Index 
Viták
PDF 4848k
2010. december 15., Szerda - Strasbourg HL kiadás
1. Az ülés megnyitása
 2. A 2011. évi bizottsági munkaprogram ismertetése (benyújtott állásfoglalásra irányuló indítványok): lásd a jegyzőkönyvet
 3. Az Afrika és EU közötti stratégiai partnerség jövője a 3. Afrika–EU csúcstalálkozó küszöbén (benyújtott állásfoglalásra irányuló indítványok): lásd a jegyzőkönyvet
 4. Végrehajtási intézkedések (az eljárási szabályzat 88. cikke): lásd a jegyzőkönyvet
 5. A december 16–17-i európai tanácsi ülés előkészítése - Állandó válságmechanizmus létrehozása az euróövezet pénzügyi stabilitásának megőrzése érdekében (vita)
 6. Polgári kezdeményezés (vita)
 7. Szavazások órája
  7.1. A rugalmassági eszköz igénybevétele az élethosszig tartó tanulás programja, a versenyképességi és innovációs program és Palesztina számára (A7-0367/2010, Reimer Böge) (szavazás)
  7.2. Európai Unió 2011-es pénzügyi évre vonatkozó, a Tanács által módosított általános költségvetési tervezete (szavazás)
  7.3. A Parlament álláspontja a Tanács által módosított 2011. évi új költségvetési tervezetről (A7-0369/2010, Sidonia Elżbieta Jędrzejewska i Helga Trüpel) (szavazás)
 8. A Szaharov-díj átadása (ünnepi ülés)
 9. Szavazások órája (folytatás)
  9.1. Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele: Noord Holland ICT/Hollandia (A7-0353/2010, Barbara Matera) (szavazás)
  9.2. A házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog (A7-0360/2010, Tadeusz Zwiefka) (szavazás)
  9.3. Hitelminősítő intézetek (A7-0340/2010, Jean-Paul Gauzès) (szavazás)
  9.4. Mérésügyi irányelvek hatályon kívül helyezése (A7-0050/2010, Anja Weisgerber) (szavazás)
  9.5. Polgári kezdeményezés (A7-0350/2010, Zita Gurmai/Alain Lamassoure) (szavazás)
  9.6. A 2011. évi bizottsági munkaprogram ismertetése (B7-0688/2010) (szavazás)
  9.7. Az Afrika és EU közötti stratégiai partnerség jövője a 3. Afrika–EU csúcstalálkozó küszöbén (B7-0693/2010) (szavazás)
  9.8. Az alapvető jogok helyzete az Európai Unióban (2009) - A Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követő hatékony végrehajtás (A7-0344/2010, Kinga Gál) (szavazás)
  9.9. A reklámok fogyasztói magatartásra gyakorolt hatása (A7-0338/2010, Philippe Juvin) (szavazás)
  9.10. Energiahatékonysági cselekvési terv (A7-0331/2010, Bendt Bendtsen) (szavazás)
 10. A szavazáshoz fűzött indokolások
 11. Szavazathelyesbítések és szavazási szándékok: lásd a jegyzőkönyvet
 12. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása: lásd a jegyzőkönyvet
 13. Gazdasági kormányzás és a Lisszaboni Szerződés 9. cikke (vita)
 14. Az emberi jogok helyzete a világban 2009-ben és az EU emberi jogi politikája (vita)
 15. A Parlament tagjai: lásd a jegyzőkönyvet
 16. Az Afganisztánra vonatkozó új stratégia (vita)
 17. A lisszaboni NATO-csúcstalálkozó eredményei (vita)
 18. Az elefántcsontparti helyzet (vita)
 19. A Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzés (vita)
 20. A következő ülésnap napirendje: lásd a jegyzőkönyvet
 21. Az ülés berekesztése


  

ELNÖKÖL: Jerzy BUZEK
elnök

 
1. Az ülés megnyitása
A felszólalásokról készült videofelvételek
 

(Az ülést 8.35-kor megnyitják.)

 

2. A 2011. évi bizottsági munkaprogram ismertetése (benyújtott állásfoglalásra irányuló indítványok): lásd a jegyzőkönyvet

3. Az Afrika és EU közötti stratégiai partnerség jövője a 3. Afrika–EU csúcstalálkozó küszöbén (benyújtott állásfoglalásra irányuló indítványok): lásd a jegyzőkönyvet

4. Végrehajtási intézkedések (az eljárási szabályzat 88. cikke): lásd a jegyzőkönyvet

5. A december 16–17-i európai tanácsi ülés előkészítése - Állandó válságmechanizmus létrehozása az euróövezet pénzügyi stabilitásának megőrzése érdekében (vita)
A felszólalásokról készült videofelvételek
MPphoto
 

  Elnök. – A következő napirendi pont a következők együttes tárgyalása:

- A Tanács és a Bizottság nyilatkozatai az Európai Tanács (2010. december 16-17.) ülésének előkészítéséről,

- Bowles asszony a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság nevében a Bizottsághoz intézett, szóbeli választ igénylő kérdése (O-0199/2010): állandó válságkezelési mechanizmus létrehozása az euróövezet pénzügyi stabilitásának megőrzése érdekében (B7-0199/2010).

 
  
MPphoto
 

  Olivier Chastel, a Tanács soros elnöke.(FR) Elnök úr, bizottsági elnök úr, biztos úr, tisztelt képviselők, a Tanács nevében szeretném megköszönni önnek, elnök úr, a lehetőséget, hogy ismertethetem a Parlamentben az Európai Tanács ülésén megvitatandó kérdéseket.

Az Európai Tanács holnapi és holnaputáni ülése minden valószínűség szerint döntő lesz a gazdasági és monetáris unió gazdasági pillérének erősítése szempontjából. A fő napirendi pont tulajdonképpen a pénzügyi stabilitás erősítése lesz. Kivételes időket élünk, és ez jelentős kihívások elé állította, illetve állítja mind a kormányokat, mind a polgárokat. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy kilábaljunk a jelenlegi pénzügyi válságból, és hogy helyreállítsuk a bizalmat.

A válság kezdete óta már bizonyítottuk eltökéltségünket a pénzügyi stabilitás megőrzéséhez szükséges intézkedések meghozatalára, a fenntartható növekedés helyreállítására. A válság kiemelt hangsúlyt adott annak, hogy az euróövezet stabilitásának megőrzéséhez további eszközre van szükség. Létre kellett hoznunk egy ad hoc mechanizmust, amelynek keretében éppen most nyújtottunk támogatást Írország részére. Középtávon azonban állandó mechanizmusra van szükségünk.

Ennek érdekében az Európai Tanács elnökével történő folyamatos konzultáció mellett, az Európai Tanács holnap délelőtti ülésén a belga kormány határozati javaslatot tesz a Szerződés módosítására, amely a 136. cikk módosításával lehetővé teszi a teljes euróövezet pénzügyi stabilitását megőrizni hivatott mechanizmus létrehozását. Az Európai Tanács hozzájárulását kérik majd a határozattervezethez, valamint az Európai Unióról szóló szerződés 48. cikkének (6) bekezdése értelmében az egyszerűsített módosítási eljárás megindításához. A cél, hogy 2011 márciusában elfogadják a határozatot, és hogy az 2013. január 1-én hatályba lépjen.

Továbbá a gazdaságirányítási munkacsoport az Európai Tanács októberi ülésén jóváhagyott jelentésének végrehajtása fontos lépés az államháztartási fegyelem megerősítése, a szélesebb körű gazdaságfelügyelet és a mélyrehatóbb koordináció felé. Ez a számunkra igen fontos kérdés jelenleg mind a Parlament, mind a Tanács napirendjén szerepel, és elvben nyárig le kellene zárni.

Végezetül, szeretném aláhúzni az új növekedési és foglalkoztatási stratégia, az Európa 2020 jelentőségét; fontos szerepet játszik abban, hogy ki tudjunk lábalni a válságból. A belga elnökség elkötelezetten vitte előre a végrehajtását, hogy előkészítse a terepet a fenntartható gazdaságélénkítéshez.

E gazdasági kérdések mellett két további észrevételt szeretnék tenni. Az Európai Tanács megvitatja az Unió és a stratégiai partnerei közötti kapcsolatok kérdését. Az Ashton bárónő elnökletével ülésező Külügyek Tanácsa előrehaladási jelentést készített három partneréről: az Egyesült Államokról, Kínáról és Oroszországról. Az Európai Tanács nagy figyelemmel hallgatja majd Ashton bárónő ismertetőjét az Unió és a stratégiai partnerei közötti kapcsolatokról. Ashton bárónőt arra is felkérik majd, hogy más partnerek, így Ukrajna, Afrika, India és Brazília esetében is végezze el ezt a feladatot, majd 2011 márciusában ismertesse jelentését, számoljon be a partnereinkkel folytatott kapcsolattartásról.

Utolsóként a Montenegró által benyújtott európai uniós csatlakozási kérelem ügyét szeretném említeni. Az Általános Ügyek Tanácsa üdvözölte a Bizottság Montenegróról adott véleményét. Ez az ország előrehaladást ért el az Európai Tanács Koppenhágában meghatározott politikai kritériumainak, valamint a stabilitási és társulási folyamat követelményeinek teljesítése terén. Ezzel együtt további erőfeszítésekre van szükség, különösen a Bizottság véleményében szereplő hét kulcsfontosságú prioritás végrehajtása érdekében. A Bizottság javaslatának figyelembevételével a Tanács azt javasolta, hogy Montenegró kapja meg a tagjelölt ország státuszt, és az Európai Tanács ülésén ezt a kérdést is meg fogják vizsgálni.

 
  
MPphoto
 

  José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Elnök úr, tanácsi elnök úr, tisztelt képviselők, az Európai Tanács e heti ülésének két fő célja, hogy megállapodás szülessen az euróövezet jövőbeni állandó európai stabilizációs mechanizmusáról, valamint a mechanizmus jogi támadhatatlanságát biztosító korlátozott szerződésmódosításról. Ennélfogva azt remélem, illetve azt várom az Európai Tanácstól, hogy a célok teljesítésére, a célirányos eljárásra és a konszenzus megerősítésére összpontosítson. A megállapodással az Európai Tanács egyben az egységet, a szolidaritást és az európai eszme egyértelmű támogatását is jelzi, rengeteget kell azonban még dolgoznunk ahhoz, hogy ezt elérjük.

Mindannyian tudjuk, hogy nagyon sok minden forog kockán az Európai Unió és konkrétan az euróövezet szempontjából. Sokan várnak válaszokat az Európai Uniótól: egyrészt a piacok, másrészt partnereink a nagyvilágban és mindenekelőtt polgáraink. Mit várnak tőlünk? Hogyan tudjuk őket a leghatékonyabban megnyugtatni? Számomra egyértelmű a válasz. Meg kell mutatnunk, hogy az Európai Unió kézben tartja az eseményeket, hogy meghatároztuk az intézkedéseink irányát, és ahhoz tartjuk magunkat, valamint hogy egységes álláspontot alakítottunk ki, egységesen lépünk fel. El kell kerülnünk a vezetők vetélkedését, a különböző forgatókönyvek zűrzavarát és az olyan bejelentéseket, amelyeket nem követnek tettek.

Igen, súlyos kihívások előtt állunk, de ha higgadt távolságból mérlegeljük a tényeket, akkor az Európai Unió idén határozottan nekivág a kihívások megoldásának. Görögország és Írország esetében két konkrét problémával néztünk szembe. Mindkét esetben meghoztuk a szükséges döntéseket. A valóság azt mutatja, hogy az EU mindkét helyzetben fel tudott lépni, de átfogó reformok kellenek ahhoz, hogy ezek a helyzetek ne ismétlődhessenek meg a jövőben.

Ennek szükséges előfeltétele a valódi európai gazdaságirányítás megteremtése. Úgy kell tehát tekintenünk, hogy a gazdaságirányítási csomag az európaiakban és a piacokon bizalmat gerjesztő, a megfelelő struktúrákat kialakító rendszer kulcsfontosságú építőkockája. Remélem, hogy a Parlament továbbra is prioritásként kezeli ezeket a bizottsági javaslatokat, hogy a jövő év közepére maradéktalanul megvalósulhassanak.

Jövőbeni rendszerünk egyéni és kollektív erőfeszítésekre, felelősségre és szolidaritásra épül. Gyors ütemben haladunk ebbe az irányba. Ugyanakkor államháztartási konszolidációra van szükség. Rendezett államháztartás kell a bizalom helyreállításához, ez a növekedés alapvető feltétele. Számos tagállam jelenlegi költségvetési politikája az államháztartás hosszú távú fenntarthatósága ellen hat, és ez korrekciós intézkedéseket tesz szükségessé.

Természetesen az államháztartás konszolidálásán túl a növekedés elősegítését is szem előtt kell tartanunk, Európa jövőbeni növekedésének magvait pedig az Európa 2020 stratégiával vetjük el. Ez valódi növekedési kilátásokat kínál Európa számára. Úgy látom, hogy egyre több tagállamban tudatosul, milyen lehetőségeket kínál az Európa 2020 stratégia. Építsük erre az alapra a növekedést fokozó reformok gyorsabb végrehajtását. Ha komolyan vesszük az Európa 2020 stratégiát, akkor a holnap növekedési forrásai felé vezérelheti gazdaságainkat helyi, nemzeti és európai szinten.

Keményen dolgozunk annak érdekében, hogy egy hónap múlva elkészülhessen az első éves növekedési jelentés. Határozottan úgy gondolom, hogy jövőre ez lesz a Parlament egyik fő témája. A másik fő téma az Unió jövőbeni költségvetése lesz, illetve az, hogy hogyan használhatjuk fel a benne rejlő nagyszabású lehetőségeket a növekedés elősegítése és a munkahelyteremtés érdekében.

A bankrendszerünket is meg kell vizsgálnunk, meg kell hoznunk a szükséges intézkedéseket, hogy a bankok megfelelő állapotba kerüljenek a gazdaság, és különösen a kkv-k finanszírozásához. A gazdaságok stabilizálását célzó intézkedéseink jórészt esetlegesek, ideiglenesek voltak. Az átfogó reformokra irányuló megközelítésünk másik fontos elemét az állandó stabilizációs mechanizmusnak kell alkotnia.

Ez a célja az európai stabilizációs mechanizmusnak. Intenzív konzultációkat követően – amelyek kiválóan alakultak – a múlt hónap végén felvázolhattuk a mechanizmus körvonalait. Határozottan bízom abban, hogy az Európai Tanács e heti ülése jóvá fogja hagyni, bár a körvonalak részleteit a következő hetek során kell majd megrajzolnunk.

A mechanizmust egy korlátozott és összpontosított szerződésmódosítást előirányzó határozattal is meg kell támogatni. Most, hogy konszenzus alakult ki a tagállamok között abban, hogy a szerződésmódosítás a megfelelő irány, gyorsan végre is kell hajtani. A szerződésmódosítás egészen konkrét célt szolgál. Célratörő, pragmatikus módosítással teszünk eleget egy konkrét igénynek. Mindössze egy egyszerű változtatásra van szükség. Álljunk tehát ellen a kísértésnek, ne bonyolítsuk túl, ne kössük mesterségesen össze egyéb témákkal, ne hagyjuk magunkat eltéríteni az előttünk álló feladattól. Az euró mögött erőteljes politikai akarat áll. Kulcsfontosságú mind az ideiglenes mechanizmusra, mind a most kialakuló állandó mechanizmusra vonatkozó döntés, azt mutatja, hogy a tagállamok nagyon is készen állnak latba vetni a súlyukat az euró stabilitása és integritása érdekében.

Mindezen elemek – a gazdaságirányítás, az államháztartási konszolidáció, a növekedést ösztönző reformok végrehajtása, a hatékony bankrendszer megteremtése, az európai pénzügyi stabilizációs eszköz és utódja, az európai stabilizációs mechanizmus létrehozása – összefüggenek egymással. Egy egységes, összetett egésznek kell őket tekinteni, amelynek célja, hogy átfogó választ adjon a válságra, és elkerülhetővé tegye a jövőbeni válságok kialakulását.

Az Európai Központi Bank intézkedése természetesen létfontosságú módon járul hozzá a cél eléréséhez.

Mindenki egyetért, hogy az idei intézkedés – Görögország és Írország esetében egészen nyilvánvaló módon – az Európai Unió egészének, valamennyi tagállamának a szélesebb értelemben vett érdekeit szolgálja. Egyértelműen a szolidaritás, a kollektív felelősség, a kockázatmegosztás elvén, valamint azon az elven nyugszik, hogy szükség idején kölcsönösen segítenünk kell egymásnak. Tudom, hogy ezek az elvek közel állnak a Parlament szívéhez. Az én szívemhez is közel állnak, ezért megértem, miért vetődtek fel egyéb elképzelések is, amelyek más mechanizmusokon keresztül szereztek volna érvényt ezeknek az elveknek.

Egyértelműen szeretnék fogalmazni ezzel kapcsolatban: az eurókötvény önmagában véve érdekes elképzelés. Az ötletet maga a Bizottság vetette fel még 2008-ban, amikor az EMU első tíz évét értékelte, ám most válsághelyzetben vagyunk, és e válság kezelésére már rendelkezünk pénzügyi mechanizmusokkal, például az európai pénzügyi stabilizációs eszközzel. Az ezekben rejlő lehetőségeket még messze nem merítettük ki, ezek az eszközök az alternatívákhoz képest – bármilyen érdekesek is legyenek azok – gyorsabban továbbfejleszthetők, alakíthatók.

Tehát miközben megértem, hogy minden lehetséges megoldásra szeretnének gondolni, most azonnali intézkedésekre van szükség. Ne vessük el végképp az ötletet a jövő szempontjából, de a jelenlegi fázisban arra összpontosítsunk, hogy milyen megoldással teremthetünk konszenzust a tagállamok között, milyen megoldást valósíthatunk meg gyorsan és döntő erővel.

Ennek érdekében dolgozzunk együtt az idei évben, közvetítsünk bizalomteremtő üzenetet arról, hogy az Európai Unió egységes gazdasági jövőképpel rendelkezik, és ezt meg is valósítja. Tegyük ezt céltudatosan, világossá téve, mi a célállapot: erős, stabil euróövezetet akarunk egy minden eddiginél összetartóbb Unióban.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Szeretném megköszönni a Tanács soros elnökének, Chastel úrnak, valamint a Bizottság elnökének, Barroso úrnak a vitaindító, bevezető előadásokat. Nagyon fontos dologról van most szó. Polgáraink számára prioritás a válságból való kilábalás és a munkahelyteremtés. Holnap és holnapután az Európai Tanács figyelme elsősorban éppen erre irányul majd.

 
  
MPphoto
 

  Joseph Daul, a PPE képviselőcsoport nevében.(FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az Európai Tanács e héten kezdődő ülésére sajátos helyzetben kerül sor: spekulatív támadások érik az eurót, ismét lábra kap az euroszkepszis, kezdődik az európai pénzügyek egyeztetése, miközben a Parlament a 2011-es költségvetésről tartandó szavazásra készül.

Ezek természetesen szorosan összekapcsolódnak egymással. Az euró válsága és a szolidaritási intézkedések visszahatnak az európaiak vásárlóerejére, akik azt latolgatják, vajon megéri-e megtenni mindezen erőfeszítéseket, vezetnek-e bármiféle eredményre, s ebből fakad az eddig hagyományosan Európa-párti országokban éledező euroszkepszis. Ezt a jelenséget lovagolják meg a populista és szélsőséges politikai csoportosulások, amelyek a félelemre, a bezárkózó hajlamra építenek, s amelyek hatalomra kerülésük esetén maguk sem rendelkeznek csodagyógyszerrel.

Az euróval kezdem, amelyet óvnunk, erősítenünk kell, miközben ezzel párhuzamosan az alapkérdéseket is fel kell tennünk magunknak.

Az első kérdésem: volt-e valaha Európában olyan stabil fizetőeszköz, mint az euró? Ezt a nemzeti valuták iránt nosztalgiát érzőknek mondom: a visszalépés katasztrofális következményekkel járna Európára nézve.

Második kérdésem: kik állnak az utóbbi hónapokban az eurót ért támadások mögött? Ki húzhat hasznot ebből a bűncselekményből, ha szabad így fogalmaznom? Nem vagyok az összeesküvés-elméletek híve, de politikai vezetőkkel és pénzügyi elemzőkkel folytatott beszélgetéseim során ugyanabban az irányban kerestük a problémáink okait. Mikor okulunk már végre? Azt hiszem, közvetlenül beszélhetünk a barátainkkal.

A harmadik kérdésem a következő: miért van továbbra is 1,30 dollár felett az euró árfolyama? Ez jelentősen fékezi az exportunkat, és mindenki azt mondja, hogy az eurónak befellegzett. Miért csak a mi országaink folytatnak szigorú ortodox politikát, miközben versenytársaink gyenge fizetőeszközeik segítségével élénkítik a gazdaságukat? Ezt kérdezik tőlünk polgáraink. Ezeket a kérdéseket tették fel nekem az utóbbi két hétben a megválasztott politikusokkal tartott találkozók során.

Hölgyeim és uraim, azt a magabiztos üzenetet kell közvetítenünk, hogy leküzdjük a válságot, a növekedési pályára való visszaállással kecsegtető intézkedéseket hozunk, olyan konkrét intézkedésekkel indítjuk be újra a belső piacot és tesszük etikusabbá a pénzpiacok működését, mint amilyeneket a Barroso-Bizottság hozott nemrégiben. Arra van szükség, és az euró válsága is ezt bizonyítja, hogy közelítsük egymáshoz szociál- és államháztartási szakpolitikáinkat. Ehhez bátorság kell. Tisztelt soros tanácsi elnök úr, tisztelt bizottsági elnök úr, lépjenek nagyobbat, haladjanak gyorsabban, és egy csapásra megoldunk jónéhány problémát.

Rengeteg bátorságra lesz szükségünk a következő évek során, ha világméretekben versenyképessé kívánjuk tenni országainkat, ha a lehető legeredményesebben kívánjuk felhasználni adófizetőink pénzét. Minden szinten – helyi, regionális, nemzeti és európai szinten – karcsúsítanunk kell kiadásainkat. Újra meg kell vizsgálnunk az Unió politikai és pénzügyi prioritásait, és alapvetően felül kell vizsgálnunk az európai államháztartások helyzetét. Fel kell tennünk magunknak a valódi kérdéseket, és attól függően kell alakítanunk a 2014-2020-as időszak költségvetési kereteit, hogy milyen válaszokat adunk rájuk.

Az Európai Parlament ezt a létfontosságú vitát szorgalmazza, ezek azok a lényegi döntések, amelyekben 500 millió európai polgár közvetlenül választott képviselőiként teljes mértékben részt szándékozunk venni, még akkor is, ha ez nem tetszik egyes kormányoknak, amelyek szeretnék tőlünk megtagadni ezt a jogot.

Arra kérem az Európai Tanácsot, hogy egyezzen bele ebbe, szükség esetén szavazzon erről, és akik megtagadják tőlünk a vitában való részvétel lehetőségét, azok vállalják ezért a felelősséget. Számunkra nem a hatalom a lényeg, hanem hogy beleszólhassunk az európai jövő építéséről szóló létfontosságú vitába. Dűlőre kell jutnunk, meg kell hoznunk a megfelelő döntéseket, az ahhoz szükséges döntéseket, hogy az európai költségvetés egyre inkább egy befektetéseket szolgáló keretté válhasson.

Ha tagállamaink a költségvetési megszorításokat szem előtt tartva kevesebbet tudnak befektetni az oktatásba, képzésbe, a kutatásba és innovációba, akkor európai szinten fektessünk be ezeken a területeken a forrásaink összevonásával, így érjük el a méretgazdaságosságot.

Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoportja szerint nem engedhetjük meg, hogy az európai pénzügyekről folyó vita olyan veszekedéssé fajuljon, amelyben az egymással civakodó tagállamok visszakövetelik a pénzüket. Éppen ellenkezőleg, a vita arról szóljon, hogyan békítsük össze polgártársainkat Európával, hogyan tárjuk fel előttük, mekkora hozzáadott értékük van az összehangolt, távlatos európai intézkedéseknek.

Jelenleg éppen a fővárosokat látogatom végig, és kijelenthetem önöknek, hogy alakul már a vita. Ne szalasszák el ezt a lehetőséget. Mivel közeleg a karácsony és az újév, és hamarosan véget ér a soros elnökség, meg szeretném köszönni a belga elnökségnek a Parlamenttel kialakított kiváló együttműködést, José Manuel Barrosonak pedig azt a bátor vállalást, hogy június végére bemutatja a tőkekövetelményekről szóló anyagot. Hiszem, hogy együtt kell tovább haladnunk ebbe az irányba, s hogy az állam- és kormányfőknek követniük kell bennünket. Nekünk kell utat mutatnunk számukra.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Martin Schulz, az S&D képviselőcsoport nevében.(DE) Elnök úr, nem sűrűn fordult eddig elő, hogy az év végén egybegyűlve ilyen nyomós okunk volt az aggodalomra. Mélységes aggodalom tölt el bennünket, mert Európa egy növekvő, szerteágazó bizalmi válság közepén van. E bizalmi válságnak megvannak az okai, itt és ma kísérletet teszek arra, hogy néhányat bemutassak ezek közül. Úgy hiszem, hogy kettős szalámitaktikával állunk szemben. Az egyik módszer azoké, akik igyekeznek egy adott ország polgárai elől elrejteni a tényleges helyzetet. Súlyosan megrendíti az emberek bizalmát, ha a kormány közli velük: „minden rendben van, semmi gond, urai vagyunk a helyzetnek”, majd hirtelen köpönyeget váltva kifejti, hogy megszámlálhatatlanul sok milliárd euróra van szükség segélyek formájában. Ez eddig már kétszer megesett. Nem tudom, hogy nem jön-e egy újabb kormány, amelyik azt állítja, hogy minden tekintetben ura a helyzetnek, az emelkedő kamatok dacára is képes finanszírozni a kötvényeit, majd hirtelen álláspontváltás után azzal áll elő, hogy „mentőcsomagra van szükségem. Segítsetek!” Ennek nem szabad megtörténnie. Leltárt kell készíteni a tényleges nemzeti adósságállományról és banki adósságról. Hiszem, hogy fokozza a bizalmat, ha elmondjuk, mi a valódi helyzet, bármilyen rossz is az. Ha nyílt lapokkal játszunk, akkor könnyebben megtaláljuk a megoldást.

Viszont a másik oldalon is szalámitaktikát alkalmaznak. Ez úgy működik, hogy az erős országok közlik: „a magunk szempontjából nem szükséges, hogy segítsünk”. Ebből az újranacionalizálódás üzenetét hallhatjuk ki: „Nem vagyunk hajlandók mások helyett fizetni”, annak ellenére, hogy azok az országok, amelyek most ezt mondják, maguk is tudják, hogy végül mindannyiunknak egymás mellé kell állnunk, és ki kell fizetnünk a számlát. A bizalom éppen ettől a szalámitaktikától sérül, attól, hogy annak ellenére nem mondjuk meg az embereknek az igazat, hogy tudjuk, a saját érdekünkben végül úgyis fizetnünk kell.

Jelenleg éppen az Európai Tanács ülését készítjük elő. Mi a helyzet az itt hallható különböző hangokkal? Az egyik hang támogatja, a másik ellenzi az eurókötvényeket. Az egyik szerint stabilizálni, növelni kell a mentőcsomagot, a másik szerint nem szabad növelni. Nem tudom, mi abban a logika, hogy kifejtjük: ezek mind csak átmeneti intézkedések, hiszen mindent kézben tartunk, az ideiglenes intézkedéseket viszont mégis be kell vennünk a Szerződésbe, hogy hosszú távon rendelkezésre álljanak. Egy ilyen ellentmondás mindenkinek feltűnik, és ez is megingatja az emberek bizalmát. Kárt tesz a bizalomban, ha egy kormány nyáron terheléspróbának veti alá a bankjait, majd alig néhány hónap elteltével azt veszi észre, hogy a próba nem a bankok, hanem az euró terheléspróbája volt.

A bizalmi válság közepén vagyunk, és meg kell mondanom önnek, Barroso úr, hogy bár igaz lehet, amit ma délelőtt mondott, mégis olyan benyomást kelt, hogy a legjobb megoldások keresése és végrehajtása helyett a pénteken elérhető minimális konszenzusról beszélünk itt. Ez egyszerűen nem elég. Ez tovább mélyíti a bizalmi válságot. Nem elég egy, a nemzeti piacokat rövid távon lecsendesítő politika. Olyan szakpolitikára van szükségünk, amely stabilizálja a piacokat és az eurót. Miért nem beszél senki itt, a tisztelt Házban és az Európai Tanácsban az euró külső értékéről? Ma 1,34 USA dollárt adnak egy euróért. A válság idején a legalacsonyabb árfolyam 1,20 dollár volt, miközben a bevezetéskor 1,15 volt az induló árfolyam. Az euró stabil fizetőeszköz. A földrészek közötti versenyben, ahol a világ térségei versenyeznek egymással gazdasági értelemben, már nem az egyes nemzeti valuták számítanak, hanem az egész térség valutastruktúrája. Gazdasági és szociális szempontból az euróövezet egyértelműen a világ legerősebb térsége. Csak politikailag gyengítik azok a szakpolitikai döntéshozók, akik a nemzeti vitát rövid távon tompítani hivatott politikát folytatnak. Az euró erős, és sokkal erősebb is lehetne, ha azok, akik a politikai keretét adják és azok, akik felelnek érte végre teljesítenék a kötelességüket, és merész, következetes döntéseket hoznának szociális és gazdasági kérdésekben, véget vetve a bizalmi válságnak. Nézzük csak meg, mi történik Londonban, Párizsban, Rómában. Ha nem vetünk véget ennek a bizalmi válságnak, akkor a következő években komoly problémák várhatók.

Ezért közölni szeretném a Tanáccsal, hogy én az eurókötvények pártján állok. Ha van más megfelelő intézkedés, akkor hozzák meg, de meg kell végre állapodni az euró belső stabilizációjáról, mert külsőleg már így is elég erős.

 
  
MPphoto
 

  Guy Verhofstadt, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, azt gondolom, hogy van egy olyan szabály, amely mindenütt érvényes az életben: ha egy csoportot támadás ér, akkor egységgel, szolidaritással kell reagálnia. Éppen az ellenkezője történt 2010-ben, amikor megtámadták az eurót, hiszen a görög válság óta mást sem tapasztalunk, mint a tagállamok közötti nézeteltéréseket a viták során. Egyértelműen nincs egység, egyértelműen kevés a szolidaritás.

Most bátran szembe kell azzal néznünk – és ezt a Bizottság elnökének is mondom –, hogy az összes eddigi ideiglenes intézkedés sem bizonyult elégnek. Ez nem az én helyzetértékelésem, hanem a Nemzetközi Valutaalapé (IMF), a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezeté (OECD) és Trichet úré, aki végül is az euró legfőbb monetáris őre, az Európai Központi Bank elnöke, és aki szerint az eddig hozott összes intézkedés, sőt az összes előkészületben lévő intézkedés sem elég.

Mindenki azt mondja, hogy négy területen kell intézkedni: először is, a stabilitási paktumot valódi szankcionáló mechanizmussal kell kiegészíteni; másodszor, állandó, bővített válságkezelési alapot kell létrehozni – ezt nem én javaslom, Trichet úr mondja, hogy ki kell bővíteni, az állam- és kormányfők nem akarják bővíteni, miközben azt akarjuk, hogy térjen vissza a piacok bizalma; harmadszor, valódi gazdasági és államháztartási irányítást kell bevezetni, államháztartási és gazdasági uniót kell létrehozni; negyedszer, ki kell alakítani az eurókötvények egységes piacát.

Ezt a négy lépést kell megtenni, mert, képviselőtársaim, sehol a világon nincs olyan fizetőeszköz, amelyhez nem tartozik kormány, amelyhez nem kapcsolódik egységes gazdasági stratégia és kötvénypiac. Sehol a földkerekségen nincs ilyen. Mégis mit mondanak ma itt nekünk? Azt mondják: „igen, jó ötlet, de várjunk még vele egy kicsit”. Mire kell még várnunk? Talán a teljes káoszt, az euró eltűnését kell megvárnunk?

Eljött tehát az idő, hogy meghozzuk ezt a döntést, és nem azt várom a Bizottságtól, elnök úr, hogy ma közölje velünk: „igen, nehéz lesz, nem szabad folytatnunk ezeket a vitákat az eurókötvényekről; jó ötlet, de nincs itt az ideje, mert már létrejött a válságkezelési alap, amelyet most állandósítunk”. Az egyiknek semmi köze a másikhoz. A válságkezelési alapra azért van most szükség, hogy visszaverjük az euró elleni támadásokat, az eurókötvényekre viszont az euró közép- és hosszú távú stabilizálása miatt is szükség van. A kettő nem mond ellent egymásnak. Mindkettő szükséges, ez így van mindenütt a világon.

Ennélfogva úgy hiszem, az állam- és kormányfőkkel együtt, akik holnap és holnapután tanácskoznak, és azt mondják majd: „igen, megbuheráljuk a Szerződést, a válságkezelési alap pedig, amelyet normál körülmények között bővíteni kéne – mindenki más is ezt sürgeti – állandóvá válhat”, úgy hiszem, eljött az ideje annak, hogy a Bizottság a lehető leggyorsabban javaslatot tegyen egy sokkal jelentősebb, bátrabb, átfogóbb és következetesebb megközelítést felmutató csomagra. A Stabilitási és Növekedési Paktum tekintetében, amely valódi szankcionáló mechanizmust tartalmaz, a Parlament elvégezheti a feladatát, mivel itt van a csomag, és vissza fogunk térni a Bizottság eredeti javaslataihoz. A másik három pontot tekintve, a bővített válságkezelési alap ügyében: igen, de tegyenek javaslatot rá. Tegyenek rá javaslatot! Foglaljanak állást erről, mondják ki, hogy bővíteni kell a válságkezelési alapot. Miért? Azért, mert egy bővített válságkezelési alap véget vet az euróval szembeni spekulációnak. Másodszor, tegyenek javaslatot egy átfogó államháztartási és gazdasági unióra, harmadszor pedig: ne féljenek, tegyenek javaslatot az egységes eurókötvény-piacra. Tudjuk, hogy végső fokon, hosszú távon ez fogja stabilizálni az eurót.

 
  
MPphoto
 

  Daniel Cohn-Bendit, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében.(FR) Elnök úr, bizottsági elnök úr, hölgyeim és uraim, van azonban ebben az egészben valami furcsaság. Chastel úr, ön a következő csúcstalálkozóról beszélt. Közölhette volna velünk, hogy a csúcs előtt egy kicsit rázós lesz a helyzet. Szólhatott volna, hogy egyes vitákat kénytelen lesz majd visszafogni.

Barroso úr, úgy hiszem, hogy nem fogunk előrelépni, még egy kicsit sem haladunk előre ezzel az egész huzakodással. Martin Schulznak igaza van: valós helyzetleírást kell adnunk a válságról, néven kell neveznünk a dolgokat, de a saját politikai erőtlenségünkről is valós képet kell adnunk, az erőtlenség okait is meg kell neveznünk. Hasztalan azt hajtogatni, hogy meghoztuk a megfelelő döntéseket. Ön éppen olyan jól tudja, mint én, itt mindenki tisztában van azzal, hogy mindig későn hoztuk meg a döntéseket. Egyet lépünk előre, kettőt hátra. Nem állítom, hogy ez az önök hibája. Éppen ellenkezőleg, úgy gondolom, a Bizottság stabil pontot jelentett az éleslátásban szűkölködő időkben. Most azonban – úgy gondolom, Guy Verhofstadt mondta ki az igazi kérdést – milyen stratégiát kövessünk a következő hónapok során?

Ahogy én látom, egyszerű a stratégia: a Bizottság készítsen stabilitási paktumot – ezt már meg is tette –, határozza meg a szükséges stabilitást, azaz hogy mindenki felelős az euróért, továbbá szolidaritási paktumban rögzítse, hogy milyen szolidaritásra van szükség. Szolidaritás nélkül ugyanis nincs stabilitás. A Merkel asszony és Untel úr közötti viták a továbbiakban nem érdekelnek minket. Igen, helyes egyes országok, többek között Németország álláspontja, azaz hogy stabilitásra van szükség, és hogy ami történt, az nem történhet meg újra. Igen, ha nem tesszük hozzá, hogy a szolidaritás befektetési célú eurókötvények bevezetésére kényszerít minket az euró védelme érdekében, és hogy folytatódhasson az ökológiai és gazdasági átalakulás. Befektetésekre szükség van, de nemzeti szinten erre már nincs lehetőség. Valutánknak két oldala van: egyik oldala a stabilitás, másik oldala a szolidaritás, a felelősség meg középen található.

Bizottsági elnök úr, tegyenek javaslatot az Unió funkcióinak megreformálására, hogy az eurókötvényekkel olyan stabilitást és szolidaritást hozzunk létre, amely egyfelől kizárja, hogy spekulálni lehessen egyes országok adósságállományának terhére, másfelől az eurókötvények formájában befektetési lehetőséget is teremt.

Oettinger úr azt mondja nekünk, hogy 1000 milliárd euróra van szüksége az energia ágazat reformjához, de honnan szedi ehhez a pénzt? Lottózni fog, vagy mi? Teljességgel abszurd, hogy 1000 milliárd eurót igényel, miközben nem mondja meg, hogyan teremtjük elő a gazdaság átalakításához szükséges forrásokat?

A stratégia tehát egyszerű: a Bizottság javaslatot tesz, a Parlament módosít és dönt, a Bizottság és az Európai Parlament álláspontja megegyezik vagy ellenkezik a Tanácséval, és a Tanácsnak erre a közös álláspontra kell reagálnia. Ennyi. Ez az egyetlen megoldás a mai vitára. Ha arra várunk, hogy Merkel asszony negyedórával a döntéskényszer előtt elhatározza magát, akkor az idők végezetéig várhatunk. Mire meghozza a döntést, lekéssük a vonatot. Persze mondhatják, hogy mivel jön majd újabb vonat, ez nem számít, még mindig elérhetjük a következőt. De ez nem igaz. Gorbacsovnak igaza volt, mikor azt mondta: „Csak az kerül veszélybe, aki nem reagál az életre”.

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

Nem szeretném, ha a történelem megbüntetné Európát. Vállalják fel a feladatukat. Mi felvállaljuk a miénket, meg kell mutatnunk a Tanácsnak, hogy itt, a Bizottságban és a Parlamentben megvan a szükséges politikai stabilitás, és dacolunk a Tanács instabilitásával.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Timothy Kirkhope, az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, osztom a reményt, hogy az Európai Tanács ülésén megegyezés születik a piacokat megnyugtató, az euróövezetet stabilizáló intézkedésekről, hiszen akár tagjai vagyunk, akár nem, ez elvben mindannyiunk érdeke.

Az ülésre készülve közlik velünk, hogy a megoldás központi elemét képezik a további szankciók, a szankciók azonban akkor lehetnek eredményesek, ha hitelesek, és az Unió eddigi eredményei elég gyengék e téren. Ha automatikussá tesszük őket, attól aligha válnak hitelesebbé, amennyiben nem változik a vélekedés, hogy valamiféle politikai megoldással elkerülhetők. Igazából arra van szükség, hogy az euróövezet tagjaiban legyen politikai akarat a jelenlegi kötelezettségeik teljesítésére.

Olyan szóbeszéd járja, hogy a megoldás kulcsfontosságú részeként a magánszektornak is részt kellene vállalnia a jövőbeni mentőcsomagok terhéből. Szörnyen paradox lenne azonban, ha egy ilyen kezdeményezés fő következménye az lenne, hogy drágábbá tenné a hitelfelvételt az euróövezet egyes gyengébb tagállamai számára, és ezzel elősegítené a következő válság kialakulását.

Épp most értünk egy jelentős szerződésreform végére, és azt mondták, hogy a reformcsomag egy nemzedékre lezárja a szerződésmódosítások fejezetét. Most pedig, alig pár hónappal később, a jelek szerint újabb eljárásba kezdünk.

Azzal nyugtatnak minket, többek között a Bizottság elnöke is, hogy elég korlátozni a módosítás hatókörét, de úgy tűnik, a német kormány mást gondol erről. Úgy tűnik, a német pénzügyminiszter, dr. Schäuble ajtót nyitott egy új integrációs kör, az államháztartási unió, s végül a politikai unió irányába.

Mi lesz ennek a vége? Csak nem egy újabb, elhibázott reformokra fecsérelt évtized? Európának gazdasági reformra, államháztartási fegyelemre, a belső piac elmélyítésére, munkahelyteremtést szolgáló munkajogi változásokra, és az Európa 2020 stratégiát sikerre vivő intézkedéscsomagra van szüksége.

Ezek a kulcsfontosságú reformok, melyeket Barroso elnök úr helyesen fogalmazott meg az általa vezetett Bizottság programjában, ám én máris attól tartok, hogy ez a lehetőség kicsúszik a kezünkből. Az a szörnyű veszély fenyeget, hogy az Európa építéséről szóló sok beszéd ellenére alááshatják a folyamatot, s miközben erősebb Európát remélünk, éppen hogy gyengítjük, képtelenek vagyunk ugyanis kezelni az alapvető gazdasági problémákat.

Úgy hisszük, az Európai Tanács kiemelt céljait a következőképpen kell megfogalmazni: állapodjanak meg korlátozott számú konkrét intézkedésről, hogy az euróövezet tagjai átsegíthessék egymást a közvetlen válsághelyzeten, de ne terheljék ezzel a kívülmaradás mellett döntött tagállamokat, azután pedig hívjuk fel újra a figyelmet arra, hogy létfontosságú a hosszú távú válságnak, azaz gazdasági versenyképességünk tartós összeomlásának a kezelése.

 
  
MPphoto
 

  Lothar Bisky, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében.(DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, immár három éve foglalkozunk a világméretű gazdasági és pénzügyi válsággal. A hosszú vitából levonható egyik következtetés az, hogy intézkedéseink nyilvánvalóan nem hatoltak el a válság gyökeréig, egyszerű tüneti kezelést jelentenek. Ismét elmondanám, hogy az EU-szintű döntéseket a pénzpiacoknak kell meghatározniuk. Nem engedhetjük, hogy a bankok szinte büntetlenül megússzák a helyzetet, hogy folytassák a spekulációt, és az őáltaluk kezdeményezett kockázatos ügyletek felelősségét áttegyék a tagállamok vállára. A Görögországra és Írországra kényszerített kemény megszorítások eredménye az lesz, hogy az emberek viselik majd annak a válságnak a költségét, amelyet nem is ők okoztak. Ez visszafogja a fogyasztási kiadásokat, és megakadályozza a szükséges gazdasági fellendülést. A drasztikus takarékossági intézkedések a jelenleg kockázatos helyzetben lévő országokat, például Portugáliát és Spanyolországot is ugyanolyan helyzetbe hozzák, mint amilyenben Görögország és Írország van.

A pénzügyi eszközök egyszerű kiigazítása, illetve az új védőhálók kifeszítése nem segít. A pénzügyi stabilitást megőrizni hivatott állandó mechanizmusnak a piac tevékenységét szabályozó intézkedéseket kell tartalmaznia. Ezek közé tartozik egyebek mellett a pénzügyi tranzakciók után kivetendő adó, valamint a szociális minimumnormák teljesítésének kötelezettsége. Számunkra fontos továbbá az Európai Központi Bank alapokmányának módosítása, amely lehetővé teszi, hogy a bankok kikerülésével, közvetlen anyagi segítséget nyújtson a gondokkal küszködő államoknak.

Ezeket a lépéseket kellene elsőként megtennünk, de már ezekkel is erősen megkéstünk. Hogy teljesen egyértelművé tegyem a helyzetet, a beszűkült nemzeti látásmód eltorlaszolja a pénzpiacok hatékony ellenőrzéséhez szükséges rendeletek megalkotásának útját. Az állam- és kormányfők akadályoznak bennünket abban, hogy a helyes irányba haladjunk. Közéjük sorolom a német kancellár asszonyt is.

 
  
MPphoto
 

  Nigel Farage, az EFD képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, 2010-re úgy emlékeznek majd, hogy ebben az évben kerültek napvilágra az európai építmény mély repedései, ekkor ébredtek rá az európaiak, hogy mennyire ostobák a vezetőik.

Megint jön az újabb csúcsértekezlet, az újabb válság, hétről hétre apad az euróba vetett bizalom. Olyan ez, mintha lassított felvételen néznénk egy autókarambolt, és önök most állandó mentőmechanizmust akarnak. Azt gondolják, hogy ha lesz egy, mondjuk, egymilliárd eurós alap, akkor minden rendbe jön. Nos, nem jön rendbe. Az euró kudarcának semmi köze a spekulációhoz. Semmi köze a deviza- vagy kötvénypiacokhoz, egyszerűen az az oka, hogy sem ma, sem később nem lehet Észak- és Dél-Európát egy monetáris unióban egyesíteni. Ez nem fog működni.

Politikai síkon pedig természetesen módosítaniuk kell a Szerződést. Ennek oka, hogy a négy karlsruhei német professzor fog nyerni, be fogják bizonyítani, hogy az önök által már végrehajtott mentőakciók valójában ellentétesek a Szerződésekkel.

Nos, én több szempontból is üdvözlendőnek tartom a szerződésmódosítást, mivel ez azt jelenti, hogy Írországban népszavazást kell kiírni. Mit lehet tudni, megeshet, hogy David Cameron betartja az ígéretét, és népszavazást ír ki az Egyesült Királyságban. Biztos vagyok benne, hogy demokraták lévén önök mind lelkesen fogadnának egy EU-ról szóló népszavazást az Egyesült Királyságban.

2010 végén érdemes egy kicsit elmélkednünk, nem csak az Unió állapotáról, hanem a belga helyzetről is. A belga soros elnökség hat hónapig ült itt, azt hajtogatva nekünk, hogy mélyrehatóbb integrációra van szükség. Mekkora komédia! Az önök hazájának június óta nincs kormánya. Itt van egy nem is nemzet, amelyik megpróbálja eltörölni a mi nemzetünket. Ez aztán a kutyakomédia, de itt senki nem meri elismerni, mert tagadásban vannak. Belgium az egész Európai Unió mikrokozmosza. Belgium hamarosan szétesik, és a többiek is követik majd. Boldog karácsonyt mindenkinek.

 
  
MPphoto
 

  Sharon Bowles, szerző. – Elnök úr, már megint ott tartunk, hogy nézegetjük a ragtapaszt, saccolgatjuk, elég nagy-e, elég erős-e, hogy betakarja a sebet. Júliusban megkérdeztem a Bizottságtól, várhatóan mikorra készül el az állandó államadósság-kezelési mechanizmusra vonatkozó javaslat, és mi lesz a jogalapja. Sok mindent kérdeztem még, például a különböző alapok egymáshoz viszonyított rangsorát, és hogy milyen arányban lehet őket igénybe venni. Az események bebizonyították, hogy igazából az a válasz, hogy nem tudjuk, majd menet közben kitaláljuk.

Tulajdonképpen némileg átérzem ezt, hiszen új területen járunk, és új terveket kell készíteni. De még egyszer elmondom, hogy ha a nyilatkozatokat nem követik következetes lépések akár a Bizottság, akár a Tanács részéről, akkor ezzel elvesznek a következtetésekből adódó előnyök. A júliusi kérdéseimre csak az ír mentőakció során kerültek elő a válaszok, és ez szerintem sajnálatos, nem utolsósorban azért, mert az EU költségvetése alá tartozó legkisebb alapot veszik igénybe a nagyobb alapokkal megegyező mértékben. A Parlamenttel korábbi kérdéseim dacára sem konzultáltak.

Azért állok ma itt, hogy újabb kérdéseket tegyek fel az októberi tanácsi következtetések alapján, amelyekben felkérték a Bizottságot, hogy az állandó válságkezelési mechanizmus bevezetése érdekében dolgozza ki a Szerződés korlátozott módosítását. Hozzátették, hogy ebben a magánszektornak is részt kell vennie, ami kielégítő magyarázat híján felborzolta a piaci kedélyeket. Ez pedig felhívja a figyelmet az általam említett szabályozási problémára, az euróövezet államadósságának nulla kockázati súlyozására is, amely meggyengítette a piaci fegyelmet, és ellenösztönzőket teremtett.

Az eurócsoport ezután bejelentette, hogy az állandó mechanizmus alapja az európai pénzügyi stabilizációs eszköz lesz, és hogy ebbe az IMF gyakorlata alapján eseti jelleggel a magánszektort is bevonhatják. Először is, megismerhetnénk közelebbről a Szerződés módosításával és az eljárással kapcsolatos részleteket? A Parlamentnek tudnia kell, hogy ezek megfelelően alakulnak-e. Nem válasz az, hogy barkácsolgatunk még egy kicsit a 136. cikk háza táján. Másodszor, kormányközi megközelítés lesz-e az alapja az új eszköznek, az európai pénzügyi stabilitási eszköz ugyanis így működik, vagy ténylegesen közösségi alapra kerül, ahogyan mi látjuk helyesnek? Harmadszor, melyek a szakmai választási lehetőségek és feltételek? A mechanizmusnak mindenképpen a szakmai valóság talaján kell állnia, erőteljesnek, hitelesnek és tartósnak kell lennie – sőt megfizethetőnek is, teszem hozzá én. Negyedszer, meghívják-e a mechanizmusba az euróhoz még nem csatlakozott tagállamokat? Ez különösen az euróadósságot felhalmozók esetében tűnik különösen relevánsnak.

Megkérdeztük, mikor kerül rá sor, és 2013 januárját mondták nekünk, de miként látja ebben a Parlament szerepét a Bizottság? A Parlament és az én bizottságom valóban határozottan be akarja tölteni a szerepét, annál is inkább, mert végig előbbre jártunk a gondolkodásban. Ha azt tapasztaljuk, hogy velünk sem konzultálnak, nem működnek együtt megfelelően, akkor mire számíthatnak a nemzeti parlamentek és a polgárok? Ez a kérdés elválaszthatatlanul egybefonódik a gazdaságirányítási csomaggal. A Stabilitási és Növekedési Paktum továbbfejlesztésére hivatott intézkedések, a felügyelet és az európai szemeszter célja egy újabb válság megelőzése, valamint a jelenlegi válságból való kilábalás megfigyelése.

A mechanizmus nem csodaeszköz, amit a falra téve elkerülhetjük, hogy a piac megfenyítsen minket. Az a megoldás az euró szempontjából, hogy felismerjük: a teljes politikai fegyelem és a teljes piaci fegyelem együttesére van szükség. Azért van most válság, mert korábban mindkettő meggyengült.

 
  
MPphoto
 

  Olli Rehn, a Bizottság tagja. – Elnök úr, tisztelt képviselők, meg szeretném köszönni Sharon Bowlsnak a kérdést, valamint az állandó mechanizmusról szóló állásfoglalás tervezetét is. Igyekszem ismertetni önökkel a Bizottság álláspontját arról az öt kérdésről, amely a szóbeli választ igénylő kérdésben rejlik.

Az Európai Tanács októberi ülésén felkérték Van Rompuy elnököt, hogy a Bizottsággal együttesen végezzen konzultációt az állandó válságmechanizmus létrehozásához szükséges korlátozott szerződésmódosítás lehetőségéről. A korlátozott szerződésmódosítás értelemszerűen a Szerződés 48. cikkében szereplő egyszerűsített felülvizsgálati eljárás keretében történhet.

Az eljárás néhány korlátozó feltétellel jár: először is, a módosítás nem bővítheti az Unióra ruházott illetékességi köröket; másodszor, a módosítás csak az Európai Unió működéséről szóló szerződés harmadik részét, azaz az Unió szakpolitikáit és belső intézkedéseit érintheti.

Úgy tűnik, a tagállamok egy egészen korlátozott szerződésmódosítást részesítenének előnyben, amely feltehetőleg a kifejezetten az euróövezet tagállamairól rendelkező 136. cikk keretében történne. Ezt a kérdést természetesen az Európai Tanács e heti ülésén vitatják meg. Bármilyen módosítást is javasolnak, a Parlamenttel hivatalosan konzultálnak majd róla.

Az Európai Tanács októberi határozatát követően az eurócsoport novemberi rendkívüli ülésén megállapodás született az európai stabilizációs mechanizmus, az ESM fő alapelveiről. Az eurócsoport megállapodása szerint az ESM kormányközi mechanizmus, melynek irányítása az európai pénzügyi stabilizációs eszköz modelljén alapszik.

A pénzügyi mechanizmus konkrét részleteiről a későbbiekben kell dönteni, a részleteket elvben a jövő év első negyedévében kell kialakítani. Természetesen kulcskérdés lesz a finanszírozás. A jövőbeni eszköznek kellően erőteljesnek kell lennie, és kellő piaci hitelességgel kell rendelkeznie.

Az ESM támogatását szigorú feltételrendszerhez kötik majd. Az euróövezet tagállamai számára nyújtott segítség alapja egy szigorú gazdasági-pénzügyi értékelő program, valamint az adósságállomány fenntarthatóságának elemzése, amelyet a Bizottság végez el az IMF-fel karöltve, az Európai Központi Bank bevonása mellett.

A mechanizmus finanszírozási ágának kormányközi jellege ellenére a szakpolitika feltételei szilárdan a Szerződésen alapulnak, biztosítva a teljes összhangot a közös többoldalú felügyeleti kerettel, amelyen tulajdonképpen az egész gazdasági és monetáris unió alapszik.

Hogy Bowles asszony öt kérdése közül az egyikre választ adjak, még nem született döntés arról, hogy az euróövezeten kívül maradt tagállamok részt vehetnek-e a mechanizmusban. Úgy tűnik azonban, hogy a legtöbb tagállam egy olyan átlátható, egyértelmű keretet tartana jobbnak, amelyben az euróövezeten kívüli tagállamokra a fizetési mérleg mechanizmus vonatkozna, az euróövezet tagállamai esetében pedig az európai stabilizációs mechanizmus érvényesülne.

Ezzel együtt lehetővé kéne tenni, hogy kétoldalú hozzájárulások formájában egyes nem euróövezeti tagállamok is társulhassanak egy támogatási művelethez, ahogy most Írország kapcsán részt vesz a műveletben az Egyesült Királyság, Svédország és Dánia.

Hadd tegyek néhány észrevételt az eurókötvényekkel kapcsolatban. Ne feledjük, hogy a pénzügyi megállító rendszerek (backstops) május 9-i – Schuman-napi – létrehozásával összefüggésben és az azt követő éjszaka a Bizottság javaslatot tett egy közösségi eszközre, az európai pénzügyi stabilizálási mechanizmusra, amelyet valóban el is fogadtak a saját forrásokról szóló határozat keretében, 60 milliárd euró erejéig, az Unió költségvetésének terhére nyújtott hitelgaranciák formájában.

Az Unió költségvetésén túl azt javasoltuk, hogy a mechanizmus alapját a tagállamok által nyújtott hitelgaranciák képezzék, amelyeket e mechanizmuson keresztül vehetnék igénybe az euróövezet egészének pénzügyi instabilitása miatt anyagi segítségre szoruló országok.

Ezt a május 9-10-i Ecofin elutasította. Miért? Mert sok tagállam úgy vélte, hogy a javaslat túlságosan hasonlít az eurókötvényre.

Ez vezetett aztán az európai pénzügyi stabilizációs eszköz létrejöttéhez, amely egy kormányközi megállapodás, és most Írország kapcsán mind a mechanizmust, mind az eszközt igénybe vesszük.

Tehát míg az eurókötvények ügye egyértelműen nagyon fontos kérdés, azt is figyelembe kell vennünk, hogy ezt a javaslatot nemrégiben, az európai pénzügyi stabilizációs mechanizmusról folytatott májusi vitában elutasította a Tanács.

Végezetül hangsúlyozni szeretném, hogy az európai stabilizációs mechanizmus a válság megfékezése és az európai gazdaság stabilizálása érdekében adandó átfogó válasz részét képezi, továbbá az ESM kiegészíti az új, megerősített gazdaságirányítási keretet, amelynek középpontjában elsősorban a megelőzés áll, és amely lényegesen csökkenti a jövőbeni válságok kialakulásának veszélyét.

Összességében ez az új gazdaságirányítási rendszer lényegi célja, és hálás vagyok, hogy önök támogatják a Bizottság erre irányuló javaslatait.

 
  
MPphoto
 

  Werner Langen (PPE).(DE) Elnök úr, ha odafigyelt volna az első körben felszólalókra, akkor képet kapott volna arról, kik felelnek azért, hogy kialakult a bizalmi válság, hiszen igazság szerint az lett belőle. Először is a Bizottság, másodsorban a spekulánsok, harmadsorban pedig a Tanács, és konkrétan Merkel asszony. Nagyon egyszerű az egész.

Szerencsére, ahogy valaki rámutatott – a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportjának elnöke volt az –, az euró stabil, nem csak külső, hanem belső értelemben is, és a legalacsonyabb inflációval jellemezhető. A probléma oka nem lehet a spekuláció. Az euró stabil fizetőeszköz. Az ok a Szerződés alapvető feltételeiben és az Ecofin Tanács nagy felhördülésekkel járó vitáiban keresendő. Minden Ecofin ülésen új felbolydulás tör ki.

Rehn úr éppen most mutatott rá, hogy a Bizottság az európai mechanizmus alkalmazására tett javaslatot, de a Tanács nem volt hajlandó ebben részt venni. Most azt mondjuk, hogy a Bizottság nem cselekedett. Én nem tartozom a Bizottságot folyamatosan dicsőítők közé, de helyesen tette a Bizottság, hogy 2008-ban pontos leltárt készített az euró első tíz évéről.

Négy megoldandó pontot jelölt meg: először, egységes európai felügyeleti mechanizmust; másodszor egységes gazdaságirányítást, vagy nevezzék annak, aminek akarják; harmadszor, egységes külső képviseletet; negyedszer, egységes válságmechanizmust javasolt. Ezek most mind terítéken vannak. Hangsúlyozni szeretném, hogy a többiek voltak azok, akik nem vették őket figyelembe. Ha azt keressük, ki a hibás, akkor nem feledkezhetünk meg az egyik hibás félről, azaz a tagállamokról, amelyek nyakig eladósodtak, nem használták ki az euró bevezetésével szerzett előnyt a reformok végrehajtására, az adósságállományuk csökkentésére, hanem ehelyett túl nagy lábon éltek.

Hangsúlyozni szeretném továbbá, hogy ezek között a tagállamok között van egy vissza-visszatérő téma. Függetlenül attól, hogy kiről van szó, mindegyik országban hosszú ideig, egyes országokban a mai napig a szociáldemokraták voltak, vannak kormányon. Ide tartozik Portugália, Spanyolország, az Egyesült Királyság, Magyarország és Lettország. Görögországban négy évig ugyanazokat a butaságokat követték el. Ez lett az eredmény. Ha nem beszélünk nyíltan a tagállamok túlzott adósságállományának okairól, akkor nem tudjuk megoldani a problémákat.

(A felszólaló hozzájárult ahhoz, hogy az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdésében meghatározott „kék kártya” eljárás értelmében kérdést intézzenek hozzá).

 
  
  

ELNÖKÖL: Libor ROUČEK
alelnök

 
  
MPphoto
 

  Martin Schulz (S&D).(DE) Langen úr, visszaülhet a helyére. Igen szépen beszélt, felmondta a leckét. Egy kérdésem van önhöz. Amennyire tudom, Írország nem dél-európai ország. Észak-Európában található. Írországnak óriási az adóssága. Kifejtené nekünk, miből ered Írország adósságállománya? Lenne olyan szíves közölni velünk, milyen kormánya volt Írországnak az utóbbi 30 évben?

 
  
MPphoto
 

  Werner Langen (PPE).(DE) Elnök úr, szívesen válaszolok erre a kérdésre. Az ír kormány hibát követett el, amikor anélkül vállalt garanciát, hogy reformokat követelt volna a bankszektortól. Ez felelőtlenség volt, és ettől 32%-os jelenleg a költségvetés hiánya. Ezt tudjuk. Nem szabad azonban más államok és Írország problémáit összekeverni egymással. Írország teljesen más eset, mivel ott a banki válság második szintje és nem strukturális probléma forog fenn, mint a többi országban. Schulz úr, ezt ön éppoly jól tudja, ahogy én. Kérem, ne próbálja elterelni a figyelmünket.

(A felszólaló hozzájárult ahhoz, hogy az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdésében meghatározott „kék kártya” eljárás értelmében kérdést intézzenek hozzá).

 
  
MPphoto
 

  Victor Boştinaru (S&D).(RO) Elnök úr, tévedni emberi dolog. De abban megmaradni: ördögi. Tudják, melyik görög miniszterelnök alatt halmozódtak fel ezek a válsághoz vezető túlzott adósságok? Egyértelműen nem Papandreouról van szó. Emlékeznek, melyik politikai családhoz tartozott az a miniszterelnök? Karamanlis volt az.

 
  
MPphoto
 

  Werner Langen (PPE).(DE) Elnök úr, a Karamanlis-kormány négy éve után ... (Zajongás). Nem, a görögországi strukturális problémák ennél messzebbre nyúlnak vissza. 2000-ben a Parlament megvitatta, hogy Görögország belépjen-e az euróövezetbe. Ezt a szociáldemokraták, vagyis a német kormány szorgalmazta. Az önök segítségével a Parlament kétharmados többséggel megszavazta Görögország csatlakozását az euróövezethez. Ez tény, és semmi köze a nacionalizmushoz.

Szeretnék válaszolni Schulz úr német és spanyol adóssággal kapcsolatos kérdésére. Spanyolország államadóssága természetesen kisebb, mint Németországé. Spanyolországnak nem kellett megfinanszíroznia az újraegyesítési folyamatot. A spanyol Zapatero-kormány azonban másféle gondokkal küszködik. 6 millió embert engedett be az országba, 2 milliónak közülük spanyol állampolgárságot is adott, és most 20% feletti a munkanélküliség. Ez strukturális probléma, és egyetlen ember okozta: Zapatero úr.

 
  
MPphoto
 

  Stephen Hughes (S&D). – Elnök úr, sokan vannak a Tanácsban és a Bizottságban, akik úgy hiszik, hogy a világgazdaságban csak úgy állhatunk helyt, hogy leépítjük a munkavállalók jogait, a kollektív tárgyalások rendszerét és a nyugdíjakat. Más szóval azt halljuk, hogy fel kell vizeznünk a szociális modellünket. Az államháztartás átalakításának középpontjában egyetlen szempont áll: az államadósság szintjének a GDP 60%-a alá csökkentése, továbbá alapvetően a deficit kizárása.

Ha jól emlékszem, ez ugyanaz a Tanács, amelyik elfogadta az Európa 2020 stratégiát, de úgy tűnik, nem érdekli őket, miből lesz pénz a stratégia végrehajtására. Ha évről évre jelentősen csökkentenünk kell az államadósságot, ha el kell kerülni az 1% feletti hiányt, ahogy a Bizottság javasolja, és ha mindezt alacsony növekedés, magas munkanélküliség mellett kell elérnünk, akkor hogy is tudnánk teljesíteni a 2020-as stratégia céljait?

Ez a téves gazdasági stratégia a versenyképes költséggazdálkodásról és a szélsőséges államháztartási szigorról szól, és Európát elindítja a hanyatlás lejtőjén, éppen most, e sorsfordító történelmi pillanatban. Barroso úr épp nincs itt, de úgy gondolom, közölnie kell a Tanáccsal, hogy legalább három területen át kell írni a politikai programot.

Először is, a közös eurókötvényeket felügyelő európai stabilizációs ügynökség létrehozásával be kell fejeznünk a gazdasági és monetáris unió kialakítását, és örülök annak, hogy Barroso elnök úr ma nem zárta ki az eurókötvények bevezetésének lehetőségét. Ez véget vet a spekulatív támadásoknak, piaci likviditást teremt az államadósság finanszírozásához, továbbá csökkenti az euróövezet adósságának összköltségét.

Másodszor, új egyensúlyt kell kialakítanunk a javasolt gazdaságirányítási jogszabályban. Egyetértünk abban, hogy a költségvetési fegyelem határozott szabályrendszert és erőteljes végrehajtás igényel, de ezt valamennyi ország esetében összhangba kell hoznunk az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek elérésével, és a jogszabályban is tükröződnie kell.

Végül, új forrásokra van szükség az államháztartás finanszírozásához. A válság évek költségvetési munkáját tette tönkre. A pénzügyi tranzakciók után kivetendő adó már régen esedékes, és botrány, hogy a Tanács a jelek szerint lemerevedett, mint a vad a fényszórótól, és képtelen döntést hozni erről az adónemről. Ezekre a reformokra van sürgősen szükség.

 
  
MPphoto
 

  Sylvie Goulard (ALDE).(FR) Elnök úr, a parlamentek történetében ritka, hogy hatásköröket adnak nekik. Ha egy parlamentnek nagyobb hatáskört kínáltak, általában elfogadta őket. A délelőtti vita alapján azt hiszem, helyesen tesszük, ha – a gazdaságirányítási csomag előadóiként – messzebbre megyünk a javaslathoz képest, mivel, biztos úr, a Bizottság lényegében azt közli velünk, hogy „megpróbáltuk, de nem sikerült”. A Tanács a maga részéről azt mondja: „nem akarunk ennél messzebbre menni”. De az a helyzet, hogy Parlament is van. Továbbá maga a Tanács akarta bővíteni a Parlament jogköreit, és nem a Parlament akarja túllépni a hatáskörét. A Lisszaboni Szerződés értelmében társjogalkotók vagyunk.

Ezért aztán örömmel jelentem be, hogy a ma délelőtt beterjesztett jelentésemben az eurókötvények is szerepelnek, mivel az erről szóló vitára itt, a Parlamentben kell sort keríteni. Nem fogadom el Barroso úrtól, hogy azt mondja, „oh la la, ez nagyon bonyolult; a Tanácsban már így is rengeteg butaságot követtünk el, tehát maguk most fogják szépen be”. Épp az ellenkezőjét fogjuk tenni. Demokratikus keretek között beszélni fogunk róla.

Másodszor, itt van az Európai Valutaalap kérdése is, hiszen ezek a megoldások tulajdonképpen átmenetiek, ahogy Martin Schulz mondta, és nem feltétlenül esnek egybe a polgáraink által elvártakkal. Az ember nézheti, hogy elmegy a vonat, vagy dolgozhat is. Ez a Parlament dolgozni igyekszik. Nincs kész kerettervünk, nem állítjuk, hogy mi vagyunk az egyetlen igazság letéteményesei, de teljesen elfogadhatatlannak gondolom, hogy a vitát a Financial Times vagy a Zeit hasábjain folytassuk le, és ne itt, az Európai Parlamentben. Mi tehát elvégezzük a magunk feladatát.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Philippe Lamberts (Verts/ALE).(FR) Elnök úr, nagyon üdvözlendőnek tartom Martin Schulz felhívását, hogy igyekezzünk helyreállítani polgáraink bizalmát, ez pedig azt jelenti, hogy meg kell mondanunk az igazat, mégpedig túlzott egyszerűsítés nélkül.

Az első leegyszerűsítés, hogy az eurókötvények leveszik a tagállamok válláról a felelősséget. Ez teljességgel hamis, hiszen soha senki nem kérte a tagállamoktól, hogy 100%-ban vonják össze az adósságállományukat. Egyébként is, az eurókötvény konstrukcióban a tagállamok továbbra is közvetlenül a piacon vennék fel a hiteleik egy részét, ott minősíthető, hogy mennyit ér az aláírásuk, és ez a minősítés az általuk fizetendő kamatok mértékében fejeződik ki. El kell kerülni a túlzott egyszerűsítést.

A másik leegyszerűsítés, hogy „mentőövet dobunk ezeknek a görögöknek meg a renitens íreknek”. Rámutatnék arra, hogy valójában hitelt adunk nekik, mégpedig a hitelezők számára kifejezetten előnyös kamattal. Jó üzletet csinálunk ebből. Két lehetőség van tehát: vagy úgy tekintjük, hogy Görögország és Írország a hiteleinknek köszönhetően a továbbiakban már nem jelent kockázatot, és nulla vagy legalábbis igen kis kockázatnak megfelelő kamatra nyújtunk nekik hitelt, vagy úgy tekintjük, hogy fennáll a nemteljesítés veszélye. Ebben tehát dűlőre kell jutni, át kell ütemezni az adósságállományt, véget kell vetnünk a bizonytalan helyzetnek.

Végezetül német barátainkhoz, különösen a CDU-hoz szólnék néhány szót. Langen úr! Az újraegyesítést említette, és igaza van. Németország újraegyesítésének az árát az egész német márka övezet – amelyhez Belgium is hozzátartozott, és amelyhez végső soron Franciaország is igen hűséges volt – fizette meg, rendkívül magas kamatok formájában. Ez helyes megoldás volt. Helyes volt történelmi értelemben, hiszen a német újraegyesítés Európa újraegyesítése volt, mint tudjuk, és helyes volt gazdasági értelemben is, hiszen mindenkinek használt az ebből adódó gyorsabb növekedés.

Tehát ma azt mondom a CDU-nak, hogy „tartsák ezt szem előtt”, és Németországtól is ezt kérjük.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Martin Callanan (ECR). – Elnök úr, némileg fonák helyzet, hogy miközben az Európai Tanács megvitatja az állandó válságmechanizmust, az euró egyik után a másik válságba keveredik. Bár az Egyesült Királyságban sokan mindig is azt gondoltuk, hogy az euró történelmi léptékű tévedés mind hazánk, mind Európa egésze számára, természetesen nem szemléljük elégedetten a jelenlegi helyzetet. Szeretnénk, ha döntő fordulatot véve Unió-szerte visszatérnénk az államháztartási fegyelemhez, s így születne meg az európai szintű megoldás.

A további hitelfelvétel sem az EU szintjén, sem helyi szinten nem oldja meg az ügyet. Hadd fogalmazzuk meg világosan, ki felel azért, hogy ilyen helyzetbe került az euró. Az euróövezet minden tagállama köteles teljesíteni és a többiekkel is betartatni a tagsággal járó vállalásokat. Ez az egyik legfontosabb oka annak, hogy az euróövezet miniszterei külön üléseket tartanak. Magyarán szólva az euróövezet stabil irányítása elsődlegesen az euróövezet tagjainak a felelőssége. Mi többiek politikai támogatást biztosítunk, de csak eddig terjed a feladatunk. Semmivel sem indokolható, hogy további terheket rakjanak vagy szankciókat rójanak azokra a tagállamokra, amelyek eleve úgy döntöttek, hogy nem követik el ezt a hibát, azaz nem lépnek be az euróövezetbe.

 
  
MPphoto
 

  Nikolaos Chountis (GUE/NGL).(EL) Elnök úr, hölgyeim és uraim, éppen egy éve, hogy megkezdődött a görög gazdaság összeomlása, és Görögország belekeveredett a katasztrofális egyetértési megállapodásba, valamint a támogatási mechanizmusba. Egy év elteltével, Langen úr, az ország a csőd szélén áll: először is, szociális csőd fenyeget, a munkanélküliség ugyanis jövőre várhatóan eléri a 15%-ot, és a kormány épp tegnap fogadott el egy, a kollektív szerződéseket eltörlő törvénytervezetet, továbbá ma az egész ország sztrájkol; másodszor, a gazdasági csőd szélén áll, és ezúttal nem a PASOK és az Új Demokrácia „hazudós görögjei” növelték meg a deficitet meg az adósságot; az Eurostat statisztikáit felhasználó alkimista biztosok tornázták fel őket saját hatáskörben, hogy a gyengéknek megemeljék, az erőseknek pedig csökkentsék az adósságát.

Ezért ha a Görögország esetében alkalmazott mechanizmushoz hasonlót fogadunk el, akkor biztos úton haladunk a csőd felé. Ha a Tanács ilyen mechanizmusokat készít elő, akkor recesszióba dönti az országokat, ami munkanélküliséghez vezet, és a bankoknak meg a nagyvállalatoknak kedvez. Vajon ez Barroso úr európai jövőképe – most már nincs itt, hogy kifejthetné –, vajon erről beszélt az elején?

 
  
MPphoto
 

  Timo Soini (EFD).(FI) Elnök úr, véleményem szerint minden ország maga felel a saját gazdaságáért. Az országok nem felelnek egymás adósságáért. Ez a Szerződés 125. cikkében is szerepel. Amikor egyeseknek megfelel, akkor betartják a Szerződést, amikor nem felel meg, akkor figyelmen kívül hagyják. Ezt láttuk a népszavazások alkalmával: Franciaország nemet mond, Hollandia nemet mond, Írország is nemet mond. Két esetben a Parlament foglalkozott az eredménnyel, a harmadik esetben pedig új népszavazást írtak ki. A Szerződés cikkeinek értelmezése a jelek szerint azon múlik, merről fúj épp a szél.

A finn kormány olyan méltánytalan kezességvállalást lőcsölt rá a finn adófizetőkre, hogy végül fizetnünk kell. Nem értjük, miért kéne vért izzadniuk a finn munkásoknak és kisvállalkozóknak azért, hogy kifizessék a hazardírozók és hazudozók adósságát. Ez egyszerűen nem helyes.

Ha problémák merültek fel a Szovjetunióban, még több szocializmusért kiáltottak. Az emberek egybegyűltek Moszkvában: még több szocializmust kértek. Ha problémák adódnak Európában, az emberek Brüsszelben gyűlnek egybe: több integrációt kérnek. A végeredmény pontosan ugyanaz lesz. Ez nem fog beválni.

Az egészséges társadalmak alulról épülnek. A demokrácia alulról épül fel: nem lefelé épül valamiféle magas elefántcsont- toronyból. Ez már csak így megy. A közös európai gazdaságpolitika nem működik. Európa csak gazdasági és szabadkereskedelmi övezetként működhet, ismét ilyenné kellene válnia.

Szeretnék néhány szót szólni az eurókötvényről is. Helsinkiben elmentem Mellunmäkibe, hogy az eurókötvényekről szóljak; mikor elmondtam, mik azok, a nők magukhoz szorították a kézitáskájukat, a férfiak pedig megnézték, megvan-e még a pénztárcájuk. Nem fog ez működni.

 
  
MPphoto
 

  Hans-Peter Martin (NI).(DE) Elnök úr, épp az imént hallhattuk, milyen tragikus vádat hoznak fel Németország ellen. Ez baljósan emlékeztet az 1920-as évek végére.

Lelkes Európa-pártiként, az euró makacs támogatójaként a következőt szeretném kérdezni önöktől: Nem tűnt fel önöknek, hogy ebek harmincadjára juttatják az Európai Uniót, ezt a béke- és jólétteremtés érdekében indított nagyszerű kezdeményezést? Cohn-Bendit úr nagyon helyesen fogalmazta meg, hogy mindig későn, csak utólag reagálunk. Most a jövőbe kell tekintenünk. Nem tűnt fel önöknek, mi folyik odakint? Az embereket sem otthon, sem itt, az Európai Parlamentben nem érdekli már, hogyan civakodnak egymással a szocialisták és a konzervatívok. Megoldásokat várnak, az érdekli őket, hogy biztonságban van-e még a pénzük. Őszintén meg kell nekik mondanunk, hogy már nem ez a helyzet.

Előre kell hoznunk a következő lépést, ismerjük el, hogy rá kell szánnunk magunkat az adósság leírására; fizessenek végre a bankok, még akkor is, ha ez visszahat az életbiztosítási szerződésünkre; létre kell hoznunk egy olyan új európai politikai projektet, amelyet nem terhelnek a Lisszaboni Szerződés problémái.

Csapdába kerültünk. Ha módosítjuk ezt a cikket, azt tapasztaljuk majd, hogy Írország elutasítja a népszavazáson. Ugyanez várható az én hazámban is. Továbbá óriási a gond az Egyesült Királyságban. Hölgyeim és uraim, vegyék már észre, mi folyik itt.

 
  
MPphoto
 

  Corien Wortmann-Kool (PPE).(NL) Elnök úr, a válság idején nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy az utóbbi tíz évben az euró nagy jólétet és stabilitást, továbbá sok munkahelyet hozott számunkra. Az euró tehát nagyon is megérdemli, hogy határozottan kiálljunk mellette. Ehhez viszont döntő jelentőségű európai csúcsra lesz szükség, és sokkal nagyobb egységre. Borzasztóan hiányzik az egység, nem csak az állandó válságmechanizmus kapcsán, hanem az erőteljes pénzügyi irányítás formájában is.

Ebben a vitában, elnök úr, úgy tűnik, az „eurókötvény” a varázsszó, mintha ennek hatására úgy szűnnének meg az államadósság-problémák, ahogy a napsugártól elolvad a hó. Viszont azok, akik itt, a tisztelt Házban az eurókötvény bevezetésére szólítanak fel, jobb, ha tisztában vannak vele, hogy ez jelentős kötelezettségekkel jár, szigorú költségvetési fegyelmet igényel, ami sokkal messzebbre mutat, mint az előttünk fekvő javaslatok a Stabilitási és Növekedési Paktum megerősítésére.

Trichet elnök úr „államháztartási unióról” beszélt. Önök, akik itt, a tisztelt Házban az eurókötvény bevezetésére szólítanak fel vajon készen állnak-e rá? Ezt kétlem.

Elnök úr, energiánkat az elénk terjesztett javaslatokra kell fordítanunk, hogy megerősítsük az euró alapjait. Ez sürgős feladat, s mi a tisztelt Házban azon igyekszünk, hogy teljesítsük. Hatékonyabb szabályalapú megközelítésre is szükség van a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágán, mert többet ér a megelőzés, mint a gyógykezelés. Nagyobb közös felelősséget kell teremtenünk a tagállamok között, nem csak a Stabilitási és Növekedési Paktumból fakadó előnyök, hanem a kötelezettségek és vállalások tekintetében is.

 
  
MPphoto
 

  Udo Bullmann (S&D).(DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, kritikus helyzetekben Európa mindig kiutat talált a válságból. Nem azért, mert kijátszották egymás ellen a különböző érdekeket, hanem mert érdekközösséget teremtettünk, így új utakon indulhattunk el.

Szerettem volna feltenni egy kérdést Barroso úrnak, de sajnos már nincs itt. Természetesen hamarosan fontos sajtótájékoztatók lesznek ebben a témában, arról, hogyan menthetjük meg Európát a legkisebb közös nevező segítségével, de Rehn úr továbbíthatja a kérdésemet. Nem értem, miért nem választjuk a következő utat. Az eurókötvény ésszerű megoldás. Schultz úr ezt a képviselőcsoportunk nevében mondta, és ugyanezt mondja a pártom Németországban, ahol ez kritikus kérdés. Különösen a német kormánynak vannak fenntartásai, és más olyan országokban is fenntartások vannak, amelyek kevesebb kamatot fizetnek. Miért nem járunk el a következőképpen? Azt mondjuk, hogy ezek a problémák megoldhatók. Eurókötvények bevezetését tervezzük, de ésszerű csomagot állítunk össze. Mit kell tennünk annak érdekében, hogy Európa cselekedhessen? Hogyan tehetünk pénzt a kasszába? Hogyan növelhetjük egy ésszerű, hosszú távú gazdaság adópotenciálját? Eurókötvényeket vezetünk be, és ezt összekapcsoljuk a pénzügyi tranzakciók után kivetendő adó bevezetésével az Európai Unióban. Ez a csomag nyertes-nyertes helyzetet eredményezhet, és ez mindenki számára hasznos lehet. Kérdezzék meg Merkel asszonyt az európai csúcson, hogy készen áll-e erre? Miért nem lehetséges ez? Miért nem tesz ilyen értelmű javaslatot a Bizottság? Ez mindenkin segítene, és nagyszabású új európai projektet indítana el a válságból kilábalás érdekében. Várom, hogy a Bizottság megtegye ezt a javaslatot.

Ne kísérletezzenek tovább, ne próbálják meg kidumálni magukat ebből a feladatból. Ideje, hogy cselekedjenek az európai polgárok érdekében, a tagállamok érdekében, hogy visszatérhessünk egy ésszerű növekedési pályára. A sorsunk az önök kezében van, de bátorság is kell ahhoz, hogy már most merjenek kezdeményezni.

 
  
MPphoto
 

  Carl Haglund (ALDE).(SV) Elnök úr, úgy gondolom, az utóbbi év azt mutatja, hogy a közös pénzhez világos, közös szabályok kellenek, márpedig egyértelmű az is, hogy jelenleg nem rendelkezünk ilyenekkel. Szintén világos, hogy az euróövezet egyértelműen hitelességhiányban szenved mind az emberek, mind a pénzpiacok szemében. Nem értek egyet Bullman úrral. Azt gondolom inkább, hogy a Bizottság jó munkát végzett, és nagyra törő javaslatokat terjesztett elő. Ami a jelenleg előttünk álló kihívásokat illeti, azt gondolom, hogy a probléma nem a Bizottságnál, hanem a Tanácson belül van. A Tanácsra meglehetősen nehéz ülés vár a következő napok során.

El szeretném mondani, mennyire örülök, hogy a Bizottság olyan javaslatot terjesztett elő, amellyel a jövőben korrigálhatjuk az egyensúlytalanságokat. Eddig kizárólag az államháztartással, a deficittel foglalkoztunk, és ez teljesen helytelen, ahogy Írország esete világosan jelzi.

Kevésbé örülök annak, ahogy a Tanács működik, amint Sarkozy úr és Merkel asszony kupeckedése is mutatja; gyengíteni igyekeznek a Bizottság megalapozott javaslatainak kötelező érvényét, ami azt jelenti, hogy a javaslat nem hoz majd előrelépést. Nem szabadna megfeledkeznünk arról, mi történt, amikor 2005-ben felvizeztük a Stabilitási és Növekedési Paktumot. Ugyanezek az országok teremtették az akkori helyzetet, és hosszú távon ez vezethetett a Görögországban történtekhez. Remélem, hogy a Tanács összeszedi magát, és rájön, miféle döntésre van szükség – máskülönben nem mászunk ki ebből a helyzetből.

 
  
MPphoto
 

  Derk Jan Eppink (ECR).(DE) Elnök úr, Bart De Wever flamand politikus egy interjúban azt nyilatkozta a Der Spiegel magazinnak, hogy Belgium transzfertársadalommá vált. Ebben rejlik a belga probléma lényege, és nem a nyelvi kérdésben. A szolidaritás egyirányú utcává vált.

Az EU is pontosan erre készül. A szolgáltatói társadalomból transzfertársadalmat csinálunk, ennek egyik eszköze az euró. Számos államban utat nyit az olcsó pénzhez. Az EU Tanácsának elnöke, Van Rompuy úr azt mondta, hogy ez altatóként hat. Aláássa a különböző országok versenyképességét. Hány európai politikus szólít most fel egy újabb altató bevételére: az eurókötvények bevezetésére. Ez csak tovább tágítja a szakadékot. Ha így folytatjuk, néhány éven belül az EU ugyanolyan helyzetben lesz, mint most Belgium, amely transzfertársadalom omladozó politikai alapokkal.

A karácsonyi ünnepek alatt Henkel úrnak, a német Gyáriparosok Szövetsége volt elnökének a könyvét fogom olvasni. Talán önöknek is ezt kéne tenniük, hogy megtudják, mit gondolnak az emberek Németországban.

 
  
MPphoto
 

  Mario Borghezio (EFD).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a New York Times-ban megjelentek szerint az Egyesült Államokban vizsgálat folyik egy kilenc bankból álló titkos klub ügyeivel kapcsolatban – az egyik tag európai; ezek vezetői minden szerdán összeülnek, hogy megállapodjanak a származékos ügyletekkel kapcsolatos intézkedésekről. A válsággal foglalkozó bizottságnak fogalma sem volt erről, Európa csak nézi, mi történik.

A Federal Reserve-nek el kellett számolnia a bankok szanálására költött 13 billió dollárral. Megmondanák nekünk, mit kért a Fed az európai bankmentő csomagokért? A bankok – és nem az állami költségvetések – válságos helyzete miatt kell megduplázni az európai mentőalapot, emiatt kell 2000 milliárd eurós szanálásra felkészülnünk?

Mi akadályoz bennünket abban, hogy átlátható, részletes elszámolást kérjünk az Európai Központi Banktól az intézkedéseiről, ahogy az Egyesült Államokban kérték a Fedtől? Ez eloszlatná a gyanút, hogy önkényesen járt és jár el, s hogy nem az Európai Unió tagállamai polgárainak, adófizetőinek közös érdekében cselekszik.

Vajon miért nem tartottak soha vitát azokról az intézkedésekről, amelyek valóban, ténylegesen különválasztották volna a kereskedelmi és a spekulatív bankokat, ahogy ez a Glass-Steagall törvényben történt?

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

 
  
MPphoto
 

  Alfredo Pallone (PPE).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, mindannyian egyetértünk abban, hogy létre kell hozni egy válság idején beavatkozásra alkalmas eszközt. Az eszközhöz szükségképpen szigorú és körültekintő tagállami költségvetési politikának kell kapcsolódnia. Remélem, ezt azt jelenti majd, hogy nem ismétlődik meg az utóbbi hónapokban tapasztalt válság.

A mai vita akörül forog, hogy mi az eszköz finanszírozásának optimális módja. Ahogy valamennyien tudjuk, egyes országokban részben a magánszektor felelt a válság kialakulásáért, és ilyen esetekben úgy helyes, ha a felelősség egy részét ők vállalják fel, bár e rész nagyságát eseti alapon kell megállapítani.

Úgy gondolom azonban, hogy új és innovatív módszereket kell találnunk a válságkezelő eszköz finanszírozására. Ilyen lehet például az eurókötvény, amellyel kapcsolatban egyesek úgy látják, hogy újabb terhet jelentene a nemzeti költségvetések számára. Ez azonban nincs így. Éppen ellenkezőleg: az eurókötvények kibocsátásával a válságkezelő eszközt a piacról lehetne finanszírozni, s ez részben külföldi tőkét, részben befektetőket vonzana.

A kizárólag arányos hozzájárulásokra, egyszerű tartalékképzésre épülő mechanizmus nagy terhet jelentene a tagállamok számára, mivel nekik letétbe helyezhető forrásokat, tőkét kellene találniuk, és ezek nem termelnének hozamot, nem hoznának megtérülést. A jelenlegi helyzetben – amikor a tagállamoktól szigorú hiánycsökkentő, adósságcsökkentő költségvetési politika végrehajtását kérjük, és közben a válságkezelő alapba is be kell fizetniük – valóban fenyeget az összeomlás veszélye.

Az európai gazdaságot csak úgy lehet élénkíteni, hogy az euró erejére támaszkodunk a nemzetközi piacokon, és az ebből fakadó jobb hitelminősítést felhasználva lábalunk ki a válságból.

 
  
MPphoto
 

  Elisa Ferreira (S&D).(PT) Elnök úr, biztos úr, teljesen egyértelmű üzenetet hallottak a Parlamenttől, amely cselekvésre, beavatkozásra kéri a Bizottságot. A Bizottságtól azt kérjük, hogy ne egyszerűen csak leláttamozza a tagállamok között lehetséges minimális egyetértést, vagyis ne hagyja a Bizottság, hogy a legerősebbek szabják meg a mozgásterét. A Bizottságnak fel kell vállalnia a kötelességét, kezdeményeznie kell.

Sajnálattal közlöm, hogy a következő csúcsértekezleten várható következtetések nem hoznak megoldást, mindenekelőtt azért, mert a beavatkozásra szánt mechanizmust egyhangúlag el kéne fogadniuk a tagállamoknak, továbbá európai dimenzióra van szükségünk, és nem olyanra, amely mindenféle torzulást lehetővé tesz, megengedi, hogy egyes országok irányítsák a többieket. Másfelől a Szerződés jelenlegi felülvizsgálata Pandora szelencéjét nyitja fel, és én mindenképpen szeretnék választ kapni a következő kérdésre: az új mechanizmus keretében lehet-e államkötvényt vásárolni?

Biztos úr, mélyreható felülvizsgálatra van szükség, a Bizottság nem hagyhatja figyelmen kívül az eurókötvényekről folyó jelenlegi vitát, reagálnia kell az időközben különböző szereplők – jelesül Juncker, Mário Monti, a Parlament egyes elemei, illetve szellemi műhelyek – által elindított kezdeményezésekre. A Bizottságnak javaslatot kell előterjesztenie, és azt meg is kell védenie.

Végül egy utolsó megjegyzés az euróövezet globális problémája ügyében – nos, valóban globális a probléma, de ennek középpontjában az elégtelen növekedés, és nem az övezeten belüli egyenetlen növekedés áll. Hol vannak a 2020-as stratégia teljesítése és sikere érdekében szükséges, a gazdaságirányítás és a büntetések mellett alkalmazandó eszközök?

 
  
MPphoto
 

  Wolf Klinz (ALDE).(DE) Elnök asszony, Schultz úrnak igaza van. Óriási bizalmi válság kellős közepén vagyunk, és a Tanács tagjai megvezetik a polgárokat. Azt mondják nekik, hogy minden kézben van, csak egy apró szerződésmódosításra van szükség, hogy az állandó stabilitási mechanizmus bevezetésével megoldódjék a probléma. Valójában azonban nem urai a helyzetnek. A tagállamok cselekvés helyett csak kullognak az események után. Kétségbeesett tűzoltást folytatnak, de nem tudják megfékezni a lángokat. A piacok így teszik fel maguknak a kérdést: valójában ki irányítja Európát és az euróövezetet?

Az EU döntő fordulóponthoz érkezett. Ha most nem a megfelelő irányba indulunk, akkor még a status quot sem tudjuk megőrizni. Akkor visszalépünk. Az integráció felé kell előre haladnunk. Több Európára van szükségünk. Be kell fejeznünk a belső piac kialakítását, a szolgáltatási ágazatot is ideértve. A monetáris unió mellett gazdasági, költségvetési és államháztartási uniót is létre kell hoznunk. Továbbá erős Bizottságra van szükség, amelynek jogosultsága, hatásköre a gazdasági unió ellenőrzésére, indokolt esetben automatikus szankciók alkalmazására is kiterjed. Ha megtesszük ezeket a további integráció felé vezető lépéseket, akkor beszélhetünk majd az eurókötvények bevezetéséről. Akkorra meg is teremtjük ennek az alapját. Ennek során azonban végig gondoskodnunk kell a hosszú távú beruházások finanszírozásáról, hogy minden indokolt megszorító intézkedés dacára biztosítsuk az Európai Unió közép- és hosszú távú versenyképességét.

Közölnünk kell végre az igazságot polgárainkkal. Szemellenző nélküli megoldásokra van szükség, ideológiák belekeverése nélkül kell megvitatnunk a kérdéseket, fel kell hagynunk azzal a módszerrel, hogy valahogy majd csak átvészeljük. Rövid távú reagálás helyett hosszú távú intézkedések kellenek.

 
  
  

ELNÖKÖL: Dagmar ROTH-BEHRENDT
alelnök

 
  
MPphoto
 

  Vicky Ford (ECR). – Elnök asszony, kezdjük a jó hírekkel. Igen, Európa szélesebb gazdaságában már tapasztalhatóak a talpra állás egyes jelei. Ezeket veszélyezteti azonban az elhúzódó bizonytalanság, amely a finanszírozás elapadásával és a beruházások elhalasztásával fenyeget. Európában − és az Egyesült Királyságban − mindenkinek érdeke fűződik ahhoz, hogy az euróövezet gazdasága erős legyen.

Mind a 27 ország számára létfontosságú a robosztus és átlátható gazdaságtervezés a túlzott állami kiadások és a nem fenntartható adósságmértékek ellenőrzése érdekében. Az euróövezet tagállamai felismerték az állandó válságmegoldás szükségességét, azonban számos kérdés van, amelyek egy részét érinti e Parlament állásfoglalása.

Először is, milyen természetű legyen a magánszféra részvétele? Üdvözlöm a javaslatot, hogy kövessük az IMF példáját, hogy a közpénzeket az elsőbbségi hitelező státusz révén védelmezzük. Másodszor, milyen szerződésmódosításokról beszél? Ezt a kérdést tisztázni kell.

Végül pedig, az állandó válságmechanizmust az euróövezet megerősítésének eszközeként írják le. Az euróhoz csatlakozni kívánó országoknak lehetőséget kell adni a részvételre, ugyanakkor nem kényszeríthetőek részvételre közülünk azok, akik nem kívánnak csatlakozni.

 
  
MPphoto
 

  Alain Lamassoure (PPE).(FR) Elnök asszony, a kétség legalább annyira aggasztja az európai polgárokat, mint a pénzügyi piacok. Most, hogy az európaiak sorsközösségben vannak, képesek-e a jövővel a szolidaritás szellemében szembenézni?

A szolidaritás ma, a válság súlyos időszakában ölt testet. Ez rendben is van, de nem elegendő. Az európaiaknak − egyesülve a sokféleségben − azt is meg kell mutatniuk, hogy az előttük álló út meghatározásakor is szolidárisan járnak el, mert, ha a válság hosszabb ideig sújtaná Európát, mint más kontinenseket, az azért lenne, mert a gazdaságunkat az elmúlt tíz éve lassú − évente átlagosan 1%-os − növekedés már legyengítette. A lisszaboni stratégia tíz éve elvesztegetett évtizedet jelent.

A 2020-as menetrendben az európai vezetők a gazdaságunk fellendítésére irányuló tervvel álltak elő, de nem mondták meg, hogy azt miből finanszíroznák és ellenőriznék, vagy hogy mik lennének az ösztönzők és az esetleges szankciók. Ezért elérkezett az idő a Stabilitási és Növekedési Paktum egy szolidaritási paktummal való kiegészítésére, amint az már itt, a plenáris ülésen is elhangzott.

A „szolidaritás” szó 23 alkalommal szerepelt a Szerződésben: váltsuk hát tettekre ezt a szót. A pénzügyi politikák koordinációjára vonatkozó eljárás elkészítésének célja a stabilitás biztosítása a deficitek megelőzése révén. Terjesszük hát ki annak hatályát, koordináljuk egymás között a jövőbeli finanszírozás biztosítása érdekében is. Kevesebbet, de jobban kell költenünk, nem csak külön-külön otthon − a szankcióktól tartva −, hanem mindannyian együtt. Ha el akarjuk kerülni a legrosszabbat, az európaiaknak egyesülve kell készülniük a legjobbra.

 
  
MPphoto
 

  Zoran Thaler (S&D).(SL) Elnök asszony, mi, európaiak, érdekes paradoxonban élünk. Egyfelől, 12 éves fennállása alatt, az euró a világ legstabilabb valutájának bizonyult. A frankfurti Európai Központi Bank által nyújtott hivatalos adatok szerint az átlagos infláció ez alatt az időszak alatt 1,97% volt, ami csupán 3 százalékponttal van a 2%-os célkitűzés alatt. Az euró USA dollárral szembeni értéke mindez idő alatt és minden praktikus szempont szerint magasabb maradt, mint amikor az európai valutát létrehozták. Másfelől azonban olyan történeteket hallunk mostanság, hogy az eurót akár az összeomlás veszélye is fenyegetheti. Hogyan kerülhettünk ilyen helyzetbe?

Mind a bal, mind pedig a jobb oldal populista politikái által okozott groteszk és felelőtlen viselkedés hozott minket ilyen helyzetbe. A valutánk védelmében azonban tényleg hagyni fogjuk, hogy a demokrácia gyengébbnek bizonyuljon, mint a viszonylag tekintélyelvű rendszerek? Felelős viselkedésre és arra van szükségünk, hogy a felelős viselkedés öt aranyszabálya megcsillanjon a politikáinkban. Fogadjuk el ezeket itt, a Parlamentben, döntsük el, hogy mi alapján fogjuk mérni a felelős és a tagállamainkban a politikáink által előmozdított közös értékek számára kedvező viselkedést.

A pénzügyi tranzakciókra kivetett adónak és az eurókötvényeknek ezért sarokkőnek kell lenniük. Közös valutánk védelme érdekében ma kötelességünk, hogy ilyen politikákat fogadjunk el.

 
  
MPphoto
 

  José Manuel García-Margallo y Marfil (PPE).(ES) Elnök asszony, amire most szükségünk van, azok a világos szabályok, viszont ennek éppen az ellenkezőjét tesszük. Teszek ezért néhány javaslatot a világosság helyreállítása érdekében.

Az európai szemeszterben a Parlament egy sor, jelenleg kusza és a közvéleménnyel összhangban nem álló vitára kíván összpontosítani. Azt akarjuk, hogy a tagállamokhoz az elmúlt hat hónapban intézett ajánlásokra a politikai válaszokat vegyék figyelembe a kormányzásról szóló jogalkotási csomagban meghatározott szankciók kialakítása során.

Képviselőcsoportom szeretné világossá tenni, hogy a jogalkotási csomag nem tartalmaz a válságból kivezető varázslatos megoldásokat. A versenyképesség fenntartása érdekében azonban tartalmaz jól ismert, a költségvetési fegyelemre és a strukturális reformokra vonatkozó módszereket.

A válságmechanizmussal kapcsolatban − ahogyan ön is mondta tegnap, biztos úr −, Barroso elnök úr megígérte itt nekünk, hogy az egy európai mechanizmus lesz. A Tanács ma kormányközi mechanizmust javasol. Ez – Barroso úr szóhasználata szerint − azért európai, mert az alap székhelye a Kajmán-szigetek helyett Európában lesz, vagy a Bizottságnak az lenne a célja, hogy segítsen nekünk egy uniós eljárás szerinti mechanizmust létrehozni, amelyhez a Parlamentnek is hozzá kell járulnia?

Az eurókötvényekkel kapcsolatban, a Bizottság a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) és a szakértők is azt mondják, hogy jó ötlet, de elhamarkodott ötlet is, így hát elkéstünk.

Azt javaslom a Bizottságnak, hogy kezdjük meg a vitát egy olyan eurókötvény-rendszer megformálása érdekében, amely ésszerű finanszírozást nyújt a helyesen viselkedő országoknak, azonban azzal bünteti a helytelenül viselkedőket, hogy a piacokra kényszeríti őket, ahol a kamatok valósággal elrettentőek. Ez az egyetlen működő megoldás a fiskális fegyelem és a gazdasági növekedés kombinálására.

Ne jöjjenek vissza hozzám érvekkel arról, hogy túl korán vagy túl későn lenne, mivel amit már tudunk, az az, hogy mindig is késtünk. Lássuk, legalább egyszer, hogy a szabályokat tudjuk-e korán megváltoztatni.

 
  
MPphoto
 

  Catherine Trautmann (S&D).(FR) Elnök asszony, az euró a közös pénzügyi eszközünk, ma pedig a szakszervezetek azt mondták a Parlamentnek, hogy aggódnak amiatt, hogy a munkavállalók a növekedést tápláló és munkahelyeket teremtő euró helyett a gyenge és támadásoknak kitett eurón keresztül fizetik meg a válság árát.

Létfontosságú tehát, hogy a szerződéseket ne csupán technikai szempontok alapján vizsgáljuk felül, és hogy foglalkozzunk az euróövezetnek a válság által feltárt két fontos hibájával.

Az első megközelítés − amint hallhattuk − az eurókötvények bevezetése. Az eurókötvények nem csupán stabilizálni fogják az euró szintjét, hanem azonnal vissza is vernek bármilyen spekulatív támadást.

A második megközelítés, hogy vezessük be az adózás igazságosságát, és hogy a pénzpiacokkal fizettessük meg a válság árát, pontosan az, hogy adót vezessünk be a pénzügyi tranzakciók után, hogy − az adózás igazságtalanságának eredményeként − ne a munkavállalók legyenek azok, akik megfizetik a válság árát.

Végül, létre kell hozni az államadósságok kezelésével foglalkozó európai ügynökséget, amelynek képesnek kell lennie a tagállamok államadóssága egy részének összevonására.

Végül, szeretném támogatni Juncker urat, és szeretném elmondani, hogy a stabilitási alap növelése − amit Dominique Strauss-Kahn, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) főigazgatója javasolt −, jó ötlet.

A korai beavatkozás − amint hallottuk −, a késlekedés elkerülése és a gyengeség helyett az erősebbé válás választása olyan kormányzás végrehajtását tenné lehetővé számunkra, amely helyreállítaná a bizalmat, amire elnökünk, Martin Schultz is felszólított.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Paulo Rangel (PPE).(PT) Elnök asszony, az első dolog, amit szeretnék tisztázni, és amit fontos, hogy itt, a Parlamentben megerősítsünk, az az, hogy − szemben az időnként a sajtóban és egyes európai vezetők kijelentéseiben olvasható hírekkel − az euró, mint valuta, létfontosságú eszköze a jelenlegi válságra adott válaszunknak. Az euró nélkül rendkívül nehéz helyzetben lennénk, a gyengébb országok valutái elképesztő leértékelődéssel szembesülnének, aminek eredményeként a német márka értéke lehetetlen módon megnövekedne a német és az európai gazdaságok fenntartása érdekében. Az euró így stabilizáló tényezőt jelentett, nemcsak az euróövezeten belüli országok számára, hanem azon országok számára is, amelyek nem akartak az euróövezethez tartozni.

Ismét elmondom, mivel meg kell védenünk e közösséget, amely példátlanul sikeresen válaszolt a válságra és, mivel látni fogjuk, hogy mi fog történni például az Egyesült Államokban a dollárral a jövőben, azt is látni fogjuk, hogy az eurónak is megvannak a maga előnyei.

Most a mi feladatunk − ebben a Tanácsban −, hogy képességeink szerint mindent megtegyünk az euró védelmében, azaz hozzunk létre egy stabilizációs alapot, amely közösségi módszertan szerint működik, és amely képes a leginkább törékeny helyzetben lévő országokban is kialakítani a felelősségteljes viselkedést, illetve szolidaritást a kötelességeiket teljesítő országokban, amelyek ugyanakkor − legalábbis külső nyilatkozataik alapján − eddig nem voltak képesek a szolidaritás alapjára helyezkedni az euróövezet tekintetében

 
  
MPphoto
 

  Juan Fernando López Aguilar (S&D).(ES) Elnök asszony, a lassan véget érő évet − 2010 − többször is úgy írták le, mint az évet, amelyben veszélyesen éltünk. Úgy vélem ezért, hogy e vitának a 2010-es év tapasztalatainak kiemeléséről kellene szólnia, hogy levonhassuk a következtetéseket 2011-re.

Az első következtetés az európai gazdaság pénzügyi szektorának fenntarthatatlan egyensúlyhiányát, valamint a reálgazdaság torzulásait érinti.

A második az egységes valuta fenntarthatatlan egyensúlyhiányát, valamint a gazdasági, fiskális és költségvetési politikák koordinálásának szükségességét, ami még mindig törékeny szakaszban tart.

A harmadik és legfontosabb következtetés a válság gyorsasága és a válaszadás lassúsága közötti egyensúlytalanságot érinti. Gazdasági nézőpontból ez azt jelenti, hogy az Európai Központi Banknak aktívabbnak kell lennie az államadósság elleni spekulatív támadásokra történő válaszadás során, 2011-ben pedig le kell tennünk egy államadósságok kezelésével foglalkozó európai ügynökség alapjait, amely eurókötvényeket képes kibocsátani.

A Stabilitási és Növekedési Paktum esetében hasonló módon vitára van szükség a szükséges adóztatással, banki adóval és a spekulációs adóval − azaz a rövid távú spekulatív tranzakciókkal −, valamint az Európai Unióban a saját források szükségességével kapcsolatban.

A Parlament számára fontos vita azonban a válság politikai következményeiről szóló vita, mivel az Európai Unió mottója − újra hangsúlyozom − az, hogy „Egyesülve a sokféleségben”, semmiképpen sem az, hogy „nehézségek által megosztva”. A Parlamentnek ezért konfrontálódnia kell azokkal, akik egyes tagállamokat másokhoz képest stigmatizálni akarnak, megosztva az európai közvéleményt és az európaiakat egymás ellen uszítva.

A Parlament a 27 tagállam 500 millió európai polgárát képviseli és − Orwell farmjától eltérően − nincsenek olyanok, akik másoknál egyenlőbbek lennének.

 
  
MPphoto
 

  Othmar Karas (PPE).(DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a december 16-i csúcsról beszélünk. Jó lenne, ha a Tanács azt mondhatná nekünk a csúcs után, hogy tisztában vagyunk a hiányosságokkal és a hibákkal, tudjuk, hogy mit rontottunk el, és ismerjük a Szerződés korlátait.

Az önelégültség, a vádaskodás, a hibák elkenésére irányuló kísérletek és a felszínes megközelítés nem fognak semmilyen problémát megoldani és nem hoznak létre bizalmat sem. Ne játsszunk tovább Európával. Most tényleg Európáról van szó. Támogatok mindent, amit Klinz úr elmondott.

Mivel már csak néhány nap van hátra karácsonyig, szeretném azt mondani, hogy gyújtsuk meg az eltökéltség és a közös érdek gyertyáját, amely az új komolyságot, őszinteséget és bizalmat fejezi ki az Európai Unió jövőjével kapcsolatban. Gyújtsunk gyertyát az európai politikai kurzus megváltozásáért, a válságból a versenyképesség irányába történő elmozdulásért, a deuville-i szellemtől a politikai unió, a megtakarítástól a beruházás és a reform, a monetáris uniótól pedig a politikai unió irányába történő haladásért.

Németország alkotmányossági problémái miatt a szerződés kibővítése nem több és nem kevesebb, mint egyszerűen a mentőcsomag további fejlesztésének politikai támasza. Nem jelent megoldást. Ne próbáljuk fontosabbnak feltűntetni, mint amilyen. Hagyjuk abba a napi politizálást, és nyújtsunk be a válságra választ adó átfogó koncepciót, ami politikai unió felé visz bennünket. Vessünk véget az egyetértés hiányának. Elég, nem elég és − tulajdonképpen − nem is tudjuk, hogy merre haladnak a dolgok. Követeljük közösen a Bizottságtól a gazdasági, szociális és pénzügyi unióra irányuló koncepció elkészítését, hogy a következő év végén megtehessük a következő lépést az integráció felé, és rendesen elvégezhessük a feladatunkat.

 
  
MPphoto
 

  Anni Podimata (S&D).(EL) Elnök asszony, biztos úr, holnap kezdődik az Európai Unió − különösen, mint az egész EMU − történetében a legfontosabb Európai Tanács, a kérdés pedig az, hogy az állam- és kormányfők készen állnak-e a feladatra. Ebben erősen kételkedünk, mivel a bizonyos államfők által az Európai Tanácsban felvetett filozófia nem a válságból a szolidaritás és természetesen a felelősség alapján történő kilábalás filozófiája. Inkább vezetői filozófia, amely egy állandó mechanizmusra összpontosító és annak részleteire szorítkozó filozófia. Az Európai Tanács nem fog megfelelni a feladatra, mivel nem a gazdasági és politikai kohézió üzenetét fogja küldeni − amit kellene − a piacok meggyőzése és mindenekelőtt az elbástyázott európai nyilvánosság meggyőzése érdekében, akik gyanús szemmel méregetik egymást, és akik kezdenek ismét idegengyűlölővé válni; őket kellene meggyőzni az európai jövőkép értékéről, és emlékeztetni őket, hogy minket több dolog egyesít, mint ahány megoszthat.

 
  
MPphoto
 

  Gunnar Hökmark (PPE). – Elnök asszony, nem értem, hogy a szocialisták miért akarnak elbújni a szocialista politikákkal kapcsolatos felelősség elől. Igaz, hogy az Európában tapasztalt deficitek különböző okokra vezethetők vissza. Az is igaz, hogy a szocialista kormányok a megnövekedett kiadások és megnövekedett deficitre irányuló szándékos politika miatt küzdenek a költségvetési hiány okozta problémákkal.

2009 tavaszán volt már erről vita a Parlamentben és számos tagállamban is. Emlékszem, a svéd szociáldemokraták kritizálták a svéd kormányt, amiért nem növelte a deficitet és a kiadásokat.

Aztán pedig láttuk, hogy mi történt. Számomra ez az egyik indok, hogy miért van szükségünk stabil szabályokra a stabilitási és növekedési paktummal, valamint a következményekkel kapcsolatban is. Nem kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy a pénzügyi rendszer számára nehézségeket és megnövekedett kamatokat okozó tagállamoknak megengedik, hogy kibújjanak a következmények alól, hagyva, hogy más polgárok fizessenek meg a kamatokért.

Stabilitásra van szükségünk, az eurókötvények pedig nem jelentenek megoldást erre a problémára. Lehetnek eurókötvények más okok miatt. Talán. A pénzügyi mechanizmussal kapcsolatban, azt finanszírozni kell és annak a tagállamok által létrehozott kockázatokon kell alapulnia. Ha nagyobb kockázatot vállalnak, nagyobb a deficitjük, akkor a pénzügyi mechanizmus finanszírozásába is kicsivel többel kell beszállniuk. Ez a módja a szándékos politikákkal kapcsolatos felelősségvállalásnak. Ne felejtsük el, hogy a számos országban látott következmények a nemzeti parlamentekben és ebben a Parlamentben folytatott viták következményei, amikor néhányan közülünk a nagyobb költekezés mellett érveltek. Most láthatjuk a keserű következményeket.

(A felszólaló hozzájárult, hogy a 149. cikk (8) bekezdése alapján egy kék kártyás kérdést intézzenek hozzá.)

 
  
MPphoto
 

  Martin Schulz (S&D).(DE) Elnök asszony, értem, Hökmark úr, hogy szép beszéddel kell előállnia az otthoni svéd lakosság számára. Azonban kérem, megválaszolná nekem a következő kérdést: az Európai Unió mely országa rendelkezik a legnagyobb hosszú távú államadóssággal, illetve ebben az országban melyik párt kormányoz?

 
  
MPphoto
 

  Gunnar Hökmark (PPE).(Schulz úr kikapcsolt mikrofonnal folytatja a beszédet) Elnök asszony, bízom benne, hogy további megszakítások nélkül folytathatjuk. Mindenekelőtt, az üzenetem nagyon is önnek szól, Schulz úr, mert szeretném emlékeztetni arra, hogy mivel érvelt ebben a Parlamentben két évvel ezelőtt. Azt állította, hogy az Uniónak és a tagállamoknak növelniük kell a kiadásaikat. A probléma az, hogy néhány tagállamban szocialista kormány volt, ezekben az országokban e kormányok alatt, Schulz úr, az ön által támogatott politikák miatt emelkedett a deficit; tagadja ezt?

(A felszólaló hozzájárult, hogy a 149. cikk (8) bekezdése alapján egy kék kártyás kérdést intézzenek hozzá.)

 
  
MPphoto
 

  Martin Schulz (S&D).(DE) Elnök asszony, mivel képviselőtársam nem válaszolta meg a kérdést, megválaszolom helyette én. Ez az ország Olaszország, amelynek miniszterelnöke Berlusconi úr. Olaszországban a kereszténydemokraták 1946 óta szinte megszakítás nélkül kormányoznak.

 
  
MPphoto
 

  Liisa Jaakonsaari (S&D).(FI) Elnök asszony, én is szeretném megkérdezni képviselőtársunktól, hogy a szocialisták miként vihették adósságba az országukat Írországban és Görögországban? Mivel jelenleg önök a vezető párt Európában, a Bizottság pedig jobbra hajlik, nem a jobboldal feladata lenne, hogy megmutassa a válságból kivezető utat ahelyett, hogy az előző kormányokat vagy az előttük hatalmon volt kormányokat hibáztatnák?

 
  
MPphoto
 

  Gunnar Hökmark (PPE). – Elnök asszony, szeretném emlékeztetni a kollégáimat, hogy azt mondtam, hogy számos oka van a deficittel kapcsolatos, előttünk álló problémáknak, azt is mondtam azonban, hogy igaz − és ezt sem Schulz úr, sem pedig kollégája nem tagadta −, hogy láthattuk, ezek a problémák minden szocialista kormány esetében bekövetkeztek, hiszen szándékos politikáról volt szó. Írország esetében például tökéletesen egyetértek azzal, hogy hatalmas hibák történtek, az érdekesség azonban, eltökélt politika irányult a kiadások és a deficit növelésére a válság és a problémák megoldása érdekében, most pedig láthatjuk az eredményeket. Ez az üzenetem Schulz úrnak és a többieknek.

(A felszólaló hozzájárult, hogy a 149. cikk (8) bekezdése alapján egy kék kártyás kérdést intézzenek hozzá.)

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Kollégák, csak hogy a felszólaló és mindenki más tudja, mi történik, még három fő szeretne kék kártyást kérdést feltenni. Mivel ezt a lehetőséget a parlamenti reformmal foglalkozó munkacsoport vezette be, én teljes mértékben támogatom és elég időnk is van, ugyanakkor meg kell kérdeznem a felszólalót, hogy hajlandó-e válaszolni ezekre a kérdésekre. Mindenkit meg kell kérdeznem továbbá, hogy lehetséges-e, hogy a kérdéseket egymás után elmondják, majd Hökmark úr válaszoljon azokra. Ezután pedig véglegesítjük a felszólalási idő e részét.

 
  
MPphoto
 

  Philippe Lamberts (Verts/ALE). – Elnök asszony, azt szeretném mondani Hökmark úrnak, hogy amit a szocialista kormányokról akar mondani, az bizonyos mértékben igaz lehet, de a jobboldali kormányok lényegében ugyanezt a lehetőséget választották, amikor államadósság helyett magánadósságokat halmoznak fel. Ez nem jobb gazdaság, hanem lényegében egy másik lehetőség arra, hogy ugyanazt a fenntarthatatlan dolgot csinálják.

 
  
MPphoto
 

  Werner Langen (PPE).(DE) Elnök asszony, meg akartam kérdezni Hökmar urat, hogy − mivel már itt van egy ideje − emlékszik-e, hogy Belgium, Görögország és Olaszország adóssága a monetáris unió indulásakor nemzeti terméküknek több mint 130%-a volt, amely szám Görögországban emelkedett, míg Belgiumban és Olaszországban több mint 30%-kal, illetve több mint 25%-kal csökkent. Emlékszik erre?

 
  
MPphoto
 

  Anni Podimata (S&D).(EL) Elnök asszony, egyszerű kérdésem van Langen úrhoz és Hökmark úrhoz, akik előszeretettel idealizálják az adósságválságot és nyilvánvalóan szívesen állítják közösen célkeresztbe a szocialista kormányokat:

Megkérdezték-e valaha az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoportban helyet foglaló kollégáikat − akik az én országomat kormányozták mintegy egy évvel ezelőttig − arról, hogy hivatalos statisztikákat adtak az Európai Bizottságnak − kérdezzék meg Rehn urat −, amely szerint Görögország 2009-es deficitje 6,9% − nem pedig az Eurostat által nemrégiben megerősített 15% − volt?

 
  
MPphoto
 

  Gunnar Hökmark (PPE). – Elnök asszony, ez a beszélgetés világossá tett néhány dolgot, amire emlékeznünk kell.

Ne felejtsük el az első észrevételemet, amely szerint − és érdekes megjegyezni, hogy ezt egyik szocialista kollégám sem tagadta − a szocialista politikákat végrehajtó valamennyi szocialista kormány mély deficitválságba süllyedt. Most pedig a válság egyik országra terjed át a másik után, azon szándékos politika miatt, amelyet Schulz úr és a többiek két évvel ezelőtt védelmükbe vettek itt, a Parlamentben. Megnézhetjük a Parlament jegyzőkönyveit és láthatjuk, hogy ön, Schulz úr, és kollégái pontosan ezt mondták a vita során. Most pedig láthatják a keserű eredményt. Ezt szeretném hangsúlyozni. Megjegyzem, mindössze annyit kell mondaniuk, hogy „igen, igaza van, de más országoknak is vannak problémáik”. Ugyanakkor nem vitatkoznak az első állításommal, hogy a politikáik nehézségeket okoztak. Erre érdemes emlékezni. Szerintem jegyzőkönyvbe is kellene venni.

Lamberts úr szintén felhívja a figyelmet ezekre a problémákra. Érdekesség azonban, hogy − miközben igaz, hogy számos ország a pénzügyi válság miatt küzd nehézségekkel − az is igaz, mint azt Lamberts úr szerintem felismeri és értékeli, hogy a legtöbb, az állami pénzügyekhez stabil módon közelítő országban nem szocialista kormány volt hatalmon. Szerintem sem ön, sem más ebben a Házban nem tud olyan szocialista kormányt mutatni, amely nem ütközött deficitproblémákba.

 
  
MPphoto
 

  Ioannis Kasoulides (PPE). – Elnök asszony, a politikák a fontosak, nem pedig az, hogy ki alkalmazta azokat. Az vesse rá az első követ... Az euró válsága lehet, hogy nem ér véget Írországgal, és lehet, hogy a legrosszabbon még nem vagyunk túl.

A piaci ragadozók − a valamennyi tagállam által bevezetett megszorító intézkedések ellenére − soha nem fognak a végtelenségig támadni egy sérülékeny nyílást. Ha azonban az EU nyeri ezt a csatát, és az ellentmondásokból sikerrel kerül ki azzal, hogy a szabályozók megakadályozása és a piacok meggyőzése érdekében a szolidaritás jegyében és az összehangolt erőfeszítések révén tett minden szükséges lépéssel eltökéltséget mutat, akkor ez az európai integráció diadala és nagyszerű győzelem lenne.

Mindezt kollektív bölcsesség eredményeként el lehet érni. Bizonyítsuk be, hogy tévednek azok, akik az euró végét és az erős vagy gyenge országok visszalépését jövendölik az euróövezetből. A fiskális fegyelem, a gazdasági kormányzás és az euró megmentése nem lehet teljes egy európai szinten közösen elfogadott terv nélkül a növekedés serkentésére. A múltban az amerikai Marshall-terv mentette meg Európa gazdaságát. A mai kihívás ugyanennek a végrehajtása Európa részéről az európaiakért.

 
  
MPphoto
 

  Gay Mitchell (PPE). – Elnök asszony, az ír képviselőház, a Dáil, ma szavaz az EU-IMF pénzügyi támogatási csomagról. Igen nehéz, adóemeléssel és kiadáscsökkentéssel terhes időket él Írország. A múlt heti költségvetés csupán a jelenleg az ír népet nyomasztó nehézségeket tükrözi. Ezt az állami és magánszférában 14%-os fizetési csökkentés követi.

Erősen hiszek azonban abban, hogy az EU-IMF pénzügyi csomag a bankok tőkésítésével és újbóli hitelnyújtásával, valamint az állami pénzügyek helyreállításával segíteni fog Írországnak a bizalom helyreállításában. Nem feltétlenül osztozom a terv részleteinek elfogadásában, a főbb számokat azonban támogatja a Fine Gael. Az alapul szolgáló gazdasági tendenciák Írországban nem éppen jók. Jó kormányzásra és a Dálira felügyeletére van szükség annak biztosítása érdekében, hogy a pénzügyek még egyszer ne csússzanak ki az irányítás alól.

Némi elmélkedésre van szükség az Unió és az EKB szintjén azzal kapcsolatban, hogy az alacsony kamatlábak miként járultak hozzá az ingatlanok terén tapasztalható inflációhoz. Két és fél éven keresztül magányos hangként vontam kérdőre Trichet urat ezzel a konkrét nehézséggel kapcsolatban. Az európai pénzügyi stabilitási mechanizmus állandó utódjának létrehozásával − amelytől Írország 22,5 milliárd eurót hitelt kap, ha lehívja − az EU-IMF csomag kedvező lépés az euróövezet számára.

Mondhatnám azt is összegzésül, hogy itt sokan föderalistának tekintik magukat, ugyanakkor bizonyos fokú harmonizációt akarnak elérni az adózás terén. Az Egyesült Államokban a szerzői jogi üzletben érdekelt cégek több mint 50%-át Delaware-ben jegyezték be. Miért van ez így? A delaware-i adóhelyzet miatt. Egyes önző emberek bizony meglehetősen tudatlan megjegyzéseket tesznek ebben a Házban, akik a saját nemzetük ügyét pontatlan nyilatkozatok tételével kívánják előmozdítani; őket számon fogjuk kérni.

 
  
MPphoto
 

  Tunne Kelam (PPE). – Elnök asszony, a pénzügyi válság jelezte, hogy még nagyobb szükség van még több Európára. A levonandó tanulság az, hogy az elsősorban a nemzeti megfontolásokon alapuló cselekvés nem segít a tagállamokon. Holnap ezért alkalmunk lesz a közös fellépésre, a költségvetési konszolidációra és a szankciókkal rendelkező stabilitási paktumra.

Ez lesz az ideje annak is, hogy megoldjuk Európa hosszú ideje fennálló paradoxonát. Az Unió alapja az egységes piac, ez az egységes piac azonban még nem teljes. Most van az ideje az egységes digitális piac beindításának. Állandó válságkezelési mechanizmust kell létrehoznunk, lehetőleg csoport-alapon. Másodszor, mivel a cselekvésnek a megelőzésre és a korai beavatkozásra kell irányulnia, jobban harmonizálni kell a korai beavatkozás és a válságkezelési mechanizmusok aktiválásának feltételeit, elkerülve természetesen a túlszabályozást. Harmadszor, a válságkezelő alapok céljait világosan meg kell határozni. Céljuk a makroszintű pénzügyi stabilitás biztosítása. Nem használhatóak fel a jelenlegi problémák megoldására. Negyedszer, a felügyeleti jogokat pontosabban kell meghatározni uniós szinten, például a pénzügyi intézmények tevékenységeibe történő lehetséges beavatkozás esetében, amibe bele tartozik az osztalékfizetés, illetve az indokolatlan kockázatokat felvető tevékenységek leállításához való jog.

 
  
MPphoto
 

  Jean-Paul Gauzès (PPE).(FR) Elnök asszony, miniszter úr, biztos úr, polgárként hallgattam végig ezt a hosszú vitát.

Azt mondanám, hogy Barroso úr javaslatai rendkívül érdekesek voltak. Szeretnénk látni azok átültetését a gyakorlatba. A világos és érthető politikai akarat, valamint az őszinte diskurzus a szükséges feltételei a polgárok bizalma helyreállításának. Elengedhetetlen, hogy ne fedjük el a valóságot. Vannak állami kiadások, amelyeket fedeznünk vagy csökkentenünk kell. Vannak állami és magánadósságok, amelyeket vissza kell fizetnünk.

Számos szakértő mindenről rendelkezik elképzeléssel. Azok, akik nem látták előre a válság bekövetkezését, most tele vannak nagyszerű megoldásokkal. A nehéz helyzetekben azonban hagyatkozzunk a józan eszünkre. Az államháztartások kezelésében ne kövessük el újra a magánszektor tévedéseit és hibáit, amelyek a pénzügyi és bankválsághoz vezettek. A kifinomult megállapodások nem teremtenek értéket és jólétet. Illúziókat teremtenek és gyakran csakis a spekulánsoknak kedveznek.

Az ügy lényege, hogy a tagállamok tovább nyújtóztak, mint ameddig a takarójuk ért. Legyen bátorságunk ahhoz, hogy levonjuk a szükséges következtetéseket, és biztosítsuk, hogy a talpra állás terhét méltányosan osszuk meg.

 
  
MPphoto
 

  Seán Kelly (PPE). – Elnök asszony, egy panasszal kezdeném. Ön azt mondta, ez egy fontos vita, és az is. Némileg elfogadhatatlannak tartom, hogy Barroso úr és számos politikai vezető azonnal elhagyta a termet, miután elmondta a beszédét. Schulz úr becsületére válik, hogy az elejétől a végéig itt maradt, emiatt elismerésemet fejezem ki.

Másodszor, szeretném elmondani, hogy mindent figyelembe véve a pénzügyi válság legfőbb oka, hogy a kormányok nem kormányoztak, a politikai vezetők pedig nem vezettek. Szerencsére ezt a helyzetet lassan ismét irányítás alá vonjuk a várhatóan január 1-jén induló új felügyeleti struktúra, a hitelminősítő ügynökségek − amelyekkel tegnap este foglalkoztunk − és a mai állandó pénzügyi stabilitási mechanizmus segítségével. Ezek mindegyikének örüljünk.

Ha Barroso úr itt lenne, köszönetet mondanék neki, ha biztosítaná, hogy Írországban vagy máshol nem lesz szükség népszavazásra az általa említett minimum szerződés módosítások elvégzéséhez.

Szeretném végül elmondani azoknak, akik kérték, hogy a képviselők írásbeli nyilatkozatot írjanak alá, hogy ez közvetlen támadás az írországi társasági adó ellen. Ezt nem szabad megtenni.

 
  
MPphoto
 

  Csaba Sándor Tabajdi (S&D).(HU) Kedves Kollégák! Itt egy ideológiai vita bontakozott ki, holott számos példát lehetne hozni arról, ahogyan Schroeder-kormány egy rendkívül komoly reformpolitikát hajtott végre, vagy Magyarországon 2006 után a baloldali kormányt minden eszközzel korlátozta a fiskális fegyelem létrehozásában a jelenleg kormányon lévő jobboldali kormány. Ezek sehova nem vezető viták. A lényeg az, hogy az Európai Unió végre ne helyzetkövető, hanem helyzetteremtő politizálást folytasson. Jó lenne, ha a hétvégi csúcson sikerülne megállapodni az európai stabilitási mechanizmusban. A magyar elnökség, a magyar kormány, amely januártól átveszi az Unió soros elnöki tisztjét, minden megtesz, hogy minél előbb előrehaladjon a ratifikálás folyamata és az érdemi kérésekkel, Európa dinamizálásával foglalkozzon az Európai Unió.

 
  
MPphoto
 

  Ildikó Gáll-Pelcz (PPE).(HU) Elnök asszony! Tisztelt Tanács! Tisztelt Bizottság! A tagállamok egyedi megoldásokkal, saját válaszokkal próbálnak reagálni az őket körülvevő válságra. A Tanácsnak és a Bizottságnak a stratégiai irány rögzítése után a tagállamok megoldásait össze kell fogni és koordinálni. Vagyis a tagállamok szankcionálása kevés, ha a gazdasági kormányzásról van szó. Persze jó lett volna a mai következetességet és szigort látni egyes biztosok részéről akkor is, amikor szemet hunytak az adatkozmetikázások fölött. Meggyőződésem, hogy nem lehet csak a tagállamokon számon kérni a stabilitási és növekedési paktum betartatlanságát, hiszen annak ellenőrzési mechanizmusát éppen a Bizottság puhította fel. Tudomásul kell venni, hogy az eddigi megszorító gazdaságpolitika sehol sem vezetett eredményre. Az Önök részéről tehát új és világos válaszok szükségesek. Innovatív, motiváló megoldások. Biztosíthatom Önöket Képviselőtársaim, hogy a soron következő magyar elnökség ezt a koordinációs feladatot fogja ellátni.

 
  
MPphoto
 

  Proinsias De Rossa (S&D). – Elnök asszony, Írországot többször is megemlítették e vita során. Szeretném azzal kezdeni, hogy világossá teszem, hogy támogatom a mélyebb gazdasági kormányzást az európai szociális piacgazdaságban. Köszönet illeti Írország európai partnereit a válság idején tanúsított szolidaritásukért − amely válságot jelentős részben a hosszú éveken át hatalmon lévő és inkompetens konzervatív kormányok okoztak.

Nem lehet meglepetés, hogy a szolidaritást az euroszkeptikusok Írország függetlenségének elvesztéseként mutatják be. Ezt a torzítást hangsúlyozza az is, hogy a Bizottság és a Tanács nem tárgyal a Parlamenttel az Írországgal kötendő egyetértési nyilatkozatról. Rehn úr, mikor kerül az egyetértési nyilatkozat a Parlament elé?

Rehn biztos úr, az egyetértési nyilatkozat feltételei és kötelezettségei közül az egyik legkegyetlenebb az a kötelezettség, hogy Írországban a minimálbért évente 2000 euróval kell csökkenteni. Az ír kormány azt állítja, hogy ezt a csökkentést ön követeli meg, Rehn úr. Ki tudná fejteni ezt az ügyet a Ház számára?

A megállapodás második érthetetlen eleme a 3%-os marzs, amit ön követelt meg...

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

 
  
MPphoto
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL).(PT) Elnök asszony, elfogadhatatlan, hogy az elengedhetetlen intézkedéseket továbbra is halogassák, azokat az intézkedéseket, amelyek figyelmen kívül hagyják a munkanélküliség, a szegénység, az egyenlőtlenség, a különbségek és a gazdasági recesszió növekedését, amit a megszorító tervek okozni fognak, miközben a gazdasági és pénzügyi csoportok továbbra is egyre nagyobb nyereséget érnek el. Ez csak még több kérdéshez vezet:

Miért nem változtatták meg az Európai Központi Bank alapokmányát és útmutatásait a közvetlenül a tagállamoknak − ahogyan a magánbankoknak is − 1%-os kamattal nyújtott hitelekre tekintettel, amelyek aztán háromszor, négyszer vagy ötször magasabb kamatot számítanak fel, növelve ezzel az államadósság mértékét? Miért nem döntötték el a tőkemozgások megadóztatását és miért nem tették meg az adóparadicsomok és a származékos értékpapírok piacának megszüntetéséhez szükséges intézkedéseket, véget vetve ezzel az államadósságot érintő spekulációknak? Miért nem döntöttek úgy, hogy növelik a közösségi költségvetést a valódi gazdasági és szociális kohéziós politika érdekében, amelynek célja a termelés növelése, munkahelyek teremtése lenne, olyan jogokkal …

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

 
  
MPphoto
 

  Jaroslav Paška (EFD).(SK) Elnök asszony, az euróövezetet érintő pénzügyi stabilitási eszközre vonatkozó javaslatról vitázunk − egy eszközről, amely segítene az adósságaik kifizetésére jelenleg képtelen országokból származó barátainkon.

Itt mindenki az euróövezet valamennyi tagállama által garantált közös pénzügyi stabilitási mechanizmus létrehozásáról beszél, mi pedig azt várjuk azoktól, akik képesek voltak ellenőrzés alatt tartani az adósságaikat, hogy mutassanak szolidaritást azokkal, akiknek ez még nem sikerült.

Miután megtapasztaltuk a Görögország megsegítésére irányuló eddigi megoldásokat és a legutóbb felhúzott egyszeri védőbástyát, felmerül bennem, hogy mi történne, ha a piacok pénzügyi varázslói előrántanák a számológépeiket, és elkezdenék kiszámolni a megoldás tényleges értékét, és rájönnének, hogy még ez sem elég megbízható számukra, hogy készek legyenek megkockáztatni, hogy a pénzüket ezen a területen fektessék be?

Vajon vannak-e előkészített következő megoldásaink és következő lépéseink? A megoldás hihetősége ezen a ponton − e forgatókönyv szerint − igen alacsony.

 
  
MPphoto
 

  Andrew Henry William Brons (NI). – Elnök asszony, a legtöbb átlagember a válságokat tragédiának látja. Az eurokraták azonban lehetőséget látnak bennünk, hogy hatalmuk csápjait még tovább terjesszék. Az Európai Tanács az állandó válságmechanizmusról szóló döntésre készül − természetesen szerződéses módosításokkal kiegészítve −, amely biztosítaná az euróövezet egészének stabilitását. Megbízhatóan tájékoztattak bennünket arról, hogy ezek az ellenőrzések − és természetesen a szerződésmódosítások is − kiterjednek majd az euróövezeten kívüli tagállamokra is.

Az Egyesült Királyság koalíciós kormánya népszavazásra tett ígéretet arra az esetre, ha további hatáskörök átruházására kerülne sor az Európai Unió részére. Ezt az ígéretet azonban olyan megbízhatóan és őszinteséggel fogják megtartani, mint a konzervatívok fogadalmát, hogy népszavazást tartanak a Lisszaboni Szerződésről. A konzervatívok számára az ígéretek a taktika, nem pedig a kötelezettségek körébe tartoznak.

 
  
MPphoto
 

  Czesław Adam Siekierski (PPE).(PL) Elnök asszony, közeledik az év vége. Jó ötlet lenne közelebbről megvizsgálni, hogy mit is tettünk. Nézzük meg, hogy mit döntöttünk el és mit mondtunk, aztán válaszoljunk erre a kérdésre: mit kezdtünk mindezzel? Mindannyiunknak gondosan meg kell vizsgálnia a saját döntéseit azokon a területeken, ahol felelősséggel tartoztunk. Jó dolog, hogy bizonyos rendelkezéseket a szerződésbe akarunk illeszteni, amelyek megfegyelmeznék a tetteinket. Ugyanakkor végső soron még mindig megvan a Stabilitási és Növekedési Paktumunk, amely továbbra is hatályban van. Miért nem tartottuk be annak rendelkezéseit? Miért nem reagált a Bizottság és annak szolgálatai korábban Görögország és Írország esetében?

Az Európai Unió egy demokratikus intézmény, amely tagállamokból áll. Következésképpen, az Unió nem képes az egyes országokhoz hasonlóan egyoldalúan cselekedni − gondolok itt például Kínára, az Egyesült Államokra vagy más országokra. Ezért hiányzott a határozott fellépés az euró védelmében. Ezért új megközelítést kell kidolgozni a gazdasági kormányzással kapcsolatban, valódi gazdasági uniót kell létrehozni, javítani kell a koordinációt és harmonizálni kell a pénzügyi, sőt, a költségvetési politikákat is.

 
  
MPphoto
 

  George Sabin Cutaş (S&D).(RO) Elnök asszony, mint azt a korábbi felszólalók is említették, az Európai Unió nyilvánvalóan mindeddig nem tett elegendő előrelépést piacainak pénzügyi stabilitása érdekében. Olyan háttér mellett, ahol a spekulánsok a tagállamok izolálásával és nyomásával naponta veszélyeztetik az egységes valuta stabilitását, a megoldást kizárólag az uniós szintű szolidaritás fenntartásával lehet elérni. Az euróövezet pénzügyi stabilitásának védelme érdekében szükségessé vált egy állandó mechanizmus létrehozása, amit a közösségi módszerek alkalmazásával kell koordinálni.

A polgárok érdekeit akkor védelmezzük a legjobban, ha az uniós intézmények teljes mértékben részt vesznek a döntéshozatali folyamatban, és az általános közjó elsőbbséget élvez az érdekek felett..... Ugyanakkor észben kell tartanunk, hogy mind a 27 tagállam számára létfontosságú, hogy az egységes piac részeként részt vegyenek ebben a jövőbeli mechanizmusban. A többi valuta instabilitása mindig is jelentős hatással lesz az euró helyzetére.

 
  
MPphoto
 

  Diogo Feio (PPE).(PT) Elnök asszony, a Tanács következő ülése valóban rendkívül fontos. Fontos lesz a válasza az elhúzódó és nemzetközi válságra, fontos lesz a válasza a leckéjükkel időben nem végző kormányokat érintő konkrét válságokra, amely kormányok túl sokat költekeztek és nem végezték el a szükséges strukturális reformokat. Ezért jöttem el ide, hogy az euró védelmében támogassam a stabil eszköz szükségességét.

A válasz nem állhat eseti alapokon. Emiatt támogatom, hogy ezt a kormányközi módszer helyett a közösségi módszer szerint végezzük el, végső soron megjutalmazva a kormányokat, amiért nem végezték el időben, amit el kellett volna. Hangsúlyozom annak szükségességét, hogy az Európai Parlament egyre növekvő szerepet töltsön be az ezekről a kérdésekről szóló beszélgetésekben a mai vitához hasonló viták révén: lelkes, különböző nézeteket felmutató, de az erősebb Európai Uniót és a továbbfejlesztett eurót védelmező vitákkal.

 
  
MPphoto
 

  Zigmantas Balčytis (S&D).(LT) Elnök asszony, őszintén szólva egyet értek a válságmechanizmus és további intézkedések létrehozásával kapcsolatban ma elmondott valamennyi nézettel, amelyeket úgy vélem, az Európai Tanács és a Parlament is meg fog vitatni a jövőben. Ma számos ellentmondó értékelést és talán néhány, a korábbi hibákat érintő vádaskodást hallhattunk. Ezek minden oldalról elhangzottak. Érkeztek a tagállamok részéről, az Európai Bizottság és a Tanács részéről, valamint kereskedelmi bankoktól is, amelyek tevékenységeit − úgy vélem − a jövőben szorosan figyelemmel fogunk kísérni. Egy másik kérdésről szeretnék beszélni. Tetszett a Barroso elnök úr által kifejtett elképzelés, hogy e nehéz helyzetben együtt és összehangolva, vállt vállnak vetve kell dolgoznunk és, biztos úr, tényleg szeretném arra kérni, hogy tegyen meg minden erőfeszítést annak biztosítása érdekében, hogy minden ország részt vehessen ebben a frissen létrehozott válságmechanizmusban, tekintet nélkül arra, hogy tagjai-e az euróövezetnek vagy nem. Mivel az Európai Unióhoz történő csatlakozásunkkor megnyitottuk a piacainkat, mi is ugyanannyi pénzt fizetünk a költségvetésbe és még számos további dologba is.

 
  
MPphoto
 

  João Ferreira (GUE/NGL).(PT) Elnök asszony, nincs olyan stabilitási mechanizmus, amely az Európai Unión belül az instabilitás legnagyobb okaival foglalkozna. A minket ebbe a válságba sodró politikák ugyanazok a politikák, amelyeket most folytatni és fejleszteni akarunk. Egy gazdaság és monetáris unió, amelyet egyesek érdekében és mások rovására valósítanak meg, elszabadítva a pénzügyi spekuláció erejét, elsőbbséget biztosítva a tőke szabad − azaz megkötések nélküli − mozgásának, a társadalom minden területén bevezetve a piacot, leértékelve a munkát, mint a jólét és − ugyanígy − a jogok forrását.

A XXI. század második évtizedének kezdetén ez az Európai Unió nem szabadul meg attól, hogy összekapcsolják az Európát az elmúlt évtizedekben sújtó legnagyobb társadalmi hanyatlással, amely az emberek jogai és életkörülményei elleni példátlan támadás eredménye. A gazdasági és pénzügyi csoportok továbbra is hatalmas nyereséget halmoznak fel, a munkanélküliség tovább terjed, és dolgozók milliói szegényednek el, miközben dolgoznak. Ez az egész Európában tapasztalható tiltakozásokban visszhangzó üzenet, és legfőbb ideje, hogy figyeljünk rá.

 
  
MPphoto
 

  Angelika Werthmann (NI).(DE) Elnök asszony, a polgároknak Európába és az euróba vetett bizalmát súlyosan károsította a pénzügyi válság és a politikai manőverezés. Európa polgárainak könnyen érthető, világos kilátásokra van szükségük, amelyekre valutájuk biztonsága érdekében hosszú távon lehet számítani. A Stabilitási és Növekedési Paktum felső határt szab a deficitek és a teljes adósság tekintetében. Ugyanakkor relatíve nem hatékony. A mentőcsomagok a polgárok körében csak akkor kapják meg a szükséges széles körű támogatást, ha egyúttal hatékony ellenőrzést és szankcionálást is nyújtanak. Az ellenőrzés tekintetében az Eurostatot tovább kell erősíteni, a szankciós mechanizmusoknak pedig könnyen végrehajthatónak és hatékonynak kell lenniük. A jelenlegi rendszerben vannak szankciós lehetőségek. A jövőbeli mentőcsomagoknak további ellenőrzést, gyors és koordinált megközelítést és hatékony szankciókat kell tartalmazniuk.

 
  
MPphoto
 

  Jean-Pierre Audy (PPE).(FR) Elnök asszony, biztos úr, a 136. cikk alapján fogják javasolni ezen állandó mechanizmus létrehozását. Sajnálom, hogy nem a 122. cikket használták, amely lehetővé tette volna számunkra valamennyi tagállam bevonását is, de abban a tekintetben kezdeményezünk politikai vitákat, hogy a Parlamenttel az egyszerűsített módosítási eljárásokról szóló 48. cikk szerint fognak konzultálni, én pedig két politikai kérdést szeretnék benyújtani.

Először is, az euróövezet önmagában nem elegendő. A legkevesebb, biztos úr, hogy be kell vonnunk mindazon tagállamokat, amelyek kötelesek saját valutájukként az eurót mielőbb bevezetni, ami 25 tagállamot jelent.

A második kérdés a parlamenti politikai ellenőrzéshez kapcsolódik. Ez nem vészmechanizmus, hanem állandó mechanizmus. Ezért logikus módon bizonyos fokú parlamenti politikai ellenőrzésre lenne szükség megfelelő feltételek mellett, olyanokra, amilyeneket önöknek kellene javasolniuk nekünk, mivel a parlamentek − különösen az Európai Parlament − feladata e rendelkezés tekintetében a végrehajtó hatalom feletti ellenőrzés gyakorlása.

 
  
MPphoto
 

  Edite Estrela (S&D).(PT) Elnök asszony, a vádaskodás nem oldja meg a problémáinkat, azonban − néhány esetben − felfedi az adott helyzetre vonatkozó tájékozottság hiányát. Intézkedésekre van szükségünk, hogy megállítsuk az államadóssággal kapcsolatos spekulációt. Sokat beszélnek Portugália helyzetéről, azonban a Nemzetközi Valutaalap e havi jelentése arra a következtetésre jutott, hogy Portugália az államháztartás és a szociális biztonság fenntarthatóságának biztosítása érdekében az egyik legtöbb reformot bevezető ország.

A válság előtt, még 2007-ben, Portugália gazdasági növekedése 2,4%-os GDP-növekedést jelentett, a hiányt pedig 2,6% volt. 2005 és 2010 között Portugália volt az exportját az egyik legnagyobb mértékben növelő ország; a piacok megnyugtatásához egységre, több felelősségre és több szolidaritásra van szükségünk.

 
  
MPphoto
 

  Bogusław Liberadzki (S&D).(PL) Elnök asszony, az euróövezetre koncentrálunk, azonban 150 millió polgár, az Európai Unió lakosságának egyharmada ezen az övezeten kívül marad. Ezért fontos számunkra, hogy az euró és az euróövezet egészséges maradjon. Igen világossá akarjuk ezt tenni − kevesebb nemzeti kormány, több Unió, több Parlament.

Lengyelországban a német kancellár véleménye sokkal fontosabb, mint Van Rompuy úr véleménye, és Cameron úr hangosan visszhangzó hangja sokkal fontosabb, mint Barroso úr véleménye. Amire tehát szükségünk van, az egy stabilizálási paktum, a stabil európai szolidaritás paktuma. Schulz úrnak igaza van, amikor azt akarja, hogy többet gondoljunk Európára, és hogy új eszközökkel dolgozzunk, például a pénzügyi tranzakciók adóztatásával, eurókötvényekkel, a bankok felügyeletével és a tagállamok koordinált költségvetési fegyelmével.

 
  
MPphoto
 

  Olli Rehn, a Bizottság tagja. – Elnök asszony, tisztelt képviselők, először is köszönöm a jelenlegi válságra adandó európai válasszal kapcsolatos igen tartalmas és felelősségteljes vitát. A pénzügyi válság e legutóbbi szakasza jellegét tekintve egyre inkább rendszerszerűnek bizonyul, ami hasonlóan rendszerszerű választ igényel az Európai Unió részéről.

Az európai politikai válasznak ezért átfogónak, konzisztensnek és eltökéltnek kell lennie. Szükségszerűen kombinálnia kell az egész Európai Unióra vonatkozó szélesebb intézkedéseket a tagállamok által meghozott egyedi intézkedésekkel.

Mit kell tenni? A Bizottság álláspontja szerint öt cselekvési út áll előttünk. Először, eltökélt, kollektív erőfeszítésre van szükségünk, hogy teljesítsük az elfogadott költségvetési kötelezettségvállalásokat. Minden tagállamnak meg kell határoznia költségvetési célkitűzéseit. A járvány ellen a legjobb védekezés költségvetési álláspontjaink körbekerítése. Spanyolország és Portugália például jelenleg igen meggyőző ilyen irányú döntéseket hoz.

Másodszor, a banki stressz-tesztek következő fordulóját tovább kell vinnünk, és azokat a korábbiaknál átfogóbb és szigorúbb módon kell elvégezni, felhasználva az új európai pénzügyi szabályozást és felügyeletet, ami jövő év januárjában lép hatályba.

Harmadszor, hatékony pénzügyi támogatásra van szükségünk, ezért hozta létre az Unió májusban az európai pénzügyi stabilitási mechanizmust és eszközt egy átmeneti, három éves időszakra. Az állandó európai stabilitási mechanizmus hamarosan elkészül és 2013 közepétől hatályba lép.

Ahhoz, hogy még tovább és mélyebbre menjünk, már számos, az eurókötvényekre irányuló kezdeményezés lebeg. Elméletileg az eurókötvény egy átfogó rendszer, amely számos lehetséges alkalmazásra kiterjed. A döntéshozatal fókuszában jelenleg − jogosan és indokolt módon − a válság jelenlegi szakaszára való azonnali reagálásunk támogatása érdekében a már létező európai pénzügyi stabilitási eszköz még hatékonyabbá és agilisabbá tétele áll.

Bizonyos azonban, hogy folytatnunk kell az ésszerű alternatívákról folyó analitikus egyeztetéseket, amelyek segíthetik Európát a rendszer jellegű válság leküzdésében azzal, hogy javítják a kötvénypiacok működését, ésszerűbb hitelfelvételi költségek révén megkönnyítik a költségvetési konszolidációt, alapot nyújtanak a tagállamok közötti fokozott költségvetési koordinációra, és megerősítik a tagállamok költségvetése tekintetében az óvatosságot támogató ösztönzőket.

Az átfogó válasz negyedik elemének az Európa 2020 stratégiában kiemeltek szerint strukturális intézkedéseknek kell lenniük. Ezek növekedési lehetőségeink fokozásához és a fenntartható foglalkoztatás létrehozásához valóban szükségesek. Egységes piacunkból a legtöbbet kell kihoznunk, különösen a szolgáltatások és az energia terén, az adó- és ellátási rendszereket úgy kell kialakítanunk, hogy jobban támogassák a foglalkoztatás növelését, jobban kell összpontosítanunk a tudásba és innovációba történő befektetéseinket, valamint egyszerűsítenünk kell szabályozási környezetünket.

Ötödször pedig rendszerszerű válaszunk elengedhetetlen eleme következik − amely kifejezetten az önök kezében van, tisztelt képviselők −, amely a Bizottság által szeptemberben benyújtott megerősített gazdasági kormányzásról szóló jogalkotási csomag gyors és nagyratörő elfogadása. Örülök, hogy a Parlament és a Tanács megállapodott arról, hogy a csomagot jövő nyáron véglegesítik. Itt az Európai Unió gazdasági és monetáris uniójának mint egésznek a szavahihetőségéről van szó. Ugyanakkor ez a leginkább hatékony válságmegelőzési mechanizmus is, mivel megerősíti az európai gazdaságba vetett hosszú és rövid távú bizalmat, valamint a közeljövőbe vetett bizalmat is.

Karas úrnak válaszolva továbbá, alapvető fontosságú lépés a gazdasági és monetáris unió befejezése azzal, hogy az erős monetáris uniót végre kiegészítjük egy valódi és működő gazdasági unióval is. Valóban legfőbb ideje már, hogy a gazdasági és monetáris unióban a valódi és hatékony gazdasági unió megteremtése − mint az európai gazdaságpolitikai integráció befejező lépése − révén a „gazdasági” rész is életre keljen.

biztos. – (FI) Elnök asszony, Soini úr felszólalásával kapcsolatban szeretnék még néhány észrevételt tenni finnül. Talán már sikerült visszatérnie ide, mivel az ülésről röviddel ezelőtt távozott. Soini úr felszólalásait humorérzékkel közelítettük meg, és erre szükség is volt, mivel azonban az elmúlt időszakban némi támogatottságra tett szert, azokat nyilvánvalóan ideje komolyan venni.

Először is, nem gondolom, hogy a görögök lekicsinylése úgy, ahogyan azt Soini úr tette, különösebben hasznos, vagy akár szakmai szempontból helyénvaló lenne. Görögország jelenleg fontos, sőt, korszakos reformokat vezet be, amelyek iránt tiszteletet, nem pedig megvetést kell tanúsítanunk.

Úgy vélem, Soini úrat emlékeztetni kell a régi finn mondásra, amely arra tanít bennünket, hogy legyünk tisztában a saját helyzetünkkel, miközben tiszteletben tartjuk másokét is. Ez az együttműködésen alapuló, békés Európa építésének sokkal szerencsésebb módja.

Másodszor pedig azt sem tartom szakmai szempontból elfogadhatónak, hogy az Európai Uniót – Soini úrhoz hasonlóan − a Szovjetunióhoz hasonlítsuk. Valaki − megfelelő humorérzék nélkül − ezt akár sértőnek is tarthatná. A szabadság, a demokrácia és jogállamiság nem a Szovjetunió védjegyei voltak, ellenben alapvető értékei az Európai Uniónak, amelyeket mi, finnek, az egész történelem során védelmeztünk, Soini úr. A finn nép felfogóképességét sem kellene alábecsülni, még azokét sem, akik az Igaz Finnek Pártját támogatják. Az emberek biztosan tudják, hogy az EU nem a Szovjetunió.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Hannes Swoboda (S&D).(DE) Elnök asszony, feltételezem, egyetért abban velem, hogy igen udvariatlan az egyes képviselőktől, hogy feltesznek egy kérdést, majd távoznak. Szeretnék elnézést kérni Rehn úrtól, mivel felháborító lehet számára részletes választ adni akkor, amikor bizonyos képviselők már távoztak. Úgy vélem, együtt kell működnünk annak biztosítására, hogy a jövőben ez ne − legalábbis ne ilyen gyakran − következhessen be.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Swoboda úr, teljes mértékben támogatom, amit mondott. Ez nagy udvariatlanság és súlyos tiszteletlenség. De Rossa úr, ügyrendi kérdés?

 
  
MPphoto
 

  Proinsias De Rossa (S&D). – Elnök asszony, másfelől azonban, Rehn biztos úr még nem válaszolta meg az általam feltett kérdést, pedig még itt vagyok.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Ez csak érintett egy ügyrendi kérdést. Rehn úr, nem kell válaszolnia erre. Természetesen válaszolhat, de most nem a Bizottsághoz intézett kérdések ideje van. A következő felszólaló Chastel úr, a Tanács nevében.

 
  
MPphoto
 

  Olivier Chastel, a Tanács soros elnöke.(FR) Elnök asszony, biztos úr, tisztelt képviselők, személy szerint úgy vélem, hogy a Bizottság számos válasszal járult hozzá ehhez a rendkívül tanulságos vitához, annál is inkább, hogy a Parlament szorosan részt vett a válságra adott válaszban. A Bizottság mellett két kérdést szeretnék érinteni azzal kapcsolatban, hogy mi is forog kockán holnap és holnapután a csúcs alatt.

Először is szeretnék rámutatni valamire a gazdasági kormányzással és az Európai Parlament részvételével kapcsolatban. Mint tudják, az elnökség már kapcsolatba lépett az Európai Parlamenttel a Parlamenten belül a gazdasági kormányzás kérdéséért felelős személyeken keresztül. Az elnökség továbbá a lehető legjobb együttműködést szeretné kialakítani a Parlamenttel, különösen informális konzultációkon keresztül, mielőtt a tárgyalások hivatalos szakasza megkezdődne. A kérdés fontosságának és a piacok esetleges megtorlásának fényében az elnökség − amint már elhangzott − elkötelezte magát a gyorsított eljárás mellett, az Európai Tanács kívánságainak megfelelően. A munka felgyorsítása érdekében továbbá az elnökség ennek a kérdésnek a kezelésére külön munkacsoportot hozott létre. Ez a csoport a munkát november végén megkezdte, miután a kérdéssel a Gazdasági és Monetáris Bizottság már foglalkozott.

A második elem, amelyre állam- és kormányfőink holnap és holnapután összpontosítani fognak, a jövőbeli állandó válságkezelési mechanizmus. Megértem a számos kérdést ezzel a mechanizmussal és a válságra adandó válasz terjedelmével kapcsolatban. Tegnap délben, Van Rompuy elnök úr társaságában az Általános Ügyek Tanácsának ülésén még közülünk is sokaknak voltak megválaszolatlan kérdéseik. Tanúsíthatom önöknek, hogy a tagállamok mennyire választ akarnak adni erre a válságra, hogy mennyire tisztában vannak azzal, hogy ma az egész európai piac és az euró forog kockán, és hogy nem csupán arról van szó, hogy egyik ország jön a másik után. A válasznak átfogónak kell lennie, és mindent, amit csak tudunk, meg kell tennünk a piac fölött függő bizonytalanságok csökkentése érdekében.

Véleményem szerint ugyanakkor el kell kerülnünk azt is, hogy jelenleg kielégíthetetlen elvárásokat keltsünk vagy hozzunk létre. Ezért mindenki hozzájárult a saját elképzelésével, hogy miként kellene válaszolnunk a válságra. Amikor tudjuk, hogy valamely új elképzeléshez számos tagállamtól kell beleegyezést kérnünk, ez nem tűnik a lehető legjobb megoldásnak. Azt kell mondanom önöknek, hogy holnap és holnapután, pénteken, az Európai Tanács befejezésekor ami fontos lesz, az első sorban az, hogy egyértelmű jelet tudjunk küldeni a piacoknak, hogy a tagállamok a pénzügyi válságra és az euró válságára ma akarnak reagálni; másodszor, hogy megerősítsük szándékunkat, hogy a szerződések módosítására egyszerű mechanizmust akarunk létrehozni. Pontosan tudják, hogy ennek a ratifikáció miatt, amelynek különböző tagállamokban kell végbemennie, miért kell egyszerű mechanizmusnak lennie; végül pedig, hogy létrehozzuk ezt a jövőbeli állandó válságkezelési mechanizmust, amelynek átláthatónak is kell lennie, mivel − különösen a karlsruhei bíróság előtt − megtámadhatatlannak kell lennie.

 
  
  

ELNÖKÖL: Diana WALLIS
alelnök (vita)

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. – Az eljárási szabályzat 115. cikkének (5) bekezdése alapján egy állásfoglalásra irányuló indítványt(1) nyújtottak be.

A vitát lezárom.

A szavazásra 2010. december 16-án, csütörtökön kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

 
  
MPphoto
 
 

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (S&D), írásban.(PL) Az Európai Tanács közelgő csúcstalálkozóján valószínűleg döntések születnek az állandó válságmegelőzési mechanizmus formájával kapcsolatban, amelynek célja az euróövezet pénzügyi stabilitásának biztosítása 2013 után, valamint megkezdődik az alapító szerződések módosításának folyamata. Bár megértem a kivételes intézkedések szükségességét, figyelemmel a gazdasági válságra, fenntartásaim vannak azonban a módosítások gyorsaságával, illetve azzal a móddal kapcsolatban, ahogyan egyes tagállamok bizonyos megoldásokra akarnak rávenni más tagállamokat. Bizonyos elképzeléseket − például az eurókötvényeket − gondos megfontolás nélkül utasítanak el. Azt gondolom, hogy − a kivételes helyzet ellenére − az Európai Unió számára fontos döntéseket nyugodtan és a szolidaritás, valamint a tagállamok egyenlő jogainak elvével összhangban kellene meghozni. Szeretném támogatni továbbá a lengyel kormány álláspontját az államadósság mértéknek számítási módjára vonatkozó módosításokkal kapcsolatban. Lengyelország és 10 másik uniós tagállam megreformálta nyugdíjrendszerét, ezek a reformok pedig jelenleg a nemzeti költségvetések számára jelentős költségeket okoznak. Lengyelország esetében a reformok bevezetését a korábbi rendszer hatékonyságának fokozódó hiánya tette szükségessé, amely folyamatosan növekvő költségek forrása volt. A jelenlegi adósság így nem az óvatosság hiányának jele, hanem olyan módosítások eredménye, amelyek hosszú távú célkitűzése a nyugdíjkifizetések költségvetési költségeinek csökkentése. Bízom benne, hogy a tagállamok képviselői egyetértenek majd a Lengyelország által javasolt módosításokkal. Köszönöm a figyelmet.

 
  
MPphoto
 
 

  Iliana Ivanova (PPE), írásban. – A pénzügyi stabilitás megerősítését célzó állandó európai uniós válságmechanizmus létrehozása a helyes irányba tett lépés. Az állandó válságmechanizmus erősebb és koordináltabb gazdasági kormányzással együtt képes lenne biztosítani az euróövezet stabilitását. A mechanizmus létrehozásakor figyelembe kell venni az új tagállamok sajátos helyzetét is. Ezen országoknak aktívan részt kell venniük a vitában, és lehetővé kell tenni számukra, hogy − ha akarnak − részt vehessenek a mechanizmusban. Ugyanakkor a tagállamoknak meg kell őrizniük nemzeti adópolitikáikat. Fontos az adóverseny, mint a kohézió megkönnyítését és az Európai Unió gazdasági növekedésének fokozását célzó eszköz megőrzése. A politikák adóharmonizáció vagy közös konszolidált adóalap irányába történő elmozdítása csupán tovább mélyítené a gazdasági fejlettségben meglévő különbségeket és visszatartaná a kohéziót. Azoknak a tagállamoknak, amelyek deficitükkel és adósságterhükkel nagyobb kockázatot jelentenek, nagyobb mértékben kell hozzájárulniuk a válságmechanizmus eszközeihez. Ez határozottan ösztönözné a szigorú költségvetési fegyelmet és növelné a megfelelő gazdaság- és pénzügyi politika folytatásának hozzáadott értékét.

 
  
MPphoto
 
 

  Astrid Lulling (PPE), írásban.(FR) Míg az elmúlt hónapok eseményei azt kívánták, hogy a kormányok sürgős és közvetlenül alkalmazható intézkedéseket és döntéseket hozzanak, az euróövezet pénzügyi stabilitását oltalmazó állandó válságmechanizmus létrehozásának megkérdőjelezhetetlen jogi alapon kell nyugodnia. Következésképpen nyilvánvaló, hogy az Európai Parlamentnek társjogalkotóként be kell avatkoznia a gazdasági és monetáris unió stabilizálása érdekében szükségessé váló alapvető reformok végrehajtásába. Egy tisztán kormányközi megoldás nem lehet a helyes válasz.

A Gazdasági és Monetáris Unió (EMU) reformja elengedhetetlen feladat, amely jelentős következményekkel jár. Mindannyian tisztában vagyunk a közös valutának az Európa projektben betöltött értékével. A gazdasági és monetáris unió jelenlegi törékenysége azonban bátor és innovatív megoldásokat követel.

A mostanihoz hasonló helyzetben az „eurókötvényekhez” való folyamodás olyan cselekvési irányt jelent, amelyet fel kell tárni és meg kell vitatni, és nem lehet kategorikusan elutasítani. Jelenleg ugyanakkor számos akadály merül fel. Tisztában kell lennünk egy ilyen eszköz bevezetésének jelentőségével − intézményi, jogi és pénzügyi szinten egyaránt −, amely megváltoztatja az Európai Unió jellegét. Szemben azzal, amit néhány támogatója gondol, ez még nagyobb fegyelemmel és szigorral járna.

 
  
MPphoto
 
 

  Ulrike Rodust (S&D), írásban. – (DE) Szeretném felhívni a Tanács figyelmét egy problémára, amely a halászati politika tárgyában a két intézmény közötti együttműködés megbénításával fenyeget. Itt a hosszú távú kezelési tervekre vonatkozó szabályozásról van szó. Ezek a szabályozások a közös halászati politika lényegét jelentik. A Tanács és a tagállamok többsége nem fogadja el, hogy a Lisszaboni Szerződés e szabályozásokkal kapcsolatban együttdöntési jogot adott az Európai Parlamentnek. A miniszterek a Tanács és a Tanács jogi szolgálata ellenében cselekednek, a Bizottság ellenében és − természetesen − az Európai Parlament akarata ellenében is. A Tanács jelenleg két elfogadhatatlan irányítási tervvel rendelkezik. A Bizottság nem nyújthat be további terveket, amelyekre azonban sürgős szükség lenne a halászaink és tengereink érdekében, és amelyek azóta már régen elkészültek, és egy fiókban hevernek. Ez a helyzet elfogadhatatlan. Felszólítom a belga elnökséget és a következő magyar elnökséget, hogy haladéktalanul kezdjenek tárgyalásokat a Parlamenttel, hogy megoldást találhassunk. Mi készen állunk a megbeszélések megkezdésére. Köszönöm.

 
  
MPphoto
 
 

  Edward Scicluna (S&D), írásban. – Emlékezzünk arra, hogy az euróövezet válsága elsősorban az államadósságok válsága, amelyet két jelentős esemény erősített fel. Az egyik a magánkézben lévő pénzügyi intézmények megmentése, amellyel a magánadósságokat államadóssággá alakították, a másik pedig a kormányok által a gazdasági hanyatlás lassítására használt ösztönző csomagok. Figyelmen kívül hagyjuk ezt a két eseményt, és minden országot úgy kezelünk, mintha felelőtlen, a Földközi-tenger partján heverésző, napozgató, lezser társaság lenne. A válságmegelőzéssel és talpra állással kapcsolatban bevezetett minden mechanizmusnak figyelembe kell vennie, hogy − normális körülmények között − az országok rendesen követték terveiket hiányuk, következésképpen az adósságuk csökkentése érdekében. A tilosban járó országok a kivételt jelentették, nem pedig a szabályt. Mindenképpen növeljük a felügyeleti mechanizmusokat és vezessünk be néhány ésszerű szankciót, de ne tévesszük szem elől, hogy mit is akarunk középtávon elérni: növekedést és foglalkoztatást. Ezeket a célokat nem szankciókkal és megszorító intézkedések bevezetésével lehet elérni. Akkor valósulnak meg, ha megértjük, hogy az egyensúlyhiányos helyzetek hogyan alakulnak ki és csökkennek, és ha együtt dolgozunk e célok elérése érdekében. Ezt várják tőlünk az Unió polgárai.

 
  
MPphoto
 
 

  Silvia-Adriana Ţicău (S&D), írásban. – (RO) Az Európai Tanács december 16-17-i ülésén fogja megvitatni és elfogadni a Gazdasági és Monetáris Unió gazdasági pillérének megerősítéséhez és az Unió pénzügyi stabilitásának konszolidálásához szükséges intézkedéseket. E tekintetben meg kell vizsgálnunk az annak biztosításához szükséges intézkedéseket, hogy az európai bankrendszer képes legyen finanszírozni az európai gazdaságot, különösen a kis- és középvállalkozásokat.

Európa polgárai robosztusabb intézkedéseket várnak az uniós intézményektől, amelyek nemcsak a pénzügyi stabilitás megvalósítását célozzák, hanem − különösen − a fenntartható gazdasági növekedéshez való visszatérést.

2008-ban 116 millió európai polgárt fenyegetett a szegénység és társadalmi kirekesztés veszélye. A gazdasági és pénzügyi válság következtében ez a szám tovább emelkedett, és a fiatalok és az idősek alkotják a szegénység és társadalmi kirekesztés veszélyének leginkább kitett csoportokat.

Európa polgárainak legfőbb aggodalma még mindig az, hogy megőrizzék munkahelyüket és tisztességes megélhetést biztosítsanak. A gazdasági és pénzügyi válság jelentős hatást gyakorolt a nemzeti költségvetésekre, és az oktatási, egészségügyi, társadalombiztosítási rendszerek hanyatlásához vezetett. Itt az ideje, hogy az Európai Unió elfogadja az iparpolitikába történő, munkahelyeket teremtő és versenyképességét biztosító befektetéseken, valamint a kutatásba, oktatásba és egészségügybe történő megfelelő befektetéseken keresztül megvalósuló fenntartható gazdasági növekedés biztosításához szükséges intézkedéseket

 
  

(1)


6. Polgári kezdeményezés (vita)
A felszólalásokról készült videofelvételek
MPphoto
 

  Elnök. – A következő napirendi pont az Alkotmányügyi Bizottság nevében Gurmai Zita és Alain Lamassoure által benyújtott jelentés a polgári kezdeményezésről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2010)0119 – C7-0089/2010 – 2010/0074(COD)) (A7-0350/2010)..

 
  
MPphoto
 

  Zita Gurmai, előadó. – Elnök asszony, az európai polgári kezdeményezés egyedülálló lehetőség. Első alkalommal nyújt lehetőséget arra, hogy az európai polgárok összefogjanak, és közös, jól hallható hangot adjanak véleményüknek, amennyiben úgy vélik, hogy mi, európai döntéshozók nem végezzük jól a dolgunkat vagy fontos kérdéseket figyelmen kívül hagyunk.

Erre égető szükségünk van. Egy olyan időszakban, amikor a szavazásra jogosultak csupán 42%-a veszi a fáradtságot, hogy valóban elmenjen szavazni, minden új európai eszköz – különösen egy olyan, mint a polgári kezdeményezés – nagy fontossággal bír. Tisztában vagyunk azonban azzal, hogy a polgári kezdeményezéssel kapcsolatos nagy várakozások akár csalódáshoz és elkeseredettséghez is vezethetnek. Ezt elkerülhetjük, ha olyan rendeletet hozunk, amely lehetővé teszi biztonságos és hatékony használatát, és áthidalhatjuk a sokat emlegetett szakadékot saját magunk és Európa polgárai között. Szeretném üdvözölni a polgárok jelenlévő képviselőit is.

Lamassoure úr, Wallis úr, Häfner úr és én magam is tudatában voltunk annak, milyen nagy felelősség nyugszik a vállunkon. Sok kérdés felmerült a megbeszéléseinken, és a közös munkához mindenki részéről nagy kompromisszumkészségre volt szükség. Szerencsére remek partnereink voltak, akik megfelelő rugalmasságot mutattak, és céljuk megegyezett a Parlament előadóinak céljával, amely a megállapodás mihamarabbi elérése volt, ügyelve a munka minőségére, és biztosítva azt, hogy egy évvel a Lisszaboni Szerződés után rendelet születhessen, amely annak leginkább civil társadalmon alapuló rendelkezéséhez kapcsolódik.

Szeretnék köszönetet mondani Šefčovič biztosnak és a belga elnökségnek, különösen Chastel úrnak, és csapataiknak. A spanyol elnökségről sem szabad elfeledkeznünk, akik a folyamat kezdetétől hozzájárultak az ügy előmozdításához.

A ma előttünk lévő szöveg kompromisszum eredménye, a Tanács is támogatja, és az Állandó Képviselők Bizottsága is elfogadta. Ha úgy döntünk, hogy támogatjuk, és – ahogy reméljük – a Tanács is elfogadja, a rendelet január 1-jén hatályba léphet, és 12 hónappal később, 2012-ben válik alkalmazhatóvá.

Örömmel számolunk be arról, hogy a Parlament fő követelései elfogadásra kerültek a megbeszéléseken. A kezdeményezések elfogadhatósági ellenőrzésére világos feltételek alapján a nyilvántartásba vétel időpontjában kerül majd sor, nem csupán számos aláírás összegyűjtését követően. Annak biztosítása érdekében, hogy a kezdeményezések kellően megalapozottak legyenek, és európai dimenzióval rendelkezzenek, legalább hét tagú, hét tagállamból származó polgári bizottságnak kell alakulnia a kezdeményezés nyilvántartásba vételéhez.

Azontúl, hogy csökkenti a komolytalan kezdeményezések lehetőségét, a polgári bizottság a szervezők számára is vitathatatlan előnyöket jelent. Ha egy polgári kezdeményezés elindítói a folyamat elején szervezetlenek, akkor a bizottság révén hálózatra tesznek szert, és a kezdeményezés több nyelven is hozzáférhető lesz. Így sokkal kevesebb nehézségük lesz az egymillió aláírás összegyűjtésekor.

Világos, hogy bár a polgári bizottságra vonatkozó követelmény kezdetben korlátozásnak tűnik, valójában egyszerűbbé tenné a folyamat további részét. A Bizottság felhasználóbarát útmutatóval és kapcsolattartási pont létrehozásával fogja segíteni a kezdeményezések szervezőit. Ha egy kezdeményezésnek sikerül egymillió aláírást összegyűjtenie, akkor szabályos eljárást biztosítunk a számára, beleértve a parlamenti közmeghallgatást.

Rendkívül fontos a rendelet felülvizsgálata, mivel az eszköz az első a maga nemében. A javaslataink különösen hasznosak például az aláírások ellenőrzésének nehéz kérdését illetően. Az ellenőrzés a tagállamok feladata, azonban arra kérjük őket, hogy a lehető legkevesebb személyes adatot kérjék el. A tagállamoknak lesz némi mozgásterük annak megválasztásakor, milyen információra tartsanak igényt, de örülök annak, hogy sokan kevesebb adattal is beérik, mint amennyi az eredeti tervben szerepelt. Úgy véljük, hogy a kompromisszumos szövegben testet öltő szabályozás polgárbarát lesz, és nem jelent nehezen teljesíthető és zavaró kötelezettségeket a szervezők számára.

 
  
MPphoto
 

  Alain Lamassoure, előadó.(FR) Elnök asszony, az Európai Unió a mai napon utat nyit a részvételi demokráciának. Ez még nem közvetlen demokrácia, a polgárok nem maguk hozzák meg a döntéseket, de elnyerik annak jogát, hogy közvetlenül, nyilvánosan, nagy számban egyesülve kérdőre vonják az európai döntéshozókat, akik kormányaik és választott képviselőik feje fölött hoznak döntéseket.

Mostantól a polgárok is ugyanúgy rendelkeznek a politikai kezdeményezés jogával, mint az Európai Unió Tanácsa és az Európai Parlament. Ebben nagy segítségünkre volt, ahogy Gurmai asszony megjegyezte, Šefčovič biztos és csapatának kitűnő előkészítő munkája, valamint a belga elnökség intelligens és hatékony támogatása.

Az Európai Parlament részéről a szöveg négy előadó munkája, önt is beleértve, elnök asszony. Megtisztelő számunkra, hogy részt vesz az ülésen.

Szerettünk volna minél egyszerűbb, polgárbarátabb eljárást létrehozni. Ki vehet részt benne? Polgárok, vagyis természetes személyek, minden polgár – beleértve lehetőség szerint a választott képviselőket – ám csak az európai polgárok. A Szerződés nem hagy kétséget a kérdést illetően.

A polgári kezdeményezésben való részvétel joga mostantól eggyel több az európai polgárok által élvezett jogok között. Ki indíthatja el a kezdeményezést? Csak hét polgárra van hozzá szükség, akik a szervezőbizottság tagjai, nem 300 000-re, ahogy a Bizottság javasolta, nem is 100 000-re, amely a Tanács elképzelése volt, hét polgár szükséges hét különböző országból, vagyis a tagállamok negyedéből.

Kivel kell kapcsolatba lépni, ha valaki kezdeményezést kíván tenni? A Bizottság saját útmutatót fog kiadni a polgári kezdeményezésről, és erre szolgáló kapcsolattartási pontot hoz majd létre. Mi a megvalósítás folyamata? Rendkívül egyszerű. Csupán kérvényezni kell a kezdeményezést, és ellenőrzésre kerül az elfogadhatósága. Mik az elfogadhatóság feltételei? A Szerződés, az egész Szerződés és csakis a Szerződés, beleértve az Alapjogi Chartát. Milyen támogatás vehető igénybe a kezdeményezés során? Bármilyen: politikai, pénzbeli, helyi, nemzeti, európai, lobbistáké, nem kormányzati szervezeteké, egyházaké és így tovább.

Csak egy feltételt szabunk: a teljes áttekinthetőséget. Azoknak, akiket felkérnek az aláírásra, tudniuk kell, mi áll a kezdeményezés mögött. Ezért a polgárokon múlik, hogy felvállalják ennek a felelősségét. Mik az aláírásgyűjtés szabályai? Hihetetlenül egyszerűek. Az aláírások papíron, de az interneten is gyűjthetők. Természetesen csak a tagállamok ellenőrizhetik őket, azonban, ahogy Gurmai asszony említette, igyekeztünk gondoskodni arról, hogy az alaki követelmények a lehető legnagyobb mértékben összhangban legyenek.

Hosszú távon igazi, egységes európai rendszer kerül majd elfogadásra mind a 27 országban, és a tagállamok harmada már készen áll a feladatra.

Végezetül, mik lesznek a politikai következmények? Ebben a kérdésben a Parlament következetesen ragaszkodott az álláspontjához. A Szerződéssel összhangban egyedül a Bizottság fogja elbírálni, hogy legyenek-e jogalkotási szintű következményei a sikeres kezdeményezésnek, vagy sem. Ezért a Bizottságot meg kell védeni a politikai nyomásgyakorlástól, amely megszaporítaná a jogszabályokat egy olyan időszakban, amikor az Unióban már így is túlzott mértékű a szabályozás. Ugyanakkor meg kell védeni a polgárokat a politikai nyomon követés elmaradásának kockázatától abban az esetben, ha a Bizottság nem ítéli helyénvalónak jogalkotás indítását. Ezért két új jogot hoztunk létre, amely segíti a kezdeményezések elindítóit: annak jogát, hogy megjelenjenek a Bizottság előtt és előterjesszék a javaslatukat, és a közmeghallgatás jogát, amelyre magában az Európai Parlamentben kerülhet sor.

Röviden: egyszerű, újító, demokratikus folyamat áll rendelkezésre. Most a polgárokon a cselekvés sora.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Gerald Häfner, a Petíciós Bizottság véleményének előadója.(DE) Elnök asszony, semmilyen politika, az európai politika sem zárhatja ki a polgárokat, nem dönthet a fejük felett, vagy a hátuk mögött. Az európai politikát a polgároknak kell alakítaniuk, a polgárokért és a polgárok segítségével. Meg szeretnénk szüntetni a szakadékot a polgárok és a politika, valamint a polgárok és az intézmények között. E cél elérése érdekében olyan eljárásokra van szükség, amelyek lehetővé teszik a polgárok számára, hogy részt vegyenek a döntéshozatalban és hangot adjanak véleményüknek. Sikerült demokratikusabbá tennünk az Európai Uniót, de nem tettünk eleget annak érdekében, hogy a polgárok hatékonyabban vehessenek részt a döntéshozatalban és az európai vitákban. A mai döntés az európai polgárok kezdeményezéséről ezt fogja lehetővé tenni. Kemény tárgyalásokon vagyunk túl, és jelentős haladást értünk el.

Hölgyeim és uraim, ha megnézik a dokumentumot, amelyről ma fogunk szavazni, ahol vastagon szedett szöveget látnak – erre Lamassoure úr is utalt az imént –, az általunk javasolt szöveg, amely a tárgyalások eredményének, a Bizottság eredeti javaslatának helyére lép. Látni fogják, hogy a szöveg nagyjából kétharmadát újraírtuk, és jelentős javításokat eszközöltünk azon a változaton, amelyet a Bizottság lelkesen elénk terjesztett. Csak a legfontosabb pontokat említem. Jelentős mértékében csökkentettük a határértékeket. A legfőbb csökkentés: az aláírásokat csupán a tagállamok negyedében kell összegyűjteni, nem pedig a harmadában. Természetesen azt szeretnénk, ha egész Európában folyna az aláírások gyűjtése, de most a minimális szintekről beszélünk. A legfontosabb, hogy sikerült szinte teljes mértékben megszüntetnünk az akadályt, amely már a kezdetektől rendkívül szerencsétlen ötletnek tűnt, és amely elfogadhatósági próbát írt elő 300 000 aláírás után, mielőtt a polgárok folytathatnák az aláírások gyűjtését. A „szinte teljes mértékben” azt jelenti, hogy kezdeményező bizottság bevonását javasoltuk a kezdetektől fogva, annak érdekében, hogy ne kerüljön sor a teljes adminisztratív folyamat elindítására minden e-mail esetében, amelyet a Bizottság kap, és „polgári kezdeményezés” áll a címsorában. A kezdeményezéseknek meg kell felelniük az elvárható komolyság feltételének. Más szavakkal, bárki, aki egymillió aláírást akar összegyűjteni, köteles előbb legalább hét országot bevonni a javaslatába.

Nagyobb átláthatóságot vezettünk be, valamint kötelező meghallgatásokat a folyamat végén. Utóbbiakra az Európai Parlamentben kerül sor, a Parlament és a Bizottság jelenlétében. Lehetővé teszik a polgárok számára, hogy ismertessék az ügyüket. Ez jelentős előrelépés. Nem a magunk kedvéért harcoltunk ezért, hanem – és ezt sosem szabad elfelejtenünk – az európai polgárok és a jogaik érdekében, és a hatékonyabb és egyszerűbb, a polgárok részvételét eredményező folyamat érdekében.

Vannak dolgok, amelyeket nem értünk el, és ezek közül számos a baloldal által jelenleg benyújtott módosításokban található. A tárgyalások mindenesetre befejeződtek. Megegyezés született a Tanáccsal és a Bizottsággal. Néhány ponton engednünk kellett, azonban a másik oldal is jelentős engedményeket tett, és tudjuk, hogy a módosítások inkább a látszatról, és nem a lényegről szólnak. Vagyis nem lesz lehetőség az eredmények megváltoztatására, erre a három év múlva esedékes felülvizsgálat során kerülhet sor.

Szeretnék köszönetet mondani minden közreműködőnek, beleértve az alkalmazottakat, a titkárságokat, a társelőadókat, a Bizottságot és a Tanácsot, amiért ilyen hatékonyan együttműködtek. Úgy vélem, hogy ez a fajta, a bizottságok és politikai csoportok határait meghaladó együttműködés példamutató lehet a jövőre nézve. Összegezve, olyan Európai Uniót szeretnék látni, amelyben a polgárok Európa részeseinek tekintik magukat, és a politikában a korábbiaknál aktívabban részt vesznek.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Csak annyit szeretnék mondani, hogy nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy tagja lehettem a Parlament csoportjának egy olyan feladatban, amelyet az európai polgárok érdekében végzett nagy jelentőségű munkának tartok.

 
  
MPphoto
 

  Olivier Chastel, a Tanács soros elnöke.(FR) Elnök asszony, biztos úr, tisztelt képviselők, tisztelt előadók, a Lisszaboni Szerződés egyik legfontosabb ígérete az volt, hogy Európa közelebb kerül a polgárokhoz.

Úgy vélem, nem szükséges felsorolnom a példákat, amelyek a Lisszaboni Szerződés 2009. decemberi aláírását megelőzően és azt követően világossá tették, hogy milyen nagy szükség van az effajta közelítésre. Ezért nem meglepő, hogy minden olyan lépés, amely közelebb visz a polgárok érdeklődésének és részvételének növeléséhez, az összes intézmény számára kulcsfontosságú, beleértve a Tanácsot is.

Ezért különös örömömre szolgál, hogy azon rendeletről szólhatok önökhöz, amely lehetővé teszi a polgári kezdeményezést, a Lisszaboni Szerződés kiemelkedő újítását a polgárok európai szintű döntéshozatalban való részvételét illetően.

Ez a rendelet természetesen szerepelt a Tanács belga elnökségének prioritásai közt, mivel az uniós polgár Lisszabon utáni, új szerepének valószínűleg a polgári kezdeményezés a legalkalmasabb szimbóluma. A polgári kezdeményezés által, ahogy az előadók már említették, egymillió európai polgárnak lehetősége nyílik arra, hogy jogalkotási javaslatot tárjon a Bizottság elé, amelyet utóbbi köteles megvizsgálni és véleményt alkotni róla.

Egy pillanatra meg kellene állnunk, hogy méltányoljuk ezt az újítást, amely ma a végrehajtás szakaszába lép, és amely csak az első lépés, ahogy Lamassoure képviselőtársunk fogalmazott, a részvételi demokrácia felé nemzetek feletti szinten. Ezért nem csak európai szinten újítás, hanem az egész világon újnak számít.

Térjünk vissza a törvényhozási problémához, amelyről ma vitát folytatunk. Elégedett vagyok a rendeletről az intézményközi tárgyalásokon elért kompromisszumos megállapodással, és természetesen én is üdvözlöm az együttműködés szellemét és a kompromisszumkészséget, amely mindhárom intézményben tapasztalható volt, végig a tárgyalások során.

Természetesen szeretnék személyesen köszönetet mondani az Alkotmányügyi Bizottság előadóinak, és a Petíciós Bizottságnak, Gurmai asszonynak, Lamassoure úrnak, Wallis asszonynak és Häfner úrnak a munkájukért és konstruktív hozzájárulásukért a rendeletre irányuló javaslat megfogalmazásához.

Ezért különösen elégedett vagyok az Alkotmányügyi Bizottság hétfői szavazásának eredményével, amely megerősítette az intézmények által jóváhagyott szöveget. Ha a következő szavazás megerősíti az Alkotmányügyi Bizottság által jóváhagyott szöveget, akkor az első olvasat során született megegyezést az európai szintű gyors és hatékony jogalkotás példájának tekinthetjük. Ebben a tekintetben Šefčovič biztost is dicséret illeti, aki készséges és kezdeményező hozzáállást tanúsított.

Röviden úgy gondolom, hogy ebben a kérdésben mindannyian okultunk a tárgyalóasztal mellett elhangzott sokféle véleményből. A háromoldalú párbeszéd és a megállapodás nyertesei az európai polgárok.

Meggyőződésem, hogy az intézményeknek sikerült megfelelő kompromisszumot elérniük, nem csupán azért, mert minden intézménynek sikerült belefoglalnia a számára igazán fontos célokat, ahogy az imént megállapítottuk, hanem azért is, mert az eredmény egy jól működő szabályozás, amely lehetővé teszi a polgári kezdeményezések rugalmas és hatékony megszervezését.

A Tanács részéről üdvözlöm a másik két intézmény azon kívánságát, hogy vegyük figyelembe a tagállamok szükségleteit és korlátait a rájuk eső feladat, vagyis az aláírások ellenőrzésének kérdésében. Az aláírásoknak természetesen valódiaknak kell lenniük, és biztosítani kell, hogy gyűjtésükkor ne adódjon lehetőség csalásra vagy manipulációra.

Továbbá elegendő időt kell biztosítani a tagállamok számára ahhoz, hogy a nemzeti törvényhozásban elfogadják a rendelet alkalmazásához szükséges intézkedéseket. Természetesen megértem a Parlament kívánságát a polgári kezdeményezésről szóló rendelet minél hamarabbi végrehajtására, én magam is osztom ezt a kívánságot. Viszont egyértelmű, hogy nemzeti intézkedéseket kell hozni ahhoz, hogy ez a kezdeményezés megfelelő módon bontakozhasson ki, ezért elegendő időt kell hagyni az új intézkedések elfogadására a meglévő szabályozási kereten belül.

Valóban, a Tanács mindig is úgy vélte, hogy a polgári kezdeményezésnek, a polgárok részvételének az európai döntéshozatalban együtt kell járnia e részvétel másik elemével, vagyis az európai parlamenti választásokkal.

Mindent összegezve, elégedett vagyok a tárgyalásokon elért kompromisszummal, és természetesen azt ajánlom, hogy fogadják el a mai szavazáson, és kívánom, hogy a polgári kezdeményezés a várakozásoknak megfelelően sikeres legyen. Megjegyzem, hogy az első kezdeményezések már az előkészítés fázisában vannak, és remélem, hogy számos új kezdeményezés születik majd, amelyek friss lendületet adnak számunkra, és új eszméket az európai integrációhoz.

Szeretném még egyszer megköszönni mindenkinek az ügy érdekében biztosított együttműködését.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Köszönjük önnek, hogy az elnökség alatt végigvitte az ügy irányítását egészen annak megvalósulásáig.

 
  
MPphoto
 

  Maroš Šefčovič, a Bizottság alelnöke. – Elnök asszony, örömömre szolgál, hogy önök közt lehetek ma reggel, mivel nagyszerű dolgokat értünk el közösen. Csupán egy évvel a Lisszaboni Szerződés hatályba lépését követően a polgári kezdeményezésre vonatkozó szabályozás hamarosan sorra kerülő elfogadásáról tartunk eszmecserét. Ahogy Lamassoure képviselő úr fogalmazott, a részvételi demokrácia egészen új szintjét vezetjük be, amely kiegészíti az Európai Unióban működő képviseleti demokráciát.

Azonban most először egy újszerű lehetőséget kínálunk a polgároknak arra, hogy kifejezzék kívánságaikat, párbeszédet folytatva az intézményekkel, és formálva az Európai Unió napirendjét. Úgy vélem, ez nagy fontossággal bír az európai tér kiszélesítésének eszközeként. Nagyon fontos abból a szempontból, hogy közelebb viszi az európai témákat a nemzeti fővárosokhoz, és ösztönzi az egész Európára kiterjedő vitát. Mindannyian tudjuk, hogy az Európai Uniónak nagy szüksége van erre.

Ahhoz, hogy megvalósuljanak a Lisszaboni Szerződésben és a polgári kezdeményezésben rejlő lehetőségek, átlátható folyamatot kell létrehoznunk. A nyilvános és az Európai Parlamenttel folytatott konzultációk során egyértelművé vált, hogy olyan folyamatra van szükség, amely könnyen megvalósítható, érthető, felhasználóbarát és kiegyensúlyozott. Úgy vélem, sikerült elérnünk ezt a célkitűzést. Ez valóban az alapos megbeszéléseknek köszönhető, amelyekre gyakran itt, az Európai Parlamentben került sor. Szeretném mindannyiuknak megköszönni a számos meghallgatás megszervezését, nem csupán az Alkotmányügyi Bizottságban és a Petíciós Bizottságban, hanem a legtöbb politikai csoportban is, mivel ezek a meghallgatások mindannyiunk számára nagyon fontosak voltak. Biztosíthatom önöket, hogy fontos ösztönzést és új, kreatív ötleteket adtak, amelyek segítettek a Bizottság első javaslatának továbbfejlesztésében.

Értékelem továbbá azt az újszerű módot, ahogy az Európai Parlament foglalkozott a kezdeményezéssel. Négy előadónk volt, két különböző bizottságból. Alain Lamassoure a négyek bandájának nevezte őket. Hadd mondjam el, nagyon jó banda volt. Élmény volt együtt dolgozni önökkel, mindannyiukkal. Örömmel láttam új, kreatív hozzájárulásukat a közös gondolkozásunkhoz, mivel mindannyian különböző szempontból közelítették meg a témát, és saját tapasztalatukkal is hozzájárultak a Bizottság első javaslatának továbbfejlesztéséhez. Ezt nagyra értékelem.

Az új, innovatív megközelítésnek köszönhetően széleskörű konszenzusra jutottunk az Európai Parlamentben. Különösen elégedett vagyok az Alkotmányügyi Bizottság szavazásának egyértelmű eredményével.

Az előadók egyik fontos javaslata arra vonatkozott, hogy milyen eljárást biztosítsunk a polgári kezdeményezésnek. Úgy vélem, az Európai Parlamentből érkezett az ötlet, hogy a Bizottság egy megfelelően magas szintű képviselője fogadja a kezdeményezés szervezőit, miután az Európai Parlament tudatta a Bizottsággal a sikeres teljesítés tényét. A másik elképzelés, amely szerint az eljárás kötelező részeként közmeghallgatásokra kerülne sor, amelyeken lehetőségünk nyílna részletesebb megbeszélést folytatni a kezdeményezés céljairól, szintén a tisztelt Házból érkezett.

Szeretném hangsúlyozni, hogy örülünk annak, hogy ezek a közmeghallgatások semleges alapon kerülnek megszervezésre, itt, az Európai Parlamentben, mivel így a Bizottság nem kényszerül egyszerre magára vállalni a bíró és az esküdtszék szerepét. A Bizottság megfelelően magas szintű képviselőt küld majd ezekre a meghallgatásokra, ha lehetséges, akkor a témáért felelős biztost vagy főigazgatót, és figyelemmel követi a vitát.

Szeretném biztosítani önöket, és önök révén minden európai polgárt arról, hogy a Bizottság teljes mértékben elismeri minden olyan kezdeményezés fontosságát, amelyet egymillió polgár támogat. Tisztelettel és gondossággal fogjuk kezelni a kezdeményezéseket.

Csak azt sajnálom a jelenlegi vitát illetően, hogy még várnunk kell egy darabig arra, hogy a polgári kezdeményezések eljárása teljes mértékben alkalmazható legyen. El kell azonban ismernünk, hogy amennyiben javítani kívánunk a polgárok számára nyújtott szolgáltatásunkon, változtatnunk kell a tagállamok bizonyos országos szabályozásain, és ki kell fejlesztenünk az online aláírásgyűjtés rendszerének programját. Biztos vagyok benne, hogy ezt az előírt időn belül véghezvisszük, és az európai polgárok a lehető leghamarabb igénybe vehetik a kezdeményezést.

Ezért nagyra értékelem a tényt, hogy az első olvasat során megegyezésre törekszünk, mivel ez a vártnál sokkal előbb lehetővé teszi a polgárok számára, hogy éljenek ezzel az új eszközzel.

Hadd köszönjem meg még egyszer a kiváló együttműködésüket az összes előadóval, Gurmai asszonnyal, az elnökkel, Wallis asszonnyal, Häfner úrral és Lamassoure úrral. Mint említettem, mindannyian új és nagyon fontos elképzelésekkel járultak hozzá a javaslat jobbá tételéhez a Bizottság eredeti javaslatához képest.

Szeretnék továbbá személyesen köszönetet mondani Olivier Chastelnek, mivel tanúbizonyságot tett kiváló konszenzusteremtő képességéről. Tudom, milyen nehéz dolga volt a Tanácsban, mennyi eltérő véleményt kellett elsimítania, és erőfeszítéseinek, valamint a belga elnökség kitűnő munkájának köszönhetően már a Tanácsban is széleskörű konszenzust értünk el.

 
  
MPphoto
 

  Róża Gräfin von Thun und Hohenstein, a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményének előadója.(PL) Elnök asszony, szeretném kifejezni őszinte köszönetem az előadók felé a javaslat megfogalmazásáért, amelyről ma szavazni fogunk. Remélem, hogy a mai napon a polgárok kezébe adjuk az új eszközt, a Bizottság pedig továbbfejleszti majd. Természetesen én is támogatom. A lehető legegyszerűbbé tettük az eljárást. A ma szavazásra kerülő szöveg kompromisszum eredménye – néha nehezen elért kompromisszumé –, és tudom, hogy Lamassoure úr és a többi előadó gyakorlati és megvalósítható megoldást alakított ki a nevünkben. Személy szerint sajnálom annak a rendelkezésnek a feladását, amely 16 éves kortól adja meg a jogot a kezdeményezések aláírására, mégis támogatom a szöveg tárgyalások során kialakult változatát, mivel meggyőződésem, hogy nem szabad tovább késlekednünk, és a kezdeményezést a polgárok rendelkezésére kell bocsátanunk.

Biztos vagyok benne, hogy ma azért hozzuk létre a rendszer új elemét, hogy teljesítsünk egy olyan kérést, amely sokszor elhangzott ebben a teremben a néhai Bronisław Geremek szájából: Európa már egyesült, és eljött az ideje, hogy az európaiak tevékenyek legyenek. Ma előrelépést teszünk e cél elérése felé. De ez a szöveg nincs kőbe vésve, három év múlva a ma javasolt eljárásokat újra megvizsgálhatjuk és fejleszthetünk rajtuk, feltéve, ha használják őket, amit melegen ajánlok mindenkinek.

 
  
MPphoto
 

  Kinga Göncz, Az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményének előadója(HU) A LIBE szakbizottság egyik képviselőjeként szeretnék én is csatlakozni azokhoz, akik gratuláltak a jelentéstevőknek, és szeretném megköszönni a Bizottság munkáját és Šefčovič és Chastel úr munkáját is a Tanácsban, akik nagyon nagy mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy egy jó, vállalható és valóban az egyszerűség irányába továbblépő szöveg született, aminek, azt hiszem, hogy nagyon komoly támogatottsága lesz. Nagyon nagy viták voltak és nagyon sok jó javaslat került az asztalra. A sok jó javaslat azt is jelentette, hogy mindezt össze kellett fésülni, hogy valóban olyan legyen a végső javaslat, ami a lehető leginkább felhasználóbarát. Egymillió aláírást összegyűjteni nagyon nagy teljesítmény, nagyon nagy munka. Szeretnénk, ha azokat is el lehetne érni, akik nem tudnak online módon hozzájárulni ehhez, hanem papíralapon szeretnének véleményt nyilvánítani. Örülnénk, hogy ha kapnánk visszajelzéseket, örülnénk, hogy ha a menet közben felmerülő problémákat mihamarabb ki tudnánk javítani. Biztos, hogy Európa sokkal-sokkal gazdagabb lesz ezzel az eszközzel.

 
  
MPphoto
 

  Cecilia Wikström, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményének előadója.(SV) Elnök asszony, a Lisszaboni Szerződés elfogadása előtt a politikusok ékes szavakkal dicsérték a lehetőségeket, amelyeket a polgári kezdeményezés teremt majd. Most gondoskodniuk kell arról, hogy valóban a demokráciát támogató fontos reform legyen, nem pedig üres látszatintézkedés.

Én voltam az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság előadója, és örömmel terjesztettem elő olyan javaslatokat, amelyek megkönnyítették a polgárok dolgát. Például szerettük volna bevonni a fiatalokat, ezért javasoltunk, hogy 16 éves korhatártól lehessen kezdeményezés indítani. Végül 18 éves korhatár került elfogadásra, amit talán bánok, de még mindig fiatalokról beszélünk. Az időkeretet is kibővítettük 24 hónapra. Végül ismét 12 hónapra csökkent, azonban mégis elégedett vagyok a kompromisszummal, mivel alapvetően pozitív beállítottságú vagyok.

Másfelől tudjuk, hogy sok munka hárul a kezdeményezések benyújtóira, de remélem, hogy sikerül elérnünk, hogy a polgári kezdeményezéseket tisztelettel, konstruktív és pozitív szellemben fogadják az Unió intézményeiben.

Végül szeretném megköszönni képviselőtársaimnak remek együttműködésüket ezzel a fontos kezdeményezéssel kapcsolatban.

 
  
MPphoto
 

  Íñigo Méndez de Vigo, a PPE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök asszony, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) örömmel szavazza meg ezt a jelentést, és szeretnék gratulálni az előadóknak, a Bizottságnak és a Tanácsnak az elért megállapodáshoz.

Hölgyeim és uraim, a ’80-as években kezdtük használni a „demokratikus deficit” kifejezést. Ezen azt értettük, hogy az Európai Unióban csak a Miniszterek Tanácsa hozott döntéseket, a Bizottság javaslatai alapján, a Parlamentnek csupán konzultációs szerep jutott.

A Parlament a ’80-as évek óta harcolt a Maastrichti, Amszterdami és Nizzai Szerződések, az alkotmányszerződés és a Lisszaboni Szerződés révén a demokratikus deficit megszüntetéséért, és úgy vélem, hogy a Lisszaboni Szerződéssel, amely új jogköröket ruházott a Parlamentre és biztosítja a nemzeti parlamentek részvételét, sikerült elérnünk ezt a célt.

Ma ismét hozzáteszünk az eredményekhez a polgári kezdeményezés révén, amely a konvent munkájában a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament megfelelő együttműködésének eredménye. Szeretném ma felidézni a következő neveket: Jürgen Meyer, német szociáldemokrata kollégánk, és Alain Lamassoure, az ő felelősségük volt, hogy a konvent ülése elé terjesszék és elfogadtassák ezt a kezdeményezést.

Ezért úgy vélem, elnök asszony, hogy sikerült véghezvinnünk a folyamatot, és hogy ma, amikor elfogadjuk ezt a kezdeményezést, aláírjuk a „demokratikus deficit” halálos ítéletét.

Most rajtunk a sor, hogy felelősségteljesen cselekedjünk, hölgyeim és uraim, és ma lehetőségünk is nyílik erre. Az uniós költségvetés elfogadásával megfelelünk a tőlünk várt szerepnek, amely felelős Parlamentet kíván, együttdöntési jogkörrel.

Hölgyeim és uraim, úgy vélem, ez szép nap Európa számára.

 
  
MPphoto
 

  Enrique Guerrero Salom, az S&D képviselőcsoport nevében.(ES) Elnök asszony, A demokrácia: befejezetlen utazás című könyv írója a jelenlegi demokráciákban zajló elméleti és gyakorlati változások elismert elemzője.

Valóban egy befejezetlen utazás közepén járunk, amelynek során már sok úti célt elértünk, azonban kockázatok, bizonytalanság és kétségek időszakán haladunk át. A kétségek közt azonban pár bizonyosság is akad.

Az első, hogy a berendezkedés, amely kiállta az idők próbáját, a képviseleti demokrácia: az intézményeink; szabad parlamentek nélkül, amelyek az emberek akaratán alapulnak, sosem maradt volna fent a demokrácia.

Az is igaz azonban, hogy a demokráciának újításra, reformokra és változtatásra van szüksége, hogy jobb minőségű legyen, fenntartva struktúrákat, amelyek eddig szolgáltak bennünket, és alapjaik szilárdságát.

Milyen változásokra van szükség? Olyan típusú demokrácia felé kell törekednünk, amely kibővíti a részvétel fórumát, hogy a polgárok többek legyenek puszta szavazóknál, akik négy- vagy ötévente az urnákhoz járulnak. Olyan demokráciára van szükségünk, amely nagyobb teret nyújt a vitának, amelyben a polgárok megbeszélik a dolgokat, érvelnek és eszmét cserélnek, és amely növeli a társadalmi tőkét, amelyben a polgárok többé nem elszigeteltek, és integrálódhatnak a közösségbe. Európai dimenzióra is szükségünk van ehhez a típusú demokráciához.

Úgy vélem, a polgári kezdeményezésről szóló jogalkotás létrehozásával ezt elértük. Immár nincs többé kétfajta legitimáció, hanem két hangja is lett a polgároknak: az egyik itt a Parlamentben, a másik a polgári kezdeményezésben. Ez erősebb demokráciát teremt, amely fokozottabban a részvételen alapul és legitimebb az eddiginél.

 
  
MPphoto
 

  Anneli Jäätteenmäki, az ALDE képviselőcsoport nevében.(FI) Elnök asszony, szeretném mindenkinek megköszönni az együttműködést. Csodás az az egyetértés, amivel együtt tudtunk dolgozni a folyamat során. A polgári kezdeményezés üdvözlendő hozzájárulás az aktív polgárság megvalósításához. Remélem, hogy nagymértékben hozzá fog járulni a politikai viták indításához. Nem nyer minden kezdeményezés elegendő támogatást, de új szempontokkal gazdagíthatják a vitát.

A Parlament minél felhasználóbarátabbá kívánta tenni a polgári kezdeményezést, és ezt lényegében el is érte. Különösen elégedett vagyok azzal a döntéssel, hogy a Bizottságnak és a Parlamentnek közmeghallgatást kell szerveznie egymillió aláírás összegyűjtése után. Ez arra kötelezi az Unió intézményeit, hogy valóban meghallgassák az aláírók javaslatát. Ugyanakkor a Bizottságnak alaposan meg kell indokolnia előttük esetleges elutasító álláspontját.

Örültem volna, ha a polgári kezdeményezést nem csupán ezek a polgárok, hanem az egyes országokban élők is aláírhatták volna, de ezt a többség nem támogatta.

A polgári kezdeményezés jelentősége addig nem derül ki, míg életbe nem lép. Remélem, egy napon szélesebb körű vitát vált majd ki az Unió ügyeiről, mint amire ma került sor.

 
  
MPphoto
 

  Indrek Tarand, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében.(ET) Elnök asszony, örömömre szolgál, hogy ez a vita, amely nemrég még véget nem érőnek tűnt, végül eljutott a megoldásig. Ahogy a hőn szeretett Európai Külügyi Szolgálattal is túl sok táncot lejtettünk, ez is túl sokáig tartott. A lassú tánctól megfájdulhat az ember háta, és a partnere is csalódott lesz. A partner azonban ez esetben nem más, mint a polgárok. Remélem, hogy a demokrácia ezen új formája sikeres lesz, és nem élünk vissza a polgárok várakozásaival. Számomra az volt a legszomorúbb az egész vitában, hogy túl gyakran tapasztalhattunk bizalmatlanságot a polgárokkal szemben, attól való félelmet, hogy értelmetlen javaslatokkal állnak elő. Ez a félelem alaptalan, ahogy majd látni fogjuk.

Šefčovič úr, szeretném megkérni a Bizottságot, hogy jobban bízzon a polgáraiban. Észtország képviselőjeként szeretnék köszönetet mondani a Tanácsnak, amely megtartotta a digitális aláírás lehetőségét, mivel ez döntő fontosságú az országom lakosai számára. Európa kíváncsian várja polgárainak alkotó ötleteit. Köszönöm.

 
  
MPphoto
 

  Emma McClarkin, az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, az európai polgári kezdeményezés az oly szükséges uniós részvétel jele, és nagyszerű lehetőség a demokratikus részvétel növelésére, valamint a polgárok és politikusok közti kapcsolat szorosabbá tételére Európában.

Habár az útlevélszám kötelező megadásának korlátja továbbra is érvényes a tagállamok kétharmadában, én és az ECR képviselőcsoport néhány további tagja elértük a polgári kezdeményezés felhasználóbarátabbá tételét, eltörölve a rettentő bürokratikus kettős elfogadhatósági ellenőrzés rendszerét, és biztosítva azt, hogy a polgári kezdeményezés nyitva álljon az alulról jövő kezdeményezések előtt is, ne csupán a nagy, szervezett érdekcsoportok előtt.

Most a valóban alulról jövő kezdeményezéseknek is van esélye a sikerre, még ha nem is egyeznek az európai föderalizmus szellemével. A legfontosabb, hogy amennyiben a Bizottság elutasítja a polgári kezdeményezést, köteles lesz megjelölni ennek pontos okait, valamint jeleznie kell, milyen módon kívánja megvalósítani a sikeres kezdeményezéseket. Az átláthatóság kulcsszerepet játszik ebben a folyamatban.

Itt az ideje, hogy az Európai Unió valóban figyelembe vegye az európai polgárok véleményét, és meghallgassa a polgárok hangját. Remélem, hogy az új eljárás nagyobb demokratikusságot, és az Európai Bizottság nagyobb elszámoltathatóságát fogja eredményezni, és ösztönözni fogja az Unió jövőbeni útjáról folyó párbeszédet.

 
  
MPphoto
 

  Helmut Scholz, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében.(DE) Elnök asszony, Šefčovič úr, hölgyeim és uraim, már a délelőtti, az Európai Tanács soron következő üléséről folytatott vita során világossá vált, hogy az Európai Unió legitimációs problémával küzd. Ennek gyökere abban a tényben rejlik, hogy a politika gyakran figyelmen kívül hagyja a polgárok mindennapi érdekeit. A polgárok jogosan várják el, hogy fokozottabban bevonják őket a politikák kialakításába. A számos európai országban zajló tüntetések ennek eléggé nyomatékos kifejeződései. Az európai polgári kezdeményezés bevezetése, amelyről ma szavazni fogunk, azt jelenti, hogy először az Európai Unió történetében olyan eszköz áll majd rendelkezésünkre, amely lehetővé teszi Európa polgárai számára, hogy kifejezzék elvárásaikat és kívánságaikat, hogy közvetlen módon kezdeményezéseket indítsanak, amelyek politikai következményekkel bírnak, és így közvetlenül részt vegyenek a döntéshozatalban.

A jelenlegi szabályozás kielégítő, azonban képviselőcsoportom azon a véleményen van, hogy lehetne jobb, és jobbnak is kell lennie. Az, hogy Európa polgárai és lakosai valóban élni fognak-e a polgári kezdeményezés lehetőségével, végső soron rajtunk, a Parlamenten múlik. Mennyire fogjuk komolyan venni a magunkra vállalt kötelezettséget, hogy támogassuk a szükséges nyitott megközelítést? Felkészültek leszünk-e rá, olyan helyzetben leszünk-e három év múlva, hogy érdemben alakítsuk a Tanács és a Bizottság mellett a kezdeményezés további jövőjét? A polgári kezdeményezés értéke nem a Tanács és a Bizottság közt létrejött intézményközi kompromisszumon fog múlni, hanem azon, valóban élnek-e a polgárok a lehetőséggel. Az, hogy a ma előttünk lévő javaslat jelentős mértékben jobb a kezdetinél – és szeretném megköszönni különösen Gurmai asszonynak, valamint Wallis úrnak és Häfner úrnak szoros együttműködésüket és a rendelet finomítása terén elért haladást –, a civil társadalom nagyszámú képviselőjén is múlt, akik vélekedéseinket és vitáinkat a valóság és a gyakorlati kivitelezhetőség szemszögéből többszörösen megvizsgálták. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy nekik is köszönetet mondjak.

Felkérem Európa polgárait, hogy éljenek a kezdeményezés jogával.

 
  
MPphoto
 

  Morten Messerschmidt, az EFD képviselőcsoport nevében.(DA) Elnök asszony, mióta egy éve hatályba lépett a Lisszaboni Szerződés, az uniós intézményekre eddig példa nélküli mennyiségű jogkört ruháztak át, és az elmúlt évben azt láttuk, hogy különösen az Európai Parlament aknázta ki ezt a lehetőséget, rengeteg jogkörtől fosztva meg a tagállamokat.

Két reménysugarat láttunk a Lisszaboni Szerződés hatályba lépésekor. Az egyik a polgári kezdeményezés volt. Ez az oka, amiért – mind a dániai pártom, mind az Európai Parlamenti képviselőcsoportom nevében – részt vettem a tárgyalásokon, éppen azért, hogy segítsek a polgári kezdeményezés intézményének kialakításában, amely, minden más ellenére, egy halvány reménysugár volt a máskülönben sötét és föderális Unióban.

Néhány kérdésben eltérő véleményen voltunk. Több képviselő már említette, hogy olyanokra is ki kívánja terjeszteni a polgári kezdeményezés benyújtásának jogát, akik nem uniós polgárok, másvalaki meg akarja határozni a szavazási kort más tagállamokban és így tovább – ez olyasmi, amiben nem tudtunk megegyezni. Azonban a keretrendszer, amiben most mégis megegyeztünk, tartalmaz pozitív elemeket, ezért a demokrácia szellemében, valamint a Lisszaboni Szerződésben minden egyéb ellenére meglévő pozitív elemek támogatása érdekében, a mi képviselőcsoportunk is támogatja a kezdeményezést.

 
  
MPphoto
 

  Bruno Gollnisch (NI).(FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a polgári kezdeményezés, amelyet a Szerződések javasolnak és a jelen rendelet tartalmaz, a demokrácia kigúnyolása. Először is, elhiteti a polgárokkal, hogy a szavuk elhallatszik az eurokráciáig, annak ellenére, hogy az folyamatosan figyelmen kívül hagyta, amikor a polgárok népszavazás útján világossá tették, hogy nem kívánják az európai szuperállam alkotmányát. Ezért a közvélemény meghallgatásával kellene kezdeni, amikor nemet mond, vagy azt, hogy eddig és ne tovább.

Szintén a demokrácia kigúnyolása a kezdeményezés az elfogadhatóság korlátozásait tekintve. A polgári kezdeményezéseknek összhangban kell lenniük a szerződésekkel, és az úgynevezett alapelvekkel, amelyeken azok nyugszanak. A szerződésekben foglalt szabad mozgás elvére hivatkozva kerül könyörtelenül visszautasításra a gazdaságaink védelme, a tőke által uralt globalizáció megfékezése, amelynek pusztító hatását jelenleg is érezzük, elutasításra kerül minden próbálkozás a bevándorlók áramának visszafordítására. A Törökországgal folyó tárgyalások megállítását célzó kezdeményezés valószínűleg hasonló sorsra jutna, mivel felkérhetjük a Bizottságot a cselekvésre, de arra nem, hogy álljon el valamilyen cselekvéstől. Ha egy kezdeményezés elegendő aláírást kap, a Bizottság nem köteles megvalósítani, csupán meg kell indokolnia a döntését. Ez a demokrácia igazi megcsúfolása.

 
  
MPphoto
 

  Mariya Nedelcheva (PPE).(FR) Elnök asszony, először is hadd fejezzem ki elismerésem az előadóknak az általuk végzett rendkívüli mennyiségű munkáért. Hölgyeim és uraim, vannak példa nélkül álló pillanatok az Európai Parlamentben. A mai nap ilyen. Átlátható, egyszerű és hatékony eszközt kívántunk adni a polgárok kezébe annak érdekében, hogy közelebb kerüljenek az intézményekhez.

Először is, hangsúlyoznunk kell az eljárás egyszerűsítésére tett erőfeszítéseket. A nyilvántartásba vétel szakasza gyors és áttekinthető lett. Az a feladatunk, hogy ismertessük a közvéleménnyel a feltételeket, amelyeknek a kezdeményezésnek meg kell felelnie a nyilvántartásba vételhez: az Unió értékeinek tisztelete, a Bizottság jogköreinek tisztelete a szerződések alkalmazását illetően.

Másodsorban szeretném felhívni a figyelmüket a tagállamoknak szabott egyéves határidőre. A tény, hogy betartják ezt a határidőt, és biztosítják az adatok védelmét, határozott jelzés volna a polgárok felé.

Harmadsorban, szeretnék hangot adni elégedettségemnek a három hónapos határidővel, a politikai és jogi indoklással és a Bizottság által tartandó, a Parlamenttel közös meghallgatás szervezésére irányuló folyamattal kapcsolatban. Kijelenthetjük, hogy ezzel a három ponttal együtt hamarosan olyan eszköz áll majd az európai polgárok rendelkezésére, amely a vártnál egyszerűbb, átláthatóbb, mint amilyennek első látásra tűnik, és remélhetőleg hatékonyabb.

Végül, továbbra is figyelemmel kísérem a kezdeményezések politikai pártok általi finanszírozásának esetleges káros következményeit, amivel kapcsolatban úgy vélem, hogy a polgárok talán szemrehányást fognak tenni nekünk. Emellett mindannyiukra számítok, hogy riadót fújjanak az első jeleire annak, ha egy kezdeményezést valaki politikai célra használ fel, mivel ez mindenekelőtt a mi feladatkörünk, és a részvételi demokrácia olyan eszközét szavazzuk meg, amely egyedül a polgároké lehet.

 
  
MPphoto
 

  Victor Boştinaru (S&D). – Elnök asszony, először is hadd gratuláljak a Petíciós Bizottság társelőadójaként nyújtott közreműködéséhez.

Ahogy bizonyára tudják, a polgári kezdeményezés az S&D csoport egyik fő prioritása volt. Először is szeretnék gratulálni az Alkotmányügyi Bizottság és a Petíciós Bizottság mind a négy társelőadójának a figyelemreméltó jelentés elkészítésében nyújtott közös munkájukért, valamint a Tanáccsal és Bizottsággal sikeresen folytatott tárgyalásokért, amelyek jó eredménnyel zárultak. Szeretném továbbá megemlíteni az Európai Bizottság alelnöke, Šefčovič biztos különleges szerepét, valamint készségét, nyitottságát és elkötelezettségét mind a Tanáccsal, mint a Parlamenttel folytatott tárgyalások során.

Örülök, hogy a mai napon sor kerül a szavazásra, csupán pár hónappal az egyedülálló és kulcsfontosságú eszközt kialakító folyamat kezdete után, amely a részvételi demokráciát szolgálja az Európai Unióban. Az Európai Parlament jelentős mértékben hozzájárult a jelenlegi szöveg kialakításához. A szöveg kétharmada a Parlamenttől származik, amely ismét bizonyítja folyamatos elkötelezettségét az európai polgárok politikai vitába való bevonása, valamint az Európai Unió polgárközelibbé tétele iránt.

Úgy vélem, ez a dokumentum kiegyensúlyozott és hozzájárul a közös célunkhoz, amely fontos szerepet szán a polgári kezdeményezésnek az európai demokrácia gyakorlatában, és képessé teszi az európai polgárokat arra, hogy befolyásuk legyen az európai politikára. Valóban, ennek az eszköznek az a célja, hogy átfogó vitát ösztönözzön a civil társadalomban. Ahogy képviselőcsoportunk kezdettől fogva hangsúlyozta, ez az eszköz könnyen elérhető és egyszerűen tervezett, valamint átlátható és részleteiben is szabályozott, a kellemetlenségek elkerülése végett.

Szeretnék mindannyiuknak köszönetet mondani és sok siker kívánok a jól sikerült kezdet után.

 
  
MPphoto
 

  Andrew Duff (ALDE). – Elnök asszony, néhány felszólaló feltételezésével ellentétben az a meggyőződésem, hogy a polgári kezdeményezést kezdettől fogja úgy alakítottuk, hogy a polgárok képesek legyenek általa kérni a Bizottságtól, hogy javasolja a szerződések módosítását.

Nagyon örülök annak, hogy a rendelet 2. cikkének végleges szövege hűen megismétli a Szerződés 11. cikkének (4) bekezdését. A Bizottság javaslata a szerződések módosítására a Bizottság működési jogkörének része, és tapasztalatból mindannyian tudjuk, hogy gyakran szükséges a szerződések megváltoztatása annak érdekében, hogy céljaikat teljes mértékben elérjük.

Ezért a polgároknak bátraknak kell lenniük, és ki kell használniuk a posztnacionalista demokrácia nagyszerű új kísérletét.

 
  
MPphoto
 

  Marek Henryk Migalski (ECR).(PL) Elnök asszony, ahogy McClarkin asszony is említette, képviselőcsoportunk támogatni fogja ezt a javaslatot, mivel jónak tartjuk, és el kellene fogadni a szavazás során. Elégedetté tesz, hogy míg a javaslaton dolgoztunk, lehetőségünk nyílt kivenni belőle számos, aggodalomra okot adó részt. Egyebek közt növeltük a személyes adatok védelmét, és a kezdeményezés aláíróinak minimális életkorát 16-ról 18 évre emeltük. Ez jó eredmény.

Van azonban pár bíráló megjegyzésem is. Először is, ahogy McClarkin kollégám fogalmazott, voltaképp a Bizottság fogja eldönteni, elfogadásra kerül-e egy kezdeményezés vagy sem, ezért a nép hangja még mindig hivatalnokoktól fog függeni, még akkor is, ha jóhiszeműen járnak el. Egy másik megfontolandó kérdés, hogy vajon a kezdeményezéshez szükséges

300 000 szavazat és a tagállamok negyede, amelyeket képviselnie kell, nem túl alacsony küszöbértékek-e. Lengyelországban egy hasonló típusú kezdeményezéshez 100 000 fő szavazata szükséges. Az Európai Unió sokkal nagyobb népességét nézve – a lengyelek csupán ennek 8%-át teszik ki – úgy vélem, ez az érték megkérdőjelezhető. A kétségek ellenére azonban a javaslat támogatandó, és az Európai Konzervatívok és Reformerek Képviselőcsoportja egyértelműen támogatni fogja.

 
  
MPphoto
 

  Bairbre de Brún (GUE/NGL).(GA) Elnök asszony, először is szeretnék köszönetet mondani önnek és az előadóknak. Az előadók munkája jelentős javulást eredményezett a Bizottság javaslatához képest.

Elégedetlen vagyok azonban amiatt, hogy a javaslat bizonyos elemei sok olyan polgár kizárását eredményezik a folyamatból, akiket be kellene vonni. Szeretném arra kérni a Parlamentet, hogy komolyan vizsgálja meg a Petíciós Bizottságban nagy többséggel elfogadott módosításokat, amelyeket ismételten napirendre tűzünk a plenáris ülésen – a 71., 72., 73. és 74. számú módosításokat. Különösen azt kellene biztosítanunk, hogy ne keltsünk olyan benyomást az itt élő, állampolgárságot nem kapott emberekben, mintha nem volna szükség a véleményükre, vagy azt nem fogadnánk szívesen. Hasonlóképp, a fiatalokat is bátorítanunk kellene arra, hogy vegyenek részt az uniós politikával kapcsolatos ügyekben.

A jelenlegi helyzetben nem minden, az Európai Unióban lakóhellyel rendelkező személy – beleértve a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkezőket – írhatja alá a polgári kezdeményezést. A részvétel csak az európai uniós polgárok előtt lesz nyitott.

A 72. és 73. számú módosítások célja, amelyeket ismét napirendre tűztünk a plenáris ülésen, annak biztosítása, hogy az EU-ban lakóhellyel rendelkezők aláírásai is számítsanak az egymillió, a Bizottságtól fellépést kérő aláírás közé.

 
  
MPphoto
 

  Daniël van der Stoep (NI).(NL) Elnök asszony, nem vagyok benne biztos, mire is jó a polgári kezdeményezés. Szépen hangzik a polgárok bevonása a döntéshozatalba, habár természetesen jobb volna alkalmat adni ugyanezeknek a polgároknak arra, hogy népszavazáson döntsenek a Lisszaboni Szerződésről.

A polgárokkal folytatott párbeszédnek nevezni egy olyan szerződést, amelyet erővel nyomtunk le a torkukon, ahogy én látom, egyszerre cinikus és ironikus. Elnök asszony, attól tartok, hogy a polgári kezdeményezés csupán látványos kirakati dísznek bizonyul majd. A Bizottság menlevelet kapott a javaslatok figyelmen kívül hagyására. Világos, hogy ők az eurofil elitnek – akik nyilvánvalóan Európa-párti álláspontot képviselnek – tetsző javaslatokat fogják elfogadni.

Vajon el tudja oszlatni a Bizottság a kételyeimet? Tegyük fel, hogy polgári kezdeményezések születnek arról, hogy függesszük fel a Törökországgal folytatott tárgyalásokat, vagy oszlassuk fel ezt a Parlamentet – ami természetesen nagyszerű ötlet volna. Ezeket vajon komolyan fogja venni a Bizottság? Szeretném hallani erről a véleményüket.

Elnök asszony, a polgárok bizalma az Európai Unió iránt már elérte a mélypontot. Úgy gondolom, a polgári kezdeményezés vajmi keveset fog ezen változtatni, és ez valójában nem aggaszt, mivel minél többen veszik észre az Európai Unió összeomlását, annál jobb.

 
  
MPphoto
 

  Anna Maria Corazza Bildt (PPE). – Elnök asszony, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság árnyékelőadójaként teljes mértékben elkötelezett voltam az európai polgárok politikai kezdeményezőképességre való jogának kidolgozása mellett, azzal a szándékkal, hogy valódi hatalmat ruházzunk a polgárokra.

Támogatom a végső kompromisszumos megoldást, és gratulálok Lamassoure úrnak. Ez a változat felhasználóbarát, egyszerű és hozzáférhető a polgárok számára. Különösen megelégedésemre szolgál az átláthatóság, ami a politikai és pénzügyi támogatást illeti. Sajnálatosnak tartom azonban, hogy a finanszírozás a politikai pártok és csoportok részéről megengedett, és nemzeti politikusok is lehetnek kezdeményezők.

Nem akarom elrontani az ünneplést, de legyünk reálisak. Fennáll a veszélye annak, hogy az európai demokratikus folyamat nem csak gyorsulhat, hanem le is térhet a jó útról, és a polgári kezdeményezést kihasználhatják, sőt, túszul ejthetik a szélsőséges és populista erők.

Úgy vélem, mindannyiunknak magunkra kell vállalnunk a közös felelősséget, és biztosítanunk kell, hogy valóban a polgárok érdekében használják a kezdeményezést. Felhívom a tagállamok megválasztott politikusait, hogy tiszteljék, hogy véleményük kifejtésére rendelkezésükre áll a képviseleti demokrácia, a jelenlegi kezdeményezés pedig a polgároké. Felhívom a Bizottságot, hogy a téves várakozások elkerülése érdekében megfelelő módon tájékoztassa a polgárokat, és legyen szigorú az elfogadhatósági feltételek megállapításakor.

Felhívom a médiát, hogy szerepüknek megfelelően szolgáltassanak megfelelő információt a kezdeményezésről, a tagállamokat pedig arra, hogy tiszteljék a személyes adatokat, hogy az emberekben elég bizalom legyen a részvételhez. Szívből remélem, hogy esélyt tudunk adni a polgárainknak arra, hogy részt vegyenek a vitában és szívesen éljenek az új eszközzel.

 
  
MPphoto
 

  Hannes Swoboda (S&D).(DE) Elnök asszony, nem vagyok tagja a javaslat kidolgozásában közvetlenül részt vevő egyik bizottságnak sem, mégis teljes támogatásomról biztosítottam az előadónkat, Gurmai asszonyt, és szeretnék köszönetet mondani minden előadónak. Úgy vélem, jelentős előrelépést tettünk az Európai Unió demokratizálásának folyamatában.

Tudom, hogy sokan aggódnak az eszközzel való lehetséges visszaélés miatt. Rajtunk múlik azonban, hogy politikánk alakításakor figyelembe vegyük a polgárok aggodalmait és problémáit, és akkor nem lehet majd visszaélni a polgári kezdeményezéssel. Rajtunk múlik, hogy politikánkat a polgári kezdeményezés ellenzésére használjuk, ha úgy véljük, hogy rossz irányba haladnak a dolgok. Az ellenzés bizonyára hasznosabb, mint figyelmen kívül hagyni őket.

Corazza Bildt asszonnyal ellentétben úgy vélem, sikerült jó kompromisszumot elérnünk, Úgy vélem, politikai pártoknak nem szabadna használniuk a kezdeményezés eszközét, mivel számukra rendelkezésre áll a pártok és a parlamenti politika területe. Természetesen teljes mértékben igaz, hogy a politikusokat nem szabadna kizárni a vitából. Ezért úgy vélem, ez az eszköz jó irányba tett lépést jelent.

Ezután már a politikai pártok dolga, hogy végrehajtsák a megfelelő politikákat a polgárok és a polgári kezdeményezések vigyázó tekintete mellett, hogy foglalkozzanak a polgárok kívánságaival és problémáival, a Parlamentbe hozzák azokat, és sokkal nagyobb mértékű párbeszédet folytassanak a polgárokkal. Ez az eszköz a politikusokat is arra kényszeríti, hogy józanabbul cselekedjenek, és oly módon alakítsák Európát, hogy közelebb kerüljön a polgárokhoz és ne távolabb tőlük, amely jogos bírálat sokak részéről elhangzik.

Még egyszer szeretnék köszönetet mondani az előadóknak kemény munkájukért. Úgy vélem, ez jelentős előrelépés az európai demokrácia számára, és végső soron ez az, amiért itt a Parlamentben síkra szállunk, a demokratikus Európa.

 
  
MPphoto
 

  Tadeusz Cymański (ECR).(PL) Elnök asszony, szeretnék csatlakozni a javaslat támogatóinak és méltatóinak sorához. Másrészt bizonyos kétségek és megjegyzések kinyilvánítása még nem jelenti a támogatás hiányát, csupán az afeletti aggodalmat mutatja, hogy a terv megfelelő módon kerül-e alkalmazásra. Szeretnék rámutatni arra, hogy az említett lehetőségek, remények és félelmek arra vonatkoznak – ezt többek között Migalski úr is említette –, hogy ezzel a nagyon is szükséges eszközzel, amely sokat fog tenni a demokrácia megerősítéséért és kiterjesztéséért, ne lehessen visszaélni.

Paradox módon ezzel az eszközzel a gyakorlatban könnyen vissza lehet élni, nem csak a szélsőségeseknek, hanem a nagyon erős és befolyásos érdekcsoportoknak is, és ezt azért mondom, mivel véleményünk szerint az 1 000 000 aláírás nem magas küszöb, ha összevetjük az Unió demográfiai adataival. Ha rámutatunk, hogy egy kezdeményezés elutasításáról vagy elfogadásáról hozott döntés nagymértékben önkényes elbírálástól függ majd, ez a tény maga is komoly bírálatot eredményezhet a polgárok részéről. Összefoglalva úgy vélem, meg kellene gyorsítanunk a javaslat kidolgozását, prioritássá téve, azonban egyúttal alapos, pontos és józan elemzésnek is alá kell vetnünk.

 
  
MPphoto
 

  Diane Dodds (NI). – Elnök asszony, demokrataként állok önök előtt, olyasvalakiként, aki szerint támogatni kell a polgárok nagyobb részvételét a demokratikus folyamatban. Legyünk őszinték, szakadék van a döntéshozók és a polgárok között. Ezért nagyon fontos, hogy az átlagember hangja is hallható legyen.

Az európai polgári kezdeményezés elméletben helyes elképzelés, azonban az én lelkesedésemet csökkenti, hogy a Bizottság még mindig jelentős jogkörökkel bír. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az aláírásgyűjtés módja a polgári kezdeményezés számára, még akkor is, ha a részvétel követelményét a tagállamok negyedére csökkentjük le, azt jelentheti, hogy mindenki számára nagyon nehéz lesz az aláírások összegyűjtése, kivéve a nagy lobbiszervezeteket, amelyek már egész Európára kiterjedve működnek. Ennek valóban a polgárok, nem pedig a nem kormányzati szervezetek eszközévé kell válnia.

 
  
MPphoto
 

  Paulo Rangel (PPE).(PT) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim, tisztelt tanácsi tagok, a polgári kezdeményezés nagyon fontos lépés az Európai Unió alkotmányos természetének elismerése felé. Csakis egy alkotmányos entitás, akár rendelkezik írott alkotmánnyal, akár nem, lehet olyan helyzetben, hogy ilyen hatáskörű eszközzel lássa el a polgárokat, és véleményem szerint ez nagyon értékes a tevékenységünkben: hogy alkotmányos természetűvé tesszük az Európai Uniót.

El kívántam továbbá mondani, hogy ez nagyon fontos lépés a polgárok, valamint a polgárok közti szolidaritás szempontjából. Azáltal, hogy a tagállamok negyedének részvétele a kezdeményezés indításának minimális feltétele, Európát átfogó, egész Európára kiterjedő mozgalmat hozunk létre, mivel így sokkal nehezebbé válik a részvétel a lobbisták vagy elszigetelt érdekcsoportok számára. Ellentétben az imént elhangzottakkal, sokkal nehezebb a lobbisták dolga akkor, ha hét vagy nyolc ország polgárainak kell kezdeményezést indítaniuk, ezért meg vagyok győződve arról, hogy ez az európai államok, valamint a polgáraik közti szolidaritás erősítését is szolgálni fogja, amely szolidaritásra jelenleg, két nappal az Európai Tanács döntő fontosságú decemberi ülése előtt nagyobb szükségünk van, mint valaha.

 
  
MPphoto
 

  Roberto Gualtieri (S&D).(IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, az eljárások képezik a demokrácia anyagát, ezért a polgári kezdeményezés megvalósítása nem csupán technikai gyakorlat volt, hanem alapvető választások elé állított minket. Ezek lehetővé tették, hogy a polgári kezdeményezést olyan eszközzé tegyük, amely ténylegesen segíti a valódi európai politikai tér kiépítését.

A Parlament kétségtelenül példamutató módon gyakorolta előjogait, jelentősen javított az eredeti javaslaton. A főbb eredményeket már említették az előttem szólók, nem szükséges emlékeztetnem önöket rájuk. Szeretnék azonban kiemelni egy másikat, amelyhez képviselőcsoportunk jelentősen hozzájárult. Az európai parlamenti pártok is támogathatnak majd polgári kezdeményezéseket. Ez jelentős eredmény, mivel az európai demokrácia jövője múlik rajta. Nem jöhet létre valódi demokrácia addig, amíg az európai politikai pártok nem vállalnak magukra hatékony szerepet a demokratikus folyamatban. A mai napon előrelépést teszünk ezen a téren, és ez még egy ok arra, hogy az európai demokrácia nagy napjának nevezzük.

 
  
MPphoto
 

  Erminia Mazzoni (PPE).(IT) Elnök asszony, biztos úr, soros tanácsi elnök úr, hölgyeim és uraim, szeretném megköszönni az összes előadónak az időben elvégzett munkát és az üdvözlendő kompromisszumot, amelyet elértek. A Petíciós Bizottság elnökeként kérem, engedjék meg, hogy kifejezzem hálás köszönetem Wallis asszonynak és Häfner úrnak, továbbá az árnyékelőadóknak, akik – noha nagy csapatot alkottak – képesek voltak összeegyeztetni a Petíciós Bizottságban folytatott vita során felmerült mindent véleményt.

Úgy vélem, munkánk során teljes mértékben tudatában voltunk feladatunk fontosságának. Valóban, a polgári kezdeményezés jelentős cél a folyamatban, amely létrehozza a polgárok Európáját, egy demokratikus és valóban részvételen alapuló Európát.

Mi a Petíciós Bizottságban ezt észben tartva dolgoztunk, az Alkotmányügyi Bizottsággal együttműködésben, az eljárási szabályzat 50. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően. Ahogy több képviselőtársam és az előadók hangsúlyozták, célunk az eljárás minél használhatóbbá, tehermentesebbé, átláthatóbbá és hatékonyabbá tétele volt.

Ezt szem előtt tartva dolgoztuk ki a Bizottságra háruló kötelezettségeket, korlátozva annak értékelési hatáskörét az általunk bevezetett elfogadhatósági feltételeket illetően. Szeretném megnyugtatni a jogos és érthető aggályokat felvető képviselőtársakat, hogy ezek felmerültek a vita során, és megkíséreltünk megoldást találni rájuk.

Végül, mivel ez a téma közel áll a szívemhez, szeretném hangsúlyozni annak fontosságát, hogy bevezettük a polgári kezdeményezés képviselőinek közmeghallgatását, amelyet a Bizottság fog lebonyolítani az Európai Parlamenttel együttműködésben. A Petíciós Bizottság elnökeként szeretnék hangot adni az elégedettségemnek, mivel a résztvevő felek közti megegyezésnek köszönhetően valószínűleg az általam elnökölt bizottság fogja megkapni ezt a feladatot.

 
  
MPphoto
 

  Matthias Groote (S&D).(DE) Elnök asszony, először is szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki ezt lehetővé tette, különösen Sylvia-Yvonne Kaufmann korábbi alelnöknek, aki az előző parlamenti ciklusban elvégezte az előkészítő munka jelentős részét, annak biztosítása érdekében, hogy egy napon az európai polgári kezdeményezés valósággá válhasson.

Az Európai Unió polgárai néha nagyon távolinak érzik Európát és intézményeit. Ez az eszköz, az európai polgári kezdeményezés közelíteni fogja az intézményeket a polgárokhoz. Kiváló eszközről van szó, amely erősíteni fogja a demokráciát, fokozottabban bevonja az embereket a politikába, és lehetővé teszi, hogy megragadják a kezdeményezést. Úgy vélem, hogy a következő hónapok során még két fontos dolog vár megvalósításra. Az első, hogy hozzáférést kell biztosítani a polgárok számára a kezdeményezéshez, beleértve a digitális hozzáférést az interneten keresztül, könnyen használható, ám biztonságos módon. A második, hogy amennyiben egy polgári kezdeményezés sikeres, jogi aktusnak kellene követnie. A kérdésem a Bizottsághoz ezért a következő: hogyan döntjük el a jövőben, mely kezdeményezéseket követ jogi aktus, és melyeket egyszerű meghallgatás? Ezt talán kifejthetné, Šefčovič úr. Önnek is szeretnék köszönetet mondani a munkájáért, és a Tanács által végzett munkáért.

 
  
MPphoto
 

  György Schöpflin (PPE). – Elnök asszony, a polgári kezdeményezés elindítása kétségtelenül az európai integráció egyik legfontosabb fejleménye. A hatalom minőségi újraelosztását jelenti az Európai Unióban, és benne rejlik a lehetőség, hogy jelentős újításokat eredményezzen az európai politikában.

A polgárok egy szintre emelése a Parlamenttel és a Tanáccsal, felkínálva nekik annak jogát, hogy a Bizottságot jogalkotási eljárás indítására kérjék fel, messze ható következményekkel jár. Az új eljárás teret nyit például az egyik alapvető sajátosság megkérdőjelezésére, amely mentén az integrációs folyamat kialakításra került – amely nem más, mint hogy kezdettől fogva a hatalmi elit vezette. Ez sok tekintetben nagyon sikeresnek bizonyult, azonban mára nem lehet kétséges az sem, hogy a polgárok tevékeny támogatása nélkül az integrációs folyamat akadályokba ütközik. Valóban, egyre több jel utal arra, hogy a polgárok az Uniót távolinak, bonyolultnak és megközelíthetetlennek látják. Nagyon kevés okuk volt rá, hogy párbeszédet kezdjenek vele, mivel hiányoztak ennek eszközei.

A polgári kezdeményezés ezt a hiányosságot orvosolja. Olyan eszközt hoz létre, amely képes arra, hogy áthidalja az Uniót és a köznépet elválasztó szakadékot. Mindenkinek érdekében áll, hogy az eszköz a lehető leghatékonyabban működjön.

 
  
MPphoto
 

  Sylvie Guillaume (S&D).(FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, először is szeretnék gratulálni minden előadónak, különösen kollégámnak, a mellettem ülő Gurmai asszonynak a téma kidolgozásában végzett kiváló munkájukért.

A polgári kezdeményezés kialakítása a Lisszaboni Szerződés egyik legérdekesebb újítása. Véleményem szerint ez a polgárok kezébe adott új jogalkotási jogkör az európai intézményekben.

Egy olyan helyzetben, amikor az Unióhoz tartozás érzése még gyenge, és amelyben különösen aggasztóak az európai választások alacsony részvételi arányai, ez a kezdeményezés lehetővé teszi az európai polgárok számára, hogy az európai demokrácia teljes jogú szereplőivé váljanak. Ez a javaslat nagy kíváncsiságot és vitathatatlan érdeklődést keltett.

Ezért ha kizárólag a polgári kezdeményezés kockázatait domborítjuk ki, az elhibázott jelzés lenne a polgárok felé. Míg természetesen megfelelő módon meg kell vizsgálni a javaslatot, nem kell tartani a javaslat nyomán esetleg kialakuló párbeszédektől.

A Parlament és a Tanács által kötött kompromisszum tökéletesen kiegyensúlyozott, és a szöveg elfogadását követően az lesz a feladat, hogy az új eszköz minél előbb érvénybe lépjen, mivel a polgárok ezt várják tőlünk, és ez fontos lehetőség.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Carlo Casini (PPE).(IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, az Alkotmányügyi Bizottság elnökeként mindenekelőtt azért szólalok fel, hogy megköszönjem a bizottságom minden tagjának a jól végzett munkát, különösen Lamassoure úrnak és Gurmai asszonynak, akik remek munkát végeztek a Lisszaboni Szerződés egyik legfontosabb változtatásának végrehajtása során.

A Bizottság meghallgatta minden nemzeti parlament és a szakértők véleményét is, szorosan együttműködve a Bizottsággal – amiért hálás köszönetet szeretnék mondani Šefčovič biztosnak. A Tanács is készségesen vett részt a párbeszédben, amiért Chastel urat illeti a köszönet.

Az eljárási szabályzat 50. cikkének alkalmazása is jól működött, lehetővé téve a hatékony együttműködést a Petíciós Bizottsággal.

Én személy szerint támogattam a rendelet érvénybe lépésének egyéves határidejét, és ezt egyáltalán nem azért tettem, hogy késleltessem az alkalmazását, ellenkezőleg, annak biztosítása érdekében, hogy kezdeti végrehajtása átfogó módon és felelősségteljesen történjen, hogy kivétel nélkül minden tagállam képes legyen eleget tenni a részvétel előkészítésére és az eszközök ellenőrzésére vonatkozó követelményeknek.

Úgy vélem, hogy az új eszköz legjótékonyabb hatása az uniós polgári tudatosság növelése, amely immár kibővült a jogalkotás folyamatában való részvétel jogával, beleértve a kezdeményezés jogát. Abban is biztos vagyok, hogy a rendelkezésre bocsátott mechanizmusok könnyen elérhetővé teszik a részvételt a polgárok számára, míg megakadályozzák a visszaéléseket.

Végezetül azt hiszem, karácsony előtt pár nappal járván, hogy a rendelet elfogadása szép ajándék lesz az európai polgárok és maga Európa számára.

 
  
MPphoto
 

  Jo Leinen (S&D).(DE) Elnök asszony, örülök, hogy az Alkotmányügyi Bizottság utódomul kinevezett tagja után szólalhatok fel, mivel 10 éven át támogattam ezt az elképzelést, és az európai polgári kezdeményezés szinte az utolsó pillanatban került bele a szerződés szövegébe. Akkoriban a Parlament és a nemzeti parlamentek képviselői ragadták magukhoz a kezdeményezést a konventben. Ez a rendelet új fejezetet nyit a polgárok és az európai intézmények viszonyában. Mindannyian reméljük, hogy csökkenteni fogja az emberek és a politika közti távolságot Európában. A polgári kezdeményezés nem gyógyítja meg minden bajunkat, de hatalmas segítség lehet. Mindenekelőtt nagyobb nyitottságot szeretnék látni Európában, az aktuális, a polgárokat érintő kérdésekről folyó, határokon átnyúló vita formájában. A saját területemen, a környezetvédelem területén számos kérdés jut eszembe, amely felvehető volna az Európai Unió napirendjébe az eszköz segítségével, és különösen a Bizottság, mint Európa kormányának vagy végrehajtó hatalmának napirendjébe. Azt is megkérdezném a Bizottságtól, hogyan készül fel ezekre a jövőbeni kezdeményezésekre. Nem szabad csalódást okoznunk az embereknek.

Szeretném megköszönni mindenkinek, különösen az előadóknak, Gurmai asszonynak és Lamassoure úrnak az elvégzett kiváló munkát.

 
  
MPphoto
 

  Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE).(LT) Elnök asszony, ez valóban örömteli és fontos nap az Európai Parlament számára. Nagyon remélem, hogy elfogadjuk ezt a mechanizmust, amely lehetővé teszi, hogy a polgárok részt vegyenek Európa jövőjének alakításában, nem csupán az Európai Parlament megválasztása révén, hanem az alkotó folyamat tevékeny résztvevőjeként. Nagyon fontos, hogy a polgárok hangját hallani lehessen. Pár évvel ezelőtt alkalmam nyílt több tízezer európai uniós polgár képviseletére egy petíció benyújtásakor az Európai Parlamentnek, és nagy örömömre szolgál, hogy akkor a Parlament határozatot fogadott el a petíció alapján. Nagyszerű dolog, ha az ember úgy érzi, hogy a hangját – mint polgárét – meghallgatják az Európai Unió intézményeiben. Párbeszédnek kell lennie az Európai Bizottság és a polgárok között, és nem szabad olyan helyzetnek előállnia, amely elbátortalanítaná ettől a polgárokat. Ez a szorosabb együttműködés felé tett lépés, nem csupán az intézmények és a polgárok között, hanem a polgárok maguk között is. Bizonyos problémák felismeréséről és azonosításáról szól, és közös megoldás nyújtásáról rájuk, a folyamatnak azonban biztonságosnak és átláthatónak kell lennie, és alkalmaznunk kell a szubszidiaritás elvét.

 
  
MPphoto
 

  Ioan Enciu (S&D). – Elnök asszony, először is gratulálni szeretnék Gurmai Zitának és Alain Lamassourenak a jelentésért. Melegen üdvözlöm a polgári kezdeményezés mechanizmusát. Nagyon pozitív, alulról jövő kezdeményezés. Nagyban hozzájárul a polgárokat és az Európai Unió intézményeit elválasztó demokratikus deficit csökkentéséhez. Platformot biztosít a polgárok számára, hogy ötleteket adjanak és javaslatokat tegyenek az európai törvényhozás számára. A tagállamok egynegyedének minimális száma, amely szükséges az aláírások összegyűjtéséhez, biztosítja, hogy a kezdeményezés a társadalom széles keresztmetszetének szükségletét fejezi ki a jogalkotási javaslat iránt.

Végül szeretném hangsúlyozni, hogy a kezdeményezés finanszírozása és a szervezők pénzügyi forrása terén teljes átláthatóságra kell törekedni.

 
  
MPphoto
 

  Izaskun Bilbao Barandica (ALDE).(ES) Elnök asszony, szeretnék gratulálni az előadóknak, mivel munkájuk lehetőséget teremt az európai férfiak és nők számára, hogy az őket érintő problémákat kezdeményezés formájában az Európai Parlament elé terjesszék.

Ma jobbá tesszük a demokráciát, közelítjük a döntéshozatal folyamatait a polgárokhoz, nyitottabbá és közvitára alkalmasabbá, deliberatívvá tesszük őket, az emberek érdekeit tartva szem előtt.

A rendelet az Európa 2020 politika része, és alapvető eszköz a társadalomban meglévő tudás és tehetség mederbe terelésére. Továbbá azt igényli tőlünk, hogy új képességeket sajátítsunk el, hogy jobban jelen legyünk politikai vezetőkként a virtuális közösségekben, a digitális társadalomban, és másféleképp gyakoroljuk a vezetést, az emberekhez közelibb és humánusabb módon. Ez egy lépés a politikai innováció felé, amely segítségünkre lesz a nagyobb átláthatóság elérésében, és visszaállítja az emberek politikába vetett bizalmát.

Végezetül, a polgári kezdeményezés lehetőséget jelent a régiók számára, hogy legyőzzék a feléjük irányuló figyelem hiányát, amely az Unió jelenlegi struktúrájából fakad. Biztos vagyok benne, hogy kitartással és képzelőerővel a régiók is felhasználják majd ezt a mechanizmust arra, hogy javaslataikat közvetlenül a tisztelt Ház elé terjesszék.

 
  
MPphoto
 

  Oreste Rossi (EFD).(IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a Lisszaboni Szerződés hatályba lépéséig az Európai Unió nem volt nyitott a polgárok kérései felé, főleg mert fő testületei közül kettő – a Bizottság és a Tanács – kinevezettek, nem választottak, mint a Parlament, továbbá azért, mivel nem volt előírás a nyilvánosság bevonására.

Az új szerződés hatályba lépésével az európai polgároknak lehetősége nyílik javaslataik benyújtására, ha elegendő aláírást gyűjtenek össze. Mi hajlunk a rendelet támogatására, mivel javít a Bizottság eredeti szövegén. Az eljárás elfogadhatósági eljárása a nyilvántartásba vételi eljárás része, ezt követi az aláírások összegyűjtése és ellenőrzése.

Sajnálatos módon az aláírások hitelességének ellenőrzésére szolgáló mechanizmus hiánya miatt a jelentés nem megfelelő. Ez hamis aláírások benyújtásához vezethet, ezért levon a kezdeményezés demokratikus értékéből.

 
  
MPphoto
 

  Andrew Henry William Brons (NI). – Elnök asszony, a polgári kezdeményezés sok alakot ölthet. Petíció? Igen, de nem szabadon megfogalmazott. A benyújtónak előre megszabják, mit kérhet – olyasmit, ami a Bizottság hatáskörébe tartozik –, és mit nem kérhet: olyasmit, ami a Bizottság szerint nem komoly vagy ellentétes az úgynevezett európai értékekkel.

Talán népszavazás? Egyáltalán nem. Tévesen úgy jellemzik, mint a közvetlen demokrácia példáját. Nem kerül majd sor azonban olyan népszavazásra, amelyben minden polgár részt vesz. Még ha össze is gyűlik egymillió aláírás, a Bizottság nem lesz köteles az indítvány szerint cselekedni.

Még csak nem is valódi polgári kezdeményezés. Az átlagpolgárok valószínűleg nem szervezik meg önállóan egy indítvány beadását. Csak az erős érdekkörök számára lesz könnyű mozgósítani a közvéleményt. Ez mindenekelőtt egy kvázi-demokratikus púder egy nem demokratikus intézményen.

Ez talán azt jelenti, hogy ellenezzük? Nem. Biztos vagyok benne, hogy az európai intézmények aggódó ellenzői arra fogják használni, hogy megszüntessék az európai projektet.

 
  
MPphoto
 

  Jarosław Leszek Wałęsa (PPE).(PL) Elnök asszony, az európai polgári kezdeményezés olyan eszköz lesz, amely lehetővé teszi a polgárok számára, hogy nagyobb mértékben vegyenek részt az Unió életében, ez pedig arra szolgál, hogy megerősítse az egyértelműen gyenge kommunikációt az Európai Unió és a polgárok között. Név, cím, állampolgárság és aláírás – osztom a véleményt, hogy ez elegendő annak biztosítására, hogy az aláíró valóban létezik, és nem írta alá kétszer az indítványt. Az azonosító okmány számára vonatkozó követelmény elhagyása – sajnos, erről nem született döntés –, nagyban hozzájárulhat egy felhasználóbarát eszköz létrehozásához.

Olyan időkben, amikor a személyes adatok védelmével kapcsolatban növekszenek az aggodalmak, az olyan bizalmas személyes adatok gyűjtése, mint a személyi szám, elveheti a polgárok kedvét a kezdeményezés aláírásától. Egyértelmű, hogy a hivatalnokok, akik támogatták a személyazonosító okmány felmutatására vonatkozó követelményt, nem vették fontolóra ezt a szempontot. A demokrácia értékes eleme annak a lehetővé tétele, hogy az európai polgárok új jogalkotásra vonatkozó, társadalmi fontosságú javaslatot nyújthassanak be, és megtiszteltetésnek érzem, hogy részese lehetek a folyamatnak, amely hozzásegíti ehhez az eszközhöz Európa lakosait.

 
  
MPphoto
 

  Kriton Arsenis (S&D).(EL) Elnök asszony, szeretnék gratulálni az előadóknak kiváló munkájukhoz. Úgy döntöttünk, hogy európai alkotmányunkba, a Lisszaboni Szerződésbe belefoglaljuk a polgárok azon jogát, hogy jogalkotásra vonatkozó kezdeményezéseket kérjenek a Bizottságtól. A polgárok ezt magukévá tették, és már el is indították az első kezdeményezést, amely több mint egymillió aláírást gyűjtött össze. Választott témájuk olyan probléma, amely mindannyiunkat aggaszt, olyan kérdés, amelyben a Bizottságnak aláírások nélkül is cselekednie kellene. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság biotechnológiai társaságok érdekeitől való függetlenségének kérdését vetették fel. Ezt a problémát Dalli biztos felismerte, és moratóriumot rendelt el a vetőmagjaikra, míg nem állnak rendelkezésre megbízható ellenőrző mechanizmusok, amelyekkel mérhető a módosított organizmusoknak az emberi szervezetre, a biodiverzitásra és az élelmiszerbiztonságra gyakorolt hatása. Felkérem a Bizottságot, hogy tegye meg ezt a kezdeményezést.

 
  
MPphoto
 

  Constance Le Grip (PPE).(FR) Elnök asszony, szeretnék köszönetet mondani négy előadónknak, akik remek munkát nyújtottak és jelentős hozzáadott értéket nyújtottak a Parlament részéről a Bizottság által eredetileg javasolt szöveghez.

A polgári kezdeményezés, amelyet mi, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport hamarosan lelkesen megszavazunk, jelentős előrelépés a Lisszaboni Szerződéshez képest. Ne essünk tévedésbe: ez az eszköz valóban átalakíthatja az európai politikai életet, amennyiben okosan és bátran használjuk. Hozzájárulhat ahhoz, hogy az európai polgárok közvetlenül részt vegyenek az európai politikai vitában. Hozzájárulhat a közvélemény formálásához, amely azon férfiak és nők véleménye, akik találkoznak egymással, hogy eszmét cseréljenek, közös álláspontot fogadnak el, és összefognak a valóban európai célok érdekében. Azonban ne okozzunk csalódást a polgárainknak.

Sürgessük a tagállamokat, hogy mihamarabb hozzák meg az alkalmazáshoz szükséges intézkedéseket, ne okozzunk csalódást a polgároknak, mivel az európai demokrácia erősítése múlik ezen.

 
  
MPphoto
 

  Judith A. Merkies (S&D).(NL) Elnök asszony, én is szeretnék gratulálni mindenkinek, különösen a polgároknak, és várom, hogy konstruktívan együttműködhessünk.

Valóban igaz, hogy különösen az alacsony küszöb biztosítására van szükségünk, vagyis mindenkinek meg kell engedni, hogy részt vegyen a polgári kezdeményezésben. Ezért sajnálatos, hogy a 18 év alatti fiatalokat megfosztották ettől a lehetőségtől, mivel épp ők azok, akiket minden erőnkkel próbálunk bevonni a politikába.

Sajnálatos továbbá, hogy a tagállamokra hagytuk az arról való döntést, lehet-e vagy sem online kezdeményezést indítani. Bizonyos, hogy nem várhatják el tőlünk, hogy a mai korban papírral dolgozzunk, amikor az online jelenlét nagyon hatékony módszernek bizonyul az emberek szervezésére, politikai értelemben is és az érdeklődési körük szerint is.

Vajon mit várunk, mit is fogunk pontosan elérni a polgári kezdeményezés révén? Úgy gondolom, hogy a Bizottságnak nagyon korai szakaszban képesnek kell lennie arra, hogy megmondja, hogy bizonyos javaslatok, mint amilyeneket az imént is hallottunk, például a Parlament eltörléséről, valójában polgári kezdeményezésnek számítanak-e vagy sem. Hogyan intézhető ez? Ki fogja kidolgozni ezeket a dolgokat, és mikor várhatunk jogalkotási javaslatot?

Mi politikusok üvegházakban élünk. Az emberek benézhetnek az ablakon, mostantól pedig személyesen is beléphetnek, hogy részt vegyenek a munkában. Várakozva tekintek a konstruktív részvételük elé.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Felhívom azon képviselők figyelmét, akik a „catch the eye” eljárás során kívántak részt venni a vitában, hogy már nem tudok elfogadni több felszólalót, de emlékeztetem önöket, hogy az eljárási szabályzat szerint írásos nyilatkozatot nyújthatnak be, amelyet csatolnak a vita szó szerinti jegyzőkönyvéhez, ezért erre biztatom önöket, amennyiben nyilatkozni kívánnak.

 
  
MPphoto
 

  Maroš Šefčovič, a Bizottság alelnöke. – Elnök asszony, először is köszönetet szeretnék mondani a Parlament tisztelt képviselőinek a rendelet nagyarányú támogatásáért. Köszönöm továbbá a nagyon pozitív európai tetterőt, amely a tisztelt Házat átjárta a vita során. Ahogy ma reggel láttuk, a mostani év kihívásokkal teli Európa számára, de azt hiszem ez a vita megmutatta, hogy a mai nagyszerű nap az európai polgárok és Európa számára. Szeretném hangsúlyozni, hogy a Bizottság szeretné, hogy ez a fontos kezdeményezés sikeres legyen, és nagyon konstruktív szellemben fogunk hozzáállni.

Válaszul a képviselők által feltett néhány kérdésre, szeretném biztosítani őket, hogy segíteni fogunk a kezdeményezések szervezőinek. Létrehozzuk a kapcsolattartó pontokat, és kialakítjuk az információs vonalat, ahol felvilágosítást adunk a szervezőknek arról, mi lehetséges és mi nem, milyen szabályozásra számíthatnak a folyamat során, milyen kezdeményezések vannak készülőben, vagy milyen hasonló vagy ellentétes javaslatokat kaptunk más szervezőbizottságoktól. Megpróbálunk minél inkább felhasználó- és polgárbarátabb lenni.

Nagyon komolyan vesszük a Corazza Bildt asszony és Casini úr által felvetett aggályokat. Ezért a folyamat során végig ragaszkodni fogunk a rendelet intézményi egyensúlyának megőrzéséhez, és a Bizottság kizárólagos kezdeményezési jogának fenntartásához, mivel a Bizottság felelős minden polgár felé, nem csupán a kezdeményezés szervezői felé, hanem az általános európai érdekek felé is. Erre is ügyelnünk kell a folyamat kidolgozása során.

Groote úrnak adott válaszomban szeretném biztosítani őt arról, hogy amennyiben az európai polgári kezdeményezés sikeres lesz, követni fogjuk a rendelet által előírt eljárást. Megfelelő szinten fogadjuk a szervezőket – a biztos vagy a főigazgató szintjén –, majd jelen leszünk a lehető legmagasabb szinten az Európai Parlament által szervezett meghallgatásokon. Három hónapon belül nagyon pontos indokokkal közleményben támasztjuk alá, hogy jogalkotási javaslattal kívánjuk-e folytatni a kezdeményezést, hogy tovább kell-e tanulmányoznunk az ügyet vagy, amennyiben az indítvány túl ellentmondásos, nem teszünk további javaslatokat vele kapcsolatban.

Remélem, hogy ez az új európai eszköz segít egy jobb európai párbeszéd kialakításában, és több európai téma felvetésében az európai fővárosokban. Remélem, hogy a polgári kezdeményezés nagyon sikeres eljárás lesz, majd meglátjuk, amikor először jön el a felülvizsgálat ideje. Köszönöm a támogatásukat.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Olivier Chastel, a Tanács soros elnöke.(FR) Elnök asszony, tisztelt képviselők, engedjék meg, hogy mondjak pár szót Šefčovič biztos felszólalása után.

Ahogy a vita során kiderült, ez egy lenyűgöző téma. Néhány kérdés megválaszolatlan maradt, nem sikerült minden félelmet eloszlatni. Ez egy valódi kompromisszumos megoldás.

Hívjuk életre a polgári kezdeményezést. Hosszú távon ítéljük meg a rendeletet, mivel nyilvánvalóan ekkor lehet kidolgozni a működését.

Még egyszer köszönöm az együttműködésüket. A legjobbakat kívánom a polgári kezdeményezés sikeréhez..

 
  
MPphoto
 

  Zita Gurmai, előadó. – Elnök úr, szeretném megköszönni minden kollégám hozzászólását. Nagyon örülök, hogy a többségünk támogatja az európai demokrácia új rétegének kialakítását.

Teljesen természetes és várható, hogy aggodalmak merülnek fel, azonban ha valami teljesen új dologba fogunk, akkor nem lehet előzetesen megválaszolni minden kérdést és eloszlatni minden félelmet. Biztos vagyok benne, hogy a rendelet, amelyet ma önök elé tárunk, sok problémát kezel azok közül, amelyek felmerültek bennünk a szabályozás előkészítése során.

Nem kell félnünk a demokrácia ezen új oldalától. Jobban oda fogunk figyelni a polgárok szavára, és ettől nem szabad megijednünk. Ez az egyik hosszú távú célunk, nem igaz? Csak attól kell tartanunk, hogy az európai polgári kezdeményezés nem a Szerződés szellemében, nem az eredeti célja szerint kerül alkalmazásra, hanem visszaélnek vagy egyáltalán nem élnek vele.

Megtettünk minden tőlünk telhetőt, hogy csökkentsük ennek kockázatát a rendeletben, Sylvia Kaufmann közreműködésével, a polgári kezdeményezésről szóló első parlamenti jelentés készítőjével. Szeretnék továbbá köszönetet mondani Maroš Šefčovič és Alain Lamassoure egész csapatának és a többi kollégánknak. Szeretnék köszönetet mondani az Európai Unió magyar elnöksége számára dolgozó csapatnak is.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a rendelet végrehajtása rendkívüli fontosságú, és ezért szeretném felajánlani segítségem és együttműködésem a soron következő magyar elnökség számára.

Biztos vagyok benne, hogy az egy óra múlva soron következő szavazás támogatni fogja az európai intézmények közt elért kompromisszumot. Csak így lephetjük meg az európai polgárokat egy szép karácsonyi ajándékkal, egy szilárd rendelettel az európai polgári kezdeményezésről. Ne várassuk őket tovább.

Nagyon köszönöm a figyelmüket, önöknek és a jelenlévő polgároknak is boldog karácsonyt és boldog új évet kívánok.

 
  
MPphoto
 

  Alain Lamassoure, előadó. – Elnök asszony, miután mostanáig minden elhangzott, örömmel adom át önnek a szót, hogy lezárja ezt a kérdést, amelyet legalább olyan jól ismer, mint én.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra rövidesen sor kerül.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

 
  
MPphoto
 
 

  Elena Băsescu (PPE), írásban.(RO) Szeretnék gratulálni a jelentés készítőinek a bizottsági szavazás során elért eredményért. A polgári kezdeményezés nagy szimbolikus értékkel bír, és a demokrácia megerősítésének egyik leghatékonyabb módja az Unióban. Az új eszköznek a polgárok szempontjából könnyen használhatónak, hozzáférhetőnek és hitelesnek kell lennie. Szeretném megemlíteni, hogy a Tanáccsal folytatott tárgyalások során Romániának sikerült egyensúlyt elérnie a kezdeményezés hozzáférhetősége és a visszaéléseket megakadályozó előírások között. Úgy vélem, a legutóbbi javaslatok gyorsabb „elfogadhatósági” eljárást tartalmaznak a javaslatok ellenőrzésére, alacsonyabb határértéket a részt vevő országok minimális számára és egyszerűbb eljárást a petíciók aláírására. Szeretném hangsúlyozni, mennyire fontos szabályozni ezt az eszközt egész Európában. Olyan megoldást kell keresnünk, amely ösztönözni fogja az egész lakosság bevonását. Ezt szem előtt tartva a kommunikációs tevékenységre és a tájékoztató kampányokra fontos szerep hárul.

 
  
MPphoto
 
 

  Dominique Baudis (PPE), írásban.(FR) Végre napvilágot lát a polgári kezdeményezés. Ez a csodálatos demokratikus újítás lefekteti egy új európai polgárság alapjait. Ez az eszköz teszi lehetővé Európa lakossága számára, hogy közvetlenül fejezze ki aggályait olyan kérdésekkel kapcsolatban, amelyek döntő fontosságúak közös jövőnk szempontjából. A beavatkozási lehetőség éppolyan fontos, mint az Unió kiterjesztett mandátuma. Az Európai Parlament támogatja a gyors, hatékony megvalósítást. A kezdeményezés a Lisszaboni Szerződésben került bevezetésre, és az európai intézményekre hárult a feladat, hogy megegyezésre jussanak a gyakorlati megvalósítás részleteiről. A kezdeményezés indításának feltételei, amelyeket a Parlament rugalmasnak kívánt kialakítani (egymillió ember a tagállamok legalább egynegyedéből, amely ma hét országnak felel meg), megadnak a polgároknak mindent, amire szükségük van ahhoz, hogy új jogalkotási javaslat kérelmével forduljanak a Bizottsághoz. Ez a lehetőség a következő évtől vehető igénybe.

 
  
MPphoto
 
 

  Piotr Borys (PPE), írásban.(PL) A Lisszaboni Szerződéssel állampolgárságot adtunk az Unió lakosai számára. A következő lépés, hogy az Unió polgárai számára biztosítjuk a polgári kezdeményezés lehetőségét. Ritka pillanat, amikor egy jogalkotó vagy végrehajtó hatóság jogköreinek egy részét a polgárokra ruházza. Ez nagy érettségről tanúskodik. Ez a demokratikus deficitre adott válaszunk.

Munkánk nem csupán képviseleti demokrácián alapszik, hanem részvételi demokrácián is. A fejlesztésre vonatkozó korábbi politikák és a polgárokkal folytatott konzultációk a döntéshozatali folyamat során nem mindig feleltek meg az Európai Unió lakossága elvárásainak. A polgári kezdeményezés, amely nehezen elért kompromisszum eredménye, először is teljes átláthatóságot biztosít. Másodszor, egyszerűsítettük az egész rendszert. Egy újítást is bevezettünk, amely szerint interneten is le lehet adni a támogató szavazatokat. Jelenleg a polgári kezdeményezés népszerűsítésének nagy feladata áll előttünk, ez pedig a Bizottság és a Parlament, továbbá a tagállamok feladata lesz majd. Azt is meg kell fontolnunk, hogy nem veszélyeztetik-e demagóg vagy populista javaslatok a polgári kezdeményezés nyitottságát. Nem hiszem, hogy ez elő fog fordulni. A polgárok által beterjesztett minden kezdeményezés nagyobb felelősséget kíván a Bizottság és a Parlament részéről.

 
  
MPphoto
 
 

  Zuzana Brzobohatá (S&D), írásban.(CS) A Lisszaboni Szerződés lefektette az új európai polgári kezdeményezés alapjait, amely eddig hiányzott az Európai Unió döntéshozatali folyamatából. Én személy szerint üdvözlöm ezt az új lehetőséget, amely válasz arra a gyakran elhangzó kritikára, hogy az Unió működése demokratikus deficittel küzd a döntési folyamat során. Az új eszköz lehetővé teszi az uniós polgárok számára, hogy közvetlenül a Bizottsághoz fordulva jogalkotási javaslat benyújtását kérjék egy meghatározott probléma megoldására. Ez szorosabbá teszi az Unió polgárai és intézményei közti kapcsolatot, mivel kiiktatja a sokat bírált demokratikus deficitet a döntéshozatali eljárásból, és közvetlenül bevonja a polgárokat a döntéshozatalba. Véleményem szerint a polgári kezdeményezés közelíti az európai intézményeket a polgárokhoz, és így megvalósítja a szubszidiaritás elvét, amely az Európai Unió döntéshozatali mechanizmusának egyik alapelve. Szeretném továbbá megemlíteni, hogy a Régiók Bizottságának véleménye szerint a helyi és regionális hatóságok érdeklődést mutatnak a polgári kezdeményezés iránt. Ezek a testületek szervezői vagy támogatói minőségben részt vehetnének a folyamatban, hiszen ők állnak legközelebb az Unió polgáraihoz. Ez csak a számos ok egyike, amiért támogatom a polgári kezdeményezés bevezetését.

 
  
MPphoto
 
 

  Jim Higgins (PPE), írásban. – Várakozással tekintettem az elé, hogy az európai polgárok minél hamarabb hasznát vehessék ennek a hatékony eszköznek, és elégedetten látom a jogalkotási eljárás végét, egy évvel a Lisszaboni Szerződés hatályba lépése után. A polgári kezdeményezés a Lisszaboni Szerződés egyik fő újítása. Új joggal ruházza fel az európai polgárokat, amely révén egymillió polgár arra kérheti az Európai Bizottságot, hogy új uniós törvényjavaslatot terjesszen elő, közelebb hozva Európát az emberekhez. A polgári kezdeményezés értékes eszköz, amely segítségével a polgárok összefogva jelentős eredményeket érhetnek el – ez az európai projekt lényege. A kezdeményezés biztosítani fogja, hogy az intézmények tovább foglalkozzanak a polgárok szívéhez közel álló kérdésekkel, valamint bátorítja az európai ügyekről folytatott, határokon átnyúló párbeszédet. Ez egy folyamatban lévő munka, és a Bizottság háromévenként jelentést fog közzétenni a kezdeményezés végrehajtásának eredményeiről.

 
  
MPphoto
 
 

  Martin Kastler (PPE), írásban.(DE) A mai szavazás az európai polgári kezdeményezésről mérföldkő az európai demokrácia történetében. Üdvözlöm a kompromisszumot és támogatom, mivel a Lamassoure úr és Gurmai asszony által készített jelentés a helyes irányba tett első lépés. Hölgyeim és uraim, nem kell félnünk attól, hogy a polgároknak több alkalmuk nyílik véleményük kifejezésére. Több együttdöntési jogot kell adnunk az európai polgároknak, nem csupán ötévenként az európai parlamenti választások alkalmával. Ehhez bátorságra, kitartásra és erőre van szükség. Bátorságra, hogy folyton készek legyünk a párbeszédre. Kitartásra, mivel a döntések meghozatala nem történhet ennél gyorsabban, és erőre, mivel képviseleti demokráciánk, legalábbis véleményem szerint, több részvételi elemet tartalmaz. Azt kell célul kitűznünk, hogy erősödjön az európai párbeszéd a polgárok és a politikusok között. Elégedetté tesz, hogy ma a polgári kezdeményezés révén egy lépéssel közelebb kerülünk a polgárok Európájához. Meggyőződésem, hogy egy napon az európaiak közösen fogják meghozni az európai döntéseket, a polgárok döntéseinek formájában.

 
  
MPphoto
 
 

  Tunne Kelam (PPE), írásban. – Hogyan kerüljön közelebb Európa a polgárokhoz, és hogyan kerüljenek közelebb a polgárok Európához, ez az egyik fő vitatott kérdés, valószínűleg az Európai Közösség kezdete óta. Az Európai Konvent kidolgozta a jelenlegi Lisszaboni Szerződés alapját, és lefektette a jövőbeni polgári kezdeményezés mechanizmusának alapjait. Most ez megvalósult formában került az asztalunkra, és a közeljövőben az Unió összes polgárának lehetősége nyílik arra, hogy a számára fontos kérdésekre irányítsa az európai döntéshozók figyelmét. Ez a kezdeményezés az egyik legfontosabb intézkedés Európa polgárainak egyesítésére – olyan kezdeményezés, amely közös cselekvést, összefogást, koordinációt igényel, és az együttműködésre irányuló akaratot egy közös európai cél érdekében. A társadalomban mindenki szava számít, ám csak sokak közös szava képes valódi változást elérni. Kérem a Bizottságot és a tagállamokat, hogy népszerűsítsék ezt a kezdeményezést, és biztosítsák, hogy könnyen hozzáférhető legyen mindenki számára. Különösen egyetértek a közös, bizottsági és parlamenti meghallgatásokra vonatkozó javaslattal. Rendkívül fontos a demokratikusan megválasztott Európai Parlament szoros bevonása a folyamatba, hogy követhesse a polgárok aggályainak és kérdéseinek útját.

 
  
MPphoto
 
 

  Ádám Kósa (PPE), írásban.(HU) A polgárok számára nagyon fontos, hogy mielőbb lehetőségük legyen előre meghatározott módon, megfelelő keretek között kezdeményezéseket tenni olyan kérdésekben, amely életüket leginkább befolyásolják. Mint ismeretes, Magyarországon az egyik legnagyobb múltú, fogyatékossággal élőket képviselő szervezetet, a több mint száz éves Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségét vezetem - az itt szerzett tapasztalataim alapján már most ki merem jelenteni, hogy Lamassoure úr és Gurmai asszony munkájának az eredménye kézzelfogható lesz: a polgárok kezdeményezései. Különösen fájlalom, hogy az Európai Unióban élő 80 milliós fogyatékossággal élők közössége által 2007-ben indított „million4disability” kezdeményezés, amely 1,35 millió hiteles aláírást produkált, eredménytelen maradt. Most már lenne következménye, eredménye, és az ennek érdekében elvégzett munkát mindenkinek köszönöm.

 
  
MPphoto
 
 

  Sirpa Pietikäinen (PPE), írásban.(FI) A polgári kezdeményezés az aktív polgárság üdvözlendő kiterjesztése. A voltaképpeni jogi kezdeményezés mellett fontos szerepet fog játszani a politikai vita ösztönzésében.

A polgári kezdeményezés alkalmazási körét azonban teljes egészében még nem jelölték ki. A polgári kezdeményezésnek az uniós szerződések módosításának egy módjának kellene lennie. A Lisszaboni Szerződés révén még a Bizottságnak is jogában áll erre javaslatot tenni. Ezért szükséges, hogy a polgári kezdeményezés is rendelkezzen a kezdeményezések alakításának lehetőségével. Előfordulhatnak kezdeményezések például a szociális ügyek területén, amelyre talán az Európai Unió Alapjogi Chartájában található igazolás. Ezért a szerződések megváltoztatásáról folytatott vitának nem szabadna a polgári kezdeményezés szűk értelmezésével végződnie: ennek rugalmasnak kell lennie, és számításba kell vennie a polgárok szempontjait.

 
  
MPphoto
 
 

  Cristian Dan Preda (PPE), írásban.(RO) Az európai polgári kezdeményezés elindítása bizonyítja, hogy az Európai Unió közelítése a polgárok felé, amely a szerződések felülvizsgálatának egyik fő oka volt, és amely a Lisszaboni Szerződés elfogadásához vezetett, több egyszerű elvont elképzelésnél. Az európai polgári kezdeményezés jelentős mértékben hozzájárul az európai rendszer demokratikusabbá tételéhez, mivel közvetlen kapcsolatot teremt a tagállamok polgárai és az uniós intézmények között. A Parlament szövege teljesíti annak követelményét, hogy egyszerű, könnyen hozzáférhető eszközt bocsásson a polgárok rendelkezésére, és az online aláírásgyűjtés lehetősége mutatja a modern társadalmak valóságához való alkalmazkodás képességét. A kezdeményezés esélyt biztosít Európa politikai pártjai számára, hogy átalakuljanak a nemzeti pártokat egyesítő struktúrákból a polgárok akaratát közös projektek során mozgósító szervezetekké. Az európai polgári kezdeményezés hatását azonban nemcsak európai, hanem nemzeti mércével is kell mérni. Valóban, a tény, hogy mostantól legalább 24 750 román állampolgár képes lesz kezdeményezések indítására a többi tagállam legalább negyedéből való polgárokkal együtt, nem választható el egy másik ténytől, mégpedig attól, hogy a román alkotmány szerint legalább 100 000 román állampolgár szükséges ahhoz, hogy szigorúan nemzeti vonatkozású népszavazást indítsanak.

 
  
MPphoto
 
 

  Algirdas Saudargas (PPE), írásban.(LT) Megelégedésemre szolgál, hogy alig egy évvel a Lisszaboni Szerződés hatályba lépését követően megegyezés született a polgári kezdeményezésre vonatkozó rendeletről. A jogalkotási eljárás indításának joga, amellyel egymillió polgárt ruháztak fel, növelni fogja az uniós politikák iránti érdeklődést és az alakításukban való részvételt. Nagyon fontos, hogy a Parlamentnek sikerült egyszerűsíteni a kezdeményezések benyújtásának és szervezésének eljárásait. Egy kezdeményezés csak akkor lesz sikeres, ha könnyen végrehajtható és mindenki számára hozzáférhető. Világosnak és érthetőnek kell lennie, részvételt kell biztosítania a polgároknak és ösztönöznie kell a részvételt. Másrészt szükséges a kezdeményezés szervezése és finanszírozása átláthatóságának biztosítása, és a kezdeményezésnek a polgárok akaratát kell kifejeznie, nem pedig politikai vagy egyéb csoportokét. Úgy vélem, hogy a ma szavazásra kerülő rendelet végső szövege biztosítani fogja ezt az egyensúlyt. A Lisszaboni Szerződés egyik célkitűzése, hogy a polgárok közelebb kerüljenek Európához, és a polgári kezdeményezés segíteni fog ennek elérésében, megteremtve a polgári részvétel új, egyedülálló formáját a politikában.

 
  
MPphoto
 
 

  Olga Sehnalová (S&D), írásban.(CS) Az európai polgári kezdeményezés működési feltételeinek megteremtése tárgyalások és kompromisszumok összetett folyamatának eredménye, amely során számos vitára került sor az Európai Parlamentben, a Bizottságban és a Tanácsban. A non-profit szervezetek is részt vettek ezekben. A vita során kirajzolódtak bizonyos problémás területek, például, hogy hogyan lehet megtartani a kezdeményezés európai dimenzióját, az átláthatóság, az aláírások gyűjtésének módja és más, az eljárással kapcsolatos kérdések. Azonban a legfontosabb kérdés az általános hozzáállásunk a polgári kezdeményezéshez. Ha a legtöbbet kívánjuk kihozni ebből az új eszközből, akkor nem szabad ódzkodnunk a lezáratlan viták berekesztésétől, és ténylegesen meg kell valósítanunk a javaslatot. Igen, lesznek populista és kényes ügyek, de éppen ezért olyan fontos a kezdeményezés nyilvántartásba vételi folyamata, mielőtt még megkezdődne az aláírások gyűjtése. Ez az eljárás eldönti, hogy a javaslatok összeegyeztethetők-e az Európai Unió alapvető értékeivel. A Kulturális és Oktatási Bizottság árnyékelőadójaként üdvözlöm a létrejött kompromisszumot, különösen a kezdeményezések nyilvántartásba vételéhez szükséges országok minimális számának csökkentését a tagállamok negyedére, és a tényt, hogy az Európai Parlament aktív szerepet fog játszani a sikeres kezdeményezési javaslatok közmeghallgatásán. Természetesen az a véleményem, hogy a megválasztott képviselőknek is lehetőséget kell adni a részvételre a kezdeményezések megszervezésében. Szilárdan hiszem, hogy az európai polgári kezdeményezés a jövőben az európai polgárság valódi kifejezőjévé válik.

 
  
  

ELNÖKÖL: Jerzy BUZEK
elnök

 

7. Szavazások órája
A felszólalásokról készült videofelvételek
MPphoto
 

  Elnök. – A következő napirendi pont a szavazás.

(Az eredményekért és a szavazásra vonatkozó egyéb részletekért lásd a jegyzőkönyvet)

 
  
MPphoto
 

  Jean-Pierre Audy (PPE).(FR) Elnök úr! Az eljárási szabályzat 146. és 148. cikke alapján a többnyelvűség kérdésében, illetve az Európai Parlament többnyelvűségének elhanyagolása kapcsán szeretnék szót kérni.

Szeretném felhívni a figyelmet az Európai Parlament többnyelvűségének tűrhetetlen elhanyagolására, amelynek legújabb példája, hogy az Európai Bizottság munkaprogramjáról szóló állásfoglalást, valamint a 19-28. közötti módosításokat 12 óra 40 percig nem fordították le franciára.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Köszönöm. A hasonló jellegű problémákra jobban odafigyelünk a jövőben, és szem előtt fogjuk tartani őket. Nagyon fontos kérdésről van szó.

 

7.1. A rugalmassági eszköz igénybevétele az élethosszig tartó tanulás programja, a versenyképességi és innovációs program és Palesztina számára (A7-0367/2010, Reimer Böge) (szavazás)

7.2. Európai Unió 2011-es pénzügyi évre vonatkozó, a Tanács által módosított általános költségvetési tervezete (szavazás)
 

- A 13. módosításra vonatkozó szavazás előtt

 
  
MPphoto
 

  Martin Schulz (S&D).(DE) Elnök úr! A 13. módosítással kapcsolatban a következőt szeretném hozzáfűzni képviselőcsoportom nevében. Ezt a módosítást frakciónk nevében kollégám, Färm úr terjesztette elő a Költségvetési Bizottság részére. Mi nem nyújtottuk be ismét a módosítást, megtette viszont ezt a Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja 40 aláírással. A magunk nevében tartózkodni fogunk a szavazástól a szóban forgó módosítás kapcsán. Ugyanakkor egyetértünk a Zöldekkel, és pontosan ugyanazt az álláspontot képviseljük e kérdésben. Mint említettem, mi mint csoport nem terjesztünk be újabb módosításokat, és tartózkodunk. Szeretném azonban egyértelműen kijelenteni, hogy támogatjuk a pénzügyi tranzakciók megadóztatását, és bízunk benne, hogy a tisztelt Házban a másik oldal is szavazatokkal fog támogatni bennünket ezen a téren.

 

7.3. A Parlament álláspontja a Tanács által módosított 2011. évi új költségvetési tervezetről (A7-0369/2010, Sidonia Elżbieta Jędrzejewska i Helga Trüpel) (szavazás)
 

– A szavazás előtt:

 
  
MPphoto
 

  Sidonia Elżbieta Jędrzejewska (PPE).(PL) Elnök úr! Úgy gondolom, helyénvaló néhány szóban magyarázattal szolgálni a képviselőknek. A Tanács által elénk terjesztett tervezetet változtatás nélkül kívánjuk megszavazni, mégpedig azért, mert az előttünk lévő tervezet pontosan azt az állásfoglalást képviseli, mint amelyet a Költségvetési Bizottság az elmúlt héten elfogadott. A dokumentum összhangban van a hosszadalmas, tíz hónapig tartó egyeztetési folyamat során kialkudott megállapodásunkkal.

Ezt az alkalmat szeretném megragadni arra, hogy köszönetet mondjak mindenekelőtt az Európai Parlament szakbizottságait képviselő szakértő előadóknak. Köszönöm Önöknek a folyamatos bizalmat és támogatást. Köszönöm, hogy lehetővé tették számunkra a 2011-es pénzügyi évre vonatkozó költségvetés mai jóváhagyását annak érdekében, hogy a költségvetés hatékonyan és mindjárt a jövő év januárja elején érvénybe léphessen.

 
  
 

– A szavazás után:

 
  
MPphoto
 

  Olivier Chastel, a Tanács soros elnöke.(FR) Elnök úr, tisztelt képviselőtársak! A Parlament tehát módosítás nélkül elfogadta a Tanács álláspontját a 2011. évi költségvetés-tervezetről. A Tanács képviseletében elmondhatom, hogy nagy örömmel tölt el a 2011. évi költségvetés-tervezet kapcsán köztünk kialakult egyetértés.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Kérem Önöket, hogy figyelmesen hallgassák meg a most következő nyilatkozatot. Ez fontos. A Lisszaboni Szerződésben meghatározott eljárást most alkalmaztuk először a gyakorlatban. Tavaly egy egyszerűsített eljárást követtünk; a Lisszaboni Szerződésben szereplő eljárást most alkalmaztuk először. Ezzel kapcsolatban a következő nyilatkozatot szeretném tenni. Az Európai Parlament elfogadta a Tanács 2010. december 10-i álláspontját a Bizottság által 2010. november 26-án benyújtott költségvetési tervezetről. A költségvetési eljárás az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkének megfelelően lezárult. E cikknek, valamint ezen cikk 4. pontja a) alpontjának megfelelően megállapítom, hogy a 2011. évi költségvetés véglegesen elfogadásra került; a dokumentumot ezennel hivatalosan aláírom.

 
  
 

– Kedves kollégák! Engedjék meg, hogy zárásul szóljak néhány szót. Szeretnék köszönetet mondani az Európai Parlament egyeztetőbizottsági tagjainak – mind a 27 kartársnak – áldozatos munkájáért és az általuk elért pozitív végeredményért.

Szeretném felkérni a három kulcsfontosságú szereplőt – a Költségvetési Bizottság elnökét, Alain Lamassoure-t és a két előadót, Sidonia Jędrzejewskát és Helga Trüpelt –, hogy egy közös fotó erejéig fáradjanak ide.

(Taps)

Hadd fejezzem ki hálámat a Tanács elnökségének – a belga elnökségnek – a kitűnő együttműködésért és az aktív közreműködésért. Külön köszönet illeti Yves Leterme miniszterelnök urat és a jelenleg távol lévő Melchior Wathelet államtitkár urat, akik rendkívül sokat tettek a belga elnökség képviseletében.

Hadd mondjak köszönetet a Bizottság elnökének, a jelenleg távol lévő Barroso úrnak, valamint Lewandowski biztos úrnak a költségvetés elkészítéséért és a mai megállapodás előmozdításáért.

(Taps)

 

8. A Szaharov-díj átadása (ünnepi ülés)
A felszólalásokról készült videofelvételek
MPphoto
 

  Elnök. – Kedves Chastel úr – a Tanács soros elnöke – és Lady Ashton – az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, a Bizottság alelnöke! Tisztelt vendégek!

 
  
 

– Az Európai Parlament számára a Szaharov-díj az emberi jogok globális tiszteletben tartásáért folytatott küzdelem szimbóluma. Az üléstermünk közepén álló üres szék is arról tanúskodik, hogy milyen nagy szükség van erre a mai világban, és hogy mennyire fontos felhívni a figyelmet azoknak a példájára, akik a véleménynyilvánítás szabadságáért küzdenek világszerte. Levélben folyamodtam Kuba elnökéhez, hogy engedélyezze Fariñas úr Strasbourgba jövetelét. Sajnos nem jártam sikerrel. Szombaton is hasonlóképpen maradt üresen a Nobel békedíjban részesített, bebörtönzött másként gondolkodó, Liu Xiaobo széke Oslóban. Korábban is előfordult, hogy a Szaharov-díj kitüntetettjei – például a kínai Hu Jia vagy a kubai Nők Fehérben mozgalom képviselői – nem vehették át személyesen a nekik ítélt díjat. Noha a mai díjátadó ünnepségre meghívást kapott, mégsem lehet közöttünk a Szaharov-díj tavalyi nyertese, Oleg Orlov sem a Memorialtól.

Hölgyeim és uraim! Az idei díjat a szólásszabadság Kubában történő visszaállításáért küzdő Guillermo Fariñas nyerte el. Évek hosszú során tevőlegesen, életét és egészségét kockáztatva lépett fel a cenzúra ellen, és 23 ízben folytatott éhségsztrájkot. 11 évet töltött börtönben. Kis híján belehalt legutóbbi éhségsztrájkjába, ekkor azonban megkezdődött az ellenzéki személyiségek és a politikai foglyok szabadon bocsátása Kubában. Ennek kapcsán óriási köszönettel tartozunk a katolikus egyháznak. Mint egykor saját hazámban, Kubában is az egyház tölti be az emberek számára a civil társadalom intézményeinek szerepét. Sajnos 11-en továbbra is börtönben raboskodnak, köztük a Nők Fehérben mozgalom néhány tagjának férje. Itt és most mindannyiunk nevében követelem azonnali szabadon bocsátásukat.

(Hangos és hosszan tartó taps)

Engedjék meg, hogy márciusi állásfoglalásunkra hivatkozzak, amelyben felkérjük az Európai Unió biztonságpolitikai és külügyi főképviselőjét – a Bizottság alelnökét – és a nemzeti együttműködésért felelős biztost, hogy haladéktalanul kezdjék meg a párbeszédet a kubai civil társadalommal és a kubai békés átmenetet támogatókkal. Ma még előttünk áll a vita Az emberi jogok helyzete a világban című, 2009. évi Andrikienė-jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról. Ennek során minden bizonnyal értesülünk majd róla, hogy milyen tervei vannak Ashton asszonynak az Unió emberi jogi politikájának megerősítésével kapcsolatban.

Hölgyeim és uraim! Az olyan embereket, mint Guillermo Fariñas üldözhetik és bebörtönözhetik, de a hangjukat nem némíthatják el. Az Európai Parlament feladata, valamennyiünk feladata, hogy ezt a hangot erősítsük. Ezért nagy örömmel jelentem be Önöknek, hogy a következőkben egy üzenetet, egy rövid hangfelvételt hallhatunk, amelyet az idei Szaharov-díj nyertese, Guillermo Fariñas rögzített számunkra. Ez az a pillanat, amikor át kellene nyújtanom az oklevelet a díjazottnak. Bár a díjat sajnálatos módon kénytelen leszek az üres székre helyezni, remélem, megengedik, hogy díjazottunknak valamennyiünk nevében sok erőt és jó egészséget kívánjak. Azt kívánom továbbá, hogy a szabadságért folytatott küzdelme sikerrel járjon, és hogy majdan ellátogathasson hozzánk az Európai Parlamentbe, hogy személyesen is átvehesse a részére megítélt oklevelet és díjat. Köszönöm szépen.

(Hangos és hosszan tartó taps)

 
  
MPphoto
 

  Guillermo Fariñas (PPE).(ES) Üzenet az Európai Parlamenthez: Santa Clara, 2010. december 14.

Tisztelt Jerzy Buzek Elnök Úr!

E demokratikus és soknemzetiségű fórum tisztelt alelnökei és képviselői!

Bár a megkínzott világunkból olyannyira hiányzó tolerancia előmozdítása érdekében nagyon szerettem volna ellátogatni Önökhöz, sajnálatos módon nem képviselhetem személyesen a lázadó kubai népet és a nemzeti polgárság azon tagjait, akik immár nem rettegnek az elmúlt 52 szégyenteljes év alatt minket elnyomás alatt tartó önkényuralmi kormánytól, amelynek legújabb áldozata a mártír Orlando Zapata Tamayo.

A hazánkat tévútra kormányzók szerencsétlenségére az, hogy nem távozhatok szabadon e szigetről, ahol születtem, és hogy nem térhetek ide vissza kedvem szerint, már önmagában is megingathatatlanul bizonyítja, hogy sajnos semmi sem változott hazám önkényuralmi rendszerében.

A jelenlegi kubai vezetés pontosan úgy kezel bennünket, az ország polgárait, mint ahogyan az Afrikából több száz évvel ezelőtt erőszakkal Amerikába hurcolt őseinkkel bántak. Ahhoz hogy jómagam vagy bármely más polgártársam külföldre utazhasson, a rabszolgákhoz hasonlóan „szabadságlevélre” van szükségünk, csak ezt most Carta Blancanak, fehér kártyának hívják.

Legfőbb reményem, hogy nem hagyják, hogy becsapja önöket a „vadkommunizmus” kegyetlen uralmának szirénéneke, mivel e rendszer csupán egyetlen dologra törekszik: miután színleg úgynevezett gazdasági változásokat hajtott végre, meg akarja szerezni az Európai Unió és az Európai Parlament támogatását, hogy maga is élvezhesse azokat a hiteleket és beruházásokat, amelyekkel az Unió a cotonoui megállapodás értelmében a harmadik világ országait segíti.

Minden bizonnyal az önök soraiban is ülnek a „vadkommunizmus” által a közelmúltban szabadon bocsátott volt foglyok, akiket politikai nézeteik vagy meggyőződésük miatt börtönöztek be. Hiba lenne azt hinni, hogy valóban szabadok; ők és családjuk „pszichológiai száműzetésben” élnek, mivel a szívükhöz legközelebb állókat a kubai neosztálinista kormány bántalmazza.

Mi, az országon belüli békés ellenzék sztoikus nyugalommal és racionalitással tűrjük az összes fizikai és lelki megpróbáltatást, valamint a szabadságunk és akár az életünk elveszítésére irányuló fenyegetéseket, mivel ez jut osztályrészül annak, aki a népesség leghátrányosabb helyzetű csoportjához tartozik. Itt, Kubában mindannyian szenvedünk, de nem panaszkodunk, és ezért reméljük, hogy számíthatunk az önök támogatására.

Tisztelt európai parlamenti képviselők! Kérem önöket, hogy ne higgyenek a kubai kormányzó elit szemfényvesztésének, amíg az nem tesz eleget az itt következő öt pontnak:

Először: megkezdik a politikai foglyok és a meggyőződésük miatt bebörtönzöttek szabadon bocsátását anélkül, hogy kiutasítanák őket az országból, és nyilvánosan kötelezettséget vállalnak arra, hogy soha többé nem zárják börtönbe a békés ellenzék tagjait.

Másodszor: haladéktalanul lépéseket tesznek annak érdekében, hogy megakadályozzák, hogy a rendszer katonai és félkatonai támogatói az országon belüli békés ellenzéket erőszakkal és fenyegetéssel megfélemlítsék.

Harmadszor: bejelentik, hogy az összes olyan kubai jogszabályt megvizsgálják, és hatályon kívül helyezik, amelyek ellentétesek az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával.

Negyedszer: a mindennapi gyakorlatban eszközöket biztosítanak ahhoz, hogy a politikai ellenzék pártot alapíthasson, hogy az „államszocializmus” felügyeletén kívül álló sajtóorgánumok működhessenek, és hogy független szakszervezetek és más békés társadalmi szervezetek alakulhassanak.

Ötödször: nyilvánosan kijelentik, hogy a száműzetésben élő összes kubainak joga van a kubai kulturális, gazdasági, politikai és társadalmi életben történő részvételhez.

Hazám szempontjából e történelmileg meghatározó pillanatban önöknek és a világon élő összes jó akaratú férfinak és nőnek oda kell figyelnie a rendszeres társadalmi elégedetlenségre és az országon belüli tiltakozásokra, mivel az ember tehetetlen egy olyan kormány mindenhatóságával szemben, amely bármelyik pillanatban parancsot adhat honfitársai kivégzésére.

Bárcsak adná az Isten, hogy ne kerüljön sor a kubaiak között felesleges polgárháborúra csupán azért, mert néhányan képtelenek elfogadni, hogy az „államszocializmus” politikai modellként már nem létezik és hogy az összes földrajzi régióban kudarcot vallott, ahol meg akarták valósítani! Ezt a helytelenül kubai forradalomnak nevezett jelenség történelmi vezetője is elismerte a külföldi sajtóban.

A kubai gerontokrácia, amely nap mint nap megvetéssel viseltetik az általa vezetettek iránt, nem akarja megérteni, hogy a köz érdekét kellene szolgálnia, és hogy az igazi köztisztviselők megadják honfitársaiknak azt a lehetőséget, hogy hivatalukból leváltsák vagy abban megerősítsék őket. Egyetlen kormányzó sem tehet úgy, mintha a kormányzottak szolgálnák őt, pedig Kubában éppen ez a helyzet.

Közös harcot viselő és közös demokratikus eszméket valló testvéreimmel, mindazokkal, akik még börtönben sínylődnek, és azokkal, akik látszólag szabadlábon vannak, valamint azokkal, akik sanyarú száműzetésben élnek, folytatjuk ezt az egyenlőtlen, békés küzdelmet a castrói elnyomás ellen, és ha Isten is megsegít bennünket, vérontás nélkül fogunk győzni.

Ha másként gondolkodó társaim körében tehetek valamit, akkor az lelkem megtisztítása a politikai ellenfeleim iránt érzett nehezteléstől. Egyetlen dolog miatt vagyunk mi alkalmasabbak az ország újraépítésére, ez pedig az, amit e harc kapcsán az első ismert másként gondolkodótól, Jézus Krisztustól tanultam: „Szeresd ellenségedet!”.

Köszönöm az Európai Parlamentnek, hogy nem hagyta magára a kubai népet a demokráciáért folytatott több mint fél évszázados küzdelemben. Azért fogadom el a 2010-ben személyemnek ítélt, a gondolat szabadságáért járó Szaharov-díjat, mert úgy érzem, én is apró részese vagyok egy olyan nép lázadó szellemének, amelyhez büszkén és emelt fővel tartozom.

Tisztelt képviselők! Köszönöm, hogy e gesztussal emlékeznek meg azokról a nehézségekről, amelyeket elszenvedünk, és hogy így segítik, hogy a szabadság fénye egyre erősebben világítson hazámban.

Adja Isten, hogy Kuba szülöttei mihamarabb megbékéljenek egymással, és hogy az országba elérkezzen a demokrácia áldása!

Guillermo Fariñas Hernández

Pszichológus

Könyvtáros és független újságíró, háromszoros politikai fogoly

(Taps)

 
  
  

ELNÖKÖL: Stavros LAMBRINIDIS
alelnök

 

9. Szavazások órája (folytatás)
A felszólalásokról készült videofelvételek
MPphoto
 

  Nicole Sinclaire (NI). – Elnök úr! Míg a legjobbakat kívánom Fariñas úrnak, és gratulálok a díjhoz, amit elnyert, szeretném emlékeztetni a Parlamentet arra, hogy egy évvel ezelőtt körünkben voltak a Memorial képviselői is, akik hasonlóképpen jól megszolgálták ezt a díjat. Azóta kettőjüket letartóztatták, és mégis – öt másik uniós tagállamot megelőzve – Oroszország nyerte el a neves futball rangadó, a 2018-as világbajnokság szervezési jogát.

Az Európai Parlament miért nem tiltakozott ezzel kapcsolatban? Ha azt akarjuk, hogy egyáltalán érjen valamit ez a díj, fel kell lépnünk az emberi jogok ilyen megcsúfolása ellen.

 

9.1. Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele: Noord Holland ICT/Hollandia (A7-0353/2010, Barbara Matera) (szavazás)

9.2. A házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog (A7-0360/2010, Tadeusz Zwiefka) (szavazás)
 

- A szavazás után:

 
  
MPphoto
 

  Tadeusz Zwiefka, előadó.(PL) Elnök úr! Két hónappal ezelőtt az Európai Parlament először adta beleegyezését, hogy a Tanács megerősített együttműködési eljárást léptessen életbe. Az Európai Unió történetében erre most került sor legelőször. Ez az igen fontos lépés teljesen új alapot teremt ahhoz, hogy az Európai Unió tagállamainak egy csoportja együttműködhessen egymással az olyan helyzetekben, amikor nem lehet megszerezni mind a 27 tagállam beleegyezését. Rendkívül fontos ez a döntés. Ma megmutattuk, hogy az eljárás jól működik.

Szeretném őszinte köszönetemet kifejezni a Tanácsnak, hogy az Európai Parlamenttel folytatott munkája keretében elfogadta ezt az álláspontot. Ez az intézmények közötti együttműködés kiváló példája. Az állásfoglalás kialakításával kapcsolatos munkában a Parlament mindössze konzultációs testületként vett részt, mégis az ülések gyakorisága és az, hogy a Tanács belefoglalta végleges dokumentumába az Európai Parlament által beterjesztett és a Jogi Bizottság által megszavazott valamennyi javaslatot, olyan ragyogó példa, ami csodás előjel a jövőbeli megerősített együttműködési eljárásokhoz. Szeretném megköszönni továbbá a Tanácsnak, hogy határozottan támogatta javaslatunkat a Brüsszel IIa gyors felülvizsgálatáról, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy árnyalt választ találjunk többek között a forum necessitatis szabály szükségességére vonatkozó kérdésekre, ami egyrészt lehetővé teszi, hogy a tagállamok továbbra is biztosíthassák belső jogrendszerük működését, másrészt reményt ad az állampolgárok számára, hogy a jövőben nem csupán az alkalmazandó jogot, hanem magát a bíróságot is szabadon választhatják meg. Köszönetet szeretnék mondani továbbá árnyék jelentéstevőimnek a Jogi Bizottságtól, valamint mindazon szakbizottságok előadóinak, amely bizottságokkal konzultáltunk.

 

9.3. Hitelminősítő intézetek (A7-0340/2010, Jean-Paul Gauzès) (szavazás)
 

- A 81. módosításra vonatkozó szavazás előtt:

 
  
MPphoto
 

  Jean-Paul Gauzès, előadó.(FR) Elnök úr! Ez egy tisztán technikai módosítás, amelynek mindössze az a rendeltetése, hogy tekintetbe vegye az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság megalakítását létrehozó rendelet hatályba lépésének időpontját, illetve azt, hogy a szóban forgó rendelet hatályba lépése csak egy későbbi időpontban lehetséges.

Tehát jóvá kellene hagynunk a szavazásra benyújtott szöveg egy preambulumbekezdését és egy cikkét. A 22. preambulumbekezdésből törölni kellene a második mondatot, és azt javaslom, hogy a 2. cikkben is töröljük a második mondatot. Ez a szóbeli módosítás a kompromisszumos megállapodást aláíró különféle csoportok közötti megegyezés eredménye. A ma szavazásra bocsátott szöveg a hitelminősítő intézetekre vonatkozó rendeletet egészíti ki, és a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó jogszabályok tökéletesítésére irányuló Európai Uniós politika részét képezi.

Szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak Barnier biztosnak és a belga elnökségnek rendkívül aktív részvételükért.

 
  
 

(A Parlament hozzájárul a szóbeli módosítás elfogadásához)

 

9.4. Mérésügyi irányelvek hatályon kívül helyezése (A7-0050/2010, Anja Weisgerber) (szavazás)

9.5. Polgári kezdeményezés (A7-0350/2010, Zita Gurmai/Alain Lamassoure) (szavazás)

9.6. A 2011. évi bizottsági munkaprogram ismertetése (B7-0688/2010) (szavazás)
  

- A 7. módosításra vonatkozó szavazás előtt:

 
  
MPphoto
 
 

  Doris Pack (PPE).(DE) Elnök úr! Szeretném, ha a szóban forgó módosítás végét újrafogalmaznánk. Jelenlegi formájában nagyon negatív a szöveg; ehelyett azt szeretném, ha a következőképpen szólna:

– A „Mozgásban az ifjúság” kezdeményezés kiemeli a fenti programok jelentőségét.

 
  
 

(A Parlament hozzájárul a szóbeli módosítás elfogadásához)

- A 14. módosításra vonatkozó szavazás előtt:

 
  
MPphoto
 

  József Szájer (PPE). – Elnök úr! Csak annyit szeretnék mondani, hogy visszavonjuk a 14. módosítást.

 
  
 

- A 16. módosításra vonatkozó szavazás előtt:

 
  
MPphoto
 
 

  Hannes Swoboda (S&D).(DE) Elnök úr! Az Unió a mediterrán térségért c. kezdeményezésről szeretnék szót ejteni. Mint tudjuk, a kezdeményezés megfeneklett, és mi szeretnénk újjáéleszteni. Mivel a megfogalmazás ezt nem fejezi ki eléggé világosan, a következő szöveget szeretnénk beilleszteni:

– A holtpontra jutott Unió a mediterrán térségért kezdeményezés.

(DE) Tisztában vagyok vele, hogy itt ellentmondás van. Talán más megfogalmazásra is lenne lehetőség, mi mégis ezt a szöveget javasoljuk:

– A holtpontra jutott Unió a mediterrán térségért kezdeményezés.

 
  
 

(a Parlament elutasítja a szóbeli módosítást)

 

9.7. Az Afrika és EU közötti stratégiai partnerség jövője a 3. Afrika–EU csúcstalálkozó küszöbén (B7-0693/2010) (szavazás)
  

- A 8. bekezdésről szóló szavazás előtt:

 
  
MPphoto
 

  Michael Gahler (PPE).(DE) Elnök úr! Mindössze a helyes elnevezést szeretnénk tisztázni, tehát azt, hogy mire hivatkozunk. A szövegben a következő megfogalmazásnak kellene szerepelnie: „a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezés”. Ez idáig rosszul szerepelt a szövegben.

 
  
 

(A Parlament hozzájárul a szóbeli módosítás elfogadásához)

 
  
 

- A szavazás után:

 
  
MPphoto
 

  Paul Rübig (PPE).(DE) Elnök úr! Lenne szíves megmondani, ki a felelős a titkárságon az ülésrendért, és hogy esetleg itt van-e az illető az ülésteremben?

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Úgy értesültem, hogy az ülésrendet a frakciók állítják össze a plenáris ülésen.

 

9.8. Az alapvető jogok helyzete az Európai Unióban (2009) - A Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követő hatékony végrehajtás (A7-0344/2010, Kinga Gál) (szavazás)

9.9. A reklámok fogyasztói magatartásra gyakorolt hatása (A7-0338/2010, Philippe Juvin) (szavazás)

9.10. Energiahatékonysági cselekvési terv (A7-0331/2010, Bendt Bendtsen) (szavazás)

10. A szavazáshoz fűzött indokolások
A felszólalásokról készült videofelvételek
MPphoto
 

  Elnök. – Tisztelt képviselők, nagyon sok szavazáshoz fűzött indoklásunk van, így nagyon szigorúnak kell lennünk az időt illetően. Egy perc után mindenkit félbe fogok szakítani. Elnézést kérek emiatt, de így kell tennem.

 
  
  

A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások

 
  
  

Az Európai Unió 2011-es pénzügyi évre szóló általános költségvetés-tervezete a Tanács által módosított formában

 
  
MPphoto
 

  Ashley Fox (ECR). – Elnök úr, szeretném indokolni, miért szavaztam a 2011-es költségvetés ellen. Azért szavaztam ellene, mert ezekben a nehéz időkben az EU-nak megszorításokat kellene bevezetnie. Csökkenteni kellene a kiadásainkat, nem pedig növelni. Szerintem szégyenletes, hogy a Bizottság először 6%-os növelést javasolt, amit a Parlament is támogatott.

Véleményem szerint hazám miniszterelnöke, David Cameron jó munkát végzett azzal, hogy kikényszerítette ennek 2,9%-ra történő csökkentését, de tudjuk, hogy ez kompromisszumos megoldás volt. A brit konzervatívok nem elégedettek ezzel a kompromisszummal, és én büszke vagyok, hogy az EU túlzott költekezése ellen szavaztam.

 
  
MPphoto
 

  Sirpa Pietikäinen (PPE).(FI) Elnök úr, fontos esemény, hogy a Parlamentnek most először volt lehetősége jóváhagyni a költségvetést. Véleményem szerint a jövőben a Parlamentnek a költségvetési politika terén biztosítania kell, hogy a prioritások a következők legyenek: az EU növelje a saját hozzájárulását; a költségvetés a politikák kiválasztása révén támogassa az anyagfelhasználás hatékonyságát és az éghajlat-változási politikát - ily módon lehet megvalósítani az Európa 2020 stratégiát, valamint környezetbarátabb gazdaságot.

 
  
MPphoto
 
 

  Syed Kamall (ECR). – Elnök úr, sok brit konzervatívhoz hasonlóan én is osztom a képviselőtársam, Fox úr által megfogalmazott aggályokat.

A megszorítások idején, amikor az Európai Unió kormányai – sőt, a világ kormányai – összehúzzák a nadrágszíjat, és kevesebbet költenek, mi hogy merünk több pénzt kérni az adófizetőktől? Nyilvánvalóan itt az ideje, hogy összehúzzuk a nadrágszíjat, és ezzel példát mutassunk. Nem lett volna szabad az EU költségvetésének növelését kérnünk, még csak a költségvetés változatlanul hagyását sem lett volna szabad kérnünk; az EU költségvetésének csökkentését kellett volna kérnünk, hogy az Európai Unió adófizetői komolyan tudják venni a politikusokat, és lássák, hogy megértjük, milyen nehéz időket élnek meg, és hogy osztozunk a nehézségekben. Így kellene viselkednünk, nem pedig úgy, mint egy olyan megválasztott elit, amely nem figyel oda azokra az emberekre, akik szavazatukkal a Parlamentbe juttattak minket.

 
  
  

Jelentés: Sidonia Elżbieta Jędrzejewska, Helga Trüpel (A7-0369/2010)

 
  
MPphoto
 

  Peter Jahr (PPE).(DE) Elnök úr, a költségvetés kidolgozásának joga egy parlament legfontosabb joga. Ez az Európai Parlamentre is igaz. A Parlament, a Bizottság és a Tanács közötti együttműködés kulcsfontosságú aspektusai a felelősség, a bizalom és a partnerség. A 2011-es költségvetés konzultációs folyamata azonban nem volt éppen bizalomépítő jellegű. Felszólítom a Bizottságot és még inkább a Tanácsot az Európai Parlament jogainak tiszteletben tartására, mert – ahogy már mondtam – a költségvetés kidolgozásának joga az Európai Parlament legfontosabb joga.

 
  
MPphoto
 
 

  Daniel Hannan (ECR). – Elnök úr, tegnap úgy éreztem, hogy egy téridő-görbületbe estem, és a 70-es években landoltam. Ma már úgy érzem, hogy talán inkább az 1770-es években.

Hadd idézzem Thomas Jefferson szavait a távolról kormányzó kormányokról!. Ha a vezetők „távolról és választópolgáraik felügyelete nélkül kormányoznak”, akkor szükségszerűen hajlanak a „korrupcióra, sikkasztásra és pazarlásra”. Micsoda tökéletes leírása ez annak, ami az EU költségvetésével történik: jóvá nem hagyott elszámolások, a források rossz elosztása és – a 27 tagállam költségcsökkentési kísérletei ellenére – a folyamatosan növekvő számok. Ez történik, ha nincs kapcsolat az adóztatás, a képviselet és a források felhasználása között. Az EU köszönetet vár azért, hogy elkölti a pénzt, de úgy gondolja, nem jár kritika azért, ha növeli a kiadásokat.

Egyedül úgy lehet ezeket a számokat a közvélemény elvárásainak megfelelően alakítani, ha a költségvetési felelősséget visszaadjuk a nemzeti parlamenteknek és azok képviselőinek, akik elszámolással tartoznak választópolgáraiknak, akik egyben az adófizetők is.

 
  
  

Jelentés: Jean-Paul Gauzès (A7-0340/2010)

 
  
MPphoto
 

  Cristiana Muscardini (PPE).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, támogatjuk ezt az intézkedést, és köszönetet szeretnék mondani az előadó nagyon pontos munkájáért.

Úgy gondoljuk azonban, hogy az európai intézményeknek továbbra is nyomon kellene követniük az új intézkedések további fejleményeit, mivel a múltban sajnos túl gyakran adódtak nem egyértelmű helyzetek, ami negatív hatással volt a pénzügyi rendszerre, és károkat okozott a vállalkozásoknak és a megtakarítóknak.

Nagyon fontosnak tartjuk, hogy létrejöjjön a hitelminősítő intézetek új európai rendszere, és hogy a központi banki hatóságokat felügyeljék annak érdekében, hogy a minősítések hatékonyan reagáljanak a pénzügyi rendszerre, és a köz számára is hasznosak legyenek. Szeretnék köszönetet mondani az előadónak.

 
  
MPphoto
 
 

  Peter Jahr (PPE).(DE) Elnök úr, az itt a kérdés, hogy ki felügyeli a felügyeleti hatóságokat? Még a futballbírókra is felügyeleti és engedélyezési eljárás vonatkozik. Ha ez érvényes a futballra, akkor még sokkal inkább érvényesnek kell lennie a pénzügyi piacokra. A hitelminősítő intézetek feladata a pénzügyi termékek, a bankok, sőt egész országok hitelképességének és fizetőképességének minősítése – a minősítés teljes folyamatát a hitelminősítő intézetek végzik. De ha a hitelminősítő intézetek monopóliummá válnak, és sikerül elkerülniük, hogy bármiféle felügyelet felügyelje a tevékenységüket, akkor istenszerű státuszuk lesz, és a végén még imádni fogják őket. Nem hagyhatjuk, hogy ez megtörténjen. A Biblia is azt mondja: „Ne féljetek más isteneket!” Ez a jelentés megpróbálja helyrehozni a kialakult helyzetet, hiszen a hitelminősítő intézetek felügyeletének bevezetéséről szól. A Parlamentnek a megfelelő időben majd fel kell tennie a kérdést, hogy ezek az intézkedések valóban hatékonynak bizonyultak-e.

 
  
  

Jelentés: Sidonia Elżbieta Jędrzejewska, Helga Trüpel (A7-0369/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Barbara Matera (PPE).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a 2011-es költségvetés mai szavazásával lezárul ez az új eljárás, amely akármilyen fájdalmas is volt, bizonyította a költségvetési hatóságok felelősségteljes és állhatatos hozzáállását.

Habár kompromisszumos megoldásról van szó, amely mind a Parlament, mind a Tanács részéről áldozatokat kívánt, de legalább megakadályozza egy olyan tizenketted-rendszer bevezetését, amely súlyos következményekkel járt volna az uniós programok finanszírozására nézve.

A Parlament elégedett az elért eredményekkel. A Parlament azonban szemrehányást tesz azoknak, akik megakadályozták a nemzetközi termonukleáris kísérleti reaktorra vonatkozó programról és a rugalmasságról szóló megállapodást. Az Unió veszített hitelességéből nemzetközi partnerei szemében, és azt kockáztatja, hogy nem tudja finanszírozni kötelezettségvállalásait, és nem tud eleget tenni a Lisszaboni Szerződésből adódó új cselekvési területeknek.

Ezért 2011. januártól kezdve meg kell határoznunk a prioritásokat, és biztosítanunk kell pénzügyi fenntarthatóságukat az elkövetkező évekre.

 
  
  

Jelentés: Anja Weisgerber (A7-0050/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Mario Pirillo (S&D).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a mérőműszerek modernizálásának és a szabályozás javításának szükségessége az európai mérésügyi irányelvek hatályon kívül helyezésére ösztönzött minket.

Meggyőződésem, hogy ez az első lépés a radikális és precízebb reform elkezdésének irányába. Nem kétséges, hogy olyan megfelelő időkeretben kell megállapodnunk, amely lehetővé teszi, hogy a tagállamok felmérjék az irányelvek hatályon kívül helyezésének hatásait saját nemzeti törvényeikre, illetve hogy elvégezzék a szükséges változtatásokat.

A különböző irányelvek hatályon kívül helyezésére vonatkozó döntés tökéletesen megfelel az összes ágazat számára fontos egyszerűsítésre való törekvésnek. Reméljük azonban, hogy a gyógymód nem bizonyul veszélyesebbnek, mint maga a betegség.

 
  
  

Jelentés: Zita Gurmai, Alain Lamassoure (A7-0350/2010)

 
  
MPphoto
 

  Clemente Mastella (PPE).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a Lisszaboni Szerződés az európai vitában és integrációban való polgári részvétel új, konkrét eszközének megteremtésével alapvető újítást hozott az Európai Unió demokratikus működésébe.

Az európai polgári kezdeményezéssel a nemzetközi demokrácia új koncepciója jön létre. Az európai polgári kezdeményezéssel a részvételi demokrácia új formája kerül bevezetésre az Európai Unióban. Valamennyi uniós polgár közvetlenül az Európai Bizottságnak nyújthat be jogalkotási javaslatot.

Üdvözöljük a Bizottság javaslatát, hiszen a civil társadalom bevonása és a döntéshozatalra vonatkozó politikák kidolgozása erősíti intézményeink demokratikus legitimitását, és közelebb viszi az Európai Uniót a polgárokhoz.

 
  
MPphoto
 

  Oriol Junqueras Vies (Verts/ALE).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, mindenekelőtt szeretném üdvözölni az európai polgári kezdeményezés elfogadását. A Kulturális és Oktatási Bizottság részéről én voltam a jelentés árnyékelőadója. Ugyanakkor kifogásolom, hogy a Parlament nem szavazott meg két szerintem nagyon alapvető dolgot: hogy a 16 év feletti fiataloknak joga legyen a kezdeményezés aláírására, valamint az Európai Unióban lakóhellyel rendelkezők szavazójogát.

Tudjuk, hogy a Lisszaboni Szerződés nem tartalmazza ezeket a kezdeményezéseket, többek között ezért is ellenezzük a Lisszaboni Szerződést.

 
  
MPphoto
 

  Jens Rohde (ALDE).(DA) Elnök úr, a Dán Liberális Párt ma a polgári kezdeményezés mellett szavazott, mivel az előmozdítja a polgárok részvételét, és közelebb viszi az EU-t a polgárokhoz. A Parlamentnek sikerült néhány szabványosított feltételt jegyékbe vennie, amelyek tagállamtól függetlenül lehetővé teszik a polgári kezdeményezéshez való hozzáférést, és könnyen használhatóvá teszik ezen új eszközt. A polgári kezdeményezés aláírói között legalább a tagállamok egynegyedéből származó polgároknak kell képviseltetniük magukat. Az egyes tagállamok aláíró polgárai számának legalább az adott tagállam európai parlamenti képviselőinek 750-szörösének kell lennie. Az aláíró polgároknak elég idősnek kell lenniük ahhoz, hogy a parlamenti választásokon már szavazati joggal rendelkezzenek. Ezeket a feltételeket fontosnak tartjuk ahhoz, hogy a polgári kezdeményezés valóban olyan érvényes eszköz legyen, amely komolyan hozzájárulhat a demokrácia fejlődéséhez.

 
  
MPphoto
 

  Hannu Takkula (ALDE).(FI) Elnök úr, néhány szót szeretnék szólni a polgári kezdeményezésről. Igaz, hogy a Lisszaboni Szerződés új kezdeményezési lehetőséget teremt, amely a demokráciában való részvételre ösztönzi polgárainkat. Ha egymillió polgár aláír egy petíciót, akkor a Bizottságnak azzal foglalkoznia kell – de ennyi lenne az egész? Szerintem ez egy kiváló kezdeményezés, de meg kell fontolnunk, hogyan kellene megvalósítani.

Az alapvetés az, hogy polgáraink főként a választásokon való részvétellel vesznek részt a demokratikus folyamatban. Ez az új eszköz lehetőséget teremt arra, hogy olyan ügyekkel foglalkozzunk, amelyek fontosak az emberek számára. Ez az új kezdeményezés valószínűleg új lendületet fog adni a polgári részvételnek, másrészt viszont olyan helyzet kialakulásához is vezethet, amelyben a Bizottság csak válaszol a kezdeményezésekre, de semmi konkrétum nem történik. Ezért aztán újra kell gondolnunk, hogyan lehet az embereket ténylegesen a politikai döntéshozatalban való részvételre ösztönözni.

 
  
MPphoto
 

  Morten Løkkegaard (ALDE).(DA) Elnök úr, csak kiegészítve azt, ami a Dán Liberális Párt részéről már elhangzott, szeretném én is elmondani, hogy ez egy nagyon fontos kezdeményezés. Ez is egy olyan kísérlet, amelyet nagyon szorosan nyomon kell követnünk – és erre fel is szólítok. Tehát biztosítanunk kell a kezdeményezéshez meghatározott három éves időtartam nyomon követését, és fel kell mérnünk, hogy tényleg valódi polgári kezdeményezésről van-e itt szó, vagy – ha szabad így fogalmaznom – idegen érdekekre használják-e fel ezt a kezdeményezést. A polgári kezdeményezés egészen egyszerűen csak akkor lehet sikeres – és reméljük, hogy sikeres lesz –, ha valóban a polgárok teszik a kezdeményezéseket. Szeretném ezzel kapcsolatban még azt is elmondani, hogy én személyesen azt remélem, hogy a polgárok fel fognak vetni az európai projekttel kapcsolatban előremutató, konstruktív és pozitív témákat, és nem megint az fog kiderülni, hogy a tagadók tábora él az ilyen jellegű kezdeményezések nyújtotta lehetőségekkel.

 
  
MPphoto
 

  Sonia Alfano (ALDE).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, szorosan figyelemmel követtem és követem az európai polgári kezdeményezéssel kapcsolatos jogalkotási folyamatot, és örülök, hogy – részben a Tanács és a Bizottság nyilatkozatai alapján – egy év múlva már be is lehet nyújtani az első petíciókat.

Ugyanakkor büszkén jelentem be az Európai Parlamentnek, hogy Olaszországban polgárok, egyesületek és bizottságok alulról szerveződő, széles körű mozgalmat hoztak létre az állatokon végzett kutatásokról szóló, felháborító irányelv elfogadásának hírére. A mozgalom tagjai idén nem fognak tétlenkedni, hanem javaslatot fognak előkészíteni, hogy benyújtsák a Bizottságnak. A javaslat célja, hogy az Európai Uniónak modern és civilizált törvénye legyen ezen a téren, amely nemet mond az állatokon végzett kísérletekre – erre a kegyetlen és tudományos szempontból nem hatékony gyakorlatra –, miközben határozottan támogatja az alternatív módszereket.

Az Európai Uniónak nemet kell mondania az élveboncolásra, mivel polgárai így kívánják.

 
  
MPphoto
 

  Ashley Fox (ECR). – Elnök úr, hiszem, hogy a polgári kezdeményezés hasznos lehet, hiszen lehetővé teszi a polgároknak, hogy közvetlenül a Bizottsághoz forduljanak. De továbbra is kérdéses, hogyan fog a Bizottság reagálni a neki nem tetsző javaslatokra.

Úgy gondolom, rengeteg olyan kezdeményezést fognak benyújtani a Bizottsághoz, amelyben „több Európát” kérnek, és ezekre a Bizottság kétségkívül lelkesen fog reagálni.

De hogyan fog reagálni a Bizottság azokra a kezdeményezésekre, amelyek „kevesebbet kérnek Európából”, vagy azt kérik, hogy Európa csinálja jobban a dolgokat, vagy ne vesztegessen el annyi pénzt, vagy például nyilatkozatot kérnek arra vonatkozóan, hogy nem lesz európai adózás? Kíváncsian várom, hogyan fog a Bizottság reagálni az ilyen javaslatokra. Vajon tisztelettel fogja kezelni az ilyen javaslatokat? Ha a Bizottság csak a neki tetsző javaslatokra reagál, akkor a polgári kezdeményezés teljesen felesleges.

 
  
MPphoto
 

  Seán Kelly (PPE).(GA) Elnök úr, örömmel szavaztam ezekre a javaslatokra, és véleményem szerint a két előadó remek munkát végzett, amely nemcsak az Európai Unió, hanem általában a polgárok számára is hasznos.

– Az Írország által több mint egy évvel ezelőtt elfogadott Lisszaboni Szerződésnek nagyon fontos része a polgári kezdeményezés, de egy ideig úgy tűnt, hogy az egész folyamat holtpontra jutott a túlbonyolítás és túlszabályozás miatt. Hála az előadóknak, a folyamatot leegyszerűsítették. Különösen üdvözlendő az az ötlet, hogy a polgári kezdeményezés előkészítéséhez hét fős, hét különböző tagállamból származó polgárokból álló csoportra van szükség. Ez az intézkedés és egyéb intézkedések szerintem biztosítani fogják, hogy a polgárok – ne pedig bizonyos érdekcsoportok – valódi problémái kerüljenek a Bizottság elé.

(GA) Szeretnék egy ír közmondást idézni, mely szerint a jó kezdet fél siker. A jó kezdet most megvan.

 
  
MPphoto
 
 

  Nicole Sinclaire (NI). – Elnök úr, ez áldemokrácia, nem igaz? Szégyen, hogy a polgári kezdeményezést bevezető Lisszabon Szerződés elfogadása előtt nem is akarták hallani az európai emberek véleményét.

Hogy válaszoljak Fox úrnak: egy rövid idő elteltével a Bizottság úgy dönthet, hogy az egész nem éri meg a fáradságot. Ez a probléma az egésszel. Az, hogy nem kötelező erejű. A Bizottság kedve szerint figyelmen kívül hagyhatja. Ismét azt látjuk, hogy az Európai Unió nem veszi figyelembe az európaiak kéréseit. Az ég szerelmére, kérem, hallgassanak az emberekre, mert ők nem ezt akarják.

 
  
  

Állásfoglalásra irányuló indítványok RC-B7-0688/2010

 
  
MPphoto
 

  Jim Higgins (PPE). – Elnök úr, üdvözlöm és megszavaztam a Bizottság 2011-re szóló munkaprogramját.

A pénzügyi válság a nagy kihívás, amelynek meg kell felelni. Kívánom a Bizottságnak, hogy tudja megvalósítani a kitűzött célokat. Ami az eurót illeti, az Unió integritása és kohéziója szempontjából, valamint az Európai Unión belüli szolidaritás szempontjából létfontosságú, hogy közös fizetőeszközünk legyen, és hogy mindent megtegyünk a védelme érdekében.

Ami a munkahelyeket és a gazdaságot illeti, üdvözlöm azt a tényt, hogy a Bizottság 2011 januárjában el fogja fogadni első éves növekedési jelentését. Az éves növekedési jelentés elemezni fogja az Unió gazdasági helyzetét, beleértve a lehetséges egyensúlyhiányokat és rendszerkockázatokat. Ez létfontosságú ahhoz, hogy Európa gazdasága intelligens és fenntartható gazdasággá váljon.

És végül, de nem utolsósorban, az Unió 500 millió ember közössége. Súlyunknak megfelelően kell fellépnünk mind európai, mind globális szinten. Minden jót kívánok a Bizottságnak a jövő évre.

 
  
MPphoto
 
 

  Philip Claeys (NI).(NL) Számos okból az indítvány ellen szavaztam, de főként azon bekezdés miatt, amely alapján a tagállamoknak a Parlament szerint bruttó nemzeti jövedelmük 0,7%-át fejlesztési támogatásra kell költeniük, a Bizottságnak pedig ellenőriznie kell e kötelezettségvállalás teljesítését.

Ez a bekezdés – eltekintve attól a kérdéstől, hogy van-e egyáltalán értelme a fejlesztési támogatásnak – súlyosan sérti a szubszidiaritás elvét. Ellenszavazatom másik fő oka az 52. bekezdés, amely felszólítja a Bizottságot a bővítési folyamat lendületének fenntartására. Meg tudná valaki mondani, milyen lendületről van itt szó? Talán Törökország folyamatos provokatív magatartására céloznak, vagy az emberi jogok súlyos megsértésére és az egyre növekvő iszlamizációra, ami Törökországban zajlik?

 
  
  

Állásfoglalásra irányuló indítványok RC-B7-0693/2010

 
  
MPphoto
 

  Philip Claeys (NI).(NL) Minden bizonnyal van számos jó dolog ebben az állásfoglalásban, például Mugabe elnök elítélése, aki közönséges bűnöző, és mégis meghívták a lisszaboni csúcsra. Pozitív az is, hogy az állásfoglalás utal arra, milyen káros következményekkel jár az agyelszívás Afrika számára.

Az állásfoglalás helyesen hangsúlyozza a mezőgazdasági kapacitás fejlesztésének létfontosságú szerepét is. Másfelől viszont, valóban meg kell szabadulnunk ettől az abszurd 0,7%-os normától. A 60 év alatt Afrikába pumpált 1 millárd USD fejlesztési támogatás csak még nagyobb nyomorúságba taszította a kontinenst. A támogatások növelése helyett inkább – többek között – a jogszerűtlen tőkekiáramlás elleni, az állásfoglalás által is fontosnak tartott küzdelemre kell erőinket összpontosítanunk.

Egyáltalán nem értettem egyet a migrációra vonatkozó bekezdéssel sem, végül is ezért szavaztam az állásfoglalás ellen.

 
  
MPphoto
 

  Syed Kamall (ECR). – Elnök úr, látva az afrikai nemzetek nyomorúságos helyzetét, mi itt az EU-ban és az EU különböző tagállamaiban természetesen mindannyian ki akarjuk őket hozni ebből a szegénységből, de véleményem szerint ésszerűbben kellene felhasználnunk a támogatásokat. Ha katasztrófa történik, akkor természetesen létfontosságú rövid határidőn belül támogatást nyújtani. De ami a hosszú távú fejlesztést illeti, a támogatás szétosztása néha nem helyénvaló.

Nyilvánvaló, hogy az EU tagállamainak adófizetői felé nem igazságos, ha olyan afrikai kormányoknak adunk pénzt, amelyek nem megfelelően kormányozzák országukat, és ha a pénz egyáltalán nem azokhoz jut, akiknek valóban szükségük lenne rá. A fejlesztés legjobb módja a szegény országok vállalkozóinak támogatása, mert ők tudnak saját közösségeikben jólétet teremteni, ők tudják barátaikat és szomszédaikat kirángatni a szegénységből.

Pénzbeli segély helyett inkább nyissuk meg piacainkat, és támogatásainkkal inkább a kereskedelmet és a fejlesztéseket ösztönözzük.

 
  
MPphoto
 
 

  Daniel Hannan (ECR). – Elnök úr, számos más európai parlamenti képviselővel együtt nemrég részt vettem az AKCS-csúcson Kinshasában, Kongóban, amely hivatalosan is a világ második legrosszabb országa. Az ENSZ boldogságindexe szerint a Kongói Demokratikus Köztársaságnál csak Zimbabwében rosszabb a helyzet. A zimbabweiekkel ellentétben a kongóiak nem mondhatják maguknak azt, hogy javulna a helyzet, ha kormányváltás lehetne, hiszen Kongóban többpárti választások voltak, nemzetközileg elfogadott alkotmányuk van stb.

A Kongói Demokratikus Köztársaságban összpontosul Afrika tragédiája. Okolhatjuk a gyarmati időket, amikor Kongó több erőszakot élt át, mint a szomszédos országok, de most természetesen nem térek ki részletesen a Kongói Szabadállam tragikus történelmére. És persze ott van a természeti kincsek átka, ami miatt nincs kapcsolat az adózás és a kiadások között, a politika pedig a dicsőségért és jómódért folytatott harc. És mindenekfölött ott van az etnikai sokféleség, a nemzeti érzés hiánya, a nyelvi vagy etnikai egység hiánya. „Ha szeretitek a hazátokat, fizessétek be az adókat!” mondta egy panaszos hang Kinshasában. Persze senki nem fizeti be.

Bizonyára tudják, miért említem ezt. Az Európai Tanács elnöke azt mondta, hogy a patriotizmus háborúhoz vezet. Nos, szeretném elvinni egy olyan helyre, ahol egyáltalán nincs patriotizmus, hogy nézze meg, mihez vezet ez.

 
  
  

Állásfoglalásra irányuló indítványok RC-B7-0688/2010

 
  
MPphoto
 
 

  József Szájer (PPE).(HU) Valamennyien tudjuk, hogy a pénzügyi válság hatására számos európai országban nő a vonzereje a nagyobb biztonságot nyújtó állami nyugdíjpillérnek. Számos ország vizsgálja felül saját rendszerét, és igyekszik az állami rendszert megerősíteni. Bár a nyugdíjrendszer alapvetően nemzeti hatáskörbe tartozik, mégiscsak fontos, hogy Európában milyen irányba vitatkozunk ezekben a kérdésekben. Éppen ezért üdvözlöm, hogy az Európai Parlament három legnagyobb, néppárti, szociális és liberális frakciójának támogatásával most elfogadott bizottsági munkaprogramról szóló határozat 30. pontja kiemeli, hogy az első, azaz az állami nyugdíjpillért kell erősíteni. Az én hazám, Magyarország, éppen a tegnapi napon, ebbe a helyes irányba tett egy fontos lépést egy tegnap elfogadott törvénnyel. Az Unión belüli nyugdíjvitának a fehér, majd a zöld könyvekről ebben a szellemben kell folynia, és erre szólítja fel az Európai Parlament az Európai Bizottságot, ezért nagyon örülök ennek a javaslatnak.

 
  
  

Jelentés: Kinga Gál (A7-0344/2010)

 
  
MPphoto
 

  Clemente Mastella (PPE).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a Lisszaboni Szerződés által létrehozott új intézményi keret hangsúlyozza, hogy az emberi jogok és alapvető szabadságok hatékony védelme és előmozdítása a demokrácia és jogállamiság alapja az Európai Unióban.

Támogattam ezt a jelentést, mivel meg vagyok győződve róla, hogy az Uniónak szüksége van olyan új, hatékony és átfogó belső emberi jogi politikára, amely mind nemzeti, mind uniós szinten hatékony elszámoltathatósági mechanizmusokat biztosít az emberi jogok nap mint nap előforduló megsértéseinek kezelésére.

Szeretnénk hangsúlyozni, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése radikálisan megváltoztatta az EU jogi arculatát. Most az Alapjogi Charta jogi értéke már azonos a Szerződésekével, és az alapvető jogok legmodernebb kodifikációját képviseli, megfelelő egyensúlyt biztosítva jogok és szolidaritás között, magában foglalva az állampolgári, politikai, gazdasági, szociális és kulturális jogokat, valamint harmadik generációs jogokat.

 
  
MPphoto
 

  Antonello Antinoro (PPE).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a jelentés mellett szavaztam, és nemcsak azért, mert képviselőcsoportom ezt a döntést hozta, hanem azért is, mert teljes mértékben meg vagyok győződve róla, hogy intézményi szempontból ez a jelentés nagy jelentőséggel bír, és nagyon nagy szükség van rá egy olyan időszakban, amikor a Parlament jogköreit már meghatározták, de a szervezési munkákhoz még időre van szükség.

A Lisszaboni Szerződés értelmében első ízben hagyhattuk jóvá a költségvetést, és szerettük volna ennek jelentőségét hangsúlyozni. Ezért volt szükség arra, hogy közös álláspontot alakítsunk ki; ezért tett az előadó erőfeszítéseket a megegyezéses módosítások elérésére, megelőzendő az olyan döntéseket, amelyek a Lisszabon Szerződés végrehajtásának halogatásához vezettek volna.

Szeretném megköszönni Gál asszonynak a munkáját, és remélem, hogy ez a jelentés az európai intézmények tevékenységének javulásához fog vezetni.

 
  
MPphoto
 

  Hannu Takkula (ALDE).(FI) Elnök úr, először is szeretnék gratulálni Gál asszonynak kiváló jelentéséhez az alapvető jogok helyzetéről az Európai Unióban. Azonban ez csak egy jelentés. Nem szabad elfelejtenünk, hogy sok tennivalónk van még az Európai Unióban. Sajnálatos módon nem mindenkinek az alapvető jogait tartják tiszteletben a gyakorlatban, még akkor sem, ha elméletben azt mondják, hogy igen. Itt van például a nagy létszámú roma kisebbség példája, amelynek alapvető jogait nem minden tekintetben tartják tiszteletben.

A véleménynyilvánítás szabadsága terén is vannak problémáink. A véleménynyilvánítás szabadságát hangsúlyozandó adományoztuk egy kubai ellenzékinek a Szaharov-díjat, ugyanakkor még Európában is vannak problémák ezen a téren. Az emberek nem mindenhol beszélhetnek szabadon, nem mindenhol mondhatják el a véleményüket. Konkrét példa erre egyik európai parlamenti képviselőtársunk esete, akinek biztonsági őrökkel kell körbevennie magát, mert félelemre van oka saját biztonságával kapcsolatban. Ki kell állnunk az alapvető szabadságok érvényesülése mellett Európában, és biztosítanunk kell, hogy az Európai Unióban mindenki gyakorolhassa a szabad véleménynyilvánítás jogát.

 
  
MPphoto
 

  Sonia Alfano (ALDE).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, köztudott, hogy az olasz kormány tevékenységével folyamatosan megsérti az Alapjogi Chartát. Elég, ha az Olaszország és Líbia között létrejött megállapodásra gondolunk, amely a Charta számos cikkét sérti, vagy a tervezett „bavaglio”- törvényre („szájpecek-törvény”), amelyet a sajtó és a jogrendszer elhallgattatására hoznak létre.

Egy olyan kormányról beszélünk, amelyet egy nem demokratikus módon megválasztott parlament támogat, amely nem engedi meg a polgároknak, hogy hangot adjanak véleményüknek. Ez a kormány tegnap megnyert egy bizalmi szavazást az ellenzéki parlamenti képviselők szavazataival, akik nyilvánosan is beismerték, hogy a jövőbeli választásokra vonatkozó ígéretekkel környékezték meg őket, valamint pénzt ajánlottak szavazatukért.

(A felszólalót kellemetlenkedő megjegyzéssel szakítják félbe)

A tények azt igazolják, hogy korrupció történt. De ez a nagy vesztegetőtől, Berlusconi úrtól teljesen megszokott, ahogy azt a Mondadori- és Mills-ügyekben született végső ítélet is igazolja.

(Már halaskofákat is beengednek az Európai Parlamentbe?)

December 9-én az Európai Parlament a Nemzetközi Korrupcióellenes Világnapot ünnepelte. Az olasz parlament tegnap tartotta első ülésnapját a képviselők korrupciójának legalizálása érdekében.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Ronzulli asszony, üljön le, és ne beszéljen, kérem. Ez így nem helyénvaló az Európai Parlament üléstermében. Most nem az öné a szó, és nem szabad más felszólalókat ily módon megzavarnia. Kérem, tartsa be ezt a szabályt. Alfano asszony, kérem, folytassa. Kap még 30 másodpercet.

 
  
MPphoto
 

  Sonia Alfano (ALDE).(IT) Elnök úr, december 9-én az Európai Parlament a Nemzetközi Korrupcióellenes Világnapot ünnepelte. Az olasz parlament tegnap tartotta első ülésnapját a képviselők korrupciójának legalizálása érdekében.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Ronzulli asszony, utoljára figyelmeztetem. Ha ismét feláll, és megzavarja az ülést, akkor fel fogom szólítani az ülésterem elhagyására. Elég világosan fogalmaztam? Kérem, ne viselkedjen így többé.

 
  
MPphoto
 

  Sirpa Pietikäinen (PPE).(FI) Elnök úr, a Lisszabon Szerződés elfogadásának egyik legfontosabb következménye, hogy az Alapjogi Charta mostantól fogva mindenkire nézve kötelező érvényű, ami polgáraink elégedettségét szolgálja. A következő lépés a különböző uniós intézmények számára az, hogy az Unió minden politikájának területén és valamennyi tagállamban az alapvető jogok tiszteletben tartásának ellenőrzésére és előmozdítására fókuszáljanak, mégpedig figyelembe véve azt, hogy e jogok tiszteletben tartása kötelező erejű, és minél hatékonyabb kell, hogy legyen.

Ennek megvalósításához fontos, hogy mind az egyének, mind a különböző intézmények dolgozzanak a jelenleg a Tanácsnál megfeneklett egyenlő bánásmódról szóló irányelv előmozdításán, és hogy ennek eredményeképpen rendelkezésünkre álljanak jogilag kötelező erejű eszközök a beavatkozásra, amennyiben a tagállamokban a megkülönböztetés esetei fordulnak elő.

Hadd mondjam még el, hogy nagyon fontos, hogy mind a passzív, mind az aktív megkülönböztetés eseteiben beavatkozzunk. A passzív megkülönböztetés például az idősebbeket érinti.

 
  
MPphoto
 

  Philip Claeys (NI).(NL) Elnök úr, természetesen ez ellen a politikailag korrekt jelentés ellen szavaztam. Flamand hazafiként teljesen elfogadhatatlannak tartom, hogy a Parlament a hazafias érzelmeket automatikusan összekapcsolja az idegengyűlölettel és a megkülönböztetéssel.

Egyenesen veszélyesnek tartom azt a javaslatot, amely szerint a tagállamok elleni jogsértési eljárásokat kiegészítenék egy olyan eljárással, amellyel bizonyos politikai intézkedések befagyaszthatóak lennének mindaddig, amíg a Bizottság döntést nem hoz a jogsértési eljárás hivatalos elindításáról. Ez semmi mást nem szolgál, mint a tagállamok megfigyelését, ami elfogadhatatlan.

Így az Európai Bizottságnak a jövőben lehetősége lenne megakadályozni egy tagállam kitoloncolásra vonatkozó politikájának végrehajtását, amivel messze túlmenne a hatáskörén. Ezeknek a feladatoknak a végrehajtása továbbra is az egyes tagállamok hatáskörébe kell, hogy essen, nem pedig az Európai Bizottságéba.

 
  
MPphoto
 

  Daniel Hannan (ECR). – Elnök úr, George Orwell 1984-ének függelékében van egy fejezet az „újbeszél”-ről. Orwell itt arról ír, hogyan lehet lerontani és megváltoztatni a nyelvet, és a nyelv megváltoztatásával megváltoztatni a gondolkodást is. Példaként hozza fel a „szabad” szót, amelyet az újbeszél nyelvben csak a „szabad/mentes valamitől” jelentésben használnak: „ez a kutya szabad/mentes a tetvektől, ez a mező szabad/mentes a fűtől.” Így eltűnik a szellemi és politikai szabadság koncepciója, hiszen nincsenek szavak a kifejezésére. Orwell jóslata ijesztően éleslátónak bizonyult, mivel jelenleg nagyjából ez történik a „szabad” szóval.

Régebben az állam kényszerítő erejétől való mentességet jelentette: szólásszabadság, gyülekezési szabadság, szabad vallásgyakorlás; most viszont már felhatalmazást jelent. A munkavállalás szabadsága; a nemzeti egészségügyi ellátórendszer igénybevételének szabadsága stb. Ez az emberi jogokról szóló jelentés már nem a személyes szabadság garantálását szolgáló jogok koncepciójára épül, hanem a másokkal szembeni követelődzés jogának koncepciójára. A jelentés ahelyett, hogy garantálná az egyenlő jogokat, azt szajkózza, hogy nincs egyenlő bánásmód, hogy megkülönböztetés van. Európában nem az emberi jogok, hanem a demokrácia van válságban; és ezt a válságot nem azzal kellene kezelnünk, hogy a megválasztott képviselők hatáskörét átadjuk a nem megválasztott, hanem csak kinevezett jogászoknak.

 
  
 

***

 
  
MPphoto
 
 

  Licia Ronzulli (PPE).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, elnézést kérek a történtekért, de olaszként nem bírok elviselni egy bizonyos típusú attitűdöt. Elegem van abból, hogy Alfano asszony továbbra is arra használja fel a szavazáshoz fűzött indoklás idejét, hogy hazudozzon, és eltorzítva adja elő, mi történik Olaszországban. Tegnap az olasz parlamentben bizalmi szavazásra került sor uninominális alapon és teljesen demokratikus körülmények között. Most lemondok a szavazáshoz fűzött indoklás lehetőségéről, csak annyit nyilvánítok ki, hogy Juvin úr jelentése mellett szavaztam.

 
  
  

Jelentés: Philippe Juvin (A7-0338/2010)

 
  
MPphoto
 

  Mario Pirillo (S&D).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, én is meg vagyok győződve róla, hogy a reklám fontos szerepet játszhat a vállalkozások közötti verseny és a versenyképesség ösztönzésében, és hozzájárul a fogyasztók választási lehetőségeinek növeléséhez.

Európának azonban szigorúbb szabályozásokat kell bevezetnie erre az ágazatra nézve, amely különben túlságosan agresszívvé válhat, különösen az új technológiák használatának eredményeképpen. Tény, hogy a fogyasztók egyre gyakrabban adnak meg különleges adatokat anélkül, hogy tisztában lennének ennek esetleges következményeivel.

Ezért üdvözlöm Juvin úr jelentését, különösen pedig azt, hogy a legsérülékenyebb egyénekre, például a gyermekekre, fókuszál, akik nem képesek objektíven megítélni az egyre agresszívebb reklámok ajánlatait.

 
  
MPphoto
 

  Sirpa Pietikäinen (PPE).(FI) Elnök úr, a reklámok gyakran hasznos információkat közvetítenek a fogyasztóknak, és segítenek nekik ésszerű döntéseket hozni. A reklámágazat az önellenőrzés kitűnő példájaként létrehozott például etikai kódexeket, amelyek meghatározzák, hogy a reklámozás mely típusai megengedhetőek és jók.

Az elmúlt évek során azonban ez a gyakorlat vereséget szenvedett, ezt láthatjuk például a gyermekek kihasználásának vagy a célzottan gyermekeknek szánt reklámoknak a példájából. Ezért gondolom úgy, hogy a Parlamentnek közbe kell lépnie, és később majd alapul kell vennie ezt a kiváló jelentést annak megítéléséhez, hogy felül kell-e vizsgálni, és szigorítani kell-e az irányelvet.

 
  
MPphoto
 
 

  Anna Maria Corazza Bildt (PPE). – Elnök úr, a reklám létfontosságú összetevője a működőképes belső piacnak, hiszen ösztönzi a versenyt, és lehetőségeket kínál a fogyasztóknak. A reklámokról szóló jelentés mellett szavaztam. A jelentés nem javasol új jogi szabályozást vagy agyonszabályozott reklámokat, nem akarja ellenőrizni vagy korlátozni az internetes reklámokat.

A jelentés arra hívja fel a figyelmet, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok leküzdése, illetve a fogyasztók személyes adatainak és magánéletének védelme érdekében felelősségteljes reklámokra van szükség.

Felszólítom a vállalkozásokat, hogy ők is vállaljanak felelősséget az önszabályozás révén, illetve a félrevezetés, valamint a bújtatott és erőszakos reklámok megelőzésére szolgáló önkéntes akciók révén. Külön felszólítok arra, hogy a gyerekeket ne manipulálják a reklámokkal. Ne használják Denevérembert, Pókembert és Bercit a gyermekeink ellen.

 
  
  

Jelentés: Bendt Bendtsen (A7-0331/2010)

 
  
MPphoto
 

  Jim Higgins (PPE).(GA) Elnök úr, üdvözlöm a Bendtsen-jelentést, és mellette szavaztam. Támogatnunk kell az energiatakarékosságot mint az energiaszükséglet csökkentésének és így az energiahatékonyság Unió-szerte történő megvalósításának egyik módját. Gyakran szóba kerülnek a megújuló energiaforrások, de hajlamosak vagyunk elfelejteni, mennyi villamos energiát fogyasztunk. A jelentés mellett szavaztam, mivel nagyon fontosnak tartom. Szeretnék gratulálni az előadónak.

 
  
MPphoto
 

  Jens Rohde (ALDE). – Elnök úr, olasz képviselőtársunk érdekes agresszív kirohanást rendezett.

A múlt héten sokan elutaztak Cancúnba, de nem sok előrelépés történt az éghajlatváltozás elleni küzdelem terén. Azzal, hogy ma az energiahatékonyságra szavazunk, megtesszük az első lépést előre. Ahogy a jelentés is hangsúlyozza, az energiahatékonyság a CO2-kibocsátás csökkentésének legköltséghatékonyabb és leggyorsabb módja. De a tagállamokban hozott intézkedések messze nem elégségesek. A jelenlegi erőfeszítéseket alapul véve 2020-ra csak a felét fogjuk teljesíteni a 20%-os célnak. Ezért van szükség az energiahatékonyságra vonatkozó, kötelező érvényű célkitűzésre. Ez a jelentés a megoldás sok elemét tartalmazza. Ezeket most meg is kellene valósítani. Szeretnék köszönetet mondani Bendtsen úrnak, és gratulálok neki ehhez a kiváló jelentéshez.

 
  
MPphoto
 

  Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE).(LT) Elnök úr, szeretnék gratulálni az előadónak, Bendtsen úrnak az energiahatékonysági cselekvési terv felülvizsgálatáról szóló nagyon fontos jelentéséhez. A jelentés mellett szavaztam, mivel nemcsak gazdasági megfontolásokból, hanem a cancúni konferencia fényében is fontosnak tartom. Sikerült bizonyos közös alapokban megállapodnunk, ezért most az Európai Unió által elkezdett, a saját CO2-kibocsátása csökkentésére irányuló munka folytatása a legfontosabb. Az energiahatékonyság az egyik leghelyesebb módszer. A tagállamoknak ezen a területen hatékony nemzeti tervekkel kell rendelkezniük, beleértve a pénzügyi mechanizmusokat is. A konkrét támogatások kérdésében meg kell állapodniuk a tagállamoknak és az Európai Bizottságnak. A maihoz hasonló döntések minden európai javát szolgálják, mivel sok különböző területet érintenek – a közlekedést, az új technológiákat, az épületek hatékonyságát, az ipart és az infrastruktúrát. Ez a dokumentum rengeteg olyan intézkedést tartalmaz, amelyek célja nemcsak a környezetvédelem, hanem a nemzeti gazdaságok támogatása is.

 
  
MPphoto
 

  Hannu Takkula (ALDE).(FI) Elnök úr, én is Bendtsen úr energiahatékonyságról szóló jelentése mellett szavaztam. Az Európai Uniót az Európa 2000 program is kötelezi az energiahatékonyságra, az energiatakarékosságra és a megújuló energiaforrások alkalmazására. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy ha ilyen célokat tűzünk magunk elé, akkor azokat mindenkinek vállalnia kell. Ez Európa-szerte problémát jelent: vannak jó célkitűzések, de a tagállamok nem kötelezik el magukat a megvalósításukra.

Természetesen reméljük, hogy az energiahatékonyság nem fog Európára korlátozódni, hanem sokkal szélesebb körben fog elterjedni. Az energiahatékonyság és az energiatakarékosság azonban semmi esetre sem érintheti negatívan a versenyképességet: biztosítanunk kell, hogy részt vegyünk a globális piacokon a versenyben, így garantálva Európa virágzását és versenyképességét. És ahogy mondtam, nagyon fontos, hogy kitartsunk a kötelezettségvállalásaink mellett.

 
  
MPphoto
 

  Sonia Alfano (ALDE).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, úgy gondolom, hogy az Európai Unió nem visszakozhat az energiaügyi kihívás terén, hiszen ez fogja meghatározni bolygónk sorsát.

El kell oszlatnunk azt a tévhitet, hogy egy ország gazdasági fejlődése maga után vonja energiafelhasználása növekedését. Európának példát kell mutatnia egy új, fenntartható gazdasági modellel, amely a források – ideértve az energiaforrásokat – alacsonyabb mértékű, de produktívabb használatán alapul. Meg kell szüntetnünk a kapcsolatot a gazdasági növekedés és az ipari, illetve lakossági célokra eladott energia mennyiségének növekedése között. A gazdasági növekedésnek inkább a munkahelyeket teremtő energiaszolgáltatásokkal és az energiahatékonysággal kell összefüggenie.

Ezért úgy gondolom, hogy az energiahatékonyságnak prioritásnak kell lennie a jövőben az EU-ban, mind gazdasági, mind környezetvédelmi szempontból, és remélem, hogy a Bizottság haladéktalanul meg fogja tenni a szükséges intézkedéseket a Parlament által ma elfogadott kötelező érvényű célkitűzések végrehajtására.

 
  
MPphoto
 

  Sirpa Pietikäinen (PPE).(FI) Elnök úr, az energiahatékonysági cselekvési tervet illetően a kötelezőbb erejű és ambiciózusabb politika mellett szavaztam, és nagyon elégedett vagyok a Parlament végső álláspontjával.

Az éghajlatváltozást elsősorban nem a nemzetközi kötelezettségvállalásokkal vagy nyilatkozatokkal lehet megelőzni, inkább gyakorlati megoldásokra van szükségünk a kibocsátás-csökkentési célkitűzések eléréshez. Ezen a területen a energiahatékonyság előmozdítása központi és létfontosságú projekt. Megvalósításához széles és átfogó, az energiahatékonyság előmozdítását célzó politikára van szükség, méghozzá kötelező érvényűre, amely szankciókat is tartalmaz. A cselekvési terv jó lépés ebbe az irányba.

 
  
 

***

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Silvestris úr, a tetszését akarja kifejezni, vagy pedig ügyrendi javaslatot akar tenni a szavazáshoz fűzött indoklások közben? Ez nem megszokott, de legyen.

 
  
MPphoto
 

  Sergio Paolo Francesco Silvestris (PPE).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, láthatják, hogy a tetszésemet is kifejezem, ugyanakkor pedig ügyrendi javaslatot akarok tenni.

Elnök úr, szándékában áll lépéseket tenni azok ellen a képviselők ellen, akik olyan szerencsés helyzetben vannak, hogy a rendelkezésükre álló időt arra használják fel, hogy országuk kormánya ellen intézzenek támadásokat?

Az ön jelenlétében egy képviselőtársunk támadást intézett az olasz kormány ellen, amely tegnap bizalmi szavazáson megkapta az olasz parlament támogatását, és ugyanakkor az olasz közvélemény bizalmát is élvezi. Az említett képviselőnek ez nyilván nem tetszik, és ehhez joga is van, de ez az ő baja, amit a barátaival kellene megbeszélnie. Ez a képviselő arra használta az idejét, hogy hazája kormányát, az én hazám kormányát inzultálja ahelyett, hogy a szavazáshoz fűzött volna indoklást.

Elnök úr, szeretném megkérdezni, hogy az eljárási szabályzat ellenére tolerálni akarja-e ezeket a dolgokat. Mert ha igen, akkor a jövőben minden szavazatindoklást arra fogok felhasználni, hogy Olaszország legitim kormányát dicsérjem, amely az ország és a Parlament jóváhagyásával kormányozza Olaszországot.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Remélem, értékeli, hogy hagytam beszélni, holott a téma, amelyet felvetett, nem igazán ügyrendi javaslat volt. Nem feladatom felülvizsgálni, mit mondanak a képviselők. Az én feladatom annak biztosítása, hogy a képviselők a saját idejükben mondják el a mondandójukat, és ne szakítsák félbe egymást hangos közbekiabálással, ami ha szabad megjegyeznem, elég durva dolog. Köszönöm a megjegyzését. Ragaszkodni fogok hozzá, hogy amikor én elnökölök, a képviselők civilizált módon viselkedjenek egymással, és meg fogom próbálni a lehető legjobban betartatni az időket is. Hogy a képviselők mit mondanak az ülésteremben, ebben a demokratikus ülésteremben, az az ő dolguk, nem az enyém.

***

 
  
MPphoto
 

  Seán Kelly (PPE).(GA) Elnök úr, szeretnék hozzászólni a témához.

– Úgy gondolom, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem terén eddig mindig a megújuló energiaforrásokat hangsúlyozták, ami nyilvánvalóan tényleg nagyon fontos. De mennyivel többet lehetne tenni az energiahatékonyság terén! Ezért üdvözlöm ezt a jelentést.

Sokkal többet lehetne tenni például az épületek terén, gondolok itt különösen erre az épületre is és a brüsszeli épületekre és még sok-sok középületre. Nagyon fontos, hogy a középületeket energiahatékonyabbá tegyük. Ugyanez igaz számos közlekedési módra is. A sok-sok olajzabáló dízelmotorra. Elő kellene írni a gyártóknak, hogy tegyék őket energiahatékonyabbá.

De valami pozitívumot is szeretnék mondani. Hazámban az iskolák remek munkát végeznek a környezettudatosságra nevelés terén. Ezt a munkát el kell ismerni és ösztönözni kell, mivel az iskolák így a gyerekeknél és a szülőknél is pozitív hozzáállást alakítanak ki.

 
  
  

A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások

 
  
  

Jelentés: Reimer Böge (A7-0367/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Sophie Auconie (PPE), írásban.(FR) Az Európai Unió költségvetési gyakorlata számos elvnek eleget tesz, köztük a területek szerinti felosztás elvének. Ez azt jelenti, hogy egy bizonyos politikára elkülönített összeget csak az adott politikára lehet felhasználni. Más elvekkel együtt ez garantálja az Unió megfelelő pénzgazdálkodását. Ugyanakkor azonban bizonyos szinten rugalmatlanságot is okoz a költségvetésben. Az éves költségvetésben – nem is beszélve a többéves pénzügyi keretről – nem lehet előre megtervezni az Unió összes kiadását. Ezért hozták létre néhány éve a „rugalmassági eszközt”. Ez olyan pénzügyi tartalékot jelent, amelynek összege mindig szerepel az éves költségvetésben. Lehetővé teszi olyan politikák és projektek finanszírozását, amelyek költségeit nem lehet előre látni. Képviselőtársam, Böge úr jelentése azt javasolja, hogy ezt az eszközt használjuk az egész életen át tartó tanulás programjának és a versenyképességi és innovációs programnak a finanszírozására, valamint a Palesztina számára nyújtandó támogatásra. Mivel úgy gondolom, hogy az Unió ezen a három területen képes pozitívan fellépni, természetesen a jelentés mellett szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban.(LT) Egyetértek az Európai Parlament döntésével, miszerint 2011-ben különítsünk el kiegészítő pénzügyi támogatást az egész életen át tartó tanulás programjának és a versenyképességi és innovációs programnak a megvalósítására. Ezeknek a programoknak a megvalósításával el lehetne érni a lisszaboni stratégia célkitűzését, azaz egy olyan, globálisan versenyképes és tudásalapú gazdaság létrehozását az Európai Unióban, amelynek alapja a fenntartható gazdasági fejlődés és a társadalmi kohéziót előmozdító munkahelyteremtés.

Az Európai Unió globális versenyképességének növelése érdekében különleges figyelmet kell szentelni a kis- és középvállalkozásoknak, meg kell adni nekik a szükséges segítséget és pénzügyi támogatást. Ezenkívül a környezetbarát innováció és a tudományos kutatás támogatása előmozdítaná a megújuló energiaforrások használatát, ami pedig megkönnyítené, hogy különböző ágazatokban – köztük az energiaágazatban, az iparban és a közlekedésben – új, fenntartható munkahelyek jöjjenek létre.

 
  
MPphoto
 
 

  Bastiaan Belder (EFD), írásban. – A rugalmassági eszköz igénybevételéről szóló Böge-jelenetés nem számíthat a támogatásomra. Az Európai Bizottság javaslata nem indokolja megfelelően, miért van szükség erre a kiegészítő finanszírozásra. Ezenkívül általánosságban is nagyon kritikus vagyok a rugalmassági eszköz igénybevételével kapcsolatban. Az lenne a helyes megoldás, ha bizonyos költségvetési tételeket csökkentenénk, hogy finanszírozni tudjuk azokat a költségvetési tételeket, amelyek terén igazoltan kiegészítő finanszírozás válik szükségessé.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE), írásban.(PT) A rugalmassági eszköz olyan pontosan meghatározott kiadások finanszírozására nyújt lehetőséget, amelyeket a többéves pénzügyi keret egy vagy több fejezetéhez rendelt felső korlátokon belül nem lehetne finanszírozni. A rugalmassági eszköz a 2011-es költségvetésben az egész életen át tartó tanulás programjának és a versenyképességi és innovációs programnak a finanszírozását szolgálja, valamint a Palesztinának nyújtandó pénzügyi támogatás, a békefolyamat és az ENSZ Palesztin Menekülteket Segélyező Hivatalának (UNRWA) finanszírozását. Mivel ezek valóban fontos programok, a javaslat mellett szavazok.

 
  
MPphoto
 
 

  Mario Mauro (PPE), írásban.(IT) A Parlament bizonyára pozitív véleménnyel van Böge úrnak a rugalmassági eszköz igénybevételéről szóló jelentéséről, amely az egész életen át tartó tanulás programjának, a versenyképességi és innovációs programnak, valamint a Palesztinának nyújtandó támogatásnak a finanszírozását javasolja. Egyetértek azzal, hogy szükség van az 1. és a 4. fejezet felső határértékei feletti, pótlólagos kiadások konzekvens szétosztására. Figyelembe véve a jelenlegi gazdasági helyzetet ezek a kiadások több szempontból is létfontosságúak a válság elleni küzdelem és nemzetközi hitelességünk tekintetében.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban.(FR) Elfogadhatatlan, hogy a Palesztinának nyújtandó támogatás, valamint az európai oktatási és képzési programok, illetve a versenyképességet és a szabad versenyt előmozdító programok együtt szerepeljenek egy szövegben. Nem nehéz észrevenni ebben a rossz szándékot. Ez a kombináció arra kényszerített, hogy tartózkodjam. Megismétlem, hogy teljes mértékben támogatom a palesztin nép ügyét.

 
  
MPphoto
 
 

  Willy Meyer (GUE/NGL), írásban. – (ES) A jelentés mellett szavaztam annak érdekében, hogy biztosított legyen körülbelül összesen 70 millió EUR összegű uniós alap mobilizálása a kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatokban az Európai Unió Szolidaritási Alapjából a portugáliai természeti katasztrófa kapcsán, mivel Portugália pályázott az alapokra a Madeira szigetén történt földcsuszamlások és árvizek miatt, továbbá Franciaország számára, amely a Xynthia ciklon okozta katasztrófát követően szintén pályázott. Szerintem támogatnunk kell ezeket a tagállamokat, hogy kezelni és minimalizálni tudják ezeknek a természeti katasztrófáknak a következményeit. Az EU Szolidaritási Alapját azért hozták létre, hogy az Európai Unió ki tudja mutatni a katasztrófák sújtotta régiók lakossága iránt érzett szolidaritását. A jelentés mellett szavaztam, mivel szerintem a jelentés kéri az alapok mobilizálását ezekre a célokra, ami az elérhető mechanizmusok megfelelő felhasználást jelenti.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) A jelentésben szereplő összegek teljesen irreálisak. Egyrészt a jelenlegi pénzügyi keretnek elégségesnek kellene lennie e célok fedezésére, másrészt egy esetleges költségnövekedés esetére lényegesen alacsonyabb összegeket kellene előirányozni. A jelentésben szereplő pénzügyi keret elfogadása nem növelné, hanem csökkentené az Unió rugalmasságát. Ezért szavaztam a jelentés ellen.

 
  
MPphoto
 
 

  Wojciech Michał Olejniczak (S&D), írásban.(PL) Mindenekelőtt üdvözlendőnek tartom a tényt, hogy az Európai Parlament és a Tanács megegyezésre jutott az egész életen át tartó tanulás programjának, illetve a versenyképességi és innovációs programnak a finanszírozásáról. Külön szeretném felhívni a figyelmet az egész életen át tartó tanulás programjára. Ez négy ágazati programot foglal magában. Véleményem szerint kiemelt fontosságú az Erasmus program, amely lehetővé teszi a jelentős méretű diákcsere megvalósítását. Ez nagyon fontos mind az új ismeretek és képességek megszerzése, mind az új ismeretségek előmozdítása és a tagállamok kultúráinak találkozása terén. Hasonló szerepe van a Comenius programnak az iskolaköteles korú fiatalok körében.

Ezek a programok nemcsak az európai gazdaság számára hasznosak, de a nemzetek feletti ismeretségek hálózatának kiépítésével az európai tudat megteremtését is biztosítják. Ezeknek a programoknak a költségvetési helyzettől függetlenül prioritást kell élvezniük, mivel ezek a programok olyan befektetések, amelyek számos területen – nemcsak a gazdaságban, de a kultúra és a politika terén is – hasznot fognak hajtani az Európai Unió számára. A Palesztina támogatására vonatkozó döntés más okokból fontos, de azt is igazoltnak tartom.

 
  
MPphoto
 
 

  Alfredo Pallone (PPE), írásban.(IT) Az Európai Bizottság a megállapodás sikertelenségét követően javaslatot terjesztett elő a rugalmassági eszköznek az új, 2011-es költségvetési „manőver” részeként történő igénybevételére. Főként azért szavaztam a jelentés mellett, mivel a növelés két olyan programot érint - az egész életen át tartó tanulás programját, illetve a versenyképességi és innovációs programot -, amelyek megérdemlik a teljes támogatást és az Európai Unió forrásainak rendelkezésre bocsátását. A rugalmassági eszközt a költségvetési fegyelemről szóló intézményközi megállapodás teszi lehetővé. A rugalmassági eszköz lehetővé teszi – a költségvetési hatóság két ága, azaz az Európai Parlament és a Tanács közötti megállapodást követően – a pénzügyi tervben meghatározott felső határértékek feletti, olyan kiadások finanszírozását évi maximum 200 millió EUR összeggel, amely kiadások a többéves pénzügyi keret kidolgozásakor nem voltak előreláthatóak. Ez fontos eredmény az Európai Parlament számára, mivel a Tanáccsal a költségvetésről folytatott párbeszéd sikerét jelzi.

 
  
MPphoto
 
 

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Üdvözlöm az egyeztetés során, a rugalmassági eszköz igénybevételével kapcsolatban elért megállapodást, különösen ami az egész életen át tartó tanulás programjának finanszírozását illeti. Úgy gondolom, hogy életbevágóan fontos, hogy az Európai Unió befektessen a minőségi oktatásba és képzésbe, valamint a magas minőségű teljesítmények ösztönzésébe. Csak a szigorú és minőségi tanítás fokozhatja Európa versenyképességét.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – A 2006. május 17-i intézményközi megállapodás lehetővé teszi a rugalmassági eszköz igénybevételét olyan egyértelműen meghatározott kiadások finanszírozására, amelyeket a többéves pénzügyi keret egy vagy több fejezetéhez rendelt felső korlátokon belül nem lehetne finanszírozni. A 2011. évi költségvetésben az 1a. alfejezet és a 4. fejezet felső korlátján felül pótlólagos kiadásokat kell biztosítani. Ezért az intézményközi megállapodás 27. pontjával összhangban javasoljuk a rugalmassági eszköz igénybevételét. Az igénybe veendő összegek az alábbiak: 18 millió EUR az egész életen át tartó tanulás programjára az 1a. alfejezeten belül; 16 millió EUR a versenyképességi és innovációs programra az 1a. alfejezeten belül; 71 millió EUR Palesztina számára a 4. fejezeten belül. A jelentés felhívja a költségvetési hatóság két ágának figyelmét arra, hogy a határozatot legkésőbb a 2011. évi költségvetés közzétételével egy időben közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

 
  
  

Az Európai Unió 2011-es pénzügyi évre szóló általános költségvetés-tervezete a Tanács által módosított formában

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) A 2011-es évre szóló közösségi költségvetés 141,8 milliárd EUR engedélyezési kiadást és 126,5 milliárd EUR kifizetési kiadást tartalmaz. A Parlament költségvetési prioritása az oktatás és innováció finanszírozásának jóváhagyása és megerősítése. Ezért az 1a. alfejezet (Versenyképesség a növekedésért és foglalkoztatásért) 18 millió EUR emelést tartalmaz az egész életen át tartó tanulás programjára, a 3b. alfejezet (Uniós polgárság) pedig – 3 millió EUR emelést tartalmaz a „Fiatalok lendületben” programra.

Örömmel látom, hogy az EU soron következő négy elnöksége (Magyarország, Lengyelország, Dánia és Ciprus kormányai) elkötelezte magát arra, hogy bevonja az Európai Parlamentet a következő többéves pénzügyi keretről folytatandó jövőbeli párbeszédekbe és tárgyalásokba.

Nagyra értékelem az Európai Bizottság kötelezettségvállalását arra nézve, hogy 2011 júniusának végére hivatalos javaslatot terjesztenek elő annak biztosítására, hogy a saját forrásaikra irányuló javaslatokat egyszerre lehessen megvitatni a többéves pénzügyi kerettel. Ebbe a folyamatba az Európai Parlamentet a Lisszaboni Szerződés értelmében is be kell vonni ( 312. cikk (5) bekezdés, 324. és 311. cikk).

Remélem, hogy a Tanácson belüli egyhangúság követelménye a következő többéves pénzügyi keret elfogadása és az új saját források tekintetében nem fog akadályt jelenteni.

 
  
MPphoto
 
 

  Bogusław Liberadzki (S&D), írásban.(PL) A Tanács és az Európai Parlament megegyezett a 2011-es évre szóló költségvetésről. A költségvetés elfogadása mellett szavaztam a költségvetés alapjául szolgáló politikai és intézményi elvek miatt, amelyek többek között az Európai Parlamentnek a 2013 utáni új pénzügyi keretről folytatandó tárgyalásokon betöltött szerepének megerősítését javasolják, illetve az Európai Parlament bevonását az új bevételi forrásokról (ideértve az európai adót) folytatandó vitába. A költségvetés további előnye a nagyobb rugalmasság az előre nem látott körülmények esetére. Nem estünk az ideiglenes költségvetés hibájába, amely nagymértékben megbénította volna az Unió működését. Ez különösen elhibázott lépés lett volna most, amikor intenzíven kell küzdenünk a gazdasági válság ellen, továbbá végre kell hajtanunk a Lisszaboni Szerződést. Az ideiglenes költségvetés hibájának elkerülése nagyban köszönhető a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Képviselőcsoportja által képviselt álláspontnak.

 
  
MPphoto
 
 

  Bogusław Sonik (PPE), írásban.(PL) A 2011-es költségvetés elfogadása bizonyíték rá, hogy az Európai Unió képes kompromisszumos megoldásokat találni. A 2011-es költségvetés-tervezetet sikerült elfogadni és megszavazni, köszönhetően valamennyi, a kidolgozásában részt vállaló intézmény jóakaratának. Ezt a kompromisszumot annál is inkább méltányolni kell, mert a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően új döntéshozatali eljárások léptek életbe, és az Európai Parlament történelme során először vehetett részt közös döntéshozatallal, azaz az Európai Unió Tanácsával és az Európai Bizottsággal egyenrangú félként, a kiadásokra vonatkozó döntésben. A költségvetés nem tökéletes, de szerintem a kiadásokat ésszerűen osztották el, és azok az Európai Unió valamennyi prioritását fedezik. A 2011-es költségvetés elfogadásának megszavazásával a további fejlesztés és az európai integráció iránti támogatásomat is ki akartam fejezni.

 
  
  

Jelentés: Sidonia Elżbieta Jędrzejewska, Helga Trüpel (A7-0369/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban.(PT) A jelentés mellett szavaztam, mivel a Parlament Költségvetési Bizottsága által az ülésen előterjesztett, 2011-es közösségi költségvetés megerősíti az Európai Parlament által meghatározott prioritások – úgymint az oktatás, az innováció, a közel-keleti és a palesztin békefolyamat, az egész életen át tartó tanulás programja, az „Emberek” kutatási program, valamint a versenyképességi és innovációs program – finanszírozását. Gratulálok a Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak ahhoz a megállapodáshoz, hogy amennyiben kiegészítő finanszírozásra van szükség az EU jogi kötelezettségeinek teljesítéséhez, akkor 2011 folyamán költségvetés-módosításokra fog sor kerülni, mivel az EU költségvetése nem lehet deficites. A költségvetésen túl a Parlamentnek vannak bizonyos politikai követelményei a Lisszaboni Szerződésben lefektetett szabályok végrehajtására vonatkozóan, nevezetesen a saját források új rendszerével kapcsolatban. Ezzel összefüggésben érdemes tudni, hogy az Európai Bizottság most jelentette be, hogy 2011 júniusának végére hivatalos kezdeményezést terjeszt elő annak érdekében, hogy a saját forrásokra irányuló javaslatokat egyszerre lehessen megvitatni a jövőbeni pénzügyi tervvel.

 
  
MPphoto
 
 

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – Az állásfoglalás mellett, tehát az EU 2011-es költségvetésének elfogadása mellett szavaztam. Üdvözlendőnek tartom, hogy a Tanácsnak, a Bizottságnak és az Európai Parlamentnek végül sikerült megegyezésre jutnia. Remélem, hogy a költségvetés fenntartható lesz, és a pénzügyi év kezdetétől teljes mértékben és kiszámítható módon végre lehet hajtani. Az állásfoglalás elfogadásával az Európai Parlament biztosítja azon költségvetés finanszírozását és végrehajtását, amelyben a Tanács és a Költségvetési Bizottság megállapodott. Meggyőződésem, hogy az oktatásra, kutatásra és innovációra több pénzt kell rendelkezésre bocsátani, mivel a pénzügyi és gazdasági válságból való talpra álláshoz az EU-nak növelnie kell hatékonyságát és versenyképességét. E cél elérése érdekében az EU-nak hosszú távú stratégiát kell kidolgoznia, amelynek ez a költségvetés is a része kell, hogy legyen.

 
  
MPphoto
 
 

  Charalampos Angourakis (GUE/NGL), írásban.(EL) Az Európai Parlament először nem fogadta el a 2011-es közösségi költségvetést, aztán pár nappal később mégis elfogadta. Ez is azt mutatja, hogy az egész eljárás csak egy, a költségvetés valódi lényegének leplezésére szolgáló, rosszul kigondolt játék. A költségvetés ugyanis a nagytőkéseket hivatott támogatni abban, hogy a gazdasági válság és a fokozódó imperialista intervenció jelentette terheket minél inkább a dolgozókra rakja. Ez a jól kieszelt játék ugyanakkor azt is nyilvánvalóvá teszi, milyen komoly verseny folyik az imperialisták között. Rávilágít továbbá arra a tényre is, hogy a közösségi szervek egymással versengenek azért, hogy a Lisszaboni Szerződés elfogadása után ki tudja a lehető legjobban a nagytőkések érdekeit szolgálni. Már egy ideje döntést hoztak egyrészt azon minimális előirányzatok csökkentéséről, amelyeket a szegény mezőgazdasági termelők, munkavállalók és önálló vállalkozók támogatására lehetett volna felhasználni, másrészt a közvetlenül a monopolhelyzetben lévő csoportoknak juttatandó, illetve a polgári-katonai beavatkozások infrastruktúrájára, továbbá a munkásosztály és az alulról szerveződő mozgalmak üldözésére és elnyomására felhasználható előirányzatok növeléséről.

A tőke politikai védelmezőit joggal vádoljuk, mivel ilyen manőverekkel éltek. Szerepük napról napra egyre világosabb. A munkásosztály és a szegényebb rétegek egyre intenzívebben fellépnek az EU politikái és burzsoá kormányai ellen, így teremtve meg egy alulról építkező gazdaság lehetőségét, amely az ő érdekeiket fogja szolgálni, nem pedig a tőkésekét.

 
  
MPphoto
 
 

  Sophie Auconie (PPE), írásban.(FR) A 2011-es évre szóló költségvetés előkészítése ismét valódi politikai tárgyalásokat eredményezett az európai parlamenti képviselők, a kormányok és a tagállamok között. A jelenlegi költségvetési megszorításokat látva a tagállamok kormányait képviselő Tanács azt akarta, hogy az Unió is vegyen részt azokban a megszorításokban, amelyeket az európai országok magukra vállaltak. Ezzel szemben az Európai Parlament és a Bizottság úgy gondolták, hogy a válságot inkább önkéntes politikák révén kellene kezelni. Ennek ellenére a tagállamokkal való nyilvánvaló szolidaritás jeleként végül elfogadták a Tanács álláspontját. Ezért az engedményért cserébe a Parlament azt kérte, hogy kerüljön sor vitára az Unió forrásairól, különösen arról, hogy az Uniónak legyenek saját forrásai, amelyek függetlenek a tagállamok hozzájárulásaitól. A Tanács kezdetben hajlíthatatlan volt, de végül engedett jogos kéréseinknek. Ez az oka annak, hogy én és más európai parlamenti képviselők beleegyezésünket adtuk ehhez a költségvetéshez, amelynek rövid távú ambíciói korlátozottak, azonban új jövőbeli perspektívákat nyit meg az uniós politikák számára.

 
  
MPphoto
 
 

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban.(LT) A 2011-es költségvetés elfogadása mellett szavaztam. Ez a költségvetés a Lisszaboni Szerződés szerinti, új eljárások alapján jött létre. A 2011-es költségvetéssel kapcsolatos megállapodás létrejöttét megelőző hosszas és bonyolult tárgyalások azt mutatják, hogy mivel új költségvetési elvek léptek hatályba, kénytelenek leszünk az uniós politika legfontosabb területein ésszerű intézményi kompromisszumokat találni. Az Európai Parlament először élt a Lisszaboni Szerződésben biztosított jogkörével, mely szerint egyenrangú félként vehet részt az Európai Unió költségvetésének kidolgozásában. A megállapodás elérésére és az Európai Parlament legitim követeléseinek elfogadtatására tett első sikertelen kísérlet arra utal, hogy még mindig ellentétek állnak fenn az intézmények között, amelyeknek tulajdonképpen nem kellene fennállniuk, hiszen akadályozzák a hatékony intézményközi együttműködést. Valamennyi uniós intézménynek az kell, hogy legyen a célja, hogy az EU egésze és az uniós polgárok számára különösen fontos megállapodásokat minél zökkenőmentesebben elfogadják. Ezért úgy gondolom, hogy a jövőben alapvető változásoknak kell történniük az intézmények működési elvei terén, továbbá a képviseleti demokrácia elvének érvényesülése terén különösen fontos szerepet kell kapnia az Európai Parlament részvételének a tárgyalások valamennyi szakaszában, különösen ami a költségvetést illeti.

 
  
MPphoto
 
 

  Dominique Baudis (PPE), írásban.(FR) Az Európai Uniónak ambícióival arányos költségvetést kell garantálnia saját működéséhez. Az Európai Unió nem hagyhatja, hogy a válság eluralkodjon rajta, hanem fel kell nőnie a válság jelentette kihívásokhoz. A Lisszaboni Szerződés értelmében a Parlament most már a Tanáccsal egyenrangú félként léphet fel, és be is bizonyította, hogy képes kezdeményező erőként fellépni. A 2011-es költségvetés mellett szavaztam, mivel a mi feladatunk, az európai parlamenti képviselők feladata, hogy Európa számára világos politikai irányt határozzunk meg. 2011-ben Európa továbbra is a kitűzött prioritásokra fog koncentrálni. Európa képes lesz felfelé módosítani pénzügyi szükségleteit új hatásköreinek végrehajtása érdekében. A nehéz gazdasági körülmények ellenére a tagállamok határozott kötelezettségvállalásukról biztosították a Parlamentet.

2011-ben a Parlament javaslatára a Bizottság vitákat fog kezdeményezni a saját források különböző típusairól, amelyekre Európának szüksége van jövőbeli pénzügyi autonómiájának garantálására. Nagyon aggasztónak tartom azonban, hogy a Parlament nem tudott konszenzusra jutni az „Iter” projekt számára 2012-től szükséges kiegészítő finanszírozásról. A nemzetközi kutatás és az európai tudományos dinamizmus kiemelt projektjének, a kísérleti termonukleáris reaktornak szüksége lett volna a 2011-es költségvetés felhasználatlan részeiből kiegészítő finanszírozásra.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Luc Bennahmias (ALDE), írásban.(FR) A Parlament jól helytállt a Tanáccsal a 2011-es költségvetésről, a következő többéves pénzügyi keret kidolgozásának feltételeiről és az Unió saját forrásainak kérdéséről folytatott tárgyalások során, de aztán mégis elvesztette a csatát. A decemberi ülésen a 2011-es költségvetés elfogadásával elismertük, hogy a Tanácsnak volt igaza. Aggályaink nem annyira a számokkal, inkább a politikai követelésekkel voltak kapcsolatosak. Nem felejtettük el az előző ülésen elfogadott hét követelésünket. Pozitív viszont, hogy 2011 tavaszán a Bizottság is elő fog terjeszteni egy javaslatot a saját források kérdéséről. Az ezzel kapcsolatos vitákban a Parlament is részt fog venni, akárcsak a pénzügyi terv kidolgozásához szükséges vitákban. De a feltételeket még meg kell határozni, tehát az együttdöntés tiszteletben tartásáért folytatott küzdelem ezen a területen még gyerekcipőben jár.

 
  
MPphoto
 
 

  Sebastian Valentin Bodu (PPE), írásban.(RO) A Parlament elfogadta az EU 2011-es költségvetését, és ez azt mutatja, hogy ha a Bizottság és a törvényhozó hatalom párbeszédet folytat, akkor a dolgokat mindkét fél számára előnyös módon lehet rendezni. A Bizottság ráeszmélt, hogy az Európai Parlamentnek most már nagyobb beleszólása van az Unió pénzügyeibe, és habár kissé késve, de úgy döntött, hogy ezt tiszteletben tartja. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a költségvetés a Tanács által meghatározott határokon belül marad, ugyanakkor tartalmazza a Parlament néhány prioritását is. A megállapodás létrejötte előtt olyan furcsa helyzet állt fenn, hogy számos stratégiánk és programunk egyáltalán nem jelent meg a jövő évi költségvetési előrejelzésekben. Ezek a stratégiák és programok nem maradhatnak megvalósítatlanok, mivel ez következetlennek tüntetné fel az Európai Uniót, és bizalmatlanságot teremtene az Európai Unió által elfogadott intézkedésekkel szemben.

Nyilvánvaló, hogy nem lehet a fiatalok, az innováció és a kutatás támogatására programokat kidolgozni, és nem lehet azt állítani magunkról, hogy a globális külpolitika aktív szereplői vagyunk, ha közben nem finanszírozzuk ezeket a terveket. A Parlament sikeresen megvitatta a Tanáccsal, hogy rendszeres értékelésekre van szükség az új jogszabályok előnyeiről és finanszírozásáról. Számunkra, a közvetlenül az Európai Unió polgárai által megválasztott képviselők számára fontos, hogy az adófizetők lássák, hogy a pénzüket megfelelően költik el.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban.(PT) Meg vagyok elégedve a ma elfogadott költségvetéssel, mivel érvényesülnek benne a Parlament által októberben elfogadott prioritások, ami az olyan kulcsterületek, mint az oktatás, ifjúság, kutatás és innováció megerősítését jelenti. Létfontosságú, hogy az EU-nak fenntartható költségvetése legyen, amelyet a pénzügyi év kezdetétől teljes mértékben és előrelátható módon végre lehet hajtani - szemben egy olyan ideiglenes tizenketted-rendszerrel, amely veszélyeztetné az uniós politikák végrehajtását. A válság idején ugyanilyen fontos az is, hogy a költségvetés elősegítse azoknak a területeknek (például a tudománynak és innovációnak) a megerősödését, amelyek hozzájárulnak a gazdasági növekedéshez, illetve a több és jobb munkahely megteremtéséhez. Európa gazdasági fellendüléséhez ambiciózus költségvetésre van szükség.

 
  
MPphoto
 
 

  Frédéric Daerden (S&D) írásban. – (FR) A 2011-es költségvetés megszavazása felelősségteljesen, keserűen és meggyőzéssel történt. Felelősségteljesen, mert a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Képviselőcsoportja, illetve a Parlament az intézményi patthelyzetet és az ideiglenes tizenketted-rendszert megelőzendő megszavazta a költségvetést. Keserűen, mert a költségvetési kérdésekben történő együttdöntés a csata elvesztését jelenti. A Parlament által tett engedmények ellenére bizonyos tagállamokat nem sikerült meggyőzni arról, amiben én személy szerint hiszek, hogy az európai költségvetés hozzáadott értéket képvisel. És meggyőzéssel, mert az Unió jövője most az új, saját forrásokon és a pénzügyi ügyletek adóján múlik. Ennek az alapvető célkitűzésnek a megvalósításához szükségünk van a Bizottságra és a Bizottság elkötelezettségére. Szükség van a kereskedelmi és szállítási könnyítési programra, de a 2011-es költségvetésre is, ezért tartózkodtam a zöldek által ismételten előterjesztett módosítással kapcsolatban. Ez a módosítás szimbolikus jelentőséggel bír, de felelőtlen. A kereskedelmi és szállítási könnyítési program túl fontos téma ahhoz, hogy elaprózzuk, és hogy a mások által kidolgozott módosítások politikai stratégiájával és nulla költségvetéssel próbáljuk meg megvalósítani. Ez eredetileg a szocialisták módosítása volt, és az volt vele a célunk, hogy a költségvetési eljárás során előmozdítsuk ezt a vitát; de ha a módosítást elfogadtuk volna, az azt jelentené, hogy egy költségvetés nélküli Unió mellett tettük volna le a voksunkat.

 
  
MPphoto
 
 

  Christine De Veyrac (PPE), írásban.(FR) A 2010-hez képest szinte semmiféle emelést nem tartalmazó költségvetés mellett szavaztam, bizonyítandó, hogy a Parlament szembesülve a nemzeti kormányokat sújtó gazdasági válsággal képes éretten és felelősségteljesen viselkedni. 2011-ben, amikor a tagállamok többsége szigorú költségvetési ellenőrzést vezet be, nem lenne helyénvaló a költségvetés emelése. Örülök, hogy a különböző intézmények fáradságos tárgyalásai végül kompromisszumhoz vezettek, és így 2011-re sikerült elkerülni a költségvetés válságát.

 
  
MPphoto
 
 

  Edite Estrela (S&D), írásban.(PT) A 2011-es, új költségvetési tervezetről szóló jelentés mellett szavaztam, mivel megerősíti az Európai Parlament által prioritásként kijelölt területek – az oktatás, az innováció, a versenyképesség, a kohézió a növekedésért és foglalkoztatásért, továbbá a természeti erőforrások megőrzése és kezelése – finanszírozását.

 
  
MPphoto
 
 

  Göran Färm (S&D), írásban. – (SV) Mi, svéd szociáldemokraták ma az Európai Unió 2011-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetési tervezete mellett szavaztunk. Ez egy mértéktartó költségvetés, ugyanakkor mégis tartalmaz fontos befektetéseket a kutatás, a fiatalokra vonatkozó kezdeményezések és a Palesztinának nyújtandó támogatás terén, valamint lehetővé teszi az EU új Külügyi Szolgálatának és az új pénzügyi felügyeleti hatóságoknak a létrehozását.

Tartózkodtunk azonban az EU új, saját forrásairól szóló szöveg és ezek költségvetési tételeinek szavazásán. Véleményünk szerint szükség van az EU saját forrásai rendszerének felülvizsgálatára, valamint a pénzügyi ügyletek adójának alapos vizsgálatára, de úgy gondoljuk, hogy jelenleg túl kevés információval rendelkezünk ahhoz, hogy részletekbe menően állást tudnánk foglalni a kérdésben.

Bármilyen formában is kerüljön bevezetésre az EU saját forrásainak új rendszere, szeretnénk hangsúlyozni, hogy ennek az új rendszernek költségvetési szempontból semlegesnek kell lennie, és tiszteletben kell tartania, hogy az adóztatás a tagállamok hatáskörébe tartozik.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE), írásban.(PT) A 2011-es költségvetés a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése utáni első, elfogadásra váró költségvetés. Habár az új együttdöntési eljárás keretében elért megállapodás nem ad választ az Európai Parlament valamennyi aggodalmára, de a közös megegyezés alapját jelenti az Unió költségvetési prioritásai terén. Az Unióra nehezedő új kihívások fényében létfontosságúvá vált, hogy a Bizottságnak lehetősége legyen költségvetés-módosításokat eszközölni, amennyiben az elkülönített eszközök elégtelennek bizonyulnak a stratégiai célok – nevezetesen az Európa 2020 stratégia prioritásainak – elérésére.

Az Európai Parlament és a Tanács feladata pedig az lesz, hogy közös alapot találjanak a gyors és hatékony reakcióhoz, megteremtve egy, az egyenlőségre nagyobb mértékben törekvő és versenyképesebb, az új kihívásokkal szembenézni képes Unió létrejöttének feltételeit.

 
  
MPphoto
 
 

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban.(PT) A 2011-es költségvetési vita kimenetele előre látható volt, figyelembe véve a Tanács és a Parlament fő képviselőcsoportjainak kötelezettségeit a jelenlegi többéves pénzügyi keret meghatározása és elfogadása, illetve az ezen pénzügyi keret tartalmazta, következő költségvetések elfogadása terén.

Ez a megállapodás azonban nem szünteti meg, sőt inkább megerősíti a költségvetés kritikus pontjait, amelyeket egyszerűen figyelmen kívül hagytunk. Ebben az egyre fokozódó gazdasági és társadalmi válságban – amelyhez nagymértékben hozzájárulnak az EU valódi szociális terrorizmust képviselő tervei is, amelyeket rá akar kényszeríteni a tagállamokra –, amikor emberek milliónak kell szembenézniük a munkanélküliséggel és a romló életkörülményekkel, mindannyian ismét meg fogjuk látni, mit jelent valójában a sokat emlegetett európai szolidaritás: egy olyan költségvetést, amely nem megy a közösségi bruttó nemzeti jövedelem 1%-a fölé, amely nem képes betölteni feladatát, a javak újraelosztását, és amely képtelen biztosítani a gazdasági és társadalmi kohéziót, és minden bizonnyal tovább fogja fokozni az EU által kényszerített politikák káros hatásait. Elismételjük, hogy ennek a költségvetésnek van alternatívája, amely nemcsak hogy lehetséges, de valóban szükséges is. Olyan alternatíva, amely a tagállamok igazságos, bruttó nemzeti jövedelmükkel arányos hozzájárulásai révén jelentősen megerősítené a közösségi költségvetést.

 
  
MPphoto
 
 

  Pat the Cope Gallagher (ALDE), írásban.(GA) Üdvözlöm az Európai Parlament és a 27 tagállam kormányai között létrejött megállapodást, különösen azért, mert ennek a megállapodásnak a hiányában az ír mezőgazdasági termelőknek juttatandó, jövő évi kifizetések csúsznának.

 
  
MPphoto
 
 

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (S&D), írásban.(PL) Elkerülendő azt, hogy a 2011-es költségvetés ideiglenes költségvetés legyen, az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa egyre intenzívebb vitákat folyatott, és ezek eredményét – a ma szavazásra kerülő költségvetési tervezetet – gyakorlatias kompromisszumnak tekinthetjük. Az intézmények közötti tárgyalások eredményeképpen a Parlament által támogatott javaslatok többségét végül elfogadták. Biztosítékot kaptunk a Tanácstól arra nézve, hogy hajlandó lesz az együttműködésre a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó pénzügyi keret kidolgozásában, amely a Lisszaboni Szerződés rendelkezéseinek gyakorlati végrehajtását fogja jelenteni. A Parlament ebben a kérdésben Magyarország, Lengyelország, Dánia és Ciprus miniszterelnökeivel is megállapodásra jutott, tehát azoknak a tagállamoknak a miniszterelnökeivel, amelyek az elkövetkező két évben az EU Tanácsának soros elnökei lesznek. Üdvözlendőnek tartjuk a Tanács döntését, miszerint az Európai Unió költségvetésében a rugalmassági mechanizmus továbbra is az EU GDP-jének 0,03%-a marad. Ezek az alapok lehetővé fogják tenni azoknak a fontos kiadásoknak a fedezését, amelyeket az előző pénzügyi keretről folytatott tárgyalások során nem lehetett előre látni – ilyen például az Európai Külügyi Szolgálat és a Galileo-rendszer. A Parlament részéről engedmény volt az Európai Unió finanszírozásának jövőbeli forrásairól folytatandó, az Európai Bizottság által is támogatott vita elhalasztása. Az uniós költségvetéshez való nemzeti hozzájárulások csökkentésére vonatkozó elképzelés határozott ellenállásra talált a tagállamok egy csoportja részéről, amelyek tartottak a közvélemény reakciójától. 2011 nyarán, amikor a Bizottság számos új elképzelést fog előterjeszteni az EU finanszírozásával kapcsolatosan, mindenképpen vissza fogunk térni erre a vitára.

 
  
MPphoto
 
 

  Julie Girling (ECR), írásban.(az Egyesült Királyság konzervatív küldöttsége nevében) A brit konzervatívok ma a költségvetés 2,9%-os növelése ellen szavaztak, mivel úgy gondoljuk, hogy amikor a tagállamok költségvetési hiányaik csökkentésén vagy költségvetési helyzetük javításán dolgoznak, nem helyes, ha az európai parlamenti képviselők az uniós kiadások növelését támogatják. Vannak európai parlamenti képviselők, akik azzal érvelnek, hogy az uniós költségvetés a megszorítások idején kipótolhatja a nemzeti költségvetéseket, de ez nem helyénvaló; az uniós költségvetésnek inkább tükröznie kell a tagállamok nehéz helyzetét. Ezért terjesztettek elő a konzervatívok eredetileg egy módosítást, amely a kiadások 2010-es szintre történő, hosszú távú befagyasztását javasolja. Ezzel a lépéssel biztosíthattuk volna a polgárokat arról, hogy az EU is részt vállal a közkiadások féken tartásában és fenntarthatóbb alapokra helyezésében.

 
  
MPphoto
 
 

  Estelle Grelier (S&D), írásban.(FR) A 2011-es költségvetés elfogadása az Európai Parlament kétszeres kudarcát jelenti. Az elfogadott költségvetés túl kicsi: +2,91%, amely az első olvasatbeli változatnál (+6%), illetve a Bizottság eredeti javaslatánál (+5,8%) is lényegesen kisebb. Az elfogadott összegek ugyanazok, amelyeket a Tanács javasolt valódi tárgyalási lehetőség nélkül, és ez nem túl megnyugtató a jövőbeli költségvetések tárgyalásait illetően. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta a Parlament együttdöntési eljárásban vesz részt a Tanáccsal a költségvetési kérdésekben, de mind a mai napig nem kaptunk semmiféle világos kötelezettségvállalást azzal kapcsolatban, hogy nekünk, európai parlamenti képviselőknek, mi lesz a szerepünk a következő pénzügyi keret előkészítésében, sem pedig az új, saját forrásokkal kapcsolatban nem kaptuk meg a szükséges visszajelzéseket – ez azt a veszélyt hordozza magában, hogy az európai projekt jövőjére nézve a Tanács veszi át az egyedüli vezető szerepet. Látva bizonyos tagállamok álláspontját, úgy gondolom, fennáll a projekt kudarcának kockázata. A legjobban az európai jobboldal hozzáállása ijeszt meg: a tárgyalások kezdetén nagyon elszántak voltak, de amint telefont kaptak az államfőtől vagy a kormánytól, azonnal visszakoztak. Döntse el mindenki maga, mit gondol erről a visszakozásról, illetve a politikai következetességről.

 
  
MPphoto
 
 

  Małgorzata Handzlik (PPE), írásban.(PL) Üdvözlöm az EU 2011-es költségvetésének egyértelmű többséggel történő megszavazását. Az Európai Parlament és az EU Tanácsa között létrejött megállapodás elkerülhetővé tette az ideiglenes költségvetést, ami aláaknázhatta volna az EU kohéziós politikájának és agrárpolitikájának végrehajtását. Ez különösen jó hír a lengyel önkormányzatoknak, mezőgazdasági termelőknek és üzletembereknek, akik egyre növekvő számban használják ki az uniós alapok nyújtotta lehetőséget, hiszen a gazdasági válság ellenére a kifizetések 2010-hez viszonyítva 2,91%-kal nőni fognak. Örülök a Parlament által meghatározott prioritási területek – többek között: ifjúság, kutatás és innováció – esetén történt forrásnöveléseknek is.

 
  
MPphoto
 
 

  Constance Le Grip (PPE), írásban.(FR) Az új költségvetés mellett szavaztam, és örülök, hogy az európai intézmények végre közös alapot találtak. Az Európai Parlament ezzel a szavazással olyan stabil költségvetést akar az Európai Unió számára biztosítani, amelynek végrehajtását rögtön 2011 elején el lehet kezdeni, így elkerülve az ideiglenes tizenketted-rendszert, amely számos uniós politika végrehajtását veszélyeztette volna. Helytelennek találom azonban, hogy az új költségvetés nélkülözi a rugalmasságot. Helytelenítem bizonyos képviselőcsoportok (főként a szocialisták) azon döntését, hogy az ITER finanszírozásáról való szavazást későbbre kell halasztani, ami veszélyezteti az ITER-t, az egyetlen olyan hosszú távú kutatási projektet, amelyben az Európai Unió vezető szerepet játszik. A szocialisták lemondtak az ITER finanszírozására felhasználható 600 millió EUR összegű hitelről, ami a jelenlegi válságban, amikor Európa számára nem áll rendelkezésre elég közpénz, felelőtlen és következetlen döntés volt, amely veszélyeztet egy munkahelyteremtő stratégiai projektet.

 
  
MPphoto
 
 

  Elżbieta Katarzyna Łukacijewska (PPE), írásban.(PL) Örülök, hogy a sok nehézség ellenére végül sikerült megállapodni és elfogadni az EU 2011-es költségvetését a Tanács által módosított formában. Ez nemcsak azért nagyon fontos, mert így sikerült elkerülnünk az ideiglenes költségvetést, hanem főként azért, mert így biztosított a kohéziós politikával kapcsolatos kiadások megtervezése, ami nagyon fontos az EU lakossága és mindenekelőtt az uniós alapok kedvezményezettjei számára. Szeretném továbbá hangsúlyozni, hogy a kohéziós politika számára rendelkezésre álló források 10%-kal nőttek. Fontos, hogy sikerült politikai megegyezést elérni. Ezzel demonstráltuk az európai szolidaritást, és biztosítottuk a pénzügyi stabilitást a 2011-es évre.

 
  
MPphoto
 
 

  Véronique Mathieu (PPE), írásban.(FR) Ma a 2011-es költségvetés mellett szavaztam. Hosszas tárgyalások után sikerült olyan megállapodásra jutnunk, amely a Parlament számára is megfelel. A Parlament várakozással tekint a Lisszaboni Szerződés rendelkezéseinek megvalósítása elé. A Lisszaboni Szerződés szerint a Parlament részt vesz a következő hosszú távú költségvetésről folytatandó tárgyalásokban, és ezt a változást minden szinten mindenkinek el kell fogadnia. A Parlament ezenkívül el akart különíteni bizonyos tartalékokat a 2011-es költségvetésben. Gondolok itt az Európai Rendőr-akadémia (CEPOL) számára a 2011-es költségvetésben elkülönített 425 000 EUR-ra, amelyet most csak bizonyos feltételekkel lehet felszabadítani. Az ügynökségnek végre kell hajtania az európai parlamenti képviselők ajánlásait – amelyeket azután fogalmaztak meg, hogy a Parlament nem fogadta el az ügynökség költségvetésének végrehajtását – ahhoz, hogy döntést lehessen hozni a CEPOL teljes 2011-es költségvetésének rendelkezésre bocsátásáról.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban.(FR) A Parlamentnek a 2011-es költségvetés esetében állt először jogában felülvizsgálni a költségvetést, de ez csak arra volt jó, hogy bebizonyosodjon Parlamentünk gyengesége. A Parlament nem elégedett meg a neoliberális antireformok szentesítésével és a választópolgárok helyett a pénzügyi piacok szolgálatával, hanem ráadásul a nyomásra hivatkozva még kapitulált is. Ezt a hitvány viselkedést nem fogom szavazatommal támogatni.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Intenzív tárgyalásokat követően végül sikerült egyezségre jutni a 2011-es költségvetésről; ez a költségvetés nem eszményi, de legalább lehetővé teszi az EU célkitűzéseinek megvalósítását. A mai ülésen elfogadott, 2011-es közösségi költségvetés megerősíti az Európai Parlament által meghatározott prioritások – úgymint oktatás, innováció, valamint a közel-keleti és palesztin békefolyamat – finanszírozását.

 
  
MPphoto
 
 

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – Figyelembe véve, hogy milyen sok bürokrata ül az Európai Parlamentben és az Európai Bizottságban, ez az állásfoglalás közelebb fogja vinni az Európai Közösséget a közösségi források jól megfontolt és hatékony szétosztásához. Alaposan megvizsgáltam a jelentést, és örömmel fedeztem fel, hogy vannak olyan európai parlamenti képviselők, akik rájöttek, hogy akkor kell rendelkezésre bocsátani a pénzt, amikor szükség van rá, nem akkor, amikor már túl késő. Mellette szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) A legutóbbi javaslat is a 2011. évi költségvetés növelését tartalmazta – az európai polgárok érdekeit szem előtt tartva azt sem támogattam, így ezt sem tudom támogatni. Felfoghatatlan, hogyan növelheti az EU a költségvetését, amikor Európa-szerte megszorító programokat vezetnek be. A legutóbbi növelést a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével és a Lisszaboni Szerződés értelmében létrehozott új intézményekkel (például Európai Külügyi Szolgálat) indokolják. Az Osztrák Szabadságpárt nagyon előrelátó módon a Lisszaboni Szerződés ellen szavazott. A Lisszaboni Szerződés hozott ugyan néhány előnyt, de legfőbb hatásai mégis a bürokrácia és a polgárok költségeinek növekedése. Ezért a 2011-es költségvetés ellen szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Elisabeth Morin-Chartier (PPE), írásban.(FR) Támogatom az Európai Parlament 2010. december 15-i, szerdai szavazásának kimenetelét, mely szerint a Parlament a keddi vitát követően strasbourgi ülésén elfogadta a 2011-es költségvetést. Az elfogadott költségvetés megemelt finanszírozást tartalmaz a Parlament által meghatározott prioritások többségére nézve, miközben a Tanács által meghatározott korlátokat is figyelembe veszi. Európai parlamenti képviselőtársaim a költségvetési tárgyalások során megállapodásokat kötöttek a Tanáccsal és a Bizottsággal számos, a költségvetésre vonatkozó politikai követelésre nézve is.

 
  
MPphoto
 
 

  Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Az Európai Tanács által módosított költségvetési tervezet nem tükrözi teljes mértékben a Parlament igényeit és követeléseit, de az Európai Unió nem maradhat elfogadott költségvetés nélkül 2011 első hónapjaiban. Ezért a december 6-i háromoldalú egyeztetésen a Bizottság, a Tanács és a Parlament olyan helyes kompromisszumra jutott a költségvetés kérdésében, amelyet a 2011-es pénzügyi év kezdetétől teljes mértékben végre lehet hajtani. A költségvetés mellett szavaztam, mivel a felelősségteljes álláspont az, ha támogatjuk a Parlament abbéli igyekezetét, hogy az Unió polgárai számára megfelelő pénzügyi forrásokat bocsássanak rendelkezésre, amit a kifizetési előirányzatokkal kapcsolatos együttes nyilatkozat is megerősít.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban.(PT) A Parlament állásfoglalása mellett szavaztam. Bár a költségvetési tervezet a Tanács által módosított formában nem felel meg teljes mértékben a fenntartható, következetes és hatékony uniós költségvetés iránti igénynek, de a Parlament azon célkitűzésének megfelel, hogy az Uniónak legyen egy olyan költségvetése, amelyet teljes mértékben és előre látható módon végre lehet hajtani a pénzügyi év kezdetétől.

 
  
MPphoto
 
 

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) A Parlament állásfoglalása mellett szavaztam. Bár a költségvetési tervezet a Tanács által módosított formában nem felel meg teljes mértékben a fenntartható, következetes és hatékony uniós költségvetés iránti jogos igénynek, de a Parlament azon célkitűzésének megfelel, hogy az Uniónak legyen egy olyan költségvetése, amelyet teljes mértékben és előre látható módon végre lehet hajtani a pénzügyi év kezdetétől.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban.(FR) Nagyon különleges pillanat volt, amikor a múlt hónapban valamennyi képviselőcsoport felsorakozott, hogy politikai egyezségre jussanak – a 2011-es költségvetésen túl – az EU jövőbeli finanszírozásáról. A három fő képviselőcsoport a tárgyalásokon még nagy ribilliót csapott, de aztán a célegyenesben megadták magukat. Az Európai Parlament új hatáskörei ellenére elmulasztotta azt a lehetőséget, hogy döntéshozóként vegyen részt a költségvetés kidolgozásában. Belgium miniszterelnökének levele, amelyet a belga elnökség juttatott el hozzánk, garantálta, hogy a Szerződést be fogják tartani (sic!), és a Parlamentet be fogják vonni a jövőbeli vitákba – azonban ez a levél nem bizonyult elegendő garanciának a megfelelő politikai kimenetelre nézve. Ellenszavazatunk ennek az elmulasztott lehetőségnek és a halasztási záradéknak szól.

Ennek megváltoztatására a legjobb eszköz ugyanaz, mint amit a Konvent alkalmaz, azaz az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek, illetve a nemzeti kormányok és az Európai Bizottság közötti párbeszéd. Ami az ITER megaprojektet illeti, amelyre most is és a jövőben is rengeteg pénzt fognak követelni, nem sajnáljuk, hogy elhalasztották. Ismételten meg fogjuk próbálni bebizonyítani, mekkora pénzügyi pazarlást jelent ez a projekt, hiszen újra az Európai Parlament Költségvetési Bizottságának asztalára fog kerülni.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Teixeira (PPE), írásban.(PT) Az Európai Unió 2011-es költségvetésének elfogadásáról szavazunk, és ez most első ízben történik a Lisszaboni Szerződés új szabályai szerint. Örülök, hogy tiszteletben tartották az Európai Parlament új szerepét. Támogatom a ma szavazásra kerülő dokumentumban hangsúlyozott fő prioritásokat. 2011-ben különleges figyelmet kell szentelni az ifjúság, oktatás és mobilitás területének; ezt a prioritást a költségvetés valamennyi szakaszában figyelembe vették. Be kell fektetnünk a fiatalokba és valamennyi európai polgár képzésébe, mégpedig az egész életen át tartó tanulás programjával, az Erasmus Mundus és Eures programokkal.

Létfontosságú a kutatásba és fejlesztésbe, valamint a gazdaságot dinamikusabbá tévő kis- és középvállalkozások szerepének megerősítésébe történő befektetés fokozása is. Figyelembe véve az európai politikák felett átívelő kohéziós politika kiemelten fontos szerepét, üdvözlöm, hogy a tervek szerint szerepelni fog a dokumentumban, ami sikeres végrehajtásának kulcsa. A Parlament által előterjesztett tervezet mellett szavazok – egyrészt a már említett okokból, másrészt mivel véleményem szerint az Európai Unió olyan korszakon megy keresztül, amikor több erőfeszítésre van szükség Európa megerősítéséhez és versenyképesebbé tételéhez, miközben az intézmények közötti párbeszéd erősítésére is szükség van.

 
  
MPphoto
 
 

  Thomas Ulmer (PPE), írásban. – (DE) A jelentés mellett szavaztam. A Parlament megmutatta erejét a Tanáccsal folytatott tárgyalások során. Tavaly a Lisszaboni Szerződés kapcsán a Tanács jelentős engedményeket tett a Parlamentnek. Most, a költségvetés vitáján a Parlament közelített a Tanács álláspontjához. Ez a kompromisszum végrehajthatónak látszik.

 
  
MPphoto
 
 

  Derek Vaughan (S&D), írásban. – A 2011-es költségvetésről kihívásokkal teli és bizonytalan időkben kellett dönteni. Most, amikor a tagállamok komoly megszorításokat vezetnek be költségvetéseikben, még fontosabb lett annak biztosítása, hogy Európa rendelkezésre bocsássa a válság hatásainak kezeléséhez szükséges forrásokat. Választókerületemben jól láthatóak az uniós finanszírozás eredményei. Az uniós finanszírozás segítséget nyújt azoknak, akik elszenvedői lesznek az Egyesült Királyságban most bevezetett "kiirtani és felégetni" típusú politikának.

A költségvetés bizonyos részeivel azonban nem tudok egyetérteni. Szerintem például nem helyes a pazarló mezőgazdasági támogatások és a reprezentációs költségek emelésének megszavazása. Úgy gondolom, hogy ezekben a bizonytalan gazdasági időkben fontos a kiadások korlátozása. Ezért tartózkodtam a 2011-es költségvetés szavazásán.

 
  
MPphoto
 
 

  Glenis Willmott (S&D), írásban. – A munkáspárti képviselők a költségvetés ellen szavaztak, mivel egy olyan időszakban, amikor a tagállamok a nemzeti közkiadások terén komoly megszorításokat vezetnek be, nem találjuk helyesnek az EU költségvetésének emelését.

Természetesen nem támogatjuk azt sem, ahogyan sok kormány a közkiadások megnyirbálásával veszélyezteti országa gazdaságát. De ez nem jelenti azt, hogy automatikusan támogatnunk kellene az Európai Unió összkiadásának növelését.

Az EU sok fontos munkát fog elvégezni jövőre, és sok esetben támogatást fog adni azokon a területeken, amelyeket a nemzeti megszorítások a legsúlyosabban érintenek. Úgy gondoljuk azonban, hogy a felmerülő új kiadások fedezésére más helyeken lehetne megtakarításokat elérni, és pénzt felszabadítani fontos projektek számára.

Figyelembe véve a nemzetgazdaságokra nehezedő nyomást, a költségvetésről folytatott tárgyalások jó lehetőséget nyújthattak volna arra, hogy az EU vezetői megoldásokat keressenek az EU pazarló költekezésére (például az olyan területeken, mint a mezőgazdasági támogatások), ami gyakran éppen az EU nemzetközi segélyei által támogatott országok gazdaságát aknázza alá teljes mértékben. Ez a költségvetési csomag azonban szinte érintetlenül hagyja ezeket a támogatásokat.

Ilyen körülmények között a munkáspárti képviselők nem tudják támogatni az EU költségvetésének növelését.

 
  
  

Jelentés: Barbara Matera (A7-0353/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban.(PT) Mivel Hollandia támogatást igényelt a hollandiai Noord Holland NUTS II. szintű régióban a NACE Rev. 2 rendszer szerinti 46. ágazatban („Nagykereskedelem - kivéve: jármű, motorkerékpár”) működő két vállalatnál történt 613 elbocsátással kapcsolatban, az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel egyetértek az Európai Bizottság javaslatával és az Európai Parlament által javasolt megfelelő módosításokkal. Egyetértek azzal is, a 2007–2013-as többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata során értékelni kell az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) működését és hozzáadott értékét a 2006. május 17-i intézményközi megállapodásban létrehozott programok és különféle egyéb eszközök általános értékelésének összefüggésében.

 
  
MPphoto
 
 

  Mário David (PPE), írásban. – (PT) A szerkezetátalakítás és áthelyezés következtében elbocsátott munkavállalók támogatásának dinamikusnak és rugalmasnak kell lennie, hogy a támogatást gyorsan és hatékonyan végre lehessen hajtani. A nemzetközi kereskedelem strukturális változásai következtében fontos, hogy az európai gazdaság képes legyen gyorsan eszközöket rendelkezésre bocsátani a változások által érintett munkavállalók támogatására, valamint képes legyen őket ellátni a munkaerőpiacra való gyors visszatéréshez szükséges készségekkel. Ezért a pénzügyi támogatásnak egyedi alapon kell történnie. Hangsúlyozni kell, hogy ez a támogatás nem hivatott helyettesíteni a vállalatok kötelezettségeit, és szintén nem hivatott finanszírozni a vállalatokat, vagy végrehajtani a vállalatok szerkezetátalakítását. Mivel Hollandia támogatást igényelt a Noord Holland régióban a NACE Rev. 2 rendszer szerinti 18. ágazatban („Nagykereskedelem - kivéve: jármű, motorkerékpár”) működő két vállalatnál történt 613 elbocsátással kapcsolatban, a jelentés mellett szavaztam, vagyis az EGAA Hollandia támogatására történő mobilizálása mellett.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE), írásban.(PT) A jelenlegi pénzügyi és gazdasági válságnak és a nemzetközi kereskedelem strukturális változásai által okozott folyamatos munkaerő-piaci változásoknak számos áldozata van: azok, akik munkanélkülivé válnak, gyakran hosszú időre. Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap az ilyen helyzetek kezelésére jött létre. Ebben az esetben valamivel több mint 2,5 millió EUR mobilizálásáról van szó Hollandia számára a 2009. május 1. és 2010. január 31. közötti időszakban két nagy- és kiskereskedelmi vállalatnál történt 613 elbocsátással kapcsolatosan. A Bizottság megvizsgálta, és megfelelőnek találta a kérelmet, mivel az megfelel az előírt követelményeknek, és így a Bizottság javasolja annak elfogadását. Ezért a jelentés mellett szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) A világgazdasági válság társadalmi hatásai miatt, amelyek különösen a foglalkoztatás terén mutatkoznak meg, nagyon fontos az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap megfelelő felhasználása oly módon, hogy az javítson sok európai polgár és család helyzetén, hogy hozzájáruljon társadalmi reintegrációjukhoz és szakmai előrelépésükhöz, ugyanakkor pedig új forrásokat bocsásson rendelkezésre a vállalatok szükségleteinek kielégítésére és a gazdaság fellendítésére. Ebben az összefüggésben került előterjesztésre ez a Hollandiára vonatkozó beavatkozási terv a hollandiai Noord Holland NUTS II. szintű régióban a NACE Rev. 2 rendszer szerinti 46. ágazatban („Nagykereskedelem - kivéve: jármű, motorkerékpár”) működő két vállalatnál történt 613 elbocsátással kapcsolatban. Ezért remélem, hogy az európai intézmények meg fogják erősíteni kötelezettségvállalásukat az olyan intézkedések végrehajtása terén, amelyek meggyorsítják az olyan fontos források, mint az EGAA mobilizálását, és növelik annak felhasználási arányát is, mivel az EGAA mobilizálási aránya jelenleg nagyon alacsony. Idén a rendelkezésre álló 500 millió EUR-nak csupán 11%-ára nyújtottak be kérelmet.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Az EU egyik alapja a szolidaritás, amelynek az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap is a része. Ez az alap létfontosságú a munkanélküliek, valamint a vállalatok áthelyezésének – ami a globalizáció korának velejárója – áldozatai támogatása terén. Egyre több vállalat költözik át olyan országokba, ahol alacsonyabbak a munkabérköltségek, főleg Kínába és Indiába. Ez nagyon negatív hatással van a munkavállalók jogait tiszteletben tartó országokra. Az EGAA feladata a vállalat-áthelyezések áldozataivá vált munkavállalók támogatása. Az EGAA létfontosságú szerepet tölt be a munkaerő-piaci reintegráció előmozdításában. Az EGAA-t a múltban már más uniós országok számára is mobilizálták, tehát az a helyes, ha most Hollandia számára is mobilizálják. Hollandia ugyanis kérelmet nyújtott be az EGAA mobilizálására a hollandiai Noord Holland NUTS II. szintű régióban a NACE Rev. 2 rendszer szerinti 46. ágazatban („Nagykereskedelem - kivéve: jármű, motorkerékpár”) működő két vállalatnál történt 613 elbocsátással kapcsolatban.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) A pénzügyi és gazdasági válság következtében munkanélkülivé vált embereknek lehetőséget kell adni a munka világába való gyors visszatérésre. A tagállamok kötelesek megtenni a megfelelő intézkedéseket ezeknek az embereknek a támogatására. Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap erre a célra nyújt finanszírozást, melyet a tagállamok megpályázhatnak. A jelentés mellett szavazok, mivel az alap Hollandia számára történő mobilizálása teljes mértékben jogos, és a kérelem minden szükséges kritériumnak eleget tesz.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban.(PT) Mivel Hollandia támogatást igényelt a hollandiai Noord Holland NUTS II. szintű régióban a NACE Rev. 2 rendszer szerinti 46. ágazatban („Nagykereskedelem - kivéve: jármű, motorkerékpár”) működő két vállalatnál történt 613 elbocsátással kapcsolatban, az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel egyetértek az Európai Bizottság javaslatával és az Európai Parlament által előterjesztett megfelelő módosításokkal.

Egyetértek a következőkkel is:

- az EGAA-nak egyedi alapon segítenie kell az elbocsátott munkavállalók újbóli munkába állását, továbbá szeretném megismételni, hogy az EGAA nem helyettesítheti sem a nemzeti jog vagy a kollektív szerződések értelmében a vállalatok felelősségi körébe tartozó fellépéseket, sem a vállalatok vagy ágazatok szerkezetátalakításának finanszírozását;

- az EGAA működését és hozzáadott értékét értékelni kell a 2006. május 17-i intézményközi megállapodásban létrehozott programok és különféle egyéb eszközök általános értékelésének összefüggésében;

Üdvözlöm, hogy az Európai Bizottság az ESZA fel nem használt pénzeszközei helyett alternatív forrás létrehozását javasolja, így reagálva az Európai Parlament ismételt megállapítására, mely szerint szükség van megfelelő költségvetési mechanizmusok létrehozására az átcsoportosításokhoz, mivel az EGAA-t külön egyedi eszközként, saját célokkal és határidőkkel hozták létre.

 
  
MPphoto
 
 

  Aldo Patriciello (PPE), írásban.(IT) Teljes mértékben egyetértek az előadóval, Matera asszonnyal, aki üdvözli, hogy a Bizottság – az Európai Parlament által a múltban többször megfogalmazott kéréssel összhangban – az Európai Szociális Alap fel nem használt pénzeszközei helyett továbbra is alternatív forrásokat javasol a kifizetési előirányzatok számára.

Abban is egyetértek az előadóval, hogy a legutóbbi esetekben választott alternatívák (a vállalkozói kezdeményezések és az innováció támogatására szánt költségvetési sor) nem megfelelőek, figyelembe véve, hogy a Bizottság súlyos hiányosságokat tapasztal a versenyképességi és innovációs programok végrehajtása során. Gazdasági válság idején ezeket az előirányzatokat inkább növelni kellene. Ezért az előadó felkéri a Bizottságot, hogy folytassa arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a jövőben a kifizetésekre vonatkozóan megfelelőbb költségvetési sorokat határozzanak meg.

 
  
MPphoto
 
 

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) A Hollandia által az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapból (EGAA) nyújtandó támogatásra – a Noord Holland NUTS II. szintű régióban a NACE Rev. 2 rendszer szerinti 46. ágazatban („Nagykereskedelem - kivéve: jármű, motorkerékpár”) működő két vállalatnál történt 613 elbocsátással kapcsolatban – beadott kérelem minden törvényben meghatározott jogosultsági kritériumnak megfelel. Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1927/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet módosító, 2009. június 18-i 546/2009/EK parlamenti és tanácsi rendelet átmenetileg kiterjesztette az EGAA hatályát az olyan helyzetekben való beavatkozás érdekében, amikor közvetlen kapcsolat mutatható ki az elbocsátások, illetve a pénzügyi és gazdasági válság között, amennyiben „legalább 500 főt bocsátanak el kilenchónapos időszak alatt, különösen kis- és középvállalkozásoknál, egy NACE 2-es ágazatban egy régióban vagy két egymással határos régióban NUTS II szinten.” Ezért az állásfoglalás mellett szavaztam, és remélem, hogy az EGAA mobilizálása hozzá fog járulni ezeknek a munkavállalóknak a sikeres munkaerő-piaci integrációjához.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Az Európai Parlament ezzel a szavazással (1) kéri az érintett intézményeket, hogy tegyék meg a szükséges erőfeszítéseket az alap igénybevételének felgyorsítása érdekében; (2) emlékeztet az intézmények kötelezettségvállalására, hogy zökkenőmentes és gyors eljárást biztosítanak az EGAA igénybevételére vonatkozó döntések elfogadásához, egyszeri, időben korlátozott egyéni támogatást nyújtva, amely a globalizáció és a pénzügyi és gazdasági válság következtében elbocsátott munkavállalók megsegítésére irányul, és kiemeli az EGAA potenciális szerepét az elbocsátott munkavállalók munkaerő-piaci visszailleszkedésében; (3) hangsúlyozza, hogy az EGAA-rendelet 6. cikkével összhangban biztosítani kell, hogy az EGAA segítse az elbocsátott munkavállalók újbóli munkába állását, és megismétli, hogy az EGAA-ból nyújtott támogatás nem helyettesítheti sem a nemzeti jog vagy a kollektív szerződések értelmében a vállalatok felelősségi körébe tartozó fellépéseket, sem a vállalatok vagy ágazatok szerkezetátalakítására irányuló intézkedéseket.

 
  
MPphoto
 
 

  Silvia-Adriana Ţicău (S&D), írásban. – (RO) Az Európai Parlament állásfoglalása mellett szavaztam, amely az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak (EGAA) a hollandiai Noord Holland régióban, az információs és kommunikációs technológiai (IKT) ágazatban dolgozó, munkanélkülivé vált munkavállalók támogatására történő mobilizálásáról szól.

Az európai IKT-ágazatot érzékenyen érintette a pénzügyi és gazdasági válság, valamint a globális IT-piac strukturális változásai, különösen a termelés Kínába és Indiába történő áthelyezése. Ezt mutatja az IKT 5 index is.

Az IKT 5 indexet az IKT-ágazat konjunktúraciklusaival, kiadásaival és költségvetéseivel kapcsolatos fő kutatási eredmények összegezésével határozzák meg. Az index Nyugat-Európára vonatkoztatva a 2008. augusztusi, megközelítőleg 160-as értékről 2009 áprilisára megközelítőleg 30-ra esett vissza.

Hollandia a Randstad cég két vállalatából elbocsátott 613 munkavállalónak személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagját dolgozta ki, amelynek keretében például tanácsadást kínálnak a munkahelyváltáshoz, mobilitási központokat hoznak létre, gondoskodnak az elbocsátott munkavállalók elhelyezéséről, szakmai képzést kínálnak nekik, valamint kutatásokat végeznek a foglalkoztathatóság terén. Ennek teljes költségvetése 3 934 055 EUR. Hollandia 2010. április 8-án kérelmet nyújtott be 2 557 135 EUR pénzügyi támogatásra az EGAA-ból.

 
  
MPphoto
 
 

  Thomas Ulmer (PPE), írásban. – (DE) A jelentéstervezet mellett szavaztam. Ezzel ismét uniós polgároknak tudunk segíteni, hogy új munkát találjanak, miután cégük nehézségek miatt kénytelen volt elbocsátani őket.

 
  
MPphoto
 
 

  Angelika Werthmann (NI), írásban. – (DE) Ez a kérelem csak egy Hollandia azon számos kérelme közül, amelyeket az utóbbi időben a Költségvetési Bizottságban elfogadtunk. Természetesen Matera asszonynak az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak (EGAA) a Noord Holland régióban elbocsátott polgárok támogatására történő mobilizálásáról szóló jelentése mellett szavaztam. Az EGAA célja, hogy alapokat bocsásson rendelkezésre azon polgárok számára, akik a globalizáció következtében elveszítették a munkahelyüket. Az elmúlt hetek költségvetési tárgyalási során a holland kormány kitűnt a mindig kompromisszumkész Európai Parlament indokolt álláspontjaival szemben tanúsított makacsságával. Ezen a ponton szeretném felvetni, hogy vajon mennyire összeegyeztethető a nemzeti szempontú politizálással az, hogy egyrészt több tízmillió európai uniós támogatásra pályáznak, másrészt viszont vonakodnak részt venni a Parlament által előterjesztett kérdések indokolt vitáján.

 
  
  

Jelentés: Tadeusz Zwiefka (A7-0360/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban.(LT) Az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel szerintem az EU-ban szükség van a megerősített együttműködésre a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog területén. Véleményem szerint az erre vonatkozó uniós rendeletnek egyetemesnek kell lennie. Más szóval a rendelet általános kollíziós szabályai alkalmazandó jogként kijelölhetik a részt vevő tagállamok jogát, a részt nem vevő tagállamok jogát, vagy olyan államok jogát, amelyek nem tagjai az Európai Uniónak. Az Unió azt a célt tűzte maga elé, hogy fenntartja és fejleszti az Uniót mint a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló olyan térséget, ahol biztosított a személyek szabad mozgása, ezért annak érdekében, hogy a házaspároknak lehetőségük legyen a hozzájuk legközelebb álló jogot megválasztani, illetve hogy választási lehetőség hiányában mégis ez a jog legyen alkalmazandó házasságuk felbontása vagy különválásuk során, akkor is ezt a jogot kell alkalmazni, ha ez nem valamelyik részt vevő tagállam joga. Az európai polgárok mobilitásának növekedésével egyrészt nagyobb rugalmasságra, másrészt nagyobb jogbiztonságra van szükség, amit ez a rendelet előmozdít.

 
  
MPphoto
 
 

  Roberta Angelilli (PPE), írásban.(IT) A „nemzetközi” válások esetében fellépő problémák kezelése érdekében a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog területén sürgősen szükség van egy világos és átfogó jogi keretre. A nemzeti jogok közötti különbségek nem kedveznek a két házastárs közötti esélyegyenlőség érvényesülésének és az érintett gyermekek érdekei védelmének. Éppen ellenkezőleg, ezek a különbségek gyakran a „bíróságra rohanáshoz” vezetnek. Mint a különböző nemzetiségű, gyermek-elhelyezési pert folytató szülők gyermekekeinek ügyeivel foglalkozó európai parlamenti közvetítő, e munkám során szerzett tapasztalataimra alapozva, támogatom ezt a rendeletre irányuló javaslatot, amelynek célja, hogy jogbiztonságot teremtsen az érintett házastársak számára, és garantálja számukra a megbízhatóságot és rugalmasságot.

A rendelet szövegének egyik innovatív ötlete a családmediátorral való konzultáció lehetősége a felbontási eljárások előtt, alatt és után. Ez nemcsak azért jó, mert a családmediátor nagy segítséget jelent a házaspár tájékoztatása terén, hiszen informálja a házaspárt a válás különböző formáiról és feltételeiről, és megoldja a köztük felmerülő nézeteltéréseket, hanem azért is, mert védi az érintett gyermekek jogait, hiszen segít a szülőknek, hogy a gyermekek jólétét szem előtt tartva hozzák meg döntéseiket.

 
  
MPphoto
 
 

  Sophie Auconie (PPE), írásban.(FR) Ha a házassági ügyekre vonatkozó szabályokat akarjuk koherensebbé tenni Európában, bizony elég nehéz elérni, hogy a 27 tagállam megegyezésre jusson ebben a kérdésben. Szerencsére az 1997-es Amszterdami Szerződés óta a tagállamok, ha akarnak, „megerősített együttműködés” révén előrelépéseket tehetnek egy bizonyos területen, és így létrejön egy olyan mag a vezető tagállamokból, amely előmozdítja az Uniót. A házaspárok által a státusuk Európa-szerte történő elismertetése, illetve különösen a házasság felbontása és a különválás során tapasztalt problémák bizonyos tagállamokat arra ösztönöztek, hogy közösen fejlesszék nemzeti szabályozásaik összehangolását. Alig várom, hogy megvalósuljon ez a megerősített együttműködés, amelyben Franciaország is részt kíván venni. Véleményem szerint ez a kezdeményezés azt szolgálja, hogy közelebb hozzuk egymáshoz az európaiakat egy mindenkit érintő területen, ahol nagyon fontos a jogbiztonság. Ezért a megerősített együttműködés végrehajtásáról szóló rendeletre irányuló javaslat mellett szavaztam. A jövőben élni kell a megerősített együttműködés lehetőségével, amikor csak szükséges.

 
  
MPphoto
 
 

  Izaskun Bilbao Barandica (ALDE), írásban.(ES) A jelentés mellett szavaztam, mivel a rendelet célja, hogy jogbiztonságot teremtsen a különböző nemzetiségű házastársak számára a házasság felbontása és a különválás területén, és garantálja számukra a megbízhatóságot és rugalmasságot.

Ezekben a kérdésekben az elfogadott kezdeményezés előrelépést jelent, ugyanakkor sajnálatos, hogy elszalasztottuk a lehetőséget, hogy alkalmazási körét kiterjesszük a házasságok elismerésére, érvénytelenítésére, a gyermekelhelyezésre és a öröklésre. A szöveg nem vonatkozik a kapcsolatok bizonyos tagállamokban elismert más típusaira sem, például a homoszexuális párokra.

Másodszor pedig, sajnálatos az is, hogy a 27 tagállam közül csak 15 szándékozik aláírni ezt a megerősített együttműködést, ami hátrányos lesz az együttműködésben részt nem vevő országok számára.

Ezért remélem, hogy a jövőben egyrészt bővíteni fogják az alkalmazási kört, másrészt növekedni fog a megerősített együttműködésben részt vevő országok száma. A tagállamok tartoznak annyival polgáraiknak, hogy képviseljék őket ebben a megerősített együttműködésben.

 
  
MPphoto
 
 

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban.(LT) Az Európai Parlamentnek a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog területén létrehozandó megerősített együttműködésről szóló jelentése mellett szavaztam, mivel létre kell hozni egy világos és egyértelmű jogi alapot az alkalmazandó joggal kapcsolatos szabályok területén. Szeretném hangsúlyozni, hogy az Európai Unió egyik fő célkitűzése, hogy fenntartja és fejleszti az Uniót mint a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló olyan térséget, ahol biztosított a személyek szabad mozgása. Az eltérő nemzetiségű házastársak házasságának felbontására és különválására alkalmazandó joggal kapcsolatos jogszabályi helyzet európai szinten jelenleg rendkívül zavaros, mivel nem világos, melyik az alkalmazandó jog. Ez gyakran a „bíróságra rohanáshoz” vezet, vagyis a házastársak egyike még a másik előtt kéri a házasság felbontását, annak biztosítása érdekében, hogy az általa saját érdekei szempontjából kedvezőbbnek ítélt jog vonatkozzon az eljárásra. Szeretném hangsúlyozni, hogy az új rendeletre irányuló javaslat célja, hogy jogbiztonságot teremtsünk az érintett házastársak számára, és garantáljuk a megbízhatóságot és rugalmasságot.

 
  
MPphoto
 
 

  Vito Bonsignore (PPE), írásban.(IT) Szeretnék gratulálni Zwiefka úrnak ehhez a jelentéshez, amelyet én is támogatok. Ennek az intézkedésnek az a célja, hogy egyértelmű és átfogó jogi keretet hozzon létre, amely magában foglalja a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jogra vonatkozó szabályokat, bizonyos fokú autonómiát biztosítva az érintettek számára. A tagállamok erre vonatkozó szabályainak különbözősége valóban problémákhoz vezethet a „nemzetközi” válások esetén.

Valóban előfordulhat jogbizonytalanság abban a kérdésben, hogy az adott egyedi esetben melyik jog alkalmazandó, továbbá előfordulhat a „bíróságra rohanás” is annak biztosítása érdekében, hogy az egyik házastárs érdekei szempontjából kedvezőbbnek ítélt jog vonatkozzon az eljárásra. Az Európai Uniónak korlátoznia kell ezeket a kockázatokat és hiányosságokat annak a lehetőségnek a bevezetésével, hogy a felek közös megegyezéssel választhassák meg az alkalmazandó jogot. Egyetértek azzal, hogy olyan tisztességes és pontos tájékoztatást kell nyújtani a feleknek, amely lehetővé teszi, hogy mihamarabb értesüljenek választási lehetőségeikről.

 
  
MPphoto
 
 

  Zuzana Brzobohatá (S&D), írásban.(CS) A Lisszaboni Szerződés értelmében a tagállamok megerősített együttműködést hozhatnak létre a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének területein, jelen esetben konkrétabban a házasság felbontása és a különválás területén. Ez a rendelet bizonyos tagállamok között (Ausztria, Belgium, Bulgária, Franciaország, Németország, Magyarország, Olaszország, Lettország, Luxemburg, Málta, Portugália, Románia, Szlovénia és Spanyolország) megerősített együttműködést hoz létre. Ennek fő célja a nemi alapon történő megkülönböztetés kizárása, a két házastárs közötti esélyegyenlőség biztosítása, valamint a gyermek jólétének középpontba állítása. A házastársak gyakran „versenyt futnak” egymással, hogy melyikük kéri előbb a házasság felbontását, annak biztosítása érdekében, hogy az adott fél által a saját érdekei szempontjából kedvezőbbnek ítélt jog vonatkozzon az eljárásra. A rendelet célja, hogy jogbiztonságot teremtsen az érintett házastársak számára, és ugyanakkor garantálja számukra az eljárások megbízhatóságát és rugalmasságát. Támogattam a rendeletet, habár a Cseh Köztársaságot jelenleg nem érinti. Összességében úgy gondolom, hogy a rendelet bevezetése jó példát fog mutatni más tagállamoknak, így a Cseh Köztársaságnak is. A jövőben más tagállamoknak is lehetőségük lesz a rendelet aláírására, és tanulni tudnak majd az úttörő tagállamok tapasztalataiból.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE), írásban.(PT) Ez a javaslat nem a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó anyagi jogot szándékozik harmonizálni, hanem harmonizált szabályokat akar létrehozni a nemzeti jogrendszerek kollíziójának feloldására. Ez azt jelenti, hogy a nemzetközi magánjog keretein belül kell dolgoznunk, nem pedig a családjog anyagi jogi keretein belül, hiszen itt minden tagállam továbbra is megőrzi saját törvényeit.

Ezért nem szabad elfelejtenünk, hogy a javasolt rendelet példának okáért a 7. cikk módosítása következtében nem követeli meg egy tagállamtól, hogy – még ha csak a házasság felbontása érdekében is – házasságként ismerjen el egy olyan aktust, amelyet nemzeti joga nem ismer el házasságként, vagy amelynek elismerése sértené a szubszidiaritás elvét. Ez azonban nem korlátozhatja azoknak az embereknek a jogait, akiknek a kapcsolatát egy adott tagállam nem ismeri el – ebben a kérdésben kompromisszumos megoldást kell találni.

A fentiek fényében a nagyobb jogbiztonság garantálását – a nemzeti jogrendszerek kollíziójának feloldását a családjog, még pontosabban a házasság felbontása és a különválás területén – fontos lépésnek tartom a szabadságon és a jog érvényesülésén alapuló olyan térség megteremtésében, ahol a személyek mozgásának szabadsága biztosítva van.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Üdvözlöm ezt a jelentést, amely lehetővé teszi a különböző tagállamokból származó vagy nem a saját tagállamukban tartózkodó házaspároknak a házasság felbontására alkalmazandó jog megválasztását.

Az EU-ban 2007-ben egymillió házasságot bontottak fel, ezeknek a válásoknak a 13%-ában a házastársak különböző nemzetiségűek voltak. Az eljárások során az európai polgároknak a különválásukkal kapcsolatban jogi problémákkal kellett szembesülniük.

Szeretném hangsúlyozni, hogy Portugália részt vesz a megerősített együttműködés folyamatában, amelynek segítségével előrelépéseket érhetünk el ezen a téren, melyek eddig a Tanács miatt nem voltak lehetségesek.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a jelentés szerint kizárólag a felbontási eljárás céljából sem követelhető meg a tagállamoktól, hogy házasságként ismerjenek el egy olyan aktust, mely az adott állam joga szerint nem minősül annak, vagy amelynek elismerése ellentétes lenne a szubszidiaritás elvével.

 
  
MPphoto
 
 

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (S&D), írásban.(PL) Szeretnék gratulálni az előadónak, amiért ilyen alaposan foglalkozott egy olyan bonyolult témával, mint a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog megválasztása. Hogy milyen nehéz dologról van szó, azt az a tény is mutatja, hogy az EU történelmében a Róma III. a Szerződésekben meghatározott eljárásokkal összhangban megvalósított megerősített együttműködés első példája. A rendelet területi hatálya 14 tagállamra korlátozódik a 27 közül. Lengyelország nincs közöttük. Úgy gondolom, hogy a Róma III. azzal, hogy a felek számára lehetővé teszik a házasság felbontására alkalmazandó jog megválasztását, hozzá fog járulni a jogbiztonság és megbízhatóság fokozásához. A rendelet korlátozott alkalmazási körét figyelembe véve – csak a „nemzetközi” házasságok felbontására alkalmazandó jogra vonatkozik – fontos megválaszolni azt a kérdést is, hogy melyik bíróság illetékes egy konkrét ügyben.

Ezt a problémát egy másik uniós rendeletnek (Brüsszel IIa) kell megoldania. Ezért az előadóhoz hasonlóan én is létfontosságúnak tartom az említett rendelet mielőbbi felülvizsgálatát az illetékes bíróságra (forum necessitatis) vonatkozó szabály bevezetése érdekében. Ez el fogja oszlatni sok tagállam aggályait, amelyek jelenleg attól félnek, hogy bíróságaik kénytelenek lesznek olyan párok válását kimondani, akiknek a kapcsolatát jogrendszerük nem ismeri el házasságnak. Ha a tagállamok ezzel kapcsolatos aggályai eloszlanak, az ösztönözni fogja őket arra, hogy elfogadják a "nemzetközi" válásra vonatkozó általános európai elveket, és ez kétségkívül sok európai polgár életét meg fogja könnyíteni.

 
  
MPphoto
 
 

  Nathalie Griesbeck (ALDE), írásban.(FR) Ha két különböző nemzetiségű vagy két különböző tagállamban tartózkodó ember el akar válni, tudniuk kell, melyik ország melyik bírósága illetékes az ügyben. Az ilyen válni készülő házaspárok nemsokára megválaszthatják, hogy az Európai Unió mely jogrendszere szerint folyjon le az eljárás. Ez olyan újabb konkrét lépést jelent a „közös európai jogi térség” fokozatos megteremtésében, amelynek hatását a polgárok a hétköznapi életben tapasztalni fogják. Egyrészt üdvözlöm a jelentés elfogadását és a megerősített együttműködési eljárás első alkalommal történő igénybevételét, másrészt sajnálom is, hogy ilyen eljárásra volt szükség ahelyett, hogy az összes uniós tagállam között jött volna létre megállapodás. Remélem, hogy az együttműködésbe hamarosan más tagállamok is belépnek.

 
  
MPphoto
 
 

  Edvard Kožušník (ECR), írásban.(CS) A Cseh Köztársaság képviselteti magát az Európai Parlamentben. A Cseh Köztársaság nem írta alá a megerősített együttműködés mechanizmusát a kollíziós szabályok összeegyeztethetősége területén. Mégpedig azért, mert a Cseh Köztársaság nem gondolja úgy, hogy a rendeletre irányuló javaslat a belső piac megfelelő működéséhez szükséges intézkedés lenne. A Cseh Köztársaság ezt a rendeletet a szubszidiaritás elve szempontjából is megkérdőjelezhetőnek tartja, mivel a rendelet nem tartalmaz olyan hozzáadott értéket, amely igazolná a tagállamok nemzeti jogainak családjogi rendelkezéseibe történő beavatkozást. A Cseh Köztársaság az arányosság elve szempontjából is megkérdőjelezhetőnek tartja ezt a javaslatot, mivel a rendelet választott jogi formája nem a megfelelő eszköz a nemzetközi családjogra vonatkozó kollíziós szabályok összeegyeztethetőségének biztosítására. Szavazatommal azonban nem akarok megálljt parancsolni azoknak a tagállamoknak, amelyek a megerősített együttműködés eszköze mellett döntöttek a kollíziós szabályok összeegyeztethetőségének biztosítása érdekében a házassági ügyekben alkalmazandó jog meghatározása területén.

 
  
MPphoto
 
 

  Jiří Maštálka (GUE/NGL), írásban.(CS) A házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog területén létrehozandó megerősített együttműködésről szóló rendeletre irányuló javaslat segít azoknak a bonyolult és érzékeny kérdéseknek a kezelésében, amelyek gyakran felmerülnek a különböző nemzetiségű házastársak érvényes házasságának felbontására irányuló eljárások során. A javaslat a válni kívánó pár számára megvilágít néhány dolgot, és lehetővé teszi számukra az alkalmazandó jog megválasztását. Ezenkívül az első lépéstől kezdve jelentősen nagyobb jogbiztonságot garantál számukra. Mivel az elfogadott jogszabály túlmegy a közösségi vívmányokon, a megerősített együttműködés mechanizmusának alkalmazása olyan lépés, amely a részt vevő tagállamok számára lehetővé teszi bizonyos problémák kezelését, amelyek a házasság felbontásával kapcsolatos nemzetközi igazságügyi együttműködés terén merülnek fel.

A jelenleg részt nem vevő tagállamoknak pedig lehetőségük van a rendeletre irányuló javaslat pozitív és negatív hatásait idővel kiértékelni, és aztán dönthetnek úgy, hogy csatlakoznak a megerősített együttműködéshez. A Cseh Köztársaságban a kellően indokolt esetekben már évek óta a külföldi jogot alkalmazzák az ilyen felbontási eljárások esetén.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Az új rendelet lehetővé fogja tenni a „nemzetközi” házaspárok (eltérő nemzetiségű házasfelek, különböző országokban élő házasfelek vagy olyan házasfelek, akik nem a származási országukban élnek együtt) számára a házasság felbontására alkalmazandó nemzeti jog megválasztását, feltéve hogy a választott országgal a felek valamelyike valamilyen kapcsolatban áll, például annak állampolgára, vagy abban az államban van a szokásos tartózkodási helye. Az új szabályok azt is tisztázzák, hogy melyik az alkalmazandó jog abban az esetben, ha a felek nem tudnak megegyezni. Az új rendelet lehetővé fogja tenni, hogy például egy Belgiumban élő spanyol-portugál házaspár a házasság felbontására alkalmazandó jogként a portugál, a spanyol vagy a belga jogot válassza.

 
  
MPphoto
 
 

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – A válás komoly dolog. Gyakran jár törött edényekkel és vagyonmegosztással. Őszintén csodálom az előadó, Tadeusz Zwiefka idealizmusát. Mi van akkor, ha a német férj Németországban akar válni, de a felesége Szicíliában, mert az anyja szicíliai? Hogyan lehet felosztani egy porszívót és egy mosógépet, ha nincs megegyezés? Az ötlet jó, de még csiszolni kell rajta. A válások 90%-a tragikus és botrányos. Az ügy mellett vagyok, de nézzük meg alaposabban a részleteket, amikor egy ilyen dokumentumról döntünk. Törvényre van szükségünk, nem szabályokra.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) A házasság felbontása és a különválás mindig nehéz dolog, és számos jogi következménnyel is jár. Mindez még bonyolultabb, ha a férj és a feleség különböző országokból származik. Uniós szintű megoldást kerestünk, de csak a megerősített együttműködési eljárásban sikerült megállapodnunk, ami az érintettek, azaz a különböző uniós tagállamokból származó, válni szándékozó házastársak helyzetét csak kevéssé könnyíti meg. Az eljárás alkalmazási körét nem határozták meg pontosan, és így nem teljesen egyértelmű.

Az együttműködés természetesen nem jelenti azt, hogy a válásról hozott határozatokat egy tagállamnak el kell fogadnia, amennyiben nemzeti joga rendelkezései ezt nem teszik lehetővé. Az eljárás arra sem teremthet lehetőséget, hogy kerülő úton ráerőltessék a tagállamokra az azonos neműek élettársi közösségének elfogadását. Ezenkívül túl kevés figyelmet szenteltek a szülői jogoknak a "nemzetközi" válásokban. Ezért a szavazáson tartózkodtam.

 
  
MPphoto
 
 

  Alfredo Pallone (PPE), írásban.(IT) A jelentés mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog területén szükség van egy világos és átfogó jogi keretre. A 3a. cikk beillesztésével a házastársaknak most először nyílik lehetőségük arra, hogy közös megegyezéssel kijelöljék a felbontási eljárásban alkalmazandó jogot. Úgy gondolom, biztosítanunk kell, hogy a felek választása a tények és körülmények teljes ismeretében történjen, tehát mindkét házastárs megfelelő információkkal rendelkezzen döntésének konkrét következményeiről. Tehát biztosítani kell, hogy a felek teljes körű és megbízható információt kapjanak. A felek kapcsolatának védelme érdekében is fontos, hogy a házasság felbontásának aktusát világos és átlátható módon, továbbá a két fél közötti megegyezésre alapozva lehessen lefolytatni. A két fél közötti megegyezés révén a felek egyenrangú döntéshozókká válnak.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban.(PT) Portugália 13 további uniós tagállammal (Spanyolország, Olaszország, Magyarország, Luxemburg, Ausztria, Románia, Szlovénia, Bulgária, Franciaország, Németország, Belgium, Lettország és Málta) együtt részt vesz az EU történelmének első megerősített együttműködésében. A megerősített együttműködés a házasság felbontására és a különválásra (válás és vagyonmegosztás) alkalmazandó jog területére vonatkozik.

A rendeletről szóló jelentés mellett szavaztam, amely világos szabályokat fogalmaz meg a származási vagy tartózkodási országukban válni szándékozó, „nemzetközi” házaspárok házasságának felbontására és különválására irányuló eljárásokra nézve. Ez egy olyan megegyezéses ügy, amely sok európai életét fogja megkönnyíteni. Ugyanakkor jelképes pillanat is ez, hiszen az EU tagállamai első alkalommal alkalmazzák a megerősített együttműködést.

Az együttműködés célja a jogbiztonság és megbízhatóság megerősítése a házasság felbontásával és a különválással kapcsolatban. A megállapodás csak a nemzeti jogrendszerek kollíziójának feloldására vonatkozik, nem pedig az alapvető nemzeti törvények harmonizációjára.

 
  
MPphoto
 
 

  Aldo Patriciello (PPE), írásban.(IT) Az Európai Unió egyik fő célkitűzése, hogy fenntartja és fejleszti az Uniót mint a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló olyan térséget, ahol biztosított a személyek szabad mozgása Az eltérő nemzetiségű házastársak házasságának felbontására és különválására alkalmazandó joggal kapcsolatos jogszabályi helyzet európai szinten jelenleg rendkívül zavaros. Ez gyakran a „bíróságra rohanáshoz” vezet, vagyis a házastársak egyike még a másik előtt kéri a házasság felbontását, annak biztosítása érdekében, hogy az általa saját érdekei szempontjából kedvezőbbnek ítélt jog vonatkozzon az eljárásra. A rendeletre irányuló javaslat célja, hogy jogbiztonságot teremtsen az érintett házastársak számára, és garantálja számukra a megbízhatóságot és rugalmasságot. Ezért egyetértek az előadóval, Zwiefka úrral, aki támogatja a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog meghatározására vonatkozó szabályokat.

 
  
MPphoto
 
 

  Rovana Plumb (S&D), írásban. – (RO) Belgium, Bulgária, Németország, Görögország (2010. március 3-án visszavonta kérelmét), Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Lettország, Luxemburg, Magyarország, Málta, Ausztria, Portugália, Románia és Szlovénia kérést nyújtott be a Bizottsághoz, mely szerint megerősített együttműködést kívánnak létrehozni egymás közt a házassági ügyekben alkalmazandó jog területén, és felkérték a Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatot ebből a célból a Tanácsnak. Az európai polgárok mobilitásának növekedésével egyrészt nagyobb rugalmasságra, másrészt nagyobb jogbiztonságra van szükség. E célkitűzésnek való megfelelés érdekében e rendeletnek erősítenie kell a felek autonómiáját a házasság felbontása és a különválás terén, lehetőséget teremtve a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog megválasztására.

A rendelet csak a házasság felbontására és a házastársi kötelezettségek megszüntetésére (különválás) alkalmazandó. A rendelet nem vonatkozik az alábbi kérdésekre, akkor sem, ha azok házasság felbontására, illetve különválásra irányuló eljárások keretein belül csupán előzetes kérdésként merülnek fel: természetes személyek jogképessége; házasság létezése, érvényessége vagy elismertetése; házasság érvénytelenítése; házastársak neve; a házasság vagyonjogi következményei; szülői felelősség; tartási kötelezettségek; örökségek kezelése vagy öröklések.

 
  
MPphoto
 
 

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Unió egyik legfőbb célkitűzése, hogy fejleszti az Uniót mint a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló olyan térséget, ahol biztosított a személyek szabad mozgása. Ezért üdvözlöm ezt a javaslatot, amely nagyobb jogbiztonságot teremt a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog meghatározása terén. Szeretném, ha más tagállamok is csatlakoznának a nemzeti kollíziós szabályok összeegyeztethetőségének megteremtésére irányuló erőfeszítésekhez.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Mondok egy példát, milyen problémákat vet fel ez a szöveg. A és B különböző tagállamok állampolgárai. Azonos neműek, és házasságot kötöttek egy olyan tagállamban, amelynek joga engedélyezi az azonos neműek házasságát. Szokásos tartózkodási helyük azonban már három éve egy olyan tagállamban van, amely nem engedélyezi az azonos neműek házasságát, de a megerősített együttműködési eljárás keretében elfogadta az alkalmazandó jogról szóló rendeletet. A és B szeretnék felbontani a házasságukat.

A joghatóságról szóló 2201/2003/EK rendelet értelmében ebben az esetben csak annak a tagállamnak a bíróságai rendelkeznek joghatósággal, amely tagállamban A és B szokásos tartózkodási helye van. Ez nyilvánvalóan nem igazságos a szóban forgó párral szemben, akiknek rengeteg kellemetlenségébe és idejébe kerülne, hogy egy másik bíróság joghatóságába helyeztesse át a felbontási eljárást.

 
  
MPphoto
 
 

  Alf Svensson (PPE), írásban.(SV) Tartózkodtam az Európai Parlamentnek a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog területén létrehozandó megerősített együttműködés végrehajtásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról tartott mai szavazásán. Véleményem szerint a családjog – így a válásokra vonatkozó jogszabályok is – olyan terület, ahol a szubszidiaritás elvének kell előnyt élveznie, és minden tagállamnak saját magának kell döntéseket hoznia. A jelentés által tárgyalt együttműködésben az EU tagállamai önkéntes alapon vehetnek részt, és jelenleg 14 ország döntött az együttműködésben való részvétel mellett. Svédország nem tartozik közéjük. Véleményem szerint nem lenne helyénvaló, ha én mint svéd európai parlamenti képviselő egy olyan jogalkotási állásfoglalás mellett szavaznék, amely egy olyan együttműködésre vonatkozik, amelyben Svédország nem vesz részt.

 
  
MPphoto
 
 

  Angelika Werthmann (NI), írásban. – (DE) Az EU-ban 16 millió olyan házaspár él, ahol a felek különböző nemzetiségűek. Közülük évente megközelítőleg 140 000 párnak a házassága végződik válással. Ezért nagyon fontos tárgyalásokat folytatni és megállapodásra törekedni ebben a kérdésben, így biztosítva a polgárok számára a szükséges jogbiztonságot. Ezen a területen már számos kezdeményezés történt, de azokat az egyes tagállamok megvétózták. Így most a megerősített együttműködési eljárás legalább 14 tagállam számára megteremti a szükséges kritériumok létrehozásának lehetőségét.

 
  
  

Jelentés: Jean-Paul Gauzès (A7-0340/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban.(PT) A jelentés mellett szavaztam, mivel a globális pénzügyi válság, amelyet részben a hitelminősítő intézetek okoztak, rámutatott egy, a hitelminősítő intézetek osztályozását és felügyeletét szolgáló mechanizmus bevezetésének szükségességére. Egyetértek azzal, hogy a jelentés támogatja azon hitelminősítő intézetek nyilvántartásba vételi és felügyeleti rendszerének létrehozását európai szinten, amelyek az EU-ban használatos minősítéseket bocsátanak ki, valamint azzal, hogy mérlegeli a harmadik országokban működő intézetek által kiadott minősítések EU-n belül történő használatának feltételeit. Az európai felügyeleti rendszerrel kapcsolatos megegyezés, amely 2011. január 1-jén lép hatályba, lehetővé teszi ezen intézetek hatékony felügyeletét. Kulcsfontosságú, hogy az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság kezdettől fogva olyan pozícióban legyen, hogy gyakorolhassa hatáskörét az EU-n belül aktív, valamint a harmadik országokban működő és az EU-ban elfogadott értékelést kibocsátó hitelminősítő intézetek szigorú felügyelete érdekében, a nemzeti hatóságokkal folytatott legszélesebb körű együttműködésben. Üdvözlöm azt is, hogy az Egyesült Államok is úgy döntött, hogy a felügyelet terén szigorúbb szabályokat határoz meg, hiszen a Bizottság is a további nemzetközi harmonizáció érdekében tett lépéseket fontolgatja.

 
  
MPphoto
 
 

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban.(LT) Az állásfoglalás mellett szavaztam, mert úgy gondolom, hogy fel kell állítani egy, a hitelminősítő intézetek ellenőrzését és felügyeletét szolgáló mechanizmust. A globális pénzügyi válság, amelynek kirobbanását többek között a hitelminősítő intézetek okozták, hatással volt erre a kezdeményezésre. Egyetértek az Európai Bizottság javaslatával, miszerint az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóságnak (ESMA) meg kell szerveznie a hitelminősítő intézetek akkreditációját és felügyeletét. Kulcsfontosságú azonban, hogy az ESMA kezdettől fogva olyan pozícióban legyen, hogy gyakorolhassa hatáskörét az EU-n belül működő, valamint a harmadik országokban működő és az EU-ban elfogadott értékelést kibocsátó hitelminősítő intézetek ésszerű felügyelete érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  Sophie Auconie (PPE), írásban.(FR) A hitelminősítő intézetek elvben független véleményeket adnak ki egy intézet, adósság, pénzügyi kötelezettség vagy pénzügyi eszköz hitelképességéről. Azonban ezek a vélemények adott esetben komoly hatással vannak annak az országnak a gazdaságára, amelynek pénzügyi szabályosságát minősítik. 2009-ben az Unió elfogadta az 1060/2009/EK rendeletet, amelynek célja az intézetek tevékenységének szabályozása annak érdekében, hogy megvédje a befektetőket és az európai pénzügyi piacokat a visszaélésekkel szemben. Meghatározta a hitelminősítések kiadásának feltételeit, valamint a hitelminősítő intézetek nyilvántartásba vételére és felügyeletére vonatkozó szabályokat. Egy szakértői testület által kiadott jelentés azt a következtetést vonta le, hogy a jövőbeni pénzügyi válságok kockázatának csökkentése és súlyosságának enyhítése érdekében javítani kell a felügyeleti keretrendszert. Az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóságra (ESMA) vonatkozó rendelet létrehozta az európai felügyeleti hatóságot. Annak biztosítására, hogy a hatóság zökkenőmentesen működjön és megfelelően illeszkedjen a pénzügyi szabályozás teljes keretrendszerébe, szükségessé vált az 1060/2009/EK rendelet módosítása. A jelentés mellett szavaztam, mivel javítja a hitelminősítő intézetek fölötti ellenőrzést.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Pierre Audy (PPE), írásban.(FR) Kiváló kollégám és barátom, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) képviselőcsoportbeli Jean-Paul Gauzès által készített jelentés alapján a hitelminősítő intézetekről szóló 2009. évi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat mellett szavaztam, amely az új Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóságnak (ESMA) felügyeleti hatáskört ad ezen intézetek fölött. Támogatom az előadó által javasolt fejlesztéseket, különösen az ESMA új hatásköreit, amelyeket a Bizottság magának kívánt megtartani, különösen a szankciók terén. Véleményem szerint fontos, hogy az ESMA szerepei egy részét átruházhatja a nemzeti hatóságokra. Sajnálom, hogy nem történt utalás az államok minősítésének és az államok minősítése során alkalmazandó specifikus felügyelet kérdéséről – jóllehet ennek megfelelő médiuma talán nem ez a szabályozási módosítás. Javaslom egy, az államok minősítésével foglalkozó európai közintézet létrehozását, amely garantálná a megfelelő szakmaiságot és függetlenséget.

 
  
MPphoto
 
 

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban.(LT) A globális pénzügyi válság rámutatott arra, hogy létre kell hozni egy mechanizmust a hitelminősítő intézetek ellenőrzésére és felügyeletére. A hitelminősítő intézeteknek az egész Unióra kiterjedő ellenőrzésére és integrált felügyeletére van szükség. Elfogadtam ezt a fontos dokumentumot. 2009-ben elfogadták a hitelminősítő intézetekről szóló 1060/2009/EK rendelet módosítását, amely lehetővé tette az Európai Unióban használt minősítéseket kibocsátó hitelminősítő intézetek regisztrációját és felügyeletét célzó európai rendszer kialakítását. Ugyanakkor meghatározza a harmadik országban működő intézetek által kiadott minősítések Európai Unióban történő használatának feltételeit. Szükség van egy megbízható felügyeleti és ellenőrző rendszerre, ezért támogatom a javasolt módosításokat, amelyek megerősítik az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóságot. Ezt az intézményt az EU-ban működő hitelminősítő intézetek felügyeletének céljából kell létrehozni, és teljesítenie kell hatáskörét.

 
  
MPphoto
 
 

  Vilija Blinkevièiūtė (S&D), írásban.(LT) A jelentés mellett szavaztam, mivel az egész világra kiterjedő gazdasági és pénzügyi válság rámutatott, hogy ki kell alakítani egy, a hitelminősítő intézetek felügyeletére és ellenőrzésére szolgáló mechanizmust. Egyetértek ezért az Európai Bizottság javaslatával, miszerint az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóságnak (ESMA) meg kell szerveznie a hitelminősítő intézetek akkreditációját és felügyeletét. Fontos, hogy ennek a hatóságnak saját felügyeleti hatáskörei lesznek, és ugyanakkor vizsgálati hatásköre is van, és módjában áll majd büntetést kiszabni azokra, akik nem hajtják végre a rendeletet. Egyetértek az Európai Parlament álláspontjával: szükség van a hitelminősítő intézetek egész Unióra kiterjedő ellenőrzésére és integrált felügyeletére. A Parlament emellett javasolja, hogy összpontosítsunk az ESMA mint felügyeleti ügynökség bevezetésére, valamint új feladatainak és hatásköreinek meghatározására. Kulcsfontosságú, hogy az ESMA kezdettől fogva olyan pozícióban legyen, hogy gyakorolhassa hatáskörét az EU-n belül működő, valamint a harmadik országokban működő és az EU-ban elfogadott értékelést kibocsátó hitelminősítő intézetek ésszerű felügyelete érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  Nikolaos Chountis (GUE/NGL), írásban.(EL) Tartózkodtam a hitelminősítő intézetekkel kapcsolatos szavazás során. Egyértelmű, hogy ezek a hitelminősítő intézetek a nemzetközi spekulánsok érdekeit szolgálják. A válság kezdete óta káros szerepet játszanak. Célzottan és önkényesen leminősítik az egyes országokat az EU-n belül és kívül egyaránt, és ezzel az adott országokat a spekuláció és a kölcsönfelvétel ördögi körébe taszítják. Az árkülönbségek növekedése hatására súlyosbodnak az országok pénzügyi problémái, és a piacok ezen országok kárán tesznek szert nyereségre. A hitelminősítő intézetek szerepe és gyakorlata az euró stabilitására is negatív hatással volt az euróövezetben. Az EU-nak komoly politikai felelőssége van, hiszen megadta ezeknek az intézeteknek a jogot arra, hogy a vállalatokat és a tagállamok gazdaságát egyaránt minősítsék. Meggyőződésem, hogy azonnal hatékony intézkedéseket kell tennünk annak érdekében, hogy megszüntessük a hitelminősítő intézetek spekulatív jellegét, és ezért radikálisan módosítani kell az 1060/2009/EK rendeletet. Ez a jelentés azonban sajnálatos módon erőtlen javaslatokat tartalmaz, és csupán bátortalan lépéseket tesz ebben az irányban.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE), írásban.(PT) Erre a változtatásra azért van szükség, hogy az 1060/2009/EK rendeletet az új európai felügyeleti rendszerhez igazítsuk, és hogy egy új mechanizmust vezessünk be a hitelminősítő intézetek műveleteinek centralizáláshoz.

Ennek érdekében az európai felügyeleti hatóságnak (Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság – ESMA) meg kell adni a saját felügyeleti, vizsgálati és szankciók alkalmazásával kapcsolatos jogköreit. Biztosítanunk kell, hogy az EMSA olyan pozícióban legyen, hogy gyakorolhassa hatáskörét az EU-n belül aktív, valamint a harmadik országokban működő és az EU-ban elfogadott értékelést kibocsátó hitelminősítő intézetek szigorú ellenőrzése érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  Pat the Cope Gallagher (ALDE), írásban.(GA) A jelentés a meglévő irányelv technikai módosítása, és 2011 januárjától ad hatásköröket az új felügyeleti hatóságnak, az EMSA-nak. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy 2011 tavaszán a hitelminősítő intézetek átfogóbb javítása várható.

 
  
MPphoto
 
 

  Bruno Gollnisch (NI), írásban.(FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a hitelminősítő intézetek tevékenységét elvben már most felügyelik és szabályozzák európai szinten. De ez vajon megkérdőjelezte annak a három amerikai intézetnek a dominanciáját, amelyek uralják az európai piacokat és az államadósságokat, és következésképpen azt is, hogy az európai államok milyen kamattal vehetnek fel kölcsönöket? Attól tartok, hogy nem. Ez nem akadályozta meg a Standard & Poor-t abban, hogy nem is olyan régen azzal fenyegetőzzön, hogy leminősíti Belgiumot – és ugyanezt tette a Moody’s Spanyolország és a Fitch Írország esetében.

Egyik intézettel szemben sem foganatosítottak szankciókat ügyfeleik, és hírnevüknek sem ártott meg, hogy az Enron- és a másodlagos jelzálogpiaci válság idején nem végezték munkájukat megfelelően. Ezek az intézetek most politikai szerepet kívánnak játszani: a Belgium elleni fenyegetés célja a kormány felállásának kikényszerítése; Franciaországot azért nem éri ilyen fenyegetés, mert az euróövezet széttöredezését mesterségesen kívánják megakadályozni. Az igazság az, hogy ezeknek az intézeteknek csak azért van befolyásuk, mert a piacok szabályozatlanok, és mert az önök által megfogalmazott szövegek – amelyekre egyébként igennel szavaztam – nem sokat tudnak tenni a helyzet javítása érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  Takis Hadjigeorgiou (GUE/NGL), írásban.(EL) A rendelet a hitelminősítő intézeteknek az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság általi felügyeletével, valamint a hitelminősítéseknek a nemzeti szinten felügyelt pénzügyi szereplők általi felhasználásával foglalkozik. A hitelminősítések egyes pénzügyi szereplők általi felhasználásáért továbbra is a nemzeti felügyelő hatóságok felelősek. A nemzeti hatóságok hatáskörébe azonban nem tartozik majd, hogy szankciókat alkalmazzanak a rendeletet be nem tartó hitelminősítő intézetekkel szemben. A javaslatot éppen ezért vizsgálják az arányosság elvének való megfelelés szempontjából. A javaslat egy ellenőrzési rendszert alakít ki, azonban a jelenlegi neoliberális környezetben nincs garancia arra, hogy valóban és alapvető módon betartják. Ezért nem több egy pszichológiai lépésnél, amelyet elsősorban a közvéleménynek szántak.

Nem az a célja, hogy egy régi rendszer helyett alkalmazzák, hanem az, hogy egy új, eddig nem létező ellenőrzési rendszert vezessen be, akár ebben a formában is, amely lehetővé tette a hitelminősítő intézetek számára, hogy tőle függetlenül előretörjenek. Ebben az értelemben talán jobb ez a rendszer, mint ha egyáltalán semmilyen rendszer nem lenne.

 
  
MPphoto
 
 

  Jiøí Havel (S&D), írásban.(CS) A hitelminősítő intézetek centralizált felügyeletének bevezetéséről szóló jelentés mellett szavaztam. Teljesen egyetértek Gauzès úr jelentésének tartalmával, amelynek témája az a rendeletre irányuló javaslat, amely vázolja a hitelminősítő intézetek Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság (ESMA) általi centralizált felügyeletének modelljét, különös tekintettel a hitelminősítő intézetek szolgáltatásainak jelentős mobilitására, valamint a pénzügyi piacokra gyakorolt azonnali hatásukra. A centralizált felügyelet fokozhatja a hitelminősítő intézetek tevékenységének átláthatóságát, és előmozdíthatja a szorosabb versenyt a különböző ügynökségek között. Ezért szavaztam a jelentés mellett. Aggasztónak tartom azonban, hogy túlságosan rövid az időszak, amely alatt a tagállamok illetékes felügyeleti hatóságainak át kellene adniuk a hatásköröket és a feladatokat. Úgy vélem, hogy ezt az időt meg kellene hosszabbítani.

 
  
MPphoto
 
 

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban.(LT) Igennel szavaztam a jelentésre, mivel a globális pénzügyi válság – amelynek okozói részben a hitelminősítő intézetek voltak – rámutatott arra, hogy létre kell hozni egy mechanizmust a hitelminősítő intézetek ellenőrzésére és felügyeletére. Ez volt a hitelminősítő intézetekről szóló 2009. évi rendelet elfogadásának célja, amely lehetővé tette az Európai Unióban használt minősítéseket kibocsátó hitelminősítő intézetek regisztrációját és felügyeletét célzó európai rendszer kialakítását. Ugyanakkor meghatározza a harmadik országban működő intézetek által kiadott minősítések Európai Unióban történő használatának feltételeit. Az európai felügyeleti rendszerrel kapcsolatos megállapodás, amely 2011. január 1-jén lép hatályba, lehetővé teszi, hogy az ESMA gyakorolhassa felügyeleti hatáskörét, különösen a hitelminősítő intézetek esetében. Ahhoz tehát, hogy az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság (ESMA) megszervezhesse a hitelminősítő intézetek akkreditációját és felügyeletét, szükséges a hitelminősítő intézetekről szóló rendelet módosítása. Ennek a hatóságnak saját felügyeleti hatáskörei lesznek, és ugyanakkor vizsgálati hatásköre is, és módjában áll majd büntetést kiszabni azokra, akik nem hajtják végre a rendeletet. A bírságokat a tagállamok szabják majd ki.

 
  
MPphoto
 
 

  Bogusław Liberadzki (S&D), írásban.(PL) Szükség van egy, a hitelminősítő intézetek ellenőrzését és felügyeletét szolgáló mechanizmusra. Tekintetbe kell vennünk, hogy a válság kirobbanásához részben a hitelminősítő intézetek járultak hozzá. 2011-ben javaslatot intéz majd hozzánk a Bizottság a minősítésekre vonatkozó kiegészítő intézkedésekkel kapcsolatban; az ilyen intézkedések bevezetése e jelentés elfogadása után lesz lehetséges. A fent említett meggondolások hatására döntöttem úgy, hogy a jelentés mellett szavazok. Azért tettem így, hogy kifejezzem meggyőződésemet, miszerint rövid időn belül hatályba lép, és pozitív eredményeket hoz majd.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban.(FR) A magán hitelminősítő intézetek új jogköröket kaptak a normák megállapítására, valamint ígéretet arra, hogy az állami hatóságoktól jogköröket ruháznak át rájuk. Magánpartnereiktől gyakorlatilag korlátlan mértékben függnek, és önkényességük nem ismer határokat. A hatóságok feladták. Szégyenletes.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) E változtatás irányába kell lépéseket tennünk azért, hogy az 1060/2009/EK rendelet az új európai felügyeleti rendszerhez alkalmazkodjon, és hogy be lehessen vezetni a hitelminősítő intézetek tevékenységének centralizálását szolgáló új mechanizmust. Az európai felügyeleti hatóságnak (Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság – ESMA) tehát meg kell adni a maga felügyeleti, vizsgálati és szankciókkal kapcsolatos jogköreit. Kulcsfontosságú, hogy az EMSA olyan pozícióban legyen, hogy gyakorolhassa hatáskörét az EU-n belül aktív hitelminősítő intézetek szigorú ellenőrzése érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  Willy Meyer (GUE/NGL), írásban. – (ES) Nem szavazhattam igennel erre a jelentésre, mivel – jóllehet sok elemét támogatom, ahogy a nagyobb átláthatóságra, a jobb tájékoztatásra, valamint a hitelminősítő intézetek és a többi pénzügyi intézet felügyeletére vonatkozó általános javaslatokat is – a javaslat a befektetők érdekeit szolgálja, azokét a szakemberekét, akik az úgynevezett „reálgazdaságtól” igen távol működnek, hiszen nekik ad nagyobb jogbiztonságot. Ezért, habár úgy vélem, hogy – ahogy arra a javaslat is rámutat – keményen kell dolgozni az átláthatóság megvalósításáért és azért, hogy a pénzügyi rendszerben egyértelmű információk legyenek hozzáférhetők, úgy gondolom, hogy fontosabb véget vetni a pénzügyi spekulációnak, és olyan szabályozást kell kialakítani, amely a pénzügyi piacokat a tagállamok felügyelete alá helyezi. A jelentés az átláthatóságot, a tájékoztatást és a pénzügyi intézetek bizonyos fokú felügyeletét célozza, azonban ezt óvatosan és a pénzügyi ágazat érdekeit szem előtt tartó pro-kapitalista álláspontból kiindulva teszi, amellyel nem értek egyet, és amelyet nem támogatok.

 
  
MPphoto
 
 

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – Nagyon fontos eszköze ez annak, hogy az EU polgárai tájékozódhassanak a vállalatok és bankok helyzetéről, valamint hogy a különféle márkák és cikkek versenyképessége összevethető legyen. Mellette szavaztam. Remélem azt is, hogy a jövőben ez a rendelet kiegészül a politikai pártok és a média hasonló ellenőrzésével annak érdekében, hogy megakadályozzuk a közvélemény profitszerzés céljából történő manipulálását. A hitelminősítő intézetek nem tesznek sokat az információgyűjtés és -elemzés terén. Szívesen megmutatják a pozitív eredményeket azoknak, akik hajlandók fizetni. Súlyos büntetést érdemelnek mindazok, akik manipulálják a közvéleményt, és ezzel elárulják a társadalmat.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) A pénzügyi válság mindennél egyértelműbben világossá tette számunkra, hogy a hitelminősítő intézetek veszélyes monopóliummal rendelkeznek, valamint hogy minősítéseik nem minden esetben megfelelőek, és egyes esetekben igen kockázatosak. Fontos kialakítani ezért egy, a hitelminősítő intézetek ellenőrzésére és felügyeletére szolgáló mechanizmust. Mivel a pénzpiacok rendkívül összetett rendszerének részét képezik, döntés született arról, hogy ebből a célból kettős rendszer kerül bevezetésre. A jelentés emellett meghatározza a harmadik országban működő intézetek által kiadott minősítések Európai Unióban történő használatának feltételeit.

Természetesen kulcsfontosságú, hogy a felügyeleti rendszerben szankciók legyenek alkalmazhatók. A jövőben majd kiderül, hogy ezek milyen mértékben kerülnek tényleges alkalmazásra. Az európai adófizetők számára nem előnyös, hogy több uniós felügyeleti szervet hoztak most létre, ami megnövekedett adminisztrációval és költségekkel jár. Szavazáskor mindezt tekintetben vettem.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban.(PT) A Parlament állásfoglalása mellett szavaztam, mivel egyetértek a következőkkel:

- az Unióban a hitelminősítő intézetek nyilvántartásba vétele és állandó felügyelete legyen kizárólag az európai felügyeleti hatóság, nevezetesen az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság felelőssége, amely rendelkezzen kizárólagos hatáskörrel arra, hogy harmadik országokkal együttműködési megállapodásokat kössön az információcserére vonatkozólag;

- az európai felügyeleti hatóság (ESMA) legyen felelős a hitelminősítő intézetek nyilvántartásba vételéért és állandó felügyeletéért, és legyen joga – egyszerű kéréssel vagy döntéssel – minden számára szükséges információt megszerezni a hitelminősítő intézetektől, a hitelminősítési tevékenységet folytató magánszemélyektől, a hitelminősítésnek alávetett szervezetektől és az azokkal kapcsolatban álló harmadik felektől, harmadik felektől, akik számára hitelminősítő intézetek alvállalkozókként végeznek bármilyen operatív feladatot, és minden magányszemélytől, akik szoros kapcsolatban állnak hitelminősítő intézetekkel vagy tevékenységekkel;

- miután az illetékes intézetektől az európai felügyeleti hatósághoz (ESMA) kerültek a felügyeleti jogkörök, a hitelminősítő intézetek illetékes hatóságok által elvégzett nyilvántartásba vétele legyen érvényes az EU egész területén.

 
  
MPphoto
 
 

  Aldo Patriciello (PPE), írásban.(IT) A globális pénzügyi válság, amelynek kialakulásához a hitelminősítő intézetek is hozzájárultak, rámutatott arra, hogy létre kell hozni egy mechanizmust a hitelminősítő intézetek ellenőrzésére és felügyeletére. Ez volt a hitelminősítő intézetekről szóló 2009. évi, a hitelminősítő intézetekről szóló 1060/2009/EK rendelet elfogadásának célja.

Ez lehetővé tette az Európai Unióban használt minősítéseket kibocsátó hitelminősítő intézetek nyilvántartásba vételét és felügyeletét célzó európai rendszer kialakítását. Ugyanakkor meghatározza a harmadik országban működő intézetek által kiadott minősítések Európai Unióban történő használatának feltételeit azzal, hogy az egyenértékűség és a hitelminősítés-befogadás kettős rendszerét alkalmazza. Az előadó, Gauzes úr mellett és őt támogatva szavaztam, aki azt javasolja, hogy az intézetek felügyeletét végző Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság felállítására, valamint új feladatainak és hatásköreinek meghatározására összpontosítsunk. Valójában kulcsfontosságú, hogy az ESMA kezdettől fogva olyan pozícióban legyen, hogy teljesíthesse hatáskörét az Unión belül működő, valamint a harmadik országokban működő és az Unióban elfogadott értékelést kibocsátó hitelminősítő intézetek ésszerű felügyelete érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) A Parlament állásfoglalása mellett szavaztam, mivel egyetértek azzal, hogy egy adott pénzügyi eszköz kibocsátójáról egy kijelölt hitelminősítő intézet által minősített információ átláthatósága potenciálisan hozzáadott értéket jelenthet a piac működése és a befektetők védelme szempontjából.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – A pénzügyi világválság rámutatott arra, hogy létre kell hozni egy mechanizmust a hitelminősítő intézetek ellenőrzésére és felügyeletére. Ez volt a hitelminősítő intézetekről szóló 2009. évi 1060/2009/EK rendelet elfogadásának célja, amely lehetővé tette az Európai Unióban használt minősítéseket kibocsátó hitelminősítő intézetek regisztrációját és felügyeletét célzó európai rendszer kialakítását. Ugyanakkor meghatározza a harmadik országban működő intézetek által kiadott minősítések Európai Unióban történő használatának feltételeit azzal, hogy az egyenértékűség és a hitelminősítés-befogadás kettős rendszerét alkalmazza. Az 1060/2009/EK rendelet elfogadását megelőző vita során az előadó hangsúlyozta, hogy szükség van a hitelminősítő intézetek termékeinek az egész EU-ra kiterjedő ellenőrzésére és integrált felügyeletére.

Ezt az alapelvet szem előtt tartották, és a Bizottság ezzel a hozzáállással kezdte megszövegezni a jogalkotási javaslatot. Az európai felügyeleti rendszerrel kapcsolatos megegyezés, amely 2011. január 1-jén lép majd hatályba, lehetővé teszi ezen intézetek hatékony felügyeletét. Az EMSA-t létrehozó rendelet hangsúlyozza, hogy ez a hatóság saját felügyeleti jogot gyakorol majd a hitelminősítő intézetek fölött.

 
  
MPphoto
 
 

  Kyriacos Triantaphyllides (GUE/NGL), írásban.(EL) A rendelet foglalkozik a hitelminősítő intézeteknek az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság általi felügyeletével, valamint a hitelminősítéseknek a nemzeti szinten felügyelt pénzügyi szereplők általi felhasználásával. A hitelminősítések egyes pénzügyi szereplők általi felhasználásáért továbbra is a nemzeti felügyelő hatóságok felelősek. A nemzeti hatóságok hatáskörébe azonban nem tartozik majd, hogy szankciókat alkalmazzanak a rendeletet be nem tartó hitelminősítő intézetekkel szemben. A javaslatot éppen ezért vizsgálják az arányosság elvének való megfelelés szempontjából.

A javaslat egy ellenőrzési rendszert alakít ki, azonban a jelenlegi neoliberális környezetben nincs garancia arra, hogy valóban és alapvető módon betartják, és nem csupán egy pszichológiai lépés lesz, amely elsősorban a közvélemény felé irányul. Nem az a célja, hogy egy régi rendszer helyett alkalmazzák, hanem az, hogy egy új, eddig nem létező ellenőrzési rendszert vezessen be, akár ebben a formában is, amely lehetővé tette a hitelminősítő intézetek számára, hogy tőle függetlenül előretörjenek. Ebben az értelemben talán jobb ez a rendszer, mint ha egyáltalán semmilyen rendszer nem lenne.

 
  
MPphoto
 
 

  Thomas Ulmer (PPE), írásban. – (DE) Örömmel szavaztam a jelentés mellett. A pénzügyi piacok szabályozásának folyamata lassan körvonalazódni látszik. A befektetők védelme javult, az átláthatóság nőtt. A szabályozások most szélesebb körűek és átfogóbbak, ezért hatékonyabb védelmet biztosítanak az érintettek számára.

 
  
MPphoto
 
 

  Angelika Werthmann (NI), írásban. – (DE) Az egész világot érintő pénzügyi válság, amelyet részben a hitelminősítő intézetek okoztak, szükségessé tette egy, az ezen intézetek ellenőrzését és felügyeletét szolgáló mechanizmus létrehozását. Az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság – ESMA ebből a célból kezdi meg működését 2011. január 1-jén.

Ugyanakkor a folyamatos válság és a piaci mechanizmusokkal kapcsolatos újabb és újabb felfedezések szükségessé tették e hatóság jogkörének és feladatainak folyamatos módosítását és, amennyiben szükséges volt, bővítését. Ezért nagy örömmel fogadom az ESMA illetékes nemzeti testületekkel való viszonyában alkalmazott hatásköreinek részletezését és egyértelműsítését. Ezért szavaztam a jelentés mellett.

 
  
  

Jelentés: Anja Weisgerber (A7-0050/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban.(LT) A dokumentum mellett szavaztam, mert hozzájárul az EU jogi keretrendszerének szükséges egyszerűsítéséhez. Úgy vélem, hogy a jelenleg hatályos nyolc mérésügyi irányelv inkább akadályozza, semmint segíti az ezen a téren végzett munkát. Ugyanakkor osztom az előadó véleményét, miszerint a tagállamok számára több időt kellene biztosítani annak felmérésére, hogy az irányelvek hatályon kívül helyezése eredményez-e olyan jogi bizonytalanságot, amely szükségessé teszi a szabályok európai szintű harmonizációját. Ezért úgy vélem, hogy olyan megoldást kell találnunk, amely hatályon kívül helyezi az irányelveket, ugyanakkor elegendő időt biztosít annak elemzésére, hogy az adott területen érvénes jogi eszköz széleskörű felülvizsgálata milyen lehetséges következményekkel járna.

 
  
MPphoto
 
 

  Sophie Auconie (PPE), írásban.(FR) A metrológia a mérés tudománya. Az idők során az európaiak minden területen (hosszúság, térfogat, alkoholfokmérés stb.) többféle mérőrendszert fogadtak el. A metrikus rendszer elfogadása például oda vezetett, hogy a kontinensen (és aztán az egész világon) javult a különféle gazdasági szereplők közötti együttműködés. Számos területen azonban továbbra is igen sokféle méréstípus és mérőrendszer van használatban. Mivel a cél az, hogy megszűnjenek ezek az akadályok, amelyek gátolják az európaiak közötti együttműködést, az Uniónak már régóta van olyan szakpolitikája, amely a mérőrendszerek harmonizálását célozza. A 2004/22/EK irányelv fontos lépés volt ebben az irányban. Most, amikor e jogszabálynak felülvizsgálatát készítjük elő, úgy tűnik, hogy több eszköz idejétmúlt, és a jogszabály értelmezhetősége érdekében el kell távolítani a szövegből. Támogattam a szöveget, mivel pozitív módosításokat alkalmaz a mérésügyi jogszabályon.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE), írásban.(PT) Egyetértek azzal, hogy egyszerűsíteni kell a közösségi vívmányokat, és modernizálni kell azokat az irányelveket, amelyek már nem alkalmazhatók: a jelenkorhoz kell szabni azokat. Az említett irányelvek idejétmúltak, és nem segítik elő a jobb szabályozást. A Bizottság úgy véli, hogy nem szükséges a mérésügyi jogszabályok harmonizálása, mivel értelmezése szerint a tagállamok közötti együttműködés elégséges, és a különböző tagállamok nemzetközi paramétereire alapuló szabályok közös elismerése kielégítő helyzetet teremt. Tekintetbe kell venni azonban, hogy hátrányos lenne, ha ebben a kérdésben a jogszabályok joghézagokat tartalmaznának, és hogy nem szabad jogbizonytalanságokat teremtenünk.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) A tárgyalt jelentés hat területen nyolc, mérésüggyel kapcsolatos irányelv visszavonásának lehetőségét tárgyalja az európai joganyag egyszerűsítésének céljával a következő területeken: a nem tiszta víz mérésére szolgáló hidegvízmérők (75/33/EGK irányelv); a szeszfokmérők és az alkoholtáblázatok (76/765/EGK és 76/766/EGK irányelv); a közepes pontosságú súlyok (71/317/EGK irányelv) és a közepest meghaladó pontosságú súlyok (74/148/EGK irányelv); a gépjárművek gumiabroncsnyomás-mérője (86/217/EGK irányelv); a gabona hektolitertömegének mérése (71/347/EGK irányelv) és a hajók tartályainak kalibrálása (71/349/EGK irányelv).

A tárgyalt irányelvekkel kapcsolatban többféle lehetőség létezik: teljes hatályon kívül helyezés, feltételekkel történő hatályon kívül helyezés, valamint az, hogy nem foganatosítanak intézkedéseket. A Bizottság úgy döntött, hogy nincs olyan választási lehetőség, amely kiemelkedne. A jobb szabályozás érdekében azonban a Bizottság az összes irányelv teljes körű hatályon kívül helyezését preferálja, azaz a mérőeszközök vonatkozásában új szabályozást sürget.

A jogalkotási kiválóság szempontjából pozitívnak tartom a Bizottság döntését, jóllehet úgy vélem, hogy a tagállamoknak elegendő időt kell adnunk arra, hogy a területre vonatkozó alapvető jogi eszköz – nevezetesen a mérőműszerekről szóló általános irányelv (2004/22/EK) – szélesebb körű felülvizsgálatának kontextusában elemezhessék a lehetséges következményeket.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE), írásban.(PT) Az egyszerű és korszerű közösségi joganyag az EU egyik célkitűzése. Semmi értelme teljességgel idejétmúlt jogszabályokat érvényben tartani. A mérésügy tekintetében van egy olyan álláspont, miszerint nincs szükség arra, hogy a harmonizáció terén előrelépés történjen, mivel a jelenlegi jogszabály tulajdonképpen a különböző tagállamok nemzetközi paramétereire alapuló szabályok közös elismerése. Fontos azonban, hogy ezen a téren ne alakuljon ki joghézag, és ne legyenek jogbizonytalanságok.

 
  
MPphoto
 
 

  Willy Meyer (GUE/NGL), írásban. – (ES) A mérésügyi irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló jelentés mellett szavaztam, mivel az előadóhoz hasonlóan támogatom a jobb szabályozás általános célkitűzését. Támogatom továbbá azt a nézetet, hogy „a tagállamok számára több időt kellene biztosítani annak felmérésére, hogy az irányelvek hatályon kívül helyezése okoz-e jogi bizonytalanságot”. Meggyőződésem, hogy ezeket a mérőműszerekre vonatkozó irányelveket vissza kell vonni, és a mérésügy jogalapja – a mérőműszerekről szóló irányelv – felülvizsgálatával egyszerűsíteni kell. Általában úgy gondolom, hogy az EU jogszabályainak egyszerűsítése helyes lépés, mivel javítja a polgárok hozzáférését a joganyaghoz, és biztosítja az adott téren végzett munka nagyobb hatékonyságát.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Jelenleg nyolc európai uniós irányelv fedi le a mérésügyi kérdéseket hat különböző területen. A jobb jogszabályalkotás érdekében a Bizottság javasolja az irányelvek hatályon kívül helyezését. A Bizottság szerint a harmonizáció nem szükséges, mivel a jelenlegi helyzet – a nemzeti szabályok kölcsönös elismerése – megfelelő működésről tanúskodik. Az előadó azonban úgy véli, hogy a tagállamok számára több időt kellene biztosítani annak felmérésére, hogy az irányelvek hatályon kívül helyezése okoz-e jogi bizonytalanságot. A jelentés mellett szavaztam, mivel a jogi bizonytalanságok problémáját az előadó tekintetbe vette.

 
  
MPphoto
 
 

  Alfredo Pallone (PPE), írásban.(IT) Az európai irányelvek hatályon kívül helyezése alapvetően azt jelenti, hogy az Európai Unió rendszerében szabályozási űr keletkezik; azonban egy, a mérésügyi irányelvekhez hasonló rendszer modernizálása mindenképpen egy lépés a szélesebb körű és naprakészebb közös rendszer irányába. Ezért szavaztam a nyolc mérésügyi tanácsi irányelvet hatályon kívül helyező jelentés mellett. A Tanács és a Bizottság közös alapelve mindazonáltal finoman kiegyensúlyozott, mivel az egyes tagállamoknak a nemzeti szabványok kölcsönös elismerésére kell támaszkodniuk, és el kell kerülniük, hogy a mérésügyi szabályokra támaszkodó vállalkozások problémákkal szembesüljenek abban az időszakban, amíg elfogadásra nem kerül a mérőműszerekről szóló irányelv felülvizsgálata, amely európai szinten harmonizálja majd a vonatkozó jogszabályokat.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban.(PT) Egyetértek az előadóval, aki a magasabb színvonalú mérésügyi szabályozást javasolja.

A Bizottság a nyolc mérésügyi irányelv hatályon kívül helyezését részesíti előnyben. Az előadó véleménye azonban kiegyensúlyozottabb, mivel a tagállamok számára több időt biztosít annak felmérésére, hogy az irányelvek hatályon kívül helyezése eredményez-e olyan jogi bizonytalanságot, amely szükségessé teszi a mérésügyi szabályok európai szintű harmonizációját. Így egy olyan átmeneti időszakot biztosítanak, amelynek célja az irányelvek hatályon kívül helyezésével járó lehetséges következmények, valamint a területre vonatkozó alapvető jogi eszköz – a 2004/22/EK irányelv – szélesebb körű felülvizsgálata szükségességének elemzése.

 
  
MPphoto
 
 

  Aldo Patriciello (PPE), írásban.(IT) Egyetértek az előadóval, Weisgerber asszonnyal, aki a jobb szabályozás általános célkitűzését pártolja. E javaslat esetében mindazonáltal nem egyértelmű, hogy mi a legjobb megoldás. A Bizottság azzal zárja hatásvizsgálatát, amelyben áttekinti a nyolc mérésügyi irányelvre vonatkozó lehetőségeket (teljes körű hatályon kívül helyezés, hatályon kívül helyezés feltételek mellett, illetve a jelenlegi helyzet fenntartása), hogy „nincs olyan választási lehetőség, amely kiemelkedne”.

A jobb szabályozás érdekében azonban a Bizottság a harmonizáció, azaz a mérőműszerekről szóló általános irányelvben való újraszabályozás helyett inkább az irányelvek teljes körű hatályon kívül helyezését támogatja (és a nemzeti szabályozás kölcsönös elismerésében bízik). Ismétlem, hogy egyetértek az előadóval, aki úgy véli, hogy a tagállamok számára több időt kellene biztosítani annak felmérésére, hogy az irányelvek hatályon kívül helyezése eredményez-e olyan jogi bizonytalanságot, amely szükségessé teszi a szabályok európai szintű harmonizációját.

 
  
MPphoto
 
 

  Rovana Plumb (S&D), írásban. – (RO) Mind a nyolc irányelv hatályon kívül helyezése minden valószínűség szerint további adminisztratív terheket jelent majd, mivel a tagállamok dönthetnek úgy, hogy a hatályon kívül helyezendő irányelvek hatálya alá tartozó mérőműszerek esetében nemzeti végrehajtási rendelkezéseket vezetnek be. Sem az irányelvek hatályon kívül helyezése, sem hatályban maradásuk nem növeli a fogyasztóvédelem általános szintjét. Ez csupán módosításukkal lenne elérhető. A tagállamok számára több időt kellene biztosítani annak felmérésére, hogy az irányelvek hatályon kívül helyezése eredményez-e olyan jogi bizonytalanságot, amely az európai szabályok harmonizációját teszi szükségessé. Támogatom továbbá az előadó azon javaslatát, miszerint a folyamatot 2014. május 1-jéig le kell zárni. Mindezek miatt a jelentés mellett szavaztam, mivel olyan megoldást választana, amely az irányelveket hatályon kívül helyezi, ám a területre vonatkozó alapvető jogi eszköz, a mérőműszerekről szóló 2004/22/EK irányelv általánosabb felülvizsgálatához kapcsolódóan elegendő időt biztosít a lehetséges következmények elemzésére is.

 
  
MPphoto
 
 

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Egyetértek azzal az általános célkitűzéssel, hogy a mérésügy területén javítani kell a szabályozást. Mindazonáltal úgy vélem, hogy több mérlegelésre van szükség, mivel az elsietett szabványosítás inkább problémákhoz és jogi bizonytalanságokhoz vezethet, semmint eredményekhez.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Ezzel a szavazattal az Európai Parlament megmutatja, hogy támogatja a jobb szabályozás általános elvét. E javaslat esetében mindazonáltal nem egyértelmű, hogy mi a legjobb megoldás. A Bizottság azzal zárja hatásvizsgálatát, amelyben áttekinti a 8 mérésügyi irányelvre vonatkozó lehetőségeket (teljes körű hatályon kívül helyezés, hatályon kívül helyezés feltételek mellett, illetve a jelenlegi helyzet fenntartása), hogy „nincs olyan választási lehetőség, amely kiemelkedne”. A jobb szabályozás érdekében azonban a Bizottság a harmonizáció – azaz a mérőműszerekről szóló általános irányelvben való újraszabályozás – helyett inkább az irányelvek teljes körű hatályon kívül helyezését támogatja (és a nemzeti szabályozás kölcsönös elismerésében bízik). Az Európai Parlament úgy véli, hogy a tagállamok számára több időt kellene biztosítani annak felmérésére, hogy az irányelvek hatályon kívül helyezése eredményez-e olyan jogi bizonytalanságot, amely szükségessé teszi a szabályok európai szintű harmonizációját.

Ezért olyan megoldás mellett döntöttünk, amely az irányelveket hatályon kívül helyezi, ám a területre vonatkozó alapvető jogi eszköz, a mérőműszerekről szóló 2004/22/EK irányelv általánosabb felülvizsgálatához kapcsolódóan elegendő időt biztosít a lehetséges következmények elemzésére is.

 
  
MPphoto
 
 

  Thomas Ulmer (PPE), írásban. – (DE) A jelentés mellett szavaztam, mivel nagyban hozzájárul a bürokrácia csökkentéséhez – ez egy olyan célkitűzés, amelyet mindenki sürget –, és lehetővé teszi több mint húsz, idejétmúlt vagy szükségtelen irányelv hatályon kívül helyezését. Ez a helyes megközelítés, amellyel egy egyszerűbb Európa valósulhat meg.

 
  
  

Jelentés: Zita Gurmai, Alain Lamassoure (A7-0350/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban.(LT) Támogattam ezt a fontos állásfoglalást, mert meg vagyok győződve arról, hogy az európai polgári kezdeményezés az Unió politikai napirendjére nagy hatást gyakorló eszköz lesz, és hogy nagyobb határokon átnyúló vitákat fog eredményezni az Unión belül. A polgári kezdeményezés lehetővé teszi az európai polgárok számára, hogy jogalkotási javaslatot tegyenek. Ahhoz, hogy ez a kezdeményezés hatékony legyen, a polgári kezdeményezés szervezőinek különböző tagállamokból származó emberekből álló polgári bizottságba kell tömörülniük. Ez biztosítja, hogy a felmerülő témák valóban európaiak legyenek, és hogy a kezdetektől megkönnyítse az aláírások összegyűjtését. Úgy vélem, hogy a polgári kezdeményezés csak akkor lesz sikeres, ha az uniós jogszabály polgárbarát lesz, és nem hoz létre terhes kötelezettségeket és okoz csalódást a szervezők számára. Szintén nagyon fontos, hogy a folyamat összhangban legyen az uniós adatvédelmi követelményekkel és teljes mértékben átlátható legyen az elejétől a végéig. Az európai polgári kezdeményezés a részvételi demokrácia egy, az egész kontinensre kiterjedő új eszköze, és ezért jelentős figyelmet kell fordítani kommunikációs és tájékoztatási kampányok szervezésére az iránta való fogékonnyá tétel céljával.

 
  
MPphoto
 
 

  Charalampos Angourakis (GUE/NGL), írásban.(EL) Az Európai Parlament és a Tanács közötti kompromisszum az úgynevezett polgári kezdeményezésről szóló rendelettel kapcsolatban, amelyet nevetséges győzelmi szólamok kísérnek az Unió demokratikus intézményeinek megerősítéséről, nem más, mint az emberek manipulálására és becsapására tett sértő kísérlet. A félrevezető nevű polgári kezdeményezés nem csak haszontalan; veszélyes is lehet az emberek számára. Az 1 000 000 aláírás összegyűjtésével kapcsolatban meghatározott eljárási követelményeken kívül, ami annak kezdeményezéséhez kell, hogy a Bizottság jogalkotási javaslatot terjesszen elő, gyakorlatilag ugyanott tartunk: a Bizottság nem köteles jogalkotási javaslatot előterjeszteni, és nem köti annak tartalma.

Ellenkezőleg, ezt a típusú „polgári kezdeményezést”, amelyet a tőke működési mechanizmusa és a burzsoá politikai rendszer irányít és manipulál, arra használják az uniós testületek, hogy az alulról jövő kezdeményezésekkel leginkább ellentétes és reakciós választási lehetőséget nyújtsanak az EU és a monopóliumok érdekében, és ezt „népi kezdeményezésként” állítják be. Mi több, ez a fajta „kezdeményezés” azt szolgálja, hogy aláírásokkal, memorandumokkal és követelésekkel pótolják a szervezett alulról jövő kezdeményezéseket és a munkásmozgalmat, a tömegtüntetéseket és a tömegek küzdelmét, valamint a harc különböző formáit. A különféle „polgári kezdeményezések” nem fedhetik el az EU reakciós arcát és nem fordíthatják vissza az osztályharc és az alulról jövő kezdeményezések fokozódását.

 
  
MPphoto
 
 

  Sophie Auconie (PPE), írásban.(FR) A polgári kezdeményezésre a Lisszaboni Szerződésben tettek ígéretet, és most végre bevezetik. Ez az európai uniós politika alakításában való új részvételi forma lehetővé teszi az európai polgárok számára, hogy közvetlenül forduljanak a Bizottsághoz kérve, hogy javaslatokat terjesszen elő őket érintő kérdésekben, feltéve, hogy azok az Unió illetékességi körébe tartoznak. Csak eljárási szabályzat bevezetésére vártunk ahhoz, hogy ez az új európai állampolgári jog valósággá váljon. Ez most megtörtént, és támogattam a javaslatot a szavazás során. Egy legalább hét tagállamból származó személyekből álló „polgári bizottság” vetethet nyilvántartásba kezdeményezést a Bizottsággal. Ezután megkezdődhet az aláírások papírformátumban való vagy online gyűjtésének folyamata. A szükséges egymillió aláírásnak legalább a tagállamok egynegyedéből kell származnia, és azokat legfeljebb 12 hónapon keresztül lehet gyűjteni. A tagállamok fogják ellenőrizni a támogató nyilatkozatokat. Minden aláírást az európai parlamenti választásokon való szavazáshoz elég idős európai uniós polgárnak kell benyújtania. Végezetül, a Szerződések őreként, a Bizottság fogja végül elbírálni, hogy a javasolt jogalkotási eljárást le kell-e folytatni.

 
  
MPphoto
 
 

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban.(LT) Támogatom az Európai Parlament által elfogadott döntést az európai polgári kezdeményezés jogalkotási javaslattételhez való jogáról. Úgy gondolják, hogy a kezdeményezés bevezetése közvetlen kapcsolatot létesít a polgárok és az intézmények között, így hidalva át a köztük lévő szakadékot és biztosítva, hogy az uniós intézmények foglalkozzanak számukra fontos konkrét problémákkal. A polgári kezdeményezésen keresztül az uniós polgárok közvetlenül az Európai Bizottsághoz fordulhatnak, hogy jogi aktust kezdeményezzen. A Bizottság dönt a sikeres polgári kezdeményezéseket követő lehetséges lépésekről. Az Európai Parlament ezeknek a céloknak az eléréséhez nyilvános meghallgatások szervezésével vagy állásfoglalások elfogadásával járulhat hozzá. Mivel ez egy új kezdeményezés, hasznos lenne, ha annak végrehajtásáról a Bizottság háromévente jelentést készítene, és amennyiben szükséges, javasolná a rendelet felülvizsgálatát. A kezdeményezés hatékony alkalmazásának biztosításához kerülni kell a bonyolult adminisztratív eljárásokat. Biztosítani kell továbbá, hogy a folyamat összhangban legyen az uniós adatvédelmi követelményekkel.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Luc Bennahmias (ALDE), írásban.(FR) Miután sikerült kompromisszumot kötni az európai polgári kezdeményezésre vonatkozó szabályokkal kapcsolatban, a jelentést nagy többséggel elfogadták. 628 igen, csupán 15 nem szavazattal és 24 tartózkodással. Elégedett vagyok ezzel a szavazással, amely 2012-től megteremti annak lehetőségét, hogy Európa polgárai egyértelműbben hangot adhassanak véleményüknek. Az elképzelés egyszerű, egyfajta európai szintű petíció: egy legalább hét tagállamból származó személyekből álló polgári bizottságnak egy éve van, hogy összegyűjtsön egymillió aláírást egy közérdekű témával kapcsolatban, amely a Bizottság figyelmét igényli. A Bizottságnak ezt követően három hónapon belül el kell döntenie, hogy helyénvalónak tartja-e egy jogalkotási javaslat benyújtását a témával kapcsolatban, és indokolnia kell döntését. Lehet, hogy nem értünk egyet a tagállamok által elért néhány feltétellel, például azzal a követelménnyel, hogy ahhoz, hogy valaki aláírja a petíciót, az Európai Unió polgárának kell lennie, nem csupán lakosának; vagy hogy az államok elkérhetik az egyének személyazonosító igazolványát aláírásuk ellenőrzése céljából. Mindazonáltal a polgári kezdeményezés egy pozitív elképzelés, és egy lépés a részvételi demokrácia irányába, amelyet most át kell ültetnünk a gyakorlatba.

 
  
MPphoto
 
 

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban.(LT) A jelentés mellett szavaztam, mivel a Lisszaboni Szerződés által bevezetett európai polgári kezdeményezés hatalmas lépés az Európai Unió és az európai polgárok közötti szorosabb kapcsolatok kialakítása felé. Az új kezdeményezés ugyanazt a politikai kezdeményezési hatáskört fogja biztosítani a polgárok számára, amellyel az Európai Unió Tanácsa és az Európai Parlament már rendelkezik. Eszközt fog szolgáltatni továbbá a polgároknak ahhoz, hogy kifejezzék véleményüket azáltal, hogy lehetővé teszik számukra, hogy néhány érdeklődésre számot tartó kérdést az európai intézményekhez utaljanak. Egy ilyen kétirányú mozgás kölcsönösen előnyös. A kezdeményezés bevezetése biztosíték lesz arra, hogy az európai uniós intézmények foglalkozzanak a polgárok számára fontos konkrét problémákkal. Emellett az Európai Parlament annak érdekében, hogy segítse a választása szerinti polgári kezdeményezéseket, minden rendelkezésére álló eszközzel, vagyis nyilvános meghallgatások szervezésével és állásfoglalások elfogadásával segíteni fog abban, hogy a polgárok elérjék ezeket a célokat.

Ugyanakkor az Európai Uniónak biztosítania kell, hogy a folyamat összhangban legyen az uniós adatvédelmi követelményekkel, valamint hogy teljes mértékben átlátható legyen az elejétől a végéig. Csak egy olyan biztonságos környezet biztosításával, amelyben a polgárok javaslatokat nyújthatnak be, nyerhetjük meg a bizalmukat és növelhetjük az Európai Unió munkája iránti érdeklődésüket.

 
  
MPphoto
 
 

  Sebastian Valentin Bodu (PPE), írásban.(RO) A polgári kezdeményezés, amely egymillió európainak jogot biztosít, hogy jogalkotási kezdeményezéseket javasoljon, beilleszti a részvételi demokrácia fogalmát az Európai Unióba, amelyet a Lisszaboni Szerződés ír elő. Ez egy új, fontos lépés az Unió részéről, és ennek segítségével a Parlament visszajelzést fog kapni a polgároktól, akiket képvisel, hogy jó munkát végez-e. Üdvözlendőnek tartom, hogy a Parlament lehetőségei szerint törekedett arra, hogy a jogalkotás kezdeményezésével kapcsolatos eljárást a lehető legegyszerűbben és legkönnyebben használhatóvá tegye az uniós polgárok számára, mivel valójában ők azok, akik használni fogják. Nincs szükség bonyolult eljárásra, amely csak bosszantja az uniós polgárokat.

A Parlament főbb követeléseit elfogadták, például hogy a folyamat elején végezzék az elfogadhatóság ellenőrzését és ne az első 300 000 aláírás összegyűjtését követően. Győzelemnek tekintem a Parlament és az uniós polgárok számára, hogy a tagállamok egynegyedétől és nem egyharmadától kell összegyűjteni az aláírásokat, ahogy azt eredetileg javasolták. Remélem, hogy mire a Parlament határozata hatályba lép 2012-ben, a lehető legtöbb, uniós polgárok által benyújtott kezdeményezés lesz.

 
  
MPphoto
 
 

  Nikolaos Chountis (GUE/NGL), írásban.(EL) A polgári kezdeményezésről szóló jelentés mellett szavaztam, miközben pontosan tudom, hogy ez csupán az európai polgárok akaratának egy kifejezési formája, és nem a jelenlegi politikákban való részvétel vagy azok megfordításának erőteljes eszköze. A Bizottság a végsőkig próbálta korlátozni ezt a speciális polgári jogot, és ezért a végleges szöveg nem tükrözi az igazi célokat; különösen bonyolult eljárásokat vezet be például ennek a jognak a gyakorlásához. Sajnálatos módon az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportja fontos módosításait utasították vissza, és ennek eredményeképp a kezdeményezéseket nem írhatják alá olyan uniós lakosok, akik nem állampolgárai egy tagállamnak, gátolva ezzel a lakóhellyel rendelkezők egyenlő részvételét nemzetiségtől függetlenül, valamint nincs biztosíték arra sem, hogy az aláírások megegyeznek az aláírók személyazonosító számával.

Ennek ellenére a végleges szöveg sokkal jobb verzió, mint az eredetileg javasolt, mivel a tagállamok egynegyedét határozza meg minimumként, azt javasolja, hogy a kezdeményezéseket azonnal vegyék nyilvántartásba, és kötelezi a Bizottságot, hogy minden sikeres kezdeményezés esetében szervezzen egy nyilvános meghallgatást, valamint hogy biztosítsa a teljes átláthatóságot minden kezdeményezés támogatásával kapcsolatban.

 
  
MPphoto
 
 

  Carlos Coelho (PPE), írásban.(PT) Mindig úgy tekintettem erre a kezdeményezésre, mint a Lisszaboni Szerződés egyik legfontosabb újítására. Annak a lehetőségnek, hogy jelentős számú tagállamból egymillió polgár előterjeszthessen jogalkotási kezdeményezést, hozzá kell járulnia az európai szinten szervezett civil társadalomnak az európai polgárság általi megerősítéséhez. Hangsúlyoztam az intézkedés jelentőségét, mivel az Európai Parlament tagjainak nincs joguk jogalkotási kezdeményezésekre. Remélem, hogy a jogalkotási kezdeményezés gyakorlati alkalmazása nem lesz túlzottan bürokratikus, ami elveszi a kedvet ennek az új eszköznek a használatától.

 
  
MPphoto
 
 

  Cornelis de Jong (GUE/NGL), írásban. – Bár teljes mértékben támogatom az európai polgári kezdeményezést, a végleges jogalkotási állásfoglalás ellen szavaztam, mivel csalódást okozott, hogy végül milyen keveset sikerült elérni ezzel az ígéretes eszközzel. Különösen azzal a rendelkezéssel nem értek egyet, hogy a tagállamok többségében az aláíróknak meg kell adniuk személyazonosító számukat. Nem értek egyet továbbá az európai polgári kezdeményezésben való részvételnek az uniós polgárokra való korlátozásával.

 
  
MPphoto
 
 

  Marielle De Sarnez (ALDE), írásban.(FR) A Lisszaboni Szerződés által meghatározott „polgári kezdeményezés” alapvető szabályainak elfogadása újabb lépést jelent a közvetlen demokrácia felé Európában. A jövőben a Bizottságnak mérlegelnie kell egy új európai jogszabály létrehozását, amikor erre szólítja fel legalább a tagállamok egynegyedéből származó egymi