Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2011. január 17., Hétfő - Strasbourg

12. Az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételek (vita)

  Elnök. – A következő pont a Stihler asszony által a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság nevében az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételek megállapításáról és a 89/106/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására vonatkozó, első olvasatban elfogadott tanácsi álláspontról szóló ajánlás második olvasatra [10753/3/2010 – C7-0267/2010 – 2008/0098(COD)] (A7-0343/2010).

  Catherine Stihler, előadó. – Elnök úr! Nagyszerű esemény az újév megkezdésére ez a vita és a belga elnökség alatt megkötött alkuról történő holnapi szavazás, amelynek tárgya az építési termékekről szóló jelen fontos jelentés.

Azzal szeretném kezdeni, hogy köszönetet mondok minden munkatársamnak, akik kemény munkájukkal, gondosságukkal és elkötelezettségükkel lehetővé tették, hogy ez a javaslat valósággá váljon. Szeretnék továbbá kiemelt köszönetet mondani az IMCO titkárságának és a belga elnökségnek, különösen Vertessen úrnak és Haerynck úrnak odaadó munkájukért.

Amint a jelentésben is említettem, Robert Frost költőt idézve: „A jó szomszédot a jó kerítés teszi” (természetesen idézőjelbe téve). Feltétlenül fenn kell tartanunk a belső piac kiteljesítésének lendületét, és le kell bontanunk a kereskedelmi akadályokat. Amint Mario Monti az egységes piacról írt jelentésében elismeri: „Európa továbbra is a »piacépítés« fázisában van, ami megköveteli a határkeresztező tevékenységek akadályainak lebontását, a hasznavehetetlen nemzeti közigazgatási és technikai sorompók ledöntését és a vállalati ellenállás leküzdését”.

Ezzel a javaslattal megkíséreltük elérni az egységes piac hatékonyabb működését, tisztább és átláthatóbb rendszerek megvalósítására törekedtünk annak érdekében, hogy a forgalomba hozott termékek a lehető legjobb minőségűek legyenek, és hogy az építőipar tisztességesebb kereskedelmi hellyé váljon.

Az építőipar jelenleg a 2008. évi globális pénzügyi összeomlás által előidézett gazdasági kihívásokkal küszködik, amelyeket tovább súlyosbít az Unióban tapasztalható lassú gazdasági fellendülés. Soha nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az építőipar mennyire fontos ágazat – 12 millió uniós polgárt foglalkoztat közvetlenül ez az ágazat és 26 millió uniós polgár függ tőle –, vagyis összesen 38 millió ember támaszkodik erre az ágazatra. A gazdasági növekedéshez a munkahelyek és a foglalkoztatás szempontjából elengedhetetlen az építőipar.

Ez egyben az egyik legveszélyesebb ágazat is a munkavégzés szempontjából. Ha vesszük például Németországot, amely páratlan eredményekkel büszkélkedhet a biztonság terén, akkor azt látjuk, hogy minden ötezredik építőipari munkás végzetes balesetet szenved élete során. Mindig szem előtt kell tartanunk az építőipar szénfalán coal face dolgozók egészségét és biztonságát, és ezt feltétlenül el kell ismernünk ebben a jelentésben.

Ennek figyelembevételével sikerült elérni, hogy a két oldal valamilyen megállapodásra jusson a veszélyes anyagok címkézésének kérdésében annak érdekében, hogy a jelentés összhangban álljon a REACH-rendelettel, de egyúttal azoknak is segítséget jelentsen, akik olyan termékekkel dolgoznak, amelyek a múltban krónikus betegségekhez és halálhoz vezettek – olyan betegségek tartoznak ide mint az azbeszt által előidézett mesotheliomia és bizonyos mértékben a krónikus obstruktív légúti betegség, amelyet a munkakörülmények és a por belélegzése idéz elő.

A veszélyes anyagok megfelelő címkézése segíthet azoknak, akik ilyen tüdőbetegségekben szenvednek, és jól szemlélteti, mennyire összefonódik itt a munkánk. Büszke vagyok arra, hogy ezt a jelentést a tüdő európai évében készítettük és fogadtuk el. A tüdő egészségét nagyon gyakran elhanyagolják, és nagyon örülök annak, hogy a Parlament felismerte ennek jelentőségét.

Szeretnék egy rövid megjegyzést tenni a kis- és középvállalkozásokról is. Ebben a Parlamentben arra késztetnek bennünket, hogy „először gondolkodjunk kicsiben”, és ennek végig kell kísérnie az egész munkánkat. Ilyen módon sikerült létrehoznunk egy második ágat a kisebb vállalatoknak annak érdekében, hogy termékeiket forgalomba hozhassák a belső piacon, ennek a rendszernek pedig olcsóbbnak és alkalmasabbnak kell lennie a kis- és középvállalkozások számára a nagyobb piacok elérésére, amely csak növelheti kereskedelmi lehetőségeiket.

