Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2011. január 18., Kedd - Strasbourg

3. Az EK és Szerbia közötti stabilizációs és társulási megállapodás - Az EK és Szerbia közötti stabilizációs és társulási megállapodás (vita)

  Elnök. – Az első napirendi pont az EK-Szerbia megállapodás együttes vitája

– EK-Szerbia stabilizációs és társulási megállapodás. Jelko Kacin ajánlása a Külügyi Bizottság nevében (A7-0362/2010). Ajánlás az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről a Szerb Köztársaság közötti stabilizációs és társulási megállapodás megkötéséről szóló tanácsi és bizottsági határozatra irányuló tervezetről [15619/1/2007 - C7-0341/2010 - 2007/0255(NLE)]

– Stabilizációs és társulási megállapodás az EK és Szerbia között. A Tanács és a Bizottság nyilatkozatai [2010/2980(RSP)]

  Jelko Kacin, előadó. – (SL) Elnök asszony, az Európai Unió és Szerbia közötti stabilizációs és társulási megállapodás aláírására 2008 áprilisában került sor, és a Szerbiával kötött ideiglenes, átmeneti kereskedelmi megállapodás alkalmazása 2010 februárjában sikeresen megkezdődött.

A ratifikációs folyamat 2008 szeptemberében indult el, amikor a szerb parlament ratifikálta a megállapodást.

A megállapodás biztosítja az Európai Unió és Szerbia együttműködésének politikai, jogi és gazdasági kereteit – Szerbia a ratifikációs folyamat beindítása nélkül nem haladhatott tovább az európai integráció útján.

2009-ben az Európai Parlament napirendjén nem szerepelt Szerbiával foglalkozó jelentés, mert a tagállamokban megfeneklett a ratifikációs folyamat, miután Szerbia nem működött együtt teljes mértékben a volt Jugoszláviával foglalkozó hágai nemzetközi büntetőtörvényszékkel (ICTY). Eddig tizenegy tagállam ratifikálta a megállapodást – ma ezért szólítom fel a fennmaradó tagállamokat, hogy minél hamarabb tegyék meg ugyanezt.

Ha ma ezen a magasabb szinten ratifikáljuk a megállapodást, azzal határozott, világos üzenetet küldünk Szerbia integrációs erőfeszítéseinek támogatásáról. Ez azonban önmagában nem biztosítja a ratifikációs folyamat sikeres befejezését.

A Szerbiával foglalkozó állásfoglalás, amiről holnap fogunk szavazni, pontosan ezt a támogató üzenetet hordozza. Támogatnunk kell Szerbiát az európai uniós tagsághoz vezető hosszú és nehéz úton.

Az ország, amely régóta elszigetelődött és kívül maradt a modern európai politika és gazdaság sodorvonalán, sok kihívással küzd.

Az elmúlt két évben a szerb politika Európa-barátabbá vált. A szerb vezetők azzal tudják a legjobban demonstrálni az európai értékek és életmód melletti őszinte elkötelezettségüket, ha sikeresen megoldják a problémákat és végrehajtják a szükséges reformokat.

Már eddig is láthattunk bizonyos pozitív fejleményeket. Őszintén üdvözöltük Szerbia kompromisszumkészségét és azt, hogy az ENSZ-közgyűlés 2010 szeptemberében közös határozatot fogadott el Koszovóról.

2011. január 1-jén Szerbia eltörölte a kötelező katonai szolgálatot; ezzel a fiatal szerb polgárok generációi kaptak további lehetőségeket a tanulásra és a fejlődésre. A fegyveres erők polgári felügyeletét is megerősítették.

Másrészről azonban a szerb EU-integrációt komoly mértékben hátráltatta az a tény, hogy két, az ICTY által háborús bűncselekményekkel vádolt személy még szabadlábon van.

Ratko Mladić a szrebrenicai népirtás, az Európában a második világháború óta elkövetett legszörnyűbb bűncselekmény után több mint 15 éve van szökésben.

