Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2011. január 18., Kedd - Strasbourg

14. Az Alzheimer-kórra és más demenciákra irányuló európai kezdeményezés - Asztmainhalátorok (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont egy elég szokatlan együttes vita a következőkről:

- Matias asszony jelentése a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság nevében az Alzheimer-kórra és más demenciákra irányuló európai kezdeményezésről (2010/2084(INI)) (A7-0366/2010), valamint

- Mazzoni asszonynak az asztmainhalátorokra vonatkozó, szóbeli választ igénylő kérdése a Petíciós Bizottság nevében (O-0182/2010 – B7-0666/2010).

  Marisa Matias, előadó. – (PT) Elnök úr! Szeretném egy világos példával igazolni ennek a kezdeményezésnek a sürgős voltát. Hat hónappal ezelőtt kezdtünk el a Parlamentben foglalkozni a témával, azaz hat hónap telt el aközött, hogy elkezdtünk dolgozni a jelentésen, illetve a jelentés szavazása között. Ezalatt a hat hónap alatt több mint 700 000 embernél alakult ki az Alzheimer-kór vagy a demencia egyéb formája. Ez a szám önmagában is igazolja, hogy ezen a területen sürgősen lépéseket kell tennünk. Ezért a Bizottság közleménye nagyon időszerű.

Az Alzheimer-kórban vagy a demencia valamely más formájában szenvedő valamennyi európainak azonos kezelést kell biztosítani. Több mint 7 millióan szenvednek Alzheimer-kórban, és csaknem 10 millióan a demencia különböző formáiban.

Ha tehát a a számokat nézzük, egy közepes méretű ország lakosságáról van szó. Nem különböztethetünk meg hátrányosan egyetlen országot sem, így egy adott betegségben szenvedőket sem. Biztosítani kell számukra a kezeléshez való egyenlő hozzáférést. Ezért számos területen sürgős lépésekre van szükség. Ami a kutatást illeti, tudjuk, hogy az Alzheimer-kórban szenvedők száma 20 évenként megkétszereződhet.

Tudjuk azt is, hogy a 65 év feletti korosztály esetében az Alzheimer-kórban szenvedők száma négyévente kétszereződik meg, ezért fel kell derítenünk és kezelnünk kell az okokat, mivel nem tudunk fellépni a probléma ellen, ha nem tudunk róla eleget. Hogy fel tudjunk lépni, ahhoz több kutatásra, nagyobb mértékű együttműködésre és több epidemiológiai adatra van szükség.

Tudnunk kell, hogyan kell eljárnunk a megelőzés és a rizikófaktorok megismerése terén. Korai diagnózisra, szakellátásra és ápolók képzésére van szükség. Támogatást kell nyújtanunk a családoknak, nem pedig stigmatizálni a szenvedőket – ehelyett jogokat és méltóságot kell nekik adnunk. Minden országnak nemzeti cselekvési tervet kell kidolgoznia, hogy európai szinten együtt tudjunk működni. Küzdenünk kell a tagállamok közötti és az egyes tagállamokon belüli egyenlőtlenségek ellen. Nem fogadhatjuk el, hogy léteznek elsőosztályú és másodosztályú betegek: meg kell teremtenünk számukra az egyenlőséget, nemtől, kortól, lakóhelytől és minden más jellemzőjüktől függetlenül.

Elnök úr! Ezért nagyon-nagyon fontos, hogy az egészségügyi ellátás számára a lehető legtöbb forrást bocsássuk rendelkezésre. A válságra és a betegség kezelésének költségeire hivatkozva nem halogathatjuk tovább ezeknek a sürgős szükségleteknek a kezelését. Ha nem kezeljük a problémát, az sokkal magasabb szociális és gazdasági költségekhez fog vezetni, mint a probléma kezelése. Ezért kezelnünk kell a problémát, és be kell fektetnünk: be kell fektetnünk az emberekbe; be kell fektetnünk a megelőzésbe, és támogatnunk kell a családokat és ápolókat, akikről oly gyakran teljesen megfeledkeznek.

Tudjuk, hogy egy Alzheimer-kórban szenvedő beteg ápolásához három emberre van szükség. Egy Alzheimer-kórban szenvedő beteget egyetlen órára sem lehet egyedül hagyni. Ebből az is következik, hogy nem tudunk előrelépni, ha a tagállamok nem támogatják egymást ezen a téren; nem tudunk előrelépni együttműködés és szolidaritás nélkül.

Ezért a következőt szeretném elmondani: ami az együttműködést illeti, mindannyian tudjuk, hogy ezeket a munkákat nem lehet egyedül, elszigetelve elvégezni, és hogy itt a Parlamentben is szükség van valamennyi árnyékelőadó és valamennyi képviselőcsoport együttműködésére; nekem is szükségem volt a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, képviselőcsoportom és küldöttségem három hölgytagjának segítségére.

Szeretnék köszönetet mondani ennek a három hölgynek: talán nem véletlen, hogy csak hölgyek dolgoztak ezen a jelentésen, mivel ez a kérdés a hölgyeket érinti a legnagyobb mértékben, ők foglalkoznak az Alzheimerről szóló jelentésekkel is és az Alzheimer-kórban szenvedő betegekkel, köztük a férfiakkal is. Ezért szeretném felhívni a figyelmet a megkülönböztetés azon típusaira is, amelyek a probléma kezelésének hiányában eléggé ismeretlenek.

Végezetül szeretném megkérdezni közvetlenül Dalli biztos úrtól, hogy a Bizottság a jelentés mely javaslatait áll készen elfogadni, valamint hogy mikor fogja a Bizottság elismerni a probléma méretét, és mikor fog lépéseket tenni a probléma kezelésére.

  Erminia Mazzoni, szerző. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Nem értem, hogy ezt a kérdést miért az előző jelentéssel vitatjuk meg, de végül is számomra az a fontos, hogy a Parlament ma foglalkozik ezzel a kérdéssel, amelyet a Petíciós Bizottság nevében terjesztettem elő.

Kérdésem egy olyan esetre vonatkozik, amelyben egy európai kisvállalkozásnak a Bizottság 1997 óta tartó tétlensége miatt nem szolgáltattak igazságot. Ezt a megállapítást a Jogi Bizottság is alátámasztotta, amelyet az általam vezetett bizottság véleménynyilvánításra kért fel.

Egy orvostechnikai eszközről – nevezetesen egy asztmainhalátorról – van szó, amelyet 1990-ben szabadalmaztattak, és a törvények betartásával dobtak piacra. Erre a termékre a 93/42/EGK irányelv vonatkozik, amely előírja, hogy a gyártóknak tanúsítaniuk kell a termék előírt követelményeknek való megfelelőségét, valamint felhatalmazza a nemzeti hatóságokat a gyártó általi tanúsítás nyomon követéssel és mintavétellel történő felülvizsgálatára.

A terméket hat éven keresztül – 1996-ig – sikeresen forgalmazták, és azzal kapcsolatban 15 évig egyetlen panasz vagy megjegyzés sem érkezett. Aztán Felső-Bajorország kormánya felülvizsgálatot rendelt el a termékkel kapcsolatban, és felszólította a magdeburgi bizottságot, hogy vizsgálja felül a vállalkozás engedélyét.

Az év decemberében Szászország-Anhalt egészségügyi bizottsága és minisztere végrehajtotta ezt a felülvizsgálatot, amelynek során megállapították, hogy a termék teljes mértékben megfelel a hatályos jogi előírásoknak. Ezenkívül a felülvizsgálati eljárás befejeztével megkérdőjelezték Felső-Bajorország kormánya felülvizsgálati kérelmének jogosságát, és felszólították Felső-Bajorország kormányát, hogy a fent említett irányelv alapján kezdeményezzen védzáradék-eljárást, amennyiben még mindig kétségei lennének.

Az ezt követő évben számos dokumentálatlan eseményre került sor, amelyekről csak indirekt módon értesültünk, aztán 1997-ben váratlanul és a gyártóval való bármiféle kommunikáció mellőzésével a szövetségi egészségügyi miniszter elrendelte a termék piacról való kivonását.

A minisztérium a fent említett irányelv 8. cikke alapján 1997 végén eljárást kezdeményezett, de ez eredménytelen volt, mivel nem álltak rendelkezésre információk, és a gyártóval nem kezdték meg az egyeztetést. Az általános hallgatás közepette a gyártó 2003 közepén ismét piacra dobta a terméket feltételezve, hogy a hallgatás azt jelenti, hogy a német hatóságok megmagyarázatlan állításai nyilvánvalóan megdőltek.

2005-ben a német hatóságok sajnálatos módon ismételten és újfent mindenféle kommunikáció mellőzésével elrendelték a termék piacról való kivonását. Hogy érthető legyek: ismételt kérés ellenére a mai napig nem indokolták meg, miért vonták ki a terméket a piacról.

Tehát nem történt semmiféle kommunikáció, nem folytattak vizsgálatot, és a gyártónak nem volt lehetősége a bíróság előtt megtámadni a másik fél állításait. Mindez komoly gazdasági hátrányokkal járt a gyártó számára, hiszen több mint 15 éve vár a válaszra, és azóta nem tudja értékesíteni a terméket.

Szeretném hozzátenni, hogy a termék forgalmazásának hat éve során úgy találták – és erről dokumentumok is vannak, köztük a Bizottság által kiadottak is –, hogy a termék alacsony költségeinek köszönhetően jelentős megtakarításokat tudtak elérni a közegészségügyi kiadások terén, valamint hogy a termék pozitívan befolyásolja az asztmában szenvedők állapotát.

Klein úr, a gyártó 2008-ban feladta a hatóságokkal való eredménytelen küzdelmet, és a Petíciós Bizottsághoz fordult. A bizottság ebben a parlamenti ciklusban megkezdi az eljárást. Ezenkívül a bizottság – tekintettel arra, hogy milyen régóta húzódik a petícióban leírt ügy – informális konzultációt kezdeményez a Bizottsággal, hogy a szokásosnál rövidebb határidőn belül szülessen meg a válasz, mivel a petíció benyújtója terméke európai előírásoknak való megfelelősége igazolását kéri, vagy ennek hiányában legalább egy olyan határozatot szeretne, amelyet a bíróság előtt megtámadhat, ami lehetővé tenné, hogy ügyében igazságot szolgáltassanak.

Ezek közül az alternatívák közül még mindig nem került sor egyikre sem, és az Európai Bizottság a Petíciós Bizottság vitáján sajnálatos módon ismét kitért a válaszadás elől. Ezért a bizottság egyhangúlag úgy döntött, hogy a Parlament előtt kéri a Bizottságot egyértelmű válaszra, mivel ez az ügy kétségtelenül súlyos aggályokat vet fel az Alapjogi Charta megsértésével kapcsolatosan. Nemcsak a Bizottság tétlensége miatt; hanem és mindenekelőtt amiatt is, mert Klein úrnak nincs lehetősége jogi lépéseket tenni.

Az ügy nyilvánvalóan aggályokat vet fel a piaci szabályok megsértésével és a kisvállalkozások védelmével kapcsolatban is, ezért ragaszkodunk ahhoz, hogy válaszoljanak a kérdésünkben szereplő pontokra.

  Elnök. – Mazzoni asszony! Köszönöm, hogy osztja értetlenségemet azon a téren, hogy ez a két téma miért került együttes vitára. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy megkérdőjelezném ennek a kérdésnek a fontosságát, már csak azért sem, mivel a kérdést a Petíciós Bizottság elnökeként terjesztette elő, amelynek magam is tagja vagyok, és ezért nagy érdeklődéssel figyelem az ügy fejleményeit.

Mind a biztos úrnak, mind a felszólalóknak nehéz lesz két ennyire különböző természetű kérdésről beszélni egyszerre, ezért megkérdőjelezhető, hogy ésszerű volt-e így tervezni a mai vitát, a mai napirendet.

  John Dalli, a Bizottság tagja. – Elnök úr, tisztelt képviselők! Először hadd fejezzem ki tiszteletemet a Parlamentnek és különösen az előadónak, Matias asszonynak, amiért ilyen elkötelezetten foglalkozik az Alzheimer-kórral és más demenciákkal.

A Bizottság teljes mértékben osztja az Ön aggodalmait. A demencia óriási szenvedést jelent európaiak millióinak és családjaiknak. Európa lakossága gyorsan öregszik, ezért itt az idő, hogy cselekedjünk.

A Bizottság 2009-ben ezért adta ki az Alzheimer-kórról és más demenciákról szóló közleményét, amely a megelőzés és diagnózis javítására, a kutatás előmozdítására és a bevált gyakorlatok cseréjére irányul.

Örömmel tölt el, hogy a Parlament támogatja a folyamatban lévő munkát, és átfogó javaslatokat terjeszt elő. Ez a jelentés és a benne szereplő javaslatok nagyon időszerűek most, amikor a Bizottság áprilisban a tagállamokkal közösen együttes fellépést – ez az úgynevezett ALCOVE (az Alzheimer-kór Együttes Európai Felmérése) – fog indítani az Alzheimer-kórral kapcsolatban.

Meggyőződésem, hogy ez az együttes fellépés a ma elfogadásra kerülő számos javaslatra is építkezni fog.

Az együttes fellépés a jelentésben a Parlament által is hangsúlyozott megelőzésre, valamint az ismeretek és adatok javítására és a bevált gyakorlatok cseréjére fog összpontosítani. Az együttes fellépés egy másik olyan területet is érinteni fog, amely területen a Parlament is cselekvésre szólít fel: a demenciával élő betegek jogainak területét. Teljes mértékben egyetértek Önnel abban, hogy teljesen összehangolt kutatásra van szükség a demencia jobb megelőzése és kialakulásának megfelelőbb késleltetése érdekében. Ezért indított a Bizottság közös programozási kezdeményezést a degeneratív idegrendszeri betegségek, különösen az Alzheimer-kór elleni küzdelem terén.

Most első alkalommal fordul elő, hogy 23 ország működik együtt az Alzheimer-kór elleni küzdelemben. Európa-szerte léteznek bevált gyakorlatok az Alzheimer-kór diagnosztizálása és kezelése terén, és a Bizottság támogatja az ismeretek és bevált gyakorlatok cseréjét.

A Parlament javaslatával összhangban megerősíthetem, hogy az Európa 2020 stratégia "Innovatív Unió" elnevezésű kezdeményezésének az új európai innovatív partnerség terén első kísérleti területe az aktív és egészséges időskor lesz.

Ebben a kontextusban sor kerülhet a demenciában szenvedő betegek támogatását célzó fellépések előmozdítására is. Jó példa lehet erre a Parlament ápolókra vonatkozó kezdeményezése. Reméljük, hogy további, az Alzheimer-kórra és más demenciákra vonatkozó, innovatív intézkedéseket is támogathatunk majd.

Végezetül pedig, a Bizottság kedvezően gondolkodik számos egyéb javaslatról is, köztük arról, hogy a 2014-es évet nyilvánítsuk az "Elme európai évének”. Szeretném biztosítani Önöket arról, hogy a Bizottság elkötelezte magát a demencia elleni küzdelemben való részvétel mellett.

Most pedig engedjék meg, hogy áttérjek a vita második témájára: a Klein úr, az „Effecto” elnevezésű inhalátor feltalálója és gyártója által benyújtott petícióra.

A szóban forgó eszköz piacra dobását eredetileg, 1997-ben Németországban nem engedélyezték. E határozat ellen sem a Bizottság, sem a német hatóságok, sem a gyártó nem fellebbezett. Az akkori forgalmazó akkor tudomást vett arról, hogy a termék újbóli piacra dobása előtt további vizsgálatokat kell elvégezni.

Az eszközt 2002-ben új névvel kezdték el ismét forgalmazni. Amikor a német hatóságok 2005-ben ismételten betiltották a terméket, a Bizottság alaposan megvizsgálta az esetet, és erről az eljárásról 2007 júliusában hivatalos levélben tájékoztatta a német hatóságokat és a gyártót.

A Bizottság elemzése szerint a termék német hatóságok általi betiltása jogos volt, mivel a gyártó által rendelkezésre bocsátott klinikai adatok nem igazolták kellőképpen az eszköz biztonságosságát.

Az orvostechnikai eszközökről szóló irányelv szerint az EK-jelöléshez a gyártónak kell igazolnia az eszköz biztonságosságát. Tehát a szóban forgó esetre alkalmazandó jogi rendelkezés az említett irányelv 18. cikke, amely azokra az esetekre vonatkozik, ahol egy forgalomba kerülő terméken az EK-jelölést indokolatlanul tüntették fel. Jelen esetben nincs hivatalos bizottsági határozat.

Mivel a Bizottság nézete szerint jelen esetre nem alkalmazható a védzáradék-eljárás, ezért nem indokolt tájékoztatást kérni a német hatóságok által 2005-ben elrendelt tilalomról.

A petíció benyújtója a német hatóságok döntése (2005-ös betiltás), nem pedig a Bizottság döntése következtében ütközik akadályokba terméke forgalmazása terén. A petíció benyújtójának nemzeti szinten világos jogi utak állnak rendelkezésére, amely lehetőségekkel a petíció benyújtója élt is. A német bíróságok azonban elutasították a keresetét.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a Bizottság 2007 óta próbálja arra ösztönözni a petíció benyújtóját, hogy a hiányzó klinikai adatok megadásával tegye megfelelővé az eszközt, és e célból próbálta előmozdítani a petíció benyújtója és a német hatóságok közötti kommunikációt. A Bizottság tudomása szerint a petíció benyújtója mindezidáig nem tett lépéseket ezen a téren.

  Elena Oana Antonescu, a PPE képviselőcsoport nevében. – (RO) Elnök úr! Az Alzheimer-kórról és más demenciákról kívánok beszélni. Szeretnék gratulálni az előadónak, Matias asszonynak, ehhez a remek munkához. A dokumentum Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) árnyékelőadójaként szeretnék köszönetet mondani valamennyi együttműködő képviselőtársamnak is. A dokumentumnak szentelt nagy figyelem is mutatja, milyen fontos és komoly témáról van szó.

A demenciában szenvedő betegek száma 9,9 millió körül van, a többségük Alzheimer-kórban szenved. 2020-ra ez a szám előreláthatólag drámai mértékben meg fog nőni, holott a betegséget az Európai Unióban még mindig sokszor nem ismerik fel. A tagállamok között egyenlőtlenségek állnak fenn a megelőzés, a kezeléshez való hozzáférés és az ellátás terén. A fellépés nem egységes, és a válaszok egyenletlenek a betegséggel kapcsolatos kutatás és a betegség elleni küzdelem terén.

A jelentés fontos lépést az Európai Uniónak e betegség elleni küzdelme terén, és alapvető fontosságú a tagállamok együttműködése új formájának megteremtéséhez, mivel lehetővé teszi az összehangolt intézkedéseket bizonyos, egész Európát érintő problémák kezelésére. A jelentés támogatja a tagállamok közötti szolidaritást és a bevált gyakorlatok cseréjét, mellyel elkerülhetőek a felesleges, kétszeres erőfeszítések és a források pazarlása. Szeretném hangsúlyozni a megelőző diagnózis, valamint a betegség korai szakaszában történő, korai beavatkozás fontosságát. Úgy gondolom, hogy ez kulcsfontosságú ahhoz, hogy előrelépéseket érhessünk el a betegség elleni küzdelem terén.

Ezenkívül szeretném ismételten felhívni a figyelmet arra, hogy ezen a területen a kutatásban nagyon fontos a multidiszciplináris megközelítés. A tudományágak elkülönültsége és az elsődleges kutatás, a klinikai kutatás, a közegészségügy és a társadalmi kutatások közötti elégtelen kapcsolat rossz hatással van a tudományos felismeréseknek az orvosi gyakorlatba és az ellátásba való bekerülésére. Tény, hogy mindezeket a kutatásokat nemzeti szinten folytatják, és ez széttöredezettséghez, az egységesség hiányához vezet. Ezért kell összpontosítanunk a multidiszciplináris megközelítésre, valamint a tudományos felismerések és ismeretek uniós szintű cseréjére.

  Nessa Childers, az S&D képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Ma csaknem 10 millió európai szenved demenciában, amelynek a leggyakoribb formája az Alzheimer-kór. Az én édesanyám is Alzheimer-kórban szenvedett, tavaly hunyt el. Ezért határozottan támogatom a demenciára vonatkozó európai kezdeményezést.

Nagy aggodalomra ad okot, hogy becslések szerint csak az esetek felét diagnosztizálják. Nagy aggodalomra ad okot továbbá az is, hogy kétszer annyi nő szenved demenciában, mint férfi, és hogy az európai népesség elöregedése következtében az elkövetkező 20 év során a betegek száma meg fog kétszereződni.

Az Alzheimer-kór kialakulásának ötéves késleltetése a betegség előfordulási arányának 50%-os csökkenését jelenti, ezért üdvözlöm, hogy a Bizottság a megelőzésre és a korai felismerésre kíván összpontosítani. Üdvözlöm azt is, hogy az európai kutatás jobb összehangolására kívánnak összpontosítani, hiszen tudjuk, hogy ma a kutatás 85%-a nem összehangoltan folyik. Üdvözlendőnek tartom a bevált gyakorlatok cseréjének, továbbá a betegek és családjaik jogainak hangsúlyozását is.

Jómagam és szociáldemokrata európai parlamenti képviselőtársaim módosításainkban a demencia szociális aspektusaira helyeztük a hangsúlyt, és a következőket sürgetjük.

Felszólítunk arra, hogy az orvosi és társadalmi kutatások, az egészségügy, a foglalkoztatás és a szociálpolitikák terén nagy figyelmet kell szentelni a nők különleges szükségleteinek, hiszen a betegek között kétszer annyi nő van, mint férfi, az ápolók között pedig jelentősen több a nő, mint a férfi.

Ismételten felszólítjuk a Bizottságot, hogy – annak érdekében, hogy a mentális betegségekben szenvedőket a lehető legjobban integrálják a munkaerőpiacra – a munkahelyi egészségre és biztonságra vonatkozó kötelezettségvállalásai keretében hozzon törvényeket azon munkavállalók segítésére, akiknél mentális betegség alakulhat ki, vagy már abban szenvednek.

Ezenkívül javasoljuk az „élő végrendeletek” európai határokon átnyúló alkalmazásának vizsgálatát, mert erre igen nagy szükség lenne.

Végezetül hangsúlyozzuk a figyelemfelhívó és oktatási kampányok fontosságát a demencia tüneteinek felismerésében.

Végül pedig szeretnék gratulálni az előadónak, Maria Matiasnak, és köszönöm neki, valamint árnyékelőadóimnak a jelentésen végzett munkájukat.

  Frédérique Ries, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr! Az Alzheimer-kór elleni küzdelem az elmúlt évek során európai prioritássá vált, és kissé már késve is! Hadd mondjam el, hogy üdvözlöm a Dalli biztos úr által bejelentett valamennyi kezdeményezést.

Az agy elöregedésének ez a formája sajnos Európában és világszerte is drámai módon terjed: ez a betegség több mint 7 millió embert érint, ha pedig más degeneratív idegrendszeri betegségeket is figyelembe veszünk, akkor 10 millió betegről kell beszélnünk. Üdvözlendőnek tartjuk a jelenlegi, 32 kutatási programot támogató uniós finanszírozást, de még sokkal többet kell tennünk, különösen a nyolcadik kutatási keretprogramban az Alzheimer-kórra vonatkozó kutatás összehangolása terén, már 2014-ben. Ez állásfoglalásunk 21. pontjában részletesebben is ki van fejtve.

Létfontosságú egy olyan multidiszciplináris megközelítés is, amely magában foglalja a diagnózist, a megelőzést, a kezelést, továbbá a betegek és családjaik támogatását is; ezt az állásfoglalás 2. és 20. pontja tartalmazza. Egy Franciaországban nemrég publikált tanulmány rámutat a betegség okozta jelentős társadalmi-gazdasági költségekre: havi több mint 10 millió EUR csak a betegek orvosi ellátásra és felügyeletére. És ez még nem tartalmazza a betegek szeretteinek és családjainak óriási hozzájárulását, hiszen ők napi több mint hat órát szentelnek a beteg családtag ápolásának.

A helyes diagnózis is hozzátartozik a betegeknek való segítségnyújtáshoz. A tudományos világ szerint most már a betegségre vonatkozó nemzetközi kritériumokat meg kell változtatni, mivel a gyakran elavult kritériumok szigorú alkalmazása következtében a demencia más formáiban szenvedőket is gyakran Alzheimer-kórral diagnosztizálják.

Ahogy azt állásfoglalásunk 64. pontja tartalmazza, nagyon fontos, hogy a Parlament végre reagáljon a kutatók felszólításaira. Ha meg akarjuk találni a gyógymódot – márpedig meg kell találnunk –, akkor több önkéntesre van szükség a klinikai kutatásokhoz. A klinikai vizsgálatokra vonatkozó irányelv közelgő felülvizsgálata ezért kitűnő lehetőség a kézzelfogható válaszra és arra, hogy reményt adjunk az érintett családoknak.

  Gerald Häfner, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr! Akárkinek az ötlete is volt, hogy az a két téma együttes vitára kerüljön, nem tett jó szolgálatot a Parlamentnek – és még kevésbé a szóban forgó témáknak.

Egész Európában növekszenek az egészségügyi és egészségbiztosítási költségek, és mindenhol megpróbálják megtalálni ezek csökkentésének módjait. Az orvostudomány fejlődésével a gyógyszerek egyre drágábbak lesznek. A szóban forgó ügyben mégsem erről van szó. Európában 30 millióan szenvednek asztmában, és ez a kisvállalkozó kifejlesztett egy olyan eszközt, amely jobbá, gyorsabbá, hatékonyabbá és mindenekelőtt olcsóbbá teszi az inhalációt, amely az asztmások számára életmentő lehet, és így kiemelkedően fontos az asztma kezelésében. Ez a gyártó 14 éve nem forgalmazhatja ezt a terméket. A gyártó még 1996-ban fordult a Bizottsághoz, a Petíciós Bizottság pedig 2006 óta foglalkozik az üggyel. Dalli biztos úr! A Bizottságnak az a feladta, hogy érvényt szerezzen a törvénynek, és a polgárok oldalán álljon. Ebben az esetben ez nem történt meg; ehelyett a Bizottság vonakodik egyértelmű határozatot hozni – pedig azzal segítene a petíció benyújtójának.

Önhöz szeretnék fordulni, Dalli biztos úr. Bizonyára emlékszik rá, hogy meghívtuk a Petíciós Bizottságba az ügy megvitatására. Ön akkor azt mondta, hogy erre nincs ideje, de esetleg lenne ideje egy személyes megbeszélésre. Tehát megkerestük Önt személyes megbeszélés céljából. Ön akkor személyesen megígérte nekem, hogy intézkedni fog az ügyben, és nagyon gyorsan megoldást fog találni. Azonban mind a mai napig nem történt semmi. Írtam Önnek még egy levelet, amelyre nem kaptam választ. Ön a következő vita elől is megpróbált kitérni. Ez nem egy biztoshoz illő eljárás.

Világosan szeretném kimondani, hogy az Európai Parlament elvárja, hogy a Bizottság a törvény és a polgárok oldalán álljon – és holnap együtt fogunk szavazni erre az állásfoglalásra. Azt várjuk Öntől, hogy garantálja a kisvállalkozók védelmét, ha azoktól meg akarják tagadni a piachoz való hozzáférést. Ebben az ügyben egyrészt sok pénz forog kockán, de ami még fontosabb, az emberek egészségéről is szó van. Tisztában vagyunk a problémákkal. De, Dalli biztos úr, nem értjük az intézkedéseit. Ismerjük az összes érvét. Óriási halom aktát néztem át, de még mindig nem találtam olyan világos érveket, amelyek indokolnák az Ön álláspontját. Egy orvostechnikai termékről van szó. Ebből a termékből 30 000 darab van használatban – használóik több millió alkalommal inhaláltak ezekkel az eszközökkel, méghozzá kiváló eredményekkel. Rendelkezésünkre állnak olyan levelek biztosítótársaságoktól, amelyekben a termék forgalmazásának engedélyezését kérik, mivel ezzel költségeket lehetne megtakarítani. Azt várom a Bizottságtól, hogy tegye végre a dolgát, és hozzon pozitív határozatot ebben az ügyben.

(A felszólaló a 149. szabály (8) bekezdésének megfelelően kék kártyás kérdést kapott.)

  William (The Earl of) Dartmouth (EFD). – Elnök úr! Szeretném megkérdezni Häfner urat, egyetért-e azzal, hogy a biztos úr válasza a BronchoAir ügyében semmitmondó volt, és egyáltalán nem nyújtott semmiféle segítséget sem a vállalkozásnak, sem az asztmában szenvedőknek.

  Gerald Häfner (Verts/ALE). – (DE) Elnök úr! Ha megengednek nekem egy rövid, de személyes választ: az a benyomásom, hogy a biztos úr még nem talált alkalmat arra, hogy személyesen foglalkozzon a témával, és új véleményt alakítson ki arról. Dalli biztos úr, itt a remek lehetőség, hogy ismét megvizsgálja a témát, és a halogatás hosszú évei után új következtetésekre jusson – és azt javasolnám, hogy ebben a kérdésben most másokkal működjön együtt, és ne azokkal, akik eddig felelősek voltak ezért a folyton húzott-halasztott ügyért. Örülnék, ha megvitathatnám Önnel az ügyet, vagy még inkább, ha összehozhatnám Önt a petíció benyújtójával a megoldás érdekében.

Teljes mértékben egyetértek képviselőtársammal.

  Marina Yannakoudakis, az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Az Egyesült Királyságban 750 000 ember szenved demenciában; több mint 50%-uk Alzheimer-kórban. A betegség tünetei közismertek, de a tapasztalatok esetről esetre változnak. Erre a betegségre, amely gyakran „túszul ejti” a beteget és gondozóját, nincs gyógymód. De mit tehetünk mi az EU-ban? Elsődlegesen helyi szintű támogatásra van szükség, a törvényhozás itt nyilvánvalóan csak másodlagos.

Azáltal, hogy a téma a Parlament elé került, lehetőségünk van fokozni a tudatosságot ezen a téren, felhívni a figyelmet, és lehetőségünk van vitát indítani. Ezt alapul véve a tagállamok dönthetnek a prioritásokról és a bevált gyakorlatok cseréjéről. Másodszor pedig, a tudatosság fokozása a tünetek jobb felismeréséhez és következésképpen korai diagnózishoz vezethet. Vannak olyan gyógyszerek a piacon, amelyek segíthetnek ezen a téren, és ha a megfelelő időben kezdik el szedni őket, akkor lassíthatják a folyamatot. És ami a legfontosabb: a betegségben szenvedőknek segíteni, a családoknak tájékoztatást és támogatást nyújtani, valamint a betegeknek segíteni méltóságuk megőrzésében e súlyos betegség során.

  William (The Earl of) Dartmouth, az EFD képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Egy kis német vállalat, a müncheni BronchoAir kétségkívül egy olyan inhalátort gyártott, amely valóban javíthatja az asztmában szenvedők életminőségét, akik számíthatnak erre az eszközre, hogy „fellélegezhessenek”. Ezt a terméket azonban 14 éve kitiltották a piacról, és hogy ez miért történt, arra a biztos úr teljesen más magyarázatot adott, mint a Petíciós Bizottság elnöke vitaindító felszólalásában. Idézem a Jogi Bizottság állásfoglalását: „a vállalat az igazságszolgáltatás botrányos megtagadásának áldozata” a Bizottság mulasztásának következtében.

Miért kedvez a Bizottság a nagy gyógyszergyártó cégeknek és az azok mellett lobbizóknak? A brit Függetlenségi Párt, amelyet képviselhetek, határozottan támogatja, hogy haladéktalanul vizsgálják ki a Bizottság eljárását a szóban forgó ügyben.

  Diane Dodds (NI). – Elnök úr! Ahogy az itt az üléseremben ma már elhangzott, az Egyesült Királyságban jelenleg csaknem 750 000 ember szenved a demencia valamely formájában. Közülük 16 000 él az én észak-írországi választókerületemben.

Az Alzheimer-kór kegyetlen betegség. Az Alzheimer-kórban szenvedők elveszítik személyiségüket, függetlenségüket és akár családjukkal és barátaikkal való kapcsolatukat is. Súlyos betegség, amely hatalmas költségekkel jár a család és a beteget gondozók számára, akik a költségek miatt gyakran maguk is rossz egészségi állapotba kerülnek, és elszigetelődnek. Ahogy az már elhangzott itt a Parlamentben, túlnyomórészt nők ápolják az Alzheimer-kórban szenvedőket.

2050-re az Egyesült Királyságban előreláthatólag kb. 1,7 millióan fognak demenciában szenvedni. 2018-ra az egészségügyi és szociális ellátás költségei előreláthatólag 27 milliárd GBP-ra fognak rúgni. Ezek megdöbbentő számok, ezért a kutatás, illetve az egészségügyi és szociális ellátás forrásainak megfelelő felhasználása létfontosságú. Véleményem szerint fel kell ismernünk, hogy ezen a téren az önkéntes és közösségi szektor fontos szerepet kaphat.

Biztos úr! Ön sokat foglalkozik az egészséges és aktív időskor kérdésével. Én pedig büszkén hívhatom fel a figyelmet a belfasti Mullen Mews csoport munkájára, amely nemzetközi mezőnyben is bizonyított, és nemzetközi díjakat nyert a társadalmi befogadás, valamint a demenciában szenvedők, családjaik és ápolóik életének megkönnyítése érdekében végzett munkájáért.

  Peter Jahr (PPE). – (DE) Elnök úr, Dalli biztos úr! Egyetértek azzal, hogy zavaró két téma között váltogatni. Jobban örültem volna, ha legalább egymás után tárgyaljuk ezt a két kérdést.

Áttérek Klein úr petíciójára. Örülök, hogy lehetőségünk nyílik erről beszélni, mivel a Petíciós Bizottság már régóta foglalkozik az üggyel. Mi történt ez alatt az idő alatt? Volt egy feltaláló kedvű gyártó, aki kifejlesztett egy asztmainhalátort. A betegek szerették, mert könnyebb volt használni. A biztosítók is örültek, mert olcsóbb volt. A gyártó megérdemelten nyert vele díjat. Aztán váratlan fordulat következett be: a német hatóságok betiltották az inhalátort, aminek az lett a következménye, hogy az Európai Bizottság védzáradék-eljárást kezdeményezett.

Nem akarok még egyszer belemenni a részletekbe, de meg vagyok győződve róla, hogy az inhalátor első, 1996-os betiltása nem volt jogszerű. A Bizottságnak az lett volna a kötelessége, hogy oly módon zárja le a védzáradék-eljárást, amely lehetővé tenné az érintett fél számára a fellebbezést. De mivel ez nem történt meg, Klein úr – és most a Jogi Bizottság állásfoglalását idézem – az igazságszolgáltatás botrányos megtagadásának áldozatává vált. Biztos úr! Én most nem a felelősöket akarom megtalálni. Számomra az a fontos, hogy mihamarabb megoldást találjunk, és zárjuk le az ügyet egyszer és mindenkorra. Egyszerűen arra kérem Önt, hogy vegye figyelembe a Petíciós Bizottság egyhangú szavazását. Számítok az Ön együttműködésére és segítségére – nemcsak a petíció benyújtójának, hanem az Európai Unióban élő, asztmában szenvedő betegek érdekében is.

  Daciana Octavia Sârbu (S&D). – (RO) Elnök úr! Az Alzheimer-kórral kapcsolatban még mindig sok a bizonytalanság, még mindig nem tudunk róla eleget. Sajnálatos módon Európa lakosságának elöregedése miatt a helyzet tovább romlik. Kétségtelenül kutatásokat kell folytatni és vizsgálatokat kell végezni a demencia kialakulásának okairól és a betegség kezeléséről. Azonban azt már tudjuk, hogy mint a nem örökletes betegségeknél általában, bizonyos egyszerű életmódbeli intézkedésekkel sok esetben megelőzhetőek ezek a betegségek. Ezért kértem az előterjesztett módosításokban, hogy szenteljenek sokkal nagyobb figyelmet a táplálkozás és az Alzheimer-kór kialakulása közötti összefüggésekre irányuló kutatásnak.

A többségünk valószínűleg ismer legalább egy személyt, aki Alzheimer-kórban vagy a demencia egyéb formájában szenved. Tudjuk, hogy a betegség okozta személyes terhek lényegesen nagyobbak a társadalmi vagy pénzügyi terheknél. Mindannyiunkat aggodalommal tölt el, hogy ilyen sok ember szenved a pusztító hatásokkal járó demenciában. Ezért nagyon átfogó jelentést dolgoztunk ki, amely valamennyi kulcsfontosságú területre kitér. És erre nemcsak a Bizottságtól, hanem a tagállamoktól is pozitív reakciót várunk.

  Antonyia Parvanova (ALDE). – Elnök úr! Én is sajnálom, hogy ezt a két témát együttes vita keretében tárgyaljuk. Ez olyan, mintha együttes vitát folytatnák a hajózásról és a halászatról csak azért, mert mindkettő a tengerhez kapcsolódik. Ennek ellenére természetesen szeretnék gratulálni Marisa Matiasnak, az előadónak, és valóban kiemelkedően fontosnak tartom, hogy az Európai Unió kézzelfogható módon foglalkozzon az egészségügyi prioritásai közé tartozó Alzheimer-kór jelentette kihívással.

A betegség által okozott jelenlegi egészségügyi és szociális terhek komoly fenyegetést jelentenek egészségügyi és szociális ellátórendszereink fenntarthatóságára nézve. Az elkövetkező években számos más krónikus betegség előfordulási aránya is jelentősen növekedni fog, és létfontosságú, hogy ezzel a problémával átfogó módon foglalkozzunk egy megfelelő készültségi terv keretében. Őszintén remélem, hogy a Bizottság vezető szerepet fog vállalni az Alzheimer-kórra vonatkozó európai kezdeményezés végrehajtásában, és támogatni fogja a tagállamokat az elöregedő népesség jelentette közegészségügyi kihívások kezelésében. Különösen üdvözlöm a multidiszciplináris megközelítés hangsúlyozását.

Végezetül szeretném hangsúlyozni a kutatás fontosságát, a kutatásba való célozott befektetést. Prioritás, hogy ne üzleti érdekeket szolgáljunk, hanem a betegek és polgárok érdekeit szolgálva konkrét közegészségügyi eredményeket érjünk el.

Ami a szóbeli választ igénylő kérdést illeti, véleményem szerint itt lobbitevékenység tanúi lehetünk, amelynek célja a német hatóságokra történő nyomásgyakorlás és az uniós biztonsági követelmények és előírások megkérdőjelezése. Nem számít, hogy az érintett vállalkozások kicsik-e vagy nagyok - számunkra csak a betegek biztonsága fontos.

  Satu Hassi (Verts/ALE). – (FI) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Szeretnék szívből köszönetet mondani az előadónak, Matias asszonynak, az Alzheimer-kórról szóló jelentés kapcsán végzett kiváló munkájáért. Az Alzheimer-kór és a demencia más formái nagyon fontos téma a társadalom számára. Ezen betegségek óriási emberi és pénzügyi terhekkel járnak. Becslések szerint évente több mint 100 milliárd EUR-ba kerül az Alzheimer-kór kezelése. Ez a Bizottság becslése szerint több, mint amennyibe az kerülne, ha az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló célkitűzésünket 30%-ra szigorítanánk. Az Alzheimer-kórban szenvedők száma előreláthatólag 20 évenként meg fog kétszereződni.

Szeretném hangsúlyozni a korai diagnózis fontosságát. Ezenkívül prioritásként kell kezelni a megelőzést. Különösen azt remélem, hogy több kutatást fognak folytatni arról, hogy az idegrendszer működését gátló vegyi anyagok hogyan járulhatnak hozzá az Alzheimer-kór kialakulásához, valamint az idegrendszert károsító, egyéb betegségek jelentette kockázatokról. Az elővigyázatosság elve mindenképpen azt diktálja, hogy csökkentünk kell ezeknek a vegyi anyagoknak – pl. a kertben vagy a földeken használt rovarirtóknak – a használatát.

  Miroslav Ouzký (ECR). – (CS) Elnök úr! Az Alzheimer-kórról szeretnék beszélni. Tudjuk, hogy ennek a jelentésnek jogalkotási szempontból nincs következménye, és nem is tartalmaz túl éles állásfoglalást. Remélem, hogy ez nem fogja megosztani az üléstermet. Tudjuk, hogy egy nagyon komoly betegségről van szó, amely nagyon komoly pénzügyi következményekkel jár, és nagyon komoly társadalmi problémát jelent. A betegség nagyon szorosan összefügg Európa népességének elöregedésével, és terjedése üteme miatt kezdi egyfajta neurológiai járvány jellegét ölteni. Mit tehetünk ezen a téren? Hangsúlyozhatjuk a megelőzést, amellyel forrásokat takaríthatunk meg, és javíthatjuk a lakosság egészségi állapotát. Javíthatjuk az európaiak étkezési szokásait. Egyesíthetjük az európai kutatást, és összehangolhatjuk az egyes tagállamok tevékenységét. Támogathatjuk az önkéntes szervezeteket és a családtagok szervezeteit. Segíthetünk európai szakellátó központok létrehozásában.

  Philippe Juvin (PPE). – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Olyan sok mindent lehet elmondani az Alzheimer-kórról.

Én most két aspektusra szeretném felhívni a figyelmet. Az első a súlyos betegek otthoni ápolása. Tudjuk, hogy orvosi szempontból fontos, hogy a betegek környezete ne változzon meg, mert ez súlyosbíthatja a betegséget, és még nehezebbé teheti a dolgokat.

Az egyik prioritásunk az kell, hogy legyen, hogy a betegek számára lehetővé váljon minél tovább a megszokott környezetükben maradni. Ehhez segíteni kell a családoknak és azoknak a családtagoknak, akik segítenek a betegeknek. Más szóval, nem szabad magukra hagyni a családokat. Ez az első megjegyzésem.

A második pedig a kutatásra vonatkozik. Hogy miért? Mert az Alzheimer-kór esetén végül is az ad reményt, hogy megtalálják a gyógyszerét, de ehhez hatékony kutatásra van szükség. Sokan mondják, hogy a kutatás számára több forrást kell rendelkezésre bocsátani. Ez kétségkívül igaz! Azonban mielőtt még a forrásokról beszélnénk, először a források felhasználásáról kell beszélnünk.

A kutatás eddig nem volt egységes, és a kutatási eredmények megosztása nem volt elégséges. Nem határoztak meg prioritást. A kutatók és orvosok nem működnek együtt, és nem beszélnek egymással. A jövőben a sejtbiológusoknak kommunikálniuk kell a fiziológusokkal, a radiológusokkal és a neurológusokkal. El kell érnünk, hogy együttműködjenek. Ezért felszólítom a Bizottságot, hogy álljon teljes súlyával a francia elnökség alatt elindított közös kutatási program mögé.

Végezetük szeretném elmondani a betegeknek és családjaiknak, hogy történnek előrelépések. Hinniük kell, és tudniuk, hogy nincsenek egyedül. Már nincsenek egyedül!

ELNÖKÖL: Edward McMILLAN-SCOTT
alelnök

  Glenis Willmott (S&D). – Elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani az előadónak és az árnyékelőadóknak a jelentésen végzett jó munkájukért.

Az Alzheimer-kórról szóló jelentés nagyon fontos, de tudjuk, hogy a politikák végrehajtása nagyrészt a tagállamok hatáskörébe tartozik. A jövő egyik legsürgetőbb kihívása az elöregedő népesség, és tudjuk azt is, hogy a demencia az időseket érintő fogyatékosságok egyik legfőbb oka.

Jelenleg a demenciában szenvedő beteg gondozásának felelőssége nagyrészt a házastársra vagy gyermekre hárul, és ez nagyon nehéz és érzelmileg is megterhelő feladat. Ezért olyan fontosak azok a módosításaink, melyek felszólítják a Bizottságot, hogy az Európa 2020 stratégiában vegye fontolóra az ellátási rendszer javításából eredő munkahely-teremtési lehetőségeket. Fontos az is, hogy ne csak a új gyógyszerek és kezelések kutatását finanszírozzuk, de foglalkozzunk az egyszerű megelőző intézkedésekkel is, amelyeket mindenki meg tud tenni – ilyenek pl. az étrend és az életmód megváltoztatása. Egyre több bizonyíték van arra nézve, hogy a táplálkozás fontos szerepet játszik az Alzheimer-kór és más demenciák kialakulásában, és ennek kutatására forrásokat kell rendelkezésre bocsátanunk.

A demencia különböző típusai 2005-ben az EU-ban 130 milliárdos kiadást jelentettek, és összesen 19 millió embert érintettek, ha nemcsak a betegeket, hanem ápolóikat is számítjuk. Tehát nemcsak erkölcsileg, hanem gazdaságilag is fontos, hogy több forrást bocsássunk rendelkezésre az ezen szörnyű betegség elleni küzdelem terén.

  Jorgo Chatzimarkakis (ALDE). – (DE) Elnök úr! A közlemény és a jelentés nagyon jó, és ezért szeretnék köszönetet mondani Dalli biztos úrnak és Matias asszonynak.

Az Alzheimer-kór korunk pestise, és a legnagyobb probléma az, hogy egyszerűen túl keveset tudunk az róla. Ezért három dologra van szükség: kutatásra, kutatásra és megint csak kutatásra. Egyesítenünk kell erőinket, ezért üdvözlöm a Bizottságnak az egészséges időskor témájában létrehozandó innovatív partnerségre irányuló kezdeményezését; az Alzheimer-kór tökéletesen beleillik ebbe.

Sok évvel ezelőtt az Egyesült Államok kormánya kiemelt projektté tette a rák elleni küzdelmet. Nem sikerült legyőzniük a rákot, de a projekt eredményeképpen számos új gyógyszert és gyógymódot találtak. Ilyesmire van szükség itt is, ezért üdvözlöm azt a tényt, hogy foglalkozunk az Alzheimer-kórral. Tudnunk kell, hogyan tehetünk megelőző lépéseket. És mit tehetünk a jövőben az Alzheimer-kór elleni küzdelem terén? Nem tarthatjuk fenn tovább az európai kutatáspolitika terén az öntözőkanna-elvet. Konkrét területekre kell összpontosítanunk. Az Alzheimer-kór lehetne az egyik ilyen fő konkrét terület.

  Frieda Brepoels (Verts/ALE). – (NL) Elnök úr! Az Európai Parlament Európai Alzheimer Szövetségének alelnökeként szívből üdvözlöm Matias asszony jelentését. A jelentés tartalmazza a prioritásként kezelendő legfontosabb kérdéseket. Az idő rövidsége miatt csak két dologra szeretnék kitérni.

Mindenekelőtt szeretném hangsúlyozni a megelőzés és korai diagnózis fontosságát. Az első tünetek felismerését segítő, figyelemfelkeltő kampányok létfontosságúak ahhoz, hogy a betegek és ápolóik a lehető legkorábban igénybe vehessék a jelenleg elérhető ellátást és segítséget. Ezenkívül nem lehet eléggé hangsúlyozni a kutatási források közös programozásának fontosságát. Önök közül is sokan említették már, hogy jelenleg a kutatás állami támogatásának 85%-a európai koordináció nélkül történik, és ez elkerülhetetlenül az egységesség hiányához és felesleges párhuzamosságokhoz vezet. A kutatás közös stratégiai napirendje biztosíthatná a források hatékonyabb felhasználását, továbbá az Alzheimer-kór és hasonló betegségek okainak jobb felderítését, a kezelési lehetőségek és a betegségek szociális hatásainak jobb megismerését.

  Miroslav Mikolášik (PPE). – (SK) Elnök úr! A Bizottságnak az Alzheimer-kórra és más demenciákra irányuló európai kezdeményezésről szóló közleménye a jelenlegi nem összehangolt intézkedések összehangolását, valamint a kezeléshez való hozzáférés terén mutatkozó különbségek csökkentését célozza. A kezdeményezés következtében javulhatnak az ezekben a betegségekben szenvedő emberek egészségügyi és szociális körülményei, ami azért is fontos, mert ezek a betegségek – az európai népesség elöregedése miatt is – egyre több embert érintenek.

A dokumentum az ezen a téren dolgozó egészségügyi dolgozókkal is foglalkozik, és – amit nagyon üdvözlendőnek tartok – gondoskodik a szakirányú képzésről, valamint a családtagoknak nyújtandó támogatásról. Már most problémát jelent az, hogy évente 1,4 millió új beteget diagnosztizálnak a demencia valamely formájával, ezért határozott lépésekre van szükség a kellő időben történő diagnózis és a megelőzés biztosítására, valamint más kapcsolódó területeken is, például a betegek méltóságának megőrzése terén.

Itt is vannak olyan érintettek, különösen a családtagok, akiket a társadalom megbélyegez. A társadalomnak segítenie és anyagilag is támogatnia kell azokat, akik otthon gondozzák a demenciában szenvedő betegeket.

  Justas Vincas Paleckis (S&D). – (LT) Elnök úr! Szeretnék gratulálni az előadóknak ehhez a kiváló munkához. Fel kell ismerni, hogy az európai népesség elöregedése következtében az Alzheimer-kór és a demencia más formái veszélyes mértékben terjednek. Ezeknek a betegségeknek a tüneteit gyakran helytelenül diagnosztizálják, vagy túl későn veszik észre, és a betegek gyakran nem részesülnek megfelelő kezelésben. Helyénvaló az a felszólítás, hogy a demenciákat nyilvánítsuk az egészségügyi ellátás egyik prioritást élvező területévé. A demencia nagymértékű terjedését csak úgy tudjuk kezelni, ha minél szélesebb körű tájékoztatással felhívjuk a társadalom figyelmét erre a betegségre, a tüneteire és a korai diagnózis módszereire. Az Európai Unió új tagállamainak többségében, köztük Litvániában is, sajnálatos módon elégtelen a demenciában szenvedő betegek ellátása. A legnagyobb terhet általában a beteg rokonai és családtagjai viselik. A tagállamoknak el kellene ismerniük a hozzátartozók munkáját, például úgy, hogy a beteg ápolásával töltött időt lehetőség szerint beszámítják a foglalkoztatási időbe, és szociális garanciákat nyújtanak.

  Gay Mitchell (PPE). – Elnök úr! Csak annyit szeretnék elmondani, hogy az Alzheimer-kórral kapcsolatban mindig az időseket emlegetjük, de én a saját választókerületemben ismerek egy 48 éves Alzheimer-kóros férfit, akit özvegy édesapja gondoz. Köszönöm a felszólalási lehetőséget, és nem akarok visszaélni vele, de szeretném elmondani, hogy támogatom az időskorral kapcsolatos kezdeményezést. Ez a betegség nagymértékben összefügg az öregedéssel, de nem feltétlenül és nem kizárólagosan azzal.

  Wolfgang Kreissl-Dörfler (S&D). – (DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! A petíciós ügyhöz szeretnék hozzászólni. 2007 tavasza óta foglalkozom ezzel az üggyel. 2007 őszén kérdést intéztem a Bizottsághoz ez ügyben. A válasz egyáltalán nem volt kielégítő.

Számos vitát folytattam a német egészségügyi minisztériummal és más hatóságokkal. Az üggyel kapcsolatban mindig minden nagyon homályos és bizonytalan volt. Dalli biztos úr, felolvasott válaszából úgy veszem ki, hogy nem mutat semmiféle hajlandóságot az ügy részletesebb vizsgálatára. Bár az Ön hivatali idejére nem jellemző, de létezik úgynevezett kollektív felelősség, és a Jogi Bizottság és a Petíciós Bizottság nevében is szeretném megkérni Önt, hogy bocsássa rendelkezésünkre a döntése alapjául szolgáló valamennyi dokumentumot. És ami ezt az eszközt illeti, szeretném tudni, bizonyos vállalatoknak miért nem áll érdekében, hogy az ő termékeiken kívül más termék is forgalomba kerüljön – bár sejtem a választ. A műanyag rész beépítése az inhalátorba viszonylag olcsó, de a forgalmazásban egészében nézve megjelenik az árkülönbözet.

A válaszok néha túlontúl nyilvánvalóak, ha az ember ismeri a gyógyszeripari lobbit és bizonyos pártok anyagi érdekeit azzal kapcsolatban, hogy a kisvállalatokat kiszorítsák a piacról.

Felszólítom Önt, hogy ma végre foglaljon világosan állást, hogy hajlandó-e a rendelkezésünkre bocsátani a dokumentumokat, és hogy készen áll-e megfelelő vitát folytatni a Petíciós Bizottsággal és a Jogi Bizottsággal ahelyett, hogy szokás szerint csak halogatja az ügyet. Polgárainknak joguk van a normális bánásmódhoz – azoknak is, akik nem különösebben gazdagok, vagy nincs túl sok hatalmuk.

  Elżbieta Katarzyna Łukacijewska (PPE). – (PL) Elnök úr! Az Európai Unió népessége elöregedő népesség, ezért nő az öregedéssel összefüggésben kialakuló betegségekben szenvedő emberek száma. A statisztikák szerint a 80 év feletti lakosság körében minden ötödik polgár Alzheimer-kórban szenved. Nem mindenki tudja, hogy ez egy gyógyíthatatlan betegség, melynek kifejlődését azonban megfelelő megelőző intézkedésekkel és korai diagnózissal késleltetni lehet. A 2009-es Alzheimer-világjelentés szerint a demenciában szenvedő emberek teljes számának 28%-át Európa adja, amivel Ázsia mögött a második helyen áll. Hazámban, Lengyelországban 250 000 ember szenved Alzheimer-kórban, és szakemberek szerint ez a szám 2040-re meg fog háromszorozódni. Nyilván Önök is érzik, hogy ezek a statisztikák aggodalomra adnak okot.

A demenciának nemcsak szociális és gazdasági következményei vannak, hanem a betegeket és családjaikat is érinti. Ezért örülök, hogy ma megvitatjuk ezt a fontos problémát. Csak az együttműködés, a nagymértékben specializált kutatás és a széles körű tájékoztató kampány fogja lehetővé tenni a korai diagnózist és a jobb megelőzést.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D). – (LT) Elnök úr! Egyetértek az Alzheimer-kórra irányuló kezdeményezésben javasolt konkrét intézkedésekkel, amelyek a korai diagnózis elősegítésére, az életminőség javítására és a tagállamok közötti együttműködés – a bevált gyakorlatok és a klinikai tanulmányok cseréje révén – előmozdítására, továbbá a betegek jogainak tiszteletben tartására helyezik a hangsúlyt. Mivel az Európai Unióban jelenleg nem állnak rendelkezésre megfelelően pontos statisztikák az Alzheimer-kórról, közös, pontosan meghatározott indikátorok alapján vizsgálatokat kell végezni. Ezenkívül be kell fektetni a tudományos kutatásokba és az ellátási rendszerek hatékonyságába. Különleges figyelmet kell szentelni az egészségügyi szakembereknek és szolgáltatóknak, valamint az Alzheimer-kórral napi szinten együtt élő családok képzésének és támogatásának. Szeretném hangsúlyozni, hogy az e súlyos betegség elleni küzdelemben nagy figyelmet kell szentelni a megelőzésnek és a minél korábbi diagnózis lehetővé tételének. Ezért ki kell dolgozni az Alzheimer-kór megelőzési stratégiáját, amelynek kapcsolódnia kell az egészségesebb életmód népszerűsítéséhez, az betegségről történő tájékoztatáshoz és az orvosi gyakorlatok cseréjéhez.

  Pat the Cope Gallagher (ALDE). – (GA) Elnök úr! Szeretném megköszönni Önnek a lehetőséget, hogy beszélhetek az Alzheimer-kórról.

Az Alzheimer-kór a demencia leggyakoribb oka, Írországban 44 000 embert érint, Európában pedig csaknem 10 millió embert. Progresszív betegségről van szó, ami azt jelenti, hogy idővel az agy egyre több része sérül, és ezzel párhuzamosan egyre rosszabb tünetek jelentkeznek.

Az európai népesség elöregedésének következtében a jövőben sajnálatos módon egyre több embert fog érinteni ez a betegség. Ezért nagyon fontos az uniós tagállamok közötti koordináció a demencia okainak kutatása és az egészségügyi rendszerek bevált gyakorlatai terén. Az ápolás terhe gyakran a közeli családtagok vállát nyomja, Írországban például 50 000 ember ápol napi szinten demenciában szenvedő beteget.

Végezetül szeretnék tisztelettel adózni ezeknek az ápolóknak és az Ír Alzheimer Társaságnak, amely hihetetlenül nagy segítséget nyújt a demencia által érintetteknek.

  Margrete Auken (Verts/ALE). – (DA) Elnök úr! Dalli biztos úrhoz szeretnék szólni. Itt van ez a műanyag eszköz, amiről beszélünk. A nemzetközi gyógyszeripar döntött úgy ebben a német ügyben, hogy ez a műanyag eszköz és a gyógyszer egységet alkotnak. Itt van a gyógyszer. A fontos vizsgálatoknak ezt kell alávetni. A műanyag eszköznek ebben az esetben olyan szerepe van, mint más esetekben mondjuk egy fecskendőnek. Nyilvánvaló azonban, hogy a gyógyszeripar rengeteg pénzt keres azon, hogy a két terméket mindig együtt kell eladni. A társadalom viszont rengeteg pénzt takarít meg, ha valamit újra és újra fel lehet használni. Véleményem szerint botrányos, hogy a Bizottság továbbra is fenntartja, hogy ezt az egyszerű terméket ugyannak az alapos vizsgálati folyamatnak kell alávetni – mintha szükségképpen ugyanaz a vizsgálati rendszer vonatkozna rá –, mint magát a gyógyszert; tudom, nem pontosan ugyanannak, mint magát a gyógyszert, de a vizsgálatot az alapján határozzák meg, hogy ez az eszköz ahhoz a gyógyszerhez tartozik. Felháborító, hogy ebben az ügyben még mindig nem kaptunk világos választ. Sok ember és sok biztosító szenvedi el annak következményeit, hogy ezt az egyszerű műanyag tárgyat nem engedélyezték már réges-rég. Ez a tárgy csak pénzügyi problémákat okozott ...

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

  Paolo Bartolozzi (PPE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Az idegrendszeri degeneratív betegségek és különösen az Alzheimer-kór az uniós egészségügyi prioritások közé tartoznak.

Az Alzheimer-kór súlyos – és nem csak egészségügyi – következményekkel jár a betegek számára. A közvetlen és nem hivatásos ápolás költségei valóban magasak. Az Alzheimer-kór nemcsak a betegeket érinti, hanem azokat is, akik gondoskodnak róluk.

Ezért arra van szükség, hogy európai szinten kezeljük a problémát, hogy a tagállamok összehangolják válaszaikat, hogy az összehangolt intézkedések egymást erősíthessék különösen a tudomány és kutatás terén, és hogy ezek az intézkedések előmozdítsák a megelőzést, javítsák a diagnózist és a rendelkezésre álló kezelést – ideértve az innovatív kezelési formákat is –, valamint segítsék a nemzeti szinten elért eredmények tagállamok közötti cseréjét, az információcsere révén ráirányítva a közfigyelmet erre a betegségre.

  John Dalli, a Bizottság tagja. – Elnök úr, tisztelt képviselők! Még egyszer köszönetet mondok a Parlamentnek és azoknak a képviselőknek, akik felszólaltak az Alzheimer-kórra és más demenciákra vonatkozóan.

A Bizottság üdvözli a Parlament jelentését és javaslatait. Megragadom az alkalmat annak hangsúlyozására, hogy a Bizottság teljes mértékben el van kötelezve, hogy részt vállaljon az Alzheimer-kór és a demencia egyéb formái problémájának kezelésében. Ezek a betegségek sajnálatos módon hozzátartoznak az európai társadalom elöregedéséhez.

Véleményem szerint közös felelősségünk együttműködni a szóban forgó betegségek jelentette terhek minimalizálása érdekében, valamint a megelőzést, a diagnózist, a kezelést és gondozást célzó innovációkba történő befektetés terén.

Örömmel fogom támogatni a tagállamok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy szorosan együttműködjenek a Parlamenttel az Alzheimer-kór és a demencia más formái jelentette problémák kezelésében.

Ami Klein úrnak az „Effecto” elnevezésű eszközre vonatkozó petícióját illeti, mindenekelőtt – Mazzoni asszony kijelentésére reagálva, aki szerint a Bizottság feladata az, hogy a polgárok mellett álljon – kijelentem, hogy a feladatom az, hogy a betegek mellett álljak. Számomra – mint az egészségügyért felelős biztos számára – nagyon fontos, hogy ne kössünk kompromisszumokat a betegek biztonságát illetően, hogy az orvostechnikai eszközök megfelelő bevizsgálását és biztonságosságuk garantálását célzó folyamatok és eljárások terén ne lehessen semmiféle rövidebb utat vagy egyszerűsítést kieszközölni.

Elhangzott, hogy itt csak annyiról van szó, hogy egy bizonyos gyógyszer bevételéhez szükség van egy darab műanyagra – de itt nem csak erről van szó. Klinikailag igazolni kell a termék biztonságosságát, ezért a petíció benyújtóját, Klein urat 24 betegen történő klinikai vizsgálat elvégzésére szólítottuk fel. Tehát 24 betegen kellene klinikai vizsgálatot végezni.

Miért tanúsít Klein úr ellenállást, miért nem végzi el ezt a klinikai vizsgálatot? Mi okozhatja ezt az ellenállást? Ezen tűnődöm. Tudnunk kell például azt is, hogy ez a termék univerzálisan vagy csak egy bizonyos gyógyszerhez vagy több különböző típusú gyógyszerhez használható-e. Ha az utóbbi eset áll fenn, akkor a különböző gyógyszerek esetén különböző adagolás szükséges? Van az eszközben beállító szerkezet az adagoláshoz? Laikus vagyok ezen a téren, és ha egy ilyen eszközt kellene használnom, akkor ezek a kérdések merülnének fel bennem. A hatóságok is ezeket a kérdéseket tették és teszik fel maguknak. Igazolást kérnek arra nézve, hogy ez az eszköz biztonságos, bárki is használja, aki rászorul.

A biztonságosság igazolására rendes eljárást kell lefolytatni, és nem fogok rövidített eljárást engedélyezni. Elhangzott, hogy megígértem, hogy megvizsgálom ezt az ügyet. Valóban megígértem, és meg is vizsgáltam az ügyet. Az ügy számos részletét megismertem. Ezekről a részletekről természetesen az 1987 óta a Bizottságban dolgozók tájékoztattak engem. Amikor Klein úr találkozót kért velem vagy a kabinettel, rögtön beleegyeztem. Kabinetfőnököm tájékoztatta Klein urat, hogy készen állunk találkozni vele az ügy elmagyarázása céljából. Klein úr e-mailben válaszolt, amelyben számos feltételt szabott meg a találkozóra nézve, köztük azt, hogy a Bizottság viselje az összes költséget, tehát a repülőjegyeket és a brüsszeli szállást is Klein úr és emberei számára – és ebbe a feltételbe nem egyezhettem bele.

  Marisa Matias, előadó. – (PT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Először is köszönöm hozzászólásaikat a jelentéshez, amelyet a Parlament kíván előterjeszteni az Alzheimer-kórról és más demenciákról. Mindannyian tudjuk, hogy a jelenlegi helyzet tragikus, és hogy ezeket a betegségeket sokszor nem ismerik fel, ahogy az már el is hangzott.

Csak egy témát szeretnék említeni, amely minden felszólalásban előfordult, de talán nem eléggé hangsúlyosan. Ez pedig a betegek méltósága és jogaik, de nemcsak a betegeké, hanem családtagjaiké is, azoké, akik a betegeket ápolják, legyen szó akár hivatásos akár nem hivatásos ápolókról, valamint az ezzel a betegséggel foglalkozó szakmák képviselőinek jogai.

Biztos úr! Őszinte örömmel töltenek el azok a szavai, amelyek szerint az Európai Bizottság osztja az Európai Parlament aggodalmait, és pozitív véleménye van a Parlament által a jelentésben előterjesztett valamennyi javaslatról, továbbá mindent meg fog tenni e javaslatok végrehajtása érdekében.

Tudjuk, hogy ezen a területen minden nap késedelem számít, mivel nagyon sürgős ügyről van szó. Azt is tudjuk, hogy a Parlament holnap bejelentést fog tenni a tárgyról. Megvárjuk a szavazás eredményét, biztos úr, de azt tudjuk, hogy az európai közvélemény sokkal többet vár tőlünk, mint szolidaritást és erkölcsi támogatást. Az európaiak konkrét és megfelelő intézkedéseket várnak, biztos úr, és remélem, hogy Ön és a Bizottság állításukhoz híven valóban prioritásként fogják kezelni ezt a kérdést, és jogalkotási kezdeményezést fognak tenni az európai polgárok és családjaik jogainak és méltóságának tiszteletben tartása érdekében, valamint annak érdekében, hogy egyenlő módon férhessenek hozzá a kezeléshez.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra holnap (2011. január 19-én, szerdán) kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Liam Aylward (ALDE), írásban. – (GA) Becslések szerint Európában 9,9 millióan szenvednek degeneratív idegrendszeri betegségekben, például Alzheimer-kórban. Az Eurostat becslése szerint figyelembe véve Európa népességének elöregedését 2050-re 1995-höz képest meg fog kétszereződni a degeneratív idegrendszeri betegségekben szenvedők száma. Az ápolás a családtagokat terheli, és becslések szerint egy beteg családjában ez három személyt fog érinteni. Ezzel kapcsolatban uniós szintű intézkedéseket kell foganatosítani arra nézve, hogy a tagállamok segítséget kapjanak a betegek és családjaik megfelelő támogatása terén.

Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy az uniós egészségpolitikában prioritást kell kapnia a demenciának. A betegek és ápolók szervezeteit megfelelően el kell ismerni, valamint be kell őket vonni a tájékoztató kampányokba és a kutatási programok előkészítésébe. Az EU jelentős összeget – 159 millió EUR-t – bocsát rendelkezésre a 34 degeneratív idegrendszeri betegségre vonatkozó kutatási programra, de mivel a betegek száma jelentősen nőni fog, a nyolcadik keretprogramban bővíteni kell a kutatási projektek körét, és be kell vonni a viselkedésterápiára, kognitív terápiára és nem gyógyszeres terápiára vonatkozó kutatásokat is.

  Vasilica Viorica Dăncilă (S&D), írásban. – (RO) Az Alzheimer-kór és a demencia más formáinak előfordulási arányára vonatkozó, az Alzheimer Europe által gyűjtött adatok elérhetőek az Európai Unió országaiban. Az Alzheimer-kór valamennyi országban a demencia fő oka volt a múltban, és maradt a jelenben is. Észak-Amerikában a demencia 74,5%-a , Európában 61,4%-a és Ázsiában 46,5%-a az Alzheimer-kór számlájára írható. De az Európai Unióban nem minden esetben ismerik fel az Alzheimer-kórt. A jelenleg rendelkezésre álló epidemiológiai adatok szerint az Alzheimer-kórban szenvedőknek csak mintegy a felét diagnosztizálták. Ezért úgy gondolom, hogy a tagállamoknak hosszú távú politikákat és cselekvési terveket kell kidolgozniuk a demenciával és Alzheimer-kórral kapcsolatos kutatás finanszírozásához való hozzáférés gyorsítása terén, ideértve a megelőzésre vonatkozó kutatást is – méghozzá úgy, hogy ezek a politikák és cselekvési tervek arányosak legyenek a betegségnek a társadalomra gyakorolt gazdasági hatásaival. A politikáknak és cselekvési terveknek figyelembe kell venniük és meg kell előzniük a várható szociális és demográfiai trendeket, és nagy hangsúlyt kell helyezniük a beteget ápoló családtagok támogatására, így nyújtva szociális védelmet a demenciában szenvedő sérülékeny embereknek.

  Elisabetta Gardini (PPE), írásban. – (IT) Az előterjesztett állásfoglalás megerősíti elkötelezettségünket az ez ellen a 85 év feletti lakosság körében minden ötödik embert érintő, súlyos betegség ellen folytatott küzdelemben. Véleményem szerint hatékony, összehangolt, egész Európára kiterjedő intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy további előrelépések történhessenek a betegséggel kapcsolatos kutatás és epidemiológiai adatgyűjtés terén. A tagállamok közötti megfelelő koordináció hozzájárulhat a betegek kezelése terén a bevált gyakorlatok cseréjéhez, és segíthet a polgárok figyelmét felhívni a megelőzés és a korai beavatkozás fontosságára. Ezen a területen létfontosságú a beruházás és az együttműködés, és nemcsak a betegség társadalmi költségeinek csökkentése érdekében, hanem mindenekelőtt azért, hogy az érintettek egyre inkább méltóságteljes életet élhessenek. Ezzel kapcsolatban szeretném kijelenteni, hogy a demenciák természetesen nem csak magukat a betegeket érintik; érintik a betegek környezetében élőket, a családtagokat és az egészségügyben dolgozókat is. Az európai stratégiának hatékonyabb és gyakorlatiasabb támogatást kell biztosítania az érintett betegeket nap mint nap ápolók számára, orvosolnia kell a hiányosságokat a szakmai továbbképzés terén, és gondoskodnia kell figyelemfelhívó kampányok indításáról az Alzheimer-kórban szenvedő betegek rokonai számára.

  Louis Grech (S&D), írásban. – Az EU mind a mai napig nem rendelkezik megfelelő válasszal az Alzheimer-kórra, sem egységes politikával az Alzheimer-kór megelőzésére vonatkozóan. Ezenkívül aggasztó az is, hogy bizonyos országokban, például Máltán a társadalombiztosítás semmiféle anyagi támogatást nem nyújt az Alzheimer-kórban szenvedők gyógykezeléséhez. Habár a Bizottság nem avatkozhat bele a nemzeti egészség-biztosítási rendszerek működésébe, fokoznia kellene a tagállamokra gyakorolt nyomást, hogy azok garantálják az Alzheimer-kóros betegek megfelelő kezelését. Felszólítom a Bizottságot, hogy a demencia elleni küzdelmet valóban kezelje európai prioritásként, és ésszerű időkereten belül valósítsa meg a következő javaslatokat: 1. a szív- és érrendszer egészségének támogatása és befektetés az egészségesebb munkaerő érdekében; 2. az idősebbek társadalmi és szellemi tevékenységeit biztosító kezdeményezések támogatása; 3. a tagállamok ösztönzése a betegség korai diagnózisát lehetővé tevő rendszeres szűrővizsgálatok elvégzésére, valamint a gyógyszerekhez és gyógykezeléshez való könnyű hozzáférés biztosítása, ha a betegség már kialakult; 4. európai szintű, rendszeres epidemiológiai vizsgálatok elvégzésének biztosítása; 5. a tagállamok ösztönzése a segédtechnológiák jobb kihasználására.

  Jim Higgins (PPE), írásban. – Üdvözlöm ezt a jelentést mint a demencia elleni küzdelem fontos lépését. Jelenleg a 65 év feletti korosztályból minden huszadik, a 80 év feletti korosztályból pedig minden ötödik ember demenciában szenved. Becslések szerint a 30 és 99 év közötti korosztályból Európában több mint 8 millióan szenvednek valamilyen degeneratív idegrendszeri betegségben, és a kutatók becslései szerint ez a szám 20 évente megkétszereződhet. A degeneratív idegrendszeri betegségek 50%-ában Alzheimer-kórról van szó. Ma csaknem 10 millió európait érint a demencia, amelynek a leggyakoribb formája az Alzheimer-kór. Írországban 44 000 ember szenved demenciában. Több mint 50 000 ember foglalkozik a demenciában szenvedők ápolásával, így becslések szerint 100 000 embert érint közvetlenül a demencia. Az Alzheimer-kór kialakulásának ötéves késleltetése a betegség előfordulási arányának 50%-os csökkenését jelenti, ezért üdvözlöm, hogy az Európai Bizottság a megelőzésre és a korai felismerésre kíván összpontosítani. Üdvözlöm azt is, hogy az európai kutatás jobb összehangolására kívánnak összpontosítani, hiszen tudjuk, hogy ma a kutatás 85%-a nem összehangoltan folyik. Ezen a területen az európai stratégia szempontjából létfontosságú, hogy a különböző országok prioritásként kezeljék a nemzeti cselekvési tervek kidolgozását. Az európai stratégiának olyan szolgáltatásokat kell biztosítania, amelyek garantálják a maximálisan lehetséges lefedettséget, valamint valamennyi beteg számára egyenlő feltételeket és azonos kezelést nyújtanak.

  Anneli Jäätteenmäki (ALDE), írásban. – (FI) Az emlékezetzavart okozó betegségek egész Európában problémát jelentenek. Jelenleg megközelítőleg 10 millió európai szenved ilyen betegségben. Többségük Alzheimer-kóros. Számos tényező befolyásolja az emberek emlékezőképességét és az új dolgok elsajátításának képességét. Ilyen tényezők például a stressz, a depresszió, a fájdalom, a súlyos ivás, a nem megfelelő táplálkozás és a gyógyszerek. Már fiatal kortól kezdve nagyobb figyelmet kell szentelni e betegségek megelőzésének. Az aktív élet, a szellemi aktivitás, az egészséges táplálkozás és a toxikus anyagok kerülése megelőzi az emlékezetzavart okozó betegségek kialakulását. Ha odafigyelünk ezeknek a betegségeknek a rizikófaktoraira, akkor azzal egyidejűleg a kardio-cerebrovaszkuláris állapotunkra is odafigyelünk. A jövőben a memóriazavarral járó betegségek elleni küzdelemben hangsúlyozni kell a tájékoztatás és a nem kormányzati szervezetek fontosságát. Ezek a szervezetek nagyon értékes munkát végeznek. Több támogatást kellene kapniuk, hogy a szóban forgó betegségekben szenvedők számára megfelelőbb segítséget biztosíthassanak. Ezenkívül a jövőben nagyobb figyelmet kell szentelni a kezelési központoknak és azok minőségének. Sajnos ezek jelenleg nem elégítik ki a szükségleteket. Finnországban például nincs egyenlő hozzáférés, és nincsenek megfelelő, nappali ellátást és hosszú távú ellátást biztosító központok. Végezetül szeretném felhívni a figyelmüket az emlékezetzavarral járó betegségek kezelésére specializálódott szakemberek támogatásának fontosságára, megfelelő képzésükre, szaktudásuk és kompetenciájuk fejlesztéséra. Köszönöm.

  Sirpa Pietikäinen (PPE), írásban. – (FI) Szeretnék köszönetet mondani Matias asszonynak az Alzheimer-kórra és más demenciákra irányuló európai kezdeményezésről szóló, dicséretes, saját kezdeményezésű jelentéséért. Minden ötödik európai szenved valamilyen emlékezetzavart okozó betegségben. Ezek a betegségek egyre nagyobb nyomást jelentenek egyrészt az egészségügyi ellátó rendszereknek, amelyeknek el kell látniuk az elöregedő lakosságot, másrészt természetesen a betegeknek és hozzátartozóiknak, akik teljesen új helyzetben találják magukat. E betegségek kórfejlődésével kapcsolatosan nincs konszenzus, de a korai beavatkozás mindenképpen alapvető fontossággal bír. Ez a jelentés hozzá fog járulni ahhoz, hogy az emlékezetzavart okozó betegségek az EU egészségügyi prioritásai közé kerüljenek. A szavazás eredménye azt a támogatandó üzenetet fogja közvetíteni, hogy e betegségek kutatása és kezelése összeurópai kooperációt kíván. Habár ezek a betegségek nagyrészt az idősebbeket sújtják, a diagnosztizálás fejlődésével az első tüneteket mind gyakrabban fogják majd az aktív lakosság körében felfedezni. Az európai együttműködés fokozása érdekében szükség lesz az emlékezettel kapcsolatos, nemzeti szintű programokra, amelyeket néhány tagállamban már meg is kezdtek. Az emlékezettel kapcsolatos, nemzeti szintű programok jelentős szerepet játszanak az ismeretterjesztésben és a bevált gyakorlatok cseréjében, valamint a párhuzamosságok csökkentésében az intézkedések terén.

  Richard Seeber (PPE), írásban. – (DE) Európában 10 millióan szenvednek demenciában; közülük 5 millióan Alzheimer-kórban. A várható élettartam növekedése következtében ezek a számok tovább fognak nőni. A saját kezdeményezésű jelentés megfelelő megközelítést képvisel, amikor felszólal a demencia és különösképpen az Alzheimer-kór hatékonyabb kezelése mellett, amelyben különös hangsúlyt kell kapnia a megelőzésnek. A megelőzésben kulcsszerepet kell játszania a korai diagnózisnak, a rizikócsoportok ingyenes szűrővizsgálatainak, valamint mindenekelőtt a lakosság tájékoztatásának, mivel az Alzheimer-kórt az EU-ban általában túl kései stádiumban diagnosztizálják. A demencia terjedése szükségessé teszi egy európai stratégia kidolgozását, amelynek lehetőség szerint olyan átfogó struktúrákat kell létrehoznia, amelyek biztosítják a betegek számára az információhoz és a kezeléshez való egyenlő hozzáférést. Nem szabad elfeledkezni a hozzátartozóknak és ápolóknak nyújtandó támogatásról. Ezenkívül a széles körű epidemiológiai és klinikai vizsgálatok, valamint a demencia és az Alzheimer-kór kutatásának javítása is a demenciák elleni küzdelem fontos tényezői.

  Olga Sehnalová (S&D), írásban. – (CS) A demencia és különösképp az Alzheimer-kór nemcsak egészségügyileg jelentenek súlyos problémát, hanem nagyon érzékeny etikai és társadalmi kérdéseket is felvetnek, amelyek az európai népesség elöregedésével csak egyre súlyosabbak lesznek. Az előterjesztett dokumentum nagyon helyesen felhívja a figyelmet e betegségek különböző aspektusaira, különösképp a korai diagnózis, a kutatás és a betegellátás támogatására. Véleményem szerint ugyanilyen fontos a demenciában szenvedők családjainak támogatása, és alapvető fontosságú a jó minőségű egészségügyi és szociális ellátáshoz való megkülönböztetésmentes hozzáférés hangsúlyozása. Ebben kulcsszerepük van a helyi – akár városi, akár regionális – hatóságoknak és az önkéntes szervezeteknek, amelyek reagálni tudnak az ilyen szolgáltatások iránti megnövekedett keresletre. Az Alzheimer-kórra és más demenciákra irányuló európai kezdeményezésnek fontos szerepe van abban is, hogy a szó legtágabb értelmében komoly és nyilvános társadalmi vita alakuljon ki ezekről a betegségekről. Ezért őszintén üdvözlöm és támogatom ezt a kezdeményezést.