Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2011. január 17., Hétfő - Strasbourg

17. Az EK és a csendes-óceáni államok közötti átmeneti partnerségi megállapodás - Az EK és a csendes-óceáni államok közötti átmeneti partnerségi megállapodás (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont a következők együttes tárgyalása:

– a David Martin által a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság nevében az egyrészről az Európai Közösség, másrészről a csendes-óceáni államok közötti átmeneti gazdasági partnerségi megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetről készített jelentés (05078/2010 – C7-0036/2010 – 2008/0250(NLE)) (A7-0365/2010),

– az egyrészről az Európai Közösség, másrészről a csendes-óceáni államok közötti átmeneti gazdasági partnerségi megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetről Vital Moreira és David Martin által a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság nevében a Bizottsághoz benyújtott, szóbeli választ igénylő kérdés (O-0212/2010 - B7-0807/2010).

  David Martin, előadó. – Elnök asszony! Először is azt szeretném mondani, hogy tudom, De Gucht biztos úr indokoltan nincs velünk ma este. Szeretnék neki köszönetet mondani, amiért a múlt héten vette a fáradságot, felhívott és elmondta, miért nem tud itt lenni, és szeretnék köszönetet mondani neki és a Kereskedelmi Főigazgatóságnál dolgozó munkacsoportjának az együttműködésért, különösen pedig Martin Dihm úrnak a sok segítségért.

Előadói szerepkörömben az előző előadó, volt munkatársam, Glyn Ford által elvégzett nagyszerű munka folytatására törekedtem. Nagyon szerencsés vagyok, amiért a Glynt-féle állásfoglalás 2009. évi elfogadása miatt a Parlament már egyértelmű állásfoglalással rendelkezett az Európai Közösség és a csendes-óceáni államok közötti átmeneti gazdasági partnerségi megállapodásról. A Parlament hivatalos állásfoglalásának folytatására törekedtem jelentésemben és a mai kérdés kapcsán is.

Szeretnék köszönetet mondani Donatella Pribaz asszonynak, a szakbizottság felelős tisztviselőjének. Végül ez lett az utolsó jelentése, amelyet előléptetése előtt a szakbizottság számára készített, ezért szeretnék sok sikert kívánni új munkaköréhez, és köszönetemet fejezem ki neki, amiért megkönnyítette a feladatomat. Végül, már ami a köszönetnyilvánításokat illeti, szeretném üdvözölni Pápua Új-Guinea nagykövetét is, aki megjelent körünkben, és szeretnék köszönetet mondani neki és munkatársainak a szoros együttműködésért. A közreműködésük révén nyújtott betekintés értékes módon járult hozzá a jelentéshez.

Először néhány általános megjegyzést szeretnék tenni a megállapodásról és annak regionális összefüggéseiről. Másodszor szeretném megtárgyalni a gazdasági partnerségi megállapodás három speciális aspektusát, amelynek kiemelését feltétlenül szükségesnek tartom, nevezetesen: a kereskedelmet támogató segélyezés, a Fidzsi-szigetek politikai helyzete és a halászat. Harmadszor szeretném véleményezni az Európai Közösség és a csendes-óceáni államok közötti kereskedelmi kapcsolatokat.

Ami a hátteret és ezt a regionális integrációt illeti, ezt az átmeneti – vagy csak árukra vonatkozó – gazdasági partnerségi megállapodást két csendes-óceáni állammal tárgyaltuk meg: Pápua Új-Guineával és a Fidzsi-szigeteki Köztársasággal. Ez az a két csendes-óceáni szigetállam, amely a legmagasabb szintű kereskedelmet folytatja az Európai Unióval, és amelynek exportja zömében az EU piacaira irányul: az exportcikkek a tonhal és a cukor.

A gazdasági partnerségi megállapodás lehetővé teszi Pápua Új-Guinea és a Fidzsi-szigeteki Köztársaság számára az EU piacaira történő vámmentes és kvótamentes bejutást piacaik fokozatos liberalizációjáért cserébe, amelyet 15 év alatt kell végrehajtani. Pápua Új-Guinea kötelezettséget vállalt arra nézve, hogy a megállapodás hatályba lépésének napjáig liberalizálja az EU-ból származó import 88%-át, a Fidzsi-szigeteki Köztársaság pedig 15 év alatt liberalizálja az import 87%-át.

A többi 12 csendes-óceáni állam vagy vám- és kvótamentességben részesül a „fegyver kivételével mindent” rendszer alapján, vagy pedig az EU-val folytatott alacsony szintű kereskedelmük miatt csak nagyon kis érdekeltségük fűződik egy átmeneti gazdasági partnerségi megállapodás megkötéséhez. Ennek ellenére fontosnak tartom azt, hogy amint haladunk a végleges gazdasági partnerségi megállapodás felé, tovább kell folytatnunk a regionális integrációval kapcsolatos célkitűzésünket, és továbbra is törekednünk kell az összes csendes-óceáni államra kiterjedő teljes gazdasági partnerségi megállapodásra.

Ami az állásfoglalás tartalmát illeti, a Parlamentnek jóvá kell hagynia ezt a megállapodást ahhoz, hogy ratifikálható legyen. Amint ezt ön is jelezte, elnök asszony, szerdán két különálló jelentésről fogunk szavazni. Az első a jóváhagyásról szól, és én javaslom ennek megadását, a második pedig a kísérő állásfoglalási indítványról. Az állásfoglalási indítványban más kérdések is szerepelnek, de amint mondtam, három kérdést szeretnék kiemelten véleményezni.

Először ami a kereskedelmet támogató segélyezést illeti, a végrehajtás finanszírozása kritikus jelentőségű a megállapodás céljainak, a gazdasági diverzifikációnak és a szegénység enyhítésének elérése szempontjából. Nagyon fontos, hogy a 2007. évi kereskedelmet támogató segélyezési stratégia céljaira elkülönített 2 milliárd euróból tisztességes és méltányos részt fordítsunk a csendes-óceáni régióra. Emellett arra is feltétlenül rá kell világítani, hogy ez az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodás rövid távú intézkedésként fogant meg a csendes-óceáni kereskedelmi preferenciák megóvása céljából, a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) határozatát követve.

Ennek szem előtt tartásával a megállapodást nem szabad arra utaló jelnek tekinteni, hogy az EU elfogadja a Fidzsi-szigeteki Köztársaság politikai rendszerét. Szeretném arra ösztönözni a Fidzsi-szigetek kormányát, hogy mozduljon el a demokrácia irányába. Remélem, hogy sor kerülhet az ehhez szükséges reformokra annak érdekében, hogy a fidzsi-szigeteki cukoripar pénzügyi támogatása kiutalható legyen.

