Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2010/0062(NLE)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

A7-0370/2010

Viták :

PV 17/01/2011 - 14
PV 17/01/2011 - 16
CRE 17/01/2011 - 14
CRE 17/01/2011 - 16

Szavazatok :

PV 19/01/2011 - 6.4
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2011)0010

Viták
2011. január 17., Hétfő - Strasbourg HL kiadás

16. Az EU és Kamerun közötti, az erdészeti jogszabályokról szóló megállapodás - Az Európai Unió és a Kongói Köztársaság közötti, az erdészeti jogszabályokról szóló megállapodás - FLEGT önkéntes partnerségi megállapodások (a vita folytatása)
A felszólalásokról készült videofelvételek
PV
MPphoto
 

  Elnök. – Most folytatjuk a vitát.

 
  
MPphoto
 

  Eva Joly, a Fejlesztési Bizottság véleményének előadója.(FR) Tisztelt elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Az Európai Unió, Kamerun és a Kongói Köztársaság között létrejött partnerségi megállapodások elvileg jó hírként kellene, hogy szolgáljanak a lakosság számára, és jó hírként kellene, hogy szolgáljanak a biológiai sokféleség szempontjából. Ez azonban csak egyik állomása egy hosszú folyamatnak, amelyet gondos figyelemmel fog követni az Európai Parlament.

Ha azt akarjuk, hogy ez a megállapodás lehetővé tegye egy szabályozott, átlátható és környezetbarát fakereskedelem bevezetését, ami néhány, kétes legalitású csoport helyett a helyi lakosság hasznára válik, az Európai Uniónak gondoskodnia kell arról, hogy maradéktalanul tiszteletben tartsák a helyi és őshonos népesség jogait, és hogy ez utóbbi valóban részt vegyen a konzultációkban. Segítenie kell valamennyi érdekelt képességeinek megerősítésében, részt kell vállalnia a korrupció elleni küzdelemben és a valódi erdőirányítás bevezetésében.

A megállapodások nem szolgálhatnak ürügyül arra, hogy tovább folytatódjon a fejlődő országok fosztogatása, hanem az Európai Unió és a nevezett országok közötti kapcsolatok egyensúlyának helyreállításában kell segédkezniük.

 
  
MPphoto
 

  Christofer Fjellner, a PPE képviselőcsoport nevében.(SV) Tisztelt elnök asszony! Ezek az erdészeti irányításra és az erdészeti termékek kereskedelmére irányuló (FLEGT) megállapodások, amelyekről holnap fogunk szavazni Kongó és Kamerun vonatkozásában, fontos európai eszközök vagy fegyverek az illegális fakitermelés elleni küzdelemben, ezért üdvözlöm ezeket.

Az illegális fakitermelés mind környezeti, mind gazdasági és társadalmi szempontból óriási problémát jelent. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a probléma – ebben az esetben az illegális fakitermelés – önmagában ritkán alapozza meg az illegális fakereskedelem feltételeit. Ez ehelyett számos egyéb, még súlyosabb probléma – a szegénység, a tulajdonjogok hiánya, a korrupció és bizonyos esetekben a háború – tünete és következménye.

A világ legszegényebb országaiban a legsúlyosabbak a problémák. Ezért nagy örömömre szolgál, hogy a Bizottság ezt szem előtt tartotta, amikor előkészítette és megtárgyalta a megállapodásokat. Azt mondhatnánk, hogy szabad-kereskedelmet adtunk cserébe azoknak az érintett országoknak, amelyek reformokat hajtottak végre a tulajdonjogok megszilárdítása, a korrupció elleni küzdelem és az ésszerű erdészeti jogszabályok bevezetésének biztosítása érdekében.

Az a tény, hogy a tünetek helyett inkább az alapvető okokkal foglalkozunk, mutatja a legjobban, hogy amit holnap teszünk, az a helyes irányba tett lépés. Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk – különösen a többi országgal megtartandó, közelgő tárgyalások előtt –, hogy az illegálisan kivágott fa kereskedelme elleni küzdelmünk során nem akadályozhatjuk a szegény országokat abban, hogy az értékesebb nyersanyagaik egyikét exportálják. Nem nehezíthetjük meg számukra a fa felhasználását, ami fantasztikus természetes anyag. A jó nem áll ellentétben a legjobbal.

