Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2010/0160(COD)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

A7-0340/2010

Viták :

PV 14/12/2010 - 15
CRE 14/12/2010 - 15

Szavazatok :

PV 15/12/2010 - 9.3
CRE 15/12/2010 - 9.3
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2010)0478

Viták
2010. december 15., Szerda - Strasbourg HL kiadás

10. A szavazáshoz fűzött indokolások
A felszólalásokról készült videofelvételek
PV
MPphoto
 

  Elnök. – Tisztelt képviselők, nagyon sok szavazáshoz fűzött indoklásunk van, így nagyon szigorúnak kell lennünk az időt illetően. Egy perc után mindenkit félbe fogok szakítani. Elnézést kérek emiatt, de így kell tennem.

 
  
  

A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások

 
  
  

Az Európai Unió 2011-es pénzügyi évre szóló általános költségvetés-tervezete a Tanács által módosított formában

 
  
MPphoto
 

  Ashley Fox (ECR). – Elnök úr, szeretném indokolni, miért szavaztam a 2011-es költségvetés ellen. Azért szavaztam ellene, mert ezekben a nehéz időkben az EU-nak megszorításokat kellene bevezetnie. Csökkenteni kellene a kiadásainkat, nem pedig növelni. Szerintem szégyenletes, hogy a Bizottság először 6%-os növelést javasolt, amit a Parlament is támogatott.

Véleményem szerint hazám miniszterelnöke, David Cameron jó munkát végzett azzal, hogy kikényszerítette ennek 2,9%-ra történő csökkentését, de tudjuk, hogy ez kompromisszumos megoldás volt. A brit konzervatívok nem elégedettek ezzel a kompromisszummal, és én büszke vagyok, hogy az EU túlzott költekezése ellen szavaztam.

 
  
MPphoto
 

  Sirpa Pietikäinen (PPE).(FI) Elnök úr, fontos esemény, hogy a Parlamentnek most először volt lehetősége jóváhagyni a költségvetést. Véleményem szerint a jövőben a Parlamentnek a költségvetési politika terén biztosítania kell, hogy a prioritások a következők legyenek: az EU növelje a saját hozzájárulását; a költségvetés a politikák kiválasztása révén támogassa az anyagfelhasználás hatékonyságát és az éghajlat-változási politikát - ily módon lehet megvalósítani az Európa 2020 stratégiát, valamint környezetbarátabb gazdaságot.

 
  
MPphoto
 
 

  Syed Kamall (ECR). – Elnök úr, sok brit konzervatívhoz hasonlóan én is osztom a képviselőtársam, Fox úr által megfogalmazott aggályokat.

A megszorítások idején, amikor az Európai Unió kormányai – sőt, a világ kormányai – összehúzzák a nadrágszíjat, és kevesebbet költenek, mi hogy merünk több pénzt kérni az adófizetőktől? Nyilvánvalóan itt az ideje, hogy összehúzzuk a nadrágszíjat, és ezzel példát mutassunk. Nem lett volna szabad az EU költségvetésének növelését kérnünk, még csak a költségvetés változatlanul hagyását sem lett volna szabad kérnünk; az EU költségvetésének csökkentését kellett volna kérnünk, hogy az Európai Unió adófizetői komolyan tudják venni a politikusokat, és lássák, hogy megértjük, milyen nehéz időket élnek meg, és hogy osztozunk a nehézségekben. Így kellene viselkednünk, nem pedig úgy, mint egy olyan megválasztott elit, amely nem figyel oda azokra az emberekre, akik szavazatukkal a Parlamentbe juttattak minket.

 
  
  

Jelentés: Sidonia Elżbieta Jędrzejewska, Helga Trüpel (A7-0369/2010)

 
  
MPphoto
 

  Peter Jahr (PPE).(DE) Elnök úr, a költségvetés kidolgozásának joga egy parlament legfontosabb joga. Ez az Európai Parlamentre is igaz. A Parlament, a Bizottság és a Tanács közötti együttműködés kulcsfontosságú aspektusai a felelősség, a bizalom és a partnerség. A 2011-es költségvetés konzultációs folyamata azonban nem volt éppen bizalomépítő jellegű. Felszólítom a Bizottságot és még inkább a Tanácsot az Európai Parlament jogainak tiszteletben tartására, mert – ahogy már mondtam – a költségvetés kidolgozásának joga az Európai Parlament legfontosabb joga.

 
  
MPphoto
 
 

  Daniel Hannan (ECR). – Elnök úr, tegnap úgy éreztem, hogy egy téridő-görbületbe estem, és a 70-es években landoltam. Ma már úgy érzem, hogy talán inkább az 1770-es években.

Hadd idézzem Thomas Jefferson szavait a távolról kormányzó kormányokról!. Ha a vezetők „távolról és választópolgáraik felügyelete nélkül kormányoznak”, akkor szükségszerűen hajlanak a „korrupcióra, sikkasztásra és pazarlásra”. Micsoda tökéletes leírása ez annak, ami az EU költségvetésével történik: jóvá nem hagyott elszámolások, a források rossz elosztása és – a 27 tagállam költségcsökkentési kísérletei ellenére – a folyamatosan növekvő számok. Ez történik, ha nincs kapcsolat az adóztatás, a képviselet és a források felhasználása között. Az EU köszönetet vár azért, hogy elkölti a pénzt, de úgy gondolja, nem jár kritika azért, ha növeli a kiadásokat.

Egyedül úgy lehet ezeket a számokat a közvélemény elvárásainak megfelelően alakítani, ha a költségvetési felelősséget visszaadjuk a nemzeti parlamenteknek és azok képviselőinek, akik elszámolással tartoznak választópolgáraiknak, akik egyben az adófizetők is.

 
  
  

Jelentés: Jean-Paul Gauzès (A7-0340/2010)

 
  
MPphoto
 

  Cristiana Muscardini (PPE).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, támogatjuk ezt az intézkedést, és köszönetet szeretnék mondani az előadó nagyon pontos munkájáért.

Úgy gondoljuk azonban, hogy az európai intézményeknek továbbra is nyomon kellene követniük az új intézkedések további fejleményeit, mivel a múltban sajnos túl gyakran adódtak nem egyértelmű helyzetek, ami negatív hatással volt a pénzügyi rendszerre, és károkat okozott a vállalkozásoknak és a megtakarítóknak.

Nagyon fontosnak tartjuk, hogy létrejöjjön a hitelminősítő intézetek új európai rendszere, és hogy a központi banki hatóságokat felügyeljék annak érdekében, hogy a minősítések hatékonyan reagáljanak a pénzügyi rendszerre, és a köz számára is hasznosak legyenek. Szeretnék köszönetet mondani az előadónak.

 
  
MPphoto
 
 

  Peter Jahr (PPE).(DE) Elnök úr, az itt a kérdés, hogy ki felügyeli a felügyeleti hatóságokat? Még a futballbírókra is felügyeleti és engedélyezési eljárás vonatkozik. Ha ez érvényes a futballra, akkor még sokkal inkább érvényesnek kell lennie a pénzügyi piacokra. A hitelminősítő intézetek feladata a pénzügyi termékek, a bankok, sőt egész országok hitelképességének és fizetőképességének minősítése – a minősítés teljes folyamatát a hitelminősítő intézetek végzik. De ha a hitelminősítő intézetek monopóliummá válnak, és sikerül elkerülniük, hogy bármiféle felügyelet felügyelje a tevékenységüket, akkor istenszerű státuszuk lesz, és a végén még imádni fogják őket. Nem hagyhatjuk, hogy ez megtörténjen. A Biblia is azt mondja: „Ne féljetek más isteneket!” Ez a jelentés megpróbálja helyrehozni a kialakult helyzetet, hiszen a hitelminősítő intézetek felügyeletének bevezetéséről szól. A Parlamentnek a megfelelő időben majd fel kell tennie a kérdést, hogy ezek az intézkedések valóban hatékonynak bizonyultak-e.

 
  
  

Jelentés: Sidonia Elżbieta Jędrzejewska, Helga Trüpel (A7-0369/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Barbara Matera (PPE).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a 2011-es költségvetés mai szavazásával lezárul ez az új eljárás, amely akármilyen fájdalmas is volt, bizonyította a költségvetési hatóságok felelősségteljes és állhatatos hozzáállását.

Habár kompromisszumos megoldásról van szó, amely mind a Parlament, mind a Tanács részéről áldozatokat kívánt, de legalább megakadályozza egy olyan tizenketted-rendszer bevezetését, amely súlyos következményekkel járt volna az uniós programok finanszírozására nézve.

A Parlament elégedett az elért eredményekkel. A Parlament azonban szemrehányást tesz azoknak, akik megakadályozták a nemzetközi termonukleáris kísérleti reaktorra vonatkozó programról és a rugalmasságról szóló megállapodást. Az Unió veszített hitelességéből nemzetközi partnerei szemében, és azt kockáztatja, hogy nem tudja finanszírozni kötelezettségvállalásait, és nem tud eleget tenni a Lisszaboni Szerződésből adódó új cselekvési területeknek.

Ezért 2011. januártól kezdve meg kell határoznunk a prioritásokat, és biztosítanunk kell pénzügyi fenntarthatóságukat az elkövetkező évekre.

 
  
  

Jelentés: Anja Weisgerber (A7-0050/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Mario Pirillo (S&D).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a mérőműszerek modernizálásának és a szabályozás javításának szükségessége az európai mérésügyi irányelvek hatályon kívül helyezésére ösztönzött minket.

Meggyőződésem, hogy ez az első lépés a radikális és precízebb reform elkezdésének irányába. Nem kétséges, hogy olyan megfelelő időkeretben kell megállapodnunk, amely lehetővé teszi, hogy a tagállamok felmérjék az irányelvek hatályon kívül helyezésének hatásait saját nemzeti törvényeikre, illetve hogy elvégezzék a szükséges változtatásokat.

A különböző irányelvek hatályon kívül helyezésére vonatkozó döntés tökéletesen megfelel az összes ágazat számára fontos egyszerűsítésre való törekvésnek. Reméljük azonban, hogy a gyógymód nem bizonyul veszélyesebbnek, mint maga a betegség.

 
  
  

Jelentés: Zita Gurmai, Alain Lamassoure (A7-0350/2010)

 
  
MPphoto
 

  Clemente Mastella (PPE).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a Lisszaboni Szerződés az európai vitában és integrációban való polgári részvétel új, konkrét eszközének megteremtésével alapvető újítást hozott az Európai Unió demokratikus működésébe.

Az európai polgári kezdeményezéssel a nemzetközi demokrácia új koncepciója jön létre. Az európai polgári kezdeményezéssel a részvételi demokrácia új formája kerül bevezetésre az Európai Unióban. Valamennyi uniós polgár közvetlenül az Európai Bizottságnak nyújthat be jogalkotási javaslatot.

Üdvözöljük a Bizottság javaslatát, hiszen a civil társadalom bevonása és a döntéshozatalra vonatkozó politikák kidolgozása erősíti intézményeink demokratikus legitimitását, és közelebb viszi az Európai Uniót a polgárokhoz.

 
  
MPphoto
 

  Oriol Junqueras Vies (Verts/ALE).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, mindenekelőtt szeretném üdvözölni az európai polgári kezdeményezés elfogadását. A Kulturális és Oktatási Bizottság részéről én voltam a jelentés árnyékelőadója. Ugyanakkor kifogásolom, hogy a Parlament nem szavazott meg két szerintem nagyon alapvető dolgot: hogy a 16 év feletti fiataloknak joga legyen a kezdeményezés aláírására, valamint az Európai Unióban lakóhellyel rendelkezők szavazójogát.

Tudjuk, hogy a Lisszaboni Szerződés nem tartalmazza ezeket a kezdeményezéseket, többek között ezért is ellenezzük a Lisszaboni Szerződést.

 
  
MPphoto
 

  Jens Rohde (ALDE).(DA) Elnök úr, a Dán Liberális Párt ma a polgári kezdeményezés mellett szavazott, mivel az előmozdítja a polgárok részvételét, és közelebb viszi az EU-t a polgárokhoz. A Parlamentnek sikerült néhány szabványosított feltételt jegyékbe vennie, amelyek tagállamtól függetlenül lehetővé teszik a polgári kezdeményezéshez való hozzáférést, és könnyen használhatóvá teszik ezen új eszközt. A polgári kezdeményezés aláírói között legalább a tagállamok egynegyedéből származó polgároknak kell képviseltetniük magukat. Az egyes tagállamok aláíró polgárai számának legalább az adott tagállam európai parlamenti képviselőinek 750-szörösének kell lennie. Az aláíró polgároknak elég idősnek kell lenniük ahhoz, hogy a parlamenti választásokon már szavazati joggal rendelkezzenek. Ezeket a feltételeket fontosnak tartjuk ahhoz, hogy a polgári kezdeményezés valóban olyan érvényes eszköz legyen, amely komolyan hozzájárulhat a demokrácia fejlődéséhez.

 
  
MPphoto
 

  Hannu Takkula (ALDE).(FI) Elnök úr, néhány szót szeretnék szólni a polgári kezdeményezésről. Igaz, hogy a Lisszaboni Szerződés új kezdeményezési lehetőséget teremt, amely a demokráciában való részvételre ösztönzi polgárainkat. Ha egymillió polgár aláír egy petíciót, akkor a Bizottságnak azzal foglalkoznia kell – de ennyi lenne az egész? Szerintem ez egy kiváló kezdeményezés, de meg kell fontolnunk, hogyan kellene megvalósítani.

Az alapvetés az, hogy polgáraink főként a választásokon való részvétellel vesznek részt a demokratikus folyamatban. Ez az új eszköz lehetőséget teremt arra, hogy olyan ügyekkel foglalkozzunk, amelyek fontosak az emberek számára. Ez az új kezdeményezés valószínűleg új lendületet fog adni a polgári részvételnek, másrészt viszont olyan helyzet kialakulásához is vezethet, amelyben a Bizottság csak válaszol a kezdeményezésekre, de semmi konkrétum nem történik. Ezért aztán újra kell gondolnunk, hogyan lehet az embereket ténylegesen a politikai döntéshozatalban való részvételre ösztönözni.

 
  
MPphoto
 

  Morten Løkkegaard (ALDE).(DA) Elnök úr, csak kiegészítve azt, ami a Dán Liberális Párt részéről már elhangzott, szeretném én is elmondani, hogy ez egy nagyon fontos kezdeményezés. Ez is egy olyan kísérlet, amelyet nagyon szorosan nyomon kell követnünk – és erre fel is szólítok. Tehát biztosítanunk kell a kezdeményezéshez meghatározott három éves időtartam nyomon követését, és fel kell mérnünk, hogy tényleg valódi polgári kezdeményezésről van-e itt szó, vagy – ha szabad így fogalmaznom – idegen érdekekre használják-e fel ezt a kezdeményezést. A polgári kezdeményezés egészen egyszerűen csak akkor lehet sikeres – és reméljük, hogy sikeres lesz –, ha valóban a polgárok teszik a kezdeményezéseket. Szeretném ezzel kapcsolatban még azt is elmondani, hogy én személyesen azt remélem, hogy a polgárok fel fognak vetni az európai projekttel kapcsolatban előremutató, konstruktív és pozitív témákat, és nem megint az fog kiderülni, hogy a tagadók tábora él az ilyen jellegű kezdeményezések nyújtotta lehetőségekkel.

 
  
MPphoto
 

  Sonia Alfano (ALDE).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, szorosan figyelemmel követtem és követem az európai polgári kezdeményezéssel kapcsolatos jogalkotási folyamatot, és örülök, hogy – részben a Tanács és a Bizottság nyilatkozatai alapján – egy év múlva már be is lehet nyújtani az első petíciókat.

Ugyanakkor büszkén jelentem be az Európai Parlamentnek, hogy Olaszországban polgárok, egyesületek és bizottságok alulról szerveződő, széles körű mozgalmat hoztak létre az állatokon végzett kutatásokról szóló, felháborító irányelv elfogadásának hírére. A mozgalom tagjai idén nem fognak tétlenkedni, hanem javaslatot fognak előkészíteni, hogy benyújtsák a Bizottságnak. A javaslat célja, hogy az Európai Uniónak modern és civilizált törvénye legyen ezen a téren, amely nemet mond az állatokon végzett kísérletekre – erre a kegyetlen és tudományos szempontból nem hatékony gyakorlatra –, miközben határozottan támogatja az alternatív módszereket.

Az Európai Uniónak nemet kell mondania az élveboncolásra, mivel polgárai így kívánják.

 
  
MPphoto
 

  Ashley Fox (ECR). – Elnök úr, hiszem, hogy a polgári kezdeményezés hasznos lehet, hiszen lehetővé teszi a polgároknak, hogy közvetlenül a Bizottsághoz forduljanak. De továbbra is kérdéses, hogyan fog a Bizottság reagálni a neki nem tetsző javaslatokra.

Úgy gondolom, rengeteg olyan kezdeményezést fognak benyújtani a Bizottsághoz, amelyben „több Európát” kérnek, és ezekre a Bizottság kétségkívül lelkesen fog reagálni.

De hogyan fog reagálni a Bizottság azokra a kezdeményezésekre, amelyek „kevesebbet kérnek Európából”, vagy azt kérik, hogy Európa csinálja jobban a dolgokat, vagy ne vesztegessen el annyi pénzt, vagy például nyilatkozatot kérnek arra vonatkozóan, hogy nem lesz európai adózás? Kíváncsian várom, hogyan fog a Bizottság reagálni az ilyen javaslatokra. Vajon tisztelettel fogja kezelni az ilyen javaslatokat? Ha a Bizottság csak a neki tetsző javaslatokra reagál, akkor a polgári kezdeményezés teljesen felesleges.

 
  
MPphoto
 

  Seán Kelly (PPE).(GA) Elnök úr, örömmel szavaztam ezekre a javaslatokra, és véleményem szerint a két előadó remek munkát végzett, amely nemcsak az Európai Unió, hanem általában a polgárok számára is hasznos.

– Az Írország által több mint egy évvel ezelőtt elfogadott Lisszaboni Szerződésnek nagyon fontos része a polgári kezdeményezés, de egy ideig úgy tűnt, hogy az egész folyamat holtpontra jutott a túlbonyolítás és túlszabályozás miatt. Hála az előadóknak, a folyamatot leegyszerűsítették. Különösen üdvözlendő az az ötlet, hogy a polgári kezdeményezés előkészítéséhez hét fős, hét különböző tagállamból származó polgárokból álló csoportra van szükség. Ez az intézkedés és egyéb intézkedések szerintem biztosítani fogják, hogy a polgárok – ne pedig bizonyos érdekcsoportok – valódi problémái kerüljenek a Bizottság elé.

(GA) Szeretnék egy ír közmondást idézni, mely szerint a jó kezdet fél siker. A jó kezdet most megvan.

 
  
MPphoto
 
 

  Nicole Sinclaire (NI). – Elnök úr, ez áldemokrácia, nem igaz? Szégyen, hogy a polgári kezdeményezést bevezető Lisszabon Szerződés elfogadása előtt nem is akarták hallani az európai emberek véleményét.

Hogy válaszoljak Fox úrnak: egy rövid idő elteltével a Bizottság úgy dönthet, hogy az egész nem éri meg a fáradságot. Ez a probléma az egésszel. Az, hogy nem kötelező erejű. A Bizottság kedve szerint figyelmen kívül hagyhatja. Ismét azt látjuk, hogy az Európai Unió nem veszi figyelembe az európaiak kéréseit. Az ég szerelmére, kérem, hallgassanak az emberekre, mert ők nem ezt akarják.

 
  
  

Állásfoglalásra irányuló indítványok RC-B7-0688/2010

 
  
MPphoto
 

  Jim Higgins (PPE). – Elnök úr, üdvözlöm és megszavaztam a Bizottság 2011-re szóló munkaprogramját.

A pénzügyi válság a nagy kihívás, amelynek meg kell felelni. Kívánom a Bizottságnak, hogy tudja megvalósítani a kitűzött célokat. Ami az eurót illeti, az Unió integritása és kohéziója szempontjából, valamint az Európai Unión belüli szolidaritás szempontjából létfontosságú, hogy közös fizetőeszközünk legyen, és hogy mindent megtegyünk a védelme érdekében.

Ami a munkahelyeket és a gazdaságot illeti, üdvözlöm azt a tényt, hogy a Bizottság 2011 januárjában el fogja fogadni első éves növekedési jelentését. Az éves növekedési jelentés elemezni fogja az Unió gazdasági helyzetét, beleértve a lehetséges egyensúlyhiányokat és rendszerkockázatokat. Ez létfontosságú ahhoz, hogy Európa gazdasága intelligens és fenntartható gazdasággá váljon.

És végül, de nem utolsósorban, az Unió 500 millió ember közössége. Súlyunknak megfelelően kell fellépnünk mind európai, mind globális szinten. Minden jót kívánok a Bizottságnak a jövő évre.

 
  
MPphoto
 
 

  Philip Claeys (NI).(NL) Számos okból az indítvány ellen szavaztam, de főként azon bekezdés miatt, amely alapján a tagállamoknak a Parlament szerint bruttó nemzeti jövedelmük 0,7%-át fejlesztési támogatásra kell költeniük, a Bizottságnak pedig ellenőriznie kell e kötelezettségvállalás teljesítését.

Ez a bekezdés – eltekintve attól a kérdéstől, hogy van-e egyáltalán értelme a fejlesztési támogatásnak – súlyosan sérti a szubszidiaritás elvét. Ellenszavazatom másik fő oka az 52. bekezdés, amely felszólítja a Bizottságot a bővítési folyamat lendületének fenntartására. Meg tudná valaki mondani, milyen lendületről van itt szó? Talán Törökország folyamatos provokatív magatartására céloznak, vagy az emberi jogok súlyos megsértésére és az egyre növekvő iszlamizációra, ami Törökországban zajlik?

 
  
  

Állásfoglalásra irányuló indítványok RC-B7-0693/2010

 
  
MPphoto
 

  Philip Claeys (NI).(NL) Minden bizonnyal van számos jó dolog ebben az állásfoglalásban, például Mugabe elnök elítélése, aki közönséges bűnöző, és mégis meghívták a lisszaboni csúcsra. Pozitív az is, hogy az állásfoglalás utal arra, milyen káros következményekkel jár az agyelszívás Afrika számára.

Az állásfoglalás helyesen hangsúlyozza a mezőgazdasági kapacitás fejlesztésének létfontosságú szerepét is. Másfelől viszont, valóban meg kell szabadulnunk ettől az abszurd 0,7%-os normától. A 60 év alatt Afrikába pumpált 1 millárd USD fejlesztési támogatás csak még nagyobb nyomorúságba taszította a kontinenst. A támogatások növelése helyett inkább – többek között – a jogszerűtlen tőkekiáramlás elleni, az állásfoglalás által is fontosnak tartott küzdelemre kell erőinket összpontosítanunk.

Egyáltalán nem értettem egyet a migrációra vonatkozó bekezdéssel sem, végül is ezért szavaztam az állásfoglalás ellen.

 
  
MPphoto
 

  Syed Kamall (ECR). – Elnök úr, látva az afrikai nemzetek nyomorúságos helyzetét, mi itt az EU-ban és az EU különböző tagállamaiban természetesen mindannyian ki akarjuk őket hozni ebből a szegénységből, de véleményem szerint ésszerűbben kellene felhasználnunk a támogatásokat. Ha katasztrófa történik, akkor természetesen létfontosságú rövid határidőn belül támogatást nyújtani. De ami a hosszú távú fejlesztést illeti, a támogatás szétosztása néha nem helyénvaló.

Nyilvánvaló, hogy az EU tagállamainak adófizetői felé nem igazságos, ha olyan afrikai kormányoknak adunk pénzt, amelyek nem megfelelően kormányozzák országukat, és ha a pénz egyáltalán nem azokhoz jut, akiknek valóban szükségük lenne rá. A fejlesztés legjobb módja a szegény országok vállalkozóinak támogatása, mert ők tudnak saját közösségeikben jólétet teremteni, ők tudják barátaikat és szomszédaikat kirángatni a szegénységből.

Pénzbeli segély helyett inkább nyissuk meg piacainkat, és támogatásainkkal inkább a kereskedelmet és a fejlesztéseket ösztönözzük.

 
  
MPphoto
 
 

  Daniel Hannan (ECR). – Elnök úr, számos más európai parlamenti képviselővel együtt nemrég részt vettem az AKCS-csúcson Kinshasában, Kongóban, amely hivatalosan is a világ második legrosszabb országa. Az ENSZ boldogságindexe szerint a Kongói Demokratikus Köztársaságnál csak Zimbabwében rosszabb a helyzet. A zimbabweiekkel ellentétben a kongóiak nem mondhatják maguknak azt, hogy javulna a helyzet, ha kormányváltás lehetne, hiszen Kongóban többpárti választások voltak, nemzetközileg elfogadott alkotmányuk van stb.

A Kongói Demokratikus Köztársaságban összpontosul Afrika tragédiája. Okolhatjuk a gyarmati időket, amikor Kongó több erőszakot élt át, mint a szomszédos országok, de most természetesen nem térek ki részletesen a Kongói Szabadállam tragikus történelmére. És persze ott van a természeti kincsek átka, ami miatt nincs kapcsolat az adózás és a kiadások között, a politika pedig a dicsőségért és jómódért folytatott harc. És mindenekfölött ott van az etnikai sokféleség, a nemzeti érzés hiánya, a nyelvi vagy etnikai egység hiánya. „Ha szeretitek a hazátokat, fizessétek be az adókat!” mondta egy panaszos hang Kinshasában. Persze senki nem fizeti be.

Bizonyára tudják, miért említem ezt. Az Európai Tanács elnöke azt mondta, hogy a patriotizmus háborúhoz vezet. Nos, szeretném elvinni egy olyan helyre, ahol egyáltalán nincs patriotizmus, hogy nézze meg, mihez vezet ez.

 
  
  

Állásfoglalásra irányuló indítványok RC-B7-0688/2010

 
  
MPphoto
 
 

  József Szájer (PPE).(HU) Valamennyien tudjuk, hogy a pénzügyi válság hatására számos európai országban nő a vonzereje a nagyobb biztonságot nyújtó állami nyugdíjpillérnek. Számos ország vizsgálja felül saját rendszerét, és igyekszik az állami rendszert megerősíteni. Bár a nyugdíjrendszer alapvetően nemzeti hatáskörbe tartozik, mégiscsak fontos, hogy Európában milyen irányba vitatkozunk ezekben a kérdésekben. Éppen ezért üdvözlöm, hogy az Európai Parlament három legnagyobb, néppárti, szociális és liberális frakciójának támogatásával most elfogadott bizottsági munkaprogramról szóló határozat 30. pontja kiemeli, hogy az első, azaz az állami nyugdíjpillért kell erősíteni. Az én hazám, Magyarország, éppen a tegnapi napon, ebbe a helyes irányba tett egy fontos lépést egy tegnap elfogadott törvénnyel. Az Unión belüli nyugdíjvitának a fehér, majd a zöld könyvekről ebben a szellemben kell folynia, és erre szólítja fel az Európai Parlament az Európai Bizottságot, ezért nagyon örülök ennek a javaslatnak.

 
  
  

Jelentés: Kinga Gál (A7-0344/2010)

 
  
MPphoto
 

  Clemente Mastella (PPE).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a Lisszaboni Szerződés által létrehozott új intézményi keret hangsúlyozza, hogy az emberi jogok és alapvető szabadságok hatékony védelme és előmozdítása a demokrácia és jogállamiság alapja az Európai Unióban.

Támogattam ezt a jelentést, mivel meg vagyok győződve róla, hogy az Uniónak szüksége van olyan új, hatékony és átfogó belső emberi jogi politikára, amely mind nemzeti, mind uniós szinten hatékony elszámoltathatósági mechanizmusokat biztosít az emberi jogok nap mint nap előforduló megsértéseinek kezelésére.

Szeretnénk hangsúlyozni, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése radikálisan megváltoztatta az EU jogi arculatát. Most az Alapjogi Charta jogi értéke már azonos a Szerződésekével, és az alapvető jogok legmodernebb kodifikációját képviseli, megfelelő egyensúlyt biztosítva jogok és szolidaritás között, magában foglalva az állampolgári, politikai, gazdasági, szociális és kulturális jogokat, valamint harmadik generációs jogokat.

 
  
MPphoto
 

  Antonello Antinoro (PPE).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a jelentés mellett szavaztam, és nemcsak azért, mert képviselőcsoportom ezt a döntést hozta, hanem azért is, mert teljes mértékben meg vagyok győződve róla, hogy intézményi szempontból ez a jelentés nagy jelentőséggel bír, és nagyon nagy szükség van rá egy olyan időszakban, amikor a Parlament jogköreit már meghatározták, de a szervezési munkákhoz még időre van szükség.

A Lisszaboni Szerződés értelmében első ízben hagyhattuk jóvá a költségvetést, és szerettük volna ennek jelentőségét hangsúlyozni. Ezért volt szükség arra, hogy közös álláspontot alakítsunk ki; ezért tett az előadó erőfeszítéseket a megegyezéses módosítások elérésére, megelőzendő az olyan döntéseket, amelyek a Lisszabon Szerződés végrehajtásának halogatásához vezettek volna.

Szeretném megköszönni Gál asszonynak a munkáját, és remélem, hogy ez a jelentés az európai intézmények tevékenységének javulásához fog vezetni.

 
  
MPphoto
 

  Hannu Takkula (ALDE).(FI) Elnök úr, először is szeretnék gratulálni Gál asszonynak kiváló jelentéséhez az alapvető jogok helyzetéről az Európai Unióban. Azonban ez csak egy jelentés. Nem szabad elfelejtenünk, hogy sok tennivalónk van még az Európai Unióban. Sajnálatos módon nem mindenkinek az alapvető jogait tartják tiszteletben a gyakorlatban, még akkor sem, ha elméletben azt mondják, hogy igen. Itt van például a nagy létszámú roma kisebbség példája, amelynek alapvető jogait nem minden tekintetben tartják tiszteletben.

A véleménynyilvánítás szabadsága terén is vannak problémáink. A véleménynyilvánítás szabadságát hangsúlyozandó adományoztuk egy kubai ellenzékinek a Szaharov-díjat, ugyanakkor még Európában is vannak problémák ezen a téren. Az emberek nem mindenhol beszélhetnek szabadon, nem mindenhol mondhatják el a véleményüket. Konkrét példa erre egyik európai parlamenti képviselőtársunk esete, akinek biztonsági őrökkel kell körbevennie magát, mert félelemre van oka saját biztonságával kapcsolatban. Ki kell állnunk az alapvető szabadságok érvényesülése mellett Európában, és biztosítanunk kell, hogy az Európai Unióban mindenki gyakorolhassa a szabad véleménynyilvánítás jogát.

 
  
MPphoto
 

  Sonia Alfano (ALDE).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, köztudott, hogy az olasz kormány tevékenységével folyamatosan megsérti az Alapjogi Chartát. Elég, ha az Olaszország és Líbia között létrejött megállapodásra gondolunk, amely a Charta számos cikkét sérti, vagy a tervezett „bavaglio”- törvényre („szájpecek-törvény”), amelyet a sajtó és a jogrendszer elhallgattatására hoznak létre.

Egy olyan kormányról beszélünk, amelyet egy nem demokratikus módon megválasztott parlament támogat, amely nem engedi meg a polgároknak, hogy hangot adjanak véleményüknek. Ez a kormány tegnap megnyert egy bizalmi szavazást az ellenzéki parlamenti képviselők szavazataival, akik nyilvánosan is beismerték, hogy a jövőbeli választásokra vonatkozó ígéretekkel környékezték meg őket, valamint pénzt ajánlottak szavazatukért.

(A felszólalót kellemetlenkedő megjegyzéssel szakítják félbe)

A tények azt igazolják, hogy korrupció történt. De ez a nagy vesztegetőtől, Berlusconi úrtól teljesen megszokott, ahogy azt a Mondadori- és Mills-ügyekben született végső ítélet is igazolja.

(Már halaskofákat is beengednek az Európai Parlamentbe?)

December 9-én az Európai Parlament a Nemzetközi Korrupcióellenes Világnapot ünnepelte. Az olasz parlament tegnap tartotta első ülésnapját a képviselők korrupciójának legalizálása érdekében.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Ronzulli asszony, üljön le, és ne beszéljen, kérem. Ez így nem helyénvaló az Európai Parlament üléstermében. Most nem az öné a szó, és nem szabad más felszólalókat ily módon megzavarnia. Kérem, tartsa be ezt a szabályt. Alfano asszony, kérem, folytassa. Kap még 30 másodpercet.

 
  
MPphoto
 

  Sonia Alfano (ALDE).(IT) Elnök úr, december 9-én az Európai Parlament a Nemzetközi Korrupcióellenes Világnapot ünnepelte. Az olasz parlament tegnap tartotta első ülésnapját a képviselők korrupciójának legalizálása érdekében.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Ronzulli asszony, utoljára figyelmeztetem. Ha ismét feláll, és megzavarja az ülést, akkor fel fogom szólítani az ülésterem elhagyására. Elég világosan fogalmaztam? Kérem, ne viselkedjen így többé.

 
  
MPphoto
 

  Sirpa Pietikäinen (PPE).(FI) Elnök úr, a Lisszabon Szerződés elfogadásának egyik legfontosabb következménye, hogy az Alapjogi Charta mostantól fogva mindenkire nézve kötelező érvényű, ami polgáraink elégedettségét szolgálja. A következő lépés a különböző uniós intézmények számára az, hogy az Unió minden politikájának területén és valamennyi tagállamban az alapvető jogok tiszteletben tartásának ellenőrzésére és előmozdítására fókuszáljanak, mégpedig figyelembe véve azt, hogy e jogok tiszteletben tartása kötelező erejű, és minél hatékonyabb kell, hogy legyen.

Ennek megvalósításához fontos, hogy mind az egyének, mind a különböző intézmények dolgozzanak a jelenleg a Tanácsnál megfeneklett egyenlő bánásmódról szóló irányelv előmozdításán, és hogy ennek eredményeképpen rendelkezésünkre álljanak jogilag kötelező erejű eszközök a beavatkozásra, amennyiben a tagállamokban a megkülönböztetés esetei fordulnak elő.

Hadd mondjam még el, hogy nagyon fontos, hogy mind a passzív, mind az aktív megkülönböztetés eseteiben beavatkozzunk. A passzív megkülönböztetés például az idősebbeket érinti.

 
  
MPphoto
 

  Philip Claeys (NI).(NL) Elnök úr, természetesen ez ellen a politikailag korrekt jelentés ellen szavaztam. Flamand hazafiként teljesen elfogadhatatlannak tartom, hogy a Parlament a hazafias érzelmeket automatikusan összekapcsolja az idegengyűlölettel és a megkülönböztetéssel.

Egyenesen veszélyesnek tartom azt a javaslatot, amely szerint a tagállamok elleni jogsértési eljárásokat kiegészítenék egy olyan eljárással, amellyel bizonyos politikai intézkedések befagyaszthatóak lennének mindaddig, amíg a Bizottság döntést nem hoz a jogsértési eljárás hivatalos elindításáról. Ez semmi mást nem szolgál, mint a tagállamok megfigyelését, ami elfogadhatatlan.

Így az Európai Bizottságnak a jövőben lehetősége lenne megakadályozni egy tagállam kitoloncolásra vonatkozó politikájának végrehajtását, amivel messze túlmenne a hatáskörén. Ezeknek a feladatoknak a végrehajtása továbbra is az egyes tagállamok hatáskörébe kell, hogy essen, nem pedig az Európai Bizottságéba.

 
  
MPphoto
 

  Daniel Hannan (ECR). – Elnök úr, George Orwell 1984-ének függelékében van egy fejezet az „újbeszél”-ről. Orwell itt arról ír, hogyan lehet lerontani és megváltoztatni a nyelvet, és a nyelv megváltoztatásával megváltoztatni a gondolkodást is. Példaként hozza fel a „szabad” szót, amelyet az újbeszél nyelvben csak a „szabad/mentes valamitől” jelentésben használnak: „ez a kutya szabad/mentes a tetvektől, ez a mező szabad/mentes a fűtől.” Így eltűnik a szellemi és politikai szabadság koncepciója, hiszen nincsenek szavak a kifejezésére. Orwell jóslata ijesztően éleslátónak bizonyult, mivel jelenleg nagyjából ez történik a „szabad” szóval.

Régebben az állam kényszerítő erejétől való mentességet jelentette: szólásszabadság, gyülekezési szabadság, szabad vallásgyakorlás; most viszont már felhatalmazást jelent. A munkavállalás szabadsága; a nemzeti egészségügyi ellátórendszer igénybevételének szabadsága stb. Ez az emberi jogokról szóló jelentés már nem a személyes szabadság garantálását szolgáló jogok koncepciójára épül, hanem a másokkal szembeni követelődzés jogának koncepciójára. A jelentés ahelyett, hogy garantálná az egyenlő jogokat, azt szajkózza, hogy nincs egyenlő bánásmód, hogy megkülönböztetés van. Európában nem az emberi jogok, hanem a demokrácia van válságban; és ezt a válságot nem azzal kellene kezelnünk, hogy a megválasztott képviselők hatáskörét átadjuk a nem megválasztott, hanem csak kinevezett jogászoknak.

 
  
 

***

 
  
MPphoto
 
 

  Licia Ronzulli (PPE).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, elnézést kérek a történtekért, de olaszként nem bírok elviselni egy bizonyos típusú attitűdöt. Elegem van abból, hogy Alfano asszony továbbra is arra használja fel a szavazáshoz fűzött indoklás idejét, hogy hazudozzon, és eltorzítva adja elő, mi történik Olaszországban. Tegnap az olasz parlamentben bizalmi szavazásra került sor uninominális alapon és teljesen demokratikus körülmények között. Most lemondok a szavazáshoz fűzött indoklás lehetőségéről, csak annyit nyilvánítok ki, hogy Juvin úr jelentése mellett szavaztam.

 
  
  

Jelentés: Philippe Juvin (A7-0338/2010)

 
  
MPphoto
 

  Mario Pirillo (S&D).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, én is meg vagyok győződve róla, hogy a reklám fontos szerepet játszhat a vállalkozások közötti verseny és a versenyképesség ösztönzésében, és hozzájárul a fogyasztók választási lehetőségeinek növeléséhez.

Európának azonban szigorúbb szabályozásokat kell bevezetnie erre az ágazatra nézve, amely különben túlságosan agresszívvé válhat, különösen az új technológiák használatának eredményeképpen. Tény, hogy a fogyasztók egyre gyakrabban adnak meg különleges adatokat anélkül, hogy tisztában lennének ennek esetleges következményeivel.

Ezért üdvözlöm Juvin úr jelentését, különösen pedig azt, hogy a legsérülékenyebb egyénekre, például a gyermekekre, fókuszál, akik nem képesek objektíven megítélni az egyre agresszívebb reklámok ajánlatait.

 
  
MPphoto
 

  Sirpa Pietikäinen (PPE).(FI) Elnök úr, a reklámok gyakran hasznos információkat közvetítenek a fogyasztóknak, és segítenek nekik ésszerű döntéseket hozni. A reklámágazat az önellenőrzés kitűnő példájaként létrehozott például etikai kódexeket, amelyek meghatározzák, hogy a reklámozás mely típusai megengedhetőek és jók.

Az elmúlt évek során azonban ez a gyakorlat vereséget szenvedett, ezt láthatjuk például a gyermekek kihasználásának vagy a célzottan gyermekeknek szánt reklámoknak a példájából. Ezért gondolom úgy, hogy a Parlamentnek közbe kell lépnie, és később majd alapul kell vennie ezt a kiváló jelentést annak megítéléséhez, hogy felül kell-e vizsgálni, és szigorítani kell-e az irányelvet.

 
  
MPphoto
 
 

  Anna Maria Corazza Bildt (PPE). – Elnök úr, a reklám létfontosságú összetevője a működőképes belső piacnak, hiszen ösztönzi a versenyt, és lehetőségeket kínál a fogyasztóknak. A reklámokról szóló jelentés mellett szavaztam. A jelentés nem javasol új jogi szabályozást vagy agyonszabályozott reklámokat, nem akarja ellenőrizni vagy korlátozni az internetes reklámokat.

A jelentés arra hívja fel a figyelmet, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok leküzdése, illetve a fogyasztók személyes adatainak és magánéletének védelme érdekében felelősségteljes reklámokra van szükség.

Felszólítom a vállalkozásokat, hogy ők is vállaljanak felelősséget az önszabályozás révén, illetve a félrevezetés, valamint a bújtatott és erőszakos reklámok megelőzésére szolgáló önkéntes akciók révén. Külön felszólítok arra, hogy a gyerekeket ne manipulálják a reklámokkal. Ne használják Denevérembert, Pókembert és Bercit a gyermekeink ellen.

 
  
  

Jelentés: Bendt Bendtsen (A7-0331/2010)

 
  
MPphoto
 

  Jim Higgins (PPE).(GA) Elnök úr, üdvözlöm a Bendtsen-jelentést, és mellette szavaztam. Támogatnunk kell az energiatakarékosságot mint az energiaszükséglet csökkentésének és így az energiahatékonyság Unió-szerte történő megvalósításának egyik módját. Gyakran szóba kerülnek a megújuló energiaforrások, de hajlamosak vagyunk elfelejteni, mennyi villamos energiát fogyasztunk. A jelentés mellett szavaztam, mivel nagyon fontosnak tartom. Szeretnék gratulálni az előadónak.

 
  
MPphoto
 

  Jens Rohde (ALDE). – Elnök úr, olasz képviselőtársunk érdekes agresszív kirohanást rendezett.

A múlt héten sokan elutaztak Cancúnba, de nem sok előrelépés történt az éghajlatváltozás elleni küzdelem terén. Azzal, hogy ma az energiahatékonyságra szavazunk, megtesszük az első lépést előre. Ahogy a jelentés is hangsúlyozza, az energiahatékonyság a CO2-kibocsátás csökkentésének legköltséghatékonyabb és leggyorsabb módja. De a tagállamokban hozott intézkedések messze nem elégségesek. A jelenlegi erőfeszítéseket alapul véve 2020-ra csak a felét fogjuk teljesíteni a 20%-os célnak. Ezért van szükség az energiahatékonyságra vonatkozó, kötelező érvényű célkitűzésre. Ez a jelentés a megoldás sok elemét tartalmazza. Ezeket most meg is kellene valósítani. Szeretnék köszönetet mondani Bendtsen úrnak, és gratulálok neki ehhez a kiváló jelentéshez.

 
  
MPphoto
 

  Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE).(LT) Elnök úr, szeretnék gratulálni az előadónak, Bendtsen úrnak az energiahatékonysági cselekvési terv felülvizsgálatáról szóló nagyon fontos jelentéséhez. A jelentés mellett szavaztam, mivel nemcsak gazdasági megfontolásokból, hanem a cancúni konferencia fényében is fontosnak tartom. Sikerült bizonyos közös alapokban megállapodnunk, ezért most az Európai Unió által elkezdett, a saját CO2-kibocsátása csökkentésére irányuló munka folytatása a legfontosabb. Az energiahatékonyság az egyik leghelyesebb módszer. A tagállamoknak ezen a területen hatékony nemzeti tervekkel kell rendelkezniük, beleértve a pénzügyi mechanizmusokat is. A konkrét támogatások kérdésében meg kell állapodniuk a tagállamoknak és az Európai Bizottságnak. A maihoz hasonló döntések minden európai javát szolgálják, mivel sok különböző területet érintenek – a közlekedést, az új technológiákat, az épületek hatékonyságát, az ipart és az infrastruktúrát. Ez a dokumentum rengeteg olyan intézkedést tartalmaz, amelyek célja nemcsak a környezetvédelem, hanem a nemzeti gazdaságok támogatása is.

 
  
MPphoto
 

  Hannu Takkula (ALDE).(FI) Elnök úr, én is Bendtsen úr energiahatékonyságról szóló jelentése mellett szavaztam. Az Európai Uniót az Európa 2000 program is kötelezi az energiahatékonyságra, az energiatakarékosságra és a megújuló energiaforrások alkalmazására. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy ha ilyen célokat tűzünk magunk elé, akkor azokat mindenkinek vállalnia kell. Ez Európa-szerte problémát jelent: vannak jó célkitűzések, de a tagállamok nem kötelezik el magukat a megvalósításukra.

Természetesen reméljük, hogy az energiahatékonyság nem fog Európára korlátozódni, hanem sokkal szélesebb körben fog elterjedni. Az energiahatékonyság és az energiatakarékosság azonban semmi esetre sem érintheti negatívan a versenyképességet: biztosítanunk kell, hogy részt vegyünk a globális piacokon a versenyben, így garantálva Európa virágzását és versenyképességét. És ahogy mondtam, nagyon fontos, hogy kitartsunk a kötelezettségvállalásaink mellett.

 
  
MPphoto
 

  Sonia Alfano (ALDE).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, úgy gondolom, hogy az Európai Unió nem visszakozhat az energiaügyi kihívás terén, hiszen ez fogja meghatározni bolygónk sorsát.

El kell oszlatnunk azt a tévhitet, hogy egy ország gazdasági fejlődése maga után vonja energiafelhasználása növekedését. Európának példát kell mutatnia egy új, fenntartható gazdasági modellel, amely a források – ideértve az energiaforrásokat – alacsonyabb mértékű, de produktívabb használatán alapul. Meg kell szüntetnünk a kapcsolatot a gazdasági növekedés és az ipari, illetve lakossági célokra eladott energia mennyiségének növekedése között. A gazdasági növekedésnek inkább a munkahelyeket teremtő energiaszolgáltatásokkal és az energiahatékonysággal kell összefüggenie.

Ezért úgy gondolom, hogy az energiahatékonyságnak prioritásnak kell lennie a jövőben az EU-ban, mind gazdasági, mind környezetvédelmi szempontból, és remélem, hogy a Bizottság haladéktalanul meg fogja tenni a szükséges intézkedéseket a Parlament által ma elfogadott kötelező érvényű célkitűzések végrehajtására.

 
  
MPphoto
 

  Sirpa Pietikäinen (PPE).(FI) Elnök úr, az energiahatékonysági cselekvési tervet illetően a kötelezőbb erejű és ambiciózusabb politika mellett szavaztam, és nagyon elégedett vagyok a Parlament végső álláspontjával.

Az éghajlatváltozást elsősorban nem a nemzetközi kötelezettségvállalásokkal vagy nyilatkozatokkal lehet megelőzni, inkább gyakorlati megoldásokra van szükségünk a kibocsátás-csökkentési célkitűzések eléréshez. Ezen a területen a energiahatékonyság előmozdítása központi és létfontosságú projekt. Megvalósításához széles és átfogó, az energiahatékonyság előmozdítását célzó politikára van szükség, méghozzá kötelező érvényűre, amely szankciókat is tartalmaz. A cselekvési terv jó lépés ebbe az irányba.

 
  
 

***

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Silvestris úr, a tetszését akarja kifejezni, vagy pedig ügyrendi javaslatot akar tenni a szavazáshoz fűzött indoklások közben? Ez nem megszokott, de legyen.

 
  
MPphoto
 

  Sergio Paolo Francesco Silvestris (PPE).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, láthatják, hogy a tetszésemet is kifejezem, ugyanakkor pedig ügyrendi javaslatot akarok tenni.

Elnök úr, szándékában áll lépéseket tenni azok ellen a képviselők ellen, akik olyan szerencsés helyzetben vannak, hogy a rendelkezésükre álló időt arra használják fel, hogy országuk kormánya ellen intézzenek támadásokat?

Az ön jelenlétében egy képviselőtársunk támadást intézett az olasz kormány ellen, amely tegnap bizalmi szavazáson megkapta az olasz parlament támogatását, és ugyanakkor az olasz közvélemény bizalmát is élvezi. Az említett képviselőnek ez nyilván nem tetszik, és ehhez joga is van, de ez az ő baja, amit a barátaival kellene megbeszélnie. Ez a képviselő arra használta az idejét, hogy hazája kormányát, az én hazám kormányát inzultálja ahelyett, hogy a szavazáshoz fűzött volna indoklást.

Elnök úr, szeretném megkérdezni, hogy az eljárási szabályzat ellenére tolerálni akarja-e ezeket a dolgokat. Mert ha igen, akkor a jövőben minden szavazatindoklást arra fogok felhasználni, hogy Olaszország legitim kormányát dicsérjem, amely az ország és a Parlament jóváhagyásával kormányozza Olaszországot.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Remélem, értékeli, hogy hagytam beszélni, holott a téma, amelyet felvetett, nem igazán ügyrendi javaslat volt. Nem feladatom felülvizsgálni, mit mondanak a képviselők. Az én feladatom annak biztosítása, hogy a képviselők a saját idejükben mondják el a mondandójukat, és ne szakítsák félbe egymást hangos közbekiabálással, ami ha szabad megjegyeznem, elég durva dolog. Köszönöm a megjegyzését. Ragaszkodni fogok hozzá, hogy amikor én elnökölök, a képviselők civilizált módon viselkedjenek egymással, és meg fogom próbálni a lehető legjobban betartatni az időket is. Hogy a képviselők mit mondanak az ülésteremben, ebben a demokratikus ülésteremben, az az ő dolguk, nem az enyém.

***

 
  
MPphoto
 

  Seán Kelly (PPE).(GA) Elnök úr, szeretnék hozzászólni a témához.

– Úgy gondolom, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem terén eddig mindig a megújuló energiaforrásokat hangsúlyozták, ami nyilvánvalóan tényleg nagyon fontos. De mennyivel többet lehetne tenni az energiahatékonyság terén! Ezért üdvözlöm ezt a jelentést.

Sokkal többet lehetne tenni például az épületek terén, gondolok itt különösen erre az épületre is és a brüsszeli épületekre és még sok-sok középületre. Nagyon fontos, hogy a középületeket energiahatékonyabbá tegyük. Ugyanez igaz számos közlekedési módra is. A sok-sok olajzabáló dízelmotorra. Elő kellene írni a gyártóknak, hogy tegyék őket energiahatékonyabbá.

De valami pozitívumot is szeretnék mondani. Hazámban az iskolák remek munkát végeznek a környezettudatosságra nevelés terén. Ezt a munkát el kell ismerni és ösztönözni kell, mivel az iskolák így a gyerekeknél és a szülőknél is pozitív hozzáállást alakítanak ki.

 
  
  

A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások

 
  
  

Jelentés: Reimer Böge (A7-0367/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Sophie Auconie (PPE), írásban.(FR) Az Európai Unió költségvetési gyakorlata számos elvnek eleget tesz, köztük a területek szerinti felosztás elvének. Ez azt jelenti, hogy egy bizonyos politikára elkülönített összeget csak az adott politikára lehet felhasználni. Más elvekkel együtt ez garantálja az Unió megfelelő pénzgazdálkodását. Ugyanakkor azonban bizonyos szinten rugalmatlanságot is okoz a költségvetésben. Az éves költségvetésben – nem is beszélve a többéves pénzügyi keretről – nem lehet előre megtervezni az Unió összes kiadását. Ezért hozták létre néhány éve a „rugalmassági eszközt”. Ez olyan pénzügyi tartalékot jelent, amelynek összege mindig szerepel az éves költségvetésben. Lehetővé teszi olyan politikák és projektek finanszírozását, amelyek költségeit nem lehet előre látni. Képviselőtársam, Böge úr jelentése azt javasolja, hogy ezt az eszközt használjuk az egész életen át tartó tanulás programjának és a versenyképességi és innovációs programnak a finanszírozására, valamint a Palesztina számára nyújtandó támogatásra. Mivel úgy gondolom, hogy az Unió ezen a három területen képes pozitívan fellépni, természetesen a jelentés mellett szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban.(LT) Egyetértek az Európai Parlament döntésével, miszerint 2011-ben különítsünk el kiegészítő pénzügyi támogatást az egész életen át tartó tanulás programjának és a versenyképességi és innovációs programnak a megvalósítására. Ezeknek a programoknak a megvalósításával el lehetne érni a lisszaboni stratégia célkitűzését, azaz egy olyan, globálisan versenyképes és tudásalapú gazdaság létrehozását az Európai Unióban, amelynek alapja a fenntartható gazdasági fejlődés és a társadalmi kohéziót előmozdító munkahelyteremtés.

Az Európai Unió globális versenyképességének növelése érdekében különleges figyelmet kell szentelni a kis- és középvállalkozásoknak, meg kell adni nekik a szükséges segítséget és pénzügyi támogatást. Ezenkívül a környezetbarát innováció és a tudományos kutatás támogatása előmozdítaná a megújuló energiaforrások használatát, ami pedig megkönnyítené, hogy különböző ágazatokban – köztük az energiaágazatban, az iparban és a közlekedésben – új, fenntartható munkahelyek jöjjenek létre.

 
  
MPphoto
 
 

  Bastiaan Belder (EFD), írásban. – A rugalmassági eszköz igénybevételéről szóló Böge-jelenetés nem számíthat a támogatásomra. Az Európai Bizottság javaslata nem indokolja megfelelően, miért van szükség erre a kiegészítő finanszírozásra. Ezenkívül általánosságban is nagyon kritikus vagyok a rugalmassági eszköz igénybevételével kapcsolatban. Az lenne a helyes megoldás, ha bizonyos költségvetési tételeket csökkentenénk, hogy finanszírozni tudjuk azokat a költségvetési tételeket, amelyek terén igazoltan kiegészítő finanszírozás válik szükségessé.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE), írásban.(PT) A rugalmassági eszköz olyan pontosan meghatározott kiadások finanszírozására nyújt lehetőséget, amelyeket a többéves pénzügyi keret egy vagy több fejezetéhez rendelt felső korlátokon belül nem lehetne finanszírozni. A rugalmassági eszköz a 2011-es költségvetésben az egész életen át tartó tanulás programjának és a versenyképességi és innovációs programnak a finanszírozását szolgálja, valamint a Palesztinának nyújtandó pénzügyi támogatás, a békefolyamat és az ENSZ Palesztin Menekülteket Segélyező Hivatalának (UNRWA) finanszírozását. Mivel ezek valóban fontos programok, a javaslat mellett szavazok.

 
  
MPphoto
 
 

  Mario Mauro (PPE), írásban.(IT) A Parlament bizonyára pozitív véleménnyel van Böge úrnak a rugalmassági eszköz igénybevételéről szóló jelentéséről, amely az egész életen át tartó tanulás programjának, a versenyképességi és innovációs programnak, valamint a Palesztinának nyújtandó támogatásnak a finanszírozását javasolja. Egyetértek azzal, hogy szükség van az 1. és a 4. fejezet felső határértékei feletti, pótlólagos kiadások konzekvens szétosztására. Figyelembe véve a jelenlegi gazdasági helyzetet ezek a kiadások több szempontból is létfontosságúak a válság elleni küzdelem és nemzetközi hitelességünk tekintetében.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban.(FR) Elfogadhatatlan, hogy a Palesztinának nyújtandó támogatás, valamint az európai oktatási és képzési programok, illetve a versenyképességet és a szabad versenyt előmozdító programok együtt szerepeljenek egy szövegben. Nem nehéz észrevenni ebben a rossz szándékot. Ez a kombináció arra kényszerített, hogy tartózkodjam. Megismétlem, hogy teljes mértékben támogatom a palesztin nép ügyét.

 
  
MPphoto
 
 

  Willy Meyer (GUE/NGL), írásban. – (ES) A jelentés mellett szavaztam annak érdekében, hogy biztosított legyen körülbelül összesen 70 millió EUR összegű uniós alap mobilizálása a kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatokban az Európai Unió Szolidaritási Alapjából a portugáliai természeti katasztrófa kapcsán, mivel Portugália pályázott az alapokra a Madeira szigetén történt földcsuszamlások és árvizek miatt, továbbá Franciaország számára, amely a Xynthia ciklon okozta katasztrófát követően szintén pályázott. Szerintem támogatnunk kell ezeket a tagállamokat, hogy kezelni és minimalizálni tudják ezeknek a természeti katasztrófáknak a következményeit. Az EU Szolidaritási Alapját azért hozták létre, hogy az Európai Unió ki tudja mutatni a katasztrófák sújtotta régiók lakossága iránt érzett szolidaritását. A jelentés mellett szavaztam, mivel szerintem a jelentés kéri az alapok mobilizálását ezekre a célokra, ami az elérhető mechanizmusok megfelelő felhasználást jelenti.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) A jelentésben szereplő összegek teljesen irreálisak. Egyrészt a jelenlegi pénzügyi keretnek elégségesnek kellene lennie e célok fedezésére, másrészt egy esetleges költségnövekedés esetére lényegesen alacsonyabb összegeket kellene előirányozni. A jelentésben szereplő pénzügyi keret elfogadása nem növelné, hanem csökkentené az Unió rugalmasságát. Ezért szavaztam a jelentés ellen.

 
  
MPphoto
 
 

  Wojciech Michał Olejniczak (S&D), írásban.(PL) Mindenekelőtt üdvözlendőnek tartom a tényt, hogy az Európai Parlament és a Tanács megegyezésre jutott az egész életen át tartó tanulás programjának, illetve a versenyképességi és innovációs programnak a finanszírozásáról. Külön szeretném felhívni a figyelmet az egész életen át tartó tanulás programjára. Ez négy ágazati programot foglal magában. Véleményem szerint kiemelt fontosságú az Erasmus program, amely lehetővé teszi a jelentős méretű diákcsere megvalósítását. Ez nagyon fontos mind az új ismeretek és képességek megszerzése, mind az új ismeretségek előmozdítása és a tagállamok kultúráinak találkozása terén. Hasonló szerepe van a Comenius programnak az iskolaköteles korú fiatalok körében.

Ezek a programok nemcsak az európai gazdaság számára hasznosak, de a nemzetek feletti ismeretségek hálózatának kiépítésével az európai tudat megteremtését is biztosítják. Ezeknek a programoknak a költségvetési helyzettől függetlenül prioritást kell élvezniük, mivel ezek a programok olyan befektetések, amelyek számos területen – nemcsak a gazdaságban, de a kultúra és a politika terén is – hasznot fognak hajtani az Európai Unió számára. A Palesztina támogatására vonatkozó döntés más okokból fontos, de azt is igazoltnak tartom.

 
  
MPphoto
 
 

  Alfredo Pallone (PPE), írásban.(IT) Az Európai Bizottság a megállapodás sikertelenségét követően javaslatot terjesztett elő a rugalmassági eszköznek az új, 2011-es költségvetési „manőver” részeként történő igénybevételére. Főként azért szavaztam a jelentés mellett, mivel a növelés két olyan programot érint - az egész életen át tartó tanulás programját, illetve a versenyképességi és innovációs programot -, amelyek megérdemlik a teljes támogatást és az Európai Unió forrásainak rendelkezésre bocsátását. A rugalmassági eszközt a költségvetési fegyelemről szóló intézményközi megállapodás teszi lehetővé. A rugalmassági eszköz lehetővé teszi – a költségvetési hatóság két ága, azaz az Európai Parlament és a Tanács közötti megállapodást követően – a pénzügyi tervben meghatározott felső határértékek feletti, olyan kiadások finanszírozását évi maximum 200 millió EUR összeggel, amely kiadások a többéves pénzügyi keret kidolgozásakor nem voltak előreláthatóak. Ez fontos eredmény az Európai Parlament számára, mivel a Tanáccsal a költségvetésről folytatott párbeszéd sikerét jelzi.

 
  
MPphoto
 
 

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Üdvözlöm az egyeztetés során, a rugalmassági eszköz igénybevételével kapcsolatban elért megállapodást, különösen ami az egész életen át tartó tanulás programjának finanszírozását illeti. Úgy gondolom, hogy életbevágóan fontos, hogy az Európai Unió befektessen a minőségi oktatásba és képzésbe, valamint a magas minőségű teljesítmények ösztönzésébe. Csak a szigorú és minőségi tanítás fokozhatja Európa versenyképességét.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – A 2006. május 17-i intézményközi megállapodás lehetővé teszi a rugalmassági eszköz igénybevételét olyan egyértelműen meghatározott kiadások finanszírozására, amelyeket a többéves pénzügyi keret egy vagy több fejezetéhez rendelt felső korlátokon belül nem lehetne finanszírozni. A 2011. évi költségvetésben az 1a. alfejezet és a 4. fejezet felső korlátján felül pótlólagos kiadásokat kell biztosítani. Ezért az intézményközi megállapodás 27. pontjával összhangban javasoljuk a rugalmassági eszköz igénybevételét. Az igénybe veendő összegek az alábbiak: 18 millió EUR az egész életen át tartó tanulás programjára az 1a. alfejezeten belül; 16 millió EUR a versenyképességi és innovációs programra az 1a. alfejezeten belül; 71 millió EUR Palesztina számára a 4. fejezeten belül. A jelentés felhívja a költségvetési hatóság két ágának figyelmét arra, hogy a határozatot legkésőbb a 2011. évi költségvetés közzétételével egy időben közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

 
  
  

Az Európai Unió 2011-es pénzügyi évre szóló általános költségvetés-tervezete a Tanács által módosított formában

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) A 2011-es évre szóló közösségi költségvetés 141,8 milliárd EUR engedélyezési kiadást és 126,5 milliárd EUR kifizetési kiadást tartalmaz. A Parlament költségvetési prioritása az oktatás és innováció finanszírozásának jóváhagyása és megerősítése. Ezért az 1a. alfejezet (Versenyképesség a növekedésért és foglalkoztatásért) 18 millió EUR emelést tartalmaz az egész életen át tartó tanulás programjára, a 3b. alfejezet (Uniós polgárság) pedig – 3 millió EUR emelést tartalmaz a „Fiatalok lendületben” programra.

Örömmel látom, hogy az EU soron következő négy elnöksége (Magyarország, Lengyelország, Dánia és Ciprus kormányai) elkötelezte magát arra, hogy bevonja az Európai Parlamentet a következő többéves pénzügyi keretről folytatandó jövőbeli párbeszédekbe és tárgyalásokba.

Nagyra értékelem az Európai Bizottság kötelezettségvállalását arra nézve, hogy 2011 júniusának végére hivatalos javaslatot terjesztenek elő annak biztosítására, hogy a saját forrásaikra irányuló javaslatokat egyszerre lehessen megvitatni a többéves pénzügyi kerettel. Ebbe a folyamatba az Európai Parlamentet a Lisszaboni Szerződés értelmében is be kell vonni ( 312. cikk (5) bekezdés, 324. és 311. cikk).

Remélem, hogy a Tanácson belüli egyhangúság követelménye a következő többéves pénzügyi keret elfogadása és az új saját források tekintetében nem fog akadályt jelenteni.

 
  
MPphoto
 
 

  Bogusław Liberadzki (S&D), írásban.(PL) A Tanács és az Európai Parlament megegyezett a 2011-es évre szóló költségvetésről. A költségvetés elfogadása mellett szavaztam a költségvetés alapjául szolgáló politikai és intézményi elvek miatt, amelyek többek között az Európai Parlamentnek a 2013 utáni új pénzügyi keretről folytatandó tárgyalásokon betöltött szerepének megerősítését javasolják, illetve az Európai Parlament bevonását az új bevételi forrásokról (ideértve az európai adót) folytatandó vitába. A költségvetés további előnye a nagyobb rugalmasság az előre nem látott körülmények esetére. Nem estünk az ideiglenes költségvetés hibájába, amely nagymértékben megbénította volna az Unió működését. Ez különösen elhibázott lépés lett volna most, amikor intenzíven kell küzdenünk a gazdasági válság ellen, továbbá végre kell hajtanunk a Lisszaboni Szerződést. Az ideiglenes költségvetés hibájának elkerülése nagyban köszönhető a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Képviselőcsoportja által képviselt álláspontnak.

 
  
MPphoto
 
 

  Bogusław Sonik (PPE), írásban.(PL) A 2011-es költségvetés elfogadása bizonyíték rá, hogy az Európai Unió képes kompromisszumos megoldásokat találni. A 2011-es költségvetés-tervezetet sikerült elfogadni és megszavazni, köszönhetően valamennyi, a kidolgozásában részt vállaló intézmény jóakaratának. Ezt a kompromisszumot annál is inkább méltányolni kell, mert a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően új döntéshozatali eljárások léptek életbe, és az Európai Parlament történelme során először vehetett részt közös döntéshozatallal, azaz az Európai Unió Tanácsával és az Európai Bizottsággal egyenrangú félként, a kiadásokra vonatkozó döntésben. A költségvetés nem tökéletes, de szerintem a kiadásokat ésszerűen osztották el, és azok az Európai Unió valamennyi prioritását fedezik. A 2011-es költségvetés elfogadásának megszavazásával a további fejlesztés és az európai integráció iránti támogatásomat is ki akartam fejezni.

 
  
  

Jelentés: Sidonia Elżbieta Jędrzejewska, Helga Trüpel (A7-0369/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban.(PT) A jelentés mellett szavaztam, mivel a Parlament Költségvetési Bizottsága által az ülésen előterjesztett, 2011-es közösségi költségvetés megerősíti az Európai Parlament által meghatározott prioritások – úgymint az oktatás, az innováció, a közel-keleti és a palesztin békefolyamat, az egész életen át tartó tanulás programja, az „Emberek” kutatási program, valamint a versenyképességi és innovációs program – finanszírozását. Gratulálok a Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak ahhoz a megállapodáshoz, hogy amennyiben kiegészítő finanszírozásra van szükség az EU jogi kötelezettségeinek teljesítéséhez, akkor 2011 folyamán költségvetés-módosításokra fog sor kerülni, mivel az EU költségvetése nem lehet deficites. A költségvetésen túl a Parlamentnek vannak bizonyos politikai követelményei a Lisszaboni Szerződésben lefektetett szabályok végrehajtására vonatkozóan, nevezetesen a saját források új rendszerével kapcsolatban. Ezzel összefüggésben érdemes tudni, hogy az Európai Bizottság most jelentette be, hogy 2011 júniusának végére hivatalos kezdeményezést terjeszt elő annak érdekében, hogy a saját forrásokra irányuló javaslatokat egyszerre lehessen megvitatni a jövőbeni pénzügyi tervvel.

 
  
MPphoto
 
 

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – Az állásfoglalás mellett, tehát az EU 2011-es költségvetésének elfogadása mellett szavaztam. Üdvözlendőnek tartom, hogy a Tanácsnak, a Bizottságnak és az Európai Parlamentnek végül sikerült megegyezésre jutnia. Remélem, hogy a költségvetés fenntartható lesz, és a pénzügyi év kezdetétől teljes mértékben és kiszámítható módon végre lehet hajtani. Az állásfoglalás elfogadásával az Európai Parlament biztosítja azon költségvetés finanszírozását és végrehajtását, amelyben a Tanács és a Költségvetési Bizottság megállapodott. Meggyőződésem, hogy az oktatásra, kutatásra és innovációra több pénzt kell rendelkezésre bocsátani, mivel a pénzügyi és gazdasági válságból való talpra álláshoz az EU-nak növelnie kell hatékonyságát és versenyképességét. E cél elérése érdekében az EU-nak hosszú távú stratégiát kell kidolgoznia, amelynek ez a költségvetés is a része kell, hogy legyen.

 
  
MPphoto
 
 

  Charalampos Angourakis (GUE/NGL), írásban.(EL) Az Európai Parlament először nem fogadta el a 2011-es közösségi költségvetést, aztán pár nappal később mégis elfogadta. Ez is azt mutatja, hogy az egész eljárás csak egy, a költségvetés valódi lényegének leplezésére szolgáló, rosszul kigondolt játék. A költségvetés ugyanis a nagytőkéseket hivatott támogatni abban, hogy a gazdasági válság és a fokozódó imperialista intervenció jelentette terheket minél inkább a dolgozókra rakja. Ez a jól kieszelt játék ugyanakkor azt is nyilvánvalóvá teszi, milyen komoly verseny folyik az imperialisták között. Rávilágít továbbá arra a tényre is, hogy a közösségi szervek egymással versengenek azért, hogy a Lisszaboni Szerződés elfogadása után ki tudja a lehető legjobban a nagytőkések érdekeit szolgálni. Már egy ideje döntést hoztak egyrészt azon minimális előirányzatok csökkentéséről, amelyeket a szegény mezőgazdasági termelők, munkavállalók és önálló vállalkozók támogatására lehetett volna felhasználni, másrészt a közvetlenül a monopolhelyzetben lévő csoportoknak juttatandó, illetve a polgári-katonai beavatkozások infrastruktúrájára, továbbá a munkásosztály és az alulról szerveződő mozgalmak üldözésére és elnyomására felhasználható előirányzatok növeléséről.

A tőke politikai védelmezőit joggal vádoljuk, mivel ilyen manőverekkel éltek. Szerepük napról napra egyre világosabb. A munkásosztály és a szegényebb rétegek egyre intenzívebben fellépnek az EU politikái és burzsoá kormányai ellen, így teremtve meg egy alulról építkező gazdaság lehetőségét, amely az ő érdekeiket fogja szolgálni, nem pedig a tőkésekét.

 
  
MPphoto
 
 

  Sophie Auconie (PPE), írásban.(FR) A 2011-es évre szóló költségvetés előkészítése ismét valódi politikai tárgyalásokat eredményezett az európai parlamenti képviselők, a kormányok és a tagállamok között. A jelenlegi költségvetési megszorításokat látva a tagállamok kormányait képviselő Tanács azt akarta, hogy az Unió is vegyen részt azokban a megszorításokban, amelyeket az európai országok magukra vállaltak. Ezzel szemben az Európai Parlament és a Bizottság úgy gondolták, hogy a válságot inkább önkéntes politikák révén kellene kezelni. Ennek ellenére a tagállamokkal való nyilvánvaló szolidaritás jeleként végül elfogadták a Tanács álláspontját. Ezért az engedményért cserébe a Parlament azt kérte, hogy kerüljön sor vitára az Unió forrásairól, különösen arról, hogy az Uniónak legyenek saját forrásai, amelyek függetlenek a tagállamok hozzájárulásaitól. A Tanács kezdetben hajlíthatatlan volt, de végül engedett jogos kéréseinknek. Ez az oka annak, hogy én és más európai parlamenti képviselők beleegyezésünket adtuk ehhez a költségvetéshez, amelynek rövid távú ambíciói korlátozottak, azonban új jövőbeli perspektívákat nyit meg az uniós politikák számára.

 
  
MPphoto
 
 

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban.(LT) A 2011-es költségvetés elfogadása mellett szavaztam. Ez a költségvetés a Lisszaboni Szerződés szerinti, új eljárások alapján jött létre. A 2011-es költségvetéssel kapcsolatos megállapodás létrejöttét megelőző hosszas és bonyolult tárgyalások azt mutatják, hogy mivel új költségvetési elvek léptek hatályba, kénytelenek leszünk az uniós politika legfontosabb területein ésszerű intézményi kompromisszumokat találni. Az Európai Parlament először élt a Lisszaboni Szerződésben biztosított jogkörével, mely szerint egyenrangú félként vehet részt az Európai Unió költségvetésének kidolgozásában. A megállapodás elérésére és az Európai Parlament legitim követeléseinek elfogadtatására tett első sikertelen kísérlet arra utal, hogy még mindig ellentétek állnak fenn az intézmények között, amelyeknek tulajdonképpen nem kellene fennállniuk, hiszen akadályozzák a hatékony intézményközi együttműködést. Valamennyi uniós intézménynek az kell, hogy legyen a célja, hogy az EU egésze és az uniós polgárok számára különösen fontos megállapodásokat minél zökkenőmentesebben elfogadják. Ezért úgy gondolom, hogy a jövőben alapvető változásoknak kell történniük az intézmények működési elvei terén, továbbá a képviseleti demokrácia elvének érvényesülése terén különösen fontos szerepet kell kapnia az Európai Parlament részvételének a tárgyalások valamennyi szakaszában, különösen ami a költségvetést illeti.

 
  
MPphoto
 
 

  Dominique Baudis (PPE), írásban.(FR) Az Európai Uniónak ambícióival arányos költségvetést kell garantálnia saját működéséhez. Az Európai Unió nem hagyhatja, hogy a válság eluralkodjon rajta, hanem fel kell nőnie a válság jelentette kihívásokhoz. A Lisszaboni Szerződés értelmében a Parlament most már a Tanáccsal egyenrangú félként léphet fel, és be is bizonyította, hogy képes kezdeményező erőként fellépni. A 2011-es költségvetés mellett szavaztam, mivel a mi feladatunk, az európai parlamenti képviselők feladata, hogy Európa számára világos politikai irányt határozzunk meg. 2011-ben Európa továbbra is a kitűzött prioritásokra fog koncentrálni. Európa képes lesz felfelé módosítani pénzügyi szükségleteit új hatásköreinek végrehajtása érdekében. A nehéz gazdasági körülmények ellenére a tagállamok határozott kötelezettségvállalásukról biztosították a Parlamentet.

2011-ben a Parlament javaslatára a Bizottság vitákat fog kezdeményezni a saját források különböző típusairól, amelyekre Európának szüksége van jövőbeli pénzügyi autonómiájának garantálására. Nagyon aggasztónak tartom azonban, hogy a Parlament nem tudott konszenzusra jutni az „Iter” projekt számára 2012-től szükséges kiegészítő finanszírozásról. A nemzetközi kutatás és az európai tudományos dinamizmus kiemelt projektjének, a kísérleti termonukleáris reaktornak szüksége lett volna a 2011-es költségvetés felhasználatlan részeiből kiegészítő finanszírozásra.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Luc Bennahmias (ALDE), írásban.(FR) A Parlament jól helytállt a Tanáccsal a 2011-es költségvetésről, a következő többéves pénzügyi keret kidolgozásának feltételeiről és az Unió saját forrásainak kérdéséről folytatott tárgyalások során, de aztán mégis elvesztette a csatát. A decemberi ülésen a 2011-es költségvetés elfogadásával elismertük, hogy a Tanácsnak volt igaza. Aggályaink nem annyira a számokkal, inkább a politikai követelésekkel voltak kapcsolatosak. Nem felejtettük el az előző ülésen elfogadott hét követelésünket. Pozitív viszont, hogy 2011 tavaszán a Bizottság is elő fog terjeszteni egy javaslatot a saját források kérdéséről. Az ezzel kapcsolatos vitákban a Parlament is részt fog venni, akárcsak a pénzügyi terv kidolgozásához szükséges vitákban. De a feltételeket még meg kell határozni, tehát az együttdöntés tiszteletben tartásáért folytatott küzdelem ezen a területen még gyerekcipőben jár.

 
  
MPphoto
 
 

  Sebastian Valentin Bodu (PPE), írásban.(RO) A Parlament elfogadta az EU 2011-es költségvetését, és ez azt mutatja, hogy ha a Bizottság és a törvényhozó hatalom párbeszédet folytat, akkor a dolgokat mindkét fél számára előnyös módon lehet rendezni. A Bizottság ráeszmélt, hogy az Európai Parlamentnek most már nagyobb beleszólása van az Unió pénzügyeibe, és habár kissé késve, de úgy döntött, hogy ezt tiszteletben tartja. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a költségvetés a Tanács által meghatározott határokon belül marad, ugyanakkor tartalmazza a Parlament néhány prioritását is. A megállapodás létrejötte előtt olyan furcsa helyzet állt fenn, hogy számos stratégiánk és programunk egyáltalán nem jelent meg a jövő évi költségvetési előrejelzésekben. Ezek a stratégiák és programok nem maradhatnak megvalósítatlanok, mivel ez következetlennek tüntetné fel az Európai Uniót, és bizalmatlanságot teremtene az Európai Unió által elfogadott intézkedésekkel szemben.

Nyilvánvaló, hogy nem lehet a fiatalok, az innováció és a kutatás támogatására programokat kidolgozni, és nem lehet azt állítani magunkról, hogy a globális külpolitika aktív szereplői vagyunk, ha közben nem finanszírozzuk ezeket a terveket. A Parlament sikeresen megvitatta a Tanáccsal, hogy rendszeres értékelésekre van szükség az új jogszabályok előnyeiről és finanszírozásáról. Számunkra, a közvetlenül az Európai Unió polgárai által megválasztott képviselők számára fontos, hogy az adófizetők lássák, hogy a pénzüket megfelelően költik el.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban.(PT) Meg vagyok elégedve a ma elfogadott költségvetéssel, mivel érvényesülnek benne a Parlament által októberben elfogadott prioritások, ami az olyan kulcsterületek, mint az oktatás, ifjúság, kutatás és innováció megerősítését jelenti. Létfontosságú, hogy az EU-nak fenntartható költségvetése legyen, amelyet a pénzügyi év kezdetétől teljes mértékben és előrelátható módon végre lehet hajtani - szemben egy olyan ideiglenes tizenketted-rendszerrel, amely veszélyeztetné az uniós politikák végrehajtását. A válság idején ugyanilyen fontos az is, hogy a költségvetés elősegítse azoknak a területeknek (például a tudománynak és innovációnak) a megerősödését, amelyek hozzájárulnak a gazdasági növekedéshez, illetve a több és jobb munkahely megteremtéséhez. Európa gazdasági fellendüléséhez ambiciózus költségvetésre van szükség.

 
  
MPphoto
 
 

  Frédéric Daerden (S&D) írásban. – (FR) A 2011-es költségvetés megszavazása felelősségteljesen, keserűen és meggyőzéssel történt. Felelősségteljesen, mert a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Képviselőcsoportja, illetve a Parlament az intézményi patthelyzetet és az ideiglenes tizenketted-rendszert megelőzendő megszavazta a költségvetést. Keserűen, mert a költségvetési kérdésekben történő együttdöntés a csata elvesztését jelenti. A Parlament által tett engedmények ellenére bizonyos tagállamokat nem sikerült meggyőzni arról, amiben én személy szerint hiszek, hogy az európai költségvetés hozzáadott értéket képvisel. És meggyőzéssel, mert az Unió jövője most az új, saját forrásokon és a pénzügyi ügyletek adóján múlik. Ennek az alapvető célkitűzésnek a megvalósításához szükségünk van a Bizottságra és a Bizottság elkötelezettségére. Szükség van a kereskedelmi és szállítási könnyítési programra, de a 2011-es költségvetésre is, ezért tartózkodtam a zöldek által ismételten előterjesztett módosítással kapcsolatban. Ez a módosítás szimbolikus jelentőséggel bír, de felelőtlen. A kereskedelmi és szállítási könnyítési program túl fontos téma ahhoz, hogy elaprózzuk, és hogy a mások által kidolgozott módosítások politikai stratégiájával és nulla költségvetéssel próbáljuk meg megvalósítani. Ez eredetileg a szocialisták módosítása volt, és az volt vele a célunk, hogy a költségvetési eljárás során előmozdítsuk ezt a vitát; de ha a módosítást elfogadtuk volna, az azt jelentené, hogy egy költségvetés nélküli Unió mellett tettük volna le a voksunkat.

 
  
MPphoto
 
 

  Christine De Veyrac (PPE), írásban.(FR) A 2010-hez képest szinte semmiféle emelést nem tartalmazó költségvetés mellett szavaztam, bizonyítandó, hogy a Parlament szembesülve a nemzeti kormányokat sújtó gazdasági válsággal képes éretten és felelősségteljesen viselkedni. 2011-ben, amikor a tagállamok többsége szigorú költségvetési ellenőrzést vezet be, nem lenne helyénvaló a költségvetés emelése. Örülök, hogy a különböző intézmények fáradságos tárgyalásai végül kompromisszumhoz vezettek, és így 2011-re sikerült elkerülni a költségvetés válságát.

 
  
MPphoto
 
 

  Edite Estrela (S&D), írásban.(PT) A 2011-es, új költségvetési tervezetről szóló jelentés mellett szavaztam, mivel megerősíti az Európai Parlament által prioritásként kijelölt területek – az oktatás, az innováció, a versenyképesség, a kohézió a növekedésért és foglalkoztatásért, továbbá a természeti erőforrások megőrzése és kezelése – finanszírozását.

 
  
MPphoto
 
 

  Göran Färm (S&D), írásban. – (SV) Mi, svéd szociáldemokraták ma az Európai Unió 2011-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetési tervezete mellett szavaztunk. Ez egy mértéktartó költségvetés, ugyanakkor mégis tartalmaz fontos befektetéseket a kutatás, a fiatalokra vonatkozó kezdeményezések és a Palesztinának nyújtandó támogatás terén, valamint lehetővé teszi az EU új Külügyi Szolgálatának és az új pénzügyi felügyeleti hatóságoknak a létrehozását.

Tartózkodtunk azonban az EU új, saját forrásairól szóló szöveg és ezek költségvetési tételeinek szavazásán. Véleményünk szerint szükség van az EU saját forrásai rendszerének felülvizsgálatára, valamint a pénzügyi ügyletek adójának alapos vizsgálatára, de úgy gondoljuk, hogy jelenleg túl kevés információval rendelkezünk ahhoz, hogy részletekbe menően állást tudnánk foglalni a kérdésben.

Bármilyen formában is kerüljön bevezetésre az EU saját forrásainak új rendszere, szeretnénk hangsúlyozni, hogy ennek az új rendszernek költségvetési szempontból semlegesnek kell lennie, és tiszteletben kell tartania, hogy az adóztatás a tagállamok hatáskörébe tartozik.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE), írásban.(PT) A 2011-es költségvetés a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése utáni első, elfogadásra váró költségvetés. Habár az új együttdöntési eljárás keretében elért megállapodás nem ad választ az Európai Parlament valamennyi aggodalmára, de a közös megegyezés alapját jelenti az Unió költségvetési prioritásai terén. Az Unióra nehezedő új kihívások fényében létfontosságúvá vált, hogy a Bizottságnak lehetősége legyen költségvetés-módosításokat eszközölni, amennyiben az elkülönített eszközök elégtelennek bizonyulnak a stratégiai célok – nevezetesen az Európa 2020 stratégia prioritásainak – elérésére.

Az Európai Parlament és a Tanács feladata pedig az lesz, hogy közös alapot találjanak a gyors és hatékony reakcióhoz, megteremtve egy, az egyenlőségre nagyobb mértékben törekvő és versenyképesebb, az új kihívásokkal szembenézni képes Unió létrejöttének feltételeit.

 
  
MPphoto
 
 

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban.(PT) A 2011-es költségvetési vita kimenetele előre látható volt, figyelembe véve a Tanács és a Parlament fő képviselőcsoportjainak kötelezettségeit a jelenlegi többéves pénzügyi keret meghatározása és elfogadása, illetve az ezen pénzügyi keret tartalmazta, következő költségvetések elfogadása terén.

Ez a megállapodás azonban nem szünteti meg, sőt inkább megerősíti a költségvetés kritikus pontjait, amelyeket egyszerűen figyelmen kívül hagytunk. Ebben az egyre fokozódó gazdasági és társadalmi válságban – amelyhez nagymértékben hozzájárulnak az EU valódi szociális terrorizmust képviselő tervei is, amelyeket rá akar kényszeríteni a tagállamokra –, amikor emberek milliónak kell szembenézniük a munkanélküliséggel és a romló életkörülményekkel, mindannyian ismét meg fogjuk látni, mit jelent valójában a sokat emlegetett európai szolidaritás: egy olyan költségvetést, amely nem megy a közösségi bruttó nemzeti jövedelem 1%-a fölé, amely nem képes betölteni feladatát, a javak újraelosztását, és amely képtelen biztosítani a gazdasági és társadalmi kohéziót, és minden bizonnyal tovább fogja fokozni az EU által kényszerített politikák káros hatásait. Elismételjük, hogy ennek a költségvetésnek van alternatívája, amely nemcsak hogy lehetséges, de valóban szükséges is. Olyan alternatíva, amely a tagállamok igazságos, bruttó nemzeti jövedelmükkel arányos hozzájárulásai révén jelentősen megerősítené a közösségi költségvetést.

 
  
MPphoto
 
 

  Pat the Cope Gallagher (ALDE), írásban.(GA) Üdvözlöm az Európai Parlament és a 27 tagállam kormányai között létrejött megállapodást, különösen azért, mert ennek a megállapodásnak a hiányában az ír mezőgazdasági termelőknek juttatandó, jövő évi kifizetések csúsznának.

 
  
MPphoto
 
 

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (S&D), írásban.(PL) Elkerülendő azt, hogy a 2011-es költségvetés ideiglenes költségvetés legyen, az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa egyre intenzívebb vitákat folyatott, és ezek eredményét – a ma szavazásra kerülő költségvetési tervezetet – gyakorlatias kompromisszumnak tekinthetjük. Az intézmények közötti tárgyalások eredményeképpen a Parlament által támogatott javaslatok többségét végül elfogadták. Biztosítékot kaptunk a Tanácstól arra nézve, hogy hajlandó lesz az együttműködésre a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó pénzügyi keret kidolgozásában, amely a Lisszaboni Szerződés rendelkezéseinek gyakorlati végrehajtását fogja jelenteni. A Parlament ebben a kérdésben Magyarország, Lengyelország, Dánia és Ciprus miniszterelnökeivel is megállapodásra jutott, tehát azoknak a tagállamoknak a miniszterelnökeivel, amelyek az elkövetkező két évben az EU Tanácsának soros elnökei lesznek. Üdvözlendőnek tartjuk a Tanács döntését, miszerint az Európai Unió költségvetésében a rugalmassági mechanizmus továbbra is az EU GDP-jének 0,03%-a marad. Ezek az alapok lehetővé fogják tenni azoknak a fontos kiadásoknak a fedezését, amelyeket az előző pénzügyi keretről folytatott tárgyalások során nem lehetett előre látni – ilyen például az Európai Külügyi Szolgálat és a Galileo-rendszer. A Parlament részéről engedmény volt az Európai Unió finanszírozásának jövőbeli forrásairól folytatandó, az Európai Bizottság által is támogatott vita elhalasztása. Az uniós költségvetéshez való nemzeti hozzájárulások csökkentésére vonatkozó elképzelés határozott ellenállásra talált a tagállamok egy csoportja részéről, amelyek tartottak a közvélemény reakciójától. 2011 nyarán, amikor a Bizottság számos új elképzelést fog előterjeszteni az EU finanszírozásával kapcsolatosan, mindenképpen vissza fogunk térni erre a vitára.

 
  
MPphoto
 
 

  Julie Girling (ECR), írásban.(az Egyesült Királyság konzervatív küldöttsége nevében) A brit konzervatívok ma a költségvetés 2,9%-os növelése ellen szavaztak, mivel úgy gondoljuk, hogy amikor a tagállamok költségvetési hiányaik csökkentésén vagy költségvetési helyzetük javításán dolgoznak, nem helyes, ha az európai parlamenti képviselők az uniós kiadások növelését támogatják. Vannak európai parlamenti képviselők, akik azzal érvelnek, hogy az uniós költségvetés a megszorítások idején kipótolhatja a nemzeti költségvetéseket, de ez nem helyénvaló; az uniós költségvetésnek inkább tükröznie kell a tagállamok nehéz helyzetét. Ezért terjesztettek elő a konzervatívok eredetileg egy módosítást, amely a kiadások 2010-es szintre történő, hosszú távú befagyasztását javasolja. Ezzel a lépéssel biztosíthattuk volna a polgárokat arról, hogy az EU is részt vállal a közkiadások féken tartásában és fenntarthatóbb alapokra helyezésében.

 
  
MPphoto
 
 

  Estelle Grelier (S&D), írásban.(FR) A 2011-es költségvetés elfogadása az Európai Parlament kétszeres kudarcát jelenti. Az elfogadott költségvetés túl kicsi: +2,91%, amely az első olvasatbeli változatnál (+6%), illetve a Bizottság eredeti javaslatánál (+5,8%) is lényegesen kisebb. Az elfogadott összegek ugyanazok, amelyeket a Tanács javasolt valódi tárgyalási lehetőség nélkül, és ez nem túl megnyugtató a jövőbeli költségvetések tárgyalásait illetően. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta a Parlament együttdöntési eljárásban vesz részt a Tanáccsal a költségvetési kérdésekben, de mind a mai napig nem kaptunk semmiféle világos kötelezettségvállalást azzal kapcsolatban, hogy nekünk, európai parlamenti képviselőknek, mi lesz a szerepünk a következő pénzügyi keret előkészítésében, sem pedig az új, saját forrásokkal kapcsolatban nem kaptuk meg a szükséges visszajelzéseket – ez azt a veszélyt hordozza magában, hogy az európai projekt jövőjére nézve a Tanács veszi át az egyedüli vezető szerepet. Látva bizonyos tagállamok álláspontját, úgy gondolom, fennáll a projekt kudarcának kockázata. A legjobban az európai jobboldal hozzáállása ijeszt meg: a tárgyalások kezdetén nagyon elszántak voltak, de amint telefont kaptak az államfőtől vagy a kormánytól, azonnal visszakoztak. Döntse el mindenki maga, mit gondol erről a visszakozásról, illetve a politikai következetességről.

 
  
MPphoto
 
 

  Małgorzata Handzlik (PPE), írásban.(PL) Üdvözlöm az EU 2011-es költségvetésének egyértelmű többséggel történő megszavazását. Az Európai Parlament és az EU Tanácsa között létrejött megállapodás elkerülhetővé tette az ideiglenes költségvetést, ami aláaknázhatta volna az EU kohéziós politikájának és agrárpolitikájának végrehajtását. Ez különösen jó hír a lengyel önkormányzatoknak, mezőgazdasági termelőknek és üzletembereknek, akik egyre növekvő számban használják ki az uniós alapok nyújtotta lehetőséget, hiszen a gazdasági válság ellenére a kifizetések 2010-hez viszonyítva 2,91%-kal nőni fognak. Örülök a Parlament által meghatározott prioritási területek – többek között: ifjúság, kutatás és innováció – esetén történt forrásnöveléseknek is.

 
  
MPphoto
 
 

  Constance Le Grip (PPE), írásban.(FR) Az új költségvetés mellett szavaztam, és örülök, hogy az európai intézmények végre közös alapot találtak. Az Európai Parlament ezzel a szavazással olyan stabil költségvetést akar az Európai Unió számára biztosítani, amelynek végrehajtását rögtön 2011 elején el lehet kezdeni, így elkerülve az ideiglenes tizenketted-rendszert, amely számos uniós politika végrehajtását veszélyeztette volna. Helytelennek találom azonban, hogy az új költségvetés nélkülözi a rugalmasságot. Helytelenítem bizonyos képviselőcsoportok (főként a szocialisták) azon döntését, hogy az ITER finanszírozásáról való szavazást későbbre kell halasztani, ami veszélyezteti az ITER-t, az egyetlen olyan hosszú távú kutatási projektet, amelyben az Európai Unió vezető szerepet játszik. A szocialisták lemondtak az ITER finanszírozására felhasználható 600 millió EUR összegű hitelről, ami a jelenlegi válságban, amikor Európa számára nem áll rendelkezésre elég közpénz, felelőtlen és következetlen döntés volt, amely veszélyeztet egy munkahelyteremtő stratégiai projektet.

 
  
MPphoto
 
 

  Elżbieta Katarzyna Łukacijewska (PPE), írásban.(PL) Örülök, hogy a sok nehézség ellenére végül sikerült megállapodni és elfogadni az EU 2011-es költségvetését a Tanács által módosított formában. Ez nemcsak azért nagyon fontos, mert így sikerült elkerülnünk az ideiglenes költségvetést, hanem főként azért, mert így biztosított a kohéziós politikával kapcsolatos kiadások megtervezése, ami nagyon fontos az EU lakossága és mindenekelőtt az uniós alapok kedvezményezettjei számára. Szeretném továbbá hangsúlyozni, hogy a kohéziós politika számára rendelkezésre álló források 10%-kal nőttek. Fontos, hogy sikerült politikai megegyezést elérni. Ezzel demonstráltuk az európai szolidaritást, és biztosítottuk a pénzügyi stabilitást a 2011-es évre.

 
  
MPphoto
 
 

  Véronique Mathieu (PPE), írásban.(FR) Ma a 2011-es költségvetés mellett szavaztam. Hosszas tárgyalások után sikerült olyan megállapodásra jutnunk, amely a Parlament számára is megfelel. A Parlament várakozással tekint a Lisszaboni Szerződés rendelkezéseinek megvalósítása elé. A Lisszaboni Szerződés szerint a Parlament részt vesz a következő hosszú távú költségvetésről folytatandó tárgyalásokban, és ezt a változást minden szinten mindenkinek el kell fogadnia. A Parlament ezenkívül el akart különíteni bizonyos tartalékokat a 2011-es költségvetésben. Gondolok itt az Európai Rendőr-akadémia (CEPOL) számára a 2011-es költségvetésben elkülönített 425 000 EUR-ra, amelyet most csak bizonyos feltételekkel lehet felszabadítani. Az ügynökségnek végre kell hajtania az európai parlamenti képviselők ajánlásait – amelyeket azután fogalmaztak meg, hogy a Parlament nem fogadta el az ügynökség költségvetésének végrehajtását – ahhoz, hogy döntést lehessen hozni a CEPOL teljes 2011-es költségvetésének rendelkezésre bocsátásáról.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban.(FR) A Parlamentnek a 2011-es költségvetés esetében állt először jogában felülvizsgálni a költségvetést, de ez csak arra volt jó, hogy bebizonyosodjon Parlamentünk gyengesége. A Parlament nem elégedett meg a neoliberális antireformok szentesítésével és a választópolgárok helyett a pénzügyi piacok szolgálatával, hanem ráadásul a nyomásra hivatkozva még kapitulált is. Ezt a hitvány viselkedést nem fogom szavazatommal támogatni.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Intenzív tárgyalásokat követően végül sikerült egyezségre jutni a 2011-es költségvetésről; ez a költségvetés nem eszményi, de legalább lehetővé teszi az EU célkitűzéseinek megvalósítását. A mai ülésen elfogadott, 2011-es közösségi költségvetés megerősíti az Európai Parlament által meghatározott prioritások – úgymint oktatás, innováció, valamint a közel-keleti és palesztin békefolyamat – finanszírozását.

 
  
MPphoto
 
 

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – Figyelembe véve, hogy milyen sok bürokrata ül az Európai Parlamentben és az Európai Bizottságban, ez az állásfoglalás közelebb fogja vinni az Európai Közösséget a közösségi források jól megfontolt és hatékony szétosztásához. Alaposan megvizsgáltam a jelentést, és örömmel fedeztem fel, hogy vannak olyan európai parlamenti képviselők, akik rájöttek, hogy akkor kell rendelkezésre bocsátani a pénzt, amikor szükség van rá, nem akkor, amikor már túl késő. Mellette szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) A legutóbbi javaslat is a 2011. évi költségvetés növelését tartalmazta – az európai polgárok érdekeit szem előtt tartva azt sem támogattam, így ezt sem tudom támogatni. Felfoghatatlan, hogyan növelheti az EU a költségvetését, amikor Európa-szerte megszorító programokat vezetnek be. A legutóbbi növelést a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével és a Lisszaboni Szerződés értelmében létrehozott új intézményekkel (például Európai Külügyi Szolgálat) indokolják. Az Osztrák Szabadságpárt nagyon előrelátó módon a Lisszaboni Szerződés ellen szavazott. A Lisszaboni Szerződés hozott ugyan néhány előnyt, de legfőbb hatásai mégis a bürokrácia és a polgárok költségeinek növekedése. Ezért a 2011-es költségvetés ellen szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Elisabeth Morin-Chartier (PPE), írásban.(FR) Támogatom az Európai Parlament 2010. december 15-i, szerdai szavazásának kimenetelét, mely szerint a Parlament a keddi vitát követően strasbourgi ülésén elfogadta a 2011-es költségvetést. Az elfogadott költségvetés megemelt finanszírozást tartalmaz a Parlament által meghatározott prioritások többségére nézve, miközben a Tanács által meghatározott korlátokat is figyelembe veszi. Európai parlamenti képviselőtársaim a költségvetési tárgyalások során megállapodásokat kötöttek a Tanáccsal és a Bizottsággal számos, a költségvetésre vonatkozó politikai követelésre nézve is.

 
  
MPphoto
 
 

  Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Az Európai Tanács által módosított költségvetési tervezet nem tükrözi teljes mértékben a Parlament igényeit és követeléseit, de az Európai Unió nem maradhat elfogadott költségvetés nélkül 2011 első hónapjaiban. Ezért a december 6-i háromoldalú egyeztetésen a Bizottság, a Tanács és a Parlament olyan helyes kompromisszumra jutott a költségvetés kérdésében, amelyet a 2011-es pénzügyi év kezdetétől teljes mértékben végre lehet hajtani. A költségvetés mellett szavaztam, mivel a felelősségteljes álláspont az, ha támogatjuk a Parlament abbéli igyekezetét, hogy az Unió polgárai számára megfelelő pénzügyi forrásokat bocsássanak rendelkezésre, amit a kifizetési előirányzatokkal kapcsolatos együttes nyilatkozat is megerősít.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban.(PT) A Parlament állásfoglalása mellett szavaztam. Bár a költségvetési tervezet a Tanács által módosított formában nem felel meg teljes mértékben a fenntartható, következetes és hatékony uniós költségvetés iránti igénynek, de a Parlament azon célkitűzésének megfelel, hogy az Uniónak legyen egy olyan költségvetése, amelyet teljes mértékben és előre látható módon végre lehet hajtani a pénzügyi év kezdetétől.

 
  
MPphoto
 
 

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) A Parlament állásfoglalása mellett szavaztam. Bár a költségvetési tervezet a Tanács által módosított formában nem felel meg teljes mértékben a fenntartható, következetes és hatékony uniós költségvetés iránti jogos igénynek, de a Parlament azon célkitűzésének megfelel, hogy az Uniónak legyen egy olyan költségvetése, amelyet teljes mértékben és előre látható módon végre lehet hajtani a pénzügyi év kezdetétől.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban.(FR) Nagyon különleges pillanat volt, amikor a múlt hónapban valamennyi képviselőcsoport felsorakozott, hogy politikai egyezségre jussanak – a 2011-es költségvetésen túl – az EU jövőbeli finanszírozásáról. A három fő képviselőcsoport a tárgyalásokon még nagy ribilliót csapott, de aztán a célegyenesben megadták magukat. Az Európai Parlament új hatáskörei ellenére elmulasztotta azt a lehetőséget, hogy döntéshozóként vegyen részt a költségvetés kidolgozásában. Belgium miniszterelnökének levele, amelyet a belga elnökség juttatott el hozzánk, garantálta, hogy a Szerződést be fogják tartani (sic!), és a Parlamentet be fogják vonni a jövőbeli vitákba – azonban ez a levél nem bizonyult elegendő garanciának a megfelelő politikai kimenetelre nézve. Ellenszavazatunk ennek az elmulasztott lehetőségnek és a halasztási záradéknak szól.

Ennek megváltoztatására a legjobb eszköz ugyanaz, mint amit a Konvent alkalmaz, azaz az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek, illetve a nemzeti kormányok és az Európai Bizottság közötti párbeszéd. Ami az ITER megaprojektet illeti, amelyre most is és a jövőben is rengeteg pénzt fognak követelni, nem sajnáljuk, hogy elhalasztották. Ismételten meg fogjuk próbálni bebizonyítani, mekkora pénzügyi pazarlást jelent ez a projekt, hiszen újra az Európai Parlament Költségvetési Bizottságának asztalára fog kerülni.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Teixeira (PPE), írásban.(PT) Az Európai Unió 2011-es költségvetésének elfogadásáról szavazunk, és ez most első ízben történik a Lisszaboni Szerződés új szabályai szerint. Örülök, hogy tiszteletben tartották az Európai Parlament új szerepét. Támogatom a ma szavazásra kerülő dokumentumban hangsúlyozott fő prioritásokat. 2011-ben különleges figyelmet kell szentelni az ifjúság, oktatás és mobilitás területének; ezt a prioritást a költségvetés valamennyi szakaszában figyelembe vették. Be kell fektetnünk a fiatalokba és valamennyi európai polgár képzésébe, mégpedig az egész életen át tartó tanulás programjával, az Erasmus Mundus és Eures programokkal.

Létfontosságú a kutatásba és fejlesztésbe, valamint a gazdaságot dinamikusabbá tévő kis- és középvállalkozások szerepének megerősítésébe történő befektetés fokozása is. Figyelembe véve az európai politikák felett átívelő kohéziós politika kiemelten fontos szerepét, üdvözlöm, hogy a tervek szerint szerepelni fog a dokumentumban, ami sikeres végrehajtásának kulcsa. A Parlament által előterjesztett tervezet mellett szavazok – egyrészt a már említett okokból, másrészt mivel véleményem szerint az Európai Unió olyan korszakon megy keresztül, amikor több erőfeszítésre van szükség Európa megerősítéséhez és versenyképesebbé tételéhez, miközben az intézmények közötti párbeszéd erősítésére is szükség van.

 
  
MPphoto
 
 

  Thomas Ulmer (PPE), írásban. – (DE) A jelentés mellett szavaztam. A Parlament megmutatta erejét a Tanáccsal folytatott tárgyalások során. Tavaly a Lisszaboni Szerződés kapcsán a Tanács jelentős engedményeket tett a Parlamentnek. Most, a költségvetés vitáján a Parlament közelített a Tanács álláspontjához. Ez a kompromisszum végrehajthatónak látszik.

 
  
MPphoto
 
 

  Derek Vaughan (S&D), írásban. – A 2011-es költségvetésről kihívásokkal teli és bizonytalan időkben kellett dönteni. Most, amikor a tagállamok komoly megszorításokat vezetnek be költségvetéseikben, még fontosabb lett annak biztosítása, hogy Európa rendelkezésre bocsássa a válság hatásainak kezeléséhez szükséges forrásokat. Választókerületemben jól láthatóak az uniós finanszírozás eredményei. Az uniós finanszírozás segítséget nyújt azoknak, akik elszenvedői lesznek az Egyesült Királyságban most bevezetett "kiirtani és felégetni" típusú politikának.

A költségvetés bizonyos részeivel azonban nem tudok egyetérteni. Szerintem például nem helyes a pazarló mezőgazdasági támogatások és a reprezentációs költségek emelésének megszavazása. Úgy gondolom, hogy ezekben a bizonytalan gazdasági időkben fontos a kiadások korlátozása. Ezért tartózkodtam a 2011-es költségvetés szavazásán.

 
  
MPphoto
 
 

  Glenis Willmott (S&D), írásban. – A munkáspárti képviselők a költségvetés ellen szavaztak, mivel egy olyan időszakban, amikor a tagállamok a nemzeti közkiadások terén komoly megszorításokat vezetnek be, nem találjuk helyesnek az EU költségvetésének emelését.

Természetesen nem támogatjuk azt sem, ahogyan sok kormány a közkiadások megnyirbálásával veszélyezteti országa gazdaságát. De ez nem jelenti azt, hogy automatikusan támogatnunk kellene az Európai Unió összkiadásának növelését.

Az EU sok fontos munkát fog elvégezni jövőre, és sok esetben támogatást fog adni azokon a területeken, amelyeket a nemzeti megszorítások a legsúlyosabban érintenek. Úgy gondoljuk azonban, hogy a felmerülő új kiadások fedezésére más helyeken lehetne megtakarításokat elérni, és pénzt felszabadítani fontos projektek számára.

Figyelembe véve a nemzetgazdaságokra nehezedő nyomást, a költségvetésről folytatott tárgyalások jó lehetőséget nyújthattak volna arra, hogy az EU vezetői megoldásokat keressenek az EU pazarló költekezésére (például az olyan területeken, mint a mezőgazdasági támogatások), ami gyakran éppen az EU nemzetközi segélyei által támogatott országok gazdaságát aknázza alá teljes mértékben. Ez a költségvetési csomag azonban szinte érintetlenül hagyja ezeket a támogatásokat.

Ilyen körülmények között a munkáspárti képviselők nem tudják támogatni az EU költségvetésének növelését.

 
  
  

Jelentés: Barbara Matera (A7-0353/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban.(PT) Mivel Hollandia támogatást igényelt a hollandiai Noord Holland NUTS II. szintű régióban a NACE Rev. 2 rendszer szerinti 46. ágazatban („Nagykereskedelem - kivéve: jármű, motorkerékpár”) működő két vállalatnál történt 613 elbocsátással kapcsolatban, az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel egyetértek az Európai Bizottság javaslatával és az Európai Parlament által javasolt megfelelő módosításokkal. Egyetértek azzal is, a 2007–2013-as többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata során értékelni kell az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) működését és hozzáadott értékét a 2006. május 17-i intézményközi megállapodásban létrehozott programok és különféle egyéb eszközök általános értékelésének összefüggésében.

