Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2011. január 18., Kedd - Strasbourg

17. Hulladékválság Campaniában (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont a következők tárgyalása:

– Szóbeli választ igénylő kérdés (O-0188/2010 – B7-0667/2010) felteszi: Margrete Auken és Eva Lichtenberger, a(z) Verts/ALE képviselőcsoport nevében, a Bizottsághoz: Hulladékkezelési válság Campaniában,

– Szóbeli választ igénylő kérdés (O-0197/2010 – B7-0801/2010) felteszi: Bairbre de Brún és Willy Meyer, a(z) GUE/NGL képviselőcsoport nevében, a Bizottsághoz: Hulladékkezelési válság Campaniában,

– Szóbeli választ igénylő kérdés (O-0208/2010 – B7-0805/2010) felteszi: Judith A. Merkies és Victor Boştinaru, a(z) S&D képviselőcsoport nevében, a Bizottsághoz: Hulladékkezelési válság az olaszországi Campaniában, és

– Szóbeli választ igénylő kérdés (O-0209/2010 – B7-0806/2010) felteszi: Mara Bizzotto és Lorenzo Fontana, a(z) EFD képviselőcsoport nevében, a Bizottsághoz: Hulladékkezelési válság Nápolyban és Campaniában és az EU-finanszírozás felhasználása.

  Margrete Auken, szerző. – (DA) Elnök asszony! Szeretnék köszönetet mondani Potočnik biztosnak, mivel úgy látom, hogy a Bizottság részéről végre némi következetesség tapasztalható. Ennek a következetességnek kézzelfogható bizonyítékát is szeretném látni. Nagyon sokat várok a Bizottság mai reakciójától, mivel ha most semmi kézzelfogható nem történik, és Olaszország nem kap súlyos – ám megfelelően célzott – büntetést a történtek miatt, akkor ugyanez a probléma számos más helyen is fölbukkanhat. Nem csak Olaszországnak vannak komoly nehézségei a hulladékkezeléssel. Ha mindenki azt látja, hogy semmi nem történik, ha továbbra is pusztán a hulladéklerakókat használják; akkor hamarosan nagyon súlyos katasztrófával kell szembenéznünk. Mindezek miatt nagyon várom a választ.

Felszólalásom fennmaradó részét Olaszországnak kívánom címezni. Tisztában vagyok azzal, hogy Olaszország kormányának most nincs itt közvetlen képviselője, mindazonáltal fontos lenne, ha Olaszország elismerné a probléma megoldásának szükségességét. Kivételes országról van szó, amely hamarosan eltűnik a hulladék alatt. Sok konfliktus került felszínre az utóbbi időben, és a helyzet csak súlyosbodott. Olaszországnak most nem szabad olyan helyzetbe kerülnie, ahol büntetések formájában még több terhet rónak az emberekre. Ehelyett Olaszországnak gondoskodnia kellene egy olyan hiteles stratégia megvalósításáról, amely az aktív polgárokra a megoldás részeként, nem pedig – mint általában – a kriminalizáció célpontjaiként tekint. Nem leszünk képesek megoldani a hulladékkezelési válságot, ha nem támogatnak az állampolgárok, akik között rengetegen hajlandóak nagyon sokat tenni Olaszországban.

Vegyék igénybe a katonaságot és a rendőrséget; nem azért, hogy elhallgatassák az embereket, vagy távol tartsák a helyi hatóságokat, hanem hogy elkapják a valódi tetteseket. Az egyik fél, amelynek előnye származik ebből, természetesen Észak-Olaszország nagyipara, amely kövér hasznot vág zsebre abból, hogy a hulladékától olcsón megszabadul, és nem fizeti ki az ezzel járó költségeket. Ezen túlmenően, jól járnak a maffia gengszterei, akik igencsak nagy haszonra tehetnek szert. Mindezek miatt most véget kell vetni ennek, és remélem, hogy Olaszország elkezd komolyan foglalkozni az üggyel.

  Søren Bo Søndergaard, szerző. – (DA) Elnök asszony! Amikor tavaly ősszel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság látogatást tett Olaszországban, találkoztunk Campania tartomány elnökével. Kérdésünkre, hogy miért nem oldották még meg a tartomány katasztrofális hulladékkezelési helyzetét, azt felelte, hogy az ügy politikai jellegű.

Ez igen sokatmondó válasz volt. Természetesen bármit mondhatott volna: hogy a probléma műszaki vagy logisztikai, esetleg pénzügyi jellegű. Nem, ez politikai probléma. Az a helyzet, hogy hiányzik a politikai akarat. A politikai akarat hiánya az oka annak, hogy Olaszország nem tudta teljesíteni a hulladékokról szóló irányelvből fakadó kötelezettségvállalását. Szintén a politikai akarat hiányának köszönhető, hogy az Európai Bíróság által igényelt fejlesztések egyikét sem valósították meg, amint azt októberben láttuk. Ugyancsak a politikai akarat hiánya okozza, hogy a hulladékválogatásról szóló tervüket nem juttatták el év végéig az Európai Uniónak.

Éppen ellenkezőleg. Azt tapasztaltuk, hogy a hatóságoknak megvolt a politikai akarata arra, hogy biztonsági okokra hivatkozva titokban tartsák ezeket a botrányokat. Mindezek miatt képviselőcsoportunk álláspontja ebben az ügyben egyértelmű. Támogatjuk mindazokat a derék olasz férfiakat és nőket, akik – nem kevesen – azt követelik, hogy erről az ügyről nyíltan tárgyalhassunk, valamint azt, hogy felelősségre vonják azokat, akik hagyták idáig fajulni a helyzetet. Ugyanakkor úgy gondoljuk, hogy ezt megelőzően teljes mértékben el kell utasítanunk minden megoldást, ami azt eredményezné, hogy az európai adófizetők akárcsak egy euróval többel járuljanak hozzá Olaszország hulladékválságához. Ne támogassunk tiszta pénzzel nem tiszta ügyet!

  Judith A. Merkies, szerző. – (NL) Elnök asszony, biztos úr! Tavaly a Petíciós Bizottsággal látogatást tettünk Campaniában és Nápolyban, hogy első kézből tájékozódjunk a hulladékválságról, amelyet a petíciók benyújtói igencsak súlyosnak tartottak. Mi magunk is úgy tapasztaltuk a helyszínen, hogy a helyzet igencsak súlyos. Illegális hulladéklerakót találtunk egy nemzeti parkban a Vezúv tetején. Számos további illegális hulladéklerakót és égő szeméthalmokat is láttunk. Egy háztartási hulladéklerakóként kijelölt hegyen még ipari hulladékot is találtam, sőt, láttunk egy használaton kívüli hulladékégető berendezést, vagy legalábbis egy annak látszó tárgyat.

Egy dolog biztos: nem haladnak jól a dolgok arrafelé, és egyetértek az előttem felszólalókkal, miszerint látszólag hatalmas politikai csatározások folynak arról, hogy ki viselje a felelősséget ezért a helyzetért. Mi a helyszínen felszólítottuk a politikusokat és a polgárokat arra, hogy tegyék félre valamennyi politikai nézeteltérésüket, és fogjanak össze a válság megoldása érdekében.

Azonban ez idáig semmi jelét nem láttam a megoldásnak, és – legalábbis nyilvánosan – kidolgozott tervekkel sem találkoztam; remélhetőleg egyértelművé tudják tenni, hogy valójában létezik-e ilyen terv. A campaniai lakosok tavaly egyértelműen a következőt adták a tudtunkra: „Már mindenkitől kértünk segítséget és minden ajtón kopogtattunk, itt a tartományunkban, a régióban, szerte Olaszországban és az olasz kormánynál is, de mindenhonnan üres kézzel kellett távoznunk. Az Európai Unió az utolsó reményünk, mert amikor már senki nem figyelt ránk, az Európai Unió eljött, hogy meghallgasson minket.”

A mi kezünkbe helyezték reményeiket, várva, hogy végre valamilyen módon képesek leszünk segítséget nyújtani régiójukban a megoldás kidolgozásában. Természetesen a helyzetet a helyszínen maguknak kell megoldaniuk. Noha nem mehetünk oda, hogy a szemetet a saját kezünkkel takarítsuk el, kulcsfontosságú szerepünk van ebben az ügyben. Kérem, tájékoztassanak arról, hogy létezik-e terv, és ha igen, mennyire hatékony, ha pedig nem létezik, mit szeretnének tenni az ügyben? Mik a határidők? Meddig kell a tervet megvalósítani, és meddig szándékozunk várni? Mikor fogják végre sürgetni az Európai Bíróságot, hogy szankciókat vezessen be, és mi történik a strukturális alapokkal, amelyek ebben a pillanatban még be vannak fagyasztva?

Nem pusztán hulladékválságról van szó: a helyzetnek további, emberi egészségre ártalmas következményei lehetnek. Milyen álláspontot képvisel az Európai Bizottság? Lehet, hogy ez nem az Önök asztala, de talán ennek ellenére tudnak tájékoztatni arról, hogy elkezdtek-e foglalkozni az üggyel, vagy sem.

Ebben az ügyben nyilvánvalóan szerepe van a maffiának is. Ugyanakkor ki kell mondanunk, hogy sem az Európai Bizottság, sem mi nem tehetünk közvetlenül semmit; mindössze azt vállalhatjuk, hogy nyomon követjük az európai uniós irányelvek megvalósítását. Milyen módon nyújthatnánk további támogatást? Esetleg ha megosztanánk a vonatkozó jó gyakorlatot? Hogyan tudnak a tagállamok ebben a helyzetben segítséget nyújtani egymásnak? Egyetértenek-e azzal, hogy a hulladékra ebben az ügyben nem problémaként, hanem lehetőségként kell tekinteni? Campania egyik napról a másikra hatalmas lépést tehetne előre, és hulladék-újrahasznosító közösséggé válhatna. Jómagam úgy gondolom, hogy – európai szinten – valójában a hulladéklerakás és a hulladéklerakók teljes tiltását kellene képviselnünk.

  Mara Bizzotto, szerző. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Sajnálatos módon mostanra már mindenki tisztában van a campaniai és különösen a Nápolyban évek óta tapasztalható helyzettel, mindemellett az Európai Uniónak is többször kellett már foglalkoznia az üggyel.

Szembesülve ezzel a már-már abszurd harmadik világbeli válsággal, szeretném megtudni a Bizottságtól, hogy milyen jogi következményekkel kell Olaszországnak számolnia, és milyen pénzügyi büntetéseket lehet kiróni rá, amennyiben a campaniai hulladékválságot nem rendezik végleg hamarosan.

Arról is szeretnék részletes adatokat kapni a Bizottságtól, hogy Európa ez idáig mekkora összegekkel támogatta Campania régióban az integrált hulladékgyűjtési és hulladékártalmatlanítási rendszer kiépítését. Tudja, biztos úr, amikor általában válságokról beszélünk, tragikus, extrém helyzetekről van szó, amelyek azonban ésszerű időn belül megoldódnak. Amikor egy úgynevezett „válság” több mint 15 éven át fennáll, valami nyilvánvalóan nincs rendjén.

Az utóbbi években az olasz kormány minden lehetőséget megragadott, hogy rendezze a hulladékgyűjtés és ártalmatlanítás régóta megoldatlan kérdését. Azonban a Nápoly utcáit elöntő több tonna szemétért elsősorban a campaniai helyi önkormányzat tehető felelőssé, valamint az, hogy a szakértelem és hajlandóság teljes hiánya jellemzi a helyzet rendezésére tett lépéseiket.

Egyértelmű – sőt kristálytisztán látható –, hogy a Nápolyban és Campaniában tapasztalható helyzet oka az önkormányzat, a tartomány és a régió hulladékkezelésre vonatkozó felelősségének éveken át történő elhárítása. A központi kormányzat nem vonható felelősségre azért, hogy nem vezették be a szelektív hulladékgyűjtést, amely a hatékony hulladékkezelési stratégia egyik alapvető eleme. A központi kormányzat szintén nem vonható felelősségre azért, hogy néhány héttel ezelőtt – illetve korábban több esetben – kénytelen volt a katonaságot bevetni, mert helyettesíteni kellett több száz, betegség miatt a munkából egy időben kieső hulladékgyűjtő munkatársat.

Az, hogy a válság Nápolyt sújtja, miközben Olaszország más régióiban – például az én szűkebb hazámban, Veneto tartományban, ahol a szelektív hulladékgyűjtés évek óta, különösen magas újrahasznosítási aránnyal, fennakadás nélkül zajlik – gyökeresen más a helyzet, arra enged következtetni, hogy a válságért a helyi törvényhozás, az önkormányzat hivatalnokai és – mindenek előtt – az alvilággal való komoly összefonódás tehető felelőssé, hiszen a helyi maffia – a helyi törvényhozásba és önkormányzatba beszivárogva – mindig is hatalmas hasznot remélt és vágott zsebre a hulladéküzletből.

  Janez Potočnik, a Bizottság tagja. – Elnök asszony! Először is szeretnék köszönetet mondani a Parlament valamennyi azon tagjának, akik felhívták a figyelmemet és a szolgálataim figyelmét erre a lényeges kérdésre. Örömömre szolgál, hogy az Európai Parlament aktív szerepet vállalva követte nyomon a Campania tartományban tapasztalható hulladékkezelési helyzetet, amint az – többek között – a Petíciós Bizottság által elfogadott, tavaly áprilisi látogatást követően összeállított jelentésből kitűnik. A Parlamentnek ebben a helyzetben valóban komoly szerepe van, amelyet teljes mértékben felvállalt.

A 2010. március 4-i Európai Bírósági döntést követően a Bizottság azonnal írt az olaszországi hatóságoknak, választ kérve arra, hogy milyen intézkedéseket tettek illetve szándékoznak tenni a döntés értelmében. Ezt követően a Bizottság kapcsolatban állt és számos esetben találkozott az olaszországi hatóságokkal, legutóbb amikor a Környezetvédelmi Főigazgatóság küldöttsége 2010. november 22-én és 23-án látogatást tett Nápolyban.

Meglátásunk szerint az olasz hatóságoknak még rengeteg tennivalójuk van, hogy képesek legyenek végrehajtani a döntésben foglaltakat. Először is ki kell bővíteniük és fel kell újítaniuk a Campania tartományban található összes hulladékkezelő létesítményt, ezt követően pedig ki kell dolgozniuk egy hatékony, a campaniai városi hulladék kezelésére alkalmas hulladékkezelési rendszert oly módon, hogy figyelembe veszik – többek között – az Európai Unió hulladékkezelési hierarchiáját.

A Bizottság elégedetlen az olasz hatóságok által a döntés óta közölt intézkedésekkel, mert nem tartalmazzák a tervezett fejlesztések kiépítésére vonatkozó, és a munkák mérföldköveit részletesen megjelölő határidőket.

Véleményünk szerint a campaniai hulladékkezelési stratégiának tökéletesen meg kell felelnie a Európai Unió környezetvédelmi rendelkezéseinek, miközben előnyben részesíti a hulladékcsökkentést, a hulladék-újrafelhasználást és –újrahasznosítást; és biztosítania kell a szelektív hulladékgyűjtést az egész régióban; biztosítania kell Campania tartományban a szükséges komposztáló kapacitást; intézkedéseket kell kidolgoznia azon több mint hét millió tonna hulladék belátható időn belüli biztonságos ártalmatlanítására, amely jelenleg bálákban áll a tartomány több városának utcáin, és ez egyben azt is jelenti, hogy az olasz hatóságoknak először meg kell vizsgálniuk a szóban forgó hulladékot, – az úgynevezett „ökodombot” –, mielőtt eldöntik, hogy miként lehet azt a legbiztonságosabb módon ártalmatlanítani.

Amennyiben nem rendelkeznek megfelelő és hatékony hulladékkezelési tervvel, a Bizottság újra a Bírósághoz fordul, hogy bírság kiszabására tegyen javaslatot. Mindezek miatt nagy figyelemmel kell kiértékelnünk a campaniai hatóságok által az imént – éppen most – benyújtott hulladékkezelési rendszer tervezetét, valamint nyomon kell követnünk azt, hogy valóban bevezetik és végrehajtják-e. Alapvetően a hulladékkezelési terv tartalma és a válság megnyugtató kezelésére kitűzött azonnali intézkedések határidői fogják meghatározni, hogy szükséges-e megindítani a 260. cikk szerinti eljárást Olaszország ellen, és ha igen, mikor.

Ami a működő hulladéklerakókat illeti, a Bizottság vizsgálatot indított, és felkérte az olasz hatóságokat arra, hogy tegyenek jelentést a Terzianóban és Ciccanóban működő hulladéklerakókról. Várjuk Olaszország válaszát; amint a válasz megérkezik, kiértékeljük azt.

Jelenleg a Bizottságnak nincs birtokában olyan bizonyíték, amely szerint az uniós környezetvédelmi jogot megszegték volna. Önmagában az a tény, hogy a hulladéklerakó természetvédelmi területen található, nem ütközik uniós jogba, feltéve persze, hogy az egyéb jogszabályokat is alkalmazzák, és hogy az illetékes nemzeti hatóságok megfelelő környezetvédelmi felmérést végeznek és végrehajtják a szükséges környezeti terhelés-csökkentő és kompenzációs intézkedéseket.

Ami a campaniai hulladékkezelési intézkedések társfinanszírozását illeti, az 1994–1999 programozási időszakban 88,1 millió eurót fordítottunk hulladékkezelési projektekre, amelynek majdnem 49%-át az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozta. Azonban a teljes összegnek mindössze 90%-át használták föl, részben a hulladékkezelési válság, részben az olasz hatóságok által 1994-ben bevezetett különleges intézkedések által okozott nehézségek miatt.

A 2002–2006 programozási időszakban a hulladékkezelési projektekre fordított teljes finanszírozási összeg 140 millió euró, amelynek 50%-át ugyancsak az ERFA állta. Mindazonáltal, a hulladékkezelési válság hatására a Bizottság úgy határozott, hogy konkrét intézkedések bevezetésével biztosítja az ERFA támogatások megfelelő felhasználását Campaniában.

Először is, 2005. január 1-től a költségkezelés nem minősült elegendőnek a társfinanszírozáshoz. Másodszor, miután az unió 2007. június 29-én hivatalosan értesítette Olaszországot a hulladékkezelést érintő jogsértési eljárás megindításáról, a Bizottság tudatta az olasz hatóságokkal, hogy további társfinanszírozást a hulladékkezelés támogatására nem fogad el.

A 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó campaniai Regionális Operációs Program összesen 270 millió EUR befektetését irányozza elő hulladékkezelésre, amelynek 50%-át ugyancsak az ERFA társfinanszírozza. Ugyanakkor, a projektek közösségi finanszírozása a hulladék ágazatban annak függvényében valósul meg, hogy az olasz hatóságok elfogadnak-e egy regionális hulladékkezelési tervet, amelyet – természetesen – a Bizottság hagy jóvá.

Holnap a Bizottságban közzétesszük a megelőzés tematikus stratégiájára és a hulladék újrahasznosításának végrehajtására vonatkozó jelentést. Ez a jelentés jelentős eltéréseket mutat a tagállamok hulladékkezelési teljesítményének tekintetében. Egyértelműen rávilágít arra, hogy a megfelelő hulladékkezelési stratégia – a hulladék komposztálásának és újrahasznosításának növelésével – képes szinte teljesen megszűntetni a hulladéklerakást és jelentős mértékben csökkenteni az égetést. Azon túl, hogy a hulladékból ilyen módon erőforrás válik, ez a stratégia munkahelyeket teremt, élénkíti a gazdasági tevékenységet, miközben enyhíti a hulladékkezelés környezetre rótt terhelését. Ennélfogva, valóban azt remélem, hogy – komoly szelektív hulladékgyűjtési és hulladék-újrahasznosítási kezdeményesekkel – a jelenlegi válságot végső soron lehetőséggé formálja az illetékes hatóság Campaniában.

Röviden, a Bizottság bízik abban, hogy Campania tartomány hulladékkezelési stratégiája meggyőző. Amíg nem bizonyosodunk meg arról, hogy egy hatékony stratégia mentén megvalósul a szükséges infrastruktúrával bíró rendszer, és nem kapunk szilárd garanciákat a projektek hathatós végrehajtására nézve, az érintett hulladékkezelési projekteket a Bizottság szünetelteti Campaniában.

A záró megjegyzéseimben kitérek az Önök által előzőleg feltett néhány kérdésre.

  Erminia Mazzoni, a PPE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Nagyon köszönöm Potočnik biztosnak, hogy felszólalásában kiemelte Petíciók Bizottsága által a Parlamentre rótt aktív szerepet, rávilágítva, hogy az itt felszólalók és az általuk képviselt politikai csoportok mindannyian érdekeltek a válság felelős kezelésében, az eljárások átláthatóságában valamint a nyilvánossággal folytatott, egyéni felelősség érzetét erősítő párbeszédben.

Amint azt említették, a regionális végrehajtó bizottság, amely – hadd emlékeztessem Önöket – csak 2010 májusában alakult meg, az utóbbi hónapokban szoros kapcsolatot tartva a Bizottsággal elindított egy – a korábbi évek kezdeményezéseihez képest – előremutató folyamatot. Csodák persze nem történtek; mindössze felelősséget vállaltunk egy olyan válságos helyzetért, amelyet több mint 15 évnyi eredménytelen vagy hiányzó tettek állandósítottak. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy Olaszországot olyan cselekményekért ítélte el 2010 márciusában az Európai Bíróság, amelyeket 2007-ben fedeztek föl és kezeltek.

A helyzet azóta megváltozott. A régió tanácsnoka már háromszor látogatott Brüsszelbe, és teljesítette a Petíciók Bizottsága előtt tett júliusi meghallgatáson ismertetett munkálatok ütemterveinek jó részét. Gyorsan végigfutnék ezen a listán: jóváhagyta a különleges hulladéktervet; véglegesítette a városi szilárdhulladék-tervet; valamint december 31-én bemutatott még egy, a Bizottság által igényelt korrekciókkal kiegészített tervet, amelyet – amint azt már bejelentették – április 30-án hagynak jóvá.

A tervet részben már végrehajtották: az Acerrában létesített hulladékenergia-hasznosító létesítmény már elkészült és üzemel; a salernói üzemmel kapcsolatos pályázati eljárás lezárult; bejelentették, hogy megkötötték a kelet-nápolyi létesítményre vonatkozó szerződést; ezenfelül teljes körűen működik 182 hulladékválogató és -újrahasznosító telep, 7 hulladékhasznosító üzem, 9 komposztálólétesítmény, 4 vegyeshulladék-válogató üzem, 1 elektromos- és elektronikushulladék-feldolgozó üzem, 2 aerob hulladékkezelő létesítmény, 34 jóváhagyott platform és 5 hulladéklerakó, és örömömre szolgál, hogy mindezek a Bizottság ellenőrzése alatt állnak majd.

Megállapodás született az öt tartománnyal a felgyűlt hulladékaik ártalmatlanításának biztosításáról, valamint öt régióval további megállapodásokat kötöttek hulladékaik ideiglenes áthelyezésének megoldásáról addig is, amíg le nem zárul a terv végrehajtása. Ez a rendkívüli igazgatási folyamat immár véget ért, és sikerült némi forrást felszabadítani erre a célra a regionális költségvetésből.

Amint Bucella asszony a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság előtti közelmúltbeli meghallgatásán elmondta, a bírósági határozatok végrehajtására rendelkezésre álló idő rendszerint 12 és 24 hónap között változik, így bőven belül vagyunk az időhatárokon. A Bizottság mindamellett belátása szerint mérlegelheti a határidő meghosszabbításának szükségességét, hogy az ésszerűen igazodjon a munkálatok előrehaladásához.

Úgy vélem, hogy mostanra minden feltett kérdést megválaszoltak, és amint biztos úr is említette, nincsen ok további pénzügyi bírságok kiszabására. A Bizottság helyesen teszi, ha körültekintően jár el, és remélem, hogy ezt a vitát nem fogják ismételten az intézmények és politikai frakciók elleni kampány céljára felhasználni.

Ha ez a vita valóban komoly, és célja valóban Campania régió megsegítése és megoldás keresése a régóta fennálló problémára, akkor bizonyos, hogy az állásfoglalás, amelyről várhatóan februárban szavazni fogunk, igazán közös állásfoglalás lehet majd. Ha nem így történik, akkor megint csak az időnket vesztegetjük, és újabb károkat okozunk.

  Mario Pirillo, az S&D képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, mély aggodalommal tölt el bennünket a Campaniában immár évek óta dúló hulladékkezelési válság – különösen ha arra gondolunk, hogy az milyen súlyos hatást gyakorol a helyi lakosság életminőségére.

Európai intézményként kötelességünk fellépni annak biztosítása érdekében, hogy ez a helyzet már ne húzódjon túl sokáig. Nagyon ébernek kell lennünk, és szorosan szemmel kell tartanunk a helyi hatóságokat, sürgetve, hogy késedelem nélkül fogadjanak el olyan hihető intézkedéseket, amelyek segítségével Campania végre kilábalhat ebből a súlyos válságból.

Az igazság az, hogy sokat beszéltünk már a hulladékválságról, de nem voltunk tisztában a valódi helyzettel. Campania régió kötelezettséget vállalt arra, hogy 2010-ig közzéteszi regionális tervét, de ezt most 2011 márciusára halasztotta. További késedelem esetén a helyzet kezelhetetlenné fog válni: egyre nő a közegészségügyi kockázat, és a szervezett bűnözés folyamatosan hasznot húz a válságból.

Az olasz kormány a 195/2009. számú törvényerejű rendelettel kimondta, hogy a válság véget ért, és a tartományokra ruházta át a hulladékkezeléssel kapcsolatos felelősséget. Nem támogatjuk ezt a döntést: nagyon nehéz lesz végrehajtani egy olyan tartományban, mint Nápoly, ahol Campania népességének 52%-a él.

A helyi önkormányzatoknak kulcsszerepet kell juttatni a folyamatban, hiszen egyedül ők képesek célzott és eredményes megoldásokat kínálni a problémákra. Több campaniai szakszervezet kezdett elkülönült gyűjtésbe: jelentős erőfeszítések árán jelentős eredményeket sikerült elérniük. Az ő rendelkezésükre kellene bocsátani a régió számára átcsoportosított forrásokat.

A helyi hatóságok véleményének meghallgatása most fontosabb, mint valaha: ők ott állnak a harcvonalban, és tényleges, átfogó rálátásuk van saját régiójukra. Ők voltak azok, akik megnyomták a vészcsengőt a megtelt hulladéklerakókkal kapcsolatban is. Az elkövetkező években új hulladéklerakókra és -égetőkre lesz szükség, és ki kell jelölni ezek helyszínét. Ennek oka részben a terzignói Vitiello-kőfejtő kizárása, amelyet a helyi közösség és Parlamentünk indítványozott azért, hogy elkerülhessük a teljes városi hulladékgyűjtő rendszer befagyásának kockázatát.

Várjuk a Bizottság válaszát a campaniai régió által beterjesztett tervet illetően.

  Sonia Alfano, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (IT) Tisztelt elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Az olasz kormány propagandája ellenére, amelyet a Bizottság rövid időn belül cáfolt, a campaniai hulladékválság strukturális problémája még távolról sem oldódott meg.

Eltekintve a megkérdőjelezhető listáktól, van egy nagyon is konkrét tennivalónk: a campaniai emberek továbbra is egy szemétkupac közepén élnek és halnak meg. A helyi, regionális és nemzeti politikusokat – a jobb- és baloldaliakat egyaránt – hatalmas felelősség terheli. A probléma megoldását nem lehet a polgárokra hárítani, akik már így is szenvednek a rendkívül egészségtelen körülményektől, amelyek között élni kénytelenek. Az Európai Uniónak ragaszkodnia kell ahhoz, hogy tényleges megoldást találjanak erre a problémára, máskülönben hiábavaló lesz minden fellépése.

Az égetőművek építése – amelyeket ráadásul megújuló energiaforrásként finanszíroznak, ami sérti a jelenlegi uniós jogszabályokat – nem fogja megoldani a helyzetet. Mindössze annyi történne, hogy a hulladék hamuvá alakulna, amely káros és halálos kibocsátásokat okozna. A hulladékkezelési irányelv szerint az égetőműveket utolsó lehetőségként kell figyelembe venni az integrált hulladékkezelési rendszerek hierarchiájában, amennyiben azokon belül rendelkezésre állnak olyan lehetséges alternatívák, amelyek nem gyakorolnak káros hatást a közegészségre vagy a környezetre, azonban munkahelyeket teremtenek.

Ami a maffia beszivárgását illeti, úgy érzem, tudomásul kell venni, hogy míg délen is tapasztalható ez a jelenség – különösen a hulladékgazdálkodás terén –, az elsősorban északon jellemző. Az elmúlt néhány évben különösen ez volt a helyzet.

Ezért három kérdésem lenne a Bizottsághoz: milyen intézkedéseket tervez annak biztosítása érdekében, hogy a probléma megoldása ne károsítsa a lakosság egészségét, és milyen módon szándékozik megelőzni azt, hogy a döntéseket a lakosságra kényszerítsék, illetve hogy a térség gyakorlatilag militarizált övezetté váljon?

Gondolja-e, hogy az egész régiót átfogó rákosmegbetegedés-nyilvántartás azonnali bevezetését kellene előírni a szabálysértési eljárás lezárásának egyik feltételéül?

Hogyan értékeli a Bizottság a 2008. évi 210. törvényt, és különösen annak az égetőművek építésére irányuló ösztönzésekről szóló 9. cikkét, amely nyilvánvalóan sérti az állami támogatásokkal kapcsolatos európai jogszabályokat?

  Eva Lichtenberger, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony! Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) képviselőcsoport olasz képviselőitől hallott tündérmesék után talán ideje lenne újra leszállni a földre. A valóság az, hogy eljárás indult Olaszország ellen, mégpedig teljesen jogosan. A Bíróság elmarasztalta Olaszországot – szintén teljesen jogosan. Olaszország nem tartotta be a határidőt. A kormány nyilvánvalóan benyújtott egy tervet, de azt nem továbbították időben. Mindig visszatérünk ugyanahhoz a helyzethez. Az embernek az a benyomása, hogy a felelősök újra meg újra késleltetik az ügyet mindaddig, amíg beáll a válsághelyzet, hogy azután a szükségállapotra vonatkozó, minden más normát felülbíráló olasz jogszabályok értelmében reagálhassanak és hozhassák meg döntéseiket. Így az utcákon heverő rengeteg szemetet, amely keveredik az északról és délről származó ipari hulladékkal, gyorsan be lehet tölteni valamiféle cseppet sem biztonságos lerakóba anélkül, hogy megfelelő elővigyázatossági intézkedéseket tennének, vagy akár a lehetőségük meglenne erre. Az igen tisztelt olaszországi képviselőknek jelezném, hogy ez nem egy olasz vita. Itt arról van szó, hogy nem tartják be és nem hajtják végre az európai jogszabályokat.

Ha ez a gyakorlat más országokban is elterjed, annak egész Európára nézve következményei lesznek. Nem egy kellemes kis vasárnap délutáni sétáról van szó. Botrányról. Nem az a megoldás, hogy kijelölnek 536 új lerakóhelyet, és rendőri karhatalommal akadályozzák meg, hogy a polgárok tiltakozzanak az ellen, hogy mérgező ipari hulladékkal kevert háztartási hulladékot öntsenek a küszöbükre. Ez nem így működik. Szükséges, hogy ennek az ügynek következményei, mégpedig érezhető következményei legyenek. Helyes, hogy a pénzügyi forrásokat ezentúl nem lehet a régebbi mértékben felhasználni. Már így is éppen elég pénz elszivárgott. Egyszer s mindenkorra kézzelfogható következményeket kell kiszabnunk, mert értelmes, szükséges és helyes uniós jogszabályok végrehajtása forog kockán.

  Oreste Rossi, az EFD képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! A kidolgozott hulladékkezelési tervet úgy kell végrehajtani, hogy az lehetővé tegye a szelektív gyűjtést és újrahasznosítást, és az égetés csak a legvégső lehetőség maradjon.

Nem lenne azonban helyes további bírságokat kiszabni. Ezenfelül emlékeztetném Önt arra, hogy sem az észak, sem más politikai csoportok nem hibáztathatók a problémáért: az egyik volt miniszter éppen az Ön által képviselt Zöldek/Európai Szabad Szövetség képviselőcsoport tagja volt, ezért kérem, gondolja meg, mit mond. Az emberek évtizedek óta beszélnek a nápolyi és campaniai régiót sújtó hulladékválságról. Noha jelentős pénzeszközöket különítettek el erre a célra, való igaz, hogy még mindig fennáll a válsághelyzet. Minderre nincs mentség. Ha azt állítják, hogy Észak-Olaszország a hibás, vagy – ahogy képviselőtársam kijelentette – az északi régiók hulladékai ma elárasztják Nápoly utcáit, az egyszerűen nem igaz.

A felelősség egyértelműen az előző helyi hatóságoké, amelyek egyfelől megengedték, hogy a szervezett bűnözés szabadon kereskedjen a szeméttel, másfelől nem biztosítottak megfelelő területeket a gyűjtéshez és az ártalmatlanításhoz.

Most arra van szükség, hogy Campania és Nápoly lakossága vegye fel a kesztyűt és váltsa le a cselekvésre képtelen tisztségviselőit, ahogy az regionális szinten már meg is történt.

  Angelika Werthmann (NI). – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! A Nápoly városi területein kialakult hulladékválság immár teljes 14 éve tart.

A meglévő hulladéklerakók csordultig tele vannak, az új létesítmények megépítését pedig az érintett közösségek nem teszik lehetővé. A polgárok által mindennemű hulladékgazdálkodási tervvel szemben tanúsított bizalmatlanság mindamellett nagyobbrészt azzal magyarázható, hogy mostanában igen sok mindenre tettek ígéretet politikai szinten, ezekből az ígéretekből azonban jóformán semmit sem tartottak be.

A gyakorlatban rövid távú, ideiglenes megoldásokkal kezelték a problémát. Különbizottságokat állítottak fel, de ezeket még arra sem kötelezték, hogy tájékoztassák a helyi hatóságokat és a lakosságot. Másfelől az egyszer használatos árucikkek a mindennapos olasz valóság részét képezik. Emiatt a naponta megtermelt hulladék mennyisége messze meghaladja az európai átlagot, ugyanakkor azonban igen csekély értéket tulajdonítanak a hulladékszelektálásnak és -újrahasznosításnak.

Mindkét oldal egyformán híján van a környezettudatosságnak: ennek pedig sajnálatos módon az az eredménye, hogy ma Campania régiójában hatalmas kiterjedésű szennyezett területek találhatók, és a térségbeli lakosság körében a rákos megbetegedések aránya, valamint Nápoly városi térségében a gyermekek légzőszervi megbetegedéseinek aránya jóval magasabb az olaszországi átlagnál.

Ezért sürgős szükség van arra, hogy megoldásokat találjunk, és végre is hajtsuk azokat.

  Crescenzio Rivellini (PPE). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Hálás vagyok Seeber úrnak és képviselőtársaimnak a rám bízott feladatért, de ha megengedik, szeretném hangsúlyozni, hogy Campaniában már tettek néhány rendkívül biztató lépést.

Ezért úgy gondolom, hogy amikor egyesek a Szerződés 260. cikkére hivatkozva pénzügyi bírságok kiszabására szólítanak fel, visszaélnek a helyzettel. A mindössze néhány hónapja megválasztott regionális tanács már kidolgozta a veszélyes hulladékokra, illetve az integrált hulladékkezelési rendszerre vonatkozó tervet. Ezen túlmenően szelektív hulladékgyűjtési politikát indítottak és kezdeményezéseket tettek a termelt hulladék összmennyiségének csökkentésére. Folyamatban van a pályázati eljárás a salernói égetőmű megépítésére, és előrehaladott szakaszban vannak a kelet-nápolyi égetőműre vonatkozó pályázati felhívás közzétételével kapcsolatos eljárások.

Végezetül, a végrehajtott intézkedések nem csupán a város megtisztítására irányulnak, hanem egy olyan integrált hulladékrendszer kidolgozására is, amelynek részét képezi a szelektív hulladékgyűjtés, a hulladék mennyiségének csökkentése, korszerű létesítmények felépítése – amelyek célja nem utolsósorban az ökodombok, azaz összetömörödött hulladékból képződött hatalmas halmok megszüntetése –, valamint a régi hulladéklerakó telepek átépítése.

Meg kell büntetni azokat, akik ténylegesen felelősek a múltban történtekért. Minden bizonnyal köztük vannak a volt baloldali (különösen a zöld párthoz tartozó) campaniai tisztviselők, de néhány olyan tisztviselő is, aki Észak-Olaszországban az alvilágot használta fel az általuk termelt veszélyes hulladék felhalmozására.

Az Európai Uniónak előítéletek nélkül Campania mellé kell állnia, és mindenkit felszólítok arra, hogy értük dolgozzon, ne ellenük – kérem, ne forduljanak a régió ellen csupán azért, hogy megfeleljenek a pártjuk vagy az ideológiájuk által sugallt médiaarculatnak. Valóban őszintén azt gondolják, hogy ha pénzügyi bírságot szabnak ki Campaniára, azzal megoldják a problémát?

  Luigi de Magistris (ALDE). – (IT) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim! A 2008-ban hatalomra került Berlusconi-kormány hazugságai után, amely azt állította az olasz népnek, hogy megoldódott a hulladékprobléma, az Európai Unió helyesen jár el, amikor nem hajlandó finanszírozást nyújtani Olaszországnak mindaddig, amíg az nem nyújtja be a hulladék-újrahasznosításon és komposztáláson alapuló, környezetbarát hulladékkezelési rendszerre vonatkozó terveit.

Caldoro úr terve biztosan nem alkalmas egy ilyen rendszer létrehozására, hiszen az megint csak különböző ellenőrizetlen hulladéklerakókon alapul, például Chiaianóban, Taverna del Rében és Terzignóban – a terzignói lerakóhely ráadásul a Vesuvius Nemzeti Parkban helyezkedne el; de nem alkalmasak erre az égetőművek sem, amelyek halált, rákot és egyéb súlyos egészségügyi szövődményeket okoznak. A környezeti válság kezdete óta eltelt 13 évben a campaniai közpénzek révén megerősítették a politikusok (mind a jobb-, mind a baloldaliak), az üzletemberek és a Camorra közötti bűnös kapcsolatokat.

Mindezeken felül a környezeti problémákra nem jelent megoldást az, ha bűncselekménynek nyilvánítják a másként gondolkodást, vagy ha a helyi közösségeket, családokat és a régiót teszik meg bűnbaknak, ahogy az olasz kormány tette, amikor gumibottal vert vissza mindenkit, aki meg akarta védeni a környezetet és a talajt.

  Francesco Enrico Speroni (EFD). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! A centralista és bürokratikus Európa nem ismeri fel a régiók közötti különbségeket és a tagállami közigazgatási struktúrák közötti eltéréseket.

A katasztrofális campaniai helyzetért elsősorban a campaniaiakat terheli a felelősség; én, aki padaniai vagyok, visszautasítom ezeket a vádakat, és azok ellen fordítom őket, akik Campaniában azokra a helyhatósági képviselőkre szavaztak, akik nem voltak képesek úrrá lenni a problémán, sőt meg is ismételték ezt a ballépést, amikor a következő választások alkalmával újraválasztották azokat. Padania készen áll arra, hogy segítsen Campania lakosságának, de nem hajlandó elfogadni, hogy vádaskodjanak ellene.

  Raffaele Baldassarre (PPE). – (IT) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Felszólalásomban semmiképpen nem szeretném kisebbíteni a súlyosságát egy olyan helyzetnek, amely nyilvánvaló közigazgatási és politikai hiányosságok elkerülhetetlen következményeként alakult ki, és amely következtében mind a mai napig fennáll a kockázat, hogy a szemét egy egész várost maga alá temet, a környező területekkel együtt.

Søndergaard úr, Lichtenberger asszony! A campaniai válság eredetileg azért kezdődött és azért haladt előre ilyen drámai iramban és mértékig, mert a regionális tanács és a baloldali nápolyi városi tanács (köztük a zöld városatyák) nem tudták meghozni a környezetbarát hulladékgyűjtő és -kezelő rendszer létrehozásához szükséges döntéseket – köztük népszerűtlen és bátor döntéseket is. A felelőtlenség, a döntésképtelenség, a politikai nyereségvágy, a sötét összejátszás és a szemét jellemezte ezt a politikai és közigazgatási korszakot, amely azonban már végleg lezárult.

Szeretném biztosítani azokat, akik benyújtották a szóbeli kérdéseket, illetve az őket támogató politikai csoportokat, hogy a politikai helyzet mára teljesen megváltozott és életképessé vált. A nemzeti kormány és az új regionális tanács szembenézett a felelősséggel, és kellő politikai elszántsággal bír a válság megoldásához. Az érintett lakossággal folytatott párbeszédre támaszkodva és a szükséges eltökéltség birtokában legyőzik azokat az akadályokat és ellenvetéseket, amelyek az úgynevezett NIMBY-szindrómából, azaz abból táplálkoznak, hogy az emberek nem akarják mások szemetét a saját „udvarukban” tárolni.

Ennek eredményeképpen máris kidolgoztak egy olyan integrált hulladékgyűjtési és -ártalmatlanítási tervet, amely hamarosan ösztönözni fogja a szelektív gyűjtést és a szükséges létesítmények felépítését.

Ezért rendkívül méltánytalan és visszaélésgyanús lenne, ráadásul ellenkező hatást váltana ki, ha megtennénk, amit De Magistris úr követel: a bénító bírságok és intézkedések előírása a jelenlegi helyzetben ártalmas lenne azon intézmények számára, amelyek az Európai Unióval teljes mértékben együttműködve, az európai és nemzeti források hatékony felhasználásával igyekeznek lezárni Nápoly és Campania régmúltjának ezt a borzalmas időszakát.

  Horst Schnellhardt (PPE). – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Szeretném (és remélem, hogy ez így is lesz), ha a mai vita kezdő lökést adna a campaniai hulladékkezelés átfogó felülvizsgálatához. Az Európai Bíróság döntését vagy határozatát egyszer s mindenkorra végre kell hajtani, és a hulladékgyűjtéssel és -kezeléssel kapcsolatos európai szabályokat be kell tartani a régióban.

Másodszor, a jogellenes lerakóhelyek által okozott károkkal is foglalkozni kell. Tudom, miről beszélek. Kelet-Németországban még ma – az újraegyesítés után húsz évvel – is küzdünk az illegális vagy nem megfelelő hulladéklerakásból származó szennyezéssel.

Úgy gondolom azonban, hogy mindebben csakis akkor járhatunk sikerrel, ha a problémát a gyökerénél orvosoljuk. Akármennyit beszélhetünk az igazgatásról – a valóság az, hogy a maffiához tartozó csoportok uralják ezt a területet. Ki kell irtanunk ezeket; máskülönben nem fogjuk tudni rendezni a kérdést.

Őszintén szólva, ami engem illet, én négy feltételt szabnék. Először is ki kell dolgozni egy hulladékkezelési tervet. A jelek szerint ez megtörtént. Mindamellett a Bizottságnak is segítséget kellene nyújtania ebben a folyamatban. Másodszor, pénzügyi forrásokat kell felszabadítani új újrahasznosítási és hulladékkezelési létesítmények létrehozására. Harmadszor, szigorúbb bírságokat kell kiszabni az illegális hulladéklerakás tekintetében, ezenkívül véleményem szerint – és itt a Bizottsághoz intézem az észrevételeimet – az Europolnak és az Eurojustnak is támogatnia kellene az olasz rendőrséget és ügyészséget a szervezett bűnözés elleni küzdelemben.

A rendelkezésre álló forrásokat mindaddig be kellene fagyasztani, amíg ezek a feltételek nem teljesülnek. Miután teljesülnek, örömmel szavaznám meg a források ismételt felszabadítását.

  Lara Comi (PPE). – (IT) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Amikor átveszem a szót, szeretném leszögezni, hogy a campaniai hulladékhelyzet már javulásnak indult, és a megoldás útjára lépett.

Nagyon bonyolult kérdésről van szó, amely sokféle problémát felölel, és időbe telik a megfelelő és végleges megoldás megtalálása. A szóbeli kérdések, amelyekről most vitázunk, felszólítanak a Szerződés 260. cikkében előírt eljárás alkalmazására; pénzügyi bírság kiszabásával azonban nem lehet megoldani a campaniai helyzetet. Ha így járunk el, fennáll annak a veszélye, hogy egy olyan forgatókönyvet támogatunk, amely szerint egy tagállamot tisztán objektív szempontból találnak bűnösnek, pusztán azon az alapon, hogy tárgyilagos kritériumokkal mérve nem teljesítette az európai jogszabályok által előírt egyik kötelezettségét.

Figyelembe kell azonban venni a tagállam szubjektív viselkedését is. Nyilvánvalóan nem lehet azt állítani, hogy Olaszország nem felelt volna meg a jóhiszemű együttműködés elvének, hiszen amint a biztos is megerősítette, a Bizottság munkatársai folyamatosan kapcsolatban vannak az olasz nemzeti és regionális hatóságokkal, és szorosan figyelemmel követik a helyzetben bekövetkező fejleményeket.

Senki sem tagadhatja, hogy Olaszország erős akaratról és elkötelezettségről tesz tanúbizonyságot. Fontos hangsúlyozni, hogy az operatív feladatok regionális szintről átkerültek a tartományok szintjére, hogy a régió különféle követelményeinek egyaránt megfelelő tervet lehessen kidolgozni. Európának szolidárisan kell viselkednie Olaszországgal szemben, és az együttműködés során a két félnek kölcsönösen segítenie kell egymást.

Befejezésül szeretném megemlíteni, hogy Campania regionális tanácsában régebben az Italia dei Valori („Értékek Olaszországa”) párt is részt vett, amelynek mintha manapság kissé kihagyna a memóriája és nemigen emlékezne arra, mit tett, azaz inkább mit nem tett.

  Barbara Matera (PPE). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Nemcsak azért szólalok fel, hogy megvédjem a régiómat. Szeretném megosztani Önökkel, hogyan reagált Olaszország a közösségi jog megsértésével kapcsolatos vádra, és rá szeretnék mutatni arra, hogy elsősorban polgáraink és lakosságunk védelmére törekszünk.

A campaniai régió és általában az olasz állam az európai jogszabályok értelmében dolgozik a hulladékártalmatlanítási létesítmények hálózatának létrehozásán. Szeretnék rámutatni arra, hogy a campaniai hulladékkezelésre elkülönített európai pénzeszközöket a 2000–2006. évi Regionális Fejlesztési Operatív Program (ROP) 1.7. intézkedésére, valamint a 2007–2013. évi ROP 1.1. operatív célkitűzésére használták fel.

Ami a 2000–2006. évi programot illeti, Campania régió használta fel a rendelkezésre bocsátott 140 millió eurós finanszírozási csomag egészét; a pénzből tároló-, kezelő- és újrahasznosító létesítményeket, hulladékenergia-hasznosító létesítményeket és nedves és száraz szétválogató üzemeket hoztak létre, megerősítették a lerakóhelyeket, új hulladékanyag-hasznosító létesítményeket építettek, illetve bővítették a meglévőket, valamint szelektív hulladékgyűjtési intézkedéseket hajtottak végre. A 2007–2013. évi ROP esetében 110 millió eurót irányoztak elő hulladékkezelő létesítmények építésére, valamint 50 millió eurót települési szelektív hulladékgyűjtési létesítmények finanszírozására.

Ezeket a (az ERFA-ból finanszírozott 2007–2013. évi ROP 1.1. célkitűzése és 2000–2006. évi ROP 1.7. intézkedése keretében végzett) tevékenységeket illetően a pénz felhasználása vonatkozásában komoly korlátozó tényezőt jelentettek a campaniai hulladékkezelési helyzettel kapcsolatban indított jogsértési eljárás eredményeképpen szabott feltételek. Következésképpen a rossz kihasználtságú területeket segítő alapból (FAS) kellett mindeddig elkülöníteni egy összeget annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a ROP-alapok odaítélésére vonatkozó uniós vétó tárgyát képező tevékenységek folytonosságát.

Összefoglalásképpen fontosnak érezzük, hogy lehetőségünk nyíljon bemutatni a Bizottságnak és a Parlamentnek azokat a tényleges nehézségeket, amelyekkel a Bíróság döntésének gyors végrehajtása kapcsán szembesülünk.

  Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE). – (LT) Elnök asszony! Szeretném megragadni ezt az alkalmat arra, hogy felhívjam a figyelmet az Európai Unió más hulladékkezelési problémáira is. E problémák hátterében elsősorban az áll, hogy a központi és helyi kormányzati intézmények nem fordítanak kellő figyelmet a hulladékkezeléssel kapcsolatos prioritásokra. A litvániai városokban például egyes üzletemberek, akik hulladék-égetőművet akarnak építeni, félrevezetik a közvéleményt annak hangoztatásával, hogy a hulladék elégetése ugyanolyan jó vagy még jobb is, mint más hulladékkezelési módok, például az elkerülés és a szelektálás. Sajnálatos módon a helyi kormányzati intézmények és a hulladékkezelésért felelős vezetők nemigen hívják fel a figyelmet az ilyen információk félrevezető jellegére. Ezért most, amikor az Európai Unió hulladékkezelési problémáiról vitázunk, felszólítom a Bizottságot, hogy állítsa a figyelem középpontjába azokat a jogsértéseket, amikor nem tartják be az uniós hulladékkezelési irányelvben meghatározott hulladékkezelési prioritásokat, sőt arra bátorítják az érintetteket, hogy ne annak megfelelően járjanak el.

  Peter Jahr (PPE). – (DE) Elnök asszony! A Petíciós Bizottság küldöttségi tagjaként saját szememmel győződhettem meg a campaniai hulladékkezelési helyzetről. Meg kell mondani, hogy a helyi intézmények rendkívül nehéz feladattal szembesülnek. Nemcsak a múltbeli hulladékkezelési problémákkal kell megbirkózniuk – ezen a területen kiemelt probléma az ökodombok kérdése –, hanem a jelen és a jövő kérdéseivel is. A tanulmányút alapján az a benyomásom alakult ki, hogy a jelenleg képződő hulladékok kezelésének kérdése, részben katonai beavatkozás útján, nagyobbrészt megoldódott a látogatásunk idejére. Megoldódott annyiban, hogy a hulladékot elszállították a városból és lerakóhelyekre ömlesztették; bár meg kell jegyezni, hogy egyes esetekben ezek a lerakóhelyek illegálisak voltak. Most elsősorban a múlt, és még inkább a jövő problémáira kell stratégiai megoldást találnunk.

Az Unió ajánlata jó, érthető és méltányos. Amint a régió koherens hulladékkezelési tervet nyújt be, az Európai Unió felszabadítja a forrásokat. Ugyanerre kellene ösztönöznünk a helyi hatóságokat is. Megismétlem: tudomásom szerint sem a Bizottságnak, sem az Európai Parlamentnek nem fűződik érdeke pénzügyi bírságok kiszabásához. A célunk az, hogy helyi szinten megoldódjanak a campaniai hulladékkezelési problémák. Ennek érdekében egyezséget kell kötnünk és együtt kell működnünk egymással.

  Crescenzio Rivellini (PPE). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Az Európai Unió által befagyasztható források kifejezetten talajjavításra szolgálnak.

Nem értem, hogyan fordulhat meg bárki fejében, hogy befagyassza ezeket a pénzeszközöket, és különösen az olasz képviselőtársaimat szólítom fel arra – akiket ráadásul a campaniai lakosság választott meg –, hogy ne lovalják bele magukat ideológiai eszmefuttatásokba, és ne büntessék saját honfitársaikat.

Nyomatékosan felszólítom őket, hogy közösségük érdekeit képviseljék, ne sajátjaikat!

  Janez Potočnik, a Bizottság tagja. – Elnök asszony! Szeretnék köszönetet mondani a képviselőknek az elhangzott nézeteikért.

Három vagy négy témáról szeretnék szólni. Először nézzünk egy olyan kérdést, amelyhez többen is igen szenvedélyes hangnemben szóltak hozzá. A helyzet kritikus: nem lehet gyors megoldást találni rá. Már vannak bizonyos pozitív fejlemények, de nyilvánvaló, hogy még nem született rendszerszintű megoldás a problémára. Ez nem lesz könnyű, mégis égetően szükséges. E tekintetben természetesen Olaszországgal együtt kell megtalálnunk a megoldást, de kétségtelenül szükséges a regionális hatóságokkal folytatott együttműködés is ezen a területen.

Ezért nagyon várom már a hulladékkezelési terv új tervezetének értékelését, és őszintén reméljük, hogy a terv valóban meg fog felelni az elvárásainknak. Az értékelést az én szolgálataim, szakértők fogják végezni, és biztosíthatom Önöket, hogy úgy fogják elvégezni ezt a munkát, hogy Olaszország az összes többi tagállammal azonos elbírálás alá esik majd, hiszen alapvetően fontos, hogy fennmaradjon a tagállamok közötti kölcsönös bizalom.

Ezért amikor a probléma kezeléséről beszélünk, az én megközelítésemet voltaképpen négy szóban lehet kifejezni: támogatóan szigorú és szigorúan támogató kívánok lenni. Nyilvánvalóan nem bírságok kiszabása a cél. Ahogy néhányan említették is, a cél a problémák megoldása – de ez történhet akár bírságok kiszabásával is, ha más módon nem lehetséges, mert ez a kötelességem.

Megteszek tehát mindent, ami tőlem telik, hogy az olasz hatóságokkal együttműködve megfelelő megoldásokat találjunk. Őszintén remélem, hogy ez sikerülni is fog. Végső soron az olasz polgárok egészségéről és az olasz környezetről van szó.

A második dolog, amiről említést szerettem volna tenni, a hulladékkezelési keretirányelvhez kapcsolódik. Egy új irányelvről van szó, amelyet nemrég fogadtak el. Az irányelv egyértelműen előírja, hogy minden egyes országnak jogszabályi szinten hulladékkezelési hierarchiát kell bevezetnie. Ez azt jelenti, hogy a legjobb hulladék a meg nem termelt hulladék; aztán következik az újrafelhasználás, az újrahasznosítás, az energia-visszanyerés, és ha nincs más lehetőség, a lerakás.

Holnap teszik közzé az arról szóló jelentést, hogy mennyire hatékonyak e tekintetben az uniós tagállamok; ebből mutatnék be Önöknek egy ábrát. A települési hulladék lerakásával kapcsolatos tendenciákról van szó, mivel ezen a téren állnak rendelkezésünkre a legjobb adatok.

Ha hiszik, ha nem, öt tagállamban a települési hulladék lerakóhelyi elhelyezése nem éri el az 5%-ot, hét tagállamban azonban meghaladja a 80%-ot; e programokat illetően tehát igen különböző helyzetekkel találkozunk Európa-szerte, és ezzel a kérdéssel kétségtelenül foglakoznunk kell. Az ábra a helyzet 1995 és 2007 közötti változását mutatja be, és azt a következtetést egészen biztosan levonhatjuk belőle, hogy az országok igenis tudnak változtatni, ha akarnak. Megfelelő szervezéssel valóban lehetséges a változás.

Ma Európa alapvetően két részre osztható: egyik része problémának tekinti a hulladékkérdést, a másik azonban kiemelkedő lehetőségnek úgy az erőforrások, mint az új pénzügyi nyereségek tekintetében, mert a valóságban ez a helyzet. Sokat hallottam arról, hogy közbeszerzési pályázat útján kell eldönteni, ki viheti el a szemetet, mert a szükségesnél több szereplő is igényt tartana rá, hogy felhasználja. Ehhez azonban a hulladékot a legelejétől fogva szét kell válogatni. Ez a legalapvetőbb és legfontosabb szükséglet.

Utoljára arról szeretnék szót ejteni, hogy egyik tisztelt képviselőtársunk felvetette, hogy az Európai Unió más térségeiben is nagyobb figyelmet kell fordítanunk a hulladékkezeléssel kapcsolatos problémákra. A 2009. évi jogsértési esetek ágazati lebontása szerint ezek 19%-a a hulladékkezeléssel, 20%-a a vízgazdálkodással, 19%-a a természetvédelemmel, 16%-a a levegővel függött össze, és a többi problémakör csak ennél kisebb arányban volt jelen. Minden végrehajtási problémát horizontálisan kezelünk, és ennek így is kell lennie. Biztosíthatom, hogy ez a jövőben is így fog történni.

Végezetül csak annyit mondanék, hogy mindannyiunknak – Önöknek mint parlamenti képviselőknek és nekem mint környezetvédelmi biztosnak – meg kell tennünk minden tőlünk telhetőt, hogy egész Európában hirdessük: a hulladékban számos lehetőség rejlik a jövőre nézve. Égető szükségünk van ennek tudatosítására, ha tekintetbe vesszük, hogy nap mint nap egyre inkább szembesülünk azzal, milyen korlátozottak az erőforrásaink. A probléma neve: erőforrás-hatékonyság; az erőforrás-hatékonyságban rejlik jövőbeni európai versenyképességünk kulcsa. Ha nem hisznek nekem, kérdezzék meg újra tíz év múlva. Garantálhatom, hogy így lesz.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra a következő ülésen kerül sor.