Ami a halászatot illeti, a halászati ágazat kulcsszerepet játszik Pápua Új-Guinea gazdaságában, és – ami nagyon fontos – foglalkoztatást és jövedelmet biztosít a polgárok számára. Abban a három tonhalfeldolgozó üzemben, amely az EU-ba exportál, 5700 alkalmazott dolgozik, akiknek többsége nő. Ebben az országban a nők nagyon nehezen tudnak jó munkahelyet találni.

Támogatom a megállapodásban szereplő, az eredetre vonatkozó rugalmas szabályok célját, nevezetesen a feldolgozóipar fejlesztését, de az iparnak mindenképpen fenntartható módon kell fejlődnie. A környezetvédelmi megfontolások kiemelkedően fontosak, és jelentésemben azt kértem, hogy a Bizottság kísérje figyelemmel ezt az aspektust, és rendszeresen számoljon be a Parlamentnek az illegális, a be nem jelentett és a szabályozatlan halászatra vonatkozó rendelet betartásáról.

Úgy látom, hogy vannak bizonyos aggályok ebben a Parlamentben – és különösen a Halászati Bizottságban – a pápua új-guineai eredetű tonhalimportnak az EU iparára gyakorolt potenciális hatásaival kapcsolatban. Ha azonban megvizsgáljuk a legutolsó számadatokat, akkor azt látjuk, hogy a 2003 és 2009 közötti időszakban az import a teljes tartósított és elkészített halimportnak alig 2%-át, valamint a teljes tartósított és elkészített tonhalimportnak alig 3%-át tette ki. Nem hiszem, hogy ez az alacsony szintű import fenyegetné az EU hazai iparát, különösen akkor, ha figyelembe vesszük a csendes-óceáni államok halászflottájának korlátozott kapacitását és korlátozott szárazföldi feldolgozó kapacitását.

Ennek ellenére természetesen helyénvaló továbbra is figyelemmel követnünk a helyzetet, és ha váratlanul megnövekszik a Pápua Új-Guineából érkező halászati termékek mennyisége, akkor a Bizottságnak meg kell tennie a megfelelő lépéseket. Amint már korábban említettem, remélem, hogy a csendes-óceáni államok el tudnak fogadni egy átfogó regionális gazdasági partnerségi megállapodást.

Jelentésemben javasoltam néhány tárgypont beillesztését a jövőbeni tárgyalásokba, amelyeket a Bizottság reményeim szerint figyelembe fog venni. Ezek között szellemi tulajdon is szerepel. Túlságosan gyakran egyoldalúan beszélünk a szellemi tulajdonról, de remélem, hogy ezt a hagyományos ismeretek beillesztése szempontjából fogjuk vizsgálni. Azt is remélem, hogy a kormányzati beszerzések átláthatóságával és a legfeljebb 24 hónapra érvényes munkavállalási vízumok kibocsátásával is ki fogjuk egészíteni a megállapodást.

Remélem, hogy a végleges gazdasági partnerségi megállapodás felé haladva a Bizottság az összes csendes-óceáni államot bevonja az eljárásba, de addig is folytassuk kitartóan a munkát, mozdítsuk elő az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodást Pápua Új-Guineával és a Fidzsi-szigeteki Köztársasággal, és annak szemléltetéseképpen végezzük munkánkat, hogy mit tudunk elérni a jövőben.

ELNÖKÖL: GIANNI PITTELLA
alelnök

  Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. – Elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani az előadónak ezért a jelentésért és különösen a két csendes-óceáni állammal, Pápua Új-Guineával és a Fidzsi-szigeteki Köztársasággal megkötendő átmeneti gazdasági partnerségi megállapodás elfogadásával kapcsolatosan tanúsított pozitív hozzáállásért. Remélem, hogy a Parlament megfogadja a tanácsát.

Az Európai Parlament beleegyezése – a Lisszaboni Szerződés alapján megkötött kereskedelmi megállapodások közül első alkalommal – fontos politikai jelentőséggel bír, mert ez a kereskedelmi megállapodás a hosszú távú fejlesztésre összpontosít, és amiatt is jelentős, mert lendületet fog adni a csendes-óceáni régióval kötendő átfogó gazdasági partnerségi megállapodásról folytatott tárgyalásoknak.

Még 2007-ben az átmeneti megállapodásnak az volt a közvetlen célkitűzése, hogy biztosítsa az EU piacaira történő folyamatos bejutás lehetőségét a csendes-óceáni régió országai számára, amelyek a leginkább függenek ettől a piactól, mivel fenyegetően közeledett a cotonoui kereskedelmi rendszer lejáratának határideje. A Bizottság változatlanul elkötelezett a csendes-óceáni régió egészével megkötendő átfogó gazdasági partnerségi megállapodásról szóló tárgyalások folytatása mellett, és jelenleg is folytatjuk a tárgyalásokat csendes-óceáni partnereinkkel.

Csak akkor tudunk továbblépni, ha elfogadjuk a csendes-óceáni régió különleges jellegét, és ennek megfelelően alakítjuk ki a gazdasági partnerségi megállapodást. Kicsi és távoli szigetállamokról beszélünk, amelyek között hatalmas különbségek vannak gazdasági helyzetük, fejlődési szükségleteik és az EU-val fenntartott kapcsolataik szempontjából. Egyes országok a „legkevésbé fejlett országok” kategóriájába tartoznak, és ezért az EU „fegyver kivételével mindent” kereskedelmi rendszerének hatálya alá tartoznak. Közülük néhány alig folytat kereskedelmet az Unióval. Ezért nyitottak vagyunk a csendes-óceáni régió egésze számára a legmegfelelőbb kereskedelmi kapcsolatok kialakítására, és a folyamatban lévő tárgyalások alapján meg fogjuk ismerni az elérhető lehetőségeket.

Bármilyen megközelítési lehetőséget választunk is, minden körülmények között gondoskodnunk kell arról, hogy a megállapodás – bármilyen legyen is az – valóban hozzájáruljon az érintett országok fejlődéséhez. Ez indokolja a kereskedelmi kapacitások fejlesztésére szánt pénzügyi támogatást is. Ezért fogjuk megengedni a fejlődő világban található partnerországoknak, hogy kizárják az érzékenyebb termékeket a kereskedelmi megállapodásokból: ezt más országoknak nem engednénk meg. Ezzel kapcsolatban tudomásul vettem a halászati termékek eredetére vonatkozó általános szabályoktól való eltérésnek az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodásban történő alkalmazásával kapcsolatosan megfogalmazott aggályokat.