 
  
MPphoto
 
 

  Mário David (PPE), írásban. – (PT) A szerkezetátalakítás és áthelyezés következtében elbocsátott munkavállalók támogatásának dinamikusnak és rugalmasnak kell lennie, hogy a támogatást gyorsan és hatékonyan végre lehessen hajtani. A nemzetközi kereskedelem strukturális változásai következtében fontos, hogy az európai gazdaság képes legyen gyorsan eszközöket rendelkezésre bocsátani a változások által érintett munkavállalók támogatására, valamint képes legyen őket ellátni a munkaerőpiacra való gyors visszatéréshez szükséges készségekkel. Ezért a pénzügyi támogatásnak egyedi alapon kell történnie. Hangsúlyozni kell, hogy ez a támogatás nem hivatott helyettesíteni a vállalatok kötelezettségeit, és szintén nem hivatott finanszírozni a vállalatokat, vagy végrehajtani a vállalatok szerkezetátalakítását. Mivel Hollandia támogatást igényelt a Noord Holland régióban a NACE Rev. 2 rendszer szerinti 18. ágazatban („Nagykereskedelem - kivéve: jármű, motorkerékpár”) működő két vállalatnál történt 613 elbocsátással kapcsolatban, a jelentés mellett szavaztam, vagyis az EGAA Hollandia támogatására történő mobilizálása mellett.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE), írásban.(PT) A jelenlegi pénzügyi és gazdasági válságnak és a nemzetközi kereskedelem strukturális változásai által okozott folyamatos munkaerő-piaci változásoknak számos áldozata van: azok, akik munkanélkülivé válnak, gyakran hosszú időre. Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap az ilyen helyzetek kezelésére jött létre. Ebben az esetben valamivel több mint 2,5 millió EUR mobilizálásáról van szó Hollandia számára a 2009. május 1. és 2010. január 31. közötti időszakban két nagy- és kiskereskedelmi vállalatnál történt 613 elbocsátással kapcsolatosan. A Bizottság megvizsgálta, és megfelelőnek találta a kérelmet, mivel az megfelel az előírt követelményeknek, és így a Bizottság javasolja annak elfogadását. Ezért a jelentés mellett szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) A világgazdasági válság társadalmi hatásai miatt, amelyek különösen a foglalkoztatás terén mutatkoznak meg, nagyon fontos az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap megfelelő felhasználása oly módon, hogy az javítson sok európai polgár és család helyzetén, hogy hozzájáruljon társadalmi reintegrációjukhoz és szakmai előrelépésükhöz, ugyanakkor pedig új forrásokat bocsásson rendelkezésre a vállalatok szükségleteinek kielégítésére és a gazdaság fellendítésére. Ebben az összefüggésben került előterjesztésre ez a Hollandiára vonatkozó beavatkozási terv a hollandiai Noord Holland NUTS II. szintű régióban a NACE Rev. 2 rendszer szerinti 46. ágazatban („Nagykereskedelem - kivéve: jármű, motorkerékpár”) működő két vállalatnál történt 613 elbocsátással kapcsolatban. Ezért remélem, hogy az európai intézmények meg fogják erősíteni kötelezettségvállalásukat az olyan intézkedések végrehajtása terén, amelyek meggyorsítják az olyan fontos források, mint az EGAA mobilizálását, és növelik annak felhasználási arányát is, mivel az EGAA mobilizálási aránya jelenleg nagyon alacsony. Idén a rendelkezésre álló 500 millió EUR-nak csupán 11%-ára nyújtottak be kérelmet.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Az EU egyik alapja a szolidaritás, amelynek az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap is a része. Ez az alap létfontosságú a munkanélküliek, valamint a vállalatok áthelyezésének – ami a globalizáció korának velejárója – áldozatai támogatása terén. Egyre több vállalat költözik át olyan országokba, ahol alacsonyabbak a munkabérköltségek, főleg Kínába és Indiába. Ez nagyon negatív hatással van a munkavállalók jogait tiszteletben tartó országokra. Az EGAA feladata a vállalat-áthelyezések áldozataivá vált munkavállalók támogatása. Az EGAA létfontosságú szerepet tölt be a munkaerő-piaci reintegráció előmozdításában. Az EGAA-t a múltban már más uniós országok számára is mobilizálták, tehát az a helyes, ha most Hollandia számára is mobilizálják. Hollandia ugyanis kérelmet nyújtott be az EGAA mobilizálására a hollandiai Noord Holland NUTS II. szintű régióban a NACE Rev. 2 rendszer szerinti 46. ágazatban („Nagykereskedelem - kivéve: jármű, motorkerékpár”) működő két vállalatnál történt 613 elbocsátással kapcsolatban.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) A pénzügyi és gazdasági válság következtében munkanélkülivé vált embereknek lehetőséget kell adni a munka világába való gyors visszatérésre. A tagállamok kötelesek megtenni a megfelelő intézkedéseket ezeknek az embereknek a támogatására. Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap erre a célra nyújt finanszírozást, melyet a tagállamok megpályázhatnak. A jelentés mellett szavazok, mivel az alap Hollandia számára történő mobilizálása teljes mértékben jogos, és a kérelem minden szükséges kritériumnak eleget tesz.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban.(PT) Mivel Hollandia támogatást igényelt a hollandiai Noord Holland NUTS II. szintű régióban a NACE Rev. 2 rendszer szerinti 46. ágazatban („Nagykereskedelem - kivéve: jármű, motorkerékpár”) működő két vállalatnál történt 613 elbocsátással kapcsolatban, az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel egyetértek az Európai Bizottság javaslatával és az Európai Parlament által előterjesztett megfelelő módosításokkal.

Egyetértek a következőkkel is:

- az EGAA-nak egyedi alapon segítenie kell az elbocsátott munkavállalók újbóli munkába állását, továbbá szeretném megismételni, hogy az EGAA nem helyettesítheti sem a nemzeti jog vagy a kollektív szerződések értelmében a vállalatok felelősségi körébe tartozó fellépéseket, sem a vállalatok vagy ágazatok szerkezetátalakításának finanszírozását;

- az EGAA működését és hozzáadott értékét értékelni kell a 2006. május 17-i intézményközi megállapodásban létrehozott programok és különféle egyéb eszközök általános értékelésének összefüggésében;

Üdvözlöm, hogy az Európai Bizottság az ESZA fel nem használt pénzeszközei helyett alternatív forrás létrehozását javasolja, így reagálva az Európai Parlament ismételt megállapítására, mely szerint szükség van megfelelő költségvetési mechanizmusok létrehozására az átcsoportosításokhoz, mivel az EGAA-t külön egyedi eszközként, saját célokkal és határidőkkel hozták létre.

 
  
MPphoto
 
 

  Aldo Patriciello (PPE), írásban.(IT) Teljes mértékben egyetértek az előadóval, Matera asszonnyal, aki üdvözli, hogy a Bizottság – az Európai Parlament által a múltban többször megfogalmazott kéréssel összhangban – az Európai Szociális Alap fel nem használt pénzeszközei helyett továbbra is alternatív forrásokat javasol a kifizetési előirányzatok számára.

Abban is egyetértek az előadóval, hogy a legutóbbi esetekben választott alternatívák (a vállalkozói kezdeményezések és az innováció támogatására szánt költségvetési sor) nem megfelelőek, figyelembe véve, hogy a Bizottság súlyos hiányosságokat tapasztal a versenyképességi és innovációs programok végrehajtása során. Gazdasági válság idején ezeket az előirányzatokat inkább növelni kellene. Ezért az előadó felkéri a Bizottságot, hogy folytassa arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a jövőben a kifizetésekre vonatkozóan megfelelőbb költségvetési sorokat határozzanak meg.

 
  
MPphoto
 
 

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) A Hollandia által az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapból (EGAA) nyújtandó támogatásra – a Noord Holland NUTS II. szintű régióban a NACE Rev. 2 rendszer szerinti 46. ágazatban („Nagykereskedelem - kivéve: jármű, motorkerékpár”) működő két vállalatnál történt 613 elbocsátással kapcsolatban – beadott kérelem minden törvényben meghatározott jogosultsági kritériumnak megfelel. Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1927/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet módosító, 2009. június 18-i 546/2009/EK parlamenti és tanácsi rendelet átmenetileg kiterjesztette az EGAA hatályát az olyan helyzetekben való beavatkozás érdekében, amikor közvetlen kapcsolat mutatható ki az elbocsátások, illetve a pénzügyi és gazdasági válság között, amennyiben „legalább 500 főt bocsátanak el kilenchónapos időszak alatt, különösen kis- és középvállalkozásoknál, egy NACE 2-es ágazatban egy régióban vagy két egymással határos régióban NUTS II szinten.” Ezért az állásfoglalás mellett szavaztam, és remélem, hogy az EGAA mobilizálása hozzá fog járulni ezeknek a munkavállalóknak a sikeres munkaerő-piaci integrációjához.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Az Európai Parlament ezzel a szavazással (1) kéri az érintett intézményeket, hogy tegyék meg a szükséges erőfeszítéseket az alap igénybevételének felgyorsítása érdekében; (2) emlékeztet az intézmények kötelezettségvállalására, hogy zökkenőmentes és gyors eljárást biztosítanak az EGAA igénybevételére vonatkozó döntések elfogadásához, egyszeri, időben korlátozott egyéni támogatást nyújtva, amely a globalizáció és a pénzügyi és gazdasági válság következtében elbocsátott munkavállalók megsegítésére irányul, és kiemeli az EGAA potenciális szerepét az elbocsátott munkavállalók munkaerő-piaci visszailleszkedésében; (3) hangsúlyozza, hogy az EGAA-rendelet 6. cikkével összhangban biztosítani kell, hogy az EGAA segítse az elbocsátott munkavállalók újbóli munkába állását, és megismétli, hogy az EGAA-ból nyújtott támogatás nem helyettesítheti sem a nemzeti jog vagy a kollektív szerződések értelmében a vállalatok felelősségi körébe tartozó fellépéseket, sem a vállalatok vagy ágazatok szerkezetátalakítására irányuló intézkedéseket.

 
  
MPphoto
 
 

  Silvia-Adriana Ţicău (S&D), írásban. – (RO) Az Európai Parlament állásfoglalása mellett szavaztam, amely az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak (EGAA) a hollandiai Noord Holland régióban, az információs és kommunikációs technológiai (IKT) ágazatban dolgozó, munkanélkülivé vált munkavállalók támogatására történő mobilizálásáról szól.

Az európai IKT-ágazatot érzékenyen érintette a pénzügyi és gazdasági válság, valamint a globális IT-piac strukturális változásai, különösen a termelés Kínába és Indiába történő áthelyezése. Ezt mutatja az IKT 5 index is.

Az IKT 5 indexet az IKT-ágazat konjunktúraciklusaival, kiadásaival és költségvetéseivel kapcsolatos fő kutatási eredmények összegezésével határozzák meg. Az index Nyugat-Európára vonatkoztatva a 2008. augusztusi, megközelítőleg 160-as értékről 2009 áprilisára megközelítőleg 30-ra esett vissza.

Hollandia a Randstad cég két vállalatából elbocsátott 613 munkavállalónak személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagját dolgozta ki, amelynek keretében például tanácsadást kínálnak a munkahelyváltáshoz, mobilitási központokat hoznak létre, gondoskodnak az elbocsátott munkavállalók elhelyezéséről, szakmai képzést kínálnak nekik, valamint kutatásokat végeznek a foglalkoztathatóság terén. Ennek teljes költségvetése 3 934 055 EUR. Hollandia 2010. április 8-án kérelmet nyújtott be 2 557 135 EUR pénzügyi támogatásra az EGAA-ból.

 
  
MPphoto
 
 

  Thomas Ulmer (PPE), írásban. – (DE) A jelentéstervezet mellett szavaztam. Ezzel ismét uniós polgároknak tudunk segíteni, hogy új munkát találjanak, miután cégük nehézségek miatt kénytelen volt elbocsátani őket.

 
  
MPphoto
 
 

  Angelika Werthmann (NI), írásban. – (DE) Ez a kérelem csak egy Hollandia azon számos kérelme közül, amelyeket az utóbbi időben a Költségvetési Bizottságban elfogadtunk. Természetesen Matera asszonynak az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak (EGAA) a Noord Holland régióban elbocsátott polgárok támogatására történő mobilizálásáról szóló jelentése mellett szavaztam. Az EGAA célja, hogy alapokat bocsásson rendelkezésre azon polgárok számára, akik a globalizáció következtében elveszítették a munkahelyüket. Az elmúlt hetek költségvetési tárgyalási során a holland kormány kitűnt a mindig kompromisszumkész Európai Parlament indokolt álláspontjaival szemben tanúsított makacsságával. Ezen a ponton szeretném felvetni, hogy vajon mennyire összeegyeztethető a nemzeti szempontú politizálással az, hogy egyrészt több tízmillió európai uniós támogatásra pályáznak, másrészt viszont vonakodnak részt venni a Parlament által előterjesztett kérdések indokolt vitáján.

 
  
  

Jelentés: Tadeusz Zwiefka (A7-0360/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban.(LT) Az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel szerintem az EU-ban szükség van a megerősített együttműködésre a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog területén. Véleményem szerint az erre vonatkozó uniós rendeletnek egyetemesnek kell lennie. Más szóval a rendelet általános kollíziós szabályai alkalmazandó jogként kijelölhetik a részt vevő tagállamok jogát, a részt nem vevő tagállamok jogát, vagy olyan államok jogát, amelyek nem tagjai az Európai Uniónak. Az Unió azt a célt tűzte maga elé, hogy fenntartja és fejleszti az Uniót mint a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló olyan térséget, ahol biztosított a személyek szabad mozgása, ezért annak érdekében, hogy a házaspároknak lehetőségük legyen a hozzájuk legközelebb álló jogot megválasztani, illetve hogy választási lehetőség hiányában mégis ez a jog legyen alkalmazandó házasságuk felbontása vagy különválásuk során, akkor is ezt a jogot kell alkalmazni, ha ez nem valamelyik részt vevő tagállam joga. Az európai polgárok mobilitásának növekedésével egyrészt nagyobb rugalmasságra, másrészt nagyobb jogbiztonságra van szükség, amit ez a rendelet előmozdít.

 
  
MPphoto
 
 

  Roberta Angelilli (PPE), írásban.(IT) A „nemzetközi” válások esetében fellépő problémák kezelése érdekében a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog területén sürgősen szükség van egy világos és átfogó jogi keretre. A nemzeti jogok közötti különbségek nem kedveznek a két házastárs közötti esélyegyenlőség érvényesülésének és az érintett gyermekek érdekei védelmének. Éppen ellenkezőleg, ezek a különbségek gyakran a „bíróságra rohanáshoz” vezetnek. Mint a különböző nemzetiségű, gyermek-elhelyezési pert folytató szülők gyermekekeinek ügyeivel foglalkozó európai parlamenti közvetítő, e munkám során szerzett tapasztalataimra alapozva, támogatom ezt a rendeletre irányuló javaslatot, amelynek célja, hogy jogbiztonságot teremtsen az érintett házastársak számára, és garantálja számukra a megbízhatóságot és rugalmasságot.

A rendelet szövegének egyik innovatív ötlete a családmediátorral való konzultáció lehetősége a felbontási eljárások előtt, alatt és után. Ez nemcsak azért jó, mert a családmediátor nagy segítséget jelent a házaspár tájékoztatása terén, hiszen informálja a házaspárt a válás különböző formáiról és feltételeiről, és megoldja a köztük felmerülő nézeteltéréseket, hanem azért is, mert védi az érintett gyermekek jogait, hiszen segít a szülőknek, hogy a gyermekek jólétét szem előtt tartva hozzák meg döntéseiket.

 
  
MPphoto
 
 

  Sophie Auconie (PPE), írásban.(FR) Ha a házassági ügyekre vonatkozó szabályokat akarjuk koherensebbé tenni Európában, bizony elég nehéz elérni, hogy a 27 tagállam megegyezésre jusson ebben a kérdésben. Szerencsére az 1997-es Amszterdami Szerződés óta a tagállamok, ha akarnak, „megerősített együttműködés” révén előrelépéseket tehetnek egy bizonyos területen, és így létrejön egy olyan mag a vezető tagállamokból, amely előmozdítja az Uniót. A házaspárok által a státusuk Európa-szerte történő elismertetése, illetve különösen a házasság felbontása és a különválás során tapasztalt problémák bizonyos tagállamokat arra ösztönöztek, hogy közösen fejlesszék nemzeti szabályozásaik összehangolását. Alig várom, hogy megvalósuljon ez a megerősített együttműködés, amelyben Franciaország is részt kíván venni. Véleményem szerint ez a kezdeményezés azt szolgálja, hogy közelebb hozzuk egymáshoz az európaiakat egy mindenkit érintő területen, ahol nagyon fontos a jogbiztonság. Ezért a megerősített együttműködés végrehajtásáról szóló rendeletre irányuló javaslat mellett szavaztam. A jövőben élni kell a megerősített együttműködés lehetőségével, amikor csak szükséges.

 
  
MPphoto
 
 

  Izaskun Bilbao Barandica (ALDE), írásban.(ES) A jelentés mellett szavaztam, mivel a rendelet célja, hogy jogbiztonságot teremtsen a különböző nemzetiségű házastársak számára a házasság felbontása és a különválás területén, és garantálja számukra a megbízhatóságot és rugalmasságot.

Ezekben a kérdésekben az elfogadott kezdeményezés előrelépést jelent, ugyanakkor sajnálatos, hogy elszalasztottuk a lehetőséget, hogy alkalmazási körét kiterjesszük a házasságok elismerésére, érvénytelenítésére, a gyermekelhelyezésre és a öröklésre. A szöveg nem vonatkozik a kapcsolatok bizonyos tagállamokban elismert más típusaira sem, például a homoszexuális párokra.

Másodszor pedig, sajnálatos az is, hogy a 27 tagállam közül csak 15 szándékozik aláírni ezt a megerősített együttműködést, ami hátrányos lesz az együttműködésben részt nem vevő országok számára.

Ezért remélem, hogy a jövőben egyrészt bővíteni fogják az alkalmazási kört, másrészt növekedni fog a megerősített együttműködésben részt vevő országok száma. A tagállamok tartoznak annyival polgáraiknak, hogy képviseljék őket ebben a megerősített együttműködésben.

 
  
MPphoto
 
 

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban.(LT) Az Európai Parlamentnek a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog területén létrehozandó megerősített együttműködésről szóló jelentése mellett szavaztam, mivel létre kell hozni egy világos és egyértelmű jogi alapot az alkalmazandó joggal kapcsolatos szabályok területén. Szeretném hangsúlyozni, hogy az Európai Unió egyik fő célkitűzése, hogy fenntartja és fejleszti az Uniót mint a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló olyan térséget, ahol biztosított a személyek szabad mozgása. Az eltérő nemzetiségű házastársak házasságának felbontására és különválására alkalmazandó joggal kapcsolatos jogszabályi helyzet európai szinten jelenleg rendkívül zavaros, mivel nem világos, melyik az alkalmazandó jog. Ez gyakran a „bíróságra rohanáshoz” vezet, vagyis a házastársak egyike még a másik előtt kéri a házasság felbontását, annak biztosítása érdekében, hogy az általa saját érdekei szempontjából kedvezőbbnek ítélt jog vonatkozzon az eljárásra. Szeretném hangsúlyozni, hogy az új rendeletre irányuló javaslat célja, hogy jogbiztonságot teremtsünk az érintett házastársak számára, és garantáljuk a megbízhatóságot és rugalmasságot.

 
  
MPphoto
 
 

  Vito Bonsignore (PPE), írásban.(IT) Szeretnék gratulálni Zwiefka úrnak ehhez a jelentéshez, amelyet én is támogatok. Ennek az intézkedésnek az a célja, hogy egyértelmű és átfogó jogi keretet hozzon létre, amely magában foglalja a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jogra vonatkozó szabályokat, bizonyos fokú autonómiát biztosítva az érintettek számára. A tagállamok erre vonatkozó szabályainak különbözősége valóban problémákhoz vezethet a „nemzetközi” válások esetén.

Valóban előfordulhat jogbizonytalanság abban a kérdésben, hogy az adott egyedi esetben melyik jog alkalmazandó, továbbá előfordulhat a „bíróságra rohanás” is annak biztosítása érdekében, hogy az egyik házastárs érdekei szempontjából kedvezőbbnek ítélt jog vonatkozzon az eljárásra. Az Európai Uniónak korlátoznia kell ezeket a kockázatokat és hiányosságokat annak a lehetőségnek a bevezetésével, hogy a felek közös megegyezéssel választhassák meg az alkalmazandó jogot. Egyetértek azzal, hogy olyan tisztességes és pontos tájékoztatást kell nyújtani a feleknek, amely lehetővé teszi, hogy mihamarabb értesüljenek választási lehetőségeikről.

 
  
MPphoto
 
 

  Zuzana Brzobohatá (S&D), írásban.(CS) A Lisszaboni Szerződés értelmében a tagállamok megerősített együttműködést hozhatnak létre a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének területein, jelen esetben konkrétabban a házasság felbontása és a különválás területén. Ez a rendelet bizonyos tagállamok között (Ausztria, Belgium, Bulgária, Franciaország, Németország, Magyarország, Olaszország, Lettország, Luxemburg, Málta, Portugália, Románia, Szlovénia és Spanyolország) megerősített együttműködést hoz létre. Ennek fő célja a nemi alapon történő megkülönböztetés kizárása, a két házastárs közötti esélyegyenlőség biztosítása, valamint a gyermek jólétének középpontba állítása. A házastársak gyakran „versenyt futnak” egymással, hogy melyikük kéri előbb a házasság felbontását, annak biztosítása érdekében, hogy az adott fél által a saját érdekei szempontjából kedvezőbbnek ítélt jog vonatkozzon az eljárásra. A rendelet célja, hogy jogbiztonságot teremtsen az érintett házastársak számára, és ugyanakkor garantálja számukra az eljárások megbízhatóságát és rugalmasságát. Támogattam a rendeletet, habár a Cseh Köztársaságot jelenleg nem érinti. Összességében úgy gondolom, hogy a rendelet bevezetése jó példát fog mutatni más tagállamoknak, így a Cseh Köztársaságnak is. A jövőben más tagállamoknak is lehetőségük lesz a rendelet aláírására, és tanulni tudnak majd az úttörő tagállamok tapasztalataiból.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE), írásban.(PT) Ez a javaslat nem a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó anyagi jogot szándékozik harmonizálni, hanem harmonizált szabályokat akar létrehozni a nemzeti jogrendszerek kollíziójának feloldására. Ez azt jelenti, hogy a nemzetközi magánjog keretein belül kell dolgoznunk, nem pedig a családjog anyagi jogi keretein belül, hiszen itt minden tagállam továbbra is megőrzi saját törvényeit.

Ezért nem szabad elfelejtenünk, hogy a javasolt rendelet példának okáért a 7. cikk módosítása következtében nem követeli meg egy tagállamtól, hogy – még ha csak a házasság felbontása érdekében is – házasságként ismerjen el egy olyan aktust, amelyet nemzeti joga nem ismer el házasságként, vagy amelynek elismerése sértené a szubszidiaritás elvét. Ez azonban nem korlátozhatja azoknak az embereknek a jogait, akiknek a kapcsolatát egy adott tagállam nem ismeri el – ebben a kérdésben kompromisszumos megoldást kell találni.

A fentiek fényében a nagyobb jogbiztonság garantálását – a nemzeti jogrendszerek kollíziójának feloldását a családjog, még pontosabban a házasság felbontása és a különválás területén – fontos lépésnek tartom a szabadságon és a jog érvényesülésén alapuló olyan térség megteremtésében, ahol a személyek mozgásának szabadsága biztosítva van.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Üdvözlöm ezt a jelentést, amely lehetővé teszi a különböző tagállamokból származó vagy nem a saját tagállamukban tartózkodó házaspároknak a házasság felbontására alkalmazandó jog megválasztását.

Az EU-ban 2007-ben egymillió házasságot bontottak fel, ezeknek a válásoknak a 13%-ában a házastársak különböző nemzetiségűek voltak. Az eljárások során az európai polgároknak a különválásukkal kapcsolatban jogi problémákkal kellett szembesülniük.

Szeretném hangsúlyozni, hogy Portugália részt vesz a megerősített együttműködés folyamatában, amelynek segítségével előrelépéseket érhetünk el ezen a téren, melyek eddig a Tanács miatt nem voltak lehetségesek.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a jelentés szerint kizárólag a felbontási eljárás céljából sem követelhető meg a tagállamoktól, hogy házasságként ismerjenek el egy olyan aktust, mely az adott állam joga szerint nem minősül annak, vagy amelynek elismerése ellentétes lenne a szubszidiaritás elvével.

 
  
MPphoto
 
 

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (S&D), írásban.(PL) Szeretnék gratulálni az előadónak, amiért ilyen alaposan foglalkozott egy olyan bonyolult témával, mint a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog megválasztása. Hogy milyen nehéz dologról van szó, azt az a tény is mutatja, hogy az EU történelmében a Róma III. a Szerződésekben meghatározott eljárásokkal összhangban megvalósított megerősített együttműködés első példája. A rendelet területi hatálya 14 tagállamra korlátozódik a 27 közül. Lengyelország nincs közöttük. Úgy gondolom, hogy a Róma III. azzal, hogy a felek számára lehetővé teszik a házasság felbontására alkalmazandó jog megválasztását, hozzá fog járulni a jogbiztonság és megbízhatóság fokozásához. A rendelet korlátozott alkalmazási körét figyelembe véve – csak a „nemzetközi” házasságok felbontására alkalmazandó jogra vonatkozik – fontos megválaszolni azt a kérdést is, hogy melyik bíróság illetékes egy konkrét ügyben.

Ezt a problémát egy másik uniós rendeletnek (Brüsszel IIa) kell megoldania. Ezért az előadóhoz hasonlóan én is létfontosságúnak tartom az említett rendelet mielőbbi felülvizsgálatát az illetékes bíróságra (forum necessitatis) vonatkozó szabály bevezetése érdekében. Ez el fogja oszlatni sok tagállam aggályait, amelyek jelenleg attól félnek, hogy bíróságaik kénytelenek lesznek olyan párok válását kimondani, akiknek a kapcsolatát jogrendszerük nem ismeri el házasságnak. Ha a tagállamok ezzel kapcsolatos aggályai eloszlanak, az ösztönözni fogja őket arra, hogy elfogadják a "nemzetközi" válásra vonatkozó általános európai elveket, és ez kétségkívül sok európai polgár életét meg fogja könnyíteni.

 
  
MPphoto
 
 

  Nathalie Griesbeck (ALDE), írásban.(FR) Ha két különböző nemzetiségű vagy két különböző tagállamban tartózkodó ember el akar válni, tudniuk kell, melyik ország melyik bírósága illetékes az ügyben. Az ilyen válni készülő házaspárok nemsokára megválaszthatják, hogy az Európai Unió mely jogrendszere szerint folyjon le az eljárás. Ez olyan újabb konkrét lépést jelent a „közös európai jogi térség” fokozatos megteremtésében, amelynek hatását a polgárok a hétköznapi életben tapasztalni fogják. Egyrészt üdvözlöm a jelentés elfogadását és a megerősített együttműködési eljárás első alkalommal történő igénybevételét, másrészt sajnálom is, hogy ilyen eljárásra volt szükség ahelyett, hogy az összes uniós tagállam között jött volna létre megállapodás. Remélem, hogy az együttműködésbe hamarosan más tagállamok is belépnek.

 
  
MPphoto
 
 

  Edvard Kožušník (ECR), írásban.(CS) A Cseh Köztársaság képviselteti magát az Európai Parlamentben. A Cseh Köztársaság nem írta alá a megerősített együttműködés mechanizmusát a kollíziós szabályok összeegyeztethetősége területén. Mégpedig azért, mert a Cseh Köztársaság nem gondolja úgy, hogy a rendeletre irányuló javaslat a belső piac megfelelő működéséhez szükséges intézkedés lenne. A Cseh Köztársaság ezt a rendeletet a szubszidiaritás elve szempontjából is megkérdőjelezhetőnek tartja, mivel a rendelet nem tartalmaz olyan hozzáadott értéket, amely igazolná a tagállamok nemzeti jogainak családjogi rendelkezéseibe történő beavatkozást. A Cseh Köztársaság az arányosság elve szempontjából is megkérdőjelezhetőnek tartja ezt a javaslatot, mivel a rendelet választott jogi formája nem a megfelelő eszköz a nemzetközi családjogra vonatkozó kollíziós szabályok összeegyeztethetőségének biztosítására. Szavazatommal azonban nem akarok megálljt parancsolni azoknak a tagállamoknak, amelyek a megerősített együttműködés eszköze mellett döntöttek a kollíziós szabályok összeegyeztethetőségének biztosítása érdekében a házassági ügyekben alkalmazandó jog meghatározása területén.

 
  
MPphoto
 
 

  Jiří Maštálka (GUE/NGL), írásban.(CS) A házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog területén létrehozandó megerősített együttműködésről szóló rendeletre irányuló javaslat segít azoknak a bonyolult és érzékeny kérdéseknek a kezelésében, amelyek gyakran felmerülnek a különböző nemzetiségű házastársak érvényes házasságának felbontására irányuló eljárások során. A javaslat a válni kívánó pár számára megvilágít néhány dolgot, és lehetővé teszi számukra az alkalmazandó jog megválasztását. Ezenkívül az első lépéstől kezdve jelentősen nagyobb jogbiztonságot garantál számukra. Mivel az elfogadott jogszabály túlmegy a közösségi vívmányokon, a megerősített együttműködés mechanizmusának alkalmazása olyan lépés, amely a részt vevő tagállamok számára lehetővé teszi bizonyos problémák kezelését, amelyek a házasság felbontásával kapcsolatos nemzetközi igazságügyi együttműködés terén merülnek fel.

A jelenleg részt nem vevő tagállamoknak pedig lehetőségük van a rendeletre irányuló javaslat pozitív és negatív hatásait idővel kiértékelni, és aztán dönthetnek úgy, hogy csatlakoznak a megerősített együttműködéshez. A Cseh Köztársaságban a kellően indokolt esetekben már évek óta a külföldi jogot alkalmazzák az ilyen felbontási eljárások esetén.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Az új rendelet lehetővé fogja tenni a „nemzetközi” házaspárok (eltérő nemzetiségű házasfelek, különböző országokban élő házasfelek vagy olyan házasfelek, akik nem a származási országukban élnek együtt) számára a házasság felbontására alkalmazandó nemzeti jog megválasztását, feltéve hogy a választott országgal a felek valamelyike valamilyen kapcsolatban áll, például annak állampolgára, vagy abban az államban van a szokásos tartózkodási helye. Az új szabályok azt is tisztázzák, hogy melyik az alkalmazandó jog abban az esetben, ha a felek nem tudnak megegyezni. Az új rendelet lehetővé fogja tenni, hogy például egy Belgiumban élő spanyol-portugál házaspár a házasság felbontására alkalmazandó jogként a portugál, a spanyol vagy a belga jogot válassza.

 
  
MPphoto
 
 

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – A válás komoly dolog. Gyakran jár törött edényekkel és vagyonmegosztással. Őszintén csodálom az előadó, Tadeusz Zwiefka idealizmusát. Mi van akkor, ha a német férj Németországban akar válni, de a felesége Szicíliában, mert az anyja szicíliai? Hogyan lehet felosztani egy porszívót és egy mosógépet, ha nincs megegyezés? Az ötlet jó, de még csiszolni kell rajta. A válások 90%-a tragikus és botrányos. Az ügy mellett vagyok, de nézzük meg alaposabban a részleteket, amikor egy ilyen dokumentumról döntünk. Törvényre van szükségünk, nem szabályokra.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) A házasság felbontása és a különválás mindig nehéz dolog, és számos jogi következménnyel is jár. Mindez még bonyolultabb, ha a férj és a feleség különböző országokból származik. Uniós szintű megoldást kerestünk, de csak a megerősített együttműködési eljárásban sikerült megállapodnunk, ami az érintettek, azaz a különböző uniós tagállamokból származó, válni szándékozó házastársak helyzetét csak kevéssé könnyíti meg. Az eljárás alkalmazási körét nem határozták meg pontosan, és így nem teljesen egyértelmű.

Az együttműködés természetesen nem jelenti azt, hogy a válásról hozott határozatokat egy tagállamnak el kell fogadnia, amennyiben nemzeti joga rendelkezései ezt nem teszik lehetővé. Az eljárás arra sem teremthet lehetőséget, hogy kerülő úton ráerőltessék a tagállamokra az azonos neműek élettársi közösségének elfogadását. Ezenkívül túl kevés figyelmet szenteltek a szülői jogoknak a "nemzetközi" válásokban. Ezért a szavazáson tartózkodtam.

 
  
MPphoto
 
 

  Alfredo Pallone (PPE), írásban.(IT) A jelentés mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog területén szükség van egy világos és átfogó jogi keretre. A 3a. cikk beillesztésével a házastársaknak most először nyílik lehetőségük arra, hogy közös megegyezéssel kijelöljék a felbontási eljárásban alkalmazandó jogot. Úgy gondolom, biztosítanunk kell, hogy a felek választása a tények és körülmények teljes ismeretében történjen, tehát mindkét házastárs megfelelő információkkal rendelkezzen döntésének konkrét következményeiről. Tehát biztosítani kell, hogy a felek teljes körű és megbízható információt kapjanak. A felek kapcsolatának védelme érdekében is fontos, hogy a házasság felbontásának aktusát világos és átlátható módon, továbbá a két fél közötti megegyezésre alapozva lehessen lefolytatni. A két fél közötti megegyezés révén a felek egyenrangú döntéshozókká válnak.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban.(PT) Portugália 13 további uniós tagállammal (Spanyolország, Olaszország, Magyarország, Luxemburg, Ausztria, Románia, Szlovénia, Bulgária, Franciaország, Németország, Belgium, Lettország és Málta) együtt részt vesz az EU történelmének első megerősített együttműködésében. A megerősített együttműködés a házasság felbontására és a különválásra (válás és vagyonmegosztás) alkalmazandó jog területére vonatkozik.

A rendeletről szóló jelentés mellett szavaztam, amely világos szabályokat fogalmaz meg a származási vagy tartózkodási országukban válni szándékozó, „nemzetközi” házaspárok házasságának felbontására és különválására irányuló eljárásokra nézve. Ez egy olyan megegyezéses ügy, amely sok európai életét fogja megkönnyíteni. Ugyanakkor jelképes pillanat is ez, hiszen az EU tagállamai első alkalommal alkalmazzák a megerősített együttműködést.

Az együttműködés célja a jogbiztonság és megbízhatóság megerősítése a házasság felbontásával és a különválással kapcsolatban. A megállapodás csak a nemzeti jogrendszerek kollíziójának feloldására vonatkozik, nem pedig az alapvető nemzeti törvények harmonizációjára.

 
  
MPphoto
 
 

  Aldo Patriciello (PPE), írásban.(IT) Az Európai Unió egyik fő célkitűzése, hogy fenntartja és fejleszti az Uniót mint a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló olyan térséget, ahol biztosított a személyek szabad mozgása Az eltérő nemzetiségű házastársak házasságának felbontására és különválására alkalmazandó joggal kapcsolatos jogszabályi helyzet európai szinten jelenleg rendkívül zavaros. Ez gyakran a „bíróságra rohanáshoz” vezet, vagyis a házastársak egyike még a másik előtt kéri a házasság felbontását, annak biztosítása érdekében, hogy az általa saját érdekei szempontjából kedvezőbbnek ítélt jog vonatkozzon az eljárásra. A rendeletre irányuló javaslat célja, hogy jogbiztonságot teremtsen az érintett házastársak számára, és garantálja számukra a megbízhatóságot és rugalmasságot. Ezért egyetértek az előadóval, Zwiefka úrral, aki támogatja a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog meghatározására vonatkozó szabályokat.

 
  
MPphoto
 
 

  Rovana Plumb (S&D), írásban. – (RO) Belgium, Bulgária, Németország, Görögország (2010. március 3-án visszavonta kérelmét), Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Lettország, Luxemburg, Magyarország, Málta, Ausztria, Portugália, Románia és Szlovénia kérést nyújtott be a Bizottsághoz, mely szerint megerősített együttműködést kívánnak létrehozni egymás közt a házassági ügyekben alkalmazandó jog területén, és felkérték a Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatot ebből a célból a Tanácsnak. Az európai polgárok mobilitásának növekedésével egyrészt nagyobb rugalmasságra, másrészt nagyobb jogbiztonságra van szükség. E célkitűzésnek való megfelelés érdekében e rendeletnek erősítenie kell a felek autonómiáját a házasság felbontása és a különválás terén, lehetőséget teremtve a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog megválasztására.

A rendelet csak a házasság felbontására és a házastársi kötelezettségek megszüntetésére (különválás) alkalmazandó. A rendelet nem vonatkozik az alábbi kérdésekre, akkor sem, ha azok házasság felbontására, illetve különválásra irányuló eljárások keretein belül csupán előzetes kérdésként merülnek fel: természetes személyek jogképessége; házasság létezése, érvényessége vagy elismertetése; házasság érvénytelenítése; házastársak neve; a házasság vagyonjogi következményei; szülői felelősség; tartási kötelezettségek; örökségek kezelése vagy öröklések.

 
  
MPphoto
 
 

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Unió egyik legfőbb célkitűzése, hogy fejleszti az Uniót mint a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló olyan térséget, ahol biztosított a személyek szabad mozgása. Ezért üdvözlöm ezt a javaslatot, amely nagyobb jogbiztonságot teremt a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog meghatározása terén. Szeretném, ha más tagállamok is csatlakoznának a nemzeti kollíziós szabályok összeegyeztethetőségének megteremtésére irányuló erőfeszítésekhez.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Mondok egy példát, milyen problémákat vet fel ez a szöveg. A és B különböző tagállamok állampolgárai. Azonos neműek, és házasságot kötöttek egy olyan tagállamban, amelynek joga engedélyezi az azonos neműek házasságát. Szokásos tartózkodási helyük azonban már három éve egy olyan tagállamban van, amely nem engedélyezi az azonos neműek házasságát, de a megerősített együttműködési eljárás keretében elfogadta az alkalmazandó jogról szóló rendeletet. A és B szeretnék felbontani a házasságukat.

A joghatóságról szóló 2201/2003/EK rendelet értelmében ebben az esetben csak annak a tagállamnak a bíróságai rendelkeznek joghatósággal, amely tagállamban A és B szokásos tartózkodási helye van. Ez nyilvánvalóan nem igazságos a szóban forgó párral szemben, akiknek rengeteg kellemetlenségébe és idejébe kerülne, hogy egy másik bíróság joghatóságába helyeztesse át a felbontási eljárást.

 
  
MPphoto
 
 

  Alf Svensson (PPE), írásban.(SV) Tartózkodtam az Európai Parlamentnek a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog területén létrehozandó megerősített együttműködés végrehajtásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról tartott mai szavazásán. Véleményem szerint a családjog – így a válásokra vonatkozó jogszabályok is – olyan terület, ahol a szubszidiaritás elvének kell előnyt élveznie, és minden tagállamnak saját magának kell döntéseket hoznia. A jelentés által tárgyalt együttműködésben az EU tagállamai önkéntes alapon vehetnek részt, és jelenleg 14 ország döntött az együttműködésben való részvétel mellett. Svédország nem tartozik közéjük. Véleményem szerint nem lenne helyénvaló, ha én mint svéd európai parlamenti képviselő egy olyan jogalkotási állásfoglalás mellett szavaznék, amely egy olyan együttműködésre vonatkozik, amelyben Svédország nem vesz részt.

 
  
MPphoto
 
 

  Angelika Werthmann (NI), írásban. – (DE) Az EU-ban 16 millió olyan házaspár él, ahol a felek különböző nemzetiségűek. Közülük évente megközelítőleg 140 000 párnak a házassága végződik válással. Ezért nagyon fontos tárgyalásokat folytatni és megállapodásra törekedni ebben a kérdésben, így biztosítva a polgárok számára a szükséges jogbiztonságot. Ezen a területen már számos kezdeményezés történt, de azokat az egyes tagállamok megvétózták. Így most a megerősített együttműködési eljárás legalább 14 tagállam számára megteremti a szükséges kritériumok létrehozásának lehetőségét.

 
  
  

Jelentés: Jean-Paul Gauzès (A7-0340/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban.(PT) A jelentés mellett szavaztam, mivel a globális pénzügyi válság, amelyet részben a hitelminősítő intézetek okoztak, rámutatott egy, a hitelminősítő intézetek osztályozását és felügyeletét szolgáló mechanizmus bevezetésének szükségességére. Egyetértek azzal, hogy a jelentés támogatja azon hitelminősítő intézetek nyilvántartásba vételi és felügyeleti rendszerének létrehozását európai szinten, amelyek az EU-ban használatos minősítéseket bocsátanak ki, valamint azzal, hogy mérlegeli a harmadik országokban működő intézetek által kiadott minősítések EU-n belül történő használatának feltételeit. Az európai felügyeleti rendszerrel kapcsolatos megegyezés, amely 2011. január 1-jén lép hatályba, lehetővé teszi ezen intézetek hatékony felügyeletét. Kulcsfontosságú, hogy az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság kezdettől fogva olyan pozícióban legyen, hogy gyakorolhassa hatáskörét az EU-n belül aktív, valamint a harmadik országokban működő és az EU-ban elfogadott értékelést kibocsátó hitelminősítő intézetek szigorú felügyelete érdekében, a nemzeti hatóságokkal folytatott legszélesebb körű együttműködésben. Üdvözlöm azt is, hogy az Egyesült Államok is úgy döntött, hogy a felügyelet terén szigorúbb szabályokat határoz meg, hiszen a Bizottság is a további nemzetközi harmonizáció érdekében tett lépéseket fontolgatja.

 
  
MPphoto
 
 

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban.(LT) Az állásfoglalás mellett szavaztam, mert úgy gondolom, hogy fel kell állítani egy, a hitelminősítő intézetek ellenőrzését és felügyeletét szolgáló mechanizmust. A globális pénzügyi válság, amelynek kirobbanását többek között a hitelminősítő intézetek okozták, hatással volt erre a kezdeményezésre. Egyetértek az Európai Bizottság javaslatával, miszerint az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóságnak (ESMA) meg kell szerveznie a hitelminősítő intézetek akkreditációját és felügyeletét. Kulcsfontosságú azonban, hogy az ESMA kezdettől fogva olyan pozícióban legyen, hogy gyakorolhassa hatáskörét az EU-n belül működő, valamint a harmadik országokban működő és az EU-ban elfogadott értékelést kibocsátó hitelminősítő intézetek ésszerű felügyelete érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  Sophie Auconie (PPE), írásban.(FR) A hitelminősítő intézetek elvben független véleményeket adnak ki egy intézet, adósság, pénzügyi kötelezettség vagy pénzügyi eszköz hitelképességéről. Azonban ezek a vélemények adott esetben komoly hatással vannak annak az országnak a gazdaságára, amelynek pénzügyi szabályosságát minősítik. 2009-ben az Unió elfogadta az 1060/2009/EK rendeletet, amelynek célja az intézetek tevékenységének szabályozása annak érdekében, hogy megvédje a befektetőket és az európai pénzügyi piacokat a visszaélésekkel szemben. Meghatározta a hitelminősítések kiadásának feltételeit, valamint a hitelminősítő intézetek nyilvántartásba vételére és felügyeletére vonatkozó szabályokat. Egy szakértői testület által kiadott jelentés azt a következtetést vonta le, hogy a jövőbeni pénzügyi válságok kockázatának csökkentése és súlyosságának enyhítése érdekében javítani kell a felügyeleti keretrendszert. Az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóságra (ESMA) vonatkozó rendelet létrehozta az európai felügyeleti hatóságot. Annak biztosítására, hogy a hatóság zökkenőmentesen működjön és megfelelően illeszkedjen a pénzügyi szabályozás teljes keretrendszerébe, szükségessé vált az 1060/2009/EK rendelet módosítása. A jelentés mellett szavaztam, mivel javítja a hitelminősítő intézetek fölötti ellenőrzést.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Pierre Audy (PPE), írásban.(FR) Kiváló kollégám és barátom, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) képviselőcsoportbeli Jean-Paul Gauzès által készített jelentés alapján a hitelminősítő intézetekről szóló 2009. évi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat mellett szavaztam, amely az új Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóságnak (ESMA) felügyeleti hatáskört ad ezen intézetek fölött. Támogatom az előadó által javasolt fejlesztéseket, különösen az ESMA új hatásköreit, amelyeket a Bizottság magának kívánt megtartani, különösen a szankciók terén. Véleményem szerint fontos, hogy az ESMA szerepei egy részét átruházhatja a nemzeti hatóságokra. Sajnálom, hogy nem történt utalás az államok minősítésének és az államok minősítése során alkalmazandó specifikus felügyelet kérdéséről – jóllehet ennek megfelelő médiuma talán nem ez a szabályozási módosítás. Javaslom egy, az államok minősítésével foglalkozó európai közintézet létrehozását, amely garantálná a megfelelő szakmaiságot és függetlenséget.

 
  
MPphoto
 
 

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban.(LT) A globális pénzügyi válság rámutatott arra, hogy létre kell hozni egy mechanizmust a hitelminősítő intézetek ellenőrzésére és felügyeletére. A hitelminősítő intézeteknek az egész Unióra kiterjedő ellenőrzésére és integrált felügyeletére van szükség. Elfogadtam ezt a fontos dokumentumot. 2009-ben elfogadták a hitelminősítő intézetekről szóló 1060/2009/EK rendelet módosítását, amely lehetővé tette az Európai Unióban használt minősítéseket kibocsátó hitelminősítő intézetek regisztrációját és felügyeletét célzó európai rendszer kialakítását. Ugyanakkor meghatározza a harmadik országban működő intézetek által kiadott minősítések Európai Unióban történő használatának feltételeit. Szükség van egy megbízható felügyeleti és ellenőrző rendszerre, ezért támogatom a javasolt módosításokat, amelyek megerősítik az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóságot. Ezt az intézményt az EU-ban működő hitelminősítő intézetek felügyeletének céljából kell létrehozni, és teljesítenie kell hatáskörét.

 
  
MPphoto
 
 

  Vilija Blinkevièiūtė (S&D), írásban.(LT) A jelentés mellett szavaztam, mivel az egész világra kiterjedő gazdasági és pénzügyi válság rámutatott, hogy ki kell alakítani egy, a hitelminősítő intézetek felügyeletére és ellenőrzésére szolgáló mechanizmust. Egyetértek ezért az Európai Bizottság javaslatával, miszerint az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóságnak (ESMA) meg kell szerveznie a hitelminősítő intézetek akkreditációját és felügyeletét. Fontos, hogy ennek a hatóságnak saját felügyeleti hatáskörei lesznek, és ugyanakkor vizsgálati hatásköre is van, és módjában áll majd büntetést kiszabni azokra, akik nem hajtják végre a rendeletet. Egyetértek az Európai Parlament álláspontjával: szükség van a hitelminősítő intézetek egész Unióra kiterjedő ellenőrzésére és integrált felügyeletére. A Parlament emellett javasolja, hogy összpontosítsunk az ESMA mint felügyeleti ügynökség bevezetésére, valamint új feladatainak és hatásköreinek meghatározására. Kulcsfontosságú, hogy az ESMA kezdettől fogva olyan pozícióban legyen, hogy gyakorolhassa hatáskörét az EU-n belül működő, valamint a harmadik országokban működő és az EU-ban elfogadott értékelést kibocsátó hitelminősítő intézetek ésszerű felügyelete érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  Nikolaos Chountis (GUE/NGL), írásban.(EL) Tartózkodtam a hitelminősítő intézetekkel kapcsolatos szavazás során. Egyértelmű, hogy ezek a hitelminősítő intézetek a nemzetközi spekulánsok érdekeit szolgálják. A válság kezdete óta káros szerepet játszanak. Célzottan és önkényesen leminősítik az egyes országokat az EU-n belül és kívül egyaránt, és ezzel az adott országokat a spekuláció és a kölcsönfelvétel ördögi körébe taszítják. Az árkülönbségek növekedése hatására súlyosbodnak az országok pénzügyi problémái, és a piacok ezen országok kárán tesznek szert nyereségre. A hitelminősítő intézetek szerepe és gyakorlata az euró stabilitására is negatív hatással volt az euróövezetben. Az EU-nak komoly politikai felelőssége van, hiszen megadta ezeknek az intézeteknek a jogot arra, hogy a vállalatokat és a tagállamok gazdaságát egyaránt minősítsék. Meggyőződésem, hogy azonnal hatékony intézkedéseket kell tennünk annak érdekében, hogy megszüntessük a hitelminősítő intézetek spekulatív jellegét, és ezért radikálisan módosítani kell az 1060/2009/EK rendeletet. Ez a jelentés azonban sajnálatos módon erőtlen javaslatokat tartalmaz, és csupán bátortalan lépéseket tesz ebben az irányban.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE), írásban.(PT) Erre a változtatásra azért van szükség, hogy az 1060/2009/EK rendeletet az új európai felügyeleti rendszerhez igazítsuk, és hogy egy új mechanizmust vezessünk be a hitelminősítő intézetek műveleteinek centralizáláshoz.

Ennek érdekében az európai felügyeleti hatóságnak (Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság – ESMA) meg kell adni a saját felügyeleti, vizsgálati és szankciók alkalmazásával kapcsolatos jogköreit. Biztosítanunk kell, hogy az EMSA olyan pozícióban legyen, hogy gyakorolhassa hatáskörét az EU-n belül aktív, valamint a harmadik országokban működő és az EU-ban elfogadott értékelést kibocsátó hitelminősítő intézetek szigorú ellenőrzése érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  Pat the Cope Gallagher (ALDE), írásban.(GA) A jelentés a meglévő irányelv technikai módosítása, és 2011 januárjától ad hatásköröket az új felügyeleti hatóságnak, az EMSA-nak. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy 2011 tavaszán a hitelminősítő intézetek átfogóbb javítása várható.

 
  
MPphoto
 
 

  Bruno Gollnisch (NI), írásban.(FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a hitelminősítő intézetek tevékenységét elvben már most felügyelik és szabályozzák európai szinten. De ez vajon megkérdőjelezte annak a három amerikai intézetnek a dominanciáját, amelyek uralják az európai piacokat és az államadósságokat, és következésképpen azt is, hogy az európai államok milyen kamattal vehetnek fel kölcsönöket? Attól tartok, hogy nem. Ez nem akadályozta meg a Standard & Poor-t abban, hogy nem is olyan régen azzal fenyegetőzzön, hogy leminősíti Belgiumot – és ugyanezt tette a Moody’s Spanyolország és a Fitch Írország esetében.

Egyik intézettel szemben sem foganatosítottak szankciókat ügyfeleik, és hírnevüknek sem ártott meg, hogy az Enron- és a másodlagos jelzálogpiaci válság idején nem végezték munkájukat megfelelően. Ezek az intézetek most politikai szerepet kívánnak játszani: a Belgium elleni fenyegetés célja a kormány felállásának kikényszerítése; Franciaországot azért nem éri ilyen fenyegetés, mert az euróövezet széttöredezését mesterségesen kívánják megakadályozni. Az igazság az, hogy ezeknek az intézeteknek csak azért van befolyásuk, mert a piacok szabályozatlanok, és mert az önök által megfogalmazott szövegek – amelyekre egyébként igennel szavaztam – nem sokat tudnak tenni a helyzet javítása érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  Takis Hadjigeorgiou (GUE/NGL), írásban.(EL) A rendelet a hitelminősítő intézeteknek az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság általi felügyeletével, valamint a hitelminősítéseknek a nemzeti szinten felügyelt pénzügyi szereplők általi felhasználásával foglalkozik. A hitelminősítések egyes pénzügyi szereplők általi felhasználásáért továbbra is a nemzeti felügyelő hatóságok felelősek. A nemzeti hatóságok hatáskörébe azonban nem tartozik majd, hogy szankciókat alkalmazzanak a rendeletet be nem tartó hitelminősítő intézetekkel szemben. A javaslatot éppen ezért vizsgálják az arányosság elvének való megfelelés szempontjából. A javaslat egy ellenőrzési rendszert alakít ki, azonban a jelenlegi neoliberális környezetben nincs garancia arra, hogy valóban és alapvető módon betartják. Ezért nem több egy pszichológiai lépésnél, amelyet elsősorban a közvéleménynek szántak.

Nem az a célja, hogy egy régi rendszer helyett alkalmazzák, hanem az, hogy egy új, eddig nem létező ellenőrzési rendszert vezessen be, akár ebben a formában is, amely lehetővé tette a hitelminősítő intézetek számára, hogy tőle függetlenül előretörjenek. Ebben az értelemben talán jobb ez a rendszer, mint ha egyáltalán semmilyen rendszer nem lenne.

