Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2011. január 20., Csütörtök - Strasbourg

8. A szavazáshoz fűzött indokolások

A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások

Jelentés: Ana Gomes (A7-0368/2010)

  Morten Messerschmidt (EFD). – (DA) Elnök úr, köszönöm, hogy lehetőséget kapok nézeteim kifejezésére azzal a megállapodással kapcsolatban, amelyet az EU a mai napon kötött Líbiával, és amelyről azt kell mondanom, egy komoly hiányossággal küzd. Furcsa azt látni, hogy az európaiak szempontjából legfontosabb elem teljességgel hiányzik a jelentésből: konkrétan az a tény, hogy az illegális bevándorlók óriási mértékben használják Líbiát tranzitországként, amelyen keresztül egész Afrikából és Ázsiából, tehát a világ igen nagy részéből beléphetnek Európába. Köztudott, hogy az EU olyan meseország, ahol az utcákat mindenütt csorgó méz és gazdagság tölti meg. Ezért mágnesként vonzza mindazon emberek felfoghatatlan méretű tömegeit, akik attól a börtönbüntetéstől, szegénységtől és nyomorúságtól szöknek, amelyet saját országukban rájuk vár. Emellett az is egyértelmű, hogy az EU számára óriási kihívást jelent az a tény, hogy más észak-afrikai országok mellett Líbia is rendszeresen tranzitország-szerepet játszik. Ennek a kérdésnek jóval nagyobb figyelmet kellett volna szentelni a líbiai hatóságokkal folytatott megbeszélések során – jóval nagyobb szerepet azon követelmények szempontjából, amelyekkel az Európa határain jelentkező ez irányú nyomás enyhítése érdekében állítunk fel. Pozitív dolog, hogy tárgyalásokat indítványoztunk, ugyanakkor csüggesztő, hogy a megbeszélések nem engedik, hogy az igazán fontos kérdésekkel foglalkozzunk.

Állásfoglalásra irányuló indítvány: (RC-B7-0039/2010)

  Salvatore Iacolino (PPE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az antiszemita és iszlámellenes érzelmek kisebb vagy nagyobb mértékben a világ rengeteg részén megtalálhatók napjainkban, éppúgy, mint a kereszténységgel szembeni ellenérzések és ellenségesség.

A közelmúltban lejátszódott eseményeket, közöttük a keresztények ellen Pakisztánban, Irakban, Egyiptomban, Nigériában és Cipruson indított támadásokat határozottan el kell ítélnünk. Az embertársaink által követett értékek kölcsönös megértése a vallásszabadság sarokköve, amit nem korlátozhatunk ilyen komoly mértékben. Az emberek alapvető szabadságjogait meg kell védenünk, legyen szó akár keresztényekről, akár más vallások követőiről.

Ugyanakkor az Európai Unió nem teheti és nem is szabad, hogy más vallások támogatására pazaroljon el jelentős forrásokat, főleg a gazdasági válság idején. A Bizottság hihetetlen, 4 millió eurós összeget költött az iszlám vallás támogatására. Ezt az összeget valószínűleg más fontos célokra is lehetett volna használni.

  Antonello Antinoro (PPE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, úgy gondolom, a ma elfogadott témáknak alapvető szerepe van. A vallásszabadság valamennyi szabadságjog szülőanyja. Egyike az elidegeníthetetlen, alapvető emberi jogainknak, és az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában is szerepel.

Ez a jog magában foglalja a vallás és a meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy a meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben oktatás, gyakorlás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatásának jogát. Ennek ellenére az elmúlt hónapok mészárlásai, amelyek a keresztény kisebbségek között is áldozatokat szedtek, a keresztények ellen a világ számos területén folytatott, válogatás nélküli, módszeres erőszak-offenzíva tetőzését jelzik.

Ugyanakkor, amint azt ezek az események is mutatják, a vallásszabadság jogát napjainkban kétségbe vonják. Ez intoleranciát szül, amelyet egyesek gyakran politikai és pénzügyi célokból ösztönöznek és manipulálnak is. A mostani helyzetben az a legmeglepőbb, hogy az intézmények egy szót sem szólnak hozzá. A csendes tiltakozásokat pedig gyorsan elhallgattatják.

  Morten Messerschmidt (EFD). – (DA) Elnök úr, én is osztom az előttem szólók aggodalmait és nézeteit. Ugyanakkor van egy konkrét szempont, amelynek a jelentés valóban túl kevés figyelmet szentel. Ez pedig a 7. bekezdés, amely a török hatóságok észak-ciprusi lépéseinek elítéléséről szól, hiszen ezt a régiót valamennyi nemzetközi szabályrendszer alapján jogellenesen tartja megszállás alatt Törökország – azaz török katonák – , vagyis egy olyan ország, amely nem csupán formálisan, de gyakorlati síkon is éppen az EU-tagságról tárgyal.

Láthatjuk, milyen akadályokat gördítenek azon ciprusi görög lakosok elé, akik megkísérelnek visszatérni észak-ciprusi templomaikba, kolostoraikba és egyéb szent épületeikbe, miként gátolják meg őket, hogy beléphessenek templomaikba és végre helyreállíthassák azokat, és hogyan akadályozzák meg őket abban, hogy visszatérjenek, és visszaköveteljék mindazon tulajdonaikat, amelyek törvényesen őket illetik.

Amit ma Észak-Ciprusban látunk, az erőszakos diszkrimináció és elnyomás a keresztényekkel szemben, mégpedig egy EU-tagjelölt ország, Törökország közvetlen támogatásával. Ez elfogadhatatlan; az Európai Parlamentnek ezért a 7. bekezdésnek megfelelően kell cselekednie, javasolni a Törökországgal folytatott tárgyalások felfüggesztését, legalább addig, amíg Észak-Cipruson nem áll helyre a rend.

  Marek Józef Gróbarczyk (ECR). – (PL) Elnök úr, gyökereit tekintve Európa különleges felelősséggel tartozik a keresztények megóvásáért az egész világon. Ez az állásfoglalás éppen ennek a kötelességnek a kifejezése. Természetesen én is támogattam. Ugyanakkor Európa kötelességei közé tartozik az is, hogy olyan lépéseket tegyen, amelyek a jövőben az egész világon megvédik a keresztényeket, és nem engedik, hogy hasonló tragédiák bármikor újra megtörténhessenek.

  Adam Bielan (ECR). – (PL) Elnök úr, az elmúlt időkben a világ számos országában, főként a jelentős muszlim többséggel rendelkező országokban a keresztény kisebbségek brutális üldözésének lehettünk szemtanúi. Ezen eseményeket nem nézhetjük tétlenül. A vallásszabadság kérdése, éppúgy mint más polgári szabadságjogok, továbbra is prioritásnak számít az Európai Parlament munkájában. Ezért teljességgel támogatom az Európai Parlament elnöke, Buzek úr által tett nyilatkozatot, amelyben elítéli ezeket a bűncselekményeket. Ezért szólítom fel én is az Európai Uniót, hogy tegyen meg minden szükséges diplomáciai lépést, amelyre a kisebbségek valláshoz kapcsolódó szabadságjogainak biztosításához szükség van, főleg azon országokban, amelyek állampolgárai megsértik e jogokat. A nemrég elfogadott 2009-es emberi jogi jelentésben kihangsúlyoztuk annak szükségességét, hogy az Unió aktív szerepet játsszon az emberi jogok és a demokrácia előmozdításában az egész világon. Egy uniós különleges emberi jogi képviselő kinevezését is sürgettük. A mai állásfoglalás tökéletes kiindulópont az e jogok tiszteletben tartásáért folytatott harcunk következő fázisához.

  Andrzej Grzyb (PPE). – (PL) Elnök úr, szeretném kifejezni, mennyire örülök a keresztények üldözéséről szóló állásfoglalás elfogadásának, amely állásfoglalásnak én is társszerzője voltam. Emellett szeretném kifejezni köszönetemet Ashton asszonynak, az alexandriai keresztények helyzetére adott reakciójáért. Emlékszünk az iraki szír püspökök látogatására, és az iraki keresztények helyzetéről adott tragikus hangvételű beszámolójukra. Itt szeretném megemlíteni II. János Pál pápa szerepét is – akinek boldoggá avatására legnagyobb örömünkre hónapokon belül sor kerül –, aki a béke, és a keresztények, zsidók, muszlimok és más vallások követői közötti béke kiemelkedő nagykövete volt. Emlékszünk még az assisi találkozókra és II. János Pál pápa mecsetben és zsinagógában tett látogatásaira, amelyeket az embertársaink iránti tisztelet és szeretet nevében tett.

A világ valamennyi részén élő keresztények helyzete szükségessé teszi az Európai Unió beavatkozását. Ez a kötelességünk. Minden politikai eszközt ki kell használnunk, ugyanakkor azoknak is segítenünk kell, akik anyagi károkat szenvedtek el az üldöztetések miatt.

  Tunne Kelam (PPE). – Elnök úr, a társszerzők egyikeként én is igennel szavaztam erre a történelmi jelentőségű állásfoglalásra, ugyanakkor felhívom a figyelmet a főképviselőnek és a Bizottságnak szóló két fontos üzenetre, amelyeket a lehető leggyorsabban végre kellene hajtani.

Az első: a Bizottságnak sürgősen ki kell dolgoznia egy EU-stratégiát a vallásszabadság jogának érvényesítésére vonatkozóan, beleértve a mindazon országokkal szemben alkalmazható intézkedések készletét, amelyek tudatosan nem nyújtanak védelmet a vallási kisebbségeknek.

A második: a Bizottságnak az Európai Külügyi Szolgálat emberi jogi igazgatóságán belül ki kell dolgoznia egy állandó rendszert a vallásszabadságot korlátozó kormányintézkedések felügyeletére, amely évente jelent ezekről a Parlamentnek.

  Cristiana Muscardini (PPE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim; a vallásszabadság a civilizáció alapja. Hiánya gúzsba köti a demokráciát, és olyan hitbe kényszeríti a társadalmat, amely tagadja az emberséget és az emberi méltóságot.

Éppen ez történik ma a világ számos részén. A szélsőséges és fundamentalista vallások halálos erőszakhullámot váltanak ki a keresztények ellen, valódi, jelenkori mártírokká változtatva őket. Azt az intoleranciát, amely utat enged ennek az erőszaknak, egy fundamentalista kultúra generálja. Ezért kell azonnal és maradéktalanul elítélnünk minden olyan megnyilvánulást, amely megtagadja az emberek vallási vagy kulturális identitását. A vallásbeli hit tiszteletének védelme a nemzetközi közösség és intézményeinek feladata. Nem cselekedtek mindig elég gyorsan, amikor keresztények váltak mészárlások áldozataivá.

Az iraki káldeusokat és az egyiptomi koptokat az eltűnés veszélye fenyegeti azokban a régiókban, ahol évszázadokon át éltek. Még egyszer szeretném megköszönni Buzek elnök úrnak, hogy lelkesedéssel felkarolta a fáklyás felvonulás gondolatát, amely fényt gyújt a keresztényekben a fundamentalisták áldozatainak emlékére.

A vallásszabadságot az emberi közösség zászlajára kell tűzni; én pedig mindenkinek azt kívánom, hogy leljen örömöt a hitben, a reményben és a jótékonykodásban, ugyanakkor az igazságban és a szabadságban is.

  Licia Ronzulli (PPE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, én is az állásfoglalás mellett szavaztam, mert napjainkban a vallási kisebbségek globális védelmének problémája kritikusabb, mint valaha.

Különösen aggasztó, hogy 2011-ben még mindig vannak olyanok, akiket vallásukért végeznek ki. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 10. cikke nem bíz semmit az egyéni értelmezésre. Egyértelműen lefekteti a gondolati, a lelkiismereti és a vallásszabadság jogát. Az elmúlt hetekben bizonyos vallási közösségek ellen indított támadások sora csak egy újabb jele annak, hogy a kormányoknak sürgősen meg kell hozniuk azokat az intézkedéseket, amelyek minden nehézséggel és fenyegetéssel szemben megvédik a vallási kisebbségeket.

Az Európai Uniónak céljául kell kitűznie a vallásközi párbeszéd elősegítését, azáltal, hogy ösztönzi az európai országok közötti nagyobb együttműködést – főleg azokban az országokban, ahol a vallásszabadság sajnos még sincs garantálva. A vallásszabadság jogát kivétel nélkül mindenhol tiszteletben kell tartani és szavatolni kell.

  Hannu Takkula (ALDE). – (FI) Elnök úr, ez egy történelmi jelentőségű, kiemelkedő jelentőségű állásfoglalás. Figyelmünket az európai vallásszabadságra kell irányítanunk. Fontos, hogy emlékezzünk gyökereinkre, amelyek a zsidó-keresztény értékrendből erednek. Az alapvető európai értékek és jogok erre az örökségre, ezekre a gyökerekre épülnek. Mindaz, ami az egyiptomi kopt keresztényekkel történt, talán rávesz minket, hogy elkezdjünk figyelni. A keresztényeket a világ számos térségében meg kell védenünk, nem csupán Egyiptomban. Hasonló dolgok mentek végbe Törökországban és Asszíriában is.

Nekünk, európaiaknak különösen nagy figyelmet kell fordítanunk arra, hogy az Európai Unión belül is adódnak olyan szituációk, ahol beavatkozásra van szükség. Itt is vannak áldozatok, akiket vallásuk miatt üldöznek.

Ez pedig az iszlámtól való indokolatlan félelemnek tudható be. Hátat fordítottunk értékeinknek, és azok kárára magán a keresztény értékeken tapostunk. Nem lenne szabad így viselkednünk; ehelyett párbeszédre és a vallások szabadságára van szükségünk. Biztosítanunk kell európai kulturális örökségünk és zsidó-keresztény értékeink fenntartását és határozott védelmét. Ezek az értékek döntő részét képezik európai identitásunknak.

  Philip Claeys (NI). – (NL) Elnök úr, én magam is igennel szavaztam a keresztényeknek a vallásszabadság kontextusában értelmezett helyzetéről szóló állásfoglalásra, és örülök, hogy elfogadták. Ugyanakkor még mindig vannak fenntartásaim a nem egyértelmű szóhasználattal kapcsolatban. Például sehol nem kerül benne világosan kifejezésre, hogy a keresztények az iszlám országokban kerülnek szembe a legnagyobb problémákkal.

Az N. preambulumbekezdés azután kifejezi, hogy Európa sem teljesen ártatlan a vallásszabadság megsértésének kérdésében. Habár ez lehetséges, de azzal, hogy ezt kimondjuk, az Európában esetenként és elszigetelten felmerülő problémákat egyazon kategóriába soroljuk, mint a keresztények ellen iszlám országokban indított módszeres diszkriminációt vagy akár támadásokat. Emellett ez nem csupán a bombatámadásokról és az iszlám szélsőségesek által elkövetett egyéb fizikai támadásokról szól; számos iszlám országban hivatalos szabályrendszerek is fennállnak a keresztényekkel szemben. Gondoljunk csak a törökországi keresztény templomok felújítására fordítandó források állítólagos elérhetetlenségére, vagy a konstantinápolyi ökomenikus pátriárka utódlásának kérdését övező nehézségekre. A török megszálló erők ciprusi magatartása szintén botrányos.

  Seán Kelly (PPE). – (GA) Elnök úr, én is jelen voltam itt, a tegnapi vitában. Igen érdekes és nagyon fontos is volt. Emellett részt vettem a tegnap a Parlament előtt tartott gyertyagyújtási ceremónián, és köszönöm elnökünknek, Jerzy Buzeknek a vezető szerepet, amelyet ezen az eseményen felvállalt.

– Az elmúlt időszakban történt keresztényüldözések a római birodalom letűnt napjaira emlékeztetnek, amikor a keresztények gyilkosságok és támadások szabad prédájának számítottak. Ennek véget kell vetni. Fontos, hogy az Európai Unió is szerepet játsszon ebben – és én úgy gondolom, ezt meg is teszi –, hogy nem csupán az Unión belül, de a tagjelölt országokban is biztosítsa a vallási csoportok véleménynyilvánításának és vallásgyakorlatának szabadságát. Ez az egész világon nagyon fontos kérdés.

(GA) Örömmel tölt el, hogy a mai napon elfogadásra került ez a történelmi jelentőségű állásfoglalás, és főleg az, hogy egyhangúlag fogadtuk el.

  Ryszard Czarnecki (ECR). – (PL) Elnök úr, ez az állásfoglalás nagy fontosságú, részben azért, mert kategóriájában első, másrészt mert egy kiemelkedően jelentős pillanatban készül. Hallottunk a keresztények ellen folytatott iraki mészárlásról. Tudjuk, mi történik Egyiptomban, és hogy mi az, ami már évek óta nem történik ott. Egyedi esetekről is tudunk, amelyek éppolyan fontosak: keresztény papok – és nem csupán papok – megöléséről, Törökországban, Szíriában és Pakisztánban is. Arról is tudunk, hogy mi megy végbe bizonyos, iszlám többséggel rendelkező afrikai országokban. Ennek fényében igencsak meglep az Európai Bizottság elnökének, Barroso úrnak a hallgatása. Egy hétig nem kommentálta az eseményeket. Csak a tagállamok miniszterelnökeinek nyomására – bár saját országom miniszterelnöke nem tartozik ide – nyilatkozott egyáltalán erről a témáról. Örülök, hogy Ashton asszony nyilatkozott erről, de ugyanakkor az Európai Bizottság fejének azonnal közbe kellett volna avatkoznia ebben a kérdésben. Ezt azonban nem tette meg, és ez sajnálatos.

Állásfoglalásra irányuló indítvány: (RC-B7-0044/2010)

  Daniel Hannan (ECR). – Elnök úr, örülök neki, hogy a Parlament is elfogadta, hogy Fehéroroszország az autokrácia felé csúszik. A fehérorosz rezsim olyan kormányzati rendszert testesít meg, amelyen ennek a kontinensnek már 20 évvel ezelőtt túl kellett volna lépnie.

Ennek ellenére remélem, hogy ez az indítvány néhány kollégát is önvizsgálatra késztet. Próbálják most meg egy egykori szovjet apparátcsik szempontjából nézni, aki az Európai Uniót elemzi. Valószínűnek tartom, hogy találhatna néhány olyan dolgot, amitől szinte otthon érezné magát. Azt látná, hogy itt nem választott elnök vagy választási rendszer irányít minket, hanem egy 27 tagú Politbüró, amelynek neve Európai Bizottság. Egy gumibélyegzőt lengető Parlamentet látna, amely nosztalgikus érzéseket kelthetne benne; ötéves tervek sorát láthatná, amelyekkel ügyeinket irányítjuk, vagy láthatná még az egyedi limuzinok flottáját, sőt, a rendszer dolgozóinak és a nómenklatúra tagjainak fenntartott speciális boltokat is észrevehetné.

De legfőképpen azt látná, amit Engels a „hamis tudat doktrínájának” nevezett – tehát azt, hogy a szavazatukkal élő emberek nem ismerik saját érdekeiket, így rajtunk múlik, hogy jobb rendszert állítsunk fölébük. Mindez engem Orwell Állatfarmjának félelmetes zárójelenetére emlékeztet, ahol az állatok felváltva néznek a disznókra és az emberekre, és megállapítják, hogy már meg sem tudják különböztetni őket egymástól.

  Mitro Repo (S&D). – (FI) Elnök úr, én is igennel szavaztam az állásfoglalásra, amely a legjobb esetben is létfontosságúnak nevezhető. Véleményem szerint az Európai Uniónak különösen oda kell figyelnie a szomszédos régiókban történő emberi jogi jogsértésekre. Szerettem volna, ha több szó esik a fiatalok előtt álló problémákról. A fehérorosz ifjúsági szervezetek számára nem engedélyezik a szabad működést, ezért illegalitásba kényszerülnek.

Európa fiataljai immáron több mint egy éve rendszeresen rendeznek olyan utcai megmozdulásokat, ahol európai nagyvárosok legfontosabb szobrainak száját kötik be, némaságuk jeleként. Ez a tiltakozás a véleménynyilvánítás szabadságának hiányát fejezi ki Fehéroroszországban. Remélem, hogy Európa fiataljainak nem kell az Európai Parlament száját is bekötniük vagy elnémítaniuk bennünket, és így bátran megvédhetjük értékeinket és demokráciánkat.

  Kristian Vigenin, az S&D képviselőcsoport nevében. – (BG) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége képviselőcsoport támogatja az előterjesztett állásfoglalást. Hiszünk benne, hogy ez fontos jel lesz mind a fehérorosz hatóság, mind a civil társadalom, a média, és mindenki felé, aki az ország demokratikus fejlődéséért harcol. Reméljük, hogy az állásfoglalás által javasolt intézkedéseket a Bizottság és a Tanács figyelmesen megvizsgálja és megvitatja, és a megfelelő hatás érdekében a lehető leggyorsabban végrehajtják.

Sőt, az újraválasztott elnök, Lukasenko holnapra időzített beiktatási ceremóniája sem fogja felszámolni azokat a problémákat, amelyek személyét, a választások törvényességét és a szavazási eredmények iktatásának körülményeit körülveszik. Az Európai Unió több különböző politikát és mechanizmust kipróbált, hogy befolyással legyen Fehéroroszországra és a fehérorosz vezetőségre, mindeddig mérsékelt sikerrel. Talán eljött az idő új lehetőségek megfontolására, vagy annak eldöntésére, hogy nem olyan helyzettel állunk-e szemben e régióban, amely más mechanizmusok alkalmazását teszi szükségessé.

Az állásfoglalás egy olyan lépésre is utal, amelyet kiemelkedően fontosnak tartunk, és amelyet mindezidáig még nem próbáltunk ki: hogy Fehéroroszországgal szemben alkalmazott politikánkat és kapcsolatainkat koordináljuk közvetlen, nem uniós szomszédjaival, azaz Oroszországgal, amely stratégiai partnerünk, és Ukrajnával, amely részt vesz a keleti partnerségben. Úgy gondolom, hogy egyesített és összehangolt erőfeszítéssel ha többet nem is, legalább egy olyan környezet kialakítását elérhetjük, amely politikai szempontból támogatóbb a demokratikus parlamentáris választások számára, amely választások időpontja egyébként a jövő évre van kitűzve.

Az Európai Parlamentnek emellett maximálisan ki kell használnia a már rendelkezésre álló lehetőségeit. A mai napon döntöttünk egy delegáció kiküldéséről Fehéroroszországba. Úgy gondolom, hogy e küldöttségi látogatás, valamint az, hogy e küldöttség számára biztosítjuk a megfelelő segítséget és kapcsolatokat, teszt lesz a fehérorosz vezetés számára. Ezáltal tiszta képet kapunk az ott uralkodó helyzetről, és a magunk szemével győződhetünk meg róla.

  Bogusław Sonik (PPE). – (PL) Elnök úr, elsőként felháborodásomnak szeretnék hangot adni Hannan úr hasonlatával kapcsolatban, amelyben Fehéroroszországot az Európai Unióval veti össze. Képtelen kijelentései annál is inkább kellemetlenek voltak, mivel az Európai Konzervatívok és Reformerek képviselőcsoportjának soraiból néhány lengyel képviselőtársam is megtapsolta azokat.

A Lukasenko-rendszert el kell szigetelni. A jelenlegi politika, amely azt tartotta, hogy a rezsim fokozatosan megnyílik majd a demokrácia felé, hibás elképzelésnek bizonyult. A lukasenkói rendszerre kemény szankciókat kellene kivetni, egyebek mellett azért, mert egy Európával közvetlenül szomszédos országról beszélünk. Az ilyen országoktól ugyanazokat a normákat várjuk el, mint az Európai Unió tagállamaitól. Konkrét példaként azt szeretném, ha az Európai Unió támogatná az olyan független médiumokat, mint például a TV Belsat, a Radio Racyja. Ezek fontos csatornái az információ terjesztésének, a fehérorosz állampolgárok tájékoztatásának.

  Adam Bielan (ECR). – (PL) Elnök úr, a fehérorosz elnökválasztással kapcsolatos események újból felrázták az európai közvéleményt. Egy viszonylag nyugodt időszak után Lukasenko elnök újra kényszert alkalmaz az ellenzék aktivistái ellen. Újfent visszanyúlt diktatúrájának leggyalázatosabb eszközeihez. A békés demonstráció résztvevői ellen indított brutális támadás, az ellenzéki vezetők és az ellenzéki színekben indult elnökjelöltek letartóztatása az emberi jogok egyértelmű megsértése, és azt jelzi, hogy újból hátat fordítottak azon intézkedéseknek, amelyek célja a demokratikus európai államok közötti viszony javítása volt.

Éppen ezért teljességgel támogatom a Parlament állásfoglalását, amely a politikai foglyok azonnali szabadon bocsátására és a választások megismétlésére szólít fel. Szigorúan elítélem a Lukasenko elnök rendszere által használt diktatórikus gyakorlatot. Úgy vélem, az európai intézmények által kifejtett nyomás enyhítheti a fehérorosz állampolgárok elnyomását. Emellett üdvözlöm mindazokat az intézkedéseket, amelyek a civil társadalom fejlődését támogatják: a vízumpolitika enyhítésével, a diákok és felsőoktatási dolgozók ösztöndíjazásával, valamint a független szervezetek és médiumok finanszírozásának segítésével.

  Morten Messerschmidt (EFD). – (DA) Elnök úr, nem férhet hozzá kétség, hogy Fehéroroszország komoly fejfájást okoz Európának, és valóban igaz, hogy minden lehetőséget meg kell ragadnunk arra, hogy az uralkodó rendszert a – szerencsére – utolsó kommunista diktatúraként kritizálhassuk. Dániában van egy mondás, miszerint aki üvegből készült házban él, ne dobálózzon kövekkel – ezért talán érdemes visszatekinteni, hogyan is fest az EU Fehéroroszország szemszögéből nézve. Nos, az Európai Uniót egy olyan hivatalnokokból álló Bizottság vezeti, amelyek nem rendelkeznek választói felhatalmazással, és ez a választói támogatás nélküli tagokból összeálló, felügyelet nélküli és az állampolgárok felhatalmazása nélküli Bizottság az egyetlen szerv, amely javaslatokat terjeszthet elő. Amint ezek a javaslatok előterjesztésre és elfogadásra kerülnek, vajon melyik, óriási politikai befolyással rendelkező szerv dönt végül arról, hogyan kell alkalmazni az EU-jogalkotást az egyes tagállamokban? Újfent azok a demokratikus szavazás nélkül kijelölt egyének, akik a valóságtól kényelmes távolságra elhelyezkedve bíráskodnak. Ugyanez mondható el erről a Parlamentről, amelynek nagy többsége kényelemben üldögél a számukra kiválasztott üvegpalotákban, senkinek nem tartozik számadással, és mit sem ért az európai polgárok körében terjedő jelentős aggodalmakból, ellenkezésből és agitációból. Ha Fehéroroszország szemszögéből nézzük az EU-t, ijesztő hasonlóságot vélhetünk felfedezni benne azzal a diktatúrával, amely ellen harcolni próbálunk.

  Ryszard Czarnecki (ECR). – (PL) Elnök úr, magam is támogattam az állásfoglalást, tudatában lévén azon ténynek, hogy a Fehéroroszországban tapasztalható szituáció felettébb egyedi. Az emberi jogok védelmezőinek elnyomása egyre durvább méreteket ölt. Másrészt van egy olyan álláspont, amely szerint mindez néhány uniós tagállam igen meggondolatlan politikájának az eredménye, mert az bizonyos, hogy Európa és az Európai Unió részéről egyértelműen felesleges volt hitelt adni Lukasenkónak – mint ahogyan ezt a Fehéroroszországot meglátogató Berlusconi úr, Litvánia államfője, Grybauskaitė asszony, valamint Németország és Lengyelország külügyminiszterei tették. Ma pedig a polgári szabadságjogokért kell küzdenünk Fehéroroszországban, anélkül, hogy eközben Oroszország karjaiba taszítanánk az országot, hiszen ez is nagyon fontos szempont.

Jelentés: Derk Jan Eppink (A7-0374/2010)

  Sergej Kozlík (ALDE). – (SK) Elnök úr! Számos tagállammal kapcsolatban a tapasztalat azt mutatja, hogy hat évvel az 1/2003/EK tanácsi rendelet születése után még mindig nem történt pozitív elmozdulás a versenyszabályok következetes alkalmazása terén.

Amikor a nemzeti bíróságok vitás kérdésekben döntenek, még mindig nem használják ki azt a lehetőséget, hogy információkat vagy véleményt kérnek egy adott ügyről az Európai Bizottságtól, valamint nem használják ki jogukat, hogy az Európai Közösségek Bíróságához fordulhassanak előzetes kérdésükkel, de a Bizottság sem használja ki „amicus curiae” beavatkozási jogát. A gyakorlat azt mutatja, hogy jelentős problémák vannak a bírósági alkalmazással e területen, beleértve a komoly eltávolodást az európai bíróságok állandó ítélkezési gyakorlatától. Ezért felkértem a Bizottságot arra, hogy fordítson figyelmet a nemzeti bíróságok határozataira, valamint hogy tegye meg az e cél érdekében szükséges lépéseket. Ezt a kérést belefoglalták a versenypolitikáról szóló jelentésbe is, és magam is támogattam a jelentés végső szövegét.

  Morten Messerschmidt (EFD). – (DA) Elnök úr, nem kétséges, hogy komoly nyomás nehezedik az európai versenyképességre. Fel kell tennünk a kérdést, hogy valóban megvan-e a tagállamok között a helyzet megváltoztatására irányuló akarat. Egy dolog azonban biztos: egy olyan pénznemet, közös valutát hoztunk létre, amely egész Dél-Európa gazdasága számára katasztrofálisnak bizonyult. Ennek egyik oka, hogy ezen államok többsége nem tud lépést tartani, és teljességgel képtelen volt végrehajtani mindazon reformokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a jövőben meg tudjunk birkózni a Kína, India és Dél-Amerika és más országok jelentette versennyel. Ugyanakkor még azokon a területeken is lehetetlen megegyezésre jutni, amelyekre szívesen gondolunk úgy, mint könnyen elérhető, „alacsonyan csüngő gyümölcsre”. Ennek egyik példája a közös európai szabadalom létrehozásának indítványa. Riasztó, hogy még ilyen tisztán technikai kérdésekben sem voltunk képesek egyszer sem megegyezést elérni. Ez csak egy példája annak, mennyire nem hatékony az EU. Engedtük, hogy még egy ilyen könnyen elérhető előnyöket ígérő területen is közénk álljanak a nyelvi különbségek, és akadályt vessenek a megegyezés elé. A valóság talaján ez minden bizonnyal sokat elmond arról a hamis alapról, amelyre ez az együttműködés épült.

  Cristiana Muscardini (PPE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, értékelem a Bizottság által tanúsított rugalmasságot, amelyet a pénzügyi és gazdasági válságra adott válaszként bevezetett átmeneti állami segélyintézkedések létrehozásában mutatott. Emellett egyetértek azzal is, hogy az Unión belüli egyenlő versenyfeltételek megteremtése érdekében jó gondolat lenne részletes értékelést készíteni a téren hozott döntésekről.

Egyetértek a Bizottság felé intézett kérésekkel, amelyek arra irányulnak, hogy a bankok térítsék vissza a kapott csillagászati mértékű állami támogatásokat, biztosítva ezzel a belső piacon belüli tisztességes versenyt. Egyike voltam azoknak, akik bírálták az adófizetők pénzéből biztosított támogatás hatalmas mértékét. Úgy gondolom, a közpénzeket a növekedés elősegítésére kell fordítani.

Remélem, ez volt az utolsó alkalom, amikor az adófizetők megtakarításait a banki részvényesek és gondatlan menedzserek hasznára fordították, és hogy az új felügyeleti rendszerek felállítása meggátolja, hogy a spekulációk a jövőben újra kárt okozzanak a gazdaságban.

Üdvözlöm azt az akaratot, amely szerint a támogatásokat a közös érdekeket szolgáló projektek elősegítésére kell használnunk, kiemelve különösen megújuló energiaforrások területét.

  Seán Kelly (PPE). – (GA) Elnök úr, én is örömmel támogattam ezt az állásfoglalást.

– Mondhatnánk, hogy az Európai Unió egyik legfőbb feladata a tisztességes verseny biztosítása mindenki számára, főleg a kis- és középvállalkozások, és természetesen a fogyasztók számára.

Régóta gyanítjuk, hogy vannak, akik kizsákmányolják a piacot; országomban ebben a pillanatban is sokan rémülten figyelik például a benzin és a gázolaj árának egységes és módszeres emelkedését az ország valamennyi benzinkútján.

Ehhez hasonlóan a mezőgazdasági termelők is régóta gyanakodnak egy kartell működésére, főleg olyankor, amikor a marhahús ára szinte varázsütésre egységes és hirtelen zuhanásba kezd.

És persze az elmúlt időkben lehettünk tanúi az Európai Bíróság távközlési cégek ellen hozott ítéletének is az európai roamingdíjak kérdésében.

Ezért folyamatosan résen kell lennünk, és fel kell készülnünk, hogy szigorú és azonnali beavatkozással éljünk, valahányszor tisztességtelen versenymagatartást tapasztalunk.

  Ryszard Czarnecki (ECR). – (PL) Elnök úr, ezt a fontos jelentést olyasvalaki írta, aki hatalmas tapasztalattal rendelkezik ezen a területen. Úgy gondolom, egyértelműen kijelenthetjük, hogy az Európai Unió nagyobb nyíltságot és versenyt érdemel. Nem kell félnünk ettől. Ez ösztönzi Európa fejlődését egy olyan helyzetben, amelyben – mondjuk ki őszintén – elmaradtunk Amerikától és Ázsiától. Egy ilyen állásfoglalásnak az a célja, hogy hatékonyabbá tegye Európa gazdaságát; ez adja fontosságát és szükségességét is. Ezért szavaztam én is az elfogadása mellett.

Jelentés: Michael Gahler (A7-0377/2010)

  Hannu Takkula (ALDE). – (FI) Elnök úr, szeretném megköszönni az előadónak, Gahler úrnak ezt a kiváló jelentést. Ragyogóan számba veszi az Európai Unió távoli északi területeinek igényeit, és az itt szükségessé váló fenntartható fejlődést. Mivel magam is egy északi államból származom, nagy örömmel követtem figyelemmel a folyamatot. Úgy láttam, a jelentés megfelelő mértékben vette figyelembe az éghajlatvédelmet és a megélhetés kérdését is. Kitért például a rénszarvastenyésztés témakörére is, amely igen fontos megélhetési forrás a térségben. Gahler úr emellett kiváló beszámolót adott az egyetlen európai őslakos népről, a számikról is.

Külön elismeréssel és köszönettel tartozom Gahler úrnak azért, hogy figyelmet fordított az általam előterjesztett, a Lappföldi Egyetem Sarkvidéki Uniós Tájékoztatási Központjának felállításáról szóló módosításra is, valamint hogy megemlítette azt jelentésében. Ez igen fontos téma. Örömmel tölt el, hogy a finnek ezen a területen a pártokon átívelő együttműködésről tesznek tanúbizonyságot. Finnország északi részeinek és egész Észak-Európa jövőjéről van szó, egy olyan Észak-Európáról, ahol fenntartható fejlődést akarunk látni.

Jelentés: Traian Ungureanu (A7-0378/2010)

  Kristian Vigenin, az S&D képviselőcsoport nevében. – (BG) Az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége képviselőcsoport úgy tartja, hogy a fekete-tengeri stratégia valóban fontos és időszerű, mert felméri, mit értünk el idáig a Fekete-tenger térségében, és számos javaslatot is tesz arra vonatkozóan, hogy mit tehet még az Európai Unió ebben a kérdésben.

Hiszünk benne, hogy nem egyszerű feladat politikai koordinációt létrehozni olyan partnerek között, akiknek koordinációs szintje az Európai Unión belül is nagyban eltér egymástól, ugyanakkor nem lehetetlen. Emellett politikai téren is érdemes megpróbálni egyesíteni erőinket, tekintve, hogy az együttműködésből három ország már az Európai Unió tagállama, egy másik a stratégiai partnerünk, a többi pedig a keleti partnerség tagjai, míg Törökország tagjelölt ország.

Az, hogy az Európai Unió nem tudott energikusabban bevonódni a térség életébe – legalábbis eddig – megfosztott bennünket a fejlődéstől és egy hatalmas potenciál kihasználásának lehetőségétől. Ebben az értelemben pedig ezen a ponton elmondhatjuk, hogy a fekete-tengeri szinergiát, amelyre már kezdettől fogva nem kellően ambiciózus kezdeményezésként tekintettünk, hatékony fekete-tengeri stratégiává kell alakítanunk.

Már most rendelkezünk olyan interakció-modellekkel, amelyeket sikeresen alkalmazhatunk, feltéve természetesen, hogy a térséghez alakítjuk azokat. Ennek egyik példája a balti-tengeri stratégia, amely makroszintű sikereket hozott a regionális együttműködés fejlesztésében.

Úgy hisszük, hogy számos lépést kell most megtennünk, amelyek közül nem található meg valamennyi a jelentésben. Elsőként, gyakorlati szinten, a szomszédsági politika keretrendszerének jelenleg zajló felülvizsgálatán belül kell fontolóra vennünk az erőteljesebb koherencia kialakítását a fekete-tengeri szinergia és a keleti partnerség között – tekintve, hogy a keleti partnerség országai Fehéroroszországtól eltekintve mind részesei a fekete-tengeri szinergiának.

A másik szempont az, hogy miniszteri és parlamenti szinten is erősíteni kell a politikai párbeszédet, valamint meg kell próbálnunk nagyobb kohéziót kialakítani a Duna-stratégia és a fekete-tengeri régió jövőbeli kezdeményezései között. Ezeknek egy olyan stratégia kialakulását kell eredményeznie, amely a következő pénzügyi keretben külön költségvetéssel indulhat.

  Andrzej Grzyb (PPE). – (PL) Elnök úr, az Ungureanu úr immár elfogadott állásfoglalásában található javaslat, amely a fekete-tengeri szakpolitika teljes jogú stratégiává való alakításáról szól, széles körű támogatást érdemel. Az a tény, hogy Bulgária és Románia EU-tagállamok, a keleti partnerség működése – azaz a keleti partnerséggel és Oroszországgal fenntartott különleges kapcsolatok –, és a régió más országaival folytatott EU-tagsági tárgyalások mind alátámasztják a térség politikai jelentőségét az Európai Unió szempontjából. A Fekete-tenger energiahordozók kereskedelmének jelentős tranzitrégiójává változott, és az Unió számára olyan ígéretes projektek tekintetében is fontos, mint a földgázellátás diverzifikációja szempontjából stratégiai szereppel bíró Nabucco projekt. Én is teljességében osztom Ungureanu úr véleményét – egyben gratulálva neki a jelentésért –, hogy a stratégiának biztosítania kell a térség valamennyi szereplőjének elismerését, nem csak a nagyobb államokét, továbbá meg kell férnie más stratégiákkal, például a Földközi-tengerre vonatkozóval is.

  Alajos Mészáros (PPE). – (HU) 2007-ben, mikor Románia és Bulgária is csatlakozott az EU-hoz, a Fekete-tenger részben az Európai Unió belső tengerévé vált. Stratégiai szempontból egy nagyon fontos területről beszélünk, ahol szükséges szerepvállalásunk elmélyítése. Ehhez nélkülözhetetlen, hogy a Parlament egy új stratégiát dolgozzon ki a megfelelő pénzügyi és emberi erőforrások biztosítása mellett egy külön uniós költségvetési tétel formájában. Az új stratégiának a fekete-tengeri térség békéjének, stabilitásának és jólétének biztosítását kell szolgálnia, valamint garantálni az uniós energiabiztonságot. Az ellátási útvonalak és források diverzifikálását még erősebben kell érvényesíteni, ezért szeretném hangsúlyozni a fekete-tengeri kikötőkben tervezett cseppfolyósföldgáz–terminálok fejlesztésének jelentőségét. A régióban található tranzitútvonalak is jelentősen javíthatják ez EU ellátásának biztonságát. Az EU számára kiemelt fontosságú Nabucco, a transzadriai gázvezeték és a páneurópai kőolajvezeték sikerének elengedhetetlen eleme a Fekete-tenger országai együttműködésének további elmélyülése. Ezért támogattam a jelentést.

Állásfoglalásra irányuló indítvány: (RC-B7-0044/2010)

  Cristian Dan Preda (PPE). – (RO) Elnök úr, éppúgy, mint Fehéroroszország esetében, az EU fekete-tengeri stratégiájával kapcsolatban adott szavazatomat is szeretném megokolni. Azzal kezdeném, hogy kollégám, Traian Ungureanu úr kiválóan időzítette a saját kezdeményezésű jelentés összeállításának ötletét, hiszen az Európai Unió jelenleg éppen regionális politikáit erősíti azáltal, hogy parti térségekre vonatkozó stratégiákat állít fel a Balti-tengeren, a távoli északon, és esetünkben a Fekete-tengeren.

Emellett szeretném kifejezni afelett érzett örömömet, hogy az általam előterjesztett módosítások is belekerültek az állásfoglalás szövegébe. Ezek a módosítások rámutatnak arra, hogy szükség van egy hálózat létrehozására a térség civil szervezetei között, a kultúraközi és vallásközi párbeszédet elősegítő programok ösztönzésére, valamint a fekete-tengeri egyetemek hálózatának felállításához hasonló kezdeményezések felkarolására. Véleményem szerint mindezek az intézkedések jó példák arra, hogyan képes a civil társadalmak közötti interakció pozitív szinergiákat létrehozni a térségben.

Végezetül szeretném kiemelni, hogy nem csupán a megfelelő egyensúlyt kell megtalálnunk a gazdasági fejlődés és a környezetvédelem között, hanem a Fekete-tenger szennyezés elleni védelméről szóló egyezményt is teljességében végre kell hajtanunk. Remélem, a Parlamentben ma elfogadott indítvány megkapja a megérdemelt figyelmet a Tanácstól is, amelynek prioritásként kellene kitűznie ezt a témát az európai napirendre.

A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások

Jelentés: Ana Gomes (A7-0368/2010)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Figyelembe véve Líbia földrajzi elhelyezkedését és kölcsönös gazdasági függőségét az EU-val, egy EU–Líbia stratégiai partnerség ösztönzése közös érdekünk. Ennek ellenére nem feledkezhetünk meg az országot uraló diktatórikus rendszerről, amely nem tiszteli az emberi és alapvető szabadságjogokat. Habár egy Líbiával felállítandó keretmegállapodás számos tagállam érdekeit szolgálná, az EU nem feledkezhet meg az általa védett alapvető értékekről, és nem rendelheti magát alá a tisztán gazdasági érdekeknek. Partnerségre van szükség ahhoz, hogy az országban emberi jogokra vonatkozó törvényi reformok kerüljenek elfogadásra, ugyanakkor lehetővé tegyük a nemzetgazdaság diverzifikációját; szem előtt tartva, hogy bizonyos lépések már megtörténtek, például a nukleáris program feladása vagy az állam vállalt nemzetközi emberi jogi kötelezettségek, az ENSZ által kiszabott szankciók ellenére.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – Igennel szavaztam az EU–Líbia keretmegállapodás tárgyalásairól szóló állásfoglalásra. Líbia továbbra is autoriter rendszerként működik, lakossága számára nem biztosítottak az alapvető emberi jogok, és rendszeresen alkalmazza a halálbüntetés eszközét is. Az állami intézmények nem rendelkeznek demokratikus elszámoltathatósággal, az államhatalom pedig nem a jogállamiságon nyugszik. Mindezek ellenére Líbia egyre kiterjedtebb kereskedelmi és politikai kapcsolatokkal rendelkezik egyes EU-tagállamokkal, valamint az EU szempontjából is stratégiai jelentőségű ország. Az EU–Líbia keretmegállapodás tárgyalásai 2008 novemberében kezdődtek.

Ugyanakkor a kapcsolatok fejlődése közben biztosítani kell az európai értékek és alapelvek teljes mértékű tiszteletben tartását, és fontos szigorúan megkövetelnünk, hogy a Tanács és a Bizottság megtegye a szükséges lépéseket: többek között erőteljesen javasolni kell, hogy Líbia ratifikálja és hajtsa végre a menekültek jogállására vonatkozó 1951. évi genfi egyezményt és 1967. évi jegyzőkönyvét; kérni kell, hogy a líbiai hatóságok egyetértési megállapodást írjanak alá, amely törvényes jelenlétet biztosít az UNHCR számára az országban; ösztönözni kell Líbiát, hogy vezessen be moratóriumot a halálbüntetésre vonatkozóan stb. – az európai értékek védelme érdekében.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Üdvözlöm a jelenleg is tárgyalás alatt álló keretmegállapodás keretében tett kötelezettségvállalásokat, amelyek különböző témák széles tárházát ölelik fel, a politikai párbeszéd erősítésétől a migráció kezeléséig, a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok fejlesztésétől az energiabiztonságon keresztül a különböző ágazatok együttműködésének javításáig. Úgy hiszem, a keretmegállapodás lehetőséget teremt arra, hogy erősítsük a Líbia és az EU közötti politikai párbeszédet. Szeretném kiemelni a keretmegállapodás szerepét, amely – a civil társadalom megerősítésének eszközeként – magában foglal az intézményi kapacitás fejlesztését támogató intézkedéseket, segíti a modernizációt, ösztönzi a demokratikus reformok bevezetését és a független társadalmi kommunikáció létrehozását, valamint a jogállamiság megteremtését, illetve támogat olyan más erőfeszítéseket, amelyek megnyitnák a teret a vállalkozások, felsőoktatási intézmények, civil szervezetek és Líbia más piaci szereplői előtt.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Az Európa és Líbia közötti gazdasági partnerség napjainkban már valóság. Líbia rendelkezik a legnagyobb bizonyított olajtartalékkal Afrikában, és Európa harmadik legnagyobb energiabeszállítója (olaj és gáz tekintetében). Sőt, az EU Líbia legnagyobb kereskedelmi partnere is (amely 2009-ben teljes kereskedelmének 70%-át jelentette). Európának fel kell ismernie, hogy Líbia fontos szerepet játszik a regionális és globális biztonság terén, egyrészt az iszlám szélsőségesek megfékezésében, másrészt a térség stabilizálásának kontextusában.

Mindezek miatt üdvözlendő, hogy partnerségi keretmegállapodás tárgyalásai folynak, a jelentésből ugyanakkor egyértelműen kiviláglik, hogy nem hagyhatunk figyelmen kívül bizonyos kérdéseket, amelyeket magam is alapvetőnek tartok: a rendszer fokozatos demokratizálódását, az emberi jogok, azon belül különösen a különböző szabadságjogok tiszteletben tartásának javítását, a büntetőjogi rendszer fokozatos megváltoztatását a halálbüntetés eltörlésének céljával, a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatóságának elismerését, és az 1951. évi genfi egyezmény ratifikációját.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Unió és Líbia közötti tárgyalások megnyitása olyan lehetőséget teremt meg, amely jobb gazdasági fejlődési feltételeket biztosíthat mindkét fél számára, ugyanakkor komoly változásokat mozdíthat elő a földközi-tengeri térségben és Afrikában az emberi jogok, a globális békéhez és stabilitáshoz való hozzájárulásuk, valamint a klímaváltozás elleni harc tekintetében is. Líbia hatmillió lakossal rendelkezik, amelyből kétmillió külföldi. Ez az ország rendelkezik az Afrikában található legnagyobb bizonyított olajtartalékkal, emellett Európa harmadik legfontosabb energiaszállítója, amit kőolajból és földgázból biztosít. Az EU az ország legfontosabb kereskedelmi partnere: a két fél közötti tranzakciók 2009-ben Líbia kereskedelmének 70%-át tették ki. Az EU-val köthető partnerségi keretmegállapodást olyan lehetőségnek kell tekinteni, amellyel megmutathatjuk az emberi értékek és a demokrácia előnyeit a fenntartható és szerteágazó fejlődés tekintetében is. Ahogyan a jelentés is rámutat, ezt a folyamatot nem választhatjuk el az EU alapvető értékeitől, mint a halálbüntetéssel valamint a kisebbségek, bevándorlók és menekültek diszkriminációjával való szembehelyezkedéstől, a közegészségügy támogatásától, valamint a politikai demokratizálódás igényétől.

  Lorenzo Fontana (EFD), írásban. – (IT) Az Európai Unió földközi-tengeri politikájában prioritásnak számít egy olyan keretmegállapodás létrehozása, amelynek célja az illegális bevándorlás elleni harc terén való együttműködés előmozdítása, és amely ugyanakkor az emberi jogokon alapuló politikai párbeszédet is célul tűzi. Habár a végső szöveg tartalmaz néhány pontatlanságot, mégis úgy gondolom, támogatnunk kell, abban a reményben, hogy ráveszi a tripoli kormányt, hogy nagyobb erőfeszítéseket tegyen a régióban az emberkereskedelem elleni harc terén, valamint arra késztetni, hogy helyzetet valós felmérése által felelős partnerré váljon más területeken is, mint a biztonság és az energia kérdésében is.

  Jarosław Kalinowski (PPE), írásban. – (PL) Líbia olyan ország, ahol komoly munkára van még szükség. A diktatúra, az emberi jogok semmibe vétele, a bevándorlási politika hiánya, a szegényes egészségügyi ellátórendszer csak néhány azok közül a problémák közül, amelyekkel a líbiaiak és az ott élő külföldiek nap mint nap találkoznak. Másrészt Afrika e térségének lehetősége, gazdag természeti erőforrásai és kulturális öröksége olyan értékek, amelyek lehetővé tehetik Líbia számára a gazdasági fejlődést, az itt élők életminőségének javítását, és az ország megnyitását a nemzetközi piacok felé. Ha az EU–Líbia megállapodásban sikerül megfelelő feltételeket kialkudnunk, azaz meggyőzzük a líbiai hatóságokat az alapvető emberi jogokat sértő gyakorlatok beszüntetésére, a bevándorlási politika megváltoztatására és a törvényi felelősség felvállalására, az mindkét félnek kölcsönös előnyöket hoz és hozzájárul a térség fejlődéséhez.

  Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) A ma elfogadott jelentés olyan javaslatokat tartalmaz, amelyeket az Európai Parlament elengedhetetlennek tekint az Európai Unió és Líbia között zajló, egy együttműködési megállapodás létrehozását célzó tárgyalások lezárásához. A keretmegállapodás megkötése lehetőséget nyújtana az olyan fontos témák kezelésére, mint a politikai kapcsolatok, a bevándorlás és a biztonság kérdése, az energia, a közegészségügy, a fejlődés, a kereskedelem, az éghajlatváltozás, az energia és a kultúra témaköre. Ugyanakkor döntő lépést is jelentene az Európai Unió mediterrán térsége és Afrika közötti kapcsolatok javításának általánosabb érvényű célja felé. Olasz képviselőként ki kell hangsúlyozzam azokat a történelmi és gazdasági okokat, amelyek az évek során kedvező kapcsolatok kialakulásához vezettek Olaszország és Líbia között. Ugyanakkor ki kell emelnem azt is, hogy igen fontos az EU és Líbia közötti együttműködés erősítése, ami alatt nem csupán a gazdasági kooperációt értem, hanem az emberi jogok védelmének szempontját is. Remélem, hogy az Európai Unió képes lesz vezető szerepet vállalni a bevándorlók fogadásának kérdésében és az emberkereskedelem ellen folytatott harc támogatásában is.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) Ez a jelentés elképesztő méretű ellentmondásokat vonultat fel. Üdvözli az EU–Líbia keretmegállapodásról szóló tárgyalásokat, amelyeknek lehetséges kimenetele az is, hogy Líbia felvételt nyer az euromediterrán szabadkereskedelmi térségbe (EMFTA), amelyet az eurokrácia immár 15 éve próbál előkészíteni. Ugyanakkor az emberi jogok és a demokrácia sérelmeinek egész tárházát sorolja fel, amelyek elkövetőjét autoriter rendszernek nevezi. Mindeközben a Kubáról elfogadott közös álláspont végig fennmarad. Ez nem más, mint kettős mérce. Napjaink Európai Uniója számára a kereskedelmi kapcsolatok előfeltételét nem az emberi jogok és a demokrácia megléte jelenti, hanem a piacgazdaság és a szabad, torz verseny létrehozása. Az Unió viselkedése a gyáva imperializmust idézi, és ugyanezt bizonyítja a tunéziai állapotokra adott megkésett reakciója.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Mindannyian tudatában vagyunk, hogy Líbiában továbbra is diktatórikus rendszer uralkodik, amely rendszeresen megsérti az alapvető szabadságjogokról szóló nemzetközi egyezmények rendelkezéseit. Mindennek ellenére Líbia számos EU-tagállammal bővítette kereskedelmi és politikai kapcsolatait. A mediterrán térséget és egész Afrikát érintő kérdésekben partnerként funkcionáló Líbia szerepe jelentős hatással lehet a régió biztonságára és stabilitására, különösen a migráció, a közegészségügy, a fejlődés, a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok, az éghajlatváltozás, az energia és a kulturális örökségek terén. Ebben a kontextusban a jelenleg tárgyalt keretmegállapodás is jelentős, de választ kell adnunk számos alapvető fontosságú kérdésre is, konkrétan a rendszer fokozatos demokratizálódására, az emberi jogok tiszteletben tartására, a büntetőeljárási rendszer megváltoztatására és legfőbb prioritásként a halálbüntetés eltörlésére, valamint a genfi egyezmény aláírására.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Mivel Európa szempontjából az EU és Líbia közötti kapcsolatok nagy bonyolultságot és jelentőséget is hordoznak, objektívan kell őket megvizsgálnunk. Az emberi jogok tiszteletben tartása természetesen komoly szerepet játszik, ezért is kell Brüsszelnek felszólítania Líbiát, hogy ratifikálja a menekültek jogállására vonatkozó 1951. évi genfi egyezményt, illetve sürgetnie a halálbüntetési moratórium bevezetését. Ugyanakkor tekintetbe kell vennünk azt a tényt is, hogy Líbia fontos tranzitország az Afrikából Európába irányuló tömeges illegális bevándorlás számára. Emiatt semmit nem érünk el azzal, ha teljességében elutasítjuk Tripoli visszafogadási megállapodását, amint az a Külügyi Bizottság jelentésében is megtalálható.

Ha nem valósítjuk meg a visszafogadási megállapodást Líbiával, akkor az Európára nehezedő bevándorlási nyomás még tovább fog nőni. Mivel a tömeges illegális bevándorlás sarkalatos probléma Európa – mint történelmi entitás – túlélése szempontjából, az EU számára az lenne a legérdemesebb, ha differenciáltan kezelné Tripolival folytatott kapcsolatait, és Líbiát bevonná a migráció áramlását ellenőrző stratégiáiba.

  Cristiana Muscardini (PPE), írásban. – (IT) Igennel szavaztam az Európai Parlamentnek a Tanácshoz intézett, az EU–Líbia keretmegállapodásra vonatkozó ajánlására. Teljességgel támogatom a Gomes asszony által a jelentésben meghatározott kulcspontokat, vagyis annak szükségességét, hogy Líbia moratóriumot vezessen be a halálbüntetésre vonatkozóan, aláírja a menekültek jogállására vonatkozó 1951. évi genfi egyezményt, aktívan felvegye a harcot az emberkereskedelem ellen, tisztességes megegyezéseket garantáljon az illegális bevándorlás ügyében, és modern menekültügyi jogszabályokat fogadjon el.

Szeretném hozzátenni, hogy számos esetben kértük, hogy az európai intézményeknek is legyen lehetőségük ellenőrizni a líbiai menekülttáborokban uralkodó valós körülményeket még a keretmegállapodás létrejötte előtt. A Parlamentnek azonnali lépéseket kell tennie annak érdekében, hogy ezt a kérést még határozottabban hangoztassa. Ami engem és számos képviselőtársamat illeti, mindaddig nem tudjuk támogatásunkat adni a keretmegállapodáshoz, amíg nem teljesülnek a Gomes asszony által a ma elfogadott jelentésben meghatározott feltételek.

  Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Az Európai Unió és Líbia között jelenleg folyó, a tagállamok és a nevezett Maghreb-ország közötti politikai és gazdasági kapcsolatok elősegítését célzó keretmegállapodás megteremtéséről szóló tárgyalások sorsdöntő stratégiai fontossággal bírnak az Unió határokon átnyúló kapcsolatainak szempontjából. Én ezért szavaztam igennel az Európai Parlament Tanácsnak benyújtott ajánlására. A megállapodás elsődleges célkitűzése a líbiai lakosság életének javítása mind politikai, mind társadalmi és gazdasági téren, azáltal, hogy a megállapodás alapjául az alapvető jogok érvényesítését tűzi ki. A megállapodás megkísérli helyreállítani a Líbiában mutatkozó hiányosságokat, azzal, hogy komolyabb védelmet nyújt az emberi és demokratikus jogok számára, fejleszti a kereskedelmi együttműködést, valamint szigorú közös ellenőrző eszközöket hoz létre az illegális bevándorlás terén.

  Frédérique Ries (ALDE), írásban. – (FR) Vonakodva adtunk zöld utat az EU és Líbia közötti, a kapcsolatok erősítését célzó tárgyalások folytatásának. Ugyanakkor ez semmiképp nem tekinthető biankó csekknek. Nem szabad, hogy energiabiztonságunk, kereskedelmi és gazdasági érdekeink és a migrációs áramlatok kezelése terén való együttműködésünk eltakarja előlünk a tényt, hogy a líbiai hatóságok és Kadhafi ezredes továbbra sem adja meg a legalapvetőbb emberi jogok tiszteletét. Kadhafi ezredes immáron 41 éve hatalmon lévő diktátor, aki néhány napja tunéziai kollégája, Ben Ali távozása miatt sajnálkozott. Az országban elnyomó rezsim uralkodik: halálbüntetésekkel (2009 májusában 506 ilyen volt, amelynek 50%-át külföldiek tették ki), kivégzésekkel és testi fenyítéssel, az illegális fogva tartás gyakorlatával és az országon keresztül Európába igyekvő bevándorlókkal szemben alkalmazott embertelen bánásmóddal.

Állásfoglalásunk ezt a pontot különösen kihangsúlyozza, felidézve, hogy egy közös migrációs politika minden esetben feltételezi a migránsok védelmét és a többi alapvető szabadságjogot szolgáló szigorúbb védőeszközök felállítását. Ehhez hasonlóan az országgal kötött visszafogadási egyezménynek automatikusan ki kell zárnia a menedékkérőket, menekülteket és a védelemre szorulókat, és meg kell előznie a közös kitoloncolás eseteit.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Líbiában immár 40 éve olyan diktatórikus rezsim uralkodik, amelyben az erő egyetlen személy, Kadhafi ezredes kezében összpontosul, aki a legrégebb óta hatalmon lévő afrikai és arab vezető. A líbiaiak ingyenes közoktatáshoz és egészségügyi ellátáshoz, lakhatási támogatáshoz, azaz bizonyos mértékű társadalmi előnyökhöz jutnak az olajbevételekből. Ugyanakkor a GDP növekedési rátája ellenére a fejlődés még mindig elmarad a többi, olajban gazdag országtól, emellett Líbia egyike a régió kevéssé diverzifikálódott gazdaságainak. A külföldi beruházások a vezető megjósolhatatlan döntéseinek kegyétől függenek.

A líbiai nép számára nem biztosítottak a legalapvetőbb emberi szabadságjogok, annak ellenére, hogy országuk konkrét nemzetközi kötelezettségvállalásokat tett az emberi jogok tiszteletben tartására, nemrég választották be az ENSZ Emberi Jogi Tanácsába, és több, jogilag kötelező érvényű nemzetközi eszköz szerződését is aláírta. Líbiában rendszeresen végrehajtanak halálbüntetéseket.

Végezetül Líbia stratégiai fontossága és a hozzá kapcsolható számos kihívás is rámutat, mekkora szükség van rá, hogy az EU átfogó politikát állítson össze az országra vonatkozóan. Széles azoknak a témáknak a köre, amelyekbe az EU-nak be kell vonnia Líbiát. E keretmegállapodásnak emellett hatékony eszközként kell elősegítenie a jogállamiságot, az emberi jogok tiszteletben tartását, a migránsok és menekültek védelmét, valamint a fenntartható fejlődést is Líbiában.

  Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) Azért támogattam szavazatommal ezt az állásfoglalást, mert hiszek benne, hogy segíthet a líbiai népnek javítani életkörülményeiket, amelyeket gyakran az emberi jogok és a legalapvetőbb szabadságjogok tiszteletben tartásának hiánya jellemez.

Az EU és Líbia közötti együttműködés döntő tényező lehet az ország potenciáljának fellendítése szempontjából, amelynek jelenleg egy nagyon összetett helyzettel kell megbirkóznia. A fogvatartottakat sok esetben kínozzák, testi fenyítéssel, többek között korbácsolással, veréssel, elektrosokkal és az orvosi segítség szándékos megvonásával is. Líbiában nincsenek menekültügyi törvények, és ennek folyományaként a menekültvédelem biztosításának szükségessége sincs jogilag elismerve.

Ha ez még nem lenne elég, még mindig számos bűncselekményre vonatkozik halálbüntetés, a líbiai bíróságok pedig továbbra is hoznak halálos ítéleteket, amellyel a tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jog nemzetközi követelményeit sértik. Az Európai Uniónak a lehető leggyorsabban meg kell kötnie ezt a keretmegállapodást. Ez lesz az első valódi megállapodás Líbia és az EU között, ezért valós előnyöket jelenthet a lakosságnak az alapvető jogok, valamint politikai és társadalmi-gazdasági helyzet szempontjából.

  Debora Serracchiani (S&D), írásban. – (IT) Az EU és Líbia közötti keretmegállapodásról szóló mai szavazás egy kemény tárgyalássorozat eredménye, főleg ami a migránsok kérdését illeti. Líbiában a menekültek és menedékkérők emberi jogainak jogállása különösen veszélyben van. Jogilag nem ismerik el őket, és nem áll fenn a védelmüket szolgáló rendszer. Remélem, hogy alapvető emberi jogaik és menedékjoguk védelemben részesül majd.

Líbia még nem ratifikálta a menekültek jogállására vonatkozó 1951. július 28-i genfi egyezményt, sem annak 1967. évi jegyzőkönyvét, és egyelőre nem is áll szándékában ezt tenni. Ugyanakkor 1981-ben ratifikálta az afrikai menekültproblémák sajátos kérdéseiről szóló 1969-es egyezményt. Ezért kötelessége betartani a nemzetközi védelemre szoruló menekültek visszaküldésének tilalmát, akiknek azonosítására olyan kritériumok szolgálnak, amelyek nem lehetnek enyhébbek azoknál, amelyeket a genfi egyezmény felállított.

A nemzetközi jog alapján a Szomáliából, Szudánból, Eritreából, Etiópiából és hasonló országokból származó emberek humanitárius védelemre és politikai menedékre jogosultak, így remélem, hogy a líbiai hatóságok beleegyeznek az Egyesült Nemzetek Szervezete menekültügyi főbiztosával való együttműködésbe.

Állásfoglalásra irányuló indítvány: (RC-B7-0039/2010)

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – Igennel szavaztam erre a nagyon fontos állásfoglalásra, mert a leghatározottabban el kell ítélnünk a keresztény közösségek elleni legutóbbi támadásokat világszerte − legyen szó Egyiptomról, Pakisztánról, Irakról vagy bármelyik másik országról.

A kereszténység kezdete óta élnek keresztény közösségek a Közel-Kelet különböző muzulmán országaiban. Ezért teljes mértékben elfogadhatatlan, hogy több évszázados békés együttélés után arra kényszerítik a keresztényeket, hogy elmeneküljenek ezekből az országokból vagy gettókba zárják őket. Ez egy újabb ok arra, hogy folytassuk az iszlám fundamentalisták elleni küzdelmet, akik eltorzítják a valóságot és a terrorizmus elleni globális tevékenységünket úgy akarják beállítani, mintha az a muzulmán világ elleni támadás lenne. Éppen az iszlám fundamentalisták azok, akik háborút akarnak kirobbantani a vallások és a civilizációk között.

Ezért mindent meg kell tennünk, hogy megszabaduljunk ezekről a vallási fanatikusoktól és háttérbe szorítsuk őket társadalmaikban. Ezt a muzulmán társadalmak mérsékelt tagjaival együttműködve kell elérnünk. Üdvözöljük az erőteljes, közvélemény által adott reakciókat egyes muzulmán országokban, például Egyiptomban, ahol a közvélemény határozottan elítéli a keresztények elleni terrortámadásokat és a felelősök elleni cselekvésre szólít fel.

  Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) Mindannyiunkat nagyon megrázott a Bagdadban lévő szír katolikus templom ellen elkövetett közelmúltbeli terrortámadás. Ez a támadás súlyos események sorozatát követően történt, amelyek mindegyikét vallásos motivációk váltották ki. Ez nagyon érzékeny téma. Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) szorosan kötődik a világi elvekhez és tiszteletben tart valamennyi vallást Európában, beleértve az iszlámot is. Ezt figyelembe véve nem maradhatunk közömbösek az iránt, hogy milyen sors vár számos keresztény közösségre világszerte. Valamennyi vallást egyformán tiszteletben kell tartani, emiatt támogattam az Európai Parlament állásfoglalását. A Parlament által elítélt események mindegyike muzulmán országokban történt, ahol különös figyelmet kell fordítani a keresztények sorsára. Közösen kell dolgoznunk azért, hogy biztosítsuk a különböző vallások tiszteletben tartását, és úgy vélem, hogy ez a szöveg összeegyeztethető ezzel a megközelítéssel.

  Dominique Baudis (PPE), írásban. – (FR) Igennel szavaztam az Európai Parlamentnek a vallásszabadság összefüggésében a keresztények helyzetéről szóló állásfoglalására, amely elítéli a keresztények elleni halálos kimenetelű támadásokat keleten. Az elmúlt hónapokban történt keresztények elleni támadások számos áldozat számára tragédiával végződtek, különösen Bagdadban és Alexandriában, továbbá hittestvéreik számára is. A keresztények kétezer éve laknak keleten, beépültek országaik történelmébe. Ma azonban tömegével menekülnek el a régióból. Az erőszakos száműzetés miatt ezek az országok emberi erőforrásuk jelentős részét elveszítik. A közel-keleti régióikat mindig is a sokféleség és a vallási kisebbségek együttélése jellemezte. A támadásokat végrehajtó terroristák összetűzést akarnak szítani kelet és nyugat között azáltal, hogy összeugrasztják a muzulmán és a keresztény világot. Mindezt ördögien kitervelték. Az Irakban és Egyiptomban élő keresztények elhagyatva és elárulva érezhetik magukat. Fontos, hogy az egyiptomi és iraki hatóságok megtalálják és kíméletlenül elítéljék a mészárlások kitervelőit.

  Mara Bizzotto (EFD), írásban. – (IT) A Parlament végre szavazni tudott a világ különböző részein élő keresztények helyzetéről szóló átfogó állásfoglalásról; ma már megbízható adatokból tudjuk, hogy a keresztény közösség világszerte az egyik, a folyamatos társadalmi és jogi üldöztetéstől diszkriminációtól leginkább sújtott közösség. Európának az eddiginél sokkal többet kell tennie a világszerte élő keresztények védelme érdekében. Megvannak az ehhez szükséges eszközei, ha akarja. Azt reméljük, hogy ez az állásfoglalás az uniós szervek általi megközelítés megváltozásának kezdetét jelzi, különösen diplomáciai és kereskedelmi szempontból, a keresztények elleni üldözést toleráló vagy a keresztényellenességet támogató számos − túlságosan is sok − országgal folytatott kétoldalú párbeszédeik során. Amikor az EU kereskedelmi, gazdasági és együttműködési megállapodásokat ír alá harmadik országokkal, akkor határozottabban kell érvényre juttatnia az emberi jogi záradékokat – ezt ez idáig nem tette meg. Nem elfogadható ezentúl, hogy olyan országok, ahol a keresztények hátrányos megkülönböztetéssel szembesülnek és üldözik őket, olyan fontos megállapodásokat írjanak alá az EU-val, amelyek alapvetően az emberi jogok tiszteletben tartására épülnek. Ezért támogatom ezt az állásfoglalást.

  Antonio Cancian (PPE), írásban. – (IT) Támogatom a vallásszabadság összefüggésében a keresztények helyzetéről szóló állásfoglalási indítványt, mert az európai politikák nem hagyhatják figyelmen kívül az erőszak elmúlt hónapokban tapasztalt felerősödését.

Európa nem lehet túl óvatos és nem félhet attól, hogy támogassa a keresztény közösségek azon jogát a Közel-Keleten és világszerte, hogy szabadon gyakorolhassák hitüket és vallásukat. A párbeszéd és a kölcsönös tisztelet az Európai Unió elidegeníthetetlen értéke, és a főképviselő, Catherine Ashton számára alapvető fontosságú, hogy ennek az álláspontnak a szóvivője legyen, és azt erőteljesen támogassa a harmadik országokkal folytatott kétoldalú kapcsolatok során.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Üdvözlöm, hogy az Európai Unió ismételten kifejezte elkötelezettségét a vallás-, a lelkiismereti, és a gondolatszabadság mellett. A kormányoknak kötelességük biztosítani e szabadságjogokat világszerte, szem előtt tartva, hogy az emberi jogok, a demokrácia és a polgári szabadságjogok fejlődése jelenti a közös alapot, amelyre az Európai Unió a harmadik országokkal való kapcsolatait építi, és amely szerepel az EU és a harmadik országok közötti megállapodásokban lévő, demokráciával kapcsolatos záradékokban.

  David Casa (PPE), írásban. – Mindannyian tanúi voltunk a kopt keresztények nehéz helyzetének Egyiptomban az elmúlt hónapokban. Az ilyen erőszakos cselekedeteket a leghatározottabban el kell ítélni. Nemcsak a keresztények ellen tanúsított intoleranciát, hanem egy személy vallásszabadságának gyakorlása elleni intolerancia minden formáját el kell ítélni. Úgy gondolom, hogy ez az állásfoglalás megfelelően kiegyensúlyozott, ezért támogattam.

  Lara Comi (PPE), írásban. – (IT) Örömömre szolgál, hogy az Európai Parlament megvitatott és elfogadott egy olyan állásfoglalást, amely elítéli a keresztények elleni legutóbbi támadásokat. A vallásszabadság az egyik legfontosabb emberi jog, amelyet általánosan elismernek a nemzeti alkotmányok és a nemzetközi egyezmények. A kormányzás különböző szintjén meglévő számos norma jelenléte, nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt, világszerte a vallásszabadság fontosságára vonatkozó egyhangú konszenzust mutatja. A jogi szabályozás azonban nem elegendő. Ez jelenti az alapot, amelyre hatékony politikákat lehet építeni. Az elmúlt 50 év során a globalizációs folyamat eredményeképpen távoli civilizációk kerültek kapcsolatba egymással. Annak biztosítása érdekében, hogy ez a kapcsolat ne alakuljon át konfliktussá, nem elegendő pusztán e támadások elítélése. Meg kell erősítenünk olyan politikák létrehozása iránti elkötelezettségünket, amelyek a vallási pluralizmust ösztönzik, és biztosítják különböző csoportok egymás iránti toleranciáját. Nemcsak a fundamentalizmus jelent veszélyt. A vallásszabadságot ma a széles körben elterjedt szekularizmus is veszélyezteti, amely próbálja eltörölni az egyén spirituális világát a közéletből. A vallásszabadság valamennyi vallást érinti, még az ateistákat is. Ennek az az oka, hogy amikor elfogadjuk a vallásszabadságot, akkor egyben annak ellentét is elfogadjuk, azaz azt, hogy valaki semmilyen vallást se gyakoroljon.

  Corina Creţu (S&D), írásban. – (RO) A keresztények elleni támadások számának növekedése megköveteli egy közös álláspont kialakítását arról, hogy hogyan védjük meg őket. A vallási tolerancia erősítése érdekében az érintett kormányoknak biztosítaniuk kell, hogy a támadások elkövetőit azonosítják, valamint az igazságszolgáltatás elé kerülnek a megfelelő jogi eljárások révén. Védelmet kell biztosítani a keresztények számára minden felekezet azonos szintű tiszteletben tartása által.

Amikor az emberi jogok és polgári szabadságjogok, beleértve a vallás vagy a meggyőződés szabad megválasztását, az Európai Unió alapvető elveit és célkitűzéseit jelentik, valamint közös alapot jelentenek a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatokban, az Uniónak meg kell erősítenie bármilyen kezdeményezés támogatását, amelynek célja a vallások és más közösségek közötti párbeszéd és kölcsönös tisztelet előmozdítása.

Végül, de nem utolsósorban, a vallási hatóságokat felszólítjuk a tolerancia előmozdítására és a gyűlölet, az erőszakos radikalizmus és az extrémizmus elleni kezdeményezések elfogadására.

  Mário David (PPE), írásban. – (PT) Az elsők között támogattam ezt az állásfoglalási indítványt, amelynek az egyes közel-keleti országokban élő keresztény kisebbségek helyzetét ábrázoló leírása véleményem szerint meglehetősen időszerű és pontos. Az Európai Parlament egyik legnemesebb szerepe, külső fellépések tekintetében, az általunk vallott értékek védelme és előmozdítása, ebben az esetben különösen a gondolat-, a véleménynyilvánítási és a vallásszabadságra gondolunk. Ezek a szabadságjogok egyértelműen megkérdőjeleződtek a vallási fanatikusok által elkövetett gyáva támadások révén, amelyek során ártatlan embereket gyilkoltak meg, időnként tömegével, embertelen és számomra felfoghatatlan módon.

Remélem, hogy ez az állásfoglalás, amelyet valamennyi képviselőcsoport támogat, az érintett országokban fel fogja hívni a közvélemény, a vezető kormánytagok és a közigazgatásban dolgozók figyelmét az alapvető szabadságjogok teljes mértékű gyakorlásának fontosságára országukban, valamint arra, hogy bíróság elé állítsák a gyilkosokat és a lázítókat. Ez fontos annak érdekében, hogy előmozdítsuk a vallások és kultúrák közötti párbeszédet belső szinten, valamint társadalmaink között is, amelyek annak ellenére, hogy különböző földrészeken élünk, számos közös értékkel és elképzeléssel rendelkeznek.

  Philippe de Villiers (EFD), írásban. – (FR) 2011-ben a keresztény közösség a legüldözöttebb a világon, szerencsére az uniós tagállamok erre felfigyeltek és nem hagyják válasz nélkül.

Igazságos és szükséges, hogy elítéljük a támadásokat, azonban ez nem elegendő: a viszonosság elve nem szerepel ebben az állásfoglalásban.

Tovább az, hogy az EU fél szívvel ítéli csak el a Törökországnak az általa katonailag megszállt Ciprus területén végrehajtott cselekedeteit, sajnálatos módon nem fogja azt eredményezni, amit a franciák reméltek − a Törökországgal való csatlakozási tárgyalások megszüntetését −, és semmilyen ösztönző hatással sem fog bírni.

Üdvözlöm ezt az állásfoglalást a világszerte meggyilkolt keresztények támogatása érdekében, azonban sajnálattal veszek tudomásul bizonyos hiányosságokat és következetlenségeket.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Világszerte növekszik a keresztények ellen elkövetett támadások száma. Ez az aggasztó és elszomorító tény igen sajnálatos, különösen mivel a kereszténység az emberek közötti békét és megértést hirdeti, legyen szó zsidókról vagy görögökről, ahogy Pál apostol mondaná. Az évszázadok óta tartó vallásszabadság és a közösségek közötti béke van veszélyben. Békésen éltek együtt más vallásokkal azokon a területeken, ahol letelepedtek és ahol általános erőszak fenyegeti őket egész egyszerűen azért, mert Jézusban hisznek. Ez azonban összetettebb kérdés. Az elkövetett támadások mellett, a keresztény hitet és annak megnyilvánulásait is támadások érik Európában, gyakran az államok és intézmények semlegessége és a szekularitás korrupciójának képében. Ebben a tekintetben elítélem a katolikus mise közben elkövetett legutóbbi támadásokat Barcelonában, és felszólítom a spanyol kormányt és az európai intézményeket, hogy ítéljék el és küzdjenek a keresztényellenes hangulat ellen, amely úgy tűnik, hogy egyre erősödik. Azok, akik megtagadják saját gyökereiket, nem sok tiszteletet érdemelnek másoktól.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Mindenkinek joga van a vallás-, a lelkiismereti és a gondolatszabadsághoz. Ez a jog teszi lehetővé az emberek számára, hogy gyakorolják saját vallásukat vagy hitüket, egyénileg vagy másokkal együtt, nyilvánosan vagy a magánéletükben, imák, rituálék, gyakorlatok és tanítás által. A vallásszabadsággal kapcsolatos statisztikákból kiderül, hogy a vallási erőszakkal kapcsolatos cselekedetek többsége a keresztények ellen irányul. Valójában közismert, hogy a keresztény közösségek ellen irányuló véres támadásokban nemrég ártatlanok vesztették életüket Nigériában, Alexandriában, a Fülöp-szigeteken, Irakban és Szíriában. Az iráni kormány továbbá erősítette a keresztények elleni kampányát az Iráni Iszlám Köztársaságban. Vietnámban is keményen elnyomják a katolikus egyház és más vallási közösségek tevékenységeit. Ezeknek a támadásoknak az elítélése, és a kormányok arra való biztatása mellett, hogy biztosítsák a vallás-, a lelkiismereti és a gondolatszabadságot, a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint az EU külügyi képviselőjének nagyobb figyelmet kell szentelnie a vallásszabadság kérdésének, és konkrét, azonnali intézkedéseket kell hoznia, beleértve az olyan országok elleni intézkedéseket, amelyek szándékosan nem védik meg a vallási felekezeteket.

  Carlo Fidanza (PPE), írásban. – (IT) Az állásfoglalás, amelyről ma szavaztunk, nagymértékben foglalkozik a növekvő intoleranciával, az elnyomással és a keresztények elleni erőszakos cselekedetekkel. Véleményem szerint nagyon fontos elítélni a közelmúltbeli eseményeket, amelyek ugyan tőlünk távoli országokban történtek, ahol azonban régóta fennálló keresztény közösség él. Az Egyiptomban, Nigériában, Pakisztánban, a Fülöp-szigeteken, Cipruson, Iránban és Irakban bekövetkezett események még súlyosabbak, ha meggondoljuk, hogy a vallást egész egyszerűen a hatalom megszerzéséért vették célba. Az Európai Uniónak, a külügyi és biztonságpolitikai főképviselője révén a vallás- és a gondolatszabadságot, valamint a vallási közösségek, köztük a keresztények biztonságát prioritásként kell kezelnie az Unió külügyi kapcsolataiban. Ennek a prioritásnak tükröződnie kell a nemzetközi megállapodásokban és az emberi jogokról szóló jelentésekben. Meggyőződésem, hogy a vallásszabadságot szenvedélyesen védeni kell, súlyos szankciók kiszabása által is egyes olyan országok esetében, amelyek nem tartják tiszteletben ezt az alapvető elvet.

  Lorenzo Fontana (EFD), írásban. – (IT) Miként az állásfoglalás kimondja, a demokrácia előmozdítását és az emberi jogok tiszteletben tartását az Európai Unió egyik legfontosabb célkitűzéseként kell kezelni. Az elmúlt hónapokban a keresztény kisebbségek elleni erőszak felerősödését tapasztaltuk világszerte, különösen olyan országokban, ahol az iszlám a legnagyobb vallás. Ezt nem tolerálhatjuk tovább. Támogatom ezt az állásfoglalást, abban a reményben, hogy az európai intézmények határozottabban fognak harcolni a vallási intolerancia ellen és minden rendelkezésükre álló eszközt fel fognak használni, hogy biztosítsák a világszerte élő keresztények milliói számára a biztonságot és a vallásszabadságot.

  Eija-Riitta Korhola (PPE), írásban. – (FI) Jövő héten tartjuk a Holokauszt Emléknapot, amely természetesen mindannyiunkat visszavisz gondolatban a múltba, és Auschwitzba. Jó dolog, hogy a ma elfogadott állásfoglalás a jelenbe irányít minket, hogy a ma hőseiről emlékezzünk meg. Előfeltétel, hogy a vallásszabadságot valamennyi vallás esetében érvényesíteni kell.

Az, hogy ezt a kérdést a keresztények üldözésétől függetlenül vetjük fel, nem azt jelenti, hogy elfogultak vagyunk. Ennek oka, hogy az üldözést elszenvedő legnagyobb csoport az, amelyről a legkönnyebben elfeledkezünk Európában. Itt az ideje, hogy ezt helyrehozzuk, mivel tudjuk, hogy az elmúlt évszázadban több keresztény vesztette életét hite miatt, mint az azt megelőző 1900 évben. Ma a vallásuk miatt meggyilkolt emberek 75%-a keresztény.

Az Open Doors International nevű szervezet listát készített arról a 10 országról, ahol a legnagyobb mértékű erőszakkal szembesülnek a keresztények a világon. Ezek az országok Észak-Korea, Irán, Szaúd-Arábia, Szomália, a Maldív-szigetek, Afganisztán, Jemen, Mauritánia, Laosz és Üzbegisztán, és a lista bővül. Nap mint nap hozzávetőlegesen 100 millió keresztény szembesül erőszakkal vallása miatt.

A ma elfogadott állásfoglalásnak egyértelműen konkrét következménnyel kell bírnia. Az Európai Külügyi Szolgálatnak nagyobb elkötelezettséget kell tanúsítania és foglalkoznia kell a vallásszabadságot jellemző hibákkal. A harmadik országokkal kötött külpolitikai megállapodásoknak tartalmazniuk kell egy, a vallásszabadságról és viszonosságról szóló záradékot. Az emberi jogok előmozdítása kapcsán, nagyon fontos, hogy beszéljünk a vallásszabadságról, mert az az emberi jogok próbája: a szólás-, a véleménynyilvánítási és az egyesülési szabadság az emberi jogok középpontjában áll.

  Elisabeth Köstinger (PPE), írásban. – (DE) Az elmúlt években a vallási jellegű terroristatámadások 75%-át a keresztények ellen követték el. Főként az elmúlt hónapokban nőtt a támadások száma, beleértve a templomok elleni, az istentisztelet alatt elkövetett támadásokat. Elfogadhatatlan, hogy a 21. században a vallási közösségeknek félniük kell attól, hogy szabadon gyakorolják vallásukat. A vallásszabadság elvének mindenkire vonatkoznia kell világszerte. Támogatom éppen ezért azt a javaslatot, hogy hozzunk létre egy stratégiát, amely valóban lehetővé teszi a szabad vallásgyakorlást.

  Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) Keresztény gyökereim miatt csak elítélni tudom a keresztények és más vallási közösségek elleni erőszakot világszerte. Ez az elutasítás kiterjed valamennyi, valláson és hiten alapuló hátrányos megkülönböztetésre és intoleranciára egyes vallások gyakorlói ellen. Úgy vélem, hogy a gondolat-, a lelkiismereti és a vallásszabadság alapvető emberi jog, és reméljük, hogy ezzel az állásfoglalással ezeket meg is tudjuk védeni.

  David Martin (S&D), írásban. – Az állásfoglalás mellett szavaztam, amely határozottan elítéli a keresztények és más vallási közösségek ellen elkövetett valamennyi erőszakos cselekedetet, valamint a valláson és hiten alapuló hátrányos megkülönböztetést és intoleranciát a vallásos, a hitüket elhagyó és a nem hívő személyek ellen. Az állásfoglalás hangsúlyozza, hogy a gondolat-, a lelkiismereti és vallásszabadság alapvető emberi jog, és aggodalmát fejezi ki a keresztények kivándorlása miatt különböző, főként közel-keleti országokból az elmúlt években.

Nyomatékosan kérem azon országok hatóságait, ahol riasztóan magas a vallási felekezetek elleni támadások száma, hogy vállalják a felelősséget a normális és nyilvános vallásgyakorlás biztosítása iránt valamennyi vallási felekezet számára; fokozzák erőfeszítéseiket, hogy megbízható és hatékony védelmet nyújtsanak a vallási felekezetek számára saját országukban; valamint biztosítsák a vallási felekezetek tagjainak személyes biztonságát és testi épségét azáltal, hogy eleget tesznek azon kötelezettségeknek, amelyek iránt nemzetközi színtéren már elkötelezték magukat.

  Kyriakos Mavronikolas (S&D), írásban. – (EL) Szocialistaként egyik alapvető politikánként támogatjuk az emberi jogokat. A vallási jogok szerves részét képezik ennek a politikának és ezért támogatjuk annak megerősítését. Borzasztóak voltak azok a karácsonyi események, amikor a megszálló erők megzavarták a misét Rizokarpasoban, Cipurs megszállt részén. Törökország és a megszálló hadsereg állami terrorizmust folytat Ciprus törökök által megszállt részén, az ortodox keresztények, különösen az ott maradt néhány ciprusi görög kárára.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) A Francia Köztársaság szekularizmusra vonatkozó elképzelése az egyház és az állam szétválasztását tartalmazza. Ez biztosítja a lelkiismereti és vallásszabadságot. A vallási erőszak a dogmatizmusból ered, amely valamennyi vallásban megtalálható. Ezért meg kell védenünk az embereket az e vallások által kiváltott erőszak ellen. A civilizációk összecsapásának bűnügyi elméletére való implicit utalások, valamint a katolikus egyház alaptalan igényei ellenére, ez a szöveg eszközéül szolgálhat a vallásszabadság megkövetelésének világszerte, valamint a hívő egyének fanatizmus elleni védelmének. Én az állásfoglalás mellett szavazok, részvétből és meggyőződésből.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Határozottan el kell ítélnünk a keresztény közösségek elleni különböző támadásokat világszerte, különösen Afrikában, Ázsiában és a Közel-Keleten. Az intolerancia e megnyilvánulásainak elburjánzása, a közösségek ellen irányuló elnyomás és erőszak valamennyiünkben aggodalmat kell, hogy ébresszen. Az érintett országok hatóságai mindent megtettek az elkövetők, valamint a keresztény közösségek elleni támadásokért felelős személyek azonosításáért. E támadások, valamint a keresztények ellen irányuló más erőszakos cselekedetek felelőseit bíróság elé kell állítani és megfelelő módon el kell ítélni őket.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Az Európai Unió által a vallásszabadság iránt tanúsított odaadás nem elegendő. Főként iszlám országokban a keresztényeket büntetlenül az elnyomás, és még gyakrabban, gyilkosság áldozatává teszik. E megdöbbentő helyzet ellenére az EU az értékek emelkedett közösségeként gyakran az udvarias hallgatás politikáját választja. Valójában úgy tűnhet, hogy a politikai elit Brüsszelben, amely közömbös Európa keresztény gyökerei iránt, szintén elfeledkezett a keresztények sorsáról az iszlám országokban. Ahelyett, hogy a keresztények üldözésének befejezését követelnénk, a politikai korrektségben keresünk menedéket, az EU-ban élő muzulmánok jóléte miatt aggódunk inkább, akik olyan mértékű vallásszabadságot élveznek, amelyről a legtöbb, az iszlám világban élő keresztény csak álmodhat.

A jövőben a keresztények helyzetének különleges szerepet kell betöltenie az EU iszlám országokkal ápolt külügyi kapcsolataiban. Az EU-nak elegendő módszer és eszköz áll rendelkezésére ahhoz, hogy javítson a keresztények helyzetén. Például a fejlesztési segélyt és egyéb pénzügyi támogatásokat a keresztények vallásszabadságának biztosításától kellene függővé tenni. Én ennek megfelelően szavaztam.

  Claudio Morganti (EFD), írásban. – (IT) Határozottan amellett szavaztam a mai napon, hogy ítéljük el a keresztény közösségek és vallási kisebbségek elleni erőszakot.

Az emberi jogok és a vallásszabadság tiszteletben tartásának a más országokkal fennálló kapcsolatok sarokkövének kell lennie. Személyesen megtapasztaltam a török megszállást Ciprus északi részén, ezt a helyzetet Európa figyelmen kívül hagyta, annak ellenére, hogy Ciprus uniós tagállam. A megszállt Ciprus területén a legtöbb templomot lerombolták, a szentek szobrait eltorzították, és karácsony napján török katonák két ortodox templomban megakadályozták, hogy misét tartsanak.

Szabadságunk, a kultúránk megőrzése és az ember abszolút értékén, az állam előtti egyenlőségen, a női egyenjogúságon, a demokrácián és a társadalmi igazságosságon alapuló élet ma mind veszélyben van.

A vallási intolerancia egyre gyakoribb jelenség a világ különböző részein, és az elmúlt hetek szörnyű támadásai Egyiptomban és Irakban a keresztények ellen a fundamentalista terrorizmus legújabb veszélyes kihívását jelentik. Európában mindannyiunknak észre kell ezt vennünk és cselekednünk kell a vallásszabadság megóvása érdekében.

  Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) A keresztény közösségek elleni legutóbbi támadások Egyiptomban, Nigériában, Irakban és Pakisztánban szükségessé tették az európai beavatkozást, és az EU határozottan elítélte az üldözést, és mobilizálta külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét. Én a keresztények helyzetéről szóló állásfoglalás mellett szavaztam a vallásszabadság tekintetében, mert úgy gondolom, hogy sajnálatos módon a kereszténység elleni világméretű támadással állunk szemben, amely során a vallási erőszakot politikai célokra használják fel, hogy akadályozzák a növekedést és fejlődést, ösztönözzék a társadalmi gyűlöletet és destabilizálják a rendszert azokban az országokban, ahol a támadások történtek. Ezért szerintem fontos Európa számára – amely az emberi jogok és a polgári és demokratikus szabadságjogok tiszteletben tartásának védelmezője –, hogy határozottan elítélje ezeket az erőszakos támadásokat, amelyek évszázadokkal visszavetik a világot, és véget vetnek minden reménynek, hogy kultúrák közötti párbeszéd, tolerancia, növekedés és társadalmi jólét jöhet létre.

  Georgios Papanikolaou (PPE), írásban. – (EL) Én a keresztények helyzetéről szóló állásfoglalás mellett szavaztam a vallásszabadság tekintetében. A közös állásfoglalás, amely a 2011. január 1-jén, az egyiptomi Alexandriában lévő kopt templomban imádkozók elleni elkövetett támadást követően született, elítéli a polgárok elleni erőszak valamennyi formáját, függetlenül attól, hogy az áldozatok milyen vallási csoporthoz tartoznak, valamint kifejezi aggodalmát a vallási agresszió növekvő számú megnyilvánulásai miatt. Emlékeztetni szeretném a Parlamentet arra, hogy Görögországban ez egy különösen érzékeny kérdés, azok után, hogy 1996. április 18-án az egyiptomi Kairóban fanatikus iszlamisták által görög turisták ellen elkövetett hasonló támadások áldozatait gyászoltuk.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Az Európai Unió többször kifejezte elkötelezettségét a vallás-, a lelkiismereti és a gondolatszabadság iránt, valamint hangsúlyozta, hogy a kormányoknak kötelességük e szabadságjogok biztosítása világszerte. Az emberi jogok, a demokrácia és a polgári szabadságjogok fejlődése az a közös alap, amelyre az Európai Unió a harmadik országokkal való kapcsolatát építi, és amelyet az EU és a harmadik országokkal közötti megállapodásokban lévő demokráciára vonatkozó záradék biztosít. A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 18. cikke kimondja, hogy mindenkinek joga van a gondolat-, a lelkiismereti és a vallásszabadsághoz, és a gondolat-, a lelkiismereti és a vallásszabadság nemcsak egy vallás híveire vonatkozik, hanem az ateistákra, agnoszticistákra és a nem hívő emberekre is.

Elítéljük tehát a keresztény közösségek ellen különböző országokban a közelmúltban elkövetett támadásokat, és szolidaritásunkat fejezzük ki az áldozatok családjaival, mély aggodalmunknak adunk hangot a keresztény közösségek elleni intoleranciáról, elnyomásról és erőszakról tanúskodó események elszaporodása miatt, különösen Afrika, Ázsia és a Közel-Kelet országaiban.

  Oreste Rossi (EFD), írásban. – (IT) A keresztények világszerte történő üldözéséről vitázunk, azonban amíg az Irakban, Egyiptomban, a Fülöp-szigeteken, Indiában és további helyeken történt erőszakos eseményekről beszélünk, továbbra is figyelmen kívül hagyjuk azt, hogy mi történt egy hozzánk közelebb eső helyen. Arról beszélek, amikor a török hadsereg 1974-ben megszállta Ciprus területének körülbelül egyharmadát.

Ez a katonai megszállás a mai napig tart. Harmincnyolcezer török katona tartózkodik az Észak-ciprusi Török Köztársaság területén, és a sziget két részre van osztva falakkal és kerítésekkel, amelyek városokat és falvakat is kettéválasztanak. Az évek során 520 keresztény templomot és kolostort módszeresen leromboltak és helyükbe minareteket építettek. Az ezekben a templomokban található műalkotásokat elégették, megszentségtelenítették vagy ellopták, a temetőket lerombolták és a keresztény püspököknek megtiltják, hogy misét tartsanak. Karácsony napján a török rendőrök megakadályozták, hogy misét tartsanak Karpasiában a Szent Synesios templomban Rizokarpasoban és a Szentháromság templomban. A legelképesztőbb dolog azonban az, hogy sok olyan parlamenti képviselő van, akik védi a keresztényeket világszerte, azonban támogatja, hogy Törökország csatlakozzon az EU-hoz.

  Czesław Adam Siekierski (PPE), írásban. – (PL) Egyre gyakrabban hallunk a keresztények üldözéséről. A nemzetközi szervezetek által készített statisztikák megdöbbentőek – azok alapján évente körülbelül 150 000 keresztényt gyilkolnak meg világszerte. Nem maradhatunk közömbösek az emberi élet ilyen mértékű semmibe vétele iránt. Az Európai Uniónak, az alapvető demokratikus értékek és emberi jogok védelmezőjeként, megfelelőbben kellene nyomon követnie a harmadik országokban lévő helyzetet, különösen a Közel-Keleten. Világosabb és határozottabb erőfeszítésekre van szükség. A vallásszabadság alapvető emberi jog és a vallási indíttatású hátrányos megkülönböztetés és erőszak nem összeegyeztethető értékeinkkel. E jogok tiszteletben tartásával példát mutatunk más országok számára, azonban ugyanilyen hatékonyan kell megkövetelnünk a tiszteletet másoktól is. Az emberi jogok egyetemes érvényűek és azokat mindenhol tiszteletben kell tartani és határozottan kell reagálnunk az intolerancia bármilyen megnyilvánulására, különös tekintettel a vallási intoleranciára. Az Uniónak megfelelő eszközök állnak rendelkezésére, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy azon országok kormányait, amelyekkel politikai és kereskedelmi kapcsolatban állunk, arra kényszerítsünk, hogy megfelelően cselekedjenek és tartsák tiszteletben a polgári szabadságjogokat, beleértve a vallásszabadságot. Muzulmán országokban, de olyan országokban is, mint Kína, India és Nepál, templomokat és kápolnákat gyújtanak fel büntetlenül, az embereket kikergetik az utcára, megkínozzák vagy megölik őket, és a nőket abortuszra kényszerítik. A megfelelő gazdasági kapcsolatok nevében ezekről nem esik szó a tárgyalóasztalnál. Európa nem maradhat szótlan.

  Dominique Vlasto (PPE), írásban. – (FR) Teljes szívvel támogatom ezt az állásfoglalást, amely határozottan elítéli a keresztény közösségek elleni egyre gyakoribb támadásokat. Nem támogathatunk ilyen barbár cselekedeteket: ezek gyűlöletet és intoleranciát sugallnak. Elítélem az erőszakot és az emberi életek elvesztését, amely miatt számos család és valamennyi keresztény közösség gyászol világszerte. Az e közösségek elleni támadások aláássák alapvető értékeinket. A vallási sokféleség és a vallásszabadság tiszteletben tartása egyetemes elv, amelyet meg kell őrizni. Ezek a támadások, amelyeket egy másik korszak szélsőséges maradiságának nevében követtek el, félelmet keltenek és végül ezen ősi közösségek életben maradását veszélyeztetik. Az EU-nak szolidaritást kell tanúsítania az áldozatok iránt és támogatnia kell a hatóságokat, amelyek elkötelezettek az elkövetők kézre kerítése iránt. Ennek a követelésnek a partnereinkkel való kapcsolatok középpontjában kell állnia, az emberi jogi záradékokhoz hasonlóan. A tolerancia és a béke szorosan összekapcsolódik és most is, mint mindig, támogatnom kell az Európai Unió arra irányuló cselekvéseit, hogy biztosítsa értékeink, a szabadságjogok és a jogok érvényesülését világszerte.

  Angelika Werthmann (NI), írásban. – (DE) Ezt a közös állásfoglalást támogatni kell, mert a keresztény közösségek ellen elkövetett támadások száma emelkedett 2010-ben. Az Európai Unióban a vallásszabadság és a véleménynyilvánítás szabadsága az európai identitás lényege. Ugyanakkor a kereszténység kulcsfontosságú ebben a tekintetben, valamint az európai kultúra lényeges eleme is egyben. Az EU-ban az Európai Unió Alapjogi Chartájának 10. cikke, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 18. cikke és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 9. cikke rendelkezik a vallásszabadságról.

Állásfoglalásra irányuló indítvány: (RC-B7-0044/2010)

  Mara Bizzotto (EFD), írásban. – (IT) Az Európai Uniónak a lehető leghatározottabban kell fellépnie a Fehéroroszországgal fenntartott kapcsolatai során, ez az utolsó olyan rezsim Európában és a politikai állami erőszak anakronisztikus példája, amely teljes mértékben összeegyeztethetetlen a demokrácia és a szabadság minimális nyugati normáival. Ebben az állásfoglalásban Európa ismét határozottan elítéli a közelmúltbeli választások során történt eseményeket, miközben újra elítéli a Fehéroroszországban évtizedeken keresztül zajló eseményeket, a tájékoztatás cenzúráját, a disszidensek letartóztatását és bebörtönzését, és minden mást, amelyet a Minszkben működő szánalmas diktatúra csinál, hogy a civil társadalmat napi szinten ellenőrzése alatt tartsa. Teljes szívvel a közös állásfoglalás mellett szavazok.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) A fehéroroszországi helyzetről szóló állásfoglalás mellett szavaztam. Több mint 700 embert vettek őrizetbe, amiért részt vettek a december 19-i tüntetésen Minszkben, sokukat szabadon engedték azt követően, hogy letöltötték rövid adminisztratív büntetésüket, míg 24 ellenzéki aktivistát és újságírót, köztük 6 elnökjelöltet tömeges rendzavarás szervezésével, erőszakos támadások elkövetésével és fegyveres ellenállással vádolnak, amelyért 15 év börtön is kiszabható. Elítéljük a rendőrség és a KGB szervei által alkalmazott brutális fellépést a tüntetők ellen a választás napján. Az ilyen viselkedés az alapvető demokratikus elvek, a gyülekezés és a véleménynyilvánítás szabadsága, valamint az emberi jogok súlyos megsértését jelenti. Tekintettel a jelenlegi fehéroroszországi helyzetre, felszólítom a Bizottságot, hogy továbbra is nyújtson pénzügyi támogatást a Vilniusban, Litvániában található Európai Humán Tudományok Egyeteme (EHU) számára, hogy nőjön az olyan fehérorosz diákok számára adható ösztöndíjak száma, akiket elnyomnak polgári tevékenységeik miatt és kizárnak az egyetemekről, továbbá hogy hozzájáruljanak a „Szolidaritás Fehéroroszországgal” nevű szervezet támogatásához.

  David Casa (PPE), írásban. – A fehéroroszországi helyzet romlott az elmúlt hónapokban és jelenleg komoly aggodalomra ad okot. Bebizonyosodott, hogy a választások menete egyáltalán nem felelt meg a tisztességes és szabad választások követelményeinek egy demokráciában. Az elnökjelöltek letartóztatását és folyamatos őrizetbe vételét, valamint a tüntetők ellen tanúsított erőszakot el kell ítélni. Az EU-nak minden tőle telhetőt meg kell tennie annak bizonyítására, hogy az ilyen eseményeket nem fogják könnyelműen kezelni, és a lehetséges intézkedések között szerepelnie kell a Fehéroroszország elleni gazdasági szankciók bevezetésének is. Ezen okok miatt döntöttem úgy, hogy támogatom a közös állásfoglalásra irányuló indítványt.

  Corina Creţu (S&D), írásban. – (RO) Sajnálatos a fehérorosz hatóságok által hozott arra irányuló döntés, hogy bezárják az EBESZ-irodát. Arra kérték őket, hogy azonnal vonják vissza döntésüket.

Ehhez hasonlóan, szintén sajnálatos tény számos nagyobb internetes oldal működésének akadályoztatása a választások napján. A médiára vonatkozó jelenlegi jogszabályok Fehéroroszországban nem összeegyeztethetőek a nemzetközi normákkal és ezért a fehérorosz hatóságokat azok felülvizsgálatára és módosítására szólították fel.

A fehéroroszországi politikai helyzet értékelését követően a demokratikus jogok és szabályozások súlyos megsértését tapasztalták. Ennek eredményeképpen el kell ítélnünk a békés tüntetők, a demokratikus ellenzék vezetőinek, valamint nagyszámú civil aktivista, újságíró, tanár és diák elnyomását.

  Mário David (PPE), írásban. – (PT) Némi aggodalommal figyelem a jelenlegi politikai és társadalmi helyzetet Fehéroroszországban, azonban meg kell mondanom, nagy reményekkel is. Ezért támogatom feltétel nélkül ezt a közös állásfoglalást, amelyet öt képviselőcsoport is aláírt, de az Egységes Európai Baloldal – Északi Zöld Baloldal képviselőcsoport nem. Mindazonáltal amellett, hogy kifejezem sajnálatomat a történtek miatt, amely megfelelően le van írva az állásfoglalásban, szeretném hangsúlyozni az ezen állásfoglalásban szereplő konkrét intézkedéseket, amelyeket véleményem szerint a Tanácsnak és a Bizottságnak egyaránt azonnal alkalmaznia kellene a gyakorlatban: a gazdasági szankciók alkalmazását, a Nemzetközi Valutaalap, az Európai Beruházási Bank és a Nemzetközi és Újjáépítési és Fejlesztési Bank által nyújtott valamennyi pénzügyi támogatás befagyasztását, minden lehetséges eszközzel támogatva a fehérorosz civil társadalomnak a nagyobb mértékű szabadsággal és demokráciával rendelkező társadalom elérése érdekében tett erőfeszítéseit, a legfontosabb fehérorosz vezetőkre vonatkozó vízumtilalom visszaállítását, kiterjesztve azt a legfelső vezetőkig, Fehéroroszország részvételének felfüggesztését a keleti partnerség tevékenységeiben a Budapesten megrendezésre kerülő keleti partnerség csúcstalálkozóján, és végül, a vízumkönnyítési és visszafogadási megállapodások megtárgyalását célzó irányelvekkel kapcsolatos munka fokozását, a lakosságon belüli kapcsolattartás javítása érdekében.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Fehéroroszország az egyetlen olyan ország a világon, ahol a rendőrség még KGB név alatt működik. Ez az egyszerű tény szimbolikusan illusztrálja az országban működő rezsimet. Fehéroroszország polgárai olyan hatékony változtatásokat követelnek és érdemelnek, amelyek javítják életkörülményeiket, hatékonyan előmozdítják a demokráciát és teljes mértékű politikai önrendelkezést biztosítanak számukra. Remélem, hogy a demokratikus országok észre fogják venni, hogy a fehérorosz rezsim egyáltalán nem képes az ország demokratizálódásának elősegítésére és nyíltan ellenezni fogják elnyomó eszközeit és módszereit.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) és az EBESZ/Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala Parlamenti Közgyűlésének következtetései és előzetes eredményei alapján, a 2010. december 19-én tartott elnökválasztás nem felelt meg a szabad, tisztességes és átlátható választások követelményeinek. Új, szabad és demokratikus választásokat kell éppen ezért tartani a közeljövőben, az EBESZ normáival összhangban.

Elfogadhatatlan továbbá a Fehérorosz Köztársaság rendőrsége és állambiztonsági ügynöksége általi brutális fellépés a tüntetők ellen a választások napján. Rendkívül aggasztónak tartom, hogy a fehérorosz hatóságok megkísérlik erőszakkal állami gondozásba venni Danyil Szannyikovot, Andrej Szannyikov elnökjelölt és Irina Halip oknyomozó újságíró hároméves kisfiát, akik a december 19-i választások óta börtönben vannak.

Valamennyi elnyomó intézkedést el kell ítélni és a fehérorosz hatóságokat arra kell ösztönözni, hogy az elnyomás, a megfélemlítés és a civil aktivisták elleni fenyegetéseket azonnal szüntessék be.

Úgy gondolom, hogy a Tanácsnak, a Bizottságnak és az EU főképviselőjének felül kell vizsgálnia a Fehéroroszországgal kapcsolatos uniós politikát, beleértve konkrét gazdasági szankciók alkalmazásának és valamennyi makroszintű pénzügyi támogatás befagyasztásának a lehetőségét.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Függetlenül attól, miként értékeljük a fehéroroszországi eseményeket, nem lehetünk részesei az ország függetlenségét és nemzeti szuverenitását ért súlyos támadásnak, nem ösztönözhetjük a belügyekben való közvetlen részvételt, és az események manipulálását, amelyeket csak a fehéroroszok és az ország hatóságai jogosultak megoldani, annak érdekében, hogy megpróbáljuk összehangolni az államot és hatóságait az Európai Unió érdekeivel.

Ez az állásfoglalás olyan elfogadhatatlan cselekedetek szemléje, amelyek célja egy olyan rezsim felállítása Minszkben, amely nyitott az EU érdekei iránt. Nézzünk meg néhány példát:

– felszólítja a Bizottságot, hogy valamennyi pénzügyi és politikai eszközzel támogassa a fehérorosz civil társadalom erőfeszítéseit, a független médiát (beleértve a TV Belsat-ot, a fehéroroszországi Európai Rádiót, a Radio Racját és más orgánumokat), és a fehéroroszországi nem kormányzati szervek arra irányuló erőfeszítéseit, hogy előmozdítsák a demokráciát és szembeszálljanak a fennálló rezsimmel,

– felszólítja a Bizottságot, hogy fejlesszen ki egy regisztrációs mechanizmust az olyan nem kormányzati szervek számára, amelyek regisztrációját politikai okok miatt megtiltják Fehéroroszországban, hogy lehetővé tegye számukra, hogy részt vehessenek uniós programokban.

Emiatt nem támogattuk ezt az állásfoglalást.

  Sandra Kalniete (PPE), írásban. – (LV) Az Európai Uniónak nyíltan állást kell foglalnia a fehéroroszországi eseményekkel kapcsolatban. El kell ítélnünk az ellenzék erőszakos elnyomását és az elnökválasztás eredményeinek meghamisítását. A szabadság az Európai Unió egyik alapvető értéke és csak olyan országokkal alakíthatunk ki sikeres együttműködést, ahol ezeket az értékeket tiszteletben tartják. Ez az oka annak, hogy a politikai foglyok szabadon bocsátása egyik előfeltétele az Európai Unió és Fehéroroszország közötti párbeszéd újrakezdésének. Ezzel a nyilatkozattal az Európai Parlament egyértelmű jelzést küld Fehéroroszország kormányának, hogy együttműködést akarunk kialakítani, azonban soha nem hagyhatjuk figyelmen kívül az egyének politikai szabadságát vagy a választási eredmények meghamisítását gazdasági érdekek miatt, különösen, hogy több mint húsz éve az Európai Parlament képviselőinek jelentős része maguk is a szabadságért harcoltak. Szankciókat kell bevezetni a fehérorosz rezsim ellen, azonban azok nem lehetnek hatással a fehérorosz polgárokra, akik számára meg kell nyitni az utat Európa felé.

Az európai egyetemeknek be kell fogadniuk azokat a Fehéroroszországból érkező fiatalokat, akiket kizártak az egyetemekről politikai tevékenységük miatt, és akik soha többet nem vehetnek részt a Lukasenko által irányított Fehéroroszország oktatási rendszerében. Meg kell erősítenünk együttműködésünket a fehérorosz civil társadalom képviselőivel, támogatnunk kell küzdelmüket és meg kell osztanunk velük tapasztalatainkat. Meggyőződésem, hogy a fehérorosz polgárok megérdemlik egy demokratikus állam létrehozását, ahol az emberi jogokat tiszteletben tartják, ahol tisztességes választásokat tartanak és ahol a véleménynyilvánítás szabadsága érvényesül. Ha Fehéroroszország kormánya együttműködést akar velünk kialakítani, akkor tiszteletben kell tartania ezeket a feltételeket.

  Arturs Krišjānis Kariņš (PPE), írásban. – (LV) Elfogadhatatlan az a helyzet, amelyben a küszöbünkön – Fehéroroszországban – a demokrácia megvalósulása mind politikai szinten, mind a nem kormányzati szervek esetében brutálisan el van fojtva. Támogattam ezt az állásfoglalást, mert hiszek abban, hogy a nyugati szövetségesek támogatása elengedhetetlen a Fehéroroszországban uralkodó önkényuralmi rezsim ellenzői számára. Ez lehetőség az Unió számára, hogy közös külpolitikát alakítson ki és megvédje ezeket az értékeket, amelyek mellett természetesen kiáll. Az Európai Uniónak ugyanakkor szankciókat kell bevezetnie a fehérorosz önkényuralmi kormány ellen és erkölcsi és pénzügyi támogatást kell nyújtania a demokráciabarát mozgalmak számára Fehéroroszországban.

  Tunne Kelam (PPE), írásban. – A Fehéroroszországról szóló közös állásfoglalás mellett szavaztam, az Európai Néppárt nevében annak egyik kezdeményezője vagyok. Az állásfoglalás egyértelmű és határozott módon foglalkozik a Fehéroroszországban fennálló tragikus helyzettel, amelyet az ottani diktátor, Lukasenko idézett elő 2010. december 19-e óta. Szeretném kiemelni éppen ezért a 15. bekezdést, amely arra kéri az uniós tagállamokat, hogy ne gyengítsék az uniós fellépést azzal, hogy kétoldalú kezdeményezésekbe bocsátkoznak a fehérorosz rezsimmel, ami aláásná az európai külpolitika hitelét és hatékonyságát. Úgy látom továbbá, hogy az, ha a 2014-es jégkorong-világbajnokságot nem Minszkben rendezik, a javaslat egyik leghatékonyabb eszköze arra, hogy befolyást gyakoroljanak a fehérorosz hatóságokra, hogy vessenek véget elnyomó politikájuknak.

.

  Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) Az Európai Unió mindig is prioritásnak tekintette a humanitárius politikát és az alapvető emberi jogok védelmét. Elhivatottsága révén, amely ma lehetővé teszi számára, hogy vezető szerepet töltsön be nemzetközi téren, és a demokratikus elveket, az emberi jogok és a törvényesség tiszteletben tartását határain túlra exportálja, világosak a közös állásfoglalásra irányuló javaslat mögött meghúzódó okok, amelyek célja, hogy felszólítsuk Fehéroroszországot minden olyan erőfeszítés tiszteletben tartására, amelyek a nemzetközi jog és az emberi jogok kapcsán történik. A december 19-i választások során történt események sajnálatos módon jól ismertek. Rendőrök és titkosszolgálati ügynökök brutálisan elfojtották a nyilvánvaló választási csalások miatt kitört tüntetéseket. Ezek az elfogadhatatlan események oda vezettek, hogy az Európai Parlament – a korábban Buzek elnök úr által tett nyilatkozatok alapján cselekedve – felszólította az Uniót, hogy vezessen be súlyos szankciókat Fehéroroszország ellen és indítson nyomozást külső, elfogulatlan hatóságok által, hogy rekonstruálják az eseményeket és megállapítsák a felelősöket.

  Elżbieta Katarzyna Łukacijewska (PPE), írásban. – (PL) Az egykori szovjet blokk országai nagyon jól értik a politikai helyzetet Fehéroroszországban – a személyes szabadság, a sajtó és a média szabadságának korlátozása, és egy nem demokratikus kormány megléte. A fehéroroszországi elnökválasztást követő közelmúltbeli eseményekre tekintettel fel szeretném hívni a figyelmet azokra a lépésekre, amelyeket az Európai Parlament a Bizottsággal és a Tanáccsal közösen fog végrehajtani, hogy ebben az ügyben közbelépjen. Elvégre beszélnünk kell a fehérorosz demokrácia elősegítését célzó intézkedésekről és hatékony módszereket kell keresni, hogy átgondoljuk a Lukasenko-rezsimre irányuló uniós politikát. A jelenlegi helyzetben nyomást kell gyakorolnunk Minszkre, kérnünk kell a politikai foglyok szabadon bocsátását és az újságírók üldözésének megszüntetését. Emiatt szavaztam az állásfoglalás elfogadása mellett. Köszönöm.

  David Martin (S&D), írásban. – A fehéroroszországi helyzet elfogadhatatlan, és csatlakozom kollégáimhoz, akik elítélik a rendőrség és a KGB szolgálatai által tanúsított brutális fellépést a tüntetők ellen a választások napján, különösen a Neklajev úr elleni brutális támadást, ez az olyan alapvető demokratikus elvek súlyos megsértésének egyik példája, mint például a gyülekezési szabadság és a véleménynyilvánítás szabadsága, valamint az emberi jogok tiszteletben tartása. Aggodalmamat szeretném továbbá kifejezni a fehérorosz hatóságok arra irányuló törekvései ellen, hogy erőszakkal állami gondozásba vegyék Danyil Szannyikovot, Andrej Szannyikov elnökjelölt és Irina Halip oknyomozó újságíró hároméves kisfiát, akik a december 19-i választások óta börtönben vannak. Csatlakozom a Bizottság arra való felhívásához, hogy a fehérorosz civil társadalomnak a demokrácia előmozdítására és a rezsim ellenzésére irányuló erőfeszítéseit valamennyi pénzügyi és politikai eszközzel támogassa.

  Jiří Maštálka (GUE/NGL), írásban. – (CS) Nem elég, ha bezárjuk az ajtót és ezáltal csökkentjük a jobb párbeszéd esélyét. A szigorú szankciók bevezetése esetleg olyan hatással lehet, hogy akadályt létesít és még jobban elszigeteli ezt az országot. A pénzügyi elemzésben minden valószínűség szerint a legnagyobb hatást nem azokra gyakorolná, akikre a szankciók irányulnak. Az EU és a Fehéroroszország közötti kommunikációt intenzíven folytatni kell, kihasználva valamennyi diplomáciai lehetőséget és azt rendszeres időközönként felül kell vizsgálni. Ami a hatékonyságot illeti, annak egy másfajta párbeszéd létrehozását kell tartalmaznia, amelyet más formában és különböző szinteken folytatnak, beleértve egy kiegyensúlyozott és nem egyoldalú értékelést. Az alapot azonban az eddigi tapasztalatok alapos értékelésének kell jelentenie az EU és Fehéroroszország közötti közös kommunikációban, amelynek alapján a tapasztalatokat bele lehet foglalni egy stratégiai tervbe, amely egyértelműen tükrözi az EU külpolitikáját erre az országra vonatkozóan.

Ez hosszú távon a kapcsolatok javítását és új együttműködési projektek elindítást eredményezheti, elősegítve az ország további fejlődését és szuverenitásának megőrzését. A keleti partnerség jelentős szerepet játszhat ebben.

  Clemente Mastella (PPE), írásban. – (IT) A Parlamentben lefolytatott vita általános konszenzust eredményezett, amely szerint Európának határozottan kell reagálnia a Fehéroroszországban a közelmúltban, az elnökválasztást követően. bekövetkezett eseményekre.

Én személy szerint úgy gondolom, hogy összehangolt megközelítést kell elfogadni: míg egyrészről Európa bizonyos mértékű nyomást akar gyakorolni a fehérorosz kormányra, másrészről nem szakíthatja meg teljes mértékben az együttműködést a minszki hatóságokkal, anélkül, hogy azáltal helyeselné politikájukat. Egy ilyen megközelítés valójában csak sértené a fehérorosz polgárokat. Ezért kell továbbra is támogatnunk valamennyi olyan intézkedést, amely a civil társadalmat helyezi előtérbe és védi az ellenzéket, a független médiát és a nem kormányzati szervezeteket.

Úgy tűnik éppen ezért, hogy az Európai Unió és a Fehéroroszország közötti együttműködési mechanizmusokat semmilyen módon sem szabad megzavarni, hiszen csak azok tudják elősegíteni az ország jólétét, valamint társadalmi és demokratikus fejlődését. Úgy vélem éppen ezért, hogy a „kritikus párbeszéd”, amelyet az EU 27 tagállama már elindított, folytatni kell, hogy ezáltal meggyőzzük Fehéroroszországot, hogy meg kell erősíteni az iránti eltökéltségét, hogy a demokrácia tiszteletben tartása és az emberi jogok védelme tekintetében az európai normák felé mozduljon el.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) A Fehéroroszországban zajló események mindannyiunkban aggodalmat kell hogy keltsenek, akik hiszünk a demokráciában és a jogállamiságban. Ennek az országnak a polgárai olyan rezsim irányítása alatt élnek, amely nem tartja tiszteletben az emberi jogokat és különösen kegyetlen politikai rendőri erőket tart fenn. Az EU-nak támogatnia kell valamennyi arra irányuló erőfeszítést, hogy a rezsimet demokratizálják és javítsák a lakosság életkörülményeit. Véget kell vetni a még mindig uralkodó elnyomásnak Fehéroroszországban.

  Louis Michel (ALDE), írásban. – (FR) Csak elítélhetjük a rendőrség és a KGB által a választások napján a tüntetők ellen alkalmazott erőszakot. Több mint 600 embert tartóztattak le és börtönöztek be. A letartóztatások, nyomozások és további elítélések a következő néhány napban is folytatódtak. Ez az ellenzék iránt tanúsított elfogadhatatlan magatartás aggodalomra ad okot. Mindenkit, akit politikai okok miatt tartóztattak le, azonnal szabadon kell engedni. Az ellenzék, a demokratikus erők és a civil társadalom elnyomásának véget kell vetni. 2011. január 31-én a Külügyek Tanácsának döntenie kell a megfelelő intézkedésekről.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) A médiában hallhatóak olyan megjegyzések, amelyek Lukasenko fehérorosz elnök elleni szankciók újbóli bevezetését követelik, amelyeket több mint két évvel ezelőtt enyhítettek: ez egyenértékű lenne annak elismerésével, hogy a helyzet normalizálására irányuló hosszú ideje tartó erőfeszítéseink kudarcot vallottak. Az igazság az, hogy ezek az erőfeszítések már korábban kudarcot vallottak, például az elnökválasztás idején, ha nem még korábban, és mindenképp sikertelenek voltak akkor, amikor az EBESZ irodája Minszkben bezárt, és Németországot és Lengyelország a destabilizációra tett kísérletekkel vádolták.

Számos helyen azonban az állásfoglalás eltúlozza az ügyeket, és ezáltal alapjában véve egy jól megfogalmazott szöveget kritikának tesz ki. Az igazságügyi rendszer valamennyi kormányzati tisztviselője és képviselője számára annak megtiltása, hogy belépjenek az EU területére, nem fogja elérni a kívánt célt. A 2014-es jégkorong-világbajnokság meg nem tartása a túlzott mértékű hangszóró-diplomácia egyik hasonló példája. Emiatt tartózkodtam a szavazástól.

  Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE), írásban. – (LT) Egyetértek azzal, hogy alapvetően felül kell vizsgálni az EU Fehéroroszországgal kapcsolatos politikáját a Külügyek Tanácsának következő ülésén. Úgy gondolom, hogy nemcsak az Európai Parlamentben és a Bizottságban, hanem miniszteri szinten is és az államfők szintjén is, folyamatosan figyelemmel kell kísérni Fehéroroszországot és az ottani helyzetet, mert Fehéroroszország az EU-val határos ország. A fehéroroszországi ügyekkel foglalkozó uniós koordinátorok kinevezése biztosíthatja az EU egységes fellépését az ország kapcsán. Támogatom azt a rendelkezést, amely szerint az EU-nak be kell fagyasztania a vízumtilalmat a fehérorosz tisztviselők kibővített listája esetében, de ugyanakkor lehetővé kell tennie a kapcsolattartási lehetőségeket és az utazást az EU-n belül a hétköznapi fehérorosz polgárok esetében, amilyen mértékben csak lehet. Litvánia ezt az utat követi, aláírt egy megállapodást Fehéroroszországgal a határokon átnyúló, egyszerűsített mozgásról, és ingyenes vízumok kiadásáról a fehérorosz polgárok számára. Támogatom továbbá a „legérzékenyebb területek” megjelölésére irányuló célkitűzést, valamint a célzott szankciók alkalmazásáról szóló döntés meghozatalát, miközben irányítjuk és átalakítjuk az EU-nak a fehérorosz civil társadalom részére nyújtott segítségét. Felszólítom a Bizottságot, hogy dolgozzon ki módszereket arra, hogy a fehérorosz polgárok könnyebben hozzáférhessenek a független információkhoz. Az Európai Humán Tudományok Egyeteme (EHU) Vilniusban az egyik legsikeresebb hosszú távú fejlesztési együttműködési projekt Fehéroroszország kapcsán. A Fehéroroszországban fennálló belső helyzet ellenére, ahol a kritikus, tudatos és szabad polgárrá válás felé vezető valamennyi út el van zárva, az EHU nemcsak a szabad fehérorosz gondolkodás egyik szigetévé válik, hanem a jövő fehérorosz vezetőinek szülőföldjévé is. Az EU által az ennek az egyetemnek nyújtott támogatást nem elég fenntartani, azt növelni is kell. Ez logikus elképzelés, amelyet üdvözölnünk kell.

  Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) Az állásfoglalásra irányuló indítvány tartalmaz néhány túlzott mértékű követelést, mint például az állami tisztviselők és az igazságszolgáltatás tagjait érintő vízumszigorításokat. Bojkottálni akarják továbbá a 2014-es jégkorong-világbajnokság fehéroroszországi megrendezését is. Ezért tartózkodtam a szavazástól.

  Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) A 2010. december 19-i fehérorosz elnökválasztást követően, amely során újraválasztották Lukasenko elnököt, tüntetések voltak, amelyeket erőszakkal elfojtott a rendőrség. Számos tüntetőt és ellenzéki vezetőt letartóztattak, akik súlyos büntetésekre számíthatnak. Az Európai Unió ezt nem nézheti tétlenül: mindannyiunknak ezeknek az embereknek a szabadon bocsátásának biztosítására kell összpontosítanunk a figyelmünket, azután, ami a választásokat követően történt. Ez az egyik oka annak, hogy az állásfoglalás melletti szavazatom célja egy jóváhagyási gesztus a közös állásfoglalás tekintetében, hogy támogatást biztosítsunk Fehéroroszország számára, hogy az részt vehessen az Európai Unióval való együttműködési folyamatban. Véleményem szerint gyorsan és gyakorlati módon kell foglalkoznunk ezzel a kérdéssel egy összehangolt együttműködés keretében, amely aktívan támogatja a civil társadalmat és megvédi az ellenzéki tagokat és azok családjait. Az állásfoglalás melletti szavazatom annak szükségességén alapul, amely most igen erősen érezhető az EU-ban, hogy meggyőzzük Fehéroroszországot, az európai normák felé kell elmozdulnia a demokrácia és az emberi jogok védelme tekintetében.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Ezzel az állásfoglalással a Parlament egyértelműen megállapítja, hogy – az EBESZ Parlamenti Közgyűlése és az EBESZ/ODIHR előzetes következtetéseivel összhangban – a 2010. december 19-i választások nem teljesítették a szabad, tisztességes és átlátható választások feltételeit, ezt a választást egy újabb, elszalasztott lehetőségnek tekinti arra vonatkozóan, hogy demokratikus átalakulás menjen végbe Fehéroroszországban, és az EBESZ/ODIHR által jelentett számos és súlyos szabálytalanság fényében új, szabad és demokratikus feltételek mellett zajló választásokat követel, az EBESZ normáinak megfelelően.

Elítéli továbbá a tüntetők elleni brutális fellépést a rendőrség és a KGB szolgálatai részéről a választás napján, valamint különösen hangot ad felháborodásának az Uladzimir Neklajev elleni brutális támadás kapcsán – ezek olyan alapvető demokratikus elvek súlyos megsértésének példái, mint a gyülekezési szabadság, a véleménynyilvánítási szabadság, valamint az emberi jogok védelme, továbbá aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy megkísérlik erőszakkal állami gondozásba venni Danyil Szannyikovot, Andrej Szannyikov elnökjelölt és Irina Halip oknyomozó újságíró hároméves kisfiát, akik a december 19-i választások óta börtönben vannak.

  Rafał Trzaskowski (PPE), írásban. – (PL) Az EU Fehéroroszországgal kapcsolatos politikája, a párbeszéd politikája és egy kitárt kar nem bizonyult hatékonynak. Ezért elérkezett az ideje, hogy nehéz, de határozott döntéseket hozzunk, amelyek egyrészről a rezsim elleni szankciókat, másrészről nyitást jelentenek a fehérorosz civil társadalom számára, mert támogatása nélkül a szükséges változások nem fognak végbemenni Fehéroroszországban. Az állásfoglalásban szó van erről.

Jelentés: Derk Jan Eppink (A7-0374/2010)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Üdvözlöm ezt a jelentést, a Bizottság reagálását a válságra és a versenypolitikai intézkedések bevezetését. Támogatom, hogy a Parlament társjogalkotói szerepet játsszon a versenypolitika terén, de mivel ez nem lehetséges, felszólítom a Bizottságot, hogy tegyen részletes jelentést a Parlamentnek a parlamenti ajánlások nyomon követéséről, és indokolja meg az azoktól történő esetleges eltéréseket. Sajnálatos, hogy még mindig nem sikerült javítani az egységes piacra vonatkozó versenypolitikai kereten, hogy azt kedvezőbbé tegyék a kis- és középvállalkozások számára.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – (LT) A versenypolitikáról szóló 2009. évi jelentésről szóló állásfoglalás mellett szavaztam. Egyetértek az előadó véleményével, mely szerint a társjogalkotói szerepkör bevezetése révén a Parlamentnek aktívabb szerepet kellene vállalnia a versenypolitika formálásában. Ezen célkitűzés megvalósítása érdekében a Parlamentnek rendszeres tájékoztatást kell kapnia az ezen a területen indított valamennyi kezdeményezésről. Nincs kétségem afelől, hogy a Parlamentnek az uniós versenypolitika formálásában vállalandó aktív szerepe jelentős mértékben hozzá fog járulni a versenypolitika sikeres megvalósításához és a belső piac korlátok nélküli működéséhez, ami az Európai Unió fenntartható gazdasági növekedésének elengedhetetlen előfeltétele.

  Elena Oana Antonescu (PPE), írásban. – (RO) Az Európai Unióról szóló szerződés kiköti, hogy a tagállamoknak olyan gazdaságpolitikát kell folytatniuk, amely összhangban van „a szabad versenyen alapuló nyitott piacgazdaság elvével”. A versenypolitika célja, hogy valódi versenyt hozzon létre az egységes piacon a piaci struktúrákra és a piaci szereplők magatartására vonatkozó intézkedések révén. A szabad verseny előmozdítja az innovációt, csökkenti a termelési költségeket, növeli a gazdasági hatékonyságot, és így növeli az európai gazdaság versenyképességét. A jelentés trösztellenes politikákkal és az állami támogatások ellenőrzésére irányuló politikákkal is foglalkozik. A jelentés emellett a vállalatok versenyellenes magatartása elleni küzdelemre vonatkozó előírásokat és intézkedéseket is tartalmaz, és megakadályozza, hogy a kormányok olyan állami támogatásokat nyújtsanak, amelyek torzítják a belső piaci versenyt.

A jelentés mellett szavaztam, mivel véleményem szerint a versenypolitika kulcsfontosságú eszköz ahhoz, hogy az Európai Unióban dinamikus, hatékony és innovatív belső piac jöjjön létre, valamint ahhoz, hogy az Európai Unió globális szinten versenyképes legyen, és kilábaljon a pénzügyi válságból. A hatékonyan végrehajtott versenypolitikából a fogyasztók profitálnak a legtöbbet.

  Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) Az Európai Bizottság Versenypolitikai Főigazgatósága minden évben jelentést ad ki az EU versenypolitikájáról. Az Európai Bizottság ezen a téren nagyon széles hatáskörrel rendelkezik, hogy biztosítani tudja a belső piac megfelelő működését. A 2009-es évet a válság okozta nehéz körülmények jellemezték, amelyeket az Európai Bizottságnak figyelembe kellett vennie a vállalatoknál alkalmazott gyakorlatok felülvizsgálata során. A Parlament állásfoglalása mellett szavaztam, mivel felszólítja az Európai Bizottságot, hogy biztosítsa az európai parlamenti képviselők aktívabb részvételét az e politikára vonatkozó döntéshozatali folyamatban, valamint hogy szenteljen nagyobb figyelmet a közérdekű szolgáltatásoknak, továbbá hogy a Bizottság szolgálatai figyeljenek jobban a pénzügyi ágazatban tevékenykedő vállalatok tevékenységeire.

  Jean-Luc Bennahmias (ALDE), írásban. – (FR) Ha a versenypolitikáról szóló 2009. évi jelentésről elektronikus szavazás lett volna, akkor tartózkodtam volna. Elismerem, hogy vannak a jelentésben jó dolgok is (a versenypolitika értékelése, a fogyasztók jogai, innováció és a kkv-k jelentősebb szerepe), de helytelenítem a jelentés általános nézőpontját: az állami támogatásokkal szembeni gyanakvást – az állami támogatásokról a jelentés úgy beszél, mint amelyek eleve ellentmondanak a versenypolitikának –, valamint bizonyos gazdasági ágazatok (különösen a vasúti ágazat) idő előtti liberalizációjának támogatását, ami nekem helytelennek tűnik.

Nézőpontot kell váltanunk és ismét a polgárokat kell a középpontba helyezni. Különösképpen a közszolgáltatások terén láthatjuk, hogy az állami támogatásra vonatkozó szabályok nem megfelelőek a közszolgálati tevékenység keretében elvégzett feladatok esetén, ezért ezeket a szabályokat – mindenekelőtt a polgárok igényeinek és a társadalmi kohéziónak a figyelembevételével – át kell dolgozni.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) A versenypolitikáról szóló 2009. évi jelentésről szóló jelentés mellett szavaztam. Az Európai Bizottság gyorsan reagált a gazdasági és pénzügyi válságra, és hatékony versenypolitikai intézkedéseket alkalmazott. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a társjogalkotói szerepkör bevezetése révén a Parlamentnek aktívabb szerepet kellene vállalnia a versenypolitika formálásában. Ezenkívül a Parlamentet rendszeresen tájékoztatni kell az ezen a területen indított valamennyi kezdeményezésről. A nyitott piacokat jellemző elvekre és a valamennyi ágazatban érvényesülő egyenlő versenyfeltételekre épülő uniós versenypolitika a sikeres belső piac sarokköve, valamint a fenntartható és tudásalapú munkahelyek létesítésének előfeltétele. Szeretném hangsúlyozni, hogy a kis- és középvállalkozások (kkv-k) számára megfelelő segítséget nyújtó és hasznos versenyszabályokat kell megfogalmazni, mivel a versenypolitika sikeres megvalósítása, valamint a belső piac korlátok nélküli működése az Európai Unió fenntartható gazdasági növekedésének alapvető előfeltétele. Felszólítom a Bizottságot, hogy szenteljen nagyobb figyelmet a tisztességes belső piaci verseny megvalósításának, valamint a piacról való kivonulás egyenlő feltételei megteremtésének.

  David Casa (PPE), írásban. – Fontos megjegyezni, hogy a pénzügyi válság teremtette rendkívüli körülmények bizonyos szintű rugalmasságot tettek szükségessé az uniós versenypolitika terén. Azonban a versenypolitika továbbra is a nyitott piacok és az egyenlő versenyfeltételek biztosításának elvére kell, hogy épüljön. Ezek a sikeres belső piac elengedhetetlen előfeltételei. Véleményem szerint ez a jelentés megfelelő módon kezeli a válság következtében felmerült aggályokat. A jelentés az előremutató utat is sikeresen kijelöli. Ezért igennel szavaztam.

  Corina Creţu (S&D), írásban. – (RO) A versenypolitikáról szóló jelentés fontos dokumentum, amely hangsúlyozza, hogy válság idején nemcsak a pénzügyi stabilitás biztosítása és a hiteláramlás helyreállítása elengedhetetlen, hanem biztosítani kell a piac hatékony működéséhez szükséges feltételeket, ellenőrzési és szabályozási mechanizmusokat is.

Másrészről a jelen körülmények között a versenyszabályokat szükség esetén rugalmasan kell alkalmazni, de anélkül, hogy ez a rugalmasság sértené a versenypolitika alapjául szolgáló elveket. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a válság során kevés példa volt a protekcionista politikák bevezetését sürgető felszólításokra, mivel ezek csak a válság elmélyítését és elhúzódását szolgálnák.

A versenypolitika kulcsfontosságú eszköz ahhoz, hogy az EU-ban dinamikus, hatékony, innovatív és globálisan versenyképes belső piac jöjjön létre. Ezért üdvözlendőek a jelentésnek az erre a területre vonatkozó ágazati politikákra, valamint az állami támogatások céljára és rendeltetésére irányuló megállapításai és javaslatai.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Az uniós versenypolitika nemcsak az európai jogi keret alapjául szolgáló, alapvető politika, hanem a sikeres belső piac és a fenntartható, versenyképes gazdaság alapja is. Ezért tartom fontosnak, hogy a Bizottság tájékoztassa a Parlamentet az uniós versenypolitika alakulásáról és végrehajtásáról. Köztudott, hogy a 2009-es év számos okból rendkívüli volt. Ez volt a Lehman Brothers összeomlását (2008. szeptember) követő év, ami azt jelentette, hogy különböző rendkívüli intézkedések kerültek bevezetésre a versenyre és különösen az állami támogatásokra vonatkozóan – ezek a pénzügyi ágazatra vonatkozó négy közlemény és a többi ágazatra irányuló ideiglenes keret. Ezért elengedhetetlenül fontosnak tartom, hogy hajtsanak végre alapos elemzést ezen intézkedéseknek a különböző államok gazdaságára és finanszírozására gyakorolt hatásáról, és vizsgálják meg ezen intézkedések hatékonyságát a megfelelő következtetések levonása érdekében.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) A 2009. évi versenypolitikáról szóló állásfoglalás az EU fuvarozási ágazata állami támogatásának globális perspektíváját tartalmazza, amely kulcsfontosságú egy határok nélküli piachoz, valamint a személyek, áruk és szolgáltatások szabad mozgásához.

Az elmúlt évek gazdasági válsága miatt sok vállalat csődbe ment, és kulcsfontosságú olyan szabályozó intézkedéseket bevezetni, amelyek megelőzik az ágazat torzulását, mégpedig az ágazatnak nyújtandó támogatás szabályozásával. Ezenkívül az EU peremterületein elhelyezkedő országokban növekedtek a költségek ezen a téren, mivel a helyzet ellensúlyozására forrásokat kellett rendelkezésre bocsátani.

Ezért üdvözlöm ennek az állásfoglalásnak az elfogadását, üdvözlöm a piacfigyelő intézkedések bevezetését, a szén-dioxid-kibocsátás miatt kifejezett aggodalmat, és üdvözlöm az európai versenyképesség javításának lehetőségeire irányuló kutatás intenzívebbé tételét, konkrétan azon ajánlás révén, amely szerint a Bizottságnak és a tagállamoknak biztosítaniuk kell a 3%-os beruházást e téren.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Elfogadhatatlan, hogy az egyre mélyülő pénzügyi és gazdasági válság idején az Európai Parlament olyan jelentést fogadjon el a 2009. évi versenypolitikáról, amely a versenyt védi, és új a liberalizációs intézkedésekhez ragaszkodik, különösen a vasúti ágazatban, hiszen azt állítja, hogy az utasforgalmi nemzeti piacok liberalizációja által teljes mértékben meg kell valósítani az egységes vasúti piacot. Ugyanaz történik a gyógyszeripari ágazat vonatkozásában is, hiszen a jelentés felszólítja a Bizottságot a gyógyszerek belső piacának teljes mértékű megvalósítására; és ugyanez történik a telekommunikáció és sok más ágazat terén is.

Ez a jelentés tehát fokozni akarja az alapvető ágazatok liberalizációját az emberek életkörülményeinek javítása érdekében, de nem számol ennek a foglalkoztatásra, az árakra és az emberek életére gyakorolt hatásaival. A jelentés kizárólag a gazdasági és pénzügyi csoportok profitjával foglalkozik, bár néha utal a kis- és középvállalkozásokra, amelyeket az Európai Unió neoliberális politikája veszélybe sodor. A jelentés figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy az úgynevezett szabad verseny pusztán azt teszi lehetővé, hogy a nagyvállalatok megsemmisítsék a kicsiket, aminek következményeit a munkavállalók, a fogyasztók és a kisvállalkozók szenvedik el.

Ezért a jelentés ellen szavaztunk.

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Az állásfoglalás mellett szavaztam, mert a protekcionizmus és a versenyszabályok alkalmazásának elmulasztása csak elmélyítené és elnyújtaná a válságot. A versenypolitika kulcsfontosságú eszköz ahhoz, hogy az EU-ban dinamikus, hatékony és innovatív belső piac jöjjön létre, valamint ahhoz, hogy az Európai Unió globális szinten versenyképes legyen, és kilábaljon a pénzügyi válságból. Az energiaágazatban, a mezőgazdasági termelésben és egyéb ágazatokban még mindig nem valósult meg a tökéletes verseny, ezért a társjogalkotói szerepkör bevezetése révén a Parlamentnek aktívabb szerepet kellene vállalnia a versenypolitika formálásában. A Parlamentnek az uniós versenypolitika formálásában vállalandó aktív szerepe jelentős mértékben hozzá fog járulni a versenypolitika sikeres megvalósításához és a belső piac sikeres működéséhez, ami az Európai Unió fenntartható gazdasági növekedésének elengedhetetlen előfeltétele.

  Iliana Ivanova (PPE), írásban. – (BG) A 2009. évi versenypolitikáról szóló jelentéssel kapcsolatban szeretném ismételten hangsúlyozni, milyen fontos a nyomon követés az állami támogatások hatékonyságának értékelésében. Az európai egységes piac szempontjából elengedhetetlen, hogy a Bizottság mélyreható elemzést végezzen a válságra adott válaszként bevezetett állami támogatási mechanizmusok felülvizsgálatának eredményeiről, mégpedig a verseny, az EU-n belüli egyenlő feltételek biztosítása, a pénzügyi reform és a munkahelyteremtés tekintetében.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy az állami támogatási mechanizmusok felülvizsgálatát egyetlen okból kezdeményezték: azért, hogy segítsenek a tagállamoknak kilábalni a válságból. Az állami támogatások következményeinek nyomon követése révén a Bizottság megállapíthatja, hogy a megtett intézkedések nem lépik túl az eredeti célkitűzést, mivel az EU versenypolitikájának lényege az egységes piacon való egyenlő részvétel megteremtése.

  Bogusław Liberadzki (S&D), írásban. – (PL) Az EU versenypolitikájáról szóló, kulcsfontosságú dokumentumról szavaztunk. A verseny elengedhetetlen a gazdaság hatékony és eredményes működéséhez. Meg kell vizsgálni a globális és az európai versenyt is. A globális megközelítésben más dolgok mellett a piaci játékszabályokra kell összpontosítanunk, valamint az Európai Unión kívüli, versenyképes gyártók költségeire. Ez különösen a kínai és koreai gyártókra vonatkozik. Üdvözlöm az egységes európai vasúti piac teljes mértékű megvalósítására irányuló felszólítást. A hatékony és eredményes verseny hozzájárulhat a vasút talpra állításához, és növelheti annak részvételét az közlekedési piacon. Ez közelebb vihet a – közútrendszerhez és légi közlekedési rendszerhez hasonló – európai vasúti rendszerre vonatkozó elképzelés megvalósításához.

  Petru Constantin Luhan (PPE), írásban. – (RO) A 2009-es év különösen a súlyos pénzügyi és gazdasági válság miatt nehéz év volt az Európai Unió számára – és ezzel a problémával nem volt egyedül. A válság negatív hatásai súlyosan érintették a gazdaságot és az üzleti életet, valamint a döntéshozókat is. Miközben a döntéshozók próbáltak a válság reálgazdaságra gyakorolt hatásait minimalizáló politikákat kidolgozni, az Európai Bizottság a tagállamokkal és a központi bankokkal közösen keményen dolgozott a pénzügyi rendszer stabilizálásán. Az erről az évről szóló jelentés kiemelt figyelmet szentel ezeknek a témáknak, és megelégedéssel nyugtázza a Bizottság gyors válaszát, valamint a versenypolitikai intézkedések sikeres végrehajtását. A jelentés mellett szavaztam, mivel véleményem szerint az Európai Uniónak szilárd versenypolitikára van szüksége, amelynek alapja a szabad piac és a tisztességes verseny valamennyi ágazatban, amely megteremti a sikeres belső piacot, és hozzá fog járulni a fenntartható, tudásalapú munkahelyek megteremtéséhez.

  David Martin (S&D), írásban. – A jelentés mellett szavaztam, és külön szeretném felhívni a figyelmet a 105. bekezdésre, amely felszólítja a Bizottságot az egységes vasúti piac teljes mértékű megvalósítására. Ezt én is határozottan támogatom.

  Clemente Mastella (PPE), írásban. – (IT) A jelentés mellett szavaztam, mivel az Európai Bizottság ez évi tevékenységének pozitív értékelése mellett a jelentés határozottan támogatja, hogy a Parlament kapjon aktívabb szerepet a versenypolitika formálásában. Tehát „társjogalkotói” szerepet kérünk a Parlament számára, valamit rendszeres tájékoztatást az ezen a területen indított valamennyi kezdeményezésről. A nyitott piacokat jellemző elvekre és a valamennyi ágazatban érvényesülő egyenlő versenyfeltételekre épülő uniós versenypolitika a sikeres belső piac sarokköve, valamint a fenntartható munkahelyek létesítésének előfeltétele. Ezért megerősítjük az uniós politikák, valamint a növekedést és foglalkoztatást célzó EU 2020 stratégiában meghatározott prioritások jobb összehangolására irányuló felhívásunkat. Világosabb versenyszabályokra van szükség, amelyek ösztönzik a kis- és középvállalkozások növekedését, hiszen ezek valamennyi tagállam gazdasági növekedésének hajtómotorai. Ugyanakkor felszólítjuk a tagállamokat, hogy aktívan működjenek együtt a Bizottsággal a pénzügyi és gazdasági válságra adott válaszként megállapított ideiglenes szabályok fejlesztésében és értékelésében oly módon, hogy azok megvalósításáról és hatékonyságáról pontos és részletes jelentéseket nyújtanak be.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) A jelentés valóságos himnusz a torzulások nélküli szabad versenyhez, amelyről a jelentés úgy beszél, mint a pénzügyi válság biztos ellenszeréről. Holott a szabad verseny éppen ennek ellenkezője. A verseny nem az ellenszer, hanem maga a betegség. Ez a jelentés egy abszurd hitvallás. Ellene fogok szavazni.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) A versenypolitikáról szóló 2009. évi jelentés elemzése azt mutatja, hogy a 2008-ban kezdődött gazdasági válság valószínűleg befolyásolta a versenypolitikát, nem utolsósorban azért is, mert a tagállamok különböző módokon támogatást nyújtottak gazdaságaiknak. Itt az ideje elemezni ezeknek a támogatásoknak a belső piacra gyakorolt hatásait, és megállapítani, hogy nem torzították-e a szabad versenyt. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy az EU versenypolitikájának alapját a szabadpiaci elvek és egy minden ágazat számára méltányos cselekvési terv képezik; ez a sikeres belső piac alapja és a fenntartható, tudásalapú munkahelyek létesítésének előfeltétele.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) A pénzügyi piacokat sújtó pénzügyi és gazdasági válság természetesen a versenypolitikát is befolyásolta. Megmutatkozik ez a pénzügyi válság következtében nyújtott állami támogatásokban, valamint számos tagállam költségvetési hiányának és államadósságának növekedésében, ami lassítja a gazdaság talpra állását.

Az állami kezességvállalások számos különböző hatással és torzítással járnak, ilyen például a magánkölcsönök nyújtásának csökkenése, illetve a nyugdíjalapok által alkalmazott stratégiára gyakorolt hatás. Az európai versenypolitikának globális szinten versenyképessé kell tennie a belső piacot. Ezen a területen kétségkívül ésszerű az összehangolt megközelítés. Ez azonban nem jelentheti a szuverenitás megsértését. Ezért a jelentés ellen szavaztam.

  Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Eppink úrnak a 2009. évi versenypolitikáról szóló jelentése mellett szavaztam, mivel a versenypolitika elengedhetetlen eszköz a gazdasági válság hatásainak kezelésében. Ami a 2009. évi versenypolitikát illeti, a pénzügyi ágazat talpra állása után a Bizottság magára vállalta azt a fontos feladatot, hogy felügyeli a bankok számára a gazdaság újjáélesztése érdekében nyújtott állami támogatások visszafizetését; ez a folyamat még most is tart. Elsősorban a kis- és középvállalkozásokat (kkv-k) kell támogatni. A kis- és középvállalkozások nagy innovációs képességüknek köszönhetően létfontosságú szerepet játszanak az európai gazdaság egészében, ezért világos, méltányos és megkülönböztetésmentes versenyszabályokat kell teremteni számukra a határokon átnyúló tranzakciók előmozdítása érdekében, valamint azért, hogy kihasználhassák az egységes eurófizetési térség (SEPA) nyújtotta lehetőségeket, és így profitálhassanak az uniós piac jelentette előnyökből.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Általánosságban támogattuk a jelentést, bár néhány fontos, az ökológiai adóztatásra vonatkozó szavazást elveszítettünk. Azonban a szöveg általánosságban nézve elég jó volt ahhoz, hogy végül is a támogatása mellett döntöttünk (igaz, nem túl lelkesen).

  Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a versenypolitika olyan fontos eszköz, amely hozzá fog járulni ahhoz, hogy az Európai Unióban dinamikus, hatékony és innovatív belső piac jöjjön létre, valamint ahhoz, hogy az Európai Unió globális szinten versenyképes legyen, és kilábaljon a pénzügyi válságból – a Bizottság európai versenypolitikáról szóló 2009. évi jelentése is ezt támasztja alá.

Az Európai Parlamentnek ezen a téren aktívabb szerepet kell kapnia, aminek első lépése lehet, hogy a Parlament nagyobb mértékben részt vesz a Bizottságnak az ezen a területen indított valamennyi kezdeményezésében, mivel a Bizottság az egyetlen EU-szerte illetékes versenyhatóság. A jelentés hangsúlyozza, hogy a kis- és középvállalkozások különösen fontos szerepet töltenek be az egész európai gazdaság szempontjából, valamint jelentős innovációs képességgel rendelkeznek. A jelentés újra kéri a Bizottságot, hogy fogadjon el új kezdeményezéseket a kkv-knak biztosítandó méltányos és megkülönböztetésmentes versenyfeltételek területén.

  Czesław Adam Siekierski (PPE), írásban. – (PL) Hatékony, dinamikus és innovatív belső piacot szeretnénk. E célkitűzések eléréséhez a versenypolitika a megfelelő eszköz. Az elkövetkező időszak prioritása a tartós növekedés megteremtése a foglalkoztatási ráta növelése révén, ami versenyképességünk erősödését fogja eredményezni. Ez hozzá fog járulni az Unió globális pozíciójának megerősödéséhez és a válságból való kilábaláshoz, és ami a legfontosabb, polgáraink életminőségének javulásához. Ha az áruk és szolgáltatások piacán megfelelően működik a verseny, akkor jobb minőséget, alacsonyabb árakat és több választási lehetőséget tudunk biztosítani a fogyasztóknak. Nem szabad megfeledkeznünk a kis- és középvállalkozásokról, mivel egyrészt polgáraink többsége számára ezek adnak munkát, másrészt jelentős innovációs képességgel rendelkeznek. Ezért számukra méltányos és megkülönböztetésmentes működési feltételeket, illetve nagyon világos és átlátható versenyszabályokat kell teremtenünk. A Bizottság hatékonyan alkalmazta a versenypolitika eszközeit, ami lehetővé tette a gazdaság stabilizálását, illetve a gazdasági válság vállalkozásokra és fogyasztókra gyakorolt hatásainak mérséklését. 2009-ben a támogatások elengedhetetlenül fontosak voltak az egységes piac integritásának és versenyképességének megőrzése szempontjából. Az állami támogatás politikája a versenypolitika kiemelkedően fontos részét képezi, mivel lehetővé teszi az esélyegyenlőség garantálását az egységes piacon működő valamennyi vállalkozás számára. Azonban a támogatásokat nyomon kell követni, hogy ne torzítsák a piac működését.

  Nuno Teixeira (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Bizottságnak a versenypolitikáról szóló 2009. évi jelentésének elemzése lehetővé teszi, hogy következtetéseket vonjunk le ennek az európai politikának a pozitív hatásairól. Az európai szabad verseny politikája az európai integrációs politikák egyik kulcsfontosságú eleme. A szabad verseny politikájának célja egy olyan belső piac megteremtése, ahol a gazdasági szereplők szabadon folytathatják tevékenységüket. Egyetértek ezzel a dokumentummal abban, hogy világos versenyszabályokra van szükség, mert csak így van valódi lehetőség kis- és középvállalkozások (kkv-k) létrehozására. Az Európai Unió jelenleg történetének egyik legsúlyosabb gazdasági és pénzügyi válságát éli meg, és a kkv-k tevékenysége létfontosságú a gazdaság talpra állításához. Örömmel látom a verseny- és fogyasztóvédelmi politikák közötti jelentősebb szinergia kialakulását. Azonban sajnálatosnak tartom, hogy az energiapiacon még mindig tisztességtelen verseny van. Ezért üdvözlöm, hogy a ma szavazásra kerülő dokumentum arra kéri az Európai Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon az energiaágazat harmadik liberalizációs csomagjának tagállamok általi végrehajtását.

  Derek Vaughan (S&D), írásban. – Teljes mértékben támogatom az állásfoglalásnak a szigorúbb versenypolitikai szabályokra irányuló felszólításait. Az EU trösztellenes jogszabályainak megsértéséért fizetendő kártérítés hozzá fog járulni a cégeknek és egyéneknek e jogszabályok megsértésétől való elrettentéséhez. Az erre vonatkozó javaslat kiegyensúlyozott, és olyan eszközök egész sorának létrehozására szólít fel (ideértve az egyéni felelősséget, az átláthatóságot, a cégek elszámoltathatóságát, valamint a védelemhez és a tisztességes eljáráshoz való jogot), amelyek célja elrettenteni az embereket a jogszabályok megsértésétől. Örülök, hogy a javaslat elkerüli az egyesült államokbeli rendszer túlkapásait, ahol a büntetések szintje óriási károkat okozott, és munkahelyek megszűnéséhez vezetett.

Jelentés: Michael Gahler (A7-0377/2010)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam figyelembe véve, hogy három uniós tagállam tagja a Sarkvidéki Tanácsnak, Izlanddal pedig folyamatban vannak a csatlakozási tárgyalások. Az EU fontos szerepet tölt be ebben a régióban, és számos területen megosztott hatáskörrel bír, más területeken – ilyen pl. a halászat – pedig kizárólagos hatáskörrel rendelkezik. Ezenkívül az EU vezető szerepet tölt be bizonyos politikák, mint pl. a környezetvédelemmel és éghajlatváltozással kapcsolatos kutatások terén. Ezenkívül számításba kell venni azt is, hogy egyes sarkvidéki partnerek már napjainkban is jelentős mértékben hozzájárulnak Európa energia-, nyersanyag- és halszükségletének kielégítéséhez. Az erőforrások sokfélesége és az alternatív energiatermelés lehetősége csak ökoszisztéma-alapú megközelítés és integrált gazdálkodási tervek révén fejleszthető. Az új kereskedelmi útvonalak kialakulásából az európai gazdaság profitálhat, mert Európa kivételes helyzetben van bizonyos szolgáltatások terén, pl. a Galileo-rendszert alkalmazó globális helymeghatározó rendszer lefedettsége terén.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – (LT) Az Északi-sarkvidékre vonatkozó fenntartható uniós politikáról szóló állásfoglalás mellett szavaztam. Egyetértek azzal, hogy egységes és összehangolt uniós északi-sarkvidéki politikára van szükség, amely egyértelműen megfogalmazza mind az uniós prioritásokat, mind a lehetséges kihívásokat és a követendő stratégiát, figyelembe véve az Északi-sarkvidék megújuló és nem megújuló energiaforrásait, az éghajlatváltozásnak a régióra gyakorolt hatásait, továbbá az Északi-sarkvidék geopolitikai megítélésének nagymértékű változásait. Az Északi-sarkvidék olyan érzékeny terület, ahol az éghajlatváltozás hatásai különösen szembeötlőek, és a világ egyéb térségeire nézve súlyos következményekkel bírnak. Ezért az Északi-sarkvidék védelme leginkább egy hosszú távú és nagyra törő éghajlat-változási megállapodással valósítható meg, ugyanakkor a sarkvidék gyors felmelegedése miatt szükség van rövid távú intézkedések kidolgozására a sarkvidéki melegedés korlátozása érdekében. A források kiaknázásához fűződő egyre jelentősebb érdekeket figyelembe véve ez különösen fontos. Nem szabad elfeledkeznünk az őslakos népekről sem, amelyeknek gazdaságai jelentős mértékben a természetes források fenntartható használatán alapulnak, ezért az éghajlatváltozásnak és hatásainak korlátozása és az őslakosok nem szennyezett természeti környezethez való joga egyben emberi jogi kérdés is.

  Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) Becslések szerint a Föld feltáratlan szénhidrogénkészletének közel egyötöde az Északi-sarkvidéken található. A régió ugyanakkor a tengeri szállítás szempontjából is globális szinten kiemelkedően fontos. Ezért létfontosságú ezeknek az útvonalaknak a megközelíthetősége és biztonságossága. Az Unió itt nem rendelkezik partszakasszal, de az európaiakat nagymértékben érinti az, ami az Északi-sarkvidéken történik. Ezért szavaztam az állásfoglalás mellett, amely támogatja az Északi-sarkvidékre vonatkozó stratégiát. Az Uniónak mint a világ egyik vezető hatalmának egyrészt meg kell védenie a régióval kapcsolatos saját érdekeit, másrészt hangsúlyoznia kell a megfelelő globális kormányzás szükségességét a természeti erőforrások és a várható környezeti kihívások terén. Ezzel kapcsolatban az állásfoglalás egyértelmű utalást tartalmaz arra, hogy ezen a téren milyen szerepet tölthet be Izland uniós csatlakozása.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) Az Északi-sarkvidékre vonatkozó fenntartható uniós politikáról szóló jelentés mellett szavaztam, mivel az éghajlat változása akárcsak máshol, az Északi-sarkvidéken is a változás legfőbb mozgatórugója. Általánosan elfogadott tény, hogy az Északi-sarkvidéken hamarabb és drasztikusabban jelentkeznek a világ iparosodott vagy fejlődő térségei által előidézett éghajlatváltozás és a környezetszennyezés hatásai. Ezzel a kérdéssel globális szinten kell foglalkozni, mivel a kiváltó okok a sarkvidéken kívülről erednek, viszont hatásai az egész Földet érintik. Az EU nemzetközi összehasonlításban már most is az élen jár a kutatás, valamint a környezetvédelmi és éghajlat-változási politikák területén, és ez a jövőben sem fog változni. Ennek fényében, illetve emlékeztetve arra, hogy az EU és tagállamai – kutatás, finanszírozás, valamint a környezetvédelmi, éghajlatügyi, halászati és egyéb uniós jogszabályok hatásai révén – már ma is közreműködnek a térség formálásában, továbbá emlékeztetve a jövőbeli együttműködés lehetőségeire például a térképészet és tengerbiztonság fejlesztése, a gazdasági fejlődés tekintetében és a hasonló területeken, levonható az a következtetés, hogy az EU sokat tehet az Északi-sarkvidék fenntartható fejlődése érdekében. Ez a régió az éghajlatváltozáshoz alkalmazkodó, valamint a népességnövekedés és az erőforráshiány kihívásaival szembenéző világ számára a jövőben nagyon nagy jelentőséggel fog bírni.

  Corina Creţu (S&D), írásban. – (RO) Az éghajlatváltozás következményei az Északi-sarkvidéken jelentősebbek, mint más régiókban. Meg kell majd küzdenünk a változások következményeivel, ideértve a környezetvédelmi és éghajlat-változási problémákat, a hajózási útvonalak miatt kialakult új geopolitikai helyzetet és az erőforrásokkal való ellátottság biztosítását.

Mivel az új gazdaságok felemelkedése következtében fokozódik az erőforrások, az energia és az ásványi anyagok iránti kereslet, az EU-nak természetes érdeke az európai lakosság és ipar erőforrás- és energiaszükségletének biztosítása.

Izland sikeres uniós csatlakozásával jelentősen át fog alakulni a geopolitikai helyzet. Izland tagsága továbbá megerősítené az EU jelenlétét a régióban.

Az EU sokat tehet az éghajlatváltozáshoz alkalmazkodó, valamint a népességnövekedés és az erőforráshiány kihívásaival szembenéző világ számára a jövőben oly nagy jelentőséggel bíró Északi-sarkvidék fenntartható fejlődése érdekében.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Három uniós tagállam – Dánia, Svédország és Finnország – tagja a Sarkvidéki Tanácsnak, amelyben az EU megfigyelői szerepet tölt be. Mivel a világ kereskedelmi hajózásának 40%-át az EU tagállamai tartják kézben, létfontosságú garantálni az új jeges-tengeri világkereskedelmi útvonalak biztonságát, különösen az EU tagállamai számára. A jelentés szerzőjéhez hasonlóan én is úgy gondolom, hogy nagyon is üdvözlendő az Északi-sarkvidék sérülékeny környezetének és őslakosai érdekeinek a védelmére és a régió fejlesztésére irányuló együttműködés.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Az éghajlatváltozás elleni küzdelem prioritás, ezért az Északi-sarkvidék védelme és fejlesztése is létfontosságú, méghozzá nemcsak környezetvédelmi szempontból, de a gazdasági fejlődés, a globális stabilitás és biztonság szempontjából is. Az Északi-sarkvidékben rejlő lehetőségek a megújuló erőforrások és a halászat terén különösen fontosak, ami azt jelenti, hogy létfontosságú a régió természeti erőforrásainak fenntartható kiaknázása.

Azonban e folyamat során nem szabad elfeledkeznünk a régió őslakos népeinek érdekeiről. Az Európai Uniónak vezető szerepet kell vállalnia az őslakos közösségek kultúrájának, nyelvének, szokásainak és életkörülményeinek védelmében. E nélkül veszélybe kerül bármely olyan stratégia, amely ennek a világ népességének és a bolygónak a jövője szempontjából oly fontos régiónak a védelmét célozza. Szeretném hangsúlyozni a tudományos kutatás számára biztosítandó legjobb feltételek garantálásának fontosságát.

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Az Északi-sarkvidékre vonatkozó fenntartható uniós politikáról szóló állásfoglalás mellett szavaztam. Az Északi-sarkvidék az éghajlatváltozás – azaz a változások legfőbb mozgatórugója – hatásainak következtében egyre inkább a figyelem középpontjába kerül. Európa tehát – a környezetszennyezés és az üvegházhatású gázkibocsátások egyik fő forrásaként – nemcsak felelősséggel tartozik az Északi-sarkvidék felé, hanem konkrét érdeke is fűződik a térséghez, hiszen meg kell majd küzdenie az ott zajló változások következményeivel, ideértve a környezetvédelmi és éghajlat-változási problémákat, a hajózási útvonalak miatt kialakult új geopolitikai helyzetet és az erőforrásokkal való ellátottság biztosítását. Szükség van az Északi-sarkvidékre vonatkozó, uniós politika kidolgozására, amelynek olyan konkrét és átfogó javaslatokat kell tartalmaznia, mint például a helyi lakosságnak a párbeszédbe való bevonása, a régió stabilitása és biztonsága, valamint a jövőbeli projektek környezeti és éghajlat-változási dimenziói. Az őslakos népeknek joguk van a nem szennyezett természeti környezethez.

  Jarosław Kalinowski (PPE), írásban. – (PL) A jeges-tengeri régió nemcsak Európa, hanem az egész világ számára egyre fontosabbá válik. A messzi észak éghajlatváltozása óriási jelentőséggel fog bírni az egész emberiség számára. Alapvető fontosságú feladat, hogy az erőfeszítéseket a tudományos kutatásokra és a sarkvidéken végbemenő éghajlat-változási hatások elleni küzdelem tervének kidolgozására összpontosítsuk. Az Északi-sarkvidék számos erőforrással is rendelkezik, így például szénhidrogénekkel, valamint a megújuló energiaforrások (pl. szél- vagy vízenergia) kiaknázásának lehetőségével.

Gazdasági szempontból fontos erőforrás a halállomány is, amely létfontosságú az élelmezésbiztonság szempontjából. Nem feledkezhetünk meg a tengeri szállítási útvonalakról sem, amelyek megkönnyítik a nemzetközi kereskedelmet, és számos vállalkozás számára jobb teljesítményt tesznek lehetővé. Az Európai Unió mindezeken a területeken közre tud működni, és közre is kell működnie, így mozdítva elő a régió fejlődését, és teremtve meg a bolygónk védelmében folytatott küzdelem új normáit.

  Elisabeth Köstinger (PPE), írásban. – (DE) Az Északi-sarkvidék természeti erőforrásokban és energiaforrásokban gazdag, és olyan új tengeri útvonalak megnyitását teszi lehetővé, amelyeket az Európai Unió is használni tud. Az Északi-sarkvidék ásványkincsei nagyon értékesek, és ezt szem előtt tartva kell gazdálkodnunk velük. A nyersanyagok kinyerésekor ügyelni kell rá, hogy az ökológiai rendszer ne sérüljön túlzottan. Az őslakos népeknek és védelmüknek is fokozott figyelmet kell szentelni. Szem előtt kell tartanunk, hogy az Északi-sarkvidék a világörökség része. Tehát ennek az örökségnek a megőrzésére, nem pedig a természeti erőforrások kiaknázására kell összpontosítanunk. Támogatom képviselőtársam, Gahler úr jelentését az Északi-sarkvidékre vonatkozó fenntartható uniós politikáról.

  Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) Miként a Gahler-jelentés kijelenti, „az Északi-sarkvidék előtt álló kihívások globális jellegűek, és ezért valamennyi érintett szereplőt be kell vonni”. Az Északi-sarkvidékre az éghajlatváltozás hatásai okozta aggasztó problémák miatt most még inkább oda kell figyelnünk. Az Északi-sarkvidék geopolitikai szempontból nagyon fontos régió, hiszen becslések szerint a világ feltáratlan szénhidrogénkészletének egyötöde itt található. Három uniós tagállam – Dánia, Finnország és Svédország – északi-sarkvidéki országok, ezért az Uniónak még inkább érdekében áll annak biztosítása, hogy a környezeti tényezőket a jövőben a jelenleginél nagyobb súllyal vegyék figyelembe. Az Unió mindig is részt vett a környezet védelméért folytatott küzdelemben, és megelőző intézkedések formájában jelentős erőfeszítéseket tett a környezet védelmére. Az Unió ezt az elkötelezettségét a Parlament mai szavazásával ismételten megerősítheti.

  David Martin (S&D), írásban. – Üdvözlöm az Északi-sarkvidékre vonatkozó uniós politikára vonatkozó javaslatot, de minden ilyen politikának ragaszkodnia kell az Északi-sarkvidék sérülékeny környezetének védelméhez, valamint hangsúlyoznia kell a régió általános stabilitásának és békéjének jelentőségét. Az uniós politikának biztosítania kellene, hogy a környezetvédelmi kérdések kezelésére irányuló intézkedések figyelembe vegyék az Északi-sarkvidék lakosainak – beleértve az őslakosoknak – a régió védelmére és fejlesztésére irányuló érdekeit. Az uniós politikának hangsúlyoznia kellene továbbá a bizottsági közleményben, valamint a sarkvidéki államok politikai dokumentumaiban kifejtett megközelítések, elemzések és prioritások közötti hasonlóságot; ezenkívül olyan politikákra van szükség, amelyek tiszteletben tartják az Északi–sarkvidék azon szárazföldi és tengeri, nem megújuló és megújuló természeti erőforrásainak fenntartható kezeléséhez és felhasználásához fűződő érdekeket, amelyek révén Európa fontos erőforrásokhoz juthat, és amelyek a régió lakosai számára jelentős bevételi forrást nyújtanak.

  Véronique Mathieu (PPE), írásban. – (FR) Az Északi-sarkvidékre vonatkozó fenntartható uniós politikáról szóló jelentés mellett szavaztam, amely hangsúlyozza, hogy az északi-sarkvidéki őslakos közösségek életkörülményeinek és kultúrájának alaposabb megértése érdekében fontos, hogy párbeszédet folytassunk ezekkel a közösségekkel. A szöveg többször is tartalmazza ezt a kulcsfontosságú elképzelést. Az Európai Unió érdekeinek tükrözniük kell az őslakos népek érdekeit, az Északi-sarkvidék védelmét és fejlesztését is. Konkrét intézkedésekre szólítunk fel e népek kultúrája, nyelve és szokásai megőrzése érdekében, ehhez pedig rendszeres párbeszédre van szükség e népek képviselői és az uniós intézmények között. Felszólítjuk az Európai Bizottságot, hogy a kereskedelmi megállapodások tárgyalása során védje meg az őslakos népek érdekeit. Ellenzem a fókatermékekre vonatkozó tilalmat bevezető uniós rendeletet, mivel az – az erőforrások fenntartható kezelése szempontjából – ellentétes az északi-sarkvidéki közösségek érdekeivel, kultúrájával és szokásaival. Ez a rendelet, amelyet Kanada és Norvégia is jogosan kifogásolt, ellentétes az Európai Uniónak az Északi-sarkvidékkel kapcsolatos érdekeivel is, és ezért véleményem szerint hatályon kívül kell helyezni.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) Ez a jelentés az Északi-sarkvidék erőforrásainak fenntartható kiaknázását hirdeti, de az olaj- és gázkitermelő vállatokat teljes mértékben felmenti a felelősség alól. A jelentés figyelmen kívül hagyja az ennek az emberiség túlélése szempontjából kulcsfontosságú régiónak a kifosztására vonatkozó észrevételeket, amelyeket a környezetvédőktől hallhatunk. És ami még rosszabb, a jelentés nem tesz kísérletet arra, hogy – a megújuló energiaforrások javára – csökkentsék az Északi-sarkvidék nem megújuló energiaforrásainak kitermelésébe történő befektetést. Ez a jelentés jóváhagyja a környezeti bűnözést. Ezért ellene szavazok.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Az EU és az Északi-sarkvidék közötti kapcsolat fennállása kétségtelen, hiszen Dánia, Finnország és Svédország sarkvidéki országok, ezenkívül Finnország és Svédország részben az északi sarkkörön belül helyezkedik el. Figyelembe véve az EU és tagállamainak a kutatáshoz és a finanszírozáshoz való hozzájárulását, az uniós jogszabályok révén a környezetvédelmi, éghajlatügyi, halászati és egyéb kérdésekre gyakorolt hatását, valamint a jövőbeni együttműködés lehetőségét az olyan területeken mint például a tengerbiztonság fejlesztése és a térképészet, a gazdasági fejlődés és hasonló területek, kijelenthetjük, hogy az Unió sokat tehet az Északi-sarkvidék fenntartható fejlődése érdekében. Ez a régió nagy jelentőséggel fog bírni a világ számára, amelynek alkalmazkodnia kell az éghajlatváltozás, a népességnövekedés és az erőforráshiány kihívásainak való megfelelés érdekében.

  Louis Michel (ALDE), írásban. – (FR) Az Északi-sarkvidék az éghajlatváltozás – azaz a változások legfontosabb tényezője – hatásainak következtében egyre inkább a figyelem középpontjába kerül Az Európai Unió nagymértékben hozzájárul az éghajlatváltozáshoz, ezért vezető szerepet kell vállalnia az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. A természeti erőforrások iránti növekvő szükséglet fényében – különösen az EU esetében – az Északi-sarkvidék az energiaellátás (földgáz, megújuló energiaforrások), a nyersanyagok és a halállomány tekintetében fontos és sokoldalú lehetőséget jelent. Az EU-nak olyan politikákat kell ösztönöznie, amelyek figyelembe veszik a régió természeti erőforrásainak környezeti, biztonsági és szervezési szempontból is fenntartható kezelését és felhasználását. Izland uniós csatlakozási kérelme hangsúlyozza az Északi-sarkvidékre vonatkozó, uniós szinten összehangolt politika kialakításának szükségességét. Az Európai Unió felelőssége, hogy megteremtse a kellő egyensúlyt a környezeti aggályok és a természeti erőforrások kiaknázásáért folytatott verseny között, valamint hogy kiálljon az északi-sarkvidéki régióban élők érdekei mellett.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Az Északi-sarkvidék óriási ásványkincs-készlete miatt vált heves viták tárgyává. Becslések szerint a jégmezők alatt 90 milliárd hordó olaj rejtőzik. Aggodalomra ad okot, ha most éppen a tavalyi évben történt mexikói-öbölbeli olajkatasztrófáért felelős BP kap engedélyt a természeti erőforrások kitermelésére ebben a sérülékeny természeti környezetben, ahol a körülmények sokkal szélsőségesebbek, mint a Mexikói-öbölben Tény, hogy az északi-sarkvidéki régiót már most is nagymértékben sújtja a világ higanykibocsátása. A globális felmelegedés és várható következményei fényében ezt a problémát nem lehet eléggé hangsúlyozni. A jelentés mellett szavaztam, mivel megfelelően egyesíti a számos releváns tényezőt.

  Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Az éghajlatváltozásnak az utóbbi évek során az Északi-sarkvidékre gyakorolt hatásai egyértelművé teszik, hogy az Európai Uniónak felelősséget kell vállalnia ebben a fontos és sürgető helyzetben. Az éghajlatváltozás hatásai erőteljesebben jelentkeznek az Északi-sarkvidéken, mint más régiókban; a tengerszint emelkedése és az éghajlatváltozás pedig az EU által folyamatosan kibocsátott üvegházhatású gázok következménye. Hiszem, hogy az Északi-sarkvidékre vonatkozó fenntartható uniós politika melletti szavazatom nagy jelentőséggel bír, hiszen ezt a régiót óvni és védeni kell az európai iparosodott országok okozta negatív környezeti hatások következményeitől. Ezt a problémát globális szinten kell kezelni, mivel okozója nem az Északi-sarkvidék, viszont hatásai az egész bolygót érintik. Ezenkívül a régió óriási természeti erőforrásokkal (energiaforrásokkal és ásványi anyagokkal) rendelkezik, és az EU-nak érdeke Európa lakosságának és iparának erőforrásokkal való ellátásának biztosítása. Az Északi-sarkvidék ezért fontos szerepet játszik Európa energiával, nyersanyagokkal és hallal való ellátásában.

  Teresa Riera Madurell (S&D), írásban. – (ES) Az Északi-sarkvidékről szóló parlamenti jelentés fontos lépést jelent az északi-sarkvidéki régióra vonatkozó uniós politika irányainak kijelölésében. Az éghajlatváltozás és a sarki jég olvadása változásokat hoz a régióban és a sarkvidéki államok prioritásaiban, amely államok gyors lépéseket tettek a felmerülő új lehetőségek kezelésére vonatkozó stratégiák meghatározása terén. Konkrétabban: a jég olvadása új navigációs útvonalak megnyitására és a természeti erőforrások kitermelésére nyújt lehetőséget. Támogattam a jelentést, mivel hangsúlyozza az EU felelősségét az Északi-sarkvidék sajátosságait megváltoztató éghajlatváltozás kérdésében, valamint kiemeli, hogy megfelelő lépéseket kell tenni e negatív folyamat mérséklésére.

A jelentés hangsúlyozza továbbá az EU jogos igényét, hogy ezen az új színpadon szerepet kapjon, valamint kiemeli, hogy a fenntartható fejlődés teremtette lehetőségek haszonélvezőinek a helyi lakosoknak, különösen az őslakos közösségeknek kell lenniük. Fontos továbbá megjegyezni, hogy a jelentés felhívja a figyelmet arra, hogy egyrészt az Északi-sarkvidéken tett bármilyen fellépésnek összhangban kell lennie a nemzetközi joggal, másrészt a régió kormányzásában kooperatív megközelítésre van szükség.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Az Északi-sarkvidék az éghajlatváltozás – azaz a változások legfőbb mozgatórugója – hatásainak következtében egyre inkább a figyelem középpontjába kerül. Az éghajlatváltozás következményei az Északi-sarkvidéken nagyobb mértékben megmutatkoznak, mint a világ más régióiban. Ugyanakkor ezek a sarkvidéken tapasztalható következmények a világ más régióira is hatással vannak – ilyen hatás egyrészt a tengerszint emelkedése, másrészt a szomszédos régiók éghajlatára gyakorolt hatások. Európa tehát – a környezetszennyezés és az üvegházhatású gázkibocsátások egyik fő forrásaként – nemcsak felelősséggel tartozik az Északi-sarkvidék felé, hanem konkrét érdeke is fűződik a térséghez, hiszen meg kell majd küzdenie az ott zajló változások következményeivel, ideértve a környezetvédelmi és éghajlat-változási problémákat, a hajózási útvonalak miatt kialakult új geopolitikai helyzetet és az erőforrásokkal való ellátás biztosítását.

  Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) Támogattam az állásfoglalást, mivel a világ iparosodott részei okozta éghajlatváltozás és környezetszennyezés következményei sajnos egy ideje már az Északi-sarkvidéket is elérték. Ezt a régiót gyakran érintetlennek nevezik, de sajnálatos módon ez már jó pár éve nem igaz. Az Antarktisszel szemben az Északi-sarkvidék lakott terület, ahol hagyománya van az erőforrások kiaknázásának, ami negatív hatással van a környezetre.

Ennek megfékezésére és a régió környezetének védelmére hozták létre 1996-ban a Sarkvidéki Tanácsot. Ennek három uniós ország – Svédország, Dánia és Finnország – is tagja. A feltörekvő gazdaságoknak egyre inkább szükségük lesz az Északi-sarkvidék gazdag erőforrásaira. Energiaforrások, ásványi anyagok, halállomány, földgáz, olaj, szélenergia és a hullámokból nyerhető energia: ebben a régióban mindezek bőségesen rendelkezésre állnak, ezért a régió nagymértékben ki van téve a spekuláció veszélyének.

Jelentés: Traian Ungureanu (A7-0378/2010)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Az Európai Unió fekete-tengeri stratégiájáról szóló jelentés mellett szavazok. Először is azért, mert a Bizottság más fontos intézkedések mellett javaslatot tesz egy mérhető célokra és a közös projekteket megkönnyítő ágazati partnerségekre irányuló stratégia kidolgozására. Második indokom az, hogy az előadó szükségesnek tartja a fekete-tengeri térségben végrehajtott uniós fellépés aktualizált értékelését. Utolsó indokom pedig az, hogy a stratégia finanszírozását nagymértékű széttagoltság jellemzi, mivel a finanszírozás különböző eszközökből történik. A széttagoltság felszámolása érdekében a jelentés azt javasolja, hogy a stratégia számára hozzanak létre külön költségvetési tételt.

Egyetértek a jelentés azon javaslataival is, amelyek egy erősebb politikai keret létrehozására irányulnak, ideérte egy, a régióra vonatkozó integrált uniós megközelítést is, amelyet egy konkrét cselekvési terv végrehajtásával, valamint megfelelő emberi és pénzügyi erőforrások rendelkezésre bocsátásával kell megalapozni.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – (LT) Az Európai Unió fekete-tengeri stratégiájáról szóló állásfoglalás mellett szavazok Egyetértek az előadóval abban, hogy – tekintettel a fekete-tengeri térség stratégiai fontosságára az EU szempontjából, valamint a fekete-tengeri szinergia meglehetősen korlátozott eredményeire – stratégiát kell indítani a térségben végrehajtott uniós fellépések összhangjának és láthatóságának fokozása érdekében, továbbá a fekete-tengeri stratégiát az EU átfogóbb értelemben vett kül- és biztonságpolitikai elképzeléseinek szerves részévé kell tenni. Három évvel a fekete-tengeri szinergia megtervezése után a jelenlegi helyzet elemzése először is azt jelzi, hogy nincs világos, átfogó és aktuális képünk a fekete-tengeri szinergia végrehajtási eredményeiről. Ezért az Európai Unió fekete-tengeri stratégiájának egy erősebb politikai keretet kell hatályba léptetnie, és fokoznia kell az EU részvételét a fekete-tengeri térségben. Egyetértek azzal, hogy a fekete-tengeri stratégia fő célja a béke, a stabilitás és a jólét térségének megteremtése kell, hogy legyen, továbbá az EU energiabiztonságának szavatolása. Ezért a biztonságnak, a felelősségteljes kormányzásnak, az energiának, a közlekedésnek, a környezetvédelemnek, a gazdasági és társadalmi fejlődésnek, illetve az emberi jogok tiszteletben tartása előmozdításának kiemelt intézkedési területet kell képezniük. A Fekete-tenger biztonsági dimenziójában egyértelműen helyet kell kapniuk a demokratikus rend, a felelősségteljes kormányzás és az állami kapacitásépítés megerősítésére irányuló határozott intézkedéseknek is.

  Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) Az Európai Unió körülbelül 50 éve nyújt békét és stabilitást Nyugat-Európa népei számára. De nem szabad elfelejtenünk, hogy az Európai Unióval szomszédos országokat továbbra is komoly konfliktusok sújtják. Az Uniónak oda kell figyelnie erre a helyzetre, és új lendületet kell adnia fekete-tengeri stratégiájának. Az állásfoglalás is ilyen értelemben íródott, ezért mellette szavaztam. Az állásfoglalás új költségvetési tétel létrehozását javasolja a kisebb fejlesztési projektek és a határokon átnyúló együttműködés finanszírozására, valamint az emberi erőforrások megerősítésére. Az állásfoglalás javasolja egy korai előrejelző rendszer kifejlesztését, amely az erőszak fokozódásának előrejelzésével konfliktusmegelőző és bizalomépítő eszközként működne a régióban. Végül pedig az állásfoglalás felhívja a figyelmet a kikötői megállapodás Oroszország krími fekete-tengeri flottájára való kiterjesztésére, és ezzel kapcsolatban felmerülő aggodalmakra.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) Az Európai Unió fekete-tengeri stratégiájáról szóló jelentés mellett szavaztam. A fekete-tengeri térség stratégiai jelentőségét az EU szempontjából 2007-ben ismerték fel Románia és Bulgária Európai Unióhoz való csatlakozása kapcsán. Mivel az említett térség – amely stratégiai szempontból Európa, a Közel-Kelet és Közép-Ázsia találkozásánál helyezkedik el – fejlődése közvetlenül kezdte érinteni az EU belső ügyeit, az EU felismerte, hogy mérlegelnie kell a térségben vállalt hangsúlyosabb részvétel lehetőségét. Ez a térségre vonatkozóan egy új uniós politikai megközelítés, az úgynevezett fekete-tengeri szinergia elindítását eredményezte. A fekete-tengeri szinergia célja, hogy fejlessze a regionális együttműködést az EU és a térség között, valamint a térségen belül. Ugyanakkor sokkal kevesebbet sikerült elérni a végrehajtás területén, és kisebb volt az előrehaladás olyan ágazatokban, mint a stabilitás, a demokrácia és a felelősségteljes kormányzás, több fekete-tengeri országban a demokratikus rend romlásának, valamint az Oroszország és Grúzia között 2008-ban kirobbant háborúnak az összefüggésében. A régiónak továbbra is a következő kihívásokkal kell megküzdenie: elhúzódó konfliktusok, militarizálódás, a fegyverek terjedése, tengeri felügyelet, illegális kereskedelem és a határokon átnyúló bűnözés. Véleményem szerint a hatékony végrehajtás eléréséhez rendszeres jelentéstételi, ellenőrzési, értékelési és nyomon követési mechanizmusokat kell kialakítani. A fekete-tengeri stratégia fő célja a béke, a stabilitás és a jólét térségének megteremtése kell, hogy legyen, továbbá az EU energiabiztonságának szavatolása. Ezért a biztonságnak, a felelősségteljes kormányzásnak, az energiának, a közlekedésnek, a környezetvédelemnek, a gazdasági és társadalmi fejlődésnek, illetve az emberi jogok tiszteletben tartása előmozdításának kiemelt intézkedési területet kell képezniük.

  Jan Březina (PPE), írásban. – (CS) Az Ungureanu-jelentés mellett szavaztam, mivel meggyőződésem, hogy az EU-nak sürgősen szüksége van egy összehangolt és látható fekete-tengeri stratégiára. Ennek a stratégiának szorosan kapcsolódnia kell az európai szomszédságpolitikához, amelynek területén a cseh elnökség alatt, 2009 első felében nagy előrelépések történtek. Az EU fekete-tengeri stratégiájában kiemelt prioritásként kell kezelni az EU energiabiztonságának szavatolását, valamint az EU számára fontos energiaprojektek támogatását, illetve olyan energiaprojektek támogatását, amelyek a földgázellátás diverzifikálását célozzák. Az Euronest Parlamenti Közgyűlés létrehozása is fontos és sürgős az EU energiabiztonsága szempontjából.

A fekete-tengeri stratégiának véleményem szerint elő kell mozdítania a következő projektek végrehajtását is: a Nabucco projekt, a Déli Áramlat projekt, a cseppfolyós földgáz (LNG) Európába történő szállítására irányuló projekt, a fekete-tengeri kikötőkben a cseppfolyósgáz-terminálok fejlesztésére irányuló projekt, továbbá a Konstanca–Trieszt páneurópai kőolajvezeték. A Bizottságnak nem szabad késlekednie, hanem a Nabucco gázvezeték lehetséges szállító országaival 2011 végéig megállapodást kell kötnie. Az energetikai infrastruktúracsomagnak, amelyet hamarosan beterjeszt a Bizottság, nagy hangsúlyt kell fektetnie az előbb említett fekete-tengeri régióbeli projektekre. Végül, de nem utolsósorban, hangsúlyozni kell a fekete-tengeri régió megújuló energiaforrásaiban rejlő óriási potenciált, amely a jövőben jelentős mértékben hozzájárulhat az EU és az egész világ energiabiztonságához.

  Mário David (PPE), írásban. – (PT) A Fekete-tenger partján részben uniós tagállamok találhatók, továbbá a Fekete-tenger nagy része földrajzilag Európához tartozik. A 2007-es „Fekete-tengeri szinergia – Új regionális együttműködési kezdeményezés” című bizottsági közleménnyel összhangban nem sokkal a közlemény kiadása után intézkedéseket hoztak egy, a Fekete-tenger jövőjére nézve hatékony stratégia végrehajtására.

Ezért üdvözlöm a jelentés kezdeményezését és elfogadását. Teljes mértékben támogatom a jelentést, és remélem, hogy az Európai Parlament által elfogadott javaslatokat a Bizottság és a Tanács is el fogja fogadni, valamint keleti szomszédaink is, akikkel osztozunk a fekete-tengeri térség kormányzásában – gondolok itt az elhúzódó konfliktusokkal, a lezárt határokkal és/vagy nem hatékony határellenőrzéssel, az energia szállításával, a biztonsággal és védelemmel kapcsolatos javaslatokra. Előbb ezeket a problémákat kell megoldani, és csak ezután lehet a jelentés által javasolt két fő célkitűzést megvalósítani, amelyek a következők: 1) a béke, a demokrácia, a stabilitás és a jólét megteremtése a régióban; illetve 2) az EU energiabiztonságának garantálása.

  Diane Dodds (NI), írásban. – Üdvözlöm ezt az indítványt, valamint a Halászati Bizottságéval párhuzamos jelentést. Mindkét jelentés a „fekete-tengeri szinergiáról” szól. Délkelet-Európával összefüggésben a szinergia alatt egy csoportnak azt a képességét értjük, hogy képes még a legjobb tagjának teljesítményét is felülmúlni. Nyilvánvalóan sokan úgy gondolják, hogy a fekete-tengeri szinergia legjobb tagja az EU. Én ezzel kapcsolatban óvatosságra intenék, legalábbis a halászat területén mindenképpen. A közös halászati politika megbukott. A fekete-tengeri régióval kapcsolatban azt szeretném üzenni kollégáimnak, hogy tanulni kell a közös halászati politika hibáiból, meg kell vizsgálni a jelenlegi rendszernek az északkelet-atlanti kisüzemi halászatra gyakorolt következményeit, és fel kell tenni a kérdést, hogy ezt akarjuk-e a fekete-tengeri térségben is. A fekete-tengeri stratégiának figyelembe kell vennie a régió egyedi sajátosságait. Már tapasztalhattuk, hogy azok az elképzelések, amelyek Európa egyik részén beválnak, egy másikon nem feltétlenül működnek.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Az orosz-grúz konfliktus jól mutatja a fekete-tengeri régió potenciális instabilitását, és teljes mértékben igazolja egy olyan uniós stratégia elfogadásának szükségességét, amely a fekete-tengeri régióval kapcsolatos kihívásokra irányulna. A jelenlegi feszültségek ellenére ennek a régiónak a jövője stabilabb és kiegyensúlyozottabb lehet, és az Unió fontos szerepet tölthet be a stabilizáció folyamatában. Ehhez nemcsak célkitűzéseket kell megfogalmazni, hanem mindenekelőtt az európai stratégia végrehajtásának felelőseit el kell látni megfelelő emberi, technikai és pénzügyi forrásokkal, hogy a lehető legjobban végezhessék munkájukat. Románia, Bulgária és Görögország földrajzi helyzetüknek, történelmüknek és a régióval kapcsolatos speciális ismereteiknek köszönhetően értékes segítséget tudnának nyújtani abban, hogy a kidolgozandó stratégia segítségével képesek legyünk elérni célkitűzéseinket, azaz a béke, a biztonság, a demokrácia és a felelősségteljes kormányzás, valamint a gazdasági, társadalmi és emberi fejlődés előmozdítását.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Nem kell bizonygatni, milyen fontos a Fekete-tenger az Európai Unió számára, és azt sem, hogy az instabilitás miatt milyen nehéz problémákkal küzd ez a régió. Az uniós tagállamokat (Bulgária, Görögország és Románia), Törökországot és a volt szovjet blokk országait (köztük Oroszországot) is magában foglaló fekete-tengeri régió alapvető jelentőséggel bír az energiaellátás és a gázellátás diverzifikálása terén. Ez a régió stratégiai híd, amely összeköti Európát a kaszpi-tengeri térséggel, Közép-Ázsiával és a Közel-Kelettel, valamint Délkelet-Ázsiával és Kínával. A sok különbség és versengés mellett nagyon fontosak a történelmi és kulturális kötelékek, valamint a kultúrák és vallások közötti párbeszéd. Ezen a területen az EU-nak aktívabb szerepet kell vállalnia, valamint hatékonyabb intézkedéseket kell hoznia a régió helyzetének stabilizálása és a régió újraélesztése érdekében, és ebbe a folyamatba valamennyi érintett országot be kell vonni.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) A jelentés semmi újat nem tartalmaz. A stratégiák és célkitűzések ugyanazok, mint amelyeket az EU úgynevezett külpolitikája már régen megfogalmazott: a régió természeti erőforrásainak ellenőrzése, különös tekintettel a kőolajra és a földgázra, a zökkenőmentes olaj- és földgázellátás biztosítása, valamint a régió piacaihoz való hozzáférés biztosítása és a régió munkavállalóinak kizsákmányolása.

A célkitűzések elérésére javasolt mechanizmusok is ugyanazok: beavatkozás az érintett országok belügyeibe, valamint a nemzeti szuverenitásuk korlátozására tett ismételt kísérletek, mégpedig uniós pénzekből finanszírozott nem kormányzati szervezetek és vezető hírügynökségek által irányított nemzetközi kampányok révén; a militarizálódás és fegyverkezési verseny támogatása, pl. nemrégiben Grúzia újrafelfegyverzése; olyan emberek keresése ezekben az országokban, akik saját hasznukra vagy az általuk szolgált érdekszférák hasznára megvédik az EU és az Egyesült Államok, valamint a hozzájuk közeli gazdasági csoportok érdekeit, mégpedig azáltal, hogy támogatják a NATO keleti terjeszkedését, és lehetővé teszik, hogy az USA a NATO afganisztáni haderőinek utánpótlására szolgáló katonai bázisokat hozzon létre a régióban.

Nyilvánvaló, hogy ezen az úton akadhatnak meglepetések: az USA és az EU imperializmusa rendíthetetlen ellenállást vált ki az emberekből, akik itt is és azokban az országokban is szerveződnek annak érdekében, hogy ne lépjünk vissza egy korábbi történelmi korba.

  Lorenzo Fontana (EFD), írásban. – (IT) Véleményem szerint Ungureanu úr jó munkát végzett, de nem gondolom, hogy külön költségvetési tételt kellene létrehozni a fekete-tengeri stratégia számára. Az Uniónak számos prioritása van, és minden új beruházást alaposan mérlegelni kell, még akkor is, ha olyan kiemelkedően fontos területről van szó, mint az energiaellátás. Ezért a fent említett jelentés ellen szavaztam.

  Elisabetta Gardini (PPE), írásban. – (IT) A jelentés 39. bekezdése emlékeztet az útvonalak diverzifikálására irányuló célkitűzésre. Ez a bekezdés külön kiemeli a Nabucco projekt stratégiai jelentőségét.

Bár elismerem a Nabucco projekt jelentőségét, szeretném hangsúlyozni, hogy a többi Déli Gázfolyosó projektet (ITGI, TAP és Fehér Áramlat) is hasonló szintű prioritásként kell kezelni. Szeretném ismételten hangsúlyozni, hogy a Déli Áramlat is alapvető szerepet tölt be a diverzifikálás megvalósításában.

Ezenkívül a már említett Konstanca–Trieszt kőolajvezeték mellett hangsúlyoznunk kell a Samsun–Ceyhan kőolajvezeték alapvető szerepét is, amelyről Oettinger úr elismerte, hogy alapvető szerepet tölt be a Boszporusz forgalmának csökkentésében, és így a fekete-tengeri környezeti balesetek kockázatának csökkentésében is (odesszai konferencia, 2010. július 27.)

Csak akkor érhetjük el az energiaforrások diverzifikálására irányuló célkitűzést, és csak akkor válhat Európa az energiaellátás szempontjából függetlenné, ha az összes lehetséges útvonalat számításba vesszük – nem pedig csak néhányat.

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Az Európai Unió fekete-tengeri stratégiájáról szóló állásfoglalás mellett szavaztam. A fekete-tengeri térség stratégiai jelentőségét az EU szempontjából 2007-ben ismerték fel Románia és Bulgária Európai Unióhoz való csatlakozása kapcsán. Mivel az említett térség – amely Európa, a Közel-Kelet és Közép-Ázsia találkozásánál helyezkedik el – fejlődése közvetlenül kezdte érinteni az EU belső ügyeit, az EU felismerte, hogy mérlegelnie kell a térségben vállalt hangsúlyosabb részvétel lehetőségét. Ez a térségre vonatkozóan egy új uniós politikai megközelítés, az úgynevezett fekete-tengeri szinergia elindítását eredményezte. A fekete-tengeri szinergia célja, hogy fejlessze a regionális együttműködést az EU és a térség között, valamint a térségen belül. Egyetértek azzal, hogy a fekete-tengeri stratégia fő célja a béke, a stabilitás és a jólét térségének megteremtése kell, hogy legyen, továbbá az EU energiabiztonságának szavatolása. Ezért a biztonságot, a felelősségteljes kormányzást, az energiát, a közlekedést, a környezetvédelmet, valamint a gazdasági, társadalmi és emberi fejlődés előmozdítását kiemelt intézkedési területnek kell tekinteni. A Fekete-tenger biztonsági dimenziójában egyértelműen helyet kell kapnia a demokratikus rend, a felelősségteljes kormányzás és az állami kapacitásépítés megerősítésére irányuló határozott intézkedéseknek is. Végezetül pedig, a fekete-tengeri régió társadalmi és emberi jogi fejlődése fontos előfeltétele annak, hogy a régióban létrejöjjön a stabilitás és jólét.

  Jarosław Kalinowski (PPE), írásban. – (PL) A fekete-tengeri régió Európa számára stratégiai jelentőséggel bír. Ezért az Európai Unió érdekében áll az együttműködés megerősítése különböző szinteken. Ezek az intézkedések csak akkor lehetnek sikeresek, ha következetesek, és figyelembe veszik az egyes országok közötti különbségeket. Biztosítani kell azt is, hogy ne csak mi adjunk valamit a régió számára. A Fekete-tenger medencéjének országai sok mindent tudnak adni nekünk, kezdve az energiaforrásoktól és természeti erőforrásoktól. Osztom az előadó aggályait arra nézve, hogy ezekkel az országokkal kapcsolatban nem rendelkezünk világos stratégiával. Jelen helyzetben fontos szerepet kaphatna Bulgária és Románia, amelyek már uniós tagállamok. Hiszen ők tudnak a legtöbbet a régió politikai helyzetéről. Végezetül Törökországról szeretnék beszélni. Semmi esetre sem szabad megfeledkeznünk erről az országról, amely Európával ellentétben hihetetlen ütemben fejlődik. Foglalkoznunk kell a török partnerséggel.

  Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) A fekete-tengeri régió kiemelkedő jelentőséggel bír az Európai Unió számára, hiszen stratégiai hidat képez Európa, Közép-Ázsia és a Közel-Kelet között. Ha ehhez a pusztán földrajzi megfontoláshoz hozzávesszük azt a tényt, hogy a régió számos országa uniós tagállam, akkor mindjárt jobban megértjük, miért dolgozik Európa sok éve a régió országaival való kapcsolatai megszilárdításán. Az Ungureanu-jelentés felszólítja a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy dolgozzanak ki stratégiát az Európai Unió és a fekete-tengeri régió kapcsolatainak és együttműködésének megszilárdítására. Ezeket a kapcsolatokat azonban szigorú ellenőrzésnek kell alávetni, így teremtve meg a különböző tevékenységek hatékony koordinálását és a hatáskörök kiosztását. Úgy gondolom, hogy ennek a fontos partnerségnek a sikere bizonyos mértékig a jelenlegi konfliktusok békés rendezésétől is függ. Végezetül pedig szeretném hangsúlyozni a jelentésnek azt a részét, amely felszólítja az Uniót a fekete-tengeri régió országai intézményeinek megerősítésére irányuló stratégiák előmozdítására, mivel úgy gondolom, hogy a kapcsolatok alapjának a demokrácia tiszteletben tartásának kell lennie.

  Marian-Jean Marinescu (PPE), írásban. – (RO) A jelentés mellett szavaztam, mivel a fekete-tengeri régió és az EU számára is kiemelkedően fontosnak tartom. A fekete-tengeri szinergiáról folytatott megbeszélések 2007-ben kezdődtek. A Duna-stratégiára vonatkozó javaslatot 2006-ban dolgozták ki. A Duna-stratégiát ez év első felében öntik végleges formába. Jónak tartom, hogy most napirendre került a Fekete-tenger, de úgy gondolom, hogy ezt a vitát konkrét javaslattal kell befejeznünk. A Fekete-tenger a Duna-régió fejlődéséhez is hozzájárulhat. A Duna-régió hozzájárul a fekete-tengeri régió fejlődéséhez. A két régió kölcsönösen függ egymástól. Ezért véleményem szerint meg kell fontolni egy közös megközelítés lehetőségét. Az energia kérdésében közvetlen eredményeket lehetne elérni. A Kaszpi-tenger energiaforrásai és az új útvonalak hozzájárulhatnak a fekete-tengeri régió fejlődéséhez, így a Duna-régió fejlődéséhez is. Ezen a téren a Nabucco gázvezeték a legfontosabb projekt. Ezért véleményem szerint az Uniónak támogatnia kell e projekt megvalósítását.

  David Martin (S&D), írásban. – A jelentés mellett szavaztam, amely hangsúlyozza, hogy az EU-nak és a tagállamoknak az uniós fekete-tengeri stratégiában a következő fő célkitűzések megvalósítására kell törekedniük: a béke, demokrácia, jólét és stabilitás térségének megteremtése, amelynek alapja az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartása, továbbá az EU energiabiztonságának szavatolása. A jelentés hangsúlyozza továbbá, hogy a felelősségteljes kormányzásnak, a jogállamiságnak, az emberi jogok tiszteletben tartása előmozdításának, a migráció kezelésének, az energiának, a közlekedésnek, a környezetvédelemnek, valamint a gazdasági és társadalmi fejlődésnek kiemelt intézkedési területet kell képezniük.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) Az EU fekete-tengeri stratégiája egyetlen dologról szól: a Nabucco gázvezeték megépítéséről, és ezzel egy olyan szabadkereskedelmi térség megteremtéséről, amely szavatolja az EU energiabiztonságát és vezető szerepét a régióban. A stratégiában a jelenlegi környezeti katasztrófa elleni küzdelem és a régióban élő népek társadalmi és gazdasági érdekei teljes mértékben háttérbe szorulnak. Ez a szöveg egy imperialista kiáltvány. Ez a szöveg a kalandorpolitikát folytató grúz kormány propagandájának érveit szajkózza, de annak antidemokratikus fellépéseit nem említi. A szöveg fenyegetéseket tartalmazó propaganda. Ez a szöveg felháborító, ezért ellene szavazok.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) A fekete-tengeri régió földrajzi fekvése következtében stratégiai jelentőséggel bír az Európai Unió számára, hiszen ebben a régióban három uniós tagállam – Görögország, Románia és Bulgária – is található, valamint az Unió számos fontos partnere, köztük Oroszország és Törökország is. Ezenkívül biztonsági és az energiaellátással kapcsolatos aggodalmak is szükségessé teszik az Európai Unió és a régió országai közötti kapcsolatok megszilárdítását. Ezért egyetértek a jelentés fő célkitűzéseivel, amelyek a fekete-tengeri régió békéjének, demokráciájának és stabilitásának megteremtése, valamint az Európai Unió energiabiztonságnak szavatolása. Az Európai Unió és a fekete-tengeri régió közötti kapcsolatok előmozdítására kétségkívül szükség van, mivel ebből mindkét fél profitálhat, és így hatékonyabban fognak tudni együtt működni.

  Louis Michel (ALDE), írásban. – (FR) A Fekete-tenger stratégiai jelentőségét már nem kell bizonygatni. Bulgária és Románia uniós csatlakozása óta itt húzódik az EU határa, és így ez a régió nyilvánvaló geostratégiai jelentőséggel bír. Az EU szándéka az, hogy közvetlen és folyamatos szerepet töltsön be a régióban. Törökország, Grúzia és Ukrajna már számos alkalommal hangot adott uniós csatlakozási szándékának. A Bizottság erre reagálva adta ki 2007-ben a fekete-tengeri szinergiáról szóló közleményét. A közlemény egyrészt hangsúlyozza a régió stabilitásának biztosítását, másrészt eleget tesz a tagjelölt államok igényeinek, amelyek törekszenek mind az euro-atlanti kapcsolatok megerősítésére, mind a fokozott együttműködésre. Az EU-nak ezen az úton kell tovább mennie. Fokoznia kell a fekete-tengeri régióban való szerepvállalását, bizonyítandó a „puha befolyás” eszközeit alkalmazó diplomácia eredményességét. Ily módon az EU biztosítani fogja a béke, stabilitás és jólét térségének megteremtését, valamint szavatolni fogja saját energiabiztonságát.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Az Európai Unió fekete-tengeri stratégiájáról szóló jelentés nagyon fontos, és ezért érhető módon nagyon átfogó is. A fekete-tengeri szinergia előmozdítása nem csak energia-stratégiai szempontból fontos. Új lendületet kell adni a fekete-tengeri régió gazdasági modernizációjának, és ösztönözni kell a vállalkozásokat. Kiemelkedően fontos, hogy Európa földgázellátása biztosított legyen. Azonban bármi is legyen az EU célja, nem szabad megfeledkezni az orosz érdekekről.

Ha biztosítani akarjuk a fekete-tengeri régió békés fejlődését és jólétét, akkor alapvető stratégiai partnerként figyelembe kell venni Oroszországot. Az orosz fekete-tengeri flotta állomásozásának meghosszabbítását kritizálni szükségtelen provokáció. Ennek ellenére a jelentés mellett szavaztam.

  Rareş-Lucian Niculescu (PPE), írásban. – (RO) Ez a jelentés számos okból igen fontos. Az egyik ilyen ok az, hogy hangsúlyozza a Fekete-tenger mint természeti erőforrás fontosságát, és aggodalmának ad hangot a régió környezeti helyzete kapcsán. Nem szabad elfeledkezni arról a tényről, hogy a közelmúltban a fekete-tengeri halállomány eddig példátlan mértékű pusztulásáról kaptunk hírt. A Dnyeper, a Don, a Dnyeszter és a Duna szennyezik a legnagyobb mértékben a Fekete-tengert, és így negatív hatással vannak annak biodiverzitására (a Dunából évente 60 000 tonna foszfor és 340 tonna szervetlen nitrogén kerül a Fekete-tengerbe). A Fekete-tenger állapotának romlásához hozzájárul továbbá a túlzott mértékű halászat és a hulladékok. Szakértők becslése szerint a hidrogénszulfid miatt megközelítőleg 30 éven belül teljesen ki fog pusztulni a Fekete-tenger víz alatti élővilága. Véleményem szerint ennek a problémának lehetőség szerint minél előbbre kell kerülnie az európai napirendben.

  Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) A fekete-tengeri térség stratégiai jelentőségét az EU szempontjából 2007-ben ismerték fel. Románia és Bulgária Európai Unióhoz való csatlakozásával a Fekete-tenger részben az EU belső tengerévé vált. Mivel az, ami ebben a térségben történik – amely térség geopolitikai szempontból Európa, a Közel-Kelet és Közép-Ázsia találkozásánál helyezkedik el –, közvetlenül érinti az EU belső ügyeit, szükség van arra, hogy az EU hangsúlyosabb részvételt vállaljon a térségben. A cél a regionális együttműködés fejlesztése az EU és a térség között, valamint a térségen belül. A fekete-tengeri régiót a stabilitás, biztonság, demokrácia és jólét térségévé kell tenni. Ezenkívül közös projektek fognak elindulni, ilyen pl. a fekete-tengeri civil társadalmi fórum létrehozása, az egyetemi és diákhálózatok megerősítése, valamint az Európai Tanulmányok Intézetének megalapítása a fekete-tengeri térségben. Ezért a jelentés mellett szavaztam.

  Wojciech Michał Olejniczak (S&D), írásban. – (PL) A fekete-tengeri régió fontos az Európai Unió számára. A régióval kapcsolatos jövőbeli uniós fellépés integrált megközelítést és nagyobb láthatóságot kíván. A régióban demokratikus intézkedések végrehajtásával kell megteremteni a biztonságot, a stabilitást, a békét és a jólét fokozását. A stratégia célkitűzései közé tartozik az EU energiabiztonságának szavatolása is. A fekete-tengeri makrorégióra vonatkozó stratégia és a Duna-stratégia kidolgozása kontextusában az Európai Bizottság 2007-ben kiadott „Fekete-tengeri szinergia – Új regionális együttműködési kezdeményezés” című közleménye a legjobb módszer a fent említett kérdések kezelésére. Sajnálatos módon a fekete-tengeri szinergia eddigi eredményei eléggé korlátozottak. Ezenkívül eddig nem alakult ki világos, átfogó kép a fekete-tengeri szinergia végrehajtásának jelenlegi eredményeiről, ami az EU-t annak a bírálatnak teszi ki, hogy nincs következetes elképzelése a térségről, stratégiája pedig túlságosan széttagolt. Ezért ahogy a jelentésben az előadó is megjegyzi, a fekete-tengeri szinergia érdemeire építve az Európai Unió fekete-tengeri stratégiájának egy erősebb politikai keretet kell hatályba léptetnie, és fokoznia kell az EU részvételét a fekete-tengeri térségben. A sikeres végrehajtás itt is, akárcsak az EU balti-tengeri stratégiája és a Duna-stratégia esetében, a regionális együttműködés különböző szintjein zajló, megfelelő párbeszéden fog múlni, mivel ez a párbeszéd fog elvezetni a megfelelő és rendszeres jelentéstételi, ellenőrzési, értékelési és nyomon követési mechanizmusokra vonatkozó javaslatokhoz.

  Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) A fekete-tengeri térség stratégiai jelentőségét 2007-ben ismerték fel. Románia és Bulgária uniós csatlakozásának következtében a fekete-tengeri régió fejlődése most már közvetlenül érinti az Unió belső ügyeit, ezért szükség van arra, hogy az EU hangsúlyosabb részvételt vállaljon a térségben. Véleményem szerint az Uniónak mihamarabb célul kell tűznie maga elé egy olyan stratégia végrehajtását, amely előmozdítja az EU és a régió közötti együttműködést. A fekete-tengeri szinergia elnevezésű kezdeményezés a stabilitás, biztonság, demokrácia és jólét térségévé teheti a fekete-tengeri régiót. A jelentés mellett szavaztam, így a Parlament véleményével összhangban én is hozzájárulásomat adtam a fekete-tengeri szinergia létrehozásának és elindításának támogatásához. Véleményem szerint a kereskedelem további liberalizálásával és a térségen belüli kereskedelem intenzívebbé tételével, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok előmozdításával el lehet érni a térség gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődését. A jelentés melletti szavazatom a fejlesztés és tagállamok közötti integráció növelésének összefüggésében azt is jelenti, hogy támogatom egy olyan cselekvési terv kidolgozását, amely világos célkitűzéseket és kiemelt kezdeményezéseket tartalmaz a fekete-tengeri régió növekedésére és fejlesztésére.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Felhívjuk a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatával párhuzamosan dolgozzon ki stratégiát a fekete-tengeri térség számára, és ezáltal határozzon meg egy integrált és átfogó uniós megközelítést a régiós kihívások és lehetőségek kezelésére, részletes cselekvési tervvel, világos célkitűzésekkel, kiemelt kezdeményezésekkel és referenciaértékekkel. Úgy véljük, hogy ez a stratégia hozzá fog járulni a tevékenységek tényleges összehangolásához és a munkamegosztáshoz. Ezenkívül az Európai Parlament ismételten felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy konkrét ellenőrzési, értékelési, nyomon követési és jelentéstételi mechanizmusok kialakítása révén végezzék el a stratégia végrehajtásának rendszeres felülvizsgálatát, valamint kéri, hogy a folyamat kulcsfontosságú állomásainál konzultáljanak az Európai Parlament illetékes bizottságaival.

  Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) Románia és Bulgária 2007-es uniós csatlakozásával a Fekete-tenger egyes partszakaszai az EU részévé váltak. Ugyanebben az évben kidolgoztak egy új, fekete-tengeri szinergia elnevezésű uniós politikát, amelynek célja a régió stabilitásának, biztonságának, demokráciájának és jólétének megteremtése.

Az Európai Parlament már 2008-ban hangot adott annak, hogy támogatja a fekete-tengeri szinergiát, valamint kérte egy konkrét célkitűzéseket tartalmazó, részletes cselekvési terv kidolgozását. Sajnos ez a projekt eddig részben kudarcnak bizonyult, részint a rendelkezésre bocsátott alapok átláthatóságának hiányában. Ezért a fekete-tengeri szinergia számára mihamarabb külön költségvetési tételt kell létrehozni. A kifizetésekre vonatkozóan világos szabályokat kell meghatározni, valamint figyelembe kell venni a régió sajátos jellemzőit.

Nagyobb mértékben be kell vonnunk a helyi hatóságokat, üzleti közösségeket és a régióban jelen lévő nem kormányzati szervezeteket. A fekete-tengeri régió gazdasági növekedési és társadalmi potenciálját ki kell aknázni. Ezt az olyan területeken kell kezdeni, mint az egész életen át tartó tanulás és az oktatásnak a munkaerő-piaci követelményekhez való hozzáigazítása, valamint egy olyan interregionális kereskedelmi stratégia létrehozása, amely képes lenne hozzájárulni a nemzetközi kereskedelem volumenének növeléséhez.

  Daciana Octavia Sârbu (S&D), írásban. – A Fekete-tenger stratégiai jelentősége az energiaellátás, kereskedelem és közlekedés terén néha azt is jelenti, hogy a környezeti aggályok háttérbe szorulnak. A Bizottság 2007-ben kiadott, a fekete-tengeri szinergiáról szóló közleménye szerint „a Közösség csatlakozása a Fekete-tenger szennyezés elleni védelméről szóló egyezményhez különösen fontos”. 2008-ban a Bizottság megerősítette, hogy „megvizsgálja, hogy milyen feltételekkel csatlakozhat az Európai Közösség az […] egyezményhez”. Ez a jelentés, amelyről ma szavaztunk, szintén hangsúlyozza az említett egyezmény fontosságát, és én is szeretném megismételni, hogy a Bizottságnak továbbra is azon kell dolgoznia, hogy az EU teljes mértékben csatlakozzon az egyezményhez. Az egyezmény keretében partnereinkkel együttműködve azon kell fáradoznunk, hogy maradéktalanul végrehajtsák azokat a környezetvédelmi intézkedéseket, amelyekre a régióban sürgős szükség van.

  Csanád Szegedi (NI), írásban. – (HU) Támogathatónak értékelem a jelentést, amely az Európai Unió fekete-tengeri stratégiája kapcsán a térség fejlesztését célozza. Fontosnak tartom, hogy az EU készítsen cselekvési tervet a fekete-tengeri szinergiára vonatkozóan. Kiemelt célnak tekintem a térségben a béke és a stabilitás elérését, valamint nem elhanyagolható az energiabiztonság szavatolása sem a Nabucco projekt révén.

  Nuno Teixeira (PPE), írásban. – (PT) A fekete-tengeri régió kiemelt stratégiai jelentőséggel bír az Európai Unió számára. Ez egyrészt földrajzi fekvéséből fakad, hiszen e régió három uniós tagállamot (azaz Görögországot, Romániát és Bulgáriát) is magában foglal, továbbá egy tagjelölt államot (Törökország), illetve az EU hat partnerét, köztük Oroszországot. Ezenkívül a biztonsági kihívások és az energiaellátással kapcsolatos kihívások is azt kívánják az Európai Uniótól, hogy a régió országaival való kapcsolatát tegye aktívabbá és elkötelezettebbé. Ezért egyetértek a ma szavazásra került dokumentumban kifejezett két fő célkitűzéssel, amelyek a fekete-tengeri régió békéjének, demokráciájának és stabilitásának megteremtése, valamint az Európai Unió energiabiztonságnak szavatolása. Úgy vélem, hogy regionális szempontból szükség van szinergiák létrehozására és az együttműködés fokozására, mégpedig a közlekedés és az energia terén hatékonyabb partnerségek létrehozásával, így valósítva meg az ellátási csatornák és források nagyobb diverzifikálását. Az Európai Unió és a fekete-tengeri régió között párbeszéd megerősítése minden bizonnyal előnyös lesz, hiszen a különböző felek profitálni fognak a hatékonyabb együttműködésből.

  Angelika Werthmann (NI), írásban. – (DE) Támogattam az Európai Unió fekete-tengeri stratégiájáról szóló jelentést. A mediterrán térség keleti részében korábban bevezetett intézkedések nem voltak összehangoltak, és így csak jelentéktelen eredményeket sikerült elérniük. A fekete-tengeri régiót sok-sok éve kétoldalú konfliktusok sújtják. Mivel két uniós tagállamnak is van fekete-tengeri partszakasza, és a régió így az Unió közvetlen szomszédjává vált, az Európai Uniónak aktívabban részt kell vennie a regionális párbeszédben a térség politikai stabilitásának előmozdítása érdekében. A regionális struktúrák létrehozását célzó együttműködés a környezeti helyzetet is javítani fogja, amely jelenleg súlyos aggodalomra ad okot. Az EU-nak aktívan részt kell vennie a gazdasági fejlődés és a környezetvédelem megfelelő egyensúlyának megteremtésében, hiszen Európának is érdekei fűződnek a fekete-tengeri régióhoz. Ez a régió az EU energiastratégiájának szerves részét képezi, tehát ez az új stratégia tulajdonképpen az energiára vonatkozó, magasabb rendű stratégia végrehajtása, és európai szinten szinergiát és folytonosságot fog hozni tevékenységünkbe.