Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2011. január 18., Kedd - Strasbourg

13. A határokon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság második olvasatra vonatkozó ajánlása a Tanács első olvasatbeli álláspontjáról a határokon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadása tekintetében (11038/2/2010 – C7-0266/2010 – 2008/0142(COD))

(Előadó: Françoise Grossetête) (A7-0307/2010).

  Françoise Grossetête, előadó. – (FR) Elnök úr, négy percig fogok beszélni, és a fennmaradó két percet a vita végére tartalékolom.

Elnök úr, Győri asszony, biztos úr! Végre látjuk a fényt az alagút végén ezzel a betegek számára oly fontos kérdéssel kapcsolatban.

Nem volt tovább tartható az a zavaros, bizonytalan helyzet, amelyben az alkalmazandó jog az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata volt. Az irányelv most világos szabályokat határoz meg a betegek európai mobilitására vonatkozóan. Milyen kezelésben részesülhetünk külföldön? Hogyan és milyen kritériumok alapján történhet az ellátás költségeinek visszatérítése? Hogyan oszlik meg a felelősség a biztosítás helye szerinti tagállam és az ellátás helye szerinti tagállam között? Mindezen kérdésekre választ kapunk az irányelvtervezetben.

De először is engedjék meg, hogy köszönetet mondjak a belga elnökségnek a tárgyalások során végzett kiváló munkájukért. Meggyőző erejük döntő fontosságú volt, mivel hangsúlyoznom kell, hogy sok tagállam nem akarta ezt az irányelvet. Ezt felelőtlenségnek tartom.

Köszönetet szeretnék mondani barátomnak, korábbi képviselőtársunknak, Bowis úrnak, aki most a karzaton foglal helyet. Az első olvasat előadójaként ő is részt vett ennek az irányelvnek a kidolgozásában, és sokat tett a betegjogokért. Természetesen Dalli biztos úrnak is köszönettel tartozom, csakúgy mint az árnyékelőadóknak, akik mind tevékenyen hozzájárultak a tárgyalások lefolytatásához, és akik nélkül nem juthattunk volna el ide.

És hogy mi a tét a betegek számára? Az egészségügyi ellátás fejlődése azt jelenti, hogy már nem lehet minden betegséget helyi szinten kezelni, és előfordulhat, hogy az ellátást egy másik országban kell biztosítani. Ez lehet a helyzet a határ menti régiókban élő betegek számára, mivel esetükben a külföldi egészségügyi ellátás sokszor kisebb távolságra van, mint a saját országuk létesítményei. Az is előfordulhat, hogy egy másik tagállamban több erőforrás és szakértelem áll rendelkezésre, például különleges kezelések esetében.

Végül, sok európai számára egyszerűen csak praktikusabb lehet, ha a biztosítás helye szerinti tagállamtól eltérő országban részesülnek egészségügyi ellátásban, mivel a családjuk egy másik tagállamban él. Az egyértelmű jogi szabályozásnak köszönhetően a fogyasztók, az alkalmazottak, a diákok és most már a betegek is élhetnek a mobilitásból fakadó jogaikkal az Unióban.

Az alapvető elképzelés természetesen nem egyfajta gyógyászati turizmus ösztönzése, mivel a szociális biztonsági rendszerek, szervezésük és igazgatásuk továbbra is a tagállamok kizárólagos hatáskörében marad. Mostantól a betegeknek általában véve lehetőségük lesz arra, hogy mindazon egészségügyi ellátást, amire saját tagállamukban jogosultak, egy másik tagállamban megkapják, az ellátás költségeit pedig a saját rendszerük által megállapított költségszintekig térítik vissza számukra.

Ha az ellátás keretében éjszakai tartózkodást is magában foglaló kórházi kezelésre vagy speciális és költséges orvosi technológia alkalmazására kerül sor, a tagállamok előzetes engedélyezési rendszert hozhatnak létre. Ez azt jelenti, hogy figyelembe lehet venni, hogy a tagállamoknak saját egészségügyi struktúráik tekintetében tervezést és beruházásokat kell megvalósítaniuk. A Parlament biztosítani tudta, hogy az előzetes engedélyezés elutasításának csak meghatározott feltételei lehetnek, és egy mindenre kiterjedő listát dolgozott ki annak érdekében, hogy a betegek számára jogbiztonságot garantáljon.

A Parlament egyéb tekintetben is haladást ért el: minden egyes tagállamnak nemzeti kapcsolattartó pontokat kell létrehozni, amelyek feladata az, hogy a lehető legátfogóbb tájékoztatást és iránymutatást nyújtsák a betegek számára, figyelembe véve igényeiket. A nemzeti kapcsolattartó pontok mindegyike egyablakos ügyintézést kínál, és együttműködik a többi nemzeti kapcsolattartó ponttal. Ennek köszönhetően a betegek világos és pontos tájékoztatásban részesülnek.

Ami a visszatérítést illeti – amely lényeges akadály –, elmondható, hogy e tekintetben komoly előrelépés történt. Két eset lehetséges: vagy egy ellentételezési mechanizmust alkalmazhatunk, mint amit a szociális biztonsági rendszerekről szóló 883/2004/EK rendelet is használ, vagy a betegnek előre ki kell fizetnie az ellátást és a lehető legrövidebb időn belül visszatérítik számára a költségeket.

Még azt is sikerült biztosítani, hogy a ritka betegségekben szenvedőknek nem kell annyit egyedül küszködniük, hanem külső szakértőkhöz is fordulhatnak a betegség megállapítása érdekében, és segíthetnek nekik abban, hogy megadják az ellátásukhoz szükséges előzetes engedélyt.

Végül még annyit mondanék, hogy például az európai referenciahálózatok terén megvalósuló európai együttműködésnek köszönhetően a betegek magas szintű szakellátásban részesülhetnek, mivel a cél a tapasztalatcsere ösztönzése a teljesítmény, a diagnózis felállítása és a kezelés javítása terén, ezzel a betegek érdekét szolgálva.

Ezért is mondhatjuk magunknak ma azt, hogy elértük célunkat, és még egyszer szeretnék köszönetet mondani valamennyi képviselőtársamnak. Úgy is fogalmazhatnék, hogy ezzel az irányelvvel az egészséges Európát építjük.

  Enikő Győri, a Tanács soros elnöke. – Elnök úr, Grossetête asszony, tisztelt képviselők! Engedjék meg, hogy anyanyelvemen, magyarul folytassam.

(HU) Nagyon örülök, hogy részt vehetek a határokon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló direktívának a vitájában. E pillanat rendkívül fontos, hiszen két és fél év után az e jogalkotási aktusról folytatott megbeszéléseink most érnek véget. Először is engedjék meg, hogy köszönetet mondjak mindenkinek, aki lehetővé tette, hogy eljussunk ehhez a nagyon fontos megállapodáshoz. Először is az elnökségi trió előző tagjainak, Belgiumnak, illetve még korábban Spanyolországnak azért a kitűnő munkáért, amellyel hozzájárultak, hogy a Tanácsban létrejöhetett ez a kompromisszum. Szeretnék továbbá köszönetet mondani a Tanács nevében az Európai Parlamentnek a kiváló együttműködésért és kompromisszumkészségért, amelynek köszönhetően megszületett a megállapodás, amely – meggyőződésem –sok előnnyel jár majd az unióbeli betegek számára, és újabb fontos lépést jelent az uniós betegjogok biztosításában.

A három intézmény közötti megbeszélések, mindannyian emlékszünk rá, nem voltak könnyűek, ám mindvégig konstruktívak és eredményorientáltak maradtak és végig a kompromisszumkeresés jegyében folytak. Elismerem, hogy az Európai Parlamenten belüli viták sem voltak egyszerűek, és hogy az a jelentés, amelyről Önök holnap szavaznak, a képviselőcsoportok közötti kompromisszumot is tükrözi. Ezért elismerésem fejezem ki mindazoknak, akik munkájukkal hozzájárultak ahhoz, hogy itt a Parlamenten belül is egységes lett az álláspont, elsősorban Françoise Grossetête asszonynak, majdnem egymás mellett ültünk egy évig ebben a Házban, és minden társelőadónak, hiszen az ő közreműködésük nélkül nem sikerült volna ez a jogalkotási folyamat.

Meggyőződésem, hogy az elfogadott szöveg megteremti a megfelelő egyensúlyt a betegeknek a határokon átnyúló egészségügyi ellátáshoz fűződő jogai, valamint a tagállamok azon kötelessége között, hogy megszervezzék és biztosítsák az egészségügyi szolgáltatásokat és az orvosi ellátást. A három intézmény közötti egyeztetések során több politikai jellegű kérdésben sikerült mindenki számára elfogadható megoldásokat találni. Megállapodtunk mindenekelőtt az egészségügyi szolgáltatások minőségévével és biztonságával kapcsolatos kérdésekről. Lefektettük az előzetes engedélyezés kritériumait és meghatároztuk, hogy milyen általános feltételek vonatkozzanak a határokon átnyúló egészségügyi ellátások költségeinek visszatérítésére.

Megegyeztünk továbbá az olyan betegek kezelésével kapcsolatos kérdésekről, akiknél ritka betegséget diagnosztizálnak, valamint az e-egészségügyi rendszerekkel kapcsolatos további tagállami együttműködésről. A Tanács úgy látja, hogy elértük a legfontosabb célt, azaz megvalósult az egészségügy területébe tartozó áruk és szolgáltatások szabad mozgásával kapcsolatos európai bírósági ítélkezési gyakorlat egységes szerkezetbe foglalása. Vannak azonban olyan további fontos tényezők, amelyek segíthetnének abban, hogy a betegek a jövőben könnyebben igénybe vehessék a határokon átnyúló egészségügyi szolgáltatásokat. Ezek között kell megemlíteni a tagállamok által létrehozandó nemzeti kapcsolattartó pontokat, amelyek tájékoztatással szolgálnak a betegeknek.

Fontos továbbá a rendelvények tagállamok közötti kölcsönös elfogadása, valamint a tagállamok közötti kölcsönös segítségnyújtás és együttműködés. Végül, de nem utolsó sorban pedig az az irányelv tisztázza a viszonyt, a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004-es EK rendelettel és ezáltal nagyobb jogbiztonságot garantál a betegek számára. Az irányelv végrehajtása során a tagállamokat olyan elvek vezérlik majd, amelyeket az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság többször is elismert már. Ezek az egyetemesség, a jó minőségű ellátáshoz való jog, a méltányosság és a szolidaritás elve. És hozzátenném, hogy ezúttal hatékony és versenyképességet is fokozó intézkedésről is tudtunk dönteni.

Tisztelt elnök úr! Képviselőtársak! A magyar elnökség elkötelezett amellett, hogy a Tanács e jogszabályt a lehető leghamarabb elfogadja. A jogi eljárás szerint a szöveget a Tanács a szokásos jogi, nyelvi véglegesítést követően fogadja el, ami után az irányelv a lehető legrövidebb időn belül megjelenhet az Unió hivatalos lapjában. Köszönöm szépen, és még egyszer gratulálok mindenkinek, aki munkájával hozzájárult az irányelv megszületéséhez.

  John Dalli, a Bizottság tagja. – Elnök úr! Gratulálok a Parlamentnek ahhoz az óriási eredményhez, hogy sikerült megállapodásra jutniuk erről az irányelvről. Különösen hálás vagyok az előadónak, Grossetête asszonynak és az árnyékelőadóknak az általuk végzett komoly munkáért és a betegjogok melletti elkötelezettségükért. Köszönetet szeretnék mondani a korábbi két elnökségnek is – a spanyol és a belga elnökségnek – mindazért, amit e dokumentumok lezárása érdekében tettek.

Hiszem, hogy az új irányelv következetes és egységes szabályokat határoz majd meg a betegek számára egész Európában, és az együttműködés új szakaszát nyitja meg a 27 tagállami egészségügyi rendszer közötti együttműködésben.

A mai sikerig nehéz út vezetett. Emlékszem, amikor tavaly elfoglaltam a hivatalomat, azt hallottam, hogy az irányelvről folytatott tárgyalások zsákutcába jutottak. Az irányelv jó példája a politikai vezető szerep szükségességének: megmutatja, hogy bátorsággal és elszántsággal meghozhatók azok a döntések, amelyek fontosak polgáraink számára. Véleményem szerint a jogalkotóknak nem szabad hagyniuk, hogy az Európai Bíróság döntsön helyettük, és azt sem hagyhatják, hogy a polgárok csak peres úton tudják érvényesíteni jogaikat.

A Bíróság a Szerződés alapján elismerte a betegek mobilitáshoz való jogát. A jogalkotó feladata annak eldöntése, hogyan érvényesíthetők az ilyen jogok.

Most pedig engedjék meg, hogy megosszam Önökkel az irányelvvel kapcsolatos gondolataimat. Először is, az irányelv világosan megfogalmazza, hogy a tagállamoknak kötelességük befektetni saját infrastruktúrájukba, és minden indokolatlan késedelem nélkül biztosítani a szükséges egészségügyi ellátást polgáraik számára.

Tehát az irányelv hozzájárul az ellátáshoz való hozzáférés terén tapasztalható egyenlőtlenségek csökkentéséhez azáltal, hogy EU-szerte segíti a késedelmek minimálisra szorítását. A betegek a választásuk szerinti ellátó rendszerben igényelhetnek alapellátást egész Európában. Ami a kórházi ellátást illeti, az irányelv előírja, hogy túlságosan hosszú késedelem esetén – azaz amikor sok ideig kell várni a szükséges kezelésre –, a beteg másik egészségügyi szolgáltatót választhat másik tagállamban, a költségeit pedig visszatérítik. Ugyanakkor még gondosan mérlegelni kell, illetve meg kell határozni azt, hogy pontosan mi minősül elfogadható várakozási időnek.

A meglévő jogszabályokhoz képest az irányelvvel elért legnagyobb eredmény az, hogy a betegek megválaszthatják egészségügyi szolgáltatójukat és információkhoz jutnak az általuk igénybe vett ellátás minőségéről és biztonságáról. Biztosíthatom Önöket, hogy a Bizottság szorosan figyelemmel kíséri azt, ahogyan a tagállamok e tekintetben végrehajtják az irányelvet.

Másodszor, az irányelv értelmében a betegek tájékoztatást kapnak jogaikról és a határokon átnyúló egészségügyi ellátásról – ezeket az információkat a nemzeti kapcsolattartó pontok hitelesítik, és nem magánkezdeményezésből történik mindez az interneten vagy más médiumokban.

Harmadszor, ami az ellátás minőségét illeti, az irányelv átláthatóságot és elszámoltathatóságot kínál a nemzeti előírásokkal kapcsolatban. Ennek fokozatosan egyfajta konvergenciához kell vezetnie egész Európában az ellátás minősége és biztonsága tekintetében.

Végül, az irányelv lerakja az európai szintű egészségügyi együttműködés alapjait. Míg az irányelv által létrehozott együttműködési hálózatok önkéntes jellegűek, meggyőződésem, hogy minden tagállam számára világossá válik majd, hogy az együttműködéssel sokat nyerhetnek. Az európai szolidaritásról van szó. Ezért számítok a tagállamokra abban, hogy együttműködési kezdeményezéseket indítanak olyan kulcsfontosságú területeken mint például az e-egészségügy és az egészségügyi technológiák értékelése.

Az irányelv emellett rendelkezik európai referenciaközpontok létrehozásáról, amelyek segítik a szakértelem összegyűjtését és terjesztését szerte Európában. Hiszem, hogy e központok segítségével jobb egészségügyi ellátást biztosíthatunk majd polgáraink számára.

Elnök úr, államtitkár asszony, tisztelt képviselők! A végső kompromisszum, ami most előttünk van az asztalon, tükrözi ennek az irányelvnek a szellemiségét és alapvető célját: biztosítani a betegek számára a határokon átnyúló ellátáshoz való jogot, mindeközben figyelembe véve az egészségügyi rendszerek fenntarthatóságát. Nagyszerű nap ez a mai az „egészséges Európa” megteremtéséhez!

Végezetül a következő nyilatkozatot kívánom tenni a szöveg intézményei vonatkozásáról:

„A Bizottságnak kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy azon jövőbeli jogi aktusok egy része, amelyek elfogadásának hatáskörét a jogalkotási aktus biztosította a Bizottság számára, végrehajtási aktus lenne. Végrehajtási hatáskörének gyakorlása során a Bizottság a számára biztosított hatáskör alapján nem fogad el olyan jogi aktusokat, amelyek álláspontja szerint az EUMSZ 290. cikke szerinti, felhatalmazáson alapuló jogi aktusnak minősülnek.”

  Peter Liese, a PPE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, Győri asszony, Dalli úr, hölgyeim és uraim! A mai rendkívül fontos nap a betegek számára egész Európában. Teljességgel elfogadhatatlan volt, hogy az Európai Unió Bírósága megadta a betegeknek azt a jogot, hogy másik tagállamba utazzanak, de számos tagállam nem alkalmazta ezt az ítéletet a gyakorlatban.

A betegek számára az egyetlen lehetőség azt volt, hogy bírósági eljárást indítanak, és ennek keretében akár az Európai Bíróság elé is vihették az ügyüket. Ez meglehetősen cinikus megközelítése a dolgoknak, mert ezek az emberek nem erősek. Betegek, máskülönben nem lenne szükségük kezelésre, és – a legrosszabb esetben – meg is halhatnak, még mielőtt a Bíróság az ügyükben döntést hoz. Ezért is már nagyon időszerű, hogy tisztázzuk a jogi helyzetet.

Grossetête asszony és mindenki más, aki részt vett a munkában, nagyon sokat elért – ideértve a nemzeti kapcsolattartó pontok és az európai referenciahálózatok létrehozását – az azon országokban élő betegek számára, ahol az ítéletet csak többé-kevésbé hajtották végre. Ennek eredményeként sikerült javítani a helyzetet azokban az országokban, ahol a Bíróság ítéletét – elvileg – végrehajtották, úgy, hogy elmozdulás történt a betegek érdekeit szolgáló Európa és az egészséges Európa megteremtése felé, amint azt Dalli úr is említette.

Nem maradt sok időm, így a még rendelkezésemre álló 15 másodpercben szeretnék köszönetet mondani az előadónak, az árnyékelőadóknak, Dalli biztos úrnak, aki rendkívüli elkötelezettséget tanúsított az ügy iránt, és mindenekelőtt Bowis úrnak, aki a karzaton foglal helyet és aki ezen irányelv atyja. Őszinte köszönettel tartozom és gratulálok mindazoknak, aki részt vettek a munkában.

  Dagmar Roth-Behrendt, az S&D képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Ez a jogszabály tulajdonképpen teljesen fölösleges. És remélem, hogy továbbra is fölösleges marad azért, mert a betegeknek nem lesz rá szükségük. Egy tökéletes világban a betegek a legjobb ellátást kapják – a lehető leggyorsabban – abban az országban, ahol születtek vagy ahol élnek.

Az, hogy ma ezt a kérdést boncolgatjuk és hogy holnap elfogadjuk a jogszabályt, a tagállamok cinizmusát jelzi, ahogyan Liese úr nagyon helyesen megjegyezte. Ez azt jelenti, hogy a tagállamok még nem ismerték fel, mivel tartoznak polgáraiknak: gyors, hatékony és magas színvonalú egészségügyi ellátással. Azt jelzi, hogy inkább máshová fektetnek be, mint ezekbe a területekbe, amelyek szolgáltatásokat nyújtanak a polgáraik számára – ez szégyen. Ezenkívül azok a tárgyalások, amelyek a Tanácsban folynak erről a témáról, nem tölthetnek el büszkeséggel bennünket. De ha ezt a jogszabály valamikor tényleg alkalmazásra kerül, mert a betegeknek szükségük van rá, ami ugye nem jó dolog, nagyon fogok ürülni annak, amit elértünk. Hálás vagyok az előadónak, Grossetête asszonynak és képviselőtársaimnak az együttműködésükért.

Nagyon sokat sikerült elérnünk. Sikerült végre a ritka betegségekre helyezni a hangsúlyt. Az ilyen betegségekben szenvedők mindig az ellátás peremére szorultak, és még azt is csak nehezen tudták elérni, hogy egyáltalán valamilyen kezelésben részesüljenek. Végre sikerült információs pontokat felállítanunk a tagállamokban, amelyek tájékoztatják az embereket a jogaikról. Korábban semmi ilyesmire nem volt lehetőség. Ha a jövőben megtörténik a referenciahálózatok felállítása, végül lehetővé válik a tagállamok számára a legjobb gyakorlatok, valamint az aranyra és platinára vonatkozó szabványokkal és a tudományos eredményekkel kapcsolatos információk megosztása. Eddig e téren nem történt koordináció. Vannak kiválósági központok, de nincs köztük koordináció.

Ezek mind óriási sikert jelentenek, a járóbeteg-ellátással és egyéb olyan területekkel együtt, amelyekre most nem térek ki. De vannak olyan dolgok is, amelyek elszomorítanak. Jobban szerettem volna, ha nincs az a felhajtás és civakodás az előzetes engedélyezéssel kapcsolatban, ami pusztán azt jelezte, hogy a tagállamok még nem ismerték fel, hogy mi is igazán fontos. Szerencsére azonban van néhány olyan tagállam, amellyel jól együtt tudunk működni, és ezt ma is megmutattuk. Annak biztosítására kell törekednünk, hogy az egészségügyi rendszer minden országban olyan jó legyen, hogy senki se akarjon másik országba utazni, amelynek nem érti a nyelvét. Ha az, amit ma és holnap teszünk, egy kis lépés ebbe az irányba, mert világosabbá válik, mely országokban van jó, és melyekben van alacsony színvonalú ellátás, mely országok tesznek valamit polgáraik érdekében és melyek nem, akkor nagyon sokat fogunk elérni.

Remélem, hogy ennek kisebb mellékhatása lesz az átláthatóság. Tudnunk kell, mely tagállamokban vannak magas szintű normák, és melyekben alacsonyabbak. Én olyan országból származom, ahol viszonylag nyugodt lehetek. De tudok más tagállamokban élő emberek problémáiról, és szégyellem magam emiatt, mert ez nem méltó az Európai Unióhoz.

Szeretnék köszönetet mondani az előadónak kitartó munkájáért, és különösen Dalli biztos úrnak és csapatának, akik oly sok támogatást nyújtottak az Európai Parlament és e jogszabály atyja, Bowis úr számára még a korábbi parlamenti ciklusban, aminél többet nem is kívánhattunk volna. Külön köszönetet mondok a belga elnökségnek, amely most nem képviselteti itt magát, de amely mindent megtett annak biztosítása érdekében, hogy ez a folyamat sikerrel záruljon. Jóllehet a belga elnökség maximálisan kihasználta hatáskörét, nem mindig tudott sokat elérni, sokszor más tagállamok makacssága, begyepesedett elképzelései miatt. De valamit tettünk, és hiszem, hogy holnap tiszta lelkiismerettel tudunk igennel szavazni erre a jogszabályra.

(Taps)

  Antonyia Parvanova, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Visszatekintve arra, amikor négy évvel ezelőtt az ALDE képviselőcsoport elindította az „Európa a betegekért” kampányt, jó okom van üdvözölni a Tanáccsal decemberben elért megállapodást. Először is gratulálok az előadónknak, Grossetête asszonynak és az árnyékelőadóknak eredményes együttműködésükért, valamint az általuk végzett nagyszerű munkáért. És gratulálni szeretnék e kezdeményezés atyjának, kollégánknak, John Bowis úrnak is.

A Parlament egységes és határozott maradt a Tanáccsal folytatott tárgyalások során. Kiálltunk a betegek mellett, és most először világos jogalkotási keret áll rendelkezésre azon betegek számára az EU-ban, akik egy másik tagállamban igényelnek orvosi ellátást. Az elért megállapodást egy kis lépésként kell értékelnünk, amely azonban valódi eredményt hoz a betegek számára Európában: erősíti a jogaikat, ugyanakkor előtérbe helyezi a szükségleteiket, a rendelkezésükre álló információkat, valamint az ellátás minőségét és biztonságát.

Ugyanakkor biztos vagyok abban, hogy a Parlament ennél ambiciózusabb eredményt is támogatott volna. És bár elismerem, hogy a tagállamoknak képesnek kell lenniük előzetes engedélyezési rendszert felállítani egészségügyi rendszerük fenntarthatóságának biztosítása érdekében, sajnálom, hogy időnként a szervezeti megfontolásokat a betegek érdeke és szükségletei elé helyezik – és ez a belga elnökségre is vonatkozik. De mi a polgárainkat képviseljük és az a feladatunk, hogy itt, ebben a Házban képviseljük őket.

Hadd említsek egy példát: a minőség és a biztonság kérdését. Míg a tagállamok fontosnak tartották minőségi és biztonsági kockázatok megállapítását az előzetes engedélyezés elutasításának kritériumaként, vonakodtak elfogadni – és elleneztek is – egy, az információ megosztását célzó rendszert, csakúgy mint az erre a területre vonatkozó követelmények szintjének uniós szintű emelését.

Az ALDE képviselőcsoport üdvözli a jövőbeni irányelvet, de szigorúak leszünk a végrehajtásával kapcsolatban és gondoskodunk róla, hogy megfelelő beszámolási és nyomon követési rendszer működjön az irányelv helyes végrehajtásának biztosítása érdekében, és hogy az előzetes engedélyezésre és a visszatérítésre vonatkozó rendelkezések ne váljanak indokolatlan akadállyá a betegek számára.

Az egyik dolog, amit sajnálatosnak tartok, az az e-egészségügy terén folytatott együttműködés tekintetében elfogadott rendelkezések visszafogottsága, ami újfent az egészségügy terén legfejlettebb tagállamok erős ellenállására vezethető vissza. A Bizottság eredeti javaslata nagyon meggyengült. A következő kérdésem lenne Dalli biztos úrhoz: mérlegelné-e a Bizottság egy önálló javaslat kidolgozását az e-egészségügyről, az együttműködés előmozdításáról, az adatok cseréjéről és kölcsönös felhasználásáról, valamint a betegek biztonságáról, ezzel azt valósággá téve Európában?

  Jean Lambert, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Itt, a Parlamentben valószínűleg sokan emlékeznek arra, hogy az első olvasat alkalmával milyen nagy érdeklődést váltott ki ez a téma, és csak azt hallhattuk, milyen különbségek vannak közöttünk. Voltak, akik amiatt aggódtak, hogy a piaci erők elnyomják-e az általános érdekű szolgáltatásokat; és azok, akik a betegeknek a választáshoz és az utazáshoz való joga miatt aggódtak, szembekerültek azokkal, akik azt kérdezték, hogy valójában mely betegek élnének ezzel a választási lehetőséggel.

Úgy vélem, hogy most, a viták lezárultával, elfogadható kompromisszumra jutottunk. Mint ahogyan arra többen rámutattak, azon orvosilag indokolt esetekre, amikor sürgős kezelésre van szükség, a szociális biztonsági koordináció keretében már van egy működő rendszerünk. Ez az irányelv inkább a piaci rendszerrel foglalkozik, amely magában foglalja a választás lehetőségét, amelyben az emberek megválaszthatják, hol igényelnek ellátást, és az ellátás költségeinek megtérítése követi őket. Tehát egyértelmű szabályokat állítottunk fel, és a tagállamok most már rendszereket hozhatnak létre, amelyek révén biztosíthatják, hogy ki tudják elégíteni a szükségleteket.

Ezt az irányelvet azért is üdvözlendőnek tartom, mert foglalkozik a jogi szempontokkal és a jogbiztonsággal kapcsolatos kérdésekkel – például azzal, hogy kit terhel az utókezelés felelősége; probléma esetén milyen jogorvoslati lehetőségek állnak rendelkezésre; valamint az annak biztosításával kapcsolatos kérdésekkel, hogy a kezelést képesítéssel rendelkező gyógyászati szakemberek hajtják végre.

A ritka betegségek tekintetében pedig sikerült olyan kompromisszumot elérnünk, amely jobb, mint amire az első körben törekedtünk.

Mint sokan elmondták, sok beteg számára ez jól fog működni, de gondoskodnunk kell saját betegeinkről is, saját tagállamunkban.

  Milan Cabrnoch, az ECR képviselőcsoport nevében. – (CS) Elnök úr! Először is szeretnék köszönetet mondani a két előadónak: Grossetête asszonyak és Bowis úrnak. Ma van pontosan két éve, hat hónapja és 16 napja, hogy az Európai Bizottság benyújtotta a határokon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló, már régóta várt irányelvét. Ennek az irányelvnek a története azonban sokkal messzebbre nyúlik vissza, ugyanis ez a kérdés eredetileg a szolgáltatásokról szóló irányelv részét képezte. Ma már világos, mennyire nagy hiba volt kihagyni az egészségügyi szolgáltatásokat a szolgáltatásokról szóló irányelvből. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy az elfogadott irányelv csak a betegek jogaival foglalkozik, míg az egészségügyi szolgáltatások Unión belüli szabad mozgásának kérdése megoldatlan marad. Lehet, hogy a tagállami egészségügyi rendszerek ugyanezeken az általános elveken alapulnak, de az egészségügyi ellátás szervezése terén nagy különbségek vannak az egyes tagállamok között.

A szöveg, amiről holnap szavazni fogunk, és amit támogatni fogok, erős kompromisszumot jelent a polgárok és a betegek jogai, illetve a tagállami kormányok aggályai között. A számos engedmény és viszontagság ellenére a benyújtott javaslat egy kicsi, de mégis jelentős előrelépést képvisel. A javasolt irányelv világosan – bár nem tökéletesen – megfogalmazza a betegek jogait; biztosítja számukra az információhoz való hozzáférést; és a szubszidiaritás elvével összhangban egyértelműen megerősíti a tagállami kormányok kizárólagos hatáskörét az egészségügyi ellátás szervezése és finanszírozása, valamint a területükön nyújtott ellátás minősége, biztonsága és elérhetősége tekintetében, lehetővé téve számukra azon szabályok meghatározását, hogy mely polgárnak kell adott esetben engedélyt kérnie ahhoz, hogy külföldön ellátásban részesülhessen.

Hölgyeim és uraim! Remélem, hogy az elkövetkező években tovább dolgozunk még ezen az irányelven, és erősíteni tudjuk a betegjogokat az EU-ban.

  Kartika Tamara Liotard, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr! Holnap lesz a nagy nap, amikor az egészségügyi ellátás a belső piac egy terméke lesz. Az új irányelv kereskedelmi áruként kezeli az egészségügyi ellátást. Azok, akiknek a legtöbb pénzük van, az elsőként férhetnek hozzá azokhoz a helyekhez, ahol a legnagyobb volumenű és a legolcsóbb az egészségügyi ellátás. Ez a javaslat azonban fenn fogja tartani a meglévő kétlépcsős egészségügyi rendszert. Nem tudom, hány képviselőtársam tud azonosulni azzal, amit mondok. Az egészségügyi ellátás alapvető szükséglet, amelyhez mindenkinek egyenlő hozzáféréssel kell rendelkeznie. Azok, akik holnap igennel fognak szavazni, valószínűleg azt gondolják, hogy hatalmas előrelépést érnek el betegek számára, de határozottan állíthatom, hogy nem ez a helyzet. Én támogatok mindent, ami javítja a betegek jogait, de ha elfogadjuk ezt az irányelvet, számos probléma merülhet fel a betegjogok terén; mondanék néhány példát.

A biztosítók csak akkor fogják szívesen küldeni külföldre a betegeket, ha ott olcsóbb kezelést biztosítanak számukra. Ez csökkenteni fogja az ellátás volumenét a betegek származási országában. Az olyan kezeléseket, amelyek már nem nyereségesek, már nem fogják felkínálni a drágább régiókban. Nem hogy több jogot nem biztosítanak a betegek számára, hanem még választási lehetőségük sem lesz: kénytelenek lesznek külföldre utazni. Emellett az olyan régiókból származó betegek, ahol olcsóbb az ellátás, nem tudnak majd más régiókba utazni, mivel nem térítik vissza automatikusan számukra a kezeléssel járó költségeket. Az egészségügyi turizmus, amely ezen irányelv ki nem mondott célja, így csak a gazdagok számára lesz lehetőség.

De most nézzük azokat a régiókat, ahol olcsó az egészségügyi ellátás, illetve ahol rövidek a várólisták: az egészségügyi turizmus végül olyan sok beteget fog vonzani hozzájuk, hogy saját, helyi betegeik fognak kiszorulni. Ennek egy példájáról olvashattunk a belga De Standaard hétfői számában, és biztosíthatom Önöket arról, még sok ilyen esetről hallhatunk majd. Minden betegnek joga van a minőségi és a saját anyanyelvén nyújtott ellátáshoz, a lakóhelyéhez közel, ahol a családja is könnyen elérheti. Ehelyett Európa arra bátorítja a betegeket, hogy igényeljenek külföldön ellátást és hagyják, hogy a piac tegye a dolgát. Azok a képviselők, akik ezzel egyetértenek, holnap igennel szavaznak majd; viszont azoknak, akik velem értenek egyet, határozottan nemmel kell szavazniuk.

  Oreste Rossi, az EFD képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Az irányelv eredetileg tartalmazott néhány meglehetősen nehéz részt. A szakbizottságban és a háromoldalú párbeszéd keretében folytatott megbeszélések során sikerült egy olyan szövegről megállapodni, amely összességében kiegyensúlyozott, és amely foglalkozik az egészségügyi ellátás minőségével és biztonságával kapcsolatos szükségletek kérdésével, a visszatérítés alapelveivel, az előzetes engedélyezéssel, a ritka betegségek kezelésével kapcsolatos határon átnyúló együttműködéssel és az elektronikus egészségügyi szolgáltatásokkal.

Valamennyi beteg határon átnyúló egészségügyi ellátáshoz való jogának elismerését tűztük ki célul, ezzel megakadályozva az egészségügyi turizmust. A más tagállamok állampolgárainak kezelését magában foglaló egészségügyi szolgáltatás költségeit nagyon helyesen a beteg származási országának kell állnia.

Ezenkívül kötelezni akartuk a tagállamokat az egészségügyi ellátás alapvető szintjének biztosítására, de ez nem volt lehetséges. Tekintettel arra, hogy a tárgyalások eredményeként sikerült több helyen is javítani a szövegen, igennel fogok szavazni. Ez vonatkozik a másik, még megvitatás alatt álló szövegre is, amely az Alzheimer-kórra és más demenciákra irányuló európai kezdeményezésről szól, és amely az első lépés egy, a meglévő politikák közötti integráció megvalósítását célzó jogalkotási javaslat benyújtásához.

A két intézkedés közös célja annak hangsúlyozása, hogy jobb koordinációra van szükség a tagállamok között, kizárólag a polgárok érdekében.

  Csanád Szegedi (NI). – (HU) Tisztelt elnök úr, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt államtitkár asszony! Személy szerint támogatom a határokon átnyúló egészségügyi ellátására vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló jelentést. Számos példa bizonyítja, hogy nagyon sokan más tagállamhoz fordulnak megfelelő egészségügyi ellátásért. Mindannyiunk előtt ismert a luxemburgi Kohl-ügy, amely erre bizonyíték. Sajnos az EU külső és belső különbsége, és ezalatt értem a nyugat-európai és kelet-európai részek különbségeit, nem merülnek ki abban, hogy gazdasági különbségek vannak, szociális ellátásban különbségek vannak, hanem az egészségügyi ellátások tekintetében is mély szakadék tátong, és az Európai Parlamentnek feladat az, hogy ezeket a különbségeket csökkentsük, tehát a nyugat- és a kelet-európai különbségeket csökkentsük, ugyanis az egységesen jó egészségügyi ellátással lehet csökkenteni azoknak a számát, hogy az emberek egyik tagállamból egy másik tagállam egészségügyi ellátását vegyék igénybe. Mindezeken felül elengedhetetlen egységesíteni a betegbiztosítók szerepét, ezzel lehetne szabályozni, hogy ne csorbuljon a szabad mozgás egyetemes uniós elve.

Ezeken túlmenően szükségesnek tartom a szakmai kollégium ajánlásainak összehangolását, hogy azonos betegségcsoportokra azonos kezeléseket alkalmazzanak az egyes tagállamokban. Az egészség az nem lehet kiváltság, és az azonos betegséget nem lehet másként kezelni Magyarországon csak azért, mert Kelet-Európa és rosszabb az anyagi körülmény, és Svédországban csak azért mert Nyugat-Európa és jobb anyagi körülmények között élnek az emberek.

  Christofer Fjellner (PPE). – (SV) Elnök úr! Úgy vélem, hogy a holnapi szavazás az egyik legfontosabb szavazás lesz, amiben részt veszek az Európai Parlamentben töltött hat évem során. Nem azért lesz ennyire fontos, mert sok embert érint – a legtöbb embernek természetesen joga van ahhoz, hogy a lakóhelye szerinti tagállamban jó, időben történő egészségügyi ellátásban részesüljön, és a legtöbben ezt is akarják. Azok számára azonban, akiket a határon átnyúló egészségügyi ellátás kérdése valóban érint, ez rendkívül fontos. Akár élet és halál kérdése is lehet. Ezenkívül az európai együttműködés alapvető gondolatához, a szabad mozgáshoz is kapcsolódik. Szégyenteljes, hogy a mozgás szabadságát csak most terjesztjük ki azokra, akiknek a legnagyobb szükségük lehet rá: a betegekre.

Ez a dokumentum kompromisszum, és tudom, hogy én és az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) képviselőcsoportjához tartozó kollégáim számos tekintetben tovább mentek volna. De emlékeznünk kell arra, hogy is állt a helyzet még nem olyan régen, amikor oly sok szó esett az egészségügyi turizmusról, a nemzeti egészségügyi rendszerek összeomlásának rémképéről, az előzetes értesítés követelményéről, vagy – minden kertelés nélkül kimondom – arról, hogy nekünk – mint betegeknek – engedélyt kellett kérnünk, mielőtt élhettünk volna az Európai Bíróság által biztosított jogainkkal. Így álltak a dolgok azelőtt, és ennek fényében nézve, az a tény, hogy egyáltalán döntésre jutottunk, óriási sikernek tekinthető.

Nem gondolom, hogy ezt a döntést a svéd vagy az európai baloldal tettei eredményeképpen hozzuk meg, inkább azok ellenére. Emlékszem a korábbi megfogalmazásra, és arra a tényre, hogy például a svéd szociáldemokraták tartózkodtak az első olvasatról tartott szavazáskor. Tegnap valaki azt kérte, hogy előzetes értesítési rendszert hozzanak létre Svédországban. Remélem, Svédország nem teszi ezt. Sok évig elboldogultunk előzetes értesítések nélkül, és remélhetőleg ez a jövőben sem lesz másképp.

De holnap döntést kell hoznunk itt, az Európai Parlamentben, és azután átadjuk a stafétabotot a tagállamoknak és a Bizottságnak. Hajtsátok ezt végre, hogy megerősíthessük a betegek jogait, ahelyett, hogy gyengítenénk azokat. Ezt kérem a tagállamoktól. A Bizottságnak pedig azt üzenem: tartsák szemmel a tagállamokat, mert azok el akarják majd kerülni az irányelv végrehajtását.

  Gilles Pargneaux (S&D). – (FR) Elnök úr, Győri asszony, biztos úr! Először is engedjék meg, hogy elégedettségemet fejezzem ki a holnap szavazásra kerülő irányelv tekintetében elért haladással kapcsolatban. Éveken át csak az Európai Bíróság rendezte a határokon átnyúló egészségügyi ellátással és a betegjogokkal kapcsolatos vitákat.

Ma a betegmobilitás már nem ritka jelenség Európában, sőt, a mindennapi élet részévé vált. A határokon átnyúló kezelések ma az összes egészségügyi kiadás 1%-át teszik ki Európában.

De nem szabad összekevernünk a betegmobilitást és az egészségügyi turizmust, ami az elmúlt években kialakult. Az utóbbi már kezd szervezett formában működni, és sajnos egyre inkább nyereségesnek bizonyul. Az egészségügyi ellátás versenyalapú piaccá kezd válni.

A német Magyarországra megy fogorvoshoz, a brit pedig – ha van elég pénze – Franciaországba megy, hogy ott gyorsabban megoperálják. Számos példa van erre. Mindazonáltal biztosítanunk kell, hogy az egészségügyi ellátást ne árucikként kezeljék, azaz hogy ezen a téren mindannyian egyenlők legyünk. Az elmúlt három évben ezért is védelmeztük a biztosítás helye szerinti tagállam általi előzetes engedélyezés elvét a kórházi és a nem kórházi kezeléssel kapcsolatban.

Elismerésemet szeretném kifejezni az előadók, Grossetête asszony, és szocialista előadónk, Roth-Behrendt asszony munkája iránt, és külön szeretnék nekik gratulálni, mivel munkájuknak köszönhetően jelentős előrelépést tudtunk tenni, például az ellátás visszatérítése, a nemzeti kapcsolattartó pontok és az európai referenciahálózatok létrehozása, a ritka betegségek kezelése, valamint a tagállamok közötti fokozott együttműködés terén.

Elnök úr, biztos úr! A munkánk még nem fejeződött be. Tovább kell lépnünk, túl kell haladnunk az eddig elért eredményeket, hogy megszüntethessük az Európában még mindig meglévő különbségeket. Tudom, hogy együtt képesek vagyunk biztosítani az európai betegek és polgárok számára az egyenlő bánásmódot.

  Corinne Lepage (ALDE). – (FR) Elnök úr, Győri asszony, biztos úr! E megállapodás legfőbb érdeme az, hogy jogi szempontból tiszta helyzetet teremt, mint ahogyan képviselőtársam is említette. Mostanáig a Bíróság volt felelős ezekért a kérdésekért, ami az általunk most megszüntetésre kerülő jogi bizonytalanságot okozza. Úgy vélem, nagyon hálásnak kell lennünk az előadónak, Grossetête asszonynak, valamint az árnyékelőadóknak és Dalli úrnak a munkájukért. Ez a jogszabály javítja a betegeknek nyújtott tájékoztatást, az ellátás minőségét, valamint a költségekkel és a visszatérítéssel kapcsolatos eljárásokat.

Elégedett vagyok a költségesebb kezelésekre – például a kórházi kezelésre, speciális kezelésre vagy a betegek számára különös kockázatot jelentő kezelésekre – vonatkozó előzetes engedélyezési rendszerekkel is. A cél természetesen nem annak megakadályozása, hogy a betegek külföldön igényeljenek ellátást, hanem hogy elejét vegyük az egészségügyi turizmusnak és kivédjük a szociális biztonsági rendszereket fenyegető kockázatokat.

Ugyanakkor vegyes érzéseim vannak ezen eljárás végrehajtási feltételeivel kapcsolatban, ami az egyenlőtlen bánásmód kockázatát hordozhatja magában a más tagállamokból érkező polgárok esetében.

Először is, pontosan mit jelent az, hogy „ésszerű határidő”? Mindenképpen gondoskodnunk kell arról, hogy az „ésszerű határidő” nem jelent kockázatot a betegek számára.

Arról is meg kell bizonyosodnunk, hogy a tagállamok pénzügyi eljárásokat hoznak létre annak biztosítására, hogy a betegeknek – különösen a kevésbé jómódúaknak – ne kelljen túl sokat előre fizetniük. Elfogadhatatlan lenne, hogy adminisztratív nehézségek miatt gyengülnének a betegek jogai.

Végül, az egészségügyi ellátás során felmerült költségek visszatérítése tekintetében meghozott különböző tagállami döntések szintén egyenlőtlenségeket okozhatnak a betegek körében, ha valahol van minimális visszatérítés, máshol pedig valami más van.

Elnök úr! Biztos úr! Ezekről szerettem volna a beszélni.

  Claude Turmes (Verts/ALE). – (DE) Elnök úr! Hölgyeim és uraim! Bowis úr! Ez az irányelv világos, átlátható jogokat teremt. Ha külföldre akarok utazni, egyértelmű lesz a helyzet, és a döntések a jövőben nem tetszőlegesen hozzák meg, mint ahogyan az néhány országban történt. Ezenkívül jobb tájékoztatás áll majd rendelkezésre, ha másik országban akarok egészségügyi ellátást igénybe venni. De ezt az irányelvet még végre kell hajtaniuk a nemzeti kormányoknak. Az irányelv olyan dolgot akadályozott meg, amiről a Bizottság és talán e Parlament néhány tagja álmodozott, azaz a határok megnyitását a nemzeti egészségügyi rendszerek javítása érdekében. Büszke vagyok arra, hogy a két előadóval együtt, akik közül az egyik Grossetête asszony, sikerült fenntartanunk az egyensúlyt. Kinyilvánítottunk az egészségügyi turizmussal szembeni ellenállásunkat, és az iránti támogatásunkat, hogy a nemzeti rendszereknek ne kínáljanak alá. Az irányelv nem oldja meg a gyógyászati ellátás minőségében fennálló különbségek problémáját. Ez csak úgy oldható meg, ha az egyes tagállamokban elengedő kellő beruházás valósul meg.

Dalli úr! Tisztelt Bizottság! Örömmel venném, ha most, hogy már készen áll ez az irányelv, nagyobb figyelmet fordítanának a szociális biztonság szabályozására, amely rendszer mindennek alapja, és amely egyértelműen meghatározza, ki támogatott és hol van minden jól megszervezve. Nagyobb nyomást kellene gyakorolniuk a tagállamokra annak biztosítása érdekében, hogy ezt a szabályozást hatékonyabban hajtsák végre, ahelyett, hogy új ötletekkel állnak elő a szabályozás enyhítéséről és a versenyről.

  Kay Swinburne (ECR). – Elnök úr! Ez az irányelv konkrét lépéseket jelent a betegek azon jogának megerősítésében, hogy egészségügyi ellátásban részesülhessenek az EU bármely tagállamában. Az irányelv iránti kifejezett érdeklődésemet az magyarázza, hogy a végrehajtása különös hatással lesz választókerületemre, Walesre, ahol – annak ellenére, hogy a brit kormány tárgyalt az EU-val az egészségügyi kérdésekről – a későbbiekben az egészségügyi ellátás és annak irányítása a Welsh Assembly Government, azaz a walesi nemzetgyűlés végrehajtó szervének feladata.

A walesi egészségügyi rendszerre gyakorolt lehetséges hatással kapcsolatos kezdeti aggályaim – a visszatérítésre és az előzetes engedélyezésre gondolok – szertefoszlottak, miután bizonyos fokú rugalmasságot építettek be ezekbe a javaslatokba. A tagállamok és a regionális partnerek azon képessége, hogy előzetes engedélyezéssel dönteni tudjanak a támogatott kezelésekről, valamint a visszatérítések felső összegének meghatározása némiképp enyhíti majd a már most is túlfeszített és túlterhelt egészségügyi rendszerekkel kapcsolatos nyugtalanságot.

Egykori és jelenlegi parlamenti képviselőtársaim – különösen Bowis úr – munkájának eredményeképpen elégedettséggel tölthet el az, hogy sikerült haladást elérni a betegek számára nyújtott jobb tájékoztatás, az egészségügyi ellátó rendszerek közötti választás segítése, valamint a különböző uniós egészségügyi rendszerek közötti nagyobb együttműködés terén. Ennek eredményeképpen remélhetőleg EU-szerte emelkedni fog a színvonal, a betegek választási lehetőségének köszönhetően.

  João Ferreira (GUE/NGL). – (PT) Elnök úr! Az irányelv mögött meghúzódó szándék már kezdettől fogva világos volt: az, hogy az egészségügyi szolgáltatásokat bevonjuk a szolgáltatások liberalizálásának célkitűzése alá, és ezzel kielégítsük gazdasági és pénzügyi csoportok érdekeit azáltal, hogy bővítjük üzleti területüket az egészségügyi ágazatban az Európai Unió valamennyi országában, az egészségügyet pedig pusztán egyfajta árucikknek tekintjük, míg az egészségügyi szolgáltatások igénybevevőit egyszerű fogyasztókként.

Ez a javaslat fokozni fogja az európaiak közötti egyenlőtlenségeket, és ártani fog azoknak, akinek nem áll módjában magán egészségügyi szolgáltatásokat vagy más uniós tagállam egészségügyi ellátását igénybe venni. Az irányelv elfogadása és az annak végrehajtásából adódó hatalmas költségek – még a szövegben foglalt módosítások ellenére is – súlyos következményekkel járnak majd egyes országokra, főként Portugáliára és nemzeti egészségügyi szolgálatára nézve.

A gyakorlatban az a helyzet, hogy ugyanaz az Európai Unió, amely szigorú korlátozásokat vezet be a nemzeti költségvetésekre vonatkozóan, amikor a közszolgáltatások – például az egészségügy – finanszírozásáról van szó, nem habozik túlterhelni ezeket a költségvetéseket, amikor közpénzek folyósításáról van szó az egészségügyben érdekelt magán gazdasági és pénzügyi csoportok számára, vagy az egészségügyi turizmus ösztönzése érdekében.

Sőt, az üzlet előmozdítása iránti buzgalmában a javaslat nem tartalmaz megfelelő biztosítékokat az ellátásokat igénybe vevők biztonsága vagy az ellátás minősége tekintetében, különösen a nem kórházi ellátások esetében. Szemben azzal, amit néhányan mondtak, az előzetes engedélyezési rendszer nem határozza meg pontosan ezeket az eseteket. Ezért az erre irányuló szándékot is akadályozni kell, hasonlóan ahhoz, ami 2007-ben történt, amikor a rossz hírű Bolkestein irányelvből kizárták az egészségügyi szolgáltatásokat.

  Jaroslav Paška (EFD). – (SK) Elnök úr! Először is csalódottságomat szeretném kifejezni a Tanácsnak a határokon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló irányelvvel kapcsolatos álláspontjával kapcsolatban, miután a első olvasatban nem fogadta az Európai Parlament több jó módosító javaslatát.

Az Európai Parlament ugyanis az első olvasatban jó alapot hozott létre a határon átnyúló egészségügyi ellátás szabályainak helyes tagállami alkalmazására vonatkozóan, oly módon, hogy a betegek – indokolt esetben, illetve a meghatározott szabályokkal összhangban és a bíróságok terhelése nélkül – más tagállamban is igénybe vehetik a számukra szükséges járóbeteg- vagy kórházi ellátást.

Ezért jó dolog, hogy amikor a jelentést a bizottságban kidolgoztuk a második olvasatra, tudtuk folytatni az eredeti elméletet, kifejezve a Parlament első olvasatbeli álláspontját, és a határon átnyúló egészségügyi ellátásra jellemző, jelenlegi homályos helyzetből kiindulva eljuthattunk a probléma kifinomult megoldásához.

A kompromisszumos szöveg – amely a Bíróság ítélkezési gyakorlatát veszi alapul és amelyet ma, itt megvitatunk – új lehetőségekkel szolgál polgáraink számára és új színvonalat teremt az egészségügyben. Ezért – véleményem szerint – törekednünk kell arra, hogy ez az irányelv minél gyorsabban alkalmazásra kerüljön a hétköznapi életben.

  Licia Ronzulli (PPE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Évekig tartó jogi folyamat után, holnap végre szavazni fogunk arról a jelentésről, amely lehetővé teszi azon európai polgárok számára, akik minden évben kénytelen külföldre utazni, hogy megbízható jogi alapokon álló, megfelelő orvosi ellátásban részesülhessenek.

Az irányelv lehetőséget biztosít minden beteg számára – és nem csak a legjobban tájékozottaknak vagy a leggazdagabbaknak –, hogy élhessenek azon jogaikkal, amelyeket az Európai Unió Bírósága az évek során ítéleteiben már elismert. A nemzeti kapcsolattartó pontok megnyitásával a határon átnyúló egészségügyi ellátás már nem lesz pusztán hit kérdése, amikor is – ahogyan az eddig volt – a betegségtől elgyengült embereknek sajnos oly sokszor kellett bürokratikus, nyelvi és pénzügyi problémákkal bajlódniuk.

Ami a kórházi ellátást illeti, a biztosítás helye szerinti tagállam felkérheti az egészségügyi ellátást külföldön igénybe venni kívánó betegeket előzetes engedélyezésre, ami nyilvánvalóan szükséges az adott tagállam egészségügyi rendszere stabilitásának megőrzése érdekében. Bizonyos esetekben talán többet is lehetne tenni a betegek védelme érdekében, például az előzetes értesítési rendszer tekintetében, amely lehetővé teszi a tagállamok számára az orvosi költségek megelőlegezését, de csak önkéntes alapon.

Végül, hangsúlyozni szeretném, milyen lelkesedéssel tölt el, hogy részt vehetek egy ilyen átfogó vitában, amelynek egyetlen közös nevezője van: az, hogy véget vessünk a betegek ezrei által átélt megpróbáltatásoknak Európában. És ez a pillanat – úgy tűnik – végre eljött!

  Karin Kadenbach (S&D). – (DE) Elnök úr, Győri asszony, Dalli úr! Ahogyan én értelmezem, a politika dolga az, hogy védelmezze és javítsa polgáraink életminőségét. Jelenleg az egészségügy terén ez nem könnyű feladat. Alapvetően a tagállamok feladata az egészségügy és a legjobb egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés biztosítása, függetlenül a betegek jövedelmétől vagy attól, hogy mely régióban élnek.

Ugyanakkor, még a lehető legjobb nemzeti egészségügyi rendszerben is előfordulhat, hogy a betegeknek más országok által nyújtott segítségre, támogatásra vagy orvosi van szükségük vagy azt akarják igénybe venni. Ez az irányelv lefekteti annak a jogi alapjait és garanciáit, hogy a betegek további adminisztratív eljárások nélkül igénybe vehessék ezeket a szolgáltatásokat, jogi bizonytalanság nélkül, és anélkül, hogy nagy előlegeket kelljen kifizetniük.

A hosszú tárgyalási folyamatot követően, ezt az irányelvet valódi sikernek tartom, még akkor is, ha az egyes tagállamok egészségügyi rendszereinek és a biztosítótársaságoknak óriási erőfeszítést kell tenniük a végrehajtás érdekében. Nagyon remélem, hogy e tekintetében továbbra is nyomást fognak gyakorolni, mert a legjobb irányelvek is csak megfelelő végrehajtás mellett lehetnek eredményesek. Arra is felszólítom Önöket, legyenek állhatatosak a megelőző intézkedések és az egészségügyi ellátás kiterjesztésére irányuló törekvéseikben. Azt akarjuk, hogy Európa polgárai a lehető leghosszabb ideig maradjanak egészségesek, és a lehető legjobb hozzáférésük legyen a magas színvonalú egészségügyi ellátáshoz, a lehető legalacsonyabb áron.

  Frédérique Ries (ALDE). – (FR) Elnök úr, Győri asszony, biztos úr! Én is szeretnék köszönetet mondani az előadónknak, Grossetête asszonynak, aki nagyszerű munkát végzett, miután átvette a stafétabotot egykori képviselőtársunktól, Bowis úrtól. Hallva ezt a sok gratulációt, kicsit úgy tűnik, hogy ma Bowis urat ünnepeljük.

Fontosnak tartom kiemelni, hogy a belga elnökség jelentős szerepet játszott a folyamatban, és megtett minden szükséges lépést annak érdekében, hogy elérje ezt a nehéz kompromisszumot a Parlamenttel, és különösen bizonyos tagállamokkal, amelyek álláspontja – hogy is fogalmazzak – esetenként ellenállásba hajlott.

Ez a határokon átnyúló egészségügyi ellátásról szóló irányelv alapvető fontosságú, még akkor is, ha csak a nemzeti egészségügyi költségvetések 1%-át érinti, mivel – a számoktól eltekintve – a szimbólum erejére kellene fókuszálnunk, azaz hogy minden európai polgárnak törvény adta joga, hogy külföldön kezelést kapjon és visszatérítést nyújtsanak számára az igénybe vett kezelés tekintetében, továbbá hogy mindezekről megfelelő tájékoztatásban részesüljön.

Ezenkívül fontos volt egyértelmű biztosítékokat meghatározni az egészségügyi turizmus minden formájának megakadályozása érdekében, és egyben azért, hogy kellő rugalmasságot vigyünk a szövegbe, ezzel ösztönözve a diagnózis felállítását és a kezelést a határ mindkét oldalán. Itt most kifejezetten bizonyos betegségekre gondolok, például a ritka betegségekre.

Elnök úr! Végül még annyit mondanék, hogy ez az első alapvető fontosságú lépés. De tovább kell mennünk, és tovább kell küzdenünk az egészséges Európa megvalósításáért, amely cél oly fontos számunkra.

  Tadeusz Cymański (ECR). – (PL) Elnök úr! Nincsenek ideális törvények. Mindegyiknek vannak előnyei és hátrányai, de ez az irányelv határozottan több reményre ad okot, mint félelemre. Európa, az itt zajló gyors változások ellenére továbbra is olyan kontinens marad, ahol óriási különbségek, sőt, ellentétek találhatók. Ez az egészségügyi ellátás szintjére és volumenére egyaránt vonatkozik, és nyilvánvaló, hogy több félelem merül fel a szegényebb országok részéről, amelyek átalakulóban vannak és megpróbálják beérni nyugati társaikat. Az átalakulóban lévő országokban az egészségügy finanszírozása és az ellátás azonban sokkal, sokkal alacsonyabb szintű.

Az irányelv ezért óriási lehetőség és reményforrás azon országok betegei számára, amelyekről most beszélek. A kormányok nagy kihívás előtt állnak, de paradox módon ez az irányelv tulajdonképpen számos reformot kényszerít ki és felhívja a figyelmet az egészségügy alulfinanszírozottságára. Az alulfinanszírozás ugyanis nem csak ezen országok korlátozott pénzügyi lehetőségeiből adódik, hanem a jelenlegi politikák hibáiból is, és abból, hogy alulbecsülik azt, hogy az egészség milyen nagy jelentőséggel bír az európai polgárok számára.

Köszönöm a figyelmüket, és az irányelv támogatására kérem Önöket, a védzáradék végső formájától függetlenül. A védzáradék a kompromisszum kifejeződése, és a „kompromisszum” olyan szó, amit örömmel fogadunk.

  Sabine Wils (GUE/NGL). – (DE) Elnök úr! A betegmobilitásról szóló irányelvtervezet gyorsan oda vezethet, hogy az EU-ban az egészségügyet a legkisebb közös nevező szintjére csökkentjük a szolgáltatás-alapú megközelítéssel. Képviselőcsoportom határozottan ellenzi, hogy a fizetés az egészségügyi ellátás kritériumává válhasson és a betegeket fogyasztókként kezeljék.

A javasolt irányelv lehetővé teszi az egészségbiztosítók számára, hogy a betegeket külföldre küldjék olcsóbb ellátásért. Ez erős versenyt eredményez majd és nyomást gyakorol az árakra az egészségügyben. Ha egy adott kezelés néhány száz kilométerrel távolabb olcsóbban elérhető, és ha a betegeket odaküldik a biztosítótársaságok, ez oda vezet majd, hogy az a kezelés helyi szinten már nem lesz biztosított. Ezért az egészségügy egyszerűen követni fogja a neoliberális piacpolitikát, ahelyett, hogy a betegek jólétét helyezné előtérbe.

Azt szeretném kérdezni Önöktől, tisztelt képviselőtársaim, hogy akarnak-e egészségügyi turizmust ebben az érzékeny ágazatban. Én azt támogatom, hogy a betegek a lakóhelyük közelében részesüljenek egészségügyi ellátásban. Ez állami feladat, az általános érdekű szolgáltatások nyújtásának része, amelynek minden polgár számára biztosítottnak kell lennie a lakóhelye közelében.

  Anna Rosbach (EFD). – (DA) Elnök úr! A betegek nem akarnak külföldre menni, ha a kezelés ugyanolyan jó a lakóhelyük szerinti országban is. Szóval ez a javaslat a legjobb, amit elérhetünk. Biztosítjuk, hogy a finanszírozási modell ne változzon, és hogy a nemzeti egészségügyi rendszerek ne gyengüljenek meg, ugyanakkor gondoskodunk arról, hogy a betegeknek több lehetőség álljon rendelkezésre a más uniós országokban nyújtott kezelésekhez.

A betegek könnyebben vehetnek igénybe ellátást egy másik országban, ha például az ott kínált szakértelem és kezelés nem biztosított a lakóhelyük szerinti országban. Ez fontos szempont, ha olyan nagyon ritka betegségekről van szó, amelyek rendkívül speciális szaktudást igényelnek. Ha e ritka betegségek kezelését néhány helyszínre tudnánk koncentrálni az EU-ban, a betegek gyógyulási esélye sokkal nagyobb lenne, mivel azok az orvosok, akik speciális készségeiket gyakrabban alkalmazzák, valószínűbb, hogy jobb eredményeket érnek el. Mindazonáltal ez nem jelentheti azt, hogy a tagállamok szűkebbre veszik saját egészségügyi rendszerüket – amit a szöveg is tartalmaz. Köszönöm, elnök úr, és köszönetet szeretnék mondani Dalli biztos úrnak és az előadónak. Köszönöm kiváló munkájukat.

  Elżbieta Katarzyna Łukacijewska (PPE). – (PL) Elnök úr! Először is gratulálni szeretnék az előadónak, Grossetête asszonynak, aki nagyon nehéz feladatot oldott meg. Nem volt könnyű munkája az Európai Unió tagállamainak eltérő álláspontjai és a tagállami egészségügyi rendszerek különbözősége miatt. Ahhoz, hogy kompromisszumot lehessen elérni az elvárások és a lehetőségek között, nem csak tárgyalási készségekre van szükség, hanem mindenekelőtt a téma alapos ismeretére. Mindannyian tudjuk, hogy a határokon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogokról szóló irányelvben foglalt intézkedések – amelyekről az előadó részletesen beszélt – olyan lépések, amelyeket támogatnak az Európai Unió polgárai, különösen azokban az országokban, ahol nem minden esetben lehet szakorvos szolgáltatásait vagy korszerű eljárásokat igénybe venni.

Fontos, hogy az irányelv szövegének kidolgozásakor – és az elért kompromisszumoknak köszönhetően – lehetett változtatni a tagállamok hozzáállásán, amelyek először ellenezték a szövegben foglalt rendelkezéseket. Az irányelv legfontosabb jellemzői a hozzáférhetőség, a problémamentesség és a bizonyosság az egészségügyi ellátás vonatkozásában, és a beteg ahhoz való joga, hogy más tagállam egészségügyi szolgáltatásait vegye igénybe, és hogy bizonyos költségeket visszatérítsenek számára. Az irányelv a betegek igényeit veszi alapul, nem a pénzügyi forrásokat.

Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az irányelv rendelkezései amellett, hogy hozzájárulnak a betegek egészségi állapotának javulásához, véleményem szerint az egészségügyi rendszerek javításának alapjául szolgálhatnak az Európai Unió néhány országában. Hangsúlyozni kell, hogy az irányelv az első, alapvető lépés a betegmobilitás, a betegjogok megerősítése, valamint a különböző tagállamokban biztosított szolgáltatások szintje közötti egyenlőtlenségek megszüntetése terén.

  Andres Perello Rodriguez (S&D). – (ES) Elnök úr! Úgy vélem kijár a gratuláció az előadóknak – különösen Grossetête asszonynak és Roth-Behrendt asszonynak, aki képviselőcsoportom tagja – a munkájukért, amelynek célja azt volt, hogy egy megrekedt jogszabályt használhatóvá tegyenek. Lehetővé tették, hogy az egészségügyi ellátáshoz való jog jogalapként szerepeljen, és e szöveg új irányt mutasson számunkra, amely alapján lefektethettük annak az alapjait, hogy a polgárok számára biztosítani tudjuk a biztonságot és a minőséget, amit mindig is választanak. Ami ennél is fontosabb, munkájuk eredményeként mostantól világos szabályok vonatkozhatnak a származási tagállam szerepére, amelynek fizetnie kell, és annak a tagállamnak a szerepére, ahol az ellátást igénybe veszik.

Azt azonban nem hiszem, hogy mindössze ezzel meg kellene elégednünk: mindezt kezdeti lépésnek kell tekintetünk, egy sokkal nagyobb lépés előtt. Ahogyan Roth-Behrendt asszony fogalmazott, ez az irányelv csak formaság lesz, mivel a tagállamok mindegyikében elért egyenlőség azt jelenti, hogy szükségtelen lesz, hogy az egyes polgárokat visszaküldjék saját országukba.

Ebben a csatában egy olyan jogszabályt kell kivívnunk, amely garantálja a polgárok jogait a számukra biztosítandó ellátás – előnyök és biztonság – tekintetében, nem pusztán a mobilitás jogát, ami már rendelkezésükre áll a tagállamokban. A minőség az, ami egységet teremt, máskülönben nagyon kis lépésekkel haladunk csak előre.

  Miroslav Ouzký (ECR). – (CS) Elnök úr! Azok a képviselőtársaim, akik velem együtt már régebb óta itt vannak az Európai Parlamentben, biztosan emlékezni fognak arra, hogyan született meg ez a szabály. A sztori szinte komikus. Először is ott volt Gebhardt asszony jelentése, amelynek célja a szolgáltatások szabad mozgásának lehetővé tétele volt az EU-ban. A jelentés egy részét elkülönítettük, és úgy döntöttünk, hogy az egészségügyi szolgáltatásokra külön szabályoknak kell vonatkozniuk. Miután a Bizottság végre előterjesztette az irányelvet, az egészségügyi szolgáltatások szabad mozgását fokozatosan kivették belőle, és csak annyi maradt benne, hogy leírja a betegek azon jogát, hogy szabadon mozoghatnak az Európai Unióban, ha egészségügyi szolgáltatásokat és egészségügyi ellátást szeretnének igénybe venni.

Ezzel arra szeretnék rámutatni, hogy az európaiságunk sokszor inkább ezekről a zászlókról és szimbólumokról szól, mint a tulajdonképpeni szabadságjogok végrehajtásáról, amelyek elméletileg az Unió alapját képezik. Az irányelvvel kapcsolatban a tagállamok számos aggályt fogalmaztak meg, például azt, hogy az egyenlő a nemzeti költségvetések kizsákmányolásával és kifosztásával.

Végül még annyit mondanék, hogy ez a szöveg nem az, amit akartunk, de ez a helyes lépés, határozottan a jó irányba. A legjobbakat kívánom az előadóknak és köszönöm a munkájukat.

  Horst Schnellhardt (PPE). – (DE) Elnök úr! Melegen üdvözlöm, hogy az irányelv végre hatályba lép. Szeretném emlékeztetni a Parlamentet arra, hogy egy ponton úgy tűnt, hogy az egész jogalkotási eljárás kudarcba fullad. Véleményem szerint az előadó és tárgyaló csapat érdeme – és természetesen a belga elnökségé –, hogy olyan eredményt értünk el, amivel nagyon elégedettek lehetünk. Különösen örülök annak, hogy pontosabban meghatároztunk a tagállamok azon jogát, hogy korlátozzák a más országban történő kezelést. A tagállamok által előterjesztett javaslatban ez még nem volt így. Most van egy döntésünk, amely lehetővé teszi a kezelés iránti kérelem elutasításának visszakövetését és ellenőrzését. Ez komoly előrelépés.

De kinek is segítünk mindezzel? Úgy vélem, segítünk annak a 60 000 embernek, akik jelenleg szervátültetésre várnak. Természetesen már elfogadtuk a szervátültetésről szóló irányelvet, de ez az új jogszabály csökkenteni fogja a várakozási időt. Ezenkívül segítünk emberek millióinak, akik a 30 000 ritka betegség valamelyikében szenvednek. Ők célzottabb és hatékonyabb kezelésében részesülhetnek, ha másik országba utaznak.

Ugyanakkor nem gondolom, hogy ez az irányelv egészségügyi turizmust indít el Európában. A baloldali képviselőtársaim által kifejezett félelmeket teljességgel megalapozatlannak tartom. Ez nem olyan kérdés, ami miatt aggódnunk kellene.

  Edite Estrela (S&D). – (PT) Elnök úr, ez a szöveg sok-sok munka és tárgyalás eredménye, ezért szeretnék köszönetet mondani Bowis úrnak, Grossetête asszonynak és Roth-Behrendt asszonynak. El kell ismernünk az elért haladást, mert ez az új változat több garanciát tartalmaz a biztonság és a szolgáltatások minősége tekintetében. És bár a 7. és a 8. megfogalmazása jobb lett, úgy vélem, többet lehetett volna tenni a nagyobb fokú egyenlőség biztosítása érdekében.

A betegek többsége – különösen a gyengébb társadalmi-gazdasági csoportokba tartozók – nem akarnak külföldre menni kezelésért, egyrészt a nyelvi akadályok, másrészt a családi támogatás hiánya miatt. A magasabb jövedelmű európaiak előtt nincsenek ilyen akadályok. Ezért attól tartok, hogy azokban a tagállamokban, ahol az egészségügyi rendszer egyetemes és nagyrészt ingyenes, az új jogszabály ösztönzőként hathat a nemzeti rendszerbe való befektetés csökkentésére és hozzájárulhat a gazdagok egészségügyi piacának létrehozásához. Mindazonáltal remélem, hogy az irányelv alkalmazása segít az egészségügy terén meglévő egyenlőtlenségek csökkentésében.

  Mairead McGuinness (PPE). – Elnök úr! Másokhoz hasonlóan üdvözlöm ezt a vitát és az irányelvet, és köszönetet mondok az előadóknak.

Talán kissé óvatosabban fogalmaznék, mint néhány képviselőtársam. Nem tartom jónak, ha az a hír jutna ki a Házból, hogy mostantól minden rendben van a határon átnyúló egészségügy terén. Még mindig sok mindent kell megvitatnunk és még sokat kell tennünk azért, hogy mindez működni tudjon. Ha megengedik, idézném a biztos úr szavait (remélem, pontosan tudom idézni). Azt mondta: „az irányelv világosan megfogalmazza, hogy a tagállamoknak kötelességük befektetni saját infrastruktúrájukba, és […] biztosítani a szükséges egészségügyi ellátást polgáraik számára”. Látom, hogy a biztos úr egyetértően bólintott, tehát pontosan idéztem a szavait.

Jó dolog, hogy ezt az üzenetet kapják azok a tagállamok, amelyek nem ekképpen cselekednek, és azok, amelyeknél hosszú várólisták vannak. Hazám, Írország is közéjük tartozik. Az igazság az, hogy az emberek leginkább az otthonuk közelében szeretnének ellátásban részesülni. Ezért is vannak végtelen – és nagyon indokolt – tiltakozások Írországban a helyi kórházak bezárása és a helyi szolgáltatások megszűnése miatt. Mindezeket elmondván, az irányelv működhet, ha arra kényszeríti a tagállamokat és egészségügyi szolgáltatóikat, hogy megvizsgálják a saját szolgáltatásaikat és javítsák az azoknak nyújtott ellátást, akinek szükségük van rá. A tagállamoknak mindenképpen fizetniük kell majd az ellátásokért, ha polgáraink élnek az irányelv által számukra biztosított jogokkal.

Végezetül még annyit mondanék, hogy a 883/2004/EK rendelet értelmében az embereknek már most is joguk van a határon átnyúló egészségügyi ellátáshoz, csak éppen nem tudnak róla. Ha tudnának, sokkal több olyan beteg lenne, aki más tagállamba utazik azért, hogy ellátásban részesüljön. Tehát tájékoztassuk polgárainkat a jogaikról, és reméljük, hogy nem kell külföldre utaznunk, de ha mégis, akkor azt szabadon megtehetjük és igénybe vehetjük a számunkra szükséges egészségügyi szolgáltatásokat.

  Edit Herczog (S&D). – (HU) Elnök úr! Üdvözlöm a magyar elnökség első vitáját. Első megjegyzésem, hogy érdemes volt a szolgáltatási irányelven kívül tárgyalni, hiszen nagyon sok sajátossággal rendelkezik a határon átnyúló egészségügynek a kérdése. Szeretnék gratulálni a jelentéstévőknek, árnyék-jelentéstévőknek, Johnnak a karzaton. Nagyon nagyon fontos ugyanakkor, hogy ne kérdőjelezzük meg a tagállamok alapellátási kötelezettségét. A tagállamok felelősek a saját országukban élőket ellátni. Nagyon fontos, hogy az irányelv nem a gazdagok kiváltsága, hanem a ritka betegségek jobb ellátásának az eszköze. Ez a cél vezérelt bennünket. S egy nagyon fontos szempont, hogy lehetővé teszi a természeti adottságok jobb kihasználását. Gondolok például a magyarországi termálfürdőkre, amelyek bizonyos betegségeket sokkal jobban gyógyíthatnak és nem mozdíthatók. Nyilván a betegeknek kell ide érkezni. Nagyon fontos, hogy ezen az úton továbblépjünk, hogy az egészségesek, a betegek, az európai lakók úgy érezzék, hogy az Európai Unió róluk szól, értük van.

  David Casa (PPE). – (MT) Elnök úr! Sokan kevés figyelmet fordítanak az egészségükre, amikor még jó egészségi állapotban vannak és nincs szükségük orvosi ellátásra. Amikor rosszabbodik az egészségi állapotunk, akkor kezdjük megérteni, mennyire fontos is az egészség, és mennyire nélkülözhetetlen egy megfelelő egészségügyi rendszer megléte – nem csak egy jó, hanem egy hatékony és eredményes rendszeré.

Az Európai Unió polgárai orvosi ellátásban részesülhetnek más tagállamokban, ha állapotuk saját országukban nem kezelhető. De nem feledkezhetünk meg arról, hogy ennek az utolsó lehetőségnek kell lenni, és hogy ezt nem szabad ösztönözni, tekintve hogy ez a legdrágább és egyben a leginkább nem kézenfekvő megoldás. Csak akkor szabadna igénybe vennünk, amikor már nincs más lehetőség. De ha ez az eset áll fenn, gondoskodnunk kell arról, hogy az ellátáshoz kapcsolódó adminisztráció a minimális legyen, és javítsuk az ellátáshoz való hozzáférés minőségét és az ellátás biztonságát.

Emellett a tagállamok számára meg kell adni az ahhoz szükséges eszközöket, hogy megvédjék egészségügyi rendszerüket és boldoguljanak a többletteherrel, azaz biztosítani tudják az ellátást az esetlegesen más országból érkező betegek számára is. Ezért ideális lenne, ha a tagállamok előzetes engedélyeket adhatnának ki. Ebből a kontextusból világosan kitűnik, hogy a jelenleg érvényes szabályok nem megfelelőek – ellenkezőleg, zavarosak és következetlenek. De amint azt a szervadományozás esetében is láthattuk, meg kell próbálnunk megoldásokat találni, hogy Európa előre léphessen ezen a területen és a legjobb orvosi ellátást nyújthassa polgárai számára.

  Zuzana Roithová (PPE). – (CS) Elnök úr, óriási megkönnyebbülés számomra, hogy a Parlament végül politikai megállapodást ért el a határokon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogokról, amelynek feltételeit éveken keresztül csak az Európai Bíróság védelmezte, jogi eljárásai alapján. Örülök, hogy a mai kompromisszum hasonló fizetési feltételeket határoz meg, mint amiket hét éve a szolgáltatási irányelv esetében néhányan támogattunk. Őszintén köszönetet szeretnék mondani Grossetête asszonyak és Bowis úrnak, és üdvözlöm ezt az elfogadható megállapodást, és azt, hogy fontos biztosítékokat határoztak meg e jog érvényesíthetősége érdekében. Hiszek abban, hogy a mobilitás joga minden európai számára lehetővé teszi, hogy súlyos betegség esetén kezelésben részesüljenek, ami az egész EU-ban lerövidíti a műtéti várólistákat. Ezzel életem egyik legnagyobb, egészségüggyel kapcsolatos célja teljesült. De hozzáteszem, hogy még sok megoldatlan kérdés van, például az online egészségügyi szolgáltatások, az egészségügyi dolgozók mobilitása stb.

  Theodor Dumitru Stolojan (PPE). – (RO) Elnök úr! Először is gratulálni szeretnék Győri asszonynak megbízatásához, és sok sikert kívánok neki és a magyar elnökségnek! Ezenkívül gratulálni szeretnék mindenkinek, aki hozzájárult e jelentéstervezet kidolgozásához, amely a mai vitánk tárgya.

Mint Önök is tudják, Románia azon országok közé tartozik, amelyeknek fenntartásaik voltak a Tanácsban elért kompromisszumokkal kapcsolatban. Ezek a fenntartások nem azt jelzik, hogy Románia ellenzi a határon átnyúló egészségügyi ellátást, hanem a román kormány aggályait fejezik ki a határon átnyúló egészségügyi ellátás pénzügyi stabilitásával és annak feltételezhető mértékével kapcsolatban, mert – mint azzal Önök is tisztában vannak – egyes tagállamoknak nagyok kicsi a nemzeti jövedelmük.

Másrészről, a beruházások lehetőséget kínálnak e kockázat csökkentésére. Ugyanakkor úgy vélem, hogy a tagállami egészségügyi rendszerek reformja mindennél fontosabb. Véleményem szerint ebben az esetben az Európai Bizottságot jobban be kellene vonni az egészségügyi rendszerek említett reformjával kapcsolatos folyamatokba.

  Christa Klaß (PPE). – (DE) Elnök úr, a betegmobilitás óriási lépést jelent a polgárok Európája felé, és ennek az irányelvnek világos a felépítése. Nem csak egy atyja van, Bowis úr, de egy anyja is, Grossetête asszony személyében. Nagyon köszönöm nekik az erőfeszítéseiket.

Sok ideig vitatkoztunk arról, mi a helyes út számunkra, és most már tudjuk, hogy még nem vagyunk a gyorsítósávban. De van egy szilárd, jól megtervezett alapunk, amelyre építhetünk. A helyzet meglehetősen összetett. Van 27 tagállamunk, mindegyik különböző kiindulási ponttal, mind az egészségügyi rendszerük felépítését, mind pedig a biztosítási rendszerüket tekintve. A másik tagállambeli kórházi tartózkodás előzetes engedélyezése, valamint és az egyes országok egészségügyi jogszabályaiban foglalt etikai elvek elismerése jelenti a helyes megközelítést. Egyrészről ez lehetővé teszi, hogy a biztosítótársaságok támogatást kapjanak, és hogy ösztönözzék a nemzeti felelősséget, másrészről a polgárok hozzáférhetnek más tagállamokban nyújtott szolgáltatásokhoz.

Ez hatalmas előrelépés, különösen a ritka betegségek tekintetében. Minden tagállam különböző szintű lehetőségekkel bír. De mostantól mindegyik élvezheti a kutatási eredmények előnyeit, és a struktúrák már mindenhol rendelkezésre állnak. Ezenkívül növekvő keresletből adódóan a szakorvosoknak lehetőségük nyílik szaktudásuk továbbfejlesztésére, miután többen hozzáférnek a szolgáltatásokhoz. A luxembourgi, belga és francia határ közelében található származási régiómban élő emberek számára a határon átnyúló egészségügyi ellátás óriási előny, amely jobbá teszi a mindennapi életüket.

  José Manuel Fernandes (PPE). – (PT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Az ezen irányelv által megadott jogok – amelyeket egyébként az Európai Unió Bírósága már eddig is elismert – lehetővé teszi minden beteg számára az EU-ban, hogy egészségügyi ellátásban részesüljenek.

A javaslat világosan meghatározza és segíti a határon átnyúló egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést, azzal együtt, hogy biztosítás helye szerinti tagállam gyakorolja a visszatérítés jogát. Ez újabb lépést jelent az európai integráció folyamatában, a szolidaritás megerősítésében és a polgárok Európájának építésében.

Ezután rövidülnek a várólisták, jobb lesz az egészségügyi ellátás minősége, lesz verseny és ösztönzés a tudományos kutatásokra. A ritka betegségek kiemelt figyelmet kapnak, és diagnosztizálásuk és kezelésük mostantól abban a tagállamban történhet, amely e célból a leginkább megfelelő. Ez az irányelv minden olyan európai számára hasznos, akiknek egészségügyi ellátásra van szükségük.

A portugál egészségügyi miniszter tehát nagyon is téved, amikor azt mondja, hogy a határon átnyúló egészségügyi ellátás a jobb pénzügyi forrásokkal rendelkező, magasabban képzett emberek lehetősége: ez a helyzet most, az irányelv nélkül. Portugáliának kiváló egészségügyi rendszere és kiváló egészségügyi szakemberei vannak, és nem szorulhat e rendkívül fontos projekt szélére. Az országnak ki kell használnia az irányelv adta előnyöket, hogy még korszerűbbé tegye egészségügyi rendszerét, és versenyképes legyen a tekintetben, hogy e téren szolgáltatásokat tud nyújtani minden európai számára, akinek erre szüksége van.

Gratulálok a csodálatos előadónak, Grossetête asszonynak, aki kiváló munkát végzett.

  Elnök. – Most elkezdjük a „catch the eye” eljárást. 17-en jelentkeztek felszólalásra. Tekintettel ezen intézkedés jelentőségére, mindenkinek időt szeretnék adni, de ehhez az szükséges, hogy senki ne beszéljen 1 percél hosszabban. 1 perc után kikapcsoljuk a mikrofont.

Annyit szeretnék még mondani az irányelv szüleinek, John Bowis úrnak, aki a látogatói karzaton foglal helyet, és Grossetête asszonynak, jelenlegi előadónknak, valamint az összes árnyékelőadónak: a betegek kinyilvánították akaratukat, és az Európai Parlament meghallgatta azt. Mindannyiuknak nagyon köszönöm.

  Csaba Sógor (PPE). – (HU) A világosabban meghatározott betegjogokat, a végeérhetetlen várakozási listák végét, a saját országában nem létező szakemberek problémáját áthidaló javaslatot üdvözlöm ebben az irányelvben. Gondolom, mindannyian értjük és átérezzük az új és szerény anyagi körülményekkel számoló tagállamok egészségügyi rendszerének helyzetét is, hiszen nekünk ráadásul a szakképzett munkaerő elvándorlásának veszélyével is számolni kell.

Ha igennel szavazunk, újabb óriási erőfeszítést kérünk a szerényebb lehetőségekkel rendelkező tagállamok egészségügyétől, ha nemmel, közvetve éppen az érintett tagállamokban a betegek jogainak érvényesítése továbbra is korlátozott marad. Meggyőződésem, hogy sikerül megtalálni azokat a lehetőségeket, amelyek révén a tagállamok különböző adottságú egészségügyi rendszereinek működése kiegyenlítődhet. Országomban például a balneológia, a fizioterápia vagy éppen a fogászat révén sikerülhet versenyképes szolgáltatásokat nyújtani.

  Richard Howitt (S&D). – Elnök úr! Rendkívül aggasztónak tartom, hogy még a bizottsági szakaszban megbukott az a módosításunk, amelynek értelmében a tagállamok egészségügyi szabályozó hatóságainak kötelességük tájékoztatni uniós kollégáikat arról, amikor egy egészségügyi szakember ellen fegyelmi vagy büntetőjogi eljárás indul, és így ez a módosítás nem szerepel az új uniós határon átnyúló egészségügyi ellátásról szóló szövegben a végső szavazáskor.

Hadd ismertessem Önökkel egy német orvos, Daniel Ubani esetét, aki megölte egyik cambridgeshire-i szavazómat, Davit Grayt, úgy, hogy az ajánlottnál tízszer nagyobb adag fájdalomcsillapítót adott be neki. Nagy-Britanniában eltiltották a szakmája gyakorlásától, de ez nem akadályozza meg abban, hogy a mai napig Németországban szabadon praktizáljon.

Aztán ott van Dr. Marcos Arien Hourmann esete, akit gondatlanságból elkövetett emberölés bűntette miatt ítéletek el, miután szándékosan halálos injekciót adott be egy betegnek Spanyolországban, és aki most a West Suffolk-i kórház baleseti és sürgősségi osztályán dolgozik, az én választókerületemben, annak ellenére, hogy egyértelmű kéréssel fordultunk Spanyolországhoz a praktizáláshoz való jogosultságára vonatkozóan.

Ezek a példák azt bizonyítják, hogy óriási hézag van az európai jogban. Így most azok az egészségügyi szakemberek, akiket egy tagállamban eltiltottak szakmájuk gyakorlásától, egy másik tagállamban szabadon dolgozhatnak és veszélyeztethetik a betegek egészségét. Azt kérdem a Bizottságtól, hogy lehet ez?

  Krisztina Morvai (NI). – (HU) Szeretettel kérem a magyar elnökség képviselőit, a Tanácsot, hogy ezt a fél évet, a magyar elnökség fél évét használják ki arra is, hogy az új tagállamok, a posztkommunista országok, így Magyarország sajátos problémáit hozzák be ezekbe a vitákba. Amikor például most arról van szó, hogy határokon átnyúló, európai méretű, kvázi egységesített egészségügyi szolgáltatási rendszert vezetünk be, nem szabad elfeledkezni arról, hogy kezeljük azt a problémát is, hogy például Magyarországon havi 250 euró körüli fizetésért dolgoznak szakképzett és jól képzett ápolónők, 500 eurós, 600 eurós fizetésért dolgoznak orvosok. Nem gondolja az Európai Unió, hogy rendkívül etikátlan, erkölcstelen és elfogadhatatlan dolog ünnepelni valamiféle egységesített európai egészségügyet anélkül, hogy a fizetésekre is odafigyelnének ... (az elnök megvonja a szót)

  Siiri Oviir (ALDE). – (ET) Elnök úr, fontos előrelépést teszünk a betegek jogai terén. Ezt ma sokan említették. De amit szintén sokszor hallottam, az az, hogy – újból – nagy hangsúlyt kapott az egészségügyi turizmus ösztönzésétől való félelem. Ezekből a felszólalásokból azt vettem ki, hogy az alacsony életszínvonallal vagy alacsonyabb nemzeti egészségügyi költségvetéssel rendelkező tagállamokból érkező betegek tömegei fogják megrohamozni a leggazdagabb országok rendelőit, aminek következtében az utóbbi országok betegei kiszorulnak az ellátásból.

Gondoljuk ezt végig! Ez a félelem megalapozatlan. A betegek számára visszatérítik az ellátás költségeit a lakóhely szerinti országban, a különbséget pedig a betegnek kell állnia. A betegeknek nem lesz elég pénzük arra, hogy kifizessék ezt a különbséget, ha az árak az otthoni árak két- vagy háromszorosai. Már szinte kínosnak tartom, hogy a jelek szerint még mindig félelemmel tölt el bennünket „a lengyel vízvezeték-szerelő” mitikus alakja.

  Marina Yannakoudakis (ECR). – Elnök úr! Az egészségügynek és ennek az irányelvnek a fontosságát nem lehet túlhangsúlyozni. Alapvető következményei lehetnek a tagállamok egészségügyi rendszereire.

Az irányelv foglalkozik vitatott és aggasztó kérdésekkel is, és örömmel mondhatom, hogy az eredmény egy erős és meghatározó jelentőségű irányelv, amely megerősíti a tagállamok helyzetét az egészségügy terén.

A legnagyobb kihívást jelentő feladat az egészségügyi rendszerek integritásának megőrzése volt, a betegnek nyújtott nagyobb választási lehetőség mellett. Az előzetes engedélyezésről szóló cikk és az a tény, hogy a tagállamok döntik el, mely szolgáltatásokat hajtanak végre, biztosítja a tagállamok számára, hogy megtartsák ellenőrzésüket egészségügyi szolgáltatásaik politikai iránya és költségvetési követelményei tekintetében.

Az e-egészségügy kérdését szintén nagyon finoman kezelték, azaz azt a rugalmasság érdekében biztosíthatják tagállamok, ha akarják, illetve akkor, amikor akarják.

Összességében egy olyan művel van dolgunk, amely biztosítja a tagállamok függetlenségét saját egészségügyi rendszerükben, ugyanakkor a legjobb szolgáltatást nyújtja a betegek számára. Gratulálok az előadónak és John Bowis úrnak kiváló munkájukért.

  Seán Kelly (PPE). – (GA) Elnök úr! Ön nagylelkűen mindenkinek lehetőséget adott a felszólalásra. Tiszteletben tartom a szabályt, és csak 1 percig fogok beszélni.

Nagyon érdekes vitát hallhattunk, amely számomra rendkívül tanulságos is volt. Különös örömmel tölt el, hogy az Európai Unió prioritásként kezeli a betegeinket, legyenek bár gazdagok vagy szegények. És emellett nagyban segíti a beteginket azáltal, hogy minden országban egy helyen kaphatnak tájékoztatást. Az irányelv ezenkívül magas színvonalú ellátás biztosítására kényszeríti a tagállamokat, mivel annak hiányában a polgáraink más országba akarnak majd utazni, ahol megkaphatják a szükséges ellátást. Végül, nem sok szó esett az e-egészségügyről, ami szintén rendkívül fontos forrás – erről a témáról a jövőben többet fogunk hallani.

  Csaba Sándor Tabajdi (S&D). – (HU) Dalli biztos úr, Győri államtitkár asszony! Gratulálok Grossetête asszonynak ehhez a jelentéséhez. Én négy elemet emelnék ki. Először is rendkívül fontos a nemzeti kapcsolattartó pontok felállítása a tájékozódás, a betegek tájékozódása érdekében. Nagyon fontos, hogy pontosan tudjuk, a feltételeket mikor kell előzetesen engedélyezni. Nagyon fontos a ritka betegségek esetében. Nagyon fontos, hogy főszabályként a beteg nem kötelezhető előleg fizetésére és végül – amely Magyarország és Közép-Európa számára rendkívül fontos – a határon átnyúló egészségügyi térségek, hiszen a német-osztrák határ mentén vagy Magyarország-Szlovákia, Magyarország-Románia határ mentén, ahol a nyelvi és államhatárok nem esnek egybe, nagyon sok kiépítetlen és fölösleges, nem kihasznált egészségügyi kapacitás van, és a nyelvi akadályok sincsenek ebben. Gratulálok még egyszer.

  Petru Constantin Luhan (PPE). – (RO) Elnök úr! A határon átnyúló egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítása alapvető feltétele annak, hogy betegeink számára lehetővé váljon, hogy a rendelkezésre álló legjobb kezelésben részesüljenek. Ez a lehető legvilágosabb és leggyakorlatiasabb szabályok meghatározásával valósítható meg. A betegjogoknak különösen a tájékoztatás és a tagállamok közötti együttműködés révén történő javítása az e-egészségügy rendszerének létrehozásával és a határon átnyúló egészségügyi ellátással kapcsolatos információk terjesztésével érhető el.

A határon átnyúló együttműködési programok által támogatott tájékoztató kampányok annyi információval láthatják el a betegeket, amely lehetővé teszi számukra a rendszer használatát, a lehetető legkevesebb visszaéléssel, a jóváhagyott szabályokkal összhangban. Ezért gondolom azt, hogy az e-egészségügy, illetve a határon átnyúló egészségügyi rendszerek hatékony támogatása alapvetően szükségesek az irányelv ajánlásainak végrehajtásához.

ELNÖKÖL: MIGUEL ANGEL MARTÍNEZ MARTÍNEZ
alelnök

  Zigmantas Balčytis (S&D). – (LT) Elnök úr! Gratulálni szeretnék az előadóknak e fontos dokumentum létrehozásáért. Ami az EU más tagállamaiban nyújtott egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést, az igénybe vett szolgáltatások árának visszatérítését, vagy a klinikai utókezelést illeti, jelenleg az embereknek túl sok bizonytalansággal kell szembenézniük. Az egyik tagállamban felírt recepteket nem minden esetben ismerik el más országokban. Az irányelv alapvető fontosságú polgáraink számára, mivel a jelenlegi rendszer nagyon bonyolult és nehéz megfelelően tájékozódni. Ezenkívül a tudományos fejlődés nagyon egyenetlen, és ezért ez az irányelv lehetőséget nyújt a betegek számára ahhoz, hogy egy másik tagállamban megfelelő ellátásban részesülhessenek, ha az jelenleg hazájukban nem biztosított számukra. Ennek révén a betegek valóban kihasználhatják az egységes piac előnyeit, és mindez pozitív hatással lenne arra, hogy az egyes tagállamok egészségügyi rendszerének méltányosabb reformja valósuljon meg a jövőben.

  Salvatore Iacolino (PPE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Ez az intézkedés határozottan mindenre kiterjed. Az előadó és mindazok, akik segítettek a szöveg végleges formájának kidolgozásában, őszinte gratulációt érdemelnek.

A határon átnyúló egészségügyi ellátás a határok lebontását jelenti, és azt, hogy a betegek élhetnek a választás szabadságával, ami teljes mértékben összhangban van az Európai Unióban egyébként általánosan jellemző mozgás szabadságával. Ezt az egészségügyi mobilitás most elismerést kapott mind a ritka betegségek, mind a kifejezetten speciális, azonnali reagálást igénylő betegségek tekintetében.

A szolgáltatások időszerű és megfelelő jellege lehetővé teszi a jog megerősítését: az egészséghez való jogét. Az egészségügyi ellátás egyre inkább gépesített, és kisebb lesz a különbség az EU polgárainak nyújtott ellátások között. Hosszú távon még az is előfordulhat, hogy ez az irányelv egy magas szintű technológiai és személyi szabványokat garantáló európai akkreditációs forma előhírnöke lesz.

  Olga Sehnalová (S&D). – (CS) Elnök úr! Két éves előkészület után e kompromisszumos irányelvtervezet legfőbb célja, hogy jogbiztonságot teremtsen a betegek számára a határon átnyúló egészségügyi ellátás során. Ez mindenképpen pozitív eredmény. A viták összetettsége azonban nem csak a tagállamok egészségügyi rendszerei közötti különbségekre világított rá, hanem a finanszírozási feltételek különbözőségére is, amelyek alapján az egészségügyi ellátást biztosítják az európai polgárok számára. Az, hogy ez egy igen érzékeny kérdés, a cseh kórházakban dolgozó csalódott orvosok jelenleg tapasztalható tömeges felmondásából is látható. Ennek hátterében többek között az irányelv hatása kapcsán felmerő kockázatok és bizonytalanságok állnak, például az, hogy megindul az egészségügyi turizmus a magas színvonalú, de olcsó egészségügyi ellátás iránt. Idővel majd kiderül, hogy ez jelentéktelen hatásnak bizonyul-e vagy felülkerekednek az irányelv kétségkívül pozitív hatásai.

  Miroslav Mikolášik (PPE). – (SK) Elnök úr! Gratulálni szeretnék kollégámnak, Grossetête asszonynak, az előadónak, valamint ezen irányelv atyjának, John Bowis úrnak, azért a rengeteg munkáért, amit az irányelv kidolgozása során végeztek, amelynek célja a biztonságos és magas színvonalú, határon átnyúló egészségügyi ellátás.

Világosan hangsúlyozni szeretném, hogy szükség van erre a szabályozásra, mivel eddig nehezen érthető szabályok vonatkoztak a betegek külföldi, ami bizonytalanságot teremtett a betegek számára, különösen a súlyos betegségben szenvedőknek. Nagy örömmel tölt el, hogy az új szabályozás kifejezetten e betegek számára különleges intézkedéseket tartalmaz.

Támogatom az előadó által képviselt vonalat, aki azt hangsúlyozza, hogy ez a jogi szabályozás azoknak a betegeknek szól, akiknek szükségük van rá, és nem csak azoknak, akik meg tudják fizetni az árát. Az irányelv tehát jelentős előrelépést jelent a betegmobilitás terén az EU-ban. A Tanáccsal létrejött megállapodás egyensúlyt képvisel a tagállamok és az Európai Parlament álláspontjai között...

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

  Mario Pirillo (S&D). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Egészen idáig a határon átnyúló egészségügyi ellátást különböző akadályok befolyásolták, például a hosszú várólisták, a bonyolult visszatérítési rendszerek, valamint a határon átnyúló egészségügyi ellátás esetén a klinikai utókezelés felelőssége megállapításának nehézségei.

Az irányelv, amelyről az Európai Parlament szavazni fog, fontos előrelépés, mert tisztázza ezeket az adminisztratív kérdéseket, javítja a tagállamok közötti együttműködést, és egyben erősíti az egészségügyben alkalmazott minőségi és biztonsági előírásokat.

A nemzeti kapcsolattartó pontok létrehozásával a betegek tájékozódhatnak arról, hogy egy bizonyos ellátás rendelkezésre áll-e egy másik uniós tagállamban, továbbá az adminisztratív eljárásokról, a panasztételről és a fellebbezésről. Ez a lehetőség már nem azon alapul, hogy valaki tud-e fizetni, hanem a jól tájékozott választáshoz való jogon.

  Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE). – (LT) Elnök úr! Gratulálni szeretnék az előadónak és mindazoknak, akik hozzájárultak e fontos dokumentum elkészültéhez. A végső megállapodásig nagyon hosszú út vezetett. Először úgy tűnhet, hogy mindenki elfogadta a dokumentumot, de van itt néhány szkeptikus, aki félnek talán az egyenlőtlen szolgáltatási díjaktól vagy a túl sok adminisztratív követelménytől és a lehetséges egészségügyi turizmustól, de meglátásom szerint az irányelv valóban egy kiegyensúlyozott mechanizmussal rendelkezik a belőle esetlegesen fakadó negatív hatások elkerülésére. A legfontosabb dolog a betegmobilitás feltételeinek megteremtése, biztosítani azt a lehetőséget, hogy polgáraink európai uniós polgárok lehessenek, azaz a legfontosabb az, hogy könnyen lehessen szolgáltatásokat igénybe venni az Európai Unió területén gyakorolt szabad mozgás közben. A nyelvi akadályok és az információhiány az, ami elriasztja ettől az embereket. Ezért a tervezett kapcsolattartó pontok biztosítani fognak a betegek számára minden szükséges információt, azaz segítik az egyértelműséget, az önbizalmat és azt, hogy gondoskodhassanak az egészségükről. Az egészség mindannyiunk számára fontos, és ha összefogunk, azzal biztosíthatjuk, hogy a helyes irányba haladjuk tovább.

  Kriton Arsenis (S&D). – (EL) Elnök úr, biztos úr! Egy olyan irányelvről vitázunk, amely valódi megoldást kínál a más tagállamban rendelkezésre álló egészségügyi szolgáltatások kihasználásának problémájára. Ezek a szolgáltatások már most is kihasználhatók. De ez az irányelv harmonizálja és szabályozza e szolgáltatások kihasználásának feltételeit. Egyetértek azzal, amit képviselőtársaim mondtak arról, hogy az egészségügyi szolgáltatásoknak magas színvonalúnak kell lenniük és a polgárok lakóhelyének közelében kell rendelkezésre állniuk. De sok esetben más tagállamok egészségügyi szolgáltatásait kell igénybe vennünk, különösen ha ritka betegségekről és új kezelésekről van szó.

Emellett üdvözlöm, hogy a szöveg külön hivatkozást tartalmaz a gyógyfürdőkben biztosított egészségügyi szolgáltatásokra. E szolgáltatásokkal alacsony költségek mellett segíthetjük számos betegség megelőzését és kezelését, és ez a biztosítási alapok „egészsége” tekintetében is nagyon fontos lehet.

Arra kérem Önt, biztos úr, biztosítson valós támogatást ehhez a kezdeményezéshez e szolgáltatások támogatása érdekében.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE). – (PT) Elnök úr, Győri asszony, biztos úr! Ez az irányelv szabályokat határoz meg a határon átnyúló, biztonságos és magas színvonalú egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés elősegítésére, és támogatja a tagállamok közötti együttműködést, teljes mértékben tiszteletben tartva nemzeti joghatóságukat.

Olyan alapvető értékeket foglal magában mint az egyetemessé, a minőségi egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés, az egyenlőség és a szolidaritás. Egyértelmű előnyöket kínál a betegek számára, különösen azoknak, akik ritka vagy rendkívül sokrétű betegségben szenvednek, mivel a jövőben igénybe vehetik majd a betegségükre specializálódott gyógyászati központok szolgáltatásait.

Ez az irányelv egy újabb példája annak, amikor Európa a polgárok szolgálatában áll. Mindannyian megérdemeljük a gratulációt, de különösen a Bizottság, a Tanács és kollégánk, Grossetête asszony, kiváló munkájukért és azért, mert létrehozták ezt az irányelvet…

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

  Antigoni Papadopoulou (S&D). – (EL) Elnök úr! A határon átnyúló egészségügyi ellátás napjainkban már szükségszerű dolog. Az irányelv megteremti a feltételeket az egészségügyi ellátás határok nélküli Európájának létrehozásához. A súlyos, krónikus betegségekben szenvedők mostantól szakellátásban részesülhetnek, nagyobb mobilitást élvezhetnek, és átfogóbb tájékoztatást kaphatnak a kapcsolattartó pontoktól, továbbá rendelkezésükre áll egy visszatérítési rendszer, amellyel minden hercehurca nélkül fedezhetik költségeiket. Az új közösségi irányelv új kihívásokat teremt, az EU 27 tagállamát nemzeti egészségügyi rendszereik korszerűsítésére kényszeríti, és kétségkívül szükségessé teszi az összes uniós tagállam egészségügyi rendszerei között folyamatos hálózatépítést és együttműködést, a legjobb gyakorlatok cseréje, az e-egészségügy előmozdítása, valamint a határon átnyúló egészségügyi ellátás színvonalának folyamatos javítása érdekében. Ennek a kihívásnak kell megfelelnünk…

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

  John Dalli, a Bizottság tagja. – Elnök úr! Ismét hadd gratuláljak a Parlamentnek ahhoz az óriási eredményhez, hogy sikerült megállapodásra jutni az irányelvvel kapcsolatban. Nagy örömmel látom az irányelv elfogadását.

Megvallom, nem értek egyet azzal a feltételezéssel, hogy ez a kezdeményezés előmozdítja az egészségügyi turizmust vagy lehetővé teszi az egészségbiztosítók számára a költségek csökkentését. Véleményem szerint az irányelv inkább biztosíték arra, hogy az egészségügyi ellátásra szoruló polgárok jobb helyzetben legyenek ahhoz, hogy megkapják a szükséges ellátást, és megszabadítja őket az adminisztratív béklyóktól, amelyek sokszor eleve megakadályozzák őket ebben.

Hiszem, hogy az irányelv valódi áttörést jelent a betegek számára és az egészséges Európa megteremtésében. Egyetértek Roth-Behrendt asszonnyal, McGuinness asszonnyal és másokkal abban, hogy az irányelvnek ösztönöznie kell a tagállamokat arra, hogy befektessenek saját egészségügyi rendszereikbe, mert – mint azt az irányelv kapcsán már többször nyilvánosan is hangoztattam – nem akarjuk vándorlásra kényszeríteni polgárainkat. Azt akarjuk, hogy polgáraink otthon megkaphassák a lehető legjobb ellátást.

Ezzel az irányelvvel a határokon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok mostantól az uniós jog részét képezik, de a munkánk itt nem áll meg. Ezzel a Parvanova asszonynak az adatok cseréjére és kölcsönös felhasználására vonatkozó önálló javaslatokkal kapcsolatos kérdésére utalok. Megvallom, hogy a rendszerek átjárhatósága szintén alapvető fontosságú ahhoz, hogy ez a kezdeményezés működőképes és végrehajtható legyen, mert ezt az irányelvet véleményem szerint nem tudjuk valóban jól végrehajtani egy jól működő és kölcsönösen átjárható e-egészségügyi rendszer nélkül. Másrészről a kölcsönös átjárhatóság az egészségügyi ellátásban érvényesülő nagyobb fokú egyenlőség eléréséhez is rendkívül fontos, csakúgy mint az egészségügy fenntarthatóságának javításához.

Várakozással tekintek arra, hogy együtt dolgozhassunk a tagállamokkal az irányelv megfelelő végrehajtása és alkalmazása érdekében az EU egész területén. Még sok a tennivaló – európai és nemzeti szinten egyaránt – annak biztosítása érdekében, hogy az európai egészségügyi rendszerek közötti együttműködés valósággá váljon. Számíthatnak rám abban, hogy elszántan és fáradhatatlanul fogok dolgozni e feladat megoldása érdekében.

  Enikő Győri, a Tanács soros elnöke. – (HU) Tisztelt képviselő hölgyek és urak, biztos úr, korábbi jelentéstevő úr! Nagyon szépen köszönöm ezt a termékeny vitát. Azt hiszem, kiválóan bemutatta azokat a pontokat, amelyekkel a legnehezebben küzdöttek meg mind a Tanácsban, mind ebben a Házban a vita résztvevői az elmúlt évek során, és annak is nagyon örülök, hogy a képviselők túlnyomó többsége egyetértését fejezte ki.

Igen, világosabb helyzetet teremt ez az irányelv, egy átláthatóbb rendszer jön létre az európai polgárok szolgálatában. A magyar elnökség, ez a holnapi programbemutatón is egyértelművé fog válni, az embereket kívánja programja középpontjába állítani. Kiderült az is, hogy amit alkottunk, az nem tökéletes. Van helye annak, hogy majd további munka legyen. Dalli úr is utalt az előbb erre.

Nagyon érdekesnek találtam azt a vitát, amely arról szólt, hogy most akkor az egységes piac és a szolgáltatás irányelv, és hogy jön össze ez a történet a betegjogokkal. Én azt gondolom, hogy nagyon okos megoldás volt az, hogy nem a szolgáltatások oldala felől közelítettünk, hiszen mindenki emlékszik, hogy mekkora vihart kavart a szolgáltatás irányelv annak idején. Helyes volt, hogy a betegjogokon keresztül születik most meg ez az irányelv, a betegek szabad mozgását teszi lehetővé és azt, hogy mégis a betegek jobb minőségű és megfelelő időben juthatnak szolgáltatáshoz. Tehát más megközelítéssel, de a célunkat azt hiszem, hogy elértük. Ami nagyon fontos, hogy a választás szabadságát erősíti meg ez az irányelv, a már általam korábban felsorol egyenlő esélyek, jobb minőségű ellátáshoz való jog, méltányosság és szolidaritás elvein túl.

Elnök úr, tisztelt képviselő hölgyek és urak! Nagyon örülök, hogy ez a direktíva magyar elnökség alatt születhet meg. A dicsőség nem a mienk, hanem az elődöké, Belgiumé és Spanyolországé és ezen Ház tagjaié. Nagyon köszönöm, hogy az európai polgárokat ilyen mértékben szolgálta a Tanács és a Parlament kiváló együttműködése.

  Elnök. – Szeretném megragadni az alkalmat és gratulálni Grossetête asszonynak és a különböző képviselőcsoportok árnyékelőadóinak, amiért ilyen kiváló munkát végeztek e kényes és rendkívül összetett kérdéssel kapcsolatban, amit – véleményem szerint – széles körben ismertetünk kell az emberekkel, tekintve hogy ez azon kérdések egyike, amely a 27 tagállam valóban valamennyi polgárát érinti majd. Gratulálok, Grossetête asszony.

  Françoise Grossetête, előadó. – (FR) Elnök úr! Tökéletesen egyetértek Önnel, és először is szeretnék köszönetet mondani mindazon képviselőtársaimnak, akik felszólaltak e vitában az irányelv mellett. Ismét köszönetet mondok a képviselőcsoportok árnyékelőadóinak – látom Roth-Behrendt asszonyt, de most minden képviselőtársamra gondolok, sajnos nem tudok mindenkit név szerint említeni. Köszönettel tartozom nekik, mert mindannyian tevékenyen és nagymértékben hozzájárultak az arra irányuló erőfeszítésekhez, hogy december 21-én politikai megállapodásra jussunk a Tanáccsal, amit holnap sikeresen lezárhatunk.

Azon képviselőtársaimnak, akik fenntartásokat fogalmaztak meg többek között az egészségügyi turizmussal kapcsolatban, azt üzenem: „Ne tartsanak ettől! Erről a kérdésről gondoskodni fogunk!” Az irányelv védzáradékot tartalmaz a tagállamok számára, amely lehetővé teszi, hogy ellenőrzést tartsanak fenn egészségügyi rendszerük és infrastruktúráik tervezése felett, pontosan az egészségügyi turizmus megakadályozása érdekében.

Azoknak, akik szerint az irányelv nem elég ambiciózus, azt üzenem: „Igazuk van, magam is azt szerettem volna, hogy kicsit többet érünk el”. De figyelembe kell vennünk, hogy most az irányelv első szakaszában vagyunk, és látom, hogy Dalli biztos úr, aki rengeteget segített nekünk e tekintetben, egyetért velem.

Együtt, mindenekelőtt biztosítani fogjuk, hogy az irányelv végrehajtása a lehető legjobb feltételek mellett történjen meg. 30 hónap múlva az irányelv alkalmazásra kerül, és tagállamainkban éberen kell őrködnünk afelett, hogy e jogszabály valóban előmozdítsa a betegek jogait.

Végül még annyit mondanék, hogy a holnapi vita alapvető fontosságú lesz. Annak biztosítását váron Önöktől, hogy az irányelv nagy siker legyen, mert ez a siker ajándék lesz a betegek számára, miután végre elismerjük a magas színvonalú egészségügyi ellátáshoz való jogukat.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra holnap 12.00-kor kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  János Áder (PPE), írásban. – (HU) Tisztelt Elnök Úr! A határon átnyúló betegjogokra vonatkozó irányelv tervezet szakbizottsági vitája során még kevesen voltak azok, akik Peter Liese kollégámhoz hasonlóan nem a veszélyt, hanem a lehetőséget látták a jogszabályban. Mi, magyarok osztjuk ezt a véleményt. A most megkötött kompromisszum, amely a betegjogok és a tagállami félelmek közötti jó kompromisszumnak tekinthető, nagyban eltér ugyan a korábbi jelentéstervezettől, a lehetőség azonban továbbra is megmaradt. Úgy is mondhatnánk, hogy egy kis lépés a jó irányba. Mi ez a lehetőség? Míg többek korábban a külföldi betegek irreálisan nagy tömegeinek hirtelen beáramlását és a nemzeti egészségügyi rendszerek összeomlását vizionálták, addig véleményem szerint inkább lehetőség nyílik arra, hogy a jövőben jobban kihasználhassuk országunk természetes adottságait. Itt nemcsak a gyógyvizeinkre gondolok, hanem a földrajzi fekvésre és a szakképzett munkaerő árára is. Végre lehetősége lesz az egészségügyben dolgozóknak arra, hogy szaktudásukat és esetleges felesleges kapacitásukat jobban kiaknázzák. Jól jár az a beteg is, aki a saját országában bizonyos természeti adottságok miatt ki nem épült egészségügyi szolgáltatásokat akadályok nélkül vehet majd igénybe egy másik tagállamban. Jól jártak tehát az egészségügyben dolgozók és a betegek is, de a tagállamok is nyugodtak lehetnek az irányelvbe beépített számtalan féknek köszönhetően. Gratulálok a jelentéstevőnek és valamennyi kollégának, aki hozzájárult a sikerhez!

  Giovanni Collino (PPE), írásban. – (IT) Az európai egészségügy szabványosítása figyelembe veszi majd a kínált szolgáltatások minőségét, amelynek kiegyensúlyozottnak kell lennie mind a 27 tagállam polgárai számára, függetlenül anyagi helyzetüktől és attól, hogy képesek-e fizetni, ha az egészségügy terén is létre akarjuk hozni a belső piacot.

Nyomatékosan kérem az elnököt és képviselőtársaimat, hogy biztosítsák, hogy az európai beavatkozás nem áll meg e kezdeményezés elfogadásával, hanem intézkedésre szólít fel helyi szinten, az irányelvnek mindenekelőtt az egyes tagállamokban történő végrehajtására.

A rendszer egészének működéséhez szükséges határon átnyúló intézkedések elfogadása nem kevésbé fontos. Például egy olyan határ menti régió, mint Friuli-Venezia Giulia esetében megfelelő adatgyűjtési mechanizmusra van szükség az együttműködés javítása érdekében a nemzeti területeken – különösen most, amikor a költségvetési föderalizmus gyorsan közelít Olaszország felé – és a határ túloldalán fekvő területekkel egyaránt, például a szomszédos szlovén régiókkal, amelyekkel már egy ideje konstruktív párbeszédet folytatunk az egészségügyi szolgáltatások igazgatásáról.

Emellett biztosítanunk kell az alkalmazottak megfelelő képzését, akiknek betegei és akinek a képességei egyre inkább nemzetközivé válnak majd egy olyan helyzetben, amely többé már nem lesz tisztán európai.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Egy hosszú folyamat eredményeként ma elfogadtuk a határokon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló irányelv szövegét. Ez siker a Parlament számára, de mindenekelőtt a betegek számára jelent győzelmet. Az új jogalkotási keret értelmében a tagállamok polgárai más tagállamban ugyanolyan feltételek mellett részesülhetnek egészségügyi ellátásban, mint amilyen feltételeket saját országukban biztosítanának számura. E mobilitás révén a betegek teljesen jogszerűen megkerülhetik a nemzeti várólistákat, és kihasználhatják a más európai országokban kínált egészségügyi szolgáltatásokat. Az irányelv emellett megnyitja az utat a specializáció előtt, különösen a ritka betegségek esetében, így a szükséges ellátást már nem kell helyileg biztosítani, hanem igénybe vehető az adott betegségre szakosodott helyeken is. Ezzel nem az egészségügyi turizmust kívánjuk elősegíteni, hanem inkább az európaiak teljes körű, egyenlő feltételek mellett megvalósuló mobilitását akarjuk biztosítani Európában, ami azt jelenti, hogy mostantól bárki ott igényelhet ellátást, ahol az a leggyorsabban biztosított, a leghatékonyabb és a legmagasabb színvonalú. A külföldi ellátás költségeit a biztosítás helye szerinti tagállam visszatéríti, pontosan ugyanolyan feltételekkel, mintha az ellátást az utóbbi helyen biztosították volna.

  Lena Kolarska-Bobińska (PPE), írásban. – (PL) A „betegek határok nélkül” irányelv hatálybalépése nagyszerű lehetőség minden beteg számára az Európai Unióban, de leginkább a kevésbé fejlett országok betegei számára, amely országok egészségügyi szolgáltatásai sok kívánnivalót hagynak maguk után. E betegek könnyebben vehetnek igénybe kezelést egy másik országban, mint most. Remélhetőleg az intézkedés változást indít meg a nemzeti egészségügyi rendszerekben, különösen bizonyos kórházi kezelések várólistáinak rövidülése tekintetében. Annak a veszélye, hogy a betegek tömegesen vándorolnak más országok kórházaiba, közigazgatási döntések meghozatalát kényszeríti ki a kórházi ágyak és eljárások leghatékonyabb kihasználásával kapcsolatban azokban az országokban, ahol a várólisták a leghosszabbak. Az, hogy minden uniós tagállamban kapcsolattartó pontot kell létrehozni, fontos lépés a betegek számára. Így jobban fognak tudni tájékozódni a más országokban rendelkezésre álló kezelési lehetőségekről, valamint a ritka és nagyon súlyos betegségek esetében a külföldi kórházak által elért eredményekről. A jogszabály hatálybalépését követően fontos részletesen nyomon követni az irányelv által kiváltott hatásokat, és hogy mennyiben javítja a szolgáltatások minőségét és hozzáférhetőségét a betegek különböző csoportjai számára, Európa különböző régióiban. Különösen fontos lenne információt gyűjteni arról, hogy ki is használja ezeket a szolgáltatásokat – csak a jobban tájékozott és jómódú társadalmi csoportok, vagy mindenki, akinek kezelésre van szüksége.

  Alajos Mészáros (PPE), írásban. – (HU) A munkaerő szabad áramlása és az idegenforgalom fejlesztése szükségessé teszi a határon átnyúló egészségügyi ellátás problémáinak megoldását. Az ellátáshoz való hozzáférés és a visszatérítések szabályainak egyértelműnek és közismertnek kell lenni a tagállamok polgárainak. A cél az, hogy a polgárok előzetes engedély nélkül bármelyik tagállamban igénybe vehessenek olyan nem kórházi és kórházi ellátást, amelyre saját tagállamukban is jogosultak, és ennek költségeit a saját rendszerükben meghatározott mértékig vissza is térítik számukra. Az esetleges visszaélések veszélye, utalva az „egészségügyi turizmusra”, nem lehet akadály ebben az esetben, de természetesen meg kell tenni mindent ennek a minimalizálása érdekében.

Hangsúlyoznom kell, hogy a javaslat a betegek unión belüli mobilitását érinti, nem pedig a „szolgáltatások szabad mozgását”. El kell mondani, hogy egy jól felállított rendszer hozzáadott értéket is szolgáltathat a szabad kapacitások kiaknázása területén és a logisztikai veszteségek elkerülésének érdekében. Egyes esetekben a határ menti gyors beavatkozás életeket is menthet. És még egy fontos aspektus: a határon átnyúló egészségügyi ellátás abban az esetben is nagy jelentőséggel bír, amikor egy tagállamban hiányzik valamely betegség megfelelő színvonalú kezelése, más országban pedig megtalálható. A javaslatot kiegyensúlyozottnak tartom, ahol egy kompromisszum született a tagállamok fenntartásai és az Európai Parlament ambíciói között.

  Rovana Plumb (S&D), írásban. – (RO) Jelenleg túl sok bizonytalanság övezi az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés kérdését, a visszatérítéseket, valamint azt, hogy a határokon átnyúló egészségügyi ellátás kapcsán kit terhel a klinikai utókezelés felelőssége. Az irányelv lehetővé teszi minden beteg számára – és nem csak a legjobban tájékozottaknak vagy a leggazdagabbaknak – az olyan egészségügyi jogok gyakorlását, amelyeket az Európai Unió Bírósága már korábban elismert. A szociális biztonsági rendszerek szervezése és irányítása továbbra is a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozik. A javaslat a betegekkel és az EU-n belüli mobilitásukkal foglalkozik, nem a szolgáltatók szabad mozgásával. Az irányelv együttműködést ír elő a tagállamok között, különösen a más tagállamban kiadott orvosi javallatok (kezelések, receptek stb.) elismerése, valamint az e-egészségügy és magas szintű technológiát alkalmazó eljárások tekintetében. A nemzeti kapcsolattartó pontok által létrehozott referenciahálózat segíti majd, hogy ezek az információk eljussanak a polgárokhoz. A román hatóságoknak is ugyanúgy gondoskodniuk kell polgárai tájékoztatásáról. E jelentés elfogadása segít abban, hogy megfelelő egyensúly alakuljon ki a betegek azon joga között, hogy az EU-ban igénybe vehessék a legjobb orvosi ellátást, illetve a nemzeti szociális biztonsági rendszerek pénzügyi fenntarthatóságának védelmezése között.

  Bernadette Vergnaud (S&D), írásban. – (FR) Emlékezve a Bizottság eredeti javaslatára, amely az egészségügy piacorientált jellegű megközelítésével segítette a betegmobilitást, üdvözlöm az ebben a megállapodásban tükröződő haladást. Szociális biztonsági rendszereink védelme érdekében nélkülözhetetlen volt az előzetes engedélyezési rendszer visszaállítása a kórházi, illetve a költséges kezelések tekintetében. Hasonlóképpen, a Szerződés 168. cikkére történő utalás is szükséges volt, hogy tiszteletben tartsuk a tagállamoknak az állami egészségügyi rendszereik szervezése tekintetében meglévő előjogait. Végül, dicséretes haladást könyvelhetünk el az együttműködés és a betegek tájékoztatása terén.

De vannak komoly hiányosságok is: nem vették figyelembe a szakemberek mobilitását, az orvosi demográfiát és az idősödő népességet. Ezeket más jogalkotási javaslatoknak pótolniuk kell, különösen a szakmai képesítésekről szóló javaslatnak. E javaslatokban fontos lenne újból megerősíteni, hogy az egészségügy nem egy árucikk, amelyet kizárólag a piaci törvények irányítanak, hanem egy különleges jellemzőkkel bíró ágazat – a polgárok legbecsesebb vagyona.

Melléklet – A Bizottság álláspontja

Módosítások:

Közvetlenül elfogadható: 107. módosítás (a szöveg egésze, 1. blokk, kompromisszumos módosítás). A Bizottság támogatja a kompromisszumos szöveg társajogalkotók általi elfogadását.