 
  
MPphoto
 
 

  Jiøí Havel (S&D), írásban.(CS) A hitelminősítő intézetek centralizált felügyeletének bevezetéséről szóló jelentés mellett szavaztam. Teljesen egyetértek Gauzès úr jelentésének tartalmával, amelynek témája az a rendeletre irányuló javaslat, amely vázolja a hitelminősítő intézetek Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság (ESMA) általi centralizált felügyeletének modelljét, különös tekintettel a hitelminősítő intézetek szolgáltatásainak jelentős mobilitására, valamint a pénzügyi piacokra gyakorolt azonnali hatásukra. A centralizált felügyelet fokozhatja a hitelminősítő intézetek tevékenységének átláthatóságát, és előmozdíthatja a szorosabb versenyt a különböző ügynökségek között. Ezért szavaztam a jelentés mellett. Aggasztónak tartom azonban, hogy túlságosan rövid az időszak, amely alatt a tagállamok illetékes felügyeleti hatóságainak át kellene adniuk a hatásköröket és a feladatokat. Úgy vélem, hogy ezt az időt meg kellene hosszabbítani.

 
  
MPphoto
 
 

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban.(LT) Igennel szavaztam a jelentésre, mivel a globális pénzügyi válság – amelynek okozói részben a hitelminősítő intézetek voltak – rámutatott arra, hogy létre kell hozni egy mechanizmust a hitelminősítő intézetek ellenőrzésére és felügyeletére. Ez volt a hitelminősítő intézetekről szóló 2009. évi rendelet elfogadásának célja, amely lehetővé tette az Európai Unióban használt minősítéseket kibocsátó hitelminősítő intézetek regisztrációját és felügyeletét célzó európai rendszer kialakítását. Ugyanakkor meghatározza a harmadik országban működő intézetek által kiadott minősítések Európai Unióban történő használatának feltételeit. Az európai felügyeleti rendszerrel kapcsolatos megállapodás, amely 2011. január 1-jén lép hatályba, lehetővé teszi, hogy az ESMA gyakorolhassa felügyeleti hatáskörét, különösen a hitelminősítő intézetek esetében. Ahhoz tehát, hogy az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság (ESMA) megszervezhesse a hitelminősítő intézetek akkreditációját és felügyeletét, szükséges a hitelminősítő intézetekről szóló rendelet módosítása. Ennek a hatóságnak saját felügyeleti hatáskörei lesznek, és ugyanakkor vizsgálati hatásköre is, és módjában áll majd büntetést kiszabni azokra, akik nem hajtják végre a rendeletet. A bírságokat a tagállamok szabják majd ki.

 
  
MPphoto
 
 

  Bogusław Liberadzki (S&D), írásban.(PL) Szükség van egy, a hitelminősítő intézetek ellenőrzését és felügyeletét szolgáló mechanizmusra. Tekintetbe kell vennünk, hogy a válság kirobbanásához részben a hitelminősítő intézetek járultak hozzá. 2011-ben javaslatot intéz majd hozzánk a Bizottság a minősítésekre vonatkozó kiegészítő intézkedésekkel kapcsolatban; az ilyen intézkedések bevezetése e jelentés elfogadása után lesz lehetséges. A fent említett meggondolások hatására döntöttem úgy, hogy a jelentés mellett szavazok. Azért tettem így, hogy kifejezzem meggyőződésemet, miszerint rövid időn belül hatályba lép, és pozitív eredményeket hoz majd.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban.(FR) A magán hitelminősítő intézetek új jogköröket kaptak a normák megállapítására, valamint ígéretet arra, hogy az állami hatóságoktól jogköröket ruháznak át rájuk. Magánpartnereiktől gyakorlatilag korlátlan mértékben függnek, és önkényességük nem ismer határokat. A hatóságok feladták. Szégyenletes.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) E változtatás irányába kell lépéseket tennünk azért, hogy az 1060/2009/EK rendelet az új európai felügyeleti rendszerhez alkalmazkodjon, és hogy be lehessen vezetni a hitelminősítő intézetek tevékenységének centralizálását szolgáló új mechanizmust. Az európai felügyeleti hatóságnak (Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság – ESMA) tehát meg kell adni a maga felügyeleti, vizsgálati és szankciókkal kapcsolatos jogköreit. Kulcsfontosságú, hogy az EMSA olyan pozícióban legyen, hogy gyakorolhassa hatáskörét az EU-n belül aktív hitelminősítő intézetek szigorú ellenőrzése érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  Willy Meyer (GUE/NGL), írásban. – (ES) Nem szavazhattam igennel erre a jelentésre, mivel – jóllehet sok elemét támogatom, ahogy a nagyobb átláthatóságra, a jobb tájékoztatásra, valamint a hitelminősítő intézetek és a többi pénzügyi intézet felügyeletére vonatkozó általános javaslatokat is – a javaslat a befektetők érdekeit szolgálja, azokét a szakemberekét, akik az úgynevezett „reálgazdaságtól” igen távol működnek, hiszen nekik ad nagyobb jogbiztonságot. Ezért, habár úgy vélem, hogy – ahogy arra a javaslat is rámutat – keményen kell dolgozni az átláthatóság megvalósításáért és azért, hogy a pénzügyi rendszerben egyértelmű információk legyenek hozzáférhetők, úgy gondolom, hogy fontosabb véget vetni a pénzügyi spekulációnak, és olyan szabályozást kell kialakítani, amely a pénzügyi piacokat a tagállamok felügyelete alá helyezi. A jelentés az átláthatóságot, a tájékoztatást és a pénzügyi intézetek bizonyos fokú felügyeletét célozza, azonban ezt óvatosan és a pénzügyi ágazat érdekeit szem előtt tartó pro-kapitalista álláspontból kiindulva teszi, amellyel nem értek egyet, és amelyet nem támogatok.

 
  
MPphoto
 
 

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – Nagyon fontos eszköze ez annak, hogy az EU polgárai tájékozódhassanak a vállalatok és bankok helyzetéről, valamint hogy a különféle márkák és cikkek versenyképessége összevethető legyen. Mellette szavaztam. Remélem azt is, hogy a jövőben ez a rendelet kiegészül a politikai pártok és a média hasonló ellenőrzésével annak érdekében, hogy megakadályozzuk a közvélemény profitszerzés céljából történő manipulálását. A hitelminősítő intézetek nem tesznek sokat az információgyűjtés és -elemzés terén. Szívesen megmutatják a pozitív eredményeket azoknak, akik hajlandók fizetni. Súlyos büntetést érdemelnek mindazok, akik manipulálják a közvéleményt, és ezzel elárulják a társadalmat.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) A pénzügyi válság mindennél egyértelműbben világossá tette számunkra, hogy a hitelminősítő intézetek veszélyes monopóliummal rendelkeznek, valamint hogy minősítéseik nem minden esetben megfelelőek, és egyes esetekben igen kockázatosak. Fontos kialakítani ezért egy, a hitelminősítő intézetek ellenőrzésére és felügyeletére szolgáló mechanizmust. Mivel a pénzpiacok rendkívül összetett rendszerének részét képezik, döntés született arról, hogy ebből a célból kettős rendszer kerül bevezetésre. A jelentés emellett meghatározza a harmadik országban működő intézetek által kiadott minősítések Európai Unióban történő használatának feltételeit.

Természetesen kulcsfontosságú, hogy a felügyeleti rendszerben szankciók legyenek alkalmazhatók. A jövőben majd kiderül, hogy ezek milyen mértékben kerülnek tényleges alkalmazásra. Az európai adófizetők számára nem előnyös, hogy több uniós felügyeleti szervet hoztak most létre, ami megnövekedett adminisztrációval és költségekkel jár. Szavazáskor mindezt tekintetben vettem.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban.(PT) A Parlament állásfoglalása mellett szavaztam, mivel egyetértek a következőkkel:

- az Unióban a hitelminősítő intézetek nyilvántartásba vétele és állandó felügyelete legyen kizárólag az európai felügyeleti hatóság, nevezetesen az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság felelőssége, amely rendelkezzen kizárólagos hatáskörrel arra, hogy harmadik országokkal együttműködési megállapodásokat kössön az információcserére vonatkozólag;

- az európai felügyeleti hatóság (ESMA) legyen felelős a hitelminősítő intézetek nyilvántartásba vételéért és állandó felügyeletéért, és legyen joga – egyszerű kéréssel vagy döntéssel – minden számára szükséges információt megszerezni a hitelminősítő intézetektől, a hitelminősítési tevékenységet folytató magánszemélyektől, a hitelminősítésnek alávetett szervezetektől és az azokkal kapcsolatban álló harmadik felektől, harmadik felektől, akik számára hitelminősítő intézetek alvállalkozókként végeznek bármilyen operatív feladatot, és minden magányszemélytől, akik szoros kapcsolatban állnak hitelminősítő intézetekkel vagy tevékenységekkel;

- miután az illetékes intézetektől az európai felügyeleti hatósághoz (ESMA) kerültek a felügyeleti jogkörök, a hitelminősítő intézetek illetékes hatóságok által elvégzett nyilvántartásba vétele legyen érvényes az EU egész területén.

 
  
MPphoto
 
 

  Aldo Patriciello (PPE), írásban.(IT) A globális pénzügyi válság, amelynek kialakulásához a hitelminősítő intézetek is hozzájárultak, rámutatott arra, hogy létre kell hozni egy mechanizmust a hitelminősítő intézetek ellenőrzésére és felügyeletére. Ez volt a hitelminősítő intézetekről szóló 2009. évi, a hitelminősítő intézetekről szóló 1060/2009/EK rendelet elfogadásának célja.

Ez lehetővé tette az Európai Unióban használt minősítéseket kibocsátó hitelminősítő intézetek nyilvántartásba vételét és felügyeletét célzó európai rendszer kialakítását. Ugyanakkor meghatározza a harmadik országban működő intézetek által kiadott minősítések Európai Unióban történő használatának feltételeit azzal, hogy az egyenértékűség és a hitelminősítés-befogadás kettős rendszerét alkalmazza. Az előadó, Gauzes úr mellett és őt támogatva szavaztam, aki azt javasolja, hogy az intézetek felügyeletét végző Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság felállítására, valamint új feladatainak és hatásköreinek meghatározására összpontosítsunk. Valójában kulcsfontosságú, hogy az ESMA kezdettől fogva olyan pozícióban legyen, hogy teljesíthesse hatáskörét az Unión belül működő, valamint a harmadik országokban működő és az Unióban elfogadott értékelést kibocsátó hitelminősítő intézetek ésszerű felügyelete érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) A Parlament állásfoglalása mellett szavaztam, mivel egyetértek azzal, hogy egy adott pénzügyi eszköz kibocsátójáról egy kijelölt hitelminősítő intézet által minősített információ átláthatósága potenciálisan hozzáadott értéket jelenthet a piac működése és a befektetők védelme szempontjából.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – A pénzügyi világválság rámutatott arra, hogy létre kell hozni egy mechanizmust a hitelminősítő intézetek ellenőrzésére és felügyeletére. Ez volt a hitelminősítő intézetekről szóló 2009. évi 1060/2009/EK rendelet elfogadásának célja, amely lehetővé tette az Európai Unióban használt minősítéseket kibocsátó hitelminősítő intézetek regisztrációját és felügyeletét célzó európai rendszer kialakítását. Ugyanakkor meghatározza a harmadik országban működő intézetek által kiadott minősítések Európai Unióban történő használatának feltételeit azzal, hogy az egyenértékűség és a hitelminősítés-befogadás kettős rendszerét alkalmazza. Az 1060/2009/EK rendelet elfogadását megelőző vita során az előadó hangsúlyozta, hogy szükség van a hitelminősítő intézetek termékeinek az egész EU-ra kiterjedő ellenőrzésére és integrált felügyeletére.

Ezt az alapelvet szem előtt tartották, és a Bizottság ezzel a hozzáállással kezdte megszövegezni a jogalkotási javaslatot. Az európai felügyeleti rendszerrel kapcsolatos megegyezés, amely 2011. január 1-jén lép majd hatályba, lehetővé teszi ezen intézetek hatékony felügyeletét. Az EMSA-t létrehozó rendelet hangsúlyozza, hogy ez a hatóság saját felügyeleti jogot gyakorol majd a hitelminősítő intézetek fölött.

 
  
MPphoto
 
 

  Kyriacos Triantaphyllides (GUE/NGL), írásban.(EL) A rendelet foglalkozik a hitelminősítő intézeteknek az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság általi felügyeletével, valamint a hitelminősítéseknek a nemzeti szinten felügyelt pénzügyi szereplők általi felhasználásával. A hitelminősítések egyes pénzügyi szereplők általi felhasználásáért továbbra is a nemzeti felügyelő hatóságok felelősek. A nemzeti hatóságok hatáskörébe azonban nem tartozik majd, hogy szankciókat alkalmazzanak a rendeletet be nem tartó hitelminősítő intézetekkel szemben. A javaslatot éppen ezért vizsgálják az arányosság elvének való megfelelés szempontjából.

A javaslat egy ellenőrzési rendszert alakít ki, azonban a jelenlegi neoliberális környezetben nincs garancia arra, hogy valóban és alapvető módon betartják, és nem csupán egy pszichológiai lépés lesz, amely elsősorban a közvélemény felé irányul. Nem az a célja, hogy egy régi rendszer helyett alkalmazzák, hanem az, hogy egy új, eddig nem létező ellenőrzési rendszert vezessen be, akár ebben a formában is, amely lehetővé tette a hitelminősítő intézetek számára, hogy tőle függetlenül előretörjenek. Ebben az értelemben talán jobb ez a rendszer, mint ha egyáltalán semmilyen rendszer nem lenne.

 
  
MPphoto
 
 

  Thomas Ulmer (PPE), írásban. – (DE) Örömmel szavaztam a jelentés mellett. A pénzügyi piacok szabályozásának folyamata lassan körvonalazódni látszik. A befektetők védelme javult, az átláthatóság nőtt. A szabályozások most szélesebb körűek és átfogóbbak, ezért hatékonyabb védelmet biztosítanak az érintettek számára.

 
  
MPphoto
 
 

  Angelika Werthmann (NI), írásban. – (DE) Az egész világot érintő pénzügyi válság, amelyet részben a hitelminősítő intézetek okoztak, szükségessé tette egy, az ezen intézetek ellenőrzését és felügyeletét szolgáló mechanizmus létrehozását. Az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság – ESMA ebből a célból kezdi meg működését 2011. január 1-jén.

Ugyanakkor a folyamatos válság és a piaci mechanizmusokkal kapcsolatos újabb és újabb felfedezések szükségessé tették e hatóság jogkörének és feladatainak folyamatos módosítását és, amennyiben szükséges volt, bővítését. Ezért nagy örömmel fogadom az ESMA illetékes nemzeti testületekkel való viszonyában alkalmazott hatásköreinek részletezését és egyértelműsítését. Ezért szavaztam a jelentés mellett.

 
  
  

Jelentés: Anja Weisgerber (A7-0050/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban.(LT) A dokumentum mellett szavaztam, mert hozzájárul az EU jogi keretrendszerének szükséges egyszerűsítéséhez. Úgy vélem, hogy a jelenleg hatályos nyolc mérésügyi irányelv inkább akadályozza, semmint segíti az ezen a téren végzett munkát. Ugyanakkor osztom az előadó véleményét, miszerint a tagállamok számára több időt kellene biztosítani annak felmérésére, hogy az irányelvek hatályon kívül helyezése eredményez-e olyan jogi bizonytalanságot, amely szükségessé teszi a szabályok európai szintű harmonizációját. Ezért úgy vélem, hogy olyan megoldást kell találnunk, amely hatályon kívül helyezi az irányelveket, ugyanakkor elegendő időt biztosít annak elemzésére, hogy az adott területen érvénes jogi eszköz széleskörű felülvizsgálata milyen lehetséges következményekkel járna.

 
  
MPphoto
 
 

  Sophie Auconie (PPE), írásban.(FR) A metrológia a mérés tudománya. Az idők során az európaiak minden területen (hosszúság, térfogat, alkoholfokmérés stb.) többféle mérőrendszert fogadtak el. A metrikus rendszer elfogadása például oda vezetett, hogy a kontinensen (és aztán az egész világon) javult a különféle gazdasági szereplők közötti együttműködés. Számos területen azonban továbbra is igen sokféle méréstípus és mérőrendszer van használatban. Mivel a cél az, hogy megszűnjenek ezek az akadályok, amelyek gátolják az európaiak közötti együttműködést, az Uniónak már régóta van olyan szakpolitikája, amely a mérőrendszerek harmonizálását célozza. A 2004/22/EK irányelv fontos lépés volt ebben az irányban. Most, amikor e jogszabálynak felülvizsgálatát készítjük elő, úgy tűnik, hogy több eszköz idejétmúlt, és a jogszabály értelmezhetősége érdekében el kell távolítani a szövegből. Támogattam a szöveget, mivel pozitív módosításokat alkalmaz a mérésügyi jogszabályon.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE), írásban.(PT) Egyetértek azzal, hogy egyszerűsíteni kell a közösségi vívmányokat, és modernizálni kell azokat az irányelveket, amelyek már nem alkalmazhatók: a jelenkorhoz kell szabni azokat. Az említett irányelvek idejétmúltak, és nem segítik elő a jobb szabályozást. A Bizottság úgy véli, hogy nem szükséges a mérésügyi jogszabályok harmonizálása, mivel értelmezése szerint a tagállamok közötti együttműködés elégséges, és a különböző tagállamok nemzetközi paramétereire alapuló szabályok közös elismerése kielégítő helyzetet teremt. Tekintetbe kell venni azonban, hogy hátrányos lenne, ha ebben a kérdésben a jogszabályok joghézagokat tartalmaznának, és hogy nem szabad jogbizonytalanságokat teremtenünk.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) A tárgyalt jelentés hat területen nyolc, mérésüggyel kapcsolatos irányelv visszavonásának lehetőségét tárgyalja az európai joganyag egyszerűsítésének céljával a következő területeken: a nem tiszta víz mérésére szolgáló hidegvízmérők (75/33/EGK irányelv); a szeszfokmérők és az alkoholtáblázatok (76/765/EGK és 76/766/EGK irányelv); a közepes pontosságú súlyok (71/317/EGK irányelv) és a közepest meghaladó pontosságú súlyok (74/148/EGK irányelv); a gépjárművek gumiabroncsnyomás-mérője (86/217/EGK irányelv); a gabona hektolitertömegének mérése (71/347/EGK irányelv) és a hajók tartályainak kalibrálása (71/349/EGK irányelv).

A tárgyalt irányelvekkel kapcsolatban többféle lehetőség létezik: teljes hatályon kívül helyezés, feltételekkel történő hatályon kívül helyezés, valamint az, hogy nem foganatosítanak intézkedéseket. A Bizottság úgy döntött, hogy nincs olyan választási lehetőség, amely kiemelkedne. A jobb szabályozás érdekében azonban a Bizottság az összes irányelv teljes körű hatályon kívül helyezését preferálja, azaz a mérőeszközök vonatkozásában új szabályozást sürget.

A jogalkotási kiválóság szempontjából pozitívnak tartom a Bizottság döntését, jóllehet úgy vélem, hogy a tagállamoknak elegendő időt kell adnunk arra, hogy a területre vonatkozó alapvető jogi eszköz – nevezetesen a mérőműszerekről szóló általános irányelv (2004/22/EK) – szélesebb körű felülvizsgálatának kontextusában elemezhessék a lehetséges következményeket.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE), írásban.(PT) Az egyszerű és korszerű közösségi joganyag az EU egyik célkitűzése. Semmi értelme teljességgel idejétmúlt jogszabályokat érvényben tartani. A mérésügy tekintetében van egy olyan álláspont, miszerint nincs szükség arra, hogy a harmonizáció terén előrelépés történjen, mivel a jelenlegi jogszabály tulajdonképpen a különböző tagállamok nemzetközi paramétereire alapuló szabályok közös elismerése. Fontos azonban, hogy ezen a téren ne alakuljon ki joghézag, és ne legyenek jogbizonytalanságok.

 
  
MPphoto
 
 

  Willy Meyer (GUE/NGL), írásban. – (ES) A mérésügyi irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló jelentés mellett szavaztam, mivel az előadóhoz hasonlóan támogatom a jobb szabályozás általános célkitűzését. Támogatom továbbá azt a nézetet, hogy „a tagállamok számára több időt kellene biztosítani annak felmérésére, hogy az irányelvek hatályon kívül helyezése okoz-e jogi bizonytalanságot”. Meggyőződésem, hogy ezeket a mérőműszerekre vonatkozó irányelveket vissza kell vonni, és a mérésügy jogalapja – a mérőműszerekről szóló irányelv – felülvizsgálatával egyszerűsíteni kell. Általában úgy gondolom, hogy az EU jogszabályainak egyszerűsítése helyes lépés, mivel javítja a polgárok hozzáférését a joganyaghoz, és biztosítja az adott téren végzett munka nagyobb hatékonyságát.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Jelenleg nyolc európai uniós irányelv fedi le a mérésügyi kérdéseket hat különböző területen. A jobb jogszabályalkotás érdekében a Bizottság javasolja az irányelvek hatályon kívül helyezését. A Bizottság szerint a harmonizáció nem szükséges, mivel a jelenlegi helyzet – a nemzeti szabályok kölcsönös elismerése – megfelelő működésről tanúskodik. Az előadó azonban úgy véli, hogy a tagállamok számára több időt kellene biztosítani annak felmérésére, hogy az irányelvek hatályon kívül helyezése okoz-e jogi bizonytalanságot. A jelentés mellett szavaztam, mivel a jogi bizonytalanságok problémáját az előadó tekintetbe vette.

 
  
MPphoto
 
 

  Alfredo Pallone (PPE), írásban.(IT) Az európai irányelvek hatályon kívül helyezése alapvetően azt jelenti, hogy az Európai Unió rendszerében szabályozási űr keletkezik; azonban egy, a mérésügyi irányelvekhez hasonló rendszer modernizálása mindenképpen egy lépés a szélesebb körű és naprakészebb közös rendszer irányába. Ezért szavaztam a nyolc mérésügyi tanácsi irányelvet hatályon kívül helyező jelentés mellett. A Tanács és a Bizottság közös alapelve mindazonáltal finoman kiegyensúlyozott, mivel az egyes tagállamoknak a nemzeti szabványok kölcsönös elismerésére kell támaszkodniuk, és el kell kerülniük, hogy a mérésügyi szabályokra támaszkodó vállalkozások problémákkal szembesüljenek abban az időszakban, amíg elfogadásra nem kerül a mérőműszerekről szóló irányelv felülvizsgálata, amely európai szinten harmonizálja majd a vonatkozó jogszabályokat.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban.(PT) Egyetértek az előadóval, aki a magasabb színvonalú mérésügyi szabályozást javasolja.

A Bizottság a nyolc mérésügyi irányelv hatályon kívül helyezését részesíti előnyben. Az előadó véleménye azonban kiegyensúlyozottabb, mivel a tagállamok számára több időt biztosít annak felmérésére, hogy az irányelvek hatályon kívül helyezése eredményez-e olyan jogi bizonytalanságot, amely szükségessé teszi a mérésügyi szabályok európai szintű harmonizációját. Így egy olyan átmeneti időszakot biztosítanak, amelynek célja az irányelvek hatályon kívül helyezésével járó lehetséges következmények, valamint a területre vonatkozó alapvető jogi eszköz – a 2004/22/EK irányelv – szélesebb körű felülvizsgálata szükségességének elemzése.

 
  
MPphoto
 
 

  Aldo Patriciello (PPE), írásban.(IT) Egyetértek az előadóval, Weisgerber asszonnyal, aki a jobb szabályozás általános célkitűzését pártolja. E javaslat esetében mindazonáltal nem egyértelmű, hogy mi a legjobb megoldás. A Bizottság azzal zárja hatásvizsgálatát, amelyben áttekinti a nyolc mérésügyi irányelvre vonatkozó lehetőségeket (teljes körű hatályon kívül helyezés, hatályon kívül helyezés feltételek mellett, illetve a jelenlegi helyzet fenntartása), hogy „nincs olyan választási lehetőség, amely kiemelkedne”.

A jobb szabályozás érdekében azonban a Bizottság a harmonizáció, azaz a mérőműszerekről szóló általános irányelvben való újraszabályozás helyett inkább az irányelvek teljes körű hatályon kívül helyezését támogatja (és a nemzeti szabályozás kölcsönös elismerésében bízik). Ismétlem, hogy egyetértek az előadóval, aki úgy véli, hogy a tagállamok számára több időt kellene biztosítani annak felmérésére, hogy az irányelvek hatályon kívül helyezése eredményez-e olyan jogi bizonytalanságot, amely szükségessé teszi a szabályok európai szintű harmonizációját.

 
  
MPphoto
 
 

  Rovana Plumb (S&D), írásban. – (RO) Mind a nyolc irányelv hatályon kívül helyezése minden valószínűség szerint további adminisztratív terheket jelent majd, mivel a tagállamok dönthetnek úgy, hogy a hatályon kívül helyezendő irányelvek hatálya alá tartozó mérőműszerek esetében nemzeti végrehajtási rendelkezéseket vezetnek be. Sem az irányelvek hatályon kívül helyezése, sem hatályban maradásuk nem növeli a fogyasztóvédelem általános szintjét. Ez csupán módosításukkal lenne elérhető. A tagállamok számára több időt kellene biztosítani annak felmérésére, hogy az irányelvek hatályon kívül helyezése eredményez-e olyan jogi bizonytalanságot, amely az európai szabályok harmonizációját teszi szükségessé. Támogatom továbbá az előadó azon javaslatát, miszerint a folyamatot 2014. május 1-jéig le kell zárni. Mindezek miatt a jelentés mellett szavaztam, mivel olyan megoldást választana, amely az irányelveket hatályon kívül helyezi, ám a területre vonatkozó alapvető jogi eszköz, a mérőműszerekről szóló 2004/22/EK irányelv általánosabb felülvizsgálatához kapcsolódóan elegendő időt biztosít a lehetséges következmények elemzésére is.

 
  
MPphoto
 
 

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Egyetértek azzal az általános célkitűzéssel, hogy a mérésügy területén javítani kell a szabályozást. Mindazonáltal úgy vélem, hogy több mérlegelésre van szükség, mivel az elsietett szabványosítás inkább problémákhoz és jogi bizonytalanságokhoz vezethet, semmint eredményekhez.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Ezzel a szavazattal az Európai Parlament megmutatja, hogy támogatja a jobb szabályozás általános elvét. E javaslat esetében mindazonáltal nem egyértelmű, hogy mi a legjobb megoldás. A Bizottság azzal zárja hatásvizsgálatát, amelyben áttekinti a 8 mérésügyi irányelvre vonatkozó lehetőségeket (teljes körű hatályon kívül helyezés, hatályon kívül helyezés feltételek mellett, illetve a jelenlegi helyzet fenntartása), hogy „nincs olyan választási lehetőség, amely kiemelkedne”. A jobb szabályozás érdekében azonban a Bizottság a harmonizáció – azaz a mérőműszerekről szóló általános irányelvben való újraszabályozás – helyett inkább az irányelvek teljes körű hatályon kívül helyezését támogatja (és a nemzeti szabályozás kölcsönös elismerésében bízik). Az Európai Parlament úgy véli, hogy a tagállamok számára több időt kellene biztosítani annak felmérésére, hogy az irányelvek hatályon kívül helyezése eredményez-e olyan jogi bizonytalanságot, amely szükségessé teszi a szabályok európai szintű harmonizációját.

Ezért olyan megoldás mellett döntöttünk, amely az irányelveket hatályon kívül helyezi, ám a területre vonatkozó alapvető jogi eszköz, a mérőműszerekről szóló 2004/22/EK irányelv általánosabb felülvizsgálatához kapcsolódóan elegendő időt biztosít a lehetséges következmények elemzésére is.

 
  
MPphoto
 
 

  Thomas Ulmer (PPE), írásban. – (DE) A jelentés mellett szavaztam, mivel nagyban hozzájárul a bürokrácia csökkentéséhez – ez egy olyan célkitűzés, amelyet mindenki sürget –, és lehetővé teszi több mint húsz, idejétmúlt vagy szükségtelen irányelv hatályon kívül helyezését. Ez a helyes megközelítés, amellyel egy egyszerűbb Európa valósulhat meg.

 
  
  

Jelentés: Zita Gurmai, Alain Lamassoure (A7-0350/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban.(LT) Támogattam ezt a fontos állásfoglalást, mert meg vagyok győződve arról, hogy az európai polgári kezdeményezés az Unió politikai napirendjére nagy hatást gyakorló eszköz lesz, és hogy nagyobb határokon átnyúló vitákat fog eredményezni az Unión belül. A polgári kezdeményezés lehetővé teszi az európai polgárok számára, hogy jogalkotási javaslatot tegyenek. Ahhoz, hogy ez a kezdeményezés hatékony legyen, a polgári kezdeményezés szervezőinek különböző tagállamokból származó emberekből álló polgári bizottságba kell tömörülniük. Ez biztosítja, hogy a felmerülő témák valóban európaiak legyenek, és hogy a kezdetektől megkönnyítse az aláírások összegyűjtését. Úgy vélem, hogy a polgári kezdeményezés csak akkor lesz sikeres, ha az uniós jogszabály polgárbarát lesz, és nem hoz létre terhes kötelezettségeket és okoz csalódást a szervezők számára. Szintén nagyon fontos, hogy a folyamat összhangban legyen az uniós adatvédelmi követelményekkel és teljes mértékben átlátható legyen az elejétől a végéig. Az európai polgári kezdeményezés a részvételi demokrácia egy, az egész kontinensre kiterjedő új eszköze, és ezért jelentős figyelmet kell fordítani kommunikációs és tájékoztatási kampányok szervezésére az iránta való fogékonnyá tétel céljával.

 
  
MPphoto
 
 

  Charalampos Angourakis (GUE/NGL), írásban.(EL) Az Európai Parlament és a Tanács közötti kompromisszum az úgynevezett polgári kezdeményezésről szóló rendelettel kapcsolatban, amelyet nevetséges győzelmi szólamok kísérnek az Unió demokratikus intézményeinek megerősítéséről, nem más, mint az emberek manipulálására és becsapására tett sértő kísérlet. A félrevezető nevű polgári kezdeményezés nem csak haszontalan; veszélyes is lehet az emberek számára. Az 1 000 000 aláírás összegyűjtésével kapcsolatban meghatározott eljárási követelményeken kívül, ami annak kezdeményezéséhez kell, hogy a Bizottság jogalkotási javaslatot terjesszen elő, gyakorlatilag ugyanott tartunk: a Bizottság nem köteles jogalkotási javaslatot előterjeszteni, és nem köti annak tartalma.

Ellenkezőleg, ezt a típusú „polgári kezdeményezést”, amelyet a tőke működési mechanizmusa és a burzsoá politikai rendszer irányít és manipulál, arra használják az uniós testületek, hogy az alulról jövő kezdeményezésekkel leginkább ellentétes és reakciós választási lehetőséget nyújtsanak az EU és a monopóliumok érdekében, és ezt „népi kezdeményezésként” állítják be. Mi több, ez a fajta „kezdeményezés” azt szolgálja, hogy aláírásokkal, memorandumokkal és követelésekkel pótolják a szervezett alulról jövő kezdeményezéseket és a munkásmozgalmat, a tömegtüntetéseket és a tömegek küzdelmét, valamint a harc különböző formáit. A különféle „polgári kezdeményezések” nem fedhetik el az EU reakciós arcát és nem fordíthatják vissza az osztályharc és az alulról jövő kezdeményezések fokozódását.

 
  
MPphoto
 
 

  Sophie Auconie (PPE), írásban.(FR) A polgári kezdeményezésre a Lisszaboni Szerződésben tettek ígéretet, és most végre bevezetik. Ez az európai uniós politika alakításában való új részvételi forma lehetővé teszi az európai polgárok számára, hogy közvetlenül forduljanak a Bizottsághoz kérve, hogy javaslatokat terjesszen elő őket érintő kérdésekben, feltéve, hogy azok az Unió illetékességi körébe tartoznak. Csak eljárási szabályzat bevezetésére vártunk ahhoz, hogy ez az új európai állampolgári jog valósággá váljon. Ez most megtörtént, és támogattam a javaslatot a szavazás során. Egy legalább hét tagállamból származó személyekből álló „polgári bizottság” vetethet nyilvántartásba kezdeményezést a Bizottsággal. Ezután megkezdődhet az aláírások papírformátumban való vagy online gyűjtésének folyamata. A szükséges egymillió aláírásnak legalább a tagállamok egynegyedéből kell származnia, és azokat legfeljebb 12 hónapon keresztül lehet gyűjteni. A tagállamok fogják ellenőrizni a támogató nyilatkozatokat. Minden aláírást az európai parlamenti választásokon való szavazáshoz elég idős európai uniós polgárnak kell benyújtania. Végezetül, a Szerződések őreként, a Bizottság fogja végül elbírálni, hogy a javasolt jogalkotási eljárást le kell-e folytatni.

 
  
MPphoto
 
 

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban.(LT) Támogatom az Európai Parlament által elfogadott döntést az európai polgári kezdeményezés jogalkotási javaslattételhez való jogáról. Úgy gondolják, hogy a kezdeményezés bevezetése közvetlen kapcsolatot létesít a polgárok és az intézmények között, így hidalva át a köztük lévő szakadékot és biztosítva, hogy az uniós intézmények foglalkozzanak számukra fontos konkrét problémákkal. A polgári kezdeményezésen keresztül az uniós polgárok közvetlenül az Európai Bizottsághoz fordulhatnak, hogy jogi aktust kezdeményezzen. A Bizottság dönt a sikeres polgári kezdeményezéseket követő lehetséges lépésekről. Az Európai Parlament ezeknek a céloknak az eléréséhez nyilvános meghallgatások szervezésével vagy állásfoglalások elfogadásával járulhat hozzá. Mivel ez egy új kezdeményezés, hasznos lenne, ha annak végrehajtásáról a Bizottság háromévente jelentést készítene, és amennyiben szükséges, javasolná a rendelet felülvizsgálatát. A kezdeményezés hatékony alkalmazásának biztosításához kerülni kell a bonyolult adminisztratív eljárásokat. Biztosítani kell továbbá, hogy a folyamat összhangban legyen az uniós adatvédelmi követelményekkel.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Luc Bennahmias (ALDE), írásban.(FR) Miután sikerült kompromisszumot kötni az európai polgári kezdeményezésre vonatkozó szabályokkal kapcsolatban, a jelentést nagy többséggel elfogadták. 628 igen, csupán 15 nem szavazattal és 24 tartózkodással. Elégedett vagyok ezzel a szavazással, amely 2012-től megteremti annak lehetőségét, hogy Európa polgárai egyértelműbben hangot adhassanak véleményüknek. Az elképzelés egyszerű, egyfajta európai szintű petíció: egy legalább hét tagállamból származó személyekből álló polgári bizottságnak egy éve van, hogy összegyűjtsön egymillió aláírást egy közérdekű témával kapcsolatban, amely a Bizottság figyelmét igényli. A Bizottságnak ezt követően három hónapon belül el kell döntenie, hogy helyénvalónak tartja-e egy jogalkotási javaslat benyújtását a témával kapcsolatban, és indokolnia kell döntését. Lehet, hogy nem értünk egyet a tagállamok által elért néhány feltétellel, például azzal a követelménnyel, hogy ahhoz, hogy valaki aláírja a petíciót, az Európai Unió polgárának kell lennie, nem csupán lakosának; vagy hogy az államok elkérhetik az egyének személyazonosító igazolványát aláírásuk ellenőrzése céljából. Mindazonáltal a polgári kezdeményezés egy pozitív elképzelés, és egy lépés a részvételi demokrácia irányába, amelyet most át kell ültetnünk a gyakorlatba.

 
  
MPphoto
 
 

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban.(LT) A jelentés mellett szavaztam, mivel a Lisszaboni Szerződés által bevezetett európai polgári kezdeményezés hatalmas lépés az Európai Unió és az európai polgárok közötti szorosabb kapcsolatok kialakítása felé. Az új kezdeményezés ugyanazt a politikai kezdeményezési hatáskört fogja biztosítani a polgárok számára, amellyel az Európai Unió Tanácsa és az Európai Parlament már rendelkezik. Eszközt fog szolgáltatni továbbá a polgároknak ahhoz, hogy kifejezzék véleményüket azáltal, hogy lehetővé teszik számukra, hogy néhány érdeklődésre számot tartó kérdést az európai intézményekhez utaljanak. Egy ilyen kétirányú mozgás kölcsönösen előnyös. A kezdeményezés bevezetése biztosíték lesz arra, hogy az európai uniós intézmények foglalkozzanak a polgárok számára fontos konkrét problémákkal. Emellett az Európai Parlament annak érdekében, hogy segítse a választása szerinti polgári kezdeményezéseket, minden rendelkezésére álló eszközzel, vagyis nyilvános meghallgatások szervezésével és állásfoglalások elfogadásával segíteni fog abban, hogy a polgárok elérjék ezeket a célokat.

Ugyanakkor az Európai Uniónak biztosítania kell, hogy a folyamat összhangban legyen az uniós adatvédelmi követelményekkel, valamint hogy teljes mértékben átlátható legyen az elejétől a végéig. Csak egy olyan biztonságos környezet biztosításával, amelyben a polgárok javaslatokat nyújthatnak be, nyerhetjük meg a bizalmukat és növelhetjük az Európai Unió munkája iránti érdeklődésüket.

 
  
MPphoto
 
 

  Sebastian Valentin Bodu (PPE), írásban.(RO) A polgári kezdeményezés, amely egymillió európainak jogot biztosít, hogy jogalkotási kezdeményezéseket javasoljon, beilleszti a részvételi demokrácia fogalmát az Európai Unióba, amelyet a Lisszaboni Szerződés ír elő. Ez egy új, fontos lépés az Unió részéről, és ennek segítségével a Parlament visszajelzést fog kapni a polgároktól, akiket képvisel, hogy jó munkát végez-e. Üdvözlendőnek tartom, hogy a Parlament lehetőségei szerint törekedett arra, hogy a jogalkotás kezdeményezésével kapcsolatos eljárást a lehető legegyszerűbben és legkönnyebben használhatóvá tegye az uniós polgárok számára, mivel valójában ők azok, akik használni fogják. Nincs szükség bonyolult eljárásra, amely csak bosszantja az uniós polgárokat.

A Parlament főbb követeléseit elfogadták, például hogy a folyamat elején végezzék az elfogadhatóság ellenőrzését és ne az első 300 000 aláírás összegyűjtését követően. Győzelemnek tekintem a Parlament és az uniós polgárok számára, hogy a tagállamok egynegyedétől és nem egyharmadától kell összegyűjteni az aláírásokat, ahogy azt eredetileg javasolták. Remélem, hogy mire a Parlament határozata hatályba lép 2012-ben, a lehető legtöbb, uniós polgárok által benyújtott kezdeményezés lesz.

 
  
MPphoto
 
 

  Nikolaos Chountis (GUE/NGL), írásban.(EL) A polgári kezdeményezésről szóló jelentés mellett szavaztam, miközben pontosan tudom, hogy ez csupán az európai polgárok akaratának egy kifejezési formája, és nem a jelenlegi politikákban való részvétel vagy azok megfordításának erőteljes eszköze. A Bizottság a végsőkig próbálta korlátozni ezt a speciális polgári jogot, és ezért a végleges szöveg nem tükrözi az igazi célokat; különösen bonyolult eljárásokat vezet be például ennek a jognak a gyakorlásához. Sajnálatos módon az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportja fontos módosításait utasították vissza, és ennek eredményeképp a kezdeményezéseket nem írhatják alá olyan uniós lakosok, akik nem állampolgárai egy tagállamnak, gátolva ezzel a lakóhellyel rendelkezők egyenlő részvételét nemzetiségtől függetlenül, valamint nincs biztosíték arra sem, hogy az aláírások megegyeznek az aláírók személyazonosító számával.

Ennek ellenére a végleges szöveg sokkal jobb verzió, mint az eredetileg javasolt, mivel a tagállamok egynegyedét határozza meg minimumként, azt javasolja, hogy a kezdeményezéseket azonnal vegyék nyilvántartásba, és kötelezi a Bizottságot, hogy minden sikeres kezdeményezés esetében szervezzen egy nyilvános meghallgatást, valamint hogy biztosítsa a teljes átláthatóságot minden kezdeményezés támogatásával kapcsolatban.

 
  
MPphoto
 
 

  Carlos Coelho (PPE), írásban.(PT) Mindig úgy tekintettem erre a kezdeményezésre, mint a Lisszaboni Szerződés egyik legfontosabb újítására. Annak a lehetőségnek, hogy jelentős számú tagállamból egymillió polgár előterjeszthessen jogalkotási kezdeményezést, hozzá kell járulnia az európai szinten szervezett civil társadalomnak az európai polgárság általi megerősítéséhez. Hangsúlyoztam az intézkedés jelentőségét, mivel az Európai Parlament tagjainak nincs joguk jogalkotási kezdeményezésekre. Remélem, hogy a jogalkotási kezdeményezés gyakorlati alkalmazása nem lesz túlzottan bürokratikus, ami elveszi a kedvet ennek az új eszköznek a használatától.

 
  
MPphoto
 
 

  Cornelis de Jong (GUE/NGL), írásban. – Bár teljes mértékben támogatom az európai polgári kezdeményezést, a végleges jogalkotási állásfoglalás ellen szavaztam, mivel csalódást okozott, hogy végül milyen keveset sikerült elérni ezzel az ígéretes eszközzel. Különösen azzal a rendelkezéssel nem értek egyet, hogy a tagállamok többségében az aláíróknak meg kell adniuk személyazonosító számukat. Nem értek egyet továbbá az európai polgári kezdeményezésben való részvételnek az uniós polgárokra való korlátozásával.

 
  
MPphoto
 
 

  Marielle De Sarnez (ALDE), írásban.(FR) A Lisszaboni Szerződés által meghatározott „polgári kezdeményezés” alapvető szabályainak elfogadása újabb lépést jelent a közvetlen demokrácia felé Európában. A jövőben a Bizottságnak mérlegelnie kell egy új európai jogszabály létrehozását, amikor erre szólítja fel legalább a tagállamok egynegyedéből származó egymillió polgár. Ez az új eszköz tehát lehetővé teszi az európai polgárok számára, hogy valóban befolyásolják a jogalkotási folyamatot azáltal, hogy az emberek követeléseit vagy az általuk fölvetett problémákat európai szintre emeli. Ez győzelem mozgalmunk számára, amely folyamatosan az Európai Uniónak az polgárokhoz való közelebb hozatalára szólított fel egy szilárdabb, átláthatóbb és hozzáférhetőbb Európa felépítésével.

 
  
MPphoto
 
 

  Christine De Veyrac (PPE), írásban.(FR) Örülök, hogy a képviselők jelentős többségével együtt a „polgári kezdeményezésről” szóló jelentés mellett szavaztam, amely eddig nem tapasztalt mértékű népi részvételt tesz lehetővé az uniós jogalkotási folyamatban. Valójában azáltal, hogy egymillió polgárnak jogot adunk a politikai kezdeményezésre, a Parlament jó példájává válik a részvételi demokráciának. Ez most a megfelelő út az Európai Unió számára: egyre közelebb kell kerülnie polgáraihoz.

 
  
MPphoto
 
 

  Martin Ehrenhauser (NI), írásban. – (DE) Néhány kisebb javítást végeztek az eredeti verzióhoz képest. Ezért a jelentés mellett szavaztam. Ugyanakkor szeretném elmondani, hogy még ezzel a fogatlan polgári kezdeményezéssel is még mindig feltűnően nagy demokratikus deficit van az Unióban, amely egyáltalán nem hasonlít a közvetlen demokráciához. Következésképpen a következő lépésnek a kötelező népszavazások bevezetésének kell lennie a sikeres kezdeményezésekkel kapcsolatban. Üdvözlendő a kötelező nyilvános meghallgatás a petíciók kezdeményezői számára a Bizottság és a Parlament részvételével. A tagállamoknak most késedelem nélkül, gyorsan be kell vezetniük a polgári kezdeményezést, kerülve a túlzott bürokráciát.

A támogató nyilatkozatok értékeléséhez nem lesz szükség a személyazonosító igazolványok azon helyi hatóságok általi ellenőrzésére, amelyek a nemzeti petíciók vagy népszavazások esetében illetékesek. A nemzeti választási hatóságoknak véletlenszerű mintavételt kell alkalmazniuk az Európai Parlament javaslata értelmében.

 
  
MPphoto
 
 

  Edite Estrela (S&D), írásban.(PT) A polgári kezdeményezéssel kapcsolatos európai parlamenti és tanácsi rendelettervezetről szóló jelentés mellett szavaztam, amely kezdeményezés a Lisszaboni Szerződés által bevezetett egyik legfontosabb rendelkezés, és amelynek értelmében egymillió polgár kérheti a Bizottságot, hogy terjesszen elő bizonyos jogalkotási javaslatokat. Az Európai Parlament által elfogadott javaslatoknak lehetővé kell tenniük, hogy a polgári kezdeményezéssel kapcsolatos szabályok egyértelműbbek, egyszerűbbek és könnyebben alkalmazhatóak legyenek.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE), írásban.(PT) A ma elfogadott polgári kezdeményezés egy újabb lépés az emberekért és az emberek által való Európa létrehozása felé, amely erősíti annak demokratikus voltát és átláthatóságát, és ösztönzi Európát, hogy közelítsen polgárai felé, valamint az aktív, érdeklődő és résztvevő civil társadalom felé. Mostantól lehetőség lesz arra, hogy európai polgárok kérelmet nyújtsanak be az Európai Bizottsághoz, hogy jogalkotási javaslatot terjesszen elő egy adott témával kapcsolatban feltéve, hogy azt a tagállamok legalább egyötödéből származó bizonyos számú aláíró támogatja.

Ugyanakkor szeretném zavaromat kifejezni azzal kapcsolatban, hogy a közösségeket és szervezeteket kizárják, mint „szervezőket” (2. cikk (3) bekezdés), gondolok különösen a nem kormányzati szervezetekre és a politikai pártokra, a képviseleti demokrácia alapító szervezeteire, valamint a választott terminológiára – „polgári kezdeményezés” – a szervezők körének azonosítására.

Csodálkozom továbbá azon a kísérleten, hogy az aláírók alsó korhatárát 16 évben állapítsák meg, amikor a legtöbb tagállamban a szavazáshoz való jogot, aktívan vagy passzívan, 18 évesen kapják meg. Ennek kell lennie a mércének, ahogy azt a Bizottság javasolta a javaslat 3. cikkének 7. és 2. szakaszában.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Örülök a Lisszaboni Szerződés által bevezetett európai polgári kezdeményezésről szóló jelentés elfogadásának, amelynek célja, hogy olyan politikai kezdeményezési jogköröket határozzon meg a polgárok számára, amelyekkel jelenleg az Európai Unió Tanácsa és az Európai Parlament rendelkezik.

Minden kezdeményezés esetében 12 hónap áll rendelkezésre egymillió aláírás összegyűjtéséhez, amelyeknek legalább a tagállamok egynegyedéből, jelenleg hét tagállamból kell származniuk. A kötelező aláírók száma országonként változik, Németországban 74 250, míg Máltán 3750. Portugália esetében a kezdeményezés támogatásához szükséges aláírók legalacsonyabb száma 16 500 lesz.

A támogatási nyilatkozatok érvényességét a tagállamoknak kell ellenőrizniük. Portugáliában meg kell adni egy személyazonosító igazolvány, útlevél vagy állampolgári igazolvány számot. Az aláíróknak európai polgároknak és elég idősnek kell lenniük ahhoz, hogy az európai választásokon szavazhassanak (Portugáliában 18 év).

Ezt követően a Bizottságnak kell elemeznie a kezdeményezést, és három hónapon belül kell eldöntenie, hogy előterjeszt-e európai jogszabályt a kérdéssel kapcsolatban. A Közösség elnökének ezt követően „jeleznie kell, hogy milyen intézkedéseket kíván tenni, és el kell mondania az okokat, amik ezt indokolják vagy nem”. Ezt az indoklást nyilvánossá kell tenni.

 
  
MPphoto
 
 

  Carlo Fidanza (PPE), írásban.(IT) Üdvözlöm Lamassoure úrnak és Gurmai asszonynak a polgári kezdeményezésről szóló jelentését. Ez a szavazás jóváhagyta, sőt segíti a Lisszaboni Szerződés által meghatározott európai polgári kezdeményezés működésével kapcsolatos alapvető szabályok megállapítását.

Egy legalább hét tagállamból származó személyekből álló polgári bizottság vehet nyilvántartásba egy kezdeményezést, és kezdheti el a szükséges egymillió aláírás összegyűjtését papírformátumban vagy online, miután a Bizottság ellenőrizte a kezdeményezés elfogadhatóságát. A részvételi demokrácia e példája nagy lehetőségeket rejt, mivel közvetlenül vonja be a polgárokat és lehetővé teszi számukra, hogy bizonyos értelemben részt vegyenek munkánkban.

A két társelőadó közös munkája megmutatta, hogy még az ideológiai nézetkülönbségeken is felül lehet emelkedni, amikor hatékonyan és a polgárok érdekében végzünk munkát. Ez az alapvető szemlélet jellemző az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoportra, amely mindig kezdeményező, nyitott a párbeszédre és az együttműködésre, ugyanakkor szilárd és rendíthetetlen értékeken alapul.

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban.(PT) Ez egyértelműen egy demagóg kezdeményezés, propaganda az Európai Unió részéről, amelynek célja, hogy megpróbálja elfedni a demokrácia folyamatosan megfigyelhető elszegényedését, és elfeledtetni velünk, hogy pont az Európáért felelősek azok, akik megakadályozták a népszavazást magáról a Lisszaboni Szerződésről, amely megelőlegezte az úgynevezett polgári kezdeményezést.

Eközben az Európai Unióról szóló szerződés korlátozásokat fogalmaz meg egy ilyen polgári kezdeményezéssel kapcsolatban, kijelentve a 11. cikkben, hogy egymillió aláírás szükséges a tagállamok jelentős részéből, és azzal folytatja, hogy csak felkérhetik az Európai Bizottságot, hogy megfelelő javaslatot terjesszen elő azokban az ügyekben, amelyekben a polgárok megítélése szerint az Alkotmány végrehajtásához uniós jogi aktus elfogadására van szükség.

Más szóval, az összes elvégzett munka, az aláírások összegyűjtése és a rendelettervezetben meghatározott követelményeknek való megfelelés után nincs biztosíték arra, hogy a polgárok akaratát figyelembe veszik. Mindenesetre az Európai Parlament által elfogadott jelentés némileg javít az európai bizottsági javaslaton, de meg kell felelnie a Szerződés feltételeinek, amely tulajdonképpen korlátozza a polgári kezdeményezés elmélyítését. Ezért tartózkodtam.

 
  
MPphoto
 
 

  Pat the Cope Gallagher (ALDE), írásban.(GA) Minden polgári kezdeményezést több mint egymillió európai uniós polgárnak kell aláírnia, és az aláíróknak az Európai Unió tagállamai egynegyedéből kell származniuk: ez volt a rendelet legfontosabb része. Az ír kormány az országnak az európai parlamenti választásokhoz használt választói névjegyzéke ellenőrzésével fogja igazolni az aláírókat.

 
  
MPphoto
 
 

  Robert Goebbels (S&D), írásban.(FR) Tartózkodtam az európai polgári kezdeményezés bevezetéséről szóló rendelet kapcsán. Véleményem szerint a Parlament helytelenül akarja megkönnyíteni a lehető legjobban ezeket a kezdeményezéseket, különösen annak csökkentésével, hogy hány tagállamból kell származniuk az aláíróknak. Továbbra is a képviseleti demokrácia híve maradok. A polgári kezdeményezések nem fognak segíteni az Unió gazdasági, szociális, környezeti és társadalmi problémáinak megoldásában. Az úgynevezett polgári kezdeményezések elsősorban a szélsőséges politikai erőket fogják szolgálni, amelyek meg fogják ragadni ezeket a lehetőségeket, hogy kampányoljanak a halálbüntetés visszaállítása mellett, a minaretek építése ellen, Európa „lopakodó iszlámosodása” ellen és más populista témákban.

 
  
MPphoto
 
 

  Nathalie Griesbeck (ALDE), írásban.(FR) Mindannyian vártunk erre, amióta a Lisszaboni Szerződés tavaly hatályba lépett: egy rendeletre a polgári kezdeményezésről, amely meghatározza a bevezetésére vonatkozó eljárásokat, a szabályait és alapvető működési módszerét, és amely mindenekelőtt végre lehetővé teszi ennek az új eszköznek a használatát. Mostantól egymillió európai polgár, ami az Unió népességének csak 0,2%-a, kezdeményezheti a Bizottságnál, hogy javaslatokat terjesszen elő bizonyos területeken: egy fontos lépés a részvételi demokrácia felé, amelynek támogatnia és ösztönöznie kell a határokon átnyúló vitákat Európában, mivel a kezdeményezést különböző tagállamokban tartózkodó polgároknak kell benyújtania; jelentős lépés az európai polgárok összehozására abban a reményben, hogy ezt az új eszközt ténylegesen használni fogják az európai polgárok, hogy hatékony lesz, és hogy az Európai Bizottság képes lesz megvalósítani a polgárok által előterjesztett javaslatokat.

 
  
MPphoto
 
 

  Sylvie Guillaume (S&D), írásban.(FR) Az európai polgári kezdeményezés az egyik legérdekesebb innovációja a Lisszaboni Szerződésnek. Ez egy európai petíció, amely lehetővé teszi, hogy egymillió európai polgár reprezentatív számú uniós tagállamból egy ügyet vigyen a Bizottság napirendjére. Más szóval egy valódi jogalkotási hatáskör létrejöttét jelenti az európai polgárok számára, mivel a Bizottságnak kötelessége lesz egy tanulmány elkészítésével vagy egy irányelv előterjesztésével válaszolni a polgári kezdeményezésre. Olyan körülmények között, ahol a polgárok Unióhoz való tartozásának érzése még mindig túl gyenge, és ahol az európai választásokon való alacsony részvétel kifejezetten aggasztó, ez az új eszköz lehetővé teszi az európai polgárok számára, hogy teljes jogú szereplői legyenek az európai demokráciának. Ezért némileg sajnálatosnak tartom azokat a felszólalásokat ma, amelyek a polgári kezdeményezéssel kapcsolatos kockázatokra hívják fel a figyelmet. A Tanáccsal elért kompromisszum teljesen helyén való, és a projekt elfogadhatóságával kapcsolatos kritériumok biztosítani fogják, hogy ne kerüljenek napvilágra tisztességtelen kezdeményezések. Nem kell félnünk az ezt az eszközt igénybe vevő polgárok által létrehozott vitáktól. A szöveg mellett szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Salvatore Iacolino (PPE), írásban.(IT) Az európai polgári jogalkotási kezdeményezés alapvető lépés a polgárok jogain alapuló Európa felépítésének folyamatában. A szigorú elfogadhatósági feltételek, a hozzáférhető és egyszerűsített eljárások, valamint a tagállamok megfelelő képviseltsége a fő pillérei egy olyan eszköznek, amely helyreállítja a részvételi demokrácia értékeinek elsőbbségét.

Az Unió értékeivel összhangban a Lisszaboni Szerződés valódi lehetőséget biztosít legalább egymillió polgár számára, akik a tagállamoknak legalább egynegyedét képviselik, hogy hatékonyan részt vegyenek szabályok kialakításában, összhangban az európai emberek elvárásaival. Reméljük, hogy ez az eszköz erősíteni fogja a polgárok jogait, és hamarosan elérkezünk ahhoz az időhöz, amikor pozitívan tudjuk elemezni az elért eredményeket, és ahol szükséges, meg tudjuk tenni a megfelelő kiigazításokat a polgárok érdekében, hogy még korszerűbbé és rugalmasabbá tegyük ezt a valóban innovatív projektet. Ily módon az eurón alapuló Európát koordinálni lehet egy olyan Európával, amely az európai emberek polgári jogain alapul.

 
  
MPphoto
 
 

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Jóváhagytam ezt a jelentést, mivel az európai polgári kezdeményezés a részvételi demokrácia egy, az egész kontinensre kiterjedő új eszköze. Ez egy olyan eszköz, amelyet a polgároknak maguknak kell használni, és célja a közvetlen demokrácia, az aktív polgárság és az európai polgároknak az európai uniós politikákra gyakorolt hatásának erősítése. A kezdeményezést az alkotmányszerződésben és később a Lisszaboni Szerződésben vezették be azzal a céllal, hogy ugyanazt a politikai kezdeményezési jogkört biztosítsa a polgároknak, amellyel az Európai Unió Tanácsa és az Európai Parlament már rendelkezik. Örülök, hogy a jelentés támogatja a modern technológiák, mint a részvételi demokrácia megfelelő eszközének használatát. A kezdeményezés bevezetése közvetlen kapcsolatot fog kialakítani a polgárok és az intézmények között, így hidalva át a köztük lévő szakadékot, és biztosítva, hogy az uniós intézmények foglalkozzanak a számukra fontos konkrét problémákkal.

 
  
MPphoto
 
 

  Peter Jahr (PPE), írásban. – (DE) A ma elfogadott polgári kezdeményezés fontos lépés, hogy közelebb hozzuk az Európai Uniót polgáraihoz. Végre lehetőséget biztosít az Európai Unió polgárainak, hogy aktívan részt vegyenek a politikai eseményekben. Lehetővé teszi továbbá nem csak azt, hogy részt vegyenek a politikában, hanem hogy közvetlenül szólítsák fel a Bizottságot cselekvésre.

Fontos annak biztosítása, hogy a kezdeményezés a lehető leginkább polgárbarát és a lehető legegyszerűbb legyen anélkül, hogy lehetővé tenné a visszaélést. Bármennyire is felhasználóbarát a polgári kezdeményezés, ha túl sokat használják, le fog értékelődni. A polgári kezdeményezés nagyobb demokráciát fog eredményezni, és jelentősen hozzá fog járulni Európa modernebbé és polgárai számára élettel telibbé tételéhez. Szeretném ismételten felszólítani a Parlamentet és a Bizottságot is annak biztosítására, hogy a Petíciós Bizottság megfelelő szerepet kapjon a folyamatban.

 
  
MPphoto
 
 

  Jarosław Kalinowski (PPE), írásban.(PL) Az európai polgári kezdeményezés egyik fő célja, hogy közelebb hozza az európai intézményeket a polgárokhoz, és hogy megkönnyítse az átlagos európai számára, hogy jogait és kiváltságait gyakorolja. Minden bizonnyal javítani fogja a tagállamok lakosainak életét, és segíteni fog egy közélet felé elkötelezett Unió kialakításában. A javaslat szerzői a kezdeményezés részeként megpróbálták továbbá a legegyszerűbb modellt kialakítani az ülések megszervezéséhez és az aláírások összegyűjtéséhez. Ha az európaiak hangot akarnak adni véleményüknek egy általuk fontosnak ítélt témában, kötelességünk biztosítani meghallgatásukat és kérésük megfontolását. Végül is ezt jelenti az igazi demokrácia.

 
  
MPphoto
 
 

  Sandra Kalniete (PPE), írásban. – (LV) Ma az Európai Parlament történelmi döntést hozott, amely lehetőséget biztosít a civil társadalomnak arra, hogy sokkal aktívabban részt vegyen a döntéshozatali folyamatban. Egy aktív társadalom, amely részt vesz a politikai döntések meghozatalában, a demokrácia egyik sarokköve. Ez az egyik alapvető követelmény egy olyan magas szintű politikával kapcsolatban, amely az évek során lehetővé tette az Európai Unió tagállamai számára, hogy magas szintű demokráciát, emberi jogokat és jólétet érjenek el, és egész Európa számára, hogy a világ legfejlettebb régiójává váljon. A civil társadalom feladata nem merül ki a választásokon való részvételben. A polgároknak nap mint nap részt kell venniük a döntéshozatali folyamatban, és véleményt kell nyilvánítaniuk a politikai napirenden szereplő egyes döntésekkel és eseményekkel kapcsolatban. Az ő érdekük, hogy aktívan részt vegyenek a hatóságok fölötti demokratikus kontrollban, és hogy kritizálják a politikusok tevékenységeit. Aktív társadalom nélkül lehetetlen lett volna a balti államok függetlenségének visszaállítása, és Európához való visszatérésünk biztosítása. Ezért szavazok a polgári kezdeményezés mellett nagy meggyőződéssel.

Mostanáig az európai jog nem tartalmazott megfelelően kifejlesztett egyértelmű mechanizmusokat ahhoz, hogy az európaiak részt vegyenek a döntéshozási folyamatban, és hogy felhívják az európai intézmények figyelmét a polgárokat aktuálisan érdeklő kérdésekre. Úgy gondolom, hogy a polgári kezdeményezés növelni fogja az emberek Európai Unióba vetett bizalmát, és növelni fogja a meghozott döntések legitimitását.

 
  
MPphoto
 
 

  Tunne Kelam (PPE), írásban. – Az Európai Parlament polgári kezdeményezéshez benyújtott módosításai mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy azok erőteljesebbé teszik a kezdeményezést, és több ember számára teszik lehetővé a részvételt. Ez egy történelmi pillanat, amikor konkrét intézkedést hoztak az európai polgárok számára, hogy fontos kérdéseket és témákat vethessenek fel uniós szinten. Arra ösztönzöm a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a módosítást, amely könnyű eljárást és átlátható információkat biztosít a polgárok számára. Egy dolog létrehozni egy ilyen mechanizmust, de annak hozzáférhetőnek és érthetőnek is kell lennie az uniós polgárok számára, hogy lehetővé tegye számukra, hogy teljes mértékben kihasználják az általa nyújtott lehetőségeket. A Parlament próbálja megkönnyíteni az aláírókkal kapcsolatos kritériumokat azt kérve, hogy azoknak a tagállamok legalább egyötödéből, és ne egyharmadából kelljen származniuk.

Kéri továbbá egy könnyen hozzáférhető, ingyenes online aláírásgyűjtési rendszer létrehozását. Külön szeretném felhívni a figyelmet a polgári bizottságok összehívásának szükségességére a kezdeményezések szervezéséhez. A polgáribizottság-mozgalom volt az egyik legfontosabb tényező, amely Észtország újbóli függetlenségéhez vezetett 1991-ben. Ez egyértelmű jele annak, hogy a polgárok együttesen falakat dönthetnek le.

 
  
MPphoto
 
 

  Elisabeth Köstinger (PPE), írásban.(DE) Támogatom a Parlament döntését a polgári kezdeményezés bevezetésének lehetőségéről az EU polgárai számára. Az új, egész Európára kiterjedő petíciós rendszer fontos eszköze a polgárok nagyobb részvétele lehetővé tételének, amely biztosítja a közvetlenebb demokráciát. Az Európai Unióról szóló szerződés egésze javítja az Unió demokratikus működését. A polgárok részt vehetnek az Unió demokratikus életében, és közvetlenül fordulhatnak a Bizottsághoz. A polgári kezdeményezés az Európai Parlament és a Tanács jogaihoz hasonló kezdeményezési jogot biztosít a polgárok számára. Annak biztosítása érdekében, hogy a polgári kezdeményezést megfelelően hajtsák végre, legalább egymillió aláírásra van szükség az összes tagállam legalább egyötödéből. Emellett a Parlament állásfoglalásában olyan intézkedéseket javasol, amelyek könnyebben használhatóvá teszik a polgári kezdeményezést.

A Bizottságnak például fontolóra kell vennie azoknak a meglévő programoknak használatát, amelyek támogatják a mobilitást és az aktív állampolgárságot, valamint a kommunikáció új formáit, mint például a közösségi hálózatok, amelyek serkentik a nyilvános vitákat. Üdvözlendőnek tartom, hogy a képviseletek és a hivatalok a tagállamokban kapcsolódási pontokként és tanácsadó testületekként fognak szerepelni.

 
  
MPphoto
 
 

  Sabine Lösing és Sabine Wils (GUE/NGL), írásban.(DE) A fejlesztések ellenére, amelyek a Bizottság és a Parlament közötti kompromisszum eredményeképp jöttek létre, az európai polgári kezdeményezés még mindig tartalmaz szükségtelen bürokratikus akadályokat. Fennáll továbbá annak a veszélye, hogy eszközként fogják használni például nagyobb vállalatok vagy szervezetek, mivel bár az átláthatóság biztosított, nincs korlátozás a vállalkozásoktól kapott adományok tekintetében. Többek között ezen okok miatt tartózkodtunk a végleges szavazáson.

Néhány kritikai megjegyzés:

1. A vállalkozások nincsenek kizárva a kezdeményezésből.

2. Nincs döntés azzal kapcsolatban, hogy a fiatalabb polgárok részt vehetnek-e 16 éves koruktól. Ehelyett ezt a nemzeti választási törvény szabályozza.

3. Az Unióban élő, harmadik országokból származó polgárok nem vehetnek részt.

4. Nincs kompenzáció 100 000 aláírás fölött (0,005 EUR szavazatonként). Ennek eredményeképp a kezdeményezés nagyon költséges a kezdeményezők számára, és következésképp nem egyenlően hozzáférhető mindenki számára.

5. Nem tiltja vállalati adományok nyújtását európai polgári kezdeményezések támogatására, és a támogatásoknak nincs felső határuk.

6. Nincs információ arra vonatkozóan, hogy lehet-e fellebbezni a Bírósághoz, amennyiben egy kezdeményezést visszautasítanak.

7. Ha az Európai Bizottság egy kapcsolódó jogalkotási szövegtervezetet utasít el, nem köteles indokolni döntését.

 
  
MPphoto
 
 

  Petru Constantin Luhan (PPE), írásban.(RO) A polgári kezdeményezés közvetlen kapcsolatot fog létesíteni a polgárok és az intézmények között, így hidalva át a jelenlegi szakadékot és érve el, hogy az uniós intézmények foglalkozzanak a polgárokat érintő főbb problémákkal. Szeretnék kiemelni néhány pontot, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagynunk:

1. A polgári kezdeményezés csak akkor lesz sikeres, ha az ahhoz kapcsolódó rendelet könnyen értelmezhető és alkalmazható a polgárok számára, és nem ró túlzott kötelezettségeket a szervezőkre.

2. A Bizottsággal és a Tanáccsal folytatott tárgyalásokat követően közös megállapodásra jutottunk, amely kiköti, hogy egy polgári kezdeményezés támogatójának személyazonosító igazolványt kell bemutatnia, és a tagállamoknak bizonyos eszközökkel kell rendelkezniük azok ellenőrzéséhez. Ugyanakkor létfontosságú annak biztosítása, hogy a folyamat megfeleljen az adatvédelemmel kapcsolatos uniós jogszabályoknak. Minden szervezetnek, amely támogathat polgári kezdeményezéseket, teljes átláthatóságot kell biztosítania a támogatással kapcsolatban, hogy az aláírók tisztában legyenek azzal, hogy ki áll az általuk támogatott kezdeményezés mögött.

3. Az Európai Parlament tagállamokban található tájékoztató hivatalainak és a Bizottság olyan tájékoztató hálózatainak, mint például a Europe Direct és a Citizen Signpost Service, részt kell venniük a polgári kezdeményezéssel kapcsolatos szükséges információk biztosításában.

 
  
MPphoto
 
 

  Elżbieta Katarzyna Łukacijewska (PPE), írásban.(PL) Örömmel hallottam a polgári kezdeményezésről szóló mai szavazás eredményét. A polgári kezdeményezés bevezetésével a Lisszaboni Szerződés jogalkotási eszközzé vált az uniós polgárok számára, de nem szabad elfelejtenünk, hogy egymillió aláírás összegyűjtése még nem jelenti azt, hogy egy új jogszabályt hoznak létre. A folyamatnak végig kell mennie a teljes uniós jogalkotási folyamaton, és nekünk, európai parlamenti képviselőknek, biztosítanunk kell, hogy a csalódások elkerülése érdekében az eljárások egyszerűek legyenek. Úgy gondolom, hogy a tagállamokban ezzel az eszközzel kapcsolatban megfelelő tájékoztató kampányokat kellene szerveznünk, hogy az uniós polgári kezdeményezésben felvetett témák megfeleljenek a Szerződésekben foglaltaknak, és összhangban legyenek az Unió értékeivel.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE), írásban.(PT) Az Európai Parlamentnek ezzel a fontos kezdeményezésével egymillió európai polgárnak lehetősége lesz arra kérni az Európai Bizottságot, hogy jogszabályt terjesszen elő egy adott kérdéssel kapcsolatban. A „polgári kezdeményezést” bevezető, az Európai Parlament által ma elfogadott szabályok kijelentik, hogy az aláíróknak legalább hét tagállamból kell származniuk. Portugália esetében legalább 16 500 aláíró kell egy kezdeményezés támogatásához. A Lisszaboni Szerződéssel egy „polgári kezdeményezési jogot” hoztak létre, amelynek értelmében egymillió európai polgár kérheti az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő bizonyos jogalkotási javaslatokat. A mai plenáris ülésen elfogadott rendelet meghatározza a jövőbeni polgári kezdeményezések előterjesztéséhez szükséges szabályokat.

 
  
MPphoto
 
 

  Willy Meyer (GUE/NGL), írásban.(ES) A polgári kezdeményezésről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló jelentés mellett szavaztam, bár az csak némileg felel meg képviselőcsoportom elvárásainak, mivel figyelmen kívül hagy olyan fontos témákat, mint azt az elképzelést, hogy a kezdeményezések tartalmazhassanak a szerződések módosítására irányuló javaslatokat, vagy hogy az aláírások összegyűjtésére rendelkezésre álló időt a javasolt 12 hónapról 18 hónapra terjesszék ki. Úgy gondolom mindazonáltal, hogy a jelentés a Bizottság által előterjesztett szöveg jelentősen, de nem eléggé továbbfejlesztett változata. A polgári kezdeményezés a nyilvános részvétellel kapcsolatban a Lisszaboni Szerződésben meghatározott mechanizmus, amely lehetővé teszi a polgárok és a civil társadalom számára, hogy szerepet játsszon az európai politikák létrehozásának folyamatában. Támogattam az előterjesztett szöveget, mivel megkönnyíti a mechanizmus és kombinált eljárásának létrehozását. Egyszerűsíti például a kezdeményezések nyilvántartásba vételének folyamatát, és csökkenti az azon tagállamok számával kapcsolatos követelményt, amelyeket a polgároknak képviselniük kell (egyharmadról egynegyedre). Olyan tekintetben is fejlődést mutat a Bizottság javaslatához képest, hogy javítja az aláírások összegyűjtéséhez szervezett kampányok finanszírozásának átláthatóságát.

 
  
MPphoto
 
 

  Louis Michel (ALDE), írásban.(FR) Az európai polgári kezdeményezés erőteljes eszköz lesz az Európai Unió napirendjének alakításában. A kezdeményezést a Lisszaboni Szerződés vezette be, és lehetővé fogja tenni egymillió európai polgár számára, hogy javaslatok előterjesztésére szólítsa fel a Bizottságot saját hatáskörén belül. A kezdeményezés jogot biztosít az uniós polgároknak arra, hogy kifejezzék véleményüket, és eközben az Európai Parlament és a Tanács által gyakorolt kezdeményezési jogokhoz hasonló jogokat biztosít számukra.

A polgári kezdeményezés ösztönözni fogja a szélesebb körű határokon átnyúló vitát, mivel a kezdeményezést több különböző tagállamból származó polgárnak kell létrehoznia. A kezdeményezéseket azonban csak akkor lehet végrehajtani, ha megfelelnek bizonyos eljárási követelményeknek, vagy az Európai Unió alapvető értékeinek való megfelelés követelményének annak érdekében, hogy az eszközt ne lehessen nem demokratikus célokra használni. Ezek a követelmények biztosítják a kezdeményezés megbízhatóságát, és ezáltal hatékonyságát. Létfontosságú továbbá annak biztosítása is, hogy a folyamat megfeleljen az unió adatvédelmi követelményeinek, és teljes mértékben átlátható legyen az elejétől a végéig.

 
  
MPphoto
 
 

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – Nem értek egyet a Szocialisták és Demokraták képviselőcsoportbeli kollégáim véleményével, és ezért tartózkodtam a szavazáson. Nem számít, hogy ki írja a butaságot: annak terjesztése szamárság. A polgári kezdeményezésre kétség kívül szükség van, de egymillió aláírás összegyűjtése képtelenség. Szeretném megkérdezni az előadókat, hogy ők maguk gyűjtöttek-e valaha aláírásokat. Ha igen, tudniuk kellene, hogy közjegyző által hitelesített minden egyes aláírás minimális költsége 20 EUR. Ez azt jelenti, hogy egy új jogszabály bevezetéséhez 20-30 millió EUR összegre van szükség. Ki fogja ezt finanszírozni? Csak nagy/vállalatok képesek erre, nem a hétköznapi emberek. Akkor nem hamis dolog? Emlékezzünk arra is: az európai parlamenti képviselők ezeket az embereket is képviselik.

 
  
MPphoto
 
 

  Gay Mitchell (PPE), írásban. – Ezt a kezdeményezést a lisszaboni folyamat során ígérték meg, örülök tehát, hogy most előremozdult az ügye.

Létfontosságú, hogy a polgári kezdeményezés ne legyen nyitott politikai, üzleti vagy egyéb manipulációk előtt. A polgárok kezdeményezésein kell alapulnia, és nem szabad rejtett napirenddel befolyásolni. Nyitottnak és átláthatónak kell lennie.

Ahhoz, hogy elindítsuk a folyamatot, a Bizottságnak nyilvánosságra kellene hoznia a kezdeményezések elindításának feltételeit, amikor ezekről megállapodtak.

A folyamat megkezdésekor ésszerű lenne, ha a Bizottság szervezne egyfajta független versenyt az egész Unióban, hogy tesztelje a dolgot és felmérje, mi az a tíz legfontosabb kérdés, amellyel kapcsolatban a polgárok üdvözlendőnek találnák egy kezdeményezés elindítását polgártársaikkal.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI), írásban.(DE) Az európai polgári kezdeményezés az első pici lépés a helyes irányba. Mellette szavaztam, mivel ez az első közvetlenül demokratikus eszköz az Unióban. Ugyanakkor összességében a polgári kezdeményezés a közvetlen demokráciának csak látszata, amely azt a hitet fogja kelteni a polgárokban, hogy együttdöntési joguk van néhány kérdésben az Európai Unióban. A polgári kezdeményezésnek nincs semmilyen következménye, függetlenül attól, hogy hány ember írja alá. Nyilvánvaló az osztrák népszavazási petíciós rendszerrel való párhuzam. Ausztriában ezeket a petíciókat rendszerint csak belökik egy fiókba, és nagyon hasonló lesz a helyzet az uniós polgári kezdeményezés esetében is. Emellett nyilvánvaló erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy a nem konformista véleményeket elnyomják. A Bizottság végzi a polgári kezdeményezés elfogadhatóságával kapcsolatos végleges ellenőrzést. Az igazi Európai Unióban a szabályozók nem csak a jogszabályokat és az irányelveket akarják bevezetni, hanem a polgárok kívánságát is ellenőrizni akarják.

Ugyanakkor az európai polgári kezdeményezés legalább alkalmat ad a nem konformista mozgalmak és pártok számára, hogy kidolgozzák elképzeléseiket. A jövőben európai szinten, ahogy Ausztriában is, kampányokat lehet folytatni, és meg lehet mutatni a polgároknak, hogy léteznek utak egy más és jobb Európa felé, amelyek kivezetnek a brüsszeli zsákutcákból.

 
  
MPphoto
 
 

  Vital Moreira (S&D), írásban.(PT) Bár természetesen támogatom a polgári kezdeményezéssel kapcsolatos rendeletet, nem értek egyet azzal a lehetőséggel, hogy az Európai Parlament tagjai vagy a nemzeti parlamentek tagjai részt vehessenek ezekben a kezdeményezésekben, illetve azzal, hogy a kezdeményezéseket politikai pártok vagy közigazgatási szervek támogathassák.

Úgy gondolom, hogy mindkét megoldás ellentétes az új mechanizmus szellemével, amelynek célja, hogy eszközt nyújtson a polgároknak és a civil társadalomnak, hogy részt vegyenek az Unió politikai életében. Nem értek egyet továbbá a Bizottságnak adott azon jogkörrel, hogy technikai jellegű feltételekhez kösse a jogszabály alkalmazhatóságát egy „végrehajtási utasítás” elfogadásával. A Bizottsághoz delegált felhatalmazást általános hatályú intézkedések meghozatalára a jogszabályok alkalmazhatóságát illetően nem lehet „végrehajtási utasításnak” tekinteni, amely a tagállamok hatáskörében áll, hanem „felhatalmazáson alapuló jogi aktusnak” kell tekinteni, amely a jogalkotó közvetlen ellenőrzése alatt áll.

Hasonló módon annak sincs értelme, hogy a Lisszaboni Szerződést követően továbbra is alkalmazzuk a „szabályozási bizottság eljárást” a hagyományos bizottsági rendszeren belül, mivel egyértelműen olyan kérdéseket érint, amelyek jelenleg a jogalkotási eljárás vagy a „felhatalmazáson alapuló jogi aktus szerinti” eljárás alá esnek. Az említett rendelkezések tehát ellentétesek a Lisszaboni Szerződéssel. Eltekintve ezektől a speciális ellenvetésektől, úgy gondolom, hogy összességében ez egy kitűnő jogszabály, amely igazságot szolgáltat a részvételi demokrácia ezen új mechanizmusa politikai és alkotmányos fontosságának az Unión belül.

 
  
MPphoto
 
 

  Justas Vincas Paleckis (S&D), írásban.(LT) Az Európai Parlament európai polgári kezdeményezéssel kapcsolatos álláspontja mellett szavaztam, mivel teljes mértékben támogatom ezt a Lisszaboni Szerződés által nyújtott polgári jogot. Optimistaként úgy gondolom, hogy ez lehet az egyik fő eszköz, amely segít közelebb hozni az európai uniós intézményeket az emberekhez. Véső soron a társadalom egy állampolgárilag elkötelezett része közvetlen hatást gyakorolhat az uniós szinten hozott döntésekre. Észre kell venni, hogy egy olyan időszakban, amikor sok európai kezdeményezést meglehetősen kritikusan szemlél a nyilvánosság, az európai polgári kezdeményezést a kezdetektől pozitívan értékelték és támogatták. Remélem, hogy végül olyan szabályokat sikerül kialakítanunk, amelyek nem tartalmaznak szükségtelen bürokratikus követelményeket, és amelyek segíteni fognak az európai társadalomnak, hogy hangot adjon véleményének.

 
  
MPphoto
 
 

  Alfredo Pallone (PPE), írásban.(IT) Ez a jelentés teljes mértékben megfelel elvárásaimnak, különösen három témában. Először is, egy jogalkotási kezdeményezés támogatásához szükséges alsó korhatárt 18 évben határozták meg, amely az európai parlamenti szavazásokon való részvétel, valamint a közvetlen demokrácia eszközei, például a népszavazások, használatának alsó korhatára. A második, hogy el kell kérni a személyazonosító okmányát azoknak az állandó lakhellyel rendelkező európai polgároknak, akik alá kívánják írni a támogatási nyilatkozatot, hogy el lehessen végezni a rendeletben meghatározott ellenőrzéseket, összhangban az érvényben lévő jogszabályokkal. Az utolsó, hogy 12 hónapos időtartamot szab meg a rendelet alkalmazására a hatályba lépését követően azzal a céllal, hogy lehetővé tegye az illetékes nemzeti közigazgatások számára – amelyek közül sok először találkozik ilyen típusú eszközzel – a szükséges jogi, adminisztratív és pénzügyi intézkedések elvégzését.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban.(PT) Nagy elégedettséggel szavazok a polgári kezdeményezéssel, a Lisszaboni Szerződés egyik legjelentősebb innovációjával kapcsolatos jelentésre. Ez az új jogi eszköz az európai polgárok részvétele elősegítésének egy lehetséges módjává válhat. Valójában az, hogy lehetővé tesszük egymillió polgár számára, hogy javasolja az Európai Bizottságnak, hogy jogalkotást kezdeményezzen egy adott témakörben, nagyon pozitív lépés abba az irányba, hogy Európát közelebb hozzuk polgáraihoz. Dicsérem az előadók munkáját, akiknek az volt a céljuk, hogy egyszerűbbé tegyék a polgári kezdeményezést, és hogy megszüntessék a bürokratikus terheket annak érdekében, hogy a lehető legkönnyebben hozzáférhetővé váljon.

Egyetértek az Európai Parlament kéréseinek többségével, különösen azzal, hogy egy kezdeményezés elfogadhatóságát annak előterjesztésekor ne 300 000 aláírás összegyűjtését követően ellenőrizzék, ami várakozást kelthet az aláíró polgárokban. Támogatom a kezdeményezés aláírásában részt vevő tagállamok minimális számának csökkentését. Az eredeti javaslat szerint az aláíróknak a tagállamok legalább egyharmadából kellett származniuk, de az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak sikerült megállapodniuk abban, hogy az aláíróknak az összes tagállam egynegyedéből kelljen származniuk.

 
  
MPphoto
 
 

  Aldo Patriciello (PPE), írásban.(IT) Támogatom az előadók, Gurmai asszony és Lamassoure úr kezdeményezését, miszerint egy európai polgári kezdeményezés szervezőinek egy polgári bizottságba kelljen tömörülniük, amely különböző tagállamokból érkező személyekből áll. Ez biztosítani fogja, hogy a felmerülő kérdések valóban európaiak legyenek, és eközben rendelkezzenek azzal a hozzáadott értékkel, hogy a kezdetektől segítik az aláírások összegyűjtését.

Egyetértek az előadókkal abban, hogy az európai polgári kezdeményezés a részvételi demokrácia nemzetközi szintű új eszköze. Ezért lehet, hogy ez a rendelet nem hibátlan, és a gyakorlatban új kihívások elé fogja állítani az európai döntéshozókat. Emiatt egyetértek az előadóknak a Bizottsághoz intézett felhívásával, hogy háromévente készítsen jelentést a kezdeményezés végrehajtásáról, és szükség esetén javasolja a rendelet felülvizsgálatát.

 
  
MPphoto
 
 

  Rovana Plumb (S&D), írásban.(RO) A Lisszaboni Szerződés által bevezetett polgári kezdeményezést arra tervezték, hogy jogot biztosítson a polgároknak az Európai Unió demokratikus életében való részvételre. Célja, hogy eszközt biztosítson a polgároknak véleményük kifejezésére azáltal, hogy lehetővé teszi, hogy az uniós intézményekhez forduljanak bizonyos közérdekű témákkal. Ide tartozhatnak a mindennapi életük során tapasztalt olyan nehézségek, amelyek véleményük szerint nem kapnak kellő figyelmet és támogatást a szakszervezetektől, a politikai intézményektől vagy bármilyen más intézményi partnertől. A polgári kezdeményezés megfelelő közvetlen kapcsolatot fog kialakítani a polgárok és az intézmények között, így érve el, hogy az uniós intézmények foglalkozzanak a polgárokat érintő egyes főbb témákkal. A polgári kezdeményezés együtt jár bizonyos adminisztratív kötelezettségeknek, valamint az Unió alapvető értékeinek való megfelelés szükségességével, ezáltal biztosítva megbízhatóságát és hatékonyságát, ami sikerének kulcsa.

Fontos annak biztosítása, hogy a folyamat összhangban legyen az uniós adatvédelmi követelményekkel, valamint hogy teljesen átlátható legyen. Minden szervezetnek, társulásnak, sőt politikai pártnak lehetősége lesz bármely polgári kezdeményezés támogatására, feltéve, hogy biztosítják a támogatással kapcsolatos teljes átláthatóságot, hogy az aláírók tisztában legyenek azzal, hogy ki áll az általuk támogatott vagy nem támogatott kezdeményezés mögött.

 
  
MPphoto
 
 

  Paulo Rangel (PPE), írásban.(PT) Örülök a jelentés elfogadásának, amely nagyon fontos lépés az Európai Unió alkotmányos jellegének megerősítése felé, és amely eszközt biztosít a polgároknak a hozzáférhető és hatékony demokratikus részvételhez, ami kétségkívül hozzá fog járulni a polgároknak az európai politikai életben való részvétele és az iránta való elkötelezettség növekedéséhez, valamint a különböző tagállamok közötti szolidaritás megerősítéséhez.

 
  
MPphoto
 
 

  Frédérique Ries (ALDE), írásban.(FR) A részvételi demokrácia ennek az európai polgári kezdeményezésnek – a Lisszaboni Szerződés által biztosított fejlődés egyik fő területének – az elfogadásával győzedelmesen bevonult Európába. Most egymillió európai polgárnak lehetősége lesz, hogy a Bizottsághoz forduljon, és a véleményét kérje a társadalmat érdeklő kérdésekben, feltéve, hogy azok a Bizottság hatáskörébe tartoznak. Egymillió polgárnak, akiknek a tagállamok legalább egynegyedéből kell származniuk, és el kell érniük a választójogi korhatárt, más szóval az Unió népessége 0,2%-ának. Az aláírásokat írásban vagy az interneten keresztül kell összegyűjteni, és ellenőrizni kell őket. A szervezőket azonosítani kell: kik ők, mit támogatnak, kiknek dolgoznak. Ez egy lehetséges ugrás az Európai Unió demokratikus legitimitása felé. Egy lépés, amely közelebb hozza a polgárokat az Unióhoz, amelyről – helytelenül vagy jogosan – gyakran úgy gondolják, hogy fényévekre van napi problémáiktól.

Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni annak kockázatát, hogy a kezdeményezést kihasználhatják bizonyos nem kormányzati szervezetek vagy egy adott iparág. Ahhoz, hogy sikeres legyen, a kezdeményezéseknek valóban a polgároktól kell származniuk. Segíteniük kell a viták előmozdítását, össze kell békíteniük a polgárokat az Európai Unióval és hozzá kell járulniuk egy európai civil társadalom kialakulásához.

 
  
MPphoto
 
 

  Crescenzio Rivellini (PPE), írásban.(IT) Ma a plenáris ülésen az európai polgári kezdeményezésről szavaztunk. Ezt a kezdeményezést a Lisszaboni Szerződés 11. cikke vezette be azzal a céllal, hogy olyan politikai kezdeményezési jogkörökkel ruházza fel a polgárokat, amelyekkel az Európai Unió Tanácsa és az Európai Parlament már rendelkezik. Az európai polgári kezdeményezés a részvételi demokrácia kontinentális szintű új eszköze.

2010. március 31-én a Bizottság benyújtotta rendeletre irányuló javaslatát, és június 14-én a Tanács elfogadta az európai polgári kezdeményezés általános megközelítését. Az Európai Parlament Alkotmányügyi Bizottsága novemberben fogadta el ezt a jelentést, amely tartalmazott egy tárgyalási megbízást. A november 30-i háromoldalú egyeztetésen megállapodás született a különböző módosításokról. A megállapodásban szereplő fő témák: a nyilvántartásba vétel és az elfogadhatóság vizsgálatának összekapcsolása; az aláírások száma, amelyeknek a tagállamok legalább egynegyedéből kell származniuk; egy polgári bizottság felállítása; egy kezdeményezés támogatásához szükséges korhatár és az online gyűjtési rendszer.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban.(FR) Polgáraink vártak erre az új eszközre, amely lehetővé teszi számukra, hogy bizonyos mértékben befolyásolják az Unió politikáját. Már bebizonyították, hogy tudják, hogyan használják ahhoz, hogy beleszólásuk legyen a jogalkotási vitákba: vegyük például a géntechnológiával módosított szervezetek (GMO) moratóriumával kapcsolatos petíciót, amelyet a Greenpeace és az Avaaz kezdeményezett, és amelyet múlt héten küldtek el José Manuel Barrosonak, a Bizottság elnökének. Sajnálatos módon a polgárok megelőzték a jogalkotókat, és a petíció azelőtt érkezett, hogy az eljárási szabályzatot létrehozták volna, amely értelmében a polgári kezdeményezés 2012 elejétől ép hatályba.

Ezért nekünk, parlamenti képviselőknek kell közvetítenünk és támogatnunk közel 1,2 millió ember kérését, és biztosítanunk, hogy megfelelően foglalkozzanak vele. A Parlamentnek sikerült kihasználnia befolyását a Tanáccsal és a Bizottsággal folytatott tárgyalások során, hogy a kezdeményezés a lehető leghozzáférhetőbb és leghatékonyabb legyen. Most tehát semmi nem állhat a polgárok útjába, hogy közvetlenül részt vehessenek az Unió működésében.

 
  
MPphoto
 
 

  Debora Serracchiani (S&D), írásban.(IT) A mai szavazás zöld utat adott az európai demokratikus részvétel első példájának. Az európai polgári kezdeményezés a Lisszaboni Szerződés egyik leginnovatívabb rendelkezése, és az első lépés a közvetlen demokrácia felé.

A kezdeményezés egy olyan eszköz, amely lehetővé teszi a polgárok számára, hogy felszólítsák az Európai Bizottságot egy jogalkotási javaslat előterjesztésére bármely általuk relevánsnak tűnő témában, egymillió aláírás összegyűjtésével, ami az Európai Unió népességének 0,2%-át jelenti. A környezetvédelem, a szociális kérések és a pénzügyi válság által okozott katasztrófák azok a legérzékenyebb témák, amelyek arra ösztönözhetik a polgárokat, hogy jogalkotásra szólítsák fel az Uniót.

 
  
MPphoto
 
 

  Czesław Adam Siekierski (PPE), írásban.(PL) A polgári kezdeményezéssel kapcsolatos ma elfogadott javaslattal a Lisszaboni Szerződés egy fontos elemét léptettük hatályba, amelynek köszönhetően a polgároknak lehetőségük lesz az Európai Unióval kapcsolatos vitákban való közvetlen részvételre. Ez különösen fontos az Európai Parlament számára, amelyet közvetlen szavazás útján választanak. A mi feladatunk most, hogy komoly figyelmet fordítsunk erre az eszközre, amely a közélet még nagyobb demokratizálódását segíti elő Európában. Nem volna jó, ha nem valósulna meg, és a polgárokban az a benyomás alakulna ki, hogy csak az elméleti lehetőségét adjuk meg számukra egy jogalkotási kezdeményezésben való részvételnek. Ez fontos kísérlet lesz az európai intézmények számára, hogy valójában milyen mértékben szolgálják a polgárokat, és nem saját magukat. Örvendetes, hogy amikor három éve lesz hatályban ez a jogszabály, alkalmunk lesz felülvizsgálni azon rendelkezéseit, amelyek nem bizonyultak megfelelően hatékonynak, hogy tényleg egy olyan rendszerré válhasson, amely biztosítja a demokratikus tárgyalásokat.

 
  
MPphoto
 
 

  Bart Staes (Verts/ALE), írásban. – (NL) Az európai polgári kezdeményezés szabályainak elfogadása mellett szavaztam. Az Európai Parlamentnek eleget sikerült elérnie az Európai Unió Tanácsával való egyeztetései során. A polgári kezdeményezés lehetőséget nyújt az Európai Unió lakosai számára, hogy javaslatokat terjesszenek fel az európai politikai napirendre. Egymillió aláírás összegyűjtését követően az Európai Bizottság köteles foglalkozni a javaslattal, és megindokolni, hogy miért, vagy miért nem változtatja hivatalos jogalkotási javaslattá. Az Európai Unió ragaszkodott hozzá, hogy az aláírásokat legalább kilenc különböző tagállamból kelljen összegyűjteni, de a Parlamentnek sikerült ezt a küszöböt hétre csökkentenie. Továbbá a szervezőknek, akiknek sikerül összegyűjteniük a megfelelő számú aláírást, lehetőségük lesz személyesen elmagyarázni javaslatukat az Európai Bizottság és az Európai Parlament számára. Sajnálatos, hogy a Parlamentnek nem sikerült meghiúsítania azt a szabályt, miszerint tizennyolc országban kötelező a polgároknak megadniuk személyazonosító okmányuk számát egy polgári kezdeményezés aláírásakor. Ez el fogja ijeszteni az embereket. Néhányan a személyazonossággal való visszaéléstől fognak tartani. Vannak országok, amelyek nem fogják kérni a személyazonosító igazolvány számát. Ez egyenlőtlenséget fog eredményezni a jogszabállyal kapcsolatban az Unióban. Azzal, hogy ez milyen mértékben fogja befolyásolni az európai polgárokat, elsősorban az Európai Bizottságnak kell foglalkoznia.

 
  
MPphoto
 
 

  Ernst Strasser (PPE), írásban. – (DE) Az európai polgári kezdeményezésről szóló mai szavazás a Lisszaboni Szerződés hatályba lépését követően közel egy évvel létrehozta a közvetlen demokrácia egy új elemét. Én azzal a céllal fogadtam el megbízatásomat az Európai Parlamentben, hogy az osztrák embereket érintő ügyeket terjesztek elő Brüsszelben. Elkötelezett vagyok ezen elv iránt, és ezért létfontosságú számomra, hogy az emberek gondjait meghallgassák európai szinten. Az európai polgári kezdeményezést lehetőségnek kell tekinteni, hogy az emberek jobban részt vegyenek az Unió döntéshozatali folyamatában. Az uniós polgároknak most először lehetőségük lesz arra, hogy jogalkotási kezdeményezéseket nyújtsanak be a Bizottságnak, és így aktívan befolyásolják az EU politikáját.

Hosszú tárgyalásokat követően sikerként lehet elkönyvelni, hogy az elfogadhatósági határt lecsökkentették a 300 000 aláírásról, és a tagállamok számát egynegyedre csökkentették. Egy speciális jellemző Ausztriában, hogy a fiatalok 16 éves kortól vehetnek részt polgári kezdeményezésekben. Ez ismételten mutatja, hogy Ausztria számára fontos a fiatalok bevonása az európai projektbe, mivel végső soron ők azok, akik tovább fogják vinni az európai szellemet.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Teixeira (PPE), írásban.(PT) Az európai polgári kezdeményezés a nyilvánosság részvételének eszköze, amelynek célja, hogy választ nyújtson a demokratikus deficitre, és csökkentse az európai polgárok által érzett szakadékot saját maguk és az európai intézmények között. Ennek a kezdeményezésnek a Lisszaboni Szerződés által biztosított intézményesítése lehetővé teszi az európai polgárok számára, hogy felszólítsák az Európai Bizottságot, közvetve, bizonyos jogalkotási intézkedések előterjesztésére, feltéve, hogy azok a hatáskörébe tartoznak.

Ez az Európai Parlament által bemutatott jelentés meghatározza ennek az európai kezdeményezési jognak a bevezetésére vonatkozó kritériumokat annak érdekében, hogy egyszerűbbé, hozzáférhetőbbé, gyorsabbá, átláthatóbbá és egységesebbé tegye azt az összes tagállamban. Valódi európai nyilvánosság kialakulását teszi lehetővé ez a kezdeményezés, amely ösztönözni fogja a civil párbeszédet és a civil társadalom részvételét. Úgy gondolom, hogy minden olyan kezdeményezést, amelynek célja a polgárok és az európai projekt közötti távolság csökkentése, támogatni kell, és teljes körűen be kell vezetni és végre kell hajtani.

 
  
MPphoto
 
 

  Silvia-Adriana Ţicău (S&D), írásban. – (RO) A polgári kezdeményezésről szóló jelentés mellett szavaztam. A Lisszaboni Szerződés által bevezetett új rendelkezések erősítik a részvételi demokráciát, és fontos lépést jelentenek a polgári szellem előmozdításában. Az európai polgárok 42 százaléka bízik az uniós intézményekben. Ennek egyik oka az lehet, hogy az európai polgárok kevés őket érintő európai kezdeményezésről és politikáról értesülnek. Pontosan ezért van az, hogy a polgári kezdeményezés nemcsak arra nyújt lehetőséget az európai polgároknak, hogy közvetlenül részt vegyenek a döntéshozási folyamatban, hanem arra is feljogosítja őket, hogy részt vegyenek az európai menetrend meghatározásában. A polgári kezdeményezés ezért segíteni fog az európai polgárokat érintő főbb kérdéseket és kéréseket az európai jogalkotók elé vinni. Ez nem új elképzelés. 2007-ben egymillió aláírás összegyűjtését javasoltuk, hogy a Bizottságot a fogyatékossággal élő személyeknek a társadalomba való integrálásával kapcsolatos irányelv előterjesztésére kérjük.

Akkor csak körülbelül 700 000 aláírás gyűlt össze, de a jogalkotási javaslatokat benyújtottuk az Európai Bizottság elé. Következésképpen az európai polgárok iránti kötelezettségvállalásainknak való megfelelés érdekében létfontosságú lesz annak biztosítása, hogy a polgári kezdeményezéseken keresztül benyújtott kérések jogalkotási aktussá váljanak, amelyek javítanak ezeknek a polgároknak a helyzetén.

 
  
MPphoto
 
 

  Derek Vaughan (S&D), írásban. – Üdvözlöm ezt a jelentést, mint annak módját, hogy a polgárokat az Európával való kapcsolat erősítésére ösztönözzük, lehetővé téve az uniós polgárok számára, hogy olyan jogalkotási javaslatokat terjesszenek elő, amelyek hatással vannak mindennapi életükre. A polgárok az Európai Unió tudomására hozhatják, hogy mit gondolnak a munkájáról. Egymillió aláírással, amelynek az összes uniós tagállam legalább egynegyedéből kell származnia, ez a kezdeményezés visszaad az emberek kezébe némi hatalmat. Az eljárást egyszerűsítette a Parlament annak érdekében, hogy megkönnyítse a kezdeményezés használatát és maximalizálja a polgárok részvételét. Amikor az összes aláírást ellenőrizték, a Bizottságnak három hónapon belül el kell döntenie, hogy javasolja-e új jogszabály előterjesztését, és indokait nyilvánosságra kell hoznia.

 
  
MPphoto
 
 

  Anna Záborská (PPE), írásban.(SK) Gyakran utalunk ebben a Parlamentben az Európai Unió polgáraira, akiknek érdekeit képviseljük. Ugyanakkor ezek a polgárok rég úgy tekintenek nem csak erre a Parlamentre, hanem az összes európai intézményre, mint amely túl távoli, és túl érzéketlen problémáik iránt.

Az európai polgári kezdeményezés megváltoztathatja ezt. Lehetővé teszi a polgárok számára, hogy közvetlenül kimondják: ezt akarjuk, azt nem akarjuk, és ennek meg kell változnia.

Az európai integrációról is szeretünk beszélni. Mi kötné azonban jobban össze a különböző országokból származó embereket, mint egy közös álláspont keresése, egy közös javaslat megfogalmazása, és különböző nyelveket beszélő emberek támogatásának keresése? A polgári kezdeményezés bevezetése a gyakorlatban azt fogja jelenteni, hogy a különböző tagállamokból származó polgárok egyhangúlag fognak felszólalni általuk fontosnak tartott kérdésekben. A közös kezdeményezés és a közös érdek lesz az a talaj, amelyből egy valódi európai identitás kinőhet.

Szilárdan hiszem, hogy a közeljövőben kialakulhat ennek az európaiságnak a gyakorlati megvalósulása. Úgy gondolom, hogy ellentétben az európai intézmények brosúráiban található szólamokkal, ez élő és életképes lesz, mivel a polgárok maguk lesznek ennek az új európai identitásnak és új európaiságnak a forrásai.

Üdvözlöm ezért a polgári kezdeményezés végrehajtási módjáról szóló rendelettervezetet, és kész vagyok mindent megtenni annak érdekében, hogy a polgárok véleményét ne csak hallani lehessen, hanem tiszteletben is tartsuk.

 
  
  

Állásfoglalási indítványok RC-B7-0688/2010

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban.(PT) Ambiciózusnak találom a 2011. évi bizottsági munkaprogramot, amelynek fő célja az európai gazdaság fellendítése az EU 2020 stratégia politikai célkitűzésein, valamint a 2011. évi többéves pénzügyi kereten belüli költségvetésen keresztül, annak új finanszírozási és kiadási intézkedéseivel, a „saját forrásokkal” kapcsolatos új határozattal, amely tükrözi azt az aggályt, hogy a feltételhez kötött finanszírozás súlyosbíthatja a gyengébb nemzeti gazdaságok helyzetét, és nem segíti az EU 2020 stratégia kívánt hatásának, a gazdaság újraindításának elérését. Úgy gondolom, hogy a strukturális alapok létfontosságúak az európai régiók gazdasági fellendülése és versenyképessége tekintetében, mivel válság idején a feltételesség és a megszorító intézkedések további negatív hatással lehetnek az EU belső fejlődésére. Hangsúlyt kell fektetni a közös agrárpolitika, halászati politika és kohéziós politika reformjára, amely során mindig figyelembe kell venni a különböző régiók különböző kiindulási pontjait, és ide tartozik az intézkedéseknek a különböző realitásokhoz való igazítása. A kkv-k kiemelkedő szerepet játszhatnak, és a kkv-knak a globális kereskedelmi kapcsolatokban való nemzetközi fellépését magában foglaló megközelítés, valamint a modernizálásuk és versenyképessé tételük érdekében tett erőfeszítések, amelyek a munkaprogram prioritásai között szerepelnek, szintén dicséretre érdemesek.

 
  
MPphoto
 
 

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – Szeretném felhívni a figyelmüket néhány nagyon fontos témára, amelyek hiányoznak a következő évi bizottsági munkaprogramból. Ezek a témák az emberi jogokkal kapcsolatosak. Tervezi a Bizottság, hogy bármilyen speciális tevékenységet vagy jogszabályt kezdeményez az emberi jogok területén a következő év során?

Hallottuk, hogy a Bizottság elnökhelyettese és a külügyi és biztonságpolitikai főképviselő, Ashton bárónő külön figyelmet kíván fordítani az emberi jogokra hivatali ideje alatt. Ugyanakkor eddig nagyon kevés figyelmet fordított az emberi jogokra tevékenységei során és nyilatkozataiban. A Külügyi Szolgálatnak az is célja, hogy javítsa az uniós cselekvéseket az emberi jogok területén, de mivel most nincs uniós költségvetés 2011-re, az Európai Külügyi Szolgálat nem lesz képes teljes mértékben teljesíteni kötelességeit 2011. január 1-jétől.

Ismertetni tudná, elnök úr, hogy mi a B terve, valamint hogy hogyan tervezi megerősíteni az Unió hitelességét, amikor az emberi jogok védelméről és előmozdításáról van szó a világban?

 
  
MPphoto
 
 

  Sophie Auconie (PPE), írásban.(FR) Felkérték a Parlamentet, hogy mondja el véleményét a Bizottságnak a 2011. évi bizottsági munkaprogramról szóló nyilatkozatával kapcsolatban. Az állásfoglalás mellett szavaztam, amely felhívja a figyelmet a Bizottság és a Parlament közötti megfelelő együttműködés szükségességére, valamint a Bizottságnak a szerződések és az Unió általános érdekeinek őreként betöltött szerepére. Az állásfoglalás külön hangsúlyt fektet továbbá az „Európa 2020” célkitűzéseire a foglalkoztatást célzó növekedéssel kapcsolatban, és üdvözli az „európai szemesztert”, amelynek célja a költségvetés hatékonyabb felügyelete. Intelligens (a digitális technológiát, a kutatást és fejlesztést, valamint az oktatást előmozdító); fenntartható (20%-os energiahatékonysági célkitűzést magába foglaló) és inkluzív (a munkavállalók közötti hátrányos megkülönböztetés ellen jobb munkaügyi kapcsolatokkal küzdő) növekedést kell elérni. A Bizottságnak mélyebben kell foglalkoznia a belső piaccal, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséggel, valamint a külpolitikával, amely még mindig gyerekcipőben jár.

 
  
MPphoto
 
 

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban.(LT) Az európai parlamenti közös állásfoglalás mellett szavaztam, mivel az Európai Bizottság 2011. évi tevékenységeinek prioritásait és a jövőbeni kihívásokat tárgyalja és értékeli. Az utolsó európai parlamenti ülésen Strasbourgban Barroso elnök bemutatta a Bizottság következő évre vonatkozó munkaprogramját, ezért az Európai Parlament úgy gondolja, hogy nagyon fontos párbeszédet létrehozni a Bizottsággal, és külön figyelmet fordítani az alapvető uniós stratégiai célkitűzésekre. A Parlament továbbá arra kéri a Bizottságot, hogy egy reálisabb és egyértelműbb menetrendet biztosítson a főbb javaslatok előterjesztésével kapcsolatban, amelyeknek hatékonyaknak és megvalósíthatóbbnak kell lenniük, és amelyeket megfelelőbben kell végrehajtani, mind korábban. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy bár a Bizottság azt tervezte, hogy új munkahelyeket teremt, és a lehető leghamarabb végrehajtja az Európa 2020 stratégia célkitűzéseit, a foglalkoztatás és a szociális ügyek terén a Bizottság jövő évre vonatkozó programjában nincsenek speciális javaslatok az új és jó minőségű munkahelyek létrehozásával kapcsolatban. A Bizottság megint ugyanazokat a jogalkotási kezdeményezéseket javasolja a munkavállalók kiküldetésével és a munkaidővel kapcsolatban, amelyek a múlt évi munkaprogramban is szerepeltek, és elkötelezi magát a migráns munkavállalók jogainak megerősítése iránt az egész Európai Unióban. A teljes gazdasági fellendüléshez a fenntartható növekedés és a munkahelyteremtés terén közös európai stratégia szükséges, amelyet a szükséges hatáskörökkel és erőforrásokkal is támogatnak.

