Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2010. december 15., Szerda - Strasbourg

Az Afganisztánra vonatkozó új stratégia (vita)

  Pino Arlacchi, előadó. – Elnök asszony! Egy olyan jelentéssel foglalkozunk ma, amit a Parlament Külügyi Bizottsága gyakorlatilag egyhangúlag fogadott el. A jelentés az általam vezetett csapat egyéves munkájának eredménye. A Kabulban és Brüsszelben folytatott átfogó megbeszéléseken alapul.

Ez a jelentés egy paradoxonra próbál magyarázatot találni: miért csak ilyen csekély eredményt értünk el Afganisztánban kilencévnyi nemzetközi szerepvállalás ellenére? 2001 óta az országban végrehajtott katonai műveletek több mint 300 milliárd euróba kerültek, több ezer halálos áldozatot követeltek és legalább további 40 milliárd eurót fordítottunk civil támogatásra, ami összességében a jelenlegi afgán GDP több mint harmincszorosa.

Ezen hatalmas erőfeszítés ellenére Afganisztán még mindig a világ első számú kábítószer-termelője. És még mindig a világ egyik legszegényebb országa, ahol – az afgán lakosság többsége számára – az élet olyan rövid, kegyetlen és csúnya, mint amilyen öt évszázaddal ezelőtt a mi kontinensünkön volt. A gyermekágyi halálozással érintettek száma önmagában meghaladja a háborúban elesettek számát: ez éves szinten több mint 20 000 szemben a 2 300-zal. Nem könnyű választ adni ezen paradoxonra. Figyelembe kell venni az ópiumproblémát és a felkelők erejét is, valamint a gyors katonai győzelem illúziójába vetett hitet, amely nemzetközi jelenlétünk első éveit jellemezte. Ezen túlmenően túlbecsültük a központi kormány legitimitását, illetve a nemzetközi segélynek az ország újjáépítésében játszott hatékonyságát.

A jelentés nem próbálja leegyszerűsíteni ezeket az ügyeket. A kihívást annak teljes dimenziójában fogadja el. Ezen dokumentum pedig arra tesz kísérletet, hogy politikáink számára új irányokat javasoljon. A jelentés európai szemszögből közelít a témához. Ez azt jelenti, hogy az afgán válságot egy olyan szögből vizsgálja, amely nem pusztán az amerikai véleményt tükrözi. Az európai értékek és elvek számítanak. Ezek befolyásolják azt, ahogyan az európai polgárok az afgán problémát látják, ők pedig alapvetően nem a katonai megoldásban hisznek, mivel 65 évvel ezelőtt felhagytunk azon elképzeléssel, miszerint a háború és az idegen országok megszállása jó megoldás.

A mai EU a háborútól való idegenkedésre épül, ez a jelentés is ezt az érzést tükrözi. Afganisztán konkrét kérdését illetően az uniós állampolgárok az erő alkalmazása helyett határozottan egy polgári megközelítés alternatíváját támogatják. A megközelítésünk nem naiv, mint ahogy az már elhangzott: nem Vénusz lágysága Mars erejével szemben. Ehelyett az ész és az emberi szolidaritás erejét alkalmazzuk egy olyan válság esetében, mint az afgán válság, amelyet nem lehet leegyszerűsített megoldással és gondolkodásmóddal megközelíteni.

Ez a jelentés egy olyan stratégiát javasol, amely nem zárja ki a kényszerítő eszközök korlátozott használatát. Az afgán lakosság terroristákkal és támadásokkal szembeni biztonsága a fejlődés nélkülözhetetlen előfeltétele és ez a Parlament hiszi, hogy a békefenntartói szerepvállalások, a többoldalú diplomácia, a nemzeti béketárgyalások, a szegénység visszaszorítására irányuló hatékony intézkedések, a demokratikus intézmények kiépítése, valamint a nők jogainak védelme Afganisztán vonatkozásában − mint ahogy másutt is − egy új és győztes stratégia pilléreit alkotják.

Remélem, hogy az új rendszer gondosan végrehajtja majd az itt vázolt stratégiát, és megragadom az alkalmat arra, hogy felkérjem Ashton bárónőt, hogy csatlakozzon a Parlament ezen törekvéséhez.