Emlékeztetni szeretném Önöket arra, hogy hazám, Svédország pontosan a faexport révén vált egykoron gazdaggá. A mai szegény országokat nem foszthatjuk meg ettől a lehetőségtől. Ha most továbblépnek, és folytatják a megállapodásokról szóló tárgyalásokat, remélem, hogy továbbra is kifejezetten az illegálisan kivágott fa ellen fognak küzdeni, nem pedig a fakereskedelem ellen.

 
  
MPphoto
 

  George Sabin Cutaş, az S&D képviselőcsoport nevében.(RO) Tisztelt elnök asszony! Az Európai Bizottság kezdeményezte az önkéntes partnerségi megállapodások megkötésének folyamatát azokkal az országokkal, amelyek fát exportálnak az Európai Unióba. Úgy vélem, hogy ezzel összefüggésben fontos, hogy olyan struktúrát hozzunk létre, amely elősegíti a helyi közösség tevőleges bevonását mind a megállapodás végrehajtásának ellenőrzésébe, mind az erdészetirányítási keret továbbfejlesztésébe, és végül, de nem utolsó sorban azt a célt szolgálja, hogy a lehető legnagyobb mértékben vegyük elejét a korrupciónak.

Jól mutatja ezt, hogy a civil társadalmat bevontuk a Kamerunnal kötendő megállapodás kidolgozásának folyamatába. Ugyanakkor külön intézkedések szükségesek ahhoz, hogy valamennyi aláíró országban folytathassuk ezt a fajta párbeszédet. Az is fontos, hogy társadalmi és környezeti szempontból fenntartható faipar fejlesztésén dolgozzunk, többek között oly módon, hogy ezekben az országokban visszaszorítjuk az erdőirtást és az erdőpusztulást. A megállapodások meg kell, hogy feleljenek az Európai Unió környezetvédelemre és fenntartható fejlődésre vonatkozó nemzetközi kötelezettség-vállalásainak.

 
  
MPphoto
 

  Chris Davies, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök asszony! Az önkéntes partnerségi megállapodásokat vitatjuk meg. Ezek szép szavak; ezek a jó szavak: olyan Európai Uniót képviselnek, amely nem próbálja akaratát rákényszeríteni a fejlődő nemzetekre, hanem segítő kezet próbál nyújtani a közös célok elérése érdekében. Egy Kongó méretű állammal kötött megállapodás módozatai azonban mindenféle ijesztő problémát vetnek fel.

Az állam már önmagában is szinte akkora, mint Európa, az állam nagy részében nem létezik kormányzás, a korrupció rendkívüli méreteket ölt – a Kongói Köztársaság a Transparency International korrupciós listáján majdnem a legrosszabb helyen áll.

És itt van a munkatársak számának kérdése is, akikkel azon dolgozunk, hogy ez a megállapodás megvalósítsa a célkitűzéseit – csupán maroknyi emberről van szó –, az illegális fakitermelés óriási nyereséget hoz, és az talán több, mint bármi, amit kompenzációképpen nyújthatunk, továbbá itt van az illegális fa piaca a Kínához hasonló országokban, ahol egyáltalán nem fordítanak kellő figyelmet az erdők fenntartására, és egyáltalán nem adják meg az erdőknek a kellő tiszteletet.

Mindezek a problémák azt sugallják, hogy bármilyen jó szándékkal is álljunk hozzá, az önkéntes partnerségek céljait nehéz lesz elérni. Tehát milyen biztosítékot adhat nekünk a Bizottság arra vonatkozóan, hogy minden lehetséges lépést megtesz azt biztosítandó, hogy magasztos törekvéseinket valóban siker koronázza, és hogy mindannyian bízhassunk abban, hogy ezek a jövőben megkötendő, önkéntes partnerségi megállapodások meg fogják valósítani az általunk meghatározott célkitűzéseket?

 
  
MPphoto
 

  Anna Rosbach, az EFD képviselőcsoport nevében.(DA) Tisztelt elnök asszony! A Föld erdei jelentik a bolygónk tüdejét, és mindent meg kell tennünk a védelmük érdekében. Úgy vélem, hogy olyan időkben, amikor rohamosan növekszik a világ népessége, és ezzel párhuzamosan egyre több erőforrásra van szükség, amikor a munkahelyeket a világ távoli részeire helyezik át, és gazdasági válság sújt minket, az Európai Unióban több európai fára van szükségünk ahelyett, hogy olyan országokból importáljuk az egzotikus fafajtákat, ahol nehezen ellenőrizhető az illegális fakitermelés, és ahol a korrupció ellen sem tudunk fellépni.

