Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2011. január 18., Kedd - Strasbourg

18. A szólásszabadság megsértése és szexuális orientáción alapuló megkülönböztetés Litvániában (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont a következők tárgyalása:

- Renate Weber, Sophia in ’t Veld, Leonidas Donskis, Cecilia Wikström, Alexander Alvaro, Sonia Alfano, Gianni Vattimo, Sarah Ludford és Ramon Tremosa i Balcells szóbeli választ igénylő kérdése a Bizottság számára az ALDE képviselőcsoport nevében a szólásszabadság megsértése és a szexuális irányultság miatti hátrányos megkülönböztetés Litvániában tárgyban (O-0190/2010 – B7-0669/2010),

– Ulrike Lunacek szóbeli választ igénylő kérdése a Bizottság számára a Verts/ALE képviselőcsoport nevében a szólásszabadság megsértése és a szexuális irányultság miatti hátrányos megkülönböztetés Litvániában tárgyban (O-0204/2010 – B7-0803/2010),

– Cornelis de Jong szóbeli választ igénylő kérdése a Bizottság számára a GUE/NGL képviselőcsoport nevében a szólásszabadság megsértése és a szexuális irányultság miatti hátrányos megkülönböztetés Litvániában tárgyban (O-0207/2010 – B7-0804/2010), valamint

– Michael Cashman, Monika Flašíková Beňová és Claude Moraes szóbeli választ igénylő kérdése a Bizottság számára az S&D képviselőcsoport nevében a szólásszabadság megsértése, valamint a szexuális irányultság miatti hátrányos megkülönböztetés Litvániában tárgyban (O-0216/2010 – B7-0005/2011).

  Sophia in 't Veld, szerző. – Elnök asszony, ma nem első alkalommal folytatnunk vitát egy olyan litván jogszabálytervezetről, amelynek – amennyiben a litván parlament elfogadja – nagyon negatív hatásai lehetnek a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű személyek (LMBT) helyzetére nézve Litvániában. Szerencsétlen helyzetnek tartom, hogy újra vitatjuk ezt a témát, mivel a Parlament már előterjesztett egy állásfoglalást ezzel kapcsolatban.

A holnap szavazásra kerülő állásfoglalás véleményem szerint teljesen egyértelmű. Felszólítjuk litván kollégáinkat, hogy továbbra is foglalkozzanak ezzel a kérdéssel, és biztosítsák, hogy olyan jogszabályt fogadjanak el, amely nem különbözteti meg az LMBT-személyeket.

Nincs túl sok mondanivalóm az állásfoglalásról, de véleményem szerint egyre nyilvánvalóbb, hogy az Európai Uniónak hatásosabb jogi eszközökkel kell felfegyvereznie magát az alapvető jogok biztosítása érdekében. Nemrég vitattuk meg az ellentmondásos magyar médiajogszabályt, és most ismét egy nagyon hasonló témával szembesülünk.

Lefektettük az alapelveket – 500 millió polgár közös értékeit – az európai szerződésekben, de a megvalósításukkal problémák vannak. Biztos asszony, ezért szeretném hallani, mit gondol az LMBT-jogok uniós útitervére irányuló javaslatunkról. Az Európai Unió a nemek közötti egyenlőségért már sokat tett, és tényleg rendszeresen vannak a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó útiterveink. Mindenféle stratégiáink vannak a fajgyűlölet, az idegengyűlölet és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem, illetve az alapvető jogok megerősítése terén, de nincs stratégiánk az LMBT-személyekre vonatkozóan. Szükségünk van ilyen stratégiára, mégpedig sürgősen. A stratégia célja az előítéletek, a tudatlanság, a megkülönböztetés és a gyűlölet elleni küzdelem, valamint az LMBT-személyek jogainak megerősítése lenne.

Erre a problémára számos példát lehetne felhozni. Ma a litván parlament elé terjesztett jogszabálymódosításokat vitatjuk meg, de eközben nem feledkezhetünk meg arról, hogy a homofóbia minden tagállamban létezik.

Biztos asszony! Még egy tényre szeretném felhívni a figyelmét, és szeretném hallani ezzel kapcsolatos véleményét. Az európai menekültügyi politikáról van szó, és arról a tényről, hogy egy általam megnevezni nem kívánt tagállamban úgynevezett fallometriai vizsgálatnak teszik ki azokat a személyeket, akik azért kérnek menedékjogot, mert szexuális irányultságuk miatt üldözik őket. Ez nagyon megalázó. Ilyesminek az Európai Unióban nincs helye, és szeretném hallani, mik a szándékai ezzel kapcsolatban a biztos asszonynak.

  Ulrike Lunacek, szerző. – Elnök asszony! In ’t Veld asszony már elmondta, miről szól az állásfoglalás. Szeretném elmondani, hogy teljes mértékben egyetértek azzal a kérdéssel, amelyet in ’t Veld asszony a biztos asszonynak feltett: mit gondol az LMBT-jogok uniós útitervére irányuló javaslatunkról?

Most azonban egy kicsit más szempontból szeretném megközelíteni a kérdést, és remélem, ezzel sikerül meggyőznöm azokat a képviselőket, akik még nem tudják, hogy az állásfogalalás mellett szavaznak-e. Tudják mit? Tavaly nyáron négy európai parlamenti képviselő – in ’t Veld asszony, jómagam, Cashman úr és Fjellner úr – a Parlament négy képviselőcsoportjának és így többségének képviseletében Litvánia fővárosában, Vilniusban jártunk az első balti meleg büszkeség napján. Ott voltunk tehát az európai lobogó alatt, hogy bátorítsuk és támogassuk a vilniusi leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű személyeket, és hogy mindenkinek elmondjuk: „ez a lobogó megvéd minket, leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű személyeket, és ez így van Litvániában is”.

Nos, ha a Seimas elfogadja ezt a jogszabályt, akkor mi történne velünk és azokkal a litvánokkal, akik jövőre is ki akarnának menni az utcára Vilniusban, hogy kinyilvánítsák egyenlő jogaikat? Mindannyiunkat akár 2 900 EUR-ra is megbüntethetnének a szexuális irányultság nyilvános támogatásáért – jobban mondva a homoszexualitás nyilvános támogatásáért, mert gondolom, a heteroszexualitást nem büntetik. Valóban ezt akarja a Parlament? Valóban ezt akarja a litván parlament – egy olyan ország parlamentje, amely 20 éve a szabadságért küzdött, és a szabadságért küzdők között a leszbikusok és melegek is ott voltak?

Nagyon örülök, hogy Litvánia elnöke, Grybauskaitė asszony, volt biztos, valamint a litván kormány már elmondta, hogy ez a jogszabálytervezet ellentétes a litván alkotmánnyal. Remélem, nyilvánvaló, hogy a szexualitás különböző formái, a különböző szexuális irányultságok és a különböző életformák mindig is részei voltak a kultúráknak és társadalmaknak, és ez igaz Litvániára is. Remélem, az is világos, hogy a tények elleplezése a nyilvánosság és a fiatalok előtt megteremti a gyűlöletkeltés, a gyűlöletbeszéd és a gyűlölet által motivált bűncselekmények alapját. És ezt szerintem sem az Európai Parlamentben, sem a litván parlamentben nem akarja senki.

Ezért remélem, hogy a Parlament és a Bizottság támogatni fogják az állásfoglalást. Nincs szükségünk erre a támogatásra, mégis remélem, hogy támogatnak minket.

  Cornelis de Jong, szerző. – (NL) Elnök asszony! Teljes mértékben egyetértek az előttem felszólalóval, de ugyanakkor szeretném a kérdés más aspektusaira is felhívni a figyelmet: a javasolt módosítás elfogadása nem csak a litván LMBT-közösség tagjaira nézve járhat komoly következményekkel. Ez ismét egy olyan jogszabály, amelyet fel lehet használni arra, hogy megtagadják a más tagállamokbeli azonos nemű párok házasságának és élettársi kapcsolatának elismerését. Ezt a témát tavaly szeptemberben már megvitattuk itt a Parlamentben, és mivel akkor néhány kérdés megválaszolatlan maradt, mi és más parlamenti képviselők levelet fogalmaztunk, amelyben e kérdések tisztázását kértük. A biztos úr válaszában többek között azt írta, hogy az európai jog elismeri az ilyen párok letelepedési jogát. Szeretnék feltenni egy kérdést. Olyan esetekben is felelősségre fogják vonni Litvániát, amikor a pár egyik tagja nem uniós állampolgár? Szeretnék erre nagyon világos választ kapni.

A Bizottság munkaprogramjában azt olvastam, hogy a Bizottság 2013-ban jogalkotási javaslatot fog előterjeszteni a polgári jogi státusra vonatkozó bizonyos jogszabályok következményeinek kölcsönös elismeréséről. Kérdésem a következő: ez a javaslat a házasságok és élettársi kapcsolatok kölcsönös elismerésére is vonatkozni fog? Ha igen, az jó hír, de miért csak 2013-ban kerül rá sor?

A Bizottság kijelentette, hogy meg fogja tenni a szükséges lépéseket, miután tisztviselői elemezték a litván jogszabályt. Kérdésem a következő: megtörtént már ez ez elemzés, és ha igen, akkor az elemzés részeként a tisztviselők megvizsgálták azt is, hogy milyen következményekkel járhat a jogszabályjavaslat a más tagállambeli azonos nemű párok elismerésére nézve?

Milyen lépéseket tervez a Bizottság Litvánia ellen, és mik a szándékai például Románia esetében, ahol a jogszabály kifejezetten kizárja az elismerést?

Végezetül pedig, biztos asszony, Ön a szeptemberi vitán ígéretet tett arra nézve, hogy gyors választ fog adni az Európai Alapjogi Ügynökség homofóbiáról szóló jelentésére. Levelében azonban csak a Bizottság éves jelentésére reagált. Nem gondolja úgy, hogy a litván események fényében ennek a kérdésnek nagyobb figyelmet kellene szentelni? Tudna ígéretet tenni arra nézve, hogy mihamarabb külön jelentést fognak készíteni a homofóbiáról az Európai Unióban?

  Monika Flašíková Beňová, szerző. – (SK) Elnök asszony! Őszintén meg kell mondanom, nem értem, mi történik Litvániában, illetve jobban mondva, csalódottságot és felháborodottságot érzünk amiatt, ami történik.

Amikor éppen úgy tűnne, hogy az Európai Unióban előrelépések történnek, legalább azon a téren, hogy tudjuk, mik az alapvető emberi jogok, szóval éppen ekkor egy másik tagállamból arra utaló jelek érkeznek, hogy ez mégsem így van.

Példának okáért hihetetlenül regresszív az az elképzelés, hogy jogszabályilag kell tiltani a nem heteroszexuális kapcsolatok támogatását. Ez sárba tiporja mindazt, amit az Európai Parlamentben a Bizottsággal együttműködve az elmúlt évek során közösen elértünk az emberi jogok terén.

A gyermekek lelki egészségének védelme csak a gyenge politikusok szégyenletes ürügye. Meg kell védenünk a gyermekeket, és meg is akarjuk védeni őket. Főleg az erőszaktól és a szegénységtől kell megvédenünk őket, és meg akarjuk teremteni oktatásuk, biztonságuk és személyes fejlődésük megfelelő körülményeit. Azonban mindannyian vagy legalábbis a többségünk tapasztalatból tudja, hogy a gyerekekben nem okoz kárt sem a gyengédség és szeretet megjelenítése, sem a nem heteroszexuális kapcsolatok támogatása.

Ezért szilárdan hiszem, biztos asszony, hogy ma már nem kell ezeknek a nézeteknek a képviselőivel vitáznunk, vagy megpróbálnunk meggyőzni őket. Nem kell megpróbálnunk elmagyarázni nekik, miért olyan nagyon-nagyon helytelenek a nézeteik.

Véleményem szerint határozott lépésekre van szükség. Félreérthetetlenül ki kell mondani, hogy a homofób jogszabályok bevezetésére tett kísérletek egyértelműen ellentétesek az Európai Unió alapelveivel, egyértelműen ellentmondanak a Szerződéseknek, az Alapjogi Chartának és az Emberi Jogok Európai Egyezményének. Az ilyen jogszabályok ellentmondanak a szólásszabadságnak és a gyülekezés szabadságának, valamint a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés tilalmának.

Biztos asszony! Szeretném megkérdezni, hogy amennyiben a jogszabályt elfogadják, indít-e a Bizottság jogsértési eljárást Litvánia ellen?

  Viviane Reding, a Bizottság alelnöke. – Elnök asszony, először is szeretném kiemelni, hogy a Bizottság határozottan elítéli a homofóbiát mint az emberi méltóság súlyos megsértését.

2010. november 22-én Litvániába látogattam, és megvitattam Dalia Grybauskaitė litván elnökkel és a litván igazságügyi miniszterrel a közigazgatási jogszabálykönyv módosítására tett javaslatot – amely a „homoszexualitás támogatását vagy a homoszexualitás nyilvános támogatásának finanszírozását” pénzbírsággal büntetendő új bűncselekményként határozza meg –, valamint az ehhez kapcsolódó, a büntető jogszabálykönyv módosítására tett javaslatot.

A rendelkezésemre álló legfrissebb információk szerint a litván parlament elhalasztotta a közigazgatási jogszabálykönyv módosítástervezetének elfogadását, amelyre valószínűleg ez év tavaszán fog majd sor kerülni. Tehát a módosítástervezetet még vitatja a parlament.

A Bizottság jelenleg a megfelelő uniós joggal való összeegyeztethetőség szempontjából vizsgálja a litván közigazgatási és büntető jogszabálykönyvek módosítására irányuló javaslatokat, továbbá egyéb litván jogszabályokat is.

2009-ben a Bizottság súlyos aggályainak adott hangot a litván hatóságok felé azzal kapcsolatosan, hogy a kiskorúakat a nyilvános információk káros hatásaitól védő litván jogszabály összeegyeztethető-e az uniós joggal és az alapvető jogokkal. A Bizottság beavatkozását követően ezt a jogszabályt 2009 decemberében módosították.

A jogszabály szerint a kiskorúakra nézve káros hatásúak azok az információk, amelyek „semmibe veszik a családi értékeket, illetve olyan házasságkötésre vagy családalapításra vonatkozó elképzeléseket támogatnak, amelyek ellentétesek a Litvánia alkotmányában vagy Litvánia polgári jogszabálykönyvében meghatározottakkal”. Ennek a jogszabálynak a gyakorlati végrehajtása kérdéseket vethet fel az e-kereskedelemről és az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelvekkel, illetve a megkülönböztetésmentesség elvével való összeegyeztethetőséggel kapcsolatosan. A Bizottság továbbra is vizsgálni fogja ezeket a kérdéseket.

A rendelkezésemre álló információk szerint 2010. október 18-án hatályba lépett az információszolgáltatási jogszabály egy módosítása. A módosítás szerint a „reklám és a kereskedelmi célú audiovizuális kommunikáció […] nem tartalmazhatja a szexuális irányultság megjelenítését vagy támogatását”. Amennyiben ezek a rendelkezések benne maradnak a jogszabályban, itt is felmerül az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelvvel való összeegyeztethetőség problémája, továbbá az Európai Unió Alapjogi Chartája 21. cikkének lehetséges megsértése.

2010 májusában a Bizottság levelet intézett a litván kormányhoz, melyben aggodalmának adott hangot amiatt, hogy az utolsó pillanatban mégsem engedélyezték a balti meleg büszkeség napját. Erre bizonyára emlékeznek. A levélben felhívtuk a figyelmet arra, hogy az Európai Unió egyik alapelve a békés gyülekezéshez való jog, amelyet az Emberi Jogok Európai Egyezménye és a Charta 12. cikke is biztosítanak. Így aztán a balti meleg büszkeség napját 2010. május 8-án mégis megtartották, ahogy arra az egyik előző felszólaló utalt is.

Ami a homofóbia elleni küzdelem lehetséges európai stratégiájára vonatkozó kérdést illeti, a Bizottság prioritása annak biztosítása, hogy az uniós jogszabályok teljes mértékben összhangban legyenek az Európai Unió Alapjogi Chartájával, és így természetesen annak 21. cikkével is, amely tiltja a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetést. Hogy ezt hogyan kell elérni, azt egyértelműen tartalmazza az Alapjogi Charta hatékony végrehajtásának stratégiájáról szóló, 2010. október 19-én elfogadott bizottsági közlemény. Ez év tavaszán a Charta végrehajtására – és természetesen a 21. cikk végrehajtásában történt előrelépésekre – vonatkozó éves jelentésben vissza fogunk térni erre a kérdésre.

Ezen logika mentén a menekültügyi politika keretében alkalmazott fallometriai vizsgálatra természetesen uniós jogszabályok vonatkoznak, mégpedig közvetlenül a Charta 21. cikke is, amely tiltja a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetést. Ez egyértelműen azt jelenti, hogy az Uniónak joga van beavatkozni, ha az uniós jogszabályokban vagy azok nemzeti végrehajtásában megkülönböztetés esete merül fel. Teljesen egyértelmű, hogy ebben az esetben az Unió beavatkozhat.

Végezetül szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy a Bizottság a Szerződések által ráruházott hatáskörökben teljes mértékben szilárdan el van kötelezve a homofóbia és a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés elleni küzdelem mellett.

Ami a polgári jogi státus elismerését illeti, nem áll szándékunkban olyan jogalkotási javaslatot tenni, amely beleavatkozna a tagállamok családi jogába, vagy módosítaná a házasság nemzeti definícióit. Ez a szubszidiaritás. A polgári jogi státus elismerésére vonatkozó zöld könyv a határon átnyúló helyzetekre vonatkozik, például a születési anyakönyvi kivonatok elismerésére, és nem vonatkozik az azonos neműek közötti házasságra. Nem szabad összekeverni a dolgokat. A házasság fogalmának definiálása a tagállamok hatáskörébe tartozik. A szabad mozgás és a megkülönböztetésmentesség biztosítása pedig az Európai Unió dolga. Ez két teljesen különböző dolog. Az európai jogban ez így néz ki, és ezt alkalmazzuk a gyakorlatban is.

  Simon Busuttil, a PPE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! A PPE képviselőcsoport el van kötelezve az Unió alapvető értékeinek és elveinek, különösen az emberi jogok tiszteletben tartásának védelme mellett. Európának a megkülönböztetés valamennyi típusa ellen küzdenie kell, így a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés ellen is. Ugyanakkor viszont – amennyiben tiszteletben tartja az emberi jogokat és a megkülönböztetésmentesség elvét – minden demokráciának joga van megvitatnia és módosítania nemzeti jogszabályait, és új jogszabályokat elfogadnia anélkül, hogy beleavatkoznánk a nemzeti parlament vitájába, és hogy megsértenénk a szubszidiaritás elvét, valamint hogy elhamarkodottan fellépnénk egy tagállam ellen, illetve elhamarkodottan elítélnénk egy tagállamot.

Nem szívesen ítélünk el egy tagállamot, különösen mivel jelen esetben a litván parlament plenáris ülése a javasolt módosításokat még meg sem szavazta, és a javasolt módosításokat még mindig vizsgálják a litván hatóságok. Ráadásul maguk a litván hatóságok is úgy ítélik meg, hogy a javasolt módosítások ellentétesek az európai joggal. Ezért a litván hatóságok kijelentették, hogy lépéseket fognak tenni a helyzet orvoslására, valamint a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetésmentesség elvének betartatására. Tehát a jogszabályjavaslat valószínűleg nem is fog bekerülni a litván jogszabálykönyvbe, ezért nem kell elítélnünk ezt a tagállamot.

Végezetül szeretném elmondani, hogy mindazonáltal reményeim szerint a PPE képviselőcsoport holnap tudja majd támogatni ezt a közös állásfoglalást, amennyiben az nem ítél el egyetlen tagállamot sem, és amennyiben úgy módosítjuk, hogy kiegyensúlyozottabb legyen.

  Sarah Ludford, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! Nagyon remélem, hogy Litvánia tud majd tanulni az Egyesült Királyság tapasztalataiból, amelynek megvoltak a maga gyötrelmei egy olyan jogszabály kapcsán, amely tiltotta a homoszexualitás támogatását az iskolákban. David Cameron, konzervatív vezető és jelenlegi miniszterelnök, 18 hónappal ezelőtt azt mondta, hogy pártja tévedett, amikor támogatta ezt az 1988-as jogszabályt, amelyet azóta hatályon kívül is helyeztek. David Cameron jóslata szerint az Egyesült Királyság első nyíltan meleg miniszterelnöke egy tory lesz majd. Majd meglátjuk, de ez a miniszterelnök jóslata.

Tehát az elmúlt két évtized során az ezzel kapcsolatos attitűdök jelentősen megváltoztak. Az attitűdök fejlődését – amelyről Charles Tannock képviselőtársam tudna mesélni – és a jobbközép elmozdulását tükrözi a PPE képviselőcsoport eléggé mértékletes és megfontolt állásfoglalása és Simon Busuttil felszólalása is. Remélem, hogy a PPE el tudja majd fogadni a fő állásfoglalást, amennyiben módosításaik többségét a holnapi szavazáson elfogadják.

Az Egyesült Királyságban a helyzet már annyira megváltozott, hogy egy kis vendégház tulajdonosainak kártérítést kell fizetniük egy meleg pár számára, akiktől jogszabálysértő módon megtagadták, hogy vendégházukban megszálljanak. Ahogy a bíró megjegyezte, a vendégház tulajdonosainak szabadságában áll a homoszexualitásról alkotott személyes nézeteik fenntartása vagy kifejtése, viszont nem diszkriminálhatnak senkit e nézeteik alapján. A litván jogszabályjavaslatok érintik a gyülekezéshez való jogot és a szólásszabadságot.

Ahogy azt az Alapjogi Ügynökség is megállapította, a homoszexualitás támogatásának vagy propagálásnak tilalma ellentétes a szólásszabadsággal. Csatlakozom Sophie in ’t Veld felszólításához egy olyan uniós útiterv létrehozására, amely a homofóbia és a megkülönböztetés elleni küzdelmet célozza, és a Parlament valamennyi képviselőcsoportját felszólítom, hogy álljanak ki valamennyi emberi jog tiszteletben tartása mellett.

  Marije Cornelissen, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök asszony! Litvánia nem az első alkalommal sérti meg az EU alapértékeit és az Európai Unióról szóló szerződést. A litván parlament most még arcátlanabb lett, és próbálja megnyirbálni a melegek jogait.

Ez ellen fel kell lépnünk. Az EU értékeit és jogszabályait nem lehet à la carte menüként felfogni – ezt a fogást kérjük, de a másikat nem. Aki az EU tagja akar lenni és maradni, annak be kell tartania az uniós jogszabályokat. Ez igaz Litvániára, de ugyanúgy igaz Franciaországra és Hollandiára is. Tegyük fel például, hogy a jövőben valamikor Hollandia elkezdi megnyirbálni a migránsok jogait. Ebben az esetben is fel kellene lépnünk. Ha ezt elmulasztjuk, akkor az Unióban senki nem érezheti úgy, hogy megkapja a megfelelő védelmet.

Örülök, hogy a biztos asszony haladéktalanul jogi elemzésbe kezdett, és remélem, hogy ennek nyomon követése nagyon gyorsan meg fog történni. Nem hagyhatjuk, hogy olyan helyezet álljon elő, amelyben az emberek előbb e jogszabályok elszenvedőiévé válnak, aztán pedig a szomszédos tagállamokba kell menniük, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságán keresztül harcoljanak az őket mint uniós polgárokat megillető jogokért.

  Charles Tannock, az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, az EU alapelve, hogy valamennyi uniós polgárt azonos jogok és szabadságok illetik meg. Ha egy ország uniós tagállam akar lenni, akkor el kell köteleznie magát e mellett az elv mellett, és alá kell írnia az EJEE-t, amely nem utolsósorban a szexuális irányultsággal kapcsolatos jogokat is tartalmazza.

Amikor hét évvel ezelőtt Litvánia belépett az EU-ba, elkötelezte magát közös értékeink, a tolerencia és az egyenlőség mellett. Azóta hatályba lépett az Európai Unió Alapjogi Chartája – és annak 12. és 21. cikke –, amely uniós intézményi szinten további jogi biztosítékot jelent a polgárok számára a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetésmentességre.

Pártom szóvivőjeként és az Unión kívüli emberi jogi ügyek munkacsoportjának tagjaként kategorikusan kijelenthetem, hogy az ECR képviselőcsoport mindig és mindenhol támogatja az egyenlőség, a tolerancia és a sokféleség elveit.

Azonban sok európai – gyakran vallási alapon – tradicionális nézeteket vall a homoszexualitásról. Ahogy az LMBT-jogokat tiszteletben kell tartanunk, ugyanúgy biztosítanunk kell azt is, hogy akik a szólásszabadságot biztosító törvénnyel összhangban hangot akarnak adni – nem felbujtó jellegű – ellenvéleményüknek, ezt szabadon megtehessék.

Kétségtelen, hogy a litván társadalom összességében konzervatív, és ezt meg kell értenünk. Az embereknek joguk van saját személyes nézeteikhez, de intézményi és jogi szinten nem tehetünk engedményeket az egyenlőség elve terén. Az egyenlőség európai progresszív társadalmunk ismertetőjele, és úgy gondolom, hogy az EU által garantált jogi biztosítékok és a személyes jogok mágnesként hatottak a totalitárius kommunista uralmak alól felszabaduló országokra, így Litvániára is.

Ezért felszólítom a litván hatóságokat, hogy reflektáljanak arra a tényre, hogy az EU el van kötelezve a kisebbségek marginalizálódásának, rágalmazásának és üldözésének megakadályozása mellett, amely jelenségek oly gyakoriak voltak Európában a 20. század első felében. A Bizottságnak tehát valóban meg kell vizsgálnia ezt a litván törvénytervezetet, és állást kell foglalnia abban, hogy véleménye szerint a törvény összeegyeztethető-e az uniós joggal, vagy sem – még akkor is, ha (ahogy Simon Busuttil mondta) a tervezetből nem lesz törvény, mivel Litvánia demokratikus állam, és nagyon is tudatában van mindazoknak a témáknak, amelyek itt a ma esti vitában fel fognak merülni.

  Joe Higgins, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! A törvénytervezet, amely Litvániában betiltaná a meleg kapcsolatok nyilvános támogatását, újabb alkalmat teremt a meleg, leszbikus, transznemű és biszexuális személyek jogainak sárba tiprására.

A sors kegyetlen iróniája, hogy ez az ország, amely csak 20 esztendeje, hogy megszabadult a sztálinista diktatúra béklyójától, most vissza akar térni a régi rendszer egyik bűnéhez: el akarja venni az emberektől azt a jogot, hogy saját szexuális identitásuknak megfelelően, szabadon és békében éljenek.

Tisztelem a több száz meleg és támogatóik bátorságát, akik az ellenük folytatott gyűlöletkampány ellenére tavaly májusban részt mertek venni Litvánia fővárosában, Vilniusban, a balti meleg büszkeség napján. Felháborító, hogy Litvániában a jobboldali politikusok a melegeket akarják megtenni bűnbaknak. Litvánia politikai vezetése cserbenhagyta polgárait, különösen a fiatalokat. A piacgazdaság és a pénzügyi spekuláció Írországhoz hasonlóan a balti államok gazdaságát is tönkretette, köztük Litvániáét is, ahol a munkanélküliség 18%-ra nőtt, a fiatalok körében pedig döbbenetes módon 35%-ra. Ilyen esetekben szokás ahhoz a cinikus megoldáshoz fordulni, hogy a kisebbségeket, például a melegeket teszik meg bűnbaknak, így terelve el a figyelmet a kormányzat hibáiról.

Az ugandai melegek elleni gyűlöletkampányhoz hasonlóan a litván homofób kampány is arról akarja meggyőzni az embereket, hogy a melegek fenyegetést jelentenek a gyerekekre nézve, ideértve a gyermekek szexuális zaklatását is. Ezzel a szörnyű rágalommal akarják megtéveszteni és félrevezetni az embereket. Ez a rágalom arra ösztönözheti a szülőket, hogy gyermekeik védelmére nem megfelelő lépéseket tegyenek. Írországból származom, és sajnálatos módon megerősíthetem, hogy a gyermekekre általában azok az intézmények jelentenek fenyegetést, ahol elvileg biztonságban vannak, és hogy a fenyegetést gyakran maga a család és a katolikus egyház jelenti.

Helytelenítendő, hogy a litván fiataloknak az intolerancia és félelem légkörében kelljen felfedezniük a szexualitást, amikor ez a korszak amúgy is éppen elég nehéz az ember életében. Ezért hangot kell adnunk annak, hogy szolidaritást érzünk valamennyi litván, orosz, európai és máshol élő emberrel, és kiállunk amellett, hogy joguk van békében és saját identitásuknak megfelelően élni.

  Dimitar Stoyanov (NI). – (BG) Elnök asszony! A felszólalók által megfogalmazott legfontosabb üzenet az volt, hogy feltételezik, hogy a tervezett jogszabálymódosítások hátrányosan megkülönböztetik a homoszexuálisokat. Azonban nem bizonyosak ebben. Csak feltételezik. Ezért a Különvélemény című film jutott az eszembe, ahol a helyi rendőrség látnokokat alkalmaz, hogy még a bűncselekmények elkövetése előtt letartóztassák a potenciális bűnözőket.

Jelen pillanatban ugyanez történik Litvániával: olyasmiért ítélik el, amit még el sem követett. És van itt még egy alapvető probléma, amely sokszor fel fog merülni a következő évek során: a különböző csoportok különböző jogai közötti konfliktus.

Hiszen tudjuk például, hogy a mai vita tárgyát képező gyülekezéshez való jog nem korlátozások nélküli és abszolút. A gyülekezésnek békésnek kell lennie; olyan körülmények között kell lezajlania, hogy ne jelentsen fenyegetést a közrendre.

Tudom, hogy ez túlmutat ezen a konkrét eseten, de nem szabad elfelejtenünk, hogy a jövőben a különböző jogok közötti konfliktusok hatalmas és egyre gyakrabban jelentkező problémát fognak jelenteni az Európai Unióban, és ha az úgynevezett polgári jogok és szabadságok területét egyre csak növeljük, akkor el fogunk érni egy olyan pontra, amikor döntenünk kell, hogy kiknek a jogai és szabadságai élveznek prioritást a többiekével szemben.

  Joanna Katarzyna Skrzydlewska (PPE). – (PL) Elnök asszony! A jelenlegi litvániai helyzetben egyrészt arról kell beszélni, hogy minden demokratikusan megválasztott kormánynak joga van saját országában törvényeket hozni, másrészt viszont az uniós jogszabályok és nemzetközi egyezmények által biztosított emberi jogok tiszteletben tartásának kötelezettségéről sem szabad megfeledkezni. Az Európai Parlament vitathatatlan feladata többek között az, hogy megvizsgáljon minden olyan esetet, amikor fennáll az emberi jogok – akár bizonyos társadalmi csoporthoz való tartozáson alapuló – megsértésének lehetősége. A Parlament ebben a tárgyban már számos alkalommal előterjesztett állásfoglalásokat, amelyekben mindig kiállt az emberi jogok megsértése ellen.

A mai vitára többek között a miatt az aggodalom miatt került sor, hogy a javasolt törvénymódosítás a szólásszabadságnak a szexuális irányultságon alapuló korlátozásához vezethet Litvániában. Ez megalapozott aggodalom, mivel az Európai Parlament már több alkalommal foglalkozott olyan esetekkel, amelyekben a litván kormány szelektív módon kezelte az emberi jogokat. Gondolok itt elsősorban a kisebbségi csoportokra, amelyeknek a litván törvények nem biztosítják az egyenlő bánásmódot és az egyenlő jogokat. Ezért érdemes hangsúlyozni, hogy egy ország törvénytervezeteinek összhangban kell lenniük bizonyos normákkal és az uniós jogszabályokkal, amelyek a kisebbségek – köztük az etnikai kisebbségek – számára garantálják az egyenlő bánásmódot.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D). – (LT) Elnök asszony! Ma, amikor hazám, Litvánia szempontjából egy nagyon érzékeny kérdést tárgyalunk, mindenekelőtt szeretném hangsúlyozni, hogy Litvánia mint uniós tagállam tiszteletben tartja az emberi jogokat és szabadságokat, valamint az európai értékeket. Sajnálatos módon előfordulnak olyan esetek, amikor a litván parlament egyes képviselői olyan törvényeket terjesztenek elő, amelyek sértik az emberi jogokat, és diszkriminálnak bizonyos polgárokat. Szeretném azonban elmondani, hogy a litván kormány múlt szerdán negatívan nyilatkozott a litván parlament által tárgyalt törvénymódosításról, amely szerint büntetendővé tennék a homoszexualitás nyilvános támogatását, mivel ez szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés, és ellentétes a nemzetközi és uniós jogszabályokkal, valamint a Litván Köztársaság alkotmányának rendelkezéseivel. Ezenkívül, mivel Litvánia ratifikálta a Lisszaboni Szerződést, be kell tartania az Európai Unió Alapjogi Chartáját is, amely a megkülönböztetés minden formáját, így a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetést is tiltja. Dalia Grybauskaitė asszony, Litvánia elnöke is helyteleníti a törvényjavaslatot. Szeretném hangsúlyozni, hogy a javasolt törvénymódosításokat a Litván Köztársaság parlamentje még nem fogadta el. Ezenkívül a litván parlament emberi jogi bizottsága még nem terjesztette elő következtetéseit a javasolt módosításokról. Reményeim szerint Litvánia figyelembe fogja venni az európai és nemzetközi kritikát, a Litván Köztársaság kormányának negatív következtetéseit és az Európai Parlament állásfoglalását. Remélem, hogy a litván parlamentben meglesz a politikai akarat a törvényjavaslat elutasítására, hiszen a javasolt módosítások sértenék az emberi jogokat és szabadságokat. Remélem továbbá, hogy a megkülönböztetés minden típusát sikerül felszámolni, ideértve a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetést is.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE). – Elnök asszony! Véleményem szerint teljesen világos, hogy minden korábbinál nagyobb szükség van arra, hogy közvetítsük üzenetünket a litván parlament felé – és nemcsak feléjük, hanem mindazok felé, akik még mindig vitatják a nyilvánvaló tényeket. Szerintem van két tény, amelyekre nem árt figyelmeztetni néhány képviselőtársunkat, akik mintha elfelejtették volna ezeket. Az első az, hogy már megszüntették a homoszexualitás mentális betegségként való besorolását; és a másik, jelen esetben nagyon fontos tény, hogy nincs olyan hiteles kutatás, amely igazolná, hogy a gyermekek és fiatalok homoszexualitásról való oktatása befolyásolhatja szexuális irányultságukat.

Ezek tények, amelyeket semmilyen jogszabály vagy törvényjavaslat nem tud cáfolni. Holnap azt az egyszerű üzenetet akarjuk közvetíteni, hogy ezek a dolgok nem képezik vita tárgyát, és erre akarjuk emlékeztetni képviselőtársainkat is. Ezért kell elfogadnunk ezt az állásfoglalást, és ezért kell támogatnunk a litván elnök azon törekvését, hogy gátat szabjon az eseményeknek. És hangsúlyozom, hogy üzenetünk nemcsak a litvánoknak szól, hanem mindazoknak, akik még mindig úgy gondolják, hogy ezek a kérdések vita tárgyát képezhetik.

  Konrad Szymański (ECR). – (PL) Elnök asszony! Úgy tűnik, hogy az Európai Parlament a világ legérzékenyebb parlamentje a szexuális kisebbségek jogainak kérdésében. A szóban forgó litván törvényt, amely egyébként a szavazásra kerülő állásfoglalásban helytelenül van lefordítva, még el sem fogadták. De az Európai Parlament azonnal kritizálni kezdi tagállamát. Úgy gondolom, hogy nem kellene beavatkoznunk a szuverén litván állam szuverén törvényhozási folyamatába.

Nagyobb bizalommal kellene viseltetnünk a litván törvényhozási folyamat iránt, és nagyobb megértést kellene tanúsítanunk a litván parlament azon képviselői iránt, akik szerint a gyermekeket és fiatalokat jobban kellene védeni a szexuális tartalmú anyagoktól, melyekkel gyakran találkoznak. Ez a vita teljesen természetes. Úgy tűnik, hogy ebben a vitában teljesen figyelmen kívül hagyják a gyermekek jogait. Az állásfoglalásból hiányzik a bizalom, a szuverenitás tiszteletben tartása és a gyermekek jogainak figyelembevétele. Ezért ezt az állásfoglalást nem tudjuk támogatni.

  Joanna Senyszyn (S&D). – (PL) Elnök asszony !Az Európai Unió polgárainak többsége úgy gondolja, hogy mindenki egyenlő, és mindenkinek azonos jogai vannak. Azonban bizonyos európai országokban a szexuális kisebbségek iránti tolerancia még mindig nem megfelelő. Előfordulnak a homoszexuálisok iránti gyűlöletkeltés esetei, a melegfelvonulások betiltása, valamint az uniós joggal ellentétes jogszabályok is, mint pl. ez a diszkriminatív litván törvénytervezet is. E gyakorlatok felszámolására az életkoron, szexuális irányultságon, fogyatékosságon vagy világnézeten alapuló, illetve a vallási megkülönböztetés által érintettek védelmére vonatkozó egységes, minimális, uniós szintű követelményeket kellene meghatározni. Mikor fog ez megtörténni? Fontos az egyház és az állam teljes különválasztása, mivel a homofóbia azokon a területeken terjed, ahol a vallás jelentős szerepet játszik. A homoszexualitás a világ 76 országában még mindig jogszabályba ütközik, 8 iszlám országban pedig homoszexuális kapcsolatért halálbüntetés jár. Európában a legtöbb, amit fel tudunk mutatni: olyan rendelkezések vagy törvényjavaslatok, amelyek lejáratják a szabad világot. Ezért olyan fontos ez az állásfoglalás és a megkülönböztetés elleni uniós irányelv.

  Catherine Trautmann (S&D). – (FR) Elnök asszony, biztos asszony, hölgyeim és uraim, a litván parlament által jelenleg vizsgált törvénymódosítást, amely büntetendő cselekménnyé tenné a homoszexualitás nyilvános támogatását, a kiskorúakat a nyilvános információk káros hatásaitól védő törvény keretében terjesztették elő.

Hogyan lehetne a kiskorúak állítólagos védelmére hivatkozva aláaknázni a szólásszabadságot és az információhoz való szabad hozzáférést, valamint szentesíteni a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetést? Nagyon jól tudjuk, hogy egy ilyen jogszabály a szexuális irányultság eltitkolásához vezet, és ellentétes a leszbikusok, melegek, biszexuálisok és transzneműek jogaival (LMBT-jogok), amelyeket védelmezünk, amelyeket ez a Parlament mindig is védelmezett. Ezenkívül ma, amikor a homoszexuálisok elleni erőszakos és agresszív cselekedetek tanúi vagyunk, ez a jogszabály a homoszexualitás kriminalizálást jelentené, és erőszakra bátorítana. Nem szabad a fiatalok szemében Európáról olyan benyomást teremtenünk, hogy ez egy zárt, intoleráns, magába forduló társadalom, amely nem tart tiszteletben másokat.

Számunkra ez a jogszabály teljesen ellentétes az Európai Unió Alapjogi Chartájában és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményben garantált európai értékekkel. A jogszabály teljesen ellentétes az uniós jog megkülönböztetésmentességre vonatkozó részeivel, amelyek nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy nemzeti jogrendszereink most már a hétköznapi élet számos területén – a foglalkoztatástól a tájékoztatásig vagy az oktatásig – a korábbinál nagyobb mértékben törekszenek az egyenlőségre.

Biztos asszony! Köszönöm nagyon egyértelmű nyilatkozatát, és szeretném, ha minden képviselőcsoport megértené az Ön és számos képviselőtársam által kifejtett érveket. Szeretném felszólítani valamennyi képviselőcsoport valamennyi képviselőjét, hogy csatlakozzanak a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportjához (S&D), a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoporthoz (ALDE), a Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportjához (Verts/ALE) és az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportjához (GUE/NGL), amelyek az állásfoglalás megfogalmazását kezdeményezték.

  Anna Záborská (PPE). – (SK) Elnök asszony! Az Európai Parlament miért szól bele abba, hogy az egyik tagállam parlamentjének egyik képviselője milyen törvénytervezetet terjeszt elő a nemzeti parlamentben? Szeretném megkérdezni, hogy mióta mondjuk meg mi a tagállamok törvényhozóinak, hogy mely témákat vitathatják meg, és melyeket nem?

Sem a mai vita, sem az állásfoglalásra irányuló indítvány nem egy jelenleg hatályos törvényre vonatkozik. Egy jogilag nem kötelező erejű szövegre vonatkoznak, amelyet az egyik uniós tagállam parlamentje elé terjesztettek vitára. A magyar médiaszabadságra potenciális fenyegetést jelentő törvény már hatályba lépett.

A többségünk végül mégis arra az álláspontra jutott, hogy mielőtt beavatkoznánk, adjunk időt a magyar kormánynak a törvény módosítására, amennyiben az szükséges. Legalább legyünk következetesek!

Hölgyeim és uraim! Tegyük félre ezt az állásfoglalást is, legalább addig, amíg a litván parlamenti vita véget nem ér!

  Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE). – (LT) Elnök asszony! Én litván vagyok. A ma vitára kerülő állásfoglalás a közigazgatási szabálysértésekről szóló törvény egyik módosítására vonatkozik. Szeretném hangsúlyozni, hogy a litván parlament lezáratlan törvényhozási folyamatáról van szó, amelybe az Európai Parlament megpróbál beavatkozni. A törvényhozási folyamat még az olvasati szakaszban tart, nincs szó végleges döntésről, és nem volt még bizottsági vita vagy tárgyalás sem. Az igazság kedvéért el kell mondanom, hogy a parlamenti képviselőcsoportunk módosítását értékelő intézmények kedvezőtlen következtetéseket vontak le a törvénymódosításra nézve, ami azt jelenti, hogy a mai vitában feltételezett esemény talán be sem fog következni. Így nem tudom támogatni ezt az állásfoglalást, mivel eltúlzottnak tartom. Higgins urat pedig szeretném megkérni, hogy ne hivatkozzon olyan dolgokba, amelyeket saját maga nem tapasztalt meg. Teljesen alaptalan a mai Litvániát a Szovjetunióhoz hasonlítani.

  Alexandra Thein (ALDE). – (DE) Elnök asszony, biztos asszony! Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény és az Európai Unió Alapjogi Chartája tiltja a szexuális irányultságon alapuló megkülönbözetést. Az Európai Unióról szóló szerződés 6. és 7. cikkei, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 19. cikke kötelezik az EU szerveit és valamennyi tagállamot a szexuális irányultságon alapuló megkülönbözetés elleni küzdelemre.

Litvánia uniós tagállam, tehát elkötelezte magát az Unió 500 millió polgárának közös értékei mellett. Először is szeretném üdvözölni, hogy első, 2009-es állásfoglalásunkat követően a tervezett törvény kevésbé szigorú formában lépett hatályba Litvániában, és hogy azóta még nem volt példa a törvény gyakorlati alkalmazására. Bár megpróbálták betiltani a melegfelvonulást, de ez a próbálkozás szerencsére meghiúsult, és a melegfelvonulást végül mégis megtartották. Annál inkább megdöbbentő, hogy most új jogalkotási intézkedéseket terjesztettek elő, amelyek értelmében akár 2900 EUR pénzbírsággal is lehetne sújtani azt, ha valaki nyilvánosan beszél vagy információkat közöl a homoszexualitásról – így a homoszexuálisok esélyegyenlősége sérülne, legalábbis a nőké.

Ezért üdvözlendőnek tartom a Bizottságnak a homofóbia elleni küzdelemre vonatkozó stratégiáját, és külön köszönetet szeretnék mondani Reding asszonynak, aki a plenáris ülésen való jelenlétével erősíti meg – holott lassan éjfélre jár – az alapvető jogok védelmének fontosságát.

  Viviane Reding, a Bizottság alelnöke. – Elnök asszony! Úgy látom, hogy a Parlament fő politikai pártjai között széles körű egyetértés van a megkülönböztetésmentesség elve terén. Úgy gondolom, hogy nagyon fontos pillanatnak lehetnénk tanúi, ha olyan állásfoglalás jönne létre, amely valóban hangsúlyozná ezt az elvet és annak a nemzeti jogrendszerekben történő alkalmazását, ami a tagállamok kötelezettsége Európa felé.

Igazuk van azoknak az európai parlamenti képviselőknek, akik hangsúlyozták, hogy itt most nem egy törvényről van szó, hanem egy törvényjavaslatról, amelyet néhány képviselő terjesztett elő - azonban szeretném hangsúlyozni azt is, hogy Litvánia elnöke és kormánya is nyíltan kiállt e képviselők törvényjavaslatai ellen.

Remélem, hogy a holnapi szavazáson csaknem egyhangú többség fog kiállni a 27 tagállam által elfogadott elvek mellett, amelyek az európai irányelvek alapjául is szolgálnak, és amelyeket az Alapjogi Charta is megerősített. Számítok a Parlament határozott állásfoglalására.

  Elnök. – Két állásfoglalási indítvány ⁽¹⁾ került előterjesztésre az eljárási szabályzat 115. szabálya (5) bekezdése értelmében.

A vitát lezárom.

A szavazásra 2011. január 19-én, szerdán kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Kristiina Ojuland (ALDE), írásban. – Kritikával illetjük a polgári jogok harmadik országokban történő megsértését, de ugyanilyen szigorral kell eljárnunk, ha a tagállamokban történik ilyesmi. Nagyon elszomorító, hogy a litván parlament olyan messzire ment, hogy a kiskorúak, a vallásos érzület és a politikai meggyőződések védelmének ürügyén kriminalizálja a szexuális irányultságról való információk terjesztését. Ez a szólásszabadság nyilvánvaló megsértése, amelyet a társadalom többségének akarata sem igazolhat. Egy demokráciában a kisebbségek jogainak sérthetetlennek kell lenniük, azonban a litván parlament keveri a populizmust a demokráciával. Szeretném, hogy a litván parlament módosítsa vagy vonja vissza azokat a törvényeket, amelyek lényegében homofóbok, és ellentétesek Litvánia alkotmányával, az Emberi Jogok Európai Egyezményével, az Európai Unió Alapjogi Chartájával, valamint a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányával. Dicséretesnek tartom Dalia Grybauskaitė litván elnöknek volt bátorsága kiállni a nyilvános diszkrimináció ellen, és remélem, hogy példáját mások is követni fogják. Ha azonban a litván parlament nem tesz eleget nemzetközi kötelezettségeinek, akkor az Európai Unió részéről beavatkozásra lesz szükség.

(1) Lásd a jegyzőkönyvet.