 
  
MPphoto
 
 

  Mário David (PPE), írásban. – (PT) Figyelembe véve, hogy az Európát sújtó jelenlegi válság továbbra is hatással van a tagállamok gazdaságára, sürgősen jelentős kiigazításokra van szükség mind nemzeti szinten, mind magában az Unióban. Tudva, hogy milyen alapvető fontosságú a 2011-es év az Unió jövőjének sikere szempontjából, valamint hogy milyen kihívást jelent az Európai Bizottság és általánosságban az Unió egésze számára, az állásfoglalás-tervezet mellett szavaztam. Szeretném kiemelni továbbá az összes olyan javaslatot, amely az Európai Bizottság azon szándékát jelzi, hogy az egységes piac növekedési lehetőségeit vizsgálja. Úgy gondolom, hogy az egységes piacban rejlő lehetőségek maximalizálása a piacok fokozottabb integrálásán, valamint az európai vállalatok és fogyasztók bizalmának megerősítésén keresztül, fellendítő hatással lehetne az európai gazdaságra. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy a Bizottság ambiciózusabb és konkrétabb javaslatok előterjesztésével messzebb is mehetett volna ezen a téren, hogy jobban kielégítse a piaci résztvevők szükségleteit.

 
  
MPphoto
 
 

  Luigi Ciriaco De Mita (PPE), írásban.(IT) A 2011. évi bizottsági munkaprogramnak nagyobb európai uniós szellemiségre és bátorságra van szüksége, hogy szembeszálljon az Unió fő politikai és intézményi problémáival, különösen a Lisszaboni Szerződés hatályba lépésének fényében és azzal összhangban. A megoldandó kérdések közé tartozik: 1. Az Európai Parlament szerepének nagyobb tiszteletben tartása a javaslatok kidolgozásában, kellőképpen figyelembe véve a kezdeményezésekkel kapcsolatos véleményeiben és javaslataiban megfogalmazott állásfoglalásait; 2. Szorosabb és intézményközileg jobban kiegyensúlyozottabb együttműködés a költségvetéssel és a pénzügyi kilátásokkal kapcsolatban; 3. Nagyobb bátorság az uniós erőforrások hatékony felhasználása érdekében hozott javaslatok kidolgozásakor, amelyek lehetővé teszik a kötelező célkitűzések és a konkrét kritériumok elérését; 4. A gazdaság és a pénzügyek hatékony uniós irányítása, valamint a munkavállalóknak a vállalatok sikerében való pénzügyi részvétele, amely lehetővé tesz egy szélesebb körű, kiegyensúlyozottabb és inkluzívabb gazdasági és társadalmi fejlődést. Bár a 2011. évi bizottsági munkaprogram csak néhánnyal foglalkozik a fent felsorolt témák közül, szükségesnek látom annak támogatását.

 
  
MPphoto
 
 

  Edite Estrela (S&D), írásban.(PT) A 2011. évi bizottsági munkaprogrammal kapcsolatos állásfoglalás mellett szavaztam, amely/ az első, amelyet az új programozási időszak keretében fogadunk el, és amelynek a politikai és költségvetési prioritások közötti kapcsolatok uniós szinten való megerősítése érdekében hozzá kell járulnia a Parlament és a Bizottság közötti párbeszéd elmélyítéséhez.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE), írásban.(PT) A Bizottság egy ambiciózus 2011-re vonatkozó munkaprogramot mutatott be, amely a következő fontos pontokat tartalmazza: i) inkluzív növekedés; ii) fenntartható növekedés és iii) pénzügyi szabályozás. Az inkluzív növekedés témáját illetően, amelyen belül a Bizottság a szociális biztonsági rendszerek fenntarthatóságát és a szegénység elleni küzdelmet hangsúlyozza, azt az elképzelést támogatom, hogy a megszorítás és a szociális támogatás között meg kell találni a pontos egyensúlyt, valamint hogy el kell dönteni, hogy milyen irányban haladjon az európai szociális biztonsági rendszerek reformja.

A fenntartható növekedés témáját illetően fontos megérteni, hogy hogyan lehet egyensúly elérni a szükséges környezetvédelem és a közös agrárpolitika (KAP) valamint a közös halászati politika jövőbeni reformja között. Végezetül, a pénzügyi szabályozást és a gazdasági kormányzás megerősítését illetően, minden olyan lépést, amely szilárdabbá és a válságokkal szemben ellenállóbbá teszi az európai bankrendszert, valamint megerősíti a tagállamok költségvetési politikáját és azok gazdasági koordinációját, elsődleges prioritásként kell kezelni, mivel a legfőbb kihívás 2011-ben a válságból való kilábalás, és egy növekedési politika alapjainak megteremtése lesz.

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban.(PT) A 2011. évi bizottsági munkaprogramról szóló európai parlamenti határozattervezet ellen szavaztunk, mert az alapvető kérdések kapcsán a saját álláspontját támogatja, és figyelmen kívül hagyja az Európai Bizottság által támogatott neoliberális, militarista és antiszociális politikákkal való szakítás valódi szükségességét.

Bár az Európai Bizottságot bírálták, hogy nem nyújt választ a Parlament kérdéseire, valójában válaszolt, amikor gratulál magának, hogy prioritást biztosított a gazdasági reform számára, előnyben részesítve a költségvetési fenntarthatóságot a társadalmi fenntarthatósággal szemben, vagy amikor ragaszkodik az egységes piac elmélyítéséhez, vagy amikor ragaszkodik a dohai forduló és a kapcsolódó szabadkereskedelmi megállapodások lehető leggyorsabb lezárásához.

Ezért, amit a Parlament többsége vár, az ennek a politikának a folytatása, amely az imént említett megszorító tervekből áll a különböző tagállamokban, függetlenül attól, hogy ezek a megszorító tervek a munkanélküliség, a szegénység, az egyenlőtlenség, az aszimmetria és a gazdasági visszaesés növekedését fogják okozni, miközben a gazdasági és pénzügyi csoportok egyre nagyobb profitot fognak termelni. Ezen okok miatt kénytelenek vagyunk ellene szavazni.

 
  
MPphoto
 
 

  Pat the Cope Gallagher (ALDE), írásban.(GA) 2011-ben az Európai Bizottság javaslatokat fog előterjeszteni a közös agrárpolitika és a közös halászati politika módosítására. Ez a két kezdeményezés rendkívül fontos az írországi gazdálkodók és halászok számára.

 
  
MPphoto
 
 

  Elisabeth Köstinger (PPE), írásban. – (DE) 2011-ben a Bizottság benyújtja a 2013–2020-ra vonatkozó többéves pénzügyi kerettel kapcsolatos javaslatát. Egyértelmű számomra, hogy a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés területének a jelenlegivel azonos szintű támogatásban kell részesülnie, és hogy biztosítani kell az európai emberek élelmiszer-önellátását. Az élelmiszertermelésnek és vidéki területeknek gazdasági területekként és a városból könnyen megközelíthető rekreációs területekként való újjászületésének a jövőben Európa egyik legfontosabb prioritásává kell válnia. A Bizottságnak a fenntartható és integrált növekedés iránti elkötelezettsége figyelembe veszi a 2020-as környezetvédelmi és éghajlat-változási célkitűzéseket, és környezetbarát technológiákba való befektetést követel, ami pedig munkahelyeket fog teremteni.

Üdvözlendőnek tartom a Parlament felhívását, hogy a 2013 utáni időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret vegye figyelembe az Unió felelősségi körének kiszélesedését. Az EU kereskedelmi politikájával kapcsolatos tervek rendkívül fontosak. A Bizottságnak kötelessége, hogy pozitívan zárja le a Kereskedelmi Világszervezettel való tárgyalásokat. Nagyon kritikusan kell szemlélnünk a kétoldalú kereskedelmi megállapodásokat, és különösen a Mercosur-tárgyalásra való egyre nagyobb összpontosítást, amely jövőre folytatódik.

 
  
MPphoto
 
 

  Thomas Mann (PPE), írásban.(DE) A 2011. évi bizottsági munkaprogram mellett szavaztam, de fenntartásokkal. Nem tartalmazza a Vállalkozáspolitikai és Ipari Főigazgatóság (ENTR) megígért közleményét a vállalati társadalmi felelősségvállalásról. Ehelyett a Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóság (MARKT) kezdeményezett egy online konzultációt a vállalatok nem pénzügyi információinak közzétételéről. Ez aggasztó, és egy lehetséges politikai irányváltást sugall. A MARKT már nem azt kérdezi, hogy szükség van-e uniós szabályozásra a vállalati társadalmi felelősségvállalás terén, hanem azt, hogy hogyan kell strukturálni. Az ENTR számos, az átláthatósággal kapcsolatos munkaértekezletet tartott, amelyekből kitűnt, hogy majdnem minden munkaadó és szakszervezet határozottan ellenzi a kötelező vállalati társadalmi felelősségvállalást. 2006 óta az ENTR végzi az átfogó ellenőrzést, mivel a vállalatok fenntartható társadalom érdekében tett vállalati társadalmi felelősségvállalási kezdeményezéseiket üzleti tevékenységeik részeként végzik. Ezek a vállalkozói kötelezettségvállalás eredményei, és egyéni kezdeményezéseken és felelősségvállaláson alapulnak. Egyetértés van ezt az alapvető koncepciót illetően, amely több év alatt, számos többoldalú fórum során került kialakításra.

Az ENTR intézményi tudással rendelkezik ahhoz, hogy ellenőrizze ezeket a folyamatokat. Arra szólítom fel a Bizottságot, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás kezelésének és rendszerezésének felelősségét hagyja meg az ENTR számára. Továbbra is ellenzem a vállalati társadalmi felelősségvállalásról való kötelező jelentés elképzelését, mivel az további bürokráciához vezet, és elveszi a vállalatok kedvét a további önkéntes kötelezettségvállalásoktól.

 
  
MPphoto
 
 

  Arlene McCarthy (S&D), írásban. – A pénzügyi válság súlyosan megrongálta Európa összes tagállamának gazdaságát. Ebben az állásfoglalásban erős és határozott válaszadásra szólítjuk fel az Európai Bizottságot, hogy fokozza a növekedést, valamint erős és tartós fellendülést biztosítson, amely az összes európai polgár javára szolgál. Támogatjuk a saját források rendszerének felülvizsgálatára való felszólítást, hogy igazságos, egyértelmű, átlátható és semleges rendszert hozzunk létre az adóterhekkel kapcsolatban; támogatjuk azoknak a lehetőségeknek a számbavételét, amelyek csökkentenék az Unió költségeit polgárai számára, például a pénzügyi szektor jelenlegi aluladóztatásának korrigálásával.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) A 2011. évi bizottsági munkaprogram három ponton alapul: 1) inkluzív növekedés; 2) fenntartható növekedés és 3) pénzügyi szabályozás. Ezért a szociális biztonsági rendszerek fenntarthatóságának elérése érdekében cselekednünk kell, hogy megküzdjünk a szegénységgel, miközben gazdasági növekedést is el kell érnünk, amely a környezetvédelemmel is foglalkozik, meg kell erősítenünk a gazdasági kormányzást, és biztosítanunk kell, hogy az európai bankrendszer erősebb legyen és jobban ellen tudjon állni a jövőbeni válságoknak, valamint meg kell erősítenünk a tagállamok költségvetési politikáját, mivel a 2011. év legfőbb kihívása a válságból való kilábalás és a növekedés politikájának megalapozása.

 
  
MPphoto
 
 

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – Gratulálok. Valakinek végre sikerült figyelnie az Európai Bizottság és az istenek közötti különbségre. Ideje, hogy valódi munkával helyettesítsük a haszontalan mellébeszélést. Az Európai Bizottságnak nem lenne szabad figyelmen kívül hagynia az európai parlamenti képviselők kérdéseit; kötelessége, hogy teljesítse az Európai Parlament döntéseit. Úgy tűnik, egyes biztosok elfelejtették ezt. Amennyiben nem, mi történt az átfogó monitoringjelentésről szóló, az Európai Parlament által 2004. március 11-én elfogadott állásfoglalással, amely megnyitotta a lettországi külföldiek témáját? Egyszerűen eltűnt a napirendről. Kit tettek felelőssé? Kinek a fizetését csökkentették? Kit utasítottak rendre? Senkit. Éljen soká az Európai Tanács!

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban.(PT) A 2011. évi európai bizottsági munkaprogrammal kapcsolatos állásfoglalás mellett szavaztam, mivel egyetértek annak fő célkitűzéseivel. Tény, hogy 2011 fő prioritásának a gazdasági fellendülés előmozdításának kell lennie. A bizottsági munkaprogramon belül nagyon pozitívan értékelem a gazdasági kormányzás megerősítését és a pénzügyi szektor reformjának befejezését olyan intézkedéseken keresztül, amelyek lehetővé teszik a növekedés visszaállítását a munkahelyteremtés érdekében. A gazdaság hatékony, fenntartható és inkluzív növekedése létfontosságú az Unión belüli bizalom és optimizmus helyreállítása szempontjából. A kutatásba és fejlesztésbe való befektetés, az energiabiztonság és a horizontális munkaerő-piaci politikák, amelyek lehetővé teszik a munkavállalók valódi mozgását ezért a növekedés irányába mutató munkaprogram alapvető pillérjei. Szintén hangsúlyozni kell a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló közös térség létrehozásának célkitűzését.

 
  
MPphoto
 
 

  Rovana Plumb (S&D), írásban. – (RO) A 2011. évi bizottsági munkaprogram nem tükrözi megfelelően azokat a jelentős eseményeket, amelyek hatással voltak Európára 2008 óta, sem az európai polgárok reményeit és várakozásait. Sajnálatos, hogy ez a program nem összpontosít jobban a pénzügyi válság következtében elvesztett 7 millió munkahelyre, ami tulajdonképpen folyamatos munkanélküliséget biztosít az elkövetkezendő években. Ez az egyik legfontosabb kihívás, amellyel az Uniónak szembe kell néznie 2011-ben. A Bizottságnak ezért el kell érnie, hogy kezdeményezései és javaslatai megfelelő tisztességes munkahelyeket hozzanak létre a polgárok számára. A Bizottságnak figyelnie kell a szociális partnerek véleményére a nyugdíjak terén, és biztosítania kell, hogy a jövőbeni fehér könyv tükrözze az érdekeltek elvárásait, amelybe beletartozik az első pillér, vagyis a közösségi pillér megerősítése.

Üdvözlöm a fiatalokat célzó EURES foglalkoztatási információs és tanácsadó portál átalakítását, amelynek célja, hogy a portált hozzáférhetőbbé tegye a fiatalok számára. Sajnálom ugyanakkor, hogy ezt a javaslatot 2012-re halasztották, amikor a mai fiataloknak most van rá szükségük. A Bizottság programja nem foglalkozik a nemek közötti egyenlőség kérdésével. Ennek eredményeképp egy európai irányelvre van szükség, amely kezelni fogja a nők és férfiak közötti 17,4%-os bérszakadék kérdését egy, a nők elleni erőszak eltörlését célzó irányelvvel együtt.

 
  
MPphoto
 
 

  Britta Reimers (ALDE), írásban. – (DE) Mivel hirtelen változtatták meg a szavazási listát, nem volt elég időm ellenőrizni a tartamát és döntést hozni valamelyik oldal mellett.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – A Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja támogatta az előterjesztett közös állásfoglalást, valamint sok javasolt módosítást, Örülök, hogy nem változtatták meg a szöveget, ahol kimondjuk, hogy az Európai Parlament határozottan felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő merész és innovatív javaslatokat a saját források rendszerének lényegi felülvizsgálatára.

 
  
MPphoto
 
 

  Joanna Senyszyn (S&D), írásban.(PL) Támogattam a 2011. évi bizottsági munkaprogramról szóló állásfoglalás elfogadását. Egy korábbi felszólalásomban felvetettem egy irányelvtervezet elkészítésének szükségességét a nők elleni erőszakkal, a Stockholmi Program gyors és hatékony átültetésével és sportnak a jövő évi költségvetésbe való bevonásával kapcsolatban. Létfontosságú továbbá a diszkriminációellenes irányelvvel kapcsolatos munka megújítása. Kérem a Bizottságot és a tagállamokat, hogy döntő lépéseket tegyenek ebbe az irányba 2011-ben.

Miközben az uniós polgárok türelmetlenül várják ezt az irányelvet, néhány tagállam továbbra is megkérdőjelezi elfogadásának érvényességét. Nehéz megérteni, hogy miért nincsenek tisztában egy egységes diszkriminációellenes jogszabály szükségességével, amely biztosítaná az egyenlő bánásmódot az összes ember, és nem csak egyes társadalmi csoportok számára. Nem győznek meg a pénzügyi érvek, amelyek a fogyatékossággal élő emberekkel kapcsolatos irányelv bevezetésének magas költségeit hangsúlyozzák. Európának még válság idején is egyenlően kell kezelnie összes polgárát.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Teixeira (PPE), írásban.(PT) A Bizottság az Európai Unió számára egy különösen érzékeny időszakban mutatta be munkaprogramját. Még mindig nem teljesen fejeződött be a gazdasági válságból való kilábalás, ami azt jelenti, hogy a jövő évi programnak továbbra is az európai gazdaság fellendülésének dinamikájára kell összpontosítania. 2011-nek kell annak az évnek lennie, amikor az EU 2020 stratégiát integráljuk az európai eljárásokba az intelligens, fenntartható és integrált növekedés célkitűzésének elérése érdekében.

Hangsúlyozom a munkahelyteremtő növekedés újbóli, az EU 2020 reformprogramok felgyorsítása általi megalapozásának fontosságát. Ebben az összefüggésben hangsúlyoznám a következő vezérprojektek szerepét: Innovatív Unió, digitális menetrend, új munkahelyekhez szükséges új készségek és a szegénység elleni küzdelem platformja. Létfontosságúnak tartom a strukturális reform biztosítását az európai versenyképesség növelése és a gazdasági növekedés felgyorsítása érdekében, különösen egy olyan kohéziós politikán keresztül, amely ösztönzi a reálgazdaságba való befektetést. Bármilyen jövőbeni kohéziós politikának biztosítania kell továbbá azt is, hogy az új többéves pénzügyi keret az EU 2020 stratégia célkitűzéseinek elérése, valamint a Lisszabon keretében meghozott európai politikák irányába mutasson. Az Európai Parlamentnek aktívan részt kell vennie ebben, és rendkívül fontos, hogy a Bizottság ennek érdekében sürgősen javasoljon egy intézmények közötti együttműködési modellt.

 
  
  

Állásfoglalási indítványok RC-B7-0693/2010

 
  
MPphoto
 
 

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban.(LT) Az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel az EU-nak és az Afrikai Uniónak (AU) együttesen kell megoldaniuk közös érdekkel bíró kulcsfontosságú kérdéseket az Afrika és az EU közötti partnerség sikeres bevezetéséhez, amely közös lehetőségeik kihasználásának kölcsönös érdekén alapul. A szorosabb együttműködéshez biztosítani kell a demokratikus kormányzást és az emberi jogok tiszteletben tartását, de sajnálatos módon Robert Mugabe urat meghívták, és aktívan részt vett a 3. EU–Afrika csúcstalálkozón. Arra szólítom fel tehát az összes szereplőt, hogy a jövőben erőteljesebb politikai állásfoglalást tegyenek, hogy egyértelmű üzenetet küldhessenek az EU-nak a jogállamiságba és a demokráciába vetett szilárd hitéről.

Szintén fontos, hogy az Afrikai Unió összes tagállama ratifikálja a demokráciáról, a választásokról és a kormányzásról szóló Afrikai Chartát, és hogy teljes mértékben támogassa a Nemzetközi Büntetőbíróságot. Ez biztosítaná a demokráciát, a jogállamiságot és az emberi jogok tiszteletben tartását, és ugyanakkor megnyitná a lehetőségét a hatékony együttműködésnek gazdasági, társadalmi, kulturális és egyéb területeken.

 
  
MPphoto
 
 

  Sophie Auconie (PPE), írásban.(FR) A 2000. évi kairói EU–Afrika csúcstalálkozó óta az Európai Unió rendkívül kiterjedt külpolitikát folytat Afrikával kapcsolatban. 2005-ben az EU elindította Afrikára vonatkozó stratégiáját. Két évvel később a nézőpont megváltozott, és ez alkalommal a Lisszaboni EU–Afrika Csúcstalálkozó egy Afrikával való stratégiai partnerség létrehozásával zárult. A harmadik Afrika–EU csúcstalálkozó nemrég ért véget. Nem volt teljes siker: nem örültünk például Robert Mugabe diktátor jelenlétének, örültünk volna viszont egy képviselőnek Szudánból. Az Európai Parlamentnek a jövőbeni partnerségről szóló állásfoglalása mellett szavaztam. Az új cselekvési terv nyolc nagyszabású új témán alapul: 1 – béke és biztonság; 2 – demokratikus kormányzás és emberi jogok; 3 – kereskedelem, regionális integráció és infrastruktúra; 4 – millenniumi fejlesztési célok; 5 – energia; 6 – éghajlatváltozás; 7 – bevándorlás, mobilitás és foglalkoztatás; 8 – tudomány, információs társadalom és űrkutatás.

 
  
MPphoto
 
 

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban.(LT) Az állásfoglalás mellett szavaztam. Fontos az Afrika és az Európai Unió közötti stratégiai partnerség továbbfejlesztése, hogy együtt feleljünk meg a közös kihívásoknak, hogy előmozdítsuk a fenntartható gazdasági növekedést, és együttműködést alakítsunk ki az energia, a kereskedelem és az éghajlatváltozás terén. Az együttműködés kialakításakor fontos, hogy jelentős támogatást nyújtsunk a szegénység elleni küzdelemhez, az emberi jogok védelméhez, beleértve a társadalmi, gazdasági és környezetvédelmi jogokat, valamint hogy foglalkozzunk a békével és biztonsággal kapcsolatos kihívásokkal az afrikai kontinensen. Üdvözlöm az Afrika és az EU közötti, megújuló energiáról szóló együttműködési programot, és a kötelezettségvállalásokat, hogy hozzáférést biztosítunk az afrikaiak számára a modern és fenntartható energiaszolgáltatásokhoz, hogy növeljük a megújuló energiaforrások használatát Afrikában, és hogy javítsuk az energiahatékonyságot Afrikában minden ágazatban. Az EU-nak és Afrikának egyesíteni kellene erőit, hogy csökkentse az erdőirtás és erdőpusztulás következtében keletkező kibocsátást, és hatékony intézkedéseket kellene tenniük az éghajlatváltozás elleni küzdelem érdekében. Biztosítani kellene a tervezetett cselekvések végrehajtásához szükséges pénzügyi támogatást, biztosítva az Unió pénzügyi segítségnyújtásának hatékony parlamenti felügyeletét.

 
  
MPphoto
 
 

  Mário David (PPE), írásban.(PT) Örömmel szavaztam a harmadik EU–Afrika csúcstalálkozó következtetéseiről szóló közös állásfoglalási indítvány mellett. Annak fényében, hogy az afrikai kontinensnek szüksége van beruházási partnerségei diverzifikálására, különösen ázsiai és latin-amerikai országokkal, a 2010-2013-ra vonatkozó EU–Afrika stratégiai cselekvési terv különösen releváns abban a tekintetben, hogy hozzáadott értéket képvisel az Unió a Mediterrán Térségért és a Cotonoui Megállapodás számára. Úgy gondolom, hogy az afrikai országok regionális integrációja az Afrikai Unión keresztül, és a kereskedelem és beruházás ebben az összefüggésben döntő fontosságú lesz a politikai és gazdasági stabilitás, valamint a fenntartható növekedés szempontjából Afrikában. Remélem ezért, hogy az afrikai és uniós vezetők nem csak tiszteletben tartják a tripoli megállapodást, hanem el is ismerik ezt a stratégiai partnerséget, többek között a térségek közötti afrikai kereskedelem előmozdításának értékes eszközeként. Osztom továbbá Barroso elnök úr meggyőződését, miszerint a megújuló energia létfontosságú Afrika gazdasági és társadalmi fejlődése szempontjából, és támogatom a környezetbarátenergia-forradalomra való felszólítását Afrikában.

 
  
MPphoto
 
 

  Edite Estrela (S&D), írásban.(PT) Az Afrika–EU Stratégiai Partnerség jövőjéről szóló állásfoglalás mellett szavaztam a 3. Afrika–EU csúcstalálkozót megelőző időszak alatt, mivel úgy gondolom, hogy a két kontinens között három évvel ezelőtt, az EU portugál elnöksége alatt létrehozott partnerséget továbbra is meg kell erősíteni, hogy együtt szembe tudjunk nézni a közös kihívásokkal, és támogatni tudjuk a fenntartható fejlődést, a békét és az emberi jogokat.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE), írásban.(PT) Lisszabonban voltam 2007 decemberében, amikor az első EU–Afrika csúcstalálkozó zajlott, kialakítva az állandó párbeszéd alapjait Európa és az afrikai kontinens között, amelyhez rendkívül fontos történelmi, kulturális, gazdasági és kereskedelmi kötelékek fűznek, megnyitva az utat az együttműködés felé, amely három évvel később Tripoliba irányította az európai és afrikai vezetőket.

Úgy gondolom, hogy egy tartós és egészséges EU–Afrika partnerség alapvetően fontos a fejlődés és a haladás szempontjából, és úgy gondolom ezért, hogy teljes mértékben igazoltak azok a beruházások, amelyeket a két fél tett kapcsolatuk megerősítése érdekében. Olyan időben élünk, amikor a csupán humanitárius segélyeken keresztül végrehajtott hagyományos együttműködési politikák már nem felelnek meg a fejlődő országok, és főleg az afrikai kontinens szükségleteinek.

Úgy gondolom ezért, hogy az együttműködés a jövőben nagyon határozottan el fog mozdulni kereskedelmi kapcsolatok és gazdasági partnerségek kialakítása felé, valamint a hatékony információcsere felé a kutatás, az innováció és az oktatás terén, amely területeken az EU–Afrika együttműködést meg kell erősíteni.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban.(PT) A 3. EU–Afrika csúcstalálkozóra Tripoliban került sor 2010. november 29-én és 30-án. Sajnálom, hogy az EU–Afrika közös stratégia nem tudott létrehozni egy új stratégiai kapcsolatot.

Ismételten reményemet fejezem ki, hogy Afrikában a szegénység elleni küzdelem, a tisztességes jövedelem és támogatás biztosítása, valamint az alapvető emberi jogok, köztük a társadalmi, gazdasági és környezetvédelmi jogok tiszteletben tartása érdekében a következő csúcstalálkozón mindkét partner számára gyümölcsöző megállapodás születik, fenntartható célkitűzésekkel.

 
  
MPphoto
 
 

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban.(PT) Az afrikai országok előtt álló kihívások óriásiak a világgazdaság komoly válsága összefüggésében. A pénzügyiként feltüntetett válság végül megvilágította a gazdasági növekedés korlátait, a kapitalizmusét, vagyis a termőföldeknek élelmiszerek és egyéb szerves nyersanyagok előállítására, a geológiai készleteknek az ásványi nyersanyagok kitermelésére, és az energiának az iparágak működtetésére való felhasználhatóságának korlátait.

Ez a helyzet felgyorsítja az Afrikáért, ezért a természeti erőforrásokban rendkívül gazdag földrészért való tülekedést. A cél a piacok és természeti erőforrások fölötti uralom. Az EU Afrikával kapcsolatos politikáját ebben az összefüggésben kell tekinteni; zsarolás az úgynevezett gazdasági partnerségi megállapodások aláírásáért; Dél-Szudán elszakadásának előmozdítása; a béke és a biztonság afrikai struktúrájának támogatása és finanszírozása, amely hadseregeit az emberei elnyomására akarja felhasználni; azért, hogy az EU, valamint gazdasági és pénzügyi csoportosulásai érdekeit szolgálja. Ez csak néhány példa.

Ez az állásfoglalás tehát a neokolonializmusról szól. A kötelékeket, amelyek a régió országait saját embereik számára idegen érdekeknek vetik alá, meg kell lazítani, őszinte együttműködést hozva létre, és segítve őket, hogy konszolidálják függetlenségüket és szuverenitásukat gazdasági és társadalmi fejlődésük és előmozdításuk érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE), írásban.(PT) Három év telt el az utolsó EU–Afrika csúcstalálkozó óta, amely az Európa és az afrikai kontinens közötti párbeszéd kezdetét jelezte. Ez a partnerség létfontosságú a fejlődés és a haladás szempontjából, és fontos, hogy mindkét fél törekedjen a kapcsolat megerősítésére. A partnerségeknek nem csak a közösségi segítségnyújtásra kell összpontosítaniuk, kereskedelmi kapcsolatokat és gazdasági partnerségeket is létre kell hozni a kutatás, az innováció és az oktatás területén való tapasztalatcserével egyetemben, így erősítve a jövőbeni kapcsolatokat.

 
  
MPphoto
 
 

  Louis Michel (ALDE), írásban.(FR) Az EU–Afrika stratégiai partnerség az Európai Unió egyetlen interkontinentális kapcsolatokat lefedő eszköze. Elmozdulást jelent az EU és Afrika közötti kapcsolatban: igazi partnerekké válnak, akik egyenrangú félként kezelik egymást, és számos közös érdekkel bíró témával foglalkoznak párbeszédük során. Többé már nem donorok és fogadó felek kapcsolatáról van szó. Ez egy stratégiailag fontos kapcsolat, amelyet új élettel kell megtölteni és meg kell erősíteni, ha mind Európa, mind Afrika meg akar küzdeni az előttünk álló kihívásokkal. Gondolok a millenniumi fejlesztési célok bevezetésére, az élelmiszerválságra, a gazdasági és pénzügyi válságra, az éghajlatváltozásra stb. A tripoli csúcstalálkozó témája: „Befektetés, gazdasági növekedés és munkahelyteremtés” emlékeztető, hogy a béke és a biztonság, a gazdasági és politikai kormányzás, valamint az emberi jogok tiszteletben tartása a fejlődés előfeltételei. A magánbefektetések jogi és igazságügyi védelme az egyik kulcsa Afrika gazdasági és társadalmi fejlődésének. Nem lehet társadalmi, humán és gazdasági fejlődés, ha nincs jólét.

 
  
MPphoto
 
 

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – Ez a jövő bizonytalan, különösen most, az EU–Afrika csúcstalálkozó előestéjén. Biztosításának legjobb módja a közoktatási programok finanszírozása. Azok, akik középfokú oktatásban részesülnek, inkább élnek saját országukban, mint hogy Európában kolduljanak. Támogatnunk kell azokat a kormányokat, amelyek országaik saját állampolgáraik számára vonzóvá tételén fáradoznak. Mellette szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI), írásban.(DE) Fontos az EU számára, hogy szoros kapcsolatban legyen az afrikai államokkal, és hogy közös stratégiával kezelje a jelenlegi és jövőbeni kihívásokat. Ide tartozik többek között a demokrácia megteremtése Afrikában, az emberek életkörülményeinek javítása, valamint a nyersanyagok fenntartható felhasználása, amely mindkét fél számára előnyös. Egy másik kezelendő probléma a korrupció. Ez akadályoz meg sok afrikai országot abban, hogy oly módon fejlődjön, amely állampolgáraik jólétét növelné. Sajnálatos módon sok millió eurónyi európai segély tűnik el továbbra is a korrupció következtében. Ezt hasznosan lehetne felhasználni közvetlenül a polgárok javára. Azt az elvet kellene alkalmaznunk, hogy segítünk az embereknek, hogy segítsenek magukon. Sajnos az állásfoglalás ezt nem veszi figyelembe, és csupán a meglévő gyakorlatok folytatásával foglalkozik.

A szegénység az egyik ok, ami miatt sokan elhagyják Afrikát, és Európába jönnek. Ahelyett, hogy megkérdőjeleznénk az exporttámogatások európai gyakorlatát, amely jelentős hatással van néhány afrikai állam túlélési képességére, folyamatosan csupán üres szavakkal állunk elő. Elkendőzzük a bevándorlás negatív következményeit, ezért kötelességemnek éreztem, hogy az állásfoglalás ellen szavazzak.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban.(PT) Az Európai Unió és Afrika közötti kapcsolatok egyértelműen létfontosságúak. Örülök ezért a 2010–2013-ra vonatkozó stratégiai cselekvési terv elfogadásának és a kialakított partnerségeknek. Ezek közül kiemelném a békével és biztonsággal kapcsolatosat, valamint az EU erőfeszítéseit, hogy előre látható és fenntartható támogatást biztosítson az afrikai békefenntartó műveletek számára, valamint a helyi felhatalmazás megteremtésének szükségességét, a stressztűrőképességet és a civilek védelme iránti elkötelezettséget fegyveres konfliktusok esetén. Hangsúlyoznám továbbá az olyan közös érdekkel bíró kérdések terén való együttműködés irányába tett erőfeszítéseket, mint a demokratikus kormányzás és emberi jogok; kereskedelem, regionális integráció és infrastruktúra, valamint a millenniumi fejlesztési célok. Ez utóbbi összefüggésében hangsúlyozni kell az Európai Unió országainak azon ígéretét, hogy megújítják kötelezettségvállalásukat, miszerint 2015-re bruttó nemzeti jövedelmük 0,7%-át fejlesztési támogatásra különítik el. Ez az erőfeszítés döntő a millenniumi fejlesztési célok elérése érdekében, különösen az anyák, az újszülöttek és a gyermekek egészségügyi ellátásával kapcsolatos speciális politikák, a nemek, az oktatás és az agrárpolitika, a fenntartható fejlődés, valamint a vízhez és az alapvető higiéniához való hozzáférés tekintetében.

 
  
MPphoto
 
 

  Crescenzio Rivellini (PPE), írásban.(IT) Sajnálatomat fejezem ki, hogy Zimbabwe elnöke, Mugabe úr jelen volt a november 30-án Tripoliban tartott csúcstalálkozón, valamint hogy számos európai állam- és kormányfő nem vett részt. Szeretném megjegyezni továbbá, hogy az Egyesült Államoknak a konfliktusövezetekből származó ásványkincsekről szóló új törvénye jelentős lépés az afrikai ásványkincsek illegális kitermelése ellen vívott küzdelemben.

Felszólítom ezért a Bizottságot és a Tanácsot, hogy nyújtson be hasonló javaslatokat az uniós piacra importált ásványkincsek nyomon követhetőségének biztosítása céljából, valamint az Afrikai Uniót, hogy működjön együtt a fenntartható kitermelésben a nyersanyagágazatban.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Azon pontok közül, amelyek kapcsán számos csoport egyetértett, a mieink a következőek: 1. Üdvözli a 2010–2013-as stratégiai cselekvési terv és partnerségeinek elfogadását, és reméli, hogy hozzáadott értéket fog képviselni a Cotonoui Megállapodás és az Unió a Mediterrán Térségért számára, valamint hogy ez az interkontinentális kapcsolatok egy ambiciózus megközelítésének kifejezése; 2. Hangsúlyozza, hogy az EU–Afrika közös stratégia alapelveit úgy kell kialakítani, hogy azok támogassák a fejlődő országok fenntartható szükségleteit a szegénység elleni küzdelem, a tisztességes jövedelem és megélhetés biztosítása, valamint az alapvető emberi jogok tiszteletben tartása tekintetében, beleértve a társadalmi, gazdasági és környezetvédelmi jogokat; 3. Reméli, hogy levonják a tanulságokat a 2008–2010-re vonatkozó első „cselekvési terv” végrehajtása során felmerülő nehézségekből, és reméli, hogy az állam- és kormányfők zárónyilatkozatában általánosságban megfogalmazott szándékoknak megfelelően fognak cselekedni; 4. Érdeklődéssel jegyzi meg, hogy mind a magánszférának, mind a civil társadalomnak, különösen Afrikában, lehetővé kellene tenni, hogy sokkal hatékonyabban járuljanak hozzá a stratégia céljainak megvalósításához, mint eddig.

 
  
MPphoto
 
 

  Bart Staes (Verts/ALE), írásban.(NL) Egy amerikai törvény már megfékezte a „konfliktusövezetekből származó ásványkincsek” illegális kitermelését. A jövőbeni EU–Afrika stratégiáról szóló közös állásfoglalás ugyanerre szólítja fel az Uniót. Az Unióba importált ásványkincseknek nyomon követhetőeknek kell lenniük. Manapság gyakran az illegális kitermelés az oka a polgárháborúknak és a konfliktusoknak a régióban, miközben valójában ez a vagyon a fenntartható gazdasági fejlődés motorja is lehetne.

Létfontosságú a cselekvés a kapacitásépítés, a felelősségteljes kormányzás, az infrastrukturális fejlesztések és a beruházás terén. Elengedhetetlen egy olyan politika, amelyet a részvétel jellemez, amely társadalmilag és környezetvédelmileg felelős, és amely az emberek javát szolgálja, A mezőgazdaság is a fejlődés egy motorja. Ezért kell fenntartható módon megerősítenünk a mezőgazdasági és a halászati ágazatot, különösen a kis gazdálkodók és halászok esetében.

A mezőgazdasági területek és a földtulajdonlás körüli vitákat le kell folytatni. A cancúni megállapodás létfontosságú a szegénység kezelése szempontjából Afrikában, figyelembe véve a természeti erőforrásokban – napsütés, víz, folyók és az árapály – rejlő hatalmas lehetőségeket, amelyekkel bőven rendelkeznek az afrikai országok. Az állásfoglalás szövege nem kerüli a vitatott kérdéseket, és ezért elfogadtam azt.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Teixeira (PPE), írásban.(PT) A Líbia fővárosában, Tripoliban tartott 3. EU–Afrika csúcstalálkozó célja a két kontinens közötti együttműködés megerősítése volt. A növekedés, beruházás és munkahelyteremtés terén a csúcstalálkozó hangsúlyozta a foglalkoztatás növelésére képes gazdasági növekedés megteremtésének szükségességét, valamint a fenntartható társadalmi fejlődést.

Az EU–Afrika stratégiát a 2010–2013-as időszakra elfogadott cselekvési tervvel összhangban ültetik át a gyakorlatba, amely a 2007-ben tartott lisszaboni csúcstalálkozón meghatározott nyolc prioritási területre összpontosít. A Tripoliban megfogalmazott zárónyilatkozatban konkrét intézkedéseket fogalmaztak meg az egyéni vállalkozói szellemmel, a gazdasági integrációval és társadalmi kérdésekkel, a békével és biztonsággal kapcsolatban az afrikai kontinensen, valamint az emberi jogok tiszteletben tartásával és a millenniumi fejlesztési célok végrehajtásával kapcsolatban.

Mindenekelőtt üdvözlöm ezt a két kontinens közötti partnerséget, amely hozzáadott értéket teremtett mindkét partner számára, valamint megteremtette az afrikai kontinens regionális és globális integrációja folytatásának fontosságát. Fontosnak tartom ugyanakkor, hogy az Európai Parlament aktívabban vegyen részt ebben a partnerségben, valamint hogy a 2010–2013-ra vonatkozó cselekvési terv hatékony végrehajtása érdekében támogatási tervet vázoljanak fel.

 
  
  

Jelentés: Kinga Gál (A7-0344/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban.(PT) Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelme és előmozdítása az Európai Unió demokratikus értékeinek középpontjában áll. Egyetértek azzal, hogy a helyi és regionális hatóságok fontos szerepet játszhatnak ezeknek az értékeknek az érvényre juttatásában, és egy alulról felfelé szerveződő megközelítést javaslok. A Lisszaboni Szerződés hatályba lépését az emberi jogok védelmével kapcsolatos rendszer – beleértve a Chartát – több szinten való megerősítéseként kell tekinteni. A Lisszaboni Szerződés hatályba lépését követően mérlegelni kell az ezekkel a jogokkal kapcsolatos fejleményeket, emlékezve arra, hogy a Charta ugyanazt a jogi értéket képviseli, mint a szerződések, és azt bele kell illeszteni az elsődleges uniós jogba. Üdvözlendők a Lisszaboni Szerződés által létrehozott új horizontális kötelezettségek, és hatékonyságuk fejlesztése érdekében jobban kell koordinálni az intézmények közötti erőfeszítéseket. Emlékezni kell, hogy egy új „jogérvényesülés, alapvető jogok és uniós polgárság” elnevezésű portfóliót hoztak létre a Bizottságban, és új cselekvést várnak a Bizottságtól az új forgatókönyv összefüggésében. Kézzelfogható eredmények elérése várható az új bizottsági közleménytől: Stratégia az Európai Unió Alapjogi Chartájának hatékony végrehajtásához.

 
  
MPphoto
 
 

  Sophie Auconie (PPE), írásban.(FR) Hosszú ideje az európai integráció csupán a belső piac létrehozásával kapcsolatos munkát jelentette. Ugyanakkor az elmúlt tíz évben eddig nem tapasztalt versengési vágy lett úrrá az uniós jogalkotókon. Eleinte egy automatikus, hallgatólagos munkamegosztás volt az egyéni szabadságjogokkal kapcsolatos ügyekért felelős Európa Tanács és a kezdetleges egységes piac között, ami az Európai Közösség volt. Ugyanakkor nem sokkal később a tagállamok nemzeti bíróságainak foglalkozniuk kellett a közösségi jogot emberi jogi alapon kétségbe vonó vitákkal. Ezért van az, hogy hosszú várakozási idő után 2000-ben elfogadták az Európai Unió Alapjogi Chartáját, amely tavaly lépett hatályba a Lisszaboni Szerződéssel. A Chartával az Európai Unió Bíróságának egységes jogalapja van az európai polgárok alapvető jogainak védelmére. Ugyanakkor ez az új rendszer csak most kezdődik. Ezért támogattam ezt a szöveget, amely emlékezteti az összes érintett európai felet, beleértve a tagállamokat és az intézményeket a Charta értelmében való kötelezettségeikre, valamint hogy szükség van a polgári szabadságjogok kultúrájának kifejlesztésére és hatékony együttműködésre a témával kapcsolatban.

 
  
MPphoto
 
 

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban.(LT) A jelentés mellett szavaztam. Az emberi jogok és az alapvető szabadságok hatékony védelme és előmozdítása a demokrácia és a jogállamiság központját képezik az Unióban. Támogatom ezért a Lisszaboni Szerződés által megerősített kötelezettségvállalást az alapvető emberi jogok védelme, a társadalmi kirekesztés és a diszkrimináció elleni küzdelem, valamint a társadalmi igazságosság és védelem előmozdítása iránt. Még ha ezt el is érjük, szükség van az együttműködés biztosítására az Európai Unió és a nemzeti intézmények között, hatékony intézmények közötti együttműködést hozva létre az emberi jogi helyzet nyomon követésére az EU-ban. A Bizottságnak folyamatosan ellenőriznie kellene a jogszabályok végrehajtását az emberi jogok védelme terén nemzeti szinten, és hiányosságok esetén speciális intézkedésekre irányuló javaslatokat kellene előterjesztenie. Hasznos lenne, ha évente jelentés készülne az alapvető jogok Európai Unióban tapasztalható helyzetéről, hogy biztosítsuk az uniós polgárok megfelelő tájékoztatását az új emberi jogi struktúráról. Az uniós intézményeknek továbbá fokozniuk kellene a nemzetközi szervezetekkel való együttműködést az emberi jogok védelme terén.

 
  
MPphoto
 
 

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban.(LT) Örülök, hogy a Lisszaboni Szerződés hatályba lépése óta néhány jelentős eredményt értünk el az emberi jogok terén, először mivel az Európai Unió Alapjogi Chartája jogilag kötelező érvényűvé vált, és másodszor mivel az Európai Uniónak kötelessége csatlakozni az emberi jogokról szóló európai egyezményhez. A jelentés mellett szavaztam, mivel az Európai Uniónak a gyermekek jogaival kapcsolatos stratégiáját illetően nagyon fontos, hogy gyakorlati intézkedéseket dolgozzunk ki a gyermekbántalmazás, a szexuális kizsákmányolás és a gyermekpornográfia ellen, valamint hogy előmozdítsuk az internet biztonságosabb használatát, és eltöröljük a gyermekmunkát és a gyermekszegénységet. Az emberkereskedelem, különösen a nőkkel és a gyermekekkel való kereskedelem elleni küzdelem szintén sürgető kihívás. Bár számos uniós és nemzeti jogszabályt fogadtak már el ezen a területen, minden évben emberek ezreivel kereskednek az Unión belül vagy hozzák őket az Unióba, és ezért sürgető szükség van az emberkereskedelem elleni küzdelemről szóló új előterjesztett európai uniós irányelv alkalmazására.

 
  
MPphoto
 
 

  Carlos Coelho (PPE), írásban.(PT) Az alapvető jogok hatékony védelmének, valamint az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség és a jogállam tiszteletben tartásának az összes európai politika globális célkitűzésének, valamint a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség konszolidációja létfontosságú feltételének kell lennie. A 2009–2010-es év nagy jelentőséggel bírt ebben a vonatkozásban a Lisszaboni Szerződés hatályba lépésével, amelyen belül az Európai Unió Alapjogi Chartája jogilag kötelező érvényűvé vált, így alakítva át az alapvető értékeket konkrét jogokká, amelyek közvetlenül érvényre juttathatóak európai és nemzeti bíróságokon.

Biztosítani kell, hogy minden új jogalkotási javaslat megfeleljen a Chartának, és hogy hasonló szellemben minden már érvényben lévő eszközt ellenőrizzenek. A Lisszaboni Szerződés hatékony alkalmazásának biztosítása érdekében az általa létrehozott új általános keret ellenőrzése és alkalmazása miatt fontos a különböző felelős testületek közötti együttműködés és koherencia megerősítése európai és nemzeti szinten egyaránt. Remélem továbbá, hogy a Bizottság a lehető leghamarabb lezárja az emberi jogokról szóló európai egyezmény uniós tagságának folyamatát, amely további mechanizmust fog biztosítani az emberi jogok tiszteletben tartásához.

Nagyon örülök, hogy a polgárok és jogaik védelme végül az európai felépítmény középpontjába került.

 
  
MPphoto
 
 

  Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) Az alapvető jogok az Európai Unióban (2009) – Hatékony végrehajtás a Lisszaboni Szerződés hatályba lépését követően című jelentés mellett szavaztam, mivel szükségesnek tartom az alapvető jogok kultúrájának előmozdítását az Európai Unión és a tagállamokon belül. Az alapvető szabadságjogok védelmének az összes európai politika, különösen a külpolitika célkitűzésének kellene lennie a béke, az emberi jogok és az alapvető szabadságok előmozdításának érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE), írásban.(PT) A Lisszaboni Szerződés hatályba lépése egy új paradigmát hoz létre az alapvető jogok területén az Unióban, és kötelező érvényűvé teszi az Európai Unió Alapjogi Chartáját. Kötelességünk olyan közösségként alakítanunk az Uniót, amely védi az alapvető jogokat határain belül és kívül egyaránt.

Még mindig túl sok támadás éri a véleménynyilvánítás szabadságát, ahogy arról számos alkalommal beszámoltam, mint például az utóbbi szaúd-arábiai és azerbajdzsáni esetekben. Ebben az állásfoglalásban az előadó számos sürgetőbb és gyakoribb helyzetre is rámutat mind a tagállamokon belül, mind az Európai Unió egészén belül. A kihívás most ezeknek a kérdéseknek a rendezése, és a problémák megoldásához szükséges stratégiák és intézkedések elfogadása.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban.(PT) A Lisszaboni Szerződés hatályba lépése új helyzetet teremtett az Unión belül az emberi jogok terén, kötelező érvényűvé téve az Európai Unió Alapjogi Chartáját és jogalannyá téve az Európai Uniót, ami lehetővé teszi számára, hogy nemzetközi szerződéseket írjon alá.

Az emberi jogok és alapvető szabadságok hatékony védelme és előmozdítása képezik a demokrácia és a jogállamiság alapját az Európai Unión belül, és a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség konszolidációjának létfontosságú feltétele, amely számos (nemzetközi, európai, nemzeti, regionális és helyi) szinten intézkedéseket követel. Ebben az összefüggésben érdemes említést tenni arról, hogy milyen fontos szerepet tölthetnek be a regionális és helyi hatóságok ezeknek a jogoknak a konkrét alkalmazásában és előmozdításában.

Örülök továbbá a Bizottság kérésének, hogy 2013 „A Polgárság Európai Éve” legyen, hogy támogassa az európai polgárságról szóló vitát, és tájékoztassa az európai polgárokat új jogaikról a Lisszaboni Szerződés hatályba lépését követően.

 
  
MPphoto
 
 

  Bruno Gollnisch (NI), írásban.(FR) A szokásos módon az alapvető jogok helyzetéről szóló jelentés az Európai Unióban két visszás tendenciát indított el: az első egyre több és több jogot követel mindenféle kisebbség számára polgártársaink többségének rovására; a második bünteti a hazafias politikai mozgalmakat, ömlesztve rájuk ugyanazokat a régi baloldali, rágalmazó megjegyzéseket, miközben megkísérli elvitatni választási győzelmük legitimitását és megnyirbálni véleménynyilvánítási szabadságukat. Ez a harcos idegenszeretet és hazaellenesség nagyon fárasztó. Nincsenek olyan helyzetben, hogy bírálják demokratikus országokban tartott demokratikus választások eredményeit. A nemzeti pártok közelmúltbeli győzelmei Franciaországban, Magyarországon, Ausztriában, Svédországban és Hollandiában és más országokban nem valamiféle aggasztó perverzió jelei.

Annak jele, hogy Európa polgárai belefáradtak az önök politikájába, a bevándorláshoz való laza hozzáállásukba, nemzeteink gazdasági érdekeinek megvédésében tanúsított gyengeségükbe, a hatalommal rendelkezők pénzügyi érdekeinek kiszolgálásába és a szociális jóléti rendszerek aláásásába. Önök azok, akik folyamatosan megsértik jogaikat, különösen a biztonsághoz, a munkahelyhez, a tisztességes fizetéshez, kultúrájuk megőrzéséhez és saját jövőjük meghatározásához való jogukat.

 
  
MPphoto
 
 

  Jarosław Kalinowski (PPE), írásban.(PL) Az Európai Parlamentben számos alkalommal tárgyaltunk az emberi jogok megsértésével, a demokrácia alapelveivel és a nemzeti kisebbségek elleni megkülönböztetéssel kapcsolatos ügyeket, és továbbra is ezt fogjuk tenni. Mi ítéljük oda a Szaharov-díjat, mi támogatjuk a humanitárius intézkedéseket, és mi küzdünk jogokért és privilégiumokért nem csak az európai emberek, hanem az egész világ számára. Ugyanakkor rendkívül sajnálom, hogy még mindig nem vagyunk képesek érvényre juttatni az alapvető emberi jogok tiszteletét az Unió tagállamaiban.

A lengyel nemzeti kisebbség Litvániában, amely a teljes népesség közel 7%-át teszi ki, még mindig hátrányos megkülönböztetésnek van kitéve, és jogaikat botrányosan megsértik. Ismételten kérem az Európai Parlamentnek ebben a teremben összegyűlt tagjait, valamint az Európai Parlament, a Bizottság és az Európai Tanács elnökét, hogy tegyenek hatékony lépéseket annak biztosítása érdekében, hogy a litván kormány támogassa a demokrácia alapelveit és tartsa tiszteletben polgárai méltóságát.

 
  
MPphoto
 
 

  Timothy Kirkhope (ECR), írásban. – Az ECR képviselőcsoport az emberi jogok és alapvető szabadságok hűséges támogatója. Úgy gondoljuk, hogy az EU-nak szerepet kell játszania az alapvető jogok védelmében; ugyanakkor a tagállamoké az elsődleges felelősség, összhangban a demokráciával és a jogállamisággal kapcsolatos hagyományaikkal. Azon a véleményen vagyunk, hogy bár a Gál-jelentés egyértelműen tartalmaz jó részeket, összességében azonban túlságosan hangsúlyozza az Unió szerepét olyan területeken, amelyek véleményünk szerint a tagállamok kizárólagos felelősségi körébe tartoznak, mint például a bevándorlás és az igazságszolgáltatás. Ezért tartózkodnunk kellett a jelentésről való mai szavazáson.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE), írásban.(PT) A Lisszaboni Szerződés hatályba lépése nagyobb felelősséget hárított az EU-ra az Unión és a tagállamokon belüli alapvető jogok védelmének kultúrája létrehozása tekintetében. Létfontosságú, hogy az EU előmozdítsa az alapvető jogok védelmét nem csak saját területén belül, hanem az egész világon, ahol sajnálatos módon folyamatosan jelentős támadások érik ezeket a jogokat. Csak ilyen módon lehet előmozdítani a békét, az emberi jogokat és az alapvető szabadságot.

