Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2011. január 20., Csütörtök - Strasbourg

11.3. Irán, különös tekintettel Nasrin Sotoudeh ügyére

  Elnök. – A következő napirendi pont az Iránról, különösen Naszrin Szotudeh ügyéről szóló hét állásfoglalási indítvány megvitatása⁽¹⁾.

  Bastiaan Belder, szerző. – (NL) Elnök úr, pontosan egy héttel ezelőtt a Nobel-díjas Sirin Ebadi megjelentetett egy átütő cikket a The Wall Street Journal-ben barátjáról, az iráni emberi jogi ügyvédről, Naszrin Szotudehről, akit éppen akkor ítéltek tizenegy év szabadságvesztésre. Ebadi arra kérte a Nyugatot, hogy fordítsanak több figyelmet a Szotudeh-ügyre és az összes bátor emberi jogi jogvédőre az Iráni Iszlám Köztársaság területén.

A parlamenti vita része az Ebadi sürgető felhívására adott válaszunknak. Nem feledkezhetünk meg Naszrin Szotudehről, sem az iráni alapjogokért küzdő harcostársaiért, és nem is fogunk. Ez is lesz az üzenete annak a jelentésnek, elnök úr, hölgyeim és uraim, amelyet a márciusi plenáris ülésen a Külügyi Bizottság nevében be fogok nyújtani, és számítok majd mindnyájuk kedvező szavazatára. Egy erős, egységes európai hangra az iráni nép jogaiért.

  Marietje Schaake, szerző. – Elnök úr, ismét kénytelenek vagyunk az iráni emberi jogokról beszélni, miután Naszrin Szotudehet 11 év börtönre ítélték. Eltiltották a jogi szakma gyakorlásától, ezért hadd szolgáltassunk igazságot mi.

A jogállamiság Iránban a gyakorlatban már nem érvényesül, sőt, nem is létezik, és a bírói kar erősen átpolitizált. Az emberi jogok védelmét ma a nemzetbiztonság elleni tettnek tekintik. Naszrin Szotudehet, aki ügyvéd és kétgyermekes anya, a nemzetbiztonság elleni cselekedettel vádolták meg. Ő védte többek között Zahra Bahramit, egy iráni-holland állampolgárt, akit már azelőtt halálra ítéltek, hogy a holland diplomaták beszéltek volna vele, és az eljárás megfelelőségével kapcsolatban számos súlyos kétely merült fel.

Amilyen erős nő Naszrin Szotudeh, aki kiáll az igazságért, olyan gyengének látjuk ezt a rendszert, amely elnyomja polgárait, ahelyett hogy gondoskodna a jólétükről. Ashton főképviselő a hónap későbbi szakaszában Isztambulban lesz, ahol megpróbálja rávenni az iráni rendszert, hogy a nukleáris kérdésben működjön együtt a nemzetközi közösséggel. A gazdasági szankciók ugyanezt a célt szolgálják. Kétlem, hogy ezek meghozzák a kívánt eredményt anélkül, hogy aránytalanul sújtanák az iráni lakosságot, akik ennek következtében egyre nagyobb függőségbe kerülnek a keményvonalas kormánytól.

Bár a gazdasági szankciók hatását illetően kétségeim vannak, bízom benne, hogy az emberi jogok megsértéséért – például a cenzúráért, a nemi erőszakért, a kínzásokért és kivégzésekért – felelős személyek elleni szankciók hatékony és szükséges lépésnek bizonyulnak annak érdekében, hogy vége szakadjon a büntetlenségnek és érvényesüljön az igazság, amiért Naszrin Szotudeh kiállt. Az emberi jogok nyilvánvalóan az iráni rendszer Achilles-sarkát jelentik.

Elnök úr, amíg még nálam van a szó, megkérhetném, hogy próbálja csendre inteni az olasz kollégákat, mert tényleg zavaró, hogy elkezdenek beszélgetni itt, az ülésteremben, miután az ő ügyükön már túl vagyunk.

