Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2010. december 15., Szerda - Strasbourg

19. A Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzés (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont a Jogi Bizottság nevében Szájer úr által benyújtott jelentés (A7-0355/2010) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmus szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló európai parlamenti és bizottsági rendeletre irányuló javaslatról (COM(2010)0083 - C7-0073/2010- 2010/0051(COD)).

  József Szájer, előadó. – Elnök úr, közel egy évvel ezelőtt lépett hatályba a Lisszaboni Szerződés, amely komoly változásokat irányoz elő az Európai Parlament és a Tanács által a Bizottság részére történő hatáskörök átruházása területén.

Néhány hónappal ezelőtt ebben a Parlamentben megvitattuk a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokról szóló jelentésemet. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok azt jelentik, hogy a Parlament és a Tanács átruházza a hatásköröket, de mostantól kezdve, a korábbi helyzettől eltérően, ezeket bármikor visszavehetjük. Meghatározhatunk egy határidőt, megváltoztathatjuk azt, és élhetünk a vétójogunkkal akkor, ha a Bizottság nincs összhangban a jogalkotó akaratával.

A jelenlegi rendelet esetében a vitát a Szerződés 291. számú cikke alapján folytatjuk, vagyis a végrehajtási jogi aktusokról beszélünk. A végrehajtási jogi aktusok esetében a helyzet egy kicsit más. Ebben az esetben a tagállamok gyakorolják az Európai Unió különböző jogszabályainak a végrehajtásával kapcsolatos jogokat. Vagyis egyértelmű különbség áll fenn.

Az új rendelet, és a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok új rendszere rendkívül kiterjedt hatáskört biztosít számunkra. A Parlament szempontjából ez jelentősen megváltoztatja a befolyásunkat, különösen egyes jogalkotási területeken.

Ugyanakkor azonban, a végrehajtás területén, Parlamentként, jogalkotóként, jogunk van a tagállamok végrehajtási folyamatának a szabályozására.

Szerintem a Parlamentnek igaza volt, amikor, hosszas tárgyalások után, arra az álláspontra helyezkedett, hogy mind a Tanácstól, mind a Bizottságtól egyértelmű megerősítést és kötelezettségvállalást szeretnénk kapni arra nézve, hogy a Parlament jogai elismerésre kerülnek. Rendkívül hosszadalmas tárgyalások után nagyon komoly előrelépést tettünk ezen a területen, ami kihatással és ráhatással van nem csak – és hangsúlyosan nem csak – a végrehajtási jogi aktusokra, de a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra is.

A Parlament még a végrehajtási jogi aktusok területén is megkapta és megtartotta az ellenőrzési jogot, ami azt jelenti, hogy a többi intézménnyel való megállapodás alapján rendelkezünk egy eljárással, amit alkalmazhatunk.

Legfontosabb prioritásom az volt, hogy megtarthassuk ezeket a fontos pozíciókat. Van itt egy másik téma is, vagyis az, hogy vannak egyéb, más bizottságok – különösen a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, és a Külügyi Bizottság – által képviselt folyó megbeszélések is ebben a Parlamentben, valamint a Parlament és a Tanács között is a pénzügyi eszközökre vonatkozó jogi szabályozás területén, és azzal kapcsolatban, hogy ezeket kell-e, és ha igen, hogyan kell szabályozni.

Ezen a területen az volt a célom, hogy ez a rendelet ne döntse el előre ennek a megbeszélésnek a kimenetelét. Segíteni akarjuk azokat a kollégáinkat, akik a Tanáccsal folytatott fontos megbeszélések során küzdenek a pozíciónkért, azért, hogy végül együtt tudjunk működni a Tanáccsal.

Végezetül, mivel lejárt az időm, köszönetet szeretnék mondani mind a Bizottságnak, mind a Tanácsnak a tárgyalások során tanúsított rugalmasságukért. Tisztában vagyok azzal, hogy nehéz volt megállapodásra jutni a Tanácsban. Szerintem ez olyan egyezség, amire a Parlament vágyott, és ez az egyezség kielégítő minden parlamenti képviselő számára, különösen azért, mert ez nemcsak a most megvitatott szövegről szól, hanem azt várjuk a Bizottságtól és a Tanácstól egyaránt, hogy a fenti, fontos kérdésekkel kapcsolatban ossza is a közös álláspontot. Ezen kívül olyan nyilatkozatokat is várunk, amelyek egyértelművé teszik, hogy a Bizottság világosan elkötelezte magát a közösségi vívmányok fennmaradó részeinek a kiigazítása mellett. A jelentésemhez csatolt szöveg, remélhetőleg, minden parlamenti képviselő számára kielégítő.

  Maroš Šefčovič, a Bizottság alelnöke. – Elnök úr, ma délelőtt kiváló vitát hallgattunk meg a polgári kezdeményezéséről, és ma este a komitológia nagyon fontos témáját vitatjuk meg. Véleményem szerint nagyon jó jel, hogy itt, a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően, mi végezzük el a teljes végrehajtásához szükséges legfontosabb jogszabályok véglegesítését.

A végrehajtási jogi aktusokról szóló rendelet komoly befolyást gyakorol majd arra, hogy a Bizottság a jövőben hogyan hajtja végre az európai jogi aktusokat. Erőteljes kihatással lesz arra is, hogy az Unió hogyan tudja politikáit polgárai érdekében kivitelezni. Javaslatunk benyújtásakor az alábbi, fontos célkitűzést fogalmaztuk meg: az új szabályoknak olyan rendszert kell életbe léptetniük a végrehajtási jogi aktusok Bizottság általi elfogadása terén, amelyek egyszerűbbek, hatékonyabbak és átláthatóbbak lesznek, és teljes mértékben összhangban állnak a Szerződéssel.

Hogyan sikerült ezeket a célkitűzéseket elérnünk a most megvitatott javaslatokban? A múlthoz hasonlóan, a rendelet által meghatározott ellenőrzési mechanizmus a komitológián, vagyis a tagállamok képviselőiből álló bizottságokon alapul, amelyekhez a Bizottság intézkedési tervezeteket nyújt be, de a jelenlegi rendszertől eltérően a Tanács számára nem lesz helye intervenciónak.

Amint a Szerződés is egyértelművé teszi, csak a tagállamok, nem pedig a Tanács, ellenőrizhetik a Bizottság végrehajtási hatásköreinek a gyakorlását. Ráadásul a rendelet azt is kimondja, hogy megszűnnek a különleges eljárások, és hogy minden végrehajtási intézkedés, beleértve a kereskedelemmel kapcsolatosakat is – különböző intézkedések, mint például a dömpingellenes vagy a kiegyenlítő intézkedések – a rendelet hatálya alá fog tartozni. A kereskedelempolitika területén ez valódi forradalmat jelent.

Egyszerűbb eljárásokat akarunk, ezért az új rendelet nem csak hogy két eljárást fog létrehozni – tanácsadói és vizsgálati – a négy helyett, de biztosítani fogja a jelenlegi komitológiai eljárások automatikus elfogadását is. Az új eljárások, az életbe lépésük első napjától kezdve, minden meglévő jogszabály esetén alkalmazandók. Természetesen mindez nem lehet hátrányos az alaptörvényekben a Bizottságra ruházott jogkörök milyenségére.

A Bizottság nyilatkozatban vállalt kötelezettséget az összes közösségi vívmány felülvizsgálatára azért, hogy azokat a jogilag szükséges mértékben a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok rendszeréhez igazítsa, és tisztában vagyok azzal, hogy mindez milyen fontos e Ház számára. Eddig 153 olyan jogi aktust azonosítottunk, amelyet a Lisszaboni Szerződés előtt nem nyújtottak be együttdöntésre, és amelyek olyan hatásköröket ruháznak a Bizottságra, amiket felhatalmazáson alapuló hatáskörré kell átalakítani. Továbbá, van még 299 olyan jogi aktus, amelyeket korábban, az ellenőrzés során, hozzáigazítottak a szabályozási eljáráshoz, és amelyeket most, a Szerződés felhatalmazáson alapuló jogi aktusokról szóló rendeletei értelmében, felül kell vizsgálni. A célunk azonban az, hogy a Parlament jelenlegi jogalkotási időszakának befejezése előtt minden meglévő jogszabály teljes mértékben összhangban álljon a Lisszaboni Szerződés új rendelkezésével.

Ez teljes körű kiigazítást jelent. Tisztában vannak azzal, hogy ez milyen nagyratörő célkitűzés, és ezért külön örülök annak, hogy a belga miniszter, Chastel úr, felkért arra, hogy e Házat biztosítsam az elnökség elkötelezettségéről és nyilatkozatáról.

Eszerint az elnökség tisztában van a Bizottságnak az ezzel kapcsolatos nagyratörő szándékaival; örömmel üdvözli ezeket, és támogatja a célkitűzéseket. Meg tudja erősíteni azt, hogy hajlandó minden tőle telhetőt megtenni annak biztosítása érdekében, hogy a Bizottság által benyújtott javaslatokat követően, a kiigazítás a lehető leggyorsabban megtörténjen. Az elnökség készen áll a Parlamenttel és a Bizottsággal való lojális együttműködésre a fenti célok megvalósítása érdekében.

Természetesen szeretnénk, ha a fenti kijelentés hivatalos dokumentum formájában is napvilágot látna, de szerintem örülnünk kell a belga elnökség részéről megnyilvánuló rendkívüli együttműködési szellemnek és kollegiális megközelítésnek.

Hatékonyabb rendszert szeretnénk; ennek megfelelően az új szabályok teljes mértékben tükrözik a Bizottság Szerződésben meghatározott szerepét – egy sajnálatos kivétellel, amire a későbbiekben majd visszatérek –, mivel csak a bizottság által a végrehajtási jogi aktus tervezete ellenében leadott minősített többségi szavazat akadályozhatja meg a Bizottságot annak elfogadásában.

A korábban említett egyetlen kivétel, amikor a Bizottságnak a bizottság kifejezett pozitív véleményére van szüksége a végrehajtási jogi aktus tervezetének az elfogadásához, a végleges többoldalú kereskedelmi védelmi intézkedésekre vonatkozik. Habár ezen a területen csak korlátozott számú jogi aktus elfogadására kerül sor, mi ellenezzük ezeket az intézményi alapon megvalósuló kivételeket, mivel jobban örültünk volna az új szabályokhoz való teljes mértékű hozzáigazításnak.

Meg szerettem volna itt említeni ezt az intézményi szempontot, annak ellenére, hogy végül is a jogalkotó számára ez volt az egyetlen lehetséges alap a kompromisszumra, amit örömmel üdvözlünk. Átláthatóbb rendszert szeretnénk; az egész eljárás teljes egészében átlátható lesz.

A bizottságok elé beterjesztett összes dokumentumot, a beterjesztéssel párhuzamosan, megküldik az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak; a fent említett két intézménynek joga lesz a teljesen egyenlő alapon megvalósuló ellenőrzésre. Az eljárás során bármikor jelezhetik a Bizottság felé, hogy, véleményük szerint, a végrehajtási jogi aktus tervezete meghaladja a hatáskörüket; ha túllépünk a hatáskörünkön, jogukban áll ezt világosan jelezni felénk.

Végezetül, mindent összevetve, a szöveg nagyon jó eredményeket jelent Európa számára; egyértelműen megerősíti a Közösség módszereit, és egyértelműen kiterjeszti a Parlament ellenőrzési hatáskörét minden területre.

Például, az új rendelet előírja, hogy egyes esetekben a Bizottság kötelezhető arra, hogy a fellebbviteli bizottságban vitassa meg az adott ügyet. Ugyanakkor azonban ez a bizottság olyan, szokásos komitológiai bizottság lesz, amit a Bizottság elnököl, és amire ugyanazok a szabályok vonatkoznak; csak a Bizottság tervezete ellenében leadott minősített többségi szavazat akadályozhatja meg a Bizottságot annak elfogadásában.

Ha az Európai Parlament a mai napon elfogadja az új komitológiai rendeletet, akkor az hamarosan, már 2011. március 1-jén hatályba lép, és ez valóban nagyon jó hír. Szükségünk van arra, hogy az új jogi keret minél hamarabb működésbe lépjen, és azt is remélem, hogy ezzel párhuzamosan közösen gondolkodhatunk majd el a Bizottság felhatalmazáson alapuló hatásköre és végrehajtási hatásköre közötti különbségeken. Minderre nemcsak azért van szükségünk, hogy az új jogszabályokkal kapcsolatos javaslatok megvitatása során elkerüljük a jövőbeni konfliktusokat, hanem azért is, hogy leegyszerűsítsük a kiigazítási folyamatot.

Végezetül szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Szájer úrnak, a tárgyalási folyamat során végzett munkájáért, és minden politikai képviselőcsoportnak az együttműködésükért és a tanúsított rugalmasságukért. Végül köszönetet szeretnék mondani a belga elnökségnek, amely kiváló munkát végzett a jelenlegi anyagnak a Tanácsban történő átvitele és ennek a rendkívül nehéz kompromisszumnak a megkötése során. Úgy vélem, hogy a most megvitatandó és reményeim szerint holnap elfogadásra kerülő anyag jó hír Európa számára.

  Gay Mitchell, a Fejlesztési Bizottság véleményének előadója. – Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Szájer úrnak, az erőfeszítéséért és a jelentéséért.

A Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően a jelenlegi komitológiai rendelkezéseket a 290. és 291. számú cikk értelmében felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtási jogi aktusok fogják felváltani, amint már kifejtették, de engem nagyon aggaszt a Bizottságnak a Lisszaboni Szerződéssel kapcsolatban hozott döntések végrehajtása során betöltött szerepe.

Úgy vélem, hogy a biztos úrtól éppen most azt hallottam, hogy ez a céljuk a parlamenti időszak vége előtt. Vagyis három és fél éven belül, és ez csak „célkitűzés”! Ez nem lakóközösség, ez a Parlament! Ha a Tanács is részt vesz benne, akkor a Parlament is részt vesz benne. Parlamenti képviselőként – és nem okoz örömet számomra ennek a kimondása – úgy tűnik nekem, hogy gyakran, ahelyett, hogy a Tanács és a Parlament közötti tisztességes közvetítőként működne, a Bizottság túlságosan is közel áll a Tanácshoz, miközben a Parlament, ilyen képviselőkkel, könnyen megosztható, és időnként túlságosan könnyen teszi lehetővé annak a megvalósulását, ami a Tanács és a Bizottság által elfogadott közös nézet.

Először is hangsúlyoznom kell, hogy a Parlamentet, véleményem szerint, nem szabad semmilyen nyomás alá helyezni ebből a szempontból azért, hogy teljes mértékben kötelezettséget vállaljon a javasolt szöveg első olvasatban való elfogadására. A legfontosabb dolog az, hogy olyan, tisztességes kompromisszumot érjünk el, ami e Ház és az általunk képviselt polgárok számára a lehető legjobb lehetőség, figyelembe véve azt, amit a kollégánk, Szájer úr mondott. Ha ez azt jelenti, hogy várnunk kell egy második olvasattal kapcsolatos megállapodásra, ám legyen. Amint elmondtam, a szabálynak annak kell lennie, hogy ha a Tanácsot bevonják, akkor a Parlamentet is be kell vonni. Ebből a szempontból ugyanis a döntéseket együttesen hozzuk és társjogalkotók vagyunk.

A Fejlesztési Bizottság véleményének előadójaként rendkívül fontosnak tartom, hogy biztosítsuk a Parlament függetlenségét, és hogy a Bizottság mindkét intézményt tiszteletben tartsa. Nem vagyok biztos abban, hogy ez a „kompromisszum”’ ezt biztosítja.

  Saïd El Khadraoui, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményének előadója. – (NL) Elnök úr, azzal szeretném kezdeni, hogy köszönetet mondok az előadónak az ezzel az átfogó és nagyon szakmai jellegű, ámde a jövőbeni munkánk szempontjából rendkívül fontos anyaggal kapcsolatos munkájáért.

Számunkra, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság számára, nem volt ismeretlen a régi komitológiai eljárás, a négy különböző opcióval, és már régóta jól tudjuk, hogyan kell a végrehajtási döntésekkel foglalkozni. Ugyanakkor azonban, ami a Lisszaboni Szerződés értelmében elvégzendő kiigazításokat illeti, azt szeretném elmondani, hogy mi támogatjuk az előadó által a Tanáccsal elért kompromisszumokat. Van azonban két olyan dolog, amire, véleményünk szerint, fel kell hívnunk a figyelmüket.

Mindenekelőtt, a Parlament vonatkozásában a maximális információ-áramlást szeretnénk biztosítani, és azt is, hogy a bizottságok döntéseinek előkészítésében a Parlament a lehető legnagyobb mértékben vegyen részt.

Másodszor, szeretném hangsúlyozni az átmeneti időszakhoz való jó hozzáállás fontosságát, és ebből a szempontból azt kérjük a Bizottságtól, hogy a komitológiai eljárás közösségi vívmányok szerinti megreformálása, vagyis az új, felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusokká való átalakítása során, legyen nagylelkű a Parlamenttel azokban az esetekben, amikor a két eljárás közötti választás lehetősége megvitatható.

Ezért mindez nem csak a reformra vonatkozik, hanem a jelenlegi közösségi vívmányok reformok előtti alkalmazására is.

  Danuta Maria Hübner, a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményének előadója. – Elnök úr, attól tartok, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok pénzügyi eszközökre való kiterjesztésének az elutasítása veszélyes példát mutathat a többi szakpolitika számára. Intézményi bizalmatlanságot is eredményez, és mindannyiunkat aggaszt ez a helyzet.

A 2013-at követő időszak regionális politikájára vonatkozó jogalkotási csomaggal kapcsolatos jövőbeni javaslatok esetleg megkövetelhetik a végrehajtási jogi aktusok alkalmazását. Nem tudjuk elfogadni a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előzetes kizárását. Ezt a társjogalkotóknak egyedi alapon kellene megvitatniuk.

Ez az álláspont, véleményem szerint, mind politikailag, mind jogilag konzisztens, és úgy vélem, hogy a Tanács és a Bizottság nyilvánvalóan osztja ezt a véleményt a Parlamenttel. Kétségtelen, hogy sok nehéz év áll előttünk. Európai intézményként az a feladatunk, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki a szakpolitikáinkból, és a szükségtelen konfliktusok és eljárások elkerülése révén hatékonyabbak lehetünk ennek a közös feladatnak a megoldása terén.

  Paolo De Castro, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményének előadója. – (IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság elnökeként több szempontból is mélységes csalódást érzek Szájer úr jelentésének tartalmával kapcsolatban, amiről holnap fogunk szavazni.

Először is, a bizottságom által egyhangúlag – és hangsúlyozom, egyhangúlag – megszavazott módosítások közül egyetlen egyet sem vettek figyelembe, annak ellenére, hogy a közös agrárpolitika az egyik olyan politika, amivel kapcsolatban a komitológiai eljárás során a legtöbb jogi aktus került elfogadásra, és ezért ez az egyik olyan terület, amit a leginkább érint a jogalkotási aktusok Lisszaboni Szerződés alapján történő kiigazítása.

Másodszor, a 10. cikk szövege szerint az Európai Parlament hatásköre nem terjed ki arra, hogy nyomást gyakoroljon a Tanácsra, illetve tárgyalást folytasson vele a közös agrárpolitikával kapcsolatos jogszabályok új szerződés szerint kiigazításáról.

Valójában tisztában vagyunk azzal a ténnyel, hogy a Tanács már kimutatta abbéli hajlandóságának a hiányát, hogy elfogadja az Európai Parlamentre átruházott jogi aktusokat, és e rendelet elfogadásával a Tanács egyáltalán nem lesz érdekelt a tárgyalások továbbfolytatásában, mivel az automatikus kiigazításnak – amely kizárja a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat, és csak a végrehajtási jogi aktusokra vonatkozik – nincs határideje, mivel átmeneti.

Ezért, a többi képviselőtársammal együtt, előterjesztettem egy módosítást, ami az automatikus kiigazítást tényleg átmenetivé teszi, és mindannyiukat felkérem arra, hogy az Európai Parlament szerepének megerősítése érdekében támogassák azt. Valójában semmi oka sincs annak, hogy már az első olvasat során megállapodásra jussunk egy olyan érzékeny anyaggal kapcsolatban, amely meghatározza a Szerződés alkalmazására vonatkozó szabályokat az elkövetkező évekre. Ez az oka annak, hogy ezzel a mindannyiunk számára fontos anyaggal kapcsolatban jogunk – sőt, még azt is megkockáztatom, hogy kötelességünk – a szöveg lehető legteljesebb mértékben történő javítása, és ezért a második olvasatig való elvitele, anélkül, hogy engednénk a Tanács zsarolásának, amely azzal fenyeget, hogy nem halad tovább ezzel az anyaggal kapcsolatban, azért, hogy rákényszerítsen bennünket ennek a negatív megállapodásnak az elfogadására.

Véleményem szerint a költségvetés után ez a legfontosabb anyag, amelyről szavazunk, mivel megváltoztatja az európai intézmények közötti hatáskörök egyensúlyát. Ebben az ülésteremben elszántan meg kell védenünk a demokratikusan megválasztott és az összes európai polgárt képviselő Parlament előjogait.

  Antolín Sánchez Presedo, a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményének előadója. – (ES) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, a Lisszaboni Szerződés, a felhatalmazáson alapuló és a végrehajtási jogi aktusok közötti különbségtétel következtében, lényegi változásokat vezet be az Uniós jogszabályok kialakítási és alkalmazási folyamata terén. A korábbi elsődleges jogszabály csak végrehajtási intézkedéseket tartalmazott.

Ez a rendelet rendkívül fontos a régi rendszerből az új rendszerbe való zökkenőmentes átmenet, és a Bizottság részére a Lisszaboni Szerződés által biztosított végrehajtási hatáskörök megfelelő alkalmazása szempontjából. Megerősíti a demokratikus elvet, mivel elismeri a Parlament ellenőrzési jogát, az éves jelentésen keresztül javítja az átláthatóságot, és a tapasztalatok alapján történő tökéletesítés érdekében tartalmaz egy felülvizsgálati záradékot. Következésképpen kielégíti azt a kívánalmat, amit a Gazdasági és Monetáris Bizottság ebből a szempontból megfogalmazott.

Ami a pénzügyi szolgáltatásokat illeti, segít a jogbiztonság és a jogalkotás hatékonyságának javításában. Kibővíti a gyűjtőirányelv (omnibusz) azon célkitűzését, hogy az új Szerződés hatálybalépésétől számított hároméves időszak alatt csökkenjenek a Bizottságra a régi keretek között átruházott azon hatáskörök, amelyek kompatibilisek a jelenlegi keretekkel, és olyan rendelkezéseket hoz, amelyek segítségével az új felülvizsgálati struktúra részét képező technikai végrehajtási szabályok és a pénzügyi szolgáltatások terén meglévő ágazati rendeletek végül elfogadhatók legyenek.

Ezért, a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményének előadójaként pozitív véleményem van a jelentésről, és gratulálok hozzá Szájer úrnak.

Szeretnék köszönetet mondani az elnök úrnak a nagylelkűségéért, és mindannyiuknak minden jót kívánni erre az ünnepi időszakra és a jövő évre.

  Klaus-Heiner Lehne, a PPE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, egy sor magyarázatra van szükség, többek között itt a plenáris ülésen is, a képviselőcsoportokban, a Bizottsági Elnökök Értekezletén és egyes esetekben a bizottságokban lezajlott félrevezető vitákkal kapcsolatban.

Először is, ez a rendelet nem arról szól, hogy mit jelentenek a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok a 290. cikk értelmében, és mit jelentenek a végrehajtási jogi aktusok a 291. cikk értelmében. Ez a rendelet a fentiekről biztosan nem hoz döntést. Ezt az alapul szolgáló jogi aktus dönti el. Más szóval, maga a jogszabály dönt a hatáskörökről a 290. cikk, illetve a 291. cikk alapján, ha van erre vonatkozó rendelkezés. A rendelet csak a 291. cikkel kapcsolatos eljárásra vonatkozik.

A második témám a 10. cikk kritikájával kapcsolatos. Ez a cikk szintén csak az eljárásra vonatkozik, és semmi másra nem. Ebben az összefüggésben a Bizottság ismét nyilvánvaló tette, hogy, a kiigazítási folyamat részeként, természetesen szándékában áll a Lisszaboni Szerződés előtti időszakból származó összes jogi aktus felülvizsgálata, és új javaslatok kidolgozása mindkét jogalkotó intézmény, vagyis a Parlament és a Tanács számára. Az előző intézményközi megállapodással összevetve ez ismét megerősítésre került.

Az egyetlen igazi újdonság a külkereskedelmi eljárás. Bevallom, hogy a belga elnökség által javasolt kompromisszum meglehetősen bürokratikus. Efelől nem lehetnek kétségeink. Ugyanakkor ez volt az egyetlen lehetőség, a Tanácsban meglévő két akadályozó kisebbség miatt.

Számomra ez a kérdés az előnyök mérlegeléséről szól. Mérlegelnünk kell azt is, amint az előadó mondta, hogy a Parlament mit tárgyalt meg. Rendelkezünk a végrehajtási jogi aktusok felülvizsgálatára vonatkozó eljárással, ami nem szerepel a Szerződésben. Ez olyan, rendkívül jelentős előremutató lépés, különösen a Parlament részvétele szempontjából, ami túlmutat a Szerződésben megfogalmazott feltételeken. Ezért akkor, amikor az előnyöket mérlegeljük, ez nyilvánvalóan megérdemli a támogatásunkat. Ez az oka annak, hogy én támogatom a jelentést, úgy ahogy van, módosítások nélkül. Az első olvasatban nem tudunk többet elérni annál, mint amit a meghatározatlan időszak utáni, későbbi egyeztetési folyamat során elérhetünk.

  Eva Lichtenberger, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, a mai napon megvitatott rendeletet valamennyi bizottság hosszú időn keresztül figyelmen kívül hagyta. Ugyanakkor, néhányan ebben a Parlamentben most, a folyamat végén, amikor az eredmények már előttünk vannak, felébredtek. Néhányan közülük sajnos nem vettek részt a vitában, amiért kár, mert nagyon érdekes lett volna hallani a véleményüket.

Korábbi képviselőként világosan emlékszem a konvent szellemére. Nyílt felhívást tartalmazott arra, hogy az Európai Parlament számos területen különleges jogokat kapjon, annak biztosítása érdekében, hogy az intézmények vonatkozásában és a polgárok előtt hiteles maradjon.

A konvent követelései ellenére semmi sem történt. A belga elnökség által a Tanáccsal folytatott kemény tárgyalások tették lehetővé a fontos előrelépést. Emlékszem arra, hogy Lehne úr mit mondott. Arról az állandó lehetőségről szólt, ami a Bizottság hatáskörének esetleges túllépésével kapcsolatos vizsgálati lehetőségre vonatkozott.

Természetesen, a rendeletek egy része, mint például a nemzetközi kereskedelmi megállapodás, nem egészen ideális, de ennek ellenére a végeredménnyel egyetértek. Szeretnék köszönetet mondani a belga elnökségnek. Mindent megtett annak érdekében, hogy valamit el lehessen érni. Szeretnék köszönetet mondani az előadónak is, aki szimpatikusan és intelligensen tárgyalt.

  Raffaele Baldassarre (PPE). – (IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, amikor holnap majd Szájer úr jelentéséről szavazunk, zöld jelzést adunk a Lisszaboni Szerződésben található egyik, a végrehajtási jogi aktusokkal kapcsolatos új eszköznek.

Ez leegyszerűsíti a régi komitológiai rendszert. Ez olyan intézkedés, ami nagyobb átláthatóságot biztosít a jogalkotási aktusok elfogadása során, szabályozva a Bizottságra ruházott hatáskörök gyakorlásának tagállami ellenőrzési módszereit. A rendelet alapvető jelentősége következtében a jogalkotási eljárás mind intézményközi szinten, mind a Parlamenten belül, az összes bizottság – habár megkésett – részvétele miatt bonyolulttá vált, de azt remélem, hogy a javaslat első olvasatban mégis elfogadásra kerül.

Ezért gratulálni szeretnék az előadónak, Szájer úrnak, azért, hogy sikerült az Európai Parlament számára legfontosabb célkitűzéseket elérni: azokra a garanciákra gondolok, amelyek révén a jelenlegi komitológiai eljárásokat hozzáigazítják az új eljárásokhoz, a Parlament és a Tanács ellenőrzési jogára, a Bizottság elnöklete alatt álló fellebbviteli bizottság létrehozására, és egy olyan felülvizsgálati záradék beiktatására, amely lehetővé teszi a folyamat hatékonyságának az ellenőrzését.

Végül, engedjenek meg nekem egy megjegyzést a tárgyalások előtt álló utolsó akadállyal, vagyis a közös kereskedelempolitikának a jövőbeni rendelet hatáskörébe való bevonásával kapcsolatban. Annak ellenére, hogy a végső megállapodás a 18 hónapos átmeneti időszak alatt lehetővé fogja tenni az egyszerű többséggel való szavazást a dömpingellenes intézkedések elfogadása során, azt követően az intézkedések elfogadásához minősített többségre lesz szükség. Ez a megoldás egy bonyolult kompromisszum eredménye, de meg vagyok győződve arról, hogy kielégítő mind az iparág igényei, mind az Európai Unió végrehajtói számára, mivel a technikai jellegű döntések esetében megszünteti a veszélyes elpolitizálódás kockázatát.

  Gianluca Susta (S&D). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, egyáltalán nem értek egyet az utolsó felszólalókkal. Én, személy szerint úgy gondolom, hogy ez az intézkedés káros a Parlament prioritásai szempontjából, és ellentétes a Lisszaboni Szerződés szellemével.

A Tanáccsal kötött megállapodások 70%-át első olvasatban elfogadjuk, de nem vagyok képes megérteni, hogy miért kell ilyen sietve, első olvasatban elfogadni egy ilyen érzékeny intézkedést, mivel ez a Lisszaboni Szerződés végrehajtására vonatkozik, ami kibővítette a hatáskörünket, különösen a kereskedelempolitika területén. A dömpingellenes eljárások legelején a jogbiztonság objektivitását lecseréljük a tagállami beavatkozásokra, ami a Bizottság és a tagállamok közötti alku veszélyes végeredményének látszik.

Ezért úgy vélem, hogy ez egy lépés hátrafelé, csakúgy, mint az automatikus kiigazítás, a régi komitológiai rendszerről a jelenlegi rendszerre való, határidő nélküli áttérés a mezőgazdaság területén, ami erősíti a Parlament szerepét.

Éppen ezért nem hiszem, hogy bölcs dolog lenne sietve, az első olvasatban, megkötni a megállapodást a Tanáccsal, mivel ezzel a Bíróság előtti viták kockázatát is vállaljuk.

  Maroš Šefčovič, a Bizottság alelnöke. – Elnök úr, szeretnék mindenkinek köszönetet mondani a hozzászólásokért, amelyek tükrözik az általunk tárgyalt téma összetettségét.

Engedjék meg, hogy reagáljak néhány megjegyzésre. Ami a felülvizsgálatot és az összes vonatkozó jogi aktus kapcsán vállalt ebbéli kötelezettségvállalásunkat illeti, egy rendkívül nagyratörő tervvel állunk szemben, és a keretszerződésre vonatkozó megbeszéléseink során erről beszéltem Lehne úrral: összesen 299 plusz 153 jogi aktust kell kiigazítanunk. Úgy vélem, hogyha azt mondjuk, hogy ezt a jelenlegi jogalkotási időszakban szeretnénk megcsinálni, akkor ez rendkívül ambiciózus terv. Ha azt mondom, hogy ez a „mi” elképzelésünk, akkor ez alatt a három intézményt értem, mivel ehhez egyértelműen lojális együttműködésre van szükség mindannyiunk részéről.

Mitchell urat biztosítani szeretném arról, hogy a Bizottság a legteljesebb mértékben tiszteletben tartja a Parlamentet.

A javaslathoz csatolt bizottsági nyilatkozat tervezetéből egy bekezdést szeretnék kiemelni. Felolvasom: „A hozzáigazítás folyamata során a Bizottság rendszeresen tájékoztatni fogja az Európai Parlamentet az azon jogi eszközök tekintetében tervezett végrehajtási intézkedésekről, amelyek a jövőben felhatalmazáson alapuló jogi aktusokká válnak majd.” Tehát az átláthatóság és az egyértelműség iránti elkötelezettségünk teljesen egyértelmű. Szeretném azt is megerősíteni itt, e Házban, hogy a Parlament számára a maximális mennyiségű információt fogjuk biztosítani. A Parlament a bizottságokkal egy időben megkap minden információt, így mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy a Parlamentet ezen eljárásban is a lehető legteljesebb mértékben informáljuk.

Úgy vélem, hogy köszönetet kell mondanom Lehne úrnak a vita során felmerülő helyzet tisztázásáért. A mai napon a végrehajtási jogi aktusokról beszélünk, és ez a rendelet semmilyen módon nem dönt arról, hogy a jövőben a felhatalmazáson alapuló, vagy a végrehajtási jogi aktusokat kell-e alkalmaznunk.

Ami a kiigazítás kérdését illeti, úgy hiszem, hogy De Castro úr nem volt jelen akkor, amikor felolvastam a belga elnökség elfogadott nyilatkozatát, ami teljes mértékű kötelezettséget vállal a lojális együttműködésre annak érdekében, hogy az elkövetkező években meg tudjuk valósítani a teljes mértékű kiigazítás eme nagyratörő célkitűzését. Úgy gondolom, hogy itt bátorítás hangzik el arra nézve, hogy a lehető leggyorsabb előrelépés nem csak a Parlament, hanem a Bizottság és a Tanács érdekeit is szolgálja. Szerintem ez egyértelmű, és biztos vagyok abban, hogy nagyra fogjuk becsülni ezt a megállapodást.

Ami a dömpingellenes és kiegyenlítő intézkedések politizálódásának kérdését illeti, én valójában úgy gondolom, hogy éppen az ellenkezőjének leszünk szemtanúi, mivel tudják, hogy milyen a jelenlegi rendszer: hogy a tagállami képviselők egyszerű többsége meg tudja akadályozni a Bizottság javaslatát. Mindez a jövőben sokkal nehezebb lesz, mivel a tagállami képviselők minősített többségére lesz szükség a megakadályozáshoz. Tehát úgy gondolom, hogy amit itt teszünk, az a valóságban meg fogja erősíteni az Unió megközelítését, és meg fogja erősíteni a Bizottság pozícióját a kereskedelmi tárgyalások során, pontosan úgy, ahogy azt a Lisszaboni Szerződés előírja és előrevetíti.

Ha megengedik, azzal szeretném befejezni, hogy hangsúlyozom a jogbiztonság fontosságát ebben az ügyben, mert, természetesen, amikor olyan érzékeny kérdésekkel foglalkozunk, mint a kereskedelem, a dömpingellenes intézkedések, a kiegyenlítő intézkedések, rendkívül jól megalapozott folyamatokra van szükségünk, és egyértelműen szét kell választani a feladatokat és a felelősségi köröket. A Parlamentnek szüksége van azokra az egyértelmű vizsgálati jogokra, amit a Lisszaboni Szerződés ráruházott, nekünk pedig szükségünk van a jogbiztonságra ahhoz, hogy ezen a rendkívül érzékeny jogalkotási területen működni tudjunk, mivel tudják, hogy milyen gyakran vitatják ezeket az intézkedéseket a legkülönbözőbb nemzetközi fórumokon.

Ezért arra kérem a tisztelt képviselőket, hogy módosítás nélkül támogassák ezeket a javaslatokat, mivel úgy vélem, hogy ezek az Európai Unió nemzetközi ügyek területén meglévő pozíciója szempontjából nagyon jók.

  József Szájer, előadó. – Elnök úr, mindenkinek köszönetet szeretnék mondani a mostani, és a témával kapcsolatos munkánk elmúlt kilenc hónapja alatt tett hozzászólásáért.

Először egy eljárási kérdés. Több kollégánk aggodalmának adott hangot amiatt, hogy a Tanács részéről megnyilvánuló nyomás miatt elhamarkodottan, első olvasatban elfogadott megállapodást kötünk. Mind a Bizottság, mind a Tanács, mind pedig több, a tárgyalásokban részt vevő kolléga tanúsíthatja, hogy a nyomás pontosan ellentétes irányú volt. A Parlament és én mondtam azt a Tanácsnak, hogy ha nem érnek el megállapodást, akkor az egész dolog széthullhat.

Mind a két másik intézménytől egyértelmű kötelezettségvállalást kaptunk, mivel, csakúgy, mint a Parlament, amint Šefčovič úr éppen most említette, ők is a Lisszaboni Szerződés stabilitását támogatják. Minél később fogadjuk el, minél később hagyjuk jóvá ezt a rendeletet, annál tovább folytatódik a régi komitológiai eljárás, amit – a sok probléma miatt – nem szeretünk. Ebből a szempontból a kilenc hónap nem számít rövid időnek, és két olvasat is beleférhet. Az átláthatóság teljes volt, és ezt több kolléga is tanúsíthatja.

Ez alatt a kilenc hónap alatt hatszor vettem részt a Bizottsági Elnökök Értekezletén, és találkoztam az összes bizottság árnyékelőadójával és koordinátoraival is. Én voltam az, aki a megállapodás elérése mellett döntött, mivel mindent megkaptunk, amit akartam. Lehet, hogy a Tanácsnak és a Bizottságnak ez nem tetszik, de mi mindent megkaptunk.

Mit tesz egy előadó akkor, ha minden megvan, amit én és a különböző bizottságok kérnek, habár talán nem abban a formában, ahogy akarjuk? De Castro úrnak igaza van. Az ő követelései nem szerepelnek e rendelet szövegében, de ez a végrehajtási jogi aktusokról szól, és azok szerepelnek a Bizottság kötelezettségvállalásaiban. Korábban én csináltam ezt a kiigazítást – az omnibuszt -, és a Bizottság ugyan ezt a kötelezettségvállalást adta, amit, minimális kivételektől eltekintve, tiszteletben is tart. Ebben az értelemben úgy gondoltam, hogy bízhatok ebben az ígéretben, és ha a Bizottság ezt nem tartja be, kiállok, megkövetelem és kiigazítom, ahogy De Castro úr teszi.

Ebben az értelemben nincs semmi nyomás. A nyomást én gyakoroltam. A sok nehéz tárgyalás során megvalósuló jó együttműködés révén megállapodtunk valamiben, amit minden fenntartás nélkül ajánlhatok a Háznak elfogadásra.

Köszönetet szeretnék mondani mindenkinek, de különösen azoknak a kollégáknak, akik részt vettek ebben a nagyon nehéz folyamatban. Elnézést szeretnék kérni a közvéleménytől, amelynek a tagjai egy szót sem értenek abból, amiről mi tárgyalunk, de azt határozottan állíthatom, hogy az átláthatóság és az Európai Unió ügyeinek parlamenti ellenőrzése e rendelet elfogadása után sokkal jobb lesz.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra holnap kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Vital Moreira (S&D), írásban. – (PT) Erre a jogalkotási kezdeményezésre, amely a Bizottság „végrehajtási eszközeinek” ellenőrzéséről szól, a Lisszaboni Szerződés kötelez, amely ezt az Európai Parlament jogalkotási hatáskörébe utalja. Figyelembe véve a jelenlegi helyzetet, ez vitathatatlanul pozitív jogszabály.

Számos vonatkozása azonban nem felel meg teljes mértékben a Lisszaboni Szerződésnek. Ezek közül a negatív aspektusok közül kettő számít kiemelkedőnek. Először, a számtalan meglévő helyzet új rendszerhez és a Lisszaboni Szerződéshez való kötelező hozzáigazítására nem határoztak meg határidőt. Ez az oka annak, hogy beterjesztettem egy olyan módosítást, ami bevezetne egy ilyen záradékot. Másodszor, és a lényeget illetően, a kereskedelmi védelmi eszközök (különösen a dömpingellenes és a szubvenció-ellenes intézkedések, valamint a védelmi intézkedések) esetében előírt eltérések, amelyek szerint a tagállamok nagyobb, beavatkozás jellegű ellenőrzési joggal rendelkeznek a Bizottság fölött, elfogadhatatlan, mivel megnehezíti ezeknek az intézkedéseknek az alkalmazását és az elpolitizálódásukhoz vezet. Ezek az intézkedések alapvető fontosságúak ahhoz, hogy az európai vállalatokat meg lehessen védeni az ilyen jogellenes előnyökből hasznot húzó import által teremtett versenytől.

A kereskedelmi védelmi intézkedések ilyetén diszkriminatív kezelésére, ami aláássa a Bizottság (és az Unió) azon képességét, hogy megvédje az európai ipart a saját európai belső piacán kívülről jövő tisztességtelen versenytől, nincs alkotmányi, illetve politikai alap.