Pontosan a fejlődéssel kapcsolatos okok miatt engedtük meg ezt az eltérést, mivel előzetesen körültekintően tájékozódtunk és megállapítottuk, hogy Pápua Új-Guinea kicsi piaci részesedése valószínűtlenné teszi azt, hogy tonhalexportja sértené az EU iparának érdekeit. Az Európai Unió és Pápua Új-Guinea ideiglenesen már 2008 óta alkalmazza ezeket a szabályokat, és jóllehet az exporttal kapcsolatos számadatok fluktuálnak, nem észleltünk felfelé mutató tendenciát. Szeretném biztosítani önöket afelől, hogy a Bizottságnak nem áll szándékában hasonló lehetőségeket felajánlani egyetlen más régió számára sem.

A Bizottság mindenképpen szorosan figyelemmel fogja követni az eltérés végrehajtását, és tájékoztatni fogja a Parlamentet annak a tanulmánynak az alapjáról, amelyet 2011 vége előtt el fog készíteni.

Önök közül néhányan jelen voltak a múlt év szeptemberében, amikor a jelenleg hivatalban lévő miniszterelnök a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság előtt beszédet mondott. Kifejezte kormányának készségét arra nézve, hogy elérhetővé teszik Pápua Új-Guinea vizeit az EU hajói és befektetői előtt. Mi nagyon komolyan vesszük ezt a szóbeli nyilatkozatot, és a gyümölcsöző eredmény eléréséig továbbra is együttműködünk partnereinkkel.

A Parlament beleegyezése lehetővé teszi a számunkra a megállapodásban lefektetett végrehajtási mechanizmusok elindítását; ezeknek egyike a Kereskedelmi Bizottság, amely ezen a tavaszon összehívható, és amely platformot biztosít az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodás alapján fennálló kölcsönös kötelezettségekkel kapcsolatos kérdések felvetéséhez. Ezért az önök szavazata kritikus jelentőségű, mert továbbvezet bennünket e téren és más fontos kérdésekben is.

Ami a Fidzsi-szigeteki Köztársaságot illeti, ez az ország aláírta az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodást, de átmenetileg nem alkalmazza. Ezért átmenetileg Pápua Új-Guinea az egyetlen olyan ország, amely alkalmazza az EK és a csendes-óceáni államok közötti átmeneti gazdasági partnerségi megállapodást. A Fidzsi-szigeteki Köztársaság jelenleg továbbra is hozzáfér az EU piacaihoz a piacra jutási rendelet alapján, mivel a Tanács nem fogadott el kereskedelmi szankciókat. Amint önök is tudják, az EU úgy döntött, hogy az országban uralkodó politikai helyzet miatt felfüggeszti a Fidzsi-szigeteki Köztársaságnak nyújtott fejlesztési támogatást. A támogatás folyósításának folytatásához fejlődést kell elérni a kormányzás terén a Fidzsi-szigeteki Köztársaságban, és – ami nagyon fontos – vissza kell térni a demokratikus kormányzás alapelveihez, de pillanatnyilag nem tapasztalható kézzelfogható előrehaladás a Fidzsi-szigeteki Köztársaságban ebből a szempontból.

A ma megvitatott gazdasági partnerségi megállapodás csak átmeneti intézkedés, amely annak biztosítására szolgál, hogy az EU piacainak elérhetősége ne vesszen el. A Bizottság teljes mértékben elkötelezte magát a csendes-óceáni régióval az átfogó gazdasági partnerségi megállapodásról szóló tárgyalások folytatása mellett.

  Carmen Fraga Estévez, a Halászati Bizottság véleményének előadója. – (ES) Elnök úr, biztos úr! Az eredetre vonatkozó szabályok alóli mentesség egy nagyon súlyos számítási hibára épül, amelyet a Bizottság annak hatásai tekintetében vétett. Ez nemcsak az EU tonhalágazatára gyakorol nagyon súlyos hatást, hanem a csendes-óceáni régióra is, amelynek segíteni szeretnénk. Közben az igazi haszonélvezők szinte kizárólag Kína és Délkelet-Ázsia kapzsi flottái és feldolgozóiparai.

A Kereskedelmi Főigazgatóság arra a tényre építve adta meg ezt a mentességet, hogy Pápua Új-Guinea nem rendelkezik az erőforrásainak kiaknázásához szükséges halászati kapacitással. A Nyugat- és Közép-csendes-óceáni Halászati Bizottságtól származó legújabb adatok szerint azonban 41 kerítőhálós hajó dolgozik ebben a térségben Pápua Új-Guinea zászlaja alatt, amelyek 2009-ben összesen csaknem 500 000 tonna halat fogtak ki. Ebből a fogásból több mint 75 000 tonna jutott el az Európai Unióba (félig feldolgozott vagy feldolgozott állapotban), és ezáltal Pápua Új-Guinea az Európai Unió hat fő exportőrének egyike. Ezért nem igaz az, amit ön állít, hogy Pápua Új-Guinea halászati ágazatának fejlesztése érdekében más flották számára is biztosítani kell a szabad bejutást.

Az Európai Unió semmilyen körülmények között sem térhet ki a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos kötelezettségei elől. Mégis azt látjuk, hogy ennek a mentességnek a védelme alatt és az ázsiai befektetők beengedése érdekében Pápua Új-Guinea módosította törvényeit, és így már nem lehet panasszal élni a környezetben okozott károk miatt, és olyan beruházási szabályokat hajtott végre, amelyek lehetővé teszik a helyi munkavállalók és az olcsó ázsiai munkaerő alkalmazását a lehető legrosszabb munkaügyi előírások értelmében.

Ha ehhez még azt a tényt is hozzávesszük, hogy az általam említett regionális halászati szervezetekben Pápua Új-Guinea más országokat arra késztet, hogy kereken tagadják meg a halászat kezeléséről és ellenőrzéséről szóló minden nemzetközi szabályhoz való csatlakozást, akkor mindennek az az eredménye, hogy miközben a Tengerügyi és Halászati Főigazgatóság teljes erejével küzd az illegális halászat ellen, addig mások lehetőséget biztosítanak erre. Biztos úr! Éppen most tértem vissza a Nyugat- és Közép-csendes-óceáni Halászati Bizottság üléséről, és jól ismerem Pápua Új-Guinea ebben a kérdésben elfoglalt álláspontját. Ezért fenntartom a Halászati Bizottság álláspontját, és kérem, hogy függesszék fel a mentességet a jelenleg megvitatott megállapodás felülvizsgálata kapcsán.

  Laima Liucija Andrikienė, a PPE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! A PPE képviselőcsoport árnyékelőadójaként azzal szerezném kezdeni, hogy üdvözöljük az EU mint kereskedelmi erő fokozódó szerepvállalását a világ összes régiójában, a csendes-óceáni régiót is ide számítva.

A megállapodás a jelenlegi formájában nem tökéletes, nem utolsósorban azért, mert nem átfogó gazdasági partnerségi megállapodás, hanem csak átmeneti. Reméljük, hogy a Bizottság a kellő időben jó pozícióban lesz egy átfogó gazdasági partnerségi megállapodás megtárgyalására a régió sok országának bevonásával.

Másodszor: a jelenlegi megállapodás az EU kereskedelmének csak egy kicsi részét érinti, mivel az EU kereskedelmének az a része, amely a teljes csendes-óceáni térségnek tulajdonítható, alig 0,06%. Egyes területek mégis aggályokra adnak okot, különös tekintettel a halászati termékek származására vonatkozó szabályok alóli mentesség kérdésére.

Állásfoglalásunkban felvetjük azt az aggályunkat, hogy számos ország, például a Fülöp-szigetek, Thaiföld, Kína, az Egyesült Államok, Ausztrália és mások, kihasználhatják ennek a mentességnek az előnyeit és potenciálisan nagy mennyiségű feldolgozott halászati terméket exportálhatnak az Unióba, amellyel sérthetik az EU halfeldolgozó és konzerváló iparának érdekeit.

Ezért arra bátorítjuk a Bizottságot, hogy a Parlament igényei szerint lépjen fel és végezzen el hatásvizsgálatot, és amennyiben a felmérések azt tanúsítják, hogy a megállapodás destabilizáló hatást gyakorol az EU halfeldolgozó és konzerváló iparára, akkor kezdeményezzen olyan eljárást, amely a megállapodásban szereplő, a származási szabályokra vonatkozó kivételes eljárások felfüggesztéséhez vezet.

  George Sabin Cutaş, az S&D képviselőcsoport nevében. – (RO) Elnök úr! Az Európai Bizottság, valamint Pápua Új-Guinea és a Fidzsi-szigeteki Köztársaság által 2007 novemberében aláírt jelenlegi átmeneti partnerségi megállapodást súlyosan kritizálta a civil társadalom és a csendes-óceáni térség politikusai is így tettek. Rávilágítottak arra a hátrányos hatásra, amelyet a megállapodás a regionális szolidaritás szintjére, valamint a régióba történő gazdasági integráció utáni politikai óhajra gyakorolt.

A régió feloszlott csoportokra, amelyek egymástól elkülönülten tárgyaltak. Nyomást gyakoroltak rájuk, hogy kössenek átmeneti megállapodást az Európai Bizottsággal. Ugyanakkor a származó termék jogállásának és az EU vámtételei alóli mentességnek a Pápua Új-Guineából és a Fidzsi-szigeteki Köztársaságból származó haltermékekre történő megadására úgy tekintenek, mint amely intézkedés oda vezetett, hogy ezeknek a termékeknek a feldolgozási központját – egyes nem származó termékeket is ide számítva – a szomszédos országból származó társaságok állították fel a mentesség előnyeinek kihasználása céljából.

Ez a folyamat hátrányos hatást gyakorolhat az iparra, a munkavállalókra és a helyi bevételekre, ugyanis a halászati ipar az egyik legfontosabb munkahelyteremtő ezekben az országokban. Emellett ez az uniós termékekkel folytatott tisztességtelen versenyhez is vezethet. Ennek következtében a megállapodás a kívánt hatásokkal ellentétes eredményekhez vezethet.

Ezért az Európai Bizottságnak gondoskodnia kell arról, hogy a jövőbeni partnerségi megállapodás hozzájáruljon mind a fenntartható helyi halászati ipar fejlődéséhez, amely munkahelyeket teremt, mind pedig a szorosabb regionális integrációhoz, például a teljes csendes-óceáni régióval megkötendő jövőbeni megállapodás megtárgyalása révén.

  Isabella Lövin, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! A gazdasági partnerségi megállapodás egyik célja a regionális integráció előmozdítása. Az eddigiekben azonban nem láthattuk ennek megvalósulását. Ellenkezőleg: a Csendes-óceán esetében az EU aláássa az egységet azáltal, hogy különleges feltételekkel átmeneti megállapodásokat kínál fel egyes AKCS-országoknak.

Jó példa erre a Pápua Új-Guineában és a Fidzsi-szigeteki Köztársaságban feldolgozott hal származási szabályaitól történő eltérés. Meggyőződésem, hogy ez az eltérés veszélyes lehet, és ezt hogy 2011-ben alaposan ki kell értékelni, amint erről már megállapodtunk.

Azért mondom ezt, mert feltétlenül szükségünk van tényekre ennek az ügynek a megvitatása kapcsán. Milyen hatást gyakorol a megállapodás Pápua Új-Guineában a globális halállományra, a foglalkoztatásra és a környezetre? Milyenek a dolgozók szociális körülményei? Mindezeket a kérdéseket teljes mértékben és átlátható módon ki kell értékelni, és ennek alapján lehet vagy nem lehet megszüntetni az eltérést, nem pedig a spanyol halászati ipar kifogásai alapján, amely folytat ugyan halászatot Pápua Új-Guineában, de soha nem szállítja partra a halat – és mellesleg nem fizet vámot, amikor európai halként adja el a halat az európai piacon.

  Elie Hoarau, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, biztos úr! Kissé túlzásnak tartom az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodásokat „csendes-óceáni megállapodásoknak” nevezni, mivel a területen elhelyezkedő 15 AKCS-állam közül alig kettő írta alá a megállapodásokat.