Ami a szakmai testületekben dolgozó személyek átláthatóságára és munkavégzésük módjára vonatkozó külön kérdést illeti, szerintem az eredeti tervekhez képest jobban előrevittük a termékeket jóváhagyó testületek ügyét. Kizárólag az eljárások és a termékek jóváhagyásának átláthatósága segítheti elő az Európai Unión belül ma meglévő akadályok lebontását. Ennek segítenie kell az Unióban működő társaságokat, és különösen hozzá kell járulnia ahhoz, hogy a mikrovállalkozások számára megállapított speciális feltételek a jelenlegi kemény gazdasági körülmények mellett is hasznosak legyenek.

Az Európai Unióban mindig egyre jobb szabályozásra kell törekednünk. Árnyékelőadóimmal közösen módosítottam a jelentésnek azokat a szakaszait, amelyek már nem relevánsak, vagy amelyek annyira homályosak voltak, hogy senki sem volt képes azokat betartani vagy gondoskodni azok alkalmazásáról. Egy olyan ágazat, mint az építőipar esetében elengedhetetlen, hogy a szabályok egyértelműek legyenek, és alig várom, hogy láthassam ezeknek a változtatásoknak az eredményeit.

A terméksor roppant nagy és sok kihívással kell szembenéznünk, de ezek az új szabályok, amelyek a következő 24 hónap során hatályba lépnek a tagállamokban, segítséget nyújtanak majd az építőipari ágazatnak, miközben gazdasági növekedés elérésére és ezen keresztül munkahelyek teremtésére törekszünk.

  Antonio Tajani, a Bizottság alelnöke. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Először is szeretnék köszönetet mondani az elnöknek, aki megtisztel bennünket egy olyan kérdésről folytatott vita vezetésével, amely igen fontos az iparpolitika és a belső piac szempontjából. Szeretnék továbbá köszönetet mondani az előadónak, Stihler asszonynak, aki nagyon alapos munkát végzett ezen a javaslaton, és elkötelezettségének köszönhetően lehetővé tette a számunkra, hogy második olvasatban megállapodásra jussunk.

Szeretném továbbá kifejezni őszinte köszönetemet az összes árnyékelőadónak és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság elnökének, Harbour úrnak. Az önök közös erőfeszítése döntő szerepet játszott abban, hogy sikerült fordulópontot elérni az európai intézmények között erről a rendkívüli mértékben technikai jellegű dossziéról folytatott tárgyalások során.

A Bizottság üdvözli a Parlament és a Tanács között a második olvasatban elfogadott kompromisszumot, mivel függetlenül annak technikai jellegétől, ez a dosszié rendkívüli jelentőségű. Az építőipari termékekről szóló rendelet elfogadása felbecsülhetetlenül fontos lépés az egységes európai építőipari ágazat felé vezető úton. Az építőipari termékek az európai bruttó hazai termék 3%-át teszik ki, és a foglalkoztatás szempontjából az építőipari ágazattal kapcsolatos tevékenységek adják az európai GDP 6,5%-át, a foglalkoztatásnak pedig 7,5%-át. Együttesen ez azt jelenti, hogy az építőipari ágazat az európai gazdaság 10%-át teszi ki, amint ezt felszólalásában az előadó is megjegyezte.

Ezenkívül az építőipari termékekre vonatkozó rendelet elfogadása fontos lépést jelent a jogszabályok egyszerűsítése és továbbfejlesztése felé vezető úton, miközben konszolidálja az építőipari termékek belső piacát. Ez volt ugyanakkor a kisvállalkozói intézkedéscsomagban foglalt alapelvek első gyakorlati alkalmazása. Ennek eredményeként az uniós jogszabályok végre biztosítják az európai vállalkozások – és különösen a mikrovállalkozások – számára azokat az eszközöket, amelyek segítik, ahelyett hogy hátráltatnák őket. Konkrétan az űrlapok kitöltése, a bürokratikus eljárások és a külön kötelezettségek tartoznak ide.

Csak elégedett lehetek ezzel a végeredménnyel, különös tekintettel három olyan kérdésre adott megoldásra, amelyet a múltban túlságosan bonyolultnak tartottunk. Először: a veszélyes anyagok kérdésének tekintetében a Bizottság jelentést fog készíteni erről a fontos kérdésről, folyamatosan tájékoztatja a Parlamentet, és ha szükséges, akkor további jogalkotási javaslatokat nyújt be.

Másodszor: különleges bánásmódot alkalmazunk a mikrovállalkozásokkal kapcsolatosan, amelyeket mindig nagyon fontosnak tartottunk a kisvállalkozói intézkedéscsomagban szereplő alapelvek megóvása szempontjából. Az elért végeredmény kielégíti ezt a feltételt, mivel fenntartja az egyszerűsített eljárások lehetőségét a mikrovállalkozások esetében.