Üdvözöljük a szerb kormány nyilatkozatát, amely szerint a Hágai Törvényszékkel való együttműködés kiteljesítését prioritásként kezelik. Felszólítjuk azonban a szerb hatóságokat, hogy, ahogy az ICTY főügyésze mondta, csökkentsék meggyőző mértékben a kimutatott politikai akarat és a konkrét eredmények közötti szakadékot.

Elérkezett az idő, hogy Szerbia lezárja ezt a fájdalmas fejezetet, és újabb lépést tegyen a régión belüli megbékélés felé.

Szerbia addig nem szerezhet tagjelölti státuszt, amíg nem demonstrálja, hogy teljes mértékben együttműködik a Hágai Törvényszékkel, ahogy azt a 2010. október 25-i tanácsi következtetések kimondják.

Ennek a legmeggyőzőbb bizonyítéka a vádlottak letartóztatása és kiadatása lenne. Szerbia ilyen irányú erőfeszítései ez ideig nem hoztak eredményt, és nem kielégítőek.

A Nyugat-Balkánon komoly mértékű változásokat sikerült elérni a regionális kapcsolatokban – ezt Szerbia és Horvátország kapcsolata mutatja a legjobban. Üdvözöljük a szerb elnök álláspontját; az ő új megközelítése határozott lendületet adott a régión belüli tartós megbékélés folyamatának.

Ennek dacára továbbra is komoly kihívások állnak Szerbia előtt. Belgrádnak konstruktív vezető szerepet kell játszania a Pristinával folytatandó párbeszédben, és – Koszovó státuszának kérdésétől függetlenül – Belgrád és Pristina viszonyának partneri viszonnyá kell válnia, hogy az egész régió könnyebben haladhasson Európa felé.

Ugyanez áll Szerbiának Bosznia és Hercegovinához fűződő kapcsolatára is. Belgrádnak támogatnia kell a reformokat, amelyek lehetővé teszik majd, hogy Bosznia és Hercegovina saját intézményekkel rendelkező országként tárgyalhasson az európai uniós tagságról. Jelenleg még nem ez a helyzet.

  Enikő Győri, a Tanács soros elnöke. – Elnök asszony, nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy visszatérhettem az Európai Parlamentbe, ezúttal az Európai Unió Tanácsának soros magyar elnöksége képviselőjeként. Remélem, hogy a tisztelt képviselők egykori parlamenti képviselőként tekintenek rám, és ebben annak zálogát is látják, hogy a magyar elnökség Parlament-barát elnökség lesz.

Örömmel és nagy várakozással nézek az elnökség hátralévő öt és fél hónapjában előttünk álló közös munka elébe. Most az anyanyelvemen folytatom.

a Tanács soros elnöke. – (HU) Elnök asszony! Képviselő hölgyek és urak! Nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy részt vehetek ezen a vitán, amelyet követően a Parlament szavazni fog a Szerb Köztársasággal kötött stabilizációs és társulási megállapodás jóváhagyásáról. Egyúttal szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetem fejezzem ki az Európai Parlament raportőrének, Jelko Kacin úrnak, aki egy kiváló jelentést készített a témában, és hogy melegen üdvözöljem a Szerbia európai integrációs folyamatáról szóló állásfoglalást. A régió többi országához hasonlóan Szerbiának is javára szolgált az európai tagságnak a perspektívája, és az elmúlt években jelentős haladást ért el a cél irányában. Ebben az összefüggésben a stabilizációs és társulási megállapodás fontos előrelépést jelent Szerbia számára az Unióba vezető úton.

A megállapodás megerősíti az EU és Szerbia között már fennálló szoros köteléket és szerződéses kapcsolatot teremt a két fél között. A megállapodás új keretbe helyezi a politikai párbeszédet. Szabadkereskedelmi övezetet hoz létre és megerősíti a kétoldalú gazdasági kapcsolatokat és ezáltal arra hivatott, hogy komoly gazdasági előnyöket hozzon Szerbia számára. A megállapodás ösztönzi azokat a reformfolyamatokat, amelyek hozzájárulnak majd a szerb gazdaság növekedéséhez és elősegítik, hogy Szerbia teljes körűen működő piacgazdaságot alakítson ki. A megállapodás lefekteti továbbá az alapokat ahhoz, hogy az Unió és Szerbia a jövőben számos területen fokozott együttműködést alakítson ki. Nem utolsó sorban a szervezett bűnözés és a határokon átívelő tiltott kereskedelem leküzdése terén, valamint a meglévő környezetvédelmi előírások javítása tekintetében.