  Elnök. – Kollégák, hallották Schaake asszony iménti kérését. Más kollégák is kérték már, hogy maradjanak csendben. Ha valamilyen magánjellegű témát kell megvitatniuk, ezt kint is megtehetik.

  Struan Stevenson, szerző. – Elnök úr, eredetileg az volt a szándékom, hogy az Iráni Iszlám Köztársaságot a náci Németországhoz fogom ma hasonlítani, de azt kell mondanom, hogy sok szempontból talán még rosszabb. A mollák eddig 65 embert akasztattak fel az idén. Csak tegnap tízet akasztottak: először súlyos bírságot szabtak ki rájuk és elkobozták az otthonukat, utána pedig mindegyiküket könyörtelenül megkorbácsolták, mielőtt a bitófához vonszolták. Az elmúlt négy hétben nyolcvanhét embert akasztottak fel.

Ahmadinezsád holokauszttagadó és zsidógyűlölő; azt mondja, hogy Izraelt le akarja törölni a térképről, és most atomfegyvert épít, amellyel ezt meg is tudja majd tenni. Ő és Khamenei uralkodnak az iráni polgárok kegyetlen elnyomása felett, amiben az akasztások, kínzások, halálra kövezés, végtagcsonkolás és korbácsolás mindennapos esemény, de a gyermekek vagy várandós nők kivégzése sem számít ritkaságnak. Mashadban a héten két fogva tartottnak vágták le a kezét; két másikat amputációra ítéltek, és hamarosan ezeket az ítéleteket is végrehajtják.

Bárki, aki megpróbálja ezt a leleplezni ezt a gonoszságot, azonnal célponttá válik. Naszrin Szotudeh jó példa erre: egy bátor emberi jogi ügyvéd, aki a fasiszta rendszer által igazságtalanul elítélt és kivégzett ártatlanok sokaságát védte. A munkája végzéséért rá kiszabott 11 év szabadságvesztés sértés az emberiségre nézve. A valódi bűnözők a teheráni zsarnokok, akik ezért még felelni fognak. Azt gondolják, hogy a nyugati bírálóik a rendszerük megdöntésére létrejött nemzetközi összeesküvés részesei. Én a magam részéről erre a projektre szívesen jelentkeznék akár már ma. Soha nem szabad hagyni, hogy a gonoszság eluralkodjon, és minél előbb elindul a szabadság, a demokrácia, az emberiesség és a nőjogok helyreállítása Iránban, annál jobb lesz az egész világnak.

  Rosario Crocetta, szerző. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, amikor Naszrin Szotudeh azonnali szabadon bocsátását kérjük, ezzel azt szorgalmazzuk, hogy az Unió és tagállamai tegyenek többet annak érdekében, hogy az iráni polgárokat és a világot megszabadítsák a történelem egyik legkegyetlenebb, legönkényesebb rendszerétől.

Az Iráni Iszlám Köztársaságot nemcsak az jellemzi, hogy az atomháború rémuralmának felelevenítésére alkalmas nukleáris projektjével fenyegeti a világbékét, hanem a választásainak törvénytelensége, a szabad választásokat követelő emberek tömeges letartóztatása, a tiltakozók megölése, a rendszert nem támogatókkal szembeni erőszak és testi sértés, a bírósági eljárások igazságtalansága, ahol a vád elhangzásakor már meg lehet jósolni a határozatot is, a nőkkel és a homoszexuálisokkal szembeni súlyos megkülönböztetés, valamint a véleménynyilvánítási és egyesülési szabadság hiánya is. Az asrafi táborban, ahol az erőszak, sőt a megkövezés sem ritka, az iráni foglyok teljesen elképesztő állapotban vannak.

Iránban naponta legalább két embert köveznek halálra, köztük gyermekeket is, holott csak annyi a bűnük, hogy nem tetszenek a rezsimnek. A jogi bizonyítékokat gyakran a kínzás kegyetlen módszereinek szakszerű alkalmazásával állítják elő. Ezek a bírálatok bizonyosan nem az iszlámot veszik célba, amely a békére alapul, hanem az iráni rendszert. Naszrin Szotudeh letartóztatása és elítélése a bírósági csalás új szintjére derít fényt, hiszen ebben az esetben a támadás és az ítélet az emberek védelmezője ellen irányult, ami azt jelenti, hogy Irán polgárai még magukat sem tudják megvédeni.

  Cristian Dan Preda, szerző. – (RO) Elnök úr, bár Irán nukleáris ügyekben talán kezd megnyílni, sajnos meg kell állapítanunk, hogy ha emberi jogokról van szó, az országban egyértelműen bezáródnak az ajtók.

Naszrin Szotudeh esete tökéletesen bemutatja ezt. Az emberi jogok támogatásáért végzett munkája miatt rendkívül súlyos büntetéssel sújtották: 11 év szabadságvesztésre ítélték, emellett 20 évre eltiltották az ügyvédi szakma gyakorlásától és az ország elhagyásától. Az ítélethez vezető út a bírósági tárgyalás megcsúfolása volt.

Ez az ügy messze nem tekinthető elszigetelt incidensnek. Része az iráni rezsim szándékos stratégiájának, hogy módszeresen elhallgattassa az emberi jogi aktivistákat. Az emberi jogi kérdésekkel foglalkozó ügyvédeket nagyon szigorú ítéletek egész sorával vették célba, nekünk pedig szolidaritást kell tanúsítanunk ezekkel a bátor emberekkel, akik a fenyegetések, kínzások és bebörtönzések ellenére támogatják és védik az emberi jogokat.

  Raül Romeva i Rueda, szerző. – Elnök úr, meg kell mondanom, hogy nagyon sajnálom, hogy már megint Iránról kell beszélnünk, de muszáj. Tényleg muszáj, mert az iráni helyzet rendkívül problémás, mi több, drámai.

Ezért fontos, hogy ez a Parlament újfent megismételje a lelkiismereti foglyok szabadon bocsátására irányuló felhívását, beleértve mindazokat, akiket az elmúlt év folyamán a békés – ismétlem, békés – politikai és emberi jogi tevékenységeikkel összefüggésben tartóztattak le. A Parlamentnek ismét fel kell hívnia az iráni hatóságokat arra, hogy tartsák tiszteletben a szabad véleménynyilvánítás és gyülekezés nemzetközileg garantált jogát, és határozottan el kell ítélnie a Naszrin Szotudeh elleni, rendkívül szigorú ítéletet, egyben méltatni őt bátorságáért és elhivatottságáért.

Ezért van az, hogy ennek a Parlamentnek foglalkoznia kell Szotudeh asszonnyal és a hozzá hasonló emberi jogi aktivistákkal és lelkiismereti foglyokkal, és követelni az azonnali szabadon bocsátását. Ki kell fejeznünk aggodalmunkat amiatt, hogy a kiszabott büntetések között egyre gyakrabban szerepel Irán elhagyásának tilalma, amiből azt a logikus következtetést lehet levonni, hogy a hatóságok szerint Iránban maradni büntetés.

Fel kell szólítanunk a hatóságokat, hogy lépjenek fel azoknak a büntetlensége ellen, akik a biztonsági erőkön belül megsértik az emberi jogokat, és ugyancsak el kell ismételnünk, hogy független vizsgálatot követelünk a vitatott júniusi elnökválasztás óta történt állítólagos peren kívüli kivégzések ügyében, továbbá követeljük a feltételezett jogsértők bíróság elé állítását. Emellett értelemszerűen határozottan el kell ítélnünk a chabahari bombamerényletet, és részvétünket kell kifejezni az áldozatok családjának és a sérülteknek.

Befejezésül azt szeretném mondani, hogy komolyan aggódunk bizonyos iráni vallási és etnikai csoportok üldöztetése miatt. Hangot kell adnunk annak a meggyőződésünknek, amelyet a közelmúlt európai történelme is alátámaszt, hogy a békés és kiegyensúlyozott társadalmi és politikai fejlődés csak a különböző régiók kulturális és társadalmi törekvéseinek figyelembevételével valósulhat meg.