A trópusi erdők kiirtásával csökkentjük az érintett területek biológiai sokféleségét, és nagyon sok veszélyeztetett faj kihalásához járulunk hozzá. Az éghajlatot is megváltoztatjuk. Erre egyáltalán nincs szükség, különösen azért nem, mert léteznek megfelelő alternatívák. Ha megint több erdőt telepítünk Európában és több európai fát használunk, meg fognak szűnni ezek a problémák. Miért kell, hogy a kerti asztalunk az esőerdőből származó fából készüljön, és miért jobbak az egzotikus fából készült parketták, mint az unióbeli fából készültek?

Az elmondottak alapján és azért, mert nem akadályozhatom meg, az uniós polgárok egzotikus és trópusi fát használjanak, fontosnak tartom, hogy megszülessenek ezek a megállapodások. Fontos, hogy hozzájáruljunk az importált fatermékek és a fa ellenőrzésének javításához. Meg kell próbálnunk elkerülni a korrupciót, ami rendkívül nehéz dolog, amint azt a megállapodások is tükrözik. Következésképpen nincsenek illúzióim afelől, hogy sikerül-e véget vetnünk valamennyi illegális fakitermelésnek akár Kamerunban, akár Kongóban – és ezt sajnálattal mondom. Jobban szerettem volna, ha a megállapodások nem önkéntesek, hanem kötelező érvényűek lennének, azonban egyértelmű, hogy az önkéntes megállapodások jobbak a semminél, ezért támogatom azokat.

Azonban remélem, hogy általában véve több kezdeményezésre kerül sor a világ erdeinek megóvása érdekében, különösen, amikor a világ problémás részein fekvő országokkal kötendő uniós megállapodásokra kerül sor.

 
  
MPphoto
 

  Andreas Mölzer (NI).(DE) Tisztelt elnök asszony! Habár a Kamerunnal való erdészeti partnerségi megállapodás valóban dicséretes és az erdők nemzetközi éve során kerül rá sor, véleményem szerint nagyon alkalmas módja annak, hogy az Európai Unió javítsa a róla kialakult képet. Mindazonáltal kétségeim vannak sajnos afelől, hogy a megállapodás ér-e legalább annyit, mint a papír, amire íródott.

A korrupció elvégre időszerű kérdés Kamerunban. A környezetvédő szervezetek azzal vádolják az államot, hogy a kormánynak nagyon is tudomása van az erdészeti ágazat környezeti bűncselekményeiről, de megakadályozza az ellenőrzés végrehajtását és a büntetőeljárások lefolytatását. Elvégre állítólag a külföldi cégek ellenőrzik a fakitermelés és fafeldolgozás több mint 60%-át, valamint a faexport háromnegyedét. Az ilyen fajta megállapodásnak csak akkor lesz értelme, ha garantálni lehet, hogy a külföldi cégek ne használják lábtörlőnek a helyi társaságokat, amelyek egyáltalán nem rendelkeznek erdészeti és környezetvédelmi szakértelemmel, és ha Kamerun leszámol a korrupcióval. Habár aggódunk az esőerdők pusztulása miatt, ezt nem használhatjuk ürügyül arra, hogy megakadályozzuk az európai erdőtulajdonosokat erdeik hasznosításában, mivel a legtöbb uniós tagállamban példás módon folyik az erdőgazdálkodás.

 
  
MPphoto
 

  Filip Kaczmarek (PPE).(PL) Tisztelt elnök asszony! A Fejlesztési Bizottság küldöttségével egy hónapja jártam a Kongói Köztársaságban, ahol a kormányképviselőkkel, szakértőkkel és civil szervezetekkel folytatott megbeszéléseink során a FLEGT-kezdeményezésről is szó esett.

Az ország számára igen fontos a faipar. A kőolaj után ez a második legnagyobb exportbevételi forrás. Emlékeztetem Önöket arra, hogy nem teljesen átlátható, illetve világos a számunkra, hogy mi történik a kőolajból származó bevétellel, és hogyan használják azt fel, vagy legalább is nagy késéssel jutnak el hozzánk az információk. Ugyanakkor a Kongói Köztársaság kormánya aggodalmának ad hangot az erdővel borított területeinek jövőjével kapcsolatosan, és óriási erdősítési kampányt tervez. Természetesen még mindig nem tudjuk, hogy sikeres lesz-e ez az erdősítési program, de okvetlenül a legjobbakat kívánjuk a kongói kormány törekvéseihez. Ezért olyan fontos, hogy megszilárdítsuk a legális fakereskedelmet. Ugyanilyen fontos, hogy a FLEGT a szomszédos országokban is működjön, máskülönben a megállapodás – például a csempészet következtében – a gyakorlatban eredménytelennek bizonyulhat.