A Tanács 2010. június 14-én elindította a megállapodás ratifikálási folyamatát. Eddig tizenegy tagállam, köztük természetesen Magyarország erősítette meg a megállapodást parlamentje által. Nagyon bízunk benne, hogy rövid időn belül az összes tagállam ratifikálni fogja. A Tanács üdvözölné, ha a stabilizációs és társulási megállapodás 2011 végéig, de legkésőbb 2012 elejéig hatályba lépne. Ez azt jelentené, hogy Szerbia éppen akkor lépne ambiciózus szerződéses kapcsolatba az Unióval, amikor intenzívebbé kezdi tenni a csatlakozási előkészületeket. Az Önök szavazata még inkább előtérbe helyezi és előmozdítja majd ezt a folyamatot, köszönhetően annak az egyhangú támogatásnak, amelyet a Külügyi Bizottság december 1-jei ülésén valamennyi politika erő kifejezésre juttatott. Szerbia a 2009 decemberében benyújtott csatlakozási kérelmével kinyilvánította az Európai Unió iránti elkötelezettségét. A Tanács tavaly októberben felkérte a Bizottságot, hogy nyújtsa be a véleményét. Erre várhatóan 2011 második felében kerül sor.

Mindannyian tudjuk, Szerbia számára az európai integrációs folyamat számos előnnyel jár. Az országnak ugyanakkor még fontos reformokat kell végrehajtania. Ide tartoznak a közigazgatás és a jogállamiság terén tett további erőfeszítések, beleértve az igazságügyi reformot is, a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem, valamint a volt Jugoszláviával foglakozó nemzetközi törvényszékkel való együttműködés.

Ahogy az a Jelko Kacin úr által benyújtott jelentésben is szerepel, az integrációs folyamat az e téren elért előrehaladás függvényében zajlik. Üdvözlöm azt a tényt, hogy már számos eredmény született. Szeretném egyben megragadni az alkalmat, hogy felhívjam a figyelmet, az elmúlt évben Szerbia történelmi lépéseket tett a régióbeli szomszédaival való megbékélés felé. Üdvözlöm továbbá azt a szoros együttműködést, amelyet Szerbia 2010 nyarán az Unióval folytatott, és amelynek eredményeképpen megszületett az az ENSZ határozat, amely megnyitotta a Belgrád és Pristina közötti párbeszéd útját. A Tanács teljes mértékben támogatja Catherin Ashton főképviselő asszony e téren végzett munkáját. Komoly kihívásról van szó, de a párbeszéd kialakítása lehetőséget kínál mind Koszovó, mind Szerbia számára ahhoz, hogy közelebb kerüljenek az Európai Unióhoz.

És még egy zárógondolatot engedjenek meg nekem. Meggyőződésem, hogy az Európai Uniónak fenn kell tartani a bővítési folyamat hitelességét. Ehhez az eszközök a kezünkben vannak. Azt gondolom, hogy amennyiben a magyar elnökség alatt sikerül lezárni a csatlakozási tárgyalásokat Horvátországgal, az Szerbia felé is egy nagyon komoly jel, hogy a folyamat él, és a Balkán országainak az uniós népek közös családjában van a helyük.

Elnök asszony! Képviselő urak! 2011 jelentős év lesz Szerbia számára, amely egyaránt hoz kihívásokat és lehetőségeket. Üdvözlöm azt a lehetőséget, amelyet ez az új megállapodás hoz Szerbia számára ahhoz, hogy egy békés Európában közösen építsünk vele közös jövőt.

  Štefan Füle, a Bizottság tagja. – Elnök asszony, nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy ma a Szerbiával kötendő stabilizációs és társulási megállapodáshoz való hozzájárulás szavazásának alkalmából szólalhatok fel a Parlamentben. Szeretnék köszönetet mondani a szerbiai ügyekkel foglalkozó előadónak, Jelko Kacinnak, a Szerbia európai integrációs folyamatáról szóló jelentéséért.

A stabilizációs és társulási megállapodás hatalmas lépés Szerbia számára az Európai Unió felé vezető úton. A megállapodás fő célja az, hogy megalapozza a további európai integrációt és reformokat, és felkészítse Szerbiát az európai uniós tagságra. Ez a fontos mérföldkő biztatást jelent majd Szerbia számára, mivel az ország megerősítette a régiós megbékélést célzó erőfeszítéseit.

A stabilizációs és társulási megállapodás átfogó intézményi keretrendszert hoz létre, amelynek része a stabilizációs és társulási megállapodás Tanácsa és Bizottsága, a politikai párbeszéd megújuló kerete és az európai uniós szakpolitikai területek nagy részét lefedő, kiterjedt albizottság-hálózat is. Természetesen létrejön az Európai Parlament és Szerbia Parlamentjének közös szervezete, a parlamenti vegyes bizottság is.

Gazdasági szempontból a megállapodás egy szabadkereskedelmi övezet fokozatos létrehozását és Szerbiának az Európai Unió belső piacába való fokozatos integrációját tartalmazza, ezáltal gazdasági előnyökhöz juttatva az Európai Uniót és Szerbiát is. Ahogy az 1990-es években Közép-Európában is, ez a megállapodás is lendületet ad majd a beruházásoknak, különösen a közvetett beruházásoknak. Kulcsfontosságú lesz majd a hozzájárulása a szerb gazdaság növekedéséhez, illetve az, hogy segíti Szerbiát a működő piacgazdaság felé vezető úton.

A megállapodás hasonlóan komoly előnyökkel jár az Európai Unió számára is. A szerb piac ezzel megnyílt az Európai Unió exportőrei előtt. Az eddigi viszonylag magas vámok néhány nagyon érzékeny mezőgazdasági termény kivételével néhány éven belül teljesen eltörlésre kerülnek.

Ezentúl azzal, hogy Szerbia fokozatosan a belső piac tagjává válik, a befektetők számára a környezet stabilabbá és kiszámíthatóbbá válik. A versenyről és az állami támogatásokról szóló szabályozást az európai uniós szabályokhoz igazítják. A szellemi tulajdonjogok védelme is fokozatosan eléri majd az Európai Unió előírásainak szintjét. A komoly méretű szerb közbeszerzési piacot is fokozatosan megnyitják majd az európai ajánlattevők előtt.

A szorosabb szerb kapcsolatok az Európai Unió számára más előnyökkel is járnak, mivel megkönnyítik majd a jogérvényesülés, szabadság és biztonság, a közlekedésügy és a vámügy terén történő együttműködést, hogy csak néhány területet említsek. Ezért ez hozzájárul az Európai Unió délkelet-európai politikáinak hitelesebbé és hatásosabbá tételéhez.

Végezetül mindenképpen említést érdemel, hogy Szerbia előrehozta az ideiglenes megállapodás végrehajtását. A megállapodás hivatalosan 2010 februárjában lépett életbe, de Szerbia már a 2008 áprilisi aláírást követően úgy döntött, hogy alkalmazza azt. Szerbia ezzel demonstrálta az Európai Unióval való gazdasági integráció melletti elkötelezettségét, és pozitív képet alakított ki magáról.

2010. június 14. óta, amikor a Tanács beindította a megállapodás ratifikációs folyamatát, kilenc tagállam jelezte, hogy ratifikálta a megállapodást, és két további tagállam szerezte meg a Parlament hozzájárulását. A mai európai parlamenti szavazás a parlamenti képviselőcsoportok egyhangú támogatásának köszönhetően további ösztönzést ad majd a folyamatnak. Remélem, hogy a további tagállamok is hamarosan ratifikálják majd a megállapodást.

