Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve
2010. december 14., Kedd - Strasbourg HL kiadás

13. Kérdések órája a Bizottság elnöke jelenlétében
A felszólalásokról készült videofelvételek
PV
MPphoto
 

  Elnök. – A következő napirendi pont a kérdések órája a Bizottság elnöke jelenlétében. Köszöntöm Barroso elnök urat a havonta megtartott kérdések óráján. Készen állunk feltenni kérdéseinket. A szabályok ugyanazok, mint mindig: egy perc áll rendelkezésre a kérdésre, egy perc áll rendelkezésre a válaszra, és amennyiben a képviselőcsoport elnöke még egy kérdést fel szeretne tenni, akkor fél-fél percük van a kérdésre és a válaszra.

 
  
MPphoto
 

  Ioannis Kasoulides, a PPE képviselőcsoport nevében. – Daul úr, képviselőcsoportom elnöke nevében a következő kérdést szeretném feltenni. Az EPP képviselőcsoport azt szeretné tudni, hogy mi a véleménye a palesztin kérdés megoldására vonatkozó közvetlen tárgyalások folytatására irányuló jelenlegi törekvésekről. Az Egyesült Államok felhagyott azokkal az erőfeszítéseivel, hogy meggyőzze Izraelt az Észak-Jeruzsálemben és Ciszjordániában való letelepedésre vonatkozó moratórium meghosszabbításáról, talán azért, mert azok sehová sem vezetnek.

Milyen erőfeszítéseket szándékozik tenni az EU külön, illetve a kvartettel közösen a tárgyalások felgyorsítása érdekében? A jelenlegi fejleményekre tekintettel miként kell értelmezni azt az ismételt kijelentést, miszerint az EU adott esetben kész elismerni a független palesztin államot?

Hogyan értékelhető az átkelőhelyek lezárásának feloldására vonatkozó, 2010. júniusi izraeli határozatot, illetve Gilad Shalit szabadon bocsátására irányuló törekvéseket követően a Gázai övezetben kialakult humanitárius helyzet?

 
  
MPphoto
 

  José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Mint Önök is tudják, az Európai Unió határozottan támogatja a közvetlen tárgyalások újrafelvételét. Tegnap a Külügyi Tanács azt az európai álláspontot fogalmazta meg, miszerint sajnálatosnak tartja, hogy Izrael – az Európai Unió, az Egyesült Államok és a kvartett kérésének eleget téve – nem volt képes útját állni az új települések létrehozásának.

Hozzátenném, hogy a helyezet elszomorító, már csak azért is, mert a mindkét állam számára elfogadható megoldáshoz szükséges feltételek megteremtése nem csak Palesztina, hanem az egész régió és a nemzetközi közösség egészének érdeke, sőt, úgy vélem, ez magának Izraelnek is az érdekében áll.

Ami a tárgyalásokat illeti, a Külügyi Tanács tegnap arról is megállapodásra jutott, hogy fokozni kell a kvartettel és az Egyesült Államokkal folytatott együttműködést. Mitchell szenátor, az amerikai elnök különmegbízottja hamarosan Catherine Ashtonnal fog találkozni, hogy tájékozódjon a jelenlegi helyzetről. Az Európai Unió teljes mértékben kiáll és elkötelezi magát a régión belüli békefolyamat mellett. Úgy vélem, hogy az Európai Unió és az USA nagyon szoros együttműködésével a kvartett ismét életre kelhet.

Ashton főképviselő asszony kapcsolatban áll a régió kulcsszereplőivel, és már nagyon várjuk az Arab Liga e heti találkozóját. Új esélyt és új lendületet kell adnunk a tárgyalásoknak, mert a patthelyzet nem lehet egy alternatíva. Meggyőződésem, hogy az előre vezető utat az Egyesült Államokkal összefogva fogjuk megtalálni.

 
  
MPphoto
 

  Ioannis Kasoulides, a PPE képviselőcsoport nevében. – Ismét szeretnék rákérdezni a lezárt átkelőhelyek megnyitását követően a Gázai övezetben kialakult humanitárius helyzetre, illetve tudni szeretném, hogyan alakul Gilad Shalit tizedes sorsa.

 
  
MPphoto
 

  José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – A Gázai övezetben kialakult helyzet tarthatatlan. Feltétlenül gazdasági fellendülésre volna szükség, azonban, fájdalom, Gázában eddig semmi nyomát nem láttuk az Európai Unió által az elmúlt hónapokban kért alapvető politikai változásnak.

Következésképpen múlt hétfőn Fayyad miniszterelnök kérésére az Európai Unió egy háromirányú megközelítést fogadott el a Gázából érkező export támogatására. Nemrég találkoztam Fayyad miniszterelnök úrra, és akkor beszéltünk erről. A Gázai övezetet a palesztin állam kialakításának nagyon fontos elemének kell tekinteni.

 
  
MPphoto
 

  Martin Schulz, az S&D képviselőcsoport nevében.(DE) Elnök úr, Barroso úr! Az Európai Tanács csütörtökön és pénteken ülésezik. A következőket szeretném kérdezni Öntől:

Elsőként: Véleménye szerint az eurókötvények bevezetése hozzájárulhat az euró stabilizálásához?

Másodszor: Ön osztja Angela Merkel kancellárasszony véleményét, miszerint nincs szükség eurókötvényekre?

Harmadszor: Amennyiben Merkel asszonyétól eltérő véleményen van és támogatja az eurókötvényeket, mit szándékozik tenni a Tanácsban most csütörtökön?

Negyedszer: Kapcsolatban áll Ön az eurócsoport elnökével, Juncker miniszterelnök és pénzügyi miniszterrel úrral, és a Bizottság elnökeként támogatni fogja őt?

Ötödször: Amennyiben az eurókötvények nem kapnak zöld lámpát, azonnal tájékoztatni fogja a Parlamentet, hogy Ön, illetve a Bizottság milyen módon kíván válaszolni az estleges negatív hatásokra?

 
  
MPphoto
 

  José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Az eurókötvény érdekes elgondolást jelent. Valójában a Bizottság már 2008-ban is fontolóra vette ezt a kérdést az EMU fennállásának 10. évfordulójára készült „EMU@10” című dokumentumban. Időközben azonban a válság kezelése céljából létrehoztuk az európai pénzügyi stabilitási eszközt (EFSF) és a pénzügyi felügyeletek európai rendszerét (ESFS). Ezeket az eszközöket azonban még távolról sem merítették ki. Ezek az eszközök szükség esetén sokkal gyorsabban fejleszthetők és kiigazíthatók az egyéb alternatívákhoz képest, bármennyire érdekesek is legyenek azok. Úgy gondolom, jelenleg egy egyszerű kérdést kell feltennünk magunknak: a válság megállapodáson alapuló eszközökkel kezelhető a legjobban vagy inkább egy olyan újabb vita megnyitásával, amely tekintetében nincs általános megegyezés? Ahogy az Ön kérdése is sugalmazza, csakugyan nem született megegyezés Juncker miniszterelnök közelmúltban előterjesztett javaslatairól.

Úgy gondolom, a válasz ma nyilvánvaló. Arra kell összpontosítanunk, amiről egyetértés alakulhat ki az euróövezetben, mert ha nincs egyetértés, az kedvezőtlenül fogja befolyásolni az euróövezet piacainak megítélését. A jövőre nézve nem szabad veszni hagynunk az eurókötvényekkel kapcsolatos igen érdekes elképzelést, de jelenleg inkább arra kell összpontosítanunk, ami a leggyorsabban és leghatározottabban megvalósítható.

 
  
MPphoto
 

  Martin Schulz, az S&D képviselőcsoport nevében.(DE) Elnök úr, Barroso úr! Ön abban az utánozhatatlan diplomatikus stílusában válaszolt a kérdésemre, de nem hagyom, hogy ennyivel megússza. Ezért nagyon konkrétan teszem fel a kérdést: Juncker miniszterelnök az eurócsoport elnökeként kijelentette, hogy az Európai Tanácson belül az eurókötvények bevezetését kívánja kezdeményezni. Támogatni fogja ebben? Továbbá előfordulhat, hogy megpróbálja meggyőzni Merkel asszonyt és Sarkozy urat, hogy az euróövezet államainak többségéhez csatlakozzanak, vagy ha Merkel asszony és Sarkozy úr nemet mondanak erre, akkor azt fogja mondani: „rendben, mivel ketten nemet mondtak, eltekintünk ettől az elképzeléstől?

 
  
MPphoto
 

  José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Nagyon őszintén fogok válaszolni erre a kérdésre. Nem hiszem, hogy jelenleg a legcsekélyebb lehetőség is lenne arra, hogy megegyezés szülessen az eurókötvényekről.

Számos tagállam részéről vonakodás tapasztalható a javaslattal kapcsolatban. Ezért úgy vélem, arra kell törekednünk, hogy a lehető legnagyobb egyetértés jöjjön létre a jelenlegi eszközök tekintetében. Meglehetősen nyíltan megmondtam Önnek – és különösen Martin Schulz úrnak –, hogy érdekesnek és csábítónak találom ezt az elképzelést. A Bizottság csakugyan számos javaslatot készített korábban – egyik kiváló elődöm idejében –, azonban jelenleg nem alkalmasak a feltételek, hogy erről megegyezésre jussunk.

 
  
MPphoto
 

  Guy Verhofstadt, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Egy konkrét kérdésem lenne, azonban előtte el kívánom mondani, Barroso úr, hogy Önnek a Bizottsággal együtt joga van a kezdeményezéshez. Ön megteheti, hogy javaslatot terjeszt elő az eurókötvényekről, és erre tért ki Schulz úr kérdése is. Rendben van, tehát Ön nem él ezzel a joggal, és pillanatnyilag ez a probléma ezzel kapcsolatban.

Egy konkrét kérdésem lenne a 2009-es mentesítéssel kapcsolatban. A regionális politikai főigazgató megbízhatósági nyilatkozatában azt állítja, hogy – idézem – a 79 program közül 38 esetében a főigazgatóság nem rendelkezik a bejelentett kiadások 2009. évi visszatérítésének alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét illető megfelelő bizonyossággal. Ez felveti azt a kérdést, hogy ki van olyan helyzetben, hogy a megfelelő bizonyossággal szolgáljon. A nyilatkozat azzal folytatódik, hogy a fennmaradó 41 program esetében már korai szakaszban, a 2009. évi visszatérítések előtt számottevő hiányosságokat észleltek.

Tehát az én kérdésem Önhöz: feltételezve, hogy Ön politikai felelősséget vállal e nyilatkozatért és annak összes következményéért, milyen cselekvési irányvonalat fognak alkalmazni a tagállamokkal szemben?

 
  
MPphoto
 

  José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Hogy az észrevételeire válaszoljak, Verhofstadt úr, először is hadd mondjam el, hogy a Bizottság már élt kezdeményezési jogával. Emlékeztetném Önt, hogy amikor útjára indítottuk ezt a mechanizmust, Olli Rehn úr és én bevezettük a kollektív garanciák lehetőségét, amely többé-kevésbé az eurókötvények irányába mutatott. Ezt a tagállamok határozottan elutasították.

Most előállhatnánk új javaslatokkal, azonban jelenleg nem gondolom, hogy ismét hivatalos javaslatot kellene benyújtanunk, amikor ilyen kényes helyzetben vagyunk. Ez csak megosztaná az euróövezetet és az Európai Uniót. A Bizottság azonban már készített javaslatokat. Azokat beterjesztették, de elutasították. Ez a tényleges helyzet.

Ami a pénzügyi kilátásokat illeti, már kötelezettséget vállaltam arra, hogy benyújtok egy javaslatot az eurókötvények egy különleges formájára – az euro-projektkötvényekre – vonatkozóan, és még ha el is jutott hozzám néhány negatív észrevétel bizonyos fővárosokból, még mindig reménykedem, hogy valóra válik.

A kérdésére válaszolva, úgy vélem, többet kell kérnünk a tagállamoktól. Mint Ön is tudja, a tagállamok – négy vagy öt kivételével – nem készek megbízhatósági nyilatkozatot kiadni. Igaza volt a főigazgatónknak, amikor azt mondta – miként Ön is említette –, hogy olykor a Bizottság nem rendelkezik az összes szükséges eszközzel ahhoz, hogy minél előbb párbeszédet kezdjen a tagállamokkal az uniós források nemzeti szintű felhasználása tekintetében.

 
  
MPphoto
 

  José Bové, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében.(FR) Elnök úr, Barroso úr! Egy évvel ezelőtt azt mondta nekem, hogy a GMO-k megfertőzték első hivatali időszakát, és a kérdést vissza kívánja utalni a tagállamokhoz.

Néhány nappal ezelőtt 1 200 000 aláírást gyűjtöttek az európai polgároktól, akik a GMO-k tekintetében egy független szakértői jelentést kérnek. Szintén néhány nappal ezelőtt a Környezetvédelmi Tanács túlnyomó többséggel elutasította Dali biztos úr javaslatát. Mind a Tanács, mind a Parlament jogi tanácsadóinak véleménye is kedvezőtlen volt. Nemrég tanúja volt az EFSA-nál a Banati-ügyben kirobbant botránynak, és a testület feltette a szükséges kérdéseket. Sőt mi több, az EFSA saját maga úgy döntött, hogy új értékelési iránymutatásokat ad ki.

Ezért azt szeretném megtudni, hogy szándékában áll-e leállítani minden új engedélyezési eljárást, illetve a meglévő (pl. a MON810-re vonatkozó) engedélyek megújítását, amíg az EFSA új szabályai hatályba nem lépnek. Az új értékeléseket és az engedélyek megújítását már az új szabályoknak megfelelően kellene végrehajtani.

Végezetül: Szándékában áll újra megnyitni a vitát, hogy független értékelés születhessen?

 
  
MPphoto
 

  José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke.(FR) Elnök úr! Ami a kezdeményezést illeti, Önök is tudják, hogy ez az új rendszer még nem lépett hatályba. Mindazonáltal természetesen minden ezzel kapcsolatos polgári kezdeményezést nagy érdeklődéssel kísérünk figyelemmel. Az illetékes biztos valóban találkozott e kezdeményezés védnökeivel, még ha azt hivatalosan nem is hagyták jóvá.

Visszatérve a jelenlegi kérdésre, a jogszabályt továbbra is a jelenleg hatályos formájában fogjuk alkalmazni. Nem tudunk jobb választási lehetőséget kínálni az EFSA részére. Ez egy független ügynökség, amelyet vélemények készítésére hoztak létre. Az ügynökség összegyűjti a témával kapcsolatos szakértői információkat, és természetesen tiszteletben kell tartanunk az általa kiadott véleményeket. Ezért továbbra is az ezzel kapcsolatos közösségi jogszabályokhoz tartjuk magunkat. A Bizottság nem dönthet úgy, hogy felfüggeszti a közösségi jog alkalmazását.

Korábban már rendkívül nyíltan elmondtam Önnek, hogy nem vagyok megelégedve a GMO-kat szabályozó európai rendszerrel. Nem vagyok elégedett, mert szerintem nem elég átlátható. Ugyanakkor köteles vagyok ragaszkodni e rendszerhez.

 
  
MPphoto
 

  José Bové, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében.(FR) Köszönöm a válaszát. Az EFSA azonban már új iránymutatásokat vezetett be, amelyek sokkal szigorúbbak. Hozzá kíván járulni ahhoz, hogy az utóbbi időszakban kiadott új engedélyeket és a MON810 kukorica kérdését felülvizsgálják az említett új iránymutatások fényében?

Ma már nem fogadhatjuk el azokat az értékeléseket, amelyeket a régi szabályok alapján végeztek el. Ezért teszem fel Önnek ezt a kérdést ennyire konkrétan, és azt szeretném kérni Öntől, hogy az egész vitát ismét kezdjük el a legelejétől, ahelyett, hogy 2012-ig várnánk vele. A 2001/18/EK irányelv felülvizsgálata 2012-ben válik esedékessé, a folyamatot azonban előre kell hozni.

 
  
MPphoto
 

  José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke.(FR) Csakúgy, mint mindig, most is figyelembe vesszük a független ügynökség, a parmai székhelyű Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság javaslatait és ajánlásait. Tehát, ha az ügynökség új iránymutatást vezet be, azt nagyon figyelmesen meg fogjuk vizsgálni.

Ez a legtöbb, amit el tudok mondani Önöknek ebben a szakaszban. A GMO-k engedélyezését szabályozó jogi keretrendszer azonban még nem változott meg. Következésképpen mindaddig a jelenlegi rendszerhez kell ragaszkodnom, amíg az meg nem változik, azonban készek leszünk figyelembe venni és rendkívül gondosan megvizsgálni minden új iránymutatást.

 
  
MPphoto
 

  Michał Tomasz Kamiński, az ECR képviselőcsoport nevében.(PL) Elnök úr! A Gazprom és a Nord Stream konzorcium április 9. óta dolgozik az Északi Áramlat gázvezeték néven ismert csővezeték megépítésén. Most nem kívánok kitérni e projekt környezetvédelmi szempontjaira, mivel a tisztelt Ház már megvitatta ezt a kérdést. Sokkal inkább egy másik kérdésre szeretném felhívni a figyelmüket – az eddig lefektetett gázvezeték meglehetősen megnehezíti a nagyobb hajók részére, hogy megközelítsék Lengyelország świnoujściei kikötőjét. Ez a kikötő jelentős munkaforrást jelent számos lengyel számára Nyugat-Lengyelországban, amely régió gyakran meglehetősen magas szintű munkanélküliséggel küzd. Lengyelország kétoldalú megbeszéléseken vetette fel ezeket a kérdéseket, azonban az a benyomásom, hogy itt a versenyképességgel kapcsolatos problémákkal is foglalkozunk. Rostock kikötője a közvetlen szomszédban, a határ túloldalán, Németországban fekszik. Remélem, gyors növekedésben lesz része, azonban azt szeretném, hogy Európában minden kikötő egyenlő bánásmódban részesüljön, hogy valóban versenyképesek legyenek, illetve az egyik tagállamban elfogadott műszaki megoldások ne gátolják a más tagállami kikötők fejlődését.

 
  
MPphoto
 

  José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Tisztában vagyok azzal, hogy bizonyos szempontból aggodalmak merültek fel az érintett lengyel kikötők korlátozott megközelíthetőségével kapcsolatban. A Bizottság rendelkezésére álló információk alapján azonban a német stralsundi bányahatóság által kiadott engedély arra kötelezi a Nord Stream társaságot, hogy a csővezeték németországi szakaszára vonatkozóan készítsen felülvizsgált kockázatelemzést, mivel a lengyel fél a folyamat e szakaszában ismertette azzal kapcsolatos terveit, hogy két kikötőjét átalakítja a mélyebb merülésű hajók igényeinek megfelelően. A vizsgálat eredményeként a gázvezetéket mintegy 20 km-es szakaszon félméteres burkolattal borítva helyezik el a tengerfenéken.

Ezen felül a németországi kizárólagos gazdasági övezeten áthaladó tervezett útvonal vizsgálata alapján úgy döntöttek, hogy egy 12 km-es szakaszon másik nyomvonalat követnek. A végleges engedélyt ez év februárjában a Szövetségi Hajózási és Vízrajzi Hivatal adta ki.

A német hatóságok és a kivitelező rendelkezésére álló információk alapján mindkét fent említett intézkedés végrehajtására azzal a céllal került sor, hogy biztosítsák a lengyel kikötők zavartalan megközelíthetőségét a csővezeték megépítését követően. Sajnálom, hogy ez ennyire technikai jellegű, de ennél jobb információval nem rendelkezünk.

 
  
MPphoto
 

  Michał Tomasz Kamiński, az ECR képviselőcsoport nevében.(PL) Barroso úr! Ön már többször bizonyítékát adta, hogy a tagállamokat igazságos módon kezeli. Remélem, hogy ebben az ügyben az Európai Bizottság országunkkal szemben hasonlóan igazságos bánásmódot fog tanúsítani. Csupán azt szeretném, ha figyelembe venné azt az Ön által is elismert tényt, hogy Ön főként a német fél által benyújtott adatokra támaszkodik. Azzal a kéréssel fordulok az Európai Bizottsághoz, hogy ebben az ügyben kérje ki egy független szakértő véleményét is, jóllehet továbbra is hangsúlyoznám, mily nagy bizalommal vagyok Ön iránt, hogy valamennyi uniós tagállam felé igazságosan közelít.

 
  
MPphoto
 

  José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Köszönöm az észrevételeit, Kamiński úr. A Bizottság valóban szorosan nyomon fogja követni az Északi Áramalat gázvezeték kérdését. Tisztában vagyunk azzal, hogy környezetvédelmi és egyéb szempontból is kényes kérdésről van szó, ezért különös gonddal kísérjük figyelemmel ezt a kérdést.

 
  
MPphoto
 

  Lothar Bisky, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében.(DE) Elnök úr, Barroso úr! Schulz úr kérdéseire válaszolva azt mondta, hogy az eurókötvényekkel kapcsolatos elképzelések valószínűleg nem fognak megvalósulni. Korábban azt hallottuk, hogy a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adóból semmi sem lesz, és az egyéb javaslatok sem vezettek sehová. A pénzügyi válság kezdete óta három év telt el. Így most azt kérdezem magamtól, hogy vajon Ön hozzá tudna-e járulni az euró-mentőcsomag felkarolásához – ami természetesen egy kiegészítő intézkedés lenne –, vagy inkább azzal kell számolnunk, hogy a hétvégén Ön és mások újabb javaslatokat fognak elutasítani. A kérdésem a következő: mennyire költséges ez a késlekedés, annál is inkább, mivel ez a huzavona sok pénzt emészt fel?

 
  
MPphoto
 

  José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Az egyik dolog, amit el kell mondanunk az európai állam- és kormányfőknek, a következő: amikor ezen a héten találkozunk – lévén az Európai Tanács tagjaként a Bizottság elnöke is jelen lesz –, nem csak egymással fogunk egyeztetni, illetve a szakpolitikákkal vagy a gazdasággal fogunk foglalkozni, hanem a piacokról is szó lesz.

Ezek rendkívül kényes kérdések, amelyeknél szerintem a kötelezettségvállalások során bizonyos mértékű józanságot kell mutatnunk.

Mivel kötelességem nyíltnak lenni mindnyájukkal, már Schulz úr kérdésére is nagyon őszintén feleltem. Az eurókötvényekkel kapcsolatban találkoztunk néhány érdekes javaslattal. Véleményem szerintem nem szabad teljesen elvetnünk a javaslatot, azonban az is nyilvánvaló, hogy pillanatnyilag nincs egyetértés ezzel kapcsolatban. Nem fogok egy olyan kérdéshez ragaszkodni, amely jelenleg – számomra nyilvánvalóan – megosztja a véleményeket. Most is rendelkezünk olyan általánosan elfogadott eszközökkel, amelyekkel tovább dolgozhatunk azon, hogy minden igyekezetünkkel egy egységes és hatékony megoldást találjunk az euróövezet és az Európai Unió megóvására.

 
  
MPphoto
 

  Lothar Bisky, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében.(DE) Elnök úr, Barroso úr! Csak még egy rövid kérdés: vannak más olyan eszközök is, amelyek még vita tárgyát képezik? E tekintetben elég rosszul tájékozottnak érzem magam. Valamit tenni kell, és abban valószínűleg egyetértünk, hogy a rendelkezésünkre álló eszközöket ténylegesen is alkalmazni kellene.

 
  
MPphoto
 

  José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Sok kérdésről és számos lehetséges alternatív eszközről folytatunk vitát. Az eurócsoport legutóbbi ülésén különböző véleményeket és különféle elképzeléseket mérlegeltünk, és a Bizottság minden érintett féllel felvette a kapcsolatot.

Én saját magam és Olli Rehn úr nem csak a tagállamokkal konzultáltunk, hanem az Európai Központi Bank elnökével, az IMF ügyvezető igazgatójával és az e területen nagy jelentőséggel bíró egyéb szereplőkkel is, azonban, szerintem, nem lenne bölcs dolog, hogy – mint ahogy a múltban már néhányszor megtörtént – nagyon nagy horderejű bejelentéseket tegyünk, amelyeket aztán nem követnek konkrét eredmények.

Legközelebb pontosan az ellenkezőjét kell tennünk, és csak akkor szabad tényleges következtetéseket levonnunk, amikor erre már felkészültünk. Éppen ezért a Bizottság rendszeresen együttműködik valamennyi tagállammal és az egyéb intézményekkel annak érdekében, hogy minél előbb átfogó megoldást találjon.

 
  
MPphoto
 

  Nigel Farage, az EFD képviselőcsoport nevében. – Barroso úr! A legutóbbi WikiLeaks-botrány vegyes érzéseket váltott ki: néhányan jónak tekintették az átláthatóságot, mások azonban úgy vélekedtek, hogy az információk kiszivárogtatása talán árt a nemzetközi diplomáciának. Mindazonáltal én különösen szórakoztatónak találtam a WikiLeaks Önre vonatkozó utalásait, amikor az Ön oroszországi utazását említik, vagy arról szólnak, hogy Önt semmibe vették és kirekesztették, illetve az orosz miniszterelnök véleményét idézik, miszerint Ön nem más, mint egy megdicsőült nemzetközi köztisztviselő.

Barroso úr! Kérem, ne feledkezzen meg arról, hogy korábban ezt itt már megvitattuk. Újra és újra felhívtam a figyelmét arra, hogy Önt nem közvetlenül választották meg a polgárok, és ezért Ön nem rendelkezik valódi legitimitással. Tény, hogy Önt azért nem választották meg, mert nem parancsol több tiszteletet a nemzetközi színpadon, és mert az európai polgárok egyre inkább megvetik Önt és az egész Bizottságot?

 
  
MPphoto
 

  José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Én nem gondolnám Önről, Farage úr, hogy az oroszokkal szövetkezik – csak mert azt sugalmazza, hogy egyetért velük! Őszintén szólva, engem ez a Parlament választott meg titkos szavazással, ezért úgy vélem, kiérdemeltem e Parlament és valamennyi parlamenti képviselő tiszteletét.

(Taps)

A 27 demokratikus állam alkotta Európai Unió sajátos eljárás útján választja meg a Bizottság elnökét, mivel mi nem egy állam vagyunk. Biztos vagyok benne, hogy Ön nem támogatná az egyesült európai állam megteremtését. Mivel mi nem egy egyesült állam vagyunk, nem kerülhet sor az Európai Unió elnökének közvetlen megválasztására sem. Az Európai Uniónak nincs elnöke; itt a Bizottságnak van elnöke. Tetszik Önnek vagy sem – nekem jobban tetszik, mint Önnek! –, de valójában engem ez a Parlament választott meg, az Európai Tanács elnökét pedig az állam- és kormányfők nevezték ki.

Ily módon tudjuk az Európai Unión belüli sokféleséget kezelni, és úgy gondolom, ennek ez a demokratikus módja. Csak remélni tudom, hogy legalább az európai parlamenti képviselők tisztelik az Európai Unió intézményeit, ha már mások nem is.

 
  
MPphoto
 

  Nigel Farage, az EFD képviselőcsoport nevében. – Nos, Barroso úr, ezt rendkívül mulatságosnak találtam! Az, hogy fölállhat és azzal dicsekszik, hogy titkos szavazással választották meg és ez Önnek demokratikus legitimitást biztosít, a legelképesztőbb dolog, amivel eddig egész életemben találkoztam.

A helyzet az, hogy a Bizottság kizárólagos joggal rendelkezik olyan jogalkotási javaslatok benyújtására, amelyek tönkreteszik az európai gazdaságokat, ahogy az most is történik. Ön szerint léteznek olyan körülmények, amelyek között népszavazást tartanának az európai polgárok, hogy maguk dönthessenek ezekről a kérdésekről?

(Közbeszólások az ülésteremből számos képviselő részéről)

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Tisztelt kolléga, sajnálom, de az ülésteremből érkező közbeszólásokat nem vesszük figyelembe. Szeretnénk folytatni az ülést.

 
  
MPphoto
 

  José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – A Parlamenten belüli választás nyílt választás volt. Sok ember úgy gondolja azonban, hogy a legszabadabb választások azok, ahol minden személy – illetve minden egyes parlamenti képviselő – titkosan hozhat döntést. A totalitárius rendszerekben a titkos szavazás rendszerint nem megengedett, éppen az egyéni szabadságjogokra gyakorolt nyomás miatt. Ez az első észrevételem.

A második észrevételem a népszavazásokhoz kapcsolódik: az alkotmányos és demokratikus elmélet számol a népszavazással és a képviseleti demokráciával. Egyébként valószínűleg épp Nagy-Britannia az az ország, amely a legtöbbet tette a képviseleti demokráciáért. Egy demokráciában a döntéshozatal egyik tökéletesen legitim módja a képviseleti demokrácia. A parlamentek szerepe, legyen szó a nemzeti parlamentekről vagy az Európai Parlamentről, végtelenül fontos a demokráciában. Én személy szerint úgy vélem, hogy a képviseleti demokrácia ellen irányuló néhány megjegyzés nem a valódi demokratikus gondolkodást tükrözi, amennyiben azok ennyire negatívak.

 
  
MPphoto
 

  Andrew Henry William Brons (NI). – Kína jelentős többlettel rendelkezik az EU-val szembeni kereskedelmi mérlegében. Európa a szolgáltatások terén igen csekély többlettel rendelkezik ennek ellentételezésére. Kína e kereskedelmi többletét úgy éri el, hogy a devizaárfolyamot mesterségesen alacsonyan tartja, a bérszínvonalat annyira lenyomja, hogy nincs lehetőség a Kínába irányuló importra, exportárai jóval alacsonyabbak az európai áraknál, harmadrészéről pedig semmibe veszi a nemzetközi szabadalmi jogokat, így a kínai vállalatok hasznot húznak a mások által végzett kutatásokból és fejlesztésekből.

Kína nagy sebességre kapcsolva devizatartalékokat halmoz fel és ellenőrzése alá vonja a világ szűkös erőforrásait. Az európai országok egy könyörtelen világpiaci versenyszereplő önkéntes áldozataivá válnak egy, a saját állatállományunk megsemmisítését célzó eszköz bevezetésével. Az európai országoknak külön-külön – én ezt támogatom – vagy együttesen meg kell védeniük az európai iparágakat.

Miért hagyja a Bizottság, hogy az uniós vállalkozások és munkavállalók a tisztességtelen kínai versenytől szenvedjenek?

 
  
MPphoto
 

  José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Hadd mondjam el, hogy közösen sokkal több eredményt érhetünk el, mint külön-külön.

Őszintén szólva, nem gondolom, hogy az egyes tagállamok elegendő hatalommal bírnának ahhoz, hogy Kínával szemben bármilyen intézkedést hozzanak. Az Európai Unió együttesen szembeszállhat Kínával, és ez az, amit csinálunk. Mint tudják, a szabadkereskedelem mellett foglalunk állást, ugyanakkor a tisztességes kereskedelem mellett is kiállunk. Amikor úgy láttuk, hogy bizonyítékunk van például a dömpingre, dömpingellenes intézkedéseket vezettünk be Kínával szemben. Ez nem volt könnyű, mert számos tagállam ellenezte az ilyen intézkedéseket, mi mégis bevezettük azokat. Minden alkalommal, amikor a kínai vezetőkkel találkozunk, megvitatjuk a szellemi tulajdonjogok kérdését, felvetjük, hogy szükségesnek tartjuk néhány alapelv tiszteletben tartását ahhoz, hogy ily módon nyitott kereskedelmet folytathassunk velük. Pontosan ezt a stratégiát követjük: pozitív szellemben kezeljük a kínaiakat, azonban határozottan kiállunk kereskedelmi érdekeink mellett.

Egyébként ezt a legutóbbi csúcstalálkozón igen világosan kifejezésre juttattuk.

 
  
MPphoto
 

  Andrew Henry William Brons (NI). – Ön azt mondta, hogy hisz a tisztességes kereskedelemben, azonban a tisztességes kereskedelem nem szerepel a kínálatban. Amit mi folytatunk, az egy egyoldalú kereskedelem, amely Kína javát szolgálja.

Sikeres lesz-e vajon a Bizottság abban, hogy rákényszerítse Kínát a szubvenciók felszámolására, devizaárfolyamának helyes megállapítására, illetve – ami azt illeti – a nemzetközi szellemi tulajdonjogok tiszteletben tartására, ami szemmel láthatólag a kínai GDP közel 5%-át teszi ki? Végül is vajon nem lenne szükség arra, hogy teljes egészében megakadályozzuk a kínai áruk importját?

 
  
MPphoto
 

  José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – A Bizottság egyértelműen sikeres lesz, ha minden támogatást megkap a tagállamoktól. Ezen dolgozunk, és mindenekfelett rendkívül elkötelezettek vagyunk a viszonosság mellett. A viszonosság elve azt jelenti, hogy nyitott piacokat akarunk. Véleményünk szerint ez a mi érdekünk. Az Európai Unió vitathatatlanul a legnagyobb exportőr a világon, nagyobb, mint Kína, és ezért fontos a piacok nyitottságának megőrzése. Abban is hiszünk azonban, hogy partnereinknek tiszteletben kell tartaniuk néhány alapszabályt.

Ami az árfolyamokat illeti, mint tudják, a legutóbbi G20-as csúcstalálkozón az Európai Unió az elsők között törekedett annak biztosítására, hogy ezzel a kérdéssel konstruktív módon és együttműködő szellemben foglalkozzanak, mert hisszük, hogy a dolgokat akkor is meg kell vitatni, ha lekötnek a világgazdaságban tapasztalható jelentős egyensúlyhiány problémái.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Elérkeztünk a kérdések órájának második részéhez, a „catch the eye” felszólalásokhoz. A téma a WikiLeaks és a kiberbiztonság.

 
  
MPphoto
 

  Carlos Coelho (PPE).(PT) Elnök úr, Barroso úr! Nem arra szeretném megkérni, hogy foglalkozzon az Egyesült Államokkal kapcsolatos diplomáciai problémákkal, nem kívánok fejtegetésekbe bocsátkozni a számítógépes hálózatok előnyeiről és hiányosságairól, az információszabadságról, vagy akár Julian Assange halálát szorgalmazó szégyenletes felhívásokról. Amit el szeretnék mondani, az az, hogy nincs jogunk figyelmen kívül hagyni nyilvánosságra kerülő információkat.

Megkérdeztem az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság és az Emberi Jogi Albizottság elnökét, hogy megismételhetnénk-e a Parlament által 2007-ben a CIA európai tevékenységeivel kapcsolatban lefolytatott vizsgálatot, amelynek során az elnöki tisztet volt szerencsém betölteni. Akkor elismeréssel adóztam Önöknek: a Barroso-Bizottság együttműködő és segítőkész volt, valamint rendkívül átlátható módon tevékenykedett, nem úgy a Tanács, amely − épp ellenkezőleg − mulasztásokat követett el és hazudott a Parlamenttel folytatott konzultációk során. A kérdés, amit fel szeretnék tenni Önnek, nagyon egyszerű: ismét kész a Barroso-Bizottság teljesen nyíltan együttműködni az Európai Parlamenttel?

 
  
MPphoto
 

  José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke.(PT) Az Európai Bizottság, amelynek van szerencsém elnöki tisztét betölteni, mindig teljesen nyíltan működött együtt az Európai Parlamenttel, és a jövőben is mindig így fog eljárni. A legcsekélyebb kétségem sincs efelől, és köszönöm az elnökségem alatt működő Bizottsággal kapcsolatos szavait. Úgy vélem, fontos, hogy a Bizottság és a Parlament közötti kapcsolatokban betartsuk az átláthatósággal és a tisztességes intézményi együttműködéssel kapcsolatos legszigorúbb előírásokat és elveket.

 
  
MPphoto
 

  Edit Herczog (S&D). – Ugyanezt a kérdést szeretném feltenni. Az európaiak napjainkban digitális függőségben élnek, és mi ragaszkodunk ehhez a digitális függőséghez, de persze azzal a feltétellel, hogy biztonságban érezzük magunkat az interneten. A Bizottságnak prioritásként kell tekintenie arra, hogy javaslatokat nyújtson be Európa 500 millió polgárának biztonságával kapcsolatban. Miként tervezi a Bizottság egyidejűleg biztosítani a biztonságot és a magánélet védelmét, az egyik vagy másik sérülése nélkül?

 
  
MPphoto
 

  José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Az említett kérdések közül néhány nemzeti hatáskörbe tartozik, azonban a mi hatáskörünkbe tartozó területeken a közelmúltban néhány hasznos változtatást javasoltunk. Ami a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó jogszabályokat illeti, Malmström biztos asszony néhány javaslatot nyújtott be, amelyeket Önök épp most mérlegelnek. A kiberbiztonságról is készítettünk javaslatokat, mert – miként azt helyesen megállapította – egyre inkább digitális függőségben élünk.

Nagyon fontos, hogy a digitális térben szükség van a szabadságra, azonban felelős szabadságra van szükség, miközben védeni kell a magánélethez való joghoz hasonló fontos jogokat. Az adatvédelem ezért szintén az alapvető jogokkal kapcsolatos kérdéskörbe tartozik, és úgy véljük, hogy a Bizottság olyan érzékeny javaslatokat nyújtott be, amely felelősségteljes módon megfelelő egyensúlyt teremt a szabadság – amely nem alku tárgya – és az internet használata között.

 
  
MPphoto
 

  Graham Watson (ALDE). – A Bizottság elnöke kimerítő válaszokat adott a WikiLeaks-szel kapcsolatban. Megkérdezhetem valamiről, amiről még nem szivárogtatta ki a véleményét a WikiLeaks?

Elnök úr! Ön válaszolt a kormányok jelenlegi kiadásait fedező eurókötvények kibocsátásával kapcsolatos kérdésekre. Megértem és osztom az ilyen intézkedésekkel kapcsolatos aggodalmakat. Mindazonáltal elismeri az euróval való megfelelő gazdálkodás nyomán létrejött hitelezési képességet?

Mivel Oettinger úr állítása szerint 10 évre 1000 milliárd dollárra van szüksége az energia-infrastrukturális beruházásokhoz – ez körülbelül 100 milliárd EUR-t jelent évente az éghajlatváltozás és az energiabiztonság jelentette kettős kihívás kezelésének elősegítésére –, és mivel ez az Európai Beruházási Bank részéről rendkívül nagyra törő lenne, ha ezt magára vállalná, nem nyújthatna be javaslatokat a jelenlegi kormányzati kiadások helyett inkább az infrastrukturális beruházások finanszírozására szolgáló eurókötvények kibocsátásáról?

 
  
MPphoto
 

  José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Watson úr! Nem azért jöttem ide, hogy a WikiLeaks-ről csevegjek Önnel! Ön már ismeri a kérdéssel kapcsolatos véleményemet. Az Unió helyzetével kapcsolatban Önökhöz intézett felszólalásomban már megemlítettem, hogy javaslatokat kívánok kidolgozni kifejezetten az infrastrukturális projektkötvények formájában alakot öltő eurókötvényekkel kapcsolatban. Ezek célja nem az lenne, hogy a tagállamok még jobban eladósodjanak vagy ezekkel fedezzék a túlzott eladósodottságukat – hiszen Európában a túlzott eladósodottság problémájával küzdünk –, hanem kifejezetett arra szolgálnának – ahogy azt Ön is helyesen mondta –, hogy főként az Európai Beruházási Bank támogatásával néhány fontos infrastrukturális projektet finanszírozzunk.

Ez a kérdés nagyon is napirenden van, és jelentős helyet foglal el a pénzügyi terveinkben. Júniusban konkrét javaslatokkal fogunk előállni ezzel kapcsolatban. Meg kell próbálnunk egyetértésre jutni, mert véleményem szerint ez az egyetlen módja, hogy megoldjuk a jelenlegi problémánkat. A tagállamaink nagyon komoly költségvetési megszorítást alkalmaznak, miközben néhány valódi európai projekt tekintetében finanszírozási forrásokra van szükségünk.

 
  
MPphoto
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE).(ES) Barroso úr! Ami engem nyugtalanít, az a tartalom. Számomra úgy tűnik, hogy inkább lelőjük a hírnököt, mintsem a probléma lényegével foglalkozzunk. A WikiLeaks mögötti fő kérdés lényege az igazságnak megfelelő állítások, amelyeket be is bizonyítanak.

Ön és egyes kollégái, például Miguel Moratinos, éveken át tagadták az állítások többségét. Tagadták, hogy európai szinten összejátszottak volna az Egyesült Államok által folytatott bizonyos jogellenes gyakorlatokkal.

Most már tudjuk, hogy ez az igazság, valóban ez történt, és még mindig válaszokat várunk számos külföldi minisztériumtól és különösen Öntől. Elengedhetetlennek tartom, hogy magyarázattal szolgáljon az állítások tartalmával kapcsolatban.

Ezt követően rátérnék a másik kérdésemre, a Julian Assange ellen irányuló kampányra. Szerintem valóban fontos számolnunk azokkal a kockázatokkal, amelyekkel jelenleg ez a személy kénytelen szembenézni. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy amit csinált – vagyis az, hogy felfedte az igazságot –, szükséges volt.

Remélem, ezt Ön is meg fogja érteni, és a Parlamentben valamennyien azt reméljük, hogy magyarázattal fog szolgálni akár itt, akár egy bizottság keretében, amelyet az igazság biztosítása érdekében újra működésbe kellene hoznunk.

 
  
MPphoto
 

  José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke.(PT) Ami a tartalmat illeti, minden napvilágra került információ a tagállamok, nem pedig az Európai Bizottság tevékenységéhez kapcsolódik. Minden kérdést a tagállamoknak kell tisztázniuk, és meggyőződésem, hogy a demokratikus államokhoz hűen így is fognak tenni. Tudomásom szerint néhány tagállamban elindultak olyan kezdeményezések, amelyek célja a nyilvánosság tájékoztatása azokkal a műveletekkel kapcsolatban, amelyekkel meggyanúsították őket.

Ami a Bizottság munkáját illeti, ahogy arra röviddel ezelőtt tisztelt Coelho képviselő úr emlékeztetett minket, a Bizottság hatáskörén belül minden tőle telhetőt megtesz, hogy lehetőleg mindenről tájékoztassa a Parlamentet és az európai polgárokat. Julian Assange tekintetében nincs mit mondanom. Az egyik demokratikus tagállamban – nevezetesen Svédországban – büntető eljárás alá helyezték, és nemrég európai elfogatóparancsot adtak ki ellene, amelyet a brit igazságügyi hatóságok vizsgálnak. A Bizottságnak értelemszerűen nincs mit mondania erről az ügyről, eltekintve attól, ami nyilvánvaló: minden vádlott ártatlan, amíg bűnössége bizonyítást nem nyer.

 
  
MPphoto
 

  Georgios Papanikolaou (PPE).(EL) Elnök úr! Pillanatnyilag valódi háború zajlik a kibertérben. A sajtó szerint az elmúlt néhány napban hackerek ezrei indítottak kibertámadásokat olyan vállalatok ellen, amelyek megpróbálták a WikiLeaks-et elzárni az internettől vagy aláásni pénzügyi helyzetét, elvágva az adományoktól.

Az olyan társaságokat, mint a MasterCard, a Visa és a PayPal, DDoS-típusú kibertámadások érték, ami azt jelenti, hogy számítógépek ezrei próbáltak meg egyszerre csatlakozni ugyanahhoz a weboldalhoz, miáltal az a túlterheltség miatt összeomlott.

Mindannyian érzékeljük, hogy ez általánosságban problémákat okoz a lakossági tranzakciók tekintetében. A kérdés magától értetődik: megítélésünk szerint ilyen esetekben – európai szinten – valóban megbízható biztonsági háló védi az online lakossági tranzakciókat?

 
  
MPphoto
 

  José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Úgy gondolom, erre nem készültünk fel teljesen, és ezért a Bizottság előterjesztett néhány javaslatot az ilyen típusú kibertámadások elleni küzdelemre vonatkozóan.

Ez Malmström biztos asszony kezdeményezésére történt, és ezek a javaslatok most már a kibertámadások minden fajtájára kiterjednek. Az Ön által is említett kibertámadásokkal kapcsolatban hadd mondjam el Önöknek, hogy az Egyesült Államok külügyminisztériuma tagadja, hogy bármilyen közvetlen utasítást adott volna a PayPal, a Visa vagy a MasterCard részére, így nincs mit hozzátennem a társaságok azon döntéséhez, hogy kiszolgálják vagy nem szolgálják ki a WikiLeaks-et. A Bizottság ellenzi a kibertámadások minden fajtáját, függetlenül attól, hogy az egyik vagy – mint ebben a vitatott esetben – a másik oldal követi el.

 
  
MPphoto
 

  Ana Gomes (S&D).(PT) Elnök úr! Az USA titkos diplomáciai levelezésének WikiLeaks és elismert nemzetközi média általi közzétételére csak azért kerülhetett sor, mert az amerikai biztonsági rendszerben hatalmas hiányosságok tapasztalhatók annak köszönhetően, hogy a külügyminisztérium és a védelmi minisztérium közötti információcsere jelentősen megnövekedett.

Az Ön véleménye szerint milyen következményekkel járhat ez a hiányosság a transzatlanti kapcsolatokra nézve, különösen a diplomáciai és hírszerzési információk megosztása terén? Milyen tanulságot vonhatunk le továbbá az Európán belüli kommunikációs hálózatok – köztük a Correspondence Européenne hálózat – biztonságának, az Európai Külügyi Szolgálat működésének, valamint a kibertámadásokkal szembeni biztonság megerősítésével kapcsolatban?

 
  
MPphoto
 

  José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke.(PT) Először is úgy gondoljuk, hogy ami az Egyesült Államokban megtörtént, az bármely biztonsági rendszer tekintetében megtörténhet. Egyetlen biztonsági rendszer sem védett tökéletesen az esetleges jogsértésekkel szemben.

Való igaz, hogy az amerikai rendszer esetében látszólag – a beérkező információk szerint – több százezer személy férhet hozzá rendkívül bizalmas információkhoz, azonban az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az olyan rendszereken belül, amelyek tisztelik a szabadságot – mint az európai rendszerek esetében is –, lehetetlen a 100%-os biztonság megteremtése. Éppen ezért feltett szándékunk, hogy együttműködjünk amerikai partnereinkkel és barátainkkal a biztonság fokozása érdekében, azonban mindenkor tiszteletben tartva az alapvető szabadságjogokat is, továbbá fontosnak tartjuk, hogy megfelelő egyensúlyt találjunk e két óvintézkedés között, miként erről röviddel ezelőtt is beszéltem.

Igaz, hogy – különösen a terrorcselekmények miatt – szükség van néhány rendkívül kényes információ cseréjére. Ugyanakkor ezt az elővigyázatossági előírásokkal összhangban és általában a megfelelő egyensúly elvének betartása mellett kell végrehajtani.

 
  
MPphoto
 

  Sonia Alfano (ALDE).(IT) Ahogy azt számos állam kormányképviselőinek nyilatkozatai is alátámasztják, a túlzott igyekezett, amellyel a Julian Assange elleni nyomozást folytatják, egyértelműen arra irányul, hogy őt és a WikiLeaks-et megbüntessék bizonyos szigorúan titkos dokumentumok feltárásáért, mint például amelyben az amerikai külügyminiszter, Hillary Clinton aggodalmának adott hangot, valamint a római és moszkvai amerikai nagykövetségtől tájékoztatást kért Berlusconi és Putyin minden olyan személyes befektetéséről, amely befolyásolhatja a saját országuk kül- vagy gazdasági politikáját. Berlusconit Putyin európai szószólójának nevezte.

Egyértelmű, hogy ami itt történik, az nem más, mint egy olyan ember és egy olyan szervezet megbüntetése és üldözése, akinek, illetve amelynek egyetlen bűne, hogy a világ tudomására hozott bizonyos elkendőzött információkat, ami kényelmetlen helyzetbe hozta a kormányokat. Ennélfogva a mi kötelességünk megvédeni a WikiLeaks szabadságát és tisztességes bánásmódot biztosítani Julian Assange részére, akinek meg kell fizetnie bűneiért, amennyiben egy tisztességes tárgyalás keretében bizonyosságot nyer a bűnössége.

Ezért arra kérem a Bizottságot, hogy foglaljon állást a WikiLeaks-ügyben, és fejtse ki, miként szándékozik nyomon követni a helyzet alakulását annak érdekében, hogy ezt az ügyet ne használhassák fel az információszabadság és az internet korlátozására, amely ismételten egy rendkívül erős demokratikus eszköznek bizonyult és ezért védelemre szorul.

 
  
MPphoto
 

  José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Mint korábban is elmondtam, nem tudok hozzászólni a konkrét esetekhez, illetve a büntető eljárásokhoz.

Ami Assange urat illeti, a svéd igazságszolgáltatási rendszer emelt vádat ellene, amelyet most a brit igazságszolgáltatási rendszer vizsgál. Mind Svédország, mind az Egyesült Királyság tiszteletben tartja a jogállamiságot. Hagynunk kell, hogy a szokásos jogi eljárások haladjanak a maguk útján. Nem tudok, és nem is kívánok hozzászólni a témához, már csak azért sem, mert rendkívüli módon tisztelem az ártatlanság vélelmét és a mindenkit megillető személyiségi jogokat. Éppen ezért nincs mit mondanom erről.

A WikiLeaks-üggyel kapcsolatos egyéb kérdések tekintetében tett egyéb észrevételeit illetően nem gondolom, hogy helyes volna, ha megjegyzéseket fűznék az ügyhöz. Az amerikai diplomaták szokták kommentálni az ilyen eseteket, ezért ez az ő dolguk. Én nem illethetem kritikával őket sem. Én csupán az általunk elfogadott álláspontot tudom megosztani Önökkel, amely azonban nem egyezik az Egyesült Államok álláspontjával. Az Ön által felvetett üggyel kapcsolatos álláspontunk – az európai álláspont – világos. Nem kell véleményt mondanunk a kiszivárogtatott információkról, akár a WikiLeaks-től, akár máshonnan származnak.

 
  
MPphoto
 

  Takis Hadjigeorgiou (GUE/NGL).(EL) Elnök úr! Azt gondolom, még mindig szem elől veszítjük a lényeget. Legalábbis a válaszai alapján úgy gondolom, hogy nem érti a lényeget. Először is, végtelenül megdöbbent – és örömmel hallanám, hogy Ön is hasonlóan megdöbbentőnek találja –, hogy az európai szervek hihetetlen módon szó nélkül hagyják a szólásszabadság elnyomásának e példáját. Fájdalom, hogy a szólásszabadság védelmezői közül senki nincs jelen a tisztelt Házban. Hirtelen mindenki eltűnt.

A kérdésem a következő: véleménye szerint arra fogják használni ezt az ügyet, hogy elnyomják a szabad információáramlást? Mi mindannyian – nagyon helyesen – felemeljük a hangunkat azért, hogy a kínaiaknak és a kubaiaknak joguk van hozzáférni az internethez; de mit tudunk és kell tennünk most, amikor ezt a jogot ténylegesen korlátozzák? Mit tehet és tesz a Bizottság?