Végül: a szöveg különféle részei felismerik a vállalkozásokra nehezedő adminisztrációs és ellenőrzési kötelezettségek csökkentésének szükségességét részben a CE-megjelöléssel kapcsolatos egyszerűsített eljárások bevezetésével, ugyanakkor azáltal is, hogy választható lehetőség maradt az európai műszaki értékelés alkalmazása.

Amint ezt az Európai Bizottságnak a Tanács első olvasatban kialakított álláspontjához fűzött nyilatkozata is jelzi, mindenképpen ellenőriznünk kell azt, hogy a kiválasztott megoldások valóban a legalkalmasabbak-e a fennálló szükségletek kezelésére. Különösen kerülnünk kell azt, hogy indokolatlan, de legalábbis szükségtelen adminisztratív kötelezettségeknek vessük alá a vállalkozásokat és különösen a mikrovállalkozásokat. Gondosan figyelemmel kell követnünk ezt a szempontot, és következtetéseinket hozzá kell fűznünk az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak szóló jelentéshez, amelyet a rendelet hatályba lépése után öt évvel kell elkészíteni.

Azt is tisztáznom kell, hogy a Bizottság szorosan együtt akar működni az Európai Parlamenttel, és természetesen a Tanáccsal is a rendelet végrehajtása tekintetében. Ebből a célból felkértem szolgálataimat – akiknek köszönetet mondok azért a hozzájárulásért, amellyel mindig támogatják a Bizottság jogalkotási munkáját – egy végrehajtási útiterv elkészítésére, amelyet a lehető leghamarabb el fogok küldeni önöknek. Ez különösen az úgynevezett komitológiai aspektusokat vizsgálja. A Parlament a Bizottság kulcsfontosságú partnere, és biztosíthatom önöket afelől, hogy továbbra is szeretnék szorosan együttműködni önökkel az elfogadási folyamat következő szakaszát is beleértve. Emellett az ebben az Ülésteremben eltöltött 14 év sem volt hiábavaló.

Végül a Bizottság szükségesnek érezte, hogy nyilatkozatot nyújtson be az intézmények közötti közös megállapodástól való eltérés tekintetében a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal szembeni kifogás benyújtási határidejével kapcsolatban. A Bizottság feltétlenül ki akarja hangsúlyozni, hogy a közös megállapodás tervezetében lefektetett alapelv két hónapot biztosít a kifogások benyújtására, amely további két hónappal meghosszabbítható.

Ebben az esetben a Bizottság fenntartja azt a véleményét, hogy nem állnak fenn olyan különleges körülmények, amelyek indokolhatnák ennek az alapelvnek a megsértését. A Bizottság sajnálja, hogy nem tartotta tiszteletben a közös megállapodás tervezetében elfogadott alapelvet, és nyilatkozatában hangsúlyozza, hogy ami az építőipari termékek esetében történt, az nem lehet precedensértékű.

Szeretnék köszönetet mondani a Parlamentnek – ezen belül az elnök személyén keresztül is, akinek újból köszönetet mondok, amiért részt vett ebben a vitában – azért az érdeklődésért, amellyel ezt az egyszerűsítési javaslatot megvizsgálták. Befejezésül szeretném kihangsúlyozni az új rendelettől várható előnyöket, valamint az építőipari termékek gyártói, felhasználói és a nemzeti közigazgatások számára jelentkező előnyöket.

Mi is megerősítjük, hogy a Bizottság hajlandó betartani a rendelet szövegében szereplő kötelezettségeket különös tekintettel a kért jelentések összeállítására.

Újból köszönetet mondok önnek, elnök úr, és köszönetet mondok a tisztelt képviselőknek az önök által tanúsított elkötelezettségért és együttműködésért.

  Andreas Schwab, a PPE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, Tajani úr, hölgyeim és uraim! Én is azzal szeretném kezdeni, hogy kifejezem őszinte köszönetemet mindazoknak, akik tevékenyen részt vettek ennek a rendeletnek a második olvasatban történő elfogadásában. Ez a rendelet – amint a címe is sugalmazza – előrelépést jelent a hatályos irányelvhez képest. Az építésügyi rendeletek a múltban természetesen bizonyos mértékben a nemzeti autonómia központi részét alkották. Az a tény, hogy ezzel a rendelettel sikerült előmozdítanunk az európai belső piac ügyét, rendkívül pozitív fejlemény.

Másodszor: a rendelet különösen a kis- és középvállalkozások tekintetében számos fontos könnyítést tartalmaz, amelyek egyszerűsítik majd ezen cégek gazdasági tevékenységét és az európai belső piacon folytatott ügyleteiket. Végül természetesen a fogyasztók számára is előnyös lesz ez a rendelet, mert jelentősen javítja majd az építőipari termékek biztonságát és megbízhatóságát.