Nyilvánvaló, hogy ezek a megállapodások gyakrabban jelennek meg kétoldalú megállapodások, mint valódi regionális megállapodások formájában. Ezek a kétoldalú megállapodások eltérnek a gazdasági partnerségi megállapodások olyannyira feldicsért céljától, nevezetesen a regionális integráció céljától. Nehéz ebben nem észrevenni annak szemléltetését, amit a civil társadalom tagjai kifogásolnak a csendes-óceáni térségben és Afrikában egyaránt, nevezetesen azt a tényt, hogy számos AKCS-országot rákényszerítettek különálló megállapodások aláírására, mert a Bizottságnak nem sikerült a gazdasági partnerségi megállapodásokat a fejlesztési partnerség valódi eszközeivé tennie.

Azt az erős nyomást, amelyet az európai tárgyalók rájuk gyakoroltak, maguk az AKCS-országok is kifogásolták az AKCS miniszteri tanács 92. ülésszakán, amelyre Brüsszelben került sor 2010. november 8. és 12. között. Az Európai Bizottság által megtárgyalt gazdasági partnerségi megállapodások realitása annyira tragikus, hogy azok még a hatályba lépésük előtt kudarcot vallottak. Annyira sikertelenek voltak, hogy számos AKCS-ország azt kéri az Európai Unió tagállamaitól, hogy vizsgálják meg az Európai Bizottság által 2002 júniusában megadott tárgyalási megbízatásuk felülvizsgálatának lehetőségét.

  Andreas Mölzer (NI). – (DE) Elnök úr! A jelenlegi piaci helyzet és az EU cukorpiaci rendszerének reformja együttesen oda vezetett, hogy az európai cukor ára a nemzetközi ár alá esett.

Ebben az árhelyzetben az afrikai, karibi és a csendes-óceáni cukornádtermelőkkel kötött hosszú távú ellátási kötelezettségeket valószínűleg nagyon nehéz lesz betartani. Az a tény, hogy az AKCS-országok mezőgazdasági termelői szívesebben adják el termékeiket magasabb áron a világpiacon, ahelyett hogy olcsón eladnák azokat az EU-ban, hozzájárulhatott az új AKCS-megállapodásokkal kapcsolatban tapasztalt nehézségekhez. Ha ezt az ösztönzést most megszüntetjük és ezzel egyidőben el kell fogadniuk a legnagyobb kedvezmény elvéről szóló záradékot, együttesen azzal a ténnyel, hogy az állami bevételek csökkenni fognak a vámbevételek csökkenése miatt, akkor nem csoda, hogy az AKCS-országok vonakodtak.

Ebben a tekintetben mindenképpen oda kell figyelni a halászatra és nemcsak arra, hogy vajon Pápua Új-Guinea és a Fidzsi-szigeteki Köztársaság biztosítja-e más kereskedelmi partnerei számára halászati vizeik elérhetőségét. Talán azt is meg kellene vizsgálnunk, hogy megalapozottak-e azok a vádak, amelyek szerint például az EU által bevezetett korlátozások és fogási kvóták miatt kellett a spanyol halászflottát áthelyezni a Csendes-óceánra, és hogy emiatt kell ott ennek a flottának idegen zászló alatt halásznia.

  Francisco José Millán Mon (PPE). – (ES) Elnök úr! Én is szeretnék hangot adni az azzal kapcsolatos aggályaimnak, hogy a megállapodás milyen hatást gyakorolhat a konzervált tonhal ágazatára, amely nagyon fontos Spanyolország és különösen az én választókerületem, Galicia számára.

Ez a negatív hatás, amint már elhangzott, egy példa nélküli és megalapozatlan koncessziónak tulajdonítható: a feldolgozott haltermékek származási szabályai alóli mentességnek, amennyiben ezt kérik arra hivatkozva, hogy nem rendelkeznek elegendő mennyiségű hazai nyersanyaggal.

Ezt Pápua Új-Guinea azonnal meg is tette, és a mentesség hatályba lépett. Pápua Új-Guinea így az európai ipar legfontosabb versenytársaitól, a Fülöp-szigetekről, Thaiföldről, Kínából és az Egyesült Államokból származó tonhal feldolgozásának és exportjának fontos platformjává kezd válni. Valójában ők a megállapodás legfontosabb kedvezményezettjei.

A becslések szerint ez a tonhaltermelés végeredményben körülbelül évi 400 000 tonna az európai piacra irányuló termelést tesz ki, amely jelenleg összesen körülbelül 710 000 tonnát fogyaszt. Ennek hatása rendkívül súlyos, mivel a Pápua Új-Guineából származó tonhal ára egyharmaddal alacsonyabb, mint az európai tonhal ára, ugyanis az említett országban alacsonyak a munkabérek, környezetvédelmi előírások pedig nem léteznek.

Az én körzetemben, Galíciában ezt megnyerhetetlen versenynek tekintjük, amelynek súlyos következményei lesznek a foglalkoztatásra nézve. Azt akarom, hogy az Európai Bizottság által bejelentett hatásvizsgálat a lehető legszigorúbb legyen, és vegye figyelembe a származási szabályok alóli mentesség rövid és középtávú következményeit.

Remélem, hogy ez a lehető leghamarabb véget vet ezen mentesség alkalmazásának. Ez egy kivételes és átmeneti intézkedés, de úgy tűnik, hogy Pápua Új-Guineában véglegesnek tekintik: ellenkező esetben nem hajtanának végre beruházásokat. Azt is remélem, hogy ez a mentesség nem kerül be más megállapodásokba vagy a végleges megállapodásba. Jelenleg azonban olyan probléma van az átmeneti megállapodással, amelyet orvosolni kell.

  Josefa Andrés Barea (S&D). – (ES) Elnök úr! Amint ez itt már elhangzott, a Pápua Új-Guineával és a Fidzsi-szigeteki Köztársasággal megkötött partnerségi megállapodás mentességet tartalmaz a származási szabályok alól. Amint az előadó is elmondta, ez elsősorban a tonhalra vonatkozik. Mit várunk el ettől a megállapodástól? Azt akarjuk, hogy a halászati ágazat fejlődjön, és le akarjuk küzdeni a nyomort ezeken a szigetcsoportokon: más szavakkal fejlesztési támogatás akarunk nyújtani.

Ellenben milyen negatív hatások jelentkeznek amiatt, hogy harmadik országok húznak hasznot ebből a kedvezményes bánásmódból?

Itt azt halljuk, hogy vannak, akik kifogásokat emelnek. Kiegyensúlyozott helyzetet akarunk. A Bizottság az előbb azt közölte velünk, hogy léteznek egyértelmű kutatási eredmények, de az itt elhangzó vélemények szerint ez nem így van. 2008-ban azt mondták, hogy semmiféle torzulás nincs, most pedig azt halljuk, hogy készül majd egy hatástanulmány.

Kiegyensúlyozott helyzetet akarunk. Felülvizsgálatot, konzultációt és ellenőrzéseket akarunk. Tudni akarjuk, vajon ez a megállapodás elősegíti-e a fejlődést ezen a szigetcsoporton. Azt is tudni akarjuk, vajon betartják-e az egészségügyi intézkedéseket – amelyek az importált termékek esetében nagyon fontosak – a fenntartható halászati gazdálkodással és az illegális halászat elleni küzdelemmel együtt, ami elengedhetetlen. További nagyon fontos elem a nemzetközi foglalkoztatási szabályok betartása, amely megmutatná nekünk, hogyan dolgoznak harmadik országok Pápua Új-Guineában letelepedett társaságai.

Mi fenn akarjuk tartani ezt a megállapodást, és elő akarjuk segíteni annak teljesítését, de azt is akarjuk, hogy ezt a megállapodást Pápua Új-Guinea és a Fidzsi-szigeteki Köztársaság fejlődése érdekében, ne pedig a spanyol ipar kárára használják fel.

  Alain Cadec (PPE). – (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Szeretném felhívni figyelmüket a Pápua Új-Guinea számára a feldolgozott halászati termékek tekintetében a származási szabályok alól megadott mentességre, különös tekintettel a konzervált tonhalra. Meggyőződésem, hogy a mentesség rendkívül veszélyes.

Ez az AKCS-ország kihasználja az európai piac preferenciális elérésének előnyeit, azt, hogy teljes vámmentességet élvez a piacainkra exportált konzervált tonhal esetében. Nem kérdőjelezem meg a megállapodás által végrehajtott fejlesztési politikát. Ám a konzervált tonhal származási szabályaitól való eltérés teljes mértékben elfogadhatatlan.

Ez az eltérés lehetővé teszi külső gazdasági szereplők számára, hogy Pápua Új-Guineába települjenek, és így az ország csak nagyon korlátozott mértékben élvez előnyöket a munkahelyek és a helyi lakosság szempontjából. Lehetővé kell tennünk a fejlesztési támogatást, de ennek tisztességes és hatékony támogatásnak kell lennie, amely előnyös az érintett régiók számára.

A tonhal közösségi importja 2008 és 2009 között 9200 tonnáról 16 200 tonnára növekedett. Egyetlen év alatt megkétszereződött. Ez a jelenség csak tovább rosszabbodhat, ha ezt a mentességet fenntartjuk. Sőt, mi több, ezeknek a termékeknek az előállítása során nem tartják be ugyanazokat a szociális, egészségügyi és az erőforrások megóvására vonatkozó előírásokat, mint amelyek az európai termékek előállítására vonatkoznak. És ami a legfontosabb, a fogások eredetét lehetetlen ellenőrizni.

Hölgyeim és uraim! Vajon az Európai Bizottság nem szánta rá az időt a halászati és mezőgazdasági termékek Európai Unióba irányuló importjának eredetéről elkészített jelentésem elolvasására?

Ha ez valóban így van, akkor a helyzet reménytelen. Nem áldozhatunk fel európai munkahelyeket és az európai piacon értékesített termékek minőségét sem adhatjuk fel ilyen módon. Nem akarok olyan helyzetet, amely határozatlan időre pusztító hatásokat szabadítana rá az európai feldolgozóiparra.

  Ulrike Rodust (S&D). – (DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! A Halászati Bizottság koordinátoraként különösen érdekesnek tartom az átmeneti megállapodásnak a halászattal kapcsolatos aspektusát. Ebben a tekintetben kezdetben volt néhány ellentmondásos kérdés a származási szabályok Pápua Új-Guineával kapcsolatos enyhítésének kapcsán. Támogatom a Bizottságnak azt az elképzelését, hogy ezt a lazítást felhasználja a világ egyik legszegényebb országa gazdaságának ösztönzésére. Meggyőződésem, hogy ezzel a halászati politikával foglalkozóknak törődniük kell. Ugyanakkor megértem az európai ipar aggályait, de őszintén szólva nem tudom elképzelni, hogy a megadott lazítások oda vezethetnének, hogy Pápua Új-Guinea konzerviparunk komoly versenytársává válhatna.

Ám ébereknek kell lennünk, mert nyilvánvaló módon senkinek sem használna az, ha konzerviparunk felét áthelyeznénk a csendes-óceáni régióba. Ezzel kapcsolatban azonban azt kell mondanom, hogy a megállapodásról folytatott vita során rendkívül ellentmondásos információkat kaptunk azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy milyen mértékű beruházások zajlanak Pápua Új-Guineában, és hogy mely országok profitálnak közvetett módon a származási szabályok lazításából. Ezért felszólítom a Bizottságot, hogy sürgősen kísérje szoros figyelemmel ennek az eltérésnek az alkalmazását, és kellő időben nyújtson be jelentést a Parlamenthez a Pápua Új-Guinea fejlődésére és az európai konzerviparra gyakorolt hatásokról. Ha ez az intézkedés nem éri el a kívánt hatást Pápua Új-Guineában és elfogadhatatlan veszteségeket okoz az európai társaságoknak, akkor másfajta döntést kell hoznunk a végleges megállapodás megtárgyalása során. Kérem, hogy folyamatosan tájékoztassanak bennünket a fejleményekről.

  Pablo Zalba Bidegain (PPE). – (ES) Elnök úr! Először is szeretném tisztázni, hogy támogatom az Európai Unió és Pápua Új-Guinea közötti kereskedelmi kapcsolatok megerősítését, amely előmozdítja a régió fejlődését, de ennek a fejlődésnek fenntarthatónak kell lennie.

Őszintén hiszem, hogy ez a megállapodás a jelenlegi állapotában nem jó. Teljes mértékben ellenzem a megállapodás egyik záradékát, amelyet tisztességtelennek tekintek. Ez pedig a származási szabályok alóli mentesség, mert ez nemcsak Pápua Új-Guinea fenntartható fejlődését veszélyezteti, hanem – amint ezt ma itt hallottuk – egy egész európai iparágat kockáztat, hiszen a konzervipart is veszélyezteti. Ennek a koncessziónak teljes mértékben kivételesnek kellett volna lennie, és nem lett volna szabad alkalmazni Pápua Új-Guinea esetében. Ezenkívül arról sem szabad megfeledkezni, hogy ez az intézkedés súlyos precedenst teremt, és meg fogja határozni az Európai Unió jövőbeni tárgyalásait.

Véleményem szerint sokkal világosabb és szilárdabb állásfoglalásra van szükség ebben a tekintetben. Olyan állásfoglalásra, amely kategorikusan kijelenti, hogy az átmeneti partnerségi megállapodás következő felülvizsgálata során véglegesen felfüggesztjük a származási szabályok alóli mentességet. Ezért azt kérem a Bizottságtól, hogy vegye figyelembe azokat a drámai következményeket, amelyeket ez a koncesszió gyakorolni fog elsősorban az európai konzerviparra, másodsorban pedig Pápua Új-Guinea környezetének és természeti erőforrásainak fenntarthatóságára, valamint azt a rendkívül negatív precedenst is vegye tekintetbe, amelyet ez a jövőbeni tárgyalások tekintetében felállít. Bármennyire is hangsúlyozza a Bizottság azt, hogy ebből nem lesz precedens, a nyomás jelentkezni fog. Ezért arra kérem a Bizottságot, hogy döntésével a lehető leghamarabb vessen véget a származási szabályok alóli mentességnek.

  Mairead McGuinness (PPE). – Elnök úr! Valójában azért jöttem el ide, hogy részt vegyek a következő vitán, de az irodámból figyelemmel követtem ezt a vitát, és másokhoz hasonlóan, akik a vita során felszólaltak, én is aggódom a származási szabályok rugalmasságára vonatkozó elképzelés miatt.

Az elmúlt hét nap során a brit televízióban levetítettek egy műsort a halászatról, amely a Channel Four egyik hosszabb sorozatának része volt. Ebben súlyosan kritizálták az Európai Unió halászati politikáját, és azóta nagyon sok e-mailt kapunk az aggódó polgároktól.

Konkrétan ez a kérdés nem merült fel, de szeretnék határozottan állást foglalni és támogatni azokat a munkatársaimat, akik kifejezték rendkívüli aggodalmukat arról a javaslatról, amelynek a fejlesztés eszközeként pozitívnak kellene lennie, ám valójában meglehetősen negatív, nemcsak európai szempontból, hanem azoknak az országoknak a szempontjából is, amelyeknek megpróbálunk segítséget nyújtani.

  Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. – Elnök úr! Rendkívül érdekes volt ez a vita. A világban szegénység tapasztalható. Ezt kezelnünk kell. Ennek egyik módja pénzügyi erőforrások áthelyezése, de sokkal jobb, ha lehetőséget biztosítunk az embereknek arra, hogy tisztességes életet éljenek a saját kezük munkája segítségével. Az a három pápua új-guineai tonhalfeldolgozó létesítmény, amely jogosult tonhalat exportálni az EU-ba, körülbelül 5700 embert foglalkoztat, akiknek legnagyobb része nő. Munkahelyek forognak kockán Pápua Új-Guineában, amely a világ egyik legszegényebb országa.

A Bizottság, amikor eltéréseket javasol, megfelelő módon figyelembe veszi a kapcsolódó kockázatokat és biztosítékok megteremtésére törekszik. A Bizottság véleménye szerint rendkívül valószínűtlen az, hogy Pápua Új-Guinea exportja súlyos zavarokat fog okozni az EU halászati és konzerviparában a Pápua Új-Guinea és az EU közötti kereskedelem alacsony volumenére tekintettel és annak figyelembevételével, hogy Pápua Új-Guinea csak nagyon alacsony részesedéssel rendelkezik az EU tonhalpiacában. Az elmúlt években ez a szám 3% körül mozgott. Az átmeneti alkalmazás már 2008 óta fennáll, és már rendelkezünk némi tapasztalattal a számadatokkal kapcsolatban. Ez semmiféle zavart nem fog okozni Európa halászati és konzerviparában. A kereskedelmi forgalom fejlődését tovább elemezzük a halászati termékek különleges származási szabályai végrehajtásának hatásairól szóló tanulmányban, amely 2011-ben fog elkészülni.

Emellett a Bizottság figyelemmel fogja kísérni a Pápua Új-Guineával folytatott kereskedelmet, és tétovázás nélkül megteszi a megfelelő lépéseket, ha súlyos zavarok válnak nyilvánvalóvá az EU piacán. Az átmeneti megállapodás kifejezetten lehetővé teszi ilyen intézkedések alkalmazását a kereskedelmi védelmi eszközökről szóló 2. fejezet értelmében. Jelenleg semmi sem utal arra, hogy a halászati termékek pápua új-guineai exportja bármilyen negatív hatást gyakorolna a konzerviparra más AKCS vagy az általános preferenciarendszerhez tartozó országokban. Ezt az aspektust szintén vizsgálni fogjuk az előbb említett tanulmányban.

Ehhez még azt is szeretném hozzátenni, hogy bármilyen különleges származási szabálytól vagy preferenciális kereskedelmi megállapodástól függetlenül azoknak az országoknak és társaságoknak, amelyek halat vagy halászati termékeket exportálnak az EU-ba, mindig be kell tartaniuk az illegális, be nem jelentett és nem szabályozott halászatra vonatkozó szabályozást, valamint az EU egészségügyi és élelmiszerbiztonsági követelményeit. Meggyőződésem, hogy a Bizottság nagyon gondosan mérlegelte ezt az ügyet, mielőtt ezzel az intézkedéssel előállt volna.

Most egy átfogóbb kérdéssel szeretnék foglalkozni: a gazdasági partnerségi megállapodással általánosságban. A kereskedelem távolról sem egyszerű. Amint már mondtam, a szegénység felszámolásának egyetlen módja a növekedés lehetővé tétele a fejlődő világban. Az igaz, hogy a regionális együttműködés kezdetben meglehetősen nehézkes. Viszont nem csak a kereskedelmi megállapodások teszik lehetővé a regionális fejlődést. Ezért különítettünk el 45 millió eurót az óceániai régió kereskedelmének támogatására. Ez háromszor több, mint amennyiről a kilencedik Európai Fejlesztési Alap keretében gondoskodtunk. Kizárólag a kereskedelmi forgalom elősegítésével számíthatunk a regionális kereskedelem beindulására. Ha megnézzük az összes fejlődő országot, akkor azt tapasztaljuk, hogy alapvetően minden kereskedelem monokultúrára épül – egy adott exportcikk magas fluktuációs aránnyal. Ez rendkívül erős zavaró tényező az érintett országok számára.