A kérdésem nagyon konkrét: mit fog tenni Ön azért, hogy az európai polgárok hozzáférhessenek a WikiLeaks weboldalához?

 
  
MPphoto
 

  José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Először is a lényegi kérdés, amellyel foglalkoztunk, az az, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága, annak minden formájában, nem csak egy alapvető emberi jog, hanem valamennyi demokratikus társadalom alapköve. Ez nem alku tárgya.

Ugyanakkor az is világos, hogy vannak olyan információk, legyenek azok magán-, üzleti vagy jogi jellegűek, amelyek természetüknél fogva érzékenyek és nem tehetők hozzáférhetővé a nagyközönség számára. Az adatvédelem szintén az alapvető jogok egyike. Minden tagállamunk rendelkezik olyan szabályokkal, amelyek az adatok és bizonyos érzékeny közérdekű információk védelmére irányulnak, és ez a mi álláspontunk a véleménynyilvánítási szabadsággal és az adatvédelemmel kapcsolatban.

Ami a konkrét személy elleni vádemelés kérdését illeti, én nem vagyok bíró. Továbbá a Bizottság sem köteles véleményt nyilvánítani egy konkrét személy elleni vádemelésről, mert a Bizottság nem bíróság, és ez nem is várható el tőle, és nem bocsátkozik feltételezésekbe egy konkrét személy bűnösségét illetően.

 
  
MPphoto
 

  Tunne Kelam (PPE). – A NATO-val kapcsolatos új elgondolás a kibertámadások elleni nemzeti védekezőképesség koordinálását szorgalmazza azzal a céllal, hogy valamennyi NATO-szerv egy központi kibervédelem alá tartozzon. Ön miben látja az Európai Bizottság szerepét a nemzeti kibervédelem különböző szinteken történő koordinálásának javítása és a NATO-val való együttműködés fokozása terén? Vajon Ashton bárónő például fel fog karolni néhány, védelmi politika hatálya alá tartozó kiberbiztonsági kérdést? Ön szerint több közös uniós kutatásra van szükség ahhoz, hogy európai szinten átfogó választ találjunk a kibertér által létrehozott kihívásokra?

 
  
MPphoto
 

  José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Alapvetően ez nem a Bizottság, hanem Ashton főképviselő asszony hatáskörébe tartozik. Az ilyen jellegű műveletekről ő egyeztet a legfőbb partnereinkkel. Az Obama elnökkel tartott legutóbbi csúcstalálkozón napirendre tűztük a kiberbiztonsággal kapcsolatos együttműködés kérdését is.

Ez fontos kérdés, nem csak a NATO számára, hanem az Egyesült Államokkal fennálló kétoldalú kapcsolataink tekintetében is. Dolgozunk ezen a kérdésen. Úgy véljük, komoly kiberbiztonsági veszélyekkel állunk szemben. Néhány tagállamban – sejtésem szerint az Ön országában is – történtek már kibertámadások. Véleményünk szerint ez komoly aggodalomra ad okot. Ezzel a kérdéssel európai szinten is foglalkoznunk kell, azonban ez olyan terület, ahol a tagállamoknak is van bizonyos felelősségük. A főképviselő azon fáradozik, hogy átfogó megoldást találjon a kiberbiztonsági problémákra. A magam részéről teljes mértékben támogatom ezeket az erőfeszítéseit.

 
  
MPphoto
 

  Derek Vaughan (S&D). – Ez a kérdés nagy visszhangot váltott ki szerte Európában. Az embereket foglalkoztató egyik dolog, hogy ez mit fog jelenteni a kiberbiztonság jövőjére nézve az EU-ban. Nem hiszem, hogy sokan lennének, akik túlságosan nyugtalankodnának az ügyben érintett személy miatt. Sokkal inkább az érdekli őket, hogy miként fog végződni ez az ügy Európában. Fontosnak tartom, hogy az EU kidolgozzon egy politikát ezzel kapcsolatban.

Arra ösztönözném a Bizottságot, hogy a lehető legtöbb partnert vonja be ezekbe az egyeztetésekbe, és nem csak tagállami szinten, hanem EU-szerte egyéb kormányzati szinteken is, többek között abból a célból, hogy a kiberbiztonságot regionális és helyi kormányzati szinten is fontos kérdésnek tekintsék.

 
  
MPphoto
 

  José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Teljes mértékben osztom az Ön aggodalmát. Mi is pontosan ezt az irányvonalat követjük.

Nem is oly régen, az Európai Unió köz- és magánszervezetekkel szembeni kibertámadások tanúja volt Észtországban (2007) és Litvániában (2008). Naponta több ezer kibertámadást intéznek az európai uniós intézmények és egyéb állami hatóságok ellen.

A Bizottság a közelmúltban – szeptember 30-án – az információs rendszerek elleni támadásokról és az erre vonatkozó 2005. évi kerethatározat hatályon kívül helyezéséről szóló irányelvre irányuló javaslat benyújtásával válaszolt e riasztó helyzetre. Az irányelv általános célkitűzése az Európai Unióból eredő és/vagy az Európai Uniót megcélzó nagyszabású támadások elleni küzdelem.

Nagyon odafigyelünk ezekre az aggodalmakra, és véleményünk szerint az irányelvre irányuló javaslat megfelelő eszköz. A javaslat büntetéssel sújtja a botnethez hasonló eszközöket bűncselekmény céljára felhasználó személyeket, valamint a bűncselekmények tekintetében szigorúbb szankciókat vezet be. A javaslat értelmében a tagállamok a kérés fogadásától számított 8 órán belül kötelesek válaszolni a köz- és a magánszférából érkező sürgős kérésekre a hét minden napjának 24 órájában rendelkezésre álló kapcsolattartó hálózaton keresztül, továbbá a tagállamok nyomon követési kötelezettséggel is bírnak, ami megkönnyíti a kibertámadásokkal kapcsolatos adatok összegyűjtését és megosztását, ami kiterjed a büntetőeljárások számára és a bűnügyi jelentésekre is.

 
  
MPphoto
 

  Mario Borghezio (EFD).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Az Assange úr ügyével és a szabadságeszméi miatti bebörtönzésével kapcsolatos válaszok Poncius Pilátus válaszaira emlékeztetnek.

Három pontot ajánlanék a figyelmükbe:

1. Ez a fumus persecutionis esete, mert a vádak igen gyenge lábakon állnak; 2. az Egyesült Államok nyomást gyakorol egy európai országra a szóban forgó személy kiadatása céljából, még ha kérése egyelőre nélkülöz is minden jogalapot; 3. zárolták egy polgár európai bankszámláit, ami azt jelenti, hogy Európában támogatóitól semmilyen pénzügyi segítséget nem kaphat.

Sőt mi több, az összes statisztikai adat megerősíti, hogy az európai közvélemény támogatja e szabadságelveket, az internet szabadságát követeli, a szabadság mellett száll síkra annak ellenére, hogy e kezdeményezés nyomán – amellyel én személy szerint nem értek teljesen egyet – kétségek és problémák merültek fel.

Mindazonáltal kíváncsiak lennénk Barroso úr azzal kapcsolatos álláspontjára, hogy milyen korlátok között mozog és valójában min alapszik az emberi jogok és a véleménynyilvánítási szabadság védelme. Itt most egy virtuális Guantánamónak lehetünk tanúi? Vajon az internet totális orwelli ellenőrzésének veszélyével állunk szemben? Ez jelenti a valódi veszélyt, és választ szeretnénk kapni erre a kérdésre.

Fontosnak tartom továbbá, hogy ellenőrizzük Assange úr börtönkörülményeit, mert Olaszországban még a maffia tagjait sem tartják teljesen elszigetelve.

 
  
MPphoto
 

  José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Csupán az ügy jogi vonatkozásairól szolgálhatok Önöknek némi információval, természetesen anélkül, hogy eleve megítélném a helyzetet, mivel nem vagyok sem bíró, sem döntést nem hozhatok az ügyben.

Először is Assange urat a brit hatóságok egy európai elfogatóparancs alapján vették őrizetbe. A svéd ügyész Assange úrral kapcsolatban egy körözvényt adott ki a svéd és a schengeni rendszeren belül és az Interpolon keresztül, amelynek alapján európai elfogatóparancsot adtak ki.

Nos, az európai elfogatóparancsról szóló kerethatározat 28. cikke értelmében az európai elfogatóparancs alapján átadott személy nem adható ki harmadik államnak azon tagállam illetékes hatóságának hozzájárulása nélkül, amely őt átadta. Ez azt jelenti, hogy mivel Assange urat az Egyesült Királyságban vették őrizetbe, ezért az illetékes brit hatóságnak – amely dönt a Svédországnak való átadásáról – előzetesen hozzájárulását kellene adnia ahhoz is, hogy kiszolgáltassák őt egy harmadik országnak.

