabb megsértésének.

Szintén nagyon fontos a szegénység és a szociális kirekesztés elleni küzdelem, különösen az idősek tekintetében, akik a válság során a legtöbbet szenvedtek.

  Viviane Reding, a Bizottság alelnöke. – (FR) Elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani azoknak a szakbizottsági tagoknak, akik együttműködtek a jelentéstevővel, Gál asszonnyal e területen, valamint azoknak az európai parlamenti képviselőknek, akik felszólaltak a mai napon a Házban, ilyen módon téve tanúbizonyságot arról, hogy az alapvető jogok mennyire nagyon is fontosak. Csak támogatni tudom azt, amit több képviselő már elmondott: ahhoz, hogy szavahihetők maradhassunk, és hogy az alapvető jogok Európai Unión kívüli helyzetéről beszélhessünk, éppen itt az ideje, hogy az Európai Unión belüli alapvető jogokra összpontosítsunk. Ezt a kérdést némileg elhanyagoltuk. Ez a jövőben nem fordul elő.

Azt hiszem, hogy a Bizottságnak a Charta alkalmazásáról szóló éves jelentése, amely részletesen foglalkozik mindazokkal az észrevételekkel, amelyeket a hátrányos megkülönböztetés egyes típusaival kapcsolatban tettek, ténylegesen lehetővé teszi számunkra, hogy minden évben megvitassuk, mi az, ami nem működik, és ezt megpróbáljuk korrigálni.

Korrigálni, de hogyan? Itt jön az az elképzelés, amelyre az előadó „befagyasztási” mechanizmusként hivatkozik: olyan megelőző rendszerről van szó, amelynek segítségével a tagállamokban meghozott intézkedésekkel kapcsolatosan az intézkedés elindítása pillanatában lehet beavatkozni. Felkértem szakértőimet az elképzelés elemzésére. Az ilyen mechanizmus által felvetett intézményi kérdések nagyon összetettek. Pillanatnyilag – noha az elemzést folytatnunk kell, és meg kell vizsgálnunk, mi is történik valójában – úgy tűnik számomra, hogy nincs jogi alapja az ilyen módon történő beavatkozásnak, és hogy egy ilyen megelőző mechanizmus aktiválásához szükség lenne a Szerződés módosítására. Az ötlet vonzó. A legsürgetőbb problémák rendezése érdekében folytatjuk egy olyan mechanizmus megtalálására tett erőfeszítéseinket, amely a Szerződés módosítása nélkül alkalmazható.

Mindazonáltal szeretném felhívni figyelmüket arra a tényre, hogy a Charta nem abszolút mértékben alkalmazandó – ez egy gyakori tévképzet. Csak akkor kell alkalmazni, amikor a tagállamok európai szabályokat alkalmaznak, például amikor a Tanács és a Parlament által elfogadott európai irányelv integrálódik az európai jogba. Egy ilyen helyzetben a Chartát alkalmazni kell, de nem abszolút értelemben. Abszolút értelemben – azaz valamennyi egyéb esetben – ez a nemzeti bíróságok illetékességi körébe tartozik.

Amikor az Európai Unió az Európa Tanács egyezményének részes felévé válik, akkor a kérdés egy további dimenziót kap: amellett kell alkalmaznunk, és annak a módjához kapcsolódik, ahogyan saját jogpolitikánkat kezeljük. Ez alapvető fontosságúnak tűnik számomra. Az itt elhangzott specifikus kérdéseken túlmenően – amelyekre külön-külön válaszolok majd az őket feltevő képviselőknek – úgy vélem, hogy a fő kérdés az alapkérdés.

Az Európai Unión kívül, a tagállamainkban, a kormányokban még nem ébredtek rá teljes mértékben a Charta jelentőségére. Ezért ismeretterjesztő tevékenység vár ránk, hogy a jogok e kultúrája és az értékek politikája Európában mindenütt kialakuljon, hogy aztán egy jogszabály elfogadásakor és a jogszabály alkalmazásakor az emberek mindenütt feltegyék maguknak a kérdést, hogy a jogszabály megfelel-e azoknak az értékeknek, amelyeket elfogadtunk. Azaz – politikai vezetőkként – majdnem automatikusan kell feltennünk magunknak a kérdést, hogy amikor cselekszünk, vajon az általunk elfogadott alapvető jogokkal összhangban járunk-e el.

Számomra ez tűnik a legfontosabb elemnek. Igazából arról tájékoztathatom Önöket, hogy a Bizottság a mai napon készül döntést hozni a végrehajtás felszámolásával kapcsolatban, azaz másképp megfogalmazva, javaslatot nyújtanak be arra vonatkozóan, hogy a bírósági döntések Európában mindenütt érvényesek legyenek. Ez egy nagyon fontos döntés, és ennek az új jogszabálynak az előterjesztésekor első alkalommal összpontosítottunk az alapvető jogok tiszteletben tartására. Nem csak gazdasági elemzést végeztünk, nem csak a piacra gyakorolt hatást elemeztük: az értékekre gyakorolt hatást is megvizsgáltuk.

Látható, hogy fokozatosan haladunk az új politika felé, és úgy vélem, hogy magunk, azaz a Bizottság, a Tanács és a Parlament között biztosítanunk kell azt, hogy a Charta alkalmazásáról szóló éves jelentés – amelyet a Bizottság nevében terjesztek elő, és amelyet a Parlament majd bírál vagy elfogad – az igazság nagyszerű pillanatát jelentse, és hogy tüzetesebben is megvizsgálhassuk a feladatokat. Arról is szól mindez, hogy megmutatjuk a külvilágnak és választóinknak, hogy a Charta élő dolog. A Charta nem csupán szöveg – gyakorlati megvalósítást is igényel. És amennyiben nem válik valósággá, akkor ezt az emberek választott képviselői hangosan és érhetően közlik majd.

Ez az, amit a következő választások előtti két-három évben meg kell próbálnunk kialakítani. Azt hiszem, ezt a célt fokozatosan tudjuk elérni, tavasszal kerül sor az első ilyen jellegű feladatra, aztán a Parlamentben kell kialakítani ennek a hagyományát, hogy senki se mondhassa még egyszer, amikor a Házban olykor-olykor az emberi jogok Unión kívüli helyzetével foglalkoznak, hogy „ki-ki a saját háza előtt seperjen”. Tegyük meg mindezt együtt!

  Kinga Gál, előadó. – (HU) Köszönöm kollégák a bíztató szavakat és támogató szavakat! Biztos asszonynak különösen azt a nyitottságot és együttműködést, amivel együtt dolgozunk most már jó ideje és a konkrét és világos válaszokat és üzeneteket. Én úgy látom, hogy az árnyékjelentéstevők, a kollégák szempontjai azért mind benne vannak ebben a jelentésben és elfogadható kompromisszumok születtek. Ezért nem tudom támogatni azokat a módosítókat, amelyeket most a plenárisra adtak be újra, mert úgy gondolom, hogy az a jelentés, ahogy volt, az így elfogadható. Felhívnám a figyelmet arra, hogy az általános alapvető jogvédelmi rendszerben nehogy a fürdővízzel együtt a gyermeket is kiöntsük, és ezért mindig figyeljünk oda a konkrétumokra és próbáljuk konkrétumra lefordítani azokat az elvárásokat, amikről itt ma vitáztunk.

Ezért örülök, hogy a holnapi plenáris ülésen, ezeket a konkrétumokat fogjuk látni az emberkereskedelem elleni küzdelem témájában, ahol fokozottan védik majd a gyermekáldozatokat az áldozatvédelem területén, ami szintén most kerül vitára a polgári kezdeményezés elfogadásával, amely eredményeként tényleg egy polgárok Európájáról beszélhetünk, hiszen beleszólhatnak a jogalkotási folyamatba ezek az európai polgárok, de az, hogy az emberi jogok helyzetét a világban holnap vitatjuk és fogadjuk el, én ezt szintén szimbolikusnak érzem. Üdvözlendő, hogy a magyar elnökség is hasonló szellemben alakítja ki prioritását és hangsúlyt fektet a polgárközeli Unió megerősítésére, de felhívnám a kollégák figyelmét, hogy különösen mi itt a teremben azért kerüljük el a kettős mércének az alkalmazását. Szólok én azokhoz a kollégákhoz, akik esetleg éveken át – és fordulok itt akár a szocialista magyar kollegákhoz is –, asszisztáltak a legsúlyosabb emberi jogi jogsértésekhez, most pedig alaptalan vádaskodással osztanak ki másokat, csak azért, hogy visszanyerjék azt a választói bizalmat, amit pontosan lehet, hogy ezekért az emberi jogi jogsértésekért vesztettek el. Köszönöm mindenki együttműködését és segítségét.

  Michael Cashman (S&D). – Elnök úr! Vissza kell utasítanom azt a Gál asszony által a szocialistákra tett becsmérlő megjegyzést, amely szerint aláásták volna az emberi jogok helyzetét. Nem teheti ilyen kijelentéseket anélkül, hogy ne lenne teljes mértékben tényszerű, és ne állna elő a teljes mértékben a tényeken alapuló bizonyítékokkal.

  Elnök. – A vitát lezárom.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – Szeretnék őszintén gratulálni az előadónak, Gál Kingának az emberi jogoknak az Európai Unióban való megsértése problémájának feltárására tett erőfeszítéseihez. Hogyan róhatunk meg vagy oktathatunk ki bárkit is, aki az európai unión kívül van, ha a saját Közösségünkben is rendszeresen megsértik a jogszabályokat? Lettország, amely az EU tagja, eddig nem hajtotta végre az Európai Parlament 2004. március 11-i állásfoglalását, amely szerint a Parlament „javasolja, hogy a lett hatóságok írják elő annak lehetőségét, hogy azok a régóta letelepedett lakosok is részt vehessenek az önkormányzati választásokon, akik nem lett állampolgárok”. Lettországban háromszázharmincötezer állandó lakos (a népesség 15%-a) nem rendelkezik az alapvető jogokkal, de ez senkit nem aggaszt. Az Európai Parlament minden más esetben meg tudja vitatni az emberi jogok megsértésének ügyét, csak a saját területén elkövetett ügyek esetében nem. Gál Kinga javaslata mellett szavaztam. Teljes mértékben támogatom a dokumentumot, a 335 000 ember pedig elismerését fejezi ki.

  Kristiina Ojuland (ALDE), írásban. – Szeretném arra használni ezt a lehetőséget, hogy köszönetet mondjak az előadónak, amiért ilyen fontos kérdésre hívta fel a figyelmet. A Lisszaboni Szerződés számos területen átszabta a felelősségeket és a hatásköröket, és – ezek közt – jogilag kötelező érvényűvé tette az Alapjogi Chartát. Az Európai Parlament az alapvető emberi jogok őre, a Lisszaboni Szerződés pedig megszilárdította ezt a tényt. Nagyon támogatom azt az elképzelést, hogy kiszélesítsük az Európai Parlament szerepkörét a jogalkotási javaslatok és a módosítások szisztematikus megközelítését illetően. Amíg kritikusan szemléljük az emberi jogoknak a világ más részein való megsértését, addig magunknak is ugyanilyen szigorúsággal kell ahhoz viszonyulnunk, ami az Európai Unió határain belül történik. Nincs okunk arra, hogy túlzottan elégedettek legyünk, mivel rendszeresen arról értesülünk, hogy a tagállamokban túl gyakran fordulnak elő a rasszizmus, az idegengyűlölet, a szexizmus és a hátrányos megkülönböztetés egyéb esetei. Az előttünk álló feladat továbbra is hatalmas, de több mint biztos vagyok abban, hogy az alapvető jogoknak az Európai Unióban való érvényesítésére irányuló következetes munka segíteni fog abban, hogy elvégezzük ezt a feladatot.

  Csaba Sógor (PPE), írásban. – (HU) Az Európai Unió, mint az emberi jogok védelmét magas szinten biztosító államok közössége, mindig erélyesen felemeli szavát a világ más részein bekövetkező súlyos jogsértések ellen. Az Európai Parlament rendszerint példás egységben ítéli el az emberi jogok egyetemes alapelveit semmibe vevő gyakorlatokat, bárhol történjenek is azok a világban. Ennél ritkábban kerül sor azonban arra, hogy az Unió területén előforduló jogsértésekre határozott választ adjunk, annak ellenére, hogy a leghatékonyabb üzenet éppen ez lenne azon államok számára, melyek szerte a világban nem tartják tiszteletben az emberi jogokat. A közös uniós fellépés akkor érné el a legnagyobb hatást, ha a saját területünkön is éppolyan keményen és ellentmondást nem tűrően adnánk hangot elégedetlenségünknek, ami az emberi jogok és alapvető szabadságok érvényesülését illeti. Nagyon kevés esetben kérjük számon saját magunkon azokat az elveket, melyek szerves részeit képezik az európai eszmének, és melyek az Alapjogi Charta révén immár egy éve kötelező jogi erővel bírnak. Ha erre mégis sor kerül, megfelelő szankciók hiányában erőtlennek és tehetetlennek tűnünk. Ez pedig óhatatlanul rányomja bélyegét a harmadik országokkal szembeni bírálataink erejére, hitelére, az emberi jogok és a demokrácia előmozdítására irányuló külpolitikai erőfeszítéseinkre, Ezekről pedig, úgy gondolom, Európa a jövőben sem mondhat le.