2. Viták az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésének eseteiről (benyújtott állásfoglalásra irányuló indítványok bejelentése): lásd a jegyzőkönyvet
3. Az EK és Szerbia közötti stabilizációs és társulási megállapodás - Az EK és Szerbia közötti stabilizációs és társulási megállapodás (vita)
Elnök. – Az első napirendi pont az EK-Szerbia megállapodás együttes vitája
– EK-Szerbia stabilizációs és társulási megállapodás. Jelko Kacin ajánlása a Külügyi Bizottság nevében (A7-0362/2010). Ajánlás az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről a Szerb Köztársaság közötti stabilizációs és társulási megállapodás megkötéséről szóló tanácsi és bizottsági határozatra irányuló tervezetről [15619/1/2007 - C7-0341/2010 - 2007/0255(NLE)]
– Stabilizációs és társulási megállapodás az EK és Szerbia között. A Tanács és a Bizottság nyilatkozatai [2010/2980(RSP)]
Jelko Kacin, előadó. – (SL) Elnök asszony, az Európai Unió és Szerbia közötti stabilizációs és társulási megállapodás aláírására 2008 áprilisában került sor, és a Szerbiával kötött ideiglenes, átmeneti kereskedelmi megállapodás alkalmazása 2010 februárjában sikeresen megkezdődött.
A ratifikációs folyamat 2008 szeptemberében indult el, amikor a szerb parlament ratifikálta a megállapodást.
A megállapodás biztosítja az Európai Unió és Szerbia együttműködésének politikai, jogi és gazdasági kereteit – Szerbia a ratifikációs folyamat beindítása nélkül nem haladhatott tovább az európai integráció útján.
2009-ben az Európai Parlament napirendjén nem szerepelt Szerbiával foglalkozó jelentés, mert a tagállamokban megfeneklett a ratifikációs folyamat, miután Szerbia nem működött együtt teljes mértékben a volt Jugoszláviával foglalkozó hágai nemzetközi büntetőtörvényszékkel (ICTY). Eddig tizenegy tagállam ratifikálta a megállapodást – ma ezért szólítom fel a fennmaradó tagállamokat, hogy minél hamarabb tegyék meg ugyanezt.
Ha ma ezen a magasabb szinten ratifikáljuk a megállapodást, azzal határozott, világos üzenetet küldünk Szerbia integrációs erőfeszítéseinek támogatásáról. Ez azonban önmagában nem biztosítja a ratifikációs folyamat sikeres befejezését.
A Szerbiával foglalkozó állásfoglalás, amiről holnap fogunk szavazni, pontosan ezt a támogató üzenetet hordozza. Támogatnunk kell Szerbiát az európai uniós tagsághoz vezető hosszú és nehéz úton.
Az ország, amely régóta elszigetelődött és kívül maradt a modern európai politika és gazdaság sodorvonalán, sok kihívással küzd.
Az elmúlt két évben a szerb politika Európa-barátabbá vált. A szerb vezetők azzal tudják a legjobban demonstrálni az európai értékek és életmód melletti őszinte elkötelezettségüket, ha sikeresen megoldják a problémákat és végrehajtják a szükséges reformokat.
Már eddig is láthattunk bizonyos pozitív fejleményeket. Őszintén üdvözöltük Szerbia kompromisszumkészségét és azt, hogy az ENSZ-közgyűlés 2010 szeptemberében közös határozatot fogadott el Koszovóról.
2011. január 1-jén Szerbia eltörölte a kötelező katonai szolgálatot; ezzel a fiatal szerb polgárok generációi kaptak további lehetőségeket a tanulásra és a fejlődésre. A fegyveres erők polgári felügyeletét is megerősítették.
Másrészről azonban a szerb EU-integrációt komoly mértékben hátráltatta az a tény, hogy két, az ICTY által háborús bűncselekményekkel vádolt személy még szabadlábon van.
Ratko Mladić a szrebrenicai népirtás, az Európában a második világháború óta elkövetett legszörnyűbb bűncselekmény után több mint 15 éve van szökésben.
Üdvözöljük a szerb kormány nyilatkozatát, amely szerint a Hágai Törvényszékkel való együttműködés kiteljesítését prioritásként kezelik. Felszólítjuk azonban a szerb hatóságokat, hogy, ahogy az ICTY főügyésze mondta, csökkentsék meggyőző mértékben a kimutatott politikai akarat és a konkrét eredmények közötti szakadékot.
Elérkezett az idő, hogy Szerbia lezárja ezt a fájdalmas fejezetet, és újabb lépést tegyen a régión belüli megbékélés felé.
Szerbia addig nem szerezhet tagjelölti státuszt, amíg nem demonstrálja, hogy teljes mértékben együttműködik a Hágai Törvényszékkel, ahogy azt a 2010. október 25-i tanácsi következtetések kimondják.
Ennek a legmeggyőzőbb bizonyítéka a vádlottak letartóztatása és kiadatása lenne. Szerbia ilyen irányú erőfeszítései ez ideig nem hoztak eredményt, és nem kielégítőek.
A Nyugat-Balkánon komoly mértékű változásokat sikerült elérni a regionális kapcsolatokban – ezt Szerbia és Horvátország kapcsolata mutatja a legjobban. Üdvözöljük a szerb elnök álláspontját; az ő új megközelítése határozott lendületet adott a régión belüli tartós megbékélés folyamatának.
Ennek dacára továbbra is komoly kihívások állnak Szerbia előtt. Belgrádnak konstruktív vezető szerepet kell játszania a Pristinával folytatandó párbeszédben, és – Koszovó státuszának kérdésétől függetlenül – Belgrád és Pristina viszonyának partneri viszonnyá kell válnia, hogy az egész régió könnyebben haladhasson Európa felé.
Ugyanez áll Szerbiának Bosznia és Hercegovinához fűződő kapcsolatára is. Belgrádnak támogatnia kell a reformokat, amelyek lehetővé teszik majd, hogy Bosznia és Hercegovina saját intézményekkel rendelkező országként tárgyalhasson az európai uniós tagságról. Jelenleg még nem ez a helyzet.
Enikő Győri, a Tanács soros elnöke. – Elnök asszony, nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy visszatérhettem az Európai Parlamentbe, ezúttal az Európai Unió Tanácsának soros magyar elnöksége képviselőjeként. Remélem, hogy a tisztelt képviselők egykori parlamenti képviselőként tekintenek rám, és ebben annak zálogát is látják, hogy a magyar elnökség Parlament-barát elnökség lesz.
Örömmel és nagy várakozással nézek az elnökség hátralévő öt és fél hónapjában előttünk álló közös munka elébe. Most az anyanyelvemen folytatom.
a Tanács soros elnöke. – (HU) Elnök asszony! Képviselő hölgyek és urak! Nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy részt vehetek ezen a vitán, amelyet követően a Parlament szavazni fog a Szerb Köztársasággal kötött stabilizációs és társulási megállapodás jóváhagyásáról. Egyúttal szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetem fejezzem ki az Európai Parlament raportőrének, Jelko Kacin úrnak, aki egy kiváló jelentést készített a témában, és hogy melegen üdvözöljem a Szerbia európai integrációs folyamatáról szóló állásfoglalást. A régió többi országához hasonlóan Szerbiának is javára szolgált az európai tagságnak a perspektívája, és az elmúlt években jelentős haladást ért el a cél irányában. Ebben az összefüggésben a stabilizációs és társulási megállapodás fontos előrelépést jelent Szerbia számára az Unióba vezető úton.
A megállapodás megerősíti az EU és Szerbia között már fennálló szoros köteléket és szerződéses kapcsolatot teremt a két fél között. A megállapodás új keretbe helyezi a politikai párbeszédet. Szabadkereskedelmi övezetet hoz létre és megerősíti a kétoldalú gazdasági kapcsolatokat és ezáltal arra hivatott, hogy komoly gazdasági előnyöket hozzon Szerbia számára. A megállapodás ösztönzi azokat a reformfolyamatokat, amelyek hozzájárulnak majd a szerb gazdaság növekedéséhez és elősegítik, hogy Szerbia teljes körűen működő piacgazdaságot alakítson ki. A megállapodás lefekteti továbbá az alapokat ahhoz, hogy az Unió és Szerbia a jövőben számos területen fokozott együttműködést alakítson ki. Nem utolsó sorban a szervezett bűnözés és a határokon átívelő tiltott kereskedelem leküzdése terén, valamint a meglévő környezetvédelmi előírások javítása tekintetében.
A Tanács 2010. június 14-én elindította a megállapodás ratifikálási folyamatát. Eddig tizenegy tagállam, köztük természetesen Magyarország erősítette meg a megállapodást parlamentje által. Nagyon bízunk benne, hogy rövid időn belül az összes tagállam ratifikálni fogja. A Tanács üdvözölné, ha a stabilizációs és társulási megállapodás 2011 végéig, de legkésőbb 2012 elejéig hatályba lépne. Ez azt jelentené, hogy Szerbia éppen akkor lépne ambiciózus szerződéses kapcsolatba az Unióval, amikor intenzívebbé kezdi tenni a csatlakozási előkészületeket. Az Önök szavazata még inkább előtérbe helyezi és előmozdítja majd ezt a folyamatot, köszönhetően annak az egyhangú támogatásnak, amelyet a Külügyi Bizottság december 1-jei ülésén valamennyi politika erő kifejezésre juttatott. Szerbia a 2009 decemberében benyújtott csatlakozási kérelmével kinyilvánította az Európai Unió iránti elkötelezettségét. A Tanács tavaly októberben felkérte a Bizottságot, hogy nyújtsa be a véleményét. Erre várhatóan 2011 második felében kerül sor.
Mindannyian tudjuk, Szerbia számára az európai integrációs folyamat számos előnnyel jár. Az országnak ugyanakkor még fontos reformokat kell végrehajtania. Ide tartoznak a közigazgatás és a jogállamiság terén tett további erőfeszítések, beleértve az igazságügyi reformot is, a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem, valamint a volt Jugoszláviával foglakozó nemzetközi törvényszékkel való együttműködés.
Ahogy az a Jelko Kacin úr által benyújtott jelentésben is szerepel, az integrációs folyamat az e téren elért előrehaladás függvényében zajlik. Üdvözlöm azt a tényt, hogy már számos eredmény született. Szeretném egyben megragadni az alkalmat, hogy felhívjam a figyelmet, az elmúlt évben Szerbia történelmi lépéseket tett a régióbeli szomszédaival való megbékélés felé. Üdvözlöm továbbá azt a szoros együttműködést, amelyet Szerbia 2010 nyarán az Unióval folytatott, és amelynek eredményeképpen megszületett az az ENSZ határozat, amely megnyitotta a Belgrád és Pristina közötti párbeszéd útját. A Tanács teljes mértékben támogatja Catherin Ashton főképviselő asszony e téren végzett munkáját. Komoly kihívásról van szó, de a párbeszéd kialakítása lehetőséget kínál mind Koszovó, mind Szerbia számára ahhoz, hogy közelebb kerüljenek az Európai Unióhoz.
És még egy zárógondolatot engedjenek meg nekem. Meggyőződésem, hogy az Európai Uniónak fenn kell tartani a bővítési folyamat hitelességét. Ehhez az eszközök a kezünkben vannak. Azt gondolom, hogy amennyiben a magyar elnökség alatt sikerül lezárni a csatlakozási tárgyalásokat Horvátországgal, az Szerbia felé is egy nagyon komoly jel, hogy a folyamat él, és a Balkán országainak az uniós népek közös családjában van a helyük.
Elnök asszony! Képviselő urak! 2011 jelentős év lesz Szerbia számára, amely egyaránt hoz kihívásokat és lehetőségeket. Üdvözlöm azt a lehetőséget, amelyet ez az új megállapodás hoz Szerbia számára ahhoz, hogy egy békés Európában közösen építsünk vele közös jövőt.
Štefan Füle, a Bizottság tagja. – Elnök asszony, nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy ma a Szerbiával kötendő stabilizációs és társulási megállapodáshoz való hozzájárulás szavazásának alkalmából szólalhatok fel a Parlamentben. Szeretnék köszönetet mondani a szerbiai ügyekkel foglalkozó előadónak, Jelko Kacinnak, a Szerbia európai integrációs folyamatáról szóló jelentéséért.
A stabilizációs és társulási megállapodás hatalmas lépés Szerbia számára az Európai Unió felé vezető úton. A megállapodás fő célja az, hogy megalapozza a további európai integrációt és reformokat, és felkészítse Szerbiát az európai uniós tagságra. Ez a fontos mérföldkő biztatást jelent majd Szerbia számára, mivel az ország megerősítette a régiós megbékélést célzó erőfeszítéseit.
A stabilizációs és társulási megállapodás átfogó intézményi keretrendszert hoz létre, amelynek része a stabilizációs és társulási megállapodás Tanácsa és Bizottsága, a politikai párbeszéd megújuló kerete és az európai uniós szakpolitikai területek nagy részét lefedő, kiterjedt albizottság-hálózat is. Természetesen létrejön az Európai Parlament és Szerbia Parlamentjének közös szervezete, a parlamenti vegyes bizottság is.
Gazdasági szempontból a megállapodás egy szabadkereskedelmi övezet fokozatos létrehozását és Szerbiának az Európai Unió belső piacába való fokozatos integrációját tartalmazza, ezáltal gazdasági előnyökhöz juttatva az Európai Uniót és Szerbiát is. Ahogy az 1990-es években Közép-Európában is, ez a megállapodás is lendületet ad majd a beruházásoknak, különösen a közvetett beruházásoknak. Kulcsfontosságú lesz majd a hozzájárulása a szerb gazdaság növekedéséhez, illetve az, hogy segíti Szerbiát a működő piacgazdaság felé vezető úton.
A megállapodás hasonlóan komoly előnyökkel jár az Európai Unió számára is. A szerb piac ezzel megnyílt az Európai Unió exportőrei előtt. Az eddigi viszonylag magas vámok néhány nagyon érzékeny mezőgazdasági termény kivételével néhány éven belül teljesen eltörlésre kerülnek.
Ezentúl azzal, hogy Szerbia fokozatosan a belső piac tagjává válik, a befektetők számára a környezet stabilabbá és kiszámíthatóbbá válik. A versenyről és az állami támogatásokról szóló szabályozást az európai uniós szabályokhoz igazítják. A szellemi tulajdonjogok védelme is fokozatosan eléri majd az Európai Unió előírásainak szintjét. A komoly méretű szerb közbeszerzési piacot is fokozatosan megnyitják majd az európai ajánlattevők előtt.
A szorosabb szerb kapcsolatok az Európai Unió számára más előnyökkel is járnak, mivel megkönnyítik majd a jogérvényesülés, szabadság és biztonság, a közlekedésügy és a vámügy terén történő együttműködést, hogy csak néhány területet említsek. Ezért ez hozzájárul az Európai Unió délkelet-európai politikáinak hitelesebbé és hatásosabbá tételéhez.
Végezetül mindenképpen említést érdemel, hogy Szerbia előrehozta az ideiglenes megállapodás végrehajtását. A megállapodás hivatalosan 2010 februárjában lépett életbe, de Szerbia már a 2008 áprilisi aláírást követően úgy döntött, hogy alkalmazza azt. Szerbia ezzel demonstrálta az Európai Unióval való gazdasági integráció melletti elkötelezettségét, és pozitív képet alakított ki magáról.
2010. június 14. óta, amikor a Tanács beindította a megállapodás ratifikációs folyamatát, kilenc tagállam jelezte, hogy ratifikálta a megállapodást, és két további tagállam szerezte meg a Parlament hozzájárulását. A mai európai parlamenti szavazás a parlamenti képviselőcsoportok egyhangú támogatásának köszönhetően további ösztönzést ad majd a folyamatnak. Remélem, hogy a további tagállamok is hamarosan ratifikálják majd a megállapodást.
Végezetül szeretném megemlíteni, hogy a Szerbia integrációs folyamatáról szóló, kiválóan előkészített állásfoglalási indítvány nagyban hozzájárult a mai politikai vitához. Ezért hálás vagyok az előadónak, Jelko Kacinnak. Az állásfoglalás jelzi támogatásunkat Szerbia felé az EU-Szerbia kapcsolatok fejlesztése terén, és felhívja a figyelmet a Szerbia európai uniós tagsága felé vezető úton mutatkozó fő kihívásokra is. Ez különösen időszerű most, a szerb csatlakozási kérelemről szóló vélemény előkészítésének idején.
Tavaly novemberben Belgrádban voltam, és átadtam a miniszterelnöknek és az európai integrációért felelős miniszterelnök-helyettesnek egy részletes kérdőívet. A szerb hatóságok jelenleg a hónap végére várt válaszokon dolgoznak. Biztatónak tartom, hogy a szerb kormány december 30-án a Bizottság előrehaladási jelentésére reagálva cselekvési tervet fogadott el. A Bizottság a következő hónapokban alaposan elemzi majd a kérdőívre adott válaszokat és a szerb hatóságok által megtett lépéseket, és ezzel a 2011 második felére tervezett jelentés összeállítása előtt befejezi értékelését.
Ahogy magyar kollégám is mondta, 2011 fontos év Szerbia számára: idén az ország előtt komoly kihívások és komoly lehetőségek állnak. A követendő utat megválasztották, a célok jól ismertek, de Szerbiának még végig kell járnia ezt az utat, teljesítenie kell az előírt kritériumokat, és, amikor készen áll, le kell folytatnia a tárgyalásokat az Európai Unióval. Meg vagyok róla győződve, hogy közös támogatásunkkal Szerbia továbbra is helyes európai döntéseket hoz majd, és folytatja az integrációt. Ez pozitív üzenetet hordoz majd az egész régió számára most, amikor a béke megszilárdítása és a gazdasági jólét előmozdítása érdekében meg kell erősítenünk a Nyugat-Balkán európai kilátásait.
György Schöpflin, a PPE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, én kiválónak tartom a Szerbiáról szóló jelentést. Gratulálok az előadónak, Jelko Kacinnak.
Úgy látom, hogy Szerbia végre eldöntötte, hogy valóban európai jövőt képzel el magának. A politikai elit nagy része úgy gondolja, hogy ez a legjobb megoldás. Ezt a döntést az utóbbi két évtized viharainak ismeretében kell vizsgálnunk. Szerbia túlélte a kommunizmus bukását, Jugoszlávia összeomlását, az azt követő háborúkat, Slobodan Milošević uralmát, az 1999-es bombázásokat, a megerősödő maffiát és bűnözést, az erőszakot, a menekülteket – nyomasztó és traumatikus történelem ez. Az Európa mellett hozott döntés ezért komoly eredmény, ami jelzi, hogy Szerbia a régióban stabilizáló szerepet játszik.
Továbbra is fennáll két komoly politikai probléma: Ratko Mladić letartóztatása és Hágába szállítása és Koszovó függetlenségének elfogadása. Mindkét kérdésben pszichológiai akadályok vannak. Mladić-nak vannak védelmezői, Koszovó elvesztése pedig fájdalmas pont a szerb társadalom nagy része számára; a területvesztés mindig fájdalmas. Ezek mellett vannak még figyelmet érdemlő területek, így a közigazgatás és az igazságügy korszerűsítése, a piaci viszonyok megteremtése és a teljes nyitottság Szerbia múltjával kapcsolatban, ide értve az archívumok megnyitását is.
Szerbia európai kilátásai viszonylag jók. Egyértelműen elkötelezték magukat ebben az irányban. Az elit és a társadalom előtt álló kihívásokat felismerték, és a technikai előkészítés zajlik. Ha minden jól megy, Szerbia idén ősszel megkapja a véleményt, és azután a tagjelölt státuszt. Az Unió felé vezető út nem lesz könnyű, de a stabil, demokratikus Szerbia egész Európa számára előnyös lesz.
Elnök. – Mielőtt a felszólalók listájára térünk, szeretném köszönteni a vitát figyelemmel követő vendégünket, Szerbia miniszterelnök-helyettesét, Božidar Đelić urat. Sok szeretettel köszöntöm, Đelić úr. Örülök, hogy itt van velünk.
5. Az EK és Szerbia közötti stabilizációs és társulási megállapodás - Az EK és Szerbia közötti stabilizációs és társulási megállapodás (a vita folytatása)
Elnök. – A következő napirendi pont az EK-Szerbia megállapodás együttes vitájának folytatása.
Maria Eleni Koppa, az S&D képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök asszony, én is szeretnék gratulálni Kacin úrnak a kiegyensúlyozott és részletes szöveghez. Az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetségének Képviselőcsoportja teljes mértékben támogatja Szerbia csatlakozási szándékát. Az ország az elmúlt években hatalmas haladást ért el, és a Nyugat-Balkán békéjének és stabilitásának zálogát jelenti. A stabilizációs és társulási megállapodás Parlament általi jóváhagyása ezért történelmi pillanat, amit üdvözlünk. Az Európai Parlament állásfoglalásában üdvözöljük az ország csatlakozási kérelmét is, de kiemeljük, hogy még további lépésekre is szükség van.
Világossá kell tenni, hogy a regionális együttműködés fejlesztése továbbra is az Unió fő nyugat-balkáni prioritása. Így tehát Szerbia és a Nemzetközi Törvényszék együttműködése abszolút nemzetközi kötelezettség, és jó ütemben kell haladnia – nem azért, mert az Unió így akarja, hanem azért, mert az igazságszolgáltatáshoz el kell fogadni a múltat, és ez teheti lehetővé, hogy a volt Jugoszlávia népei között javuljanak a kapcsolatok.
Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a szerbek e háború áldozatai voltak. Jelenleg egész Európában Szerbiában van a legtöbb menekült és hazáján belül lakóhelyét elhagyni kényszerült személy; nekik segítségre, lakhatásra és munkalehetőségre van szükségük. Az Uniónak gyakorlati támogatást kell nyújtania minden ilyen irányú erőfeszítéshez, különösen a hitelválság fényében. Ezért üdvözöljük a szerb és a horvát elnöknek a menekült-probléma közös megoldására nemrégiben tett kötelezettségvállalását.
A koszovói hatóságokkal való párbeszéd megkezdéséről hozott döntés a régió stabilitása szempontjából különösen fontos. Támogatjuk a párbeszédet, aminek minden koszovói érdekében a lehető leghamarabb meg kell indulnia, és reméljük, hogy az hozzájárul majd a régióban élők közös európai jövőjéhez. Végezetül szeretnék gratulálni a szerb kormány miniszterelnök-helyettesének, Đelić úrnak, aki tegnap az Európai Parlament Külügyi Bizottsága előtt kijelentette, hogy Szerbia történelmi kompromisszumot kíván kötni Koszovó ügyében. Erre a kompromisszumra nagy szükség van, és mindannyiunknak segítenie kell az elérését.
Norica Nicolai, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (RO) Elnök asszony, liberálisként ki kell emelnem, hogy a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoportja mindig is támogatta a bővítési folyamatot, mert hiszünk abban, hogy az Európai Uniónak minden európai országot be kell fogadnia, hogy Európa erős és egységes legyen. Románként csak üdvözölni tudom a Szerbia által választott európai irányvonalat, és kiemelném azt is, hogy Szerbia európai ország, és az Unió felé vezető útján a nehéz múltja biztos, hogy nehézségeket fog még okozni. Szerbiának azonban előre kell néznie, és igyekeznie kell elfelejteni a múltat, mert a múlttal való megbékélés nem állhat a Szerbiának elrendelt európai jövő útjában.
Szeretném kiemelni, hogy létfontosságú a koppenhágai kritériumok megfelelő, alapos, szigorú alkalmazása az egész régióban, így Szerbiában is, mert e kritériumok önmagukban garantálják az európai értékek tiszteletét, a jogállamiságot és az életképes demokráciát. Úgy gondolom, hogy az európai úton való elindulás történelmi döntése óta eltelt két év mutatja, hogy a belgrádi kormány és a szerb nép egyaránt motivált és elszánt. Mélyen hisznek az EU-integrációban, mert mi lehetne fontosabb, mint az, hogy egy kormány jogi vagy politikai kényszer nélkül, önszántából az európai integráció mellett dönt.
A szerb gazdaság stabilizálása is kiemelten fontos. Jelenleg a szerb gazdaság helyzetével kapcsolatos jelek kiválóak. Létfontosságú a demokrácia stabilizálása is. Komoly figyelmet kell azonban szentelni a Balkánon a multikulturalizmusnak is, ami érzékeny kérdés. El kell kerülni, hogy a kisebbségek problémája konfliktusokat okozzon. Úgy gondolom, hogy feltétlenül szükség van a kisebbségek segítését és támogatását és a kulturális megbékélést magában foglaló modell bevezetésére.
Marije Cornelissen, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök asszony, a Zöldek/ az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja a szerb EU-csatlakozás elkötelezett támogatója. Ezért nagy örömmel fogadjuk a jelenlegi kormány határozottan EU-párti politikáját. Véleményem szerint azonban egyik oldal sem lehet különösebben büszke a csatlakozási folyamatban mutatott teljesítményére. Az EU hagyta, hogy kijátsszák.
Szerbia EU-párti politikájának támogatására vízummentességet nyújtott anélkül, hogy az ország teljes mértékben teljesítette volna a kritériumokat. Szerbia októberben kapta meg az avis-t, azért cserében, hogy Koszovóval kapcsolatban mérsékelt álláspontot foglalt el. Az EU ezzel azt jelzi, hogy a csatlakozási folyamatban a politikai játszmák a döntőek, nem a csatlakozási kritériumok. Nem helyes, ha Szerbiát jutalmaznunk kell azért, hogy érett európai demokráciaként viselkedik. Sőt, teljesen természetesnek kellene lennie, hogy Szerbiától elvárhassuk, hogy Koszovó és Bosznia kapcsán felelősségteljes régiós vezető szerepet játsszon, anélkül, hogy jutalmaznunk kéne, mint egy kisgyereket, aki nyalókát kap, ha jó volt.
Egyvalamin mindenképp változtatni kéne: azon, hogy mindig engedünk Mladić és Hadžić elfogásával kapcsolatban. Itt rettenetes háborús bűnök és népirtás elkövetőiről van szó. Nem hagyhatjuk, hogy megússzák a gyilkosságot. Szerbia képes és köteles többet tenni a letartóztatásukért. Nem hagyhatjuk, hogy az ICTY-vel való együttműködés háttérbe szoruljon a diplomáciai érdekek miatt. A végső döntést ebben annak kell kimondania, aki meg tudja ítélni, hogy Szerbia teljes mértékben együttműködik-e: Brammertz főügyésznek. Ezért kérem, hogy támogassák módosító indítványunkat.
Charles Tannock, az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, Szerbia EU-csatlakozásának folyamata egyre gyorsabban halad – jogosan, ahogy azt a kiváló Kacin-jelentés is mutatja.
Amikor tavaly októberben Szerbiában jártam, lenyűgözött Szerbia dinamikus, nyugatbarát, demokratikus kormányának elkötelezettsége és erőfeszítései. Világos, hogy Szerbiának még sok mindent meg kell oldania az igazságügyi reform és a szervezett bűnözés elleni küzdelem terén. Az Európai Konzervatívok és Reformisták csoportja azt is reméli, hogy Ratko Mladićot elfogják és Hágába küldik, bár az egyáltalán nem biztos, hogy szerb területen tartózkodik. Létfontosságú azonban, hogy a szerb eredményeket az EU és tagállamai viszonozzák és jutalmazzák, például a stabilizációs és társulási megállapodás ratifikálásával, nem utolsósorban azért, mert néhány Szerbiával szomszédos ország, például Horvátország sokkal előbbre tart az EU-csatlakozás útján.
Szerbia és Koszovó viszonya problémás, de nem megoldhatatlan. Személy szerint én úgy gondolom, hogy a legjobb út egy igazságos, teljes és végleges megoldás lenne a megosztás és a Közel-Keleten is alkalmazott „terület békéért” elv alapján. Véleményem szerint az EU-nak alaposan meg kellene fontolnia ezt a megoldást a főképviselő vezetésével beindítandó párbeszéd során. Veszélyesen rövidlátó lépés lenne ezt eleve elvetni, és csak állandósítaná Koszovó EU, NATO és ENSZ általi elismerésének bizonytalanságát.
Miloslav Ransdorf, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (CS) Elnök asszony, a szerb történelem legnagyobb alakja, Szent Száva azt mondta, hogy a szerbek a Kelet és a Nyugat népe is egyben. Ebből az a probléma adódik, hogy a szerbek nem bíznak a nyugatiakban, mert keletinek tartják magukat, és nem bíznak a keletiekben, mert nyugatinak tartják magukat. Valójában Szerbia hidat képez Kelet- és Nyugat-Európa között; az európai egység szempontjából kulcsfontosságú ország. Még a nagy szerb író, Dobrica Ćosić regénye, a „Halál idején” is azt mutatja, hogy Szerbiának kulcsszerepe van Európa egysége vagy szétesése szempontjából.
Úgy gondolom, hogy ideje felismernünk, hogy Szerbia kulcsfontosságú az európai egység szempontjából. Szerbia a Balkán legfontosabb gazdasága, és a Balkán nélkül nem valósulhat meg az európai egység. Szeretném kiemelni, hogy vannak viszonylag gyorsan megoldható közös feladataink, mint például a Szerbiában élő menekültek problémái (kb. 750 000 menekült él az ország területén), a környezetvédelmi problémák (amelyek némelyike az 1990-es évekre nyúlik vissza) és a dunai hajózási útvonalak (az Európai Parlamentben van is a Dunával foglalkozó frakcióközi csoport), és emellett igyekeznünk kell támogatni Szerbiát a bátor igazságügyi reformban és a szervezett bűnözés elleni küzdelemben.
Nikolaos Salavrakos, az EFD képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök asszony, véleményem szerint Kacin úr jelentésében tökéletesen megtalálta az egyensúlyt, amihez gratulálok. A jelentés reálisan mutatja be a Szerbia által a szükséges reformok terén elért előrehaladást. A szerb miniszterelnök-helyettes éppen tegnap tartott egy kielégítő előadást a fejleményekről a Külügyi Bizottságban.
Van azonban egy fontos megoldatlan kérdés: a Nemzetközi Törvényszékkel való együttműködés, ideértve az utolsó szökésben lévő gyanúsítottak kiadását Hágának, ami alapvető feltétele annak, hogy Szerbia továbbhaladhasson a csatlakozás felé.
A sajtószabadság az egyik legfontosabb megoldásra váró probléma, amit a szerb kormánynak kezelnie kell; nem lehet politikai nyomás vagy más befolyás, ami korlátozza a szerb újságírók függetlenségét.
Szintén súlyos probléma Szerbiában a menekültek és a hazájukon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerültek magas száma, akiket lakhatási problémák és szegénység sújtanak, a munkanélküliség pedig megközelíti a 19%-ot. Véleményem szerint segítenünk kell Szerbiának, és nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy az országban nemrég még háború dúlt.
Barry Madlener (NI). – (NL) Elnök asszony, ne csak a háborús bűnös Mladić letartóztatásával és perével foglalkozzunk! Szerbiának igen komoly problémái vannak a szervezett bűnözéssel. Ezt több felszólaló említette, és e problémákat nem szabad alábecsülnünk. Tény, hogy történt előrelépés, de ez egyáltalán nem elegendő az elfogadható szint eléréséhez.
Ugyanakkor Szerbia, mint minden tagjelölt állam, természetesen szegény ország. E szegény országok és csatlakozásuk igen komoly költséget jelentenek majd az európai polgárok számára. Szerbia még Romániánál és Bulgáriánál is korruptabb ország. Romániának és Bulgáriának nem lett volna szabad megengedni az uniós csatlakozást. Ez sok problémát fog okozni a korrupció terén, és Szerbia még korruptabb. Ezt különösen nagy problémának tartom, amelyet nem lehet ilyen egyszerűen megoldani. Arra kérem tehát önöket, hogy nem becsüljék alá a bajt.
Ugyanakkor Szerbia potenciális csatlakozása – a vízummentességhez hasonlóan – még nagyobb mértékű, Nyugat-Európába irányuló emigrációhoz vezet majd, amely nem tesz majd jót nekünk.
Adrian Severin (S&D). – Elnök asszony, a stabilizációs és társulási megállapodás, valamint Szerbia európai integrációja Szerbia és az Európai Unió számára egyaránt fontos.
Két megjegyzést szeretnék tenni. A megállapodás megfelelő tárgyalásának és az integrációs folyamat megfelelő kezelésének érdekében az Európai Uniónak először is saját érdekeit kell felismernie. Ott van a megoldatlan albán probléma, a déli részek geopolitikai koherenciájának hiánya, valamint a szervezett bűnözés és a korrupció fekete lyuka a balkáni területen. Ez azt jelenti, hogy az Unió közepén bővített funkcionális és összetartó piacra, valamint jobb közlekedési folyosókra van szükség. Egyik probléma sem oldható meg Szerbia hozzájárulása nélkül.
Másodszor, el kell kerülnünk azt, hogy Szerbiát másodrangú európai országnak tekintsük és minden lehetséges alkalommal kioktassuk. Valóban, Szerbia sok bűnt követett el, de az e bűnökhöz való euroatlanti hozzájárulás is komoly szerepet játszott. 2011 valóban a kihívással járó lehetőségek éve Szerbia és az Európai Unió számára egyaránt. Nem fogunk tudni élni ezekkel a lehetőségekkel, ha nem tesszük félre az önimádatot és Szerbiát nem tekintjük partnernek.
Csak a méltósággal bíró Szerbia lehet megbízható partner a Balkán történelmi megbékélésében és az Európai Unióval való történelmi újraegyesülésben. Kacin úr jelentése ezt mozdítja elő.
Sarah Ludford (ALDE). – Elnök asszony, szeretnék csatlakozni azokhoz, akik dicsérték és örömmel fogadták Jelko Kacin kollégám jelentését, és teljes mértékben egyetértek azzal megjegyzéssel, miszerint Szerbia jövőjét az Európai Unió jelenti és hogy Szerbiának fontos szerep jut a nyugat-balkáni régió biztonságának és stabilitásának garantálásában.
Az utóbbi évtizedben – abban az időszakban is, amikor a balkáni küldöttség alelnöke voltam – támogattam a nyugat-balkáni országok uniós tagsággal kapcsolatos céljait. Szoros együttműködésben dolgoztam az előadóval a vízummentes utazás előmozdításában, és örömmel fogadtam, amikor egy évvel ezelőtt ez Szerbiában és más országokban is megvalósult. Úgy vélem, hogy ez valóban alapvető fontosságú hozzájárulás a személyes kapcsolatok elősegítéséhez és a lehetőségek kibővítéséhez, és végső soron a tágabb értelemben vett biztonság garantálásához.
Említésre került már több olyan kihívás, amellyel jelenleg Szerbia szembesül. Ehhez szeretném hozzátenni az igazságügyi reformot mint kihívást. A Bizottság tavaly őszi értékelő jelentése aggasztónak tartotta, hogy az újrakinevezési eljárásokat nem átlátható módon folytatják le, ami veszélyezteti az igazságszolgáltatás függetlenségének elvét és a politikai befolyás komoly veszélyét jelenti. A jogállamiság szempontjából ez mindenképpen kulcsfontosságú.
A volt Jugoszláviával foglalkozó hágai nemzetközi büntetőtörvényszékkel kapcsolatban Kacin úr tegnap este azt közölte a Külügyi Bizottsággal, hogy Szerbia mindent megtesz annak érdekében, hogy megtalálja és letartóztassa az eddig el nem fogott két vádlottat és kiadja őket Hágának. Serge Brammertz főügyész az ENSZ Biztonsági Tanácsa előtt szeptemberben tartott beszédében azonban kijelentette, hogy Szerbiának át kell hidalni a szakadékot, amely a letartóztatásokkal kapcsolatban szóban vállalt kötelezettségei és a tényleges fellépés hatékonysága között tátong. Az eredményeket nem látjuk. Szerbiának proaktívabb megközelítést kell alkalmaznia a szökevények elfogása terén, tehát attól tartok, hogy a szavak és tettek között nagy a szakadék, és ezt a szakadékot mindenképpen át kell hidalni.
Franziska Katharina Brantner (Verts/ALE). – (DE) Elnök asszony, mi is támogatjuk a nyugat-balkáni országok, köztük Szerbia csatlakozását az Európai Unióhoz. Az egyes országok természetesen különállók, de a régióra mégiscsak az összekapcsolódás jellemző, és a régió egyes országainak fellépése kulcsfontosságú hatással van a folyamat sikerére.
Ezzel kapcsolatban szeretném ismét hangsúlyozni, hogy Szerbia csatlakozásának folyamata véleményünk szerint nem haladhat előre addig, amíg a Nemzetközi Büntetőbíróság véglegesen ki nem mondja, hogy minden rendben van, és amíg – ahogy azt képviselőtársam épp az imént említette – Szerbia részéről nem tapasztalható proaktívabb és mindenekelőtt hatékonyabb együttműködés a Bírósággal.
Pozitív fejleményekről is beszámolhatok. Az egyik ilyen a nemek közötti egyenlőség előmozdításáról szóló törvény elfogadása, amelyet nagy örömmel veszünk tudomásul. Most azt szeretnénk látni, hogy a törvény igen gyorsan végrehajtásra kerül, és felhívjuk a Bizottságot arra, hogy e folyamat támogatására tegyen forrásokat elérhetővé. Amennyiben e régió országai együtt szeretnének növekedni, szükség van a régióban működő és a régión átvezető tömegközlekedés bővítésére is. Ezzel kapcsolatban is arra kérem fel a Bizottságot, hogy nyújtson több támogatást és segítséget e téren az előcsatlakozási támogatási eszközzel (IPA), mivel meggyőződésünk, hogy nem pusztán a vezetők közötti szerződésre, hanem az emberek közötti szerződésre van szükség. Ezt nagyban előmozdítja az, ha a régióban az emberek könnyebben tudnak mozogni.
Mielőtt gyorsan befejezem, szeretném megemlíteni a mobilitás kérdését, különös tekintettel azokra a rendszámtáblákra, amelyeket Belgrád bocsát ki hét észak-koszovói régió számára. Felszólítjuk Belgrádot arra, hogy végleg hagyjon fel ezzel a gyakorlattal.
Ryszard Czarnecki (ECR). – (PL) Elnök asszony, Szerbia európai ország: része az európai történelemnek, része az európai kultúrának. Nem csupán földrajzilag tartozik Európához. Szerbiának ezért szerepelnie kell Európa politikai térképén, tehát ne keressünk ürügyet arra, hogy Szerbia Európai Unióba vezető útját meghosszabbítsuk. Az a benyomásom, hogy az EU esetenként figyelmen kívül hagyja ezt az országot, és hogy Szerbiát nem úgy kezeli, mint bizonyos balkáni országokat. Ennek az egyenlőtelenségnek egyszer és mindenkorra véget kell vetnünk. Szeretném újra hangsúlyozni: ne keressünk ürügyet arra, hogy Szerbia Európai Unióba vezető útját meghosszabbítsuk. A szerb nemzet eleget tett ahhoz, hogy a lehető leghamarabb helyet kapjon az európai nemzetek között.
Bastiaan Belder (EFD). – (NL) Elnök asszony, Szerbiában és a nyugat-balkáni országokban a gazdasági válság most éri el a kritikus pontot. Ez a bizonytalan helyzet azzal a veszéllyel jár, hogy ismét felerősödnek a populista és nacionalista érzelmek. Füle biztos úr, vajon nincs itt az ideje annak, hogy a háború utáni Marshall-terv mintájára létrehozzunk egy fejlesztési alapot a Nyugat-Balkán számára?
Biztos úr, egy másik kérdésem is van önhöz. Tegnap azt az információt kaptam egy bennfentes személytől, hogy a szerbiai Sandžakban potenciálisan kialakulóban van a radikális iszlám tevékenység új melegágya. Ezzel kapcsolatban a régióban működő mufti, Zukorlić úr neve kerül említésre sok helyen. Milyen konkrét információval rendelkezik az Európai Bizottság ezzel az üggyel kapcsolatban, és milyen ellenintézkedéseket fontolgat?
Dimitar Stoyanov (NI). – (BG) Elnök asszony, több tízezer bolgár él Kelet-Szerbiában, Bosilegrad és Caribrod környékén. Olyan etnikai kisebbség ez, amely az első világháború vége után maradt Szerbiában.
Nem járok túl messze az igazságtól, ha azt mondom, hogy e kisebbség tagjai a legszegényebb európaiak közé tartoznak. A szerb kormány nemcsak hogy nem tesz semmit ezen a téren (gondolok itt olyan beruházásokra, amelyek egy kissé fellendítenék a régió gazdaságát): tavaly novemberben magyarázat nélkül és nemzetközi kötelezettségeit megszegve feltartóztatta bolgár polgárok egy csoportját, amely segítséget kívánt adni a régióban élő gyermekeknek, akik Bulgáriában készültek tanulmányokat folytatni.
Szeretném emlékeztetni a szerb kormányt arra, hogy a személyek szabad mozgása és a nyitott határok az Európai Unió legfontosabb értékét képviselik. És amíg ezt önök nem tanulják meg és nem alkalmazzák, addig önök számára itt nincs hely.
Elmar Brok (PPE). – (DE) Elnök asszony, Győri asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim, szeretném megköszönni Kacin úr munkáját. Egyértelmű, hogy a jelentésre igennel kell szavazni.
Úgy vélem, hogy ami azokat a kérdéseket illeti, amelyekkel kapcsolatban folyamatosan bíráljuk Szerbiát – gondolok itt a belső reformfolyamatok szükségességére, a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszékkel (ICTY) való együttműködésre, a korrupció elleni küzdelemre (amely Szerbiára különösen érvényes, tekintettel arra, hogy a maffia működik és befolyással van a gazdasági életre) –, a harcot évek alatt kell megvívni, és Szerbia számára ez a feltétele annak, hogy pozitív Európa-párti útján továbbhaladhasson az uniós csatlakozás felé. Thesszalonikben ezt a határozott ígéretet kapták, és nekünk be kell tartanunk ezt az ígéretet.
Szeretném azonban azt is hozzátenni, hogy együtt kell működnünk Szerbiával. Csak bele kell pillantanunk a régió történelmébe ahhoz, hogy lássuk: hosszú távú békés fejlődés csak Szerbia tagsága esetén lehetséges, és ezért Szerbiát nem csupán az Európai Unióhoz csatlakozni szándékozó államnak kell tekintenünk, hanem olyan országnak, amely kulcsfontosságú stratégiai partner az egész régió stabil fejlődésében. Ezért ösztönzést kell nyújtanunk, és semmilyen okból – akár rövid, akár hosszú távú történelmi okokból – nem szabad Szerbiát kevesebbre tartanunk az Európai Unió tagállamainál vagy a csatlakozás hosszú folyamatában részt vevő államoknál. Tekintettel arra, hogy Tadić elnök milyen bátorsággal küzd az európai ügyért, és hogy Szerbiában milyen támadások érik, mindenképpen támogatnunk kell e politikai erőket, és ösztönöznünk kell őket, mégpedig azért, hogy az ország polgárainak megmutassák, hogy az emberek számára a helyes út az Európába vezető út, nem pedig a nacionalista út.
Ezért szeretnék felkérni mindenkit – és különösen a tagállamokat – arra, hogy gyorsítsák meg a ratifikációs eljárást és ezzel üzenjék azt, hogy Szerbia Európa felé tett lépéseinek támogatást kell élvezniük, hiszen a régióban hosszú távon csakis így valósíthatjuk meg a biztonságot.
Hannes Swoboda (S&D). – (DE) Elnök asszony, néhány nappal ezelőtt Horvátországban voltam, ahol még sose beszéltek ennyit Szerbiáról, mint az utóbbi napokban, mégpedig nagyon pozitív értelemben. Ennek az oka (ahogy azt Brok úr is említette) Tadić úr és Josipović elnök úr együttes bátor fellépése – és jól tudom, hogy ebben a tekintetben Đelić miniszterelnök úr is fontos szerepet játszik. Ezek komoly lépések Európa irányában. Ezek a regionális együttműködés elemei, azonban ennek az együttműködésnek komoly politikai és humanitárius jelentősége egyaránt van. Nagyon fontos tehát – és ezzel kapcsolatban teljes mértékben egyetértek azzal, amit Brok úr és más képviselők elmondtak –, hogy Szerbiát a továbbiakban is hasonló lépésekre ösztönözzük.
Ez természetesen a Bosznia-Hercegovinával való kapcsolatokra is vonatkozik. Mindannyian tudjuk: nagyon fontos Szerbia – és Horvátország – pozitív részvétele, hogy az ország összetartó legyen és végrehajtsa a szükséges reformokat. E tekintetben Szerbia valóban igen bátor, és kulcsszereplő a regionális együttműködés tekintetében.
Egy kritikus pontot azonban szeretnék megemlíteni: a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszékkel (ICTY) való együttműködést. Természetesen meghívtam Brammertz urat a Külügyi Bizottság munkacsoportjába, amelynek elnöke én vagyok. Ezen a téren nem vagyunk teljesen elégedettek – sokkal többet lehetne tenni. Ezzel kapcsolatos javaslatainkat nem igazán valósították meg. Arra kérek tehát mindenkit, hogy ennek érdekében gyakoroljon nyomást.
Ahogy azt Koppa asszony mondta, nem csak európai kérdésről van szól. Szerbiának a maga érdekében is dolgoznia kell ezeken a területeken. Ahogy a vukovári bocsánatkérés megtörtént – és ez kétségtelenül bekerül az ország történelmébe –, ugyanúgy folytatódnia kell a harcnak azok ellen, akik súlyos bűnöket követtek el.
Anna Ibrisagic (PPE). – (SV) Elnök asszony, nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a hatalmas fejlődést, amelyen Szerbia a közelmúltban keresztülment. Hadd szemléltessem ezt néhány példával: a vízumliberalizációs folyamat sikeres lezárása, regionális együttműködés a közlekedés és az energiaügy terén, a régióban folyó megbékélési folyamat előmozdítására irányuló politikai akarat és az új politikai vezetés, amely leginkább Tadić elnök úr szrebrenicai és vukovári látogatásakor mutatkozott meg.
Mindez nem csupán az egyes személyek jó vezetői képességeit mutatja, valamint azt, hogy Szerbia határozott szándéka, hogy az EU-tagság felé haladjon, hanem azt is, hogy a szerbek úgy döntöttek, hogy ezt a típusú vezetést választják.
Örömmel fogadjuk tehát az EU és Szerbia közötti stabilizációs és társulási megállapodást, és egyértelmű jelét adjuk Szerbia felé annak, hogy érzékeljük erőfeszítéseik eredményét, és hogy Szerbiának van helye az EU családjában.
Természetesen számos kihívás van továbbra is: a szervezett bűnözés elleni fellépés, a további jogi reformok és a kisebbségekkel kapcsolatos kérdések megoldása. E problémák nagy része nem csupán Szerbiára jellemző, hanem a többi balkáni országra is.
Van azonban egy igen jellegzetes, Szerbiával kapcsolatos kérdés, amelyet meg kell említeni ebben a kontextusban: a volt Jugoszláviával foglalkozó hágai nemzetközi büntetőtörvényszékkel (ICTY) való együttműködést. A szerb kormány rendelkezik a politikai akarattal. Azzal is tisztában van a kormány, hogy együtt kell működnie a büntetőtörvényszékkel. Reméljük, hogy Ratko Mladić hamarosan Hágában lesz.
María Muñiz De Urquiza (S&D). – (ES) Elnök asszony, egy percem van arra, hogy hangsúlyozzam, mennyire fontos az, hogy az Európai Uniót Szerbia tagságával tegyük teljessé. Remélem, hogy az ország jelentős előrehaladására tekintettel ez ebben az évben megerősítést nyer. Az előrehaladást a Tanács is elismerte a csatlakozási folyamat folytatására vonatkozó döntésével és a Parlament Kacin úr jelentésében. Az előadónak pedig szeretnék gratulálni.
Ebben az egy percben azt is ki kell emelnem, hogy Koszovóval kapcsolatban az Európai Unióra jellemző eltérő álláspontok arra ösztönözték Szerbiát, hogy egyértelműen kötelezze el magát Európa mellett – ez alapvető fontosságú a béke és a demokrácia konszolidálásához a Balkánon, valamint a regionális integráció konstruktív megközelítése szempontjából, ahogy arra a spanyol elnökség alatt, június 2-án Szarajevóban megrendezett magas szintű ülés is rámutatott.
Remélem, hogy Szerbia az EU teljes támogatását élvezi az igazságszolgáltatás, a korrupció elleni küzdelem és a régiók közötti párbeszéd terén szükséges reformok végrehajtásához.
Eduard Kukan (PPE). – Elnök asszony, örömmel látom, hogy Szerbia szilárd elhatározást mutatott és határozott előrelépést tett az integrációs folyamatban. A stabilizációs és társulási megállapodás lezárása és végrehajtása a következő fontos lépés ezen az úton.
A szerb kormányt dicséret illeti azokért a lépésekért, amelyeknek köszönhetően idáig eljutott az ország. Biztos vagyok abban, hogy a stabilizációs és társulási megállapodás kézzelfogható gazdasági és kereskedelmi hasznot jelent majd az országnak a környezetvédelem, az energiaügy és a közlekedés terén, valamint számos más területen. A megállapodást eddig tizenhárom ország ratifikálta. Remélem, hogy az Európai Parlament általi ratifikáció a folyamat mihamarabbi lezárására ösztönzi majd a többieket is.
Azonban mind Szerbia, mind az EU számára vannak még további kihívások. Szerbiának teljes mértékben el kell köteleznie magát a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszékkel való együttműködés mellett, és a bíróság elé kell állítania a háborús bűnösöket. Sürgős szükség van előrehaladásra a korrupció és a szervezett bűnözés elleni fellépésben, valamint az igazságszolgáltatás és a közigazgatás további reformjára. Hasonlóképpen, a szerb parlamentnek szakítania kell az „üres mandátumok” gyakorlatával és a parlamenti mandátumok önkényes kiosztásával.
Végül remélem, hogy a Szerbia és Koszovó közötti párbeszéd helyes úton folyik majd, és az egyszerű emberek számára jobb lehetőségeket biztosít a jövőre nézve. Az Európai Parlament mindig is határozottan támogatta a nyugat-balkáni országok integrációját. Szerbia ennek kulcsfontosságú eleme...
(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)
Emine Bozkurt (S&D). – (NL) Elnök asszony, a balkáni stabilitás szempontjából fontos pillanat ez. Szerbia egyértelműen bizonyította, hogy úgy döntött: az európai jövő érdekében munkálkodik. Ahhoz azonban, hogy ezt elérhesse, keményen kell dolgoznia. A lehetséges uniós tagsághoz vezető úton számos akadály van. Továbbá az ICTY két gyanúsítottat, Goran Hadžićot és Ratko Mladićot még nem tartóztatta le. Sajnálatos módon – ahogy az Brammertz főügyész jelentéséből is kitűnik – Szerbia nem tudta meggyőzni a nemzetközi közösséget arról, hogy e bűnösök felkutatására minden erőfeszítést megtesz.
Brammertz véleménye szerint a szerb kormány, ahelyett, hogy mindent megtett volna a gyanúsítottak letartóztatása érdekében, voltaképpen nem tett többet a tőle megkövetelt minimumnál. Szükségünk van a szerb kormány egyértelmű és egységes üzenetére. Hasonlóképpen fontos, hogy az Európai Bizottság készen álljon még nagyobb nyomás gyakorlására. Fontos az is, hogy a nők és a homoszexuális emberek jogainak kérdése továbbra is fontos napirendi pont maradjon Szerbiában. Elvárom, hogy Szerbia szüntesse meg ezeket az akadályokat, és tegye lehetővé a nyílt folyamatot.
Kinga Gál (PPE). – (HU) Tisztelt biztos úr, államtitkár asszony! Először is gratuláció illeti a jelentéstevőt és az árnyék-jelentéstevőt egyaránt, hogy megfelelő kompromisszumok születtek ebben a szövegben és egy jó jelentésről beszélünk. Az elmúlt évben Szerbia sok tekintetben komoly lépésekkel haladt az integráció irányába, és ezeket a jelentés számba is veszi, úgyhogy én csak néhány pontot emelnék ki.
Az egyik a vízummentesség kérdése, amit a szerb hatóságoknak nagyon komolyan kellene vennie és a továbbiakban mindent megtenniük, hogy az állampolgárokat felvilágosítsák, hogy ne éljenek vissza ezzel a lehetőséggel, hiszen egyébként sérülne a jövő fiatalságának az európai perspektívához való hozzáférése, hiszen ez a vízummentesség, ami mellett mindig is kiálltunk, pont a fiatal generációk európai csatlakozásához, felzárkózásáról szól, és ezt pedig nem lehet eljátszani. Ugyanakkor Szerbiának haladéktalanul előrelépéseket kell tennie a nemzetközi törvényszékkel való együttműködés tekintetében és felmutatni a tárgyalási eredményeket Koszovóval.
De amit én kiemelnék, az a koppenhágai kritériumokban felsorolt kisebbségi jogok kérdése. Örülök, hogy a jelentés már idejében figyelmet szentel ezeknek a kérdéseknek.
Elena Băsescu (PPE). – (RO) Elnök asszony, a Tanács döntése, miszerint megkezdi a stabilizációs és társulási megállapodás ratifikálásának folyamatát, arra ösztönzi majd Szerbiát, hogy a koppenhágai kritériumoknak való megfelelés érdekében folytassa a reformokat. A megállapodás hatályba lépése megnyitja majd a kereskedelmet az EU és Szerbia között, és a csatlakozás tényleges lehetőségét mutatja majd fel.
Eddig jelentős előrelépés történt, különösen az EULEX-szel való együttműködés terén, az igazságszolgáltatás reformjával és a korrupció elleni küzdelemmel kapcsolatban. Ugyanakkor úgy vélem, hogy Koszovó függetlenségének el nem ismerése nem állhat Szerbia euroatlanti törekvéseinek útjában. A szerb kormány késznek mutatkozik arra, hogy az EU égisze alatta újabb párbeszédet kezdjen Koszovóval.
Szeretnék említést tenni arról a kulcsszerepről, amelyet Szerbia játszott a Balkán békéjének megóvásában. Ezzel kapcsolatban úgy gondolom, hogy rendkívül fontos az, hogy a nyugat-balkáni országokkal szemben továbbra is a nyitott kapuk politikáját folytassuk. Románia fenntartás nélkül támogatta a régió nyitását az EU és a NATO felé – Szerbia külön említésre is került.
Végezetül szeretném hangsúlyozni: az európai államoknak el kell ismerniük és támogatniuk kell Szerbia erőfeszítéseit és törekvéseit. Kötelességünk, hogy támogassuk balkáni partnereinket abban, hogy továbbra is az általuk választott euroatlanti úton járjanak.
Andrey Kovatchev (PPE). – (BG) Elnök asszony, Győri asszony, biztos úr, először is szeretném megköszönni az előadó, Kacin úr munkáját. Szerbia és a Nyugat-Balkán jövője az Európai Unió. Meggyőződésem, hogy a balkáni országok által az utóbbi évszázadban tapasztalt történelmi tévedések és igazságtalanságok csak az európai integrációval egyenlíthetők ki.
Közös érdekünk, hogy a jelenlegi határok ne elválasszák, hanem összekössék az országokat. Nem lenne szabad, hogy számítson, hogy a polgárok a határ melyik oldalán élnek és milyen etnikumhoz tartoznak. Függetlenül attól, hogy Nišben vagy Kalotinában, Caribrodban vagy Szófiában, Prištinában vagy Leskovacban élnek, az európai integráció az egyetlen olyan út, amely stabilitáshoz, biztonsághoz és jóléthez vezet, a szerb polgárok és szomszédaik számára egyaránt.
Kacin úr jelentése leírja azt, amit Szerbia eddig elért, és azt, amit a továbbiakban kell megvalósítania. Szerbiát támogatjuk és támogatni fogjuk az integrációhoz vezető úton. Mi, kelet-európaiak azonban hasznos tanáccsal szolgálhatunk szerb barátaink számára annak érdekében, hogy ők ne kövessék el újra a mi hibáinkat.
Az egyik ilyen tanács az, hogy nyissák meg a jugoszláviai elnyomó kommunista rendszer aktáit. Bulgáriának keserű tapasztalatai vannak arról, hogy mit jelent a késlekedés ezen a téren. A régióban a korábbi titkosszolgálatok szoros kapcsolatban állnak a korrupcióval és a szervezett bűnözéssel. Gratulálok Szerbiának azért, hogy kormányában megkísérli korlátozni a kommunista struktúrák befolyását. Egy demokratikus ország jövőjét nem határozhatja meg totalitárius múltja.
Mi, kelet-európaiak, nagyon is tisztában vagyunk a korábbi kommunisták manipulációival, akik mindent megtesznek azért, hogy tevékenységüket a nemzeti érdek védelmének tüntessék fel. Ne hagyják magukat becsapni. Egyetlen dolog érdekli őket: a saját érdekük.
Az kontrollálja a jövőt, aki a múltat kontrollálja. A kommunista titkosszolgálat aktáinak megnyitása egyértelmű jel lesz Európa számára, hogy Szerbia szakítani akar azzal a rezsimmel, amely évtizedeken át elszigetelte Európától. A volt Jugoszlávia polgárainak jogukban áll megismerni a közelmúlt történelmét.
Sok sikert kívánok Szerbiának az európai integráció felé vezető úton, amely úton támogatjuk. Szeretnénk Szerbiát mihamarabb az európai demokratikus családban üdvözölni.
Georgios Koumoutsakos (PPE). – (EL) Elnök asszony, először is szeretném megköszönni az előadó kiváló munkáját, valamint a Szerbiáról benyújtott anyagát. Az EU és Szerbia közötti stabilizációs és társulási megállapodás aláírása Szerbia és az Európai Unió fejlődése szempontjából egyaránt kulcsfontosságú. A következő szakasz, a következő fontos lépés a tagjelölt ország státuszának megszerzése. Úgy vélem, hogy erről jövő decemberben döntünk. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy 2011 a választásokat megelőző év Szerbiában, mivel a parlamenti és a helyi választások 2012 márciusában zajlanak.
Akik tegnap hallhatták Đelić miniszterelnök-helyettes beszédét a Külügyi Bizottságban, megtapasztalhatták, hogy Szerbia elkötelezte és elszánta magát arra, hogy mindent megtegyen az európai kritériumoknak és előfeltételeknek való megfelelés érdekében. Tapasztalhattuk azt is, hogy Szerbia és a szerb kormány pozitívan és konstruktívan áll hozzá a Prištinával folytatott alapvető fontosságú párbeszédhez. Bátorítanunk kell Szerbiát.
Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE). – (LT) Elnök asszony, tekintettel a Tanács következtetéseire azzal az előrehaladással kapcsolatban, amelyet Szerbia tett a reformok terén, gratulálnunk kell az országnak. Bizonyos kérdések azonban aggodalomra adnak okot. Ahogy Szerbia lépéseket tesz az Európai Unió felé, hatalmas erőfeszítéseket kell tennie bizonyos területeken, különösen a szerbiai üzleti környezet javítása kapcsán. A litván befektetők tapasztalatai megalapozott kérdéseket vetnek fel a szerbiai üzleti környezettel és a befektetések védelmével kapcsolatban. A szerb kormány mulasztással vádolta a 34 millió eurót beruházó litván vállalatokat, majd – a befektetések előmozdításáról és a kölcsönös védelemről szóló, Szerbia és Litvánia közötti egyezményt megszegve – felmondta a privatizációs szerződést. Szerbiának meg kell találnia az eszközöket arra, hogy biztosítsa az átláthatóságot és kiszámítható üzleti környezetet teremtsen, valamint hogy kezelje a bürokratikus megszorításokat, a jogi bizonytalanságot és a hasonló problémákat. Kétségtelen, hogy támogatjuk Szerbia európai uniós integrációs céljait, és bízunk abban, hogy Szerbia megoldja majd a problémás kérdéseket.
Csaba Sándor Tabajdi (S&D). – (HU) Kedves államtitkár asszony, Füle biztos úr! Nemcsak egy folyamatot zárunk le, hanem remélem, hogy már ebben az évben megkezdjük a csatlakozási tárgyalásokat, hiszen Szerbia rengeteg eredményt ért el az elmúlt időszakban. Kiemelném azt, hogy maga Brammertz főügyész a hágai törvényszékkel való együttműködést kifogástalannak tekinti. Ez sokáig egy kényes kérdés volt. Ugyanez vonatkozik a NATO-partnerségre, és amit én különösen fontosnak tartok a Nyugat-Balkán esetében, Szerbiának olyan példamutató kisebbségpolitikája van, amely számos uniós tagállam számára is példaértékű lehet, hiszen az a széleskörű kulturális autonómia, amely a különböző nemzeti kisebbségek tanácsainak valós működésében megmutatkozik, az garantálja a kisebbségek fennmaradását, és Koszovó ügyében is rendkívül jelentős az előrelépés, amely érzelmileg egy nagyon bonyolult, összetett kérdés, de Szerbia nagyon jó úton halad...(az elnök megvonja a szót)
Ivo Vajgl (ALDE). – (SL) Elnök asszony, kollégám, Kacin úr jelentése kiegyensúlyozottan realista és biztató.
Az európai stabilitás és biztonság szempontjából fontos Szerbia teljes uniós integrációja. Az integráció azt is jelenti majd, hogy megszűnik a délkelet-európai szürke zóna – vagy legalábbis megtörténik az első lépés felszámolása felé.
Támogatom Szerbiát és stratégiai céljait, amelyekről Đelić alelnök úr tájékoztatott minket.
A kulcs Szerbia kezében van: Szerbiának kell megfelelnie a feltételeknek. Ez egy lehetőség lehet arra is, hogy a szerb közvélemény felé jelezzük: Mladić tábornok a szerb nemzet szégyene, nem pedig büszkesége.
Szeretném hangsúlyozni, hogy örömmel fogadok minden olyan lépést, amelyet a szerb kormány és a szerb közvélemény tesz a jó szomszédság kialakítása érdekében. Ugyanakkor rá kell mutatnom arra is, hogy a szomszédsági viszonyok terén a határok kérdése az egyik kulcskérdés.
Ulrike Lunacek (Verts/ALE). – (DE) Elnök asszony, én is szeretnék hangot adni annak, hogy támogatom Szerbia uniós csatlakozását, és azt az elgondolást, miszerint a szerb embereknek – ahogy az egész nyugat-balkáni régiónak – van jövőjük a közös Európában. Személy szerint igent mondok a stabilizációs és társulási megállapodásra, habár úgy érzem, fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy Szerbia továbbra sem működik együtt megfelelő mértékben a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszékkel (ICTY). Remélem azt is, hogy a mai plenáris ülésen a többség támogatja majd módosításunkat, és hogy Brammertz úr szavai a jövőben is érvényesek lesznek.
Szeretnék köszönetet mondani Kacin úrnak a jelentésért, valamint azért, hogy egyes pontokon határozottan jelezte Szerbia előrehaladását, ugyanakkor a problémás elemeket is.
Most pedig szeretnék szólni a Koszovói Köztársasággal való kapcsolatról. E Parlament koszovói ügyekkel foglalkozó előadójaként kéréssel fordulok a szerb kormányhoz. Figyelmesen hallgattam Đelić miniszterelnök-helyettes úr szavait tegnap, amikor kijelentette, hogy hajlandók megkötni ezt a történelmi megállapodást, ugyanakkor egyértelművé kell tenni azt is, hogy a Szerb Köztársaság és a Koszovói Köztársaság közötti párbeszéd...
(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)
Jaroslav Paška (EFD). – (SK) Elnök asszony, először is szeretném kijelenteni, hogy támogatom a Szerbiával kötött társulási megállapodás lezárását.
Szerbia befolyásos balkáni állam volt és lesz. Az ország polgárai azonban már sok éve fizetik politikai vezetőik tévedéseinek az árát, akik kockázatos döntéseikkel nehéz politikai helyzetbe juttatták az országot. Ha azonban hosszú távon szeretnénk stabilizálni a balkáni politikai helyzetet, nyílt és korrekt kapcsolatot kell kiépítenünk a régió összes országával.
Szerbiát tehát a régió többi, stabil országához hasonlóan komoly partnernek kell tekintenünk annak érdekében, hogy – a nyílt dialógus és a jó együttműködés révén – az ország polgárait segítsük a lehető leggyorsabb és legjobb integrációban, amelynek eredménye a szabad és demokratikus európai országok közössége lesz.
Krisztina Morvai (NI). – (HU) Magyar emberként nagy öröm számomra a magyar elnökség és sok sikert kívánok a Tanácsnak, ugyanakkor ez a felszólalás Szerbia EU-csatlakozásával kapcsolatban némi szomorúságot és hiányérzetet okozott nekem. Nem volt szó ugyanis délvidéki magyar testvéreink sérelmére elkövetett rendkívül durva emberjogi jogsértésekről, és szeretném megkérdezni azt, hogy a magyar elnökségnek, illetőleg a Bizottságnak van-e tudomása azokról az emberi jogi szervezetek jelentéseiről, illetőleg megfigyelők jelentéseiről, egyfelől a temerini fiúk ügyével kapcsolatban. A temerini fiúk az a kirívó jogsértés, amit öt fiatalember sérelmére követtek el oly módon, hogy egy kocsmai verekedésért eltúlzottan súlyos, összesen 61 évi börtönbüntetést szabtak ki rájuk, amely börtönbüntetést harmadik világbeli körülmények között megkínozva, embertelen, kegyetlen bánásmód mellett kell letölteniük. Ezt egészíti ki az, hogy ugyanakkor a magyarok sérelemére elkövetett legdurvább bűncselekményeket nem vizsgálják ki. Tudnak-e... (az elnök megvonja a szót)
Andreas Mölzer (NI). – (DE) Elnök asszony, a rózsaszín szemüveget viselő EU-pártiak véleményével ellentétben az Unióhoz való csatlakozás önmagában még nem old meg minden konfliktust. Törökország mint tagjelölt állam esetében különösen igaz, hogy az EU kettős mércével mér. Szerbia végső soron készen áll arra, hogy párbeszédet kezdjen Koszovóval, annak ellenére, hogy az EU hozzáállása egyértelműen következetlen: Boszniában több etnikai csoport kénytelen együtt élni egy multikulturális országban, míg Koszovó esetében legitimnek tartják azt, hogy egy etnikai csoport kiváljon egy államból.
Szerbia nem csupán jelét adta annak, hogy hajlandó Koszovóval tárgyalni, hanem bocsánatot is kért a szrebrenicai népirtás miatt. Ennek ellenére Belgrádot továbbra is az a vád éri, hogy nem működik megfelelően együtt a volt Jugoszláviával foglalkozó hágai nemzetközi büntetőtörvényszékkel. Láthatólag el lehet tekinteni azonban az emberi jogok Törökországban tapasztalható megsértésétől, ahol az örmény népirtás puszta említése is elegendő a büntetéshez.
A koszovói miniszterelnök, Thaçi ellen felhozott, emberi szervek kereskedelmével kapcsolatos vád is azt mutatja, hogy a háborús bűnöket nem lehet egyoldalúan kezelni. Ezeket az ügyeket meg kell oldani. Az EU-csatlakozás szempontjából nagyon fontos, hogy Szerbia és Koszovó először rendezze a vitás kérdéseket.
Victor Boştinaru (S&D). – Elnök asszony, a Szerbiával kötött stabilizációs és társulási megállapodás újabb fontos lépés Szerbia uniós integrációs folyamatában. Olyan országról van szó, amelynek fejlődése az utóbbi években igen meggyőző volt, és úgy vélem, hogy a stabilizációs és társulási megállapodásnak köszönhetően bekövetkező további politikai és gazdasági integráció adja majd meg azt a végső lökést, amelyre Szerbiának szüksége van az EU felé vezető úton.
Tekintettel arra, hogy Szerbia milyen fontos szerepet játszik a Nyugat-Balkánon, a stabilizációs és társulási megállapodás pozitív hatással lesz nem csupán az EU-ra és Szerbiára, hanem az egész régióra azzal, hogy növeli a biztonságot és a stabilitást, előmozdítja a fejlődést és leteszi a nyugat-balkáni bővítési folyamat szilárd alapjait.
Remélem, hogy miután az Európai Parlament megszavazza, a stabilizációs és társulási megállapodási folyamatot a lehető leghamarabb lezárhatjuk. Ezért arra kérem a képviselőket, hogy tegyenek annak érdekében, hogy a ratifikációs folyamat a lehető legsimábban és leggyorsabban menjen végbe.
Jarosław Kalinowski (PPE). – (PL) Elnök asszony, az európai szomszédainkkal folytatott együttműködés az uniós politika alapvető fontosságú eleme. Szerbia, hasonlóan a Balkán-félsziget többi országához, igen különleges eset. Annak következtében, hogy Jugoszlávia az 1990-es években felbomlott és háborúk törtek ki a térségben, ezek az országok a mai napig gazdasági és politikai problémákkal küzdenek. Az Európai Unió feladata, hogy támogassa és segítse ezeket az országokat. A történelemből megtanultuk, hogy a régió politikai helyzete az egész földrészre hatással van, és következményeit mindannyian sokáig érzékeljük.
Európa bizonyos mértékben, részben felelős az eseményekért. Ezért különös erkölcsi kötelezettségeink vannak ezekkel az országokkal szemben. A megállapodások, amelyekről ma tárgyalunk – és amelyek az összes területre kiterjedő együttműködésről, valamint a kérdéses országok polgárainak helyzetét megkönnyítő intézkedésekről szólnak – kulcsfontosságúak legalább annak garantálására, hogy a történelemnek ez a szakasza nem ismétlődik meg.
Zoran Thaler (S&D). – (SL) Elnök asszony, ma ismét bebizonyosodott, hogy az Európai Unióban sok szövetségese van a demokratikus, európai Szerbiának.
Tény, hogy csak egy demokratikus és Európa-párti Szerbiának van esélye arra, hogy a demokrácia, a gazdaság és a polgárok életminőségének fejlődése terén tapasztalható húszéves lemaradást behozza.
Szerbia demokratikus kormánya és Tadić elnök méltó a támogatásunkra. Szerbia kulcsfontosságú a Balkán stabilitásának szempontjából. A modern, európai Szerbiának ezen a téren komoly felelőssége van.
Felelőssége elsősorban abban áll, hogy szomszédja, Bosznia-Hercegovina számára stabil, európai, békés és jobb jövőt biztosítson, másfelől pedig abban, hogy történelmi jelentőségű kompromisszumra jusson a szomszédos albán nemzettel.
Mindkét célkitűzéssel egyetért a szerb kormány – dolgozzunk tehát együtt, és támogassuk e célokat.
Andrzej Grzyb (PPE). – (PL) Elnök asszony, Füle biztos úr mondta, hogy minden Szerbia kezében van, azaz Szerbián múlik, hogy helyes döntéseket hoz-e. Kétségtelen, hogy ez így van, ugyanakkor annak is tudatában kell lennünk – és ezt mint új tagállam tudjuk –, hogy ezt a folyamatot meg kell erősíteni. Szerbia helyesen döntött, amikor aláírta a stabilizációs és társulási megállapodást. Elkötelezte magát amellett, hogy végrehajt egy egész sor kétségtelenül nehéz reformot. Ami az Európai Parlamentet illeti, meg kell erősítenünk e reformokat, mivel nem csupán a kormánynak, hanem mindenekelőtt a társadalomnak kell meghoznia ezt a helyes döntést Európa mellett. Az alkotmánnyal kapcsolatos népszavazás megfigyelése során ezt mondtam a szerbeknek, ezt mondtam európai kollégáimnak: „nézzék Belgrádot, nézzék a szerbeket – európai emberek, és nekünk segíteni kell őket a reformhoz vezető úton.” Úgy gondolom, hogy mindaz, ami a stabilizációs és társulási megállapodás ratifikációs folyamata során történik, valamint az Európai Parlament állásfoglalása nagyban segíthet Szerbiának ezen az úton.
Štefan Füle, a Bizottság tagja. – Elnök asszony, szeretnék köszönetet mondani képviselőtársaimnak ezért a színes vitáért, amely megmutatta, hogy a Parlament konstruktív módon támogatja Szerbia európai uniós integrációjának folyamatát. A stabilizációs és társulási megállapodás ratifikációs eljárásához nyújtott parlamenti támogatás fontos jelzés Szerbia számára, és hozzájárul ahhoz, hogy az ország még nagyobb erőfeszítéseket tegyen az Európai Unióhoz vezető úton.
Röviden szeretnék szólni néhány olyan kérdésről, amely a vita során vetődött fel. Belder úrnak Sandžak ügyéről azt mondanám, hogy inkább a muszlim képviselet átpolitizálódásáról van szó, semmint a radikális iszlám térnyeréséről. Ebben a helyzetben várakozással tekintünk a bosnyák nemzeti tanács áprilisban esedékes választásai elé, amelyeknek békésnek és inkluzívnak kell lenniük, és segíteniük kell a párbeszédet és a radikalizálódás elkerülését.
Ami a fejlesztési alapot illeti, részletekbe menő párbeszédet folytatunk Szerbiával és a nyugat-balkáni régió más országaival arról, hogy hogyan lehetne a legjobban kihasználni az IPA-t, és hogyan lehetne még hatékonyabbá tenni. A technológiai fejlődés támogatásának kérdésével is foglalkozunk.
Morvai asszony kérdésével kapcsolatban szeretném elmondani, hogy különleges figyelmet fordítunk az emberi jogok és a kisebbségi jogok kérdésére. A felszólalásában felvetett egyedei esettel kapcsolatban írásos választ küldök majd neki.
Személy szerint igen biztatónak tartom Szerbia komoly és konstruktív hozzáállását a bővítési folyamat jelenlegi szakaszához. Ahogy tegnap az aggályokról beszéltünk, ma azt tárgyaljuk, hogy Szerbia jó úton jár például az igazságszolgáltatási reform fontos kérdésének kezelésében. Ez jó alap Szerbiának ahhoz, hogy teljes mértékben kihasználja azt az integrációs potenciált, amelyet a 2011-es év nyújt a számára.
Enikő Győri, a Tanács soros elnöke. – (HU) Elnök asszony, biztos úr, miniszterelnök-helyettes úr, tisztelt képviselő hölgyek és urak! Köszönöm szépen ezt a kiváló vitát. Egy kiváló jelentéshez kiváló észrevételek érkeztek, és azt, hogy milyen kiváló a jelentés, számomra az is bizonyítja, hogy az itt felemlegetett kérdések nagy része magában a jelentésben is megtalálható, tehát azt hiszem, hogy ez egy kiváló vitaalap volt.
Mindannyian megerősítették, hogy nem egy lezárt folyamatról van szó, sokkal inkább egy kezdetről. Ezután a kezdet után azt hiszem, hogy mindazok a kérdések terítékre kerülnek, amelyeket önök is felemlítettek a vitában. Komoly előrelépések történtek, ezért tartunk a folyamatban ott, ahol tartunk, és sok még a teendő. Igen sok kérdést önök is megemlítettek itt, úgymint a demokrácia elmélyítése, menekültek, üzleti környezet kialakítása, vízummentességgel kapcsolatos problémák, vagy a kisebbségek helyzete.
Hallottuk, hogy kisebbségi politikában Szerbia terén van komoly előrelépés, Tabajdi képviselő úr is hivatkozott rá, ugyanakkor a koppenhágai kritériumok érvényesek – a Bizottság is utalt rá. Ez egy fontos iránytű számunkra, és minden mozdulatunkban, minden értékelésünkben oda fogunk erre figyelni.
Az is elhangzott, hogy a helyzet törékeny. Ezzel maximálisan egyetértek, és emiatt különösen fontos, hogy bátorítsuk Szerbiát, hogy haladjon tovább ezen az úton. Brok úr és Swoboda úr is utaltak erre. Amit a legfontosabbnak érzek, az az – és erre Nicolai asszony is utalt – hogy Szerbia saját akaratából hozott döntésről van szó, hogy az Európai Unió iránt elkötelezett, a tagság iránt elkötelezett, és mi minden lehetséges módon segíteni fogjuk ezt a folyamatot. Azt, hogy saját akaratukból választották ezt az utat, ezt tekintem garanciának arra, hogy minden szükséges lépést Szerbia meg fog tenni. Én nagyon bízom abban, elnök asszony, ezután a kiérlelt vita után a Parlament meg fogja adni a hozzájárulást a stabilitási és társulási megállapodáshoz.
Jelko Kacin, előadó. – (SL) Elnök asszony, a mai sokszínű és részletes vita mutatja a legjobban azt, hogy itt, az Európai Parlamentben és a többi európai intézményben milyen élénk érdeklődést mutatunk Szerbia iránt, és milyen határozottan támogatjuk.
Az 1990-es évek háborúiból örökölt kihívások közepette Szerbia most mindenekelőtt a jogállamiság alapjait teszi le.
A 2009-ben megkezdett igazságügyi reform továbbra is több szempontból befejezetlen – ebben az esetben a hiányosságok szisztematikus orvoslására van szükség.
A jogállamiság kulcsfontosságú koppenhágai kritérium. Szerbiának a jogbiztonság és a gazdasági fejlődés garantálása érdekében biztosítania kell igazságügyi hatóságainak függetlenségét, kompetenciáját és hatékonyságát.
Örömmel vesszük tudomásul, hogy Belgrád az utóbbi időben erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy megértse ezeket a kihívásokat. A jóvátétel, vagyis az elkobzott vagyontárgyak visszaszolgáltatása és a magántulajdon védelme ennek egy eleme.
Örömmel várom a szerb nemzetgyűlés elnökének érkezését, aki már ebben a hónapban ellátogat az Európai Parlamentbe. A szerb parlament és minden tagja szerepét és felelősségét erősítenünk kell.
Továbbá sikeresebben kell bevonnunk a szerb ellenzéket, amelynek több felelősséget kell vállalnia Szerbia integrációs folyamatának sikeréért.
Azoknak a válaszoknak a benyújtása, amelyeket a szerb kormány az Európai Bizottság kérdőívére adott – a dokumentumot Cvetković miniszterelnök úr ebben a hónapban nyújtja majd be Füle biztos úrnak – történelmi lépés lesz a szerb állam és minden polgára számára.
Remélem, hogy ez igen jelentős és sikeres lépés lesz, és kívánok a magyar elnökségnek sok sikert a szerbiai Európa-párti erők segítéséhez.
Tudom, hogy a szerb kormány európai integrációs hivatala Milica Delević vezetésével kiváló munkát végez, és ezért az együttműködés nem lesz nehéz.
Božo Đelić úr, szerb miniszterelnök-helyettes és tudományügyi miniszter mai jelenléte a Parlamentben annak bizonyítéka, hogy a szerb kormány élénken érdeklődik munkánk iránt és Szerbia európai uniós jövője iránt.
Végezetül még egy gondolatot szeretnék megosztani önökkel.
Kevesebb, mint három évvel ezelőtt Szerbia az önkéntesen választott elszigetelődés küszöbén állt. Mára ez a veszély elmúlt, és Szerbia szilárdan halad az Európai Unió felé vezető úton. A haladás sebessége kizárólag magán Szerbián múlik majd.
Ezzel az állásfoglalással arra ösztönözzük Szerbiát, hogy haladjon tovább a történelmi úton, és egyértelműen jelezzük felé, hogy értékeljük sikereit, és tisztában vagyunk az előtte álló kihívásokkal.
Elnök. –
A vitát lezáró állásfoglalási indítványt a Külügyi Bizottság nyújtotta be. A szavazásra holnap 12.30-kor kerül sor.
Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)
Jiří Maštálka (GUE/NGL), írásban. – (CS) Örömmel fogadom és támogatom Szerbia gyors uniós integrációját, mivel a szerbek többsége az integráció mellett van. Ugyanakkor szeretnék rámutatni, hogy az Európai Parlament állásfoglalás-tervezetében bírált szerb hiányosságok nagy részének az oka bizonyos uniós tagállamok destruktív balkáni fellépése és a NATO Szerbia elleni agressziója. Elő kell mozdítanunk Szerbia uniós csatlakozását, mivel a tagság nem Szerbia számára jutalom, hanem az EU számára lehetőség arra, hogy elősegítse az általa közvetetten vagy közvetlenül okozott problémák nagy részének megoldását. Szeretném most azonnal felhívni a figyelmet arra, hogy a szerbiai etnikai kisebbségekkel kapcsolatban igen körültekintő és kiegyensúlyozott megközelítésre van szükség. Az Európai Parlament állásfoglalás-tervezete elismeri a szerbiai „albán kisebbség további törekvéseit”, és említést tesz „a tartományi autonómiához való jogról”. Amennyiben a kisebbségek problémáját a számukra különleges jogokat biztosító kollektív jogalkotással kell „megoldani”, úgy ez a „megoldás” katasztrofális következményekkel jár az érintett államokra nézve – és ez nem csupán Szerbiára igaz. A kisebbségek jogai kizárólag az egyéni emberi jogok előmozdításával és védelmével biztosíthatók.
Csanád Szegedi (NI), írásban. – (HU) Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az EU és Szerbia közötti társulási megállapodást Magyarország 2010. november 16-án ratifikálta. Az EU soros elnökségére akkor még készülő Magyarország nem tanult a történelmi hibájából, amikor Románia csatlakozását az őshonos erdélyi magyar kisebbségek területi önrendelkezéséhez köthette volna. A mai napig tapasztalhatjuk ennek az elszalasztott lehetőségnek az eredményeit: magyar temetők meggyalázása, csendes magyar népirtás zajlik Erdélyben. Az EU és Szerbia közötti társulási megállapodás folyamán az EU-nak és a magyar külügynek érvényesíteni kell a kisebbségek védelmét. Az Unión nagy a nyomás, hogy a társulási megállapodások megkötésével és felgyorsításával az uniós csatlakozást elérhető célnak tüntessék fel a jelölt országoknak. Amíg a Jobbik támogatja például Horvátország, mint a feltételeket teljesítő ország csatlakozását, addig élesen ellenzi a Szerbia irányába tett további, elhamarkodott lépéseket. A további csatlakozási folyamat feltételeként a Szerbiában élő őshonos magyar kisebbség sokkal nagyobb fokú önrendelkezését, teljes területi és kulturális autonómiáját kell megszabni. Nem szabad elvetnünk annak a gondolatát sem, hogy a Délvidéken élő emberek népszavazás útján nyilváníthassák ki akaratukat területi hovatartozásuk ügyében, ezzel is valamelyest enyhítve a magyarság Trianonban elszenvedett felejthetetlen sérelmeit.
(Az ülést 10.25-kor felfüggesztik, és 10.30-kor újra megnyitják)
Elnök. – Tisztelt kollégák, engedjék meg, hogy körünkben üdvözöljem Yves Leterme miniszterelnök urat. Fél évvel ezelőtt mutatkozott be a belga elnökség. Most a belga elnökség eredményeinek áttekintése következik: jogalkotás, az Európai Külügyi Szolgálat, pénzügyi felügyelet, polgári kezdeményezés, költségvetés – mindezekről szó esik majd.
Üdvözlöm továbbá a körünkben megjelent Barroso elnök urat és valamennyiüket.
– A következő napirendi pont a Tanács és a Bizottság nyilatkozata a Tanács belga elnökségének áttekintéséről.
Yves Leterme, a Tanács soros elnöke. – (FR) Elnök úr, Barroso úr, nagytiszteletű kollégák, hölgyeim és uraim, noha ez némileg ide nem illőnek tűnhet az Európai Parlament üléstermében, felszólalásomat a nagy észak-amerikai gondolkodótól, Ralph Waldo Emersontól vett idézettel kezdeném, aki azt mondta, idézem:
a Tanács soros elnöke. – „Do not go where the path may lead. Go instead where there is no path and leave a trail”.
a Tanács soros elnöke. – (FR) Azaz: „Ne a járt úton haladj, hanem inkább abba az irányba indulj el, amerre még senki sem járt előtted, és te hagyj magad után lábnyomokat.”
Hölgyeim és uraim, az elmúlt hat hónapban, valamennyiükkel együtt pontosan ezt tettük. Hazám, Belgium a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően vette át az Európai Unió soros elnökségét.
Nem merészkedtünk ugyan teljesen ismeretlen területre, ez igaz, mégis ki kellett dolgozni az Európai Unió új Szerződésnek megfelelő új működésére vonatkozó kritériumokat, amely az Unió által saját maga számára létrehozott új intézmények révén valósul meg. Így a belga szokásokhoz, hazám szokásaihoz híven minden tőlünk telhetőt megtettünk azért, hogy lehetővé tegyük az intézmények optimális működését és a helyes precedensek kialakítását.
Hölgyeim és uraim, úgy érzem, kimondhatom, hogy a Lisszaboni Szerződés alapján szervezett Európai Unió ma működőképes, és jól működik. Az Unió felvértezte magát a pénzügyi ágazat felügyeletét célzó új eszközzel, amely reményeink szerint a jövőben megelőzi a jelenlegihez hasonló válságok kialakulását, amellyel még mindig küzdünk, hogy talpra tudjunk állni. Előrelépést értünk el a gazdasági kormányzás terén. Megállapodás született a 2011. évi költségvetésről, és ami a legfontosabb, e hat hónap során összesen közel negyven jogalkotási jellegű megállapodás jött létre a Parlament és a Tanács között.
Hölgyeim és uraim, azon elhatározásunk, hogy egyaránt tiszteletben tartjuk a Lisszaboni Szerződés szövegét és szellemiségét, az Unió jövőjére vonatkozó döntés, egy még szorosabb európai együttműködésbe való befektetés volt. Ennek megvalósítása érdekében elnökségünk idején két fő irányvonalat követtünk.
Először is, nem kívántuk saját magunkat előtérbe helyezni. Ehelyett programunkat, az öt prioritást tartalmazó belga programot beillesztettük az európai menetrendbe, a Bizottság programjába, az állam- és kormányfők által az Európai Tanács szintjén képviselt lendületes haladásba, a spanyol és magyar kollégáinkkal közösen alkotott hármas elnökség programjába.
(NL) Másodszor, hölgyeim és uraim, mivel nem szerettük volna a belga elképzelést ráerőltetni másokra, egy általam inkluzívnak nevezett elnökség mellett döntöttünk. Hatékonyan igyekeztünk a lehető legszorosabban együttműködni valamennyi európai intézménnyel, tiszteletben tartva a Lisszaboni Szerződés tartalmát és szellemiségét, miközben valójában csupán facilitátori szerepet töltöttünk be.
Minden féllel együttműködtünk, így például nyilvánvalóan a Parlamenttel és a Bizottsággal is, de ugyanúgy a Tanács új állandó elnökével, a főképviselővel és természetesen a tagállamokkal, ám úgy érzem, elmondhatom, hogy hivatali időnk során végig kiemelt figyelmet szenteltünk a Parlamenttel folytatott építő jellegű, nyitott szemléletű együttműködésnek, amely intézmény jogköreit az új szabályok jelentősen megerősítették.
Természetesen nincs helye túlzott elbizakodottságnak, de azt kell mondanom, hogy önökkel együtt gondoskodtunk arról, hogy ez a módszer sikeres legyen. Továbbá, hölgyeim és uraim, az Unió ma, jobban, mint korábban bármikor, az intézmények és a tagállamok közötti kölcsönhatást képviseli. Úgy vélem, hogy a módszer eredményes volt, és képes tovább működni, mivel eddig is és ezután is az eredményekre, nem pedig az imázsépítésre összpontosított. Ez igaz az elnökségünkre, de igaz egyúttal az Európai Parlamentre is, noha ezt önöknek kell megítélniük.
Elnök úr, hölgyeim és uraim, ezen a ponton mindazonáltal elismerésemet és hálámat fejezném ki a belga kormány, valamint a soros elnökség tisztét betöltő kollégáim nevében az önök által tanúsított együttműködésért. Úgy vélem, bátran mondhatom, hogy az elért megállapodásokat végül igen határozott többséggel fogadták el. Ez bizonyíték a viták színvonalára, valamint – és ezt az európai polgárok megnyugtatására mondom – arra, hogy Európa érdekeit állították középpontba, messze túllépve a nemzeti megfontolásokon.
E hat hónap azonban, hölgyeim és uraim, véget ért. Nyilvánvalóan nem merenghetünk a múlton. Az elkövetkező hónapokban és években minden eddiginél több tennivalónk lesz, hiszen az Unió és társadalmunk kivételesen nagy kihívásokkal néz szembe. Ezeket most röviden ismertetném.
Az első feladat természetesen az elmúlt hónapban megkezdett munka, nevezetesen a gazdasági kormányzás folytatásából adódik. E hat hónap kezdete óta közösen fáradozunk azon, hogy meghozzuk az euróövezetet sújtó válság leküzdéséhez szükséges intézkedéseket. Ugyanakkor nem elegendő az eddig nyilvánvalóvá vált tünetek orvosolása. Az euróövezet több országát is fenyegető veszélyek rámutattak, hogy a monetáris unió önmagában, gazdasági unió és erőteljesebb gazdasági kormányzás nélkül működésképtelen. Éppen ezért határozottan tovább kell mennünk a nagyobb mértékű gazdasági kohézió, a tagállamok egységesebb költségvetési, gazdasági és szociális politikái felé vezető úton.
A gazdasági kormányzás mindemellett megköveteli az uniós tagállamok költségvetési és strukturális politikáinak szigorú nyomon követését. Maradéktalanul ki kell használnunk az e célból létrehozott európai szemesztert. Nem elég, ha a költségvetési fegyelem helyreállítása nem kötelező erejű cél; annak ellenőrizhetőnek és szükség esetén európai szinten végrehajthatónak kell lennie. Világos, hogy ez a fegyelem nem öncélú; a rendezett államháztartás nélkülözhetetlen ahhoz, hogy ismét a fenntartható növekedés, a polgáraink számára munkahelyeket teremtő hiteles növekedés útjára lépjünk. Ezek a munkahelyek természetesen nélkülözhetetlenek saját, egyedi európai szociális modellünk megőrzéséhez, amely kéz a kézben jár a politikai és gazdasági szabadsággal, a társadalmi szolidaritással és a környezetvédelmi felelősségvállalással.
a Tanács soros elnöke. – (DE) Az Uniónak igénybe kell vennie az újonnan bevezetett eszközöket, hogy hatékonyan ellenőrizhesse a pénzügyi piacokat. Ezek az eszközök a tervek szerint ez év végéig működésbe lépnek. Erre mindenképpen szükség van a további piaci zavarok megelőzéséhez.
Gazdasági konvergencia, a nemzeti költségvetési és strukturális politikai lehetőségek nyomon követése, a pénzügyi piacok ellenőrzésének új eszközei – mindezek azt a benyomást kelthetik, hogy az uniós apparátus egyre ormótlanabbá és bonyolultabbá válik. Természetesen számíthatunk rá, hogy a tagállamok nemzeti politikai döntéseinek szigorúbb figyelemmel kísérése elkerülhetetlen viták és súrlódások forrása lehet. Ez azonban nem szabad, hogy eltántorítson bennünket, hiszen mindez az európai integráció szerves részét képezi.
A második terület, ahol ezt el kell érnünk – ahol meg kell őriznünk a lendületet – az az Uniónak a világban betöltött szerepe. Itt némi haladás történt. Az önök összehangolt előkészületeinek és egységes fellépésének köszönhetően ténylegesen megerősítettük a G20 csoportban betöltött pozíciónkat. Az elmúlt hónapokban az Unió világszerte megkezdte diplomáciai képviselete kiépítését. Ezek örömteli lépések, ám további konszolidációra szorulnak.
Igaz, az Európai Unió a világot érintő legtöbb problémát illetően egységes hangon szólal fel, ám a szavak nem elegendőek. Az Uniónak erőteljesebb befolyást kell szereznie, képesnek kell lennie a határozott fellépésre és arra, hogy e többpólusú világban a befolyás és hatalom valódi pólusává váljon.
Harmadszor, meg kell oldani az Unió pénzügyi tervének kérdését. Kétségtelen, hogy a kormányoknak jelenleg nem áll módjukban az uniós költségvetésnek nyújtott hozzájárulásuk számottevő növelése, ám a hosszú távú pénzügyi kilátásokról szóló vitát nem kerülhetjük el.
A Parlament ígéretet kapott arra, hogy konzultációkra kerül sor az unió jövőbeni finanszírozásának elgondolásáról, valamint a módszerekről és eszközökről. Az Unió nem élhet napról-napra: hosszú távú tervre van szüksége.
Végül, de nem utolsó sorban el kívánom mondani, hogy mindezen feladatokat csak akkor tudjuk megoldani, ha minden korábbinál jobban hiszünk saját magunkban. Az elkövetkező években ránk váró kihívás kapcsán a francia gondolkodó és író, André Frossard szavait idézném. Először franciául mondom el, majd tolmácsolom:
a Tanács soros elnöke. – (FR) „Európa jól teszi, hogy közös politikával és valutával kívánja felvértezni magát, elsősorban azonban lelke kell, hogy legyen.”
„Európa jól teszi, hogy közös politikával és valutával kívánja felvértezni magát, elsősorban azonban lelke kell, hogy legyen.”
Tisztelt kollégák, valóban szükségünk van lélekre. Hinnünk kell magunkban és az eddig elért eredményekben, nem pedig elnézést kérni azért, akik és amik vagyunk. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az Unió – a mi Uniónk – a piac, a valuta, az intézményrendszer kialakulása előtt egy vízió, egy hit, egy álom volt. Az oly sok háború által megtépázott kontinens békéjének álma.
Úgy hallottam, kissé ódivatúvá vált, hogy a békét emlegetjük a háborút nem ismerő fiatal európai generációnak. Csak annyit mondhatok: „Nézzenek körül.” Nézzék például azokat a menekülteket, akik háború, fegyveres konfliktusok és zsarnokság elől menekülnek hozzánk. Ezek a menekültek egészen biztosan nem veszik semmibe az eredményeinket, vagyis azt, hogy szinte a kontinens egészén békét és biztonságot teremtettünk. Ezek a menekültek – ezek az emberek – a világon másutt élő sok emberhez hasonlóan azokra a jogokra és szabadságokra vágynak, amelyeket polgáraink közül túlságosan sokan maguktól értetődőnek vesznek.
Bár az Unió a békéről szól, legalább ennyire szól a szabadságról, a demokráciáról, az alapvető polgári jogokról és a jogállamiságról, mind polgáraink, mind az ide bevándorlók számára. Hiszünk abban, hogy mindenkinek joga van az emberi méltósághoz, ami egy büszkén és nem megalázkodóan élt életet jelent, valamint hiszünk a gondolkodás- és szólásszabadságban és a szabad vallásgyakorlásban.
Egy sokat idézett nyilatkozatában Jean Monnet úgy fogalmazott, hogy semmi sem lehetséges emberek nélkül, de semmi sem tartós intézmények nélkül. Ez ma ugyanannyira igaz, mint amikor elhangzott, más részről azonban az is igaz, hogy az intézmények elsorvadnak, ha azokat nem szilárd meggyőződéssel rendelkező emberek vezetik. Nem szabad elfelejtenünk, hogy polgáraink csak akkor tartanak velünk, ha kínálunk számukra egy jövőképet: ha kínálunk számukra egy álmot.
Befejezésképpen sok sikert kívánok Magyarországnak most, hogy átvette a soros elnökség stafétabotját. Biztos vagyok benne, hogy tovább viszik a béke európai álmának, a szabadság európai álmának és egy még erősebb Unió céljának ügyét.
(Taps)
José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – (FR) Elnök úr, Leterme úr, hölgyeim és uraim, hatékonysággal és összpontosítással, pragmatizmussal és közösségi szellemmel az Unió csodálatunkra és elismerésünkre érdemes jelentős előrelépéseket tett a belga elnökség idején.
Az Európai Bizottság nevében őszintén gratulálni szeretnék Leterme miniszterelnök úrnak, kormányzati csapata egészének, az igazgatásnak és valamennyi belga polgárnak, akik mindent megtettek az elnökség sikerének biztosításáért.
Kiváló és nagyszerű elnökség volt ez az Európai Unió jövője szempontjából érzékeny és erőt próbáló időszakban. Ritkán álltak előttünk ilyen jelentős kihívások és ritkán volt még ennyire életbevágó a problémák megoldása. Az őrjöngés hosszú hónapjai során – ha megbocsátanak a kifejezésért – a belga elnökség rendíthetetlenül kitartott az európai politika ösvényén. Fellépéseit minden esetben az Európai Unió létének alapvető értelmét, vagyis az átfogó európai érdeket szolgáló általános szolidaritást figyelembe véve hajtotta végre. Tetteinek köszönhetően felvázolhattuk azt az útvonalat, amely leginkább alkalmas elsődleges céljaink: a stabilitás és a munkahelyteremtő növekedés újraindításának elérésére.
Néhány hónapig Európa továbbra is a pénzügyi válság és az államadósságok terén zajló fejlemények őrült ritmusát követte. Az euróövezet jövője és az övezet védelme iránti elkötelezettségünk az érdeklődés középpontjába került. Amikor azt mondjuk, hogy minden tőlünk telhetőt meg fogunk tenni az euróövezet egésze stabilitásának megőrzéséért, ezek nem maradhatnak üres szavak. Mindez nem több és nem kevesebb, mint a közös sorsunk védelmét célzó határozott politikai akarat megnyilvánulása. Az euróövezet jövője és az Európai Unió jövője egyazon érme két oldala. Azt szeretnénk, ha ez a jövő saját generációnk és az elkövetkező generációk számára is stabil és virágzó lenne. Mindig is ez volt, és a továbbiakban is ez lesz az európai integráció és a közösségi szellem lényege.
Azok az alapvető reformok, amelyek mellett elköteleztük magunkat, azt jelzik, hogy maradéktalanul tisztában vagyunk az Európai Unió előtt álló nehézségekkel. Alkalmazkodnunk kell a gyorsan változó globalizált világ új politikai, gazdasági és stratégiai valóságához. Mindezt úgy kell elérni, hogy közben megerősítjük értékeinket, védjük érdekeinket, valamint a nemzetközi színtéren növeljük hitelünket és befolyásunkat.
E folyamat középpontjában az európai gazdasági kormányzás megerősítése és a makrogazdasági egyensúlytalanságok kezelése terén hozott alapvető döntések állnak. Nem lehetőségekről, hanem kötelességről van szó. Bízom benne, hogy e hathónapos időszak során az Európai Parlament és a Tanács elfogadja a gazdasági kormányzásra vonatkozó javaslatokat.
A lényegi kérdés nem az, hogy az európai politika érdekeltjei közül ki kerül ki győztesként vagy vesztesként, hanem az, valamennyien készen állunk-e a kölcsönös előjogainkat maradéktalanul tiszteletben tartó együttműködésre. A kérdés alapvetően az, hogy az Európai Unió egésze győztesként vagy vesztesként kerül-e ki ebből a helyzetből. A válasz egyértelmű: ha nem erősítjük meg gazdasági kormányzásunkat, valamennyien elbukunk, mind az euróövezeten belül, mind az Európai Unió többi részén.
Ha nem erősítjük meg gazdasági kormányzásunkat, elveszítjük az európai stabilitásért, növekedésért és foglalkoztatásért vívott küzdelmet. Ha nem erősítjük meg gazdasági kormányzásunkat, a jelenlegi erős láncszemek később gyenge láncszemekké válhatnak. És ha nem erősítjük meg gazdasági kormányzásunkat, elveszítjük a nemzetközi színtéren szerzett hitelünket.
Noha a kormányzás és a makrogazdasági egyensúlytalanságok problémája egyben világszintű probléma, amelyekről többek között a G20-ak csoportja is tárgyal, hogyan őrizhetnénk meg hitelünket és befolyásunkat nemzetközi partnereinkkel szemben, ha e problémákat még uniós szinten sem vagyunk képesek megoldani? Amikor ezt mondom, minden szavamat körültekintően hangsúlyozom: az Európai Unió számára mindez egzisztenciális kérdés. Vagy Unióként lépünk fel és érvényesítjük akaratunkat, vagy tétlenek maradunk, és hagyjuk, hogy marginalizálódjunk. Valójában közös sorsunk forog kockán.
Szerencsére az önérvényesítés irányába haladunk. Ezért a legőszintébben gratulálni szeretnék a belga elnökségnek. A szeptember 17-i ECOFIN Tanács alkalmával elért megállapodás eredményeképpen új gazdasági kormányzási ciklusok jöttek létre, az úgynevezett európai szemeszter. Az első lépésre az elmúlt héten került sor az Európai Bizottság által készített éves növekedési jelentés bemutatásával, amelyből egyértelműen kiderül, hogy erőfeszítéseinket három területre kell összpontosítanunk: a makrogazdasági stabilitás megerősítésére – különösen szigorú költségvetési konszolidáció révén –, a strukturális reformra és a munkahelyteremtő növekedésre.
Figyelemre méltó sikert értünk el a pénzügyi felügyelet terén is, elsősorban a pénzügyi felügyelet új európai szerkezetének elfogadása által, amely 2011. január 1-jén az Európai Rendszerkockázati Testület és a piacokkal, a bankokkal, illetve a biztosítással foglalkozó három új pénzügyi felügyeleti szerv létrehozásával egy időben lépett életbe.
E hat hónapban továbbá megállapodást kötöttünk a spekulatív alapok és egyéb alternatív befektetési alapok kezeléséről és a hitelminősítő intézetekről. Polgáraink számára a megszorító intézkedések nem elvont fogalmat, hanem mindennapi életük kíméletlen realitását jelentik. Európa-szerte rengeteg aggodalom és nyugtalanság, egyúttal azonban nagy elvárások is övezik azt, hogy a túlságosan régóta halogatott reformok végre megvalósuljanak, hogy az európai dimenzió a megoldás szerves részévé váljon, és hogy Európa megvédje saját projektjeit, értékeit és érdekeit a világgal szemben.
Fontos tehát minél szélesebb körben megismertetni a lakossággal az Unió által egy olyan növekedés helyreállítása érdekében tett intézkedéseket, amely fenntartható és munkahelyeket teremt, valamint igazságosabb és környezetbarátabb európai társadalmat képes kialakítani.
Kiemelnék még egyéb eredményeket is, különösen a külpolitika és a külkapcsolatok terén. Ezek egyike a Dél-Koreával október 6-án aláírt szabadkereskedelmi megállapodás, amely egész egyszerűen az Európai Unióban valaha kötött legambiciózusabb kereskedelmi megállapodás, amely későbbi kétoldalú kereskedelmi megállapodásaink mércéje kell, hogy legyen.
Néhány borúlátó várakozással ellentétben Cancúnban szintén sikerült előrelépni az éghajlatváltozás elleni küzdelem többoldalúvá tétele felé. A cancúni konferencia arra is rámutatott, milyen fontos az elnökség és a Bizottság közötti együttműködés ahhoz, hogy Európa egységes és jól hallható hangon szólaljon fel a nemzetközi színtéren.
A gyakorlati eredményeket illetően elismerésemet fejezném ki a belga elnökség idején a közlekedési ágazatban az Eurovignette aktával kapcsolatban elért megállapodásért is. Polgáraink számára ez rendkívül fontos.
Elismeréssel adóznék továbbá a belga elnökségnek azért a példaértékű eljárásért, amelynek révén lehetővé tette a Lisszaboni Szerződés főbb újításainak tiszteletben tartását és végrehajtását. Minden tárgyalási tudományát latba vetette, méghozzá lenyűgöző eredménnyel, a Szerződés új költségvetési szabályai által meghatározott 2011. évi európai uniós költségvetésről folytatott nehéz vita során. Az európai szellemiség és kompromisszumos kultúra egyik legkiválóbb példája volt ez. A Bizottság büszke rá, hogy hozzájárulhatott ehhez az eredményhez.
A Parlamenttel szemben rám rótt kötelezettségeket teljesítve holnap kezdő ülést tartok az Európai Parlament elnöke, Buzek úr és a Tanács soros elnökségét betöltő Orbán miniszterelnök úr részvételével, amelyen a költségvetési kérdésekben szükséges további lépésekről esik majd szó.
2010 gyakran nehéz, és időnként rendkívül erőt próbáló év volt. Összességében ugyanakkor igen eredményesnek bizonyult. Az európai integráció kérdését a két ország, Belgium, és természetesen Spanyolország elnöksége alatt tudtuk előrébb vinni. Ebben látom az Unió erejét és intézményeink megfelelő működését. Most a trojka harmadik tagján, Magyarországon a sor, hogy ezt a lendületet megőrizze.
Az elmúlt év során hozott jelentős döntések bizonyítják, hogy valamennyien, a Parlament, a Tanács, a Bizottság és a tagállamok is tisztában vannak azzal, mit kell tenniük Európa stabil és virágzó jövőjének biztosítása érdekében. Ha tudjuk, mi a dolgunk, akkor haladéktalanul cselekednünk is kell. Már elmondtuk, hogy megvan bennünk erre az akarat; most meg kell mutatnunk, hogy valóban képesek vagyunk anélkül eleget tenni politikai kötelezettségvállalásainknak, hogy felhígítanánk és meggyengítenénk azokat, és hagynánk, hogy megtévesszenek bennünket a talpra állás bizonytalan jelei.
Meg kell erősíteni intézkedéseinket, megmutatni, hogy azok nem a piaci válság nyomására tett válaszlépések, hanem sokkal inkább azon szándékunk határozott megnyilvánulásai, hogy közös életünk a béke, a szolidaritás és a szabadság Uniójában valósuljon meg.
Jean-Luc Dehaene, a PPE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, a belga elnökség méltán kapott minden részről elismerést. Ön és kollégái, miniszterelnök úr, figyelemre méltó eredmények sorát tudhatják magukénak. Az egyes eredményekhez fűzött észrevételek helyett különösen hangsúlyozni szeretném azt az „aranystandardot”, amelyet az elnökség számára állítottak. A Tanács belga elnöksége ugyanis végeredményben az első olyan elnökség volt, amely teljes hivatali idejét a Lisszaboni Szerződés új intézményi keretében töltötte. Ez önmagában is kihívást jelentett.
A Szerződés radikálisan átalakította az intézményi keretet, ahogyan azt az előző ülésszakban készített jelentésemben is említettem. Az Európai Tanács és a Tanács így mostantól egyértelműen két külön intézményként működik, mindkettő saját, önálló elnökséggel. Egy további újdonság, hogy a Szerződés pontosan ugyanazt a szövegezést alkalmazza a Tanács és a Parlament mandátumának leírásakor. Elkerülhetetlenül az a benyomásunk, hogy a Tanács egyes tagjai nehezen alkalmazkodtak a Parlament és a Tanács közötti új kapcsolathoz. Ez a költségvetési vita során nyilvánvaló volt.
A belga elnökségről azonban ez nem mondható el. A Bizottsággal és a Parlamenttel folytatott megbeszélések során erőfeszítéseit elsősorban az európai jogalkotási program megvalósítására fordította. Ennek során az európai prioritások minden esetben kiemelt szerepet kaptak. Részben ez is magyarázza a belga elnökség sikerét. A korábbi elnökségek túlságosan gyakran arra törekedtek, hogy nemzeti prioritásaikat érvényesítsék az európai intézményekkel szemben. Most nem ez történt, ezért Európa valódi haladást ért el az elnökség idején. A belga elnökség során lezajlott nehéz költségvetési vita szintén kijelölte a követendő irányt az Unió előtt álló legnehezebb feladatok egyikével, azaz az új pénzügyi keret létrehozásával kapcsolatban. Belgium ígéretet kapott a korábbi elnökségektől arra vonatkozóan, hogy a Parlamentet bevonják a többéves pénzügyi keretről folyó vitába. A Bizottság saját részéről vállalta, hogy a többéves tervről szóló javaslata keretében javaslatokat fogalmaz meg az Unió saját forrásaira vonatkozóan, és elengedhetetlen, hogy ezt meg is tegye. A Parlament ezért gondoskodni fog arról, hogy mind a Bizottság, mind pedig a későbbi elnökségek eleget tegyenek e kötelezettségvállalásoknak.
Hannes Swoboda, az S&D képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, Leterme miniszterelnök úr, tisztelt soros elnökségi tagok, Barroso úr, ezen a héten alkalmunk nyílt rá, hogy összehasonlítsunk két elnökséget: azt, amelyik véget ért, és azt, amelyik nemrég kezdődött. A belga elnökséget illetően azt kell mondjam, kiváló munkát végeztek – ezért hálás köszönet illeti őket. Mindezt nehéz körülmények között vitték véghez – belpolitikai helyzetük nem éppen egyszerű, a Lisszaboni Szerződés természetesen új, és még az Európai Tanáccsal való viszony sem teljesen problémamentes. A belga elnökség ugyanakkor egyértelműen Európát állította a középpontba. Előbbre kívánta vinni Európa ügyét.
Ezzel szemben a magyar elnökség – legalábbis mostanáig – olyan elnökség benyomását kelti, amely inkább belügyeire koncentrál, vagyis arra, hogy hazájában megtartsa hatalmát, elsősorban a rendkívül ellentmondásos médiatörvénnyel összefüggésben, amelyet egy későbbi időpontban szintén megvitatunk majd. Bízom benne, hogy Orbán úr figyelmesen megvizsgálja, hogyan zajlott a belga elnökség, és talán bizonyos mértékben követni fogja a példájukat.
Leterme úr, ön említette a gazdasági kormányzást. E tekintetben teljes mértékben támogatom a Barroso úr által elmondottakat. A jelenlegi egy „vagy-vagy” helyzet. Vagy ismét válságkirobbantó fejlemény történik Európában – és nem csupán az euróövezetben –, vagy kísérletet teszünk a valamennyi tagállam közötti együttműködésen, egyúttal azonban a határozott bizottsági fellépésen is alapuló hatékony gazdasági kormányzás megteremtésére. Barroso úr, tudja, hogy ebben a kérdésben maradéktalanul számíthat a támogatásunkra. Ezen a területen számottevő haladást ért el, Leterme úr, de most tovább kell mennünk, és meg kell tennünk a következő lépéseket.
Azt mondta, hogy a fő kérdés az adóügyi, költségvetési és szociálisügyi együttműködés. Ezzel el is érkeztem a második területhez, ahol a belga elnökség kiemelkedően teljesített, ez pedig nem más, mint a szociális dimenzió. Úgy gondolom, valamennyiünk érdeke – noha talán a hangsúlyok máshol vannak –, hogy ezt a szociális dimenziót megfelelően megerősítsük. A szociális Európa nem azt jelenti, hogy a legutolsó ügyet is az európai szociálpolitikai szférában kell megoldani; sokkal inkább azt, amiről ön is beszélt, és amit a szegénység elleni küzdelemben elértek. Felháborító azt látni, hogy a szegénység ma bizonyos mértékben még emelkedik is Európában. Ugyanez vonatkozik arra is, amit a jövedelmek egyenlőtlen elosztásának növekedéséről mondott. Elnökségük idején egyértelművé tették, hogy ez nem csupán szociális, hanem egyben gazdasági kérdés is. A szegénység és a társadalmi egyenlőtlenség fokozódásával csökken a versenyképesség. Ezt gazdasági, pénzügyi és gyakorlati bizonyítékok támasztják alá. Az ön által elmondottak nagyon fontosak.
Fontos továbbá mindaz, amit a polgárközelibb Európáról hallottunk. Šefčovič úrral és a Tisztelt Ház képviselőivel közösen kézzelfogható eredményeket értek el az európai polgári kezdeményezés megvalósítása terén. Amennyiben az Európa-párti erők megfelelően alkalmazzák, fontos lépést jelenthet afelé, hogy Európát közelebb hozzuk polgáraihoz.
Természetesen a jövőben is minden jót kívánunk Belgiumnak. Nem elhanyagolható, hogyan viselkednek a szereplők a politikai színtéren. Bízom benne, hogy Belgiumban valamennyi politikai erő törekedni fog egy valódi konszenzus kialakítására. Nehéz megértetni egy válság sújtotta régió lakosaival, hogy egyszerűen egyetértésre kell jutniuk, hogy egyszerűen csak együtt kell működniük fontos ügyekben, amikor ez Belgiumban – az Európai Unió szívében – nem lehetséges.
E tekintetben minden jót kívánok önöknek. Az önök elnöksége sok szempontból példaértékűnek tekinthető. Bízom benne, hogy a későbbi elnökségek követni fogják ezt a példát.
(Taps)
(A felszólaló beleegyezett, hogy egy „kék kártyás” kérdést intézzenek hozzá (az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdése.)
Krisztina Morvai (NI). – Elnök úr, azt kérdezném Swoboda úrtól, hogy veszi a bátorságot, hogy a magyar elnökséget bírálja, tekintve, hogy az még csak most kezdődik. Még csak nem is tud róla semmit. Miért nem kritizálja inkább a Szocialista Képviselőcsoportban ülő elvtársait, akik saját népükre lőttek az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulóján, és akik önkényesen több száz embert bebörtönöztek? Őket kellene megkérdeznie, és kritizálnia.
Hannes Swoboda (S&D). – Elnök úr, ismerem az ilyen jellegű érvelést, amely szerint a kormány bírálata az adott nép bírálata. Korábban saját hazámban is hasonló volt a helyzet.
Tisztázzuk a dolgot. A vitát nem mi kezdtük. A magyar kormány volt az, az – általam már említett – vitatott törvénnyel. Ezt a törvényt számos magyar polgár is ellenzi, akik megszenvedték a kommunizmust és a náci elnyomást. Attól tartanak, hogy szólásszabadságuk veszélybe került. Ezt a problémát kellene rendezni.
Guy Verhofstadt, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, azt javaslom, hogy a magyar elnökségről holnap vitázzunk. Nem szabad összemosnunk az egyes kérdéseket, máskülönben Leterme miniszterelnök úrnak az új magyar médiatörvényről kellene véleményt mondania, és nem hinném, hogy ez az ő feladata.
A Parlament szerepe, hölgyeim és uraim, a jogalkotás és a folyamat nyomon követése, ami ezért azt is jelenti, hogy ha a történések rossz irányt vesznek vagy kedvezőtlen helyzet alakul ki, akkor kritikusnak kell lenni, siker esetén pedig azt el kell ismerni. Azt mondhatjuk, hogy a belga elnökség nagyszerű volt, egyenesen kiváló, és hogy ez a siker sok ember: a belga kormány, de számos diplomata, az állandó képviselő, a helyettes állandó képviselő és mindazok erőfeszítéseinek is köszönhető, akik nap mint nap e siker érdekében dolgoztak.
Olyan siker ez, amelyet senki sem várt, mivel, miniszterelnök úr, valamennyien minduntalan ugyanazzal a kérdéssel szembesültünk választóink részéről: hogyan képes egy ügyvivő kormány sikeres elnökséget lebonyolítani? Véleményem szerint most először volt valódi európai kormányunk, ez a kormány ugyanis kizárólag az európai ügyekkel és az európai problémákkal foglalkozott, és nem vonták el a figyelmét tagjainak saját nemzeti ügyei.
Ez szinte felhívás a többi kormány számára, hogy az Európai Unió elnökségének átvételekor alakítsanak ügyvivő kormányt annak érdekében, hogy hat hónapon át Európára összpontosíthassanak ahelyett, hogy alkalmanként helyet szorítanak neki az egyéb kérdések között.
Úgy gondolom, hogy a belga elnökség sikerének egy fő oka van (nézzük meg a pénzügyi felügyeletet, a kockázatitőke-alapokat, a hitelminősítő intézeteket): az, hogy ez az elnökség rájött, hogy az új Szerződés értelmében a „több Európa” irányába kell elmozdulnunk, és hogy a Tanácson belül a „több Európa” megvalósítására törekedett. Ez nem minden elnökségről mondható el. Jean-Luc Dehaene-nek igaza van, amikor azt mondja, hogy számos tagállam továbbra sincs tisztában azzal, hogy megváltoztak a játékszabályok.
A játékszabályok megváltoztak, és a belga elnökség volt az első, amelyik ezt megértette. Ha olyan megállapodás született az európai felügyeletről, amellyel végül elértük az Európai Parlament célkitűzéseit, annak az az oka, hogy a belga elnökség közölte tanácsi kollégáinkkal: „Ez nem fog működni, európai megoldásra van szükség”, ami éles ellentétben állt a pénzügyminiszterek által 2009 decemberében kidolgozott megoldással.
Ugyanezt mondanám az európai szabadalomról is. Ez volt aztán csak az igazi áttörés, elnök úr. Felkérném önöket és valamennyi képviselőt, hogy mihamarabb adjanak zöld utat e szabadalom számára az Európai Parlamentben, hogy 20 év után végre valósággá válhasson az európai szabadalom.
Isabelle Durant, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, amint azt mások már említették, egyértelmű, hogy ez idáig a belga politikaalkotók jobban teljesítettek külföldön, mint saját hazájukban. Ezt mindenesetre üdvözlöm, és gratulálok önöknek. A belga csapat kiváló munkát végzett, ami rendkívül örömteli.
Ezenkívül úgy vélem, hogy az egyes Tanácsokban az önök által tapasztalt ellenállás hasonló a belga vitában tapasztalható ellenálláshoz: a szolidaritás, az átcsoportosítások, a visszavonáshoz vagy a hozzájáruláshoz kapcsolódó ügyek mind olyanok, amelyeket Belgiumban igen jól ismerünk, és amelyekkel önök a Tanácsban találkoztak.
Ezenkívül, Barroso úr, mivel ön csodálatát és elismerését fejezte ki, a jövőben valamikor az Európai Unió talán lökést vagy egy kis segítséget adhatnak Belgiumnak ahhoz, hogy elmozduljon a helyes irányba. Tekintve, hogy Belgium segítséget nyújtott az Európai Uniónak, talán az Unió segíthetne Belgiumnak kimozdulni az államszövetségi holtpontról.
Ami a többit illeti, visszatérve néhány konkrét kérdéshez, miniszterelnök úr, elsősorban a költségvetés kérdéséhez, az elnökség végeztével mindenki nagyobb felelősséget visel, mint annak kezdetekor. Ezért költségvetési szempontból véleményem szerint kétségtelenül nem voltunk elég bátrak, mivel nem támogattuk a pénzügyi forrásokról szóló egyezményre irányuló javaslatot. Ugyanakkor a saját források ügye központi kérdés lesz az elkövetkező hónapokban, és nagymértékben számítok Belgiumra – amely, ha úgy tetszik, visszanyeri szólásszabadságát, hiszen immár nem a tagállamokat képviseli, hanem saját nevében szólal fel – hogy előrevigye ezt az ügyet.
A második fontos kérdés az európai választókörzet. A Tanácsnak valamikor a jövőben mindenképpen foglalkoznia kell majd ezzel. Tisztában vagyok vele, hogy Belgiumban vannak, akik ellenzik a szövetségi választókörzet ötletét, de úgy gondolom, az szükséges, és Belgium talán éppen a hazai tiltakozók miatt törekszik rá ennyire európai szinten. Az európai választókörzet rendkívül hasznos lenne a tekintetben, hogy biztosítaná az Európai Unió úgynevezett „lelkét”, vagyis azt a tényt, hogy itt az európai polgárok egészen egyszerűen olyan polgárnak tekinthetik magukat, akik nem csupán a nemzeti képviselőkre szavazhatnak. Úgy gondolom, ez rendkívül fontos ügy.
A harmadik kérdés pedig, amelyet említettek, a polgári kezdeményezés. E tekintetben is határozottan számítok Belgiumra a végrehajtási folyamat felgyorsításában. Fontos eszközről van szó a gazdasági kormányzás valamennyi reformjával együtt, és bízom benne, hogy Belgium hozzájárulhat ahhoz, hogy a folyamat gyorsabban és eredményesebben valósuljon meg.
Derk Jan Eppink, az ECR képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, az elmúlt hat hónapban Belgium bebizonyította, hogy méltó az elnökségi tisztségre. Nem is gondolnánk, hogy a hivatalban lévő belga kormány lemondott. Amikor megvizsgálom azokat az aktákat, amelyek értékelését hivatott vagyok elvégezni, a mérleg pozitív. A kockázati tőke szabályozásáról szóló megállapodás, a pénzpiacok felügyeletéről szóló rendelet és a 2011. évi költségvetés. Belgiumot és Európát egyaránt jól ismerem. Az európai politika a belgiumi politika kiterjesztése, nagyobb célokkal. Magában foglalja a párbeszéd és hosszú ebédek keretében születő kompromisszumok keresését, és szükség esetén némi finom hízelgést az eredmények elérése érdekében.
Néhányan ezért úgy vélekednek, hogy Belgium Európa kicsinyített mása. Éppen ebben rejlik a veszély Európa számára, mivel maga a belga rendszer már képtelen ígéretek alapján működni. A folyamatban Leterme úrnak még örököse sincs. Ha Belgium Európa jövője, akkor fel kell tennünk magunknak a kérdést: miért rúgja az utolsókat a belga rendszer? Miért bomlik fel lassan?
Ennek magyarázata véleményem szerint az, hogy Belgium transzfergazdaságot hozott létre, amelyet már nem képes fenntartani. A szolidaritás nevében Flandriából Vallóniába és Brüsszelbe irányuló pénzforgalmat hoztunk létre, de, Barroso úr, ha a szolidaritás egyirányú, akkor az emberek elidegenednek egymástól, és Belgiumban most pontosan ezt tapasztaljuk.
Európában jelenleg éppen egy transzfergazdaság létrehozásán fáradozunk. Ennek eredményeképpen máris visszaéltek az euróval. Most eurókötvényeket kívánnak bevezetni. Verhofstadt úr nap mint nap emlékeztet erre felhívásaiban. Nézzük meg az uniós Sürgősségi Alapot, amely kezd egy Ponzi-rendszerre hasonlítani. Először még átmeneti volt, majd állandóvá vált, most pedig egyre több és több pénzt kell belepumpálnunk. Mindennek többek között a versenyképesség esik majd áldozatául, mivel csökkeni fognak Európában a külföldi befektetések. Azoknak, akik kíváncsiak a jövő Európájára, elég, ha megnézik a mai Belgiumot! Elképzelhetjük, amint a Flandria szerepét betöltő Németország így szól: „Nem szeretnénk továbbra is mindenki más helyett fizetni.” Néhányan önök közül nevetni fognak ezen, de a veszély közelebbi, mint gondolnánk. Legyen ez figyelmeztetés valamennyiünk számára.