Ez a legtöbb, amit az ügy jogi vonatkozásáról elmondhatok, azonban nem bocsátkozhatok feltételezésekbe a szóban forgó személy bűnösségét illetően.

 
  
MPphoto
 

  Sarah Ludford (ALDE). – Barroso elnök úr! Számos nyilatkozatot hallottunk, ideértve a ma délutáni nyilatkozatot is arról, hogy az EU és a tagállamok mennyire tartják tiszteletben az alapvető jogokat és a jogállamiságot, azonban a rendkívüli kiadatás kérdésének kivizsgálása, amelynek elnöki tisztjét Coelho úr, alelnöki tisztjét pedig én töltöttem be, meggyőző bizonyítékkal szolgált arra vonatkozóan, hogy közel egy tucat uniós és egyéb európai ország közreműködött a terrorral szemben folyatott háborúval kapcsolatos visszaélésekben, mint az eltűnések és a kínzások. Őszintén szólva attól tartok, hogy elég ingatag választ adott Coelho úrnak.

Úgy véljük, hogy a Bizottság és a Tanács nem tartotta tiszteletben a Szerződés 6. cikkét, és mindkét intézményt arra ösztönöztük, hogy derítsék ki az igazságot a történtekkel kapcsolatban, és szükség esetén hozzanak intézkedéseket a 7. cikk értelmében, ami az emberi jogok megsértése esetén alkalmazandó szankciókat jelenti. Őszintén szólva semmilyen eredmény nem született. Ezáltal az EU az álszenteskedés vádjának teszi ki magát. Mit szándékozik most tenni, hogy az úgynevezett terrorral szemben folyatott háborúval kapcsolatos emberi jogi visszaélésekben való európai közreműködés tekintetében teljes körű politikai és jogi felelősségre vonás történjen?

 
  
MPphoto
 

  José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Először is, a Bizottság mindig is tiszteletben tartotta az alapvető jogokat, és teljes mértékben visszautasítok minden olyan kritikát, miszerint a Bizottság részt vett volna az emberi jogok bárminemű megsértésében. Ez nem igaz. A Bizottság tökéletesen tiszta ebben az ügyben, és készek vagyunk teljes átláthatóság biztosítása mellett együttműködni a Parlamenttel minden ilyen ügyben.

Van néhány olyan kérdés, amely a tagállamok felelősségi körébe tartozik, és a tagállamoknak tenniük kell a dolgukat. A Bizottság nem helyettesítheti a tagállamokat. Van egy szerződésünk, van egy hatáskörünk, vannak kötelezettségeink és vannak jogaink. A Bizottság az Ön által említett ügyekben mindig – a teljes átláthatóság biztosítása mellett – együttműködött a Parlamenttel, amikor ezt kérte.

 
  
MPphoto
 

  Franz Obermayr (NI).(DE) Elnök úr! A WikiLeaks internetes platformja – egyszerűen fogalmazva – bizalmas információkat tesz közzé, és természetesen ez mindig nagyon kellemetlen az érintettek számára. Azt is meg kell jegyezni, hogy mindezidáig semmilyen jogi eljárás nem indult a WikiLeaks ellen. Időközben igazi kiberháború tombol. Egyrészről a WikiLeaks szervereit támadják, másrészről pedig a WikiLeaks hívei a Visa és a MasterCard webszervereit bombázzák, hogy azok összeomoljanak.

Kérdésem, elnök úr, a következő: szándékában áll a Bizottságnak fellépni az ilyen helyettesítő háborúkkal szemben? Ön már említést tett Malmström biztos asszony tevékenységéről. Készült már ezzel kapcsolatban ütemterv, és van már bármilyen elképzelés arra vonatkozóan, hogy mit szándékozunk tenni? Tervezi a Bizottság – és ezzel kapcsolatban egyértelmű választ szeretnék kapni, nem pedig részletekkel és jogi érveléssel tűzdelt kifogásokat –, hogy konkrét intézkedéseket hoz a WikiLeaks-szel szemben annak érdekében, hogy az adattovábbítás kényes témájával kapcsolatban ismét az Egyesült Államok önkéntes ügynökeként lépjen fel és cselekedjék?

 
  
MPphoto
 

  José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Először is, semmiféle intézkedést nem tervezünk a WikiLeaks ellen.

Másodszor, ami az általunk előterjesztett irányelveket illeti, azokat most fogják megvitatni a Parlamenttel. A kiberbiztonság fokozását célzó javaslatokat terjesztettünk elő.

Néhány kérdést illetően, amelyek tekintetében részletes válaszokat vár tőlem, úgy gondolom, jobb lenne szakértői szintű tájékoztatással szolgálni Önnek. Sajnálom, egy percben nem tudok Önnek konkrét válaszokkal szolgálni, azonban az irányításom alatt álló szolgálatok készséggel a rendelkezésére állnak, ha úgy kívánja, és részletes tájékoztatást adnak arról, hogy mi hogyan látjuk e fontos kérdést. Alapvetően azonban ez nem egy bizottsági kérdés. Ez egy olyan dolog, ami az Egyesült Államokban történt, és ami az egész világon hatással van az internetet használók közösségére. Ez egy rendkívül komoly és fontos kérdés. Nem becsülöm alá a kérdés fontosságát, azonban tisztában kell lennünk azzal, hogy meddig terjed a hatáskörünk.

Felajánlom, hogy szervezett keretek között minden képviselő részére, aki óhajtja, egy teljes körű tájékoztatást adok az európai szinten megtehető minden technikai intézkedésről.

 
  
MPphoto
 

  Petru Constantin Luhan (PPE).(RO) Elnök úr! Szeretnék feltenni Önnek egy kérdést a legutóbbi eseményekkel kapcsolatban, amikor is a Visa, a MasterCard és PayPal társaság ellen hackertámadásokat indítottak azzal a szándékkal, hogy szabotálják pénzügyi műveleteiket és pénzügyi károkat okozzanak.

Amikor ezek a kibertámadások történtek, meglehetősen komoly technikai problémákat okozva, az ügyfelek bizalmas adatai biztonságban voltak vagy veszélynek voltak kitéve? Ez az első kérdésem. Az ilyen – ideológiai alapon vagy a hackelés örömérét folytatott – kibertámadásokkal párhuzamosan fennáll annak a lehetősége, hogy olyan hackerek is behatolnak ezekbe a rendszerekbe, akiket csak a pénzügyi haszon hajt. Tudni szeretném, hogy vajon ezekhez a pénzügyi és személyes információkhoz is hozzáfértek-e, hogy milyen módszereket alkalmaztak és kik voltak az elkövetők, és hogy pillanatnyilag Ön ellenőrzése alatt tartja-e a helyzetet. Azt is tudni szeretném, hogy az USA és a nemzetközi hatóságok is foglalkoznak-e ezzel a problémával.

 
  
MPphoto
 

  José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Nincs semmilyen közvetlen információm a kiszivárogtatásokról, és arról sem, hogy mennyire bizalmas információkat vagy milyen személyes adatokat szivárogtattak ki. Sajnálom, de én magam sem rendelkezem ezzel az információval – semmi közöm ehhez az ügyhöz.

Való igaz, hogy ez az ügy nagyon fontos biztonsági kérdéseket vet fel. E problémák egy részével már foglalkoztunk a WikiLeaks-ügy előtt is, és beszámoltam Önöknek néhány bizottsági kezdeményezésről. Biztos vagyok abban, hogy az Atlanti-óceán másik partján is aggódnak, és ezért úgy gondolom, hogy együtt kell működnünk a kiberbiztonság fokozása érdekében, mindenkor tiszteletben tartva azonban az alapvető szabadságjogokat – mert a véleménynyilvánítási szabadság szent és sérthetetlen jogunk az Európai Unióban –, ugyanakkor tisztában kell lennünk azzal, hogy az adatvédelem és a magánélet védelme szintén az alapvető jogok közé tartozik.

Meg kell találnunk a megfelelő egyensúlyt, és ezért valamennyi kezdeményezésünk során ezt a két – olykor nehezen összeegyeztethető, mégis rendkívül fontos – elvet kell érvényre juttatnunk.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Tisztelt kollégák! A listán 21 név szerepelt, azonban csak 14-en tudtak felszólalni. Nagyon sajnálom, de a kérdéseiket a listán szereplő sorrendben tehették fel.

A kérdések óráját lezárom.

 
  
  

ELNÖKÖL: GIANNI PITTELLA
alelnök

 
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat