Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2010. december 16., Csütörtök - Strasbourg

2. Az „Európai Örökség” cím (vita)

  Elnök. – Az első napirendi pont a Kulturális és Oktatási Bizottság nevében Paliadeli asszony által az „Európai Örökség” címre irányuló európai uniós fellépés létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról kidolgozott jelentés (COM(2010)0076 – C7-0071/2010 –2010/0044(COD)) (A7-0311/2010).

  Chrysoula Paliadeli, előadó. – (EL) Elnök úr, biztos asszony! A multikulturalizmust tisztelő és védő európai lelkiismeret erősítése komoly kihívást jelent az európai intézmények számára az Európai Unió tagállamai közötti, széles alapokon nyugvó összetartás és szolidaritás létrehozása érdekében tett erőfeszítéseik során.

Történelmünk, multikulturális alapokon nyugvó kulturális örökségünk ismerete, valamint a fiatal generáció megismertetése az európai szellemiséggel és azokkal az emberekkel, akik a legtöbbet tették az Európai Unió létrehozásáért, segíthet az Európai Unió és annak polgárai között tátongó árok megszüntetésében.

Az Európai Bizottság – az Európai Unió Tanácsa kérésére – elvállalta, hogy javaslatot dolgoz ki a kormányközi „Európai Örökség” cím közösségi fellépéssé való átalakításáról. Az ügy kapcsán lefolytatott széles körű nyilvános konzultáció és hatásvizsgálat világossá tette, hogy az említett fellépésnek az európai kezdeményezések körébe történő integrálása hozzájárulna a cím imázsának és hitelességének javításához, feltéve, hogy az világosan, előre meghatározott kritériumok alapján történik és egy adott emlékmű vagy emlékhely esetében inkább annak inkább a szimbolikus, mint az esztétikai természetét hangsúlyozza; más szóval ezzel kifejezné, hogy az európai történelem egy gazdag és egymást kiegészítő közös kulturális örökség eredményének tekintendő, valamint hogy az Európai Unió olyan szilárd értékekben gyökerezik, mint amilyen a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok tisztelete, a kulturális sokszínűség, a tolerancia és a szolidaritás.

A cím kapcsán legelőször rendkívül nagy ívű célokat fogalmaztunk meg; külpolitikai fegyvertárunk arzenáljaként az elképzelés szerint a címet más európai államok kapnák és – miért is ne – kiterjesztenénk azt kontinensünk határain túlra is. Jelenleg a realitásnak inkább megfelelne, ha az uniós tagállamok közötti összetartó erő fokozására használnánk, ennek megfelelően tehát kezdetben a tagállamokra korlátoznánk azt.

A Bizottság javaslatával szemben – amelynek értelmében a címet legfeljebb 27 helyszín kaphatná meg – olyan javaslattal álltunk elő, amelynek értelmében az eljárást kétévente megismételnék, így fenntartható lenne a fellépés értékrendje, továbbá lenne idő a helyszínek kiválasztására, majd pedig a cím odaítélését követően azok figyelemmel kísérésére. Egyetértünk abban, hogy a cím szimbolikus jellegéből adódóan – amely hozzájárul az európai egyesítés folyamatához – a kiválasztás során a nemzetközi helyszíneket kell előnyben részesíteni, mivel ezeknek összetartó erejük van, ösztönzőleg hatnak a hálózatépítésre, valamint elősegítik a tagállamok, illetve térségek közötti együttműködést. Ezért kell tehát első helyre tennünk őket. Gyakorlati megfontolásból egy tagállam koordinátorként vesz részt a folyamatban az európai szakértőcsoport és a Bizottság között.

A cím átalakítása során nem a régi nemzetközi eszköz adminisztratív alapon történő átalakítására törekedtünk, hanem egy olyan új eszköz megteremtésére, amely a kiválasztás tekintetében jól körülhatárolt kritériumokat és a cím adományozottjaira vonatkozóan – amennyiben meg akarják tartani a címet – kötelezően végrehajtandó kötelezettségeket fogalmaz meg. A szakértői csoport, a hálózatépítés, a cím szimbolikus jellege, valamint a cím adományozottjainak figyelemmel kísérése együttesen olyan, az eddigiektől eltérő megközelítés, amelyet nem szabad összetéveszteni a korábbi nemzetközi eszközzel. Ezért gondoltuk tehát, hogy a régi eszköz céljának védelme és az új eszköz érvényességének biztosítása érdekében fölöslegesek a bizottsági javaslat 18. cikkében megfogalmazott átmeneti rendelkezések. Ezenfelül arra is törekedtünk, hogy a Bizottság által megfogalmazott szövegben a tizenkét főből álló szakértői csoport szerepét egy, a Régiók Bizottsága által javasolt újabb szakértő bővítésével erősítsük, és törekedtünk arra is, hogy a csoport nagyobb szerephez jusson a cím odaítélése és visszavonása kapcsán lefolytatott eljárásban.

Ugyanebben a vonatkozásban, valamint az Európai Parlament szerepének erősítése érdekében ragaszkodtunk ahhoz, hogy a Bizottság a végleges kiválasztást megelőzően köteles legyen nyilvánosságra hozni egy, az előzetes kiválasztás során összeállított helyszíneket tartalmazó teljes körű listát, és erről az Európai Parlamentet és a Tanácsot tájékoztatni. Amennyiben tehát bármilyen probléma felmerül, mind az Európai Parlamentnek, mind a Tanácsnak kellő idő áll rendelkezésére, hogy reagáljon.

E rövid beszámolót azzal szeretném befejezni, hogy köszönetet mondok az árnyékelőadóknak, a Bizottság képviselőinek és a Tanácsnak a hamarosan szavazásra bocsátandó jelentés elkészítésében játszott kreatív szerepükért. Bízom benne, hogy konzultáció következő szakaszában ugyanebben a szellemben fogunk majd együttműködni.

  Androulla Vassiliou, a Bizottság tagja. – (EL) Elnök úr, először is szeretném megköszönni az Európai Parlamentnek, és elsősorban az előadónak, Paliadeli asszonynak, valamint az árnyékelőadóknak azt a szilárd támogatást, amelyet az „Európai Örökség” címről szóló bizottsági javaslat kapcsán nyújtottak. Mint tudják, ez volt az egyik legelső javaslat, amelyet a hivatalba lépő új Bizottság elfogadott, az elkövetkező éveket tekintve pedig ez az egyik prioritásunk a kulturális ágazatban.

A cím kapcsán a célunk az, hogy az európai polgárok – legfőképpen a fiatal polgárok – számára új lehetőségeket biztosítsunk közös, és ezzel egyidejűleg egymástól különböző kulturális örökségük és történelmük, valamint az Európai Unió fejlődésének megismerésére. Biztos vagyok benne, hogy ezáltal Európa polgárai közelebb kerülhetnek az Európai Unióhoz. Az „Európai Örökség” cím emellett segít a kulturális turizmus erősítésében, emellett pedig konkrét és pénzügyi előnyöket is jelent.

Az utóbbi hónapokban a Parlament és a Bizottság közötti együttműködés kiemelkedően konstruktív volt az „Európai Örökség” címmel kapcsolatban, és nagy örömömre szolgál, hogy jó néhány alapvető fontosságú kérdésben álláspontjaink egybeestek. A ma elfogadott módosítások legtöbbje teljes mértékben egybevág az új cím kapcsán kialakult elképzeléseinkkel. Osztozunk a Parlament azon álláspontjában, amely szerint a kezdeményezés minősége és érvényessége egyaránt döntő jelentőségű. Pozitívan értékeljük a szabályok és eljárások maximális tisztasága, egyszerűsége és rugalmassága érdekében megtett intézkedéseket is, amelyek célja, hogy a nyilvánosság számára azok könnyen érthetőek, a tagállamok és az Európai Unió számára pedig könnyen alkalmazhatóak legyenek.

Az Önök által javasolt módosítások közül néhányat politikai értelemben kényesebb kérdésnek tartok. Elsősorban a törölt átmeneti rendelkezésekre utalok. Mind a kormányközi cím birtokosaivá vált helyszínek, mind pedig a tagállamok óriási várakozással tekintenek az átmeneti időszak elé, amely lehetővé teszi számukra, hogy késedelem nélkül részesei legyenek az új rendszernek, feltéve persze, hogy megfelelnek az új minőségi kritériumoknak. Valószínűleg ez lesz az egyik olyan fontos kérdés, amelyet háromoldalú megbeszéléseink során az elkövetkező hónapokban a Tanáccsal meg kell majd vitatnunk.

Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy találunk majd olyan kompromisszumokat, amelyek mindegyik fél számára elfogadhatóak, és amelyek biztosítják majd az „Európai Örökség” cím hosszú távú sikerét. Ebből kiindulva reméljük tehát, hogy a Parlamenttel meglévő kitűnő együttműködésünk folytatódni fog ebben az ágazatban. Még egyszer köszönetet mondok az Önök részéről tapasztalt kiváló együttműködésért.

  Marie-Thérèse Sanchez-Schmid, a PPE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, a legkevesebb, amit tehetek, az, hogy gratulálok az előadónak: nem csupán az elvégzett munkájához, hanem elsősorban ahhoz a képességéhez, hogy meghallgatja mások véleményét.

Ez a jelentés – amely a Parlament tevékenységének összességét tekintve talán nem tűnik annyira fontosnak – számomra a valódi közösségi fellépés megtestesítője. A nagy folyók kis patakokból erednek.

Ha tehát a Kulturális és Oktatási Bizottság arra szavazott, hogy megmaradjon az „Európai Örökség” cím elnevezés – amit az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoportja külön is remélt –, ennek oka az, hogy a kezdeményezés nem korlátozódik az Európai Unió által meghatározott történelmi időszakra, hanem annak középpontjában egy Európára vonatkozó, nagy ívű elképzelés van, amely mögött sokkal régebbi koncepció áll.

A cím olyan, nagy hatékonyságú eszköz, amelynek elsősorban a kulturális sokszínűségen keresztül kell előmozdítania az európai identitást. Ezt az eszközt nem a kormányközi kezdeményezés egyszerű átalakításaként kell értelmezni, sokkal inkább egy olyan valódi eszközként, amely a meglévő tapasztalaton alapulva igazi hozzáadott értéket hoz magával mind a tagállamok vagy az önkormányzatok által előmozdított európai értékek terén nyerhető további lendület, mind pedig annak kapcsán, hogy polgáraink megismerik ezeket az értékeket.

Célja, hogy erősítse az európai polgárokban az Európához való tartozás érzését, valamint a közösségi tudat kialakítása. Egy olyan időszakban, amikor az európai eszméhez való közös tartozás mindnyájunk számára komoly kihívásként jelenik meg, Európának olyan szimbólumokra is szüksége van, amelyek napi szinten viszik előre és erősítik, mivel sajnálatos módon úgy tűnik, hogy az európai identitás magától értetődő tény, amely azonban még kidolgozásra vár.

  Mary Honeyball, az S&D képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, teljes mértékben egyetértek az összes felszólalóval abban, hogy ez egy kitűnő kezdeményezés, és nagy megelégedésemre szolgál, hogy a Kulturális és Oktatási Bizottság és Paliadeli asszony előterjeszti ezt.

Külön szeretném kifejezni köszönetemet előadónknak, aki kitűnő munkát végzett. A kezdeményezés kiváló eszköz Európa, közös kultúránk és történelmünk előmozdításához. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sikeres lesz, és a siker érdekében különféle módszereket alkalmazunk. A végleges odaítélés során a helyszíneket olyan szakértői csoport választja ki, amely a területet szakmailag ismeri, és – amint előzőleg már jeleztem – elsősorban a határokon átnyúló helyszínekre figyelünk majd, hogy így mozdítsuk elő az európai eszme ügyét.

Vannak különleges kritériumok, amelyek teljesítését elvárjuk a sikeres pályázóktól: a kiválasztott helyek európai szempontból meglévő jelentőségének fokozására törekszünk; a sikeres pályázókkal szembeni elvárás a különösen fiataloknak szóló oktatási jellegű rendezvények szervezése; megvalósul a címet elnyert más helyszínekkel történő, közös projektek elindítására irányuló eszmecsere; lesznek a párbeszéd kialakítására irányuló művészeti és kulturális tevékenységek; valamint a legszélesebb közönség számára természetesen hozzáférhetőek lesznek a kiválasztott helyszínek.

Úgy gondolom tehát, hogy a helyszínek – amikor működőképes állapotban lesznek – Európa számára rendkívüli előnyöket jelentenek majd: az emberek ellátogathatnak ezekre a helyekre és élvezhetik az azok nyújtotta lehetőségeket, és e helyek előmozdítják majd az európai eszmét, illetve mindazt, amit mi, itt a Parlamentben és az Európai Unióban teszünk.

Mindnyájuk figyelmébe ajánlom tehát ezt a jelentést. Biztos vagyok abban, hogy amikor a terv végleges formát ölt és a megvalósítás beindul, hatalmas siker lesz, én pedig nagyon büszke vagyok arra, hogy részese lehetek ennek a kezdeményezésnek.

  Oriol Junqueras Vies, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr, az „Európai Örökség” cím minden kétséget kizáróan igen fontos projekt, legalább két okból kifolyólag: először azért, mert ennek hatására az európai polgárok úgy érzik, közelebb van hozzájuk közös és egymástól eltérő történelmük és örökségük; másodszor azért, mert ez jó eszköz a kulturális turizmus előmozdítására és a gazdaság ösztönzésére egyaránt.

Éppen ezért szeretnék köszönetet mondani Vassiliou biztosnak és az előadónak, Paliadeli asszonynak kezdeményezésükért és az általuk elvégzett kemény munkáért, valamint szeretném megragadni a lehetőséget, hogy elmondjam, hogy bár eredetileg a kezdeményezés a tagállamok felől érkezett, ma már egyértelmű, hogy azzal az Európai Unió dimenziójában kell foglalkoznunk.

Ez azt jelenti, hogy az „Európai Örökség” címnek nem a tagállamok által kiválasztott helyszínek összességét kell jelentenie, hanem inkább közös európai elképzeléseket kell tükröznie. Az európai jövőkép közös kritériumokat és teljes átláthatóságot kíván meg a tagállamok által elvégzett előzetes kiválasztás során. Ez azt is jelenti, hogy tiszteletben kell tartanunk a regionális, kulturális és nyelvi sokszínűséget.

A siker tőlünk függ.

  Emma McClarkin, az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, a kulturális örökséget megtestesítő európai helyszínek kiválasztása szükséges és üdvözlendő projekt, amely osztatlan figyelmet kíván meg részünkről. Az európai polgároknak büszkének kell lenniük gazdag és sokféle kulturális örökségünkre, és valójában az egyik legfőbb oka annak, ami miatt évente a világ minden tájáról emberek milliói tesznek látogatást Európában. A projekt képes biztosítani a többlettámogatás lehetőségét biztosítani a történelmi helyszínek számára, valamint az ott lévő tárgyi feltételek megóvása és fejlesztése is lehetővé válik – erre a jelenlegi gazdaságilag nehéz időszakban igen nagy szükség van –, de ott, ahol fokozzuk a polgárok elvárásait, ebből adódó feladatainkat is teljesítenünk kell.

Ugyanakkor a jelentés szövege a kezdetektől olyan nyelvezeten íródott, amelyben érződik a hamis, erőltetett európai „démosz” előmozdítására irányuló törekvés, az „Európai Örökség” cím átnevezésére irányuló kísérlet pedig politikailag motivált volt és azt eredményezné, hogy kiválasztható helyszínek ezrei kikerülnének a kiválasztható helyszínek köréből. Olyan helyszínek, amelyek történelme és öröksége kronológiailag megelőz – és tulajdonképpen elhalványít – jó néhány mai helyszínt.

Emellett számos olyan kísérlet, amely személy szerint hozzám és mások tevékenységéhez fűződik – és amelynek célja az volt, hogy a cím az örökségről, ne a politikai integrációról szóljon – elutasításra került. Emiatt jó néhány fontos helyszín elkerülhetetlenül és méltatlan módon kiszorul a kiválasztható helyszínek köréből.

A program finanszírozása – különös tekintettel a kulturális tárcákat Európa-szerte hátrányosan érintő megszorító intézkedésekre – szintén komoly problémákat vetett fel. Remélem képesek voltunk továbblépni és az eseményeket megfelelő mederben tartani. Ezenkívül a helyszínek számának túlzott növekedéséből és az UNESCO rendszer esetleges párhuzamosságából valószínűleg újabb problémák adódnak.

Ennek a címnek a középpontjába olyan célkitűzéseket kellett volna állítani, amelyek közös és eltérő örökségünket hivatottak ünnepelni, sajnos azonban a hozzáadott értéket illetően nincsenek garanciáink. Erre oda kell figyelnünk.

  Giancarlo Scottà, az EFD képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, megelégedéssel tölt el ez a kezdeményezés, amelynek célja az „Európai Örökség” cím hatékonyabbá, ismertebbé tétele, tekintélyének fokozása, valamint hitelességének erősítése érdekében annak az Európa Unió hivatalos tevékenységévé történő alakítása.

Ezért szeretném hangsúlyozni a szakértői bizottságban dolgozó szakemberek szakmai felkészültségének fontosságát, akiket azért jelöltek ki erre a feladatra, hogy értékeljék a lehetséges helyszíneket, kiemelném továbbá a cím adományozásához szükséges eljárások szigorát, valamint az idő múlásával párhuzamosan az eljárási fegyelem betartásának felügyeletét. Ezek a tényezők elengedhetetlenül fontosak a cím sajátos jellegének és minőségi jellemzőinek biztosításához.

Ugyanakkor a címnek nem az egyes helyszínek szépségére kell a hangsúlyt fektetnie – amint ez a kulturális örökség előmozdítását szolgáló egyéb kezdeményezések esetében történik –, hanem teljes mértékben a szimbolikus és oktatási értékekre kell helyeznie a hangsúlyt, így egyértelműen megkülönböztetve magát az említett kezdeményezésektől. Ezért én is egyetértek azzal, hogy a nemzetközi helyszínekre különösen oda kell figyelni, tekintettel azok szimbolikus jelentőségére.

  Hans-Peter Martin (NI). – (DE) Elnök úr, egy ilyen jellegű cím létrehozásának van értelme, de csak akkor, ha biztosított két feltétel: az egyik a jelentős nyilvánosság biztosítása, amely fokozza a tudatosságot – mivel igen sok ehhez hasonló szimbólumunk van. A másik feltétel az, hogy a címhez kötődő papírmunka ne válhasson céllá, amint azt számos hasonló kezdeményezés és európai uniós intézmény esetében láthatjuk. Az európai kulturális hagyomány szempontjából tényleg paradox helyzet lenne, ha egy olyan kezdeményezés, amely számunkra olyannyira kedvező hatású lenne – és amely egyértelműen másképp kezeli a kulturális hagyományokat, mint ahogy Kína viszonyul saját ősi kultúrájához, illetve eltér attól, ahogyan az Egyesült Államok viszonyul a területén található, történelmi szempontból csekély számú kulturális értéket képviselő helyszínhez –, végeredményben nem szólna másról, mint bennfentesek számára rendkívül bürokratikus és összetett módon kialakított álláslehetőségek megteremtéséről.

Egy dolgot világosan ki kell jelentenünk: a kultúra az inspiráció erejével ható elképzelések és célok forrása, mindezekre gyakran hivatkozunk itt, de sokkal kevésbé gyakran ültetjük át ezeket a gyakorlatba. Ez a konkrét lehetőség – amelynek segítségével létrejöhet egy, a szubszidiaritás elve által is támogatott identitás – csak a kultúrán keresztül létezhet, tehát ezért kell még többet tennünk ezen a területen. Gondolok itt az íróknak és más művészeknek az Európára jellemző, mindent átható bürokratikus szervezetek és intézmények nélküli támogatására.

  Marco Scurria (PPE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, szeretném üdvözölni Vassiliou biztost, és szeretnék köszönetet mondani neki azért a komoly támogatásért, amellyel ezt a kezdeményezést segítette, ugyanígy köszönetet szeretnék mondani Paliadeli asszonynak és az összes árnyékelőadónak is értékes munkájukért.

Európa jelenleg gazdasági és pénzügyi nehézségekkel küzd. Most éppen arról folyik a vita, milyen módon segítsünk az Európai Unió néhány bajban lévő országának. Nyilvánvaló, hogy ez fontos ügy, Európának ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagynia azokat az értékeket, amelyek lehetővé tették számára, hogy győztesként kerüljön ki abból a számtalan megpróbáltatásból, amellyel történelme során szembekerült.

Európa értékei történelmében, kultúrájában, művészetében, meghatározó személyiségeiben, tájaiban, szimbolikus jelentőségű helyszíneiben, értelmiségében, filozófusaiban és – ki merem mondani – civilizációjában gyökereznek. Ez a cím mindezt képviselni tudja, emellett ráirányítja a figyelmet az európai identitás ezernyi formájára, amelyekkel mindehhez az idők során a tagállamok hozzájárultak.

Figyelmünket most a Tanáccsal folytatott tárgyalásokra kell fordítanunk, hogy néhány kérdésben képesek legyünk megoldani bizonyos értelmezési különbségekből fakadó problémát. Hiszem, hogy a téma fontosságára való tekintettel a vitatott kérdésekben gyorsan – sőt talán könnyen – megoldás születik. Ezenkívül meggyőződésem, hogy amint a jelentést végleg elfogadjuk, a közös értékeknek és hagyományoknak köszönhetően mindnyájan még inkább európaiaknak érezzük magunkat. Hiszem, hogy a Bizottság segítségével, valamint a Parlament és a Tanáccsal együtt elvégzett munka eredményeképpen tevékenységünkkel valóban az összes polgár érdekeit szolgáljuk.

(A felszólaló hozzájárult ahhoz, hogy Martin úr a 149. cikk (8) bekezdésében meghatározott kék kártya eljárással kérdést intézzen hozzá.)

  Hans-Peter Martin (NI). – (DE) Elnök úr, Scurria úr nagyon lekötelez. Nagyra értékelem, amit ennek a kérdésnek a kapcsán hallottam tőle. Csak azt szeretném megkérdezni tőle, a Parlament legnagyobb képviselőcsoportjának képviselőjétől, hogyan értékeli annak a kockázatát, hogy ennek a kulturális címnek az ügyintézési mechanizmusa és megvalósítása során túlzott bürokráciával találjuk szembe magunkat? Van-e olyan javaslata, ami biztosítaná, hogy az bürokratikus ügymenet ésszerű határokon belül maradjon, hogy azután ne kelljen megszámlálhatatlan, soha véget nem érő határozathozatali folyamat részévé váló bizottságokkal küszködnünk, és hogy a tényleges cél ne sikkadjon el, nevezetesen, egy nagy formátumú cím, amelyet a média is jelentőségéhez mérten kezel.

  Marco Scurria (PPE). – (IT) Elnök úr, örömmel válaszolok Martin úrnak, mivel tudjuk, hogy a bürokrácia kérdése gyakran megkülönbözteti és elválasztja egymástól az európai polgárokat és az európai intézményeket. Ha ebből a perspektívából nézzük az ügyet, véleményem szerint a jelentés által kijelölt irány teljesen világos. Erről egyébként a Tanáccsal is folytatunk majd párbeszédet.

Amikor a tagállamok eldöntik, mely helyszínek kaphatják meg a címet, és amint összeállítottunk egy tényleges szakemberekből álló bizottságot, amelynek lehetősége lesz az ehhez szükséges, ugyanakkor nem eltúlzott időkereten belül kiválasztania a helyszíneket – és persze még el kell döntenünk, kié lesz ebben az utolsó szó, de ez olyan kérdés, amelyet mind a Tanáccsal, mind a Bizottsággal meg kell vitatnunk –, onnantól kezdve ebből a szempontból nem látok a túlzott bürokráciára utaló problémákat. Más intézkedések esetében vannak a bürokráciával kapcsolatos problémák, de a cím kapcsán – amely biztonságos időkereten belül és az összes európai polgár számára egyértelmű eredményt hozóan megvalósítható – nincsenek.

  Maria Badia i Cutchet (S&D). – (ES) Elnök úr, hölgyeim és uraim, kitűnően elvégzett munkája kapcsán én is szeretnék gratulálni Paliadeli asszonynak.

Véleményem szerint a jelentés elfogadását követően elmondható, hogy az sikeres megkoronázása lesz egy új európaiság iránti elkötelezettségnek, egyébként pedig nem hinném, hogy az európaiság iránti elkötelezettség a mostani időkben valamiféle triviális gesztus lenne.

Abban is hiszek, hogy a tagállamok, a biztos asszony, valamint a Bizottság azon döntése, amelynek értelmében az „Európai Örökség” cím az Európai Unió égisze alatt kerül megvalósításra, nagyobb nyilvánosságot biztosít a címnek, növeli annak tekintélyét és hitelességét, ugyanakkor erősíti az európai polgárok körében az összetartozás és szolidaritás terén meglévő, mélyen gyökerező eszméket.

A cím az európai integráció irányában megtett fontos lépés, mivel közelebb hoz bennünket és az összes polgárt közös történelmünkhöz.

Amikor sok olyan hangot hallunk, amelyek igen gyakran a történelmet külön-külön kezelik – gyakran a nemzeti történelmet hangsúlyozzák – úgy gondolom, hogy egy olyan kezdeményezés, amelyről ma szavazunk, amely közös történelmünket hangsúlyozza és kívánja megismerhetővé tenni – valóban szimbolikus és különösen fontos értéket képvisel.

Hiszem, hogy az „Európai Örökség” cím segíti a fiatal generációkat is abban, hogy megértsék azokat az eszméket, amelyek az Európai Unió alapító atyáinak gondolkodását meghatározták, és ezáltal világossá válik számukra, hogy ez az Európai Unió, ez az integrációs folyamat, amelynek részesei vagyunk, egy tényleges folyamat, és mint minden folyamat, annak eredménye azoktól függ, akik közreműködnek benne. Véleményem szerint ebben a vonatkozásban az Európai Unió olyan lesz, amilyenné a polgárok tenni akarják. Ezért mindenkit együttműködésre biztatok. Hallottam az imént Martin úr szavait, hogy kerüljük a bürokráciát. Természetes, hogy ezt kell tennünk. De mindenekelőtt a közös történelmünk iránti elkötelezettségre és annak megismertetésére van szükség.

  Elnök. – Takkula úr engedélyt kért, hogy feltehessen egy kérdést.

Takkula úr, felteheti a kérdését Badia asszonynak.

  Hannu Takkula (ALDE). – (FI) Elnök úr, elsősorban azért kértem szót, mivel én vagyok a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport koordinátora, és mert a képviselőcsoport nevében szeretnék köszönetet mondani Paliadeli asszonynak ezért az egészen kiváló jelentésért, valamint néhány szót szeretnék szólni népünk történelméről és az „Európai Örökség” címről. Kérdésem tehát az…

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

  Elnök. – Takkula úr, egy pillanat: az eljárás… külön felszólalóként fog szót kapni, mivel képviselőcsoportjának képviselője nem volt jelen.

A most következő felszólalók között kap majd szót két perc időtartamra.

  Marek Henryk Migalski (ECR). – (PL) Elnök úr, biztos asszony, az imént Badia asszony szavainak fordításakor a tolmács az „európaiasság” szót használta, nyilván tévesen. Ilyen szó nem létezik a lengyel nyelvben, és tulajdonképpen az az érzésem, hogy a most tárgyalt kezdeményezés olyasvalamiről szól, ami nem létezik. „Európaiasságról”, egy olyan mesterséges valamiről, ami a gyalog szerepét tölti be egy politikai sakkjátszmában.

Meggyőződésem, hogy fölösleges, amit teszünk. Egy híres filozófus szavat idézve „az entitásokat nem szabad fölöslegesen megsokszorozni”. Az a benyomásom, hogy az „Európai Örökség” cím egy fölöslegesen megsokszorozott entitás. Nem beszélek arról az igen komoly, megválaszolatlan kérdésről, hogy miképp adományozzák, illetve vonják vissza a címet. Nem beszélek arról, hogy a kezdeményezés az európai adófizetők 1 350 000 eurójában fog kerülni. Kérdésem ezektől az egyébként komoly szempontoktól független, alapvetően fontos szempontot érint, nevezetesen: miért tesszük mindezt? Tényleg szükség van valamire, ami nem európaiság, hanem mindössze az általam már említett európaiasság?

  João Ferreira (GUE/NGL). – (PT) Elnök úr, biztos asszony, ez a kultúrával kapcsolatos mostani elképzelés semmi újat nem takar – hallottunk már róla a Parlamentben más jelentések megvitatása kapcsán, és hallottuk ma is – szinte már kulcsfontosságú tényezőnek tekintendő az Európai Unióban. Ez különféle módokon jut kifejezésre: legyen az akár az úgynevezett kultúrdiplomácia, amelyben a kultúra a külpolitika egyik eszköze, vagy a jelenleg tárgyalt „Európai Örökség” cím, amelynek célja – az előadó szavaival élve – „az európaiak Európai Unióba és annak vezetőibe vetett hitének” fokozása és „az Európai Unió és annak polgárai közötti szakadék” áthidalása .

Az előadó okosan fölismeri, hogy e cél elérésének vannak más – hatékonyabb – eszközei, amelyekről sokkal többet lehetne beszélni. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy semmiféle cím nem képes eltüntetni az EU által megvalósított politikák, valamint az EU gazdaságirányítása által az európai népekre gyakorolt hatását: röviden, a valódi társadalmi terrorizmus tervének a nemzeti kormányok hallgatólagos beleegyezése melletti végrehajtását.

Figyelembe kell vennünk ezenkívül például azokat a hatásokat, amelyekkel a közös agrárpolitika vagy a közös halászati politika tönkretette többek között fontos kulturális címek, valamint az európai népek élő kulturális és történelmi öröksége alkotóelemeit. Nézzük csak meg, hogy fognak szétesni a jövőben alig egy generáció alatt a vidék tengerparti vagy évszázadok óta működő közösségei. Ez a kezdeményezés, amely elsősorban szimbolikus jelentőséggel bír, egy egységes európai identitás és egységes európai kultúra hamis illúziójának megteremtésén alapul, valamint a kulturális örökség különösen érzékeny területén, és ennek kapcsán a történelmen keresztül olyan értéken, mint amilyen a szabadság, demokrácia, tolerancia és szolidaritás, amely komoly aggodalomra adhat okot, mivel mindez ösztönözheti annak a félelmet keltő folyamatnak a felerősödését, amelynek során az utóbbi időben a történelem újraírásának lehettünk tanúi.

A kultúra, más történelmi jelenségekhez hasonlóan, nem valamiféle homogén, közös identitásból fakad, hanem az ellentétek, konfliktusok és kulturális dominancia jelenségeinek meglétére utal. Tegyük csak föl magunknak újra azt a kérdést, mit is jelent az „Európai Örökség” cím, amelyet egész egyszerűen annak függvényében adományoznak, hogy a szóban forgó örökség bizonyos elemei földrajzilag hol találhatóak. Annak tudatában tehát, hogy az európai örökség számos más kultúrától származik és hogy azt az iszlám világ, a Földközi-tenger térségének kultúrái vagy akár azok a népek is magukénak vallhatnák, amelyek az európai gyarmatosítás elszenvedői voltak, az Európai Unió saját örökségéről, vagy az Európai Unión belüli örökségről van szó?

Elnök úr, végezetül azt szeretném mondani, hogy általánosságban véve, néhány kivételtől eltekintve az előadó által beterjesztett módosítások javítottak a Bizottság tervezetén, de ebben az esetben a jelentés konkrét céljai sokkal kevésbé fontosak, mint az azt meghatározó téveszmék.

  Corneliu Vadim Tudor (NI). – (RO) Elnök úr, ma december 16-án ünnepeljük Ludwig van Beethoven, az egyesült Európa himnusza zeneszerzője születésének 240. évfordulóját.

Tekintettel erre a Kulturális és Oktatási Bizottság által készített kitűnő jelentésre, román történészként és íróként szeretnék az „Európai Örökség” cím adományozására javaslatot tenni egy olyan, a világon egyedül álló helyszínnel kapcsolatban – a Szent András barlangról van szó, nem messze attól a helytől, ahol a Duna belefolyik a Fekete-tengerbe. Amint azt Origentől, a keresztény egyház egyik alapító atyjától tudjuk, aki erről a saját apjától szerzett tudomást, és aki András tanítványaitól tudott erről, a Jézus Krisztus által szólított első ember itt, Kis-Szkítia tartomány e kis barlangjában terjesztette az evangélium világosságát. Szinte bizonyos, hogy Európában ez az első keresztény templom.

2011 első néhány hónapjában megteszem a szükséges lépéseket, hogy a közösség támogatását megnyerjem egy nagyszabású projekthez. Szándékaim szerint Erdély román részén, pontosabban Brassó térségében, felállításra kerül egy megváltónkat, Jézus Krisztust ábrázoló impozáns szobor. A szobor negyven méter magas lesz, magasabb, mint a hasonló brazíliai, portugáliai vagy lengyelországi szobrok. Lesz a szobor talpazatánál egy templom is, ahol esküvőket, keresztelőket és a nagy keresztény ünnepek tiszteletére rendezett vallási szertartásokat tartanak majd. Sötét idők előtt állunk, amelyeket túlélni és belőlük győztesen kikerülni csak a keresztény feszület fényében leszünk képesek.

  Hella Ranner (PPE). – (DE) Elnök úr, nagy örömömre szolgál, hogy ez a kezdeményezés, amely néhány tagállamban már megvalósítási szakaszban van, most az Európai Unió elé került. Helyes és jó elgondolás volt, hogy a cím odaítélését egy kétéves időszakhoz kötik. Az ügy kapcsán én is szeretném kifejezni köszönetemet az előadónak. Ugyanakkor el kell ismerjem, hogy enyhe fenntartásaim vannak annak kapcsán, hogy kénytelenek vagyunk szigorú különbséget tenni az UNESCO-féle világörökség cím program és ugyanennek a címnek az európai változata között. Egyébiránt polgáraink számára nem lesz könnyű feladat megérteni, ennek a címnek vajon miért vannak kifejezetten európai vonatkozásai.

Utánanéztem, melyek azok a helyszínek, amelyeket a tagállamok eddig neveztek, és – nem meglepő módon – azt látom, hogy elsősorban emberkéz alkotta építményekről van szó. A Kulturális és Oktatási Bizottságban az volt az elképzelésünk, hogy ne pusztán épületekre figyeljünk – jóllehet az épületek a kultúra fontos elemei –, hanem ami ennél még fontosabb, értékes tárgyakra és más, olyan helyszínekre sőt tapasztalati értékkel bíró helyekre, amelyek az európai fejlődéshez kötődnek.

Ezzel el is jutottam felszólalásom utolsó eleméhez. Különösen fontos lesz, hogy olyan, megfelelő szakemberek kerüljenek a döntőbizottságokba, akik számára a célok együttesen jelennek meg és akik segítenek majd azok gyakorlati megvalósításában és kialakításában. Ha ez így történik, nem kell a valószínűsítető bürokráciától tartani.

  Silvia Costa (S&D). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, amikor Európa életének egy olyan szakaszába lépett, amelyben saját identitása és jövője egyaránt válságként jelenik meg, véleményem szerint különös jelentőséggel bír egy olyan „Európai Örökség” cím létrehozása, amely kulturális identitásként jelenteti meg azokat a helyeket – legyen szó akár konkrét fizikai, akár nem fizikai jelenségekről – amelyek az Európai Unió történelme, kultúrája és az Unió megalakulása szempontjából egyaránt jelentős szimbolikus és oktatáspolitikai értéket képviselnek.

Őszinte köszönetemet fejezem ki az előadónak, Paliadeli asszonynak, aki ténylegesen figyelembe vett számos, a Kulturális és Oktatási Bizottságban felvetődött javaslatot, amelyek főképp azokkal az eljárásokkal foglalkoztak, amelyek a tagállamok, a Bizottság, a Tanács és a Parlament feladatkörének megosztása vonatkozásában erőteljesebben kapcsolódnak Lisszaboni Szerződéshez, illetve veszik figyelembe azt. Amint azt néhány képviselőtársam jelezte, törekedtünk arra is, hogy ne legyen átfedés a cím és az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) egyéb kezdeményezései, illetve az Európai Tanács történelmi és kulturális útitervei között.

Egy jól körülhatárolt kritériumrendszer alapján tehát az egyes tagállamok kétévente legfeljebb két, ténylegesen működő helyszínt neveznek majd. Ez fontos pont: a tagállamoknak bizonyítaniuk kell, hogy komolyan veszik ezeket a helyszíneket és ennek megfelelően oktatási szempontból is odafigyelnek rájuk úgy, az emberek bevonásával. A Bizottság feladata ugyanakkor az előzetes kiválasztás lesz, miután meghallgatta a szakemberekből álló bizottság véleményét, ugyanakkor ellenőrző szerephez is jut majd és hatévente értékeli a helyszínek működtetésének hatékonyságát, és ennek során vissza is vonhatja a címet. A Parlament ebben a folyamatban erőteljesebb szerephez jut, mivel nem egyszerűen kinevezi az európai szakértői bizottság tizenhat tagját, hanem aktív kapcsolata van az előzetes listán szereplő helyszínekkel.

Támogatom a már kormányközi alapon számos tagállam esetében megállapított minősítések komplex kérdésében ajánlott megoldást is, amelynek értelmében ezek ugyan nem felelnek meg az új rendszernek és az új kritériumoknak, ezzel együtt megtartják régebbi minősítésüket, tehát nem lesznek leminősítve.

Támogatom továbbá hogy elsőbbséget kapjanak a nemzetközi helyszínek, ami Európa számára igen érdekes kihívás lesz, valamint a szubszidiaritás elve részeként a Régiók Bizottságának biztosított szerepkört, továbbá a kiválasztási szakaszban a tagállamok szükséges bevonásának hangsúlyozását, beleértve az önkormányzatokat és a térségeket is, hogy ezáltal elkerülhető legyen azok pusztán részleges bevonása. Úgy gondolom azonban, hogy az is hasznos lenne, ha a tagállamok nagyobb erőfeszítést tennének a kérdés kezelésében. Fontos lenne, hogy az iskolákban és egyetemeken fiatalok részvételével versenyeket szervezzenek, hogy ezáltal elinduljon a helyszínek megismerésének a folyamata, amellyel szintén rekonstruálható lenne a közös európai történelem és sors, és ami azt jelentené, hogy ők is hozzájárulnának az összetartozás és az európai polgárság érzéséhez.

  Hannu Takkula, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (FI) Elnök úr, biztos, hölgyeim és uraim, először is szeretnék köszönetet mondani Önöknek, amiért lehetőséget kaptam, hogy néhány pillanat erejéig erről az „Európai Örökség” címmel kapcsolatban készült fontos jelentésről szóljak Önökhöz a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport nevében.

A mai vitát hallgatva néha eszembe jutottak egy bizonyos tanár szavai, aki egyszer a következőt mondta nekem: amit félre lehet érteni, azt félre is fogják érteni. Ezalatt azt értem, hogy néhányan olyan színben látják ezt a kitűnő projektet – amelynek célja Európa elismertségének növelése és annak illusztrálása, hogy Európa ereje sokszínűségében rejlik és sokszínűsége által válik eggyé –, mintha az veszélyeztetné a nemzetállamiság eszményét, fenyegetné az európai identitást vagy akár valami mást. Nem erről van szó.

Meggyőződésem, hogy ez egy kiváló kezdeményezés, és hozzátenném, hogy bővítenünk kell Európára vonatkozó ismereteinket. Többet kell tudnunk egymásról mert így tudunk a jövőben jobb Európát építeni.

Európa egy nemezetekből összeálló mozaik, ahol közös elképzelések jöttek létre demokráciáról, emberi méltóságról és a vélemény szabadságáról. Olyan alapértékek ezek, amelyeket tovább kívánunk vinni.

Amikor európai kulturális örökségről beszélünk, hozzá kell ehhez tennünk, hogy az az örökség, amely fölött rendelkezünk, rendkívül gazdag. Meggyőződésem, hogy ez a kis összegű befektetés, amely az egész programra nézve 1,3 millió eurót tesz ki, sokszorosan megtérül – még pénzügyi értelemben is – azokon a helyszíneken, amelyek megkapják a „Európai Örökség” címet. Persze nem a pénzügyi előnyök a legfontosabbak itt: elsősorban a megerősödő európai szellemiségből fakadó pszichológiai előnyök számítanak, valamint annak a jobb megértése, hogy ez a mozaikokból kialakult Európa hogyan jött létre és milyen alapokon nyugszik. Ha megismertük saját hátterünket és történelmünket, akkor majd képesek leszünk fenntartható jövőt is építeni.

Elnök úr, még egyszer szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Paliadeli asszonynak az általa készített jelentésért. Véleményem szerint ez kitűnő és szükséges dokumentum. Egyébként a jelentés alapján valóban érdemes tovább folytatni az „Európai Örökség” címet viselő projektet.

  Raffaele Baldassarre (PPE). – (IT) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim, az európai identitás megteremtése, valamint a polgárok Európai Unióval és annak eredetével kapcsolatos érdeklődésének ösztönzése két olyan kihívás, amellyel az európai intézményeknek egy széles alapokon nyugvó összetartozás és szolidaritás megteremtése érdekében szembe kell nézniük.

Emellett ezek a kihívások a Lisszaboni Szerződésben rögzített célkitűzések lényegéről szólnak. A Szerződés 3. cikke az európai kulturális fejlődés tekintetében valóban kötelezettséget ró az Európai Unióra. Ha az európai álom tekintetében vannak is nehézségek a jelenlegi szakaszban, mindez nem kizárólag annak a patthelyzetnek köszönhető, amely Európát mint politikai projektet érinti, sem pedig az éppen zajló gazdasági válságnak nem tudható be, hanem azokkal az okokkal magyarázható, amelyekkel egy, a mai napig megoldatlan identitási probléma ellenére megalapított Uniónak szembe kell néznie.

Ebben a helyzetben ma nagyobb szükség van arra, mint bármikor, hogy az Európai Unió és annak polgárai között meglévő törésvonalat csökkentsük azáltal, hogy az Európai Unió multikulturális ugyanakkor közös kulturális örökségét elérhetővé tesszük a polgárok és mindenekelőtt a jövendő generációk számára. Az „Európai Örökség” cím jelentése és fontossága tehát a következőképpen fogalmazható meg: Európát a maga sokféleségével együtt egyesíteni úgy, hogy erősítjük közös kultúráját és támogatjuk a területén lévő helyek integrációját.

E cél elérése érdekében az új cím egy adott helyszín esztétikai értelemben vett szépsége helyett inkább annak szimbolikus, oktatáspolitikai értékeire helyezi majd a hangsúlyt, ösztönzi az egyes helyszínek közötti együttműködést és támogatja közös projektjeiket. Ezért szeretném tehát kifejezni tiszteletemet a Paliadeli asszony, valamint a Kulturális és Oktatási Bizottságban mások által végzett kitűnő munka kapcsán, főleg ami a helyszínek kiválasztási folyamatát, valamint a kiválasztási folyamatban az Európai Parlament szerepét illeti.

Biztos vagyok benne, hogy a tagállamok azon döntése, amelynek értelmében a cím az Európai Unió keretein belül kap funkciót, fokozni fogja a cím ismertségét és növeli annak tekintélyét, hogy ezáltal az európai polgárok közötti összetartozás és szolidaritás erősítésének célkitűzése megvalósuljon.

  Cătălin Sorin Ivan (S&D). – (RO) Elnök úr, én is azzal szeretném kezdeni, hogy köszönetet mondok az előadónak az elkészült kitűnő jelentésért, valamint a Bizottsággal és a Tanáccsal lebonyolított tárgyalások kapcsán. Azzal együtt, hogy nem sikerült létrehozni az „Európai Unió Kulturális Öröksége” címet, azért az „Európai Örökség” cím létrehozása is kitűnő eredmény, mint ahogy maga a projekt is az. Szilárd meggyőződésem, hogy ha a projekt az Európa Kulturális Fővárosa elnevezésű projekt nyomdokain halad, komoly sikerekre számíthat. Kitűnő kezdeményezés, legfőképpen azért, mert lehetőséget teremt a határokon átnyúló projektek létrehozására.

Jó néhány ország együttműködése irányul olyan azonos értékek és hagyományok megosztására, amelyekből évszázadok óta együtt vették ki a részüket. Egy, az Európai Unió keleti határainál fekvő városból származom, amely talán kulturális értelemben a legnagyobb város a keleti határ mentén, attól alig 10 kilométerre. Ellátogattam ugyanakkor Santiago de Compostelába is, amely gyakorlatilag az Európai Unió nyugati határainál helyezkedik el – e két kulturális központnak nagyon sok közös vonása van, de ugyanakkor sok közöttük a különbség is. Az egyik ortodox zarándokhely, a másik katolikus zarándokhely. Közös értékeinket akkor látjuk legvilágosabban, amikor az Európai Unió határain kívülre kerülünk, amikor más kontinenseken utazunk. Ekkor kapunk igazán tiszta képet azokról az értékekről, amelyekben évszázadok óta osztozunk, és akkor tudatosul bennünk az a tény, hogy kultúránk közös és vannak bizonyos tulajdonságaink, amelyek más népektől megkülönböztetnek bennünket. Az Európai Unió, vagy inkább az az „Európai Örökség” cím, akkor válik tehát igazán jelentőssé, amikor elhagyjuk az Európai Unió határait.

Még egyszer gratulálok tehát Önöknek ehhez a jelentéshez, és szilárd meggyőződésem, hogy a projekt sikeres lesz.

  Csaba Sógor (PPE). – (HU) Üdvözlöm, hogy jelen ülésszak alatt a második olyan javaslatról szavazunk, mely az Európai Unió és polgárai közötti távolságot hivatott áthidalni. Az európai örökség cím bevezetése azáltal, hogy több európai ország kormányközi programjából hivatalos uniós intézkedéssé válik, erősíti az EU-hoz való tarozás érzését, megszilárdítja a különbségek elismerését és a kultúrák közti párbeszédet. Tudatosítja a polgárokban, elsősorban a fiatalokban, az európai történelemben és az európai jelképrendszerben betöltött szerep fontosságát. Közös kulturális örökségünkre irányulhat általa a figyelem.

A címet elnyert helyszínekre főleg a fiataloknak lesz könnyebb eljutniuk, és a közös történelmet jelképező objektumok hasznosítása is megfelelőbben fog zajlani. Személy szerint az intézkedés szervezeti vonatkozásainak örülök különösképpen. Annak, hogy közös, egyértelmű és átlátható kritériumok alapján történnek majd a kiválasztási és a felügyeleti eljárások, és megsokasodhatnak a szakmai tapasztalatcserék. Nemzeti kisebbségi közösség megválasztott képviselőjeként elégtétellel nyugtázom, hogy például Románia esetében már a cím birtokában lévő négy objektum mellé objektív, nemzetközi szakemberek megítélése alapján olyan helyszínek felsorakoztatása is esélyes lesz majd, mind a magyar kultúra egyik fellegvárának számító marosvásárhelyi Teleki Téka könyvtár, vagy a szász gótikus építészeti kiválóság referenciájaként számon tartott brassói Fekete templom.

  Olga Sehnalová (S&D). – (CS) Elnök úr, az „Európai Örökség” cím kétségtelenül jó kezdeményezés, a 2006 óta folyó kormányközi projekt folytatása. A kezdeményezés célja a közös európai identitás megteremtésének elősegítése, amelynek kapcsán fokozódik az Európai Unió és az általa képviselt értékek iránti érdeklődés.

A „kulturális örökség” által fémjelzett koncepció igen általános elképzelés, ami jó dolog. Örömömre szolgál, hogy a módosító javaslat értelmében a jelentés ugyanebbe a kategóriába sorolja az ipari örökséget. Az ipar egyike a közös európai történelem fontos összetevőinek – végtére is Európa volt az ipari forradalom bölcsője a 19. században, az EU kezdeti formája pedig az Európai Szén- és Acélközösség létrehozásához kapcsolódik. Ugyanakkor a polgári és társadalmi jogokért küzdő mozgalmak közös történelméhez is kötődik.

A turizmus az egyik olyan terület, amelyre várhatóan jó hatással lesz „Európai Örökség„ cím. Szilárd meggyőződésem, hogy a cím jó lehetőség arra, hogy a közös európai történelemhez kötődő emlékműveknek köszönhetően azokban a térségekben is fejlődjön a turizmus, amelyek hagyományosan nem szerepelnek a turizmus célállomásai között. Az ilyen jellegű emlékhelyeket véleményem szerint méltánytalanul figyelmen kívül hagyják, pedig arra lenne szükség, hogy ezeket a helyeket felfedezzék és kihasználják a bennük rejlő lehetőségeket. Ezért tehát üdvözlöm és erőteljesen támogatom a jelentést, amelynek kapcsán szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Paliadeli asszonynak.

  Joanna Katarzyna Skrzydlewska (PPE). – (PL) Elnök úr, a Lisszaboni Szerződés jogszabályba foglalását megelőző időszakban egy olyan helyzet állt elő, amelynek során az EU polgárai érzékelhetően egyre kevesebb érdeklődést mutattak az uniós ügyek és tevékenységek iránt. A Lisszaboni Szerződés elfogadása nemcsak azt a célt szolgálta, hogy megoldást találjanak a jobban működő intézmények miatti hiány problematikájára, hanem hogy az európai polgárok a polgári kezdeményezés segítségével például közelebb kerüljenek az EU tevékenységeihez. Az „Európai Örökség” cím az európai identitás erősítése irányában, valamint a polgárok és az EU közötti kapcsolatok szorosabbá tétele érdekében tett újabb lépés.

Az elmúlt négy év során a tagállamok 64, Európa szempontjából kiemelt jelentőségűnek ítélt helyszínt jelöltek. Közös történelmünk felfedezése és az Európai Unió szerepének és közös, demokratikus értékeken és emberi jogokon alapuló kulturális sokszínűségének megismerése által az EU keretein belül Közösségünk polgáraiban képesek lehetünk erősíteni a nagy európai családhoz való tartozás érzését.

  Seán Kelly (PPE). – (GA) Elnök úr, üdvözlöm az elhangzott javaslatokat és úgy vélem, azok hozzájárulnak majd a turizmus növekedéséhez és fejlődéséhez, amire manapság nagy szükség van.

– Az összes Európát érő kritika ellenére úgy vélem a legtöbb polgár még mindig értékeli Európát, különösen pedig egy olyan címet, amely az Európa nevet viseli. Volt alkalmam ezt látni az Európa Sportvárosa (European City of Sport) elnevezésű kezdeményezés kapcsán. Nemrégiben a saját választókörzetemben található Limerick kapta meg ezt a címet, aminek nagy jelentőséget tulajdonítottak. Ugyanez igaz Európa Kulturális Fővárosaira is, és nyilvánvalóan így lesz ez az „Európai Örökség” helyszínei esetében is.

Van ennek kapcsán néhány dicséretre méltó, jó dolog. Az egyik, hogy a kulturális helyszíneket megfelelő állapotban kell tartani, tehát a címet senki nem örökre kapja, anélkül, hogy érdemben tenne valamit az ügyért. Másodsorban itt van Martin úr fölvetése, amelyre Scurria úr reagált, hogy a bürokrácia nem fogja megfojtani ezt a kezdeményezést. Szerintem erre büszkék lehetünk. Sok lehetőség rejlik benne.

  Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE). – (LT) Elnök úr, a polgárok egymás között gyakran beszélgetnek Európa jövőjéről. Egy erős Unió és a sikeres jövő alapjai bizalomra és kölcsönös alkalmazkodásra épülnek, pontosan úgy, ahogy bármely családban. Az „Európai Örökség” cím jó eszköz arra, hogy az emberek jobban megismerjék egymást, rátaláljanak azokra a dolgokra, illetve fölismerjék azokat a személyiségeket és mozgalmakat, amelyek Európa fölépítését szimbolizálják. A közös kulturális örökség megtalálása olyan lehetőség, amelynek segítségével az egyedülálló és egységes Európa erősebbé tehető. Az összes nemzetnek és országnak egymástól eltérő, gyakran fájdalmas történelmi tapasztalataik vannak, de éppen ezek a különbségek alkotják együttesen ezt a családot és hozzák létre európai identitásunkat. Szeretném kihangsúlyozni a sok éven át tartó európai megosztottságot, valamint a demokrácia fejlődése szempontjából egymástól különböző, vagy éppen teljesen hiányzó lehetőségeket. Kelet-Európáról és a Szovjetunió általi megszállásról beszélek. Ugyanakkor az egyesült Európa eszméjéért is mindig folyt küzdelem, nekünk pedig tisztelnünk kell…

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

  Piotr Borys (PPE). – (PL) Elnök úr, senki nem vádolhat bennünket azzal, hogy nem vagyunk következetesek. A Lisszaboni Szerződésben az EU területén élők számára létrehoztuk az uniós polgárság intézményét, tegnap pedig lehetőségünk volt megszavazni a polgári kezdeményezést. Ma elfogadunk egy jelképet, nevezetesen az „Európai Örökség” címet. Ez kétségtelenül jó hatással lesz az EU identitására és az uniós polgárságra, vagy másképp fogalmazva az összes számunkra fontos értékre. Hiszem, hogy ez a cím kiváló kiegészítése lesz mind az UNESCO-féle listának, mind pedig az „európai kulturális útvonalak”, illetve az „Európa Kulturális Fővárosai” elnevezésű programoknak. Aki szokott utazni, tisztában van ezeknek a programoknak az értékével és fontosságával.

Meggyőződésem, hogy az európai kultúra előmozdítása alapvető fontosságú szempont Európa és az európai polgárok számára. Ebben a tekintetben Európában sok minden mind a mai napig felfedezésre vár, de az európai kultúra Európán kívüli előmozdítása is kulcsszerepet kap. Az a legfontosabb, hogy mind a biztos asszony, mind pedig a tagállamok sikeresek legyenek ennek a címnek az előmozdításában.

  Georgios Papanikolaou (PPE). – (EL) Elnök úr, a kitűnő jelentés, valamint eddigi erőfeszítései kapcsán én is szeretnék gratulálni előadónknak, Paliadeli asszonynak. Ez az új „Európai Örökség” cím ráirányítja a figyelmet kultúránkra, az európai szellemre, és mindazokat megelégedéssel tölt el közöttünk, akik gyakran jutnak el Európa különböző helyeire, miközben szerintem szégyen, hogy nem foglalkozunk Európa hozzáadott értékeivel, mindazokkal a történelmi jelentőségű emlékművekkel, amelyek komoly reklámra szorulnak.

Jelenleg – mint Önök is tudják – Európa nem csupán a gazdasági válsággal foglalkozik, ami egyébként természetes; a Lisszabon utáni Európa saját kulturális összetartó erejére, gazdag történelmére, az azt meghatározó mozaikra kívánja ráirányítani a figyelmet. Természetesen ehhez szükség van az Európai Parlament aktív részvételére, és bízom benne, hogy a Tanáccsal a 18. cikk kapcsán folytatott tárgyalások jól fognak alakulni.

  Iosif Matula (PPE). – (RO) Elnök úr, örülök neki, hogy a kormányközi „Európai Örökség” cím hivatalos európai uniós kezdeményezéssé alakul át most, amikor az eredeti projekt nem kapta meg az azt megillető figyelmet és megbecsülést. Ez a projekt lehetővé teszi számunkra, hogy olyan országok felé is kitárjuk az ajtót, amelyek gazdagítják kontinensünk kultúráját anélkül, hogy az Európai Unió részei lennének.

Az egyik kulcsfontosságú szempont azoknak a helyszínek az újraértékelése, amelyeket már a kormányközi megállapodás értelmében kijelöltek, valamint a korrekt elbánás jegyében az eredetileg eltérő számú helyszínnel rendelkező országok figyelembe vétele. Emellett azokban az esetekben, amikor a helyszínek közvetlen újraértékelése nem megoldható, fontos, hogy ezek a helyszínek újra lehetőséget kapjanak a cím elnyerésére, hogy ezáltal több lehetőséghez jussanak.

Az „Európai Örökség” cím rendszeres felülvizsgálat nélküli, határozatlan időtartamra történő adományozásával hatékonyabban lehetne a projekt számára biztosított csökkentett forrásokat fölhasználni. Az „Európai Örökség” cím erősíti a nyilvánosságban közös kulturális örökségünk és a kulturális turizmus iránti tudatosságot.

  Elena Băsescu (PPE). – (RO) Elnök úr, az európai identitás megteremtése és az EU iránti érdeklődés fokozása egyaránt jelentős kihívás. Segítségükkel lehetővé válik mind az összetartozás mind pedig a szolidaritás tömegméretű kialakítása. Az „Európai Örökség” cím hatékonyabban érhetné el céljait, ha uniós kezdeményezésként kezelnék. Azonos kritériumokon és nagyon világosan körülírt ellenőrzési rendszeren kell alapulnia. Ennek egyik eredménye a kulturális turizmus föllendülése lesz. Az UNESCO világörökségi helyszínekhez hasonlóan a cím hatására növekednek a turizmus mutatói, mindez pedig helyi szinteken új lökést ad a gazdaságnak.

Üdvözlöm a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy az „Európai Örökség” címet az EU és annak polgárai közötti kapcsolatok erősítését szolgáló egyéb eszközökkel együtt használja. Végezetül hangsúlyozni kívánom a kultúraközi párbeszéd előmozdításának jelentőségét.

  Androulla Vassiliou, a Bizottság tagja. – Elnök úr, úgy látom, hogy felszólaló képviselőtársaim többsége ennek a mostani európai kezdeményezésnek a fontosságát és hozzáadott értékét hangsúlyozta. Mondanivalójuk kifejtésekor a kezdeményezés Európa, a közös európai történelem és örökség ügyének, előmozdításában játszott fontos szerepét, a kezdeményezés kulturális értékét, valamint a további kulturális párbeszéd megteremtésében és ösztönzésében elfoglalt fontos helyét emelték ki.

Nagy örömmel tölt el és hálás vagyok ezért a támogatásért. Szeretném egyértelművé tenni, hogy azok a szakértők, akiket e fontos kezdeményezéssel összefüggő döntések meghozatalára kineveznek majd, természetesen a legmagasabb szintű szakmai elismeréssel rendelkeznek, ami biztosítja, hogy nem csupán a legjobb és legmagasabb értéket képviselő helyszíneket választják ki, hanem a legjobb elképzeléseket is. Hadd emlékeztessem Önöket arra, hogy ez a kulturális örökség nem egyszerűen helyszínekről szól, hanem a szellemi kulturális örökségről. Portugáliában például van egy olyan rendeletünk, amely Európában először törölte el a halálbüntetést. Ez is bekerült a címlistába, tehát szellemi örökségnek számíthat.

Szeretném továbbá egyértelművé tenni, hogy célunk valójában egy egyszerűsített eljárás bevezetése – fontos a minőség, de az egyszerűsítés is. Ezért nem fogadtuk el a Tanács javaslatát, hogy a szakértői csoport után a kezdeményezés kerüljön a komitológiához, mivel ez fölösleges adminisztrációval járna és a határozathozatal szempontjából értékes időt vesztenénk vele.

Befejezésképpen azt szeretném mondani, hogy ezekben a gazdasági válság sújtotta időkben, amelyek politikai, társadalmi és gazdasági értelemben megosztják Európa népeit, szükségünk van ezekre a kezdeményezésekre, amelyek összehozzák az európai embereket. Kialakul bennük az azonosságtudat és hangsúlyoznunk kell közös kulturális örökségünk fontosságát, amelynek gazdagsága valójában sokszínűségében rejlik. Ez a közös, de ugyanakkor eltérő kulturális örökség egyesít majd bennünket.

Ismételten szeretnék köszönetet mondani Önnek támogatásukért, különösen Paliadeli asszonynak és az árnyékelőadóknak a köztünk meglévő kitűnő együttműködésért, és várom hogy ez a fontos kezdeményezés a közeljövőben végleges elfogadásra kerüljön.

  Chrysoula Paliadeli, előadó. – (EL) Elnök úr, azzal szeretném kezdeni, hogy osztom azokat a nézeteket, amelyek kifejezésre jutottak mind az „Európai Örökség” címmel összefüggő hatástanulmány, mind a hozzá kapcsolódó hozzáadott kulturális érték vonatkozásában. A cím önmagában nem képes kiküszöbölni a nyilvánosság és az Európai Unió között meglévő törésvonalat. Csupán segíthet – egyéb kezdeményezésekkel együtt – a probléma kezelésében. Természetesen nem tagadhatom le, hogy egy, a mostanihoz hasonló gazdasági válság idején, amikor durva támadás érte az eurót és az Európai Uniót, a nyilvánosság nem egyedül a kultúra segítségével próbálja napi problémáit megoldani. Ugyanakkor a történelem ismerete és a multikulturalizmus iránti tisztelet egyrészt összetartó erőként, másrészt a helyi közösségek fejlődésének ösztönzőjeként működhet úgy, hogy azokat helyi, regionális, nemzeti és nemzetközi szintű együttműködésre hívja fel, amint ez kifejezésre jut az általunk elfogadott bizottsági jelentésében. Innen nézve az az elképzelés, amely az Európai Unióról szóló „kulturális örökség” cím létrehozását tűzi ki célul – köszönetemet fejezem ki Ivan úrnak, aki nem feledkezett meg az eredeti javaslatról –, amely cím fokozni kívánja a közös örökség európai közvéleményre gyakorolt tudatformáló hatását úgy, hogy eközben támogatja a kulturális turizmust, pozitív lépés ebben az irányban. Az olyan értékek, mint amilyen a demokrácia és szabadság, amelyek az európai kultúra múltjában gyökereznek, ugyanolyan fontosak, mint amilyen fontos ma az átláthatóság és szolidaritás, különösen akkor, amikor az európai intézmények és a tagállamok polgárai, valamint a különböző tagállamok polgárai között meglévő törésvonalat akarjuk megszüntetni. Természetesen meg kell oldanunk a bürokráciával kapcsolatos problémákat, de biztosíthatom Önöket, hogy az európai szakértőcsoport tevékenysége és a csoport összeállítása rendkívül átlátható feltételek között zajlik majd. Nem férhet kétség ahhoz, hogy az intézmények tökéletesen körülhatárolt módon működnek majd.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra ma, déli 12 órakor kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Rareş-Lucian Niculescu (PPE), írásban. – (RO) Az „Európai Örökség” cím elnevezésű kezdeményezés hivatalos uniós fellépéssé alakítása különleges hozzáadott értéket jelent a tagállamok általi összes fellépésnél, miközben komolyan hozzájárul a közös európai identitás létrehozásához. Üdvözlöm ezt a kezdeményezést és a bemutatott jelentést. Meg kívánom továbbá említeni, hogy az „Európai Örökség” címet igen nagy sikerrel ki lehetne terjeszteni az európai államokban virágzó ágazatként működő hagyományos vidéki turizmushoz kapcsolódó tevékenységekre, amelyekre jótékony hatást gyakorolna. Éppen ez az egyik javaslat, amelyet a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság elé fogok terjeszteni, amikor elmondom a véleményemet a vidéki turizmus és falusi turizmus által az EU azon célkitűzéseiben játszott szerepről, amelynek értelmében Európa a világ első számú turisztikai célállomásává válhatna.

  Emil Stoyanov (PPE), írásban. – (BG) Szeretnék gratulálni Paliadeli asszonynak a jelentés kapcsán elvégzett munkához. Az „Európai Örökség” cím létrehozása és odaítélése olyan kezdeményezés, amely különleges figyelmet érdemel. A kijelölt helyszínek európai dimenziója és jelentősége hozzájárul majd az európai identitás és az európai polgárság érzületének erősítéséhez. Kontinensünk történelme olyan fontos elem, amely hozzájárulhat az európai népek integrációjához. A fiatalabb generációban megfelelőképpen tudatosodnia kell közös európai örökségünknek, mivel nagyon lényeges, hogy e téren ne legyenek különféle változatok, illetve populista értelmezési kísérletek, tekintve, hogy közös európai történelmünkről van szó, amely teljes körűen tükrözi kulturális és nyelvi sokszínűségünket. A kiválasztás folyamatában ügyelni kell arra, hogy csak a megfelelő színvonalú helyszínek kerüljenek kiválasztásra. Meggyőződésem, hogy tagállamoknak a helyi és regionális hatóságokkal szorosan együttműködve kell benyújtaniuk javaslataikat. Ez hozzájárul a helyszínek nemzeti vonatkozásban történő népszerűsítéséhez, valamint az európai intézmények és az európai polgárok közötti törésvonal megszüntetéséhez. Az Európai Parlament képviselőjeként – amely a polgárokat képviselő egyetlen demokratikusan megválasztott testület – véleményem szerint a Parlamentnek ebben a kezdeményezésben nagyobb szerephez kell jutnia.

  Csanád Szegedi (NI), írásban. – (HU) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Teljesen egyet tudok érteni a jelentésben foglalt azon megállapítással, hogy óriási szakadék tátong az Unió és az európai tagállamok állampolgárai között, hiszen azoknak több mint fele nincs pozitív véleménnyel az Unióról. Az „Európai Örökség” cím „Európai Uniós Örökség” címre való átkeresztelésével és a módosításokkal egy újabb grandiózus, költséges és felesleges Uniós önreklámozást és propagandát indítunk útjára. Az olyan apróságoktól eltekintve, hogy az európai uniós összefogás példaértékű örökségeként titulálták Stefanik szlovák nacionalista és szeparatista emlékművét, ez az újabb kezdeményezés sem fogja közelebb hozni az embereket az Unióhoz. Nem világos továbbá, hogy az „Európai Örökség” cím, ha valóban nem akarja megkettőzni a már létező UNESCO világörökségi listáját, akkor miért akarja azt kiterjeszteni harmadik országokra, és vajon milyen országokra gondolnak ezáltal?