Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2009/2214(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0377/2010

Előterjesztett szövegek :

A7-0377/2010

Viták :

PV 20/01/2011 - 4
CRE 20/01/2011 - 4

Szavazatok :

PV 20/01/2011 - 7.5
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2011)0024

Viták
2011. január 20., Csütörtök - Strasbourg HL kiadás

4. Az Északi-sarkvidékre vonatkozó fenntartható uniós politika (vita)
A felszólalásokról készült videofelvételek
PV
MPphoto
 

  Elnök. – A következő napirendi pont a Gahler úr által a Külügyi Bizottság nevében kidolgozott jelentés az Északi-sarkvidékre vonatkozó fenntartható uniós politikáról (2009/2214(INI)) (A7-0377/2010).

 
  
MPphoto
 

  Michael Gahler, előadó.(DE) Tisztelt elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, valamint a vitán megfigyelőként részt vevő északi-sarkvidéki szomszédaink! Előadóként különösen nagy örömömre szolgál, hogy ma Önök elé tárhatom annak a munkának az eredményét, amelyet több mint egy éven keresztül végeztünk a segédelőadókkal, az EU Sarkvidéki Fórumban dolgozó többi kollégával, valamint számos szakértővel és képviselővel együtt, akik közül néhányan az Északi-sarkvidékről származnak.

Széles körű konszenzusra jutottunk, és úgy véljük, hogy az Északi-sarkvidékre vonatkozóan fenntartható politikát alakítottunk ki. A jelentés az Északi-sarkvidék új jelentőségét elemzi és leírja, hogy az Európai Parlament szempontjából hogyan kellene kialakítani az északi szomszédainkra vonatkozó uniós politikát. A vezérelvünk az, hogy együttműködést ajánlunk az északi-sarkvidéki szomszédaink államai és intézményei számára.

Tudomásunk van arról, hogy már létezik két- és többoldalú együttműködés az északi-sarkvidéki államokkal. Az Északi-sarkvidékre vonatkozó kérdésektől eltekintve Norvégia és Izland már részt vesz az Európai Gazdasági Közösségben és a schengeni együttműködésben. Az EU már eseti megfigyelő az Sarkvidéki Tanácsban, de világossá kívánom tenni, hogy véleményem szerint kívánatos lenne, hogy az EU állandó megfigyelői státuszt kapjon. Ez különösen fontos, mert a régióra vonatkozó politikai területek többsége már legalább részben közösségi hatáskörbe került. Azért fogalmaztam meg ily módon ezt az együttműködési ajánlatot, mert mi, az EU saját jogunkon nem hozhatunk intézkedéseket, illetve nem kezdeményezhetünk semmilyen tevékenységet. Nagymértékben függünk a közvetlenül szomszédos területek együttműködési hajlandóságától.

A jelentésben továbbá a humán vonatkozásokra helyeztem a hangsúlyt. A közös politika egyes területeinek gyakorlása során az érdekelteknek soha nem szabad szem elől téveszteniük azt a tényt, hogy az Északi-sarkvidéken élők problémáit megfelelően figyelembe kell venni. Az országok őslakos népeire gondolok, akiknek életmódja és megélhetése a fenntarthatóság elvét követi, valamint a térségben élő többi népre gondolok.

Elfogadjuk, hogy az Északi-sarkvidék lakosai fejleszteni akarják élőhelyüket, más szóval nem akarnak a jelenlegi állapot megőrzésére vonatkozó rendeletet, aminek révén egyfajta nemzeti parkká változna a terület. Ezért dolgozunk együtt a partnerekkel azon, hogy az ökoszisztémába és a természetes élőhelyekbe való beavatkozás a lehetőségek szerint mindig a természetvédelem alapelveit kövesse. Az EU vonzó együttműködési partner az északi-sarkvidéki országok számára, mert úttörő szerepet töltünk be olyan idevágó politikai területeken, mint a környezetvédelem és az éghajlatváltozás elleni küzdelem. Annak kérdése tehát, hogy a világ legnagyobb belső piaca ambiciózus környezetvédelmi politikát folytat-e vagy sem, egyáltalán nem mindegy e régió számára.

Az EU azért is vonzó együttműködési partner, mert mi nyilvánvalóan vevők vagyunk az Északi-sarkvidék által biztosított árukra – nem csak a kőolajra és a földgázra, hanem például a ritka ércekre is. Követnünk kellene a jó példákat, például a Norvégia és Oroszország között, a Barents-tengeri Shtokman-mezőre vonatkozó együttműködés példáját. A legszigorúbb norvég környezetvédelmi normákat alkalmazzák itt, mivel a partnerek együttműködnek a térség ásványforrásainak kinyerésében. Remélem, hogy az Oroszország és a BP között, a Jeges-tengeren történő kitermelésről az utóbbi hetekben létrejött együttműködési megállapodásra is ugyanez fog vonatkozni. A jövőben megfigyelő műholdjaink értékes támogatást fognak nyújtani mind a környezetvédelmi ágazatban, mind az olyan új hajózási útvonalak megnyitásában, mint az Észak-keleti Átjáró. Az ezen a területen való együttműködés lehetővé teszi, hogy lerövidítsük például a Délkelet-Ázsiába irányuló hajózási útvonalakat. Az EU számára ez különösen pénzügyi szempontból jelent fontos tényezőt, hiszen a világ kereskedelmi flottájának közel 40%-át mondhatja magáénak.

A kutatási keretprogramunk értékes támogatást nyújt a különböző sarkkutató intézetek közötti további tudományos együttműködés számára, azok sarkvidéki kutatóállomásain. Az északi-sarkvidéki szomszédaink tudják, hogy az EU kompetens együttműködési partner. Van azonban fejlődési lehetőség, amikor a politikáink megfogalmazásáról, egyeztetéséről és végrehajtásáról van szó. A javítást úgy lehetne megvalósítani, hogy a Tengerügyi és Halászati Főigazgatóság keretében összehívnánk a Bizottságon belüli felelős területeket, és az Európai Külügyi Szolgálaton belül megfelelő testületet hoznánk létre. Ezenkívül egy, a vonatkozó információkat összegyűjtő és értékelő, sarkvidéki információs központ is továbbfejlesztené adatbázisunkat. A sarkkörüli társfinanszírozási és programozási mechanizmus kidolgozása – amely bevonná valamennyi északi-sarkvidéki partnert – egy jobb, hatékonyabb kutatási-fejlesztési együttműködés szintén fontos eszközéül szolgálna.

Bízom abban, hogy ez a politikai dokumentum-tervezet megfelelőbb iránymutatásokat fog adni egy, az Északi-sarkvidékre vonatkozó, átfogó és sikeres uniós politikához, ami az északi szomszédaink javát is fogja szolgálni.

 
  
MPphoto
 

  Štefan Füle, a Bizottság tagja. – Tisztelt elnök úr! A múlt év elején Ashton alelnök és főképviselő kezdeményezte, hogy indítsunk vitát az Északi-sarkvidékről. A plenáris ülésen folytatott vita során megismerhettük a nézeteit, és kifejezésre juttathattuk, hogy az Európai Unió külkapcsolatainak részeként milyen fontosnak tartjuk az északi-sarkvidéki együttműködést.

Számos szinten állunk kapcsolatban az Északi-sarkvidékkel. Először is mind az Unió, mind a tagállamok aktív kutatási politikákat folytatnak a térségben. Másodsorban határozott környezetvédelmi és tengerügyi politikát folytatunk. Harmadsorban az éghajlatváltozás elleni küzdelem során tett diplomáciai erőfeszítéseink az északi-sarkvidéki változások alapvető okával foglalkoznak. Végül negyedsorban továbbra is fellépünk a világ valamennyi őslakos népének érdekében, köztük az Északi-sarkvidéken élők érdekében is.

Habár elismerjük, hogy javítani lehetne valamennyi északi-sarkvidéki őslakos néppel folytatott párbeszéden, 2010-ben megkezdődött egy gyümölcsöző és szélesebb körű együttműködés, amelyet biztosan továbbviszünk az elkövetkezendő évek során.

Amikor az Északi-sarkvidékhez való hozzáférésről és az ottani erőforrások kiaknázásáról van szó, meg kell felelnünk jó hírünknek, miszerint felelős módon fogyasztjuk a nyersanyagokat és energiaforrásokat, és betartjuk a legszigorúbb biztonsági és környezetvédelmi normákat. Ezzel párhuzamosan határozottan arra törekszünk, hogy érdekeinket – beleértve vállalataink érdekeit is – tisztességesen kezeljék.

Örömmel látjuk, hogy ezekkel a témákkal foglalkozik az Északi-sarkvidékről szóló parlamenti jelentés, amely értékes javaslatokat tartalmaz a jövőbeli lépésekre vonatkozóan. Ez a jelentés fontos szerepet játszik az Európai Unió Északi-sarkvidékre vonatkozó politikájának fokozatos kialakításában, és köszönetet szeretnék mondani Michael Gahlernek azért, hogy előterjesztette ezt a kezdeményezést.

A kezdeményezés különösen dicséretes, mivel az előadó és több más EP-képviselő érdekes párbeszédet segített elő az északi-sarkvidéki harmadik felekkel és a civil társadalommal, amely párbeszédben aktívan részt vettünk. A zárójelentésben megjelennek a különböző nézőpontok: ez mutatja az Európai Unió az iránti elkötelezettségét, hogy valamennyi sarkvidéki érdekelt felet meghallgat, és valamennyiükkel együttműködik.

Most új fejezetet nyitunk az Északi-sarkvidékre vonatkozó uniós politika kidolgozásában. A Bizottság 2008. évi közleményét és a Tanács 2009. évi következtetéseit követően a Parlament jelentése lesz az alapstruktúra harmadik pillére. Ez a három szöveg következetes, és felelős és pozitív üzenetet küld a sarkvidéki partnerországoknak és a térség lakosságának. Biztonságosabb, fenntartható Északi-sarkvidék elősegítésén dolgozunk. Tiszteletben tartjuk a nemzetközi megállapodásokat és egyezményeket, és együtt kívánunk működni azok kidolgozásában és továbbfejlesztésében.

Külön elismerésemet szeretném kifejezni a tengeri elhatárolásról szóló norvég-orosz megállapodás iránt, amelyet a múlt évben írtak alá, mint a hosszú távú békés együttműködés egész Északi-sarkvidékre vonatkozó kiindulópontját.

Az Európai Unió erős és hatékony Sarkvidéki Tanácsot szeretne, amelyben megállapodnak a térség jövőjét érintő legfontosabb döntésekről, és végrehajtják azokat. Állandó megfigyelőként szeretnénk csatlakozni a Sarkvidéki Tanácshoz, hogy megoszthassuk a nemzetközi regionális együttműködés terén szerzett komoly tapasztalatunkat, és különösen hálásak vagyunk azért, hogy a Parlament támogatja ezt az igyekezetünket.

Az Északi-sarkvidékről szóló jelentés erőteljes ösztönzést fog adni az Európai Külügyi Szolgálatnak és a Bizottságnak az Északi-sarkvidékre vonatkozó külügyi tevékenységeink során. Úgy vélem, hogy annak üzenetei és szemlélete időszerűek és megfelelők.

A Parlament Északi-sarkvidékről szóló jelentése egyben tájékoztatást is fog nyújtani az Északi-sarkvidékre vonatkozó uniós politikáról szóló helyzetjelentésünknek, amelyet a Tanács kérésére fogunk benyújtani az idei év során. A jelentésünket mindkét intézménynek – a Tanácsnak és a Parlamentnek – címezzük, és reméljük, hogy közös megelégedésükre fog szolgálni.

 
  
MPphoto
 

  Inese Vaidere, a PPE képviselőcsoport nevében.(LV) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Először is köszönetet szeretnék mondani Gahler úrnak a gondosan elkészített jelentéséért. Igazán örülök annak, hogy az Európai Unió Északi-sarkvidékre vonatkozó politikája az egyik olyan terület, amely felé viszonylag időben fordult az Európai Unió. Igen gazdag erőforrások – a világ feltáratlan kőolaj- és földgázkészletének körülbelül egynegyede, biogenetikai és halászati erőforrások és ásványok – találhatók az Északi-sarkvidéken. Ezenkívül új tengeri közlekedési lehetőségeket is kínál. A jégtakaró olvadása révén mintegy 40%-kal rövidebb hajózási útvonal jött létre az ázsiai országok felé. Az Északi-sarkvidék megkapó lehetőségeket kínál. Ezért kell felelősen gazdálkodni vele. Mind az erőforrások felelőtlen kiaknázása, mind a meggondolatlan közlekedési hullámok súlyos ökológiai következményekkel járhatnak. Ugyanakkor el kell ismerni, hogy az Északi-sarkvidék javainak kiaknázása nem csak az energiaproblémák, hanem a nyersanyaggal és élelmezéssel kapcsolatos problémák megoldása terén is új lehetőségekkel kecsegtet. A világ nagyhatalmai éles versenyt folytatnak azért, hogy kié legyen az erőforrások kezelésének és kiaknázásának oroszlánrésze. Habár körülbelül 3,7 millió ember él az Északi-sarkvidéken – akik több tucat őslakos népet képviselnek –, bizonyos mértékig úgy tekinthető, hogy az egész világ közös részét képezi. Az ENSZ egyelőre nem határozott meg egyik sarkvidéki nép számára sem előjogokat, és remélhetőleg a jövőben sem tesz másként. Pontosan ezért szükséges, hogy felelős politikát folytassunk. Az Európai Uniónak külön egyeztetett stratégiát kell kialakítania az Északi-sarkvidékkel kapcsolatos, valamennyi területre vonatkozóan, és meg kell állapodnia a politika finanszírozásáról és a finanszírozási forrásokról. Figyelembe kell venni az éghajlatváltozás, a helyi lakosság jóléte és fejlődése, valamint az energiabiztonság kérdéseit is. A politika végrehajtása érdekében fontos lenne, hogy állandó megfigyelői státuszt kapjunk a Sarkvidéki Tanácsban. Habár az Európai Unió közvetlenül nem határos az Északi-sarkvidékkel, vezető szerepet tölthet be a térség kiaknázásában mind az erőforrások, mind az új hajózási útvonalak, valamint a környezetre jelentett biztonságosság garantálása tekintetében. Köszönöm.

 
  
MPphoto
 

  Liisa Jaakonsaari, az S&D képviselőcsoport nevében.(FI) Elnök úr, mindenekelőtt őszinte köszönetet szeretnék mondani Gahler úrnak konstruktív együttműködéséért. A legnagyobb elismerést minden bizonnyal Füle biztos úrtól kapta, aki kijelentette, hogy ez a jelentés lesz az Északi-sarkvidékre vonatkozó uniós politika harmadik pillére.

Nem csoda, hogy az Északi-sarkvidékre vonatkozó politika a nemzetközi politika központi elemévé válik, mivel – amint azt az előttem felszólaló képviselőtársam említette – az Északi-sarkvidék rejti az eddig feltáratlan természeti erőforrások egyharmadát: ásványokat, földgázt és kőolajat. Az éghajlatváltozás és az ezekért a természeti erőforrásokért folyó verseny összefügg egymással, de nyilvánvaló, hogy a világgazdaság az, ami valóban meghatározza a tendenciát. Az Északi-sarkvidéken folyó fejlesztések szerencsére tartósak, és az együttműködési hajlandóságon alapszanak.

Az Északi-sarkvidékre vonatkozó politika a jövőben azt fogja vizsgálni, hogy képesek vagyunk-e együtt fokozni a stabilitást vagy inkább új konfliktusokat okozunk. Fontos, hogy a természeti erőforrásokat felelősen és körültekintően aknázzuk ki, hogy elkerüljük az „aranyláz” jelenséget és az olyan katasztrófákat, mint amilyen a Mexikói-öbölben történt.

Fontos, hogy kiegyensúlyozott jelentésünk és olyan üzenetünk van, hogy a Sarkvidéki Tanácsot meg kell erősíteni, és hogy az Európai Unió megfigyelői minőségében nagyobb szerepet fog játszani. Nem furakodhatunk be egyszerűen, hanem diplomatikusan kell eljárnunk, tárgyalást kell folytatnunk, szilárd politikai együttműködést kell vállalnunk, és mindenekfelett az arcvonalban kell lennünk a környezeti hatás felmérésekor. Kiválónak tartom, hogy a jelentés megemlíti a Sarkvidéki Uniós Tájékoztatási Központ fontosságát, valamint kijelenti, hogy a finnországi Rovaniemiben működő Lappföldi Egyetem megfelelő hely lenne ennek számára.

 
  
MPphoto
 

  Anneli Jäätteenmäki, az ALDE képviselőcsoport nevében.(FI) Tisztelt elnök úr! Őszinte köszönetet szeretnék mondani az előadó Gahler úrnak, valamint valamennyi segédelőadónak. Úgy véljük, hogy kiválóan tudtunk együtt dolgozni, és fontos, hogy a saját kezdeményezésű jelentést elfogadták, és hogy annak alapján javaslat született.

A jelentés határozottan a lendületes jövőbeli beruházás mellett érvel, ami lehetővé teszi az Északi-sarkvidék népeinek megélhetését, továbbá a foglalkoztatás, a közlekedés és a környezetvédelem feltételeibe való beruházás mellett érvel. Úgy vélem továbbá, hogy különösen fontos az őslakos népek helyzetének elismerésére vonatkozó nézőpont, különös tekintettel a számikra. A számik Európa egyetlen őslakos népe, és az EU, azaz a Bizottság, a Parlament és a Tanács egyaránt együtt kell, hogy működjön velük.

A jelentés továbbá elismeri a Sarkvidéki Tanács státuszát, amire vonatkozóan Füle biztos úr el is mondta, hogy az EU hajlandó azt megerősíteni. Eléggé csalódott voltam azonban Füle biztos úr értékelése miatt, miszerint az északi-sarkvidéki együttműködés fokozatosan halad előre. Az EU természetesen lendületesen kell, hogy fellépjen, és az északi-sarkvidéki együttműködés felgyorsítása érdekében beruházás és akarat szükséges. Nem engedhetjük meg a fokozatos fejlődést, mert az szinte olyan, mintha csak a fél kezünket használnánk: prioritásként kell kezelnünk.

Végül el szeretném mondani, hogy az is örömömre szolgál, hogy beruházunk az Északi-sarkvidék kutatásába, és hogy a jelentés megemlíti a Lappföldi Egyetemet, mint lehetséges kutatóközpontot. A Lappföldi Egyetem dicséretet érdemel, hiszen ez az egyetlen egyetem, az egyetlen intézmény, amely valóban dolgozott azon, hogy létrejöjjön egy ilyen központ, és sok időt és munkát szentelt ennek.

 
  
MPphoto
 

  Indrek Tarand, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, először is hálámat és legőszintébb köszönetemet, valamint tiszteletemet szeretném kifejezni az előadónak és az árnyékelőadóknak a kiváló együttműködésért és egyetértésért. Meg szeretném köszönni a Zöldek képviselőcsoportjához tartozó kollégáim együttműködését és hozzájárulását.

Végre elmondhatjuk, hogy olyan valamirevaló dokumentummal rukkoltunk elő, amely lehetővé teszi számunkra, hogy Európai Unióként tisztességesen és ésszerűen járjunk el, figyelembe véve valamennyi érdekelt fél érdekeit. Habár a Zöldek indokoltan azt hiszik, hogy radikálisabban kellene fellépnünk, mégis örülök annak, hogy ez a jelentés figyelembe veszi aggályainkat és aggodalmainkat, mint például azokat a javaslatokat, amelyeket az előadónak tettünk arra tényre vonatkozóan, hogy a tudományos adatok egyértelműen megmutatják, hogy az északi-sarkvidéki ökoszisztéma jelenleg határozott, éghajlattal kapcsolatos változásokon megy keresztül, és hogy ez a helyzet óvatos és tudományosan erőteljes megközelítést kíván meg az Északi-sarkvidék jövőbeli fejlesztései során.

Ezért hívtunk fel további tudományos tanulmányokra egy megkötendő, többoldalú megállapodás keretében, hogy mielőtt bármilyen további, jelentős fejlesztés történne, tájékoztassuk a nemzetközi közvéleményt és döntéshozókat az északi-sarkvidéki ökoszisztémára vonatkozóan. Köszönjük a többi képviselőcsoportnak, hogy elfogadták azt. Ez példa arra, hogy hogyan öntsük a dolgokat a különböző választókerületek széles köre számára megfelelő formába. Az ülésteremben ül néhány szkeptikus, aki kijelentette, hogy az Északi-sarkvidék nem érdemel figyelmet, de ennek pontosan az ellenkezője igaz, különösen azért, mert Izland lesz valószínűleg az EU 28. tagállama.

Az Északi-sarkvidéken friss szelek fújnak. Ezt nem azért mondom, mert az általában hideg levegőjű Északi-sarkvidékre felmelegítő hatást gyakorol az éghajlatváltozás. Az Északi-sarkvidéken azért is fújnak friss szelek, mert jövedelmező lehetőségek bukkannak fel a látóhatáron, habár igen összetett és nehéz problémákat hoznak magukkal. Ezért gondolom úgy, hogy nagyszerűek azok a politikusok, akik felelősen és politikailag kifinomult módon foglalkoznak az ilyen problémákkal, és azok is nagyszerű emberek, akik ma a Gahler úr jelentése mellett fognak szavazni.

 
  
MPphoto
 

  Konrad Szymański, az ECR képviselőcsoport nevében.(PL) Tisztelt elnök úr! Az Északi-sarkvidék egyértelmű változásokat mutat. E változások legnyilvánvalóbb eredményei közé tartozik az új közlekedési és kereskedelmi útvonalak kialakításának lehetősége, valamint a természeti erőforrások kiaknázásának és a kőolaj és földgáz kinyerésének lehetősége, ami már egyértelmű szándék. A világ össze-vissza reagál ezekre a változásokra. Egyrészről itt van az Barents-tengerre vonatkozó, tengeri elhatárolásról szóló, igen konstruktív norvég-orosz megállapodás, másrészről az oroszok a kész tények elé állítás politikáját követik. Véleményem szerint jelentős szerepet kellene játszania az Európai Uniónak és a nemzetközi közösségnek. A jelentésben ezt bátorítjuk, és ezt határozottan kifejezésre is juttattuk. A másik dolog, amire felhívtuk a figyelmet, hogy garanciát kell szereznünk arra, hogy egyenlő, megkülönböztetéstől mentes hozzáférést kapjunk a közlekedési útvonalakhoz. Sem szabályozási, sem pénzügyi megfontolások nem akadályozhatják az útvonalhoz való egyenlő hozzáférést. Ezt mind világosan kifejezésre juttattuk a jelentésben. Tehát örömünkre fog szolgálni, ha a szavazás során jóváhagyják a jelentést.

 
  
MPphoto
 

  Sabine Lösing, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében.(DE) Elnök úr, nagyon köszönöm Gahler úrnak ezt a jelentést. Ebből a jelentésből is kitűnik, hogy óriási az Északi-sarkvidék természeti erőforrásai iránti érdeklődés. Az éghajlatváltozás eredményeképpen egyre könnyebb kinyerni a kőolajat és a földgázt, valamint más erőforrásokat. A hajózási útvonalak jobb kihasználásának kérdését már megvitattuk.

Ebből logikusan következik, hogy a térségben növekedni fog a környezetszennyezés. Az ipari fejlődés – különösen a kőolaj és földgáz kitermelése, a kereskedelmi halászat terjeszkedése és a növekvő hajóforgalom – szükségszerűen odáig fog vezetni, hogy megzavarjuk vagy akár tönkre is tesszük ezt a rendkívül érzékeny ökoszisztémát, ami pusztító következményekkel fog járni.

Ez a jelentés sajnos általánosságokkal foglalkozik, és nem tartalmaz semmilyen, e veszélyek leküzdésére szolgáló eredményes stratégiát. Nem került említésre az a tény, hogy nem az EU az egyetlen, aki felismeri az Északi-sarkvidék megnövekedett geostratégiai jelentőségét. Az Oroszországgal szomszédos államok, a NATO-tag USA, Kanada, Dánia és Norvégia már megkezdték az Északi-sarkvidék militarizálását, és meg akarják védeni ottani érdekeiket.

Az éghajlatváltozás vezetett odáig, hogy ilyen helyzet alakult ki az Északi-sarkvidéken. Meg kell előznünk e változás katasztrófával fenyegető előrehaladását, és ez csak a megújuló energiaforrásokra való gyors átállás révén valósítható meg. Ez a stratégia azonban homlokegyenest ellenkező szemléletű.

Mi, az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportja követeljük, hogy az Északi-sarkvidék ne váljon a geopolitika következő különösen problémás területévé. Számos környezetvédő szervezettel együtt mi is az Északi-sarkvidéket érintő, új kőolaj-kiaknázási projektek moratóriumára hívunk fel. A Déli-sarkra vonatkozó egyezményhez hasonló megállapodást kell kötni, amely megtiltja a térség ásványkincseinek kiaknázását. Végül, de nem utolsósorban a térség azonnali demilitarizálására, és ebből következően az Északi-sarkvidék demilitarizált övezetté való nyilvánítására hívunk fel.

Mivel sem én, sem a képviselőcsoportom nem tudja támogatni az itt előterjesztett, saját kezdeményezésű jelentést, a GUE/NGL alternatív jelentést nyújtott be.

(A felszólaló hozzájárul ahhoz, hogy a 149. cikk (8) bekezdésében meghatározott kék kártya eljárás értelmében kérdést intézzenek hozzá.)

 
  
MPphoto
 

  Liisa Jaakonsaari (S&D).(FI) Tisztelt elnök úr! Meg szeretném kérdezni, hogy az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportjának képviselője hogyan gondolja lehetségesnek, hogy valamilyen moratóriumot valósítsunk meg, amikor a térség egyik szereplője vagy országa sem akarja azt. Hogyan fogadnák az őslakos népek, ha az Európai Unió felülről megmondaná nekik, mit tegyenek? A Parlament már elkövetett egy bűnt: betiltotta a fókatermékek értékesítését, amivel jócskán magára haragította őket. Miért bosszantsuk fel még jobban őket? Most diplomáciára és együttműködésre van szükség.

 
  
MPphoto
 

  Sabine Lösing (GUE/NGL).(DE) Tisztelt elnök úr! Nem támogatom ezt, és természetesen nem lehetséges ezt felülről rájuk kényszeríteni. A kérdés azonban továbbra fennáll: kivel konzultáltak? Mely államokat érint a dolog? Mely őslakos népek érintettek? Konzultáltak-e olyan emberekkel, akik előnyére válik a helyzet, vagy azokkal, akik esetleg elveszítik megélhetésüket? Úgy vélem, hogy további párbeszéd szükséges. Az eddigi megbeszélések messze nem elegendőek. A lehető legszélesebb körben kell folytatni a párbeszédet, a társadalom szélesebb rétegeivel konzultálva, lehetőség szerint különösen az őslakos népeket bevonva.

 
  
MPphoto
 

  Bastiaan Belder, az EFD képviselőcsoport nevében.(NL) Tisztelt elnök úr! Mindenekelőtt szeretném kifejezésre juttatni, milyen nagyra értékelem Gahler előadó kiváló munkáját.

Az Északi-sarkvidék stratégiai fontosságú, különösen most, hogy úgy tűnik, az Északi-sarkvidék felmelegedése lehetőséget ad a közlekedésre és az ottani erőforrások kiaknázására. Olyan térségről van szó, ahol nagyon sérülékeny a környezet, különösen az Európából, Észak-Amerikából, Oroszországból és Kínából érkező szennyezés miatt. A helyzetet tovább bonyolítja az a tény, hogy az egyes nemzetek Északi-sarkvidékkel kapcsolatos követelései nem mindig világosak. Habár az Európai Uniónak Izland csatlakozása előtt nincsen hozzáférése a sarkvidéki partvonalhoz, az EU-nak vannak tagállamai az Északi-sarkvidéken.

Ennélfogva olyan, Északi-sarkvidékre vonatkozó uniós stratégiát támogatok, amely az Európai Uniót nyíltan a többi nagyhatalom mellé pozícionálja – különösen Oroszországra gondolok, amely egyértelműen azon van, hogy gazdaságilag kiaknázza ezt a térséget. Amennyiben az elkövetkezendő évek során intenzívebbé válnak a gazdasági tevékenységek, fontos lesz, hogy megfelelő egyensúlyt biztosítsunk a környezet és a gazdaság között, és ebbe bevonjuk a helyi lakosságot. Az EU megfigyelői státuszának biztosítása a Sarkvidéki Tanácsban a helyes lépésnek bizonyulna.

 
  
MPphoto
 

  Andreas Mölzer (NI).(DE) Elnök úr, mint tudjuk, az Északi-sarkvidék mérhetetlen ásványkincsei heves vita tárgyává tették a térséget. A becslések szerint csak kőolajból 90 milliárd hordónyi rejtőzik kiaknázatlanul a jégtakaró alatt. Kétségtelen, hogy bizonyos kényelmetlen érzést kelt, hogy a cégek közül az a British Petroleum kapott engedélyt az erőforrások kiaknázására ebben az érzékeny természeti környezetben, amely a Mexikói-öbölben tavaly bekövetkezett olajkatasztrófáért felelős, ráadásul ebben a térségben sokkal szélsőségesebb feltételek uralkodnak, mint a Mexikói-öbölben.

Elvégre tény, hogy a világszerte kibocsátott higany már most is az Északi-sarkvidéken dúsul fel. A világ energiaigényét figyelembe véve azonban valószínűleg irreális dolog azt várnunk, hogy az Északi-sarkvidék kőolajforrásairól való lemondásról szülessen döntés. Reméljük, hogy az Európai Unió a Sarkvidéki Tanácsban betöltött szerepkörében biztosítani fogja, hogy szigorúbb biztonsági szabályokat vezessenek be, hogy az Északi-sarkvidék vadvilága ne jusson olyan iszonyú sorsra, mint amilyenre a Mexikói-öbölben nemrég bekövetkezett olajkatasztrófa nyomán jutott az ottani élővilág.

Az Északi-sarkvidék ezenkívül az EU számára az új világkereskedelmi útvonalak kialakításának szempontjából is alapvető fontosságú. Ha valóban lehetséges lenne új hajózási útvonalat nyitni Európa, Ázsia és Észak-Amerika között, ez azonnal kiiktatná a szomáliai kalózkodást, ugyanakkor sok pénzt is megtakarítana az EU számára, mert nem lenne szükség többé az Atalanta hadműveletre. Ez természetesen feltételezi, hogy az őslakos inuit lakosság megélhetésének elveszítése miatt nem kényszerül a kalózkodáshoz hasonló, elkeseredett lépésre. Ezt szem előtt kell tartani mind a hajózási útvonalak tervezése, mind az olajfúrások során.

 
  
MPphoto
 

  Jarosław Leszek Wałęsa (PPE).(PL) Tisztelt elnök úr! Természetesen én is köszönetet szeretnék mondani Gahler úrnak ezért a rendkívül jó állásfoglalás-tervezetért és a gyümölcsöző együttműködéséért.

Számomra az volt a legfontosabb, mialatt ezen a jelentésen dolgoztam, hogy egyre fontosabb a környezeti változás kutatása és figyelése, mert az összegyűjtött információk döntő szerepet játszanak a politikai és gazdasági döntéshozatalban. Úgy tűnik, mintha az Európai Unió elsősorban olyan gazdasági ügyek iránt mutatna érdeklődést, mint a halászat, a közlekedés és a természeti erőforrások. Ez sajnálatos dolog, mert kétségtelen, hogy a tudomány révén felmérhetjük, milyen hatással vannak a gazdasági változások a térség környezetére. Olyan hatás, ami jelentősen meghaladja a más térségekre gyakorolt hatást. Mi is ez a hatás pontosan? Csak a szakértők tudják.

Az Északi-sarkvidék szabad kutatását sajnos egyre inkább korlátozzák a Jeges-tengerrel határos államok. Az utóbbi két-három évben még a nemzetközi egyezményekkel és szerződésekkel lefedett területeken is jelentősen korlátozzák a tevékenységet és a kutatást, gyakran a környezetvédelemre hivatkozva. Az Északi-sarkvidék éghajlati és óceáni folyamatai jelentős hatást gyakorolnak az éghajlat és a környezet változására, tehát a kutatás szabadsága rendkívül fontos abból a szempontból, hogy megértsük, mi történik, és nem csak az Északi-sarkvidéken, hanem ami még fontosabb, itt, ahol élünk. Ezenkívül az a munka, amit ezekre a kérdésekre vonatkozóan már elvégeztek az Északi-sarkvidéken kívüli országok tudósai, és az erre költött pénz feljogosít minket arra, hogy felszólaljunk az északi-sarkvidéki térséggel kapcsolatos ügyekben.

 
  
MPphoto
 

  Diana Wallis (ALDE). – Tisztelt elnök úr! Köszönetet szeretnék mondani Gahler úrnak ezért a nagyon alapos és részletes jelentésért, valamint a kompromisszumra való hajlandóságáért. Attól tartok azonban, hogy kívánságlistát írtunk a Jézuskának – jóllehet már elmúlt karácsony –, és ez a lista olyan óhajokat tartalmaz, amelyek elhomályosítják a fő politikai szempontot.