  Bogusław Sonik, a PPE képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, Naszrin Szotudeh az Európai Parlament egy korábbi, az emberi jogok védelmének iráni hiányával foglalkozó vitája kapcsán is okot adott arra, hogy beszéljünk róla, amikor 2010. szeptember 4-én államellenes propaganda, összeesküvés és nemzetbiztonság elleni cselekedetekhez való gyülekezés vádjával letartóztatták. Négy hónapig tartották fogva. Most, a tárgyalást követően ezt a kiemelkedő emberi jogi jogvédőt, a Nobel-díjas Sirin Ebadi elhivatott munkatársát 11 év szabadságvesztésre ítélték, ezután pedig még 20 évig nem gyakorolhatja a jogi szakmát és nem hagyhatja el Iránt. Emlékezzünk vissza arra, hogy más politikai foglyokat is hosszú börtönbüntetéssel sújtottak. A 26 éves nőjogi aktivistát, Siva Nazar Aharit ugyanezért a bűncselekményért négy év börtönre és 74 korbácsütésre ítélték.

Világosan hangsúlyoznunk kell, hogy tiltakozunk az alapvető emberi jogok – az egyesülési szabadság, a véleménynyilvánítási szabadság, a gondolatszabadsághoz való jog és a tisztességes eljáráshoz való jog – durva megsértése ellen. Az Iránban folyó emberi jogi jogsértések élő bizonyítéka Naszrin Szotudeh, aki az emberi jogok védelméért folyó harcra tette fel az életét, és halálraítélt kiskorúakat, valamint a békés tiltakozások kiváltásával, illetve az ellenzékkel való együttműködéssel vádolt személyeket védett. Az Európai Unió nem maradhat tovább passzív megfigyelő az iráni társadalom egyenlőtlen harcában a fennálló rendszer ellen.

  Corina Creţu, az S&D képviselőcsoport nevében. – (RO) Elnök úr, mi is támogatjuk a Naszrin Szotudeh és az összes többi, meggyőződése miatt bebörtönzött személy azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátására vonatkozó követeléseket. A választási csalás után, amely az Ahmadinezsád-rendszert hatalmon tartotta, irániak ezrei fizettek szabadságukkal a bátorságukért, hogy tiltakozni mertek az egyre inkább elnyomó rendszer ellen. Naszrin Szotudehet több hónap elszigeteltség és kínzás után 11 év börtönre ítélték, amiért ügyvédként és emberi jogi aktivistaként védte a teheráni kormány ellenfeleit, köztük egy Nobel-békedíjast.

Az iráni börtönökben uralkodó rossz bánásmódból számtalan disszidens mellett újságírók és bloggerek tucatjai részesülnek, akik gyakorolni merték a lelkiismereti szabadsághoz való alapvető jogukat. Úgy vélem, hogy az Európai Uniónak nemcsak a nyilvános tiltakozás formájában kellene elköteleződnie e demokráciaharcosok szabadon bocsátása mellett, hanem az Európai Külügyi Szolgálat konkrét lépései formájában is, hogy fokozott nyomásgyakorlásra mozgósítsa a nemzetközi közösséget, hogy véget vessenek az emberi jogok iráni megsértéseinek.

  Charles Tannock, az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, itt a Házban soha nem szabad elfelejtenünk, hogy a vitához és az eltérő nézetekhez való jog, amelyet mi Európában olyannyira élvezünk, a világ sok részein ritka vagy egyáltalán nem létező jelenség. Ez sehol nem annyira nyilvánvaló, mint Iránban.

Itt a Házban mégis azon kapjuk magunkat, hogy az említett iszlám köztársaság felháborító emberi jogi helyzetét taglaljuk. Naszrin Szotudeh ügyvédként sok ellenzéki vezetőnek segített, amikor a 18 hónappal ezelőtti elcsalt elnökválasztás után letartóztatták és zaklatták őket. Ugyancsak képviselte a halálsoron várakozó kiskorúakat, ami igazán hősies tett egy olyan országban, ahol sietve kivégzik a gyermekeket. Tavaly szeptemberben vették őrizetbe propaganda terjesztése és az állambiztonság elleni összeesküvés vádjával. Most 11 év börtönbüntetésre ítélték, és további 20 évre eltiltották a jogi szakma gyakorlásától.