 
  
MPphoto
 
 

  Willy Meyer (GUE/NGL), írásban.(ES) Ahogy a jelentés is kimondja, sajnálom, hogy sem a Tanács, sem a Bizottság nem követte az európai országoknak a CIA által foglyok szállítására és illegális fogva tartására való állítólagos használatáról szóló 2007. évi jelentés ajánlásait, és hogy nem osztottak meg információt ezzel kapcsolatban a Parlamenttel. Támogatom azt az általános véleményt, miszerint az EU-nak szüksége van erőfeszítései megduplázására, hogy megakadályozza az alapvető emberi jogok megsértését, amelyet idén sok esetben kellett elszenvedniük az Európai Unióban élő bevándorlóknak és harmadik országokból származó állampolgároknak. Bár nem értek egyet a jelentés azon részével, amely az EU-nak az emberi jogok őreként a világban betöltött szerepét és az Európai Külügyi Szolgálat szerepét értékeli, mivel az bizonytalan ennek a szerepnek a más tagállamok belügyeibe való be nem avatkozás alapelvének tiszteletben tartásával való összeegyeztethetősége tekintetében, a jelentés mellett szavaztam, mivel egyetértek általános szellemiségével, miszerint az Európai Uniónak munkája minden területén tiszteletben kell tartania az emberi jogokat.

 
  
MPphoto
 
 

  Louis Michel (ALDE), írásban.(FR) Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelme és tiszteletben tartása központi eleme a demokráciának és a jogállamiságnak az Európai Unióban. Az Európai Uniónak az emberi jogokról szóló európai egyezményhez való csatlakozása egy újabb mechanizmust fog létrehozni az emberi jogok megerősítésére, vagyis annak lehetőségét, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága elé vigyünk ügyeket. Fontos továbbá az is, hogy az uniós intézmények és a tagállamok megújítsák figyelemfelhívással kapcsolatos erőfeszítéseiket annak biztosítása érdekében, hogy a polgárok tisztában legyenek ezekkel az alapvető jogokkal, ezzel is biztosítva e jogok megfelelőbb védelmét. Hatékonyabb együttműködésre van szükség továbbá az alapvető jogok és szabadságok védelme érdekében dolgozó nemzetközi szervezetekkel.

Az Európai Uniónak ki kell dolgoznia a gyermekek jogaival kapcsolatos stratégiát, hogy gyakorlati intézkedéseken keresztül küzdje le a gyermekbántalmazást, a szexuális kizsákmányolást és a gyermekpornográfiát, valamint hogy előmozdítsa az internet biztonságosabb használatát és eltörölje a gyermekmunkát és a gyermekszegénységet. Az emberkereskedelem, különösen a nőkkel és gyermekekkel való kereskedelem – ami a rabszolgaság egy tűrhetetlen formája – elleni küzdelemnek, továbbra is prioritást kell élveznie.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI), írásban.(DE) Az emberi jogok és az alapvető szabadságok központi szerepet töltenek be a demokráciában és a jogállamiságban. Fontos tehát annak biztosítása, hogy ezeket az alapvető értékeket megőrizzék az Európai Unióban. A véleménynyilvánítás szabadságához, a vallásszabadsághoz, a gyülekezési és egyesülési szabadsághoz való jog, valamint a szabad mozgáshoz való jog és az emberi sérthetetlenség és méltóság tiszteletben tartása egy szabad társadalom sarokkövei. Nem szavaztam a jelentés mellett, mert az nem összpontosított a keresztény értékekre, valamint a lakóhellyel rendelkezőket érintő, a bevándorlás okozta korlátozásokra.

 
  
MPphoto
 
 

  Franz Obermayr (NI), írásban.(DE) Az EU-nak az emberi jogokról szóló európai egyezményhez való csatlakozása a Lisszaboni Szerződés értelmében problematikus. Az Unióban az alapvető jogokat az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) ellenőrzése alá helyezi. Eltekintve a jogi problémáktól, amelyekre az Európai Unió Bíróságának bírái is figyelmeztetnek, egyértelmű, hogy egy olyan bíróság, amely elfogad egy ítéletet, amely tiltja a keresztek jelenlétét a tantermekben, nem megfelelő döntéshozó testület az EU számára. A kereszt a kereszténység szimbóluma, ami Európa és alapvető értékeink egyik alapja. Az EJEB nemrégiben szintén felhívta magára a figyelmet ítéleteivel, köztük egy olyannal, amely megpróbált transzfereket megakadályozni a Dublin II rendelet értelmében Ausztriából Görögországba. Úgy tűnik, az EJEB azt gondolja, hogy a legjobb szociális szolgáltatási rendszerekkel rendelkező tagállamoknak kell a menekültek kérdésének összes terhét viselniük az Unióban. Az EJEB-nek ez az ítélete nem vezet a menekültek jobb integrációjához, és nem hatékony módja az EU előtt álló menekültügyi kihívások megoldásának. Mindemellett nem biztosított az EJEB bírák semlegessége. A bírák egyike bevallotta, hogy nagyobb körültekintéssel fogja vizsgálni a menedékkérők által benyújtott kérelmeket, mint az egyéb eseteket. Nem helyén való preferenciális elbánásban részesíteni a kérelmeket benyújtók egy csoportját. Az EJEB egy bírája továbbá Törökországból származik, ahol nem tartják tiszteletben az emberi jogokat, és amely ország az EU egyes területeit katonai megszállás alatt tartja. Számomra az EJEB nem európai, és nem az emberi jogok bírósága. Ezért a jelentés ellen szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Alfredo Pallone (PPE), írásban.(IT) A demokrácia és a jogállam magja az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartása. A Lisszaboni Szerződés tavalyi elfogadását követően az Európai Unió Alapjogi Chartája kötelező érvényűvé vált, körvonalazva egy új európai jogi keretet, amelyben a Chartában kifejtett egyetemes értékek végre konkrét jogokká váltak. Gál asszony jelentése mellett szavaztam, mivel ez a szöveg hozzájárul az alapvető jogok hatékony végrehajtásához az Európai Unióban Lisszabon után. Ez nem csak egy belső lépés az EU részéről, hanem egy külső állásfoglalás is az emberi jogok védelmének biztosítása és a béke előmozdítása a polgárok jóléte érdekében egy olyan légkörben, ahol a jog biztosítja a lelki nyugalmat, a biztonságot és az igazságosságot.

 
  
MPphoto
 
 

  Georgios Papanikolaou (PPE), írásban.(EL) Az emberi jogok Unión belüli helyzetéről szóló jelentés mellett szavaztam ma. A jelentés hozzáadott értéket képvisel az uniós intézményeknek az alapvető jogok terén az új európai rendszerben, különösen a Lisszaboni Szerződést követően betöltendő szerepének meghatározásával, előmozdítva a nagyobb átláthatóságot, a demokratikus kontrollt és a dokumentumokhoz való hozzáférést az uniós testületek között. Az Európai Unió Alapjogi Chartáját illetően, amely jelenleg kötelező érvényű és számos jogot tartalmaz, a Bizottságot felszólították egy, a Charta rendelkezéseinek való megfelelésről szóló éves jelentés elkészítésére a különböző jogok alkalmazásának értékelésével.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban.(PT) A jelentés hangsúlyozza a Lisszaboni Szerződésből eredő kötelezettségeket a társadalmi kirekesztés és a diszkrimináció elleni küzdelem, a jogérvényesülés, a szociális védelem, a férfiak és nők közötti egyenlőség, a generációk közötti szolidaritás elősegítése és a gyermekek jogainak védelme tekintetében. Ezeknek a pontoknak a hangsúlyozása, valamint a kisebbségekhez tartozó emberekre való határozott utalás, amely az Európai Unió egy másik alapvető értéke, indokolta, hogy a jelentés mellett szavaztam. Támogatom az Európai Parlament álláspontját azzal a Bizottsághoz intézett kérelmével kapcsolatban, hogy zárja le a tárgyalásokat és a gyakorlati konzultációkat, lehetővé téve, hogy az Európai Unió további késedelem nélkül csatlakozzon az emberi jogokról szóló európai egyezményhez.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Ezzel a jelentéssel az Európai Parlament ismételten hangsúlyozza, hogy az emberi jogok és az alapvető szabadságok hatékony védelme a demokrácia és a jogállamiság magját képezik az Unióban, és ez létfontosságú feltétele a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló európai térség konszolidációjának, valamint hogy ez különböző szinteken kíván cselekvést (nemzetközi, európai, nemzeti, regionális és helyi szinten); hangsúlyozza továbbá, hogy a regionális és a helyi hatóságok fontos szerepet tölthetnek be ezeknek a jogoknak a konkrét bevezetése és előmozdítása tekintetében; ezért felszólítja az összes uniós intézményt, a tagállamok kormányait és parlamentjeit, hogy építsenek erre a Lisszaboni Szerződés által létrehozott új intézményi és jogi keretre, hogy egy átfogó belső emberi jogi politikát hozzanak létre az Unió számára, amely biztosítja a hatékony elszámoltathatósági mechanizmusokat, mind nemzeti, mind uniós szinten, az emberi jogok megsértése eseteinek kezelésére.

 
  
MPphoto
 
 

  Joanna Senyszyn (S&D), írásban.(PL) Jóváhagytam az alapvető jogok Európai Unión belüli helyzetéről (2009) szóló Gál-jelentést. Szeretném felhívni a figyelmet a 13. bekezdésre, amely a Stockholmi Program teljes körű és következetes végrehajtására szólít fel. Ez év szeptemberében Barroso úr biztosított minket arról, hogy intenzív munka folyik ezen a területen a Bizottságban. Fontos fenntartani ennek a munkának az ütemtervét és zavartalan alakulását. Minden európainak ugyanazokkal a jogokkal kell rendelkeznie. A 21. század Európájában nincsen helye a diszkriminációnak.

Szeretném megkérdezni a magyar és a lengyel elnökséget, hogy milyen intézkedéseket kívánnak tenni a Stockholmi Program hatékony végrehajtása érdekében. Meg kell felelnünk polgáraink iránti kötelességeinknek, és végre kell hajtanunk az általunk hozott jogszabályokat. Szeretném hangsúlyozni továbbá, hogy az állásfoglalás 39. bekezdése értelmében a tagállamoknak folyamatos képzést kell nyújtaniuk az alapvető jogokkal és szabadságokkal foglalkozó bíráknak, beleértve a területtel kapcsolatos új vonatkozásokat a Lisszaboni Szerződés hatályba lépését követően. Még a legjobb jogszabály sem tud változtatni semmin, ha nem megfelelően értelmezik és hajtják végre.

 
  
  

Jelentés: Philippe Juvin (A7-0338/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban.(LT) Az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel fontos, hogy intézkedéseket hozzunk a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat megállítására a reklámok terén, amelyek mindenekelőtt a fogyasztókra vannak negatív hatással. Kézzelfogható eredmények eléréséhez fontos az európai együttműködés fokozása a tisztességtelen online reklámfogások elleni küzdelem terén, és a legsebezhetőbb csoportoknak, mint például a gyermekeknek, a fiataloknak és az időseknek stb. speciális védelemre van szükségük. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy információhiány van a fogyasztók jogaival kapcsolatban a reklámozás terén, és ezért támogatom azt a javaslatot, hogy lépéseket tegyünk az információhoz való hozzáférés megkönnyítése érdekében, valamint hogy átláthatóbbá tegyük a reklámozást. Szintén létfontosságú, hogy kritikusan viszonyuljunk a médiatartalmak minőségéhez, mivel a megfelelően tájékozott fogyasztók erősebb pozícióban vannak. Úgy gondolom, hogy figyelembe véve a reklámozással kapcsolatos műveltség hiányát, egy speciális oktatási programot kellene bevezetnünk a gyermekek és a fiatalok számára a műveltség megszerzése érdekében ezen a téren azáltal, hogy segítjük őket a reklámok megértésében és interpretációjában.

 
  
MPphoto
 
 

  Sophie Auconie (PPE), írásban.(FR) Az Európai Unió becsületbeli üggyé tette a fogyasztók védelmét a belső piacon. Ez nem csupán erkölcs kérdése, hanem politikai stratégia is. A piacon tolongó termékekbe vetett nagyobb fogyasztói bizalom ösztönzi a keresletet. Ebben az összefüggésben a reklám szerepe ambivalens. Egyrészről erőteljes eszköze a kereslet növelésének, ugyanakkor a megkérdőjelezhető gyakorlatoknak köszönhetően negatív tényező lehet a piac működésében. Ezek a jogsértések gyakoribbak az internetes reklámok esetében, és a főbb áldozatok a leggyengébbek közülünk. Az állásfoglalás mellett szavaztam, amely felszólítja a Bizottságot, hogy egy konzultációt és a Parlament által már elkészített tanulmányt követően hozza meg a szükséges intézkedéseket a jelenlegi szabályozások megreformálása érdekében. Ezeknek az új tisztességtelen gyakorlatoknak a kezelése egy újabb lépés lesz az egyéneket tiszteletben tartó egységes piac elérése felé.

 
  
MPphoto
 
 

  Liam Aylward (ALDE), írásban.(GA) A reklámok fogyasztói viselkedésre gyakorolt hatásáról szóló jelentés mellett szavaztam. A félrevezető és agresszív reklámozás aggasztó a fogyasztók és a vállalkozások számára, és a jelentés tartalmaz néhány jó javaslatot ennek kezelésére.

Az európai fogyasztókat és vállalkozásokat meg kell védeni a tisztességtelen reklámfogásokkal élő vállalatoktól. Ennek érdekében az embereket és a vállalkozásokat tájékoztatni kell a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvről és a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló irányelvről, hogy tisztában legyenek jogaikkal. Az olyan árukat, mint az alkohol és az online fogadást ellenőrizni kell a sebezhető fogyasztók védelme érdekében.

Különösen üdvözlendőnek tartom, hogy a jelentés felszólítja a Bizottságot, hogy tanulmányozza az agresszív reklámozásnak a sebezhető fogyasztókra gyakorolt hatását, és hogy megfelelően alkalmazza a gyermekek védelmével kapcsolatos releváns jogszabályokat.

Aggodalomra ad okot a viselkedésalapú reklámtevékenység és az olyan agresszív reklámozás egyre elterjedtebb gyakorlata, mint például a közösségi oldalak felhasználása és az e-mailek elolvasása a reklámokhoz felhasználható információk megszerzése céljával. A Bizottságnak foglalkoznia kell ezekkel a fogyasztók magánéletét érő támadásokkal.

 
  
MPphoto
 
 

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban.(LT) A reklámozási technológiák gyors fejlődésével és az interneten, mobiltelefonon és közösségi oldalakon keresztül történő reklámozás elterjedésével a fogyasztóknak a nem kívánatos és félrevezető reklámok hatása elleni védelme érdekében hatékony intézkedéseket kell hozni. Külön figyelmet kell fordítani a legsebezhetőbb csoportokra, beleértve a gyermekeket és a fiatalokat. Fokozni kell a tagállamok közötti együttműködést a tisztességtelen online reklámfogások elleni küzdelem terén, hogy elkerüljük a belső piac torzulása és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok következményeit. Több információt kell továbbá a fogyasztók rendelkezésére bocsátani jogaikkal kapcsolatban a reklámozás terén, és ezt az információt könnyebben hozzáférhetővé és átláthatóbbá kell tenni. A Bizottságnak folyamatosan ellenőrizni és értékelni kell a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat szabályozó jogszabályokat a tagállamokban, és jelentéseket kell készítenie a jogszabályok végrehajtásáról. Mivel még mindig nincs megfelelő információnk a reklámozásnak a fogyasztóra gyakorolt társadalmi-pszichológiai hatásáról, e hatások kutatása irányába lépéseket kell tenni.

 
  
MPphoto
 
 

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban.(LT) A jelentés mellett szavaztam, mivel a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal foglalkozik a reklámozás terén, és az új reklámfogások és technológiák kialakulása következtében felmerülő témákra összpontosít. Szeretném hangsúlyozni, hogy a reklámozás nagy hatással van a nemek közötti egyenlőségre, különösen, amikor a reklámok nemi sztereotípiákon alapuló megkülönböztető és/vagy méltósághoz nem illő üzeneteket közvetítenek, amelyek visszavetik a nemek közötti egyenlőség előmozdításával foglalkozó stratégiákat. Egyetértek ezért azzal, hogy az Európai Parlament szólítsa fel a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a média és a reklámszakemberek biztosítsák az emberi méltóság tiszteletben tartását, és tegyenek meg minden erőfeszítést a hátrányos megkülönböztetés és a bármilyen, nemen, fajon, etnikai származáson, koron, vallási vagy egyéb nézeteken, szexuális irányultságon, fogyatékosságon vagy társadalmi státuszon alapuló gyűlöletre való uszítás elleni küzdelem érdekében. A sebezhető csoportok védelme tekintetében a Bizottságnak tanulmányoznia kell a félrevezető és agresszív reklámozásnak a sebezhető fogyasztókra gyakorolt hatását. Szeretném hangsúlyozni, hogy főleg a gyerekek, a tizenévesek és az idősek szorulnak különleges védelemre a reklámozás negatív hatásai ellen.

 
  
MPphoto
 
 

  Sebastian Valentin Bodu (PPE), írásban.(RO) A reklámozás tisztességtelen gyakorlatokat és a köz- és magánszférába történő beavatkozást rejt magában, számos célcsoportot sebezhetővé téve. Az internetes reklámozás az a terület, amely a legjelentősebben nőtt az elmúlt években, jelenleg önmagában több mint 14 milliárd EUR forgalmat bonyolítva az európai piacon. Fontos számunkra, hogy fokozzuk az európai együttműködést a tisztességtelen online reklámfogások elleni küzdelem terén, figyelembe véve a „sweeps”, vagyis a tagállamok által végzett rendszeres és egyidejű honlapellenőrzések sikerét, amelyek eddig három ágazatra koncentrálódtak: a repülőjegyekre, a mobiltelefonok csengőhangjaira és az elektronikus eszközökre. Ezeknek az ellenőrzéseknek sokkal gyakoribbaknak kellene lenniük, és alkalmazási körüket is ki kellene terjeszteni. A nemzeti piacok önszabályozása foglalkozik a reklámágazatban tapasztalható gyors fejlődéssel a szereplők felelős magatartásra nevelésével és a bevált gyakorlatok megosztásával.

Az önszabályozást támogatni kell uniós szinten, hogy létrehozzuk az önfegyelem és a felelős kommunikáció hagyományát. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv, amely a vállalatok és fogyasztók közötti kapcsolatok részeként foglalkozik az online reklámozással kapcsolatos témákkal, alkalmatlanná vált, mivel az online reklámtevékenység naponta fejlődik. A közösségi oldalak olyan mértékben terjeszkednek, amely néhány éve még elképzelhetetlen volt.

 
  
MPphoto
 
 

  Vito Bonsignore (PPE), írásban.(IT) A reklámok fogyasztói viselkedésre gyakorolt hatásáról szóló jelentés mellett szavaztam. Figyelembe véve a reklámozási gyakorlatoknak a fogyasztókra és a gazdaságra tett hatását, most minden eddiginél fontosabb, hogy cselekedjünk annak megakadályozása érdekében, hogy egyes tisztességtelen reklámfogások befolyásolják és határozzák meg a kereskedelmi választásokat.

Az olyan új kommunikációs rendszerek elterjedése, mint például az internet, azt jelenti, hogy még nagyobb figyelmet kell fordítani a fogyasztókra, és különösen a társadalom sebezhetőbb rétegeire, a gyermekekre és a fiatalokra. A mi felelősségünk, hogy küzdjük a hazug és félrevezető információk terjedése és mindenekelőtt bizonyos gyakorlatok, mint például spam e-mailek küldése ellen, amelyek beleavatkoznak a felhasználók magánéletébe.

Egyetértek az előadó, Juvin úr felhívásával, hogy tevékenységünket a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok visszaszorítására összpontosítsuk az érvényben lévő irányelv hatáskörének kiszélesítése által. Úgy gondolom, hogy a ma szavazásra bocsátott intézkedés megfelelő egyensúlyt kínál a véleménynyilvánítás szabadsága és a fogyasztóvédelem között.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE), írásban.(PT) A reklámozás alapvető eszköz egy működőképes piac kialakítása, a verseny, és végső soron a fogyasztók szempontjából, mivel ha megfelelően szabályozzák, biztosítja a tájékozottabb választást. Ugyanakkor a reklámozás rendelkezésére álló új technológiák egy új területet nyitnak meg új, tisztességtelen reklámfogások kialakulása előtt, ami igazolja a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv módosítását.

Ahhoz, hogy a reklámozás betöltse alapvető szerepét egy szabad és versenyképes piacon, jól kell szabályozni, és megfelelően meg kell büntetni azokat a kereskedelmi gyakorlatokat, amelyek torzítják a piacot. Ez különösen fontos az interneten és mobiltelefonon keresztül történő online reklámozási formák esetében, amelyek gyakran kéretlenül érnek el az emberekhez, és többek között tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal és a személyes adatok nem engedélyezett felhasználásával kapcsolatos fontos kérdéseket vetnek fel. Ezért gondolom, hogy ez egy kitűnő kezdeményezés, amely megérdemli támogatásomat.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Ez a jelentés a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvben meghatározott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal foglalkozik a reklámozás terén, és az új reklámfogások és technológiák kialakulásából eredő problémákra összpontosít. A jelentés nem foglalkozik a vállalatok közötti kapcsolatokkal (B2B), amellyel külön foglalkozik a 2006/114/EK irányelv.

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak több formája van a reklámozás terén: a magánéletbe és magánszférába való beavatkozás, valamint a különösen sebezhető csoportokra, például a gyermekekre való összpontosítás. Mivel a fiatalok és a gyermekek vannak leginkább kitéve az interneten való reklámozásnak, támogatom egy integrált európai politika kialakítását az internet és a kommunikációs eszközök szabályozatlan felhasználása elleni küzdelem érdekében.

Ennek megtételéhez javaslom egy új, kötelező terület létrehozását, amelynek kifejezetten az internet és más kommunikációs eszközök használatával kapcsolatos kockázatokról való tudás megszerzése a célja, különös tekintettel a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra, általános iskolás gyermekek számára, valamint egy kötelező tantárgy bevezetését az általános iskolai tanárok és a gyermekgondozók tanulmányai vagy képzése utolsó évében, hogy megtanulják, hogyan készíthetik fel a gyermekeket az internet és egyéb kommunikációs eszközök biztonságos és felelős használatára, valamint egy folyamatos képzést ezen a területen az oktatási szakemberek számára.

 
  
MPphoto
 
 

  Elisabetta Gardini (PPE), írásban.(IT) A kommunikációs média kialakulása és az internet fejlődése hozzájárult a rejtett reklámüzenetek és a tisztességtelen reklámfogások elterjedéséhez, amelyek gyakran beleavatkoznak a fogyasztók magánéletébe.

Létfontosságú, hogy körültekintően vegyük figyelembe ennek a legsebezhetőbb csoportokra gyakorolt hatásait, akiket meg kell védeni a mindent elárasztó káros és kontrollálatlan reklámoktól. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy néhány esetben a reklámok társadalmi sztereotípiákat közvetítenek például a szexualitás vagy az erőszak túlzottan hétköznapi bemutatásával, vagy nem megfelelő üzeneteket tartalmaznak, amelyek negatívan befolyásolhatják a gyermekek és fiatalok viselkedését, akikben még nem alakult ki a szükséges kritikus szemlélet.

Fontos tehát a témával kapcsolatos érvényben lévő jogszabály korszerűsítése, valamint a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlattal kapcsolatos irányelv megfelelőbb végrehajtásának és interpretációjának biztosítása. Végezetül hangsúlyoznám, hogy létfontosságú a fogyasztók megfelelő tájékoztatása arról, hogy hogyan használják és dolgozzák fel a megszerzett adataikat, különösen olyan esetekben, amikor az adatokat árengedmények vagy más kedvezmények fejében kérik. E célból hasznos lenne a releváns fogyasztói jogokkal kapcsolatos hatékony tájékoztató kampányokat támogatni, és ily módon ellensúlyozni a személyes adatok felhasználásával kapcsolatos kérdésekről való tájékozottság hiányát.

 
  
MPphoto
 
 

  Louis Grech (S&D), írásban. – A reklámok fogyasztói viselkedésre gyakorolt hatásáról szóló jelentés mellett szavaztam, mivel egyetértek az előadóval abban, hogy a digitális világban a reklámtevékenység új dimenziókkal bővült, ami szükségessé teszi – ahogy az előadó javasolta – egy uniós holnaposztályozási rendszer kialakítását az európai adatvédelmi bizalompecsét mintájára, amely igazolja a honlapnak az adatvédelmi jogszabályoknak való megfelelőségét. A fogyasztóknak egyértelmű, nem manipulatív és objektív információkkal kell rendelkezniük, hogy intelligens döntéseket tudjanak hozni. A hamis és agresszív reklámozási technikák az évek során megakadályozták, hogy a fogyasztók tájékozott döntést hozzanak az árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban. Ez különösen igaz a kifejezetten sebezhető polgárok, például a gyermekek esetében. Fegyelmezettebb megközelítésre van szükségünk, amely valóban védi a polgárok érdekeit.

 
  
MPphoto
 
 

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban.(LT) Támogatom ezt a jelentés, mivel a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv szerinti tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal foglalkozik a reklámozás terén, és az új reklámfogások és technológiák nyomán felmerülő témákra összpontosít. A reklámozás olyan eszköz, amely egyaránt hasznos a belső piac számára, vagyis a verseny, a versenyképesség, az innováció és a kreativitás ösztönzésével serkentőleg hat a gazdasági tevékenységre, és egyaránt hasznos a fogyasztók számára, mivel növeli a választási lehetőséget és csökkenti az árakat. Ez egy kulcsfontosságú gazdasági ágazat: egyedül az uniós online reklámpiac több mint 14 milliárd EUR forgalmat bonyolít. Nem szabad idealizálni ugyanakkor: a reklámtevékenységek tisztességtelen gyakorlatokat is alkalmazhatnak, betolakodhatnak a közszférába például a hirdetőoszlopokkal és a magánszférába a nem kívánt e-maileknek köszönhetően, az olyan sebezhető csoportokra irányulhatnak, mint a gyermekek vagy a súlyos adóssággal rendelkezők, akadályozhatják a belső piacra való belépést, aminek a költségei túl magasak, torzíthatják a belső piacot azáltal, hogy olyan termékek vagy szolgáltatások megvételére indítják a fogyasztókat, amelyeket egyébként nem vennének meg, hatalmas veszteségeket okozva ezáltal. Ezek és más problémák eredményeképp, amelyek az új technológiák megjelenésével alakultak ki, az előadó több, a fogyasztóvédelemre irányuló intézkedést javasol. A személyre szabott reklámok például, amelyek a fogyasztók ízlésére szabott termékeket vagy szolgáltatásokat kínálnak, önmagukban nem okoznak problémát, nem szabad azonban a fogyasztókkal kapcsolatos adatok lenyomozásán alapuló tolakodó reklámtevékenységhez vezetniük, amelyek megsértik az adatvédelemmel és a magánélettel kapcsolatos alapelveket.

 
  
MPphoto
 
 

  Peter Jahr (PPE), írásban.(DE) Azt akarjuk, hogy a fogyasztók felelősek, tájékozottak legyenek, és ésszerű döntéseket tudjanak hozni. Célunk, hogy ellássuk a fogyasztókat minden ahhoz szükséges információval, amely lehetővé teszi számukra, hogy gazdasági szempontból megfelelő döntéseket hozzanak. A reklámtevékenységek is jelentős módon hozzájárulnak a fogyasztók tájékoztatásához. A reklámoknak ugyanakkor objektív, megbízható és releváns adatokat kell tartalmazniuk, különben a fogyasztók tájékoztatása helyett könnyen a fogyasztók megtévesztéséhez, vagy akár becsapásához vezethetnek. A politika célja a tisztességes és biztonságos kereskedelmi környezet biztosítása, hogy a fogyasztók egyenlően vehessenek részt a piacon. Ugyanakkor az is fontos számomra, hogy a fogyasztók ne váljanak áldozatokká. Vásárlási döntések meghozatalával nagy hatást tudnak gyakorolni, de biztosítani kell, hogy ezt megfelelően használják is.

 
  
MPphoto
 
 

  Jarosław Kalinowski (PPE), írásban.(PL) A reklámozás rendkívül fontos eszköz, amely biztosítja a szabad piac megfelelő működését. Jelentős haszonnal jár, nem csak a gazdaság, hanem a fogyasztók számára is, akik a reklámoknak köszönhetően termékek széles köréből választhatnak. Sajnálatos módon az új technológiák, és különösen az internet folyamatos fejlődése ahhoz vezet, hogy a vállalkozások egyre gyakrabban folyamodnak etikátlan és tisztességtelen gyakorlatokhoz a reklámozás terén.

Ahogy az előadó is rámutat, a meglévő jogszabályok nem szabályoznak minden kérdést kellő mértékben. Rendkívül fontos, hogy az európai fogyasztók hatékony védelme érdekében lépéseket tegyünk, valamint tájékoztassuk őket, hogy milyen jogokkal rendelkeznek ezen a területen. Azoknak a csoportoknak, amelyek a leginkább ki vannak téve az etikátlan gyakorlatoknak, például a gyermekeknek, a fiataloknak és az időseknek, speciális védelmet kell nyújtani. Ezért egyetértek az előadó által előterjesztett javaslatokkal.

 
  
MPphoto
 
 

  Elisabeth Köstinger (PPE), írásban.(DE) Az új média, és különösen a közösségi oldalak és blogok, új kommunikációs és reklámozási lehetőségeket teremtenek. Az internetes reklámozás lehetőségei új elvárásokat eredményeznek a fogyasztóvédelmi joggal kapcsolatban. A vállalkozások és fogyasztók között a belső piacon folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlattal foglalkozó jelenlegi irányelv nem foglalkozik ezekkel az új reklámozási módszerekkel. A fiatal fogyasztók, és különösen a tizenévesek és a gyermekek nagymértékben használják ezeket az új technológiákat, ezért potenciálisan ki vannak téve félrevezető vagy agresszív reklámoknak. Az „EU kids online” című tanulmány azt mutatja, hogy a kilenc és tíz év közötti internet-felhasználók egyharmada minden nap használja az internetet, míg a 15 és 16 év közöttiek esetében ez az arány 77%. Ez még fontosabbá teszi sürgős intézkedések elfogadását ezen a területen, beleértve korlátozások bevezetését, és ugyanakkor az oktatást és tájékoztatást. Támogatom az állásfoglalást, hogy több információt nyújtsunk a fogyasztók számára az új technikai kommunikációs lehetőségekről és a bennük rejlő kockázatokról.

 
  
MPphoto
 
 

  Edvard Kožušník (ECR), írásban.(CS) Egyetértek az anyag számos megjegyzésével és javaslatával. Ugyanakkor nem értek egyet néhány olyan indítvánnyal és javaslattal, amely arra hajlik, hogy további hatásköröket adjon az államnak a fogyasztóvédelem álcája alatt. Véleményem szerint a jelentésnek nagyobb hangsúlyt kellene fektetnie a felhasználók tanítására online viselkedésükkel kapcsolatban, továbbá arról, hogy hogyan tegyék biztonságossá számítógépüket, és hogyan és kinek adják meg személyes adataikat. Nem az államok feladata, hogy a fogyasztóvédelem ürügyén bevezetendő technológiai megoldásokat nyújtsanak. A számítógép ugyanolyan sérülékeny, mint bármely más elektronikus eszköz, amely elektronikus kommunikációs hálózaton keresztül csatlakozik az internethez. A politikusoknak és a tagállamoknak vállalniuk kell, hogy megtanítják minden polgárnak, hogy a magánéletet védeni kell; ahogy a lakás ajtaját is be kell zárni, manapság pont annyira fontos elektronikus eszközeink és az azokon keresztül történő, a külvilággal való kommunikáció védelme is. A politikusoknak továbbá szigorú büntetéseket kell kiszabniuk azokra, akik visszaélnek a személyes adatokkal, vagy megsértik az egyének magánéletét. Lényegében nem számít, hogy ez az interneten keresztül, vagy más módon történik.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban.(FR) A saját kezdeményezésű jelentés címéből ítélve úgy gondoltam, hogy a Parlament végre vizsgálni fogja a reklámozók által számunkra eladott társadalmi modellt anélkül, hogy kérne valamit. Néhány olyan érdekes ponton kívül azonban, mint a célzott reklámozás és a reklámokban tapasztalható hátrányos megkülönböztetés ellenőrzése, vagy a gyermekekre irányuló televíziós reklámok csökkentésére való felhívás, a szöveg nem teljesíti, amit várhattunk volna tőle. Megelégszik azzal, hogy szigorúan bírálja az illegális reklámozást, amely akadályozza a szent és sérthetetlen versenyszabadságot, és elsorolja a reklámozás előnyeit a polgárok számára, akikre mint fogyasztókra utal, valamint a média számára. Ehhez nem adom áldásomat. A jelentés ellen szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE), írásban.(PT) Küzdeni kell a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlattal a reklámozás terén. Egyre közelebb kerülünk az emberek eladósodásának komoly jelenségéhez. Minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk, hogy megakadályozzuk a probléma súlyosabbá válását. A reklámozás fontos eszköz lehet és kell, hogy legyen a vállalatok számára, amely bevételi forrásként szolgál, ösztönzi a versenyképességet, egészséges versenyt hoz létre és támogatja a kreativitást. Mindannyian tudjuk, hogy vannak sebezhető emberek, például a gyermekek, akik a reklámkampányok egy speciális célközönségét jelentik. Ezért értek egyet azzal, hogy ennek a témának speciális figyelmet kell szentelni, hogy egy olyan társadalmat építhessünk fel, amely gazdasági és társadalmi szinten jobban fenntartható. Ezért szavaztam úgy, ahogy szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Alajos Mészáros (PPE), írásban.(HU) A reklámok fogyasztói viselkedésre gyakorolt hatásáról. A reklám ugyanúgy hasznos a belső piac számára is, mint a fogyasztók számára. Ösztönzi a versenyt, fokozza a versenyképességet, valamint serkenti az innovációt és a kreativitást. A gazdaság szempontjából is egy fontos ágazatról beszélhetünk, mert hiszen csak az on-line reklámpiac 14 milliárd eurós forgalmat bonyolít le a piacon. Azonban oda kell figyelni az érem másik oldalára is. Sok reklám próbálja manipulálni a sebezhető célközönséget. Ilyenek közé tartozhatnak például a gyerekek és a súlyosan eladósodott emberek. Fontosnak tartom a közös európai együttműködés megerősítését a tisztességtelen reklámok elleni küzdelemben.

Nem megengedhető számunkra, hogy hátrányosan megkülönböztető nemi sztereotípiák alakuljanak ki, amelyek hátráltathatják a nemek közötti egyenlőséget. Megfelelő eszközökkel biztosítanunk kell, hogy a média és reklámszakemberek tartsák tiszteletben az emberi méltóságot, és helyezkedjenek szembe a közvetlen vagy közvetett diszkriminációval vagy sztereotip ábrázolással.

 
  
MPphoto
 
 

  Willy Meyer (GUE/NGL), írásban.(ES) A reklámok fogyasztói viselkedésre gyakorolt hatásáról szóló jelentés mellett szavaztam, mivel az egyértelműen a fogyasztók reklámoktól való védelme terén meglévő jogi keretrendszer fejlesztésének irányába mutat, valamint rámutat a keretrendszer felülvizsgálatának szükségességére, amely felülvizsgálat figyelembe veszi az eddig még nem szabályozott új reklámhordozókat. Azért támogattam továbbá a jelentést, mert megpróbálja fejleszteni a tagállamok közötti harmonizációt az olyan jogi hézagok kialakulásának elkerülése érdekében, amelyek lehetővé teszik a vállalkozások számára, hogy megtévesztő reklámozási gyakorlatokat folytassanak az uniós tagállamokban. Úgy gondolom, hogy helyénvaló a „rejtett” reklámozási mechanizmusokra való utalás, amelyek az interneten alakultak ki, és amelyeket jelenleg ott használnak; sok esetben a reklámot véleménynyilvánításként vagy megjegyzésként álcázzák a közösségi oldalakon, fórumokon vagy blogokban. Örülök annak is, hogy a jelentés aggodalmát fejezi ki a Tanács és a Bizottság felé az azon vállalatok jelentette valós kockázatok miatt, amelyek egyszerre tartalomszolgáltatók és hirdetési tevékenységgel is foglalkoznak. Többek között ezek a fő indokok, hogy a jelentés mellett szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Louis Michel (ALDE), írásban.(FR) A reklámok mindenhol jelen vannak, az utcákon, az újságokban, a televízióban, a rádióban, az interneten, és akár örülünk ennek, akár nem, nagy hatással vannak a fogyasztói viselkedésre. Ez a kommunikáció egyik csatornája. Miközben a reklámok tájékoztató szerepe létfontosságú a belső piac hatékony működése szempontjából, a fogyasztóknak joguk van a tájékoztatáshoz és a védelemhez. Ezért nagyon fontos a reklámokkal kapcsolatos tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatról és az új reklámfogások és technológiák kialakulásával kapcsolatos problémákról szóló jelentés. Létfontosságú a reklámtevékenység ellenőrzése, ha azt akarjuk, hogy a reklámok megalapozottak és igazak legyenek. Fontos, hogy megerősítsük az európai együttműködést ezen a területen, ahogy a közös szabályozás előmozdítása is kívánatos. Végezetül, az online reklámok gyakran agresszívak és tolakodóak. Ezt alaposabban kell vizsgálni.

 
  
MPphoto
 
 

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – A jelentés mellett szavaztam több okból is:

1. ideje elismerni minden tömegtájékoztatási formát az interneten;

2. a hamis információszolgáltatást és a rágalmazást büntethetővé kell tenni;

3. azért, hogy korlátozzuk a sebezhető csoportokhoz, például a gyermekekhez való eljutását;

4. azért, hogy megtisztítsuk az internetet a spamektől, és megbüntessük azokat, akik terjesztik;

5. azért, hogy nagyon szigorú szabályokat határozzunk meg a közleményekkel kapcsolatban;

6. azért, hogy egy különleges rendszer kialakítására kötelezzük a Parlamentet, amely földeríti a rosszindulatú felhasználókat és számítógépes támadókat, hogy el lehessen számoltatni őket.

Tegyünk azért, hogy elérjük ezeket.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI), írásban.(DE) A reklám egy nagy hatással rendelkező eszköz a vállalkozások számára, amelyet akár a tudatalatti befolyásolására is lehet használni. A reklámok célja a fogyasztók és a vásárlási szokások befolyásolása. Ugyanakkor meg kell akadályozni a tisztességtelen üzleti gyakorlatok alkalmazását. A legfontosabb feladat a közterületek, a sebezhető emberek és a magánélet védelme. Annak megállapítása, hogy a reklám átlépte-e ezeket a határokat, természetesen nagyon időigényes. A legális szerekkel, például az alkohollal vagy a cigarettával kapcsolatos érzékeny területeken régóta szigorú szabályozások vannak érvényben.

A többi területre továbbra is az önszabályozás fog vonatkozni a tagállamokban, kiegészítve a jogszabályok rendelkezéseit. Van némi lemaradás, nemcsak az interneten történő reklámozás terén, hanem például olyan esetekben is, amikor további költségek merülnek fel, illetve amikor új technológiák és hirdetési módszerek, például a közösségi oldalak vagy a blogok jelentenek új területeket. Mivel fontos, hogy megvédjük a fogyasztókat a „rejtett” reklámoktól és hasonló problémás reklámfogásoktól, a jelentés mellett szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE), írásban.(LT) A modern reklámtevékenység rég túlnőtte a területet szabályozó jogi keretet. Az interneten – a keresőprogramokban, e-mailekben, közösségi hálózatokban és internetes televíziókban –, valamint a mobiltelefonokon keresztül történő reklámozás gyakran a fogyasztók jóváhagyása nélkül történik, és ami még rosszabb, felhasználják adataikat, amelyeket néha tudomásuk és beleegyezésük nélkül szereztek meg. Joghézagok tucatjai találhatók továbbá az ilyen reklámokra vonatkozó jogi keretrendszerben. Míg például az alkohol reklámozása tiltott a televízióban, még mindig elérhető a kiskorúak számára az interneten. Másrészről az interneten való reklámozás nagyon könnyen átlépi egy ország határait. Ezért nagyon üdvözlendő az ilyen reklámtevékenységek szabályozásának szigorítására irányuló kezdeményezés, amely így a fogyasztókat és magánéletüket is védi, valamint megakadályozza személyes adataik nem engedélyezett vagy aránytalan felhasználását.

 
  
MPphoto
 
 

  Wojciech Michał Olejniczak (S&D), írásban.(PL) A reklámozás – ahogy az előadó hangsúlyozta – a gazdaság fontos ágazata. Ugyanakkor sok veszélyt rejt magában. Teljes mértékben egyetértek a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményével, amely rámutat a hátrányosan megkülönböztető reklámtartalmak eltörlésének szükségességére. Szintén rendkívül fontos – és ezt az előadó jelenti ki – a reklámok általi befolyásolásnak különösen kitett csoportok, mint például a gyermekek, a tizenévesek és az idősek védelme. Támogatom az előadó javaslatát egy oktatási program szervezéséről az egész Európai Unióban a gyermekek számára, amelynek célja, hogy segítsen megérteni a reklámokban alkalmazott módszereket. Szintén megfontolandó hasonló programok szervezése a manipulációnak kitett két másik csoport – a tizenévesek és az idősek – számára. Jó ötlet lehet továbbá az ilyen képzések kiterjesztése más korcsoportokra is. Figyelembe véve ezeket a megjegyzéseket, úgy döntöttem, hogy támogatom a reklámoknak a fogyasztói viselkedésre tett hatásáról szóló jelentést.

 
  
MPphoto
 
 

  Alfredo Pallone (PPE), írásban.(IT) A reklámoknak gyakran nagyon jelentős hatásuk van a fogyasztókra, ami tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok alkalmazásának kockázatához vezethet. Döntésem, hogy a jelentés mellett szavazok, annak eredménye, ahogy a reklámokat használják a piacon. A reklám olyan eszköz, amely előnyös mind a belső piac – ösztönözve a gazdasági tevékenységet –, mind a fogyasztók számára. Ugyanakkor mindenekelőtt fontos gazdasági ágazat. Természetesen figyelembe kell vennünk a reklámok lehetséges negatív vonatkozásait: a tisztességtelen gyakorlatokat, a köz- és magánszférába való beavatkozását, a legsebezhetőbb csoportok befolyásolását, a piacra való belépést esetlegesen gátló tényezők létrehozását és a belső piac torzulását. Fontos tehát az európai együttműködés megerősítése a reklámtevékenységek esetében tapasztalható tisztességtelen gyakorlatok elleni küzdelemben egy olyan együttszabályozási folyamaton keresztül, amely növelheti az intézkedések hatásosságát és alkalmazhatóságát. Véleményem szerint hasonlóan kulcsfontosságú a legsebezhetőbb csoportok védelme, valamint az oktatás és a tájékoztatás megerősítése, a hirdetések átláthatóságának növelésével. Rendkívül jó ötlet a fogyasztók jogairól szóló oktatási anyagok felhasználásával tájékoztató kampányok folytatása.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban.(PT) A reklámoknak a fogyasztók viselkedésére gyakorolt hatása valóságos, amelyet nem szabad a szőnyeg alá söpörni, és ez a jelentés nem is teszi ezt. A jelentés, amely mellett szavaztam, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv által meghatározott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal foglalkozik a reklámozás terén, és az új reklámfogások és technológiák kialakulásával járó problémákra összpontosít.

A reklám pozitív eszköz, mind a belső piac, mind a fogyasztók számára. Ugyanakkor fontos a különböző visszaélések elleni küzdelem, amelyek közül a következőket emelném ki: tisztességtelen gyakorlatok, a köz- és magánszférába való beavatkozás például kéretlen e-maileken keresztül, a sebezhető emberekre való túlzott összpontosítás és a belső piac lehetséges torzítása, vagyis olyan áruk és szolgáltatások megvásárlására való ösztönzés, amelyet a fogyasztók rendes esetben nem vennének meg.

A jelenlegi jogszabályok elemzésének és az azok felülvizsgálatára vagy fejlesztésére irányuló javaslatoknak ezeknek a torzulásoknak az értékelésére kell összpontosítaniuk. Támogatom az előadót abbéli kívánságában, hogy fokozzuk az európai együttműködést a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elleni küzdelem terén, történjen az hatáskörük kiterjesztésével vagy gyakoriságuk növelésével.

 
  
MPphoto
 
 

  Aldo Patriciello (PPE), írásban.(IT) Egyetértek az előadóval, Juvin úrral abban, hogy fokozni kell az egész Európai Unióra kiterjedő együttműködést a tisztességtelen online reklámfogások elleni küzdelemben, figyelembe véve az uniós „sweeps” (a tagállamok által végzett szisztematikus, egyidejű honlapellenőrzések) sikerét, amelyek eddig három ágazatra korlátozódtak: a repülőjegyekre, a mobiltelefonok csengőhangjaira és az elektronikus eszközökre. Egyetértek az előadóval, aki e gyakorlatok hatáskörének kiszélesítését és gyakoriságának növelését javasolja, valamint támogatja az együttszabályozást, amelynek során a különböző érdekelteket bevonják a jogalkotási folyamatba, hogy a létrejövő intézkedések hatékonyabbak és könnyebben alkalmazhatóak legyenek.

 
  
MPphoto
 
 

  Rovana Plumb (S&D), írásban.(RO) A jelentés a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv által meghatározott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal foglalkozik a reklámozás terén, és az új reklámfogások és technológiák kialakulásából eredő problémákra összpontosít. A jelentés nem foglalkozik a vállalatok közötti kapcsolatokkal (B2B), amellyel külön foglalkozik a 2006/114/EK irányelv. A reklámozás olyan eszköz, amely hasznos mind a belső piac számára, serkentve a gazdasági tevékenységet (a verseny ösztönzésével, a versenyképesség, az innováció és a kreativitás növelésével), mind a fogyasztók számára (a hozzáférhető választási lehetőségek kiszélesítésével és az árak csökkentésével). Ez egy fontos gazdasági ágazat, mivel egyedül az online reklámozás 14 milliárd EUR forgalmat bonyolít az európai piacon. Egy olyan időszakban, amikor nem áll rendelkezésre megfelelő információ a fogyasztói jogokkal kapcsolatban a reklámozás terén, lépéseket kell tenni az információhoz való hozzáférés megkönnyítése és a reklámtevékenységek átláthatóbbá tétele érdekében.

Mivel a lakosság nincs tisztában a személyes adatok felhasználásával kapcsolatos kérdésekkel és az azok kezelésére rendelkezésükre álló eszközökkel, sokszor szükség lenne tájékoztató kampányok szervezésére a fogyasztók jogaival kapcsolatban a reklámozás terén, különösen a személyes adatok felhasználásának vonatkozásában, függetlenül attól, hogy azokat önként adták meg vagy automatikusan gyűjtötték be. Szintén szükség van oktatási eszközök létrehozására az internet-felhasználók tájékoztatása céljából (például az interneten hagyott „nyomok” kezelésével kapcsolatos technológiákról és a magánélet védelméhez használt forrásokról).

 
  
MPphoto
 
 

  Crescenzio Rivellini (PPE), írásban.(IT) Szeretnék gratulálni Juvin úrnak kitűnő munkájához. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló 2005. évi irányelvvel, amely nem biztosít megfelelő jogi keretet a félrevezető és agresszív reklámozás elleni küzdelemhez, a reklámozás egy sor új és még meggyőzőbb formája alakul ki az interneten keresztül. Az állásfoglalás lehetővé teszi az európai fogyasztók számára, hogy tájékozottabbak legyenek a reklámok interneten jelenlévő új tolakodó formáival kapcsolatban, a sebezhetőbb fogyasztók fokozottabb védelmére szólít fel, és hangsúlyozza a reklámok szerepét a pozitív példaképek kialakításában.

Szeretném aggodalmamat kifejezni különösen a viselkedésalapú reklámtevékenység rendszeres használata, valamint a tolakodó reklámok gyakorlatának (például az e-mailek tartalmának elolvasása, a közösségi hálózatok és a földrajzi lokalizálás felhasználása, valamint az irányított reklámok) kialakulása miatt, ami a fogyasztók magánélete elleni támadásnak minősül. Felszólítom ezért a Bizottságot, hogy tegye kötelezővé a világosan olvasható „viselkedésalapú hirdetés” szavak szerepeltetését az érintett online hirdetésekben.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – A jelentés a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv által meghatározott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal foglalkozik a reklámozás terén, és az új reklámfogások és technológiák kialakulásából eredő problémákra összpontosít. A jelentés nem foglalkozik a vállalatok közötti kapcsolatokkal (B2B), amellyel külön foglalkozik a 2006/114/EK irányelv. A reklámozás olyan eszköz, amely hasznos mind a belső piac számára (serkentve a gazdasági tevékenységet a verseny ösztönzésével, a versenyképesség, az innováció és a kreativitás növelésével), mind a fogyasztók számára (a választási lehetőségek növelésével és az árak csökkentésével).

Ez egy fontos gazdasági ágazat: egyedül az online reklámozás 14 milliárd EUR forgalmat bonyolít az európai piacon. Nem szabad idealizálni ugyanakkor: a reklámtevékenységek tisztességtelen gyakorlatokat is alkalmazhatnak, betolakodhatnak a közszférába (például hirdetőoszlopok formájában) és a magánszférába (például a nem kívánt e-mail-eknek köszönhetően), sebezhető csoportokra irányulhatnak (mint például a gyermekek vagy a súlyos adóssággal rendelkezők), akadályozhatják a belső piacra való belépést (ahol a belépési költségek túl magasak), és torzíthatják a belső piacot (például olyan termékek vagy szolgáltatások megvételére indítva a fogyasztókat, amelyeket egyébként nem vennének meg).

 
  
MPphoto
 
 

  Olga Sehnalová (S&D), írásban.(CS) Különösen az online adatok védelmének kérdését szeretném hangsúlyozni Juvin úr jelentésében. Fontos annak biztosítása, hogy a fogyasztók világos és átfogó információt kapjanak arról, hogy hogyan gyűjtik be, dolgozzák fel és használják személyes adataikat. Ugyanakkor az internet szabályozása helyett egy olyan megoldást részesítenék előnyben, amely az internet-felhasználók oktatásával foglalkozik, és csak bizonyos esetekben fordul szabályozáshoz vagy korlátozáshoz. Cenzúrázási gyakorlatok bevezetése csak újabb, kifinomultabb tisztességtelen rendszerekhez és csalásokhoz vezetne, amik mindig egy lépéssel a szabályozások előtt járnak. Fontosak az olyan tevékenységek, amelyek tájékoztatják és tanítják a felhasználókat, ahogy az is, hogy több lehetőséget adjunk az internetet használók számára személyes adataik kezelésével kapcsolatban. Fontos, hogy a Bizottság kezdje el tájékoztató kampányok kidolgozását a fogyasztók alapvető jogaival kapcsolatban a reklámozás terén, különösen, amikor az személyes adataik felhasználását is magában foglalja. Szintén üdvözlendőnek tartanám uniós oktatási programok kidolgozását, amelyek arra tanítanák a gyermekeket és más sebezhető csoportokat, hogy hogyan kell kezelni a reklámokban rejlő csapdákat. Hasonlóan, helyeslem, hogy a jelentés hangsúlyozza a fogyasztók sebezhető csoportjainak védelmét, valamint az emberi méltóság tiszteletben tartásának biztosítását a reklámokban.

A reklámok hatékonyan kérdőjelezhetik meg és támadhatják a sztereotípiákat. Pozitívan hathatnak a rasszizmus, a nemhez kötődő sztereotípiák, a hátrányos megkülönböztetés stb. ellen. Ugyanakkor negatív hatásúak is lehetnek, hozzájárulva az erőszakhoz, az olyan függőségek kialakulásához, mint a dohányzás vagy az alkoholizmus, az olyan étkezési zavarokhoz, mint az anorexia vagy a bulimia. A jelentés egyéb fontos, figyelmet kívánó szempontokat is felvonultat. Ezért szavaztam mellette.

 
  
MPphoto
 
 

  Angelika Werthmann (NI), írásban.(DE) Az internetes reklámok alkalmazkodnak a felhasználók viselkedéséhez. A felhasználók profiljával a reklámozók célzottan tudják irányítani hirdetésüket, és elkerülik a célközönségen kívülieket. Felmérések ugyanakkor azt mutatják, hogy a felhasználók nagymértékben ellenzik a személyre szabott online hirdetést, amelyet gyakran tolakodónak tartanak. Sok ember érzi úgy, hogy figyelik. Az összes megkérdezett 62%-a aggódik, hogy az adatvédelmet figyelmen kívül hagyják a célzott hirdetések esetében, és az adatvédelmi szakértőknek is kételyeik vannak, mivel a személyes adatokat tárolják, összehasonlítják és társítják más adatokkal. Elméletileg minden felhasználó letilthatja ezt a lehetőséget. A linket azonban nem könnyű megtalálni, és ezért ez a jelentés azt javasolja, hogy tegyük könnyebbé a fogyasztók számára minden további e-mailen keresztül történő hirdetés visszautasítását egy közvetlen működő hyperlinken keresztül.

A jelentés továbbá lehetővé teszi a fogyasztók számára, hogy egyértelmű, hozzáférhető és átfogó információt kapjanak arról, hogy hogyan gyűjtik, dolgozzák fel és használják fel adataikat. Adataikat teljesen külön kell tárolni azoktól, amelyeket a reklámtevékenységek során gyűjtöttek. A privát e-mailek tartalmával semmilyen körülmények között nem lehet visszaélni reklámozási célokkal, és alapértelmezett beállításokat kell használni a számítógépes rendszerekben a magánélet megvédéséhez az interneten (beépített adatvédelem).

 
  
  

Jelentés: Bendt Bendtsen (A7-0331/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban.(PT) Egyetértek a cselekvési terv általános célkitűzéseivel, amelynek tökéletesebb információáramlást kellene biztosítani helyi szinten, vagy egy egyablakos ügyintézést, figyelembe véve az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) erőforrásainak csökkentett felhasználását az energiahatékonysággal kapcsolatos intézkedések terén, továbbá hogy a tagállamok és a régiók az energiahatékonyság horizontális megközelítése felé mozdulnak el fejlődésük érdekében, mivel ez a gazdasági versenyképesség ösztönzésének és az üzemanyaghiány csökkentésének egy előnyös módja. Egyetértek továbbá azzal is, hogy a Bizottságnak tárgyalnia kell a helyi és regionális képviselőkkel az energiapolitika fejlődési irányának meghatározása érdekében, valamint hogy pénzügyi támogatást nyújtson a helyi és regionális projektek számára olyan innovatív programokon keresztül, amelyek a meglévő energiaforrásokat és strukturális alapokat használják fel. A lehetséges tevékenységek keretében javasolja fontos ösztönzők létrehozását azon régiók számára, amelyek eddig az átlagosnál nagyobb szerepet töltöttek be az energiahatékonyság terén, elősegítve energiafüggetlenségüket, és másrészről támogatva a bevált gyakorlatok cseréjét ezek között a régiók, valamint azon régiók között, amelyek kisebb fejlődést értek el ezen a területen.

 
  
MPphoto
 
 

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban.(LT) Az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel elkötelezettek vagyunk a környezet védelme, gazdaságos energiatermelési módszerek kidolgozása és az éghajlatváltozás elleni küzdelem iránt. Szükség van a fenntartható fejlődés biztosítására, de a gazdasági fejlődés is fontos. Ezt a két dimenziót összeegyeztethetővé kell tenni. Nem lehetséges az éghajlatváltozás elleni küzdelem az energiahatékonyság figyelembe vétele nélkül. Ezért átfogó és realista célkitűzéseket és büntetéseket kell meghatározni, hogy az energiahatékonyság ne csupán a gazdasági hasznon alapuljon. Az energiahatékonyság leginkább épületeket érint, mivel az épületek energiahatékonysága nagy lehetőségeket rejt magában. Támogatom ezért az előadó véleményét, miszerint a meglévő épületek felújítására kell összpontosítani, mivel az új épületek építésének aránya folyamatosan csökkent az Unión belül, és sok régi épület jelentősen hozzájárulhat az energiahatékonyság növeléséhez, ha megfelelően újítják fel.

 
  
MPphoto
 
 

  Sophie Auconie (PPE), írásban.(FR) Az energia kérdése jelentős kihívás Európa számára. Emlékeznünk kell arra, hogy kontinensünk fejlődése mennyit köszönhet az energiához való viszonylag könnyű hozzáférésnek, amiből az európai országok több mint egy évszázada profitálnak. Az energiakérdésnek mára van egy másik vonatkozása. A fosszilis tüzelőanyagok használata egyre inkább a múlté. A globális felmelegedés és a kőolajtartalékok, és kisebb mértékben a földgáztartalékok megszerzésének elkerülhetetlenül egyre nagyobb nehézségei által gyakorolt kettős nyomás hatására új megoldások után kell néznünk. 2006 óta létezik egy energiahatékonysági cselekvési terv, amely a hatékonyság különösen két vonatkozásával foglalkozik. Annak érdekében, hogy oly módon takarékoskodjon, amely csökkenti az EU-nak a nemzetközi partnerektől való függőségét, a hatékonyság kérdését mind a termelés, mind a fogyasztás tekintetében kezelnie kell: kisebb energiaszükségletű épületek, gazdaságosabb gépek, ugyanakkor modernebb gyártási technológiák, amelyek lehetővé teszik a versenyképesség, az innováció és a méretgazdaságosság összekapcsolását. Mondanom sem kell, hogy támogattam ezt a létfontosságú szöveget (beleértve az energiahatékonyság további 20%-os növelésének kötelező célkitűzését 2020-ra), amely az élenjárók közé helyezi az Európai Uniót ezeken a területeken.

 
  
MPphoto
 
 

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban.(LT) Sok mindent sikerült elérni az energiahatékonysági cselekvési terv 2006-os elfogadása óta; ugyanakkor a politikai és gazdasági környezet sokat változott azóta. Egyértelműen szükség van ezért az EU energiahatékonysági politikájának felülvizsgálatára, hogy összehangoljuk a jelenlegi prioritásokkal és fejleményekkel. Az energiahatékonyság a legköltséghatékonyabb és leggyorsabb módja a széndioxid- és egyéb kibocsátások csökkentésének. Az előnyei jelentősek mind a gazdasági növekedés, mind a munkahelyteremtés tekintetében. Véleményem szerint el kellene végezni a 2006-os energiahatékonysági cselekvési terv eredményeinek és hiányosságainak alapos elemzését, hogy alapot szolgáltasson az EU energiahatékonysági politikájának felülvizsgálatához. Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az EU nem jó úton jár a 20%-os célkitűzés eléréséhez, ezért hatékonyabb intézkedések megtételére van szükség az energiahatékonyság előmozdítása érdekében. Nagyobb figyelmet kell fordítani a meglévő épületek felújítására, mert eddig kevés előrelépés történt ezen a téren. Az új épületek építésének üteme folyamatosan csökken az Unión belül, és sok régi épület jelentősen hatékonyabb energiafelhasználást eredményező lehetőségeket rejt, amennyiben megfelelően felújítják. Ez elősegítené az Unió teljes energiafüggőségének csökkentését.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Luc Bennahmias (ALDE), írásban.(FR) Bendt Bendtsen jelentős többséggel elfogadott saját kezdeményezésű jelentése üdvözlendő üzenetet tartalmaz az energiaüggyel kapcsolatban pár nappal a cancúni csúcstalálkozó végét követően, és két hónappal a 2011. február 4-i energiaügyi csúcstalálkozó előtt. Kétségkívül az energiahatékonyság az egyik kulcsfontosságú kérdés a környezet megóvásáért folytatott küzdelmünkben. Az energiatakarékosság és az energiahatékonyság a legköltséghatékonyabb és leggyorsabb módjai a széndioxid-kibocsátás csökkentésének és az ellátás biztonsága növelésének. A jelentésben megújított erőfeszítésre szólítunk fel a 20%-os energiahatékonysági célkitűzés 2020-ra való elérése érdekében. Ugyanakkor sajnálom, hogy a módosítás, amely a meglévő épületek jövő évi komplett felújítására irányuló kezdeményezés elindítására szólítja fel az Európai Bizottságot, nem kapta meg a szükséges támogatást. A jelentés csak az új épületeket említi, a meglévő épületek kezelésének kérdését nem. Mindazonáltal az épületek felelősek az energiafogyasztás 40%-áért és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 36%-áért az Unióban.

 
  
MPphoto
 
 

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban.(LT) A jelentés mellett szavaztam, mivel speciális intézkedéseket kell hozni az energiahatékonysági cselekvési terv végrehajtásával kapcsolatban, különösen mivel egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az EU nem fogja tudni teljesíteni az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 20%-os csökkentésére irányuló célkitűzését. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az energiahatékonyság a leghatékonyabb módja a széndioxid és egyéb kibocsátások csökkentésének. Egyedülálló lehetőséget jelent továbbá a munkahelyek támogatása és létrehozása tekintetében, miközben csökkenti az energia-behozataltól való függőséget. Az Európai Parlament ezért egy új energiahatékonysági cselekvési terv elkészítésére szólítja fel az Európai Bizottságot, amely figyelembe veszi a sebezhető energia-felhasználók szükségleteit. Továbbá olyan megfelelő intézkedések és hatékony politikák elfogadására szólítja fel a tagállamokat, mint például a nemzeti cselekvési tervek vagy célzott szociális intézkedések az energiaszegénység csökkentésére, valamint hogy rendszeresen számoljanak be a kérdés megoldására irányuló tevékenységükről. A Bizottságnak emellett statisztikákat is be kellene mutatnia az EU energiapolitikája összes főbb elemének alakulásával kapcsolatban.

 
  
MPphoto
 
 

  Vito Bonsignore (PPE), írásban.(IT) Szeretnék gratulálni Bendtsen úrnak ehhez az energiahatékonyságról szóló fontos és időszerű jelentéshez. A jelentés mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy a megfelelő energiahatékonyság segíthet jelentősen csökkenteni széndioxid-kibocsátásunkat.

Számos előny származhat az ilyen irányú politikai tevékenységből: először is, új munkahelyeket hoznánk létre, de lehetővé válna a kis- és középvállalkozások, az olasz és európai gazdaságok kötőszövetének nagyobb részvétele is, amelyeknek innovatív fejlődési lehetőségeket nyújtanánk. Ennek érdekében szükség van a szakmai képzés, a kutatás és az információhoz való hozzáférés megerősítésére irányuló megfelelő pénzügyi eszközök megteremtésére. Egyetértek ezért azzal, hogy felül kell vizsgálni az energiahatékonysággal kapcsolatos európai uniós politikákat, és konkrét terveket kell kialakítani a versenyképesség növelésére.

Az épületeket és a környezetbarát tervezést illetően egyetértek azzal, hogy a meglévő épületek felújítására kell összpontosítani, mivel megfelelő felújítás esetén rendkívüli energiatakarékossági lehetőségeket rejtenek magukban. Ezeknek a céloknak az eléréséhez tehát szükség van intézkedések, eszközök és pénzügyi támogatások létrehozására mind a tagállamok részéről, mind európai szinten, például ad hoc alapok létrehozásán keresztül.

 
  
MPphoto
 
 

  Jan Březina (PPE), írásban.(CS) Az energiahatékonyságról szóló jelentés jogosan szólít fel arra, hogy nagyobb hangsúlyt fektessünk az olyan innovatív megoldásokra, mint az intelligens energiahálózatok és az intelligens mérőórák, hogy rugalmasabban integráljuk a megújuló energiaforrásokat, valamint hogy globális stratégiát hozzunk létre a hőtermeléssel kapcsolatban. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a cél, hogy 2015-re az otthonok 50%-át intelligens mérőórákkal szereljük fel, és ezt az arányt 2020-ra 80%-ra kell növelni. Örülök, hogy nem születtek javaslatok jogalkotási intézkedések bevezetésére az energiaszegénység terén. Ehelyett úgy fogalmaztak, hogy egyértelmű legyen, a tagállamok azok, amelyek legjobban tudják kezelni az energiaszegénység problémáját, és ezért ez olyan probléma, amelyet a tagállamok szintjén kell megoldani. Annak a lehetőségnek, hogy az ERFA 15%-át energiahatékonysági programokra használjuk fel, szintén segítenie kell az energiahatékonyság növelésében. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy az energiahatékonyságot horizontális európai prioritássá kell tenni, amelyet más forrásokból, nem strukturális alapokból támogatunk.

Úgy gondolom, helyes volt a páneurópai energia- vagy szénadó bevezetésére irányuló javaslatok elutasítása, amelyek csak megnövekedett energiaköltségekhez vezetnének, és a legalacsonyabb jövedelemmel rendelkező csoportokat érintenék a legsúlyosabban. Azon a véleményen vagyok továbbá, hogy az energiahatékonysági célkitűzéseknek nem kellene jogilag kötelező érvényűnek lenniük, és hogy nem szabad felszínes feltételességet bevezetnünk azzal, hogy az energiahatékonyság alapján ítélünk oda strukturális alapokat.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban.(PT) Az energiahatékonyság létfontosságú az ellátás biztonságának növelése, a levegő minőségének javítása, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése és társadalmunk versenyképességének növelése szempontjából. Az energiahatékonyság azt jelenti, hogy „többet” teszünk „kevesebb” erőforrásból. Ez a jelentés ambiciózus elképzeléseket tartalmaz az energiahatékonysággal kapcsolatban például egyéni célok és pozitív ösztönzők bevezetésén keresztül. Olyan fontos elemeket vezet be az energiainfrastruktúra modernizálása tekintetében, mint például az intelligens hálózatok, az épületek és a közlekedés energiahatékonysága, az IKT használata és tudományos kutatások folytatása az energia terén. A jelentés hangsúlyozza a tudományos kutatásokra, a technológiai fejlesztésre és a demonstrációra szánt finanszírozás megduplázásának szükségességét az energia terén. A finanszírozás tekintetében a jelentés a strukturális alapoknak az energiahatékonyság támogatására való felhasználást is ösztönzi, és ez prioritás lesz a 2013 utáni uniós költségvetésben. Mindezek fényében szeretnék gratulálni az előadónak, Bendtsen úrnak, a kiváló munkáért, valamint a kialakított egyensúlyért, és szeretnék felkérni mindenkit, hogy támogassa ezt a fontos jelentést.

 
  
MPphoto
 
 

  Marielle De Sarnez (ALDE), írásban. – (FR) Az Európai Unióban az épületek felelősek az energiafelhasználás körülbelül 40%-áért, valamint az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának körülbelül 36%-áért. Az energiahatékony épületeknek prioritást kell élvezniük az energiahatékonysági cselekvési terv következő felülvizsgálatában. Ma Európában a meglévő otthonok 30%-a egészségtelen és magas energiaköltségekkel rendelkezik. Ezért nem csak új, fenntartható épületek építésének ösztönzése, hanem a meglévő épületek fenntartható módon való felújítása is fontos. Ezért kell a tagállamoknak azonnal egy komplett felújítási programot elindítaniuk a meglévő épületek számára, hogy közel nulla szintű energiafogyasztást érjenek el az épített környezetben 2050-re. Kapcsolat van továbbá az energiahatékonyság és az energiaszegénység között. Felszólítjuk tehát a Bizottságot, hogy készítsen egy új energiahatékonysági cselekvési tervet, amely figyelembe veszi a leghátrányosabb helyzetű fogyasztók szükségleteit.

 
  
MPphoto
 
 

  Ioan Enciu (S&D), írásban. – Szeretném üdvözölni ezt az energiahatékonyságról szóló jelentést, mivel növelni fogja az energiabiztonságot, valamint társadalmi és gazdasági előnyöket fog teremteni az EU gazdasága számára. A Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja rámutatott, hogy az energiaforrások nem egyenlően oszlanak meg a tagállamok között. Mindig figyelembe kell vennünk az európai szolidaritást, amikor energiahatékonyságról alkotunk jogszabályokat. Elmondták, hogy az energiával való takarékoskodás az egyik legrövidebb út az energiahatékonysághoz. Az energiahatékonyság előmozdítása munkahelyeket fog teremteni, és a fűtési költségekben milliárdos megtakarításokat fog jelenteni a tagállamok kormányai számára évente.

Nagyon támogatom egy alacsonyabb széndioxid-kibocsátású társadalom létrehozását, de óvatosnak kell lennünk, hogy megtaláljuk a megfelelő egyensúlyt a tagállamok között képességeik és erőforrásaik alapján. Aggódom, hogy az olyan tagállamoktól, mint például Románia, azt várják el, hogy olyan más tagállamokkal azonos szinten teljesítsenek, mint például Svédország, amely ország már komoly eredményekkel rendelkezik az energiahatékonyság terén. A 8. pénzügyi terv fontos finanszírozási eszköz lesz az energiahatékonyság támogatására és előmozdítására 2014-től 2020-ig.

 
  
MPphoto
 
 

  Edite Estrela (S&D), írásban.(PT) Az energiahatékonysági cselekvési tervről szóló jelentés mellett szavaztam, mivel fontos javaslatokat terjeszt elő a környezet és a gazdaság szempontjából, különösen egy olyan európai jogszabály bevezetését, amely kötelező célkitűzéseket tartalmaz az energiafogyasztás csökkentésével kapcsolatban.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE), írásban.(PT) 2008-ban Európa elkötelezte magát, hogy legkésőbb 2020-ra eléri energiafogyasztása 20%-kal való csökkentését, és biztosítja, hogy energiafelhasználásának 20%-a megújuló energiaforrásokból származik. Ez a célkitűzés létfontosságú abban, hogy segítse Európát a széndioxid-kibocsátásra vonatkozó célkitűzése elérésében, valamint a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségének csökkentésében, de ennek továbbra is pontosan ennek kell maradnia, vagyis egy célkitűzésnek, amelyhez a különböző államok önként ragaszkodnak.

Ahhoz, hogy ez megtörténjen, kötelező érvényű korlátozások helyett fontosabb lesz a tagállamok számára, hogy olyan megoldásokról egyezzenek meg, amelyek nagyobb energiahatékonyságot tesznek lehetővé és kevesebb energiát pazarolnak el anélkül, hogy befolyásolnák a fejlődést, és hogy ez túl költséges legyen az európai ipar és a termelők számára, különösen olyan gazdasági válság idején, mint a jelenlegi.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban.(PT) Ez a jelentés az energiahatékonysággal kapcsolatos politikára összpontosít az Unión belül. Ezzel a témával kapcsolatban egyetértek a kötelező célkitűzések szükségességével. A Bizottság energiahatékonyságról szóló zöld könyvében (2005/0265 végleges) becslések alapján Európában közvetlenül vagy közvetetten körülbelül egymillió új munkahelyet lehetne létrehozni. A közlemény szerint az energiahatékonysági intézkedéseknek leginkább a kkv-k a haszonélvezői, és hozzáteszi, hogy egy átlagos háztartás évente körülbelül 1000 EUR-t tudna megtakarítani energiahatékony intézkedéseken keresztül.

A kötelező energiahatékonysági intézkedések létfontosságúak az Öbölből és Oroszországból származó kőolaj- és földgázbehozatalból eredő energiahiány csökkentés tekintetében is.

Már vannak kötelező érvényű célkitűzéseink a megújuló energia felhasználásának 20%-ra való növeléséről az Európai Unióban. A jelenlegi keretben a lehetőségek csak felét sikerült elérnünk az energiahatékonyságra vonatkozó kötelező célkitűzések hiányában. Fontos továbbá a jogbiztonság szempontjából, és fontos jel az új beruházások irányításában is.

Az EU és Portugália számára több előnyt, mint veszteséget látok ebben a kötelező célkitűzésben. Továbbá ha az EU 2020 célkitűzései nem mutatnak túl egyszerű szándéknyilatkozatokon, a stratégia nem fog elérni semmit.

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban.(PT) Megsokszorozódtak az energiahatékonyság növelésére tett ígéretek, de az Európai Unió kockáztatja, hogy nem teljesíti a javasolt célkitűzést: a 20% elérését 2020-ra. A legutóbbi adatok átlagosan 9%-ot mutatnak annak ellenére, hogy az energiahatékonyság növeléséhez való hozzájárulás csökkentené a kibocsátást, a fogyasztást és az energiafüggőséget.

A jelentés számos különböző elemet tartalmaz, amelyek az energiahatékonyság nagy területét fedik le megfelelő módon, bár rámutat olyan irányokra, amelyek nehezebbé tehetik a kívánt célkitűzések sikeres elérését.

Vannak azonban olyan aspektusok, amelyekkel nem értünk egyet, például az energiahatékonyság és az úgynevezett Európa 2020 stratégia közötti állítólagos kapcsolat, amely egységes energiapiac létrehozásáról, piaci alapú eszközök támogatásáról, az európai kibocsátás-kereskedelmi rendszerről rendelkezik, elfedve az energiahatékonyság néhány előnyét, és figyelmen kívül hagyva egy erős állami energiaügyi ágazat megvédésének szükségességét, amelyet minden államnak támogatnia kell.

Bár egyetértünk azzal, hogy szükség van közösségi pénzeszközökre a célkitűzések végrehajtásához, még mindig kétségeink vannak az ERFA maximum 15%-a, vagy az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) energiahatékonyság terén való felhasználásának gyakorlati lehetőségével kapcsolatban, mivel a tagállamoknak kellene meghatározniuk szükségleteiket és az ezeknek az alapoknak az elosztásával kapcsolatos prioritásaikat.

 
  
MPphoto
 
 

  Françoise Grossetête (PPE), írásban.(FR) Számos kihasználatlan lehetőséget nyújtó intézkedést lehet bevezetni az energiahatékonyság növelésére az olyan kulcsfontosságú ágazatokban, mint a közlekedés és az épített környezet.

Mindazonáltal nem reális az energiahatékonyság 2020-ra 20%-kal való növelését célzó kötelező érvényű célkitűzés meghatározása, mivel nincs értékelési módszer és nincsenek közös mutatók. Ehelyett olyan speciális ágazati célkitűzésekre kellene összpontosítanunk, mint például a meglévő épületek energiafogyasztásának 38%-kal való csökkentése.

A támogatás hiánya nagy akadálya az ingatlanok felújításának a lakóingatlanok esetében és a kkv-ágazatban. Ahelyett, hogy megalapozatlan célkitűzésekkel kapcsolatos vitákba bonyolódna, az Európai Bizottságnak inkább innovatív megoldásokkal kellene előállnia, és ösztönöznie kellene a köz- és magánszféra partnerségét, mert ez a kreatív ökológia új munkahelyek forrása.

 
  
MPphoto
 
 

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban.(LT) Támogattam ezt a jelentést, mivel célja az energiahatékonyság legalább 20%-kal való növelése 2020-ra, és ezáltal előmozdítja egy fenntartható és környezetbarát gazdaság felé való átmenetet. Ennek hatalmas előnyei vannak mind a gazdasági növekedés, mind a munkahelyteremtés tekintetében. Mind a vidéki, mind a városi területeken teremt munkahelyeket. Ismeretes, hogy hatalmas energiahatékonysági lehetőséget rejtenek az épületek. Ezért a meglévő épületek felújítására kell összpontosítani, mivel az új épületek építésének aránya az Unión belül fokozatosan csökken, és sok régi épület jelentősen hatékonyabb energiafelhasználást eredményező lehetőségeket rejt, amennyiben megfelelően felújítják. A tiszta technológiában át kell hidalni az egyrészről az USA és Kína, másrészről az EU közötti szakadékot. Az energiahatékony megoldások előremozdításáról szóló jogalkotási intézkedések elfogadása terén mindkét ország sokkal progresszívabb, mint az Unió. Ezért a finanszírozás fellendítésére irányuló intézkedéseket és eszközöket támogatnia kell az Uniónak és a tagállamoknak. Egy európai szintű pénzügyi eszközön keresztül ösztönözni kell nemzeti energiahatékonysági alapok létrehozását, amelyek támogatják az energiateljesítmény-alapú szerződéseket. Az energiateljesítmény-alapú szerződések, ahol a fogyasztó garantált energiamegtakarítást vásárol, előnyt jelentenek, mivel a beruházás 2–15 év alatt térül meg. Egy ilyen modell munkahelyeket hoz létre a kkv-kon belül, a fogyasztók pénzt spórolnak az energiaszámláikkal és a kibocsátás csökken.

 
  
MPphoto
 
 

  Eija-Riitta Korhola (PPE), írásban.(FI) Amikor, ahogy képviselőcsoportom nagy része, a kötelező 20%-os energiamegtakarítási célkitűzés ellen szavaztam, nem az energiamegtakarítás fontosságáról foglaltam állást, hanem arról, ahogy ezt elő akarjuk mozdítani. Vitathatatlan a nagyobb energiamegtakarítás szükségessége. Ugyanakkor az Unió éghajlatváltozással, energiabiztonsággal és –ellátással kapcsolatos problémáinak megoldására irányuló kísérletek véleményem szerint nem fenntarthatóak és körültekintőek.

A közismert 20-20-20 éghajlatváltozási és energiaügyi csomagban az energiamegtakarítási célkitűzés volt egyedül nem kötelező érvényű, mivel feltételezték, hogy fokozni fogják, összhangban más kötelező célkitűzésekkel, például a kibocsátások csökkentésére és a megújuló energiaforrásokra vonatkozó célkitűzésekkel. Az energiamegtakarítási célkitűzést nem úgy vezették be, ahogy akartuk, de most, ahelyett, hogy megint egy újabb kötelező célkitűzéssel terhelnénk a Közösséget, egy olyannal, amely átfedésben van más kötelező célkitűzésekkel, és anélkül, hogy tudnánk, hogyan érhetnénk azt el, először inkább azt kellene megvizsgálnunk, hogy ezeket az egyéb célkitűzéseket helyesen határoztuk-e meg.

Amikor kibocsátás-csökkentéseket és a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos célkitűzéseket határozunk meg, tagállamainkat és vállalataikat nyomás alá helyezzük, és nagy a kísértés, hogy rövidlátó, fenntarthatatlan megoldásokat hozzunk létre. Ha mindezek tetejébe még egy kényszert bevezetnénk, az EU szó szerint maga alatt vágná a fát, a bevételek jelentős átruházását idézve elő anélkül, hogy az további előnnyel járna az éghajlatváltozás, a környezetvédelem vagy energiabiztonságunk tekintetében.

Miközben megpróbáltunk tenni valamit, pont az ellenkezőjét értük el. Az ipar globálisan egyre életképtelenebbé válik, fenntarthatatlanul égetjük a fát a megújuló energiaforrások felhasználása nevében, és ugyanakkor a probléma maga, a széndioxid-kibocsátás egyre komolyabban nő határainkon túl.

Ideje ésszerű és fenntartható intézkedéseket hozni, és nem rövidlátó kényszermegoldásokhoz fordulni, amelyeknek nincs semmilyen kézzelfogható eredménye.

 
  
MPphoto
 
 

  Elisabeth Köstinger (PPE), írásban.(DE) Az energiahatékonyság egész Unióra kiterjedő növekedése központi eleme egy fenntartható európai energiastratégiának. Lehetővé teszi a széndioxid-kibocsátás csökkentését, és ugyanakkor az energiabiztonság leggyorsabb és legköltséghatékonyabb módon való fejlesztését. Üdvözlöm, hogy a jelentés hangsúlyozza az épületek energiahatékonyságába való nagyobb beruházást, amely új munkahelyeket fog létrehozni az építési ágazatban és a kkv-kban, valamint akár évi 1000 EUR értékű megtakarítást idézhet elő háztartásonként. A jelentés utal továbbá az energiahatékonyság növelésének szükségességére az egész közlekedési ágazatban az energiaintenzív közlekedési módoktól – például az autó, illetve a teherautó – az energiatakarékos közlekedési módok felé – például a vasút – való elmozdulás által. Támogatom a jelentés azon részét, amely felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy adják meg az energiahatékonyságnak a megérdemelt figyelmet, és ugyanakkor biztosítsák az uniós, illetve nemzeti szinten már bevezetett, a területtel kapcsolatos számos jogalkotási intézkedés betartását.

 
  
MPphoto
 
 

  Bogusław Liberadzki (S&D), írásban.(PL) A mai szavazáson támogattam az energiahatékonysági cselekvési terv felülvizsgálatáról szóló Bendtsen-jelentés jóváhagyását. Nem kétséges, hogy az energiahatékonyság növelése a széndioxid-kibocsátás csökkentésének legköltséghatékonyabb és leggyorsabb módja. Tény, hogy az Európai Unióban az épületek felelősek az energiafogyasztás körülbelül 40%-áért és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának körülbelül 36%-áért. Ezért gondolom, hogy az egyik legfontosabb dolog, amit meg kell tennünk, az az épületek energiahatékonyságának a növelése, és ezt a meglévő berendezések felújítására irányuló munka kezdeményezésével és az épületekben hatékonyabb közös infrastruktúra és fűzési rendszerek bevezetésével kell véghezvinni. Az épületek szigetelésének a strukturális alapokból való finanszírozása mellett szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Marian-Jean Marinescu (PPE), írásban.(RO) Az energiahatékonyságról szóló jelentés rendkívül fontos az Uniónak az erre a területre vonatkozó, az elkövetkezendő évekre szóló cselekvési terve elfogadásának tekintetében. Nagy hatása lesz a széndioxid-kibocsátás csökkentésére használt módszerekre, a gazdasági növekedésre és a munkahelyteremtésre olyan területeken, mint az IT, az építkezés és a szolgáltatások. A leghátrányosabb helyzetű fogyasztók hatékonyabb védelme mellett szavaztam. Ezeknek a fogyasztóknak kell leginkább részesülniük az energiahatékonysággal kapcsolatos fejlesztések előnyeiből. Ugyanakkor több pénzügyi forrásra van szükség a szükséges beruházásokhoz. Továbbá a nemzeti, regionális és helyi szintű energiahatékonysági alapok felállítása mellett szavaztam. Ezek az alapok kulcsfontosságú szerepet tölthetnek be energiahatékonysági szolgáltatásokat nyújtó kkv-k és vállalkozások fejlesztése terén. Azon jogilag kötelező érvényű célkitűzés ellen szavaztam, hogy 2020-ra minimum 20%-os energiamegtakarítást érjünk el, mivel ez az uniós szintű kényszer negatív hatással lehet az egységes piacra. Úgy gondolom, hogy a fenntartható, környezetbarát gazdaságba való átmenet túlzó jogi intézkedések bevezetése nélkül is haladni fog.

 
  
MPphoto
 
 

  Mario Mauro (PPE), írásban.(IT) Ebben az energiahatékonysági cselekvési terv felülvizsgálatáról szóló jelentésben Bendtsen úr helyesen mutat rá, hogy a nemzeti politikák még mindig nem használják ki teljesen az energiahatékonyságban rejlő lehetőségeket. Meg kell erősítenünk ezért az európai uniós stratégiákat ebben az irányban. Az indítvány mellett szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban.(FR) Ez a jelentés támogatja az energiahatékonyság elvét és az energiafogyasztás címkézését. Ez jó dolog, bár egyesek biztosan szerették volna, hogy a tárgyalás a józan energiapolitikára és az ökocímkére is kiterjedjen. Aggódik továbbá az energiaszegénység miatt. Ez jó hír. Milyen kár viszont, hogy a környezetbarát kapitalizmus eszközévé teszi, hogy a szabad versenyt támogatja, hogy pénzügyi közvetítők beavatkozására szólít fel, és a szénalapú piac erényeit dicsőíti. Megsemmisíti az ígért előnyöket.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE), írásban.(PT) Egy olyan cselekvési tervnek, amely összhangban van az európai energiapolitikával, a következő témákkal kell foglalkoznia: alacsony széndioxid-kibocsátású energiarendszer kialakítása felé való haladás, az energiaellátás biztonságának biztosítása, az Unió nagyobb versenyképességének biztosítása, valamint az energia minden fogyasztó számára elérhető áron való biztosítása. E célkitűzések eléréséhez jelentős anyagi és emberi erőforrásra van szükség.

 
  
MPphoto
 
 

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – Íme az energiahatékonyságra vonatkozó 10 fő iránymutatás:

1. energiahatékony technológiák; 2. szállítási technológiák; 3. az energia hatékony felhasználása; 4. az energiaszállítási rendszer biztonsága; 5. az energiatermeléshez használt termékek beszerzése és tárolása; 6. a beszállító országok energiájának kihasználása; 7. az energiaforrások kialakítása és elosztása; 8. monopóliumellenes programok az energiafogyasztás és energiaellátás terén; 9. nanotechnológiák az energiaellátási ágazatban és annak fejlesztése; 10. hatékony energiaszabályozás.

Sajnálatos módon ezekkel a vonatkozásokkal nem foglalkozik ez a jelentés. Mindamellett mellette szavaztam, figyelembe véve, hogy a fő feladat még csak most kezdődött.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI), írásban.(DE) Az energiahatékonyság olyan terület, amely nagy lehetőségekkel rendelkezik a jövőre nézve, és amelyben az Uniónak már van némi tapasztalata. Az uniós tagállamok továbbá sok vezető technológiát alkalmazó vállalatnak adnak otthont. A környezetre gyakorolt nyilvánvalóan előnyös hatásai mellett ez az ágazat a gazdasági növekedés fokozása és a munkahelyteremtés területén is rejt lehetőségeket. Ugyanakkor mostanra világossá vált, hogy az EU gyakran tűz ambiciózus célokat maga elé, amelyek teljesítése később problémás, vagy egyáltalán nem sikerül. Ez történhet az épületek esetében is, amelyek természetesen jelentős energiamegtakarítási lehetőségeket rejtenek.

Jelentősen egyszerűbb ilyen típusú intézkedéseket bevezetni az új épületek, mint a már meglévő régiek esetében. A műemlékké nyilvánított épületek külön problémát jelentenek. Végül, de nem utolsósorban, nem szabad hagynunk elszabadulni a helyzetet olyan energiahatékonyság-növelő intézkedések kivetésével, amelyek bevezetése annyira költséges, hogy a megélhetés majdnem megfizethetetlenné válik. Ennek megfelelően szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Wojciech Michał Olejniczak (S&D), írásban.(PL) Nem lehet nem egyetérteni az előadó azon állításával, hogy „az energiahatékonyság a széndioxid- és egyéb kibocsátások csökkentésének legköltséghatékonyabb és leggyorsabb módja”. Emellett az energiahatékonyság javítására irányuló tevékenységek hozzájárulnak a gazdasági növekedéshez és a munkahelyteremtéshez. Ez a jelenség megfigyelhető például az új tagállamokban, ahol jelentős mértékű kihívással kell szembenézni.

Érdemes megjegyezni továbbá, hogy az épületek szigetelésére szánt európai uniós támogatás a kohéziós politika egyik legláthatóbb megnyilvánulása. A felújított épületek mutatják a legjobban az Európai Unió jelenlétét a régióban. Ezeket figyelembe véve, támogatom a jelentésben foglalt javaslatokat az energiahatékonyság fejlesztésére irányuló kiadások növelése tekintetében.

 
  
MPphoto
 
 

  Alfredo Pallone (PPE), írásban.(IT) Az energiahatékonysági cselekvési terv mellett szavaztam, mivel fontosnak tartom az Európai Unió ösztönzését, hogy lépéseket tegyen a környezetbarát és fenntartható jövő irányába. Az energiafogyasztásnak az energiainfrastruktúrák rendszerinnovációin és a városfejlesztésen keresztül történő csökkentése Európa célja az új cselekvési tervben, amelyet februárban fog benyújtani a Bizottság. Úgy gondolom, hogy a célkitűzéseknek nem szabad kötelező érvényűnek lenniük, mert ha felgyorsítjuk az ütemezést, kockáztatjuk, hogy pénzügyi károkat okozunk a vállalkozások és magánszemélyek számára. A cselekvési terv intézkedéseinek koherensnek kell lenniük a nemzeti tervekkel, hogy egy egységes módszer jöjjön létre az energiahatékonysági célkitűzések mérésére.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban.(PT) Az előadó, az Európai Néppárt tagja, az energiahatékonysági cselekvési terv felülvizsgálatában kiegyensúlyozott javaslatot tesz egy 20%-os energiamegtakarítási célkitűzés elérésére, amelyet 2007-ben határozott meg az Európai Tanács.

Úgy tűnik számomra, hogy az előadó által javasolt, pragmatikus módon bevezetett energiahatékonysági politika, egyéni célkitűzésekkel és jogilag kötelező érvényű célok meghatározása nélkül, a legjobb módja a kérdéses célkitűzések elérésének a jelenlegi gazdasági és politikai környezetben. Ugyanakkor az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság elfogadott egy megoldást, amely magában foglalja egy legalább 20%-os kötelező energiacsökkentési célkitűzés bevezetését, egy módosítást, amelyet a szocialisták, liberálisok és zöldek szavazatai alapján hagytak jóvá.

Az általam megszavazott jelentésen belül kiemelném az energiahatékonyságot támogató különböző közösségi és tagállami tevékenységeket: az ezen a területen hatályos jogszabályok alkalmazása, energiahatékony városfejlesztés, energiahatékony épületek építése, valamint ezeknek és más intézkedéseknek a finanszírozása nemzeti energiahatékonysági alapok létrehozásán keresztül.

Hangsúlyozni kell, hogy ez az európai parlamenti jelentés fontos hozzájárulás az energiahatékonysági cselekvési terv Európai Bizottságban folyamatban lévő felülvizsgálatához.

 
  
MPphoto
 
 

  Aldo Patriciello (PPE), írásban.(IT) Részben az eredeti terv több módosításának eredményeképp, egyetértek Bendtsen úrral abban, hogy az energiahatékonyság a legköltséghatékonyabb intézkedés a széndioxid- és egyéb kibocsátások csökkentése érdekében, valamint hogy ez egyedülálló lehetőségeket jelent munkahelyek támogatása és létrehozása tekintetében, miközben csökkenti az energiabehozataltól való függőséget. Az előadó megjegyzi, hogy a Bizottság szerint az energiatakarékosság akár több mint 1000 EUR megtakarítást jelenthet háztartásonként évente.

 
  
MPphoto
 
 

  Rovana Plumb (S&D), írásban. – (RO) Az energiahatékonyság a széndioxid- és egyéb kibocsátások csökkentésének legköltséghatékonyabb és leggyorsabb módja. Hatalmas lehetőséget jelent mind a gazdasági növekedés, mind a munkahelyteremtés szempontjából az IT, az építkezés és a szolgáltatások terén. Mind a vidéki, mind a városi területeken teremt majd munkahelyeket, amelyek nem kiszervezhető helyi munkák lesznek. A Bizottság 2011 elején be fog nyújtani egy új, felülvizsgált tervet, amelynek a következő elemeket kell tartalmaznia: – kötelező uniós célkitűzés az energiahatékonyság minimum 20%-kal való növelésével kapcsolatban 2020-ra – intézkedések bevezetés az energiaszegénység leküzdésére minden energiapolitikában – az energiaszolgáltatásokról szóló irányelv felülvizsgálata 2011-ben – az intelligens hálózatokba való ösztönző beruházás és a harmadik intézkedéscsomag azon belső piacra vonatkozó követelményének a tagállamok általi betartása, hogy 2020-ra a háztartások 80%-ba intelligens mérőórákat szereljenek fel – a tagállamoknak éves ingatlanfelújítási célkitűzéseket kell meghatározniuk – a Bizottságnak politikákat kell előterjesztenie a közel nulla energiaveszteség elérése érdekében az épületekben 2050-re – az ágazatban meghatározott célkitűzések elérése érdekében a Bizottságnak meg kell vizsgálnia olyan innovatív finanszírozási modelleket, mint a visszaforgatható alapok .

 
  
MPphoto
 
 

  Teresa Riera Madurell (S&D), írásban.(ES) A jelentés mellett szavaztam, mivel szerintem fontos, hogy a 20%-os energiahatékonysági célkitűzés kötelező legyen, nem csak a széndioxid-kibocsátás csökkentése miatt, hanem társadalmi okokból is. Az európai háztartások kiadásainak jó része az energiaszámlák befizetésére megy el. Az energiapazarlás csökkentésére irányuló hatékonysági intézkedések bevezetése és az energiaszegénység csökkentése szocialista célkitűzés.

 
  
MPphoto
 
 

  Frédérique Ries (ALDE), írásban.(FR) Addig, amíg a világűrben hasznosított napenergia őrült kihívásának sikerül megfelelnünk, és az egész világ arathatja ennek a jószerével kimeríthetetlen elektronikus mannának az előnyeit, az Európai Uniónak a jelenlegi energiapolitika terén nincs más lehetősége, mint hogy a lehető legtöbb forrásból szerezze be a szükséges energiát, és az energiahatékonyságot válassza. Ez a Bendtsen úr jelentésében kiemelt egyik legfontosabb prioritása a következő évtizedre vonatkozó európai stratégiának, amelyet az Európai Parlament képviselői nagy többséggel fogadtak el ma délután. Különösen üdvözlendőnek tartom a kötelező érvényű, 2020-ra elérendő 20%-os energiamegtakarítási célkitűzés elfogadását, amely lehetővé teszi az Unió számára, hogy körülbelül 100 milliárd EUR összeget takarítson meg. Ahhoz, hogy ezt elérjük, egyértelműen többet kell tennünk olyan változatos területeken, mint az energiaszolgáltatások, a közlekedés (vajon mikorra lesz elektromos járművek szabványosítására vonatkozó keretrendszerünk?) és az épületek. Ez utóbbi különleges figyelmet kíván, mivel tudjuk, hogy az Európai Unióban az épületek felelősek az energiafogyasztás körülbelül 40%-áért és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának körülbelül 36%-áért. Jelentős energiamegtakarítási lehetőséggel rendelkeznek a középületek például, amelyek megkönnyíthetnék a stabil, környezetbarát gazdaságba való átmenetet.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Ez a jelentés egy erőteljes és időszerű emlékeztető a Bizottság és a Tanács számára egy kötelező energiamegtakarítási célkitűzés fontosságával kapcsolatban a 2011. február 4-i döntő fontosságú energiaügyi csúcstalálkozó előtt, amikor a Bizottság energiahatékonysági cselekvési tervét készíti. Létfontosságúak az ambiciózus uniós energiamegtakarítási és -hatékonysági intézkedések, ha Európa meg akar felelni az energiabiztonsággal és az éghajlatváltozással kapcsolatos kihívásoknak. Gazdaságilag is hasznosak lehetnek, munkahelyeket teremtenek, és az alacsonyabb energiaszámlákkal pénzt takarítanak meg a fogyasztóknak. Mostanáig a tagállamok nem tartották be ígéretüket, hogy 2020-ra 20%-kal csökkentik az energiafogyasztást, mivel nem megfelelő fejlődést értek el a területen. A célkitűzés kötelezővé tétele segíteni fog (ahogy a megújuló energiaforrások esetében is) annak biztosításában, hogy az uniós kormányok kihasználják ezt a lehetőséget.

A jelentés erősebb intézkedésekre szólít fel továbbá az épületek energiafogyasztásával, elsősorban a meglévő épületállomány felújításával kapcsolatban. Mivel az Európai Unióban az épületek felelősek az energiafogyasztás 40%-áért, létfontosságú ennek az ágazatnak a kezelése. A Zöldek Képviselőcsoportja reméli, hogy az uniós energiaügyi csúcstalálkozón ezzel a rendkívül fontos kérdéssel is foglalkozni fognak.

 
  
MPphoto
 
 

  Czesław Adam Siekierski (PPE), írásban.(PL) Az energiahatékonysági cselekvési terv a gazdaság versenyképessége és az uniós energiaellátás biztonsága növelésének költséghatékony módja. Az energiahatékonyság növelésének megkezdésére irányuló terv kitűnő lehetőség a kis- és középvállalkozások fejlesztésére is. A Bendtsen-jelentés helyesen hívja fel a figyelmet az energia hatékony és hatásos felhasználásának módjaira a fogyasztás csökkentésének szükségessége nélkül, mivel ez folyamatosan emelkedik a tagállamokban. Az újfajta energiatechnológiák felhasználása az építkezés és a közlekedés terén jelentős megtakarításokat tesz lehetővé az egész Unió szintjén. Ugyanakkor ahhoz, hogy ezeket a módszereket bevezessék, tájékoztató kampányokra van szükség a polgárok számára, valamint csökkenteni kell az energiatakarékos technológiák költségeit. Valójában az innovatív berendezések magas ára a legnagyobb akadálya bevezetésüknek. Kötelező célkitűzések bevezetése 2020-ra sok tagállam számára problémás lehet.

Emlékeznünk kell ugyanakkor, hogy minden tagállam más fejlettségi szinten áll az energiapolitika terén. Az a kötelező célkitűzés, hogy 2020-ra a végső energiafelhasználás 20%-a megújuló energiaforrásból származzon, túl nagy kihívás lehet, különösen a 12 új tagállam számára.

 
  
MPphoto
 
 

  Bart Staes (Verts/ALE), írásban. – (NL) Örülök, hogy az Európai Parlament úgy döntött, hogy támogatja a 20%-os energiamegtakarítás 2020-ra való elérésével kapcsolatos kötelező célkitűzést. Előrejelzések szerint a jelenlegi politikával Európa csak 11%-os energiamegtakarítást fog elérni. Eközben a háztartások évente 1000 EUR-t pazarolnak el, és évente nem kevesebb, mint 350 milliárd EUR-t exportálunk az olajban gazdag országokba. A házak jobb szigetelése, a hatékonyabb energiaszállítás és a hatékonyabb berendezések alacsonyabb energiaszámlákat eredményeznek a fogyasztók és a vállalkozások számára.

Gyakran akadályok merülnek fel ezeknek a hatékony intézkedéseknek a bevezetésével kapcsolatban, mint például a magas beruházási költségek vagy az előnyökkel kapcsolatos bizonytalanságok. Amennyiben az európai miniszterek támogatják ezt a javaslatot, a kormányoknak fokozniuk kell az energiatakarékossági megfontolások iránti támogatásukat. Ezek az intézkedések végül pénzt fognak hozni, mivel az energiaszámlák alacsonyabbak lesznek.

Az energiamegtakarítás a legolcsóbb módja annak, hogy elérjük az éghajlatváltozással kapcsolatos célkitűzéseket, és 560 millió tonnával kevesebb széndioxid kibocsátásához fog vezetni. Az energiamegtakarítás ezért megkönnyíti számunkra, hogy egy kicsit emeljük az éghajlatváltozással kapcsolatos célkitűzésünket. Sajnálatos módon még mindig reménytelenül le vagyunk maradva; egy közelmúltban készült jelentés szerint meg kell háromszoroznunk az európai célkitűzést, ha 20%-os energiamegtakarítást akarunk elérni. Fontos tehát, hogy ez a célkitűzés kötelező érvényű legyen minden uniós tagállam számára.

 
  
MPphoto
 
 

  Konrad Szymański (ECR), írásban. – Az ECR képviselőcsoport európai parlamenti képviselői úgy gondolják, hogy az energiahatékonyságnak döntő szerepe van abban, hogy segítse az Uniót a megújuló energiaforrásokra és a kibocsátáscsökkentésre vonatkozó célkitűzései elérésében. Szintén fontos szerepe van energiabiztonságunk biztosításában, valamint gazdasági versenyképességünk növelésében. Támogatjuk a jelentés nagy részét, például az intelligens hálózatokra és mérőórákra való összpontosítást, az EBB és a magánszféra általi támogatást, valamint a K+F-ben rejlő lehetőségeket az energiahatékonyság előmozdítása terén. Az ECR-képviselők ugyanakkor nem támogatják a kötelező energiahatékonysági célkitűzéseket. Úgy gondoljuk, hogy az EU és a tagállamok a megújuló energiaforrásokra vonatkozó és a kibocsátáscsökkentési célkitűzéseken, valamint az energiaszolgáltatásokról szóló irányelv szerinti energiatakarékossági célkitűzéseken keresztül már ösztönzést kaptak energiahatékonysági politikák bevezetésére. Az ECR tagjai ezért tartózkodtak a jelentésről való szavazáson.

 
  
MPphoto
 
 

  Thomas Ulmer (PPE), írásban. – (DE) A Bendtsen-jelentés ellen szavaztam, mivel a számokat újra megváltoztatták, és a célkitűzések korlátozóak. Igaz, hogy ez egy nem jogalkotási jellegű jelentés, de a környezetbarát tervezésről szóló jelentés hatása megmutatta, hogy milyen óvatosan kell kezelni ezeket a kérdéseket. A nem energiatakarékos izzólámpák betiltása eredményeként ki kellett ürítenem egy szobát, miután egy higanyt tartalmazó energiatakarékos izzó eltört, hogy ne okozzon kárt az emberek egészségére. Ez pontosan olyan dolog, amit időben meg kell állítani.

 
  
MPphoto
 
 

  Hermann Winkler (PPE), írásban. – (DE) A jelentés ellen szavaztam. Üdvözlendőnek tartom a jelentés megközelítését az energiahatékonysági cselekvési tervvel kapcsolatban. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy hiba „fölülről kiszabott” kötelező energiahatékonysági célkitűzések és magán- és középületekre (például iskolákra) vonatkozó kötelező modernizációs és felújítási célkitűzések meghatározása. Egy olyan időszakban, amikor szűk költségvetéssel rendelkeznek a megyék, önkormányzatok és háztartások, ezek a nem reális elvárások túl nagy terhet rónak rájuk. Az EU Bizottságának például, amelynek épületei az új energiahatékonysági kritériumok alá esnek, nemrég be kellett vallania, hogy nem tudja teljesíteni az épületállománya energiatakarékos felújítására vonatkozó további követelményeket. Nem szabad olyan dolgokat követelnie az Uniónak másoktól, amelyeket ő maga sem tud teljesíteni.

Sok kis- és középvállalkozás számára, és különösen a szászországi kisvállalkozók számára ezek az intézkedések túl messzire mennek. Túl nagy terhet fognak róni a vállalkozásokra, és egyértelműen munkahelyek elvesztését fogják eredményezni, valamint a költségek növekedését a fogyasztók számára. Véleményem szerint kritikusan kell megközelíteni különösen azt a felhívást, hogy az energiahatékonysági kritériumokat alkalmazzuk a közbeszerzési politikára. Az energiamegtakarítás helyes módjához hozzátartozik az európai polgárok képzése és adókedvezmények létrehozása.

 
  
MPphoto
 
 

  Joachim Zeller (PPE), írásban.(DE) Ellenzem a jelentést. Bár tartalmaz néhány megfontolásra érdemes javaslatot, nem vagyok jó véleménnyel az olyan gesztuspolitikáról, amely olyan korlátozó intézkedések meghozására szólít fel, amelyeket majdnem lehetetlen bevezetni a gyakorlatban. Figyelembe véve az érintettek pénzügyi helyzetét, az az önkormányzatokra és regionális hatóságokra, valamint háztulajdonosokra irányuló követelés, hogy energiatakarékos felújításokat végezzenek ingatlanjaikon, különösen értelmetlen. Még az Unió Bizottságának is be kellett ismernie, hogy nem tudta teljesíteni az épületállománya energiatakarékos felújítására vonatkozó átfogó követelményeket. Továbbá még nem láttunk semmi bizonyítékot arra, hogy az energiatakarékos felújítások közvetlen költségmegtakarítást eredményeznek. Az infrastruktúra előállításába és fenntartásába, valamint a megújuló energia előállításához szükséges eszközökbe való beruházás eredményeképp az energia ára gyorsabban növekszik, mint ahogy azt ellensúlyozni lehetne az energiahatékonysági intézkedésekből származó lehetséges megtakarításokkal. A 2002 óta meglévő uniós energiahatékonysági irányelvet nagyon különböző módon vezették be az egyes tagállamokban, ami azt jelenti, hogy nincs egységes megközelítés ezzel kapcsolatban Európában. A jelenlegi pénzügyi viták fényében nem helyes ragaszkodni a strukturális alapok energiahatékonysági intézkedések finanszírozására történő sokkal jelentősebb igénybevételéhez. Nagyon támogatok egy olyan energiahatékonyságról szóló vitát, amely széles körű egyetértésen alapul minden politikai szinten, bevonva az összes érintett szereplőt, valamint ösztönző rendszerek létrehozását. Ugyanakkor ellenzem „felülről” meghatározott szabályozások bevezetését, amelynek költségeit másoknak kell állniuk.

 
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat