Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2010. december 15., Szerda - Strasbourg

13. Gazdasági kormányzás és a Lisszaboni Szerződés 9. cikke (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont a következők tárgyalása:

Stephen Hughes, Pervenche Berès és Udo Bullmann szóbeli választ igénylő kérdése az S&D Képviselőcsoport nevében a Tanácshoz: Gazdasági kormányzás és a Lisszaboni Szerződés 9. cikke (O-0200/2010 - B7-0660/2010) és

Stephen Hughes, Pervenche Berès és Udo Bullmann szóbeli választ igénylő kérdése az S&D képviselőcsoport nevében a Bizottsághoz: gazdasági kormányzás és a Lisszaboni Szerződés 9. cikke (O-0201/2010 - B7-0661/2010)

  Pervenche Berès, szerző. – (FR) Elnök asszony, soros tanácsi elnök úr, biztos úr, az önök által vezetett mindkét intézmény nagyon keményen dolgozott a gazdasági kormányzás kapcsán, és ma az Európai Parlament a gazdasági kormányzásról szóló hat bizottsági javaslatot vitatja meg.

Ma a Lisszaboni Szerződés hatálya alá tartozunk, amelynek 9. cikke kiköti, hogy az Unió politikái és cselekvései meghatározása és végrehajtása során, idézem, „figyelembe veszi a foglalkoztatás magas szintjének előmozdítására, a megfelelő szociális biztonság biztosítására, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre, valamint az oktatás, a képzés és az emberi egészség védelmének magas szintjére vonatkozó követelményeket”.

Máig sem végeztek azonban hatásvizsgálatot „a gazdasági kormányzási csomag” kapcsán, amelynek megvitatását kérik tőlem. Ezek a hatásvizsgálatok nagyon fontosak a Bizottság számára, amikor például elektromágneses sugárzás okozta megbetegedésekről szóló jogszabályok végrehajtásáról van szó.

Ez üdvözlendő, azonban ugyanezt a lelkesedést szeretnénk látni a gazdasági kormányzás kapcsán is. Máskülönben mit látunk? Azt, hogy Rehn biztos úr ma elmagyarázza nekünk, hogy stratégiája három pillérből állna: az egyik a növekedés, a másik a gazdasági kormányzás és végül a pénzügyi piacok ellenőrzése. Ha azonban nem tudja a jobb kéz, hogy mit csinál a bal, akkor az Európai Unió cselekvései következetlenek lesznek, és az európai uniós jogszabályok nem fognak teljesülni a 9. cikk alapján.

Éppen ezért arra ösztönözzük, hogy értékelje az ön által tervezett intézkedések társadalmi hatását a foglalkoztatásra, az öregségi nyugdíj finanszírozására, a szociális védelemre és a közszolgáltatás finanszírozására.

Milyen hatással lesz a szegénység elleni küzdelem az ön 2020-as stratégiai célkitűzésére, amikor tudjuk, hogy az Európai Unióban jelenleg 116 millió embert veszélyeztet a szegénység vagy a társadalmi kirekesztettség a 2008-as évre vonatkozó adatok alapján?

A valóságban azonban úgy tűnik, hogy a Bizottság egy titkos megbízatás keretében arra kéri önt, néhány tagállam aggodalmaira adott válaszként, a Tanácson belül, hogy reformálja meg a stabilitási és növekedési paktumot, hogy az még szigorúbb legyen, megelőző és korrekciós szankciókat tartalmazzon, miközben figyelmen kívül hagyja a szükséges befektetési stratégiát az önök által elfogadott 2020-as stratégia kapcsán.

Tudjuk, hogy a munkahelyteremtés kapcsán a következő évek növekedési kilátásai rosszabbak lesznek az elmúlt évekéhez képest.

Nem ellenezzük a közfinanszírozáshoz való visszatérést, azonban ellenzünk egy olyan növekedési stratégiát, amely nem rendelkezik finanszírozási forrásokkal, olyan megszorító intézkedésekkel, amelyeknek jelentős társadalmi hatásai lehetnek, lehetséges következményekkel az egyenlőtlenségre, és ahol az egyenlőtlenség semmilyen formájával, a vagyon megosztását illetően, nem foglalkozunk.

Ez nem lehet annak a Lisszaboni Szerződésnek a szelleme, amelyért olyan keményen harcoltunk, és amelynek a végrehajtásért ön, soros tanácsi elnök úr, biztos úr, felelős.

  Olivier Chastel, a Tanács soros elnöke. – (FR) Elnök asszony, biztos úr, tisztelt képviselők, örömömre szolgál, hogy a nyilvánosság is jelen van. Ez jó dolog.

Szeretném természetesen megköszönni a Parlamentnek, hogy felvette ezt a kérdést az ülés napirendjére. Ez lehetővé teszi számunkra egy fontos kérdés megvitatását, amely kapcsán nagyon sokat dolgoztunk a Tanácsban az elmúlt hónapokban.

Természetesen tisztában vagyok vele, hogy ez a Parlament nagy jelentőséget tulajdonít a gazdasági kormányzásnak és annak a szélesebb értelemben vett társadalmi kérdésekhez való kapcsolatának, ahogy azt az Európai Unió működéséről szóló szerződés 9. cikke tartalmazza. A 9. cikkből eredő kötelezettséget teljesíteni kell az Unió politikáinak és cselekvéseinek meghatározása és végrehajtása során, beleértve a jövőbeli gazdasági kormányzással kapcsolatos valamennyi munkát.

Először is, szeretném kiemelni, hogy a belga elnökség ideje alatt a 9. cikk és ezáltal a horizontális záradék végrehajtásának fontossága nagyon sokszor említésre került. Szeretném felidézni éppen ezért a Tanács által december 6-án elfogadott társadalmi dimenzióval kapcsolatos következtetéseket az integrált Európa 2020 stratégia összefüggésében. Ezek a következtetések felszólítják az Európai Bizottságot a társadalmi hatás értékelésére szolgáló, meglévő rendszer megerősítésére és használatának ösztönzésére. Felszólítja a Tanácsot, hogy készítsen jelentést arról, a 9. cikket milyen módon hajtják vége a munka és az európai politikák során a nyitott koordinációs módszer segítségével. Felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy keressen eszközöket a társadalmi egyenlőség érvényesítésére, valamint a 9. cikk végrehajtására a szegénység elleni európai platformra irányuló zászlóshajó kezdeményezés összefüggésében, amelyet néhány napon belül tesznek közzé.

Különös tekintettel az új makrogazdasági ellenőrzési és koordinációs mechanizmusra, a Tanács nem gondolja, hogy a foglalkoztatás és a társadalmi védelem egész egyszerűen kizárólag az új makrogazdasági ellenőrzési keret hatása, amely hatást meg kellene vizsgálni, hanem a makrogazdasági és költségvetési növekedést rövid és közép távon befolyásoló tényezőknek is tekinti őket. Ez lényeges, ha el akarjuk kerülni egy kiegyensúlyozatlan makrogazdasági keret kialakulását és meg akarjuk őrizni a szerződések által előírt intézményi egyensúlyt.

A Tanács szándéka a 9. cikk gyakorlatban való támogatására egyértelműen kitűnik az európai szemeszterből is, amelynek integrált megközelítés révén egyensúlyi helyzetet kell tükröznie az Európa 2020 stratégia és a Stabilitási és Növekedési Paktum között. A 9. cikkben lévő elveket éppen ezért alkalmazni kell ezekben a dokumentumokban és jogszabályi intézkedésekben, hogy azok integrált egészet alkossanak.

Ezt szem előtt tartva, a Tanács két szakaszban végezte el a munkát. Az első szakaszban kialakította az európai foglalkoztatási stratégiát a Szerződésben és az új gazdasági kormányzási keretben leírtak alapján. Az október 21-én elfogadott következtetésekben a Tanács meghatározta az európai foglalkoztatási stratégia helyét a gazdasági kormányzáson belül.

A második szakaszban december 6-i ülésén az Európai Tanács elfogadott egy új eszközt a foglalkoztatás és társadalmi politikák többoldalú ellenőrzésére, a közös értékelési keretet, amely hozzájárul a tagállamok foglalkoztatási és társadalmi integrációs politikáinak megfelelőbb ellenőrzéséhez, és ezáltal biztosítja ezeknek a dimenzióknak a megfelelőbb figyelembevételét európai szinten.

Ezeket az új eszközöket a makrogazdasági ellenőrzés megelőző szakaszában kell mobilizálni, hogy megfelelő figyelmet fordítsunk a munkaerőpiacok helyzetére és a társadalmi problémákra, amelyek veszélyeztethetik a gazdasági és monetáris uniót. Ezek természetesen központi eszközök lesznek az Európa 2020 stratégia tematikus ellenőrzése során is.

A Tanács továbbá emlékeztet rá, hogy hozzá kíván járulni mind a tematikus ellenőrzéshez az Európa 2020 stratégia öt alapvető célkitűzése alapján, mind a makrogazdasági ellenőrzéshez, mivel ezek a keretek szorosan összekapcsolódnak. A belga elnökség kérésére továbbá a szociális védelemmel foglalkozó bizottság kifejtette véleményét az Európa 2020 stratégia társadalmi dimenzióját illetően, amelyben hangsúlyozza az Európa 2020 stratégia prioritásai, valamint az Európa Tanács célkitűzései által létrehozott feloszthatatlan egység közötti szinergia szükségességét.

Szeretném megjegyezni továbbá, hogy a Tanács egyéb következtetéseiben, a nyugdíjakról szóló következtetésekben, valamint az általános érdekű szociális szolgáltatásokról szóló tanácsi következtetésekben is utalt a 9. cikkre.

Elnök asszony, tisztelt képviselők, ma délutáni vitánk lehetőséget teremt arra, hogy a gazdasági kormányzással, és különösen annak társadalmi aspektusaival kapcsolatos kérdésekkel foglalkozzunk. A Tanács soros elnökeként természetesen figyelmesen fogom hallgatni hozzászólásaikat, és várom a gyümölcsöző véleménycserét, amely mindannyiunk segítségére lesz az elkövetkezendő tárgyalások során.

  Janusz Lewandowski, a Bizottság tagja. – Elnök asszony, a Lisszaboni Szerződés ön által idézett 9. cikke egyértelműen meghatározza az európai társadalmi gazdasági modell különleges jellemzőit. Amikor elolvassa Európa 2020 stratégiánkat, láthatja, hogy az egyértelműen támogatja Európa e modelljét azáltal, hogy összekapcsolja a teljesítmény növelésére irányuló erőfeszítéseket a munkaerő-piaci részvétel, az egész életen át tartó tanulás, a munkaerő-piaci alkalmazkodás, a mobilitás és a társadalmi befogadás területén.

Ez azonban nem kielégítő válasz ilyen komoly kihívások idején, amikor Európában a válságok negatív, vagy még inkább drámai hatással vannak a reálgazdaságra, az államháztartásra, a munkaerőpiacra, valamint az európai életszínvonalra. A válság révén napvilágra került kihívások elleni küzdelem érdekében a Bizottság számos politikai kezdeményezést indított. Pénzügyi rendszerünk stabilitása érdekében az EU megállapodott a pénzügyi szabályozás új felépítéséről. Ezt megvitatták a Parlamentben. Másodszor, az államháztartást és a makrogazdasági egyensúlyhiányt érintő kihívásokkal való szembenézés érdekében az Európai Bizottság a gazdasági kormányzás átfogó megerősítését javasolta az Európai Unión belül, ez az ön kérdésében is említett jogalkotási csomag.

A csomag, ahogy ön is tudja, a túlzott mértékű államadósságnak a korábbinál komolyabb kezelésére vonatkozó javaslatokat tartalmaz az államadósság megfelelő mértékű csökkentésének meghatározása révén. Ezen túlmenően, minimumkövetelményeket javasol a nemzeti pénzügyi keretekre vonatkozóan annak biztosítására, hogy azok összhangban legyenek a Szerződésben szereplő kötelezettségekkel, valamint egy ellenőrző rendszert olyan makrogazdasági egyensúlyhiányokra, mint a folyó fizetési mérleg nagymértékű hiánya vagy a lakáspiaci buborék. Hangsúlyozza a megelőzést és a körültekintést a megfelelőbb felkészültség biztosítása érdekében gazdasági recesszió idején. Az új keret hitelességének biztosítására a Bizottság szankciók széles körét javasolja, amelyeket korai szakaszban kellene alkalmazni.

A javasolt jogszabály filozófiája, hogy annak segítenie kell a tagállamoknak a fegyelmezett politikák követésében és meg kell teremtenie a stabil, hosszú távú növekedési teljesítmény alapját, amely döntő fontosságú az európai polgárok jóléte szempontjából, miközben jelentősen hozzájárul a jövőbeli válságok kialakulásának megelőzéséhez.

Tekintettel a jelenlegi gazdasági helyzetre, rendkívül fontos, hogy ez a gazdasági kormányzási keret a lehető leghamarabb létrejöjjön. A hatásvizsgálatot illetően a kormányzati reformokat a 2008-as EMU@10 tanulmányban lévő széles körű elemzések alapján készítették el. Továbbá, a 2010 májusában és júniusában elfogadott, úgynevezett EU-szemeszter új irányítási struktúráit bejelentő bizottsági közlemények előkészítése és nyomon követése során a Bizottság az Európai Parlament és a Tanács mellett számos más érdekelt féllel is megvitatta a javaslatot, és élénk, széles körű vitát kezdeményezett. A javaslatokat természetesen a korábbi teljesítményekre és a levont tanulságokra tekintettel készítettük el.

És melyek a főbb tanulságok? A fő tanulság, hogy a megelőző intézkedések sokkal hatékonyabbak, mint a korrekciós szankciók alkalmazása egy olyan állam esetében, amely már egyébként is nehézségekkel küzd. Fő célunk éppen ezért azon nemzeti politikák kombinációjának pozitív befolyásolása – és ez a valódi felelősség –, amelyek a reálgazdaság felélesztése és a növekedés, illetve az államháztartás megszorítása és konszolidálása közötti optimalizálásért felelősek.

Európának mindkettőre szüksége van.

  Elisabeth Morin-Chartier, a PPE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök asszony, soros tanácsi elnök úr, biztos úr, Berès asszony kérdése kapcsán arra a gazdasági modellre összpontosítok, amelyet mi az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoportban alapnak tekintünk: a szociális piacgazdaságokra. Ez azt jelenti, hogy minden erőfeszítésünkkel nemcsak a válság megszüntetésére és a szegénység elleni küzdelemre kell összpontosítanunk, hanem ami ennél is fontosabb, olyan európai polgártársaink társadalmi befogadásának biztosítására, akiket ma magukra hagytak.

A társadalmi befogadással most kell foglalkozni, egyrészről, hogy biztosítsuk, polgártársaink újra el tudjanak kezdeni dolgozni, ami munkahelyek létrehozását jelenti a válság elleni küzdelem érdekében, másrészről – és ez nagyon fontos –, hogy biztosítsuk, az elkövetkező években minden tagállamban létrejöhessenek képzési programok – kezdeti képzési kezdeményezések és egész életen át tartó tanulásra vonatkozó kezdeményezések –, amelyek lehetővé teszik európai polgártársaink számára, hogy alkalmazkodjanak a jövőbeli munkahelyekhez, az újonnan megkövetelt képesítésekhez és az Európa 2020 stratégia keretén belül várható elvárt képesítési szintek növekedéséhez.

A 9. cikk alapján egyértelműen láthatjuk, hogy mindazon túl, amit a pénzügyi rendszerek szintjén teszünk, igen jelentős hozzájárulásra van szükség polgártársaink megfelelő képzésének és annak biztosítására, hogy teljes mértékű érdekelt felekké váljanak a társadalomban, mert aktívan részt vesznek a társadalomban, és az aktív szerepvállalás képzettséget jelent, valamint azt, hogy készen állnak a jövőbeli munkahelyek betöltésére.

Azt kérem éppen ezért, hogy a bizottsági politikák teljesítsék ezt a célkitűzést, máskülönben szem elől fogjuk téveszteni az erőteljes társadalmi kohézióval rendelkező Európára irányuló célkitűzést.

  Antolín Sánchez Presedo, az S&D képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök asszony, a Tanács és a bizottság képviselői, hölgyeim és uraim, az elmúlt 50 évben nőtt gazdasági függőségünk, valamint gazdaságpolitikáink függőségének mértéke.

A polgárok figyelemmel kísérik az Európai Uniót, tudják, hogy az európai integrációs folyamat életük számos aspektusát az uniós intézmények felelősségi köre alá helyezte: az intézmények számos döntést közösen hoznak meg.

A tagállamok számos hagyományos eszköze európai szintűvé vált, és mindenki számára nyilvánvaló, hogy a gazdaságpolitikák megléte európai szintű közös érdek. Éppen azért az Európai Unió e válság fókuszában áll: minden szem az EU-ra szegeződik.

Még nem vagyunk, ahogy egyesek mondják, a válság utáni forgatókönyvnél. A legjobb esetben is csak a recesszió utáni forgatókönyvnél tartunk. Az idei évre jósolt növekedés alacsony és egyenlőtlen lesz, és a gond az, hogy a jövő évi előrejelzések alapján a növekedés továbbra is kis mértékben csökkenhet. Jelenleg 23 millió munkanélküli van az Európai Unióban. A jelenlegi válság jelentős mértékű társadalmi szakadékot hozott létre, nyomást gyakorol az államháztartásra, valamint veszélyezteti az euró jövőjét.

Elengedhetetlen az Európai Unió gazdasági kormányzásának megerősítése a válságra adott válaszlépésként, valamint az EU-projekt jövőjének biztosítása miatt. Ezeknek a közös kihívásoknak a megoldása érdekében helyre kell állítanunk a növekedést és a foglalkoztatást, meg kell változtatnunk a gazdasági modellt, és ösztönöznünk kell a globális fenntartható fejlődést, és eközben biztosítanunk kell az európai szociális modell jövőjét.

Az első, 1929-es gazdasági válság során megtanultuk, hogy a közigazgatási szerveknek kötelessége a növekedés és a foglalkoztatás helyreállítása, a második gazdasági válság során, amely újjáépítette Európát a második világháborút követően, megtanultuk, hogy az új Európát a társadalmi igazságosság alapjaira kell építeni. Egyik leckét sem szabad elfelejteni, és mindkettőnek lényeges szerepet kell játszania egy fenntartható Európa jövőjében.

Az EU működéséről szóló szerződés 9. cikke kimondja, hogy „Politikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során az Unió figyelembe veszi a foglalkoztatás magas szintjének előmozdítására, a megfelelő szociális biztonság biztosítására, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre, valamint az oktatás, a képzés és az emberi egészség védelmének magas szintjére vonatkozó követelményeket”.

Éppen ezért nemcsak a megszorításokról van szó. A megszorítások révén csökkenhet a gazdasági teljesítmény. Olyan politikákra van szükségünk, amelyek ösztönzik a növekedést, más szóval, felelősségteljes politikák kellenek. És ez nem annak a kérdése, hogy első a növekedés és utána következik az elosztás: megtanultuk, hogy az elosztás hozzájárul a növekedéshez. Nem is arról van szó, hogy első a fejlődés elérése, és azt követően biztosítjuk az állampolgárok alapvető szükségleteit: megtanultuk, hogy az oktatás, az egészségügy, a társadalombiztosítás és a közszolgáltatások elengedhetetlen fontosságúak a társadalmak fejlődéséhez. Ha ezek nem működnek, akkor olyan költségeket jelentenek, amelyek a jövőbeli társadalmakat terhelik, és nem lehetséges egészséges gazdaság egy beteg társadalomban.

Feltesszük éppen ezért a következő kérdést: a gazdasági kormányzás jövőbeli jogi keretének összhangban kell-e lennie a társadalmi Európa modelljével és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 9. cikkével? Létezik valódi hatásvizsgálat? Végül, valóban azt akarjuk, hogy Barroso elnök úr eleget tegyen kötelességének, hogy hatással legyen a társadalomra, és egyértelműen kijelentse, hogy Európának új társadalmi paktumra van szüksége, költségvetési és foglalkoztatási standardok terén egyaránt, egy olyan modellre, amely biztosítja a foglalkoztatást, igazságosságot, környezetvédelmi felelősségvállalást és globális fejlődést? Bármilyen más reform elégtelen lesz.

  Marian Harkin, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, amikor igen választ kértem a Lisszabon Szerződés kapcsán, tíz indokot soroltam fel az ír állampolgároknak, hogy miért szavazzanak igennel a Szerződésre. Az egyik a szociális záradék, a 9. cikk volt.

Számos alkalommal kértem a Bizottságot és a Tanácsot, ebben az ülésteremben és máshol is arra, hogy most alkalmazzák a 9. cikket a gazdasági kormányzással kapcsolatos javaslataikban, valamint a jelenlegi gazdasági válságra adott válaszukban, amely valóban próbára teszi a szociális záradék iránti elkötelezettségüket. Írországban látjuk ennek a válasznak a tanújelét, ahol a minimálbért a múlt héten óránként egy euróval csökkentették, és ahol a rokkantsági járadékokat és a vakoknak nyújtott járadékokat is csökkentették. Mit jelentenek ezeknek az embereknek a jelenlegi helyzetben a 9. cikkben szereplő „társadalmi kirekesztettség elleni küzdelem” vagy a „megfelelő szociális védelem biztosítása” kifejezések?

Természetesen mondhatjuk, hogy ez Írország belső ügye, azonban ez nem így van. Az írországi megszorítások paramétereit az EU határozta meg, és kormányunk havonta küld majd önnek jelentéseket. Emlékeztetni fogja őket a 9. cikkre, amikor megérkezik a minimálbér csökkentéséről szóló jelentés? Miért történt ez meg? Azért, mert az ír és európai bankok hanyag módon nyújtottak kölcsönöket az Európai Központi Bank szeme láttára.

A kamatlábak, amelyeket most felszámolunk Írországnak a kölcsönökért, a mai újságok szerint 3%-kal magasabbak, mint amit Lettországnak, Romániának és Magyarországnak felszámoltunk. A Számvevőszék képviselői szerint nincs arra precedens, hogy az EU ilyen eltérést számoljon kölcsönök esetében. Megkérhetném, hogy ezt erősítse vagy cáfolja meg? Amennyiben igaz, kérem, magyarázza meg nekem, hogy el tudjam magyarázni az ír állampolgároknak, hogyan működik a szociális záradék az ő esetükben. Ez a helyzet különleges Írországot illetően, ha azonban ez mérce más bajban lévő tagállamok számára, akkor a 9. cikk halálra van ítélve.

  Philippe Lamberts, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök asszony, rövid leszek. Ha megnézzük a ma végrehajtásra kerülő politikákat, akkor tágabb értelemben a kiadások 80%-os csökkentését és az új bevételek 20%-os növekedését látjuk, és úgy vélem, ez jelentős mértékű.

Mindenki számára köztudott, hogy amikor a közkiadások 80%-kal csökkennek, a társadalmak legsebezhetőbb egyénei az elsők, akik megfizetik ennek az árát. Szeretném éppen ezért megosztani felháborodásomat önökkel két ellentmondás megemlítésével: az első a gazdasági kormányzás és az EU 2020 stratégia közötti ellentmondás.

A gazdasági kormányzás határozott, azonnali cselekvést, valamint kötelező érvényű, szigorú szabályokat követel. Az EU 2020 stratégia célkitűzései valóban pozitívak, különösen a szegénység csökkentését illetően, azonban ez egy enyhe, önkéntes lehetőség, és a kormányok csak akkor fogják ezt követni, ha valóban akarják és van rá idejük. Nincs semmilyen kötelező jellege. Úgy gondolom, ez egy tarthatatlan ellentét, és éppen ezért nem összeegyeztethető a 9. cikk szellemiségével.

A második ellentét a gazdasági kormányzás és a közkiadások kérdése között áll fenn. A közkiadásokat minél előbb csökkenteni kell, máskülönben katasztrofális helyzet fog kialakulni. Az adósságot maximum 20 éven belül csökkenteni kell, és ha lehetséges, még korábban, azonban hatásvizsgálat nélkül ezzel nem sokat foglakozunk.

Amikor új bevétel létrehozásáról van szó – mert a költségvetés minden esetben kiadásokból és bevételekből áll össze –, a pénzügyi tranzakciókra kivetett adókkal, az energia megadóztatásával és a vállalati adó megerősített alapjával, azt mondjuk, „várjunk csak, értékelésre van szükség, át kell gondolnunk ezeknek a hatását, nem szabad túl sokat tennünk. Hadd gondoljuk át, hadd fordítsunk rá időt, hadd értékeljük…”. Valóban nem értem, hogy egyrészről miért kell teljes gőzzel haladnunk előre anélkül, hogy aggódnánk a kiváltott hatás miatt, miközben másrészről lassan haladunk előre, átgondoljuk a lépéseket, és ennek az emberek fizetik meg az árát.

Úgy vélem, hogy ezek az ellentétek mindenki számára világossá teszik, hogy a 9. cikk nem olyan súlyú, mint az Európai Unió működéséről szóló szerződésben lévő, gazdasági konvergenciára vonatkozó cikkek, és véleményem szerint ezt az ellentmondást fel kell oldanunk, ha vissza akarjuk nyerni állampolgáraink bizalmát.

  Proinsias De Rossa (S&D). – Elnök asszony, azt szeretném kérdezni a Bizottságtól, elmagyarázná-e konkrétan, milyen módon kívánja végrehajtani a 9. cikket. Folyamatosan hallunk a makrogazdasági ellenőrzésről. Soha nem halljuk azonban, hogy annak a makro-társadalmi ellenőrzéséről beszélne, hogy a tagállamok mit tesznek az európai szociálpolitika és célkitűzések érdekében.

Azt akarom, hogy a Bizottság mondja meg nekünk, ha ezt egyszerűen hatásvizsgálatként akarja használni, azaz azt reméli, hogy a méréseknek nem lesz társadalmi hatásuk. Ez nem elegendő, mert a 9. cikk célja az Európai Unió célkitűzéseinek előmozdítása a Szerződés 3. cikkének megfelelően. Nem elegendő, hogy nincs hatása – pozitív hatásra van szükség. Ez a Bizottság kötelessége, és végre kell hajtania a szerződéseket.

Meg szeretném említeni az általános érdekű szociális szolgáltatások kérdését is, amelynek előadója vagyok. Semmi kétség nem fér ahhoz, hogy a Bizottság által folytatott, a jelenlegi válságból való kilábalásra irányuló stratégia, tönkre fogja tenni az általános érdekű szociális szolgáltatásokat a tagállamokban. Csak meg kell nézni az egyetértési megállapodást, amelyet a Bizottság az ír kormánnyal kötött ennek a bemutatására. A 2. oldalon az áll, hogy a jelenlegi kiadásokat 2011-ben valamivel több mint 2 milliárd EUR-val csökkentik, beleértve a szociális védelemmel összefüggő kiadások csökkentését, a közszférában foglalkoztatottak számának csökkentését, a jelenlegi közalkalmazotti nyugdíjak progresszív csökkentését, egyéb, 1 milliárd EUR-t meghaladó költségmegtakarításokat, valamint az állami tőkekiadásokat közel 2 milliárd EUR-val csökkentik a 2011-re vonatkozó jelenlegi tervekhez képest.

Ennek milyen egyéb hatása lehet, mint az általános érdekű szolgáltatások és különösen az általános érdekű szociális szolgáltatások megtizedelése? Hol van tehát a 9. cikk? Mi történt a 9. cikkel, amikor a Bizottság erről a megállapodásról tárgyalt az ír konzervatív kormánnyal az összeomlás szélén?

Azt is szeretném továbbá megkérdezni a Bizottságtól, hogy mikor mutatja be az ír kormánnyal kötött egyetértési megállapodást itt a Parlamentben? A Lisszaboni Szerződés értelmében ez kötelessége. Mikor láthatjuk ezt a megállapodást? Mikor lesz alkalmunk annak megvitatására?

Ennek a megállapodásnak egy másik aspektusa, amit ma reggel említettem, az, hogy a Bizottság ragaszkodik a minimálbér évi 2000 EUR-val való csökkentéséhez Írországban. Megismétlem, a minimálbér csökkentéséről van szó. A Lisszaboni Szerződés előírja a megfelelő szociális védelmet, azt, hogy elő kell segítenünk az emberek munkaviszonyának megtartását, meg kell szüntetnünk a szegénységi csapdákat stb., stb., stb. és ennek ellenére csökkentjük a minimálbért évi 2000 EUR-val. Mi mást eredményezne ez, mint hogy egyre több embert irányít ki a munka világából a jóléti ellátásokra utaltság viszonylagosan biztonságos menedékébe.

Ezeket a kérdéseket meg kell válaszolnia a Bizottságnak. Nem akarunk több szemfényvesztést. Több mellébeszélést. Több uniós szakzsargont. Egyértelmű válaszokat akarunk arra vonatkozóan, hogy a Bizottság hogyan fogja alkalmazni a Szerződés 9. cikkét a gazdasági kormányzás, és különösen azon megállapodások kapcsán, amelyeket a tagállamokkal köt a válságból való kilábalásra irányuló stratégiát illetően.

  Salvatore Iacolino (PPE). – (IT) Elnök asszony, soros tanácsi elnök úr, biztos úr, semmi kétség afelől, hogy teljes mértékben helyes és megfelelő a Parlament célja, hogy továbbra is figyelemmel kíséri a gazdasági kormányzás kérdését.

A kérdésben említett 9. cikk teljes mértékben összhangban áll azzal, hogy az egyes polgárokat érintő minden aspektust a lehető legalaposabban meg kell fontolnunk.

Ma, mindössze néhány órával ezelőtt egy fontos jogszabályt fogadtak el, amely elismeri a polgárok jogalkotási kezdeményezéshez való jogát, hogy elsőbbséget kapjanak állampolgári jogaik.

A nagyobb fokú stabilitás több ellenőrzést, megfelelő és hatékony közbeavatkozást, valamint a versenyképesség legjobb kihasználását jelenti. A határozottságot hatékonysággal és eltökéltséggel kell ötvözni. A szociális védelem szorosan kapcsolódik a munkahelyek létrehozására irányuló valódi célkitűzésünkhöz a jelenlegi különlegesen nehéz helyzetben.

Emiatt valamennyi érdekelt féllel érdemben kell erről beszélnünk.

  Kyriakos Mavronikolas (S&D). – (EL) Elnök asszony, azt szeretném mondani, hogy a gazdasági kormányzás és az általa állított célkitűzések, különösen, ahogy azok a Lisszaboni Szerződésben szerepelnek, konkrét kérdéseket vetnek fel, hogy szociális szempontból megfelelő politikát alkalmazunk-e, olyan gazdaságpolitikát folytatunk, amelynek célja a környezetbarát növekedés, és amely megelőzi a munkanélküliséget, különösen a fiatalok körében.

A Ciprusi Köztársaságra szeretnék utalni, amelyet jelenleg vizsgálunk. A végrehajtott intézkedések mindenre kiterjednek, csak nem mutatnak utat a megfelelő szociális politikához és szociális helyzethez, különösen azok az intézkedések, amelyek a szigeten felnövő fiatal generációk érdekeivel ellentétesek.

  Nikolaos Salavrakos (EFD). – (EL) Elnök asszony, a 2010. évi, európai foglalkoztatásról szóló új jelentés hangsúlyozza azt a tényt, hogy a fiataloknak kell viselniük a válság terheit, továbbá hogy a fiatalok egyre több problémával állnak szemben, a munkanélküliség főként a 15 és 24 év közöttieket érinti. Nem elegendő a probléma meghatározása, azt meg is kell oldani. 3 millió munkanélküli van az Európai Unióban. Biztos úr, mit tegyünk ennek kapcsán? Úgy vélem, hogy a probléma meghatározására tett erőfeszítéseik pozitívak, azonban a problémát meg kell oldani és önnek ebben történelmi szerepet kell játszania. Ami aggasztó Görögország számára, ahonnan én is származom, hogy a maximum 24. életévüket betöltött fiatalokat érintő munkanélküliség elérte a 27,5%-ot, ami megdöbbentő és nagyon veszélyes szám, és ami a még inkább nyugtalanító, hogy a munkanélküliségi ráta nem csökken azzal párhuzamosan, hogy a fiatalok egyre több hivatalos képesítést szereznek. Ahogy ön is tudja, a foglakoztatás nemcsak a megélhetést biztosítja, hanem az emberi méltóság alapját is jelenti. Biztosítanunk kell a méltóságot fiataljaink számára.

  Andreas Mölzer (NI). – (DE) Elnök asszony, a sajtó nemrég jelentéseket közölt a kudarcot valló HRE német bank vezetőiről, akik nagy összegű nyugdíjban részesülnek azután, hogy mindössze két évet dolgoztak a banknál olyan szerződések alapján, amelyeket azt követően készítettek, hogy a bank már jelentős összegű állami támogatásokat kapott kézhez. Ez igazolja az Európai Unió állampolgárainak azon vélekedését, hogy a pénzt egész egyszerűen odaadják a bankoknak, miközben az átlagembereket szigorú megszorító programokkal sújtják.

A Lisszaboni Szerződés 9. cikke utal a „foglalkoztatás magas szintjére, a megfelelő szociális védelem biztosítására”. Azon európaiak számára, akiket súlyosan érintett a pénzügyi és gazdasági válság, és akik most megtakarítások felhalmozására kényszerülnek, ez úgy hangzik, mintha sérelmeiket sértésekkel tetéznék. Például amikor a nyugdíjreformot visszafordították Magyarországon és az állampolgároknak vissza kell utalniuk az állami nyugdíjrendszernek vagy elveszítik nyugdíjjogosultságaik 70%-át, egyértelmű, hogy rossz szelek fújnak az EU-ban. Az euróövezet jövőjéről szóló vita során a plenáris ülésen a Tanács soros elnöke elmagyarázta, hogy a dublini események hangsúlyozták a gazdaságpolitikai ellenőrzési mechanizmus fontosságát az EU-ban. Véleményem szerint ennek pont az ellentéte igaz. Túl nagy mértékű a centralizmus és az alkalmazkodás.

  Janusz Lewandowski, a Bizottság tagja. – Elnök asszony, az úgynevezett európai szociális gazdasági modell védelme érdekében az európai modellt a valósághoz kell igazítanunk, pontosabban a globális kihívásokhoz és az európai válsághoz. Ha meg akarjuk védeni a modellt, akkor az nem maradhat jelenlegi állapotában.

Egy fontos feltételezés, amely már elhangzott, így hangzik – ez egy alapvető filozófia: a piacok konszolidációja és a bizalom visszaszerzése az alapja a stabil, fenntartható növekedésnek és a munkahelyeknek. Ez döntő fontosságú az európai polgárok jövőbeli jóléte szempontjából.

Éppen Harkin asszony és De Rossa úr kérdéseire utalva – De Rossa úr ír beállítottságú lévén – ebben a tekintetben ugyanazt az értéket határozzunk meg, mint az IMF. Nem vagyunk kötelesek nyilvánossá tenni az ír kormánnyal kötött megállapodást. El kell mondanom, hogy semmi sem társadalomellenesebb a hiány és adósság előidézésénél, amelyért az európai polgárok jövőbeli generációi fognak megfizetni. Semmi sem kevésbé felelősségteljes azon banki gyakorlatoknál, amelyek a bankot érintő problémákat szuverén adósságproblémává alakítják át. Ezek társadalomellenes, felelőtlen cselekedetek és ezekért nem okolhatjuk a Bizottságot.

Elismerjük, hogy nyilvánvaló feszültség van a számos országban végrehajtott megszorítások és azoknak a társadalmi befogadásra és szegénység mértékére tett hatása között. Ezt elismerjük, és éppen ezért van szükségünk hatásvizsgálatokra és vitákra. Egy erről szóló vita folyt itt a Parlamentben.

Ismétlem, alapvető filozófiánk, hogy a megelőzés a hatékony módszer. A megelőzés azt jelenti, hogy nemzeti szinten kell befolyást gyakorolnunk a politikák kombinációjára. A nemzeti szintű politikák kombinációja főként a megszorítások és a növekedés közötti egyensúlyért felelős. Ez a legfontosabb felelősség, azonban olyan módon kell befolyást gyakorolnunk a politikák kombinációjára nemzeti szinten, hogy megakadályozzuk, hogy Európa jövője adósságokra és hiányra épüljön, mert az nem vezet sehova.

  Olivier Chastel, a Tanács soros elnöke. – (FR) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim, ahogy az világossá vált első felszólalásomból, a Tanács teljesen tisztában van az Európai Unió működéséről szóló szerződés 9. cikke szerinti kötelezettségeivel arra vonatkozóan, hogy figyelembe kell venni a magas szintű foglalkoztatás ösztönzésével, a megfelelő szociális védelem biztosításával és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemmel kapcsolatos követelmények átfogó jellegét, miközben a magas szintű oktatás és képzés elérése, valamint az emberi egészség védelme a cél. Ezeket a kötelezettségeket jelenleg és ezt követően is tiszteletben tartja a Tanács munkája során.

Tekintve ennek a kötelezettségnek a sokoldalúságát, erre a gazdasági kormányzás kapcsán is szükség van. Ez vonatkozik a Van Rompuy elnök úr által irányított munkacsoport jelentésében lévő eredményekre is, amelyeket az Európai Tanács októberi ülésén teljes mértékben támogatott. Vonatkozik továbbá a munkacsoport munkájának eredményeképp létrejött hat jogalkotási javaslatra is, amelyeket a Bizottság szeptember 29-én terjesztett elő.

Mindazonáltal, a 9. cikkben lévő kötelezettségek teljesítése nem igényel hivatalos szociális hatásvizsgálati eljárást. Kötelezettségünk, amely a Tanácsra és a Parlamentre egyaránt vonatkozik, főleg mivel a mi intézményeink feladata a politikák, valamint az Unió munkájának kialakítása az ezt a területet érintő jogszabályok elfogadásával, ezeknek a követelményeknek a figyelembevétele. A Tanács eleget fog ennek tenni.

  Elnök. – A vitát lezárom.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Nikolaos Chountis (GUE/NGL), írásban. – (EL) A Bizottság által javasolt gazdasági kormányzást érintő intézkedési csomag gondoskodik a Stabilitási és Növekedési Paktum és a költségvetési ellenőrzés nagyobb szigorúságáról, büntetéseket javasolva „fegyelmezetlen” tagállamok számára. Más szóval, ez egy rosszabb változata annak a receptnek, amely az EU-t válságba és recesszióba juttatta, és jelentősen súlyosbította társadalmi problémáit. A Bizottság által kijelölt útvonal, az intézményi változások iránti igénnyel, felerősíti a társadalmi és regionális egyenlőtlenségeket. Következésképp, a képviselőtársaim által feltett kérdésekben említett meglehetősen szerencsétlen, negatív társadalmi következmények közismert tények. Ezeket a negatív hatásokat már a gyakorlatban is érzékeljük, és ezeknek a munkavállalók látják kárát, nemcsak néhány déli országban, hanem az egész EU-ban. Az Európai Parlamentnek fel kell szólalnia e politika ellen, amely a súlyos megszorító intézkedések és a munkavállalók jogainak csökkentése mellett aláássa saját, valamint a nemzeti parlamentek szerepét. Más szóval, aláássa az uniós intézmények választott képviselőinek szerepét, akiknek azonban követeléseik során nagyobb érzékenységet kellene mutatniuk a polgárok küzdelmei iránt.