Azonnal és feltétel nélkül szabadon kell bocsátani. Kérem a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy nyomatékosítsa ezt.

A Parlament és a Bizottság elszántan törekszik arra, hogy felhívja a figyelmet a brutális, már-már gusztustalan Ahmadinezsád-rendszer emberi jogi visszaéléseire. Ideje, hogy a Tanács a közös uniós értékeket előbbre sorolja, mint a tagállamok egyéni kereskedelmi érdekeltségeit az említett országban.

  Marco Scurria (PPE). – (IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, egy újabb vita keretében foglalkozunk az emberi jogok és a demokrácia megsértésével Iránban. Ezúttal egy ügyvéd esetéről van szó, aki iráni emberi jogi aktivistákat védett.

Valójában az a koncepció, hogy a problémát a forrásnál kell megoldani, tehát most már nem csak azokat börtönzik be, akik a jogaikért küzdenek, hanem ezt kiterjesztik az őket védőkre is, hogy az Ahmadinezsád-rendszer ellen tiltakozni szándékozóknak megmutassák, honnan fúj a szél.

Lenne most egy fogadásom, elnök úr, hogy néhány héten belül újra itt leszünk a Házban, hogy megvitassuk az összes alapvető jog megsértésének egy újabb esetét Iránból. A jogsértést valamilyen bűnügyi indítékkal próbálják majd leplezni, amely nevetséges lenne, ha nem lenne olyan tragikus, amilyen például a nemzetbiztonság elleni cselekedet vagy a rendszerellenes propaganda, mint a ma tárgyalt esetben.

Tényleg azon gondolkozom, elnök úr, hogy a Parlamentnek fenn kell-e tartania a küldöttségét egy olyan rendszerrel való kapcsolattartásra, amely pontosan az ellenkezője mindannak, amin az Európai Unió alapul.

  Seán Kelly (PPE). – Elnök úr, ismét egy felháborító helyzettel szembesülünk Iránból. Karácsony előtt Szakineh Astiani helyzetéről beszéltünk, akit állítólagos házasságtörésért megkövezés általi halálra ítéltek, de az ítéletet később akasztás általi halálra változtatták gyilkossági kísérletért. Ma Naszrin Szotudeh szerencsétlen helyzetét tárgyaljuk, akit 11 év börtönre ítéltek, amiért a munkáját végezte. Vagyonát befagyasztották, az ügyvédjével nem léphet kapcsolatba. A férjét a hét folyamán szintén letartóztatták, idézem: „hazugságok terjesztéséért és a közvélemény megzavarásáért”. Képzeljék csak el!

Azt gondolom, csak annyit tudunk tenni, hogy a legjobb képességeink szerint arra használjuk a befolyásunkat, hogy megpróbáljunk véget vetni ennek az őrületes gonoszságnak, különösen a nőkkel szembeni rossz bánásmódnak és tiszteletlenségnek. Az említett két példa emellett szól.

  George Sabin Cutaş (S&D). – (RO) Elnök úr, Naszrin Szotudeh emberi jogi aktivista elítélése jól mutatja, milyen sérülékeny az emberi jogok tiszteletben tartása Iránban. Ahmadinezsád elnök 2009. júniusi, ellentmondásos újraválasztása óta minden tiltakozást brutálisan elnyomtak, polgárok ezreit vették őrizetbe és közülük több százat már el is ítéltek.

A Naszrin Szotudehre kiszabott szigorú ítélet – 11 év börtönbüntetés – annak a következménye, hogy ügyvédként védte a rendszer számos ellenfelét, akiket az elnökválasztás utáni demonstrációk során tartóztattak le. Amiatt is megrótták, hogy ebben az időszakban többször nyilatkozott a külföldi sajtónak. Ezúttal a szabad véleménynyilvánításhoz való jog megsértésének egy tipikus esetével állunk szemben, emellett megsértették az ügyvédek ahhoz való jogát, hogy szakmájukat nyomástól vagy kényszertől mentesen gyakorolhassák, illetve a vádlott pártatlan tárgyaláshoz való jogát is.

Ezzel összefüggésben emlékeztetném a Bizottságot és a Tanácsot arra, hogy az Európai Unió és Irán között bármilyen együttműködésnek abból az alaptételből kell kiindulnia, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása elengedhetetlen követelmény.

  Ryszard Czarnecki (ECR). – (PL) Elnök úr, ez egy újabb olyan ügy, amely felháborítja az európai közvéleményt és felháborítja e Ház képviselőit. Ha ebben az országban egyre csak olyan eseteket látunk, amikor nyilvánvalóan megsértik az emberi jogokat, el kell gondolkoznunk az ország felépítéséről és felelősségéről. Jól látható, hogy a saját hagyományok és szokások tiszteletben tartása nem jár együtt bizonyos kinyilvánított normák avagy európai normák elfogadásával – gondolok itt az emberi jogokra. Ez nyilvánvaló. Jó, hogy az Európai Parlament foglalkozik ezzel az üggyel. Még mindig ott van azonban a politikai nyomásgyakorlás kérdése, mert ez a következő olyan lépés, amiről az Európai Parlament beszél, amikor Iránról beszélünk, és nem érünk el semmilyen különösebb sikert. Talán el kellene kezdeni a jelenleginél lényegesen erősebb nyomást alkalmazni.

  Jaroslav Paška (EFD). – (SK) Elnök úr, Iránban az emberi jogokért küzdő aktivistákat és ügyvédeket régóta üldözik és sokakat le is tartóztattak, a Naszrin Szotudeh ügyvéd elleni ítélet pedig ennek az üldöztetésnek egy szomorú példája.

Az iráni rendszer ugyanezt tette Siva Nazar Ahari aktivistával, Mohammad Seifzadeh ügyvéddel és Mohammad Olijafar ügyvéddel. Más aktivistákat is hasonló sors fenyeget.

Az iráni elnyomás egyre rosszabb, a helyzet javítására tett kísérleteinknek pedig nincs foganatja. A kormány most már olyan szinten lép fel azok ellen, akiknek fenntartásai vannak a rendszerrel kapcsolatban, hogy komolyan el kell gondolkoznunk az országgal szembeni politikánk megváltoztatásán, és mérlegelnünk kell az iráni vezetésre való hatékony nyomásgyakorlás más lehetőségeit, hogy az iráni népnek segíthessünk szabadabban lélegezni. Bizonyosan nem lesz könnyű, de úgy gondolom, kötelességünk kísérletet tenni az iráni helyzet megváltoztatására.

  Sari Essayah (PPE). – (FI) Elnök úr, Naszrin Szotudeh az egyik legismertebb emberi jogi ügyvéd Iránban, és ő védte többek között a Nobel-békedíjjal kitüntetett Sirin Ebadit is. Ügyfelei között akadtak még halálra ítélt kiskorúak és olyan személyek, akik családon belüli erőszak áldozataivá váltak. Az egyetlen bűne, hogy a szakmáját gyakorolta, azaz védte mindazokat, akik nem tudják megvédeni magukat a kegyetlen iráni rendszerrel szemben.

A 2009-es választásokat követő nyugtalanság és ennek következményei nyomán az iráni hatóságok keményen felléptek az emberi jogok védelmezői és az aktivisták ellen. Az iráni kormánynak az a célja, hogy egyszer és mindenkorra elhallgattasson minden ellenkezést, az országban és azon kívül egyaránt.

Ez a Parlament szót emelt már például Ahvaz lakossága nevében, és egyhangú írásbeli nyilatkozatot nyújtott be a kérdésről. Furcsa, hogy a nemzetközi közösség semmit nem tud tenni, hogy megszabaduljon ettől a barbár rezsimtől.