Ha a világban zajló migrációs áramlásokról, a biztonságról és az igazságról beszélünk, akkor nem mondhatjuk, hogy ez minket nem érdekel. Törődnünk kell ezekkel a kérdésekkel, igazgatóságaink pedig kiterjedt tanulmányt folytattak le. Rendkívül tisztességes intézkedéseket javasolunk, amelyek teljes mértékben összhangban állnak az Európai Unió összes célkitűzésével.

Meggyőződésem, hogy ez az intézkedés helyes, és hogy a szükséges óvintézkedések érvényben vannak arra az esetre, ha valami nem működne. Meggyőződésem, hogy helyes döntést hoztunk, ezért támogatom ezt a megállapodást.

  David Martin, szerző. – Elnök úr! Rövid leszek. Szinte teljes egészében egyetértek a biztos úrral ebben a tárgykörben.

Először is megismétlem: nagyon fontos, hogy aláírjuk az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodást, mert ha nem tesszük, akkor a WTO rendelkezései szerint megszűnnek a Pápua Új-Guinea és a Fidzsi-szigeteki Köztársaság esetében jelenleg érvényes kereskedelmi preferenciák. Az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodás pontosan az, ami: ez egy átmeneti intézkedés, és egyetértek minden munkatársammal, aki azt mondja, hogy hosszú távon teljes, átfogó gazdasági partnerségi megállapodásra kell törekednünk az összes csendes-óceáni országgal, bátorítva ezzel a csendes-óceáni térségben a regionális integrációt. De ebben a pillanatban meg kell tennünk ezt a lépést a preferenciáknak a csendes-óceáni régió két legnagyobb országa számára történő fenntartása érdekében.

Ami a halászatot illeti, a Bizottság teljesen egyértelművé tette, hogy ez egy kivétel. Ez lesz az egyetlen eltérés. Nincs a világnak más olyan része, ahol garantálni akarunk egy ilyen eltérést. Hogy miért alkalmazunk eltérést Pápua Új-Guinea esetében? Megmondom: azért, mert Pápua Új-Guinea szó szerint a világ másik végében van, és annak valószínűsége, hogy az EU halászflottája kiterjedten kiaknázhatja ezt a térséget, erősen korlátozott, bár megteheti. Semmi sem akadályozza meg az EU halászflottáját abban, hogy halásszon Pápua Új-Guinea vizein, partra szállítsa a fogást és konzerváltassa fogását Pápua Új-Guineában – és amint az korábban elhangzott, ez nagyon hasznos lenne a fejlődés szempontjából, és ezt valóban bátorítanunk kell.

De jelenleg az a helyzet, hogy kínai hajók, thaiföldi hajók és más ázsiai országok hajói halásznak Pápua Új-Guinea vizein, amelyek a saját országukban szállítják partra fogásukat, amivel nem segítik elő Pápua Új-Guinea fejlődését.

A munkahelyteremtés szempontjából itt fejlesztési lehetőség kínálkozik, különösen a nők számára. Gyakran panaszkodunk amiatt, hogy fejlesztési politikánkban nem teszünk eleget a feldolgozási tevékenységek bátorításának. Itt valóban teszünk valami hasznosat a feldolgozási tevékenységek érdekében. Amint a biztos úr is mondta, a jogosultság elnyeréséhez a halnak továbbra is meg kell felelnie az illegális, a be nem jelentett és a szabályozatlan halászatról szóló rendelet összes előírásának. Teljesítenie kell az összes egészségügyi és növény-egészségügyi feltételt. Ez teljességgel elengedhetetlen. A három gyár Pápua Új-Guineában jelenleg teljesíti ezeket az előírásokat, és hasznos munkahelyekről gondoskodik. Ha váratlanul megnövekszik a gyárak száma, és hirtelen megugrik a Pápua Új-Guineából származó import, akkor természetesen újból meg kell vizsgálnunk a helyzetet, és szükség esetén cselekednünk kell.

Jelenleg azonban a statisztikák önmagukért beszélnek. Ez a megállapodás 2008 óta érvényben van. Nem ugrott meg az import. Semmi sem fenyegeti Európa tonhalfeldolgozó iparát. Előadóként találkoztam a spanyol tonhalfeldolgozó ipar vezetőivel, és ők maguk is elmondták nekem, hogy pillanatnyilag nincs ilyen fenyegetés. Ők a jövő miatt aggódnak. Elfogadják, hogy jelenleg nem irányul komoly fenyegetés az EU ipara ellen. Tehát ne túlozzuk el a helyzetet! Ne fizettessük meg egy szegény fejlődő országgal annak az árát, hogy kizárólag a saját önzésünkkel vagyunk elfoglalva!

  Elnök. – Kaptam egy állásfoglalási indítványt az Eljárási Szabályzat 115. cikkének (5) bekezdése értelmében.

A vitát lezárom.

A szavazásra 2011. január 19-én, szerdán kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Helmut Scholz (GUE/NGL), írásban. – (DE) Az Európai Közösség, valamint a Fidzsi-szigeteki Köztársaság és Pápua Új-Guinea között létrejött átmeneti partnerségi megállapodás közvetítő szerepet tölt be a csendes-óceáni régió bonyolult és összetett integrációs folyamatában. A megállapodás sajnos szinte egyáltalán nem biztosít fejlesztési támogatást egyik ország számára sem. Szeretném önöket emlékeztetni arra, hogy a Fidzsi-szigeteki Köztársaságban végrehajtott 2006. évi katonai puccsot egyhangúlag elítélte az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság is. Ennek a kereskedelmi megállapodásnak az aláírásával elismerjük a mind a mai napig regnáló diktatúrát egyfajta szerződő félként. Ezzel a megállapodással aláássuk az Ausztráliában, Új-Zélandon és a régió más országaiban tevékenykedő partnereink arra irányuló erőfeszítéseit, hogy helyreállítsák a demokráciát a Fidzsi-szigeteki Köztársaságban. Amikor a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság ülésén azt kritizáltam, hogy a Fidzsi-szigeteki Köztársaságban a katonaság elnyomja a demokráciát, az ország képviselője erre így válaszolt: „De hát mi vagyunk hatalmon!” Ezt én nyílt cinizmusnak tartom, de a jelek szerint ez kielégíti a Bizottságnak a többi szerződő fél legitimitásával kapcsolatos igényeit. Képviselőcsoportom el fogja utasítani ezt a megállapodást. Meggyőződésem szerint fel kell függeszteni a megállapodást mindaddig, amíg helyre nem áll a demokrácia a Fidzsi-szigeteki Köztársaságban.