Leterme úr, mindig is rendkívül nagyra tartottam önt. Sok sikert kívánok mindahhoz, amivel a későbbiekben foglalkozni fog, bár attól tartok, Belgium még egy ideig megtartja önt jelenlegi pozíciójában.
Patrick Le Hyaric, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, Leterme úr, noha teljes mértékben elismerem, hogy a válság legnehezebb időszakában töltötték be az Európai Unió elnökségét, mindazonáltal utalt rá, hogy a szociális kérdéseket prioritássá fogják avatni, és bejelentette, hogy kidolgozzák a közszolgáltatások védelméről szóló alapokmányt.
Ezen a téren semmit nem tettek. Nem csak hogy nem született kezdeményezés az általános érdekű szolgáltatások védelméről, de a megerősített Stabilitási Paktum keretében ma aggasztó spirálba lépünk, amelyen belül a tagállamok, a pénzügyi piacok keselyűi és hitelminősítő intézeteik adósságának csökkentése érdekében a tagállamok értékesítik közjavaikat, amelyek pedig az igazságosság és az egyenlőség szempontjából értéket képviselnek.
Ami a szociális kérdéseket illeti, a Parlament lankadatlan éberségére volt szükség ahhoz, hogy elhárítsa a tehergépjármű-vezetők munkaidejének növelését vagy a Bolkenstein irányelv bővített változatú, úgynevezett „egységes vezetői engedély” projektjét.
Az elmúlt év a szegénység elleni küzdelem európai éve volt. Az Európai Unióban eggyel sem csökkent a szegények száma, valójában egyre több van belőlük! Fel kell továbbá ismerni, hogy a válságellenes intézkedések nem hatékonyak, mert eltékozolják a szociális jogokat.
Az elfogadott stratégiából az következik, hogy folyamatosan meg kell nyugtatnunk a csökkentett tőkeadóztatás miatt, valamint a vásárlóerő visszaesése és a megszorítások – ezt a szót először Barroso úrtól hallottam – nyomán bekövetkező lassabb növekedés miatt súlyos adóssággal küzdő tagállamok hitelezőit. E célból pedig most a nemzeti parlamentek helyett, előzetesen ellenőrizni kívánják a tagállamok költségvetéseit.
Titokban kezdeményezték az európai szerződések felülvizsgálatát, amelyekről tegnap azt mondták, hogy kikezdhetetlenek. Ennek ellenére több ízben sem voltak hajlandók vitára bocsátani egy, a tőkemozgásokra kivetett adóból és a tőkeadóztatás alulról felfelé irányuló harmonizációjából finanszírozott szociális és környezetvédelmi fejlesztési alap, az Európai Központi Bank által a tagállami adósságok visszavásárlását célzó pénzteremtés, valamint a jogérvényesülés és a társadalmi haladás szempontjából nélkülözhetetlen közszolgáltatások létrehozásának kérdését.
Miniszterelnök úr, ön elnöksége kezdetén azt mondta, hogy egy józan elnökséget szeretne, ami igazán tiszteletre méltó. Fel kell azonban ismerni, hogy az elnökség idején a pénzügyi piacok és a nagy érdekelt felek kedvében jártak. Az emberek egyre inkább szegénységbe süllyednek.
Niki Tzavela, az EFD képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök úr, először is mindenkinek, és különösen a Bizottságnak, a Parlament Elnökségének és valamennyi képviselőnek boldog újévet szeretnék kívánni ebben az előreláthatólag igen nehéz évben. A Bizottság elnöke, Barroso úr által dobott kesztyűt felvéve lenne egy futó észrevételem, azt mondta ugyanis, hogy a globális gazdasági kormányzás keretében segítséget kell nyújtanunk számára ahhoz, hogy bebizonyítsa, mi is valójában Európa. Európa egy egységes gazdasági, kulturális és talán politikai erő is. Éppen ezért valamennyiünknek támogatnunk kell a Bizottságot azért, hogy Európa a továbbiakban is jelentős erőt képviseljen.
Ami a belga elnökséget illeti, általános vélekedés, hogy igen sikeres elnökségen vagyunk túl. Két megjegyzést fűznék az eddig elhangzottakhoz, amelyekről még nem esett szó, és amelyek a belga elnökség sikerének lényegi elemei. Először is, Belgium teljes mértékben európai módon járt el, azaz követte a Bizottság és az Európai Parlament menetrendjét. Az elnökségek ezeket legtöbbször nemzeti kérdésekkel egészítik ki. Belgium követendő példát állított, és bebizonyította, hogy Európa vagyunk, és követjük a Bizottság által meghatározott menetrendet. Nem törekedett saját programjának megvalósítására. A belga elnökség második elismerésre méltó jellemzője az általa alkalmazott modell volt; a Tanács, az Európai Parlament és a Bizottság közötti háromoldalú párbeszéd és együttműködés modellje. Gratulálok valamennyi képviselőtársamnak.
Philip Claeys (NI). – (NL) Elnök úr, Leterme úr, rendkívül sok dicséretet kaptak a belga elnökség lebonyolítására vonatkozóan, ami érthető. Az Európai Bizottság és a Parlament megkönnyebbült, hogy a belga elnökség komolyabb balesetek nélkül véget ért. Egy kormány nélküli mesterségesen kialakított ország, amely még saját maga irányítására sem képes, távolról sem a legkézenfekvőbb jelölt az uniós elnökség betöltésére.
Természetesen mondhatjuk, hogy önnek és a minisztereknek rengeteg idejük volt az elnökséggel foglalkozni, tekintve, hogy mindössze egy ügyvezető kormányt irányítottak. Mondhatjuk, hogy igénybe vették a munkájukat kiválóan végző diplomaták segítségét, és hogy a Lisszaboni Szerződés óta csökkent a soros elnökség jelentősége.
Mindez akár igaz is lehet, mégis úgy gondolom, a legjobb döntésük az volt, hogy megfogadták a Vlaams Belang tanácsát, különösen azt, hogy igyekeznek láthatatlanok maradni. Elkövethették volna ugyanazokat a hibákat, mint az előző, 2001. évi belga elnökség. Elég, ha felidézzük a kudarccal végződő brüsszeli „praliné csúcsot”, az egyre sokasodó diplomáciai bakikat és a Laekeni Nyilatkozatként ismertté vált dokumentumot, amely végül az Európai Alkotmány bukásához vezetett.
Természetesen nem igaz, hogy a belga elnökség hibátlan kört teljesített: először is ott volt az az incidens, amikor a nyugdíjügyi szocialista miniszter, Daerden úr alkoholos állapotban elnökölt a Miniszterek Tanácsában – Andor biztos úr arca mindent elárul; a flamand adófizetők és nettó befizetők már nem tudnak ezen nevetni, tudva tudván, hogy ez az alak felelős a nyugdíjaikért.
Ezenkívül Vanackere külügyminiszter úr kétségbeesetten próbálkozott új fejezetet nyitni Törökország csatlakozási tárgyalásaiban, bármi áron és a polgárok akarata ellenére akkor, amikor Törökország esetében még a tárgyalások mérlegelésének sincs helye.
José Manuel García-Margallo y Marfil (PPE). – (ES) Elnök úr, nem ismétlem el a már elhangzottakat. A belga elnökség kiváló volt. Két főbb eredményt szeretnék megemlíteni: a pénzügyi felügyeletet és az európai szemesztert. Ezen eredmények tekintetében el szeretném mondani, hogy mi történt eddig, és ami ennél is fontosabb, hogy mit kell még tenni.
A pénzügyi felügyeletet illetően Reynders miniszter úr 48 óra leforgása alatt tető alá hozott egy olyan aktát, amellyel kapcsolatban képtelenek voltunk előrelépni, így megadhattuk a Tanácsnak és a Bizottságnak, amit a Bizottság kért tőlünk: olyan európai szerveket, amelyek 2011. január 1-jén megkezdhették működésüket: befolyással bíró, erős és hiteles európai szerveket.
Az ezt követő fejlemények nem túl biztatóak. Az érintett szerveknek máig nincs elnökük; rendkívül alacsony költségvetéssel bírnak és úgy hallottam, hogy az itt dolgozó tisztviselők díjazása sem lesz túlságosan kecsegtető. Mindenesetre jóval kevésbé kecsegtető, mint a londoni bankárok által felvett jutalmak.
Két kérdést kell még rendeznünk: a rendszerszintű jelentőséggel bíró szervek szabályozását, valamint a banki illetékeket és adókat.
A rendszerszintű jelentőséggel bíró szervek szabályozása terén azt szeretnénk, ha az európai szerv a nemzeti hatóságok révén látná el a felügyeletet, amelyek ebben az esetben közvetítőként működnének és az európai szerv utasításait kellene végrehajtaniuk. Más megoldás nem lenne ésszerű.
Az adózást illetően Šemeta biztos úr legutóbbi ajánlata valamennyi lehetséges banki adónemet ismertet. A Parlament kétféle befizetést is elfogadott: a koordinált garanciaalapokba és a banki stabilitási alapokba történő befizetést. Ez tény, és következő lépésként vitára bocsáthatjuk a banki adót vagy a banki tranzakciókra vonatkozó adókat, mivel hangsúlyozom, minden más már megkérdőjelezhetetlen.
Ami az európai szemesztert illeti, egyetlen célunk a minden más szemponttal: az eurókötvényekkel, a projektkötvényekkel, a mechanizmussal stb. való koordináció…
(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)
Kathleen Van Brempt (S&D). – (NL) Elnök úr, félek, csak ismételni tudnám az elhangzottakat. Hogy őszinte legyek, a mai némileg eseménytelen vita volt, ám olyan, amelyre büszkék is lehetünk, így örömmel csatlakozom képviselőtársaimnak a belga elnökséget méltató kórusához. Yves, az ön csapata, miniszterei, valamint politikai és diplomáciai testülete lenyűgöző munkát végzett. Erről első kézből győződhettem meg. Abban az örömben volt részem, hogy két környezetvédelmi témájú háromoldalú megbeszélésen is részt vehettem – nem, nem hagyhatja, hogy a fejébe szálljon, bár ez alkalommal egy kicsit valóban megdicsérem –; ezzel kapcsolatban gratulálni szeretnék ahhoz, hogy ilyen intelligensen levezényelte az elnökséget.
Ugyanakkor a dicsérő szavakat egy nagy és egy kis „de” szócskával egészíteném ki. Az első „de” a szociális politikára vonatkozik; véleményem szerint számos szociális kérdésben előrelépés született. Ugyanakkor őszintén ki kell mondanunk – és ezt nem elsősorban a belga elnökségnek, hanem a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évének címezném –, hogy Európa nem fordít kellő figyelmet ezekre a kérdésekre. Jogalkotási ügyekben nem történt tényleges előrelépés például az európai minimáljövedelem vonatkozásában, így még sok a tennivaló.
A második „de” ahhoz a szerephez kapcsolódik, amelyet a belga elnökség a Lisszaboni Szerződést követő időszakban betölt. Két korábbi miniszterelnöktől, Verhofstadt és Dehaene úrtól is kaptam gratulációkat, akik rendkívül jártasak az intézményi kérdésekben. E szerepnek azonban van egy kedvezőtlen vonatkozása is, különösen a belga elnökség által a néhány kulcsfontosságú akta esetében tanúsított politikai vezetés hiánya. Hátradőltek és ölbe tett kézzel ültek, miközben Van Rompuy úrnak kezdeményező szerepet kellett volna vállalnia ebben az ügyben.
A gazdasági kormányzásról és az európai uniós adósságválságról szóló vitákra célzok. Más kormányfők – nem beszélve Merkel miniszterelnök asszonyról és Sarkozy elnök úrról – valóban cselekedtek. Úgy vélem, hogy ez az utolsó Tanácson csekély eredményekhez vezetett, többek között az adósságválság miatt. A múltban a belga elnökség felvállalta a politikai vezető szerepet, és bízom benne, hogy a következő kormány ténylegesen vállalni fogja az Európai Unió vezetését.
Chris Davies (ALDE). – Elnök úr, a jogszabályokat közösen alkotjuk, azt azonban igen sokszor nem tudjuk, hogyan alkalmazzák azokat a tagállamok. Elsőként tisztázta, hogy a Parlament támogatja a Bizottság azon törekvését, hogy a jövőbeli jogszabályok tartalmazzanak megfelelési táblázatokat.
A belga elnökség rendkívül segítőkésznek mutatkozott, és olyan dokumentumot terjesztett a Tanács elé, amelyben szorgalmazza a megfelelési táblázatok használatát, rámutatva, hogy azok fokozzák az egyértelműséget és az átláthatóságot, valamint gyorsabbá és hatékonyabbá teszik az uniós jog alkalmazását. Azt hiszem, hogy az ügyben gondolkodási időszakot irányoztak elő.
Miniszterelnök úr, azon tűnődöm, vajon záró felszólalásában elmondaná-e nekünk, milyen választ kapott az előterjesztésre, és hogy a belga kormány a trojka és a Tanács tagjaként játszott szerepében továbbra is szorgalmazni fogja-e a megfelelési táblázatok bevezetését.
Bart Staes (Verts/ALE). – (NL) Elnök úr, hölgyeim és uraim, egy percem van rá, hogy elismeréssel adózzak a belga elnökségnek. A mérleg általánosságban talán pozitív, de úgy gondolom, mindenki vállát egyformán megveregethetem. Meglátásom szerint Potočnik úr és Hedegaard úr a tartalom tekintetében – szerencsére – igen erős jelenléttel bírt a biológiai sokféleségről szóló nagyszabású nagoyai konferencián és a cancúni éghajlatváltozási konferencián.
Elhangzott már – néha viccnek szánva –, hogy a belga elnökség azért teljesített jól, mert rengeteg idejük volt, és minden energiájukat az elnökségre fordíthatták. Verhofstadt úr például úgy fogalmazott, hogy Európának most először volt főállású kormánya. Ezzel egyetértek. Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül, hogy e csapatok mögött rengeteg ember állt, jól felkészült, tájékozott diplomáciai szolgálat segítette a munkájukat, amelynek tagjai elképesztő tárgyalási tehetségüket az elnökség sikerének szolgálatába állították.
Leterme úr, holnap Belgiumban átadják az Aranycipő-díjat. Ha ezt a díjat a belga elnökségnek adnám, a belga elnökség legjobb színészének járó díj kétségtelenül a belga diplomáciai szolgálatot illetné, azokat, akik ön mögött foglalnak helyet, és akik gondoskodtak róla, hogy ön, csapata és a regionális önkormányzatok valóban lenyűgöző munkát végezzenek.
Paweł Robert Kowal (ECR). – (PL) Elnök úr, magától értetődő, hogy folytatni szeretném a belga elnökség idején történtekért járó dicsérő szavak és elismerések sorát. A vitát hallgatva ugyanakkor két igen fontos kérdés merül fel: Igaz-e, hogy a belga elnökség idején Európában mindenki megfeledkezett nemzeti érdekeiről és csak a brüsszeli intézmények által meghatározott és a belga kormány által támogatott érdekekre koncentrált? Ez semmi esetre sem volt így. Az elmúlt hat hónapban figyelemmel kísértük az európai eseményeket, és világosan látható, hogy attól, hogy az elnökség nem említi a nemzeti érdekeket, azok még léteznek.
Még egy dolog, amely talán az egész vitával kapcsolatos legalapvetőbb és legerősebb kétely: nem lenne helyes, ha összehasonlítanánk az általunk európai célkitűzéseknek nevezett célokat a nemzeti célkitűzésekkel. Az említett nemzeti célok végeredményben az egyes országok saját elképzelései. Ez olyan hozzájárulás, amely nélkül Európa sokkal rosszabb helyzetben lenne. Nem írhatunk elő olyan normát, amelynek értelmében az egyes tagállamok által, de Európa számára megfogalmazott célokat nem eszközként, hanem problémaként kezeljük.
Rui Tavares (GUE/NGL). – Elnök úr, arra kérném a miniszterelnököt, hogy figyeljen rám. Itt vagyok a balján, miniszterelnök úr. Őszinte beszédem lenne önnel. A szövegemet portugálul írtam, de angolul fogok rögtönözni, mert ön is ezen a nyelven adta elő a felszólalásának azt a részét, amely számomra a legfontosabb volt. Úgy fogalmazott: „Nézzék meg a menekülteket. Nézzék meg a menekülteket, ha azt hiszik, hogy a háború és a béke nem fontos Európa számára.” Ezzel az új generációkat szólította meg.
Be kell vallanom, hogy megdobbant a szívem, amikor ezt mondta, ugyanis én vagyok az Európai Parlament menekültekért felelős előadója. Elnöksége idején többet is tehetett volna, mint hogy csupán megnézi a menekülteket. Segítséget nyújthatott volna; nem lett volna nehéz. A Tanács lezárhatta volna a Parlament által a menekültek letelepítésére vonatkozóan elindított együttdöntési eljárást. Az együttdöntés során részünkről növeltük a tagállamok részére a menekültek letelepítéséhez nyújtott összegeket; prioritási kategóriákat határoztunk meg a nemi erőszak, a kínzás és a betegségek áldozatául esett személyekre, valamint a letelepítést táborokban várókra vonatkozóan. A Tanács nem vitte végig az együttdöntési folyamatot. Úgy tűnik, ennek oka a 290. cikk és a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok voltak – amelyek a Lisszaboni Szerződésben szerepelnek.
Ön azt mondja: „nézzék meg a menekülteket”. Én azonban arra kérem, tegye, amit mi tettünk, és látogasson el a szíriai al-Hol táborba. Majd mondja a menekülteknek, hogy olvassák el a 290. cikket, olvassák el a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat. Azt fogják kérdezni: „miről beszél? A gyermekeim nem járnak iskolába; nincs útlevelem; menekülttáborban rekedtünk; miért beszél nekünk jelentéktelen intézményi problémákról, amikor tehetett volna valamit azért, hogy segítsen rajtunk?” Ez beárnyékolja a belga elnökség sikerét. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom; szomorúan teszem.
Corien Wortmann-Kool (PPE). – (NL) Elnök úr, csatlakoznék a képviselőtársaim által a belga elnökségnek és önnek címzett elismerésekhez, miniszterelnök úr, mivel akkor, amikor hazájában a kormányválság számos vállalkozás számára súlyos problémát okozott, sikeresen merítettek az európai szellemiségből, és maradéktalanul működőképessé tették az elnökséget.
Véleményem szerint nem domborítja ki kellően saját érdemeiket, amikor „facilitátornak” nevezi magukat, mivel hajtóerőként működtek és találékony, elkötelezett módon sikeresen leküzdötték a nézeteltéréseket, többek között a Parlamenttel szemben is. Köszönet önöknek azért, hogy immár létezik az erőteljes európai felügyelet, az alternatív befektetési alapokat szabályozó irányelv, valamint az Eurovignette, amely újabb problematikus tárgyalási pont volt, ám egyértelmű tanácsi határozattal zárult.
Az imént előadott parlamenti felszólalását is átható európai szellemiségből azonban az is nyilvánvaló, hogy előre is tekintenek. Különösen egy szempontot szeretnék kiemelni a beszédéből. Helyesen azt állítja, hogy a gazdasági kormányzás nem vezethet olyan helyzethez, amelyben csupán a tüneteket kezeljük, nem foglalkozva a továbbra is fennálló kockázattal, mivel noha megvalósulhat a szilárd Stabilitási és Növekedési Paktum, az a gazdasági kormányzásnak csupán egyetlen tartópillére.
Azt szeretnénk, ha polgáraink érdekében képesek lennénk teljesen máshonnan folytatni a gazdasági válságból történő kilábalás után, és újra olyan helyzetbe kerülnénk, amelyben munkahelyeket tudunk teremteni polgáraink és a fiatalok számára. Ehhez erőteljes európai makrogazdasági felügyeletre és rendkívül hatékony Európa 2020 stratégiára van szükség. Valóban hozzásegít bennünket az európai szemeszter a fentiek eléréséhez? Kötelezettséget vállalnak-e majd a tagállamok arra, hogy ezen a területen is kidolgozzák a gazdasági kormányzást? Parlamentként a kormányzási csomag, a jogalkotási csomag tekintetében maradéktalanul élnünk kell társjogalkotói szerepünkkel, hogy mindez realitássá válhasson.
Marc Tarabella (S&D). – (FR) Elnök úr, Leterme úr, amikor tavaly júliusban bemutatta a belga elnökség programját, köszöntésként és viccből azt mondtam önnek, talán még januárban is hivatalban lesz, és személyesen ismertetheti az eredményeket is. Meg kell, hogy mondjam, bíztam benne, hogy tévedek, és – ezzel nem szeretném megsérteni, miniszterelnök úr – a többi belgához hasonlóan magam is azt szerettem volna, ha ma a június 13-án a szavazófülkékben hivatalosan megválasztott kormányfő áll előttem. Mégis ön volt az, akinek vállalnia kellett az elnökséget, és gratulálok önnek és a jelenlegi kormány valamennyi miniszterének.
Most tegyük félre a belpolitikai helyzetet, és koncentráljunk a belga elnökség eredményeire.
Magam is egy híres amerikait idéznék, aki nem filozófus, hanem teniszező volt. Arthur Ashe azt mondta: „A siker egyik fő kulcsa az önbizalom. Az önbizalom egyik fő kulcsa pedig a felkészülés.” Kétségtelenül el kell ismerni, hogy a belga elnökség ebből merített ihletet.
Azon kérdések tekintetében, amelyek csak engem foglalkoztatnak, jelentős előrelépést tapasztaltam: a válási ügyekben való szorosabb együttműködés; az erőszak áldozataira vonatkozó európai védelmi határozat; a szabadalmakkal kapcsolatos szorosabb jövőbeni együttműködés, valamint a késedelmes fizetésekről szóló irányelvre és az élelmiszerek címkézésére vonatkozó megállapodások mind olyan eredmények, amelyekre a belga elnökség büszke lehet.
Ugyanez vonatkozik a 2013 utáni közös agrárpolitikára (KAP). Noha erről még nem született megállapodás, a két pilléren nyugvó szilárd KAP elvét és az egyszerűsítés elvét már elfogadták. A mezőgazdaságnak azonban a jövőben elsősorban olyan szabályozásra van szüksége, amely a piaci ingadozásokat meghatározott kereteken belül tudja tartani. Erről azonban még nincs megállapodás, és komoly aggodalommal tekintek a következő elnökségekre, különösen Magyarországra és Lengyelországra, mivel úgy tűnik, a szabályozás számukra nem kiemelt terület.
A megfelelő felkészülésen, a miniszterek teljes körű bevonásán, valamint a diplomaták és a belga tisztviselők hatékony fellépésén túl az elnökség titka, amelyet hangsúlyozott, az volt, hogy nem saját elképzeléseit próbálta érvényesíteni, hanem – a bennünket jellemző pragmatizmusnak és kompromisszumos kultúrának köszönhetően – elkötelezte magát az aktuális európai szintű prioritási kérdések mellett, valamint az iránt, hogy minden tőle telhetőt megtesz azok előmozdításáért.
Bízom benne, hogy a későbbi elnökségek tanulni fognak ebből a példából.
Anne E. Jensen (ALDE). – (DA) Elnök úr, jómagam is köszönetet szeretnék mondani a belga elnökségnek a közreműködésért, különösen az általam két legjobban ismert területen: a költségvetési és a közlekedési kérdésekben. Az, hogy az első fordulóban megakadtak a költségvetési tárgyalások, nem az elnökség hibájából történt, és természetesen végül megtaláltuk a 2011. évi költségvetéssel kapcsolatos megoldást. Bízzunk benne tehát, hogy a rugalmasság kérdése és az ITER fúziósenergia-projekt finanszírozása is rövidesen a helyére kerül.
A közlekedés terén a belga elnökség az Eurovignette nehéz kérdésére talált választ. Különösen köszönetet szeretnék mondani a belga elnökségnek, amiért támogattak egy olyan projektet, amelyen már sok éve dolgozom, nevezetesen a biztonságos pihenőhelyek európai hálózatának létrehozását, amelynek célja, hogy a tehergépjárművek vezetői, akik szó szerint összefogják Európát és megteremtik a belső piacot, megfelelő és biztonságos körülmények között dolgozhassanak. Szeretném, ha a többi ország kormányai is követnék a belga kormány által e kérdésben tanúsított kedvező hozzáállást annak érdekében, hogy mindez végre a gyakorlatban is megvalósulhasson.
Mirosław Piotrowski (ECR). – (PL) Elnök úr, Belgium, az Európai Unió hat alapító tagállamának egyike a közelmúltban zárta le hathónapos elnökségét. A kormányalakítási válsághoz kapcsolódó belpolitikai nehézségek ellenére a belgák hivatalos elismerésben részesülnek, amiért a korábban saját maguk számára felállított szinte valamennyi kiemelt célt hatékonyan és sikeresen teljesítették. Ennélfogva csatlakoznék a dicséretekhez, ugyanis ilyen rövid idő alatt és a meghatározott prioritások részeként felvették a harcot az európai gazdasági válsággal, megvédték az európai környezetet, egy nyitott és biztonságos Európai Uniót hoztak létre, kialakították az Európai Unió egységes szociális modelljét, és lefektették egy közös uniós külpolitika alapjait. A történelemben ritkán fordul elő, hogy egy ilyen kis ország ilyen rövid időn belül ennyi mindent tegyen Európáért.
Mathieu Grosch (PPE). – (DE) Elnök úr, Leterme miniszterelnök úr, amikor hat hónappal ezelőtt e Parlament képviselői annyi kérdést tettek fel a belga elnökséggel kapcsolatban, és amikor elolvastuk a programot, sokan még mindig tele voltunk kétellyel.
Sokkal nagyobb ezért az örömünk ma, amikor köszönetet mondunk önöknek, csakúgy, mint az állandó képviseletnek kiemelkedő munkájukért és felkészülésükért. Sikerük természetesen nem jött könnyen. Már említették a belga belpolitikai zavarokat, és Verhofstadt úrnak szintén meg kellett jegyeznie, hogy nemzeti szinten Belgiumban vagy akár európai szinten nem feltétlenül érvényesül a hatékonyság. Talán ma is ez a siker kulcsa – ami azt jelenti, hogy a nálunk hozzáértésüket bizonyító politikusoknak Belgiumban is ki kell vívniuk a megfelelő elismerést.
A siker azért sem jött könnyen, mert a külső körülmények szintén nem voltak a legideálisabbak. Ennek elsődlegesen az volt az oka – és a közlekedéssel kapcsolatban ezt az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport nevében mondhatom –, hogy nem a legegyszerűbb témaköröket vállalták magukra. Már elhangzott, és számunkra több mint örömteli volt, hogy többek között az Eurovignette kérdést is sikerült megoldani. Ez az ügy nem csak elvi kérdés. Véleményem szerint az új támogatási forrásokról és a biztonságos, tiszta, ám egyben hatékony európai szintű mobilitásról is szól. Arról, hogy megvizsgáljuk, európai szinten képesek leszünk-e a jövőben még mélyrehatóbban átalakítani ezt a területet – a mobilitást.
Határmenti régióban élőként nyilvánvaló, hogy a közútbiztonsági rendelkezések végrehajtása is nagy örömömre szolgál. Számunkra, valamennyi határrégióhoz hasonlóan elfogadhatatlan, hogy a rendszám határozza meg, vajon egy súlyos szabálysértést szankcionálnak-e. Bátran szembeszálltak ezzel a kényes problémával, és megtették az első lépést.
Fontos lépést jelentenek az autóbusszal utazók jogai, amelynek nyomán Európa immár bármely közlekedési eszközön utazó polgárai számára biztosítja az utasjogokat. A vulkánkitörés okozta válság során láthattuk, milyen fontos a vállalkozások, de az utasok számára is, hogy életbe lépjen egy ilyen európai keretrendszer. Bízom benne, hogy ezen az úton haladunk tovább.
Végül egyetlen dolgot kívánnék Belgium számára, mégpedig azt, hogy az európai szinten önök által tanúsított hozzáértés végre szövetségi szinten is megjelenjen Belgiumban, azon ésszerű logikát követve, hogy aki követelésekkel kíván előállni – ahogyan önök is tették –, annak megoldásokkal kell szolgálnia.
Alejandro Cercas (S&D). – (ES) Elnök úr, Leterme úr, a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportjának a foglalkoztatásért és szociális ügyekért felelős tagjai nevében csatlakoznék képviselőtársaimhoz, és gratulálok a belga elnökségnek az elmúlt hat hónaphoz.
Mi az oka annak, hogy csatlakozom az elismerő szavakhoz, annak ellenére, hogy alig említették a szociális dimenziót, és a belga elnökség nem foglalkozott igazán a szociális helyzet értékelésével?
Egész egyszerűen az, Leterme úr, hogy együtt dolgozhattam az ön minisztereivel, Onkelinx és Milquet asszonnyal, és tudatában vagyok annak, mekkora erőfeszítést tettek csapatukkal együtt azért, hogy e nehéz körülmények között előrelépést érjenek el a szociális menetrendben, mindezt pedig egy olyan Tanács – a jelenlegi – keretein belül, amelyet rendkívül hidegen hagy a szociális Európa kérdése. Ennek ellenére elszántan, felelősen és határozottan európai szellemben végezték a munkájukat azért, hogy biztosítsák, hogy a Parlament és Európa hallatni tudja a hangját e meghatározó időszakban, amikor Európa jövője forog kockán.
Mindezekhez önnek is gratulálok, Leterme úr, és bízom benne, hogy a későbbiekben, amikor kihívásokkal találjuk szembe magunkat, igaznak bizonyul majd, amit mondott: Európa meg fogja találni a lelkét. Ennek nem csupán gazdasági, de politikai és szociális léleknek is kell lennie.
Néhány olyan kérdést említenék, amelyekre az önök elnöksége idején nem sikerült megoldást találni, és amelyekkel kapcsolatban remélem, hogy Európa-párti, humanista szemléletüket továbbadják majd a magyar elnökségnek, mivel Európa jövője szempontjából nagy a tét. Itt az európai bevándorlási politikára, az egységes vezetői engedélyre, valamint az ideiglenes munkavállalókról és a vállalaton belüli pénzmozgásokról szóló két irányelvre gondolok.
Soros tanácsi elnök úr, kérem, szólítsa fel kollégáit, hogy hosszú távon gondolkodjanak. Nem részesíthetjük eltérő bánásmódban az Európába érkező munkavállalókat. Egyenlő bánásmódra van szükség, ellenkező esetben az általunk generált különbségek kiszámíthatatlan következménnyel járnak az Unió jövőjére nézve. Elfogadhatatlan, hogy ezek a munkavállalók a munkavállalás tekintetében egyenlőtlen feltételekkel érkezzenek Európába, azzal ugyanis elpusztítjuk Európát.
Bízom benne, hogy az elkövetkező hat hónap során a magyar elnökség hallgatni fog önre, és képes lesz visszanyerni a Tanácson belül a szólásszabadságot, valamint hogy a Tanács kiemelt figyelmet szentel Európa lelkének, amely csak humanista lélek lehet, a haladás lelke.
Raffaele Baldassarre (PPE). – (IT) Elnök úr, Leterme úr, hölgyeim és uraim, azt kell mondanom, örömömre szolgál, hogy olyan elnökség zárult le, amely – még ha nehéz időkben is, de – képes volt pragmatikus és hatékony módon irányítani az európai menetrendet.
A késedelmes közigazgatási fizetésekről szóló irányelv átdolgozott változata első olvasatának elfogadásától – amely a vállalkozások rendszerének jövője szempontjából elengedhetetlen – a pénzügyi felügyeletről szóló csomag elfogadásáig a belga elnökség bizonyította, hogy gyakorlatias és dinamikus.
Hozhatnék további példákat, de ehelyett inkább következtetésként megfogalmaznám, mit tanulhatunk a hivatali idejét kedvező eredménnyel záró elnökségtől. Először is reális munkaprogrammal kell rendelkeznünk; másodszor, képesnek kell lennünk dinamikus módon tárgyalni és kompromisszumot kötni; és végül maradéktalanul be kell vonnunk az európai intézményeket, elsősorban a Parlamentet, valamint a régóta húzódó problémákat korlátozásoktól és nemzeti érdekektől mentesen kell megközelítenünk.
Bízom benne, hogy az elnökség példaként szolgál majd más, jövőbeli elnökségek számára. Addig is azonban őszinte elismerésem a belga elnökségnek.
Pervenche Berès (S&D). – (FR) Elnök úr, miniszterelnök úr, nagyszerű együttműködés alakult ki közöttünk az ön minisztereivel, Joëlle Milquet asszonnyal és Laurette Onkelinx asszonnyal. Ennek célja az volt, hogy a foglalkoztatási iránymutatások tanácsi elfogadásakor, ahol álláspontunkat végül figyelembe vették, hallassuk az Európai Parlament hangját, de ugyanígy a közszolgáltatások szerepével kapcsolatban is, ahol arra törekedtünk, hogy elnökségük idején megerősítést nyerjen az e szolgáltatásoknak az európai szociális modellen belül játszott meghatározó szerepe. Bízom benne, hogy az intézményközi párbeszédnek adott új lendület mind a Bizottság, mind az új elnökség munkájában érvényesülni fog.
E fokozott együttműködés egy további kérdésre is kiterjedt, mégpedig arra, hogyan biztosítható, hogy az ön által említett gazdasági kormányzás megálljon a saját lábán, ha ugyanis a foglalkoztatás kérdését mérlegként kezeli, azzal a vesztünkbe vezet bennünket. Aggasztónak tartom, ahogyan a Bizottság az európai szemeszter csomagon belül kezeli ezt a kérdést, mivel azt javasolja a tagállamoknak, hogy találomra csökkentsék a fizetéseket vagy szinte vakon emeljék a nyugdíjkorhatárt és szorítsák vissza a nyugdíjak összegét. Nem ez az a szellemiség, amelynek révén a gazdasági kormányzás biztosítani tudja az európai kérdés sikerét, amit pedig munkavállalóink és polgáraink elvárnak.
Morten Messerschmidt (EFD). – (DA) Elnök úr, el szeretném mondani, hogy a belga elnökség lenyűgöző és páratlan példája volt annak, hogyan működik az EU. Annak ellenére, hogy az országnak nincs kormánya, az elnökség az ülésterem valamennyi képviselőcsoportjától elismerésben részesül. Mindez talán azt tükrözi, hogyan működik a legjobban az EU – választott képviselők, és tulajdonképpen emberek nélkül. Mindenesetre a belga elnökség idején került sor a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta az eddigi legnagyobb csalódásra, az európai polgárokkal szembeni legordítóbb árulásra, nevezetesen az immár állandó válságmechanizmus bevezetésére.
Amikor meg kellett győznünk az európai lakosokat, hogy léptessék életbe a Lisszaboni Szerződést, amellyel egyben soha nem látott hatalmat ruháztunk át brüsszeli külföldiekre, azt az ígéretet kaptuk, hogy egytől biztosan nem kell tartanunk: soha nem leszünk felelősek egymás adósságaiért. A belga elnökség alatt ezt az ígéretet megszegték. 2013-tól hatályba lép egy hivatalos jogszabály, amelynek értelmében a jövőben felelősséget vállalunk egymás adósságaiért. Ez a belga elnökség öröksége, ami sajnálatos.
Ivo Belet (PPE). – (NL) Elnök úr, Leterme úr, Győri asszony, ön és diplomáciai szolgálata egyaránt bebizonyították, hogy még igen nehéz gazdasági körülmények között is sikeresek tudnak lenni, és hogy ezeket a körülményeket úgy is kezelhetjük, hogy az megerősítse Európát. Ez nagyon fontos. Mindez nyilvánvalóan kompromisszumokat, nehéz kompromisszumokat igényel. A kompromisszum nyomán minden esetben kritikára számíthatunk, de úgy gondolom, ebben a helyzetben minden korábbinál relevánsabb az az aranyszabály, hogy „a tökéletes a helyes ellentéte”. Az effajta kompromisszum kivétel nélkül indokolt, ha általa előre tudunk lépni, és az polgáraink prosperitását és jólétét szolgálja.
Leterme úr, mivel csak egy percem van, csak röviden szólnék a következő belga elnökségről, amely várhatóan 2025-ben vagy akörül lép hivatalba. Addigra ön, ha jól számolom, 65 éves lesz, én pedig eggyel több. Feltételezem, hogy Európa továbbra is meghatározó szereplő lesz a világ színpadán, ahhoz azonban, hogy ez így legyen, mindenképpen meg kell őriznünk az elmúlt hat hónap lendületét. Mindenesetre sok sikert kívánok önnek, itt és Brüsszelben egyaránt.
Csaba Sándor Tabajdi (S&D). – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, belga kollégák, gratulálok önöknek! Megemelem önök előtt a kalapomat. Magyarként nagy örömömre szolgálna, ha a magyar elnökség is hasonló sikerrel zárulna.
(HU) És most magyarul folytatnám. A belga elnökség idején sikerült megelőzni az euróövezet válságának elmélyülését. Rekordgyorsasággal összeállították az ír mentőcsomagot. Előkészítették az új gazdaságpolitikai koordináció rendszerét, és a magyar elnökségre vár a gazdasági kormányzás hat jogszabályának az elfogadása. Fölállították a pénzügyi felügyeletet, elindították a külügyi szolgálatot, valamint az állampolgári kezdeményezést. Csak a teljes elismerés hangján tudok szólni arról is, hogy előrehaladt a Lisszaboni Szerződés gyakorlati átültetése, bár rengeteg nyitott kérdés maradt.
– (FR) Még egyszer gratulálok belga kollégáimnak. Bízom benne, hogy a magyar elnökség legalább ekkora sikereket könyvelhet majd el.
Petru Constantin Luhan (PPE). – (RO) Elnök úr, noha egyesek attól tartottak, hogy a belga belpolitikai fejlemények hatással lesznek a soros elnökség teljesítményére, örömmel látom, hogy Belgium meghazudtolta az előrejelzéseket, és pragmatikus, hatékony módon oldotta meg az európai ügyeket. A belga elnökség kiemelt aktái valójában egy sor ténylegesen európai kérdést valósítottak meg: az Európai Külügyi Szolgálat elindítását, a gazdasági növekedést és a költségvetési konszolidációt, az európai polgári kezdeményezés elfogadását és az Európa 2020 stratégia végrehajtásának megkezdését.
A román érdekeket illetően a belga elnökség méltányos és kiegyensúlyozott megközelítést alkalmazott. Két, Románia számára igen fontos akta esetében olyan megoldást választottak, amely a leginkább tükrözte a román álláspontot: a roma kérdés társadalmi integráció szempontjából történő megvitatását, valamint a Románia és Bulgária schengeni csatlakozásáról szóló határozattervezet Európai Parlamenthez történő utalásával kapcsolatos eljárás irányítását.
Monika Flašíková Beňová (S&D). – (SK) Elnök úr, elsőként hangsúlyozni szeretném, hogy Belgium nem csupán a belpolitikai színtéren, hanem természetesen világszinten is nehéz helyzetben töltötte be a soros elnökség szerepét.
Ezért nem írhatom az Unió valamennyi kudarcát Belgium számlájára. Épp ellenkezőleg, azt mondanám, hogy Belgium kiválóan kezelte a Bizottság, a Tanács és a Parlament között folyó háromoldalú párbeszédet.
Belgium vezetésével előrelépés történt a bankszektor felügyeletének és szabályozásának jelentős területén – legalábbis részben. Októberben lezárultak a kockázatitőke-alapok, a részvénytársaságok és a hitelminősítő intézetek szabályozásával kapcsolatos tárgyalások.
El tudnék képzelni ambiciózusabb intézkedéseket is ezen a téren, de úgy gondolom, Belgium legalább amit lehetett, azt sikeresen összehangolta, és némi haladást elért.
A nemzetközi kapcsolatok kérdése szintén rendkívüli jelentőséggel bírt. Az Unió létrehozta diplomáciai szolgálatát, és Belgium e tekintetben is rátermett közvetítőnek bizonyult.
Befejezésképpen gratulálni szeretnék Belgiumnak és hálás köszönetemet fejezem ki az elnökség felé, valamint bízom benne, hogy Magyarország követni fogja az önök elnökségének példáját.
Mairead McGuinness (PPE). – Elnök úr, felvethetnék egy átfogóbb kérdést? Karácsonykor John Bruton korábbi ír vezető és a Tanács egykori elnöke azt mondta, hogy az Európai Tanács részidős jellege, tekintettel az Európát sújtó válság mértékére, nem igazán felel meg a célnak. Arra utalt, hogy a nagy kérdésekre alig szánnak több időt annál, mint amit a vezetők a Brüsszelbe tartó járatokon töltenek.
Véleménye szerint pénzügyi válsággal állunk szemben – a jóléti állam válságával egy elöregedő társadalomban, a nemzetállamok globalizálódásának válságával, és akár még az európai demokrácia hatékonyságának válságával. Úgy gondolja, hogy a vezetőknek addig kellene közösen tárgyalniuk, amíg kölcsönösen és maradéktalanul megértik, mit kell tenni: a szükséges intézkedés egészét, nem csak bizonyos részeit. Csak ilyen szintű beavatkozás biztosíthatja a piacok iránti tartós bizalmat. Megkérném az embereket, hogy vitassuk ezt meg, mivel John Brutonnek valószínűleg igaza van.
Oreste Rossi (EFD). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az ön beszédében, Leterme úr, néhány fontos idézet hangzott el; nagy kár, hogy a valóságban úgy emlékeznek majd önre, mint annak az országnak a miniszterelnökére, amely 219 nappal a választásokat követően képtelen volt kormányt alakítani.
Tudja, rossz véleménnyel voltam önről – noha ez idővel kétségtelenül változott – mivel hivatalba lépése napján megkérdeztem öntől, mint a Tanács soros elnökétől, milyen intézkedéseket terveznek a hazájában a katolikus egyház ellen elkövetett cselekedetekre válaszul, az érvénytelenné nyilvánított házkutatásokra válaszul, amelyek véleményem szerint igen komolyak voltak, és amelyeket később maga a bíróság is elítélt.
Nem kaptam választ. Ezt nem vettem jó néven, mert úgy gondolom, hogy egy elnöknek mindenkit képviselnie kell. Ha kérdést tesznek fel neki, egy elnöknek igyekeznie kell azt megválaszolni, és bátor döntést kell hoznia: azt kell mondania „Egyetértek” vagy „Nem értek egyet”, és meg kell indokolnia véleményét. Ön ezt nem tette meg.
Ma azt mondhatom, hogy ön és elnöksége jó munkát végzett. Talán ha kezdettől fogva kicsit „lejjebb” ereszkedett volna, jobb viszonyt alakíthattunk volna ki.
Franz Obermayr (NI). – (DE) Elnök úr, Belgium kétségtelenül rendkívül nehéz átmeneti időszakban vette át a Tanács elnökségét, mivel egyrészről a gazdasági válságot még nem küzdöttük le, más részről azonban a Lisszaboni Szerződés végrehajtása még természetesen nem fejeződött be, miközben az is nyilvánvalóvá vált, hogy kevéssé felel meg a célnak.
Az eurómentő csomagról folytatott vitának azonban van egy olyan vetülete, amelyről nem feledkezhetünk meg, mégpedig az, hogy mind az euróövezetnek szánt mentőcsomag, mind pedig a görögországi kölcsönök ellentétesek a Lisszaboni Szerződéssel. Mindkét intézkedés esetében hiányzik a megfelelő jogalap. Ez azt jelenti, hogy az EU egyértelműen túllépte hatáskörét, ami elkerülhetetlenné teszi a Szerződést érintő megfelelő módosítási eljárást.
A mentőcsomagok további jelöltjein – azaz Írországon és Portugálián – túl Spanyolország is az euróövezet problémás gyereke. Az érme másik oldalán a nettó befizetők, mint Németország és Ausztria lassanként az Európai Unió fejősteheneivé válnak. Egyértelmű, hogy ez nem mehet így tovább. Belgium e két – elismerem, nehéz – feladat egyikét, tehát a gazdasági válság leküzdését és a Lisszaboni Szerződés végrehajtását sem volt képes maradéktalanul megoldani.
Andrzej Grzyb (PPE). – (PL) Elnök úr, számos kedvező véleményt hallottunk a belga elnökségről, különösen tárgyalási hatékonyságáról és a válság nehéz idején is megőrzött józanságáról, a G20-as csúcsról, a cancúni konferenciáról és a költségvetési vitáról. A pénzügyi piacok stabilitásának helyreállítása és a gazdasági stabilitás meghatározó kérdések voltak, de el kell mondani, hogy, különösen a költségvetés tekintetében, fékezhetetlenné vált a nemzeti önérdek. A belgák tárgyalási hatékonysága elismerésre méltó, de végül is ez volt a tizenkettedik belga elnökség. Leterme miniszterelnök úr azt mondta, hogy az elnökség programja a Tanács és a Bizottság programja volt, és nem törekedtek azt nemzeti prioritásokkal kiegészíteni. Mégis hagynunk kell, hogy a következő elnökségek maguk döntsenek saját prioritásaikról. Úgy tűnik számomra, hogy ez az integráció lényege és az az integrációs szellemiség, amelyről Leterme miniszterelnök úr beszélt. Amit aggasztónak találok, az a 2011. évi költségvetés elfogadásával kapcsolatos válság, különösen ennek háttere és az az előrejelzés, hogy a jövőben nem számíthatunk könnyű tárgyalásokra az új pénzügyi tervvel kapcsolatban.
Izaskun Bilbao Barandica (ALDE). – (ES) Elnök úr, legalább egy olyan kérdés van, amely Európa és azon régió – a baszkföldi Euskadi – számára is fontos, ahonnan származom, és ahol önök az égvilágon semmit nem tettek.
A Lisszaboni Szerződés jogokkal ruházza fel a Parlamentet a halászattal kapcsolatban. A Tanács számos, a szardellahalászatra vonatkozó tervet meggátolt. Elnökségük kezdetén személyesen nyilatkoztam arról, hogy kész vagyok folytatni a tárgyalásokat azért, hogy a fontos terveket kimozdítsuk a holtpontról, önök azonban semmilyen erőfeszítést nem tettek ennek érdekében. Éppen ezért nem tudok gratulálni önöknek, mivel a Tanács alapvetően nem ismeri el a Lisszaboni Szerződés által erre a Parlamentre ruházott jogokat.
Úgy vélem, elvesztegették egy olyan probléma megoldásának lehetőségét, amely a spanyol elnökség ideje óta húzódik. Egyetlen lépést sem tettek; ezért bízom benne, hogy a következő elnökség képes lesz minderre.
Szintén megköszöntem volna, ha egy kis figyelemmel hallgatja a felszólalásomat.
Edite Estrela (S&D). – (PT) Elnök úr, jómagam is gratulálni kívánok a belga kormánynak a sikeres elnökséghez, annak ellenére, hogy, ahogyan az már elhangzott, arra nehéz körülmények között került sor. Továbbá, az általam legszorosabban figyelemmel kísért területen elismerés illeti Milquet asszonyt, és köszönet azért az elkötelezettségért és elszántságért, amelyet a szülési szabadságról szóló irányelvről készült jelentés kidolgozása során tapasztaltunk részéről, a Tanáccsal való nézetkülönbség ellenére. Bízunk benne, hogy a magyar elnökség is kellő jelentőséget tulajdonít majd e kérdésnek. Leterme úr emlékeztetett bennünket arra, hogy az egységes piacon túl milyen álom vezérelte az európai projekt alapítóit, Barroso úr pedig rámutatott az európai szellemiség fontosságára. Úgy gondolom, ezek a jelenlegi helyzetben helyes észrevételek, ugyanis az előttünk álló feladatok megoldásához fokozott egységre és szolidaritásra van szükség.
Czesław Adam Siekierski (PPE). – (PL) Elnök úr, a belga elnökségre, pontosabban fogalmazva a két utolsó elnökségre a Lisszaboni Szerződés végrehajtásával és egy új uniós rend kialakításával fémjelzett időszakban került sor. Mindkét elnökség korlátozta nemzeti megközelítését annak érdekében, hogy elmélyíthessék az uniós szintű együttműködést és koordinációt. Ez a helyes irány a közösségi, és nem a kormányzati megközelítést erősíti. Más részről óvatosan kell bánnunk a nemzeti elnökségek által a saját prioritásaik kialakításában játszott szerep korlátozásával. Meghatározott egyensúlyra van szükség. A belga elnökség vitathatatlan eredménye a gazdasági kormányzás megerősítése. A pénzügyi intézményeket felügyelő szervek megkezdték működésüket. Nagy előrelépés történt a költségvetési fegyelem szigorúbb ellenőrzése terén. A strukturális reformokat célzó intézkedéseket fő fejlesztési eszközzé avatták. Ezenkívül sikerült feloldani a 2011. évi uniós költségvetés jóváhagyásával kapcsolatos patthelyzetet. Csupán annyit szeretnénk mondani, hogy köszönjük.
Seán Kelly (PPE). – Elnök úr, azt kell, hogy mondjam, igen biztató hallani, hogy valamennyi parlamenti képviselőcsoportban ilyen sokan méltatják a belga elnökséget, ami teljesen megérdemelt. Az ellenkezőjétől tartottam. Úgy gondolom, a belga elnökség sikerének egyik oka az, hogy figyelembe vették a Lisszaboni Szerződés realitását. Manapság az elnökségi váltásoknak zökkenőmentesen kell zajlania. Olyan ez, mint egy váltóverseny: minél ügyesebb a váltás – és minél észrevétlenebb – valószínűleg annál jobb. A belgák ezt kiválóan csinálták, és példát mutattak a többi ország számára is, hogyan kellene cselekedni a későbbiekben.
Különösen köszönetet szeretnék mondani nekik a költségvetéssel és a banki hatóságokkal, valamint az egyéb létrehozott szervekkel kapcsolatos munkájukért. Ha ezek beváltják a hozzájuk fűzött reményeket, a belga elnökség ázsiója az előttünk álló években még inkább megnövekedik, ha majd visszatekintünk ezekre a fontos döntésekre.
Frédéric Daerden (S&D). – (FR) Elnök úr, egyetértek a ma délelőtt elhangzott szinte egyhangú üzenetekkel. Miniszterelnök úr, a belga elnökség kiváló elnökség volt, mivel nehéz nemzeti helyzetben is előrébb vitte az európai ügyet, így előbbi végül nem akadályozta meg az Európa előtt álló kihívások megoldását. Itt a 2011. évi költségvetés elfogadására gondolok, amelynek egyes vonatkozásai keserű szájízt hagytak maguk után. Ugyanakkor így elkerültek egy katasztrofális intézményi konfrontációt.
Ami a szociális dimenziót illeti, a belga elnökségnek a kezdetektől meg kellett küzdenie a Tanács egyes tagjainak túlzott elővigyázatosságával. Itt főként a minimáljövedelemről szóló keretirányelv elképzelésére gondolok. E körülmények ellenére Belgium az ön miniszterei és saját minisztereink küzdőszellemének köszönhetően valódi eredményekkel büszkélkedhet, úgymint: az EPSCO Tanács minden Európai Tanács előtt benyújtandó jelentése, amely az ECOFIN Tanács szükséges ellentételezéseként szolgál; az általános érdekű szociális szolgáltatásokról szóló következtetések; a nyugdíjak, különösen a liège-i nyugdíjügyi konferencia, amely rámutatott a nyugdíjak megfelelősége és fenntarthatósága közös vizsgálatának szükségességére, amit kötelességemnek érzek hangsúlyozni, valamint az EPSCO által a szegénység elleni küzdelem évéről kiadott nyilatkozat.
Még egyszer gratulálok. Reményeim szerint ez a haladás a következő elnökségek idején is folytatódni fog.
Gay Mitchell (PPE). – Elnök úr, ügyrendi kérdésben szólva felkérném, hogy végezzen felmérést arról, kinek engedélyezik a „catch-the-eye” eljárás keretein belül a felszólalást, és kinek nem. Úgy tűnik számomra, hogy ülésenként nem igazságos a felszólalók eloszlása. Azért kérném erre, mert néhányan közülünk egyéb kötelezettségeink miatt nem tudunk naphosszat a Parlamentben ülni, míg másoknak erre lehetőségük van.
Úgy vélem, egyenlő esélyt kell adni a képviselőknek a vitában való részvételre. Elnézést kérek, hogy feltartottam a Tisztelt Házat, de felkérném, hogy végezzék el a felmérést.
Elnök. – Mitchell úr, csak annyit szeretnék mondani, hogy itt hever előttem egy lista, amelyet megtekinthet. Közel 20 ember szerepel rajta, akik lehetőséget kapnak a felszólalásra. Ha kívánja, bejöhet az irodámba, ahol megmutathatom önnek a listát, és magyarázatot is fűzhetek hozzá.
Maroš Šefčovič, a Bizottság alelnöke. – Elnök úr, sok kedvező értékelést és dicsérő szót hallottunk ma délelőtt itt a Parlamentben. A Bizottság nevében azt szeretném mondani, hogy nagyon is megérdemelten. Európai szellemiségével a belga elnökség egyértelműen bámulatos hatékonyságról és rendkívül együttműködő hozzáállásról tett tanúbizonyságot. Amikor a belga elnökség kézbe vett egy problémát, valamennyien tudtuk, hogy az európai célt – és csak az európai – célt tartja majd szem előtt, valamint hogy ezt az intézmények közötti lojális együttműködés szellemében teszi. A belga elnökség és az Európai Parlament között kialakult nagyszerű együttműködésnek és a Bizottsággal ápolt szoros kapcsolatoknak köszönhetően vitathatatlanul figyelemre méltó eredmények születtek.
Elmondhatjuk, hogy a Lisszaboni Szerződés mára teljes körűen működésbe lépett. Az európai polgári kezdeményezés révén új hangot adtunk polgárainknak, és megegyezésre jutottunk az átláthatóbb és hatékonyabb komitológiai szabályokról. Mindkét ügyben együttműködtem Olivier Chastel államtitkár úrral, és azt kell mondanom, hogy minden esetben lenyűgözött együttműködési készsége és magas szintű szakértelme.
A 2011. évi költségvetésről szóló vita lezárásához és az új európai gazdasági kormányzás megkezdéséhez higgadt és konstruktív megközelítésre volt szükség. A belga elnökség még az olyan kérdésekben folytatott összetett, elhúzódó vitákban is nyilvánvaló haladást tudott elérni, mint a válás, a pénzügyi felügyelet vagy akár a szabadalmak.
Mostanra világossá vált, hogy tovább kell vinnünk a belga elnökség pozitív szellemiségét és hatékonyságát. A gazdaság láthatóan kifelé tart a válságból, és a költségvetési konszolidáció továbbra is mindannyiunk számára kiemelt ügy. Az elmúlt héten jó híreket kaptunk portugál, spanyol és olasz kötvények sikeres eladásáról, és Belgium, valamint más országok esetében is a haszonkulcsok csökkenését tapasztaltuk. Ugyanakkor az is egyértelmű, hogy elő kell mozdítani a strukturális reformokat, és hogy még keményebben kell dolgoznunk. Ha nem szeretnénk munkahelyek nélküli talpra állást, akkor meg kell vizsgálnunk, hogyan alakíthatjuk át a munkaerő-piaci szabályokat, és hogyan számolhatjuk fel a magasabb európai foglalkoztatottság előtt álló akadályokat. Ezzel egyidejűleg óvnunk kell a társadalom kiszolgáltatott tagjait és vissza kell szorítani a szegénységet. Csak így hozhatjuk létre Európában a szociális piacgazdaságot.
Sok múlik majd azon, hogyan indítjuk útjára az európai szemesztert és hogy nemzeti reformprogramjainkban, konszolidációs törekvéseinkben és az EU 2020 stratégia végrehajtásában milyen mértékben leszünk képesek közös célokat megfogalmazni. A belga elnökség jelentősen hozzájárult az új gazdasági kormányzási folyamat elindításához, és most folytatnunk kell a megkezdett kitűnő munkát.
Miniszterelnök úr, államtitkár úr, köszönetet szeretnék mondani önöknek nagyszerű munkájukért. Hálás köszönettel tartozom továbbá valamennyi diplomatájuknak, amiért olyan pozitív légkört teremtettek, amelyben a következő elnökség folytathatja az önök által hat hónappal ezelőtt oly sikeresen megkezdett munkát.
Yves Leterme, a Tanács soros elnöke. – (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, most szólalok fel utoljára a belga elnökség nevében, így rövidre fogom. Nagy örömömre szolgál, hogy ilyen sokan megjelentek, de tisztában vagyok vele, hogy ezt a többi napirendi pont is indokolja.
(NL) Hölgyeim és uraim, jómagam természetesen köszönetet mondok mindazoknak, akik építő jellegű visszajelzést adtak, ez ugyanis későbbi munkájukban és munkánkban nélkülözhetetlen lesz. Mindenekelőtt, az elnökségünk igen pozitív európai parlamenti fogadtatásával kapcsolatban hadd mondjam el, hogy igyekszem ragaszkodni ahhoz az elvhez, hogy a kritikával szemben józan, a dicsérettel szemben alázatos maradok, még ha azok túlzók is.
Befejezésképpen három szempontra szeretném felhívni a figyelmüket. Először is – és ez nyilvánvalóan túllépi a belga elnökség hatáskörét – úgy gondolom, nagyon fontos, hogy létrehozzuk a Lisszaboni Szerződés végrehajtásával kapcsolatos bevált gyakorlatot. Az Európai Unió féléves soros elnökségét betöltő valamennyi nemzetállamnak kiemelt szerepet kell szánnia programjában Európa számára.
Másodszor, a soros elnökség vezetése talán nem csak az, hogy facilitátorként lépjünk fel, hanem az is, hogy – ahogyan egyikük említette – hajtóerőként szolgáljunk intézményeink működéséhez. Mindannyian keményen küzdöttünk a Lisszaboni Szerződés ratifikálásáért. Nyilvánvalóan abszurd lenne, ha úgy vezényelnénk a soros elnökséget, hogy az ne tudjon eleget tenni a Lisszaboni Szerződés szövegének és szellemiségének. Úgy gondolom továbbá, hogy a jövőben csak így van értelme a soros elnökségnek, és a Szerződés bármely későbbi módosítása vagy bármely új megállapodás is csak így lehet életképes. Harmadszor: nem minden tökéletes, és néhány képviselő jogosan rámutatott néhány hiányosságra. Megismételném különösen, hogy Európának a szociális politika terén ambiciózusabbnak kell lennie.
a Tanács soros elnöke. (FR) Valóban úgy van, ahogy hallottuk. A szociális politika területén az Uniónak a jövőben ambiciózusabbnak kell lennie, mindazonáltal úgy gondolom, Belgium kivette ebből a részét. A belga elnökség megerősítette a foglalkoztatáspolitikák szerepét az Európa 2020 stratégiában, gondoskodott arról, hogy ezek a politikák helyet kapjanak az új európai gazdasági kormányzásban, és meggyőződésem, hogy megteremtette az Európa 2020 stratégia szociális dimenziójának alapjait is, nem csupán a szegénység elleni küzdelmet, de a társadalmi kohéziót illetően is. Néhány felszólalásra reagálva én úgy látom, hogy igenis napirendre tűztük az általános érdekű szolgáltatások kérdését Európában. Igaz ugyanakkor, hogy van még tennivaló, és előre kell lépnünk, különösen jogalkotási szinten.
Ahogyan már korábban is említettem, elnökségünk nem tökéletes, és úgy gondolom, amint arra Tavares úr helyesen rámutatott, hogy a menekültpolitika terén a jelenleginél többet is tehetünk.
(NL) Befejezésképpen két záró észrevétellel élnék, mivel egyéb pontok is szerepelnek még a napirenden. Kifejezetten az Európai Parlament belga képviselőihez kívánok szólni, egyrészt általánosságban, másrészt azonban néhányukhoz, elsősorban két elődömhöz személy szerint is.
A belga kormány nevében azt szeretném mondani, hogy a belga elnökség során tett erőfeszítéseinkkel tisztelegni szeretnénk az itt végzett munkájuk előtt. Hölgyeim és uraim, minden tőlünk telhetőt megtettünk a Lisszaboni Szerződés helyes alkalmazásáért, amely önmagában is egyfajta tisztelgés a Laekeni Szerződés létrejötte felett bábáskodó tizenegyedik elnökség óta kidolgozott kezdeményezések, majd a későbbi jelentős előadói tevékenységek előtt, amelyek célja az volt, hogy a Lisszaboni Szerződés Laeken szellemében szülessen meg.
Helyesen rámutattak, hogy a soros elnökség mindenekelőtt a felelősséget vállaló és a tűzvonalban álló politikusokat körülvevő sok ember elkötelezettségétől és teljesítményétől függ. Gondolok itt a tanácsadókra, a diplomatákra, számos olyan emberre, akik végeredményben a legfontosabb munkát végzik.
Tudatnám Staes úrral, hogy míg a Belgiumban holnap átadásra kerülő Aranycipő-díj eddig minden alkalommal olyanokhoz került, mint Lukaku és Boussoufa, ha a belga elnökséget díjaznánk, az Aranycipőt könnyedén a diplomáciai szolgálat nyerné, amelynek néhány tagja most mögöttem foglal helyet.
Végül hadd szóljak néhány szót Tabajdi úrhoz; megpróbálom összeszedni a legjobb magyar tudásomat.
Elnök. – Miniszterelnök úr, önnek köszönhetően az elmúlt félévben több különböző szinten is új együttműködési módszereket dolgoztunk ki az Európai Unió két jogalkotási szerve: a Tanács és az Európai Parlament között. Elnökségük nagy sikerrel zárult. Minden jót kívánok hazájának és önnek személyesen.
(Taps)
Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)
Mara Bizzotto (EFD), írásban. – (IT) 2010. december 31-én egy meglehetősen unalmas elnökség ért véget, amelyet néhányan jellegtelennek és erőtlennek minősítettek. Nem is várhattunk többet egy olyan belga kormánytól, amely valójában nyolc hónapja nem létezik. A belga politika képtelen volt politikai tervet felvázolni saját országa számára, amely soha nem látott intézményi válság áldozatává vált. Nem látom, hogyan vezethetett volna előrelátással és megfelelő jövőképpel egy olyan összetett szerkezetet, mint az Európai Unió – amely manapság maga is igen törékeny és bizonytalan állapotban van. A belga elnökségtől azt vártuk, hogy a gazdasági és pénzügyi válságot követően visszaterelje Európát a fellendülés útjára. Ugyanakkor ismét azon kapjuk magunkat, hogy meg kell küzdenünk a spekulációval, amely még ma is veszélyezteti a közös valuta létét. A belga elnökség volt az, amely szorgalmazta a további uniós határbővítés felgyorsítását. Amint azt az elmúlt években láthattuk, a gazdaságilag erőtlen országok csatlakozása megnehezítette az európai intézmények munkáját és egész Európát legyengítette, amely most a korábbiaknál is kevésbé alkalmas arra, hogy újabb tagállamok belügyi problémáit vegye a vállára.
Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Az elmúlt hat hónapban Belgium látta el az Európai Unió soros elnökségét, és az országban ezt alig-alig vették észre. Belgiumot elsősorban – és ráadásul sikertelenül – az új kormány alakításának problémája kötötte le, míg az ország a flamandok és vallonok közötti vita miatt képtelen volt politikai döntéseket hozni. Nem meglepő tehát, hogy az EU politikai intézményrendszere könnyűszerrel keresztülvihette az Európai Unió központosításának megerősítését célzó akaratát. Az európai gazdasági kormányzás terveit az euróválság ürügyén koholták. Mindeközben az úgynevezett „állandó eurómentő-csomag” nem más, mint a nettó befizetők elleni újabb merénylet, akiknek a jövőben még mélyebben kell majd a zsebükbe nyúlniuk. Belgiumot valójában intő példának kell tekinteni arra, mi történik, ha különböző gazdasági teljesítményű népeket egymáshoz kötnek. Belgium, ahol a flamandok és a vallonok között nyilvánvalóan kibékíthetetlen ellentétek állnak fenn, és ahol a szövetségi apparátus a flamandoktól a vallonok felé irányuló újraelosztási mechanizmust képvisel, azt tükrözi, mi történhet az Európai Unióval és az euróval, ha tovább haladnak a jelenlegi téves irányba.
Sławomir Witold Nitras (PPE), írásban. – (PL) A belga elnökség összegzéseként mindenekelőtt az európai pénzügyi stabilitási rendszer kidolgozásában játszott rendkívül aktív szerepüket kell elismerni. Mindazok, akik figyelemmel kísérték a folyamatot, tisztában vannak vele, hogy nehéz műveletről van szó, amelyet idő szűkében kellett végrehajtani. Ezért őszintén gratulálni szeretnék azoknak, akik hozzájárultak a projekt sikeres megvalósításához. E tekintetben a belga elnökség jól végzett munkát hagy a magyar elnökségre. Hangsúlyozni kell továbbá, hogy a belgák a Lisszaboni Szerződés végrehajtásával összefüggésben kikövezték az utat a későbbi elnökségek előtt. Reménykedem abban, hogy az elkövetkező elnökségek, köztük a lengyel elnökség is fokozottabban törekszik majd meghatározni saját, egyértelmű prioritásait, egyúttal azonban beillesztik azokat közös, európai célkitűzéseink keretébe. Ez a munkamódszer lehetővé teszi az európai intézményi politikák pontosabb tervezését és végrehajtását.
Wojciech Michał Olejniczak (S&D), írásban. – (PL) Először is gratulálni szeretnék a belga elnökségnek, amely az elmúlt hat hónapban az Európai Tanács vezetése során kiemelkedő képességekről tett tanúbizonyságot. A belga csapat annál is inkább sikeresnek tekinthető, ha figyelembe vesszük, milyen körülmények között vette át az ország az elnökséget. Először is, ez volt az első elnökség, amely a Lisszaboni Szerződés által bevezetett szabályok szerint járt el, és másodszor, az EU és tagállamai rendkívül nehéz pénzügyi helyzetben voltak. Mindezeken túl Belgium az elnökség során belügyi problémákkal küzdött. E kemény és erőt próbáló időszak ellenére az elnökség megmutatta, milyen hatékony tud lenni, és minden intézkedést valóban európai módon hajtott végre. A belpolitikai problémákat és kérdéseket félretette, és arra összpontosított, hogy az Európai Parlament, az Európai Bizottság és az Európai Tanács javaslatainak megfelelő irányba haladjon, és támogassa ezeket az intézményeket. Az elnökség közvetítő szerepet vállalt. Az elnökség által megvalósított prioritások tekintetében elismerésre méltók a gazdasági válság elleni küzdelmet célzó intézkedések; itt elsősorban a következő többéves pénzügyi kerettel kapcsolatos munkára gondolok. Az Eurovignette rendszer a belga elnökség további jelentős eredménye. Végül azt szeretném mondani, hogy az Európai Tanács elnökségét ezután átvevő országok tanulhatnak a belga elnökség példájából. Mind a magyar, mind pedig a 2011 második felében hivatalba lépő lengyel elnökségnek hasonló sikereket kívánok.
Jarosław Leszek Wałęsa (PPE), írásban. – (PL) Köszönettel illetném a belga elnökséget. Nemrégiben véget ért munkájuk példaként szolgálhat az Európai Tanács tevékenységeinek irányítását a jövőben vállaló országok számára. Ez a kérdés igazán szívügyem, tekintettel az elkövetkező lengyel elnökségre, amely reményeim szerint tovább halad majd a belga elnökség sikeres úttörő munkája nyomán. Nem sokszor történik meg, hogy az elnökséget betöltő ország a közösségi intézkedéseket a nemzeti érdekek fölé helyezi. Véleményem szerint a most tárgyalt elnökség legfőbb sikere az volt, hogy következetesen végrehajtotta a Lisszaboni Szerződés rendelkezéseit, különösen az Európai Tanács szintjén, amely állandó elnökkel rendelkező, teljes jogú intézménnyé vált, valamint a Külügyi Tanács szintjén, amelynek vezetője jelenleg a főképviselő. A gazdasági válság elleni küzdelem szintén igen jelentős kérdésnek bizonyult, és a pénzügyi ágazat rendszerszerű nyomon követése és szabályozása idővel lehetővé fogja tenni megtépázott hírnevének helyreállítását. Ez különösen fontos akkor, amikor ekkora nyomás nehezedik ránk az euróövezet bővítését illetően. Összefoglalva, őszintén remélem, hogy a belga elnökség alatt felvázolt irány az elnökséget a jövőben átvevő országok számára minőségi mércét fog jelenteni. Kívánom, hogy a közösség érdeke minden esetben elsődleges legyen számunkra. Köszönöm.
(Az eredményekért és a szavazásra vonatkozó egyéb részletekért lásd a jegyzőkönyvet)
7.1. Részvénytársaságok egyesülése (kodifikált változat) (A7-0363/2010, Jiří Maštálka) (szavazás)
7.2. Az EK és Jordánia közötti euro-mediterrán megállapodáshoz Bulgária és Románia Európai Unióhoz való csatlakozásának figyelembevétele céljából csatolt jegyzőkönyv (A7-0373/2010, Gabriele Albertini) (szavazás)
7.3. Az EK és a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unió közötti légiközlekedési megállapodás (A7-0361/2010, Dieter-Lebrecht Koch) (szavazás)
– A szavazás előtt:
Dieter-Lebrecht Koch (PPE). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, jelentésem elfogadását követően egy olyan megállapodásról szavazunk majd, amely az EU egyes tagállamai és a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unió egyes országai között megkötött 47 hatályos kétoldalú légiközlekedési szolgáltatási megállapodás szerinti jogszabályok közelítését hozza majd magával. Ilyen módon eljárva a piachoz való hozzáférés diszkriminálását és meggátolását megelőző és a bürokráciát felszámoló vonatkozó európai uniós jog alkalmazását biztosítjuk. Kérem, szavazzanak igennel!
7.4. Az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételek (A7-0343/2010, Catherine Stihler) (szavazás)
7.5. A humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus (A7-0375/2010, Michèle Striffler) (szavazás)
7.6. A mezőgazdaság elismerése stratégiai ágazatként az élelmezésbiztonság terén (A7-0376/2010, Daciana Octavia Sârbu) (szavazás)
Elnök. – Most a szavazáshoz fűzött indokolásokra térünk rá.
A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások
Ajánlás második olvasatra: Catherine Stihler (A7-0343/2010)
Jarosław Kalinowski (PPE). – (PL) Elnök úr, az építőipar minden ország gazdaságának nagyon fontos ágazatát jelenti. A piac ilyen alapvető fontosságú részéről nem szabad megfeledkezni, ha a gazdasági növekedés és az életszínvonal javulásának elérésére törekszünk. Mindenki tisztában van a megfelelően felépített vagy modernizált építményeknek a biztonság és a kényelem szempontjából való jelentőségével. Ugyanakkor mindannyian a lakó-, ipari és középületek építési költségeinek csökkentését szeretnénk. A jelentés a piaci akadályok felszámolására, az építőanyagok hatékony értékesítésének lehetővé tételére és annak biztosítására irányul, hogy az ágazatban versenyképesek legyenek az árak. E kezdeményezés előnyei szerte Európában érezhetők lesznek. Én is teljes mértékben támogatom a szerző azon javaslatait, amelyek szerint javítani kell a munkavállalói biztonságot az ágazatban.
Alfredo Antoniozzi (PPE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a Stihler-jelentéssel kapcsolatban egyértelmű, hogy milyen fontos szerepet játszik az építőipari ágazat Európában. Foglalkoznunk kell tehát a közvetlenül ebben az ágazatban foglalkoztatott 12 millió polgár problémáival.
A Stihler-jelentés hasznos eszköze az építőipari termékek Európai Unión belüli forgalomba hozatalát gátló nemzeti adminisztratív és technikai akadályok megszüntetésének, és az ágazat egységes piaca kialakítása folytatásának.
Támogatom az építőipari ágazat kis- és középvállalkozásainak adott elismerést, ahogyan támogatom az építőipari termékek újrahasznosítása szükségességére fordított különös figyelmet is, amely kiemelt fontosságú kérdés az éghajlatváltozás ellen folytatott küzdelemben. Ugyanakkor szeretném megragadni a lehetőséget arra, hogy felhívjam a figyelmet az építőipari ágazatban foglalkoztatott munkavállalók egészségének és biztonságának problémájára. Az előadó által az e kérdéskörrel kapcsolatban a jelentésbe belefoglalt iránymutatások hasznosak, de szükség lehet kibővítésükre.
A mi kötelességünk, hogy e javaslatokat megvitassuk és továbbalakítsuk a közeljövőben, ilyen módon biztosítva, hogy az építőipari ágazatban foglalkoztatott munkavállalók magas szintű védelmet kapjanak. A munkával kapcsolatos halálesetek tragédiája olyan kérdés, amely egész Európát érinti. Remélem, hogy munkánk révén véget tudunk vetni az ilyen eseteknek.
Hannu Takkula (ALDE). – (FI) Elnök úr, először szeretnék köszönetet mondani Stihler asszonynak a kitűnő jelentésért. Nagyon fontos, hogy figyelmünket az építési termékek forgalomba hozatalának harmonizációjára fordítsuk, mivel a jövőben jobb és jobb minőségű építményekre lesz szükségünk.
Emlékeznünk kell arra, hogy – noha nagyon versenyképes iparágról van szó – a legfontosabb nem a verseny maga, hanem a végeredmény. Fontos, hogy az Európában felépített épületek biztonságosak legyenek felhasználóik számára, és hogy az építési folyamat során biztonságosak legyenek az építők és egyéb munkavállalók számára is.
Nagyon fontos, hogy az építési termékek forgalmazása területén is sor kerüljön a harmonizálásra, ami lehetőséget nyújt a legjobb gyakorlatok cseréjére. Igaz, hogy Európában sok országban jelenleg is még olyan anyagokat alkalmaznak, amelyek nem egészségesek a lakók számára. Az Európai Unió számos tagállamában óriási problémát jelent a penész, és ez az, amiért a legjobb gyakorlatok és innovációk alkalmazása fontos: hogy megpróbáljuk az építési termékek forgalmazását a felhasználóik szempontjából egészséges és megfelelő termékek piacává alakítani.
Ennélfogva szeretnék köszönetet mondani Stihler asszonynak ezért a kitűnő jelentésért. Európának jó minőségű építési termékekre van szüksége és a forgalmazás olyan rendszerére, amely különösen a biztonságra vonatkozó előírásokat veszi figyelembe.
Daniel Hannan (ECR). – Elnök úr, a múlt héten a francia miniszterelnök Londonba látogatott, és azt mondta, hogy csatlakoznunk kell az euró megsegítésére irányuló projekthez. Tegyük félre egy pillanatra azt a kérdést, hogy ismételten valaki más problémájába akarnak belerángatni; összpontosítsunk ehelyett inkább a fő logikai bukfencre. Azt mondja: „Az európai integráció nem működik – növeljük meg az európai integráció mértékét!” Biztos vagyok abban, hogy észrevették az érvelés hibáját. „Állandóan felborul a ladikom, úgyhogy szeretnék inkább egy óceánjáró kapitánya lenni!” „Összetörtem a gokartom, kérem, hadd vezessek inkább kamiont!” Úgy tűnik, akármi legyen is a probléma, a válasz mindig a szorosabb európai integráció.
Az EU megoldás a probléma keresésére, de tényleg közeleg az a nap, amikor már nem tudjuk magunkat ráerőltetni se a piacokra, se a közvéleményre. A varázslat megtörik, a sámán varázsigéje erejét veszti.
Clemente Mastella (PPE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, ha azt vesszük, hogy hozzájárulásai az összes nemzetközi humanitárius segítségnyújtás 40%-át teszik ki, akkor az Európai Unió a világ legnagyobb humanitárius segítségnyújtója. Az Európai Unió humanitárius politikáján keresztül kézzelfoghatóan kimutatja elkötelezettségét a harmadik országok rendkívül kiszolgáltatott helyzetekben lévő, segélyre szoruló népessége mellett.
Az Európai Unió Tanácsa, az Európai Parlament és az Európai Bizottság elnöke által december 18-án aláírt humanitárius segélyről szóló európai konszenzus fontos előrelépést jelent. Rá kell mutatnom arra, hogy a konszenzusból eredő vállalások mind a tagállamokra, mind pedig az Európai Bizottságra vonatkoznak.
Az utóbbi években egyre inkább tapasztalható a nem humanitárius szereplők részvétele is a humanitárius válságokra adott válaszlépésekben. Létfontosságú, hogy az azonos környezetben működő politikai, katonai vagy humanitárius szereplők egymást jobban megismerjék, és párbeszédet folytassanak egymás szerepének, küldetésének tiszteletben tartásával, és annak veszélyeztetése nélkül. A polgári védelmi eszközök igénybevételének természetesen az európai konszenzusban kinyilvánított módon a nemzetközi iránymutatások szerint kell történnie.
Antonello Antinoro (PPE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, úgy vélem, hogy a ma elfogadott jelentés – amit köszönök, és amiért köszönetet mondok az előadónak, Striffler asszonynak – olyan szöveg, amely lehetőséget teremt a hatékonyabb és következetesebb humanitárius segélynyújtásra.
Az Európai Unió a mai napon felkéri az Uniót, hogy működjön együtt szorosabban annak érdekében, hogy a humanitárius válságokra adott kollektív válaszunk megerősítésére, és – különösen – a nemzetközi humanitárius jogszabályoknak való teljes mértékű megfelelés kifejezett fenntartására irányuló konszenzusra juthassunk.
Ennélfogva biztosítanunk kell, hogy a humanitárius segítségnyújtás és a humanitárius segélyszervezetek munkatársai jobban hozzáférhessenek a szorult helyzetben lévő emberekhez, és mivel az ilyen emberekből mostanában több van, eredményesebbnek kell lennünk, mint eddig voltunk, a Bizottságon vagy kétoldalú programokon keresztül. Miközben az igény hatalmas, a segély elosztása egyre nehezebbé és egyben kockázatosabbá és veszélyesebbé is válik az egyre bonyolultabb nemzetközi helyzet miatt.
Figyelemmel ezekre a követelményekre, ez a megállapodás egy olyan európai konszenzust mozdít elő, amelyben megerősítést nyer, hogy az európai uniós támogatás egyértelműen a semlegesség, a függetlenség és a pártatlanság humanitárius elvein alapszik, és a támogatást gyorsan és eredményesen, a meghatározott szükséglet alapján kell nyújtani a válsághelyzetben lévő áldozatoknak.
Alfredo Antoniozzi (PPE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a természeti katasztrófák számának és intenzitásának látványos növekedése, az összetett válságok kialakulásának gyakoribbá válásával együtt, azt jelenti, hogy a nemzetközi humanitárius jog egyre súlyosabb megsértésével és a humanitárius terület beszűkülésével állunk szemben.
A közelmúltban Haitin és Pakisztánban bekövetkezett tragédiák ismételten rámutattak arra, hogy az Európai Unió rendelkezésére álló, a természeti katasztrófák megoldására irányuló eszközöket meg kell erősíteni. Egyetértek a jelentés általános megközelítésével és – különösen – azzal a kijelentéssel, hogy az Európai Uniónak szüntelenül támogatnia kell a humanitárius elveket. A Lisszaboni Szerződés előírja az Európai Unió külső fellépését; e külső fellépésnek tükröznie kell az Uniónak mint fő nemzetközi adományozónak a politikai súlyát és befolyását.
Igennel szavaztam Striffler asszony jelentésére, mivel egyetértek azzal, hogy az európai konszenzus és cselekvési terve végrehajtásának javítására, valamint a globális koordinálásra és a humanitárius segítségnyújtásban kapacitásuknak köszönhetően élen járó országok regionális felelősségét figyelembe véve a terhek megosztására irányuló munka elengedhetetlenül fontos.
Jim Higgins (PPE). – Elnök úr, nagy örömmel szavaztam a jelentés mellett, amely megerősíti, hogy az élelmezésbiztonság alapvető emberi jog. A mezőgazdasági ágazatnak ki kell elégítenie az egyre növekvő népesség biztonságos és elegendő élelmiszer iránti igényét, a korlátozott természeti erőforrások, a magas energiaárak és az éghajlatváltozás jelentette akadályok ellenére is. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete szerint az élelmiszertermelésnek legalább 70 százalékkal kell nőnie ahhoz, hogy a 2050-ig várhatóan 9 milliárd főt is meghaladó világnépesség növekvő szükségleteit kielégíthesse.
Ezenfelül világszerte körülbelül 900 millióan éheznek tartósan a rendkívüli szegénység miatt, míg a változó szintű szegénység miatt mintegy 2 milliárd fő esetében nem áll fenn tényleges, hosszú távú élelmezésbiztonság. Európában a polgárok 16%-a még mindig a szegénységi küszöb alatt él. Véleményem lényegében a következő: szembe kell néznünk a problémával. Alapvető fontosságú, hogy a 2013 utáni új közös mezőgazdasági politika finanszírozása ezt figyelembe vegye, amire pedig mindenképpen szükségünk van az az, hogy a költségvetés legalább a jelenlegi szinten maradjon.
Jens Rohde (ALDE). – (DA) Elnök úr, a Parlament ma az élelmezésbiztonsággal összefüggésben a mezőgazdaság stratégiai ágazatként történő, hivatalos elismeréséről döntött. Olyasmi ez, amit a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport tagjai már sok-sok éve elismertek. Ehhez hasonlóképpen ismerjük el azt is, hogy az élelmiszerminőség, a közegészségügy és a fenntartható gazdasági növekedés vonatkozásában a mezőgazdaság stratégiai ágazat. Mindez azonban nem indokolja az iskolai gyümölcs- és tejprogramokat. Nem indokolja azt sem, hogy még több piaci támogatású tejtámogatási program jöjjön létre. Szeretnék rámutatni arra, hogy a javaslatok ellen szavaztunk, és sajnáljuk, hogy mégis megszavazták őket.
Ennek azonban nem szabad elrontania az egész képet – jó feltételeket kell biztosítanunk a mezőgazdaság számára. A vajhegyek, bortavak és iskolai programok azonban nem jelentenek kiutat. A mezőgazdasági termelők bevételeit nem biztosítja a piaci beavatkozás és a piac torzulása. Ehelyett a kutatásba kell beruháznunk, a mezőgazdasági termelőknek pedig lehetőséget kell biztosítanunk arra, hogy a jövedelem alternatív formáinak megszerzéséhez új technológiai megoldásokat használjanak. A jelentést összességében jónak tartjuk, és ezért mellette szavaztunk.
Clemente Mastella (PPE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az élelmezésbiztonság alapvető emberi jog, és csak akkor valósul meg, ha fizikai, szociális és gazdasági értelemben minden ember mindenkor elegendő élelmiszerhez jut hozzá.
Az EU új közös mezőgazdasági politikájának tükröznie kell ezeket az új követelményeket: világosan és egyértelműen kell reagálnia az élelmezésbiztonság és egyéb tényezők jelentette kihívásokra, különös tekintettel az éghajlatváltozásra, a gazdasági válságra, valamint az EU-n belüli területi egyensúly fenntartására.
Nemcsak termékeink versenyképességét, hanem a hagyományos mezőgazdaságot, a kisüzemi gazdálkodást, a biogazdálkodást és a helyi értékesítést is ösztönöznünk kell. E mezőgazdasági modellek értékes hozzájárulást tettek és tesznek továbbra is az élelmezésbiztonsághoz, mivel az EU különböző földrajzi régióiban a hosszú idők alatt célzottan kifejlesztett módszerek alkalmazása révén gyakran a föld hasznosításának leghatékonyabb módját jelentik.
Jarosław Kalinowski (PPE). – (PL) Elnök úr, az Európai Parlament képviselőiként az a szerepünk, hogy az európai uniós polgárok életének jobbá tétele érdekében lépjünk fel. A legkiválóbb minőségű, biztonságos élelmiszerekhez való hozzájutásuk biztosításának kiemelt feladatnak kell lennie. Az élelmiszerhiányhoz és a magas árakhoz rendszerint társadalmi szintű nyugtalanság társul, és nem engedhetjük meg, hogy ez a helyzet kontinensünkön bekövetkezzen. Figyelembe véve a növekvő létszámú népességet, az éghajlatváltozást és a természeti katasztrófákat, a globális élelmezésbiztonság veszélyben van. Már most is sokan éheznek, és hogy megoldást találhassunk, józan és közös mezőgazdasági politikára, valamint az ágazatnak nyújtott pénzügyi támogatásra van szükség. A mezőgazdaságnak különleges státust kell biztosítani, amely lehetővé teszi, hogy az ágazat különleges figyelmet kapjon, továbbá hogy megfelelő eszközök alkalmazására kerüljön sor, ha bekövetkezne az élelmiszerválság.
Mario Pirillo (S&D). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az élelmezésbiztonság és a népesség élelmiszerrel való ellátásának szavatolása a mezőgazdaság fő kihívása marad a továbbiakban is, és nemcsak Európában, hanem a világon mindenütt.
Elégedett vagyok a jelentés tartalmával, különösen mivel az élelmezésbiztonságot alapvető emberi jogként ismeri el. Az élelmezésbiztonságot mint célt csak akkor fogjuk elérni, ha komolyan figyelembe veszünk két fontos szempontot: a piacok és az árak ingadozását és az apadó élelmiszerkészleteket. Európának képesnek kell lennie arra, hogy közös és hatékony intézkedésekkel avatkozzon be az élelmiszer-ellátás garantálása és az európai uniós és nem európai uniós termékek között a biztonsági előírások vonatkozásában még mindig fennálló súlyos aszimmetriák megakadályozása érdekében.
Peter Jahr (PPE). – (DE) Elnök úr, azt szeretném mondani, hogy nagyon elégedett vagyok az élelmezésbiztonsággal összefüggésben a mezőgazdaság stratégiai ágazatként történő elismeréséről szóló jelentéssel, mivel jelentősége tekintetében a vidéki gazdaságot az őt megillető helyre emeli vissza. Az első következtetés számomra az, hogy továbbra is erős közös európai mezőgazdasági politikára van szükségünk. Emellett szeretnék köszönetet mondani az előadónak.
Volt egy részlete a jelentésnek, amelyet nem szavaztam meg, és ez az Európai Unión belüli élelmiszersegély-program létrehozásával volt kapcsolatos. Úgy vélem, hogy az azon az alapon adott segélynek, pontosabban az annak biztosítása érdekében adott segélynek, hogy az Európai Unióban senki ne éhezzen, a tagállamok felelősségi körében kell maradnia, egész egyszerűen azért, mert ezeket a problémákat ott kell megoldani, ahol jelentkeznek, azaz a tagállamokban.
Diane Dodds (NI). – Elnök úr, ez a jelentés kiemeli, hogy mennyire fontos az élelmezésbiztonság az általunk képviselt polgárok számára. Kiemeli azokat a fontos közjavakat is, amelyeket a mezőgazdasági termelők állítanak elő, gyakran kevés elismeréssel vagy az elismerés hiánya mellett. Úgy vélem azonban, probléma merül majd fel.
A közelmúltban olyan jelentős hozzászólásokat hallhattam, amelyek azt jelezték, hogy a közös mezőgazdasági politikának gyakorlatilag környezetvédelmi politikává kellene alakulnia. Ez végső soron ahhoz vezethet bennünket, hogy – tévesen – azt hisszük, elboldogulhatunk az európai mezőgazdasági termelők nélkül, és esetleg majd csak importáljuk az élelmiszert az EU-n kívülről.
Ez nem fordulhat elő. Mezőgazdasági termelőinket támogatnunk kell abban, hogy a környezetre nézve ártalmatlan módon állítsanak elő élelmiszert, ami pedig az élelmiszer behozatalát illeti, a világpiacok egyszerűen túlságosan ingatagok, mind az ár, mind pedig az ellátás folyamatossága tekintetében.
Számos tennivalónk van. Stabil költségvetést kell biztosítanunk a mezőgazdasági politika számára. Ösztönöznünk kell a fiatal mezőgazdasági termelőket, hogy jövője biztosítása érdekében maradjanak az ágazatban. Kutatásra és innovációra van szükségünk, hogy a termelési módszerek hatékonyabbak legyenek, és kevesebb bürokráciára – és természetesen nincs szükség a mezőgazdasági termelőinket gúzsba kötő zöld bürokráciára.
Giommaria Uggias (ALDE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az elmúlt hetekben a közös mezőgazdasági politika kérdésével foglalkozó különféle parlamenti szakbizottságok megvizsgálták a 2013 utáni reform kérdését.
Nyilvánvaló, hogy az élelmezésbiztonság a mezőgazdaság legalapvetőbb elemeinek egyike. Ezt a szempontot a ma szavazásra kerülő jelentés fényében kell megvizsgálnunk, amely szerint az élelmezésbiztonság olyan alapvető jog, amelyet ennek megfelelően minden lehetséges módon meg kell őrizni.
Ilyen figyelemre van szükség, elnök úr, vészhelyzet esetén is, például ahhoz a dioxin-botrányhoz kapcsolódóan, amelynek most lehetünk szemtanúi, amikor kiderül, hogy a dioxint állati takarmányban alkalmazták, de akkor is, amikor – mindenek felett – biztosítani kívánjuk, hogy egységes, a termelési ágazat egészét, a mezőgazdasági termelők munkájának minőségét, a környezetet és a forgalmazást, is ilyen módon a fogyasztókat is tiszteletben tartó termelési folyamatunk legyen.
A jelentés azon intézkedéscsomagnak a részét képezi, amelyet a Parlament a mezőgazdaság előmozdítása érdekében dolgozott ki, és ezért elmondhatom, hogy elégedett vagyok.
Alajos Mészáros (PPE). – (HU) Elnök úr! A világ élelmiszer-termelése manapság egyre inkább ki van téve különböző kihívásoknak. Egyik ilyen az éghajlatváltozás, ami sajnos megjósolhatatlan élelmiszerhiányt okozhat és ezáltal veszélybe kerülhet a 2050-ig 9 milliárd főt is meghaladó világnépesség növekvő szükségletének kielégítése. A KAP-nak az élelmiszerbiztonság, az éghajlatváltozás és gazdasági válság okozta kihívásokra egyértelműen kell reagálnia. Nem csak a versenyképességet, hanem a hagyományos mezőgazdaságot, a kisüzemi és biogazdálkodást, a helyi értékeket is ösztönözni kell. Az éghajlati változások eredményeképpen egyre több a természeti katasztrófa, melyek hatására csökken a nagyobb területű termőföldek kihasználásának lehetősége, veszélyeztetve ezáltal az élelmiszer-biztonságot. A fenti célok elérésére, valamint az ésszerű élelmiszerárak és a mezőgazdasági termelők tisztességes jövedelme érdekében a KAP költségvetését legalább a jelenlegi szinten kell tartani. Ezért fontos, hogy a mezőgazdaságot az élelmiszerbiztonság szempontjából stratégiai ágazatként kezeljük. Ezért támogattam én is ezt a jelentést.
Hannu Takkula (ALDE). – (FI) Elnök úr, mindenekelőtt azt szeretném mondani, hogy kiváló dolog, hogy az Európai Parlament stratégiai ágazatként ismeri el a mezőgazdaságot az élelmezésbiztonsággal összefüggésben.
Nagyon fontos számunkra annak biztosítása, hogy az Európai Unióban előállított élelmiszer mindenekelőtt biztonságos, és a szennyező anyagoktól mentes legyen. Nagyon aggaszt, hogy egyre nagyobb figyelmet kell fordítanunk a minőségre, mint a mennyiségre. A hatékonysághoz való ragaszkodás mintha némiképpen háttérbe szorította volna az egészségügyi követelményeket. Amikor az élelmezésbiztonságról beszélünk, akkor nagyon fontos annak biztosítása, hogy az európai fogyasztók rendelkezésére bocsátott élelmiszer biztonságos, jó minőségű és tápláló legyen.
Kritikus fontosságú annak biztosítása is, hogy az Európai Unió különböző országai megőrizzék saját mezőgazdasági gyakorlataikat. Amikor szembe kell néznünk a természeti katasztrófákkal, akkor fontos, hogy önellátó mezőgazdaságunk legyen. Ilyen módon a helyi élelmiszer beszerzésének elvét felhasználhatjuk azon problémák megoldására, amelyek a katasztrófa bekövetkeztekor merülnek fel.
Szeretném hangsúlyozni ezeknek az egészséggel kapcsolatos megfontolásokból eredő és fontos elveknek a jelentőségét. Remélem, hogy további tendenciákat is láthatunk a helyi élelmiszerekkel kapcsolatban. Egész Európában fontos annak biztosítása, hogy a mezőgazdaság teljes mértékben életképes legyen, és hogy az Európai Unió mindegyik tagállama képes legyen a mezőgazdasági tevékenység folytatására. Ez alapvető és stabil alapja a jövőnek, amire különösen az élelmiszeripari ágazatban van szükségünk.
Salvatore Tatarella (PPE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, mivel nagyon határozottan szavaztam e fontos jelentés mellett, szeretném kiemelni a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jól felépített véleményének (35) bekezdését, amely – figyelembe véve, hogy az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) az állampolgárok jólétét és egészsége védelmét szolgáló fellépések keretében jelentős szerepet tölt be az élelmiszerlánccal kapcsolatos kockázatok értékelésében és közlésében – reméli, hogy a tagállamok az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatósággal való együttműködés érdekében gondoskodnak a Hatóságnak megfelelő nemzeti szervek felállításáról.
Ahogyan azt a közelmúltbeli súlyos németországi események is szemléltetik, valamennyi tagállamnak mihamarabb nemzeti élelmiszer-biztonsági hatóságokat kell létrehoznia. Meglepő fordulat, hogy az olasz kormány – az ügynökség létrehozását követően – költségvetési okokra hivatkozva meggondolta magát. Véleményem szerint az élelmiszer-biztonságot nem szabad a költségvetési megszorítások miatt elhanyagolni.
Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Mivel a Parlament jogi szolgálatainak tanácsadó munkacsoportja, a Tanács és a Bizottság szerint a szóban forgó javaslat a meglévő szövegek érdemi módosítás nélküli egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza, egyetértek az első olvasatban való elfogadásukkal.
Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – (LT) Egyetértettem a jelentéssel és az Európai Bizottság javaslatával, mivel véleményem szerint nagyon fontos a közösségi jog annak érdekében történő egyszerűsítése és egyértelművé tétele, hogy érthetőbbé és hozzáférhetőbbé váljon valamennyi polgár számára. Ez a cél nem érhető el mindaddig, amíg számos, sokszor jelentősen módosított rendelkezés részben az eredeti jogi aktusban, részben pedig a későbbi, módosító jogi aktusokban szétszórtan található meg, a hatályos rendelkezések megállapításához pedig jelentős kutatómunka és számos jogi aktus összevetése szükséges. A jogszabályok egységes szerkezetbe foglalása különösen az üzleti vállalakozások vonatkozásában fontos, amelyek működését – az emberek, áruk és szolgáltatások zökkenőmentes és folyamatos szabad mozgásának biztosítása érdekében – jelentős számú közösségi jogszabály szabályozza. A nyilvánosan működő részvénytársaságok egyesülését szabályozó jogszabályok konszolidációja örvendetes, a közösségi jog hatékonyabbá tétele irányába való előrelépést jelent.
Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) Európában nagyon sok vállalat van – ezek sokféle formában működnek és nagyon sokféle előírás hatálya alatt tevékenykednek. 1978 óta olyan európai jogszabály van hatályban, amely az azonos országbeli, nyilvánosan működő részvénytársaságok egyesülését szabályozza. Fontos az egyesülések szabályozása, mivel jelentős mértékben befolyásolják e vállalatok munkavállalóinak, részvényeseinek és hitelezőinek érdekeit. Az érdekek sérülhetnek is, ha az egyesülés például elmarad. Ebben az európai érdekű kérdésben – ahogy más kérdésekben is – egyértelműségre és jogbiztonságra van szükség. Ez az, amit az irányelv egységes szerkezetbe foglalásával el kívánunk érni. Az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel véleményem szerint a bizalom a növekedés jelentős hajtóereje.
George Becali (NI), írásban. – (RO) A jelentés mellett szavaztam, mivel a nyilvánosan működő részvénytársaságok egyesüléséről szóló, 1978. október 9-i 78/855/EGK harmadik tanácsi irányelv egységes szerkezetbe foglalására irányuló javaslatban a Bizottság figyelembe vette a jogi szolgálatok tanácsadó munkacsoportja által javasolt szerkesztésbeli, illetve alaki módosításokat, amelyek indokoltnak bizonyultak. A tanácsadó munkacsoport például azt javasolja, hogy különösen fontos az egyesülő társaságok részvényeseinek megfelelő módon és a lehető leginkább pártatlan módon történő tájékoztatása, illetve jogaik megfelelő védelme. Arra azonban nincsen szükség, hogy az egyesülési terv ellenőrzését független szakértő végezze el. Emellett az érintett társaságok mindegyikének ügyviteli vagy ügyvezetési szervei tájékoztatják saját társaságaik közgyűlését és az érintett többi társaság ügyviteli vagy ügyvezetőz szerveit minden olyan lényeges változásról, amelyre az egyesülési terv előkészítésének napja és az egyesülési tervről döntő közgyűlés napja között következik be.
Mara Bizzotto (EFD), írásban. – (IT) Maštálka úr jelentése mellett szavaztam, mivel a kérdéses javaslatot gondosan megvizsgálta az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálatainak tanácsadó munkacsoportja, amely egységesen kodifikációnak ítélte meg, amely csupán a hatályos szöveg ésszerűsített változata.
Lara Comi (PPE), írásban. – (IT) A tegnapi napon egy olyan tanulmányt tettek közzé Olaszországban, amely szerint azok az üzleti vállalkozások tudtak a leginkább ellenállni a válságnak, amelyeknek sikerült eszközeiket bővíteniük. A tanulmány, amelyet az egyik neves olasz egyetem készített el az ország egyik legtevékenyebb üzleti szervezetének felkérésére, azt állítja, hogy a konszolidáció fő eszközeit az egyesülések jelentették. Nem véletlen, hogy a jelentős pénzügyi műveletek, így az egyesülések is valamennyi gazdasági ágazatban kéz a kézben járnak a szerkezetátalakítással és a hatékonyság javítására való törekvéssel. Az egységes piacon belül ezért az európai intézmények kötelessége az olyan előírások megállapítása, amelyek garantálják valamennyi érdekelt számára, továbbá lehetővé teszik az életképesebb üzleti vállalkozások számára a jogi bizonytalanságoktól, a bürokráciától és az egyszerű félreértések által okozott kötelezettségektől mentes, eredményesebb versenyt. Egy modern, liberális és eredményes gazdaságnak – amilyennek véleményem szerint a miénknek is lennie kell – külön jogszabályra van szüksége az egyesülésekre vonatkozóan, de csak akkor, ha a ma javasolt irányelvhez hasonlóan az ésszerű és interferenciáktól mentes, továbbá védelmet biztosít az olyan emberek szabadságai és jogai számára, akiknek az ilyen műveletek sérelmére lehetnek.
José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) A mai ülésen a Parlament és a Tanács módosított javaslatát követően a Parlament – elfogadva a Bizottság által beterjesztett javaslatot – megvizsgálta a nyilvánosan működő részvénytársaságok egyesüléséről szóló jogalkotási állásfoglalás-tervezetet (kodifikált változat). Mivel a javaslat egyszerűen a jogszabályszövegek érdemi változástatások nélküli „egyszerű egységes szerkezetbe foglalására” – valamint a munkamódszerek hatékonyabbá tételére – irányul, és szem előtt tartva, hogy a javaslat magában foglalja a jogi szolgálatok tanácsadó munkacsoportja által javasolt és megindokolt formákat is, a javaslat mellett szavazok, mivel meglátásom szerint jelentős mértékű javulást eredményez majd a részvénytársaságok működésében, különösen az ilyen tárasságok modernizálása és ésszerűsítése révén.
Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) A jelentés mellett szavaztam, mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport véleménye szerint a szóban forgó javaslat a meglévő szövegek érdemi módosítás nélküli, egyszerű egységes szerkezetbe foglalására szorítkozik, és ennélfogva az áttekinthetőség és az érthetőség érdekében a hatályos szövegeket egységes szerkezetbe kell foglalni.
David Martin (S&D), írásban. – A jelentés mellett szavaztam, mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport véleménye szerint a szóban forgó javaslat a meglévő szövegek érdemi módosítás nélküli, egyszerű egységes szerkezetbe foglalására szorítkozik.
Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Bizonyos számú módosítást követően az érthetőség megőrzése érdekében elvégzett egységes szerkezetbe foglalás megkönnyíti a dolgokat. Összességében azonban át kell gondolnunk, hogy szükség van-e egyáltalán a szabályok és előírások ilyesfajta sokaságára. Egyes területeken a szabályok és előírások túlzott mértékben vannak jelen, a fogyasztókról nem tételezik fel, hogy megvan a magukhoz való eszük, míg más területeken az előírások csupán az élelmiszerek névváltozatait foglalják magukban. A részvényesek és a harmadik felek érdekeinek védelme érdekében a nyilvánosan működő részvénytársaságok egyesüléséről szóló tagállami jogszabályok koordinációja megfelelő módja az információs jogok tiszteletben tartása biztosításának. Én magam nem tudok egyes módosítások mellett szavazni, ezért nemmel szavaztam a jelentés egészére.
Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, mivel kizárólag a nyilvánosan működő részvénytársaságok egyesüléséről szóló hatályos szövegek kodifikációjára szorítkozik. 2010. szeptember 21-én a Parlament, a Tanács és a Bizottság illetékes jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport – miután megvizsgálta a nyilvánosan működő részvénytársaságok egyesüléséről szóló, a Szerződés 54. cikke (3) bekezdésének g) pontján alapuló, 1978. október 9-i 78/855/EGK harmadik tanácsi irányelv egységes szerkezetbe foglalására irányuló javaslatot – egyhangúlag arra a következtetésre jutott, hogy a javaslat a meglévő szövegrészek egyértelmű kodifikációját tartalmazza, azok érdemi változtatása nélkül.
Aldo Patriciello (PPE), írásban. – (IT) A nyilvánosan működő részvénytársaságok egyesüléséről szóló jogalkotási állásfoglalás-tervezet értékelésekor a következő jogalkotási aktusokat vettem figyelembe: a Bizottság javaslata az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak; a 2008. június 17-én első olvasatban elfogadott közös álláspont; az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. és 50. cikke, amelyek alapján a Bizottság javaslatát a Parlament elé terjesztette; a jogszabályszövegek hivatalos egységes szerkezetbe foglalásának gyorsított munkamódszeréről szóló, 1994. december 20-i intézményközi megállapodás; a Parlament eljárási szabályzatának 86. és 55. cikke; és végül a Jogi Bizottság jelentése.
Ezek alapján a Parlament első olvasatbeli álláspontjának követése mellett döntöttem, mivel összhangban van az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport ajánlásaival, és mindenekfelett arra a tényre figyelemmel, hogy csupán a hatályos szövegek lényeges módosítások nélküli kodifikációjáról van szó.
Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport véleménye szerint a nyilvánosan működő részvénytársaságok egyesüléséről szóló irányelvre irányuló módosított javaslat a meglévő szövegek érdemi módosítás nélküli, egységes szerkezetbe foglalására szorítkozik, Ezért a jelentés mellett szavaztam.
Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Amikor jogi szaktanácsot kértünk, a szolgálatok azt közölték, hogy tekintettel a jogszabályszövegek hivatalos egységes szerkezetbe foglalásának gyorsított munkamódszeréről szóló, 1994. december 20-i intézményközi megállapodásra és különösen annak 4. pontjára, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport 2010. szeptember 21-én azzal a szándékkal ült össze, hogy megvizsgálja – többek között – a Bizottság által benyújtott fenti javaslatot.
Az ülésen a nyilvánosan működő részvénytársaságok egyesüléséről szóló, 1978. október 9-i 78/855/EGK harmadik tanácsi irányelvet egységes szerkezetbe foglaló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló, a Szerződés 54. cikk (3) bekezdésének g) pontja alapján módosított javaslat vizsgálata alapján a tanácsadó munkacsoport egyhangúlag arra a következtetésre jutott, hogy a javaslat a meglévő szövegrészek egyértelmű kodifikációját tartalmazza, azok érdemi változtatása nélkül. Ezt szem előtt tartva döntöttünk a javaslat támogatása mellett.
Ajánlás: Gabriele Albertini (A7-0373/010)
Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Egyetértek egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről a Jordán Hasimita Királyság közötti társulás létrehozásáról szóló euro-mediterrán megállapodásnak a Bolgár Köztársaság és Románia 2007. január 1-jén az Európai Unióhoz való csatlakozásának figyelembevétele céljából történő aláírásával.
George Becali (NI), írásban. – (RO) Képviselőtársaimhoz hasonlóan a jelentés mellett szavaztam. A formális aspektustól eltekintve a jelentés az egyesült Európának a különböző régiókban betöltött globális – nem csak gazdasági, hanem egyben politikai – szerepe szempontjából is fontos. Biztosították, hogy a mediterrán régió stratégiai fontosságú régió, és az is marad.
Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Üdvözlöm az állásfoglalás elfogadását. Támogatom az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről a Jordán Hasimita Királyság közötti társulás létrehozásáról szóló euro-mediterrán megállapodáshoz a Bolgár Köztársaság és Románia Európai Unióhoz való csatlakozásának figyelembevétele céljából csatolt jegyzőkönyv megkötését.
Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) A szavazás tárgyát képező jogalkotási állásfoglalás szövege az eljárási szabályzat 46. cikkében előírt egyszerűsített eljáráson esett át. A téma ellentmondásoktól mentes jellegénél fogva ezt indokoltnak tartom. Az Európai Közösségek és Jordánia közötti euro-mediterrán megállapodásnak Bulgáriát és Romániát is magában kell foglalnia, ezért a javasolt jegyzőkönyv indokolt, és az Európai Parlament egyhangú támogatására érdemes.
José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Az euro-mediterrán megállapodás társulást hoz létre egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről a Jordán Hasimita Királyság között, a jegyzőkönyv célja pedig a 2007. január 1-je óta ideiglenesen alkalmazott megállapodás naprakésszé tétele a Bolgár Köztársaság és Románia Európai Unióhoz való csatlakozásának figyelembevételével. E jogalkotási állásfoglalásban a Tanács a jegyzőkönyv jóváhagyására irányul kérelmet terjeszt a Parlament elé. Mivel semmilyen kifogásom nincs a jóváhagyás ellen, mellette szavaztam.
David Martin (S&D), írásban. – A jelentés mellett szavaztam, amely gyakorlatilag a hatályos megállapodásnak a Bulgária és Románia csatlakozásának figyelembevétele érdekében való rendbe- és naprakésszé tétele. A javaslat nincs hatással a Közösség költségvetésére és ellentmondásoktól mentes.
Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) A jegyzőkönyv csupán összhangba hozza az EU és Jordánia közötti társulást létrehozó euro-mediterrán megállapodást azzal, amit valójában már 2007. január 1-je óta alkalmaznak. Tiszta csalás az egész. Az euro-mediterrán szabadkereskedelmi terület 2015-ig való megvalósításával kapcsolatos sietség szolgál a demokratikus elvek betartása elmaradásának indoklásául. Ezek az érzéketlen módszerek Tunéziában épp most adtak tanúbizonyságot saját korlátaikról. A szöveg ellen fogok szavazni.
Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről a Jordán Hasimita Királyság közötti társulás létrehozásáról szóló euro-mediterrán megállapodáshoz a Bolgár Köztársaság és Románia Európai Unióhoz való csatlakozásának figyelembevétele céljából csatolt jegyzőkönyv megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetre vonatkozó állásfoglalás mellett szavaztam, mivel valamennyi előfeltétel teljesült, és mivel elsősorban formális aktusról volt szó.
Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről a Jordán Hasimita Királyság közötti társulás létrehozásáról szóló euro-mediterrán megállapodáshoz a Bolgár Köztársaság és Románia Európai Unióhoz való csatlakozásának figyelembevétele céljából csatolt jegyzőkönyv megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetre vonatkozó ajánlás megérdemli szavazatomat. Alapvető fontosságú, hogy robusztus, következetes és hatékony szomszédságpolitikára törekedjünk. Mivel a Tanács – a Szerződésekben jogilag kikötött feltételekkel összhangban – az ezzel a jegyzőkönyvvel való egyetértésre irányuló kérelmet nyújtott be a Parlamentnek, semmi nem áll elfogadásának útjában.
Aldo Patriciello (PPE), írásban. – (IT) Az euro-mediterrán megállapodások egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert Európa társulási tevékenységeiben. Ezért ebben az esetben támogatni szeretném az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről a Jordán Hasimita Királyság közötti társulás létrehozásáról szóló euro-mediterrán megállapodáshoz a Bolgár Köztársaság és Románia Európai Unióhoz való csatlakozásának figyelembevétele céljából csatolt jegyzőkönyv megkötéséről szóló európai parlamenti jogalkotási állásfoglalás-tervezetet, amelyet a Parlament már jóváhagyott, ezért a jegyzőkönyv megköthető.
Támogatásom számos aktus támasztja alá, például az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről a Jordán Hasimita Királyság közötti társulás létrehozásáról szóló euro-mediterrán megállapodáshoz a Bolgár Köztársaság és Románia Európai Unióhoz való csatlakozásának figyelembevétele céljából csatolt jegyzőkönyvtervezet, a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 217. és 218. cikkének (6) bekezdése második albekezdése a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelem, az eljárási szabályzat 81. cikke, 90. cikkének (8) bekezdése és 46. cikkének (1) bekezdése, valamint a Külügyi Bizottság ajánlása.
Mindezek fényében támogatom az EU által képviselt, az együttműködésen alapuló megközelítést.
Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) A jegyzőkönyv megkötése mellett szavaztam, amely teljes mértékkel indokolt, figyelemmel annak szükségességére, hogy a Bolgár Köztársaságot és Romániát szerződő félként kell belefoglalni az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről a Jordán Hasimita Királyság közötti társulás létrehozásáról szóló, 1997. november 24-én Brüsszelben elfogadott és 2002. május 1-jén hatályba lépett euro-mediterrán megállapodásba.
Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Tekintettel a tanácsi határozattervezetre (06903/2010), tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről a Jordán Hasimita Királyság közötti társulás létrehozásáról szóló euro-mediterrán megállapodáshoz a Bolgár Köztársaság és Románia Európai Unióhoz való csatlakozásának figyelembevétele céljából csatolt jegyzőkönyvtervezetre (09373/2008), tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 217. és 218. cikkének (6) bekezdése második albekezdése a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C7-0384/2010), tekintettel eljárási szabályzata 81. cikkére, 90. cikkének (8) bekezdésére és 46. cikkének (1) bekezdésére, tekintettel a Külügyi Bizottság ajánlására (A7-0373/2010), a Verts/ALE képviselőcsoportja elfogadta, hogy a Parlament járuljon hozzá a jegyzőkönyv megkötéséhez.
Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Közösség és a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unió közötti, a légiközlekedési szolgáltatások bizonyos kérdéseiről szóló megállapodás megkötéséről szóló ajánlásról van szó. Az Európai Közösség és a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unió közötti, a légiközlekedési szolgáltatások bizonyos kérdéseiről szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetre vonatkozó állásfoglalás mellett szavaztam. A Közösségnek jelenleg kizárólagos hatásköre van a nemzetközi repülés különféle kérdéseit illetően. Következésképpen a Tanács engedélyezte a Bizottság számára, hogy tárgyalásokat kezdjen harmadik országokkal, hogy a már meglévő kétoldalú megállapodások bizonyos rendelkezései helyébe közösségi megállapodások léphessenek. A Bizottság olyan megállapodást tárgyalt meg a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unióval, amely elkerüli az európai uniós légi fuvarozók közötti megkülönböztetést, lehetővé teszi a repülőgép-üzemanyagnak az Európai Unión belüli tevékenységek esetében való megadóztatását, és összhangba hozza az egyértelműen versenyellenes kétoldalú megállapodások, azaz a légitársaságok közötti kötelező kereskedelmi megállapodások rendelkezéseit az európai uniós versenyjoggal.
Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Annak, hogy a kétoldalú légiközlekedési szolgáltatási megállapodások helyébe olyan új megállapodások lépnek, amelyekben az Unió az egyik fél, az az indoka, hogy a tagállamok hatásköre az Európai Unióra száll át.
A szavazás tárgyát képező állásfoglalás az e tárgykörbe tartozó bizonyos kérdésekről szólt, és a jelenleg hatályban lévő nemzetközi jogi eszközök harmonizálására, valamint a nemzetközi jogi eszközöknek az EU jogából eredő további követelményekhez történő igazítására irányul. A kérdéses téma nagyon műszaki jellegű, magában foglalja a korábban hatályos megállapodások másokkal való felváltását, de nem terjed ki az elvi háttér ellentmondásos jellegű vagy jelentős mértékű módosítására. Ezt az értelmezést támasztja alá az is, hogy a szakbizottsági szavazás egyhangú volt. Ennélfogva a plenáris ülésen összességében csupán konszenzusos megállapodásra volt szükség. Mellette szavaztam.
José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) A Koch úr által előterjesztett jelentés az Európai Közösség és a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unió közötti, a légiközlekedési szolgáltatások bizonyos kérdéseiről szóló megállapodás megkötését javasolja. Az Európai Uniónak a Szerződésekben jelenlévő szelleme szerint az eljárásokat EU-szerte szabványosítani kell. Ennélfogva – az Európai Közösségek bírósága határozatának megfelelően – nincs értelme annak, hogy kétoldalú megállapodások legyenek az EU tagállamai és a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unió államai között a légiközlekedési szolgáltatásokra vonatkozóan. Ennélfogva üdvözlöm az Európán belüli területi kohézió kötelékeit megerősítő és az EU versenyjogának való megfelelőséget előidéző megállapodás elfogadását.
João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) A polgári légi közlekedés előtt álló aktuális helyzettel összefüggésben úgy véljük, hogy e megállapodás-tervezet hatályával és lehetséges következményeivel kapcsolatban súlyos kétségek merülnek fel. Mostanáig ezen a nemzeti érdekek védelme szempontjából számos okból is stratégiainak minősülő területen a tagállamok önálló döntéseket hoztak arról, hogy miként kell a megállapodásokat – amelyek egyértelmű hatást gyakorolnak a légitársaságokra – megszervezni, illetve hogy mi legyen e megállapodások hatálya. Mindazonáltal a szándék az, hogy mostantól kezdve itt is a piac lesz az úr. Nem becsülhetjük alá azt a hozzájárulást, amelyet az egyenlő lehetőségeknek a különféle európai társaságok számára való megteremtése tehet az ágazat – már most folyamatban lévő –monopolisztikus koncentrációjának megkönnyítése és a tagállamok nemzeti légitársaságai önvédelmi képességeinek csökkentése érdekében.
A mindenütt jelenlévő, szent és sérthetetlen „szabad versenyt” minden eszközzel megvédik, és „szabad verseny” a tartóoszlopa ennek a kezdeményezésnek is. Az ágazatra nézve a következmények nem térnek el jelentős mértékben a más ágazatokat érintő következményektől: ilyen esetekben a monopolisztikus koncentráció kényszere győzedelmeskedik. Az említett okok miatt nem szavaztunk a jelentés mellett.
Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) A jelentés mellett szavaztam, mivel a Közösség kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a nemzetközi repülés hagyományosan a tagállamok és a harmadik országok közötti kétoldalú légiközlekedési szolgáltatási megállapodások által szabályozott különféle kérdései vonatkozásában, és következésképpen a bizottsági megállapodásoknak az uniós tagállamok és a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unió között fennálló 47 kétoldalú légiközlekedési megállapodás egyes rendelkezéseinek helyébe kell lépnie. Az uniós légi fuvarozók közötti megkülönböztetés elkerülése érdekében a hagyományos kijelölési záradékok helyébe – amelyek a kétoldalú megállapodásban részt vevő tagállam légi fuvarozóira utaltak – egy, az összes uniós légi fuvarozóra vonatkozó uniós kijelölési záradék lép. Noha a hagyományos kétoldalú megállapodások hajlanak a repülőgép-üzemanyagok adóztatás alól történő kivonására, az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló 2003/96/EK tanácsi irányelv lehetővé teszi az ilyen adóztatást az Európai Unión belüli tevékenység esetén. Emellett a kétoldalú megállapodások (a légitársaságok közötti kötelező kereskedelmi megállapodások) egyértelműen versenyellenes rendelkezéseit összhangba hozza az európai uniós versenyjoggal.
Jarosław Kalinowski (PPE), írásban. – (PL) A különösen nehéz földrajzi és éghajlati viszonyokkal rendelkező régiókban található afrikai országok különös bánásmódot igényelnek. Az ott élő embereknek nem csak élelmiszerre és vízre van szüksége; oktatásra is szükségük van, és méltósággal kívánnak dolgozni és mozogni. Az Európai Közösség és a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unió közötti, a korábbi megállapodások bizonyos rendelkezéseinek helyébe lépő megállapodás jelentős mértékben megkönnyíti, piaci viszonylatban pedig igazságosabbá teszi a megállapodás felei között a légiközlekedési eljárásokat. Megelőzi a tisztességtelen, monopolisztikus gyakorlatokat és megkönnyíti az egyszerű polgárok számára az utazást. Afrikában új lehetőségek nyílnak a világ különböző részeiről érkező turisták és e gazdasági ágazat kapcsolódó fejlődése számára.
Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) Az Európai Közösség és a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unió közötti, a légiközlekedési szolgáltatások bizonyos kérdéseiről szóló megállapodás megkötéséről szóló ajánlás mellett szavaztam. A Bizottság által megtárgyalt megállapodás célja, hogy az EU tagállamai és a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unió között létrejött, hatályos kétoldalú megállapodások bizonyos rendelkezéseinek helyébe lépjen. A ma szavazásra bocsátott megállapodással kapcsolatos legfontosabb változások között szeretném megemlíteni az európai uniós légitársaságok közötti hátrányos megkülönböztetés elkerülése érdekében belefoglalt rendelkezéseket. E cél eléréséhez a hagyományos kijelölési záradékok helyébe – amelyek a kétoldalú megállapodásban részt vevő tagállam légi fuvarozóira utaltak – egy, az összes uniós légi fuvarozóra vonatkozó uniós kijelölési záradék lép.
David Martin (S&D), írásban. – A megállapodás jóváhagyása mellett szavaztam. A megállapodás egyike azoknak a horizontális légiközlekedési megállapodásoknak, amelyek célja hatályos kétoldalú légiközlekedési megállapodásoknak az európai uniós joghoz való igazítása. Ez annak a 2003. évi európai bírósági határozatnak az eredménye, amely kizárólagos hatáskört adott a Közösségnek a nemzetközi légi közlekedés olyan különféle kérdései vonatkozásában, amelyeket hagyományosan kétoldalú légiközlekedési megállapodásokban szabályoztak. Más horizontális légiközlekedési megállapodásokhoz hasonlóan ez a megállapodás is olyan európai uniós kijelölési záradékot ír elő, amely valamennyi európai uniós légitársaság számára lehetővé teszi a letelepedési jog gyakorlását, kitér a biztonsággal kapcsolatos kérdésekre és a repülőgép-üzemanyag megadóztatására, és feloldja az EU versenyjogi előírásaival való esetleges ellentéteket.
Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) Mivel nem elégedett meg azzal, hogy – ahogy a világ más részein szokta – alattomosan sietteti az afrikai regionális integráció megszűnését, az Európai Unió most még neoliberális diktátumát is rákényszeríti az afrikai égre. A Bizottság által kialakított ösztönzők ezt nem is próbálják rejtegetni.
Ennek a megállapodásnak „nem célja a légi forgalom mértékének növelése”? A forgalom ilyen növekedése ellenőrzésének teljes hiánya azonban biztos!
Ez a megállapodás „nem akadályozhat meg a tagállamokat abban, hogy adókat, illetékeket, vámokat vagy díjakat vessenek ki a tüzelőanyagra”? A rá rótt korlátozásoknál fogva az ökológiai hatékonyság mindazonáltal nullára csökken!
Ami azt illeti, ahol idáig a tagállamok döntöttek arról, hogyan szervezzék meg maguk a hozzáférési megállapodásokat a vállalatokkal, ott most csupán a piac dönt majd.
Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Az EU tagállamai és a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unió tagállamai közötti fennálló 47 kétoldalú megállapodás természetesen nem tudja önmagában lefedni a légiközlekedési szolgáltatások különböző aspektusait. Ennélfogva örvendetes ez a megállapodás, mivel közösségi megállapodásokat léptet a hatályos kétoldalú megállapodások bizonyos rendelkezései helyébe. Érdemes kiemelni a megállapodásnak az európai uniós légitársaságok közötti hátrányos megkülönböztetés elkerülésére és a repülőgép-üzemanyagnak az energiatermékek és a villamos energia adóztatásáról szóló irányelvvel összhangban való megadóztatására való hivatkozásait. Érdemes hangsúlyozni azt is, hogy a megállapodásokban előírt rendelkezések eleget tesznek az EU versenyjogának.
Louis Michel (ALDE), írásban. – (FR) E megállapodás célja, hogy az EU tagállamai és a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unió (UEMOA) között fennálló 47 kétoldalú légiközlekedési szolgáltatási megállapodás bizonyos rendelkezéseinek helyébe lépjen. A hatályos megállapodások különböző rendelkezéseinek horizontális közösségi megállapodással történő harmonizálása helyénvaló. Ismételten jogbiztonságot teremt a UEMOA tagállamai és az EU tagállamai között létrejött kétoldalú légiközlekedési szolgáltatási megállapodások vonatkozásában, továbbá lehetővé teszi a UEMOA-tagállamokkal kétoldalú megállapodást alá nem író európai uniós tagállamok számára, hogy ne érje őket hátrány. Megelőzi a légiközlekedési vállalatok közötti, az úti cél vagy a repülőgép-üzemanyag vonatkozásában való hátrányos megkülönböztetést.
A kétoldalú megállapodások versenyellenes rendelkezései összhangba kerülnek az EU versenyjogával. A megállapodás megerősíti az EU és Afrika között fennálló légügyi kapcsolatokat, és számos fontos kérdésben, például a repülésbiztonság esetében is előmozdítja az EU és az UEMOA között a légi közlekedés területén meglévő együttműködést.
Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Az EU-n kívüli országokba induló járatok egységes alapjának megteremtése, és – emellett – hogy szavatolható legyen a jogbiztonság, valamennyi kétoldalú megállapodást felül kell vizsgálni. A Tanács jóváhagyásával a Bizottság tárgyalásokat folytatott a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unióval egy olyan megállapodás megkötéséről, amely az uniós tagállamok és a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unió között fennálló 47 kétoldalú légiközlekedési szolgáltatási megállapodás helyébe lép. A jelentés mellett szavazok, mivel az általánosan alkalmazható megállapodás teljes mértékben megfelelő ebben az összefüggésben.
Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) Ez a megállapodás egyszerűen a különböző tagállamokkal kötött 47 kétoldalú megállapodás helyébe lép, és – ennek eredményeként – az EU további külpolitikai hatáskörre tesz szert. Ezért nemmel szavaztam a jelentésre.
Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Ez a jelentés az Európai Közösség és a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unió közötti, a légiközlekedési szolgáltatások bizonyos kérdéseiről szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetre hivatkozik. Mivel az EU jelenleg kizárólagos hatáskörrel rendelkezik e területen, a Tanács felhatalmazta a Bizottságot, hogy kezdjen tárgyalásokat a harmadik országokkal a tagállamok és a harmadik országok között a légiközlekedési szolgáltatásokról szóló hagyományos kétoldalú megállapodások felváltásáról. A megállapodás-tervezetet a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság megvizsgálta, és kedvező véleményt adott. Ebből többek között az európai uniós légi fuvarozók közötti megkülönböztetés elkerülésére irányuló és a repülőgép-üzemanyagnak az Európai Unió területén belüli tevékenységek esetében való megadóztatását lehetővé tevő bizottsági kijelölési záradék megállapítását szeretném kiemelni. A Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság kedvező véleményének ezt a két részletét szeretném hangsúlyozni, mert ezek miatt szavaztam a jelentés mellett.
Aldo Patriciello (PPE), írásban. – (IT) Az Európai Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a nemzetközi légi közlekedésre vonatkozóan, amelyet hagyományosan a tagállamok és a harmadik országok között létrejött kétoldalú légiközlekedési szolgáltatási megállapodások szabályoznak.
2003 júniusában a Bizottság tárgyalásokat kezdett harmadik országokkal, hogy a már meglévő kétoldalú megállapodások bizonyos rendelkezései helyébe európai uniós megállapodások léphessenek. Köztük szerepel az EU tagállamai és a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unió közötti 47 hatályos kétoldalú légiközlekedési szolgáltatási megállapodás helyébe lépő megállapodás. A megállapodás fő elemei a következők: a kétoldalú megállapodás helyébe lépő és az európai uniós légi fuvarozók közötti megkülönböztetést megakadályozó kijelölési záradék; a repülőgép-üzemanyagnak az EU területén való általános megadóztatása; és a légi társaságok közötti kereskedelmi megállapodásokat az EU versenyjogával összhangba hozó 6. cikk.
A Bizottság által tárgyalt megállapodást 2009. november 30-án alkalmazták ideiglenesen. A Bíróságnak a Közösség kizárólagos hatásköréről szóló rendelkezéseinek súlyát magam mögött tudva azt kell mondanom, hogy nagyon támogatom e megállapodások újratárgyalását: azért is, mert szembemennek Európa szuverenitásának egyre nagyobb jelentőségével, és azért is, mert ez a határozattervezet összhangban van az EU verseny- és költségvetési jogával.
Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) A megállapodás megkötése mellett szavaztam, amelynek célja, hogy – a nemzetközi légi közlekedés különféle kérdéseiben az EU-ra ruházott kizárólagos hatáskör alapján – az EU tagállamai és a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unió tagállamai között a légiközlekedési szolgáltatásokra vonatkozóan fennálló 47 kétoldalú megállapodás bizonyos rendelkezéseinek helyébe lépjen, hogy az EU jogával összhangba kerüljenek.
Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Az Európai Közösségek Bíróságának ítélete szerint a Közösség kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a nemzetközi repülés számos olyan kérdésében, amelyet korábban a tagállamok és harmadik országok között létrejött, légiközlekedési szolgáltatásokkal kapcsolatos kétoldalú megállapodások szabályoztak. Következésképpen a Tanács 2003 júniusában engedélyezte a Bizottság számára, hogy tárgyalásokat kezdjen harmadik országokkal, hogy a már meglévő kétoldalú megállapodások bizonyos rendelkezései helyébe közösségi megállapodások léphessenek. Ezért a Bizottság tárgyalásokat folytatott a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unióval egy olyan megállapodás megkötéséről, amely az EU tagállamai és a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unió tagállamai között fennálló 47 kétoldalú légiközlekedési szolgáltatási megállapodás egyes rendelkezéseinek helyébe lép.
Az eljárási szabályzat 81. cikke értelmében a Parlamentnek jogában áll, hogy egyetértését adja e megállapodás megkötéséhez. A Parlament egyetlen szavazás keretében határoz, és módosítást nem lehet benyújtani. A fentiek alapján az előadó azt javasolja, hogy először a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, majd a Parlament egésze adjon kedvező véleményt a megállapodás megkötéséhez. A Verts/ALE képviselőcsoport így tett.
Nuno Teixeira (PPE), írásban. – (PT) A nemzetközi repülés bizonyos kérdéseiben a 2003. évi nyitott égboltról szóló ítélet által megállapított kizárólagos illetékességi kör lehetővé teszi az Európai Bizottság számára, hogy az európai légiközlekedési piacnak az európai uniós előírásokhoz való igazítása, ugyanakkor versenyképessége és átláthatóvá tétele érdekében harmadik országokkal folytasson megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalásokat. Üdvözlöm a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unió tagállamaival való megállapodás elfogadását, mivel alapvető fontosságúnak tartom, hogy az Európai Unió a nemzetközi repülési ágazat konzisztenciájának kialakítására irányuló politikát terjesszen elő, folyamatosan mérsékelve a két fél között a légiközlekedési szolgáltatásokra vonatkozóan létrejött hatályos kétoldalú megállapodások különböző rendelkezéseinek szerepét.
A megállapodásból az uniós légi fuvarozók közötti megkülönböztetés tilalmára vonatkozó záradékot, a repülőgép-üzemanyagnak az energiatermékek és a villamos energia adóztatásáról szóló irányelv alapján való megadóztatásáról szóló záradékot, valamint annak tényét emelném ki, hogy a kétoldalú megállapodások rendelkezéseit összhangba hozza az EU versenyjogával, valamint szabályozási ellenőrzés alá vonja őket. Ezek a rendelkezések lehetővé teszik a piacok megnyitását, és – következésképpen – a beruházási lehetőségek mindkét fél számára történő megteremtését. Ezeket a megállapodásokat a mindkét szervezet közötti stratégiai együttműködés elmélyítésének eszközeként kell értelmezni.
Ajánlás második olvasatra: Catherine Stihler (A7-0343/010)
Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Egyetértek azzal, hogy szükség van az építési ágazattal kapcsolatos intézkedések meghozatalára, mivel ez az ágazat nagyon fontos az európai gazdaság számára: a bruttó nemzeti össztermék 10%-át adja, és több mint 65 000, 250 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató kis- és középvállalkozást képvisel. Ez a javaslat elsősorban az építési termékek magas fokú biztonságának biztosítására, másodsorban pedig az ágazati munkavállalók egészségügyi és biztonsági körülményeinek javítására irányul. A belső piaci kereskedelmet jelenleg az áruk és szolgáltatások építési ágazaton belüli szabad forgalmazását szabályozó nemzeti műszaki előírások akadályozzák, ami ennélfogva szükségessé teszi az építési termékekről szóló 89/106/EGK irányelv felülvizsgálatát.
Figyelembe véve a piacfelügyelet új körülményeit, például az új jogalkotási keretet, az építési termékek forgalmazásának harmonizált feltételeiről szóló rendeletre irányuló javaslat fontos mérföldkő lehet az irányelv aktualizálása, egyszerűsítése és felváltása felé vezető úton.
Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – (LT) Egyetértettem a dokumentummal, mivel az építési termékek európai uniós forgalmazásának léptéke és az építőipari ágazatban folytatott kereskedelem akadályai miatt fontos, hogy haladéktalanul cselekedjünk. Minthogy az építőipar – amely a GDP 10%-át teszi ki, és 12 millió európai uniós polgárt foglalkoztat közvetlenül – egyike Európa legnagyobb iparágainak, a megfelelő szabályozás alapvető fontosságú. Úgy vélem, hogy az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételekről szóló rendeletre irányuló javaslat megkönnyíti az építési termékekről szóló irányelvnek például a piacfelügyelettel kapcsolatos megváltozott körülmények, így az új jogalkotási keret fényében való korszerűsítését, egyszerűsítését és felváltását.
Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) Noha az elmúlt évtizedekben javultak a munkakörülmények az építőipari ágazatban, az Európai Uniónak biztosítania kell saját maga számára az ahhoz szükséges eszközöket, hogy folytathassa a magas minőséggel kapcsolatos irányzatok megszabását ezen a területen. Ennek alapján szavaztam az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételeket megállapító rendelet mellett. A munkavállalók és az építési termékek egyéb felhasználói egészségének és biztonságának védelme érdekében az építési termékek forgalmazásáról szóló új jogszabálynak ki kell terjednie a veszélyes anyagok címkézésére is. Ez a rendelet a bürokrácia csökkentése és az átláthatóság növelése érdekében – különösen a kisvállalkozásokra vonatkozó egyszerűsített új teljesítményértékelési eljárások révén – naprakésszé teszi és felváltja a hatályos előírásokat.
Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) A dokumentum mellett szavaztam. Az építőipar – amely a GDP 10%-át teszi ki, és a bruttó állóeszköz-felhalmozás 50,5%-át adja – egyike Európa legnagyobb iparágainak. Az ágazat 12 millió uniós állampolgárt foglalkoztat közvetlenül, és további 26 millió más ágazatban lévő munkahely függ tőle. A gazdasági visszaesés erős csapást mért az uniós építőipari ágazatra, következésképpen szerte az Unióban vállalkozások sora ment csődbe és munkavállalók vesztették el megélhetésüket. Az EU-ban még mindig túl sok kereskedelmi akadály van az építőipari ágazat előtt, mivel a tagállamok még mindig nemzeti műszaki előírásokat alkalmaznak az építőipari ágazatban az áruk és szolgáltatások szabad mozgásának megakadályozása érdekében. Az építési termékekről szóló irányelv felülvizsgálata olyan szükséges lökés, amely úgy segítheti az ágazatot, hogy megszünteti a gyártókkal való kereskedelem előtt álló akadályokat, ilyen módon segítve elő, hogy a vállalatok ne menjenek tönkre, a munkavállalók pedig ne veszítsék el munkahelyüket. Az adminisztratív akadályok felszámolása mellett alapvető fontosságú a műszaki értékelő testületek függetlenségének és átláthatóságának biztosítása, és ennélfogva támogatom az átláthatóságra vonatkozó előírások megállapítására és – az összeférhetetlenségi helyzetek kialakulásának elkerülése érdekében – a valamennyi érdekeltnek az európai szabványosítási testületek műszaki bizottságaiban való képviseletének biztosítására irányuló javaslatot.
George Becali (NI), írásban. – (RO) Ahogyan azt a mai felszólalásomban már hangsúlyoztam, a jelentés mellett szavaztam. Előrehaladást kell elérnünk a globális építőipari piac harmonizálására tett intézkedéseinkkel kapcsolatban. Nemcsak a munkavállalók biztonságával és mozgásával kapcsolatos kérdésekre utalok, hanem egészségünkkel kapcsolatban az építési anyagok biztonságosságára is. Ami a jövőbeni építőipari termékinformációs kapcsolattartó pontokat illeti, nagyon szeretném, ha pártatlan információkat nyújtanának, a lehető leghamarabb létrejönnének és működni kezdenének a tagállamokban, és pénzügyi támogatást kapnának, hogy hasznosak lehessenek a polgárok és az érdekelt vállalatok számára. Remélem, hogy az új rendelet a lehető leggyorsabban eléri hatását, és hogy mi, egyszerű emberek is észrevehetjük majd az elért előrehaladást, továbbá hogy az építőipari ágazat mint olyan a továbbiakban már nem a legveszélyesebb ágazatok egyike.
Jean-Luc Bennahmias (ALDE), írásban. – (FR) A különféle – akár vegyipari, akár építési – termékekben lévő veszélyes anyagok címkézése, illetve a rájuk vonatkozó információ közlése az Európai Unió eredményeinek egyike.
A REACH-rendelet hatálybalépése óta az EU számot adott arról a hozzáadott értékről, amelyet a REACH a veszélyes anyagok biztonsága és átláthatósága tekintetében eredményezett. Strasbourgban ismételten olyan rendeletet fogadtunk el, amely harmonizálja az építési termékek forgalmazásának feltételeit, és biztosította, hogy az egyes termékek teljesítménynyilatkozata magában foglalja a veszélyes anyagokra vonatkozó információkat.
Az egészség és a biztonság kiemelt prioritást élvez, és üdvözölnünk kell, hogy az európai előírások lehetővé teszik az átláthatóság és a biztonság ilyen magas szintjét. Mindazonáltal noha belső piacunk már védett, elmondható-e ugyanez a nekünk helyet adó globalizált piacról? Most az EU-n kívüli partnereinkre gyakorolt befolyásunkat kell felhasználnunk, akik nem feltétlenül rendelkeznek ugyanilyen szintű előírásokkal.
Sebastian Valentin Bodu (PPE), írásban. – (RO) Az ágazat méreteit figyelembe véve rendkívül fontos feladataink vannak az építési termékek unión belüli forgalmazása terén. Az építőipar – amely a GDP 10%-át teszi ki, és a bruttó állóeszköz-felhalmozás 50,5%-át adja – egyike Európa legnagyobb iparágainak. Az ágazat 12 millió uniós állampolgárt foglalkoztat közvetlenül, és 26 millió munkavállaló megélhetése függ tőle. A gazdasági visszaesés erős csapást mért az uniós építőipari ágazatra, következésképpen szerte az Unióban számos vállalkozás ment csődbe és sok munkavállaló veszítette el megélhetését. Ez Romániára is igaz, ahol – az építőipar piacának virágzását követően – most óriási hiány mutatkozik a megrendelésekben. A szakértők szerint 2011-ben még nem lesz fellendülés az építőipari piacon. Sőt, még arra is számítanak, hogy ebben az évben éri el a mélypontját az elmúlt évtizedhez képest.
Ilyen körülmények között örömmel fogadunk minden olyan intézkedést, amellyel segíteni lehet az építőipari ágazatot. Az építési termékekről szóló irányelv felülvizsgálata úgy segítheti az ágazatot, hogy megszünteti a gyártók előtt álló kereskedelmi akadályokat, és ennek köszönhetően a vállalatok nem mennének tönkre, a munkavállalók pedig nem veszítenék el munkahelyüket.
Zuzana Brzobohatá (S&D), írásban. – (CS) A megtermelt GDP vonatkozásában az építőipar az Európai Unió gazdasági teljesítményének 10%-át adja. Az építőipari piac előtt továbbra is az egységes piac teljes mértékű kialakulását gátló akadályok egész sora áll. A benyújtott rendelet célja a hatályos irányelv módosítása, és ilyen módon az építési termékek forgalmazási feltételeinek egyszerűsítése. Főként az építési termékek forgalmazásának piacfelügyeletével és közös keretrendszerével foglalkozik. Az irányelv módosításának célja, hogy a gazdasági hanyatlás idején segítséget nyújtson az építőipari ágazatnak a kereskedelmi akadályok felszámolásához, ilyen módon őrizve meg a munkahelyeket és tartva felszínen sok-sok építőipari vállalatot, amelyek máskülönben nem élnék túl a gazdasági válságot. A Tanács az első olvasat szerinti álláspontja alapján kivette a Parlamentnek az építési termékekben lévő veszélyes anyagok (például az azbeszt) bejelentésére vonatkozó kötelezettségek megállapítására irányuló módosítási javaslatait. Úgy vélem, ez nagyon veszélyes, és ennélfogva támogatom az előterjesztett jelentést, mivel ismételten javasolja az építőipari vállalatokra kirótt, az építési termékekben lévő veszélyes anyagok bejelentésére vonatkozó kötelezettséget. Meg kell védenünk polgáraink egészségét. Végül, de nem utolsósorban szeretném üdvözölni az annak biztosítására tett erőfeszítést, hogy a tagállamok meg tudják őrizni az építési termékek tulajdonságait értékelő és jóváhagyó építésügyi állandó bizottságbeli képviselők függetlenségét. A jelentés többek között módosítási javaslatokat tartalmaz az egészség és a biztonság védelmével kapcsolatban, és nemcsak az építőmunkásokra, de az építmények tényleges felhasználóira vonatkozóan is. A fentiekben felsorolt, valamint további más okokból a jelentés támogatása mellett döntöttem.
Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) A rendeletre irányuló javaslat mellett szavaztam, mivel harmonizált feltételeket állapít meg az építési termékek forgalmazására, a célja pedig az építési termékekről szóló irányelv korszerűsítése, egyszerűsítése és felváltása – különösen a piacfelügyelet tekintetében – a megváltozott körülmények fényében, beleértve az új jogalkotási keretet is. Figyelembe véve az építőipari ágazat méretét, alapvető fontosságú az építési termékek európai uniós forgalmazására vonatkozó intézkedések meghozatala. Támogatom annak elismerését, hogy szigorú egészségügyi és biztonsági előírásokra van szükség az ágazat munkavállalóira vonatkozóan. Ez a javaslat felszámolja a gyártók előtt álló kereskedelmi akadályokat, és lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy ne menjenek tönkre, valamint hozzájárul a munkavállalók álláshelyeinek megtartásához.
Vasilica Viorica Dăncilă (S&D), írásban. – (RO) Az építési termékek forgalmazásának harmonizációjáról szóló rendelet fontos előrelépést jelent a belső piac működésének és az építési termékek szabad mozgásának az e területen történő javítása felé. Ugyanakkor fontos észrevétel az is, hogy a rendelet végrehajtása segítséget nyújt az olyan esetek számát a lehető legalacsonyabban tartani, amikor az építőipari termékek véletlen hiba folytán nem felelnek meg a teljesítménynyilatkozatban foglaltaknak, ami minimalizálni fogja az anyagi veszteségeket. A nem megfelelés kockázatának megelőzése az e rendelet követelményeit nem teljesítő, értékesítésre szánt termékek forgalomba hozatalának elkerülése szempontjából szükséges, ilyen módon garantálva az építési termékek megfelelő működését, valamint azt, hogy az építményekre vonatkozó alapvető követelmények teljesüljenek.
Robert Dušek (S&D), írásban. – (CS) Az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételek megállapításáról szóló ajánlástervezet a legmagasabb szintű védelmet követeli meg mind a munkavállalók, mind pedig az épületeket használó személyek számára. Egyetértek az előadó azzal kapcsolatos álláspontjával, hogy az építési termékekben lévő esetleges veszélyes anyagok ellenőrzésének hatáskörére alapvető szükség van, és támogatom azt a módosítási javaslatot, amely szerint az építési termékeken fel kellene tüntetni a veszélyes anyagokra vonatkozó információt. Nem értem a Bizottság álláspontját, amely teljesen eltávolította ezt az eredeti javaslatból. Az új és meglévő építési termékekkel kapcsolatos ismeretek bővítése érdekében úgynevezett kapcsolattartási pontokat kell létesíteni, amelyeknek elfogulatlanoknak, azaz másként megfogalmazva pénzügyi és személyzeti kérdések tekintetben függetleneknek kell lenniük a CE-jelölések megszerzésének folyamatához kapcsolódó szervezetektől. A Tanács túl sok kivételt javasolt a CE-jelöléssel való ellátással kapcsolatos követelmények alól, és alapvető fontosságú ennek felülvizsgálata és a lehető legnagyobb mértében történő korlátozása, máskülönben az egész CE-jelölési rendszer értelmetlenné válik. Módosított formájában támogatom a javasolt rendeletet, és elfogadása mellett fogok szavazni.
Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, mivel kiáll a kereskedelmet az építőipar területén befolyásoló akadályok felszámolásának szükségessége mellett. A jelenlegi gazdasági visszaesés súlyos károkat okozott az ágazatnak. A javasolt rendelet – amely a hatályos irányelv helyébe lép – elősegíti e helyzet megfordítását. A gyártók előtt álló kereskedelmi akadályok felszámolása lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy ne menjenek tönkre, a munkavállalók számára pedig hogy ne veszítsék el munkahelyüket.
Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) A jelentésben szereplő adatok szerint – idézem – „az építőipar, amely a bruttó nemzeti össztermék 10%-át teszi ki, és a bruttó állóeszköz-felhalmozás 50,5%-át adja, egyike Európa legnagyobb iparágainak. Az ágazat 12 millió uniós állampolgárt foglalkoztat közvetlenül, és 26 millió munkavállaló megélhetése függ tőle. Ezen túlmenően, az építőanyagok gyártóinak körülbelül 92%-át kitevő 65 ezer vállalkozás mind 250 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató kis- és középvállalkozás.” Ezek a számadatok megmutatják annak a valós mértékét, hogy mennyire fontos az építőipari ágazat az európai gazdaság számára. Pontosan ez az, amiért az ágazatot szabályozó és a belső piac megfelelő működését lehetővé tevő közös szabályokra van szükség.
José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) E rendeletre irányuló javaslat célja az építési termékek forgalmazásának harmonizációja, a hatályos irányelv aktualizálása és egyszerűsítése – az új jogszabályi keretrendszer (765/2008/EK rendelet és 768/2008/EK határozat) figyelembevételével. A különféle aspektusokra összpontosít, például a következőkre: teljesítménynyilatkozatok és a CE-jelölés, a veszélyes anyagok szállítása, az építési termékekre vonatkozó információkhoz való hozzáférést biztosító nemzeti kapcsolattartó pontok, az e területen érdekelt valamennyi szervezet függetlensége és átláthatósága, az építési termékek újrahasznosítása, az egészséggel és a biztonsággal kapcsolatos kérdések nagyobb hangsúlya, az elektronikus kommunikáció előremozdítása és az új információs technológiai módszerek bevezetése. A rendelet mellett szavaztam, amely minden bizonnyal növeli majd az említett termékek szállításának biztonságát, valamint hozzájárul az ágazatban tevékenykedő valamennyi munkavállaló egészségügyi és biztonsági feltételeinek javulásához. Hozzájárul majd a környezetet károsító gyakorlatok – fokozatos – elhagyásához.
Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Noha a jelentés második olvasata és a Tanáccsal való végleges megállapodás magában foglal néhány kedvező aspektust, nem szabad elfelednünk, hogy az egységes piac konszolidációjának elvére összpontosít.
Ezzel összefüggésben egy olyan rendelet elfogadásáról van szó, amely az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételek megállapítására irányul. azaz azokat a szabályokat állapítja meg, amelyeket a tagállamoknak ahhoz kell betartaniuk ahhoz, hogy termékeik az Európai Unió piacára kerülhessenek.
Azt hiszem, valamennyien egyetérthetünk bizonyos aspektusokkal kapcsolatban, konkrétan az egészség és a biztonság védelmét illetően, ideértve a munkavállalók egészségét és biztonságát is, de a termékek életciklusuk végéig való használatát illetően is, különösen a veszélyes anyagok esetében.
Hacsak nem az a cél, hogy megvédjük azokat az európai gazdasági csoportokat, amelyek célja voltaképpen a piaci dominancia megszerzése, nem fogadhatjuk el azokat a döntéseket, amelyek kockára tehetnék e termékeknek a törékenyebb gazdaságú országokban vagy az alkalmazkodást nehezebbnek találó kis- és középvállalkozások általi gyártását – kivéve, ha rendelkezésre áll valamilyen fajta előzetes támogatás.
Lorenzo Fontana (EFD), írásban. – (IT) Az építési termékek liberalizációja felé való elmozdulás az építőipari ágazatban azt jelenti, hogy meghallgattatásra talált a kis- és középvállalkozások azon óhaja, amely szerint nagyobb érzékenységet kértek. Figyelembe véve, hogy az építőipari ágazat valamennyi tagállamban nagyon fontos szerepet tölt be, úgy vélem, hogy a további liberalizáció fontos előrelépést jelent. Különösen a különféle bürokratikus akadályok felszámolását és az emberi egészségre esetleg veszélyt jelentő anyagokat tartalmazó termékek kötelező nyomon követhetőségét üdvözlöm. Emiatt úgy határoztam, hogy támogatom Stihler asszony javaslatát.
Małgorzata Handzlik (PPE), írásban. – (PL) A belső piac működését még mindig számos akadály gátolja. Emiatt nagy megelégedésemre szolgál az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételekről szóló állásfoglalás elfogadása. Az állásfoglalás az építési termékek tagállamok közötti egyszerűbb áramlásához vezethet.
Az állásfoglalás emellett a vállalatok üzleti tevékenységét megkönnyítő fontos szabályokat vezet be. Megköveteli a tagállamoktól az olyan termékinformációs kapcsolattartó pontok létrehozását, ahol a vállalatok az építési termékekre vonatkozó információkat kaphatnak. Rendelkezésre állnak majd az előírásokra vonatkozó információk is, amelyek akár a legkisebb vállalat számára is lehetővé teszik majd a felhasználóknak szóló tulajdonságnyilatkozatok elkészítésére vonatkozó és a CE-címkékkel kapcsolatos új követelményeknek való megfelelést. Mindazonáltal nem szabad elfelejtenünk, hogy az állásfoglalás számos új követelményt tartalmaz a CE-címkék elhelyezésével és a felhasználóknak szóló olyan teljesítménynyilatkozatok elkészítésével kapcsolatban, amelyeknek az építési termékekben lévő veszélyes anyagokra vonatkozó információt is tartalmazniuk kell.
Remélem, hogy az Európai Bizottság és a tagállamok egyaránt megtesznek minden erőfeszítést annak érdekében, hogy az új előírásokra vonatkozó információk a lehető leghamarabb eljussanak a gyártókhoz, hogy azok megkezdhessék a felkészülést, és a lehető leghamarabb az állásfoglalás új rendelkezéseihez tudjanak igazodni.
Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Egyetértettem a javaslattal, mivel az építőipari ágazat egyike Európa legnagyobb ipari ágazatainak, a GDP 10%-áért felel, és az ágazat 12 millió állampolgárt foglalkoztat közvetlenül, 26 millió munkavállalónak pedig a megélhetése függ tőle. Mindemellett az építőanyagokat gyártó vállalatok körülbelül 92%-a kis- és középvállalkozás (kkv). Mivel a kkv-k jelentik gazdaságunk gerincét, e javaslatnak el kell ismernie szerepüket és szükségleteiket. Az építési termékekről szóló irányelv (89/106/EGK) felülvizsgálata olyan szükséges lökés, amely úgy segítheti az ágazatot, hogy megszünteti a gyártókkal való kereskedelem előtt álló akadályokat, ilyen módon segítve elő azt, hogy a vállalatok ne menjenek tönkre, a munkavállalók pedig ne veszítsék el munkahelyüket. Az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételekről szóló rendeletre irányuló javaslat (COM(2008)311) célja az építési termékekről szóló irányelv korszerűsítése, egyszerűsítése és felváltása a megváltozott körülmények fényében. Nagyon elégedett vagyok azzal, hogy a figyelem az ilyen termékekben lévő veszélyes anyagokra irányult, illetve hogy az ilyen termékekben lévő veszélyes anyagok felé különös aggodalommal fordulnak, a veszélyes anyagoknak a termékekig való visszakövetésének lehetősége pedig alapvető fontosságú. Ha tudtuk volna, hol van azbeszt az épületekben, az épületek felépítésében részt vevő munkavállalóknál és a bennük élő lakóknál nem alakultak volna ki olyan betegségek, mint pl. a mesothelioma. A veszélyes anyagokra vonatkozó módosítások (7., 17., 49.) újbóli benyújtása jövőbeli egészségünk és biztonságunk, valamint az átláthatóság szempontjából fontos.
Eija-Riitta Korhola (PPE), írásban. – (FI) Itt volt az ideje, hogy sor kerüljön az építési termékekről szóló irányelv reformjára, illetve hogy egy olyan jobban használható rendelet kerüljön a helyére, amely ténylegesen lehetővé teszi számunkra az építési termékek belső piaci szabad mozgásának biztosítását. A Bizottság jó irányba halad a hatályos irányelv gyakorlati végrehajtásának megkönnyítésére és a végrehajtási folyamat hatékonyabbá tételére irányuló kezdeményezésével. Az építési termékek egyértelműen különböznek az egyéb termékektől, amelyek belső piacon való mozgását irányelvek szabályozzák. Noha az egyes termékekre vonatkozó biztonsági követelményeket általában irányelveken keresztül szabványosítják, az építési termékek köztes, az építési projektekben való felhasználásra szánt termékek, és – köszönhetően e sajátos jellemzőjüknek – az építési termékekre vonatozó irányelv céljait a harmonizált, azt biztosító megközelítések sikeres meghatározásával lehet elérni, hogy a termékek teljesítménynyilatkozata pontos és megbízható. Ebben a tekintetben az új rendelet jelentős javulást jelent majd.
A helyben működő mikrovállalkozások túlélésének biztosítása érdekében fontos az Európa-szerte fennálló eltérő körülmények figyelembevétele is. Az éghajlati sajátosságok miatt a tagállamok természetesen eltérő követelményeket állapítanak meg az építményekre vonatkozóan. Ugyanakkor fontos, hogy az értelmetlen vizsgálati követelmények megfelelő figyelmet kapjanak, továbbá megtörténjen hatálytalanításuk, hogy csökkenthessük az adminisztratív terheket. Úgy vélem, ez a rendelet javítani fogja a belső piac, valamint az építési termékekkel kapcsolatos szabványügyi folyamatok működését Európában. Ezért a rendelet mellett szavaztam.
Edvard Kožušník (ECR), írásban. – (CS) Támogatom ezt az új megközelítést, mivel a jogszabályi kiigazítás célja nem a termékbiztonság meghatározása, hanem egy olyan átlátható környezet megteremtése, amelyben megbízható információkat közölnek majd a termékek tulajdonságairól. Örömmel fogadom azt a tényt is, hogy az Európai Parlament előnyben kívánja részesíteni az elektronikus formátumú dokumentumokat, különösen a forgalomba hozott termékek tulajdonságaira vonatkozó nyilatkozatokkal kapcsolatban. Kételyeim vannak ugyanakkor a 17. cikkhez kapcsolódó 45. módosítási javaslattal kapcsolatban. Noha támogatom azt a javaslat szerinti elvet, hogy a harmonizált szabványok létrehozása folyamatának különböző résztvevői tisztességes és kiegyensúlyozott képviseletet kapjanak, azon az állásponton vagyok, hogy ezt a kérdést átfogó módon kell rendezni az európai szabványügyi rendszer felülvizsgálata keretében, és nem pedig különálló jogi aktusokban, apránként. Véleményem szerint a kiválasztott megközelítés olyan jogszabályokat eredményez, amelyek híján vannak az egyértelműségnek.
Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) Az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételek megállapításáról szóló rendelet elfogadására figyelemmel támogattam Stihler asszony jelentését, mivel véleményem szerint az építőipari ágazat nagyon fontos az európai gazdaság számára. Ezzel összefüggésben az építési termékekre vonatkozó előírások magas szintű harmonizációjának megteremtése olyan cél, amelynek elérésére Európának a lehető leghamarabb rá kell kényszerítenie magát. A mostanihoz hasonló időben, amikor ösztönöznünk kell a gazdasági növekedést, nem tagadhatjuk az említett ágazat stratégiai fontosságát. A javaslat célja az építési termékekre vonatkozó pontos és megbízható információk biztosítása azért, hogy olyan biztonságos épületek álljanak rendelkezésünkre, amelyek az emberi egészségre káros hatást nem gyakorló anyagokból épültek. Emellett a munkahelyi biztonsággal kapcsolatban megtett lépéseket alapvető fontosságúnak ítélem az ágazatban foglalkoztatott európai polgárok millióinak védelme szempontjából, mivel az ilyen lépések megfelelő szintű védelmet garantálnak az említettek számára.
David Martin (S&D), írásban. – Szeretnék gratulálni skót képviselőtársamnak, Catherine Stihler asszonynak az ezzel a nagyon műszaki jellegű tárggyal kapcsolatos jó munkájához. Igennel szavaztam a jelentésre, amelynek célja, hogy nagyobb átláthatóságot biztosítson az építőipari ágazat szabványait létrehozó testületeknek, amely hangsúlyt helyez az újrahasznosításra és az egyszerűsített eljárások révén megkönnyíti a kkv-k számára az egységes piachoz való hozzáférést.
Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Az itt elfogadott harmonizált feltételeket indokolja az a tény, hogy az Európai Unió bruttó nemzeti össztermékének (GDP) nagy részéért felel az építőipari ágazat, amely az előadó szerint a GDP körülbelül 10%-át adja, a bruttó állóeszköz-felhalmozásnak pedig 50,5%-át. A közelmúlt gazdasági válsága súlyos, a vállalati kapacitások feleslegessé válásával és a munkahelyek megszűnésével járó problémákat okozott az iparágnak. Ezért az ágazat megsegítése érdekében hozható minden intézkedés rendkívül fontos. Az építési termékekről szóló 89/106/EGK irányelv felülvizsgálata e tekintetben olyan szükséges lökés, amely úgy segítheti az ágazatot, hogy egyfelől megszünteti a gyártókkal való kereskedelem előtt álló akadályokat, másfelől pedig segítséget nyújt a vállalatoknak a tönkremenetel elkerüléséhez és a munkavállalók munkahelyeinek megőrzéséhez.
Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Az építőipar egyike a legnagyobb gazdasági tényezőknek szerte Európában. A válság azonban súlyosan érintette ezt az ágazatot. A kis- és középvállalkozásokat, amelyek gyakran forgalmazóként működnek, különösen súlyosan érintette, és sokan közülük felhagytak tevékenységükkel. A vállalatok és ilyen módon a munkahelyek túlélésének biztosítása érdekében fel kell számolni a kereskedelem előtt álló akadályokat. Ez tisztességesebb feltételeket teremthet, ami minden érintett előnyére válhat. Emiatt a felelős bizottság által előterjesztett indítványok ellen szavaztam második olvasatban.
Cristiana Muscardini (PPE), írásban. – (IT) Az építőipari ágazat alapvető európai ágazat mind a foglalkoztatás, mind pedig kis- és középvállalkozásaink fejlődése tekintetében.
Ezért rendkívül fontos egy olyan rendelet támogatása, amely harmonizált, az alkalmazott anyagok biztonságát és a munkavállalók egészségét garantáló feltételeket állapít meg az építési termékek forgalmazására vonatkozóan. Továbbra is előfordulnak fizikai sérüléssel és egészségkárosodással járó esetek, nem utolsósorban az olyan polgárok esetében, akik naponta kerülnek kapcsolatba a városi épületek építésénél használt veszélyes anyagokkal, például az azbeszttel.
Ezért támogatom Stihler asszonynak a ma második olvasatban elfogadott jelentését, mivel azt hangsúlyozza, hogy mennyire fontos a globalizált világban az alkalmazott anyagok és termékek forgalmazására vonatkozó közös szabályok bevezetése a biztonság és a megbízhatóság garantálása, továbbá – ezzel egyidejűleg – a gyártók költségeinek csökkentése érdekében, különös tekintettel a kkv-kra.
Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) A jelentésben szereplő harmonizációs intézkedések túlságosan nagymértékűek. Az építőipari ágazat érzékeny terület: kulcsfontosságú az infrastruktúra fejlesztése, és ilyen módon az egyes tagállamok mint üzleti helyszínek szempontjából. Ebben az ágazatban a munkaügyi, szociális és környezetvédelmi előírások gyakran fontosak az emberek és a környezet védelme szempontjából. Mindegyik tagállamnak – jórészt – magának kell meghoznia ezzel kapcsolatos döntését. Ezért nemmel szavaztam a jelentésre.
Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételek megállapításáról szóló parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat az építési termékek belső piacon való szabad mozgásának biztosítására irányul. A rendeletre irányuló javaslat mellett szavaztam, mivel ha a forgalomba hozott építési termékeken lévő CE-jelölés alkalmazása révén szavatoljuk az egyértelmű és megbízható információkat, az további előrelépést jelent az olyan szabad versenypiac felé, amely alkalmas a kis- és középvállalkozások megvédésére. Mivel az építési termékek a kész építmény közbenső árucikkei, az új európai előírások harmonizációja szavatolja az építmény biztonságát és minőségét, valamennyi építőipari társaság számára egyenlő feltéteket teremt, javítja a már a piacon lévő anyagok ellenőrzését, végül pedig nagyobb átláthatóságot eredményez az építési termékek kereskedelmében.
Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Igennel szavaztam a jelentésre, mivel véleményem szerint fel kell számolni azokat az akadályokat, amelyek megakadályozzák a kereskedelem nagyobb dinamikáját az építőipari ágazatban. Az építőipari ágazatot különösen nagy mértékben érintette a jelenlegi gazdasági helyzet, a javasolt rendelet pedig az áruknak és szolgáltatásoknak az építőipari ágazatban való szabad, hatékony és átlátható mozgását hivatott előmozdítani. A határokon átnyúló tevékenység akadályainak eltávolítása és a nemzeti adminisztratív és technikai akadályok felszámolása kulcsfontosságú szereppel bír az építőipari ágazatban. Az építőipari ágazatban a tagállamok a nemzeti műszaki szabványok mögé bújnak, hogy megakadályozzák az áruk és szolgáltatások szabad mozgását. Figyelembe véve, hogy az építőipari ágazat a bruttó hazai termék 10%-át adja az EU-ban, és jelenleg súlyos válságot él át, az építkezések fellendítésének előmozdítására meghozható valamennyi intézkedés örvendetes, és támogatásom élvezi. Ezek az intézkedések lehetővé teszik a vállalatok számára, hogy ne menjenek tönkre, a munkavállalók pedig ne veszítsék el munkahelyeiket.
Aldo Patriciello (PPE), írásban. – (IT) Az építőipari ágazatban még mindig túl sok akadály van a kereskedelem előtt EU-szerte, ami azt eredményezi, hogy a tagállamok indokoltnak mondják az áruk és szolgáltatások szabad mozgásának korlátozása érdekében hatályba léptetett technikai előírásokat.
Ez a gyorsan bővülő ágazat adja a GDP 10%-át és a bruttó állóeszköz-felhalmozás 50,5%-át. 12 millió európai polgár számára biztosít munkát, és 92%-át a gazdaságunk gerincét jelentő kis- és középvállalkozások adják.
Ezért úgy vélem, intézkedéseket kell hozni az e termékek piacának harmonizálása, valamint az ágazati munkavállalók egészsége és biztonsága magas szintjének garantálása érdekében. Figyelemmel a válságra – amely jelentős problémákat okozott az ágazatban, például vállalatok összeomlását – az üzleti vállalkozások gazdasági túlélését biztosító és a munkahelyeket megőrző liberalizációs intézkedések szükségesek.
E rendeletre irányuló javaslat célja az építési termékekről szóló irányelv korszerűsítése, egyszerűsítése és felváltása a – például a piacfelügyelet tekintetében – megváltozott körülmények fényében. Célja az is, hogy nagyobb védelmet nyújtson a CE-jelölés, a veszélyes anyagok, nemzeti termékinformációs kapcsolattartó pontok, a függetlenség és átláthatóság, az egészség és biztonság, valamint az elektronikus kommunikáció vonatkozásában.
Rovana Plumb (S&D), írásban. – (RO) Az ágazat méreteit figyelembe véve rendkívül fontos feladataink vannak az építési termékek unión belüli forgalmazása terén. Az Európai Szabványügyi Bizottság szerint az építőipar, amely a GDP 10%-át teszi ki, és a bruttó állóeszköz-felhalmozás 50,5%-át adja, egyike Európa legnagyobb iparágainak. Az ágazat 12 millió uniós állampolgárt foglalkoztat közvetlenül, és 26 millió munkavállaló megélhetése függ tőle. Ezen túlmenően, az építőanyagok gyártóinak körülbelül 92%-át kitevő 65 ezer vállalkozás mind 250 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató kis- és középvállalkozás. Mivel a kkv-k gazdaságunk gerincét alkotják, ez a javaslat felhív szerepük és igényeik elismerésére, valamint az ebben az ágazatban dolgozók egészsége és biztonsága magas szintjének fenntartására. Igennel szavaztam a jelentésre, mivel a javaslat a hatályos jogszabályok egyszerűsítésével, az átláthatóság növelésével és az üzleti vállalkozások által viselendő adminisztratív terhek mértékének csökkentésével az iparág versenyképességének növelését segíti elő, továbbá hogy így támogassam Romániának a harmonizált szabványok hatálya alá tartozó termékek teljesítményének kötelező értékeléséhez, a teljesítménynyilatkozat kibocsátásához és a CE-jelölés elhelyezéséhez fűződő érdekét.
Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Figyelembe véve az építőipari ágazatnak az európai gazdaságban betöltött jelentős szerepét, az építési termékek belső piacon való szabad mozgásának elősegítése érdekében alapvető fontosságú a kereskedelem technikai akadályainak felszámolása. Ennélfogva fontos a harmonizált műszaki specifikációk megállapításának támogatása, amelyek – figyelemmel az egészséggel és biztonsággal kapcsolatos kérdések szükséges hangsúlyosságára – lehetővé teszik az egységes piac konszolidációját.
Crescenzio Rivellini (PPE), írásban. – (IT) Ma plenáris ülésen szavaztunk az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételekkel kapcsolatos javaslatról.
Figyelembe véve az ágazat fontosságát, alapvető fontosságú az építési termékek európai uniós forgalmazására vonatkozó intézkedések kidolgozása. Az Európai Szabványügyi Bizottság (CEN) szerint az építőipar, amely a GDP 10%-át teszi ki, és a bruttó állóeszköz-felhalmozás 50,5%-át adja, egyike Európa legnagyobb iparágainak.
A rendeletre irányuló javaslat harmonizált feltételeket állapít meg az építési termékek forgalmazására vonatkozóan azzal, hogy bevezetésre kerülnek a jelölésre vonatkozó közös előírások, amelyek célja a termékbiztonsághoz és a termékek megbízhatóságához kapcsolódó garanciák megerősítése, és egyben a gyártók költségeinek csökkentése, különös tekintettel a kkv-kra.
Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Ez a rendelet második olvasatra kerül a Parlament elé, figyelemmel végleges elfogadására. Az első olvasatra az előző parlamenti ciklusban került sor. A Tanács 2010-ben fogadta el álláspontját, és ezt követően a kompromisszumos megoldás elérése érdekében intenzív háromoldalú informális tárgyalások folytak a belga elnökség alatt. A rendelet jelentős mértékben műszaki jellegű, politikailag pedig különösen a Zöldek számára releváns, mivel fő célja az építési termékek forgalmazásával kapcsolatos követelmények harmonizálása.
A Verts/ALE képviselőcsoport fő célja az volt, hogy többek között a következők legyenek biztosítottak: i) az eljárások átláthatóknak legyenek (a szabványügyi testületek ne váljanak a fő iparágak képviselőinek monopóliumaivá, és vegyék figyelembe a kkv-k vagy egyéb érdekelt felek szempontjait); ii) az építési követelmények és eljárások alkalmasak legyenek az innovatívabb és ökológiailag fenntarthatóbb minták alkalmazásának fellendítésére; iii) a mikrovállalkozásokra vonatkozó különleges eljárások ne tegyék lehetővé az iparág számára a követelmények vagy eljárások megkerülését.
Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) Igennel szavaztam az állásfoglalásra, mivel úgy vélem, még mindig túl sok akadály van az európai építőipari ágazatbeli kereskedelem előtt. Az irányelv felülvizsgálatának elő kell segítenie a kereskedelmi korlátok felszámolását, ilyen módon védve meg a még mindig a globális gazdasági válság hatása alatt álló építőipari társaságoknál lévő munkahelyeket. Tervek vannak olyan specifikus új intézkedések bevezetésére, amelyek biztosítják az építési termékek újrafeldolgozását, újrahasznosításukat pedig az EU éghajlatváltozással kapcsolatos célkitűzései elérésének egyfajta módszereként mozdítják elő.
Új óvintézkedések szükségesek az ágazatban dolgozók egészségének és biztonságának megóvására – az ágazatban sajnos még mindig nagy a munkavégzéssel kapcsolatos halálesetek száma. Végül a dokumentumok nyomtatott példányainak elektronikus változattal való fokozatos felváltására irányuló felvetés célja az építési termékek piacának még harmonizáltabbá tétele.
Oreste Rossi (EFD), írásban. – (IT) Annak ellenére, hogy a rendelet bevezetése néhány elfogadhatatlan általános megállapítást tartalmaz, különösen a szolgáltatásoknak az építőipari ágazatban való teljes mértékben szabad mozgásával kapcsolatban – amelyet nem tudunk támogatni, mert a munkaerőköltségek különböző tagállamok közötti harmonizációjáig fennáll a tisztességtelen verseny kockázata –, igennel szavazunk.
Azért kell így tennünk, mert a rendelet kizárólagosan foglalkozik az építőipari ágazat termékeinek forgalmazására vonatkozó szabályozással, az építőipari ágazatot pedig a sok-sok üzleti vállalkozás megszűnése és a munkahelyek elvesztése miatt különösen súlyosan érintette a mostani gazdasági válság. A javaslat előírja a veszélyes anyagokat tartalmazó termékek harmonizálását és címkézését, valamint az egyes szabályozásbeli akadályoknak a munkavállalók és a kis- és középvállalkozások érdekében való felszámolására figyelemmel egyszerűsíti, aktualizálja és felváltja a hatályos előírásokat.
Catherine Stihler (S&D), írásban. – Különösen elégedett vagyok azzal, hogy az építési termékekről szóló jelentést, amelynek előadója voltam, képviselőtársaim támogatták, és megszavazták jogszabállyá tételét. A jelentés azt eredményezi majd, hogy az építési termékek címkézésével kapcsolatban megtörténik a veszélyes anyagok jegyzékbe foglalása, valamint további, a témával kapcsolatos bizottsági vizsgálatok követik majd. Olyan rendelkezések is vannak benne, amelyek megkönnyítik a kkv-k számára termékeiknek a belső piacon való forgalmazását. Foglalkozik a termékek CE-jelöléssel történő jóváhagyásával kapcsolatos nagyobb átláthatóság szükségességével is, és nagyon várom az intézkedések 2013 júliusában való bevezetését.
Silvia-Adriana Ţicău (S&D), írásban. – (RO) Igennel szavaztam az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételek megállapításáról és a 89/106/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló rendeletre irányuló javaslatra. Az építőipari ágazat nagy ipari ágazat Európában: 12 millió uniós állampolgárt foglalkoztat közvetlenül, és 26 millió munkavállaló megélhetése függ tőle. A gazdasági visszaesés súlyosan érintette az EU építőipari ágazatát, sok munkavállaló veszítette el munkahelyét. Ez azt eredményezte, hogy az ágazat tevékenysége 2008 és 2009 között 14,2%-kal csökkent. Az építési termékekről szóló irányelv (89/106/EGK) felülvizsgálata e tekintetben támogató intézkedést jelent az építőipari ágazat számára azzal, hogy megszünteti a gyártók előtt álló kereskedelmi akadályokat, amivel elősegíti, hogy a vállalatok ne menjenek tönkre, és a munkavállalók se veszítsék el munkahelyeiket. Az építményeknek mind egészükben, mind különálló részeikben meg kell felelniük a rendeltetés szerinti használhatóság kritériumainak, kiemelten figyelembe véve a felhasználók egészségvédelmét és biztonságát az építmények teljes életciklusa során. Az építményeknek energiahatékonyaknak is kell lenniük; életciklusuk során a lehető legkevesebb energiát szabad csak felhasználniuk, és ennélfogva a lehető legalacsonyabb költségekkel kell járniuk a felhasználók számára.
Viktor Uspaskich (ALDE), írásban. – (LT) Úgy vélem, hogy az építőipari ágazat tökéletesen tükrözi a gazdasági helyzetet. 2010 második negyedévében a litván építőipari ágazat 42,9%-os csökkenést ért el, amely egyike a legnagyobb mértékűeknek Európában. Azóta kis mértékben javult a helyzet, de ne legyenek illúzióink – a litván építőipari ágazat helyreállása hosszúra nyúló folyamat lesz. Ennélfogva meglehetősen korai a folyamatos javulásról beszélni. Még van hová javulni. Hazám építőipari ágazata például gyorsabban állhatna helyre, ha az európai uniós támogatások felvétele hatékonyabban történne. Az építőipari ágazat egyike a litván és az európai ipar nagy ágazatainak. Az ágazat 12 millió uniós állampolgárt foglalkoztat közvetlenül, és 26 millió munkavállaló megélhetése függ tőle. Az építőipari ágazat nagyon fontos Litvánia számára, mivel sok munkahelyet teremt, növeli a belső keresletet és sok pénzt visz a költségvetésbe. Az ágazat fontos a gazdaságunk sarokkövét jelentő kis- és középvállalkozások számára is. Az építőanyagokat gyártó vállalatok körülbelül 92%-a 250 főnél kevesebb munkavállalót foglalkoztató kkv. Egyetértek az előadó arra irányuló javaslatával, hogy az építési termékek belső piaca helyzetének előmozdítása érdekében elektronikus kommunikációs és információs technológiai módszereket kellene használni. Ez a jövőre nézve fontos.
Derek Vaughan (S&D), írásban. – Az építőipar különféle fontos kérdéseket vet fel az Európai Unióban, a gazdasághoz való jelentős mértékű hozzájárulásától kezdve egészen az európai uniós polgároknak az otthonaikban és munkahelyükön való biztonságáig. Az építési termékekről szóló rendelet melletti szavazatom az építési termékekről szóló modernizált, biztonságos és átlátható irányelv szükségességét tükrözi. A javaslat felszólít az egészségre és a biztonságra vonatkozó eljárásoknak az egész ágazatra kiterjedően történő továbbfejlesztésére és a veszélyes anyagokra vonatkozó egyértelmű nyilatkozatok kidolgozására. Emellett a megbízhatóságra utaló CE-jelölésnek a termékeken való elhelyezésére vonatkozó rendelkezés az azzal kapcsolatos bizalom kialakulását biztosítja a saját projektjeiket folytatókban, hogy az alkalmazott anyagok biztonságosak. Az európai gazdaság jelentős mértékben támaszkodik az építőipari ágazatra, amely az EU GDP-jének 10%-át adja, és 12 millió európai uniós állampolgárt foglalkoztat közvetlenül. A foglalkoztatottak legtöbbje az európai gazdaság létfontosságú részét alkotó kkv-knál dolgozik. Mindemellett az építőipari munkahelyek a legveszélyesebb munkahelyek között maradnak. Az európai polgárok munkahelyi és otthoni biztonságának javítása érdekében – függetlenül attól, hogy projektjeiket függetlenül vagy szakmai keretek között bonyolítják-e – támogatom ezt a javaslatot.
Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, amely az uniós humanitárius segítségnyújtást kívánja hatékonyabbá tenni. A humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus fontos előremutató lépés. Cselekvési terve felülvizsgálatának azonban koherensebbnek kell lennie, mérhetőbb célkitűzéseket és megbízhatóbb mutatókat használva. Ez az egyetlen módja, hogy hatékonyabban tudjunk segítséget nyújtani. Figyelembe véve az éghajlatváltozás okozta természeti katasztrófák egyre nagyobb számát és súlyosabb voltát, egyetértek azzal a megállapítással, miszerint nemcsak az egyszeri segítségnyújtás fontos, hanem a közösségek saját katasztrófakészültségi képességének támogatása is: meg kell erősíteni a hiogói cselekvési tervet.
Figyelmet kell fordítani továbbá a nemzetközi konfliktusokból és az összetett válságokból eredő emberi jogi kérdésekre, fejlesztve az érintett testületek azon képességét, hogy eljussanak a lakossághoz; ez csak úgy válik lehetővé, ha egyértelműen megkülönböztetjük a katonai, a politikai és a humanitárius szerepeket. Egyetértek továbbá az európai gyorsreagálású haderő hatékony alkalmazásával.
Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – (LT) A dokumentum mellett szavaztam, mivel az létfontosságú a hatékonyabb humanitárius segítségnyújtás tekintetében. A humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus az első közös humanitárius segélyezési politikai dokumentum az 1996. évi rendelet elfogadása óta. Ez egy alapvetően fontos eszköz, különösen a humanitárius kérdések terén bekövetkezett olyan jelentős változások fényében, mint például a jelentős számú természeti katasztrófa és fegyveres konfliktus, amely rengeteg ember kitelepítését vonja maga után stb. Remélem, hogy a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus fontos lépés lesz a leghatékonyabb uniós cselekvések elérése felé a humanitárius segítségnyújtás terén, és hozzá fog járulni a humanitárius alapelvek és a nemzetközi humanitárius jog előmozdításához, az uniós humanitárius segítségnyújtás koordinálásához és következetessé tételéhez, a katonai és polgári védelmi erők és képességek használatának tisztázásához, a katasztrófakockázatok csökkentéséhez és a sürgősségi segély, a rehabilitáció és a fejlesztés közötti kapcsolat megerősítéséhez.
Elena Oana Antonescu (PPE), írásban. – (RO) Ez a jelentés szoros együttműködésre kötelezi az Európai Uniót a humanitárius segítségnyújtásra vonatkozó közös elképzelés mentén. Úgy gondolom, hogy a természeti katasztrófák súlyossága az éghajlatváltozás gyökerét jelentő emberi tevékenységeknek is köszönhető. Arra bíztatom a tagállamokat is, hogy vegyenek részt a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus végrehajtásában. Egyetértek az ezen a területen támogatott tevékenységekkel: a humanitárius alapelvek és a nemzetközi humanitárius jog előmozdításával; az uniós humanitárius segítségnyújtás koordinálásának és következetessé tételének fejlesztésével; a katonai és polgári védelmi erők és képességek használatának tisztázásával összhangban a humanitárius konszenzussal és az ENSZ iránymutatásaival; a katasztrófakockázatok csökkentésével és a sürgősségi segély, a rehabilitáció és a fejlesztés közötti kapcsolat megerősítésével. Következésképpen a jelentés mellett szavaztam.
Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) Az Európai Unió globális szereplő. Ebben a határozott meggyőződésben erősítették meg a Lisszaboni Szerződés szerzői Európa ambícióit a nemzetközi színtéren. A humanitárius dimenzió fontos helyet tölt be ebben a nagyszabású projektben. Az Unió jelenleg is a világ legjelentősebb donora, az összes hozzájárulás 40%-ának biztosításával. Ez a közös nyilatkozat „közös alapelveken és megközelítéseken alapul, és célja az összehangolt és koordinált cselekvés támogatása az Unión belül és a többi szereplővel, így fejlesztve a humanitárius válságokra adott kollektív választ”. Ezért az állásfoglalás mellett szavaztam, amely felhívja a figyelmet arra, hogy a humanitárius segítségnyújtásnak megfelelő módon és hatékonyan kell történnie; hangsúlyozza a megfelelő koordináció fontosságát; hangsúlyozza a katonai és polgári védelmi képességek általi segítségnyújtás másodlagos jellegét és a természeti katasztrófakockázatok csökkentésének rendkívüli fontosságát; és végezetül felszólítja az Uniót, hogy erősítse meg a kapcsolatot a sürgősségi segély, a rekonstrukció és a fejlesztés között.
Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) A jelentés mellett szavaztam. Az Európai Unió a humanitárius segély legnagyobb adományozója a világon, a hivatalos nemzetközi humanitárius segítségnyújtás több mint 40%-ának biztosításával. Az egész világon jelentősen nőtt a természeti katasztrófák száma és súlyossága, különösen az éghajlatváltozás következtében. A humanitárius környezet alapvetően megváltozott az utóbbi években, és ezért van szükség az Unió katasztrófákra való reagálási képességének fejlesztésére. Úgy gondolom, hogy az Európai Uniónak nagyobb erőfeszítéseket kell tennie a katasztrófakockázatok csökkentésére, és támogatnia kell – az egyszeri segélyezések mellett – a helyi közösségek katasztrófakészültségi képességét. Aggasztó, hogy egyre gyakoribbak a nemzetközi humanitárius jog megsértésének esetei, és a helyzet folyamatosan romlik. Egyetértek, hogy az Európai Uniónak cselekednie kell a humanitárius segítségnyújtás koordinációjának fejlesztése és a segéllyel való mindenféle visszaélés megakadályozása érdekében.
Jean-Luc Bennahmias (ALDE), írásban. – (FR) Számos humanitárius válság volt 2010-ben: Haiti, Pakisztán és sorolhatnám. A tragédiák, amelyeket egyes csoportok, gyakran a leghátrányosabb helyzetben lévők, tapasztalnak szerte a világon, gyors és hatékony cselekvést követelnek a nemzetközi szervezetektől, de az Európai Uniótól is, amely fontos szereplő a fejlesztési segély és a válságkezelés terén.
Ezért ma, január 18-án, kedden, elfogadtuk Striffler asszony jelentését, hogy a humanitárius segélyek jelentősebb finanszírozására szólítsunk fel. Létre kellene hoznunk továbbá egy európai gyorsreagálású haderőt ezekkel a válságokkal kapcsolatban. Az Európai Bizottság fogékony erre az elképzelésre, és elő kellene terjesztenie egy javaslatot a meglévő polgári védelmi rendszer optimalizálásának céljával.
Egyértelmű, hogy használnunk kell a tagállamok jelenleg hozzáférhető erőforrásait, ugyanakkor azonban sokkal hatékonyabb és sokkal gyakorlatiasabb koordinációra van szükség. A lassú válaszok, a párhuzamos segítségnyújtás és a következetlenség csak néhány dolog, amelytől meg kellene szabadulnunk. Nagy lehetőség van a fejlődésre, és a Ház által elfogadott állásfoglalás célja, hogy kezdeti választ adjon ezen elképzelések mentén.
Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) A humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus végrehajtásáról: a cselekvési terv félidős felülvizsgálata és a következő lépések című parlamenti jelentés mellett szavaztam. A humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus szoros együttműködésre kötelezi az Uniót a humanitárius segítségnyújtásra vonatkozó közös elképzelés mentén. A konszenzus célja az Európai Unió hatékonyságának növelése, a humanitás, a semlegesség, a pártatlanság és a függetlenség alapvető humanitárius elveinek védelme és előmozdítása, valamint a nemzetközi humanitárius jog betartásának támogatása. A félidős felülvizsgálat elvégzésekor megfigyelték, hogy nincsenek részletes információk az elvégzett vagy még elvégzendő cselekvésekről, és a humanitárius munkában részt vevő képviselőkön kívül kevés embernek van tudomása a konszenzusról. Jelentős erőfeszítésre van tehát szükség a konszenzus elismertségének növeléséhez, és ahhoz, hogy megismertessük a tagállamokkal, más intézményekkel és katonai testületekkel. A humanitárius környezet jelentősen megváltozott az utóbbi években, és ez még fontosabbá teszi, hogy a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzust szigorúan és energikusan alkalmazzuk.
Szeretném hangsúlyozni a katasztrófakockázatok csökkentése és – az egyszeri segélyezések mellett – a helyi közösségek katasztrófakészültségi képességének támogatása érdekében tett nagyobb erőfeszítések szükségességét. Törekedni kell továbbá – az egyre inkább fegyverként használt – nemi és szexuális erőszak elleni védelemnek a humanitárius válaszok közé való beillesztésére.
Sebastian Valentin Bodu (PPE), írásban. – (RO) Az Európai Unió a legnagyobb donor a világon, amely a globálisan nyújtott segélyek 40%-át biztosítja. 2009-ben több mint 70 országban több mint 100 millió ember részesült közel 1 milliárd euró támogatásban az Európai Unió részéről. Sajnálatos módon azonban nagyon gyakran támogatunk olyan országoknak való adományozást, amelyek később közvetlen külföldi befektetéseket fogadnak el Kínától. Talán össze kellene hangolni az adományozást és a befektetést ahelyett, hogy siránkozunk, hogy Kína lett a második legnagyobb gazdaság a világon. A humanitárius környezet jelentősen megváltozott az utóbbi években, és ez még fontosabbá teszi, hogy a humanitárius konszenzust szigorúan és erőteljesen alkalmazzuk.
Ebben a változó környezetben az első említendő tényező a főleg az éghajlatváltozás okozta természeti katasztrófák számának és súlyosságának növekedése. Ebből következik, hogy az egyszeri segélyezések mellett szükség van a helyi közösségek saját katasztrófakészültségi képességének támogatására is. Politikai kötelezettségvállalásokat tettek e célból – egy uniós stratégia és a hiogói cselekvési terv formájában –, de ezek még mindig problematikusak végrehajtásukat illetően.
David Campbell Bannerman (EFD), írásban. – Az UKIP úgy gondolja, hogy a legjobb reakció egy humanitárius katasztrófára, hogy a független nemzetállamok önkéntesen koordinálják segítségnyújtásra irányuló erőfeszítéseiket, nem pedig, hogy azokat központilag határozza meg a nem demokratikus EU. Megfigyelhettük az EU lassú és csekély erőfeszítéseinek bukását Haitin, és ezért úgy gondoljuk, hogy az Unióban nem lehet bízni jövőbeni humanitárius válságok esetén.
Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, mivel az Európai Unió a humanitárius segély legnagyobb adományozója a világon, a hivatalos nemzetközi humanitárius segítségnyújtás több mint 40%-ának biztosításával. 2009-ben körülbelül 115 millió embernek nyújtott humanitárius segélyt több mint 70 országban, összesen 950 millió euró értékben. Humanitárius politikáján keresztül az Európai Unió megmutatta elkötelezettségét a különösen sebezhető helyzetben lévő harmadik országokbeli emberek támogatása iránt. Egyetértek a humanitárius konszenzus félidős felülvizsgálatával, mivel véleményem szerint létfontosságú láthatóságának növelése a tagállamok, más intézmények és katonai szereplők körében. A Bizottságot erőfeszítései megkettőzésére sürgetem a katasztrófakockázatok csökkentése érdekében, valamint hogy fordítson figyelmet a nemzetközi humanitárius jog egyre gyakoribb megsértésére és az olyan sebezhető csoportokra, mint a nők, a gyermekek és az erőszakosan kitelepített személyek. Fontos az azonos munkakörnyezetben dolgozó politikai, katonai vagy humanitárius testületek közötti párbeszéd előmozdítása, valamint egy európai gyorsreagálású haderő, vagyis egy európai polgári védelmi erő létrehozása.
Nikolaos Chountis (GUE/NGL), írásban. – (EL) A humanitárius segítségnyújtásról szóló jelentés ellen szavaztam két okból. Először, mivel ragaszkodik a polgári védelemnek és a humanitárius segítségnyújtásnak az Európai Külügyi Szolgálattal és annak külpolitikájával való összekapcsolásához, miközben egyértelmű, hogy a beavatkozási kritériumoknak csak és kizárólag humanitárius kritériumoknak kell lenniük. Továbbá mivel úgy gondolom, hogy a polgári és katonai képességek összekapcsolása a humanitárius válsághelyzetek kezelésére nem a helyes irányba tett lépés. Természetesen bizonyos körülmények között szükség lehet bizonyos tudásra és speciális felszerelések használatára, amelyet mindig a katonai erők birtokoltak és használtak. Ezért a humanitárius missziók tisztán polgári természetének megőrzése és biztosítása érdekében a polgári védelmet úgy kellene finanszírozni, hogy rendelkezzen speciális felszereléssel, és természetesen hogy a polgári védelmi dolgozók képzésben részesüljenek, ahelyett, hogy fenntartjuk a katonai források felhasználását. Ez az egyetlen módja, hogy valódi és hatékony segítséget nyújtsunk humanitárius válságok esetében a katonai jelenlét veszélye nélkül.
Carlos Coelho (PPE), írásban. – (PT) A humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus félidős felülvizsgálatának végzése során nem mulaszthatom el, hogy rámutassak, milyen sajnálatos, hogy nem hívták fel rá kellő mértékben a nyilvánosság figyelmét, és hogy a tagállamok kis szerepet vállaltak bevezetésében. Ugyanakkor a humanitárius segélyeket bírálás helyett támogatnunk kell, és azokkal kapcsolatban ki kell jelölnünk a követendő utat. A humanitárius helyzet meglehetősen sokat változott az elmúlt években a természeti katasztrófákkal, az egyre több kitelepített emberrel, a különböző belső konfliktusok megsokszorozódásával, az élelmiszerválságokkal stb. Jobban, mint eddig bármikor, sürgető szükség van egy olyan kiegyensúlyozott és hatékony globális válaszra, amely speciális szükségleteken alapul, eredményorientált és azon az elven alapul, hogy a megélhetéshez szükséges anyagi fedezet megmentése életeket menthet, miközben elismeri az érintett területek önfejlesztésének és önellátásának szükségességét. Ennek elérése érdekében fontos, hogy a konszenzus támogassa ezeket a humanitárius értékeket, és hogy a különböző szereplők optimalizálják az erőforrásokat.
Ismét érvelnék amellett, hogy sürgető szükség van egy európai civil védelmi erő létrehozására a 2006 májusi Barnier-jelentés alapján. Szeretnék gratulálni kollégámnak, Striffler asszonynak az általa előterjesztett javaslatok pozitív tartalmához, és szeretném megerősíteni véleményemet, miszerint a konszenzus létfontosságú eszköz, amely rendkívül releváns a jelenlegi helyzetben.
Corina Creţu (S&D), írásban. – (RO) A humanitárius konszenzus kulcsfontosságú eszköz, amely különösen értékes a jelenlegi humanitárius környezetben bekövetkező jelentős változások tükrében. Folyamatosan tapasztaljuk, hogy a főleg az éghajlatváltozás hatása miatti természeti katasztrófák száma és súlyossága jelentősen nő, hogy egyre gyakrabban jönnek létre összetett válságok, különösen belső konfliktusok, valamint hogy folyamatosan változik a konfliktusok természete, és hogy sok közülük jelentős számú ember kitelepítését vonja maga után.
Egyre gyakoribbak a nemzetközi humanitárius jog megsértésének esetei. Ezeknek egyik különösen megrázó vonatkozása a szexuális erőszak fegyverként való használatának elterjedése. Egyetértek az előadó véleményével, és úgy gondolom, hogy határozott intézkedésekre van szükség a humanitárius körülmények közötti szexuális erőszak elleni védelem növelése érdekében. Egyetértek a jelentés szerzőjének álláspontjával, miszerint a Haitin és Pakisztánban nemrégiben történt humanitárius katasztrófák ismételten megmutatták, hogy szükség van az EU katasztrófára történő válaszadási képességének fejlesztésére a hatékonyság, a válaszadás gyorsasága, a koordináció és a láthatóság tekintetében.
Támogatom továbbá egy európai gyorsreagálású haderő (európai polgári védelmi erő) létrehozását.
Mário David (PPE), írásban. – (PT) A Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2007. december 18-án elért, a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus fontos lépés volt a humanitárius segítségnyújtás meghatározása, alkalmazási körének és spektrumának kijelölése tekintetében. Ezzel a jelentéssel, amelynek következtetéseit határozottan támogatom, közeledünk a konszenzusnak a 2008. májusi cselekvési tervben kitűzött félidős felülvizsgálatához. Ezen a ponton szeretnék gratulálni Striffler asszonynak kitűnő munkájáért. A jelentésben bemutatott elképzeléseket illetően szeretném hangsúlyozni „a kedvezményezetteknek a segély kezelésében való… valódi és folyamatos… részvételét…”. Mindig támogattam ezt az elvet, amely szerint az EU-nak cselekvéseit egyre inkább a civil társadalomra és az önkormányzatokra kell összpontosítania. Ez csökkenteni fogja az EU és a tagállamok közötti kapcsolatokra való összpontosítást, amely továbbra is szerepet fog játszani, de nem kizárólagos kapcsolat lesz, ahogy mostanáig gyakran történt. Szeretném hangsúlyozni továbbá egy, „a meglévő közösségi polgári védelmi mechanizmus optimalizálásán és a meglévő nemzeti erőforrások összevonásán alapuló európai polgári védelmi erő létrehozása” érdekében történő javaslatok benyújtásának szükségességét, ami az elért szinergiák határköltségeinek növekedését jelentené a tagállamokban már létrehozott képességeken keresztül.
Luigi Ciriaco De Mita (PPE), írásban. – (IT) A humanitárius segítségnyújtásnak ma nagyobb és fontosabb szerepe van, mint régebben. A fejlődés eltérő üteme, a növekvő egyenlőtlenség a lehetőségek és a források elosztása terén földrajzi, társadalmi és generációs tekintetben, az erősödő éghajlatváltozás (amelyért részben az emberek okolhatóak) és ezzel összefüggésben a természeti katasztrófák számának növekedése, a megnövekedett környezeti szennyezés, a nagy városi területekre koncentrálódó kiegyensúlyozatlan antropikus nyomás, a népesség egyenetlen növekedése a Föld egyes területein a humanitárius katasztrófák számának növekedéséhez vezettek, amelyek kapcsán a segélyek létfontosságú szerepet töltenek be az alapvető életkörülmények és az emberi méltóság helyreállítása tekintetében. Ezt figyelembe véve, amennyiben szükség van humanitárius segítségnyújtásra katasztrófák által érintett emberek megsegítésére, akkor az uniós külpolitika – amely még mindig meghatározásra vár – eredményeként létrejövő bármilyen beavatkozást sem lehet szétosztani az egyes tagállamok érdeke és befolyása szerint, hanem európai dimenziójúnak kell lennie.
Proinsias De Rossa (S&D), írásban. – Támogatom a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzusról szóló jelentést. Az EU humanitárius politikája a kiszolgáltatott helyzetben lévő, segítségre szoruló emberek támogatása iránti elkötelezettségének gyakorlati kifejeződése. Az Európai Unió a humanitárius segély legnagyobb adományozója a világon. Hozzájárulása a hivatalos nemzetközi humanitárius segítségnyújtás több mint 40%-át teszi ki. 2009-ben összesen 950 millió euró támogatást nyújtottunk körülbelül 115 millió ember számára több mint 70 országban. A humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos, 2007. december 18-án aláírt európai konszenzus hangsúlyozza az EU azon szándékát, hogy szoros együttműködést folytasson ezen a területen a lehető legnagyobb hatékonyság elérése érdekében, hogy megvédje és előmozdítsa a humanitás, a semlegesség, a pártatlanság és a függetlenség alapvető humanitárius elveit, és hogy aktívan támogassa a nemzetközi humanitárius jog betartását. Sok kihívás áll előttünk. A Haitin és Pakisztánban nemrégiben történt humanitárius katasztrófák ismételten megmutatták, hogy szükség van az EU katasztrófára történő válaszadási képességének jelentős megerősítésére. A katasztrófakockázatok csökkentését teljes mértékben integrálni kell a fejlesztési segéllyel és a humanitárius segéllyel kapcsolatos politikákba. Szintén tisztázni kell a katonai és polgári védelmi erőforrásoknak és képességeknek a konszenzussal és az ENSZ iránymutatásaival összhangban való használatát.
Anne Delvaux (PPE), írásban. – (FR) A közelmúltbeli humanitárius katasztrófák Haitin és Pakisztánban ismételten megmutatták, hogy szükség van az EU katasztrófára történő válaszadási képességének fejlesztésére a hatékonyság, a koordináció és a láthatóság tekintetében.
Ezért szavaztam a jelentés mellett, amely támogatja egy európai gyorsreagálású haderő (európai polgári védelmi erő) létrehozását – egy elképzelést, amelyet Barnier biztos úr kezdeményezett az ázsiai cunamit követően, és amelynek létrehozását azóta számos alkalommal sürgette az Európai Parlament.
Ez a képesség optimalizálná a már rendelkezésre álló eszközöket, amelyek hatékonyabbá és láthatóbbá válnának azzal a céllal, hogy a szorosabb együttműködésen keresztül azonnal mobilizálni lehessen az összes szükséges erőforrást.
Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy felül kell vizsgálni az európai konszenzus cselekvési tervét. A humanitárius helyzet jelentősen megváltozott az elmúlt években, nem utolsósorban a természeti katasztrófák számának és súlyosságának jelentős növekedésével, ami az éghajlatváltozás hatásainak is köszönhető. Létfontosságú, hogy teljes mértékben integráljuk a katasztrófakockázatok csökkentését a fejlesztési segéllyel és a humanitárius segéllyel kapcsolatos politikákba, ami még fontosabbá teszi, hogy a humanitárius konszenzust szigorúan és erőteljesen alkalmazzuk.
Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Egyértelmű, hogy a katasztrófák és a humanitárius válsághelyzetek száma megsokszorozódott a világban. Az Európai Unió fontos szerepet vállalt ezeknek a megpróbáltatásoknak a leküzdésében, és remélem, hogy ez továbbra is így lesz, sőt, a lehetőségek szerint megerősíti ezt a szerepét. Ugyanakkor nem elég halat adni az éhes embernek: meg kell tanítani halászni.
Úgy gondolom, hogy olyan emberi és anyagi erőforrások nyújtása a kevésbé jómódú országok számára, amelyek segítségével szembe tudnak nézni a jövőbeni válságokkal, majdnem olyan fontos, mint a vészhelyzetek kezelése. Támogatom a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos konszenzust, és remélem, hogy az európai intézmények közötti kompromisszum segíteni fog az Unió számára rendelkezésre álló erőforrások egyre jobb felhasználásában, mindig azokat részesítve előnyben, akiknek a legkevesebbjük van, és a leginkább szenvednek, politikai és ideológiai szempontoktól teljesen függetlenül.
José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Az elmúlt években egyre jelentősebbé váltak a katasztrófák, mind az érintett földrajzi területet, mind az áldozatok számát illetően. Bár igen nagy jelentőséggel bír, nem esik jelen vita hatáskörébe az éghajlatváltozás e katasztrófákra gyakorolt hatásának tárgyalása. A humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzusnak az Európai Unió Tanácsa, a Parlament és a Bizottság által 2007. december 18-án történt aláírása jelentés előremutató lépés volt a humanitárius segítségnyújtás terén, különösen, mivel meghatároztak egy ötéves cselekvési tervet, amely félidős felülvizsgálatot tesz lehetővé. Ez a témája ennek a jelentésnek. Az egész világ tud az EU-nak a humanitárius segítségnyújtásban betöltött kulcsfontosságú szerepéről, és elismeri azt. A Parlament számos ülésen foglalkozott a kérdéssel, különösen felszólalásokon keresztül. Valóban, a Brazíliában, Haitin, Pakisztánban, Madeirán és egyéb helyeken történt közelmúltbeli események elgondolkodtatnak a polgári védelem és a humanitárius segítségnyújtás támogatásának hatékonyságáról. Ahogy a jelentésből kiderül, a korlátozott rendelkezésre álló információ ellenére pozitív fejlemények tapasztalhatók európai szinten, ahogy azt a humanitárius segítségnyújtási és élelmiszer-segélyezési tanácsi munkacsoport létrehozása is bizonyítja. Ugyanakkor még mindig sokat kell tenni e téren.
João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az EU-nak az úgynevezett „humanitárius segítségnyújtása” nem jelentéktelen szerepet játszik abban, amit egyre inkább a külpolitikájaként neveznek. Gyakran használja ki a segélyek és az együttműködés iránti valódi igényt, amelyekre fontos válaszolni, különösen a vészhelyzeteket, miközben a gyakorlatban többféle különböző célja van. A cselekvések és a módszerek, amelyek gyakran tartalmaznak katonai beavatkozást és megszállást, célja a politikai és gazdasági dominancia újratermelése és elmélyítése, és kísérlet a fejlődő országok piacainak és természeti erőforrásainak megszerzésére. A kapitalizmus egyre mélyülő válságának hátterében a célok közé tartozik az emberek nagyobb igazságosság és társadalmi fejlődés iránti igényének elnyomása, ami különböző kifejezési módot és formákat ölt szerte a világon.
A „humanitárius” érdeklődés álcája mögött számos nem kormányzati szervezet, logisztikai vállalkozás és hasonlók a haszonélvezői és cinkosai ezeknek a politikáknak, akik saját vagy támogatóik érdekeit helyezik előtérbe, függetlenül attól, hogy ezek az érdekek köz- vagy magánérdekek, és hogy tartalmaznak-e többek között politikai, pénzügyi vagy vallási motivációkat. Elviekben támogatjuk a különböző katasztrófák vagy konfliktusok áldozataival való szolidaritás kifejezését. Ugyanakkor ennek az áldozatok érdekei, a nemzetközi jog tiszteletben tartásán, és az országok függetlenségén és szuverenitásán kell alapulnia.
Sylvie Guillaume (S&D), írásban. – (FR) Úgy gondolom, fejlesztenünk kell az Európai Uniónak az olyan katasztrófákkal való megküzdéshez rendelkezésére álló eszközeit, mint amilyet például Haiti tapasztalt az alig egy évvel ezelőtti földrengést követően és a nemrégiben kitört kolerajárvánnyal. Képviselőcsoportom és én úgy véljük, hogy támogatnunk kell a humanitárius segélyezés nagyobb finanszírozását, hogy lehetővé tegyük a jelentősebb beavatkozást, és különösen, hogy segítsünk a legkiszolgáltatottabb embereknek. Eközben biztosítanunk kell, hogy egyértelműem megkülönböztetjük a katonai és a humanitárius testületek feladatköreit, mivel a katonai erőforrásokat a lehető legkisebb mértékben és csak végső esetben kellene használni.
Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. – Az EU a humanitárius segély legnagyobb adományozója a világon. Ugyanakkor néhány közelmúltbeli katasztrófa rámutatott az Unió bizonyos hiányosságaira a gyors, hatékony és koordinált cselekvésre irányuló képessége terén. A Striffler-jelentések hangsúlyozzák ezeket az aggályokat, és reméljük, hogy pozitív cselekvések fognak következni a mai szavazásból.
Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Egyetértek a jelentéssel, mert ez a jelentés nem csupán egy formális gyakorlat, hanem lehetőség, hogy reflektáljunk a jelenlegi humanitárius segítségnyújtásra. A humanitárius környezet jelentősen megváltozott az utóbbi években. Ebben a változó környezetben az első hangsúlyozandó tényező a természeti katasztrófák számának és súlyosságának növekedése, különösen az éghajlatváltozás hatásainak következtében. Ez azt jelenti, hogy az Európai Uniónak nagyobb erőfeszítéseket kell tennie a katasztrófakockázatok csökkentésére, és támogatnia kell – az egyszeri segélyezések mellett – a helyi közösségek katasztrófakészültségi képességét. További tényezők a komplex válságok, különösen a belső konfliktusok egyre gyakoribb előfordulása, valamint a konfliktusok változó természete, ami rengeteg ember (menekültek és lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek) kitelepítését vonja maga után, továbbá a civilek elleni erőszak növekedése. Egyre gyakoribbak a nemzetközi humanitárius jog megsértésének esetei, és a helyzet folyamatosan romlik. Ezeknek egyik különösen megrázó vonatkozása a szexuális erőszak fegyverként való használatának elterjedése. Jelentős erőfeszítést kell fordítani a szexuális erőszak elleni védelemnek a humanitárius válaszok közé való beillesztésére. Nagyobb figyelmet kell fordítani ezért a legsebezhetőbb emberek csoportjaira, beleértve a nőket, a gyermekeket és az erőszakosan kitelepített személyeket (függetlenül attól, hogy menekültek vagy lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek). A Haitin és Pakisztánban nemrégiben történt humanitárius katasztrófák ismételten megmutatták, hogy szükség van az EU katasztrófára történő válaszadási képességének fejlesztésére a hatékonyság, a válaszadás gyorsasága, a koordináció és a láthatóság tekintetében.
Jarosław Kalinowski (PPE), írásban. – (PL) Egy évvel a Haitin történt földrengés után láthatjuk, hogy a megtett lépések, illetve a segítségnyújtási módszereink nem tökéletesek. Ezért nem szabad elpazarolni a humanitárius segítségnyújtás megkönnyítése érdekében létrehozott európai konszenzust. Az Uniónak, a világ egyik leggazdagabb és legfejlettebb régiójaként morális kötelessége, hogy segítse a gyengéket és a rászorulókat. Szolidaritást kell mutatnunk különösen a természeti katasztrófák áldozataival szemben, akik nincsenek felkészülve az ilyen történésekre.
Cselekednünk kell tehát, hogy megerősítsük az együttműködést a tagállamok között ezen a területen, és hogy megkönnyítsük a bevált gyakorlatok cseréjét. Mindent meg kell tennünk, hogy a segélyezési rendszer hatékony és hatásos legyen, és hogy egy centet se pazaroljunk el. Szükség van tehát a szintén segélyeket nyújtó más nemzetközi, nem kormányzati testületekkel és szervezetekkel való együttműködésre, hogy hatékonyabbá tegyük működésüket.
Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) A Striffler-jelentés mellett szavaztam, mivel még mindig nagy szükség van a téma fontosságának és érzékenységének hangsúlyozására.
A Parlamentnek az volt a célja ezzel a szavazással, hogy hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az Európai Unió célkitűzése a semlegesség, a pártatlanság és a függetlenség alapvető humanitárius elveinek védelme legyen. A szolidaritást illetően sosem álluk teljesen készen vagy vagyunk felszerelkezve tökéletes tervekkel. Arra kell sürgetnünk az európai szereplőket, beleértve a Bizottságot és az egyes tagállamokat, hogy támogassák az emberi jogok univerzális tiszteletben tartásának előmozdítását. Én részemről továbbra is támogatni fogom ezt a modus vivendit, többek között a Költségvetési Bizottságban, amelynek tagja vagyok, és továbbra is támogatni fogok minden olyan intézkedést, amelynek célja, hogy növelje azoknak a tevékenységeknek a pénzügyi támogatását, amelyek kifejezetten ezeknek a fontos jogoknak a védelmét célozzák, hogy az Európai Unió folytassa a népesség leginkább rászoruló részeinek megsegítésére és támogatására tett erőfeszítéseit.
Petru Constantin Luhan (PPE), írásban. – (RO) Az utóbbi időben drámaian növekedett az akár ember okozta, akár nem ember okozta természeti katasztrófák száma és súlyossága, és növekedtek a nemzetközi humanitárius jog megsértése és a rossz kormányzás okozta káros hatások. Köztudomású, hogy az Európai Unió a humanitárius segély legnagyobb adományozója a világon, a hivatalos nemzetközi humanitárius segítségnyújtás körülbelül 40%-ának biztosításával. Ez a segélyek 115 millió kedvezményezettje között oszlik szét körülbelül 70 országban, akik összesen közel 1 milliárd euró összegű támogatásban részesülnek. A konszenzus mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy az EU a humanitárius politikája keretében folytatott cselekvésén keresztül mutatja meg elkötelezettségét az igazán rászoruló emberek támogatása iránt. Ebben az összefüggésben megfelelő emberi és anyagi erőforrásokra van szükségünk, és támogatnunk kell a folyamatban részt vevő intézmények és szervezetek közötti koordináció fejlesztését.
David Martin (S&D), írásban. – Nagyon támogatom ezt a jelentést, amely javaslatokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet megerősíteni a humanitárius segélyezéssel kapcsolatos konszenzust. Kiemel számos olyan területet, amelyek több figyelmet igényelnek, beleértve a humanitárius alapelvek és a nemzetközi humanitárius jog előmozdítását; az uniós humanitárius segély nyújtásának minőségével, koordinációjával és következetességével kapcsolatos kérdéseket; a katonai és polgári védelmi erőforrások és képességek használatának tisztázását a konszenzussal és az ENSZ iránymutatásaival összhangban, valamint a sürgősségi segély, a rehabilitáció és a fejlesztés közötti kapcsolat megerősítését.
Jiří Maštálka (GUE/NGL), írásban. – (CS) Az előterjesztett jelentés nagyon időszerű válasz az elmúlt években tapasztalt nagyszámú természeti katasztrófára. Létfontosságú, hogy az EU tanuljon a hatékony segítségnyújtással kapcsolatos tapasztalatokból a korábbi katasztrófákat követően például Ausztráliában, Haitin és Oroszországban ahhoz, hogy teljesen egyértelmű eljárásokkal és meghatározott erőforrásokkal rendelkezzen a hatékony humanitárius segítségnyújtáshoz. Az európai kontinenst eddig elkerülte az ilyen mértékű katasztrófa, de ez nem jelenti azt, hogy nem kell hatékony struktúrákat és erőforrásokat létrehoznunk. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy az érintett területekre való eljutás biztosítása nem lehetséges a katonai egységek technikai és szervezeti támogatása nélkül. A nem kormányzati humanitárius szervezeteknek nincsenek ilyen képességeik.
Nyilvánvaló, hogy az érintett területek lakosai nagyon gyakran elszigeteltek maradnak az országok közlekedési összeköttetései tekintetében, és a polgári légiközlekedés erőforrásainak kapacitása korlátozott. Ha mindenhol indokolható és elfogadható a katonai erők használata, akkor minden bizonnyal így van ez a humanitárius vagy természeti katasztrófák esetében is.
Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Nyilvánvaló, hogy a természeti katasztrófák egyre súlyosabbak az utóbb időkben. Az is köztudott, hogy az EU az egyik legfontosabb globális szereplő a humanitárius segítségnyújtás terén, és a jelenlegi válságok ellenére fontos ennek a szerepnek a fenntartása. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy a leghátrányosabb helyzetűek és a katasztrófák által érintettek támogatása mellett fontos, hogy emberi erőforrásokat és finanszírozást nyújtsunk a legszegényebb országoknak, és ezáltal az ilyen helyzeteknek leginkább kitett személyek számára, hogy ne legyen annyira létfontosságú a külső segítségnyújtás. Ezt csak az ezen országokra irányuló, közép- és hosszú távú terveken alapuló fejlesztési politikákkal és segélyekkel lehet elérni.
Louis Michel (ALDE), írásban. – (FR) A humanitárius környezet egyre összetettebb és bonyolultabb: a humanitárius jogot gyakorta megsértik; a szerepek körüli zűrzavarok egyre inkább érintik a humanitárius szervezetek munkatársait, és a természeti katasztrófák száma és intenzitása is folyamatosan nő. 2010-ben az elmúlt évek három legsúlyosabb humanitárius katasztrófájának lehettünk tanúi: a Haitin történt földrengésnek, a Száhel-övezetbeli aszálynak és a pakisztáni áradásoknak. Ugyanakkor ahogy Kristalina Georgieva biztos mondta, „Humanitárius segítségnyújtásunk minősége rendkívül fontos”: „140 millió embert ment meg évente”.
Ezeket a megfontolásokat figyelembe véve egyetértek az előadóval, amikor a humanitárius segély finanszírozásának jelentős növelésére szólít fel, és amikor megállapítja, hogy a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos konszenzus nem kellően ismert. Továbbra is folytatnunk kell a figyelemfelkeltő tevékenységet, és támogatnunk kell a humanitárius alapelveket és a nemzetközi jog alapelveit. Támogatnunk kell, ahogy már volt erre lehetőségem, egy európai gyorsreagálású haderő létrehozását. Nagyobb figyelmet kell fordítanunk a katasztrófakockázatok megelőzésére.
Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) A humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus végrehajtásáról szóló jelentés tartalmaz néhány fontos javaslatot, amellyel foglalkozni kell a jövőben. Egy példa a polgári védelem képességeinek és erőforrásainak fejlesztése, amely téren a legfontosabb elképzelés egy európai polgári védelmi erő létrehozása. Szintén nagy jelentősége van a koordináció fejlesztésének nemcsak a tagállamok között, hanem nemzetközi szinten is, az Egyesült Nemzetek Szervezetével. Válsághelyzetekben az élelmiszerek és hasonló termékek helyi beszerzésére irányuló megközelítés, és ezáltal a helyi gazdaság támogatása szintén ésszerű elképzelés. Sajnálatos módon néhány területen a jelentés nem eléggé specifikus vagy ambiciózus, és ezért tartózkodtam a szavazásnál.
Rolandas Paksas (EFD), írásban. – (LT) A jelentés mellett szavaztam, mivel a humanitárius segélyek legnagyobb adományozójaként a világon az Európai Uniónak nagyobb figyelmet kell fordítania a humanitárius segítségnyújtásra azokon a területeken, ahol sürgős szükség van rá, figyelembe véve, hogy drámaian megnőtt a természeti katasztrófák és a belső konfliktusok száma. A tagállamoknak hatékonyabban hozzá kell járulniuk a konszenzus bevezetésének folyamatához azáltal, hogy beillesztik nemzeti humanitárius stratégiáikba. Figyelembe véve a humanitárius segítségnyújtás szükségességét, nagyobb finanszírozást kell biztosítani számára, hogy lehetővé tegyük a műveletek gyors és hatékony finanszírozását.
Egyetértek azzal a javaslattal, hogy nagyon egyértelműen meg kell különböztetni a katonai és a humanitárius testületek hatáskörét, hogy a katonai erőforrásokat és képességeket csak nagyon korlátozott számú esetben és kizárólag végső esetben használják, különösen a fegyveres konfliktusok által érintett régiókban. Továbbá a humanitárius segítségnyújtás megfelelő és hatékony koordinációjának biztosítása érdekében létre kell hozni egy európai polgári védelmi erőt és egy európai gyorsreagálású haderőt.
Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Az Európai Unió a humanitárius segély legnagyobb adományozója a világon. A hivatalos nemzetközi humanitárius segítségnyújtás több mint 40%-át biztosítja. Az Unió humanitárius politikája mutatja az olyan országok lakosai iránti elkötelezettségét, amelyeknek segítségre van szükségük. Miután az EU aláírta a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzust, sokat tett az együttműködés fejlesztése érdekében ezen a téren, hogy optimalizálja hatékonyságát, valamint hogy előmozdítsa a humanitás, a semlegesség és a pártatlanság alapvető humanitárius elveit a rászorulók megsegítésére irányuló cselekvésekben. Mindemellett úgy tűnik, hogy még mindig nem ismerik kellően a konszenzust. Nagyobb erőfeszítést kell tennünk tehát láthatóságának megerősítése érdekében. Úgy gondolom, hogy egy olyan törékeny ágazatban, mint a humanitárius segítségnyújtás, fontos tisztában lenni azzal, hogy hogyan változtak meg a körülmények az évek során, figyelembe véve a természeti katasztrófák számának és súlyosságának jelentős növekedését. Ennek következtében úgy gondolom, hogy nagyobb erőfeszítéseket kell tennünk a katasztrófakockázatok csökkentésére, és támogatnunk kell a helyi közösségek saját katasztrófakészültségi képességét. Ahhoz, hogy a humanitárius segítségnyújtás töretlenül haladhasson teljes kifejlődése felé, továbbra is makacsul ragaszkodnunk kell a „humanitárius tér” megőrzéséhez. Azzal, hogy a Striffler-jelentés mellett szavazok, remélem, hogy egy gyakorlati cselevési terv elfogadása felé haladunk.
Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Unió, a Bizottságon és a tagállamokon keresztül, a humanitárius segély legnagyobb adományozója a világon. A hivatalos nemzetközi humanitárius segítségnyújtás több mint 40%-át biztosítja. A humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus végrehajtásáról szóló szigorú félidős felülvizsgálat csak azt a következtetést vonhatja le, hogy szükség van a nagyobb tudatosság kialakításának ösztönzésére ezzel a mechanizmussal kapcsolatban, és fokozottabb koordinációra és hatékonyságra van szükség az összes érintett szervezet részéről. A gazdasági hozzájárulások önmagukban terméketlenek lehetnek, ha nem kíséri azokat szoros és hatékony koordináció minden szakaszban és az uniós segélyek minden formája esetében. Kritikus időszakban élünk: a humanitárius helyzet jelentősen megváltozott az elmúlt évek során, ami még fontosabbá teszi, hogy a humanitárius konszenzust szigorúan és energikusan alkalmazzuk. A jelentés mellett szavazok, és egy olyan politika kialakítását ösztönzöm, amely a szisztematikus párbeszéden, a nagyobb együttműködésen, a jobb kezelésen és a katasztrófák megelőzése iránti elkötelezettségen alapul. Támogatom egy európai polgári védelmi erő létrehozását a 2006 májusában közzétett Barnier-jelentés alapján.
Aldo Patriciello (PPE), írásban. – (IT) Az Európai Unió a humanitárius segély legnagyobb adományozója a világon, a hivatalos nemzetközi humanitárius segítségnyújtás körülbelül 40%-ának biztosításával.
A humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos, 2007. december 18-án a Tanács, a Parlament és az Európai Bizottság által aláírt európai konszenzus egy ötéves cselekvési terv alapján szoros együttműködésre kötelezi az Uniót és a tagállamokat ezen a területen. A 33. cselekvés a cselekvési terv félidős felülvizsgálatát írja elő, hogy a humanitárius ágazat nem megfelelő ismeretének, a súlyos éghajlatváltozásnak, valamint a komplex válságok egyre gyakoribb előfordulásának és a növekvő erőszaknak a problémájával foglalkozzon.
Támogatjuk tehát egy európai gyorsreagálású haderő (európai polgári védelmi erő) létrehozását, ahogy azt Barnier úr kezdeményezte, hogy optimalizáljuk a már rendelkezésre álló eszközöket, hogy a szorosabb koordináción keresztül lehetővé tegyük az összes szükséges erőforrás azonnali mobilizációját.
Tekintettel a bemutatott adatokra, valamint a Lisszaboni Szerződés által bevezetett megfelelő uniós humanitárius segélyezési politikára, teljes mértékben egyetértek azzal, hogy szükség van egy félidős felülvizsgálatra, amely a cselekvési terv megerősítésére összpontosít a humanitárius alapelvek előmozdítása, a humanitárius segély juttatása, a katonai és polgári védelmi erőforrások használatának tisztázása, valamint a katasztrófakockázatok csökkentése és a sürgősségi segély és a fejlesztés közötti kapcsolat megerősítése tekintetében.
Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, amely áttekintést ad a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus bevezetéséről, olyan javaslatokat fogalmazva meg, amelyek célja, hogy segítsen megerősíteni láthatóságát és nagyobb hatékonyságot elérni céljai megvalósítása tekintetében. Az eszköz rendkívül fontossá vált a jelenlegi humanitárius környezetben, amelyet a természeti katasztrófák számának és súlyosságának jelentős növekedése jellemez, és létfontosságú, hogy erőfeszítéseket tegyünk a konszenzus kötelezettségvállalásainak teljes megvalósítása iránt, valamint hogy a tagállamok jobban részt vegyenek a konszenzus végrehajtásában.
Crescenzio Rivellini (PPE), írásban. – (IT) A mai plenáris ülésen a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzusról szóló jelentésről szavaztunk.
Az Európai Unió, a Bizottságon és a tagállamokon keresztül, a humanitárius segély legnagyobb adományozója a világon. A hivatalos nemzetközi humanitárius segítségnyújtás több mint 40%-át biztosítja. Az Unió humanitárius politikája a gyakorlati kifejeződése az olyan segítségnyújtásra szoruló harmadik országokbeli emberek támogatása iránti elkötelezettségének, akik a legkiszolgáltatottabb helyzetben vannak.
Fontos hangsúlyozni, hogy a segítségnyújtásnak csak a rászorultságon és a kiszolgáltatottság mértékén kell alapulnia, hogy a segély minőségét és mennyiségét elsősorban egy bevezető értékelésnek kell meghatároznia, és hogy az értékelési folyamatot fejleszteni kell, különösen a kiszolgáltatottság kritériumának alkalmazása tekintetében, elsősorban a nők, a gyermekek és a fogyatékossággal élő emberek csoportjai esetében.
A kedvezményezetteknek a segélyek kezelésébe való valódi és folyamatos bevonása – és lehetőség szerint az abban való részvétele – szintén egyik létfontosságú feltétele a humanitárius válaszok minőségi fejlődésének, különösen a hosszú távú válságok esetében.
Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – A Lisszaboni Szerződés 2009. december 1-jei hatálybalépését követően az Unió humanitárius tevékenységeit az EUMSz. 214. cikke szabályozza, amely egy speciális uniós politikát hozott létre a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatban, amely megosztotta a hatáskört az Unió és a tagállamok között. Ennek következtében, amikor a humanitárius segítségnyújtásról szóló, 1996. június 20-i 1257/96/EK tanácsi rendeletet felülvizsgálják az együttdöntési eljárás keretében, akkor saját jogalappal fog rendelkezni. A Lisszaboni Szerződés egy Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) létrehozását is előírta. A Fejlesztési Bizottság aggodalmát fejezte ki, hogy a humanitárius segítségnyújtást bevonják az EKSZ alá, és támogatja a Humanitárius Segélyek és Polgári Védelem Főigazgatósága függetlenségének megőrzését. Kéri továbbá Ashton biztos asszony és Georgieva biztos asszony feladatköreinek tisztázását.
Mivel a félidős felülvizsgálat lehetőséget nyújt az Uniós erőfeszítések fellendítésére számos területen, a jelentés többek között a következő témákra hívja fel a figyelmet: a humanitárius alapelvek és a nemzetközi humanitárius jog előmozdítása; a minőség, a koordináció és a következetesség kérdése az uniós humanitárius segélyek nyújtása során; a katonai és polgári védelmi erőforrások és képességek használatának tisztázása, összhangban a konszenzussal és az ENSZ iránymutatásaival; a katasztrófakockázatok csökkentése és a sürgősségi segély, a rehabilitáció és a fejlesztés közötti kapcsolat megerősítése.
Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) Az Európai Unió, a Bizottságon és a tagállamokon keresztül, a humanitárius segély legnagyobb adományozója a világon, a hivatalos nemzetközi humanitárius segítségnyújtás több mint 40%-ának biztosításával.
Csak 2009-ben a Bizottság 950 millió euró összegű segélyt nyújtott körülbelül 115 millió ember számára több mint 70 országban. Az Unió politikái a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő emberek támogatása iránti őszinte elkötelezettségének gyakorlati kifejeződései. Célunk, hogy jobban koordinált polgári és katonai választ tudjunk adni, hogy természeti katasztrófák esetén való beavatkozásunk még hatékonyabbá válhasson. Egyre gyakrabban történnek ilyen tragikus események, és ezek az elmúlt években több százezer halálesetet okoztak szerte a világon.
Külön figyelmet kell fordítani a nőkre és a gyermekekre, különösen a menekültekre és a kitelepített személyekre, mivel egyre gyakoribbá válnak a nemzetközi humanitárius jog megsértésének esetei ezekkel a csoportokkal kapcsolatban. A hatékonyabb intervenció biztosítása mellett jelentős munkát kell fektetni az aktív és passzív megelőzésbe is. A veszélyeknek leginkább kitett közösségeket fel kell készíteni ezekre a jelenségekre a kár minimalizálását célzó különféle fenntartható fejlesztési politikák előmozdításán keresztül.
John Stuart Agnew és David Campbell Bannerman (EFD), írásban. – 14/1: Mellette szavaztam, mivel ezt az uniós szabályozás gyengüléseként értékelem, ami azt eredményezi, hogy könnyebb lesz nem génmódosított szójababot importálni az Egyesült Királyságba. Ez kulcsfontosságú baromfiágazatunk szempontjából.
14/2: Mellette szavaztam, mivel csökkenteni fogja az Egyesült Királyságba érkező nem génmódosított szójabab rakományokkal kapcsolatos uniós szabályozás negatív hatásait.
14/3: Tartózkodtam ezzel kapcsolatban, mivel bár kívánatos törekvés lehet (egy uniós ellenőrzéstől mentes egyesült királyságbeli kormány számára), véleményem szerint ez még nem kritikus kérdés, és nem kívánom kiterjeszteni az Unió hatáskörét.
Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Az Uniónak olyan innovatív kezdeményezések felé kellene fordulnia, amelyek elsősorban felhasználják az élelmiszertöbbletet, másodsorban lehetővé teszik az élelmiszerhiányban szenvedők élelmezését: rendelkezést kell hozni ennek érdekében a közös agrárpolitika felülvizsgálata során. A spekuláció felelős a mostani áremelkedések majdnem 50%-áért, közös stratégiát kell alkalmazni ezért a G20-on belül, amely előmozdítja árstabilizációs eszközök létrehozását a nemzetközi fórumokon. Az EU-nak vezető szerepet kell betöltenie egy nemzetközi mozgalomban, amelynek célja, hogy megállapodást hozzon létre az Egyesült Nemzetek Szervezetén belül a hiánnyal küszködő országok folyamatos és hatékony élelmiszerellátásának biztosítása érdekében.
Szeretném hangsúlyozni a mezőgazdasági ágazat hitelessége támogatásának fontosságát is, különösen azáltal, hogy a képzett és vállalkozó fiatalok körében az innovációval és a kutatással összefüggő tevékenységként tüntetjük fel.
Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – (LT) Az állásfoglalás mellett szavaztam, amely felismeri, hogy az élelmezésbiztonság emberi jog. Ezt akkor érjük el, ha fizikai, társadalmi és gazdasági értelemben mindig mindenki elégséges, biztonságos és tápláló élelmiszerhez jut hozzá, hogy az aktív és egészséges élet érdekében fedezni tudja táplálkozási szükségleteit és élelmiszerigényeit. Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy az alapvető élelmiszerek globális készleteinek mennyisége alacsonyabb, mint régebben, és a 2007. évi élelmiszerválság idején rekordszintű alacsony értéket ért el 12 hétre elegendő globális élelmiszerkészlettel. Ugyanakkor a világ élelmiszertermelése egyre inkább ki van szolgáltatva az éghajlatváltozással összefüggő szélsőséges időjárásnak, ami hirtelen és előre nem látható élelmiszerhiányt okozhat. Az Uniónak ezért hozzá kell járulnia a globális élelmiszerkészlettel kapcsolatos rendszerhez.
Úgy gondolom, hogy nemcsak a versenyképesség előmozdítása rendkívül fontos a mezőgazdasági ágazatban, hanem a hagyományos mezőgazdaság, a kisüzemi gazdálkodás, a biogazdálkodás és a helyi értékesítés támogatása is. Az elöregedő vidéki népesség problémájának összefüggésében pedig nagyon fontosnak találom a fiatal gazdálkodók földhöz és hitelhez való hozzáférésének biztosítását.
Elena Oana Antonescu (PPE), írásban. – (RO) Az élelmiszerek és alapvető élelmiszeripari termékek árának közelmúltbeli ingadozása komoly aggodalmat keltett az élelmiszer-ellátási lánc működésével kapcsolatban európai és globális szinten. Az élelmiszerárak emelkedése a népesség legkiszolgáltatottabb csoportjait érintette legmélyebben. Ez a jelentés támogatja a fogyasztók egészséges, jó minőségű élelmiszerrel való ellátását megfelelő áron, és a gazdálkodók jövedelmének biztosítását, ami az Európai Unió két kulcsfontosságú célkitűzése. A jelentés mellett szavaztam. Európa versenyképességének fejlesztésével hozzájárulhat a globális élelmiszerbiztonsághoz.
Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) Az első létrehozott politikaként és mostanáig a legnagyobb kiadási tételként a mezőgazdaság központi helyet foglal el az európai projektben. Az utóbbi pár évtizedben egyértelműen látni lehetett bizonyos visszaesést ezen a területen más fontos területek javára, de nem szabad szem elől tévesztenünk azt a tényt, hogy Európa mezőgazdasági függetlensége fontos stratégiai kihívás. Továbbá, ahogy az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport elnöke, Joseph Daul hangsúlyozta az év elején, az élelmiszerbiztonság az egyik legfontosabb téma lesz 2011-ben. Valóban, az egész világon tapasztalható élelmiszerhiányoknak és az ebből eredő válságoknak figyelmeztetniük kell minket a helyzet komolyságára: az árak éles emelkedésére és a rendelkezésre álló létfontosságú erőforrások szűkösségére. Európának válaszolnia kell erre az új kihívásra. A környezetvédelmi kérdések tovább növelik a probléma összetettségét és mértékét. Ezért szavaztam az állásfoglalás mellett, amely biztosítani kívánja, hogy felismerjék a kérdés stratégiai természetét. Hangsúlyozza, hogy az EU fontos szerepet játszhat a globális készletek kezelésében és abban, hogy a közös agrárpolitika megfeleljen ezeknek a kihívásoknak, és felhívja a figyelmet a nyersanyagárakkal való spekuláció káros hatásaira.
Liam Aylward (ALDE), írásban. – (GA) Jelenleg 900 millió ember éhezik szerte a világon a megalázó szegénység miatt, és 2 milliárd ember nem lehet biztos a megfelelő élelmiszerellátásban, mivel az elszegényedés veszélye fenyegeti őket.
Mivel legalább 70%-os növekedésre van szükség a növekvő népesség igényeinek kielégítésére, meg kell erősíteni a mezőgazdasági ágazatot. Ennek érdekében támogatom ezt a mezőgazdaságról és élelmiszerellátásról szóló fontos jelentést. Egy erős, megalapozott közös agrárpolitikát kell kialakítani, hogy magas minőségű élelmiszert nyújtson elérhető áron, hogy kielégítsük az élelmiszerkeresletet az Unióban és a világon.
Meg kell erősíteni az iskolai tej- és gyümölcsprogramokat, valamint a leghátrányosabb helyzetű emberekre irányuló programokat. Az Unió lakosainak a gazdasági nehézségek ellenére hozzá kell férniük megfelelő mennyiségű egészséges élelmiszerhez.
Aggodalomra ad okot, hogy a globális élelmiszerkészletek nem annyira bőségesek, mint korábban, és figyelembe véve az éghajlatváltozás és a természeti katasztrófák okozta fenyegetést, támogatom a jelentésben foglaltakat egy, az élelmiszerkészletek globális kialakítására irányuló rendszer kidolgozásával kapcsolatban.
Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) A dokumentum mellett szavaztam. A világ népességének gyors növekedésével a mezőgazdasági ágazatnak a biztonságos és megfelelő élelmiszer iránti növekvő igénnyel kell szembenéznie a korlátozott természeti erőforrások, a magas energiaárak és az éghajlatváltozás okozta akadályok ellenére. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerint az élelmiszertermelést legalább 70%-kal kell növelni, hogy kielégítse a világ népességének növekedő igényeit, mivel a világ népessége 2050-re várhatóan meghaladja a 9 milliárdot. Továbbá körülbelül 900 millió ember szerte a világon a súlyos szegénység miatt krónikus éhségben szenved, és 2 milliárd embernek nem biztosított a valódi, hosszú távú élelmiszerellátása a különböző mértékű szegénység miatt. Az élelmiszerhez való hozzáférés ezért továbbra is kulcsfontosságú kérdés. Egyetértek azzal, hogy a 2013 utáni új KAP-nak nemcsak a versenyképességet, hanem a hagyományos mezőgazdaságot, a kisüzemi gazdálkodást, a biogazdálkodást és a helyi értékesítést is támogatnia kell, hogy hozzájáruljon az élelmiszerbiztonsághoz. Továbbá az öregedő vidéki népesség összefüggésében úgy gondolom, nagyon fontos, hogy a fiatal gazdálkodóknak földhöz való hozzáférést és hitelt biztosítsunk, hogy fenntartsuk a megfizethető élelmiszerárakat és a gazdálkodók megfelelő jövedelmét.
George Becali (NI), írásban. – (RO) A jelentés mellett szavaztam, mivel a szegénység és az éhezés továbbra is folytatódik az Európai Unióban. Az EU-ban 79 millió ember még mindig a szegénységi küszöb alatt él. Módosításaim rámutatnak arra, hogy az élelemhez való jog alapvető emberi jog, amelyet akkor biztosítunk, ha fizikai, társadalmi és gazdasági értelemben mindig mindenki elégséges, biztonságos és tápláló élelmiszerhez jut hozzá, hogy az aktív és egészséges élet érdekében fedezni tudja táplálkozási szükségleteit és élelmiszerigényeit. Szeretném külön hangsúlyozni az európai mezőgazdaság sokféleségének, valamint annak fontosságát, hogy biztosítsuk a különböző gazdálkodási modellek együttélését, valamint az élelmiszerek és a táplálkozás sokféleségét és minőségét egész Európában.
Bastiaan Belder (EFD), írásban. – (NL) Az állásfoglalás mellett szavaztam. Pártom, a holland református politikai párt (SGP), programjában egyértelműen kiemelte a mezőgazdasági ágazat és a mezőgazdaságnak az élelmiszerbiztonság alapjaként betöltött stratégiai szerepét. Ugyanakkor akármilyen nemes elképzelések is ezek, két apró megjegyzést kell tennem a szöveggel kapcsolatban. Az Uniónak nem kellene beavatkoznia az iskolai tej- és gyümölcsprogramokba. Hagyják ezt a tagállamokra, ha azt szeretnék. Továbbá a GMO-k behozatalának liberalizációjával és támogatásával kapcsolatos bekezdés ellen szavaztam. Pártom azon a véleményen van, hogy a GMO-k nem jelentenek választ a globális élelmiszerellátásra. Eddig nem mutattak ki kapcsolatot a genetikai módosítás és a nagyobb terméshozam között. Véleményünk szerint etikai kérdések is felmerülnek a génmódosítás kapcsán.
Egyetértek az állásfoglalás általános hangvételével, amely azonban újból rámutatott, hogy mennyire fontos a KAP 2013 utáni erőteljes és megfelelő finanszírozásának biztosítása. Úgy gondolom továbbá, hogy a fejlődő országok felszólítása, hogy földjeiket elsősorban saját népességük élelmiszerrel való ellátásának biztosítására használják, rendkívül fontos kérdés, amellyel kapcsolatban sürgősen tenni kell.
Jean-Luc Bennahmias (ALDE), írásban. – (FR) Az élelmiszerhez való hozzáférés biztosítása mindenki számára, a globális kereslet emelkedése és a világban több milliárd ember által tapasztalt élelmiszerhiány ellenére, hatalmas és létfontosságú kihívás. Egyedül az Európai Unióban az emberek 16%-a él a szegénységi küszöb alatt, és küzd elemi szükségletei – lakhatás, egészség és természetesen élelmiszer – kielégítéséért.
Ezt figyelembe véve, és hogy vitát kezdeményezzünk a kérdésről, megszavaztunk egy állásfoglalást a mezőgazdaság stratégiai ágazatként történő elismeréséről az élelmezésbiztonság terén. A KAP jövőjének tárgyalása során nem szabad figyelmen kívül hagynunk ezt a szükségletet és jogot – amelynek egyetemesnek kellene lennie – az élelmiszer mindenki számára hozzáférhetővé tételét.
Egyik célunk a spekuláció elleni küzdelem a mezőgazdasági ágazatban: a pénzügyi eszközökre vonatkozó jogszabályok felülvizsgálatára szólítunk fel. Kisebb áringadozásra és nagyobb átláthatóságra van szükségünk. Javasoljuk továbbá az „élelmiszerkészletek célzott globális rendszerének” elképzelését a válságok hatékonyabb kezelése érdekében, és kérjük a Bizottságot, hogy gondolkodjon el egy ilyen típusú intézkedésről.
Sebastian Valentin Bodu (PPE), írásban. – (RO) Az Európai Unió kötelessége, hogy megfeleljen az élelmiszerbiztonsággal, a jó minőségű élelmiszerek biztosításával, a környezetvédelemmel, a vidéki területek sokféleségének megvédésével és a területi egyensúly fenntartásával kapcsolatos kihívásoknak az életkörülmények javításán keresztül a vidéki területeken. A közös agrárpolitika válaszokat és megoldásokat kínál ezekre a jövőbeni kihívásokra. Fontos, hogy az ebben a politikában meghatározott célkitűzések és eszközök a lehető legjobban törekedjenek a speciális nemzeti dimenziónak a közös agrárpolitika struktúrájába való integrálására. A gazdálkodóknak egyértelműen jelentős közvetlen támogatásra van szükségük a jövőben is. Ugyanakkor nem tarthatók fenn a jelenlegi eltérések a tagállamok között a közvetlen kifizetések terén, mivel ez közvetlen hatással van a mezőgazdasági termékek versenyképességére az egységes piacon.
A KAP-nak felelősséget kell vállalnia azért, hogy hogyan költik el az uniós pénzeket azáltal, hogy kizárólag a megművelt földterületek támogatására, és az állattenyésztési ágazatban kizárólag a kifizetés évében a gazdálkodásban található állatok támogatására összpontosít. A KAP 1. pillérje a mezőgazdaságilag hátrányos helyzetű területek kártalanításával és az agrár-környezetvédelmi kifizetésekkel foglalkozik, így segíti megelőzni a mezőgazdasági területek elhanyagolását és megjutalmazni a külterjes módszerek alkalmazásából származó környezetvédelmi hasznot.
Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, mivel az élelmezésbiztonság egy emberi jog, amelyet akkor érünk el, ha mindenki hozzáféréssel rendelkezik az elégséges, biztonságos és tápláló élelmiszerhez, hogy az aktív és egészséges élet érdekében fedezni tudja táplálkozási szükségleteit és élelmiszerigényeit. Európában a polgárok 16%-a még mindig a szegénységi küszöb alatt él, és az élelmiszerhez való hozzáférés még mindig olyan kulcsfontosságú terület, amellyel foglalkozni kell. Az élelmiszerbiztonsághoz ezért továbbra is egy erőteljes közös agrárpolitikára (KAP) van szükség. Az új KAP-nak, amely 2013 után lép hatályba, válaszolnia kell az élelmezésbiztonság kérdésére és más kihívásokra, különösen az éghajlatváltozás, a gazdasági válság és az Unión belüli területi egyensúly megtartásának problémájára. Másrészről az EU-nak az energia terén meghatározott ambiciózus célkitűzései támogatják a bioüzemanyagok nagy mennyiségben történő termelését, de a bioüzemanyagok előállítása verseng az élelmiszertermeléssel a földért, amely potenciálisan negatív hatással van az élelmezésbiztonságra.
Nikolaos Chountis (GUE/NGL), írásban. – (EL) A jelentés mellett szavaztam annak ellenére, hogy tartalmaz néhány fontos pontot és felismeri a gazdálkodás szerepének fontosságát az élelmezésbiztonság és a megfelelőség biztosítása tekintetében. Ugyanakkor van egy komoly hátránya a jelentésnek, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni. Elfogadtak egy pontot, amely alapján az Európai Parlament „felszólítja a Bizottságot, hogy egy gyorsabb jóváhagyási eljárást javasoljon az Unión belül egy új génmódosított takarmányvariáns behozatalára, amint az biztonságosnak bizonyult”. Továbbra is határozottan ellenezzük bármilyen módosított anyag, élelmiszer vagy takarmány behozatalát és használatát, és semmilyen körülmények között nem tudok egy olyan jelentés mellett szavazni, amely most először, pozitív álláspontot képvisel az Európai Parlament részéről a módosított szervezetekkel kapcsolatban, amelyeket Barroso úr olyan szívesen bevezetne Európában.
Carlos Coelho (PPE), írásban. – (PT) Az élelmezésbiztonság alapvető emberi jog. Becslések alapján ma körülbelül 900 millió ember éhezik tartósan a világon, miközben sok más ember nem fér hozzá megfelelő egészséges élelemhez a különböző mértékű szegénység miatt. Az élelmezésbiztonságot akkor érjük el, ha fizikai, társadalmi és gazdasági értelemben mindig mindenki elégséges, biztonságos és tápláló élelmiszerhez jut hozzá, hogy az aktív és egészséges élet érdekében fedezni tudja táplálkozási szükségleteit és élelmiszerigényeit. Az élelmezésbiztonság erőteljes közös agrárpolitikát kíván, amelynek következetesnek kell lennie, és foglalkozik a szociális problémákkal. Következetesnek kell lennie abban a tekintetben, hogy nem teszi lehetővé a túltermelést, amely torzítja a piacot és környezetvédelmi problémákat okoz, továbbá társadalmilag felelősnek kell lennie abban a tekintetben, hogy társadalmi háttértől függetlenül biztosítania kell a minőségi élelmiszerhez való hozzáférést minden ember számára.
Másrészről üdvözlendőnek tartom, ahogy a jelentés az európai mezőgazdaság sokféleségének kérdését kezeli: a versenyképességnek és az innovációnak kéz a kézben kell haladnia a hagyományos mezőgazdasággal, a kisüzemi gazdálkodással, a biogazdálkodással és a helyi értékesítéssel. Létfontosságú az ezekbe az ágazatokba való pénzügyi beruházás a föld hatékony használata érdekében a különböző régiókban, valamint az energiával kapcsolatos beruházás, ami csökkenti a függőséget az élelmezésbiztonság és az energiabiztonság között.
Corina Creţu (S&D), írásban. – (RO) Az élelmezésbiztonsággal összefüggésben a mezőgazdaság stratégiai ágazatként történő elismeréséről szóló állásfoglalási indítvány szükséges és időszerű dokumentum, mivel pont akkor jelent meg, amikor több élelmiszeripari termék árának egyre gyorsabb emelkedése figyelhető meg. A jelentésben foglalt ajánlások reálisak és lényegesek, és fontos kérdésekkel foglalkoznak. Szeretném megemlíteni a gazdálkodók új generációjának képzését és támogatását az Unióban, ami létfontosságú az öregedő népesség összefüggésében. Felhívnám a figyelmet továbbá a mezőgazdaság sokféleségének megőrzésére az Unión belül, hogy további lehetőséget adjunk a hagyományos mezőgazdaságnak is.
Vasilica Viorica Dăncilă (S&D), írásban. – (RO) Figyelembe véve, hogy az élelmezésbiztonság alapvető emberi jog, úgy gondolom, hogy az Európai Uniónak jobb körülményeket kell teremtenie táplálkozási programok, valamint az iskolai gyümölcs- és tejprogramok bevezetéséhez a tagállamokban.
Mário David (PPE), írásban. – (PT) Ez a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság saját kezdeményezésű jelentése, amely minden képviselőcsoport részéről tartalmaz elképzeléseket és javaslatokat. Így, annak érdekében, hogy működőképes kompromisszumokat érjünk el, egy nagyon átfogó szöveget hoztunk létre, amelyet egy közös nevező köt össze, amivel mindannyian egyetértünk. Amellett, hogy az élelmezésbiztonságot alapvető emberi jognak tartom, a mezőgazdaságot olyan stratégiai ágazatnak tekintem, amely teljes mértékben létfontosságú kontinensünk jövője szempontjából. Más szóval, emberek és országok uniójaként létrejött szuverenitásunk elidegeníthetetlen részének tekintem. Ezzel kapcsolatban szeretném megerősíteni, hogy az élelmezésbiztonságot, amellett, hogy alapvető emberi jog, belső termelésünk által kell biztosítani. Létfontosságú ezért egy közös agrárpolitika (KAP), amely biztosítja ennek a célkitűzésnek az elérését. Szeretnem ezért ismételten elmondani, hogy a KAP alapvető célja az európai mezőgazdaság versenyképességének megőrzése és az Unión belüli gazdálkodás támogatása kell, hogy legyen, hogy biztosítsa az élelmiszertermelést elsősorban helyi szinten, valamint a kiegyensúlyozott területi fejlődést. Úgy gondolom továbbá, hogy biztosítani kell a jogos mértékű megtérülést a mezőgazdasági ágazatban, mivel csak úgy lehet ösztönözni a fenntartható és etikus termelési rendszereket, ha a gazdálkodókat megfelelően kompenzáljuk beruházásaikért és kötelezettségvállalásaikért.
Luigi Ciriaco De Mita (PPE), írásban. – (IT) A mezőgazdaság kulcsfontosságú szerepet játszik a közösségek fejlődésében. Termelésének elsődleges ágazatként való definiálása gazdasági tekintetben nemcsak fejlődésének történetével, hanem mindenekelőtt a társadalmak és gazdaságaik stabilizálásában betöltött szerepével kapcsolatos. A kiegyensúlyozott mezőgazdasági termelésnek nemcsak a termelt mennyiségre, hanem és elsősorban a termékek minőségére is figyelmet kell fordítania, hogy segítse a lakosság egészséges fejlődését. Ebből a nézőpontból az élelmezésbiztonság kulcsfontosságú szerepet tölt be, és annak védelme – különösen a hagyományos és helyi termékek tekintetében – növeli a terület fejlődésének lehetőségeit. Az élelmezésbiztonság és a mezőgazdasági termékek minősége és egészségessége közötti pozitív korreláció magában foglalja környezetbarát voltjuknak növekedését is, miközben különös figyelmet kell fordítani a géntechnológiával módosított szervezetek ellenőrizetlen bevezetése okozta dominóhatásra, hogy először is megfelelő bizonyosságot nyújtsunk ezeknek a termékeknek az egészségre és a helyi gazdaságokra gyakorolt közép- és hosszú távú hatásaival kapcsolatban.