Azt sem tudjuk még, hogy az általunk támogatott, legális fakereskedelemre vonatkozó normák világszerte hatályba lépnek-e és működnek-e – néhány felszólaló már felhívta a figyelmet erre a problémára. Így vagy úgy, azon kell lennünk, hogy a rendszer eredményesnek bizonyuljon. Abban is segítenünk kell, hogy nyomást gyakoroljunk az Európán kívüli más importőrökre, hogy gondoskodjanak az illegális fakereskedelem fokozatos felszámolásáról.

A FLEGT-kezdeményezés mind a szegénység csökkentése, mind a környezetvédelem szempontjából fontos szerepet tölt be az erdőirtás jelenségének ellenőrzésében, és számos országban a diverzifikált gazdaság létrehozásában is. A Kongói Köztársaság esetében ez együtt jár egy másik szükséglettel, mégpedig a mezőgazdaság fejlesztésének és az élelmiszerimport csökkentésének szükségletével. A FLEGT-nek köszönhetően tisztességesebbé, fenntarthatóbbá és környezetbarátabbá válhat a nemzetközi kereskedelem. Reméljük, hogy így lesz.

 
  
MPphoto
 

  Kriton Arsenis (S&D).(EL) Tisztelt elnök asszony, biztos úr! Gratulálok ahhoz, hogy minden tekintetben befejeződtek a két megállapodásról folytatott tárgyalások. Aggodalmamnak kívánok azonban hangot adni amiatt, hogy holtpontra jutottak az Indonéziával és Malajziával folytatott FLEGT-tárgyalások.

Biztos úr, a Bizottság fontos eszközzel rendelkezik: a fáról szóló rendelettel. Ez a rendelet mentesíti a rendelet hatálya alól azokat az országokat, amelyek FLEGT-megállapodást kötöttek. Fontos eszköz, ami új lendületet adhat a tárgyalásoknak. FLEGT-megállapodást kell kötnünk valamennyi ázsiai vagy latin-amerikai országgal, ahol jelentős trópusi erdők vannak, és ugyanilyen megállapodást kell kötnünk az olyan jelentős fakereskedőkkel, mint Vietnám, Kambodzsa, Laosz, Kína és számos egyéb ország.

Ezek az országok saját útjukat járják, saját eljárásokat fogadnak el a legális fakitermelés modernizálása és ellenőrzése érdekében. Az a kérdés, hogy mi mit teszünk, és mit kell tennünk? A 27 tagállam határozatokat fogad el a FLEGT-országokból származó fa importjának szabályozására?

Végül egy sor célzott fellépés szükséges a fára vonatkozó szabályozás érdekében. Két évünk van a szabályozás teljes körű alkalmazásáig. A Bizottságnak fel kell gyorsítania az eljárásokat, célzott fellépéseket kell meghatároznia, hogy az országok megismerhessék a részleteket, és megtudják, mihez kell alkalmazkodniuk.

 
  
MPphoto
 

  Seán Kelly (PPE).(GA) Tisztelt elnök asszony! Kétségtelen, hogy ez sokkal fontosabb kérdés, mint amennyi nyilvánosságot kap.

– A 20. század egyik nagy botránya volt az erdők folyamatos és szisztematikus kivágása, különösen a harmadik világban, ahol nem csak a magánszemélyek irtották az erdőt, akik számára nem volt más megoldás, és akik nem hibáztathatók, hanem a pénzsóvár nagyvállalkozások és a korrupt kormányok is. Ezért örülök teljes szívvel ennek a megállapodásnak, és remélem, hogy végre is fogják hajtani, mert ellenkező esetben annyit sem fog érni, mint a papír, amire írták.

Szélesebb körben arról is gondoskodnunk kell, hogy az Európai Unió más politikái ne segítsék elő az erdőirtás folytatását. A Mercosurra vonatkozó megállapodásra utalok, ami sokak szerint arra fogja bátorítani a gazdálkodókat, hogy kivágják az érintett országokban az erdőket, hogy mezőgazdasági termékeket tudjanak exportálni Európába.

Ébernek kell tehát lennünk.

(GA) Köszönöm.

 
  
MPphoto
 

  João Ferreira (GUE/NGL).(PT) Tisztelt elnök asszony! A Kamerunhoz és Kongóhoz hasonló, közép-afrikai országokban nagy veszélyt jelent az illegális fakitermelés az erőforrások épségére nézve, amely erőforrásoktól függ a helyi közösségek és őshonos népek léte és életmódja. Valóban veszélyt jelent az ökoszisztémára nézve, ami óriási biológiai sokféleségnek ad otthont, és rendkívül fontos szerepet tölt be a bio-geokémiai ciklusok szabályozásában.

Mivel ebben a régióban egyre pusztul a trópusi esőerdő – és ne feledjük, hogy ez az iparosodott országokban, különösen az Európai Unió tagállamaiban működő cégek és importőrök kereslete nyomán történik –, valószínűleg nem az a megoldás, hogy legalizáljuk azt, ami ma illegális – azaz az esőerdő fenntarthatatlan kihasználását –, ami nem jelentene mást, mint hogy törvényessé tesszük azt, hogy a fakitermelő vállalatok ellopják a földeket a helyi közösségektől, és nagy területű esőerdőket foglalnak el — amint az mind a mai napig történik.

Az Európai Unió fejlesztési együttműködési és támogatási politikájának rendkívül fontos szerepe van itt, ezen országok gazdasági diverzifikálásának támogatásában, valamint abban, hogy a feje tetejére állítsa a kevés nyersanyag kitermelésére és iparosodott országokba való kivitelén alapuló modellt.

 
  
MPphoto
 

  Paul Rübig (PPE).(DE) Tisztelt elnök asszony! Úgy vélem, hogy a fa kérdése a jövőben még inkább foglalkoztatni fog minket. Erre a megállapodásra vonatkozóan tehát fontos, hogy megfelelő támogatást nyújtsunk a kutatás területén, és ami az oktatást és képzést illeti, mindenekelőtt biztosítsuk, hogy a kameruni és kongói kis- és középvállalkozásoknak lehetőségük legyen továbbfejleszteni az erre a területre vonatkozó környezetvédelmi ismereteiket. Ennélfogva nagyon örülök ennek a vitának. Mindannyiunk számára fontos, hogy a jövőben is kielégítsék a fa iránti keresletet.

 
  
MPphoto
 

  Franz Obermayr (NI).(DE) Tisztelt elnök asszony! Kamerun területének negyven százalékát erdő borítja. Ennek ellenére azt kell mondanunk, hogy habár Kamerun Afrika legjelentősebb trópusi faexportőre, semelyik mások országban sem ilyen széles körű az erdőirtás.

Szakértői becslések szerint 10-15 éven belül eltűnnek az ökológiai szempontból jelentős fafajok a Kongói-medencéből, ha a fakitermelés az eddigi tempóban folytatódik. Mit tehetünk ez ellen? Kamerun trópusi erdeinek megóvása szempontjából az a legfontosabb, hogy mind a tisztségviselők szintjén, mind a földbérlő magángazdálkodókat érintő területen felvegyék a kesztyűt a korrupció ellen, hogy tovább folytassák az eredményes büntetőeljárásokat, és hogy mindenekelőtt fenntartható erdészeti tevékenységet folytassanak. Ahol sok fát termelnek ki, ott új telepítésre is szükséges. Fontos dolog, hogy megfelelőbb fakitermelési képzésre van szükséges, hogy az erdőirtás során ne vágjanak ki kitermelésre éretlen fát.

Az európai vállalatok mindenekelőtt bizonyos felelősséget kell, hogy vállaljanak, mert a fahozadék mintegy 80%-át Európába szállítják. Az Európai Uniónak ennek megfelelően, közvetlen és határozott intézkedések révén kell fellépnie. Az önkéntes megállapodás rendjén való és jó dolog, de ebben az összefüggésben nem vezet sehova. Elszámoltathatóvá kell tennünk a vállalatokat.

 
  
MPphoto
 

  Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. – Tisztelt elnök asszony! A vita határozottan túlment az önkéntes partnerségi megállapodás körén. Nem csak a kereskedelem van hatással az erdőkre: az erdő energiaforrást jelent ezen országok számára, és a lakosság növekedése szintén hatást gyakorol az erdőkre.

Ismételten hangsúlyozni szeretném tehát, hogy ez egyetlen problémás terület kezelésének első lépése. Tudom, hogy ez nem jelent megoldást, de valahol el kell kezdeni a problémákkal foglalkozni.

Nem szeretném továbbá elkedvetleníteni Önöket, ami az érintett országok elkötelezettségének mértékét illeti. Tudom, hogy néha nem könnyű zöldágra vergődni ezekkel az országokkal, de olyan országokról van szó, amelyek súlyos történelmi terhekkel rendelkeznek. 50 évvel ezelőtt nyerték el függetlenségüket, és nem pontosan olyan körülmények között, ahogyan a mi országaink egyike-másika vált függetlenné, tehát időbe telnek a dolgok. Időbe telik olyan állami intézmények felállítása, amelyek képesek küzdeni a korrupció ellen, vagy képesek megteremteni az erőforrás-gazdálkodást, és jó úton járnak. Afrikában még válság idején is gazdasági növekedés tapasztalható, és ez azt jelenti, hogy egyre erősebbé válnak, egyre inkább magukhoz térnek.

Megértem, hogy ez csak egyetlen mutató, de általában véve bátorító hírek érkeznek, és az együttműködés az egyetlen módja a helyzet javításának. És itt jövünk mi a fenntartható erdőgazdálkodással: ma Brazzaville Kongóról (a Kongói Köztársaságról) és Kamerunról beszélünk, de együttműködünk a Kongói Demokratikus Köztársasággal és Indonéziával is. Még folynak a tárgyalások, de határozott reményeket fűzünk a pozitív eredményekhez.

Véleményem szerint, ebben az esetben minimális a kockázat. Az elkötelezettség a kiindulási pont, és kifejezetten pozitívnak látom a folyamatot.

Figyelembe kell vennünk továbbá az éghajlatváltozás elleni küzdelem melletti globális elkötelezettséget. Cancúnban valamelyes biztosítékot kaptunk arra vonatkozóan, hogy a világ más részei szintén komolyan veszik a dolgokat ebben a tekintetben. Nem mi vagyunk az egyetlenek, akik tisztességes és fenntartható világot akarunk, és a világ többi része tanulni fog a példánkból.

Vegyük például az energiahatékonysági törekvéseket. Megtettük az első lépést, és a világ többi része követett minket. Ugyanez vonatkozik az erőforrások hatékonyságára is. Ha képesek vagyunk arra, hogy kevesebb fát használjunk, a világ többi része biztosan tanulni fog a példánkból. Véleményem szerint sokféle módon tölthetünk be vezető szerepet.

Végül, de nem utolsósorban ismételten biztosítani kívánom Önöket afelől, hogy a Bizottság nem csak a saját kollégáim révén, hanem az uniós küldöttségek és a tagállami küldöttségek révén is folytatni fogja az ellenőrzést. Ez az egyik olyan folyamat, amelyben együttes erőfeszítést teszünk a tagállamokkal. A Bizottság nincs egyedül, és az önkéntes partnerségi megállapodások megkötése során sok tekintetben különösen fontos a tagállamok tapasztalata.

Határozottan arra kérem a tisztelt Házat, hogy foglalkozzon ezzel az engedélyezési eljárással, mert egészséges folyamatnak tartom, a helyes irányba mutat, ugyanakkor nem ad választ a mai napon felvetett, valamennyi kérdésre.

 
  
MPphoto
 

  Yannick Jadot, előadó.(FR) Tisztelt elnök asszony, biztos úr! Újfent köszönetet szeretnék mondani a felszólalt képviselőtársaknak. Úgy vélem, hogy szinte mindannyian ugyanarról beszélünk: az önkéntes partnerségi megállapodások mellett érvelünk, amelyek a fejlődés, a környezet és a civil társadalom megerősítése közötti kapcsolatot biztosítják.

Véleményem szerint, ha létezik akár egyetlen eszköz is, amelyet ezekben az országokban – különösen az afrikai országokban – felhasználhatunk a fenntartható fejlődés megvalósítása érdekében, az kétségtelenül a civil társadalom megerősítése. Amíg ezekben az országokban a demokrácia egyetlen vagy elsődleges kifejezési módja az elnökválasztás esetén leadott szavazat, addig nem fogunk kellő mértékben előre haladni, amint azt eddig tapasztalhattuk – emlékezzünk vissza az Elefántcsontparton történt sajnálatos eseményekre.

Ezért rendkívül fontos a civil társadalom megerősítése azon tényből fakadóan, hogy állandó szerepet játszik e megállapodások végrehajtásában, az erdőhasznosítás ellenőrzésében, a hasznosítás feltételeinek megvitatásában és az erdőhasznosításhoz kapcsolódó bevételek megosztásában.

Többek között a civil társadalom megerősítése révén válaszolunk a legjobban arra az érvre, amit gyakran hallunk Kínával kapcsolatban: „Miért teljesítsük az Európával való szoros együttműködés kritériumait – társadalmi, demokratikus és környezetvédelmi kritériumokat –, ha Kína a korrupció és fosztogatás révén gúnyt űz azokból?’ Nos, a civil társadalom megerősítése a legjobb módja annak, hogy megvédjük magunkat azzal a rendszerrel szemben, amelyet különösen Kína próbál rákényszeríteni a déli országokra.

Biztos úr azt is említette, hogy Európa nagy piacot biztosít a trópusi fa számára, ugyanakkor – és ez rendkívül fontos valamennyi termelő és valamennyi ágazat számára – stabil és jövedelmező piac, és ez szintén nagyon fontos eszköz ezekben az országokban.

Köszönöm, hogy együtt kíván működni az Európai Parlamenttel. Nagyon örülünk a jövőbeli együttműködésnek.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra szerdán (2011. január 19-én) kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

 
  
MPphoto
 
 

  Gaston Franco (PPE), írásban.(FR) Nagy örömömre szolgál, hogy az öt évig tartó tárgyalásokat követően Kamerunnal és a Kongói Köztársasággal végre megszülettek az az erdészeti jogszabályok végrehajtásáról, az erdészeti irányításról és a fatermékeknek az Európai Unióba irányuló kereskedelméről szóló (FLEGT) önkéntes partnerségi megállapodások.

Ezek a megállapodások az ezekből az országokból származó fatermékekre vonatkozó FLEGT-engedélyek kiadása révén hozzá fognak járulni a megfelelő erdőgazdálkodás biztosításához, ily módon garantálva a fenntartható erdőhasznosítást és erdőgazdálkodást.

Feltétlenül szükség van egy olyan rendszerre, amellyel ellenőrizhető a fa és faipari termékek mozgása a kitermeléstől az exportálásig. A világ ipari fakitermelésének húsz-harminc százaléka illegális, és az Afrikában az utóbbi 10 év során történő fakitermelés 60%-a is illegálisan történik.

Ezek az önkéntes partnerségi megállapodások tehát a jelentős környezeti, gazdasági és társadalmi kárt okozó, illegális fakitermelés elleni küzdelem révén fogják megóvni az erdőket.

Az önkéntes partnerségi megállapodások fő előnye, hogy az Európai Unió és az érintett országok között bonyolított valamennyi exportra, és más faimportáló országokra is érvényesek lesznek.

Remélem, hogy az önkéntes partnerségi megállapodások rendszere hamarosan kiterjed más, erdőben gazdag országokra is.

 
  
MPphoto
 
 

  Daciana Octavia Sârbu (S&D), írásban. – A FLEGT önkéntes partnerségi megállapodások jó alapot biztosítottak az erdőirtás problémájával foglalkozó, nemzetközi együttműködés számára. Továbbra is megmutatkozik a jelentőségük, különösen a múlt évi illegális fakitermelésre vonatkozó szabályozás összefüggésében. Az ilyen önkéntes rendszerekhez csatlakozó országok bizonyos garanciákat tudnak nyújtani a faforrásaik legalitására és környezetvédelmi fenntarthatóságára. Egyértelműek az előnyök a környezetvédelem szempontjából, habár tekintettel kell lennünk arra a tényre, hogy a legálisan kitermelt fa kereskedelme nem szükségképpen veszi figyelembe az őshonos népek szükségleteit. Fontos, hogy mivel több önkéntes partnerségi megállapodás jön létre, azok hatásait gondos figyelemmel kövessük, és a megállapodások feltételei maradéktalanul figyelembe vegyék az erdőktől függő népek szükségleteit és emberi jogait, akiknek sokszor nincsen beleszólásuk ezen erdők kezelésébe.

 
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat