Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2011. január 18., Kedd - Strasbourg

8. A szavazáshoz fűzött indokolások

  Elnök. – Most a szavazáshoz fűzött indokolásokra térünk rá.

A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások

Ajánlás második olvasatra: Catherine Stihler (A7-0343/2010)

  Jarosław Kalinowski (PPE). – (PL) Elnök úr, az építőipar minden ország gazdaságának nagyon fontos ágazatát jelenti. A piac ilyen alapvető fontosságú részéről nem szabad megfeledkezni, ha a gazdasági növekedés és az életszínvonal javulásának elérésére törekszünk. Mindenki tisztában van a megfelelően felépített vagy modernizált építményeknek a biztonság és a kényelem szempontjából való jelentőségével. Ugyanakkor mindannyian a lakó-, ipari és középületek építési költségeinek csökkentését szeretnénk. A jelentés a piaci akadályok felszámolására, az építőanyagok hatékony értékesítésének lehetővé tételére és annak biztosítására irányul, hogy az ágazatban versenyképesek legyenek az árak. E kezdeményezés előnyei szerte Európában érezhetők lesznek. Én is teljes mértékben támogatom a szerző azon javaslatait, amelyek szerint javítani kell a munkavállalói biztonságot az ágazatban.

  Alfredo Antoniozzi (PPE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a Stihler-jelentéssel kapcsolatban egyértelmű, hogy milyen fontos szerepet játszik az építőipari ágazat Európában. Foglalkoznunk kell tehát a közvetlenül ebben az ágazatban foglalkoztatott 12 millió polgár problémáival.

A Stihler-jelentés hasznos eszköze az építőipari termékek Európai Unión belüli forgalomba hozatalát gátló nemzeti adminisztratív és technikai akadályok megszüntetésének, és az ágazat egységes piaca kialakítása folytatásának.

Támogatom az építőipari ágazat kis- és középvállalkozásainak adott elismerést, ahogyan támogatom az építőipari termékek újrahasznosítása szükségességére fordított különös figyelmet is, amely kiemelt fontosságú kérdés az éghajlatváltozás ellen folytatott küzdelemben. Ugyanakkor szeretném megragadni a lehetőséget arra, hogy felhívjam a figyelmet az építőipari ágazatban foglalkoztatott munkavállalók egészségének és biztonságának problémájára. Az előadó által az e kérdéskörrel kapcsolatban a jelentésbe belefoglalt iránymutatások hasznosak, de szükség lehet kibővítésükre.

A mi kötelességünk, hogy e javaslatokat megvitassuk és továbbalakítsuk a közeljövőben, ilyen módon biztosítva, hogy az építőipari ágazatban foglalkoztatott munkavállalók magas szintű védelmet kapjanak. A munkával kapcsolatos halálesetek tragédiája olyan kérdés, amely egész Európát érinti. Remélem, hogy munkánk révén véget tudunk vetni az ilyen eseteknek.

  Hannu Takkula (ALDE). – (FI) Elnök úr, először szeretnék köszönetet mondani Stihler asszonynak a kitűnő jelentésért. Nagyon fontos, hogy figyelmünket az építési termékek forgalomba hozatalának harmonizációjára fordítsuk, mivel a jövőben jobb és jobb minőségű építményekre lesz szükségünk.

Emlékeznünk kell arra, hogy – noha nagyon versenyképes iparágról van szó – a legfontosabb nem a verseny maga, hanem a végeredmény. Fontos, hogy az Európában felépített épületek biztonságosak legyenek felhasználóik számára, és hogy az építési folyamat során biztonságosak legyenek az építők és egyéb munkavállalók számára is.

Nagyon fontos, hogy az építési termékek forgalmazása területén is sor kerüljön a harmonizálásra, ami lehetőséget nyújt a legjobb gyakorlatok cseréjére. Igaz, hogy Európában sok országban jelenleg is még olyan anyagokat alkalmaznak, amelyek nem egészségesek a lakók számára. Az Európai Unió számos tagállamában óriási problémát jelent a penész, és ez az, amiért a legjobb gyakorlatok és innovációk alkalmazása fontos: hogy megpróbáljuk az építési termékek forgalmazását a felhasználóik szempontjából egészséges és megfelelő termékek piacává alakítani.

Ennélfogva szeretnék köszönetet mondani Stihler asszonynak ezért a kitűnő jelentésért. Európának jó minőségű építési termékekre van szüksége és a forgalmazás olyan rendszerére, amely különösen a biztonságra vonatkozó előírásokat veszi figyelembe.

  Daniel Hannan (ECR). – Elnök úr, a múlt héten a francia miniszterelnök Londonba látogatott, és azt mondta, hogy csatlakoznunk kell az euró megsegítésére irányuló projekthez. Tegyük félre egy pillanatra azt a kérdést, hogy ismételten valaki más problémájába akarnak belerángatni; összpontosítsunk ehelyett inkább a fő logikai bukfencre. Azt mondja: „Az európai integráció nem működik – növeljük meg az európai integráció mértékét!” Biztos vagyok abban, hogy észrevették az érvelés hibáját. „Állandóan felborul a ladikom, úgyhogy szeretnék inkább egy óceánjáró kapitánya lenni!” „Összetörtem a gokartom, kérem, hadd vezessek inkább kamiont!” Úgy tűnik, akármi legyen is a probléma, a válasz mindig a szorosabb európai integráció.

Az EU megoldás a probléma keresésére, de tényleg közeleg az a nap, amikor már nem tudjuk magunkat ráerőltetni se a piacokra, se a közvéleményre. A varázslat megtörik, a sámán varázsigéje erejét veszti.

Jelentés: Michèle Striffler (A7-0375/2010)

  Clemente Mastella (PPE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, ha azt vesszük, hogy hozzájárulásai az összes nemzetközi humanitárius segítségnyújtás 40%-át teszik ki, akkor az Európai Unió a világ legnagyobb humanitárius segítségnyújtója. Az Európai Unió humanitárius politikáján keresztül kézzelfoghatóan kimutatja elkötelezettségét a harmadik országok rendkívül kiszolgáltatott helyzetekben lévő, segélyre szoruló népessége mellett.

Az Európai Unió Tanácsa, az Európai Parlament és az Európai Bizottság elnöke által december 18-án aláírt humanitárius segélyről szóló európai konszenzus fontos előrelépést jelent. Rá kell mutatnom arra, hogy a konszenzusból eredő vállalások mind a tagállamokra, mind pedig az Európai Bizottságra vonatkoznak.

Az utóbbi években egyre inkább tapasztalható a nem humanitárius szereplők részvétele is a humanitárius válságokra adott válaszlépésekben. Létfontosságú, hogy az azonos környezetben működő politikai, katonai vagy humanitárius szereplők egymást jobban megismerjék, és párbeszédet folytassanak egymás szerepének, küldetésének tiszteletben tartásával, és annak veszélyeztetése nélkül. A polgári védelmi eszközök igénybevételének természetesen az európai konszenzusban kinyilvánított módon a nemzetközi iránymutatások szerint kell történnie.

  Antonello Antinoro (PPE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, úgy vélem, hogy a ma elfogadott jelentés – amit köszönök, és amiért köszönetet mondok az előadónak, Striffler asszonynak – olyan szöveg, amely lehetőséget teremt a hatékonyabb és következetesebb humanitárius segélynyújtásra.

Az Európai Unió a mai napon felkéri az Uniót, hogy működjön együtt szorosabban annak érdekében, hogy a humanitárius válságokra adott kollektív válaszunk megerősítésére, és – különösen – a nemzetközi humanitárius jogszabályoknak való teljes mértékű megfelelés kifejezett fenntartására irányuló konszenzusra juthassunk.

Ennélfogva biztosítanunk kell, hogy a humanitárius segítségnyújtás és a humanitárius segélyszervezetek munkatársai jobban hozzáférhessenek a szorult helyzetben lévő emberekhez, és mivel az ilyen emberekből mostanában több van, eredményesebbnek kell lennünk, mint eddig voltunk, a Bizottságon vagy kétoldalú programokon keresztül. Miközben az igény hatalmas, a segély elosztása egyre nehezebbé és egyben kockázatosabbá és veszélyesebbé is válik az egyre bonyolultabb nemzetközi helyzet miatt.

Figyelemmel ezekre a követelményekre, ez a megállapodás egy olyan európai konszenzust mozdít elő, amelyben megerősítést nyer, hogy az európai uniós támogatás egyértelműen a semlegesség, a függetlenség és a pártatlanság humanitárius elvein alapszik, és a támogatást gyorsan és eredményesen, a meghatározott szükséglet alapján kell nyújtani a válsághelyzetben lévő áldozatoknak.

  Alfredo Antoniozzi (PPE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a természeti katasztrófák számának és intenzitásának látványos növekedése, az összetett válságok kialakulásának gyakoribbá válásával együtt, azt jelenti, hogy a nemzetközi humanitárius jog egyre súlyosabb megsértésével és a humanitárius terület beszűkülésével állunk szemben.

A közelmúltban Haitin és Pakisztánban bekövetkezett tragédiák ismételten rámutattak arra, hogy az Európai Unió rendelkezésére álló, a természeti katasztrófák megoldására irányuló eszközöket meg kell erősíteni. Egyetértek a jelentés általános megközelítésével és – különösen – azzal a kijelentéssel, hogy az Európai Uniónak szüntelenül támogatnia kell a humanitárius elveket. A Lisszaboni Szerződés előírja az Európai Unió külső fellépését; e külső fellépésnek tükröznie kell az Uniónak mint fő nemzetközi adományozónak a politikai súlyát és befolyását.

Igennel szavaztam Striffler asszony jelentésére, mivel egyetértek azzal, hogy az európai konszenzus és cselekvési terve végrehajtásának javítására, valamint a globális koordinálásra és a humanitárius segítségnyújtásban kapacitásuknak köszönhetően élen járó országok regionális felelősségét figyelembe véve a terhek megosztására irányuló munka elengedhetetlenül fontos.

Jelentés: Daciana Octavia Sârbu (A7-0376/2010)

  Jim Higgins (PPE). – Elnök úr, nagy örömmel szavaztam a jelentés mellett, amely megerősíti, hogy az élelmezésbiztonság alapvető emberi jog. A mezőgazdasági ágazatnak ki kell elégítenie az egyre növekvő népesség biztonságos és elegendő élelmiszer iránti igényét, a korlátozott természeti erőforrások, a magas energiaárak és az éghajlatváltozás jelentette akadályok ellenére is. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete szerint az élelmiszertermelésnek legalább 70 százalékkal kell nőnie ahhoz, hogy a 2050-ig várhatóan 9 milliárd főt is meghaladó világnépesség növekvő szükségleteit kielégíthesse.

Ezenfelül világszerte körülbelül 900 millióan éheznek tartósan a rendkívüli szegénység miatt, míg a változó szintű szegénység miatt mintegy 2 milliárd fő esetében nem áll fenn tényleges, hosszú távú élelmezésbiztonság. Európában a polgárok 16%-a még mindig a szegénységi küszöb alatt él. Véleményem lényegében a következő: szembe kell néznünk a problémával. Alapvető fontosságú, hogy a 2013 utáni új közös mezőgazdasági politika finanszírozása ezt figyelembe vegye, amire pedig mindenképpen szükségünk van az az, hogy a költségvetés legalább a jelenlegi szinten maradjon.

  Jens Rohde (ALDE). – (DA) Elnök úr, a Parlament ma az élelmezésbiztonsággal összefüggésben a mezőgazdaság stratégiai ágazatként történő, hivatalos elismeréséről döntött. Olyasmi ez, amit a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport tagjai már sok-sok éve elismertek. Ehhez hasonlóképpen ismerjük el azt is, hogy az élelmiszerminőség, a közegészségügy és a fenntartható gazdasági növekedés vonatkozásában a mezőgazdaság stratégiai ágazat. Mindez azonban nem indokolja az iskolai gyümölcs- és tejprogramokat. Nem indokolja azt sem, hogy még több piaci támogatású tejtámogatási program jöjjön létre. Szeretnék rámutatni arra, hogy a javaslatok ellen szavaztunk, és sajnáljuk, hogy mégis megszavazták őket.

Ennek azonban nem szabad elrontania az egész képet – jó feltételeket kell biztosítanunk a mezőgazdaság számára. A vajhegyek, bortavak és iskolai programok azonban nem jelentenek kiutat. A mezőgazdasági termelők bevételeit nem biztosítja a piaci beavatkozás és a piac torzulása. Ehelyett a kutatásba kell beruháznunk, a mezőgazdasági termelőknek pedig lehetőséget kell biztosítanunk arra, hogy a jövedelem alternatív formáinak megszerzéséhez új technológiai megoldásokat használjanak. A jelentést összességében jónak tartjuk, és ezért mellette szavaztunk.

  Clemente Mastella (PPE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az élelmezésbiztonság alapvető emberi jog, és csak akkor valósul meg, ha fizikai, szociális és gazdasági értelemben minden ember mindenkor elegendő élelmiszerhez jut hozzá.

Az EU új közös mezőgazdasági politikájának tükröznie kell ezeket az új követelményeket: világosan és egyértelműen kell reagálnia az élelmezésbiztonság és egyéb tényezők jelentette kihívásokra, különös tekintettel az éghajlatváltozásra, a gazdasági válságra, valamint az EU-n belüli területi egyensúly fenntartására.

Nemcsak termékeink versenyképességét, hanem a hagyományos mezőgazdaságot, a kisüzemi gazdálkodást, a biogazdálkodást és a helyi értékesítést is ösztönöznünk kell. E mezőgazdasági modellek értékes hozzájárulást tettek és tesznek továbbra is az élelmezésbiztonsághoz, mivel az EU különböző földrajzi régióiban a hosszú idők alatt célzottan kifejlesztett módszerek alkalmazása révén gyakran a föld hasznosításának leghatékonyabb módját jelentik.

  Jarosław Kalinowski (PPE). – (PL) Elnök úr, az Európai Parlament képviselőiként az a szerepünk, hogy az európai uniós polgárok életének jobbá tétele érdekében lépjünk fel. A legkiválóbb minőségű, biztonságos élelmiszerekhez való hozzájutásuk biztosításának kiemelt feladatnak kell lennie. Az élelmiszerhiányhoz és a magas árakhoz rendszerint társadalmi szintű nyugtalanság társul, és nem engedhetjük meg, hogy ez a helyzet kontinensünkön bekövetkezzen. Figyelembe véve a növekvő létszámú népességet, az éghajlatváltozást és a természeti katasztrófákat, a globális élelmezésbiztonság veszélyben van. Már most is sokan éheznek, és hogy megoldást találhassunk, józan és közös mezőgazdasági politikára, valamint az ágazatnak nyújtott pénzügyi támogatásra van szükség. A mezőgazdaságnak különleges státust kell biztosítani, amely lehetővé teszi, hogy az ágazat különleges figyelmet kapjon, továbbá hogy megfelelő eszközök alkalmazására kerüljön sor, ha bekövetkezne az élelmiszerválság.

  Mario Pirillo (S&D). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az élelmezésbiztonság és a népesség élelmiszerrel való ellátásának szavatolása a mezőgazdaság fő kihívása marad a továbbiakban is, és nemcsak Európában, hanem a világon mindenütt.

Elégedett vagyok a jelentés tartalmával, különösen mivel az élelmezésbiztonságot alapvető emberi jogként ismeri el. Az élelmezésbiztonságot mint célt csak akkor fogjuk elérni, ha komolyan figyelembe veszünk két fontos szempontot: a piacok és az árak ingadozását és az apadó élelmiszerkészleteket. Európának képesnek kell lennie arra, hogy közös és hatékony intézkedésekkel avatkozzon be az élelmiszer-ellátás garantálása és az európai uniós és nem európai uniós termékek között a biztonsági előírások vonatkozásában még mindig fennálló súlyos aszimmetriák megakadályozása érdekében.

  Peter Jahr (PPE). – (DE) Elnök úr, azt szeretném mondani, hogy nagyon elégedett vagyok az élelmezésbiztonsággal összefüggésben a mezőgazdaság stratégiai ágazatként történő elismeréséről szóló jelentéssel, mivel jelentősége tekintetében a vidéki gazdaságot az őt megillető helyre emeli vissza. Az első következtetés számomra az, hogy továbbra is erős közös európai mezőgazdasági politikára van szükségünk. Emellett szeretnék köszönetet mondani az előadónak.

Volt egy részlete a jelentésnek, amelyet nem szavaztam meg, és ez az Európai Unión belüli élelmiszersegély-program létrehozásával volt kapcsolatos. Úgy vélem, hogy az azon az alapon adott segélynek, pontosabban az annak biztosítása érdekében adott segélynek, hogy az Európai Unióban senki ne éhezzen, a tagállamok felelősségi körében kell maradnia, egész egyszerűen azért, mert ezeket a problémákat ott kell megoldani, ahol jelentkeznek, azaz a tagállamokban.

  Diane Dodds (NI). – Elnök úr, ez a jelentés kiemeli, hogy mennyire fontos az élelmezésbiztonság az általunk képviselt polgárok számára. Kiemeli azokat a fontos közjavakat is, amelyeket a mezőgazdasági termelők állítanak elő, gyakran kevés elismeréssel vagy az elismerés hiánya mellett. Úgy vélem azonban, probléma merül majd fel.

A közelmúltban olyan jelentős hozzászólásokat hallhattam, amelyek azt jelezték, hogy a közös mezőgazdasági politikának gyakorlatilag környezetvédelmi politikává kellene alakulnia. Ez végső soron ahhoz vezethet bennünket, hogy – tévesen – azt hisszük, elboldogulhatunk az európai mezőgazdasági termelők nélkül, és esetleg majd csak importáljuk az élelmiszert az EU-n kívülről.

Ez nem fordulhat elő. Mezőgazdasági termelőinket támogatnunk kell abban, hogy a környezetre nézve ártalmatlan módon állítsanak elő élelmiszert, ami pedig az élelmiszer behozatalát illeti, a világpiacok egyszerűen túlságosan ingatagok, mind az ár, mind pedig az ellátás folyamatossága tekintetében.

Számos tennivalónk van. Stabil költségvetést kell biztosítanunk a mezőgazdasági politika számára. Ösztönöznünk kell a fiatal mezőgazdasági termelőket, hogy jövője biztosítása érdekében maradjanak az ágazatban. Kutatásra és innovációra van szükségünk, hogy a termelési módszerek hatékonyabbak legyenek, és kevesebb bürokráciára – és természetesen nincs szükség a mezőgazdasági termelőinket gúzsba kötő zöld bürokráciára.

  Giommaria Uggias (ALDE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az elmúlt hetekben a közös mezőgazdasági politika kérdésével foglalkozó különféle parlamenti szakbizottságok megvizsgálták a 2013 utáni reform kérdését.

Nyilvánvaló, hogy az élelmezésbiztonság a mezőgazdaság legalapvetőbb elemeinek egyike. Ezt a szempontot a ma szavazásra kerülő jelentés fényében kell megvizsgálnunk, amely szerint az élelmezésbiztonság olyan alapvető jog, amelyet ennek megfelelően minden lehetséges módon meg kell őrizni.

Ilyen figyelemre van szükség, elnök úr, vészhelyzet esetén is, például ahhoz a dioxin-botrányhoz kapcsolódóan, amelynek most lehetünk szemtanúi, amikor kiderül, hogy a dioxint állati takarmányban alkalmazták, de akkor is, amikor – mindenek felett – biztosítani kívánjuk, hogy egységes, a termelési ágazat egészét, a mezőgazdasági termelők munkájának minőségét, a környezetet és a forgalmazást, is ilyen módon a fogyasztókat is tiszteletben tartó termelési folyamatunk legyen.

A jelentés azon intézkedéscsomagnak a részét képezi, amelyet a Parlament a mezőgazdaság előmozdítása érdekében dolgozott ki, és ezért elmondhatom, hogy elégedett vagyok.

  Alajos Mészáros (PPE). – (HU) Elnök úr! A világ élelmiszer-termelése manapság egyre inkább ki van téve különböző kihívásoknak. Egyik ilyen az éghajlatváltozás, ami sajnos megjósolhatatlan élelmiszerhiányt okozhat és ezáltal veszélybe kerülhet a 2050-ig 9 milliárd főt is meghaladó világnépesség növekvő szükségletének kielégítése. A KAP-nak az élelmiszerbiztonság, az éghajlatváltozás és gazdasági válság okozta kihívásokra egyértelműen kell reagálnia. Nem csak a versenyképességet, hanem a hagyományos mezőgazdaságot, a kisüzemi és biogazdálkodást, a helyi értékeket is ösztönözni kell. Az éghajlati változások eredményeképpen egyre több a természeti katasztrófa, melyek hatására csökken a nagyobb területű termőföldek kihasználásának lehetősége, veszélyeztetve ezáltal az élelmiszer-biztonságot. A fenti célok elérésére, valamint az ésszerű élelmiszerárak és a mezőgazdasági termelők tisztességes jövedelme érdekében a KAP költségvetését legalább a jelenlegi szinten kell tartani. Ezért fontos, hogy a mezőgazdaságot az élelmiszerbiztonság szempontjából stratégiai ágazatként kezeljük. Ezért támogattam én is ezt a jelentést.

  Hannu Takkula (ALDE). – (FI) Elnök úr, mindenekelőtt azt szeretném mondani, hogy kiváló dolog, hogy az Európai Parlament stratégiai ágazatként ismeri el a mezőgazdaságot az élelmezésbiztonsággal összefüggésben.

Nagyon fontos számunkra annak biztosítása, hogy az Európai Unióban előállított élelmiszer mindenekelőtt biztonságos, és a szennyező anyagoktól mentes legyen. Nagyon aggaszt, hogy egyre nagyobb figyelmet kell fordítanunk a minőségre, mint a mennyiségre. A hatékonysághoz való ragaszkodás mintha némiképpen háttérbe szorította volna az egészségügyi követelményeket. Amikor az élelmezésbiztonságról beszélünk, akkor nagyon fontos annak biztosítása, hogy az európai fogyasztók rendelkezésére bocsátott élelmiszer biztonságos, jó minőségű és tápláló legyen.

Kritikus fontosságú annak biztosítása is, hogy az Európai Unió különböző országai megőrizzék saját mezőgazdasági gyakorlataikat. Amikor szembe kell néznünk a természeti katasztrófákkal, akkor fontos, hogy önellátó mezőgazdaságunk legyen. Ilyen módon a helyi élelmiszer beszerzésének elvét felhasználhatjuk azon problémák megoldására, amelyek a katasztrófa bekövetkeztekor merülnek fel.

Szeretném hangsúlyozni ezeknek az egészséggel kapcsolatos megfontolásokból eredő és fontos elveknek a jelentőségét. Remélem, hogy további tendenciákat is láthatunk a helyi élelmiszerekkel kapcsolatban. Egész Európában fontos annak biztosítása, hogy a mezőgazdaság teljes mértékben életképes legyen, és hogy az Európai Unió mindegyik tagállama képes legyen a mezőgazdasági tevékenység folytatására. Ez alapvető és stabil alapja a jövőnek, amire különösen az élelmiszeripari ágazatban van szükségünk.

  Salvatore Tatarella (PPE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, mivel nagyon határozottan szavaztam e fontos jelentés mellett, szeretném kiemelni a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jól felépített véleményének (35) bekezdését, amely – figyelembe véve, hogy az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) az állampolgárok jólétét és egészsége védelmét szolgáló fellépések keretében jelentős szerepet tölt be az élelmiszerlánccal kapcsolatos kockázatok értékelésében és közlésében – reméli, hogy a tagállamok az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatósággal való együttműködés érdekében gondoskodnak a Hatóságnak megfelelő nemzeti szervek felállításáról.

Ahogyan azt a közelmúltbeli súlyos németországi események is szemléltetik, valamennyi tagállamnak mihamarabb nemzeti élelmiszer-biztonsági hatóságokat kell létrehoznia. Meglepő fordulat, hogy az olasz kormány – az ügynökség létrehozását követően – költségvetési okokra hivatkozva meggondolta magát. Véleményem szerint az élelmiszer-biztonságot nem szabad a költségvetési megszorítások miatt elhanyagolni.

A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások

Jelentés: Jiří Maštálka (A7-0363/2010)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Mivel a Parlament jogi szolgálatainak tanácsadó munkacsoportja, a Tanács és a Bizottság szerint a szóban forgó javaslat a meglévő szövegek érdemi módosítás nélküli egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza, egyetértek az első olvasatban való elfogadásukkal.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – (LT) Egyetértettem a jelentéssel és az Európai Bizottság javaslatával, mivel véleményem szerint nagyon fontos a közösségi jog annak érdekében történő egyszerűsítése és egyértelművé tétele, hogy érthetőbbé és hozzáférhetőbbé váljon valamennyi polgár számára. Ez a cél nem érhető el mindaddig, amíg számos, sokszor jelentősen módosított rendelkezés részben az eredeti jogi aktusban, részben pedig a későbbi, módosító jogi aktusokban szétszórtan található meg, a hatályos rendelkezések megállapításához pedig jelentős kutatómunka és számos jogi aktus összevetése szükséges. A jogszabályok egységes szerkezetbe foglalása különösen az üzleti vállalakozások vonatkozásában fontos, amelyek működését – az emberek, áruk és szolgáltatások zökkenőmentes és folyamatos szabad mozgásának biztosítása érdekében – jelentős számú közösségi jogszabály szabályozza. A nyilvánosan működő részvénytársaságok egyesülését szabályozó jogszabályok konszolidációja örvendetes, a közösségi jog hatékonyabbá tétele irányába való előrelépést jelent.

  Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) Európában nagyon sok vállalat van – ezek sokféle formában működnek és nagyon sokféle előírás hatálya alatt tevékenykednek. 1978 óta olyan európai jogszabály van hatályban, amely az azonos országbeli, nyilvánosan működő részvénytársaságok egyesülését szabályozza. Fontos az egyesülések szabályozása, mivel jelentős mértékben befolyásolják e vállalatok munkavállalóinak, részvényeseinek és hitelezőinek érdekeit. Az érdekek sérülhetnek is, ha az egyesülés például elmarad. Ebben az európai érdekű kérdésben – ahogy más kérdésekben is – egyértelműségre és jogbiztonságra van szükség. Ez az, amit az irányelv egységes szerkezetbe foglalásával el kívánunk érni. Az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel véleményem szerint a bizalom a növekedés jelentős hajtóereje.

  George Becali (NI), írásban. – (RO) A jelentés mellett szavaztam, mivel a nyilvánosan működő részvénytársaságok egyesüléséről szóló, 1978. október 9-i 78/855/EGK harmadik tanácsi irányelv egységes szerkezetbe foglalására irányuló javaslatban a Bizottság figyelembe vette a jogi szolgálatok tanácsadó munkacsoportja által javasolt szerkesztésbeli, illetve alaki módosításokat, amelyek indokoltnak bizonyultak. A tanácsadó munkacsoport például azt javasolja, hogy különösen fontos az egyesülő társaságok részvényeseinek megfelelő módon és a lehető leginkább pártatlan módon történő tájékoztatása, illetve jogaik megfelelő védelme. Arra azonban nincsen szükség, hogy az egyesülési terv ellenőrzését független szakértő végezze el. Emellett az érintett társaságok mindegyikének ügyviteli vagy ügyvezetési szervei tájékoztatják saját társaságaik közgyűlését és az érintett többi társaság ügyviteli vagy ügyvezetőz szerveit minden olyan lényeges változásról, amelyre az egyesülési terv előkészítésének napja és az egyesülési tervről döntő közgyűlés napja között következik be.

  Mara Bizzotto (EFD), írásban. – (IT) Maštálka úr jelentése mellett szavaztam, mivel a kérdéses javaslatot gondosan megvizsgálta az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálatainak tanácsadó munkacsoportja, amely egységesen kodifikációnak ítélte meg, amely csupán a hatályos szöveg ésszerűsített változata.

  Lara Comi (PPE), írásban. – (IT) A tegnapi napon egy olyan tanulmányt tettek közzé Olaszországban, amely szerint azok az üzleti vállalkozások tudtak a leginkább ellenállni a válságnak, amelyeknek sikerült eszközeiket bővíteniük. A tanulmány, amelyet az egyik neves olasz egyetem készített el az ország egyik legtevékenyebb üzleti szervezetének felkérésére, azt állítja, hogy a konszolidáció fő eszközeit az egyesülések jelentették. Nem véletlen, hogy a jelentős pénzügyi műveletek, így az egyesülések is valamennyi gazdasági ágazatban kéz a kézben járnak a szerkezetátalakítással és a hatékonyság javítására való törekvéssel. Az egységes piacon belül ezért az európai intézmények kötelessége az olyan előírások megállapítása, amelyek garantálják valamennyi érdekelt számára, továbbá lehetővé teszik az életképesebb üzleti vállalkozások számára a jogi bizonytalanságoktól, a bürokráciától és az egyszerű félreértések által okozott kötelezettségektől mentes, eredményesebb versenyt. Egy modern, liberális és eredményes gazdaságnak – amilyennek véleményem szerint a miénknek is lennie kell – külön jogszabályra van szüksége az egyesülésekre vonatkozóan, de csak akkor, ha a ma javasolt irányelvhez hasonlóan az ésszerű és interferenciáktól mentes, továbbá védelmet biztosít az olyan emberek szabadságai és jogai számára, akiknek az ilyen műveletek sérelmére lehetnek.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) A mai ülésen a Parlament és a Tanács módosított javaslatát követően a Parlament – elfogadva a Bizottság által beterjesztett javaslatot – megvizsgálta a nyilvánosan működő részvénytársaságok egyesüléséről szóló jogalkotási állásfoglalás-tervezetet (kodifikált változat). Mivel a javaslat egyszerűen a jogszabályszövegek érdemi változástatások nélküli „egyszerű egységes szerkezetbe foglalására” – valamint a munkamódszerek hatékonyabbá tételére – irányul, és szem előtt tartva, hogy a javaslat magában foglalja a jogi szolgálatok tanácsadó munkacsoportja által javasolt és megindokolt formákat is, a javaslat mellett szavazok, mivel meglátásom szerint jelentős mértékű javulást eredményez majd a részvénytársaságok működésében, különösen az ilyen tárasságok modernizálása és ésszerűsítése révén.

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) A jelentés mellett szavaztam, mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport véleménye szerint a szóban forgó javaslat a meglévő szövegek érdemi módosítás nélküli, egyszerű egységes szerkezetbe foglalására szorítkozik, és ennélfogva az áttekinthetőség és az érthetőség érdekében a hatályos szövegeket egységes szerkezetbe kell foglalni.

  David Martin (S&D), írásban. – A jelentés mellett szavaztam, mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport véleménye szerint a szóban forgó javaslat a meglévő szövegek érdemi módosítás nélküli, egyszerű egységes szerkezetbe foglalására szorítkozik.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Bizonyos számú módosítást követően az érthetőség megőrzése érdekében elvégzett egységes szerkezetbe foglalás megkönnyíti a dolgokat. Összességében azonban át kell gondolnunk, hogy szükség van-e egyáltalán a szabályok és előírások ilyesfajta sokaságára. Egyes területeken a szabályok és előírások túlzott mértékben vannak jelen, a fogyasztókról nem tételezik fel, hogy megvan a magukhoz való eszük, míg más területeken az előírások csupán az élelmiszerek névváltozatait foglalják magukban. A részvényesek és a harmadik felek érdekeinek védelme érdekében a nyilvánosan működő részvénytársaságok egyesüléséről szóló tagállami jogszabályok koordinációja megfelelő módja az információs jogok tiszteletben tartása biztosításának. Én magam nem tudok egyes módosítások mellett szavazni, ezért nemmel szavaztam a jelentés egészére.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, mivel kizárólag a nyilvánosan működő részvénytársaságok egyesüléséről szóló hatályos szövegek kodifikációjára szorítkozik. 2010. szeptember 21-én a Parlament, a Tanács és a Bizottság illetékes jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport – miután megvizsgálta a nyilvánosan működő részvénytársaságok egyesüléséről szóló, a Szerződés 54. cikke (3) bekezdésének g) pontján alapuló, 1978. október 9-i 78/855/EGK harmadik tanácsi irányelv egységes szerkezetbe foglalására irányuló javaslatot – egyhangúlag arra a következtetésre jutott, hogy a javaslat a meglévő szövegrészek egyértelmű kodifikációját tartalmazza, azok érdemi változtatása nélkül.

  Aldo Patriciello (PPE), írásban. – (IT) A nyilvánosan működő részvénytársaságok egyesüléséről szóló jogalkotási állásfoglalás-tervezet értékelésekor a következő jogalkotási aktusokat vettem figyelembe: a Bizottság javaslata az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak; a 2008. június 17-én első olvasatban elfogadott közös álláspont; az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. és 50. cikke, amelyek alapján a Bizottság javaslatát a Parlament elé terjesztette; a jogszabályszövegek hivatalos egységes szerkezetbe foglalásának gyorsított munkamódszeréről szóló, 1994. december 20-i intézményközi megállapodás; a Parlament eljárási szabályzatának 86. és 55. cikke; és végül a Jogi Bizottság jelentése.

Ezek alapján a Parlament első olvasatbeli álláspontjának követése mellett döntöttem, mivel összhangban van az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport ajánlásaival, és mindenekfelett arra a tényre figyelemmel, hogy csupán a hatályos szövegek lényeges módosítások nélküli kodifikációjáról van szó.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport véleménye szerint a nyilvánosan működő részvénytársaságok egyesüléséről szóló irányelvre irányuló módosított javaslat a meglévő szövegek érdemi módosítás nélküli, egységes szerkezetbe foglalására szorítkozik, Ezért a jelentés mellett szavaztam.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Amikor jogi szaktanácsot kértünk, a szolgálatok azt közölték, hogy tekintettel a jogszabályszövegek hivatalos egységes szerkezetbe foglalásának gyorsított munkamódszeréről szóló, 1994. december 20-i intézményközi megállapodásra és különösen annak 4. pontjára, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport 2010. szeptember 21-én azzal a szándékkal ült össze, hogy megvizsgálja – többek között – a Bizottság által benyújtott fenti javaslatot.

Az ülésen a nyilvánosan működő részvénytársaságok egyesüléséről szóló, 1978. október 9-i 78/855/EGK harmadik tanácsi irányelvet egységes szerkezetbe foglaló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló, a Szerződés 54. cikk (3) bekezdésének g) pontja alapján módosított javaslat vizsgálata alapján a tanácsadó munkacsoport egyhangúlag arra a következtetésre jutott, hogy a javaslat a meglévő szövegrészek egyértelmű kodifikációját tartalmazza, azok érdemi változtatása nélkül. Ezt szem előtt tartva döntöttünk a javaslat támogatása mellett.

Ajánlás: Gabriele Albertini (A7-0373/010)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Egyetértek egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről a Jordán Hasimita Királyság közötti társulás létrehozásáról szóló euro-mediterrán megállapodásnak a Bolgár Köztársaság és Románia 2007. január 1-jén az Európai Unióhoz való csatlakozásának figyelembevétele céljából történő aláírásával.

  George Becali (NI), írásban. – (RO) Képviselőtársaimhoz hasonlóan a jelentés mellett szavaztam. A formális aspektustól eltekintve a jelentés az egyesült Európának a különböző régiókban betöltött globális – nem csak gazdasági, hanem egyben politikai – szerepe szempontjából is fontos. Biztosították, hogy a mediterrán régió stratégiai fontosságú régió, és az is marad.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Üdvözlöm az állásfoglalás elfogadását. Támogatom az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről a Jordán Hasimita Királyság közötti társulás létrehozásáról szóló euro-mediterrán megállapodáshoz a Bolgár Köztársaság és Románia Európai Unióhoz való csatlakozásának figyelembevétele céljából csatolt jegyzőkönyv megkötését.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) A szavazás tárgyát képező jogalkotási állásfoglalás szövege az eljárási szabályzat 46. cikkében előírt egyszerűsített eljáráson esett át. A téma ellentmondásoktól mentes jellegénél fogva ezt indokoltnak tartom. Az Európai Közösségek és Jordánia közötti euro-mediterrán megállapodásnak Bulgáriát és Romániát is magában kell foglalnia, ezért a javasolt jegyzőkönyv indokolt, és az Európai Parlament egyhangú támogatására érdemes.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Az euro-mediterrán megállapodás társulást hoz létre egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről a Jordán Hasimita Királyság között, a jegyzőkönyv célja pedig a 2007. január 1-je óta ideiglenesen alkalmazott megállapodás naprakésszé tétele a Bolgár Köztársaság és Románia Európai Unióhoz való csatlakozásának figyelembevételével. E jogalkotási állásfoglalásban a Tanács a jegyzőkönyv jóváhagyására irányul kérelmet terjeszt a Parlament elé. Mivel semmilyen kifogásom nincs a jóváhagyás ellen, mellette szavaztam.

  David Martin (S&D), írásban. – A jelentés mellett szavaztam, amely gyakorlatilag a hatályos megállapodásnak a Bulgária és Románia csatlakozásának figyelembevétele érdekében való rendbe- és naprakésszé tétele. A javaslat nincs hatással a Közösség költségvetésére és ellentmondásoktól mentes.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) A jegyzőkönyv csupán összhangba hozza az EU és Jordánia közötti társulást létrehozó euro-mediterrán megállapodást azzal, amit valójában már 2007. január 1-je óta alkalmaznak. Tiszta csalás az egész. Az euro-mediterrán szabadkereskedelmi terület 2015-ig való megvalósításával kapcsolatos sietség szolgál a demokratikus elvek betartása elmaradásának indoklásául. Ezek az érzéketlen módszerek Tunéziában épp most adtak tanúbizonyságot saját korlátaikról. A szöveg ellen fogok szavazni.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről a Jordán Hasimita Királyság közötti társulás létrehozásáról szóló euro-mediterrán megállapodáshoz a Bolgár Köztársaság és Románia Európai Unióhoz való csatlakozásának figyelembevétele céljából csatolt jegyzőkönyv megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetre vonatkozó állásfoglalás mellett szavaztam, mivel valamennyi előfeltétel teljesült, és mivel elsősorban formális aktusról volt szó.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről a Jordán Hasimita Királyság közötti társulás létrehozásáról szóló euro-mediterrán megállapodáshoz a Bolgár Köztársaság és Románia Európai Unióhoz való csatlakozásának figyelembevétele céljából csatolt jegyzőkönyv megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetre vonatkozó ajánlás megérdemli szavazatomat. Alapvető fontosságú, hogy robusztus, következetes és hatékony szomszédságpolitikára törekedjünk. Mivel a Tanács – a Szerződésekben jogilag kikötött feltételekkel összhangban – az ezzel a jegyzőkönyvvel való egyetértésre irányuló kérelmet nyújtott be a Parlamentnek, semmi nem áll elfogadásának útjában.

  Aldo Patriciello (PPE), írásban. – (IT) Az euro-mediterrán megállapodások egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert Európa társulási tevékenységeiben. Ezért ebben az esetben támogatni szeretném az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről a Jordán Hasimita Királyság közötti társulás létrehozásáról szóló euro-mediterrán megállapodáshoz a Bolgár Köztársaság és Románia Európai Unióhoz való csatlakozásának figyelembevétele céljából csatolt jegyzőkönyv megkötéséről szóló európai parlamenti jogalkotási állásfoglalás-tervezetet, amelyet a Parlament már jóváhagyott, ezért a jegyzőkönyv megköthető.

Támogatásom számos aktus támasztja alá, például az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről a Jordán Hasimita Királyság közötti társulás létrehozásáról szóló euro-mediterrán megállapodáshoz a Bolgár Köztársaság és Románia Európai Unióhoz való csatlakozásának figyelembevétele céljából csatolt jegyzőkönyvtervezet, a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 217. és 218. cikkének (6) bekezdése második albekezdése a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelem, az eljárási szabályzat 81. cikke, 90. cikkének (8) bekezdése és 46. cikkének (1) bekezdése, valamint a Külügyi Bizottság ajánlása.

Mindezek fényében támogatom az EU által képviselt, az együttműködésen alapuló megközelítést.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) A jegyzőkönyv megkötése mellett szavaztam, amely teljes mértékkel indokolt, figyelemmel annak szükségességére, hogy a Bolgár Köztársaságot és Romániát szerződő félként kell belefoglalni az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről a Jordán Hasimita Királyság közötti társulás létrehozásáról szóló, 1997. november 24-én Brüsszelben elfogadott és 2002. május 1-jén hatályba lépett euro-mediterrán megállapodásba.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Tekintettel a tanácsi határozattervezetre (06903/2010), tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről a Jordán Hasimita Királyság közötti társulás létrehozásáról szóló euro-mediterrán megállapodáshoz a Bolgár Köztársaság és Románia Európai Unióhoz való csatlakozásának figyelembevétele céljából csatolt jegyzőkönyvtervezetre (09373/2008), tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 217. és 218. cikkének (6) bekezdése második albekezdése a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C7-0384/2010), tekintettel eljárási szabályzata 81. cikkére, 90. cikkének (8) bekezdésére és 46. cikkének (1) bekezdésére, tekintettel a Külügyi Bizottság ajánlására (A7-0373/2010), a Verts/ALE képviselőcsoportja elfogadta, hogy a Parlament járuljon hozzá a jegyzőkönyv megkötéséhez.

Jelentés: Dieter-Lebrecht Koch (A7-0361/2010)

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Közösség és a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unió közötti, a légiközlekedési szolgáltatások bizonyos kérdéseiről szóló megállapodás megkötéséről szóló ajánlásról van szó. Az Európai Közösség és a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unió közötti, a légiközlekedési szolgáltatások bizonyos kérdéseiről szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetre vonatkozó állásfoglalás mellett szavaztam. A Közösségnek jelenleg kizárólagos hatásköre van a nemzetközi repülés különféle kérdéseit illetően. Következésképpen a Tanács engedélyezte a Bizottság számára, hogy tárgyalásokat kezdjen harmadik országokkal, hogy a már meglévő kétoldalú megállapodások bizonyos rendelkezései helyébe közösségi megállapodások léphessenek. A Bizottság olyan megállapodást tárgyalt meg a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unióval, amely elkerüli az európai uniós légi fuvarozók közötti megkülönböztetést, lehetővé teszi a repülőgép-üzemanyagnak az Európai Unión belüli tevékenységek esetében való megadóztatását, és összhangba hozza az egyértelműen versenyellenes kétoldalú megállapodások, azaz a légitársaságok közötti kötelező kereskedelmi megállapodások rendelkezéseit az európai uniós versenyjoggal.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Annak, hogy a kétoldalú légiközlekedési szolgáltatási megállapodások helyébe olyan új megállapodások lépnek, amelyekben az Unió az egyik fél, az az indoka, hogy a tagállamok hatásköre az Európai Unióra száll át.

A szavazás tárgyát képező állásfoglalás az e tárgykörbe tartozó bizonyos kérdésekről szólt, és a jelenleg hatályban lévő nemzetközi jogi eszközök harmonizálására, valamint a nemzetközi jogi eszközöknek az EU jogából eredő további követelményekhez történő igazítására irányul. A kérdéses téma nagyon műszaki jellegű, magában foglalja a korábban hatályos megállapodások másokkal való felváltását, de nem terjed ki az elvi háttér ellentmondásos jellegű vagy jelentős mértékű módosítására. Ezt az értelmezést támasztja alá az is, hogy a szakbizottsági szavazás egyhangú volt. Ennélfogva a plenáris ülésen összességében csupán konszenzusos megállapodásra volt szükség. Mellette szavaztam.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) A Koch úr által előterjesztett jelentés az Európai Közösség és a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unió közötti, a légiközlekedési szolgáltatások bizonyos kérdéseiről szóló megállapodás megkötését javasolja. Az Európai Uniónak a Szerződésekben jelenlévő szelleme szerint az eljárásokat EU-szerte szabványosítani kell. Ennélfogva – az Európai Közösségek bírósága határozatának megfelelően – nincs értelme annak, hogy kétoldalú megállapodások legyenek az EU tagállamai és a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unió államai között a légiközlekedési szolgáltatásokra vonatkozóan. Ennélfogva üdvözlöm az Európán belüli területi kohézió kötelékeit megerősítő és az EU versenyjogának való megfelelőséget előidéző megállapodás elfogadását.

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) A polgári légi közlekedés előtt álló aktuális helyzettel összefüggésben úgy véljük, hogy e megállapodás-tervezet hatályával és lehetséges következményeivel kapcsolatban súlyos kétségek merülnek fel. Mostanáig ezen a nemzeti érdekek védelme szempontjából számos okból is stratégiainak minősülő területen a tagállamok önálló döntéseket hoztak arról, hogy miként kell a megállapodásokat – amelyek egyértelmű hatást gyakorolnak a légitársaságokra – megszervezni, illetve hogy mi legyen e megállapodások hatálya. Mindazonáltal a szándék az, hogy mostantól kezdve itt is a piac lesz az úr. Nem becsülhetjük alá azt a hozzájárulást, amelyet az egyenlő lehetőségeknek a különféle európai társaságok számára való megteremtése tehet az ágazat – már most folyamatban lévő –monopolisztikus koncentrációjának megkönnyítése és a tagállamok nemzeti légitársaságai önvédelmi képességeinek csökkentése érdekében.

A mindenütt jelenlévő, szent és sérthetetlen „szabad versenyt” minden eszközzel megvédik, és „szabad verseny” a tartóoszlopa ennek a kezdeményezésnek is. Az ágazatra nézve a következmények nem térnek el jelentős mértékben a más ágazatokat érintő következményektől: ilyen esetekben a monopolisztikus koncentráció kényszere győzedelmeskedik. Az említett okok miatt nem szavaztunk a jelentés mellett.

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) A jelentés mellett szavaztam, mivel a Közösség kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a nemzetközi repülés hagyományosan a tagállamok és a harmadik országok közötti kétoldalú légiközlekedési szolgáltatási megállapodások által szabályozott különféle kérdései vonatkozásában, és következésképpen a bizottsági megállapodásoknak az uniós tagállamok és a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unió között fennálló 47 kétoldalú légiközlekedési megállapodás egyes rendelkezéseinek helyébe kell lépnie. Az uniós légi fuvarozók közötti megkülönböztetés elkerülése érdekében a hagyományos kijelölési záradékok helyébe – amelyek a kétoldalú megállapodásban részt vevő tagállam légi fuvarozóira utaltak – egy, az összes uniós légi fuvarozóra vonatkozó uniós kijelölési záradék lép. Noha a hagyományos kétoldalú megállapodások hajlanak a repülőgép-üzemanyagok adóztatás alól történő kivonására, az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló 2003/96/EK tanácsi irányelv lehetővé teszi az ilyen adóztatást az Európai Unión belüli tevékenység esetén. Emellett a kétoldalú megállapodások (a légitársaságok közötti kötelező kereskedelmi megállapodások) egyértelműen versenyellenes rendelkezéseit összhangba hozza az európai uniós versenyjoggal.

  Jarosław Kalinowski (PPE), írásban. – (PL) A különösen nehéz földrajzi és éghajlati viszonyokkal rendelkező régiókban található afrikai országok különös bánásmódot igényelnek. Az ott élő embereknek nem csak élelmiszerre és vízre van szüksége; oktatásra is szükségük van, és méltósággal kívánnak dolgozni és mozogni. Az Európai Közösség és a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unió közötti, a korábbi megállapodások bizonyos rendelkezéseinek helyébe lépő megállapodás jelentős mértékben megkönnyíti, piaci viszonylatban pedig igazságosabbá teszi a megállapodás felei között a légiközlekedési eljárásokat. Megelőzi a tisztességtelen, monopolisztikus gyakorlatokat és megkönnyíti az egyszerű polgárok számára az utazást. Afrikában új lehetőségek nyílnak a világ különböző részeiről érkező turisták és e gazdasági ágazat kapcsolódó fejlődése számára.

  Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) Az Európai Közösség és a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unió közötti, a légiközlekedési szolgáltatások bizonyos kérdéseiről szóló megállapodás megkötéséről szóló ajánlás mellett szavaztam. A Bizottság által megtárgyalt megállapodás célja, hogy az EU tagállamai és a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unió között létrejött, hatályos kétoldalú megállapodások bizonyos rendelkezéseinek helyébe lépjen. A ma szavazásra bocsátott megállapodással kapcsolatos legfontosabb változások között szeretném megemlíteni az európai uniós légitársaságok közötti hátrányos megkülönböztetés elkerülése érdekében belefoglalt rendelkezéseket. E cél eléréséhez a hagyományos kijelölési záradékok helyébe – amelyek a kétoldalú megállapodásban részt vevő tagállam légi fuvarozóira utaltak – egy, az összes uniós légi fuvarozóra vonatkozó uniós kijelölési záradék lép.

  David Martin (S&D), írásban. – A megállapodás jóváhagyása mellett szavaztam. A megállapodás egyike azoknak a horizontális légiközlekedési megállapodásoknak, amelyek célja hatályos kétoldalú légiközlekedési megállapodásoknak az európai uniós joghoz való igazítása. Ez annak a 2003. évi európai bírósági határozatnak az eredménye, amely kizárólagos hatáskört adott a Közösségnek a nemzetközi légi közlekedés olyan különféle kérdései vonatkozásában, amelyeket hagyományosan kétoldalú légiközlekedési megállapodásokban szabályoztak. Más horizontális légiközlekedési megállapodásokhoz hasonlóan ez a megállapodás is olyan európai uniós kijelölési záradékot ír elő, amely valamennyi európai uniós légitársaság számára lehetővé teszi a letelepedési jog gyakorlását, kitér a biztonsággal kapcsolatos kérdésekre és a repülőgép-üzemanyag megadóztatására, és feloldja az EU versenyjogi előírásaival való esetleges ellentéteket.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) Mivel nem elégedett meg azzal, hogy – ahogy a világ más részein szokta – alattomosan sietteti az afrikai regionális integráció megszűnését, az Európai Unió most még neoliberális diktátumát is rákényszeríti az afrikai égre. A Bizottság által kialakított ösztönzők ezt nem is próbálják rejtegetni.

Ennek a megállapodásnak „nem célja a légi forgalom mértékének növelése”? A forgalom ilyen növekedése ellenőrzésének teljes hiánya azonban biztos!

Ez a megállapodás „nem akadályozhat meg a tagállamokat abban, hogy adókat, illetékeket, vámokat vagy díjakat vessenek ki a tüzelőanyagra”? A rá rótt korlátozásoknál fogva az ökológiai hatékonyság mindazonáltal nullára csökken!

Ami azt illeti, ahol idáig a tagállamok döntöttek arról, hogyan szervezzék meg maguk a hozzáférési megállapodásokat a vállalatokkal, ott most csupán a piac dönt majd.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Az EU tagállamai és a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unió tagállamai közötti fennálló 47 kétoldalú megállapodás természetesen nem tudja önmagában lefedni a légiközlekedési szolgáltatások különböző aspektusait. Ennélfogva örvendetes ez a megállapodás, mivel közösségi megállapodásokat léptet a hatályos kétoldalú megállapodások bizonyos rendelkezései helyébe. Érdemes kiemelni a megállapodásnak az európai uniós légitársaságok közötti hátrányos megkülönböztetés elkerülésére és a repülőgép-üzemanyagnak az energiatermékek és a villamos energia adóztatásáról szóló irányelvvel összhangban való megadóztatására való hivatkozásait. Érdemes hangsúlyozni azt is, hogy a megállapodásokban előírt rendelkezések eleget tesznek az EU versenyjogának.

  Louis Michel (ALDE), írásban. – (FR) E megállapodás célja, hogy az EU tagállamai és a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unió (UEMOA) között fennálló 47 kétoldalú légiközlekedési szolgáltatási megállapodás bizonyos rendelkezéseinek helyébe lépjen. A hatályos megállapodások különböző rendelkezéseinek horizontális közösségi megállapodással történő harmonizálása helyénvaló. Ismételten jogbiztonságot teremt a UEMOA tagállamai és az EU tagállamai között létrejött kétoldalú légiközlekedési szolgáltatási megállapodások vonatkozásában, továbbá lehetővé teszi a UEMOA-tagállamokkal kétoldalú megállapodást alá nem író európai uniós tagállamok számára, hogy ne érje őket hátrány. Megelőzi a légiközlekedési vállalatok közötti, az úti cél vagy a repülőgép-üzemanyag vonatkozásában való hátrányos megkülönböztetést.

A kétoldalú megállapodások versenyellenes rendelkezései összhangba kerülnek az EU versenyjogával. A megállapodás megerősíti az EU és Afrika között fennálló légügyi kapcsolatokat, és számos fontos kérdésben, például a repülésbiztonság esetében is előmozdítja az EU és az UEMOA között a légi közlekedés területén meglévő együttműködést.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Az EU-n kívüli országokba induló járatok egységes alapjának megteremtése, és – emellett – hogy szavatolható legyen a jogbiztonság, valamennyi kétoldalú megállapodást felül kell vizsgálni. A Tanács jóváhagyásával a Bizottság tárgyalásokat folytatott a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unióval egy olyan megállapodás megkötéséről, amely az uniós tagállamok és a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unió között fennálló 47 kétoldalú légiközlekedési szolgáltatási megállapodás helyébe lép. A jelentés mellett szavazok, mivel az általánosan alkalmazható megállapodás teljes mértékben megfelelő ebben az összefüggésben.

  Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) Ez a megállapodás egyszerűen a különböző tagállamokkal kötött 47 kétoldalú megállapodás helyébe lép, és – ennek eredményeként – az EU további külpolitikai hatáskörre tesz szert. Ezért nemmel szavaztam a jelentésre.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Ez a jelentés az Európai Közösség és a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unió közötti, a légiközlekedési szolgáltatások bizonyos kérdéseiről szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetre hivatkozik. Mivel az EU jelenleg kizárólagos hatáskörrel rendelkezik e területen, a Tanács felhatalmazta a Bizottságot, hogy kezdjen tárgyalásokat a harmadik országokkal a tagállamok és a harmadik országok között a légiközlekedési szolgáltatásokról szóló hagyományos kétoldalú megállapodások felváltásáról. A megállapodás-tervezetet a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság megvizsgálta, és kedvező véleményt adott. Ebből többek között az európai uniós légi fuvarozók közötti megkülönböztetés elkerülésére irányuló és a repülőgép-üzemanyagnak az Európai Unió területén belüli tevékenységek esetében való megadóztatását lehetővé tevő bizottsági kijelölési záradék megállapítását szeretném kiemelni. A Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság kedvező véleményének ezt a két részletét szeretném hangsúlyozni, mert ezek miatt szavaztam a jelentés mellett.

  Aldo Patriciello (PPE), írásban. – (IT) Az Európai Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a nemzetközi légi közlekedésre vonatkozóan, amelyet hagyományosan a tagállamok és a harmadik országok között létrejött kétoldalú légiközlekedési szolgáltatási megállapodások szabályoznak.

2003 júniusában a Bizottság tárgyalásokat kezdett harmadik országokkal, hogy a már meglévő kétoldalú megállapodások bizonyos rendelkezései helyébe európai uniós megállapodások léphessenek. Köztük szerepel az EU tagállamai és a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unió közötti 47 hatályos kétoldalú légiközlekedési szolgáltatási megállapodás helyébe lépő megállapodás. A megállapodás fő elemei a következők: a kétoldalú megállapodás helyébe lépő és az európai uniós légi fuvarozók közötti megkülönböztetést megakadályozó kijelölési záradék; a repülőgép-üzemanyagnak az EU területén való általános megadóztatása; és a légi társaságok közötti kereskedelmi megállapodásokat az EU versenyjogával összhangba hozó 6. cikk.

A Bizottság által tárgyalt megállapodást 2009. november 30-án alkalmazták ideiglenesen. A Bíróságnak a Közösség kizárólagos hatásköréről szóló rendelkezéseinek súlyát magam mögött tudva azt kell mondanom, hogy nagyon támogatom e megállapodások újratárgyalását: azért is, mert szembemennek Európa szuverenitásának egyre nagyobb jelentőségével, és azért is, mert ez a határozattervezet összhangban van az EU verseny- és költségvetési jogával.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) A megállapodás megkötése mellett szavaztam, amelynek célja, hogy – a nemzetközi légi közlekedés különféle kérdéseiben az EU-ra ruházott kizárólagos hatáskör alapján – az EU tagállamai és a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unió tagállamai között a légiközlekedési szolgáltatásokra vonatkozóan fennálló 47 kétoldalú megállapodás bizonyos rendelkezéseinek helyébe lépjen, hogy az EU jogával összhangba kerüljenek.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Az Európai Közösségek Bíróságának ítélete szerint a Közösség kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a nemzetközi repülés számos olyan kérdésében, amelyet korábban a tagállamok és harmadik országok között létrejött, légiközlekedési szolgáltatásokkal kapcsolatos kétoldalú megállapodások szabályoztak. Következésképpen a Tanács 2003 júniusában engedélyezte a Bizottság számára, hogy tárgyalásokat kezdjen harmadik országokkal, hogy a már meglévő kétoldalú megállapodások bizonyos rendelkezései helyébe közösségi megállapodások léphessenek. Ezért a Bizottság tárgyalásokat folytatott a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unióval egy olyan megállapodás megkötéséről, amely az EU tagállamai és a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unió tagállamai között fennálló 47 kétoldalú légiközlekedési szolgáltatási megállapodás egyes rendelkezéseinek helyébe lép.

Az eljárási szabályzat 81. cikke értelmében a Parlamentnek jogában áll, hogy egyetértését adja e megállapodás megkötéséhez. A Parlament egyetlen szavazás keretében határoz, és módosítást nem lehet benyújtani. A fentiek alapján az előadó azt javasolja, hogy először a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, majd a Parlament egésze adjon kedvező véleményt a megállapodás megkötéséhez. A Verts/ALE képviselőcsoport így tett.

  Nuno Teixeira (PPE), írásban. – (PT) A nemzetközi repülés bizonyos kérdéseiben a 2003. évi nyitott égboltról szóló ítélet által megállapított kizárólagos illetékességi kör lehetővé teszi az Európai Bizottság számára, hogy az európai légiközlekedési piacnak az európai uniós előírásokhoz való igazítása, ugyanakkor versenyképessége és átláthatóvá tétele érdekében harmadik országokkal folytasson megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalásokat. Üdvözlöm a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unió tagállamaival való megállapodás elfogadását, mivel alapvető fontosságúnak tartom, hogy az Európai Unió a nemzetközi repülési ágazat konzisztenciájának kialakítására irányuló politikát terjesszen elő, folyamatosan mérsékelve a két fél között a légiközlekedési szolgáltatásokra vonatkozóan létrejött hatályos kétoldalú megállapodások különböző rendelkezéseinek szerepét.

A megállapodásból az uniós légi fuvarozók közötti megkülönböztetés tilalmára vonatkozó záradékot, a repülőgép-üzemanyagnak az energiatermékek és a villamos energia adóztatásáról szóló irányelv alapján való megadóztatásáról szóló záradékot, valamint annak tényét emelném ki, hogy a kétoldalú megállapodások rendelkezéseit összhangba hozza az EU versenyjogával, valamint szabályozási ellenőrzés alá vonja őket. Ezek a rendelkezések lehetővé teszik a piacok megnyitását, és – következésképpen – a beruházási lehetőségek mindkét fél számára történő megteremtését. Ezeket a megállapodásokat a mindkét szervezet közötti stratégiai együttműködés elmélyítésének eszközeként kell értelmezni.

Ajánlás második olvasatra: Catherine Stihler (A7-0343/010)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Egyetértek azzal, hogy szükség van az építési ágazattal kapcsolatos intézkedések meghozatalára, mivel ez az ágazat nagyon fontos az európai gazdaság számára: a bruttó nemzeti össztermék 10%-át adja, és több mint 65 000, 250 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató kis- és középvállalkozást képvisel. Ez a javaslat elsősorban az építési termékek magas fokú biztonságának biztosítására, másodsorban pedig az ágazati munkavállalók egészségügyi és biztonsági körülményeinek javítására irányul. A belső piaci kereskedelmet jelenleg az áruk és szolgáltatások építési ágazaton belüli szabad forgalmazását szabályozó nemzeti műszaki előírások akadályozzák, ami ennélfogva szükségessé teszi az építési termékekről szóló 89/106/EGK irányelv felülvizsgálatát.

Figyelembe véve a piacfelügyelet új körülményeit, például az új jogalkotási keretet, az építési termékek forgalmazásának harmonizált feltételeiről szóló rendeletre irányuló javaslat fontos mérföldkő lehet az irányelv aktualizálása, egyszerűsítése és felváltása felé vezető úton.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – (LT) Egyetértettem a dokumentummal, mivel az építési termékek európai uniós forgalmazásának léptéke és az építőipari ágazatban folytatott kereskedelem akadályai miatt fontos, hogy haladéktalanul cselekedjünk. Minthogy az építőipar – amely a GDP 10%-át teszi ki, és 12 millió európai uniós polgárt foglalkoztat közvetlenül – egyike Európa legnagyobb iparágainak, a megfelelő szabályozás alapvető fontosságú. Úgy vélem, hogy az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételekről szóló rendeletre irányuló javaslat megkönnyíti az építési termékekről szóló irányelvnek például a piacfelügyelettel kapcsolatos megváltozott körülmények, így az új jogalkotási keret fényében való korszerűsítését, egyszerűsítését és felváltását.

  Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) Noha az elmúlt évtizedekben javultak a munkakörülmények az építőipari ágazatban, az Európai Uniónak biztosítania kell saját maga számára az ahhoz szükséges eszközöket, hogy folytathassa a magas minőséggel kapcsolatos irányzatok megszabását ezen a területen. Ennek alapján szavaztam az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételeket megállapító rendelet mellett. A munkavállalók és az építési termékek egyéb felhasználói egészségének és biztonságának védelme érdekében az építési termékek forgalmazásáról szóló új jogszabálynak ki kell terjednie a veszélyes anyagok címkézésére is. Ez a rendelet a bürokrácia csökkentése és az átláthatóság növelése érdekében – különösen a kisvállalkozásokra vonatkozó egyszerűsített új teljesítményértékelési eljárások révén – naprakésszé teszi és felváltja a hatályos előírásokat.

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) A dokumentum mellett szavaztam. Az építőipar – amely a GDP 10%-át teszi ki, és a bruttó állóeszköz-felhalmozás 50,5%-át adja – egyike Európa legnagyobb iparágainak. Az ágazat 12 millió uniós állampolgárt foglalkoztat közvetlenül, és további 26 millió más ágazatban lévő munkahely függ tőle. A gazdasági visszaesés erős csapást mért az uniós építőipari ágazatra, következésképpen szerte az Unióban vállalkozások sora ment csődbe és munkavállalók vesztették el megélhetésüket. Az EU-ban még mindig túl sok kereskedelmi akadály van az építőipari ágazat előtt, mivel a tagállamok még mindig nemzeti műszaki előírásokat alkalmaznak az építőipari ágazatban az áruk és szolgáltatások szabad mozgásának megakadályozása érdekében. Az építési termékekről szóló irányelv felülvizsgálata olyan szükséges lökés, amely úgy segítheti az ágazatot, hogy megszünteti a gyártókkal való kereskedelem előtt álló akadályokat, ilyen módon segítve elő, hogy a vállalatok ne menjenek tönkre, a munkavállalók pedig ne veszítsék el munkahelyüket. Az adminisztratív akadályok felszámolása mellett alapvető fontosságú a műszaki értékelő testületek függetlenségének és átláthatóságának biztosítása, és ennélfogva támogatom az átláthatóságra vonatkozó előírások megállapítására és – az összeférhetetlenségi helyzetek kialakulásának elkerülése érdekében – a valamennyi érdekeltnek az európai szabványosítási testületek műszaki bizottságaiban való képviseletének biztosítására irányuló javaslatot.

  George Becali (NI), írásban. – (RO) Ahogyan azt a mai felszólalásomban már hangsúlyoztam, a jelentés mellett szavaztam. Előrehaladást kell elérnünk a globális építőipari piac harmonizálására tett intézkedéseinkkel kapcsolatban. Nemcsak a munkavállalók biztonságával és mozgásával kapcsolatos kérdésekre utalok, hanem egészségünkkel kapcsolatban az építési anyagok biztonságosságára is. Ami a jövőbeni építőipari termékinformációs kapcsolattartó pontokat illeti, nagyon szeretném, ha pártatlan információkat nyújtanának, a lehető leghamarabb létrejönnének és működni kezdenének a tagállamokban, és pénzügyi támogatást kapnának, hogy hasznosak lehessenek a polgárok és az érdekelt vállalatok számára. Remélem, hogy az új rendelet a lehető leggyorsabban eléri hatását, és hogy mi, egyszerű emberek is észrevehetjük majd az elért előrehaladást, továbbá hogy az építőipari ágazat mint olyan a továbbiakban már nem a legveszélyesebb ágazatok egyike.

  Jean-Luc Bennahmias (ALDE), írásban. – (FR) A különféle – akár vegyipari, akár építési – termékekben lévő veszélyes anyagok címkézése, illetve a rájuk vonatkozó információ közlése az Európai Unió eredményeinek egyike.

A REACH-rendelet hatálybalépése óta az EU számot adott arról a hozzáadott értékről, amelyet a REACH a veszélyes anyagok biztonsága és átláthatósága tekintetében eredményezett. Strasbourgban ismételten olyan rendeletet fogadtunk el, amely harmonizálja az építési termékek forgalmazásának feltételeit, és biztosította, hogy az egyes termékek teljesítménynyilatkozata magában foglalja a veszélyes anyagokra vonatkozó információkat.

Az egészség és a biztonság kiemelt prioritást élvez, és üdvözölnünk kell, hogy az európai előírások lehetővé teszik az átláthatóság és a biztonság ilyen magas szintjét. Mindazonáltal noha belső piacunk már védett, elmondható-e ugyanez a nekünk helyet adó globalizált piacról? Most az EU-n kívüli partnereinkre gyakorolt befolyásunkat kell felhasználnunk, akik nem feltétlenül rendelkeznek ugyanilyen szintű előírásokkal.

  Sebastian Valentin Bodu (PPE), írásban. – (RO) Az ágazat méreteit figyelembe véve rendkívül fontos feladataink vannak az építési termékek unión belüli forgalmazása terén. Az építőipar – amely a GDP 10%-át teszi ki, és a bruttó állóeszköz-felhalmozás 50,5%-át adja – egyike Európa legnagyobb iparágainak. Az ágazat 12 millió uniós állampolgárt foglalkoztat közvetlenül, és 26 millió munkavállaló megélhetése függ tőle. A gazdasági visszaesés erős csapást mért az uniós építőipari ágazatra, következésképpen szerte az Unióban számos vállalkozás ment csődbe és sok munkavállaló veszítette el megélhetését. Ez Romániára is igaz, ahol – az építőipar piacának virágzását követően – most óriási hiány mutatkozik a megrendelésekben. A szakértők szerint 2011-ben még nem lesz fellendülés az építőipari piacon. Sőt, még arra is számítanak, hogy ebben az évben éri el a mélypontját az elmúlt évtizedhez képest.

Ilyen körülmények között örömmel fogadunk minden olyan intézkedést, amellyel segíteni lehet az építőipari ágazatot. Az építési termékekről szóló irányelv felülvizsgálata úgy segítheti az ágazatot, hogy megszünteti a gyártók előtt álló kereskedelmi akadályokat, és ennek köszönhetően a vállalatok nem mennének tönkre, a munkavállalók pedig nem veszítenék el munkahelyüket.

  Zuzana Brzobohatá (S&D), írásban. – (CS) A megtermelt GDP vonatkozásában az építőipar az Európai Unió gazdasági teljesítményének 10%-át adja. Az építőipari piac előtt továbbra is az egységes piac teljes mértékű kialakulását gátló akadályok egész sora áll. A benyújtott rendelet célja a hatályos irányelv módosítása, és ilyen módon az építési termékek forgalmazási feltételeinek egyszerűsítése. Főként az építési termékek forgalmazásának piacfelügyeletével és közös keretrendszerével foglalkozik. Az irányelv módosításának célja, hogy a gazdasági hanyatlás idején segítséget nyújtson az építőipari ágazatnak a kereskedelmi akadályok felszámolásához, ilyen módon őrizve meg a munkahelyeket és tartva felszínen sok-sok építőipari vállalatot, amelyek máskülönben nem élnék túl a gazdasági válságot. A Tanács az első olvasat szerinti álláspontja alapján kivette a Parlamentnek az építési termékekben lévő veszélyes anyagok (például az azbeszt) bejelentésére vonatkozó kötelezettségek megállapítására irányuló módosítási javaslatait. Úgy vélem, ez nagyon veszélyes, és ennélfogva támogatom az előterjesztett jelentést, mivel ismételten javasolja az építőipari vállalatokra kirótt, az építési termékekben lévő veszélyes anyagok bejelentésére vonatkozó kötelezettséget. Meg kell védenünk polgáraink egészségét. Végül, de nem utolsósorban szeretném üdvözölni az annak biztosítására tett erőfeszítést, hogy a tagállamok meg tudják őrizni az építési termékek tulajdonságait értékelő és jóváhagyó építésügyi állandó bizottságbeli képviselők függetlenségét. A jelentés többek között módosítási javaslatokat tartalmaz az egészség és a biztonság védelmével kapcsolatban, és nemcsak az építőmunkásokra, de az építmények tényleges felhasználóira vonatkozóan is. A fentiekben felsorolt, valamint további más okokból a jelentés támogatása mellett döntöttem.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) A rendeletre irányuló javaslat mellett szavaztam, mivel harmonizált feltételeket állapít meg az építési termékek forgalmazására, a célja pedig az építési termékekről szóló irányelv korszerűsítése, egyszerűsítése és felváltása – különösen a piacfelügyelet tekintetében – a megváltozott körülmények fényében, beleértve az új jogalkotási keretet is. Figyelembe véve az építőipari ágazat méretét, alapvető fontosságú az építési termékek európai uniós forgalmazására vonatkozó intézkedések meghozatala. Támogatom annak elismerését, hogy szigorú egészségügyi és biztonsági előírásokra van szükség az ágazat munkavállalóira vonatkozóan. Ez a javaslat felszámolja a gyártók előtt álló kereskedelmi akadályokat, és lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy ne menjenek tönkre, valamint hozzájárul a munkavállalók álláshelyeinek megtartásához.

  Vasilica Viorica Dăncilă (S&D), írásban. – (RO) Az építési termékek forgalmazásának harmonizációjáról szóló rendelet fontos előrelépést jelent a belső piac működésének és az építési termékek szabad mozgásának az e területen történő javítása felé. Ugyanakkor fontos észrevétel az is, hogy a rendelet végrehajtása segítséget nyújt az olyan esetek számát a lehető legalacsonyabban tartani, amikor az építőipari termékek véletlen hiba folytán nem felelnek meg a teljesítménynyilatkozatban foglaltaknak, ami minimalizálni fogja az anyagi veszteségeket. A nem megfelelés kockázatának megelőzése az e rendelet követelményeit nem teljesítő, értékesítésre szánt termékek forgalomba hozatalának elkerülése szempontjából szükséges, ilyen módon garantálva az építési termékek megfelelő működését, valamint azt, hogy az építményekre vonatkozó alapvető követelmények teljesüljenek.

  Robert Dušek (S&D), írásban. – (CS) Az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételek megállapításáról szóló ajánlástervezet a legmagasabb szintű védelmet követeli meg mind a munkavállalók, mind pedig az épületeket használó személyek számára. Egyetértek az előadó azzal kapcsolatos álláspontjával, hogy az építési termékekben lévő esetleges veszélyes anyagok ellenőrzésének hatáskörére alapvető szükség van, és támogatom azt a módosítási javaslatot, amely szerint az építési termékeken fel kellene tüntetni a veszélyes anyagokra vonatkozó információt. Nem értem a Bizottság álláspontját, amely teljesen eltávolította ezt az eredeti javaslatból. Az új és meglévő építési termékekkel kapcsolatos ismeretek bővítése érdekében úgynevezett kapcsolattartási pontokat kell létesíteni, amelyeknek elfogulatlanoknak, azaz másként megfogalmazva pénzügyi és személyzeti kérdések tekintetben függetleneknek kell lenniük a CE-jelölések megszerzésének folyamatához kapcsolódó szervezetektől. A Tanács túl sok kivételt javasolt a CE-jelöléssel való ellátással kapcsolatos követelmények alól, és alapvető fontosságú ennek felülvizsgálata és a lehető legnagyobb mértében történő korlátozása, máskülönben az egész CE-jelölési rendszer értelmetlenné válik. Módosított formájában támogatom a javasolt rendeletet, és elfogadása mellett fogok szavazni.

  Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, mivel kiáll a kereskedelmet az építőipar területén befolyásoló akadályok felszámolásának szükségessége mellett. A jelenlegi gazdasági visszaesés súlyos károkat okozott az ágazatnak. A javasolt rendelet – amely a hatályos irányelv helyébe lép – elősegíti e helyzet megfordítását. A gyártók előtt álló kereskedelmi akadályok felszámolása lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy ne menjenek tönkre, a munkavállalók számára pedig hogy ne veszítsék el munkahelyüket.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) A jelentésben szereplő adatok szerint – idézem – „az építőipar, amely a bruttó nemzeti össztermék 10%-át teszi ki, és a bruttó állóeszköz-felhalmozás 50,5%-át adja, egyike Európa legnagyobb iparágainak. Az ágazat 12 millió uniós állampolgárt foglalkoztat közvetlenül, és 26 millió munkavállaló megélhetése függ tőle. Ezen túlmenően, az építőanyagok gyártóinak körülbelül 92%-át kitevő 65 ezer vállalkozás mind 250 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató kis- és középvállalkozás.” Ezek a számadatok megmutatják annak a valós mértékét, hogy mennyire fontos az építőipari ágazat az európai gazdaság számára. Pontosan ez az, amiért az ágazatot szabályozó és a belső piac megfelelő működését lehetővé tevő közös szabályokra van szükség.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) E rendeletre irányuló javaslat célja az építési termékek forgalmazásának harmonizációja, a hatályos irányelv aktualizálása és egyszerűsítése – az új jogszabályi keretrendszer (765/2008/EK rendelet és 768/2008/EK határozat) figyelembevételével. A különféle aspektusokra összpontosít, például a következőkre: teljesítménynyilatkozatok és a CE-jelölés, a veszélyes anyagok szállítása, az építési termékekre vonatkozó információkhoz való hozzáférést biztosító nemzeti kapcsolattartó pontok, az e területen érdekelt valamennyi szervezet függetlensége és átláthatósága, az építési termékek újrahasznosítása, az egészséggel és a biztonsággal kapcsolatos kérdések nagyobb hangsúlya, az elektronikus kommunikáció előremozdítása és az új információs technológiai módszerek bevezetése. A rendelet mellett szavaztam, amely minden bizonnyal növeli majd az említett termékek szállításának biztonságát, valamint hozzájárul az ágazatban tevékenykedő valamennyi munkavállaló egészségügyi és biztonsági feltételeinek javulásához. Hozzájárul majd a környezetet károsító gyakorlatok – fokozatos – elhagyásához.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Noha a jelentés második olvasata és a Tanáccsal való végleges megállapodás magában foglal néhány kedvező aspektust, nem szabad elfelednünk, hogy az egységes piac konszolidációjának elvére összpontosít.

Ezzel összefüggésben egy olyan rendelet elfogadásáról van szó, amely az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételek megállapítására irányul. azaz azokat a szabályokat állapítja meg, amelyeket a tagállamoknak ahhoz kell betartaniuk ahhoz, hogy termékeik az Európai Unió piacára kerülhessenek.

Azt hiszem, valamennyien egyetérthetünk bizonyos aspektusokkal kapcsolatban, konkrétan az egészség és a biztonság védelmét illetően, ideértve a munkavállalók egészségét és biztonságát is, de a termékek életciklusuk végéig való használatát illetően is, különösen a veszélyes anyagok esetében.

Hacsak nem az a cél, hogy megvédjük azokat az európai gazdasági csoportokat, amelyek célja voltaképpen a piaci dominancia megszerzése, nem fogadhatjuk el azokat a döntéseket, amelyek kockára tehetnék e termékeknek a törékenyebb gazdaságú országokban vagy az alkalmazkodást nehezebbnek találó kis- és középvállalkozások általi gyártását – kivéve, ha rendelkezésre áll valamilyen fajta előzetes támogatás.

  Lorenzo Fontana (EFD), írásban. – (IT) Az építési termékek liberalizációja felé való elmozdulás az építőipari ágazatban azt jelenti, hogy meghallgattatásra talált a kis- és középvállalkozások azon óhaja, amely szerint nagyobb érzékenységet kértek. Figyelembe véve, hogy az építőipari ágazat valamennyi tagállamban nagyon fontos szerepet tölt be, úgy vélem, hogy a további liberalizáció fontos előrelépést jelent. Különösen a különféle bürokratikus akadályok felszámolását és az emberi egészségre esetleg veszélyt jelentő anyagokat tartalmazó termékek kötelező nyomon követhetőségét üdvözlöm. Emiatt úgy határoztam, hogy támogatom Stihler asszony javaslatát.

  Małgorzata Handzlik (PPE), írásban. – (PL) A belső piac működését még mindig számos akadály gátolja. Emiatt nagy megelégedésemre szolgál az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételekről szóló állásfoglalás elfogadása. Az állásfoglalás az építési termékek tagállamok közötti egyszerűbb áramlásához vezethet.

Az állásfoglalás emellett a vállalatok üzleti tevékenységét megkönnyítő fontos szabályokat vezet be. Megköveteli a tagállamoktól az olyan termékinformációs kapcsolattartó pontok létrehozását, ahol a vállalatok az építési termékekre vonatkozó információkat kaphatnak. Rendelkezésre állnak majd az előírásokra vonatkozó információk is, amelyek akár a legkisebb vállalat számára is lehetővé teszik majd a felhasználóknak szóló tulajdonságnyilatkozatok elkészítésére vonatkozó és a CE-címkékkel kapcsolatos új követelményeknek való megfelelést. Mindazonáltal nem szabad elfelejtenünk, hogy az állásfoglalás számos új követelményt tartalmaz a CE-címkék elhelyezésével és a felhasználóknak szóló olyan teljesítménynyilatkozatok elkészítésével kapcsolatban, amelyeknek az építési termékekben lévő veszélyes anyagokra vonatkozó információt is tartalmazniuk kell.

Remélem, hogy az Európai Bizottság és a tagállamok egyaránt megtesznek minden erőfeszítést annak érdekében, hogy az új előírásokra vonatkozó információk a lehető leghamarabb eljussanak a gyártókhoz, hogy azok megkezdhessék a felkészülést, és a lehető leghamarabb az állásfoglalás új rendelkezéseihez tudjanak igazodni.

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Egyetértettem a javaslattal, mivel az építőipari ágazat egyike Európa legnagyobb ipari ágazatainak, a GDP 10%-áért felel, és az ágazat 12 millió állampolgárt foglalkoztat közvetlenül, 26 millió munkavállalónak pedig a megélhetése függ tőle. Mindemellett az építőanyagokat gyártó vállalatok körülbelül 92%-a kis- és középvállalkozás (kkv). Mivel a kkv-k jelentik gazdaságunk gerincét, e javaslatnak el kell ismernie szerepüket és szükségleteiket. Az építési termékekről szóló irányelv (89/106/EGK) felülvizsgálata olyan szükséges lökés, amely úgy segítheti az ágazatot, hogy megszünteti a gyártókkal való kereskedelem előtt álló akadályokat, ilyen módon segítve elő azt, hogy a vállalatok ne menjenek tönkre, a munkavállalók pedig ne veszítsék el munkahelyüket. Az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételekről szóló rendeletre irányuló javaslat (COM(2008)311) célja az építési termékekről szóló irányelv korszerűsítése, egyszerűsítése és felváltása a megváltozott körülmények fényében. Nagyon elégedett vagyok azzal, hogy a figyelem az ilyen termékekben lévő veszélyes anyagokra irányult, illetve hogy az ilyen termékekben lévő veszélyes anyagok felé különös aggodalommal fordulnak, a veszélyes anyagoknak a termékekig való visszakövetésének lehetősége pedig alapvető fontosságú. Ha tudtuk volna, hol van azbeszt az épületekben, az épületek felépítésében részt vevő munkavállalóknál és a bennük élő lakóknál nem alakultak volna ki olyan betegségek, mint pl. a mesothelioma. A veszélyes anyagokra vonatkozó módosítások (7., 17., 49.) újbóli benyújtása jövőbeli egészségünk és biztonságunk, valamint az átláthatóság szempontjából fontos.

  Eija-Riitta Korhola (PPE), írásban. – (FI) Itt volt az ideje, hogy sor kerüljön az építési termékekről szóló irányelv reformjára, illetve hogy egy olyan jobban használható rendelet kerüljön a helyére, amely ténylegesen lehetővé teszi számunkra az építési termékek belső piaci szabad mozgásának biztosítását. A Bizottság jó irányba halad a hatályos irányelv gyakorlati végrehajtásának megkönnyítésére és a végrehajtási folyamat hatékonyabbá tételére irányuló kezdeményezésével. Az építési termékek egyértelműen különböznek az egyéb termékektől, amelyek belső piacon való mozgását irányelvek szabályozzák. Noha az egyes termékekre vonatkozó biztonsági követelményeket általában irányelveken keresztül szabványosítják, az építési termékek köztes, az építési projektekben való felhasználásra szánt termékek, és – köszönhetően e sajátos jellemzőjüknek – az építési termékekre vonatozó irányelv céljait a harmonizált, azt biztosító megközelítések sikeres meghatározásával lehet elérni, hogy a termékek teljesítménynyilatkozata pontos és megbízható. Ebben a tekintetben az új rendelet jelentős javulást jelent majd.

A helyben működő mikrovállalkozások túlélésének biztosítása érdekében fontos az Európa-szerte fennálló eltérő körülmények figyelembevétele is. Az éghajlati sajátosságok miatt a tagállamok természetesen eltérő követelményeket állapítanak meg az építményekre vonatkozóan. Ugyanakkor fontos, hogy az értelmetlen vizsgálati követelmények megfelelő figyelmet kapjanak, továbbá megtörténjen hatálytalanításuk, hogy csökkenthessük az adminisztratív terheket. Úgy vélem, ez a rendelet javítani fogja a belső piac, valamint az építési termékekkel kapcsolatos szabványügyi folyamatok működését Európában. Ezért a rendelet mellett szavaztam.

  Edvard Kožušník (ECR), írásban. – (CS) Támogatom ezt az új megközelítést, mivel a jogszabályi kiigazítás célja nem a termékbiztonság meghatározása, hanem egy olyan átlátható környezet megteremtése, amelyben megbízható információkat közölnek majd a termékek tulajdonságairól. Örömmel fogadom azt a tényt is, hogy az Európai Parlament előnyben kívánja részesíteni az elektronikus formátumú dokumentumokat, különösen a forgalomba hozott termékek tulajdonságaira vonatkozó nyilatkozatokkal kapcsolatban. Kételyeim vannak ugyanakkor a 17. cikkhez kapcsolódó 45. módosítási javaslattal kapcsolatban. Noha támogatom azt a javaslat szerinti elvet, hogy a harmonizált szabványok létrehozása folyamatának különböző résztvevői tisztességes és kiegyensúlyozott képviseletet kapjanak, azon az állásponton vagyok, hogy ezt a kérdést átfogó módon kell rendezni az európai szabványügyi rendszer felülvizsgálata keretében, és nem pedig különálló jogi aktusokban, apránként. Véleményem szerint a kiválasztott megközelítés olyan jogszabályokat eredményez, amelyek híján vannak az egyértelműségnek.

  Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) Az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételek megállapításáról szóló rendelet elfogadására figyelemmel támogattam Stihler asszony jelentését, mivel véleményem szerint az építőipari ágazat nagyon fontos az európai gazdaság számára. Ezzel összefüggésben az építési termékekre vonatkozó előírások magas szintű harmonizációjának megteremtése olyan cél, amelynek elérésére Európának a lehető leghamarabb rá kell kényszerítenie magát. A mostanihoz hasonló időben, amikor ösztönöznünk kell a gazdasági növekedést, nem tagadhatjuk az említett ágazat stratégiai fontosságát. A javaslat célja az építési termékekre vonatkozó pontos és megbízható információk biztosítása azért, hogy olyan biztonságos épületek álljanak rendelkezésünkre, amelyek az emberi egészségre káros hatást nem gyakorló anyagokból épültek. Emellett a munkahelyi biztonsággal kapcsolatban megtett lépéseket alapvető fontosságúnak ítélem az ágazatban foglalkoztatott európai polgárok millióinak védelme szempontjából, mivel az ilyen lépések megfelelő szintű védelmet garantálnak az említettek számára.

  David Martin (S&D), írásban. – Szeretnék gratulálni skót képviselőtársamnak, Catherine Stihler asszonynak az ezzel a nagyon műszaki jellegű tárggyal kapcsolatos jó munkájához. Igennel szavaztam a jelentésre, amelynek célja, hogy nagyobb átláthatóságot biztosítson az építőipari ágazat szabványait létrehozó testületeknek, amely hangsúlyt helyez az újrahasznosításra és az egyszerűsített eljárások révén megkönnyíti a kkv-k számára az egységes piachoz való hozzáférést.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Az itt elfogadott harmonizált feltételeket indokolja az a tény, hogy az Európai Unió bruttó nemzeti össztermékének (GDP) nagy részéért felel az építőipari ágazat, amely az előadó szerint a GDP körülbelül 10%-át adja, a bruttó állóeszköz-felhalmozásnak pedig 50,5%-át. A közelmúlt gazdasági válsága súlyos, a vállalati kapacitások feleslegessé válásával és a munkahelyek megszűnésével járó problémákat okozott az iparágnak. Ezért az ágazat megsegítése érdekében hozható minden intézkedés rendkívül fontos. Az építési termékekről szóló 89/106/EGK irányelv felülvizsgálata e tekintetben olyan szükséges lökés, amely úgy segítheti az ágazatot, hogy egyfelől megszünteti a gyártókkal való kereskedelem előtt álló akadályokat, másfelől pedig segítséget nyújt a vállalatoknak a tönkremenetel elkerüléséhez és a munkavállalók munkahelyeinek megőrzéséhez.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Az építőipar egyike a legnagyobb gazdasági tényezőknek szerte Európában. A válság azonban súlyosan érintette ezt az ágazatot. A kis- és középvállalkozásokat, amelyek gyakran forgalmazóként működnek, különösen súlyosan érintette, és sokan közülük felhagytak tevékenységükkel. A vállalatok és ilyen módon a munkahelyek túlélésének biztosítása érdekében fel kell számolni a kereskedelem előtt álló akadályokat. Ez tisztességesebb feltételeket teremthet, ami minden érintett előnyére válhat. Emiatt a felelős bizottság által előterjesztett indítványok ellen szavaztam második olvasatban.

  Cristiana Muscardini (PPE), írásban. – (IT) Az építőipari ágazat alapvető európai ágazat mind a foglalkoztatás, mind pedig kis- és középvállalkozásaink fejlődése tekintetében.

Ezért rendkívül fontos egy olyan rendelet támogatása, amely harmonizált, az alkalmazott anyagok biztonságát és a munkavállalók egészségét garantáló feltételeket állapít meg az építési termékek forgalmazására vonatkozóan. Továbbra is előfordulnak fizikai sérüléssel és egészségkárosodással járó esetek, nem utolsósorban az olyan polgárok esetében, akik naponta kerülnek kapcsolatba a városi épületek építésénél használt veszélyes anyagokkal, például az azbeszttel.

Ezért támogatom Stihler asszonynak a ma második olvasatban elfogadott jelentését, mivel azt hangsúlyozza, hogy mennyire fontos a globalizált világban az alkalmazott anyagok és termékek forgalmazására vonatkozó közös szabályok bevezetése a biztonság és a megbízhatóság garantálása, továbbá – ezzel egyidejűleg – a gyártók költségeinek csökkentése érdekében, különös tekintettel a kkv-kra.

  Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) A jelentésben szereplő harmonizációs intézkedések túlságosan nagymértékűek. Az építőipari ágazat érzékeny terület: kulcsfontosságú az infrastruktúra fejlesztése, és ilyen módon az egyes tagállamok mint üzleti helyszínek szempontjából. Ebben az ágazatban a munkaügyi, szociális és környezetvédelmi előírások gyakran fontosak az emberek és a környezet védelme szempontjából. Mindegyik tagállamnak – jórészt – magának kell meghoznia ezzel kapcsolatos döntését. Ezért nemmel szavaztam a jelentésre.

  Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételek megállapításáról szóló parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat az építési termékek belső piacon való szabad mozgásának biztosítására irányul. A rendeletre irányuló javaslat mellett szavaztam, mivel ha a forgalomba hozott építési termékeken lévő CE-jelölés alkalmazása révén szavatoljuk az egyértelmű és megbízható információkat, az további előrelépést jelent az olyan szabad versenypiac felé, amely alkalmas a kis- és középvállalkozások megvédésére. Mivel az építési termékek a kész építmény közbenső árucikkei, az új európai előírások harmonizációja szavatolja az építmény biztonságát és minőségét, valamennyi építőipari társaság számára egyenlő feltéteket teremt, javítja a már a piacon lévő anyagok ellenőrzését, végül pedig nagyobb átláthatóságot eredményez az építési termékek kereskedelmében.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Igennel szavaztam a jelentésre, mivel véleményem szerint fel kell számolni azokat az akadályokat, amelyek megakadályozzák a kereskedelem nagyobb dinamikáját az építőipari ágazatban. Az építőipari ágazatot különösen nagy mértékben érintette a jelenlegi gazdasági helyzet, a javasolt rendelet pedig az áruknak és szolgáltatásoknak az építőipari ágazatban való szabad, hatékony és átlátható mozgását hivatott előmozdítani. A határokon átnyúló tevékenység akadályainak eltávolítása és a nemzeti adminisztratív és technikai akadályok felszámolása kulcsfontosságú szereppel bír az építőipari ágazatban. Az építőipari ágazatban a tagállamok a nemzeti műszaki szabványok mögé bújnak, hogy megakadályozzák az áruk és szolgáltatások szabad mozgását. Figyelembe véve, hogy az építőipari ágazat a bruttó hazai termék 10%-át adja az EU-ban, és jelenleg súlyos válságot él át, az építkezések fellendítésének előmozdítására meghozható valamennyi intézkedés örvendetes, és támogatásom élvezi. Ezek az intézkedések lehetővé teszik a vállalatok számára, hogy ne menjenek tönkre, a munkavállalók pedig ne veszítsék el munkahelyeiket.

  Aldo Patriciello (PPE), írásban. – (IT) Az építőipari ágazatban még mindig túl sok akadály van a kereskedelem előtt EU-szerte, ami azt eredményezi, hogy a tagállamok indokoltnak mondják az áruk és szolgáltatások szabad mozgásának korlátozása érdekében hatályba léptetett technikai előírásokat.

Ez a gyorsan bővülő ágazat adja a GDP 10%-át és a bruttó állóeszköz-felhalmozás 50,5%-át. 12 millió európai polgár számára biztosít munkát, és 92%-át a gazdaságunk gerincét jelentő kis- és középvállalkozások adják.

Ezért úgy vélem, intézkedéseket kell hozni az e termékek piacának harmonizálása, valamint az ágazati munkavállalók egészsége és biztonsága magas szintjének garantálása érdekében. Figyelemmel a válságra – amely jelentős problémákat okozott az ágazatban, például vállalatok összeomlását – az üzleti vállalkozások gazdasági túlélését biztosító és a munkahelyeket megőrző liberalizációs intézkedések szükségesek.

E rendeletre irányuló javaslat célja az építési termékekről szóló irányelv korszerűsítése, egyszerűsítése és felváltása a – például a piacfelügyelet tekintetében – megváltozott körülmények fényében. Célja az is, hogy nagyobb védelmet nyújtson a CE-jelölés, a veszélyes anyagok, nemzeti termékinformációs kapcsolattartó pontok, a függetlenség és átláthatóság, az egészség és biztonság, valamint az elektronikus kommunikáció vonatkozásában.

  Rovana Plumb (S&D), írásban. – (RO) Az ágazat méreteit figyelembe véve rendkívül fontos feladataink vannak az építési termékek unión belüli forgalmazása terén. Az Európai Szabványügyi Bizottság szerint az építőipar, amely a GDP 10%-át teszi ki, és a bruttó állóeszköz-felhalmozás 50,5%-át adja, egyike Európa legnagyobb iparágainak. Az ágazat 12 millió uniós állampolgárt foglalkoztat közvetlenül, és 26 millió munkavállaló megélhetése függ tőle. Ezen túlmenően, az építőanyagok gyártóinak körülbelül 92%-át kitevő 65 ezer vállalkozás mind 250 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató kis- és középvállalkozás. Mivel a kkv-k gazdaságunk gerincét alkotják, ez a javaslat felhív szerepük és igényeik elismerésére, valamint az ebben az ágazatban dolgozók egészsége és biztonsága magas szintjének fenntartására. Igennel szavaztam a jelentésre, mivel a javaslat a hatályos jogszabályok egyszerűsítésével, az átláthatóság növelésével és az üzleti vállalkozások által viselendő adminisztratív terhek mértékének csökkentésével az iparág versenyképességének növelését segíti elő, továbbá hogy így támogassam Romániának a harmonizált szabványok hatálya alá tartozó termékek teljesítményének kötelező értékeléséhez, a teljesítménynyilatkozat kibocsátásához és a CE-jelölés elhelyezéséhez fűződő érdekét.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Figyelembe véve az építőipari ágazatnak az európai gazdaságban betöltött jelentős szerepét, az építési termékek belső piacon való szabad mozgásának elősegítése érdekében alapvető fontosságú a kereskedelem technikai akadályainak felszámolása. Ennélfogva fontos a harmonizált műszaki specifikációk megállapításának támogatása, amelyek – figyelemmel az egészséggel és biztonsággal kapcsolatos kérdések szükséges hangsúlyosságára – lehetővé teszik az egységes piac konszolidációját.

  Crescenzio Rivellini (PPE), írásban. – (IT) Ma plenáris ülésen szavaztunk az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételekkel kapcsolatos javaslatról.

Figyelembe véve az ágazat fontosságát, alapvető fontosságú az építési termékek európai uniós forgalmazására vonatkozó intézkedések kidolgozása. Az Európai Szabványügyi Bizottság (CEN) szerint az építőipar, amely a GDP 10%-át teszi ki, és a bruttó állóeszköz-felhalmozás 50,5%-át adja, egyike Európa legnagyobb iparágainak.

A rendeletre irányuló javaslat harmonizált feltételeket állapít meg az építési termékek forgalmazására vonatkozóan azzal, hogy bevezetésre kerülnek a jelölésre vonatkozó közös előírások, amelyek célja a termékbiztonsághoz és a termékek megbízhatóságához kapcsolódó garanciák megerősítése, és egyben a gyártók költségeinek csökkentése, különös tekintettel a kkv-kra.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Ez a rendelet második olvasatra kerül a Parlament elé, figyelemmel végleges elfogadására. Az első olvasatra az előző parlamenti ciklusban került sor. A Tanács 2010-ben fogadta el álláspontját, és ezt követően a kompromisszumos megoldás elérése érdekében intenzív háromoldalú informális tárgyalások folytak a belga elnökség alatt. A rendelet jelentős mértékben műszaki jellegű, politikailag pedig különösen a Zöldek számára releváns, mivel fő célja az építési termékek forgalmazásával kapcsolatos követelmények harmonizálása.

A Verts/ALE képviselőcsoport fő célja az volt, hogy többek között a következők legyenek biztosítottak: i) az eljárások átláthatóknak legyenek (a szabványügyi testületek ne váljanak a fő iparágak képviselőinek monopóliumaivá, és vegyék figyelembe a kkv-k vagy egyéb érdekelt felek szempontjait); ii) az építési követelmények és eljárások alkalmasak legyenek az innovatívabb és ökológiailag fenntarthatóbb minták alkalmazásának fellendítésére; iii) a mikrovállalkozásokra vonatkozó különleges eljárások ne tegyék lehetővé az iparág számára a követelmények vagy eljárások megkerülését.

  Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) Igennel szavaztam az állásfoglalásra, mivel úgy vélem, még mindig túl sok akadály van az európai építőipari ágazatbeli kereskedelem előtt. Az irányelv felülvizsgálatának elő kell segítenie a kereskedelmi korlátok felszámolását, ilyen módon védve meg a még mindig a globális gazdasági válság hatása alatt álló építőipari társaságoknál lévő munkahelyeket. Tervek vannak olyan specifikus új intézkedések bevezetésére, amelyek biztosítják az építési termékek újrafeldolgozását, újrahasznosításukat pedig az EU éghajlatváltozással kapcsolatos célkitűzései elérésének egyfajta módszereként mozdítják elő.

Új óvintézkedések szükségesek az ágazatban dolgozók egészségének és biztonságának megóvására – az ágazatban sajnos még mindig nagy a munkavégzéssel kapcsolatos halálesetek száma. Végül a dokumentumok nyomtatott példányainak elektronikus változattal való fokozatos felváltására irányuló felvetés célja az építési termékek piacának még harmonizáltabbá tétele.

  Oreste Rossi (EFD), írásban. – (IT) Annak ellenére, hogy a rendelet bevezetése néhány elfogadhatatlan általános megállapítást tartalmaz, különösen a szolgáltatásoknak az építőipari ágazatban való teljes mértékben szabad mozgásával kapcsolatban – amelyet nem tudunk támogatni, mert a munkaerőköltségek különböző tagállamok közötti harmonizációjáig fennáll a tisztességtelen verseny kockázata –, igennel szavazunk.

Azért kell így tennünk, mert a rendelet kizárólagosan foglalkozik az építőipari ágazat termékeinek forgalmazására vonatkozó szabályozással, az építőipari ágazatot pedig a sok-sok üzleti vállalkozás megszűnése és a munkahelyek elvesztése miatt különösen súlyosan érintette a mostani gazdasági válság. A javaslat előírja a veszélyes anyagokat tartalmazó termékek harmonizálását és címkézését, valamint az egyes szabályozásbeli akadályoknak a munkavállalók és a kis- és középvállalkozások érdekében való felszámolására figyelemmel egyszerűsíti, aktualizálja és felváltja a hatályos előírásokat.

  Catherine Stihler (S&D), írásban. – Különösen elégedett vagyok azzal, hogy az építési termékekről szóló jelentést, amelynek előadója voltam, képviselőtársaim támogatták, és megszavazták jogszabállyá tételét. A jelentés azt eredményezi majd, hogy az építési termékek címkézésével kapcsolatban megtörténik a veszélyes anyagok jegyzékbe foglalása, valamint további, a témával kapcsolatos bizottsági vizsgálatok követik majd. Olyan rendelkezések is vannak benne, amelyek megkönnyítik a kkv-k számára termékeiknek a belső piacon való forgalmazását. Foglalkozik a termékek CE-jelöléssel történő jóváhagyásával kapcsolatos nagyobb átláthatóság szükségességével is, és nagyon várom az intézkedések 2013 júliusában való bevezetését.

  Silvia-Adriana Ţicău (S&D), írásban. – (RO) Igennel szavaztam az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételek megállapításáról és a 89/106/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló rendeletre irányuló javaslatra. Az építőipari ágazat nagy ipari ágazat Európában: 12 millió uniós állampolgárt foglalkoztat közvetlenül, és 26 millió munkavállaló megélhetése függ tőle. A gazdasági visszaesés súlyosan érintette az EU építőipari ágazatát, sok munkavállaló veszítette el munkahelyét. Ez azt eredményezte, hogy az ágazat tevékenysége 2008 és 2009 között 14,2%-kal csökkent. Az építési termékekről szóló irányelv (89/106/EGK) felülvizsgálata e tekintetben támogató intézkedést jelent az építőipari ágazat számára azzal, hogy megszünteti a gyártók előtt álló kereskedelmi akadályokat, amivel elősegíti, hogy a vállalatok ne menjenek tönkre, és a munkavállalók se veszítsék el munkahelyeiket. Az építményeknek mind egészükben, mind különálló részeikben meg kell felelniük a rendeltetés szerinti használhatóság kritériumainak, kiemelten figyelembe véve a felhasználók egészségvédelmét és biztonságát az építmények teljes életciklusa során. Az építményeknek energiahatékonyaknak is kell lenniük; életciklusuk során a lehető legkevesebb energiát szabad csak felhasználniuk, és ennélfogva a lehető legalacsonyabb költségekkel kell járniuk a felhasználók számára.

  Viktor Uspaskich (ALDE), írásban. – (LT) Úgy vélem, hogy az építőipari ágazat tökéletesen tükrözi a gazdasági helyzetet. 2010 második negyedévében a litván építőipari ágazat 42,9%-os csökkenést ért el, amely egyike a legnagyobb mértékűeknek Európában. Azóta kis mértékben javult a helyzet, de ne legyenek illúzióink – a litván építőipari ágazat helyreállása hosszúra nyúló folyamat lesz. Ennélfogva meglehetősen korai a folyamatos javulásról beszélni. Még van hová javulni. Hazám építőipari ágazata például gyorsabban állhatna helyre, ha az európai uniós támogatások felvétele hatékonyabban történne. Az építőipari ágazat egyike a litván és az európai ipar nagy ágazatainak. Az ágazat 12 millió uniós állampolgárt foglalkoztat közvetlenül, és 26 millió munkavállaló megélhetése függ tőle. Az építőipari ágazat nagyon fontos Litvánia számára, mivel sok munkahelyet teremt, növeli a belső keresletet és sok pénzt visz a költségvetésbe. Az ágazat fontos a gazdaságunk sarokkövét jelentő kis- és középvállalkozások számára is. Az építőanyagokat gyártó vállalatok körülbelül 92%-a 250 főnél kevesebb munkavállalót foglalkoztató kkv. Egyetértek az előadó arra irányuló javaslatával, hogy az építési termékek belső piaca helyzetének előmozdítása érdekében elektronikus kommunikációs és információs technológiai módszereket kellene használni. Ez a jövőre nézve fontos.

  Derek Vaughan (S&D), írásban. – Az építőipar különféle fontos kérdéseket vet fel az Európai Unióban, a gazdasághoz való jelentős mértékű hozzájárulásától kezdve egészen az európai uniós polgároknak az otthonaikban és munkahelyükön való biztonságáig. Az építési termékekről szóló rendelet melletti szavazatom az építési termékekről szóló modernizált, biztonságos és átlátható irányelv szükségességét tükrözi. A javaslat felszólít az egészségre és a biztonságra vonatkozó eljárásoknak az egész ágazatra kiterjedően történő továbbfejlesztésére és a veszélyes anyagokra vonatkozó egyértelmű nyilatkozatok kidolgozására. Emellett a megbízhatóságra utaló CE-jelölésnek a termékeken való elhelyezésére vonatkozó rendelkezés az azzal kapcsolatos bizalom kialakulását biztosítja a saját projektjeiket folytatókban, hogy az alkalmazott anyagok biztonságosak. Az európai gazdaság jelentős mértékben támaszkodik az építőipari ágazatra, amely az EU GDP-jének 10%-át adja, és 12 millió európai uniós állampolgárt foglalkoztat közvetlenül. A foglalkoztatottak legtöbbje az európai gazdaság létfontosságú részét alkotó kkv-knál dolgozik. Mindemellett az építőipari munkahelyek a legveszélyesebb munkahelyek között maradnak. Az európai polgárok munkahelyi és otthoni biztonságának javítása érdekében – függetlenül attól, hogy projektjeiket függetlenül vagy szakmai keretek között bonyolítják-e – támogatom ezt a javaslatot.

Jelentés: Michèle Striffler (A7-0375/2010)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, amely az uniós humanitárius segítségnyújtást kívánja hatékonyabbá tenni. A humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus fontos előremutató lépés. Cselekvési terve felülvizsgálatának azonban koherensebbnek kell lennie, mérhetőbb célkitűzéseket és megbízhatóbb mutatókat használva. Ez az egyetlen módja, hogy hatékonyabban tudjunk segítséget nyújtani. Figyelembe véve az éghajlatváltozás okozta természeti katasztrófák egyre nagyobb számát és súlyosabb voltát, egyetértek azzal a megállapítással, miszerint nemcsak az egyszeri segítségnyújtás fontos, hanem a közösségek saját katasztrófakészültségi képességének támogatása is: meg kell erősíteni a hiogói cselekvési tervet.

Figyelmet kell fordítani továbbá a nemzetközi konfliktusokból és az összetett válságokból eredő emberi jogi kérdésekre, fejlesztve az érintett testületek azon képességét, hogy eljussanak a lakossághoz; ez csak úgy válik lehetővé, ha egyértelműen megkülönböztetjük a katonai, a politikai és a humanitárius szerepeket. Egyetértek továbbá az európai gyorsreagálású haderő hatékony alkalmazásával.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – (LT) A dokumentum mellett szavaztam, mivel az létfontosságú a hatékonyabb humanitárius segítségnyújtás tekintetében. A humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus az első közös humanitárius segélyezési politikai dokumentum az 1996. évi rendelet elfogadása óta. Ez egy alapvetően fontos eszköz, különösen a humanitárius kérdések terén bekövetkezett olyan jelentős változások fényében, mint például a jelentős számú természeti katasztrófa és fegyveres konfliktus, amely rengeteg ember kitelepítését vonja maga után stb. Remélem, hogy a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus fontos lépés lesz a leghatékonyabb uniós cselekvések elérése felé a humanitárius segítségnyújtás terén, és hozzá fog járulni a humanitárius alapelvek és a nemzetközi humanitárius jog előmozdításához, az uniós humanitárius segítségnyújtás koordinálásához és következetessé tételéhez, a katonai és polgári védelmi erők és képességek használatának tisztázásához, a katasztrófakockázatok csökkentéséhez és a sürgősségi segély, a rehabilitáció és a fejlesztés közötti kapcsolat megerősítéséhez.

  Elena Oana Antonescu (PPE), írásban. – (RO) Ez a jelentés szoros együttműködésre kötelezi az Európai Uniót a humanitárius segítségnyújtásra vonatkozó közös elképzelés mentén. Úgy gondolom, hogy a természeti katasztrófák súlyossága az éghajlatváltozás gyökerét jelentő emberi tevékenységeknek is köszönhető. Arra bíztatom a tagállamokat is, hogy vegyenek részt a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus végrehajtásában. Egyetértek az ezen a területen támogatott tevékenységekkel: a humanitárius alapelvek és a nemzetközi humanitárius jog előmozdításával; az uniós humanitárius segítségnyújtás koordinálásának és következetessé tételének fejlesztésével; a katonai és polgári védelmi erők és képességek használatának tisztázásával összhangban a humanitárius konszenzussal és az ENSZ iránymutatásaival; a katasztrófakockázatok csökkentésével és a sürgősségi segély, a rehabilitáció és a fejlesztés közötti kapcsolat megerősítésével. Következésképpen a jelentés mellett szavaztam.

  Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) Az Európai Unió globális szereplő. Ebben a határozott meggyőződésben erősítették meg a Lisszaboni Szerződés szerzői Európa ambícióit a nemzetközi színtéren. A humanitárius dimenzió fontos helyet tölt be ebben a nagyszabású projektben. Az Unió jelenleg is a világ legjelentősebb donora, az összes hozzájárulás 40%-ának biztosításával. Ez a közös nyilatkozat „közös alapelveken és megközelítéseken alapul, és célja az összehangolt és koordinált cselekvés támogatása az Unión belül és a többi szereplővel, így fejlesztve a humanitárius válságokra adott kollektív választ”. Ezért az állásfoglalás mellett szavaztam, amely felhívja a figyelmet arra, hogy a humanitárius segítségnyújtásnak megfelelő módon és hatékonyan kell történnie; hangsúlyozza a megfelelő koordináció fontosságát; hangsúlyozza a katonai és polgári védelmi képességek általi segítségnyújtás másodlagos jellegét és a természeti katasztrófakockázatok csökkentésének rendkívüli fontosságát; és végezetül felszólítja az Uniót, hogy erősítse meg a kapcsolatot a sürgősségi segély, a rekonstrukció és a fejlesztés között.

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) A jelentés mellett szavaztam. Az Európai Unió a humanitárius segély legnagyobb adományozója a világon, a hivatalos nemzetközi humanitárius segítségnyújtás több mint 40%-ának biztosításával. Az egész világon jelentősen nőtt a természeti katasztrófák száma és súlyossága, különösen az éghajlatváltozás következtében. A humanitárius környezet alapvetően megváltozott az utóbbi években, és ezért van szükség az Unió katasztrófákra való reagálási képességének fejlesztésére. Úgy gondolom, hogy az Európai Uniónak nagyobb erőfeszítéseket kell tennie a katasztrófakockázatok csökkentésére, és támogatnia kell – az egyszeri segélyezések mellett – a helyi közösségek katasztrófakészültségi képességét. Aggasztó, hogy egyre gyakoribbak a nemzetközi humanitárius jog megsértésének esetei, és a helyzet folyamatosan romlik. Egyetértek, hogy az Európai Uniónak cselekednie kell a humanitárius segítségnyújtás koordinációjának fejlesztése és a segéllyel való mindenféle visszaélés megakadályozása érdekében.

  Jean-Luc Bennahmias (ALDE), írásban. – (FR) Számos humanitárius válság volt 2010-ben: Haiti, Pakisztán és sorolhatnám. A tragédiák, amelyeket egyes csoportok, gyakran a leghátrányosabb helyzetben lévők, tapasztalnak szerte a világon, gyors és hatékony cselekvést követelnek a nemzetközi szervezetektől, de az Európai Uniótól is, amely fontos szereplő a fejlesztési segély és a válságkezelés terén.

Ezért ma, január 18-án, kedden, elfogadtuk Striffler asszony jelentését, hogy a humanitárius segélyek jelentősebb finanszírozására szólítsunk fel. Létre kellene hoznunk továbbá egy európai gyorsreagálású haderőt ezekkel a válságokkal kapcsolatban. Az Európai Bizottság fogékony erre az elképzelésre, és elő kellene terjesztenie egy javaslatot a meglévő polgári védelmi rendszer optimalizálásának céljával.

Egyértelmű, hogy használnunk kell a tagállamok jelenleg hozzáférhető erőforrásait, ugyanakkor azonban sokkal hatékonyabb és sokkal gyakorlatiasabb koordinációra van szükség. A lassú válaszok, a párhuzamos segítségnyújtás és a következetlenség csak néhány dolog, amelytől meg kellene szabadulnunk. Nagy lehetőség van a fejlődésre, és a Ház által elfogadott állásfoglalás célja, hogy kezdeti választ adjon ezen elképzelések mentén.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) A humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus végrehajtásáról: a cselekvési terv félidős felülvizsgálata és a következő lépések című parlamenti jelentés mellett szavaztam. A humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus szoros együttműködésre kötelezi az Uniót a humanitárius segítségnyújtásra vonatkozó közös elképzelés mentén. A konszenzus célja az Európai Unió hatékonyságának növelése, a humanitás, a semlegesség, a pártatlanság és a függetlenség alapvető humanitárius elveinek védelme és előmozdítása, valamint a nemzetközi humanitárius jog betartásának támogatása. A félidős felülvizsgálat elvégzésekor megfigyelték, hogy nincsenek részletes információk az elvégzett vagy még elvégzendő cselekvésekről, és a humanitárius munkában részt vevő képviselőkön kívül kevés embernek van tudomása a konszenzusról. Jelentős erőfeszítésre van tehát szükség a konszenzus elismertségének növeléséhez, és ahhoz, hogy megismertessük a tagállamokkal, más intézményekkel és katonai testületekkel. A humanitárius környezet jelentősen megváltozott az utóbbi években, és ez még fontosabbá teszi, hogy a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzust szigorúan és energikusan alkalmazzuk.

Szeretném hangsúlyozni a katasztrófakockázatok csökkentése és – az egyszeri segélyezések mellett – a helyi közösségek katasztrófakészültségi képességének támogatása érdekében tett nagyobb erőfeszítések szükségességét. Törekedni kell továbbá – az egyre inkább fegyverként használt – nemi és szexuális erőszak elleni védelemnek a humanitárius válaszok közé való beillesztésére.

  Sebastian Valentin Bodu (PPE), írásban. – (RO) Az Európai Unió a legnagyobb donor a világon, amely a globálisan nyújtott segélyek 40%-át biztosítja. 2009-ben több mint 70 országban több mint 100 millió ember részesült közel 1 milliárd euró támogatásban az Európai Unió részéről. Sajnálatos módon azonban nagyon gyakran támogatunk olyan országoknak való adományozást, amelyek később közvetlen külföldi befektetéseket fogadnak el Kínától. Talán össze kellene hangolni az adományozást és a befektetést ahelyett, hogy siránkozunk, hogy Kína lett a második legnagyobb gazdaság a világon. A humanitárius környezet jelentősen megváltozott az utóbbi években, és ez még fontosabbá teszi, hogy a humanitárius konszenzust szigorúan és erőteljesen alkalmazzuk.

Ebben a változó környezetben az első említendő tényező a főleg az éghajlatváltozás okozta természeti katasztrófák számának és súlyosságának növekedése. Ebből következik, hogy az egyszeri segélyezések mellett szükség van a helyi közösségek saját katasztrófakészültségi képességének támogatására is. Politikai kötelezettségvállalásokat tettek e célból – egy uniós stratégia és a hiogói cselekvési terv formájában –, de ezek még mindig problematikusak végrehajtásukat illetően.

  David Campbell Bannerman (EFD), írásban. – Az UKIP úgy gondolja, hogy a legjobb reakció egy humanitárius katasztrófára, hogy a független nemzetállamok önkéntesen koordinálják segítségnyújtásra irányuló erőfeszítéseiket, nem pedig, hogy azokat központilag határozza meg a nem demokratikus EU. Megfigyelhettük az EU lassú és csekély erőfeszítéseinek bukását Haitin, és ezért úgy gondoljuk, hogy az Unióban nem lehet bízni jövőbeni humanitárius válságok esetén.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, mivel az Európai Unió a humanitárius segély legnagyobb adományozója a világon, a hivatalos nemzetközi humanitárius segítségnyújtás több mint 40%-ának biztosításával. 2009-ben körülbelül 115 millió embernek nyújtott humanitárius segélyt több mint 70 országban, összesen 950 millió euró értékben. Humanitárius politikáján keresztül az Európai Unió megmutatta elkötelezettségét a különösen sebezhető helyzetben lévő harmadik országokbeli emberek támogatása iránt. Egyetértek a humanitárius konszenzus félidős felülvizsgálatával, mivel véleményem szerint létfontosságú láthatóságának növelése a tagállamok, más intézmények és katonai szereplők körében. A Bizottságot erőfeszítései megkettőzésére sürgetem a katasztrófakockázatok csökkentése érdekében, valamint hogy fordítson figyelmet a nemzetközi humanitárius jog egyre gyakoribb megsértésére és az olyan sebezhető csoportokra, mint a nők, a gyermekek és az erőszakosan kitelepített személyek. Fontos az azonos munkakörnyezetben dolgozó politikai, katonai vagy humanitárius testületek közötti párbeszéd előmozdítása, valamint egy európai gyorsreagálású haderő, vagyis egy európai polgári védelmi erő létrehozása.

  Nikolaos Chountis (GUE/NGL), írásban. – (EL) A humanitárius segítségnyújtásról szóló jelentés ellen szavaztam két okból. Először, mivel ragaszkodik a polgári védelemnek és a humanitárius segítségnyújtásnak az Európai Külügyi Szolgálattal és annak külpolitikájával való összekapcsolásához, miközben egyértelmű, hogy a beavatkozási kritériumoknak csak és kizárólag humanitárius kritériumoknak kell lenniük. Továbbá mivel úgy gondolom, hogy a polgári és katonai képességek összekapcsolása a humanitárius válsághelyzetek kezelésére nem a helyes irányba tett lépés. Természetesen bizonyos körülmények között szükség lehet bizonyos tudásra és speciális felszerelések használatára, amelyet mindig a katonai erők birtokoltak és használtak. Ezért a humanitárius missziók tisztán polgári természetének megőrzése és biztosítása érdekében a polgári védelmet úgy kellene finanszírozni, hogy rendelkezzen speciális felszereléssel, és természetesen hogy a polgári védelmi dolgozók képzésben részesüljenek, ahelyett, hogy fenntartjuk a katonai források felhasználását. Ez az egyetlen módja, hogy valódi és hatékony segítséget nyújtsunk humanitárius válságok esetében a katonai jelenlét veszélye nélkül.

  Carlos Coelho (PPE), írásban. – (PT) A humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus félidős felülvizsgálatának végzése során nem mulaszthatom el, hogy rámutassak, milyen sajnálatos, hogy nem hívták fel rá kellő mértékben a nyilvánosság figyelmét, és hogy a tagállamok kis szerepet vállaltak bevezetésében. Ugyanakkor a humanitárius segélyeket bírálás helyett támogatnunk kell, és azokkal kapcsolatban ki kell jelölnünk a követendő utat. A humanitárius helyzet meglehetősen sokat változott az elmúlt években a természeti katasztrófákkal, az egyre több kitelepített emberrel, a különböző belső konfliktusok megsokszorozódásával, az élelmiszerválságokkal stb. Jobban, mint eddig bármikor, sürgető szükség van egy olyan kiegyensúlyozott és hatékony globális válaszra, amely speciális szükségleteken alapul, eredményorientált és azon az elven alapul, hogy a megélhetéshez szükséges anyagi fedezet megmentése életeket menthet, miközben elismeri az érintett területek önfejlesztésének és önellátásának szükségességét. Ennek elérése érdekében fontos, hogy a konszenzus támogassa ezeket a humanitárius értékeket, és hogy a különböző szereplők optimalizálják az erőforrásokat.

Ismét érvelnék amellett, hogy sürgető szükség van egy európai civil védelmi erő létrehozására a 2006 májusi Barnier-jelentés alapján. Szeretnék gratulálni kollégámnak, Striffler asszonynak az általa előterjesztett javaslatok pozitív tartalmához, és szeretném megerősíteni véleményemet, miszerint a konszenzus létfontosságú eszköz, amely rendkívül releváns a jelenlegi helyzetben.

  Corina Creţu (S&D), írásban. – (RO) A humanitárius konszenzus kulcsfontosságú eszköz, amely különösen értékes a jelenlegi humanitárius környezetben bekövetkező jelentős változások tükrében. Folyamatosan tapasztaljuk, hogy a főleg az éghajlatváltozás hatása miatti természeti katasztrófák száma és súlyossága jelentősen nő, hogy egyre gyakrabban jönnek létre összetett válságok, különösen belső konfliktusok, valamint hogy folyamatosan változik a konfliktusok természete, és hogy sok közülük jelentős számú ember kitelepítését vonja maga után.

Egyre gyakoribbak a nemzetközi humanitárius jog megsértésének esetei. Ezeknek egyik különösen megrázó vonatkozása a szexuális erőszak fegyverként való használatának elterjedése. Egyetértek az előadó véleményével, és úgy gondolom, hogy határozott intézkedésekre van szükség a humanitárius körülmények közötti szexuális erőszak elleni védelem növelése érdekében. Egyetértek a jelentés szerzőjének álláspontjával, miszerint a Haitin és Pakisztánban nemrégiben történt humanitárius katasztrófák ismételten megmutatták, hogy szükség van az EU katasztrófára történő válaszadási képességének fejlesztésére a hatékonyság, a válaszadás gyorsasága, a koordináció és a láthatóság tekintetében.

Támogatom továbbá egy európai gyorsreagálású haderő (európai polgári védelmi erő) létrehozását.

  Mário David (PPE), írásban. – (PT) A Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2007. december 18-án elért, a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus fontos lépés volt a humanitárius segítségnyújtás meghatározása, alkalmazási körének és spektrumának kijelölése tekintetében. Ezzel a jelentéssel, amelynek következtetéseit határozottan támogatom, közeledünk a konszenzusnak a 2008. májusi cselekvési tervben kitűzött félidős felülvizsgálatához. Ezen a ponton szeretnék gratulálni Striffler asszonynak kitűnő munkájáért. A jelentésben bemutatott elképzeléseket illetően szeretném hangsúlyozni „a kedvezményezetteknek a segély kezelésében való… valódi és folyamatos… részvételét…”. Mindig támogattam ezt az elvet, amely szerint az EU-nak cselekvéseit egyre inkább a civil társadalomra és az önkormányzatokra kell összpontosítania. Ez csökkenteni fogja az EU és a tagállamok közötti kapcsolatokra való összpontosítást, amely továbbra is szerepet fog játszani, de nem kizárólagos kapcsolat lesz, ahogy mostanáig gyakran történt. Szeretném hangsúlyozni továbbá egy, „a meglévő közösségi polgári védelmi mechanizmus optimalizálásán és a meglévő nemzeti erőforrások összevonásán alapuló európai polgári védelmi erő létrehozása” érdekében történő javaslatok benyújtásának szükségességét, ami az elért szinergiák határköltségeinek növekedését jelentené a tagállamokban már létrehozott képességeken keresztül.

  Luigi Ciriaco De Mita (PPE), írásban. – (IT) A humanitárius segítségnyújtásnak ma nagyobb és fontosabb szerepe van, mint régebben. A fejlődés eltérő üteme, a növekvő egyenlőtlenség a lehetőségek és a források elosztása terén földrajzi, társadalmi és generációs tekintetben, az erősödő éghajlatváltozás (amelyért részben az emberek okolhatóak) és ezzel összefüggésben a természeti katasztrófák számának növekedése, a megnövekedett környezeti szennyezés, a nagy városi területekre koncentrálódó kiegyensúlyozatlan antropikus nyomás, a népesség egyenetlen növekedése a Föld egyes területein a humanitárius katasztrófák számának növekedéséhez vezettek, amelyek kapcsán a segélyek létfontosságú szerepet töltenek be az alapvető életkörülmények és az emberi méltóság helyreállítása tekintetében. Ezt figyelembe véve, amennyiben szükség van humanitárius segítségnyújtásra katasztrófák által érintett emberek megsegítésére, akkor az uniós külpolitika – amely még mindig meghatározásra vár – eredményeként létrejövő bármilyen beavatkozást sem lehet szétosztani az egyes tagállamok érdeke és befolyása szerint, hanem európai dimenziójúnak kell lennie.

  Proinsias De Rossa (S&D), írásban. – Támogatom a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzusról szóló jelentést. Az EU humanitárius politikája a kiszolgáltatott helyzetben lévő, segítségre szoruló emberek támogatása iránti elkötelezettségének gyakorlati kifejeződése. Az Európai Unió a humanitárius segély legnagyobb adományozója a világon. Hozzájárulása a hivatalos nemzetközi humanitárius segítségnyújtás több mint 40%-át teszi ki. 2009-ben összesen 950 millió euró támogatást nyújtottunk körülbelül 115 millió ember számára több mint 70 országban. A humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos, 2007. december 18-án aláírt európai konszenzus hangsúlyozza az EU azon szándékát, hogy szoros együttműködést folytasson ezen a területen a lehető legnagyobb hatékonyság elérése érdekében, hogy megvédje és előmozdítsa a humanitás, a semlegesség, a pártatlanság és a függetlenség alapvető humanitárius elveit, és hogy aktívan támogassa a nemzetközi humanitárius jog betartását. Sok kihívás áll előttünk. A Haitin és Pakisztánban nemrégiben történt humanitárius katasztrófák ismételten megmutatták, hogy szükség van az EU katasztrófára történő válaszadási képességének jelentős megerősítésére. A katasztrófakockázatok csökkentését teljes mértékben integrálni kell a fejlesztési segéllyel és a humanitárius segéllyel kapcsolatos politikákba. Szintén tisztázni kell a katonai és polgári védelmi erőforrásoknak és képességeknek a konszenzussal és az ENSZ iránymutatásaival összhangban való használatát.

  Anne Delvaux (PPE), írásban. – (FR) A közelmúltbeli humanitárius katasztrófák Haitin és Pakisztánban ismételten megmutatták, hogy szükség van az EU katasztrófára történő válaszadási képességének fejlesztésére a hatékonyság, a koordináció és a láthatóság tekintetében.

Ezért szavaztam a jelentés mellett, amely támogatja egy európai gyorsreagálású haderő (európai polgári védelmi erő) létrehozását – egy elképzelést, amelyet Barnier biztos úr kezdeményezett az ázsiai cunamit követően, és amelynek létrehozását azóta számos alkalommal sürgette az Európai Parlament.

Ez a képesség optimalizálná a már rendelkezésre álló eszközöket, amelyek hatékonyabbá és láthatóbbá válnának azzal a céllal, hogy a szorosabb együttműködésen keresztül azonnal mobilizálni lehessen az összes szükséges erőforrást.

  Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy felül kell vizsgálni az európai konszenzus cselekvési tervét. A humanitárius helyzet jelentősen megváltozott az elmúlt években, nem utolsósorban a természeti katasztrófák számának és súlyosságának jelentős növekedésével, ami az éghajlatváltozás hatásainak is köszönhető. Létfontosságú, hogy teljes mértékben integráljuk a katasztrófakockázatok csökkentését a fejlesztési segéllyel és a humanitárius segéllyel kapcsolatos politikákba, ami még fontosabbá teszi, hogy a humanitárius konszenzust szigorúan és erőteljesen alkalmazzuk.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Egyértelmű, hogy a katasztrófák és a humanitárius válsághelyzetek száma megsokszorozódott a világban. Az Európai Unió fontos szerepet vállalt ezeknek a megpróbáltatásoknak a leküzdésében, és remélem, hogy ez továbbra is így lesz, sőt, a lehetőségek szerint megerősíti ezt a szerepét. Ugyanakkor nem elég halat adni az éhes embernek: meg kell tanítani halászni.

Úgy gondolom, hogy olyan emberi és anyagi erőforrások nyújtása a kevésbé jómódú országok számára, amelyek segítségével szembe tudnak nézni a jövőbeni válságokkal, majdnem olyan fontos, mint a vészhelyzetek kezelése. Támogatom a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos konszenzust, és remélem, hogy az európai intézmények közötti kompromisszum segíteni fog az Unió számára rendelkezésre álló erőforrások egyre jobb felhasználásában, mindig azokat részesítve előnyben, akiknek a legkevesebbjük van, és a leginkább szenvednek, politikai és ideológiai szempontoktól teljesen függetlenül.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Az elmúlt években egyre jelentősebbé váltak a katasztrófák, mind az érintett földrajzi területet, mind az áldozatok számát illetően. Bár igen nagy jelentőséggel bír, nem esik jelen vita hatáskörébe az éghajlatváltozás e katasztrófákra gyakorolt hatásának tárgyalása. A humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzusnak az Európai Unió Tanácsa, a Parlament és a Bizottság által 2007. december 18-án történt aláírása jelentés előremutató lépés volt a humanitárius segítségnyújtás terén, különösen, mivel meghatároztak egy ötéves cselekvési tervet, amely félidős felülvizsgálatot tesz lehetővé. Ez a témája ennek a jelentésnek. Az egész világ tud az EU-nak a humanitárius segítségnyújtásban betöltött kulcsfontosságú szerepéről, és elismeri azt. A Parlament számos ülésen foglalkozott a kérdéssel, különösen felszólalásokon keresztül. Valóban, a Brazíliában, Haitin, Pakisztánban, Madeirán és egyéb helyeken történt közelmúltbeli események elgondolkodtatnak a polgári védelem és a humanitárius segítségnyújtás támogatásának hatékonyságáról. Ahogy a jelentésből kiderül, a korlátozott rendelkezésre álló információ ellenére pozitív fejlemények tapasztalhatók európai szinten, ahogy azt a humanitárius segítségnyújtási és élelmiszer-segélyezési tanácsi munkacsoport létrehozása is bizonyítja. Ugyanakkor még mindig sokat kell tenni e téren.

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az EU-nak az úgynevezett „humanitárius segítségnyújtása” nem jelentéktelen szerepet játszik abban, amit egyre inkább a külpolitikájaként neveznek. Gyakran használja ki a segélyek és az együttműködés iránti valódi igényt, amelyekre fontos válaszolni, különösen a vészhelyzeteket, miközben a gyakorlatban többféle különböző célja van. A cselekvések és a módszerek, amelyek gyakran tartalmaznak katonai beavatkozást és megszállást, célja a politikai és gazdasági dominancia újratermelése és elmélyítése, és kísérlet a fejlődő országok piacainak és természeti erőforrásainak megszerzésére. A kapitalizmus egyre mélyülő válságának hátterében a célok közé tartozik az emberek nagyobb igazságosság és társadalmi fejlődés iránti igényének elnyomása, ami különböző kifejezési módot és formákat ölt szerte a világon.

A „humanitárius” érdeklődés álcája mögött számos nem kormányzati szervezet, logisztikai vállalkozás és hasonlók a haszonélvezői és cinkosai ezeknek a politikáknak, akik saját vagy támogatóik érdekeit helyezik előtérbe, függetlenül attól, hogy ezek az érdekek köz- vagy magánérdekek, és hogy tartalmaznak-e többek között politikai, pénzügyi vagy vallási motivációkat. Elviekben támogatjuk a különböző katasztrófák vagy konfliktusok áldozataival való szolidaritás kifejezését. Ugyanakkor ennek az áldozatok érdekei, a nemzetközi jog tiszteletben tartásán, és az országok függetlenségén és szuverenitásán kell alapulnia.

  Sylvie Guillaume (S&D), írásban. – (FR) Úgy gondolom, fejlesztenünk kell az Európai Uniónak az olyan katasztrófákkal való megküzdéshez rendelkezésére álló eszközeit, mint amilyet például Haiti tapasztalt az alig egy évvel ezelőtti földrengést követően és a nemrégiben kitört kolerajárvánnyal. Képviselőcsoportom és én úgy véljük, hogy támogatnunk kell a humanitárius segélyezés nagyobb finanszírozását, hogy lehetővé tegyük a jelentősebb beavatkozást, és különösen, hogy segítsünk a legkiszolgáltatottabb embereknek. Eközben biztosítanunk kell, hogy egyértelműem megkülönböztetjük a katonai és a humanitárius testületek feladatköreit, mivel a katonai erőforrásokat a lehető legkisebb mértékben és csak végső esetben kellene használni.

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. – Az EU a humanitárius segély legnagyobb adományozója a világon. Ugyanakkor néhány közelmúltbeli katasztrófa rámutatott az Unió bizonyos hiányosságaira a gyors, hatékony és koordinált cselekvésre irányuló képessége terén. A Striffler-jelentések hangsúlyozzák ezeket az aggályokat, és reméljük, hogy pozitív cselekvések fognak következni a mai szavazásból.

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Egyetértek a jelentéssel, mert ez a jelentés nem csupán egy formális gyakorlat, hanem lehetőség, hogy reflektáljunk a jelenlegi humanitárius segítségnyújtásra. A humanitárius környezet jelentősen megváltozott az utóbbi években. Ebben a változó környezetben az első hangsúlyozandó tényező a természeti katasztrófák számának és súlyosságának növekedése, különösen az éghajlatváltozás hatásainak következtében. Ez azt jelenti, hogy az Európai Uniónak nagyobb erőfeszítéseket kell tennie a katasztrófakockázatok csökkentésére, és támogatnia kell – az egyszeri segélyezések mellett – a helyi közösségek katasztrófakészültségi képességét. További tényezők a komplex válságok, különösen a belső konfliktusok egyre gyakoribb előfordulása, valamint a konfliktusok változó természete, ami rengeteg ember (menekültek és lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek) kitelepítését vonja maga után, továbbá a civilek elleni erőszak növekedése. Egyre gyakoribbak a nemzetközi humanitárius jog megsértésének esetei, és a helyzet folyamatosan romlik. Ezeknek egyik különösen megrázó vonatkozása a szexuális erőszak fegyverként való használatának elterjedése. Jelentős erőfeszítést kell fordítani a szexuális erőszak elleni védelemnek a humanitárius válaszok közé való beillesztésére. Nagyobb figyelmet kell fordítani ezért a legsebezhetőbb emberek csoportjaira, beleértve a nőket, a gyermekeket és az erőszakosan kitelepített személyeket (függetlenül attól, hogy menekültek vagy lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek). A Haitin és Pakisztánban nemrégiben történt humanitárius katasztrófák ismételten megmutatták, hogy szükség van az EU katasztrófára történő válaszadási képességének fejlesztésére a hatékonyság, a válaszadás gyorsasága, a koordináció és a láthatóság tekintetében.

  Jarosław Kalinowski (PPE), írásban. – (PL) Egy évvel a Haitin történt földrengés után láthatjuk, hogy a megtett lépések, illetve a segítségnyújtási módszereink nem tökéletesek. Ezért nem szabad elpazarolni a humanitárius segítségnyújtás megkönnyítése érdekében létrehozott európai konszenzust. Az Uniónak, a világ egyik leggazdagabb és legfejlettebb régiójaként morális kötelessége, hogy segítse a gyengéket és a rászorulókat. Szolidaritást kell mutatnunk különösen a természeti katasztrófák áldozataival szemben, akik nincsenek felkészülve az ilyen történésekre.

Cselekednünk kell tehát, hogy megerősítsük az együttműködést a tagállamok között ezen a területen, és hogy megkönnyítsük a bevált gyakorlatok cseréjét. Mindent meg kell tennünk, hogy a segélyezési rendszer hatékony és hatásos legyen, és hogy egy centet se pazaroljunk el. Szükség van tehát a szintén segélyeket nyújtó más nemzetközi, nem kormányzati testületekkel és szervezetekkel való együttműködésre, hogy hatékonyabbá tegyük működésüket.

  Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) A Striffler-jelentés mellett szavaztam, mivel még mindig nagy szükség van a téma fontosságának és érzékenységének hangsúlyozására.

A Parlamentnek az volt a célja ezzel a szavazással, hogy hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az Európai Unió célkitűzése a semlegesség, a pártatlanság és a függetlenség alapvető humanitárius elveinek védelme legyen. A szolidaritást illetően sosem álluk teljesen készen vagy vagyunk felszerelkezve tökéletes tervekkel. Arra kell sürgetnünk az európai szereplőket, beleértve a Bizottságot és az egyes tagállamokat, hogy támogassák az emberi jogok univerzális tiszteletben tartásának előmozdítását. Én részemről továbbra is támogatni fogom ezt a modus vivendit, többek között a Költségvetési Bizottságban, amelynek tagja vagyok, és továbbra is támogatni fogok minden olyan intézkedést, amelynek célja, hogy növelje azoknak a tevékenységeknek a pénzügyi támogatását, amelyek kifejezetten ezeknek a fontos jogoknak a védelmét célozzák, hogy az Európai Unió folytassa a népesség leginkább rászoruló részeinek megsegítésére és támogatására tett erőfeszítéseit.

  Petru Constantin Luhan (PPE), írásban. – (RO) Az utóbbi időben drámaian növekedett az akár ember okozta, akár nem ember okozta természeti katasztrófák száma és súlyossága, és növekedtek a nemzetközi humanitárius jog megsértése és a rossz kormányzás okozta káros hatások. Köztudomású, hogy az Európai Unió a humanitárius segély legnagyobb adományozója a világon, a hivatalos nemzetközi humanitárius segítségnyújtás körülbelül 40%-ának biztosításával. Ez a segélyek 115 millió kedvezményezettje között oszlik szét körülbelül 70 országban, akik összesen közel 1 milliárd euró összegű támogatásban részesülnek. A konszenzus mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy az EU a humanitárius politikája keretében folytatott cselekvésén keresztül mutatja meg elkötelezettségét az igazán rászoruló emberek támogatása iránt. Ebben az összefüggésben megfelelő emberi és anyagi erőforrásokra van szükségünk, és támogatnunk kell a folyamatban részt vevő intézmények és szervezetek közötti koordináció fejlesztését.

  David Martin (S&D), írásban. – Nagyon támogatom ezt a jelentést, amely javaslatokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet megerősíteni a humanitárius segélyezéssel kapcsolatos konszenzust. Kiemel számos olyan területet, amelyek több figyelmet igényelnek, beleértve a humanitárius alapelvek és a nemzetközi humanitárius jog előmozdítását; az uniós humanitárius segély nyújtásának minőségével, koordinációjával és következetességével kapcsolatos kérdéseket; a katonai és polgári védelmi erőforrások és képességek használatának tisztázását a konszenzussal és az ENSZ iránymutatásaival összhangban, valamint a sürgősségi segély, a rehabilitáció és a fejlesztés közötti kapcsolat megerősítését.

  Jiří Maštálka (GUE/NGL), írásban. – (CS) Az előterjesztett jelentés nagyon időszerű válasz az elmúlt években tapasztalt nagyszámú természeti katasztrófára. Létfontosságú, hogy az EU tanuljon a hatékony segítségnyújtással kapcsolatos tapasztalatokból a korábbi katasztrófákat követően például Ausztráliában, Haitin és Oroszországban ahhoz, hogy teljesen egyértelmű eljárásokkal és meghatározott erőforrásokkal rendelkezzen a hatékony humanitárius segítségnyújtáshoz. Az európai kontinenst eddig elkerülte az ilyen mértékű katasztrófa, de ez nem jelenti azt, hogy nem kell hatékony struktúrákat és erőforrásokat létrehoznunk. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy az érintett területekre való eljutás biztosítása nem lehetséges a katonai egységek technikai és szervezeti támogatása nélkül. A nem kormányzati humanitárius szervezeteknek nincsenek ilyen képességeik.

Nyilvánvaló, hogy az érintett területek lakosai nagyon gyakran elszigeteltek maradnak az országok közlekedési összeköttetései tekintetében, és a polgári légiközlekedés erőforrásainak kapacitása korlátozott. Ha mindenhol indokolható és elfogadható a katonai erők használata, akkor minden bizonnyal így van ez a humanitárius vagy természeti katasztrófák esetében is.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Nyilvánvaló, hogy a természeti katasztrófák egyre súlyosabbak az utóbb időkben. Az is köztudott, hogy az EU az egyik legfontosabb globális szereplő a humanitárius segítségnyújtás terén, és a jelenlegi válságok ellenére fontos ennek a szerepnek a fenntartása. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy a leghátrányosabb helyzetűek és a katasztrófák által érintettek támogatása mellett fontos, hogy emberi erőforrásokat és finanszírozást nyújtsunk a legszegényebb országoknak, és ezáltal az ilyen helyzeteknek leginkább kitett személyek számára, hogy ne legyen annyira létfontosságú a külső segítségnyújtás. Ezt csak az ezen országokra irányuló, közép- és hosszú távú terveken alapuló fejlesztési politikákkal és segélyekkel lehet elérni.

  Louis Michel (ALDE), írásban. – (FR) A humanitárius környezet egyre összetettebb és bonyolultabb: a humanitárius jogot gyakorta megsértik; a szerepek körüli zűrzavarok egyre inkább érintik a humanitárius szervezetek munkatársait, és a természeti katasztrófák száma és intenzitása is folyamatosan nő. 2010-ben az elmúlt évek három legsúlyosabb humanitárius katasztrófájának lehettünk tanúi: a Haitin történt földrengésnek, a Száhel-övezetbeli aszálynak és a pakisztáni áradásoknak. Ugyanakkor ahogy Kristalina Georgieva biztos mondta, „Humanitárius segítségnyújtásunk minősége rendkívül fontos”: „140 millió embert ment meg évente”.

Ezeket a megfontolásokat figyelembe véve egyetértek az előadóval, amikor a humanitárius segély finanszírozásának jelentős növelésére szólít fel, és amikor megállapítja, hogy a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos konszenzus nem kellően ismert. Továbbra is folytatnunk kell a figyelemfelkeltő tevékenységet, és támogatnunk kell a humanitárius alapelveket és a nemzetközi jog alapelveit. Támogatnunk kell, ahogy már volt erre lehetőségem, egy európai gyorsreagálású haderő létrehozását. Nagyobb figyelmet kell fordítanunk a katasztrófakockázatok megelőzésére.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) A humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus végrehajtásáról szóló jelentés tartalmaz néhány fontos javaslatot, amellyel foglalkozni kell a jövőben. Egy példa a polgári védelem képességeinek és erőforrásainak fejlesztése, amely téren a legfontosabb elképzelés egy európai polgári védelmi erő létrehozása. Szintén nagy jelentősége van a koordináció fejlesztésének nemcsak a tagállamok között, hanem nemzetközi szinten is, az Egyesült Nemzetek Szervezetével. Válsághelyzetekben az élelmiszerek és hasonló termékek helyi beszerzésére irányuló megközelítés, és ezáltal a helyi gazdaság támogatása szintén ésszerű elképzelés. Sajnálatos módon néhány területen a jelentés nem eléggé specifikus vagy ambiciózus, és ezért tartózkodtam a szavazásnál.

  Rolandas Paksas (EFD), írásban. – (LT) A jelentés mellett szavaztam, mivel a humanitárius segélyek legnagyobb adományozójaként a világon az Európai Uniónak nagyobb figyelmet kell fordítania a humanitárius segítségnyújtásra azokon a területeken, ahol sürgős szükség van rá, figyelembe véve, hogy drámaian megnőtt a természeti katasztrófák és a belső konfliktusok száma. A tagállamoknak hatékonyabban hozzá kell járulniuk a konszenzus bevezetésének folyamatához azáltal, hogy beillesztik nemzeti humanitárius stratégiáikba. Figyelembe véve a humanitárius segítségnyújtás szükségességét, nagyobb finanszírozást kell biztosítani számára, hogy lehetővé tegyük a műveletek gyors és hatékony finanszírozását.

Egyetértek azzal a javaslattal, hogy nagyon egyértelműen meg kell különböztetni a katonai és a humanitárius testületek hatáskörét, hogy a katonai erőforrásokat és képességeket csak nagyon korlátozott számú esetben és kizárólag végső esetben használják, különösen a fegyveres konfliktusok által érintett régiókban. Továbbá a humanitárius segítségnyújtás megfelelő és hatékony koordinációjának biztosítása érdekében létre kell hozni egy európai polgári védelmi erőt és egy európai gyorsreagálású haderőt.

  Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Az Európai Unió a humanitárius segély legnagyobb adományozója a világon. A hivatalos nemzetközi humanitárius segítségnyújtás több mint 40%-át biztosítja. Az Unió humanitárius politikája mutatja az olyan országok lakosai iránti elkötelezettségét, amelyeknek segítségre van szükségük. Miután az EU aláírta a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzust, sokat tett az együttműködés fejlesztése érdekében ezen a téren, hogy optimalizálja hatékonyságát, valamint hogy előmozdítsa a humanitás, a semlegesség és a pártatlanság alapvető humanitárius elveit a rászorulók megsegítésére irányuló cselekvésekben. Mindemellett úgy tűnik, hogy még mindig nem ismerik kellően a konszenzust. Nagyobb erőfeszítést kell tennünk tehát láthatóságának megerősítése érdekében. Úgy gondolom, hogy egy olyan törékeny ágazatban, mint a humanitárius segítségnyújtás, fontos tisztában lenni azzal, hogy hogyan változtak meg a körülmények az évek során, figyelembe véve a természeti katasztrófák számának és súlyosságának jelentős növekedését. Ennek következtében úgy gondolom, hogy nagyobb erőfeszítéseket kell tennünk a katasztrófakockázatok csökkentésére, és támogatnunk kell a helyi közösségek saját katasztrófakészültségi képességét. Ahhoz, hogy a humanitárius segítségnyújtás töretlenül haladhasson teljes kifejlődése felé, továbbra is makacsul ragaszkodnunk kell a „humanitárius tér” megőrzéséhez. Azzal, hogy a Striffler-jelentés mellett szavazok, remélem, hogy egy gyakorlati cselevési terv elfogadása felé haladunk.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Unió, a Bizottságon és a tagállamokon keresztül, a humanitárius segély legnagyobb adományozója a világon. A hivatalos nemzetközi humanitárius segítségnyújtás több mint 40%-át biztosítja. A humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus végrehajtásáról szóló szigorú félidős felülvizsgálat csak azt a következtetést vonhatja le, hogy szükség van a nagyobb tudatosság kialakításának ösztönzésére ezzel a mechanizmussal kapcsolatban, és fokozottabb koordinációra és hatékonyságra van szükség az összes érintett szervezet részéről. A gazdasági hozzájárulások önmagukban terméketlenek lehetnek, ha nem kíséri azokat szoros és hatékony koordináció minden szakaszban és az uniós segélyek minden formája esetében. Kritikus időszakban élünk: a humanitárius helyzet jelentősen megváltozott az elmúlt évek során, ami még fontosabbá teszi, hogy a humanitárius konszenzust szigorúan és energikusan alkalmazzuk. A jelentés mellett szavazok, és egy olyan politika kialakítását ösztönzöm, amely a szisztematikus párbeszéden, a nagyobb együttműködésen, a jobb kezelésen és a katasztrófák megelőzése iránti elkötelezettségen alapul. Támogatom egy európai polgári védelmi erő létrehozását a 2006 májusában közzétett Barnier-jelentés alapján.

  Aldo Patriciello (PPE), írásban. – (IT) Az Európai Unió a humanitárius segély legnagyobb adományozója a világon, a hivatalos nemzetközi humanitárius segítségnyújtás körülbelül 40%-ának biztosításával.

A humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos, 2007. december 18-án a Tanács, a Parlament és az Európai Bizottság által aláírt európai konszenzus egy ötéves cselekvési terv alapján szoros együttműködésre kötelezi az Uniót és a tagállamokat ezen a területen. A 33. cselekvés a cselekvési terv félidős felülvizsgálatát írja elő, hogy a humanitárius ágazat nem megfelelő ismeretének, a súlyos éghajlatváltozásnak, valamint a komplex válságok egyre gyakoribb előfordulásának és a növekvő erőszaknak a problémájával foglalkozzon.

Támogatjuk tehát egy európai gyorsreagálású haderő (európai polgári védelmi erő) létrehozását, ahogy azt Barnier úr kezdeményezte, hogy optimalizáljuk a már rendelkezésre álló eszközöket, hogy a szorosabb koordináción keresztül lehetővé tegyük az összes szükséges erőforrás azonnali mobilizációját.

Tekintettel a bemutatott adatokra, valamint a Lisszaboni Szerződés által bevezetett megfelelő uniós humanitárius segélyezési politikára, teljes mértékben egyetértek azzal, hogy szükség van egy félidős felülvizsgálatra, amely a cselekvési terv megerősítésére összpontosít a humanitárius alapelvek előmozdítása, a humanitárius segély juttatása, a katonai és polgári védelmi erőforrások használatának tisztázása, valamint a katasztrófakockázatok csökkentése és a sürgősségi segély és a fejlesztés közötti kapcsolat megerősítése tekintetében.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, amely áttekintést ad a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus bevezetéséről, olyan javaslatokat fogalmazva meg, amelyek célja, hogy segítsen megerősíteni láthatóságát és nagyobb hatékonyságot elérni céljai megvalósítása tekintetében. Az eszköz rendkívül fontossá vált a jelenlegi humanitárius környezetben, amelyet a természeti katasztrófák számának és súlyosságának jelentős növekedése jellemez, és létfontosságú, hogy erőfeszítéseket tegyünk a konszenzus kötelezettségvállalásainak teljes megvalósítása iránt, valamint hogy a tagállamok jobban részt vegyenek a konszenzus végrehajtásában.

  Crescenzio Rivellini (PPE), írásban. – (IT) A mai plenáris ülésen a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzusról szóló jelentésről szavaztunk.

Az Európai Unió, a Bizottságon és a tagállamokon keresztül, a humanitárius segély legnagyobb adományozója a világon. A hivatalos nemzetközi humanitárius segítségnyújtás több mint 40%-át biztosítja. Az Unió humanitárius politikája a gyakorlati kifejeződése az olyan segítségnyújtásra szoruló harmadik országokbeli emberek támogatása iránti elkötelezettségének, akik a legkiszolgáltatottabb helyzetben vannak.

Fontos hangsúlyozni, hogy a segítségnyújtásnak csak a rászorultságon és a kiszolgáltatottság mértékén kell alapulnia, hogy a segély minőségét és mennyiségét elsősorban egy bevezető értékelésnek kell meghatároznia, és hogy az értékelési folyamatot fejleszteni kell, különösen a kiszolgáltatottság kritériumának alkalmazása tekintetében, elsősorban a nők, a gyermekek és a fogyatékossággal élő emberek csoportjai esetében.

A kedvezményezetteknek a segélyek kezelésébe való valódi és folyamatos bevonása – és lehetőség szerint az abban való részvétele – szintén egyik létfontosságú feltétele a humanitárius válaszok minőségi fejlődésének, különösen a hosszú távú válságok esetében.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – A Lisszaboni Szerződés 2009. december 1-jei hatálybalépését követően az Unió humanitárius tevékenységeit az EUMSz. 214. cikke szabályozza, amely egy speciális uniós politikát hozott létre a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatban, amely megosztotta a hatáskört az Unió és a tagállamok között. Ennek következtében, amikor a humanitárius segítségnyújtásról szóló, 1996. június 20-i 1257/96/EK tanácsi rendeletet felülvizsgálják az együttdöntési eljárás keretében, akkor saját jogalappal fog rendelkezni. A Lisszaboni Szerződés egy Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) létrehozását is előírta. A Fejlesztési Bizottság aggodalmát fejezte ki, hogy a humanitárius segítségnyújtást bevonják az EKSZ alá, és támogatja a Humanitárius Segélyek és Polgári Védelem Főigazgatósága függetlenségének megőrzését. Kéri továbbá Ashton biztos asszony és Georgieva biztos asszony feladatköreinek tisztázását.

Mivel a félidős felülvizsgálat lehetőséget nyújt az Uniós erőfeszítések fellendítésére számos területen, a jelentés többek között a következő témákra hívja fel a figyelmet: a humanitárius alapelvek és a nemzetközi humanitárius jog előmozdítása; a minőség, a koordináció és a következetesség kérdése az uniós humanitárius segélyek nyújtása során; a katonai és polgári védelmi erőforrások és képességek használatának tisztázása, összhangban a konszenzussal és az ENSZ iránymutatásaival; a katasztrófakockázatok csökkentése és a sürgősségi segély, a rehabilitáció és a fejlesztés közötti kapcsolat megerősítése.

  Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) Az Európai Unió, a Bizottságon és a tagállamokon keresztül, a humanitárius segély legnagyobb adományozója a világon, a hivatalos nemzetközi humanitárius segítségnyújtás több mint 40%-ának biztosításával.

Csak 2009-ben a Bizottság 950 millió euró összegű segélyt nyújtott körülbelül 115 millió ember számára több mint 70 országban. Az Unió politikái a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő emberek támogatása iránti őszinte elkötelezettségének gyakorlati kifejeződései. Célunk, hogy jobban koordinált polgári és katonai választ tudjunk adni, hogy természeti katasztrófák esetén való beavatkozásunk még hatékonyabbá válhasson. Egyre gyakrabban történnek ilyen tragikus események, és ezek az elmúlt években több százezer halálesetet okoztak szerte a világon.

Külön figyelmet kell fordítani a nőkre és a gyermekekre, különösen a menekültekre és a kitelepített személyekre, mivel egyre gyakoribbá válnak a nemzetközi humanitárius jog megsértésének esetei ezekkel a csoportokkal kapcsolatban. A hatékonyabb intervenció biztosítása mellett jelentős munkát kell fektetni az aktív és passzív megelőzésbe is. A veszélyeknek leginkább kitett közösségeket fel kell készíteni ezekre a jelenségekre a kár minimalizálását célzó különféle fenntartható fejlesztési politikák előmozdításán keresztül.

Jelentés: Daciana Octavia Sârbu (A7-0376/2010)

  John Stuart Agnew és David Campbell Bannerman (EFD), írásban. – 14/1: Mellette szavaztam, mivel ezt az uniós szabályozás gyengüléseként értékelem, ami azt eredményezi, hogy könnyebb lesz nem génmódosított szójababot importálni az Egyesült Királyságba. Ez kulcsfontosságú baromfiágazatunk szempontjából.

14/2: Mellette szavaztam, mivel csökkenteni fogja az Egyesült Királyságba érkező nem génmódosított szójabab rakományokkal kapcsolatos uniós szabályozás negatív hatásait.

14/3: Tartózkodtam ezzel kapcsolatban, mivel bár kívánatos törekvés lehet (egy uniós ellenőrzéstől mentes egyesült királyságbeli kormány számára), véleményem szerint ez még nem kritikus kérdés, és nem kívánom kiterjeszteni az Unió hatáskörét.

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Az Uniónak olyan innovatív kezdeményezések felé kellene fordulnia, amelyek elsősorban felhasználják az élelmiszertöbbletet, másodsorban lehetővé teszik az élelmiszerhiányban szenvedők élelmezését: rendelkezést kell hozni ennek érdekében a közös agrárpolitika felülvizsgálata során. A spekuláció felelős a mostani áremelkedések majdnem 50%-áért, közös stratégiát kell alkalmazni ezért a G20-on belül, amely előmozdítja árstabilizációs eszközök létrehozását a nemzetközi fórumokon. Az EU-nak vezető szerepet kell betöltenie egy nemzetközi mozgalomban, amelynek célja, hogy megállapodást hozzon létre az Egyesült Nemzetek Szervezetén belül a hiánnyal küszködő országok folyamatos és hatékony élelmiszerellátásának biztosítása érdekében.

Szeretném hangsúlyozni a mezőgazdasági ágazat hitelessége támogatásának fontosságát is, különösen azáltal, hogy a képzett és vállalkozó fiatalok körében az innovációval és a kutatással összefüggő tevékenységként tüntetjük fel.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – (LT) Az állásfoglalás mellett szavaztam, amely felismeri, hogy az élelmezésbiztonság emberi jog. Ezt akkor érjük el, ha fizikai, társadalmi és gazdasági értelemben mindig mindenki elégséges, biztonságos és tápláló élelmiszerhez jut hozzá, hogy az aktív és egészséges élet érdekében fedezni tudja táplálkozási szükségleteit és élelmiszerigényeit. Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy az alapvető élelmiszerek globális készleteinek mennyisége alacsonyabb, mint régebben, és a 2007. évi élelmiszerválság idején rekordszintű alacsony értéket ért el 12 hétre elegendő globális élelmiszerkészlettel. Ugyanakkor a világ élelmiszertermelése egyre inkább ki van szolgáltatva az éghajlatváltozással összefüggő szélsőséges időjárásnak, ami hirtelen és előre nem látható élelmiszerhiányt okozhat. Az Uniónak ezért hozzá kell járulnia a globális élelmiszerkészlettel kapcsolatos rendszerhez.

Úgy gondolom, hogy nemcsak a versenyképesség előmozdítása rendkívül fontos a mezőgazdasági ágazatban, hanem a hagyományos mezőgazdaság, a kisüzemi gazdálkodás, a biogazdálkodás és a helyi értékesítés támogatása is. Az elöregedő vidéki népesség problémájának összefüggésében pedig nagyon fontosnak találom a fiatal gazdálkodók földhöz és hitelhez való hozzáférésének biztosítását.

  Elena Oana Antonescu (PPE), írásban. – (RO) Az élelmiszerek és alapvető élelmiszeripari termékek árának közelmúltbeli ingadozása komoly aggodalmat keltett az élelmiszer-ellátási lánc működésével kapcsolatban európai és globális szinten. Az élelmiszerárak emelkedése a népesség legkiszolgáltatottabb csoportjait érintette legmélyebben. Ez a jelentés támogatja a fogyasztók egészséges, jó minőségű élelmiszerrel való ellátását megfelelő áron, és a gazdálkodók jövedelmének biztosítását, ami az Európai Unió két kulcsfontosságú célkitűzése. A jelentés mellett szavaztam. Európa versenyképességének fejlesztésével hozzájárulhat a globális élelmiszerbiztonsághoz.

  Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) Az első létrehozott politikaként és mostanáig a legnagyobb kiadási tételként a mezőgazdaság központi helyet foglal el az európai projektben. Az utóbbi pár évtizedben egyértelműen látni lehetett bizonyos visszaesést ezen a területen más fontos területek javára, de nem szabad szem elől tévesztenünk azt a tényt, hogy Európa mezőgazdasági függetlensége fontos stratégiai kihívás. Továbbá, ahogy az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport elnöke, Joseph Daul hangsúlyozta az év elején, az élelmiszerbiztonság az egyik legfontosabb téma lesz 2011-ben. Valóban, az egész világon tapasztalható élelmiszerhiányoknak és az ebből eredő válságoknak figyelmeztetniük kell minket a helyzet komolyságára: az árak éles emelkedésére és a rendelkezésre álló létfontosságú erőforrások szűkösségére. Európának válaszolnia kell erre az új kihívásra. A környezetvédelmi kérdések tovább növelik a probléma összetettségét és mértékét. Ezért szavaztam az állásfoglalás mellett, amely biztosítani kívánja, hogy felismerjék a kérdés stratégiai természetét. Hangsúlyozza, hogy az EU fontos szerepet játszhat a globális készletek kezelésében és abban, hogy a közös agrárpolitika megfeleljen ezeknek a kihívásoknak, és felhívja a figyelmet a nyersanyagárakkal való spekuláció káros hatásaira.

  Liam Aylward (ALDE), írásban. – (GA) Jelenleg 900 millió ember éhezik szerte a világon a megalázó szegénység miatt, és 2 milliárd ember nem lehet biztos a megfelelő élelmiszerellátásban, mivel az elszegényedés veszélye fenyegeti őket.

Mivel legalább 70%-os növekedésre van szükség a növekvő népesség igényeinek kielégítésére, meg kell erősíteni a mezőgazdasági ágazatot. Ennek érdekében támogatom ezt a mezőgazdaságról és élelmiszerellátásról szóló fontos jelentést. Egy erős, megalapozott közös agrárpolitikát kell kialakítani, hogy magas minőségű élelmiszert nyújtson elérhető áron, hogy kielégítsük az élelmiszerkeresletet az Unióban és a világon.

Meg kell erősíteni az iskolai tej- és gyümölcsprogramokat, valamint a leghátrányosabb helyzetű emberekre irányuló programokat. Az Unió lakosainak a gazdasági nehézségek ellenére hozzá kell férniük megfelelő mennyiségű egészséges élelmiszerhez.

Aggodalomra ad okot, hogy a globális élelmiszerkészletek nem annyira bőségesek, mint korábban, és figyelembe véve az éghajlatváltozás és a természeti katasztrófák okozta fenyegetést, támogatom a jelentésben foglaltakat egy, az élelmiszerkészletek globális kialakítására irányuló rendszer kidolgozásával kapcsolatban.

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) A dokumentum mellett szavaztam. A világ népességének gyors növekedésével a mezőgazdasági ágazatnak a biztonságos és megfelelő élelmiszer iránti növekvő igénnyel kell szembenéznie a korlátozott természeti erőforrások, a magas energiaárak és az éghajlatváltozás okozta akadályok ellenére. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerint az élelmiszertermelést legalább 70%-kal kell növelni, hogy kielégítse a világ népességének növekedő igényeit, mivel a világ népessége 2050-re várhatóan meghaladja a 9 milliárdot. Továbbá körülbelül 900 millió ember szerte a világon a súlyos szegénység miatt krónikus éhségben szenved, és 2 milliárd embernek nem biztosított a valódi, hosszú távú élelmiszerellátása a különböző mértékű szegénység miatt. Az élelmiszerhez való hozzáférés ezért továbbra is kulcsfontosságú kérdés. Egyetértek azzal, hogy a 2013 utáni új KAP-nak nemcsak a versenyképességet, hanem a hagyományos mezőgazdaságot, a kisüzemi gazdálkodást, a biogazdálkodást és a helyi értékesítést is támogatnia kell, hogy hozzájáruljon az élelmiszerbiztonsághoz. Továbbá az öregedő vidéki népesség összefüggésében úgy gondolom, nagyon fontos, hogy a fiatal gazdálkodóknak földhöz való hozzáférést és hitelt biztosítsunk, hogy fenntartsuk a megfizethető élelmiszerárakat és a gazdálkodók megfelelő jövedelmét.

  George Becali (NI), írásban. – (RO) A jelentés mellett szavaztam, mivel a szegénység és az éhezés továbbra is folytatódik az Európai Unióban. Az EU-ban 79 millió ember még mindig a szegénységi küszöb alatt él. Módosításaim rámutatnak arra, hogy az élelemhez való jog alapvető emberi jog, amelyet akkor biztosítunk, ha fizikai, társadalmi és gazdasági értelemben mindig mindenki elégséges, biztonságos és tápláló élelmiszerhez jut hozzá, hogy az aktív és egészséges élet érdekében fedezni tudja táplálkozási szükségleteit és élelmiszerigényeit. Szeretném külön hangsúlyozni az európai mezőgazdaság sokféleségének, valamint annak fontosságát, hogy biztosítsuk a különböző gazdálkodási modellek együttélését, valamint az élelmiszerek és a táplálkozás sokféleségét és minőségét egész Európában.

  Bastiaan Belder (EFD), írásban. – (NL) Az állásfoglalás mellett szavaztam. Pártom, a holland református politikai párt (SGP), programjában egyértelműen kiemelte a mezőgazdasági ágazat és a mezőgazdaságnak az élelmiszerbiztonság alapjaként betöltött stratégiai szerepét. Ugyanakkor akármilyen nemes elképzelések is ezek, két apró megjegyzést kell tennem a szöveggel kapcsolatban. Az Uniónak nem kellene beavatkoznia az iskolai tej- és gyümölcsprogramokba. Hagyják ezt a tagállamokra, ha azt szeretnék. Továbbá a GMO-k behozatalának liberalizációjával és támogatásával kapcsolatos bekezdés ellen szavaztam. Pártom azon a véleményen van, hogy a GMO-k nem jelentenek választ a globális élelmiszerellátásra. Eddig nem mutattak ki kapcsolatot a genetikai módosítás és a nagyobb terméshozam között. Véleményünk szerint etikai kérdések is felmerülnek a génmódosítás kapcsán.

Egyetértek az állásfoglalás általános hangvételével, amely azonban újból rámutatott, hogy mennyire fontos a KAP 2013 utáni erőteljes és megfelelő finanszírozásának biztosítása. Úgy gondolom továbbá, hogy a fejlődő országok felszólítása, hogy földjeiket elsősorban saját népességük élelmiszerrel való ellátásának biztosítására használják, rendkívül fontos kérdés, amellyel kapcsolatban sürgősen tenni kell.

  Jean-Luc Bennahmias (ALDE), írásban. – (FR) Az élelmiszerhez való hozzáférés biztosítása mindenki számára, a globális kereslet emelkedése és a világban több milliárd ember által tapasztalt élelmiszerhiány ellenére, hatalmas és létfontosságú kihívás. Egyedül az Európai Unióban az emberek 16%-a él a szegénységi küszöb alatt, és küzd elemi szükségletei – lakhatás, egészség és természetesen élelmiszer – kielégítéséért.

Ezt figyelembe véve, és hogy vitát kezdeményezzünk a kérdésről, megszavaztunk egy állásfoglalást a mezőgazdaság stratégiai ágazatként történő elismeréséről az élelmezésbiztonság terén. A KAP jövőjének tárgyalása során nem szabad figyelmen kívül hagynunk ezt a szükségletet és jogot – amelynek egyetemesnek kellene lennie – az élelmiszer mindenki számára hozzáférhetővé tételét.

Egyik célunk a spekuláció elleni küzdelem a mezőgazdasági ágazatban: a pénzügyi eszközökre vonatkozó jogszabályok felülvizsgálatára szólítunk fel. Kisebb áringadozásra és nagyobb átláthatóságra van szükségünk. Javasoljuk továbbá az „élelmiszerkészletek célzott globális rendszerének” elképzelését a válságok hatékonyabb kezelése érdekében, és kérjük a Bizottságot, hogy gondolkodjon el egy ilyen típusú intézkedésről.

  Sebastian Valentin Bodu (PPE), írásban. – (RO) Az Európai Unió kötelessége, hogy megfeleljen az élelmiszerbiztonsággal, a jó minőségű élelmiszerek biztosításával, a környezetvédelemmel, a vidéki területek sokféleségének megvédésével és a területi egyensúly fenntartásával kapcsolatos kihívásoknak az életkörülmények javításán keresztül a vidéki területeken. A közös agrárpolitika válaszokat és megoldásokat kínál ezekre a jövőbeni kihívásokra. Fontos, hogy az ebben a politikában meghatározott célkitűzések és eszközök a lehető legjobban törekedjenek a speciális nemzeti dimenziónak a közös agrárpolitika struktúrájába való integrálására. A gazdálkodóknak egyértelműen jelentős közvetlen támogatásra van szükségük a jövőben is. Ugyanakkor nem tarthatók fenn a jelenlegi eltérések a tagállamok között a közvetlen kifizetések terén, mivel ez közvetlen hatással van a mezőgazdasági termékek versenyképességére az egységes piacon.

A KAP-nak felelősséget kell vállalnia azért, hogy hogyan költik el az uniós pénzeket azáltal, hogy kizárólag a megművelt földterületek támogatására, és az állattenyésztési ágazatban kizárólag a kifizetés évében a gazdálkodásban található állatok támogatására összpontosít. A KAP 1. pillérje a mezőgazdaságilag hátrányos helyzetű területek kártalanításával és az agrár-környezetvédelmi kifizetésekkel foglalkozik, így segíti megelőzni a mezőgazdasági területek elhanyagolását és megjutalmazni a külterjes módszerek alkalmazásából származó környezetvédelmi hasznot.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, mivel az élelmezésbiztonság egy emberi jog, amelyet akkor érünk el, ha mindenki hozzáféréssel rendelkezik az elégséges, biztonságos és tápláló élelmiszerhez, hogy az aktív és egészséges élet érdekében fedezni tudja táplálkozási szükségleteit és élelmiszerigényeit. Európában a polgárok 16%-a még mindig a szegénységi küszöb alatt él, és az élelmiszerhez való hozzáférés még mindig olyan kulcsfontosságú terület, amellyel foglalkozni kell. Az élelmiszerbiztonsághoz ezért továbbra is egy erőteljes közös agrárpolitikára (KAP) van szükség. Az új KAP-nak, amely 2013 után lép hatályba, válaszolnia kell az élelmezésbiztonság kérdésére és más kihívásokra, különösen az éghajlatváltozás, a gazdasági válság és az Unión belüli területi egyensúly megtartásának problémájára. Másrészről az EU-nak az energia terén meghatározott ambiciózus célkitűzései támogatják a bioüzemanyagok nagy mennyiségben történő termelését, de a bioüzemanyagok előállítása verseng az élelmiszertermeléssel a földért, amely potenciálisan negatív hatással van az élelmezésbiztonságra.

  Nikolaos Chountis (GUE/NGL), írásban. – (EL) A jelentés mellett szavaztam annak ellenére, hogy tartalmaz néhány fontos pontot és felismeri a gazdálkodás szerepének fontosságát az élelmezésbiztonság és a megfelelőség biztosítása tekintetében. Ugyanakkor van egy komoly hátránya a jelentésnek, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni. Elfogadtak egy pontot, amely alapján az Európai Parlament „felszólítja a Bizottságot, hogy egy gyorsabb jóváhagyási eljárást javasoljon az Unión belül egy új génmódosított takarmányvariáns behozatalára, amint az biztonságosnak bizonyult”. Továbbra is határozottan ellenezzük bármilyen módosított anyag, élelmiszer vagy takarmány behozatalát és használatát, és semmilyen körülmények között nem tudok egy olyan jelentés mellett szavazni, amely most először, pozitív álláspontot képvisel az Európai Parlament részéről a módosított szervezetekkel kapcsolatban, amelyeket Barroso úr olyan szívesen bevezetne Európában.

  Carlos Coelho (PPE), írásban. – (PT) Az élelmezésbiztonság alapvető emberi jog. Becslések alapján ma körülbelül 900 millió ember éhezik tartósan a világon, miközben sok más ember nem fér hozzá megfelelő egészséges élelemhez a különböző mértékű szegénység miatt. Az élelmezésbiztonságot akkor érjük el, ha fizikai, társadalmi és gazdasági értelemben mindig mindenki elégséges, biztonságos és tápláló élelmiszerhez jut hozzá, hogy az aktív és egészséges élet érdekében fedezni tudja táplálkozási szükségleteit és élelmiszerigényeit. Az élelmezésbiztonság erőteljes közös agrárpolitikát kíván, amelynek következetesnek kell lennie, és foglalkozik a szociális problémákkal. Következetesnek kell lennie abban a tekintetben, hogy nem teszi lehetővé a túltermelést, amely torzítja a piacot és környezetvédelmi problémákat okoz, továbbá társadalmilag felelősnek kell lennie abban a tekintetben, hogy társadalmi háttértől függetlenül biztosítania kell a minőségi élelmiszerhez való hozzáférést minden ember számára.

Másrészről üdvözlendőnek tartom, ahogy a jelentés az európai mezőgazdaság sokféleségének kérdését kezeli: a versenyképességnek és az innovációnak kéz a kézben kell haladnia a hagyományos mezőgazdasággal, a kisüzemi gazdálkodással, a biogazdálkodással és a helyi értékesítéssel. Létfontosságú az ezekbe az ágazatokba való pénzügyi beruházás a föld hatékony használata érdekében a különböző régiókban, valamint az energiával kapcsolatos beruházás, ami csökkenti a függőséget az élelmezésbiztonság és az energiabiztonság között.

  Corina Creţu (S&D), írásban. – (RO) Az élelmezésbiztonsággal összefüggésben a mezőgazdaság stratégiai ágazatként történő elismeréséről szóló állásfoglalási indítvány szükséges és időszerű dokumentum, mivel pont akkor jelent meg, amikor több élelmiszeripari termék árának egyre gyorsabb emelkedése figyelhető meg. A jelentésben foglalt ajánlások reálisak és lényegesek, és fontos kérdésekkel foglalkoznak. Szeretném megemlíteni a gazdálkodók új generációjának képzését és támogatását az Unióban, ami létfontosságú az öregedő népesség összefüggésében. Felhívnám a figyelmet továbbá a mezőgazdaság sokféleségének megőrzésére az Unión belül, hogy további lehetőséget adjunk a hagyományos mezőgazdaságnak is.

  Vasilica Viorica Dăncilă (S&D), írásban. – (RO) Figyelembe véve, hogy az élelmezésbiztonság alapvető emberi jog, úgy gondolom, hogy az Európai Uniónak jobb körülményeket kell teremtenie táplálkozási programok, valamint az iskolai gyümölcs- és tejprogramok bevezetéséhez a tagállamokban.

  Mário David (PPE), írásban. – (PT) Ez a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság saját kezdeményezésű jelentése, amely minden képviselőcsoport részéről tartalmaz elképzeléseket és javaslatokat. Így, annak érdekében, hogy működőképes kompromisszumokat érjünk el, egy nagyon átfogó szöveget hoztunk létre, amelyet egy közös nevező köt össze, amivel mindannyian egyetértünk. Amellett, hogy az élelmezésbiztonságot alapvető emberi jognak tartom, a mezőgazdaságot olyan stratégiai ágazatnak tekintem, amely teljes mértékben létfontosságú kontinensünk jövője szempontjából. Más szóval, emberek és országok uniójaként létrejött szuverenitásunk elidegeníthetetlen részének tekintem. Ezzel kapcsolatban szeretném megerősíteni, hogy az élelmezésbiztonságot, amellett, hogy alapvető emberi jog, belső termelésünk által kell biztosítani. Létfontosságú ezért egy közös agrárpolitika (KAP), amely biztosítja ennek a célkitűzésnek az elérését. Szeretnem ezért ismételten elmondani, hogy a KAP alapvető célja az európai mezőgazdaság versenyképességének megőrzése és az Unión belüli gazdálkodás támogatása kell, hogy legyen, hogy biztosítsa az élelmiszertermelést elsősorban helyi szinten, valamint a kiegyensúlyozott területi fejlődést. Úgy gondolom továbbá, hogy biztosítani kell a jogos mértékű megtérülést a mezőgazdasági ágazatban, mivel csak úgy lehet ösztönözni a fenntartható és etikus termelési rendszereket, ha a gazdálkodókat megfelelően kompenzáljuk beruházásaikért és kötelezettségvállalásaikért.

  Luigi Ciriaco De Mita (PPE), írásban. – (IT) A mezőgazdaság kulcsfontosságú szerepet játszik a közösségek fejlődésében. Termelésének elsődleges ágazatként való definiálása gazdasági tekintetben nemcsak fejlődésének történetével, hanem mindenekelőtt a társadalmak és gazdaságaik stabilizálásában betöltött szerepével kapcsolatos. A kiegyensúlyozott mezőgazdasági termelésnek nemcsak a termelt mennyiségre, hanem és elsősorban a termékek minőségére is figyelmet kell fordítania, hogy segítse a lakosság egészséges fejlődését. Ebből a nézőpontból az élelmezésbiztonság kulcsfontosságú szerepet tölt be, és annak védelme – különösen a hagyományos és helyi termékek tekintetében – növeli a terület fejlődésének lehetőségeit. Az élelmezésbiztonság és a mezőgazdasági termékek minősége és egészségessége közötti pozitív korreláció magában foglalja környezetbarát voltjuknak növekedését is, miközben különös figyelmet kell fordítani a géntechnológiával módosított szervezetek ellenőrizetlen bevezetése okozta dominóhatásra, hogy először is megfelelő bizonyosságot nyújtsunk ezeknek a termékeknek az egészségre és a helyi gazdaságokra gyakorolt közép- és hosszú távú hatásaival kapcsolatban.

  Marielle De Sarnez (ALDE), írásban. – (FR) Útkereszteződéshez érkeztünk annak meghatározásában, hogy milyennek kell lennie a közös agrárpolitika jövőbeni reformjának. Ez a kérdés természetesen az európaiakat érinti, de más állampolgárokat is szerte a világon. Ennek az új politikának ezért egy globális elképzelés részévé kell válnia. Egy fő kihívással kell szembenéznie: hogy képes legyen kielégíteni az élelmiszertermelés és -ellátás iránti kereslet 2050-re történő megduplázódását egy olyan környezetben, amelyet a vízhiány, a művelhető földterület csökkenése és egy, az éghajlatváltozás elleni küzdelem által diktált új energiaügyi helyzet jellemez. Újra kell gondolni a mezőgazdasági piacok globális szervezését, figyelembe véve a közös agrárpolitika két fő törekvését: az élelmezésbiztonság biztosítása és a kisgazdálkodók és családjaik megélhetésének megőrzése mind itthon, mind a világ legszegényebb országaiban. Ez magában foglalja egy célzott globális élelmiszerkészlettel kapcsolatos rendszer létrehozását, amely sürgősségi készleteket tartalmaz az éhezés csökkentésére és készleteket tartalmaz a nyersanyagárak szabályozására is. Ezt a rendszert az ENSZ-nek kellene kezelnie az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetén (FAO) keresztül.

  Anne Delvaux (PPE), írásban. – (FR) 900 millió ember éhezik a világon a szélsőséges szegénység miatt. Annak ellenére, hogy a kínálat látszólag elegendőnek tűnik, a világ lakosságának jelentős hányada nem tudja kielégíteni az élelmiszer iránti alapvető igényeit; az élelmiszerhez való hozzáférés problémája továbbra is kulcsfontosságú kérdés, amelyet meg kell oldani.

Az élelmezésbiztonság célkitűzését nem lehet elérni két nagyon fontos aktuális kérdés kezelése nélkül: ezek a piac és az árak volatilitása és a csökkenő élelmiszerkészletek. Ebben az összefüggésben támogatnunk kell a pénzügyi eszközökre vonatkozó hatályos jogszabályok felülvizsgálatát, amelynek átláthatóbb kereskedelemhez és az ezeken a piacokon kereskedést folytatható szereplőkkel kapcsolatos alsó küszöb meghatározásához kell vezetnie.

Mindemellett az alapvető élelmiszerek globális készleteinek mennyisége sokkal korlátozottabb, mint eddig, és a globális élelmiszertartalékok rekordszintű alacsony értéket értek el. Végezetül, a KAP-nak világosan és egyértelműen válaszolnia kell az élelmezésbiztonsággal kapcsolatos és egyéb kihívásokra, különösen az éghajlatváltozással és az Unión belüli gazdasági válsággal kapcsolatban.

  Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) Az élelmezésbiztonsággal összefüggésben a mezőgazdaság stratégiai ágazatként történő elismeréséről szóló jelentés mellett szavaztam, mivel fontos javaslatokat terjeszt elő azzal kapcsolatban, hogy a 2013 után hatályba lépő közös agrárpolitikának hogyan kell megfelelnie többek között az élelmezésbiztonsággal, az éghajlatváltozással, a gazdasági válsággal és az Unión belüli területi egyensúly megtartásával kapcsolatos kihívásoknak.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) a közelmúltban figyelmeztetett az élelmiszerárak lehetséges növekedésére 2011-ben, miután 2010-ben új történelmi magasságba emelkedtek a 2008. júniusi élelmiszerválság nyomában. A FAO 55 alapvető élelmiszerre vonatkozó élelmiszerár-indexe a hat egymást követő hónapban 214,7 pontra emelkedett, ami magasabb a 2008. júniusi, korábbi 213,5 pontos történelmi rekordnál.

A cukor és a hús ára új történelmi magasságokba emelkedik, és amennyiben nem lesz legalább 2%-os növekedés a gabonatermelésben, ezeknek az áruknak az ára is tovább fog emelkedni. Üdvözlendő ezért ez a kezdeményezés, és – ahogy azt hangsúlyoztam egy, az Európai Bizottsághoz intézett kérdésben múlt héten – mivel az árak volatilitása minden piaci szereplőt érint, úgy gondolom, hogy speciális intézkedéseket kell tenni a közös agrárpolitika tekintetében a termelés növelése, a piacok jobb ellátása, a nagyobb árstabilitás biztosítása, valamint annak biztosítása érdekében, hogy a termelés fedezze Európa szükségleteit. Ahogy érveltem mellette, a mezőgazdaságot stratégiai ágazatnak kell tekinteni, különösen válság idején.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Mivel az élelmezésbiztonság alapvető emberi jog, különös figyelmet kell fordítaniuk rá az Európai Unió intézményeinek. Amellett, hogy a mezőgazdasági ágazatnak biztonságos élelmiszereket kell biztosítania, fontos, hogy elegendő élelmiszert is biztosítson. Emiatt nem hagyhatjuk figyelmen kívül az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete ajánlásait az élelmiszertermelés legalább 70%-os növelésének sürgető szükségességéről ahhoz, hogy a világ 2050-re várhatóan 9 milliárdra növekvő lakosságát élelmezni lehessen. Örülök az állásfoglalás elfogadásának, mivel elismeri az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság mint olyan testület szerepét, amely az élelmiszerlánccal kapcsolatos kockázatok ellenőrzéséért és jelentéséért felelős, valamint arra bíztatja a tagállamokat, hogy ezzel együttműködő testületeket hozzanak létre. Szeretném kiemelni továbbá a hagyományos mezőgazdaság, és különösen a leghátrányosabb helyzetű régiókban létező kisüzemi gazdálkodás és biogazdálkodás elismerését, amelyek nemcsak gazdasági értéket, hanem mindenekelőtt környezeti értéket jelentenek, mivel létfontosságú a biológiai sokféleség megőrzése. Remélem, hogy az új közös agrárpolitika hatékonyan fog reagálni az ágazatot érintő problémákra: az éghajlatváltozásra, a fogyasztói árak egyenletesen tartására és a gazdálkodók bevételeinek biztosítására.

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az előadó kényes témát érint, amikor az élelmezésbiztonságot fenyegető olyan releváns problémákkal foglalkozik, mint a pénzügyi spekulációból eredő áringadozás, a földbitorlás a fejlődő országokban, vagy a nem megfelelő stratégiai készletek. Ugyanakkor az összes fent említett probléma megközelítése, ahogy az élelmezésbiztonsággal kapcsolatos összes többi problémának a megközelítése is, nagyon hiányos, időnként ellentmondásos, és néhány esetben hibás. A jelenlegi agrárpolitikák – különösen a közös agrárpolitika és egymást követő reformjai – következményeit figyelmen kívül hagyják, mint például a piacok liberalizációját és a szabályozási intézkedések eltörlését, és ebből következően a kis- és középtermelők ezreinek tönkretételét, akik azzal szembesülnek, hogy termékeik ára gyakran az előállítási költségeket sem fedezi.

Egyre inkább hangsúlyozzák, hogy „a gazdálkodás minden formájára szükség lesz, hogy élelmezni tudjuk Európát és a harmadik országokat”: ez egy rejtett érvelés a fenntarthatatlan termelési modellek mellett, amelyek intenzív módon és exportra termelnek, valamint a géntechnológiával módosított növények mellett; a jelentés a géntechnológiával módosított növények behozatala jóváhagyási folyamatának egyszerűsítése és felgyorsítása mellett is érvel. Végezetül, az előadó „kedvezően fogadja az Európai Bizottság rendelettervezetét a [tőzsdén kívüli] származtatott termékekkel kapcsolatban”, amely javaslatot az ENSZ-nek az élelemhez való joggal foglalkozó speciális előadója elítéli, mert nem akadályozza meg a spekulációt.

  Carlo Fidanza (PPE), írásban. – (IT) Sârbu asszony jelentése mellett szavaztam. Ebben az időszakban, amikor a közös agrárpolitika 2013 utáni reformját készítjük elő, a mai szavazás megmutatja a Parlament által választott irányt. A megfizethető élelmiszerhez való hozzáférés biztosítása érdekében az Uniónak szilárd közös agrárpolitikával (KAP) kell felfegyverkeznie, amely ellenzi az élelmiszerekkel való spekulációt, és amely segíti a fiataloknak a mezőgazdasági ágazatba való belépését. Úgy gondolom, fontos hangsúlyozni, hogy a jövőbeni KAP-nak megfelelő élelmiszerellátást kell biztosítania a polgárok számára, lehetővé kell tennie a tápértékkel kapcsolatos információk terjesztését, és jobb körülményeket kell biztosítani az olyan programok bevezetéséhez, mint például az iskolai tej- és gyümölcsprogramok. A mai szavazás továbbá arra utasítja a Bizottságot, hogy dolgozza ki, hogyan lehet bevezetni egy „célzott globális élelmiszerkészlettel kapcsolatos rendszert”, amely sürgősségi készleteket tartalmaz az éhezés csökkentésére és készleteket tartalmaz a nyersanyagárak szabályozására is. Különös figyelmet kell fordítani továbbá a géntechnológiával módosított szervezetekre. Mivel ez egy rendkívül kényes téma, óvatos intézkedésre lesz szükség válogatás nélküli és korlátlan bevezetésük elkerülése érdekében.

  Lorenzo Fontana (EFD), írásban. – (IT) Az élelmezésbiztonság és a függetlenség elérése Európában létfontosságú; ezért szavaztam mellette. Támogatom, hogy utalás történt a közös agrárpolitikával (KAP) kapcsolatos ambiciózus elképzelésre. Emlékeznünk kell arra, hogy a KAP létfontosságú a gazdálkodók támogatása tekintetében, akik amellett, hogy árukat és közjavakat állítanak elő, gondozzák földjeinket és vigyáznak azokra. Ahhoz, hogy kezelni tudjuk a jövőben valószínűleg felmerülő élelmiszerellátással kapcsolatos kihívásokat, biztosítanunk kell, hogy önellátó termelőkké váljunk, egyre kevesebb mezőgazdasági terméket importálva harmadik országokból, mivel nem tartják tiszteletben sem a környezetvédelmi és egészségügyi szabályozásokat, sem a munkavállalók jogait.

  Elisabetta Gardini (PPE), írásban. – (IT) Az élelmezésbiztonság javítása az egyik olyan kihívás, amelyet kezelni kell a 2013 utáni közös agrárpolitika (KAP) reformja során.

A megfelelő mennyiségű élelmiszerkészlet uniós polgárok számára történő biztosítására való képességnek tükröznie kell a világ élelmiszerkeresletének 2050-re jósolt éles növekedését. Ennek fényében az Európai Unió számára prioritás ennek az alapvető emberi jognak a folyamatos biztosítása határain belül és kívül egyaránt, keresve a mezőgazdasági termelékenység növelésének lehetőségeit, és ugyanakkor biztosítva a megfizethető élelmiszerek biztonságos ellátását Európa vidéki területei megvédésének mostanra létfontosságúvá vált igényével együtt.

Nem hagyhatjuk, hogy a pénzügyi spekuláció továbbra is kontrollálatlan áremelkedést okozzon, és volatilitást okozzon a globális élelmiszerpiacon. Az európai termelés védelme érdekében helyre kell állítanunk a szerződéses kapcsolatok egyensúlyát a termelők és a modern értékesítési rendszer között.

Nem szabad alábecsülnünk, hogy az egyenlőtlen alkupozíció, a versenyellenes gyakorlatok és az átláthatóság hiánya gyakran a piac torzulását okozzák, jelentős következményekkel a teljes élelmiszer-ellátási lánc versenyképességére.

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Igen, a mezőgazdasági ágazat stratégiai ágazat, és az élelmezésbiztonság szükségszerű. Évtizedek kellettek Európának ahhoz, hogy ezt felismerje. A jelentés címe ugyanakkor félrevezető. Sehol nem kritizálja a globális szabadkereskedelmi és a piaci logika pusztító következményeit.

Továbbra is fogunk epret enni télen, függetlenül attól, hogy azok a déli féltekéről, vagy energiát és vizet habzsoló üvegházakból származnak. Továbbra is támogatni fogjuk az afrikai bab behozatalát a helyi élelmiszernövények kárára, és versenytársakat hozva létre saját termelőink számára.

Továbbra is követelni fogjuk a mezőgazdasági termékek és származtatott termékeik piacainak szabályozását, még akkor is, ha ez utóbbi fogalom abszurd is, és támogatnunk kell a minőségi mezőgazdasági termelést és a rövid élelmiszerláncokat, miközben könyörtelenül üldöznünk kell a közvetítők és a nagykereskedők általi visszaéléseket.

Tehetetlenül állunk, ahogy idegen országok, amelyek elpazarolták saját lehetőségeiket, ellenőrzésük alá vonják a legkiszolgáltatottabb országok művelhető földterületeit, ami egyre inkább aggasztó, de ennek ellenére nem teszünk e potenciálisan robbanékony helyzet ellen.

Tettek előrelépéseket, de még mindig van elvégzendő feladat. Ha nem vállalják, hogy szembeszállnak azzal a rendszerrel, amely a jelenlegi problémákat létrehozta, kudarcra vannak ítélve.

  Sylvie Guillaume (S&D), írásban. – (FR) Az élelmezésbiztonság központi téma, amelyre az Európai Uniónak hatékonyan kell válaszolnia. Ezért támogattam szociáldemokrata kollégám jelentését, amely támogatja egy erős, felelős KAP létrehozását, amely a fiatal gazdálkodókra irányul; javaslatokat tesz a mezőgazdasági piacokon való spekuláció és az abból eredő áringadozás elleni küzdelemre; és megerősíti, hogy a szegénység elleni küzdelemnek az Unión belül és az egész világon prioritást kell élveznie azáltal, hogy az élelmezésbiztonságot és az élelmiszerhez való hozzáférést alapvető emberi jognak tekintjük. Az Uniónak kezelnie kell az élelmiszer-ellátást érintő jelenlegi kihívásokat, és fel kell készülnie a jövőbeni nehézségekre ezen a területen. Véleményem szerint ezért rendkívül releváns a célzott globális élelmiszerkészlettel kapcsolatos rendszer létrehozásának elképzelése, még ha azt nem is lesz könnyű bevezetni.

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. – A Sârbu-jelentés ellen szavaztam számos helytálló észrevétele ellenére. Az élelmiszerellátás alapvetően fontos kérdés, és egyre nagyobb jelentősége lesz. Létfontosságú, hogy az Unió koordinált álláspontot képviseljen mezőgazdasági ágazatával kapcsolatban, hogy meg tudjon felelni az előtte álló kihívásoknak. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy a GMO-knak nincs legitim szerepük az élelmiszerellátás biztonságának elérésében, és nem tudtam támogatni egy olyan jelentést, amely zöld utat ad a génmódosításnak.

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Egyetértek ezzel a jelentéssel, mert az élelmezésbiztonság emberi jog, amely biztosítja az aktív és egészséges életet. A világon számos ember éhezik krónikusan, vagy nem biztosított hosszú távú élelmezésbiztonsága. Annak ellenére, hogy a kínálat látszólag elegendőnek tűnik, a világ lakosságának jelentős hányada nem tudja kielégíteni az élelmiszer iránti alapvető igényeit; az élelmiszerhez való hozzáférés problémája továbbra is kulcsfontosságú kérdés, amelyet sürgősen meg kell oldani. Fontos annak biztosítása, hogy az élelmiszer minden társadalmi kategóriába tartozó ember számára hozzáférhető legyen. Az élelmezésbiztonság célkitűzését nem lehet elérni két nagyon fontos aktuális kérdés kezelése nélkül: ezek a piac és az árak volatilitása (amelyet erősen befolyásol az árupiacokon történő spekuláció), és a csökkenő élelmiszerkészletek. Semmilyen körülmények között nem szabad hagynunk az élelmiszerárakkal való spekulációt. Nemcsak a versenyképességet, hanem a hagyományos mezőgazdaságot, a kisüzemi gazdálkodást, a biogazdálkodást és a helyi értékesítést is támogatnunk kell, biztosítva a mezőgazdasági sokféleséget egész Európában. Továbbá, az öregedő vidéki népesség összefüggésében úgy gondolom, nagyon fontos, hogy a földhöz való hozzáférést és hitelt biztosítsunk a fiatal gazdálkodóknak. Célunk, hogy fenntartsuk a megfizethető élelmiszerárakat és a gazdálkodók megfelelő jövedelmét. Ugyanakkor semmilyen körülmények között nem fogom támogatni a géntechnológiával módosított anyagok felhasználását, behozatalukat a fogyasztók számára és más tevékenységekhez, vagy a harmadik országokban elfogadott termelési módszerek engedélyezését, mivel nincsenek olyan adatok, amelyek alapján jogosan hihetnénk, hogy ezek nem károsak az emberek egészségére vagy a környezetre.

  Karin Kadenbach (S&D), írásban. – (DE) Sajnálatos módon a konzervatív képviselők szavazatának eredményeképp egy záradékot illesztettek a szövegbe, amely gyorsabb jóváhagyási eljárást javasol az Unión belül egy új génmódosított takarmányvariáns behozatalára, amint az biztonságosnak bizonyult. Ugyanakkor semmilyen körülmények között nem szabad az élelmiszer iránti igényt géntechnológiát alkalmazó módszerekkel kielégíteni. Továbbra is kategorikusan elutasítom a géntechnológiával módosított élelmiszereket, és szeretném emlékeztetni az Európai Bizottságot az elővigyázatosság elvére: még ha vannak is olyan tudományos tanulmányok, amelyek az egészségre ártalmatlannak tartják a géntechnológiával módosított élelmiszereket, lehet, hogy nincsenek még megfelelő vizsgálati módszereink ennek megerősítésére. Végső soron tiszteletben kell tartanunk a fogyasztók kívánságát, akik visszautasítják az ilyen élelmiszereket.

  Elisabeth Köstinger (PPE), írásban. – (DE) A mezőgazdaság rendkívül fontos a globális élelmezésbiztonság tekintetében, és ezért cselekednünk kell. A gazdálkodók jövedelmének és a jó minőségű élelmiszerekkel való megfelelő ellátottság biztosításának ezért a közös agrárpolitika legfontosabb céljainak kell lenniük. Az ingadozó piaci árak a mezőgazdasági ágazatban szintén egy olyan bizonytalansági tényezőt jelentenek, amellyel foglalkozni kell. Támogatom a jelentést, amely egyértelműen mutatja, hogy az élelmezésbiztonság központi kérdés az Európai Unióban is, és szükségessé teszi az egyes szakpolitikai területek koordinációját. Csak akkor lehet fejlődést elérni, ha az agrárpolitika, a fejlesztési politika, a kereskedelempolitika, a fiskális politika és az energiapolitika, valamint a kutatási ágazat együttműködik.

  Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) A Sârbu-jelentés mellett szavaztam, mivel a társadalom által a mezőgazdaság számára kijelölt fő feladat az állandó és ugyanakkor biztonságos élelmiszerkészletek biztosítása. Az élelmezésbiztonság alapvető emberi jog, ami azt jelenti, hogy fizikai, társadalmi és gazdasági értelemben mindig mindenki elégséges, biztonságos és tápláló élelmiszerhez jut hozzá, hogy az aktív és egészséges élet érdekében fedezni tudja táplálkozási szükségleteit és élelmiszerigényeit. A világ egyes részein ez a jog gyakran nem létezik, míg máshol szinte soha nem biztosított, különböző okoknak és tényezőknek köszönhetően, amelyek együttesen komoly veszélyt jelentenek a fogyasztók egészségére. Egy olyan időszakban, mint a mostani, amelyet a 2013 utáni közös agrárpolitikával kapcsolatos vita jellemez, ez a jelentés lehetővé teszi számunkra, hogy iránymutatásokat dolgozzunk ki a mezőgazdaság által betöltendő etikai, társadalmi és gazdasági szerepekről rövid távon is, meghatározva kockázati tényezőit és megragadva a lehetőségeket, hogy az éhezés elleni globális küzdelem bástyájává váljon.

  Bogusław Liberadzki (S&D), írásban. – (PL) A Sârbu-jelentés mellett szavaztam a mezőgazdaság stratégiai ágazatként történő elismeréséről az élelmezésbiztonság terén. Történelmileg az élelmezésbiztonság évszázadok óta minden kormány legfontosabb prioritásai között szerepel. A pénzügyi és gazdasági kritériumok ezért nem lehetnek döntő tényezők.

Az olcsó, de megfelelő minőségű élelmiszer előállítása nagyon fontos a piac és az emberek, főleg az alacsony jövedelműek, vásárlóereje szempontjából. Ennél is fontosabb azonban az élelmiszer előállításának képessége. Nem engedhetjük meg egy olyan helyzet kialakulását, hogy csak azért importálunk élelmiszert, mert valaki olcsóbban el tudja adni nekünk. Importálhatunk is, de fenn kell tartani azon képességünket, hogy előállítsuk a számunkra szükséges élelmiszermennyiséget.

  Petru Constantin Luhan (PPE), írásban. – (RO) Ebben a kritikus helyzetben, amikor az élelmiszerárak folyamatosan emelkednek, és egyre többet beszélnek egy jövőbeni élelmiszerválságról, az Európai Unió lakosságának jelentős része él a szegénységi küszöb alatt, és létfontosságú biztosítanunk, hogy az élelmiszer hozzáférhető legyen a társadalom minden része számára. A jelentés mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy az Európai Uniónak erős agrárpolitikára van szüksége, amely az innováción alapul, és amelynek elsődleges célja a piacok stabilitásának kialakítása és a gazdálkodók támogatásának elősegítése. Ugyanakkor az európai fogyasztóknak joguk van az egészséges, jó minőségű, megfizethető élelmiszerhez, ami a közös agrárpolitika (KAP) fő célkitűzése és az Európai Unió kulcsfontosságú célja.

  David Martin (S&D), írásban. – A jelentés mellett szavaztam, de tartózkodtam a GMO-król szóló 14. módosítás három részével kapcsolatban. Nem ellenzem mindenképp a géntechnológiával módosított élelmiszereket, de zavart ez a géntechnológiával módosított anyagok behozatalának felgyorsítására és a harmadik országok termelési módszereinek használatára tett kísérlet. Szilárd tudományos bizonyítékokkal kell rendelkeznünk arról, hogy a génmódosítás biztonságos, és az embereknek teljes mértékben bízniuk kell abban, hogy a megfelelő hatóságok minden szükséges biztonsági óvintézkedést megtettek és szigorú tesztelést végeztek. Ezt nem lehet siettetni.

  Marisa Matias (GUE/NGL), írásban. – (PT) A jelentés megerősíti, hogy az élelmezésbiztonság alapvető emberi jog. Ebben az összefüggésben a két fő kérdés, amivel ennek a jognak foglalkoznia kell, az árak ingadozása a piacokon, amelyet nagymértékben befolyásol a spekuláció, valamit az élelmiszerkészletek csökkenése. A jelentés megállapítja, hogy a spekuláció felelős a jelenlegi áremelkedések 50%-áért, és ezért az átláthatóság érdekében támogatja a pénzügyi eszközökre vonatkozó hatályos jogszabályok felülvizsgálatát, hogy azok a gazdaságot és a mezőgazdasági termelést szolgálják, és megakadályozzák, hogy a spekuláció veszélyeztesse a hatékony mezőgazdasági üzemeket. Egy olyan helyzetben, ahol az élelmiszerek árát jelentősen befolyásolják olyan spekulánsok, akik nem érdekeltek a mezőgazdaságban, a jelentés támogatja a mezőgazdasági piacokhoz való hozzáférés korlátozását.

Mindazonáltal a mezőgazdasági piacok pénzügyi dominanciáját nem kérdőjelezi meg strukturális tekintetben, A jelentés javasolja továbbá egy élelmiszerkészlettel kapcsolatos, az ENSZ által vezetett globális rendszer létrehozását. Sürgeti továbbá a Bizottságot, hogy siettesse a géntechnológiával módosított élelmiszerek behozatalának elfogadását, amit teljes mértékben ellenzek. Ennek fényében, támogatva azonban a jó szándékot és a jelentésben bemutatott megfelelő javaslatokat, tartózkodtam a szavazásnál.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) Annak elismerése, hogy az élelmiszerbiztonság alapvető emberi jog, amelyet biztosítani kell, a gazdálkodók tevékenységének megfizetésére való felszólítás, és egy, az ENSZ által kezelt élelmiszerrel kapcsolatos rendszer létrehozására irányuló javaslat mind üdvözlendőek. A pénzügyi eszközök között az árukhoz kapcsolódó származékos termékek különbségeinek kiegyenlítése, valamint a mezőgazdasági pénzügyi piacokhoz való hozzáférésnek a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatban álló szereplőkre való korlátozása szintén hozzáállásbeli változásokat jeleznek.

Ugyanakkor az áttelepülés és a produktivizmus vége, amelyekre szükség van az élelmiszer-önellátáshoz és a biológiai sokféleség megőrzéséhez, még mindig messzire vannak. A mezőgazdasági piacok pénzügyi dominanciáját nem kérdőjelezi meg alapvetően. Ennél is rosszabb, hogy megjelenik a géntechnológiával módosított variánsok engedélyezése. A jó szándékok ösztönzése érdekében tartózkodom.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Az élelmezésbiztonság fogalma nagyon egyértelmű, akkor érjük el, ha fizikai, társadalmi és gazdasági értelemben mindig mindenki elégséges, biztonságos és tápláló élelmiszerhez jut hozzá, hogy az aktív és egészséges élet érdekében fedezni tudja táplálkozási szükségleteit és élelmiszerigényeit. Nem kétséges tehát, hogy az élelmiszerárak folyamatos emelkedése, amely a nyersanyagok drágulásának eredménye, egyre nagyobb aggodalmat jelent az Unió számára. Másrészről a mezőgazdasági ágazatnak egy folyamatosan növekvő népesség élelmiszerigényeit kell kielégítenie, annak ellenére, hogy csökkenő természeti erőforrásokkal és magas termelési költségekkel kell megküzdenie. Figyelembe véve a jövőbeni keresletet, nem kétséges, hogy a mezőgazdaságnak stratégiai ágazattá kell válnia, illetve hogy valóban létfontosságú ágazat az EU és az egész világ fejlődése tekintetében.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Az élelmezésbiztonság terén van egy fontos probléma, miszerint az Unió tagállamai egyre inkább elvesztik önellátási képességüket. Mostanáig nem sikerült megállítani azt az aggasztó tendenciát, hogy a gazdálkodók felhagynak a teljes munkaidős gazdálkodással és egyre inkább másodállásban végzik ezt a munkát, valamint hogy a gazdálkodók elhagyják a földeket. Amikor élelmezésbiztonságról beszélünk, terveket kell készítenünk ennek az aggasztó tendenciának a megállítására, valamint arra, hogy hogyan lehet a fogyasztók figyelmét felhívni a regionális termékekre. Ebben az összefüggésben szükség van az uniós támogatások alapos vizsgálatára azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehet az élelmiszereknek az Unión keresztül-kasul való szállítását csökkenteni. Ez nemcsak a környezet számára hasznos, és ebben a tekintetben segít a kibocsátás-csökkentésre irányuló kiotói célkitűzések elérésében, hanem a zajszennyezést is csökkenti, különösen azoknak az embereknek a számára, akik szállítási útvonalak közelében élnek vagy dolgoznak.

Végül, de nem utolsósorban, mérlegelnünk kell, hogy milyen mértékben lehet támogatni az alternatív meghajtású járműveket, mivel a bioüzemanyagok előállítása kezdi veszélyeztetni a hagyományos mezőgazdaságot, élelmiszerhiányt és magasabb árakat idézve elő. Ezekkel a szempontokkal nem foglalkozik a jelentés, ezért úgy döntöttem, hogy tartózkodom.

  Claudio Morganti (EFD), írásban. – (IT) Az előadó hangsúlyozza a mezőgazdaság fontosságát az élelmiszerekkel kapcsolatos új kihívásokkal kapcsolatban.

Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) kijelentette, hogy az élelmiszertermelésnek legalább 70%-kal növekednie kell, amennyiben a világ népessége 2050-re várhatóan meghaladja a 9 milliárdot. Az élelmezésbiztonság ezért továbbra is szilárd közös agrárpolitikát kíván.

A KAP fő célkitűzései a következők voltak: a mezőgazdasági termelékenység növelése; a gazdálkodók támogatása a megfelelő életszínvonal elérésében; a piacok stabilizálása; a megfizethető élelmiszerrel való ellátottság biztosítása. Sikere azonban szándékolatlan túltermeléshez és többlethez vezetett, amely a piac torzulását okozta, és környezetvédelmi aggályokat vetett föl. Az új KAP-nak ezért a termelékenység növelésével fejlesztenie kell az élelmezésbiztonságot, miközben ezzel párhuzamosan támogatnia kell a fenntartható élelmiszertermelést. A jelentés hangsúlyozza annak elengedhetetlen szükségességét, hogy a KAP finanszírozása tükrözze a vele kapcsolatos ambiciózus elképzeléseket és politikai célkitűzéseket.

Az elfogadható élelmiszerárak, és mindenekelőtt a gazdálkodók megfelelő jövedelmének megőrzése és az élelmezésbiztonság biztosítása érdekében a KAP-ot a jelenlegi szinten kell megtartani. Létfontosságú az élelmiszerbiztonsági ellenőrzések fejlesztése és megerősítése az Unióban és harmadik országokban, és ezért az állásfoglalás mellett szavaztam.

  Cristiana Muscardini (PPE), írásban. – (IT) Az élelmezésbiztonság emberi jog, és a közös agrárpolitika egyik célkitűzésének az élelemhez való hozzáférés mindenki számára történő biztosításának kell lennie, figyelembe véve a népesség növekedését, az éghajlatváltozást, a magas energiaköltségeket és a korlátozott természeti erőforrások jelentette akadályokat.

Egyetértek vele, és támogatom az előadót, Sârbu asszonyt annak biztosítására irányuló tervében, hogy az új, 2013 utáni KAP képes legyen megfelelni az élelmezésbiztonsággal kapcsolatos elvárásoknak és kihívásoknak. Fontos ezért a sokféleség támogatása a mezőgazdasági termelésben, ami a nagy kereskedelmi láncoktól a hagyományos mezőgazdaságon át a kisüzemi gazdálkodásig ível; a fiatal gazdálkodók hitelhez való hozzáférésének biztosítása; valamint az élelmiszerkészletek kezelésével kapcsolatos programok kidolgozásának ösztönzése a világkereskedelem megkönnyítése és a világpiaci árak csökkentése érdekében.

Ellenzem ugyanakkor a GMO-k kifejlesztését és takarmányvariánsként való használatát, amíg biztonságosnak nem bizonyulnak az állatállomány és az európai fogyasztók számára.

  Rareş-Lucian Niculescu (PPE), írásban. – (RO) A jelentés mellett szavaztam. Sajnálom ugyanakkor, hogy néhány fontos rendelkezést visszavontak a szavazáskor, például azt, amelyik a géntechnológiával módosított szervezetekkel kapcsolatban a harmadik országokban használt termelési módszerek bevezetése engedélyezésének lehetőségét vizsgálja. Néhány állam jelentősen előrelépett ezen a téren, miközben az Európai Unió lemaradt, és egyáltalán nem használja fel az ebben rejlő lehetőségeket. Sajnálom annak a pontnak az eltörlését is, amely a néhány tagállamban található, nagy kiterjedésű műveletlen mezőgazdasági területek problémájára utal.

  Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) A jelentés tartalmaz néhány nagyon jó kezdeményezést, például a hagyományos és biogazdálkodás ösztönzését, a kisgazdálkodók támogatását és a harmadik országok jelentősen alacsonyabb minőségi követelményei miatt a belföldi gazdálkodókra nehezedő versenynyomás elleni védelmet. Másrészről az előadó támogatja a GMO-k használatát. Ezért tartózkodtam a szavazásnál.

  Wojciech Michał Olejniczak (S&D), írásban. – (PL) Az élelmezésbiztonság a mezőgazdaság kulcsfontosságú kihívása nemcsak az Európai Unióban, hanem az egész világon, különösen a fejlődő országokban. A FAO szerint az élelmiszer iránti kereslet 2050-re meg fog duplázódni, és a világ népessége a jelenlegi 7 milliárdról 9 milliárdra fog emelkedni. A globális élelmiszertermelésnek ezért ennek megfelelően kell növekednie, a természeti erőforrások csökkenése miatti nyomás ellenére. A globális élelmiszertermelésnek növekednie kell, miközben a víz, az energia, a műtrágya, a növényvédő szer és a föld használata korlátozott. Aggasztó, hogy összesen több mint 1 milliárd ember éhezik, miközben az Európai Unióban több mint 40 millió szegénységben élő ember éhezik. Én is úgy gondolom ezért, hogy ki kell használni a tudományos haladást, amennyiben az megfelelő megoldásokat tud nyújtani az éhezés csökkentésére az egész világon, különösen az erőforrások hatékonyabb felhasználása által. Az Uniónak továbbra is biztosítania kell az élelmezésbiztonságot polgárai számára, és részt kell vennie az egész világ élelmiszerellátásában, és ezért a világ többi részével, és különösen a fejlődő országokkal való együttműködésének szorosabbnak és koherensebbnek kell lennie, hogy segítse őket a mezőgazdasági ágazatok hosszú távon fenntartható fejlődésében. Többek között ezen okok miatt szavaztam az élelmezésbiztonsággal összefüggésben a mezőgazdaság stratégiai ágazatként történő elismeréséről szóló jelentés elfogadása mellett.

  Rolandas Paksas (EFD), írásban. – (LT) Az Európai Parlamentnek az élelmezésbiztonsággal összefüggésben a mezőgazdaság stratégiai ágazatként történő elismeréséről szóló állásfoglalási indítványa mellett szavaztam, mivel a fogyasztók számának növekedése, a sok éhező ember, a gazdálkodók helyzete, az ingadozó élelmiszerárak és a részvényekkel való spekuláció miatt különösen fontos bizonyos intézkedések alkalmazása a mezőgazdasági ágazat szabályozása érdekében. Elsősorban minden erőfeszítést meg kell tenni, hogy a pénzügyi ösztönzőkön keresztül támogassuk a hagyományos mezőgazdaságot, a kisüzemi gazdálkodást és a biogazdálkodást a folyamatos élelmezésbiztonság biztosítása érdekében. Figyelembe véve a géntechnológiával módosított anyagoknak a közegészségügyre gyakorolt veszélyeit, nem értek egyet azzal a javaslattal, hogy tegyük lehetővé az olyan nem géntechnológiával módosított termékeknek a behozatalát, amelyekben kis mértékben megtalálhatóak génmódosított anyagok.

Minden szükséges intézkedést meg kell tennünk annak biztosítása érdekében, hogy az új géntechnológiával módosított takarmányvariánsnak az Unióba történő behozatala és a harmadik országokban alkalmazott termelési módszerek használatának lehetősége ne kapjon támogatást. Nem oldhatjuk meg úgy az élelmiszerhez való hozzáféréssel kapcsolatos kérdéseket, hogy megszegjük az élelmiszerbiztonsági előírásokat, és kockáztatjuk az emberek egészségét. Figyelembe véve a vidéki népesség elöregedését és annak érdekében, hogy a fiatalok számára vonzóvá tegyük a gazdálkodást, kedvezményes feltételeket kell biztosítanunk a fiatal gazdálkodók hitelhez való hozzáférése tekintetében.

  Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Az élelmezésbiztonság alapvető emberi jog, amelyet akkor érünk el, ha fizikai, társadalmi és gazdasági értelemben mindenki elégséges, biztonságos és tápláló élelmiszerhez jut hozzá. Annak ellenére, hogy a kínálat látszólag elegendőnek tűnik, a világ lakosságának jelentős hányada nem tudja kielégíteni az élelmiszer iránti alapvető igényeit; körülbelül 900 millió ember éhezik a világon a szélsőséges szegénység miatt. Az élelmiszerhez való hozzáférés problémája továbbra is kulcsfontosságú kérdés, amelyet meg kell oldani. Az élelmezésbiztonság szilárd közös agrárpolitikát kíván, amely képes a mezőgazdasági termelékenység növelésére, a piacok stabilizálására, és mindenekelőtt a megfizethető élelmiszerrel való ellátottság biztosítására. Ezt a célkitűzést azonban nem lehet elérni a piacok és az árak ingadozásának kezelése nélkül. Mivel az élelmiszer témája rendkívül fontos, a Sârbu-jelentés mellett szavaztam, amely az új géntechnológiával módosított takarmányvariánsoknak az Unióba történő importálása folyamatának felgyorsítását is támogatja, miközben azt is vizsgálja, hogy hogyan lehet engedélyezni a harmadik országokban alkalmazott termelési módszerek alkalmazását. Szavazatommal azt is támogatni kívánom, hogy az Unióba érkező termékek tartalmazhassanak kis mennyiségű géntechnológiával módosított szervezeteket.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) A Sârbu-jelentés mellett szavaztam, mert a mezőgazdaság fontos és növekvő ágazat, amelynek stratégiai szerepének köszönhetően az élelmezésbiztonsággal összefüggésben prioritást kell élveznie a politikai menetrendben. A 2013 utáni közös agrárpolitika felülvizsgálatának ezzel kapcsolatos javaslatokat kellene tartalmaznia. Az élelmiszerek és az alapvető termékek árának közelmúltbeli ingadozása nagy aggodalmat keltett Európában és az egész világon. A pénzügyi válság és az egyre szélsőségesebb időjárási viszonyok, például a 2010-ben tapasztalt elhúzódó szárazság és tűzvész Oroszországban, valamint a nagyszabású áradás Pakisztánban szintén hozzájárultak a nagymértékű instabilitáshoz. Az EU nem függhet továbbra is az olyan országok protekcionista döntéseitől, mint Oroszország és Ukrajna, amelyek a búza 30%-át exportálják a világon, vagy Argentínától, a hústermelés jelentős globális szereplőjétől. Úgy gondolom, az Uniónak kötelessége, hogy élelmezze az európai lakosságot és a világ népességét, amely várhatóan 2 milliárd fővel fog nőni, és ezért az élelmiszerellátás 70%-os növekedését teszi szükségesség 2050-re. A megnövekedett termelésnek meg kell felelnie bizonyos környezetvédelemmel, élelmiszerbiztonsággal, állatjóléttel és munkaüggyel kapcsolatos követelményeknek. A forgalmazás a legkevésbé fejlett országokra tevődött át, de ezek nem képesek megfelelni ezeknek a követelményeknek.

  Aldo Patriciello (PPE), írásban. – (IT) Az élelmezésbiztonság alapvető jog, amit akadályoznak a korlátozott természeti erőforrások, a magas energiaárak és az éghajlatváltozás.

Az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet szerint a termelésnek 70%-kal kell megnövekednie 2050-re, mivel körülbelül 900 millió ember éhezik világszerte, és egyedül Európában a népesség 16%-a él a szegénységi küszöb alatt. Létfontosságú a szilárd közös agrárpolitika (KAP), és a KAP valóban ezt az utat követi, szükség van azonban megreformálására, ami fenntarthatóvá teszi, és fejleszti az élelmezésbiztonságot. Ezt a célkitűzést csak a (a spekulációból eredő) áringadozás és a csökkenő élelmiszerkészletek problémájának megoldásával lehet elérni.

Ebben az összefüggésben a jelentés támogatja a pénzügyi eszközökre vonatkozó hatályos jogszabályok felülvizsgálatát, valamint az élelmiszerkészletek globális rendszerének létrehozását, hogy megkönnyítse a világkereskedelmet, amikor az árak a magasba szöknek, és amikor protekcionista intézkedéseket vezetnek be. A 2013 utáni új KAP-nak fel kell készülnie minderre, és ezért támogatom ezt a jelentést, amely ösztönzi a versenyképességet, a hagyományos mezőgazdaságot, a fiatal gazdálkodóknak a földhöz és hitelhez való hozzáférését, valamint az élelmiszer és az energia jobb integrációját.

  Marit Paulsen, Olle Schmidt és Cecilia Wikström (ALDE), írásban. – (SV) Egy olyan bolygón, ahol a lakosok száma hamarosan eléri a 9 milliárdot, az élelmiszerellátás jövője kulcsfontosságú kérdés. A jelentés erre a hatalmas kihívásra összpontosít, és számos fontos kérdést tárgyal, például a földfoglalás problémájával kapcsolatban, és ezt természetesen támogatjuk. Ugyanakkor sajnálatos módon a jelentés számos közös intézkedésre irányuló javaslatot tartalmaz – mint például az európai táplálkozás, az iskolai tej- és gyümölcsprogramok, valamint az e programok költségvetésének növelése –, amelyekkel kapcsolatban véleményünk szerint a tagállamoknak önállóan kell dönteniük. Ezért tartózkodtunk a zárószavazásnál.

  Rovana Plumb (S&D), írásban. – (RO) A FAO szerint az élelmiszertermelésnek legalább 70%-kal kell növekednie, hogy meg tudjon felelni az egyre növekvő keresletnek a világ lakossága részéről, amely 2050-re várhatóan meg fogja haladni a 9 milliárdot. Továbbá körülbelül 900 millió ember éhezik tartósan a súlyos szegénység következtében, és 2 milliárd embernek nem biztosított a valódi, hosszú távú élelmiszerellátása a különböző mértékű szegénység miatt. Mivel az élelmiszer iránti kereslet folyamatosan nő, és az uniós polgárok 16%-a a szegénységi küszöb alatt él, az élelmiszerhez való hozzáférés és jog egyre inkább prioritássá válik. Ezért, az élelmiszerbiztonság elérése érdekében, továbbra is szilárd, piacorientált, elkülönített és környezettudatos közös agrárpolitikára (KAP) van szükség, amely jelentős vidékfejlesztési komponenssel is rendelkezik, és amely más kihívásokat is képes kezelni, különösen az éghajlatváltozást, a gazdasági válságot és a területi egyensúly fenntartását az Unión belül. Az élelmezésbiztonság célkitűzését nem lehet elérni a két legfontosabb jelenlegi probléma, a piac és az árak ingadozásának, valamint a csökkenő élelmiszerkészletek problémájának kezelése nélkül.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Számos alkalommal hangsúlyoztam az élelmezésbiztonság kérdésének alapvetően fontos voltát. A jelenlegi környezetben a tagállamoknak nem szabad pusztán gazdasági kérdésként tekinteni a mezőgazdaságra, hanem stratégiai jelentőségű védelmi kérdésként is kell kezelniük. Létfontosságú ezért, ahogy az előadó is hangsúlyozza, annak biztosítása, hogy az új, 2013 utáni közös agrárpolitika megfelelő válaszokat nyújtson az ágazatot jelenleg érintő fontos kihívásokra, különösen az árstabilitás tekintetében, valamint hogy védeni tudja a gazdálkodók érdekeit, és meg tudja erősíteni az élelmiszertartalékokat.

  Crescenzio Rivellini (PPE), írásban. – (IT) Gratulálok Sârbu asszonynak. Ahhoz, hogy biztosítsuk a megfizethető élelmiszerrel való biztonságos ellátást, az Uniónak szilárd közös agrárpolitikával (KAP) kell rendelkeznie, amely megakadályozza az élelmiszeripari termékekkel való spekulációt, és segíti a fiatalokat a gazdálkodási ágazatba való belépésben.

Valójában a jövőbeni KAP-nak mindenképpen többet kell tennie a fiatal gazdálkodók érdekében, Az Unióban a gazdálkodók csak 7%-a 35 éven aluli, és az Uniónak 4,5 millió gazdálkodóra lesz szüksége az elkövetkezendő 10 évben. Sürgetem ezért a gazdálkodásnak a fiatalok számára vonzóbbá tételére irányuló olyan meglévő intézkedések megerősítését, mint például a berendezések támogatása és a kölcsönökre adott kedvezményes kamatok.

Továbbá annak biztosítása érdekében, hogy a meglévő pénzügyi eszközök a gazdálkodóknak segítsenek átvészelni a válságokat, és ne a spekulánsoknak segítsenek szélsőséges áringadozást létrehozni, a pénzügyi termékekkel kapcsolatos uniós szabályozás felülvizsgálatára szólítok fel, hogy átláthatóbbá tegyük a tárgyalásokat. Sürgetem továbbá az Európai Bizottságot, hogy haladéktalanul tegyen határozott és állandó lépéseket a spekuláció egyértelmű korlátozására és az élelmiszeripari áruk piacai instabilitásának kezelésére.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – A jelentést a Verts/ALE képviselőcsoport támogatása nélkül fogadták el, mivel a képviselőcsoport ellene szavazott. Az elutasító szavazat oka az volt, hogy a 14. bekezdés benne maradt a szövegben. Ez „felszólítja a Bizottságot, hogy technikai megoldást javasoljon a nem géntechnológiával módosított behozott árukban található géntechnológiával módosított anyagok alacsony szintű jelenlétének problémájára, továbbá hogy egy gyorsabb jóváhagyási eljárást javasoljon az Unión belül egy új génmódosított takarmányvariáns behozatalára, amint az biztonságosnak bizonyult”.

  Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) Az élelmezésbiztonság alapvető emberi jog, és ezt csak akkor érjük el, ha az emberek az aktív és egészséges élet érdekében fedezni tudják táplálkozási szükségleteiket és élelmiszerigényeiket.

Különösen a közös agrárpolitika 2013-ra tervezett reformját tekintve, az európai gazdálkodóknak nyújtott támogatásoknak mindig lehetővé kell tenniük számukra, hogy teljes körűen megfeleljenek a biztonsági és környezetvédelmi előírásoknak. Az európai termelés hatékonysága ellenére körülbelül 80 millió ember él még jelenleg is a szegénységi küszöb alatt, és sokukat élelmiszersegély-programokon keresztül támogatnak. A szilárd KAP meg fogja őrizni a gazdálkodók élelmiszertermelőkként betöltött gazdasági szerepét, emellett az európai vidéki területeken foglalkoztatott 28 millió polgár számára fog megélhetést és munkahelyet biztosítani.

Ha figyelembe vesszük a gazdasági válság lehetőségét is, akkor a gazdálkodók számára biztosított közvetlen kifizetéseket 2013 után is fenn kell tartani bevételeik stabilizálása érdekében, valamint hogy meg tudjanak küzdeni a piaci ingadozásokkal. Végezetül, olyan speciális kezdeményezések irányulnak a fiataloknak a gazdálkodási ágazatba való belépésének ösztönzésére, mint például a kölcsönökhöz való könnyebb hozzáférés biztosítása és a szakmai képzés valamint a speciális gyakorlati oktatás támogatása, miközben a „bevált mezőgazdasági gyakorlatokat” terjesztik egész Európában.

  Oreste Rossi (EFD), írásban. – (IT) Félretéve a világ lakosságának növekedésével kapcsolatos adatokra való kétes utalásokat, amelyek nem veszik figyelembe a születési ráták jelenleg tapasztalható csökkenését különböző nem európai országokban, az élelmezésbiztonság kétségkívül a mezőgazdaság megfelelő felhasználásával függ össze.

Egyértelmű tehát, hogy egy olyan közös agrárpolitikára van szükség, amelynek célja a minőség növelése, a környezetbarát gazdálkodás és a gazdálkodók támogatása a megfelelő minőségű életszínvonal elérésében. Ha figyelembe vesszük az energiapolitikákat is, amelyek a bioüzemagyagok használatán keresztül a mezőgazdasági ágazattal kapcsolatosak, akkor ezt tovább kell vizsgálni, mivel a bioüzemanyagok előállítása versenyben áll az élelmiszertermeléssel. A jelentés következtetése is helyes: nem engedhetjük meg a KAP költségvetésének csökkentését.

  Bart Staes (Verts/ALE), írásban. – (NL) Összességében ez a jelentés egy meglehetősen hasznos hozzájárulás a mezőgazdaságnak az élelmiszerellátásban betöltött szerepéről szóló vitához. A Parlament helyesen fogalmazta meg azokat a problémákat, amelyekkel a gazdálkodóknak szembe kell nézniük a piac és az árak szélsőséges ingadozása esetében, és felhívta a figyelmet a gazdálkodókat ebben a vonatkozásban jelenleg érintő nehézségekre. A Bizottságnak szigorú és tartós intézkedéseket kell előterjesztenie a mezőgazdasági piacok ingadozásának kezelésére. Ez létfontosságú az uniós termelés fenntartása szempontjából. A mezőgazdasági termékek árának jelentős növekedése a pénzpiacokon nagymértékben a spekulációnak köszönhető. A spekuláció felelős a jelenlegi áremelkedések közel 50%-áért.

Helyes, hogy az Európai Parlament támogatta az ENSZ-nek az élelemhez való joggal foglalkozó különelőadója következtetéseit az olyan nagy intézményi beruházók katasztrofális szerepét illetően, mint a fedezeti alapok, a nyugdíjpénztárak és a beruházási bankok, mert a származékos piacon folytatott tevékenységeik által befolyásolják a nyersanyagok árindexét. A Parlament általánosságban megfelelő elemzést készített a helyzetről, de aztán teljesen célt tévesztett azáltal, hogy nem fogalmazott meg helyes megfigyeléseket a GMO-knak a gazdaságban betöltött szerepéről a jelentésben. A vitát máshol folytatják le, és nem tartozik ide, ezért szavaztam végül a jelentés ellen.

  Csanád Szegedi (NI), írásban. – (HU) Nem tudok támogatni egy olyan kezdeményezést, amely megkönnyíti, vagy meggyorsítja bármilyen géntechnológiával módosított növény behozatalát. Az Európai Unión belül a kiváló termőföldi adottságok lehetővé teszik számos országban - köztük Magyarországon, Lengyelországban, Olaszországban, vagy Franciaországban -, hogy jó minőségű takarmányt állítson elő. Nincs szükségünk génkezelt takarmányvariánsokra! A génmódosított termékek behozatalát az Európai Unióba hosszú távú káros egészségügyi hatásuk miatt sem támogatom.

  Nuno Teixeira (PPE), írásban. – (PT) Az élelmezésbiztonság fogalma hangsúlyozza annak szükségességét, hogy konkrét intézkedéseket tegyünk a globális élelmiszerkészletek növelésére: ez egy emberi jog, amely fizikai és gazdasági hozzáférést biztosít az elégséges, biztonságos és tápláló élelmiszerhez. Nagyon fontosnak tartom ennek a mezőgazdasági ágazat szerepét hangsúlyozó jelentésnek az elfogadását. A népesség növekedésével kapcsolatos előrejelzések és a folyamatos szegénység azt jelenti, hogy a lakosság igényeinek kielégítéséhez az élelmiszertermelés legalább 70%-os növekedésére van szükség. Az éghajlatváltozás, a spekuláció és az áringadozás negatívan befolyásolta a gazdálkodók kapacitását.

Egy olyan közös agrárpolitikára van szükség 2013 után, amely képes biztosítani az élelmezésbiztonsághoz való jogot a versenyképesség és az innováció, valamint az új globális kihívásoknak megfelelni képes fiatal gazdálkodók számának növelése iránti szoros elkötelezettsége által. Az agrárpolitikát ki kell igazítani a hagyományos és a helyi mezőgazdaság, a bioélelmiszerek és a helyi élelmiszerek támogatásával.

  Marie-Christine Vergiat (GUE/NGL), írásban. – (FR) Az Európai Parlament elfogadott egy jelentést a mezőgazdaság elismeréséről, amellyel kapcsolatban tartózkodtam. A jelentés figyelembe vesz számos problémát, amelyek létfontosságúak a gazdálkodók számára, például a kisüzemi gazdálkodás, a fiatal gazdálkodók és az árspekuláció elleni küzdelem támogatását. A jelentés hangsúlyozza továbbá a jövőbeni közös agrárpolitika megfelelő finanszírozásának szükségességét.

Bár a jelentés összességében pozitív, tartalmaz egy elfogadhatatlan intézkedést: a GMO-k Bizottság általi engedélyezési eljárásának a felgyorsítását.

Ez az intézkedés nem foglalkozik a termékek megfelelő értékelésével a piacra kerülésük előtt, és egyáltalán nem tesz említést a GMO-k forgalomba hozatalának újra meg újra leleplezett veszélyeiről.

Ez az intézkedés a legcsekélyebb mértékben sem veszi figyelembe az élelmiszerbiztonságot és az elővigyázatosság elvét. Egy veszélyes intézkedés, és botrányos, hogy egy olyan jelentésbe illesztették be, amely a mezőgazdaság stratégiai jelentőségével foglalkozik.

A GMO kérdésével kapcsolatos vitát önmagában kellene lefolytatni, amit az európai testületek nem hajlandóak elvégezni.

  Dominique Vlasto (PPE), írásban. – (FR) Az állásfoglalás mellett szavaztam, amely hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az európai politika prioritásként kezelje a mezőgazdaságot. Az európai polgároknak egyre nagyobb az igényük az élelmezésbiztonság terén, amit biztosítani kell a teljes termelési, feldolgozási és értékesítési lánccal együtt. Sok kihívással kell megküzdeni a fenntartható, biztonságos és megfelelő színvonalú mezőgazdaság biztosítása érdekében: alkalmazkodni kell az éghajlatváltozáshoz, felügyelni kell a globalizáció hatásait, meg kell őrizni a biológiai sokféleséget, fenn kell tartani a gazdálkodók életszínvonalát, és biztosítani kell az élelmiszer-önellátást egy nagy nyomásnak kitett globális piacon. A mezőgazdaság örökségünk integrált része, és mindig formálta identitásunkat, életmódunkat és tájainkat. Üdvözlendőnek tartom az EU mezőgazdasággal kapcsolatos erőfeszítéseit, de fontos munkák még hátravannak a KAP reformjával kapcsolatban. Felszólítom ezért az Uniót, hogy erőfeszítéseit összpontosítsa a kistermelőkre, akik a legnagyobb, de mindenekelőtt a legsebezhetőbb csoportot képviselik. A mezőgazdaság stratégiai ágazatként való elismerésének lehetőséget kell biztosítania szociális dimenziójának megerősítésére, amellyel eddig nem megfelelően foglakoztak. A gazdálkodóknak is szükségük van a biztonságra.

  Artur Zasada (PPE), írásban. – (PL) Meglehetősen biztos vagyok abban, hogy a mezőgazdaság stratégiai ágazatként való elismerése lehetővé fogja tenni, hogy jobb feltételeket biztosítsunk a segélyezési és tájékoztatási programok bevezetéséhez. Nem lehet kétséges, hogy élelmiszer-segélyprogramokat kell bevezetni a társadalom legszegényebb tagjai számára. Gyakran elfelejtjük, hogy az Európai Unióban közel 80 millió ember él a szegénységi küszöb alatt.

A segélyprogramok mellett az egészséges táplálkozást támogató programokat is ki kell dolgozni, elsősorban a gyermekek és a középiskolai tanulók számára. Az ilyen kérdések elhanyagolásának következményei jól látszanak az Egyesült Államokban, ahol a túlsúlyos tizenévesek száma megháromszorozódott az elmúlt években. Különösen fontos a gyümölcs és a tej fogyasztását támogató programok bevezetése az oktatási intézményekben, mivel a megfelelő étkezési szokások elsajátítása pozitív hatással lesz a fiatal európaiak egészségére, csökkentve ezáltal a jövőbeni egészségügyi és szociális költségeket. A lehető legnagyobb számú helyi élelmiszertermelőt és -forgalmazót kell bevonni az ilyen típusú programok bevezetésébe, mivel ez megerősíti a kis és közepes mezőgazdasági vállalatok szerepét.