Marielle De Sarnez (ALDE), írásban. – (FR) Útkereszteződéshez érkeztünk annak meghatározásában, hogy milyennek kell lennie a közös agrárpolitika jövőbeni reformjának. Ez a kérdés természetesen az európaiakat érinti, de más állampolgárokat is szerte a világon. Ennek az új politikának ezért egy globális elképzelés részévé kell válnia. Egy fő kihívással kell szembenéznie: hogy képes legyen kielégíteni az élelmiszertermelés és -ellátás iránti kereslet 2050-re történő megduplázódását egy olyan környezetben, amelyet a vízhiány, a művelhető földterület csökkenése és egy, az éghajlatváltozás elleni küzdelem által diktált új energiaügyi helyzet jellemez. Újra kell gondolni a mezőgazdasági piacok globális szervezését, figyelembe véve a közös agrárpolitika két fő törekvését: az élelmezésbiztonság biztosítása és a kisgazdálkodók és családjaik megélhetésének megőrzése mind itthon, mind a világ legszegényebb országaiban. Ez magában foglalja egy célzott globális élelmiszerkészlettel kapcsolatos rendszer létrehozását, amely sürgősségi készleteket tartalmaz az éhezés csökkentésére és készleteket tartalmaz a nyersanyagárak szabályozására is. Ezt a rendszert az ENSZ-nek kellene kezelnie az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetén (FAO) keresztül.
Anne Delvaux (PPE), írásban. – (FR) 900 millió ember éhezik a világon a szélsőséges szegénység miatt. Annak ellenére, hogy a kínálat látszólag elegendőnek tűnik, a világ lakosságának jelentős hányada nem tudja kielégíteni az élelmiszer iránti alapvető igényeit; az élelmiszerhez való hozzáférés problémája továbbra is kulcsfontosságú kérdés, amelyet meg kell oldani.
Az élelmezésbiztonság célkitűzését nem lehet elérni két nagyon fontos aktuális kérdés kezelése nélkül: ezek a piac és az árak volatilitása és a csökkenő élelmiszerkészletek. Ebben az összefüggésben támogatnunk kell a pénzügyi eszközökre vonatkozó hatályos jogszabályok felülvizsgálatát, amelynek átláthatóbb kereskedelemhez és az ezeken a piacokon kereskedést folytatható szereplőkkel kapcsolatos alsó küszöb meghatározásához kell vezetnie.
Mindemellett az alapvető élelmiszerek globális készleteinek mennyisége sokkal korlátozottabb, mint eddig, és a globális élelmiszertartalékok rekordszintű alacsony értéket értek el. Végezetül, a KAP-nak világosan és egyértelműen válaszolnia kell az élelmezésbiztonsággal kapcsolatos és egyéb kihívásokra, különösen az éghajlatváltozással és az Unión belüli gazdasági válsággal kapcsolatban.
Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) Az élelmezésbiztonsággal összefüggésben a mezőgazdaság stratégiai ágazatként történő elismeréséről szóló jelentés mellett szavaztam, mivel fontos javaslatokat terjeszt elő azzal kapcsolatban, hogy a 2013 után hatályba lépő közös agrárpolitikának hogyan kell megfelelnie többek között az élelmezésbiztonsággal, az éghajlatváltozással, a gazdasági válsággal és az Unión belüli területi egyensúly megtartásával kapcsolatos kihívásoknak.
Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) a közelmúltban figyelmeztetett az élelmiszerárak lehetséges növekedésére 2011-ben, miután 2010-ben új történelmi magasságba emelkedtek a 2008. júniusi élelmiszerválság nyomában. A FAO 55 alapvető élelmiszerre vonatkozó élelmiszerár-indexe a hat egymást követő hónapban 214,7 pontra emelkedett, ami magasabb a 2008. júniusi, korábbi 213,5 pontos történelmi rekordnál.
A cukor és a hús ára új történelmi magasságokba emelkedik, és amennyiben nem lesz legalább 2%-os növekedés a gabonatermelésben, ezeknek az áruknak az ára is tovább fog emelkedni. Üdvözlendő ezért ez a kezdeményezés, és – ahogy azt hangsúlyoztam egy, az Európai Bizottsághoz intézett kérdésben múlt héten – mivel az árak volatilitása minden piaci szereplőt érint, úgy gondolom, hogy speciális intézkedéseket kell tenni a közös agrárpolitika tekintetében a termelés növelése, a piacok jobb ellátása, a nagyobb árstabilitás biztosítása, valamint annak biztosítása érdekében, hogy a termelés fedezze Európa szükségleteit. Ahogy érveltem mellette, a mezőgazdaságot stratégiai ágazatnak kell tekinteni, különösen válság idején.
José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Mivel az élelmezésbiztonság alapvető emberi jog, különös figyelmet kell fordítaniuk rá az Európai Unió intézményeinek. Amellett, hogy a mezőgazdasági ágazatnak biztonságos élelmiszereket kell biztosítania, fontos, hogy elegendő élelmiszert is biztosítson. Emiatt nem hagyhatjuk figyelmen kívül az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete ajánlásait az élelmiszertermelés legalább 70%-os növelésének sürgető szükségességéről ahhoz, hogy a világ 2050-re várhatóan 9 milliárdra növekvő lakosságát élelmezni lehessen. Örülök az állásfoglalás elfogadásának, mivel elismeri az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság mint olyan testület szerepét, amely az élelmiszerlánccal kapcsolatos kockázatok ellenőrzéséért és jelentéséért felelős, valamint arra bíztatja a tagállamokat, hogy ezzel együttműködő testületeket hozzanak létre. Szeretném kiemelni továbbá a hagyományos mezőgazdaság, és különösen a leghátrányosabb helyzetű régiókban létező kisüzemi gazdálkodás és biogazdálkodás elismerését, amelyek nemcsak gazdasági értéket, hanem mindenekelőtt környezeti értéket jelentenek, mivel létfontosságú a biológiai sokféleség megőrzése. Remélem, hogy az új közös agrárpolitika hatékonyan fog reagálni az ágazatot érintő problémákra: az éghajlatváltozásra, a fogyasztói árak egyenletesen tartására és a gazdálkodók bevételeinek biztosítására.
João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az előadó kényes témát érint, amikor az élelmezésbiztonságot fenyegető olyan releváns problémákkal foglalkozik, mint a pénzügyi spekulációból eredő áringadozás, a földbitorlás a fejlődő országokban, vagy a nem megfelelő stratégiai készletek. Ugyanakkor az összes fent említett probléma megközelítése, ahogy az élelmezésbiztonsággal kapcsolatos összes többi problémának a megközelítése is, nagyon hiányos, időnként ellentmondásos, és néhány esetben hibás. A jelenlegi agrárpolitikák – különösen a közös agrárpolitika és egymást követő reformjai – következményeit figyelmen kívül hagyják, mint például a piacok liberalizációját és a szabályozási intézkedések eltörlését, és ebből következően a kis- és középtermelők ezreinek tönkretételét, akik azzal szembesülnek, hogy termékeik ára gyakran az előállítási költségeket sem fedezi.
Egyre inkább hangsúlyozzák, hogy „a gazdálkodás minden formájára szükség lesz, hogy élelmezni tudjuk Európát és a harmadik országokat”: ez egy rejtett érvelés a fenntarthatatlan termelési modellek mellett, amelyek intenzív módon és exportra termelnek, valamint a géntechnológiával módosított növények mellett; a jelentés a géntechnológiával módosított növények behozatala jóváhagyási folyamatának egyszerűsítése és felgyorsítása mellett is érvel. Végezetül, az előadó „kedvezően fogadja az Európai Bizottság rendelettervezetét a [tőzsdén kívüli] származtatott termékekkel kapcsolatban”, amely javaslatot az ENSZ-nek az élelemhez való joggal foglalkozó speciális előadója elítéli, mert nem akadályozza meg a spekulációt.
Carlo Fidanza (PPE), írásban. – (IT) Sârbu asszony jelentése mellett szavaztam. Ebben az időszakban, amikor a közös agrárpolitika 2013 utáni reformját készítjük elő, a mai szavazás megmutatja a Parlament által választott irányt. A megfizethető élelmiszerhez való hozzáférés biztosítása érdekében az Uniónak szilárd közös agrárpolitikával (KAP) kell felfegyverkeznie, amely ellenzi az élelmiszerekkel való spekulációt, és amely segíti a fiataloknak a mezőgazdasági ágazatba való belépését. Úgy gondolom, fontos hangsúlyozni, hogy a jövőbeni KAP-nak megfelelő élelmiszerellátást kell biztosítania a polgárok számára, lehetővé kell tennie a tápértékkel kapcsolatos információk terjesztését, és jobb körülményeket kell biztosítani az olyan programok bevezetéséhez, mint például az iskolai tej- és gyümölcsprogramok. A mai szavazás továbbá arra utasítja a Bizottságot, hogy dolgozza ki, hogyan lehet bevezetni egy „célzott globális élelmiszerkészlettel kapcsolatos rendszert”, amely sürgősségi készleteket tartalmaz az éhezés csökkentésére és készleteket tartalmaz a nyersanyagárak szabályozására is. Különös figyelmet kell fordítani továbbá a géntechnológiával módosított szervezetekre. Mivel ez egy rendkívül kényes téma, óvatos intézkedésre lesz szükség válogatás nélküli és korlátlan bevezetésük elkerülése érdekében.
Lorenzo Fontana (EFD), írásban. – (IT) Az élelmezésbiztonság és a függetlenség elérése Európában létfontosságú; ezért szavaztam mellette. Támogatom, hogy utalás történt a közös agrárpolitikával (KAP) kapcsolatos ambiciózus elképzelésre. Emlékeznünk kell arra, hogy a KAP létfontosságú a gazdálkodók támogatása tekintetében, akik amellett, hogy árukat és közjavakat állítanak elő, gondozzák földjeinket és vigyáznak azokra. Ahhoz, hogy kezelni tudjuk a jövőben valószínűleg felmerülő élelmiszerellátással kapcsolatos kihívásokat, biztosítanunk kell, hogy önellátó termelőkké váljunk, egyre kevesebb mezőgazdasági terméket importálva harmadik országokból, mivel nem tartják tiszteletben sem a környezetvédelmi és egészségügyi szabályozásokat, sem a munkavállalók jogait.
Elisabetta Gardini (PPE), írásban. – (IT) Az élelmezésbiztonság javítása az egyik olyan kihívás, amelyet kezelni kell a 2013 utáni közös agrárpolitika (KAP) reformja során.
A megfelelő mennyiségű élelmiszerkészlet uniós polgárok számára történő biztosítására való képességnek tükröznie kell a világ élelmiszerkeresletének 2050-re jósolt éles növekedését. Ennek fényében az Európai Unió számára prioritás ennek az alapvető emberi jognak a folyamatos biztosítása határain belül és kívül egyaránt, keresve a mezőgazdasági termelékenység növelésének lehetőségeit, és ugyanakkor biztosítva a megfizethető élelmiszerek biztonságos ellátását Európa vidéki területei megvédésének mostanra létfontosságúvá vált igényével együtt.
Nem hagyhatjuk, hogy a pénzügyi spekuláció továbbra is kontrollálatlan áremelkedést okozzon, és volatilitást okozzon a globális élelmiszerpiacon. Az európai termelés védelme érdekében helyre kell állítanunk a szerződéses kapcsolatok egyensúlyát a termelők és a modern értékesítési rendszer között.
Nem szabad alábecsülnünk, hogy az egyenlőtlen alkupozíció, a versenyellenes gyakorlatok és az átláthatóság hiánya gyakran a piac torzulását okozzák, jelentős következményekkel a teljes élelmiszer-ellátási lánc versenyképességére.
Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Igen, a mezőgazdasági ágazat stratégiai ágazat, és az élelmezésbiztonság szükségszerű. Évtizedek kellettek Európának ahhoz, hogy ezt felismerje. A jelentés címe ugyanakkor félrevezető. Sehol nem kritizálja a globális szabadkereskedelmi és a piaci logika pusztító következményeit.
Továbbra is fogunk epret enni télen, függetlenül attól, hogy azok a déli féltekéről, vagy energiát és vizet habzsoló üvegházakból származnak. Továbbra is támogatni fogjuk az afrikai bab behozatalát a helyi élelmiszernövények kárára, és versenytársakat hozva létre saját termelőink számára.
Továbbra is követelni fogjuk a mezőgazdasági termékek és származtatott termékeik piacainak szabályozását, még akkor is, ha ez utóbbi fogalom abszurd is, és támogatnunk kell a minőségi mezőgazdasági termelést és a rövid élelmiszerláncokat, miközben könyörtelenül üldöznünk kell a közvetítők és a nagykereskedők általi visszaéléseket.
Tehetetlenül állunk, ahogy idegen országok, amelyek elpazarolták saját lehetőségeiket, ellenőrzésük alá vonják a legkiszolgáltatottabb országok művelhető földterületeit, ami egyre inkább aggasztó, de ennek ellenére nem teszünk e potenciálisan robbanékony helyzet ellen.
Tettek előrelépéseket, de még mindig van elvégzendő feladat. Ha nem vállalják, hogy szembeszállnak azzal a rendszerrel, amely a jelenlegi problémákat létrehozta, kudarcra vannak ítélve.
Sylvie Guillaume (S&D), írásban. – (FR) Az élelmezésbiztonság központi téma, amelyre az Európai Uniónak hatékonyan kell válaszolnia. Ezért támogattam szociáldemokrata kollégám jelentését, amely támogatja egy erős, felelős KAP létrehozását, amely a fiatal gazdálkodókra irányul; javaslatokat tesz a mezőgazdasági piacokon való spekuláció és az abból eredő áringadozás elleni küzdelemre; és megerősíti, hogy a szegénység elleni küzdelemnek az Unión belül és az egész világon prioritást kell élveznie azáltal, hogy az élelmezésbiztonságot és az élelmiszerhez való hozzáférést alapvető emberi jognak tekintjük. Az Uniónak kezelnie kell az élelmiszer-ellátást érintő jelenlegi kihívásokat, és fel kell készülnie a jövőbeni nehézségekre ezen a területen. Véleményem szerint ezért rendkívül releváns a célzott globális élelmiszerkészlettel kapcsolatos rendszer létrehozásának elképzelése, még ha azt nem is lesz könnyű bevezetni.
Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. – A Sârbu-jelentés ellen szavaztam számos helytálló észrevétele ellenére. Az élelmiszerellátás alapvetően fontos kérdés, és egyre nagyobb jelentősége lesz. Létfontosságú, hogy az Unió koordinált álláspontot képviseljen mezőgazdasági ágazatával kapcsolatban, hogy meg tudjon felelni az előtte álló kihívásoknak. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy a GMO-knak nincs legitim szerepük az élelmiszerellátás biztonságának elérésében, és nem tudtam támogatni egy olyan jelentést, amely zöld utat ad a génmódosításnak.
Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Egyetértek ezzel a jelentéssel, mert az élelmezésbiztonság emberi jog, amely biztosítja az aktív és egészséges életet. A világon számos ember éhezik krónikusan, vagy nem biztosított hosszú távú élelmezésbiztonsága. Annak ellenére, hogy a kínálat látszólag elegendőnek tűnik, a világ lakosságának jelentős hányada nem tudja kielégíteni az élelmiszer iránti alapvető igényeit; az élelmiszerhez való hozzáférés problémája továbbra is kulcsfontosságú kérdés, amelyet sürgősen meg kell oldani. Fontos annak biztosítása, hogy az élelmiszer minden társadalmi kategóriába tartozó ember számára hozzáférhető legyen. Az élelmezésbiztonság célkitűzését nem lehet elérni két nagyon fontos aktuális kérdés kezelése nélkül: ezek a piac és az árak volatilitása (amelyet erősen befolyásol az árupiacokon történő spekuláció), és a csökkenő élelmiszerkészletek. Semmilyen körülmények között nem szabad hagynunk az élelmiszerárakkal való spekulációt. Nemcsak a versenyképességet, hanem a hagyományos mezőgazdaságot, a kisüzemi gazdálkodást, a biogazdálkodást és a helyi értékesítést is támogatnunk kell, biztosítva a mezőgazdasági sokféleséget egész Európában. Továbbá, az öregedő vidéki népesség összefüggésében úgy gondolom, nagyon fontos, hogy a földhöz való hozzáférést és hitelt biztosítsunk a fiatal gazdálkodóknak. Célunk, hogy fenntartsuk a megfizethető élelmiszerárakat és a gazdálkodók megfelelő jövedelmét. Ugyanakkor semmilyen körülmények között nem fogom támogatni a géntechnológiával módosított anyagok felhasználását, behozatalukat a fogyasztók számára és más tevékenységekhez, vagy a harmadik országokban elfogadott termelési módszerek engedélyezését, mivel nincsenek olyan adatok, amelyek alapján jogosan hihetnénk, hogy ezek nem károsak az emberek egészségére vagy a környezetre.
Karin Kadenbach (S&D), írásban. – (DE) Sajnálatos módon a konzervatív képviselők szavazatának eredményeképp egy záradékot illesztettek a szövegbe, amely gyorsabb jóváhagyási eljárást javasol az Unión belül egy új génmódosított takarmányvariáns behozatalára, amint az biztonságosnak bizonyult. Ugyanakkor semmilyen körülmények között nem szabad az élelmiszer iránti igényt géntechnológiát alkalmazó módszerekkel kielégíteni. Továbbra is kategorikusan elutasítom a géntechnológiával módosított élelmiszereket, és szeretném emlékeztetni az Európai Bizottságot az elővigyázatosság elvére: még ha vannak is olyan tudományos tanulmányok, amelyek az egészségre ártalmatlannak tartják a géntechnológiával módosított élelmiszereket, lehet, hogy nincsenek még megfelelő vizsgálati módszereink ennek megerősítésére. Végső soron tiszteletben kell tartanunk a fogyasztók kívánságát, akik visszautasítják az ilyen élelmiszereket.
Elisabeth Köstinger (PPE), írásban. – (DE) A mezőgazdaság rendkívül fontos a globális élelmezésbiztonság tekintetében, és ezért cselekednünk kell. A gazdálkodók jövedelmének és a jó minőségű élelmiszerekkel való megfelelő ellátottság biztosításának ezért a közös agrárpolitika legfontosabb céljainak kell lenniük. Az ingadozó piaci árak a mezőgazdasági ágazatban szintén egy olyan bizonytalansági tényezőt jelentenek, amellyel foglalkozni kell. Támogatom a jelentést, amely egyértelműen mutatja, hogy az élelmezésbiztonság központi kérdés az Európai Unióban is, és szükségessé teszi az egyes szakpolitikai területek koordinációját. Csak akkor lehet fejlődést elérni, ha az agrárpolitika, a fejlesztési politika, a kereskedelempolitika, a fiskális politika és az energiapolitika, valamint a kutatási ágazat együttműködik.
Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) A Sârbu-jelentés mellett szavaztam, mivel a társadalom által a mezőgazdaság számára kijelölt fő feladat az állandó és ugyanakkor biztonságos élelmiszerkészletek biztosítása. Az élelmezésbiztonság alapvető emberi jog, ami azt jelenti, hogy fizikai, társadalmi és gazdasági értelemben mindig mindenki elégséges, biztonságos és tápláló élelmiszerhez jut hozzá, hogy az aktív és egészséges élet érdekében fedezni tudja táplálkozási szükségleteit és élelmiszerigényeit. A világ egyes részein ez a jog gyakran nem létezik, míg máshol szinte soha nem biztosított, különböző okoknak és tényezőknek köszönhetően, amelyek együttesen komoly veszélyt jelentenek a fogyasztók egészségére. Egy olyan időszakban, mint a mostani, amelyet a 2013 utáni közös agrárpolitikával kapcsolatos vita jellemez, ez a jelentés lehetővé teszi számunkra, hogy iránymutatásokat dolgozzunk ki a mezőgazdaság által betöltendő etikai, társadalmi és gazdasági szerepekről rövid távon is, meghatározva kockázati tényezőit és megragadva a lehetőségeket, hogy az éhezés elleni globális küzdelem bástyájává váljon.
Bogusław Liberadzki (S&D), írásban. – (PL) A Sârbu-jelentés mellett szavaztam a mezőgazdaság stratégiai ágazatként történő elismeréséről az élelmezésbiztonság terén. Történelmileg az élelmezésbiztonság évszázadok óta minden kormány legfontosabb prioritásai között szerepel. A pénzügyi és gazdasági kritériumok ezért nem lehetnek döntő tényezők.
Az olcsó, de megfelelő minőségű élelmiszer előállítása nagyon fontos a piac és az emberek, főleg az alacsony jövedelműek, vásárlóereje szempontjából. Ennél is fontosabb azonban az élelmiszer előállításának képessége. Nem engedhetjük meg egy olyan helyzet kialakulását, hogy csak azért importálunk élelmiszert, mert valaki olcsóbban el tudja adni nekünk. Importálhatunk is, de fenn kell tartani azon képességünket, hogy előállítsuk a számunkra szükséges élelmiszermennyiséget.
Petru Constantin Luhan (PPE), írásban. – (RO) Ebben a kritikus helyzetben, amikor az élelmiszerárak folyamatosan emelkednek, és egyre többet beszélnek egy jövőbeni élelmiszerválságról, az Európai Unió lakosságának jelentős része él a szegénységi küszöb alatt, és létfontosságú biztosítanunk, hogy az élelmiszer hozzáférhető legyen a társadalom minden része számára. A jelentés mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy az Európai Uniónak erős agrárpolitikára van szüksége, amely az innováción alapul, és amelynek elsődleges célja a piacok stabilitásának kialakítása és a gazdálkodók támogatásának elősegítése. Ugyanakkor az európai fogyasztóknak joguk van az egészséges, jó minőségű, megfizethető élelmiszerhez, ami a közös agrárpolitika (KAP) fő célkitűzése és az Európai Unió kulcsfontosságú célja.
David Martin (S&D), írásban. – A jelentés mellett szavaztam, de tartózkodtam a GMO-król szóló 14. módosítás három részével kapcsolatban. Nem ellenzem mindenképp a géntechnológiával módosított élelmiszereket, de zavart ez a géntechnológiával módosított anyagok behozatalának felgyorsítására és a harmadik országok termelési módszereinek használatára tett kísérlet. Szilárd tudományos bizonyítékokkal kell rendelkeznünk arról, hogy a génmódosítás biztonságos, és az embereknek teljes mértékben bízniuk kell abban, hogy a megfelelő hatóságok minden szükséges biztonsági óvintézkedést megtettek és szigorú tesztelést végeztek. Ezt nem lehet siettetni.
Marisa Matias (GUE/NGL), írásban. – (PT) A jelentés megerősíti, hogy az élelmezésbiztonság alapvető emberi jog. Ebben az összefüggésben a két fő kérdés, amivel ennek a jognak foglalkoznia kell, az árak ingadozása a piacokon, amelyet nagymértékben befolyásol a spekuláció, valamit az élelmiszerkészletek csökkenése. A jelentés megállapítja, hogy a spekuláció felelős a jelenlegi áremelkedések 50%-áért, és ezért az átláthatóság érdekében támogatja a pénzügyi eszközökre vonatkozó hatályos jogszabályok felülvizsgálatát, hogy azok a gazdaságot és a mezőgazdasági termelést szolgálják, és megakadályozzák, hogy a spekuláció veszélyeztesse a hatékony mezőgazdasági üzemeket. Egy olyan helyzetben, ahol az élelmiszerek árát jelentősen befolyásolják olyan spekulánsok, akik nem érdekeltek a mezőgazdaságban, a jelentés támogatja a mezőgazdasági piacokhoz való hozzáférés korlátozását.
Mindazonáltal a mezőgazdasági piacok pénzügyi dominanciáját nem kérdőjelezi meg strukturális tekintetben, A jelentés javasolja továbbá egy élelmiszerkészlettel kapcsolatos, az ENSZ által vezetett globális rendszer létrehozását. Sürgeti továbbá a Bizottságot, hogy siettesse a géntechnológiával módosított élelmiszerek behozatalának elfogadását, amit teljes mértékben ellenzek. Ennek fényében, támogatva azonban a jó szándékot és a jelentésben bemutatott megfelelő javaslatokat, tartózkodtam a szavazásnál.
Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) Annak elismerése, hogy az élelmiszerbiztonság alapvető emberi jog, amelyet biztosítani kell, a gazdálkodók tevékenységének megfizetésére való felszólítás, és egy, az ENSZ által kezelt élelmiszerrel kapcsolatos rendszer létrehozására irányuló javaslat mind üdvözlendőek. A pénzügyi eszközök között az árukhoz kapcsolódó származékos termékek különbségeinek kiegyenlítése, valamint a mezőgazdasági pénzügyi piacokhoz való hozzáférésnek a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatban álló szereplőkre való korlátozása szintén hozzáállásbeli változásokat jeleznek.
Ugyanakkor az áttelepülés és a produktivizmus vége, amelyekre szükség van az élelmiszer-önellátáshoz és a biológiai sokféleség megőrzéséhez, még mindig messzire vannak. A mezőgazdasági piacok pénzügyi dominanciáját nem kérdőjelezi meg alapvetően. Ennél is rosszabb, hogy megjelenik a géntechnológiával módosított variánsok engedélyezése. A jó szándékok ösztönzése érdekében tartózkodom.
Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Az élelmezésbiztonság fogalma nagyon egyértelmű, akkor érjük el, ha fizikai, társadalmi és gazdasági értelemben mindig mindenki elégséges, biztonságos és tápláló élelmiszerhez jut hozzá, hogy az aktív és egészséges élet érdekében fedezni tudja táplálkozási szükségleteit és élelmiszerigényeit. Nem kétséges tehát, hogy az élelmiszerárak folyamatos emelkedése, amely a nyersanyagok drágulásának eredménye, egyre nagyobb aggodalmat jelent az Unió számára. Másrészről a mezőgazdasági ágazatnak egy folyamatosan növekvő népesség élelmiszerigényeit kell kielégítenie, annak ellenére, hogy csökkenő természeti erőforrásokkal és magas termelési költségekkel kell megküzdenie. Figyelembe véve a jövőbeni keresletet, nem kétséges, hogy a mezőgazdaságnak stratégiai ágazattá kell válnia, illetve hogy valóban létfontosságú ágazat az EU és az egész világ fejlődése tekintetében.
Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Az élelmezésbiztonság terén van egy fontos probléma, miszerint az Unió tagállamai egyre inkább elvesztik önellátási képességüket. Mostanáig nem sikerült megállítani azt az aggasztó tendenciát, hogy a gazdálkodók felhagynak a teljes munkaidős gazdálkodással és egyre inkább másodállásban végzik ezt a munkát, valamint hogy a gazdálkodók elhagyják a földeket. Amikor élelmezésbiztonságról beszélünk, terveket kell készítenünk ennek az aggasztó tendenciának a megállítására, valamint arra, hogy hogyan lehet a fogyasztók figyelmét felhívni a regionális termékekre. Ebben az összefüggésben szükség van az uniós támogatások alapos vizsgálatára azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehet az élelmiszereknek az Unión keresztül-kasul való szállítását csökkenteni. Ez nemcsak a környezet számára hasznos, és ebben a tekintetben segít a kibocsátás-csökkentésre irányuló kiotói célkitűzések elérésében, hanem a zajszennyezést is csökkenti, különösen azoknak az embereknek a számára, akik szállítási útvonalak közelében élnek vagy dolgoznak.
Végül, de nem utolsósorban, mérlegelnünk kell, hogy milyen mértékben lehet támogatni az alternatív meghajtású járműveket, mivel a bioüzemanyagok előállítása kezdi veszélyeztetni a hagyományos mezőgazdaságot, élelmiszerhiányt és magasabb árakat idézve elő. Ezekkel a szempontokkal nem foglalkozik a jelentés, ezért úgy döntöttem, hogy tartózkodom.
Claudio Morganti (EFD), írásban. – (IT) Az előadó hangsúlyozza a mezőgazdaság fontosságát az élelmiszerekkel kapcsolatos új kihívásokkal kapcsolatban.
Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) kijelentette, hogy az élelmiszertermelésnek legalább 70%-kal növekednie kell, amennyiben a világ népessége 2050-re várhatóan meghaladja a 9 milliárdot. Az élelmezésbiztonság ezért továbbra is szilárd közös agrárpolitikát kíván.
A KAP fő célkitűzései a következők voltak: a mezőgazdasági termelékenység növelése; a gazdálkodók támogatása a megfelelő életszínvonal elérésében; a piacok stabilizálása; a megfizethető élelmiszerrel való ellátottság biztosítása. Sikere azonban szándékolatlan túltermeléshez és többlethez vezetett, amely a piac torzulását okozta, és környezetvédelmi aggályokat vetett föl. Az új KAP-nak ezért a termelékenység növelésével fejlesztenie kell az élelmezésbiztonságot, miközben ezzel párhuzamosan támogatnia kell a fenntartható élelmiszertermelést. A jelentés hangsúlyozza annak elengedhetetlen szükségességét, hogy a KAP finanszírozása tükrözze a vele kapcsolatos ambiciózus elképzeléseket és politikai célkitűzéseket.
Az elfogadható élelmiszerárak, és mindenekelőtt a gazdálkodók megfelelő jövedelmének megőrzése és az élelmezésbiztonság biztosítása érdekében a KAP-ot a jelenlegi szinten kell megtartani. Létfontosságú az élelmiszerbiztonsági ellenőrzések fejlesztése és megerősítése az Unióban és harmadik országokban, és ezért az állásfoglalás mellett szavaztam.
Cristiana Muscardini (PPE), írásban. – (IT) Az élelmezésbiztonság emberi jog, és a közös agrárpolitika egyik célkitűzésének az élelemhez való hozzáférés mindenki számára történő biztosításának kell lennie, figyelembe véve a népesség növekedését, az éghajlatváltozást, a magas energiaköltségeket és a korlátozott természeti erőforrások jelentette akadályokat.
Egyetértek vele, és támogatom az előadót, Sârbu asszonyt annak biztosítására irányuló tervében, hogy az új, 2013 utáni KAP képes legyen megfelelni az élelmezésbiztonsággal kapcsolatos elvárásoknak és kihívásoknak. Fontos ezért a sokféleség támogatása a mezőgazdasági termelésben, ami a nagy kereskedelmi láncoktól a hagyományos mezőgazdaságon át a kisüzemi gazdálkodásig ível; a fiatal gazdálkodók hitelhez való hozzáférésének biztosítása; valamint az élelmiszerkészletek kezelésével kapcsolatos programok kidolgozásának ösztönzése a világkereskedelem megkönnyítése és a világpiaci árak csökkentése érdekében.
Ellenzem ugyanakkor a GMO-k kifejlesztését és takarmányvariánsként való használatát, amíg biztonságosnak nem bizonyulnak az állatállomány és az európai fogyasztók számára.
Rareş-Lucian Niculescu (PPE), írásban. – (RO) A jelentés mellett szavaztam. Sajnálom ugyanakkor, hogy néhány fontos rendelkezést visszavontak a szavazáskor, például azt, amelyik a géntechnológiával módosított szervezetekkel kapcsolatban a harmadik országokban használt termelési módszerek bevezetése engedélyezésének lehetőségét vizsgálja. Néhány állam jelentősen előrelépett ezen a téren, miközben az Európai Unió lemaradt, és egyáltalán nem használja fel az ebben rejlő lehetőségeket. Sajnálom annak a pontnak az eltörlését is, amely a néhány tagállamban található, nagy kiterjedésű műveletlen mezőgazdasági területek problémájára utal.
Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) A jelentés tartalmaz néhány nagyon jó kezdeményezést, például a hagyományos és biogazdálkodás ösztönzését, a kisgazdálkodók támogatását és a harmadik országok jelentősen alacsonyabb minőségi követelményei miatt a belföldi gazdálkodókra nehezedő versenynyomás elleni védelmet. Másrészről az előadó támogatja a GMO-k használatát. Ezért tartózkodtam a szavazásnál.
Wojciech Michał Olejniczak (S&D), írásban. – (PL) Az élelmezésbiztonság a mezőgazdaság kulcsfontosságú kihívása nemcsak az Európai Unióban, hanem az egész világon, különösen a fejlődő országokban. A FAO szerint az élelmiszer iránti kereslet 2050-re meg fog duplázódni, és a világ népessége a jelenlegi 7 milliárdról 9 milliárdra fog emelkedni. A globális élelmiszertermelésnek ezért ennek megfelelően kell növekednie, a természeti erőforrások csökkenése miatti nyomás ellenére. A globális élelmiszertermelésnek növekednie kell, miközben a víz, az energia, a műtrágya, a növényvédő szer és a föld használata korlátozott. Aggasztó, hogy összesen több mint 1 milliárd ember éhezik, miközben az Európai Unióban több mint 40 millió szegénységben élő ember éhezik. Én is úgy gondolom ezért, hogy ki kell használni a tudományos haladást, amennyiben az megfelelő megoldásokat tud nyújtani az éhezés csökkentésére az egész világon, különösen az erőforrások hatékonyabb felhasználása által. Az Uniónak továbbra is biztosítania kell az élelmezésbiztonságot polgárai számára, és részt kell vennie az egész világ élelmiszerellátásában, és ezért a világ többi részével, és különösen a fejlődő országokkal való együttműködésének szorosabbnak és koherensebbnek kell lennie, hogy segítse őket a mezőgazdasági ágazatok hosszú távon fenntartható fejlődésében. Többek között ezen okok miatt szavaztam az élelmezésbiztonsággal összefüggésben a mezőgazdaság stratégiai ágazatként történő elismeréséről szóló jelentés elfogadása mellett.
Rolandas Paksas (EFD), írásban. – (LT) Az Európai Parlamentnek az élelmezésbiztonsággal összefüggésben a mezőgazdaság stratégiai ágazatként történő elismeréséről szóló állásfoglalási indítványa mellett szavaztam, mivel a fogyasztók számának növekedése, a sok éhező ember, a gazdálkodók helyzete, az ingadozó élelmiszerárak és a részvényekkel való spekuláció miatt különösen fontos bizonyos intézkedések alkalmazása a mezőgazdasági ágazat szabályozása érdekében. Elsősorban minden erőfeszítést meg kell tenni, hogy a pénzügyi ösztönzőkön keresztül támogassuk a hagyományos mezőgazdaságot, a kisüzemi gazdálkodást és a biogazdálkodást a folyamatos élelmezésbiztonság biztosítása érdekében. Figyelembe véve a géntechnológiával módosított anyagoknak a közegészségügyre gyakorolt veszélyeit, nem értek egyet azzal a javaslattal, hogy tegyük lehetővé az olyan nem géntechnológiával módosított termékeknek a behozatalát, amelyekben kis mértékben megtalálhatóak génmódosított anyagok.
Minden szükséges intézkedést meg kell tennünk annak biztosítása érdekében, hogy az új géntechnológiával módosított takarmányvariánsnak az Unióba történő behozatala és a harmadik országokban alkalmazott termelési módszerek használatának lehetősége ne kapjon támogatást. Nem oldhatjuk meg úgy az élelmiszerhez való hozzáféréssel kapcsolatos kérdéseket, hogy megszegjük az élelmiszerbiztonsági előírásokat, és kockáztatjuk az emberek egészségét. Figyelembe véve a vidéki népesség elöregedését és annak érdekében, hogy a fiatalok számára vonzóvá tegyük a gazdálkodást, kedvezményes feltételeket kell biztosítanunk a fiatal gazdálkodók hitelhez való hozzáférése tekintetében.
Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Az élelmezésbiztonság alapvető emberi jog, amelyet akkor érünk el, ha fizikai, társadalmi és gazdasági értelemben mindenki elégséges, biztonságos és tápláló élelmiszerhez jut hozzá. Annak ellenére, hogy a kínálat látszólag elegendőnek tűnik, a világ lakosságának jelentős hányada nem tudja kielégíteni az élelmiszer iránti alapvető igényeit; körülbelül 900 millió ember éhezik a világon a szélsőséges szegénység miatt. Az élelmiszerhez való hozzáférés problémája továbbra is kulcsfontosságú kérdés, amelyet meg kell oldani. Az élelmezésbiztonság szilárd közös agrárpolitikát kíván, amely képes a mezőgazdasági termelékenység növelésére, a piacok stabilizálására, és mindenekelőtt a megfizethető élelmiszerrel való ellátottság biztosítására. Ezt a célkitűzést azonban nem lehet elérni a piacok és az árak ingadozásának kezelése nélkül. Mivel az élelmiszer témája rendkívül fontos, a Sârbu-jelentés mellett szavaztam, amely az új géntechnológiával módosított takarmányvariánsoknak az Unióba történő importálása folyamatának felgyorsítását is támogatja, miközben azt is vizsgálja, hogy hogyan lehet engedélyezni a harmadik országokban alkalmazott termelési módszerek alkalmazását. Szavazatommal azt is támogatni kívánom, hogy az Unióba érkező termékek tartalmazhassanak kis mennyiségű géntechnológiával módosított szervezeteket.
Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) A Sârbu-jelentés mellett szavaztam, mert a mezőgazdaság fontos és növekvő ágazat, amelynek stratégiai szerepének köszönhetően az élelmezésbiztonsággal összefüggésben prioritást kell élveznie a politikai menetrendben. A 2013 utáni közös agrárpolitika felülvizsgálatának ezzel kapcsolatos javaslatokat kellene tartalmaznia. Az élelmiszerek és az alapvető termékek árának közelmúltbeli ingadozása nagy aggodalmat keltett Európában és az egész világon. A pénzügyi válság és az egyre szélsőségesebb időjárási viszonyok, például a 2010-ben tapasztalt elhúzódó szárazság és tűzvész Oroszországban, valamint a nagyszabású áradás Pakisztánban szintén hozzájárultak a nagymértékű instabilitáshoz. Az EU nem függhet továbbra is az olyan országok protekcionista döntéseitől, mint Oroszország és Ukrajna, amelyek a búza 30%-át exportálják a világon, vagy Argentínától, a hústermelés jelentős globális szereplőjétől. Úgy gondolom, az Uniónak kötelessége, hogy élelmezze az európai lakosságot és a világ népességét, amely várhatóan 2 milliárd fővel fog nőni, és ezért az élelmiszerellátás 70%-os növekedését teszi szükségesség 2050-re. A megnövekedett termelésnek meg kell felelnie bizonyos környezetvédelemmel, élelmiszerbiztonsággal, állatjóléttel és munkaüggyel kapcsolatos követelményeknek. A forgalmazás a legkevésbé fejlett országokra tevődött át, de ezek nem képesek megfelelni ezeknek a követelményeknek.
Aldo Patriciello (PPE), írásban. – (IT) Az élelmezésbiztonság alapvető jog, amit akadályoznak a korlátozott természeti erőforrások, a magas energiaárak és az éghajlatváltozás.
Az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet szerint a termelésnek 70%-kal kell megnövekednie 2050-re, mivel körülbelül 900 millió ember éhezik világszerte, és egyedül Európában a népesség 16%-a él a szegénységi küszöb alatt. Létfontosságú a szilárd közös agrárpolitika (KAP), és a KAP valóban ezt az utat követi, szükség van azonban megreformálására, ami fenntarthatóvá teszi, és fejleszti az élelmezésbiztonságot. Ezt a célkitűzést csak a (a spekulációból eredő) áringadozás és a csökkenő élelmiszerkészletek problémájának megoldásával lehet elérni.
Ebben az összefüggésben a jelentés támogatja a pénzügyi eszközökre vonatkozó hatályos jogszabályok felülvizsgálatát, valamint az élelmiszerkészletek globális rendszerének létrehozását, hogy megkönnyítse a világkereskedelmet, amikor az árak a magasba szöknek, és amikor protekcionista intézkedéseket vezetnek be. A 2013 utáni új KAP-nak fel kell készülnie minderre, és ezért támogatom ezt a jelentést, amely ösztönzi a versenyképességet, a hagyományos mezőgazdaságot, a fiatal gazdálkodóknak a földhöz és hitelhez való hozzáférését, valamint az élelmiszer és az energia jobb integrációját.
Marit Paulsen, Olle Schmidt és Cecilia Wikström (ALDE), írásban. – (SV) Egy olyan bolygón, ahol a lakosok száma hamarosan eléri a 9 milliárdot, az élelmiszerellátás jövője kulcsfontosságú kérdés. A jelentés erre a hatalmas kihívásra összpontosít, és számos fontos kérdést tárgyal, például a földfoglalás problémájával kapcsolatban, és ezt természetesen támogatjuk. Ugyanakkor sajnálatos módon a jelentés számos közös intézkedésre irányuló javaslatot tartalmaz – mint például az európai táplálkozás, az iskolai tej- és gyümölcsprogramok, valamint az e programok költségvetésének növelése –, amelyekkel kapcsolatban véleményünk szerint a tagállamoknak önállóan kell dönteniük. Ezért tartózkodtunk a zárószavazásnál.
Rovana Plumb (S&D), írásban. – (RO) A FAO szerint az élelmiszertermelésnek legalább 70%-kal kell növekednie, hogy meg tudjon felelni az egyre növekvő keresletnek a világ lakossága részéről, amely 2050-re várhatóan meg fogja haladni a 9 milliárdot. Továbbá körülbelül 900 millió ember éhezik tartósan a súlyos szegénység következtében, és 2 milliárd embernek nem biztosított a valódi, hosszú távú élelmiszerellátása a különböző mértékű szegénység miatt. Mivel az élelmiszer iránti kereslet folyamatosan nő, és az uniós polgárok 16%-a a szegénységi küszöb alatt él, az élelmiszerhez való hozzáférés és jog egyre inkább prioritássá válik. Ezért, az élelmiszerbiztonság elérése érdekében, továbbra is szilárd, piacorientált, elkülönített és környezettudatos közös agrárpolitikára (KAP) van szükség, amely jelentős vidékfejlesztési komponenssel is rendelkezik, és amely más kihívásokat is képes kezelni, különösen az éghajlatváltozást, a gazdasági válságot és a területi egyensúly fenntartását az Unión belül. Az élelmezésbiztonság célkitűzését nem lehet elérni a két legfontosabb jelenlegi probléma, a piac és az árak ingadozásának, valamint a csökkenő élelmiszerkészletek problémájának kezelése nélkül.
Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Számos alkalommal hangsúlyoztam az élelmezésbiztonság kérdésének alapvetően fontos voltát. A jelenlegi környezetben a tagállamoknak nem szabad pusztán gazdasági kérdésként tekinteni a mezőgazdaságra, hanem stratégiai jelentőségű védelmi kérdésként is kell kezelniük. Létfontosságú ezért, ahogy az előadó is hangsúlyozza, annak biztosítása, hogy az új, 2013 utáni közös agrárpolitika megfelelő válaszokat nyújtson az ágazatot jelenleg érintő fontos kihívásokra, különösen az árstabilitás tekintetében, valamint hogy védeni tudja a gazdálkodók érdekeit, és meg tudja erősíteni az élelmiszertartalékokat.
Crescenzio Rivellini (PPE), írásban. – (IT) Gratulálok Sârbu asszonynak. Ahhoz, hogy biztosítsuk a megfizethető élelmiszerrel való biztonságos ellátást, az Uniónak szilárd közös agrárpolitikával (KAP) kell rendelkeznie, amely megakadályozza az élelmiszeripari termékekkel való spekulációt, és segíti a fiatalokat a gazdálkodási ágazatba való belépésben.
Valójában a jövőbeni KAP-nak mindenképpen többet kell tennie a fiatal gazdálkodók érdekében, Az Unióban a gazdálkodók csak 7%-a 35 éven aluli, és az Uniónak 4,5 millió gazdálkodóra lesz szüksége az elkövetkezendő 10 évben. Sürgetem ezért a gazdálkodásnak a fiatalok számára vonzóbbá tételére irányuló olyan meglévő intézkedések megerősítését, mint például a berendezések támogatása és a kölcsönökre adott kedvezményes kamatok.
Továbbá annak biztosítása érdekében, hogy a meglévő pénzügyi eszközök a gazdálkodóknak segítsenek átvészelni a válságokat, és ne a spekulánsoknak segítsenek szélsőséges áringadozást létrehozni, a pénzügyi termékekkel kapcsolatos uniós szabályozás felülvizsgálatára szólítok fel, hogy átláthatóbbá tegyük a tárgyalásokat. Sürgetem továbbá az Európai Bizottságot, hogy haladéktalanul tegyen határozott és állandó lépéseket a spekuláció egyértelmű korlátozására és az élelmiszeripari áruk piacai instabilitásának kezelésére.
Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – A jelentést a Verts/ALE képviselőcsoport támogatása nélkül fogadták el, mivel a képviselőcsoport ellene szavazott. Az elutasító szavazat oka az volt, hogy a 14. bekezdés benne maradt a szövegben. Ez „felszólítja a Bizottságot, hogy technikai megoldást javasoljon a nem géntechnológiával módosított behozott árukban található géntechnológiával módosított anyagok alacsony szintű jelenlétének problémájára, továbbá hogy egy gyorsabb jóváhagyási eljárást javasoljon az Unión belül egy új génmódosított takarmányvariáns behozatalára, amint az biztonságosnak bizonyult”.
Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) Az élelmezésbiztonság alapvető emberi jog, és ezt csak akkor érjük el, ha az emberek az aktív és egészséges élet érdekében fedezni tudják táplálkozási szükségleteiket és élelmiszerigényeiket.
Különösen a közös agrárpolitika 2013-ra tervezett reformját tekintve, az európai gazdálkodóknak nyújtott támogatásoknak mindig lehetővé kell tenniük számukra, hogy teljes körűen megfeleljenek a biztonsági és környezetvédelmi előírásoknak. Az európai termelés hatékonysága ellenére körülbelül 80 millió ember él még jelenleg is a szegénységi küszöb alatt, és sokukat élelmiszersegély-programokon keresztül támogatnak. A szilárd KAP meg fogja őrizni a gazdálkodók élelmiszertermelőkként betöltött gazdasági szerepét, emellett az európai vidéki területeken foglalkoztatott 28 millió polgár számára fog megélhetést és munkahelyet biztosítani.
Ha figyelembe vesszük a gazdasági válság lehetőségét is, akkor a gazdálkodók számára biztosított közvetlen kifizetéseket 2013 után is fenn kell tartani bevételeik stabilizálása érdekében, valamint hogy meg tudjanak küzdeni a piaci ingadozásokkal. Végezetül, olyan speciális kezdeményezések irányulnak a fiataloknak a gazdálkodási ágazatba való belépésének ösztönzésére, mint például a kölcsönökhöz való könnyebb hozzáférés biztosítása és a szakmai képzés valamint a speciális gyakorlati oktatás támogatása, miközben a „bevált mezőgazdasági gyakorlatokat” terjesztik egész Európában.
Oreste Rossi (EFD), írásban. – (IT) Félretéve a világ lakosságának növekedésével kapcsolatos adatokra való kétes utalásokat, amelyek nem veszik figyelembe a születési ráták jelenleg tapasztalható csökkenését különböző nem európai országokban, az élelmezésbiztonság kétségkívül a mezőgazdaság megfelelő felhasználásával függ össze.
Egyértelmű tehát, hogy egy olyan közös agrárpolitikára van szükség, amelynek célja a minőség növelése, a környezetbarát gazdálkodás és a gazdálkodók támogatása a megfelelő minőségű életszínvonal elérésében. Ha figyelembe vesszük az energiapolitikákat is, amelyek a bioüzemagyagok használatán keresztül a mezőgazdasági ágazattal kapcsolatosak, akkor ezt tovább kell vizsgálni, mivel a bioüzemanyagok előállítása versenyben áll az élelmiszertermeléssel. A jelentés következtetése is helyes: nem engedhetjük meg a KAP költségvetésének csökkentését.
Bart Staes (Verts/ALE), írásban. – (NL) Összességében ez a jelentés egy meglehetősen hasznos hozzájárulás a mezőgazdaságnak az élelmiszerellátásban betöltött szerepéről szóló vitához. A Parlament helyesen fogalmazta meg azokat a problémákat, amelyekkel a gazdálkodóknak szembe kell nézniük a piac és az árak szélsőséges ingadozása esetében, és felhívta a figyelmet a gazdálkodókat ebben a vonatkozásban jelenleg érintő nehézségekre. A Bizottságnak szigorú és tartós intézkedéseket kell előterjesztenie a mezőgazdasági piacok ingadozásának kezelésére. Ez létfontosságú az uniós termelés fenntartása szempontjából. A mezőgazdasági termékek árának jelentős növekedése a pénzpiacokon nagymértékben a spekulációnak köszönhető. A spekuláció felelős a jelenlegi áremelkedések közel 50%-áért.
Helyes, hogy az Európai Parlament támogatta az ENSZ-nek az élelemhez való joggal foglalkozó különelőadója következtetéseit az olyan nagy intézményi beruházók katasztrofális szerepét illetően, mint a fedezeti alapok, a nyugdíjpénztárak és a beruházási bankok, mert a származékos piacon folytatott tevékenységeik által befolyásolják a nyersanyagok árindexét. A Parlament általánosságban megfelelő elemzést készített a helyzetről, de aztán teljesen célt tévesztett azáltal, hogy nem fogalmazott meg helyes megfigyeléseket a GMO-knak a gazdaságban betöltött szerepéről a jelentésben. A vitát máshol folytatják le, és nem tartozik ide, ezért szavaztam végül a jelentés ellen.
Csanád Szegedi (NI), írásban. – (HU) Nem tudok támogatni egy olyan kezdeményezést, amely megkönnyíti, vagy meggyorsítja bármilyen géntechnológiával módosított növény behozatalát. Az Európai Unión belül a kiváló termőföldi adottságok lehetővé teszik számos országban - köztük Magyarországon, Lengyelországban, Olaszországban, vagy Franciaországban -, hogy jó minőségű takarmányt állítson elő. Nincs szükségünk génkezelt takarmányvariánsokra! A génmódosított termékek behozatalát az Európai Unióba hosszú távú káros egészségügyi hatásuk miatt sem támogatom.
Nuno Teixeira (PPE), írásban. – (PT) Az élelmezésbiztonság fogalma hangsúlyozza annak szükségességét, hogy konkrét intézkedéseket tegyünk a globális élelmiszerkészletek növelésére: ez egy emberi jog, amely fizikai és gazdasági hozzáférést biztosít az elégséges, biztonságos és tápláló élelmiszerhez. Nagyon fontosnak tartom ennek a mezőgazdasági ágazat szerepét hangsúlyozó jelentésnek az elfogadását. A népesség növekedésével kapcsolatos előrejelzések és a folyamatos szegénység azt jelenti, hogy a lakosság igényeinek kielégítéséhez az élelmiszertermelés legalább 70%-os növekedésére van szükség. Az éghajlatváltozás, a spekuláció és az áringadozás negatívan befolyásolta a gazdálkodók kapacitását.
Egy olyan közös agrárpolitikára van szükség 2013 után, amely képes biztosítani az élelmezésbiztonsághoz való jogot a versenyképesség és az innováció, valamint az új globális kihívásoknak megfelelni képes fiatal gazdálkodók számának növelése iránti szoros elkötelezettsége által. Az agrárpolitikát ki kell igazítani a hagyományos és a helyi mezőgazdaság, a bioélelmiszerek és a helyi élelmiszerek támogatásával.
Marie-Christine Vergiat (GUE/NGL), írásban. – (FR) Az Európai Parlament elfogadott egy jelentést a mezőgazdaság elismeréséről, amellyel kapcsolatban tartózkodtam. A jelentés figyelembe vesz számos problémát, amelyek létfontosságúak a gazdálkodók számára, például a kisüzemi gazdálkodás, a fiatal gazdálkodók és az árspekuláció elleni küzdelem támogatását. A jelentés hangsúlyozza továbbá a jövőbeni közös agrárpolitika megfelelő finanszírozásának szükségességét.
Bár a jelentés összességében pozitív, tartalmaz egy elfogadhatatlan intézkedést: a GMO-k Bizottság általi engedélyezési eljárásának a felgyorsítását.
Ez az intézkedés nem foglalkozik a termékek megfelelő értékelésével a piacra kerülésük előtt, és egyáltalán nem tesz említést a GMO-k forgalomba hozatalának újra meg újra leleplezett veszélyeiről.
Ez az intézkedés a legcsekélyebb mértékben sem veszi figyelembe az élelmiszerbiztonságot és az elővigyázatosság elvét. Egy veszélyes intézkedés, és botrányos, hogy egy olyan jelentésbe illesztették be, amely a mezőgazdaság stratégiai jelentőségével foglalkozik.
A GMO kérdésével kapcsolatos vitát önmagában kellene lefolytatni, amit az európai testületek nem hajlandóak elvégezni.
Dominique Vlasto (PPE), írásban. – (FR) Az állásfoglalás mellett szavaztam, amely hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az európai politika prioritásként kezelje a mezőgazdaságot. Az európai polgároknak egyre nagyobb az igényük az élelmezésbiztonság terén, amit biztosítani kell a teljes termelési, feldolgozási és értékesítési lánccal együtt. Sok kihívással kell megküzdeni a fenntartható, biztonságos és megfelelő színvonalú mezőgazdaság biztosítása érdekében: alkalmazkodni kell az éghajlatváltozáshoz, felügyelni kell a globalizáció hatásait, meg kell őrizni a biológiai sokféleséget, fenn kell tartani a gazdálkodók életszínvonalát, és biztosítani kell az élelmiszer-önellátást egy nagy nyomásnak kitett globális piacon. A mezőgazdaság örökségünk integrált része, és mindig formálta identitásunkat, életmódunkat és tájainkat. Üdvözlendőnek tartom az EU mezőgazdasággal kapcsolatos erőfeszítéseit, de fontos munkák még hátravannak a KAP reformjával kapcsolatban. Felszólítom ezért az Uniót, hogy erőfeszítéseit összpontosítsa a kistermelőkre, akik a legnagyobb, de mindenekelőtt a legsebezhetőbb csoportot képviselik. A mezőgazdaság stratégiai ágazatként való elismerésének lehetőséget kell biztosítania szociális dimenziójának megerősítésére, amellyel eddig nem megfelelően foglakoztak. A gazdálkodóknak is szükségük van a biztonságra.
Artur Zasada (PPE), írásban. – (PL) Meglehetősen biztos vagyok abban, hogy a mezőgazdaság stratégiai ágazatként való elismerése lehetővé fogja tenni, hogy jobb feltételeket biztosítsunk a segélyezési és tájékoztatási programok bevezetéséhez. Nem lehet kétséges, hogy élelmiszer-segélyprogramokat kell bevezetni a társadalom legszegényebb tagjai számára. Gyakran elfelejtjük, hogy az Európai Unióban közel 80 millió ember él a szegénységi küszöb alatt.
A segélyprogramok mellett az egészséges táplálkozást támogató programokat is ki kell dolgozni, elsősorban a gyermekek és a középiskolai tanulók számára. Az ilyen kérdések elhanyagolásának következményei jól látszanak az Egyesült Államokban, ahol a túlsúlyos tizenévesek száma megháromszorozódott az elmúlt években. Különösen fontos a gyümölcs és a tej fogyasztását támogató programok bevezetése az oktatási intézményekben, mivel a megfelelő étkezési szokások elsajátítása pozitív hatással lesz a fiatal európaiak egészségére, csökkentve ezáltal a jövőbeni egészségügyi és szociális költségeket. A lehető legnagyobb számú helyi élelmiszertermelőt és -forgalmazót kell bevonni az ilyen típusú programok bevezetésébe, mivel ez megerősíti a kis és közepes mezőgazdasági vállalatok szerepét.
9. Szavazathelyesbítések és szavazási szándékok: lásd a jegyzőkönyvet
(Az ülést 12.55-kor felfüggesztik, és 15.05-kor újra megnyitják)
ELNÖKÖL: JERZY BUZEK elnök
10. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása: lásd a jegyzőkönyvet
Elnök. – A következő napirendi pont a Bizottság elnökéhez intézett kérdések órája. Az eljárás a szokásos, azaz a kérdések egy percesek lehetnek, a válaszok szintén. Amennyiben kiegészítő kérdést kívánnak feltenni, harminc másodperc áll rendelkezésre, ahogyan a válaszra is. Az első, a Bizottság elnökének szóló kérdéseket a képviselőcsoportok vezetői vagy képviselői teszik fel.
Corien Wortmann-Kool, a PPE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, Barroso elnök úr – az Európai Szükségalapról szeretném önt kérdezni. És amikor így teszek, akkor arra a tényre szeretném a hangsúlyt helyezni, hogy ön azért vett részt a Szükségalapról szóló vitában, mert az egy európai szükségalappal foglalkozott. Kérdésem a következő: mit gondol az alap kiterjesztéséről? Már valóban beszélt erről a kérdésről, de főként arról ejtett szót, hogy az alapnak hogyan kellene biztosítania finanszírozását, és hogy milyen hosszú idő alatt. Jelenleg meglehetős nyugalom honol az államkötvénypiacon, de ez bármelyik pillanatban megváltozhat. Ennek megfelelően kérdésem a következő: mi a véleménye a Szükségalap kiterjesztéséről?
José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Elnök úr, először szeretnék köszönetet mondani Wortmann-Kool asszonynak.
Ami azt illeti, nem az én álláspontomról van szó, hanem a Bizottság egyhangú álláspontjáról. Ahogyan az ebben az éves növekedési jelentésről szóló dokumentumban szerepel, a Bizottság úgy véli, hogy az európai pénzügyi stabilitási eszköz (EFSF) tényleges finanszírozási kapacitását meg kell erősíteni, tevékenységének hatályát pedig ki kell terjeszteni. Ezt egy átfogó jellegű reakció részeként képzeljük el, és – természetesen – nem a teljes reakcióként. Ebben a dokumentumban csupán egyetlen mondat foglalkozik az EFSF-fel. Ez a mondat a szerkezeti reformról, a költségvetési konszolidációról és a növekedésösztönző intézkedésekről is szól.
De az euróövezet stabilitásának szempontjából is fontos a hitelkapacitás növelése, mivel – amint azt önök is tudják – az EFSF jelenleg 440 milliárd euró felett rendelkezik. Nem kérem ennek a plafonnak az emelését, de tudjuk azt, hogy az EFSF-nek de facto nem állna módjában, hogy szükség esetén kölcsönadja ezt a 440 milliárd eurót, mivel arra van szükség, hogy biztosított legyen az EFSF AAA szintű besorolása. Ezért a legkevesebb, amit megtehetünk és meg is kell tennünk, hogy növeljük az alap kapacitását. Úgy vélem, ez egy olyan, nagyon konstruktív javaslat, amelyet inkább hamarabb, mint később kellene elfogadni.
Corien Wortmann-Kool, a PPE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, további kérdésem van: azt mondta, „inkább hamarabb, mint később”. Mit ért ez alatt pontosan, mivel – véleményem szerint – a pénzügyi piacok stabilitásának az elkövetkezendő hónapok során való biztosítása halaszthatatlan feladat. Az ezzel a kérdéssel kapcsolatos határozottság praktikus volna. Pillanatnyilag főként a kormányfők és pénzügyminiszterek között folyó vitákat láthatjuk, szóval milyen perspektívára gondol, amikor azt mondja, „inkább hamarabb, mint később”? Rá tudna világítani erre egy kicsit jobban is?
José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Elnök úr, az „inkább hamarabb, mint később” pontosan azt jelenti: nem szabad halogatnunk. Már láthattuk a múltban, hogy sok piaci elemző úgy véli, az Európai Unió és az euróövezet inkább reagál, mint kezdeményez. Lépéselőnyt kell tartanunk, nem maradhatunk le, azaz amilyen hamar csak lehetséges lesz!
Úgy tűnik mindazonáltal, hogy a tegnapi euróövezeti találkozón és a mai ECOFIN-találkozón sikerült némi előrehaladást elérni. Felvesszük a kapcsolatot tagállamainkkal. Azt hiszem, ez fontos. És azt hiszem, bölcs dolog, hogy mivel február 4-én kerül sor az Európai Tanács ülésére, ott foglalkozunk majd ezekkel a kérdésekkel. Készen állunk erre. A Bizottság készen áll e kérdések február 4-i megvitatására.
Stephen Hughes, az S&D képviselőcsoport nevében. – Barroso elnök úr, tudom, hogy az Európai Szakszervezetek Konföderációja már nagyon határozott ellenvéleményt közölt a Bizottságnak a görög és ír munkaerőpiacba való részletes beavatkozását illetően, ahogy durván keresztülgázolt a kollektív tárgyaláson és a szociális párbeszéden. Az önök új éves növekedési jelentése még többet ígér ebből. Az önök tisztviselői az indexálási záradékok és a bérmegegyezések felülvizsgálatára, a rugalmas foglalkoztatás előmozdítására, a munkanélküli-járadékok felülvizsgálatára és a munkavállalók túlzott védelmének mérséklésére szólítanak fel.
Nem ért egyet azzal, hogy a Bizottságnak a szociális párbeszéd és a kollektív tárgyalás előmozdítására, nem pedig aláásására kellene törekednie? És – mivel a fizetés kérdését külön kizárták a Szerződés szociális fejezetéből – milyen jogi alapra hagyatkozik a Bizottság, amikor beavatkozik a nemzeti kollektív tárgyalási rendszerekbe? Emellett a jelentésben sürgetett költségvetési konszolidációs erőfeszítés megkétszerezése minden lehetőségét elölné a 2020. évi folyamatcélok elérése lehetőségének. Erre mi a válasza?
José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Hadd mondjam el önnek – minden kétértelműség nélkül – hogy mi teljes mértékben támogatjuk a szociális párbeszédet. Mi európai szinten folytatjuk, de – végső soron – nemzeti szinten is folytatnunk kell: ez tagállami feladat. Tevékenyen támogattam a szociális párbeszédet az ETUC-cal, a BusinessEurope-pal és valamennyi egyéb érdekelt féllel. De tulajdonképpen azon a véleményen vagyunk, hogy most további ösztönzőket kellene teremtenünk a munkára; rendeznünk kell a munkaerőpiac helyzetét. Úgy vélem, ez azoknak a szerkezeti reformoknak a részét képezi, amelyekre Európa versenyképességének javításához van szükség.
Stephen Hughes, az S&D képviselőcsoport nevében. – Barroso elnök úr, miért van az, hogy úgy tűnik, valamennyi figyelem a munkaerőpiacokra irányul? Mi a helyzet a többi piaccal, amelyekkel itt kell foglalkoznunk – a pénzügyi piaccal, a belső piaccal és az árupiacokkal? Úgy tűnik, hogy minden figyelem a munkaerőpiacokra irányul. Miért a legkevésbé tehetősöknek, a munkavállalóknak kellene viselniük a válság költségét, és a miért nekik lenne a feladatuk a válság elhárítása?
José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – A hangsúly nem csak a munkaerőpiacon van. A pénzügyi piacokat e Parlament tevékeny támogatásával és részvételével reformáljuk. Az éves növekedési jelentésben hosszasan tárgyaltuk a belső piaci reform elmélyítésének szükségességét is. Most éppen konkrétan az energiapiacokat vitatjuk meg, de a munkaerőpiac szintén része az Európa versenyképességének javításához szükséges szerkezeti reformoknak, különösen azokban az országokban, amelyek most a legsérülékenyebbek. Amint azt önök is tudják, némelyik ilyen ország már megkezdte a fontos munkaerő-piaci reformok végrehajtását.
Guy Verhofstadt, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, tudom, hogy a Medvegyev elnök úrral folytatott magánbeszélgetése során közölte saját aggodalmait a Hodorovszkij-üggyel kapcsolatban. Ha a Hodorovszkij-ügy az oroszországi jogrend próbája kíván lenni, akkor természetesen azt kell mondanunk, hogy a bizonyítás sikertelen volt. Mindezek tetejébe december 31-én letartóztatták Borisz Nemcovot. Az orosz alkotmány 31. cikke mindazonáltal szavatolja a gyülekezési szabadságot.
Amint azt tudják, az ellenzék minden hónap 31. napjára tiltakozó gyűlést szervez. Ha jól tudom, 2011-ben hét 31 napos hónap van. Ez azt jelenti, hogy fennáll annak a lehetősége, hogy amennyiben ez így folytatódik, akkor 2011-ben a Nemcov úr letartóztatásához hasonló eseményekre kerülhet sor. Hogyan tudnak közösen fellépni az EU intézményei ezzel az üggyel kapcsolatban? Oroszország tagja az Európa Tanácsnak, az OECD-nek, a G8 országainak, továbbá a WTO egyik lehetséges tagja. Úgy vélem, az európai intézmények sürgős fellépésére van szükség.
José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Amint azt ön is említette, Verhofstadt úr, már felvetettük ezt a kérdést orosz partnereinknek, és – ami azt illeti – Catherine Ashton főképviselő nyilatkozatával az Európai Unió már nyilvánosan is reagált a Mihail Hodorovszkij és Platon Lebegyev ellen folyó eljárásokra.
Úgy véljük, hogy a bírói függetlenség és a tisztességes tárgyaláshoz való, minden egyes polgárt megillető jog – amelyet az Oroszország által is elfogadott emberi jogok európai egyezménye is rögzít – alapvető fontossággal bír az Európai Unió és az Orosz Föderáció közötti stratégiai partnerség szempontjából. A jogrend szintén sarokköve annak a modernizációs partnerségnek, amelyet most igyekszünk megvalósítani Oroszországgal.
Szorosan nyomon követjük majd ezt a kérdést, és többféle formában és különféle találkozókon is felvetjük majd Oroszországnak, ahogyan azt a legutóbbi, december 7-én Brüsszelben tartott Európai Unió–Oroszország csúcstalálkozón is hangsúlyoztuk. Az Európai Unió elvárja Oroszországtól az emberi jogok területén vállalt nemzetközi kötelezettségeinek betartását és a jogrend fenntartását.
Guy Verhofstadt, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Ez most nem kérdés lesz, hanem észrevétel. Úgy vélem, hogy a Háznak a lehető legsürgősebben foglalkoznia kellene ezzel a problémával. Az Orosz Föderációban fennálló helyzet a jelenlegi formájában nem fenntartható. Nem gondolom azt, hogy mivel sok fontos kereskedelmi kapcsolatunk van, hallgatnunk kellene az üggyel kapcsolatban – éppen ellenkezőleg.
Rebecca Harms, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Oroszországban a sajtó és a média szabadsága valóban jelentős probléma. Ha jól akar kijönni ebből a vitából, Barroso úr, akkor azt sem hagyhatja szó nélkül, ami jelenleg Magyarországon zajlik. Azt szeretném kérdezni, hogy miért olyan engedékeny a Bizottság a magyar médiatörvénnyel kapcsolatban? Ez a törvény minden tekintetben megsérti az Európában és azon kívül is érvényes elveket.
Jogi szaktanácsot kértünk. A szaktanács – összefoglalva – a következő: a törvény megsérti a koppenhágai kritériumokat, a Helsinki Záróokmányt, az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelvet, az emberi jogok európai egyezményét, a médiára vonatkozó UNESCO-egyezményt, a Lisszaboni Szerződést és az Európai Unió Alapjogi Chartáját. Folytathatnám, de itt most megállok. Azt szeretném ezért öntől kérdezni, hogy mikor avatkozik be megfelelőképpen Magyarországon? Mi a menetrend? Miért nem indult még jogsértési eljárás? Kritikus megközelítésemet a területtel kapcsolatos eddigi joggyakorlat is alátámasztja.
José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Magyarország esetében – ahogyan bármely más tagállam esetében is – az európai jogszabályokat objektív. pártatlan módon kell alkalmaznunk. Jogi szempontból nagyon óvatosan kell megközelítenünk a kérdést, ezért világos metodológia szerint kell eljárnunk.
Ez pontosan az, amit – Kroes alelnök asszony révén – teszünk. Tegnap részletes beszámolót tartott az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságnak és a Kulturális és Oktatási Bizottságnak. Vannak bizonyos aggályaink a magyar médiatörvénnyel kapcsolatban. E hét végéig el kívánjuk küldeni első levelünket a magyar kormánynak, amelyre a magyar hatóságoknak majd válaszolniuk kell.
Megismétlem: egyértelmű, tárgyilagos, pártatlan, jogilag megalapozott eljárásokat kell követnünk, mert Magyarországnak – ahogyan bármely más EU-tagállamnak – joga van ahhoz, hogy a Bizottság részrehajlás nélkül járjon el. Ismételten biztosíthatom azonban arról, hogy nagy figyelemmel kísérjük ezt az ügyet.
Rebecca Harms, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Azt szeretném kérni, hogy a Magyarország által a Bizottság rendelkezésére bocsátott valamennyi dokumentumot tegyék hozzáférhetővé betekintésre. Nagyon szeretnénk, ha lehetőségünk nyílna arra, ha magunk dönthetnénk, és úgy vélem, már itt az ideje, hogy döntés szülessen e kérdéssel kapcsolatban. Ugyanakkor az a gyanúnk, hogy Magyarország nem a törvény teljes szövegét adta át, vagyis hogy húzza az időt. Kérjük, adják át a dokumentumokat!
Emellett úgy vélem, hogy kétségtelenül nehéz politikát játszani, például a Törökországgal folytatott csatlakozási tárgyalások során, és egyre a koppenhágai kritériumokat hajtogatni, majd teljesen megfeledkezni e kritériumokról, amint az adott ország az Európai Unió tagállama lett.
José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Természetesen minden tájékoztatást megadunk a Parlamentnek. Ahogyan azt korábban már említettem, Kroes bizottsági alelnök asszony tegnap találkozott a Parlament illetékes bizottságaival.
Ugyanakkor meg kell értenie azt, hogy ezeknek a kérdéseknek jogi dimenziója is van, és nagyon világos, objektív módon kell eljárnunk az ilyenkor szükséges metodológia szerint. A Bizottságnak nagyon jó híre van, bizalmat élvez valamennyi ilyen kérdéssel kapcsolatban, és mi természetesen nem szeretnénk ezt a jó hírnevet és ezt a bizalmat kockára tenni. Ismételten arról biztosíthatom önt, hogy a Bizottság nagyon szorosan nyomon követi ezt az ügyet, és már hangot adtunk ezeknek az aggályoknak. Személyesen vetettem fel ezt az ügyet Orbán miniszterelnök úrnak. A miniszterelnök úr holnap eljön a Parlamentbe. Megvitathatjuk a kérdést politikai szinten, de az érthető eljárásokat is követnünk kell ebben az ügyben.
Michał Tomasz Kamiński, az ECR képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, néhány nappal ezelőtt a Moszkvában vizsgálatot folytató Nemzetközi Légügyi Bizottság közzétette a tavaly április 10-i szmolenszki szerencsétlenség okaival kapcsolatos jelentését. A lengyel közvélemény meglepődéssel fogadta a jelentés megállapításait, és mindennek tekinti ezt a dokumentumot, csak objektívnek nem. Az elmúlt néhány napban már bebizonyosodott, hogy azokat a tényeket, amelyek kényelmetlenek lehetnek Oroszország számára, eltitkolták, és az egész jelentést olyan módon tálalják, hogy Lengyelország legyen felelőssé tehető a tragikus kimenetelű szmolenszki balesetért. Lengyelországban nincs olyan józan eszű ember, aki megkérdőjelezné azt a tényt, hogy követtünk el hibákat a néhai elnök látogatásának előkészítési folyamata és végrehajtása során. Az orosz jelentés azonban valamennyi jelét magán viseli egy olyan politikai játszmának, amely az oroszok teljes felmentésére irányul.
Ezzel kapcsolatban a következő kérdést szeretném feltenni: hogyan tekint a Bizottság erre a jelentésre, és szándékában áll-e az Európai Bizottságnak tenni bármit is az Unió egyik tagállama államfőjének és a hazám politikai elitje számos képviselőjének halálával járó szmolenszki tragédia okainak tisztázásával kapcsolatban?
José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Elnök úr, azt szeretném mondani Kamiński úrnak, hogy e szörnyű tragédia soha nem merül feledésbe se Lengyelországban, se pedig másutt. Mélyen megrendített Kaczynski elnök úr és mindazok halála, akik a tragikus napon vele voltak. Természetesen tudok a múlt héten közzétett orosz jelentésről, és természetesen ismerem a jelentés lengyel fogadtatását is, amelyet én nagyon jól megértek, figyelemmel a tragédia nagyságára.
Mindemellett a Bizottság csak akkor tud az ilyen esetekben eljárni, ha arra megfelelő jogalap van. Ami azt illeti, a lengyel hatóságok eleddig nem fordultak hozzánk azzal, hogy avatkozzunk be ebbe az ügybe, noha – természetesen – továbbra is készen állunk arra, hogy mindent megtegyünk, amire jogi kompetenciánk van, amennyiben erre felkérést kapunk.
Michał Tomasz Kamiński, az ECR képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, szeretnék megbizonyosodni arról, hogy jól értettem-e önt. A lengyel kormány eddig nem kérte fel a Bizottságot a szmolenszki szerencsétlenség okainak kivizsgálására. Azonban amennyiben a lengyel kormány segítséget kérne az Európai Bizottságtól, akkor rendelkezésre állna az ilyen segítség?
José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Ahogyan azt már említettem, meg kell találnunk a jogalapot. Információim szerint katonai gépről volt szó és államfői látogatásról, a jogszabály pedig a szörnyű balesetet követően lépett hatályba. Így – jogi szempontból – úgy tűnik, hogy nincs sok olyan érv, amely alapján a Bizottság beavatkozhatna. De természetesen minden esetben megvitathatjuk informálisan az ügyet a lengyel hatóságokkal, illetve azokkal a hatóságokkal, amelyek esetleg erre kérnek bennünket.
Lothar Bisky, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Barroso úr, mindannyian tudjuk, mennyire fontos az euró stabilitása. Mivel ez a helyzet, van valami, amit valamiért nem tudok megérteni. Ez pedig a mentőcsomagról folytatott vitához kapcsolódik, amely esetében önök szabad jelzést adtak, Merkel kancellár asszony azonban megálljt parancsolt. A kérdésem pedig az volna ezzel kapcsolatban, hogy ezek szerint önök nem hangolják össze egymás között a dolgokat? Elfogadom, hogy néha-néha előfordul az ilyesmi, de nem ez az első alkalom, hogy ilyesmit látok vagy ilyesmiről értesülök. Ugyanakkor a média is jelentős érdeklődést tanúsít ez iránt. Ez mégsem csupán valami belső vita önök és Merkel kancellár asszony között. Fontos politikai kérdésről van szó. Ezt meg tudom érteni – higgye el, én sem találkozom mindig szemtől szembe a kancellárral –, de ez a felvetés azzal kapcsolatos, hogy a nyilvánosság előtt felvállalt, ehhez hasonló eltérő vélemények ne segítsék a pénzügyi spekulánsokat.
José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Az Európai Unióban mindegyik intézménynek és mindegyik kormánynak megvan a maga saját felelősségi köre. A Bizottságnak annak előterjesztéséhez fűződik felelőssége, hogy véleménye szerint mi a megfelelő további út az euróövezet és az Unió számára, és ennek megfelelően – az éves növekedési jelentéssel kapcsolatos, nagyon átfogó jellegű dokumentumban – közöltük véleményünket. Úgy gondolom, nem csak jogunk, de kötelességünk is ezt tenni.
Szóval mi ezt tettük, és véleményem szerit a piacok – ahogyan azt az elmúlt napokban is láthattuk – nagyon jól fogadták, mivel megértették, hogy valódi hajlandóság mutatkozott arra, hogy meghatározó irányban mozduljunk el a mindenre, így például az EFSF-re is kiterjedő válasz valamennyi aspektusát illetően.
A piaci elemzések egységesek annak szükségességét illetően, hogy ezzel kapcsolatban még többre van szükség. Ez nem csak a Bizottság véleménye: ez az Európai Központi Bank véleménye is, és ezt rendkívül egyértelműen ki is nyilvánítottuk. Remélem, hogy a tagállamok megállapodásra jutnak a bizottsági álláspont alapján.
Lothar Bisky, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Barroso úr, teljes mértékben elfogadom a jelentést, valamint hogy ön a saját véleményének adott hangot. Kérdésem – amely az euróval való spekuláció fontos, egy ilyen meghatározó időszakban felvetett problémájával kapcsolatos – azonban továbbra is az, hogy miként lehetséges, hogy az ön véleménye ütközik Merkel kancellár, Sarkozy elnök úr vagy a többi kormányfő véleményével? A nyilvánosság ugyanis így vélekedik.
José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – A véleménynyilvánítás előtt a Bizottságnak nem kell kikérnie a tagállamok jóváhagyását. Javaslatunkat azon legutóbbi Európai Tanács következtetéseivel összhangban tettük, amikor a tagállamok kijelentették, készen állnak arra, hogy minden szükségeset megtegyenek az euróövezet pénzügyi stabilitásának megőrzése érdekében. Külön megemlítették az EFSF-t, és azt mondták, hogy készen állnak megerősítésére. Azaz gyakorlatilag nem volt ellenvetésük.
Nem nyilatkozhatok mások észrevételeiről, de azt elmondhatom, hogy mi a Bizottság álláspontja: a Bizottság álláspontja egyhangú, és egybeesik az Európai Központi Bank elnökének álláspontjával; megegyezik az euróövezet pénzügyi stabilitására szigorúan ügyelő egyéb felelős intézmények álláspontjával is. Véleményem szerint a közléseink megtételének módját illető bizonyos sajátos problémák helyett azt kell kiemelnünk, ami egybeköt bennünket.
Marta Andreasen, az EFD képviselőcsoport nevében. – A múlt héten az Európai Számvevőszék egyik tagja, aki 15 év szolgálat után nyugalomba vonult, súlyos állításokat tett a médiában. Ezek az állítások, amelyek nem szolgáltak számomra meglepetéssel, alapvetően az EU számvevői függetlenségének hiányára mutattak rá, ami befolyással van az átláthatóság szintjére a szabálytalanságok bejelentése esetében.
Az Engwirda úr által közzétett tisztázó levél nem tesz mást, mint megerősíti a Bizottságnak a számvevők feletti irányítási jogkörét, és megkérdőjelezi azt a jogalapot, amelyre hivatkozva a Parlament mentesítést adott az elmúlt 15 évre vonatkozóan.
Itt az idő, hogy a Parlament ragaszkodjon ahhoz, hogy az EU költségvetését és a kimutatásokat az EU intézményein kívül álló, valóban független testület ellenőrizze. Egy ilyen független ellenőrzés nélkül a Tanács és a Parlament nincs abban a helyzetben, hogy továbbra is mentesítse a Bizottságot pénzügyi felelőssége alól.
Lehetővé teszi-e ön, Barroso úr, hogy külső számvevő vizsgálja felül a kimutatásokat, és elmondja számunkra az igazat arról, hogy miként költik el az európai adófizetők pénzét?
José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Elnök úr, először arra kell rámutatnom, hogy az Európai Számvevőszék egy teljesen független testület. A Bizottság semmilyen ráhatással nincs a Számvevőszék módszereire vagy ellenőrzési prioritásaira, és nem is törekedne az ilyenfajta befolyás megszerzésére. A Bizottság saját érdeke – és egyben európai érdek is –, hogy tiszteletben tartsa külső számvevőjének függetlenségét.
Soha nem tettem negatív észrevételt a bíróságok határozataival kapcsolatban, legyen szó akár az alkotmánybíróságokról, akár az Európai Bíróságról, akár pedig a Számvevőszékről. A jogrend tiszteletben tartása és a független intézmények tiszteletben tartása a demokrácia alapelve.
Az ellenőrzés folyamatának részeként természetesen rendszeres párbeszéd folyik a Bizottság – mint ellenőrzött – és a Számvevőszék – mint ellenőrző – között. Ez helyénvaló és szükséges is annak biztosításához, hogy az ellenőrzés folyamata zökkenőmentes legyen, továbbá hogy az ellenőrzési folyamat valamennyi megállapítása szilárd alapokon nyugodhasson. Egy ilyen párbeszéd teljes mértékben összhangban van valamennyi nemzetközi normával. Talán arra is rá kellene mutatnom, hogy az elmúlt években rendkívül kritikusak voltak a Bizottsággal kapcsolatban a Számvevőszék jelentései. Úgy vélem, tiszteletben kell tartanunk intézményeinket, különösen a független intézményeinket.
Marta Andreasen, az EFD képviselőcsoport nevében. – Barroso úr, nem értek egyet válaszával. Az Európai Számvevőszéknek az elmúlt tíz évben tett kritikus megjegyzéseire válaszul a Bizottság a számvevőkhöz fordult – és erről a média is beszámolt – és munkamódszereik megváltoztatására kérte őket, hogy az EU kiadásairól szóló jelentés jobb képet tükrözhessen.
A számvitel és az ellenőrzés területén szerzett 30 éves szakmai tapasztalatommal mondhatom, még soha nem láttam olyat, hogy az ellenőrzött utasítást adott volna az ellenőrnek arra vonatkozóan, hogy az miként végezze a saját munkáját. Honnan tudhatjuk hát most, hogy a hibaarány csökkenése a Bizottság által kért módszertani változás, vagy pedig az ellenőrzés színvonala javulásának eredménye-e?
José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – A Bizottságnak – az Európai Parlamenthez hasonlóan – joga van véleményt nyilvánítani az ellenőrzési folyamatra vonatkozóan. Ön most szintén arról nyilvánít véleményt, és erre teljes mértékben joga van. A Bizottság szintén politikai testület. Tagjait e Parlament választotta, így tehát jogunk van véleményt nyilvánítani. Ez semmiféleképpen nem tekinthető a nyomásgyakorlás valamilyen formájának, csak akkor, ha az ön észrevételeit is tűrhetetlen nyomásgyakorlásnak tekintjük.
Ez – valójában – az átláthatóság gyakorlása. Azaz – egyszer és mindenkorra – teljes mértékben tiszteletben tartjuk a Számvevőszéket, nem gyakorlunk nyomást a Számvevőszékre, és igyekszünk mindent megtenni annak érdekében, hogy végrehajtsuk annak a független ellenőrző intézménynek a javaslatait, ami a Számvevőszék.
Daniël van der Stoep (NI). – (NL) Elnök úr, Izrael zsidó állam egyetlen, örök és oszthatatlan fővárosa Jeruzsálem. Jeruzsálem – legkeletibb pontjától legnyugatibb pontjáig terjedően – izraeli terület, és az is marad.
Az Európai Unió jogosan lehet büszke Izraelre. A Közel-Kelet egyetlen demokráciája a diktatórikus rezsimek tengerében.
Az iszlám dzsihád ellen folytatott küzdelmében Izrael nem csak saját magát, de egész Európát védelmezi, az általa képviselt zsidó–keresztény értékekkel együtt. A Bizottság egyet fog érteni velem ezzel kapcsolatban.
Az Izrael zsidó államnak nyújtott európai uniós támogatás éppen ezért megkérdőjelezhetetlen. Az Európai Uniónak ezért egyértelműen a nemzetközi közösség tudtára kell adnia, hogy az EU diplomáciai képviseletének kizárólag Jeruzsálemben a helye. Ez az, amiért nagyon szeretném megkérdezni Barroso úrtól, vajon egyetért-e velem abban, hogy az EU-nak haladéktalanul át kellene helyeznie izraeli diplomáciai képviseletét Ramat Ganból az izraeli fővárosba, Jeruzsálembe? Ha nem ért egyet, miért nem?
Ugyanez vonatkozik természetesen a jövőbeni európai uniós nagykövetség Jeruzsálemben történő elhelyezésére is. Ellene vagyunk az ilyen nagykövetségnek, de ha valóban lennie kellene, akkor az izraelit Jeruzsálemben kellene létrehozni.
José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Mindenekelőtt, ismernie kell az Európai Bizottság Izraellel kapcsolatos álláspontját. Teljes mértékben támogatjuk Izrael létét. Ahogyan említette, Izrael egy nagyon bonyolult környéken lévő demokratikus állam, és mi teljes mértékben elismerjük Izrael fennálláshoz való jogát. Ugyanakkor szeretnénk, ha Izrael tiszteletben tartaná a palesztin nép önrendelkezéshez való jogát, és úgy véljük, hogy a legjobb megoldás, ha két állam – Izrael és a Palesztin állam – egymás és a nemzetközi jog teljes tiszteletben tartása mellett áll fenn.
Ami a főváros vagy izraeli képviseletünk megváltoztatásának kérdését illeti, nem látom okát a változtatásnak.
Daniël van der Stoep (NI). – (NL) Elnök úr, természetesen csalódtam válaszában. Említette Kelet-Jeruzsálemet, és azt, hogy ezen a héten a Bizottság elítélte Izraelt, amiért Gilóban 1400 otthon építését kezdte meg. Ezzel kapcsolatban arra vagyok kíváncsi, hogy Jeruzsálem helyhatóságának mégis hogyan kellene reagálnia erre az elutasításra, amikor Kelet- és Nyugat-Jeruzsálemre vonatkozó építésiengedély-kérelmeket kapnak.
Valóban adnak ki engedélyeket, araboknak és izraelieknek egyaránt, a város mindkét részére vonatkozóan, de amit a Bizottság mond, és amit a Bizottság a múlt héten is mondott, az a következő: diszkriminálni kell a kelet-jeruzsálemi izraelieket, mivel a város egyetlen egészet alkot, és ezen nem lehet változtatni – a várost egyetlen helyi hatóság irányítja. Mit mond a Bizottság a jeruzsálemi helyhatóság tanácsának? Mi legyen a válaszuk azoknak az izraelieknek, akik teljesen indokoltan igényelnek építési engedélyt egy olyan területre vonatkozóan, ahol teljes mértékben jogszerűen élhetnek?
José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Úgy vélem, az Európai Uniónak a telepekkel kapcsolatos álláspontja teljes mértékben összhangban van a nemzetközi közösség, köztük Izrael legszorosabb szövetségeseinek álláspontjával. Úgy gondoljuk, hogy az, ahogyan a jelenlegi kormány a telepek kérdésével foglalkozott, nem minden esetben volt hasznos a régióban folytatott béketeremtési erőfeszítések vonatkozásában.
Az ön által tett észrevételek pontosan azt mutatják, hogy az Izrael és valamennyiünk számára oly rendkívül fontos városban fennálló nehéz helyzet eredményeként miért nem kellene képviseletünknek Jeruzsálemben lennie.
Tartsuk meg inkább a békével kapcsolatos kötelezettségvállalásunkat. Támogassuk Izraelt. Ugyanakkor ne feledkezzünk meg a palesztin nép jogairól. Azt hiszem, ők is megérdemlik figyelmünket és támogatásunkat.
Elnök. – Most a második részére térünk a kérdések órájának, az innováció és az energia meghatározott és konkrét témakörére.
Alejo Vidal-Quadras (PPE). – (ES) Elnök úr, Barroso úr, a Bizottság ösztönzi az energiarendszerünk különböző területein való innovációt. Ezek között a következők szerepelnek: második generációs bioüzemanyagok, fúzió, negyedik generációs maghasadási rendszerek, intelligens hálózatok, a megújuló energiaforrások általában, az energiahatékonyságok általában, a hidrogén tüzelőanyag-cellákban való alkalmazása, szén-dioxid-leválasztás, szállítás és tárolás, elektromos járművek és még folytathatnánk a listát.
Az erőforrások szűkösek, elnök úr, és nem mindent lehet megtenni. Sok európait érdekel, hogy a jelenlegi nehéz körülmények között a Bizottság melyekre összpontosít majd a felsoroltak közül, és ezt a kérdést ma önnek továbbítom. A kiemeltek közül melyik jelent vagy melyek jelentenek prioritást a Bizottság számára?
José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Ez egy nagyon nehéz kérdés, mivel valamennyi prioritás összekapcsolódik, ezért az energiapiaccal kell végeznünk – integrált energiapiacra van szükségünk. Lehetőség van arra, hogy a megújuló energiaforrások és az energiahatékonyság egyszerre álljon rendelkezésünkre. Az energiahatékonyság természetesen kiemelt fontosságú feladat, de az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákba is be kell ruháznunk, mivel az szintén rendelkezik külső dimenzióval, és nekünk külső ambícióink elérésére is törekedni kell – hogy a lehetőségekhez mérten együttesen kell fellépnünk partnereinkkel az energia területén.
Négy olyan prioritás van, amelyekkel szeretném, ha az Európai Tanács foglalkozna február 4-én: az energiapiac megvalósítása és a belső piac valamennyi szabályának végrehajtása; energiahatékonyság; alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák és a közös erőfeszítések elvállalása a külső dimenziókkal rendelkező területeken.
Romana Jordan Cizelj (PPE). – (SL) Elnök úr, a dolgok jelenlegi állása szerint az Európai Uniónak 2020-ig 20%-kal kell csökkentenie az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását. Politikai szinten azonban egy sokkal ambiciózusabb célt vitatunk meg, és tudjuk azt, hogy ezzel kapcsolatban a kibocsátáskereskedelmi rendszer (ETS) hatálya alá tartozó ágazatok, és különösen az energiaipari ágazat viselné a terhek javát.
Ezért az ön személyes véleményét szeretném hallani arról, hogy mikor állnak majd elő azok a feltételek, amelyek lehetővé teszik e célkitűzés még ambiciózusabbá alakítását.
Milyen további intézkedéseket szükséges az Európai Uniónak bevezetnie az energiaágazatban, illetve ezek az intézkedések magukban foglalják-e azokat a feltételeket, amelyeket a képviselőtársam által feltett kérdésre adott válaszában említett?
José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Ez szintén globális, nem csak európai folyamat. Cancún jelentős előrelépés volt az éghajlat-változási tárgyalások területén. Legalább életben tudta tartani a multilaterális folyamatot, ami jó volt, de a mi nézőpontunkból gyakorlatilag nem volt elegendő.
Nekünk az előrehaladás és a kötelező érvényű célkitűzések betartásához véleményem szerint másokat – konkrétan a legnagyobb szennyezőket, a fejlődő és feltörekvő gazdaságokat – kellene megkérnünk, hogy tegyenek számottevő erőfeszítést. Eddig nem tettek ezzel kapcsolatos kötelezettségvállalást.
Ez az, amiért meg kell találnunk a megfelelő módot arra, hogy cselekvésre bírjuk őket. Ugyanakkor azoknak az országoknak, amelyek készen állnak az előrelépésre és a további kötelezettségvállalások megtételére, azok így tehetnek, és így is kell tenniük, a konkrét lépés pedig, amit én fogok február 1-jén az Európai Tanácsnak javasolni, az lesz, hogy érjünk el többet az energiahatékonyság tekintetében, egy olyan területen, ahol le vagyunk maradva ahhoz képest, ahol lennünk kellene.
Ami a megújuló energiaforrásokat illeti, úgy vélem, jó úton haladunk a 2020-as célkitűzéseink elérése felé, azaz ez egy olyan terület, ahol további előrehaladást érhetünk el.
Derek Vaughan (S&D). – Ahhoz, hogy a jövőben megteremthessük az energiabiztonságot, a fogyasztóknak pedig alacsony költségeket biztosíthassunk, Európának az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó energiatermelés valamennyi típusát alkalmaznia kell. Közöttük szerepel a tisztaszén-technológia is – egy olyan terület, amelyen nagyon lassú a fejlődés. Biztosítani tud-e bennünket a Bizottság elnöke arról, hogy a szén-dioxid-leválasztással és a szén-dioxid-tárolással kapcsolatos kutatás támogatása a jövőben is folytatódni fog?
José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Arról biztosíthatom, hogy megkíséreljük elérni. De végső soron a – amint azt ön is tudja – a tagállamok döntenek a kutatás finanszírozásáról. Olyan kérdés ez, amelyet akkor vitatunk meg, amikor előterjesztjük a többéves pénzügyi tervet.
De természetesen remélem, hogy a tagállamok kiemelt feladatként kezelik a megújuló energiaforrásokba és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákba való beruházást, és európai stratégiai energiatechnológiai tervben megállapított technológiai prioritásokra összpontosítanak.
Ezt mindenképpen javasolni fogjuk a következő Európai Tanácsnak.
Fiona Hall (ALDE). – Barroso elnök úr, ön az imént azt mondta, hogy a tagállamok kevesebb, mint felét érik el a 2020-ra kitűzött 20%-os energiamegtakarítási célkitűzésüknek: miért nem ösztönzi a Bizottság a célnak a tagállamok számára való kötelezővé tételét?
José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Ösztönözzük. A kérdést a következő Európai Tanács elé kívánjuk terjeszteni. Az energiahatékonyság – ahogy ön is mondta – még mindig lemaradással küzd. Elégedetlen vagyok a helyzettel, és a Bizottság a helyzet megfordítására törekszik.
Az energiahatékonyság az EU 2020 stratégia kiemelt célkitűzésének szerves része. Jelenleg az ezt a célkitűzést alátámasztó nemzeti célok megállapításáról szóló megbeszéléseket folytatunk a tagállamokkal. Azt már felbecsültük, hogy a jelenleg hatályos politikákkal és intézkedésekkel a 2020-ig elért megtakarítás legfeljebb 10% lehet.
Az Európa 2020 stratégiáról folyó vitákból kialakuló kombinált nemzeti indikatív célok olyan eredményt hoznak, amely egyértelműen ambiciózusabb annál, de még így is valószínűleg jóval 20% alatt marad. Ez az, amiért kétfokozatú megközelítést kívánunk alkalmazni: azaz szorosan nyomon követjük az Európa 2020 stratégiában meghatározott nemzeti célkitűzések végrehajtásának előrehaladását, majd 2013-ban felülvizsgáljuk a folyamatot. Amennyiben e felülvizsgálatok azt mutatják, hogy a 20%-os célkitűzésünk elérése nem valószínű, akkor a Bizottság fontolóra veszi azt, hogy javasolja a jogilag kötelező érvényű 2020-as célok megállapítását.
Reinhard Bütikofer (Verts/ALE). – (DE) Elnök úr, Barroso elnök úr, a betáplálási tarifák Unión belüli harmonizálásával kapcsolatos kérdést szeretnénk feltenni. Az energiaügyi biztos, Oettinger biztos úr egy olyan stratégiát folytat, amely – véleményünk és a német környezetvédelmi miniszter véleménye szerint is – a Németország által a megújuló energia területén folytatott legsikeresebb innovációs program összeomlását eredményezi.
Mit tesznek majd annak megakadályozása érdekében, hogy a német betáplálási tarifákat a harmonizáció nevében tönkretegyék, ilyen módon akadályozva meg a megújuló energia területén való innovációt? Mit kívánnak tenni annak biztosítása érdekében, hogy Oettinger biztos úr ne húzhassa ilyen módon az időt, ha az energiahatékonyságról esik szó? Nem kíván semmit se tenni 2012-ig, noha ön éppen most mondta azt, hogy már most egyértelmű, hogy a nem kötelező érvényű célkitűzések nem elegendők. Hogyan fogja ezt felgyorsítani?
José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Elnök úr, mindenek előtt hadd mondjam el azt, hogy a biztos az, aki az energiahatékonysággal kapcsolatos további megközelítést javasolt, és én a legteljesebb mértékben bízom abban, hogy mindent megtesz az említett cél elérése érdekében. Megpróbáljuk összekapcsolni ezt az energiaügyi kérdést a többi politikai célkitűzéssel, például az éghajlat-változás elleni küzdelemmel.
Mindezeken túl úgy véljük, hogy ez nemcsak a célok kitűzéséről szól, hanem a tagállamokban folyó munkáról is, ezért úgy véljük, jobb, ha a tagállamok maguk állapítják meg a saját nemzeti céljaikat, és aztán majd meglátjuk. Ha a jó irányban haladnak, az nagyszerű. Ha nem, akkor legalább javasoljuk a jogilag kötelező erőt.
Ám a siker eléréséhez néha jobb, ha egyfajta önkéntes célkitűzéssel kezdjük. Legalább is ezt tettük a múltban, és ez bizonyult a megfelelő megközelítésnek. Nem zárjuk ki az egyes országokra vonatkozó kötelező célkitűzések szükségességét – épp ellenkezőleg –, de hadd engedjük meg a tagállamoknak, hogy beleszólásuk legyen ebbe a szakpolitikába, és várjuk meg, hogyan dolgozzák ki saját stratégiájukat.
Paul Rübig (PPE). – (DE) Elnök úr, február 4-én sor kerül az energiaügyi csúcstalálkozóra. Jelenleg két irányelv vár megvitatásra: egyfelől a vízügyi keretirányelv, másfelől pedig a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv (EIP). Mindkét esetben azt kell átgondolnunk, hogy miként tehetnénk hosszú távon egymással kompatibilissé ezt a két variánst. A problémát itt a környezet és az energiatermelés jelenti. Meggyőződésem, hogy az e területtel kapcsolatos jóváhagyási eljárásoknak nem volna szabad egy évnél tovább tartaniuk. A Bizottság jelenleg ötéves időtartamot javasolt. Nem hiszem, hogy a jelenlegi helyzetben megengedhetnénk, hogy öt évbe teljen – ami, végső soron, egy teljes jogalkotási időszak!
Készen áll a Bizottság az időtartam ennek megfelelő csökkentésére? Ki lehet igazítani a vízügyi keretirányelvet, hogy a jövőben az energiatároló erőművek is lehetőséget kaphassanak annak biztosítására, hogy egyensúly alakuljon ki a napenergia és a szélenergia között?
José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – A Bizottság általában a lehető legnagyobb mértékben kívánja csökkenteni az elfogadás és a végrehajtás idejét. A helyzet az, hogy a tagállamok rendszerint reális időtartamot kérnek tőlünk, hogy a végrehajtás lehetőség szerint koherens módon haladhasson előre, elkerülve a belső piac torzulását, illetve annak a torzulását, amelyről azt gondoljuk, hogy a belső piacnak kellene lennie. Az energiaágazat egyik problémája pontosan az, hogy még mindig nagyon eltérő előírásaink vannak.
Elértünk némi előrehaladást, és nem a nulláról indulunk. Február 4-én ott lesz a közelmúltban előterjesztett közleményünk, és természetesen ott lesz a történelmi jelentőségű (azt hiszem, már hívhatjuk történelmi jelentőségűnek) éghajlat-változási és energiaügyi csomag, amelyet néhány évvel ezelőtt, még az előző Bizottságom alatt terjesztettünk elő.
Nyitottak vagyunk az időkülönbség csökkentésére, de fontos, hogy megállapodás jöjjön létre a tagállamokkal, hogy többé-kevésbé egyidejűleg tudjanak cselekedni a belső piaci verseny torzulása problémáinak elkerülése érdekében.
Vicky Ford (ECR). – A kutatás és az innováció alapvető fontosságú hajtóereje gazdaságaink versenyképességének. Tavaly fordult elő először, hogy egy európai egyetem került a tudományos kutatás világranglistájának élére. A Cambridge-i Egyetemről van szó, amely az általam képviselt régióban található.
Ezen az egyetemen, de sok sokkal kevésbé ismert intézmény, valamint kis- és középvállalkozás esetében azt láttam, hogy az élvonalba tartozó szintű, az EU által az 50 milliárd eurós keretprogramból finanszírozott kutatás folyik. Szomorú ugyanakkor, hogy e keretprogramról az a hír járja, hogy a világ legbonyolultabb és legbürokratikusabb ilyen programja. Tavaly ősszel a Parlament egyhangúlag szavazott az ennek a bürokráciának az egyszerűsítéséről szóló ajánlássorozatról. Mit tesz a Bizottság e reformok végrehajtása érdekében?
José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Mindenekelőtt szeretnék gratulálni a Cambridge-i Egyetemnek és a régiónak.
Másodszor pedig remélem, hogy képviselőcsoportjuk támogatni fog majd a kutatás, a technológia és az innováció európai uniós szintű támogatására irányuló megfelelő költségvetési kötelezettségvállalások többéves keretrendszeréről folytatott vitában. A cambridge-i egyike a világ legfejlettebb egyetemeinek, de vannak más, a legszegényebb régiókban lévő európai egyetemek, amelyek sajnos nem rendelkeznek ugyanezzel a fajta hozzáféréssel.
Harmadszor, az egyszerűsítés valóban egyike, az energiával és az innovációval és – ebben az esetben – a kutatással kapcsolatos prioritásainknak. Az Európai Tanács második részében az innováció kérdését is meg fogjuk vitatni. Természetesen egyike a kiemelt feladatainknak, és nagyon örülünk, hogy ezzel kapcsolatban magunkénak tudhatjuk az Európai Parlament támogatását. Reméljük, hogy a Számvevőszék és mások is támogatnak bennünket. Lényeges annak megértése, mennyire fontos a tudósoknak, hogy ne vesztegessenek sok időt a papírmunkával, és hogy több időt fordíthassanak arra, amihez a legjobban értenek, azaz a kutatásra.
Ilda Figueiredo (GUE/NGL). – (PT) Barroso úr, a pénzügyi konszolidáció nevében úgynevezett megszorító programok súlyosbítják az Európai Unióban fennálló eltéréseket, mozdítják elő a társadalomellenes politikákat és teszik kockára a munkavállalói jogokat, továbbá nyirbálják meg a közbefektetéseket, különösen az innováció és az energia területén.
Ez azt jelenti, hogy amennyiben továbbra is ugyanezeket az iránymutatásokat, szakpolitikákat és nyomásgyakorlást alkalmazzák Portugáliára és a többi gyengébb gazdaságú országra, az eltérések tovább súlyosbodnak, és az Európai Unió szolidaritásának hiánya miatt egyre súlyosabb helyzetbe kerülünk.
Ennélfogva a kérdés a következő: milyen intézkedéseket hajtanak majd végre a helyzet megváltoztatása érdekében; a Portugáliához hasonló, illetve az olyan más országokban folyó innováció támogatásának hatékony garantálása érdekében, ahol nem kellőképpen biztosított az ezekbe a területekbe való közbefektetés; és – figyelembe véve a felszámított magas árakat és a több helyen is megtapasztalt nehézségeket – annak szavatolása érdekében, hogy az emberek és az ipari vállalkozások hozzáférhessenek az energiához?
José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – (PT) Figueiredo asszony, ön ismeri a költségvetési konszolidációval kapcsolatos álláspontunkat. Különösen nélkülözhetetlen egy olyan ország, mint Portugália számára, amely bizonyos államadósság-problémák előtt áll, de az Európai Uniónak általában is magára kell vállalnia. Mindazonáltal a rövid idővel ezelőtt közzétett dokumentumban tett ajánlásainkban arra szólítottuk fel a tagállamokat, hogy – amennyiben lehetséges – ne csökkentsék az oktatásba vagy a kutatásba, és különösen ne az energiaágazatba való beruházást. Ráadásul vannak olyan tagállamok, amelyek nagy sikerrel teszik ezt: azaz olyan tagállamok, amelyek végrehajtják a költségvetési konszolidációval kapcsolatos feladatokat, de ugyanakkor növelik a kutatás és az oktatás finanszírozásának mértékét.
A nagyobb fiskális nehézségekkel küzdő országokkal kapcsolatban azonban szükség van a szolidaritás és a kohézió figyelembevételére. Ez az, amiért nem unom meg az európai szintű gazdasági, szociális és területi kohézió gondolatának hirdetését. A szolidaritás fontos. A szolidaritás nem lehet puszta szó. A szolidaritást – ha megengedi ezt a kifejezést – operatív szolidaritássá kell tennünk.
Judith A. Merkies (S&D). – (NL) Elnök úr, az innováció megváltoztatja gazdaságunkat és társadalmunkat, és munkahelyeket is teremt; ez az, ami az innovációt az Európai Unió egyik legfontosabb kezdeményezései közé emeli. Ezért azt szeretném kérni, hogy a Bizottság valamennyi főigazgatósága fogadjon el közösen egy sokkal holisztikusabb megközelítést. Például jelenleg olyan innovációs partnerségek is folyamatban vannak, amelyek főként egyetlen főigazgatóság hatáskörébe tartoznak. A megközelítésnek azonban sokkal holisztikusabbnak kell lennie. Azt is hiszem, hogy a forrásokat nagyobb mértékben kellene összevonni, és meg kellene akadályoznunk a széttagolódást. Ideális esetben egyetlen forrásunknak kellene lennie, amelynek strukturális forrásokat is magában kellene foglalnia. Azt kérem önöktől, hogy ezt valóban alaposan vizsgálják meg, és – a tagállamokkal együttműködésben – hozzanak létre egységes és erőteljes innovációs lendületet.
Még egy gondolat – az energiával kapcsolatban. Mindig különös érdeklődést mutatunk az átfogó képek iránt. Ha az innovációról van szó, akkor a képnek átfogónak kell lennie, ám a válasz néha a kis dolgokban rejlik. Úgy tűnik számomra, hogy nagyon kevés figyelem irányul a helyben termelt energiára, noha az kulcsfontosságú polgáraink energiaellátása szempontjából. Kérhetném-e valamennyi képviselőtársammal együtt, hogy állapítsanak meg kötelező célkitűzéseket?
José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Joggal foglalkoztatja az európai szintű szinergiák hiányának problémája. Pontosan ez az, amiért azt várom az Európai Tanácstól, hogy átfogó módon foglalkozzon ezzel a problémával.
Ami azt illeti, az európai innovációs partnerségek az európai, nemzeti és regionális szinten már meglévő programok közötti szinergiák létrehozására szolgáló eszközök. Azzal, hogy egyetlen keretbe helyezzük őket, véleményem szerint kiaknázhatjuk meglévő innovációs potenciáljaikat arra, hogy a társadalmi változásokat érintő, egész Európára kiterjedő megoldásokat hozzunk létre.
A célok egyike pontosan a kutatástól a piacig, a piacorientált innovációktól a piacorientált termékekig és szolgáltatásokig való eljutás lépésének felgyorsítása.
Ez megteremti a részvételhez szükséges vonzerőt. Ennek megfelelően – a Bizottságban és most a tagállamokkal együtt – az innováció átfogó jellegű megközelítésére törekszünk, túlmutatva a főigazgatóságok feladatain és a nemzeti eredeten is.
Nikolaos Salavrakos (EFD). – (EL) Elnök úr, a nemzetközi sajtóban, illetve a közelmúltban a görög, izraeli és ciprusi sajtóban több alkalommal is közzétett tudományos kutatási eredmények szerint Kréta-szigetétől délre nagy mennyiségű földgáz és kőolaj található az Égei-tengerben. Azaz energiahordozó-lelőhelyek találhatók az Európai Unió kontinentális területén, a kontinentális határokon belül.
Ha ez a helyzet, hogyan kívánja az Európai Bizottság ösztönözni és elősegíteni ezen, a minden más tervezett csővezetéknél egyszerűbben és könnyebben az Európai Unióba szállítható energiaforrások feltárását és kiaknázását?
Szeretném megragadni az alkalmat, elnök úr és bizottsági elnök úr, hogy kijelentsem, önök – figyelemmel arra, amit a sors az önök számára tartogat – nagyon szerencsések. Ön, elnök úr, egy olyan Parlamentet elnököl, amely a Lisszaboni Szerződés alkalmazását követően sokkal nagyobb jogkörre tett szert, ön pedig, bizottsági elnök úr, egy jelentős európai gazdasági válságot kezelhet. Elfogadom Barroso úr valamennyi ez irányú intézkedését, de szeretnék hozzátenni valamit: van egy amerikai módszer is, a pénzkínálat bővítésének módszere. Kérem, vizsgálják ki a …
(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)
José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Elnök úr, ön pont akkor vonta meg a szót a tiszteletreméltó képviselő úrtól, amikor éppen valami szépet mondott rólam, amit nagyon köszönök neki!
Ami felszólalásának első részét illeti, nincsenek eszközeink – és pillanatnyilag nem is tekintjük prioritásnak – az egyéb európai energiaforrások feltárására, illetve feltárásuk támogatására. Az infrastruktúra tekintetében fennálló prioritásunk a rendszer-összekapcsolások megteremtése, mivel annak fontos európai dimenziója van.
Javaslatokat teszünk majd az üggyel kapcsolatban az Európai Tanácsnak. Valamit azért már sikerült elérnünk, például a BEMIP-nek, azaz a balti energiapiacok összekapcsolási tervének a balti országok számára való létrehozását. Jelenleg a közép- és kelet-európai országokkal dolgozunk az észak–dél irányú rendszer-összekapcsolások lehetőség szerinti létrehozásán, és a dolgok jól haladnak. A déli gázfolyosó – amely az energia, ebben az esetben a gáz Európába juttatásának új lehetséges eszköze – kialakítására irányuló munkával kapcsolatban épp most voltam Azerbajdzsánban és Türkmenisztánban. Ez az, amellyel kapcsolatban úgy vélem, az Európai Unió bizonyos beruházásokat hajthat végre az energia-infrastruktúrák területén.
Arturs Krišjānis Kariņš (PPE). – (LV) Elnök úr, Barroso úr, a Bizottság – véleményem szerint – üdvözlendő kezdeményezést tett az energiainfrastruktúrának az egész Európai Unióban való, mind a villamosenergia-hálózatok, mind pedig a gázvezeték-hálózatok összekapcsolása tekintetében való továbbfejlesztésére vonatkozóan. A Bizottság jelentésének becslése szerint ennek a költsége körülbelül 200 milliárd euró lesz. E hálózatok továbbfejlesztését 2020-ig végzik el. A jelentés azt is tartalmazza, hogy az összeg mintegy fele, azaz 100 milliárd euró a magánszektorból érkezik majd. Kérdésem a következő: az energiahálózatok 2020-ig való továbbfejlesztésének elvégzéséhez szükséges fennmaradó 100 milliárd euró honnan származik majd? Uniós forrásból, a kifejezetten az e projekt céljaira kibocsátott kötvényekből vagy valamely más finanszírozási forrásból? Köszönöm.
José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Ahogyan ön is említette, helyesen, 200 milliárd eurós beruházás szükséges a gázinfrastruktúrához és a villamosenergia-hálózathoz 2020-ig. A becslések szerint e teljes beruházásból 100 milliárd eurót ad majd csak a piac maga a megadott időre, míg a másik 100 milliárd euró pedig állami intézkedést igényel majd a szükséges magántőke engedélyezésével és felhasználásával kapcsolatban.
Ez az, amiért most például az átengedést is javasoljuk. Számos olyan intézkedést javaslunk, amely ezt a magánberuházást még racionálisabbá és hasznosabbá teszi. Megvizsgáljuk közelebbről a tarifaszabályozási gyakorlatokat is, hogy megfelelő költségmegosztási elveket szabadíthassunk fel.
Az esetleges hiányzó rész pótlására a Bizottság a 2013 utáni új pénzügyi tervre vonatkozóan az európai érdekű projektek támogatására szolgáló új pénzügyi eszközre tesz javaslatot. A támogatások mellett innovatív piacalapú megoldások is javasolhatók, például tőkerészesedés, garancia és a magán- és közszféra közötti partnerségben megvalósuló kölcsön. Amint azt tudja, a kifejezetten az ilyen fajta projekteknek szánt projektkötvények vonatkozásában már beszéltem az európai alapokról.
Sonia Alfano (ALDE). – (IT) Elnök úr, Barroso úr, hölgyeim és uraim, a 2001/77/EK irányelv azzal a céllal állapítja meg a megújuló energiaforrások fogalmát, hogy meg lehessen határozni azokat az energiaforrásokat, amelyekhez állami támogatás nyújtható.
A megújuló energiaforrásokba nem tartozik bele a biológiailag nem lebomló hulladék égetése. Olaszország 1992 óta a polgárok energiaszámláinak növelésével biztosította az ösztönzőket és az égetőművek létesítését, amelyek tudományosan bizonyítottan károsak az emberi egészségre és a környezetre nézve, és amelyeket az Európai Unió integrált háztartási hulladékgazdálkodási lehetőségként sorolt be. Ezen ösztönzőkkel kapcsolatban két jogsértési eljárás indult, és – a hivatalos jogi beavatkozás ellenére – Olaszországban a hulladékégetést még mindig a megújuló energia forrásaként ösztönzik, amely esetében az Acerra-ügy csak az egyik példája ennek.
Megértem, hogy esetleg nehéz visszaemlékeznie a CIP 6-tal kapcsolatos helyzet részleteire, ezért nyújtottam be önnek írásbeli választ igénylő kérdést. Ugyanakkor szeretném arra kérni, erősítse meg, hogy nem nyújthatók ösztönzők a biológiailag nem lebomló anyagok megújuló energiaforrásként való elégetésére, és hogy erre vonatkozóan nincsenek érvényben mentességek.
Szeretném tudni azt is, hogy nem minősül-e ellentétesnek a hulladékokról szóló irányelvvel, ha az égetést a háztartási hulladék ártalmatlanítása lehetőségének tekintik, míg a 2001/77/EK irányelv a megújuló energia egyik formájaként ösztönzi. Szándékában áll-e a Bizottságnak felülvizsgálni a kérdést?
José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Ahogyan azt Alfano asszony helyesen megjegyezte, ez egy összetett kérdés. Nem ismerem valamennyi jogsértési eljárás részleteit. Hadd mondjam el, hogy csak az energia és az energia belső piaca esetében 77 jogsértési eljárást folytatunk a tagállamok ellen általában, és 55 eljárást a belső piaccal kapcsolatban. Így ha írásban nyújtja be nekem azt a kérdést, akkor én nagy örömmel fogok önnek írásban válaszolni.
Franz Obermayr (NI). – (DE) Elnök úr, innováció, éghajlatvédelem, megújuló energia – az EU 2020 stratégiát olvasgatva azt gondolhatja valaki, hogy az EU komolyan veszi környezetvédelmi és energiapolitikáját. Ha azonban a környezetvédelem felszíne alá pillant, akkor egy eltérő energiastratégia képe jelenik meg nagyon gyorsan: az atomenergia mint úgynevezett kevésbé szennyező energiaforrás. Az általam feltett kérdésre adott válaszában Oettinger biztos úr eléggé nyilvánvalóvá tette ezzel kapcsolatos álláspontját, amikor azt mondta, hogy az atomenergia jelenleg jelentős mértékben járul hozzá az EU alacsony szén-dioxid-kibocsátású villamosenergia-termeléséhez, és ez a közeljövőben is így lesz. Az Európai Bizottság nem tervezi az atomerőművek maximális élettartamáról szóló irányelv előterjesztését. És mindezt 25 évvel Csernobil után – amelynek szomorú évfordulójára április 26-án emlékezünk.
Barroso elnök úr, a kérdésem a következő: hiszi-e, hogy az atomenergiát valóban tiszta, az éghajlatot kevésbé károsító energiaforrásként adhatjuk el – és nyugodt lelkiismerettel – az európai polgároknak?
José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Ismeri a Bizottság atomenergiával kapcsolatos álláspontját. Teljes mértékben tiszteletben tartva a szubszidiaritás elvét ez ügyben, egyes tagállamok elfogadják, mások nem. Senkit nem kényszerítenek az atomenergia alkalmazására, de az igaz, hogy az éghajlatváltozás vonatkozásában az atomenergia kevésbé szennyező a többi energiaforrásnál.
Mindemellett a Bizottságnak vannak bizonyos kötelezettségei az Euratom-Szerződés szerint. Az Európai Unió kezdetén létezett az Európai Atomenergia-közösség, és a Bizottságnak nem csak joga, de kötelessége is volt, hogy a nukleáris biztonság vagy az atomenergiával kapcsolatos kutatások területén támogatást nyújtson az ezt igénylő tagállamoknak. Ez pontosan az, amit tenni kívánunk.
Jacek Saryusz-Wolski (PPE). – Elnök úr, optimista kicsengésű üzenetet hoz Azerbajdzsánból és Türkmenisztánból. Egyedül a számok hiányoznak belőle. Értem, hogy ebben a szakaszban még nem láthatók a több millió köbméter gázban megadott, Azerbajdzsánnal és Türkmenisztánnal kapcsolatos adatok, de van-e a Bizottságnak valamilyen saját – természetesen nem kötelező érvényű – becslése vagy elvárása, amely megmutatná, képes lesz-e a teljes déli folyosó, de különösen a Nabucco megtöltésére, amely a várakozások szerint 31 millió köbmétert szállít majd?
José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Az azerbajdzsáni és türkmenisztáni látogatásról mindkét ország arra vonatkozóan tett egyértelmű kötelezettségvállalását hoztam magammal, hogy a déli folyosóval kapcsolatban teljes mértékben támogatni fogják az Európai Uniót. Közös nyilatkozatot írtam alá Azerbajdzsán elnökével, Alijev úrral, a türkmén elnök, Berdimuhamedov úr pedig a nyilvánosság előtt közölte, hogy készen áll elegendő gázt szállítani Európa számára – még annál is többet, mint amennyire jelenleg szükségünk van.
Mindemellett vannak még problémák, amelyekkel foglalkozni kell. E problémák közül néhány az érintett társaságok által meghozandó kereskedelmi döntésekkel kapcsolatos. Vannak problémák a különböző csővezetékek építésének és kialakításának módjával kapcsolatban is. Mindazonáltal elegendő gáz tud érkezni az Európai Unióba, ha az Európai Unió tagállamai készen állnak az említett és más országokkal való együttműködésre annak érdekében, hogy a projekt – akár a Nabucco, akár a déli folyosó más projektjei – működjön.
Silvia-Adriana Ţicău (S&D). – (RO) Figyelembe véve, hogy egyre növekvő számú európai család költi havi jövedelmének 10%-ot meghaladó részét az energiaszámlák kifizetésére – különösen a gazdasági válsággal és a növekvő arányú munkanélküliséggel összefüggésben –, azt szeretném kérdezni öntől, hogy milyen konkrét intézkedéseket szándékozik az Európai Bizottság tenni az energiaszegénység csökkentése érdekében?
Szeretném azt is megkérdezni öntől, hogy szándékukban áll-e az Európai Regionális Fejlesztési Alap azon részének jelentős mértékű növelése, amelyet a tagállamok – a jövő pénzügyi kilátásaitól függően – a lakások energiahatékonyságának növelésére használhatnak fel.
José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – A belső energiapiaci szabályozás szigorú fogyasztóvédelmi követelményeket ír elő a minimális szintű szolgáltatás nyújtására, a számlázás átláthatóságára, a hatékony panaszkezelésre stb. vonatkozóan, és választási lehetőségeket biztosít a fogyasztók számára. Számos más olyan területet említhetnék, ahol közvetlenül a fogyasztók problémáival foglalkozó intézkedéseket javaslunk.
Ami a kisebb energiaszámlákat illeti, úgy véljük, hogy – legalábbis középtávon – egy valóban integrált energiapiacon a valódi verseny többet érhet el a jelenlegi helyzetnél, amelyben sok működési zavar, valamint a domináns piaci helyzet példái vannak jelen.
Ami az energiabiztonsági projektek finanszírozását illeti, ahogyan azt már korábban is elmondtam, természetesen szándékunkban áll a következő pénzügyi tervekben való felvetése. Azaz egy részének a piaci megoldásokból kell származnia, egy másik részének pedig közbefektetésből. Az Európai Bizottság olyan javaslatokat készít elő, amelyek a következő pénzügyi tervek vonatkozásában ebbe az irányba indulnak el.
Elnök. – Képviselőtársaim, köszönöm az innovációról és energiáról folytatott vitát. Mint azt tudjuk, nagyon fontos témakörről van szó. Bizottsági elnök úr, önnek köszönjük szépen! Ma már második alkalommal volt jelen egy kemény európai parlamenti vitán.
ELNÖKÖL: Edward McMILLAN-SCOTT alelnök
13. A határokon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok (vita)
Elnök. – A következő napirendi pont a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság második olvasatra vonatkozó ajánlása a Tanács első olvasatbeli álláspontjáról a határokon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadása tekintetében (11038/2/2010 – C7-0266/2010 – 2008/0142(COD))
Françoise Grossetête, előadó. – (FR) Elnök úr, négy percig fogok beszélni, és a fennmaradó két percet a vita végére tartalékolom.
Elnök úr, Győri asszony, biztos úr! Végre látjuk a fényt az alagút végén ezzel a betegek számára oly fontos kérdéssel kapcsolatban.
Nem volt tovább tartható az a zavaros, bizonytalan helyzet, amelyben az alkalmazandó jog az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata volt. Az irányelv most világos szabályokat határoz meg a betegek európai mobilitására vonatkozóan. Milyen kezelésben részesülhetünk külföldön? Hogyan és milyen kritériumok alapján történhet az ellátás költségeinek visszatérítése? Hogyan oszlik meg a felelősség a biztosítás helye szerinti tagállam és az ellátás helye szerinti tagállam között? Mindezen kérdésekre választ kapunk az irányelvtervezetben.
De először is engedjék meg, hogy köszönetet mondjak a belga elnökségnek a tárgyalások során végzett kiváló munkájukért. Meggyőző erejük döntő fontosságú volt, mivel hangsúlyoznom kell, hogy sok tagállam nem akarta ezt az irányelvet. Ezt felelőtlenségnek tartom.
Köszönetet szeretnék mondani barátomnak, korábbi képviselőtársunknak, Bowis úrnak, aki most a karzaton foglal helyet. Az első olvasat előadójaként ő is részt vett ennek az irányelvnek a kidolgozásában, és sokat tett a betegjogokért. Természetesen Dalli biztos úrnak is köszönettel tartozom, csakúgy mint az árnyékelőadóknak, akik mind tevékenyen hozzájárultak a tárgyalások lefolytatásához, és akik nélkül nem juthattunk volna el ide.
És hogy mi a tét a betegek számára? Az egészségügyi ellátás fejlődése azt jelenti, hogy már nem lehet minden betegséget helyi szinten kezelni, és előfordulhat, hogy az ellátást egy másik országban kell biztosítani. Ez lehet a helyzet a határ menti régiókban élő betegek számára, mivel esetükben a külföldi egészségügyi ellátás sokszor kisebb távolságra van, mint a saját országuk létesítményei. Az is előfordulhat, hogy egy másik tagállamban több erőforrás és szakértelem áll rendelkezésre, például különleges kezelések esetében.
Végül, sok európai számára egyszerűen csak praktikusabb lehet, ha a biztosítás helye szerinti tagállamtól eltérő országb