Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2010. december 15., Szerda - Strasbourg

14. Az emberi jogok helyzete a világban 2009-ben és az EU emberi jogi politikája (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont a Külügyi Bizottság nevében Laima Liucija Andrikienė által az emberi jogok 2009-es világbeli helyzetéről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló éves jelentésről (2010/2202(INI) előterjesztett jelentés (A7-0339/2010).

  Laima Liucija Andrikienė, előadó. – (LT) Elnök asszony, főképviselő asszony, nagyon örülök, hogy ma itt láthatom önöket, amint részt vesznek ezen a különösen fontos vitán. Főként pedig azért, mert ezek az első olyan politikai viták, melyekben Ashton bárónő az új Európai Külügyi Szolgálat elindítása óta részt vesz.

A vita és a holnap szavazásra bocsátandó európai parlamenti állásfoglalás alapját az emberi jogok 2009-es világbeli helyzetéről szóló, az Európai Unió Tanácsa által elfogadott éves jelentés, valamint az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikája képezi. A fent említett jelentésben szereplő, a 2008–2009-as időszakban lezajlott fellépéseket nem kérhetjük számon Ashton bárónőn, hiszen akkor még nem töltötte be az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének tisztét. Megértjük az önre a jelenben és a jövőben háruló hatalmas felelősséget, és szeretném biztosítani arról, hogy mi itt az Európai Parlamentben minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy az Európai Unió külpolitikai célkitűzései megvalósulhassanak.

Lady Ashton, a Lisszaboni Szerződés egy éve hatályos, az Európai Külügyi Szolgálat pedig alig két hete kezdte meg működését. Mai jelentésében az Európai Parlament világos üzenetet küld valamennyi uniós intézménynek. Az Európai Parlament egyértelműen kifejezte azt az álláspontját, hogy az új Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) elsődleges feladatának világszerte a demokrácia-építésnek és az emberi jogok védelmének kell lennie, és ennek a szolgálat felépítésében és finanszírozásában egyaránt tükröződnie kell. Lehet ez egy emberi jogi és demokrácia igazgatóság, egy nemzetközi jogi igazgatóság vagy egy másféle elnevezésű, ám azonos tartalmú szervezet. Amit el kell kerülnünk, az az emberi jogok kérdésének perifériára szorulása vagy kiszorulása a fő uniós menetrendből és az EKSZ felépítéséből.

Ugyanez a cél lebeg az Európai Parlament szeme előtt, amikor azt javasolja, hogy a szolgálat keretében hozzuk létre az emberi jogok különleges képviselőjének beosztását; a különleges képviselők elsősorban olyan konkrét térségekben vagy országokban dolgoznának, ahol az Európai Uniónak nincs diplomáciai képviselete. A különleges képviselőknek egyértelmű megbízatásuk lenne az emberi jogok védelmére azokban az országokban, ahol működnének.

Újfent szeretném hangsúlyozni, hogy szükség van egy brüsszeli székhelyű emberi jogi munkacsoportra (a COHOM-ra), annál is inkább, mivel az uniós tagállamok abszolút többsége támogatja ezt az elképzelést. A jelentés, melyről holnap itt az Európai Parlamentben szavazni fogunk, tárgyalja és értékeli az EU politikáját, az egész Európai Unió és intézményeinek munkáját, mely számos témát és kérdést ölel fel, köztük a halálbüntetés eltörlését, a terrorizmus elleni és az emberi jogokért folytatott küzdelmet, a gyermekek jogait, a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelmet, a világ különböző országaiban az emberi jogok védelmezőinek a helyzetét, valamint a vallásszabadságot vagy a meggyőződés szabadságát. Tárgyaljuk és értékeljük az Európai Unió olyan nemzetközi fórumokon való működését, mint az Egyesült Nemzetek Szervezete, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa, valamint foglalkozunk az Európai Uniónak a Nemzetközi Büntetőbírósággal folytatott együttműködésével.

Európai parlamenti képviselőtársaim tevékeny szerepet vállaltak a vita tárgyát képező jelentés összeállításában, melyet a Külügyi Bizottság óriási többséggel: 50 igen szavazattal, egyetlen ellenszavazat nélkül és két tartózkodással fogadott el. A jelentés mellékletében az emberi jogok különböző országokban történt olyan konkrét megsértéseit tartalmazó lista található, melyekre az Európai Parlament felhívta a figyelmet. A lista konkrét neveket, országokat, emberi sorsokat és elveszett emberi életeket sorol fel. Ezért felszólalásomat az emberi jogok súlyos megsértésének néhány konkrét esetével szeretném zárni.

Miután önök is részt vettek az ünnepségen, tudják, hogy a tervek szerint az Európai Parlamentnek ma kellett volna átadnia a gondolatszabadságért odaítélt Szaharov-díjat Guillermo Fariñas kubai ellenzéki vezetőnek. Ezt nem tehettük meg, mivel a kubai kormány képviselői nem voltak hajlandóak engedélyezni Fariñas úrnak, hogy eljöhessen az Európai Parlamentbe. Bízom abban, hogy önök felelősségük tudatában figyelembe fogják venni ezt, és meg fogják találni a módját annak, hogy ebben az ügyben a kubai kormány felé kifejezzék álláspontunkat, csalódottságunkat, sajnálkozásunkat és ellenérzésünket.

Egy, a jelentésünkben tárgyalt másik fájdalmas esetre is fel szeretném hívni a figyelmüket. A tervek szerint az oroszországi Hamovnyik kerület bíróságának ma kellett volna ítéletet hirdetnie az egyikükről, de az ítélet kihirdetését homályos okokból a hónap végéig elnapolták. Mihail Hodorkovszkij és Platon Lebegyev peréről van szó, amely véleményem szerint híven tükrözi a korhadt oroszországi igazságszolgáltatási rendszert és a jogállamiság hiányát. Lady Ashton, arra ösztönözném önt, hogy ne feledkezzék meg ezekről az esetekről, és tegyen erőfeszítéseket annak érdekében, hogy Oroszországban az igazság váljon szabállyá, és ne csak kivétel legyen. Meggyőződésem, hogy Oroszország jelenlegi kinyílása és Medvegyev elnök Oroszország modernizálására irányuló céljai nagyszerű alkalmat teremtenek e célkitűzés megvalósításához.

  Catherine Ashton, a Bizottság alelnöke és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője. – Elnök asszony, tisztelt képviselők, pénteken ünnepeltük az Emberi Jogok Nemzetközi Napját. Az idei téma az érdeklődés homlokterébe helyezte azon személyek és szervezetek munkáját, akik és amelyek világszerte küzdenek az emberi jogok megsértése, különösen pedig a megkülönböztetés ellen.

A múlt év során találkoztam az iráni Nobel-békedíjas Shirin Ebadival és az első harcvonalban dolgozó díjazottal, az afganisztáni női emberi jogi biztossal, Dr. Soria Sabhranggal, valamint szerte a világban az emberi jogok más védelmezőivel, és ezt folytatni is fogom.

Miként korábban már leszögeztem, teljes mértékben elvárom brüsszeli kollégáimtól és uniós küldöttségeink vezetőitől, hogy ugyanígy járjanak el.

Fél évvel ezelőtt azért álltam itt önök előtt, hogy első változatban mutassak be egy koncepciót arról, hogy az Európai Uniónak miként kellene folytatnia emberi jogi politikáját. Ma azt kívánom körvonalazni, hogy azóta hogyan folyik a munka, és az Európai Külügyi Szolgálat támogatásával miként látom az előttünk álló utat.

Először azonban ki szeretném fejezni hálámat Dr. Andrikienė asszonynak jelentéséért, mely az Európai Unió éves emberi jogi jelentésére reflektál, és felvázolja az Európai Parlament elképzelését arra vonatkozóan, hogy emberi jogi megközelítésünket miként tehetnénk hatékonyabbá az Európai Unióban. Olyan törekvés ez, melyben erőteljesen osztozom. A ma a Tisztelt Ház előtt lévő jelentés jól tükrözi az előttünk álló uniós fellépések és kihívások sorát: az emberi jogok védelmezői elleni támadásokat, a nemi erőszakot, a szólásszabadság eltérítésére felhasznált új technológiákat, hogy csak néhányat említsek közülük. Szeretném elismerésemet kifejezni Dr. Andrikienė asszonynak azért, hogy ebben az imponáló, információgazdag és rendkívül hasznos jelentésben több mint 400 módosítást foglalt össze.

A jelentés számos területre terjed ki, melyekből az elmúlt hónapok három jelentős fejleményét szeretném kiemelni. Először és mindenekelőtt: az Európai Unió keményen dolgozik az emberi jogok ügyének többoldalú színtéren való előmozdítása érdekében.

Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa eredményes ülésszakán az Európai Unió közös álláspontot foglalt el a gázai flottillára és a Goldstone-jelentésre vonatkozó potenciálisan megosztó határozatok kapcsán. Az Európai Uniónak a Közgyűlés harmadik bizottságában is sikerült elérnie fő célkitűzéseit: a Burmáról, a KNDK-ról és a halálbüntetésről szóló határozatok mind megnövekedett többséggel mentek át, ugyanúgy, ahogy az Iránról szóló kanadai határozat is, és a vallási türelmetlenség kiküszöböléséről szóló uniós állásfoglalás is konszenzusra talált.

Másodsorban: a júniusi bejelentésnek megfelelően elindult az emberi jogi uniós politika felülvizsgálatára irányuló munka. Olyan, sok szereplőt bevonó folyamatról van szó, melyhez a tagállami képviselőktől, konkrétan Heidi Hautalától és az Emberi Jogi Albizottságtól, valamint a civil társadalmat képviselő nem kormányzati szervezetektől és egyetemi köröktől kértem hozzájárulást. Az elkövetkezendő hónapokban azt fogom kérni szolgálatomtól és legfőbb tanácsadóimtól, hogy tekintsék át a konzultációkban felmerült kulcsfontosságú témákat és azt, hogy miként tudnánk ezeket a legjobban átültetni a gyakorlatba. Ebben a törekvésben számítok a Parlament folyamatos támogatására.

Azután megkezdődött az elmúlt tíz év során kiérlelődött azon mozaikszerű politikáknak az összefogása, melyek az EU emberi jogi politikájának iránytűjéül szolgálnak: az emberi jogok előmozdítására és védelmezésére rendelkezésünkre álló különböző eszköztárak, egyéb eszközök, iránymutatások összefogása. Alapos okai vannak annak, hogy a politika miért burjánzott el ilyen sok irányba, ám a jelek szerint itt az idő a leltárkészítésre és a továbblépésre, a felülvizsgálattal összefüggő jelenleg folyó munkával kapcsolatban pedig három cselekvési irányt látok.

Először is, Európának globális szinten továbbra is fel kell emelnie szavát az emberi jogok védelmében. Dolgozunk ENSZ-beli fellépésünk erősítésén, és azon, hogy ellenálljunk a cselekvésünk alapját képező egyetemes normák felhígítását célzó kísérleteknek. Közös értékeinknek harmadik országokbeli partnereinknél történő előmozdítása érdekében újszerű módszereket kell találnunk, ahogy az ENSZ Közgyűlésén a halálbüntetésről szóló határozatra vonatkozó szavazás alkalmával ezt sikeresen meg is tettük. Abba is erőfeszítést fektetünk, hogy saját felmutatott eredményeink kiállják a próbát.

Másodsorban: megközelítésünket az egyedi helyzetekhez kell igazítanunk. Ami minden egyes országra szabott, helyi emberi jogi stratégia kialakítását, prioritásaink felülvizsgálatát és a hozzáillő eszközök leghatékonyabb felhasználását jelenti, például a gyermekvédelemmel vagy a gyermekmunka leghatékonyabb kezelési módjával kapcsolatos tapasztalatok interneten történő megosztását.

Végül az emberi jogoknak látható módon kell az EU külső fellépésének középpontjában lenniük. Ami annyit tesz, hogy az emberi jogokat be kell építeni a Külügyi Szolgálat minden részének tevékenységébe, valamint az EU valamennyi külső fellépésébe: a kereskedelembe, a fejlesztésbe, a közös biztonság- és védelempolitikába, és így tovább, mégpedig minden szinten. Ez a székhelyek és valamennyi küldöttségünk szervezetébe egyaránt be fog épülni, ami lehetővé teszi majd az emberi jogi helyzet nyomon követését, valamint az emberi jogokkal kapcsolatos uniós politikai célok hathatós megvalósítását.

Uniós identitásunk magvát az emberi jogok képezik, és a világban kifejtett tevékenységünk is e köré szerveződik. Erős mechanizmus-eszköztárat fejlesztettünk ki annak érdekében, hogy ezeket az értékeket különböző körülmények között, különböző partnereinknél, többoldalú kontextusban és a civil társadalom támogatásán keresztül, több mint száz országban konkrét emberi jogi projektek finanszírozása révén előmozdíthassuk. Közel tíz évvel az emberi jogokról szóló legelső uniós közlemény után és az új szolgálat megalakulásával oda kívánok hatni, hogy emberi jogi politikánk hatékony, innovatív és célzott legyen: ez legyen külső fellépésünk vezérfonala és külpolitikánk aranyszabálya.

Ezért üdvözlöm ma melegen a jelentés által képviselt hozzájárulást, végezetül szeretnék gratulálni Guillermo Fariñasnak a gondolatszabadságért odaítélt Szaharov-díjhoz.

  Inese Vaidere, a PPE képviselőcsoport nevében. – (LV) Elnök asszony, Ashton asszony, először is szeretnék köszönetet mondani Andrikienė asszonynak sikeres jelentéséért, melyet a Külügyi Bizottság gyakorlatilag egyhangúlag fogadott el. Ashton asszonynak is köszönet jár mértéktartó beszédéért. Az emberi jogok világbeli helyzetéről szóló jelentés tanúsítja, hogy milyen kritikus a helyzet még azokban az országokban is, melyekkel az Európai Unió sok-sok éve párbeszédet és megbeszéléseket folytat az emberi jogokról. A jelentés például kiemeli, hogy Oroszország a Grúziáról szóló hatpontos megállapodásnak még csak az első pontját teljesítette. Félmillióan még mindig nem térhetnek vissza dél-oszétiai és abháziai otthonukba. Az Európai Uniónak komolyan meg kell oldania ezeket a helyzeteket, ezért fel is szólítom a főképviselőt, hogy külön figyelmet szenteljen az általam említett kérdések megoldására. Megengedhetetlen lenne, ha az Európai Unió hatalmas időbeli és pénzügyi erőforrásokat pocsékolna az emberi jogi párbeszédre, és mégsem érne el jó eredményeket. Világos tehát, hogy jelentősen javítani kell az Európai Unió emberi jogi politikáján. Először is egy olyan pontos emberi jogi stratégia végrehajtásával, mely nemcsak a feladatokat, hanem az eredmények rendszeres értékelését és a működési taktikák felülvizsgálatát biztosító szervezetet is meghatározza. Másodsorban: az emberi jogi helyzet uniós értékelésének egyedül a tapasztalaton és meghatározott kritériumokon kell alapulnia. Véleményünket nem szabad valamely harmadik ország nyomására vagy gazdasági érdekek hatása alatt megváltoztatnunk. Végül a nem kormányzati szervezetekkel uniós szinten rendszeres konzultációkat kell kialakítanunk. A Külügyi Szolgálatnak kiemelten kell kezelnie az emberi jogok és a demokrácia szavatolását, aminek a harmadik országokkal kötendő kétoldalú megállapodások egyértelmű kritériumának kell lennie. Köszönöm.

  Véronique De Keyser, az S&D képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök asszony, ez a jelentés tényleg embert próbáló, hatalmas vállalkozás. Majdnem kimerítően tárgyalja az emberi jogokat, ugyanakkor erényei egyúttal a hibáit is jelentik: ezen azt értem, hogy tömény, néha túl hosszú ideig tart az elolvasása, de ez egyáltalán nem az előadó hibája, hanem inkább azon 423 módosításnak tudható be, melyeket az előadónak meg kellett emésztenie. Tehát valódi hőstett, melyhez gratulálnunk kell Andrikienė asszonynak.

A jelentés azonban ékesszólóan szemlélteti azt is, hogy az európai politikák magvát képező emberi jogok összetett, sokrétű témát alkotnak; éppen ezért, amikor az Európai Parlament külön emberi jogi előadót, emberi jogi főigazgatóságot, a külföldi uniós küldöttségek alkalmazottai számára pedig speciális képzést kér öntől, Ashton asszony, és azt, hogy ezen alkalmazottak között legyen olyan személy, akinek a feladata kifejezetten az adott ország emberi jogi helyzetének a figyelemmel követése lenne, tehát ha a Parlament ilyen felépítményt kér, akkor ezt egyáltalán nem a terület elbürokratizálása érdekében teszi, hanem azért, mert valóban tengernyi a tennivaló.

Jóllehet a jelentés nem huny szemet a világot folytonosan megrázó súlyos problémák és jogsértések fölött, nem is sorolja vég nélkül a szörnyűségeket. A jelentés pozitív kicsengésű, joggal húzza alá a megtett erőfeszítéseket, s nem habozik fellépéseket és megnyitandó párbeszédtémákat javasolni.

Összefoglalva: jól tükrözi az Európai Unió által végzett munka jelentőségét és sokrétűségét. Az EU kialakított egy sor olyan eszközt, melyek ténylegesen hozzájárulhatnak a demokrácia előmozdításához a világban. Az Uniónak most már csak meg kell győznie partnereit arról, hogy az emberi jogok nem a növekedés és a nemzetközi kereskedelem gátjai, nem koloncot jelentenek a külkapcsolatokban, hanem épp ellenkezőleg, a stabilitás és a jólét tekintetében hozzáadott értéket képviselnek.

És ön, főképviselő asszony, nagyon jól átvette az emberi jogi stafétabotot, és a Lisszaboni Szerződés utáni első év végén jól láthatóan otthagyta az ügyön a keze nyomát.

  Leonidas Donskis, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (LT) Elnök asszony, szeretnék gratulálni az előadónak és mindazon európai parlamenti képviselőknek, akik módosításokat nyújtottak be, és részt vettek a megbeszéléseken, ahhoz, hogy kifejezték érdeklődésüket, és erőfeszítéseket tettek az emberi jogok világbeli helyzetéről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló jelentés összeállítása és tökéletesítése érdekében.

Meggyőződésem, hogy az előadó, valamint emberi jogi albizottságbeli és külügyi bizottságbeli képviselőtársaink komolyan vették ezt a kihívást, melynek nagyszerűen megfeleltek. A nem kormányzati szervezetek képviselőitől kapott ötletek és segítségnyújtás szintén hozzájárultak a jelentés tökéletesítéséhez. Ezért arra buzdítok valamennyi európai parlamenti képviselőt, hogy szavazzák meg a jelentést, mely hosszas vitákat, módosításokat és megbeszéléseket követően pontos képet ad az Európai Parlamentnek az emberi jogokkal kapcsolatban elfoglalt álláspontjáról.

A benyújtott módosításokat illetően arra ösztönözném képviselőtársaimat, hogy ne időzzenek hosszasan olyan témákon, melyeket bizottsági szinten már részletesen megtárgyaltunk. Igaz, hogy bőven vannak emberi jogi problémák, és számos országot is lehetne említeni, és felszólítani a cselekvésre. A jelentés értéke azonban a rövidségében rejlik. Ha a jelentés végeláthatatlanul terjengős lenne, ezzel veszítene a hatékonyságából, ezért úgy vélem, hogy egyes, jelenleg vita tárgyát képező módosítások feleslegesek.

Ezzel egyidejűleg szeretném képviselőtársaim figyelmét felhívni néhány olyan számottevő módosításra, melyek a jelentés előző változatában nem szerepeltek. Ezek között van a képviselőcsoportom által benyújtott, a nátrium-pentothalra vonatkozó módosítás, mely garanciák nyújtására szólít fel azzal kapcsolatban, hogy ennek a halálos ítéletek végrehajtására is használható anyagnak az előállítását és forgalmazását csak gyógyászati célokra engedélyezzék. E módosítás elfogadása jelentős lépés lenne a halálbüntetés elleni világméretű küzdelemben. Képviselőtársaimat arra is ösztönözném, hogy támogassák a képviselőcsoportunk által benyújtott másik módosítást is, mely felhívja az Európai Bizottságot, hogy tegyen további lépéseket annak érdekében, hogy megvalósuljanak a 2007-es emberi jogi jelentésnek az erőszak elleni küzdelemre irányuló erőfeszítések fokozását célzó kötelezettségvállalásai.

Ez a dokumentum nemcsak az Európai Bizottságnak, a Tanácsnak és a tagállamoknak szóló iránymutatás-halmaz, hanem igen erőteljes, világos üzenet az Európai Unió szomszédjai, partnerei és más országok felé is, ahol az emberi jogokat nem tartják tiszteletben, és nem védelmezik kellőképpen. Remélem, hogy valamennyi érintett ország és intézmény megfelelően odafigyel majd a jelentésre, és megfogadja a benne foglalt értékes ajánlásokat.

  Heidi Hautala, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, üdvözlöm a főképviselőt az Európai Parlament mai ülésén. Andrikienė asszonynak is melegen szeretnék gratulálni a munkájához. Kiváló csapatmunka volt, és a jelentés majdnem egyhangú elfogadására ezért is kerülhetett sor a Külügyi Bizottságban.

Felettébb szerencsésnek mondhatom magam, amiért idén ősszel meghívást kaptam, hogy vegyek részt az uniós emberi jogi politika hatékonyabbá és koherensebbé tételének mikéntjéről a tagállamok között folyó megbeszéléseken. Meggyőződésem, hogy most történelmi lehetőségünk nyílik emberi jogi politikánk felülvizsgálatára, miként ezt ön is leszögezte, Lady Ashton. Azt javaslom, hogy e folyamatba a lehető legtöbb szereplőt vonjunk be, és a folyamat a lehető legnyitottabb legyen. Erőteljesen ajánlanám, hogy ön kellő időben – azaz nem túl későn – küldjön egy közleményt a Parlamentnek és a Tanácsnak, hogy valódi magas szintű megbeszéléseket folytathassunk, és magas szintű elkötelezettség születhessék.

Ma nagyon fontos emlékeztetni arra, hogy a Lisszaboni Szerződés az emberi jogok tiszteletben tartását az Unió külpolitikájának középpontjába helyezi. Ezért megfelelő, működő struktúrákra van szükségünk. Tudjuk, hogy ön, főképviselő asszony, elkötelezett az emberi jogok és a demokratikus felépítés iránt a székhelyek szintjén. Esetleg megtudhatnánk, hogy ez a gyakorlatban mit jelent? Vállalhat-e ugyanolyan elkötelezettséget, mint nyáron a Parlament előtt? Arra is erőteljesen ösztönözném önt, hogy szánja rá magát a brüsszeli székhelyű emberi jogi munkacsoport, a Tanács emberi jogi munkacsoportja (COHOM) létrehozására vonatkozó döntésre. Ha több koherenciára van szükségünk – márpedig ez a helyzet –, akkor kifejezetten szükségünk van ennek az állandó szervezetnek a felállítására.

Végezetül szeretnék köszönetet mondani önnek azon erőfeszítéseiért, amelyeknek köszönhetően múlt pénteken összehozta a tagállamokat a béke-Nobel-díj oslói átadási ünnepségére. Joggal gondolom, hogy az ön erőfeszítései nélkül ez nem valósulhatott volna meg. Ami kitűnő alapot képez emberi jogi munkánkhoz, ahhoz, hogy az Unió világosabban, hangosabban és hathatósabban hallassa hangját a világban.

  Konrad Szymański, az ECR képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök asszony, én is szeretnék csatlakozni az előttem szólókhoz, és köszönetemet kifejezni az előadónak. Igen jó együttműködésben volt részünk, minek eredményeképpen megítélésem szerint kiváló jelentés született. Úgy gondolom, van egy dolog, amit hangsúlyozni kellene, mégpedig az, hogy a világon még mindig a keresztények a leginkább üldözött vallási csoport, a világ majd’ minden táján megkülönböztetik őket, támadások, sőt gyakorta gyilkosságok áldozataivá válnak. A világ viszont nem emeli fel a szavát. És mi is – vagyis az Európai Unió – még mindig túl keveset teszünk.

Nagyon hálás vagyok Ashton asszonynak azért, hogy a közelmúltban számos egyedi esetben fellépett, ám ennek tovább kell folytatódnia. A szomszédságunkban lévő országoknak, mint például Egyiptomnak és Algériának érezniük kell, hogy anélkül nem tudjuk kiterjeszteni a politikai párbeszédet, hogy ebbe bele ne vonnánk az ezen országokban élő vallási kisebbségek ügyét. Az olyan államokkal, mint Szudán és Irak, nagyon egyértelműen tudatosítani kell, hogy addig, amíg ezekben az országokban nem tartják tiszteletben a vallásszabadsághoz való alapvető jogot, nem vagyunk hajlandóak fejleszteni segélyprogramjainkat vagy szabadkereskedelmi megállapodásainkat.

Az elmúlt években sok minden kedvező irányba fordult ebben a kérdésben, ám folyamatosan részt kell vállalnunk a vallásszabadság világméretű védelméből, hisz helyettünk ezt senki sem fogja megtenni. Az elmúlt néhány napban az Európai Parlamentben találkozhattunk püspökökkel, akik Irakból, Moszulból és Bagdadból azért látogattak el hozzánk, hogy megosszák velünk a tapasztalataikat. Úgy vélem, hogy nemcsak szolidaritásunkról kell biztosítanunk őket, hanem jövőbeli biztonságukra nézve garanciákat is kell nyújtanunk nekik, hogy azt érezhessék: van kihez forduljanak segítségért. Máskülönben a hitelességünket kockáztatjuk, hiszen ha még a barátainkkal sem vagyunk képesek törődni, a világ szemében elveszítjük a szavahihetőségünket.

  Marie-Christine Vergiat, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök asszony, a jelek szerint ennek az ülésnek kiemelt témája az emberi jogok kérdése.

Ma délelőtt elfogadtuk a Gál-jelentést. Egy másik jelentést is elfogadtunk az emberkereskedelemről, valamint egy harmadikat az európai védelemről, másképpen az áldozatok jogairól. Ugyanide sorolom az összevont engedély elutasítását, melynek során az Európai Parlament elutasított egy, a külföldiekre nézve túlságosan megkülönböztető javaslatot.

A Szaharov-díjra nem térek ki újra, hiszen egyszer már kifejtettem a véleményemet. Ez a jelentés azonban az emberi jogokhoz való ugyanazon kétsebességes hozzáállásba, ugyanazon szűklátókörű megközelítésbe illeszkedik, amelyet itt egyes képviselők sajnálatosan magukévá tesznek.

Néhány példa: szívügyemnek tekintem a vallásszabadságot, miként a hit vagy nem-hit szabadságát is. És a világon sok nem hívő is üldöztetésnek van kitéve. Előadónk elutasított olyan módosításokat, melyek a gondolatszabadságnak, a meggyőződés szabadságának és a vallásszabadságnak még a nemzetközi jogban is meglévő fogalmát tükrözik. Miért szenteltek tizenöt bekezdést a vallásszabadságnak, melyek alapvetően a keresztényekről szólnak, és csak hat bekezdést a véleménynyilvánítás szabadságának? Az érdekképviseletekről egy szó sincs. Mire való ez a kettős mérce, melynek értelmében mindig csak ugyanazokról az országokról: Irakról, Iránról, Oroszországról, Fehéroroszországról vagy Kubáról esik szó, számos afrikai ország helyzetét pedig szinte meg sem említik: gondolok konkrétan a Maghreb-országokra, ahol – konkrétan Líbiában és Tunéziában – a szinte általános közöny közepette az emberi jogok és a demokrácia védelmezői rettenetes fenyegetésnek vannak kitéve? Vagy Kolumbiáról sem esik egy szó se!

Remélem, hogy ez a vita lehetővé teszi az előrelépést. Úgy gondolom, hogy az emberi jogok valódi egyetemes felfogása felé álláspontjaink kiegyensúlyozásával, a beszédnek és a cselekedeteknek a helyzetekhez való igazításával juthatunk el. Még hosszú út áll előttünk, és figyelmesen hallgattam önt, Ashton asszony.

  Fiorello Provera, az EFD képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, először is szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Andrikienė asszonynak azért, hogy elfogadta a vallásszabadságról szóló egyes módosításaimat, és gratulálok neki a jelentés eredményes összeállításához.

A világon egyre több olyan tragikus esemény történik, melyek a hívők szabadságával függnek össze: évről-évre nő a vallásgyakorlás elé gördített akadályok, a támadások és a gyilkosságok száma. Ezek a bűncselekmények valamennyi vallás híveit, de elsősorban a keresztényeket sújtják. A vallásszabadság paradox módon egyre érzékenyebb témává válik ahelyett, hogy az egyik legtermészetesebb és megkérdőjelezhetetlen szabadság lenne.

Mindezek okán megismétlem a már korábban előterjesztett javaslatomat arra vonatkozóan, hogy az Európai Parlament állítson össze egy részletes, éves különjelentést a vallásszabadságnak a világban való alakulását nyomon követendő. Egy ilyen jelentés szolgáltathatná a szükséges információkat a megfelelő, megelőző politikai beavatkozások megtervezéséhez.

  Nicole Sinclaire (NI). – Elnök asszony, szovjet iskolások nemzedékei nőttek fel úgy, hogy azt tanulták, a belsőégésű motort Sztálin elvtárs találta fel. A jelek szerint az európai iskolások meg úgy fognak felnőni, hogy azt tanulják, az EU az emberi jogok védelmezője – de a retorikán túlmenően valójában mit is tettek eddig?

Az előadó kiemeli az uniós politikának a burmai katonai rezsim felé mutatott gyengeségét, amely megnyugtatással ér fel. Az előadó kifejti nekünk, hogy az Európai Uniót felettébb aggasztják az emberi jogok Unión kívüli megsértésének esetei, ámde mi a helyzet a romák 1999-ben Belgiumból történt erőszakos deportálásával Guy Verhofstadt miniszterelnöksége idején, aki most európai parlamenti képviselőként ül itt közöttünk? Mi a helyzet a romák idén Franciaországból történt erőszakos kiebrudalásával?

De lehet, hogy a Külügyi Szolgálattól szavakon kívül mást nem is várhatunk. Múlt héten Brüsszelben az Amnesty International aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a Külügyi Szolgálaton belül nincs emberi jogi osztály. Szépek, szépek a szavak, ámde a világ elnyomott és szenvedő népei számára a tettek talán hasznosabbak lennének.

A múlt héten bizottsági ülésen árnyékelnökséggel vádoltam a belga elnökséget. Az elnökség meglepetésemre egyetértett velem, azzal érvelvén, hogy pontosan ez akar lenni. Ezért megkérhetem Ashton bárónőt arra, hogy jöjjön el az Emberi Jogi Albizottság következő, január 10-i ülésére – és ne csak lélekben –, ahol részt vehet majd az emberi jogi és demokrácia hálózatról szóló eszmecserében, és kifejtheti nekünk, hogy a „cselekvés” szó mit is jelent pontosan a számára?

  Filip Kaczmarek (PPE). – (PL) Elnök asszony, szeretnék köszönetet mondani Andrikienė asszonynak, az emberi jogok 2009-es helyzetéről szóló jelentés előadójának. Nem volt könnyű a feladata, hiszen az emberi jogok tiszteletben tartásának állapota sajnos továbbra is odafigyelést és elkötelezettséget igényel a részünkről. Jelentésünkben ismételten felszólítunk különböző országokat és intézményeket, hogy foganatosítsanak az emberi jogok tiszteletben tartásának fokozását célzó konkrét lépéseket. A jelek szerint gyakrabban kellene ellenőriznünk, hogy ezek az intézmények ténylegesen végrehajtják-e azt, amit az Európai Parlament kért, máskülönben egy év elteltével újra megismételhetjük a mai megjegyzések nagy részét.

Igazunk van, amikor követeljük az alapvető jogok betartását, de ez még nem elegendő. Hatékonyaknak is kell lennünk – meg kell tudnunk győzni a végrehajtó hatóságokat arról, hogy utasításaink végrehajtása során legyenek hatékonyak. Támogatom az előadó arra irányuló javaslatát, hogy az Európai Külügyi Szolgálaton belül jöjjön létre egy emberi jogi és demokrácia igazgatóság, és hozzuk létre az emberi jogi főképviselő tisztét. A következetes európai uniós külpolitika fő alapelvének a demokratikus értékek és az emberi jogok előmozdításának kell lennie. Talán épp ez a jelentés legfontosabb politikai üzenete. Ha ezt el lehetne érni, az emberi jogok tiszteletben tartásáról szóló éves jelentések minden évben egyre rövidebbek lennének – bárcsak így alakulna!

  Janusz Władysław Zemke (S&D). – (PL) Elnök asszony, nagyon köszönöm a lehetőséget a felszólalásra. Ma egy olyan anyagot elemzünk, amely egyértelműen két részből vagy két területből tevődik össze. Az első terület kísérlet az emberi jogok 2009-es tiszteletben tartásának az értékelésére, a második pedig az Európai Unió e kérdéssel összefüggő politikája. Ugyanis meg kell állapítanunk, hogy az elmúlt évben történt-e előrelépés a világban az emberi jogok tiszteletben tartása tekintetében. A válasz erre a kérdésre sajnos nem igenlő. 2009-ben a világban határozottan nem történt előrelépés az alapvető jogok tiszteletben tartása vonatkozásában. Gondolok itt arra, hogy sok országban még mindig dívik a halálbüntetés és a kínzás gyakorlata. Gondolok a nőkkel szembeni erőszak gyakorlatára, és arra is, hogy a világban még mindig gyerekek százmillióit dolgoztatják rabszolgaként.

A második kérdés az Unióra vonatkozik. Az értékekről vagy célkitűzésekről nincs vita. Az alapvita abban van, és ez aggaszt bennünket, hogy azt akarjuk, hogy az Unió munkája az emberi jogok védelme területén hatékonyabbá váljon. Hadd fejezzem ki egyetértésemet a jelentésben szereplő, e kérdésre vonatkozó valamennyi javaslattal. Amennyiben ezek az ajánlásaink megvalósulnának, az emberi jogok védelme terén világszerte végzett uniós munka határozottan sokkal hatékonyabbá válna.

  Charles Goerens (ALDE). – (FR) Elnök asszony, Laima Liucija Andrikienė jelentése figyelemre méltó forrásanyag azok számára, akik véleményt nyilvánítanak az emberi jogokról. Jó dolog, hogy a világ más tájain élő partnereinkkel megoszthatjuk az emberi jogok kérdésében szerzett tapasztalatainkat.

Jóllehet az emberi jogi normák tiszteletben tartása tekintetében egyes országok még a középkornál tartanak, Európa jobban tenné, ha visszafogná magát, és nem túl pökhendien képviselné az álláspontját.

Az emberi jogokat továbbra is megsértő államok hatóságainak címzett uniós bírálat még hitelesebb lenne, ha 27 tagállamunk kivétel nélkül hajlandó lenne a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság valamennyi ítéletét végrehajtani.

Hogy állunk ezzel? Vajon nem jött el az idő ünnepélyesen elkötelezni magunkat arra, hogy többé kétséget sem hagyunk afelől, miszerint tiszteletben kívánjuk tartani az általunk létrehozott szervek fennhatóságát?

  Barbara Lochbihler (Verts/ALE). – (DE) Elnök asszony, Lady Ashton, az Európai Unió az intézkedések széles skálájával rendelkezik, melyek felhasználhatók számos ország emberi jogi politikájának javítására. Az EU olyan regionális hatalom, melynek a többoldalú fórumokon fel kell szólalnia az emberi jogi politikák végrehajtása érdekében, és biztosítania kell, hogy az e területen történő előrelépés nagyobb hangsúlyt kapjon. Az Európai Külügyi Szolgálat elindítását követően megragadjuk-e ezt a lehetőséget annak mérlegelésére, hogy az uniós emberi jogi politikának megvan-e a kívánt hatása? Remélem, hogy igen, és üdvözlöm a meglévő emberi jogi politika Lady Ashton által bejelentett felülvizsgálatát.

Ugyanakkor felettébb nyugtalanít, hogy az emberi jogi tevékenységekhez a Külügyi Szolgálaton belül tervezett struktúrákat nem lehet majd megfelelően felhasználni. Valódi a veszélye annak, hogy még a múlthoz képest is kevesebb forrás áll majd rendelkezésre, és nem lesz látható, hallható vagy hatékony európai emberi jogi politikánk. Félő, hogy a megalakítás alatt álló emberi jogi osztály puszta Patyomkin-falu lesz akkor, ha az emberi jogi politika nem kap semmilyen legfelsőbb szintű képviseletet. Az emberi jogok középpontba helyezése önmagától nem fogja meghozni a kívánt eredményeket.

A legfelsőbb szinttel kapcsolatban álló ütőképes szakértői csapatra van szükségünk, és arra, hogy minden érintett komolyan vegye a kérdést. A középpontba helyezés csak ekkor válik lehetségessé minden politikai területen és a központi döntéshozói szinten is. Teljesen érthetetlen, szakszerűtlen és visszahúzó lenne, ha csak a középpontba helyezésre összpontosítanánk. Azok, akik legalapvetőbb jogaik csorbítását szenvedik el, az Európai Uniótól új és hatékony emberi jogi politikát várnak, nem pedig az e területen érvényes adminisztratív eljárások puszta alkalmazását.

  Charles Tannock (ECR). – Elnök asszony, gratulálok az előadónak, Laima Andrikienėnek a jelentés kiegyensúlyozott és ésszerű megközelítéséhez.

Képviselőcsoportom, az Európai Konzervatívok és Reformerek, teljes mértékben elkötelezett az alapvető emberi jogok világszerte történő előmozdítása mellett. Ugyanakkor azt is elismerjük, hogy az emberi jogokat gyakorta kell egyensúlyba hozni a reálpolitikával. Mi másért fejlesztene ki az EU stratégiai partnerséget Kínával, melynek kormánya láthatólag vajmi keveset törődik az általunk lényegesnek tekintett szabadságokkal? Az EU-nak ugyanígy erkölcsi kötelessége fejlesztési és humanitárius segélyt nyújtani még az olyan fejlődő országoknak is, melyekben siralmas az emberi jogi helyzet, mint például Pakisztánban, ahol a nőket és különösen a vallási kisebbségeket intézményesített módon diszkriminálják.

Mindazonáltal örülök, hogy a jelentés kiemel olyan országokat, melyekkel pályafutásom során különösen sokat foglalkoztam: Vietnámot, Kubát, Venezuelát, Iránt, Zimbabwét és Észak-Koreát. Ugyancsak joggal vetődik fel az emberi jogok oroszországi megsértői büntetlenségének a kérdése. A jelentés vezérfonala az, hogy a demokrácia, az emberi jogok és a gazdasági szabadság kéz a kézben jár.

Ugyanakkor számottevő kétségeim vannak akkor, amikor a Parlament egyes visszás gyakorlatok elítélése során a nemzetközi jogra hivatkozik, miközben ennek a jogalapja távolról sem egyértelmű. Megjegyezném például, hogy a holnap megvitatandó parlamenti állásfoglalás a Malaysiában szokásos pálcázást egyértelműen a nemzetközi joggal ellentétesnek nyilvánítja, miközben egy ilyen állítás jogilag megkérdőjelezhető. Ha intézményként hitelesek akarunk maradni, ragaszkodnunk kell a tényekhez.

  Bastiaan Belder (EFD). – (NL) Elnök asszony, az alapjogok betartása iránti elkötelezettségünk a személyes érintettség nélkül vajmi keveset ér, és Andrikienė asszony érdekfeszítő jelentése egyértelműen erre sarkall. Ebben a vonatkozásban engem különösen a „vallásszabadság” érdekel.

A vallásszabadság mint alapvető jog három jelenlegi csorbításáról szólnék, és ezáltal sürgetném a Tanácsot és a Bizottságot, melyek most itt egy személyben, a főképviselő személyében egyesülve vannak jelen, hogy ezeknek a jogsértéseknek és valamennyi, a diplomáciai menetrend élén szereplő üldözött polgárnak hangot adjon, és ezáltal arcot kölcsönözzön.

Szerintem három sürgős esetről kell szólni: 1. Dr. Fan Yafengről, a kiemelkedő keresztény emberi jogi ügyvédről és a pekingi házi gyülekezet lelkészéről, aki 2010. november 1-je óta házi őrizetben van, és aki hetek óta ki van téve a kínai titkosszolgálat packázásainak és mesterkedéseinek. Mit követeljen Európa? Hogy oldják fel Dr. Fan házi őrizetét.

2. Aisha Bibiről, a pakisztáni keresztényről, akit felettébb kétes vádpontok alapján Pakisztán istenkáromlási törvényének értelmében halálra ítéltek. Nemrégiben San Franciscóban személyesen beszéltem a pakisztáni külügyminiszterrel, aki csak az istenkáromlási törvényen alapuló vádpontok alapos rendőrségi vizsgálatába volt hajlandó beleegyezni. Mit követeljen Európa? Érje el Aisha Bibi szabadon bocsátását, és a pakisztáni istenkáromlásról szóló törvények eltörlését.

3. Yusuf al-Qaradawit, egy iráni házi gyülekezet vezetőjét „hitehagyás” vádjával halálra ítélték. Mit követeljen Európa? Érje el e lelkész szabadon bocsátását, és az Iszlám Köztársaságban működő házi gyülekezetek állandó állami megfigyelésének a beszüntetését.

Hölgyeim és uraim, Tanács és Bizottság, főképviselő asszony, házi feladatban sajnos nincs hiány.

  Andreas Mölzer (NI). – (DE) Elnök asszony, amikor Kína a Nobel-békedíj átadási ünnepségének bojkottjára szólít fel, és a nyugati katonai segítséggel hatalomra jutott iraki és afganisztáni kormány egyaránt figyelembe veszi ezt a felhívást, számomra ez ékesszólóan példázza, hogy az iszlám jellegű rezsimeknek milyen problémáik vannak az emberi jogokkal. Ebben az összefüggésben a keresztény kisebbségek fokozódó üldözése a Közel-Keleten, valamint a keresztények megkülönböztetése és a velük szembeni türelmetlenség Európában felettébb zavarba ejtő. Többé nem hunyhatunk szemet afölött, hogy az Európai Unióban élő muzulmán közösségekben egyre fokozódnak a kényszerházasságokkal, becsületgyilkosságokkal, a nők elleni erőszakkal és a sharia törvénykezés követelésével összefüggő problémák.

Véleményem szerint erőteljesen ellen kell állnunk annak a fajta kulturális relativizmusnak is, mely az idegen kultúrák és hagyományok iránti tisztelet örve alatt eltűri, hogy a muzulmán kultúrájú területek egyes részein korlátozzák a szabadsághoz, az egyenlőséghez való jogot, valamint az embereknek a döntésekbe való beleszólási jogát.

  Vittorio Prodi (S&D). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, Laima Liucija Andrikienė jelentése mindent összevetve kiváló jelentés, melyen a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja keményen dolgozott, hogy igen értékes elképzelések kerüljenek bele. Az emberi jogok az Európai Unió megalakulása óta az EU alapvető pillérét képezik, és tiszteletben tartásuk olyan lényeges dolog, melyre az Európai Parlamentnek naponta ösztönöznie kell.

Az emberi és alapvető jogok szélesebb körű elfogadása, a globalizáció és a társadalmunkban zajló változások olyan új és eltérő hozzáállást kívánnak meg, mely egyetlen meglévő kánonunkba sem illik. Ezért minden egyén egyik alapvető jogaként lényegessé válik a természeti erőforrásokhoz való egyenlő hozzáférés biztosítása.

Az elkövetkező években az éghajlatváltozás a Föld legszegényebb tájairól menekülő hatalmas menekültáradatot fog elindítani; a mi kötelességünk az, hogy kezdjük számba venni a lehetséges menekültáradatokat, hogy olyan megfelelő politikákat alakíthassunk ki, melyek lehetővé teszik majd ezen emberek méltósága tiszteletben tartásának a szavatolását.

Az „éghajlati menekült” kifejezés még nem került be a jelenlegi nemzetközi jogi szókészletbe. Természetesen továbbra is elkötelezettek vagyunk a sivatagosodás elleni küzdelem iránt, miként az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás iránt is. Ezek azok a témák, melyeket megkíséreltem hozzátenni a jelentés szövegéhez azért, hogy ezekről a kérdésekről komoly vitát lehessen nyitni.

  Marietje Schaake (ALDE). – Elnök asszony, ma a Szaharov-díj átadásával jelentős napot ünneplünk, de ennél sokkal többet kell tennünk. Ebből az átfogó és jól összeállított jelentésből néhány pontot szeretnék kiemelni.

Harcolni kell azért, hogy a büntetlenséggel szemben az igazság győzedelmeskedjék, történjen ez a Nemzetközi Büntetőbíróságon keresztül, avagy másképpen. Nemcsak az a fontos, hogy a bűnelkövetők az igazságszolgáltatás elé kerüljenek, ez ugyanis sokszor hosszadalmas folyamat, hanem ezzel egyidejűleg azok számára, akik attól tartanak, hogy az emberi jogok megsértése észrevétlen marad, avagy a liberális demokráciák eltűrik ezt, hozzá kell fogni az egyes emberi jogok megsértőinek számonkéréséhez, ami a szenvedésnek és az Európai Unió szavahihetőségének az elismerése lenne.

A jelentésben szankciók kiszabását kérjük a Szergej Magnyitszkij haláláért felelős orosz hivatalnokokkal szemben, valamint azon iráni hivatalnokokkal szemben, akik részt vettek azon polgárok rendszeres cenzúrázásában, a velük szemben elkövetett nemi erőszakban, elnyomásban és kivégzésekben, akik semmi mást nem csináltak, mint elidegeníthetetlen és egyetemes emberi jogaiknak megfelelően léptek fel.

  Peter van Dalen (ECR). – (NL) Elnök asszony, az elmúlt néhány évtized alatt láttuk, hogy a világ számos részén javult az emberi jogi helyzet. Gondolok itt Dél-Amerikára és Kelet-Európára, ahol ez a demokratizálódással és a növekvő jóléttel függött össze.

Ezzel szemben sajnos azokban az országokban, ahol az iszlám az uralkodó ideológia, nem láttunk előrehaladást. Egyiptomban, Irakban, Iránban, Pakisztánban, Szomáliában és más hasonló országokban mind több keresztény és más vallási kisebbség válik elnyomás áldozatává.

Ezekben az országokban a szélsőségesek eget-földet megmozgatnak a saját érdekükben: istenkáromlással vádolnak embereket, megtiltják a kereszténységre történő áttérést, mindennaposak a zaklatások, a gyilkosságok. Ezek a tettek gyakran olyan közösségek ellen irányulnak, amelyek sokkal hosszabb ideje élnek az adott országban, mint a muzulmánok.

Elnök asszony, a hitük miatt üldöztetést szenvedők négyötöde keresztény, és a helyzet a muzulmán országokban a legsúlyosabb.

Felszólítom az Európai Uniót és tagállamait, hogy tegyenek többet e vallási üldöztetés ellen, Ashton asszonytól pedig személyesen is azt kérdezem, hogy ő milyen politikát kíván folytatni ez ügyben?

  Nikolaos Salavrakos (EFD). – (EL) Elnök asszony, gratulálnom kell Andrikienė asszonynak az előterjesztett átfogó jelentéshez. Mindenkit emlékeztetnék arra, hogy 2500 évvel ezelőtt a régi görögök úgy vélekedtek, hogy mindennek mértéke az ember. Két évszázaddal később a rómaiak viszont úgy tartották, hogy az egyik ember a másiknak farkasa. Szeretném megtudni, hogy az ókori görög mondás vajon csak filozófiai retorika volt-e, avagy előrehaladtunk-e. Előrehaladtunk, persze, azzal a kivétellel, hogy az emberi jogok védelme tekintetében nem értük el a kívánt eredményt, és az Európában és a világon kitört gazdasági és pénzügyi válság sajnos hatalmas problémát okozott, a társadalom szegényebb rétegeit sújtotta, megfosztva őket ezáltal az önbecsülés alapvető emberi jogától. Elnök asszony, Lady Ashton, túl kell lépnünk a szavakon; a tettek mezejére kell lépnünk, meg kell hoznunk a szociális védelem és a társadalmi kirekesztettség elleni küzdelem által megkövetelt intézkedéseket, mindenekelőtt pedig munkahelyeket kell teremtenünk a fiatalok számára. Még egyszer emlékeztetném önöket: a foglalkoztatottság nem csupán a megélhetést jelenti, hanem az önbecsüléshez és az emberi méltósághoz vezető eszköz, valamint az európai béke feltétele is.

  Angelika Werthmann (NI). – (DE) Elnök asszony, egy civilizáció nem csupán a műszaki haladásról és a jólétről ismerszik meg, hanem egyre inkább az emberi jogok tiszteletben tartásáról is. Ez egy idézet a XXI. századi emberi jogok témájáról szóló programból, és figyelmeztetésül kell szolgálnia a számunkra. Az Európai Unió hitelességét e téren nem vehetjük eleve adottnak, és politikáink bizony megsínylik, ha kettős mérce alapján adagoljuk őket.

Az Európai Külügyi Szolgálat lehetőséget kínál számunkra, hogy a legkésőbb minden csütörtök délután jóváhagyott szavakat tettek kövessék. Az emberi jogokat az EU külpolitikája minden területének tükröznie kell. Üdvözlöm az e területtel összefüggő valamennyi uniós eszköz hatékonyságának átfogó felülvizsgálatát, hiszen a szigorú követelések kialakítására irányuló politikai akarat nyilván nem hiányzik; ami hiányzik, az csupán az ezek megvalósítására irányuló akarat.

  Miroslav Mikolášik (PPE). – (SK) Elnök asszony, az Európai Unió olyan értékekre épül, mint a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság és az emberi jogok betartásának elve.

Ha azonban az Unió világszerte is számottevő szerepet kíván játszani az emberi jogok előmozdításában, lényeges, hogy koherens külpolitikát alakítson ki, amelyhez minden tagállamnak határozottan hozzá kell járulnia. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése kivételes lehetőség az emberi jogok és a demokrácia terén teendő számottevő előrelépésre, melyeknek ezentúl különösen a külpolitika különböző területein központi kérdésekké kell válniuk.

Ezért annak a döntésnek, hogy az emberi jogok beépülnek az Európai Külügyi Szolgálat különböző szervezeti egységeibe, egyértelmű és döntő jelentősége van. Ugyanakkor szilárd meggyőződésem, hogy az emberi jogi különleges képviselő szerepének a létrehozása hozzájárulna az Európai Unió e téren tett külügyi fellépéseinek fokozottabb következetességéhez, mindenekelőtt pedig e fellépések szükséges láthatóságához.

Végül szeretnék gratulálni az előadónak, Andrikienė asszonynak az emberi jogok 2008–2009-es helyzetéről szóló éves uniós jelentésével összefüggő munkájához, mely részletes áttekintést nyújt az Európai Uniónak az emberi jogok és a demokrácia terén a világon kifejtett különféle tevékenységeiről.

  Michael Cashman (S&D). – Elnök asszony, köszönet az előadónak a kiváló jelentés összeállításáért. Lady Ashton, rendkívül örülök, hogy hivatalos minőségében itt van közöttünk, hiszen az ön eddigi tevékenysége azt bizonyította, hogy egyáltalán nem habozik kiállni azon jogfosztott emberekért, akik nem hallathatják a szavukat.

Az emberi jogok természetesen nem ismernek országhatárokat. Nem ismernek nemzeti határokat. Az emberi jogok egyetemesek. Ugyanakkor betartásuk egyetemessége az egész világon csorbát szenved. Megállapodásaink vannak például az afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni térség országaival, ahol a leszbikusok, a melegek, a biszexuálisok és a transzneműek (LMBT) jogait kriminalizálják. A jogaikat nem tartják tiszteletben, és még a Cotonou-i Megállapodásban is van egy olyan kérdés, hogy az LMBT személyek jogait tiszteletben kell-e tartani.

Ezért van szükségünk erős emberi jogi igazgatóságra a Külügyi Szolgálaton belül, hogy – miként nyilatkozatában ön is leszögezte – a fejlesztési, kereskedelmi politikán és a külügyeken keresztül biztosítsuk a politikai koherenciát.

Vannak olyan szabadkereskedelmi megállapodásaink, ahol az emberi jogokra vonatkozó 2. cikk soha nem lépett életbe. A Parlament ajánlásokat tesz, a Tanács pedig sajnálatos módon visszakozik. Ezért azt várjuk öntől, hogy igen erőteljesen álljon az emberi jogok védelmének az élére mindazon országokban, melyekkel kapcsolatokat tartunk fenn.

Ezenfelül gratulálni szeretnék ahhoz, hogy a Tanács 2009-ben elfogadta az LMBT személyek jogaira vonatkozó eszközöket. Ezek képessé teszik az Európai Unió Külügyi Szolgálatát arra, hogy az LMBT személyek alapvető jogaiért munkálkodjon. Ehhez sok sikert kívánok, bízom önben, és a Tisztelt Háznak is töretlen az önbe vetett bizodalma.

  Edward McMillan-Scott (ALDE). – Elnök asszony, az Európai Parlament demokráciáért és emberi jogokért felelős alelnökeként szólalok most fel, s köszönetemet fejezem ki Andrikienė asszonynak kitűnő jelentéséért.

Felszólalásában Lady Ashton beszélt az EKSZ-en belüli új szervezeti egységekről – vagy inkább nem beszélt róluk. Amikor sok évvel ezelőtt megalapítottam a demokrácia és az emberi jogok európai eszközét, úgy gondoltam, hogy szükség van egy, a demokráciát és az emberi jogokat előmozdító szervezetre. Ez még mindig létezik. A Bizottság mellesleg meg akarta szüntetni, és az emberi jogokat és a demokráciát valamennyi külső programon keresztül akarta középpontba állítani. Lady Ashton beszédében nem szólt a középpontba helyezésről, de attól tartok, hogy amikor olyan vékony vezérfonalról beszél, mely az első feszítésre elszakad, akkor egyfajta cérnavékony külpolitikáról beszél. Úgy vélem, ennél azért többre van szükségünk. Ahogy ezt a Tisztelt Házban mások is kifejtették, szeretnénk, ha az EKSZ-en belül felállna egy, az emberi jogokért és a demokráciáért felelős főigazgatóság, és lehetőség szerint létrejönne a különleges képviselői poszt is.

Heidi Hautalához hasonlóan a múlt héten én is Oslóban voltam, és csak egy pontra szeretnék reagálni. Mintegy ezren voltunk – éppen Pelosi asszony mögött ültem –, akik egységben képviseltük az Atlanti-óceán két partja mentén elterülő államokat: politikusok, diplomaták, köztisztviselők és nem kormányzati szervezetek, akik és amelyek boldogan tömörültek egységbe az Európai Unió körül. Amikor mindenki felállva tapsolt, ez egyhangú volt – nem volt elhatárolódás, nem volt pártos elkülönülés. Mindenki egyként állt fel, hiszen nyugati társadalomként álltunk ki egy sor alapelv mellett. A jövőben tehát amikor az EU „puha hatalmát” terjeszti, akkor elveket is kell terjesztenie. Számítunk önre, Lady Ashton, ennek az előrevitelében.

  Tomasz Piotr Poręba (ECR). – (PL) Elnök asszony, Laima Liucija Andrikienė jelentése valóban hosszú, ám szilárd meggyőződésem, hogy a jelentés nem meríti ki az emberi jogok tiszteletben tartásának 2009-es világbeli helyzetével összefüggő valamennyi kérdést. A jelentés különösen csekély helyet szentel a keresztények fokozódó üldöztetésének jelenségére, amely nemcsak harmadik országokban, hanem Európában is tapasztalható. Az Európai Uniónak mind e jelenségek megelőzéséhez, mind e jelenségek kategorikus és határozott elítéléséhez megvannak a politikai és diplomáciai eszközei.

A második kérdés, mellyel kapcsolatban az Uniónak hallatnia kell a szavát, az emberi jogok tiszteletben tartásának oroszországbeli állapota. Úgy vélem, hogy az Oroszországgal az együttműködési megállapodásról jelenleg folyamatban lévő tárgyalások tökéletes alkalmat kínálnak arra, hogy határozottan és konkrétan felvessük az emberi jogok oroszországi tiszteletben tartásának kérdését. Nem szabad ugyanis megfeledkeznünk azokról, akik Oroszországban jelenleg is üldöztetésnek vannak kitéve – a politikusokról, nem kormányzati szervezetek képviselőiről és üzletemberekről, akiket csak azért üldöznek, mert van merszük és erejük ahhoz, hogy követeljék az igazságot hazájuk állapotáról.

  David Campbell Bannerman (EFD). – Elnök asszony, miközben mindannyian egységesen elítéljük az emberi jogok kirívó megsértését olyan országokban, mint Irán és Kína, ezt el kell kezdenünk elkülöníteni a minden határon túlmenő, uniós sugallatra folyó emberi jogi biznisztől. Ez az emberi jogi vircsaft összezavarja a közvéleményt. Ott van a Lisszaboni Szerződésben az EU Alapjogi Chartája, aztán itt van a szomszédban az Emberi Jogok Európai Bírósága, mely a brit bebörtönzötteknek, még a gyilkosoknak és a pedofiloknak is, szavazati jogot igyekszik adni. Ott vannak az eltúlzott uniós foglalkoztatási jogok és az amerikai stílusú kártérítési jogok is, valamint a nemzeti jogszabályok, például az Egyesült Királyság katasztrofális emberi jogi törvénye, mely lehetővé teszi, hogy külföldi terroristák és bűnözők Nagy-Britanniában tartózkodjanak, ez utóbbiak jogai ugyanis jelenleg fontosabbnak minősülnek, mint azon tisztességes polgárok jogai, akiket a terroristák és a bűnözők fenyegetnek.

Az igazság az, hogy az emberi jogok nemes ügye túl gyakran keveredett az ocsúval, minek következtében a bűnözők és a haszonlesők álságos jogait védve milliomos ügyvédek jól megszedték magukat. Ennek véget kell vetni.

  Franz Obermayr (NI). – (DE) Elnök asszony, az, hogy az Európai Unió fokozza emberi jogi tevékenységét, és hogy a jelentések a keresztény kisebbségek üldözésével és a velük szembeni megkülönböztetéssel külön is foglalkoznak, a jó irányba tett lépésnek minősül. A keresztények sok országban heves üldöztetésnek vannak kitéve, és ezek közül számos ország szoros kapcsolatokat ápol az Európai Unióval. Említhetnénk például Egyiptomot, Iránt, Irakot és természetesen Törökországot, ahol a keresztények egyes esetekben a puszta túlélésükért küzdenek mind gazdasági, mind fizikai értelemben. Nincs szükségünk olyan új beosztásra, mint a tervezett emberi jogi különleges képviselő ahhoz, hogy ezeket az országokat rákényszerítsük, hogy több toleranciát mutassanak, és védjék a kisebbségeiket. Ez ugyanis szükségtelen kiadásokkal járna, és nincs garancia a hatékonyságára, hiszen már épp elég eszközünk van a nyomásgyakorláshoz. Konkrét intézkedéseket kell foganatosítanunk. Oda kell hatnunk, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása és a kisebbségek – különösen a keresztények – védelme iránti elkötelezettség híján ne kerülhessen sor az EU-val kötendő nemzetközi szerződés aláírására és pénzügyi segítség nyújtására.

Hölgyeim és uraim, a pénzügyi érvek igen hathatósak, különösen akkor, amikor a humanitárius érvek nem működnek. S ami a legfőbb: a pénzügyi érveket a világon mindenütt megértik.

  Gál Kinga (PPE). – (HU) Tisztelt Elnök asszony! Kedves Főképviselő asszony! Először is hadd gratuláljak kollégámnak, Laima Andrikienė asszonynak kiváló munkájáért. A rekordméreteket öltött módosítók száma igen komoly feladatot rótt rá, amit nagyon elegánsan és kiválóan teljesített, és egy rendkívül jó jelentés készült el így. Örömömre szolgál, hogy a jelentésben hangsúlyt kaptak azok a csoportok, amelyek a legsérülékenyebbek és a leginkább védelemre szorulnak, mint a gyermekek, az őslakosok és a nemzeti kisebbségek. Nagyon remélem, hogy a jelentésben megfogalmazott üzeneteink a Külügyi Szolgálat struktúráját és egy jövőbeni emberi jogi főképviselőt illetően nyitottságra találnak. Elvárjuk Ashton főképviselőtől, hogy az emberi jogoknak kiemelt helye legyen az új struktúrában, és a szervezeti feltételek biztosításán túl a Külügyi Szolgálat munkájának egészét hassa át egy emberi jogi mainstreaming.

A Lisszaboni Szerződés szellemisége egy olyan új pillanatot teremtett, amely ezen a területen is következetesebb fellépést igényel, és ennek a szellemiségnek az elmulasztása ne az EU hitelességét áshassa alá. Külön örülök, az Unió alapjogi helyzetéről szóló jelentés raportőreként, hogy ez a vita egyszerre kerül a Parlament plenárisa elé, hogy a ma megszavazott, Unió alapjogi helyzetéről szóló jelentés, illetve a most vitatott emberi jogok helyzetéről szóló jelentés azt az üzenetet közvetíti, hogy egyaránt fontosnak tartjuk az alapvető és emberi jogokat az Unión belül és kívül védeni, ezeket következetesen érvényesíteni és a kettős mércét elkerülni.

  Marek Henryk Migalski (ECR). – (PL) Elnök asszony, két dolog is örömmel tölt el. Először is az, hogy az emberi jogok az Európai Külügyi Szolgálat munkájának szerves részévé váltak, ami nagyon jó dolog. Az Európai Külügyi Szolgálat apparátusát pont erre a célra kell felhasználni, mégpedig szerte a világon az emberi jogok előmozdítására és az emberi jogok védelmezőinek a megvédésére. A másik dolog, ami megörvendeztet, a következő: az Európai Unió oroszországi küldöttségének tagjaként felettébb örvendek annak, hogy a jelentésben vannak az emberi jogok tiszteletben tartása oroszországi helyzetének szentelt szakaszok, és hogy az emberi jogok egyes védelmezőit a jelentés név szerint is megemlíti. Az emberi jogokért Oroszországban küzdők Brüsszelből és Strasbourgból jövő támogatása rendkívül fontos, és úgy gondolom, hogy a jelentés már csak azért is támogatást érdemel, mert ezekről az emberekről ilyen tisztelettel beszél. Meggyőződésem, hogy ebbe az irányba kell elmozdulnunk, és ebben számítok Ashton asszonyra.

  Bogusław Sonik (PPE). – (PL) Elnök asszony, az emberi jogok világbeli helyzetéről szóló jelentésre vonatkozó vita olyan sajnálatos eseményekkel esik időben egybe, melyek csak megerősítik az emberi jogok folyamatos megsértésének tényét. A Nobel-békedíj kitüntetettje, Liu Xiaobo, valamint a Szaharov-díj díjazottja, Guillermo Fariñas azért nem tudták átvenni kitüntetésüket, mert attól a rezsimtől, amelyben élnek, nem kaptak engedélyt hazájuk elhagyására. Az iraki püspökök tegnapi látogatása az Európai Parlamentben azt bizonyítja, hogy a vallási csoportok üldözése még mindig hatalmas probléma. A keresztények közel-keleti üldöztetése, ideértve a bagdadi székesegyház elleni közelmúltban történt terrorista támadást is, azt mutatja, hogy napjainkban az emberi jogok megsértésének új módszerei jelennek meg, és az Uniónak erre megfelelően és hatékonyan kell válaszolnia.

Szeretnék csatlakozni az Európai Parlament elnökének, Jerzy Buzeknek azon értelmű felhívásához, hogy az iraki keresztények biztonságának problémáját kiemelt kérdésként kezeljük. Nem törődhetünk bele, hogy a keresztényekkel másodosztályú állampolgárokként bánjanak. És hogyan folytathatjuk a tárgyalásokat Törökországgal, ha az ország egyetlen keresztény hittudományi főiskoláján továbbra is lakat lóg? A Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően az EU diplomáciai szolgálata esélyt ad az Unió emberi jogi politikai munkájának javítására. E munkának a nemzetközi együttműködés erősítésére és a biztonság szintjének fokozására kell összpontosítania. A következetes uniós külpolitika legfőbb alapelvének a demokratikus értékek és az emberi jogok előmozdításának kell lennie.

  Iva Zanicchi (PPE). – (IT) Elnök asszony, Lady Ashton, tisztelt képviselőtársaim, a Fejlesztési Bizottság alelnökeként számos ország problémájába ástam bele magam, és különösen az afrikai országokkal foglalkozom, ahol az emberi jogok megsértése és lábbal tiprása mindennapos gyakorlat, ha egyes helyeken éppen nem veszik teljes mértékben semmibe őket.

Épp múlt vasárnap tértem vissza egy hivatalos kiküldetésből a Kongói Demokratikus Köztársaságból, ahol szokásos intézményi megbeszéléseimen felül találkozni kívántam az országban működő nem kormányzati szervezetek képviselőivel, és meg akartam látogatni néhány olyan központot, ahol dolgoznak. Meg kell mondanom, hogy tényleg fantasztikus munkát végeznek. Találkoztam áldozatokkal egy olyan országban, ahol a nemi erőszak háborús eszköznek számít, ahol fegyveres csoportok továbbra is tömegesen és rendszeresen követnek el nemi erőszakot és más bűntetteket a polgári társadalom ellen, főként a nők, az idősek és a gyermekek sérelmére.

A Kongói Demokratikus Köztársaság példáját azért akartam felhozni, mert az élmény még élénken él bennem. Ugyanakkor általánosságban is fel szeretnék szólítani a nők jogai brutális megsértésének erőteljes és folyamatos elítélésére. A nemzetközi közösségnek jelentősen növelnie kell a nőket a nemi erőszak és az erőszak más formái ellen védő kampányok finanszírozását, gondolok itt például a nemi szervek megcsonkítására, amely szintén az emberi jogok és a nők testi épségének súlyos megsértése.

  Barbara Matera (PPE). – (IT) Elnök asszony, Lady Ashton, hölgyeim és uraim, az Európai Külügyi Szolgálat létrehozása történelmi lehetőség az emberi jogok és a demokrácia kérdésével való foglalkozásra. A Külügyi Szolgálatnak különösen azt kell biztosítania, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása és előmozdítása az Európai Unió külpolitikája különböző részeinek középpontját alkossák.

Kívánatos, hogy nagyobb összetartás legyen az Európai Unió küldöttségei és a tagállamok nagykövetségei között azért, hogy országonként külön-külön emberi jogi stratégiát lehessen elfogadni, tekintettel arra, hogy a konkrét részletek országonként számottevően különböznek.

A halálbüntetés, amely a világ számos táján gyakorlat, a bűnüldözés egyik legembertelenebb formája.

A halálbüntetés alkalmazása Fehéroroszországban aggasztó jelenség, ugyanis ez az egyetlen ország Európában, ahol a halálbüntetést még mindig alkalmazzák.

Fontos, hogy véget vessünk az emberi jogok nők sérelmére elkövetett megsértéseinek, ideértve a női nemi szerv megcsonkítását is. Minden politikai eszközt is be kell vetni annak érdekében, hogy nyomást gyakoroljunk az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlése határozatának támogatására, mely a női nem szerv megcsonkításának nemzetközi moratóriumára szólít fel.

Zárszóként felszólítom a Bizottságot és a Tanácsot, hogy tegyenek nagyobb erőfeszítéseket az Európai Unió emberi jogok helyzetéről szóló jelentésének megismertetése érdekében.

  Sógor Csaba (PPE). – (HU) Elnök asszony! Főképviselő asszony! Hangsúlyozni szeretném, hogy bár az Európai Unió számos területén tagállamainak példátlan integrációját valósította meg, az emberi jogok kodifikációja terén számottevő lemaradásban van más nemzetközi szervezetekhez képest. Teljes mértékben támogatom azt a megállapítást, mely arra hívja fel a tagállamokat, hogy írják alá és ratifikálják az ENSZ és az Európa Tanács összes alapvető emberi jogi egyezményét és az azokhoz csatolt fakultatív jegyzőkönyveket. Ezek közül szeretném kiemelni az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményét, valamint a regionális és kisebbségi nyelvek európai chartáját, melyek esetében az EU emberi jogok egyezményéhez való jövőbeli csatlakozása szolgálhat mintául. Hasonlóképpen fontosnak tartom az emberi jogok területén joghatósággal rendelkező nemzetközi szervek munkájának jobb összehangolását, mely a megfogalmazott jogok és kötelezettségek érvényesítésének egyedüli garanciája lehet.

  Maria Eleni Koppa (S&D). – (EL) Elnök asszony, az Európai Unió saját alapelveihez és értékeihez ragaszkodva szerte a világon védelmezi az emberi jogokat. Ám rengeteg tennivaló van még, és ezen a téren a Lisszaboni Szerződés javította hatékonyságunkat. Mi itt az Európai Parlamentben mindannyian meg vagyunk győződve arról, hogy az emberi jogok védelmezőiért folyó tevékenységnek folytatódnia kell. A meglévő eszközök rendes alkalmazása keretet nyújthat a védelmükhöz. A kínzás és az embertelen bánásmód bármely formája elleni valamennyi nemzetközi egyezmény ratifikálásának kiemelt prioritást kell kapnia. Az emberi jogokról szóló passzusnak a harmadik országokkal kötendő valamennyi kereskedelmi megállapodásba történő beépítése és alkalmazásának nyomon követése a nyomásgyakorlás alapvető eszköze, amitől nem szabad tágítanunk. Úgy gondolom, hogy külön ki kell térni a nők és a lányok jogainak alapvető védelmére, ideértve a szexuális és reproduktív egészségük védelmét is.

  Antonyia Parvanova (ALDE). – Elnök asszony, az emberi jogoknak az EU bel- és külpolitikájában játszott szerepéről szóló mai vitánk részeként külön ki szeretnék térni a nők helyzetére a háborús övezetekben, különösen Kongóban, Gázában és Iránban, ahol ezt a kérdést többé nem lehet az asztal alá söpörni.

A háborús helyzetek pusztító következményeitől a nők és a gyermekek szenvednek a legjobban. Nem szabad hagynunk, hogy az emberi jogoknak a nők sérelmére elkövetett csorbítása másodrendű kérdés legyen: a nők jogai védelmének elsőbbséget kell élveznie az EU külügyeiben és humanitárius politikáiban. Számos harmadik országban az emberi jogi megfontolásokat – és főként a nők helyzetét – túlságosan is gyakran feláldozzák egyes uniós tagállamok gazdasági érdekeinek az oltárán. Ma megfelelő és konkrét lépésekre van szükségünk, és követeljük is ezeket annak érdekében, hogy az Európai Unión belüli és kívüli fellépésekben az uniós elvek az emberi jogok valódi előmozdításának eszközévé váljanak, különös tekintettel a nők jogaira.

  Rui Tavares (GUE/NGL). – (PT) Ashton asszony, mi a véleménye arról, hogy például a francia és a portugál kormány leveri a tüntetéseket, amikor a fővárosukba magas rangú kínai vezetők látogatnak, éspedig azért, hogy e vezetők látogatásuk közben ne lássák a tüntetéseket? A főképviselői poszt vajon nem azért jött létre, hogy Európa külföldön, például Kínában egy szólamban szólalhasson fel az emberi jogokkal kapcsolatban? Nem gondolja, hogy így többszólamúvá váltunk?

Csak kíváncsiságból: ön miért ül mindig a Tanács képviselője mellett? Milyen filozófia vagy alkotmányos teória bújik meg e döntés mögött? A harmadik kérdés: azt szeretném, ha európai diplomatáink az emberi jogokat napi prioritásként, nem második, harmadik vagy negyedik, hanem első prioritásként kezelnék. Ön mit fog tenni annak érdekében, hogy egyes diplomatáink az emberi jogokra minden egyes nap úgy tekintsenek, mint teljes munkaidős elfoglaltságukra? Nem lenne jó, ha – miként több képviselőtársunk is javasolta – lenne egy külön igazgatóság, melynek teljes munkaidőben ez lenne a feladata?

  Andrew Henry William Brons (NI). – Elnök asszony, amikor ma délelőtt meghallgattuk Guillermo Fariñas üzenetét Kubából, megrendített, hogy saját magát és sorstársait a kubai rendszer „erőszakmentes” ellenzékeként határozta meg. Úgy gondolom, hogy különösen fontos tiszteletben tartani azon emberek jogait, akik sem maguk nem követnek el erőszakot, sem másokat nem buzdítanak erre.

Ám mielőtt még túlságosan is ellágyulnánk, szembesülnünk kell azzal, hogy egyes uniós országokban olyan személyeknek, mint például a holland Geert Wildersnek eltérő politikai véleményük vagy eretnek tudományos meggyőződésük okán üldöztetésben van részük, holott az erőszakra való buzdításnak még az árnyéka sem vetül rájuk. Sőt mi több, Belgiumban betiltottak egy mindenféle erőszakos kapcsolatoktól mentes politikai pártot. Németországban az alkotmánybíróság elkaszált egy párt betiltatására irányuló kísérletet, de csak azért, mert kiderült, hogy a bizonyítékot állami ügynökök gyártották. Az Egyesült Királyságban egy állami szerv polgári keresetet nyújtott be saját pártunk ellen azzal a kifejezett szándékkal, hogy betiltsák a működésünket.

  Salvatore Iacolino (PPE). – (IT) Elnök asszony, Lady Ashton, hölgyeim és uraim, az emberi jogok és az Európai Unió politikája keresztúthoz ért. Andrikienė asszony jelentését határozottan ösztönözni és támogatni kell, hiszen pontosan kifejti, hogy még milyen konkrét lépésekre van szükség. Az EU Európai Külügyi Szolgálata a tagállamok elismert érzékenységére támaszkodva hatékonyan végezheti a tevékenységét, azonban olyan átfogó és határozott politikára van szükségünk, mely ha kell, oda is tud vágni.

Ténylegesen meg kell védenünk az emberi jogokat: védeni kell a fiatalokat, a nőket, az időseket, a fogyatékossággal élőket, az ilyen vagy olyan vallási és politikai beállítottsággal rendelkező embereket, valamint az eltérő szexuális beállítottságú személyeket is, ugyanúgy, ahogy védelmezni kell azt is, hogy az emberek szabadon fejthessék ki a saját gondolataikat. Ma a Parlament néhány jelentős intézkedést foganatosított, ezért hisszük, hogy bármely, valóban az emberi jogok védelmére irányuló programot ténylegesen és hatékonyan csakis a harmadik országokkal folytatott erőteljes és konkrét párbeszéd útján lehet fejleszteni.

  Kyriakos Mavronikolas (S&D). – (EL) Elnök asszony, Lady Ashton, öröm hallani, amikor az Európai Unió külügyi főképviselője szókimondóan leszögezi, hogy kiállunk az alapvető szabadságok és az emberi jogok alkalmazása mellett, és hogy betölthessük ezt a pozitív szerepet, az Európai Unió képviseletében minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk az egész világ számára közös elvek és szabadságok alkalmazásának megőrzése érdekében.

Ismeri az álláspontunkat, nevezetesen azt, hogy elszántan harcolunk az emberi szabadságokért felelős külön szolgálat létrehozásáért, s ami még ennél is fontosabb, az emberi szabadságok felügyeletéért és képviselőiért. Ugyanakkor azt mondanám, Ashton asszony, hogy nemcsak kívül kell körülnéznünk, hanem a saját portánk előtt is söprögetnünk kell. Ciprusi lévén rámutatnék, hogy kétszázezer görög ciprusi menekültünk van, akiket megfosztottak alapvető emberi jogaiktól (az otthonukhoz való hozzájutástól), a ciprusi török közösség pedig a török megszállás alatt nyög. Állítsa fel a szolgálatot. És hadd adjak egy tanácsot, és hadd fogalmazzak meg egy kérést: első képviselőjét küldje a Ciprusi Köztársaságba.

  Olle Schmidt (ALDE). – (SV) Elnök asszony, a Szaharov-díjra jelöltek egyike, Dawit Isaak, még mindig bírósági tárgyalás nélküli fogoly Eritreában. A mai napig 3370 napot töltött börtönben. Az emberi jogok európai egyezményéhez történő csatlakozás nagyobb lehetőséget kínál majd az Európai Unió számára, hogy határozott tanúságot tegyen az emberi jogok iránti elkötelezettségéről és az emberi jogoknak az EU határain kívüli védelméről.

Önhöz folyamodom, Ashton asszony: használja ki ezt a lehetőséget az Eritreára történő nyomás fokozására a meggyőződése miatt bebörtönzött európai fogoly Dawit Isaak szabadon bocsátása érdekében. Most meg kell mutatnunk, hogy komolyan vesszük saját magunkat, és világos üzenetet kell küldenünk Eritrea elnökének. Lényeges követelménynek kell lennie, hogy az Eritreával folytatott valamennyi tárgyalásnak Dawit Isaak szabadon bocsátását kell eredményeznie. Bízom önben. Miként Cashman úr is mondta:

– Bízom önben, önbe vetem a bizodalmamat, Lady Ashton.

  Andrzej Grzyb (PPE). – (PL) Elnök asszony, először is szeretnék köszönetet mondani Liucija Andrikienėnek a jelentésért. Azt is le szeretném szögezni, hogy a Lisszaboni Szerződés után az emberi jogok vonatkozásában új helyzet állt elő. A kérdés az, miként bánunk majd ezzel az eszközzel. Nemcsak közvetlenül kell az emberi jogokról beszélnünk, hanem az emberi jogokat más kontextusba is kell helyeznünk, például amikor számos országgal kereskedelempolitikai tárgyalásokat folytatunk. Fontosak-e az emberi jogok partnereink számára? Úgy vélem, hogy az Európai Parlament megnyilvánulásaira, vagy például a Szaharov-díj mai átadására adott reakciók azt mutatják, hogy a Parlament álláspontja fontos, mivel ezek az álláspontok meghallgatásra találnak.

A világszerte élő keresztények jogairól is szeretnék szólni. A jelek szerint most már olyan sok példa van a keresztények üldözésére, hogy erre határozottan válaszolnunk kell. Azt is gondolom, hogy fontos együttműködni többek között az Európa Tanáccsal, az ENSZ-szel, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezettel, valamint az Európa Tanács és számos tagállam ombudsmanjaival és emberi jogi képviselőivel, ugyanis számos kitűnő példát látunk arra, hogy működésük milyen hatással lehet az emberi jogokhoz való hozzáállás megváltoztatására.

  Kristiina Ojuland (ALDE). – Elnök asszony, jóllehet a jelentés számos fontos kérdésre kitér, én csak Szergej Magnyitszkij esetére szeretnék rámutatni. Az ő tragédiája rengeteg olyan hasonló esetet jelképez, melyek még nem jutottak a tudomásunkra.

Lényeges, hogy egyértelművé tegyük az orosz hatóságok számára, hogy az ilyen incidenseket a jogállamiság elvével összhangban kell kivizsgálni. A Szergej Magnyitszkij halálának körülményeiben érintett nyomozókat és ügyészeket e helyett előléptették és kitüntették.

Egy effajta hozzáállás nem más, mint az igazságszolgáltatás elképesztő eltorzítása, és az Európai Uniónak, valamint tagállamainak nem szabad e fölött szemet hunyniuk. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az Orosz Föderáció milyen nemzetközi kötelezettségeket vállalt. Ezért, tisztelt képviselőtársaim, arra ösztönzöm önöket, hogy támogassák a 25. módosítást, mely szankciókat javasol az esetben érintett hatvan orosz tisztviselővel szemben egészen addig, amíg Szergej Magnyitszkij halála körülményeinek rendes kivizsgálására nem kerül sor.

  Jacek Protasiewicz, (PPE). – (PL) Elnök asszony, az Emberi Jogi Albizottság tagjaként szívből jövő gratulációmat szeretném tolmácsolni Andrikienė asszonynak az igazán kiváló jelentéstervezet összeállításához. Ezen túlmenően, az Európai Parlament Fehéroroszországgal fennálló kapcsolatokért felelős küldöttségének elnökeként nagy elégedettségemnek is szeretnék hangot adni amiatt, hogy a jelentés több utalást is tartalmaz a fehéroroszországi helyzetre. Gondolok különösen a fehéroroszországi egyesülési szabadság folyamatos korlátozásának megemlítésére, amely a nemzeti és etnikai kisebbségek egyesülési szabadságát is magában foglalja, valamint arra is, hogy a jelentés megemlíti, hogy a vallási szervezetek munkáját miképp korlátozzák.

Annak is örvendek, hogy a jelentés beszámol az internethez való hozzáférés szabadságának korlátozásáról, és arról, hogy Fehéroroszország ezen a téren szégyenletesen élen jár Európában. Azt is remélem, hogy a ma e vitán jelen lévő Ashton asszony minden erőfeszítést megtesz annak érdekében, hogy a Fehéroroszországgal tavaly megkezdett emberi jogi párbeszéd főként az emberi jogok védelmezői és a független fehérorosz újságírók elnyomásának beszüntetése vonatkozásában kézzelfogható eredményekhez vezessen.

  Heidi Hautala (Verts/ALE). – Elnök asszony, olyan témát szeretnék érinteni, melyet már sok képviselőtársam említett, ez pedig a keresztények jogainak a megvonása. A következetesség nevében nagyon szeretném, ha képviselőtársaimat a más vallásokhoz tartozók jogainak az elnyomása ugyanígy érdekelné, mivel más országok igen gyakran vetik a szemünkre, hogy egyoldalúak és elfogultak vagyunk, szóval úgy gondolom, hogy ez egy igazi következetességi és hitelességi kérdés.

Szeretném, ha az EU emberi jogi külpolitikájának vezérfonala bármiféle kettős mérce elkerülése lenne, és remélem, hogy az Európai Parlament ehhez fogja tartani magát.

Végezetül megkérdezném Ashton bárónőt, hogy fog-e válaszolni az EKSZ-en belüli új emberi jogi struktúrákra vonatkozó számos kérdésünkre, minthogy ezek a szervezetek a legközelebbi jövőben felállításra kerülnek.

  Catherine Ashton, a Bizottság alelnöke és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője. – Elnök asszony, szeretnék köszönetet mondani mindenkinek a vitához történt hozzászólásáért, a vitát rendkívül hasznosnak találtam.

Kezdetnek csak annyit, hogy most a Tanács mellett ülök, ma reggel viszont a Bizottság mellett ültem. A kettő között ingázom, és gondosan számon tartjuk, hogy mikor hová ülök, hogy biztos legyek abban, hogy a kettő között ingázom, úgyhogy próbáljanak csak rajtakapni.

Újfent szeretném leghálásabb köszönetemet tolmácsolni Andrikienė asszonynak a munkájáért, és gratulálni neki a jelentéshez, mely rendkívül sokat segített.

Három konkrét területre fogok reflektálni. Azzal a kérdéssel kezdeném, melyet Heidi Hautala a legvégén felvetett, s melyet más képviselők is megemlítettek.

Hadd játsszak nyílt kártyákkal: azért beszélek a kérdés középpontba helyezéséről, mert életemben túlságosan is gyakran tapasztaltam, hogy az emberi jogokat egy szervezetben bedobták a sutba, és mintegy utózöngeként foglalkoztak vele, mint olyasvalamivel, aminek úgysincs jelentősége. Amivel nem azt akarom sugallni, mintha az EU korábban így járt volna el. Azt akarom sugallni: eltökélt vagyok arra, hogy gondoskodjam róla, hogy ez többé ne fordulhasson elő. Amikor a szervezetet véglegesítjük – ami még nem történt meg –, majd meglátják, hogy az emberi jogok teljes elismerésben részesülnek majd a szervezetben, és oda fogunk hatni, hogy meglegyen az a szakértelem a szervezeten belül, melyet az itteni képviselők kértek. De nem akarom, hogy az emberi jogok a sutba kerüljenek. Azt akarom, hogy minden tevékenységünknek részét képezzék, hogy ez a kérdés vezérfonál legyen, és ne cérnavékony fonál, hanem egy erős, fénylő, és mindenki számára szemmel látható vezérfonál. Hivatali időmben ezt kívánom megvalósítani, és száz százalékban elkötelezettnek érzem magam arra, hogy erre kísérletet tegyek.

Időbe fog kerülni, és lesznek olyan dolgok, melyeket nem fogunk tudni olyan jól elvégezni, ahogy szeretném, de feltétlenül megteszünk minden tőlünk telhetőt. Számomra azonban lényeges, hogy a Parlament megértse, mit próbálok elérni, és hogy megpróbálok odahatni, hogy ez mindenkinek a felelőssége legyen. Igen, szükség van nyomon követésre; igen, szükségünk van szakértelemre; de ez nemcsak az EKSZ-en belüli néhány ember ügye, hanem mindenkinek a feladata. Ez az első, amit le kell szögezni. A második az, hogy hamarosan meglátják, milyen szervezetek állnak fel, ami már küszöbön van. Mindannyian a saját szemükkel tapasztalhatják meg, mint jövőbeli tevékenységünk részét.

A munkacsoportok elnökeit illetően: nemsokára előterjesztjük a kinevezésekre vonatkozó javaslatainkat. Nemsokára ki fogom nevezni az emberi jogokért felelős munkacsoport elnökét, amitől lehetővé válik, hogy a munkacsoport felvesse a már itt is felvetett kérdést, nevezetesen azt, hogy a fővárosokból toborzott személyeknek a fővárosokban kellene-e megbeszéléseket folytatniuk, avagy a székhely Brüsszelben legyen-e. Ezt a kérdést ebben a beszélgetésben fogjuk felvetni.

Végezetül a struktúrákról: a küldöttségek új vezetői már átestek a képzési programon, és az egyik ülés az emberi jogokról szólt. Ők tökéletesen tisztában vannak új feladataikkal, valamint az én és az önök ezekkel összefüggő elvárásaival. Ezért kérem, fogadják el, hogy ez a szervezet része – sőt mi több, a legbelső magja –, és el vagyok szánva arra, hogy mindenki feladatává tegyem.

A második felvetés a kérdések kiterjedésére vonatkozott. Elismerem, hogy amit számosan a vallási meggyőződésről mondtak, az fontos kérdés. A téma ezen a héten a külügyi tanácsban folytatott megbeszéléseinknek is részét képezte.

A képviselők azt is szóvá tették, hogy a nők, a gyermekek, a leszbikusok, a melegek, a transzneműek és a biszexuálisok jogaival is foglalkozni kell. Abból, ami a különböző emberekről és a különféle országokról elhangzott, számomra az jött át, hogy az alapvető felvetés az emberi jogokkal kapcsolatban a következő: ahhoz, hogy az emberi jogok vonatkozzanak valakire, csak annyi kell, hogy ember legyen, és itt legyen. Ezek az emberi jogok kritériumai, és még egyszer hangsúlyozom, hogy a Külügyi Szolgálaton belül ilyen módon fogjuk az emberi jogokat megközelíteni. Az emberi jogok mindenkit megilletnek.

A harmadik dolog, amit mondani akartam, csak pár szó azokról a dolgokról, melyeknek a bekövetkeztét már látjuk, s amikben részesek vagyunk. Ez különösen igaz a nemzetközi szinten végzett egyes tevékenységeinket illetően. A Nemzetközi Büntetőbíróság alapokmányát idén négy állam ismerte el és ratifikálta. Ez igen fontos, mert ebben részünk van: én személyesen írtam minden egyes olyan ország miniszterének, amely még nem erősítette meg az alapokmányt, felkérve őket erre. Ez a négy ország válaszolt közvetlenül nekünk, amelyek megerősítették az alapokmányt.

Ugyanígy meg szeretném említeni, mennyire fontos az, hogy az ENSZ közgyűlési bizottsága megkísérli kiterjeszteni a halálbüntetés moratóriumának támogatását. Megítélésem szerint ez annak a munkának a veleje és magva, melyet végeznünk kell. Egyetemes, olyasvalami, amiben mindannyian hiszünk, gyakorlati munkánkban vihet bennünket előre.

Szóval három terület: először szavatolni kell, hogy megfelelő legyen a struktúra, és az emberek tudják és értsék, hogy mi a munkájuknak a veleje; másodszor oda kell hatni, hogy emberi jogi munkánk mindenkire kiterjedjen; harmadsorban pedig felvetődik a kérdés, hogy miképpen tűnhetünk ki?

Az utolsó felvetés, melyről szólni kívánok, az, hogy meglátásom szerint a felülvizsgálaton belül mindenekfelett hogyan találhatjuk meg azokat a gyakorlatias és innovatív módokat, melyekkel célba juttathatjuk az üzeneteinket. Azt kívánom, hogy azokban a különböző országokban, ahol emberi jogvédőkkel találkozunk a terepen, valóban kreatívan dolgozzunk együtt ezekkel az emberekkel, és ezt magam is így teszem, bárhová megyek is. Azt akarom, hogy újszerű és kreatív új módozatokat találjunk az emberi jogok témájának felvetésére, új módokat azon túl, ami amúgy is oly fontos: az általam tett nyilatkozatok, a 27 tagállam nevében tett nyilatkozataink, valamint az Európai Unió intézményeiként tett nyilatkozataink. Meg kell találni, hogy miként tudunk a lehető legtöbbet tenni a minket foglalkoztató kérdések megoldása érdekében. Egyénekről, szervezetekről van szó, és arról a közös akaratról, hogy képesek legyünk valóban kitűnni.

ELNÖKÖL: Isabelle DURANT
alelnök

  Laima Liucija Andrikienė, előadó. – Elnök asszony, először is úgy hallom, hogy a felszólalásom angol tolmácsolása pontatlan volt, amit rendkívül sajnálok. E megbeszélést követően beszédemet én magam fogom angolra fordítani, és elküldeni az összes érintett képviselőnek, valamint a főképviselőnek is.

Azután szeretnék köszönetet mondani a mai vitában részt vett valamennyi képviselőtársamnak a kedvező értékelésért és a bíráló megjegyzésekért. Obermayr és Poręba képviselőtársaimnak, akik a különböző országokban élő keresztény kisebbségekről szólván azt állították, hogy a jelentés nem foglalkozik ezzel a kérdéssel: szeretném felhívni figyelmüket többek között a 126. bekezdésre. A vallásszabadsággal egész fejezet foglalkozik, a keresztény kisebbségekről pedig egyes bekezdések külön is szólnak.

Zárásképpen szeretném Ashton bárónőt biztosítani arról, hogy a Parlament továbbra is szorosan ellenőrizni fogja az Európai Külügyi Szolgálat munkáját, és bírálni fogja, ha az emberi jogok terén nem lép fel, vagy nem hatékonyan lép fel. Az idei jelentésben egyértelműen leszögezzük, miszerint nem vagyunk elégedettek azzal, hogy az Európai Uniónak még mindig nincs világos viszonyítási alapja annak mérésére, hogy az emberi jogi fellépések eredményesek voltak-e. Ezen túlmenően kifejeztük csalódottságunkat amiatt, hogy az emberi jogi párbeszédekben és konzultációkban nem történt előrelépés.

Lady Ashton, a Parlament hosszú utat tett meg addig, míg közös nevezőre jutott az emberi jogi kérdésekben, különösen a legkényesebb kérdésekben. Ami azt bizonyítja, hogy a Parlament egyként áll ki a demokrácia és az emberi jogok világszerte történő előmozdítása mellett. Ez azt is mutatja, hogy elmúltak azok az idők, amikor a Parlament csak megtapsolta a Bizottságot vagy a Tanácsot. A Parlament mára az emberi jogok terén komoly szereplővé vált. Ezt az e területen működő valamennyi szereplőnek tudomásul kell vennie.

Szeretném köszönetemet kifejezni mindenkinek, aki részt vett a vitában.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra holnap 12,00-kor kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) Az, hogy az EU fokozni kívánja tevékenységét az emberi jogok területén, és hogy a keresztény kisebbségek üldözéséről és megkülönböztetéséről a jelentés külön is szól, a jó irányba tett alapvető lépést jelent.

A keresztények sok országban heves üldöztetésnek vannak kitéve, és ezek közül számos ország szoros kapcsolatokat ápol az Európai Unióval. Említhetnénk például Egyiptomot, Iránt, Irakot és természetesen Törökországot, ahol a keresztények egyes esetekben a puszta túlélésükért küzdenek mind gazdasági, mind fizikai értelemben.

Nincs szükségünk olyan új beosztásra, mint a tervezett emberi jogi különleges képviselő ahhoz, hogy ezeket az országokat rákényszerítsük, hogy több toleranciát mutassanak, és védjék a kisebbségeiket. Ez ugyanis szükségtelen kiadásokkal járna, és nincs garancia a hatékonyságára.

Az üzleti érdekek és a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok esetében van elég eszközünk a nyomásgyakorláshoz. Konkrét intézkedéseket kell foganatosítanunk. Oda kell hatnunk, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása és a kisebbségek – különösen a keresztények – védelme iránti elkötelezettség híján ne kerülhessen sor az EU-val kötendő nemzetközi szerződés aláírására és pénzügyi segítség nyújtására.

A pénzügyi érvek igen hathatósak, és a pénzügyi érveket a világon mindenütt megértik.

  Joanna Senyszyn (S&D), írásban. – (PL) Az emberi jogok tiszteletben tartása a demokrácia egyik alappillére, és az Európai Unió koncepciójának alapját képező legfőbb érték. Az emberi jogok ezért foglalnak el különleges helyet az Unió és Parlamentünk munkájában. Az emberi jogokról szóló éves jelentésében az Európai Parlament hangsúlyozza arra irányuló elkötelezettségét, hogy ezeket a jogokat a világon mindenütt megvédi. A Parlament 1988 óta ítéli oda a Szaharov-díjat olyan személyeknek és szervezeteknek, melyek különösen kitűntek az emberi jogokért folytatott küzdelemben. Az idei díjnyertesnek e héten mutatkozunk be.

A 2009-es jelentéssel összefüggésben felszólítom a tagállamokat, hogy írják alá és ratifikálják az emberi jogok tiszteletben tartásáról szóló legfőbb ENSZ és európa tanácsi egyezményeket. Hogy hatékonyak lehessünk az emberi jogok világszerte elkövetett csorbítása elleni küzdelemben, együttesen, a kérdésre vonatkozó nemzetközileg elfogadott jogelvekkel és renddel összhangban kell fellépnünk. Ezért fontos az Unió mint az emberi jogok védelme területén vezető szervezet számára, hogy a tagállamok megfeleljenek az e területre vonatkozó nemzetközi kötelezettségeknek.

A védtelen gyermekek jogainak semmibe vétele különösen visszataszító. Ezért török lándzsát a gyermekmunka végleges betiltása mellett, és amellett, hogy további pénzeszközöket mozgósítsunk a gyermekmunka elleni küzdelem érdekében. Elborzasztó, hogy a XXI. században a világon 215 millió gyermeket kényszerítenek munkára, és közöttük mintegy 115 milliónak kemény rabszolgamunkát kell végeznie. Nem engedhetjük meg, hogy a gazdasági válság e gyermekek helyzetét tovább súlyosbítsa.

  Indrek Tarand (Verts/ALE), írásban. – (FR) Örülök, hogy az Európai Parlament ma elfogadta a Szergej Magnyitszkij perében és halálában érintett orosz tisztviselőkkel szembeni szükséges szankciókat. Oroszország, mely nem jogállam, és ahol az emberi jogok lábbal tiprása mindennapos, nem érdemli meg Franciaország figyelmét. Ennélfogva erőteljesen elítélem, hogy Franciaország eladta Oroszországnak a Mistral típusú francia oktató hadihajót, és sajnálkozásomat fejezem ki emiatt.

  Traian Ungureanu (PPE), írásban. – Laima Liucija Andrikienė jelentése a jó irányba tett lépés. Az Európai Uniónak Oroszországgal fennálló kapcsolata valóban különleges, és annak is kell maradnia, de nem szokatlanul különleges. Oroszországot kötik az emberi jogok védelmére és polgárainak az állami túlkapásokkal szembeni védelmére vállalt kötelezettségei. A jelentésben említett Magnyitszkij-eset Politkovszkaja, Jesztyemirova és Barburova meggyilkolásának sorába illik. Ez egy minta, nem pedig az orosz igazságszolgáltatás képességeit meghaladó tragikus balesetek sorozata. És az orosz hatóságok minden egyes gyilkosság után még azt kommunikálják a külvilág felé, hogy ezúttal a bűnöst biztosan meg fogják találni, és meg fogják büntetni! Az eredmény pedig? Nulla, semmi, zéró! Az orosz Állami Duma még meg is vádolta az Európai Parlamentet azzal, hogy beavatkozik Oroszország belügyeibe, és egy halom hazugsággal próbálta besározni az Andrikienė-jelentést. Ha Európa mint a demokrácia és az emberi jogok védelmezője meg akarja őrizni hitelességét, az Andrikienė-jelentést a jelenlegi állapotában, az Oroszország folyamatos jogsértéseire vonatkozó külön rendelkezések nélkül kell elfogadni. A kanadai parlament már támogatta a Magnyitszkij-esetben érintettek beutazásának tilalmát és számláik befagyasztását. Nekünk is így kellene eljárnunk, és Oroszországnak világos és határozott üzenetet kellene küldenünk. Ami sok, az sok!

  Jarosław Leszek Wałęsa (PPE), írásban. – Az emberi jogoknak az Európai Unió általi szüntelen védelmezése világszerte meghozta a maga gyümölcsét, és a globalizáció korában fokoznunk kell ez irányú erőfeszítéseinket. Ez lassú és időnként fáradságos folyamat ugyan, mégis fontos, hogy bővítsük a céljainkat, és hatékony stratégiák kialakítása érdekében reális világszintű fordítókönyveket fontoljunk meg. Ezenfelül szeretném kifejezni támogatásomat azon emberi jogvédők védelme és azon emberi jogi politikák iránt, akik és amelyek elősegítik a demokrácia folyamatos kiterjesztését azokra az országokra, amelyek még e változás előtt állnak. Miként az idei Nobel-békedíj és Szaharov-díj díjazottaival kapcsolatban is láttuk, az emberi jogvédők védelme elsőrendű jelentőségű, és ezek az intézkedések egy lépést jelentenek ebbe az irányba. A demokrácia és az emberi jogok védelme elterjesztésére tett parlamenti erőfeszítések folyamatosan előremutatnak, és a mai globalizált világban gyorsabban szerzünk tudomást az igazságtalanságokról. Az információhoz való hozzáférés megkönnyíti számunkra a világon bekövetkező egyes helyzetek nyomon követését és a rájuk való reagálást. Ezt tehát ki kell aknáznunk, és további erőfeszítéseket kell tennünk azért, hogy mindenkit megillessenek azok az alapvető jogok, melyeknek a megőrzéséért oly keményen munkálkodtunk.