Árnyékelőadónk, Mayer professzor nevében is beszélhetek, akinek ma a választókerületével kapcsolatos bizonyos ügyek miatt sajnálatos módon a választókerületében kellett maradnia. A professzor felkért engem annak említésére, hogy ez a rendelet végeredményben egy második olvasatban elfogadott kompromisszumot képvisel. Az ő véleménye szerint jó kompromisszumot, mindazonáltal nyitva maradt néhány kérdés, amelyen tovább kell dolgoznunk. Nagyon hálás vagyok Tajani úrnak, amiért rámutatott arra, hogy Parlamentünk az utólagosan elvégzendő munkákban is részt fog venni. Mivel az árnyékelőadó, Mayer professzor úr úgy érzi, nem elegendő az építőipari termékek gyártóinak magatartását és a termékek értékesítését szabályozni; ezt a rendeletet ki kell egészíteni egy olyan jogszabállyal, amely az építőipari termékek alkalmazásának és beépítésének alapelveit és gyakorlati szabályait is meghatározza. Ebben a tekintetben Mayer professzor úgy véli, hogy a Bizottságnak mérlegelnie kell azt a lehetőséget, hogy az Európai Szabványügyi Bizottságot (CEN) felhatalmazza egy szabványos európai rendelet létrehozására.

Arra is szeretne rámutatni, hogy a Bizottságnak figyelemmel kell követnie, hogy vajon az építőipari termékekről szóló új rendelet elvezet-e az adekvát harmonizáláshoz minden területen és hogy nem eredményez-e további biztonsági problémákat és tisztességtelen versenyt. Miután azonban meghallgattam Tajani biztos úr mondanivalóját, biztos vagyok abban, hogy ezt együttesen meg fogjuk valósítani.

ELNÖKÖL: RODI KRATSA-TSAGAROPOULOU
alelnök

  Evelyne Gebhardt, az S&D képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Szeretném kifejezni nagyon őszinte köszönetemet az előadónak, Stihler asszonynak, aki nagyon fontos munkát végzett ezen a rendkívül technikai jellegű területen.

Az előttünk fekvő jelentés nemcsak technikai jellegű, hanem ezzel együttesen erősen politikai jellegű is. Olyan jelentés, amely kapcsán magas politikai normákat is tiszteletben kellett tartani. Egyensúlyozni kellett a különféle ipari érdekek, a biztonság és a dolgozók védelme között, az Európai Parlament, valamint a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportjának véleménye szerint pedig az előadó ebből a szempontból bámulatos sikert ért el.

Feltétlenül tiszteletben kellett tartanunk az ipar érdekeit és meg kellett értenünk, milyen problémáik vannak az építőipari termékek területén. A nagy, valamint a kis- és középvállalkozások közötti egyensúly megtalálása is fontos volt. Az volt a véleményünk, hogy a Bizottságnak igaza volt, amikor felvetette, hogy a kisvállalkozások esetében kevesebb szabályra van szükség. Ez azonban nem azt jelenti – és ebből a szempontból továbbfejlesztettük a Bizottság javaslatát –, hogy megengedhetünk alacsonyabb biztonsági szintet. Az előírások szintjének is nagyon magasnak kell lennie, és ezt sikerült is megvalósítanunk ezen a területen.

Természetesen a biztonság előtérbe helyezése is fontos. Ez különösen fontos a fogyasztók szempontjából, mert ahol az építőipari terméket gyártják és beépítik, ott arról is gondoskodni kell, hogy a termék felhasználója ugyanolyan biztonságban legyen, mint azok, akik korábban előállították, dolgoztak rajta.

A harmadik pont, amely különösen fontos volt a számunkra, szociáldemokraták számára, az a munkavállalók védelmének javítása és az a tény, hogy ezt is újból kifejezetten beépítettük a rendeletbe. Stihler asszony ennek szintén nagy jelentőséget tulajdonított felszólalásában. Elvégre ezeknek az építőipari termékeknek a gyártása során gyakran veszélyes anyagokkal is kell dolgozni. Rendkívül fontos annak biztosítása, hogy valóban a lehető legmagasabb szintű védelmet érjünk el ezen a területen. Ezt a védelmi szintet ezeknek a termékeknek az ártalmatlanítása kapcsán is mérlegelni kell a későbbiekben – és ezen valószínűleg tovább kell dolgoznunk, Tajani úr –, miután ezen termékekre már nincs szükség.

Szeretnék újból őszinte köszönetet mondani az előadónak valóban ragyogó munkájáért.

  Heide Rühle, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony! Én is szeretnék köszönetet mondani Stihler asszonynak és az összes árnyékelőadónak. Meggyőződésem, hogy jó kompromisszumot sikerült elérnünk ebben a második olvasatban, még akkor is – mert kompromisszumok esetében természetesen mindig ez a helyzet –, ha nem mindegyik fél elégedett.

Szeretném külön kiemelni Meyer professzor megjegyzéseit, amelyeket Schwab úr tolmácsolt. Meggyőződésem, hogy még van elvégzendő munkánk a címkézés tekintetében. Most sikerült jól összehangolnunk az építőipari termékeket, vagyis az építőipari termékek gyártását. Van azonban még elvégzendő munkánk az építőipari termékek beépítésének és felhasználásának területén. Az egyik lehetőség az, hogy a Bizottság tovább dolgozik ezzel kapcsolatban az eurokódok területén, és ennek vonatkozásában felhatalmazásnak is kell lennie az eurokódoknak ezen a területén történő előrelépés megvalósítása céljából.

A másik lehetőségünk az, hogy harmonizáljuk az alkalmazás és a felhasználás területét, hogy ne essünk vissza nemzeti szintre ebből a szempontból, és hogy csak magukkal a termékekkel kapcsolatban létezzen európai harmonizálás, a felhasználásukkal kapcsolatban viszont nem. Tovább kell dolgoznunk ezzel kapcsolatban, és a Bizottság teljes támogatásunkat meg fogja kapni, ha további intézkedésekre van szükség.

Szeretnék megemlíteni egy további szempontot, ami fontos volt a vita során abban a tekintetben, hogy a jelentés mellett szavazzunk-e. Sajnos a belga elnökség elkövetett egy hibát a tárgyalások során. Az első olvasat után új területeket vezetett be a második olvasatba – 8. cikk (3) bekezdés és 8. cikk (6) bekezdés – a Parlament teljes beleegyezése nélkül. A magyar elnökség foglalkozott ezzel a kérdéssel egy levélben. Azonban nem hiszem, hogy a magyar elnökség valóban megértette ezt a konfliktust. Újból szeretnék rámutatni arra, hogy a jövőben, ha új pontokat vezetnek be a második olvasatba, akkor elvárom, hogy a Tanács valóban keresse meg a Parlamentet és próbáljon megfelelő kompromisszumot elérni velünk.

Mindazonáltal az eredményeket tekintve nem hisszük, hogy érdemes lenne elutasítani ezt a kompromisszumot egy ilyen jellegű eljárási hiba miatt. Megszavazzuk ezt a kompromisszumot, mert meggyőződésünk, hogy a dokumentum fontos lépés annak az ágazatnak a további harmonizációja felé, amelynek gazdasági jelentősége ilyen nagy. Ezért ezen második olvasat tekintetében a kompromisszum támogatásunkat élvezi.

  Emma McClarkin, az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! Szeretnék köszönetet mondani Stihler asszonynak az elvégzett kemény munkáért. Nagyon hosszú volt ez az út.

Ma Európában az építőipari ágazat közvetlenül 12 millió uniós állampolgárt foglalkoztat. Emellett az építőanyagok gyártóinak körülbelül 92%-a kis- és középvállalkozás – ez több mint 65 000 önálló vállalkozást jelent. Nyilvánvaló, hogy az építőipari ágazat létfontosságú az európai gazdaság szempontjából, és kötelesek vagyunk támogatást nyújtani az ágazatnak, különösen a gazdasági válság után.

Ennek a jelentésnek sok olyan aspektusa van, amely patthelyzetet idézett elő sokunk között – ilyen az uniós jogalkotás természete. Nem tökéletes, hanem kompromisszumos. A kulcsfontosságú kérdések között szerepelt a CE-megjelölés avagy megfelelőségi nyilatkozat, amelyről sikerült megállapodásra jutnunk annak érdekében, hogy a mikrovállalkozásoknak ne kelljen ugyanolyan terheket viselniük, mint a nagyobb társaságoknak. Az építőipari termékekben lévő veszélyes anyagok kezeléséről és azonosításáról sikerült kompromisszumra jutnunk és elértük, hogy ne legyenek ütközések az érvényben lévő REACH-rendeletekkel.

Remélem, hogy a második olvasatban elfogadott megállapodásnak valós eredményei lesznek, és hogy a megállapodás bátorítani fogja az építőipari termékek szabad mozgását, javítani fogja az előírásokat az egész Unióban, és elő fogja mozdítani az építőipari termékek újrahasznosítását a jövőben, miközben – és ez a legfontosabb – nem fokozza a vállalkozásokra nehezedő bürokratikus terheket és nem zavarja össze a fogyasztókat.

  Lara Comi (PPE). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Üdvözlöm az elért kompromisszumot néhány olyan konkrét pont tekintetében, amelyeket létfontosságúnak tartok azoknak a célkitűzéseknek a tényleges elérése szempontjából, amelyeknek elérését ennek a jogalkotási javaslatnak alapján javasoljuk.

Az egyszerűsített eljárások szabályainak megőrzésére gondolok, amelyet minden bizonnyal a vállalkozásokra nehezedő terhek enyhítésére és költségeik csökkentésére gondolva szándékoztak megvalósítani, különös tekintettel a kis- és középvállalkozásokra. Valójában úgy gondolom, hogy a jelenlegihez hasonló negatív gazdasági helyzet összefüggésében teljességgel elengedhetetlen a kis- és középvállalkozások által betöltött szerepkör jelentőségének felismerése, amelyek gazdaságunk egyik legfontosabb alapkövét alkotják.

Emellett az új rendelet az egyszerűsített eljárási mechanizmusok bevezetésével és különösen az új termékek piaci bevezetési idejének csökkentésével határozottan támogatja az innovációt. Ugyanakkor a fogyasztókat is védi, mert lehetővé teszi, hogy gyorsabban hozzáférjenek innovatív termékekhez a minőség és a biztonság feladása nélkül, amelyről a CE-megjelölésnek kell gondoskodnia.

Ezért véleményem szerint az elért megállapodás kiváló kompromisszumot jelent, amely megteremti a helyes egyensúlyt a gyártók és a fogyasztók szükségletei között, és ezáltal garantálja a piac megfelelő működését egy olyan ágazatban, amely valóban európai gazdaságunk hajtóereje.

  Sylvana Rapti (S&D). – (EL) Elnök asszony! Köszönetet kell mondanom Stihler asszonynak az elvégzett kiváló munkáért. Valamennyien egy technikai kérdésről beszélünk. Szerencsére Gebhardt asszony, aki a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportjának nevében szólalt fel, rávilágított arra a tényre, hogy ez nemcsak technikai kérdés – ez egy rendkívül erősen politikai és gazdasági jellegű kérdés. Valamennyien tudjuk, hogy az építőipar a gazdaság alapvető pillére. Valamennyien tudjuk, hogy a kis- és középvállalkozások alkotják gazdaságunk gerincét, amely gazdaság az Európai Unió keretein belül rendkívül nehéz helyzetben van. Ezért Stihler asszony jelentése politikai szempontból is rendkívül fontos, ő pedig kiváló munkát végzett.

Sikerült kompromisszumra jutnunk, egy mindenki számára megfelelő kompromisszumra. Olyan egyensúlyt sikerült kialakítanunk, amely egyszerű eljárásokat ad a kezünkbe, az eljárások pedig a kis- és középvállalkozások színvonalának veszélyeztetése nélkül alkalmazhatók, ugyanakkor a lehető legjobb eredményeket hozzák.

Sikerült rendet teremtenünk a veszélyes anyagok kérdésében. Valamennyien emlékszünk – és az itt jelen lévő idősebb kollégák nagyon is jól emlékeznek – a Berlaymont-épület azbesztszennyezettségének kérdésére, amely öt vagy hat éven keresztül zárva volt. Képzeljék el, mi történne az Európai Unió egyes tagállamaiban, ha nem volnának képesek kezelni a veszélyes anyagok kérdését?!

Végül: még foglalkoznunk kell a biztonság és az átláthatóság kérdésével. Úgy gondolom, hogy Stihler asszony ezzel kapcsolatban is kiváló munkát végzett jelentésében és az elért kompromisszum tekintetében.

Befejezésül: bízom abban, hogy az európai állam felépítésével is foglalkozunk majd, amint ezt az építőipar esetében is megtettük.

  Malcolm Harbour (ECR). – Elnök asszony! A Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság elnökeként teljes szívemből csatlakozom a sok elhangzott megjegyzéshez. Úgy gondolom, hogy valójában az összes megjegyzéshez csatlakozni tudok, amely itt a Catherine Stihler által elvégzett munkával kapcsolatban elhangzott. Úgy gondolom, hogy egy teljes dosszié második olvasatban történő átvétele és a bizottságunkhoz történő beérkezése kemény feladat volt, amelyet képviselőtársam kiválóan oldott meg.

Szeretném megjegyezni, hogy ez megmutatja a második olvasat eljárásának jelentőségét, amelyet ez az eljárás ebben a Parlamentben betölt, hiszen sikerült jelentősen továbbfejlesztenünk a Tanácstól kapott álláspont szövegét. Amint erre Rühle asszony hangsúlyozottan rámutatott, volt velük némi nézeteltérésünk. Levelet kaptunk a magyar elnökségtől néhány részletes kérdésről, amelyet a jegyzőkönyvben közzé fogunk tenni.

Csak két záró megjegyzést szeretnék tenni, támogatva ezt a megállapodást. Az első önnek szól, biztos úr. Szeretném megköszönni a munkát, amelyet velünk együtt végzett, mert nagyon szorosan együtt kell működnünk önnel a javaslat végrehajtása során. Amint erre ön is rámutatott, a komitológiai eljárásnak ezzel kapcsolatban fontos szempontjai vannak, és bizottságom teljes mértékben egyetért azzal, hogy nagyon komolyan kell venni ezeknek a javaslatoknak a figyelemmel kísérését.

Másodszor: szerintem ez egy kritikus jelentőségű ágazat, és a felügyeletünk alatt kell tartanunk, amint ezt sok munkatársunk el is mondta. Tenni kell mindezt pedig annak biztosítása érdekében, hogy valóban ne legyenek érvényben olyan piaci akadályok, amelyek megakadályoznák, hogy ez az ágazat létfontosságú módon hozzájáruljon az európai gazdasághoz.

  Zuzana Roithová (PPE). – (CS) Elnök asszony! Nagyon elégedett vagyok az építőipari termékekről szóló irányelv szövegével, amelyről az előadók – Tajani és Barnier biztos urak hathatós segítségével – ma második olvasatban megállapodás született. Ennek le kell egyszerűsítenie az építőipari termékek piacát. Megfelelő módon egyesíti és leegyszerűsíti a dokumentációt és megszünteti a különféle szükségtelen bürokratikus gyakorlatokat. Végre érvényesült az a nézet, hogy az épületek felépítése az építési szolgáltatások nyújtásából, nem pedig a termékek marketingjéből áll, és hogy az építési tevékenységek a nem sorozatban gyártott elemeknek épületbe történő beépítésére is kiterjednek, és ennek nagyon örülök. A Cseh Köztársaságban tevékenykedő cégek is örülnek ennek a kicsi reformnak, mert a régi irányelv a minőség javítása nélkül növelte meg költségeiket. A Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, amelynek én is a tagja vagyok, összegyűlt, és egyhangúan elfogadta a szöveget a mikrovállalkozásokra vonatkozó egyszerűsítésekkel együtt. Bízom abban, hogy az egész Parlament ugyanezt fogja tenni holnap. Ez annak újabb jele lesz, hogy az EU jogi környezete olyan módon fejlődik, ami támogatja az egyesített piacot.

  Anja Weisgerber (PPE). – (DE) Elnök asszony! Engem nem győzött meg a kompromisszum összes pontja, de tudom, hogy az új rendelet határozott előrelépést jelent a jelenlegi jogi helyzethez képest. Először is rendelkezésünkre áll majd egy szabványosított európai technikai nyelvezet az építőipari termékek teljesítőképességéről, emellett ésszerűsített és leegyszerűsített eljárásaink lesznek. Előrelépést értünk el az európai belső piac kapcsán, és ezzel a társaságok, valamint a szabványosított biztonsági követelményeken keresztül a fogyasztók érdekeit is szolgáljuk. Elvben fontosnak és ésszerűnek tartom a mikrovállalkozásokra vonatkozó bürokratikus rendelkezések enyhítését. Emellett azonban azt a tényt is figyelembe kell vennünk, hogy az építőipari termékeket feldolgozó mikrovállalkozások egyben felhasználók is.

Ezért elégedett vagyok azzal, hogy javaslatomat beépítették a kompromisszumba. Ez egyszerűsített eljárásokat biztosít a mikrovállalkozások számára az építőipari termékek teljesítőképességével kapcsolatos jellegzetességek értékelése tekintetében. Ha azonban ők ilyen eljárást alkalmaznak, akkor bizonyítaniuk kell azt, hogy az általuk alkalmazott eljárás ekvivalens azzal az eljárással, amelyet Európában-szerte alkalmaznak. Csak így lehet biztosítani azt, hogy a teljesítőképességgel kapcsolatos jellegzetességek részletei szintén pontosak és megbízhatóak legyenek, és hogy az épületek is biztonságosak legyenek egész Európában.

  Antonio Tajani, a Bizottság alelnöke. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Támogatom Harbour úr szavait, amelyekkel kihangsúlyozta a vita tárgyát képező szöveg jelentőségét és azt, hogy a Parlamenttel kötött megállapodásnak köszönhetően a dokumentumot el fogjuk fogadni. Ennek az az oka, hogy ez egy új önálló jogszabály, amely fontos útmutatást nyújt majd a piacnak, ugyanakkor létrehoz olyan jó szabályokat, amelyek lehetővé teszik, hogy a kis- és középvállalkozások terjeszkedhessenek – mindenekelőtt a jelenlegi válság utolsó szakaszában –, amelynek során minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk annak érdekében, hogy a kis- és középvállalkozások új munkahelyeket hozhassanak létre és növekedhessenek. Ez a célja az Európai Bizottságnak, amelyet az Európai Parlament valós elkötelezettsége is támogat részben a kisvállalkozói intézkedéscsomag végrehajtásának és továbbfejlesztésének eredményeként.

A kis- és középvállalkozások számára előnyös lesz az egyszerűsítés, a bürokrácia csökkentését is ide számítva. Amint azonban Gebhardt asszony mondta felszólalásában, a piac liberalizálásának és fejlesztésének ezek az új szabályai valós biztonsági útmutatásokkal is szolgálnak majd, ami nagyon fontos az építőipari ágazat munkavállalói, de a fogyasztók számára is.

Meggyőződésem, hogy ez a jelentés a helyes irányba halad. A Bizottságnak azonban nem az a szándéka, hogy megakadályozza a jogszabály elfogadását, amely a Tanács és a Parlament közötti megállapodás és kompromisszum végeredménye. Az elkövetkező évek során folytatni akarjuk ezt a munkát, és Harbour urat is szeretném biztosítani afelől – aki kihangsúlyozta a továbblépés szükségességét –, hogy elköteleztük magunkat a végrehajtási útiterv elkészítése mellett, amelyet a lehető leghamarabb el fogok juttatni önökhöz.

A vita során sok tisztelt képviselő beszélt az építőipari ágazat harmonizációjáról, különös tekintettel a biztonságra. Teljes mértékben tisztában vagyok ezzel a problémával, és nagyon elégedett vagyok, amiért sikerült kidolgozni az eurokódokat az Európai Szabványügyi Szervezettel, mivel ezek a harmonizált szabályok kifejezetten az építőipari biztonságra vonatkoznak. Amint önök is tudják, a Bizottság most dolgozik egy, a szabványosításról szóló nyilatkozat előkészítésén, amelyet néhány héten belül benyújtunk a Parlamenthez és a Tanácshoz. Ezért, elnök asszony, tisztelt képviselők, meggyőződésem, hogy ma és holnap fontos előremutató lépést teszünk.

Hadd ismételjem meg: ezek nem csak technikai szabályok, bár szeretnék köszönetet mondani az előadónak a technikai szabályok kezelése során tanúsított türelméért, amelyek mindenesetre fontos politikai elkötelezettség pillanatképét mutatják. A technikai részletek mögött ott rejtőzik a kis- és középvállalkozásokra nézve kedvező fontos gazdasági döntés, amely új munkahelyeket teremthet az elkövetkező évek során, emellett félmilliárd európai polgárnak is kedvez.

  Catherine Stihler, előadó. – Elnök asszony! Köszönetet mondok minden kollégának, aki rászánta az időt, hogy felszólaljon ma délután és este.

Úgy gondolom, hogy Tajani biztos úrnak a partnerségi együttműködéssel, az útitervvel és az eurokódokkal kapcsolatos megjegyzései, amelyekről Rühle asszony és (azt hiszem) Schwab úr is említést tett, nagyon fontosak, és továbbvisszük a jó együttműködés ügyét, amelyet eddig is folytattunk. Ez egy kompromisszum, amelyet elértünk, és vannak olyan szempontok, amelyeket a kollégák talán szerettek volna látni ebben a kompromisszumban, és amelyekről nem sikerült megállapodnunk, de a Parlamentnek sikerült elfogadtatnia a módosítások 75%-át, amelyeket mi fontosnak tartottunk ebben a szövegben, és ez semmi esetre sem számít kis bravúrnak.

Van valami, ami a vita során végig feltűnt nekem. Ez pedig az, hogy az építőipari ágazat annyira létfontosságú gazdaságunk jövőbeni növekedése és a munkahelyek szempontjából. Ezért szeretném megkérdezni az elnöktől, megoldható lenne-e az, hogy évente vitát rendezzünk itt a Parlamentben az építőipari ágazatról annak érdekében, hogy továbbvigyük a biztos úr által felajánlott együttműködést, és hogy gondoskodjunk arról, hogy mindig akkora jelentőséget tulajdonítsunk az építőipari ágazatnak, amekkorát ennek a témának e Parlamentnek tulajdonítania kell tekintettel arra, hogy 38 millió ember él az építőipari ágazatban végzett munkából.

Tehát köszönöm, elnök asszony, köszönöm, biztos úr, és nagyon várom az elkövetkező heteket, hónapokat és éveket, mert az építőiparról folytatott vita folytatódni fog a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottságban, én pedig ezt biztosan követni fogom.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra 2011. január 18-án, kedden kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  George Becali (NI), írásban. – (RO) Szeretnék gratulálni az előadónak a jelentés tartalmához. Az építőipari termékek az európai gazdaság olyan ágazatait alkotják, amelyek egyrészt sebezhetőek, másrészt fontosak, és amelyeket harmonizálnunk kell. Nemcsak amiatt használom a „sebezhető” szót, ahogyan ez az ágazat a recesszióra reagált, hanem különösen az ágazatban dolgozó munkavállalók és kis- és középvállalkozások száma miatt is: 12 millió, illetve körülbelül 65 000. Nagymértékben támogatom azt az elképzelést, hogy el kell ismernünk a munkaegészség és munkabiztonság magas szintjének szükségességét az építőipari termékekkel kapcsolatban. Az is nyilvánvaló, hogy nemcsak a gyakran bekövetkező munkahelyi balesetekre utalok, hanem a munkafolyamatok során használt veszélyes anyagokra is. Szeretnék hozzátenni még egy utolsó szempontot. Az építőipari termékek egységes piaca a méretének és különleges természetének megfelelő támogatást igényel, a sebezhetőségi aspektusokat is ide számítva, amelyet felszólalásom kezdetén említettem.