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (S&D). – (PL) Elnök úr, az iráni emberi jogi jogsértésekről szóló legutóbbi vita során, amely alig négy hónappal ezelőtt zajlott itt, a Parlamentben, felszólalásomban azt mondtam, hogy minden nap öt iráni állampolgárral közlik, hogy hamarosan halálbüntetés vár rájuk. Ehhez a tragikus statisztikához hozzá kell még adni az ország igazságszolgáltatási rendszerének áldozatait védő iráni ügyvédekre kiszabott sokéves börtönbüntetéseket. Az igazságszolgáltatási rendszert valószínűleg jobb lenne idézőjelbe tenni. Erre példa a negyvenhét éves Naszrin Szotudeh esete, akit szeptember 4-én őrizetbe vettek, majd megkínoztak, és most 11 év börtönbüntetésre ítéltek.

Más iráni ügyvédek is találkoztak az elnyomással. Siva Nazar Aharit, az Emberi Jogi Tudósítók Bizottságának társalapítóját négy év börtönre ítélték, Mohammad Seifzadehet kilenc év börtönre ítélték és tíz évre eltiltották a jogi szakma gyakorlásától, Mohammad Olijafar pedig egyéves börtönbüntetést kapott pusztán azért, mert ügyfeleit képviselte a bíróságon. Úgy gondolom, a külügyi és biztonságpolitikai főképviselő tárgyalási pozíciójának felhasználásával sürgetnünk kellene, hogy az emberi jogi jogvédők kérdése sürgős ügyként szerepeljen az Iránnal folytatott tárgyalásokban.

  Monica Luisa Macovei (PPE). – (RO) Elnök úr, Naszrin Szotudeh ügyvéd esete nagyon súlyos. 11 év börtönbüntetésre ítélték, emellett 20 évre eltiltották a jogi szakma gyakorlásától és az ország elhagyásától. Mit tett ezért? Védte a Nobel-díjjal kitüntetett Sirin Ebadit, más politikai és emberi jogi aktivistákat, újságírókat és halálra ítélt kiskorúakat.

Iránban 2009 óta legalább 15 emberi jogi ügyvédet ítéltek szabadságvesztésre. Az ilyen intézkedésekkel Irán megsérti az alapvető emberi jogokat és az ENSZ ügyvédek szerepére vonatkozó alapelveit. Szorgalmazom, hogy a Bizottság és a Tanács lépjenek közbe Naszrin Szotudeh ügyvéd azonnali szabadon bocsátása érdekében.

  Štefan Füle, a Bizottság tagja. – Elnök úr, az Európai Unió továbbra is nagyon aggasztónak találja az emberi jogok és alapvető szabadságok súlyos és egyre romló helyzetét az Iráni Iszlám Köztársaságban. A körülmények az elmúlt két évben nehézből szinte elviselhetetlenné változtak azok számára, akik munkájuk során az emberi jogokat védik.

Naszrin Szotudeh és más hozzá hasonlók számára, akik munkájukkal kiállnak az alapvető jogok és szabadságok igaz ügye mellett, nem lehetséges, hogy a börtönből dolgozzanak. Letartóztatásának üzenete egyértelmű: akik Iránban elég bátrak ahhoz, hogy kiálljanak mindazokért, akiket az államnak elvileg védenie kellene, a megfélemlítést, bebörtönzést kockáztatják, vagy még ennél is rosszabbat.

Az Európai Unió többször felemelte a szavát: Ashton főképviselő és bizottsági alelnök csak 2010-ben több mint tíz nyilatkozatot adott ki az általános helyzetről, illetve az egyes esetekről. Ugyanakkor az Európai Unió diszkrét diplomáciai lépéseket tett az iráni hatóságok felé, tisztázást és magyarázatot kérve, és nyilvánvalóan azt az üzenetet közvetítette, hogy az iráni helyzeten javítani kell. Ashton bizottsági alelnök és főképviselő 2011. január 14-én adott ki nyilatkozatot Naszrin Szotudeh ügyéről, amelyben Szotudeh asszony mellett Siva Nazar Ahari ügyvédet és újságírót is megemlítette; őket tizenegy, illetve négy év börtönre ítélték.

Az Iráni Iszlám Köztársaságot a közelmúltban az ENSZ nők helyzetével foglalkozó bizottságának tagjai közé választották. Szotudeh asszony és Ahari asszony két nő, akiket éppen azoktól a jogaiktól fosztottak meg, amelyek védelmében harcoltak. Az Európai Unió a továbbiakban is emlékeztetni fogja az iráni hatóságokat arra, hogy mindenekelőtt eleget kell tenniük az általuk aláírt és ratifikált multilaterális megállapodásokból és egyezményekből eredő nemzetközi kötelezettségeknek. Tovább dolgozunk azon, hogy az emberi jogok védelmében való fellépésünket hatékonyabbá tegyük, a rendelkezésünkre álló összes eszköz felhasználásával. Az iráni nép ennél is többet érdemel.

  Bernd Posselt (PPE). – (DE) Elnök úr, van egy tökéletesen felesleges munkacsoportunk itt a Parlamentben, amelynek az a dolga, hogy megvizsgálja, hogyan lehetne érdekesebbé tenni a plenáris üléseket. Ennek a munkacsoportnak érdemes lett volna tanulmányozni ezt a mai plenáris ülést. Mindössze annyi kell, hogy elég időnk legyen, ezért kell a csütörtök délutánokon is időt kapnunk. Kell még egy megfelelő elnök az ülés levezetésére, aki józan belátással egyensúlyoz a szigor és a rugalmasság között. Ezek együttesen lendületes, érdekes plenáris ülést eredményeznek.

(Taps)

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra rövidesen sor kerül.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Eija-Riitta Korhola (PPE), írásban. – (FI) Az Iránban aktívan dolgozó emberi jogi jogvédők helyzete egyre nehezebb. Emellett a halálbüntetések számának emelkedéséről olvashatunk. Zahra Bahrami holland állampolgárt, akit a korábbi sietős állásfoglalásokban már megemlítettünk, halálra ítélték, ügyvédjére, Naszrin Szotudehre pedig 11 év börtönbüntetést szabtak ki „nemzetbiztonság elleni cselekedetekért”.

Mint tudjuk, az iráni jogrendszer védjegye az igazság és az átláthatóság súlyos hiánya. Az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének ezért nem szabad megkegyelmeznie az országnak, hanem továbbra is fel kell hoznia az emberi jogi kérdéseket az Iránnal való kapcsolatokban. Hadd soroljam fel a minimumkövetelményeket: Szotudeh emberi jogi ügyvéd és az összes többi, meggyőződése miatt bebörtönzött személy azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátása, Bahrami halálos ítéletének felülvizsgálata és a holland hatóságok bevonása az ügy kezelésébe, a fogva tartottak felkeresésének engedélyezése a Vöröskereszt képviselőinek, valamint az emberi jogi szervezetek beengedése az országba, hogy felmérhessék a helyzetet.

  Róża Gräfin von Thun und Hohenstein (PPE), írásban. – (PL) Az Európai Parlamentnek reagálnia kell az emberi jogok megsértésének eseteire. Szem előtt kell tartanunk, hogy az egyes esetek nyilvánosságra hozatalának köszönhetően a nemzetközi közösség nagyobb nyomást tud gyakorolni azokra az országokra, amelyek nem tartják tiszteletben az általánosan elfogadott demokratikus normákat. Naszrin Szotudeh iráni polgári és emberi jogi aktivistákat képviselt a tárgyalásukon, illetve halálbüntetésre ítélt kiskorúakat védett. Az iráni hatóságok úgy ítélték, hogy tevékenységével „ellenséges propagandát terjeszt”, és 11 év börtönre ítélték. Jó, hogy az esete megjelent az Európai Parlament plenáris ülésének napirendjén. Az Európai Parlamentet nem kellene figyelmen kívül hagyni, amikor Naszrin Szotudeh és más lelkiismereti foglyok szabadon bocsátására, valamint az emberi jogi jogvédők elleni vádemelést kivizsgáló független bizottság létrehozására szólít fel.

(1) Lásd a jegyzőkönyvet