Végezetül szeretném megemlíteni, hogy a Szerbia integrációs folyamatáról szóló, kiválóan előkészített állásfoglalási indítvány nagyban hozzájárult a mai politikai vitához. Ezért hálás vagyok az előadónak, Jelko Kacinnak. Az állásfoglalás jelzi támogatásunkat Szerbia felé az EU-Szerbia kapcsolatok fejlesztése terén, és felhívja a figyelmet a Szerbia európai uniós tagsága felé vezető úton mutatkozó fő kihívásokra is. Ez különösen időszerű most, a szerb csatlakozási kérelemről szóló vélemény előkészítésének idején.

Tavaly novemberben Belgrádban voltam, és átadtam a miniszterelnöknek és az európai integrációért felelős miniszterelnök-helyettesnek egy részletes kérdőívet. A szerb hatóságok jelenleg a hónap végére várt válaszokon dolgoznak. Biztatónak tartom, hogy a szerb kormány december 30-án a Bizottság előrehaladási jelentésére reagálva cselekvési tervet fogadott el. A Bizottság a következő hónapokban alaposan elemzi majd a kérdőívre adott válaszokat és a szerb hatóságok által megtett lépéseket, és ezzel a 2011 második felére tervezett jelentés összeállítása előtt befejezi értékelését.

Ahogy magyar kollégám is mondta, 2011 fontos év Szerbia számára: idén az ország előtt komoly kihívások és komoly lehetőségek állnak. A követendő utat megválasztották, a célok jól ismertek, de Szerbiának még végig kell járnia ezt az utat, teljesítenie kell az előírt kritériumokat, és, amikor készen áll, le kell folytatnia a tárgyalásokat az Európai Unióval. Meg vagyok róla győződve, hogy közös támogatásunkkal Szerbia továbbra is helyes európai döntéseket hoz majd, és folytatja az integrációt. Ez pozitív üzenetet hordoz majd az egész régió számára most, amikor a béke megszilárdítása és a gazdasági jólét előmozdítása érdekében meg kell erősítenünk a Nyugat-Balkán európai kilátásait.

  György Schöpflin, a PPE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, én kiválónak tartom a Szerbiáról szóló jelentést. Gratulálok az előadónak, Jelko Kacinnak.

Úgy látom, hogy Szerbia végre eldöntötte, hogy valóban európai jövőt képzel el magának. A politikai elit nagy része úgy gondolja, hogy ez a legjobb megoldás. Ezt a döntést az utóbbi két évtized viharainak ismeretében kell vizsgálnunk. Szerbia túlélte a kommunizmus bukását, Jugoszlávia összeomlását, az azt követő háborúkat, Slobodan Milošević uralmát, az 1999-es bombázásokat, a megerősödő maffiát és bűnözést, az erőszakot, a menekülteket – nyomasztó és traumatikus történelem ez. Az Európa mellett hozott döntés ezért komoly eredmény, ami jelzi, hogy Szerbia a régióban stabilizáló szerepet játszik.

Továbbra is fennáll két komoly politikai probléma: Ratko Mladić letartóztatása és Hágába szállítása és Koszovó függetlenségének elfogadása. Mindkét kérdésben pszichológiai akadályok vannak. Mladić-nak vannak védelmezői, Koszovó elvesztése pedig fájdalmas pont a szerb társadalom nagy része számára; a területvesztés mindig fájdalmas. Ezek mellett vannak még figyelmet érdemlő területek, így a közigazgatás és az igazságügy korszerűsítése, a piaci viszonyok megteremtése és a teljes nyitottság Szerbia múltjával kapcsolatban, ide értve az archívumok megnyitását is.

Szerbia európai kilátásai viszonylag jók. Egyértelműen elkötelezték magukat ebben az irányban. Az elit és a társadalom előtt álló kihívásokat felismerték, és a technikai előkészítés zajlik. Ha minden jól megy, Szerbia idén ősszel megkapja a véleményt, és azután a tagjelölt státuszt. Az Unió felé vezető út nem lesz könnyű, de a stabil, demokratikus Szerbia egész Európa számára előnyös lesz.