Biztos vagyok abban, hogy az Északi-sarkvidékre vonatkozó politikáról ezen az ülésen, korábban folytatott vitáink sarkallták a Bizottságot arra, hogy közleményt adjon ki. Akkor nagyon egyértelműen ragaszkodtunk a sérülékeny sarkvidéki környezet átfogó védelméhez: az utolsó vadvidék megóvásához, ami most környezeti gyulladáspont.

Úgy tűnik, hogy a gondolkodásunkban igen finom irányváltás – visszakozás – következett be a biztonság felé: az energiaellátás biztonsága és az erőforrások felhasználásának biztonsága felé. Ezt megerősítette az a megállapodás, amely a múlt hétvégén jött létre a Rosneft és a BP – igen, a Deepwater BP-je – között.

Amint arra a Bizottság és más kommentátorok is kitartóan rámutatnak, az Északi-sarkvidék kérdésében sok a szabályozási hiányosság. Nem elhanyagolható az EU ottani ökológiai lábnyoma.

A szabályozás elaprózott és nem lényegre törő. A terület nyitva áll a multinacionális vállalatok előtt. Helyesebben is cselekedhetnénk. Korábban azt mondtuk, hogy jobban akarjuk a dolgokat csinálni. Átfogóbb szemléletet akartunk. Kíváncsi vagyok, mi változott, és azt hiszem, hogy a polgáraink is megkérdezhetik, mi változott.

 
  
MPphoto
 

  Struan Stevenson (ECR). – Elnök úr, én is gratulálok Michael Gahlernek a kiegyensúlyozott, kiváló jelentéséhez. Annak ellenére, hogy az Északi-sarkvidéken erőt próbáló a környezet, az emelkedő olajárak miatt az itteni térségben való fúrások felé irányult a nemzetközi érdeklődés. Mindannyian jól tudjuk, hogy először 1968-ban termeltek ki kőolajat az Alaszkai Északi Lejtőn található Prudhoe-öbölben, de az Északi-sarkvidék számos területe még kiaknázatlan.

Az USA-ban 2008-ban folytatott geológiai felmérés becslése szerint az Északi-sarkkörtől északra fekvő területeken 90 milliárd hordónyi feltáratlan kőolaj – kinyerhető kőolaj – és 44 milliárd hordónyi cseppfolyós földgáz található. Nos ez a világ feltáratlan kőolajkészletének 13–20%-át jelenti. Mondanom sem kell, hogy az ilyen nagy mennyiségű kőolaj kinyerése drámai hatással lesz az Északi-sarkvidékre, és világméretű ökológiai katasztrófákhoz vezethet, tehát véleményem szerint fel kell tennünk magunknak azt a kérdést, hogy bölcs dolog-e olyan időszakban belevágni ilyen projektbe, amikor határozottan arra törekszünk, hogy megszüntessük a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségünket, és végül szén-dioxid-mentes társadalmat hozzunk létre.

 
  
MPphoto
 

  Søren Bo Søndergaard (GUE/NGL).(DA) Elnök úr, amikor a Bizottság Északi-sarkvidékről szóló közleményét olvasom, valamilyen oknál fogva a finom falat láttán nyálát csorgató kutya jut eszembe. A globális felmelegedés és az Északi-sark jégtakarójának olvadása biztosan új lehetőségeket kínál: természeti erőforrások, kőolaj, halászat, hajózás és így tovább. Mindezekről hallottunk már. Úgy gondolom azonban, hogy fontos, hogy az EU megőrizze a hidegvérét, mivel nem rendelkezik a Jeges-tenger mentén partvonallal. Dánként elég patetikusnak találom, hogy Dániát használják fel az Unió sarkvidéki kapcsolatainak egyik indokaként. Tény, hogy Grönland jelenti Dánia egyetlen kapcsolatát az Északi-sarkvidékkel, de Grönland egy 26 évvel ezelőtti népszavazás eredményeképpen úgy döntött, hogy kilép az Európai Unióból.

Az EU Izlandtól sem várhat túl sokat. Izland tagságáról kizárólag az izlandi nép dönthet, az EU erre vonatkozóan nem gyakorolhat semmilyen nyomást. Egyáltalán nem mutat semmi sem arra, hogy a többség az uniós tagság mellett szavazna.

Az EU tehát ahelyett, hogy potenciális északi-sarkvidéki hatalmáról ábrándozna, talán fel kellene, hogy ismerje földrajzi helyzetét, és inkább azon kellene, hogy munkálkodjon, hogy jószomszédi kapcsolatokat alakítson ki a ténylegesen az Északi-sarkvidéken található országokkal. Idetartoznak észak-nyugati barátaink: Norvégia, Izland, Grönland és a Feröer-szigetek. Különösen az Európai Parlament feladata lenne, hogy ezt garantálja.

 
  
MPphoto
 

  Timo Soini (EFD).(FI) Tisztelt elnök úr! Fontos kérdésről van szó, és mivel Finnország északi ország, ismerem ezeket az ügyeket. Ez egyszer egyet tudok érteni finn képviselőtársaimmal abban, hogy Lappföldön és a Rovaniemi Lappföldi Egyetemen ismerik ezeket az ügyeket. Az őslakos népek helyzetével is egyetértek.

A jelentés mellett fogok szavazni, habár a legnagyobb kritikával az éghajlat-változásra vonatkozó állításokat illetem, amelyek szerint mondhatni az EU nézetein alapuló megállapodást kellene kötnünk. Az Európai Unión belüli kibocsátás-kereskedelem teljes bukás. 2008-ban visszaélésekre, héa-csalásokra és számos egyéb csalásra derült fény, 5 milliárd euró nagyságrendben. Mi több, ezek előfordulása folyamatosan növekszik. A kibocsátás-kereskedelem egyszerűen nem működik, káros. Ehelyett a gépjárművek esetéhez hasonló, fajlagos kibocsátási rendszerre van szükség, amikor mérhető, hogy ki mit bocsát ki, és nem mehetünk bele olyan engedékeny nemzetközi kereskedelembe, ahol az emberek megvásárolják a környezetszennyezés jogát.

Az Északi-sarkvidék kérdése is fontos, habár nem tudom igazán, mi sül ki ebből, ha figyelembe veszem az EU által nemrég tett lépést. Az EU által érintett kérdések nem feltétlenül mutatnak haladást. A dán képviselő helyesen szólt az ottani régiókról. Szuverén jogokkal rendelkező régiókról van szó, amely jogokat gyakorolhatják, ha a saját ügyeikről hoznak döntést.

 
  
MPphoto
 

  Cristian Dan Preda (PPE).(RO) Tisztelt elnök úr! Mindenekelőtt gratulálni szeretnék kollégámnak, Michael Gahler-nek az előterjesztett kiváló jelentésért. Ez a jelentés arra bátorítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az Északi-sarkvidékre vonatkozó uniós politikát vázoljon fel, ugyanakkor rámutat, hogy az Unió Izland esetleges uniós csatlakozása révén sarkvidéki part menti határokkal is fog rendelkezni.

A Parlament Izlandért felelős előadójaként hangsúlyozni kívánom, hogy ez az ország az Európai Unióval kompatibilis sarkvidéki prioritásokkal rendelkezik. Mindezek megerősítik az Sarkvidéki Tanács politikai és irányítási szerepét, továbbá a régió fenntartható fejlődésének biztosítását, és végül hadd emlékeztessem Önöket az őslakos népek jogainak támogatására. Az a tény, hogy mind Izland, mind az Európai Unió most dolgozza ki az Északi-sarkvidékre vonatkozó politikáját, lehetőséget adhat arra, hogy összehangolják a politikákat többek között az okból, hogy az Európai Unió állandó megfigyelői státuszért folyamodott az Sarkvidéki Tanácsban.

Azzal szeretném szavaimat zárni, hogy az Európai Unió nyilvánvalóan hozzájárulhat ahhoz, hogy az Északi-sarkvidéken eredményes és többoldalú irányítás valósuljon meg. El szeretném mondani továbbá Søndergaard úrnak, hogy nagyon figyelmesen hallgattam, amit az izlandi többségről mondott. Úgy vélem, hogy hosszú folyamat elébe nézünk, ami számos változáson mehet keresztül. Véleményem szerint képesek vagyunk arra, hogy elősegítsük az országban a felelős előcsatlakozási folyamatot és főleg az Európai Unióról szóló, kiegyensúlyozott vitát.

 
  
MPphoto
 

  Justas Vincas Paleckis (S&D).(LT) Tisztelt elnök úr! Gratulálni szeretnék képviselőtársamnak, Gahler úrnak, aki annak ellenére, hogy Dél-Németországból származik, az Északi-sark és az Északi-sarkvidék figyelemre méltó ismeretéről és szeretetéről tesz tanúbizonyságot. Néhány kolléga említette, hogy az országoknak saját maguknak kellene megbirkózniuk a felmerülő problémákkal, és hogy nincsen szükség olyan sok egyeztetésre ezen a területen. Kategorikusan elutasítom ezt a véleményt. Pontosan az Európai Unió rendelkezik a legnagyobb tapasztalattal arra vonatkozóan, hogy hogyan kell együttműködni és érintetlen területre lépni, ami rendkívül fontos szerepet kellene, hogy játsszon ebben a térségben. Elvégre világos a dolog: vagy konfrontálódunk, – bizonytalan küzdelembe és konfliktusokba bocsátkozunk –, vagy a békés együttműködés révén olyan régiót alakítunk ki, amely példaértékű lehet a világ többi országa számára. Egy másik dimenzió: nyereség illetve gazdasági haszon vagy a környezet és annak megóvása. Úgy vélem, hogy az Európai Unió, amely mindig is az éghajlatváltozás elleni küzdelem élharcosa volt, továbbra is nagyobb hangsúlyt kell, hogy helyezzen a második dimenzióra, amikor összhangba hozza a kétféle szemléletet.

 
  
MPphoto
 

  Pat the Cope Gallagher (ALDE).(GA) Elnök úr, az Északi-sarkvidék az éghajlatváltozás következtében jelentős változásokon megy keresztül: olvad a jég- és a hótakaró. Új hajózási útvonalak nyílnak, halászterületek válnak elérhetővé, és több és jobb lehetőség nyílik a megvalósítható kőolaj- és földgázkitermelésre.

Az EU aktív szerepet játszik az északi-sarkvidéki kérdésekben. Az EU például a hetedik kutatási és fejlesztési keretprogram révén jelentős mértékben hozzájárul a kutatás és fejlesztés finanszírozásához. Az Európai Parlament aktívan részt vesz az északi-sarkvidék választott képviselőivel folytatott, folyamatos párbeszédben az Északi-sarkvidék parlamenti képviselőinek állandó bizottságának ülésein, és a SINEEA küldöttség elnökeként én képviselem az Európai Parlamentet ebben a fontos testületben.

A Parlament szeptemberben adott helyet az állandó bizottság első ülésének, amelyre félévente fog sor kerülni. A konferencia nagy sikert aratott, ami lehetővé tette, hogy az Európai Parlament elmélyítse és megszilárdítsa a sarkvidéki nemzetekkel való kapcsolatát.

 
  
MPphoto
 

  Edit Herczog (S&D).(HU) Jómagam sem az északi sarkkörön élő képviselőként szólalok meg, csak szeretném mindannyiunkat figyelmeztetni arra, hogy nemcsak a gazdasági örökség, nemcsak az energiaörökség található az Északi-sarkon, hanem az egyik az legnagyobb természeti örökségünk is. Ezért nagyon fontos, hogy azok a cégek, akik ott majd kutatásokat és fúrásokat végeznek, azok ne a korai aranyásók profithajhászó szemléletével menjenek oda, hanem a XX. század, XXI. század elejére kialakult európai felelősségvállalás tudatával. Ne felejtsük el, nagyon szélsőséges időjárási körülmények között, új technológiákkal kell majd ott dolgozni. Igen fontos, hogy ehhez ne tegyünk engedményeket, olyan szabályok, olyan szabványok, olyan követelmények legyenek a cégek felé, amelyek lehetővé teszik ennek a kérdésnek a műszaki kezelését a legkorszerűbb technikai színvonalon, és olyan pénzügyi alapok álljanak rendelkezésre, amelyek megakadályoznak mindenfajta természeti katasztrófát. Láttunk ilyet a Deep Horizonnál. Nagyon, nagyon fontos, hogy a sorrend rendben legyen. Planet, people and product...

– bolygó, emberek és termék. A termék ebben az esetben természetesen a fölgáz- és kőolajkészlet. Nagyon köszönöm a figyelmüket, és gratulálok az előadónak.

 
  
MPphoto
 

  Birgit Schnieber-Jastram (PPE).(DE) Tisztelt elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Én is köszönetet kívánok mondani az előadónak, Gahler úrnak és valamennyi segédelőadónak. Igaz, hogy Európának folyamatosan alkalmazkodnia kell a változó valósághoz, és meg kell birkóznia a politikai erőegyensúly változásaival. Az Északi-sarkvidékre vonatkozó politika esetében ez azt jelenti, hogy meg kell értenünk, hogy a sarkvidéki államok saját maguk akarják fejleszteni régiójukat, ugyanakkor nyitottak az együttműködésre. Nem fűződik érdekük új egyezményekhez, hanem a meglévő szabályozási egyezmények továbbfejlesztését akarják.

Az éghajlatváltozás és az új hajózási útvonalak nem csak kockázattal járnak, hanem lehetőségeket is kínálhatnak. Az Északi-sarkvidékre vonatkozóan ez azt jelenti, hogy az Európai Uniónak szélesebb körű együttműködésre és fejlesztésre van lehetősége. Elvégre senki sem képes önmagában küzdeni az éghajlatváltozás hatásai ellen, mint ahogy senki sem képes egyedül kiaknázni az Északi-sarkvidék adta lehetőséget. Ezenkívül az Európai Uniónak lankadatlan érdeke fűződik a biztonságos fejlesztéshez…

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

 
  
MPphoto
 

  Mitro Repo (S&D).(FI) Tisztelt elnök úr! Nem csak a hatalmas energiaforrások és az új hajózási útvonalak jelentik az Északi-sarkvidék értékeit, hanem annak őslakos népei is. Nem sarkvidéki múzeumról van szó, hanem három és félmillió ember hazájáról. Ezért kell meghallgatnunk őket. Senkinek sincs ahhoz joga, hogy erőszakot tegyen ezen a régión és kifossza azt.

A jövőben nyilvánvalóan sok bányát, ipari létesítményt és hajót fogunk arrafele látni, és ezzel párhuzamosan egyre nagyobb lesz a környezeti katasztrófa veszélye. Minderre felelősen fel kell készülnünk. Erőt próbáló feladat a természet megóvása, ami különösen sérülékeny ebben a régióban.

A Lappföldi Egyetemen folytatott legutóbbi kutatás azt mutatja, hogy az EU meglepő módon már jelentős befolyással rendelkezik az Északi-sarkvidéken. Ezért kellene aktívabban és felelősebben fellépnie. Mind pénzügyileg, mind kézzelfoghatóan be kellene ruháznia a régióba. Ez Izland lehetséges jövőbeli tagságától is függ. Én is úgy gondolom, hogy a Rovaniemi Lappföldi Egyetem a legjobb hely a sarkvidék információs központ számára.

 
  
MPphoto
 

  Riikka Manner (ALDE).(FI) Tisztelt elnök úr, biztos úr! Mindenekelőtt gratulálni szeretnék az előadónak a kiváló és kiegyensúlyozott jelentéshez. Az északi régiók iránt világszerte megnyilvánuló érdeklődés igencsak megnőtt az elmúlt néhány évben, és amint már elhangzott, új szintekre emelkedett. Következésképpen létfontosságú, hogy az Európai Unió is aktív szerepet játsszon ebben, sőt aktívan törekedjen arra, hogy állandó megfigyelő státuszt kapjon a Sarkvidéki Tanácsban.

Amint az elhangzott már, ezek a régiók óriási lehetőséget hordoznak magukban, például a természeti erőforrások szempontjából. Merész jövőkép és együttműködés szükséges, ugyanakkor pénzügyi beruházás is, hogy a régióban élő emberek fenntartható módon tudják kiaknázni az esetleges lehetőségeket.

Sok képviselőtársamhoz hasonlóan engem is nagy örömmel tölt el, hogy a jelentés külön említést tesz a sarkvidék információs központról, a Lappföldi Egyetem jártasságáról és szakértelméről, valamint annak kiváló lehetőségeiről.

 
  
MPphoto
 

  Alfreds Rubiks (GUE/NGL).(LV) Elnök úr, kétségtelen, hogy a mai vita témája nagyon jelentős, és amint látom, ez az évszázad az Északi-sarkvidék hasznosításáért folyó, nemzetek és kormányok közötti küzdelmek évszázada lesz. Erre vonatkozóan tehát egyetértek azzal, hogy a mai napon ilyen kérdést vitatunk meg. Mire alapozom ezt a következtetést? Láthatjuk, hogy Kína jégtörőt épít. Láthatjuk, hogy egy sor olyan ország, amely nem határos az északi tengerekkel, tagja akar lenni az Sarkvidéki Tanácsnak, és tagja is lesz. Kétféle megközelítés létezik azonban. Az első véleményem szerint az, hogy azt tanácsolnám a Bizottságnak, hogy az elkövetkezendő napokban vigyázzon arra, hogy a térség ne váljon militarizált övezetté, mivel már

 
  
MPphoto
 

  Anna Rosbach (EFD).(DA) Tisztelt elnök úr! Ez a jelentés szép szavakkal szól az éghajlat miatt érzett aggodalmakról és a környezeti megfontolásokról, de valójában arról van szó, hogy az EU az Északi-sarkvidéken kutat erőforrások után. Arról szól, hogy várhatóan mennyi kőolajat, földgázt, ásványkincset, erdőt és halat lesz képes az EU hasznosítani a közeljövőben. Megállapítja, hogy az EU óriási területekkel rendelkezik Svédországban és Finnországban, de nem említi meg, hogy ezek svéd és finn területek. Azt is kijelenti, hogy az Unió kizárólagos hatáskörökkel rendelkezik a tengerek biológiai erőforrásainak megőrzésére vonatkozóan. Nem vagyok biztos abban, hogy a grönlandi, az oroszországi és a kanadai inuitok egyetértenének ezzel.

Az, hogy az Északi-sarkvidék ritkán lakott, nem jelenti azt, hogy bárki odamehet és kiszolgálhatja magát. A terület nem alkalmas tömegturizmusra, túlhalászásra és a nyersanyagok nagymértékű kifosztására. Az Északi-sarkvidék az együttműködés hagyományai alapuló, rendkívül sérülékeny terület, és a sarkvidéki országok többsége egyszerűen nem tagja az Európai Uniónak. Grönland ténylegesen kilépett az EU-ból, amint azt Søndergaard úr említette az előbb.

 
  
  

ELNÖKÖL: ISABELLE DURANT
alelnök

 
  
MPphoto
 

  Anna Ibrisagic (PPE).(SV) Tisztelt elnök asszony! Köszönetet szeretnék mondani Gahler úrnak a kiváló kezdeményezésért és a kiváló jelentésért. Úgy vélem, hogy az kiegyensúlyozott, és tekintettel van azokra, akik ki akarják aknázni a természeti erőforrásokat, de azokra is, akik komolyan aggódnak az éghajlatra gyakorolt hatás miatt.

Véleményem szerint úgy védenénk a leginkább az Északi-sarkvidéket, ha az éghajlattal kapcsolatos átfogó globális megállapodást kötnénk, ugyanakkor több rövidtávú megoldást kell felvázolnunk az Északi-sarkvidék felmelegedésének megállítása érdekében. Szeretném, ha az Európai Parlament elismerné, hogy a koromkibocsátások nagymértékben hozzájárulnak az Északi-sarkvidék felmelegedéséhez. Ezért szorgalmazom, hogy a Bizottság szükség szerint úgy módosítsa egyes légszennyező anyagok nemzeti kibocsátási határértékeiről szóló irányelvet, hogy az tartalmazza a koromkibocsátást is.

 
  
MPphoto
 

  Kriton Arsenis (S&D).(EL) Elnök asszony, számos képviselőtársammal egyetértek, különösen Herczog asszonnyal és Repo úrral, akik említést tettek a vita tárgyát képező terület környezeti jelentőségéről, valamint az állampolgárok jogvédelmének fontosságáról. Ez régóta érintetlen terület, azonban emberek élnek ott, akiknek megvan a maguk kultúrája. Ebben a térségben rendkívül fontos a környezet. Az éghajlatváltozás elleni küzdelem és az ahhoz való alkalmazkodás szempontjából kritikus terület. Őszintén elszomorít, amikor azt látom, hogy az Európai Unió is versenybe száll azért, hogy elsőként aknázhassa ki a területen lévő kőolajkészleteket most, hogy olvad a jégtakaró. Az, hogy mások is ezt teszik, még nem indok arra, hogy mi is ezt tegyük. A megnyilvánulásaink során mindig kifejezésre kell juttatnunk értékeinket, és mindig fel kell lépnünk az erőforrások védelmében és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság létrehozása érdekében.

 
  
MPphoto
 

  Miloslav Ransdorf (GUE/NGL).(CS) Tisztelt elnök asszony! Három fő kérdés merül fel az Északi-sarkvidékkel kapcsolatban. Az első az energia kérdése, és már beszéltünk a kőolajról és a földgázról, és a jövőben a metán is szóba fog kerülni, mivel körülbelül 300 évre elegendő, hasznosítható metánkészlet található a permafrosztban. Az EU szervezetei időközben egyáltalán nem foglalkoztak ezzel a kérdéssel.

A második kérdés a közlekedés kérdése. Az északi útvonalak megnyitása lerövidíti a Távol-Kelet felé vezető utat. Hamburgból 21 nap alatt Szöulba lehet érni. Ha figyelembe vesszük ezt a lehetőséget, az nagymértékben csökkenteni fogja a költségeket, és szorosabbra fűzi a két régió közötti kapcsolatokat.

A harmadik a környezet kérdése, mert az energiaforrások kiaknázása és a nagyobb forgalom egy sor környezeti kockázattal fog járni a régióra nézve. Úgy vélem, hasznos lenne tervet készíteni...

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

 
  
MPphoto
 

  Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE).(LT) Tisztelt elnök asszony! Gratulálni szeretnék az előadó Gahler úrnak ahhoz, hogy igen fontos és szükséges európai parlamenti jelentést kezdeményezett az Északi-sarkvidékről, és hogy válaszolt az Európai Bizottság azon ajánlására, miszerint igen specifikus és mindenre kiterjedő javaslatokat tartalmazó uniós politikát kellene kidolgozni az Északi-sarkvidékre vonatkozóan: kezdve azzal, hogy be kell vonni a helyi lakosokat a párbeszédbe, a régió stabilitásán és biztonságán át, a jövőbeli projektekig, az éghajlati dimenziókig és éghajlatváltozásig bezárólag. A világ eddig feltáratlan erőforrásainak egyötöde pontosan e régióban található. Az Északi-sarkvidék természeti erőforrásaihoz való hozzáférésért folyó, esztelen verseny egyáltalán nem kívánatos, de ez a valóság. Fontos tehát, hogy a párbeszédet úgy szélesítsük, hogy az Északi-sarkvidék ne váljon az országok és olajtársaságok közötti verseny küzdőterévé, amelynek elsősorban a helyi lakosok és a különösen sérülékeny északi-sarki ökoszisztéma esne elsősorban áldozatául. A jelentés kimondja, hogy az Északi-sarkvidéken, ahol különösen érzékelhetők az éghajlatváltozás hatásai, növekedni fog az olajfúró projektek száma. Következésképpen úgy gondolom, hogy helyes és különösen fontos megjegyezni, hogy egy környezeti hatásvizsgálat…

 
  
MPphoto
 

  Seán Kelly (PPE). – Tisztelt elnök asszony! Jó dolognak tartom, hogy az Európai Unió olyan nagy térségekre vonatkozó politikákat és stratégiákat dolgoz ki, mint a Balti-tengeri régió, a Duna-régió és a saját régióm, az Atlanti-régió, és hogy ma az Északi-sarkvidék kérdését vitatjuk meg.

Fontos azonban, hogy miközben az Északi-sarkvidékkel foglalkozunk, ne didaktikusnak, kényszerítőnek és kizsákmányolónak tartsanak minket, hanem diplomatikusnak, együttműködőnek és kutató szelleműnek. Az őslakos népek fontossága miatt elsősorban az ő érdekeiket kell figyelembe vennünk, és a régióban már jelen vannak olyan vállalatok és országok, amelyek mohó tekintetüket az Északra vetik az ott található erőforrások – fosszilis tüzelőanyagok, a halászati és a valószínű tengeri szállítási lehetőségek – miatt. Az Európai Unió szerződései és létjogosultsága miatt nincsen abban a helyzetben, hogy a mérleg nyelve legyen.

Egy másik megjegyzés: a Kanadával fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttség tagja vagyok, és mi is kollegiális együttműködést hozhatnánk létre Kanadával és a hasonlóan gondolkodó országokkal, hogy tisztességes feltételeket teremtsünk az Északi-sarkvidék, különösen az őslakos népek számára.

 
  
MPphoto
 

  Franz Obermayr (NI).(DE) Tisztelt elnök asszony! A nyersanyagok fosztogatása, a stratégiai érdekek, az éghajlatváltozás és a növekvő turizmus ugyanúgy a tönk szélére sodorja ezt az érzékeny ökoszisztémát. Az Északi-sarkvidék ökoszisztémája azonban relatíve önfenntartó, következésképpen rendkívül sérülékeny. Ez okból fontos, hogy egyensúlyt teremtsünk egyrészről a kiaknázás, másrészről a sérülékeny rendszer maximális védelme között. Ez azonban nem érhető el anélkül, hogy ne rendelnénk el korlátozásokat a nyersanyagok kitermelésére és a kitermelés során alkalmazott módszerekre vonatkozóan, valamint hogy ne határoznánk meg szigorúbb szabályokat a turizmusra és a kereskedelmi hajózásra vonatkozóan.

Azok a hírek, amelyek szerint a BP olajvállalat és a Rosneft orosz állami vállalat közös terveket sző a kőolaj és a földgáz kitermeléséről, nem feltétlenül mutatnak a nyersanyagok körültekintő kitermelésének irányába – sőt ellenkezőleg!

Világos tehát, hogy az Északi-sarkvidék védelme olyan kérdés, amely túlmutat az egyedi nemzeti stratégiai és gazdasági érdekeken, és az EU számára központi kérdés kell, hogy legyen.

 
  
MPphoto
 

  Sari Essayah (PPE).(FI) Tisztelt elnök asszony! Köszönetet szeretnék mondani az előadónak, Gahler úrnak, valamint a segédelőadóknak a kiváló és színes jelentésért, amely kiegyensúlyozott módon vet fel egy sor kérdést. A kérdések körébe tartoznak az Északi-sarkvidék lehetőségei, a hatalmas természeti erőforrásai, a nyersanyagok és energiaforrások, valamint az új közlekedési útvonalak és az idegenforgalom, ugyanakkor az érzékeny sarkvidéki környezet sebezhetősége és az őslakos népek jogai is idetartoznak. Északon valóban rendkívül felelősségteljes magatartást kell tanúsítanunk, és a sarkvidékre vonatkozóan megfelelő stratégiával kell rendelkeznünk.

Egyetértek a finn képviselőtársaimmal is, akik abból a szempontból elégedettek voltak a jelentéssel, hogy az pozitív módon vette figyelembe a Lappföldi Egyetem arra vonatkozó kezdeményezését, hogy egy sarkvidéki uniós tájékoztatási központot hozna létre a területén. Nagyon várom, hogy Füle úr ígérete szerint elkészüljön az Északi-sarkvidékre vonatkozó politikáról szóló bizottsági jelentés.

 
  
MPphoto
 

  Štefan Füle, a Bizottság tagja. – Tisztelt elnök asszony! Valóban érdekes vita alakult ki, amely megmutatja, hány fontos témát fed le az északi-sarkvidéki együttműködés, valamint hogy a társadalmunkban milyen sokféle érzékeny pont merül fel, amikor az Északi-sarkvidék jövőjéről vitatkozunk. Hadd szóljak öt, a ma délelőtti vita során felvetett témáról!

Az első téma a sarkvidék információs központ kérdése. Mind a 2008. évi bizottsági közlemény, mind a 2009. évi tanácsi következtetések azt kérik a Bizottságtól, hogy vizsgálja meg egy új sarkvidék információs központ létrehozásának lehetőségét. Alapos vizsgálatnak vetjük alá az Európai Unión belüli különböző lehetőségeket, többek között a finnországi (lappföldi) rovaniemi központ létrehozását, és mindenekfelett ennek az esetleges központnak a szerepét.

Másodsorban az Európai Unió az Északi-sarkvidék egyetlen olyan érdekelt fele, amely kezdetektől fogva elismeri, hogy iparosodott államok szövetségeként, más iparosodott térségekkel együtt felelőséggel tartozik az Északi-sarkvidéken bekövetkező változásokért. A Bizottság közleménye a környezetvédelemnek ad elsőbbséget, és ezen álláspont fontosságát a Tanács 2009. évi következtéseiben fenntartja.

Harmadsorban büszkék vagyunk számi származású uniós polgárainkra, és büszkék vagyunk az EU-szerződésekben és az Unió számi néppel foglalkozó regionális politikájában szereplő, különféle rendelkezésekre. A határokon átnyúló együttműködés és az Európai kezdeményezés a demokráciáért és az emberi jogokért támogatják az Északnyugat-Oroszországban élő számi népcsoportot és a Barents-régióban élő más őslakos népeket.

Negyedsorban az Európai Unió és tagállamai világszerte vezető szerepet töltenek be az északi-sarkvidéki kutatásában, és erre büszkék vagyunk. Erről a területről említést tesz a keretprogram. Az Európai Unió az ötödik, hatodik és hetedik keretprogramja keretében összesen 200 millió eurót fektet be ezen a területen. Nem lesz azonban bölcs dolog, ha az Északi-sarkra vonatkozó, átfogó politikák és irányelvek prominens és egyoldalú vezetőjeként próbálunk fellépni, ugyanakkor nem rendelkezünk Jeges-tengeri partvonallal.

Ötödsorban a Bizottság 2010-ben közleményt fogadott el a tengeri olajfúrásról, és ez szabja meg fellépéseink irányát a világ minden táján, az Északi-sarkvidéket is beleértve. Óvatos megközelítést szorgalmaz, és e szerint fogunk eljárni az Északi-sarkvidéken is. Ez teljesen összhangban áll az Északi-sarkvidék védelmére vonatkozó uniós alapelvekkel, és határozottan megköveteli a legszigorúbb környezetvédelmi normákat.

Tisztelt elnök úr, tisztelt képviselőtársak! A Parlament Északi-sarkvidékről szóló jelentése általános áttekintést nyújt az Európai Unió Északi-sarkvidékre vonatkozó tevékenységeiről, feladatairól és érdekeiről. Megerősíti továbbá az EU sarkvidékre vonatkozó kiegyensúlyozott szemléletét, a védelmet a fenntartható fejlődéssel párosítva. Meggyőződésünk, hogy ez a hatáskörünkbe tartozik, és hogy az Európai Unió kikerülhetetlen és pozitív referencia lesz a sarkkörüli népek együttműködése számára.

 
  
MPphoto
 

  Michael Gahler, előadó.(DE) Tisztelt elnök asszony! Én is köszönetet szeretnék mondani valamennyi felszólalónak. Biztos úr! Amikor az északi-sarkvidéki szomszédainkkal való kapcsolatra vonatkozó politikát említettem, nem arra akartam célozni, hogy Ashton bárónővel vitába keveredett volna a jogkörre vonatkozóan. Csak tisztázni akartam a dolgot.

Szinte valamennyi elhangzott felszólalás világosan rámutatott egy dologra: az előttünk álló kihívás az, hogy megmutassuk a politikánkon keresztül, hogy a különféle érdekek és tevékenységek összeegyeztethetők, vagy összeegyeztethetővé kell azokat tenni.

Úgy vélem, hogy ez Norvégiában kicsiben látható: például halásznak, kőolaj és földgáz után kutatnak, betartják a legszigorúbb környezetvédelmi normákat a szárazföldön és a tengeren, és a legészakibb régióikat az ott élő emberek számára fejlesztik. Ha ezt az alapelvet tudjuk alkalmazni a régió egészére, a helyi közösségekkel együttműködve, akkor példát mutathatunk a többi sérülékeny régiónak. A politikai valóságban bekövetkezett változás az, hogy nem hisszük, hogy óhajaink kielégítésére kötelezhetjük az embereket, hanem el kell fogadnunk azt a kihívást, hogy egyszerre kell elérnünk mindannyiunk céljait: szigorú környezetvédelmi norma, az éghajlatváltozás megállítása, fenntartható halászati politika, biztonságos hajózási útvonal fejlesztése és a helyi közösségek számára elfogadható fejlesztés szükséges. Ha megpróbáljuk együtt kitűzni majd elérni ezeket a célokat, akkor valóban valami fontosat fogunk elérni a partnereinkkel együttműködve, a régió és saját magunk hasznára.

Ismételten köszönetet szeretnék mondani különösen valamennyi segédelőadónak. Várom, hogy a jelentés alapján további vitákra kerüljön sor. Nem kellene, hogy a szavazással pontot tegyünk e kérdés végére.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra később kerül sor.

 
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat